Skip to main content

Full text of "Századok"

See other formats 


Google 


This  is  a  digital  copy  of  a  book  that  was  preserved  for  generations  on  librai^y  shelves  before  it  was  carefuUy  scanned  by  Google  as  pait  of  a  project 
to  make  the  world''s  books  discoverable  online. 

It  has  survived  long  enough  for  the  copyright  to  expire  and  the  book  to  enter  the  public  domain.  A  public  domain  book  is  one  that  was  never  subject 
to  copyright  or  whose  legal  copyright  term  has  exphed.  Whether  a  book  is  in  the  pubUc  domain  may  vary  country  to  country.  PubUc  domain  books 
are  our  gateways  to  the  pást,  representing  a  wealth  of  history,  cuhure  and  knowledge  that's  often  difficuh  to  discover. 

Marks,  notations  and  other  marginaUa  present  in  the  originál  volume  will  appear  in  this  fíle  -  a  reminder  of  this  book's  long  joumey  from  the 
publisher  to  a  library  and  finally  to  you. 

Usage  guidelines 

Google  is  proud  to  partner  with  libraries  to  digitize  public  domain  materials  and  make  them  widely  accessible.  Public  domain  books  belong  to  the 
public  and  we  are  merely  their  custodians.  Nevertheless.  this  work  is  expensive,  so  in  order  to  keep  providing  this  resource,  we  have  taken  steps  to 
prevent  abuse  by  commercial  parties,  including  piacing  technical  restrictions  on  automated  querying. 

We  alsó  ask  that  you: 

+  Make  non-commercial  iise  ofthe  fiies  We  designed  Google  Book  Search  for  use  by  individuals.  and  we  request  that  you  use  these  files  for 
personal,  non-commercial  purposes. 

+  Refrain  from  automated  queiying  Do  not  send  automated  queries  of  any  sort  to  Google's  system:  If  you  are  conducting  research  on  machine 
translation,  optical  character  recognition  or  other  areas  where  access  to  a  large  amount  of  text  is  helpful,  please  contact  us.  We  encourage  the 
use  of  public  domain  materials  for  these  purposes  and  may  be  able  to  help. 

+  Maintain  attribiition  The  Google  "watermark"  you  see  on  each  filé  is  essential  for  informing  people  about  this  project  and  helping  them  find 
additional  materials  through  Google  Book  Search.  Please  do  not  remove  it. 

+  Keep  it  legal  Whatever  your  use,  remember  that  you  are  responsible  for  ensuring  that  what  you  aie  doing  is  legal.  Do  not  assume  that  just 
because  we  believe  a  book  is  in  the  public  domain  for  users  in  the  United  States,  that  the  work  is  alsó  in  the  public  domain  for  users  in  other 
countries.  Whether  a  book  is  still  in  copyright  varies  from  country  to  country,  and  we  can't  offer  guidance  on  whether  any  specific  use  of 
any  specific  book  is  allowed.  Please  do  not  assume  that  a  book's  appearance  in  Google  Book  Search  means  it  can  be  used  in  any  manner 
anywhere  in  the  world.  Copyright  infringement  liability  can  be  quite  severe. 

About  Google  Book  Search 

Google's  mission  is  to  organize  the  world's  Information  and  to  make  it  universally  accessible  and  useful.  Google  Book  Search  helps  readers 
discover  the  world's  books  while  helping  authors  and  publishers  reach  new  audiences.  You  can  search  through  the  fuU  text  of  this  book  on  the  web 


at  http:  //books  .google  .  com/ 


SZÁZADOK. 


A 


M  A  (í  Y  A  U   TÖRTÉ  N  E  L  M  I   TÁRSULAT 


KÖZLÖNYE. 


A   VÁLASZTMÁNY  MKGBIZAtíAlloL  SZKKKEaZTl 


SZILÁGYI  SÁNDOR 


TITKA  It. 


iSeV.  E-^I   I^  O  Ij  TT -íOi.  2ív£. 
xxi.  LVrOLYAM.' 


BUDAPESTEN,  I8B7. 


K I  ADJ  A     A     M  AU  V  Alt    1  i;>ll-l-|'.>  K  I.M  I     'l'A  i:!>t  UA'I'. 


j    STAN'  oaD  iu^^PT     i 
j        FEB   6    1964       I 

l  STAOCS  1 


Budapest,  1S87.  At  Athcuaeiiui  r.  t.  köuyifUyou'd'J* 


l^ARTALOM. 

I.  Ónálló  fzikkelc  ^a  (^rtekozt^Hok, 

acsAdv  írjNAcz. 

Drég;e1  én  Itfítif 30 

BE.  BÁLlNTITT  JÓZSEI-'. 
Jígy  kin  ifjfozitá}!  (Bi'kús  komornikHáífáról.) 270 

BAllAlíAs  DOMOKOS. 
A  tatár  rabok  váltságilíjn  az  1657.  Hopt.   L'-iki  .x/.amos-ííjvi'iri  imrtialíit 

«^yaiésen 427 

A  (lerz«i  Petki  család  tíh-ténetéhez lUfi 

líEliTHY  ZSOr.T. 
íizekér  .Toakhíni  és  a  mai^ar  llnbinzou fi2íí 

Bl'NYlTAY  VIN'CZK. 

Fiizm&ny  Péter  el«í  mngj-ar  levele 75 

A  hitnjítáB  trirtéiietóből '.iHit 

])KÁK  VABKAS. 
BéUli  Pál  bnj<1oB&Ra  tört^netí'hez .".711 

ItEMKÓ  KÁLMÁN. 
Egyházi  (!8  világi  liatóaág  a  felvidéki  városokban  a  XV.  ús  XVT. 

<«ziizadb:tn 0  8  r> 

DUDÁS  GYULA. 

Rzerb  volt-e  i^zerémi  í 462 

FEJfcRPATAKY  LÁSZLÓ. 
Vúlaaz  a  »néluiny  észrevételre'  (»a  történelmi  congrossiiíf  ntólian^jn  ; 

ez.  czikk  felett  Horvát  Árpádtól) 2.'.2 

A  pápai  adószedtík  Maíjvarországon  a  XIIl.  és  XIV.  században  T,  én 

IL  közlemény 49:1,  r»Sii 

FBAKNÓI  V1LM08. 
Brütufi  Mihály.  Báthory  István  udvari  történetíróin 7ft:i 

HOnVÁT  ÁBPÁD. 
Néhány  észrevétel     a  történeti  conerefí'níi  ntóiuinírjji-:  i-zfn\fl  czikkrf       2.t.''' 

:>8* 


Zaji. 
JAKAB  ELEK. 

A  csúky>gorbói  kastély  történelmi  ritkaságai l,si 

DR.  KOHN  sAMÜEri. 

A  visszafoglalt  Budavár  zsidó  lakosságának  állítólagos  emlékírati 

1688-ból 827 

komAeomy  andbAs. 

Thurzó  Hária  végrendelete  és  Beniozky  Péter  a  költtl  I.  II.  közi.  2)7  és  321 

KEOPF  LAJOS. 

Hária  magyar  királyné  II.  Lajos  neje  arczképe 72 

Anna  magyar  királyné,  Ferdinánd  neje  arczképei 7f^ 

Clarimandas  császár  krónikája  1520.  (egy  állitólagos  magyarból  for- 
dított munka)       17:t 

HaximiliaDos  Transilvanos  életéhez Ttifí 

Kik  voltak  az  angol-szász  berezegek  szt.  István  udvaránál  n  mi  lett 

belölök  V 7fí3 

KUBINYI  PEBENC/i. 
Káh  Felician  mester  veje  Palástby  Kopai 210 

GR.  liAzÁB  MIKLÓS. 
Erdély  föispáiyai  1540—1711.  I.,  II.,  ÍIL  és  IV.  közi.  .     .  400,  r.l8,  610,  700 

MAJLAtH  BftLA. 
Tanulmányok  a  történelmi  kiállftásból.  T.  és  IT.  közi ^S.^  é^  529 

DB.  mAbki  sAndoh. 

Dósa  György  korából 193 

IT.  Rákóczy  György  bibliája fl4)t 

M.   S. 

A  szentjóbi  apátság  me^Rzflnése S:i8 

PKTTKÓ  BÉLA. 

Kemény  János  fífkomomiksága 271 

PÚB  ANTAL. 
II.  Uiklós  (1308— 13.*í6.)  gyílri  püspök   mely  nemzetségUííI  való  vnlt  íí       83fi 

BB.  BADVANSZKY  BÉLA. 
Foglalkozás,  időtöltés,  játék  a  XYL  és  XVII.  században 289 

SOHMTDT  VILMOS. 
Báthory  Gábor  és  Bethlen  Gábor  viszonya  :i  lengyel  koronához  I.  ('>k 

II.  közlemény       14,íi7 

DR.  SZAöECZKY  LA.IOS. 
Jelentés  a  gr.  Forgách  család  levéltáráról r<fíO 

p.  szathmAby  kAboly. 

I.  Bánffy  György  halála  (Bt.  Wesselényi  István  naplója  ntán)    .     .     .       r»i 
THALY  KÁLMÁN. 

Bercsényi  ismeretlen  emlékirata  XIV.  Lajoshoz  1701 1 

A  Bzathmári  béke  történetéhez.  (Két  okirat  Károlyi  Sándor  Rzerepb''- 

fléhez,  a  gr.  Forgách  levéltárból) ^fifi 


tap 

A  styavniki  várkastély 727 

Gróf  Toumon  (aás  »íij  Bodrog  vármegye';   elaö  főispánja  1699 — 1703.)       729 

TIELE  P.  A. 
MaximilianUB  Tranailvanus  életéhez 548 

TOHMA  KÁROLY. 
Két  nevezetes  okiratgyfljtemúny  nyomai  (Adalék  Bethlen  Miklós  éa 

Bethlen  Elek  életéhez) ZiA 

VÁMBÉEY  AbmIN. 

Kanizsa  1600— lAOl.  I.  éa  U.  k5zl 71R  éa  798 

DR.  VALI  BÍiLA. 
Az  elsfi  magyar  színigazgató  szabadalom-levele  1696-ból 145 

■\VEBER  SAMr. 

Bavnik 643 

Z8ATKOVI0S  KÁLMÁN. 
Wndolin  Juiij 839 

II.  Könyvismertetések  és  bírálatok. 

BELICZAV  JÓNÁS. 

A  heraldika  vezérfonala  ;  írta  hr.  Nyáry  Albert 355 

A  magyar  szt  korona  éa  koronázási  jelvények  története  és  műleírása  ; 

írta  Ipolyi  Arnold .S4í* 

BOROV.  ZKV  SAMU. 
Anglia  történote  kornnkban;  írta  ChaHy  Jnstiia,  furd.  l^zász  Béla  109 

DEÁK  FARKAS, 
rtosznia  és  Herezogovina.  l'tirajzok  és  tanulmányok,  írta  Ashóth  .Tánns       450 

GY— GV. 
Tanulmányok  ;  írta  fízathmáry  Gyftrgy r>50 

— Ö— R. 

Colbert ;  írta  Baíífl^í  Aladár 659 

HELLEBRANT  ÁRl'ÁIí. 
l)t:  Krones  Pr.  Geschichte  der  Karl-Fi-anzens-l*niverBÍtat  in  Graz  3fi5 

HÜNPALVV  PÁL. 
Az  oláh  nyplv  és  nemzet  megalakulása  :  írta  dr.  Jtcthy  László    .     .     .       ":i2 
Vótlás  Réthynek   >az  oláh  nyelv  és  nemzet  megalakulása^   ez.  mítve 

ismertetéséhez 85 1 

JAKAB  KLEK. 
Kgy  magyar  jezsuita  a  XVT.  században.  Szánthó  István  élete;  írta 

Frahnói  Vilmos 847 

KECSKÉS  BÍ:NI. 
A  magyar  hírlapirodalom  története  1780 — 1867.;  irta  Ftfturzy  József      74& 


KÁROLYI  ÁRPÁD. 
Br.  Rotzner  £rvía  :  Bt^gi  magyar  házassági  jog RiO 

K.— S. 

Gróf  DeaaewfTy  Aurél  összes  mavei ;  sajtó  alá  rendezte  Ferenezy  József      556 
Hagyat  történelmi  és  egyháztörténelmi  tanulmányok :  irta  Ipolyi 

Arnold ^ 558 

L.  B. 

Palissy  élete  éa  művei ;  irta  Farkasházi  Fiacher  Jeníl 161 

A  szókesi  gróf  Bercsényi  család  (1470— 1835.)  n.  k 355 

Montecuocoli  und  die  Legenda  Ton  St  Gotthárd  (16fi4.)  von  'Wllch. 

Nótíehohm   . 45fl 

Alsó-flztregovai  és  rimái  Bimay  János  államiratal  és  levelezése,  szerk. 

Ipolyi  Arnold 647 

MANGOLD  LAJOS. 
Ranke  Leopold  :  Weltgeschichte  VL  éa  VIL  rész 264 

MÁRKI  SÁNDOR. 
Gróf  HofTmannsegg  utazása  Ma^arországon  1793 — 1794-hen.  Német- 
ből fordította  Berkeszi  István 845 

PÓR  ANTAL. 
Der  politisch-ungarísche  Streit  um  Galizien  nnd  Ladomerien,  von 

Johann  Matijow 459 

Die  Statuten  der  Jurísten-ImiveriiitHt  Bologna  vom  J.  1217 — 1847.; 

irtaHeinr.  Denifie fifil 

DR.  SZÁDECZKY  LAJOS. 

Dr.  Zakrzewaki  Vincze  műveiről 375 

Nyíregyháza  szab.  kiváltságolt  város  története ;  írta  Lukács  (")dön  R52 

TAGÁNYI  KÁROLY. 

Salamon  Ferencz:  Budapest  története  II.  és  III.  k 48 

TÉGLÁS  GÁBOR. 

Alsó-Magyarország  bányamívelésének  története  ;  írta  Péck  Antal  .     ,       750 

VÁCZY  JÁNOS. 

A  szép  prózai  elbeszélés  a  régi  magyar  irodalomban ;  irta  i?«öí/ii/ Zsolt      158 
A  német  irodalom  története,  írta  Seinrich  Gusztáv 260 

VÁBCBÉRY  ÁRMIN. 
Magyarországi  török  kincstári  defterek,  ford.  Velits  Antal,  bevezette 

éfl  sajtó  alá  rendezte  Kammtrer  Ernő 361 

AVBRTHEiaCER  EDE. 
Krones  :  Austria  történelméhez  1792 — 1816-ig 166 

III.  Tárcza. 

Történelmi  Társálat     ....       77,  176,  273,  374,  468,  57.<l,  664,  765,  853 

Tanárky  Gedeon  necrologja 854 

M.  Tud.  Akadémia 80 

Vidéki  társálatok H2,  378,  666,  765,  85.') 


Lup. 

Irodalmi  szűrnie 8^1,  282,  37U,  4»4,  578,  671,  856 

Folyóiratok  szemléjo 86,  185,  276,  r.81,  677,  774,  864 

Repertórium  a  kUnSkli  tört.  irotlalomból.    Mangold  Lajostól    90,  181,  48U 

58R,  fiSU,  766,  886 

Maugold  és  Kropf 279 

TÖrtéueti   repertórium  a  hazai  hirlapokból.  Szinnyti  Józseftííl  91,184,281 

482,  584,  680,  770,  867 

Vegyes  közlések 93,189,284,382,490,586,881,777,874 

Történeti  könyvtár 96,  192,  288,  383,  492,  588,  684,  782,  877 

Mennnienta  Yaticana 179 

Történeti  értekezések  iskolai  programinokban      .     .     .     .187,  473,  574,  869 

Felhívás  a  dévai  kirándulás  Ügyében 574 

A  dévai  és  hunyadmegyei  kirándulás  terve 665 

Könyvtáraink.  (György  Aladár:  »Sfagyaronzág  köz-  éa  magán  könyv- 
tárai <  ismertetése) 668 

lY.  A  dévai  éu  hiiiiyadiuegyei  kirándulás. 

(A  Századok  okt.  füzete.) 

Az  erdélyi  történet  és  történetiráa  jelentősége.  Elnöki  megnyitó  beszéd 

Gróf  SzécAcn  Antaltól 1 

Uonyadmegye  és  a  Hunyadiak  C'sdnky  Dezsőtől 8 

Jelentések  a  kutatások  eredményeiről : 

•Itílentés  Hunyad  vármegye  közlevéltárairól,  családi  leveles  ládáiról 

R  elszórt  okmánykinuseirűi  Dr.  Sólyotn- Fekete  Ferencz :i2 

Jelentés  a  viuda-hunyadi  görög  catholicus  egyház  levéltáráról  fk.  K.  48 

Jelentés  a  maros-németi  levéltárról  Szilágyi  Sándortól 50 

Jelentés  a  nagy-eresei  gróf  Toldalagi   család  radnótfáji  levéltáráról 

Szahó  Károlytól 71 

A  kirándulás  története  íizádeczky  Lajostól 88 

A  M.  Tört.  Társulat  okt.  6-iki  választmányi  Ülése »7 


BERCSÉNYI  ISMERETLEN  EMLÉKIRATA 

XIV.    LAJOSHOZ. 
—    1701.   — 


Mikor  a  II.  Rákóczi  Ferencz-féle  uagy  szabadságháború 
inpgteremtője,  szervezője  és  fővezére  gróf  Bercsényi  Miklós,  az 
(isszeeskü vésnek  Lungueval  árulása  által  történt  fölfedeztetése-  s 
Rákóczinak  elfogatásakor,  a  hasonló  sorsot  szerencsésen  elkerülve, 
briinóczi  kastélyából  1701.  april  végén  Lengyelországba  mene- 
kfilt :  daczára  ezen  országban  való  teljes  ismeretlenségének,  azon- 
nal raegkezdé  művök  érdekében  az  actiót.  A  fényes  tehetségű, 
megnyerő  modorú  és  széles  politikai  látkörrel  bíró  főúr  ugyanis 
csakhamar  szoros  barátságba  lépvén  Meczinshi  viluai  kormány- 
zóval, s  ennek  révén  Siemawski  belzi  palatínussal  és  más  lengyel 
országnagyokkal,  ezek  rokonszenvét  a  magyar  ügy  számára  meg- 
nyeré.  Megismerkedett  a  franczia  királynak  a  varsói  udvarnál 
levő  nagykövetével  Du  Htron  őrgróffal  is,  —  a  ki,  mint  XIV. 
Lajoshoz  intézett  sürgönyei  tanúsítják,  egészen  el  volt  ragadtatva 
a  bujdosó  magyar  főúr  rokonszenves  egyéniségétől,  élénk  rábeszélő 
tehetségétől  s  ragyogó  szellemétől,  melyet  nem  gyŐz  dicsérni.  A 
magyarországi  állapotokat  s  azoknak  a  franczia  és  lengyel  érde- 
kekkel való  egyeztetéséből  származó  kölcsönös  előnyeit  rövid  idő 
alíitt  oly  behatón  megismerteié  a  gróf  a  követtel,  hogy  Du  Héron 
a  legmelegebb  szószólójává  lőn  Magyarország  felszabadítása  ügyé- 
nek úgy  a  versaillesi,  mint  a  varsói  kir.  udvarnál. 

0  és  Meczínski  eszközölték  ki  aztán,  hogy  II.  Ágost  lengyel 
király  -  kinek  érdeklődését  Bercsényi  iránt  fölkeltették  —  július 
első  napjaiban  titkos  kihallgatást  adott  a  grófnak  a  Varsó  melletti 
biali-i  kolostorban.  E  kihallgatás  alkalmával  a  gróf  a  királynak,  — 

SbÁZADOK.    1Ö&7.    I.   FÜSBT.  1 


ItÜltrKiíííVI  tRMRnFífl.üV  RMI.*rlnATA 


ki  iiiiiit  H2iiH>s  vi'kljLaxtó-fejede.tem  1696-bati  Mngyiirni'HZiigliHU  A 
tórök  tílloni  tíilKír  ÍÍWezéríí  valn,  a  rníigyjir  álliipotokiit,  u  neaizol- 
úfik  íilkotmAuyos  jogniból  lett  teljes  kiforgiiltiuá^út  s  c  miatti  im^y 
elkeBcrcdését  a  lehető  élénken  vázolíi,  oléje  tárvti  a  iiemesség  és  nép 
/iltAlános  v:\gyAt  a  fölkelésre,  csak  Legyen  a  ki  az  eU^  lökést  meg- 
adja ;  a  magyar  iieruzct  kélségtek-uftl  Örökre  liálíia  lesz  wíiiliailíUíija 
irAut,  és  luL  fi  Felsége  e  (lifsi-jséjiíos  szi'n'pn',  szövüttéglH-ti  XIV. 
La,jossH].  vAllnlkoiínék:  Szeut-lstv&a  koronájával  fogunk  tií<izltni 
fejét  KöTCtendö  példáCil  Xoi/tf- LnjtJH  fijijtmidt  f.tntit/il-jyfaifi/ürot" 
smtjái  idézte  a  dicsvAgyó  király  elé,  kitejtvén.  Iio^íyazeyy  korouiís 
lí  alatt  egyesitcndr*  magyar-lengyel  birodalom,  szövetkezve  Fraii- 
csiaorszAggal,  uly  hatnlom  leiine^  muly  Kurópa  itUamainak  a/ 
egyensíilyt  megszabná,  stb.  Egy  szóval,  annyira  sikerült  meíinyernic 
Agostot,  bogy  e/.  készai^k  nyilatkozott  a  nagy  válbtlatbu  btflt*- 
bocsátkozni,  ha  a  3véd  király  támadása  ellen  biztosítva  lesz.  mit 
Du  Héron  ajánlatára  XiV.  Lajos  közvetítésével  remélt  elérni^  és 
bogy  czéljAt  a  svédnél  is  könnyebben  elérje:  azonnal  félbeu- 
bagyatU  Riga  ostromát.  Beixséuyit  pedig  királyi  pártfogásába 
vévén,  Lithváuiábau  jószágot  lulomáuy ózott  neki.  Egy^iZersniind 
fidkérte  őt,  hogy  a  kihallgabísoii  előadott  tervezetét  foglalja  a 
franczia  királynak  is  megkfílilendő  t>mlékiratba,  mely  az  ajánbttt 
fTanczia-lengyel-magyar  szövetkezésnek  alapjánl  szolgáljon.  Párisi 
követét  Jordánt  is  ez  értelemben  ntJisítotüi  a  leíigyel  király. 

Gróf  Cercvsényi  e  kir.  felhiváshuz  képest  bo/.záfogutt  a 
munkához.  Nebáuy  uap  aUtt  egy  minden  szem|Kintra  kiterjesz- 
kedő, nagyterjedelmfi  s  az  5  éles  elméjét  és  sokoldalú  képzettségét 
kitüntet^  igen  becses  államiratot  dolgozott  ki,  gyönyörű  latin 
styiban.  Melyet  midőn  jnlius  lá-ike  táján  Ágost  királynak  két 
példányban  átnyújtott:  ezen  uralkodó  elhivatta  a  franczia  köve- 
tet s  oly  kijelentéssel  adá  át  Bercsényi  tervezetét  neki,  hogy  íi  iV/X 
a  maga  réBzéröl  helyesli,  küldje  el  tehát  Du  Héron  az  egyik 
példányt  Versaillesba  Lajos  királyhoz,  annak  is  jóváhagyása  s 
úgy  aztán  a  foganatosításnak  kí^zös  erÖvel  leendÖ  eszközlése 
végeit  Az  őrgróf  ezt  örömmel  meptevé;  de,  hogy  a  latin  nyelvben 
gyönge  >graüd  roi«  az  emlékiratot  jobban  megérthesse:  maga 
Du  Héron  lefordítá  azt  franeziára.  A  fordítás  kivonatos,  és  mé^is 
nyolczadfél  ivi'e  rúg.  A  kövefc  a  terjeclehnes  iratot  két  részlien, 


KIV.  tAJOltlfOJÍ. 

1701,  Hiig.  4.  és  aug.  11-iki  stirRönypíhoz  rupllékelvp  kllld^  meg 
urának%  a  logmolegebb  AJánlntokktil.  »T(li>(.'sat;olva  kUklOm  Fdk^- 
god  s/AniHi'a,  írja  az  dölibi  sürgönyben,  —  gr.  Bercsényi 
emlékiratai  t*!níi  ríszí^nok  kivonatát ;  kár,  hoift/  a  fordítás  /a 
ri'rvitiítf'm'/ctilfalsnkfjt  vfitzít  i»z<'p!itrtj^'i>öl  a  mii,  A  gróf,  a  ki  nagyon 
szL'lloni<íaombt;r,  in«g  van  gyözftclve,  hogy  tekintélyes  párt  fo^ja  Öt 
tániogrttui  vAllalatábaii,  ba  visszatérhet  bazájába,  aunyivaliukribb. 
hiiví'I  a  magyaroknak  új  okuk  is  van  az  elégületleu8egri\«  —  stb. 

Az  emlíkirat  cüíme  »  páridi  külügyi  levéU/irban :  *^fth^^oirtl 
tfft  Ctmttr  ife  }ifrchinÍ,Joint  nusc  letivfjs  tlf  Mi:  *hi  fíA'on  tlu  4. 
AouffJdti  U.ffttHhfH'*  mttia  Í70J.€  ')  Tsmi-rtetósiinkbeti  a  kftlf&Mi 
mlvai'  tnjnkn/ásiíra  irott  Iwvi'zotÖ  rí^szt.  uidy  a  nuigyar  olvasó 
tflíStt  ismt/rt  dolgokat  ti'irgyal,  csak  átsiibanva  érintjük. 

A  gróf.  iü<^n  lu'hvscn,  az  lBR7-iki  ország  gy  fii  ós  ri('M  és  az  ezt 
kAzvtHlt'níil  inegiíliUÖlt  e|K*rj('si  Carafa-fólo  vérbíróság  iszonyainál 
vcsíti  fíti  kiiníbilási  pontját  Vázolja,  mint  rémfté  meg  ez  ntőb- 
biak  által  :iz  udvar  az  ország  l'flnrait  ós  ni'mosségét,  kiken  egy- 
i'ittal  117.  idt'gon  katonaság  is,  az  istentelen  julóvégrebajtá.snkkaU 
iwvb(dátlaníil  batabna-sko<lott  így  (örtt'nt  aztán.  Iiogy  legtöbbe- 
ket íiz  eperjesi  hóhérlások  í^leliue  t'irt-ott  hallgatásban,  másokat 
viszont  a  béosi  kormány  cxímek.  rangok,  kitflntetí'sek  adományo- 
zásával vosztegetett  mog,  midrni  az  ősi  alkotniánvmik  sarkaiból 
ktforgatá»ára  r  önkényuralomra  tar5  ezélzataival  kővetelÖleg  el<^- 
lépett  a  pozsonyi  oi-szóggyOlésen.  A  miudeuképeu  befolyásolt  éa 
intiniidált  rendek  kénytelen-kelletlen  mogszavaztiik  a  király- 
választási jognak  As  II.  András  aranybnlbíja  ellenállási  záradé- 
kának (a  inag3*ar  nemesség  két  legfontosabb  azabadiilmának) 
eltí'irléiét,  I.  Juzttefüt  elismerték,  niegkitrnnAzták  kirátyuknl,  éa 
ezzel  éb'tbe  lépett  az  anstriai  ház  örökös-királyságának  nrídma 
MiLgyarországon.  Kzen  engedmények  fejében  ugyan  az  alkot- 
mány egyéb  uzikkelyeinek  a  rendek  által  ftiltételként  kívánt  újabb 


1)  A  köxleméiiy  ojcután  kSvDtkczö  nffoc,  Bercaényi  emlt^kiratA  szer- 
Tt^ni.'k  Mjtó  »liiLt  Icvo  miinkÁjilból  n  gróf  Borcscuyi-cenlml  Ilik  kÖtctrUil 
vun  vi\-*>.  E  tiitgyfoiitAkFiigú  vuilrkírai  az  nkkürí  onMpfti  víitxonyok,  jeleaUl 
ft  fi')iiit'y.ía.  ue'mcc,  Icugyt.'!  i's  Bvtfil  ritlvarok  diploinatini  actiói  ismeretébez 
luigv'bLTSü  Bilntükflt  turtnlmaz.  onuingdbaii  in  egy  kerek  egeszet  ki'pez  a 
(^p(*ii  nznrt  kivnittnk  uJti  nlvn^óinknnk  hcmntjitni.  I^iterk. 


IIRRCKI^SSVI   I]!tMRHFrri.R>;  kmi.ékíhata 


megcrötíitését  az  országgyűlés,  e  czíkkelyek  legnagyobb  i'éttzére 
nézve  kivívta.  Thököly  pedig,  u  vele  Urtó  m:igyarokkaI,  nyilvános 
tiltnko/áKt  emeli  :i  királyvAbiaztás  és  ;i  tróuörüklíai  jog  érvt'hye 
ellen.  (>TékBli  uvec  les  Uungrois,  qui  ótoieiit  .luprüs  de  lui,  fit 
cles  protestatiuDK  publiques  contre  rélectiou  et  le  droit  de  succes- 
!noo.<)  A  csilszj'ir  elleubeii  kícsikurván  !i  iiemzettt^l  ezt  a/  ntóblii 
jogot:  most  már  Magyarurít/^g  abáuliit  uraként  viselé  magát,  s 
miodeii  országos  ügyet  a  saját  minislen^i  által  rendelt  intéz- 
tetnit  a  magyarok  meghal Igabisa  uélkűl.  KuUonics  cardínál  és  a 
jezsuiták  hatalmasddának  el  az  udvitniál :  fökétitakarlóczni  béke 
megkötése  ót-a  egészen  övék  az  urali>iü,  a  kik,  hogy  a  császár 
tekintélyét  erösbftsék  Magyarországon :  elkerQUiutetlcDÜl  szüksé- 
gesnek tartják  inegseramisíteni  mindenkit  éa  miudeni  a  mi  a  .sz.a- 
badságra  emlékeztet.  Hogy  ezt  foganatosíthassák ;  az  i'ísi  alkot- 
mány eltörlését  és  azt  javasiák  a  c&ászitriiak,  hogy  e  szabad 
államot  örökös  tartományai  módjára  kormányoztassa:  Magyar- 
ország egyes  részeit  ezekhez  c:^atolja;  houünsítt-íitl.an  nAmetekuek 
ott  birtokokat  birni  engedjen,  sőt  a  töi-öktöl  visszahódított  ország- 
részek míveletlen  területeit  ilyeneknek  adományozza ;  a  törvény- 
kezést osztrák  mödou  szervezze ;  a  főnemesek  kiváltságait  szo- 
rítsa meg,  a  közueniesckét  pedig  egészen  vegye  el ;  a  uiiudeTi 
rendek  által  egyaránt  viselendő  adókat  ne  az  országgyűlés  álla- 
pítsa meg,  hanem  as  udv.  kamara  vesse  ki  egyszer  mindenkorra, 
s  azokat  a  császár  íi  szükséghez  képest  fölemelhesse,  stb.  stb. 
Bővebb  részletezés  —  úgymond  -     nagyon  hosszára  nyúlnék. 

Ezután  fölemlíti  a  neoacquistica  commissio  igaztalan  intéz- 
ményét s  az  általa  végbevitt  jószágrablásokat  és  zsarolásokat, 
t-ovábbá  a  törvényesen  bevett  protestáns  felekezetek  szabadvallás- 
gyakorlatáuak  megszorítását;  majd  áttér  az  1696  és  98-ban 
Bécsbe  összehivott  rendi  értekezletek  tanácskozmányainak  ismer- 
tetésére. Kikkel  is  midőn  a  KolKmics-féle  javaslatot  é^  az  adó- 
reformot nem  sikerült  elfogadtatni,  mert  magokat  ily  font^ís 
ügyek  eldöntésére  illetékteleneknek  jelenték  ki  és  az  országgyű- 
lés összehívását  sürgették,  —  Lipót  császár  neheztelve  oszlatta 
szét  az  urakat  és  vármegyei  követttket,  s  nyilatkozatot  bocsátott 
ki,  melyben  tudatta,  hogy  miuU'iu  a  miigyarok  az  ö  jó  igyekeze- 
teinek  támogatását  visszautasították:  élni  fog  öukényü   hatíihná- 


XIV.    I.AJOSIIOK, 


vnl,  íi  mely  öt  mint  örökös- királyt  megiUeti.  (>L'Em|ier()ur  Üt 
piiblior  une  décluratioa,  dans  laquelle  il  marque,  que  les  Hou- 
grois  ayunt  refiisó  de  swonder  ses  iKíones  intentions  ynyur  le 
KoyaiitDfi:  il  vouloít  se  servir  de  son  autorité  absoluü  t.ííll(^ 
qu'elle  couvieut  íi  uu  Roi  hóréditaire.*)  Mire  aztán  megkezd(Ml- 
tek  a  teljhaUlmó  intézkedéBek,  s  a  ki  az  országgyűlés  Összchivá- 
BÚt  csak  emlegetui  merte  is,  már  az  uralkodó  iránti  hftsége  véttj- 
t^tt  gyanúba. 

A  fóurak  és  megyei  követek  term^szeteseu,  olkespredve 
tíí  voiij'inftk  haza  8  a  jogos  elégftletleneég  magvait  elhintek  mindp- 
nütt  a  nemesség  a  nép  kt^zött.  Oly  nemzet  azonban  mint  ii 
magyar,  mely  nem  retteg  szabadságáért  meghalni,  szolgaságban 
élni  nem  képes.  Urak,  nemesek,  közrendek  mindnyájan  egy 
szívvel-lélekkel  óhajtván  tehát  a  gyűlölt  iga  alól  való  fölszabadű- 
lást :  készek  mindent  koczkára  vetni  szabadságuk  visszanyeré- 
seért. 3  kedvezfi  alkalomra  várUik.  Es  ilyennek  ítélték  a  spanyol 
király  halálát,  miut  a  mely  alkaloínból  elnyerhetnék  a  Icjíkcreí^z- 
tyénehb  Fölség  (a  frauczia  király)  pártfogását.  Szerencsétlen- 
ségre azonban  e  szándékuk  fölfedeztetvén,  a  császár  elfogatta 
azokat,  a  kiket  beavatottaknak  vélt;  mindazáUal  nincsenek  ha- 
talmáhau  mindazok,  a  kik  a  dologban  részesek,  s  Magyarország 
még  azon  helyzetben  van.  hogy  a  jármot  le  bírja  rázoi.  ha  a  leg- 
keresztyénebbJí'Ölgég  és  a  lengyel  király  által  ebben  támogattatnék. 
A  mi  legalkalmasabbá II  ügy  eshetnék  meg,  ha  a  lengyel  király 
kiterjesztvén  pártfogását  a  magyar  nemzetre,  a  legkeresztyénebb 
Fölséggel  szoros  szövetségig?  lépne,  mely  szerint  ez  nlóbbi  küUt- 
lezné  magát: 

1.  a  háliuiúnak  Olaszországban  teljes  erovol  leendő  fnlyta- 
tAsára.  hogy  a  császárnak  ideje  ne  legyen  erejét  összeszedni  és 
míVljában  ne  álljon  Uadíiit  visszavonni  az  örököH- tartomá- 
nyokba ; 

2.  ö  l.  k.  Kölsége  biztositanáf  hogy  a  császárra),  még  La  ez 
spanyol  tróuöröklési  igényeir&l  lemondana  is.  békét  nem  köt  a 
nélkül,  hogy  ebbe  Magyarország  íij  kormányzatát  a  lengyel 
királylyal  egyetemben  be  nem  foglalja;  továbbá,  hogy  mind- 
addig segíteni  fogyja  pénzzel  AgoHtot,  a  míg  Magyarország  jöve- 
delmi forrásai  megnyíUuidnak  előtte; 


6 


BERflstWI  I^MFIRGTLKN'  mn.feKÍRM 


3.  Thökölyt  oly  módba,  helyezi,  hogy  Agosttíil  6s  a  magya- 
rukkal  Összemíikötlve,  tőrök,  tatár  éa  oláh  csapatokkal  —  a  luinÖ- 
ktíl  t.  i.  ííyQjthet  —  Erdélybe  uyomfilhasson. 

Ha  e  föltételek  —  a  iniut  szabad  legyeu  remélni,  -  ft.  l.  k. 
fölsűge  által  elfogadtatnának:  azonnal  »  uiuiikíihoz  Ichetuu  kex- 
deni.  llrügyöt  találui  ugyauis  Agostimk  a  báli'irü  lufgkczdésére 
éppeu  ueui  volua  UL>h6z,  mert  e/  készeu  vuu :  Szilézia,  melyet  a 
császfir  bír,  a  Iftopyel  koron.'itól  függfl  tartomány  Ifivón.  A  leu- 
gyel  kirAly  teluU,  koroníija  jogait  e  herc/egségre  é  rvé  nyesi  te  odö, 
megtílmadná  Sziipzifit,  s  más  oldalról  ugT:in;tkUi»r  i.-gy  hivdosz- 
tály  Magyainrszágba  törne  be.  Erre  a  Leugyf lurszággal  szom- 
szédos magyar  vármi^gyók  (a  XIIT,  é-tzakkeleti  megye)  fólszaba- 
dCib'isuk  után  azonnal  részleges  orszfiggyíilóst  fognának  tartini.  s  a 
lengyel  segédcsapatok  láttAimk  Örtílvt*  és  hálából,  lel  ajánlanák 
AgOBtoak  a  magyar  koronAt.  A  csAszár,  hogy  a  fegyreiTe  kelt 
magyaroknak  ellent  állhasson :  vagy  m(?gosztanA  hadait,  rzek 
ellim  és  a  Szilóziáha  rontott  Umgyel  király  ellon  küzdoni.  avagy 
csoportban  tartaná  Szilézia  vagy  Magyarország  megvédésórc. 
Melyek  is  ha  megosztatuak :  itt  is,  ott  is  olégtelentík  l&szncik  a 
vcdelomrc;  ha  pt'ilig  meg  ufm  osztatnak  s  c&ak  az  egyik  ország 
oltalmazására  fognak  szorítkozni:  a  kót  L'lk'uség  közrekapja  6s 
köDuyeu  legyőzheti  őket.  Magyarország  és  Szilézia  között  ugyauis 
uyitott  közlekedés  van  és  nincsenek  oly  htigyszorúlatok*  melyek  a 
hadak  átvonulását  akadályoznák.  Ehhez  képest  kezdetlh^u  a  leg- 
főbb gond  arra  lenne  fordítaudó,  hogy  a  Magyarországba  botort 
és  a  mcUéjok  állandó  magyar  c:iapatok  lobetdlcg  az  egésx  orszá- 
gol gyorsan  elözöuljék  és  a  uépet  fegyverre  keltsék,  a  nélkül, 
hogj'  a  várak  ehoglalására  sok  időt  vesztegetuéaek.  Különben  ír 
a  helyőrségek  gyöngék,  egymástól  távol  fekvők,  és  lovasságuk 
uiucs.  Nem  kell  tehái  attól  tartani,  hogy  ezek  kiszágnldozzanak 
fészkeikből ;  a  lakosság  gyttlöli  őket  s  a  oéphad  ostrumzárolva 
tartJíná,  —  ágy,  hogy  ezalatt  elegendő  volna  csak  egy  kisebb 
íigydő  híwioszlályt  (détachemeut)  hátrahagyni  körfllöttük. 

A  mellett,  hogy  a  hadmiiködés  ilyenkópeu  törtőnjékr  több 
fontos  ok  ízól.  Nevezetesen  ily  módon  az  ellenség  nagy  riudásba, 
zavarba  hozatnék,  míg  ellenben  a  magyarok  igen  nekibátorml- 
liának   széjjel   az  országban   mindenütt;   a  csiiszáriaknak   nem 


XIV.  I.AJMHIIOZ. 


Icmie  iílwjök  ti  l/ivoluhh  fekvfl  vArmegyék  nemességnt  oyszcgyttj- 
teui  é»  fölkelésre  kcuyazerlteui,  s  így  a  torví^nybutóságuk  le^- 
uagyobb  részo  szübudoD  e!  Í'o{j;üA  ismerbelni  királyul  Ágostot,  a 
ki  viszout  Sziléziát  is  könnyű  ajterrcl  meghőtlíthataá :  mert  a 
oáilsxár  többi  tíirtományaiuak  első  sorban  a  saját  biztonságukra 
kelleiio  gondot  viselni,  miuíbogy  a  magyarok  fegyvert  fogtak  » 
határaikat  fenyegetik.  A  császár  tehát,  hogy  Uihbi  tartoraányait 
ruegiutíuthesBt? :  kéuyfcoleu  volna  átt*ngedni  Sziléziai.  Ehhex 
járulhatna  még  az,  hogy  a  bajor  választó-fejedelem,  fólhasználváu 
a  magyar  fülkelés  okozta  zfiniavitrt,  a  maga  hadaival  beütne  a 
szomszéd  Aiistriába.  Attól  sem  kellene  tartani,  kivált  ez  eset- 
iét), hogy  a  üáászának  hiztosttott  visszavonulási  terAletet  uye- 
roudnek  a  Duna  jobhparti  orszúgrészekhen.  Mert  a  caíiszári  kor- 
mányzat ellőni  gyűlölet  oly  élénk  mindenütt,  hogy  az  ország  azon 
részének  lakul  is  ItÍKonyára  készek  lennének  a  járomnak  lerázánára 
társaikkal  kezet  fogni  s  a  nemzet  többi  részének  példáját  követni. 
Kiég  vulna  e  czélból  csak  egy  gyönge  hadosztályt  általbuusátani 
hozzájok.  úgy,  mint  akkor  történt,  a  mikor  Thököly  Pozsony 
alatt  táboi-ozik  vala,  (1683.  nynrán).  Ugyanis  6  ekkor  csak  ozer 
főnyi  csapatot  küldött  át  a  Dunán^  —  s  az  egétiz  nép  és  nemes- 
ség hozzácsatlakozván,  Styriára  rohantak. 

A  töröktül  visszafoglalt  részekben,  ButhUól  le  a  határokig. 
,  Arad.  Szeged,  Eszék  és  Pétervárad  kivételével  valamennyi  hely- 
őrség í'siipa  ráczokból  AH.  Ezeket  a  múlt  évben  gyarmatosítani 
akarták  és  a<iókat  vetni  reájok :  elleutállottak  s  fegyvert  fogtak  ; 
adójukat  katonai  régrehajtá>isal  csikarták  ki.  Ezért  nagyon  elé- 
gilletlenek  s  könnyen  lázadúsra  volnának  ök  is  bírhatók.  Az  or- 
íizíig  azon  részeiben  Thököly  szervezhetné  a  fölkelést  miután 
már  biztosítani  fogta  Erdélyt,  a  hol  minden  egyetlen  csata  meg- 
nyerésétől függ.  O  az  aradi  helyőrséget  minden  közlekedéstől 
elvágva,  Teme-svár  felé  uyomúlhatua  Szegedhez.  Az  idö  és  alkal- 
mato&ttág  mutjitná  niegt  hugy  mit  kellene  tennie  azután. 

Ha  i>edig  a  lengyel   király    nem   akarná   Sziléziát   meg- 
támadni s  általában  nyílt  háboriU  kezdeni  a  császárral :  akkor  a 
következe  tervet  ajáidanám,   O  szabadságolna  lifirom  vagy  négy 
'.  ezredet,  melyeket  a  legkeresztyénehb  Fölség  zsoldba  logiidnn,  s 
t  hozzájuk  még  két  vagy  három  lengyel  ezi'e<1flt  toborztatnri,  a  niiut 


ftKROMÍJNVI    ISjUHKKTMíN'    t;»r.feKlK\Ti 


^■j.  WeHüt^léiiyí  (Pnl)  ícIvJAImju  törtnut  volt.  K  Imdnk  a^táti,  mint 
a  francziü  kirAly  hadai,  ItótÖrvt'ü  Magyaix»rszágba,  olt  a  föntehb 
viizolt  mód  szerint  müköduéuelc .  Sietve  hutolnAimk  elrt  ;i/, 
országba  —  uem  sokat  törödvéu  a  várakkal  mennél  íieU'bb, 
oly  végből,  hogy  minél  több  v&rme/íye  hívhassa  mrg  Agostot  a 
magj-ar  királyságra,  —  a  ki  úgy  nyomulhatna  aztán  bt-,  e  meg- 
biráaoknak  engedve,  az  országba,  akár  Sziléziári,  akár  Morván 
keresziftl.  Mig  harmadik  oldalról,  délról,  Thűkőly  támadná  meg 
a  császáriakat,  hogy  Erdélyben  meg  no  eröeítUessék  magokat. 
ThÖkölyuek  e  végbnl  pénzl)eli  segélyt  kfillene  nyújtini  badfoga- 
dáam  Törökországban,  mit  a  porbi  hallgatólag  megengedne  neki. 
Ha  a  császár  ez  ellen  óvást  talál  emelni,  könnyű  a  felelet ;  hogy  az 
nem  trtrök  katonnság,  hanem  csak  afféle  csavargók,  szökevények, 
a  kiket  a  császár  tetszése  szerint  elfogathat  6s  megbüntethet,  — 
a  miatt  a  béke  nem  lesz  megsértve.  Szükséges  volna  azonhan 
Thókftlynek  egy  részről  biztosítására,  más  részről  nagyravágyá- 
sának korlátolása  végeit,  hogy  Ó  1.  k.  Fölsége  szerzöílést  kótne 
vele,  hogy  ha  ily  módon  besegíti  Öt  fejedelmi  szókébe  Erdélybe, 
—  ezzel  megelégszik.  Ha  e  tartományt  már  birtokba  vette:  akkor 
hozzá  lehet  ngyan  még  néhány  magyarországi  vármegyét.  —  me- 
lleket az  erdélyi  fejedelmek  :izelött  bírtanak  —  csatolni,  de 
csak  az  ö  élte  fogytáig,  a  mikor  ismét  vísszakebcleztessenek  az 
anyaországhoz.  Thököly  viszont  kötelezné  magát  a  lengyel  királyt 
mindazokban,  melyek  6  1.  k.  Fölsége  nevében  folytattatuának, 
bizonyos  Bzámi'i  csapatokkal  s  összes  tehetségével  támogatni,  ha 
kívántatik. 

Ez  az  elővigyázat  (préeaution)  azért  szükséges,  hogy  uieg- 
elöztessenek  általa  ama  roösz  következmények,  a  miket  Thököly 
nagyravágyása  (ambitíon)  máskülönben  okozni  fogna.  Ugyanis  a 
magyar  urak  nem  szeretik  íít.  mert  jó  azerenetíéje  idején  rosszftl 
bánt  velők.  Azonkívül  Thököly  lutheránus,  a  magyarok  nagy 
többsége  ellenben  katholícus  és  református ;  attól  tartanának 
t«hát,  hogy  e  két  felekezet  rovására,  a  maga  hitsoi*sosaínak 
fogna  inkább  kedvezni.  Tly  elővigyázat  nélkiíl  tartani  lehetne, 
hogy  Thököly  Erdélylyel  nem  elégszik  meg.  vagy  a  Lengyel- 
oi*9zágliól  magyar  földre  betörő  csapatokat  nem  segitendi,  Im- 
nem  csak  a  maga  kezére  dolgozik,  és  egyedül  élvezi  hasznát; 


xtv,  [.Ajofliinx. 


n 


s  ha  tvíi  teüué:  elleiiu  uyil:iiku;tuáaak  a  m:igy.>iruk.  Hugylm  tuhál 
oly  szerzfiiléH  kÖtl*!tuék  velő,  a  mint  javaslom:  úgy  Ö  Erdí'lybu 
v;igy  Olábopízág  Ttílöl,  vagy  :i  Vaskapun  át  fujíiia  beütliptui ; 
avagj  ha  ezt  akár  csaiKiUiiuak  elégtelen  voltíi,  akár  a  Imgjazortí- 
sok  miatt  régbe  nem  víhetné:  akkor  TomesT&r  felé  kellene  nyu- 
múlnia  s  figy  Várail  táján  a  Leugyfloí-száglMM  jiWíi  bmbikknl 
egyesflinie,  a  melyek  Hyvó  (Lemberg)  felöl  törnének  be  Magyur- 
ornzágbn.  TbbkÖly  azután,  túl  a  Tiszán  fölszaporiKiváu,  ngy  raenno 
hf  Erdélybe;  ha  a  németek  vonakodnak  niogütközut  vele:  8zü- 
b«nbr  kénytelenek  szorulói  elöle,  mely  víin)st  az  erdélyi  fíjlkelt 
nép  köríiltáborolvívn.  elöbb-ntóbb  oapitulíUuiok  kell.  Kkkópon, 
a  míg  Szeben  körülzárolva  lesz  is :  az  országon  mindenfltt  Thr>- 

ttly  lesz  az  ör,  badat  gyttjt,  s  ennek  nagy  réuzét  molylyel  sem 
^ne\t\.  sem  töröknek^  tatárnak  nem  kell  lennie  —  kiküldheti 
Magyarországra,  minél  lR»lebb  azon  megyékbe,  a  melyek  már 
Ágost  király  mellé  nyilatkozának.  Ha  azután  e  vármegyék  hívá- 
sára AgoHt  bejöveud  az  országba:  Tböbölyuek scgédbadait, akk<tr. 
ba  már  nem  leaztíjbbé  szüksége  rájuk,  visszabocKátja  ama  tiszáu- 
tAli  megyékbe,  a  melyek  ideigleu  Erdélyben  kaiK-sol tatnak. 

Ha  i)edig  sikorűlntf  a  <sászáriakat  már  Várad  körÖl  me^;* 
lerni,        azon  esetben,  ba  Thököly  vnx  jöne  be»  —  űgy  ö  a  i-sa- 

btoknak  esak  egy  részével  mehetne  be  azután  Erdélybe,  míg  a 
többi  had  Tokaj  felé  Kassának  és  a  szomszéd  vármegyékbe  nyo- 
mfilna  rlA,  zavarba  hozván  gyorsaságával  a  császáriakat.  Ha  ezt 
t*hniila«ztanák  s  egyedül  Erdély  elfoglalására  szorítkoznának: 
a  császár  időt  uyorue  erejének  összeszedésére  és  módokat  Magyar- 
ország megoltnlmazására.  badsereRet  szervezvén  e  czélr.'i.  Holott 
a  németek  uralmától  felszabadított  Erdély  maga  képes  volna  a 
c«ászár  ellen  fegyverbe  álHtani  húszezer  embert,  ide  nem  számítva 
a  szomszédos  tiszai  vármegyék  s  az  ú.  n.  bftjdii városok  hadi  népét. 
nx  elbocsátott  végbeli  katonaságot  és  a  nemesség  bandériumait. 
Ekkor  aztán  a  sziléziai  vagy  morva  határok  felöl  elöny<nuulaudó 
lengyel  király  döntÖ  kézzel  bevégezné  az  ország  felszabadításának 
migy  müvét 

Ugyanis  a  másutt  attnyira  elfoglalva  lévÖ  otíászár  minden 
látHzat  szerint  niiies  jelenleg  azon  helyzetben,  hogy  hamarjában 
ele^jeudö  hadat  fogadhatna ;  és  ba  némi  magyar  csapatokat  össze- 


Ii» 


TIKTtriffeKVI  !8«BWl<TT.e!:  KMt>6RlKAT\ 


f^'jflithotuü  Í8 :  ezekbon  visKont,  ha  a  ilolog  liíircKni  kftrÖl,  épi»eu 
uem  bízhatnék  nzok  ellen,  a  kik  e  uemzet  letaposott  szfiba^sitgá- 
iiívk  liclyreáUításáért  kötötték  föl  fegyvereiket.  Attól  sem  ige» 
k(^l)  tart'iiii,  hogy  h  szomsíiéd  urulkodóktól  kn])hasáoo  a  csáa/úr 
segíílyt,  mert  azok  a  jelen  háborús  viszonyok  közepette  vonakodni 
fogiii'inak  haderejüket  idegen  országokba  bocsátani. 

A  lui  már  a  hadak  élelmezését  s  a  tüzérséget  illeti:  az  első 
betörés  alkalmával,  —  melynek  föczélja  a  vármegyék  fiilkelésrp 
birása  és  a  nokihátorítás,  fi>l  telkesítés  áltji)  a  magyar  vitézlő  i-end 
i-sjitlakozásii,  táborokra  gyűjtése,  —  nagyobb  ágyi'ikra  nem  lesz 
szUkí>ég ;  ugyanis  kezdetben  őrizkedni  kellene  a  várszállúsoktól, 
»  azért  elegendő  lenne,  ha  a  lengyel  király  csak  néhány  Üteg 
tábori  ágyút  adna  a  betörő  sereggel,  hogy  az  útban  eső  apróbl* 
várakat  kértyszcríteni  leliesson  ka])ut  tárni.  ITVen  várak  volnának  : 
Tokaj,  Patak,  Uughvár,Muukác>(,  Kalló,  Ei>erjes,  Munkács  ngyau 
igen  erÖ3  vár;  de  mostani  Őrsége  oly  rsekély,  hogy  a  hegy  lábai 
körüli,  pali'iukuak  nevezett  alsó  erÖd  védelmére  nem  jutna  belőle. 
£  fölött,  a  várban  nim^s  elég  élelem,  a  palánk  árka  elisza^iosodútt, 
az  erődítések  rossz  karban  vannak,  úgy,  hogy  kénytelen  volna 
magát  csakhamar  föladni.  ThÖkölynéuek,  mikor  Munkács  kajtut 
tárt.  még  3000  embere  vala:  de  ily  számoá  őrség  sem  volt  elég- 
séges ezen  erősség  további  védelmére^  kénytelenségből  capilulált 
tehát.  K  v:irat  csak  körfli  kellene  zárni ;  távol  t'eltvése  és  ii  segély 
reményének  hiánya  megadásra  birandnák  az  őrséget.  Ezen  kívül 
egész  felső  és  keleti  Magyarországi m  nincí*  tübb  olyan  vár,  mely 
ostromot  képHs  volna  kiállni,  csak  Kassa,  Várad,  Szathmár,  Eger 
és  Buda.  Minthogy  azonban  ezen  erősségek  igen  távul  l'ekiisznek 
egymástól:  sem  nem  közlekedhetnének,  sem  meg  nem  segitlu'tné 
egyik  a  miísikát,  és  így  az  élelmi  szerek  fogyatékos  volta  s  a 
reménytelenség  miatt  sokkal  előbb  capitnlAIni  kényszerülnének. 
mint  az  ember  gnndolná.  -  Vannak  ugyan  még  az  osztrák  és 
morva  híitárok  felé  eső  részeken  viírak,  mint  Pozsony,  Győr,  Ko- 
nnirom.  Erí^ok- Újvár,  Iji])ötvár,  Nyitra,  Tífucsén :  de  ezek  oly 
távol,  úgyszólván  az  ország  szélein  fcküsznck,  hogy  eir!nyonnilá- 
suuk  rohaniossága  ellen  iikadályúl  éppen  nem  szolgálnának; 
azonkívül  e  helyeket  nagyobb  részben  magyarok  lakják,  a  kik 
segíteni  fognának  nekünk,  reábirváu  a;;  ui*ségeket,  hogy  kaput 


xrr.  ujOMiTíR,. 


Urjaimk.  Kpyébk^iit  w.  e  viu-ak  fgyikü-m&sikíi  oly  gyöuge.  hogy 
iniks  orsziigbiui  oríigSHf;  szAmhri  sem  vétetnek.  Euuyit  a  várv-ikról. 
Csa])ivtjiiiik  élelmezése  bajjal  nem  járua.  inert  lu  ország  oly 
ilÜR  tcmiékenységii,  liogy  a  liadak  bőven  el  kíiitióiiek  lAtva  min- 
üeiiiioL  hii  ík  lakosríágrih  élelmi  szerekbeu   szolgAltnbaudó  uéuií 
adót  Vi'turnk.  így  gyakoroltatott  ez  Thököly  idejébeu  is,  a  mikor 
bCiss!  ufi/teiuliMg   el  bírta  tartaui    csupáu  Felüö-Magyarország  h 
utóbb  a  tisz&iitúli  vidék  »  hadakat,  a  uélkCil,  hogy  reudes  hadi 
éléstttrak  »^Uíttnttí»k  volua.  Áalouifen  ú,  n  tOit'^Hvh'Ui  a  mellett  hi- 
cont/itf  hoijif  a  //<*/íí/r<V/''jf  (/«»  tevnirvekkel  szokta  ^n''<fdild>itié  M*k- 
tjyarurszáifut  azon   t'rvkhcUf   a    mikor  a   ttuiift^fjrok  sznhadvótféíi 
httrczohuik.  (»11  semhle,  quc  par  un  eftet  de  la  Provideniie  hi 
Hoitgriedevionue  plns.fertile,  lorsqu'elle  combat  poiirla  liberté.*) 
Az  országuak  aiacs  és  uem  vglt  soha  rendes  zsolddal  tíze- 
tett  katouasága  ;  úgy  a  mezei  hadak,  Talamint  a  helyűrségbeltt^k 
t(végbeÜek)  a  királytól  függenek,  a  bizouyos,  erre  reudelt  jövedol- 
'mekbíil  élurk.  A  mezei  hadakat  a  király  a  szükséghez   ké|M>st 
szíiporííhatja.  Ezeken  kívíU  vanuak  az  úgyuevHzett  bajdúvárosok. 
Bülyeknek  lakossága  sajAt  fölszerelésével,  saját  lovaival  tartozik 
ciAllaui.  a  miért  jelentékeny  kiváltságokban  részesül  Szintúgy  a 
[lerae^ség  is  saját  költsépéa   táborozik,   miut  lovas  had,  a  mikor 
h  mindaddip.  míg  a  király  a  hadsereg  éléu  jelen  vau ;  a  k6t  érsffk 
tíz  )>nspök  hasonlókép  köteles  bandériumokat  állítani.  Ezek 
^xuind  barc/.ra  készek  s  miuden  fölszerelésük  megvan.   A   hajdú- 
_váro!jiiikat  adóíizetíikké  tették  legújabban  és  a  uémet  katonaság 
íllái^terheit  is  kivetették  reájokt    —    anuál    elkeseredettebbek 
'tehát  most.  Végre  a  helyÖrségekheli    v.-vgy    volt  végbeli   hadak, 
^Jíik  igen  tükiutélyes  számnak:  a  tőrükkel  kötött  béke  óta  elveszt- 
vén hó])éuzeiket,  bizonytalan  állapotra  jutottak,  s  azért  nagyon 
várnák  a  jó  liadi  szi'reneaét.  Épp  így  vannak  azok,  a  kikból  a 
mezei   hadak  állottak:  elbocsáttatván,  szanaszét   bolyongnak'   az 
országban  lov.a'^tól.  fegyverestől ;  tengődve  élnek,  és  sokan  köznlök 
a  uyomoráság  miatt  atonállókká  lónetc  i')ly  iL^gy  számmal  talál- 
tatik jelenleg  ily  bujdosó,  kóborló  katona  Magyarországon,  hogy 
mikor  a  Tokaj-vidéki  népzendrtlés  (ló97._)   kiUtölt:  alig  bárom 
hét  alatt  tizezor  embernél  több  gyölt  Össze   helölök.       Mindez  a 
Blségbcesí^tt,  kiihinÍH*!!  liiircz<*dzett  és  vitéz  nép  nyouiorúsúgának 


12 


BERCítfcNin   ISNBRRTI.KN  RML6RIrATA 


végét  egyaráut  a  fólkeléBtÖI  reméli,  a  esengve  várja  iiiiiiuk 
kitörését 

Az  emlékirat  czutiui  azon  okokat  fejti  ki,  a  mulyck  arrn 
liirtAk  a  inHgyarokat,  hogy  a  frauczia  és  Iciigyrl  király  púrtfogá- 
8nho/  tnlyamodjanrik ;  kimutatja  továbhii  anwkz  elöuyöket, 
rnplyf'kbcíi  a  Ifiigyelíík  részesftlui  fogníiuMk,  ha  a  mugyarokat 
iiit'gHegitt-iiék  ;  pl.  a  tokaj-hcgyullyai  hurok  viiuiintMitüB  bcho/aL'ilá- 
nak  (*ugi.'(lm6nyfzésévol,  —  ha  a  két  ország  egy  korona  alá 
kerrtlne  -  és  azzal  bíztatja  őket  hogy  az  ügy  körfii  érclomeket 
szerzcndö  leugycl  urak  jószágadoiuáuyokkal  fognának  jutíilmaz* 
tatüi  Magyarországon,  a  kihalt  családok  után  a  koronára  szállott 
javakhfil.  Nagyon  kívánatos  volna,  -  úgymond  —  rábeszólui  a 
lengypl  királyt,  hogy,  ha  már  vállalkoznék :  személyeüen  menjen  be 
iiz  országba,  a  mi  nagyban  fogná  emelni  fegyvereinek  tekintélyét 
s  előmozdit'Lni  a  nemzetnek  gyors  csatlakozását  Itt  hivatkozik 
.'Lzutáu  követendő  i>éldakéDt  Nagy-Lajos  hatalmas,  egyesfiit 
tnaírj'ar-lengyel  birodalmára,  s  az  akkor,  ama  dks6  király  által 
életbe  léptetett  kormányzati  rendszer  tolüjítását  ajánlja  Ágostnak. 
föhh  vonásokban  vázolván  is  azt. 

Majd  áttér  a  magyar  király  hatilmi  körének  ismerteléséro, 
inely  föirduu'ilja  a  lengyel  királyok  jogkörét  Közjogi  vázlatot  oá 
u  magyar  alkotmányos  és  kormányzati  állapotokról,  s  kimutatja, 
hogy  az  ország  törvényeinek  lelkiismeretes  megtartása  a  korona 
által  legkevésbé  sem  kisebbíti,  söt  emeli  a  királyi  tekintélyt  S 
nincs  kétség  benne,  hogy  a  níagyai*ok  a  legelső  országgy  fi  lésen  fé- 
nyes jelét  fognák  adni  hálájuknak  Ágost  király,  mint  híizájuk  felsza- 
badítja inint  ama  szörnyű  elnyomatás  alól,  mely  alatt  nyögnek. 

Ismerteti  a  magyar  királyok  jövedelmeit  is :  a  uagy  terje- 
delmű korona- uradalmakat,  a  bányákat,  (ezek,  név  szerint  Kör- 
inöcz-  és  Nagybánya  .arany-  s  ezüst-termelésének  összegét  é?i 
négy  millió  rh.  forintra  teszi) ;  a  vámokat,  hanníuczadokat,  tizede- 
ket, a  kir.  városok  adaját  az  in tercalaré-jö védelmeket  stb.  stb. 

Az  emlékíratnak  ezen  utolsó  része  nyilván  Ágost  vzávtára 
kéíjzült;  mindazáltal  Du  Hérou  annyira  érdekesnek  t-alálta  azt, 
hogy  XIV,  Lajos  számára  is  lefordítá  kivonatosau.  Nem  tudjuk, 
mennyire  nyerte  meg  kniönöseti  ez  a  rész  a  hatalmas  egyedural- 
kodó tetszését? 


XIV.  i.A.Toeuoy.. 


l.t 


Mi  a  terjtídtílmos  emlékirat  rövidített  tbrditíisáuak  is  cwak 
kivonatát  adtiattuk  iig>-HiL :  mindHzáltal  az  olvasó  e  foutf'bbiekböl 
is  uiegítólhetí,  bogy  Rí^rcsmiyinek  e  luűv*'  mily  elmcéllel  v:in  írva 
ós  az  ismeretek  mily  gazdag  tárhíuából  merítve.  Főként  n  kütonai 
állapotok  jellemzetes,  beható,  bű  festése  Azonnal  avatott  tollra 
vall ;  maga  az  auuyi  kQlönféle  ténjezíik  gondos  számbavételével, 
ílgyeseu  kigoiulolt  hadmüködési  terv  pedig  oly  t/ilpvaesett,  bogy 
hasonló  körülmények  ku/ött  czélszerűbbet.  —  inaga  W'ndőme. 
Catinat-,  Villára,  vagy  XIV.  Lajos  akármelyik  híres  marécbal-ja 
se  eszí'lt  Tuhia  ki.  Mindezeknek  igazságáról,  s  ha  a  ti?rv  élethe- 
léptettetik,  aiiuak  sukoldahi   nagy  clönyeinM    mélyen    meg    volt 

rgjÖz5<lve&  magyar  Ügy  meleg  barátja  Du  Hfiron  őrgróf,  söt  maga 
Aijuái  kinilif  is.  A  dolog  e  pillanatban  úgy  állott^  hogy  mikor  Du 
HérOD  az  emlékirat  fordításának  végét  aug.  1 1-i ki  levele  mellett 
Parisba  indítá,  ezt  irhatüi  Lajosnak:   "Ha  a  lf*ngyel  király   a 

[livoaiai  (svéd)  háborút  befejezheti  és  csapatait  megtarthatja  (con- 
aerver),  -  wj  tujffi/ok  tjyöZfidvf ,  hotftf  helevdtf  a  uunftfiirorszóifi 
válUilatha.ii  {>^Q  suis  persuadé,  qu'il  seroitentrédaus  lafTaire  de 
Hougrie.<)  Könnyttoni  fogja  e  vállalatot  az  is,  hogy  a  eeratikier  a 

I  lengyel-török  határok  kiigazítása  végett  csapatokkal  a  szélekre 
érkezett.  (A  Thökölyuek  nyújtandó  segély  ügyét  mozdította  volna 
elÖ  t.  i.  e  körülmény.)  A  követ  reméli,  hogy  Bercsényi  gróf,  kinek 
emlékiratul  végrészét  íme  csatolja,  támogatást  uyerend.  Sót  a  jó 
Du  Héron  buzgóságában  még  tovább  ment ;  nem  elégedett  meg 
az  emlékirat  lefordításával  ajánlásával  és  elküldésével :  Berusényi- 
uek  élénk  rábeszélő  tehetségét  ismervén,  öí  sztmüifésen  Pdri^huj 
Lajoshoz  akarná  utaztatni,  hogy  a  királyt  hazája  ügyének  tel- 
jesen megnyerhesse.  Ugyanis  ezen,  Varsóból  1701.  aug.  11-kéu 
ktíU  diplomatiai  jegyzékében  a  franczia  ezt  írja  urának :  >N^m 

yj^isz^nif  hoijy  ^r.  Bvrrnént/it  rá  n«  lehetne  birni,  ho<ry  titok' 
}tan  PdrUha  iitttzz/k,  Fölségédneh  nienn/l  több  felvild^jofdtdnf 
adandó.*  *) 

*)  »J*  ne  iTfiÍB  pM  ciu'il  fiit  difficile  de  dt^tcnninfT  cr  Seignciir  (It- 

Coiiile    Bí'n'hiui^  ;é    paí^ncr  eu   wcret   aitpn-íi  de  Votre  MRJe«te.   jMnir  Iiii 

,  daiiuftr    dt*    pilis  griiuds    c'rlAÍreÍKMAni<>iitH.<    (Kütüijyi   hrtdiár    PiiriMfnui^ 

ongric,  tomr  St,  pií-ci*  K.) 

TlUL\     K.M.UÁK. 


BÁTHORY  GÁBOU  ÉS  BiyillLKN  GÁBOR 

VISZONYA  A  LENGYEL  KOKONAikjZ. 


Teljes  tizonnyolcz  ^v  6ta  foRlalkozvíi  kutiti'isnkk.il  ÍVLildvft- 
orsaig  WtrtpiioU'  torfn,  tvi  áltrilnm  ii:i|Xvon  mcfikotlvflt  tuitiikáhriii 
a  szerencse  nniijiríi  ketUezelt  iinkein,  hit^y  »•/  M  ?/.»i'iut  már 
uíigyou  jeleutékt^iiy,  niert  sok  e/fiiiyi.  részlien  lu^'^  ki  nem  iulott 
levéltári  okuiAny.anyaf;  áll  reiidtílkezéseiure  PzámtaUn  e  sz:ikWi 
vágn,  UüIöiiiImíző  nyelven  irt  tfirtí-iieti  mtivckltől  veit  «'»8  rbroiiold- 
^ilívg  remlezett  jepyzeteiiu  mellett. 

A  molilvíii  álbim  lí-teléiiek  legrógiM)  időszaka  ótíi  fttiiiiik 
vültozfttos  nyilványiilásailtaii  mindiíi  uj  inejí  uj  érintkezési  |Hiiitok 
jelentkeznek  .1  szomszédos  Mugyiirországgril  és  Krdélylyel  s  nekem, 
ki  lB54-t<'íl  lH)i8-igii  történelem  t*  gazdag  wezején  ineglehot/is 
tájíkozAíit  s/erezt<*m.  In*  kellett  vallanom,  hogy  igen  sok  ez  érint- 
kezési pontok  kti7ül  nyelvi  líkokból  n^jtvi*  nmradt  a  mugyar  tudo- 
mányoH  világ  elMt,  ámliár  ez  kíilömhen  szakfulatlun  f's  áUlozíitkéaz 
kiitrttó  és  alkotó  tevékenységet  fejt  ki. 

Ide  aondom  azou  viszonyt  is,  laolybuii  az  egymást  követfí 
két  erdélyi  Cejedelem.  Rátliory  Gíilior  és  Bethlen  (ráhor  Lengyel- 
oraziig  koronájához  áilottnk.  E  viszonynyal  azonban  csak  azon  len- 
gyel okiratokhél  lehet  Uvlj^sen  megismerkedni,  melyek  a  lengyel 
l»eíolyás  tíírténetét  Moldvaorsziígbau  tüntetik  föl. 

A  két  pgymiVstAl  annyira  kftlönbözíí,  síit  egyenesen  ellenté- 
tes jellemű  uralkodó  történeti  méltatásíinak  kiegészítéséhez,  az 
említett  viszony  megvilágításához  habár  szerény.  <le  bizonyára 
nem  érdektelen  járulékot  akarok  szolgúlt,atui  a  midnn  müvemet 
e  folyóiratban  a  tudományos  világ  szine  ele  viszem,  legyen  szabad 
közleményeim  számára  szívélyes  fogadtatáítra  számítanom. 

A  mily  kevéssé  kielégítve  követte  is  néha  szemem  a  pragma- 
ticuB  8zi>vevényuek  helyeukint  el-eltilnö  viiros  fonalát,  olyan 
érdeklődéssel  kisérheti  ;iz  olvasó  az  események  előadását,  melye- 
ket lf)06-tól  1619-ig  vezetek  le. 

írtam  S^ucsavában  Bukovinában,  1886- szent  Tstván  király 
ünnepe  elAtti  níipon. 


BjLTHORV  feS  URTHt-EN  V18Z0SVA    *   MINOVRr.  RORONÁHn;;.  Ifi 


T. 
Báthory   Gábor. 

A  történet  érdekesebb  probleaiAi  közé  larU);íik  Bíithory 
íAbor  a  természettől  nyert  szép  tebetjsé;»eivel,  vad  szenvedólyei- 
vel,  ftllatias  ösztöneivel  s  megfékezetien  kegyetlonségével  —  s  a 
történetírás  örOkké  tartó  emléklapjuiu  az  tsten  bUntetÖ  haragját 
kihWó  példaként  Örökíté  meg  5t. 

Miiid;izt>  mit  ;t  iiiüvelt  emberiség  bftgyomáayos  kegyelettel 
közÖ8  fHzinényképeii  a  nyilváiiyos  és  inugAntiszlelet  érintbett^tlen 
oltárárü  emtMiii  nemzedékről  nemze<lékrtí  megsüokiitt,  ledobta 
ODDan  ez  a  fejedelem  s  határtalan  szenvedélye  sem  emberi  sem 
iötftni  törvényekben  uem  akart  korlátot  ismerni.  Valóban  vérzik 
ítebek  voltuk  uz<»k,  melyeket  ez  urrdkodí*  könyörtíi^len  és  kiniélet- 
leu  ostorcsíipí'iHtii  visszíibagytak.  s  csak  a  teruiészt^tes  pnlitikai 
fejlődés  erediiiénjének  lehet  tekiritcrri.  lia  kéiiyuri  szeszélyfin<*k  a 
legszélesebb  jíitéktért  óhajtotta  éppen  ugy,  a  mint  nz  a  vérengzií 
néha  s/yát  kezűleg  gyilkoló  Caesar-ivaflék  nz  e^ész  eníbüriségnek 
csak  egy  főt,  egy  tórzsököt  óhajtott,  melyet  egy  csapással  meg 
lehessen  sentniisítcuí.  Hisz,  mint  a  tapasztahls  bizonyitja.  evés 
közben  szokott  ez  étvágy  megjönni. 

A  kereszténység  örökös  ellensége,  az  1453.  óta  Konstan- 
tín:'ipolybél  az  Odv  jelvénye,  a  kereszt  ellen  hadakozó  török,  kinek 
144(l-ban  Üavasalföld  adótizotÓ  országképen  meghódolt  *)  s  ki 
Ifíl l-ben  Moldvát  atlóíizetési  kötelezettség  főjében  oltalmába 
íogadt;i.^)  a  kinek  húdíiú  elönyomulásui  a  mohácsi  gyásznap  óta 
Magyaroi*ozág  áldott  földjét  is  elpusztították  —  ez  a  török  szin- 
tén szerepelt  Báthory  Gábor  vérengző  terveiben. 

Hogy  Báthory  Gábor  tulajdonképen  minő  uralmi  vágyakat 
táplált,  az  rsak  1  lil  2.  május  1 2-én  jutott  napfényre,  iiiidón  a  fényes 
kapunak  azon  .íjáulatot  tette,  hogy  a  15.üivU  aranyat  tevő  erdélyi 
évi  adó  i'leugedést'ért  ji  tiMnesvári  és  egri  pasák,  valamint  a 
gyubii  és  szolnoki  bégek  közremtlködóse  esetén  kész  Magyaror- 
szágba betömi,  Booakay  idejét  megújítani  s  az  erdélyi  fejedelem- 
ségnek lerílletét  egyfeh'll  Moldvára  és  Havtisalföldre,  másfelől  a 
Dunától  egész  Pozsonyig  kiterjeszteni.  '*) 

Ez  ajánlat,melyetn.  Rudolf  király  portai  Ügynöke,  Starzer 


')  Caedik,  Die  Wcltgrachichtc  i»  Tabellcn.  Beos  1859. 

*)  Aa  erre  vonatkozó  ^llftme/erzŐdés  tVIsz^inU  Bogdán  nioklvaop- 
87Ági  vajda  tis  II.  Buj»/itl  H/.ii1táii  ki^xt  gyiijtciiii^nycmbuii  Toiii.  IV.  ]h>I. 
p.  i203  Nro  1H27.  A  szorzüdoa  ceak  az  évet  nioiiiljn  meg,  do  iicm  a  kt^UtC 

Uttpjlít. 

^}  ll»tiinini\  Go8cliÍchtt<  (1(!0  oBiminÍM'heu  lluíelieü  II.  748.  1. 


1« 


BATIIOHY  iíS  HeTlIt.ÜN  vibxosy\ 


Mihály  öUjfirországi  protestáns  emlnir  hiiisított  meg,  a  legjobb 
kulcsot  nyújtja  azon  léprsi'k  hclycw  megórtéaére,  melyoket 
Báthory  Gábnr  már  1606-ban,  tehát  oly  ídÖben  indított  a 
lengyelek  ellen,  midőn  még  csupAn  Erdély  praesumptiv  fejedel- 
mének lehetettmondani.  Hisz  egytídttl  Lengyelország  volt  az,  mily 
mint  Magyarország  és  Moldva  északi  szomszédja,  saját  államér- 
dekei védelme  és  fcntartí'iaa  czéljából  kéuyazerült  Báthory  Gáboi' 
elleu  a  leghatározottahhuu  sikra  szállani  s  mindtíu  áron  gondos- 
kodni arról,  hogy  az  erdélyi  törekvések  ellen  kellően  biztosítsa 
magát 

Vizsgáljuk  az  alakuló  helyzetet  és  keletkezését  közelebbről. 

Véres  és  válságos  nap  volt  az  1599.  év  okt.  28-ika,  mely  a 
síeot-erzsébeti  mezőn  Nagyszeben  mellett  Báthory  Andrt'is bibor- 
uoknak,  Erdély  fejedelmének  csillagát  oly  teljesen  és  örökre  leha- 
nyatlaui  látta,  hogy  egy  hatalmas,  de  eredménytelen  eröfeszités 
után  a  legyőzött  egy  háznagy  a  futásban  látta  személyes  szabadulása 
egyedüli  módját  s  csakugyan  futiishoz  is  kellett  folyamodnia. mely 
azonban,  sejtelmei  ellenére  vészl>e  sodorta. 

Mert  épp  oly  gyorHau,  mint  a  vereség  hire  terjedt  el  ország- 
szerte az  azt  csakhamar  követő  megrendítő  hir  a  bibornok  tragi- 
kus haláláról,  ki  a  székely  hegyek  közt  zsákmányszomjas  gyilko- 
soktól öletett  meg.  Különösen  Lengyelorszfígban  keltett  mind  ez 
njigy  ligyehnet  s  messzemenő  s  következményeiben  nagy  jelentő- 
ségű eseménynek  ismertetett  fel.  Ott  nyomban  tisztában  voltak 
azzal,  hogy  :íz  ekkép  alakult  uj  helyzetet  gyors  cljánissal 
kell  kiaknázni,  ha  Lengyelország  azt  akarja,  hogy  végre 
sikoriUjenek  rég  táplált  tervei  a  saját  hatilmának  meggyökerez- 
tetéséről a  Dunafejedelemségekben  és  Erdélyben. 

Első  sorban  Moldva  birtokáról  lehetett  szó,  habár 
a^  actio  kezdetén  csak  mint  iiplkülö/.hptetlen  átjáró  útról 
Erdély  felé. 

Ürügyekben  és  jogczinjekhen  a  jKJÜtika  sohasem  szűkölkö- 
dik, s  Lengyelország  ia  nyomban  megtalálta  azokat  eljárása  indo- 
kolására. 

Mintha  arra  törekedtek  volna,  hogy  egy  szukáddal  előbb 
megadják  a  világnak  az  168()-han  alkotott,  hírhedt  frauczia  Cham- 
bres  de  reunion-  ok  előjátékát,  melyek  tudvalevőleg  Hollandiát, 
mint  a  frauczia  folyamok  alluviumát  Fruucziaországuak  recla- 
míilták,  Lengyelországban  is  azt  hirdették  —  és  e  nézet  ország- 
szerte elterjedt  s  mélyen  meggyökerezett  minden  körben  —  hogj' 
Moldva  márcsak  azért  is  a  lengyel  korí)nához  tar-tozik,  mert  föld- 
rajzilag eiryáltalán  nem  számitható  a  Dunaterülethez,  mely  utóbbi 
topngrafikailag  a  Nilknv  folyónak  a  Szerétbe  torkoló  vonalánál 
ér    véget,     mig    Mohivá     fekvése,    talajképzöilése   ós    tSvizeiuek 


X  hKUtSYHh  KOHOK.VHOZ. 


M 


>melyok  iszapja  lengyelföWtíl  visx<  folyam  területe  folytán  miiulig 
LengyelíirszAíjljoz  szAiniUudn.  >) 

Bármi  kt^veset  lőhetett  i»  őzen.  a  logikai  Vi^gkövetkeidetéH 
tArtlmtaÜiinsáji^u  lui.att éppoly  nevetHéged,  mint  ph:inta:4ticus  felfo- 
gással Hériii,  :i  l'ok't/.(kló  Uirükvész  s  a  leujíyelek  jjolitikai  üuíen- 
tiirtó  ösztiine  mimlit^  (''brvutiirtiítln  ;iz  nszmél,  ii<»;i:y  MoltÍv;íl 
úllauilníin  inegszorez/í'k.  fnk-g  az  ozmanuk  elleui  vt'iieleni  c^í^já- 
hiA.  A  bii'tokigéuyru  a  lAtszólai^os  j(»j»czímet  peJig  luegaflták  az 
egyes  Ifirtcnelmi  tények. 

Az  1387— 1470-ki  évekl>eu  ugyanis  Moldva  tizenkilencz 
kUlönbiizrí  alkalommal  iiüuepélyes  hódolat  íVltíiloUsmerteM  a  len- 
gyel korona  IcííRlbb  hühéri  tiralniát.  1470.  utjin  pedig  az  ország 
a  lengyul  rcspriblikával  sokszoros  véd-  és  daczszÖ vétséget  kötött  s 
cizokat  eskUvel  megerősítette,  de  azért  a  legelsfi  kinálkozö  alka- 
lommal I jengye lország  hátrányára  mindig  megszegte,  vagyis 
szerződés-  és  esküszegést  követett  el.  *)  Ennélfogva  a  lengyelek 
az  álnok  és  sz^sz^gő  szomszédot  most  végre  terfilete  megszáíhiöa- 
val  uiitideu  körülmény   közt  ártalmatlanná  akarták  trf?nui.  ^) 

De  ha  az  volt  czéljok,  hogy  Moldva  megszállása  ne  csupán 

jllanatuyi  legyen,  ugy  Havasalföldet  és  meg  kellett  fékezniók, 

5t  Krdély  ellen  is  föllépuiök  a   ez   utóbbinak   elfoglalását  most 

^yenesen     nagy    boszuálló    hadjáratké])    lehetett   feltÜDtetui    a 

^tliory  András  bibornok  meggyilkolásáért'^)  Ezt  auuál  inkább 


'  1)  Jablonski  lengyel  mttvc  :  Moldvn  ügyei  a  JHgcIlók  korában  II. 
^)  Elös/ör  hótlolt  Luugyelországnak  P^ter  vajda  1.187;  u/.utjii 
llonián  131>7  ;  utána  l^tviln  131)5  éa  1400-bBii;  Ptíter  fia  Joiia^ko  moa 
j^sctrc,  ba  atyja  trútiját  újra  megszerzi,  tehát,  mint  innlilvui  tronkövi-tplö  j 
ftblt  Sátiiinr  vajda  a  >jóc,  1402,  1403  oe  1404-beii,  utoljára  pedig 
1407  okt.  13-áu  Loiubcrgbflu  ;  orro  EHae  1433  jul,  Sáti  a  eppcin  ugy  test - 
IkIváii,  kivel  Moldvát  uiegoRztotta ;  továbbá  Elia*  másodszor  1435-ben 
Ptíter  1448,  Sándor  Snictriihati  I45;i.  excpt.  2ó-tsn  es  ináflodszor  1455. 
|kl.  6-ún  Chü7.iubeu,  véf^Ül  Pf'ter  1456  jun.  2Ü'áii  Szucsavában  s  István 
>uagy<  14G2,  I46b  éti  1470  cVckben.  Dogiel,  Codex  Dipl.  regni 
íobniau  I.  597  —  603.  II. 

')  Így  Fi'lt<zcmü  Bogdáu  vajda  alatt  Zatginond  kiráJylytU  JásKvá- 
rofibati  l.'ilo,  I^iváit  vajda  alatt  Krakóbaa  lü'A'á.  febr.  lO-én,  Etins  alatt 
1547.  uov.  l3-áu,  továbbá  ^^árldnr  vujdii  ulatt  ZKiguiond  Ágobt  királyival 
lötjl.  Dtígiel  I.  610.  l. 

*)  Utalok  a  lengyelek  ravaüx  niegrohaiiAsára  Nagy  latváu  vajda 
Ital  a  bukovinai  enlökbeu,  hol  Albert  lengyel  kii-ály  hadát,  moly  Moldvát 
Qgg}'<J2te,  it  beké  megkötne  uláu  14d7-beu  leabtil  inegrobanták  a 
Utak. 

')  Nartisxewie/.  lengyel  uiUvt; :  Chadkicvicx  viluai  vajda  elete  I.  27.1. 

Iíbaikk.  1H&7.  1.  tYxKT.  2 


rs 


tjATHohV  is  Blá'nn.RN  VJ«ZOÍrYA 


IvbeUíU  luoiulmii,  tucrt  a  kildtt  uyii  legelső  sorbau  Mihály 
havas;ilí^)ldi  vajda,  a  szeut-erzséheti  győző  ellon  látszott  iráuTult- 
üuk,  kinek  szerencsés  hadi  sikerei  azou  lélreismerheletleu  iráuy- 
zat  folytán,  hogy  íi  Dunafejodelemaégekböl  és  Erdélyből  egyelőre 
még  IL  Rudolf  aegise  alatt,  de  tényleg  Önmaga  ré^izére  független 
biroílalmat  teremtsen,  Lengytílországra  és  kivált  ennek  déli  tar- 
tományaira, igen  kellemetlen :ilakulat.tik  lí'tesü lósével  fenyegettek.') 

Az  Erdély  átenyodésc  iriint  II.  líudolf  kir-tlylval  alkudo- 
zásb/in  álló  s  kiilnnben  is  ingaduíó  Báthory  Zsigmond,  ugy  lát- 
szott, uem  képes  áthághatatlan  akadályt  i-melui  a  terv  útjába; 
ellenkezőleg  abbeli  igyekezete,  bogy  Mihály  ellen  lengyel  segélyt 
szerezzen.^)  további  azivefien  fogadott  alkalmat  luiott  a  rendüleí-- 
lenül  tervezett  actióra  a  rettenetes  vérengzés,  az  lííö2-ki  sziczi- 
liai  vecserjiye  vagy  az  I572-ki  párisi  Bertalan-éj  hasonmása, 
inelylyel  Arou  moldvai  vajda  az  urszágáhuu  található  törököket 
sújtotta, ")  8Íett«tfce  a  háborút,  mely  ha  valaha,  ugy  ez  események 
s  előre  látható  visszahatásaik  következtében  teljes  sikerrel 
kecsegtetett, 

A  lengyel  király,  noha  a  német  császár  és  uralkutló  háza 
Ügyével  a  legteljesebben  rokonszenvezett  s  igy  a  demonstratív, 
ámbár  nem  éppen  oiTeusiv  föllépést  a  pillanatnyilag  már  császári 
hatalom  alatti  Erdélyben  egyáltalán  nem  bfílyesnlte,  végül  mégis 
kénytelen  volt  a  saját  állama  érdekét  alárendelni  személyes  érzel- 
meinek s  igy  Zamoyski*)  megkezdti^  az  aetiót  még  pedig  oly  fénye 
sikerrel,  hogy  Mohila  dereniiás  és  Simon  testvérek,  az  elsÖ  »1 
moldvai,  a  másik  a  havasalftildi  trón  birtokába  jutottak.  Mind- 
ketten lengyel  fegyverrel  szerezve  a  ktirouát  s  a  lengyelek  által 
tartatva  a  trónon,  meghódtdtak  fó védnök  üknek  a  respublicáuak  s 
a  viszonyok  helyes  mérlegeléséivel  magokévá  tették  Lengyelor- 
szág érdekeit.  '^) 

Erdély  a  lengyelek  occupálási  hajlamait  azzal  elŐsEte  meg, 


*)  Felmer,  Prínuie  Hneac  Itist.  Traus.  —  NAruBKevits!  hivatkozva 
Fiaseeki  Kznvaira  :  >Regnii  ronpit  et  imporift  ttpenire  uou  i«oluin  de  TnuiEvI- 
vania,  Moldávia,  Valachia,  quae  provinciuo  ruuctac  iiobiliítsimum  rcgouui 
faoirciit,  Bed  PoloDÍam  ípaam  maxin la^iue  re:*  agitare<. 

■)  KaruHzewicz  2  7.  1. 

'l  Ez  iszonyú  Cömegefl  gyílkofteág  első  hire  szcleaebb  kJírt^kbeu  egy 
l.íít.'j  febr.  16-án  (ó-naptár)  Leaibei-gl'iOii  kelt  lovitlböl  tei-jedt  el;  Bíícaböl 
pedig  lb\}Si  márcziuB  A-éa  azt  jelentetfiik,  hogy  meg  a  török  követet  Bem 
kímélték. 

*)  Hóla  bővebben  Ileidoimtctn :  De  vita  .loaiiutii  Zamoyski,  Ámíalcs 
Faggeri  stb. 

»J  Bethlen  X.  764.  ]. 


A  1.BN0WL  K<i&ONÁtlO%. 


líl 


bogy  üjíUmm  Kudolf  királyhoz  csatlakozott,  ki  hadvezérére  a 
liirhfdt  BAíita  Györgyre  nihAzta  át  ez  ország  kormAnyzatAt  a 
luidöu  Básta  Magyarországi),!  tért  viasza,  tiz  tagii  ko im 4 iiy taná- 
csot alakíttatott  az  orszjig  közigazgatásának  vezf^tésére.  *) 

Ha  ezzel  Erdóly  okkor  lílérhí'tetlim  maradt  a  Ifiigyt'lokre, 
ugy  később,  midöu  Bncskuy  István  és  Rákóczy  Zsigmond  helyébe, 
kik  kevéssel  a  vázolt  események  után  a  császár  hatalmából  kisza- 
badult orszáj;  fejedelmi  székébe  jutottak,  Báthoi-y  Gábor  került  a 
trónni-.  éppenséggel  veszélyessé  vált  az  reájok. 

A  teljea  erkölesi  elfajulás  daczára  melybe  a  történet  pár- 
tatlan Ítélete  szerint  Báthory  Gábor  sülyedt,  a  tények  azt  bizonyít- 
ják, hogy  ott,  hol  politikai  czélzatii  valósításáról  volt  szó,  minden 
irányban  éles  szemmel  szétpillantaiii,  az  ellenfél  minden  gyönge- 
ségét kikémlelni  s  a  maga  számára  haszuositani  tudta.  Nem 
c«oda  t*'hát,  ha  áthatva  a  kit+'rjedt  H  hatalmas  Diinaállam  alko- 
tásának eszmójét«'^il,  melyet  korán  ébresztettek  s  folyton  érleltek 
enne,  éppen  Lougyelországot  kellett  az  első  izbeu  megtámadandó 
megbénítandó  ellenfélnek  tekintenie,  még  pedig  szükségképen 
íftr  ftzért  is,  mert  a  Mohila-féle  "),  Lengyelország  leggazdagabb 
éa  legbefolyásosabb  fÖuri  cáaládaival  összeházasodott  dyuastia  e 
részről  nyerte  a  leghatékonyabb  Umogatást.  A  lengyel  segély 
fenyegette  metrliiusítással  BVthory  terveit,  mert  Moldva  legfon- 
tosabb, részben  megerősített  városaiban  mindenütt  lengyel  hely- 
őrség állt  melyet  egyes-egyedül  csíik  ugy  lehetett  visszavonulásra 
binii.  ha  komoly  természetű  másféle  bonyodalmak  kényszerítenek 
a  respiiblicát,  hogy  nehézkes  és  ki  nem  elégítfi  mozgósitAsi  szer- 
vezete mellett  ;i  r(Mje:^en  harczkészen,  rendelkezésre  álló  haderő- 
ket a  magukra  hagyandó  szomszé<l  országokból  kivonja,  s  igy  az 
eddig  elfoglalt  álh'isokat  Báthory  s  a  vele  szövetkezett  törukök 
számára  kiürítse. 

Ezen  legközelebbi  czél  elérése  .az  adott  viszonyok  közt  épen 
Bem  látszott  lehetetleunek,  vagy  csak  ruigyon  nehéznek. 

Ticngyi'lország  belügyei  ugyanis  mindig  meglehetósen  zilál- 
ok voltak  s  az  állam  testén  mindig  mutatkoztak  sebhelyek,  me- 
yek,  ha  valald  vaskos  kézzel  érintette  Őket  az  egésznek  sok  bajt 
&s  fájdalmat  okoztak. 

Itt  iieui  Lengyelország  ellenséges  viszonyát  értjük  az  északi 
SKomszédállamokhüz.  Ez  irányboli  nehéz  helyzetében  az  ország 
egy  Cbndkiewicz  és  mások  hósies  vezetése  alatt  mindig  méltó 
maradt  a  lovagias  hősiesség  lilruevére  *) ;  a  bajt,  melyre  czélozunk. 
tisztán  a  pártok  belsÓ  küzdelmei  idézték  el6. 

»)  Felmer  '209.  55,  281.  H. 

•)  A  Moliilftk  iicnizedckrcudjc  alHiitabb. 

*)  Narusüvwicx  tObbsxttridáeett  inUvo  ki/Árólag  cxzc!  f<i)gU1k(>£Ík 

2» 


sh 


HÁTIIOKV-  feü   HRTHt.KS  n'lSRONYA 


TIL  Zsipmotul  lengyel  kirílly  u  Vasa-há/.  ivadéka  volt.  ki 
tvónni  jutásíi  utiín  is  mindig  a  svéd  kororulni  vi't^lto  szemét  s  ki 
iMíük  hftjliunriiviil  h  németek,  do  főlp<r  klilöníis  rok<niszpnYv<''vid  a 
Habsburgok  iránt  a  mind<*uható  nemessí'f;  lo^naíiyobb  részét  olide- 
!í«iuített*'  ni!i;íától  '),  söt  *^g>' estiket,  midőn  nif  ff  tagad  L-i  tV^lük  a 
korouajavakra  irányuló  igényeik  teljesit4s6t,  egyenesen  tdlenxéki 
tflntetésokrc  izgaloll.  melyekben  lehutlon  v<iU  fólv(íism(ínii.  meny- 
nyire hüjlandó  a  sértett  önérdek  az  összesép  javát  a  aajút  magú 
RlÖny6re  feláldozni. 

Az  ilyen  liajlamü  szellemeket,  melyek  személyes,  hogy  igazi 
nevéo  nevezzök.  nem  szabadságért,  hanem  féktelenségért  küzilöt- 
tek  az  államélet  terén,  az  a  kilátás,  hogy  a  Habsburgokkal  üssze- 
ütközénbf  jutnak,  m-m  igen  bántotta,  nem  igen  aggasztotta  soha. 

Ez  az  uralkodó  család  egyedül  házasságaival  roppant  bint- 
dalmakat  szerzött  Európában  és  Indiákon,  az  angol  \'lil.  Hmrik 
leányának  Máriának  házassáj2;a  Fülöppel,  a  késAbbi  spanyid 
királylyal  Angliába  is  utat,  njitott  neki.  sót  Bourbon  Henrik 
sikerei  folytán  még  Franeziaországban  is  JHleutékeny  párttal 
rendelkezett,  s  igy  tehát,  a  szó  legteljesebb  értelmében  a  világ- 
uralmat látszott  elérni,  miután  már  Magyarországot  ós  Csehorszá- 
got szintén  megszerezte,  a  két  Miksa  személyében  pedig  a  lengyel 
koronára  is  versenyzett  valesi  Henrikkel.  Báthory  Istvánnal. 
söt  magával  III.  Zsigmonddal  is.  Ilyen  nagyhatalmú  uralko- 
dó-ház a  féktelen  lengyel  slachtíira  nagyon  kényolmelh'nnek  és 
veszélyesnek  látszott,  már  peilig  épeu  akkor  hire  járt  és  III. 
Zsigmond  minden  czáfoló  nyilatkozata  daczára  hitelre  talált, 
hogy  ó,  ki  a  főurak  megállapodásával  ellentétben  második  felesé- 
géül egy  osztrák  tohert^zegnöt  akart  megnyerni,  Leugyelországot 
a  Habslmrgoknjik  Ígérte,  maga  pedig  a  svéd  korona  «luye- 
i-ésén  fiiradozik,  mert  nem  tudta  megszokni  a  távollétet  szülő- 
földjétől ») 

Az  elégedetlenség  a  királyival  naponkint  fokozódott  tehát,  s 
ez  állapot  képezte  Lengyelorszí'ig  elsfí  nyilt  sebét 

Ehheíí  járult  a  vak  zelotismus  a  nem-katbolikusok  vagy  az 
úgynevezett  dissidensek  iránt,  kiknek  polgári  jugiiit  tisztán  hit- 
vallásuk miatt  jelentéktmyeu  korlátozták  és  megnyirbálták.  Az 
illetők  elóterjesztésej  és  kérelmei  a  szabad  vallásgyakorlat  és 
polgári  egyenjogúság  tárgyában  mérv,^dó  körökben,  söt  még  a 
trón  zsámolyánál  sem  találtak  meghallgatásra,  a  mi  azután  igen 
sok  haj  sift)lóanyja  lön. 

A  ftílekezeti  tiirelmetleuség  az  elnyomottakat  azou  elhatá- 


>)  Nanuzewieis  115.  I. 


\    l.l-lXnVKI.   KOUUNAIillX, 


*JI 


r(»zAsra  birta,  hn^'v  ÖuTéd(»lenihoz  folva módjának  s  erre  nézTp  :i 
iiomftfiség  elégedetlen  elemeivel  szövetkezzenek  oly  cíéU>ól,  hogy 
együtt  t.Hzveki  n  líiziidás  zás/.lnját,  fegyveres  kézzel  lépjenek  fül  a 
kiníly  és  tanAcsí)sai  ellen  s  tölíik  erőhatalommal  kicsikarják  azt. 
|3DÍt  ezek  eddig  a  teljes  joggal  kérHlinez<"íkt<'íl  megtag.tdtíik.  ') 

A  mozgalom  élére  nera    más,    mint   Zebizydowaki  Miklós, 

krakai  vajda  állt  s  hivei  annjira  el  voltak  tökélve  mindeare,  hagy 

elégetve  magok  uU'm  a  visszavonulás  hídjait   1607  juuins  21-éü 

a  kiríilyt  trónvesztettnek,  Lengyelorsz&g  királyi  székét  pedig  meg- 

üreíiedettüek  nyilvánították.   Mivel   pedig   ugyanottiu    Báthory 

Gábor.  a/,  egykor  annyira  szeretett  BálJiory  István  lengyel  király 

tiDokaÖcscse  kiáltatott  ki  az  egyedül  elfogadható  tróujelöltnek ') 

F_egyszerre   kitűnt,   hogy  Gráhor  e  magaáröptü  terveit  s  az  azok 

^ralósilására    alkalmazott   eszkiOzöket    régÖtti    elökészit<ítte  h  az 

tügyet  folylou  igeu  nagy  Ggyelemmel  kisérte. 

Mindez  csakhamar  behizouyodott.  midőn  a  királyi  hadak 
[IL    fölkelőket  megverték   »   a    vezérek    podgyásza    a    győzfl    fél 
kezéhn  kertilÍT  ki  megtalálta  ott   Báthory  Gábor  levelezését  a 
i?ndillftkkel. 

K  levpU'ZHs  nnm  engedett  kétséget  az  erdélyi  fejedelem 
irakondok  iiiunkája  iránt  ^1  s  nagyon  természet*ís.  hogy  a  lengyel 
kormányférfiak,  mintán  t-t>ljes  Iwpillanlást  nyertek  Báthory  Gábor 
CfielszovénycÜH',  a  veszélyessé  vált  embert  és  minden  csplekedetét 
szakadatlanul  izemmel  tartották  s  t;ájékozást  igyekeztek  szerezni 
^inind  arról  is,  a  mi  további  viszonyát  az  elégedetlenekhez  illette. 
És  HZ  ;t  lengyel  király  hivei  részéről  nera  az  óhajtott  ererl- 
meny  nélknl  történt 

M:'ir  azon  királyi  iu.asitós»  raely  a  2olkiewskÍ  Szaniszlóhoz. 
korona  leghivebb  ós  Zamoyski  .lános  elhunyta  óta  (■(•  1605- 
^unius  havában  I  legtekintélyesebb  tanácsosához  küldött  Snt^jwski 
uevíl  papnak  IfiOT-deCJsemberébeu  adatott*),  a  Báthory-féle  párt- 


ol A  király   ea  seimtut!  elleui  fegj'veres  fólkelést,  moly   már  Nagy 
njf*  Magyar-  és  Leiigj-elorsaagok  királya  alatt    1380-bau  is  előfordult, 
aMn  i^('<l)g  gyakran  i>tn<^tliklÖtt,  a  lengyelek  >rokofixff<uak  nereEÍk,  mely 
ft  uiHgyar  vHükos-c-sal  függ  össze. 
')  Naruszewicz   KIS.  I. 

")  Knbyerziezki,  Labieu»ki,  Nicsiecki.  Pruat'cki  es  niáeok  króuikái 
CTitíl  rilkii  t^-értelmílBtíggt'l  küvetkezÖkí't  jplcntcnek:  tRpperlat;  ^íiiit  in  ipao, 
hl  t^iio  rertAtain  fwt,  S'I  fruzovo  loco,  rlftjicnptaf!  Gabriclis  Bftthom.  Tra»5tl- 
vatiifti*  prim-ipiH  ad  Heríjertum  littcmr-.  i|uibns  Ílle  cfiiiditioncs  suscipíendi 
regni  Polouimi  íÍ  rex  impriniis  '-o  pellcrctnr,  ofFerabuf  vifl  poliim  oblatan 
Luc^tabat.  Nóta  mauus.  uotum  »igiiimi  du  bt  táti  un  t-m  uiuiieui  eiimcbat.* 
*)  n.  sziimii  okruHiiv  a  mdli'kictbuit. 


22 


ttATMOnr  fcS  WEtnT-Eíf  rtHtÖHVA 


biiu  törléiiü  dolguk  Alapoit  ismurotére  vnXi  a  nem  IcuvéaljS  urro^ 
bogy  nzolibííl  szfikséglcépeu  folyó  összes,  uetaláni  következmények 
ht*lyeötm  uiéLtáuyoItattak. 

Hogy  Báthory  a  felkplfiket  Wltlegesi^u  is  liarczképcs  csapa- 
tokkal  s  mimleufóle  htuli  szükséglettel  tíüaogattii,  uzi  mindönki 
fcndta.  *)  A  király  azonban  ii  íenlorgA  Állapot  egész  mélyére  hatol 
8  véí?ü!  uem  indokolatlanul  oda  nyilatkozik,  hn«y  Leujíyi^htrszAgra 
a  Itíngyel  fíWktOök.  s  nom  épen  Báthory  Gábor  veszélyesek,  de 
lik  is  csak  nzon  esetre,  mely  mítst  tt'nyleg  fenforog.  ha  ufíyanis 
idegen  tiimogatÜHsalbátoritUituaksnetaláui  meghódolási  kedvők, 
melyet  beuuök  a  kormány  uagy  t<ibbsógl>en  levő  hiveiuek  kíny- 
szeiitő  pressiója  kelthet,  leikökben  teljes  kifejlődésre  nem  jutna. 
Hogy  Önmagára  a  királyra  69  uraimftni  közvetlen  veszély  forogna 
fen  s  Bíitb<try  Gábor  ti*ónkövetel(j  törekvései  komoly  aggodalmat 
kelthetnek,  arról  az  utasitásban  a  legcsekélyebb  említés  sem  tör- 
ténik. Erre  vonatkozólag  minden  nyilatkozat  a  király])ái-tiak  túl- 
nyomó többségének  kétségbe  nem  vonható  hősége  folytan  ez 
utóbbiak  érzékenységének  megsértését  jelentette  volna.  Hosszabb 
tartamú  és  komolyabb  jelent/iségQ  belsú  bonyodalmaktól  fél 
tehát  IIL  Zsigmond  király,  de  nem  egy  vesz  ed  el  messe  alig  vál- 
ható trónkövetelőtól. 

Itt  nem  szabad  feledni  vagy  figyelmen  kivlil  bagyni,  hogy 
Báthory  Gábor  azon  időben.  midÖn  a  lengyel  elégedetlenek  ügyét 
már  a  magáévá  lábzott  tenni,  még  uem  volt  Erdély  tényleges 
fejedelme,  bnnein  i;sak  teljes  bizonyosságra  vette,  hogy  idővel  a 
fejedelemség  birtokába  jut.  Az  tehát,  hogy  már  ekkor  is  érintke- 
zésben állt  a  lengyelekkel,  annak  bizonyítéka,  hogy  már  ez  idő- 
ben vala  határozott,  jó  elÖre  megfontolt  programmja  azon  esetre, 
ha  tényleg  a  fejedelemség  élére  kerül.  Es  számba  véve  az  akkori 
közelmnlt  mozgalmas  idejét:  Xagy  István  ^)  moldvai  vajdának 
és  Bnres  Péternek,  ^)  a  harc^ias  palatínusnak  Erdélyben  siker 
nélkül  megkisérttitt  liatalnu  terjeszkedését,  valamint  utuljára 
Mihály  havasalföldi  vajda  dolgait^  Báthory  programmja  som  lehe- 
tett máSj  miut  az  akkori,  a  magyar  kapcsolt  részekkel  miu- 
denesetri-  ti^kintélyes  nagyságú  államteriüet  hiztositása,  mely 
czélt  esíik  Moldva  éa  Havasalföld  állandó  bekebelezéwével  hihette 
kivibetönek.  K  czél  érdekében  pedig  legelső  sorb-^in  arra  kt^llett 


^)  Narnntzowit'x  minek  bivonysfigiinl  közli  Xftiiioví'ki  Tetemek 
Himiiicki  eniiclfliidi  plispilkhúx  IfiOti  jul.  25-t'n  kelt  luvclr  tÍSr(*<lekrír ; 
k^>bb  inc!g  viamauitériliik  reií. 

*)  Utalok  Wiíoricb  (.-y-ikk^re  aa  .\rchiv  für  hírIi.  J..  Uj  folyam  IV.  k. 

'"')  Wittatork  a  hwztíTCKiM  ev.  jryiim.  ertíflítÖjr  IPOO.  Archív 
ITjf  IV. 


A  j.KKavRT.  KonoNAirux. 


2:í 


tiirekeduie,  hogy  ak-ngyel  befolyAs  által  uzAl-  DuuáujVI  ]i>l*^iu?tl 
akmlályt  elliáritaa. 

Ez  okból  történt  a  cBatlakozíls  nz  ópen  igen  jó  itiöbeii  flÖ- 
térhe  16pü  lengyel  elégetlütlenekkel  s  igy  egészen  czéltnlaw  íwit  is 
vizsgAluí,  hv  vült-e  bonyolötlvri  vagy  uem  eztni  t-orekvénckbe,  ti 
mint  sejtutik  *)  —  Bocskay  ístvAn  is.  Hii  mAr  B<ieskiiy  idujó- 
ben  sikiTÜlt  volna  ri  lengyeleket  kiszoritíini.  ugy  pr.iesumptiv  trón- 
örököse Báthory  Gilbor  aniiAl  könnyebben  ?alósithatt:i  volna  elíSre 
megálbipí(í>it  uralkodói  terveinek  tnlajdonképeni  végc2Í»ljait. 

Magának  a  lengyel  koronának  megszerzésére  itt  talán  a 
legkevesebbet  gondolt.  Nem  olyau  ember  volt,  a  ki  gunykacznj 
tárgyává  Kzokti    magát   tenni   azért,  mert  elérhetetlen   dolgok 

,  utáu  Intkos. 

A  neTetségessé  válás  ellen  mindenesetre  védve  volt. 

Jól  értesftlve  u  lengyelországi  eseményekről,  felismerte  ama 

^körülmény  t-eljes  horderejét,  hogy  a  forradalmi  mozgalom  fenye- 
gető kitÁirrséuek  elöo  pillanatábau  a  legtekintélyesebb,  hatalma- 
sabb éá  befolyásosabb  föuri  családok  bandériumaikkal,  Zolkiewski 
Szaniszló  fővezér  pedig  7000  főnyi  jól  begyakorolt  haddal  bocsá- 
tották magokat  a  király  rendelkezésére. 

Már  ez  ügyetlen  ténynyel  szemben  nagyon  kérdésessé  vál- 
hatott a  fölkelők  actió-képessége,  még  haaguzowi  vereség  be  nem 
következett  volna  a  ha  Báthory  Gábor,  a  mint  határozottan  állítjálc, 
e  tehetetlen  forradalmi  párt  által  csakugyan  felajáultatá  magának 
a  koronát,  ez  mindeufíietre  csupánazírttörtént.  hogy  ezen  uiigyou 
iujj;ad(izü  alapon  nyugvó  ajánlatot  saját  czélzatai  javára  eszköz- 
kép felh.iazuálhaysa  s  kizsákmányolbaBsii.  Oly  egyéniekkel,  kik  a 
komnii  jehége  ellen  támadnak,  mert  szándékaikat  n  magasabb 
czélokat  követő,  de  mégis  kurtálolt  jogkr>rbe  ut:ilt  kormány  uem 
támogatja,  a  korona  megszerzése  tárgyában  még  akkor  sem  lehe- 
tett kíímolyau  pactálui,  ha  az  e  legfőbb  földi  dicsfényért  ép])ea 
Leugyckirsz/igban  pályázó  férhunak  neve  Í8mertebb  és  tiszteltí'bb 
lett  v()lníi,  raint  a  reá  alkalmazott  szavak  *egy  bizonyos  Báthoryt  S) 

[&  maga  valóságában  mut;itják. 

Zolkiewski  Szaniszló  is  igen  találóan  ítéli  meg  ii  helyzetet 

|B  az  abiknlái^ában  közi-emtkködő  elemeket.,  midőn  Zloczowbaa 
1608.  ápril  9-t'-ii  kell  s  a  lengyel  tanácKurakhoz  és  nemesekhez 
intézett  felhivásáhaB  *).  hog}'  Báthory  Gábíir  ellen  készüljenek, 
uem  ezt  tolja  előtérbe,  mint  a  lulajdonképen  veszélyes  s  igy  n»eg- 
»emmÍ8ÍtendÖ  ellenséget,  hanem  az  általa  befolyásolt,  támogatott 


')  Erre  lÖrtiMiik  iit-mí  ntalÁfi  Zamovakinál  I.  számú  nkm^iiy. 
^)  Liied  I.  éx.  okiiiiíay. 
*)  Láed  m.  sz.  okiiiáuy. 


24 


BÁTHORY  feS  BRTRI.KH  VTSKOSTA 


és  bAtoritott  bell'óldi  zeudftioket.  Ei^éftzeii  szakszerű  ití'Iet*?  sícriut 
ez  utóWíiak  csak  eszközt  kép«?znek  a  czélhoz,  peilie  .hz  íikkor  már 
erdélyi  fejedelemmé  választott  Báthory  uem  csi'kélyebb  izélt 
tüzütt  ki  m:iga  elí",  miut  .1  lengyel  helyörííégekiiek  a  Diiujiíojede- 
lemaégekbftl  való  kiszorítását  és  —  ha  tauicsa  követtt'tnék  — 
azüu  iiieréí>z,  kiilandus  eszmét,  hügy  hadaival  a  zfíiidUlAk  támo* 
jíatáí*ára  beuyomuljou  Lfugyelorszáiíba, 

Mint  az  elégedetleneket  a  líiugyel  respublica  ellen,  ugy  basz- 
uAltii  fel  Báthory  Gábor  »  tatárokat  a  Moldvában  lovö  leugyol 
helyfír&é^ek  ellnii. 

Zolkiewski  panaszkodik  ^)  a  naponkint  előforduló  csjitá- 
rozások  miatt,  melyek  a  moldvai  hospodárral  rokonságban  álló 
Potücki  Jánosnak,  *)  a  Moldvában  állomásozó  lengyel  csapatok 
fÖparancfinokának  folyton  kel  lemet  lonséget  okoztak. 

E  két  sakkhúzással  Báthory  Gábor  immár  Ichftöuek  hitte, 
hogy  kedvencz  eszméjével :  a  Dunafejedelemeégeknek  Erdélybe 
való  kebelezése  tervével  nem  kell  tovább  késedelmeznie.  s  hogy 
valósítását  a  Havasalföld  elleni  hódító  háborúval    megkezdhetL' 

Ht)gy  Lengyelországot  képes  volt  oly  csekély  Hs/.kózókkel 
sakkban  tartaui,  az  kevésbé  ama  birodalom  akkori  tehetetleusé- 
gének  bizonyítéka,  mint  inkább  amaz  erókíidések  folyománya,  me- , 
lyeket  a  respuhlicának  ki  kellett  fejteni,  hogy  az  északi  szomszé- 
dok tettleg  nyilvánuló  elleuségesaégeit  uyomatékosau  visszauta- 
síthassa. Ez  államtest  már  ekkor  i»  azon  veszélyei*  belső  nyava- 
lyákban szenvedett  ugyaut  melyek  negyven  esztendővel  késdbb 
•Táuos  Kázmér  királyt  arra  birt;ik,  hogy  a  varsói  országgyűlésen 
a  legünnepélyesebb  módon  lemondjon  a  koi-onáról,  a  Lengyelország 
feldaraboltatására  vonatkozó  hiressé  vált  jóslata  kiséreíóbeu,  mely 
1772-ben  cHakugyan  meg  is  valósult ;  de  a  szivekben  még  egyre 
lángolt  anui  lelkesült  odiutdás  a  hazáért,  mely  a  közveszély  nap- 
jaiban mindenkor  érvényesülni  szokott  s  minden  külön  érdeket 
egy  csapással  ellVledtetve,  a  családi  ttlzbely  megmentésének  csoila- 
tevö  örsztíUemévé  testesült  meg. 

Hogy  csakugyan  igy  áll  a  dolog,  azt  már  a  legközeliíbbi 
jövő  volt  hivatva  teljesen  kétségkiviilivé  tenni. 

Mert  Báthory  Gábor,  ki  161l-ik  év  elején  HavjisHiloldet 
szerencsésen  meghódította  s  Radul  vajdát  országál>ól  uienekUliii 
Icényazerité,  most  arra  is  gondolt,  hogy  a  lengyehik  mint  az  ifju 


')  XÁeti  111.  fiK.  okmútiy. 

"}  Fia  volt  Mtklt'isiiAk,  a  kHinienievzi  (is  fliiniolniki  stanistántik,  ki 
a  MoMváha  iiyi^Diulú  Mihály  oláh  vajdiit  legyőzte  cs  Mahila  Jrrc-uiíást 
(Ittfttc  a  iiiuMvii  trónra.  Mintlmgy  testvdrc  Potncki  lítviln  niiiil  vetti'  n 
Jersmiifi  leányát,  ü  is  gógoi'eiígba  Jutott  a  Moliiliikkid. 


\   LKXflVHI,  Kl>U0XAH*17í. 


25 


Mohila  Konstantin  fejedelem  oltalmazói  által  mogüzállt  Moldvát 
szintén  meiL'szerozze. 

Hogy  e  czélru  nx  íictio  teljes  ezíibíniságiU  biztJisitsa  raa^A- 
nakfUzt  tervezte,  hogy  Hiivasrilfíilíl  korniáiiyz-itát  egyelftre  nnulíu- 
öcscaei  valamelyikére  niliíizza  át  ')  De  a  fiZÍimlóbát  a  törökök 
iV^yviíres  luruvutkozásii  t'olyláu  nu^trvAltoztatta,  a  bavíisiilfökli 
vajílíi  czínipt  azonban  megtartotta,  kétségkivül  azon  czélzatból, 
hogy  alkalom  adtával  az  új  vajdát, »  török  beleegyezése  vagy  kiját- 
szásív  mellett^  israét  eltávolítja.  Ezzel  a  közvetlen  róözv^teltöl,  aze 
hóditA-s  biztosítAsáuiik  írondjaitól  inc^ienekiUvt*.  :i  IcD.cyelek  ellen 
eljArás:Uiau  ^Moldvában  egyre  liatározottabb  utakra  lépett,  melyek 
hiztositottAk  ueki  :\.  sikert,  minthogy  törökök  és  tatárok  tftmoga* 

ptásávul   meghiúsította   Forgáth   Zsií^moud  bosszuló  hadjáratát, 
Helyre  a  nemességen  elkövetett  kegyetlenségei  nHtak  okot  *) 

Nemcsak  tekintélyes  ha<lat  összpontosított  Huszton  és  kör- 
By6kén,  azon  nyíltan  kifejezett  s/ándékkal.  hogy  beront  Lengyel- 
országba, hanem  szirdeír  támogattiV  a  portánál  léví  an;/oI  követ 
utján  a    különböző    löhlnkevesebb  joggal  fellepő  moldvai  Iröii- 

[követelok  igényeit  is.  *) 

Báthory   Gábor  niigyon  jöl  tudta,  hogy  ha  Anglia  azérr, 

Lmert  a  moldvai  trönkiivi-telöket  a  portánál  minden  diidomatiaí 
í»azkö/.zt*l  támogatja,  lengyel  részről  a  rcsitiiblii-Aboz  frrdc,  sőt  egi'*- 
szen  ellfnsegfs  vjszvmy  ha  jutottnak  nyilváníttatnék,  elégtételadásra 
»omHiikép  sem  hr/.  hajlandó,  még  ha  ZHigmund  kii*ály  —  a  mi  euuek 
külömben  cí^zébe  si;m  jntott  —  valami  fegyveres  visazatorlásaal 
fenyegetíiznék  is.  Egyálfcilán  nem  fdtílnil  tehát,  hogy  a  lengyelek  Íly 
ki'iriilméiiyek  közt  a  portánál  meddu  tiltakozásokra  izorílkozttik.  *) 
mástelöl  ellenben  azon  eszmébe,  ho^y  lIagyaror!*zág  a  saját  béké- 
jét Báthory  kedveért  talán  mégsem  fogja  koczkára  lenni,*)  mint 

^meutöhorgonyba  reményteljesen  kapaszkodtak. 

Báthory  Gábornak  ís  az  volt  meggyőződése,  hogy  Magyai'- 
ország  részéről  egyáltalán  nem  várhatja  törekvései  támogatását. 


^)  Jooílescu  H  biikareHii  Rrvistmb&n    1884.  akoii   leviJl   regc.iUjiit 
^ilja.  mftly^t  CouCarini  Simon  vülenczei  bailo  a  portánál  ex  tigybeii  PeribAI 
IBI 1.  márcK.  6-«'!n  n  ?igiioriiíliuz  iiitf-TMitt. 
*)  Nadftiiyi,  l'lor.  Himg.  353.  1. 
°)  lY.  számti  oktimuy  a  uclléklethcu. 

*)  A  HimiiuKiiki-ftilG  gj'Ujtemdnybai,  >okiratok    Moldva  tört^iiet^ 
l<.   rnelyok  kíi/.rcboojtátá>>át  x  roniiüi  királyi  Alcndeiiiia   vczütt  s  inelyok 
la^jyarorfíilj:  frtrttWtoIií-/.  íh  !.«k  becHf^ot  iiyujtAüflk,  megvan  IV.  k.  81. 1. 
ContAríiti  ii-l»'itleiii>  »    b'iigycl   kirúly    pinme/aiWil   ay.   angol  1cíívi>t  e   lovi^ 
^fetfnysiígo  nlkiilmábiíl.  .\  baito  levclv  Ltíl  1.  májUB  :.'H-tÍn  kvlt  IVrúbau. 
^)  IV.  száotú  okmány  a  nnrlU'k.lctbvu. 


26 


nATríonv  fts  iiktdlkk  viw.osva 


És  inivd  Lt^ugyp-lországlíaii  Zülkiewski  8ziini3z)ó  gyors  íís  erély^is 
fellépésp  t'olytáii  a  lengyel  elóírfdetlem^kt/ii  sem  rcniélbcUítt  valami 
sokat,  <fgyoir>re  mriga  szintt'n  johhnak  tartotta  a  temporisálást 
vagy  Í8  :izt.  hogy  a  viszonyok  kcdvezfi  nlakulatáitak  kizsákniAnyoIA- 
hÚTal  Usaaii-lassíiii  ingassa  mög  a  Muhilák  eilfligi  hatalmi  álliiíiát, 
vagy  helyesebben  az  fiket  tí»mogató  Leugyelországét  Moldvíibaii. 

Midiin  tehiU  a  U'nsrvel  kíivet  er/ifeszítései  a  portán  Mohila 
Koudtantiu  *)  javára  éppen  i?lleDki*iíö  oredméuvre  vezettek  s  a 
holyt-ttos  uagTVfzér  ftgyík  menekültnek,  valami  Tomsának.  ki 
maciit  egy  ré*;i  moldvai  vajda  tiának  mondotta,  tényleg  azonban 
egykor  a  magyar  zsoldotjok  sur^Lbau  kalouáakodott  ^).  akarta 
AfoUlvában  az  uralmat  a4Ítii,  ^)  aflt  agy  török  aereggel  útnak  is 
indiiutta  a  ut^ki  aíloitiáuyozott  Irón  birtokba  vételére,  BAt.lnn'y 
Gábornak  nem  volt  sllrgnsebb  dolga,  mint  szintén  ezen  Tomaa 
pártlogójakép  fellépni,  *)  ki  íilohilát  lengyeléivel  együtt  Moldva- 
hó\  ki  akarta  szorítani. 

Minu  utüguudolatokat  táplált  ez  tlgyl>en  Báthory  Gábor, 
minő  tibku>i  fundorlalokkul  igyekezí^tfc  iíoldva  rég  óhajtott  birto- 
kába jutni,  twt  teljes  homály  Iforítjii.  De  Mohila  elfizéséve!  és  a 
lengyel  helyíirségek  távozáHával  mindenesetre  igen  sokat  nyert 
volna  íí  még  több  állt  számára  közeli  kilátásban,  Ua  ugyanis  IjCd- 
gyelorszMg,  melynek  hozzájárulása  nélkül  a  szerződések  értelmé- 
ben a  ho&i>odúr»ágban  változást  előidézni  nem  lehetett,  nem 
rakta  volna  hnllgatí'plag  zsebre  a  sérelmet,  mely  Tomsa  kinevezí'- 
sév*']  a  renuállú  szerződéseken  és  a  maga  tekintélyén  oly  szembetű- 
nően ejtetíítt. 

A  rospublica  követolto  ugyan  két  követe ,  Tnrgonskí 
Sámuel  és  Kochauowski  Gyin-gy  által  a  iwn'tan  Tomsa  letételét,  ') 
de  hasztalanul.  Mindenesetre  ez  adhaiott  indító  okot  néhány 
lengyel  főúrnak   Potifcki   István   vezetése  alatti  *)  :izon   vakmerő 


''  Jo('ile«)tu  itl.  tníive  5h7  I.  CoiiUniii  1611.  i>kt.  l-*ii  Perábaii 
k^lt  joleiit^ee, 

')  Nantczewii'z  II.  13Í*.  I. ;  itt  l*ia*et'ki  után  .1  jegyMítWit  fn!  van  em- 
Utvu :  >Inccrtuiii,  qiio  fiierít  jenére  Í8te,  uíei  tpiod  iuter  Huiigtiroa  pedites 
uirruvrit  iii  Hi]njH;Ariii.<NieiitcewÍoxleugyeluyolvü  einlekimtai  UI.  Zsiguiouil 
iirnlkcKláiMiróI.  Krak<'.  1867.  UI.  k.  57.  I. 

**)  Contarini  jelentew  Pera  IGll.  uov.  26.  Honnusaki  gyiyte- 
lUiMiyébeii. 

*)  IV.  exíLinú  okuiÁiiv. 

*)  NeruKstewicK  U.  UO.  l. 

*}  EtTnl  KhevtMihiller  aiiiialiadi  mellett  yzciit  Júb  i-letcnuk  niumhsiü 
nyújtanak  tájt^kozÁst,  melyek  11  Ztiría  Ualicka  Lembergben  megjelenő 
ntthrii  folyóirat  IbGOki  folyntiUbaii  a4lHttak  ki. 


A    LKMÍVKTv  KORONÁlldZ.  27 

vállalathoz,  mely  a  király  által  hallgatólag  helyben  hagyva '), 
Mohila  Konstantin  visszahelyezését  czélozta,  de  szert;uc8Ótlenül 
végződött.  2)  További  ellenségeskedésekhez  azonban  Lengyelor- 
szág nem  folyamodott  s  Báthory  Grábor  egyik  hÖ  reményében 
csalódva  s  azon  lehetőségtől  megfosztva,  hogy  magasröptíí  tervei 
javára  a  zavarosban  tovább  is  haláazhaason,  talán  o  feletti  boszu- 
ságát  töltötte  ki  az  erdélyi  szász  városokon.  ^) 

Az  említett  üzelmekkel  Báthory  Gábor  kétségkivülsok}):ijt 
okozott  a  lengyel  koronának,  de  a  lengyel  respublica  iránti  ellen- 
séges érzülettel  mégsem  fogja  vádolhatni  senki,  a  ki  terveit  és 
törekvéseit  összeségökben  áttekinti. 

Azt  látjiik  ugyanis,  hogy  a  Lengyeloi'szág  ellen  bármely 
részből  mozgásba  hozott  tényezőket  lehetőleg  a  maga  czéljaira 
akarja  ugyan  használni,  de  sehol  sem  lép  a  nyilt  ellenségeskedés 
útjára. 

Zolkiewski  Szauiszló  fején  találta  a  szeget,  midőn  azt 
monda,  hogy  jobb  lenne,  ha  Báthory  Gábor  Tomsa  helyett 
inkább  a  maga  dolgaival  törődnék.  *)  E  nyilatkozat  azt  is  mu- 
tatja, minő  kevésbe  vették  a  lengyelek  a  fejedelem  politikai  jelen- 
tőségét a  vespublicával  szemben,  mennyire  keresztül  láttak  fon- 
dorlatain, noha  tehetetlenségét  a  német  és  török  császárokkal  s 
a  lengyel  koronával  szemben  mindig  igen  ügyes  fogásokkal  tudta 
leplezgetni. 

Kicsapougásait  és  erőszakosságait  Erdély  csakhamar  meg- 
untíi  s  Bécsbe  és  Konstantinápoly ba  fordult  segélyért.  A  szultán, 
ki  Báthory  Gábornak  nem  csupán  1612.  május  12-ki  ajánlatai^) 
folytán  táplált  jogos  bizalmatlanságot  önállósági  tervekkel  vajúdó 
vasalhisa  iránt,  gyorsan  fegyveres  kézzel  lépett  közbe.  Báthoryt 
trónvesztettnek  nyilvánította  s  a  fejedelemséget  1613.  okt.  2;i-án 
Bethlen  Gábornak  adományozta.  ®) 

Báthory  Gábor  sorsa  immár  beteljesedett  Gyilkosok  vetettek 
véget  életének. ')  Nem  csnpáu  Erdély,  hanem  Ijengyelország 
sorsára  is  befolvással  volt  ez  a  véres  eseménv. 


>)  Naruezcwicz  II.  131*.  1. 

")  l'^gyaiiott  Petryczy  uyoniáii,  hol  egy  nuisodik  szinten  s/.erenc!?i't- 
leii  kisorletrÖl  is  említés  törte'nik. 

'*)  Fontes  rernm  Austríaoftruin.  Scriptores  III.  Kraiis/.  György 
krónikája  ad  annum. 

*)  IV.  flzáinii  okniHuy  n  mellékletben. 

'•)  Már  fentebb  is  említve  volt. 

•')  Fontrs  r.  Anstr.  Krans/,. 

')  Ugyanott  I.  4í>.  s  köv.  l. 


28  HÁTIIOKY   KS   HHTIfLEN   VI.sZONVA 

Mellékletek. 

I. 

Zauioyski  Péter  levelének  töredéke  Ruduicki  emielamii  püsiJÖkliöz 
Báthory    Gábor   eljárásáról    Leugyctország    irányában.    Kelt    Krakóbaii 

1606.  jul.  25-én.  —  Azt  állítják,  hogy  a  krakai  vajda  néhány  ezer  em- 
bert fog  adui.  Stadnicki  szintén  ad  s  ezenkívül  szerbeket ')  és  magyarokat, 
kiket  állítólag  a  király  (í  felsége  szolgálatába  vett  fól.  Krajcwaki  ur  Boes- 
kaylioz  küldetett,  hogy  megtudja,  váljon  az  az  ö  tudomásával  történt-e, 
hogy  katonaság  kibontott  zászlóval  vonul  ki  Erdélyből.  Azt  felelte,  hogy 
az  ö  tudomásával  nem,  deö  neki  azt  adták  elő,  hogy  ö  felségének  a  király- 
nak magának  s  a  respublicának  van  rajok  szükségük.  Habár  ezt  adja  elő, 
hinni  mégsem  lehet  senkinek,  mert  hii*e  jár  a  közönségben,  hogy  a  fölke- 
lők fyy  bizonyos  Báihoryra  gondoltak,  a  ki  rokona  Bocskaynak. 

(Naruszewioz  id.  müve  127 — 8.  U.) 

11. 

Azon  utasítás  töredéke,  melyet  a  lengyel  király  Zolkiewski  Sza- 
niszlú  lengyi'l  hadvezérhez  küldött    Sutowski    nevű  papnak    adott,    kelt 

1607.  decz.  havában*)  —  E  közben  azt  fogja  mondani,  hogy  ama  hirek 
közt,  melyeket  Ö  felsége  a  király  Magyaroii^zágból  kapott,  az  is  van,  hogy 
ott  ujoIag  változás  készül,  hogy  Báthory,  a  ki  a  mi  belső  bonyodalmain- 
kat ébor  szrmmcl  kíséri  s  nz  ellenpárt  néhány  tagjának  kedvező  hangu- 
latáról meggf>ndolatlannl  említve  Ö  felsége  nevét  nyilatkozott  (mint  ezt 
nemzetünk  több  megbízható  tagja  a  ^aját  szájából  hallotta)  a  legjobb 
reményt  táplálja.  Minthogy  erdélyi  vajdává  választatott,  nagyon  való- 
í«zinn,  hogy  ez  változtatta  meg  ama  párt  hajlamait  a  békére  s  hogy  szivé- 
ben az  ellenállás  érzelmeit  táplálja  ezen  idegen  egyén  szerencséjébe  t's 
segc'Iyforrásaiba  vetett  reménye,  kivel  már  régóta  egyetértésben  áll. 

(A  pétervári  császári  könyvtárból.) 

III. 

/.olkiewski  Szaniszló  felhívja  a  főurakat  és  nemeseket  a  készii- 
It'src   Báthory  (labor  erdélyi  vajda  ellen.   Kelt  7-oIkie\vben  1608.  ápril  9. 

Zolkiewski  Szaniszló  lembergi  várnagy,  főhadvezér,  rohatyni,  hami- 
onkai,  katuszi  starosta  stb.  Lengyelország  koronája   nagyságos,   nemzetes 

*)  Hogy  szerbekről  van-c  szó,  az  kétséges.  Más  okiratok  nem  azt 
mondják  serbow,  hanem  sabatow,  igy  például  a  IV.  t-zánm  okmány  is. 
Sabatnw  azonban  a  többes  Bzám  gonitivnsa  s  igy  a  szónak  sabatból  kel- 
lene szánnaznia.  E  szónak  azonban  a  lengyel  nyelvben  nincs  jelentősége, 
még  a  zsidó  szombatot  sem  jelenti,  mert  ez  »Sabesz«.  Eu  azt  hiszem,  hogy 
a  magyar  i>szal)ad«  szóból  származik  s  szabad  csajjatnak  fordítom,  »er- 
batowot  pedig  nem  serbownak,  hanem  sabatownak  tartom. 

-,)  Az  utasítás  Zolkiewski  1607.  dcez,  20-kÍ  Jcvde  után  iratolt. 


A  LKNUVIÍt.  KUltONAHftX, 


29 


úfl  kegjcs  £DD)(;)t49ÚgaÍRak  w  nuneseiufik,  t«kinte(t«  uruknak.  te«tv(írekiiek 
testvéri  gKolgnlntomnt. 

Habrir  tudom,  Uogj'  u  kiriilyí  fcIinSi^  Icgkcg^cluimebb  ui-nuk  s«m- 
nüt  ütiui  fog  ülmultttiztaiii.  a  mi  a  rcafiubUcA  bimtoitHit^imk  oltalmúra  ^ 
nálxrúhÁAÁrA  ^yÁiksé^enuak  mututkozik,  mÍi)dnxoiiiütul  lúi  is  kiíttíleu^iiC- 
};iíoiIh:  vá^^ú  dolir^uflk  tartom,  hogy  a  resjiubüea  iviiiidoti  kilatáiíbaii  álló 
vtvixiílv*?iileUw't  —  «ÍH  ilytíti  lálMzik  folmmilui  —  kÖKtiniomásra  Iiü-//aiii  s 
tituket  uraiul  íittficJck^  iniiitliog\'  ou  it  fcleo^cs  kormitlbau  o  fulsuge  a  királ^ 
t-ogrik  (tzolgáju  t)  uiinduyAjatoknak  uiugbÍKottja,  valainiiit  a  birodalom  liatii 
ntiTiak  katonai  /)rÍ7./)jc  va^'ok.  £n  eX7.el  annál  t;yor«abban  kollctt  iirfiim 
bu/jcútnk  fonltilnoiii,  iiiüuuel  iukább  fi'h'V.  altul,  liogy  valauti  rlcíri-  n4*ui 
látott  történhetik  i'giíflz  liirtolftii.  Aa  tiy;y  kovctku/Ö :  F^y  ucni'*-*  0*  komoly 
ferliii  Icvfíle,  kinek  nevJt,  melypt  en  a  hír  véttOe  uláit  nyomban  JL*](Uit4?ttt!in 
KrakAba.  a  kinLlyi  fels^  már  tudja  vagy  egy-kct  nap  múlva  tudni  fo|^u. 
komolyan  fi^yelmev.tetctt  engem.  E  ftírfiu  nevot  kHzliiriNÍ  teinii  öokf''l('  tekin- 
tetből ni'ui  illoiiilő.  de  nem  foguk  vouakoilni  attól,  bo^y  a  ntttrysiígot  l'ol- 
Cíikiidiitt  tattáciso^okkal,  hu  <^^yik  VR^y  nuúiík  tudni  óhajtaná,  koxítljctn  i^  a/ 
ill«>t«>  iratokat  liomulati^ani.  A  levóJ  tartalin:!  kl'tvi'tkeyji :  Uálboiy  Gábor. 
A  ki  immár  Erdély  f^jedvluie  lÖu  o  (mint  a  lev^  moudja)  néhány  vU^t 
dctltuinel  eg^'ctertésbcu  áll,  bsdra  kc^ziU  »  feufu'gea  koronánkra  akai 
tiirni.  Már  pedig  semmífelü  tigA'eItiiL>2tetéet,  mely  a  rcspiiblío.a  bÍKtoiivágát 
illnti,  ni'in  ^/.itbad  BzáinlM  nvui  venni.   t)e.  minden  esetre    van    két   li;kint(*t. 

mely  e  figyelmexteteíoiek  valúiíiíinüaéget  ad.  Az  ugj'ik  az,  liog)' már 

—  ')  nál  vi'tetíck  cszru  ez  üzelmek  némi  gj-Ümftlcsei,  a  mint  ez  az  utaaí- 
tjliiból  kitUut,  melyet  ugyanez  &  Báthory  bizonyoa  Jaroslavnak  adott.  A 
m:u<ik  az,   hogy  ijpeu  m{>fll,  Kazi-Gerej  tatár  kháii   alig   tOrtént    elhunyta 

&u.  a   ki    mint   kiuUltekiutÖ  fejedelem   élete   fogytáig  szomaiel   lartotla 
urunkkal    kimílyunkkul    kütiHt    bókeszvrzodéüeket    s    féken     tartotta 

pbereit,  eg\'rc  nagyobb  számú  tatár  gyiilt  Össze  s  gyUl  OMze  most 
MoMválmn.  Mindez  nagyon  valósziuUvé  tcüzi  nzen  Iláthoty  practi- 
káját  Moldvában  találtató  seregünk  ellen.  Csatározás  g}*akra»  fordul 
elÖ  *  a  tjitárok  Berludtúl  Roaidmg  barangolnak  a  mieinket  az  erdélyi 
batár  felül  hátban  feny^etvc.  Azért  cndítcm  c  helyeket,  mert  sok  ember 
van.  a  kik  hadainkkal  Moldvában  jártak  a  ama  vidékeket  jól  'puimk. 
Miért  (áborozuúnak  Rouiaiuiál  a  latáruk.  ha  nem  Báthory  szándékai  >'•> 
üzelmei  folytán  'í  Romau  köze)  van  az  erdélyi  határhoz  szemben  TatnuwHl. 
hnnnnn  István  király*)  az  nralkodás.  Mihály*)  pedig  scregé.vcl  Moldvu 
ort<zitg  birtokba  vételére  kiindult.  így    fig>- címeztetett  engem   ama   tisAtc- 


';  Itt  egy  Bzó  hiányzik.  Vatí^szinUlcg  Guzow  állott  ott,  hol  a  lengyel 
fölkelők  megvio-ctiek  &  Báthory  Uábumak  nálok  Ifvö  compromittfilt^  lev*  - 
Icxávr  74tákuiáiiyiil  ei^ett. 

3)  Báthory  István. 

*)  Mihály  havasalföldi  vajda. 


30  MÁTHOKY   ÉS    BKTHLKN  VISZONYA 

tétre  uif^ltó  ferfíu,  hogy  Báthory  ugyana/on  utat  akarja  iiiej^teimi  Tatrus 
fele.  Midőn  ezt  a  nagyságos  urakkal  ki>/lön),  biztosítom  Őket  arról,  hogy 
ama  csekély  számú  uemesscggel,  mely  paraocsnokságom  alatt  áll,  kész 
vagyok  a  respublica  és  a  magam  biztonságáért  sikra  szállani.  De  a  mire 
erőim  gyöngék,  azt  lássák  be  a  többi  urak.  katonák  ellen  katonákra  van 
szükség ;  cu  személyesen  meg  vagyok  nyugtatva  a  rcspublicát  fenyegető 
veszélyre  uézve  8  kész  leszek  neki  életemet  áldozni.  Az  ellenség  ne  való- 
síthassa föltett  szándékát,  sem  pedig  terveit,  kivéve  holttestemen  át  s  ha 
ezzel  a  köztársaság  veszélyeztetését  el  lehetne  hárítani,  azt  hinném,  hogy 
szerencsés  csillagzat  alatt  születtem.  De  mivel  uagyobbról  vau  szó,  király  ö 
felségéről  urunkról,  mindnyájatokról  uraira,  nemesi  jogainkról  és  szabad- 
ságunkról, őseink  emlékéről,  népünk  fényes  dicsőségéről,  szóval  mindenről 
a  mi  legszentebb  előttünk,  a  respublikáról,  mely  minden  kincset  magában 
egyesít  —  uraim  két  dologra  kell  benneteket  kérnem.  Először  nem  kép- 
zelhetem, hogy  a  mi  erélyes  nemzetünkben  sok  olyan  korcs  akadhatna,  a 
ki  Báthory  ezen  annyira  gonosz  ügyében  segédkezet  akar  nyújtani.  Es 
mivelhogy  a  respublica  efféle  sajnálatra  méltó  bonyodalmai  mellett  a  kedé- 
lyek elégedetlenségében  mindig  rejtözködhetik  valami :  ezt,  valamint  a 
többi  viszályokat  és  keserűségeket  feledjétek  el  uraim  a  respublica  érde- 
kében. Bármi  legyen  szükséges  a  fenyegetett  respublicában  nemesi  előjo- 
gaink csorbíttatlan  fentartására  és  szabadságaink  gyai'apítására,  mindent 
elérhetünk  nyugodt  és  észszerű  utou  is.  Erőszakos  cselekedetekkel  semmi 
más  el  nem  éretik,  mint  az,  hogy  a  korona  nagyobbára  megaláztatik  és 
elsatnyul.  Az  isten  szerelméért  hagyjuk  ol  a  i)crpatvart  és  czivakodást, 
melylyel  a  respublicában  csak  rosszat  és  sennni  jót  nem  hozhatunk  létre. 
A  második  Ügy,  melyre  kedves  uraim  és  jó  testvéreim  teatvérileg  kérlek 
benneteket,  az,  hogy  mindent  megtegyetek  u  hadi  készenlétre  azon  esetre, 
ha  ez  a  Báthory,  az  erdélyi  vajda  azon  elhatározást  hozná,  hogy  szándé- 
kait foltevései  szerint  fogja  valósítani.  Tudjátok  uraim  milyen  csekély  a 
hadsereg.  Ha  tehát  megkapjátok  a  felliivást,  csatlakozzatok  hozzá,  a  res- 
publica iránti  szeretetből,  annak  megmentése  érdekében,  mintha  egy  égés 
eloltására  kellene  cgj-esUlnötok.  A  mint  mi  elődeinkben  dicsérjük  azt,  hogy 
a  respiiblicát  a  saját  mellökkel  védték  s  azt  a  dicsőség,  az  előjogok  én  a 
szaba<lság  díszében  niindeu  más  nemzet  fölött  teljes  virulásra  juttatva 
hagyták  reánk :  ugy  mi  is,  hogy  annál  nagyobb  megrovás  alatt  ne  kelljen 
görnyednünk  azt,  a  mit  ők  polgárerényeikkel  és  férfiíu*  derekasságukkal 
szereztek,  ne  veszélyeztessük  azznl,  hogy  fegyverrel  oltalmazni  és  fentar- 
tani  nem  tudtuk,  mert  nem  akartuk.  Ezennel  ajáidom  néktek  uraim  test- 
véri szolgálatomat.  Kelt  Zolkiewben  1608.  ápril  9. 

(A  pétervári  császári   könyvtár  egykorú  kéziratából.) 

IV. 
Zolkiewski   Szaniszló  kijuwi    vajda  Potocki   István  felini   stnrostá- 
nak  Báthory  Gábor  fegyveres    párthívei    elleni    intézkedések   tárg^'ában. 
Kelt  Zolkiewben  161'2.jiui.  4. 


A  r.ENliYRL  KOKONAllO/  31 

Tisztelt  feliui  ^tarosta  ur!  Azt  tartom,  hogy  már  az  ösazcsí  hadak, 
kivéve  a  vladimiri  alkamarán  csapatát,  mely  itt  késedelmet  szenvedett, 
iiraságoduál  összegyűltek.  De  már  a  kcscdeloies  csapat  is  a  többiekhez 
iodult.  A  mit  uraságod  nekem  a  csapatokhoz  intézett  rendeletem  iigycbcíi 
irt,  arra  már  én  is  gondoltam,  mint  ezt  nézetem  szeriut  nraságod  a  levél- 
ből, melyet  Potepskitöl  azóta  már  megkapott,  bizonyára  tapasztalhatta. 
Ez  okból  azt  tartom,  hogy  a  harczosok  ö  királyi  felsége  akaratával  és 
parancsaival  nem  fognak  ellenkezni.  Közlöm  uraságod  dal,  hogy  Kalis  *)  ur 
Magyarországból  a  liegységbÖl  gyakran  tudatta  velenj,  hogy  attól  tart, 
hogy  a  Báthory  féle  esapat-ok  csöcseléke  be  fogna  törni  a  király  ö  felsége 
területére.  0  fensége,  a  krakói  vajda,  ^)  kinek  a  hegységben  birtokai  vau- 
nak, szinten  azt  monda,  hogy  Báthoryuak  nem  jelentéktelen  hada  vonult 
ilaszt  felé  olyan  helyre,  melynek  nevére  e  pillanatban  nem  emlékezik. 
Ha  tehát  e  veszélyt  Í»  magam  elé  idézem,  azon  nézetben  vagyok,  hogy 
uraságoduak  az  orosz  vajdával  ^)  kellene  bcszéluie,  nem  lennc-c  jobb  a 
csapatokat,  melyeknek  mot<t  ükrániában  kellene  maradiiiok,  llalicsba 
vonni  s  ezzel  Báthory  terveit  szemmel  tartani,  s  megnézni  nem  forog  e  fen 
veszély  Pokutziára  nézve  is  ?.  Mert,  mihelyt  híre  fog  terjedni,  hogy  Halíos- 
uál  hadsereg  áll,  Báthoryra  sürgősebb  lesz  ön-Önmagára  gondolni,  mtnt 
Tomsa  fiának  segítséget  nyújtani.  Ide  hozzám  utazva  jelentek  meg  nálam 
a  havasalföldi  vajda  követei  meghatalmazásukkal.  Azt  mondják,  hogy 
uruk  ismét  uralma  visszanyerését  óhajtja,  de,  fájdalom,  nincs  semmi  hada. 
mely  neki  ebben  segítségére  lenne.  Magyarország  királya  a  saját  dolgai- 
val van  elfoglalva  Frankfurtban,  s  a  török  ei?ászárral  csak  követei  utján 
alkudozik.  Magyarország  főurai  pedig  örülve  a  maguk  békéjének,  valóság- 
gal írtóznak  Báthory  elleu  sikra  szállani.  Ila  az  istcu  csak  azt  adná, 
hogy  Magyarországon  kezdenének  valamit.  De  a  remény  az  onnan  való 
segítségre  nagyon  csekély.  Beszéljen  tehát  uraságod  az  orosz  vajdával  s 
hozzon  a  vele  folytatandó  tanácskozások  után  ez  ügyekben  Iiatározatot : 
jobb  lenne-e  a  csapatokat  Ukrániában  hagyni  vagy  Halicsba  vonni  s 
tegye  azt,  a  mit  Önök  uraim  a  legjobbnak  látnak.  Mihelyt  ezen  mostani 
testi  bajomtól,  mely  csaknem  nyomorékká  tesz  s  annyira  lesújt,  hogy 
saját  erőmből  fel  sem  kelhetek,  isten  megszabadít,  mire  a  legjobb  reményt 
táplálom,  haladéktalanul  megjelenek  a  csapatoknál.  Ezek  után  ajánlom 
szolgálatomat.  Kelt  Zolkicwbcu  161'2.  jun.  4. 

(Eredetije  Sanguszko  Román  berezeg  levéltárában.) 

V. 
A  Mohilák  nemzedékrendje. 
Noha  a  uemzedékrend  Összeállítása  a  fent  közölt  értekezésre   csak 
annyiban   bír  jelentőséggel,   liogy  csupán  egyszer  s  akkor  i.-*  egészen   futw- 

*J  Stadnicki  Ádám. 

^)  János  osztrogi  berezeg. 

^j  Danilovicz  János. 


39 


IIÁTHORV  KS  BETHl.KN'  VI8/.ON'VA 


lagosan  tfítetik  róla  említ(^a,  a  fárasztó  es  időrabló  kutatás  orcdinénTet 
niegÍB  BztikB^gesiiek  láttam  közzétenni,  mert,  tudtommal,  en  vagyok  az  clsÖ, 
ki  a  Mohilu-család  nem zedck rendjet  összcállitom.  Azt  hiszem,  a  tudomány 
erdekiíben  cselekszem,  midőn  a  táblához  tsatolí  jegyzetekben  adataimat  es 
igazoló  forrásainint  ia  felHorolom,  mert  ekkep  közleményem  megnyeri  a  tör- 
téneti hitelességűt.  Ezzel  egyébiránt  hozzájárulok  ahhoz  is,  hogy  a  nyelvi 
akadályokkal  küzdő  történész  szemében  némi  világosságot  derítek  a  föl- 
enilitett  egyénekre  s  az  általok  kötött  házassági  frigyekre.  A  közlött  ada- 
tok bármi  szárazak,  mégis  szemlélhetÖvé  teszik,  hogy  például  Mohila  Jere- 
miás, ki  lengyel  hűbéri  viszonyát,  illetve  feje<lelmi  székét  lengyel  fegyverrel 
teremte  meg  s  tartotta  fenu.  minő  rokonsági  kapesolatban  állt  a  legelőkelőbb 
lengyel  családokkal  ? 

I    lUmeltr '-' 

homhui    HixiHiKrifi  ki  Mi 

;        liíily      it'iiiry.-l      király  ; 

1        iirjí-    KI i'oiiúr;)    <iMtrak 

f.ih.'P-ivtm"  ;     1.    Ui\>/A 

L      király  Hipini.  ■" 


Kvntiiiuliii  <■) 
Sanilor*') 

tUiiinn  ")    fórji" 
U  if-^nhiu  ii'cki 


01>riii'r.l  Bt.Troíta,  ^'i 

.Wori.!"  f.-rj.-;  I.  I'iiii>ckt 
Iftvnii  iioiliilliii  tnlior- 
»ok  '■)  li./fr-í.-ir  Mikiim. 


ki 


IS  4 


tivutiiit  ■') 

har^hui  WiHii.iwitiki  ■'■■• 
remiüx:'*'  in'j"  /*■>»- 
timki   (Jri/t'Mis,  ■-" 


Vfí-r  •wiitviiii  Flan'fla.       f/xírd"     iM-tzi  f 

rtttiií  l>rn.'t-'wi  viijila.       J  viijiU  :     ii'-j''  J  Mikhi»  '•; 

'«/ kaiiiifiiif/.i  vjinintry.    i    .sipm:iwski  ]     -(■  i7rti».  >■  „ 
'.  l*iȇC7.a;.                          I  -I' 

vTJv    H>ul.i,iin  M\-     \ 


I  .loli.aniia. 


.'Innii    iv 

DOK  lien-zpt;. 
huiahn  férje  Kazuiiuwnki 

íjáiidor,  a  Ininyfl  koroiin 

fóUKyéKC. 


KHíJ  f«rje  Knil'/iwill  B<i- 


halalin  férji;  Aomfci  í>:i- 
imifl  liere/i'n  '■■' 

Anuit  ti'T}*:  J.  Vtierfluki 
Mikiia  neradai  váruüiiy 
rs  Ifi-zyiii  vnjdft  ;'•■  II. 
t'i<irakiiirtki  KiilzOWMJ 
JÁiinH  riiyi'zl  vir- 
liairv;'*!  111.  V^ikoirxki, 
UláF/.ló  krakalvajiln;-') 
IV.  I'uloiki  S7..iiiiir.ló 
kr;ik:ü  vajiia  cí  (íihftd- 


tíftirtiti    TnAtinf/l    piisiiflk,     ki-BÍHili 

BZiir/ftvai  mitrojiolita. ') 
Tódor.*! 
SimfiiH    haviiKtlfr^liH    TiOds;    ncj<-' 

Mireit.') 
I'rur  kijowí  iiiflropiillta. ') 
Ittriin. 
Maria  fórjo  l'ali'olot;  I>ut»itrlkaki 

Kiricza.  *) 
Seakii  férje  Balllia  Meli-ote  Uavas- 

alfBldröl.") 


Miht.lf.'^i 
l(a[,i,l.^', 
ti.ihor."'! 
Prlrr.  "i 
Jaltai,  »•) 
fti/.  «•) 
Sli'tft,  í») 
!    Mikútt,. 

L 


Ilona     férje 
ri'D.  "  I 


KoHtio     Hi- 


Miihila     lltirnau-xki     Mfrtni 
uinMvai  vajila.  '') 


A   MNOVKL  KOKON AIIOX. 


í)3 


Mindenki,  a  kí  otthoDos  n.  tört^aetíráaban,  midőn  nl^an  g'encalogifti 
tiíbUxatokat  használt,  melyekhez  visAzapillantó  (<j*  áttekínttídt  nyújtó  jegy* 
zetek  tiein  voltak  mellékelve,  k^teegkivUl  éppen  agy.  mint  t'u  sajnosau  tapasz- 
talta.  hogy  az  ityeu  uemzedck rendből  mftj^ibál  kevés  mcgclúf^edMt  vagyis 
taaűaágot  menthetett  a  az  egyes  házasságok  mcgertéselicií  mvg  további 
kutatiara  volt  szliksoge.  Kttöl  akartam  tnrt4.^netirú  társiiimat  iiiegkímehii  a 
jegyzetek  hozzáad ásával.  A  mely  szeme lyue vek ne'l  nincA  jcgj'zot,  arról  ak 
általam  használt  munkák  i!s  okiratok  szinten  nduak  ug^-aii  dijekoxást^  de 
az  illet<>k  történetileg  olyan  csf^ktíty  szerepet  jÁtttzottak,  hogy  itt  tiem  akar- 
tam Tclök  bővebben  foglalkozni. 

^)  £g}'  okíratbúl,  mely  lfíl5.  fcbr.  1 1-én  kelt  Uiirieben,  Podoliúban, 
KOzli  Ilojden  Komán  Archivuinában  I.  186.  sz,  okmány. 

')  A  üt/*  aruyit  jelent,  mint  kanezellár.  Ilyennek  mondja  Moliila 
Wflntiliii<^  Júnost  eg}'  ItiOli.  iniíjus  \2-é\\  .laAszíban  kelt  okmány,  mely 
megjelpnt  Mi-lchnt<irl.  Román  krónikájában.  Bukarest  1S74. 

')  Egy  15K*).  jHu.  :íO-án  JasszSban  kelt  okmány  szerint,  mely  a 
Mohila-c».thl(l  alnpltvánj^uak,  a  mostani  Bukovinában  Kadaulz  nie1|t>tt  lev^ 
HuczaviczA  kulostornalí  Holoweeinl  falnt  adonninyozzit.  A  i*i*ernovic/.Í  gori^ 
keleti  nielropülita  levéltániban  levő  hitelen  forditáti  nyoniiín.  Az  eredeti 
okmány  meg  nem  keríilt  elii  A  német  szöveg  nagyon  eltorzítva  nu>gjt>ltíiil 
H*iW.rM'»iMjr(7j  Moldovft-jábau.  Cecmovicz  1H77, 

*]  Crro  nézve  a  Moldva  tl>rte*net«ri)l  megjelent  számon  okuiáiiygyifj.- 

teuiL^iyre  utalva,  killi^uödcn  említem    TnrfHmki:    .Sapieha   Leo   élete  exínn'i 

mílvet.  Mídoii  Ití&O-bnn  Bukovina  görögkelrtí  /ániúiban  kulatásokiit  e»7.- 

közöltetn,  l^nczavicza  kulostorbun    megmutattuk    Lit'kt.'ni   a   templom    nagy 

Lg^rtyaturUVját.  melyre  egy  fekete  iiöi   hajfonat   van   eiiíöítve,   valamint  a 

•  noldvai  nyelven  írt  i5f>  gondosan  megőrzött  nyilatkozatot,  melynek  tartalma 

klJvetkezii:  Amartanow  Erzsébet.  MohilaJeremiÚH  vajda  neje  og}'  toruk  által, 

ki  öt  Konataiitinápolyba  fogságba  szállitjí,  ufküzíieu   niegbecstcleníltetvén. 

a  rajta  ejtett  szegyen  feletti  bánatában  <'h  gyáí*zft  jeléül,   maga    megfosítá 

magát  legHzebb  dÍ97.étül,  hajától  s  azt,  minthogy  i*)nm»gánitk  nem  volt  tJíbhé 

kilátáaa  a  családja  által  alapított  sucznviczai  kolostor  templomába  temet- 

koEiii,  a  kolostorba  küldé.  hogy  brök  emlékQl  ott  megfirixteseék  s  igy  ax  a 

[■gondolat  vigasztalhassa  Öt.  hogy  testének  legalább  egy  részében  jelen  leaz 

ráina  szent  helyen. 

^)  TúbbszűrOseu  említik.  Epitaphinma  a  sxiiczaviczaí  kulutitor  ttrm- 
plomában, 

^)  Kgy  15H9.  jmi.  20-án  Jaaaxibau  kelt  okmány  alapján.  Kí^kU 
WúJttuhnnimt. 

^^  Egy  okmány  alapján,  melyet  IfttifilMi  kAsOl ;  itt  az  okmány  kelt« 
így  van  k;irül  irva  »0.  O.  1608 — IIÍ09.<  Szól  rála  azon  oklevél  ia,  mely 
lyel  Snvzavában  1625.  febr.  2Ü-án  a  stiexavii'/^i  kolostjjr  v»  .Solzu  küzütti 
birtokpur  eldöntetett.  Küxii   Wü-kuMhimifit. 

SzUiooK.  1887.  I.  FCzKT.  U 


u 


hAtHORV  ttS  RRTRIilEM  YISr.ONVA 


^  Tíibbí-íftröHeii  cinHtik,  míiit  ki  cgyliAzi  éé  UidonúnvtfH  If^reii  olSkclü 
'itxeropet  játszott.  Egrliáy.i  iniik(id(ÍHf^rí>1  a  jAs»xÍi  iwttiHton  VakmI  Lupid  vajda 
alntti  >A7«(ftir/ Libri  Svrioiiormn  crclpöiac  oritíiitAliBJmmti  184:1. «  bőv<*bben 
azúX.  A  tnrloniáiiy  t<^r(^ii  vnlú  ji'lentöw'gtit  nuiUtjti  nx,  hojiíy  iiiir  lG84'beii, 
niidriii  a  PoyÁiii  jKyjow  mi'llctti  koloatiir)  Ar<-htniftndi'Ífi(ÍA  vai>yib  ftpátJA 
volt,  ott  es  WiDiiíkibou  VHlftmint  iiiíb  lielyekni  latin  takoWkat  állítort,  H 
mivel  ;t  j<r/HiiÍtiiknt  iiagynii  iiiHjfHni  liai'njíttjí,  tnt*rl  i^k  ukartiik  n/  tQi'uwg 
nc'vddíiot  ki/.Krúlagotian  \'<^24jtiii.  lic  m»í(f  mt  ^rm  akarták  tönii,  hogy  h  ilíamí- 
dcriMík  UK  ilyi^n  ilolgnkimn  iiiiiiilAiiii  júrjiiimk  p!.  Kltbnl  r7.  rinU'tott  tskn- 
likban  fiok  zíirsíavfir  t:Íiiiai1l  h  a/.  \i<iy  pppflzwí  «  kíriÜvip,  IV.  ÜUszll^boK 
vitetell.  {(»ntlM,ir>ti-i  leiigyfl  iniivt! :  IV.  UlrUKló  leveki.  Kmki't  184.'i.)  A 
király  Ltfinbt>rgboii  l'ííH.  nkt.  ^9-^11  kelt  ig»*ii  f'Ien  Icvplt'hcii  ft^Miívtu  ii 
Pf'xára  knta>4toi-  apátjiit,  iic  rljmt  vÍshxh  bataluávul,  /árja  be  ittkoláit  * 
bívolitaa  ni  Wiiiiiikibíil  Ivaíko'v'ír-z  Albaiiafiiiis.  Lit4»}N>l8ki  RaHaHiiéi;  Kana- 
foliizki  Krí8tv'>f  8/praf-tfs4'k*>t  oh  tAtiiKikat  mert  a/.  ifjiisAgol  kibáplsokra 
bujtogatják,  Egyiíttftl  ugyaim/.Mti  kclcttf!l  a  király  a  viiinikií  íttaroAtáboK 
azoti  batározott  paraia't>(>t  iiitt'xte,  vinyázzon  a  királyi  reinlelct  vr^rebaj- 
tánára,  bogy  a  JezHuitáknak  t'»  inkuláikiiak  nyugtuk  lügyen.  K  rendelnt 
1634.  iiftv.  27  en  Varsóban  me^^íjítutott  a^rt,  mt-rt  Moliila  íVter  ax  elsÖt 
iteinrsak  figyelembe  ucm  vette,  baneni  —  a  mint  egyein'neri  ftíl  van  említve 
—  alig  eg>*  bavi  idnben  új  iskolákat  íb  nyitott.  Mofibalt   l(i4  7.  jnnitár  1. 

")  Egy  1 B08.  okt.  1 0-fln  Jftí)R7.ihftn  kelt  okmány  nKPriiiE.  KlVdi 
Hnytim  I. 

*•)  Kttdrcsht  román  nyulvü  Okmánytára.  ilasRxi  1852.  V. 

'')  Mint  87.áni03  okmány  biiu>uyitjii  MoMva  vajtlájn. 

'•)  Anyja  Knwifbet  levele  Sápiéba  Li'ubox. 

*•)  EmlíÜ  ay.  Í606.  uiarc/.  lö-en  kelt  okmány  Uiujdatuél  III.,  ^ 
egy  másik  I60(>.  m^'ntf  1'2-eu  Ja^exiban  kelt  okmány  Metchifed^ÚHi!, 

'*}  A  snczaviczai  kolostor  1597.  jol.  IS-en  kelt  alapító  levele  B«e- 
rint  B  egy  másik  1597.  atig.  2  ki  okmányban  ffaffiimn^J  Hl.  ínfűnek 
nerextetik. 

*')  Suziecki :  A  régi  Leng}-eIors»áf;  leíratta.  Krakó  I8G4.  VI.  — 
Hnpiocha :  Tl\rteneti  rajzok.  III.,   és  Tapiu  Ilarion    román  kincBeaháza  II. 

'•)  A  suezaviczai  kolostor  alapító  levele  tftbbsjíöri^fn  említi. 

"^)  Buczacx  nra  volt- ;  er.  a  hely  obi  fA«zke  a  moldvai  Hírtíínelbeii 
gyakran  említett  Buc7.aczki-akuak.  (SafioK-  Baracz  müve  IÍuozhi'zi^jI.  Lem- 
berg  1682.)  Jurerki  müve  lU,  ki  fi^lemlíti,  hogy  a  Potockiak  ncm/edt'k- 
reudj^t  Kalieki  müve  után  küzli. 

'*)  I/njnofJia  id.  müve.  KatalíurAI  szól  az  1597.  jiil.  12-ki  ukmáiiy, 
iiielybeu  Aleó  <íb  Felaö-Koroduik  falvak  a  üuczaviczni  koloBtornak  adomá- 
nyoztatnak.  Ugyanez  okmány  azt  nioudjn,  hogy  addig  MohílaJeiTmiáitnuk 
e*ak  kWvetkeitö  g^-ermekei  voltak:  Konstantin,  Regina  (,Io?nK  Mária  ót 
Katalin.  K  leányok  férjbe/.nienet^'lrWil  felvilá«OB!tá."t  ad  Pnlofki  Miklúa 
ve^n'ndele(t>iiek  i-ndicillusa  i^t/fok  BnracsuM. 


A  x.BNnTRr.  kokohahi^í;. 


:í5 


")  fhiiuocha  IV.  Kfllicki. 

>»)  Hétjuorhn  IV. 

**)  Ugjranott  »Í8  Tharartierirj  Iciigycl  c^háztörtcueti  iniive. 

")  li'tjnnchn.  Yigyvhxrkwi  Annának.  MohiU  Jerainiáfi  le^fjabb  leá- 
njáikftk,  ki  ut^v  Wij  neje  volt  >i  IGGtíhftn  IiaU  me^,  különös  asszonvnak 
kellett  loiuiio,  mert  balala  utáu  imdi[uill&/erii  aírinilut  i-fliiiállak  róU  a  üzt 
kdKxé  w  teti«^k.  Kimltit  i'iipui  IliLriii  U. 

'^)  1  fí07.  juüinsbuu  atyja  hdláia  után  lett  hava.^airiil(]i  vajiln  i4  hat 
hónapig  iiralkodoM.  Hut^ltw  II. 

**)  t/armNiuth'  okinánjok  a  román  tÖrtéuethcK,  IV, 

•*)  1617.  Ilavnaalfold  bospoíiáiJB  volt.  fíiu^ahh'  lengyel  uiíípe  a 
DuiiafejedelciniH'gok  tiirtonctorÖI.  I.  Róla  §7.6\  Sad/ik  Jakub  Icnj^yel  kínilyi 
titkár  egy  levele ^tawaki  Jánoahox  Katiul  oláli  vajda  titkárához;  kelt  Var- 
9Ól>an  1616.  okt  U.  UurmttzakiW. 

■®)  Sokau  IJsazetíívesztjk  Öt  Mohíla  Pft'ter  kyowí  metró poli rá val.  D« 
hogy  iieni  testvére,  h&uein  öh  volt  Simonnak,  a/t  Narnuzcníc/  tí^bbezö- 
rrOsen  igazolja. 

»^J  yti>*nU :  Lnpul  V&mil  kora.  Biikarwt  188fi.  Bethlen  Gáborral 
&  Rákúeay  I.  Gyiirgygyel  suksiCoroB  ÖB87»k5tteté:)b«u  állt,  e  egy  ideig  Beth- 
.  len  udvarában  elt  Erdélybeo. 

^^)  Emliti  Mobila  Simou  1606.  jul.  28-ki  keletQ  okmánya  II>nt 
$lmatí  Uh 

'"J  Ismételve  említik.  Ktlliimben  utalok  fíormiisaíd  IV.  339.  számú 
Cfktnányára,  hol  Simon  fíaiitak  neve  níucs  ugyan  említve,  de  &k  mondatik, 
|liogy  h^t  fia  van. 

■*.i  lüDiútelve  említik. 

'*)  Életrajzát  kÖziiUe  egy  I8r>3-ki  lengyel  lap. 

•^  Esküvője  reudkivitli  feuynyel  ment  végbe.  Lcírttt  Xit^lén  a  Lwo* 
wiaiiiu   1836-ki  Myamában. 

"*)  Knt  Tnf»tj,  Railxitvill  Jánoü  elete. 

"')  A  hircB  lengyel  búcsújáró  lielyeu  CieestochHubnn  1670-beii  v^- 
pept  nagysKerü  caküvö  leírása  a  Lwowiauin  1836-ki  folyama. 

**)  A'íV  Tufutj  id.  m. 

"•)  llonánM  cti)liti?st  tea?.  KoffírxL-H  íd.  m.  V..  A'^w/m  Miroti  as  a  btrea 
tuuldvai  krúntsta.  ki  lengyelül  irt,  még  pedig  versben. 

°^,)  E  83^m»/jÍ>).  viilamitit  általában  Bnruowskí  rokonsága  a  Mohi- 
lákkat,  Hiclyhe/.  n  nemzeti  tiírtt'netínvk  tnindcnki'p  rftgaszkodnak,  kt^tjut^e*. 
A  inoidvui  itirtt^ni't^zek  a?.  Ifíá8.  nov.  5-kÍ  okirat  alapján  Hllanak  (Wicken- 
baascr).  melyben  Hnruowttki  Muliita  Miii>n  nagybátyjának  nevezi  Mohila 
JeremiftHt,  a  mi  bebizonyít  hatói  ag  nem  igfu.  Ext  a  az  egÓHz  rokonságot 
megingatja  eg}'  okmány,  uielyet  Koi/regh*  V.  ki5xtil. 

8CHMIDT  VlLMOtt. 


3» 


DKÉGEL    í:8   HÖSK 


Hontmegye  a  mnlt  évben  rótta  le  kegyelete  adójftt  Szondy 
tíyörgy,  Drégel  dicső  vMöjénok  oinlókí'  iráüt  Hazafias  Uuüfi>61yl 
reüdezett,  a  Simor  János  L e re zegp rimái*  bőkczOst'gébi'jl  t*melt 
kápolDátbe8zeulelteté,sko^y  lelkes  tcttóuek  irodalmilag  isuyoma 
laaradjou.  az  emléktlí^y  derék  megpendítfije,  Pongnlcz  Lajos,  a 
líipgye  uagyérdtíuiü  alispáuja  s  maga  ia  író,  Sziindy-albumot  szer- 
kesztett, mely  néhány  történeti  tauulmányt  s  iipróhb  Dr^goliti 
v:igy  hősére  vonatkozó  közlésekel  tartalmaz,  líz  azalhum  nemrég 
már  máftodik,  bÖTÍt^tt  kiadásban  jelent  meg-  A  kiválú  buzgalom 
mellett,  melyet  a  szt^rkesztíi  ez  Album  érdekében  kifejtett,  föl 
kell  t^ntiem.  hogy  könyvéiipu  esszogyujtött  mindent,  a  mi  érdekes, 
uj  vagy  jellemző  eddig  történ etirásuukban  Brégel  dicső  védelmé- 
ről fölmerült.  CHakbogy  ez  együtt  véve  sem  sok.  A  hÖs,  kit  már 
kortársa,  Tinódi  megénekelt,  ki  Kölcseyt,  Czuczort  éa  Arauyt 
diLlra  lelkesíté.  máig  sem  találta  meg  történetíróját.  Származását, 
életét,  dicső  halálának  megragadó  végoatíwtropháját  részleteibeu 
mép  mindig  sDrű  homály  bontja.  Nagy  Iván  kitííníi  tudósunk 
tíirténeti  tjuiulmánya,  mely  az  Album  egyik  legheosesebb  i-/,ikke, 
sok  értékest  nyújt  ugy.in,  valamiül  n  .laukó  Vilmosé  is,  mely  n 
közös  hadügyi  levéltár  adatai  íi  lapján  készült  s  németb/il  fordítta- 
tott le.  De  mindkét  czikk  régebben  íratott,  csakhogy  mu  is  ide 
vágó  történeti  kutatásaink  színvonalán  áll,  mert  lényegesebb  adat 
8zoudyról  vagy  Drégelröl  az  utóbbi  évekhen  sem  került  felszinre. 
Pedig  8zondy  megérdemli,  hogy  az  utóvilág  komolyabban,  heha- 
tóbbau  foglalkozzék  nemes  alakjával.  A  nemzeti  szereucsótleu- 
ségek  leggyászosabb  időszakában  a  vitézség,  az  önfeláldozás,  a 
kötelességérzet  Örökké  ragyogó  képét  nynjtja  ö.  Ha  egyénisége 
nem  is  érí  el  egy  Zrínyi  Miklós  tragicus  nagyságát,  ha  a  kis 
Drégel  nem  is  játszott  oly  s^serepet  kora  történetében,  mint  a 
uugy  és  fontos  Szigetvár,  általános  erkölcsi  szempontból  mindkét 
hös  vértjinuságn  egyenlő  magas  fokon  áll.  Szondyuál  egyébiránt 
egy  más  moazanat  is  figyelembe  veendő.  A  drégeji  hős  a  vagyon- 
t;ilan  nlsó  nemesség,  vagy  a  nép  köréhói  kerülve  ki,  ;ima  század- 


tlRftOKK  BK  nArtR 


M7 


hun,  mi(l"m  n  kö//^lcfc  mezujén  ki?ál/»au  a  butalrruia  dyn.iHt:i-cs:ilii- 
dok  szerepeltek,  az  alsóbb  rétpgokben  élrt  tiszta  6s  uemes  boii- 
t&zoi'tilmet  juttatja  kifejezésre.  A  houtiak  azzal  korouáza&k  mug 
Szoiuly  emlékéoek  meíjöpökitése  körüli  dicséretes  tevékenységüket, 
ha  valamelyilc  elsőrangú  ti3rtéuészftiiket  kérnék  fii!  a  hös  életrajzá- 
uuk  megírüsára.  E  c-zölra  n  ber<'y,egi)nH]ás  áltíil  mifíyleiküeü 
vissaa  ajándékozott  összo;:,'  mejTfelelue.  Másrészt  anyag  is  akadtin 
levél tárainlcbau  bftven.  A  kutatónak  tág  tere  iiyiljk  a  munkára, 
mely,  azt  hiszem,  gazdagon  jutalmazná  fáradozásait.  Bizunyiljaazt 
;v  Rzoudy-Album  második  kiadásában  rovideu  jelzett  okmányok 
hosszú  sora.  Különösen  az  esztergomi  érseki  levéltár,  melyn*,  mint 
dús  forrásra  hajói  emlékszem  mártörtént  utalás,  nyújthat  e  tárgy- 
ban sokféle  felvilágosítást.  Drégel  érseki  vár  volt  shogy  az  1546  : 
44.  t.  ez.  felhívja  a  királyt,  hogy  a  többek  közt  oda  is  megfeleli!  örsé- 
get helyezzen,  nem  azt  jelenti,  hogy  a  vár  akkor  a  királyi  végházftk 
sorábíi  tartiizott.  Szonily  Györgyöt  még  Várday  Pál  esztAM'gomi 
érsek  ntivezte  ki  a  vSr  kapitányává;  lő52-ki  levelében  (közli  az 
Album  68.  lap.)  maga  utal  < szegény  megholt >  urára,  az  érsekre, 
"ki  1549-ben  hunyt  el  Eíalálával  a  primási  széket  sokáig  nem  t<»l- 
tötték  be,  az  ér-íeki  vagyon  jövedelmét  a  királyi  kincstár  kezelte 
s  ez  időben  lőtt  Szondy  királyi  várnagy,  Drégel  pedig,  mint  kapi- 
tánya írja,  Ö  felsége  háza. 

Egészen  más  irányú  kutíiiásokkal  foglalkozva,  az  országos 
levéltár  és  a  nemzeti  múzeum  gazdag  gyűjteményeiben  több  érde- 
kes adatra  találtam,  melyek  eUö  sorban  magára  üregeire,  még  pe«lig 
HZ  ostnímotkíizvetlenííl  niegelözft  évekre,  söt  napokra  vimatkoznak 
ugyan,  de  közvetve  Szondyra  is  világot  vetnek.  Megmondják  az  utó- 
díiknak.  minő  kétségbpesett  volt  ki^zdettöl  fogva  a  iwsitio.  mely 
kezére  bízatott  s  mily  rettenthetetlen  bátorság,  minő  csodás  akarat- 
erő kellett  hozzá,  hogy  e  helyet  a  konok  ellenség  túlerejével  szemben 
egyáltívláu  védeni  megkísértse  s  min/í  határtalan  kötelességérzet 
ingóit  szivében,  hogy  akkor  sem  fogadtaela  tisztességes  feltételek 
íeletti  capitulatiót.  midön  a  fegyvprbecsflletnek  már  régen  eleget 
tett.  Az  adatok,  melyeket  a  régi  iratcsomagokból  kijegyeztem,  nem 
nlyau  bőségesek  ugyan, hogy  Drégel  1 552-ikÍ ostromát  teljesen  meg- 
világítanák, de  másrészt  nem  is  oly  értéktelenek,  hogy  Szoudy  egy- 
kori raouítgraphusa  sok  hasznukat  ne  vehetné,  Közzétételüket  azért 
is  kívánatosnak  bítlvw,  mert  a  Szondy-Album  második  kiadásában 
levő  regestílk  az  általam  felhasznált  okmányok  közfíl  csupán  kettöt 
omlit<^nek  rÖTÍden.  A  többiek  ott  sem  érintetnek,  pwlig  érdekes 
világot  vetnek  olyan  eseményre,  mely  a  magyar  tíírténnlemnek 
mindöríikre  egyik  legragyogóbb  episndjai  közé  sorolaudó, 

A  tárgy  sokkal  kövesbe  ismort.  spmhogy  a  keznmhe  jut(»tt 
egyes  aihitokat  kttlön-klUün  be  ue  mutatnám,  az  egyöntetű  fel- 


A(!8AD¥  lONAt-E. 


itolgoísáHt  aviLtotubbakni.  kUlöuöáeu  arra  bizva,  h  ki,  remélem, 
uem  aokúra  részletoseii  megírja  a  drégpli  bfis  életrajzát.  Áj.  bIsö 
egy  sxíiuiutiús,  *)  mely  az  1549-52  <Hekre  vonatkozik  s  a  vár  fen- 
tirtíisárji  fordított  kiiltsrgekről  ad  íájékoisáat.  Itt  az  érHekség 
hfi.rom  váraDrégel.SaághésÉrsek-Ujváregyüttesen  szerepel.  Miud- 
háromrA  1549. utolsó  (okt.- — deoj'..)negyedí*l>en  2,278frtot  költöttek. 
Az  1550.  PvfolyainuD  ahántm  vár  9,81 1  ft  ftüdrt  igényelt.  Rbbfil 
DöTncsak  a  helyörsÁg  fizetfisp  tfU.  ki,  hanem  némi  lí^iior  és  piiska- 
Tílafirlás  is  történt.  A  költsf'g  az  érseki  jószíignk  jövedelméből 
fedeztetett  s  a  kamara  a  parasztt)k  coiitributiőjából,  tehát  a  köz- 
íidóból  csupán  795  ft  20  drral  járult  a  ^zUkséglethfz.  1551-l)eu 
a  számadásokban  egycdöl  Drégel  és  Újvár  szerepel :  a  két  helyen 
a  lovasok  és  gyalogok  fizetése  I2,r>17  frtotvett  igénybe.  Kzenkivűl 
a  két  várba  630  darab  kősó  küldetett  100  frt  80dr'pénzértékbon. 
Végül  (iz  1552.  év,  a  bireii  ostrom  éve  következik.  A  fidjegyzés 
felemlíti,  hogy  a  azámadáat  a  pestis  és  törökvész  miatt  nem  lehetett 
fizabályszerlieu  elkészíteni.  l)e  azért  föntart  egy  egész  fontos  adatot 
Fölemlíti,  hogy  Saágh  és  Drégel  várak  lovasainíűí  és  gyalogjainak 
tizetésére,  mielőtt  e  helyeket  a  török  elfoglalta,  a  mi  pedig  csak 
az  év  második  feléljen  történt,  mindössze  3,253  ft  34  di'  fordítta- 
tott Fizetetlen  katonákkal  védte  tehát  Szondy  Drégolt  s  hogy 
mégis  hősi  kitartásr;)-.  a  legnemesebb  önfeláldozásra  tudta  őket 
lelkesíteni,  az  egyénitíégét  a  legszebb  világításba  helyezi.  Az  őrség 
fizetése  köriili  bajok  már  kevéssel  az  érsek  halála  után  kezdődtek. 
1.  Kt'rdiuaiid  király  BécsbíU  1550.  május  28-án  értesíti  a  |hízöo- 
nyi  kamarát,  hogy  Drégel  és  TJjvár  hü  tiszt^^i,  kapitányai  és  katív 
nái  panaszt  emeltek  nála,  bogy  Várday  Pál  érsek  életében  búzott 
tizetésöket  nem  kapják.  A  király  elrendeli  tehát  hogy  az  érsekség 
jÖVíMlelméből  ngy  lizessék  ökct,  mint  an  érsek  életííhen.-) 

Mennyire  ment  a  helyőrség  létszáma,  azt  egy  másik 
kimutatás^)  tílnteti  föl.  1550.  július  havában  az  állomány  sa  havi- 
lízetés  H  következő  volt 

&2oiidy  GyÖi^y  váruagy  (caatdlaitue)  12   lóra.     .       .      Íi  3  ft  =  36  ft. 

Kleliiiíí'/t'íMÍre.  *) 
Bt'kefalvaj  György  alkapitány  (ricecapitaneiia)  tí  lóra     a   :i  f t  ^^   I  8  ft. 


*)  Nemíieri  Muxeum.  A/,  esztergomi  tíraeksr^g  jiSvedelmci  1549  —  74 
Moning.  Summa  ffotiitionis  itrcium  Dn!gel,  SaAgh  oX  Novt  C)a.stcni. 

^)  »Intev  quos  stiist  —  írja  a  kíiiily  —  eubiculftri  eius  (az  í'rsektí) 
Mai'tinuA  More,  AndriTaj*  Dataiady,  Pioihiei  Ki>ry  et  Fraiu'Í8<nm  HímiIk*. 
Orsat-  wv.  BcuiguAu  RcDoliitíoues. 

")  Nemz.  Muzoum  Uadtlgy  1.  raouiiig.  Ordiiiarü  tiiililCM  ni  practiidüs  , 
ArehtMpiscopntus  Stríg.  ctim  suis  Holutionibnu  meiifltnti.». 

')  Egy  más  kimatatáfl  ezeriut  havi  200  ft. 


.    n 

2  ft  =-  64  ft. 

.      ii 

1  ít  =r-    a  f  t. 

=     8  ft. 

.       3i 

1  ft  =     4  ft. 

Él(iliiip»'8orc 
32  gyalog 

3  tizedes  (tlecurio)  

Tüzérek  .... 

4  ör  .... 

lííy  ft. 
SzíinHTélplmczfisi  iUetményéTt'l  i-gytítt  tehát  :i  havi  szükség- 
Ict  333  íVtr.i,  az  alkapitánvévai  *^gytitt  valami  4i '0  frtra,  s  az  ez  idő- 
beli í»Iland5  helyőrség  a  két  föbiszten  kirű!  körftlheir)!  hatran 
imiberrv  mehetett.  E  szám  iiéhft  naf^yobb  is  volt,  de  másrészt 
bizony<»SHá  teszi,  hogy  Drégel  igen  kis  erfíd  volt,  a  mi  különben 
természetes.  Akkor  midfm  építették,  még  senki  sem  sejthette,  hogy 
tígykor  még  végvílr  jelentőségére  vergődik.  Eredeti  czélja  nem 
volt  s  nem  lehetett  ilyen.  Nem  azért  épölt,  hogy  nagyobb  számú 
ellenség  ostromát  kiállja,  fianem  azért,  hogy  mint  egy  nagj-  uro- 
dalom  középpontja  belsí^  zavarok,  rahln  lovagok  vagy  közönséges 
haramiAk  hirtelen  támadftaai  ellen  uyiijtsou  oltalmat.  Csak  a 
mohácsi  vész  utáni  időkben  tettp  Drégelt  a  viszonyok  gjászos  ala- 
kulás;! fontos  katonai  poaitiövá.  mely  a  többi  kisehb-uagyuhlt 
erődökkel  a  bányavárosok  irányában  volt  hivatva  a  romboló  török 
népözönt  íeltartóztatui.  De  arra,  hogy  e  czélra  alkalmassá  tegyék. 
hogy  kibővítsék,  ernsít^ék,  ekkor  sem  történt  megfelelő  intézkedés, 
Sftt  éppen  ugyanakkkor.  midöu  az  ellenség  már  közveüeniil  fcnyp- 
gette,  a  legelhanyagoltíibb  állapotba  jutott.  A  torok  czélzatai 
már  uem  vidtak  ismeretlouek,  s  i\  király  1552.  marcziuu  2^i-iki 
levele  szerint  *)  negyven  gyah)got  fogadott  ftíl  Drégel  számára. 
Ugyanekkor  Szondy  h  az  urodalmi  tisztek  a  vár  kijavítását 
és  kellő  ftílszereléyét  sürgették  s  egyinásntán  küldöttek  szét  a  pana- 
szos jeleut-éseket  a  védmftvfk  tdhanyagolt  állapotáról. 

Feumaradt  egy  ilyen  hivatalos  jpleutés.  még  pedig  épíMi  1052- 
b51.  ^)  Az  iratot  vnlamelyik  gazilasági  tiszt  fogalmazta  ugyaUf  de 


^  Un*/,,  f^-vtfltár  Beiiigune  lí.  A  király  rfiawouyWI  Idratot  intérett 
HZ  ottani  kamarához,  melybeu  t^zt'ket  ívja  :  >8igDÍfiaama8  vobie  no»  pro 
mellnrí  ronM_Tvntionc  et  miiiiitiou<f  ardp  Dr«gel  ((iiadrugiiiUi  uiilitcA 
]HNlÍt(«  iu  stepeiiditim  uostnini  couduiisse,  r|U08  íbidem  iu  Casu-o  iui^r- 
teueri  coniinÍ9Íinu».« 

*)  A  uHgyfonloNiágú  •'rtwítt-ís.  mely  n  Neuix,  Mii>tcuinbn»  a/,  t-rseki 
sxániftdások  közt  találha(('i,  igy  iiaugzik  :  *Arx  Dn^I  perfinet  ad  Arclii- 
opísiTtpfktinii  or  ví^ina  e»t  hodtíhtiH.  llub^t  muroa  valrte  oiinciiiiaoít.  iinpotii 
polvcris  bonibardici  per  ictuni  fulminÍB  HiieveuBÍ.  Iiidigeut  iu  ruperatiouc, 
Licet  dux  nu»  est  in  tali  loeo  sno,  unde  bostíbuB  refáati  iu  alit|Uo  poseet, 
ant  ntidc  cjrcutnnta  regio  dcfeodi  qucat.  Valdu  nec<»i5e  est,   ut  mittantDr 


ueni  rmipiui  a  lii^Iy  tiziiiéu  tett  tHp.ií^^tcilásaí,  haueui  kéUOgkiviil 
SzoiidyvnK  11  vfirparaucsnokkal  folytatott  beszél j^eté se í  alapján 
úgy,  bogy  t*l  leliet  moudaui.  bogy  ni  ír;itl)6l  maga  Szondy  szí'jI  az 
utíSvilAphoz,  Az  okináuy  s/eriiit  :i  várfalait  iienn:sak  az )dfí,b:inem 
az  elemi  csapA»uk  is  luegrougAlták  s  sürpm'u  igéuylik  a  javítást, 
mert  ez  elhanyagolt  helyen  a  török  támadásival  szemben  ellentállást 
kifejteui  h  a  szomszédos  területeket  oltalmazui  teljes  képteleiiKÍ'g. 
Vulószínftleg  maga  Szondy  mondotta  ezt  s  hangozt-atta^  bogy  múl* 
hatatlanul  szüksépí's  szakembereket  a  hely  színére  küldeni,  kik 
megvizsg.'ílják  a  tényállást  s  azután  nyilatkozzanak :  fentartastiék-e 
Drégcl,  mint  ciösség  vagy  pedig  falai  leromboltassanak  a  alkal- 
masabb helyeu  új  vár  épStttíssék- 

Ez  otóbbira  nézve  már  régebben  merültek  fel  tervezetek.  A 
jelentés  szerint  még  gróf  Sahn  ^likbis  királyi  főkapitány  azon 
nézetének  adott  kifcjezéfet,  hogy  Drégel  várát  és  Sajíghot,  mely 
csak  erődített  klastrom,  tehát  még  kevésbé  volt  védelemre  alkalmán 
hely,  kidritsék  és  lerombolják  a  a  két  kevéssé  alkalmas  eröd  helyett 
a  közeli  mocsárok  által  jobban  védett  s  ig>-  természeti  fekvésénél 
fogva  czólszerflbb  ponton  fij  várat  rakjanak,  mely  Di'égel  és  Saágh 
helyőrségét  magába  fogadja.  E  terv  csak  ntóbb  valósittutott  ugyan, 
de  mint  a  jelentés  miititja,  már  Drégel  i-atastrophája  elÖtt  fril- 
merült  s  a  későbbi  Palánk  iievfl  eröd  építése  már  ez  időben 
cjsélbavétetett. 

A  jelentés  egyszersmind  az  1552-ki  helyőrség  létszámáról 
is  hiteles  tájékozást  ád.  Ekkor  összesen  nyolczvan  katonából  állt. 

eo  iuspectores,  vt  ui  iudioio  peritonim  bominiim  rajnatur  coiigUiuin  (1o  con- 
ditioiic  ct  tttHtn  AHMB  dtrii«tidne  vcl  coiiwrvtindao. 

Diritur  nnim  íutcr  Saagh  et  Drugcl  esse  locns  iutcr  paludes  saiÍB 
lutns,  dt-  fjuo  íjtiondam  •oines  e  Salmie  dicitur  ttaepv  cogitaaefl,  rjtifpd  4>c 
Ai-cc  Üregei  ct  rlaiiatro  Saagh  diruto  duo  pracflcdia  ín  cum  locum  transfem^n' 
Inr  erecto  novo  toi-tiilicio,  quod  tanieii  cariitiiiwí'njni  nt  alioruni  peritonim 
iudicio  practermittetur, 
Suut  tii  arcc 

E^iuitca 16 

IVititcs fiO 

Hninburdai'ii    .....         1 

Vigilatores 3 

Solventur  equitibu«í    pro  metiw*      48 

l'edilibuH 126 

Ik)mbardarIÍ8         ,       .       .       .         8 

Vig:ih'biití 3 

Egv  Iiavi  szüke^glet  185  frt.  egy  lWí  2220  frt,  »pnieterea  in  Mistcn- 
tatͻiicot  caMt^Ilniii  pro  m<^n!>A<  havonki^nt  300  frt. 


PttferiKI.  tS  Xt^fiK. 


K'/ükliOK  jíirűlhíitott  )v  király  által  mJlrcziusltaij  klllöii  lelfogadotfc 
zsolilos  8  Selnitíczbánya  26  katonája  úgy.  hogy  a  v6)lök  szAuia 
akjigyau  ueuí  ^rte  el  a  százötvenet.  Tly  kis  csapat  minden  vitéz- 
ségével sem  sok  reményt  nyújthatott  a  török  tAmudás  visszaveré- 
sére. A  vár  höslelkfi  parancsüokát  azonban  ez  nem  csüggesztette 
el.  Mindenfelől  sürgette  a  segélyt:  a  királynál,  a  kamaránál,  a 
szomszédos  rAjnijjokníU  s  igyekezetének  volt  is  uénii  sikere.  Fer- 
dinánd király  rizivén  viselte  Drégel  vára  sorsát.  Már  réjíehlien 
elrendelte  a  vfír  védőinek  ponttís  fizetését,  a  veszély  közeledt<*kor 
aegyveu  zsoldossal  szaporította  az  örséget,  1552.april  11-éu  i)odif; 
a  pozsonyi  kamarához  levelel  intézett,  melyben  elmondja,  hogy 
megbízhatí't  részről  —  kétségkívfil  Szondy  fölterjesztéséből  — 
érteafilt,  hogy  Brégel  vára  sem  lőszerrel,  sem  ólommal  s  más  nél- 
külözhetetlen h:uliszerrel  ellátva  nincs.  De  mivel  reám  —  mondja 
a  felség  —  felett^'  fontos,  hogy  a  \s\v  az  ellenség  várható  támfwlá- 
saival  szemben  minden  szükségessel  el  legyen  látva  ~  meghagyja 
a  kamarának,  hogy  a  várra  kiváló  gondot  fordítson,  lőport,  ólmot, 
jobb  liatliszert  szerezzen  s  azt  haladéktalanul  oda  szAlIittassu.  *) 
Ez  erélyos  rondeletiiok  azctnban  a  kamara  nehézkes  ügymenete 
s  valószínftU^g  pénzbeli  eszközeinek  csekélysége  miatt  egyelőre 
kevés  foganatja  lett.  Ezt  bizonyítja  Thurzó  Ferencz  uyitrai  prisp<ik 
és  kamaraeluök  június  7-ki  levele*)  szintén  a  kamarához.  A  püspök 
ültDondja,  hogy  személyesen  megvizsgálta  a  várat  s  azt  rossz  karban 
levőnek  találta.  Kendéit  i>  oda  három-négy  kőniivest,  kik  a  szük- 
séges javitápokat  ;i  fal/ikon  megtegyék  s  meghag^iíi  Rózsa  PiUnak» 
íu  esztergomi  érsekség  körmöczi  pisetarinsáuak,  hogy  küldjön  a 
közeli  erődökből  hadiszert,  főleg  ólmot  Drégelbe.  De  e  rendeletnek 
sem  sok  eredménye  volt  s  noha  a  veszély  egyre  nött,  a  vár  nem 
helyeztetett  védképes  álbijiotba,  sem  ágyú.  sem  tüzér  nem  volt 
lienne  elég.  .Június  25-éu  Sbardellati  víiczi  püspök  Léváról  írja  a 
pozsonyi  kamarának,  hogy  Drégel  parancsnokai  értésére  adták, 
mÍDŐ  szűkében  vanunk  a  tüzérnek^  valamint  mindenféle  hadiszeruek 
a  Síorúlt  helyzelökben  tőle  kérnek  segélyt.  *)  De  a  püspök  azt  írja, 

')  A  király  levele  Orsz.  Lev.  Bcnignac  Vtca. 

")  ThiírzA  levele  Orsz.  Irfv.  A  k&raarAhAz  int.  levelek  1550  —  69. 
C.  csomag.  A  pltapbk  a  többek  klíi^túja:  vHisdicbasad  rendendam  arcfin 
Dregel  deseenderain.  Vidi  muroft  areis  aatis  iiifinnoí*,  vidclií'(?t  vlveut*  ad- 
hiic  dominó  Strigoninisi  pnlvcris  torment!  ac  tompestittc  impcuei  toiiitnia 
fueritt  8  fíiiciriliti,   bitgy  e  zavaros  idötM>n  a  fnlftt  lijra  opiteiii  nem  leln'tett. 

'^  Sigiiifit-armit  mibi  per  littei'fu  suac  CaHtellani  aroift  Dregel  sows 
tnagnnm  páti  defeetnm  tormentomm  bellirorum  ac>  Id  gcnuB  iiiHtriímcDtonim, 
(|nibuí>  ad  hnvtcm  repoHendiim  utantur,  rogantqiie  me,  ut  illiit  de  nliqaibuB 
bomltardis,  puIvei-ibuH  el  Biiiiilibn»  rebitR  in  bai^  ueceBsiUtc  proftpicerem. 
Ont.  I*ev.  A  kamarához  int.  lov.  1560  —  59-  C  csomag. 


]n>^3  iirlíi  il)  szfikségl(?Uk  brszerzíHóre  pénze  iiiocs,  iiiiiM'lfngvii 
fölkéri  íi  kíiiuani  tagjait,  hof^y  (cum  bostis  arci  illi  adeo  i)rüpiu- 
4UUS  sit,  illiusiiue  vircs  validael  ilk  teljesítsék  Drégel  várnagyai- 
nak kérését  s  küldjenek  elfiszür  is  hatliszert,  hogy  enniik  hiáuya 
mi.Htt  a  vár  kárt  uo  siy^nvedjíni.  Igfíti  érdekea  továbbá  a  lev«l  azon 
része,  mely  Bekefalvay  Gergely  alkapitány  állására  vonatkozik. 
Noha  }3fkefaWay  már  l560-b(;ü  alkapitáuyuak  neveztetik,  a  ]tflspí)k 
azt  írja  a  kaniarának,  bogy  vele  senki  sem  kiütött  szabályszerű 
szerződést  b  mé{í  raost  sem  tudj:i,  kit  szoliíál  s  milyen  alapon  kell 
szolgálatait  Teljesítenie.  M  A  pilspók  tebát  liekelalvay  viszonyán;ik 
gyors  rt'iidezését  sürfietí.  ueliopy  az  illetu  a  lemuayyabb  veszély 
idején  eltávozzék  a  várból.  A  lelke.s  püspök  a  kamarának  még 
más  taiKÍcsokat  is  ad,  hogyan  kelljen  a  vár  védóiuek  buzgalm&l 
t'uko/ni  s  az  által  mákokat  h  ami  buzdítani,  hogy  a  védÖksxámát 
szajioritsák.  De  a  jó  tanácsot  a  kamara  nem  követte,  mii  a  leg- 
jobban bizonyít  Bekefalvay  esete.  Nem  szerződtek  vflo.  üznlííálati 
viszonyát  nem  reudezték,  mit  Bekefalvay  ürügyftl  basznál  ka  iott 
ar-r.'v  hogy  a  törökök  közeledtére  csakugyan  távozzék  DrégelbÖl 
magára  bagyja  S/ondyt  a  védelem  vezeti-sébeu.  Aligba  vfilet-1 
It'idn'íl  szMrnlt  ki  lebiíl  a  várból,  mint  az  egykorúak  bitték,  h:ui(MU  | 
wzándékosiin  li.'i^yliatta  el  veszélyes  állomását,  mire  a  kamam 
tnul.'iszLáKában  keresett  és  talált  is  némi  jogczimet. 

Egy  nappal  kéaöbb  junins  2fi-án  Tburzó  nyitrai  püspök 
körülbcírd  ugyanazt  írja  ^)  a  kamarának,  mit  váczi  pUspöktársA. 
Fölemlíti. hogy  megkaptaa  drégeliofficialisok, valamint  Hekofalvay 
levelét  s  niasítja  a  kamarát,  bog}  haladéktalanul  int.ézkedjék. 
O  maga  UjvárnM  már  rendelt  badiszert,  löport,  ólmot,  de  .'t  -  4  ágyú 
ifi  szttksógeltotik:  ezt  h  bányavárosokból  kell  beszerezni  éa  Drégelbe 
küldeni.  A  püspök  csakugyan  erélyesen  hozzálátott,  bogy  a  dré- 
geliek  helyzetrfín  javítson  s  a  vétielembez  szükséges  badiszor  bir- 
tokába helyezze  Őket,  Újra  íit  Körmoozbá  nyara  Kózsa  Pálnak, 
bogy  ólmot  szállíttasson  a  várbn.  Ez  utóbbihoz  közvetlenül  fordult  _ 
Szondy  maga  is.  Egy  tnraczkot  küldött  seki  kijavítás  végett  s  ké 


>>  Pürro  indicavit  mihí  etiam  Gregctríus  Bükcfalvy  C«i<ieUauas  praé 
lUctAV  arciií  Dregel  »ec»m  uullam  (!<■  tMTVÍtÜB  suis  ronvi'iitioiieni  fiirtnin  csbq^ 
et  oh  id  eiim  dabitnre,  euí  Hírviat  et  )|un  ratíone  eí  ^h  servienduiu.  (juanx| 
I}oiiiniiLtÍoníliii8  vestrip  roffo,  nt  cudi  ip*<o  Gregorio  Hnaieni   couduBioiiui 
de  8tn>  '-ifticio  facere  lelint.  ne  si  hostis   arceui   Dregel   obeidioue   tetitarct,! 
niimiineii  vacuuiii  r«liii>|tialur,  stn\  potitis  dandn  opera,  ut  uoii  lantuni   iHi^ 
qni  nnnc  iu  vn  «iint.  retineantur.  tied  otiam  alÜ  ad  ilHiifl  defenetonemindnai] 
posKÍnt.  Cgj'aiiott. 

*)  Levele  Oi>zdgu«  Lev.  A  kiimiiriihox  iutox«tt  levelek  1550 — I 
C.  c8ouia(^. 


DR^FJ,  ftfi  n6HR. 


41 


ki^U^et  IcPrt  t^lt^.  llOzsa  más  tele Íut(*t ben  i»  miIc  lianznut  Uthi'ÍHtt 
volna  a  v(!szélyezlí'tetl  véi^helyuek.  La  kissé  neliézkes  ember  neui 
lett  volna  s  miiuli'n  t',s(íkplyséíír(!  nézve  a  tivoli  pozsonyi  kuuia- 
rAtól  nem  kért  volna  ntasitást.  Még  a  két  kötél  küldése  tárgyában 
is  Pozsonyba  fortiúlt.  fiilemlítve,  hoj;y  egyszer  raár  küMöit  két 
kötelet  Dréfíelbe.  Rózsa  levele  1552.  julins  1-én  kelt>  vaj^yis  u^au- 
akkor,  midőn  a  tíiriik  hadak  [nár  jolentkezin'  kezdtek  Drégel  kiVr- 
nyékén.  Valószínű  tehát,  hogy  az  általa  elkllklí'ttt  s  a  védelemhez 
sztlkséges  eszközök  és  szerek  be  sem  juthattak  tiibbé  í)régelh«. 
Levele.  *)  az  uUilsó  okmány,  mely  a  diesftséges,  de  megreudito 
uatastróphát  illetőleg  kezembe  került,  IthaDgoló  tanúbizonysíVga 
annak,  miuö  kevéssé  kielégítő  niódou  támogatta  a  közigazgatás 
Szondy  bösi  erőlködéseit  &  minő  kedvezőtlen  körrilniényelc  közt 
kellett  kötelességét  teljesítenie. 

Vitézi  magaviselete  annál  fényesebben  lugyog  s  valóban  a 
legnemesebb  kötelességérzetre  vall.  É  nélkfil  a  rongált  várfalakkal, 
a  csekély  őrséggel,  a  legszükségesebb  véílelnii  eszközök  biányálmn, 
itüerbeu  hagyatva  alkapitúnyútól  s  nagyon  kevéssé  támogatva,  a 
külvilágtól  nem  maradt  volna  Drégelben  vagy  kgalább  eUV)g:ulta 
volna  a  tíjrökök  által  íijáulott  tisztességes  fegyverletételt.  De 
Szondy  a  reá  bízott  várat  védte,  a  míg  lehetett,  s  mikor  a  további 
ellentálláíi  lehetetlen  volt,  a  romok  közé  temetkezett.  HŐsi  halála 
örökre  fentartja  nevét  a  nemzet  szívében.  A  fent  közlött  adatok 
csak  ui)v<dhetik  dicsílségét  s  még  szembetűnőbbé  teszik  egyéuisé^ 
gének  nagyságát  és  ötdeláldozásának  feukölt  heroismusát 

Már  az  egykorúak,  kfllonösen  ^Tinódy^késÖbblstvánffy  nem- 
zefci  bősként  szólauak  Szomlyról.  Önfeláldozását  elismerte!  nem 
csupán  a  közvélemény,  hanem  a  király  1.  Ferdinánd  is,  ki  nagy- 
lelkűen güudoskoflott  az  olhimyt  bfts  csalácljáról,  örököseiről.  Kik 


^'  'Riísa  Pál  levek'  KörmGcztfii  1552.  jiil.  1-rá  kelt  «  egész  9r.Üvv 
g^btMi  íg}'  liHitgKÍk  :  lI<Klíe  nllAtnc  $imf  lítterno  eiiar  Hvv.  IVm.  nttíoiio 
plumbi,  itiiod  pgii  din  iii  finn  loi-iiiii  Íii  ipicm  mihí  cnmmií)f'mt  suh  K.  IVin, 
viílelii'et  ad  S.  Rcnwiirtiimin  mw.  «s  SL  BpthnIíi'Ui  Hut^in  misi'riiiit  arl 
nrceiii  Üregei.  Nl'iuo  cntiii  fiotuít  8011%  ipinrsum  deferri  delii'lMt  pluinbuiii 
ex  8.  Benedicto.  Scrípsi  aunc  Sune  Oom.  B.  ei  debei)  plu«<  plnmhi  mittere. 
digueutur  etiam  Dont.  Vestrae  nte  iuri>niiaro.  Nain  pliuubum  illud  diu  ail 
arrcm  Drcf^et  »llntuiii  est.  CaxteJUni  ile  .ini'  Dregel  mittt'nitit  aü  tiie  aiiftni 
piiidein  'l'lmrackk  eontitnK'tuin  \it  vnm  riífoniiiirí  faciani  cl  vicisüitu  in  anvin 
Dregcl  mittiun.  Qiuim  i'go  r>.'fQniiari  fneiam,  seil  tiiin  a  nemine  hnbcani 
commissioDem,  dígneiKur  D.  Vcfttra<!  mc  gratint^  iufonnare;  hoc  jam  anno 
dlios  fiiiief  niÍMÍ  ad  enf,  •urríltHTtt  vifirípim  jtro  fltiobne  ftinil)iit4  tnittendi, 
<)Dod  in  hsc  ütium  parte  mihi  fnrieiidiini  sít,  dtgnmitiir  Pom.  \V,»tnu?Gcii. 
iofoimíiiT  N,  M.  Émekt  pieotiiin  C»oriiHg. 


Toltak  az  örfikösíik  ?  Milyen  családitól  sziinuiuolt  Szondy?  Osa- 
irid.iíu  eredete  még  ma  is  ÍKnieretlen  3  az  EmlHlc-Albutn  c  tekin- 
tetben mutatkozik  lejíiukább  hí*zagosuak,crrf:  uó-zvo  ad  lcf;kovcsbbé 
tájékozíist.  Az  pn  ndatiiim  szintón  nem  kópeíipk  phézíigot  kitölteni, 
ámbár  bizonyos,  hogy  a  speciális  kutntások  ez  irányban  sem  fognak 
meddők  maradni.  ^)  Kgyolfire  csuk  az  kétsígteloti,  hogy  feleség  vagy 
gyermek  Szondy  után  nem  manidt.  De  maradtak  míis  rokonai. 
1553.  april  7-én  a  kiríily  (irf^czhól  azt  Írja  a  kamarának,  hogy  az 
örökösök  hozzá  folyamodtak  s  kírik.  fizesse  ki  nekik  azon  három 
havi  zsoldot,  molylyt'l  Szt^ndynuk  adósa  marailt.  Tekintve  a  szol- 
gálatokat, melyeket  Szondy  a  trónnak  s  az  országnak  tett  s  hÖsi 
halálát  a  keresztyénség  ellenségivel  való  küzdelemben*  ^)  a  király 
nemcsak  elrendeli  a  hátralék  haladéktalan  kifizetését,  de  küIon 
meghagyja  a  kamarának.  hú;j;y  ezt  okvotetlcníU  megtegye,  nehogy 
újra  megsiirjíetni  legyen  kénytelen.  Kik  voltak  az  örökösök,  íuít 
uévdzeriut  nem  moudja  mog  a  királyi  rendelet  De  a  hall^.itás 
kétségtelenné  teszi,  hogy  nem  az  Özvegy  vagy  elhunyt  gyermekei 
lehettek,  hanem  oldalági  rokonok.  Ezek  közű!  késÖbb  is  csupán 
az  egy  Szondy  .laküh  fordul  név<izerint  elö  az  eddig  előkerült 
mlalokhan.  A  többiek  távolabbi  rokonok  —  talán  Szondy  sógorai 
lehettek  a  semmiesetre  sem  az  5  nevét  viselték.  EgyedülJakabas^ 
kinek  neve  a  hös  Összes  Örökösei  kÖzűl  hitelesen  ránk  maradt 
H  ki  a  drégeli  vértanú  édes  testvére  volt.  É^lt  ugyanakkor  egy 
Szondy  Pál  nevfi  czímztítíís  püspök  és  esztergomi  prépost  is;  do 
aliglia  állt  a  drégt>li  kapitánynyal  rokonságban,  mint  az  Album 
érdemes  szerkesztője  hinni  látszik,  mert  fenmamilt  (így  155.'í-ki^) 
legfelsőid)  rendelet,  meiybHu  a  király  a  püspöknek  liizonyos  ked- 
vezményeket engedélyez,  de  legkevésbé  sem  sejteti,  hogy  a  püspök 
énadrégeli  hÖs  közt  bánninemíl  kapcsolat  állana  fenn,  pedig  való- 
színűleg í'mlitette  vnlua.  mert  a  rendelet  oUim  Í4löben kelt, midöu 
még  sokat  foglalkozt-ik  Szondy  esetével. 

Szondy  Jakabról  már  Nagy  Ivánnak  is  tudomása  volt.  m  idöu 
hires  családtani  mfívét  megírta.  De  cíuik  annyit  említ  róla,  hogy 
létezett  9  e  tényt  az  Emlék  Álbnm  sem  világítja  meg  részletesebben. 


*)  Dr.  pRider  fJyula  orsulgoe  fölev^ltÁriiok  úr  Bstiveg  iígrclitieKteti>8e 
iiyoniáii  kereBzt»'in  Í5Cg>ide  vágó  okmiinTt,  mely  a  Maládr**!  frlviUgoiltjUt 
.idhnt.  Az  okmány  megvan  a  leveltiir  vtilfimelyik  nagvobh  gyiijtetoriiyitbfl 
beoa«tvn,  dr  rnns  lArgygvftl  foglalkozva  es:  okmány  kei*«MÍ«*íitek  hosexabb 
id"t  nem  szontoJhetti^m. 

')  N«»p  itnque  fonpíilcrnntcfl  praodicti  f|iioi)dam /nmly  nobüi  et  Kegao 
iioíitro  Iluugaríne  t-uiitrn  Chrittiani  nnmíníí)  lumtcm  Ktrctiua  praestiitn  (tcr- 
vitia,  in  (imbuí  ctiam  occiibtiít  ntb.  A  leírat  Or^r..  L.  Bnnignae  Kch, 

')  Ot9z.  Leí^lUr  Ben.  Rm. 


DRftnKL  ts  n6f,v.. 


45 


KututÁsaimbaii  reá  vonatkozólag  sziutéti  találUm  egyet-iuást. 
Szondy  Jakab  a  király  kegyelmét  v<>tte  igénybe  s  elhunyt  testvére 
érdemei  jutiltnáúl  királyi  adomiVnyúl  jósz^ot  vagy  lívdijnt  kírt 
A  király  raóltáuyosuak  találta  a  kérelmet  s  1554.  november  tavA- 
baa  Szoudyuak.  ki  ez  ügyben  Béi^lie  ment  s  űgy  lAtszik  szemé- 
lyesen adta  eJö  Ügyét  a  íelséguek,  megfelelő  jószág  hiányában 
egyelőre  száz  forint  évdijat  rendelt  s  egyúttal  niegbiatív,  vigyázzon 
maga  Í8  nem  háramlik-e  vissza  a  koronára  valami  olyau  jószág, 
melyre  majdan  igényt  emelhet.  Ua  lesz  ily  jószág,  akkor  az  évdij 
helyett  adományul  fog,ja  kapni.  1554.  nov.  26-án  Thurzó  nyitrai 
püspök  í»s  kamaraelnök  hz  ügyben  határozott  biztosító  levelet 
állított  ki  Szoudyuak. ') 

A  miül  t'z  okmány  Szondy  Jakabról  szól,  az  nem  igen  vall 
arra,  hogy  a  család  nemes  származású  lett  volna.  .Jakabot  circum- 
spectusnak  czímezi.  mely  czímzést  akkor  főleg  városi  polgároknál 
használták.  Szondy  György  neve  elÓtt  azonban  az  egregius  jolzö 
áll,  melylyel  a  köz  nemes  embert  volt  szokás  illetni.  Csakhogy  az 
itt  .nligba  nem  hősiessége  iránti  tiszteletből  vagy  katonai  raug- 
ftikára  való  tekintetből  alkalmaztjitik  reá.  Hisz  ha  családja  uemes- 
sf'gét  jelezné,  úgy  tívérét  is  megillette  volna.  Egyébiránt  bármint 
Álljon  a  dolog,  annyi  mindenesetre  két-ségtelen,  hogy  tekintélyes 
nemf^i  családból  semmiképeu  sem  származhatott  a  két  Szondy- 
testvér.  különben  az  életben  maradott  nagyobb  jószágra  nyert  volna 
reményt,  pedig  a  száz  fHrint^)H  évdíjból,  melyet  váraku/ási  illeté- 
kúl  kapott^  íi/.t  lehet  következt+'tni,  hogy  legfeljebb  kis  birU»krii 
ftzánjíthatott.  Megkapta-e  e  jószágot,  arra  ez  idÖ  szerint  mfg  nincs 


')  Ak  okmány  a  kiLtnorA  ucv^beii  kijnleuti^hűg}-:  Mnttod  Rcgia  acfícptji 
humili  stiplivAtioDc  circuniBpe€ti  Jaeobi  Zi>ti<ly,  eoDsidcrAtn  i^tiani  H^lelitati' 
^ivgii  i|n{*ml»m  OeorgÜ  Zoudy  fraU-is  cArualU  ipnius  Jaeobi,  quitm  iji  prme- 
fvetura  arcis  Drcgel  praestirít,  nbi  etiam  lii^tilibiia  aruúa  cwcitbuit,  voleiiH 
gratiaui  et  olciiientiam  suaui  etiaui  po8t  mortein  ejusdemer^afrutreui  íIIíuh 
dectarare,  pnu'fato  Jacobo  Zoudy  pi-ovÍHioiieni  anuimui  centimi  flór.  Iniug. 
durautc  b<^ueplacito  í<uae  M.tttis  et  quiHl  ci<lem  de  aJiiiuibufi  liotri><  hai-rvdi- 
turiift  ItigitiHit!  vaeaiitibus  provideiv  pot«rit,  iptoUiiiiÍH  i^olvotidtiin  gratíitniti 
>CüuMitiiit.  Idrirco  1106  de  volunUte  ct  coniiuissiotio  suae  Mattia  euudetii 
Jttcobutii  Zoudy  aasccuraiidntn  duximiut,  pront  asmn'urantuf)  por  prneseiiteM. 
i|Uch1  difta  Bummn  centiiiit  flór.  ainiíp  siii|^iIÍ8  ei  per  Caiikcraut  Hnu^.  Siia« 
Mattia  Hiafis  teinporibns  ju\ta  uiodiim  in  Cumcra  Rogia  obnorvari  wilíluin 
evsolvatiir,  ita  tauinu  iit  idein  Jac'utrim  nediilo  advígilct  ct  ud\ertat  eti^icubi 
bliona  alitjua  legitiiur>  vacurc  coguovcxit,  de  talibua  hühit^  vucajilibiix  Mattom 
-  auaxn  rt  tuis  siik'  inora  iiiforiiiet,  quo  eídtuii  de  illis  jtixta  gotierosain  delíbcni- 
liriiK'm  Mnttif  Ilc^ae  jirovidrre  posset,  qiioruiii  rollafiimc  fai*tn  praetlicta 
proviaiu  ui'^are  dclw^bit.  Ortz.  L.  Bf^ii:  Rcm. 


Ifi 


At-^ST.V  Ki  NA  07.. 


Ildiit.  De  rieni  Tiilós/.iuű.  noha  1  Sfía.cli'jón  mi'gvdnták  tAle  líegylíjAt. 
Ez  év  iipril  2f>-áTi  Miksii  főherczeg  Linzbíil  nzi  írja  a  karaan'iiiak, 
hogy  Szondy  a  kegydij  t4ivAhb  fizetésit  kérelniozte  uilla ;  a  király 
tebát  iwX  kérdi,  niinö  jo^íczími^n  kapta  p  kegydijat  s  mfltíí-e  reá. 

A  válasz  kodvezö  b^hetett  Szoudyra,  mtTt  Miksa  pár  hét 
múlva  ismót  megadja  a  kegydijat,  de  már  a  rógi  összpgnek  csupán 
leiét  vagyis  ötven  forintot  s  azt  is  csak  kc'tévríimóíí  pedig  szogény- 
ttégére  és  gyermokeire  való  tekintctbftl.*)  Szondy  kérvényét  Paulus 
literátus  de  PaHnya  vitte  el  Linzbe ;  oz  szintén  kapott  királyi  kegy- 
díjat s  két  ízben  együtt  említtetik  Szondj^ral,  kivel  talán  i-okon- 
Ságban  állt.  Midőn  hVrdinand  király  1563-ba  Pozsonyba  jött 
Szoudy  njolag  kegyeluiébez  folyauiodott  s  annyit  kieszközölt,  hogy 
ötven  forintos  évdíja  immár  életfogytiglanra  állandósltt^t^itt  *) 

A  kegydíjat  a  pozsonyi  kamara  fizette  ki  az  ország  közjöre- 
delmeiből  még  pedig  akkori  állapotának  megfeleljen  meglehetősen 
rendetlenül 

A  kamara  számadásaiban  *)  gyakran  fordul  elÖ  a  Szondy 


')  Hik«a  k^t  leirata  Orsz.  h.  Ben.  R.  A  uiilMiiilklmn  irja,  ídqun  pvr 
bienuinm  sftltcni  egestatis  et  libcrcirnui  ip^ine  ath.  l]<>g.v  a  király  szcgouy- 
aégére  valú  tekiiitetbJiI  nyitja  tung  t^vdíját,  nx  caaknem  bízoiiyot^sá  te«m, 
hugy  ji!»8zágot  Dvm  adott  uekí. 

')  Orex.  L.  Beniguae  R. 

')  Á  kaninrai  ezámadásokból  Szoudyra  vnnatkosóUg  a  kOvetkf*zAkot 
jcgjeettein  ki:  15&4.  Jacobo  Zimdy  ad  rationem  proviaiouis  respcctü  ser- 
vitioruDi  fratris  dui  occiú  10  frt.  1555.  Provisio  Jacobí  Zuudy  cujtu  £r»f- 
tnr  in  arcc  Dregel  occinna  edt  per  turcaa  ITj  frt. 

Ifi56.  .Incobo  Zondy  frntri  cgrcgii  quondam  Ooorgíi  Zondy  Caatcl- 
Inni  arcit)  Dregel  p«-*r  turuoá  forrít(!r  pugnniidu,  tnujKtrc  expngimtitmía  areia 
cjufldcm  occisi  ad  rationcm  proviaioaifi  sua>;  pro  anno  praetcríto  ct  praesenti 
—    134  frt. 

1558 — 9.  Jacobo  Zondy  cujaa  fráter  Interfcctua  est  in  arec  Dregel 
pro  auuua  sua  proviHÍoiic  auui  praescntís  dati  mint  tOO  frt,  pro  (tomplo- 
tioue  vem  aiinornm  practerítonim  flnr  lOH  öftazcsiín  20(), 

1&6&.  Provísio  Jaeobi  Zíondy  :  16.  Jau.  in dcfaicatioueni  provisinttifl 
Huae  8  frt,  32  Maji.  cidom  ad  rntionnm  proviflionifl  siiae  datí  5.  34.  Jut. 
datj  '20,  1.  ocL  dati  Ifj,  18.  Dec.  dati  H  frt  iísaxeflen  56. 

1066.  Jacobo  Zondy  fratri  nnrmdiini  Gw)rt^i  Zondy  pi-ncK  fídt'litatem 
ÖBcratiafiiniae  Caeeareac  Majeataüt^  tu  arcé  Üregei  fortiter  ]iiignnndo  p«r 
curcftH  ocviet  ad  rationcm  provisionift  aiine  propt«r  oomeu  dicti  fratris  uui 
jH^r  eaudem  Majestateut  ei  gratiodC  ctdlatae  —  95  frt. 

K?.  adatok  luíni  viliif^ot  V4!tnek  arra,  liog^'iui  gondolkodtak  kortáraiu 
a  dnígeli  höaröl,  limb^r  u  kiuuara  bnokai  neUn  igen  röviden  bántak  el 
vei**-.   Egj  ti'/erNiiiin«l  ayt  ntntatják,  hogyan  tÜHent  a   kegydij  kifixelose.   A 


T>RKOKL  KS  nÖSK.  47 

Jakab  ueve.  De  mint  a  királyi  leíratok,  úgy  «  száiuadásük  sem 
említik,  ki  volt,  mivel  foglalkozott  én  hol  lakott.  Ahogy  általában 
beszélnek  róla,  az  alantas  társadalmi  állásra  vall.  Viszont  azon 
körülmény,  hogy  Szondy  Jakab  a  kegydíjat  mindig  közvetlenül  a 
kamaránál  vette  föl,  hogy  Bécsben  többször  megfordult,  azt  sejteti, 
hogy  Pozsonyba  helyezte  át  lakását,  mert  némelyik  évben  csak 
öt-hat  apró  részletben  kapt;i  meg  illetményét  s  nem  valószínű,  hogy 
minden  egyes  esetben  valami  távolabb  helyről  fííradt  volna  be 
Pozsonyba.  Maga  a  kegydíj  összege  akkor  körülbelöl  6-  7-szeresét 
képviselte  a  mostani  értéknek  s  így  biztosította  a  tisztességes  meg- 
élhetést. De  valami  nagynak  az  akkori  viszonyokhoz  képest  sem 
mondható.  Mikor  és  hol  halt  meg  Szondy  .lakab,stnlélték-e  gyer- 
mekei, arra  nem  találtam  adatot.  De  már  az  1571-ki  igen  részletes 
kimutatásban,  mely  a  királyi  kegydíjasok  névsorát,  illetményeit, 
a  tényleges  kifizetéseket  és  hátralékokat  tartalmazz:^  az  ö  neve 
nem  lordul  többé  elő.  Ez  azt  sejteti,  hogy  akkor  már  nem  volt  az 
élők  sorában  s  hogy  ha  maradt  családja,  az  nem  fordült  kéréssel 
vagy  követeléssel  a  királyi  kamarához. 

De  a  drégeli  hősnek  magának  gyermekei,  egyenes  utódai 
bizonyuyal  nem  maradtak.  Nem  maradt  családja,  mely  később  is 
kegyelettel  ápolja  emlékezetét,  összegyűjtse,  fentartsa  a  régi  vonat- 
kozó egykorú  emlékeket,  a  mi  nagyban  elösegíté,  hogy  nemes 
alakját,  egyéniségét  jobban  eltakarja  a  századok  köde,  mint  sok 
kevésbé  jelentékeny  kortársáét.  De  végre  e  köd  oszladozni  kezd  s 
történetírásunk  mostani  lendülete  mellett  remélhetőleg  Drégel  és 
hőse  is  nemsokára  megtalálják  a  magok  méltó  monographusát. 

AcsÁDv  loNÁrz. 

tfzáumdáHok  a  Nem/..  Múzeum büii,  a/.  ir>r>4'ki  a  lMT><t  kimit*  péii/ji;;y- 
iníiiÍ8/t«rinmban. 


TÖRTÉNETI  UtODALOM. 


SALAMON   PKRENCZ. 

Badapettt 'l'^rt^nete.   Második  kötet.  VIII.  GIG  I.  Harmadik  k5tet.  Kát 
UioUatok.  381  1.  Biidai»eí<t.  1885. 

KWü  kell   bocsátanom,  hogy  e  két  köt4^tuél  e  piUaimtbas 
nem  aDuyira  fftvArosunk  törtóneto  érdekről,  mint  inkAhl*  ina^a 
Srö.  Salamon  Foreiuz.  írói  eKyénisí^gf  egyaiánt  érdekes  t''s  impo-1 
nJíló.  Legtílí'tszőr  is  soboMalú,  és  sokoldalúsága  követkt^ztélten  sem- 
mit sfm  veíwsíteU.  Tanári  pályáján  kiváló  matliematikusnak  ismer-j 
ték,  egy  pár  óvtized  clíitt  még  mint  t^thfitikiist,  azótji  ppílíg,  min^ 
történetírót   bámuljuk,   s   ba   bamarjábau  ti^rtóntitírásuuk    fejé 
kerHssük   mindnyájan  ^  reá  gondolunk. 

Mint  történetírót  megfigyelnüuk  aligakíulbat  jobb  alkalom 
uíiut  éppen  most  ekét  kötetben,  melyek  elseje  kész  történelemmé 
földolgozott  anyagot  nyujt^  másika  pedig.  :\  ki'itfö  bírálatoké,  a 
földolgozA-s  mesterségét  tárja  elénk.  Munkáját  íme  tebftt  eszközeivel 
együtt  adja  kezünkbe,  azzal  a  fértias  nyiltsáiigal,  mi'lyöt  az  írót  és 
embert  mindig  oly  vonzóvá  teszi. 

Az  első  impressiö,  amit  Salamonnak  minden  sora  nyújt:  aa 
bogy.  egyszeríi,  közvetlen  józan.  Mindezek  alatt  azt  értem,  bog 
minden  dolgot  magával  azzal  a  dologgal  míigyaráz.  Erveit  min-' 
dig  a  dologból   meríti,   sóba   egy    perezre   sem   távozik  el  attól. 
Olvasóját  sobaseni  kénytelen  mafívarázataira  elókésziteni.  sem  elfő 
gadtatni  vele  killön  szempuutokatf  my^tikus   külső  erőket,  mert  i 
dolognak  okát  ugyanabban  a  dologban  keresi  s  ugyanabból  ki  íi 
fejti.  Azért,   míg  más  író        gyakran   erőszakosan         meglepi 
Salamon  solia,  fejtegetése  mindig  oda  vezet  vissza,  abonnan  kiin-i 
dúlt,  az  okozattól  okáig,  azaz  a  dologtól  a  dologhoz.  E  képességj 
bogy  Salamon  sóba  e  cirenhisból  ki  nem   léjj.  szülőanyja  az 
valöságérzetének.  Ez  Salamon  főereje.  Ez  tiála,  mint  afrauczi&l 
nevezik,  a  >faeulté  maitressec,   mert  ebből  deriválhatok  minden^ 
fényes  tulajdonai,  s  mafíyar:iv.atát  adja  hibáinak. 

Ha  előtte  egj'  esemény  van,  ő  mindenekelőtt  tisztáha  akar 
jönni  a  helylyel  s  az  idővel,  a  bol  és  amikor  az  történt.  Előveszi  a 


tOBTÚNUl-l    ltLOÍ>\hQit. 


49 


térképet  Tftfiy  kimog}  a  hely  &7.!u6rc,  fKintotinn  kimér  mindent  nztAii 
kutatja  a%  iili)])üntot,  kiszáinítja  :iz  éviít,  sokszor  u  tuipot  sőt  nz  <'ir4t 
is.  Szó  vnn  valami  instilutióról.  Wrvifil.  stb..  az  íi  ♦•Isrt  dolga  azt,  ii 
CjakorUti  t"lt»t  kétszerkottöjí'vel  kicfívextetui.  így  uxtún  niiudon 
esfeui^Miy,  iii*ititiitió.  nmiről  a  kfitfí)  {yaki'an  i>.ik  egy-kHszót  s//)!, 
eioitt^  'ii  viilósúgbiiu  íixirozv:i  vjiti,  a  sHJ^t  lj»Myéro  és  idfjébo 
TÍsszatéve. 

Lássunk  egy  pr?ldát  a  Mik  kiizfil.  épiK-u  a  logfrappAii- 
aftbl)at.  Híronmzáz  esztendeié  auuak,  ho>;y  Heltaitól  iHkozdve 
miudeii  hitilonkusuiik  kínotki^ztítíwf'ü  azt  írjn,  hogy  Mátyás  király 
fiíy  4u,U0(>  tíiuülóia  való  egyetem  építését  liervezte  Budán,  söt 
ftö  ott  már  é]iül("tt'élbeu  is  vult.  Soha  senki  még  c«ak  meg  sem 
ütődött  eztu.  Megittasfilva  a  terv  uaíjyszerüségétöl.  nem  jutott 
eszükbe  hzU  a  való  életbe  belu'zui,  számolni  (érrel,  idővel  év,  sok 
má-s  rí'álitjíssfii.  SnlnifKin  nrÖH  valósáíjér/ete  kellett  buzzá,  lin^^y  e 
terv  absurdujiia  kitűnjön.  Elóvévéu  n  leírá?*okat  melyek  e  terve- 
zetről lönniaradtak.  iiapíira  veti  ra^JKát,  »  ennek  p<»Dt«JS  üssze- 
\etéh('l«'il  kiderftl  .ízt^u,  bogy  az  nem  <*ííyetem.bauem  e^y  római 
mintára  építendő  t^borvár  terve.  Kzek  után  a  tálnirvár  fekvé.sét  ís 
ii;y<^kMZÍk  meghatiirozni  s*  helyét  menten  kiméri  a  Gellértbegy  déli 
uld;iláii.  Ijíy  már  aztán,  a  terv  igazán  rával!  korára,  az  antikizáló 
enaÍBsinieera  s  a  Mátyás  katonai  gouiejére,  de  még  az  is  érthető 
sz,  miként  keletkezhetett  e  monstre-  egyetem  hagyománya. 
Készakarva  bSreszt4>lték  az  építményt  egyetemnek,  hogy  ezzel 
palódi  ezélját  eltakarják. 

Ez  a  Sulanioti  Ferenez  módszere  minden  egyes  esetben.  Eg^- 
Berft,  de  eltanulni  még  sem  lehet,  a  lejnek  külön  kell  születni 
i<wzá.  Meri  módszere  annyit  tesz:  a. szavakból  reális  értelmei,  dol- 
got állítani  elÖ.  Ez  azonban  csupán  a  gondolkodó  eml^erek  privi- 
légiuma. Dr  hát  kicHdda  nem  gondolkodik  V  vetik  ellen,  Igon  ám. 
Cí^ikhogy  niítí  a  lei;többiró.  a  korlát^dt-ság  irigylendő  nyugalmával, 
szíivaknak  purztán  «'s;ik  közkeletű  felületes  í'ogalnnU  érti  és 
sználja:  n  gondolkodót  minden  egyew  szó  zavarba  hozza,  meg- 
skódlatjii.  útjában  megakasztja  miudad<lig.  a  mig  annak  valódi 
frt-elmévHl  nineseu  tisztíiban.  Az  a  ktilönbséír  köztük,  arai  az  alsóbb- 
reudŰ  szí'rvezetek  automatszerű  reHex  mozgása  s  az  emberagy 
atUíiatfis  functiója  között  van. 

Uányaués  hányszor  használták  történetíróink  közül  például  a 
forint  szót  úgy.  mintha  az  magától  értetiídnék.  Salamon  egész  kis 
köti  tre  valót  dolgozott  ki  csupán  frröl.  Nem  elégedett  meg  a  forint 
i-'j^v^zcrn  lörtéiii'lévpl,  h:iueni  a  legpontosabb  számításokat  líszkö- 
hogy  idökinli  súlyát  s  ehhez  képest  a  többi  pénznemekhez 
,„ij  viszonyát  meg  állapithassa.  De  r«iálÍ8  éi*zékét  még  ez  sem 
jStette  ki.  Nem  értébe  pusztán  annak  tudilaával,  hogy  uközép- 


6Ö 


TftBTKKBTt    HlOPAl^V, 


korbau  tvi  meunyi  értéket  képviselt  haueui  tovAbb  menve,  rtz  élelmi 
szerek  árának  öiíiiizevetéséhfil.  ezen  értékek  vásárló  képességét 
is  meg  tudta  hutározui:  t.  i-  hogy,  íí  XV,  íízázadbivn  ug^íuiazon 
súlyú  aranyon  uegyedféUzorte  tühli  élelmi  s  enyéb  árúczikket  lebe- 
tetl  venni,  miiitiiiü.  Alig  ín'xlott  történetírásnnkbau  valami,  mely 
iiagyoblt  luílitt  érdemHlut'  tőlünk  mint  e  tanúim Auy.  Ennok 
nyomán  és  segítségével  ii  középkori  magyrir  cmbHr  egész  életö 
szemeink  plé  van  varázsolva,  Megbei'.sülheljQk  vagyonát,  asz- 
tala ésHZelleme  igényeit,  tndjukhogy  miként  ésmennyiliőléltHezeket 
így  apr6jái':t  tudva,  mtígisniei  jük  positióját  a  társadalitmbau,  értjük 
tetteit^  mfiveltííégét  s  \m  elét:  talentumunk  van  1iözz;V:  mindent. 
A  kulcsot  ezekhez  Salamon  Ferencz  adta  •*  rsak  Tmmagunknak 
tennénk  vele  jú  szolgálatit,  ba  a  magyar  tudománynak  e  szép  vívniá- 
tiyát  a  külföldnek  is  hozzáférhetővé  tenn6k.  F5képeu  most  volna  rá 
HZük^itég,  midrin  ti  nemzetgazdák  (jibrario  (Economia  potitica  del 
Meflio  Evo)s  f51eg  KogersfA  History  of  Agriculturctnil  Pricesín 
KnglandWnunkáin  okulva,  az  egyes  nemzetek  közgazdasági  törté- 
netét kutatják,  abból  vonják  ki  elveiket  s  nem  —  mint  eddig  —  a 
nemzetgazdaitági  tbeorémákbúi  melyek  úgyis  c&ak  okosatai  ezen 
állapotoknak  korról  korra. ") 

Magától  értetődik.  -  8zerz<1nkre  vÍ8szatéi*ve  -  Salamon 
sokkul  erősebbt'ii  riigadja  meg  a  dolgokat,  semhogy  (dsiklanék 
lolóttülí.  Az  útjábfin  talált  nehézségiekkel  (egyenkint  megküzd, 
valóságérzetébfll  merített  öntndalosságii  még  a  rélniagyarázatoktól 
is  irtózik.  Semmifcépen  sem  sorolható  azon  títiii' neszeink  közé,  akik 
nemcsak  az  adatokat,  de  niég  u/ok  ntagyiuázatát  is.  a  levéltá- 
rak valamelyik  titkos  üregétVd  várják.  Snlamon  semmit  sem  hagy 
olvasójára,  ninga  magyaráz  meg  mindent,  meghányja  veti  mindem 
oldalról.  Innen  van,  hogy  íróink  között  annyi  byp"»thesist  senki 
aem  hasznáb  mert  senkinek  sincs  annyi  magyarázatra  szüksége, 
mint  neki.  Budapest  türténetébeu.  úgy  szólván  egész  kw-épkori 
stereotyp  tíirtónetünket  vizsgálja  fölül  s  vizsgálódásaiban  első- 
rendű fölfedezésnkre  jut. 

Például  azavar-fizlávkor  font^tsságát  hazánkra  nézve  — mely 
eddig  puszta  frázis  gyanánt  kisértgetetl  bistorikiisainkn^l.  —Sala- 
mon világosan  precizírozza.  A  római  bódítás  és  ezivilizáczió  tudni- 
illik, csupán  a  Dnnáulúlra  terjeszkedvén  ki,  hacsak  az  .íviirok  s  még 
inkábba  szlávok  azt t.nuau  ki  nem  irtják  s  ez  által  meg  nem  szün- 
tetik vala  a  különbséget  a  Duna  két  partja  között,  félÖ,  bogya  mai 
egységes  Magyarország  alig  állhat  elé.  Maguk  Őseink  is  mindinkább : 


')  Ak  aiiierikfti  »ScÍoDoe«  folyiMrat  (íppi-ii  oz  iíjcvtieii ;  hevrs  poliU] 
nílálc  tfMiihpIvf  vrili  (•  iiyáToii  11  frtnltilnt  tehát  L-pp«-iÉ  Aiiii>rÍkHlmii,  u  nPtn-' 
xvIga/duaágtAti  r  klattfiikiis  fóldjiíii.  uiiihttkoxik  fsUisxiir. 


TrtRTÍtHBTI    tKOnA(A»M. 


51 


ujugtiüibbra  bú3!<KltAk.  jobbau  hirtvaa  töblié-kevésbbt*  hasooló  taJc- 
ükájú  keleti  tiépektöl.müit  seiii  ii  Ny  UKattóLKülföldi  kai  a  adózásaik 
ÖsxtöQf*  és  sikere  is  ezeu  úvakotiátíbün  rejlett,  l)A.r  —  mint  szorzÖnk 
kifejti  —  kíilftudozásuik  k;itonaiak.  uem  uomád  hadjáratok  voltíik.*) 
Érdekes  tiz  is»  liOjLjy  8alamoii  u  német  városok  keletkezésének  ükát 
—  némik^  méltiui  is  —  éppen  e  külf<>ldí  kalandozá-sokban  keresi. 
Máübelyt  az  Anjoukról  szóIt&u,  új  és  termékeny  ideát  hoz 
forgalomba,  midőn  azzal  magyarázza  sikereiket  s  ;izt  a  nagy  pártot, 
mely  elébb  DalmAcziábau.  azutáu  biizánkbau  melléjük  cr^atliikozott, 
rhogy  e  párt  az  Anjuukbau  Velencze  kereskedelmi  túlsOlyáaak  meg- 
fékezését látta  és  remélte.  Mátyás  király  cseb  politikúját  is  keres- 
kedelmi szempontból  Ö  teszi  először  meglbntolJSis  tárgyává. 

De  minek  folytassam.  Munkájának  minden  lapja  elárulja, 
hogy  itt  öuállü  öntudatos  iróvul  van  dolgunk,  a  ki  nem  másolja 
az  elfttti!  megirott  dolgokat  s  bizouynyal  nem  puszta  feUfluésljöl 
moud  újat.  Nem  rajUi  múlik,  ha  sok  dolgon  neki  eltiszür  kell  gon- 
dolkoznia, ha  elődei  nagyobb  foutusságot  lulajdonitottak  új  adatok 
kikutatására,  mintsem  a  régiek  megértésére.  Söt  valóságos  élveze- 
tet talált:ik  beunestalálnak  mais, ha  adataikkal  magyarázat  helyett 
meglepetést,  zavart,  complicátiót  okozhatnak.  Fővárosunk  helyrajz- 
írói  például,  nt* ru  elégedtek  meg  azzal  —  a  mi  már  szintén  eléggé 
zavaros  —  hogy  Pestet  mivel  szlávúl  kemenczét  jelent,  a  németek 
()/enuek,  Budát  meg  kiLiuúl  s  bizuuynyal  a  magryarok  is  Pesí-ujvár- 
uak  liivt^'ik.  hatiem  még  egy  Új  Víigy  Xagy  Budát  is  fedeztek  föl 
hozzá.  Salamon  perí^ze  könnyű  szerrel  czáfolja  meg  e  fietióL  Az 
ö  reális  érzékét  újdonságok  meg  nem  vesztegethetik.  Az  ada- 
tokat fontosságuk  s  nem  érdekességiik  szerint  mérlegeli.  Egy  ma- 
,  gyarázat  neki  töhliet  ér  száz  curiözumnál,  bármily  pikánsak  legye- 
dnek is  azok.  Az  igazságnak  ez  ÖDzetleo  keresése,  melyet  az  adatok 
meg  tii*m  zavarnak,  útjáról  el  nem  tí''riteiiek.  csak  fokozza  és  tel- 
jesebbé teszi  vjiiós:'igérzctét.  A  dolognak  nem  csupán  reális 
szint  tartalmat  tud  kölcsönözni,  hauem  k<dlö  viszonyba  is 
tud.ja  hozni  másokkal,  nemcsak  megköti  azt  hauem  helyzetét 
a  dolgok  egész  sorozatában  meg  tudja  határozni.  Arról  van  szó, 
hogy  a  dolgokat  csak  egyeukiut-e,  vagy  összns  viszonyaikkal  együtt, 
egyszerre  is.  kéjjosek  vagyunk-e  fölfogni  ?  Amúgj'  csupán  tiirtal- 
^mukat  értjük  meg.  így  logikájukat  is. 

Vegyfluk  egy  dolgot  például  az  árumegállítás  jogátEz  fölha- 

^íiliuazta  közé|)korhiiu  a  városokat  arra,  hogy  az  ott  átutazó  kercske- 

Ldfiket  megállithatták  s  azoknak  portékájukat  ott   kellett  elad* 

liok.  llyesnti  m.%  .a  Üobdeu  századában,  égbekiáltó  zsarnokságnak 

')  Hoxzátehehiök  a  utogimk  níSMÍról,  liogy  i'gyáltuUii  ft-rde  rulfugú* 
I  tioiifi>glul6  mugyurokról,  inint  noD)á(li»kró)  bettxt-hii. 


TAnTÉKUTt   IROHAtOSf 


tűnnék  íö)  t*s  a  ki  a  köxépkuriiíik  egyéb  viszoiijaivul  ueni  számol, 
íiz  e  jogtit  ol  is  fog,j.i  itiMni,  de  —  megérteni  soha.  Salamon  azon- 
ban kimntatj.i,  bogy  a  kereskolö  utazása  abban  a?,  ítl5ben  oly  nehéz 
Tolt.  hogy  nemcsak  lovait,  de  sokszor  jiort^káját  is  kóuyteleii  volt 
máfisal  fölváltani,  vagyis  az  »árúiuegállitáskéuyielenségeinMgvolt 
iiz  árúmegállitás  parancsszava  nélkül  is.<: 

A  dolgok  ilyetén  értelmezéaére  mégis  a  tudás  öuunigAban 
elégteleu.Elfogúlaihiuság  kell  biizzá,  vagy  még  iukübb  inditíorouti^i- 
musra  van  szüksógOuk.  Ott  van  a  középkor  egy  másik  »sÖtét  pontjac 
(azok  i'lött  t.  i.  kik  e  frázisban  magyarázatot  vélnek)  a  Szent  Lajos 
ioaugia-áltaczéhrendazer.Képzelj'ik  el  mennyi  gáncsnak  lesz  kitéve, 
és  méltán,  ha  azt  n  szabtál  verseny  Hzenipoutjribnl  itéljnk  mog  <i  nem 
a  kornak  helyzetéből.  Ilyen  s  más  egyéb  szempontok  csalfa  vilá- 
gánál nem  fogjuk  megérteni  a  kiizépkornak  hitelviszonyait;  azzal 
egyQtt  a  szertelen  kamatlábat,  az  uzsorát,  a  zsidók  akkori  lielyzetét. 
a  mit  Salamon  mind  olyan  szépen  meg  tud  magyarázui ;  (IT.  köt 
454  —  457  11.)  nemaclerus  mindenhatóságát  a  lovagias  és  vhUAsös 
Rzellemet.szÓTal]uegészküzépkortMertitélctünkben  mindig  aciolog 
Rzcmpoutjábél  kellene  kiindúliiuiik.Hoha  sem  a  magunkéból. Legyea  i 
ixz  a  dolog  képtelenség,  hizelegjtMt  Ízlésünknek,  itéletUuknek.  erköl- 
estelinknek:  avagy  ellenkezzék  :i/zal,  nekünk  azt  el  kell  togaduuuk, 
magunkévá  tenuilnk.  el  kell  hallgattatnunk  saját  énünket,  má*- 
kiilönbeu  a  ilolgok  igazi  intim  értcliuébez  soha  sem  férki'izhetüuk. 
»A  magy^irázat  lehetősége  a  vizsgálónak  a  vizsgált  ilnloggal  való 
aaonosfiágában  fekszik.*  (»The  possibility  of  interpretaíion  lies 
iii  theidentity  of  the  obaerver  with  the  obserred.*  P^mermn.)  Ez 
a  képesség  nem  eonservatismus,  itt  nem  a  criminalisla  enyhítő 
körOlméuyeivpl  van  dolgunk:  iudiíl'erentizmus  t^z.  mely  :iz  e^másl 
keresztező  okok  és  tények  összefüggő  együttes  fölfogásán  alapszik, 
ez  a  legkíilönbeszköz  minden  dolog  megértéséhez.Ezazonbaii  velünk 
Bzftletett  tehetség,  mely  vagy  megvan,  vagy  uincs,  de  eltanulni  nem 
lehet  A  történetírás  legnagyobb  mesterei  közül  hányban  hiányzik  e 
tulajdonság !  Buckle  képtelen  apprtfciáUii  a  klasszikus  vilíigot 
Oomte  az  asketiamnst,  Macaulay  Ctomvell  puritán  forradalmát; 
Kanke  pedig  egyszerűen  csak  opportunista,  az  elágazó  vélemények 
fölött  szelíd  békebiró,  de  aki  előtt  idegen  gondolkozás  móilok  pél* 
dáúl  a  IL  Fttlóp  lelke  Örökre  bezárt  könyv  manul.  Pedig  a  tör- 
ténettudomány szempontjából,  e  képesség  a  legnagyobb,  mert  a 
történelem  Tah'idi  megéi-téséhez  az  Índifferer)tismus  az  egyetliMi 
helyes  eszköz,  a  többi  mind  hamis  kuks  hozzá,  legyen  az  tudás, 
kritika  művészet,  akár  a  legnagyobb  arányukban.  Természe- 
tes, hogy  ezen  indilfereutismus  fogalma  mind  fokára,  mind  minő- 
ségére nézve  elég  tág  és  változatos  arra,  hogy  abba  mindenki,  kiben ' 
e  képesség  megvan,  beleférjen.  Mindenki,  a  kicsinyekt/d  a  oíigyo-'j 


TClWrfeXBTl   IRODALOM 


>3 


kig,  míg  egéftzeu  a  Itjjínapyobbakhoz  fölér  GÖthe  vagy  Shakes- 
l>earboz.  Icilc  már  olyauok,  miut  rnagft  az  ÖHtermészet,  közönyhkt 
teéketlenségfik  és  Tnozdúlatlnnságukban. 

E  lulajduuHág  inimb>ukiitéla  szériát  változik,  u  mint  nzt  iij^la 
luáa  í-s  niá«  tulajtlonok  bi»zt/tk  lAtrc.  Salain(mn:i]  HpHib't**,  miut 
bUtuk  a  vairfsi'i^^rrzet,  uiflvlviíl  n  dolgokat  (érbm  és  irlölK'n  elbe- 
lyezni  tudja.  Imgy  azokat  azt.^in  ne  csak  ogyszeru  tartíilmukban, 
haiH.'m  a  tÖl)bi  dolgokkal  \:íU)  liclyc^s.  ititím  viflzutiyiikbau  ír 
megértetbftsfie  vf'lUnk.  Nézzék  meg  íinök  mit  ír  Salamon  a  kön3rv- 
nyomtatjis  fiVltalAlásilrói.  a  keresztény wy  diadalAról  az  elbukó 
IWmíival  szcmlHin  !  Hogy  újonyiina  :iz  ö  helyébon.  a  legtöbb  író  és 
mtniTiyirp  íV-Ipí  ^vtcné  «  vívniúiiyokat.  Salamuu.  mnt  indiÖ'eroutí. 
CTuttt'TibfM'y  találmány:iníik  igazi  helyét  tudja  kijelölni,  és  amikor  a 
kereszténységről  és  Rómáról  beszél,  ugyausizt  a  vénát  ismerj  tik  fí)l 
iibbau  —  amelylycl  G/Sthe.  az  rt  bírcs  »Konnthufli  menya8szony<-At 
irta.  így  lÖn  a  pontosan  mérlegelő  inatbematikus  Salamou 
Kei'tínczbfil,  a  Irgkiválólilr  rHzt<*tikusok  tigyike;  képes  magába 
fogadni  s  megérteni  ;í  legkuiijnbí>zíibb  érzelüickct.  morílt.  ^s  ész- 
járást hasoulóau  a  hurjaiboz  minden  éi-zelemre  baugolbató  hegedfi. 
Mint  történésznek  nagy  hasznára  vált  e  fényes  tiilajdouaág. 
Nemrsak  azí-rt,  mert  a  kritika  e  finom  eszkíizével,  a  dnlgok 
intim  értelmét  is  bozzáférbetövr  tette  uekfiuk,  bauem  azért  is, 
mert  segélyével  egységet,  ösH/efiiggíst  látott  s  megtíM*emtett  ott  is, 
ftbol  mások  <*ddig  csak  tóredékeket. magányos  adatokat  vettek  észre. 
Kbbeli  tubijdonsága  sehol  sem  nyilvánult  még  nábt  olyan 
e<'^;ktánaúl.  luint  éppen  'Bndíipest  T'"(rténeté«-ben.  Mert  hiszen 
sztiks^iíttflcn  ]i/ívi'bben  bizonyít;!  nom,  bogy  ngy  váms  tört.énetébt*n 
:i  íejludtH  egységét  megalkotni  végbttftbtnfil  nebezehb,  mint  valaiui 
természetinél  fogra  is  i^gységes  iustitutió  vagy  eseménynél.  Ks 
Salaunm  b\*reacz  valóban  remekül  csinálta  meg  dolgát,  b  fövá- 
rosank  is  Vtflszke  lehel  rá,  mert  története  véglegesen  meg  vau  h'viu 
KibiVítheti  azt  akárki  fontos  ismeretlen  adatokkal,  ftntheti  mftvé- 
szieaebli  formábu.  de  a  dolog  lényegén :  hfig>an  keletkezett  fővá- 
rosunk, hogyan  fejlődött  fokról-fokra,  micsoda  okok  voltak  tényezői 
\o\  sfilyedé'jének,  hol  nagyságának :  mindezeken  senki  egy  betfít 
em  vál^oztatbat  az  igazság  komtdy  sérelme  nélkfÜ. 

Kiíiértsük  meg  b;U,  —  szerzőnk  nyomán  —  képét  íidni,  fúrá- 
sunk evohitiójának ;  mert  abban,  hogy  háromszor  elpusztult  s 
límjftiból  háromszor  tudott  fólkeluL  sőt  mindegyre  ragyogób- 
iu  tört  etö :  helyesen  momljn  Salamon,  fontoü  tíiuúleág  rejlik. 
Ütala  fényesen  bizonyosodik  be  a  nemzet  életrevalósága  8  a 
erroétízet  ki-dvezéseí,  de  mégis  legféuycsoblíen  az  Sró  tehet- 
-e, ki  e/.t  az  egységei*  képet  megalkotta,  h  e^élunkrí*  most  ez  a 
bgfoutoüabb. 


tRADATiOM. 


í-Budapei^t.  TOrténetó*-uok  1.  kött^töbun.  föváiNisunkafc  Xc- 
iluiticuDi  níyen^mint  egy  nagy  romfii  várost  virAgzüsa  t()t5pnTitjá.n 
híigytuk  el.  NagyaágiU  hadi  fontossáfrAnak  köszíínheté.  mihelyt 
tehát  azt  olvcazítette,  hukniív  kellett.  Ez  he  is  következett  a  IV. 
stóziicl  lüÁsoíiik  feléhen,midÖTia  r('>raíii  hiroihilum  két  részre szakiidt, 
nyugatira  és  keletire.  E  megoszlás  azeirjtt  is,  löbhszftr,  elöfordíilt 
de  mindig  csak  ideiglenesen  s  bizonynyal  idyankor  sem  Acquincnra- 
nak  használt.  Most  azonban,  hogy  a  szakadás  véglegessé  vált, 
Sirtuium  a  mai  Belgrád  vette  át  Acr|uincum  szerepét,  ez  lévén  a 
hfttárvára  nyugati  és  keleti  birodalom  között,  (.'serébe  diesöségeért, 
Acquincnm  pusztulása  lassúbb  s  nem  oly  eríiszakos,  mint  Sirmiumé 
és  vidékéé,  nem  lévén  .-iTinyira  kitéve  a  br^rbár  népek  áradatának. 
Nem  is  hódító  népek  erőszaka  teszi  tönkre  .^cqnincHmot  s  a 
római  czivilizáeziót.  de  az  azok  hadaival  ide  sepert  szláv  népek 
üseudes,  de  biztosabb  irtása.  A  hódít/ik  csak  rabigába  hajtották  a 
rómaikat  de  a  szláv  uépek  szolganép  lévén,  rabszolgákra  nem 
volt  szükscgök,  inkább  kiirtották.  (luncu  van,  hogy  a  hóditó  faj 
ezért  leggyakrabban  el  is  pusztult,  s  végre  szolgáik  kereked- 
tek tbifti,  míg  a  szláv  népekkel  ez  ritkán  történt)  A  szláv  uép- 
áradat  Acquiucumot  is  így  pusztítja  cl,  sőt  egyszersmind,  mivel 
hadi  rendeltetésének  luisznát  nem  veheti,  ott  is  hagyja.  Lakóhelye 
—  a  leendő  fövároít  magva  —  ezentúl  nem  U-Buda,  de  J'est  lesz. 
Itt  találják  meg  a  barbárok  a  leg;ilkalmaaabb  réveket^  átjárókat 
bárkáik  számár:),  amikre  a  hidépilÖ  római  sohasem  volt  rászorulva. 
Salamon  ki  ia  méri  azt  a  ttrfiletet,  melyen  az  akkori  Pest  feküdt. 
A  mai  Barát«ík-tere,  Hatvani-nteza  és  Károlykaszárnya  helye  oz, 
mint  a  vái*os  legkiemelkedőbb  pontja. 

A  magyarok  e  helyen  egy  kisded  szláv  bolgár  helységet  tal£ 
tak.  kiktől  Pest  nevét  is  nyerte.  De  a  kicsiny  helységlWíl  IfissanVint' 
a  környékbeli  kereskedelem  vizi  útjainak  góczpímtja,  virágzó,  gaz- 
diig város  lön.  A  természet  kedvezéseihcz  járultak  még.  talíin  már  a 
XL.  de  mindenesetre  a  XII.  században  királyainktól  nyert  sz-iha- 
dulmaí  is.  melyek  Pestet  a  tíibbi  városok  rovására  emelték  nagy- 
gyá. Csakhogy  mialatt  várnsuuk  rohamosan  nőtt,  biztonsága  mindinií 
kább  kérdésessé  lőu.Nem  a  véd  falak  hiányában  volta  baj.  de  a  nemi 
zeti  véderő  hanyatlásában,  Az  ősi  taktika,  melynek  eleme  a  sil 
volt.  feledésbe  ment.  az  erődökre  támaszkodó  uyugatiiioz  pedig  méfl 
várak  hiányoztak  a  kellő  számban.  A  síkon  fekvő  Piístnek  lét^lfl 
pe<Iig  csakis  védelmétől  fllggött.  A  tatárjárás  jóformán  védtelení 
Uilálti  hát  az  országot,  nyomában  mindenütt  irtózatos  gyökere 
pusztulás  biHz.  A  g.azdag  Pest  egyetlen  nagy  rommá  löu,  lakosd 
levágva  vagy  széjjelszórva  az  országban. 

A  tatíirjárás  vihara  alig  hagyott  valamit  épou,  legelőiről 
kellett   k««deiii   mindent.   De  a  katastróphának  két  vigasztnjnijtó 


•rARrftifBTi  monALfiM. 

küvelkt'^étio  lett :  az  ukáUis  kéuy3zei*e  éa  lu  íUJtivitás  L-rólyénck 
megh.-tfcvúiiyozÓdAsa,  mely  a  csapások  a&lya  atatt  csakúgy  uá  lue^ 
ftgész  nemzíiteknél,  iniut  egyesftknél.  *) 

Fővárosunk  második  kezdete  nem  tÖb1»é  a  védtelen  Pt;stnM, 
de  a  meRprö9Íthet<5  BikIAi-óI  iudúl  uu^g.  Az  ömberok  hiUukat. 
vagyoatikut  czi'utál  már  csakis  erős  falakra  bízták.  IV.  Béláuak 
plsfi  dolga  volt  Bndán  na^y  sietve  várat  épittetui,  melyet  Pestíij- 
Táruak  liíttnk.  Pest.  lia  romjaiból  lassaiikiüt  ki  is  boütjLkoühatott. 
íiokáigísupáuvpfíptfitiv  életei  élt.  Lakói,  jóformán  ideiglenes  meg- 
tt'lepíilök,  kik  az  első  vészLírre  rögtön  miudeuestül  liuda  falai 
közé  költözbetaek,  vagy  nlyauok.  kiknek  uincseu  mit  veszteoiök : 
szegény  hajósiik  ór  halíiszok.  Annál  erőteljesebben  emelkedik  Buda. 
A  régi  Pest  összes  előnyei  és  szabadalmai  reá  s/,állanak,  inla  át 
úg}*  sincs  senki,  aki  hasznuk.-it  venné.  A  szabjidalraak  e  telje,  az 
erÖK  véd('l«m,  melynt  fal:ii  nyújtanak,  a  kereskedővilág  legvagyo- 
nosabb részét  csődítik  ide  polgárokúi.  Kz  ismét  a  királyt  és  ud- 
varát vtmzza  ide  s  az  ország  színe-javát,  úgyhogy  Buibi,  úgy 
szólván,  már  alakúlásH  kezdetén  az  ország  főváros/iúl  tekintetik. 
Ks  hatalma,  fontossága  mindegyre  nő  az  utolsó  Arpiidok  alatti 
villtMigásokkal.  Alikor  pedig  u  dyuastia  kihaltával,  a  zavargás  s  a 
fejetlenség  tetí'ipoutjára  hág,  Budavára  valóságos  balíilmi  központtá 
lesz.  Birtokáért  verseng  minden  i»árt,  iizé  lesz  az  ország,  akié  a  fővá- 
ros. Az  Anjouk  hatjilomra  jutásával  ismét  Buda  nyer  legtöbbet. 
Általuk  tij  kereskedelmi  forrásokhoz  jut,  melyek  eddig  Velencze 
egyedárú  fi  ;Vg  a  alatt  állottak,  a  régebbi  nyugati  ósszeköttetéáok 
pedig,  íöleg  Nagy  Lajos  által  szabályozva,  sokkal  inkább,  Buda  mo- 
nojKilinmává  lesznek  mint  :uelÖtt.  Gíizdag  kei-eskedelmi  város  válik 
beiöle.ahol  minden  polgár  egyszersmind  kereskedő.  Csakhogy  virág- 
zása mégsem  természetes ;  csakis  mestei*séges  íitítri  kulön  privilégiu- 
mok segélyével  állhat  elÖ,  &  ez  elÖbb-utóbb  megboszúlja  magát. 
Most  még  esjik  hagyjilu,  mert  Fest  geográphiai  előnyei  úgy  sem 
juthatnak  még  érvényre.  A  kereskedelem  csakis  erős  védelem, 
bőkezű  protekc^ió  alatt  virágozhatik  föl :  privilégiumokkal  és  czéh- 
rendftzerrel.  mint  Budán.  Ezek  terelnek  ide  minden  vagyont,  a 
kere^ikedők  árúit,  azokakarat-a  ellenére  is.  saz  egész  ország  vevő- 


^'í  Kk  u  lélektiuii  igazeág  n.  liitttúrÍH  uiíiidcii  itagyublj kaUKtríjfájniiHl 

igazoUmtá.  Hog«r!>  omtített  müvínjeii  statifticc  kimuutja.  hogy  p-  Au^lmbnti 

,11  XIV.  sy.ii-títíi  óríiiíi  eiiiileiiiíiíja  a  »fekfti:'  lialáU  után  ine^i5ok«/«i'ox6ilnM 

1éleksy.iim  s  imgvoii   iiiegjavúJt  a  P/egenym'g  i*itr*H.    \gy    ki-Ilett    aunnk 

lennie  a  tAtiirjúrátMal  if.    így  volt  miiitsiíor  \a  hay^áiik  pl.;  IS-IO-lH'it,  mint 

QOziaorHxá);  is  *  7U-iki  liáboní  után.  Siit  —  mint  »r.  természetes  i»  — 

»UfV(%eny8»ig<  tt  críniiiiatítátibAu  16  fokozottabb  uiérvf^ket  ólt,  ahogy  nxt 

ombroso  n  pornsx-franr/ía  hálmni  iiláiiról  kimutAtia. 


S6 


közönségét,  uiL'it  Buda  jw  <>rs/.ii>;  lopijiczíi.  Az  itt  lolhnltuoz<jtt 
gaz()ags/ig  s  az  pz  Által  nyújtott  k^nyt'iem  és  csínra  nézvo,  Buda 
aXV.százailban  ha  uem is  azolasz  vagy  franczm  dea  nímot  varosok- 
kal mindonesptre  kiállta  a  vprsonyt.  Zsi;íiuond  királ.v  1437-ben  uf^m 
is  habozott  a  consljuK'zi  zsinatnak  a/.t  a/  ajánlatot  tenni,  tegye  At 
Illéseit  Budrtr:i.,abol  ugyaucilyan  kOnyelnnit  t.al:'jlh;itnak.  Hogy  pwüg 
erről,  a  zsinat  atyAit  teljesen  lue^nyugtassa,  BiidAról  t^^y  páratlau 
becsű  összeírást  küldött  nekik,  n  melyben  minden  ház.  minden  szo- 
ba, kamra,  bolt,  pincze  és  istóUó  szAmszf-rint  fVíl  van  tüntetve  Ez  az 
ílsszeirás,  mely  -  fájdalom!  -  kikerülte  szerzőink  Hfíyelmét  egé- 
szen mAs  képet  is  uyujt  Buda  lakossAííáiúI,  mint  az  ^ Budapest 
történeté* ben  van  megírva.  Salamon  csakis  Ö0< Ml  emberre  becaültc 
Buda  lakosságát,  pedig  az  összeírás  alapján  t«tt  számításaink 
majdnem  23000  ember  számot  constatálnak. ')  Buda  tehát  a  XV. 


')  Mikoi*.  tételemet  igfly.rtlanil6,  sKÜinÍlilí*ba  kell  rognmii,  i^gy  or^eia 
iiiagaiiiAt  loiut  as,  «ki  Odysseiítj  tj[jáv'al  akart  lutit,  mert  item  Uiuerek  írót 
aki  II  5xániokut  annyira  ki  tudná  ukiiáziii,  azokba  aoiiyí  t^k'l«t  liuJnak 
onti-ni  mint  Salttinmi  tVrt'ucz.  Az  figöwinís  Bnilút  iiégj*  tcpkc  oi^ztia.  Az 
tíUi)  Tiegyuilbuii  vjiii  a  vár  iS»  nz  elao  falkenti^  claiifliira),  u  iiii  a  uiai 
cúrtiah  feloI  iiiyg,  Kbboa  1437-bou  volt  íiOU  ktlz.  45H  ajioba.  1*91 
kamra,  471  búit,  ^-A'á  píiic/x*  ^  11533  íatállú.  Mindeu  liá»rH  csík  ttthác 
2'20!(  szoba,  4955  karara,  2*G5f)  bolt.  M63  piiírze  én  H'16d  iítiilló. 
Mdr  nioít  —  mivel  mint  Intjük,  itt  a  gazdagok  laknak,  os  kevesebb  az 
ór.  t^tbb  u  cselód  —  minden  sKobára  toIv^vt.'u  'i  embert,  luiiuleu  kamrára 
3-at,  I  bultra  l  embert,  1  l^tíUlúra  l-i't:  kijKti  mitid«ii  házra  liH'lOÜ 
ember,  e  szcríut  lebáí  a  várban  lett  volna  összesen  'tifio  r//iAtv. 

A  második  negyed  izinti^'n  falkeit'tds,  a  mai  l^vilrotnal:  folol  nc£, 
auiiál  w  inkább  mert  itt  már  ietállúk  níiicavuuk.  Hz  a  szegtíayebb  keres- 
kedAk  ncgyitdű.  Erre  efiik  r2iMiáz.  221  itiuba,  i-lt}  kamra,  239  boU» 
127.  piuc/.c.  .Viiidcu  házi-fl  fsik  1812  szoba,  3'4b4  kamra,  r9.')0  bolt, 
1041  piin'w;  fiilvevi'ii  lebiU  egy  azobára  3,  egy  kamrára  íi,  1  boltra  2 
embert  miüdeu   házban   átlag    19'806    embw    lakott    vagyit^    nx    cg6tz 

A  harmadik  uegyod  váraljat  kcpcz-ctt.  Itt  lov^n  a  U'gtiíbb  ietáll*^ 
v^y.  Kndán,  nem  lí-bct  kíítse^íünk,  hogy  az  a  miii  Ki-íkzUhh  vár'ft  vüIU  E 
neg^-iHlnek  408  háza  viiu  40íi  szoba,  íJSO  kumara.  lü  (1)  bolt,  1»4 
pincze  t'f>  l'i^tí  (!)  ifitállóval.  Itt  tehát  minden  háxni  esik  0*99A  sxiibA, 
9'279  kamara.  no2ít  Ixtlt,  0  4ftl  (lihL-ze,  4*378  i8láll4^:  Vajjyie  fniviívo 
1^  szobára  4.  .>gy  kamrára  4,  egy  boltra  1,  e^'  istállóra  2  embert 
miud(*n  házra  21*881  lakó  eíiik,  az  egffsx  negyedre  pedig  r«p<zettrii 
8916  ember. 

A  nrj/veilik  negyed  !«zh)tf*n  váralj  h'vén,  ax  a  mai  Hiii  .nirug  lesXt 
Van  beniio  2;í7  ház.  207  süoba.  9:íO  kamra.  20  lx»ll,    8»    pincze,    ölí 


TflRTÉííBTI  IRODALOM.  Ö7 

században  Európa  nagy  városiii  közé  tjirtozott,  fölötte  állt  Nürn- 
bergnek, Strassburgn.'ik  és  DanczkAnak,  melyek  alig  20000  lakos- 
sal bírnak  ez  időben ;  olyan  városoknak  pedig,  mint  Bázel  és 
Frankfurt  csakis  10  —  15000  lakosuk  volt.  ')  Ez  az,  amit  Sala- 
mon nem  emelhetett  ki  kellően,  pedig  ez  magyarázza  leginkább 
Buda  bukását,  éppen  nagyságának  közepette.  Mert  Buda  terjesz- 
kedésének határait,  a  természet  igen  rövidre  szabta.  Lehet  hogy 
a  század  végéo,  Mátyás  király  alatt,  lakossága  30000-re  fölsza- 
porodott, de  ez  azti'm  már  a  maximum  volt,  tovább  nem  terjesz- 
kedhetett. Egy  város  pedig,  a  mely  elérte  e  non  plus  ultrát,  —  már 
megbukott.  Még  csak  fejlődése  maximális  pontján  sem  maradhat 
mog  többé.  Egy  város  élete  olyan,  mint  egyes  emberé,  önké- 
nyesen meg  nem  állítható,  fejlődése  nem  maradhat  egy  évnél  vagy 
kornál,  bármennyire  csüggjünk  is  rajta.  Ha  stagnálni  kezd, 
igazabban  hanyatlik,  mert  a  kereskedés  forgalma  azonnal 
meglassul,  mihelyt  tovább  nem  fokozódhatik.  A  nyereségvágy- 
nak nincsenek  határai.  Az  ilyen  város  elveszti  minden  von- 
zóerejét az  emberekre  nézve :  a  kereskedők  ott  hagyják,  minta 
patkányok  a  sülyedő  hajót,  olyan  helynek  tekintik,  melynek  jövője 
nincs ;  országos  forgalmából  csakhamar  localis  lesz.  •  Ez  törtéut 
Budával.  Hatalma  tetőpontjára  érve,  ezentúl  rohamosan  hanyatlik. 
Igaz,  hogy  maga  Buda  vára  alig  egy  negyedét  alkotja  a  30000 
főnyi  lakosságnak,  mégis  az  egész  Buda  sorsa  tőle  függ.  A  várbe- 
liek terjeszkedési  képessége  dönti  el  jövőjét,  mely  a  területnek 
eredetileg  is  szűk  voltán  kivrtl  azért  merül  ki  oly  hamar,  mert 
minden  tehetősebb  nemes  ember  itt  akar  lakni,  s  ez  által  kiszo- 
rítja a  polgárságot.  ^)  Hiába  gyarapszanak  folyton  a  külvárosok, 
az  nem  Budának  használ,  de  a  külvárosoknak.  Terjedésükkel 
niindiukábh  meglazul  függésük  a  törzsví'nostól,  s  biztos  utón  van- 
nak önállóságuk  felé. 

ir-iHllú.  Minden  liiizvH  jut  ebből  ri"J7  r*zub:i,  o'ílüi')  kjuiini.  00;^')  bulr, 
t.'.I.")."!  piiu-ze  l'í!17  istálló.  Ha  egy  szobúrii  4.  egv  kamrára  -1,  egy 
boltra  l ,  egy  istállóvá  '2  tiiiberr  veszünk  tV)l  uiindi-n  liázru  í? 2"9 2 7 . 
ember  esik.  (s/eg<*nyebbek  b'veii  itt  nz  einbcrok  mint  u  IH.  iie};yedbrn.) 
í^sszeyeii  'il  !■!  "iJ-r.  Kg<'sz  Ilutlii  laknsgágu  ti.'bát  143 7-ben  J'J't^ö  em- 
berre telieti'i.  Az  ep'.«/.  iíísr-zeiráh.  /sigínondiiíik  líerruer  Márton  toin>i 
dt'kán  i\  knn.-itnnf/i  z.-jin;itli(>/,  küldött  követe  reKzere  :*zú]ó  iitiu»Ításával 
eg^'üít  ii)i'g;ielent  /''.■A'<-././,nál  »Beítriige  znr  Ucsebielite  dci-  Hussiten 
Krií';r'S<  cziniíi  oklt^velbíra  U.  kötetének  473^47;").  lapján. 

^  Lii-íd  ./.(../></"-,  Die  Volkfízabl  deutseher  Stiidte  zu  Endr  "b-s 
Miltt'Ialtrrs  tind  zii  Btigiiin  dor  Neuzeit.  Kerliu.   IHHíí. 

-  Mi'LT  Hilda  viíszíifoglahÍHa  alkalmával  is  100  liázzal  több  vdlt  a 
várK>:iii  iiiími  ma. '-s  azt  biszem,  igen  sokkal  több  lehetett  a  XV.  századimn. 


.58 


rOftrKNPíri  iKtipM.DM. 


I'eiít  iH  sokait;  tulrtiiiotikwpf'n  t-sak  külvárosa  vult  I5aii;iü.ik. 
líiida  adtii  biráit,  r:tlamtiit  egykori  szabad íiliu.iit  in  Buda  uiouo- 
])oltzáljrt.  Fekvésének  előnyei  azonbaa  hatalmjisau  fejlesisU^tték 
ozaltitt  FeHU't  Szegéuy  tialásztvi  és  hajósai  las^aukÍDt  me^^gazda- 
jjíMlnak.  biiUwi  Budáé  az  árúmogálliUU  jogtk  Ök  is  sokat  uyeruek 
a/  iln'ikuak  Onnan  való  azálliUsiln.  G^agdagságuknak  ezeakivül 
más  ln'ivebb  forrása  is  vau.  Poat,  mely  akkor  nem  volt  iiayyol>b  a 
mai  belvárosnál,  humukbuczkák,  műveletlen  földek  között  feküdt. 
Á  ludt  a  pííst  iek  a  legszebb  kerti  gazdaságot  hozzák  ott  létre.  Ugy 
szólván  res  nulljust  képeztek  e  földek,  vagy  ba  valakié  voltak, 
clpcrplték  tőle.  Az  isazsájí  elvégre  is  miiidii;  a  pestiitk  részén 
volt.  inprt  (sak  akkor  váltak  vita  tAry;yiivá,  midön  már  ez  érték- 
tidon  területek  helyén,  szorgaluiiik  következtében,  azölök  és  ker- 
t«:^k  poiii|HLZtak.  K  lanssú  limlitás  nemcsak  vagyonukat  növeltt^ 
de  vámsuk  batilrait  is  kinzéleiíbíté.  Terjeszkedését  még  a  kÖzeU 
lévr>  tatvak,  példáid  l'j-Bécs.  Jeiiö,  Nyír,  Nafívos,  Süly  stb.  sem 
gátollak.  Klöbíi-uliíbb  Peatbe  olvadtak  bele.  mint  aboRy  a  tt'r- 
mészetlii'n  n  uajíyitbli  teHt  a  kisebbet  magához  vonzza.  Míg 
l^udán  a  már  müveit  ti-rmékt-ny  területek  folytonos  gátul  sju)l- 
•;áttak.  IVst  Irrjeszkedéséuok  széltében  hitsszában  sehol  sem 
voltak  korlátai.  Kkkép  t^^rjeszkedve  a  sík  területen,  mindvépig 
egységes  mai'adt.  amire  Buda  vára  képteUíti  volt.  Kgyaéges 
nok  kellett  lennie  azért  is,  mert  tisztji  magyar  város  volt.  Nyelve 
ált;il  egyenes  összeköttetésben  lévéu  a  nemzettel,  olvasztó  koraeu- 
rzéjévé  vált  minden  idegen  elemnek,  nem  mint  Buda,  ahol  a  ma- 
jívar  és  német  polgárság  két  kiUön  merev  k:tóztot  kéj>ezetts  a> 
közeledés  minden  reménye  nélkül.  Amint  már  maga  a  természet 
kiilöuité  el  hndii  várát,  épp  olyan  zárkózottá  lÖn  ott  a  íársa- 
lialúm  Í8.  Az  udvar,  a  t^uri  rend,  a  gazdagabb  kereskedők  úgy- 
nevezett IkiUüb  urak.  s  a  szegénye1d>ek  kik  rsak  sátrak  alatt 
árúihatnak.  e«npa  válaszfalakat  képeznek  e^más  között.  A  nyilt 
Pest  nem  is  annyira  város.  mint.  inkább  vidék,  az  ö  kerti  gazda- 
ságával, ló-  és  marbavásáraiv.'d  s  dunai  kereskedésével.  Kereskedő 
és  bajós-népe  közé  szívesen  telepedik  a  kis  nemesség,  melynek  se 
vagyoDü,  se  társadalmi  helyzete  ott  aránytalanságot  m^m  okozhat. 
Ezért  aztán  sz.'ibadabb  levegő  is  van  Pesten.  Az  egyóui  Hzaba<l- 
ftág  jobban  fejlik  ki  itt.  mint  Budán,  ahol  csak  a  testületeknek 
vannak  szabadságiiik.  A  jövÖ  etiészen  Pesté,  Buda  csupán  egy 
ko/épkori  relnpiia  marad.  Mert  a  demokráe^ia  eredetét  (bámíiló- 
niak  jó  lesz  ezt  mppjegyeziiiök)  nem  a  városokban,  hanem  a  vidé- 
ken kell  keresnünk.  Korunk  demokr.-itáinak  igazi  ősei  nem  a  kö- 
/c'pkori  polgárok,  hanem  a  kis  nemesek.  Mig  amazok  jogaikat  csak  a 
királyok  kegyeiiuélól  lestek,  a  kis  nemesség  rési*ii  állva  eszével,  véré- 
vel vívta  ki  azokaU  s  nem  Önzón  í^supán  maga  de  egész  nemzett*  ja- 


tArtííktcti  mf»i>\i,öM. 


Sfí 


Tíirii.  Káért  ii«iu  vá^yótilftk  n  vÍu-ohüIc  (U-szAgK.víiléHi  KZürepl^aiv 
sem,  !i  mint.  Salrmum  helyeseli  kitViti.  A  privilé;^iiiiiii»k,  ;i  korftlirt 
jf>í;<>k  zárkózdttsiifífiíi/.unlwiu  Hudáiiuk  csak  íuMig  kt'ílvezt'fct,  íiniig 
II  lccivsk(Hl<»]emiiek  íi  protekcziiSn  kivfil  őrös  kiitoiuii  védelemre  volt 
szüksége.  I)p  II  XV.  szí-izíiil  vé^twftl  a  li.-ulíis/üt  gyokiTCSíMi  átiila- 
külváu,  :i  hegyeu  épfllt  várnkiuilc  miiulen  ereje  iiiejíszünik.  Így 
in«gy  tíiiikrí*  BudAtmk  ozeii  (^^yetlen  elönyo  P^st  fölött  s  most 
már  Pwt  Toszi  At  a  vozórsztTcpct.  uiehTe  .1  természet  rf^gtöl  fogva 
flt  joiöltí'  ki.  Kzrrt  van  azttín,  hogy  MiU.y:ÍR   király  vÁrfft lakkul 

,.k<íritttíti   be    l'asU^t  és  a  szaliati  királyi  városok  rangjára  emi'li. 
Ezzel  végzi  be  Siilnnum  II.  kütetélníii  a  tVívánis  törtéuetéU 

'mely  mint  látjuk,  egységiw  ísztMves  ejíészsz*''  van  alakftva.  miudfMi 
kérdésre  omberiil  nie^íelel  s  a  föváro*i  kií'ejl'Wlétí/'nek  niindfü  ntíV 
cljumát  megmai^yarázza.  MtMtó  iV'lytaUiKa  az  t'lsr>  kőti'tuek.  mely 
az  íVkoruJik  s  A(|uincum  multií'inak  volt  szentelve  s  melynek 
kiváló  becsét  és  szépségeit  olvasóink  már  errÖl  u  lielyröl  is  isme- 
rik. Torma  Károly  szakavatott  jeles  bírálatából. 

Mindezekben  az  írói  tiilajdouok  egész  sorát  fedeztük  lel,  de  oz 
még  uent  az  író  Salamon  Ferencz.  A  tulajdonságok  ogyáltAlAn 
bármily  kiválóak  legyenek  is,  .nemmiképen  som  ahsolut  érvényünk, 
hanem  combinatióba  jóuek,  öaszeftiggnek  ismét  másokkal,  tekintet 
iiélkfil  arra :  baszni'iliiak-e  az  előbbieknek  vagy  rontanak-p  r.HJ- 
luk.  Ezéit  aztán,  miként  a  fény  áruy  uéikfil  el  nem  lehet, 
sót  inkább  létének  föltétele,  úgy  az  emberi  lélekben  sin- 
csen tnlajdniiság.  melynek  elíinyeiliöl  végzctszeríileg  hátrányok 
ne  következnének.  A  szellemnek  e  logikáját,  ezt  az  igazi  íclaír- 
obsenreí-t,  legkevéabbé  iguorálbatj.H  a  kritíkns.  Az  ö  föladata  az 
irót  egészében  fölfogni ;  e  nélkül  vagy  esnpi'in  erényeinek  v.agy 
esak  hilíáinak  registniláRárü  lesz  képes,  ellene  vagy  mellett*'  fotr 
Veszélui,  de  sohasem  igazán  az  íróról. 

Salamonnak, mint  láttak,  főereje  — amelyből  összes  erényei 
Hzárniaznak  -  a  valóságérzet :  a  dolgok  megragadása,  megkötése- 
De  ea  e^ak  oly  dolgoknál  Iphetséges.  a  melyek  knlsö  uieg^jelené- 
RÍikn*  nézví'  állandóak.  Realitásának  tix  pontokra  van  szüksége, 
hogy  rajtuk  számít-íísait^  méréseit  meghatározásait  eszkiizöllií-sae. 
Ilyen  pontok:  a  geographiai  tényezők,  iustituliók.  82er\ezetek. 
társadalmi  osztályok,  testületek,  pártok,  építniétiyek  dtb.  stb.  A 
|M»ldák.  melyeket. fönntí'bb  idéztem,  a  dfdgok  i-zi-n  rendjéből  valók: 
de  nézzönk  bár  egész  történetírói  pályriji'ni  végig,  az  teljesen  ebiven 

_ii   körlieii   mozog.     Szelleme    itt  érzi    niagát   otthonosan.  Knnek 

Icöazönhetjük   a  török   hóflitAtí  szervezetének  történutét.  melylyel 

lanke-nek  hasontárgyá  inunkáj.-)  éppen  nem  versenyezhet.  Salamon 

fpjti'gette   leghelyesebben  a  pragnmtica  Hanctiót,  az   I84K-iki  éa 

|éf57-iki  törvényeket,  »Az  elsrt  Zrinyiekc-ben  a  magyar  olygar- 


TftTltEmíTI  mÖlMtOM. 


i'bia  történetét  rajzulta  lUí-g  ügy.mmt  senki.  A  honfoglaló  magyarok 
hadi  BxerveííetÍM'51  irt  mtíve  fiseiuket  oly  bfispggel  tiulta  elf'iik 
varázsolni,  htigy  i'zt  sí)ha  .-t  It'gvérmi'sebb  ^ibn'imloxók.  egy  HorvAtb 
IstvAu  se  inprte  volna  reniélleni.  Eznltíil  fÖvArosnnk  történetét 
irtíi  meg    -  hogy  miként,  iizt  már  elmondottuk. 

Ezeknek  u  »BtJitikus«  (a  aot-iologia  nyelven  szólva)  dolguk- 
nnk  ismpreto  magyarázAsa,  képnzi  az  ft  dicaíisíég^t  —  de  ebbÖl  folyik 
gyt"i!igi'si''ge  is. 

Éppen  íizért  mert  szi^lleiiiéuek  mivolt'i  i'-s  áuyaga  egyaránt 
nz  /illaudóság.  ;>.  nyugnlom:  a  dolgok  ama  raíisik  >dynrtmikus< 
rendjf't,  mely  kÜlso  megjelenésér*^  ní'zve  változó,  állhatatlan,  a  mi- 
lyeu  riz  ösHzes  nmberi  cselekvós  nem  lesz  többé  k^jK-s  ug)  .mrinnyi 
iMÖvel  biztonsággal  niegragailni.  A/,  eniberek  tettei,  a  koivsztül- 
kasAl  rohanó  miiidetil'éle erdekek,  indokok  e  folytuuosaii  nyugtalan 
háborgó  árjában  ;  realitása,  szabatossága,  elfogulatlansága,  átné- 
zete  biztonsága  a  tények  fölött,  minduntalan  megrendül,  gyak- 
ran el  is  sodortatik. 

Az  emberi  cselekvés  kétféle  alakban  lep  a  historikus  elét 
előbb  uiiut  vt^rifí  "hálandó  adat,  másodszor  mint  igazi  tény.  Ha 
tehát  már  most  Salamont  a  verificAtió  munkájában,  mint  kúll^- 
kritikust  veszsziik  szemügyre^  azonnal  látjuk  hogy  ebbeli  kéjiessége 
szintien  az  állandóság  mérvéhez  van  kötve.  A  kiilönféU'  uépek  pén- 
zei, amiket  vei  uek.  loliratok,  melyek  köbe  vagy  érczbe  vésetuek,  sUt- 
tutumok.  törvények.  államszerzMések.  számadások  stb.  az  egyes 
inslitútiók  mÜvri,  emiékei,  szóvíil  azok  a  kútfők,  melyek  legállan- 
dóbbak  :  sehol  sem  lehetnek  ügyesebb  kézben  mint  éppen  nála.  Itt 
is,  «BudaiK*st  Történfté*-bHn  Aquincum  b'ghomályosabb  korát  a 
l*óniai  enilékokból  világította  meg,  a  budai  stJitntunioknak  (>edig 
kitűnőbb  magyaríuója  még  nem  volt. 

Annál  több  kétely  s  annál  erőszakosabban  rohanja  meg  öt 
íU  okleveleknél,  melyek  egyesek,  legtóhbnyíre  magának  a  félnek 
infovmátiói  alapján  készííltí-k,  a  krónikák  és  histííriáknál  melyek 
egyes,  majdnem  mindig  ismeretlen  írók  munkái.  Bizonyos  megvi*- 
téssel  veszi  (dó  e  kútfőket,  mert  gyarlóságaikat  épppu  ö  érzi  legmé- 
lyebben. Csoda-e  hát  ha  teljességgel  nem  bízik  benuök?  Folytíi- 
uosaii  vjilóaágra  szoktatott  szeme  természetszerűen  nem  szerez- 
hotte  meg  íizokat  a  tulajdonságokat,  melyek  a  hazugságok  és 
tévedések  enyomoríiltkeví^rékének  megítélésére  s  abból  az  igazság 
kifejtésére  szükségesek. 

Sokkal  lelluismerefcesebb  s  öntudatosabb  lévén  semhogy 
kitérjen  :uefajta  kútffik  elÖl,  sorba  veszi  őket  Nagyobb  pusztltáslj 
azouhan  okleveleinken  senki  sem  vitt  véglK',mint  Salamon  a  i»  K  útffl 
birálatok*  kötetében.  Tizenöt-  vagy  húszra  megy  azok  száma,  me 
lyeket  a  tatárjárás  előttről  egyenesen  hamisnak  mond,  (gondoljuk 


r^HTRNKTl   IROIMLÖM. 


fr 


meg,  hog)  itt  a  fővárosra  vonatkozókat  liírálja  cttupán,  s  bogy  ■ 
korbó!  egvítltaláii  uagyon  kt^vés  maradr  me^)  n  ^víinúsuknek  szAiiiii 
[W>dig  légió,  Afí>gilöliÍ>ouv(í  állunk  e  súljos  itélet  flött,  de  nugvou 
hnmar  észn^veaszUk.  hüf;y  a  bíró  arczn  n3'ugtn.laD.  ZATiU't,  itéletévi*! 
iukAbl>  lut'gsznbatlúlni  áthajt  nzoktól.  aiuíkpt  me>í}télyfgez. 

Azt  a  iu(KÍs/.t?rt  alkaliaazzu.  saját  szjivui  szerint,  is  (341-111.) 
a  kúttükritikáb.'Ui  uiely*'!  valós^tgérzete  dictAl  ueki.  h  molylyel  az 
iilbiuilú  taotoruk  lílenizí-séuél  oly  báuiúlaLus  ereilmóuyi?kefc  i^rt  el 
de  itt  ellene  furdal.  Amiut  ott  egyi^  speciális  eselekf^t,  emitt 
a/  okleveleket  vesyi  egyonkiut  elft  s  azokat  ki'ilön-kiilön  íik;irja 
vizsgálni.  Ez  a/  eljárás  kitűnő,  mikor  egy  dologníik  >tkát  kens-stik 
és  Salamon  azt.  ugyanabban  a  dologban  mintliu  nteg  is  találja,  de 
**gy  oklevél  liitL'lí't  magából  abból  az  okWvCdbíil  megállapítiini  tel- 
jen lehetetlen.  Ha  valami  idegen  emberrel  jrtvünk  usszo,  alihoz 
hogy  niicsttda  jellemn  vagy  tnnúltságii,  elég  volc  bfiszAlnünk  wupán, 
dehogy  azt  is  kitalálbaasuk  dán-é  avagy  orosz,  csak  íigy  lehet  ha  i' 
k6t  népet  ím  ismerjük.auttiphia  vagy  ki)uyv«k  útján  mindegy.  Min- 
den itklevi^l  vizsgálata  előtt  is  tehát,  előbb  fkz  összeü  okleveleket  kell 
ismeruiink,  kiállításuk  minden  csiuját-biuját.  ni  anyagot, melybfil 
készült,  a  tintAt  a  pecsét  viaszkját.  színét^  7>inórját,  s  a  stylus 
ezerfőW  chablonjait.  Magából  nz  nklevéll/il  indulva  ki,  odajutunk. 
ahová  S,tlíimoti  Ken^nez,  olyan  dolgokon  fogunk  föniiakadtii 
melyek  igen  is  ált^dánosak  és  semmiféle  skepsisre  sem  jogosíthat- 
nak ftd.  A  garam-szentbenedeki  apábwíg  oklevelében  például  —  a 
tííbbi  közt  -  azon  akad  meg,  bogy  noha  az  régi  jogot  erfwit  niHg, 
bfvezetése  mégis  a  <lonátió  hangján  van  tnrtv.-i.  a  mi  pedig  nagyon 
sokszor  van  így.  Egy  oklevél  1 148-bau  szörnyíi  átkokkal  tiltja  el  e\i,\ 
helyen  a  halászat4>t.  .Salamon  mert  csak  ezt  az  egyet  vi/.sgálja.  nnl 
tán  nn'gütkózik,  hogy  ilyen  olcsó  mulatságra  oly  kemény  szavakat 
Vesztegetnek. lkodig  kár  voluamegijednííuk, hiszen  eaaz  álokcíiupán 
egy.  a  pápai  oklevelekből  átvett  köszha-sználatú  formula, semmi  máa. 
MáshelyfiMuét  azon  botránkozik  meg  Salanioh,  hogy  bitelesm-k 
tiutjiik  11.  Endre  és  IV.  Béla  királyok  azon  okmányait,  amelyl)e» 
ezek  ('Mimagukat  váflolják.  Üe  hiszen  ezkülfoldrin  is  sokszor  t^irt/*- 
fiik  8  azt  teljesen  megmagyax'ázza  a cleiiwnak  a  középkorban  való 
umníiHiteutiája^  főkép  ha  mint  Salamon  maga  is  kinintatju  (III. 
k.  '<\'2.  és  34.  l).  hogy  a/. önvádolá^ra  igen  is  voltok. Szerinte  bami- 
«ik  II.  Endrének  minilazon  oklevelei  is,  melyek  az  ő  neve  alatt 
ile  a  szentloldöu  létekor  keltek.  Hány  ezer  nnig  ezer  oklevél  kelt 
és  kél  ma  is  a  király  nevében  anélklU.  hogy  annak  tndomá^a  volna 
róla.  Epp  így  közhasználatban  volt :  az  oklevelek  átíratása  az 
utnk  ve.széjyi'i  miatt;  minden  más  oklevél  érvényUdeiiítéiíe  (28,  I.) 
melyet  íi/on  egy  elh'n  fognának  valaha  íVtlmutatni ;  és  éppen 
(U    ünnepélyivs    okmányoknál     kiállítátmk      helyének     ki     nem 


tótole.  (39.  4U  I.)  Salamon  előtt  pfilig  <»/.  mind  crimen  lansaü 
Huthüiitioibitis. 

JJyíín  eljárás  melltitt  aztán  kikt^i-tilheletleD  a  Idcsiiiyeskftdés. 
Megütközuj  iizon,  hogy  miért  ir  az  okloví'l  »tuna<t  (19,  1.)  mikor 
*tanyát«  Ls  irhát,  (pedig  orctsz  szó  levén  helyesebb  is  a  »tonya< 
*timya«)  miért  »judexaule  rfcgíi't*  mikor  a  »judex  curie*  Uaszuá- 
Utosabb,  (40.  \.)  miért  állítanak  ki  okleveleket  éppen  vasániapu- 
koii  és  Uuuepf'keu  ?  luiért  hasi^iiátuak  római  dátumot  az  áldozó- 
Císfltiirtnk  napjára?  ('il.  1.)  a  királyi  donatiükat  miért  nem  a  király- 
lyal  Íratják  át  miodip-'  (3u.  1.)  miért  ueiii  említik  a  tatárjántöt  a 
közvetlen  utúuua  költ  oklevelek?  uiiért  hiányzik  a  pecsét  (ma  t.  i. 
5 — 6  század  multául)  >holott  az  oklevélbeu  me^  vau  említve?* 
(28.  1.)  miért  hibásak  a  számítások  az  uralkodás  éveiuél  ?  —  eae- 
ken  me^^^Ütközui  moudom,  i^sak  az  l'og.  aki  a  feleletet  mindezekre 
magából  a  kérdésbtU  akarja  kihúzni.  Kzueuioklovélkritika:  vngyis 
a  di])lomatikai  Uim'ilsá^ok  alkalmazása,  ez  pusztán  minden  lépU-n- 
uyomtm  megújuló  skcpsis,  mehück  legyőzésére,  kieugeazleléfiérc 
Salamonnak  helyes  eszköze  nincsen.  Glleuvetései  mivel  csak  a 
bírált  oklevél  vau  elfttte,  nem  kritikai  érvek,  egyszerűen  meg^iegyzé- 
!>ek,  miket  logikai  kapncs  össze  uem  tarthat,  mert  a  logika,  a  magya- 
rázat az  oklevéltiiubau  van^  nem  az  egyes  oklevélbeu.  Hogy  pél- 
dául az  egyik  >Nos«  a  másik  meg  >Iu  nomine<  bevezetéssel  él, 
eunek  logikáját  csakugyan  hiába  keressük  akár  az  egyik  akár 
a  másikban.  Az  egész  oklevélkritika  benne  vau  az  ok1evéUanl}au, 
nekünk  az  illető  helyeket  csupán  alkalmazni  kell,  tehát  uem  tíibb 
ügyességgel  v:i,gy  fáradsággal  jár  miut  egy  mfiszótárból  a  müszri- 
vakat  kikeresui. 

Miért  nem  tesz  Sgy  Salamou  is?  Azt  mondják,  mert 
tudatlan,  de  ez  csak  okozat,  az  igazi  ok :  realitása,  mely  megaka- 
ilályozza,  hogy  úgy  tegyeu  és  —  máskép  nem  is  teliét.  Sze!len»e 
a  dolgokat  ragfidja  meg,  a  szavak  az  oklevél  chal)loiijaÍ  kisikla- 
nak  kt'Zéből.  Egyik  kizárja  a  uíásikat,  a  szavak  kritikája  nála 
Mzükscgképen  hátrányára  lesz  a  dolgokénak.  És  mit  érne  Sala- 
mon azzal,  ba  kíuiyv  nélkül  tudná  bár  aiz  egész  oklevéltant? 
Tételei  iráut,  melyek  ami  szemüiiklien  kétségtelenek,  éppen  olyau 
liizalmatl.'iti  maradna,  mint  majrukkal  az  oklevelekkel  szemben.  A 
bizalmat  miként  a  skepsistsem  a  tudás  hozza  létre,  luinem  velflak 
született  hajlam  mind  a  kütt5. 

Salamonnál  éppen  főereje  a  valóságérzet  paralysálja  a  kút- 
fr»- kritikát  <^  a  kútfőket  ugyauazon  mérlegre  veti.  mint  az  államlú 
factorokat.  Az  oklevelektől  íizt  kívánja,  hogy  önmaguktól  egyen- 
kint bizouyitsák  be  bitelüket  Ugyanejst  kívánja  a  krónikáktól  íh, 
niidön  az  abban  foglalt  adatokért  íróikat  leszi  felelőssé.  Az  esz- 
tétikus szemével,  abltól  jiz  álUiIánus   benyomásból  ítél  íolottiik,  a 


TftRTÍaSlCT!   IKt>|iAL(»M. 


(5.1 


nifl}'Kel  az4>k  fkú  li.'itnak.  K  hak&A  szerint  logmljn  el  iizti'iu 
ti(latAÍk:it  vnfiy  liobJA  cl  mtíjLiától.  Ilyen  tlíltótel  tnetlett  azoit- 
Imn  a  krónikák  ritkíin  iiUhntják  mtít;  u  sarut  Mfirt  n  krónika: 
itilntok  ^yüjtcint-riye,  SzíM/ÍJje  nem  író,  csíik  couipilátor.  O 
maga  lőhet  if^on  tndiLtliin  v.igy  hiizu^  emlior.  m  ailatailiau 
xn^gifl  me^;  fopnuk  bízbatni.  Uemzsegb<.'t  :í  bibi^klól  6s  móg- 
Ht'.m  less!  szabiid  t^ldobniiiik,  inort  nzzal  históriai  tud/Lsiinkut 
csonkít^nók  meg,  s  4'z  l^\e^  t\  kózépkornAl  itót<>IbatíiHHu. 
Azért  mí'K  ;i  hihAit  is  iol  kell  hasxiiálruuik.  Ki  kfll  knUi- 
luink  *■  hilták  rTfiietót.  megtisztitmnnk  a  fV'lroórtt'St^k  ós  tttve- 
iléspktftl.  szóval  minden  ánm  meg  krll  uionUínüuk  a  tudo- 
mány számíira.  Végre  is  minden  tévedéslwn  vagy  biizugság- 
ban  találunk  igazícígra.  Mert  az  cmhfiri  gonoszság,  mely 
hamisít  vagy  ferdít  és  a  tiidafelansAg,  mely  tévedésbo  esik, 
egyaránt  rclntiv.  A  hamisító  vagy  a  tudatlan  nem  léphet  ki 
•mnmgábal,  hamis:$iigán  vagy  hibfiin  rajta  les/  kúra,  művelt- 
sége, érdeke,  czéljai.  ligy-egy  Anonymus  nem  valami  üzörny, 
akire  való  hivatkozás  snlyonan  compromittál,  hanem  csak  egy 
korlátolt  föj  kinek  krónikája,  helyes  kiitikával  Igen  is  hasz- 
nálható. 

Salítmon  szemébeu  azonban  ez,  mint  réle  együtt  sok  más,  üres 
Bcsegö.  a  kinek  adatíii  a  történetíráshoz  nem  méltók.  Míg  tehát 
falamon  másutt  oly  kitftin%  értelmeK^je  a  középkori  instituliók- 
nak,  ÍM  teljesen  elhagyja  iodiftereutismusa,  a  krónikákat    nem  a 
aját  koruk  s^ceniüvegóu  keresztül  nézi.  Nagy  Károly  tmlÓ8ait(tí8. 
l.)  sem  Viméli.  raeg  pedig  e  korban  az  emberi  szeÜemuck  egyet- 
len focusa  az  ö  udvara  volt,  —  csak  azért,  mert  az   avarokról 
nem  írtak  jobbiiu  és  részletesebben. 

E  lúlzó  skepsis  csakis  a  rombolás  által  könnyít  bizonyta- 
lanságain. Csakis  az  állandó  factorok  állanak  s/jlárdúl  c  romok 
között,  de  még  ezek  is  többnyire  Salamon  ellen  fordulnak,  mert  a 
kíitfóknek,  gyakran  csakis  e  faetorok  tendoutiáit  kell  szolgálniok. 
Így  történik  aztán,  hogy  hamisítatlan  tiszta  iuductiója.  a  priori 
okoskodássá  sülyed.  Gyakran  eaak  azért  hiteles  a  kfitiVi,  mert, 
okoskodása  mellett,  azért  hamis,  mert  ellene  szól.  Hány  oklevelrt 
vet  A  Salamon,  melyben  a  builai  prépostság  említtetik,  mert 
szerinte  az  csak  a  szászok  betelepedése  után  keletkezhetett,  hogy 
ezzel  ismét  azon  —  különben  is  értéktí^leu  —  ötletét  támi>gassa. 
tnely  szt-rint  e  telepek  helyén  mindenütt  préjiostságok  kfUetkez- 
lek.  Így  vetél  mint  hamisat,  egy  1217.  évi  okmányt  is,  mert  IVst 
Hxabiidalmait  me(i<'mliteni  merf'szkedett.  Magának  a  szabada- 
ilevéliiek  az  aranybullának  is  ezért  kell  hamisnak  dee.re- 
Itatnia.  Kldien  Pestn*'k  1244-ben  olyan  szabadságok  adat- 
uit'lyeket  még   Itnda   is   caak   száz  év   múlva  fK*í*Uv.\MXV-, 


64  TÍÍRTKNETI     IROOAl.OM. 

mint  Salamon  ki  is  mutatja.  Pedig  az  az  oklevél  mégis  hiteles 
ós  csakis  e  teadentia  áldozata,  igen  sok  érv  szól  ellene,  *J 
valameunyi  közt  t\x  a  legfontosabb,  hogy  Pestnek  szól  és  sza- 
badalmait mégis  TSuda  használja.  Salamon  a  leg^jobb  esetben  is  két 
szabadalomlevelet  tételez  fül,  egyiket  Pest,  a  másikat  Bnda  szá- 
máia.  Pedig  kétségtelen, hogy  a  pesti  szabadalumlevél  a  Budáé  is 
egyszersmiud.  Mert  ]  2*i4-beu  a  bu<lai  részt  is  Pestnek  hivták.  Maga 
Salamon  szerint  is  (44  1.)  Kispest  alatt  a  mai  Káczváros  és  Krisz- 
tinaváros értendf'),  következőleg  a  közti'ik  fekvő  várhegy  ia  tulajihni- 
képen  Pest  volt.  IV.  Béla  e  hegyen  éppen  ez  időben  é])ít 
várat,  mely  tehát  egész  logikusan  Pestujvárnak  hivatik.  Kz  az  oka 
éppen  annak,  hogy  a  király  az  ezentúl  várí'alakkal  védett  város- 
nak szabadalmakat  ád.  Mikor  aztán  e  várban  város  keletkezik, 
mely  a  Buda  nevet  veszi  föl,  a  tnl.íjdfmképeni  Pest  szaViadalmai, 
clniosódván  az  :i  köztudat,  bogy  :i  vár  terÜlett.'  előbb  Pi'st  volt 
■  -  egyszerűen  Budára  szállanak. 

Salamon  ez  egyszerű  magyarázat  helyett  olyat  adott,  mely 
csakis  eniherfölittti  i'avaszság  és  furfang  mellett  volna  lehetséges. 
\em  is  született  meg  az  övé  oly  könnyen  és  nem  kis  önharczáha 
került.  \^a lóságérzete  folytitn  niéi-sékelni  igyekezett  őt,'  erővel  az 
igazságlioz  vonzotta  —  de  ez  egyszer  hasztalanul.  Maga  bevallja 
(7l(,  HO.)  hogy  mindjárt  legelílszíirre  is  (lehetetlen  is  ez  másLéj) 
nála,  kire  a  valóság  oly  iiitensív  erővel  hat)  azt  az  egyszerűbb  ma- 
gyarázatot fogadtál  el,  -csakhogy  mondja  ő  ~  pgy  történetíróra 
nézve,  ki  a  gyakctrlali  életről  vau  hivatva  képet  adni.  a  leghite- 
lesebb oklevél  is  csak  annyiban  értékes,  a  mennyiben  ezen  élet 
rajzához  nyújt  hű  vonásokat.  Annálfogva  oly  hiteles  irat.  mely 
liolt  betű  maradt,  csak  annyit  ér,  mint  akármely  koholmány.  Ks 
lí!44-en  kezdve  100  évig  a  bulla  nem  lépvén  életbe,  ily  bolt  betű 
\olt.'!'  Kllenkezöleg, ez  ;iz  arany  bulla  csupa  életről,  ueliéz  küzdel- 
inekről  heszél.  Igazi  élete  épjien  ott  kezdődik,  midőn  szabadalmait 

'l  Sokat  iiiúr  elöbli  isuicrtcttfui  i-zek  kii/j'il,  de  ki\rtcl  m'lkiil  vala- 
hieiiii\Í  gyijiijro.  Sjiljimuii  sivA  liir^zi,  Imjry  v  Imlhi  <//'//  ngyfim-  Mzubiulaloiií- 
l";\(!l  vi;i^/.kj»fcs('t  alutt  lön  kiadv.t,  pwlij;  in;ijíiíiiak  az  (iklcvt-lm-k  szavai 
.'■zi'viiit,  i!f<yiiifjiílf;í  állítt.-itoít  az  ki  iiiiiul  a  kt't  iiefstít  alatt  :  biznmival 
amaz  iiiiiieii*'I_vcs,  a  viaszki»'i'.«i't*-t»  pi^dij;  ki>zi''nst'j;fs  lianziiúlatra.  Kit'ngá- 
Milja,  liogy  ván'pítí'srnl  s/ó  mj\iis  Ijcnin;.  Iiíszfii  rsak  akkt>r  fogtak  lioz/ú. 
Nfiii  talál  Ihmiih;  j<:lk'iiizöt,  a  mi  IV.  Bélára  vallaiia,  pvA'iii,  ott  van  a  10 
hcIk'z  fi'gy\erzf:tíi  lovag  küvt'trlilstj  í'r.sH,">l.  ami  a  1\'.  lU'la  adta  Ö^ítízcrt 
viliohi  priviioginiiuikl'aii  flőfordiíl  f.  jtielyi't  krsi'íMi  Z.tíiímond  ///"/'ítói  kív.-*!!. 
O-szovottVf-i  a  hiidai  tin-vi!iiykiiiiyvvi'l  iifnM-rvi.'k,  liiszcn  a/  csak  ha^yomá- 
nyon  ala])iíl  »  wnv^xi  Snianioii  l.s  kímutalja,  litigy  az  i  .'>t(.)  IV.  IV'lának  tiilaj- 
iloiiííj-'t  /sigiinMidnak  lu'tii  rgy  n'n<Íi*lk(!Zt's«'t  ^^tb.  stl». 


TftitTitKRTI   lUtlIJVI.uM. 


65 


Iftásaokiut  poutről  ponCi*a  kitörlik  a  mostoha  viszonyok  (^9.  holt 
betflvé  válik.  Valőbati,  csAkis  e  processus  lefolyása  az  az  egyetlen 
Up  tBudapest  Történeté «-bea,  ami  még  megírásra  rár. 

Az  igazi  ok,  a  niíért  Saíiimou  ebhi>  a  hibába  esett,  az,  hogy 
Bokkal  ink:lbb  kicsinyli  az  p  fajtii  kútföket,  az  institutiókból  kivont 
igazságokkal  Bzembeu :  semhogy  a  kettőt  egymással  kiegyeztetni 
iparkodnék.  Á  mint  láttuk,  az  aranybullát  ík  inkább  hamisnak 
declarálta,  mintsem  azt  a  ffiváros  törttiuetébe  beléillesztiíui  igyt^- 
kezett  volna.  lg}'  van  Í'í  minden  fölfedezésével.  Állításai  a  kíitfük- 
V'l  ki  nem  egyeztetve,  kUlön  állanak,  mintegy  extra  votum 
Pgyaiiánt,  eddigi  tudásunkban.  Tőrtfnetírúi  pályájának  is  ezért 
mindig  több  hatása  vult  a  nagy  közönségre,  mint  éppen  a  tudó- 
sokra. A  bímfoglaló  6sük  Jmdigzervezctérfll  írt  Iiíres  tanul- 
mánya, daczára  minden  gcnialításának,  a  tudományban  még  min- 
dig niucs  elfogadva.  Miért?  Salamon  az  ősmagyar  taktikáról 
kimutatja,  hogy  az,  a  hadosztályok  egyenletes  tolosztásán  alapúit, 
iuni  tehát  szerinte  feltétlenül  kizárja,  hogy  a  magyarság  tör- 
zsek és  nemzetségekre  lett  volna  fölosztva.  Igen  ám.  csakhogy 
e  tétel  azt  jelentené,  hogy  valamennyi  régi  okleveltlnk,  mely  ilyen 
uetnzt'tségrkrűl  szól,  mind  hamis  vagy  téves.  Ezt  azonban  még 
^Salamonnak  sem  fogjuk  elhinni,  íi  maga  pedig  egy  lépést  se  tett 
krra,  hogy  tételét  az  oklevelekkel  kiegyeztesse.  Pedig  olyan  kevés 
fáradságába  került  volna.  Az  Ősmagyar  taktika,  úgy  a  mint  Sala- 
aon  fejtugeti.  meglehetett  a  törzsek  és  nemzetségek  (egyáltalán 
&ve8  mindjárt  >szervezete.regoudoIni)  mellett  is,  éppenséggel  nem 
Folyan  öszszeíérhetlen,  ahogy  fí  gondolja.  Az  igazi  harezoló  tömeget, 
a  köz  katonaságot  úgyis  a  szolgarend  képezte,  «  pedig  egyenlő 
arányú  lelietfitt  az  egyes  törzsek  között,  hiszen  tudva  van,  hogy  a 
hódító  népek  a  zsákmányt,  mely  főleg  foglyokból  állott,  cifi/rulö^u 
[)ktAk  fölosztani  törzseik  között 

Nem  mondjuk  hogy   ez   szentírás,  de  ezeken  a  nyomokon 
ladhatott  volna  Salamon  is,  ha  t.  i.  képes  volna  az  oklevelokkel 
^tgyeiüG  fontosságot  tulajdonítani  a  taktikai   igazságoknak,  a  mi 
ellen  azonhan  egész  valóságérzete  tiltakozik. 

Elvégre  Í3  azonban,   minden  oklevelet,  minden   krónikát  Ő 
vethet  el,  skppsisének  áldozatai  alig  vehetőik  szánihii,  az  ada- 
)k  amaz  óriási  tömege  mellett,  a  mit  Salamon  ia  kénytelen  mint 
bfogástalanokat  elfogadni.  Ezeknek  töhh  mint  két-hannuda  az 
'  ibéri  cselekvés  emlékei,  szóval  események.  Ka  mégis,  daczára  hogy 
ckSalamon  szemében  is  igazak,  reálisak,  rá  még  s^m  tudnak  hatni 
eal  a  roálitássaL,  miut  az  állnudó  fact<»rok.  Az  események  fo!y- 
Jn  állhatatlan,  tarka  váIt*»zalosságbau  jelennek  meg  előtte,  sehol 
ammi  áUandósiig,  tixpont  melyet  megragadjon.  Ionén  van  hogy 
pornón,  ski  máskor  oly  határozott  és  intranzigens,  it-t  tétí>vázó, 
Ualoí.  1887.  I.  FPkt.  B 


fftHTtMCn  TROIi.ÍLO¥. 


bizouyUlau,  a  tényeknek  minden  legkülönfélóbh  bht* tőségei vpI 
azámul.ami  közbeu  legtíJbboyire  azoo  egyetlen  lehetőséget  els7ji- 
lasztja,  amely  csakugyau  Diegtörlént.  Leplezetlen  őszinte  stylusán 
világosan  látjuk,  mint  balafl  e  süppedéketí  talajon  tajiogaiózva  előre, 
egyik  loltevésröl  a  mátiikia,  miutogy  önmagát  bátorítva  s  csak 
néha  ér  egészen  a  határozott  meggyőződésig.  Kppen  >Bud;ipest 
Története*  nyújt  erre  legtöbb  példát,  tígymt'tí*  mellett  elemezvén 
az  állandó  és  avjiliozó  ractí)n>kat,  egyn*:*'^  mellett  hUjiik  erejét  éa 
gyöügeségét,   nyugalmát  é&  zavarát. 

Nem  is  lehet  ez  máskép.  Ha  az  eaemóuyoket  ugy  akarjuk  elő- 
adni, mint  6,  t.  i.  ahogy  időrendben  következnek  egymáíiutiUi.  akkor 
azok  csakugyan  változók,  reudetleuekuek,  a  véletlen  b a z.árd,iá téká- 
nak tüuuek  fól  elötttiiik.  s  ha  mégis  csakis  mechauiee  fognak  össze- 
függni egymáfi&al.  Igazi  szerves  logika  hiányozni  í'og  bel»Hik»  az 
egyetlen  kapocs  közöttük  a  ebrouologia  lesz.  Mert  :u  események, 
mind  csupa  eredmények*  okírzatok,  különböző  okokl)ól  szárma- 
zók. Mindegyiknek  más-máK  a  forrána,  iránya,  törekvése,  czélja 
tehát  közöttük  mindeu  gyökeres  wszetüggés  hiányzik.  Vegyünk 
egj-  kürt  hazánk  történetéből,  például  azt.  mely  1640-től  1680. 
ig  terjed  s  melyec  Salamon  is  tárgyal  a  török  hcMiitáürol  irt 
művében.  A  fÖbb  események  többen :  a  katholicismus  elkeseredett 
küzdelme  a  protestiínsokkal,  a  végvárakról  való  gnudoskodás, 
/rinyi  Mikló.^  munkái,  a  vasvári  béke,  a  Vesseléuyi  összeeiskÜvéB, 
stb.  stb.  Kzeket  mind.  amint  egymásután  időrendbeu  lefolytak. 
nagy  kritikával  és  művészettel  fogyják  előadhatni  és  —  igazi  logika 
még  sem  lesz  benuo.  Logika  nem  az  eredményekben,  hanem  ('sakj» 
okaik  közt  lehetséges.  Hn  assouban  ellenkezőleg  járunk  el  é^ 
okok  közt  keressük  ;íz  összefüggést;  akkor  a  vallási  villongásokat 
vissza  fogjuk  vezetni  a  felekezetek  benső  vallásos  meggyőződésére, 
a  végvárak  reformját  s  a  magyar  taktika  érvényesülését,  egyfelől  a 
törökök  elleni  felekezeli  gyfllöleti'p,  másrészt  (»edig  a  meutfil  telje- 
sebb biztonság,  védelem  szervezése  keresésére.  Látni  fitg.)uk,  hogy 
mind  e  két  törekvést  mily  súlyosan  sértette  meg  a  vasvári  béke,  hogy 
az  a  fölötti  közelkeseredésnek  természetellenes  módon  összeeskü- 
vésben kellett  kitörnie.  Ezek  közt  az  okok  közt  azUin.  már  könnyű 
lesz  megcsinálni  a  logikát,  ami  az  eseményeknél  lehetetlen  volt,  sőt 
ez  által  éppen  olyan  állandóságra  fogunk  találni  bennök,  mint  nz 
institntiókDál.  Azonban,  hogy  e  természetes  összefüggést  megte- 
remtsük, egyszer  és  mindenkorra  föllétlenűl  le  kell  mond.anunk. 
t.  i.  egy-egy  koron  belül  miuden  cbronologiai  rendről.  Az  ese- 
ményeknek pusztán  bizonyító  anyaggá  kell  válniok  kezünkben 
—  különben  semmire  sem  megyünk  velők.  Például  a  mondott  kor- 
nál elő  kell  állitanunk  a  reformáczió  valbisujílása'  s  a  renais- 
sance  orgiái  után  skepsisébeu,  szellemi  és  anyagi  könnyelműsége 


T6BTÉHKT1   IRODALOM. 


67 


paisarláftiVhaű  mogrentlölt  Kmljt-rt,  ;»  kinek  orfís  hitre  éa  bizton- 
ságra lííii  szfiksége.  OsszHs  vjiyju,  er<*ly».\  gondoláin  ez  í»3zme  koré 
összituutusúl.  \ony.  va^y  tiiszít,  f>l!enst''ig  v;kíryjt'il);inUU;sz.  jiyzí'riiit, 
amint  <»l  tmlju  t'rní  rzéljAt,  vagy  elleiio  vnu.  Tcrmészetx's  U'bAt,  hogy 
mindazok  :i  véí»a<"'sok,  csaták,  vÍ3ZÍLlyt)k,  könyvek,  melyük  eztm  ember 
kííHU  tíirlíJtmek.  vagyis  korúnak  eseményei,  elftttünk  nem  tíibbt^ 
eáeniénynk,  p-íyszerOen  bizouyíti'i  anyai,  uielylyel  euuek  azembei 
uek  lelkfiU't/'t  s  kiizdeluíeil  akarjnk  bebizonyit-ini. 

^fAs  utón.  intus  luódszerrfl,  szerves  valófii  logikAra,  ii  .Sala- 
nion  álml  haszt-iliin  ktíresett  Állandóságra  nera  tJilálutik.  Az  ese- 
ményekuitk  pusztAu  közvetlen  elöíUlAsAra  leszftuk  szorítva  külön- 
ben, és  iieiu  U>i*  rajtunk  sefdteni  se  Hanke,  sem  MacJiubiy  művé- 
szeié, ahofíy  rajtuk  sem  segített. 

Salamon  sem  használja  az  eseményeket  bizonyító  anyagúi, 
bauem  sérttillenöl  megliasyja  azokat,  úgy  a  mint  történt^'k  sorban 
ej^yniAs  nlAn.  Az  ö  reális  szelleme  -  mint  láttuk  —  kizárólag  iudu- 
ctivjellegü  lévén, ')míigát  ezen  egymAsutíint  is  a  valóság  lényegé- 
nek t'irlja,  s  fíVladatAI  figy  fogja  frtl,  hogy  a  dolgokat  ngy  ahogy 
vannak,  teljes  integritásukban  kötelén  visszaadni.  A  bizonyítás  mód- 
szert' :izonban  rsakis  addig  inductiv,  amig  kut^itásunkban  a  bebizit- 
nyitnudó  eszmét  mt^gtaláltuk.  azontúl,  papírra  téve  meg  már  határi>- 
znttan  deductiv.  A  dolog  természete  hozza  ezt  magával.  Mill  Stuart 
is  ezt  a  módszert  jelölte  ki,  miut  az  egyetlen  czélravezetöt  minden 
oly  esetben,  ahol  egy  dologra  két  vagy  tóbb  erö  hat  úgy,  htigy  a 
h;t,tási>kogymAssnl  t^djeyeu  elvt^gyölnt-k.  Ez  történik  pedig  minden 
cnilu-ii  cselekvésnél.  Mindegyik  U^ttnek  ezer  meg  ezer  közvetlen 
Hs  közvetett  oka  van,  a  jelenben  cüak  úgy  mint  a  múltban  gyöke- 
rezek, az  ♦'mherbea  magában  valamint  egész  sociális  és  physíkai 
kömye'zetében.  melynek  tanyája,  a  föld,  vagy  a  levegő. 

Salamon  elleukezöl^g  az  összes  emberi  cselekvést  csakis  egy- 
két állandó  fa(t«»rból  magyarázza.  Ezekre  van  szliksége.  mint  fix 
pout^>kr;i.  hogy  azokkal,  melyből  a  változó  ingatag  fjictorokat  meg- 
mérhesse. Innen  \au  aztán,  hogy  nála  az  emberek  és  tetteik,  ngyan- 
:iz<>n  institutiók.  pártok  mellett,  korról-korra.  fajról-fajra  szintén 
állandóak  umradnak  és  nem  változnak,  vagyis  egy  külön  állandósá- 
got teremt,  mely  csupán  tietiv,  önkényes.  Tulajdoaképeu  nála  csak 
jue  iütézményekuek,a  geográfiai  téuyezöknek,a  dogmáknak,  rendsze- 
reknek van  hist(>rÍájok  s  nem  az  embereknek.  ííincs  azoknak  egyéb 
szerepnk.  miut;  különféle  csiíptirtokat  alkotni  s  elhelyezkedni  a  kii- 
löiifrle  földrajzi  és  sociális  tényezők  között.  Salamon  meg  nem  öli 
az  egyéut,  sőt  ha  kell  jellemrajz,  például  a  Zrínyiekben  abban  is 

')  A  rp'gi  >Bndapeeti  Szeuilúv  ben  ezt  n.'!*zlnte8eii  ki  i»  fejtette, 
InlajdoukL'pvn  ni)m»gút  festve  médszercbcu. 

5* 


ÍÍR 


TrtnYftXETt  mODALOSt. 


kt'Vt*iíeu  versouye;ihetuuk  vele,  dt^  az  vnibvit  őli  meg,  »zUM  egy  meg- 
bntáro7.ott  fajlifiií  tartozik.  bi/<»imis  korbfin.  bizonyos  kíiruyfc>zí»tbí'ii 
él-  Az  ö  enibore;  e  létfultételek  nélkíil  óluck,  iniol  a  La  líruycríi 
characterei.  áltab'nios  ftmberek  s  nem  a  U*rmí'SM-\  pi-ocluctumai. 
tSzÖTíil  ii  xuűlt  százftd  frauczííi  pltilozoíusuihoz  hasoulít  ebben,  ti/, 
emborekröl  való  fölfogásHkat  isupíiu.  specificum  gyanánt,  még  az 
állmuló  f;ictorokkal  kibővíti.  E/zel  az  embíM'tík  s  nZ(^mlH<ricseb^k- 
vfís  tíTtursznteíi  i'gyruisrgóWll  jcllrnizftes.si'gétul,  met;f'iisztva,  inoz- 
gíisa,  t'fb'to  l(íh<'t*«t lenné  van  U'vr,  Ezért  uiíg  Salnnion  egy-egy  insti- 
tutiót  kitűnően  tud  elenírzni,  annak,  az  rniberckrií  való  külöufíílf 
liatAsát  m**g  üeni  líStjft.  A  tTjiőV  lióilitjls  saTTezi!t<*D**k  tAíljes ianií*- 
retót  Mfki  köszönlnitjük,  Miiidciifsetív  fZ  nagyon  fontos,  de  ('pjn-n 
olyan  fontos  volna  tudnunk  azt  is.  hi»gy  <'lió<liU»skoroukint  milyen 
befolyAssril  volt  fiseinkn*.  Sal:ini<iunál  tTn'hi;'il>;i.  keresünk  ftleletot: 
úgy  tünteti  föl  i'»  a  hóditást,  niintli:i  ;iz  a  magyarok  szemt^beu  szA- 
zadokou  kpresztül  e^^y  és  ugyanaz  l^tt  volna,  ?  valóban  nem  is 
gondol  vele.  Meggyőződése :  hogy  mert  állandó  volt,  hatásíinak  is 
ugyannak  kellett  lennie.  Pedig  :iz  emberekből  kiindulva,  azt  látjuk, 
hogy  a  XVI.  században  a  ln'idítáM  súlyát  -  kivt;vr  a  t^irsad.ilom 
legalsó  rí't/ígét,  molyi-e  küUmbon  is,  u  nyooiás  minden  korban  egy- 
formán súlyos  —  az  emberek  meg  sf?ni  őrzik,  az  ellene  foh*tatott 
csaták  nemis  védelem,  pusztán  vitézi  mérkőzés.  A  szílzad  végén  már, 
nemcsak  hogy  nem  télnek  tule,  haueni  sajAt  eaéljaikra  is  fölhasz- 
nálják, így  tart  ez  1.  liákóczy  Györgyig.  E  kortól  ke/dve  már  tűr- 
hetetlen kezíl  lenni  a  hóditÚB.  a  tÁirííkbeu  még  íi  muhantedánt  is 
megutálják.  E  báromféle  fölfogásnak  elemzése  talán  még  foutosAhb 
volna  az  inatitiitióénál,  mert  biíizen  az  emberek  összes  cselekvése 
korról-korra  e  fölfogástól  ffiggcHt.  s  ha  a  hódítás  szervezetében  nem 
is  vált4)Zott,  változtak  az  emberek  és  a  liódítítíi  sorsát  is  e  változás 
dönti  el.  Végre  is  minden  iustítutió,  kormínyfurnia,  dogma,  könyv 
csak  az  emberek  által  él,  mindaz  rájuk  nézve  puszta  anyag,  a 
mit  luiudou  kor  vagy  fuj  a  maga  szüVscgeihez  képest,  a  m.agu  fáX- 
fogása  s  ér/.űlete  szerint  megért  és  földolgoz  «  activitását  szaba- 
tosan küríilírja. 

Salamon  előtt  természetesen  ez  mind  lényegtelen.  Mindezeket  j 
a  kérdéseket  még  csak  föl  sem  teszi  magának,  a  fődolog  előtte  az] 
állandó  fnct^irok.  Ezek  szerinte  az  eml)eri  cselekvés  végokai ;  ezek- 
nek kell  megfelelniök  az  általa  fidvetett  összes  kérdésekre,  ezekből 
akar  kimtigyarázni  mindent.  Ezért  aztán  ha  ez  még  sem  sikex-Űl, 
zavarba  jí'in,  mint  például  Mátyás  tróunajutásánál,  a  rai  lohetetleu 
volna,  ha  abban  —  méltán  —  a  kis  nemességnek  8  éppen  Pestneli 
diadalát  látná  a  főurak  Budájával  szemben.  E  mellett  sokszor  egy-l 
oldalúságba  esik.  factoraioak  magyarázó  képességét,  fontosságát  aaj 
emberi   cselekvésre   tíilbecsiiii.   J^nda   bukását   például,    Pesttell 


wíí-mlitíü,  egyiHÍül  11  Lmliíxcrvezet  átiilnkúiilsáiiak  rüjja  föl.  Pt'dig 
maga  ez  ;iz  át;ili\kúlás  is.  csak  dko/jit.  semmíkí'pün  sptn  végok. 
Csupán  a  reuaissauce  alaiicszméjéiiek :  az  iudividiialisniusíiiak  V) 
t^gyik  nyilv.inúlíisa.  Megfogjuk  ezt  üilálni  o  kor  niiii<leii  jtOeusí^j^én : 
a  művészetben,  a  politikában,  a  kisiiempssóg  deniokratikus  voltá- 
ban, u  magán-  és  közólot  Inxusán  atb.  stb.  A  taktikn  átalnkiiláda 
is  csak  egyik  ilyen  jelenség,  tehát  sem  taagyanizó  képességére,  sem 
foutoasAtfára  nézve  nem  bír  azzal  a  kiíárólagosisággul,  mint  azt 
Salamon  kóvt'toli.  L'gyanannyit  3  ugyanazt  magyarázza,  mint  a 
többi  jelenség,  azokkal  teljesen  egyenlő  l>ecsü.  Kppen  ezért,  hogy 
Salamon  rnimle  jelenségek  közöl  csak  válogat,  9  egyiket  a  másik 
rovására  nueli  ki :  csakis  azt  látja  azután  abbau^a  milyen  alakban  az 
éppen  megjelenik,  sohasem  az  eszmét,  melynek  kifejezéae.  A  takti- 
kában, mint  láttuk,  csak  taktikát,  az  institntiókbancsakinstitutiót 
stb.  8z<^val  végok'.l  lát.  a  mögötte  lévő  eszméket,  korokat,  embereket 
nem  veszi  észre.  A  fajt  egyenesen  tagadja  is.  az  egyes  korok  esz- 
méit peiligmúló  divatnak  tartja. Használja  Ö  isa  renaissance  szút^dc 
anélkül,  hogy  fogalmával  tisztába  jönni  iparkodnék,  és  a  mi  a  leg- 
főbb, e  fogalmat  histí'>riáJ!ib;in  érvény eisitt'né  is.  Ezért  hiányoznak 
könyveiből  miudfuiitt  ;iz  álLilános  eszmék,  egy-egy  kor,  faj  eszméi. 
Hx  egyetemesség. a  Vico  *consen8us«-a.Egy  szóval  nem  philozofus.^) 
Az  az  egyetemesség,  amit  ö  az  állandó  tényezők  alapján  az  emberi 
cselekvésben  megalkot,  csakis  részleges,  a  tudós,  nem  a  filozóf 
munkája. 

Történetírási  raüvészebének  is  ez  ártott  ée  árt  legtöbbet.  Az 

eszmei  couseusus  hiányában  legszebb  ideái  is  töredékekben  tűnnek 

lénk,  ötletekre  foszlanak.  Az  eseményeket  a  chronológia  fonalán 

iván  elÖsnemmintvalamelyközös  szellem  hordozóit,  bizonyítékait ; 

t  előadás  meg-meg  szakad,  összes  átmenetei  nagy  ügyességgel  bár. 
de  mégis  erőszakoltan  vannak  megalkotva. ')  íj^g.Íobbau  kirí  ez 
éppen  íBudapest  Történeté<-beu.  ahol  a  városi  institutió  kifejlődé- 
sét a  fővárosban  történt  országos  események  időrendjével  akarja 
dssxökötni.Igy  aztán  az  eredmény  gyakran  ax,  hogy  Salamon  tulaj- 
donképen  Budáról,  Buda  szempontjából  kényt«'len  nézni  az  ország 
történeten,  például  az  Anjouk  hadjáratait.  Mátyás  tróurajutás.át 


0  Micbelct  jeliemcxle  '  IvgHKubatOAAbbHU  u  iX'uaie>f>anc«i,  moudviiit : 
^evf  lü  dtcouerric  de.  V  homau.* 

*)  Axt  íTfíni  exAUtt,  amit  Spencer  Herbert  ért  a  pbilozofitt  .ilait,  .01' 
többet  Be  kevesebbet :  aKnowIedgc  of  The  lowest  kind  íp  un-nnijitd  knuw- 
kdge ;  Scicucc  is  iMftitdly-unÍfitH  kuowiedge ;  Ptnhuopftjf  tv  comptttrlt)- 
tutijt^i  hwtnl4rfttj/.i  Firít  Priueíplea.  1867.  134  L 

^>  Bt'Jvebb  cxviulan  bironyíti'uFok  tielyett  ntiiluk  például  a  II.  kÖlet 
Í7?— 965.  lapjuim. 


Rlb.^tl).  Nmu  isimn  szerrt  íuglulko/iii  i*áviiiÓM_v<klc«l  s  laituli^;  csak 
ft  kénytelenség  hajtja  rá.  Klítjul/isfi  aztin  tí»ljespn  osztozik  magyiii'á- 
ztiUü  sorsában.  >i  szerint,  .'imiiit.  nzok  li.'itánizottak  vagy  liabo/ók, 
stylje  18  világoíi,.  va«ry  a  homály lyal  kii/.t).  <.)rt  iHfi/.ik  <"t  lefíszívoscbben 
állandó  fjictoraiiuU,  mtilyek  viiló-*/ií<ér/,«*téuck  iiMiifliír  kflin  iiiU'n- 
sivitAst,  orélyt  tndnakk»'tlí;NÍiiinzni.  Ittaztj'ni  niúr  iiicglévwi  az  igiizi 
szerves  lü^iku,  otriadiisa  i^  új,  liatjiltuag  cit'ttril  ilii/.ZH(luZÍks  olyan- 
kor akilr  a  meggyőzés  orejét,  akár  ideái  tisztaságát  tí'kiotsllk.egy- 
íU'áut  mesteri.  EMadása  nem  a  filozoF  eíyotios  sima  abstractínja, 
SHua  a  poéta  ihlptí*.  mely  fpHt.*)  hanem  a  tudós  iníigyarázaia,  mely 
érv?l,  foutoljíat,  számít,  hoff)'  m^ííűyfizzoi).  Ez^it előadásában  min- 
dig ott  vanuak  az  adafok  is,  melyekkel  bizonyít,  vagyis  az  esemé- 
uyeket,  magyarázatai  h  eszméi  kiséretébeu,  mindig  ügy  adja  elö, 
amint  íi  azokra  rájött  s  nem  űtry,  amint  azok  tényleg  megtórténtek. 
De  a  mennyit  ezáltal  stylJM  művészi  kerekdedsí'pébeu  veszt,  ugyan- 
annyit nyer  közvetlensége,  életteljt*  t-s  rábeszélő  erejével.  Elöa- 
dásábau  aoha  közhelyekre,  hiú  eziezomára  nem  tjiláluiik,  s  alig 
vau  magyar  író  a  kinek  stylje  annyira  az  íWé,  egyéni  vohia.  S 
van  még  valami,  ami  mindjárt  rokoDszenvünket,  tiszteletünket 
elftiegezi  számára,  iimi  meghat  és  elbájol,  ü:i  mit  szintén  valóság- 
érzetébííla  dnlgitkmtk  nyugodt,  közvetlen,  semmi  által  sem  praeoc- 
cnpált  szemléletéből  merít:  bulcs  nyug.'ilniH.  mely  őszintévé,  bátorrá 
teszi  ós  az  Ö  szelíd  jóízfi  humorának  kifogyhatatlan  forrása. 

Ez  Salamon  F^erencz.  abogy  öt  egészében  olvasóink  elé  állí- 
tanunk sikerűit.  Láttuk,  hogy  a  valóság  geniejeft.  A  dolgukat  igazi 
arcziikbiin  állítja  elénk,  nem  csupán  külön-külön,  de  egész  lán- 
czolalukbau.  Ez  szííli  nyugodtságát,  elfogulatlan  voltát,  képesíti 
arr.'v,  bngy  saját  énjét  is  elhallgattassa,  indifferens  legyen  s  hogy 
11  tények  egész  szakitdatlau  soraiban  egységet  teremtsen  slo)úttü| 
uralkodjék.  De  njindeme  tnlajdous.'igai.  éppen  azért,  mert  a  valí 
ftáglioz  vannak  kütve,  csak  ha  álbindó.  a  Iétez«Í  dnlgok  knrél)en 
érvényesülbetnek,  az  emberi  cselekvés  mozgó.  állbatatLan  talaján 
láhait  nincs  hol  me-gvetnie,  Hogj'  biztosan  megállhasson  rajta, 
kénytelen  állandó  factorai  alapjára  állni,  minek  következtében  a 
kúttóket  s  az  emberi  cselekvést  ferde,  természetellenes  szempont- 
liól  fogja  föl.  A  kútt'Ókben  szabályos  törvényszerúséget  keres,  s 
egyes  részeik  hitelét  áltidános  benyomástól  teszi  függővé  —  ami 
termószetí'ik  ellen  való.  Másrészt  éppen  valóságérzete  akadályoz- 

*^  Vrg}*iik  aitt  %  jelenetet,  mely  legközelebb  áll  abhoz,  például  luikor 
1.  Frigyes  iit*Wt  esásKár  1  I>l9-Vii  megIáto^»tja  [II.  Bélát.  ifl.  122.'i  Ai  ' 
egr»z  l(*iráA  cf^jik  inagj^aráyjit,  a  pÁrl>«>^s/.i-d  fülteU^leí«  (>uioitd/«<r//'t  ii  csáaiuir* 
tmire  Udlii  ilyenfonnáu  fclel/ir/w/  vo]na.c)  nem  bír  a  víziónak   sem  hat' 
roütiltsÁgfl  p  bt* végzettségével. 


TftRTENKTl    IRODALOM.  71 

váll  nitig  Öt  íibban,  hogy  az  események  külsÖ  rendjét  megvi'iltoz- 
tassa,  okaik  mélyéhe  csakis  állandó  factoraival  tud  hehatolni. 
Ezeknek  magyarázó  képessége  azonhan  korlátolt.  Teljes  megfej- 
tésre képtelenek  s  általános  eszmékre,  consensusra  nem  emelked- 
hetnek. Ezek  lévén  előtte  a  végokok,  Salamon  nem  filozóí",  vagyis 
teljességet  nem  nyújt,  minek  következtében  előadási  művészete  is 
csonka  marad;  de  bár  styljét érvei s adatai meg-megszaggattatják, 
annál  meggyőzőbb,  közvetlenebb  s  világosabb  lesz,  annál  közelebb 
férkőzik  fölfogásunkhoz  a  valóság  révén,  mely  szellemének  egész 
tartalmát  alkotja. 

S  ha  végűi  most  impozáns  egyéniségét  kor.ába,  kortársai 
közé  igyekszünk  visszahelyezni,  látjuk,  hogy  egész  geniejével 
annak  a  generatiónak  gyermeke  ő,  mely  az  erkölcsi  tudomá- 
nyokban, a  természettudományok  tapasztalati  módszerét  először 
alkalmazta.  Elsők  lévén  azonban  e  téren,  conclusióiknak  végére 
soha  sem  mertek  hatolni,  hamar  fogadtak  el  egyes  dolgokat  vég- 
okokúi s  éppen  azért  a  rendszereket,  mint  általán  minden 
abstractiót,  a  tudomány  birodalmából  mindenünnen  száműzték. 
Sainte-Beuve,  Planche,  s  most  Nisard  és  Mézieres,  nálunk  Sala- 
mon csillagai  ez  iránynak.  Iskolát  soha  sem  teremtettek,  amint 
hogy  philozófia,  rendszerek  nélkül  lehetetlen  is.  Munkásságuk  azt 
példázza,  arait  Galton  és  Ribot  az  átöröklés  alapelvéül  mutattak  ki, 
hogj'  t.  i.  mentül  kivételesebb  a  szellemi  tehetség,  annál  individuá- 
lisabb  az,  s  utódaiknak  annál  kevesebb  chance-uk  van  hogy  tulaj- 
donságaikat örökölhessék.  De  ha  nem  is  iskolát,  világnézletüket  örö- 
köljük, hogy  annak  alapján  a  magunkénak  horizonját  szélesebbre 
kitérj eszsztik,  még  tovább  egészen  az  erkölcsi  világrend  igazi  végső 
okáig.  Ok  kezünkbe  adták  a  természettudományok  módszerét,  mi 
már  magának  e  tudománynak  eredményeit  is  értékesíthetjük,  mert 
azóta  midőn  az  evolutió  alapjára  állott,  abból  is  história  lett  s 
biztos  eszközeivel  naponta  ezernyi  ezer  kéz  a  mi  számunkra  hal- 
mozza igazságait. 

Taganvi  Karülv. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


MARIA  MAGYAR  KIRÁLYNÉNAK. 
JI  LAJOS  NEJÉNEK    ARCZKÉPE  1520-BÓL. 

Egy  máv  régebben  megjelent  czikk  *)  által  figyelmessé  téve, 
elhatároztam  magam  q  legelső  kedvező  alkalommal  Mária 
magyar  királynénak  azt  az  arczképét,  mely  jelenleg  a  Burlington 
Houseban  Londonban  őriztetik,  megtekinteni.  A  véletlen  nemrég 
ama  somszédságba  vitt  8  a  Society  of  Antiquaries  titkárának 
szívessége  és  udvariassága  folytán  lehetővé  vált  a  képet  minden 
időmulasztás  és  formalitás  nélkül  megvizsgálnom.  A  hosszá  Habs- 
burg arcz  s  a  pittyedt,  mintegy  csókra  álló  ajkak  utján  azonnal 
fölismertem  benne  ama  császári  család  sarját. 

A  kép  keretre  vont  hártyára  vau  festve  tuniuoise  kék  ala- 
pon. A  csinos  fiatal  leány  a  természetesuél  valamivel  kisebb 
nagyságban,  félhosszbau,  valamivel  a  szemlélő  bal  kez(^  felé  for- 
dulva van  ábrázolva  s  tekintete  is  arra  van  irányozva.  Fején 
egy  éktelen,  széles  karimájú  kerek,  piros  kalapot  visel,  mely  ha 
nem  csalódom. az  akkori  spanyol  viselet  volt;  a  kalap  lapos  kari- 
mája gyöngyökkel  és  arany-ékszerekkel  van  gazdagon  díszítve. 
Karjait  maga  előtt  lelógatja  s  kezei  össze  vannak  kulcsolva;  ujján 
gyűrti.  Arcza  halavány,  haja  barna.  Egyetértek  az  idézett  czikk 
írójával,  hogy  új  korában  a  kép  oly  élénk,  üde  színezést  mutatha- 
tott, miut  a  legdíszesebb  kéziratok  miniatűré  festményei.  Jelenleg 
ott  függ  azonban  a  falon  védelmező  tivegfedél  nélkül  s  London 
kormos  levegőjétől  elszurtosodva,  ámbár  néhány  év  előtt  restaurál- 
ták. A  kép  körülbelül  3  9  angol  hüvelyk  magas  és  1 4  hüvelyk  szé- 
les: felül  arany  l>etükkel  a  következő  fölirat  áll; 

.     Maria       *       Regina. 

.     1520.  AnnoEtatis  14. 

*)  Cataloyne  Raiaonué  of  tJu  l'ktare^  in  iht:  pu«fessioii  <>/  t/ic  Svcicti/ 
"j  AntiiiuarÚH  e/<:.  h\  Geor.L'e  .'^cliíirf  in  T/t^  Fin'  Arf  ijiiitrtirl;/  Rrritu-  vol 
ÍI.  pi>.  3 :.'(>.  HL>7. 


KÜLÖNFÉLÉK.  73 

A  királjDC  1505-ben  született  BrüsszelbiMi.  A  kép  egyebek- 
kel együtt  1828-ban  került  a  Society  of  Antiquaries  birtokába  Bev. 
Tlio8.  Kerrích  F.  S.  A.  hagyatékából. 

Hull,  1886.  deczember  havában. 

Knorr  Lajos. 


ANNA  MAGVAK  KliiALYNKNAK, 
1.  FERDINÁND  NEJÉNEK  ARCZKKPEl. 

lH24-ben  Ackerman,  a  jóhirnevü  londoni  míiárus,  egy  met- 
szetet adott  ki.  mely  állítólag  Boleyn  Annának,  VIIL  Henrik 
angol  király  vérpadon  elvérzett  egyik  szerencsétlen  nejének 
arczképét  ábrázolá.  Colvyn  tanárnak,  a  Biitish  Múzeumban  a 
Trint-Room  őrének,  szívessége  folytán  alkalmam  volt  az  arczképét 
megvizsgálui  s  Boleyn  Annának  számos  más  arczképeivel  össze- 
hasonlítani. A  kép  egy  fiatal  nőt  ábrázol ,  félhosszban  lelógó 
karokkal  s  keresztbe  rakott  kezekkel.  Kissé  kivágott  szoknyát 
visel  s  nyakát  gazdag  ékszer  díszíti.  Öltönyének  ujjai  igen  bővek 
s  a  váll  közelében  föl  vannak  hasítva,  és  másnemű  szövettel  bélelve. 
Fején  egy  bársony-kalpagot  visel  gyöngyökkel  stb.  s  jobb  oldalán 
boglárral  és  egy  stnicztollal  díszítve.  Mind  az  ábrázat.  mind  pedig 
a  viselet  annyira  eltér  az  angol  királyné  többi  arczképeitől,  hogy 
szinte  csodálni  kell.  miképen  lehetett  e  képet  egyáltalában  össze- 
téveszteni. A  metszeten  olvasható  jegyzet  szerint,  a  kéj)  Hans 
Holbeinnak  egy  eredeti  festményéről  készült,  mely  egy  bizonyos 
AVocher  nevű  úri  ember  birtokában  vala  Baspll»eii.  A  festményen 
felül  a  következő  felirat  áll : 

.     Anna     .     Ke^'iiia     . 
.     153o 
.     tB.  .     Anno  Etatis  ií7. 

A  felirat  niindenekelütt  azt  bizonyítja,  hogy : 

1 .  a  festmény  nem  Hans  Holbein  müve,  hanem  a  monogramul 
tanúsága  szerint  vapy  Híins  Bahlung  vairv  pedig  HansBrosamer 
munkája 

2.  az  arczkép  nem  lehetett  Boleyn  Annáé,  mivel  ő  Camden  ^^ 
a  Royal  Antiquary,  tanúsága  szerint  1507-ben  született  s  ícy 
1530-ban  csak  23  éves  volt. 

*^  Cain<lrn  a  XVI.  században  eit  Erzsébet  királyné.  líoleyn  Aiiim 
í'ílcií  leáuyilnak  nralkridíísö  idejében  s  a  i-királvi  rég)*í»z«  czíinét  viselte. 
Egyaztrrs'niind  V.  li.  Dr.  Brcwer  előszavát  a  í.'ftlpiid.'ír  nf  Stat«  Pajnírf*  of 
Tbc  R--i^'not'  Ilt'iirv  VIII.  ;.t-ik  kötetéhez. 


irtiT.flwyfct.< 

0.  Fig^ulcuibu  vouüilő  uz  is,  liL>ij;y  Hulevu  Aun.i  15'}0-1í:iu 
in6g  ntim  volt  VirAlvTié.  rnintón  VITT.  Henrik  csak  1532-dik-i 
novfíiiber  haváhau  vetU-  öt  el  íiOeüóyüP)  s  osíik  1533.  jimius 
2-áii  lelt  Wíistminsterbcn  íumrpplTrsm  megkoroníizva.  ^) 

Igaz  ugyan  nz,  hopy  Oamden  adntfit  egy  író  uemróg  meg- 
támndtA  az  >Athouaeiiin«*lian  ^),  de  véloin^iiyem  szorínt  az  öreg 
régész  tanöbizonysáfía  luóg  uiucs  mcí^ingatva. 

Ily  körül  menyek  k(>zt  tehát  rll  ki;ll  fogadnunk  egy  más 
angol  író,  George  Soharf  F.  S.  A.  véleményét  ^),  ki  szerint  a  kér- 
désben forgó  arczkép  Annát  a  magyar  királynét,  I.  Ferdiuáud 
nejét  ábrázolja,  ki  1 503.  július  23-dikíin  született  s  így 
1530-baD  27  éves  volt,  amint  ezt  a  basoli  fölirat  állítja. 

Ha  ez  áll,  úgy  a  következő  arczképek  sziutéu  Anna  magyar 
királynét  ábrázolják  t 

1.  Egy  metszet  a  British  Múzeumban,  a  Print  Roomban ; 
az  előbbinek  basoumása,  de  kisebb  méretű  s  minden  fölirat  vagy 
jegyzet  nélkfll. 

2.  Egy  kisebb  olajfestmény,  a  baseliuek  úgyszólván  hAsou- 
mása  ;  1863-1)an  Sir  John  Boileau,  a  londoni  Society  of  Autiqua- 
lios  elnökének  birtokában,  '*)  Ketteriughambau,  Jíorfulk  gróí- 
Hágbnn. 

3.  A  lierlini  képtárlmu  vau  egy  arczkép  fehér  tollas  fekete 
kalpaggíil  (cap).  s  keresztbe  rakott  kezekkel.  Méretei :  köríillielftl 
II  angol  liiivelyk  niiifías  és  11  hüvelyk  széles.  A  fölírat:  >Auiia 
Jlegina  1525.  Auuo  AeUtis  Ü2.«  ^) 

4.  Egy  hasunió   alak   tollas  kalappal   s   keresztbe   rakott 


M  Aineituyire  t.  í.  n  hAscasínig  idejét  mcgliatiroxiii  lelitit,  iniuutu  n. 
swrtortáíi  HtnkhAn  inont  víígbe.  V.  ii.  Froude'e  »nÍ8tory  of  Eiiglmid  ríc* 
vol.  I.  p.  418.  (:t-ik  kiad.) 

*)  >Cftloiidarof.SutePoiH5rB,  lleury  Vili.*  vol  VT.  p.  264.  (ifi  küv. 

■>  Jaii. — jiiniuH  I88rt.  Egy  mái'  írú  cioriiit  1632  —  33.  jiui.  2ö-íkc 
kl^rUl  meut  forjhcx.  L.  John  Gungli  Niohoti',  F.  í^.  A.  crtcke^^i^t  ax 
»Arch»cologiii«  Xl.dik  kiíteti^beii  7.^.  7<í.  II. 

♦)  >Art:hneoIf»gia«  XL.  klU.  81.  I,  Ssierinte  a  íB,  inouograin  Hans 
Binuk-Uíl  i?  eredhet,  Ho  Colvyn  Uiiár  ebben  uem  éri  egyet  vele, 

*"!  Sckarf  s'ííTiiít  Aroh.  u.  ott. 

**■  I)r.  Woflgt'u  katalngiiAfibaii  annt^^u  Boleyu  AuDáéoak  tartja  c« 
thiui^  Uolbeiii  mÜvTiiek.  V.  0.  VVoltmanu  h  vHulbeiv  und  íh^Íiio  Z«Ít.c 
(1874 — 7ö.":  n.  kőt,  18  I.,  (*»  >9onie  Account  nf  ihp  hife  and  Worke  of 
Haiií  IJMbeín.*  L«iiidoii  18íj7..  by  Halph  Nicholhou  Wornum  '2^9.  1.  — 
Dr.  .James  (•airduor,  a  Pubüi-  Rcconi  Office  fíiiiiJke,  hz  >Athciiaeom«-ban 
ncmnri;  (lH8(i,  juii.  19.)  azt  tíllítá.  Iio^y  a-/.  1530-ik  i^vből  H/jiritiAxó  ki^p 
vau  Berlinben,  de  iniiit  egy  magánlevélben  ^rt«eít,  ez  toIJhiba. 


KÜLÖNFÉLÉK.  75 

kezekkel,  de  t'áru  testve  s  uagyobb  méretekkel  (33  és  23  augol 
hüvelyk),  az  1866-bíiu  rendezett  kiállításban  South  Kensing- 
tonbau  volt  szemlélhető  a  következő  felirattal :  »Auna  Regina 
153«.  IB-«   A  kiállító  Sir  Montague  Cholmeley  volt.  >) 

5.  A  baseli  festmény,  illetőleg  az  Ackerman-féle  metszet 
után  készült  az  az  arczkép,  mely  a  New- Westminster  Palace, 
vagyis  az  angol  parliament  palotájának  Historical  Galleryjében 
szerepel  Boleyn  Anna  arczképe  gyanánt.  ^) 

»Sok  Históriát  tridom  hallottatok  mni-  aoksKor, 
»Kiket  szent  írasbolis  értettetek  ti  sokszor.  .  . 

hogy  mint  került  Pilátus  a  krédóba,  de  hogy  miképen  jutott  I. 
Ferdinánd  magyar  király  hitvese  az  angol  király  feleségei  közé, 
az  bizonyára  némely  olvasóim  előtt  eddig  uj  dolog  volt. 
Hull,  1886.  deczember  hava. 

Kropf  Lajos. 


PÁZMÁNY  PETEH  ELSÓ  MAGYAR  LEVELE.  8) 

Pázmány  első  ismert  magyar  levele  1614-ből  való,  melyet 
Bécsből  irt  a  pozsonyi  tauácstiak.  Az  alább  közlendő  levél  épen 
9  évvel  előbb  kelt  s  1605-beu  Gráczból  irta  ottani  tanárkodása 
idejéből.  A  levél  igy  hangzik : 

Spectabilis  ac  magnifice  domine  domine  colendissirae. 

Szolgálatom  és  isteni  imádságom  ajánlása  után  az  ur 
istentül  Nagyságodnak  minden  kívánta  jót  mind  hozzátartozókkal 
egyetembe !  Továbbá  a  Nagyságod  sok  fáratságát  s  kárvallását. 
látja  isten,  szívem  szerént  bánom,  tudván,  hogy  sanyarú  és  igen 
nehéz  annak  szegénységre  jutni,  aki  azelőtt  uraságba  élt.  De 
mivelhogy  ezeket  Nagyságod  nem  gonosz  tetteért,  hanem  azért 
szenvette,  hogy  fejedelmének  hitível  köteles  hivségctííl  el  nem 
távoznék :  mint  az  isten  előtt  jutalma  leszeu  az  Nagyságod  hiv- 
ségéuek,  ugy  császár  ö  felsége  előtt  is.  nem  kételkedem,  böcstil- 
lete  leszen.  lm.  a  mi  fejedelmünk  ö  maga  írt  Nagyságod  mellett 

*i  Wormim  id.  li.  a  jegyzetek  közi. 

-1  Az  u.  M.  Princc's  Chamberbeii,  a  20.  .'ízámú  fülkében.  VIII. 
Henrik  e's  fclcst-gei  csoportjában. 

^)  Az  sOsztrák-Magyar  MouArchia«  magyarhoni  I.  kötetobcn,  a 
137.  lapon  közölve  vau  Anna  hcrczegnö  arczképe  a  »üietriclisteini 
eljegyzési*  czímü  festményről,  mely  a  boríte'kon  levö  jegyzet  .'♦zerint  1525- 
bcu  készíílt.  De  itt  ngy  látszik  mlini  tévedés  forog  fenn.  miutáu  ngyaiiaz 
a  kep  II.  Ulászló  <*8  Miksa  császár  arczki-peit  U  adja;  már  pedig  Ulászló 
1516.  márfz.  l't-án,  Miksa  pedig  1519.  jan.  l2-eu  halt  meg. 


76  KÜLÖKFfeLÉK. 

o  felaégéüek  jó  mótloii  éy  formáu ;  tudom,  liogy  fogiiniitüs  leszen 
az  ő  felsége  commendátiója.  Emellett  noha  Nagyságodnak  sokkal 
uem  ajánlhatom  magamat,  mindazonáltal  amihe  szolgálhatok 
Nagyságodnak,  kész  vagyok  örömest  szolgálni,  és  az  ur  istent 
kérem,  hogy  annyi  szélvész  és  háborúsága  után  csendesítse  meg 
a  mi  megnyomorult  hazánkat  ő  felsége.  Nagyságodat  pedig 
azon  kérem,  hogy  ha  Komis  Boldisár  ui*amat  Prágába  íri 
Nagyságod,  én  nevemmel  szolgálatomat  és  isteni  imádságomat 
ajánlja  Nagyságod  ö  kegyelmének.  Ezzel  az  ur  isten  tartsa  és 
áldja  meg  Nagyságodat.  Graecii  4.  Április  1605. 

Dominationis  Yestrae  Magnificae  servus  in  Ohristo 

Petrus  Pázmány. 

P.  fS.  Nagyságod  megbocsásson,  hogy  ezzel  bántom  Nagy- 
ságodat: im,  egy  kis  könyvet*)  küldök  a  kolosvári  pátereknek;  ha 
az  ur  isten  őket  megtartja  (Kolosvárott),  mikor  az  istcu  Nagy- 
ságodat beviszi  (Erdélybe),  adassa  Páttn*  KáMx  kezébe  Nagyságod, 
kit  Nagyságodnak  meg  igyekezem  szolgálni. 

Kiilcziin  :  Spectabili  ac  magnificd  dominó  dominó  l^aucratio  Seitnyc;} 
marsalco  TrausylvaiiiHC.  sacrae  cac.'íareae  Maicstatis  coii.oiliario  ctc. 
domÍDo  coleudÍBsimo. 

(Eredeti,  papír,  egy  ív  első  lapjiiu,   egeszon   Pázmány  sajátkezíí  írása.  — 
Báró  Snmyiy'CsoInd  levéltára  Csönjon  :  Fasc.  12.  Nro.  50.) 

')  Valószínűleg  3-1  moHtait  támadt  u/  tmhuiuinyol.  kaminaáyának  fi~ 
nyilfówaló  bizonysága*  ,  melyet  ItíOá-ben  Gváczban  nyomatott  ki. 
Fraknói  V.:    Pá-juány  iV-ff,-  és  Kom.  I.  Ikk  I..  —  Hí.  3;í:í  — 4.  11. 

K'tzli :  Bi  NYU  Av  Vinczk. 


T  A  K  ('  Z  A. 


MA«.VAÍÍ   T»»í:TE\ELMI   TAKSriAt 

esvéo.  jflD.  >-in  taríAU..::  i-ej  /'•<•;.'.,  Fr?--.../  -iiJiklvro  a'.a:t.  V.'.í\-  ü' 
ülra«ó  gróf  Il^t-yi^-.  I^-zI-'.  vv-t.  k:  Iju:^;>::i  i."-rí'.-*v  li  v:s.:.v;-yai;v;  s  -lU 
kiílá»író]  tíit*-k*rM?T.  r'-y.'A  f-lllíci:  i-'  .»>:■..;■:;  ■  /    ri/iij  inu'.:;nrA     K«'v':\h 

Ac^ádj  Iiruácz  olva>u  i*-!  >•.' . -V/r  Viln...-  ■■riokoA'íér  lviih.»n  ».S:»U»r 
éríotkezésfTrn  L*iijT»r)':-r.-ZiÍL:;;a';.  m-lv  ■»  ;t,nlt  li:n"  ■Uv/tMn^^'ri  iilosr^'l  ni.-*- 
i»Uel  f  diMt  a  Szjizadr-kjelr-K  túz-  (■-'(-■í-;i  .■;\:i?h:itt».  MaM  .'.;■.;!'  Kii-k  IíUU*u 
meleg  faangou  te  fjeiisö-*'g;rel  -zOb^li  ►'!>-:uÍ;ííí  h  or-;iiv:  gorÍK>:  I<'\»it.snvl. 
melr  Erdély  egyik  leíki^ál'ibb  tVinráuak :  báró  ./■'!-.  ■  Sáintsi'liirk  liil!*> 
doiia.  Erdek>->  jeI'Dt»'r*;  -^  Százailok  tVlTiuiri  íii.'ot^'l'cu  Kv  oUa-^lmttt 
ezúttal  indítványozza,  h'-^y  n  túr-úlat  kerjo  tVt  a  iirinos  l>ant[,  lit>i:>  iiM-^-t^i 
fel  a  levi'ltiírt  a  kutatá<)'>k  s/.áDiára  5  a  Vlll6^zi1^l^^i;  nio^nxiivihlo  i-iij;o 
déij  oícte're  bízza  m<-^  egyik  erJ'-lyl  ta!:y;Ít  a  li  \i'Itár  át\i/>f;;iía'-a\.-il 
Az  iiidítváiiT  kSzhelyt^lessel  találkozván,  a  társulat  >':  r.'<>  KárolM  tt'i^ia 
megbízni  a  kutatásokkal.  Utána  Mái-Ki  Sáii<I>>r  «»ha>ta  tVl  uialih  a<laiok  a 
Dósa  lázadás  ti'frténeteh«.*z  czímíi  •Ttfkozrsót.  iiiol^  luv  a/  ailalokat  a 
mUncheDi  levált  árban  pzere/.te.  ?  nn-ly  Iia-íonlókop  a  S/á/a«i««kl'an  l'oi.'. 
világot  látui. 

Titkár  bemutatja  '  'u'Í"^  László  t.ii,'t áriunk  által  a  tái-iíúlalutik  ajáu 
d^kozott  47  dh  oklevelet,  melyrk  közül  26  a  nioliáisi  v»'s/.  olötti  nloliol 
kelt,  melyeket  elillegcíien  I'ettkó  líela  ri'gestnilt.  s  molyok  a  Mii/«Miuihau 
fognak  deponáltatni.  Eznn  oklevelek  a  Kistaludi  l'etö  cwaláii  l»irtokvis/o 
nyaira  vonatkoznak,  s  azok  birtokát  is  kt-pozti*,  ann-ly  rsalútldal  anyai 
ágon  az  adományozó  is  rokon.  Az  elíÖ  oklevol  l:M.'>-Wíl  krll  puniinucíryt'i 
ítéletiével,  a  többiek  közül :  gömörm egyei  \\\  lUi,  cjjri  káptalani  .'>  »lli. 
nádori  1.  királyi  íl  db,  (u.  m, :  Zsigniondt-  —  Unda  1-IOit.  szi'pt.  i;i,  ■■  - 
parancslevele  PelflÖczi  Jánosboz,  hogy  Ki^faludi  alias  Itrkt'uyi  I'ál  özvo^yol 
ne  háborgassa.  Albert  1438.  nov.  Ö.  parancsleveU-,  VI.  IHánzló  1-1*.>I. 
febr.  9.  levelo).  jászói  conventi  ^^2  db,  egy  vogroiutolot  liyit-ból.  s  egy 
fixabadságlovf'l  bázt'pítf'srtí  Ifil  4-lKÍl.()3íizef«cni*rflb.  AnH>bársi  vrsz  utániak- 


?8 


fltOZA. 


ból  17  g5in»rmegyei  kUdvAn^  ir>27  — IfiHS.  tt^ckbfil,  egy  levi^l  lfi4n.bj»l, 
egy  magyar  bÍ7/)üy8ág-lovel   IGOO-búI,  a  k.H  missilis.  —    O^rzeacii    -/  <lh. 

Titkár  bfuiulut  iiehiiny  okli'vulet  a  JHkubtHlvy  cttiiUd  Itívi'ltárálwl. 
£z8k  A  XVll-ík  ifKáitad  máftodik  felcU'il  viilúk.  Kg>'  adainúiiy-ltiv^i  hikr- 
tarára  írva,  11.  Rúkúczy  Györgytől,  1*).">2.  íiug.  Í2  éröl.  HÚKikt,  3?!Í{|Jit, 
kertet  aUomáiiyüz  Hadányi  ináttkóut  Fo^^iu  (ter^plyiiek,  anyjtt  kuniarft^á* 
Dak,  tnhit  ii  kí  már  uLyja  «  hí  ö  tdojt*bi'ii  ie  tÖbb  kÜvi'i(t4_í^lH!i]  rur>;ott.  Kz 
a  Fndáiiyi  0«rgely  \v\r  c»  Z/^tuond  tíi-actióvcl  a  iwola  aulicaban  mivekt?- 
drt(  »  kitűnő  tauúló  volt.  Fiatalon  Imit  el  a  üzve^ét  BeMenyey  Aunát 
Jakabfalvy  Mikli'«  vctt«  el. 

Jakabf»lvy  Míklón  Bákócxy  Cryi5i-|^nek  vo\t  kedven  ea  liA  embere: 
bejirOja,  Bxa/ kumanUn.  ttosKÖr  akkor  lalálkoxtink  iievtível,  mikor  ax  őrt*!; 
nyürg^'  meghalt  ;  azok  kiízt  Ulúljuk,  kikel  Leiigyebtra/jigbíi  küldött  a 
gyisxnló  ^'tialád  bvvütmrláeokt^rt,  Hogy  a  r^altid  ligyee  einbenie-k  tartotta, 
mittatja  Zttí^ioitduak  Iti&l  aug.  16-ún  k<;lt  tevék*,  uiviybeu  tíjútilJH  a 
fejcdduimiek.  Iiogj-  ö!  küldje  Lengyelországija,  mini  nlyaii  tömbért,  ski 
kétfelé  Í8  tud  tckíiiteuí.c  Kxort  {»  kiildtok  ttíbbfelé  követségbe.  10^5.  decK. 
vt%i^u  tSelw^^y  luetit  Varsóra,  de  iníniUogy  nem  németül,  hchi  diáki'd  tieiu 
tudott,  JakabfaU-yt  kUldttík  utána,  ittóii  taviitiKiiu  panaszkodik  (.vyürgr, 
hogy  nem  hall  hírt  n'*la,  de  axtáii  elékerült.  A/.  1650-iki  visíuilyoA  l^'ek- 
ben,  mikor  György  trOujáért  folytatott  kílzdcluict,  McdQyHi(8Kkyval  egyUtt 
a  imdoniál  járt  k">vet9i^gb4Mi.  Kitartutt  a  caulúd  mellett  »  aztitiin,  1iog>' 
liyürg)  elesett,  Báthory  Z«*)fia  mellett  maritdt.  mint  ennek  kautant.'^a.  Sem 
eokkal  Gyi>rgy  halála  után  eg>'  kényes  tcrméitxetti  k4)vet«cggo|  ment 
Bccdbc,  mint  az  özvegy  fcjcdcleiu-aBsz/iny  kamarába.  A  vis8xaraatolr  kiít 
megyftvel  Nagy-Uányát,  KclsÖ-Itányút  ra  Madará«7,t  ia  elfoglalták  a  csa- 
ládtól —  ezeknek  visBi£ftiiy.crz(fscvel  bízta  meg.  Az  ezííkrol  adott  utasitán 
frredetíje  megvan  a  i-Haládi  Ifvölüirbuii.  Ugyanott  orÍ7.lPt.ik  folyAmodása 
ISáthory  /wj6áhoK.  atelytren  500  irtot  kér  macának  utalv»nyo/.tatni ;  de 
caak  200  frtoC  kapott.  Mindkét  levél  a  Tortéuelmi-Tárbau  fog  kijönuí. 

KolyóUgyekrc  kerülvén  a  sor,  titkár  jelenti,  liogy  Bátlinry  látván 
lengyel  király  s  erdélyi  fejedelem  haiáláníik  évfordulója  alkalmábi'd  a 
Tánttílatunk  eliMÍkiM'ge  a  Krakkóban  K/i^kelö  lengyel  Akadeuiiálio/  álíratttt 
intéxett,  melyre  ez  Akadémia  decx.  27-rÖI  követkexö  frauczia  nyelven  írt 
válaaxt  küldütte: 


»A7.  Akailemia  elnökének  t'.-t  titkárának  rávolléttí,  kik  ntint  képví- 
nelök  tettek  kikUhlve  a  galiu/.ini  lHrt'>iiiiiny}rynti>.>in;,  késleltette  válaexntikat. 

Mclycu  meghatva  a  tifl»li'tel  jelei  által,  u  tingy  kírálynnk  einlt^ke  M 
iiemxctíink  iránt  tauti^ított  rokonszenvért,  melyet  önök  hoz/4Ínk  eljuttalui 
sxivCiMrk   voltak  :  a  tudományod  Akadeiniii  siet  élénk  báláját  kifejezui. 

Az  Akadeaiia,  egyetértve  ax  egeV/.  honnal.  áthiUvu  axon  érxelemtol, 
hogy  a  tíirténelem  e  Bzomoni  idŐsxaka.  egip-eih'il  esak  eBcíidben  éa  áhítat- 
ban UnnejtellietÓ  meg  kellöké|wu,  cUiatároxta,  hogy  mindazt  kcrülui  fogja, 


TÁRCZA.  79 

mi  üimej>élye8  vagy  esak  BzertartáBos  színezetet  is  nyújtbatua  letváu 
király  halálának  évfordulóján.  Ezeu  halál,  mely  egy  tlicaö  korszak  befeje- 
zéaet  3  cg}'  hanyatló  korszak  kezdetét  jelezi,  usakit*  a  g^'ászszertart^  kUl^ö 
és  nyilvános  jelével  újíttathatott  fel  emlékünkbe  méltó  és  komoly  módon. 
A/  Akadémia  egyetértve  a  közérzülettcl,  nem  is  óhajtotta  azt  másként 
megun iiepelui.  Jól  érzi  az  Akadémia  minő  kötelességet  muhiaztott  el,  mikor 
rz  alkalomra  nem  rendezett  egy  erre  vonatkozó  kiadványt,  de  tudja  mivel 
tartozik  önmagának  s  rövid  napok  nnílva  hagyja  el  a  sajtót  egy.  István 
király  történetére  vonatkozó  kiadatlan  oklevelek  gyűjteménye,  s  ez  lenz 
hívatva  taniibizonyságot  tenni  emléke  iránti  hűségünkről  és  némi  rés/ben 
hódolatuukról.  Szerencsénk  lesz  e  kötetet,  mihelyt  megjelent,  ünökuek 
urtiÍDi  elküldeni. 

Daczára,  hogy  elhatároztuk,  kerülni  mindennemű  zajt  és  lármát  ez 
évforduló  mcgiümeplésénél,  niindamellett  örülünk  és  mug  vagyunk  hutva 
szomszédaink  figyelme  által.  Őszintén  köszönjük  tehát  önöknek  a  múlt 
iránti  megemlékezésöküt  s  jelenlegi  rokonszenv ökut,  melyet  azon  kérelcm- 
mel  viszonozunk,  hogy  fogadják  nfszUnkrŐl  ugyanazon  érzelmek  élénk 
tohuácsolását.c 

Titkár  jelenti  még,  hogy  Bay  Ilona  a  Magyar  Történelmi  Életrajzok 
számára  30  aranyat  küldött.  Bay  Hona  ez  évcnkint  mt-gújútó  iiLlomáiiyáí, 
melylyel  c  vállalat  emeléséhez  járul,  ezúttal  is  hálás  elismeréssel  fogadta 
s  köszönetét  levélben  is  ki  fogja  fejezni. 

Ugyancsak  titkár  jelenti,  hogy  Klekner  Alajos  száz  forintnyi  alapít- 
ványát befizette. 

Évdijas  tagokúi  felvétettek:  Hranhincit György  lapszerkesztő,  Bpt-st 
(aj.  Szádeczky), /ÍM/ftíT  Zsigmond  ügyvéd,  Bpest,  (aj.  a  titkár).  /Sni/{i  Károly 
tanár,  Bécs  (aj.  Thallóezy),  limhoiy  Farkas  püspöki  titkár.  Nagyvárad  (aj. 
Czobor).  Srli/'jfv.r  Ákos  ügyvéd  é.-*  linilliz  Lajos  kir.  körjegyző  Kapuvárt 
(aj.  Hatvan  Ferencz),  Finther  Ignácz,  a  casino-egylet  könyvtárnoka,  Kohl- 
tttnroi  Károly  tanár,  és  az  állnmí  polgári  iskola,  KL-í-Marton  (aj.  Koleszár 
Mihály),  JiiHinf  Venant  tanár,  Győr,  (uj.  Börzsönyi  Arnold \  Szuháni/i 
Lajos,  Csenger  (aj.  Nagy  László),  T>if/i  Sándor  segédlelkész,  Dobronak.  dr. 
Ctértfy  Miklós  ev.  ref.  lelkész  Makón,  a  kereskedelmi  akadémia  önképzőköre 
Pozsonyban.  A  m.  k.  állami  tisztviselők  központi  egj'csületo  Bpesteii  (aj. 
titkár),  :iuiiiho,-;i  Lajos,  földbirtokos,  Magyar-Nagy-Sombor  (aj.  Torma 
Miklós)  Magv-ari  Antal.  Veszprém,  (aj.  Véghelyi  Dezső).  Az  nnitarius  fői.-í- 
kóla  tanári  kara  Kolozsvárt,  Vidovich  György  esperes  plébános  l*ei-zc- 
Szölösön,  Biliiirniegye,  (aj,  Bunyitay  Vineze),  Szt.  Benedek-rendi  főgyni- 
nasium  Sopronban,  (aj.  Horváth  Kristóf.) 

Pénztárnok  beuintatja  múlt  »'vi  november  havi  számadását.  E  szerint 

a  bevétel  volt íí.'tlá  frt  .'tT  kr. 

kiadás 181    »     10    ^ 

pénztári  maradvány      31Ü-1  frt  27  kr. 


SO  tAucza. 

Hasonlókép  péuztárnok  beumtatjii   múlt  óvi  dticxeinber  havi  sKÚin- 
adását.  E  szerint  bevétel  volt  ....    21,642  frt  79  kr. 

kiadás 19,419    »    12    > 

pénztári  niaradváiiy      2223  frt  67  kr. 

Az  alaptöke  papírjainak  névértékű  összege  40,250  frt. 

Pénztár  vizsgálóknak   felkéretnek,  mint  rt'ndíísen.  Deák   Farkas  éi* 
Horvát  Árpád  r.  tagok. 

Végdl  elnök  az  alapszabályokra  hivatkozva,   a  közgyűlés  napjául 
f.  évi  februári  ülést  tUzi  ki. 

Jegyzőkönyv  Intelesitök  kinevezé,-íe  után  több  tárgy  nem   levén,   az 
ttlés  eloszlott. 


MAGYAR  Ti:n.  AKADÉMIA. 

A  M.  tud.  Akadémia  Tí'trt.  Bizottsága  múlt  év  végén  egy  liármaü 
tagú  albi/.ottsrigot  küldött  ki,  azzal  a  megbízással,  hogy  ez  nyújtson  be 
egy  tervezetet  arra  nézve,  hogy  történetírásunk  egyes  részleteiben,  továbbá 
a  discipliuarís  tudományokban  hol  mutatkoznak  olyan  hiányok,  melyeknek 
hetöltésérr  az  írók  és  szakemberek  figyelmét  fel  lehetne  hívni  ? 

Ezen  bizottság  megállapodott  az  egyes  kérdésekre  nézve  s  annak 
formulázására  Hajnik  Imrét  kérte  fel.  Magát  a  javaslatot  a  deez.  1 7.-iki 
illés  vette  tárgyalás  alá,  hol  következő  kérdések   kitűzését   határozta  el : 

J.   Okmáiojtári  kiadvúiojok  : 

1.  Pozsony,  Sopron,  vagy  Kassa  díplomatariuma  ir>40-ig. 

2.  Erdélynek  —  de  kivételével  a  székely  és  szász  területeknek  — 
birtok-,  rendi-  és  kormányzati  viszonyait  az  1540 — 1 7 11 .  ídö.ozakI>au 
feltüntető  diplomataríunia. 

3.  Történetünkre  vonatkozó  regesták  egyed  hazánkkal  sűrűbb  össze- 
köttetésben állott  országok  okmánytáraiból. 

//.  M(i(/i/(ir  arc/iOi>tulof/Ía,  vagyis  az  országos  egyházi  és  világi  mél- 
túságokat,  kezdve  a  föispánságtöl,  vitíclt  egyének  okmányilag  igazolt  soro- 
zatai elkészítése.  Esetleg  egyes  nagy  koriízakokból. 

III.  Monngraphiáh.  Kívántatik : 

1.  A  középkori  mngj'ar  egyházjog  v.  ennek  egyes  fonto^abb  rí'szeinck 
története.  (Patronatus;  egyházi  törvénykezt's  sat.) 

2.  A  hadügyi  szervozetíiek  története  hazánkban  a  mohácsi  vésztől 
1715-ig;  vagy  legalább  egy-egy  generalatusc. 

.'l.  A  Jobbágyság  tiirténetc  a  Mária-Tliereeia  korában. 

4.  Valamely  országos  föméltú.ság  (nádorság,  tárnokság  sat.)  vagy 
hivatal  (péld.  m.  kir.  kamara)  történett\ 

5.  Valamely  magyarországi  már  kihalt,  de  a  középkorban  nagy  sze- 
repet vitt  családnak  (péld.  a  Rozgouyiak,  Dóczyak.  Drngettek,  Bebekek) 
története,   kivált  a  genealógia,  a  koronkénti  birtok-   és  jogálhis,   valamint 


tírcza.  81 

társadalmi  jelentÖB^g  szempoutjából  az  egyes  családtagok  politikai  szerep- 
Icscuek  csak  mellékes  tárgyalásával. 

6,  Egj-es  országos  jövedelmi  ágak.  ptíld.  só-,  vám-,  városi  adóügy  tör- 
touctét  tárgyazó  munkák. 

7 .  A  magyar  korona  mclle'ktartomáujainak  viszonya  az  anyaországhoz. 
Felhivatnak  azon  írók  e's  szakemberek,  kik   ezen    kérdések   közül 

egyikre  vagy  másikra  reHectalni  akarnak,  liogy  ebbeli  szándékukat  kész 
tervezettel  Peaty  Frigyes  bizottsági  előadónál  jelentsék  be,  a  Tört.  Bizott- 
ság elé  terjesztés  végett. 

—  A  M.  Tup.  AsADEMiA  Történelmi  Bizottsága  a  mült  év  végén 
elkészítette  költségvetését.  Több  ez  évben  megkezdett  editióját,  n.  m. 
Thalytól  a  Bercsényi  család  története;  Bátliory  István  Oklcvéltára  ;  Haguzai 
Okmánytár ;  I.  Rákóczy  György  portai  levelezése  ;  Index  Veuzel  Arpádkori 
új  okmánytárához,  be  fogja  fejezni ;  a  magyar  é-s  erdélyi  országgyűlési  emlé- 
kekből egy-ogy  kötet  fog  kiadatni ;  az  Anjoiikori  Okmánytárból  a  VI.  kötetet, 
Kammcner  és  Velics  defteréi  Il-ik  kötetét;  Marczali  II.  Józsefének  III.  és 
ntólsó  kötetíft ;  Pesti  történelmi  helységnévtárát,  Wenzel  a  mezőgazdaság 
törtenetét  Magyarországon  s  Alvinczy  Péter  Okmánytára  Ill-ik  kötetét 
(melyet  Gergely  Sámuel  fedezett  fel  s  másolt  le)  fogja  részben  kiadni, 
részben  nyomtatásukat  megkezdeni.  Kznnkívül  elhatározta,  hogy  gróf 
Teleky  József,  a  ^Hunyadiak  kora«  czímü  munkáját  folytatni  fogja  s  e 
munkával  Csánky  Dezsőt  bízta  meg,  ki  legelébb  n  félben  levő  Vl-ik  kötetet 
fogja  befejezni,  s  azután  a  2- -3  kötetre  terjedő  Okmánytárt  kiadni  s  végül 
a  munka  Vll-ik  éw  VlII-ik  kötetében  a  mívelÖdés  történetét  kidolgozni  — 
mely  azonban  egyúttal  mint  kíiüni  editio  is  a  nagy  közönség  által  meg- 
szerezhető lesz.  A  Il-ik  osztály  köítségvetésébcu  Pócs  Antal  a  Bányászat 
története  Il-ik  kötete  s  FröhIichtÖl  Magyarország  hely- és  néprajza  az  ó-kor- 
ban van  felvéve.  —  Az  IrodíilomtÖrténeti  bizottság  liatffr  József  pálya- 
nyertes  munkáját,  a  Magyar  íízinészot  történetét :  az  Irodalomtörténeti  em- 
lékek II.  kötetét ;  a  külföldi  egyetemeken  tanúit  magyarok  névsorát ;  Szabó 
Károly  nagy  bibltographiííj;i  Ill-ik  kötetét :  Kazinezi  összes  müvei  I.  kö- 
tetét;  a  magyar  írók  névtárát  fogja  siijtú  alá  adni.  —  Az  elsÖ  osztály  a 
régi  magyar  költők  tárából  egy  újabb  kötetet :  Heltai  és  Pesti  meséinek 
újabb  editióját;  Ferenczytől  a  Magyar  hírlapirodalom  történetét s  a Nyelv- 
ti>rténeti  szótár  I.  kötetét  fogja  sajtó  alá  adui. 

—  A  M.  TiTnoMAxYOB  Akadémia  könyvkiadó  vállalatábúl  a  jövő 
évben  új  három  éves  cyclns  indul  meg,  hasonlókép  hái*om  sorozatban,  melyben 
következő  numkák  jelennek  meg.  I.  Történelmi  sorozat.  Sebestyén  Gyula : 
Austria  története.  (Kredeti.)  I.  k.  —  Mac-Carthy  Justus :  Anglia  története 
korunkliau.  Ford.  Szász  Béla.  II.  k.  —  Rauke  Leopold  :  A  római  pápák,  egy- 
házuk és  államuk  a  XVI.  és  XVll,  században.  Ford.  Lelír  Albert.  lU.  k.  — 
Ratzel  Fridrik  :  Az  ember  és  a  föld.  t  Anthropo-geographia.)  Fordítja  Simo- 
nyi  Jenő.  —  Sorel :  Európa  és  a  forradalom.  Fordítja  Szathmáry  György. 
'l'hierry  Amadé :   Elbeszélések  a  római  történetből.   Fordítja  Üreg   János. 

SzAzAPOK.    1887.    [.    FCZKT.  *j 


82 


1.  Szent  Jcromoe:  a  keresztény  tÁi-rtailaloiii  nyiigoton.  2.  Aranys?,íljii9)íctit 
JáiioB  éb  EudoxÍA  császárné:  a  korc^/.teuy  társailíiloui  kelctcu.  —  II.  hi^Utlmi 
90fozal.  Beöthy  Zsolt :  A  szépprózfti  elbcsxf^les  s  regi  ma^iir  írodalombau. 
(Eredeti.)  11*  —  Hf-'iurich  Gusztáv  :  A  német  irodHlom  türtóncte.  (Krodeti.)  U- 
111.  k.  —  Simonyi  ZsÍ|rraoiid :  A  magyar  uyelv  t'rcdete,  tört^nctr  rs  jelcii  álla- 
p(>t«.íKred'-'ti.l  -  Saiiite-Beuve:  Irodalmi  í^a  türtt'uelmi  ttrcEkepcK.  Villcmaiu 
Fcreiicz :  Píndor.  Fordítja  Ctiiky  Gergely.  -—  III.  Jotj-  /«  államin  lománffi 
wrnzíit  CoDcba  Győzd :  Újkori  alkotmányok. (Eredeti.)  II.  III.  —  Medvecxky- 
Frigyes  :  Társadalmi  elmúletek  e«  eszmények.  Történeti  l's  kritÍk»LÍ  adaldkok. 
(Eredeti.)  —  Berryer  Péter  Antal :  Válogatott  törvcnyez^ki  bcimedci.  Ismer- 
teti fí8  fordítja  Tóth  LfírincK. —  Ltroy-Beaulifiii :  A  i-üllectiviKnms.  (A  »ocialm 
elméletek  jelen  állása.)  Bevezeti  Knatz  Gynia.  —  Tainu  tlyppolit  Adolf:  A 
jcIciikoiT  FrancziiiorsEág  alakúláeu.  A  Forrmlaloni  új  kötete.  —  A  kijnyv- 
kiudó  vállalat  cl^  BorDza(áb>>I  éveukint  uyoI<.'zvnu  ív,  a  máeodikliól  hatvau 
ív,  a  harmadikból  Otven-hatvau  ív,  augt>l  díflzk.ötc'!ibeii  fog  30—30  ívca 
kötetekben  RiegJcIenDÍ.  Az  első  sorozat  egy  e'vtolyiimánnk  ára  ovgy,  a 
második  (ifi  haniindikc  három-három  forint.  Kzcukivül  az  angid  véaxon- 
kOt^sért  kfiteteokífut  40  krajczór  fizetendő.  Egy-egy  íívfolyain  alúirá«l  it^ 
eifíre  bérmentve  küldendő  ily  czím  alatt :  HoniyánSKky  Viktor  akadémiai 
könyvkereskedtlec  Biidupesten,  az  Akadémia  dpületiíbrn. 


VIDÉKI  TÁESÚLATOK. 

—  A  BxarBSMaorai  TOBTfttrEUii  tíjisúlat  £  évi  jan.  7-án  tartott 
válnazlmányi  gyült^n  Dr.  Demkó  Kálmán  társtUati  titkár  jelentést  tett 
arról,  hogy  Szepesmeg^'O  monogrflphiája  egyes  rdn /Jetei ne; k  nicgíráaára  cddíg 
ttzen^QT  mitnkatárti  vállalkozott.  A  szepesi  pUapűk  (Csá«zka  György)  saját 
papaága  kördb/íl  Liptay  Ferencz  nogypnipost  eluSkioge  alatt  egy  bízott* 
flágot  alakított,  melynek  feladata  a  Bzcpt«i  priípoaUiág  ee  pUeptiks^  tödt^- 
iictóuek  megiráiíu.  A  nagyobb  szabáfiú  tiirtcuetl  mÍivL*t  Császka  OyÖrgy 
plispOk  latiu  nyelven  saját  kOlttiegüii  fogyja  kiadni  s  ugyanazon  bizottság 
Szepesmegye  monogrnphiájába,  a  törtenelnii  táruúlat  által  megállapítandó 
keretben  magyarul  fogja  kidoigoxni  a  szepesi  pru^fMMtság  ^ía  pU.<*pÖkseg  tör- 
t<Snetct.  A  uemealelkü  főpap  caien  réiiznek  uynmtAtáaí  ktiltscgeit  is  magára 
vállalta  a  ezen  czc'lra  100(1  forintut  ajánlott  fúl.  A  megye  városai  a 
mouographia  kiadásának  kííltsiigeilicz  eddig  OT.^i  frtot  ajáidottak  lueg, 
juely  Összeg  Szepesmegye  fő-  lii  aliiipúujánuk  bnzgólkodáí^n  mellett  remtíl- 
ketöleg  rövid  idÖ  alatt  tetemcsen  növekedni  fog  s  lehetővé  lesz  a  négy  uogy 
kötetre  tervezett  mouograplua  kiadása. 

Ugyanazon  gyűlésen  elhatározta  a  választmány,  hogy  a  lÖesei  Sat.- 
Jakab  templom  Bxeutély-falfeatményeii'ü  vonatkozólag  elfogadva  az 
arcbaeologiai  érlesítü  188B.  évi  október  16-éu  megjelent  (.'zikkbt'n  foglalt 
tanácsot,  a  megrongált   festményeket    Daberto  Folix  fi-csco-feetéei'.  által 


TARCZJC 


63 


me{2tÍiaztItLAtJH  n  mtig  rnjta  levő  w^sitkoregtÖl  «  nzutáii  stjlazeruen  k^xl- 
teiulÖ  fftlszöiivegfípl  vnpy  dz^ttivíthstA  faiiíblákkal  védi  lueg  a  romlástól. 
Kkcii  oitt.^lra  a  Kzciioai  püe[>(>k  az  1805.  i-vi  scpt.  17-l'u  tartott  kűzgyüleseii 
tiiegajánlott  .'lOO  friot  iLtadJA  u  szepestnc^-ei  tűrt.  táreiilatnak.  A  azepes- 
ritUttirtilkliclyi  gótízluaU  kápolitn  restAui-utiójiira  Gmitter  Alfons  miuoríta 
h&zföntík  edilig  3400  frCot  gyíijiütl,  mely  (^njl»íali«s  CBászka  Gyűrik' 
piupük  500  ri'ttal  jiit'últ.  A  kúpulim  i-e8tiiui'ulÍ<Sja  tej-vcuok  elkészítése vcl 
A  iiiitptnlt^kek  ore7,íÍg<w  bízoltailga  Ötcitiíll  Imre  inücgyotcini  tanárt  bíi£ta  meg. 

A  táreiilflt  u  folyó  övben  ia  ad  ki  évklUiyvct.  Az  évkönyv  kiad;Ísi 
k&ltsogciiiek  fedtízd-ííre  Ctjiíszka  Gyürgy  auípesi  pUapiík  100  frtot  adott 
At  AK  elnijklü  Ceákv  Albiii  föispiluuak. 

SzeiíCdmt'gyc  ilerek  ptiepöke  ezen  tetteivel  kÖvctt**rc  nieltú  nemes 
pi'.ldiít  mutat  niTtt,  hngyim  kell  pilrtoliii  «  Irnzai  türtíiietinU  t*s  k'&i- 
miivelckít'í*  »?.i<\xh\y  Atiyagi  viszony ck  kíjzt  dolgüzó  \-idtnii  munkiUait. 
Ily  fouki^lt  gomlolkou&i?ú  füpap  pártoUíaa  mellett  biztos  kiliUáa  Icbct  a 
btuígdu  dolgozó  (iswposmvgyei  törtditelmi  tántUat  8Íkcrf«  mük5dcse're. 


IRODA  l,M  I   SZEMLK, 

—  Astif^Tu  Jákúh  »Bos7:iiia,  (fti  Hercz^oviuii.  Útirajzuk,  tanulmányok* 
rum  alnti  e^  iiug)'obb  ilífsrnuiiikB  cIr5  kötetet  bucjnitotta  kijére.  Kállay 
tár»u8jigúbaii  tu^yíizcr  furdúlt  meg  i.'z  orszii^ukbaii,  hosszabb  idi'íg  tartóz- 
kcHÍott  ottan,  »  liivataloa  álhÍHÁnill  fogva  alkalma  nyílt  Dcmcitak  alajtosan 
m^smerni  i.'Z  országukat,  de  oly  otlatokhoz  is  bozziijntai,  melyek  másra 
nézve  hozzifcrhetlcnck,  vag)*  legalább  ie  ncliczcu  megszcrczbetö'k.  £  ked- 
velő kMniliiiuiiyl  júl  felbat^itnAltn  tudni  magában  ia  (írdcm  —  s  Asbótb 
igeu  júl  liílliaszii.'tlra.  Mert  júl  meglátni,  tndnt  valamit,  az  Í6  mesterség  a 
cpeu  nem  ki^i  mu&terdt'g.  Az  bizonyos,  hogy  Bosznia  ismereti'l  hatalmad 
lépéssel  vitte  clöro.  Asbóth  regi  író,  jijí  forgása  a  tollat,  valaha  elismert 
journ&líxta  volt,  foglalkozott  azép  Írod  alommal,  jú  ízléae  vau,  a  azdpeu  ír.  Egy 
pár  <!v  előtt  ktizöU  a  iiufio/jf^ifi  Sse/ttié-lien  egy  feltűnést  keltett  cjcikket 
tt  bogumilokról,  mely  oiTÓl  az  oldalról  mntatta  be  Öt,  melyről  Icgkuv&bbc 
ísmerttik :  t.  i.  mint  alapos  törte  a  ct- bnvárt.  Ez  jó  ajánlat  volt  könyvére 
n^vc, —  m'^-ri  ba  valaki  Boszuiári>lj<i  képet  akar  adni,  mindimtalan  tímz* 
kelt  ft  históriába  tckiuteaie :  a  e  rdazbcu  Klatc  munkája  daczAm  sok  u  tenni 
való,  kivált  lia  ttz  író  Bosznia  *h  MagyarorsKiig  egymásra  hatását  nem 
akarja  csak  felületesen  targ^'alni.  Annak  a  várakozii&nak,  melyet  a  íiuda- 
peMti  Sztinh}-hvu  kifzUitt  cxikkcvol  folköltölt,  megfelelt  Ai'bólb.  U^'V  látszik, 
hogy  a  boouyák  türttinet  forrásait,  anieiinyibeti  azuk  egy  író  rendelkezésére 
állanak,  jól  iümeri,  olvasta  az  írók  munkáit,  kik  oz  országban  megfordúltiűc, 
de  sem  ezek,  sem  törto'netilk  nem  praeoccupáltúk.  Kg<^ezcn  filggetlenül 
A^ját  meggy ^zmlt:«i.^bdl  vonta  le  követkcztetewMt  tt  mondta  ki  Íteleteit  Épen 
üwéitx  ttibbtiKör  jön  dlenkczésbe  azokkal,  melyek  elotto  elmondattak,  —  de 


84  TÁBOZA. 

aztáu  tudja  is  indokolni  eltc'rŐ  nézeteit.  Kern  fogunk  r^/.lctekbe  bocsát- 
kozni: az  behatóbb  bírálat  dolgu.  Mi  csak  a  tduyt  akartuk  congtatálni. 
De  ha  mi  e  folyóirat  feladatúból  kifolyólag  a  künyvuek  c^t  a.?,  oldalút  ki 
Í8  emeltük,  kötclesse'günknok  tartjuk  megjegyezni,  bogy  a  hiíttoria  abban 
csak  annyi  helyet  foglal  el,  a  mennyit  kell.  össze  van  az  kütvi?  a/okkal 
az  emiekekkel,  melyeket  o  lát  a  melyeket  meg  kell  magyaráznia.  Mert  pl. 
ki  tudná  megérteni  a  bogumilokról  irt  szép  feje/etet,  a  ki  nem  tudja, 
mik  voltak  a  boguuiilok  ?  Ez  az  oka,  hogy  a  históriai  vonatkozásuk  daczára 
a  munka  mégis  útii'ajz  —  vonzón  c'rdekeaen  írt  útirajz.  Leírásai  bevezet- 
nek az  ottani  társadalmi  élet  közepébe,  megismertetnek  a  nc'p  szokásaival, 
erkölcseivel,  költészetével,  bemutatják  a  jelen  viszonyait,  a  ternu'Bzet  nteg- 
ragadó  szépségeit,  azokat  a  városokat,  melyekben  keleti  élet  pezseg.  Gyö- 
nyöríí  képeiben  szemléljük  gazdagságát  törtúneti  emlékekben,  i^zép  vidi'koit. 
kiváló  helyeit,  pitoreak  városait  Ilyen  kép  pedig  sok  van  lieniic :  5;)  egt-fi/. 
oldalos  és  184  szövegrajz.  Irodalmunkra  nézve  nyereségnek  tartjuk  e  mun- 
kát, mely  az  újabb  időben  sokat  emlegetett  országgal  ismertet  meg. 

—  SziMNYEi  József  naplójegyzeteit  sKomúrom  1818 — 4í)-bon'V 
czímü  3íí  ívre  terjedő  vaskos  kötetben  kiadta.  Gazdag  tárháza  ez  Kouiároni 
történetének  a  forradalom  alatt,  s  azon  fontos  szerepnél  fogvu,  melyet  e 
vár  nemcsak  ez  időben,  hanem  még  utána  itt  egész  u  cajjitulatióig  játszott, 
kiválóan  érdekes.  A  napló  folytonosságát,  magyarázó  részletek  ."zakat-ztják 
meg,  melyek  nemcsak  annak  magynrúzatúra  szorítkoznak,  hanem  u  niunkii 
történeti  részét  is  képvisciik.  IJat  terjedehncs  fejezetre  vau  osztva,  nu;lyet 
a  vár  átadására  vonatkozó  egyesség.  s  a  vár  48— 4í)-iki  iK-nzügyeínek 
rajza  küvet.  Mintegy  függelékül  a  Komáromban  szerepelt  kiválóbb  emberek 
élet-  és  jellemrajzait  s  a  37-ik  zászlóalj  történetét  közli,  melyben  ö  is  szol- 
gált. Emelik  a  munkát  Klapka  arczképe  a  parancsnokok  aláírása  s  Komárom 
térképe.  Bezárja  egy  igen  gazdag,  kitűnően  szerkesztett  név-  és  tárgymutató. 
Bővebben  is  visszatérünk  rá. 

—  Stampfel  poz.ioiiyi  kiadó  két  viUlalatát:  a  ^  Mniji/or  /ír/ilonta 
s  a  9Mayt/(tr  iíőltjyi'k  eiKfraJzáft  bezárta.  Az  első  hatvan,  az  utóbbi  tíz 
füzetben  látott  világot  s  ebbÖl  az  utóisó  az  épen  mo.^t  jelent  nicg  :  Jvisfaludy 
Atala  életrajza.  Minden  füzet  egy.  némelyik  két  életrajzot  tartalmaz  s 
önállóan,  valamint  együttesen,  az  első  hat,  az  utóbbi  egy  kötetben  is  kap- 
ható. A  könyv  becsét  illustratiók  emelik  :  arczképek,  születés-helyek  s  más 
rajzok.  Az  életrajzokat  ismert  ncvü  írók  dolgozták :  nemcsak  a  fiatalok, 
hanem  az  idősebbek  közül  is.  üítnd  vau  fordítva  a  szép  és  olvaííbutó  elő- 
adásra s  most  részletesebb  ismertetésbe  azért  sem  bocsátkozunk,  mert  annak 
idejében  szóltunk  az  egyes  életrajzokról,  így  a  mint  együtt  vannak,  egész 
Pantheont  képviselnek.  Még  csak  azt  jcgje/zük  meg,  hogy  a  Helikon  két 
osztályból  áll :  írók  és  államférfiak  osztályából  -  -  amaz  négy,  ez  utóbbi 
két  kötetben.  Mindeu  egyes  kötet  ára  díszes  kötésben  fi  frt. 

—  ZiuMERUAMN,  a  szász  ncmzcti  egyetem  levéltárának  igazgatója 
bevégezvén  a  levéltár  rendezéítít,  annak  szakszerű  ismertetését  »Das  Arehiv 


tArcza  85 

dcr  Sta<U  Hermanustadt  und  der  Sítchsischeu  Nation«  czím  alatt  kiadta. 
Majnának  a  levéltárnak  rendezése  mint  több  ízben  ott  tett  buváriataim 
alatt  volt  alkalmam  tapasztalni,  kitűnő,  8  az  ismertetés  igen  jó  kópdt  tárja 
fel  előttünk  annak  a  nevezetes  kincsnek,  mely  ott  őriztetik.  Zimmcrmann 
szakemljer  a  Sickel  iskolájából  s  ez  alapos  munkáján  meg  is  látszik.  Tulaj- 
douke'p  a  rendezés  nagyjából  már  1877-ben  kész  volt  s  akkor  Zimmermann 
a  Líiber-félü  » Archivaliscbe  Zeitschrift«-ban  adott  ki  egy  ismevtetést.  A 
rendezést  azóta  tökéletesebbé  tevén,  ügy  adta  ki  jelen  munkáját.  Magok 
m  okmányok  külön  szekrényekben  czclszerÜen  úgy  vannak  felállítva,  hogy 
a  pecsétek  ne  romolhassanak.  Külön  osztályokat  képeznek  az  acták,  proto- 
c<>llumok,  számadási  könyvek,  kf^zíratok,  repertóriumok,  törvénykönyvek 
s  a  kézikönyvtár.  Óhajtandó  volna,  hogy  a  Zimmermann  példáját  a  többi 
Icvéltárnokok  is  követnék. 

—  SzERÉMi  GYöRovHör,,  kinek  életét  a  folyóirat  múlt  évi  folya- 
uniban  saját  emlékirataiból  összcállítvii  közölte  IhidiU  Gyula,  most  ugj'anö 
kútfő  tanulmányt  adott  ki.  Ismerteti  a  mü  tartalmát  <!3  nyelvezetét,  forrásait 
s  azok  hitelességét,  chronologiúját,  emlékiratainak  hiányát  s  végül  jellemzi 
és  megállapítja  a  helyet,  melyet  ton-»saink  közt  elfoglal.  Jól  átgondolt  és 
megírt  munka.  Szcrémi  munkája  bizonyos  tekintetben  páratlanul  áll  kút- 
főink közt.  Csaknem  egyedül  ö  az,  kitől  kortársainak  felfogását  és  gondol- 
kodását megismerhetjük, mert  nem  annyira  az  ari^tocratiábau,  hanem  inkább 
a  nép  közt  élvén,  ettŐl  nyerte  benyomásait.  Igaza  van  Dudásnak:  ha  ö 
müvét  magyarul  írja,  túlszárnyalta  volna  minden  kortársát  —  hisz  az  ö 
latinsága  sem  egyéb,  mint  egy  kedves  memoire,  magyar  észjáx'ás  és  szószer- 
kezet latin  szavakkal  clÖadva.  Jó  fordításban  nagy  hatást  tenne.  Dudás 
pedig  jó  munkát  végezne,  ha  a  többi  forrásokat  is  kütfökritikai  szempontból 
tanulmányozná. 

—  Dr.  Wagner  Lajos  tagtársunk  Pozsonyban  Báthory  István  len- 
gyel király  halálának  háromszazados  évfordulója  alkalmával  »l*oz8ony- 
vidéki  Lapokban«  egy  tárezaczikket  adott  ki  s  azt  kUiön  lenyomatban  is 
közzétette.  Kövíd  bevezetésben  futólag  mogemlíti,  hogyan  jutott  Nagy-Lajos 
a  lengyel  tróiu-a,  hogyan  lett  leánya  Jagelló  nejévé  s  áttér  Báthoryra,  kinek 
lengyel  kírálylyá  választását  s  halálát  fŐbb  vonásaiban  ismerteti.  Alkalmi 
czikk  —  de  jól  írva  s  ügyesen  üsszeátlítva. 

—  Gvíírffv  La.tos  egy  kis,  csinosan  kiállított  s  képekkel  illustrált 
munkában  megírta  az  esztergomi  basilica  történetét  s  leírását.  Ismerteti 
egye.'*  részleteit  s  ennek,  valamint  a  korábbi  templomoknak  rövid  történetét 
adja.  Leírja  a  basilica  s  a  hozzá  tartozó  gyűjtemények  uovezeteeaégeít.  s 
jó  kahiuzúl  szolgál  az  oda  utazóknak. 

--  SirKÁNvi  Já\o.s  sGcrbert  és  kora«  czím  alatt  Győrött  egy  146 
lapra  terjedő  történeti  tanulmányt  adott  ki.  Jól  ismeri  és  jól  felhasználta 
a  gazdag  Gerbert-irodalmat :  csak  egyet  nem  használhatott  fel,  az  Ipolyiét, 
kinek  munkája  a  Magyar  Konmá-riA  akkor  látott  világot,  mikor  az  övé 
megjelent.  E  munka  nemcsak  mint  gonddal  és  szépen  írt  tanulmány,  hanem 


B6 


tJIrcza. 


Hxért  h  lirdekel  bennünket,  laurt  Ö  luint  S;rlvcstfir  piSpA  volt  sk,  kí  STieut 
Istvánunk  a  korouiit  adía.  S  i'pcu  czert  íírdomee  volt  a  mí  közílnfti'giinktiek 
ÍB  bemutatni  annak  &  kiváló  tudódnak  ('s  iihilntiopliiifitmk  i'lr-tp'l.  ki  oly 
dQnt^  bcfoljást  gyakorolt  liauluk  dOi-sára. 

—  >A  rostTAiNTÉKCT  MAr<rAKDRiicjlu(>N<  okÍdiií  niUnkÚi'.HK.  UH'iyUuk 
3  első  füzetet  rni'U  szAmunkhan  bemutattuk  olvaaóínkuak,  immár  az  utolsó 
4-ik.  az  eg^az  niuiikdl  l>eziírú  fíi/ete  i»  meg_ielent,  Míg  az  előbbi  fiizetck  tk 
postaiutézct  törtimetdt  v^Koljúk  :  c/eu  ntólt>ü  füzet,  az  e^sy.  munkának 
mfiecKlik  róüzt*,  a  ministcrium  feláDításiitól  napjainkig  teijrdfl  nlnkiilttöokat 
adja  elö.  A  könyvet  Hübcrtb  Karoly  írta. 

—  Do'  TObOk  Ibtvák  tanár  n  neptíkolák  számára  »Magyaron(zá^ 
Történute*  czímií  munkát  írt.  TUrök  neve  nem  ismeretlen  olvasiSiuk  előtt, 
a  Tört/uflmi  Ttír-baii  me^elf;nt  kutntdttai  mutatják,  hogy  fornis  tiimíliná- 
nyokkat  is  fuglalkozik.  Stilja  világos  és  tiszta,  előadása  magyaros  égk 
keresetlen  a  a  gyermekek  felfogásához  alkalmazott.  Törli^netdt  18G7-ig 
hozta  le,  B  egy  rtivid  alkotmánytannal  zárta  be. 

—  Tkctbch  erdélyi  szász  pUspi'ik  nintikája,  a  refoniiatio  türttíncte  ax 
erdélyi  azászrúlduu,  immár  C'-Ík  kiadásban  jeleut  meg,  Tulajdonkcp  c  rtfor- 
matio  bebozatalának  a  m4>gíixÍlái-dúlá.')RTiak  törtenetet  adja  cltí  a  XV'I-Ík 
azázadban,  az  ujabb  kutatások  adatainak  fclbae;cDá] agával,  do  ri:^\ideu  s  % 
n<íp  által  i»  megérthető  tÍBzta,  világos  előadásban. 


FOLYÓÍBATOK  SZEMLÉJE. 

—  A   >HAzAifK<    Ví.   k^tettJt  fejezte  be  mnlt  évi  decz.   fiízet<íve]. 

tJjabbkori  tört^netllnknek  tübb  ke'rd^sfft  \iIágította  meg  eddig  ise  folyóirat,, 
mely  mind  inkább  sztílesebb  körben  hódit  tért.  A  jelen  fűzetet  Uökr  Lajos  , 
veterán  írónk  nyitja  meg,  a  ki  emlékei  elbeBzélés^beii  immár:  a  fllggct- ' 
IcuBi^í  haroz  tört<íuetcig  jutott.  Torma  Károly  gróf  Gyulaí  Fcrenvz  tábor- 
nok emlékirataiból  a2  1775  —  83  dvek  közli  rtiszt  kt<zli.  L^-rdekesebb 
benne  H.  József  császár  Erdrílybeu  ntazái^R  clbeszi'liíac.  Thiui  Jóxscf  foly- 
tatja Szerbia  és  a  magyai-oraz-ági-szerb  mo/gulom  ismer  te  tí^si't  Rtaztica 
Jáuoa  szQi-b  miniszter  müvéből.  V»'giíl  iV/.  Szinuyrí  József  komáromi 
iiaplój  egy  etetőihez  mintegy  kieg&zítöiil  (Qet-  é»  jellemrajzokat  uyájt  a 
Komároniban  azercplfí  jelesb  férfiakról.  Közleményeinek  egyik  Icg^tlckcscbb 
szakasza.  Mellrkletül  a  komáromi  1848 — 49iki  parancsnokok  névaláírá- 
sát nyújtja  liasonniúsbaii,  kár  hogy  ki(»ebl)Ítve. 

—  A  >TiiBDL<  negyedik  évfolyamát  fejezte  he  uult  e'vi  negyedik 
ftizetévol.  Az  i^ú  társulat,  melynek  közlönye,  anyagi  és  szellemi  erÖben  foly- 
vást gyarpodik.  Alaptőkéje  közel  10,000  forint,  ezcllemi  munkásai  egyre 
szaporodnak.  E  fíizetet  br.  Nyáiy  Allwrt  emlékezete  nyitja  meg  Dfiik 
Farkaalül  s  Ipdlyi  Arnold  necr'>I('gja  /árju  be.  Stuji/  [•^tváu  a  Chontue 
család  czímerét   ismerteti  1418-ból.  tauúlságos  heraldikai  észrevételeket 


T  A  RÓZA. 


87 


fÜ/.V4*i)  a  fl7.iriiiyoiii)itbiiii  íit  beiniitntntt  czimurliez.  Ür.  KnriU*ont/i  Játhis  n 
ker«!keg\-b:Í£Í  LaoKkfjak  c»a)iídf^jilt  úllíttí  vgybe.  Ctcrtj/icS  Gtfiea  a  Rátold 
iiűiiixeUrg  i'zimerertil  (hnrefn  levol)  ^rtokezík  (öt  rajzásai).  />r.  Ssombni/iy 
IgDdeK  .1  megmflgjaiftsajotl  (Iniiiíiitt^Ii  ^róf  LnA7.bcrg  családoi  fis 
grm'filogíiijiil  isniíTtoti  (hiin)iii  czímrftjzzftl).  A  kieebh  kfízlenií'üyck  kí^ííift 
u  Szolestey-család.  űgj"  aziutun  a  fclsM-gccliui  fTecbev-oauIid  tUrtoncUJbesi 
tís  neinzi>df!kmidj^hcz  találinik  adatokat,  az  iitúbbí  Caoma  JÓKSeftől.  Stadó 
tfitnoe  a  cslfli  Cmffy  (*iialádnt  iftmertcti.  Mtlrsí^r  Iptviln  nagyan  fiprelctnrc- 
meltri  fnlfixólHUst  intéz  a  családi  levdrtárak  í5rdckebeL,  Lrfi'if^l-ij  Tivadar 
ba^JíiioK  mntikút  ví'^/,ött  a  Beregniogye  U^t-Jtiírában  l(?ví>  ozíinerW'ÍR  iietuea 
levelek  tiíjdtroiim  ör^zeallításdval.  Követendő  polda  a  többi  tiiegy^knck  íb.  A 
tárcKiibaii  m<íg  a  Nflinctby  cgatildrtk  ti^rtduett'bcsc  taliilunk  adatp^Mleknkat 
(>gy  (-/.ínipr- rajzzal.)  —  E  ftlzetbcíi  olrashati'i  a  titkán  jeJentds  is  a  tárfliilat 
inúlt  ovi  ei-edmenyduH  iiiiíkiMífBeríil,  a  uicly  bizt08  /.lílof^a  a  twrsúlat  tovílbbi 
gyarnpodáífármk  é  a  jbvő  év  sikereinek  is. 

—    A   jKtKMíTfcsr   Maovkiöc  deczemticri  füzetében    sok   becses 
^egybáztürtiWlini    adattal    találkozunk.    K^'nirj/   Láezló   eleö  rzjkke,   >a 
■  keresztény   cgalád    hívatibnc    eg^*    kiü    tHrtonet-pliilogopbiai   ej4/ine{rHzdag 
^elm^lkedés :  {»U'Aa^o»  pillaiitdH  a  v.i1IiIí4qh  lirzcl  biinyalbitjlnak  tijrtéiictnre. 
I}t4k  Miklós,  XVIII-ik  Hzázadi  anilariuB  balntti-bes/AvIckct  ismertet  b  uem* 
csak  JelleniKÍ   azuk  azelleni^t,  bancui  irodalom  tör  tt^neti  adatokkal  is  <Srt^- 
keaiti  czikkiH.  Az  >egyháztöiitiuc1ini  adatuk*    r/ímíi  rovtttban   két  kÖKÍe* 
méuy  van.   fívncz^lí  Gergely  közlj  a  kolosvári   (akkor  egészen  unitárius) 
tauács  folyamodárát  a  fejedéi eiiihez,  A  tanács  neszét  vévén,   hogy   n   feje- 
j  delem  u  tcmpluniot  é«  iakolát  azon  Urügj  alatt,  hogy  Ök  szombatosok  vol- 
uának.  cl  akarja   foglaltatni,  kérik,  hogy  miután  ők   nem  szombatosok, 
fordft«ft  el  a  fqjedelcm  c  veszélyt  rólok.  A  folyamodás  kelet  uélküli  s  Beu- 
lízédi  kelte  Idejét  1608.  vagy  1609-rc  teszi.  Ugy  hisszük,  igaza  vau  s  a 
folyamudil.*)  1608.  őszén  kelt.  Mlut  tudva  van,  Báthory  az  QDitáríDsok  óvári 
templomát  a  rííformáltaknak  adományozá,  a  a  nov.  országgyíilés  elsfí  nrti- 
eiilusa  olég  burkoltan   megerüsfté  ez  adományozást  —  a  folyamodás  tehát 
[Faldsxfuiileg  ezr.el  áll  kapcsolatban.  Vájjon  nincsen-0  az  cgyháztanács  levél* 
tárában  még  ti^bh  e  tárgyra   vonatkozó  írás  ís?   Kotu'z  József  egy  igen 
érdokes   ])íjrt  közöl  1C72  bíil,  melyrit  a  nagy-tercmi  reformáltak  a  unitári- 
usok  folytattak  a  tí'mi)!oin   felett.   Kapjnk  az  egész  tanúí>ágos  és  érdckce 
per  lüfolyüí-nt.  indyhi'/.  liuHonlö   abban    az   időben   több   ftirdúlhatott  elíf. 
litnnétU  Gergely  folytatja  az  >unitariii9  halottak  és  temetések*   ezimü 
kdxleményét,   mely    kivált  a  XVII  ik   század   ehronologirtjáhnz  szolgáltat 
becaes  adatokat. 

^  >AnMEVTA  MAOTA-K-önv^w  HAVI  (tKEUt.K*  pzíui  slatf  Szauiosüjvártt 
(?wit7-  Gergely  és  S-.owjkH  Kristóf  B^erkes/té^ében  egy  új  havi  folyóirat 
indult  meg,  választékos  és  érdekes  tartalommal,  ügyesen  és  tapintatosan  szer* 
kesztve.  Apróbb  esdkkekbíil  vau  iisszrállítva,  melyek  kbzt  tübb  históriai 
tJirtalmn  kiízlés  vau.   A  haza6  szellent  fontartását  az  örmények  k'üzt  s  ar. 


88  TÁRCZA. 

öimény  eultura  ísmcrtetesdt  u  magyarok  kü/t,  tűzte  ki  feladatúi  s  megiír- 
demli,  hogy  pártoltassék.  Rövid  tájékoztató  bevezetés  után  következik 
Molnár  Antal  czikkc  ^Önuenyek  Buda  vissznfoglaláíiánáU  czím  alatt, 
melyben  Gábor  ömlenynek  Diodatohoz  Becsbe  az  ostromlott  város  bdviHzo- 
uyairólírt  leveleit —  melyek  a  kiállítHnon  láthatók  voltak  —  közli.  Patnt- 
hány  Lukács  nagyobb  tanulmányából  az  erdélyi  önn(íny  esalíídnevckröl  közíil 
részleteket,  egy  pár  tatár  s  egy  pár  lengyel  szóból  származott  nevet 
mutat  be.  Szongott  a  magyar- örmény  egyletet  ismcrtt'tí.  tiiuuiy  az  utolsó 
Önntíny-királyról,  Vl-ik  Leóról,  ki  a  keresztes- liáboruk  alatt  veiízle  cl  trónját, 
Farao  Simon  az  örmény  betűk  feltalálásáról,  iion-il-  Clieronei  MoBCsrÖI 
közülnek  czikkekct.  A  füzetet  változatosan  Örfszeállítdtt  apróbb  közlések  k 
örméuy-lapok  szemléje  zárja  be. 

—  A  Mauvau  Zsidó  Szemi.k  januári  fiizet(fh(fu  Ki-fut  Sámuel  foly- 
tatja nagybecsű  s  rendkívül  sok  új  cs  érdekes  adatot  tartalnia/ó  tanul- 
mányát a  szombatosokról  b  c  füzetbon  a  szombatosság  első  korszakának 
irodalmát  kezdi  ismertetni.  így  Összeköttetésbe  hozva  a  szombatos  irodalmat 
a  zsidóság  azon  korbeli  irodalmával,  egész  nj  köpet  nyer  az  a  nevezetes 
mozgalom,  mely  Erdélyt  sok  ídön  át  korunként  fori'ongásba  tudta 
hozni. 

—  A  íLcDOvicA  AcAKÉMiA  Küzi,üNvE«  1886.  decz.  füzetében  Olch- 
ráry  Odöti  houv.  főhadnagy  folytatja  llnnyady  János  hadjáratai  leirádát, 
s  jelen  közleményében  n  riijóiui-,  i  Hfíii-rfd  tárgyalja  hadáíizati  szempontból. 
Amennyire  a  történeti  adatok  alapján  lehetséges,  megállapítja  a  két 
napig  tartó  véres  ütközet  lefolyását,  a  magyar  és  török  hadsereg  hadállá- 
sát és  mozdulatait,  Murád  szultán  fselfogásait,  melytikkel  Unnyiidyt  erő- 
dített magaslaton  levÖ  állásából,  hol  Castriotát  bevárni  akarta,  kicsalta 
a  nyílt  térre,  a  hol  aztán  a  török  seregre  ut'zve  kedvezőbb  bnlycn  vívták  a 
sokáig  eldöntetlen,  eleinte  a  magyar  seregre  kedvező  s  utoljára  is  csak  a 
török  sereg  ötszörte  túlnyomó  száma  miatt  elvesztett  csatát.  Legérdekesebb 
Olchváry  e  közleményében  a  párhuzam  Hunyady  és  Murád  szultán  mint 
hadvezérek  között.  Az  egykorú  idegen  történetírók  némelyike  ugyanÍH 
Muradot  nagyobb  hadvezérnek  mondja  Hunyadynál.  Olchváry  kimutatja, 
hogy  bár  a  szultán  tajjusztalt,  vitéz  és  szerencsés  hadvezér  vala  s  eszkö- 
zeit illetőleg  rendkivnli  előnyben  volt  Ilunyady  felett,  mint  a  hatalmas 
török  birodalom  korlátlan  uralkodója  —  inégís  mess/ire  niöírötte  állott  a 
szerény  hatalmi  eszközökkel  rendelkező  s  csupán  maga  erejére  támaszkodó 
kormányzóval  szembon,  mint  stratéga,  mint  hadvezér.  —  A  füzet  többi 
közleményei  modern  dolgokrt*)!  sz^ilnak,  így  Mi'iriAxn!/  .János  altáln)riiagy  ; 
a  féldaudár  szervezéséről ;  Ktiinr  Pál :  a  lovasságról  (!s  harczászatáról ;  dr. 
(■ri/orf/t/t'vicfi  Vlftdán  :  a  szerb-bolgár  háború  történetéből  az  ogész8égiig;v-i 
szolgálat  körül  felmerült  hiányokat  és  tantilságfikat  állítja  össze.  A  kisebb 
közleményekből  kiemeljük  Doniann"J.y  István  három  kisebb  eszmefutta- 
tását:  a  háborúk  mellözhetleu  voltáról,  a  hadi-sikerről,  végül  a  hadi 
dicsőségről  és  megörökítéacröl. 


TÁRrzA.  89 

—  A  FiGYEi^  múlt  évi  ntólfió  füzete  az  előbb  megkezdett  dolgozatok 
folytatásán  kivtil  három  új  ktJzlem^nyt  hoz.  És  pedig  KálMián  Farkastól 
»Adal<ikok  a  XVI.  ds  XVII.  század  irodalümtörtenettniezc  ez.  a.  a  magyar 
nemzeti  énok-irodalomról  szóló  tartalmas  cs  eredményeiben  Rok  uj  szcm- 
poutot  e's  ítéletet  mondó  értekezest.  ^Közvetlen  vizsgálat  és  személyes 
tapasztalat*  után  íudúl  s  nem  egyszer  czáfolja  Toldy  Ferencz,  Bogísich  es 
linrtalus  állításait, főkép  a  régi  magyar  protcstauift  énekeket  illetőleg.  Kutfttá- 
SAÍuak  végeredménye,  hogy  a  magyar  ének  a  magyar  templomokban  a  refor- 
matióval  támadt  fel  újra ;  a  mi  azelőtt  volt,  az  a  latin  misének  pueztA  for- 
dítása. Értekezése  mutatvány  sajtó  alatt  levő  munkájából,  mely  a  XYI.  és 
XVII.  század  összes  ének- iroda  Imát  kimerítően  tárgyalja.  Szilú{/t/i  SAnííor  : 
az  »KrdéIyi  Muzcumc  ez.  tud.  folyóirat  keletkezesének  történetéhez  közöl 
becses  adalékot  Döbreutey  Gábor  ama  körlevelével,  melyet  Ő  akkor  kül- 
dött szét.  (1810.)  midőn  az  Erdélyi  Múzeum  kiadását  elhatározta.  A 
körlevél  közli  a  mecénások  névsorát  (kiktől  a  kíít  füzetért  szUkségeB  800 
frtot  remélte)  s  az  írók  lajstromát,  kik  első  dolgozótái-sai  voltak.  Kanén;/ 
Lajos,  Lantos  Sebestyénre  vonatkozó  okleveles  adatokat  közöl  a  kassai 
leváltárbül  liíGl-ből.  Tinódi  1557-beu  már  nem  élt,  özvegye  15ű9-ben 
máv  Pozsgay  György  felesége  —  s  íme  1561-bÖl  több  oklevélben  emle- 
getnek egy  Lantos  Sebestyént,  aki  szintén  »énekct  mondott  és  hegedült.* 
Tehát  ez  a  Lantos  Sebestyén  nem  Tinódi  —  hanem  egy  új,  eddig  isme- 
retlen dalnok. 

—  A  íMauyak  NyelvíIb*  múlt  év  folyamát  Xll-ik  füzetében  isme- 
retes rovatain  kivül  több  becses  értekezéssel  végzi ;  többek  közt  Frerftk-ny 
János  a  közéletben  mindennapossá  vált  idegen  szavak  használatát  támadja 
meg  8  jó  magyar  szavakkal  való  helyet teaítésöket  ajánlja.  Horváth  Balázs  a 
jászóvári  premontreiek  levéltárából  újabb  nyelvtörtéueti  adatot  közöl. 

—  Az  >Us<íARiHcuE  Rkvltk*  megelcgedéssol  tekinthet  vissza  múlt 
évfolyamára,  melyről  utolsó  füzetében  általános  tartalomjegyzék  által 
.'izámol  be.  Szerkesztői ;  Hnnfalvy  Pál  és  líeinrich  Gusztáv  buzgalommal 
működtek  azon,  hogy  a  külfölddel  a  magyar  irodalom  xijabfa  termékeit 
megismertessék.  A  füzet  oUő  közleményei  a  múlt  akadémiai  nagygyűlés 
elnöki  megnyitójának,  titkriri  jelentésének  s  értekezéaeinek  van  szentelve. 
K/eket  követik  Svhu-/cl-er7nk  a  középkori  Budapestről  írt  czikke,  llűnrich 
Gusztáv  értekezése  a  magyar  Faustról,  UV/x-r  Alberté  Hnnfalvy  János 
általános  földrajzáról,  . \h'l  Jenőé  a  budapesti  akadémiai  könyvtár  ősnyom- 
tatványairól. l'p:ynncsak  Hthirifh  Gusztáv  egy  régi  (XVII.  sz.)  német 
dalt  közöl  a  nemzeti  múzeumból :  a  nagyváradi  kapitány  leánya  dala  ez. 
a.;  ismerős  német  dalnak  az  eddigieknél  régibb  szövege  ez,  magyar  helyhez 
fűzve  törtenetét.  A  füzetet  a  tud.  társulatok  gyűléseiről  és  felolvasásairól 
szóló  jelentés  é.s  könyvészeti  rovat  zárja  be  —  hasznos  tájékoztatóul  a 
külföld  számára. 


510 


TÁRCSA. 


REPERTÜiaUM  A  KÜLFÖJ.Ul  TÖRTÉNüTI  IRODALOMBÓL. 

Köhle-,  Die  EntwicHtuuj  dc^  Ki-itijincc«eM  uiui  dU  Krit*jíifühéuiyj  tu 
rfrt*  RiiUrzat  cum  XT.  Jtththuuiiffl  hin  ra  (/<•«  IlufíiUatkvifjfm.  II.  kfítet. 
Vou  dcr  Mittc  ilcs  XIII.  JaLrhuiidert«.  A  tmlós  tábornok  ez  új  müvének 
kKvetktízÖ  fejezetei  vúgnak  u  liazjú  türuúiei  koi-ct\'l)0 ;  h  ü-ík  fejezet  (»Morva- 
luczei  C8ata<),  a  'I-ík  ^>A  [;}}lllidini  Utküxetc),  ax  5-ik  (>A  lutíhldurfi 
ofiata<},  4^6  a  16'ik  fejedet,  mi'lv  a  iiikúpotví  cnutáviil  t'oglalkozik. 

Áff^hit  Jür  ortttn'cichísfJu.  (ifjtcKü'htn,  LXVllI.  k<ít.  2.  fűz.  Lcteickif 
Eiu  Blick  auf  tiie  Ptifitil-  Kiinüj  ^ifji»mundM  fftytni  PoUh  in  Btmg  cu*/  dw 
ifiifiéUeíJcrinje  srlt  dem  Kt'iaitMikcr  Kritdtn. 

Syfnf,  HUtM'iAeht  ZeüticktÍfU\  1887.  57.  köt.  !  föz.  Uuha;  Geechiohte 
ÍMerreicluf  Il-ik  küt.  lamcrtetóí  Lofle-rtli-(«Sl.  (127.  I.)  —  Schihfi;  Qnrílr,,- 
f/uch  sui-  Genchkhle  dcr  Űaf^rr.-ungarhi'hm  Monarcfnt.  larnertetea  (129. 
lap).  J*Í^,  XuT  mt/tÜtn/fc/i-uHi/nrm-ften  SfreÍt/fiHje,  Isinertctiá  Lo*frth't6l, 
(174.  I.)  Hurmuiitíd,  Fnujutriitr  zrtr  GeJtchichle  dcf  Humiiarti.  lamertetee 
Loflcnh-tól.  (176.  l.) 

Jahrc^berichte  der  Get*'hichttncÍAite$tacht{/'í.  Kiadják  a  berlini  tSrteueti 
túrsúlHt  megbizáeábtil  Hermáim  J.,  Jaalmu- ./.  (Í8  Me>trr  Edmtmd.  V.  rr/oh/am. 
Az  18SJ.  évi  inMhto.  \Berliu.  Mittler.  IbSS,  i32  Mark.)  -  E  reiidkU-üI 
fontos,  a  muga  nemt'ben  páratUii  es  nelkttlilzlietotleii  nagy  vúllatutbv^l  meg* 
jelent  uj  kötet  Idtreliozileáu  közel  70  szakfétfíú  fáradozott,  kiknek  tnnuki- 
latftlt  kor  é%  nemzetek  azcrint  a  hármas  azerkesiítíí.sc'g  egységes  szempontl  ül 
sajtiéi  alá  rendexte.  —  Az  1 882.  övben  megjelent  magyar  tíírtenoti  irodalmat 
Sdticichr  ieinerteti.  (11.  resa.  *Kttz^pkor.<  416  lap  és  III.  rcaz.  »Újkor.< 
136  lap.)  Mugynr  vonatko^u  könyvet  liüt  ertekeK^t  talilluuk  azonban 
inéit  fejeitetekben  \».  így  pld.  Rrdlirl,  ortekezese  több  osztrák  fon-áaról  az 
1264  — 1279.  "ívekből,  (megjelent  a  Mittlieilungen  fíir  Österr.  Geseliichtc- 
ben.)  WeruMkt/ müvtf  IV.  7f(írí>/ynií.  (Il-ík  'k.öi.).  }iu«non  Íji  Kőhler  iriek^tei 
a  diii'idTuti  cfnfiáróL  {II.  .'>9.)  Továbbá  az  ezen,  a  Hab.^burg  rsuládrii  nézve 
"ly  fonto&eá  vált  csatáunk  600  é\n  jubilaeuma  ftikalmával  rnc^eleut 
*  Fe^Ucfírít't* ,  melyben  több  ausztriai  tört«neHzek  tollából  pzárniazú  értekezem 
található.  Ezek  között  legttmtosabb  ZciJt^bery  (írtekezeae  Hababurgi  Rudolf- 
ról. (11.  S9.  és  189.).  Snwrhrei  bvzanci  forrAí«tanúlmánya  (II.  292.),  Hrrit- 
&rrg.  *Gttr/iirftti^  d^r  Jtif=ítftíiii'r€  ez.  müvi-.  (II.  294.)  Mirderi' Hírein  IL 
Anjou  Károly  i-e  .Martell  Károly  etí  családjuk  tagjainál  közölt  okleve- 
leket, (II.  32r>.)  Ljubic,  » ifonttmenfit  j^we/.  A/W.  Slaror.  Mfridion.  XII. 
kötete.  (II.  333.)  (íiomn  Giwirjipe :  Le  vuhritli^  drt  fJbri  Mítrfi  fid  Snntd" 
ptrduti.  (11.  332.),  mely  elveszett  >MÍBti<  cr.tm  fel  iratai  számos  helyen 
hazánkat  emlegetik.  Üchrítí  czikkei  Lausitz-rúI  ITtöszülött  Lászlö  I. 
Mátyás  ce  a  Jagellók  korúböl.  ilf.  410.)  H/'-d  értekezései  Csehoraeági'ól, 
II.  Ulászló  és  II  Lajoa  idejéből  (u.  ott.)  Zittaui  Péter-nek  wC%-oidt:oH  Aulán 
RcfffUt  áj  kiadáea  /"í''//í.tól.  (II.  411.)  ThiUhcim  gf.  müve  Starkfinhcrg 
Kttt/iröl,  Bi'cs  városának  védelmezőjéül,  ki  1664  óta   Moutecncculi  alatt 


TÁROZA.  91 

a  törökök  ellen,  később  pedig  Rákóca^  Ferenez  elteu  harczolt.  (III.  19  —  20 
I.).  Starhemberg  erdeme,  hogy  1697-b3n  Szavoyai  Jeufít  neveztdk  ki  a 
törökök  elleni  fővezérnek  Magyarországon.  Említendő  me'g  a  Zwiedinech 
SiUhiűiorat  által  kiadott  napló  Budavár  ostromáról.  (III.  20.)TöbbPoroaz- 
országról  szóló  mü  is  említendíí.  (lII.  rcaz.  5.  6  —  7.  fejezet.).  Újkon-a 
rowitkuzó  osztrák-irodalom  áttekintenie  I.ostrrfh-tól.  (III.  240.  a  köv.  lap.) 
Móna-T«rézia  levelezése  gyermekeivel  és  baráfJaivaL  Kiadta  Arnefh.  4  kötet. 
(III.  243.)  Több  //.  Józs(^'-rö\  szóló  nmnka.  (III.  244.)  A  Századokban 
már  ismertetett  munkák  Bécs  ostromáról  4s  az  1683.  c'ví  török  hadjáratról 
és  Szobieski-röl.  (III.  245.)  Több  mü  2.  Fermcz  uralkodásáról.  (III.  247.) 
(tj.  Scherr-ThiHZ  emlékiratai  (III.  248.).  Dankó  esztergomi  kánonuk  miívo 
Dürer  müvéazetérdl,  mely  német  nyelven  is  napvilágot  látott.  (II,  71.) 

Joftínmes  Janfisen,  Geschicktc  dea  deuischca  Volkes.  E  fontos  müböl 
megjelent  immár  az  V-ik  kötet,  mely  az  1580 — 1618.  évek  közötti  kor- 
i«zakot  tárgyalja.  Szerző  több  helyen  szól  a  magyar  viszonyokról.  így  a 
Rudolf  korabeli  török  háborúkról  (111.  s.  k.  1.),  Bocskay  István  felkelé- 
séről (245.  1.) 

Die  F^eldziige  dcs  Prinzen  Eugeii  cou  -Saro^cíj.  II.  Seric,  2.  köt.  1886. 
Az  utolsó  fejezet  az  1709.  évi  magyar  eneményekot  tárgyalja. 

A  badcni  történeti  bizottság  elhatározta,  hogy  Badvni  Uijos  őrgróf 
hadtörténeti  naplóit  az  1693 — Ui07.  érékből  kiadja.  A  kiadást  Schulte-ra 
bízták. 

Historisch-pulitÍHche  Blattéi:  1887.  évf.  99.  kÖt.  l.füz.  —  liőmisehe 
Dcnkmáler  zur  Gesclüchte  der  Rückcrobei-uiig  t-on  (ijen  Íin  Jahre  168t!. 

Összeállította :  Manoolo  Lajoh. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
A   HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  1886.   DKCZKMBEI!. 

Alüó- fehérmegyei  történelmi-,  régéjtzcti-  é^  tcrménzettudományi  rgyU-t  egyik 
okmánya.  (1486-ból.)  Pulitikui  Szemle  16.  17.  ez. 

Arodmegyei  műzenui-eyylet  olnkitása  érdrké^tni.  lí.  L.  {Báttimzéki  LuJoh) 
Aradi  KürMlny  812.  sz.  —  Hozi{ászólá»  N.  (Ndményi  T.  Lajo'i} 
Aradi  Közlöny   322.  sz. 

Báthori  István  emloko.  Egyetértés  844.  845.  sz.  Függetlenség  343.  sz. 
/'.  yoph'i  348.  sz.  — y  — Ö.  Szabadság  (Székesfehérvár)  154.  sz, 
—  Báthoryak  genealógiája.  Ugocsa  50.  sz.  —  Báthori-ünuep  Knik- 
kóbau.  Egyfiértés  347.  sz. 

Bunio,  az  alapos  történetíró.  M.  Aflam  384.  sz. 

Buráiiy  Gt^rg^hi.  dr.  A  rómaiak  hírlapjai.  Enztn-gom  ét  Vidéh  98.  99. 

(Wik  Ala/oi.  Emlékbeszéd  Báthory  István  halálának  háromszázados  évfor- 
dulóján. •>ziliigy' Somi  l/ó  50.  hz. 


92  TARCZA 

Czobor  Béla,  <h\   Egy  inaf^yar   kisasszony  kelengyéje.    ti-Mbadsúfj  (Nög>'- 

várad.)  275.  sz. 
Décsáiyi  Gyula.  Viucze  mester.  (Egy  nagybáiiyfti  plebiínos  a  XV.  század- 
ból.) Nat/t/Uint/a  é^  Vüléh'  51.  sz. 
Dudás  Gyula.  A  vidéki  niúzeumokról.  I\  Napló  353.  sz. 
Egyháztöríéneti  adaUkok.  XI— XVIH.  Pi-ot.  KüzIuhíi  48.  4Í>.  52.  sz. 
Krsfkújvár  törtAieteböi.  (Néhány  lap  — )  Kr.-*fhi/Wir  és  Vidéke  4ít.  sz. 
ICrztiébci  (Szent)  megkoronaztatása.   VftsAruopi  lj-'<ii'j  43.  sz.  képpel. 
Fen-nczi  Ityula.  Gazda  ^s  cseled  a  rt^gi  göröíTökiiel.  Hiruf/nd  52.  sz. 
"kFrahiói  Vihiun'.  XI.  Inczc  pápa  <Í8  Magyurorszáír  fi'ilf<zabadítása  a  ti'irök 

uralom  alól.  Iiím.   írod.  Szmdn  12.  sz. 
(rifulai  Rudolf.  Arcliaeologiai  séta  Ács  fele*.  Komih:  Lopok  50.  Komárimim. 

Közlöny  49.  sz.  -  -  Archaeologiaí  séta  <  >-Szöiiy  tele  Kom.  Lopok  51.  ez. 
llevtitinegye  monográfiája.  Gyöngyös  52.  sz. 

Hóílmezó'váiiárhely  tíírtdnetehez.   Vásáfhiiy  íw  Ví'léke  4fi — 4!f.  az. 
» Ipolyi  Arnold.  A  magyar  szent   korona   tőrtruete.    Bpest.    1886.«    Ism. 

Vamrnapi  Ij-tójj  44.  sz.  riíjzokkal. 
Irmei  Fertncz.  Magyaroií»zág  Budavár   visszafoíílalása   korában.  M.  Sálon 

V.  186.  1. 
"» irányi  István.  Szabadka  szabad,  kír.  város  ti>rténete.«    Ism.  l).  R.  Bajai 

Iliradó  9.  10.  sz. 
Kalendáriumokríil.  (Valami  a    ■-)  ^zatmárm.  Közlöny  4t).  sz. 
"^Kawlni   Knhos.   Adatok   az   egri   t^gybázmegA'e   történelméhez.  I,  k.  III. 

füzet.*  Ism.  Ifod.  Szardc  12.  sz. 
Kemény  János  (.1.)  A  Gergely-féle  naptár  történetéhez.  Kossal  >'rí'w/f  1 0  2.  sz. 
Kenyér.  — r.  Vamni.  íJjsóg  43.  sz. 

Konti  Lajos.  Két  század  időjárása.  Iktir.  Klhuör  246.  247.  yz. 
Limjyl  hnrv.    Meg^icgyzések  'l'haly    »Viszoiiválasz  Knauz   Nándornak* 

czikkeTiez.  M.  Állom  352.  sz. 
t'Mu.yyav  Törfénelm!  FAefrajr.ok.^  P.  Noplú  343  sz.  Kgyefértés  343.  >•■/.. 
Molnár  Aidnl.  Culturátik  a  Hunyadiak  korában.  M.  Sohm  VI.  26ít--281. 

1.  rajzokkal. 
Myskovszky  Vd.toi-.  A  kasi^ai  dnuiról.  /*.  Nojdá  353.  sz. 
Fái  fsíván.  Somlyói  Bátori  István  (;vdélyi  fejedelem  és  lengyel   király   em- 
lékezete. Körwíírrlödés  52.  frZ.  Politikai  Szrmlfí  33.  sz. 
Pup  Gábor.  Felhívás  Knniárom  vármegye  én  sz.  kir.  Komárom  város  lelkes 

és  hazaHas  közönségéhoz.  i  A  réirészcti  társulat  érdekében.^    Komár. 

Lopok  51.  sz. 
Pitrón  J'hs'f.  A  gyalui  vár,  .V.  Polf/ár  277-     279.  .-^z. 
P/dszky  F*rrn>z.  A  magyar  szent  korona.  M.  Snlon  VI.  17.  1.  riíjzokkal. 
71*1?/'.;  Károly.  A  pozsonyi    veTtÖrvényezék   áldozatai.   Előzmények.    -"^-.abaH 

Eyyház  23.  és  köv.  sz. 
Uogályozó  beUységrh  vázlatOf*  története,  különös  tekintettel  Magyarországra. 

Dr.  — a  — a.  Txisoncz  és  Vidéke  49.  és  köv.  ez. 


TÁROZA.  93 

Heizinger  József.  VÍBszaemlékezés  Wandorfra.  Sopron  97.  98.  sz. 

>  Salamon   Fen-ncz.    Magyarország  a   török   hódítás   korában.    2.   kiadás. 

Bpest,  1886.Í  Ism.  Bodnár  Zsigmond.  M.  Sálon  V.  218.  1. 
iSc/tf-arz  Gyulo.  Sötét  volt-e  a  kíizdpkor.  P.  Hírlap  347.  sz, 
Simni/  János.  Horvát  István  es  az  örmény  irodalom.    Polif.  Szemle  31.  sz. 
Siirányi  Imre.   Gcrbert  és  kora.    Győri  Hírlap  20.  21.  sz.    GyŐrt  Közlöny 

97.  sz.  —  Ism.  Sopron  99.  sz.  —  Boblder  lynácx.  M,  Állam  349.  sz. 
Srábhvgyen.  Vasárnapi  VJnág  41.  sz.  képpel. 
SiáfUrzl-y  La/o*.  Bátbory  István  lengyel  királyivá  választása. /ÍW.  Hírlap 

338.  sz.  Nemzet  338.  sz.  —  Báthory  István,   Vasárnapi  l'Jtág  decz. 

12.  rizám.  Báthory  emlékezete.  Ország-Világ  decz.  18.  szám. 
S::aun  Tamás.  A  régiek  könyvkereskedése.  M.  SaUm  V.  r»50.  l. 
Szaf/imáry  Györr/y.  llunfalvy  Pál  történeti  iskolája,  ytmzet  333.  sz. 
S-iifhnáry  Károly  (P.)  Szilágy-Somlyó,  a  Báthoryak  sasfészke.    Vasárnapi 

U/ság  decz.  12.  szám.  Nemzet  343.  sz.  Bud.  Ilirlap  343.  sz. 
Szilágyi  István.   A  .  ináramaroB-szígeti   h.   h,  lyceuin  története.    Máramarot 

48.  49.  sz. 
Szilágyi  Sándor.  A  közün.séghez  a  Magyar  Történelmi  Életrajzok  érdekélK'ii. 

V.  Napló   342.  sz.  Fó'r.  Lapok   342.  sz.   I\    Hírlap   312.   sz.     - 

Kalinka  A'alerían  (Nekrológ.)  Nemr.rt.  349.  sz. 
Szüllnsy  Karol;/.  Mít  írtak  a  régiek  A rad megy éWil,  annak  lakóiról  és  egyet* 

helyeiről.  Aradi  Kíixlöny  3r)8.  sz. 
Téglás  Gábor.  (ískori  nemes  fémhányászatunk  iichány  iidnléka.    Kolozsvár 

fi.  MZ.    --  Egy  új  Cflontbarlang  Iliinyadniegyébeu.   Hányad   .51.    »■/. 
Therniyi  János.  A  vaskor  ázsiabcli  őseinknél.   M.  Sálon  IV.  549.  I. 
T/ialy  Kálmán.  Gr<!ft' Bercsényi  Miklós.  Debr.  Elfmn'r  243.  sz. 
Titkos  Írásokról.  Vusárn.  Újság  42.  sz. 

Tiirténdini  és  rége'szeti  egyesület  ahikulú  közgyűlése.  Komár.  Lapok  53.  sz. 
Ij  tr  a  világtörténelemben.  Agricola.  /'.  Jlirlap  301.  hz. 
Vri'r  Ferencz.  A  renaissaiicc  a  művelődés  történetében,  k^ilöni^^^ell  a  niagy.'ir 

irodalomban.  Kőszeg  és  Vidéke  50.  sz. 
Wszrly  Károly.  Hátori  István  1533 — 1586.  Küzmüeiiődén  51.  sz. 
Vizkelfty  Imre.   A  magyar  szent  korona  története.    M.    Snlon.   VI.    23.   1. 

rajzokkal. 
Wthi'r  Samu.  Az  ellenreformatío  rörténetéliez  a  felvidéken.    Frof.  t^fyh.  i's 

Isi'.  Lap  50.  sz. 
Zay  Miklós  gróf.  Zay-ügrócz.   M.  Sálon  1\.  417.  1.  rajwikkal. 

VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  li'oi.Yi  IRODALMI  nAOYATKKA.  Ipolyí  —  ha  csak  mcgjelcnt  munkái 
iísHZegét  vesszük  is  —  a  legtermékenyebb  írók  közé  tartozik.  Egész  éle- 
M'ben  knrn  ifjiis;igát»'il  kezdve  mindig  oly  pályán  müköd;»tt.  mely  egynui- 
pibiiii  is  elég  gondot  ad  egy  embernek  s  a  mint  hírben  emelkedett  s  pályáján 


tArcza. 


haladt,  tncgsznporodtftk  uobile  officiumni  9  H  eaieket  seni  tekiutette  sini* 
oarákuak.  A  hová  csak  heljezik.  közbixaloin  v^g^*  elöljárói  elísmen^íie  vagy 
&%  onilkmió  bizalma,  eszméket  viU  magávitl  9  uxuk  iiief^vulú^ítúsáru  sokat 
fiira (Inzott.  Emellett  sokat  olvssott  r?  tanúit.  SnkoIJalií  i»mciTtckkeI  birváii, 
irioljGkfít  üié^  fiatal  kordban  Bajátított  el,  ismeretei  uiiti<ien  dgdbiin  meg- 
maradt a  tndomány  színvonalán,  annak  miudeu  ágrtb&n  figi,-e1cinniel  kíat^rtc 
az  iljabb  vIvniiLuyokat  Uogy  olTaii  elökeszlUeítt;!,  mint  oz  öve,  az  iroda* 
lomhoz  fordúli,  azt  tnnnci>Kcteftiiek  tehet  tnlilni.  Áz  írás  úgy  87:ólva  «!lct-  • 
azUkat^ge  volt ;  mert  mindvii,  a  mit  tanúit,  megtermí-kcnvítettc  eszmélt.  Hogy 
rengotcg  Eok,  lelkiismeretes  poiitosflóggul  vt^gzott  foglalatwsiíga  indlett 
annyit  tudott  prodneáluí,  mint  a  mcmiyi  uiunka  tŐlo  megjelent,  az  magiéban 
ífl  meglepő  jeleiiacg  —  mert  minden  iniiiikája,  m(*g  egy  kiit  értekeziin  is, 
kutatás,  gondnlküdái*  crednióiiyc  volt-  De  arra,  hogy  oly  nagyazerü  irodalmi 
hagii'ftti^kot  hagyjon  maga  után,  arra  talán  legjobb  bartltai  i*i'm  voltak 
elkOBZÜlvc.  Nciueítak  azokat  ertjök.  mclyrkhcz  megtelte  az  el(>k(í*zii  let  eket. 
hanem  bevegziítt  irodalmi  mtinkákat.  Tevékeny  lelke  üoba  nem  állott  mng 
ffÜútou,  soha  acm  évi£  be  fifl  eredmt^nyekkel.  Mythologlája  újabb  átdolgo- 
xásához  egy  eg^ez  halmaz  előkeazület,  tanulmány  maradt  utána.  Egy  Cdomd' 
régészeti  kerdi^B  felílorítéecro  tett  jegyzeteket.  Bevégezte  llurual  Mútyúa 
XVII-ik  axjízadi  liitvitáx<i  író  tHetét.  mely  magáhitn  h  nagy  irodiilomti^tr- 
t^Mieti  munka  :  do  mindent,  mi  tanulmányával  kapcsolatban  volt,  új  kutatáa 
alá  vett  —  8  ebből  egj*  sereg  uu>nographia  származott,  melyek  majd  mind 
he.  vannak  fejezve.  így  megírta  Comeniutt  Amos  eletet,  egy  monographiát 
dolgozott  u  Riikóczyakról,  egy  mást  a  ung}'-ttzombati  tudÓs  ktirrul,  <;gy 
harmadikat  JLorántfy  Zsuzpannáról  s  a  preBlíyterianusokról.  Bevégezte 
ezeukívÚI  Nyárv  Kríaztina,  Et^tcrltnzy  Miklnsné  <^ctrajzát  a  mi  Örömmel 
jelenthetjük  olvasúínknak,  hogy  Praknúí  barátnők  Ígéj-(>tót  bírjnk,  hogy  ez 
qtóbbit  a  TUrtcnelmí  Életrajzok  közelebbi  folyamában  fogja  publicálnL 
Kisebb  irodalmi  maukái,  a  regebben  mu^etent  kct  kíítct  fnlytatúsa,  aojtó 
alatt  vannak.  K/ek  elute  utóUd  napjaiban  adatlak  nyomdábu  Bunyitay 
által,  kit  H  ezzel  megbízott. 

—  »Bci>AYÍB  visb]!.vv&ti:lk  l6Öü-aAít«  czún  alatt  a  ki^tszáz^ves 
tlnnep(ílyek  befejczeaéítl  KaUicftán  múlt  ^vi  dcez.  27-cu  a./,  otluiii  jezsuita 
collegium  nŰvcndékci  egy  Ütfdvonáaoa  mag>"ar  színmüvet  adtíik  elé,  mely- 
ben mind  hÍNtónai  »zemélyL*k  szcrepdtck.  AzeloadÚHon  Haynald  bilmniok  i.t 
jelen  volt.  £z  elíiadás  egyszersmím)  emlekUnnepe  volt  annak  is,  hogy  loth- 
ringuni  Károly  a  fbiszabadító  sereg  egy  részável  azemélyesen  vonult  be 
Kalocsára. 

—  EoY  pnoTEsTiKs   ihodalmi  TÁRítíli.AT   IclállÍEÚsa   érdoki^beu    múlt 
decz.  végén,  Ilunfalvy  elnöklete  uUitt.  e^y  bizottság  tirtekvzl'jtet  tartott, 
mely  a  fclállitandó  új  társulat  ^pszabályaí  éa  szervezete  tervet  megálla-j 
pílá,  melyek  bövebh  tárgyalás  v^ett  egy  nagyobb  értekezlet,  illetőleg  kbfrj 
gyíUés  elé  fognak  tcrjcsztetui.  Az  új  társulat  az  aetnnliít  érdekek  képviselj 
letííre  folyúíi-atiil  fog  kimtni.  Ezenkivül  minden   évben   negj*   kötet   editid 


TÁBOZA.  95 

szándékozik  ^venkint  közrubocsátaní :  egy  k<}tet  protestáns  cgyháztörtc- 
nclmi  monumentát  a  egy  kötet  feldolgozott  mouographiát.  Av.  értekezlet 
jegyzője  ZsiUnszky  Mihály  vál.  tagtái*8uuk  volt. 

—  SuRiKri  János  »Gerbort  tís  kora<  c^ímü  munkájára  megreDdelésí 
íveket  küldött  sz^t.  Fennebb  már  cmlckeztünk  e  unuikáról,  melyet  itt  is 
ajánlunk  olvasóink  6gyelmcbe.  A  9  ívet  meghaladó  nagy  8-r<?tü  díszes  míí 
megrendelni  ára  azerzöncl  75  kr,  (bolti  ára  1  frt.)  melyet  legczelszerííbb 
póstautalványnyal  küldeni  (GyÖr,  káptalandomb  17.BZ.),mireportómeute3eu 
azonnal  megküldetik  ;  minden  10-re  egy  tiszteletpéldáuy  jár.  A  pénz  Győrbe 
a  szerzőhöz  küldendő. 

—  A  Merseburgi  csata  emléke.'' a  Frick  es  Bichter  által  Halléban 
kiadott  »Lehrproben  und  Lchrgguge  der  Gymnasien-  und  Real-schulcn c 
1885-iki  folyama  II.  füzete  16-Ík  lapján  levő  adatra  Sehambach  Gyula 
kaposvári  gymn.  tauár  figyelmeztet  bennünket.  E  szeriut  a  merseburgi 
csata  emlékére  I.  Henrik  Keuschbergeu  egy  templomot  építtetett  a  a  falu- 
ban még  ma  is  évenkíut  predicatióval  s  egy  régi  hadi  tudósítás  felolvasá- 
sával ülik  meg  azt. 

—  Báró  ObbAk  BalAzs  vál.  tagtársunk  érdekes  törti'neti  monogra- 
phián  —  7orda  város  történetén  dolgozik,  a  mely  tekintve  Torda  történeti 
múltját,  becses  adalék  lesz  Erdély  históriájához.  Az  anyag  már  ös^ze  van 
gyűjtve  8  a  munka  lehetőleg  még  ez  év  folyamán  meg  fog  jelenni.  Egy- 
szersmind megemlítjük,  hogy  Orbán  Balázs  báró  a  Székelytold  leírása  ez. 
VI.  kötetes  nagy  munkájából  az  elsŐ  kötet  teljesen  elfogyott. 

—  Kérelem.  *)  Miután  Magyarországnak  több  kötetre  terjedő  nUn- 
lánoM  és  részletes  tjeographiáját  sok  évi  munka  után  elkészítettem  :  felkérem 
mindazokat,  kik  netán  oly  tcrménzdrajzi,  réffiséi/i,  emléhszerü,  míí-  éa  müvt- 
lődéatöriéneti,  n^rajzi,  tájszokási  vagy  vállát  fel  ekezefí  adatok  birtokában 
vannak,  melyekre  nézve  feltehető,  hogy  tudomásomra  nem  juthattak,  szí- 
veskednék azokat  munkám  teljessége  érdekííben  felhasználás  végett  velem 
mielőbb  közölni.  A  /'clen  birtokviszouyi  adatok  dolgában  is  kéi*em  az  egyes 
birtokosok  szíves  támogatását,  nemkülönben  a  cnnládi  leveles  ládák  birto- 
kosait, hogy  e  ládák  hollétéről  s  ha  lehet  azok  tartalmáról  tudósítani  szí- 
veskedjenek. Végre  felkérem  azon  .^^zerzÖket,  kik  vidéki  lapokban  eayes 
topographiai  kérdéseket  tárgyaltak,  vitattak  vagy  tisztáztak,  hogy  e  lap- 
számokat rövid  időre  velem  közölni  ne  terheltessenek,  én  legott  köszönet- 
tel vissza  fogom  azokat  juttatni.  Különben  a  legkisebb  adatot  is,  lia  mun- 
kám kiegészítésére  szolgálhat,  hálás  szívvel  fogom  a  közlők  neve  alatt 
értékesíteni.  —  Pozsony,  1886.  deez.  30. 

Dr.  Ortvay  Tivadar,  kir.  akad.  tanár. 


*)  A  vidéki  lapok  tiszt,  szerkesztői  kéretnek  e  sorok  átvételére. 


96  TÁROKA. 

TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR. 

—  Bosznia  és  Herczegovisa.  ütirajzok  és  tanulmiiuyok. 
Irta  Asháth  Jáiioi*.  33  egésK  oldalas  képpel  i^  184  szövegrajzzal.  Mienzil 
C8.  kir.  hadnagy  felvotelei,  Konigsbcrgor  serajevoi  inííáviis  eredeti  fony- 
k^pci  s  mások  után  egy  történelmi  és,  három  statisticai  ti'rkeppel  és  táblá- 
zatokkal. Első  kíitet.  Budapest,  1887.  4-edr.  275.  1. 

—  Komárom  1848 — 49-ben  (Napló-jegyzetek.)  Irhi  Szi'ni>>/ei 
József.  Budapest,  1887.  8-adr.  518.  1.  Klapka  arczképével,  egy  térképpel 
és  eg_v  tábla  fac-similével. 

—  Báthory  István  lengyel  király.  írtii  Dr.  ll'tn/itír  Ltíjoa, 
Pozflony,  188(5.  8-adr.  15  1. 

—  SzBRÉMi  Gy6r(ív  Emlékirata.  'ITirtéuctkntfíÜ  tannlnuíny.  Irta 
IJvdd^  Gyula.  Budapest,  188G.  8-adr.  36  1. 

—  Az  ESZTERGOMI  Bazilika  története  és  leírása.  A  régi  várnak 
és  foszékesegy háznak  története,  Esztergom  egyéb  nevezetességeinek  Icírá- 
.'»ával.  Irta  t'yőrff/  Lajos.  Esztergom,  188G.  Kis  8-adr.    .121.  1.  képekkel. 

—  GerüErt  k8  kora.  Ti>rténelmi  tanulmány.  Ii-ta  Suránt/i  Jánoü. 
(Jyör,  188().  8-adr.  140  I.  Ára  1  frt. 

—  Magyarország  tAktknete  népiskolák  számára.  Irta  Dr. 
Tvr/il.-  István.  Kolosvár,  18HG.  8-adr.  126  1.    Ára  36  kr. 

—  A  Postaintkzet  Mauyarországos.  Keletki'zése,  fejlödéiH! 
és  mííkikléso  naiijainkig.  Irta  ffHöer/h  Károly.  IV-ik  füzet.  Kőszeg.  S-adr. 
193—245    II.    " 

—  BiBLioTKCA  niHTORico-MiLiTARi.s.  Si.«tematiscIio  T'ebersicht 
der  Ersehcinungenaller  Spracheu  aufí  dem  Oebiete  dcr  Geschichte  der  Kriege 
u.  Kriegswissensehaft  scit  Erfinduiig  der  BuchdruckerkuuKt  bie  zur  Schlnss 
des  Jahres  1880.  I>r.  Joh.  Po/iln:  Liefenuig  1.  Preis  '2:  Mark  Cassel, 
1886.  8-adr.  IV.  64.  1. 

—  Da8  Archív  der  Stadt  Hermankstaut  ind  der  Sííeliei- 
schen  Xatioii  von  Franz  Zimmcvmaiin.  nnmmnnstíult,  1887.  115.  1. 

—  GESCinciiTE  der  Kari  Eanzün.s-Universitíit  in  Graz.  Festgabe 
zur  Feier  ihi-es  dreihundt'rtjiihrigeu  llestandcs.  VorfaíJst  von  Dr.  Frnnz  von 
Kroncs  o,  ö.  Profesaor.  Graz,  1886.  Lexicon  8-adr.  784  1. 

—  DiK  Befreiuso  OfeSíí  von  der  Türkenherrschafl.  Ein  Beitrag 
zur  zwcihundertj  ihrigeii  (ledeehtiiiíi.^fcir-r,  voji  Dr.  Fcrdinniul  v.  Zhjfanrr. 
Inntíbruck,  1886.  Lexicon  8-adr.  192  1.  Ára  3  frt. 

—  DiE  Reformation  von  siebenbiirgisi'hon  Saehscnland.  Von 
D.  G.  D.  Tmtsr/,.  Secliste  Auflage.  Ilennannstadí,  1886.  8-adr.  32  1. 

—  An  dem  Keiche  der  Kari'Atiien.  L'ngarisehe  Landachafts- 
•Sitten-  Litteratnr-  nnd  Kiűturbilder  von  Dr.  Adolf  Kohnt,  Stnttfrart  1887. 
3-adr.  287  1.  Ám  2  frt  60  kr. 


BÁTHORY  GÁBOK  ÉS  BETHLEN  GÁBOR 

VISZONYA  A  I.KNGYEL  KORONÁHOZ. 
11. 

Bethlen  Gábor. 

Nemes  fejedelem,  ki  kimagusló  állása  fényét  személyes  tulaj- 
donaival fokozta  s  kinek  uralkodói  tettei  meghazudtolják  ama 
kisebbítéseket,  melyekkel  sevvilis,  a  felsőbbek  kegyeire  áhítozó 
írók  önmagukat  örökre  megbélyegezték  —  úgy  áll  Bethlen  Gábor 
az  eseményekben  gazdag,  a  vallásos  türelmetlenség  zsivajával  és 
harczias  fegyveresen géssel  telt  mozgalmas  idők  keretében. 

Mert  minő  nagyszerű,  az  egész  európai  szárazföldet  megráz- 
kódtató események  nem  fogamzottak  ós  fejlődtek  az  ő  tizenayolcz 
(1613 — 16ÍÍ9.)  évi  erdélyi  fejedelemsége  ideijén  s  minő  előkelő 
kíizremüködöi  szerepet  nem  játszott  épen  ő,  amaz  évek  Icgíbutosaltb 
s  következményekben  legkiválóbb  mozzanataiban.  És  c  jelentőséges 
szerepet  azért  vagy  jobban  mondva  annak  daczára  játszotta,  mert 
egy  perczig  sem  feledte  el,  hogy  a  pillanatnyi  helyzetnek  mindig 
olyan  alakulatot  adjon,  mely  megengedi,  liogy  országában  a  néj) 
jóllétét  minden  irányban  a  leghatékonyabban  fejleszsze  s  az  elért 
színvonalon  állandóan  megtartsa. ') 

Magyarországban  szintén  jelentékeny  párt  által  támogatva 
Bethlen  Gábor  személyesen  nem  csupán  akkor  lépett  be  az  ural- 
kodása idején  lejátszódó  világtörténeti  események  hatalmasan 
mozgó  szövevényébe ;  nemcsak  a  szerencsétlen,  az  összes  dynasticuh 
érdekeket  a  legnagyobb  mértékben  károsító  válság  folyamán,  moly 
»Tostvér-harcz    a   Habsburg-házban «  ^)    névvel    ismeretes,    nem 

^)  Toiitficli,  Gt-sfliielitu  diT  Sicbnibürger  Síieliscii.  I.  506.  1. 
^1  Erről  iiz  IGl.'í.  imv.  lO-eu  Liii/.bcíi  kelt   okináiiy    IIoriHuzakimil 
IV.  -154.  saárn. 

SziZAUOK.    1887.    11.   FÜBET.  1 


dd 


HATHiiRY   kn  IIBTUI.KS   VWZOHVA 


C8Upáu  nkkor,  niidOu  :i  prágai  defeiiostratio  (ltil7.  május  23.) 
következtében  iuaugiii'ált  s  n  *liét  M.<-röl ')  szóló  s  akkor  sokat 
emlegetett  astrologiai  jóslatn.'ik  1618-ra  kilátásba  helyezett  telje- 
sülésével tört  nyoríJ  úgy  nevezett  lianiiiucz  6vps  háború  ^)  iszouyft 
lángteugerré  lokozridutt,  lépett  6  be  a  cselekvök  körébe.  FoUí»pé9e 
a  világtörtéuet  sziupudáii,  ezen  általában  mindenkor,  de  akkor 
ktilihiöseii  eruptio- teljes,  viilcAnikus  elemekkel  telt  helyen,  már 
sokkal  előbb  megtörtént  a  u  di>ut5  indok  eri-e  eleinte  miudeuesetre 
kevéBbbé  azou  személyes  óhajban  rejlett,  bogy  a  saját  halalma  körét 
kiterjeszBze,  mint  inkább  azon  tei*mészetes  czélazerüségí  elvekbem 
melyeknek  öt  a  törökkel,  böbér  urával  í'enAlló  viszonya  folytán  küWi 
érintkezései  bon  szükségképen  befolyásolníok  kellett.  Mert  a  törö- 
kök, kiknek  szándékait  egyelőre  Moldva  6a  Havasalföld,  azután 
azonban  Krdély.  Magyarország  és  Lcmgyeloisz;ig  tárgyában  köz- 
votleu  előtte  Báthory  Gábor  a  független  nagy-államról  táplált 
kedvencz  eszméivel  sokszorosan  megnebezíté.  elhalasztotta,  söt 
uagy  réazlwn  meghiúsította,  Bctiilen  Gábor  részéről  fejedelemmé 
kinevezésekor  politikai  törekvéseik  hatékonyabb  támogatása  iránt 
kellő  kezességgel  látU'ik  el  magokat. 

Mehmet  pasa  helyettes  nagyvezér  atyai  levele  1614-bÖl*)  a 
liöbér  íir  ide  vonatkozó  várakozásainak  ép  oly  ékes  kifejezést  adott, 
a  mint  nem  hallgatta  el  a  figyelmeztetést  s  bár  leplezve,  de  azért 
a  kegyelem  s  a  fejedelemség  elvesztését  is  fenyegetöleg  emlegette, 

E  levél  teljes  horderejét  kellően  számba  véve,  Bethlen  Gábor 
alkalmazkodott  a  kényszerítő  körülményekhez,  de  ugyanakkor 
Lengyelország  irányában  olyan  helyzetbe  szorítottuak  találta 
magát,  melynek  látszatíi  könnyen  az  ellenséges  érzelmek  fenforgá- 
sának  bitét  ébreszthetti^  volna  azon  esetre,  ba  azt,  a  mit  kény- 
telenségből tütt.  öuniagu  iü  helyeselte  s  a  törökök  parancsszava 
nélkül  saját  ösztönét  követve  is  megtette  volna. 

De  az  ilyeu  t^Mtevésre  hiányzik  minden  jogalap  és  peilig 
annál  inkább,  mert  többszörösen  lesz  alkalmunk  el  nem  zárkóz- 
hatni a  meggyőződés  elől,   hogy  a  nemesszívü  fejodelom  nagyon 

^)  Mtiuiw  5Urtio  Morítur  MagiitiB  MoiiArclia  Muudí  MatbinD  —  így 
magyaráztülc   késÖbb. 

*)  Giiidtily,  Qearh.  i\&s  (IreisaigJ.  Krlegee. 
8;  r,ay,  Epistolai;  IV>.-.  Ul.  96.  az. 


A  LENGYEL  Kf)RONÁHOZ.  90 

jól  tudta  a  reá  erőszakolt  eljárást  a  maga  nyers,  sértő  és  ellen- 
séges jellegéből  tökéletesen  kivetkőztetni. 

De  hadd  szóljanak  magok  az  események. 

Hogy  a  véres  tusák  törökök  és  lengyelek  közt  Tomsa  Ist- 
váunak  moldvai  fejedelemmé  való  kinevezése  miatt  épen  nem 
jutottak  befej ezésökhöz,  hanem  tovább  fognak  fejlődni,  az  teljesen 
bizonyos  lehetett  mindenki  előtt  a  respublica  azon  törekvése  foly- 
tán, hogy  a  félhold  iiralmáviil  szemben  elővédet  szerezzen  Mold- 
vában ;  de  másrészt  azért  is,  mert  a  legnagyobb  politikai  jelentő- 
ségű volt,  hogy  a  l)irodalom  fegyver-becsülete  helyreálUttassék. 
Mindezt  nem  azon  jelentésből  tudták  meg  először  az  érdekeltek, 
melyet  Farkas  Boldizsár  1614.  május  22-én  Kővárból  Dóczy 
Andráshoz,  Arad-  és  Szathmármegyék  főispánjához  arra  nézve 
intézett,')  hogy  a  lengyelek  Kamienicznél  csapatokat  gyűjtenek  s 
betörést  terveznek  Moldvába,  hogy  ott  magok  nevezzenek  ki  egy 
új  vajdát.  Már  1614.  május  14-én  Putna  zárdából  Kadautz  mellett 
is  érkeztek  ilyen  tudósítások  ^)  s  kétségkívül  megtalálhatták  még 
jóval  előbb  az  utat  Konstantinápoly  ha  is,  minthogy  Balassa 
Zsigmond,  Bethlen  Gábor  portai  ügynöke,  csak  ezen  tények  isme- 
rete folytán  jutott  azon  helyzetbe,  hogy  1614.  június  1-én  a  saját 
uralkodója  nevében  titkos  egyezményt  kössön  a  portával.  ^) 

E  titkos  szerződésben  van  ugyan  egy  czikkely,  mely  ezt 
mondja:  »Ha  a  lengyel  király,  a  havasalföldi  vagya  moldvai  vaj- 
dák erdélyi  várakat  vétel  útján,  pénzen  akarnának  megszerezni, 
ett()l  a  porta  meg  fogja  beleegyezését  tagadni*,  —  de  ebben  nem 
lehet  mást  látni,  mint  azt,  hogy  Bethlen  kikiitötte  magának  a  por- 
tánál fejedelemsége  területének  sértetlen  biztosítását  s  hogy  azt 
akarta,  hogy  még  békés  úton  se  lehessen  belÖle  valamit  elidege- 
níteni vagy  abba  valamely  idegen  uralkodói  elemet  bevinui.  Ezzel 
Bethlen  Gábornak  csak  úgy  lett  volna  oka  Lengyelország  irá- 
nyál)an  ellenségesen  föllépni,  ha  háború  keletkezvén  Lengyel- 
ország és  u  porta  közt,  ez  utóbbi  a  fegyveres  részvét  kötelességének 
teljesítését  követelte  volna  tőle. 

*)  JltinnuzoLt  IV.  471.  ^kmiii.  i^^ykorú  ueiiiet  fonlítáts  utáu  a  bt'osi 
titkos  levi'Itárból. 

-)  Ugyanott  IV.  970.  sz. 
^)  Hanimer  II.  7i>l>.  l. 

7* 


100 


tÚTMORY    É9  KRTHLKS   nSKOXVA 


De  M  leugyol-WfÖfc  h:íború  híilusztást  lAtriZott.  szi-nvedui. 

A  lengyel  kiráW  s  a  re3|jublica  maga  egyelőre  teljesen  elej- 
tette HZ  eszmét,  hogy  a  lengyel  hefolyúst  Moldvábau  pröliatalom- 
lual  visszaálliUák,  s  u  fcutí'bbemlitu-ltcsapatgyüjU'aKHiuií'nicznél 
a  kuzákok  ellen  níiidelt  katonai  Ití'szÜlödí^ituc'k  liizoriynlt. ')  (Jsak- 
hogy  Tomsa  István  Önkényt*,  kegyetlensége  és  Uírvrigya  nem  sokárn 
indokot  :uUak  ntm  nsupán  a  IftKkeKervesebb  pMiiaszfikra  a  portA- 
uAl,  ■)  hannm  üsszeeskiivésri'  is  vezettek.  Mindezek  l'o1)Lau  Mohila 
Jeremiás  özvegye,  az  urabínivágyó  Erzsébet,  ki  a  moldvai  esemé- 
nyeket ^zorosnn  szemmel  tartottn  s  a  Tégböl  közvetlenfíl  a  [KikuC'Ziai 
batáron  Uzaczl>an  lakotl.  i'b'rkezettnek  látta  az  időt.  hogy  előkelő 
lengyel  főúti  takunHápi  ?*  aunnk  nagyszámú  hívei  közrejátszásával 
kísérletet  merészeUeu  arra,  hogy  még  gyermekkorát  616.  tehát 
majdan  az  ő  gyámsága  alatt  marailó  tia  Sándor  sziimára  vissza- 
szerezze u  moldviú  vajdaságot. "} 

Éy  így  vejei:  Wisniowiecki,  Ki^recki  és  Potocki  vezetése 
alatt  nebáuy  ezer  lengyel  vitéz  elindult,  hogy  a  moldvai  üsszees- 
küvökkel  ('gyesfílten,  kiklinz  Tomsa  miigyar  testőrsége  is  csatla- 
kozott, a  vajdát  Mohila  Sáuilor  javára  megfossza  az  uralomtól 

Minthogy  a  porta  a  Persiával  való  háború  sürgős  készülő- 
déseivel volt  elfoglalva,  Tomsa  maga  pedig  ;t  harniinezezer  főnyi 
ellenséges  haderővel  szemben  csekély  számú  pártliiveivel  tehetetlen 
volt,  a  vállalat  minden  várakozás  ellenére  kikerült.  Sőt  a  vá.Ual- 

*)  Graboiesici  m  I^vixdxiA^  lengyel  inüvr  :  Források.  Itt  van  kJ)zitU'e 
Zolkiewíiki  Sjtaiiis7.l'»  loiigyel  hndvezér  leveli*  a  Iciigj'el  kírályliOK,  kelt 
1614.  juii.  l'J.  barbnii. 

')  Tocite^t-u  ktíxli  kivoiintbaii  Alinoro  Naiií  \-elcucic«i  kíívet  Jelinitoeftít, 
kelt  PerA  1G1~).  jaii.  23.  Kbboii  azt  írjii  »  Mgiioráiunk,  liugy  h  üxtiltán 
ligyeliiteíi tette  »  kaíinakiíniut  n  tnuldvul  únuputok  /avaroit  voltára  &  meg- 
mundta  neki.  Imgy  Tumsii  viijiJa  önkény kcdciMinek  elojtít  völietti;  voliui. 
Ugymierról   Wolf,  Beitrlíge  zttr  IleHcbreibung  MokUit's. 

*)  A  h'mbergi  |j«itozo>ok  kolostorában,  mely  1ntelr«  hely  volt,  in 
vau  Zolkiowekí  Szaniftxl/f  I(;vele  a  lengyel  rtüubíkbea  a  moldvai  *•«  t^Kk 
dllaptitokról.  A  ícvrl,  mely  1615.  iiov.  7eii  KamioiikiUmn  kelt,  cJteket 
moudja  :  >\\\  tiizftt  gyújtott  L>omna  .nlnlml  uralkodi'i  asszony,  xagyiá  a ht»s- 
podár  neje)  Krz,>H>l>et.  egykor  Jereatiás  neje  h  mások,  kik  iit-ki  e  vállalat- 
hoz »eg^kP2et  nynjtottak.  Mert  alig  értPsiíU  a  n^nigtaloDságokról,  melyek 
újabban  f^linerültek  a  moldvai  tertiletru.  azt  kezdte  jiiigatni.  hogy  6át,  « 
kis  Sándort^  a  1*1 —  11  evCA  jjyL'ruieket1ielyű:£Ki.'k  ^ii'sut  a  liOHpLtdárságba.c 


A  LEXr.VEI,  KOHOSAHO/.  lOl 

kozó,  személyosen  igen  vitéz  és  elszánt  Török  István,  a  letett  és 
elmenekült  fejedelem  magyar  testTuségének  kapitánya.  Tomsát 
szakadatlanul  üldözve,  1615.  april  19-én  fegyveresen  be  mert  törni 
az  erdélyi  területre  is,  de  ismét  visszavonult,  minthogy  az  üldö- 
zötteket nem  tudta  többé  utóiérni.  *) 

A  portíi  kiadta  ugyan  az  erdélyi  és  havasalföldi  fejedelmek- 
nek a  parancsot,  űzzék  ki  Moldvából  a  lengyeleket,  de  Bethlen 
txábor  és  Kádul  vajda  egyaránt  nem  foganatosították  azt. 

Mindketten  állítólag  ^)  akadályozva  voltak  a  hozzájok  inté- 
zett hűbérúri  rendelet  teljesítésében.  Mi  kötötte  meg  a  havasalföldi 
vajda  kezét,  azt  minthogy  tárgyunktól  teljesen  távol  esik,  nem 
kutatjuk.  Ellenben  nem  zárkózhatunk  cl  azon  hatíírozott  tudat 
<'löl,  hogy  Bethlen  Gáborban,  midöu  a  ]torta  világos  ]>aranc3át  a 
moldvai-lengyel  expeditióra  egyszerűen  félretette,  a  politikus  vala- 
mint a  lengyel-barát  egészen  egyenlő  mértékben  jutott  érvénye- 
sülésre. 

A  politikus  azért,  mert  a  magyar  Ügyek,  a  melyekkel  a  saját 
külön  érdekei  szorosan  össze  voltak  fűzve,  megadták  neki  a  befo- 
lyása és  területi  birtoka  kiterjesztésén  fáradozó  portával  szemben 
az  említett  parancs  mellőzésére  a  legplausibilisabb.  még  hűségét 
is  minden  gyanú  fölé  emelő  ürügyeket,  melyek  mig  a  szultán  érde- 
keinek különös  számbavétele  látszatával  bírtak,  másrészt  a  feje- 
delem által  szerencsésen  kivívott  siker  teljes  biztosítását 
eredményezték.  E  mellett  csaknem  magától  értetődő  vult.  liogyitz 
actionak  ekként  szerzett  szabadsága  mellett  a  belü-ívtíkben  s  eset- 
leg kifelé  is  Bethlen  Gábor  nemcsak  a  Magyarországban  egyre 
inkább  szilárd  talajt  kcresÖ  német  császárra,  hanem  a  szomszédos 
Lengyelországra,  a  vallásos  és  politikai  pártokra  szakadt  biroda- 
lomra is  olyan  tényezővé  lett,  melylyel  mindenesetre  nagyon  óva- 
tosan kellett  számolni  s  melynek  barátsága  vagy  ellenségessége  az 
eldöntés  mérlegébe  már  azért  is  nagy  súlylyal  esett.  m(!rt  ;iz 
ozmánok  rettegett  hatalmát,  ha  szükség  volt,  kíinnyen  nvv^n  lue.lKít  t 
síkra  állíthatta. 

A  lengyelek  barátjakép  Bethlen  Gábor  viszont  :izzal  mutatta 

*)  'VnniMchm/d^,  Fini(lgrnb<'n  IÍ20.  I.  rs  Woh'  H.  12-1.  1. 
-)   llo//  1'1Í3.  1.  caak  aiiiiyit  mond.  hojry  Bethlen  a  kupoít    piinuif" 
vt'greliajtáptiban  gátolva  volt.  Ki  gátolta  V 


102 


ina^áU  hogy  noha  tehett*»  volim  vagy  tAn  helyesen  jArt  volna  pI  ha 

lupgteszi ;  —  H  Török  I«tván  áUM  elköTetett  hiitArsértrsl  s  l>AkezftTJi- 
rAaU  a  nemz*"tközi  jogplleneí  t**ttet,  mely  a  lengyfU'k  érdekében 
kÖTettetelt  el.  teljesen  figyelui«n  kivftl  hagyU.  fíoíjy  ugyanis  Len- 
gyelország kormánya  hivatalosan  ílesavouAlta  a  moldvai  expeditiót 
«  rdk  eugeilefleu  magáui^mbcrek  által  indlWtt  s  n  korona  részéről 
roszszalt  vállalat  bélyegét  sütötte ;  *)  hogy  az  újonnan  alaköU  mold- 
vai Állapotok  nagyon  kérdéses  élettartama  mellett  ott  nz  elégté- 
telre iránynlA  követeléssel  nagyon  kevésre  lehetett  volna  menni ; 
végfil  hogy  egy  megtorló  hadjfirat,  mely  teljesen  indokolt  lett 
volna,  mert  Török  ÍKtván  senkivel  sem  tudatta  eliVe,  mit  akiu*, 
tiihh  hátrányt  mint  el^uvt  hozhatott:  mindezt  Bethlen  Oíibor 
kétségkívül  Hzintén  íigyeleml>e  velxette.  De  ha  az«in  bebizonyithntó 
kftrtílményt  is  fontí)lóra  veszszük.  hogy  1617-ben  követe  Komis 
íitján  nrumatékosau  hangsúlyozta,  hogy  a  lengyelek  ir&ny&ban 
luinSenhor  n  legbarátsjígosabh  érzelmeket  tíVplftlta,  feltí'hetni,  hogy 
n  rai'ir  idézett  érvekt-n  kivül  a  fenilló  jó  viszonyt  Ijcngyelitrszággal 
már  azért  sem  akarhatta  caorhitani,  mert  az  egyetemet;  Államérdek 
f'llenére  Moldvába  betörök  megfeuyítésén<'k,  melyet  a  lengyel  kir&ly 
megígért,  praejndifálni,  aotn  pedig  általában  a  respublicának  e 
hetoréH  által  okozott  sokíéie  kellemetlenségét  szaporítani  nem  tar- 
totta szükségesnek. 

Valöban  kényszer  helyzet  volt,  melybe  Lengyelorszáír  ezen 
Moldvába  való  betörések  által  jutott  s  melynek  végül  Bethleu 
Gábor  igyekezetei  szerezték  meg  a  rég  óhajtott  befejezést. 

A  lengyel  betörő  hadtest  paran<!snokának,  Wiauiowieckinek 
halála  1616.  február  havában  Moldva  lengyel  helyőrségeit  ugyaoia 
arra  Ösztönözte,  hogy  a  fizeretett  vezér  holttestét  olyan  tömegesen 
kiséljék  az  ország  határán  tfilrft,hogy  Tomsa,  ki  a  hospodárságot 
minden  áron  vissza  akarta  nzerezni  s  e  rzélböl  már  biztosította 
magának  a  latárok  közreműködéséi,  az  ellenség  pillanatnyi  gyön- 
geségét sikeres  államcsíiiyra  hasznáU:i,  azután  pedig  í'eltartózhat- 


')  A  ffiitobbidezortokirntnn-cirozvi-  inondju :  >Midöii  ö  királn  M- 
té^  •ttoI  Ártc^tült.  H]í  ilK'tii  egyáickliev:  iiilö  levelekel  éíi  or?Kággyülc»Í 
vtígzcVekni  kllldi'ilt  u  ftiiitlllú  8y^i*zdd<l*iek  tiu'gHXcgiW  miatt.  loteltc  Íb  Ök»tt, 
liagyJuiiMk  l'dl  ii  vúttnlattnl  \  de  nk  iniiide^/i-l  nctii  tSr^l1<?k.« 


Ijinfil  liorgetto  a  gjászineuetet  is,  nzt  n  íJniester  mellett  hirtelen 
mt'írrohanbi  s  n  meiílepetettíík  közt  iszonyú  vórfiírd^tt  csinált.  M 

Minthftgy  a/uuhjui  a  tMe  BljjúrtnU  orsz/igos  nemességgel*) 
rögtön  ismét  kegyetlenfil  kezdett  )»Antii,  ft  Mohibi-féle  lengyel  párt 
jVltal  novemberben  indított  bosszuló  liíKljárnt  —  ez  a  párt  most 
ismét  a  Maját  felelősségére  lé|>ett  actióba  —  a  krónista  szavai  szé- 
riát >miiitha  olajat  öntött  volna  a  tflzre.*  ")  De  ennek  c«ak  az 
volt  következménye,  bogy  a  törökök  Persiával  békét  köt^íttek  és 
barczra  kés/en,  a  mint  mindig  voltak,  a  következő  év  január  havA- 
lian  a  lengyelek  ellen  síkra  szállottak. 

így  tebát  bekövetkezett  az,  a  mit  ZoIkiew'skiSzaniBzló  előre 
látol-t  s  meg  is  mondott,*)  az  első  betöréskor Tomsa felett  Szuesa- 
váiij'il  *)  nyert  győzeb'mérl.  valamint  Sándor  viaszabelyezéseért.,  a 
mi  mind  egyes  eml)erek  magán  vállalata  volt,  a  regpnblicAnak 
kellett  volna  lakolnia. 

Betblen  Gábor,  a  ki  megkapta  a  parancsot,  hogy  szemé- 
lyesen csatlakozzék  a  tűrök  expeditiólioz.  ekkor  mutatta  ki.  hogy 
Lengyelországnak  komolyan  jó  barátja  a  veszélyben. 

Zolkiewski  Szauiszlónak  1617.  ;mg.  13-án  Borból  Zasz- 
tav&zki  János  oeztrovi  berczeghez  intézett  levele  szerint^')  ugyanis 
nemcaak  előre  érteaité  a  lengyel  királyt  Skondev  basának  Mold- 
vából tervezett  támadásáról,  hanem  a  t.<">bb  ízben  hozzá  intézett 
azon  felhívást,  hogy  maga  is  csatlakozzék  a  törökhöz,  nem  telje- 
síté.  Most,  midőn  mint  írta,  nem  maradt  más  választása,  15.001) 
emben*el  kénytelen  Lengyelország  ellen  indulni,  de  igéri,  hogy  a 
saját  részéről  nemcsak  ellenségességet  nem  fog  elkövetni,  hanem 
inkább  mindent,  a  mi  Lengyelország  érdekében  hasznosnak  mutat- 

>)  Wolf  II.  123.  I. 

•)  Báiifi  knínikilÍaTrau8clieufelt»iicl264.,^Hi'gye8|{r6iiÍkii^ti  II  17.1. 

*)  Nicmc/ewicz  VI.  n;i,  l. 

*)  l^gy  IGIB,  jui).  25-co  Zolkiewbc'U  kelt  levele,  inelyuok  ei*etltitij(* 
a  gróf  Dzialyuski-felc  krnij-vtirbaii  Komlkljiin  van,  így  végswWik :  »Mo»t 
inÁí  ott  vBgyniik,  hogy  a  veiíK^yek,  melyektől  ö  királyi  folst>g«*  u  re«pub- 
ÜRílt  intette,  melyekről  vn  in.  a  ki  tixoktit  frUjirtúvitatii!  nem  Mrtum,  sok- 
(vUH  bwxclli'ui,  igai»ágiiak  fogunk  bíxonyiilni.  Nsgy  (ÜrÖk  ée  tatárhnrdák 
gyill ékeznek  <   BtL. 

'  *)  Hegj'es  krónikája  Trnusvhcnfeltiuel. 

■)  I.  íKiími'i  okmitiiy  a  niellekletbeit. 


104 


RATl"'fíV    r«  iLFTUT  t-V  viKrriVVV 


kőzik,  niihelyl  az  fcudoiuáíiárA  jut.  liiví^ii  ós  itlcjekorán  közölhi 
fo^ja,  (i  mint  már  moet  is  lolkiismorot<>i$ou  bejcltmti  i'itja  irányút 
még  peilig  azért,  hogj'  toljeseu  meggyőzze  íi  lougyeleket  barAfcságos 
indulatairól. 

A  leiigypl  mezei  hadak  főparancsnoka  nem  tudja  Ufíyan, 
miníi  fizAndókolcnak  lulajdouítiiiidú  valój.íbaa  Belhleu  Gábor  o 
békés  magATiselete,  hanem  azzal  a  banális  fríizissal  vigasztalja 
magát,  hogy  majd  kit/irja  azt  a  jiWíí;  de  az^rt  nem  mulasztja  el 
az  erdélyi  fejeíleltjmnek  Leiigyebirszág  tekintélyét  és  mlekeit  szem 
előtt  tartó  közléseit  *)  kelbí  óvafcossíiggal  fclhaMnálni  és  saját 
királya  által  ösztöni'izve,*)  a  javaslatba  Iiozott  túszok')  átvételü 
után  az  ellpasépgel  l>éketáríryalásokra  lépni,  melyek  végfll  Buszá- 
ban sikeroseu  be  is  fejezk'fctek. ') 

Maga  a  respiiblica  egy  talpalatnyit  sem  vesztett  ugyan 
területéből,  de  Lengyelország  befolyása  Moldvában  őrükre  meg- 
töi'etott,  a  Mohila-uralkodóház  ^)  engesztelő  áldozatkép  elejtetett 
s  az  erdélyi  rendek  abbeli  kérelme  sem  talált  meghallgatást,  hogy 
Moldva  botöltendö  hospodari  állása  Márkusnak,  Bíitthyányi  had- 
serege egyik  alvczéréuek  adassék.')  Mennyiben  vezetteté  magát 
Bethlen  i-Jáboi'  a  lengyelek  javára  irányuU'iezinterveutióJHbaaaz 
emiitett  Márkus  iránti  t-ekititetektŐl,  azt  nem  kutntjuk.  A  jótéte- 
mény, melyet  a  békés  kiegyezés  szerencsés  létrehozatailával  az  ekkor 
nyomatékos  és  sikeres  elleniillásra  képtelen  lieugyelországnak  tott, 
uiindeuesetre  nagyon  jelentékeny  volt  s  épen  ezért  a  lengyelek  köré- 
ben egészen  más  benyomást  kelthetett  volna,  mint  egy  fijabb  hábo- 
rúra irányuló  közóhajtjíst. " )  Bethlen  Gálwr,  ki  sítját  személye  körül 
éjieu  ezért  tartrítt  lengyel  helyőrséget',  mert  n  nép  kipróbált  vitéz- 
ségébe éd  elszántságába  renddletlcu  bizalmat  fektetett,*^)  az  általa 
közvetített  békével  val6  elégedetlenség  s  a  harczias  hangúlat  feletti 


')  n.  Bzánití  úkmiiiy  «  niellt*kktbBii. 

■)  Swiecki,  A  nigi  I^cngyclore/Ág  Iciráou  II.  25, 

•)  in.  SK.  okmány. 

*)  Kiicvciiliíillei*  Aun.  IX.Niemczevu'.sIII.Zsigmuml  uralk(Mliif>n  III. 

•}  Nariifl/.ewitiz  u\.  m,  158.  1. 

•}  Geblianli  Üeecb.  di>r  Moldau.  284.  I. 

^}  DKÍednszijvki  Iciigyol  mfivc  Lember^.  1843. 

«)  Ugyanott  II.  2H.  í. 


visszatetszésének  azon  szavakkal  adott  kifejezést:  »Tjenf;yelor- 
szágban  mindenki  háborút  kíván,  de  Lengyelország  igen  nagy 
terfiletén  alig  néhány  ezerén  öltenek  páuczélt  és  sisakot.  Otthon 
ós  nyelvökkel  ezek  nagyon  vitéz  katonák,  ha  orruk  hegyét  sörbe 
mártották.  De  mihelyt  megpillantják  az  ellenséget,  elvesztik  lélek- 
jelenlétöket*  ^) 

Ezzel  egyidejűleg  Bethlen  Cxábor  viszonya  Tjengyelországhoz 
új  stádiumba  lépett,  kivált  az  elfíkelÖ  állás  folytán,  melyet  a  har- 
mincz  évesnek  nevezett  háború  kezdete  óta  a  fejedelem  a  császári 
ós  kath.  ügygyei  szemben  elfoglalni  ós  megtartani  hivatva  volt. 

Mert  durva  s  érzékeny  visszatorlást  igénylő  hálátlanságnak 
Bethlen  Gábor  bizonyára  nem  tekiuté  a  lengyelek  abbeli  maga- 
viseletét, hogy  az  általa  közvetített  békével  elégedetlenek  voltak. 
Az  effélékkel  hidegvérű  politikusok  nem  sokat  szoktak  törődni  s 
az  erdélyi  fejedelem  épen  ekkor  különben  is  fontosabbal  foglal- 
kozott, semhogy  arra  gondoljon,  hogy  a  szomszéd  országot  kissé 
kiábrándítsa,  mely  már  azért  sem  lehetett  egy*^nrangú  ellenfél, 
mert  benne  a  piaczi  lárma  ós  a  magánérdek  zaja  hatalmnsalibnak 
bizonyiilt,  mint  az  államférfiúi  beUítús  szava. 

így  tehát  Lengyelország  Bethlenre,  lia  csakugyan  gonddlt 
volna  reá,  hogy  azt  magasan  szárnyaló  terveiben  felhasználj  a, 
elveszített  minden  oly  fontosságot,  nielylycl  számolnia  kellett  volna. 
—  Úgy  látszik,  igen  kevésbe  is  vette  ez  országot.  küh'Mibpn  ő,  ki  a 
cseh  fölkelés  terjedése  és  pfalzi  Frigyes  megkoronázása  ulán  nyíl- 
tan a  protestáns  párthoz  csatlakozott  s  így  a  német  császár  oUen- 
ségekép  szerepelt,  Lengyelországot  az  ellentáborba  próbálta  volna 
vonni,  mely  ország  a  csehekkel  szövotkozott  ]\íagyarország  közel- 
sége, saját  dissidenseinek  rokonszenvei,  a  hatalmas  főurak  enge- 
detlensége s  az  állani  tehetetlonsógo  mellett  a  mtízgaloraiiak  saját 
területére  való  átcsapását  sem  meggátolni,  S(_'m  visszaverni  nem 
lett  volna  kéjios. 

Igen  élesen,  ékesszólóan  és  igazán  jellemzi  a  Bethlen  (jábor- 
nak  a  cseh  vallás-viszályokhoz  való  csatlakozása  által  Lengyelor- 
szágban teremtett  helyzetet  Tll.  Zsigmond  lengyel  király  ;izon 
levelében,  melyet  Vars('>ból  1619.  okt.  15-én  Zolkie\vszki8zaniszló 


^)  Klieveiihullev  Ami.  11. 


lOfi 


1iA  rtlMliV  KS  HKTin,RN*  VIH^ONVA 


legtftbb  hiroclHlini  kíi ikszel lárboz  iiitAz<-M,i*zon  kóroséi,  liony  a  r(*s- 
pwblicu  kótséglH'ejtAdii  alakuló  vigzonvuival  szembon  tctí<?l  ő* 
tan&cscsal  szolgáljon  ^)  uoki. 

Hogy  a  koletkozett  bajok  ré&isletezóso  közbt^u  Bethlen  GAbor 
csak  Dlywn  omberaek  mondatik,  ki  tt»lvt»  vau  rosazasággal  és  go- 
noRzsúggal,  ki  a  ti'>rok  t*znlg!'ilatAban  otromba  trinitcHokon  t^s  ter- 
veken fáradozik,  az  bizony  nem  épen  királyhoz  illő  beszéd  volt. 
Legfeljebb  az  ezolgálhat  itt  enyhítő  körftlinényfll.  hogy  ez  időben 
nagy  volt  a  keletkező  veszély  érzet*,  melylyel  szemben  mindenki, 
'még  a  kirá-ly  is.  fejét  vesztette,  mi  a  bajt  is  természetesen  csak 
fokozta.  És  csakugyan  a  Itiríilyi  lev/'liró  4ltal  rajzolt  képben  félre 
nem  ismerhetni,  hogy  a  legkuz(4f*bbi  jövő  nlakulatai  elé  kisszerfi 
ijedelemmel  néztek  a  lengyelek.  Lássuk,  menyiben  volt  ez  jogosult. 

A  saját  személyét  illetőleg  a  »félig  pog&nyc,  mint  Bethlen 
Gábort  a  szóban  forgó  levél  nevezi,  alig  gondolt  arra,  hogy  egy 
idöt-rabló  diversióval  Lengyeloi*szágba  fAczélját,  az  elönyomúlást 
Bécs  ellen  messze  távolba  tolja  ki,  fÖleg  mivel  e  czéltól  —  elérés© 
esetén  -  nemcsak   a  protestáns  ügy  állandó  szilárdúlása,  hanem 
—  s  ez  lehetett  dönt^  Bethlenre  ír  —  szent  István  koronája  egéax 
terliletí'oek  birtokba  vétek'  fi^ggött.  habár  ez  xitóbhi  a  t-ítWik  kegyé- , 
tAl  Tolt  feltételezve.  Máskép  állt  természetesen  a  dolog  katouáÍTalfl 
kik  minden  idegen  országliól,  a  szólrózsu  minden  irányából,  cső- 
dültek zászlai  alá,  kiknek  elónyomftlását  mindenfelé  bííntény,  tfiz, 
fosztogatás,  rombolási  düh  iszonya  módou  jehette.*)  Egy  hírtelen 
inegrohanása  a  közeli  gazdag  Krakónak.  főleg  mintán  a  határ 
épen  uem,  vagy  csak  igen  gyöiméu  Őriztetett,  csábító  hatású  lehet-ett 
8   ha    a    különféle    ellenséges    elemek    Lengyelországban  sza- 
badjára bocsáttattak  volna,  kétségkivlU  legalább  is  polgárháborút! 
idézett  volna  fól  minden  átkával  egyetemben.  A  lengyel  kormány- I 
párt  o  mellett  nemc-sak  azt  feledte  el,  hogy  Bethlen  Gábor  nemj 
vállalkozhatik  időt  niblÓ  diversiókra,  hanem  azt  is.  hogy  ismert] 
erélyénél  és  szigoránál  ^)  fogva  ilyesmit  meg  sem  engedhet,  de  a , 
félelem  annyira  megszállotta  a  lelkeket  hogy  az  őnalkotta  hiú  agy- 
rémektől is  megijedtek. 

'  I  \.  száma  okmány  mell. 
«)  Gindely  uiiivy  I,  117.  h 
")  ugyanott  UO.  1. 


Á   LENOYKr.   KOKONAHOZ.  107 

Zolkiewski  Szaniazló  fökanczellíir  és  ffthadvezórj  kitfíl  királya 
tanácsot  kért,  a  neki  szóló  királyi  levélre  adott  v/ilaszában.  melyet 
a  Rasztawicz  és  Pavolovna  közti  táborból  1619.  okt.  Sl-én  írt,  *) 
osztozott  ugyan  ura  aggodalmaiban  a  respublica  veszélyes  hely- 
zetéről, de  a  védelem  czéljából  tett  katonai  intézkedéseit  egyáltalán 
nem  említi.  Mivel  azokat  egész  terjedelműkben  előadva  megtalál- 
juk azon  levélben,  melyet  Zolkiewski  Zolkiewből  1619.  decz. 
28-án  intézett*)  Koniccpolski  Szaniszló  hadvezérhez,  mindenesetre 
fölötte  feltűnő: 

Először  az,  hogy  az  ügy  sürgőssége  daczára  a  király  aggo- 
dalmai kifejezésétől  Zolkiewski  védelmi  dispositió/áig  csaknem  két 
teljes  hónapi  időt  hagytak  felhasználatlanul  eltelni,  mely  alatt 
kiszámíthatatlan  baj  történhetett  volna. 

Másodszor,  hogy  oly  csapatok  hívattak  actióba,  melyek 
zsoldjáról  nem  történt  semmi  gondoskodás  olyan  '^)  időben,  midőn 
annak  elmaradása  általánosan  kielégítő  oknak  tekintetett  a  további 
katonai  szolgálat  megtagadására,  különösen  azonban  Lengyel- 
országban »confoederatiókí-ra  vagy  a  katonák  szövetkezéseire 
vezetett,  melyek  üzelmei  azután  országos  csapássá  váltak. 

Harmadszor,  hogy  a  császárnak,  az  azon  időben  oly  híressé 
vált  ordo  Christianae  Militiac  rend  alapítója  Altban  kérel- 
mére megengedték  a  szabad  *)  toborzást  Ijengyelországban,  hol 
]>edig  hiány  volt  hadiszolgálatra  alkalmas  emberben  úgy,  hogy 
előbb  mentes  oszt;'ilyokat  is  be  akartak  vonni  a  hadiköt(4ozett- 
ségbe, ") 

Negyedszer,  hogy  a  császár  szolga latí'iban  állt  s  Bethlen 


*)  VI.  okmány. 

9)  VII.  okmány. 

^)  VI.  fi/.,  oknuiuy. 

*)  Hogy  11  roiidct  Altliaii  utflpítutta,  az  kitűnik  Zolkiewski  ItilO. 
okt.  20-ki  lovek'böl.  inflyiien  megköszöni  Altliannak,  hogy  ;i  rend  jelvif- 
nyeit  mcgkülde  iu;ki  a  így  folytatja :  >Nihil  gratiiis  ai'iiidcre  milii  potest, 
quam  quod  intclli^ons  illnstritateni  vestram  ea  ij)!»o  erga  Denm  optiinnm 
maximum  pietaíe  et  zelo  iuratite  re  ahristíana  i't  ect'lesia  rathnlipa,  qnod 
tiaud  dubiaui  conciani  spem  oi'dinent  Uunv  niilitiae  Ciinstianac,  maximu 
ex  parte  auftorítati!  illustritatiíi  vcstrae  iní»titntuni.«  Míís4)lata  a  lenibergi 
frróf  Oesolinski-intezetben. 

^)  Vir.  számú  okmány  vegeu. 


lÚTIfORY  ÍW  llRTin.KN*  V(KZ<»XVA 


Gábor  Által  M.igyarországWiI  kiszorított  Liszowczvki  M  lengyel 
toborzott  sereggel  hosszailnlmas  íilkudoxAsok  key.drttok  a  hplyctt, 
liopy  annak  szolgAlata  a  ItííírtWiilpliVi  úton  biztosíttatott  volna. 

Ötödször,  liogy  a  király  az  ily  nyomorú,  sflt  kétaégbeejtfi  és 
Általa  üiiudene8(^tro  ismttrt  állapotok  melb^tt  azon  kabindos  tervbe 
kapaszkodlintoti.  hoj^y  a  rottogett  olk'nséget  Erdélyen  ál  hátban 
támadja  meg,  mintha  Bethlen  íitja  Erdfilyböl  Fels<>-M»gYan.ir- 
szágbíi  pgyszerfi  sf'taűt  lőtt  Tolnu  b  el5tto  a  pályát  a  rsA^zári  fegy- 
verek nyitották  volna  meg.*)  Már  p(*difi  ismeretes,  hogy  ép  ftx 
ellonke//.  tört^^nt  s  Bonquoi  rsiiszári  hoílrezér  minden  előbb  kiví- 
vott előnyét  elvesztve,  csapataival  gyoi'smenetben  volt  kénytelen 
a  fenyegetett  Bi^os  védelmére  sietui. "»  Hogy  Bethlen  Gábor  a 
lengyelek  tehtttítleuségéröl  ós  az  aggodalmakról,  melyeket  táp- 
láltak, nem  ért«9Ült  voloa,  azt  fúltenui  egyált'ilán  nem  lehet  sUibb 
valóazlnílsét^et  nyer  az(»n  maxik  föltevés,  hogy  :izért  nem  léi>ett  fM 
Lengyelország  ellen,  mert  akkor  nem  ti'iplált  ellenséges  érzelmeket 
a  lengyel  birodalom  iránt.  Igen  valÓBziiiü,  hogy  azon  gyakori  hiresz- 
telésekkel  mintha  a  magyarok^)  lengyel  területre  akarnak  l>eron- 
laui,  csupán  azt  akarta  elérni,  hogy  a  esászár  LengyelországbAI 
nagyobb  támogatást  ne  uyorhesaen.  Elleiikczíi  esetben  könuyft 
lett  Tolna  neki  a  U'irököt  én  a  tatárt  a  rnspnhlicára  zúdítani,  a  mi 
kevéssel  azután  közvetett  mMoncsakugv-an  megtörtént,  még  ]>eiiig 
Lengyelország  legér2<*'kenyebb  hátrányára. 

Az  indokot  Gratiani  Giíspár  moldvai  vajda  í^zolgáltjitta. 

A  ifoldva  és  Erdély  közti  Bzomszédság,  valamint  a  két  ország- 
nak kíizös  hfibérura,  a  szultánhoz  való  viszonyai  folytán  Bothhíu 
Gábor  figyelmét  bizonyára  nem  az  :v  levél  irányozta  elösziVr  Gra- 
tiani  Gáspánu  melyet  Thohlalagi  Mihály  portai  tigynök  Kou- 
stantiná])olyból  1GÍ?0.  jnn,  18-án  oly  szándékkal  intézett  hozzá, 
hogy  a  portánál  fondorkodó  Homonnay  György  trónkövetelő  elleo 
a  szövetkezést  ajánlja  neki. ") 

A  mi  Gh-atiani  Gáspárt  illeti,  arról  Bethlen  tudhatta,  ho 


^iGindely  id.  hely.  koiulkokiiak  qiondJA<ík(;t,pC(lÍgn<'nL  voltuk  uxok.] 

*)  IV.  SKámú  okmány. 

»^  Giodely  id.  b.  144.1. 

*)  V.  és  VII.  számú  okmány. 

*)  Hormuzaki  IV.  590. 


A  LENllVEl.  KOnO\ÁHOZ.  109 

gyanús  származású,  liogj  eleinte  Ferdinánd  főlierczeget  szolgálta 
Gráczban,  azután  a  uápolyi  alkirályt,  később  pedig  a  portát,  mely 
őt  követi  szolgálóitokra  használta  Németországban,  s  ezért  Páros 
és  Naxos  herczegéFÉ  nevezte  ki.  Gratiani  nőül  véve  Borissi  velen- 
czei  első  portai  tolmács  leányát,  nagyon  jelentékeny  vagyonra  tett 
szert  8  Kocbauski  lengyel  portai  ügynök  közbenjárása  folytán  a 
szultánnak  tett  szolgálataiért  Moldva  bospodárjává  neveztetett 
ki.  ^)  Hyen  múltú  ember  irányában  mindenesetre  indokolva  volt 
az  óvatosság.  Hogy  a  vajda  a  lengyelek  iránti  különös  rokonszen- 
veiből nem  csinált  titkot,  sőt  ebben  annyira  ment,  hogy  a  legfon- 
tosabb moldvai  várat  Ohocimot  kezökre  játszotta,  ^j  azt  Bethlen 
Gábor  olyasminek  nézhette,  mely  kevésbbé  őt,  mint  inkább  a 
a  törököt  illeti.  fÖleg  mivel  a  lengyelek  Chocim  megszállása  után 
Moldva  annexióját  illető  régi  kedvencz  tervöket  úgy  látszik  újra 
fölelevenítették,  a  mi  egyébiránt  a  mellett  szól,  hogy  nem  féltek 
többé  Bethlen  betörésétől.  De  midőn  Gratiani  a  német  császár 
portai  követével  Mollarddal  is  kaczéi'kodui  kezdett,  s  nemcsak  a 
lengyel  királynál  sürgetett  segélyt  II.  Ferdinánd  számára,^)  hanem 
Bethlennek  a  szultánhoz  intézett,  a  császár  ellen  tervezett  had- 
müveleteket taglaló  leveleit  ismétult  alkalmakkor  elfogta  s  Len- 
gyelországba küldötte*)  s  így  aggressiv  módon  ellenséges  állást 
kezdett  elfoglalni,  —  az  áruló  hospodár  letétele  olliatároztatott. 

Nem  elégedve  meg  a  vajda  hűtlenségének  egyszerű  följelen- 
tésével s  ellensége  levén  a  veszélyes  elhamarkodásuak,  Bethlen 
Gábor  a  török  császárnál  ki  tudta  vinni,  hogy  a  dönthetetlen  bűn- 
bizonyítékok beszerzésére  néhány  kém  küldetett  úgy  szólván  dísz- 


^)  Gvatiuuiról  Przezdziecki  lengyel  tilrti'iieliiii  forvíisai  es  Sckowi»kÍ 
Collectanea,  valamint  Hanimer. 

2i  Sekowski  'u\.  in  I.  172.  I. 

^;  A  Peníljiin  ir»19.  nov.  '^A-en  kelt  levelet  közli  Hormuzjikí 
IV.  t(6.  L 

*)  Haminer  id.  m.  II.  780  ;  1.  es  Przyteczky  lengyel  müve  KouiecpolMki 
euik'kíratai.  Ennek  flöutö  bizonyítékát  nyújtják  Zolkicwski  nyilatkozatai 
es  a  IV.  számú  okmányraelidk létben,  liol  az  elfogott  líuMileu-folc  levelek 
tnáflolatairól  s  a  VII.  számú,  hol  a  ta  távok  állapotairól  vau  szú.  Egyébiránt 
8ok  raáa  moldvai  hoíipodái"  iö  ugyanezt  tette;  mint  M»Idvu  uvalkodói  a 
lengyel  respubliea  liíí,  me^bízlintó  e's  legkev»'slM>  költséges  keniei  voltak 
legtöbben. 


llK 


HATHOUV   HS    ItI*TrlT.K\    VMXOS'VV 


kísérelni  a  sziiltnn  ííltfii  jninyir.i  kng\cii.  !•>  k!\<ili^au  kitiintt^tHtt 
moldvai  hi»8po<l;ir  miviirilbíL,  aiagu  a  porta  i><*diíí  r»lénk('u  foglnl- 
kozcitt  a  Lengyelország  elleui  hadjArat  ei5kéazül(.-!teivel. 

\ftdön  uzut'iii  a  bizonyíték  u  szuhÁnTiak  lieniutiittutott.  ez 
luegküldüUc  a  xégzeieA  hal (ilí téletet  vagy  bujunluul  Josíiiziba.  De 
végrehajtását  tiratÍAiii  azi^al  el5zte  meg.  hogy  a  nyílt  iri/^óA 
útjára  lépett  s  a  leogyolekk*;!  egyesült.  Minthíi  a  TÍB8íavonul«a 
minden  hídját  meg  akarná  maga  mögött  semmisíteni,  elvonulása 
előtt  a  .laasziban  levííiisszes  törököket  felkunczoltatta.*)  (iRakhogj 
6  vele  a  végzet  vonult  be  a  lengyel  táborba,  melyet  pedig  Leiigyel- 
orazágra  felidé/.iii  Gratiani  mogfeuyít-ésévol  egyálUiláu  un m  állha- 
tott Bethlen  Gábor  szándékában. 

Hisz  Lengyelország  viazonyíii  oly  annyira  szomorú  lermé- 
üzetúok  voltak,  hogy  az  elháríthallanúl  küszöbön  álló.  Gratiatii 
által  csak  siettetett  török  hAború  tudatában  Sapieha  Leo  Litvánia 
kauczellúrJH  a  királytól  Varaóbau  líJáO.  uuircziiiá  l8-áukult  líjve- 
let  kajtott,  melyl>eD  kéri,  hogy  a  birodalom  szorongatott  helyzu- 
tében  ne  vonja  meg  tőle  kipróbált  tanácsát,^)  minthogy  külö- 
uősen  a  csapatok  kihágásai  feletti  panaszok,  az  érzékeny  pénzhiány 
a  a  nép  vonakodása  egy  újabb  háborútól  az  Oroszország  elleni 
alig  bevégzett,  habár  győzelmes  expeditiö  után,  nagyban  szapo- 
rítják a  fenforgó  és  sölyosri,n  érezhető  kellemetleBségekot. 

Hogy  a  törököket  megelőzze  s  a  csatatért  lehetíileg  az  ország 
határain  túlra  vigye  át.  ZolkiewsVi  Szaniszló  sebtiben  összogyQj- 
tőtt,  íiODO  emberből  álló  seroggcl  a  király  parancsára  Moldvába 
nyomult.  A  határon  egyesűit  Üratiani  csekély  számú  hadával  s 
az  elönyoniúlást  forcírozui  akarva  a  Oecoráig  hatolt.  Ott  aaonhau 
egyszerre  a  túlnyomó  számú  ellenség  bekerítette  hadát.  Gyáv.v 
Kág,  fegyelt'nibiáuy  s  Gratiaui  árulása  a  lengyeleket  végveszélybe 
döutütte.  Ama  végzetes  mészárlás  —  1620.  okt.  7.  —  óta  nevezték 
Moldvát  a  »leugyelek  sirjá<-uak.*)  Zolkiewski  a  vitéz  fíiparauca- 
nok  k  elesett  hosszú  lértias  ellenállás  után  s  vele  elvérzettek  .■* 
lengyel  respublica  It-gkiválóbb  oszlopai.  Lengyelország  megalá- 
zását  és  gyöugítésél  azonban  Bethlen  Gál>or  cmk  úgy  akarhatta, 

^)  Nanisíüewics;  U.  I  52.  1, 

*)  Tiirowfiki  leuxycl  kiiMlváiiya:  ífa|ijoli»  Leo  AeW. 

^}  A  csatáról  syjkiiioö  egykorú  jvlGiit^^V  umntUt  finiiu 


A   LKNUYÜf.   K<)Krtí<.\Ilt>7.. 


111 


^digi  lüíigaviíitílfte  :i  reapnhlifával  i^zenibeii  i'.i.ak  kíp- 
miitatás  voll  oly  rzéllwl,  hogj'  nlkalom  Mtllíival  egy  iilt^gen  liatn- 
luiumal  végeztesse  el  azt,  a  mit  nelci  kor.%  tervei,  esKközei  meg 
nem  engedtek.  De  e  föltevésre  hiányzik  minden  bizoiiyiU'k.  Az  ö 
elleuftége  csupán  a  cecorai  vérengzés  után  meaeküléB  közl>eu  a 
aiKiraszlok  által  agjonvertlfratiani  vnlt.nem  pedig  l^enKvelország. 


Okmánymelléklelek. 

1. 

Zulkiewski  SzAiiidzlú  kiczói  vajdit  levele  Zaaztawt^ki-OitKtrrív  Jáu^á 
hercKcglmx  az  urd%i  tcjedelenttöl  iCornis  áltnl  kapott  iinetict  UrtalmáróL 
Bur,  1617.  aug.   13. 

Feurtégce,  kegyes  fejedelem  !  Hogy  fciiMged  a  re«pub1iru  joleo  8eo- 
moní  itelyyetóbeii  iiu-gigt^rte,  hogy  azi'nn'lyeseti  megjolenik,  ezzel  »  respiiblíoa 
tiAgyou  liaüzuii^  i's  kurBz;enÍ  ej^yeniíeg-'t  uyerfnd,  mert  iiolia  t^ndja  istou) 
kib^ktili*sr<>  fog  tt  dolog  kerülni,  ung^'oii  óliajtoin.  hogy  utiiiel  több  ueuies 
&t  tekinliílye*  fú-Üú  legyen  ott  jelen.  Mert  meuu^l  nagyobb  5xáiumal  és 
hatalomkifejt^  mellett  jeleuUuk  meg,  annúl  kevd.«be  fog  beunttuket  ur. 
fiUeafe'l  liecamcrelhetiii,  rnig  <^lleiilK'ii  ba  gyí'mgiMiek  tnlúlna  minket,  uyoni- 
bui  H  reapiiblica  tnrtnmiiiiyaíra  vctbetiic'  magát,  liogy  vagy  sziindékainiik 
nyotnati-kot  szerezzen,  vagy  pedig  —  hii  tnosf  fo!ig-inoddig  megí:ZA)>adiilunk 
a  bajt61  —  annál  tiogyúbb  bátoi-í^ággat  piu<2titliaíiHa  komibb  a  respubliea 
tartományait.  Híaz  azt  vciiai*  zsiuórniérte'kttl,  bog^*  a  respublícA  vi}delin<$ro 
kev^gsel  azcIÖtt  úgy  r>z«^lván  ceak  azínleg  jelentünk  meg.  fllcubeii  ba  inoíiC 
tÍKxtebítet  parane.s4iló  kt^i^zOltiti^bcn  talál,  annál  klmnyebb^-n  fog  becíiUletes 
8  r^'iink  hasznos  bekííre  Iiajolni  8  jövíjre  íeni  űly  ktlnnyod.'-n  fog  velünk 
kikiitni.  Máurf^xt  a7^)nban  nem  igmi  littiitik.  mintha  e  hítetleneJc  makac^- 
íúgtlt  egyczmi-ny ékkel  ki  tehetne  elégíteui  8  n  ki  ily  roméuyekben  ringntja 
auLgát,  rnsszúi  fog  járni,  Diert  minden  f<>lul  figyel  mez  tetősek  érkeznek.  Ez 
az  »*mber,  Skender  pasa  sokkal  ^avag^abb  i'e  kepnmtatúbb.  bnnnennyire 
be  tndja  magút  liizelegni.  de  azért  sz<'|>  szavaiban  bízni  nem  i5xabad.  Min- 
denben •%  níJDdenkor  arra  IfírfJtflzik,  hogy  bennibiket  a  barátxúg  takarója 
alatt  valami  módon  bajba  hozzon.  Én  ittmét  vettem  t^íle  levelet  azon  eliiű 
átáll,  melyei  feu«egedaek  másolatban  elküldettem.  Azt  írja,  a  mit  elÖbb. 
l>e  ez  utólyó  levelebeu  velem  tfzomben  húrom  dologról  lett  említt>0t :  etöazor 
határozzunk  Cnlálkozási  bclyct,  mire  oezve  felfogásomat  feaat^geil  már  x'^y 
előbbi  levelemből  íámerí.  MáBodazoi*  azt  akarja,  hogy  erődített  helyeink 
kt^zÜl  aebányuuk  falai  leboDtawsuak.  Mely  helyek?  azt  nem  mondja. Har- 
made:&or,  hogy  király  &  feUegc  r&z^ről  eLsö  nmgii  követ  tartaasek  készeu. 
kt  a  megállapitott  ügyek  ratificáíáflának  kieszküzlescrc  a  portára  menjen. 
E  ki^t  utóbbira  nézve  vegriibití/omat  eaak  találkozásunk  pillanat'tra  hoiye> 
zem  neki  kilátúí<bu,  iiol  azt  akkor  meg  fo^uk  beszélui.   Ma   van   harmad* 


112  líÁTHORY  KS  HKTHLKN  VISZONYA 

iiíipjii.  liogy  liüKzáni  inüfriTkczctt  Komis  Jáiíos  lír  az  erdt.'lyi  vajda  kül- 
dötte. Tegnap  mefrbízó  levcloivoi  niagum  ele  hncsátottam.  A  init  velem 
szóbelileg  közült,  ezennel  küzlilm  fenstígcddel.  Sok  mindent  mondott,  íiogj'au 
kívánja  az  egyetemes  keres z tény w'g  iidvi''t.  mennyire  óliiijtja  ezen  koroua 
Javát,  melylyel,  míg  Krdely  egyepítve  volt  vele.  az  ország  legjobb  idejét 
tütr.  Említik,  Iiogy  még  a  múlt  évben  is,  midőn  Skender  jiasa  liadikészüle- 
teirŐl  Moldván  át  hírt  vett,  erve  király  ö  ff'lségét  figyelmeztette,  epén  úgy 
nioi?t  ím,  niidön  Skendcr  pasa  szándékairól  a  respnbliea  tartttmányaira  érte- 
sült, erről  Ö  felsttgénck  i's  néhány  si-natornak  közlést  tett.  Ks  most  ncvéí>eu 
küldöttei  beszélik  el  Skender  pasa  liadikészültídéseit,  melyek  figyelmet 
érdemelnek;  liogy  ez  nem  i-sekély  számú  derék  Imdiit  vont  magához  Bosz- 
niából, Horvátországból,  a  szerbiai  területről.  MaczedoináhóK  melyekkel 
szemben  a  silistriai.  bulgáriai  é.s  tbrarziai  csapatok  számba  sem  jöhetnek. 
K  közben  sok  mindenféle  került  ízóba,  melyet  itt  mellőznöm  kell.  Az  erdélyi 
vajda  úr  azt  tanácsolja,  hogy  az  ellenséget  nem  szabad  csekélybe  venai. 
Azt  is  elmondta  a  követ,  liogy  Skendcr  pasa,  midőn  -  jóval  a  mostam 
viszályok  keletkezése  előtt  —  az  erdélyi  vajdát  az  erdélyi  uralomba  beve- 
zette, azon  alkalomból,  hogy  WieJamowski  a  ml  embereinket  Báthory 
Oáborhoz  küldé,  ;i  vajda  úrhoz  a  következő  sznvakat  intézte:  :i>Keménylein 
istentől,  hogy  nem  halok  meg  addig,  mielőtt  e  népet  (a  mi  nemzcttiuket 
érti)  össze  nem  zúzom«  Ez  okbt'd  azt  tanácsolja.  Imgy  a  legnagyobb  mér- 
tékben óvakodjunk  tőin  s  ne  bízzunk  szép  szavaiban.  Mert  még  ha  a  por- 
tától a  Ifghatározottabb  tilalmakat  kapná,  akkor  is  mihrlyt  az  alkalom 
egy  jutalmazó  vállalatra  fülmerühie.  ezt  felhasználni  senimikép  sem  mulasz- 
taná el.  Csak  akkor  nem  fog  ártani,  mikor  nem  tud.  E  követ  továbbá  azt 
is  mondta  —  s  ez  a  leglényegesebb,  —  hogy  urához  ugyanezen  Skender 
jmstt  ösztönzésére  külöidáiző  időben  tíz  csausz  is  érkezett  levelekkel,  hogy 
15.000  emberrel  bármikor  Skender  pasához  esathi kőzzék.  Most,  njaicz 
nappal  e  követ  elindúhisa  előtt  lés  utazásn  Kialogrodból  —  Gyulafejérrár 
—  két  egész  hetet  vett  igénybe.'  nz  erdélyi  vajda  n  török  császártól  szi- 
gnrú  paraneslevelct  kapott,  hogy  minden  köríilmiiny  közt  saját  személyében 
is  lehető  nagy  liaderővel  Skendcr  pasához  vonuljon.  Miíithogy  nem  szabad 
vonakodnia,  mert  n^y  szólván  egészen  kezökben  vau.  el  kell  magát  hatá- 
mznía.  Elindult  tehát  »  ide  nyomul  Brassón  és  Tiitroson  át  Jasszi  felé, 
Skender  pasát  oldalt  hagyva ;  de  igéri  és  biztosít  minket  i--  követe  Komis 
által,  ne  tartsunk  re'szérői  semmi  ollmségeskedéslől  :  inkább  segíteni,  miut 
ártani  akar  nekünk.  Ha  kiegyezési  tárgyalásokra  kerülne  a  dolog,  ig}'e- 
kr-zui  akar,  hogy  azok  reánk  a  legjobb  feltételek  inclh-tt  menjenek  végbe, 
s  hogy  akármit  fog  a  töriíkiíknc'l  ii  nii  j;ivnnkr:i  megtudni,  erről  minket 
értesíteni  akar.  Es  ez  ezen  követség  vclejr.  Minő  előre  föltett  számlákkal 
tette  ezt.  isten  tudja.  Az  idő  nnijd  utólag  ki  fogjii  tüntetni.  Még  mindig 
iiáta  van  Dworzycki.  kit  a  király  param:sára  az  ő  felségével  való  tárgya* 
l.ísnk  után  oda  küldöttem.  l.iz  a  követ  iKornis)  Dwurzyckit  még  három 
najii  jíirá-ra  és  senkitől  nem  bántva  tahiltii  (iytdafejérvárt<'>l.  Mihelyt  Dwor- 


K   fXNr.YKt.   KiHHiKAIlOf.. 


113 


TÍMZAÍ-ért,  biirmit  hozaiul,  kilzölni  fogom  feiiíiegedtlt?!.  Moat  noin  marad 
ttÜt'bátrn,  mint  az,  liogy  mivel  tíf  eHeiittcg  <>\y  leplezetletiíU  lep  fúl  hazánk 
ellen,  köstín  erővel  cs  megálliipodások  szerint  a  birodalom  határain  helyez- 
kedjünk el,  hogy  megvédjük  n  hazát.  Várom  egy  szolgámat,  kit  Skender 
pasa  himökdvcl  cikuldüttem.  Mihelyt  töIe  Skendcr  pasa  útjáról  tájokoKást 
flzereKtem,  azon  helyen,  melyet  kijelöltem,  meg  fogok  jelenni.  Moat  azonban 
már  megyek  a  táborba.  A  mi  a  fenat^wl  embereinek  táborhclytít  Illeti, 
fensí^ged  mihelyt  Ide  küzelebb  ji'iu,  kegrea  lesz  \'nlakít  előbb  ide  küldeni. 
Idöküzben  gondoskudni  fognak  oly  helyről^  hol  fenséged  emberei  tábort 
Ufisenek.  Eu  részemről  kedden  vecsernye  után  vonulok  táborba.  Fogadja 
Btb.  Kelt  Bárban  1G17.  aug.  13-An. 

fEredetije  berraeg  Ssngnszkn  Uoman  Icvettárábau.) 

11. 

Hellfíklct  Zolkiewaki  Szaníszló  Icvnl^iess,  mely  a  lengyel  királyhoz 
int<!zve  Bethleu  Gábor  abbeli  ki»irlct<!rÖl  nzól,  hogy  a  lengyeleket  kibékítee 
Skender  basával. 

Az  erdélyi  vajda  Skender  pasa  cMénk  aíir^etifs^re  engem  rá  akart 
venni,  hogy  találkozzam  Skender  pasával.  De  a  senator  urak  a  en  magam 
aem  tartottuk  ezt  illendőnek,  mert  azon  flejtelom  támadt  fel  bonnUnk,  hogy 
ezt  az^rt  akarja,  liogy  ha  íín  hozzá  megyek,  felhozhasíta  Urílgyül,  hogy  ^n 
kdrtem  lőle  a  bőket.  Azon  egyéneket,  kikel  az  erdélyi  vajda  magú  meg- 
jeltllt,  el  ÍH  küldte  ide  tiipzokul. 

(Eredetije  a  gróf  Ossolinski-föle  nemzeti  intézetben  Lemberg.) 

III. 
Kelet  nt^lkíil  1617.  Melleklet  Zolkiewski  fentebb  említett  leveKHiez 
a  Bethlen  Gábor  által  küldött  túszok  nevevei.  Exek  tmbraiin  pasa  aul 
Hnli  pasa,  ex  isti$  duobus  altcrutcr  sít  sat  Sdendum :  ez  Iliepolien.,  aut 
Ccriicufl.,  ex  Tataris  Bcgulu9  Abinipi  horitic'áís,  ex  Uiigarls  nnus  aut  duo, 
et  Valachis  Knkilla  logofct  et  Strois  lognfet. 

(Ugyanott  kiadta  Niemczewicz  Zbior  pamigtnikow.) 


IV. 

Zolkiewski  Sxnniszli'i  levernek  tiíreddke  a  lengyel  korona  főtitkáni- 
Iioz  Bethlen  Gábor  csatlakozásáról  a  kcresztf^nys^^  ellen  induló  pogányok- 
bo?;.  Kelt  1G19. 

A  niil  nekem  UraüágrHl  irt,  hogj"  a  palotagróf  i  Prigyes  pfatzi  Örgröf) 
megkoronáztatta  magát  a  oly  bnz^u  keresi  a  mentti  eszkílzöket,  nem  kis 
me'rtífkben  meghatott ;  de  a  mi  az  egyetdrtt'st  Angiin  királyával  illeti,  ez 
m^g  aem  igen  lesz  ignz.  Ez  nem  fog  sok  viszály  nJlkül  megtUrteuni.  Nem 
illik  9  nem  i?  hasznom  nekUnk  ölbe  tett  kézzel  n*ízni  a  dolgot.  Ki  tut^a, 
minő  terveket  táplál  ez  az  eretnek  nep,kUlUni3aen  ha  minket  feg>'vertelenül. 
minden  bojnak  kitéve  talál.  Gratiaui  megkllldtc  nekem  egy  levél  másolatát, 

S2XlCATM>K.   1887.  II.  FúZWT.  4 


114  llATlIltRY    ks    lIKTlll.KN    VISZUSVA 

melyet  az  i;rüi'lví  fcjtiloltfiii  inh'V.c-tt  SkciidtT  imí»;lín'Z.  s  inelylxMi  szilárdan 
állítja,  liogj'  iíofríc;  v]  f«gj;i  fogluliü.  l>  n  cáüocMk  sok  guno.szbflD  tOrÍ 
fejo't  s  miholyt  kopes  lesz  ni,  el  is  követi  azt.  Hogy  líinberektíí  fojtuaiiak 
meg,  azért  in'in  aldzanak  (-jjel  :i  /,siviVii\ok.  Ni-kihik  ceni  szabad  aludnunk. 
Ku  reRzenii-ol  a  míg  osnk  lehet,  orfj/.á'ífíyült.'f  iiL-lkül  óliíijttintík  magamon 
segíteni,  de  a  dolgok  tfs  viszonyok  mostani  álhipota  sziiksegcsdc  teszi  a 
gyüli'st,  iiierr  nnlkülc  mi  semmit  ísi'm  vi'gczln'tiink.  Akármilyen  Ifsz  az 
eredmény,  törekedjünk  arra  w  fululfizkodjuiik  is  az  istt*nhfz.  Iiogy  £>énzzcl 
mozdíthassuk  elÖ  a  magunk  a  a  kercsztiMiy  álljiuiok  Juviít.  De  akármi  tör- 
ténjék kül!inb(;n.  nyilvánvalóvá  ieend,  Im^y  nem  íi  fel^ii'gon  királyunkon 
múlt,  bogy  nem  történt  intíízkedi's  ama  veszolyek  ellen,  melyek  isten  egy- 
házát 8  11  respnblÍL'át  fenyegetek.  lín  nem  bínánk  öösze  országgyűlést,  — 
lia  bármi  baj  éi-nt'  a  rcspnbiifái  —  ;izzal  v;idolnáuuk  minket,  hogy  mi 
látva  a  szoniszv'd  háza  égését,  a  tílznek  gátat  vetni  ueni  lörokedtünk.  Én 
azonban  a/t  tartanám,  hogy  a  gyiíli-st  ama  [tíllanatig  elhahi>^/>znk,  mikor 
az  eretnekség  megkezdi  szándékai  valúsításáf,  mi  az  ünnepek  után  vár- 
ható. A  kaifh-.sövtetés  a  li'trzÖ  veszélytől  való  félrh-ni  ugyan,  do  a  mi 
embereinket  is  fogékonyalibá  teeiidí  a  józan  tamíe.-^  iránt.  Erről  az  alkan- 
czcUár  úrnak  is  írtam.  Kn  azt  írom.  a  mit  jónak  tartok,  de  Ö  királyi  fel- 
sége akaratára  bízok  mindent.  Uendkiv  íili  országgyíiléstül  félek,  mert  uicg 
nagyobb  rendetlenségbe  juttathat  bennünket.  Ha  gyűlés  kell,  úgy  legj"ei» 
az  rendes.  A  királyi  propositiók  rlküldése  iitiln  be  kell  várni  mi  lesz  szük- 
séges. O  ft'lsége  hatalmában  álland :  jnikor  és  mel\  időben  jŐjjön  íisszc  a 
gyiih'K. 

i'A  gróf  Ossolhitizki-intt'zetben  Lendterg.  ■ 

V. 

III.  Zsigmond  lengyel  király  levele  /olkiewski  Szaniszlúhoz  Bethlen 
Gábor  eljárásáról.  Kelt  Var^ólmn,  1611*.  okt.   15-én. 

A  hadsereg  fŐparaiicsnokának,  Zitlkiewski  Szaniszló  urnák,  tukán- 
ezelláruak!  111.  Zsigmond  isten  kegyelméből  LiMigyelorsziíg  királya.  KUlö- 
nü.-íen  kedvelt  hívünk.  Nagyon  jól  ismeretes  hűséged  előtt,  ininü  nyugtalan- 
ságok és  félelmet  keltő  mozgalmak  támadtak  Csehurszágban.  Ez  a  dolog 
nagyon  niesaze  terjedt  s  más  távoleső  birodalmakra  is  átrsapott.  Mert  a 
magyar  királyság  is  ugyanazon  lázadással  mint  a  csehek,  fölkelt  ura  és 
királya  ellen.  Az  erdélyi  fi-jedelrm,  ki  a  esehekkel.  valamint  néhány 
magyar  főúrral  titkos  és  farfango^  egyetértést  tarintt  fenn,  íumii  rsekély 
haderővel  bcnyoninU  Magyamrszágiía  s  ndután  gy'»rsas!Ígával  azokat,  kik 
nrokhoz  hívi-k  maradtak,  elnyonita.  az  ottani  királyság  uéniely  tarto- 
mányainak és  váro.-aimik  birtokába  hi.-lyezkrd(-tt.  Minő  hátrányára  a  jog- 
szerű uralkodónak,  minő  viszt-lylyel  :i  mi  bii-tr)kaiiikra.  azt  könnyen  meg- 
itélheti  mindenki.  Mihelyt  mindizi-k  híre  hozzánk  oljiitutt,  .".zonnal  leveleket 
küldi'ittíuik  a  krakói  vajdaság  senatorainnk  s  általánnr-  körrendeletet 
intéztiinl-  a  iiem'»i>ghi.-z  s  azon  starostáklioz.   kik  a  nnigvar  határ  közeié- 


V  i>-.Ni;\i:i.  KiiitoN.Miii/. 


Iion  vaunnk,  hogy  escekkv)  H/ítmUii  Idjea  úvAlosí'ág^íal  es  kfUziilts^ggcl 
jÁrJAiiak  eJ.  Maf^iíliOK  az  erduljí  tejedcloinhcx  ís  küldiUtihik  viilakil  meg- 
lehetős enyhe  Bsiavakkal  intve  6t,  ho^-  gontlolja  nieg  Qiaga  U,  miiió 
vesKt'lyntík  teszi  ki  nx  egtáz  kereeit<íny8t'gct  t'ft  Bzivt^ie  kötöttük,  hOgy 
iJyen  gonosz  tcrvckfit  ejiwu  el,  molyok  «  küzvetlon  kbzelciJg  folytúu  h  mi 
országaiikra  is  ilUullialunk.  A  ftlagyai-orezág  felr!  e&ü  liatárkerilletek 
Alarostái  4.'^  a  vnjilák  uem  i^ztíiiiK'k  inug  nckUiik  julentcni,  mitid  veaiKÍIy 
fenyegeti  onnan  a  mi  orszAgnnkat.  Azt  írják,  lingy  ama  vidékeket  jól  kell 
rjrizjii,  mert  ezen  (?inher  roKz#za«;ígát  vs  goiiorizttiigiit  nagyon  in  j61  iemer- 
jük,  ki  akármit  tegyen  is.  török  t^xellembeii  i-ttok-kszik  a  rnindeurc  vállul- 
kozhfltik,  főleg  olyankor,  mikor  miuilen  keilvéru  megy.  Do  hogy  i-nriek 
rotkép  vegyük  elejtet,  azt  ueni  elegge  adják  o]6.  Mi,  mint  a  rt»publica  feje, 
ueinuiil  nem  iiiii]»H/tunk  el,  hogy  annak  idejcn  azt,  niíl  a  renpnhlica 
kezünkbe  letett,  mcgvt'tljUk.  a  viszonyokra  ^  a  k'XlI  mony  ékre  való  tekin- 
tettel kÖtelcíWgszerüoti  megtfive  az  óvatoBfúgi  ÍDli^zkedt^Heket,  hogy  a 
magyar  birodalum  ezeu  oly  kiizei  levÖ  rá zköd tatásai  a  ezen  uty  közeli 
vesxtflyek  ue  driiitA^  a  mi  birodalmunkat  io.  Mert  hu  ezt  a  respnblícát 
valaha  fenyegette  vcszdly,  ugy  most  ft?Dyegeti  az.  Mi  ugyanis  nemcsak 
iniUfelöl  vettünk  ineghÍKhiitú  hín-ket  ^s  figyelmeztetéseket,  hanem  Bctlilcn 
Oiiboniak  oiagának  hozzáuk  intí^zctt  leveléből  Íb  kitűnik,  bogy  vállAlatílt 
a  tSrfík  Bznitfinnal  való  elÖzeten  megegyezed  folytán  índítottA  meg,  kinek 
aaou  biztosítást  adta,  begy  bárnu  kerüljön  is  birtokába,  axt  a  azultáunak 
veti  aU,  önmaga  uicgelégetlve  egy  ri^x^zel  k  a  magyar  kíi-ály  ezfmévcl. 
Ezt  «ok  niÚB  jel  h  bizonyítja.  Mert  a  uiint  nckUnk  Opatow$ki  kamara- 
iunk jelentei  a  m.'i.-ínk  íe  erte.'íítctick,  nem  kevés  9»iniú  türíík  van  naia,  a 
kik  eb«reu  ügyelnek,  niinö  haladtlsokat  teáz  »  hogyan  teljeHÍti  eskü  alatti 
Ígéreteit.  Töliík  minden,  m^g  a  legfontosabb  ilgybon  ia  tanácHot  kdr.  Minn 
biztonságot  Ígérhetnek  nekünk  ezek  visszás  tanácsai  ca  tervei  ?  5fost  u 
pogány  népet  tovjiiT«íunkhoz  olyan  küzelrc  hajczolja  jiie,  mely  nép  a  mit 
crŐízakkal  el  uem  érhetett,  ezen  ember  lUiiok  cselszövényeivel,  erökt>dé3  és 
költség  nélklll  akarja  valósítani.  Miírt  semmikép  noin  U'het  kételkedni 
benue,  hogy  ha  az  erdélyi  fejedelemnek  jól  megy  a  dolga,  Ö  a  törÖkökDek 
te^esíteni  is  kénytelen  leaz  mindazt,  a  nílt  nekik  niegigéri.  Hogy  tehát  a 
mi  Magyarország  közelében  levö  orezáguink  mio/ivuezélyben  fognak  akkor 
találtatni,  mennyire  nyitva  lesz  akkor  a  pogáiiyság  előtt  koronánk  bir- 
tokaihoz ajtó  n»  kapu,  az  nagyon  méltó  »  megfontoliUra.  l'gynnezcD  esz- 
köze által  fogja  \-atós(tani  a  maga  etzándékait  jövőre  íb  »  mindig  fel  fog,Ía 
bnjtogatiii  az  uralomvtígyó  dzellemct,  hogy  a  azomszédos  államokat  nyug- 
talanitsa  s  ő  mögötte  azután  mindazt  fáradság  nélkül  maga  birtokába 
vegye.  Azért  nem  8zal>nd  magunkat  hÍzton)*ágban  ringatnnnk  semmiféle 
axép  ígéretei  által  excn  emhemt^k,  ki  a  ti'iri>k  hatalmával  dicsekszik  s 
hbban  kercfi  bccBÜletét.  Hl^z  Dnmagnnkról  van  akó,  mikor  a  t^zomezéd  fíil 
iiigban  álL  Ks  ítt  nem  a  ozomezfúl  faláról,  hanem  az  állam  faláról  vau 
iV.  Mei-t  ez  az  ember,  a  magyar  király  eziménck  használatai  mellett,  a  mi 


nn 


riATUORV   IBS  HKTIII.KX    VlKjtttSVA 


tizenhárom  8»:petft  varosunknak  lut  pnrniictfoljit.  liog^  miiideii,  &z  Ű  hiid 
riselrá(*he2  megkívtlntntó  sztiks^glctrfil  goi>f)o$kodjaimk.  ftUsscercU  kntond- 
kat  küldjenek  az  <!>  táboráLto.  az  t>  olvonulú  c-aapatai  számára  eleséget  u 
k^sveii  tartsanak.  Mindez  már  eleinte  történik.  Mit  x-árhatunk  tÖlc  mé^ 
k^iiÖbb,  mihelyt  válUIfita  Aliajni  5Zoviiit  teljesülne?  Itt  j6  tanácsra  vau 
szUkHe'g,  itt  megfoHtoláa  szükséges,  hogyan  tarthatnánk  lidszen  oly  eszkö- 
zöket, melyekkel  a  kilátáfihAii  állá  vcí>7eÍynok  elejét  vehetni.  Mert  ki  az, 
k)  ezt  Im>  tiem  látja  ?  MacchíavellifitA  fogásokkal  akarnak  bírod almtuik 
Utivc  ellen  eljánii.  Jobb  minden  oldalon  íizélylyel  uezni,  hogy  ói-akodjunJc. 
eemhogy  valami  előre  nem  látott  vélctlcu  oteglcpjcn  beniiünkei,  a  mítol 
íaten  mentüeii.  Hogyan  fogjuk  meg  a  dolgot  ?  MinÖ  eszkí^zükel  használ- 
junk, hog,v  idejekorán  ftzeinbeszálljunk  a  veszélyekkel?  Ezekre  nezvc  idr- 
gettíl^  kiírjuk  kedveltíwíged  v^enn'iiyiít,  a  kedveltf«íged  jól  mf^fontalja. 
mily  nagyok  a  mi  vdezthozók  a  veazdlyck,  melyek  király»águitk  felett  oly 
kíHcel  itzointtz^aágban  ösRzetomyoKodiiak.  h  azután  cp  ca  d<«ziiite  tanácBot 
ac^on  s  az  eszközöket  megjelölje,  mulyckkel  ez  ember  azándókait  a  az 
ármányu-4  pogány  tanárinkat  meg  lehet  hiúsítani.  Mitide/ekról  kedvellair- 
gefl  részletesebben  fog  értesülni  a  válaszból,  melyet  nskUiik  Opalowaki 
kamarásutik  az  erdélyi  fejedelemtől  hozott.  Más^olatát  megküldjük  kedveit- 
segednek,  valamint  az  általunk  írott  levelet  ís.  ('E  Itt  leréi  mm  tuararU 
frti.  Szrrző.)  Világu^riti  ki  fog  dertllui  ezekből  ezen  fe'üg  Iia  nem  egeszén 
pogány  ember  lelkülete,  mitfrt  js  kedvoltseged  meg  fogja  tndni  úllapílaui, 
mi  ánnányofl  practikával  akarja  a  pogányság  a  saját  szándékait  ezen 
esakOzc  által  valósítani.  Kttnnyen  belátható,  hogy  azt,  mit  &  BuiesteruA 
clffnii  nem  bírtak,  most  k^ínnyebb  i^  rnvídebb  nt^n  akarják  eJtínii,  a  mi 
liamar  i'h  könuren  mcgtürtenhetne'k,  ha  egc'.Rz  birodnhuunkra  bajokat  ds 
tartonuinyainkra  a  vi-g veszedelmet  felidí^zhotnek.  Hogy  tehát  Gábor, 
gonosz  iízándekai  ennyire  ne  lírvífnyeeUlhefiscnck  g  azoknak  idejebpn  határt 
szabjunk,  kcdvelUegcxl  fontolja  meg  jól,  hogyan  Icunc  ez  elérhető  V  Nem 
lenue*c  czélfizerií,  tnihelyt  az  ottani  vidt^kről  a  pogányok  clOzetnek  s 
a  respnblica  eriiekeben  a  kozákok  Ügye  rendeztetnek,  neme»ak  a  krakai 
v&jdn^áglxjl  a  kerületi  contíngenst,  hanem  más  számolt  c^patot  is  a 
Mag}iir(irn7>ág  felé  egö  határttzélokri'  küldeni,  hogy  az  Íly  közeli  venzííly 
miatt  a  helyörmígek  gyors  kódzenlétbeii  a  mindig  kéznél  legyenek  ?  Ali 
ugyanis  nem  kin  nWrti>kben  aggtVdimk  esen  terület  bÍzton.>íága  miatt,  mely 
oly  közel  eoik  fövái>OFunkhoK,  hol  nemcsak  azekbelyiink  van,  hanem  királyi 
jelvényeink  is  Öri/tetiick.  Eh  mi  ngy  tiiláljnk,  hr^y  az  erdélyi  fujwlelcra 
ezeu  eljárásúból  nagyon  könnyen  VL'Szely  tiimadhat  mireánk.  Kedveltséged 
tehát  közlilni  fogja  velünk  a  K»ját  tanáesút  az  iránt,  hogyan  lehel  min- 
den eaeti-c  az  úvatostág  és  a  harezkeazültseg  eltérhető.  Az  is  tekintetbe 
veendő,  nem  lenue-e  cz^szcrü  öt  Erde'ly  ielöl  hátban  támadni  meg,  kivált 
ha  a  esászári  hadak  vele  szenibci)  ellenállást  fejtenének  ki.  Ilyfuke'peu  az 
ő  gonosz  szándékait  nem  csekély  mertckb«!n  csorbítani  lehetne,  mielétl 
10^  a  cícli  urakkal  egyestUt,  mely  ogyesiUés  nemcsak  a  tiirv(ínyes  uralmat 


A  tBsrovwr.  KOROííAiMx. 


sxUnUti  meg,  hiuiem  —  miut  ezt  kf^iídotc  uiiitatja  —  aat  nz  urHlmut  nytl- 
taii  meglMnmdja  s  a  kaOi.  vailtUl.  gyctkerv.tt^l  kiirtani  próhátja,  mit  sjton 
itkoxott  nyomok  biicoiiyitaiiJik,  melyük  a/on  helyeken,  ü  liol  utvouultuk,  a 
kath.  touipiotnokbnn  oa  kolostoiYikbnn  fen m arad tak.  A  biln  oly  bíiezkúi 
emeli  fel  fej<ít,  liogy  isten  mentsen,  bogy  a  uii  lÁlInmainkba  h  cl  juuion. 
Gyorsan  Hcgítendk  itt  azt  OKok,  kik  a  í^xomsrMhsíD  lábbal  tapossák  a 
jogot.  Idejtíbeii  gnndojjkodni  kell  tehát,  hogy  ezen  királyság  minden  drága 
BíálogH  rrintftlen  ninr:Ldjon,  valamint  aunak  .tyjMit  valtiív:!  ip.  mely  minden 
kinilTfiáguak  teg^xilánlabb  erÖKsdge, 

Azt  is  kedvelte^ged  ttidomdsára  hos»uk,  liug^'  a  eaásxár  ti  felsűgc 
gróf  Altban  utjáu  olÖtUink  szóba  hozatta  azon  k^r^et.  engedjük  nieg 
ueki,  hogy  n  királyságiban  önkény teseket  Hzerexxen.  mit  mi  a  raglbb  és 
lügntúbb  Pozsonyban  kötött  (í/erstödtísuk  (IrNdtii^bcr)  meptagndni  köpések 
nem  voltunk.  ]ÍÍ97^u  nem  n.j  dolog  a  vantink  reMpnbiicánkban  rdgibb  és 
ujabb  példát  az  ilyen  toborzásnak,  főleg  mintán  nz  ilyesmi  respublioink 
feároeJtása  t  a  ncHkiil  történik,  bogy  nit  ama  cseh  és  magyar  xai'arok 
^•Inyoaiáfához  valami  kiíltacggcl  jdmlnánk.  Pedig  még  küzclebVii  BxomKzé- 
dok  i^,  kik  beki^fb<>ii  tnaradbattuk  roliift,  önke'nyteson  if  bravatkoKtak  h 
harexba.  noha  velünk  olyan  egyetértésben  vannuk,  mint  lunazok  a  pogá- 
nyokkal- A  siléziaiak  velUnk  békében  élnek  5  iránynnkbnn  megtartják 
MStoti  egyoKincuy-pootokat,  melyek  köztük  éfl  kr»ztünk  fenállani|k.  De  a 
tArtéoelem  világosan  biwmyítja.  hogy  Sllézia  elszakadt  a  koronától, a  ami 
koroná/áiii,  eskünk  i-zerint  a  törvénytelenül  elidefrenitíeftct  njra  birtokba 
kellene  vennünk.  Csakhogy  ez  nem  mi  telünk  f^i^'g,  hanem  a  korona  minden 
rendjének  «gyolérté<*én  uyngszik.  De  ha  az  erdélyi  vajda  haladiísai  olyanok 
lennéaek,  mint  bixtOBKn  várják,  a  mi  határninkat  kétfiCgkt'viil  sssíntén  nem 
fogják  bántatlanul  hag^'ui,  hanem  hatalomra  vergődve,  a  mí  területeiukra 
is  át  fognak  ctwpni.  Ek  e^het/Iségre  tanácítríial  és  hadfirövr*)  koll  késeen  Icimí. 

Kedreltséged  elÖtt  továbbá  ha  ttem  ismeretlen,  hogy  a  IwroezlAi 
pUspükfléget  A  lengyel  királyok,  elődeink  al&pitntták  8  látták  el  adomány- 
nya).  Ez  ax  egyház  mindig  5seze  volt  kötve  a  gnezeui  érseki  székkel  ti  az 
idők  siinyai'iiciága  folytán  szakadt  el  az  uniótól.  Kltfdeíuk  »  mí  is  i'n'ényc- 
sitettUk  jogainkat ;  a  guezeni  énttk  »  a  tartományi  zsinat  ugyanezt  tette, 
miről  i;atrik  és  követjelentesek  vannak  atyáink  idejéből.  .Togniik  tehát 
ertfben  fennáll,  valamint  gnezeni  ogyháannk'^  is ;  ezt  azonban  a  eitéziai 
rf*udek  figyelembe  ucm  vették,  mídön  e  pUspiJkségre  vetették  magokat, 
melynek  feje  Károly  fíihurczeg ;  az  öt  illetíi  es^ybází  javakat  eretnek  kato- 
nákkal rakták  meg,  a  kanonokokat  ét*  más  papokat  istentelen  eskükre 
kény  szeri  tették  ;  a  mi  —  miután  jógánknak  derogál  —  minket  arra  indí- 
tott, hogy  levélben  megiutsUk  őket,  bogy  axt,  a  mi  másnak  joga,  magok- 
hoz ne  raga4j<^  ^  ^  *pltBptÍkségnek  valamint  javait  iigy  személyeit  la  a 
régi  szabadságokban  meghagyják.  Ha  nem  l«lje8Ítik  e  parancsot,  kedvclt- 
lüéged  nektink  tanácsot  adnml,  hogyan  kell  tovább  eljárnánk,  minthogy 
jognnkr^I  (^  elődeink   alapítványáról  vau  saó.  Erre  «  a  fentebbi  pontokra 


kedtreUs^cdtöl  %yor^  *'s  oeMittc  viilasxt  várva  idölföxbcíi,  a  meunyire 
IrhetÍMH^gfinkbcn  áll,  {rondookndutik  crszá^aínk  híztoii8ÍgáróI.  Kelt  Vntnó- 
ban,  1019.  oki,  ló-cn,  leugjel  nmlkodíUiiiik  3*-?.,  hvAI  uraik  miamink   26, 

(Pntylccki  leiigj'el  tfirtí^Tiotíró  inipfi)ÍH*ilíí|.) 


VI. 

A  i-aatavicti  táborból  PRrolocni  felett  1  (>  l ».  okt.  21.  Zolkieweki 
SkuiI-^kIÓ  leveleiífik  törttdéke  a  lengyel  királyhoz.  VáJaez  n.  király  lOlí*. 
ükt.  lő  ki  levolt^rc. 

Joggal  nem  szabad  a  veszdlyekot   i.őekelyrc   tenui,   molyok 

tüdaz^T  Csehországban  keletkeztek,  hogy  nnimn  jin'ánykrpon  Rtlt'xíába 
i's  Mngynrnrü?:)ígtiA  rol.^figcd  tHlamftinnk  közvetlen  közoirbe  bchiirczoltassa- 
iiak,  killön^fii  foiiycgftve  u  Továrost.  IInit/.oMialim  ilolog  tehát  axt  kevésbn 
vtfuni  »  óvntof tágban  s  készeulétben  Inuni  nem  akarni.  Hummicki  Oytírgy 
paiiaszkrKlik  a  hoT^zám  inttízett  levólbeítj  hogy  az  a  baj  egészen  e16re 
látatlauál  szakadt  rcájok,  hogy  hiHdcD  támadt.  Vigyázzunk,  hogy  rajtnuk 
szinten  vnluriii  hafOiiló  ne  eflsék  meg.  hisz  esat&kész  hadakról  oa  eaapa* 
tokrOl  bcfzcílnek.  melyek  nagyobbdra  fcgyplem  nőikül  valók  éf<  szabad 
bajiUiklx')!  »  mást  ctTcle  népbfil  áll.-iimk.  Mások  Hzándokainak  ittineietdt  ille- 
tőleg oem  marad  más  hátra,  mint  fcle^grd  tartományainak  bckéje'ről  ria 
bíztOH()tígiÍról  gondn^kndni.  Kz  okból,  mint  f<íl  Reged  ti  ck  már  niegirfam,  nem 
fiíupan  a/nn  ezredet,  melynek  n  .^tandoinii*!  •4taro<>ta  a  pavArcsnoka.  huiiem 
majdaeni  az  egeaz  haderőt  a  hegyekhez,  a  síMzín:  es  a  magyar  határhoz 
iudftottaui.  Meghatároztam  úHouiáebelyeíket  0?wiezimt6l,  Zabortül,  San- 
dextÖl  é»  Biei'ztöl  dtb.  kezdre  h  múr  ma  bcvonnhiak  ii  csapatok  a  számokra 
ott  kijelölt  állomásokba.  (E  levél  további  folyamán  Zolkifwfikt  azt  jelenti  a 
királynak,  hogy  a  Bcrog  maradékát  mae  \-idAen  alkalmazza  s  mogiegyaá. 
hogy  a  ceapatí-tk  1B19  decz.  vegéig  megkapták  xBoIdjukat.  Többet  azon- 
ban nom  kaptak  e<  így  az  említett  ideig  5  nem  to^'ább  kütcleíek  szolgálni. 
Egyetértésbe  óhajt  tehát  helyezkedni  az  alkincstárnokkal,  hogy  a  kato< 
nák  további  .*zUkt»eglt*terul  a  respnblica  torhelése  n^kill  gondoskodjék.  De 
H  levél  ezen  ntolíó  passzusa  akként  van  fogalmazva,  hogy  kf^teégcB:  váljon 
H  siWeiai  es  magyar  határszélire  küldött  seregről  v^y  a  mamddkról 
van-e  szó.,) 

(Á  poaeni  közkönyvtár  irataiból.) 

VII. 

Zolkiew  161 9.  decz.  'iü.  Zolkievr'tiki  Szanisxló  Koniecpolski  Szauiszló 
esnpatvez^niek  csapa teIhelyez4Í9ekrÖI  azon  veszélyek  folytán,  melyek  Cseh- 
M  Magyarországból  fpnyegetik  a  respublicát. 

A  respublica,  hazánk  moatani  helyzete  olyan,  hogy  mínt  uraságod 
is  irta,  aharcskdpes  csapatok  számát  nem  csdkkcnteni,  haoom  szaporítani 
kellene.  <sakhijgy  tlppen  nem  ngy,  hogy  a   rwpnblica  akaratunk  ellene 


A    I.KXCVKl,  KuKiiNVlInZ.  ]19 

aflMfisággal  terheltcsjiék.  íianoin  akkt'nt,  \infry  kittoiiai-oiifoedi-rittiók  iio  If'te- 
ftüljenek.  Jól  meg  kell  tclmta  gyeplöt  fogni.  T),-  eddig  nem  talúlkoztnin  az 
nlkiucstániokkal,  eIÖbb  akadályozás,  azután  ;i  Iii.'tc^rKe'r  miíitt,  melybe 
osett.  A  mint  nxonbaii  kUldöiiczük  utján  tölc  evtCHÍíltom,  a/on  k''szpenzcii, 
mely  rendelkezésre  áll,  a  legközelfbbi  időben  kétezer  ötszáz  lovnst  k'Iiet  sze- 
rezni a  Icgküzclebbi  ('vncgyed  tartamára,  az  egyes  kerülőtökből  való  katn- 
nákon  kivül.  ITraságod  már  ('rteflüU.  Iiogy  a  czeliovi  stavosta  utján  tett 
felhívására  cu  keszsi'gesen  helyeslem,  hogy  oda  amiyi  PBapat  küldessék,  a 
mennyi  csak  lehet.  Ks  mióta  megérkezett  u  rémhír,  hogy  a  lisowfzykiak 
Magyarországból  kiszovittattak  íí  így  a  birotlnloin  ama  vészei  nagyobb 
gondozást  igp'iiyehíek,  liogy  teljc^  biztonságban  reszosüljeiiek.  a  csapatok 
teljes  készejiletben  vannak.  Az  összes  századokhoz,  melyek  itt  állomásoz- 
nak, azon  parancsot  inti-ztem,  hogy  urapágodhoz  induljanak.  Rendel- 
kezzék tehát  ön  a  eaját  századaival  is,  hogy  oda  nienjeni.k,  a  linvií  sztik- 
!*egeB ;  további!  Kazanowski  századn  szintén  az  ön  közeliiben  van.  Más 
fsnpatí>k  is  közelednek.  Szivoski'djck  tchfít  egyetértésben  a  füasztalnokkal, 
ki  a  mint  hallom,,  a  hatíiron  ;ítl.  ])araní'.<nkat  kiadni  s  az  ('in1it<;tt  szá- 
zadokat felhasználni  ugy  a  itiínt  ji'nnik  talátjn.  A  mostani  ido  Önmagába 
réve  nem  éppen  harczias.  r.^akhogy  ebben  bizni  nem  lehet.  Gondoskodni 
kell  hadi  készenlétről,  mert  uz  az  ellenséget  előre  föltett  szándékától  visz- 
szatArthatja.  Másrészt  azonban  ha  készen  nem  lennénk,  bátorítá^-ul  szolgalmi 
a  rcspubliea  károsítására.  ^^intIlOgy  tehát  ön  a  birmlalom  jinia  részeiben 
van,  őrködjék  a  felett,  liogy  a  rcspublira  scnniiiféle  hátrányt  ne  szenved- 
jen. Oda  vonulnak  r)enhof,  Strzyzowski,  Matynski,  Wrzcszcz.  Witostawski, 
Ferlcj,  Makowicki  nrak  századai  s  az  rkraniában  levők  parancsot  kaptak 
kivonulni,  mert  ott  semmit  som  használnak.  Csak  a  liatárpaninesnok  szá- 
zadai'fognak  ott  maradni. 

Isten  kegyelméből  a  legmélyebb  béke  uralg  rkruniában  .-  most  a 
tatárok  ezárju,  mint  a  ho.-;podjír  idvaliiini  mitMvai  vujda  liulatta  velem, 
barátságos  biztatásukkal  követet  küld  felsége.-  királyunkhoz:  v.iakhogy  az 
ide  kllldött  ajande'kokat  viszonozni  kell,  a  mi  meg  is  történik.  Rzekkcl 
ellátva  Ole&zko  úr  már  elutazott.  Mit  iri  csinálnának  c  századuk  l'kniniá- 
ben  ?  Inkább  oda  vtinnljanak,  hol  a  ri;spnhlii-ánuk  szüksége  van  rajok.  A 
határparancsnok  a  maga  századávnl  oh-g  lesz  arra.  hogy  az  nkraniaikat 
kivülröl  jövü  békezavará'^  ellen  oltalmazza.  És  mivel  intenek  Ix-nniinkct. 
hogy  vigyázzunk  a  sznba<l  vsajiatokrn  a  Sjimíí<»r  ki»zeli'ben  levő  szorn-^nál, 
hol  több  évvi'l  ezelőtt  Stavnioki  halála  után  szintirn  betörtek,  ama  helyen 
négy  századot  hagyok  vissza  és  j'edig  a  magamr't.  a  <'helini  .-taro-táét.  a 
belzkí  vajda  íiáét  eV  a  braotawi  vajila  fi:i''t.  Minden  többi  e.-npatot  urasá- 
goflhoz  fogok  indítani  s  ha  az  előbbi  n'-gyri-  is  .«züksi'g  leinie.  jt-lent-c  ön 
azt  nekem  s  én  hozz/ijuk  U  paraii'"-?íot  init'zck.  A  mi  a  liíii'WfzvkiaknT 
illeti,  tudnjM,  hngy  miattuk  igen  sok  ki'lleineilenííé^'nck  \ag\ok  kitéve. 
habár  mint  mindig,  nmst  i-^  iirtailauiíl.  Ili-/,  mindi-n  atl-'^l  fiigi^iHl.  niíí 
kivannak.  rniki>r    tőlrni    elv  in  n  Inak.    Mo^t    peiliü:    azt    íri.-ik    íiekeni.    bogv 


120      nATHORV  fes  riKTin.Kx  vimioxva  a  i.RxnvKi,  koronához. 


Rriveiwn  megtettek  voina  Kkftratomat.  E  tUmegtŐ)  becsülettel  p/abadoltimk 
meg  8  a  korona  etliárttntU  nk(!l  magáról ;  de  saját  kcdv^^ert  (limtau^j 
(Uumoiinay  ^^'i^egA'!  vngv  valami  más  anuyira  fellázította  ú'kel,  hug;  mo«t 
Bxt  a  levert  fözti^k  nekünk.  Fiatal  iiuBomat,  Lud/icki  urat  küldtem  bor* 
uljok  levéllel.  0  teguap  tért  víseza  s  uraságod  kuldüttevel  egysKerre  érke- 
wjlt  meg.  Leveleket  hoKutt  tolok,  telvr  aláwit»wöági  nyilatkozatokkal.  Aai 
írják  nekem,  bogy  elküldöttek  ö  feUc'gehez  s  készek  azt  tenni,  mit  ii  fel- 
Éícge  porai iCKoliii  fog.  Liidzieki  Í8  a/.t  be«W'li,  liogy  megbántak  miudcnt  « 
hogy  a  legnagyobb  tíeztelettel  viseltetnek  irántam.  Eu  ismét  Komorowakit 
küldüttem  hozicájok,  hogy  megazilárdttsaai  6kct  engedelmeüségOkben.  bogy 
Ö  felfi^e  parancsait  teljesítsék  s  míg  a  király  parancsai megeikeznek.Jíkel 
uraságoddal  vagy  a  fÖasxtsluokkal  megegyezéarc  bírjam,  n  ba  volamí  sür- 
gős történnék,  egycitült  erÖvel  állbaseauk  u  respublíca  szolgálatára. 
Ludzicki  azt  moiidja,  li<>gy  életmódjukat  is  megváltoKtatták,  b<^  éppen 
nem  fonhéjázók  tübbc,  a  mi  előbb  uiinyí  panaszra  Adott  okot.  De  mívol 
urasiigod  közelebb  vau  a  hely  sziliéhez,  minderről  jobban  lesz  tájékosvu. 
A  krakfti  vajda  egészségének  oly  i:agy  mérvű  csorbulásttt  sajnálom.  Sri- 
veakedjék  öu  Lanckronowski  fitarostával  megegyezésre  lépni,  nehogy  a 
krakói  várkastély  valami  helyőrség  nélkül  maradjon,  ámbár  a  krakaiakftt 
és  a  saudomiriakat,  mint  a  korona  által  megtelepített  badki^t eleseket 
kellene  .szolgálatra  berendelni.  Hífz  Fax  umak  lg  ania  vidéken  kell  lennie. 
Parancsolja  meg  nekí,  hogy  azon  hadköteleseket  ös.«)zclnvja.  Nem  illik 
valami  veszélyt  uiekclybo  venni  s  rendesen  a  leggondosabban  a  fejet  szok- 
tuk védeni.  Ura«ágod  ezt  maga  \»  be  fogja  látni.  Kelt  Zolkiewbeu  1619. 
deczember  2B. 

(A    grif    OpFolinski    neirizerti    intézetben    Krakóban     levíi     niáM>- 
lat  után.) 

ScuMiD-i  Vilmos. 


I.  BANFFY  GYÖRGY  HALÁLA. 

lí,   \Veít»tilÁnyi   litván   naplójn   után. 

A  Magyarországon  már  az  Árpádok  ideje  alatt  uagy  szere- 
pet játszott  Bánffy-család  egy  ága,  már  a  XIV.  század  előtt 
Erdélybe  szakad,  hol  a  Lápos  TÍdékéu  telepszik  le.  E  család  a 
XV.  század  derekán  már  kihalóban  van.  Az  utolsó  leányt,  Katát, 
édes  atyja  fiusítja  és  Losonczy  Istvánhoz  adván  nőül,  ezáltal 
a  LoBonczy-Bántly  családot  alapítja. 

E  család  különösen  házasságok  utján,  csakhamar  nagy 
vagyonra  tesz  szert ;  így  örökli  a  Szilágyban  BánAy  Dénes,  neje 
Genyö  Anna  után,  a  valkóvári  uradalmat  úgy,  hogy  a  XVI.  szá- 
zad derekán  már  annyi  jószágot  szerzet,  hogy  alig  van  megyéje 
Erdélynek,  melyben  egy-egy  uradalma  ne  volna. 

A  család  fő  jellemvonása,  előnyös  külaÖ  tulajdonságok  mel- 
lett, a  gazdálkodási  hajlam,  mely  azonban  kapzsiságig  nem 
fajúi ;  a  családban  patriarchális  szellem,  a  társadalomban  bizo- 
nyos nagyúri  rátartáfs,  mely  azonban  gőggr  vagy  ncvutséííes  hiú- 
sággá csakis  pár  egyénnél  emelkedett. 

A  Losonczy-Báuíiy  család  vagyouossága  és  tekintélye  a 
bouczidai  nábob  Bánfly  Déuosben  érte  el  tetőpontját  az  Apály 
korszakban.  Roppant  vagyonú  és  független  gondolkozású  ember 
lévén  s  azonkívül  a  fejedelemnek  sógora :  nyiltíin  ellene  mert  sze- 
gülni a  törökök  rabló  hódításainak  és  Teleki  Mihály.  Apafy 
híres  minisztere,  nagyravágyó  terveinek,  ki  jelölt  veje  Tököli  Imvr 
és  a  török  segítségével,  remélt  a  magyar  nádori  székre  eljutui. 

Bánííy  Dénes  oly  magaslaton  állt,  hogy  még  Teleki  Mihály 
sem  merte  urczban  megtámadni ;  hanem  titkos  szövetséget,  mint 
akkor  nevezték,  Ufját  kötött  ellene  és  a  nagy  urat  t-örbe  csalva 
ejtette  el ;  a  gyönge  fejedelem  íeltékenységét  telköltve,  kieszkö- 
zölte Bánffy  halálos  ítéletét  és  167-í;-]»en  le  is  fejeztette. 

Xem  sokkal  ezután  bekövetkezett  Erdély  végelhunyatlása : 
Teleki  fényes  tervei,  Tököli  Irai-éuek  Zriuyi  Ilonával  kötött  há- 
zassága foíytj'in  a  családi  összeköttetés  elrjtctvéu,  párakéul 
oszlottak  el :  >  midőn   ennek  következtében   niau'a  Tclt.'ki   Mihálv 


122  I.  HÁM  TV  OY(iK(;v  ii.m-ai.a. 

is  arm  ii  pártra  állott,  melynek  szolf»álatá(''rt  B:ínftyt  kivr'gez- 
tett^,  épen  az  egykor  vejének  kiszemelt  Tökölivel  szemben,  ki  török 
segélylyel  tört  be  az  ország  Latárszólén,  :i  zernyesti  ütközetben 
összetapodtatott. 

A  hatalmas  Teleky  Mihály  elestével  Erdély  sorsa  el  volt 
döntve;  mert  nem  akadt  liozzá  hasonló  szellemű  ember,  ki  az 
ország  sorsát  vezesse.  Az  öreg  fejedelmi  pár  bűs-komorságba 
esvén,  egymásntán  szállott  sirba  s  a  fejedelmül  kikiáltott  iíju 
Apafy  Mihályt,  nejétől  Bethlen  Katától  elválasztva.  Bécsbe 
szállították. 

A  leopoldi  kötlevél,  mely  Erdélyt  még  16H8-l):ni  visszaadta 
az  osztrák  háznak,  már  elmetszette  azok  reményét,  kik  független 
fejedelemségre  számítottak  és  ez  az  örefr  Apafy  halálával  befeje- 
zett dologgá  Í9  vált. 

Bécsben  nem  akartak  a  jogtalanság  színében  föltűnni;  azért 
mintegy  látszólag  ideiglenes  kisegítésül,  kormányszéket  állítottak 
föl  ós  ennek  élére  kit  lehetett  volna  méltóbban  állítani,  mint  a 
törökellenes  érzelmeiért  lefejezett  Dénesnek  fiát:  I.  Bánífy 
Györgyöt  ? 

I.  Bánffy  György,  kit  mind  Tjeopold  mind  I.  .lózsef  kegye- 
ikkel halmoztak  el,  atyja  elvett  jószágait  visszanyervén.  Erdély 
legdúsabb  dynastája  lett  és  csakhamar  grófi  czíraet  is  nyert ;  neje 
Bethlen  Klára.  Bethlen  Gergely  országos  tálíornok  leánya  lévén, 
az  utolsó  A])afyval  is  sógorságban  volt  s  így  a  jószágokon  kívül, 
a  fejedelmi  fényről  is  hárult  reá  valami. 

Nagy  úr  volt  a  szó  valódi  értelmében,  kinek  hatalma  (ílött 
még  ellenségei  is  kénytelenek  voltak  meghajolni :  a  fényes  állás, 
melyet  elfoglalt  és  a  fejedelmi  vagyon,  mely  birtokában  volt,  fedez- 
ték emberi  gyarlóságait.  Pedig  gyarlóság  is  snk  volt  benne:  hiú. 
tetszelgő  férfiú  volt;  szerette  a  fényt,  lakomákat,  kártyát  és  szép 
asszonyokat  é^!  ezen  hajlamai  kielégítésében  nem  tíírt  gátot  mások 
részéről  és  nem  állított  saját  erkölcsi  erejéből, 

A  mi  politikai  egyéniségét  illeti,  azt  e  néhány  szóban  fog- 
lalhatni Ösr<ze  :  /"'/^V/ríí  Jiiis''i}  nz  Öf  kifihifffcff  nrttlhifh'ibáz  iránt. 
Xincs  ''gví^tlen  eset  iViljegyezve,  hol  e  tekintetben  megingott,  volna ; 
megtartotta  azt  még  akkor  is.  midőn  ;i  Uákóczy-féle  mozgalmak 
év  ;i  császári  katonaság  zsarnoki  eljárásai  niitiden  hazafi  szívét 
erős  ]n"óbár;i  tették.  Bevitte  magával  ;i  korjiiányszéket.  sőt  ;iz 
t'rszággyttlést  is  X.-  Szebonbc.  hol  egyúttal  kiszolgáltatta  mását  és 
e  testületeket  a  kormányzó  tábf.irnokok  líabntin  és  követői  telj- 
hatnlniának,  kik  még  nz  ő  tekintélyét  és  jószágait  sem  kímélték. 
Ennek  daczára  nincs  eset.  hoiry  liüséirébeii  inginhtzv;!.  a  roppant 
■ínyagi  kái'okat,  melyek(!t  jószágaiban  szenvedett  (s  melyeket  leg- 
inkább jellemez  az,  ]n»gy  halálakor  esaládjának  egyetlen  ép  ndvar- 


^^  wFssHrKNYi  isrvÁx  nai-iAm  i  tvn.  ISIÍ 

ház  sem  áll  rendelkezésére).  soliaseni  jajdul  fel  ós  :i  kormány- 
székkel is  megtétet  mindent,  mit  tőle  követelnek,  még  :iz  olyan 
szolgai  eljárást  is,mint  Bethlen  Miklós  kanczellár  nótázását,  melybe 
azonban  meglehet  az  5  akarata  is  belejátszott.  Legalábl)  Wesselényi 
István  naplójának  azon  helye,  mely  1704.  april  24-éről  van  föl- 
jegyezve s  mely  magára  a  gubernátorra  nézve  is,  kinek  oly  nagy 
szüksége  volt  tekintélyére,  épen  a  német  generálisokkal  szembon. 
igen  jellemző  —  aligha  nem  rejti  *•////  ilt/  fi'otjikai  póni  alapját.  E 
napló  ugyanis  ekként  szól : 

»Szt.  György  napján  az  urnái  voltának  ebéden:  a  generál ') 
feleségestől.  Gráfén  ^)  űr  feleségestől,  Akton  űr  feleségestől,  a 
cancellarius  feleségestől,  Bethlen  Sámuel  úr  feleségestől,  Báron 
Tisch  (Tige)  colonellus,  Murando  ingenienr  colonellus.  a  secre- 
tarius  bellicus  gróf  Araadeus,  a  generAl  fia,  a  comissarius  Szavné, 
generál  Klitzhischpergné,  ^)  és  Haller  ÍTyőrgynó  asszonyom, 
Haller  István  űrral,  Köleséri  tolmáí'snak,  az  úr  és  az  asszony : 
melynek  alkalmatosságával  sok  ])oharakat  köszöngetvén,  mind  a 
gazdák;  mind  a  vendégek  igen  jól  laktak,  A'ÍiíííVí  azúrtü  suhaobjmi 
részegen  iiPtn  látfanKUiert  a  németeknok  elkapván  jiarókájokat,  az 
alól  ivott,  azonban  az  asszonyokkal  is  enyelegvén,  a  cancellarius- 
nét  meg  akarván  esókolni,  egy  nagy  karos  bőrös  széken  által 
estek  mindketten,  ugy  hogy  az  úr  be  is  tíirte  volt  a  fejét;  ezután 
pedig  a  generál  elmenvén  feleségestől  a  tiszteket  mogrekesztetto 
és  azokkal  is  .sokáig  ivott;  azután  bemenvén,  igen  roszúl  volt  a 
bortól,  mi  pedig  (a*  minthogy  bo  nem  fértünk  ")  brnn  ettünk  a 
kisasszonyokkal  és  az  úríiakkal.'' 

Valóban  ftly  tivornya  volt  ^^z.  nn^y  a  római  caesarok  hai-hana- 
liái  vagy  XV.  Tiajos  udvari  mulatságaira  emlékeztet :  mennél 
kevésbbé  alkalmas  urra.  bogy  a  ki>rniányzú  tekintélyét  a  császári 
generálisokkal  szf^mben  fentartsa.  mt^'lyre  pedig  oly  nagy  szükség 
lett  volna. 

De  az  a  veszcdí'lmes  csólíkisérlei  a  eancellárnéval  szemben 
még  egyebet  \<  gyanittat :  valószínűvé  teszi,  bogy  a  gubernátor, 
kinek  a  még  szép  asszony  iránt  czéljai  lehe-ttek,  nem  valami  nagy 
hévvel  védeimczliette  saját  eancellárját,  a  már  idősebb  férjet,  ki 
önérzetes  ember  létére.  n(ím  könnyen  tíírlieltc  a  hasonló  tréfá- 
kat. Es  csakugyan  a  caucellár  ismeretes  röpiratáért  nem  sokkal 
azután  bíírtönbc  jut ;  családjától,  pai)jától  elzárják  és  fiának  esdek- 
lése  a  rendí'k  előtt,  az  asszony  állal  Bántfyhoz  fí'lvitt  eziist-knpák 


'»  lííihutiii. 

-'  Oravcn. 

■»    T;il;i.i  Ki;'.k.-^i..rL.'. 


\n 


I,  HvrrV    i:v<iPi.v    HMM.  \ 


f-p  oly  kcvf-títít  tudnak  kii  szkctaóini.  mint  «  nagyeszű  cancelUr 
szivrehiitó  szóuoklatai. 

B^íiffy  György  még  sajátezertibb  és  gyarlóbb  viliígitásban 
ttluik  fel  családi  kOrél>fiD,  Számos  gyermekéi  állaudóan  tAvol  tartja 
magától ;  talán  a/ért,  hogy  atyai  tekintélyét  johban  megCrizbesse ; 
mire  a  fpntebbiekböl  Ítélve,  volt  h  ok,  meri  bizony  Dénes  és 
öyörgy  úrö,  valamint  négy  leánya  is,  atyjok  iióldAjálxil,  ki  szenve- 
délyes lakomázó  és  kártyás  volt,  nem  sok  jót  mertthettek :  de  az  volt 
azután  különöi),  hogy  nagyobb  tíát,  ba  az  akkori  erdélyi  82oká« 
szerint  le  talált  részegedni  vagy  épen  káromkodni  inert,  cselédei 
előtt  megbolozzas  míg  maga  gyémánt  ditízttésü  l)ib<)rohö/etck1)en 
jár  é8  dúskál  a  válogatott  étkekben.  20— i>l  éveis  tiainuk  nem  uA 
ruhára  valót,  figy  hogy  a  Dénes  úrfi  nadrága  jÍoU  bátáu  folt*. 
leányait  [>edig  csaknem  koplaltatja  s  a  külsó  asztalra  nyúlós  bort 
lulat.  Az  azután  a  legfurcsább,  hogy  halálos  ágyán  zúgolódik,  bogr 
gyermekei  be  nem  mennek  hozzá ;  raidön  pedig  bemennek,  kiker- 
geti őket  Fiait  csak  akkor  rendeli  be,  niidón  már  végsü  rendelke- 
zését tesjzi  HH  nemrég  megbotozott  Dénesnek  a  kolozsi,  Györgynek 
a  dobokai  Örökös  fÖÍKpánságról  szóló  oklevelet  nyújtja  át. 

De  mindezen  gyarlóságokat  kiengeszteli  az  olvasó  előtt  ii 
hatalmas  föúruak  viilódi  ftvMUt>  matjatnrfáan  bfiloftan  tí;]j/á".  Egy 
h.'ií(Zi.»n talán  német  katonaorvos  valami  csodaszerrel  ügy  tönkre- 
tette a  gubernátort,  hogy  többé  tízeben  összes  orvosai  sem  tudjak 
gyomorbaját  orvosolni.  Nem  is  csoda,  mert  a  belgyógyászat  oljr 
fokon  állott,  hogy  a  naplóiró  Wesselényi  kis  -fiának  még  orr»6r- 
zését  sem  tudták  elállítani.  K  csodaorvos  a  guberuaturt  teljeew 
és  végleg  tönkretette;  Ite  is  lííttíi  vógórAja  kftzeledésiH  és  itttttoik 
lel  bíimniatra  méltó  lelki  ereje.V.  Károly  cjsászilrról,mint  hősi  tettet 
jegyzik  fel,  hog}*  temetési  szertartását  életében  megtartatta ;  de 
mi  ehhez  képest  Báufly  György  hősi  magatartása,  ki  nem  egész- 
ségében, hanem  Imlálns  ágyán  méreti  magára  a  koporsót  és  készít- 
teti meg  a  temetéséhez  valókat,  saját  szemei  elótt  az  utolsó  csipkéig 
é«  kopoi-RÓszegig. 

£  példátlan  lelld  ei-őre  mutató  magatartást  tükrözi  vi68za 
egyebeken  kivUl  Wesselényi  István  naplójának  itt  közölt  néhány 
fejezete,  mely  mint  kor-  és  müveltíiógtörtéueti  rajz  is  oly  nagy 
érdekü.hogy  bárraelyolvasónak  csak  tanulságára  és  gyönyörfiségére 
fog  válni. 

1708.   n  u  vtf  m  ber  5. 

irgyaii  ma  ny  vstvptöl   ff»g\'ii   &7.   úr  tigy   pluehezMek.    hogy    ra^jd 

minden  n*m«'nyhyg  kívül  vnIo,  mert  tlhni'/iitiihHn  íb  «'pAíZíín  ulvjUtoitviiu  6a 

luiutliogy  minden  c.jwtitjaíp'il  n  hú?  tfi.>gett  v?   rsak  a  csont   iiiarndott   volt 

'■iái  II  bfir   rHJtA.  »g\'   hí>g>*   merü   írtúxiU  volt   i-cúnfi/tii.   rtKniibnii   Hx^ivnyÜ 


u,  wi'>í)SKi-f:vvi  iHTv.w  N'\r!-«V?  \  rii\. 


125 


kinukbiiii.  M^vfki'M^'ti-okoídi  kiiilúilik  vnlii,  tneit  ■tiiii<li-M.  VHlftinít  i«7.ik  i*.-^ 
i^zik  vuU,  vtiiiy  kiliiliiyja  valu,  v&^y  által  folr  valA  rajU,  mint  a  vÍx, 
iDel}^re  iiezTK  szintéit  maga  \9  már  (lespfiriülviíti  t'lete  felöl  niagútmk,  incf^ 
is  Iiagrá.  inicstKla  ki>iitÖ5T  vcg^'Ciiek  ki  haláliira.  úgrinint  kiirmii^in  sxiiiü 
bársouy  dolmilttyt  fia  mondja  valft,  hot^  cflak  az  istm  eokáíg  ne  eugedm: 
kinlúdut,  uiáaktúit  kcsxeu  volua  lolkt't  megadni  tcrciutÖ  istciictick ;  én  inAr 
nem  is  tudván  a  doctorok  cgvtibbel  orvosolni,  liulmi  bezovitiamokkal 
kezdek  éltetni,  a  ki  után  mindig  kouyebbcdík  vala :  iizonkivUl  n  It.il  füle 
ri*])')].  ft  fv!j(i  og(-s/fMi  nitntrmllúdott  i-s  nagy  t'tijdalnutkat  tlZGtl^'ede(t  <^  a  bal 
oldalában  is  nagy  fájdalmat  i>zcnrcdv($n.  njilalásokat  cauaált,  maga  ügjr 
íTi-l,  bogy  plouritiftRfí  volna. 

6.  l'(;y»ii  U1U  Utván  a7.  úrnak  óránktint  valA  fogyását,  &>  bogy 
□lint  K  gyertya  ina^ttt  niügenieflxti.  nwnképeu  u  ttKCgtíny  i'ir  íft  eletet  ca 
iiiu^  teati  álliipotiit  cg<^szcii  kicmószti.  A  UAg\'Qbbik  úrfíral  elmen<^k 
Haller  István  lirhuz  t:n  mondók,  hogy  jtíjjün  el  az  úrlinz,  mert  itthon  csak 
elhagy  oly  rósz  idübeu.  a  mikor  mlud  a  piiblicnuiok  csak  iu  ánspcnso  van- 
nak éa  a  maga  biiza  ík  csak  merő  azon  bizonytalniifuígban  vű^zö^Iik ; 
ax^rt  taliin  valamit  nioud  az  úrnak,  ha  felJÖ,  mert  velem  az  úr  »ohft 
0Ctumi,  vagy  ígeu  kevvs  országos  dolgokat  commuutcált.  FeljUve  aztírt  ax 
úr  Ilalk'r  úr,  de  CMik  egy  sx^U  \é  ui'mmit  dü  pubtico  nem  emlékezett  ;  annál 
inkább  maga  háza  felöl  jtemmit  i;*  nem  mondott,  hanem  cíiak  maga  nyomi>- 
nílt  állapotáról  szúlolt.  Ugyan  ma  reggel  forrófiága   i»   volt   egiíaz  ebt'díg. 

Brrtfisóbúl  Örményesről  jöveu  Ifvolck,  lígy  tííbb  helyekről  is,  irják, 
bogy  mindeniltt  bolt  híre  van  az  úrnnk.  Annyira  elment  már  a  Inre  a 
nagy  i;inl>er  baláliíiiak.  meg  niikorra  életben  volna,  míud  száaxok,  mind  a 
magyar  kntbolíknwtk  BÚgnak- búgunk  vala,  n  mint  f>zokott  tenni,  ilyen 
nug>'  embernek  decudáláí^a  alkalmatoíinágával. 

7,  Ugyan  niii  az  úr  mcgköimypbbe'lett  vala  vjjlamennyiro  t-s  jok 
levelek  ^rkezt'nek,  kiket  eeak  ö^us^ckriti^uk,  nem  akarván  az  urat  vele 
terhelni.  A  generálig  ís  izeut  volt  Kölet«éri  úrb'il.  bogy  a  coniiasarínat 
cedálja  az  lír  Ualler  úrnak,  hadd  folyjn.uak  a  dolgok,  mert  sok  hátrama< 
radá«  van  a  császár  szolgálatában  ;  azt  h  nem  mondók  meg  az  úrnak, 
neiu  akarván  keilvetleoilení. 

lágyan  Bilrou  T>9chn^  (Tígen^)  aanzonyom  már  be^kezT^i  tSbb 
nÁmet  ünisázonyokkal.  az  úr  látogatására  ds  Ö  Í9  kimaradt :  láttatá  az 
urat  ea  az  nra   fcldl  aet  izenc,  bogy  nemsokára  leiTkezik. 

Novellákat  Í6  aokat  bozáuak,  kiben  igen  nagy  emlékezetre  való 
dolgokat  nem  irának.  Iiják.  hogy  Bákóczy  úr  egy  colonellusára  magyar 
i'irve'nyt  láttatván,  iti%ygy^  vágatta,  atmnk  az  íródeákját  pedig  horogba 
vettette,  niivrlbogy  n  minapi  harc/  alkaliuutoüságávul  ez  az  író  doák  Itítie 
volua  el  a  lovat  Rákúe/.y  fejedelem  alatt,  Azt  ié  Írják,  hog>'  a  km  iiwnktól 
Dnnáittúl  [H-nzen  alkudtak  meg,  hogy  a  magnk  «zUrctjrt  vt'ghez  rihc«- 
sHk  a  faluk  i'-m  váronok,  é»  hogy  kamerát  ík  \ettennk  volna  a  kuraczok, 
a  kik  a  pt'Dzt  feloKpdJek  ^a  a  tiíbb  clfogtnU  jútiizágokat  bírják. 


1:Í6  1.    llAXKl'^    ílvAlíliV    ILVI.ÁLA. 

Uffjaii  ma  a  8z<^<liiy  úr  uz  éijcii  i)rii<|;bíitiitlaii^ga  utáu,  holott  ia 
luagaiii  virrasztottam  szeg»?'uyt  os  sok  kinokat  hit  vala  a  haemctnls  iráut, 
a  ki  csakúgy  megyén  töIe  mint  a.  vík,  noha  igen  keveset  eszik  ;  de  iniadeii 
belső  ri'tizilt  óráiikt'iit  omoszti  fzegi'iiy  ih-  va  fogyH[»ztja.  Reggelre  azért 
mintegy  félóráig  nytigoilvjin.  a  mikor  csak  kí'S(:^^*os  lassíi  nyögésekkel 
nyög  vala,  6  órakor  petllg  isniét  ezörnyü  ágyékrágás  yk\  reá,  szörny íí 
nagy  kinokat  lízenvedü;  midöu  azért  a  doc-tor  tet»zéí«él)ül  krisztélyt  adat- 
nak volna  l»e  neki,  egy  kevéssé  cíenduaedék,  nzalatt  a  förtnulek  egy 
kevéeisé  nála  lévén,  mi<lün  elmentek  volna  v.fi  mi  is  l  tí  órakor  ebédhez 
ültünk  volrta,  az  nlatt  lléthi  urat  behivatá  i-s  int;gkérdé.  íiogylia  találtak -c 
diófa-deszkát  koporsónak ;  és  minthogy  nu.'gkerur*tetvén,  készen  nem  talál- 
tunk, hanem  tgy  des/kánük  való  tÜkét  leltUnk  a  Cajt-Lajtnián')  gondvi- 
seléfíc  alatt  és  azután  küMvi-  maga  nnndjárt,  hog\'  kérjük  el,  hogy  abból 
csináljanak  koporsót.  Azonban  halálára  való  ingét,  keszkenőjét  kíszedeté 
és  í)  vúnkosokat  is  kiszL-di-té,  a  ki  a  szegény  asszony  feje  alatt  volt 
kiuyújtóztatásálioz  derckaljnak  és  n)eghíig}*á,  micsodás  kamnkát  hozza- 
nak CB  a  koporsót  is  micsodás  égszin  kék  virágos  bársonynyal  vonják 
meg  és  aranyos  szegekkel  verjék  meg,  egy  szóval  köntöséről  egy  kapczáig 
mindenekről  parancsolt,  és  meghagyta,  hogy  mindenek  sietve  meglegye- 
nek, mert  meg  akarja  maga  is  látni  és  m<'g  a  ko])orsó  is  csak  készilljün, 
magát  megmérvén,  mindjárt  fogjanak  hozzá,  a  mely  igen  ritka  dolog  a 
nagy  emberek  közt  és  nenikülüidicn  van.  mint  mikor  valami  kivájiatos  útra 
indul  az  ember  lís  őrömmel  s  úgy  sietííi-ggel  készíti  minden  útra  valóját, 
mikoron  pedig  valamely  gyermeke  beforiUd  a  házba,  mindjárt  nnhelyt 
meglátja,  mcgszoinorotlik  és  ii/ntán  haláhírót  senunit  nem  szól. 

Ma,  mikoron  nagy  kínokban  volna,  a  papot  hivatván  kére,  hogy 
imádkoztasson  érette,  hogy  az  isten  ne  hagyja  feljebb  a  nyavalyák  által 
kínoztatni,  a  nunt  elszenvedheti. 

l'gyan  snk  felől  kezdik  beszi'lni,  hogy  mihelyt  az  úr  kimúlik  e 
világból,  mindjárt  ilpci-sétlik  mindenét  nlyan  i)ractextu3  alatt,  hogy  a 
leveleket,  a  mig  meghányják,  minllmgy  cancellarius  is  nem  volt,  azért  míg 
u  Cíiászár  i)arantr.soI  felöle,  sequestrálni  fognák  ;  de  hiszen  a  levelek  núad 
a  coiiscrn!it4ii-íuinb;in  voltak:  mihelyt  ugyan  ha  meg  akarnák  csciekcdui 
mcgcselckitilietik,  de  nem  üzt  érdemelné  az  az  lir  szegény,  hogy  holta 
utjin  nianidékát  úgy  nmrtificáiníik  ;  sŐt  inkább  gratiát  f-rdemlenének  az 
apjokért,  a  ki  niilliónyi  kárttknt  .'ízenvedett  é.s  causált  gyermekinek  &z  ö 
felségf!  In'isi'géért.  miudazílltnl  még  is  beszélgetének  ngy  a  suceessorok, 
hogy  li:i  ifteii  ugyancsak  azzal  szoniorit  bennünket,  hogy  a  szegény  urat 
a  mi  szemeink  elől  elvegye,  vagy  négy  ládát,  a  ki  inkább  szemet  szúmai 
tegyenek  félre  annak  idejében. 

Ugyan  ma  estve  kivánv;iii  az  lir,  hogy  a  generálissal  dzólhassou, 
midőn  azért  nicgmondoiiák  volna  u  generáli. -<nak.  ndndjárt  ide  jÖve  é« 
mindeneket    kiküldvén    íx    házlHÍl.    sok;iig    ketten    he«zél!:ctének :    Imuetn 

*  I   /<cng-Licntiii!int. 


11,   WKSSKI.Í:NV1    ISTVAX    NAI'LÜJA    LTAX.  127 

uiiutli(.^'  a  torkát^  a  KZOf^eiiy  lirnak  .i  Hcguiii  ijroii  olfugtii  t's  el  iit  ti/úradt  : 
gyakrau  kell  uionni  n  ^:7liii'lt  rs  nlyankor,  it  mint  (Ttultoin,  •'jró?'/ iiisti-uctiút 
adott  a  generáli  rínak,  de  dIrectÍMnc  proiiineino,  úgy  liínzom  a  maga  liázá- 
ról  iB  besze'Ilott :  im'g  csak  arra  is  nu'gktin.'.  liojry  a/.  <>  trstrt  .•tccurítással 
kieértesiie  d  Kolnjívárra.  Iin^y  titt  íninosst'k  ol. 

Auuakutáua  pcdi<^  ii  [)a]tjiít  bi^tiivatváti.  annak  ^/up  confos^iüt  tett 
t's  uiegiiiomlotfa :  micsoda  uaf;y  bátran  eV  teljod  íii/^dalommal  adja  meg 
lelket  teremtő  ií'tfni'ui'k.  Azt  megvallotta,  Ii<>gy  »agy  gyötrelme  vagyon 
Kzegeny  árva  k'ányin,  nu-rt  a  tíai  is.  ha  jók  lettének  volna,  azoknak  U 
szolgálhattanak  vnhia,  kin  elegei  igyekezett,  liogy  mint  educallias^a  őket, 
ha  uem  tehetett  Ijclölíik  senimit.  arról  ni'm  tehet.  A  nagyobbik  fiáról  azt 
mondotta,  hogy  rüözegsegnck  «'s  gonoezSilgnak  tia :  a  kisebbiket  U  illettek 
az  urii>tennek  kezei,  a  legkisebbiken  gyütrnrlik.  ligy  mint  Z-itizsin,  mert 
tudja,  hogy  a  több  atyafiai  setn  szeretik. 

Azután  pedig  fátyolokat  ('h  azukra  való  aniiiy-ezüst  kiiteseket 
hozatván  Jizemfedelnek  i>  Irjiedüiiek.  ilgy  bárs.inyokat  es  materiákat  is.  az 
úr  asíi/onyokkal  választiitja  vala  e's  maga  is  m-zegeti  vala,  melyik  lesz 
szebb  halálára  *'•&  nagy  lírönnnel  mondja  vala.  hogy  must  kenzül  ü  az  <i 
mcnyegzÖji're,  hogy  az  ü  volegenyrliez  a  Krisztnslmz  menjen  ;  a  papnak 
pedig  azt  mondja  vala.  hogy  nli  mily  boldug  les/,  akkor  ö,  a  mikor  Üti-t 
azokba  berakosgatják. 

Annak  felette  nemei  asztalüíokat  lii\atváü  es  maga  az  ágyon  íisz- 
özeti'VCn  kezeit,  a  nagy  hosszú  singgel  magát  úgy  meregetteti  vala,  mciiy- 
!iyi  legyen  a  koporsója,  a  kin  mindenek  esndiilk<f/nak  vala  es  igen  ájniel- 
kodtanak.  Azalatt  elérkezvén  Heni.-?  Ín  a  nt'inct  doetor,  a  borbély  Vrinc 
doctont,  kinek  uiondá  az  iir,  hogy  ö  isten  kezében  i'agviai  es  eöelckeiljek 
úgy  az  ÍMten,  a  mint  neki  tetszik  :  egyébiránt  az  egeríz  világ  atniál  egye- 
bet nem  mondhat,  hanem  azt.  hogy  a  Princ  orxoshísa  miatt  van  ü  abban. 
a  miben  van  *'•»  örök  emh'kezeJrt  Inígy  Prine  nr.  lnig>'  egy  gnbcrnáiorrat 
mit  cselekedett,  kin  Henis  e^jak  ehílmeikodván,  magát  mentegeti  \ala. 
hogy  ö  ncui  tudott  t'tí  nem  szólott  ahhoz  az  orvosláshoz,  lianeni  esak  a 
Prine  elmenetele  után. 

Kn  magamtól  is  kmie.  liogy  ha  a  nagy  palotái  kitisztogatták-e  es 
a  kenienczéje  miki'nt  vngyon.  m<rt  a  minaiiibaii  lenmlott  vala  az  egész 
kemeneze :  így  van  gondja  mindenekre  i'S  azt  nmudja,  hogy  azt  akarná, 
hogy  láthatná  mimlon  hahih'a  való  k»'születit.  A  generálissal  pedig  soká 
besz^'títt.  de  nem  hagytanak  srinmit  a  házban,  ngy  hiszem,  hogy  a  borhely 
Prine  felöl  is  biiszeh-tt  vele  az  lír. 

Ki'Oeseri  úr  '■  is  monilj:!.  ln'gy  a  generális  azt  kivnnja.  lingy  egeszén 
leirják  nyavalyáját  az  liriiak  e-  már  mint  jár  Prine  i'ir.  nu-gválik. 

8.  Tgyanez  t'jsz;ika  valamiv'*l  i"bh:in  nyugvek  az  úr  "•-  nin  is 
kÜnnyebhiMi  viiht.  t-b'"ih't  is  j<'>e-ikán  evek.  ebiM  ntán  nynu'"vek.  e.-ti'  ]tedig 
alterátiója,    isnn-t  ;i  szokás   szereiit.   orvo^s.lM.,t    \rve    In-    KölrJei-i    i'irtúl. 

*■  í)rszá'íos  fi'iorvo.-i. 


12« 


I.  nÁsrvr  oyAríjv  hm.Ála. 


Bázelé  ^  kelme,  hogy  ttáóMitM  fngrH,  hi>g7  a  geoeralifsal  Iwsxélett  lut  ár, 
azóta  igen  confaee  vnn  ée  azomornan  vagyon  ^KSleAtíri  dntak  ia  mondotta, 
liogy  a  mit  elkövethet.  kövRMe  el,olv  ueven  veszi,  mmtlia  magiéval  caclekedu^. 

Estvc  pefiig  ipmcU  cljJivtín  a  fíirorKlck,  egr  Ueví»í«(i  ott  ixBzél^tí- 
nek.  kiket  mind  bcíiltetett  az  ágya  kí)nil ;  azntdn  hogr  clmonteoek,  o^g^^et 
)>oiinck  kArtyÓ7.iii  íittotTt^ii,  az  á^'a  i'lött  kiirtyfiztat  valn.  \i<t^y  as  időt 
t5lt6(^lc  előtte,  minthogy  egászségCB  korában  eemmí  malatsigot  neui  szereteti 
ligy.  mint  a  kártyáziUt  és  mindaddig  kártyázott  Jefekve  !•»,  valamíg  lehetett. 

Most  Í8  pedig  valami  fcl«Ö  cgvfttmás  volt  as;  iir  húzÁhan,  miudeue- 
ket  felhordata  a  boltba,  maga  megkt'Vdezvuii  mindeueket,  micsoda,  ógy^ 
kUlde  fol  a  boltba,  mindeneket  valnmi  ezüst  iizerazáraokat  kfft  rendbelit 
akart  volna  venni  a  n^m»tektől,  azokat  íh  meghagyá,  hogy  csak  a^ják 
vissza,  mely  dolgon  mindenek  csodálkoznak  vala. 

Ug>'an  /.iliihi  úr  a  praedicator  mondja,  hogy  tegnap  az  lir  felhi- 
vatváu,  Bokat  panaA/oIkodott  n  fí.i)ra,  hogy  ha  arra  valók  volnának,  hit 
az  ö  árva  hiányaira  í»  gondot  visolbftne'nek  :  de  nem  arm  vol<ik  tís  Wtet 
siralommal  szállítják  a  koporsóba,  Aimak  .ilkalmatosaágával  említette 
Zilahi  úr,  hog>'  ö  nagys^a  tenne  valamit  rendelet  maga  házáról,  a  mely 
9ok  viszálkodáfiokat  fordítana  el  a  ancccssoroktól :  melyre  nzt  mondotta, 
hogy  nincs  ppcje  a  beszédre  már,  ba  esak  isten  a  maga  kngj'elmével  meg 
nem  erositi  bnlála  előtt.  Bár  csak  Bethlen  László  érkezett  volna  el,  hogy 
neki  mondhatott  volna  valamit,  kire  inm^t  mondotta  /áluhi  úr,  hűgy  * 
bizonytalan,  mikor  drke7.ík,  hanem  most  is  vágynak  jó  lelkü  emlwrflk,  a 
kiknek  megjelentheti  maga  tetszéae't,  vagy  azt,  a  mit  Bethlen  Lászlónak 
megjelentene,  azokat  a  dolgokat  tt^teese  iráfba  l'b  bepecsdtolve  tegye  a 
ládába;  de  cíaak  onm  nkarta.  a  molyrM  nokan  eokf^le  opiníóvat  vágynak, 
hogy  kiaebi)  dobokra,  oty  dolgokra  vagyon  gondja,  a  kikre  maga  nélkül 
gondja  lenne  gyermekinek  f^s  a  uagyobbnkat  elhagyja;  de  hihető  bogy 
lehet  valami  conBÍdcratiója  iránta,  at^rt  nem   akar  disponálni   semmit   is. 

Ug>'sn  nui  nipgki^rdezte  a  feleitegenitőt,  hogy  mícsoila  kiMts^et 
költiíttenek  eildtg,  ntintho^y  ntaga  nem  adott,  kire  megmondotta  a  felest!* 
gcm,  hogy  valami  boriiníbúl  killtötteiifk,  azonban  valami  leveleket  is  íra- 
tott volt  Önnéuyesre,  a  kik  meg  kt^azillet lenek  voltának  es  minthogy  ax 
lir  nehezen  van,  hccf^íuáltuk  a  leveleket  és  elküldtük,  melyet  midőn  meg- 
mondottunk volna,  hogy  kérdette,  semmit  sem  szóla  reá™ 

^^Ky^"  ""'^  cí>lve  a  mely  ládák  a  maga  házában  voltának,  azokat 
is  mind  bepecí^eteitete  vs  befognttatá  a  zárjával  es  így  minden  dolgairól 
ekk^pcn  dispooáln.  Efile  piMliglen  iijnliban  az  az  ágyi^k-rágás  reá  jött  vala. 
Ugy  éjszaka  is  attkat  kinlóclíHc  vele  i^s  másként  is  csak  mint  a  gyertya 
fogyton-ff^y  és  cnníszti  óránkent  minden  belső  w^szíít. 

Ug}'au  most  estvc  hagyá  meg  azt  is  njabban,  hogy  neki 
-theatmmot')  csináljaiiak  a  teste  alá  a  ^lotáu,  melyet  9.zép(su  bevonjanak. 


'}  Halotti  rmelv<*nyt,  katafalkot. 


M.   WE-SSKIiKNYI   ISTVÁN   NAl'KÓ.t.V   |:T.\N.  1  íí) 

9.  Ma  hozának  valami  levelet  FejiM*  váruiogycbn]  ax  líniak,  kiben 
Írják,  hogy  a  vice-ispánt  Kpcrje.si  Ferenczet  elfogták  voluit  a  kiu-uezok  és 
több  nemeeeket  is  zuklattauak,  kiket  luegfusztotCaaak.  Az  is  a  híre, 
hogy  a  segesvári  sokadalonibau  levőket  leunok,  hogy  azokat  akarnák 
felverni. 

Jövenek  máshaunan  is  »ok  levelek,  a  kiket  feUzakasztván,  (elolvas- 
tam ds  ha  mi  publicumra  valók  voltának  bennek,  Haller  Istváit  úrhoz 
küldöttük. 

Ugjau  ma  feljővén  Donyhádi  úr,  n  Bethien  Mikló.s  UHfZonyom 
papja,  midőn  szép  vigasztal  ásókkal  vigasztnltn  volna  az  urat,  a  tíibbi 
kSzOtt  azt  Í8  mondii.  hogy  a  hosszas  bi'tog?(ig  sokkal  jobb  az  cmbímiek, 
mindazért,  hogy  az  örökké- valóságra  jobban  elkészülhet,  niindazt-rt,  liogy 
a  maga  halála  utáu  való  dolgokról  is  a  maga  házában  jó  i-s  szép  rende- 
lést tehet.  Ez  is  elég  alkalmatosiaiig  vnla  arra,  hogy  ha  gondolkodnék 
valami  reudeléstétcl  felől ;  de  csak  uzt  feleié  roá,  hogy  a  halálnuk  vége 
ugyan  mindegy  és  ü  maga  is  attól  semmit  nem  irtózik,  mindazáltal  mikor 
ugyaix  meggondolja,  l»<>gy  ilyen  embert  ilyen  állapotában,  mikor  mind 
isten  dicsőségének,  mind  uriínak,  mind  hazájának,  nemzetének  s  nu-gnyo- 
morodott  házának  szolgálhatott  vohia,  egy  rósz  ember  mint  vesztette  el, 
az  nehézségére  vagyon. 

Melyre  a  pap  azt  monda,  hogy  az  is  nem  volt  az  itítennuk  keze 
nélkül  és  isteni  provideittia  nélkül :  niindazonáltiit  isti^u  is  megbünteti 
azt  az  embert  gonosz  cselekedeteiért. 

Ugyan  máig  a  szokott  bezováros  orvosságokkal  Kölcséri  úr  (-Ui-'ti 
uapjábau  háromszor  három-három  kalánokkal,  melyeket  esak  alig  nyelhet 
vala  el. 

Ugyan  ma  borbélyt  hivatván,  ebéd  előtt  a  szakálát  magának  l«bo- 
rotváltatá,  az  ágyban  fenn  ülvén  és  midőn  elvégezték  volna,  monda  a 
doctomak,  Köleséri  úrnak,  hogy  oz  lészen  az  én  utolsó  borotválkozásom  ; 
és  a  borbélynak  is  eg}-  toUéi-t  adatván,  azt  monda,  hogy  hadd  emlékezzék 
reá,  hogy  ő  beretválta  meg  utolszor  és  tükröt  hozatván,  magát  niegnézto 
és  monda,  hogy  talán  emberi  úbrázat  sincsen  ö  rajta.  Másként  azt  is 
monda,  hogy  ö  szombaton  úgy  volt,  hogy  nr^m  goudnlta,  ho^y  azt  is,  hogy 
a  másnapot  érje. 

Annakutáun  pedig  Kölcséri  úrnak  meghagy á,  hogy  concipiáljou 
egy  szép  levelet  a  császárnak,  kiben  irjn  meg,  hogy  szolgálván  a  császár 
apját  és  a  császárt  is,  ezekbon  a  revolutiókban,  kinek  is  hüségt-ben  ilU- 
bate  mindvégig  megmaradván,  nem  gondolt  rfemmi  világi  respoc tussal, 
mind  kárait  félretévéu,  minden  igyekezcti  csak  azon  volt,  hogy  isttménck 
és  az  urának  kedvében  járjon.  Isten  pedig  így  akarván  életének  véget 
vetni,  azért  az  ő  árva  házát  alázatosan  rccommendálja  az  ü  felsége  gratiá- 
jába  éa  kéri  azon  ő  felségét,  hogy  az  ő  háza  legyen  az  egész  világnak 
példája  az  ausztriai  háznak,  véle  gyakorhnuló  kegyelmeaségek  iránt.  Mely 
iránt  is  azt  igére  Kölesén  úr,  hogy  eum  módis  externis  leirjíi. 

SzAüAuoK.   1887.  II.  Füzet.  ^ 


tso 


t.  llAKl'rV  rtV&Rr.V  HALÁLA. 


EbMlet  púdig  állapotáliox  képest  ulkiihniisint  evén,  ebéd  után  ísmrit 
kt.'r!  Köksi^'ri  urut,  hogyha  intnl  asegi'uy  fcleaég^iick  voltuuak  valumi  ver- 
sek, ezUsC  táblára  araityosiLii  kimetszve,  melyet  bciől  a  koporsójára  asc- 
gezttiiok,  neki  i^  osíutíljanak  6  klntck  olyan  verseket,  uielyet,  ezilst  táb> 
Iára  felnii!t«2V(íi),  koporsójába    tchcáacuek,  kíre  is  ig«!re  magát  Ktílcst^ri  űr. 

10.  Ilgyau  ox  elmúlt  ejnzaka  mAgam  levi*ii  fenn  az  dr  virraüztajii, 
kdtazcr  caak  alighogy  meg  ucm  fallada,  mert  a  szája  és  torka  crcíscn  lucg- 
Kzáradvdii,  csak  lígy  kezdett  krt  tzbi*ii  if  nyikácsolni ;  alig  tülthetCük  a 
natájába  »  vizet  ctr  feleoiclvdu  a  derekát,  ü^y  vehetett  aztáu  Iclegzctct. 

ITgyaii  Mat^üká^iitc^  aü^zunyuin  besju^li,  hogy  c&ak  azon  tSre  magát 
A!t  lir,  h(i^-  A7.  6  Itolta  iitúti  az  lírfi  Dicne^  valami  bálványimádó  f(>lc9c^get 
hoe  !)•;  ax  ü  liázába  ca  az  \»  eluitljebeii  forog,  hogy  Diiiichogy  tudja  hogy 
11  dxáex  Jánotiiic  leányát  úgy  szereti,  hogyha  azt  találná  olvenui. 

Ugyan  tegnap  jtfVi^n  ide  Akton  ur,  n  generális,  sátorokat  vonatván 
fel  a  citadellában,  oda  a  tittztekkel  kimentenek  t?s  ott  imtlutáitak,  ág;}'ukat 
vitettek  vnla  ki,  uiolyekkel  czelt  liivöd'ózteuek  es  raiud  be,  míud  ki  pari- 
pán j^Minck  i)  mennek  v»la  ki  a  nemet  tisztek,  úgy  a  geuerálisDÓ  w  véXék 
^yUtt  miud  kimenet,  uiind   bejövet. 

Ugyan  ma  i»*uo  Aktou  úr  fel  az  úrliox  Idtogattatuí  ée  bevezeltet- 
vén^  bog}-  oblign  ti  ójának  meg  ucm  felelhet,  és  mnga  az  úr  látogatására  el 
nem  j&hct,  mert  mindjárt  kelletik  menni  IJe'va  fok-  bnrou  Tiach  (Tigc)  iir 
eleilx:,  kinek  megköszbuletvcn  az  ilr  látugiitását.  izenOt  bog}'  ötét  laláu 
nem  fogja  megliltni  ezen  n  roaz  viljígon,  minthogy  azt  izente,  hogy  riívíd 
nap  visaza  j6  ca  akkor  megndvarolja  Akton  úr  az  urat. 

rgyaii  ma  clkdszitvo'n  az  úr  nynjtúztatd  deszkáját,  felhozák  a 
palotára  vm  elmerseklők  mind  n  tevt  melle  való  sztíkck  mennyi  hosszak  és 
inagaeak  legyenek,  mind  pedig  a  tbeatruinot,  mcnuyí  hoí^szú  és  eztíles 
legyen. 

Ugyan  ma  az  úr  vi»>zaizeneti  után  Akton  úr  az  úrhoz  eljőve  és 
milielyt  meglátta  a/>  urat,  a  kezet  az  úriink  mcgcsókolá,  Cd  midőn  loUl- 
tette  volna,  a  nyavalyáját  néki  beaz^^lvén,  kéri.  hogy  az  Ö  halála  után 
szolgáljon  a/.  Ö  uvumorodutt  házának  ce  midun  elbúcsúzott  volna  az  úrtdl, 
itz  úr  niegütele  ifs  megcíókolgatú  va  elhncíinzván  tök*,  megmondá  neki  nz 
ur,  hogy  többször  6tct  életben  nem  látja  ;  kimenvt^n  pedig  az  ur  házától, 
az  úrBuknak  mundá,  hug>  isten  eHtesae  az  urat,  uiindn/által.  bu  ubliau 
fnegMZOuturodnának,  ötét  bizvádt  rei|nirá]ják,  mert  nnndenekben  igyekexik 
az  urnnk  szolgálni. 

1 1.  Az  eetve  ujabban  az  úrban  belé  álla  a  forróság  és  mind  az 
cgéijx  éjjel  igen  nagy  forróságban  vala.  hajnal  fele  p«-'dig  felvétetvén  a 
kflunara  székre,  sz<iinyü  feketeség  zúdulu  ki  bcl61c  és  ma  i^  mind  igen 
bágyadva  vala. 

Katve  pedig  Zilahi  urat  behivatvan.  izcne  tőle  Diencct  úrfíuak  és 
üynrkü  üiiiniik,  Diencsnek  &Mn  Hiúkkal,  a  mínt  aiinakelütle  is  maguk 
oiütt  sokszor  mogmoudotta,  hogy  ha  olyanok  és  arra  valók  lettének  volna, 


H.  W'RS8ICI-líNYl  I«TVAS  VAPLÓJA  OTÁS. 


IH! 


vaé^  magft  élct^beu  >!a  még  luoet  íh  oly  karbun  úllíttattit  vuliia  őket,  hog}* 
noin  Ök  udvaroltak  volna  nm^t.  haueiii  miUok  ndvaroltilk  volna,  őket ;  éa  a 
axegtiuy  árvii  leilnyit  í^  rájuk  hlztn  volna,  de  ueui  airu  valók  éö  az  ^! 
rajtok  való  törődése  H7^11ítja  l>e  Ötét  a  koporsóba,  egyik  uuha  míudenek 
gyenuvköégébeu  úgy  iU.4(euok.  úgy  maga  i«  az  liv,  hogy  egyik  gycrmckti 
i«  úgy  hozzá  111*111  iitíitl  volna  elmojére  néasvc,  mint  Dtíuas  úrfi,  uielynt  a 
rosK  tiiraaaággal  roszra  fordított :  ée  o2ou  is  ueui  kicatu}  tífrÜdésc  vau. 
hogy  ais  ö  bolta  utjin  »•/.  i\  házába  valami  iduguu  vallású  feleséget  boz. 
mint  vagy  a  Szász  Jáuosué  leányát,  vagy  máat  hoxzá  hjiAoiilót. 

Továbbá  azt  i«  ízento,  hogi^  a  mint  laegizeut*',  hogy  a*/  Ö  pén2.ébc 
ue  liizzauak,  mert  iníul  unnukelÖltc  U  incgmundotta  neki,  pénze  iiinceeu, 
0}-arkó  úrűuak  is  ui^xeiile,  hogy  micsoda  alávaló  emberekkel  vau  társai - 
kodáaa  é«  az  ti  házát  míndeakor  mint  kf^rilUc  és  most  ílycn  állapotába 
Íb  feléje  sem  megyén  etc. 

Nem  Javalja  nekik  azt  Í9,  hogy  az  Ö  holta  után  idegen  ore/ágni 
lueujeuek  tauuliii,  mert  lá^a,  hogy  nagy  hajlandóságok  vau  a  gonoszra  éa 
oda  fel  olyan  emberek  társaságába  adnák  magukat,  a  kik  miiidenoket 
kionnénck,  küauának  a  kezökbÖl,  azután  haza  ji^nnének  ilreseu  én  itt  seoi 
haza  fiai,  sem  semmik  iiom  lennének  fte. 

I:*.zeket  az  úrfi  maga  i'igy  bcítziHvén  nekimi,  axi  adám  tiüki  tanácsul, 
hogy  igen  széptan  azt  izenjék  vissza  az  upjoknak,  hogy  Ök  eddig  vétek  és 
0Ok  fogyatkozások  nélktil  nem  letteuek  volna,  melyeket  az  ár  jobbau 
tudott  és  Utott,  mintsem  ök  mugnk  csak  megismerték  volna  is,  a  melyeket 
d  nag}'sága  uc  tulajdonítsa  uüuékUiik,  szánttizáiidckos  eltökélctt  gonosziM&- 
gnnknak,  hnuein  minthogy  némelyeknek  isten  elébb  adja  azt  a  judiciumot 
elérni,  a  kivel  a  jó  éd  gonosz  dolgok  ktizi^tt  dlffercnttát  tudjanak  teutii ; 
;  éi  magoknak  dolgait  is  n  szcréut  kormányozni,  némelyeknek  pedig 
k^Affbbre ;  úgy  uekik  is  pedig  eddig  nem  lévén  az  iránt  egésx  judiciomok, 
axért  vétkeztenek,  mindazáltal  csak  már  is  a  mióta  o  nagysága  ebben  a 
cályoa  ágyában  fekszik,  unnyii'a  meggyüzodtenck  és  annyira  goudolkodta- 
f'iuűc  maguk  dolgairól,  liog^'ba  i^tcn  Ü  nagysága  éltét  továbbra  nyt^tja, 
melyet  kérnek  is  iatentcil,  meglátná  az  űr,  mint  mcgfunlítauák  a  maguk 
dolgát  t-a  éppen  más  emberek  Icuuonek ;  annálíukább  pedig,  ha  Isteunek 
QT  fog  tet^tzeiii,  hogy  o  nagyságát  az  6  szemeik  cliÜtt  most  elvegye,  (kit 
^  Isten  szent  fiúért  távozto&son  el)  annyira  coimtcrná lódnak  s  magukba 
szállnak,  tio^'-y  minden  cselekedetek  másképeu  legyen  uúndeuekbcu ;  sŐt 
Dénea  úrfi  ha  most  is  megérheti,  hogy  isten  azt  az  idtit  adván  évní  vala 
hol  háiuiasága  iránt,  megérhetué  most  az  úr  tetszését,  fogadná  bogy  tai 
08  nem  mást  venne  el  feleaégUl,  istennek  is  tetszvén  a  dolog.  Már  megfo- 
gadják az  úrfiak,  hogy  igy  rcplicáljanak  és  a  97eg<^ny  atyjok  ilyen  luctáló 
elméjét  eképen  csendcKÍtf«ék,  uiegv:itik. 

MidÖti  pe<lig  az  úr  ezeket  beszeli  vala,  itoho  némely  ráseét  deákul 
mondotta,  de  a  leányasszonyok  a  eznkóa  szerint  azt  rctteneteseo  hallgatják 
lopva  íb,  és  ha  uiit  érthetnek  ast   mindjárt  repítik   és  sok  haxugeágokkal 


132 


I.  dAnfpy  oYAnnv  uakXi.a. 


toldják,  mint  most  hogr  azt  liirdctik,  hog^  a  leinyoknak  czcr-cxcr  an- 
uyat  mouílott  vulna  éa  az  adóaiiágvt  iniud  a  fiainak,  míotbogy  a  leányi 
meg  ucm  vehetik,  de  ex  m>'g  ucin  conntál.  Dii^nes  úi-fi  pedig  sokat  bízik  az 
úr  pénzéhez,  mert  azt  uioudú,  hog)*  luikor  Itejött  az  lir,  30,000  araayat 
hozott  votua  be  magival,  de  az  hilietctlen  dolo^,  lücrt  Ü  neki  ngran  annyi 
volt,  de  az  eeeedi  jószág  váflárhlwíra  fit  n  tJibb  áok  adósságokra  rettenetes 
eok  ezerét  espendtilt  ki,  a  uioly  Koha  iiK*g  nem  fizetődik. 

Ugyau  most  i^atve  ninga  megftisUlé  a  haját  a  ezegeiiy  úi\  a  koptireó- 
ját  is  megkdrdezö :  ha  késze,  melyuek  ugyan  nem  is  sok  híja  vagyon  ;  nieg- 
megmondák,  vaeaordt  pedig  midtíii  ett  vulna,  c»ak  valaoii  kia  1^  mene  le  a 
torkán,  de  falat  nem,  noha  erővel  nyelte  volna,  melyért  azt  monda,  bár- 
csak egy  falatot  nyelhetne  el,  mert  ágy  hísxi,  az  lesK  utolsó  vacsorája. 

12.  Ugj'au  mára  szörnyen  ulerötlenedek.  úgy  hogy  Ülve  sem  bírja 
vala  magát,  u  hasa  pedig  mindegyre  csak  mc^en  ;  Kölesen  tir  azt  mondja, 
hogy  kankreua  van  az  ág>'ékábau  és  a  mcgycn  tÖIe  s  az  orvosság  is  azon 
módon  megyén  átal  benne. 

l'gyan  nia  kcKdé  mondani  a  szegL^uy  úr  hogy  uem  lát  a  szemeivel, 
a  minthogy  olyan  víz  foly  vala  ki  mind  szemeiből,  mind  fíüiíbül,  este 
pedig  elolvaatatá  KiJleséri  urral  a  császáritak  üb  Salmis  fejedelemnek^)  éi 
Szent  keresztinek  Íratott  leveleit,  melyeket  júvs  hagyván,  nicghagyáj  hogy 
purÍ7.álják  \  ha  aztiín  yuljL'ríbállmtnií,  <!(.■  n  jubb  keze  ugy  elérti tlenodott, 
hogy  a  tizdjához  sem  viheti.  Hallcr  Gyurgy  úrnak  pedig  meghagyd,  Dénes 
és  Gynrkóúrfiakut  tanítetík  éa  nkt^i^sák  óa  a?,  árva  leányait  íe  ne  hagyják^ 
kivált  a  szegf^ny  kis  ZtfuzHÍl,  a  kit  a  tíibb  atyafiai  sem  í>/.cretnek.  Valami 
dispoí^itiot  is  coucipiáUata  Kölcit^ri  úrral,  melyet  még  egtlssecii  nem  tudunk 
de  A  tübb  bdc^i  levelekkel  együtt  lut  is  capiálom,  ha  iutm  enge<ti,  mert 
igen  emlékezetre  mt^tó  dolog,  kivált  a  csá(>Kárnak  írt  levele. 

Maga  ugyau  most  estve  uiegkt^rdi*,  hogy  ha  kt^szeu  vau-e  a  koporsó, 
melyet  cl  ia  készítvén,  fel  ii»  hozatánk  ma.  melyet  ;í3  u*?met  forintokért 
caináltanak  n  nemet  a)>/talosok,  de  uly  exacte.  hogy  en  fakoporsút  olyau 
szépet  soha  nem  láttAm,  mind  ax  Összeereszti'súre  ueicve,  mind  a  mint 
m^pall(!ro/ták,  a  mely  oly  szép  labor  és  fényes,  mintliu  gyűkerbÖl  volna 
egészen  csinálva  é«  úgy  kong,  mintha  vnlomi  metaUumlKil  vuhia  csinálva, 
minthogy  diófa. 

Ugyan  most  estve  is  ev(^k  és  Ívek  ís  valami  keveset,  de  más  rakó* 
gátja  a  szájába,  nn'kor  sokan  gytllteiiek  oda  a  gyermeki,  akkor  bánta, 
mert  nehéz  volt  neki  és  azt  mondotta,  hogy  ne  CBÖdllljcack  úgy  oda,  mert 
még  most  mindjárt  nem  hal  meg  az  crőtclenséggel ,  mikor  pedig  ott  nem 
voltának,  a  frajoknak  íat^'u  fizeusével  küsKünte,  hogy  forgolódnak  kOrUle 
éa  azt  mondotta,  hogy  az  isten  senkit  ne  .sxorítaou  a  gyermekiig:,  mert 
neki  feléje  se  jduek,  csak  így  szokott  tenni  a  nehéz  beteg  ember. 

18.  Ugyan  ma  reggel  eleibe  hozatá  &%  ár  a  koporsóját  éa  ágya 


')  Herczeg  Halm. 


B.   WR^RI.ftKVI  TÜTVÁX  NAPLÓJA    fp'VS. 


133 


eltíbe  tétetvén,  j<il  megszemltíM  t^s  ozt  inoiMltl,  liogy  c»  a^  (ín  pftiotám  (í* 
cxxpl  kfll  kimenni  a  hílziitx^l  n7  embernek. 

Azntán  azt  elvlvt>n,  Iiozata  ele  Ggj  kftIaiiiárU  lád&t,  melyből  kive- 
tett a  kt^t  drtiak  i'nllntíójokat  a  ket  íspiíasá^  iráuD  Koloxs  éa  Doboka  vár* 
xnegyL^kbcu.  tizonbaii  k^t  gyémántos  gyílrllt  itt  kiviín  aj;  ár  n  ládából  ée  a 
'  szebbiket  ojiindt^tozri  maga  R'tlesc'rí  ih'nak.  a  másikat  pedig  maghzgjÁ, 
hofiy  Henisitek  a  másik  német  doctoruak  adjik.  Az  elüti  megért  volna  szib 
tnllértf  a  miisik  pedig  alább  való  volt. 

Anuakutáua  pedig  u  két  ispánságról  való  collntiókat  kitnn  bagrat- 
ván,  a  ládát  hezáratú,  kiben  holmi  adóslevelek  voUatt  ée  ismét  vissza- 
küldvén  ■'b  annak  alkalmatAflaá^^ával  valami  [>énzeíi  ládákat,  kiben  fnlyó 
p»'nzck  valának  éx  az  asztalnkon  Icvíi  tevelekot  oe  egyéb  dib-dáb  apróaá- 
gnk.  a  kik  voltának,  azokat  fVas/eazedeté  és  felkíildé  a  boltba. 

Azalatt  Biró  Sámuel  úr  ia  megjelenvén  Braaeúböl,  ballváu  az  úr 
nyavalyáját,  kit  ie  behívatván,  uii^gbagyá,  bogy  a  míut  u  szegény  asszony- 
nak eeínált  volt  vcrsi'ket  a  koporsójára,  melyet  ezüst  tiiblára  leírván, 
belrfl  f(dezegf!ztenek  vala  it  kopnrMÜjábnn :  ngy  a  szerént  az  úrnak  h 
rffináljon  deákul,  minthogy  az  illik. 

Mindezek  után  a  Haller  István  urat  ée  a  két  8zÁax  János  arakat 
felhívatván,  eleibe  ülteti  én  mindenikkel  kezet  fogván,  őket  mindnyájau 
m^követé,  hogy  ui'ki  megbocsássanak,  ha  tnit  véfetr  •ÍIetél>en.  melyet 
Hutntszándékkal  soha  sem  cselekedett  é^  noha  6  feló'le  sokat  szólottanak. 
de  tifizta  Ö  lelke  és  nem  vádolja  az  Istennek  .^zíne  eltítt  is. 

Azután  rajok  bízá  az  6  árva  Icáuyit,  kivált  a  két  kisebbiket,  hogy 
vigyázzanak  rajok  és  ne  hagyják  a  többinek  megcRaltii  u  kct  ktsebbiket ; 
kivált  a  kisebbiken  ígcn  ettllggnlez  vala  és  Lázár  GyDrgy  és  Hallor 
Gyíirg}-  rirékra  és  az  asszonyokra  agj'an  lelkekre  köté,  bi^y  ne  hagyják 
a  t&bbinek  í-zidni  és  rongálni  etc. 

Azntán  a  donatiót  a  nagyobbik  6ának  oda  adván,  szép  intésekkel 
inté,  hogy  n  részegHégnek  én  ugyéb  haszon tal a nságnuk  békét  hagyjon, 
melyet  eddig  is  ha  oaelekedett  volna,  hát  talán  a  tanáesnraságot  is  elér' 
hette  volna,  mínt  magn,  olyan  idcJU  korában.  Azután  a  kinebbikni<k  i^  oda 
adván,  azt  is  inté,  hogj*  a  roez  társasilgnak  u«  adjon  helyt  és  annak  ís 
oda  adván  a  colUtiot,  kik  is  térden  állva  elfogadván,  atyjoktól  az6f«lfléga 
kegyelmei  collatioit.  megkösKiJnék.  Azatán  pedig  Naláezi  Lajos  drtól 
ugyan  onnan  felküldvén  a  goneralitiuak  a  t^ollatiókat,  tKen  kereté,  hogy 
ennekiitána  az  ü  fiait  az  ü  felsége  kegyel roess^geb^  t^S^'egy  fötií^etekoek 
ismerje,  denominálja  és  manuteneálja.  Ugy  én  íráutam  is  ue  videtur  nihil 
fecÍBse,  ízené  a  generálnak,  hogy  minthogy  uékem  mind  jószágom  &  mind 
ftitíiztaégem  oda  kinn  muradott,  azért  i*n  rólam  ne  felejtkezzék,  hanem  as 
ö  felsége  rcsohitiójáig  *  oncedáltasnék  uékeoi  Fejcrvármegye  föispáoaága, 
melyet  az  arak  is  recomemlálának  :  ezekkel  felmenvén  Naiáczi  Lajos  ár. 
reakbauiar  lejöve  én  a  geueralift  szavával  mogmoudá,  hogy  auiiul  életében 
ohligatns  volt  az  nrboZ;  úgy  a/iitán,  ha  istennek  ugyan  caak  ágy  fog  tet- 


t34 


I.  bAxppy  ovfiBfív  tiaiJla 


Hxeni.  hogx  ax  nral  kÍMÓlitfiA  n  világhöl,  ny-után  »  megntnUtjA  jónka- 
ratjdt  tnindenekbfn  hx  úr  h»Kiílioz. 

MinJtzck  végben  meiiv*ín,  kcxd^  besittneni,  liOgj  íi  míeeoda  rendc- 
Ir^Mket  akar  tenni  marArlpkiróI.  Legolsöbbpn  is  pedig  minthogy  neki  olyan 
nrany  murhái  vagynuk,  n  melyeket,  ha  egj-  fele'  disponáinn,  igen  eok 
volna,  sok  fel^  osxtani  pedig  kikr  votua.  A  melyeket  úgy  snámliila  élé.  a 
k^  ctásKiír  krpivel  való  miminnákat,  kinek  egyíkot  Leopoldus  1-mns  az 
apjának  adott  volt  az  úrnak  másikat  a  kit  ez  a  mostani  császár  nem 
nigen  küldött  voU  az  ürnak.  3.  Ugyan  a?.  lir  odn  fellottiben  egy  mcdaíllct 
adott  Tolt  a  megholt  caáeziLr.  igen  Bze'p  gyemiintost.  4.  Egy  ptír  drága 
gyc^mintoft  reflzkctfí  itit.  ő.  24  fehor  exitst  nagy  Urcg  poharakat,  a  kiben 
fok  ezfiflt  van  igen,  mert  némelyik  pohiír  egy  vedres')  (í.  ílf^t  vii-^gos 
kupák,  A  melyek  HKebbek  lefl/uck  az  cgi'DX  kapák  kíSziil.  7.  kot  kre^leutíáfi 
láda,  a  kikben  tígt'rx  pohtírszekek  vagyunk,  8.  A'alsmely  nagy  tircg  eüéeziSi.d. 
Valamely  nagy  üreg  mnadó  uicdencKe,  koríK^stól  keitö.  1 0.  Egy  nagy  gyertya- 
tartiSf  sima,  asztalra  való,  a  kiben  a  gyümtflcaSc  te  tarthatják.  1 1  szer.  A  nagy 
hajúdon  leányának  cjteresier  arany,  mindezeket  pedig  nem  akarván,  bogj*  fel- 
o6zoljek,aKcrt  a  lielybeni  tanácenál  depouáljauiik  ée  conserváltaa^ek  a  família 
számára;  ágy,  hogv  ki  pxtrenitásra  Jutna,  nkkor  aclnák  nekik  oda,  addig 
pedig  aoukiuek  ue.  Az  ezer-ezer  aranyakban  Bemuiit  ki  ne  adjanuk  a  leá- 
nyoknak addig,  hanem  mikor  szerencse  találja  őket,  akkor  adják  annak,  a 
kit  a  szerencse  talál.  tS-iket  elfelejtettem  voU.  a  gyüngyba  szoknyát  men- 
U-'Blől,  paládtofltul  *Íb  uiÍDileii  kt^ziíleteetnl,  a  mely  íp  az  én  cicimé  volt, 
l3'5zor  az  öreg  eziist  koeár.  a  kit  egy  ember  alig  bír  el,  a  kit  isasz^ny 
atyám  adott  volt  az  untak,  atct  Is  a  dcpositumok  küzo  rcndcle.  Az  arany 
marhákból  rendele,  hogy  a  ket  fiúnak,  két  gyömántoaiíltüzetet  kiadván,  a 
tSbbivel  mind  a  u^y  letíuy  a  hajadon  osztozzA  v^le.  az  én  feles«gucnrtfl 
•fzti  ÍB  nincsen  pedig. 

Továbbá  a  két  fíimak  öt-btezáz  aranyat,  es  egy-egy  legszebb  szok- 
nyát, a  ki  ezebb  lcj>z  a  szoknyák  kOxzül,  a  kit  a  feleségek  után  vigyenek, 
a  leányoknak  pedig  egy  öltdz^  f<^jfi  könt(>et,  a  kik  legszebbek  lesznek, 
nékem  harmadfelszáz  tallért,  a  fclest^gcmnek  is  annyit,  a  három  gA-erroe- 
kcmnck  szitz-száz  talldrt,  a  felea^geninek  egj'  hajszin  szoknyát  kt^fzUle- 
test-l,  ha  í>ok  nera  volna. 

Azután  pedig  az  adósaágukat  mind  fiaknak  miud  leányoknak 
tixenhároin-tíirxnhárom  ezerig  valót  mindeniknek,  ha  ti5hb  leez,  ot^zszák  fel. 

A  fiaknak  az  ürnköe  jószágokat,  ngymint  Bnnczidát,a  kalotaszegi, 
eomlyaít,  a?  ncqnieiíHmWtl  gyaluit,  í>rmcnyei)it,  citinádit,  a  többivel  a  leá- 
nyok osztozzanak,  úgy  az  anyaivnl  íf.  A  ívtllegiumoknak  v  hagyott  vala- 
mit, ogy  hog>'  k^t  deákot  küldjenek  fel  akad^.mtába  az  ccsedí  jószág  pro- 
ventneából,  a  mikor  a  Icazsz-,  és  (gy  az  alatt  elnchczcdvOD,  csak  elbá- 
gyada  éa  félben  marada  a    dolog    most    egyezer:    éa    noha    ezzel    azon 


*'  NyoKz  i'int, 


li.  WEStiEU&NVI  16TtUx  3íA1>L.i»J.t   I*TÁN. 


135 


igyekewtt  az  ur,  hogy  ntftrndéki  k&zt  vínBzairoruisok  ne  Icgrenek,  ilc  Hlon- 
kcjEŐkopen  leszmrk.  mert  ezzel  sem  én  n  feleségem  résacr^,  sem  az  ilrfiak 
oem  couteuttLsok.  Immár  ezutúu  mint  lesz,  megviilik. 

Ak  arakiink  pedig  azt  hogyá,  hogy  sk  orsságoak  vÍHoljnk  gündjit 
<»  edgyesck  lejjyonek ;  in'  legyen  tiemnn  privatum  köziíltök.  mert  lia  a 
publicnmot  jól  folytatják,  a  privatum  is  jól  áll,  t\r  ha  a  pnblicuin  roaaaKnl 
Icszsz,  liogy  álllmt  inpg  a  privatum.  A  rt'ligin  iránt  i*  legvímek  edgyeeck, 
mert  )ia  mindenik  religin  jM  Irsraz  *-e  edgyceek  Ipsznrk,  wgy  dllluit  meg 
minclenik  ;  de  ha  edgyík  opprimálódik,  a  tttbbi  utána  megyén  :  üzéri  egye- 
nes vállal  hordozzák  nz  or^Ziig  terhtít,  at.  nrak  pedifi;  uiindciilk  sirnak 
valo.  ngy  a  k'n-nyiiliillúk  ií*.  d*:  mikor  mindew?kfrt  bü^ztlli  vala,  valának 
SO-nn  a  házban,  nielypi  mindjárt  ki  hírdettoipk  eV  n  mai  dologban  már 
spiuroi  titok  nem  Icpzsz. 

Ugyan  mf*t  estve  előtte  elolrasá  Biró  Sámui;!  úr  az  eíHsl  táblára 
r»1ú  írást,  melyet  elhallgatván.  felpóczoUatta  vala  magát  eV  úgy  hall- 
gatta, es  mondii.  hogy  jól  ran,  azután  |H:dig  Umét  fHv<-iett'  magát  av. 
árDrék^z(fkr<?,  mórt  mindegyre  cvak  megj'en  tŐle  valami  uiinl  a  sárvíx,  a 
mely  olynu  azagti,  mint  a  dbg. 

Rettimetes  Dokfelc  szók  és  opiniók  vágynak  vala  pedig  ar.  emberek 
fejekben  ^b  ki  melyik  miesoda  genin&sal  bir  vaU,  ahhoz  k»^peát  az  opiiiiúk 
\9  ágy  formáltatnak  vala  Isten  tndja  és  ö  i$  igazgntja  mindeneknek 
Qxitn8í>okaf,  kinek  híre  t-s  akaratja  nélkül  mége^ak  egy  hnjezál  «em  eehetik 
cl  senkinek  is  fejenfl. 

Ezen  estve  pedig  ira  Küles^i  ur  a  heri-z^^BKy/^uynak  Apaffy 
Mihálynenek  egy  íz^p  levelet  Bécíbe'),  kilwn  ide  alá  való  ámUt  a  her- 
czegaMznnynnk  protectíója  é«  gondvis6le«e  alá  ajánlja,  hr^y  hu  iptiii 
lehozza,  viseljen  gondot  reájok.  kivált  a  leány  árváira. 

L4.  A/  ejtszaka  nr.  szegény  ur  igen  uag}-  nynghutatlnnsággal  vala 
es  gyakran  felvt'teti  raln  magát  a  kamara-szi^kre,  kitol  is  olyan  ve'rei* 
fcíívere^  forma  megyon  vala  o?ak :  reggel  pedig,  midün  felvetette  vohin 
magát,  cí>ak  lerogyott,  ngy  hogii'  a  miot  fogták,  majd  eh-jtettt^  és  azntáu 
!«e  nem  !>zóllott  t^thbet.  sem  jobb  felül  semmi  tagját  nem  mozgatta,  hanem 
csak  nagy  bufslakodással  vala.  hányván  ii  bulke/iít  ••s  ttiroU-i'ii  sy.cmH  e* 
száját  H  kepzkeníível  úgy  n  homlokát  ík.  a  ki  igen  izzad  vala :  néha  pedig 
íntveu  a  kexével  a  szájához,  mikoron  a  Piüíjába  ttiltöttvuck  volna,  majd 
megfnllada  t^le,  nem  nyclbetvf^u  alá,  axért  azután  cttnk  kilámml  t^dt^nek 
rala  vizet  a  szájába  és  azzal  nedvc»írik  valn. 

ITgy.iii  tegnap  Készei  nrnt  Íh  meg  látván  az  lír.  í>e(»x^lé  KusKei  lir. 
hog>'  mondotta  volnn  neki,  liogv  no  már  e'n  tdlmgylak  benneteket,  ni 
bixony  nem  voltam  rossz  atyátokfía,    de  megemlegettek  mrg  engemet, 

Ugyan  ma  felgytiltenek  a  magyarok  és  ízáf-Kok  az  urhox  Haller 
István  nrhoz,  hogy  n  repnrtitiót  végbe  vig^-ék,  de  a  nzáazok  vagy   í*emrait 


')  A  gnbernator  nevében. 


T^ 


r.  nisrprr  flvftnor  n4t>\i.\ 


Bem,  vagy  ígeu  keiMPt  Akuniak  inAgokiii  fplvtlllalni,  csak  mAr  u  f«limU 
a  szemvk,  hogy  uinoseii  kíuek  kemdiiyk(t<tui,  liát  meg  essntán  tni  lesz. 
isten  tudja. 

U^flD  iim  II  kct  nagy  palotát  bevoiiák  szöuyegekkel,  n  kiben  a  tosi 
Icfiz,  skiírlát  87/>u7egckkcl,  míufl  a  kiuyujIúztatóvHl  edgytitt,  a  Wi)l»ö  nag^- 
háxftt  pf'dig  diván  ttzönrogckkol,  a  majeetAst  h  egy  uagy  öreg  sz^p  díván 
szíínyí^cl,  a  liarmiiílik  házul  is  pedig  díván  nyüiiyogckkol  húzzuk,  be: 
ng_v  hogy  egyfelől  a  sr^^izok  lehetnek  éí>  a  küzreuden  való  ina;;ysrok.  a 
rnáeikbai)  as  AMKonyok  és  a  köieepibcn  a  test  ée  a  (onrak, 

Ugyan  a  koporsót  is  ma  mcgSnt<<k  és  víaescos  vászonnal  egd^xen 
bebfjriták.  Ugyan  mt%  n  lélek  bcnuc  leWn  a  sseg^uy  urban,  niiudazáltal 
minthogy  bizonytalan,  ha  azokat  kivis/.Í-o  szcgt-ny  :  arra  niÍKvc  bet>Kelge* 
bínek  u  főrendek,  hogy  cjtuuikára  felgyűljenek,  hogy  akkor  itt  legyenek  a 
mikor  az  latco  az  urnt  kiszólítja  a  i'ilágVit.  Immár  kik  jönek  fel 
meeválik. 

Kapusi  umak  a  fejervári  collegium  profee«orának  t^nap  kUUlüttem 
vala  levelet  az  orálás  iráut.  ha  sccuntsok  lebctUuk-e  benne,  hogy  eljt>bet  6 
kegyelme  órálni  &  nzegény  tir  kopord<')bA  ttttele  nlkalmatoBságára,  de  még 
nem  jtfve  m«g  ma  u  jwsta. 

Ugyan  mn  esive  igen  elueliezeil  véu  a  Bzc^ny  úr.  c?ok  hörögni 
kezilc  és  mindnyájan  ott  körülötte  It^vtb  ugáse  éjesakn,  ngy  a  főrendek- 
nek ip  nagyobb  resxe,  middlu  az  asszonyuk  ^a  maga  leányi  körlil  vctt<$k 
vülna,  minthogy  a  jobb  kezdt  nem  bírja  vala.  sem  lábát,  a  bal  kez^t  ^ 
lábát  mind  egyre  mozgatja  vala.  mi^ntvcn  a  míkor  ncdvesibeui  kell 
vala  a  szájár ;  és  midÖn  a  maga  leányit  a  kczekrfíl  ucgisuuirtr  rnlua, 
lucgsxorícjn  vala  kczckot  ó»  a  melyikhez  riszi  vala,  i^  Hxtíntelcn  magát 
núud  cgyr4>  törli  vala,  ée  a  hol  viszket  vala  valami  tt^to,  m^  vakarja 
vala  éa  b*?takarja  vala,  a  mely  gostumból  megtiidi'>k,  hogy  mind  eszéu  volna 
mostan  i»,  midÖu  ptdíg  a  hiírg*^  elÖbbazíír  szaporábban,  azután  pedig 
lassabban  lassabban  jár  vala,  három  órakor  igen  ritkún  kezdc  Wiegzetet 
venni  annyira,  hogy  nt^y  óra  eltítt  csak  niíba-UP-hA  kezd  vala  sohajtosni, 
miud  addig,  n  inig  egyszer  cnak  clálla  n  Mlegzete,  nem  mozdítá  mog 
semmi  lúgját.  Megtudván  aztírt,  hugj-  meghűlt  legj-en  már  sz^eny,  az  umak 
Halhr  István  uruak  t^í*  a  generálisnak  mcgizeuök  és  ugyan  Ualler  urat 
gazdának  is  invitálok,  azután  pedig  meg  törölget  vi'u  e's  a  magától  rendelt 
köntösben  feltilttlztetvt'n,  a  főrendek  kivivők  szőnyegben  t^s  a  nyujtóztatön 
kiegyonesítveu,  sok  siralmak  kbzlítt  nyavalyást  o1k(^szít6k  maga  méltósá- 
gához képest. 

15.  A  mely  k»ít  e^ászár  kepeit  maga  hagyott  volt  hogj-  rátegjilnk. 
azokat  kivevők  ea  kétfelől  a  mclyorc  tevők,  aaonkivüi  ugyan  Lcopoldustől 
adatolt  arany  láoczut  uumisroájával  együtt  a  nyakába  tevó'k,  a  mely 
m^dályt  hagyott  volt,  hogy  a  .*lívcgebe  tegyenek,  azt  soha  meg  uem 
tnláluk.  hanem  mást  varrának  a  Bilvcge'bc,  n  velnmol  is  pedig  felibe  felcsl- 
nálván.  eg<*Bzcn  elkéazítíík. 


n.  WBMRT.JWVr  ISTVÁN  skvjA3\  i^An. 


i:n 


-Hegg:«l  pediir  ast  úr  nal)«n>  István  nr  és  a  kimlybirő  foljövtfu,  n(í> 
tdbb  j>ui«/.  urak.  coiiiioteiitiat  moudáttak,  ux  úr  Ifallcr  t'tr  pedif;  engemet 
telre  hiváu,  monda  hogj'  a  köxlin^^s  foItrtittiU  |)énr.böi  a  sKegfíii;*  úr  feles 
P<^nzt  vutt  voU  ke^.^bez,  nieért  ahhojs  ne  n^ruljuiik,  mert  moKt  miodjiirt 
expreBBiut  akaroRk  felkUMcni  ét*  sbból  felejt  k&1Uf!fi;ct  kelletik  aiJni  azou 
cxpreiausnak.  Kire  Ai  cnak  a/J  felelem,  iiug^-  <h»  c.-iak  egj'  embtT  vagyok 
ris  most  nem  tudok  egyebet  mit  bozxá  szólni,  haiicm  ba  mi  oly  dolf^  volt 
AK  ÚT  iHütdbc  kellett  volna  elcliozoi,  de  tnintbugy  míudon  javairól  búsK 
vagy  baruiiucz  ember  előtt  tett  dispositiót  es  Sxebenben  a  gyermek  h 
tudja  nuLr,  mije  vagyon  sz^^uynek^  a  mely  hallatlan  dolog  volt.  aziírt  ha 
mi  oi)  poiiz  Irtr  volna  kexe  alatt,  a  fcIÖl  is  díspoudlt  volua ;  mindazálial 
boii7^1vou  a  tjíbb  ittyafíflkkal  ía  rcj>o1ut)<'it  izrnlink  az  iiriuik  fdfílf. 

Miudezck  után  fiílnieiu-nk  mind  birman  együtt  a  generálishoz  oa 
köttxöntvéu  megmondok,  hogy  a  mi  atyánk  óa  a/  ő  nsga  dínceru?  nzolg^a 
aK  <jtK/aktt  ne'gy  iirakor  e  világból  kimúlt,  a  ki  mi^g  mikor  i^Ietbon  vnlnn. 
uekiink  meghagir'ta,  hogy  ax  n  halála  után  ö  nagtUioz  rei*urniljnuk  cizük- 
fwgiiiikbcíi,  a/úrt  mi  magutikal  éd  »t  egéér.  mK\t^Jígt)»  házat  a?.  Ö  exclja 
protectiója  ajánljuk  és  koijUk,  hogy  U-gii'űn  miu^kiluk  patrocíuiummal 
ee  protc>i'ti<^vat.  Isteu  Íh  m^  áldja  ő  n^gát  érette,  mi  \f  alázatot^au  meg- 
igyekezzUk  6  iisgúnak  szfilgilni.  Condoleálváii  azért  az  urnák  haláUt,  monda 
b<»gy  igen  is  tett  m'ki  rocomrudatiól  a  maga  liAza  iráut  és  a  mibou  tud, 
jó  szívvel  ü/olpá).  t-aak  requirátjnk:  azután  kérdé,  bog}'  a  nagyabbik  iiríí 
mennyi  ÍdÖb,  ha  elIchet-e  (utor  uelkill  cs  a  több  árva  kJa  lányok  lé  mint 
leaxuek,  ki  viseli  gondjokat  &  ^et^e  (lÍ8po«Íti<'jt  ax  úr?  melyre  azt  mou- 
(lám,  hogy  valami  dlí^positiAt  valami  k*isfytt  kezdett  volt  tenni,  de  mivel- 
bog)*  itZ  or^teleuneg  os/lán  rltTtc,  i-on8umatÍóba  tieni  mehetett.  Azonban 
nekünk  lovtíM  renitünk  az  orazilg  tí»rvt*iiyc  szerint  úgymint  a  patenmni 
vagyis  avitic'um  boniimok  a  fiakat  com'ernálván  usak,  az  aiiyaí  jók  i>>' 
acquÍ3ttura«k  pedig  mind  a  k*^t  rcestt,  a  szerent  könnyen  eligazodhatunk  ? 
annakfelette  meghagyta  vz^ény  hogy  egyniÍ!>tól  el  ne  szakadjunk,  hanem 
í'gyiitt  IcgyUiik. 

Annakulána  pedig   tevelí  emlékezetet,  ^\ogy  mivel  a  if^iegény  unmk 
hol  f-Bak  egy  házat  is  nem  hagylanak  a    kuruzcok   nz  egész  országban 
nincsen  csak  annyira  való  if>,  a  hnl  valamelyik  gyermeke  téyét  leb^t«a 
.  nyugodalomra,  itt  telelni  |>ed)g  nekünk  teljes  lohetetlen.   mert   fával  ea 
aávnl   n<>m   g^'rizzUk    niftgnukat.    hanem   ki^t    lakúhelyet    birt    az    úr   a 
ilen   Klekét,  melyet   az  udvar  hin'vel   bírt  és  mind  Rabntin  geueral 
uteueálta   mind  ez  n  generális :    az<^rt  kéijdk   mind   k<}z{tuscgcsen   Ö 
lleuMájAt,  bogy  azokat  most  hagyja  a  mi  kexUnkbe,  h(^v  ott  lakhaaannk 
8  feWgek  egyelmesTeeolutiójáig.  Tatén  t«  megáldja  érette  és  mi    Í»   meg- 
frekczztlk  szolgálni  >'<   piccljunak.   Melyet    kérdé,   ha  bátoradgos  helyen 
nak-e.  én  mogmondám,  bogy  egyik  &  Küktillo  mrltett  vagyon   a  mánk 
Üig  Segesvár  mellett,  midőn  azért  sokáig  gondolkodott  volna,  egyaxer 
monda,  hogy  neki  niuc^  hatalmában,  hogy  jóaxágokat  adhaaaon,  hanem  ír 


!3R 


t.  nÁicrpy  nvöiwv  nAi*XLA. 


az  udramak  felőle  é^  nw^\it}&,  nddig  iiedifi;  nem  ))áborgat  meg  »cnkí  ben* 
nttnket  beiiue. 

AuDoktitúnft  a  ttecretAriiis  bellicus  kíkiWi'voii  beQcUnket,  coiido1c»- 
tiilt  monda,  és  mi  ie  megbeszelvén,  micsnfía  InfestAtióiik  owdett  ilyoti  íiamar 
az  úrHnlIer  István  ürtól,  kin  maga  is  csmlálkuzek  •■e  »xt  monda,  hogv  a 
geuernli^  manutenciíl  bennUnkct.  semmit  ne  ft^jUnk. 

Hallt;r  György  urat  pedig  cl^iívatviín,  »?.  wrfiak  írlótt.  Maiii?r  littviln 
lutiftk  ekki^pen  ixeiKÍk  v\t^67.a  a  nuú  propogítiova,  hogj-  mr-grnlljult  kVizüu- 
B^Sgeaen,  bogy  ez  a  mogszomorodott  ház  kescrreBcn  hallotta  ív/.  Ü  klme  isej 
uetit ;  holott  azt  reincnylcttc  vohta.  hogy  ha  má^oktAl  íctt  volna  Is  enuek^ 
a  háznak  Ínip«'titi(ÍJa.  iigj-is  ö  kiméhez  recurráltanak  volna  a/,  oltnloro^rt: 
m^B  akkor,  a  miknr  mog  oly  móilon  testi;  sem  hidegedott  meg  a  pzegény 
uniak,  már  akkor  húeíttAtik  árvaházn  tí  kimétől.  Minthogy  (ledig  az  ür  30 
vagy  30  ember  jeleolete'beD  beszelte  ki  mindeii  javait,  valamije  volt,  me- 
lyet me'g  a  gyermek  Íh  mind  tud  Szebeuben ,  vnlamije  maradott  as 
iimak  ps  ha  valami  oly  pénz  maradott  volna  nála,  a  felöl  is  renddeftt-l 
tett  volna,  de  ha  i<zinl^n  valnmi  maradott  volna  is,  a  mely  nem  sokat 
tehetne  minthogy  Ilaller  ur  íí^  olyan  pénzben  participiálódott.  mert  mind- 
ketten nem  annyit  érdemlenének  és  érdemlettenek  volna  ennyi  szenvedte 
sekre,  hanem  száz  annyit  is.  Kéreti  azért  az  egész  méltóságos  ház  H  kimét, 
ne  kívánja  ilyen  dolgokkal  keseríteni  ezt  a  házat,  mert  mi  nálnnk  olyan 
péuz  nincsen,  BÖt  a  dispositiújáii  klviil  nem  tudjak  ha  maradott-e  annyi 
pénze,  a  kivel  adóstnágit  megfizpüae  éf  tenietéíMÍro  is  illcndtiképeu  maradjon. 

Melyre  azt  izciié,  hog}*  ö  csak  azért  jelentette,  hogy  ha  valami  rm-| 
delést  tett  volna  az  iránt  ís  a  szegény  nr,  de  ü  nem  impetál  seniniibeo, 
tudván  azt,  hog}'  affüctisnon  est  addenda  at'fliotio,9Öt  valamiben  ttid,  teljes 
igyekezettel  akar  pzolgáliii  "-a  kedveskedni,  t-sak  paraiicfoljunk,  melyet 
megkös/önvéu,  mi  ie  igérük  miudenckben  s/otgátatitnkat^  annak  hnt  szép 
szflrke  szekeres  lovnkat  ia  igérénk  Ajándékban,  a  melyek  Brasaóhau 
vágynak. 

Ha  p(^dig  igen  sok  ember  vala  a  szegény  lii-  teste  aézní,  t^  niJRik'^ 
vala  a  két  császjír  képit,  az  aranylánczot  és  a   kezében   lévÖ   szép  arany 

gyűrűket,  c^'  igen  r^ztíp.  a  mi'ly  a  fulcségc  nevével  van  úgymint  [^    p  avagy 
egy  \j  fl  kirakva  nagy  íirep  gyémántokkal  Clára  Bethlen,  melyet  Bécsben 
emnáltatván,  mínd  az  ujjában  %ÍBc!t,  két  iryémántos  szorító  karíka  gyürÜ-J 
ve]  odaszorítván,  melyet  rajta  is  temetUnk. 

Virrasztása  iránt  pedig  mind  magyarok  és  szászok  egyaránt  viruuiti] 
ják   vala   éjjel-nappal   é**  hÁrowny.or  Imrangoznnk  vnla  napjában   mind  it 
mind  pMig  minrifniitt  az  orsziigban  commíss^iíVk  mentcmrk  ki. 

16.  Ugyan   ma  kUldém  el  a  levelet    Kaposi  drhoz  a  koporBÚbatít 
terminneárdl,  a  mely  ím  kedden  lifezen  20-dik  novembris. 

Trg)'an  ma  izenék  fel  a  bellicus  secretariusnak  a  felÖl,  bogy  mivel  cj 
t'jíegény  úr  még  eletében  nekünk  meghagyván,  bogy  a  generaliannk  rnagu^ 


»,  WRílHKLKXTl  ISTVÁN   XAI't.6j.l    VTA'H. 


1  :t!) 


rftComendÁlvHfi  árva  házát,  tnngn  in  a  gcncrnlís  tegiiap  nála  lévén,  cra.- 
tioce  ngnoflcáltx  és  ígt'rtc  mindeiieklx^ii  jó  akftmtjiit,  n7.<^rt  tni  i«  nemakfir- 
v)ln  háládatlanok  Icuní,  küx<Jn8(fgC8cii  akartunk  kfjtdvcakcdni  a  geueralie- 
nak,  InVi^n  aKcrt  mdg  az  úrnak  valami  ttzep  lovai  Bras^úban,  melyet  Hava$- 
nlfnlilcrSl  liojttannk  ki,  a  kik  kítzcíft  kot  pej  ígeti  i^y.é\i  lovak  I^vt^n,  kikuck 
U7.  orBziíj^ban  tnái^sok  nírii^so.n.  —  azokat  ö  ní<gúnak  aJHiidéko/xuk,  azou* 
kivti]  o  kimének  íb  paripát  a  ki  Bxebh  leB»:  kérjük  uzeVt,  hogy  a  G  lovakat 
praeeentálván  a  generálnak  kdrje,  hogy  parancHoljou  felÖle,  hadd  adjanak 
confiiet  Ijra)«80hati  melléjek  Kogaraaig  p's  onnan  eddig,  hogy  kár  in?  essek 
a  csavargók  miatt. 

Ugyan  ina  hz  úrhor.  XaHirr  nrhox  mcndk  é^  a  mely  két  császár 
pecheit  as  dr  Indáiba  tnegtnláltiik,  ax  ih-  ke/^be  resignáláin,  miuthogy  neoi 
minket  illet.  Aicoubau  kezdi  Haller  úr  mondani,  hogy  a  fő  bellicus  <!ommÍ8- 
aaríus  boKxája  ment  volt  a  geueralic  6/avával  rá  tudakozta  a  e^zegeny  untál 
l^vö  Bethlen  Klek  jószágait,  hogy  azt  el  kell  foglalni  stb.  holott  én  már 
kijártam  volt  n  generálnál  ro^g  tegnap.  Azonban  azt  is  bcsztJli,  bogy  egy 
azpresfrast  akarunk  felkUldeni  ország  nevezeti  alatt,  bogy  már  a  guberná- 
tor meghalván,  azon  ftitiaztfif'g  vaoál,  azért  könytfrítgnck  6  feUrgunck,  hogy 
erre  a  szegony  hazára  ö  felsége  kegyelmesen  prospiciálváu,  tartsa  me^ 
elÖbbcíii  jirivíli^imiában  ^e  a  diploma  Azerint  hadd  rHTidi<lálha«»anak 
miud  cotiBÍliariuHuak  val'J  mind  fötisztckuek  való  fdcmberekct.  Én  kerdf^m, 
liogy  kit  ukarttniak  volna  f(;1kUldenÍ.  kire  nzt  mondá^  hogy  Káií/oni  urat 
akarták  volna  felkiüdeni,  ki  í.h  felment  vutna,  h(^y  miud  a  maga  dolgait 
[.rendbe  vehette  volna,  miud  pedig  hogy  auecessora  magyar  Ingyen,  nem 
német.  Muukálúdhatta  volna,  mind  pedig  uzt-rt,  hogy  már  ii  caucellariára 
deelan)tu».  De  minthogy  Collenstein  úr  és  Hau  úrék  jünek  hrdini  camera* 
tieumokkal  vs  azt  meg  kell  várni,  a  raihlsoinon  lévő  főrendek  pedig  i^aze- 
gyűlvén  núluni  beszélgefénk,  hogy  ha  páp)§tn  raégycn.  nékik  nem  bihetUnk, 
mert  sokszor  m^caaltanak  bennünket  ée  a  szászok  is  nnm  akarják :  vége* 
zök  azért  egymás  kiizt,  bogy  ha  fclgyiljt  Haller  nr  bennünket,  legyünk 
azon.  hogy  vox  szerint  mennyen  ki  és  akkor  voksoljunk  valláannkon 
valóra,  de  jó  akaratja  szerint  í«enki  nem  mégyen,  mitidcunck  van  mentsége, 
df  Korda  Sigmond  úrnak  semmi  mentsége  nincsen,  (aUn  ötét  vokeoljnk  esak. 

Ugyan  ma  a  mely  szénája  az  nmak  oda  ki  volt,  a  kit  a  gnbemium 
kiizíiiiséges  fiziikségre  hordatott  volt  iisszc,  azntán  pedíc  elosztották  egy- 
más köz^'^tl.  *•»  a  ki  az  urnák  jutott  volt  szegénynek,  ma  rá  küldntlenek  ax 
urak  m  nagyobb  részét  elhordatták,  azzal  mentvén  azután  magokat,  hogy 
art  tudták,  hogy  közönségeJi  széna  éj»  így  minden  nap  érkezik  bajunk, 
tegnap  a  pénz  dolga,  ma  a  széna  elhordása> 

Ugyan  ma  kzóIs  Bírt*  ur  nekem,  hog}'  a  Brassóban  lakó  oláh  vajda 
tia  ismét  kéretné  a  ktsasezonyt  a  nagyobbikat,  hogy  tennék  szót  fel61e. 
ha  hozzá  menne,  ez  elMt  pedig  nem  akar  vala  hozzá  menni,  már 
mcgváBk. 

1 7.  ITgyan   ma  bebúzák  9»inyegekke1  a  nagyobbik    házat  tp  és  a 


un 


I.  bAíTFFT  ftVflROV  HAtillA. 


polgámiesteriiek  U  ixcntlink,  ho^y  k^t  sKássokat  rendüljenek  ö  kagyéU 
mének  vf^  melléjek  duraboutokat,  u  kik  boluap  n  ttu^keket  kezdje  hoi^ 
datui,  mivclhog}-  igcti  sok  székek  kivfintatimk  meg. 

Ugysu  ma  kiküldőnk  öt  szekerekkel  ée  a  mely  kevés  sz/énája  még 
flK  úrnak  maradatt  volt,  a  kit  «1  nem  hordottanak  volt,  AKokat  tía  szeki^r- 
rf^l  hnaatók  be. 

Ugyan  a  generális  kiSBEöntctrdii  ma  benulluket,  lecnd,  hogy  mindé- 
iiekbei)  obligatu5  nem  az  A^Ánát'kért.  haiieiu  mibkf^pon  ib  ;  irat  is  Bras- 
MÍba  a  k<^i4rV^k  iráut,  a  kik  ide  kÍB(!rik  a  lovukat,  a  miuThogy  ma  iránk  Íb 
a  brBHsniakiiak,  hogy  a  lovuk  ínterteiitiájiíról  Cftináljanak  ooiiipiitiist  *>h 
tÍE  vég  fekete  posztót  hozzá  vaI6  flppnriitiKteal  ós  30  bnkor  rgizmitkat 
küldjenek  a  náluk  levö  p^nz  interesticn  erre  n  mostani  sKÜkségre. 

Ugyau  mii  tévén  le  ininntjlbAii  a  koporaóba tétel  alkalmuti<HMl)(á- 
iiak  módji&t  ce  rendjét  : 

Ftigazdtinak  a/  nrat  Haller  István  ural  irvan,  vin-.  c:*  ültelo  gaz- 
fiának  K^caei  Istviíu  urat.  l''(fr6Hkat  cscipÜló  gazda  Bnlog  Fereucz  úr  ci* 
Balázsfí  Zsigmond  úrtfk.  Az  assxouyokat  exeipiálók  Bugiiü  JúnoB  éa  SiEÍJl- 
löíiy  Jánm  lir^k.  llivogatúk  :  a  uémcl  urakat,  bziÍ6z  pnpukrit  és  jeieanitákat 
hívják  AlvÍDi.'.zÍ  i^áruuel  éa  Gábor  iirék :  n  magyar  urakat  Baláa^ 
Zsigmond  és  SzöUösy  Jánus  liník. 

Az  Hlább  valn  magyar  rendeket  hívják  iSt^nczel  János  és  Pápai 
Pírén  ez  lírék. 

A  kerserv^^ek  rtMidi :  a  uta^^a  leányai  vteii.tiibb  nein  tetszik,  hogy  a 
test  mellett  a  thfAtrumon^)  üljenek,  mnithog^'  fejedflmí  Hmbar  volt,  u^ít  ha 
leányi  nem  voltának  volna,  Menki  nem  ülne  a  test  mellett,  mint  a  sx^eny 
ApaffTy  fejedelem nrk,  hogy  iieni  Ult  senki  »-m  a  IhcHtiiimon,  e.i4tk  a  fia,  a 
ki  ií  már  akkor  választott  fejedelem  volt. 

1.  A    feleségemet    fogják     Naláczi   LajoA  ét  .Száva  Mihály   úrék. 

3.  Bánffi  Hári  kisasszonyt  fogják  Korda  Zsigmond  lir.  Torma 
MikIdR. 

3.  Bánffi  Klára  kisauxonyt  fogják  Sárpaiaki  Márton  ár,  BáJíntitfa 
György. 

■I.Bánffi  Krisztina  kiflafir^zonyt  fogják  Baranyai  Mihály  óit  KAszoni 
Jáno*. 

5.  B&nfii  Zsuzsi  kisaaszouyt  fogják  Készén  Játio»  dr  éa  Lukáce 
LáasM  tírék. 

Az  aHJJxony  a'yafiak  rendi : 

Macakásí  LátfzI6ué  a»zouyom.  Kornia  Istvánué.  Lázár  Gybrgyu^ 
aaszonyom,  Mttcskási  Boldízsárné  asszonyom.  Teleki  Sándorné  asszonyom, 
Haller  Györgv-nu  asszonyuni. 


')  Emelvényen. 


1í.   WRAAKT.ÍBNVI   IflTVAX   XAI'l/jJA   l'TÁN. 


111 


A  fiírfi  keeervcsok  rendi : 

I.  Bánffi  Diénes,  Bánffi  Oyörgy  úrfiak.  Pn  tnagititi,  n  kik  n  fejéiiel 
a  thcatrumou  feun  állunk : 

A  többi  következnek  e  »Kerdnt : 

Teleki  Sándor  úr,  Láxár  György  úr,  Ilnllcr  Györgj*  úr.  Bethlen 
József,  Bethlen  György,  Ádám  Sáintiel.'^Iini-e  úrfiak. 

A  testet  n  kopontóba  tcAzik  : 

Httller  Litván  úr.  Konrád  Sámuel  úr,  Vtlber  PoUr  úr,  Báuffí  Dicuea 
úríi,  Bánfii  György  úrfi,  í^n  mftgam  ds  Teleki  Sándor  úr. 

Pracdicator  felette  tt  magú  udvari  papja  ZiJalii  úr,  deákul  orator 
lésxcu,  hu  eljühet,  Kiipnei  úr. 

IH.  LVyan  nm  felgj-ülv«ln  a  valláBunküii  Itívö  föurnk  praedicatiúra 
,  bozKáuk,  Zilaln  úr  az  udvari  pap  ígeo  szép  pracdicatiöt  tön  az  úr  haláU 
JkjdmatottaágáhoK  k^peat.  melyei  applicúla  is. 

Praetlicatió  után  pedig  hozzám  felgj-tllenek  a  reformálun  urak  és  a 
polgármestert  íb  felhívatván,  midÖn  discurálcank  volna  a  fclkiildoiidö 
lexprcsdUB  feltfl,  minthogy  pápiatát  akarnak  felktlldení,  a  melytöt  mindenik 
reHgio  (art,  mert  sokszor  mái-  megt-saltak  bcnnüuküt  ée  most  vau  le^^'obb 
módjok  benne,  hogy  a  Viihh  religiók  oppresalójábau  munkálkodjanak,  a 
minthogy  clKÓbcu  Kászoni  urat  akarván  elküldeni,  azt  az  isteit  holmi  aka- 
dályokkal meggútoltii.  azutáu  Sárpataki  unit  akarjuk  már  fclkúldeui.  a 
ki  nagyobb  roBz  ax  elsőnél  en  nem  is  akarják  ex  coninmnieonsen^ii,  hanem 
a  genei'aüst  akarják  dispauálni  ^s  nz  által  akarják  inpouáltatni. 

Midöii  az^rt  az  iráut  aok  liosítKas  discursusukkal  tanúcflkoztunk 
volna,  mint  kellene  prueveniáliumk,  hozód^k  elö  Bíró  Sámuel  úr,  ki  is  az 
eatve.  egy  kis  bor  Je  leviiii  beuue.  hosszas  díscursussal  töu  ejöltüuk  privá- 
tim devlarátiút  ée  rész  szertant  ö  kegyelme  gátolván  meg  a  Kászoni  úr 
felinenetel^t,  jái-t  azért  ott  ueuielyeknek  clmejek,  hog}-hn  egyik  reszrŐl  sem 
melietne  sem  pápista,  som  caU-inista,  tehát  lenne  tertiun^  ugy  mint 
ö;  de  az  iránt  azt  controverlálák.  hogj-  rettenetes  interessatus  ember 
Uvéx,  nem  jó  ötct  is  fclküldeuí,  |  hanem  vi'gezctre  végezénk  e 
szeréut.  hogy  a  kőt  úr  Konrád  Sámuel  úr  cs  a  polgármester  úr 
által  az  úrnak  ilaller  umnk  súgiiúk  a  fültibe,  hogy  addig  mindenik  uatióii 
ée  rcligiÓn  levők  mieéoda  nagy  eoufidenliával  voltának  az  úrhoz,  de  moet 
primo  intuitu,  mihelyt  az  elsőbbséget  az  országbau  eldrto,  mindjárt  mint 
exponálta  magát  hogy  pápistát  küldött  (f\  ^  így  Invábbra  uút  várhatuá- 
uak,  melylyel  mindenik  religióc  ofTcudálváu,  elebbeui  coiilideutiájokat  az 
úrhoz  elvesztik,  melyet  ö  kegyelnie  mostan  ni'm  akania,  minthogy  a 
^beniatorságra  aspirál :  véQZÖáék  azért^  hogy  nem  magyar,  hanem  a  k<$t 
asászok  ingcrálják  ax  úrnak,  lio^y  inkább  ne  gundolju.  liug^'  fx  couipo8Ít4i 
Tolt.  Azért  ezzel  oszlánk  cl  innen  tőlem,  ha  pedig  ezzel  sem  codálna  az 
úr.  v<fgezök.  hogy  inkább  «ak  egy  közöns^es  kiirier  menjen  fel  It^velekkcl, 
minthogy  azonkívfll  is  esakugyan  a  eoncellaria  viszi  azokat  vi'gbeu,  ha 
expreaens  Icaz  ia. 


1Í2 


I.  iiAxirv  «YöRr.v  iiM,Ai.\ 


Ug3'aii  ma  praedicatio  utáii  lüii  tuiltomm,  hug>-  :i  ntelr  (evuieket  a 
írsá^zArnAk  cs  n  min isteroknek  coucípíáitattnuk  volt,  AXfikat  fciküldTi*ti 
üz  ^JBzakft  Kí)le«ori  lir  bogy  subscribáljtik,  I>i*-iiea  árű  és  Gyurka  kűlteti 
Bti  bee  ri  bált  tik  áa  viHíízuküldvr^n  a  szegtniy  úr  Icvuloivcl  t'gyütt,  el  ta  vittiJk 
liirUiik  nélkül,  tuIt  iiit^g  azt  Mm  tudtuk  c.»  nem  lÁttuk,  mik  vágynak  én 
volUnak  «  levélben.  <?n  pedig  úgy  akart,!!!!  volnw,  hogy  elolvaatatvan  u 
leveleket,  küziíus^gedcu  hallottak  volua  »»  azután  iniiid  a  Icáuyok  ue^eikel 
Í8  felirvAn,  hadd  látta  volna  ö  felsi'gc,  hogy  mcunyi  ánáí  maradtauak  a 
HKegény  úniak,  tnég  is  coinmíseratióra  iudiUt  volna,  melyet  bizony  megval- 
lom, itajnállottnni.  es  a  leányok  és  úrfiak  előtt  propouáláin.  ítogy  ase  aK 
elfiÖ  vÍBszavonásuak  a  koxdete.  mert  mindenből  ki  akaiják  az  árra 
leányokat^  söt  még  axt  fogta  beid,  liogy  a  generális  moodntta  volna,  hogy 
a  leányok  ne  aub»cribálják,  a  mely  tiazta  hazugság  ^a  ligy  itt  olyau  dolog 
van,  hogy  en,  a  mit  ronde&ca  akaroc'k  c^clckedai,  aat  elgázolják,  a  mit 
egy  felöl  építek,  azt  elrontják  éa  csak  dgy  veaziidUui  véllek,  mintha  egye* 
dUl  jdzftQ  lévén,  a  t&bb  részegekkel  vesződném,  az  drfi  pedig  Diénes  nem- 
hogy a  mtiónak  engedne,  do  meg  aem  hallja. 

19.  Ugyan  ma  IÖd  relatio  felőle:  micsoda  rcsolatiót  tett  azúrUaller 
ur  a  száBZ  urak  díecursusánt ;  azt  mondotta  bngy  ugyan  az  igaz,  hogy^ 
valakik  suspicálódhatnak  rí^ta,  hogy  pápistát  kdld  fel.  de  nem  cgyáb  ok 
vitte  é£  vÍBzi  reá,  hanem  hog}*  már  rt'gon  hogy  ebltÖl  az  országból  catbo- 
likuB  ember  nem  mcut  fel,  hanem  mind  református,  ugy  mint:  Bothtcu 
Lászlú,  Biilá.'íffi,  Sándor  Gergely  kétszer  w  a/t  gondolhatják,  hi^'  talán 
nineseii  is  már  capax  ember  ö  közí'tttUk,  azt^rt  ueui  küldenek  pápistát ;  de 
megesküdt  rajta,  hogy  ö  elé  sem  húzza  a  valláti  dolgát,  és  hu  azt  akarná 
eléhozni,  levelek  által  nem  lueglehutne-e  a  cartlinuliauak  irui,  axért  arról 
eenki  ne  atiepicálódjék  ? 

Ugyan  ma  a  mint  a  hivogat^^k  hivc^tuak  vala,  Haller  István  lír 
appreheudáltu.  hogy  ölet  olyan  alávaló  emberek  hívták,  melynek  suple- 
meutuniára  aztán  magam  elmentem  és  magam  hívtam  éa  mtnthngi.'  fogaz- 
dának  ís  hívtuk,  a  rendeléseket  megmutatván,  valami  corrcetiót  U  tevék 
benne  az  ur  előtt. 

20.  üg^'an  ma  felvirradván  a  mai  solemnia  terminus  napjára, 
minthogy  mind  papok,  oratorok.  deákok  éA  kántorok  teguap  cKú-keztenek, 
Kapoai  ur  az  orator  izené,  hogy  ideje  kevés  volt  a  kéazUlésre,  uzi^rt  bár 
csak  még  két  óráig  ne  kezdjenek  hozzá,  hadd  készüljön,  de  ucm  lebete 
halasztani,  mert  már  a  gencralisné  is  feljött  vala,  hanem  mi-gizenvén, 
hogy  az  éu  szállásomra  jöj,jün  fel  és  a  míg  a  praedicatio  1et>z,  addig  készíll< 
jön  klme  és  akkor  oda  jíiliet  be,  mikor  v»-gc  lesz. 

A  generális  pedig  fetkülde  és  küvetteto,  hogy  cl  neut  jöhet,  mert 
rosszul  vau,  iianem  az  asszonyt  clkllldtitte,  midtín  azért  felmentünk  volna 
tegnap  dé  magunk  hivtnk  volna  a  generálist,  digérkezék,  de  ma  megbe- 
tegvék.  Bethlen  László  úr  is  pedig  el  nem  érki'zék  a  koiwrsúbatétclre. 

Felg}'u]énk  azért  mindnyájan  és  mi  az  nrfiakkal   hárman,  mtdöu  a 


B    WK8SKl,feNYl  IHTVAS   ^.\l•t.4^A  ÜTAjí. 


U3 


Üteatrumra  felilUuttuiik  volna,  a  gabcruhiin  pedig  mdlette  a  keservesek 
háta  mcgett,  úgv  hogy  [iHlIor  úr  a  llieatrumra  tette  vulji  fel  a  Ii'ibát.  de 
q^szer  leatkamodvátt,  uiajd  c]c  esek,  mclvct  rósz  omeanek  magyoi'áztfk, 
bogj  luidJíu  meg  a  tróuusra  fel  nem  hágott  volua,  nimak  clöttc  lesikanni 
ddk;  azalatt  olkczdvt'n  ok  éuckot :  vViirváii  vártam  a  frtsíigcs  Urat*  etc. 
iit^l  pc<li^  (éneklek :  »Ur  Isten  <ln  ÍdveHa(/gem<  etc.  A  generál Íaiii:'  P^ig 
a  nőmet  aaúKOityokkal  egybe  a  palotán  belül  a  kis  bolcbau  valának,  a  kí 
ia  ful  vala  vuiivii  H-/.iíiiy egekkel  ca  tUzet  \s  raktiinuk  vuln  betme,  és 
azzal  ni%y  házak  Tálának  felvoura  pzöity egekkel.  Textusa  volt  Zilahi 
uriiflk  :  Zakar.  13  nís7.  7-difc  verMÍbtíl  :  >  Serkenj  fel  fegyver  a 
ft^rfiii  elleu,  a  kí  u^kem  tái'sain,  mert  incgverem  a  pásztort  éa  elszélednek 
a  nyHJnukjuliHÍ<,  a  melyből  eleikbe  adá  úr  orsiiíág bélieknek,  hogy  uiietHida  h 
jú  páaztornuk  Usztc  éa  niegniondá,  hogy  eleitől  fogva  ezt  az  országot  a  sok 
pásztorok  ruiitották  el,  hogy  mindenik  első  pdeztor  akart  volua  lenni  és 
aziirt  a  sok  irígystíg  gyülulsf^g  ]ett  *}&  aa  orazág  pusztult  miatta.  Azt  íe 
tncgmondii,  hogy  a  tnnúcsoBokat  s  az  erüseket  ieten  elvette  é»  a  g}-enne- 
kekre  és  alávalókra  jutott  ax  ígazgpatásnak  módja,  melyet  az  urakhallváu, 
ugyan  Yj^^xt:  Í8  sugúiink.  Az  egyességet  javullá  azért  a  pap,  u  miül  a  sze- 
gény úr  is  maga  életi'beu  mintegy  teütiitneDtumban  hogyá  az  uraknak,  a 
gyermekinek  pedig  nz  egyességet  nem  a  veszekedést,  a  melyet  már  is 
el  kezd  ette  Qck. 

Az  oratiühoz  is  hozzá  fogvilu  Kapuíil  ur  a  fejérvári  professor, 
alkalmaflint  uri'tla,  de  mivel  g>'eiige  egépzsége  volt,  és  ideje  irt  hozzá  rövid 
volt,  azért  a  ücnsiisokiiak  eleit  egy  ehartara  lejegyezvén,  abból  snccurál 
valn  magának,  minthogy  az  időhöz  képest  jól  nem  ké»zUlhetott  vala. 

Német  urak  többen  ucm  ralának,  hanem  csak  n  fÖcommiesarius 
Mnraiido  vs  a  generál  adjiitant;  német  asszonyok  mintegy'  négyen  valának. 
Tizcdfél  órakor  fogánk  azcrt  a  dologhoz  és  egygj'cd-fél  ói-akor  lÖn  végCi 
a  mikor  is  a  hivatalo?4oknak  megkí'tszönvtni  fáradságokat,  azután  eloszlá* 
nak,  hanem  csak  az  atyafiak,  pajwk  és  ga/dák  mar^dtnuak  fenn  az  asz- 
talhoz mindkét  részrűl,  minthogy  az  ns.>izonyok  asztala  külön  vala, 

dukan  vélekednek  vala  mind  azon,  hogy  tatiui  nyári  mentét  kellett 
Tolim  adni  a  szegény  úrra,  minthogy  olyau  nagy  cmbor  volt,  mind  az 
bogy  talán  senkinek  sem  kellett  volna  ráborulni,  mint  a  fejedelmek  tettek, 
hogy  csak  magukban  állanak  theiitnimon.  de  a  mentét  illendőnek  nem 
it^véo,  a  teste  felett  csak  tulajdon  a  maga  öt  leányit  javallók,  hatok 
m^tt  pedig  hat  szolgálót  burokban^),  nem  ugy  miut  az  ur  frajjait, 
hauem  miut  a  kisasszonyok  szolgálóit,  helyben  hagyák. 

Ax  oratnrnak  hat  aranyat,  a  praedicatomak  öt  aranyat,  a  kánt^ir 
iiak  egy  aranyat,  a  deákoknak  cgy-«gy  tallért^  ugy  egyéb  konyhamester 
axakáca,  sütő  és  egyéb  rendbeli  idegen  aaolgákuak  ie  UleudŐképeii  midön 


')  Lefátyolozva. 


144        1.  IIANFFV  ÍIY.  IIALÁTA.   It     WESSKM-INYI    I.   NAl'LÓJA   VTÁK, 

adtuuk  volna,  a  gazdák  jóakaratját,  fúradsúgút  pedig  magunk  uiegkö- 
szönök  Ő  kegyel  Qiekuek. 

Mindezek  pedig  úgy  lőuek  meg,  hogy  éu  éa  az  úrfiak  ketten  és  az 
'ót  keserves  ma  öltözvén  feketébe,  mások  U  sokan  casnaliter  más  gyászban 
lévén,  velünk  együtt  gyászolnak  vala.  Mii  vettük  fel  gyászainkat,  mikor 
vetjük  le  isten  tndja,  én  több  gaberuatort  ugyan  nem  teszek  sóba  a  kopor- 
sóba Erdélyben. 

Eloszolván  pedig  a  nép,  ebéd  után  a  koporsót  betevők  a  palotáu 
belől  való  kís  boltba,  holott  is  felvévén  a  fedelet,  a  két  médályt,  és  az 
üreg  aranylánczot  és  a  kövce  medályt  kivevők,  a  kit  viselt  pedig  mind 
az  arany  lánc/ot,  mind  a  gyémántos  arany  gyűrűket  a  kezébe  ott 
hagyok,  azért  nem  vivÖk  pedig  máshoz,  hogy  ne  mondják,  hogy  alig 
váijuk  hogy  eltudhassuk.  2.  Hogy  a  királybíró  inkább  ne  tudhasson  ki  a 
házából.  3.  Hogy  a  gvardia  inkább  el   ne   mennyen  a  házunktól. 

Közli :   P.  SzATHuÁRV  Károlt. 


AZ  ELSŐ  MAGYAR  SZÍNIGAZGATÓ 

SZABADALOMLEVELE  1G9(Í-HÓL. 


Az  okmány,  —  melyet  szereucsós  leszek  bemutatni  -  hű  for- 
ditásbau :  Marczell  Gézíi  dalmüszíuliázi  művész  úr  birtokából  került 
hozzám,  ki  Erdélyben  a  műrégészek  között  több  nagybecsű  lele- 
téről ismeretes.  Ez  okmányt  187ö-bau  fedezte  fel  apósa.,  Weress 
Károly  Aranyos-Torda  megye  volt  alispánjának  házában  a  pad- 
láson szerteszórva  a  penészszol  bontott  íratok  között.  Weress 
Károly  neje  Felvinczi  Klára  által  jutottazouvarga-utczai  házhoz, 
melynek  padlásán  hányódott  eme  nagybecsű  okmány,  mely  érdekes 
világot  vet  színészetünk  történetére. 

Több  szempontból  érdekes  ez  okmány,  melynek  rósz  másolatú 
iöredékéf  hibás  keltezésnél^  a  Idhdy  és  6/rA)A:'Jí  megnevezése  nélkül 
Endrödy  János  mutatta  he,  »A  M;igyar  Játékszín  Története*  czímfi 
1792-ben  megjelent  műve  első  kötetében.  Érdekes  és  fontos  ez 
okmány  azért,  mivel  meglehet  belök'  kétségbevímbatlanúl  i'iUapi- 
taui  a  színigazgatóságra  vállalkozó  nevét,  melyet  némelyek  Fel- 
vinczy  Györgynek,  mások  Kci'tMiczy  (iviirgyiipk  írtak.  JJe  kivált- 
képen  fontossággal  l)ir  ez  okmány  azért,  niivol  a  hibás  másolatú 
töredék  ösmeröiuek  legnagyobb  részénél  felébredt  kételyt  ehisz- 
latja,  mely  kétely  azt  sejteté  velünk,  hogy  az  Knilrudy  által  bemu- 
tatott s  jóhiszeniftleg  nyomtatás  a.lá  adott  okniáiiytöredék  csa-k : 
hamisitcf'n}ij. 

Felvinezi  (Jyörgyröl  a  hagyomány  igen  keveset  tartott  fenn. 
Állítólag  a  Felvinczi  e^ialád  ösj  |es/k<'-heii.  Tordáu  született  s 
Kolozsvárott  látiigatá  az  iskolákat.  Irodalmi  munkássága  arra 
enged  következtetni,  hogy  jó  sikerrel  végezte  taulmányait  a  Fel- 
vinczi család  dúsgazdag  tagjai  avagy  tán  e  család  által  létesített 
alapítványok  segélyével.  A  szabailalondevél  tanúsága  szerint  ifjú 
korában  volt  némi  vagyona,  de  ezt  a  l7-iki  század  véj;e  felé  telje- 
sen clem''szté  a  viszonyok  könyörtelensége.  ()^ini(.'retleu  elszegé- 
nyedésének oka,  és  mégis  a  királyi  könyöríílet  s  füleg  a  becsületes 
munkában  vetett  hite  kétségbevouhatlan  tanúi  annak,   miszerint 

SZÁZAU.IK.    1887.  I[.   FiiZKT.  10 


146 


\z  jai^A  MAOY^K  seÍNir.AzoAT/i 


nem  kűiinyelmUség,  do  teraiészeti  viigy  pulitik&i  osupások  idéz- 
h(ít6k  olö  vagyona  romlását.  Ily  viszonyok  közt  a  tönkrpjutás 
örvényéből  csakis  az  áital  reinéit  kivergödui,  ha  szabadalmat  nyerne 
a  hazánkban  szerte  vándorló  idegen  dzíuészcsapatok  mintiljára 
azlntái-sulatot  alakítani.  Eiue  szabadaloiulevél  kieszközlése  végett 
indult  meg  Bécsbe  gyalog,  éltetve  azon  remény  által,  bogy  aazín- 
raűvészet  erejével  sikerülni  fog  mcgnjítani  vagyonát.  KönyÖrftle- 
tes  szívek  által  segélyezve,  néhány  heti  vándorlás  után  eljutott 
illetőségi  helyéről  Kolozsvárról  az  ausztriai  határig.  Inuon  kezdve 
ruhaneműit  kellé  a  hagyomány  Rzerint  elcserélni  táplálékért  s  Bf  ca 
sorompóinál  a  vAmdijat  hogy  lefizethesse,  utolsó  nélkiílözbető  ruhá- 
ját árusítJi  el.  Fáradozását  azonban  siker  koronázta. 

Egynémely  magyar  ffli'ir  által  segélyezve,  kihallgatást  nyert 
a  fejedelmi  udvarnál.  Kérelmét  élete  hányatottságával  és  irodalmi 
munkáiv.il  (ámogafcá.  Reánk  csak  kevés  maradt  mftveiböl.  De 
i'zek  aligha  utolsó  helyet  foglaltak  el  írói  tevékenysége  határai 
közt  AraiiyoH-Kákosi  Székely  Sándor  szerint  1674-ben  a  jóhirö 
thctroczkai  unitárius  aliskoláimk  volt  tanítója,  amely  időben  ^éne- 
keiről híres  volt*.  Másfélévtizedig  azután  semmi  nyoma  hollétének 
ós  állapotának.  Lőcsén  168W-ben  jelent  meg  tÖle  egy  »Igen  szép  his- 
tória az  Jeruzsálemből  Jericbóba  menő  tolvajoktól  megsebesített 
embernek  állapottyáról*,  melynek  mpg.í(.'lpnósi  helyéből  azt  sejt- 
hetjük, hogy  Erdélyből  a  Szepességre  sodorti  az  élet  vihara, 
melyuek  kíméletlensége  annyi  panaszra  adott  okot.  Ugyancsak 
Lőcsén  jelent  meg  1693-ban  >De  couservanda  hona  voletudíne 
Liber  acholae  Salernitanaet,  >Az  angliai  scholáuak  jóegészségröl 
való  megtartásának  módgyáról*  írott  könyve.  Mely  míKecs- 
kében  a  fordítás  és  versbeszedés  Felvinczi  érdeme.  Ugyanezen 
évben  adta  ki  Felvinczi  későbbi  nyomtatványban  femnaradt 
művét  a  Comico-Tragoediát:  ^Plútónak  és  Jupiternek  egymás 
között  való  villongások*:  czímíi  míivét. 

Felvinczi  György  a  színigazgatói  szabadalomlevél  enge- 
délyezése s  kiállítása  végett  nem  fordult  a  színészek  grófjához, 
kihez  az  idegen  országbeli  vándor  színészek  a  különféle  látványos- 
ságok bemutati>i  fordultak  a  kik  ily  szabadalomlevelét  önkényü- 
leg  megállapított  díjért  szolgáltattak  rsak  ki,  pedig  mint  két 
okmány  bizonyítja,  hazánkban  is  jofférvéntfcif  volt  az  általok  kiállí- 
tott sz.'ibadalttmlHvél.  Nem  fordult  e  méltósógboz  íiz^rt,  mivel  a 
kiszabott  dijat,  bármily  csekély  legyen  is  az,  uom  tudta  volna  lefi- 
zetui.  Ezért  is  Leopoldboz  fordult.  Az  uralkodó  kegyelmewen 
fogadta  az  esdeklöt  s  meghallgatva  kérelmét,  elrendelte  annak 
teljesítését.  Meghatva  a  királyi  kegy  által,  ugyanekkor  a  Fcl- 
vimjzi  családban  élő  hagyomány  szerint  Felvinczi  Gyürgy  elö- 
teijeszté   Hzou  kérését,  hogy  a  királyi  8zabadalt)mli;vél  ne  írassék 


sz \n  \.i»  \i.ti^ti.K\  r.i.ic  t  t»;'i»  iini.. 


147 


IMjrgiwnt'ure.  mivt?!  annak  urát  iimn  képijs  kifizüliii,  hiineni  egyszerű 
papirosra  írassak  az.  Az  uralkodó  elégségesnek  látván  tulajdon- 
képcni  kérelme  megadását,  uem  ajáudékozá  meg  a  pergamcu 
árával,  és  elrendelte  papírra  iratui  a  szabadalomlevelét  Meg- 
adatott a  szabadalomlevél,  meLj  igy  haugKÍk  hiteles  másolatban: 
Ml,  Lipót,  Istt-ii  kekjeiméből  viilasztott  róniíií  ceáfizár,  ÖrÖkkc  tel- 
A«ge0  kinílyM  Genimiiia.  Magyarország,  Dulmntia,  Slavoiiia,  Szerbia,  Gali- 
exiu,  LoJooieriu,  Ciimaiim.  é  Bolgárországiiak  stb.  Auüztría  tohei'czege, 
Burgundia,  Brubautia,  .Styi-ía,  Carintbia,  Kr&Jua,  Luxemburg,  Felső*  éa 
A]e6-8il^zia  s  Wtlrtemberg  horczege.  .  .  .Habsburg,  Tirol  grófja,  ..... 
6rgróQa  excímcl  tudtára  adjuk  miadcncknek,  akiket  illet,  hogy  a  Jelen  dolog 
kdrelraezöje  erdélyi  származású  kolozsviiri  illetúWgfi  Felvinczi  Gyiirgy 
hi'inutatolt  ds  elöttirjesxtett  iiekUnk  bizonyoH  kdrő  levulet,  uiclyiiek  közre- 
títdae  által  teljes  alázattal  előadta,  miszerint  gyermek segdt/ii  fogva  kUlGu- 
fdlc  csapáank  éi  nyomorok  által  lőu  hányatva,  hogy  noha  szorgalma  által 
uyugodt  i'letmódra  érdemes  lett  volna,  mdgis  6t  a  mostoha  sors  megele- 
medett  korábnii  in  annyirn  kígunynlja,  hogy  most  midőn  leginkább  volna 
arra  szUkM'gc,  azon  kívül  mi  jelenleg  testet  fedi,  neki  mit  sem  juttatott  o 
esjdii  kivUl  öt  mint  olMdú-Hudottat,  kilxjnyollthatlan  kültségbe  sodorta.  Ka 
Doha  fiatal  korában  semmi  fárad-iágot  sem  kímélve,  az  irodalomban  jó 
helyet  érdemelt  ki,  óhajtaná  tovább  \»  az  Öt  átitatott  tiii'ekvdsndi  fogva  tt'het- 
aíJguC  <*8  crnjiít  mind  az  *,'mberi  kedélyek  tisztességes  fólrídítására  mind 
SOAga  fóIaegel^Wre  kei-esztenyileg  értekcsitiii.  L  fzcljáboít  császári  kegyel- 
XDttnk  által  reuiellve  elérhetni,  tli^ztelettel  0  alázattal  esedezett  av^gbril 
hozxánk,  hogy  aila«^ek  neki  kegycImOnkből  Hxabadalom  :  külteméiiyeket  tía 
rímes  verseket  mind  latin  mind  magyar  nyelven  szerkeszteni,  öszvegyüj- 
teni,  fülazerelni,  kiadni  vng}'  előadni,  én  ezen  párbcazddekbe  foglalt  comieo* 
tragoediákuak  és  vigjilte'koknak  fVdvonásait  és  jeleneteit  Erdélyben  s  a  hozzá 
turtozó  rdHzekbt.-n  mimlenUft  sziurehozni,  előadatni  és  gyakorolni  avdgiKtI, 
hogy  azon  fáradozásainak  eredményét  segélyüt  hn9ználhii«Ra  mind  adósságai 
Iflrovásában  mind  a  sicegduye^ijg  hínárjából  való  kibontakozásnál. 

Mi  t*hát  fdiinubb  említett  Fclvinciri  György  kijnyöriiletre  mdltó 
állapotát  őgyelembe  véve  a  ezen  szándékát  általán  helyzetével  i^em  ellen- 
kezeinek  sem  illetlennek  nem  tártra,  vellluk  született  kegyességünknél 
ftgva.  melylyci  minden  fóbéges  trónunkhoz  folyamodó  alattvalónkat 
fölkaroljuk,  (.■sászári  e'a  kinílyi  liatalmunknál  (ogva  megnevezett  Fclvinczí 
,Oyfirgynck.  ki  hozzánk  esedezett,  megadjak  ds  megengedjük  azon  k^pe* 
iftést,  melynek  birtokában  lévén,  mind  a  krdteméuycket  és  rímes  veraekot 
mind  latin,  ligyeziiitéu  magyar  nyelven  a/j-rketizteni,  gyűjteni,  színre  hozni 
vagy  elriadni,  tovjtbbá  a  fi^lvunánokn)  íi  jdenotckn^  osztott  párbeflzddckbn 
f<^Inlt  CDDiieo-tragoi^diúkat  és  vígjátékokat  Magyar- éa  ErdéJyországunkbau, 
mind  a  hozzátartozó  rátzck  vái*osaibftn,  mezővárosaiban,  várÖrség  helycin,  n 
kastélyokban  a  falvakban,  mind  az  országos  a  mád  akármely  hetiviisárok 
terein  flokodftimak 'í  gyülém'k  idején.  cj^aUíh  tí^ztiWgeíiéf)  nom  trágár  avagy 

10* 


148 


AJl  Rr.sr»  MAOVAIt  AxÍKinA/OATíV 


erkük-vtcloit  (nffák  i'/t  tArgyn\tkít\  o|tüitvo,  tníítd  uiagttnak  iníítd  lioxííi 
szörctke/ü  ti^rsuiimk  i>xniiT:i]kaIiiiiiziii.  elundiii  rn  gvakoroliti.  fiiiiiilartva 
mégis  mintlig  aií  említett  helyek  hiiUi^úgaúmk  nmft  jogát,  hogy  iiz  i'lnnilás 
87Üvíigiít  k)íp<'«Ö  riiiiM  vtíi-scket  h  kUU(mi<füyekot.  Iia  ligr  tftszík  iui^vÍzb- 
gütatha«<a  s  kiJavítiísiU  követelhesse. 

Hogy  fitimfiiilít*ítt  F«*Iviiic7,i  '.íyftrgy  p/i-ljdhos!.  nxny-  ndóff^iIgHÍ  tíir^ 
leffKttísébez  éf*  i^nniaga  föuntartásnhoK  mihamarnúb  rljiittiasr<oi) :  ugTAurtt. 
mint  olyant,  kiu<>k  euliol  vnlanicly  iVrMkttt'ge  sou)  iiigathiti  biitoka,  ninc^en^ 
mind  a  rendes  mind  a  rendkivüli  adilzáaok,  tartozások  és  bármely  n^v 
iicvoJtctt  terbfik  fizi;ti*sctül  es  viselí?sétöl  addig,  míg  állnndú  vogj'onrasieerQ 
iipra  teendott,  kisf-'rri  tii^nival  pgyotembcíi  fclmciít.'ttitek  uyilvilnyifjuk,  azon^ 
föltet  aliitt,  bftgy  ukúrbol  fo^jaii  föiniíonlitctt  jiír*'kokat  íizrí],  U);yaiinrt  hu 
ktízliely  a  cltt^tibatÓMiguak,  ba  pediglen  valautcly  tinidaloniliuz  tartozik  a 
hely.  azon  caetbeii  a  tiazta  ha^zonbdl  a  fiíldefnlnmk  t^czsf^g  szerint  ndmi 
j?iv(;delem  tííszt,  valamire]  kevf^cbbot  a  tizednrl  6zf tni  kütelp*  legyen.  Szíu- 
inÜn'kntszo-rkeíízlönii^'^sziui'ehozni  tftHkÍ»  az  eliiioiidtitr  UKVdnak  azemmel  lar- 
tjUávat  adatik  és  engedtetik  neki.  Tcliiít  tini-ktck.  tekintctcfl  i*{t  nngy^ágori 
In'veinknek  loííomzi  grút'  lláiifl'y  (íyüpgyuek,  Erdi-Iy  »■*•  n  hozzá  rartrizti  iv'f/.ek 
künnáayí!6jAnak  í^«  ÖAtizeH  erdiílyi  kinllyi  kormány tmkiiak.  ffi  é»  alUpá- 
nnkiiak,  mínt  minden  viirmcgye  fíi  cs  alszolgahiníínak,  a  fiz^kelyek  sxf^* 
kei  minden  kínilyi  fő  e<;  alkapitányainak,  fo  rá  athíriiinak  rá  minden  szász 
szf^kbelyi  királyi  fÖbirákuak,  t-n  bái-uicly  aziw/.  .iz«íkek,  vilroflnk  i>«)Igi'ir- 
mestereinek  ;  toviíbbá  a  í'/abad  vdrosírik  tU  mozövj^rosok  elöljáróinak,  hav- 
mint'zadi  biriikiiak,  e'/.enki>{il  h  hidak  rá  revek  őreinek,  viimok  rá  vitel- 
bt^xeik  szedőinek,  valamint  mái*  akármilyen  rendű,  rangú,  tiszthatóeágü,  mél- 
tóságú, álliipotú,  bivatnlúesrlökelöségü  embereknek  meghagyjuk  rápanui- 
csoljuk  logkegyehncrícbben  ^egy^zer^íniud  tf/igOTimn,bogy  ezentúl  az  említett 
FelvinCdCi  Györfryiiek  azelííre  megbinilt  ver^'e^tmuukákat  rá  k'íl(eim;nyekct, 
melyek  az  említftt  müfHJIioz  tartir/nak.  ncmcimk  kiiidui,  Imncm  társaival 
együtt  bármely  helyen  joga  iHgyeuelűadniafaui  i-e^zlctezrtt  jünkaratií  enged-* 
mány  alapján.  —  Utazásaiban,  miket  említett  előadásai  erdektíben  hozzd- 
szegüdőtt  társaival  teeud,  mindenütt  azabad  legyen  elttivozitsa  rá  viaszaffr- 
kczcse  alatt,  rá  .ttíuimineuiü  sem  rendc.*,  aem  rendkiviUi  vámot  —  az  elő- 
adásokért megbatározott  üszvegen  kivtU  —  no  tartozzék  fizetni.  Annál 
kcvrábd  szabad  töie  kivánni  vagy  erőszakolni  ezt,  követelni  vagy  Uierö- 
szakolni,  vagy  e  miatt  ezemtJlyet  rá  társaságát  rá  holmiját  lefoglalni, 
zavarai,  vagy  zaklatni  b  más  ily  módon  megkárosítani.  —  lízt  tenni 
paraneflunk  '-UynerL-  semmi  lli'tlgj'  alatt  se  nuTrázkedjetek.  A  Jelen  irat 
mind  -iiütt  tndomúsnl  vf^tc-Wk  es  ilMKhtjjÍMnk  vi>'s7.nadaí>st'k.  Kiuitatott  várO' 
sunkban,  Bec6l>en,  AiiKztnábati.  Október  2í^án,  az  nr  HUttí-ik,  rún 
dmlmmik  3Í)'ik.  magyar  király»ágnuk  42-ik,  caeh  királyságnnk  40-^ 
t$v<fben  Lcopoldus  m.  k.  Káhioki  Sámuel  m.  k. 


szah-\i»al<i>ii,rvkm:  1)>Íh>-höi-.  149 

FelTÍnczi,  miután  kezéhez  jutott  az  eredeti  [viznyomatú 
jel  nélküli]  okmány,  melyet  számára  a  királyi  könyörület  adott 
ki,  megindult  hazájába.  KI  is  jutott  uehány  heti  vándorlás  után 
Kolozsvárra.  A  hagyomány  szerint  ott  családja  tag.jaival  s  némely 
hozzácsatlakozó  társaival  tartott  is  néhány  előadást.  Arról  nem 
bírunk  emlékezést,  váljon  sokáig  élvezte-e  Felvinczi  azon  kivéte- 
leket társaival  egyetemben,  melyeket  Leopold  kegyéből  birt.  Azon 
mély  hallgatásból,  melyet  Felvinczi  György  kísérletéről  Erdély 
oly  nagy  számű  emlékíróinál  sajnálkozva  tapasztalunk,  elsősorban 
azt  olvashatjuk  ki,  miszerint  Felvinczi  kisérleteinek  kortársai 
semmi  nagyobb  fontosságot  nem  tulajdonítanak,  másodszor  azt, 
hogy  szándéka  aligha  sikerült,  felvinczi  a  színtársulatot  aligha 
tarthíitá  fenn.  Valószínű,  hogy  azon  tudattal  kellé  mielőbb  társu- 
latát szertebocsátania,  miszerint  czélját  ezen  egyetlen  remény  által 
sem  képes  elérni. 

A  színigazgatói  szabadalomlevél  kiadását  követő  évben  azaz 
1697-ben  jelent  meg  tőle  a  >Procuratüria  Dicsérete*  Kolozsvá- 
rott, mely  müvének  tartalmáról  »Protonotaria<  czímü  müvének  eme 
sorai  tájékoztatnak  minket: 

Hol  vagy  Calliope 

Víigy  te  Mclpomcne 

.löjjeíek  segítsitgrc 

Ha  mellettem  lesztek 

lüiy  é/tekt'f  hzílek 

liKiíttsatok  k(!fiizíí(!gvc. 

Majd  el   in  dwlofovi 

.W  le'jycu  unahm, 

'l'udom  meltósiífítok  töletn  tíem  ellenzi, 

Hogry  versem iiiel  vidiíl  udv;ir'>kn;ik  díszi. 

Én  minap  nem  rt'geii 

E  seculum  \-(%^n 

A  fii'/lr'n  PrúLálvroini 

Dififirteni  nydrdcrnl 

ií'.v  MZt^p  i:liiiv}tkriil 

Miiif  ''ítz'x  jámhofol-il. 

Az  Ügyvédi  kar  diciíéret«  után  erkölcsi  kötelességének  tartá 
az  ügyvédeket  képezÖ  elmékről  is  verses  munkában  megemlékezni. 
E  czélzattíil  irta  meg  Felvinczi  a  »Eóm:ii  császár  kegyelmes 
Urunk  és  koronás  királyunk  eö  Felsége  Erdélyi  Proto-Xotariai- 
nak  és  C:iucellariájáuak,  hütes  Notáriussinak  és  Iró-Deákiuak 
illendő  IJicséretie  czímü  32  lai)ra  terjedő  verses  müvecskójét, 
melyet  az      írósoreg«    fővédnökénok :   gróf   Bethk'ii    Miklósnak, 


150     A7.  KLSÖ  MAtíY.  »ZÍNIflASÍ(iATÓ  SZABADAIXJMLEVEI.B  Ktftrt-BÓL. 

Erdélyország  fökaucelláriuasának  ajánla.  Bevezető  soraiban  ily 
mentegetőzéssel  él : 

Hogy  e  kiB  munkámat  kibocsátottam, 
Ebben  nem  fejemtől  csak  magam  átottam. 
Hanem  az  ifjaktól  arra  nódtttattam. 
Ha  haezuot  nem  töttem,  talán  nem  ártottam. 

IJri  mélt/jgágOB  it^lő  Mesterek 

A  nállatok  lakó  Iffjúvdg  kedveéri, 
Némelyiknek  penig  ugyan  kéréséért 
Mam  «  Vfrfieh't,  nem  annyira  bérért. 
Mint  rajtok  jövendő  /enn  maradó  hiréri. 

E  mÜ  czélzatáról  s  keltezése  idejéről  felvilágosítást  nyújta- 
nak végsorai,  melyek  igy  hangzanak  : 

Ezerhatszáz  után, 
Ktlenczvennyolcz  fottáu, 
Hogy  Szent-András  havát. 
Egy  Diaetán  étem, 
Ugyanott  dicsérem, 
A  Proto-Notáriát. 
Hogy,  aki  olvassa. 
Az  el  ne  múlassa 
Oda  szentelni  fiát. 

Az  utolsó  adat,  mit  irodalmi  tevékenységéről  bírunk  az  első 
magyar  színigazgat-őnak,  a  következő :  1701-ben  jelent  meg  tőle  a 
sTermészet  próbája.*  1 706-ban  ugyancsakKolozsvárott  jelent  meg 

» Bitkán  kellő 
Hűvös  BzcUö 
Fú  tégedet* 

kezdetű  költeménye.  Müveinek  kellemes  zengzete  igazolja  Aranyos- 
Rákosi  Székely  Sándor  szavát^  hogy  Felvinczi  G-yÖrgy  »énekeiröl 
híres  volt.« 

Dk.  Vali  Béla. 


A  csAky-gorbói  kastély 

T(»KT^.NEI-MI   RM'KAHÁWAI. 


E  kastély  és  falu  a  báró  Jösika-aemzetoég  Csáky-jogoii 
'rá&zállott  egyik  nagy  hirtokn;  ina  Mró  Jósika  Sámuel,  Kolozs- 
vármegye és  szab.  kir.  Kolozsvár  város  főispánja  a  tulajdonosa,  s 
hitbizomAayi  őre  a  nemzetség  Öai  levéltárának,  könyvei-  és 
becses  régiségeinek.  Látogatást  tevén  a  nemes  bárónál  közelebb 
Kolozsvárfttt  létemkor,  érintettem,  bogy  néhai  nagyanyja,  gr. 
PsAky  Ko/áliu,  br.  Jósika  .lános  erdélyi  kir.  kormányszéki  elnök 
hitvese  Kolozsvár  Történe (cöt^n  sok  nemes  tett  s  houleAuyi  uag)' 
érdemek  által  van  megörökítve,  s  egyszersmind  ezen  jóltevö  fő- 
rangú nö  végrendelete  iránt  tiidakozódtun :  a  báró  meg  volt  lepve 
s  különös  érdeklődéssel  hallgatta  közléseimet,  őrömét  fejezte  ki,  s 
megigérte,  bogy  a  jt^lzett  irattal  szolgálni  fog. 

Addig  is  azonban  —  úgymond  —  egy  a  csáky-gorbói  kas- 
télybau  talált  XVI.  századi  érdekes  latin  Verböczi-példánynyal 
szolgál,  melybez  elöl  és  hátul  sok  üres  fejér  papír-ív  vau  kötve, 
s  azt  mind  Kolozsvár  város  Történetét  illető  becses  adatokkal 
beírva,  áttiiija  nekem  sztlkséges  felhasználás  végett. 

Tiszlelettel  fogadtam  a  kittiutetö  ügyeimet  Meglepett  az, 
mint  szintén  a  régi  hazai  irodalom  iránti  érdeklődés,  a  miről  ez 
tanúskodik.  Kérdésemre:  ha  vaunak-e  méi^  basunló  könyvek  s 
régi  kéziratok  Csáky-üorbóu  V  a  felelet  az  volt,  hogy  több  is  van^ 
•t  ha  ilyekkel  foglalkozó  valamelyik  tudós  alkalom  szerint  útjába 
ejtené,  midőn  a  báró  ott  kün  van,  hiszi,  hogy  lelhetue  ott  érdekes 
történeti  adatokat.  Örvendene,  hu  onnan  u  magyar  történetírás 
és  régészet  valíiuiivel  gyarapodnék.  Rá—  úgymond  —  a  nemzet- 
ség leveleit  hitbizomáuyként  bizta,  de  nem  feladatn  a  tudós  világ 
elöl  elzárni,  sÖt  a  m.ii  viszonyok  közt,  midÖn  a  fejedelmi  levél- 
tárak is  nyitva  vaunak  a  tudomány  férfiai  elŐtt,  annak  netalán 
lehető  ritkaságait  nyilvánosságra  hozui  hazafiul  kötelmöknek 
tartják.  E  liberális  nyilatkozatot  vegyék  tudósaink  tudomásul,  s 
Alkalomadtán  éljenek  vele. 

Én  megjegyzem,  hogy  a  szerencsétlen  véget  ért  Jósika  Ist- 


ir>2 


A  IliAKy-eORB^iI  KA«T*T.Y 


vAu,  Báthori  Zsigmond  fejedelem  kauczellArja.  tiidomáuysxeretfi 
férfi  volt.  Briitiis  Mihály  Erdéhjl  T'úvtéut-tf  kézlnitn.  fgy  idöhcu  n 
fejedelem  birt^kálta  kerlílt;  GyulaÖV  Lestár,  Bátliori  Istváu  len- 
gyel király  követe  hozta  hazn  annak  halála  után  s  adta  át  mint  a 
király  végrendeleti  örökösének.  Az  még  ekkor  kiskorú  volt, 
helyette  a  uagytekiutélyli  Ghyczy  János  volt  kormányzó,  nevelője 
Gálffy  János,  az  unitárius  f5iir,  n.  ki  fejedelemmé  választatását 
indítványozta,  s  a  Báthori-ház  leghív(tl>b  embere  volt;  a  fejedelmi 
udvar  főbb  emberei:  Blandrnta  György  udvan  íirvos,  Kendi  Sán- 
dor, Gyulai  Pál  s  több  fejedelmi  tanácsos  uuitárinsok  voltak. 
Vájjon  nem  bizntott-e  e  drága  családi  kincs  a  később  kauczellárrá 
lett  Jósika  TstvánrA,  mint  az  ifjú  fejedelem  legbizalmasabb  em- 
berére ? 

Ez  sejtelem  inkább,  mint  t^ny,  föltevés,  nem  történeti  való- 
ság. De  az  hihető,  hogy  Brntus  kéziratát  illutö  levelekre  a  csáky- 
gorbói  kastélyban  lehetne  t-alálni,  A  lengyel  király  maga  adott 
neki  titkos  állami  iratokat  s  más  történelmi  anyagot;  a  mit  az  dol- 
gozott, átvizsgálta  p  rá  jegyzéseket  tett,  igazított  is  rajta;  évekig 
udvarában  tjirttitta.  mikor  távol  volt.  fizetést  rendelt  számára;  a 
mi  elkészült,  magához  vette,  nagyon  érdeklődött  iránta,  mert  az  ö 
életére  és  erdélyi  követségeire  s  később  fejedelemségére  tertozó 
dolgok  és  események  is  meg  voltak  benne  irva.  Gyulaffy  Lestár 
mejíjepvai,  hogy  még  a  levelezések  is  rendben,  csomagokba  kötve 
voltak,  mikor  a  király  halála  után  hagyat.ékát  fölírták  éfl  sx&mba- 
votték! 

Brutus  kéziratának  néhány  könyve  el  van  veszve.  Még 
eddig  nem  sikerült  tört  éne  tnyomozóinknnk  bollétét  kikutatni.  A 
halliatatbin  érdemű  Toldy  Ferencz  minden  irányban  nyomozta, 
Bécs  és  Afngynr-  s  Erdélyoiszág  tudósait,  könyvtáröreit  s  könyv- 
gyüjtó  MíM'ceiiásait  megtaláltii  y  megnyerte  a  nAluk  s  gondviselósök 
alatt  levÖ  máBolitok  vele  közlésére;  de  az  elveszott  rész  nem  talál- 
tatott meg.  Vájjon  erre  nézve  a  csáky-gorbói  kastély  ismeretlen 
iratii  nem  nynjfcanának-e  felvilágosítási  ha  szakember  bocsátat- 
nék  be  falai  közé? 

Jósika  István  kiváló  történelmi  egyén  volt.  Tehetségei 
omoltok  nagyra,  a  fejedelem  ntán  az  első  áUami  méltóságra.  Ter- 
jedelmes birtokokat  szerzett,  élete  s  viselt  dolgai  egész  Erdélyre 
niigy  befolyá-ssal  voltak,  s  világi  szerencsében  bőven  részestilt. 
fíogyiriííyoi  sBáthori  Gábor  féltékenysége  nemcsak  fényesállásá tói, 
dü  előtétül  is  megfosztották,  az  is  rendkívüli  jellemét,  tragikus 
sorsa  kiváló  egyéniségét  bizonyítja.  A  történelem  csak  nagy  voná- 
sokban ismeri  Öt  ugy,  a  mint  Bethlen  Farkas  történeti  müvében 
fenhitgyta.  Én  azt  gondolom,  m  csáky-gorbói  és  brauyitskai  kas- 
télyok levéliárai  éü  rejtek-helyei  bírnak  oly  iratokat,  melyek  e 


t^RTÍENBI.>ll  UlTK\8An\1 


153 


nevezet*?s  t'érrt  ^let^t  ;iz  edíliírioM  hivebl)eij  s  iKazftbbau  ismertet- 
nék meg. 

K  megjegyzéseket  és  föltevéseket  keltette  föl  bennem  br. 
Jósika  Sámuel  fSispán  áltnl  CViky-Gürbór61  Hzámomra  behozott 
könyv. 

Ez  Verböczy  fftirmaa  Törvén  t/kihii/ vének  1581-iki  bécsi 
bitin  ivrótfi  kiiwlásii.*)  melyhez  járult  SAmboki  .Tános  7í£iv/y- 
iitutatója  Mtujijarország  orszúijgytÜési  tófvéntfczikkeiríií.^^)  meg- 
jelent a  Nnssinger-féle  nyomdában,  Haller  Eberhard  könyvílruB 
költségén  tiz  évi  kiziró  s^badalummal.  A  cziralapot  beszegft 
kt-rctben  e  lejedelnick  arczképei  vaunak  .  AHulríni  IIT.  Alhert, 
I V.  Fn'fliii'h.  1.  Maxiuiilían,  ballelöl  \efe\é:  Corvin  Mnlt/tiSf  Kázmér 
Lajos,  /A  Miksa,  jobbfelÖl :  P.  Kntmér  Lihzló,  I.  Ffrdindnd, 
Awitriai  ItniUAf.  Alól  Erdély  és  Magyarorezág  czimere,  oldal- 
vást a  többi  orsz^i^oké. 

E  könyvnek  kettős  becse  van.  £ÍŐ8zör  bibliograpbiai  t^^kin- 
tétben  uj  felfedezés.  Szabó  Károly  könyvében  3)  a  kiadiVs  csak 
említve  van,  ismertetve  nincs,  A  neme«  báró  tehát  szolgálatol 
tett  a  könyvészeti  irodalomnak.  midÖn  azt  a  szakemberek  által 
megismerhetővé  tette.  Másodszor  főként  Kolozsvárt  érdeklő  igen 
értékes  jtdatok  vannak  részint  az  elibe,  ré&zint  hátul  köttetett 
tiszta  pa])ir(>srfi  jegyezve,  mely  sok  ivet  tesz,  és  sok  kiilönl>öző 
(ftrgyakat  illet. 

Nézzünk  végig  rajta  s  kivonata  rövidséggel  emlUeük  meg 
gazdag  tartalmát. 

•  Legelői  van  egy  tanácsi  végzés  1625.  jnl.   ll-ikérŐI,*)  a 


*)  A  cairn  ez : 

TRIPAKTITITM 

OPVS  IVRIS  CONSVETVUINAKII  INCLITI   REGNI   IIUNGAHIAK 

8TEPHAM  VEK   bcuzi  etc   Additis  Rfgulis  Jiiri*  Anriqiii. 

»)  ACCESSIT  NVNC  ENCHIRIDIOX  ARTICVLORVM 

COMITIALU'M   KIVSOEM  REUni 

per  CaoBAmm  locos  tribntatn,  iiBÍbu»r]un  nptam. 

OMNIA  8TVDI0  lOANNIS  .Síunboci   eic. 

Cuio  deceunali   Prtvilegio  Caesareo. 
VIENNAE  AVSTRIAE.  TYPIS  TÍASSIN 
tíahír.   Snmptibufi  verő  Eberbardi   Hillrri  Bihliopolac  ibidf»m 

ANNO  MDLXXX! 
Papír  és  nyomáé  kitltii^  szcp,  táblája  koincuT,   fn^fti-  börköteaMl. 

?■*)   Réfft  Mayt/ttr  K'^nf^tár  11.  kdtel    38.  I. 
*)   A  jegyyptfk   nem  kíivetkcxiick    {ftArrnrihru,  Imuem  a  míut  ovok- 
itvUii   egyik- ináfik   vnrofi  jegywi  íd**  vag}-  aiiiodu  beiktiittJi,  de  t-K  nem 
rwrhlifA  fl  f<ilTf*gy74')i(rk  hit^li^.  mrlyek  hivnUlof  ngy^nck  kf^ieirfUai. 


154 


A  rSÁKT-GOUBÖI  KA&Tfcl.V 


bol  a  tanácsnak  tudtul  adatott,  liugy  u  fejedeloni  a  féuyL*«  portá- 
tól uégyszíizhuBzezer  araoyat  nyert  meg,  mely  summa  Istváu 
király  idejéből  vitló  hátralék  volt  (értve  van  Báthori  István);  azt 
is  megnyerte,  bogy  noha  15,000  aranyra  emeltetett  volt  ez  orsiság 
ndaja,  a  fejedelem  kozbeiijávíísára  ismét  10,000-re  szállott  le,  a 
miről  athnamcl  is  adott  II.  Murát  süultán.*  Ez  a  török  adó 
mennyiségéi  öl  H  kijelölt  idÖbeii  pragmatikus  történelmi  binonyUék. 

Másik  följegyzés  1586.  aug.  m-röl  egy  azon  kori  esketés 
toredék.  Ez  után  latin  törvényes  és  jogi  rövid  bölcs  szólamok. 

]6(>B.  Hpr.  11-rfll  egv  egyházi  végzés  az  iskola-mester 
raiképen  tételét  illető  panasz  iránt,  hogy  abban  a  magyar  és  szász 
nemzet  nem  mindenkor  következik  egymást  felváltólag.  ^Mostan 
is  —  úgymond  a  végzés  —  iaten  Csanádi  Pált  meghozván  onnan 
feljölröí  és  Samarjiai  Márton  a  sehol amesterségról  bemondván : 
Ítélték  az  két  nemzetségbeli  prédikátorokkal  egyetembeu.  hogy 
Pál  uram  helyeztessék  a  Márton  uram  helyére,  8  végeaiték,  hogy 
eunekutíina  is  soha  egyik  ueiuzetség  is  a  másik  elleu  semmi 
praerugativát  ne  vegyen,  hanem  ha  a  száaz  nenuíet  közUl  találtat- 
nak oly  tudós  fértíak,  azon  nemzetből  valónak  is  kell  három  esz- 
tendeig következni,  mint  a  magyar  uemzetbeliekuek.  Ez  az  Uniónak 
is  nem  Icuue  praejudiciumára.< 

1602.  jun.  12-ról  —  végzést  hoztak  az  árvák  javaínak  gond- 
vjseiéséról. 

1601.  ápr.  10.  —  mást  a  GorbÓ  vidékén  levÖ  hosszumeTiAi 
jószágról,  mely  a  város  tulajdona. 

IfilO.  ;ij!  év  elején  ifj.  Heltai  Gáspárnak  van  egy  bejegyzése. 

1595.  május  25.  tudatta  a  tanács:  »hogy  a  fejedelem  50 
darabantot  kivánt  a  várostól  h  azok  neve  és  íi  tizedeseké  jegy- 
zékbe vétetett^*  E  feijegyzésbon  Kolozsvár  városa  honvédelmi  köte- 
lezettsége e  korszakban  van  meghatározva. 

Ezután  következik  Kolozsvár  városa  bíráinak,  minden  ren- 
déinek, polgárainak  és  tisztviselőinek,  úgyszintén  szolgáinak  föl- 
jegyzése, azok  esküforraáJH,  tisztök  és  fizetésök,  1591-en  kezdve. 
Le  van  Írva  a  választás,  s  a  föbiró  tiszte  különösen. 

Következnek  több  Kolozsvárt  illető    Edictumok.   ügy  aíl 
1669.   febr.  7-iki  1     XI.  Továbbá  a  város  főkapitánya.  Bftnffy 
Dénes  Edictuviai  vagy  töixént/ei  1667-böl  I — XI.  pontban. 

Xtfomuzó  hiztosoh  iiirmfána  I67ő-b0l  1—8  pontban.  Meg- 
jegyzem, hogy  H  mint  a  korábbi  följegyzések  mind  a  város  jegyzh- 
j/töl  valók,  igazolja  ez:  Scripta  per  Notarium  Civitatig:  ngy  az 
iméntieket  a  későbbi  évekből :  Bihari  htián  Kolozsvár  város 
Hskildt  jegyzője  igtatta  be  sajátkézzA  h  neve  alatt.  , 

Nevezetes  még  itt  az  Acsiueaterek  cz<'hsza)jdlya  1680,  májua- 
17  ikérÖl  I— XIII.  czikkben.  Ezt  is  Bihari  [Htvrin  jegyző  irta. 


TÖHTftXKI.Jií  ItlTKAftACAI. 


LegncTezetenebb  azoabao  Kolozsvár  össze}>  kiváltHágaíoak 
reudbeazedóse.  tartalmuk  rövid  kivouatozásrv,  s  Zífc/rf/mr  m'ffkUlön- 
b&zietéte  1592-ből,  aiui  Diósay  Gergely  jegyző  müve.  ^)  ElÖ!  van 
latinul  és  m^^gyarul  irt  ajánló  UveU,  melvoet  magyar  szövege  igy 
kez<Íöilik :  *  Az  beolch  es  tízteletes  Oolosuari  egez  tanachnak  Diossy 
Gergely  szolgálatiat  ajánlja.*  Ezután  okát  adja  írásának,  végül 
Raulja  magát  és  szolgálatát  stb.stb.  Következik  n  ládák  tartalma; 
Első  láda  [Priwa  htdula];  Lazlo  kirali  ket  levele,  bogi  a  hadba 
az  varos  eöttuen  louagual  teobbet  ne  adion  s.  t  b.  1  —  37.  lap.  Az 
utolsó  kiváltsíig  [a  39-ik]  Bethlen  G-Abor  fejedelemé:  »hogy  a 
csízmaziak  az  uargak  cebibeu  legyenek  egiütt,  ne  kOlÖii.«  Máso- 
dik láda  [Secvndu  Lnáiila]  a  38.  laptól  82-ig  terjed.  Harmadik 
láda  [lertía  Laduía]  83-tól  121.  lapig.  Az  utolsó  kiváltság  brau- 
denburgi  Kata  fejedelemasszonyé:  ^Kolozsvár  40235  fr.  50  dr. 
harmiuczadáról.t  Negyedik  lAda  \Quarta  Laduía.]  Ebb4»n  — 
úgymond  a  jegyző  —  régi  quietantiák  vannak,  mikor  a  fejedelmek 
summát  szereztek.  Nem  igen  szükségeaek.  Itt  —  irjaa  jegyzÖ  — 
vége  Kolozsvár  Iciváltságninak,  hanem  ha  még  némelyek  má- 
soknál lappanguítuak.  amik  ha  elökeríilnek.  vagy  a  város  a  feje- 
delemtől ujakat  nyerne,  azoknak  számára  a  Hatodik  ládát  kellend 
megkészittetni  ....  KésÖbb  meg  is  készült,  s  volt  benne  1 — 14 
levél,  nem  haszontalan  —  mond  a  jegyzék  készítője  —  de  nem  is 
derekas  priyilegialis  levelek.  LíUlán  lüHil  álló  levél  volt  1  —  5. 

Az  fJtódik  hiddba  a  nagy  tekintetű  tanács  elÖtt  [coram 
amplissimum  Senatum,  (7///]  betétettek  ezen  különös  levelek:  »A 
YÁro^  fejt rvdrí  hdzdről  valÓ  levél,  mely  különben  az  5-ik  ládába  a 
175.  szám  alá  tartozik  ;  a  vdrosi  t'spotdii/nal'  conf eláltatott  súrőí  vaU 
levelel;  melyek  szintén  az  5-ik  ládához  176.  szám  alá  tartoznak. 
Annuentifi  h'vél.  hogy  az  Euyedi  Gyürgy  tuagyanil  lefordított  és 
kinyomatott  könyve  exuiittált^it-hiissék  és  szabadon  élhessenek 
vele.*)  E  levél  száma  180,  s  több  érdekes  levelek  és  kiváltságok. 

A  város  kiváltságainak  ezen  nagybecsű  lajtítromához  vagy 
tárgymutatójához  a  jegyzÖ  ily  Behczdcst  irt;  »Hogy  ennekutámi, 
ha  valamely  szabadságtalausággal  a  város  bántatik.  legyen-e  az 
ellen  privilégium  vagy  ne  legyen?  eaaek;az  Summariuh  Index- 


*  Iii4r3-  PriiilftfiorHin  Civitatis  \\\i\\\»  Colosvar,  eidem  propter  iodr- 
feMaui  fídelitatein  n  divin  olim  Begitiid  et  Vriucipibiiíi  Hinigiirisfe  Transyl- 
i*Ki]ínuc|ue  collatnriiDi.  Anno  Domini  lESV.  1692. 

*)  ICjtpticotiu  Lúconttn  Vtteriti  ct  ttovt  Tejítainenti,  *x  íjhUjiív  Trútitolú 
DoyuM  vtobUiri told.  =^  MngyaráKaCja  az  Oé«  ITj  tostameuttiin  azon  helyei- 
iivk,  mc'Iyc'ltkel  a  Szent  HáromH^g  tudoin^nyilt  v^ui  sxoktík.  Htb.  Nyomatolt 
Koloxsviiralt.  Iííí  bixouyitek  arm,  hogr  a  kony\ri  it  vúros  nyomalta  kJ. 
[Aa  riüVi  iiy<iiintn(Í9  rvr  iiÍiicíi  klti^vc.  A  mftgyar  kiacláet  ITilH^rn  teexik.] 


166 


A  CSARV-nOHBAllCAtTftLY 


uek  által  olvasásából  kitetszik.  És  ba  találtatik,  tudjtiuak  egye^ 
Tiesen  arra  sz  levélre  meuni  e  orvosságot  találui.  Mely  munka 
noha  ugy  niiut  elsó,  nem  szinte  oly,  kit  második  í'áradsaggal  jobb 
rendbe  nem  állithatiiAnak  ;  de  azért  ?2  is  elszolgál.  Minclöz:\ltal 
ba  az  első  kisded  munkámat  tbi  kegyelmeteknél  kedvesnek  tapasz- 
talom lenni,  mind  ezek  megtíjítüsábau,  i>  mind  ei;yebekl>en  aján- 
lom, mint  Attyáimnak  az  én  vékony  es  beteges  ereom  szerént 
vftió  s/,oltrálaIomat  míg  az  l'r  Isten  éltet.  Valete. 
Kegyelnietektiek 

Méltatlan  Notari"'^;" 
DióHsy  Gergely 

Ez  ajánló  levél  lutin  szövegben  is  megvolt  a  szóban  levti 
kÖDyvben. 

Ezután  1592-re  még  a  következek  vannak  följegyezve: 
>M{Iíépen  proc*dollianak  az  Uveh*knek  v<iffy  kikfrfsétébttt,     tvi^^ 

»A  ki  valamely  d<ilügr61  Privilégiumot,  levelet  akar  mcfj- 
kere?ni,  miért  hogy  egy  Szabadságról  nem  csak  egy  levél  bilálta- 
tik,  de  inkább  mind  különb  Xumero  alatt,  azért  szükség  a  levél 
krrí^sflnek  minti  véjig  olvasni  ez  levelek  Indexét  mindeneknek 
előtte.  Az  által  olv.asásban  vnlamely  s  valami  levelet  talál  azon 
dologról,  sigualja  ki  numerusát  és  oztán  az  ludexböl  melyik 
numeruH  levél,  melyik  Ládíi,  vagy  ugy  mint  badnagy  alatt  vagyon^ 
meízlátváu,  abból  a  ládából  vegie  Zeggie  ki. 

•Mikor  a  kizedot  rjevolfkct  béliére  akaria  tűnni,  mindenik 
levél  bátán  lássa  meg,  hányjidik  Xro  vagion,  és  a  melyik  Liula 
vagy  hadnagi  alatt  vagion,  togie  abba  :iz  Ládába.  És  ekképeu 
az  Indexnek  ezét  ne  veazeszszék. 

Ezután  megint  \\b\c»  mondások:  »DrmoitfhenesHíl  k  más 
görög  és  római  nagy  emberektől  ....,..« 

E  fölfedezés  könyvészpti  fontossága  kitetszik  abból,  hogy 
Ifi  11.  a  debrecjieni  magyar-latin  Vfirhöczt/  íídrmas  Törvént/  könyve 
czímü  kiadásnak')  ez  szolgált  alapúi,  valamint  Magyarország 
1 579-ig  hozott  összes  országgyűlési  Végzetei  éé  Tönényfi  Tórgy- 


*)  Cziraeez:  Werlöai  [Stcpbanus]  Dttrt/um  JwU  Conscetudinarii 
incl'jti  Rvju!  fíun'irtriar  Tmtig^fvaniof.  Aa  az.  Mntjtfur-  cs  KrHéliforniiift- 
nfil:  T^n'i.Hijhőnyvi\  VerbÖ<'/i  István  által  iriilott  1511.  F^zteu.  Mtiatftii 
Dotikiil  "'8  Miig;}"nrul  cijv  Imsztioa  RegeHtrouimnl  egyetemben  iiyobltaii 
kiboezatiitot.  Cum  Gratia  ct  Prí\'ilegio.  Debi-ecüuben.  Nyomtatta  Lipeiaí 
Pál  Ifíll.  4-dret  513.  ainíniozott  es  H.  számozatlnn  lap.  Elől  czím- 
lap.  VurbÖczy  latin  ajúnltífiii.  Approbatio  stb.  Hozzájárul :  ludciscu  Knchi' 
ridoii  [kfilöii  czimiflppal.j  Szabó  Károly  :  Ráji  Méijj/nr  KfmyrhW  11.  93.  Up. 


TftttTfeMKLMI    RITK.VHÁOAI. 


Ifi7 


vuitot4Ja  kinyoinatásAnnk.')  amit  MagyíirorszAg  és  Erdély  törvény- 
székei 6b  II  közönség  számára  Lipsiai  Pál  eszközölt  s  íi  Tárgymu- 
tatót Sáraixtki  János  s  6  megelí^zölpg  két  pÜspOk  szorkosztett^. 
UttÖríS  az  1581-iki  bécsi  kiadáy  volt.  Történotirási  íoutosságAt  :i 
közlöttek  inutjitiiík.  Nevezetes  jogok  ^  történeti  tények  Itizonyi- 
tékai  mellett  uiagábau  loglalja  e  könyv  Kolo/svár  összo;*  kivált- 
ságait, melyek  megismertetik  nz  érdeklődőt  n  város  polgári  alkol- 
máuyával.  igíizgatási  és  igazságszolgáltatási  szervezetével,  jogi  és 
vagyoni  Állásával,  egéaz  belsö  életével.  Mint  ilyeu  igeu  becses  for- 
rásmű, minek  ueháuy  adatíit  én  is  fellias/náltam.  A  benne  levfi 
küluul)0;i!ij  időbeli  bivatJtlüS  bejegyzések  azt  gVLinittatják,  bogy  az 
egykor  a  városé,  vagy  a  3  jegyző  u.  m.  Dióssy,  ifj.  Heltai  Gáspár 
éft  Bihari  közül  valamelyiké  volt,  talán  leginkább  Heltaié,  mint 
aki  —Szabó  Károly  iszeriüt  -  jiz  1611-iki  debreczeui  kiadásban 
részt  vett. 

Ha  az  50-es  években  fedczé  föl  Bzt  liberális  lelktt  birtokosa, 
bizonyára  Jósika-Codex.  nevet  kapott  volna  jiz.  K  történelem  bará- 
tai ma  Í3  szerencsét  kivannak  Uozüá,  b  az  ifjú  főispánban  a  magyar 
tuilomáuyosság  lelkes  barátját  tisztelik. 

Jakad  Elek. 


^)  Csline  oz:  Inttex  erű  h^tchiriition  oniuium  Defi-etorum  et  Coiikü- 
tutioiittm  Regtii  Hutignriae  ni]  Aiiiiutn  tr>79  U8i|ue  per  CAiiímriirn  locoe 
diAtitictiin),  memóriáé  iiBÍbut><;nR  forÍ  nmxitne  utile.  Ciitn  Gratia  et  Privile- 
gio.  Debr>-ciiii  Gxcudebat  Pauluit  Bíicda  Lipeeitsití  Aitiio  Diuiii  Ml-^CXI. 
4'drétD'J.  Iap.KI()lacxiii)la[>e»  Index,  4  üzáiiioxatlaii  levi'l.  A  cxíinlap  hiUuluci 
leMn  áll  Sámboki  Jánoa  figyel mextet^se  ax  olvasóhoz,  nielybeu  innndjti, 
hogy  a'A  Iiidexor  Telegdi  Miklú»  pcc«i  püspök  a/^rke«7.tette,  MosóckÍ 
Zakariás  váczt  pttepök  gyarapítottu,  Ő  pedig  kevéi<  változtatúaaat  éa  ar. 
iemotbitfck  kihugráf^Ával  kíitdtn  ily  kelettel.  Valf!,  Catcndia  Jtinü.-s  1581. 
Vieiiiiae  .  .  Eliez  Syjibó  Károly  ezeu  me^egy/J^t  testei :  Ez  AiJtu-  elaő 
kiadása:  Vieitiio  1581.  3-nft.<  Eniiyibeu  tirínti  a  br.  JÓ6Ík»  VerMcei- 
péií/diitjitf  jeluB  bibliographusuuk,  é  a^R  első  kUiiyvri'Jl  uiegjegyeKto,  hogy  a 
Verbticísi  latiu  ajniilnsátiox  IrlJcgyKetböl  kttetsxík,  hogy  u  kiadást  ifj.  iícltai 
Gáspár  koloAvári  iiynnulatiilajdnnos  és  városi  jcgyzÖ  eszki^xillte,  fölhasz- 
nálva a  Veres  Bálint  l.'ifti'i..  iíreg  Heltai  Gáspár  1571.  •%  Laskai  Ján<« 
1689-iki  magyar  fordításait.  Szabó  Károly:  HAji  M.Kuutfrftéf.U  98.  Up. 


TÓHTENETl  IKODALOM. 


,i  ^aépprÖMtu  eí6eKél^  a  r^fji  magyar  írofialomlrtiH.  A  KitfatudyTártoMágruU 

iHÍaimat  nyert  munka.    Irta  :   fít'óthtf   ^m»U.    I.   k.  Ara  2  tVt.  Kiadja 

a  ui.  tuti.  akad.  Budapest,  18Ő6.  VIII.,  :iO,  1  *2.  I. 

Kik  Írtak  s  olvastak  uúlunk  a  mohácsi  csatriresztés  elÖtt  3 
utána  egy  pár  századdal  magyar  kfinyveket,  milyen  volt  u  régi 
magyar  irodalopi  s  kik  voltak  képviselői,  milyen  volt  a  magyar 
eultura  .1  knzépkor  vége  felé  h  az  (íjkor  kiiszöbéu,  mifélL'  í^sziüo 
mozgatta  a  középkori  magyar  társiidaliiiat.  mennyire  volt  hazátik 
az  európai  eszmék  hatású  alatt,  hogy  alakult  át  a  középkori  magyar 
eszejárása,  gondolkozási  módja,  szellemi  élvezete  3  mennyire 
volt  kifejezíijp  az  irodalom  a  társadalmi,  politikni  küzdelmekuek 
s  a  vallási  vitáknak,  monnyirc  volt  önálló  0  mit  kölcsönzött  a  kQl- 
fíild  olv.'i-sniáuyinlx'il :  tí  fontos  kérdésekre  Beöthy  Zsolt  nagyobb 
világot  vetett  valamennyi  előzőjénél.  Többnyire  járatlan  utakon 
kellett  járnia,  hogy  a  magyar  széppróza  legrégibb  emlékeit  fel- 
kutaasa  s  kÍTálogas^a  azokat  a  gyéren  mutatkozó  szálakat,  a 
melyek  eleintf  a  legendákat,  n  históriákat  és  példubeszédeket, 
kési'ibb  a  kelet  mondáit,  regéit  és  meséit  összekapcsolják  a  vallás- 
sal, az  orköluscsel,  a  tanítással,  majd  ismét  a  régi  Tiszony  meg- 
lazulta után  a  lovagregények,  szerelmes  t^irténetekfel-feltüníídezö 
nyomain  haladva  átvezetnek  a  magyar  széppróza  elsÖ  niestorélíez 
Mikeshez,  a  ki  távol  a  honi  földtől,  idegen  szokások  és  nyelv 
között  bámulatosan  megőrizte  stiljének  egyazerfl  tisztaságát 
keresetlen  báját  és  nemességét.  Beöthy  egy  pillanatra  sem  tér  cl 
a  történelmi  módszer  azon  helyes  irányától,  moly  a  nagy  fáradt- 
sággal felkutatott  anyagnak  nemcsak  művészi  csoportosításában, 
de  éleseszü  vizsgálatában,  tinóm  megválasztásában  is  jelentkezik. 
Senki  sem  írt  e  kérdésekről  mé"^  ily  alaposan  s  mégis  könnyed 
modorban,  ily  mély  felfogásnál,  ily  hosszas,  kimeríti)  búvárlatok 
után  8  ü»égis  úgy,  hogy  a  nagy  közönség  is  igazi  szellemi  gyönyí'i- 
rét  találja  mindabban,  a  mi  csak  fogékonyságot  kelthet  a  nemzeti 
mdt  régi  emlékei  iránt  érdeklődőkben.  Beöthy  könyve  méltán 
számot  tarthat   rá,  hogy  ne  csak  a  szukeoiberek  olvassák,  de  a 


TÍtHTÍCNETT  IROPlt.HM. 


tőft 


mfivelt  társaság  s2aIou,jaiHan  is  mÍDdouütt  ke<lvelt  veutléf^  legyeu 
8  még  a  bölgy-közöuség  is  gyÖiiy<»rt  koresseu  ís  találjou  a  régi 
magyar  társadíilotn  és  irodalom  élethű  rajzában,  a  melyhez  h 
uemben  semmi  hasonlöt  nem  matathat  fel  a  magyar  irodalom. 

Tudvíilevu.  hoffy  a  szerzetesek  voltik  az  elsu  magyar  írók. 
kilcaek  uiüveí  ho//úuk  eljutottak.  Ok  k^HKÍttHték  a/  imádságokat 
és  éuekeket.  nekik  kellett  gondoskodaiok  a  lelket  folyvást  foglal- 
koztató, a  szivet  folyvást  áhítatra  keltő  olvasmányokról,  a  melyek 
a  keresztyéa  felfo;;íásiiak  uemesak  gyakorlati  jótékouyságait  érez- 
tették, de  nem  egyszer  tűlzásait  is.  >A  nagyok  udvaraiban  is  az 
ének  mondó  mellett,  kinek  szava  elhangzott,  megjelent  a  barát, 
kinek  írása  megmaradt*  Ez  »írások<  megfakult  hártya  lapjairól 
önkéiiyteleníil  magunk  elé  képzeljük  azokat  a  szorgalmas,  buzgó 
olvasókat,  kiknél  >nem  volt  soha  fogékonyabb  és  hálásabb*  közön- 
flégök  az  íróknak.  S  vájjon  kik  voltak  o  buzgó  olvadók  ?  —  •Krisz- 
tus jegyösic,  r  stest  nélkfil  lakozó  sororok«t  kik  éjjel-nappal  a 
legendák  rajzaival  foglalkoztak,  kik  a  testi  és  világi  öri^imek,  hió- 
sftgok  teljes  megtagadását  kÖDoyeo  elviselték  a  túlvilági  élet 
mennyei  boldogságáért,  a  melyekre  a  legendák  ktllóofélébbnél- 
kiUönfólébb  indító  okokat  tudtak  felhozni.  Beöthy  néhány  lapon 
oly  szépen  írja  le  az  apáczák  életmódját,  hogy  a  kép.  melyetelénk 
rajzol,  sem  hűségben,  sem  a  színek  árnyalatiban  nem  hagy  fenn 
semmi  kívánni  valót  13e  BeÖtbyt  a  képzelem  megragadó  helyei 
sem  térítik  le  a  helyes  öBvónyröl,  hogy  müve  beosztásának  szép- 
aráuyúságát  megbontsa.  Csak  addig  állapodik  meg  e  vonzó  rajz- 
nál, mig  a  magyar  széppróza  legeisíi  uyomjvinak  hatását  néhány 
nagy,  de  biztos  vonással  feltüntetheti  s  rámutathat  a  roppant 
különbségre,  mely  a  középkor  s  a  reformatio  műveltsége  közt 
annál  élpsebbvala.menuéi  jobban  áthatott  a  katholicisuius  szelleme 
ott  mindent,  s  minél  inkább  absorbeálta  az  új  áramlat  itt  az  iro- 
d.llmi  és  tj'irsadalmi  mozgalmakat 

E  roppant  változásnak  minden  téren  maradandó  nyomokat 
kellé  hagyrtia.  A  széppróza  fejlódése  is  nagyban  megérezte  hatá- 
sát. A  papok  és  a  nép  közti  viszony,  ha  külsó  alakjában  nem  is« 
bensó  lényegében  mindinkább  átalnkül  s  az  irodalom  valUsos 
szino  ugyan  még  jó  ideig  megmarad,  de  »megsz&DÍk  klastromi 
lenni,«  leszáll  az  egyetemesen  népieshez  s  a  Barlám  és  Jozafát, 
mog  a  Szent  Elek  legfndáit,  a  hét  bölcs  világhírű  mesegyűjtemé- 
nye, u  PoncziftfuiH  váltja  fel,  a  vers  tért  enged  a  mulattató  pró- 
zának, ha  szinte  csak  elvétve,  mintegy  mellékesen  is.  A  külföldi 
eszmék  áraralat4u  a  keleti  mesék  gyűjteménye  megtalálják  magyar 
tolmácsukat  h  a  múlt  irrwlalom  ós  a  közélet  nyelve  közti  váljL^íztó- 
fal  leomló  féllieit  van,  az  olva^sók  és  irók  megszaporndiiak.  a  magyar 
elbeszéló  próza  stílje  fejlődésnek  indöl  s  a  különféle  műfajok,  iro- 


líio 


TOllTI^Nri'l    IMo|t,Vl.i)M. 


díiliui  ágnk  művelje  mitid  iiMgyobl>  tírt  hódít  A  Pmicziauuaf 
nyoiuün  kövelik  a  Pnnt8>ifniitrn  és  a  líérmna  Istoria  fordításai 
egyfelől,  uuUfclOl  |»edig  miiiteg)'  oldalú  mellett  uÖ  fel  a  magyar 
mese  Pesti  Grúbt)!'  és  Heltai  ktízélteii.  kik,  mint  mna  kor  erköl- 
cseinek, szokiVs.'viiirik  hirjilói,  ostonw'ii  mftveltidós-törtémili  szcui- 
pouthül  is  kiválóim  érdekesek.  Különösen  Heltni  »keméuyeu  osto- 
vozza  a  fejedelmek  visszafordultsfigait.  az  embermarókat,  a  felfu- 
vűlkodott  lialalmasükat,  a  kincsvágyókat,  nz  orvokat  és  kóborló-j 
kat,  a  miígátalkodott  pörlekedőket,  kik  iiélkUl  a  t^rök  bívsft  oei 
üloe  Budán.  < 

Mindezekbea  azonban  még  inkább  a  klastromi,  a  türténet 
vagy  bibliai  atil  a/,  uralkodó  i*  a  fonlítók  törekvésében  nngyou 
kevés  nyoma  vau  a  melegségnek  és  viVltozatosságnaV,  a  gy»">ngéd 
érzelm^sséguek.  a  fíuom  udvariasaágnak.  De  a  XVII.  szA;&ad 
mAsodik  felében  megjelent  fliíttn-ía  az  szvp  Mtifj^loudrúl  c^fmű 
>kedves  és  üyáj,i8«  munkában  már  találunk  a  szorolniesek  édes- 
kedö  nyelvéből,  gyöngéd  és  érdekes  formájából  is  vabimit  ögy, 
hogy  >e  tekintetben  valósággal  gazdagabb,  mint  előzményei  után 
várnunk  lehetnCf  s  érdekesebb,  mint  a  feliUetes  szemlélőnek 
talán  látszik.4 

Mindezeknél  azonban  sokkal  foutosabb  segyszersmíud  ismei*- 
tebb  is  Salamon  és  Marko/f,  mely  már  a  XVI.  század  második 
feléhen  világot  látott  s  kifejezője  lett  annak  az  erkölcsi  éii  anyagi 
elnyomásnak,  annak  a  méltatlan  bánásmódnak,  a  mely  elleu  a 
szegény  nép  józan,  természetes  eszével  épen  csak  a  humorban 
kereshetett  orvosságot.  A  Invag  kalandos  tört*uietfii,  a  szerelem 
heves  Iiaifgjai  helyett  jól  esett  a  köznépnek  efíy-egy  furfangos, 
ravasz  kalandor  mesés  sikereiben  megnyugodni,  a  mely  sikerek, 
legalább  ideig-óráig  diadalt  mutattak  az  embermaró  urakon.  Stilje 
nagy  hatással  volt  a  szónoki  próza  kifejlődésére  s  Pázmány  és 
Alvinczy  vititkozásaiban  m.'m  egy  hrlyt  fel  Zilálhatok  a  nyomok, 
a  melyek  egyenesen  ide  vezetnek  viasza.  Annyi  bizonyos,  hogy  a 
vallási  vitiUkozások,  az  értekező  és  szónoki  próza  pedig  oly  ellen- 
állhatatlan hatást  gyakoroltak  a  XVII.  században,  hogy  ebatájít 
még  elbeszélő  prózánk  stíljének  is  meg  kellett  éreznie  s  ugy  hisz- 
fiZÖk,  hog>'  a  Pázmány  és  Ki'ildi,  a  Magyari  és  Zrínyi  prózája 
Önkénytelenül  in  megragadta  fordítóinkat,  mcraoire-íróinkat 
amazoknál  a  hátoi-ság,  gúny  és  elevenség,  emezeknél  pedig 
magas  pathosz,  :i  hazafiúi  mély  megindulás  buzdíthattak  utánzásra 
Jól  tudjuk,  hogy  ez  irók  benső  vizsgálata  nem  tartozott  szorosan] 
Beöthy  feladatához,  mi  azonban  nagyou  szerettük  volna,  ha  csal 
egy  rövid  fejezetet  szentel  vala  a  XVII.  század  nagy  vallási  vitat- 
kozásainak, a  melyek  a  magyar  nyelv  fejlődésére,  a  magyar  stil  ^ 
alakul&Hára  még  ott  is  hatottak,  a  hol  u  hatást  már  csak  Qfl 


rí»KTKNF/PI   M:i>1>AI>().M.  Itll 

t 

nehezeu  lehet  kifürkészui.  A  küuyv  111  fejezetében,  ott,  a  hol 
néhány  sorban  úgyis  megemlékezik  róluk  Beöthy,  megbocaátotta 
volna  az  olvasó  azt,  a  mit  a  mü,  a  compositió  széparáujüsága 
tal&n  vesztett  volna,  ha  a  történeti  fejlődésnek  egyik  mellékútján 
találja  a  beható  vizsgálót,  ha  a  széttekintés  mellett  néhány 
lépést  meg  is  tesz  s  kissé  l)ÖTel)ben  bevozet  bennünket  abba  a 
világba,  a  melyet  mindekkorig  csak  hírből  ismerünk.  Ily  nagy- 
jelentőségű mozgalom,  mely  az  irodalom  minden  rétegén  meglát- 
szott, valószínűleg  megérdemelte  volna,  hogy  néhány  perczig  meg- 
állapodjék mellette  az  író,  a  ki  más  tekintetben  úgy  sem  mulaszt 
el  egyetlen  szempontot  aem,  a  mely  müvében  érdekkel  birhat  s  a 
honnan  világosságot  áraszthat  az  ismeretlen  tájékra,  melyeken 
oly  szívesen  követi  őt  az  olvasó.  A  mit  könyve  Ill-ik  és  utolsó  feje- 
zetében mond,  a  mit  Mikesről  és  Faludiról  ír,  ahogy  az  irodalom 
újjászületésének  bajualát,  az  akkori  társadalmi  életnek  teljes 
átalakulását  feltünteti,  a  mint  a  királynő  kormányát  s  az  uralko- 
dása alatti  viszonyokat  megítéli,  —  jobbára  új  szempontokból  - 
mindez  oly  érdekes  és  tanulságos,  oly  művészi  kezekkel  összeil- 
lesztett, hogy  lehetetlen  belőle,  egy  az  eredetihez  képest  ez 
esetben  mindig  halvAnynyá  és  színtelenné  levő  bármilyen  kivona- 
tot adnunk.  Inkább  köszüuetet  mondunk  az  írónak  amaz  élveze- 
tes tanulságokért,  a  melyeket  könyve  bizonyára  minden  magyar 
olvasónak  szerez  s  kiváló  érdekkel  várjuk  a  Il-ik  kötetet,  mely 
az  újabb,  a  legnagyobb  magyar  irodalmi  küzdelmeknek  lesz  szánva. 

Dr.  Yáczy  János. 

PaliAAif  rhh    í'rf   Jhiirri.    IrtR !    Fftrkasliázi    Fisplii-r  .lonÖ.  Hiulapf.st.   1  K87. 
IV.  4-   127.  Inii. 

Amaz  ízléssel  kiállított  könyv,  melynek  czímót  ez  ismerteté- 
sünk fölé  iktattuk,  nem  részletcíklx'  mfiiio  élotrajz,  f^em  Palissy 
egyes  remekeinek  iníítörtéiu-lnii  és  knramikai  bírálata,  hanem 
egy  cssfiy,  mnlyni-k  az  uestlu:tika.  rendelte  szűk  határai  közt  a 
szerző  Palissynek  felette  érdekus  alakját  csak  nagy  körvonalaiban 
iparkodott  elénk  állítani,  ^fi  csak  li(*lye,selheljuk  a  formát,  melyet 
a  szerző  válaszlott,  és  lielyo.si'ljük  nemcsak  azért,  mert  napjaink- 
ban az  L'ssay  magában  véve  is  a  legktídvoltebb  irodalmi  műfajok 
egyike,  hanem  azon  itkból  is,  mert  a  magyar  nagyközöiiségiick, 
melynek  e  könyv  szánva  vau,  épen  eztín  foi'ma  íVld  nn'^^  hogy 
valamely  külföldi  müvé:>zrt"il  józan  ítélteiét  alkothasson  magának, 
a  nélkül,  hogy  ezért  keresztül  kcUcue  hatolnia  a  nem  mindig 
érdekes  részleteken  és  egy  cs((nió  controvers  kérdéseken,  melyek 
csak  a  szakemberi^knek  valók.  a.  nagy  kíizönséget  azonban  csak 
elriasztják  az  olvasástól. 

SíiíADOK.    1887.    ír,   FfVzKT.  II 


162 


Sz&zhuszouhét  lapra  terjcü  n  kftnvv,  mi  bizüuyára  elegenil5 
Pulissyui'l  még  sokoldrilűbb  és  rtgéüjeaebb  élotü  művészek  he- 
inutritááí'tra  i&. 

Sfikoldtilúiiak  aioiiiljuk,  meri  PhIís:^^'  nem  vu]t  piií«ztúu 
a({)'.igiit  mintázó  és  égctiS  wflvész,  bár  b:i  valaki,  úgy  íiz  agVHgiprír 
teróii  ö  közelítette  meg  leginkább,  minden  elMjeés  követfije  közt. 
a  görög  mombi  PiumetheusiU.  P:ilÍ8sy,  az  ugyaíí  fchCn*  máziinak 
és  a  zománczuak  i>lletlexr>je,  '^jhfufiutjt  fimtiques  liíres  alkotójíi. 
teljes  tígyí.'lrnüukre  tTiIemes,  úgy  is  mini  :t  vallásszabadság  baj- 
noka, jizután  uiiüt  lermószettudós.  miut  bölcsész  és  mint  ivó  egy- 
aránt. Hof^  kitfiníi  stilísta,  erről  munkáinak  a  llt<ceptr  rtritaUt 
vagy  a  DIhcouia  admifahlrH  minden  oldala  mt'g^yflzheti  íu  olva- 
sót.  Mi  egykor  elolvastuk  egyik  iratát  és  méltatni  tudjuk  Lamar- 
tiue  ítéletét  niidÖu  azt  állítja,  Img}-  nem  ismer  Palis.syénél  »bíb- 
liaszeröbb  é-^  egyúttal  modernebb  irályt. «  »Ha  olvastuk,  úgymond 
L:imartine,  e  lapokat,  az  embi'ri  biilcdeségnek.  az  Istenbe  vetett 
bitnek,  a  kiváló  lángelmének  nyÜvánúlásait,  6s  az  egyszerűségnek 
az  erővel  párosult  és  képekben  gazdag  stílnek  e  kincseit,  lehetet- 
leu  az  agyag  e  szegény  munkását  a  IVanczia  irodalom  legkitííuílbb 
írói  közé  nem  í.orolni  Montnigne  nem  múlja  fölül  fesztelenség, 
Housseau  zamatosság,  Lufontaiue  kellem  s  Bos^uet  erö  tekíuteté- 
ben.  Irataibau  esak  úgy  miut  azok ;  bol  ábrándozik  és  lelkesül, 
hol  meg  sír,  fest  és  dalol.< 

Azt  mondtuk,  bogy  tertnészettudós  is  volt.  Vagy  ne  annak 
nevezzem  e  XVll.  századbeli  pói>ziiletésö  auttHlidaktát,  ki  meré- 
szen kétségbe  merte  vonni  a  l)ibliai  genesís  betűszerinti  v:dűdÍ3&- 
gál;  ki  a  földgömb  geulugiai  furradalmninak  elméletén  fárado- 
zott ;  ki  maró  gúnynyaí  lépett  fel  az  alchimisták  »a  sötétség  lovag- 
jai* ellen  ;  •)  ki  ay.  aranycüinálók  ellen  fordulva  clÖször  hirdetto, 
bogy  egyik  fém  nen»  alakítbató  át  más  fémmé ;  ki  a  föld  vízrend- 
szerét puszta  mígtjgyelésból  felismerte  ;  kiben  a  vimzerÖ  alapesz- 
méje derengett;  ki  kísérleteket  tett  —  kísérleteket  lijicouelfitt!  — 
a  jegoczedéssel;  ki  jelezte  a  fémélegek  batását  az  ásványok  színeire ; 
ki  megmagyarázta  a  mészformatiuk  különböző  sűrűségét,  ki  elő- 
ször ismerte  fel  a  fossiliák  tényleges  eredetét,')  szóval  ki  meglepő 
sok  vegj'tani  és  geológiai  ismeretre  tett  szert,  még  mielőtt  e  tndo- 
m&nyok  alapjai  megvettettek  ? 

És  a  t4?rmé8zeti  tüneményeknek  e  mélyrebató  megértését 
nem  a  kouyvekbfíl  merítette,  hanem  utazásai,  miutázáara  és  ége- 
tésre alkalmas  tigyog  utiin  való  báuyászkodásai  alatt  szer;sett 
tapasztalataiból  valamint  a  gyógyszerészek  laboratóriumaiban  tett 


»)  77—92.  lap. 

«)  40  sk.  l. 


tArtktíicti  ihor)\uiM. 


163 


szorgalmas  kísérleUíiüolí  gondos  megligyelétííhftl,  >Tudüin  —  igy 
Sí6l  Palissy  u  Dhcoitra  Adv}irnblf»  előszavában  —  hogy  lesznek^ 
a  kik  gúnyolui  fogn/ik,  leliotetleoiiek  tíirtván,  hogy  egy  embor,  u 
ki  nptn  tud  Intiníil,  ismerhesse  a  természet  tílrgyaít;  azt  fogják 
mondani,  hogy  nagy  men'szsóg  r6szcmröl,  kikelui  a  biruevcs  régi 
bölcs<*s/,ek  ellen,  a  kik  ;i  teriuHs/A't  dolgairól  írt*vk  és  bíílcspsógük 
hírt'vel  betöltőitek  nz  egész  fuldtít.  Tudom,  hogy  mások,  a  kül- 
szín ubin  ítélvo,  azt  fogják  mondani,  hogy  hi  c^ak  egyszerű  kéz- 
műves vagyok.  Könyvemben  csakugyan  yanuak  dolgok,  melyeket 
a  tudatlanoknak  bajos  lesz  elhioniök.-*  0  azonban,  >  elejét  veendő 
a  rágíilnijikuak,'^  meghívja  a  kételkedAket.  hogy  azon  muzeum- 
fizerú  gyiijteményben,  melyet  berendezett,  saját  megíigyeléseik  és 
a  teendő  kísérletek  alapján  gyözödjüuek  meg  áUitásainak  igaz- 
ságárök 

Szúval  Palissy  azok  közé  tartozik,  kik  a  scholasticismus 
nyűgétől  szabadon,  a  természeti  thueméuyek  vizsgáUsában  íwi 
inductiv  módszert.  honüí*Uji'tk  meg  legeK'bb,  és  ez  által  nem  kif* 
lendületet  adott  a  tudomány  mcxlera  irányának. 

Látui  való,  hogy  gondolkozó  művész  volt.  Személyé- 
nek azonban  ez  csak  egyik  feh'.  E  kézműves  czéhhez  tartozó 
Palissy  —  Fischere  könyve  meggyőzött  bennünket  erről  —  való- 
ságos kiiltí),  ha  nem  tudjuk  is  hogy  versükbe  üntötte  volna  torzói- 
méit. Mert  költészet  magyarázza  csíik  meg  Istenről  alkotott  fogal- 
mát, költői  szive  magyarázza  meg  azt,  hogy  lelke  egész  hevével  a 
hugouott;ik  pártját  fogta  és  megosztíitta  szenved^'^eikct,  valamint 
köUöi  kedélye  lejti  meg  agyagalkotásainak  nehAuy  legeredetibb 

(sajátságát. 

Ily  aokoldalű  művészeket,  minő  Palissy  is  volt,  a  világtör- 
ténelem egyetlen  ki>ra  sem  volt  annyira  képes  nevelni,  mint  a 
renaissauce,  és  Palissy  csakugyan  a  franczia  renais^ance  egyik 
legkiválóbb  alakja.  Ö.  ki  XII.  Lajos  idejében  született  (1510-ben) 
ítélte  L  Ferencz  és  négy  követőjének  uralkodását  és  csak  :iz  elsÖ 

rnagy  Bourbon  király,   IV.  Henrik  trónrajutása  után  halt  me^ 
(1590-beu) ;  ily  módon  tehát  átélte  Fraucziaország  felépülésének 

^e  nevezetes  korszakát,  melyben  a  franczia  szellem  magáévá  tette 
olasz  reuaissauce  vívmányait  és  Paris  válta  nyugat  fővárosává. 
Leginkább!.  Ferenc/,  király  (1515  — 1547.) az, kinek  neve  a  fran- 
czia renaissanccéval  szorosan  összeforrott.  Csak  Mátyás  királyéhoz 
vagy  X.  Leo  pápáéhoz  hasonlítható  udvara.  Tudjuk,  hogy  alig 
foglalta  el  királyi  székét,  maga  köré  gyűjtötte  a  legnagyobb  tehet- 
ségeket. Személye  irodalmi  és  művészeti  központ  lön.  Es  a 
lidön  1527  után  Róma  Bourbon  hadai  által  kiraboltatván,  e 
ro8  addigi  hirnevének  és  prestige-éuek  jelentékeny  részét 
elvesztette,  és  midÖn  a  reformokkal  fellépő  pájiák  szerzetesekre 


1fi4 


t6rtA:NRT1   lUiHlALOM. 


kezdlék  fordítaui  axou  ki  tűn  tetősöket  és  pfipnkra  ruházták 
amu  tisztségekfít.  melyek  addis  ;i  tiitiús(pl<at  h  mftvépzeket  illet- 
ték;  az  éleijoLib  szt^iuÜekuek  bam;u'kollettátlátuiok,  hogy  Eui-opa 
inteUeciualis  góczpoutjn  olűhbi  hf^lyóríil  tova  mozgott,  í*s  hogy  u 
frnucziu  udvar  ragadta  uiagához  legiukáhb  a  római  és  egyéb  oIüsz 
hagyoiuáuyokat. 

A  Vulois-udvnr  fölénye  e  korban  uein  volt  a  iVauczia  uem- 
zeti  büszki^ségiiek  Orea  pretí^usit'ija.  Akkoriban  iiz  ogész  világ 
elisiuprU'.  Épeu  cs^ik  hazúuknt,  meg  a  kclptet  kivéve,  ez  id5ben 
miodeufltt  terjedt  a  cultura;  ámde  sem  N6motürszAgban,  sem 
Angliáiéin,  sem  :i  pyreuei  félszigeten  az  irodaloiu.  :i  mQvt'szet  és 
tudomíiny  ni.*m  nyert  <ily  megtiszteltetést,  mivpb'ii  nem  akadtak 
oly  felvilílgosodott  píirtlogókra  é&  oly  elismerA  közönségre,  mint 
Francziaorn/Agban.  Csak  nebAuy  Itisebb  nhisz  fojpdelem  verse- 
nyezhetett vohiíi  l.  Fereuczczel.  Auide  az  olasz  művészek  csak- 
hamar í^szrevetlnk  hogy  az  Alpesekoü  túl  jobb  sors  vAr  roAjuk. 
I.  Forent-z.  kit  Castiglione  az  II  Cortigiuno  (vag}ifí  a  tökéletoa 
udvaríi)  híres  szerzuje  nevelt,  különül  ehWeretettel  ésostidálattal 
viseltetett  az  ultíszok  iríinyAban,  éí»  leghíresebbjeiket  mitgához 
szokta  voU  csábítani.  Linjuardo  da  Vinci,  a  mint  híre  jár,  Fcreocz 
kirfily  karjai  közt  halt  meg  Fontaiuebleau-ban.  Rosso,  Andrea 
del  Sarto,  Benvennto  Cellini  szintén  engedtek  a  csnloi:;iló  űieg- 
hívAsnak.  Fraticesco  Prinmticoio  pedig,  kinek  i^emck  fctniényeit 
még  most  is  bámulja  a  vihlg  Kt>nfaiueblpau-ban  és  mAs  tranczia 
paloták  falain,  és  ki  egyúttal  a  zomftnczékitéseket  és  a  szftnyeg- 
festészetet  addig  nem  ismert  tökélyre  fejlesztette,  nemcsak  mind- 
megannyi remekét  Francziaországbaii  alkotta  meg,  hanem  e  milso- 
dik  hazájíVt  egész  gyűjtemény  olasz  mestermtivekkel  látta  el.  mely 
műkincseket  királyi  moahíiíxj-ásból  vásárolgatta  össze  az  olasz  föl- 
dön tett  kiráudúiásni  alkalmával. 

Ily  mesterektől  tanult  a  trauczin  művészvilág  ifjúsága; 
ezektől  tanult  Jean  Goujon.  és  —  ha  ezt  okmánynynl  bizo- 
nyít/) t'uilékiink  nem  is  maradt  fenn.  —  bízvást  állíthatjuk,  hogy 
Palisay  is.  I.  Ferencz  valamennyit  foglalkoztatta.  Általuk  építtette 
fel  ós  diszítl^tte  a  chambíirdi  és  fontainebleaui  kastéh  okaí.azOlasz- 
országon  kívüli  Európa  eme  legszebb  alkotásait;  nem  sokára  La 
Muette-re.  Saint-üermain-eu-Laye-re  és  Chautillyre  került  a  sor. 
Azután  pedig  Villers-Cotteretíí  és  a  5Iontmoreuoy  berezeg  tulatj- 
donát  képfzi'í  Enmen  épült  fel,  mely  ííokrestyéjének  fivegfestéseit 
és  ragyogó  l'ayencp-ait  már  Palissy  készít^ítte,  valamint  ö  k<'szí- 
tetttí  az  éconeni  kert  grottáját  is.  minőket  Ö  ktilünhen  lienxben, 
Chaulues-ban  és  pgyel)ütt,  utóbb  a  párisi  Tuileriákban  is  terem- 
tett') A  iegrafiuin i/otLabb  művészet  leleményes  luxusával  lőnek 

»)~löy  é»  53.  kp. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM.  165 

feldíszítve  Paris  köruyékóu  e  nagy  kéjlakok,  melyek  a  középkor 
kastélyai  helyére  épültek,  amint  a  modern  tudomíluy  lépett  a 
scholaaticismus  és  általában  a  humanismus  a  hübérvilág  helyébe. 

A  azépmüvészeteken  kivül  I.  Ferencz  a  tudományt  csak  úgy 
pártfogolta.  Hiszen  ö  alapította  a  latin,  görög  és  héber  nyelvtu- 
domány számára  a  Collége  de  France-ot,  az  ö  idejében  fordítta- 
tott le  francziára  a  legtöbb  görög  és  latin  klassikus  mű,*)  és  6 
csábította  be  Francziaországba  a  nagy  külföldi  tudósokat.  Ez 
időben  a  rotterdami  Erasmus  volt  az  északi  Európa  irodalmi 
orákuluma.  I.  Ferencz  nem  nyugodott,  míg  legalább  rövid  útra 
Francziaországba  nem  édesgette.  A  Horenczi  Alamanui  is,  meg  a 
görög  származású  Lascaris  új  hazát  találtak  I.  Ferencz  udvará- 
ban, a  tudós  Búdé  közelében. 

Az  udvar  még  sohasem  fejtett  ki  oly  nagy  befolyást  a  nem- 
zetre, miutépen  arenaissance  idejében.  L  Ferencz  alatt,  kit  értel- 
mes anyja,  szellemes  n/lvére  (a  hires  Valois  Margit)  és  mennye 
(Medici  Katalin)  támogatott  e  törekvésében,  a  franczia  udvar  a 
leghíresebbé  lőn  Eurói>ában.  nemcsak  fényűzése  —  hanem  szel- 
leme és  kelleme  által  i^,  valljuk  be  egyúttal,  hogy  részben  azon 
rafinirozott  udvariasság  és  laza  erkölcsök  miatt  is,  melynek  aztán 
Stuart  Mária  ki  az  említett  Medici  Katalin  felügyelete  alatt 
nevelkedett  lett  legtökéletesebb  typusainak  és  legelső  áldoza- 
tainak egyike. 

Mindezt  csak  azért  cnilítjük,  mert  szerettük  volna,  ha  a 
szerző  a  franczia  rennaissance  világát  választotta  volna  háttérül 
Palissy  élete  ecsetelésében.  Vugy  nem  épen  ezen  renaissance  moz- 
galom fejti-e  meg  Palissy  sokoldalú  szellemi  sajátságait? 

Azok  a  vallásot;  mozgalmak,  melyek  keretébűi  Fischer  hÖse 
alakját  kidomborítja,  bár  szintén  érdekesek,  és  meg  is  magyaráz- 
nák Palissy  ''íeft'.nf/:  í.'nhü  ríszontHi/sth/nif]  de  egyebet  alig.  Egy 
D'Aubigné  vagy  Langttet  életrajzához  illenék  inkább,  mint  Palis- 
sy éhez. 

Hogy  a  történeti  háttér  dttlgában  talán  szereuíísésebb  válasz- 
tást ejthíített  volna,  a  szerző,  ez  az,  mit  hatigsulyo/ni  kívánunk. 
Volna  azonÍ)an  egy  má'íik  megjegyzésünk  is.  Ez  essay  tagadhatat- 
lanul érdekes  olvasmány;  a  sikerült  illnstratiók  és  a  Palissy  iro- 
dalmi müveiből  vett  számos  idézetek  élvezetessé  is  teszik ;  —  de 
;innál  nagyobb  kár.  hogy  a  szerkesztésre  kevés  gondto  fordított, 
hogy  az  pongyola.  Meglátszik  rajta,  hogy  gyorsan  Íratott,  mi 
különben  a  karácsonyi  könyvpiaczon  megjelenő  könyvek  közt  nem 
ritkaság.    Szerző     folyóirataink    hasábjai  íi   megjelent   különböző 

')    Minek    áMüíiM?.    li;ii;i.s!Ít    liíinkt'  küliiniií^fii  kioiniíli  t'P  í*zi'peii  jt'l- 


1 


lB4i 


I'ARTESHTI    IROl'Al.OM. 


czikkciben,  nagyobb  gonddal  írt  lapokhoz  szoktflitoU  benuttoket. 
Ha  ■Palifesy  élete  és  iaftve<-it  is  az  eredeti  szerkesztés  utin  gou- 
liosan  átvizsgAUa  és  javította  volmi,  több  futnlis  toll-  vagy  síijtó- 
hibút  kikllszöbölhetelt  volna.  így  pélJáiTil  a  46.  lapou  van  egy 
mondat  (az  oUÖ  kikezdéá),  mely  corapositionalis  szempontból  nem 
oda  tartozik.  A  IJ5.  lapou  pedig  miatbanyomtatAs  közben  kiesett 
volna  néhány  mondat.  Az  isuiétlés  sem  ritka.  Furcsa  tollhibii 
esett  tovább;!  a  BO.  lapou  i?,  hol  a  Román  de  la  Rose  (ügy  hiaz- 
szük,  a  híres  Rózsa  rfgGnyt?)  íróként  szerepel ;  egy  másik  a  7&. 
lapon,  hol  tozut-ín*  szó  helyett  »azeIÖtt«  Ali,  holott  Rembrandt 
Palissy  uUn  élt  egy  szílzaddal,  nem  elébb  ;  Breisgau  püdig  nem 
herozegség  fi*),  lap).  Még  több  bosszantó  sajtóhiba  fordul  elÖ: 
így  Théodore  de  Béze  helyett  Bére  áll  a  116.  lapou:  Thoria  Ali 
Theriak  helyett  (37.  lap)  stb. 

Nem  tartozunk  azonban  íizon  kritikusok  közé,  kík  a  rész- 
letekben elAlbrdnló  nebAny  hibáért  k.Arhoztatólag  nyilatkoznak 
az  egész  felöl,  leleteik  örómébon  megfeledkezve  a  munka  jó  olda- 
lairól.') »Palissy  élete  és  müveid  egészben  véve  érdekes  olvas- 
mány ;  az  elfíadás  eleven  ;  több  oly  általános  érvényft  reflexióval 
találkozunk  (pl.  41.,  77.,  123.  lapokon),  melyek  igon  tetszetösek 
úgy  tarttlmukuftl,  mint  alakjuknál  fogva;  és  ha  elolvastuk  az 
egészet,  lehetetlen,  hogy  meleg  órdfklódést  ne  keltsen  beo- 
nQnk  azon  nagy  müvész  iránt,  kinek  iUakját  Fischer  Jenő  e  kis 
könyvben  tudtunkra  először  rantattn  Ix?  a  magyar  közönségnek. 

L.  B. 


KroM*:  AueWría  Wi-tóielmnliez  I79a  —  lÉÍÍB-ifí.*» 

Szerző,  kftlöubözö  magyar  és  osztrák  történelemről  írott  mü- 
veivel nemcsak  Ausztriában,  hanem  nálunk  is.  mint  derék  kutatÖ. 
méltó  jó  hírnévre  tett  szert.  Nem  szorul  tehát  különös  igazolásra, 
Iia  Krones  tanár  újabb  publicatióját  kissé  behatóbban  méltatjuk. 

Krones  nem  nyújt  itt  tulajdoriképen  az  17Hií-tÖl  1816-ig 
terjedfi  nagy  időszakról,  melynek  folyamában  Európa  átalakulása 
hosszú  idóre  végbement,  egy  összefliggfl  leirást.  Sőt  inkíibb  ftesak 
egyes  eseményeket  és  személyiségokiit  helyez  közelebbi  világításba. 
Ez  szerzőre  nézve  mindenek  előtt.  János  fftherczeg  emlékiratainak. 


1)  Külliiibeu  is  ágy  hallottuk,  hogy  a  nyontriából  kf^söbb  kikerüli 
példtlnyokhoK  pétlóing  egy  lapot  CdAtoUftk.  moly  n  nngyohh  BftjtíShÍb:lk 
kijavdására  fi  gj- el  mez  tel. 

*)  Zur  Ocscliiclitc  Österreiohií"  iin  Zcitaller  áf*x  frAnx.  Rríegc  n* 
der  Rtffltaurntion  t792  — IftlH,  von  Oi.  K,  lí.  v.  Krone*.  Oothii,  Per- 
ihez. 1980. 


rARTfcXKTI   inriDALOM. 


167 


-s  ezt  klilöüösen  haníísrilvozhatjuk  —  Mcrnn  ^rrtf  lihfrM.lii;i- 
sAIkM  iHicsíVtíriltíik  MZ  n  reinlelke/ésértí.  Annak  foltHntetésfl 
mi-'llott,  aiM  oa/tAlyrésze  volt  .láiios  fr»herczegh(ík  urna  napok 
fíifniényeibeti,  igyekszik  Krones  Raldacci  tevékonys<*gét,  is  köze- 
li'Mir^l  mpgviljigíUini.  Bármily  tannN:»goK  i<t  lefiytMi  uzonban,  a 
rait  itt  Baldacci  felni  ruc^íUuluak.  ra/^gis  az  ftmükődt'í-énc'k  egyik 
k'Kérílekesebb  és  lefífontosribb  oldalAt  illntíSlof;  nem  nyerünk  föl- 
világfísítílst.  Kroues  si  m  tiulott  Baldaccinak,  rniut  a  titkos  rea- 
d/Jrség  fejének  tevékenységéről  valatnit  mundaoi.  Jövőre  nézve  is 
h<imílyba  burkolva  marad,  ha  vájjon  az  ("i,  Pereiiczre  •íyakorolt 
befolyásárél  szuló  hírek  alaposak-e  és  va^jjon  inegórdemHlte-e  ö, 
MiÍMt  a  titkos  rendőrség  feje,  a  nép  gyűlöletét?  Némely  okrannyok, 
melybe  alkalmunk  volt  betekinteni,  Baldaccitmiut  a  korona  bölcs 
és  az  ügyekben  jártas  tanácsadójUt  tüntetik  föl;  szervezési  képes- 
sége kivíÜó  volt.  a  mint  ezt  Kroues  is  niee;erÖsíti.  Tökéletesen 
(vsak  rikkur  fogjuk  ezt  az  áll-imférfiul  méltathatni,  ha  naplói,  leve- 
lei, más  fontof<  anya^'^^al  egyfttt  a  kutató  részére  hozzi^fér- 
hetftkké  fognak  válni.  De  mert  Kronea  nem  jutí)tt  yme  forrA^ok 
birtokába,  könyvének  ft*iértéke  a  Jiluos  főherczeg  hátrahagyott 
irataiból  vett  közleményekben  áll,  kétaégtelen  lévén,  hopy  .Tános 
föherczCíí,  Károly  föberczep;  és  a  nádor  melleit.  Fereucz  !tij;tebet- 
■véiifKcbbtitestvérei  közé  tartozottJános  töherczeg  >raíj^arni*szágon 

linilf-iiosetr**  kevéssé  dicsőség  teljes  cmlékí't  hagyott  m;iga  után 
győri  titkiízettel  (1809.  június  14.)  mely  tudvalevőleg  a  már 

lct.képtelenné  vált  insurrectionak  nem  valami  fenyíts  módon  vetett 
véget.  János  nem  volt  liatlvezér ;  valahányszor  ilyen  minőségben 
lépett  föl,  legtö!)briyirc  szerencsétlen  keze  volt.  Tulajilonképeoi 
ereje  a  közígíizgatásban  s  szervezésben  rejlett.  Minden  nemes  és 
í*zép  iráuti  lelkesedés  jeliemzé  őt.  Mint  Allaraférlíft  éles  tekinte- 
Ij^t  /trult  el  az  akkori  Ausztria  hibáival  szembeu.  -Mindenki 
ismerit  —  úgymond  —  azt  a  lassú,  vontatott  módot,  melylyel  a 
birodolom  közigazgatáfiát  viszik,  a  sokszoros,  időt  rabló  ellenőr- 
zést, mely  czéljút  mé*£  sem  éri  el,  a  ktllöul/özö  szakokbun  uralkodó 
rendetlenséget,  a   számtalan  hivatalnoksereget,  mely  most  még 

em  fülel  meg  teendőinek,  a  munkálatok  csekély  megbizhatí)Hágát^ 
Nagyérdekűck  raiudazouAltal  János  fóherc^egnek  az  1809iki 
mozgalmas,  háborús  évrfti  szóló  fiiljegyzései.  Kiegészítik  még  azo- 
k.at  a  szellemdiis  császárné ;  Mária  Ludovicának  és  a  nádornak 
Jánoshoz  intézett  levelei  is.  Ránk  nézve  t^rmészet.osen  József 
fííhcrczeg  nyibitkozatfii  birnak  értékkel,  .lellemző,  mint  nyilatko- 
zik Ő  az  ineurreclioni  vonatkozó  int.«'^zkfdésekr«"il.  »Xo  most  szép 
páczba  jutj>tt-im.  Hála  az  mlvari  bstdí  tanárinak,  esíipat-iim  alig 
vannak   ffjrnházva,   nincsenek   föUVgvvorezvf.  még  kevéibhé  van- 


168 


rORTftNKTl  IROOALOH 


uftk  szorvezvt',  a  lüzórség  fölazerelós  í-s  fogatok  faijával  víiu,  s.  úy 
viízouyok  között  rúni  liniívjílk.  hogy  n£  orsxfigot  scmmívrl  megvé- 
delmpzzrm,  a  uélkill,  liogy  szokás  szerint  csakegy  Bzőcskíitisizen- 
nének.  vagy  iiLtsííásoIiut  ktiI<Íeiií*^nHk  uükem.  Éjjel-nappal  ilolgo- 
zom,  a  t'jlnidtsílgtól  raajdnem  oda  vagyok  68  még  szégyent  és  gya- 
lázatot is  fogok  iuegérTii.< 

VVat»ramra  ós  arra  a  kérJúsre  iiézve,  ha  vájjon  íJános  saját 
bib&jálwíl  késett-e  el  s  ezAltal  id^zte-e  elí>  jt  nsat;i  elvesztését? 
Kroues  semmi  ujat  sem  kö/iíl.  Tudva  vau,  hogy  Károly  aeiiiso- 
kAra  a  wagranii  97,er*»«csét]eii  nup  utáu  letette  kezeibíiJ  a  főpa- 
rancsnokságot. Ekkor  aztáu  Fereut-z.  János  és  József  föhercze- 
gekkel  tíiuácbkozott  a  foganatba  veendő  rendszabályok  fölött.  A 
bárom  testvér  július  I8-dáu  KorouczMmn  jött  íiseze  tíiuíicskazni. 

János  eképen  ír  arról  uiiplójábau  :   »Siihaíjem  feledem  el  tt 
pillanalol,  melybeu  a  császár  velem  s  a  nádorral  Korooczöban 
a  szabiul  mezftn  állott.  Még  látom  a  mélyen  sértett  és  megszomo- 
rodott, érzelmei  főlott  uralkodó  csJíszi'irt,  a  mínt  velünk  pár  szó- 
ban kő/li,  amit  neki  a  bírnük  boz(}tt.«   A  császár  fftliadiszállásáu 
nem  tudlrik  elbatározásbuz  jului,  Knlöiibözo  áramlatok   kUzdötl- 
tek  egymáü  ellen.  Némelyek  békét  kiv/íiitítk,  másíik  ismét  a  báborü 
folytatását  óliajtotlók.  János,  kinek  nem  mindennapi  mcgíígyelö 
képessége  volt,  ezekről  az  állapotokról  következőleg  nyilatkozik" 
íMiudabból,  a  mit  iiic-gtadtini.    látom,  bogy  Komárombai.  sok  a 
szakács.  A  mi  levesünk  nagyon  gyönge  de  nemsokiua  el  lehet 
sózva,  mert  minden  igen  klUünöseu  uéz  ki.  Kgy-egy  beszédből 
kiveuui  vélem,  hogy  elleüieloiaket  mog  akarják  euui.    —  Semmi- 
től sem  félek  jobban,  miut  a  bauiis  reméuyeégekt^b  csalódásoktól 
és  kiJnnyelmfiségtö],  három  oly  tlulog.  molyt-ket  kipról>áltum,  lát- 
tam és  hallottam  és  a  melyek  beuuüuket  miudig  egy  fokkal  alább 
sUlyesztettek.  <   Érdemes  a  föbadinzálláson    uralkodó  eme  ztlrza- 
var  tekintetében  a  nádort  is  meghallgatni.  0  következőleg  írt 
Jánoshoz:   »A  csAs/ár,  kit  keményen  zaklutuuk,  ingadozó  lesz, 
ház  és  halogat  mindent,  abban  a  reményben,  hogy  iirügyst  fog 
találni,  mindent  'dőlról  kezdeuí,  a  mig  a  hadsereg  egyíHt  van,  és 
akkor  bizonyára  kiszabadál  az  Ördög.  De  eközben  az  összes  orszá- 
gok tóukro  monnek,  napról-napra  gyöngítjük  magunkat,  mig  az 
ellenség  erősíti  magát  b  igy  a  dolog  rosí-zúl  fog  végződni.  Ebez 
járóit  a  nevezettek  közötti  egyenetlenség,  báromféle  tábornagy, 
több  rendbeli  intézkeiiö  a  centrumnál,  semmi  egyértelműség,  — 
hogyan  menjen  a  dolog*  ? 

Igeu  messze  vinne,  ha  a  megbeszélt  mű  tartalmának  kime- 
rítő vázolásába  bocsátkozoánk.  Legyen  elég  rámutatnunk,  bogy 
Krones  külön  fejezetben  a  szahadaúgharczokftt  és  Metternich 
wnelkedésél  tárgyalja,  a  kiről  épngy,  mint  egy  előbbi  fejezetbou^ 


TÖHTBITETI  m01>A1.0V. 


169 


StadiOürúl.  sikerOlt  jfllemz^st  ad.  El'\  vógwi  ic'.iezi'tlifu  Krouen 
az  illji"  Urtomáuyolí  törtérií?linével  l'oglalkozik.  lűeljvk  táiilí  nézve 
term^szetszeiÖleií  különös  érdekkel  l>íruak.  1816.  aiit;uszlua  3-Aii 
egy  >niyr  királyság*  itlapíttatott,  melyhez  :i  magyíir  tengeq>art 
elfirétíze  és  :i  pol^ílri  Horv&tborszilg  is  tartozott.  A  horvátok. 
Verhovácz  plispíik  víisetéae  ahitt  óvást  enieltíík  a  üéi»«t  közig.-u- 
gatás  elleu;  de  í^z  uem  segített  rajtok.  KDintís  iiiüvót  u  forrada- 
lom ps  Nupolnori  ellen  folytaUitt  küzdelem  v  gí-vel  fHJe/i  be.  Met- 
teruich  tejhutulmú.  O  c&  Ferencz  jeleiiuek  meg  mint  a  szubudel* 
vfiség-ellcues  iráuy  tulajdonkópciii  k^^pviselöi.  Kiváuutos  volna, 
hogy  ezekről  az  idökrÖl  is  mihiimarábh  egy  okiratra  alapított 
leírást  kapjunk. 

WaRTHEIMKH  KoK. 


Aitffiia  iőrténeíe  korunkbati.  Irtu  M'  CArtby  Ju£rufl.  FurdítoCU  ŐxiiLSia  BiÍIr. 
II.  kUtet  Budapmtt,  1886.  Kiiuljk  a  Mn^iir  'ru(1ományi>»  Akodt^inia. 

A  múltnak  k^»pe  a  história.  Alig  vau  tudomány,  mely  kizá- 
rólagosabban a  múltnak  éhic,  mint  a  tortéaettudomáuy,  s  külö- 
nös, dü  i^az,  hogy  mig  a  tiibbí  tudom&uyok  úgyszólván  kénytele- 
nek multjok  össaes  vívmányait  figyelembe  veüui  is  azokon  tovább 
építeni,  a  mai  tiirt^nettudomáuy  sokszor  figyelmen  kívül  hagy- 
hatja az  elődök  által  nagy  fáradflággal  felállitott  egéaz  epületet,  s 
ha  ueki  tetszik,  kezdheti  az  építést  teljesen  eUWröl.  Mert  egyetlen 
czélja  csak  :u  lehet,  hogy  az  igazsAgot  jegyezze  lol  az  emberiség 
tauítádára.  S  ez  a  czél  mindeut  meghatároz.  A  história  nem  uzi 
akarja,  hogy  oly  épületei  emeljünk,  vagy  hogy  emeljünk  kUlón- 
knluu  i'pillelHket.  a  melyekb'Mi  egyenként  annyiféle  ember  vonja 
m*^g  magár,  a  hányíelr  az  emberi  gondolkozás  ós  érzület:  hanem 
egyenesen  arra  törekszik,  liogy  conslruáljon  közös  épületet,  mely- 
ben egyaránt  jól  tilálju  magát  ax  is,  a  ki  tauúL  az  is,  a  ki  tud. 
MAs  szóval  az  ily  épületben  meglakbassou  és  élvezetet  nyer- 
bessen  i'igy  a  bicus.  mint  a  tudomány  folkentje.  Ezért  mondom, 
hogy  ha  a  történetíró  azt  tapasztalja,  hogy  a  história  épületében 
nem  Őrzik  m;iguk.at  jól  az  emberek,  nem  föltétlen  Hzükség  ueki 
azt  tatarozni,  e^^íímisítmii.  ott  hagyhatja  az  egész  alkotmányt  s 
hozzá  foghat  új  épület  emeléséhez,  mely  ueracsak  az  általa  coutem- 
plált  czélnak,  bauem.  a  mi  a  fÓ,  nz  igazsúgnak  is  jobban  megfelel. 

De  tudjuk  jól,  hogy  n  hasonlatot  tovább  fűzzem,  hogy  úg) 
n  féiijes  palota,  mint  a  falusi  kis  ház  építé^éhi'z  tégla,  vakolat  és 
gerendák  szükségesek.  Akármilyen  nagyszerű  épületet  emel  is  vala- 
mely geoialis  történetire,  neki  is  csak  úgy  szüksége  vau  ez  anya- 
gokra, mint  annak,  a  ki  ^z^rényebb  viskót  tákol  Össze.  A  histo- 
xiábaii  ez  anyagok  nem  egyebek,  mint  azon  adfltok,  melyeket  a  tíji- 


170 


TORTÉNKTI   tBOriAI.OM. 


tüneti  kútfők  szulgáUutoak.  De  »  kútfők  adnUiit  uaf^yon  meg  kell 
vAlogntuunk.  bos^y  ^pöletflnk  roskatufi;  ne  legy<*n.  S  mi  próbAlja 
meg  :i  türfcénPti  :vd;Étok;it;y  tVlelet:  ez«?ket  is  iw  idfí.  Miiif-l  régibli 
idft  óla  állják  a  viszoutngságokfit  a  tórt^*nelfm  adíitiii,  unnál 
ftlkalmnsftbbftk  a  historiairAs  czéljairn.  Dp  uí^yanobb/i!  nz  is  kö- 
vetkezik, iiogy  jóformAii  luiudou  f^rober  mAs  ('.a  más  adatot  tart 
szilárdnak  s  ehbez  képest  alkalmazza  íiket.  Következik  másrészt 
ebbíM  a  törlénetírásiiíik  fidrulata  is,  az  a  fidndata  fc.  )..  bogy  b€ 
kell  várnia  az  időt,  mely  olégséges  arra.  hogy  az  ópítil  nnjaj^ok 
keménysígévöl.  hasznavehetöaégMl  biztos  mogíryöződés  legyen 
szerezíietö.  Hiába,  az  ember  sokféle  szemüvegen  nézi  a  vilígut, 
egyik  ombernck  jobb  a  szeme,  mint  a  másiknak ;  egyik  kedvezőb- 
beknek látja  a  viszonyokat,  mint  a  másik,  egyik  helyesebb  követ- 
kezte U'seket  von  ugyanazon  tényekből,  mint  a  másik  Ks  ez 
nz  oka,  hogy  kell  lenni  bizonyos  perspectiváukuak  arra  nézve, 
hogy  a  muíli)a  betekinthessüuk;  e:í  az  oka,  hogy  a  jelen  időnek 
nem  lehet  története,  mert  a  történet  (ba  már  benne  vagyunk  a 
basoiilattikban,  hát  haíiználjnnk  még  egy  hasonlatot)  híisonlíl 
ahhoz  a  hegyhez,  melynek  t<>vébeu  állunk  s  ezért  sem  terjedelmét, 
sem  magasságát  nem  vagyunk  képesek  belátni.  A  ki  a  jelen  idő- 
ről, a  még  ^levésben  levő«  viszonyikról  akar  képet  előáliitnni, 
óvatosan  járjon  el.  mert  könnyen  tévedésbe -eshetik  s  könnyen 
rajzolhatja  a  viszonyokat  következményeikben  olyanoknak,  a  milye- 
nekké ozítk  talán  sohasem  fejlődnek. 

Kzek  a  gondolatok  ötlöttek  eszembe,  midőn  Mac  Carthy 
könyvét  kezembe  vettem.  O  is  a  jelen  időnek  akar  comraeutatttra 
lenni  3  ő^ísa  jelenben  folyó  eseményeket  írja  le,  legjobb  tehetsége 
3íierint.  És  valljuk  meg  őszintén,  ezzel  igen  jó  szolgálatot  tesz  kor- 
társaiuuk  ;  szemlélni  azokat  az  eseményeket,  melyeknek  jóformán 
magunk  is  tanúi  voltunk;  ismerni  azon  eszméknek  napjainkra 
való  hatását,  melyek  saját  gondolatvilágunkat  is  foglalkoztatják, 
s  megismerkedni  azokkal  az  emberekkel,  a  kik  koninkuak  moz- 
gatói, vagy  értbetöbben  szólva,  intézői:  a  legkellemesebb  élveze- 
tek egyike.  Ez  bizonyos  yvötfh  ifífíiToi'ra  vezet  bennünket,  mert 
az  ember  szereti  mngát  korával  azonosítani. 

Azonban  a  jelen  meg  is  mertetése  némi  felszínesség  nélkül 
nem  lehető.  Az  iró  mindenekelőtt  nem  ismerheti  a  jelen  korra 
vonatkozó  s  még  rejtekben  levő  tiirténeti  hitelesség il  adatokat^ 
inert  czí'ket  a  diseretio  elzárja  szem  elŐl.  A  t<»rténotíró  legtöbb- 
ször nly  ti'ijókozott^ággnl  nézi  a  jelent,  mint  az  a  vendég,  a  ki 
akkor  lép  a  sakko/úk  asztalához,  mikor  ji  játék  javában  folyik; 
nem  tndja,  a  minthogy  nem  is  tudhatja,  mi  vezeti  a  játszókat 
húzásaikban,  s  nem  tndja  azt  sem.  hova  fog  a  játék  fejlődni.  A 
jelen  monographusa^  nem  lévén  kezében  a  legnagyobb  fontosság- 


TftRTÍaXRTI  mOPALOM. 


171 


gíil  bírö  adiíok.  kényteleo  ;\  saját,  és  esetleg  a  ra.-^sok  mugyürA- 
zatávttl  beérői,  s  e  maj^arázatok  mélyre  uom  hatolhatv&a,  rend- 
szerint a  dolgoknak  csak  kükÖ  klU'ölményeivel  biíjlótinnk.  Hogj* 
úgy  szóljunk,  az  író  journalistai  felületességgel  kényU^len  ti'ir- 
[ívalni  a  jelent  s  ez  n  felfiletesség  aztí'in  naí^yDn  sokat  ront  :íz  író 
bitfíU'tíTil:  bár  kötelességem  megjegyezni,  hogy  o  feb'SletPsség  mel- 
lett is  nagy  érdeme  lebet^  ha  t.  i.  korAnak  világnézííLét  érzését  és 
egye«  kérdésekre  vonatkozó  felfoíiAsát,  mintejíy  iVrnyalásképen 
mtuikája  keretéfd  alk:ilmazza. 

\Iac  Carthy  müvének  megvan  az  a  hátránya,  hogy  könnyed 
felszinesség  uralkodik  rajta.  Valóban  ha  könyvének  (^gyes  feje- 
zeteit olvassuk,  mintha  ftsszegezését  látnók  a  hirUpi  véleményük- 
nek ós  bármily  jóhiszeműséggel  festi  az  egyes  tényeket  kihatásnk- 
ban,  mintegy  meg  vagyunk  róla  gyftzÖdve.  hogy  a  későbbi  kor  liis- 
toricusa  íizon  tényekből  más  cocüequentiákat  fog  levonni.  De  vi- 
szont az  is  igaz,  bogyaki  Mac  ÍJnrthy  könyve  nélkül  akarja  majd 
egykor  Anglia  mai  képét  üzem  elé  tárni,  annak  mnnkája  töké- 
letlen lesz,  mert  Mac  Carthy  egyenes  tolmácsa  a  koi-ában  nyil:it- 
kozó  hangfilatnnk  és  felfogásnak. 

És  épen  ez  a  körftlinény  az,  mely  kiválólag  becsessé  teszi  a 
kortárs  elbeszélését.  Ez  fogja  a  jövóben  részére  biztosítani  a 
maradandóságot.  De  a  jelen  figyelmét  is  méltítn  megragadja  ez 
munka:  mert  hiszen  a  jelennek  ismerői,  úgyszólván  tnnűi 
fagyunk  mindnyájan  h  mintegy  öukénytelentíl  is  meg  akarunk 
gyózödni,  hogy  vajon  az  író  helyesen  itél-e  a  korunkbeli  esemé- 
nyekről. 8  az  író  helyzete  ennek  következtébfn  épen  nem  könnyű; 
ii  tudja  jól.  hogy  a  közvélemény  egyszerűen  elitéli,  ha  esetleg 
valótlanságot  vagj-  helytelenséget  állít.  A  jelenkor  történetírója, 
ha  ninnkájának  c^íak  némi  becset  tulajdonít  is  (és  melyik  író  nem 
liiiajdonit?)  köteles  igazat  mondani  s  kénytelen  minden  pjlrtsíí- 
nezett^t  kielégíteni. 

^fac  Carthynak  hz  a  kötete  a  keleti  kérdéssel.  185'l-(in 
kezdődik  s  folyik  benne  Anglia  története  1866-ig.  a  mídöu  Eyre 
kormAiiyzó  a  jamaikai  lázadást  ell'djtolta.  Ha  csak  néhány  fejeze- 
tet, olvasunk  is  el  könyvéből,  mindjárt  í*zemiinkbe  tíinik  a  kortárs 
egy  nagy  ''lönye  azon  írólái*sui  felett,  a  kik  a  régmi'dt  idók  élbe- 
széirú.  Ez  a  jelleuiok  domborítása.  Szcrcpló  nlakjai.  n  kiket  maga 
is  szemti'll-szenihe  iíímer.  mintha  megelevednének  előttünk.  A  főbb 
szereplők  jellemrajzát  nem  is  említve.  Macaulny,  Carlylc  vagy 
lill  példáíil  [Kimpásan  vaunak  néhány  lapon  jellemezve. 

Általában  Mac  Carthy  Justiii  előadásával  kárpótol  azokért 
«  hiányokéit,  melyek  a  történpti  okiratok  nem  használhatásáhól 
itDUukájábaii  mutatkoznak.  Előadása  művészinek  roondbató;  öntu- 
fitoann  alkalmazza  a  gúny   fegwerét,  a  hol  valamely   félszegség 


172 


TÓBTWNItTI  IRODALOM. 


vmBzateUtz^sét  idéKÍ  fól,  ile  tud  üztAn  rmelkt.^lett  \a  lenui,  a  bol 
az  emberi  npmes  szenvedí'lyeíínek  mz  igíusA-gírt  való  hnrczát  raj- 
/oljít  a  uyers  eröszakkaJ  szembeu.  Slylje  csiszolt  és  elegáns,  arra 
vuU,  hügy  íu  angol  próza  mestereit  nemcsak  ismeri,  hanem 
tanúit^  is. 

Az  előttöük  fekvő  fordítás,  melv  íiz  .-I  ki^tuiy  of  our  outi 
fivicfi  from  the  accesawn  of  Quet-n  Vidorífi  1o  the  Bcrl'n  Conijrvfii' 
czimíi  négykötetes  mimkn  11.  kötetének  végét  b  TII.  kötetének 
elaö  felét  foglalja  magábíiii,  pgészheu  véve  folyékony  és  eredetijé- 
nek hft  mása.  Mtigoudja  rögtön  eszünkbe  juttatja,  bogy  a  fordító 
Mftgyarorsiíág  azon  nngyncvfi  családjAliól  való,  mely  irodalmunk- 
nak a  legjeleseltli  fordíU'tt  adtfi.  Azoubiin  magyaros  ízre  nézve 
a  Szász  Károly  forditósíiit  nem  éri  utói  ii  Szász  Béla  fordítása. 
Eredetijét  nagyon  is  biven  visszfi  akarja  lükröztettii  s  ezért  leg- 
alább ezen  a  munkáján  kiérzik,  bogy  angolból  fordít  Pedig  az 
idegen  Srót  úgy  kell  irodalmunkba  átiilti^tni,  bogy  letbrditásn 
olyan  legyen,  mintba  nz  az  író  maRyarfil,  magj'nr  észjárással  irta 
volna  meg  azt,  ;i.  mit  l»l.  a  jelen  eHi-tbrii  íirigíilíil  megírt. 

Nem  akarok  kicisinyeskedÓ  lenni,  de  a  részletekben  két  dol- 
got még  sera  hiigybatok  említés  uAIkŰi.  Az  egyik  az,  bogy  h 
fordító  a  Air,  szót  következetesen  használja  a  személy  ue vek  olÖtt, 
ép  ögy,  mint  aza  ngol  szerző,  Kzt  ;i  magyarban  bátran  elbagy- 
batta  volna,  legalább  nem  íarkította  volna  vele  be  forditáááaak 
némely  lapjait,  melyeken  lépten-nyomon  elÖlordfil  (így  pl.  a 
34^6—47.  11.  8 — 8-szor  fordul  cUi  a  Mr.  Salomous).  Nemde  furcsán 
hangzanék  magyarban  az  efféle  kitétel:  Deák  Ferencz  úr.  Petőfi 
Sándor  úr?  —  A  másik  dolog  meg  az,  hogy  a  forditó  nagy  böke- 
KŰséget  tanúsít  az  interpunctio  irául^  eommákkal  szagg.itja  meg 
a  mondatokat,  a  nélkül,  hogy  oka  volua  rá.  Ez  pedig  nagyon 
bosszantja  a  szemet.  Vegyük  cisak  pl.  a  1.1.  lapon  való  következő 
e.onstrnctiót :  >A  magán  életbou.  folytatiák  okoskodásukat,  mind- 
nyájan elkárhoztatnók  azt  az  embert,  a  ki  e.supáti  csak  azért 
nyújtana  segédkezet  egy  gazembernek,  hogy  valamüly  házban, 
hova.  mint  tolvaj  lopózkodott  be,  raegmaradbHsson,  mivel,  talán, 
megeshetnék,  hogy  a  gazember  kiűzetése  pártfogója  üzleti  ver- 
senytársát abba  a  helyzetbe  juttatná,  hogy  a  bajiékot  birtokába 
vehetné.*  Míg  itt,  mint  látjnk,  a  fordító  tizenkét  commával  dara- 
bolja szét  a  mondatszerkezetet,  az  eredetibon  azt  balMom.  bogy  az 
angol  9zcrzö  beéri  három  commáv.al.  Az  angolok  megengedbotik 
mfigukuak  azt  a  különösséget,  bogy  a  bowfver,  iudeed,  perb.aps, 
szókat  vesszük  közé  zárják,  de  a  magyarban  az  effélének  ase^ 
irodalmi  gyakorlat  szerint  semmi  helye. 

Dk.  B<»mtv«/.H^    Samu 


KÜLÖNFÉLEK. 


»GLARIMi:Nr)U8  CSÁSZÁR  KRÓNIKÁJA.*   1520. 

(Kfjy  álUtóhíj  matjtjarbőlforfUtott  munka.) 

E  portugalli  nyelveu  írt  krónika  első  kiadása  1520-ban 
jelent  meg,  melyet  nem  ismerek,  de  helyette  közlöm  itt  az  1601-ik 
ÍM  kiadás  czíraének  bekezdését: 

»P]imeiríi  parte  da  Crouica  do  Emperador  Olarimundo 
donde  os  Reys  de  Portugál  descendcm  stb.«  (s  a  könyv  végén  ez 
áll). .  .«tirada  do  lingoagem  Vu</nro .  . .  Joao  de  Barro9.» 

Lisboa,  AlvareZj  1601. 

A  krónika  szm'zője  de  Barros  János,  kinek  e  könyv  volt 
e!sö  irodalmi  termóke,  azt  igyekezik  bebizonyítani,  hogy  a  portu- 
gali  királyok  a  maííyar  királyi  családból  származnak  s  ezt  a  merész 
állítását  azzal  igazolja,  hogy  a  krónika,  adatnit  magyar  nyelvből 
fordította  saját  anya  ny(dvére.  Talán  fölösleges  emliteneni 
hogy  ilyféle  magyar  krónikát  jelenleg  iiom  ismerünk.  Nem 
is  hiszem,  hogy  valaha  létezett  vidnn  :  s  lia  e  jiontot  illetőleg  még 
némi  kétely  merülne  föl.  e^y  pillantás  a  krónika  szövegéhe,  meg 
fog  győzni  bárkit  arról,  liogy  fiz  abban  szereplő  alakok  mint  pl.  a 
«Rey  Adriano  (!)  de  Ungria«  a  ^Conde  de  Drongel  (!j«  neui  a 
magyar  föld  szülíittei.  A  krónikás  saját  lioníitársai  sem  hiszik  el, 
hogy  magyar))ól  fordította  volna  munkáját  s  azt  állítják,  hogy 
semmi  kétség  sem  forog  föim  nz  iránt,  hogy  eredetileg  portugalU 
nyelveu  lett  volna  írva.^) 

Tempi>ra  mutantur.  A  fiatal  író  a  XVI-ik  század  elején 
eredeti  munkát  ír.  de  oly  szurony,  vagy  annyira  fél  a  kritikától, 
hogy  nem  meri  bevallani  irodalmi  magzatjának  apaságát:  míg  a 
XlX-dik  század  végén  megesik  nem  ritkán,  hogy  az  újoncz  nem 

^)  »K  conheciila  fii;váo  .1  firciiiiistíincia  do  se  dar  como  trtiduzida 
da  litigua  ungai-a,  ii;'io  restaudo  a  mcnor  diivida  de  quc  fura  ovigiiialmoiitc 
composta  na  ]>ortiigiu*zn,«  I)irriit}iiirin  liil'litxirnplií-  4>  pi>rtnfjiii :,  i'Li<il)oa 
1859."!  suli  arf.  »Jo;l«  de  Barros.* 


KftLÖ>!riki:.fíK. 


átalkodik  niásval''Lki  verejték  munkHJ/it  sajátja  gyauánt  Ix^mu- 
tatoi  s  a  kritikám  bízni,  kitalnlni  azt,  hogy  az  >ereckti  munka 
a  czímlaptól  a  colophonig  plágitiDi.  Pedig  de  Barrosuak  nem 
volt  oka  muukája  miatt  sz^gveukodui,  miuiáu  a  számos  kiadás, 
melyet  könyve  elért,  a  mellett  bizonyít,  bogy  löbb  szíizadon  át 
kedveDcz  olvagmáuyát  képezte  a  portug.ill  uépuek.*) 

Az  a  kérdés  merül  itt  fol,  íiogy  ba  m;W  Barros  füllentett, 
mi  késztettH  6l  arra,  bogy  a  magyarlxjl  állítsa  furditottuak  króui- 
kfijút?  E  kérdésre  megfelel  maga  a  szerzű  prológusában.  Azt 
állítja,  ö  boííy  magyar  és  gürög  köujvukbeu,  még  |j<*dig  eredetiben, 
olvastíi  azt,  hogy  ama  két  nemzet  nem  feledi  el  fíninak  hőstetteit") 
Már  azt  persze  merész  lett  voiua  álliUini,  hogy  Kürögből  fordílottü 
krónikáját,  miuti'in  íizonnal  reúpiritottak  volna  gürögűl  ludó 
honfitársai  s  követelték  volna  tőle  az  elfittük  ismeretlen  forrás 
megnevezósét,  De  magyarul  aligha  értett  valaki  széles  (?)  Portu- 
gulliában  s  a  phiioaophusok  czélszerűbbnek  tartották  ballgatui  és 
elpalástolni  tudatlauságiikat.  XUlÖnbeu  talán  megtudti  valahon- 
uan  a  íiatal  szerző  azt,  a  mit  Thuróczi,  Galeotli,  Cuspiníanus  és 
roások  a  magyarokról  s  arról  az  előszeretetről  írtak,  melylyel 
Őseik  vitézségét  óuekszóval  dicsőítették;  s  ez  adatok  talán  nem 
voltak  ismeretlenek  kortársai  előtt,  de  avval  talán  senfcisem  törő- 
dött, hogy  vájjon  csakugyan  eredeti  magyar  szövegben  olvasta-e 
ezt  vagy  nem. 

Meglehet  kfil'Hibeu  az  is,  mit  Piittby  Károly  úr  állit,  hogy 
t.  i.  a  keresztes  hadjáratok  révéu  jutott  el  a  magyarok  híre  Ibéria 
félszigetére  n  középkorban."*)  Sokkal  valószínűbb  azonban  az, 
bogy  Hunyady  János  türiik  s  már  előbb  Xagy  Lajos  olaszországi 
hadjáratai  vonták  AíagyarorszAgra  és  hős  fiaira  Európa  legnyuga- 
tibb tArtományainak  íígyelmét. 

Tény  az.  hogy  a  XVI.  században  a  külfóldi  népies  históriás 
énekek  szerzői  nem  ritkán  választanak  magyar  herczegeket  his- 
tóriák hőseiftl  s  a  cselttkvény  azínbelyéfll  is  némelykor  a  szép 
magyar  baza  lön  kiszemelve.  Ilyenek  pl.  Clarimundus  krónikája 
portugalli  nyelven,  ilyen  Álarcos  gróf  románcza  éft  a  franczia 
király-kisasszonyba  szerelmes  magyar   királyfi   esete,  a  spanyol 


^)  9Á  etftinmváo  de  qutí  svnipre  guaiui  asőa'if  pe  dt^utouetra  \fe\c 
uumcro  de  reimpreesocs  quc  d'ella  ee  fizcruii.c  Ibidvni,  —  IjCgjobb  az 
nx  1742-diki  kiiidáti.  Csak  csodálni  Icliet,  hogy  u  ri^i  magyar  hiutoriád 
duekek  Bztrzöi  ticiu  akadtak  rú. 

'J  ȣ  purque  so'meute  oa  l'ngAroB,  e  GregoB  de  sna  memoraveb 
fa^anlmo  tiitbás  Icmbran^a  (uolas  cm  sua  Htiguagcm  terem  oscríptns)  qaiz 
tr«ftpa8f)itr  teta  prímcíra  purbe  de  [sna  Cbnmica alb,?  PioÍMfu, 

^j  /ítíiiapfMti  neinie  1884.  96.  Sfi.  475.  ]. 


KÜl-ÖNFÍErftK.  175 

románcz-költészetbeu  ')  s  ilyeu  végre  Brusanus,  magyar  királyfi, 
kalandjai  az  angol  poesisben.^j 

Szinte  hajlandó  vagyok  még  ebbe  a  kategóriába  sorolni  egy 
ázsiai  fejedelmet,  kirÖI  dr.  Garczia  de  Orta  emlékezik  meg.^j  Sze- 
rinte t.  i.  Melique  Verido,  Goáuak,  a  Kelet-India  nyugati  tenger 
partján  fekvő  portugall  gyarmatnak  fejedelme  magyar  volt. 
Verido  vagy  helyesebben  BerTd,  1510-ben  halt  meg  s  megalapítója 
volt  a  Goa  gyarmatot  uraló  Bidarvauy  Ahmaduagár-féle  dynusztiá- 
nak.*)  Félreértés  elkerülése  végett  meg  kell  jegyeznem  azt,  hogy 
egy  pillanatra  sem  kételkedem  azon,  hogy  Berid  valóságos  tör- 
téneti személyiség  volt,  de  viszont  állítom  azt,  hogy  sokkal  nyo- 
mósabb adatokkal  kellene  bebizonyítani  azt,  hogy  ö  egy  Magyar 
László  módjára  tengerentali  oszágokba  eltévedt  magyar  ember 
volt,  ki  ott  fejedelmi  dynasztiát  alapított.  Addig  pedig,  mig  ez 
bebizonyul,  mint  mondom,  hajlandó  vagyok  azt  hinni,  hogy 
Clarimuudus  császár  módjára  növesztették  fel  nemzetség-fáját. 

Ama  olvasóimat  pedig,  kiket  az  állítólagos  magyar-portugall 
atyafiság  jobban  érdekel,  utalom  Fejér  György  értekezésére  ^)  s 
egyéb  vitatkozó  iratokra,  *)  melyek  e  tárgyat  illetőleg  e  század 
elején  a  hazai  sajtóban  megjelentek. 

Krüpk  Lajoü. 

>j  Ugyanott  430—475.  1. 

^)  T/ie  Adrcnfiirft  of  JirusanHu.  Prina:  of  Httnijariti  hy  Baruabo 
Ricli  (Loudoii  1592.)  Ismertet  J.  P.  Colliei-  iii  fíihlionrapkicnl  Account  o 
Earli/  Enylisch  Uf{'rut"rc  (London  1865.) 

^)  Colloquius  (IfJf  Himphs  <■  l>ro<jnn  f.  Coustin  Mfilú'i/iaei  tla  Jiulio 
Első  kiadása"  Goa  1563.  Újra  kiadta  Varnluigen,  Liaboa  187Ö.  Lásd 
f.  35.  b. 

*)  l.iiischoU'it's  Vuf/'ií/c;  kiadta  a  Hackluyt  Soriety  (London  1805.) 
vol.  L  p.  169.  jegyzet. 

^)  Hi'.nnr.itx  PnrtutjaUiac  Coiinm  oriffínf  Buiynnilu'i  wm  Hnnf/^irtit 
Budae  1830. 

*J    Tudomúityos  gyüjtt-.mény   18á8 — 1830. 


T  Á  R  C  Z  A. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TÁRSULAT. 

Társulatunk  &z  évi  közgyűlését  a  régi  szokástól  eltéröleg  nem  január, 
hanem  február  havában  tartá.  Oka  ennek  társulatunk  L'luöke'uek /^o/y^íJa^• 
váratlan  halála,  mert  e  miatt  a  decz.  gyűlés  nem  tartatván  meg,  a  közgyű- 
lés 0.7.  alapszabály  kívánalmainak  mcgfeldöleg  nem  volt  egy  liónappal 
előbb  januárra  kitűzhető.  A  kozgj'iílést  tehát  f.  hó  3-án  d.  u.  5  órakor 
tartá  a  társulat  az  Akadémia  I.  e.  üléstermébon  br.  Kemény  (rábor  má- 
sodelnök vezetése  nlatt. 

Jir.  Kiitiéity  Gnhor  elnöki  megnyitújnban,  visszapillantást  vet  társu- 
latunk működésére  a  múlt  év  folyamán,  örvendetes  események  váltakoztak 
abban  —  úgymond  —  szomorú  csajiásokkal.  A  Icgörvcndctesebb  és  kima- 
gaslóbb  eseménye  volt  Budavára  200év  előtti  visszafoglalásu  alkalmából  tar- 
tott ünnepély,  melyet  társulatunk  rendezett  a  fővárossal  együtt  s  mely  orszá- 
gos sőt  mondhatjuk  internationíiÜs  ünucpélylyé  nőtte  ki  magát.  Most  nem  tár- 
sulatunk kereste  fel  a  vidéki  nagy  közötiségct.  mint  nyári  kirándulásaival 
más  években  tcvé,  hogy  egyrészt  tömeges  kutíitások  által  eddigelé  isme- 
retlen levéltárak  kincseit  aknázza  ki  s  másrészt  a  hazai  történelem  iránt 
nz  érdeklődést  fokozza,  hanem  a  vidéki  nagy  közönség  kereste  fel  társu- 
latunkat, hogy  részt  vegyen  a  budavári  ihinepélyen  s  megtekintse  ama 
történeti  kiilllítást,  mely  ez  alkalomból  lendeztotett  s  melynek  hivatása 
volt  a  fenmarndt  emléktárgyuk  által  ininti'gy  szemléihetövt'  tenni  hazánk 
"200  év  flőtti  állapotát  s  viszonynit.  Fénypontját  ez  ünnepélynek  két 
ségkivül  ama  ilíszgyűlési  képezti-.  melyet  társiílatunk  a  főváros  közönsé- 
gével egi.'ütte30ii  tartott  s  melyet  ö  felsége  jelenlétével  tisztolt  meg.  Ott 
láttuk  i'i  felsége  környezetében  József  föherezeget,  Mlnios  császár  mint 
porosz  kiníly  katonai  küldöttségét  s  tílöli  külföldi  kéi)V)sclüt.  Ott  voltak 
nwisrészt  a  I)udíiv:lri  ostromb.'m  részt  vett  liÖsÖk  ut<'tdiii  s  díszes  nagy 
közönség.  Altalál*an  c  ilíszgyülés  öi-ökké  emlékezetei  marad  tár.'íúlatunk 
történetének  évlajijain. 

De  ez  év,  mely  ily  magasztos  országos  ünnepély  központjává  teve 
társulatunkat,  nem  inullifitntt  el  annélkiíl.  hogy  mély  gyászt  és  nagy  csa- 
pást ne  hozzon  i'cáiik.  Ez  év  végen  vesztettük  ol  társulatunk  elnökét,  az 
igaz  hazafit,  a  lúnglelkü  írót.  társulatunk  aliipítóját,  vezérét,  Ipolyi  Arnold 


177 


inogva  pUtiptíköt  A  nie^iliibbcitt(i  hír  hnllntttra  mcgill4'io<lvt>  állotta  kttriil 
rúniUBtiink  oluöküiik  mvaulát  h  Íiit<^/k>Ml(^tt.  ho<^y  tt  vi^Uaxt4*Ai«ígn»I  miíl- 
ti'iait  It^^ycti  kt>|ivÍMolvi'. 

A  lefolyt  év  feliát  bíiveii  n^szetiítelt  beuiiüuket  ilröriibtíu  w  gyáizhuu, 
rte  eg>el  nyiiKOiIt  !»-lfkkol  raiittUtalliHtuuk.  Iiogy  társdluHink  crciboii  gya- 
mpodott,  Ii0(;y  n  iiiii^yai-  tiifloinányntik  *m  ImziiB^igimk  ef^xlk  őre  volt  d 
hogy  ar.  inm*ad  jüvcírt*  Uf  reméljük  esé  kiviíujuk.  Tnljca  lií/jtloiitiiial  tctkiu* 
tHuk  táratílatUTik  C7>  óví  mÜküdesA  eW  !»■ —  sezzt.'!  a  reinenynyel  Utlví^xliíni 
8  nyitom  uie;;  n  k(Í7.|j;yü1t'c(|. 

Az  elnliki  inoyinyitó  iitáii  titkár  terjí>Bít<*  elö  ISSAról  slíM*t  kÖTPt- 
kew'i   evi    jelentPtfCt, 

Kehiiiy  hü  múlva  lársúlatunk  feniiállá^jíuak    huBxaiiik   ij^-foriitílójác 

í'tdlti  be.  1867.  febniúr  másodikán  Ipolyi  Arnold  uchány  hnrátjút  értekmt- 
letrf  hívta  meg. ho'^yiii'iy:l«iszf'ljek egy  feliilIítaDdú  ini^;Trnr  tiirt.  társi'ilatiuódn- 
vAtait  -i  iiiájut'  I  5-ikcu  umr  nicgíArtaloti  H7.  elsŐ  kífzgytíU'K.  D«-''(*:^cvfi>rdiÍlú, 
tisjttrlt  küzíTJ'ÜIéí,  gyáirzl  hoüoltríiuk.  Pár  hó  előtt  veftztettiik  ol  »/.l,  ki  áltól 
ftí^u  félőbb  mint  barnmd'  később  mint  máaodclnük  «  uU>bh  mint  elnDk  állt 
társúlattnik  clrá :  Ipolyit,  ák  ö  Cs  társai  bök«  Teiíeti>sáaok  kös^ünh^tjük 
ntt,  hogy  e  hiíez  ev  pyüniöIe.vV/.íílpjí  t-eptUt  fii  cArsiilntiiiik  frlfttt  a  az  Ük  es 
a  titkárságban  elŐdÖm  Thaly  Kálatdit  erdeme,  ho^y  tár«túlntimk  &  aú\ym 
szellemi  veszteségek  darj.ár)i  is  ph'gülteit   t«>kiiithel  vísuza  ft  miíltm. 

Nem  diceekodhctUnk  rahninoít  fejlÖd<?».sel,  de  u  táiviilat  folytonosan 
ixDiosodik.,  nyer  eríibcn  »  ozí«J  Hninylngosan  fejlrertheti  tevékenységét.  Ma 
már  három  folyúirattal  rendelkezik,  melyek  kö/.iil  a  í?i  a  »S^ás!a^iok,<  a 
nyeví  anyaií  entí<ai  feldolíinííáíáriok  \nu  «iíent"IvM  A  uiá^ík  a  sTürtinielnii 
Tár*  a  tí'irtí'nptli-áa  azon  anyagát  pnblírilljft,  mely  kisebb  (erjedctmt^ni^l 
fűgv'H  aK  akndeiuin  történelmi  bizottsága  munkálkodásának  kereten  kívfil 
e»tk  s   a   harmadik    >A  nin^nr   t:^rt    Életrajzok*    a    törte'netfrátf    níveau- 

'jának  emeleset  ezelozz*. 

£  bárom  folyóinita  által  állandó  érintkezésben  vau  a  küzrinst^^e)  s 
talán  ÜndicHekve?  nélkül  ntondbatjuk,  bo^-  amínt  az  eredmény  mutatja, 
ébren  t-artjn  n  uag\'  kuziíndégbeti  az  érdeklődést  haxája  tGrtéuete  iránt,  a 
hogr  ez  érdekKidé'*  folytonosan  nagyobb  uién^t^lt,  nnitatjaaz,  hog>' niagá 
bau  a  fovároribuii  két  tantálat  alakúit  egyua  speciális  szakok  uiivelésé-iv* 
ft  hogy  már  íh  nem  ;H)k  vidtHí  vun  hnziinkbnn.  mely  kiilüii  toi*ténelmí  va^' 

|Tdip$««rti  társulattal  ne  bima. 

Bizonnyal  társulatunk  a<ltii  meg  az  impulenst  arra  is  e  épen  eredmé- 
nyekben ^zdag  kiráudúlájMií  által,  bog;.-  nag\-  levélt áiiikkal    birú  foiirí  éa 

[•«tökelŐ   családok    ncrarsak    megnyitották    levéltárok    kineáelc  cg>'e3  kiváló 

] tud^bokoak.  hanem  magok  is  publicálják  azokat,  síit  a  Kicby  esalád  épen 
rántűUtnnkat  bixta  meg  a  kindátönl,  melyből  az  V  dik  kötet  gr.  Zichy 
Kep.  János  és  gr.  Zichy    llei*mau  liberálitÁAH  folvtáu.  nemsokára  el  fogja 

^bigyni  A  aajtift. 

A  mi  kUli5ndsen  a  mrilt  ovbeti  rléír  eredményeket  illeti,  a  tcgfShbet 
SiisAi^uK.  1887.  II.  VútKT.  12 


I7ft 


TABrZA. 


tíí>  legtiíipiobI»at.  i^noflvAri  Iluuepoly   ntkaliiiiivul   tartott  díssi  kKxgyült^t 
már  vázolta  elnöküitk. 

A  mi  g^araimriáífuiik  iutírU>(*et  illeti.  iiuii{j; fiuUl  által  2ö  Ih><uI  vffsxiiK* 
tttbk^  7  alapító  ás  8B  (jvdtjnn  új  tag  U^pi'.tt  be.  A1apt^k<^nk  pedi^  1*200 
frttat  szaporodott. 

Kz  a  vÍJtnzApillAiititfi,  tiKKtnlt  köxgyii1>*ft,  SO  )ívc^  élctiinkra,  iia.  ailliAt 
is  megoyogtatá^t  jekiir*-,  kell,  lioí^y  iiítxt&nt  adjon  a  Jővííit:  í».  Kell,  li«jy 
arra  ö«ztöiiiiz7JÍii  btíntitinktM,  lioffi  kitaiUiiwHl  igyokcx/fitik  h  u(^iii7('I  bízat 
márafolytonoflaiL  lutltlúvá  temií  iiinxuiikiit.  .Mtndfin  m^ltódítntt  tors7/>l^iUj<)ii 
bttBditáHál  újabb  terfogUM^ra. 

K)ívctkí>í!ctt  a  szavavjiititk  bcuyujtása  a  kil»'pii  válaezCuiHuyi  tagok 
helyért*.  iSKavaKfitszrdn  bi/.ottságúl  kijelnltí-tott  :  br.  Orljjín  BsIákm  mitit 
elnök,   0*«iit'»í^Í  Jfiuos  vúl.  tN  dr.  Márki  Sáudor  mint  rendcí*  taj?. 

Azután  őr.  lüulmuífzKn  tíéht  ulvasla  fe!  iiagybcí'i'ü  ertokrapsét :  A 
társadalmi  életr/fl  a  XVI.  é^  X'MI.  ezázadbao.  A  közgyűlés  oagy  figyn- 
liíinmcl  bultf^Rtta  »'«  xajoa  t«tfiz^ssel  fr>};adta  az  t^rdekw  ('rttíkftzéet,  FíOy<V- 
Ügytikrt^  koriilvtín  a  aur,  seirpdtitkár  alapító  tagokúi  bejelentő  yr,  Zichy 
JinwHc  val.  hfúfiti  titkus  taiiái'^i8  úr  ö  oxel lentiáját  Sopronból  (aj.  titkár), 
<ir.  itfitur  Jímiipttoiitl  tigyyéd  ural  Bu<lape«trí>l  (aj.  segt'dtitkárl  Kvdíjas  la- 
gükúl  ajánltattak :  A  anrvtcíi  c<uim>  könyvttura  (aj-  Cauutotii).  Percff*zá*n 
áll.  népii^kolai  tautestület  ^aj.  Hnvas  Tivadar),  Sini/i'^f  Jakab  Beszterexe- 
báuya  t elÖfi/eto),  tir.  tíarhu-tcj'  Sándor,  dr.  //mi>iM  \g\\Lcv.,  Ur.  BAttn 
Bíiia  nnnizeli  múzeumi  tisztviselők.  .S>->lh.'/i:  Árpád.  línrtttA  Ulváu  oklevelet* 
taiuLrok.  Turiún  .Iózgi*f  píínítigyiniii,  fngalmuxó,  Réhéjü  fv.  r*»f.  íVígymir. 
\^.  a  tilkár8ág\  ÍVíit  A.  Virtov  berezegi  tif»/.tvi&í'I6,  Kvucif  .Sándor  áll. 
polg.  Í8k.  tanár  Kismarton  (aj.  Knleswir  Mihály),  l'cihii  Gábor  nrsa,  keii- 
viselő  Buda|>et*tcn  (aj.  Zt«iltniwky  Mihályi,  JnlnU-.  Bfílti  Uudnpe^t  'aj.  Sxá- 
deozky),  Ajvi/^/' Lajos,  Uiill.  AngnliírszAg,  (aj.  titkár). 

/Íar*tfiri/yf  kii/.íínHt'gi'  rí^*MÍW»l  Máriáíwy  alispin  megkereste  társula- 
tunkat, hogy  n  vármegye  helyneveinek  visHAamagynrosítái^a  üg>'éb6n  — 
a  mit  a  vármegj'e  tfirviínybBtó.''áK»  m.  e*.  decMsatberí  ülútK^n  rlhatároaott  — 
HegtfdkezeHt  nynjtsoD- 

A  kijíigyüloií  kettzTiröme^t  teljcttili  Haremegye  kKrííst't  «  a  beküldendő) 
kÖíwíg- névtár  átvi/.5gálá.^árfl  f  juvattlattfílelre  bixotttiúgot  nevr/-  ki :  A'oj/y 
Imre  elnöklete  alutt;  S/erémi  Aj;.  (tdtucaMii  Aithur.  J'fjtfi/  Krigyes  é? 
Majláth  Btíla  vál.  tngoklK'il  —  í*  orrol  Barcsmegye  köíönnfígiít   ludóuitja. 

Iddkt>2beii  a  PzavaMit8/.edÖ  bizottság  OnsGeBzúnútván  a  nzavaiuito* 
kai,  br.  Orfjón  Bálára  eloOk  elöterjcsiíte  az  eredményt,  uiely  szerint  ax 
l8H4-ben  Vii](iti7.tnt'.  5  »  3  ov  ktlcltcvul  ma^t  kilvpti  vál.  tagok  újra  m«g- 
i'álasxtattak  é»  pedig:  dr.  Üallagi  Aladár,  Baiiyitay  Vincce.  dr.  Csánki 
Deasö,  dfonUm  Júuott.  dr.  Fejrrpataky  Lás/Jó,  dr.  Fraknói  Vilmos,  Gíir«ii 
Kálmán,  dr.  Hajnik  loirc.  dr.  Hrnszelmanu  Imre.  Iluufalvy  Pál,  .lakab 
Elek,  lA'hóczky  Tivadar.  \ttg>'  Iván.  dr.  Pauler  l^yula.  hr.  RadvúnHxky 
Béla.  Tagányi  Károly,  Zdilíuazky  MUiály. 


tárcza.  17Í> 

Ezeken  kívül  legtölib  szavazatot  kapott.  RethyLártzló  (9^8  Márki 
Sáudov  (4  szavazatot.) 

Ballagi  Aladár  felszólal áeáru  a  múlt  uvben  meghalt  Tarkányi  Bcla 
helyere  új  választás  határoztatott  el.  A  szavazatok  beadatván,  az  össze- 
8zámítá8  alatt  segcdtitkár  folytatta  a  folyóögyek  elöterjesztíísct,  és  pedig : 

Jláró  Júaika  Sámuel  főispán  levelet  mutatta  be  a  csáki-gorbóí  levél- 
tárra vonatkozólag,  melyről  (//■.  Sztibó  Károly  kolozsvári  egyet,  tanár  s 
társ.  vál.  tag  r^xletes  jelentt-st  küldött  be. 

Y.  szerint  caáki-gorbóu  régi  esaládi  levéltár  nem  volt  és  nincs.  A 
család  tagjainak  tnúlt  és  jelen  századi  levelezését  is,  mely  rcígebben  Csáki- 
gorbóu  volt,  a  főispán  úr  onnan,  minthc^y  ott  a  család  tagjai  küzzül  senkiaem 
lakik,  behozta  Kolozsvárra  s  a  c^jalád  itt  lovÖ  levéltárával  fogja  egyesíteni. 

A  Jósika-család  régi  levéltárát  Hranyici^kán  a  Ilora-lázadás  clpusztí- 
tott.a ;  a  mi  kevés  régibb  levél  megmaradt,  az  a  kolozsvári  családi  levél- 
tárban Őriztetik,  melyet  a  delmagA'arországi  vármegyék  történetére  vonat- 
kozó oklevelekért  Pesty  Frigyes  már  évekkel  ezelőtt  átkutatott. 

Azután  a  pénztáruoki  jelentés  terjesztetett  elö,  mely  szerint  1887, 
év  jan.  havában 

bevétel  volt  ös.^zeseii .       ,       .       .       ií,217  frt  47  kr. 

kiadás 791    >   32    > 

pénztári  maradvány      2,426  frt  15  kr. 

Végül  a  második  szavazás  eredményét  terjeszté  elö  Ar.  OrM/t  Balázs, 
mely  szerint  beadatott  .'17  szavazat,  ebből  dr.  Márki  Sándorra  esett  19, 
dr.  Réthy  Lászlóra  17. 

Klnök  ennek  alapján  a  legtöbb  szavazatot  kapott  (//-,  Múrkl  Sándort 
vál.  tagnak  jelenti  ki  s  a  közgyűlést  azzal  a  kijelentéssel,  hogy  jövő  már- 
cziusban  eluökválasztó  közgyűlés  lesz,  —  bezárja. 

A  M.  Történelmi  és  Orsz.  Régészeti  Társulat  által  k(5z<>:ien  rendezett 
iiépHzeiű  fclolvasáHol:  sorozatában  f.  é.  jan.  hó  2li-éu  dr.  Márki  Sándor 
tartott  felolvasást :  Régi  magyarok  uta/.ásairól.  -  Ismerteti  a  legrégibb 
időtől  fogva  ama  nevezetCiiieljb  iita?.ókat,  kik  részint  az  őshazában  maradt 
magyarok  felkeresésére  indultak,  részint  más  irányban  utazván,  a  történet- 
tudománynak, vagy  a  földrojznak  szolgálatokat  tettek.  Az  érdekes  felol- 
vasást díszes  közönség  hallgatta  végig. 


MONUMKNTA    VATÍCANA. 

—  A  MoMMKSTA  A"\TirAXA-iiizoTTsÁri  jaii.  27-én  d.  u.  ülést  tartott 
Ifaf/iiiilii  Lajos  bibornok  clni>klete  nlatt,  ki  mognyit4)  beszédében  kegye- 
letes szavakkal  emh-k.szik  meg  iiina  súlyos  veszteségről,  mely  a  vállalat 
szerkesztőbizottságát,  elnökének,  Ipolyi  Arnoldnak  halálával  lírte.  Rem('- 
uyét  fejt'zte  ki,  hogy  helyének  méltó  utód  által  való  betöltése  és  a  szer- 
kesztőbizottság  többi   tagjainak    buzgó   kiV/remUködése  a  vállalat  további 

12* 


180 


TAROZA. 


felviriigi^/.tiiu^iti  iiizhuíiiuni  íi'i^iii  Axutáii  Fnikiiói  Viliu'*,-*  it-tt  jotó 
btzotlBilg  k*5t  atolaü  ^vi  inükuiUWröl,  Kre«liiii'iiyekl>eu  (gazdag  időszak  volt 
pji,  mely  lörtL'ii4!ttudÚ!iunknt  ^i^yutei-r*:  oly  mppaiit  uuyaglmtinaxza)  íxa- 
poritá,  iiiilycnrÖl  álmodni  is  ali^  nicrtfink.  A  niár  mecjelent  n  k^r.kézen 
forgi^  kiítotok  megemlícráct  mellozztlk,  uiert  azokm  őrizve  már  kor^)»haii 
tájékoztattuk  olvnftóiukat.  de  szö  »/^ríDt  ki.i7.iíljilk  uz(  a  n'szt.  mely  a 
közelebbről  sy^tkUldeudű  kiStetekvti  vonatkozik  :  >Le'rklÍ3;elebt»  —  dgj-  mond 
azct  fog  killdctiii  f^ry-  újabb  kGtct  moly  Magyarorasulgra  a  XIH.  éa  XIV. 
a^ázadbau  kivetett  pápaí  tizedek  a  egyéb  .idózAsok  iucjmadá&i  kdn^^cic 
tartalmazza.  Ezeknek  Idtézólag  Azáruz  adatai,  az  ezcrii%'i  hely-  rásxem^Iy- 
nevek.  —  valamint  tizt-'tt^ai  tt-^telek.  bazáiik  küzépkori  lielyraj/ának,  n^r- 
háxi  cfl  [>c'nxtigyi  vinzonyainak  fiílderíti^^rc  f\m  ritTigií  torriÍAt  fotrriak  mef£- 
nyitni.  Az  Okmánytár  (tífi  iv)  toljcHOii  ki  van  nyomatva.  A  bevezette  dr. 
Fcjftrpfltaky  I-ászliVtúl,  m  M  Nomzí'ri  Múzeum  Icveltániokától,  sajtó  alatt 
vau.  A  kötetnek  Ijív  is  na^y  terjcdiílmü  (7!S — 60  iv)  ázUksiígew.  tetter 
hogy  »  ronimeiitúnik  egy  külön  mÚHodik  núixiHin  bocsáttaAitanak   köxn*. 

A  szí'rkcBztüsi^  ugyanis  Ti(;m  víflt  mege1(%edlietní  azzal.  hog\'  nz 
anyagot  uynjtja.  Krtokosítesoi-íil  is  kívánt  gondoskodni.  A  leghivatoitaltb 
egyházi  és  világi  szakfü^rfiakat  tiitígiiyerff  arra,  hogy  a  lielynevfik  niag>*a- 
rázatát  adva,  az  egyes  megyek  klWpkovi  hely  rajzát  i'Ccoustmáljík  ;  egy> 
^zeniniiud  az  adúfizetesiicil  elöfordúlú  pi^nznemek  ertekéit  megállapítva,  az 
ország  közgHxdajiági  t^  nopt^wf^í  viszonyainak  ró]derítée<í))ez  a  világosai- 
got  megadják.  Ezen  fKladutokra  Baláft»y  Ferenez,  Btinyitay  Vtticze,  f^náli 
Henrik,  Nagy  Imre,  Orlvuy  Tivadar.  Festy  Frigyes,  Rómer  Flóris  akad. 
tagok.  Beké  Anral  erdi'lyi  kanonok.  Kanimenr  Enio  tolnamcgrci  t.  föjegj'stíi 
ég  Várüsy  Gytila  kalotaai  hittaiiár  urak  voltak  Azivesiek  vállnlkozuí.  UtanltA- 
saik  nyomán,  miudeu  *.*gy házmegye  k(ízt_'pkon  terkope  ie  el  fog  kt^ezíttetní. 

A  vatikáni  levtM tárban  incgkez<tett  kutatások  m  u)áí»o]ások  az 
elmúlt  ket  i^ztcndo  alatt  serenyori  <'5  i«ikeresen  folytak.  E  aoTok  írója  ket 
izbcn  fordult  meg  ezen  munkálatok  intezéíie  vrg^tt  Kómáhau :  iSSöösan^n 
dr.  Fűjerpataky  há^zhi  muxenmi  I^^véltárnok  klildeti^tt  oda  kéc  hónapra  a 
bizottság  áltnl.  Munkálatnikbau  buzgón  rei*zt  vett  Pettkó  lii^}u  magyar 
omz.  levéltári  ttfiztvisc-lA.  ki  a  vallás-  «>»;  közokttitáflügyi  niinistcriunitól 
nyert  voU  Ösztóudijat.  K  ni*;llett  a  vatikáni  levéltárnok  ok  f»dUgyi'let»*  alatt 
Í9  flzbnet  nélkül  foly  a  niásoláyi. 

Mindezek  daczára,  iictn  hailgatliatoui  el  igijnálut«>[u  kifejezését  a  föliitt, 
hog}'  a  magyar  kath.  pitpdág  kelln  kt^fiztllli^rggel  bíró  ifjabb  tagjainak  sorá- 
ban eddig  mt%  nem  találkoZ'^tt,  ki  a  munkálatok han  val<>  rt^szvetel  cjseljából 
hosszabb  időre  az  (^r«ík  városban  tartózkofiui  liajiiindónak  nyilatkozol!  volna, 

A  levóltári  munkálatok   az  utóbbi  idöl>en    három  irányban   folytak. 

Tekintettel  arra,  hogy  a  Xlll — XV.  .-izá/adbeli  okmányki'^zletel  A 
vatikáni  levéltárból  Thcíncr  l^^agyobb  részben  k^zzéltette,  tigyolmUiik«t 
a  azcntflzeTt  egy  ekkorig  alig  i.-tmí'rt  es  a  történ etnyomomik  elötl  elzárt 
cnáfiik  levi'ltúrúrB  irányoztuk  :  a  D.-itimiúiiik  a   Laterán   paK)lájábnn   elhe- 


TÁRCZA.  181 

lyezett  levéltárám,  mely  —  hála  Síicconi  bibornok  ö  t-niiHoiitiája  kegyes- 
Hegének  —  meguyilt  előttünk.  Cijakliamar  meggyőződtünk  afelől,  hojiv  a 
magyar  egyháztörten  elein  nieglepöen  ilus  kiucabányájában  vagynnk.  A  leg- 
első pápa,  kinek  regestái  itt  őriztetnek,  IX.  Bonifác  (1389 — 1404),  s 
ennek  15  eVre  teijedő  uralkodási  idejéből  közel  száz  vastag  regestakötet 
maradt  fönn.  melyekből  hazánkra  vonatkozó  ezerét  meghaladó  oklevelet 
jelöltünk  ki.  Lemásolásukat  jelentékenyen  megkönnyítette  Ö  szentségének 
azon  kegyeletes  intézketlése,  mely  szerint  ezen  regest a-köte tekét  a  távol 
Lateráu  kevéf^sé  alkalmas  liolyiségeiből  a  Vatikán  levéltárába  vitette 
át,  hol  a  mátíOiás  azonnal  kezdetét  vette. 

Ugyancsak  elrendeltük  a  X\.  századból  azon  okmányok  én  diplo- 
matiai  iratok  másolását,  melyek  a  szcntszí'knek  tevilkenységére  s  a  török 
elleni  hadjáratok  elősegítésére  vonatkoznak. 

Nem  szünetel  a  XVI.   századbeli   nuntiusi  jclentéíiiek  másolása  sem. 

Ekként  a  másolatokból  tetemes  készlet  áll  már  is  rendelkezésre, 
mely  több  kötetre  nyújt  anyagot. 

Ezután  áttér  a  vállalat  pénzügyi  helyzetének  ecst'telésére.  Gondolni 
lehet,  hogy  e  fényes  eredmények  csak  is  gazdag  pénzügyi  forrás  által 
érhetők  el  s  a  magyar  clerua  hazafiságának  és  tudományszeretetéuek  fényes 
bizonyítéka,  hogy  e  nagyfontosságú  vállalat  .sorsa  hoaszii  időre  biztosítva 
vau:  jelenleg  is  közel  12000  frttal  rendelkezik.  MegcnilítcndÖiick  tartom 
azt  i«,  hogy  a  jelenti'sttevő  sem  íróí.  sem  szerkesztői  tiszteletdíjat,  sem 
római  tartózkodásaiért  kárpótlást  nem  vett  igénybe  —  ami  a  vállalathoz 
tetemes  összeggel  járúlásnak  felel  meg. 

A  gyűlés  végíil  megválasztotta  a  szevkesztő-bizuttságot.  Elnök 
Srhlaíieh  LÖrincz  s  tagjai :  Üankú  Józaef,  Knanz  Nándor,  Rónier  Fló- 
ris,  Fraknói  Vilmo.^  ^eddig  is  tajj^jai).  \'aszary  Koloz^i.  Toór  Antal,  Knnyitay 
\'ineze.  Csaplár  Benedek,  dr.  AMnisv  Gyida  <':•  Rapaíes  líajtnnnd. 


liEPEKTOKIUM  A  KÜLFÖLDI  TÖUTENKTI  IRODALOMBÓL. 

The  Aihcnacinii.  18H7.  január  1 -ikí  szám.  Continental  history  Ín 
IHí^G.  Huiujai'!/ hy  A,   Váinlitrij. 

Stimimn  aiis  Marin  Laocli.  o'l.  köt.  \.  füz.  Frakiun  Schind,ei\ 
l'iiijurn  ror  </(-)•  Schhicht  von  Mohác^:  --■   Ismertetés  Spi/lman»-tó\. 

Sybcf,  Iíi>itorÍHrhf  Zeitschrift.  1887.  57.  köt.  2.  fíiz.  Vámtéri/.  iJas 
TiirLi:iin>lh  in  seinin  tthnoloyitchi'n  ün<l  cthnoijraithixchvn  Ikzichnmjf.n.  lemer- 
tetcs  (371.  l). 

Jlidfori.icfi'S  Jahhnrh  <!<)'  (7ö,-rr.-^-<itfnÍl.ic/i<l/í.  1887.  évf  (\'1I1. 
kötet)  1.  füzet.  —  Mni/ei-  ./.  G.,  liisr/iu/'  Frldrirh  Nanum  von  KV'ví  ííw/' 
dim  Konzil  n-n  Trienf.  (l  —  27.  l.)E  czikk  az  I.  Ferdinánd  magyar  király 
és  a  kúriának  a  trienti  zsinati  határozatok  dolgában  való  ulku<lozásairól 
sy.ú\.  melyeket  a  zágrábi  püspök,  Grcgoriancz  Vál  és  Nansea  Frigyes  főpap, 
mint  u  magyar  papság  képviselői  folytattak  a  pájiai  í*zékkel. 


lÖíí 


I'ARrZA. 


oextály.)  1885.  109.  kőtet-  —  IJndner  fítutztár.  Prr  Srhuiihtn^eftd  het 
lien  Siehcnhüi'gcr  f^acfurn.  (86 — 141.  I.)  Liiidner  —  tntlvalevöliig  —^  kiadta 
H  Codex  Alteubei^ert,  es  uz  alltalomból  írtn  ez  ertekcK«st. 

A'ronM  FYanz.  yííí*"  Irfjirhirht*  ihlerrarlui  tm  ZrÜaU^.'r  tUr  Jraruűti- 
Mfhea  KruTffr  und  drr  Hf^Uiurntiou.  (Gotha.  IVrthes.  1886.)  KtU3nöi»eu  Bal- 
tiarci  Antal  b»H«i  rtllBrafertíú  diplomaeziai  ninkütlóscröl  szól  nz  l  71*2 — - 
1816.  <Svek)«». 

öiiterrticha  TheUnahmc  au  lié.n  Be/reiuiuj^kHetjen.  Nacli  Aafzeicli- 
Diingcii  Frmlrieh  von  Gents,  Kiadja  MHUrnich  fiitJiíwd  heri'XRg.  {B^b, 
Oerotd,  1887.)  Qeiitznok  itt  olsíí  izhen  küzlíítt  Knclei  rá*zbcu  Mettemirli 
herczcghi-'z,  rí^szbco  í"arftdj«  oláh  liot«/.podiirln.>z  x.iiiiiuk  intcKve.  I'túbl»irtk- 
nnk  fgy  nfiizét  iiiiir /VoívWí-0*/«h  tctto  köz/.é.  (187G.)  A  ^FilggeK'k«•bDtl 
olvassuk  H.  Scliwarzonberg  fíiv^zer  ftf  Mett«rnioli  kanczellár  kiiafttti  Irve- 
lesáit,  juely  a  »Mptternt'-)i't>  iiaclige]ft«»ene  Papietvc  oziniö  nafO'  iniiiikábft 
n**in  volt  felvéve. 

Revm  Iníé/naU'oHale.  Kiadja  Oubemadt.  1886.  ■uguatufti  fiuet. 
Vtimlét;/  Armiii,  A  mngiftruk  crnleit.  —  Htczfimberi  fiiztt.  Lány  I^fiM, 
Moffyororsaáff  uépeJiedé^e. 

Jahrhuch  drr  Gr^rltschqft  ftír  die  Gcwkichte  da  ProífMiwtinnwr  m 
Öttareieh.  1885.  1.  fftzet.  Silltm^  I'trstfíVAníiM  rf«*  SludierentieH  uh*  í^*ftr- 
reich  und  Uvgaru  am  ohadtmÍ9vhcn  Gytnuasium  zh  ilaTiilury.  —  R  gvin* 
nasiiim  lRr2-t(iI  tSS.S  ig  állt  fnuti. 

MiHhetluH'iiín  dm  Inttitutn  ptr  üHterreicliisdui  (JeMchichUjorKchun^, 
L887.  VIII.  köt.  1  fíix.  ■ —  X{mmennitt$n  Franz,  Kunig  Ijudiritjg  J,  ('rhmde 
»Y>w  J.3S0.  idifT  tlii*  A/tiflv^h!  ili.r  Morirnbtirj/rr  Ktrchf.  (fi .'».  (íld.)  /immermaiiii 
kiinalAtja,  hogv  i*  Koka(  vitatott  okk-viíl  íiítelee,  imÍHolatö  i".dtjr  1500  kÖrCd 
kelt  —  Dea  Deknng  Conmni  von  Prag  Cltronik  nm  fíithmiti,  Jh'f  Forh 
ni^sHWf^ti  df»  VogniAi.  Németre  fordította  f7(vfAf/(iiir.(Megjelvut  u  >Gescliieht«- 
schreiber  der  dvutsclicn  Vorzeitc  14.  cÍb  14.  kíitet*íbou.)  BírAIat  iMgerfh-UÁ. 
A  mcuiivibeo  Aem  a  Köpke-  st>m  az  Einler-ft^leszüreg  kiadás  már  iiuui  fele) 
meg  11  mai  ktSvetvl menyeknek,  Wattenbacit  (mint  szerkesztü)  kiváimtiira  t* 
inegbizbatú  fordítifl  látott  uapviliigot. 

UtjtfaiiK  J'oltffíirat.  /í»'6ö.  évf.  4.  füzei,  —  Xénopoi,  J.tv  roumaiM  ufi 
inoyen  űffe,  Bli-álat  dunífiől.  (G5fi.  1.)  —  /M?  Anfal,  A  ^yuUtJthéii!án 
hnptnlani  trvéUAitiak  fSimje<fyUkf.  Ismerteteá,  (682.  l.)  —  Zimmt-fmauuf 
Qurlli^  mir  Grtchichlv  eon  Knnislndí  in  SHhenhürffai.  I.  köt.  ftrrMtHii(/m 
riNJT  d.  Jidtren  tö02 — 1026.  Uniertetee.  (,683.  I.) 

StvdieH  und  MitÜieUwitjrn  uru  d^n  Bencdiktinrr-  kik/  CUtrrcUuaer-  J 
(}rdm  oon  Mannu  Kínter.  IV.  evf.  l.  köt  Die  BetmWttiwr'  und  PÍAt4raeniHft-\ 
Gjftntmfi^H  ín   Uuyarn. 

Dmchendt,  /Ctí/t/lig^  niié  Siel/othiii-ffeH  im   XV Íl.   Jtthrhwdwt   hcImI 
rinüjcH  (fclrriiuc^Hn  Httd  •Siíteu  dcr  Ku^W^rKmicdr.  (A  betzterezei  ipariskolft-; 
prnprammjábitit.  1886.) 


TÁRCZA.  183 

Sí'/iuller  Henrik.  Hehrdye  sit  fhu'r  l^vhrnnfHSvhrt'iLuiuj  í/c-í  Fr«:ihi:rni 
Samntf  von  Jtrnchcuthal .  (A  iiagTszebeni  evungel.  gyiiniasiuui  progranmi- 
jában.  1886.) 

frusbeíh,  Grahdcnlcgteine  in  ih-r  Wtsthtűli  iler  ivaníjelischen  Stadf- 
p/tit-rkirchc  in  Kronsfatlt,  (A  brassói  evaiigel.  g}'miia8.  progi'ammjában  1886.) 
Erber  Theotloi;  Storta  delin  Ihihnazia  dnl  17!)7.  al  lfil4.  —  /.  rész. 
1707 — lS<i6.  (A  zárai  fögymuasiuai  programmjában.  1886.)  —  Matij'otr 
P.  A  lfn'jyr.l'mag!iar  cisziily  Oaltcxia  és  Lodomerin  hirtoháérl.  (A  Lembergi 
II.  áll.  gyiiinaaium  prograiiimjábau  188íi.)  í?zól  n  iralics  es  Wladimírbir- 
(okátírt  iámailt  versen gdsrÖl,  melv  utóbb  a  lengyel  korona  előnyeire  dőlt  el. 
Pamer  C,  Gn},-<j  S/ntt/nns  Vischa-.  (A  mitterburgi  gyuiDasium  pro- 
grammjában 1886.)  Visebei-  osztrák  geogruphus  es  incrnók  1628-baD 
Hzületett,  utóbb  Leonstein-bau  8ta\or  mellett  mint  lelki'sz  működött.  1667- 
bfn  Magyarország  több  vidéktsn  mint  mt'rnok  működött. 

Kfcialkowal'i  S.,  lirandnni  Gwhn  Jánnx.  (Lengyel  nyelven  írt  e'rte- 
kcztls  a  lembergi  Ferencz- József  gymnasium  1886.  evi  programmjában.) 
Becses  forrástanulmány. 

Zikmund  .1.,  Haitin  fryőnjy,  TI.  Rudolf  hadti-zért.  (Cseh  nyelven  irt 
•>rtekeise»  a  budweiiíi  II.  fög^'mnasinm  programmjában.  1886.) 

Kaitjmanu  /"..,  Albrecht  Dünr.  2.  kiadás.  1887.  (Freiburg.  fi  M.) 
Onno  KOrpp,  J.hr  Pali  deít  íínn-ics  Stuart  und  díe  Successiim  dat 
Hitiinin  Jla/tnoi'tr  in  (iroi.-,hrÍfannien  und  Irlund.  XII.  kot.  1706  — 1707. 
Az  ismeretes  ultramoutún  író  c  kötetben  úgyszólvjln  angol  történelemről 
nem  is  szól,  i\  helyett  az  egykorú  cnrópai  eseményeket  tárgyalja  és  így  a 
líákúczy  felkelésről  is  megemlékszik. 

Mittheiliuujrn  des  /■.  /.-.  KrieijHai-rhivi.  l'^stl.  lívf.  I>nn<:kir  Kari,  fh'r 
hiraniim  Schlimun  dnrch  dii-  königl.  in-t'M'<Í^rhin  Tntpjuo.  (1740.  Decz.) 
—  tJ.  ax.  Zur  Kapitnlatioit  Jlrc-^fany.  (1741.  Január.)  —  I'.  n.  Jiiiiiiuj,- 
xnr  Gi.srhichti  rif"  I.  •uhU'.'d-trhii  Krif'i/r>i,  —  E  hiiroin  munkáról  a  Ptfit:r 
l.hiyd  f.  e.  jau.  18-iki  s/áma  közölt  isnicrtetrát. 

í.cipziytT  Cuitralhlatt.  1887.  o.  sz.  ILlfcrt,  Gt.f>hirl,tf  tMtt'mirht 
min  AuMi/nny  di.i  Winntr  Ohtuhtr-An/tinudis  h'S-íti.  IV.  köt.  (»A  magyar- 
országi teli  hadjárat  es  nz  oi'troyált  alkotmány. «)  —  A  bíráló  többi  között 
így  nyilatkozik :  »I felfért  báró  különc'/  szeszelyoiliez  tartozik,  hogy  a 
magyarokat  es  hadvezéreiket,  nevezetesen  Dembinsky-t  nevetségen  színben 
szereti  feltűntetni.  Ilagjjíín  :  de  mit  mondjon  akkor  az  ember  az  Ő  ellen- 
ségeiről ?«  —  ■  Ugyan  1'  fűzetben  bírálat  jelent  meg  Hdnrich  (i.  neinre'g 
az  iikadcmia  kiadiisában  megjelent  nt'me.t  irodalmi  tortt'.nvt»?r">l. 

.fiDifj   tíyiila,  Hüiwr  niid  llomaiirii  in  dcu  Ihm'itdandrfii.  K  munkából. 

mely  Pannónia  es  Dacia  törtenetéhez  fontos  adalékot  szolgáltat,  nemkülönben 

:i  románok  eredetéről  fízóló  kérdésekre  ne'zve  is  fontos,  megjelent  a  J.  hindát. 

Kronrs    Frnuz,    (irHrhichtc    dvr    Karl-FmiiziHn     Unici rnitdt    in    Graz. 

il887.'' 

Összeállította  :   Manoom"  Ija.ios. 


j  84  TÁKOZA. 

TÖRTÉNELMI  REPEBTORIUM, 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  18«7.  JANUÁR. 

^Ihuhift   f'itfiila.   Szercmi  G-yörgy  euilokczetf.*  Ism.  Thiin  József.  liácítka 

1.  8z.  —  Az  irodalom  ^s  ii  boszovkáuyok.  .^Mfj^di  Híradó  19.  sz. 
J>r.  Szerémi  György  emh'kirataiiink  fomísai.  Zeitfni  Hirlup  1 — 3. 
szám. 

Egyháztörténeti  udaléhok.  (1629.  103*).)  Prot.  KörJüny  2.  sz. 

Erdélyi  száézok.  Brasm  5  —  6.  sz. 

Oi/ulny  Radolf.  Megyénk  foliljc.  (A  rómaink  ifleipbí.'ii)    Komároud  iMpuk 

2.  szám. 

Rampcl  Jó::8ef.  A  le}íregibb  i>enzröl.  Xemztt  !;">.  sz. 

Hannez  Utrán.  Szeut  László  király  fUve.  S-y-jm:  Krrf    I.  sz. 

Henrik  IV.  franczia  király  lí'velc.  P.  Ilirlap  14.  pz. 

ITunyady  TauízIó  jp-úf.  Bolgár  dolgok.  Nemzet  8.  sz. 

Kálmán  Farkat.  Kmlékozziink  ii  régi«krÖl.  (Zsoltár  írók.)  '/\Ui   f'/ntiff  ^^ — 

(1.   ÍIZ. 

KarhdicA  Sándor,  A  kiilli.  egyház  szabudság-szcrcteti'  ii  középkorban  és  a 
»l^eati  Hirlan«  diákja.  .V.  Ailam  12.  az. 

Kemény  Lajofi  J.  Lautoe  Sebi^styen  a  milsodik.  Kohhhí  S:vmlt  H. 

Kocsi  C^ergü  liálínt.  Szabad  Eyyház  1.  fz. 

Kithinyi  Mikló.-i  ilj.  OntgzláiikÜí  lelet.  Váf/völijyi  Lnp  3  —  4.  sz. 

lAni  György  dbeszólcsc  1676-bóI.  Szabad  Kyyház  '2.  ét*  ki»v.  sz. 

Marczali  Henrii-.  Rauki'  e.s  u  magyar  történet.  Nemzet  1.  sz. 

Márki  Sándor.  Orosz-magyar  kereHki'deU'in.  Aradi  KörJöny  1.  et»   köv.   sz. 

Molnár  Antal.  Az  örmények  Magyarországon.  C>nnenyek  Hudavár  vissza- 
foglalásániil.  Az  erdélyi  örmény  családnevek  cnlturtörténeti  szem- 
pontból. Xrmzrf  ví.  sz.  Székelyföld  5 — 6.  sz. 

Molnár  Viktor.  Az  erdélyi  ozigányokról.  lii-mény  2.  sz.  rjíjzokkal. 

"» Monununta    Vafieana.t   .Vtw.'/  27.  sz. 

Xagy  fiéza.  Erdi'Iy  nomzetiscgi  viszonyai  a  múltban  <'S  az  oiálüik  terjesz- 
kedése. Síékc/y  Nein-i'í.   l  —  5.  az. 

NiwiK  Károly.  Adatok  a  szepességi  egyházak  történetélKÍl.  J'rol.  Kgyh.  éf» 
li*k.  Lapifk  \  — ;'). 

Xénutliy  Lo/'o^,  Pesti  lelkészek  a  tiíröltök  bfjövrteléig.  .1  Fövártit  .'í.  sz. 
M.  Állom     lo.  sz. 

ttreij  Jánus.  A  történelem  i'lötti  idŐi).  I)ehr(.c::r„  ;i--4.  sz. 

Pomjieji-i  legújabb  ásntások.  /'.  Hirlap  22.  sz. 

liérész  I.n/0.-'.  A  régi  magvíir  udvarház  és  a  régi  magyar  nők.  Fclridéki 
l/irail'i  2 — 1.  sz.  -  liohrhnvher  Máfyás  'J'ata-Tóváro.'^  j)ees(!tci  és 
czimerci.  Tata-Tóvárosi  Hiradó  4.  <'s  köv.  sz. 

Sopron  167ri-ÍK'n.  ST,ahnd  Kgyltáz  28.  sz. 

Schrnrcz  Gyidii.  Az  cuirópai  innn;irchi;ik  rendszeres  alaptürv'éuyrí.  Sttuut 
10.  sz;ím. 


TABC»A, 


185 


av  Jeao,  az    1540.  ét^    tőöo.   livi    iu»g,var   kálvinisU  /^fimitük 

helyéről.  SznhiiJ  Etjy/ua  2.  sie. 
SsMvil-  M4í*/iU  dr.  A  középkor.  fSrhlniich  Lönucv.  bcszfÜiljere).  htit  Ejfifíi. 

t*s  hh.  Lapot   3.  é'£. 
Tútict  a  XVJ.  száKíidbau.  Függetl^  3.  bí. 
Thuri  Etele.  Hiw/íir  f»Al  ftloti?.  fVoK  EtjtfU.  tlt  hk,  Jmj'<iL  .1.  est.    hniiAHttűi 

Pnit.  Kőzlo\i/  1.  ^«  kttv.  8K. 
TóríéntJirÚJniuk  rfrj    fraiiczín  folvAirntlmu.   /'.    llirUiji  ill.  ez. 
yrirr  /.<v'í>ji.  A  iioptárftk  os  idtf87.iiiiiitáflról.  IhtruinnUi  fUítits^l   2.   rs   köv. 

si&áinok. 


FOLYÓIRATOK  íi/KMLE.U:. 

—  A  FitiVELrt  f.  e.  első  fuz«tt*t  — /i — #*,  J'ÚJnntíiitf  PeterrÖl  irt 
Unúlináuya  nyitja  meg,  a  melynek  (;/<>lja  Pázmáuy  életet  tú  jellemét  föbL 
vouiieaibiin  kídnaiborítiiiií.  Mi<Sta  Frnkiiúi  PAzmAiiyrAl  irt  lui^vD^abflsn  muu- 
káJA  e  (íjaMjan  ii  TMi-tt^nt^lmi  Klt--trnjz'>kban  L'letinUna  megjelent  :  fe)  Tan 
•lerítve  PázDiáuy  élettÖrtéuRte  —  s  ez  eddigelé  is  többí'ket  öf«7.t((iiziitt  arra. 
)iogy  veit'  tüzcteseblien  foglalkoezauak,  (ínálláaii  próbálják  kidomborítaui 
.feliemet,  h  íteletet  mondjaTiftk  mtinkiis  ^etc  ua^yuxabát^i'i  türokvósci  feltíl. 
Alig  caalódtiuk,  midőn  Hzt  liisszHk.  Iiog}'  a^  i'lottllnk  tekvö  tanitlniánylioz  if> 
Fraknói  inüvm  Adták  nx  tnpuUu?! ;  bár  meglátszik,  Ut.*^y  iróJa  a  maj^ni  lábán 
kiváo  jáni).  8  iVi/iiiánvnak  fuk^p  >n.>daltui  mí^Uatásál  tűzte  ki  fcladatáiU. 
Erdélyi  IMI  Dayka  Gábor  költészcttfröl  ír,  a  ki  századuuk  elcjon  kcilvelt 
írója  volt  a  iingy  k4)/.i)ngé|;nek,  b  a  ki  ma  már-már  elfnlf^dett  alakja  iro- 
dalmiirikuak.  Tnkáffi  8áudtír  Gvadányi  Ifvek-it  íenierteti  PeoztOihc/,.  a  ki 
a  lt'gki&t.'bb  iroiIalDii  mozgalom  iránt  is  nag)*  rvdekliidoat  tnnÚBÍtott. 
VitchoU  Sáiidome  aaját  élményei  el be^3■,tMé8ét  folytatja,  RaJKok  a  múltból 
exjm  alatt.  Ctaplár  Beuedek  Hdvai  tauúlmányaiból  k<}/.m  e^  ujabb  fejezetet. 

—  A  >HAz.i)rK<  f.  é.  eUÖ  füzetében  kct  kö/Jemény  foglalkozik  a 
fllggetleiiBégi  harvA  törteuetérel :  egyik  /lult  Lajosé,  a  ki  a  ezabadaágharcz 
rfivid  történetet  nyújtja,  a  másik  S^nyt^  Józsefé,  a  ki  élet-  és  jellemr^- 
zokat  ad  komáromi  naplói  kicgcszítóséül.  Sor-  és  idÖrendbea  znegelÖu 
ezeket  linttoruh  Lajo» eredeti  na plt^ közleménye  a>i  I  Ö25'ki  orszáf^jiytiléaWfl, 

PlDaelyet  a  reform  párt  jclefi  szónokának,  fels/íbnki  Naj^y  Pálnak  arczkiípe 
[lUyit  meg.  Iftinifi  István :  az  új  Bodrogvár  megyéről  (a  török  kisKoritáaft 
''után)  kSzíll  egy  tartaUuas  czikket.  LegénifkeDebb  tEÖzleméuye  e  fUzetuek 
H  Sz^nfjiéfrri  Sílniiii'lé  :  Znariiay  Pál  menekülésénil  1850-ben,  a  ki  snjál 
maga  beszélt  el  egy  Párl^U'il  keltezett  levélben,  hogy  a  forradalom  utáit  uiily 
■  viszontagságokon  kpj*eHxtül  meufkfilt  ki  liazájábúl  Párislia.  Ktréígj/órtó 
.  £lek  gr.  Majláth  JózeefuL-k  Borsodmegyu  fniítpánjává  történt  felavaUaát 
^beszéli  el  1790-b«*n.  A  tárczábíin  kíst'bb  közlemények  vaunak, 

A/  AsrHAunLiitit.MÉiiriwtTci  m.  é.  deez.  füzetében  Hvutcr  V.  Kcpcnt-z 
fft  nagy  várarii  czíUt  leletről   irt   íitmcrtetéeér  frjt.>«i  be,  üM^ixoliasoulítia  aat 


186 


TAHCXA. 


luiií-  ilyiifiiiií  Ifletrkkí'l.  finlotiU-Jtt.nfin  u/.  ö  ftrönji  í^regoHo)  i^itnaí  tiíbtír 
heljFííii  tett  ásfttflsait  írja  le,  TnA^Ysrázó  liírkoppel  \s  elliitvn.  /}r.  Krfm/twi 
kíft  kííKíípkorí  clefáuteaont  HoDibnnninet  ií-Tnprtet  a  Stmsftiiiavcr-fclo  zá^-ábt 
itkndeiiiiiií  keptávhól  Kui»itt/.  Karoly  idejV'biii  (hamm  kt^piM'l).  Mnjhhh  B*'!a 
a  t»rtr-nelnii  kiálIítiUt  isiiiKrteti  rrgea/£ti  HzeinponttMSl.  Tartnlcuu*  írodulmi 
rovat  fV  killi'mtVlek  7^ij:ik  be  e  füzetet,  melyhei:  az  cj£(Í83(  tivfoIya!n^n»K 
-jíolfrál''  tartalomjegyzék  ^s  ^oudui^au   k'^íitctt  t-AriEyinntatf*  van  c><atulvn. 

—  A  Ha<  !t-nonRiKiii  Mi:ovt;t  Törtt'iielmi  Tárwulat  Kvkttny ve  lt-Ík 
pvfolyamának  hatodik  frizetc,  szerkc^ztvo  imHui  Islvaii  társulati  alelnük 
által,  megjelent  a  ezzel  a  ket  elsíi  évfolyam  be  vau  fcjes^'e.  K  fÜKethen  r 
rAfDtai  praeliislurícns  emliTickröl  IhuhU  Gynla.  líiSiieKB  regi  lielysegi'ÖI 
fréni/i  értekezuek.  K^nttíti  >BHJa  város  tíjrteuetctiez^  CKÍm  alatt  Iváuyit'il 
egy  hocexftbb  czikk  e1&^  res?.et  vészük,  iTielyben  Biija  törtc'ai'leliey.  több  orde- 
kealegaagryobbre'axbeti  umlti^závuidt  adatot  találnak.  A  tárc7.a  c^  pár  küiiy v- 
ismertctest  s  a  vegyesek  rovata  apró  híreket  k(52Öl.  Általában  h  vállalat  buz- 
{SÓii  balad  n  mft;;a  ele  kttÜKött  v£c\  felé,  »  ii  megye  tlfrtoiieh>hez  f>nk  lij 
rtdatot  HKolgáltat. 

—  A  M.\t;rAK  I'uotvstviií'  Etiriiixt  »>  ifiK'n.\i  Fiuyklo,  melyet  Ozffdtv 
Hárton  axerkeflKt.  iiiitlt  ^vi  utolsó  íiizetebeii  ket  cj^háztört^^-Detmi  czikk  vau  : 
CéuAy  Zfligmoud  befejexi  »A  mag^'ar  protestáns  ^yliáz  tragoediája < 
eaimíi  hosKKubb  )'7Íkké( ;  A  »Regiek«  iíllamlú  rovata  rciidkiviil  í^pdekea 
leveleket  boz  A'^'^r-:  Jáiweftöl  a  Telekiek  m.-vá(«írlielyi  Uilrából.  l.Báthfírj* 
/>íi'ifia  1  í»7  I .  patfufie  a  mtinkáeííiiakkal  tudatja,  hogy  vHth.  ple'bíiiiMst  ncvexelt 
ki  nekik.  8  a  protc^taiiti  templomot  bezilratta ;  2.  a  convejrtiták  eíköfor- 
máját,  mely  Báthory  Zs.  nradaluiaibaii  voU  fni-gnlombau ;  3.  WilhiiyWy 
lnvelet  Bethlen  Miklóshoz.  Bethlen  M.  az  Afxdogiábaii  kHxzé  totte 
Withoyi'dyuek  tGGS.  jiui.  I  í*-t'n  btizstáírt  leveirt:  miltor  miir  telje*  volt  n 
mug-haKoulá^  kÖy.tHk.  Most  ítt  ck>  korábbi  lfiG7,  ápri!  2-Íki  h'vel^t  talál- 
jnk  mely  a  megliasoiilátt  kezdetének  ideji^böl  való  f  az  nkkori  küzdel- 
mek ttirt<fi]e]mdhez  bec«ea  adalék. 

—  A  LtMiovirA  AvAnÉuiA  K«"'zUt!(vc  folyö  évvel  H-ik  i'vfolyamába 
1^).  Jelentékeny  szol^üálatokat  tett  eddig  ia  a  magyar  lisdi  irodalomnak  s 
tagndhatfitlniiál  elw  felh'iH'sc  ótii  "órvendeteg  haladást  í-onatatilhatnnk. 
VnU  figyeb.'inmel  a  magyar  hadtörténetre  is,  s  sKol^latait  e  tí^ri-n  in  — 
bár  aránytag  többet  tehetett  volna,  —  ssivescu  elismerjük.  Mert  agy  látszik 
e  részben  itt  urvendetes  haladAssal  állunk  s/embun.  K  fílzelbeji  ke't  nagyobb 
hadtörténeti  cjíikk  vau,  mely  a  fiizet  felét  bctl'dtí.  Katonai  reHesiók  Buda- 
vár 1686.  évi  vÍBszal)6dítÚ5iiboz.  Szechy  Mór  az  ez  alkalommal  megjelent 
munkákból  alkalmat  vesz  magúunk  katona!  reflexiók  iniBÚra,  azaz  vv. 
alkalomból  megjelent  munkákban  uyilvánotisiigrB  bozott  adatokat  katonai 
iizempontból  bírálni.  A  máíik  czikk,  A  bcesi  cs.  v»  k.  Arzenál  fegyver- 
gytfjteményénck  magyar  voirntkozásiS  tár|i;yai  Korda  PezMÍÍtÖl  —  a 
mnlt  évben  megkezdett  rzikkttoro/nt  bcfejezéw. 

—  Ae  Ui(a.i»iHt  uEi  Kfcvnr.  I.  iíe  II.  kettős  füzete  gazdag  és  VHltozal«ie 


TABOZA. 


IH7 


tu'talomtnnl  jelent  nicg.BiiurhGuh/tiiv  i'guH/.  kitt  és  igca  ftlftpof^  ntoQograpliiút 
köíöl  Veliua  rrtdiiusról,  a  Uírtí*  humaiii'*tfi  költő  tf»  lűstoricuaról,  inoly  nag)'- 
BTÁmn  új  Adataival,  h<>1y<!»crítu*dj4vAl  egyan&nt  4^rdek1Í  haviánkHt  ft  Ni^mnt- 
'írsxágot.  Az  e  füzotlKüi  kOzlüttréfiz  1522-1^  teijed.  Következnek  :  Sc/Unwfi 
Jj6r\noz  m&gii\\ti'}  bcitz^lu,  melyt^t  tv  Szcut-Libtzió  tfli-sií latban  mrindott  a 
középkor  culturalÍH  iiirekv<ífMiirnl ;  Sturru  Albí^rttííl  a  magyar  irodaluni  a/. 
ntolíó  félsKÚ/adhiiu  :  a  pozsonyi  ívj^í  ub  új  Rziiihá?!;  Arxátiytól  hcrcaejr 
Rákóczy  Zfiigiiioiid  <Üetfl :  StAictucs  Gyulától  az  atheunRÍ  dcmocriLtia ;  k^t 
költeméiiy  (egy  fordítás,  egy  niáaik  swíjKytHt'íri  dialcctueban  n  ny|t  ^Kájáii 
pHö);  TíVrA-  Kálmántól  .Tókaíne  tílete  e<  bUilioprapliía.  E  vállalat  seg^lyejsé- 
zeadvel  ai;  Akadémia  igen  nagy  szolgálatot  tfsr.  a  magyar  irodalonmak^ 
melynek  liclycji'bb  inegittmeréseru  a  kilIfoldiiL'k  iilkalniat  nzolgáltat. 

—  A  lííiLJiAovABOBSíiol  Mi'm  uvtiiTi.F.T  »TurtéiJclmi  é»  Kegddzeti 
Ertc!ftt^j«bti1,«  m<*lypt  Pontelh/  István  főtitkár  szí-rktíSKt,  megjelent  a  múlt  iM 
ntolsó  fÜ£et.  Elftíí  czikkc  h  »zerke»ztötti|  >Római  vag^-avarcmlékek-eadíl- 
magyarorssfiágipárliiiKararw.rtígi  mőfiáiiczvonalnk*  ?  ktinntatja,  hogy  azokat 
iipui  lehet  avar  müvfkiii'k  tckiiitcDÍ.  A  ne'g^*  tc'rkép  mclltíkict  közül  az  el»i 
fisirozza  ax  avarfőld  határait  b  a  kiír  tol  ti  s- várak  ft>kv(i'*e't.  —  Dr.  Márki 
Hándor  néhány  érdekes  adattal  járul  Károlyi  Sándor  cletiHicz.  A  tárcsa  a 
jimiuH  óta  tartott  llldfok  Icirátiát  hozza,  8  a  fUzett^t  >Eg}' veleje    zárja   \w. 

—  Aí  Ekiikivi  MriiiKt:>tK«vi.Kr  böloselctí  nyelv-  i-i*  tílrtciielcm tudo- 
mányi fixakoaztályáriak  kiadványai  III.  kíHetdnek  4.  füzete  ket  t'rtekezeat 
ki^xöl:  AiökhyloB  >Pi?r8ák«  czimü  traf^oediájának  flemz^t  Hegedűi  li«!- 
vántól  s  Fiöl  Károly  Nála  iV  Damajnnti  fonlítiltfánnk  bírálatát  Braa<>ai 
Sámuelt^. 

—  A  »Nrk'Lvím*  jannárí  füzetf'wek  gaz^lag  és  L^pdeke?  tartalmából 
kiemeljük  a  szL-rkeszTÖ  izikket  ^llirlapjaink  magyarBiígá<-ró],  mely  a  hir- 
lapokbítu  található  oyclvhibák  ellen  tart  vadáfl^atot.  AUzeyhfi  Mnr^  a  nagy- 
bzombati  Hzüc8-t-.zeh  réjip  irataiból  nrt'lvriírtencti  adatokat;  r.hMík  Farka* 
e^y  régi  axékaly  balladát  közöl. 

—'A  Szi:o«;!(i  Kyi(nE»>i'0?£i.»..NZiii.ATr  KZCrkcezt^t  Dr.  Riitli  Juuu.s 
vett«  ál  s  bi*ve2et<f8be.n  jf^lzi,  \\o^y  a  rdgi  programmhoz  hü  marad. 
Ximmevmann  Ismerteti  :í  gyiilafchcrvnri  káptalan  levcltái-át  Beké  ti^mert 
ninnkája  alapján;  H.  M.  i«raertpti  az  aloztnni  (Alzenl  n^irt-wz**!!  Icleli-I. 


TÖRTFÍÍETI   ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI   IKOtíRAMMOKBAN. 

A  múlt  tani'v  végen  magjelent  iakolaí  ér texí tökben  it>  4z«p  száiuutal 
találkozunk  történelmi  vagy  rokonlárgyii  értekexé^ekkel.  Aránylag  annyi, 
rnennyi  mÚ4  években  Írt.«xokntt  mi.'gíeli>inn  «  tudumányoit  hecsük  íu  ngyau- 
Mzon  !4ZÍuvodh1oii  áll.  Ugyezólvn  hévtiiéKii  u  tt-atület  szakismeretének, 
melynek  k'jbolébol  kiTÜltek  ki.  Vannak  köxtiik  nlyfinok,  melvi.'k  mint  öniiiró 
i-.s  mélyrclmtö  kutatjUok  enídméuyci  cldbb  \i.-zik  tudáennk:!)  -  •!<•    iiiii'>itV 


18g 


TARCZA 


otyiuiok.  is,  luflyi'k  rlfogailolt  LTL<lmcnyL'kft  kuzalnelt  Vötuneii  hmrÁ  frr- 
hrtö  kÖuyvi'kUW.  Ezekufk  is  meg  viui  ti  nuign  liit-'*/iia.  tekintvf-,  lio^v  :i 
[irograinmok  bí/onyos  k"»)-ökb(Ni  teij<>íliiek  f],  —  de  flRek  assUii  e|>hi»ner 
^tilettel  binink-  A  uiiut  filnlvnsltik.  úgy  ul  íh  feledjük. 

—  A  iiMtAi  ritRMoxTHKiRK  kasflui  fó'g}'niitnaiiiriiiuiak  >Évi  Jt^lnili^ítc- 
ébea  T^h  \JSnuv7.  tagfUrnunk  f;:et<7.  írncy  moiiitirrapliiiivnl  KnK(lAgít;l  iro- 
iliiliiumkAt  lAdab'kok  a/.  i|>ar  t*  kcreekeilelcm  Ivrtv'm-U'hez  K:iM»áu<  «:zim 
fliiitt.  iiundoH  IitiviírkudiU  v»  »z(>rgalinii.<  iantílniitiiy  (^rt'ilimMiyt*.  Jói  tndott 
lomtni  >i  güKdag  vhpjüÍ  levoltár  kiii<.>ft>ri'iie>ál)ó1  ct  igt'ii  bflvcíu*))  a  iiycrt* 
aiiTagliulmuzt  ügy  ertL-kr^itc,  b<ig}'  azt  uiirit  tTciIeti  foiTast  c/tibiu  ielchcB- 
itcu  huAxnálui ;  bár  o  ri-sxbi'n  óbajtottnk  volua,  bogy  ox  oknuiuyokat,  czuli- 
Hxabiílyokrtt  n  bangoztntrit«  ftlvéuck  megturtá^Hviil  mni  ortbographíával  itdia : 
igy  azt  II  nagy  kJtzaurfégr<'  uh/a'c  köimyfbbn-n  olvasliutúvii  felte  voliia.  P^y 
bi*vascl«^  Titibi,  inelyboii  f<:líorv]JH  a  ^Kobok  k^letkezcWt, i^/ámát  ritb. udttKu- 
HC1I  ''12  czébiiuk  ndja  i ti oiiogriipb iáját,  —  neiiielyik  loaga  eg}-  kii<  íVtekrarn, 
melyben  a  cz^b'Sxabályok  »  a  városi  protocoltiimok  cm.-  vouatko/^  fel- 
jcgyzéőfti  iö  krtxölvf  vannak.  Utolsó  köztük  a  kerí^kcdö  testülete.  A  nimi- 
kál  véirül  ogy  reKiinioe  zárja  bu  u  owb-iiitt*7.M»'iiy  keletkeM>s«!röl.  sKerkoxe- 
niWíl,  iiajáuiáiraírúl  ü  egy  liDiitatíúi  kü/.öl  I68lf-b(il.  Kiváló  fontii«Uggal 
bir  ílí  íírti'kezM  niwíiT,  mert  egy,  a  ezebrondsíi-rcu  íVlvii'ágmitt  v&xí\h  ípni-í 
••s  kei"eiikedelini  eletét  ejíj  egPwz  képben  álJítja  elütik.  —  S  Wii'li;!  e  i-ésislifn 
a  tiibbi,  kiilÖnÖítQu  KuHHavnl  ru}Fizekü[tet;í»l>en  állott  vámokra  Í8  vonhatunk 
kftvetkeztetéíit,  niegis  biisznna  j*/«IgiíIjitoí  lennének  nnin  \ároí*  proftMnorAÍ, 
bii  Tótb  péUlújút  ki^veliiék.  8  e  niunkúra  ngy  hit^üxük  legínkilbb  a  n'ál* 
iaknhik  tauárni  volnátink  bivatva. 

—  A  poz^úMYi  ma.  kath-  i-'fioTmAAn>M  Értesítőjében  SchiinwifJrtf 
BiTtalaii  tHgtiíríinnk  ktlxiH  udiitoknt  a  poKsouyi  gymuasinni  tjpülctenek 
tört  ént*  tflicz,  melyet  mint  külün  Icnyoniatoft  (>A  )M)->onyi  Klnrlí*sa  apúczák 
tfirtAiete  I2l»7  — 178(;.<)  mdlt  fünetiinkbeu  méluttunk. 

—  A  DfevAi  íllaxi  ríÍRRÁi.tüLicoi,A  Ertefií t-ijében  König  Pál  tugtárttnuk 
t'gy  pár  lapnyi  vázlatot  kö/tíl  8ai>niÍBeg(^tbtis:Ír/i1  az  íQáHág  tizáuiára.  intrly- 
bfn  UgycBcn  öfl^ze  van  állítva  az  <■  ttíren  épi-n  »  dévai  fanárok  liltal  eji/.kü- 
atölt  kutatáwík  eredménye. 

—  A  MA80ff\-AB,4Rn«i.Ti  iiEV.  coLLceitM  ErtusltÖj^-ben  Konez  Józaef 
tagtáraunk  folytatja  nagy  mouügrdpbiáját  a  vásárhelyi  iukola  trirtonutéröl 
F  megkezdi  a  Ill-ik  fejezetet  a  ií.*palak-g}*.-fehcrvárm. -vásárhelyi  e^lle- 
giumrúl  1718 — IHOO  közt.  NHg.v  apparatimi»Hlké^/Ult  uitiuka,  mely  baxai 
tanügytiiik  tiirténettínek  egyik  elgü  rangú  foi  nUa  lu^tz.  Sok  ú^és  becses  adat 
van  benne  tauUgyi  s  trodaU^ai-t^frte'neti  tekintetben,  egeaz  nagy  gooddni 
dolgozott  i^letrajzuk,  ko/tlik  ii  i^zonibuttiyé,  Nádndvnry^.  Kováaznayéf 
Fogaraey  Pap  Józsefe,  Vajdáé,  Dú»u  Gergolye.  Antalé,  Btb.  A  in.-Tá«ár- 
helyi  iakola,  mint  a  sárotipatakinak  5  gyulafehérvárinak  folytatása,  épen  ex 
idÖUm  elte  virágzái>únak  Ieírucve/eteí<b  korx/nkáT  b  tanárai  az  irodalom 
tereu  Í£  nevezetes  helyet  foglalunk  el.  Kouez  e  munkájában  iieui  PzonlkoKÍk 


ntaniínik  vásaríielyi  flíítrít*  — i-g^sz  wt  t«ljef«i'|í*trajznliftt  kiV/öl.  Kiepcsaíli 
n  Bod  l'cuT  hiáiiyuit.  p<)tolJA  BcitkÖt  :  »7.öviil  U'tji'r.  moaograpiiiúkat  kUKül. 
S  hofcy  p.  i'xelját  elerbr>ii»e.  f7.f\*tn  kiHMm  l«tt  ktitntíUnkat,  »  er.  iitoii  síké* 
rillt  is  eléniie.  hogy  oly  immbát  ánítiitt#*IÍÍ.  moly  lm  be  liwz  fpJMxvp.  tiinitjry- 
liirtWM'ti  irodalmnnkbnn  igtin  előkelő  helyet  fogtnlKttd  el.  r. 

—  A  vr.nnTF.si  A(if«T.  niTV.  nmiifAsniM  188*|'o.  «'vi  Érteflítcijilbeii 
(Progminm  fles  evaiig.  gyuiuiiíiiiiiiia  A.  B.  íu  Me(1tMH<-'l).)  UoscnniKn-  Mibilly 
lAuár  e  cxím  alatt :  >8tndieu  xur  Kritik  imipirificher  Gcsr.hichte-qtH-lItíD  fUr 
díc  Xf'it  Stv|ihHii^  <k'H  Heiliget)"^.  Sxent  István  liilrom  Ieg*!uilájának  korá- 
ról, pgymáshnz  vnlű  viczouyán'l,  !iitcle'*ti*'ge'rcil  rrt*'ke/ik.  Kejtegctései 
tiratiiii  r(«pr<>4Íii<-ti6jn  unnak,  mit  iivtizf'<l«^kk(»l  cwlntt  «  uemetP'k  —  Htldiu- 
ger,  Watteiil>acb  snt.  —  i:  tiirj^'rúl  írUik,  9i>t  iizt  A  h«  iM;m  bizouyíthaló 
tényt,  mit  WattfiiltAch  cAitk  gyaiiítás  ki^p  említ,  bngy  t.  í.  a  Legeuda  miüort 
is  Hftrtwnc  rejíiMifburgi  pUypÖk  irtn,  történctT  ifínKsáfTUHlí  birdcti.  Elleuben 
II  itka{(yar  imilHlmat  psak  níc/.beii  Í!»iueri.  Az  prefltníMiy,  luflyre  igen  íelii- 
h'tcti  tilr{^yu1á(>  eV  f^fuiíi'  lue^okoláH  után  jut,  ax  :  liugy  ii  Legondu  aiíaur 
10í»ft  —  lOtíK  kö/t  ínitolt.  A  Legt'iido  inalor  e«  n  Ilartvie  legenda  szer- 
xfije  egy ;  ak  egyiket  l.  Hartwic  regciisbargí  ptlspök  pQupSkMfge  elAtt, 
a  máHÍhat  pedlju;  piÍ8pnkMf!ge  ulatt  irta.  A  do1(;OKntiiftk  mint  rgf^sznek  tiido- 
inányoH  iK-rse  híjh-íí,  í-  me*p  csak  egynw  mcg_Íegyzet?'*kct  vagy  itdatokat  setii 
találunk  Iichik',  melyek  valami  ré.szbeu  tí^i^Ieinn*  meJtók  vnlimnak.  Van 
HZim  kívül  fgy-ki't  szembeszökő  biba  is,  mert  ax,  hogy  a  xiucillinbiirgí 
Hoftag<ot  d71-re  tei<KÍ  97^  beljett  (5.  1.)  a  age  Oflztrák  üeiHii^ukreas 
kolostort  valami  hm-tuU  k^pz^'lt  Sveti  Kríanek  tartja  (13.  J.)  talán  aíiírt, 
mert  vtilami  liumúlyoa  si-jtelftiimrl  bír  a  Imgyebtr^Kági  »»vi>ti  Kriüt»-ró1, 
melyurk  k»J^bb  kori  a  Xin.8/á7.udvi>gvri>l  \aló  aiiimletteibeuSzeut  Utváurút 
MÍuten  iiemi  Kavarás  felj^yswsek  tulállatituk.  a. 


VEGYES  KŐZLKiíEK. 

—  Tit.MV  KAi.MAy  vAi.  taglámitnknak  a  JTurwf/Miif  mc^jetfut  s  iiagy- 
inervfí  kutatások  alapján  kt^^/íilt  dnlgn/atát  a  Kákóczy-htLü  iitoliió  tanairól 
a  Ijerlini  Herold  jannárí  <7ámábaii  mp|!fce7.dte  közljlni  ^ThalyV  Kortaetauiij; 
iiber  ili**  l^tzteu  RákiK-xy*  czím  aliitl.  Dr.  Wertiur  M6r  sikerlllt  foplítií- 
sában.  A  februári  fiizet  a  ll-ik  kö/lejnr'nyt  bozza.  <>riiliink.  hop^'e/erdekea 
dotgoziit  kiilföMrt^  \»  ntnt  tOrt  magnak,  mert  nz  iilkalmtis  Aok.  az  ottani 
irodalomban  feuforgó  balit^lelet  eloszlatui. 

t  Eov  iiATM.  t'*  i*ziíp  reményekre  jogoeító  fagtári«unk  kom  liaUrút 
keti  me^^emlekczoilnk.  Ifj.  .S'rti«/(t  Gábor,  fía  a  ha^ounevü  ktV/tisztclclben 
állA  k.  táblabtrának.jan.  19-f'n  elhunyt.  KnmalytAnkvésd,  jóindulatú  fiatal 
.ember  volt. 

•^  GvLÓv  llAitiK  IUlAné  ftf^.  atativ  BAaKÚuzr  Iloma,  társulatunk  alapítO 
ja,  jaii.  24-(;it  Kafisán  mcf^lialt.  A  tudományoknak,  kttlUnOeeu  a  magyar 


L9Ú 


TAKGKA 


UíneucttriUniik  huxgú  pirtfogóJA  volt  h  egy  ixlieu  tár!>ti latunk  uijiin  t4!tt 
ez  iitöbbinak  jelet)t<'kciiy  ^xolf^Iatnc,  U)i<l^ii  ucuicK&k  ma^  uvitotta  fci 
pálóczi  gazdag  es  j<^Í  rendezott  leviUtúrál,  tmneiii  Iiiizg6  kösvedtéeóvel 
kivitte,  hog)*  özv.  ^'if  AudnUitym^  h  kiii^'itottA  !i  Hoiiiunimi  Dragfthek 
húnioimaí  levtíltiiriil.  Foljtlkouvan  iS^  jól  hear/ltc  a  latin  nyelvet  a  iieiii- 
fMAk  olvasta  t^#  •^'Ivczte  a  cl«*>i4Ícu9okAt,  de  ntagii  i»  Hy.abato<iJiit  írt  latiti 
nvelvi:*u.  F^j-ji*t  grM  Hadik  B^lát  k<*t  lív  el6tl  ve^izlnttf  f).  rt  a/.óta  Iminak 
SKfíiitt^lte  (^tf!tt>t,  kikiH'k  tiidouiiiiiyo.'-  tív  Uutmühb  ki-p/i'Ht^t  nagy  gonddal  vvr.etUt. 

—  £i.Hi:!<(Vi  AK  nitig  tiLgtjírMiiitk  küxill  a  niúk  i*vIk>ii  lpoi*fi  Arnold 
(dnökoiii  A;-.  St/thy  Albt^rtt'p  Tiirkátii/i  Biíla  xáL  tagon  kipftl.  Szfitfaudrástif 
Lajos  alapító  tag  Kperjesröl,  »*vdíjas  tagjaink  sorfib"'-! :  Ar.  ^wywí^c  [mre 
Sxcgaziirdon.  fínvcjn  l*áb(tr  Kudupostcii.  r/'.  /('í/Jeu  Károly  Betklciibtíii. 
Ui/ihk-i/  Mt'dftrd  SzeltíiiV''"  íHmit  m.),  //«;/"  Miítyáp  Körintirzbáiiyáii. 
liorntfák  Kndrt-  Jász-Ladáuymt,  Ktu-iáL-  Igiiác/,  E«'/torgoinbau.  Kam;*a;i 
Károly  Tiaxa-ÖraíSu,  Kfíuüj  Mór  Sjwkesfelidrxírott.  .VmIo  Sitidor  Kaasin. 
Milulil'  Józw'f  Rozsnyón,  MHudiuoi icn  Tihamér  Nagy-Mihálynn,  Snijy 
.I6z?<pf  VeíZ|tr<íü»b«(i,  .V'i'/.v  Sítidnr  BíidapoHt^n,  Sf,j,ki",  .h'tTsoí  Miwkoiczon, 
.Víi7(  Pál  Kuszent'u,  s^ii/'Mi/  H'-urík  Esztrrguiribaii.  J'Ao/y  Zi^igiuotid  füld- 
birtokoef  Komároiii-Szeiit-Mihályon.  f'/trini/i  Utvtui  Bttkes-Csabáu. 

—  Dk.  KAnrPMAKN  tanártól  akSvotkox^  drdekea  ^rtoflitést  veazazjik  : 
1  *> 4  3  ball  megjelent  Paduálmn  :  *DiplouranoIog)a  qun  dtio  eacraf  .•^cripturae 
inimrntA  do  n-gressii  solir*  teiiipore  Ezerliiae  et  iiamobílitate  liiniiiiarítim  oub 
JoMxt  dc<*lftVflntnr.€  A  könyv,  mely  Hl.  Frigj-e*  i-sMH2Íntak  van  dedtcilva, 
Iforcnzii  Dalnak l.  Transsylvaniip  últul  fordíttatott  héberből  latinm- 
JjátA7.tk,  liogy  a  7£erKÖ  a  piidnai  rabbi  Forto  l!^nanu<.>llQl  jó  barátRágban 
ToU.  A  k«-KÍrftt  1G42-I»en  Hnxtorfhoz  knldetru  mcgitéliw  végett,  de  niivel 
Btixtorf  Deni  íVlelt,  a  BzerzÖ  é»  a  funiitó  nem  vái-tak  ti:>bb<^  é«  UHi^-ban  a 
könyvet  sajtó  ulá  adtuk.  A  kézirat  Bnxt«rf  hagyatiTtrival  u  bázeli  könyv- 
tárba került,  n  bol  luai  napon  \n  őriztetik-  {h.  Revné  de5  étiides  juívoA 
V.  ííciiwnb' cinkkét  a  bázeli  kéziratokról  ugyanolt  XIII    kiltetbcn  26B,  l) 

—  NtMRrnr  hkjm  társulatunk  választmányi  tagja,  mint  a  fövároa 
hivatalos  értCBÍt^fjc  f.  é-  3-ik  számában  írja,  a  fövároi*  tnnácsúnak  kia- 
dásra ajáolottit  *  Hiulttpnif  rl;  ((/yiuVíVWírtí^f*  czimíi  niÜvct,  mclybÖl  a  iievt*- 
uctt  ért<-«ítÖ  uiutiitványt  is  közfii.  E  mntAtvány,  valamint  szerzőnek  eddigi 
maukálkodáta  a  fóvároe  egyháxtbrttfnete  mogiráBa  tcrcu,  feljogosít  a  leg- 
flzebb  reményekre,  a  mii  tArtalinára  nézve;  de  a  ffívÁriiAnak  áldozAtk^.- 
fÁf^e  egyezcrfimind  biztosít  arról,  bog>*  kiáUttáfi  laempoutjából  a  mai  igé- 
nyeknek oly  inegfelebi  mü,  mini  például  Dr.  Károlyi  Ar|)á4lé.  fog  ismét 
létrejünui.  Mindkettőt  annál  inkább  reméljük,  mert  Nemctby  mUvéiick 
tárgya  ^yai-int  érdekli  a  fiíivároA  törvényhatöeágát,  mint  kegyurat,  s  « 
tudósokat  ilís  a  uiUvelt  kiVzíinséget.  Fővárosunk  egyházi  ínsiitnlíói  eenkifl 
történelmi  iila|M)n  fríJjcKzlhetök  tovubli.  Mindaddig  Icliát  valamely  ai'üóról 
•■*  irányban  ízó  sem  lehet,  niig  a  lörtéuelmi  alapok  nem  ismeretesek  Ür 
(vvábbá  luixúuk  fényed  ninltjának  még     fetiniarailt  ;j;yé(-  emlékei  Li'-ginkább 


TABCZA. 


1^*1 


ftz  (>grháxak  es  zarduk  fjilaí  ttö/őtt  tulúltukúvnhul^^et.  A  iiiiu*(^/.ctftk  pndiií 
az  egvbázflkbaii  mitidt'g  st  ln£;jót(>krinynblt  taliijra  akadtak.  BÍzoi(}'<>»  ti^)lát, 
Itogy  a  f/ívárort  hnjdftni  és  jelenltígi  fgj'Inízi  tnUkinrsoínck  iemertet^^MVel, 
nz  egykoriak  hollotcDok  feldcrít^'v)*),  ncnkülönbcíi  a  fovároemiiltjúuak  tx'i 
ta»illmiit)yr>xáiiával  ^n  iKiuertotéft^Tel  »'iety.Ö  foiitos  itx(il){áJaM  tr^z  a/  im 
dalomnak.  Béia/.ilnkrŐl  a  kgjohb  aíkert  kivonjuk  c  inÜhöz ! 

—  Hakav  rhtia«/i  tiL^UirBiiiik  >Vi«»7.apÍllniitjÍ8<ík  Im/iíuk  n^Í  igait- 
•fáfpsKolKÚItatám  viíi7^>u vaira*  '-zíinU  jogtürt^ui'ti  munkára  bocsátott  kJ  oló* 
fízet^MÍ   felhívást.   Egj-elöre  caak  ajt  Árpiidkor  jo;;ítzolgáltatási  lisr^inyaít 

ttár^ftxó  rrUzt  adja  ki,  inelynok  hevezct^t  egy  kii»  fíizftkoUeii  beuiutattn 
a  kü/,oiiwj^itík.  Híit  ffljp/etre  les/,  fwzlvii.  I.  Sy.<?iit  István  kora.  11  Szoat 
István  küsivíítk'ii  itlúdBÍ.  III.  Máííf»dik  Kmirc.  IV.  Negyedik  Btíla.  V.  ^')tí^• 
dik  If«lvrtn.  VI.  Harmadik  Kndr^.  Az  clíílizele.ii  fcIhíviU  a  fi'jpzetítk  aloflz- 
tályainak  réazlctea  luirá^át  adja.  mely  miiUtja,  l>o^y  szerző  nemcsak  a 
nyomtatott  Ooilex  diplomaticusokut,  haueui  cgy^s  levéltárakat  íb  h&e/.- 
náit.  A'/  elŐfizetrui  fcihiváp  kfivetkpzö  itfuw't  bemutatjuk  nlvaBÓiuknak : 
»Cz»^*l"ni  últftlái'ati  az,  hogy  fbU'íl  u  laifuw  kiízílneeg  w  —  tudományos 
alaiMii  —  sok  érdekes  8  (íddi^  l4^nkál*b  ci^ak  a  múlyebbeu  búvárkodó 
jogtudósok  előtt  ismert  adatok  nynoiáu  tisztáu  lássa  s  ÍBmerht*8i^  meg  — 
a  hajdan  ps  a  jelrnkor  >íffo.TíNÍffiinnÍ;^  ^t-st  kUlfhiböxösegot !  Vázlatos  rövid 
kepét  ftkamm  flbhcn  nyiijtaiii  —  fejli'idi'sr  szerint  —  rigysxólván  aa  Ar- 
pádkorí  jogélet  cgt.'5z  orgaaiemu^áuak^  külöuitKH  btíuUgyí  ssexnpontböl, 
a  bajcai  diploniuturiumok  »  ^'es  levéltárak  oklevelei,  —  iieinkülöubeu 
raakmuiikák  alapjúri.  Ha  tanulmányom  a  t.  kiíxÖuBégixil  }ó  fogadtatásra 
találand,  nem  fogok  n  Il'ik  révz  mt^rásávAl  p  kiadáiíával  énui  kiisni : 
mely  II  fei/t/t^/ní:  korszakát  hi  mohácsi  vészig)  fníjja  hosoiilú  alapnkou  ifs 
lizempnntból  foltiintetuí.c  A  tmmkii  tcrjedehne  1  '2  ív  leitx,  márcziusbau  fog 
sztítkiildetui  B  előfizetni  ára  l  frt  80  kr.,  mely  február  vég^  üzerzÖhA/ 
Nagy-Kanizíára  küldendő. 

—  li-oi.Ti  Aknolo  aKLAREZETK.  Á  k<)niiöf zbáuyaí  magyar  eg^i^aií* 
let  jaunár  IG-án  sikerült  embíkfUincppcI  líjította  meg  elhunyt  tUztelet- 
beli  tagja,  Ipolyi  Arnold  püspök  fmlekezetct.  Az  rinuepet  a  reálifikolaí 
dal-kHr  hazafinf  (-ni'ke  nyitotta  meg,  mely  utáu  Szántó  Kátmán  elszavalta 
Bartók    Lajoa   alkalmi   údáját;    Versenyt    öyörgy    dr.    |H*dig  melegfaangti 

lémlékbeszedbeii  ecoctelte  az  clhmiyt  főpap  erdemeit. 

—  A   MoitoD  által   szerkesztett    >Ilevne  hifitorÍi)ue<-baii    L«den*r 
ála  éa  Marczali  Hennk  tiizcteit  mjzát  adják  az  utolsó  t<'z  ér  magyar  htsto- 

[ríni    irodaltnáunk.     Korszakok    »KPrént    csoporti leitják    az   őzen    idő   alatt 

negjclont  míívekct  a  logr<^gíbli  idŐktŐt  napjainkig.  A  t'trt<'nr*ttráiin»k  iTed- 

ayeit  conntatálják    itt-ott  bíráló  észrevételekkel,  mindenütt   igyck(*xve  a 

ivgyilago^gra.    Gonddal  es  k(ÍriiltekÍnt(>HRel  vnn  ő.'wzeállítva  h  az  iroda- 

nnnak    iiinra    oly    s/ámba    vehető   mozzanata,  mely  figyelmüket  elkcrÜItr 

Irolna.  Tőrt<'netirH.^unk  hi'lyet*  mcgittíldse  körül  e  czikk  a   fmuczia  kOzőa- 

Qck  tájfíkoztatóiil  itxnlgál, 


TÁKCZA. 


TÖKTÉNETI KÖNYVTÁR 

—  MAr.VAR    Ht'íUiYKK  KUUTRAJKAI.    SjEOrkeriZti   ÍCutlnhíff    SNiidi*r. 

10-ik  fíüwt.   KUfAludy  AUU,  8-adr.  22.  1.  klipekkel. 

—  (Jestkkukich^  TheiliiabuK'  au  diui  nefrf-iuiigitlu-iegtrii.  Eíh 
Beitrag  üur  Gcíwhicbte  dor  Jahrc  1813  bU  1615,  mit  AiifzdVfaniiug<>n 
vnn  Fridrich  vou  (ígdís.  utíbi^t  einiMu  Auliaiig  »BrÍef\r»TbHűI  /wiflfhtMi  den 
Pilrattíu  Suhwttr/.oiibcrg  und  MíTttvrui'-b,--  Hcraiiagegcbeii  von  Uichard 
FUrst  Mettrrnicli-WLímcbiirg.  Geordnet  luid  xti8animcit{i^<«tp||t  Atfooa 
Freilierni  von  Klinkeiifitríim.  Wien,  IS8i.  X.  84411.  Am  H  frt 

—  KoY  KIS  VTSZHANu  VmihImIh  Ármin  úr  viitüMzárti  vaK>i*  »A 
luaKJ'arok  eredcU'  »•«  a  fiiiii-iiír<tr  n,^elv(^t;z*ít«  ir/.  II.  érteküzrátíre.  Jiudfin 
.lüzsef  (Akad.  ICrt.  XIll.  k.  VU.  ^7..)  líiidupcst,  1  Stítí.  Hadr.  a:»  1.  Áia  20  kr. 

—  Ki  VOLT  Calki'inus  xaoyak  toxjúcsa?  Ssil)-  KAlmán. 
(Akwl.  Ért.  XUI.   k.  VIIl.  «/,.)  BndaiH-í-t,   IKSO.  8-adr,  12  1.  Ára  10  kv. 

A.  RKOI   MACrVAR    NVKLV   S/.ÓTÁKA.    SstirviJj^  (tjilMtr.  I  Akad.  Krt. 

xm.  VI.  8/.} 

ToVAUBI  ALiAL£K  A  O<)K0u0K  VOLITIKAJ  IKODALHANAK.  KRI- 
TIKAI TüHS^rCTÉHKZ.  lícíurarcs  Gyula  (Akad.  Ért.)  Budapest,  l  H86.  &-«dr. 
»Í3  l.   Ára  -10  kr. 

—  Emlüksr^zúd  Horvát  Cyríil  felett.  Dr.  I*aai:r  Imre.  Budapest. 
mBfi.  .S-adr.  -2;'.  I.  Ára  10  kr. 

—  Kmlkkbkrzéd  Vandnik  AudnU  felett.  Véthet/  Tarnál.  Budupest. 
1886.  8.adr.   29  1.  Ám  20  kr. 

—  EMi.VB:nR.s/.£:o  dr.  Krtie^z  Ráruly  Kmottniom  ft'b'ti.  Ih.  JloZ/ó^f/ 
Jutt/tiiiiáii.  Badapetttf  Itíbti.  í^-adr.  20  1.   Ám  '20  kr. 

—  EMLfeKBKSzKü  Konok  Siíndor  felett-  Kantz  Gyula.  BudApeat, 
1886.  8-adi-  1^  1.  Ára  lu  kr. 

—  K8zkevéteej:k  a  >í^niokgytlk<»6ok<  ntíveu  it^inert  ó-gtirüg 
axuburc.toiiort  feláll ítiUúboz.  Irta  Dr.  (Jrtvatf  Tivadar  (RUlőu  leuyomal  az 
Orsz.  Rt'g.  tíA  KmlHírtani  Társulat  1879 — 85.  iivkiiuyvi5l»nri.  Budapest, 
IdÖtí.  nagy  8-afir. 

—  EKt^KKEKSKÉD  Znoldos  Iguticx  felett  Tóth  Lnriiicxtal.  Butla|K«t, 
1886.  8-adr.  55.  1.  Ára  30  kr 

—  DEKKSOUUltT  OBKR  UIK  l>nNUONI>UN(l  \>K&  MaHCH/LUMKH 
I9t  DIic  DoMAi'.  mitlteziehung  auf dercii  l)eia<>itigeu  I{«gnlÍrunK.  Von  Ghistav 
Edlcr  von  Uerroan  k.  k.  FeldmarscIiall-LieuTenaut  n.  D.  Bccb,  ISSfi.  3-adr. 
•> — jo  I.   l  terkcppcl. 

BEITRAr.R    ZUM    Uso.ARJSOll-KROATlííCKHS     BuNDKSRKCIITIí:. 

Reehllicbe  n.  pulit.  Kriirtonijigyn  von  Dr.  Jüsef  rüvcrié.  Agrani  188C.  8-adr. 
540  I.  Ára  3  frt. 

—  Gescbichte  Kvízek  Kahix  ív.  und  aeiner  Zeit  von  Dr.  Emil 
Wermsk^.  11.  B.  2.  Abtli.  Innsbnick  1886.  «-adr.  XII.  es  .H2&  616  U. 
Ára  8  frteo  kr.(AxI.  k.  l8H0-bnn.a  II.  k.  l.r^ue  1 682. 1>en  jelent  meg.). 


DÓSA  GYÖRGY  KORÁBÓL. 

Kihirdette  már  Esztergom  érseke  a  keresztes  hadjáratot  s 
kezébe  adta  Dósa  Györgynek  a  nagy  vörös  kereszttel  ékesített  fehér 
zászlót,  mely  alá  az  ország  minden  részéből,  legkivált  pedig  az 
alföldről  gyülekezett  a  magyarság.  Élénk  mozgalom  támadt  Arad- 
vármegyében is,  hol  Brandenburgi  György  őrgróf  óriási  uradalmai 
feküdtek.  A  táborba  vonulók  családjaikat  biztoaítni  akarva,  de 
talán  az  itt-ott  elejtett  izgató  szavak  által  is  hevítve  és  különben 
is  gyűlölve  magyarul  nem  értő  német  tisztjeiket:  már  1514,  tava- 
szán kérelemmel  fordultak  földesurukhoz.  A  Váraljához  (Tótvá- 
radhoz) és  Sólymoshoz  tartozó  falvak  jobbágyai  nyújtották  be 
alázatos  folyamodásukat,  mely  egyúttal  szerény  is  volt  nagyon. 
Például,  hogy  búzamosás  és  a  disznók  belső  részeinek  tisztogatása 
végett  télvíz-idején  ne  kelljen  feleségeiknek  a  hegycsúcsára  men- 
niük, mert  karjaikon  hordozott  csecsemőikkel  a  föl-  és  lemenetelkor 
könnyen  bajuk  eshetnék, —  hanem  a  hegy  lábainál  fekvő  házacs- 
káikban végezhetnék  el  az  efféle  munkákat.  Hasonló,  épen  nem  for- 
radalmi szellemű  a  többi  négy  pont  is. 

Pedig  jócskán  igénybe  vette  Őket  az  Őrgróf. 

Sólymos  és  Lippa  várak  részére  mindenféle  czímen  1049 
forintot  és  12  dénárt  szedetett  be  tőlük,  nem  is  említve  a  kilen- 
czedet,  melyet  szintén  nagy  szigorral  hajtottak  be  a  várnagyok. 
A  számadások  elég  szép  Összegeket  mutattak. 

Földesurok  messze  lakott,  a  várnagyok  pedig  nem  sokat 
törődtek  velők.  De  mégsem  zaklatták  őket  annyira,  hogy  e  miatt 
kitörésektől  kellett  volna  tartaniok.  Dósa  táborában  azonban 
ők  is  magukba  szítták  a  fölkelés  szellemét  s  a  mozgalom  csak- 
hamar oly  arányokat  öltött,  hogy  az  urak  biztonságba  ügyekeztek 
helyezni  családi  javaikat. 

Századok.  1887.  III.  Fíízkt.  13 


1Ö4 


dAsa  otOrgy 


Braiulmhnujt  OyÖrííy  Grgróf,  a  foleaége,  Corvin  János 
Özvegye  kezével  íit  illetíí  Hunyady-UAit  kiiicsok  átvételével  mlvari 
káplánját,  Künisch  MAtyfifit  bízta  meg.  A  küldött  még  BudAu 
értekezett  volt  JJakocs  Tamris  esztíTgumi  érsekkel,  s5t  az  ez  ügybeu 
szintén  f'nlekelt  Scku?arz  Meiidfliol  vagy  Mandl-lftl  is  és  jóelÖre 
intézkotlett,  liotiy  niíj!  udiijár.  K^mysfeld  Pétev  hajókat  szerfzzon 
az  értüktárgyak  elsziUlítfisára.  Szerencsésen  íitra  is  kelt  s  közben 
Lippán  a  nádorral  és  TeUtjSy  István  kiucstirtóval  beszélt,  ki  e 
vidéken  jószágainak  megtekintése  végett  tett  látogatást.  Elment-e 
magára  Vajda-Hunyadríi,  Itová  megbízatása  szólt,  nem  tftnik  ki 
világosan  az  urához  intézett  előterjesztésből.  Annyi  bizonyos,  hogy 
mikor  —  visszatérőiéiben  —  Lippáról  Budára  akart  sietni,  Arad- 
várnicgyéuek  ezen  akkori  székhelyét  már  annyira  könllvelték  a 
keresztt'sek,  hogy  csupán  néhány  szán  lépést  tehetett  előre.  Kle- 
tének  megmentése  végett  maga  is  keresztet  varrt  ruhájára  és  csak 
ügygyel-bajjal  tudott  bemenekftlui  Lippára,  hol  urának,  az  Örgróf- 
nak  erahen*,  Bodó  Miklós  volt  a  várkapitány. 

Aznap  tőrtént  ez,  Raját  nyihitkozata  szerint,  mikor  A  nép  a 
Csanádi  pfispököt,  Ravnzdy  Pétert,  Oronz  Andrást  és  tAnsaikat 
karóba  vonta;  nyolcz  nappnl  pftnkösd  elött.  1514.  május  28-áu.') 
S  június  IG-áu  Heves-,Nügriid-J*e8t-  és  Hont  vármegy  ék  is  aggódva 
figyelmeztették  szomszédaikat,  hogy  Bihart,  Békést,  Zarándot, 
Aradot  és  Csanádot  már  május  végén  ífolemésztettékezen  tözvéíiz 
lángjai,*  Az  imént  kivégzettek  közfil  Aí-szonylakáu  A r:ul várme- 
gyének egyik  törzsökös  birtokosa  volt  Raiazdy  Péter,  kire  csak 
imént  panaszkodtak  ft  tótváradink  és  solymosiak,  hogy  Asszony- 
lakán régi  Hzabadiíágaik  sérelmével  wzpd  vámot  a  Maroson  s  hogy 
egy  parasztot  napokon  át  fogva  tartóit,  míg  c&ak  12  forint  váltság- 
díjat nom  fizetett.  M»st  keresztre  feszítette  öt  a  nép  dűhe,  mely 
még  válogatottiibh  kínzást  gondolt  ki  a  derék  Trhgdy  István  kinea- 


')  »Do  w«i-  ieh  oben  gancxor  íicht  tag  vcrmnneiidt.  .  .  .  bÍF/.  anft' 
tlcii  phingfiíftg.*  Ki-zfrnt  n  iniinclimii  Ijiijnr  kírtilví  lcvi'Uiirf>iii).  (IJr.iiiíi<'iibiirg, 
CCIII.  6ü,  lII.)  Uúfla  Gyürgyrül  irt  kÖuyvuiuUen,  int'g  a  második  kindásbAu 
is,  (115.  1.)  ide  voiiRttcoKÚ  adataiukat  c«ak  egyuKt^rü  lio/xtl vetetek uck  kel- 
lett ncvezueui ;  Ut  tuár  haUro/ultiildi  iiló'pontlal  vmi  ilolgauk,  mely  ~  ha 
a  kápláu  ucm  tcvedi^tt.  mit  ki  kell  /.áriiunk  —  Diódositja  A  Üóft<i  Gybrgy 
ftiföldi  badjúratáiiak  kewlrtét  illeti  cfironolugiát. 


KOBÁBÓI/.  195 

tartóra,  ki  1508-ban  és  1512-ben  jelentékeny  birtokokat  sze- 
rezvén Aradvármegyóbeti,  most  azok  meglátogatására  ráudnlt  le 
a  fÖTárosból ;  de  alig  hagyta  oda  Lippát,  június  első  napjaiban  a 
parasztok  kezei  közé  esett  és  azürnyft  módon  végezte  életét. 

Ily  rémhírek  hatása  alatt  csak  rövid  ideig  való  tartózkodásra 
határozhatták  el  magukat  a  Lippába  és  Sólymosra  menekült  urak. 

A  veszedelem  és  a  saját  életéről  való  aggódás  bizonyos 
bátorságot  adott  a  káplánnak,  ki  egyúttal  urának  titkára  is  volt. 
A  lippai  őrség  vezetőivel  szemben  már  korábban  is  meglehetős 
követelőén  lépett  föl.  Előmutatta  megbízó  levelét,  mely  teljes  hata- 
lommal ruházta  őt  fel  s  azt  kívánta,  mindenben  úgy  engedelmes- 
kedjenek neki,  mintiia  maga  BraiirUnhvrfji  Grvörgy  volna  jelen. 
Xem  igen  világos,  miféle  czímen.  Bodó  Miklóstól  száz  forintot  vett 
föl  s  ezt  egy  lippai  ])énzváltónál.  a  keresztes  hadjárat  után  Békés- 
és  Zaránd  vármegyében  oly  hirtelen  föl  gazdagod  ott  Gál  Istvánnál 
aranynyal  cserélte  be.  A  semmis  ürügyek  közt  kic3Íkai*t  pénz 
mindenesetre  nagyban  akadályozhatta  liodót,  hogy  a  gondjaira 
bízott  erősséget  kellően  ellássa  minden  szükségessel. 

jMost,  hogy  a  keresztesek  szorongatni  kezdték  a  várat,  a 
káplán  sehogysem  érezte  jól  magát  Lippáu  s  át  akart  menni  a 
biztosabb  Sólymosra,  mely  Lippával  épen  szemben,  szintén  az 
őrgróf  vára  volt.  BoJó  Miklós  örült  távozásán,  míg  a  solymosi 
alvárnagy,  Prantner  György,  aligha  látta,  szívesen.  Unták  beavat- 
kozásait. 

Xyolcz  napja  ült  már  itten  a  káplán  s  közben  elég  sok  érte- 
sítést kapott  a  keresztes<'k  elÖnyomíilásáról,  az  általuk  elfoglalt 
várak  számáról. 

Pünkösd  napján,  június  4-én,  <d)éd  utáni  pihenőjüket  tar- 
tották a  solymosi  urak,  midőn  betoppant  hozzájok  a  lippai  várnagy, 
Botfó  Miklós.  Sírt,  mint  egy  gyermek  s  azt  mondta,  nagyon  fél, 
hogy  nem  tarthatja  meg  Lippát,  mert  a  keresztesekkel  egyetértő 
polgárok  életére  törnek.  A  káplán  és  Prantner  azonban  azt  felelte 
segélyt  sürgető  szavaira,  hogy  magának  Sólymosnak  rendelkezé- 
sére is  csupán  kilencz  taraczk  áll,  a  mi  nagyon  kevés  a  lippai  vár 
védelmére;  ha  tehát  meg  van  győződve  arról,  hogy  nem  oltalmaz- 
hatja tovább,  hadi  népével  együtt  jöjjön  át  a  solymosi  fellegvárba, 
mert  ez  az  őigróf  uradalmainak  feje ;  Lippán  pedig  csak  némi 

i:í* 


196 


n6pct  hugyjou,  mely  azt  addig  védje,  a  míg  lehet,  A  váruagy  most 
arra  kért«  a  kápláut,  adná  vissza  számára  a  tölc  iméut  fölvett 
SZÁZ  forintot,  hogy  várát  a  legszükségesebiK-kkel  elláthassa ;  mert 
pénzt  —  ezenkívül  —  máshouuau  nem  remélhetve,  már  ruháit  is 
el  akarta  //ilogosítui,  —  kölcsönt  azoubaa  így  sem  kaphatott 
Sodü  kijeleutí^tte.  hogy  uráuak  terhére  száz  arauy  forintot  vesz 
tóX  a  pénzváltótól,  miért  a  felelősség  a  kápláut  terheli.  Künisch 
azonban  e/t  hanigosau  hárította  vissza  Bodóra  r  eljárását  nem 
tartotta  sem  jámbor  emberhez,  sem  hG  szolgához  méltónak.  -  Az 
egyre  jobban  fenyegetőző  (a  száz  forint  visszaadásáról  azonban 
—  ö  tudta,  miért  —  bölcsen  hallgató)  káplánt  a  magyar  beszéd- 
ből keveset  értő  Prantner  azzal  csillapította,  hogy  az  orszj'ig  for- 
rongását tt^kiutve.  hagyja  függőben  ez  Ügyet  az  Őrgróf  megérkez- 
téig. Ez  azonban  saját  urát  látta  sértve  a  maga  személyében 
8  kijelentette,  hogy  hatalmában  állna  letenni  Bodőt  a  várnagy- 
fiágról 

A  dolog  mégsem  kei-Űlt  kenyértörésre.  Bodó  ngyanis  meg- 
ígérte, hogy  hadinépével  együtt  Sólymosra  fog  átjönui  s  résztveaz 
annak  védelmében.  Nemsokára  azonban  lóháton,  c-supán  egyet- 
lenegy lippai  polgár  kiséretéheu,  érkezett  meg  s  ezzel  tolmácsol- 
tatta Prautnrruek,  hogy  mivel  tudomása  szerént  étellel  és  itallal 
Sólymos  nincs  ellátva  eléggé,  az  általa  csakugyan  fólvett  száz 
forintból  uzounel  átad  neki  ötvenet,  hogy  abból  a  szükségeseket 
bevásárolja  s  még  a  legénység  zsoldját  is  fizesse.  Többsssór  nem 
jöhet,  mert  az  ostromló  keresztesek  egy  óráig  sem  engedik  pihenni. 
Pi-anfner  átvette  8  a  vár  fölszerelésére  a  káplánnak  adto  át  a  pénít. 
Ez,  bár  kellotlenŰl,  el  is  fogadta  azt. 

Mialatt  /^raHíniT  bizalmatlauíü  tapasztalta,  hogy  az  örséggel 
a  káplán  sokat  beszélget  magyarul,  tehát  előtte  ismeretlen  nyelven, 
míg  az  6  rendelkezésőre  még  tolmács  sem  áll,  azalatt  a  koreaz- 
tesek  teljes  orÖvel  ostromolták  Lipi>át,  hol  a  nagylaki  csata  után 
a  menekültek  egész  csapatával  három  uapon  át  rejtŐzk<:»dött 
Báthory  István  a  délvidék  fökapltáuya.  azon  aranyos  zászlóval 
együtt,  melylyol  a  hadjárat  kezdetén  a  király  ajándékozta  meg. 
Azután  azonban  Temesvár  alÁ  3iet<*tt  melyet  ÜSOO  ember  védett 
agyán,  míg  Lippát  —  Bmhj  szerint  —  csak  tizennégy  (!)  s  amazt 
mégis  berette  volna  l)*Ua  Györgj',  ha  Szapolyay  vajda  három 


KOlUlW'n,. 


197 


nappal  késik.  Ezzel  .a  mentséggel  6lt  utóbbi)  a,  lippai  várnagy,  ki 
^juuius  6-a  tájáu  *)  ismét  fellovagolt  Sólymosra. 

Értesítette  a  ]íapot  és  PrantneH  Dtísa  György  azon  aján- 
latáról:  adjii  át  neki,  Dósának,  szép  szerivel  a  várat,  hogy  ne  kell- 
jen parasztok  boUteateivcl  tt'le töltenie  a  sánczokat.  Tanácsért 
jött,  mitevö  legyen ;  mert  6  maga  úgy  vau  meggyőződve,  hogy 
[5r*fA"p/y  Cryörgy  ellenében  nem  tartbatja  tovább  Lippa  várát  A 
algárob  ugyanis  ellenséges  éi-zelmüok  b  gizzal-gazzal  ügy  tele 
^fogják  szórni  az  árkokat,  hogy  meg  nem  akailályozbatja  a  vár 
bevételét. 

Pranfnrr  s  a  német  tisztek  feleletét  a  magyan'd  jól  tudó 
káplán  tolmácsolta.  Azt  válaszolták,  jó  katonái  vannak  Bodóiíiik. 
s  úgy  el  vau  látva  mindennel,  bogy  egész  liátran  tarthatja  a  várat 
\8zikelif  Oyörgygyel  szemben ;  ha  azonban  épen  nem  bízik  magában, 
jöjjön  át  szolgáival  efryiitt  Sólymosra,  melyet,  mint  remélik,  teljes 
sikerrel  oltalmazhatnak  i'^zi'kcly  György  ellen. 

Bofió  megnyugodni  látszott  a  dologban.  Biztosította  a  soly- 
[mosiakat.  hogy  szolgáinak  egy  részét  már  holnap  reggel  átbocsá^a 
[s  ha  tovább  csakugyan  nem  tarthatja  magát,  vau  egy  jó  lova  s 
|f)izik  benne,  hogy  ha  annak  hátára  kaphat,  estefelé  átúsztat  a 
[ároson  s  feljöhet  a  várba.  Azután  érzékeny  búcsút  vett  a  soly- 
aosiaktól  s  visszament  Lippára. 

»Nem  tudtuk  —  sóhajtott  fel  utóbb  a  káplán.  —  hogy  a 
l^aoember  már  nyolcz  nap  előtt  elárulta  és  átadta  a  vámt  Székely 
Györgynek  !* 

Árulásáról  csakhamar  szállingóztak  a  hírek.  Másnap  egy 
radnai  szegény  ember  jelentkezett  Sólymoson  s  tudatta  a  káp- 
lánnal, hogy  ót  íSVA-í/y  Gyftrgy  egyik  szolgája,  Vé*jh*)  István  azon 
okból  küldte  Bodó  Miklóshoz,  kérné  meg  ezt,  hogy  mivel  egymás- 
hoz úgyis  kíilcsimösen  eskŰ  által  vannak  k^tvc,  ezen  eskú  értel- 
mél>eu  bocsássa  ki  hozzá  testvérét,  Lajost. ')  Mikor  ez  izeuetet  a 
szegény  ember  mások  jelenlétében  tudatta  fitw/ríval.  a  várnagy  reá 
támadt,  nyilvános  helyen  miért  mondja  ezt  neki ;  szolgái  könnyen 
azt  gondolhatnák,  hogy  valami  igazságtalan  doluglKin  jár,  A  sze- 

')  (Pllnkited  iitáti)  viigeferltch  drey  tag. 

*)  A  káplán  Wcgfanek,  Prautiier  Metnek,  a  tauúviülAtdfl  Saffynak  írja. 

'}  Layach. 


198 


DÓSA  OTÖKOY 


gény  euiber  védekezéstí  özerúiit  leJ/A  IstvAu  uem  kiváiiLa,  liogy 
izerietét  titolchan  atijn  íít.  B/fflfi  különbeu  csakiiyyiiu  kikültiüttt; 
Viíffh  Lajost  Ijipi>ár6l  s  áltaU  hivatU  be  "bátyjftt.  Ezzel  együtt 
evett,  ivott  éjfélig  s  üt  szolgával  csupán  Fórís  jturknliibot  hagyva 
rt  várban,  juuius  7-ének  clsÖ  óráiban  —  >bccsült'téröl  s  OHknjérÖl 
megfeledkezvec  —  uegyvea  lovassal  ücnuiunyira  kiszökött,  mint 
inkább  kivonult  u  várból. 

ftoffú  kótségtekmfll  vonzódott  a  felkelőkhöz;  a  brcsülutéról 
és  esküjéről  \tilO  megfeledkuzést  azoubau  nem  lebot  uly  egyszerŰon 
vetni  szemére,  mint  azt  ellenei  utóbb  tették.  Kern  ia  tekintve,  niilj 
csekély  ör*ég  s  mily  kuvés  pénz  állt  rendelkezésére,  ö,  a  lippai 
polgárok  egy  részével*  az  atolsÓ  na]>okl)au  segélyre  szólította  volt 
Szopoltfai  János  t-rdélyi  vajdát.  Hozzúküldütt  követL*vol  kivonulása 
után  pár  óra  múlva  találkozott. 

A  követ,  ki  mindenesetre hiíízékeny  ember  Kdictett.  <'lmimdtíi, 
hogy  útjában  Széh;lt/  György  testvérére,  Gergelyre  akadván,  ez 
megkérdezte  töie,  mi  járatban  vau.  Őszintén  előadta,  bogy  ftl  n 
Uppaiak  a  keresztesek  ellen  való  segítség  megszerzése  végett  indí- 
tották Szapoh/ai  János  vajdához.  Székely  György  testvére  viszont 
biztosStottu  a  követet,  hogy  öt  meg  Szapoh/ní  János  *)  azon  ize- 
nettel  küldte  Székely  Györgyhöz,  hogy  ez  semmit  se  tartson  tÓle, 
csak  hajtsa  végre,  a  niit  reá  bíztak,  6  legkevésbl>é  som  fogja  aka- 
dályozni. A  követ  tehát  bátran  visszafordulhat,  nem  kell  megtennie 
az  utat  Erdélybe ;  mert  hiszen  Szapolt/ai  és  Dósa  egyetért.  S  c 
bíztatást  meg  is  fogadta  a  líppai  polgár,  mi  egymaga  is  bizonyítja, 
hogy  ily  egyetértési  a  közvélemény  épen  nem  tjirtott  lehetetlen- 
ségnek s  hogy  sem  badicselt,  sem  kérkedést  nem  keresett  Dósa 
Grergely  szavaiban. 

A  hazafelé  ügyekvü  követtel  B^ydó  mobt  azon  parancsot 
küldte  Lippába,  hogy  Fóris  porkoláb  vagy  alvárnagy  Vrgh  Ist- 
vánnak, mint  Székely  György  emberének  s  ne  másnak  adja  meg 
A  várat.  A  követ  azután  Véyh  Istvánnal  egyfltt  tért  vis82;i  Lipi>Ara. 

FórU  porkoláb,  kívánságuk  halbitára,  rögtön  átizeut  Stilymos 
T&riba,  Prantiier  vámagy  után,  hogy  jöjjön  azonnal  segítségére, 
mert  6  különben  egy  óráig  sem  tarthatja  az  erősséget.  PraiUner 


^)  Graff  hau8«n. 


KORÁBÓL.  199 

valóban  még  azon  órában  át  akart  lovagolni ;  ezt  azonban  nem 
engedte  meg  neki  JSiandetihiirril  György  titkára,  a  kápláu,  mivel 
Bodó  Miklós  már  mogszükütt,  őt  pedig  elfoghatják  s  megölhetik 
úgy,  hogy  várnagyok  hiányában  mindkét  várat  könnyebben  foglal- 
hatná el  az  ellenség ;  hanem  majd  inkább  Cmcsy  ^)  vajdát  küldi 
a  városba.  Kellő  hatáskörrel  ellátva  Csúcsyt,  a  gyalogság  kapi- 
tányát, azaz  vajdáját,  a  kápláu  csakugyan  Lippára  parancsolta, 
maga  pedig  Pfantnerv^X  tanakodott  tovább  Sólymos  védelme  ügyé- 
ben. Attól  tartott  ugyanis,  hogy  Bodó  Miklós  az  őrség  megnyerése 
végett  most  Sólymosra  jön  át  s  a  katonák,  a  mint  azt  már  meg- 
szokták, ezúttal  is  beeresztik  őt,  mi  könnyen  a  vár  vesztét  okoz- 
hatná. Ennek  elkerülése  végett  helyén  valónak  látta  a  legénységet 
(Työrgy  gróf  iránt  tartozó  hitére  s  esküjére,  illetőleg  arra  figyel- 
meztetni, hogy  a  várkapitány  liclyett  egyenesen  az  őrgrófnak 
fogadjon  hűséget. 

Ez  esküt  készségesen  letette  az  őrség,  mely,  úgy  látszik, 
kizárólag  magyar  emberekből  állt;  Pmíi/ttfir  alvárnagy  maga  is 
abban  keresi  Bodó  árulásának  sikerét,  hogy  nem  értesülhetett 
szándékairól,  mivel  a  nyelvben  való  járatlansága  miatt  nem  beszél- 
hetett a  tervbe  már  talán  korábban  beavatott  legénységgel. 

Miközben  Pranfuer  ós  Künisch  káplán  lázas  sietséggel  erő- 
síttette Sólymost,  Csiu-si/  vajda  esakugyan  átment  Lippára.  Itt 
rlőször  is  arról  értesült,  hogy  Fória  porkoláb,  az  alvárnagy,  Jcínos 
drfih  -)  által  levekít  íratott  6'."eA-e///  Györgyhöz,  mely  szerint  kész 
megadni  a  várat,  ha  biztosítja  a  hikosság  életét  és  vagyonát.  Ezzel 
egyidejűleg  a  tanács  és  a  község  egy  kocsira  való  ruhából  s  más 
egyebekből  álló  ajándékot  küldött  Szt'k'df/  György  számára  s 
egyúttal  a  várost  is  feladta. 

Ily  kijrűlniéuyek  közt  (.  'itúcfiy  sem  maradhatott  tovább,  hanem 
azonnal  visszatért  Sólymosba.  Prfwfner  csak  most  kezdette  egész 
erélylyel  sürgetni  a  káplánt  a  várnak  élelemmel  haladéktalanul 
való  ellátására.  Másnap  reggel  néhány  ökröt  hajtottak  fel  a  várba 
s  annak  egy  részét  azonnal  levágták. 

E  közben  Dósa  György  szemi'lt/eiieu''^)  nyomult  Lippa  alá  és 

^)  Tiícliutsehy. 

2')  I>im-h  Janifícli  diackon, 

'*)  Darclmi  ilor  Czi'k<'ll  (imj-g  iktsmhIíc-Ii  (piani.  (Küniscli  jcleutt'se. 


200 


DÓSA  CrÖROY 


Caúcitff  visszíitírf^se  utáu  két  órával  átkelve  a  LippíU  övező  vixou 
6s  gázlÓD,  a  keresztesek  nagy  seregével  npmcsalc  a  várost  vette  át, 
hanem  a  várat  is  meghódoltatta. 

Elsn  tetUí  volt,  hogy  hasonht  mogadásva  szólítsa  fí'il  n  soly- 
mosiakat  is.  Bciinök  nagyobb  bizalmat  akarváu  liclt-eDÍ^fz  ügyben 
irt  levelével  csupán  egy  fiút  kOldött  át  a  Maros  túlsó  oldalára.  A 
gyerek  a  hegy  ISbátiíl  kiabált  fel  a  várba,  hogy  jfí.ijenek  kH.  mert 
levelet  hozott  Shífyds  papnak.  A  káplán  rögtőn  megparancsolta, 
hogy  néhány  fegyveres  szolga  menjen  le  a  fiíi  és  a  levél  felhozá- 
sára. Ez  sehogysem  volt  Prarúner  ínyére,  nem  t-^rtván  helyesnek, 
hogy  ily  körülmények  közt  egyetlenegy  szolga  is  távozzék  a  várból 
s  kereken  kijelentette,  hogy  ez  az  Ö  beleegyezésével  nem  is  fop 
megtörténni.  A  káplán  azonban  hangsúlyozta,  hogy  a  levél  neki 
szól  s  hogy  a/t  okvetetlenül  olvasnia  kell. 

Praniner  aggódott  a  legények  sorsán  s  egy  puskáját  utána 
vítÖ  gyermekkel  együtt  maga  is  a  vár  előtti  térre  ment,  hogy 
szemmel  kísérje  a  töi-ténendóket  A  következés  igazolta  aggodal- 
mait, Katonái  ugyanis  alig  értpk  a  hegy  alján  levíi  kis  faluba,  egy 
asszouyiiyal  tjilálkoztuk,  ki  azon  hírrel  lepte  meg  íikot.  hogy  egy 
házban  ekejtözve,  jó  sok  keresztes  várakozik  n'ijok.  hogy  lemészá- 
rolják Őket:  jobban  teszik  tehát,  ha  visszafordulnak. 

A  legények  kétszer  sera  mondatták  ezt  maguknak,  hanem 
visszafutottak  :i  várba  s  jelentést  tettek  mindenről  a  káplánnak, 
ki  jobban  meggondolva  a  dolgot,  igazságot  adott  Prnninfruek. 

Cselének  nioghingölta  nem  csiiggesztetto  el  Dásn  Györgyüt, 
Népét  most  már  a  vár  raegostromlásíira  kívánta  felttlzclni.  Hogy 
jó  kedvök  kerekedjék,  június  7-én  szabad  zsákmányt  engedett 
Lippa  víirííban.  jizutáu  jKídig  néhány  akó  bort  üttetett  csapra  a 
piaczon.  Felszólította  />ket,  hogy  mint  keilves  hívei  kövessék  öt 
Sólymos  ostromái'a  s  5  mindent  átenged  nekik,  a  mj  az  elfoglalás 
alkalmával  kezeikbe  kerfll. 

Másnap,  június  8-áD,  körűlhelftl  déli  12  és  1  óra  közt,  a 
keresztesek  >megszámlálhatatlan<  sereggel  keltek  át  a  Maroson 
s  azonnal  teljes  erővel  kezdték  ostromolni  a  várat^  Pmwínfr  és  a 
káplán  azonban  már  jóelÓre  megtették  intézkedéseiket;  kijelelték 
az  őrség  minden  egyes  tagjának  helyét,  kötelességét  Sólymost 
klUönben  csak  valamivel  védte  több  ember,  mint  Lippát   Az 


korAbAl. 


201 


alvArniigTDn  kivfli,  ki  késznéuzben  mindi>ssze  50  frtofc  kiipott  — 
felét  a  Bodó  Hzetésének  —  évi  8  írtért  10  kapuőr,  6  írtjával  2 
más  katona  s  4  írtjával  1  sütő  és  1  szakács,  összeseu  14  fegjrver- 
fogUató,  tizetett  zsoldos  védelmezte ;  négygrel  igy  is  több,  mlut 
Lippát.  Annál  hihetetlenebbfll  olvassuk  tehát  a  várbeliek  azou 
dicsekedése tf  bogy  ágyúikkal  mintegy  ötszázat  öltek  meg  a  keresz- 
tesek közöl,  kiknek  meggoudolatlan,  heves  rohama  e  szerint 
kudarczot  vallott. 

Dósa  György  elhatározta,  hogy  rendszeresen  fogja  ostro- 
molni SolTmost.Lippától  két  mértföldre  esft  derékseregétöl  azonnal 
több  i'tcyftt  hozatott  s  azokat  nagy  erőfeszítéssel  még  az  éjszaka 
lelállittiitta  a  Sólymos  mellett  levÖ  begyen ;  söt  lövészárkokat  is 
húzatott  azok  védelmére. 

Péntekre,  június  9-ére  virradólag  azután  követséget  küldött 
a  várba  s  mid5n  a  várnagy  a  feladást  megtagadta,  teljes  erÖvel 
lútijtl  a  tüzeléshez.  Dóm  pattantyúsai  eziittal  is  ügyeseknek  bizo- 
nyultak. Jól  irányzott  lövéseikkel  ugyanis  nemcsak  a  vár  némely 
épületét  gyújtották  fol,  luinem  a  puskaporos  tornyot  is  felrobban- 
tották, a  nélkül  azonban,  hogy  nagyobb  rést  üthettek  volua  a  fala- 
kon. Az  őrség  csak  roppant  erőfeszítés  mellett  nyomhatta  el  a 
tüzet;  mire,  a  káplán  beleegyezésével,  Frantncr  elrendelte  a 
zsindelytetök  lebfinyását.  Parancsát  azonban  csak  szombatra 
virradólag  hajthatta  végre  a  nagyon  is  igénybe  vett  legénység.  E 
napon,  úgy  látszik,  maga  Dósa  a  temesvári  táborba  vouúlt  vissz.i, 
másra  bízván  az  ostrom  folytatását. 

Ugyanezen  időtájban  a  keresztesek  is  közelebb  nyomultuk 
ágyúikkal,  mit  épen  uem  akadályozhatott  meg  Prantnnr  csata- 
kígyója.  Az  Őrség  ennek  láttára,  valószlnílleg  azonban  kivítlrÖl 
jött  bátorítás  és  Benedek  porkoláb,  valamint  Csúcty  vajda  bizta- 
tása folytán  is  zúgolódni  kezdett.  »Ily  körfilmények  közt  —  a 
káplán  véleménye  szerént  —  az  ördög  hozüi  Szaniszló ')  lippai 
deákot  a  vár  alá.  A  deák  harsogó  szavakkal  kiabált  fel  a  falakon 
állókhoz,  hogy  5  a  kapitányok  nevében  békét  és  biztouságot  ajánl, 
ha  az  őrség  áta<ljtk  a  várat  A  legénység  oe  engedelmeskedjék 


^)  PrAiito^r  jfloTit^  szerdtit  a  már  emlitctt  Jinos  (j&niscfa)  áp.Ák 
jijtt  a  várho2. 


ao2 


DÓSA  GYÖIUÍT 


tovább  vezetőinek,  hiszen  iiz  őrgróf  többé  uem  lesz  a  Tárnak  és  a 
hozzátartozó  jószágoknak  ura,  mert  a  kirdltf  afcaraUibél  vaU- 
meuuyit  &7tY/í/ G,vürgy  kapja;  a  király  Örükbirtokúl  íulja  neki 
mindet.  Vonuljanak  ki  tehát  a  várból  s  uo  harczdljauak  a 
keresztesek  ellen ;  mert  ha  ezt  nem  tennék,  tudják  meg,  hogy  Lip- 
p&n  elfogott  íeleségeiket  és  gyermekeiket  keres^ztbeu  kütik  az 
ágyúk  elé,  úgy  hozzák  a  vár  ahl,   hogy  elíiüzör  is  :izokra  löjjenek. 

árindexen  kivánságukiink  bÓvehb  ciegh:illására  n  káplán, 
PraiUner  tudta  uélkAl,  Benedek  jMrkoláhot  kiildtű  ki,  holott  már 
clÖbb  is  gyamisítotUi  ftt,  hogy  elégiiltitlenségre  csábítja  a  népet, 
t^zaniszló  deák  ús  Buxedek  porkoláb  szavai  nem  is  leveszték  el 
hatásukat;  a  katonák  megtudT.'i,  mily  sors  vár  féleségűikre  és 
gyermekeikre,  kijelentették,  hog}*  í>k  nem  kftzdenek  továbli;  .s  ha 
J*rantner  és  a  káplán  nem  akarják  feladni,  majd  feladják  Ök  a 
várat.  A  két  parancsnok  mellÖl  **supáu  két  szolga  nem  pártolt  el. 
Praniner  ezalatt  a  csatakigyó  újabb  megtöltésével  bajlódott  s  épen 
lőni  akart,  midöu  a  káplán  a  veszélyed  fordúUtról  értesítette.  A 
várnagy  semmi  áron  sem  akart  halluui  a  békéről,  egyezségről, 
mert  félt,  hogy  csak  kijátszák  vele;  társa  azonban  értesítette, 
hogy  ő  rá  áll  a  kÖt*?src  ;  már  meg  is  igéi*tc  ezt  Szaniszló  deáknak 
s  meg  akarja  tartani  szavát. 

K  vita  közben  érkezett  hozzá  Bencék  porkoláb,  Id  noki  is 
jelentést  tett  t^ztmiszló  deákkal  folylatott  beszélgetéséről.  Ismé- 
telte, hogy  HzaniHzlót  a  keresztesek  kapitánya  küldte  azon  kívá- 
nattal, üuszáulukból,  békén  adnák  fel  a  várat.  Mert  íi  felsége  a 
király  ugyan  megelégeltemár  u  keresztény  vér  hullását,detovábbra 
is  folynia  kell  annak,  ha  ez  végbe  nem  uicgy  ;  a  ha  meg  uem  hódol 
avar,  szörnyií  halált  Íial  minden  heimelévő;  látniok  kell  majd, 
rabbá  tett  és  megkötözött  feleségeiket,  gyermekeiket  mint  hur- 
czolják  az  ágyúk  elé,  h(»gy  saját  testíiket,  vérökot  löjjék  a  keresz- 
tesek helyett.  Ha  ellenben  békén  adják  meg  a  várat,  biztonságban 
hagyják  életöket  és  vagyonukat. 

Benedek  magyar  beszédét  a  káplán  tolmácsolta.  Prfwtner 
elutasítólai;  válaszolt 

>EIöbb  —  úgymond  —  egész  Magyarországot  hódítsa  meg 
Székely  György,  ha  Sólymost  el  akarja  foglalni.  i  S  tovább  tuduj 
sem  akart  a  kívánatról. 


KORAnÓL. 


203 


E  köübcu  elérkezett  :tz  obétl  idt'je  s  a  két  pariiiicsiiok  tisztivl 
mollé  ült.  A  kápliiu  egyszer  csak  fölemelkedett  s  kijeleutette,  hogy 
6  Székely  Györgyhöz  levelet  akar  írai.  Félre  szeretné  vezetni, 
hogy  uémi  halíidókot  nyerjen  tőle  tervéűek  kivitelére.  O  ugyanis 
a  fegyverszünet  idején  az  örgrófhoz  lovagol,  elmondja  neki  az  ese- 
mények lefolyiísát,  kieazközli  segélyét  s  hitére  és  szavúra  fogadja, 
hogy  ismét  visszatér  a  várba. 

Frnníntr  ismét  elutasítólag  t*t»lelt  Az  íí  raegeiiyezésével 
ugyau  nem  írja  meg  levelét  ii  káplán  s  nem  is  log  kimenni  a  vAr- 
ból;  mert  Ö  nem  érti  az  őrség  nyelvét,  tolmács  sem  áll  rendelke- 
zésére ;  ily  körülmények  közt,  nem  is  válnék  becsilletéra  a  tA- 
vűzás. 

A  sarokba  szorított  káplán  a  rómaiakra  hivatkozott.  Észszel 
és  flgyeaséggel  azok  mindig  többre  mentek,  mintháborújíkodássnl. 
Pmniner  azonban  egészen  szárazon  figyelmeztette  őt»  hogy  o  félé- 
ifil  többé  ne  beszéljen,  mert  konyértörós  idején  nem  illik  becsttletes 
emberhez,  hogj*  akár  a  várból  való  menek&Iésre,  akár  pedig  írásra 
gondoljon.  Mire  a  káplán  nem  felelhetett  mást,  mint  htigy  ö  tisz- 
tességesen kíván  cselekedni  s  hogy  Magyarországban  ép  úgy  van- 
nak ily  igaz  emberek,  uúnt  Németországban. 

Néhány  pillanatig  gondohitokba  mélyedve  öltek  .az  asztalnál. 

A  káplánt  akkor  (7íMisy  vajda  kihítt/i  néhány  szóra;  mit 
beszéltek,  mit  nem,  azt  csak  a  visszatérő  káplán  szomorú  arczárói 
találgathatta  Prantner,  Nem  is  álltíi  meg  szó  nélkül  s  megkér- 
dezte, mi  történt.  ^Csucst/  vajda  —  úgymond  —  épi>eu  most  hozta 
hirfll  a  legéuyek  végleges  elhatározását,  hogy  a  várat  nem  fogják 
védelmezni.* 

Nem  érhette  készöletlenöl,  Prantimr  mégis  megdöbbent 
ennek  hallatAra. 

»l8teu  mentsen  tőle,  szólt,  hogy  szükségtelenül  adjuk  fel  a 
várat.*  Gondolja  meg  a  káplán,  milyen  rósz  cmlékezetök  maradna, 
ha  ezt  megengednék.  Szerinte  a  legénységet  azonnal  össze  kell 
híni  s  figyelmeztetni  az  Őrgróf  iránt  tartozó  hűségre. 

SsauUzló  deák,  kit  tagadó  üyilatkozattal  küldött  el,  nemso- 
kára azon  izenettel  tért  vissza,  hogy  a  fölkelő  vezérek  még  min- 
dig hajlandók  teljesíteni  a  föladás  föltételeit;  de  ha  el  nem  fogad- 
ják, ostrommal  veszik  be  a  várat 


204 


DÓSA  OTARGT 


sCshIc  kvM  gazember  adhatnil  fíil  —vila szolt  a  hajlithatlaD- 
nak  mutütkozó  Prantner.  —  Éu.  mint  becsüleUíö  ember,  a  falak 
közt  akarok  meghalni  !<  S  ismét  buzditö-beszérlet  akart  intézni  a 
legénységhez.  Nevéheu  a  káphin  beszélt ;  egyszerre  azonban  ma- 
gyar nyeUeu  igen  ingerülten  s  teli  torokból  kezdett  lármázni  és 
szitkozódoi. 

>Ne  is  kérdezze  —  szólt  az  ennek  okát  tudakozó  Prontner- 
hez.  Csucsi/  vajda  épen  most  jelentette  ki.  hogy  Ö  nem  védi  magát 
tovább  s  hogy  álljon  ellen,  a  ki  akar,  —  moat  már  uem  tíirt 
velők.  Ha  ig\'  beszél  —  feleltem  éu  erre  —  akkor  kegyelmed  a  mi 
ánilónk.c 

Prantner  kértére  azoubau  újból  is  felszólítoiln  a  vitézeket, 
ne  bízzanak  az  elleuség  igéreteibeu  ;  gondolják  caak  meg.  mily  kárt 
tetteik  a  keresztesek  közt :  ilyesmit  azok  uem  türuek  bosszfi  nél- 
kül. Mindennel  fölszerelt  erős  várban  vannak,  melyet  Tatén  segít- 
ségével meg  is  tartliatuak.  Várnagyuk.  Pmutrirr  az  övék  marad 
élre,  halva. 

E  másodízben  való  felszól itúsra  egy  vitéz.  Kis  .Táuos,  nyom- 
ban fí)l  is  kiáltott,  hogy  mindnyájan  készek  védeni  a  várat;  a  töb- 
biek azonban  agyonveréssel  fenyegették,  ha  még  egyszer  ilyesmit 
moud.  Xem  felejtették  el  Ök,  mit  fogadtak  az  örgrófuak,  a  vár 
azonban  tarthatatlan ;  s  ha  Ptant ne r  m^gh  védni  ukarja.  meglátja, 
mi  sors  vár  reá  a  keresztesek  táborábau. 

•Szívesebbeu  balok  idcbenu  bec8íllett«l,  mint  odakinn  gya- 
lázattal, szólt,  megdöblienését  palástolva  a  várnagy.  —  Idebenn 
maradok  s  uem  megyek  ki  élve.< 

»Mi  az  ördögöt  akar?  —  mordult  reá  a  kápláu.  Csak  uem 
hiszi,  hogy  egymaga  megvédheti  a  várat?  Hallhatjji,  mit  beszél- 
nek a  legények.  S  ha  a  vámagy  meg  akar  halni,  neki,  a  káplán- 
nak, semmi  kedve  hozzá.  De  még  urának,  az  örgrófnak  itt  levő 
kincseit  sem  ve.szi  mind  ma^áhos  s  a  katonákkal  szemben  nem 
koczká /.tatja  életét.  Azután  meg  a  keresztesek  különben  is  a  király 
ufvében  követelik  a  várat,  hát  föl  is  kell  azt  adui,  mert  az  őrgróf 
épen  a  királytól  kapta  s  6  felsége  a  hogy  most  elveszi  tőle,  ép 
ügy  viasza  is  ajándékozhatja  neki.  O  bizony  nem  temetkezik  hát 
a  romok  alá  s  nem  vereti  magát  agyon  a  legényekkel. 

»l8ten  legyen  irgalmas-kegyelmes  a  tisztelendő  úrnak!  — 


kiáltott  fel  az  Arveihöl  kiiogjott  Táruagy.  —  Nekem  ue  legypu 
semmi  részem  a  vár  elvesztésében  I« 

A  kl^pláu  most  uiár  egymagu  íutézkedett.  Mt'gmmnU.i  a 
deákhíik.  hogy  máauap  reggel  jöjjön  fel  harm:ulmagíival,  öaziutéii 
vesz  maga  mellé  még  két  embert  s  együttesen  majd  eligazítjAk 
a  dolgot. 

Másnüp,  tizedikén,  csakugyan  megjelent  két  hadnagy  n  de- 
ákkal ;  mire  a  kApb^n  —  PranUier  tudta  nélkül  —  fölnyittatta  a 
kapukat  s  magához  véve  Csúay  vajdát  és  Beueihk  porkolálK)t,  a 
keresztesek  küldütteibez  meut.  Seuki  sem  jegyezte  föl.  mit  beszél- 
tek együtt.  A  káplán  azonban  nemsokáni  Pm/?/Ti«rhezköze]e<letts 
figyelmeztette  arra.  a  mít  maga  is  hallhatott,  miképen  nyilat- 
koztak katonái,  hogy  t.  i.  új  támadás  esetén  uem  tudnának  tovább 
ellenállui  s  hogy  egy-két  ember  uem  tarthatja  meg  a  várat  ;Ö 
tehát  fel  is  adta  azt  oly  kikötéssel,  hogy  3zemélyeikuek«javaikiiak 
bántódása  ne  legyen. 

Tegyen  ügy,  a  hogy  tetszik  —  válaszolt  a  várnagy;  a 
felelősség  a  káplánt  terheli,  m(M*t  a/  lí  akaratával  yitlmsem  kapi- 
tulálnak. 

Bízza  csak  reám  !   -  szólt  ez  vállvonítva. 

Elvállalhatom  a  felelősséget,  mert  a  katonák  nem  akartak 
harczolni.  De  meg  azt  is  mondták, hogy  hámi  vonakodunk,  kivág- 
nak benuQiiket  s  6k  maguk  hódolnak  meg. 

>Bár  h.ilott  volnék  —  sobajtott  Praníner  -  hogy  ue  lát- 
nám, mily  gyalázatosan  adják  fel  a  várat!* 

Erre  Künhch  káplán  Sólymos  várába  vezette  a  kurncz  bad- 
nagyokat  s  a  nyelvet  uem  értÖ  várnag)-  szemeiben  könyekkel,  de 
némán  hallgatta,  őrsége  mint  esküszik  hűséget  Dósa  György 
iránt,  kinek  emberei  most  otthouosan  helyezkedtek  el  a  várban. 

Prantuf.rt  a  kái)láuual  együtt  azonnal  őrizet  alá  vették  s 
fólnyársaláfisal  ft-nyegették.  A  kápláu,  kit  adott  szó  ellenére  minde- 
néből kifosztolUk,  lóhalálábau  küldött  />^a  Györgyhöz  valakit, 
hogy  IwintathinKágüt  eszközöljön  ki  számára ;  a  keresztesek  azon- 
ban nem  sokat  adtak  reá  s  tárRá\al  együtt  >miut  valami  tolvajo- 
kat, Lippára  kisérték*  át,  hol  négy  napig  voltak  letartóztatva  8 
bővebb  kihallgatásra  a  fóvezérhez,  Dtíaa  Györgyhöz  akarták 
'  6ket  küldeni. 


S06 


Ötőílniipra  (június  24.)  iizonban  megjött  Data  TŰlasza, 
hogy  az  uilutt  szót  iiipu:  kell  tartmi.  a  fr)fílyokafc  ereszsz^k  sza- 
hínlon.  ^) 

Pranfner  ^  fi  kAplAn  ftz  őrgróf  vajJalmuyívdi  várát  ugyi^kez- 
tck  most  elírni.  Ennek  Viiniasya,  Pathkzy  aaonlian  ncni  aknr- 
Vi'm  iteeugtídni  őket,  kénylelpuvk  vollnk  a  kolostorb.a  s/állui.  Biil- 
régzete  idehozta  Lippa  volt  váruagyát.  liodó  Miklóst  is,  rainM  a 
káplán  titkon  évtesítvéu  Paihkzffi^  B'Kh'A  sajátkezfileg  elfogta  s 
Huuyad  várábn  záratta  egyik  hű  szolgAjAvfil,  Tnt  Istránual 
egyiUL. 

3eopo!yatf  vajda  ekkor  már  javábati  fegyverkezí^tt  a  kuro- 
czok  pilon,  kik  iiiökö/.l»en  VilAgust  is  In'vettt'^k  s  Aradról  elzavarták 
ft  káptalant.  >Bár  adná  a  mindeuhatú  Isten,  hogy  megverje  í>ket!< 
Bobajtozott  a  várnagv,  ki  egyre  azt  hajtogatti,  hogy  ha  Pathóczy 
átengedné  vitézeit  s  még  néhányat  fogadna  melléjük,  hiszi,  hogy 
visszavehetni  Solymiis  várát. 

A  káplán  ez  Ügyben  tárgyalni  is  kezdett  PafhtU-ztfval  s 
ntóbb  egy  L^iczkó*)  nevfi  t«lmác3ot  véve  maga  méW^r  Pmvfu fi' 
maga  is  bővebben  fejtegetttí  ttírveit ;  ez  azonban,  figy  látszik,  nem 
igen  bízott  azok  aikcrébeu  és  csak  annyit  igért  meg,  hogy  neki 
magának  is  lesz  gondja  a  vár  visszavételére. 

Félig-niedilig  elut-asítva.  nem  akartak  tovább  maradni  és 
peilig  annjUkevcsbbé,  mert  Paihóizifuv  is  vigyázatot  ajánlt,  hogy 
/W«  Aíiklúsnak  a  keresztesekhez  szegődött  boszus  szolgái  vahi- 
mikép  agyon  ne  verjék  őket.  Nngy  tanakodások  ntán  a  minden 
oldalon  feltünedező  knnioz  csapatok  közt  lóháton  íííigyszebenbe 
menekültek,  hol  Sztt^olyny  János  vajda  oltalma,  egynttal  azon- 
ban némileg  Örizete  alatt  is  állottíLk;  mert  a  város  kapuin  nem 
volt  szabad  kilépuiök. 

8zent-Bertilan-nap,  augusztus  24-e.  estéjóig  időztek  itten  ; 
és  e^sak  akkor  nyerték  vissza  szabadságukat,  melynek  .azoübau 
nem  igen  örvendhettek.  Meggjfilt  a  Itajuk  már  a  azebeni  vendég"  | 


')  Arról,  mit  Verancaica  cmlit  (Munkái.  W.  6.  ].),  hogr  Világns. 
T'ippa  e6  Sólymos  hcvetolc  iitúii  ncmefl  iiralciit  vontak  karába  ka  nemca 
Iáuyoküt  sau^pltfsftettck  uh>^  h  pnrmztok,  ezeu  egykorú  tudói^ítiísok  bnll- 
gatuak. 

«)  Lcrxko. 


KORARÓT,. 


í?07 


16kh{*1  is,  kit,  úgy  lÁtsaiik,  mIík  birtAk  kielé^ífctii.  A  káplfiu  felszólít 
tolta  PrantneHf  adja  zálogba  peiisétuyomó  gyűrűjét,  mii  azouban 
ez  iiom  nkart  tenui.  'láriift  hnracosnu  jejíjezto  iuoí;,  liogy  ba  oly 
kedves  a  gyíin'ije,  Iiát  csak  tartsa  meg ;  majd  kifizeti  ö  az  cg6*íz 
számlíit. 

loDCü  BiuUra  akartak  mcuní,  liogy  —  bír  szerint  odaér- 
kezett —  urukuAl  igazolják  eljárásukat.  A  káplán  azouban  míir 
Hunyadon  értesült  rúla,  bo^^y  az  őrgróf  elroudelto  ell'ogatásátT 
inintba  gouoszttjvö  volna.  E  Ulr  adott  alkalmat  uekL  bogy  a  szcut 
Bortubmi-a  köv»*tkt*zö  ]>éntekeu,  aiig.  25-én  mt^utegetöző  lerelot 
írjou  lirandciihuff/i  György  örgrófboz.  Szorgalmasan  és  lúven 
szolgált,  —  íigymond  —  a  ógy  is  akar  szolg/ilni ;  mégsem  kegyel- 
met kér.  ba  valamiben  liibíi/ott.  banem  méltányos  megíléltetést. 
l'ra  kiurspiiic'k  megvédése  végeit  menekült  a  várba,  bol  uz  őrgróf 
eml>ertíi  nem  cselekedtek  esküjök  pzellemében.  Tebot  vele.  a  mit 
akar.  mert  rendelkezik  élete  és  vagyona  felett ;  de  vegye  figye- 
lembe, bogy  6  nem  akart  várnagy  lenni.  Szóval  sokat  tudna  fel- 
hozni mentségül;  most  azonban  távol  van  s  némely  dolgokat  le 
nem  írhat.  Addig  is  kéri,  mivel  nembogy  tallérja  volna,  de  még 
fillérje  sincs,  parancsolja  meg  Béfcé^s  Jánosnak,  hogy  lássa  öt  el  a 
sziilíségespkkel  sbalHd('*ktalannl  írjon  a  Hunyadboz  tartozó  parasz- 
toknak, bogj'  Bndán  van  s  bogy  tMigedelniiískedjenek  ji  várnagy- 
nak, mert  ezek  a  parasztok  attól  félnek,  roszúi  járnak,  ba  meghó- 
dolnak a  vajdának,  Szajmltf/iittak  •  s  azt  is  nionilják.  bogy  az 
őrgróf  sohasem  jön  tftbbé  az  in-szágba.  Xeki  semmi  esetr«  sem 
tetszik  a  várból  ki-  s  bejáró  követség;  attól  tart.  árulás  lesz  a 
vége.  Sznkségl)en  ismerhetni  meg  az  embert.  ítéljen  az  őrgróf, 
hotelen  volt-e  s  hflTitesse  nieg  őt ;  ha  nem  találja  annak,  lutcsássa 
Kzíne  í'lé. 

Nem  tudni,  mi  lett  a  kérfi  levél  sorsa  a  bogy  mit  válaszolt 
Brnutímhurtji  György  Prautner  várnagynak  alkalmasint  ngyan- 
aklíor  írt  elöteijesztésére.  Annyi  bizonyos,  bogy  bennök  és  áll.a- 
luk  nevezetes  adalékot  nyert  Dásn  György  forradalmának  törté- 
nete, mely  Imsonló  részletességgel  egy  más  vár  ostromát  sem 
ismeri  s  mely  egészen  i'ij  nevekkel,  űj  adatokkal  s  részben  meg- 
bizbatóbb  idÜ6ZÁmitáB»al  gyar.apítja  azon  korszaknak  épen  nem 
teljes  krónikáját. 


.  trröiioY 


Pf*aii/?ifrnek,  lígy  látszik,  megkegyelmezett  az  őrgróf; 
>M&tyá8  pap<,  ragyis  a  kápUn  és  Bodó  Miklós  ellen  azonbau 
Tizsg&JHtot  rendelt  el. 

Bodó  Miklósnál  fSleg  íUinHk  megtudásárfi  fektettek  súlyt, 
mit  tárgyalt  DfSm  György  szolgííjíival,  5a^  Istvánnal  (kitakft])- 
lán  Wégh,  Prantncr  pedig  Met  Istvánnak  nevezett) ;  nem  ért«tt-e 
egyet  Dósa  Györgygyei  s  egyáltalán  tigadja-e.  hogy  hrsziMt  tSo^^- 
val?  Mondta-e  bizonyos  német  kalmár  előtt,  liogy  bíjja  be  Saffy 
István  testvérét  Lippa  várának  /'íírw  ]iorkolábtól  való  átvételére? 
Ura  akaratának  ellenóre  nem  játszott-e  össze  -Ssa/ío/yat  vajdával ; 
általában,  mint  vitte  hivatalát:  gazdájának  kárával, vagy  haszná- 
yal-e?  S  azon  esetre,  ha  a  király  elutazott,  vagy  az  őrgróf  röviil 
időre  az  országból  távozott  volna,  nem  egyezett-e  már  meg  vala- 
kivel, hogy  átadja  a  várat? 

Hasonló  kérdésekkel  zaklatták  a  káplánt  is. 

Igaz-e,  hogy  hamis  levelet  írt  s  nem  liasználta-e  ft'il  urának 
titkos  felhatalmazását  oly  dolgok  elvégzésére  is,  a  mikkrl  meg 
nem  bízták?  Miért  adta  föl  a  vámt?  —  Nem  fordította-e  saját 
hasznára  a  Oall  Istvántól  és  Bodó  Miklóstól  fíilvett  pénzt?  Eg)'- 
általán  mint  járt  eJ  az  órgróf  ügyében  ?  ~  Joliért  intette  Ctúesxf 
vajdát,  hogy  őrizkedjék  az  örgróftól? 

Bodó  s  Kuuisch  káplán  mindenesetre  a  legjobb  válaszokat 
akartí'ik  ugyan  adni  a  fölvetett  kérdöpoutokra ;  feleleteik  azoubau 
nem  maradtak  reánk,  .lellemzö,  hogy  Brandenburgi  György  őrgróf 
teljes  aggodalommal,  szinte  gyülölöttol  fürkészi  embereinek  Sza- 
folyai  .lánossal  való  esetleges   összeköttetéseit,  míg  készen  áll 
lázadó  jobbágyainak  védelmére.  Temesvárottalig  végezték  ki  Dósa^ 
Györgyöt,  szoptcmher  2-án  már  megjelent  11.  TVa^íz/u  rendelete, ; 
mely  annak  kijelentése  után,  hogy  >neni  akarja  alapjában  me^-i 
rontani  a  szegény  johhágjokat*,  elrendt^li,  hogy  az  Őrgróf  nriidal- 
maibau  üldözni,  fosztogatni  kezdeti  parasztokat  azonnal  helyezzék  J 
vissza  javaikba.  S  a  következő  évben  november  25-én  ismételtünl 
megparancsolta  Aradvármegye  alispánjának  és  szolgabíiújjínakj 
hogy  az  Örgn'if  aratlvármt-gyei  birtokán  a  nemesek  által  a  parasz- 
toktól kái-pótlás  fejélKín  t.'lvettjavakat  és  pénzeket  azonnal  inlassákj 
vissza  txilajdonosaiknak  s  ntasítsák  rendes  pör  fitjára  a  káro-j 
si'iltakat. 


koríból. 


209 


A  temesvári  osatíi  ntiiu  a  kuruczok  vagy  önként  hagyták 
oda  íiz  elfoglalt  vArakat.  vagy  Szapob/ai  ker^etttí  ki  í>ket  azdkból. 
A  vajda,  íigy  látszik,  Lippát  és  Sólymost  is  megszAllta  s  nagy 
hailandósAgot  mutatott,  hogy  teljep  birtokjogon  helyezkediék  el 
l»eunök.  Német-  és  lieugyelorszúg  diplurnatiAjának  közbelépésén* 
volt  szUkség.  hogy  1516.  június  6-^ii  lemoudjoiiakétván-ólsakkor 
is  szerzödéslien  kellett  kikrttui,  hogy  leuKKidását  'tisztességes 
szavakban*  adja  az /5rgiíjf  tudtára ;  annyira  gyűlölte  egymást  a 
két  lifttaluias  emWr.  kik  közftl  az  Argréf  még  talán  a  parasztokkal 
VftUí  titkos  pötyetértésrOi  is  vüdol+a  a  vajdfit.  hogy  anuU  várait 
megszerezhesse,  ('sak  í^zek  s  a  kinVlynak  lőiri.  deczembíír  ll-éu 
adott  eugedélve  után  történhetett,  hogy  az  őrgróf  20,000  trtért 
még  azoap  eladhatti  Perévi/i  Imre  nádornak  a  két  várat, melyeknek 
tiiegeríísUésc,  /.sírrf/í/;  szerint,  tiiláii  egyetlen  érdeme  az  örgrófuak. 
Egy  harmadiknak  kellett  anyagilag  gyarapodnia,  hogy  fegyver- 
sztiuet  létesüljön  a  két  dynasin  közt^  és  pedig,  mint  Miksa  német 
eajiszár  1516.  július  SO-áo  hangsúlyozza,  az  őrgróf  neTezetes 
kárával.  Oly  fejlemény,  mely  nem  következik  be.  ha  a  par.iszt- 
háhorft  alkalmat  nem  ád  Szo/tdifaiuíik.  hogy  úgyszólván  fegyveres 
hódító  gyanánt  jeleujék  meg  Brandenburgi  György  aradv&rme- 
gyei  javain. 

Mindebből  azonban  ezúttal  nem  akarom  levonni  a  követ- 
keztetéseket:  feladatom  egyszerűen  az  volt,hogy  a  mdncheuib.ajor 
királyi  levéltárból  másolt  oklevelek  alapján  történetünknek  egy 
idáig  ismeretleti  epizódját  beszéijem  el.  ')  Bővítettem,  de  lénye- 
gében senimit  sem  kellett  változtatnom  azon,  a  mit  Dóna  György- 
ről négy  év  elfitt  írtam ;  pedig  most  valóban  csak  száraz  tényeket 
mondtam  el.  még  pedig  épeu  DtUa  György  ellenségeinek  előadása 
nyomán. 

Dr.  Marki  SXiTDnR, 

')  ElÖ8xf>r  Fraknül  Vilinoe  cml(%e»*tt  meg  rúluk  s  törtcnulmi  túr- 
súUt  1877.  mijus  haW  Ulésóii.  (U  S74ÍKfldok,  1877.  4H0.  1.) 


SUíiADOK.  1887.  III.  FülEBT. 


W 


zAh  FELICZiÁn  ME8TE 

VKJE  PALÁSTHY  KOPAI. 


Záh  FtílicsíÍHii  iiK'st**r  vÍ8(^gi*áili  mprt'nylí'téiiek  —  melyet 
1330.  éviiVprilhó  17-éii  1.  Károly  kiráJyseDnokcs:iljiiljaeUt;n  *»lkö- 
vetett  -  részletei  h  kövctkpzményei  nagyttubrészt  ludva  Viinuuk. 
Kevésbbé  istnííretes.  hogy  ti/.on  véritélet  áltíil,  melyet  annak  meg- 
torlására a  Viáegrádüü  ugybeiLíyülckfZctt  országuagyok  bozl:ik, 
nem  csupán  a  Záh  uemzetség  üsszes  tagjai.  Uutu'm  Feliczián  mes- 
ternek aiiyai  rokonai,  vejo,  Kopai  s  ennek  testvérei  is  lőttek  sújtva. 
Megtudjuk  ezt  Károly  király  13:í9.  évben  kelt  okleveléből,  mely- 
ben Feliczián  mester  uuyai  unokatestvére,  Lászlófia  Lásüló  (köze- 
lebbi megjelölést  nem  lelUuk  az  oklevélben)  öaszea  birtokaití'il 
megfosztatott  s  azok  a  király  által  udvari  tebtöréuek  s  oldruhi 
várnagyának,  a  leugyel  eredetű  Marocsuk  mesteruek  adományoz- 
tattíik.')  Az  oklevélben  ezen  László  kivégzése  nincs  fólemlitve,  de 
kétségünk  nem  lebot  abban,  liogy  Ö,  mint  Feliczián  mester  biir- 
madik  ízen  állott  rokona,  a  vérítélet  rendelete  szerint.  -  hacsak 
külföldre  nem  menekült  —  fejvesztéssel  is  lett  súJLva. 

Feliczián  mester  vejéről  Kopairól  azt  írják  krónikáink,  hogy 
fogságba  vettetett  s  tömlöczbe  végzé  életét,  tiatt  i>edig.  kiknek  a 
vérítélet  szerint  meg  kellett  volna  öletniük,  szánalomból  a  keresz- 
tes vitézek  egy  tengeri  azigetrei  vivék,  ho^y  soha  t<)bbé  bazájokba 
vissza  ne  jöhessenek.')  l'jabb  nyomozásokból  kitűnt,  bogy  Kopai 
testvére  és  Bató,  Bars  vármegyében  Malonya  nevű  falun.ak  valá- 
uak  birtokosai,  mely  birtokuk  tölílk,  azon  oknál  fn;^va.  mivel  u.  m. 
Feliczián  mester  az  ö  tudlukkal  és  tanácsuk  iolytiln  követte  el 
merényletét,  elkolK>zfc;it<>tt  s  Károly  király  által  Kenezsiczi  Mik- 
lósnak, Endre  királyfi  volt  nevelőjének  adományoztatott*) 


ÍJ  Anjouk,  okmányt.  III.  020—6*21.  11. 
>)  Kfiiiea  krún.  102.  1.  —  Budai  króii.   213.  1. 
■)  Anjouk. okmáuyU  IV.  450—452.  11.  —  Bottka Tivadar, Szím- 
dok,  1874,  236..  239., U. 


XAEJ  PRUCZIAN  NKSTKH  VBJB  rALAHTHV  ROPAI. 


'Jll 


Kezeinknél  levíl  eredeti  s  még  lcÍ!L4l;itl.inok]evelekböl*)  ezen 
Kopairul.  :ii!  íicíMAlAdi  hovatrtttozíWiról.  birtokviazoimurt'il/'s  lifthí- 
láuak  iiMiiii'rí)].  iiiftlji'  a  kn^iikiUfíin  olöadottól  U-nje^íesiMi  kiUöti- 
líuzötl,  bnví-lii)  tudósítást  nyerünk.  Kzek  H^nniit  nt^vezi?tt  Kopai, 
ZiUj  F'dicziáii  iiiosttíi"  veje,  a  hontrármefiifei  Puhhfhji  családitól 
szávmuzoU  és  pedig  i'zeu  csal/uliiak  ;wo»  úgAbÖl,  mtilyrÖl  uébai  tör- 
ténetbrivánink  -  Bottka  —  uem  ismeiTC  aiiuuk  eredetét,  sem  hout- 
vüriueKyei  tagjait,  Rpih  Kopaiiuik  bozzAtJírtozíísát  —  már  rógebbeu, 
)íarsv;urui'iu:ypi  Jirtrí-rsohU  t:.7.Uii  :tl:itt  Ortekt'Zett."!  Npmlesztaláu 
ludj^'U  kivfil.  \m  hz  említett  oklevoles  adatok  nyomán.  Kopaira 
vaió  lekintetliö!  a  Palábtby  ibalAd  t'zen  ágának  rövid  történetét 
éf(  teljes  uomzedékreudjét  előadjuk,  miut  melynek  tagjai  a  szereu- 
csMlcii  Záb  nemzcts^g/^ivel  p^yfltt  ugyanazon  gyá^szos  ví»gzet  által 
sújtva,  hatcxllél  százítd  óta  alusszák  sirjaikbíin  örök  álmukat. 

A  Palástby  oiilád  ezvn  ágiuiak  «dső  ismort  törzse;  Boriig  a 
X  III.  rízázad  eUö  leiében  élt  s  Hont  várnníí^yébru  Palást  és  Dréno 
Bars  vármegy tíl>eu  pedig  liars  éa  Vezekény  helységekben  birtokolt. 
Gyermekei  valúnak :  három  tió,  u.  m.  Brizú,  máské])  Brézó  vagy 
Borzó.  to\MiH  Pétn- v'A  Zátlor,  WiU  125ü.  évben  dréuói  birtoku- 
kat, a  nekik  megítélt  eskil  letétele  által  a  houti  várjobb/ipyok 
ellenében  visszanyHrék^)  —  és  két  leány,  kikról  csak  annyit 
tudunk,  hogy  lüikthiti  íBukeu)  éa  Szoho»zl4  uevfi  elftkel/í  nemesek- 
nél (cüDjeseknél)  valAniik  férjnél  s  1  565.  évhen  már  mint  ezeknek 
özvegyeik,  anyjukkal  együtt,  ennek  hozománya  és  az  ő  leány 
negyedeik  fejében  Hvén'ik,  Brizó  és  Péter  által  az  eszt^'rgomi 
káptalan  olött  ötvtínbat  márkával  kielétíUtettek.*) 

Brizó  a  vezekényi  birti»kbiin  telepedett  le  s  Váradi  Beiied 
barsvárme^yei  birtokosnak  jSlurgit  nevÜ  leányát  vévé  nőül.  A  csa- 
lád bontva rme-gyri  birt'okaíbiLn  valószínülog  nem  maradt  része, 
mert  ott  vis^zainaratU  rokonaiujik  okleveleikben  sem  róla,  sem 
m.aradékairól  azontúl  nem  tétetik  emiités.  ('?iupáu  Palást  helység 
határában  tartotta  volt  len  nevét  ;i  XIV.  század  első  felében  két 
határbely.  w.  m.  HUzi\  dülö  és  Brizóbéreze  hogy.")  Maradékai  két 
ízen  át  Vezekényról,  azontúl  peilig  Váradi  Margit  örökségeképen 
Várad  üilu  leiének  birtoklóba  jut\'án,  Varadról  írták  magukat  b 
iiu  ágon  a  XV.  s^zázadbaii  kihaltak. 

Zááor  PalÚBtou  lakott  a  fit  IV.  Béla  király,  több  hontvár- 
luegjei  előkelő  uenc-istd.  n.  in  :i  Hnntpáznáu  uemzetségbeli  Hunt 


')  A  P»liÍHth\  Jstdcczkv  reiiljiíi  levélurtibnu. 

«)  KiMbb  raalti.Uíu.i  iiiülokok,  M.  Tiirtéiidmi  Tilr.X.,  23 1— 2»7. 11. 

»)  Hazai  okmáuylár.  VII ,  87— ÜÖ.  II. 

*)  Uusai  okmánytár,  Vltl.,  sajt^  allatt. 

*)  1308.  tís  ISai.  <!vi  hatjirjiinisi  okltívelt'k. 

14» 


219 


tkn  rm.írziÁN  wrítkr 


fiíiival  Pótentíl  és  Dezsővt?!.  Honátlii  Péterrel.  Houti  BnleuzlÓTíil 
és  Szemerédi  Mikóval  mapa  elébe  iílézU>t6  s  ökel  pgyuttal  korábbi 
meg  ueni  jeleuéáiikért  bírBiVjíbün  inririisztiilá,  hogy  mily  ügyben  í* 
aa  illető  oklevélbul  ki  iieiu  tüuik.M  Híirum  íia  iuagtfilniiúl  balt  el. 

A  harmadik  testvér,  /Ví<r  coinns,  fiaival  ;»  tbbbi  rok<inaival 
együtt  a  palásti  birtokot  öi-egbíté.  1288.  évben  megvévéu  a  Csák- 
uemzetségbeli  Tstváu  és  Péter  mHsterektÖl  ezeknek  paUati  birtok- 
részüket.  melyet  IV.  Béla  király  najíybjUyjukurik.  idősb  István 
inestcru<*k  s  euriek  inagszakadtával  IV.  László  király  uekík  :uiu- 
niányuzott  viíU..  Ezen  birtok  a  vevők  közt  akként  <íiíztatott  fel, 
hogy  harmatlrészét  Péter  cumes  és  íiai,  másik  harmadrészét  Zá«lur- 
iia  Lenst&k.  a  harmadikat  jieilig  rokonaik  u.  m.  Bnt^nntfn  comea  és 
Jtjb  mester,  Ivánkíi  fiai,  valamint  Györk  tia  Lipt*í  vo\{'k  birtokukba. 

Péter  ismét  hrirum  fiat  hagyott  maga  után.  u.  m.  11.  PétiT 
comest.  11.  Borti  comest  és  Rava»z  ( Roaz,  Ruoz.  Uouoz)  nifstertt 
kik  Paláston  lakva,  Palásti  nevieseknrk  nevf^zteltok,  de  irattfik 
olykor  Vezekéuvn^l  is,  mib«M  kövt^tkczik.  hogy  Brizó  ottuui  birto- 
kán kivtíl  nekik  is  maradt  még  ott  réazük.  AdAtaink  ezen  három 
teatvérrAl  a  következők : 

1294.  évben  az  esztergomi  érsek  tiszte.  Mór  oowes  az  o  pa- 
lásti birtubikaí,  mint  állítólag  a  houti  várhoz  tartozót,  kérte 
maga  számára  II J.  Kndre  királytól,  ki  iizoaban  kérelmét elubisítva. 
nevezett  Péter,  Bors  és  Ravasz  testvéreket  továljbá  Zádor  fiait : 
Mikló.st  és  .lánost  —  valamint  Ivánka  fiait:  Jóbot  és  Löriucsfiet 
és  Györk  fiát  Liptót  —  mint  Palásti  nemeseket  :iz  íS  palásti 

birtokaikban  mejíerő.^íté.  mivel  úgymond  ezek  IV.  László  király- 
nak 8  az  esztergomi  k:\pt:Llannak  privilégiumaikat  felmutatva, 
bebizonyítok,  hogy  azon  jialásti  birtokaik  részint  IV.  László 
király  adományából,  részint  vétel  utján  Őket  örökösen  illették. 
Ezen  ítéletet  i\Iái't«n  al-országbíró  ngyanazon  évben  jitírvAn, 
.innak  :ilapjáü  ama  palásti  birtokiészekuek  békés  élvezetében  Bors 
comest  s  testvéreit,  és  többi  megnevezett  rokonait  meghagyta. 

1299.  évben  Bora  és  testvérei  bizony<Js  palásti  birtokrész 
iránt,  melynek  liatárvonahi  Palást  f:iluuak  és  egyházának  kellő 
közepén,  ennek  ajtajától  az  oltilrou  s  az  a  megetli  ablakon  át 
vonult  tovább,  osztályos  atyafiaikkal  u.  m.  íentnevezett  Jób  mes- 
U.'rrel,  Liptó  comessel  és  Gözefiu  Fábiánnal  pörlekedének  saas'igí 
konvent  előtt  letett  esküjök  által  tulajdonjogukat  igazolták. 

1301.  évben  ugyanazon  Bors  és  testvérei  Bésfía  László  bars- 
Tármegyei  nemestől  ennek  Ncmcsény  nevű  faluját  megvették  negy- 
ven ezüst  márkáért.*) 


')  Fejdr,  Codex  Dipl.  3.,  54G.  1. 
»)  M.  Törtéielmi  Tár,  X.,  227.  1. 


YRJW  PAT.Aí(THV  KOrAI. 

1308.  óylion  Palásti  Mikusfiü  Mihály  és  Gözefia  Fábián, 
fiaiknak  neveiben  is,  átruliázák  az  ö  p:ilásti  birtokrészeiket  a  fön- 
tebbi három  testvér  közül  Péterre  és  Riivasü  mctíterre.  azon  ok- 
nál Ibgva,  hogy  ezeknek  Balázs  nevű  szol^ájokat  megölték. 

Kavasz  mester  magtalanul  halt  el,  II.  Péternek  egy  fia 
maradt.  Oyih'tjif  és  két  leánya  u.  m.  Margit,  Nényei  Dacsóné  éa 
Kltira,  Egyházasnényei  Beuüdekué. 

Mielőtt  tovább  menuéuk,  álljim  itt  :i  tíiutebbiek  nyomán  a 
IPalásthy  család  ezen  ágának  uemztnlékrendjo : 


I.  íi.' 


Bt  HÓ  coiiiftB, 
iDk.  Br<^i6,  Benő,  BoriA. 

ivrui— mi.  dt>  VoMkray. 

Nfje:  VáradI  H»r^l. 


notillU  <1^  Pnlüitli.     kimi  cnma* 
IICV 


Ímmv. 
8to- 
hnulA 
taatvM 


/Mnr. 


áf  Veáck^ny.  bsri- 
vítrmi-ívri  ■ífilK«l>lrM. 


it   fVr#r  onman 
noliiliii  Oc  PkUiIIi 


It.  NaiÉ 

1^)1.    D'iIiÍUh 

(le   P»UMti 

1901-   ilv 
Veirktiny. 


laciilrr 

l'Bl&fUr 

t 


l>*w.iA,  ir.ltl.>t.  JriM*. 
IfHH.  ilc  1994.  IZM. 
Palú»th.  -Ip  r«-  ite  Pl- 

í  t 


entif^A  »»;PMttfiyAt  ^ , 


ilranfrk  UlttUt 

iln  t|o 

VArad.  Virwl. 

fis.  Hb. 


I  r '^ ri — " 

'"•"'yi'       Ifirgu      Ktmro     Ht.  P*Ki. 
roMter.    I'crjr :     l-'éije:         i;i*7. 
ile  Nriu- NényMl       K^y-      uuUlladr 

l^^V.  ny*i  tíP-    t  l»»P. 

t  uciUk. 


wmn%.    It^l'T.   nubllli  ISS7. 

IftíT.  nn-    d»    ]>kUm1i.  tiohllii 

l>UU  >lo          N«-J(* :  de 

t*»U<tli.     KAb  ^ívbr.  l'altotb. 

t  Umi       FvIluUii  t  IXiO. 
meiirr  lek- 
tiya.flSlMr. 

f<é-)i|r«rM#kr*. 

n.  Rors  tinit  nevezett  fiai,  u.  \ix.  III.  Péfcr,  Batóya,^y  Bacitó 
(Bathow,  Bochow),  Kopni  (kinek  neve  az  oklevelekben  Kopoy. 
Chopaw«  Kopaj,  Kopei  alakokban  tbrdúl  elÖ)  és  Lamhei%  Paldgti 
nemesek^  1327.  évben  a  palásti  határral  szoins/éd  J/ér*  nevű  bir- 
tok iiánt  Mfli-ei  BodóHa  Bács  és  Jánosfia  Pál  cHoii  port  vivének 
Hont  várnicpyc  türvényszékr  elölt,  de  békel>irák  közben  járására 
ama  merei  birtokot  az  utóbbiaknak,  mint  í^az  tulajdonosoknak 
átengedek. 

Ezen  néjíy  testvér  kftzttl  Kopai  és  Bató.  mint  föntebb  láttuk, 
Bars  vármegyében  Malonya  helységet  is  bírták,  Kopai  ezen  telíU, 
Bottka  előadása  szerint,  a  lévai  várbíiu  tiszt  avagy  várnagy  volt, 
B  ezek  barsvármegyei  rokonaikkal,  Brizó  maradékaivíil  nem  a  leg- 
jobb egyetértésben  éltok.  Bató  comes  ugyanis  és  Demeter  uevü 
apród^ia,  valamint  János  nevű  jobbágya  1322.  évben  különféle 
erőszakoskodásokat  követének  el  Brízófia  Miklós  comes  barsvár- 
megyei szolgabíró  és  ennek  íia  János  és  Fülöp  ellen,  mi  végett 


214 


ZAh  FET.írZTAx  HESTRH 


ezek  Altíil  pörbi*  fogattak,*)  Kopaiuak  Bepé  nevft  szolgáj.a  p«li^ 
iigyauiizou  Vezokéuji  Miklós  fiait,  novcztítt.  .íáiiost  és  Fiííőpöt, 
rjnek  idejóiu  fegyveres  kt-zzel.  tulajiloa  háziikliaii  mi-i^támiulta.  tlu 
az  utóbbi  íiltnl  önvHcIelembftl  megöletett.*) 

Eüiiyibftl  áll.  mit  ezen  iié^íy  testvérrul,  H.  Bord  íiairól,  ii 
visegrádi  menmylettít  megelőzött  idíihöl  tmluiik. 

A  mint  ZAh  Feliezián  mester  véreugzft  tetttH  vrghpz  vitto 
8  Visogrftdon  a  vértíirvényízíik  üsszeiilt.  ez  utóljlii  Felicziáii  iuüs- 
ter  vejének  —  mert  csak  egy  volt  —  t's  rokonainak  sorsa  fölött 
is  Ítélt  Ugy  szólt  az  ítélet,"*)  hogy  Fttlii'zíAn  mester  tini,  luAny/ií, 
iiaokái,  egész  nemzetsége  9  bürmiféle  rokonsíi^íA  bOutotemiÖ  o!y- 
képen:  hogy  nemzetségének  Összes  tagjai  a  harmadik  Ízíí;,  vala- 
mint Kolieziáii  mester  leiluyaínak  í-s  nővéreinek  miudl<ét  nembeli 
gyermekei  fej-  és  jószágvesztésscl  Vif^ubódjeuek.  Vejeinek  teítvé- 
reilí  és  rokonaik  birtokaiban  mogmaiadjauak  ugyau.  de  a  királyi 
udvarból  örökre  kizáratt-issanak  a  ha  valamelyikre  viláK^san 
bebizouyíttatik,  hogy  az  elkövetett  bííut4_»ttról  eleve  tndomásnk 
volt  (couscii  repeiti  i'uerint),ezek  is  Iialállal  buuU'ttessenek. 

Siettek  a  megtorlás  és  bosszú  szolgálatkész  eszközei  a  ke- 
gyetlen Ítéletet  Feliczián  mester  vején.  Kopaiu  és  ennek  tt^stvé- 
rein  is  végrehajtani.  Ezek  ugyanis,  Palásthi  Bors  fiai,  a  kirtihj 
vt'rének  tfUkozutt  cinléküt  rokonuk ,  Zdh  Feliczián  tilttil  förféit 
ortíásdban  a  a  kiráhjnt  kezének  nugcsonkitiisáhan  részegeknek  tenni 
fahiUalfak,  "zen  fflül  nt/ilvrinos  Uuormij  biin^hcu  eJmnrasztnltaitak 
s  rnnek  fvti/tdn  mind  a  nt^fijtn  akasztófán  hUk  haMhiknt.  Ki^roly 
kirftiy  továbbá  palásti  birtokukat,  miut  rosszi'd  érdemeltet,  elko- 
Iwzváu,  1331.  évben  az  ii  nílvari  szolgájátiak.  Besenyő  Györjiynek 
adományozá,  ki  valószínükig  a  merénylet  alkalmával,  Feliczián 
mester  leverése,  avagy  a  négy  l'alásthy  testvér  kézrekerítése  körill 
szerzett  magának  érdemeket.^) 

>)  Bottka  Okmiluytár*,  15.  I. 

^  U.  0.  21.  1. 

")  Ffjt'r.  Codex  Dipl.  VIU.  3..  -i  1 0—127.  11. 

*)  Minthogy  aie  oklevél,  melyből  ezeii  Memt'nyt  megtudjuk,  iii^'g  fiXái^ 
kUdatlao,  álljanak  itt  ainiitk  AZövcgt^bDl  Károly  kiriily  ide  vonatkozó  sza- 
vai:  >  Karolna  etc  . .  .  et  uub  infídelítates  euoruies  ipaorum  filioruni  Bors, 
co  qnod  in  cnientHCÍouem  SAiigniiiie  nostri,  niutiíacioncm'iiif  iiiíihiií)  domine 
regiue  cousortis  uostrc  caríssime  per  Foliozifininii  lllimn  ZaaIi,  (Io  guiicif 
Zaah,  proximum  eonnii  dampnatc  memorío,  nrgeiitc  nc<|Utcia  suc  vonoaitn- 
ti8  serpcotine,  de  qtia  nullum  comodinu  perl)ibeiiim  repotiHiutse,  per)>ctrAtÍs 
partídpes    extitemnt  et  f^nia  .  .  .  iidem  filii  Bor«  in  ct-imeii  publín  latro* 

cinií  reperti,  nxtupumüiuf  jmiífti'/i  ttirumf/tritut ,  aMneioiu!  pK>]nÍ88R 

poB6e8sionarÍQ  portioiiiü  eoi-iun,  tam>)uam  malemcrítoa  ilcc-criiimuB  piuií- 
Vudo6<  8tb. 


VEJB  PAlASTIIV  KOPAI. 


Sí  5 


Xfim  tuííjuk,  hogy  a  négy  Palásthy  testvérnek  Záli  Feliczián 
iiH'slcr  hftntf  ttéhtíii  való  rrf57('saí'KÖk  ;»  tiirvrnyes  kclléki^k  mogtíir- 
tilsával.  rPDfles  törvónyszék'^k  Altal^  lett-i'  kidcrÜTR  s  :i  vérít^let 
rendeletéhez  képest  Itebizonyitva  ?  Ugy  lAtszik,  hogy  ez  meg  nem 
törtpiit  s  a  négy  PalíUthy  testvér  sietve  és  titokhan  Jett  kivégez- 
tetve —  mórt  másként  mint  lehetett  volna,  hogy  króoikAink  szer- 
zői, kik  Feliczián  mesternek  véreiigzö  tettét,  halálát  s  azon  kegyet- 
len kínzátíokat,  melyek  közt  gyermekei  mejíülettek,  oly  körlllményes 
le!rásban  részesítek,  éppen  csak  Kopainak  és  testvéreinek  kivé- 
goxtetésükröl  mit  sem  iitak? 

A  latorsági  vád,  mely ly el  Xopai  és  testvérei  a  föntebbi 
oklevél  szerint  illett*ítt»»k,  csak  auuyiba  veeudÖ,  mint  :izou  vádak, 
melyek  a  vérítéletben  Felicziáu  mester  ellen  felhozattak,  mert 
nem  vehetők  azok  ktímolyau.  ha  látjuk,  hogy  azon  cselekvóuyek, 
melyekre  vonatkozhattak  s  melyek  Feliczián  mesternek  merénylete 
előtt  jóval  plébb,  valésziuüleg  még  Ti*encséni  Máté  idejélwn  vitettek 
véghez,  nem  szolgáltak  akadályul  arra,  hogy  elkövetőik,  fizoknak 
daezárn,  egész  a  merénylet  megbtirtéutéig  Károly  király  kegyét 
hírhattákés  bírták.  A  pusztítások,  enlszakoskodások,  vérengzések, 
hu  a  király  szolgálatában  követtettek  h1,  híveinek  uvm  rovattak  fel 
hünrtl,  bűntettekké  csak  akkor  váltak,  ha  elkövetőik  megszűntek 
Károly  király  hívei  lenni.  Világos  bizonyságát  nyújtja  ennek,  a 
többek  közt.  Károly  király  azon  paranrslevele,  melyet  1.135.  évben 
az  ország  ö^fizes  bíróságaihoz,  várnagyjaihoz  stb.  intézett  a  mely- 
ben ezeknek  meghagyta  volt,  hogy  az  iS  híveit,  nevezetesen  László 
fiait  u.  m.  Pétert  és  Jánost,  valamint  Kenőid  volt  nádor  fiát  Gyulát, 
hárminemfi  kártételek,  faluk  elpusztítása,  egyházak  ős  temetők  fel- 
dCihiJia  stb.  miatt  —  i-mberöléaek  és  birtokfoglalások  kivételével, 
melyokel  netán  az  5  szolgálatában,  a  hfttlen  Amadé  fiainak,  Ko- 
pasz volt  nádornak  és  Petenyefia  Péternek  idejökben  elkövettek, 
ítélet  ftlá  fogni  ne  merészeljék.*) 

A  beigtatást  Kopainak  és  testvéreinek  palásti  birtokukba, 
az  tij  birtokos  Besenyő  György  részére,  bizonyos  Hechlecbi  Mik- 
lós végzé.  mint  kii*ályi  biztos,  az  psztergmni  káptalan  tanúsko- 
dása mellett  s  ez  alkalommal  egyik  a  többi  Palásthyak  közöl,  Lip- 
tófia  György,  osztályos  jogára  támaszkodva,  azon  birtoknak  a 
palásti  egyház  közelében  feküdi  részére  nézve  ellentmondott,  de 
a  mint  ellentmondásának  okát  adandó,  a  király  színe  elé  idézte- 
tett s  Palástról  Visegrádra,  a  király  elébt*  érkezett,  máskép  gon- 
dola raeg  magát  s  ellentmondását  visszavonva  kijelenté,  hogy  ama 
bírtokréazhez  semmi  jogot  si*m  tart.  Hogy  ezt  tulajdon  érdekében 
okosan  cseleke^lte,  kitűnik  a  beigtatásról  kiadott  Uuue]>élyes  ado- 


^)  Aiijonk.  ukmiíuyt.  !!(.,  151.  U 


ns 


Zlff  PEtírziJbr  MESTER  VBJE  TALÍSTHV  KOPAT. 


máuy-levél  szöTcgéböl,  melyben  Károly  király  ezeu  aUomúnyozáat 
illetőiét;.  PalAsthy  Bora  fiait,  ezoknek  maradékait,  valíuuiut  összes 
rokouaikat  és  vérszerinti  atyaíiaikiit,  mint  hiftUn^k^l  és  ^rdemte- 
Unckei,  ítrök  hallgatásra  kárlioztatá  ^ipsis  tiliis  Boi-s  (ezek  már 
hallgattak)  et  eorum  pusteritatibus*  ymo  eciam  proximorum  et 
ctnisauguineorum  coruudem  lamquaví  maUmeriti^  H  infidtlibus^ 
|in'lt'xtu  preíate  possessionarie  porcioiii^.  porpetiie  tacituruitatis 
sileuciura  iiupntfuttífe.*  Látnivaló  tí'Lát,  luily  közel  álltak  már  a 
Píilústhy  család  többi  tagijai  is  ahhoz,  hogy  Kopaihoz  való  rokou- 
ságiík  Tuiatt  hütleiiséggMl  bélyegeztessHiek  Hhasonlóiuj  aZáh  n»^m- 
zetségbeliekhez,  birtokftikt('d  megrosztassanak. 

De  távolabb  állók  sem  vélt.ék  taiiácsoíirmk  a  vérítéleb  áltjil 
siijtottaktól  elkobzott  birtokukra  nízve  ií^énveiket  feiitartani.  Tgy 
látjuk  Losonczy  Istvánt,  Dénes  fiát.  a  késíibbi  tótországi  bánt, 
1340.  évben,  megbízottja  áltíil  az  eszt^írgomi  káptalan  elíitt,  a  Záh 
Tienizetsógtííl  elkol)zott  iiógrádvármegyei  Tönncs  nevű  birtnkra 
uézvc,  mely  az  u  dályói  birtokának  szomszédságában  feküdt,  szom- 
szédi jogairól  az  új  birtokoa,  János  mester  rőcsei  várnagy,  Cselóny 
unokája  javára  Ünnepélyesen  lemondani.*) 

Kopainak  és  testvéreinek  kivégezt^tésükkor,  legközelebbi 
i-okonaik  közöl  már  csak  nagyliátyjok  II.  Péter  a  ennek  gyerme- 
kei valáuak  életben.  Ezeu  Péternek  Paláston  maradása  nem 
lévén,  ottani  egész  birtokát,  melyet  azülött  Palásthy  Fábiántól, 
Mikustia  Mihálytól  és  Dénes  fiaitól  szerzett  birt^tkrészek  által 
nagyobbított,  eladta  a  tagi  konvent  előtt,  távolabb  álló  osztá- 
lyos atyafiainak  u.  m.  Palásthy  Liptó  fiainak  és  Bíigouya  fiainak 
éa  pedig  mint  ily  siettetett  eladásíjknál  történni  szokott,  csekély 
áron  t.  i.  mindössze  hat  márkáért,  holott  fstipáu  a  Dénes  fiától 
megvett  birtokrészért  Hzetett  volt  annyit  —  ö  nmga  pedig  család- 
jával bai*s  vár  megyei  Nemcséuy  nevíi  liirtokába  tette  át  lakáf^át, 
nevét  Í8  Nemcsénifi-Te  változtatva  meg.  Fia  György  gyermektelen 
lévén,  mint  egy  félszázaddal  később,  i:i7íí.  évl)en  t.  Lajos  király- 
tól engedelmet  nyert  nemcsényi  birtokát  bárkire  hagyhatni  s  an- 
nak folytán  ama  birtokának  fele  i-észét  még  ugyanazon  évben 
nővéreinek  fiaira  n,  m.  Díicbó  Miklósra  és  Jánosra,  valamint  Egy- 
házas-Néuyei  Péterre,  János-  éa  Lászlónt  ruháztu  át.  0  maga 
magtalanul  elhalván,  I.  Bors  maradékaiból  Öt  csak  a  barsvárme- 
gyei  Brizó  ága  élte  ti'il,  de  egy  századdal  késÖbb,  fiu  ágon  ez  is 
kihalt. 

KlWINYl  FeBBNCZ. 


>)Gr.  Károlyi  ca.  ükmányt.  I.,  138.  I. 


THURZÓ  MÁRIA  VÉGRENDELETE 

És  BEXICZKY  PÉTER  A  KÖLTÜ. 


I. 

Az  un 6.  év  deczemltei'  24-ik  napjáu  kifejezett  végakaratÁ- 
büz  kép<*st  *)  inindt'n  fóny  és  pompii  nélkül  helyezték  örök  nyu- 
galomríi  a  hilsoi  templom  siilwltjftbau  M.'tgyarország  nádoris- 
pí'injAt,  a  dnsgazdrii;  bcthlonfalvi  gróf  Thurzó  Györgyöt  Az 
itzTegyen,  szí-utniibályi  Czohur  Erzeébeten  kivűl  jíx  elhunytunk 
uyolcz  gyermeke  állotta  körül  a  ravatAlt,  a  kik  azonban  már  nem 
igen  sínylették  raey  az  atyni  gondviselő  kéz  hiányát,  mert  Imre 
az  egyetlen  fiu  s  a  lejedeimi  javak  örököse')  már  házassájirn 
meüeud5  ember,  s  a  hét  leány  közül  pedig  négy  férjnélj  a  t^bbi 
maholnap  eladó  volfc,  a  igy  valódi  árvának  csak  a  magyar  protes- 
tímtismus  érezte  magát  mely  a  megboldogult  főúrban  leghatalma- 
sabb oszlopát  vesztette. 

Thurzó  György  kétszer  háziusodott  eUöben  Forgácb  Zsófiát, 
majd  eunek  halála  után  Czobor  Erzsébetet  vévén  nőül.  Mindkét 
jissznnyság  buzgó  prute^tanss  volt,  a  az  ágostai  bitvalláa  elveiben 
n«.'velték  lol  leányaikat,  kik  közül  .luditorbovaiJakusich  András. 
Borbála  Erdödy  Kristóf.  Ilona  Illéshi'izy  Gásjíár.  Zsuzsanna 
Czobor  Mihály,  mindannyi  protestáns  föur.  felesége  lett")  s  a 
nádor  azzal  a  nieguyugtat/»  gondolattal  szállott  sírjába,  hogy  ma- 
rndékainak  tílegeiidó  hatalmuk  és  bpfolyásnk  lesz  arra  nézve,  hogy 

»)  Országüfl  levelUr  N.  R.  A.  faws.  1094.  nr.  33„  éi  Nngj'  I.  Magyar- 
orsníg  walndni.  XI.  k.  2*"ib.  1. 

')  A  oáUor  IBL.'f.  jauiiftr  LD-cii  a  kir.  aEemélyníik  düítt  kcasítctt 
vt^reudclcti^n.  egyebeken  kivtti  ÜítiM>.  HricKo.  Arra,  Lietava,  Tokaj  vi- 
tákat B  eziíknok  roppant  uradalmait  hagytii  elso«7.Í11ííititegÍ  joggal  fiára. 
—  Marndt^kniiink  tMiiilvigelfHküt  II.  Mntyá?  királyon  kivill  Battliyáiiyt 
Fcrencü  lovác^-mesterl,  Róvny  Ptíter  korouaÖrl,  gr.  Zrínyi  Miklóst,  mind- 
nyájan buzgó  protCAtÁneokat  retiítcUe. 

B)  Nagy  Ivánnál  *  ezxel  e^bohang/ötag  a  ii.  muzcuniban  \tvii  gr. 
Bereuyi  cs.  Itívf*!  tárában. 


218 


TfftmZÓ  mArTA  VftflRlí>miCI,BTB 


A  proWstaiitismus  Ügyét  cgyesUlt  erővel  megvédeluitízzék.  A  mi 
tiAt  illoti.  oz  mpííis  fel«lt  a  benne  helyezett  hizoduloraunk.  Tburzó 
Tuire  lint;5 rozott,-tn  atyja  nyomdokai lu  lépett,  f^rtt  eiiuek  az  urHl- 
kfitlí'i  híiz  irfiiit  Uruisított  loyalifcásAval  szakított  ia.  mprt  niidtin  a 
iiemxetnek  vallás-  és  alkotmáuyos  szabíidsága  veszélyben  forjíott* 
egí»az  mlíiad/issal  csatlakozott  Bethlen  Gáborhoz,  annak  uiog- 
liitt  tanácsosa,  s  a  magyarországi  liadviselés  egyik  legfőbb  inté- 
zője lett. 

A  bécsi  udvarban  megdöbbenve  tapasztuUák.  hogy  emel 
kardot  ^s  tör  ellenrtk  az  általuk  magasra  emelt  Thnrzó  o-saUd 
egyik  végsft  ivftd6kJ^  némi  megelégedésükre  yzolgrtlhatott  tehát, 
midőn  tapasztfiltiík,  luigy  a  nádor  leányai  igcu  élénk  logékony- 
sjigot  iannsítanak  [Vízmíiny  Péter  térítései  iránt,  kinek  hatalmas 
egyénisége  g  szónoklatának  megragadó  ereje  a  magasabb  körük- 
ben már  mcgkezdé  ellenállhatlau  hiSdításait. 

Ugylátszik  a/.ouban,  hogy  mig  az  özvegy  nádorné  élt,  a  leá- 
nyok IcgalAbb  látszólag  még  megmaradtak  atyjuk  vallásában. 
Czobor  Erzsébet,  a  nikoUburgi  bókokötéa  alatt,  a  protestantis- 
mua  nem  csekély  kárAra.  oly  korán  elhunyt  fiának  ax  árvái  ftiis- 
pánságban  örököse  nem  csak  vallásos,  buzgó,  de  egyszersmind 
uralomra  termett  erós  asszony  volt,  s  mig  egyfelől  a  Bethlen  tiíma- 
dásának  sikerét  niiiulen  t^le  telhető  módon  előmozdította  *),  más- 
írlől  a  Pázmány  által  megiudifct»tt  antireforinatio  hatalmas  áram- 
latát esaládjtUmn  hiz'Uiyáni  képes  v<iU  ellensúlyozni,  s  hajadon 
leányait  protestáns  tőemberekhez  adta  nőül,  igy  Annát  báró 
Szunyogh  János,  Katát  gr.  Tököly  István.  Máriát  pedig,  kit 
tulajdon  képen  elől  kellett  volna  említenünk.  Vizkelethy  Mih.ály 
vitte  haza  szeptenc^-nj falusi  ősi  kastélyába,  mintán  az  özvegy  az 
1 6 1  H-ik  év  farsangján  országra  szóló  lakadalmat  tartott  számára.*) 

De  nem  egyedül  az  özvegy  nádorné  személyes  tekintélyé- 
nek lehet  tulajdonítani,  hogy  a  lányoknak  egyelőre  nora  jutott 
eszlikbe  olvasót  akasztani  öríikbe.  —  Mindnyájuk  előtt  ismeretes 
vala  atyjuk  végreiubdetének  hí  a  pontja,  mely  szerint  a  ki  közü- 
lők  az  ágostai  hitvallást  elhagyja  és  katholikus  férjet  választ,  min- 
den szerzeméuyi  jÓHzágból,  késziH'uzböl,  s  bármely  néven  neve- 
zendő ingóságokból    —    pedig   ezek   a   ThurzÓ   családnál    ma- 


^)  SxiUgyt  vándor.  Kettileii  Giibnr  politikai  leveleméi. 

*)  Gr.  Tliiir/ti  Miíri^i  lalítHliilmilrft  u  joliliílgyok  tO  ilkröt,  150  hor-. 
iiyiit,  350  Wninyt,  íiOO  xnA-  i*s  szelíd  disznót.  óO  böláiyt,  200  nyulat. 
600  császár- in  ad  nmt,  ti50  altó  bort  küldtek:  esten  kiviil  rendkírdl  mpny^ 
uyis^i^ü  timrt'7,ípiuit,  mezes  pogácsát,  luaiuUilát,  malo^sa  szíilőt  éti  iiádmc- 
zvt  vásároltatott  az  özvegy  Biícsbcíi.  A  lakadaloiiirti  hivatnlosak  voltak  az 
onrÁg  minden  rendéi.  B.  RndváiiBzky  Bein  •Magyar  üsaládi  tíelt  11.  kStct. 


É8  BBXICZKV  I'feTBIl  AKftCTÍÍ. 


319 


Riiki)!in  vévtí  is  ropp.iut  éitókot  képviseltek,  —  öiőkro  kÍKiiratik; 
uevp/.etl  javak.  nemkülíMilieu  uz  a  tizezer  forint,  uieljüt  a  iiÁdor 
végpcndcletileg  íejonkónt  íi  lányok  kihiiznsítilsára  liiigyutt,  iiz 
AgostiU  liitvallAsbiiii  mofíinarrulottívk  kiJzíUt  egyculrt  rc9z1ieu  (tsz- 
tíitik  fól  >) ;  másfclfjl  pedig  anw  is  el  lehett^'k  készülve,  Iiogy  CzoKír 
Ei'zséliet,  ki  maga  is  nagy  vagyon  felHt  rriidelkczctt,  a  hitfha- 
gyíit  nkveletleiiiil  kitagadja,  s  miuthogy  peilig  a  két  loAny  között 
Lutbeniek  buzgó  követői  i^  akadtjik  ^),  már  csak  egymásra  való 
félté  ke  nységb5l,  luoDdjuk  ki  Öszintóü.  lio-szonlesésbÖl  som  tarthat- 
ták észszerű  dolojiiiak  nyilván  szakítani  vallásukkal,  legalább  ax 
özvegy  életében,  kinnk  már  bosszú  idÖt  ugy  sem  jösolhattak. 

De  midöti  Czobor  Erzsébet  az  ltí2tí.  év  folyamán  letotLe  a 
földigündokat.s  leányai  és  fiától  maradt  két,  hasoulóképeu  leány- 
iim)kAja  megosztoztak  drágívságaíu ')  8  egyéb  javait  is  kezükliö^ 
vették,  esftklianiar  megváltoztak  a  viszonyok  a  Tburzó  családban. 
Most  már  t^dtbé  nem  v(»lt  mit  reméluiök  és  legrosszabb  esetben 
som  veszélyeztettek  semmit,  niert  lia  vallásuk  változtatása  miatt 
—  a  mennyiben  Zsuzsanna  idöközlwu  Voyskó  Kridrik.  Borbála 
gr.  Draskovicli  János  katbolikus  föurral  lépett  második  bázas- 
sítgra  —  a  protestáns  sógorok  Tököly  vagy  Tllésházy  port  is  indítot- 
tak Tolna  ollcniík  az  ören  nádor  végrendelete*  értelmében,  elóro 
láthatták,  bngy  az  csak  az  <»  javukra  drdliet  cl.  nu-rt  <d)beu  azidö- 
hcü  a  IVizmány  és  Kszterházy  által  ismét  hatalmassá  emflt  katholi- 
uismns  a  lelkieken  kiviU.  hiveinck  viblgi  érdekeit  is  meg  tudta 
(dtalmazui.  Hogy  az  öreg  nádor  végrendeletét,  mily  törvényes 
vagy  keg\elmi  tény  által  helyezték  hatályon  kivíll,  arról  nine.s 
tmlom:isom ;  ile  hogy  a  Tburzó  leányok  ós  maradékaik  vallás 
kiUönbségre  való  tt»kiutet  nélkül  liirták  az  Ösi  javakat,  valamint  a 
niAf  említett  10  ezer  forinton  kivlll  a  nádornak  egyéb  szerzett 


V  . .  -  .>Hoc  sniguUrit«r  et  per  űxprvesiim  de<:l«i'ftfo,  (|iiorl  ^\  6lii 
fcrtvilii   a  kik   meg  lí/uhiu  szUletluítnek)  vei  filmruni  '  '  'luiii'  sive 

hacrodes  ipeoniiu,  pAtenme  edtioationis,  ndmoiiitionia  >'  :  i  luiavmoreij 
domiiii  dei,  pareiites  liouoifirc  praecipiciitM  tiniore  poetpoeito,  ab  orthodoxa 
migiistniiA  CöiifctMtioiiu  furtt.'  (quod  uoii  8per»Kt)  ileffvnL'mnnit,  aliainipiu 
f]immpiiiin  nuiplexí  fticriiit  ct  acctarentur  i-f)igÍMiieiii,  tali'tn  fílíiiiii  vei 
tiliam  in  pntrm  fiilo  et  pietftto  dr-genfres.  se  iice  Imerodea  ipsornm  iu  ín-tpii- 
itititiís  i't  iiinbilibui*  ciaádciu  tcstantÍ!*.  bouiu  ^fivo  pt;i*uuiit^  Icgntis  imlÍHui 
pUiie  portionéul  liabere,  scd  eiun  pencs  filios  üa  cxstAiitíbus,  AUt  ilHa  defí- 
ri«ntibtif(  pütii'ji  filiRn  iii  voro  ftU|{U8tfti>A  fonfp»í<ifmo  pcrflcvtíratiles  remii- 
Tiite  velleí*  Cto.  oir.  Vhirut  f'i/^'iiyif  nymulflrlr-  uz  ttrimf'i'M  f'i'éltúrlHin, 

'I  Tlibküly  Ifitváinit^,  Jnkucickntf  t^s  Illt^ehánynit  proteatAiiMk  itm* 
rndtnk. 

1}  RnaváiiAzky  Btíla  br.,  í.  Ii.  U.  k.  ?4».  I. 


Tmmy.6  ITABIA  VÉOREVnELETE 


jószágíűt,  az  nyilván  való  dolog.  ')  Ily  körülinéuyek  között  Thurzó 
Arfii'iáimk  sííui  volt.  ok;i  töl)bó  olleiiszegíiluie  az  /«/<?»*  auffallnt' 
naicj  s  rövid  idii  iiiulva  *)  férjével  efíjUtl,  a  flenis  nem  csekély 
örömére,  áttért  ;i  kiitholicíi  fgyhjíz  kebelébe  s  csnkbíimar  nrsw'ijj;- 
6Z6rte  híressé  lőtt  viüUsos  buzgóságíivól.  s  messze  toldön  aem 
Tolt  a  papoknak  nagyobb  pátrónáju  Vizkelethy  Mibályuéuál. 

A  Nyitra  vármegyében  fekvő  szepteucz-uj falusi  kastély 
gyiilöhelye  volt  abban  az  idftben  a  környékbeli  pápistík  föembe- 
rckuükt  9  minthogy  maga  Vizbelethy  Alihiily  uram  betcfre§  ember 
lévén,  uem  igen  járogatott  látogatóba,  annál  süriibbenjártik  kapu- 
jára a  papok  és  kolduló  barátok,  s  a  környékbeli  nemesség  is  ide 
ííyfílt  tanácskozni,  ha  egyszer-másszor  hire  futott,  hogy  az  erdélyi 
fejedelem  mozgolódik  s  a  protestánsok  készülnek  a  király  ellen. 
Az  ujfaluai  kastély  különben  rendes  körülmények  között  is  elég 
népes  volt.  porkolábot  és  néhány  főnyi  Örséget  állandóan  tartott 
benne  Vizkelethy  Mihály,  jöttek-mentek  ott  a  »fÖcmber  szolgák*, 
Idkuek  az  úrral  együtt  vala  ételtik  italuk,  a  benn  lakó  >frajczi- 
nierek<,  a  bejáró  vénasszonyok,  jó  családból  származó  ibolsÖ  inas- 
kák<  egékz  kis  hadsereget  képeztek,  mint  ahogy  az  egy  föuri 
háztaitisboz  illett,  fÖleg  olyan  hálwrus  időben,  inídön  sohasem 
tudhattÁk,  melyik  perczben  kell  fölszetlui  a  sátorfát  s  menekülni 
;tz  elleüsi'ig  elöl  az  arany,  ezüst  »marhávaU  biztosabb  fészekbe. 
Mert  bizony  az  164-t.  esztendőben  veszedelmes  napok  jártak:  I. 
Kákóczy  György  seregei  diadalmasan  nyomultak  előre,  elfoglal- 
ták a  kulcsos  városokat  s  már  csak  közeledésük  hírével  is  meg- 
szalasztották a  készületlen  királyi  hadakat ;  az  e  lőcsapa  tokát 
képező  hajdúk  pedig  székére  barangoltak  az  országban,  s  átkoz- 
hattál, sorsát  az  a  pápista  fir.  ki  TéletlenUl  a  szabad  vitézek  útjába 
került. 

Történt  pedig,  hogy  Vizkelethy  Mihálynak,  miért  miért 
uem?  azt  az  irás  nem  adja  elő,  épen  e  zavaros  időben  kellett 
elhagyni  nytigoílalmas  hajlékát,  s  bár  míudeu  bizonnyal  igen 
békés  szilndékkal  vala  »tí/jfik  ftazdtól  vtdsikhoz  való  azahad  ufjd- 
Aan  év  menetében*  ^),  kóbor  hajdúk  rajta  ütöttek,  elfogták  s  meg- 


^)  A  leáiiy  ág  i%  ivgutóbbi  idÜkig  bírta  Thurxú  Uyürgy  nádor jnvait 
B  Marín,  iiiiut  Ifttni  fugjiik,  a  10  ezer  foriot  liuzomútiyröl   is   rcndolkezett. 

*)  A  Tíiiírzü  leányuk  áttérésének  idejtit  jMnitOBUii  meg  nem  Imtúruic- 
hatjuk,  usak  iir.  bizonyoc,  hog>"  az  Mzvegj-  nádornt*  t'Ifjtebrn  nem  történt. 
—  Néhányon  ktízilUvk  katliollkns  emberekben  meutck  n^Ul  miUodízbnn  : 
Krdödyne,  Draskovicluiíí,  Vizkciethyue  férjeikkel  egyazerre  yáltosstathattilk 
ui(^  valláeukat. 

°)  Tbur/.ó  Mária  levele  Lorúntflry  Zauacsáiua  fejedelem  aasxottyhoz 
1G44.  október  l-eu.  Oníl:  FnrhMp  Miujjfiir  kiihj^fi:  íivelei  HOh  /■ 


fts  heniczkv  pfcxRR  a  költ/í. 


991 


tudván  kilétót.  uagy  triumphuss.-il  Lnrczniták  lták<WzT  cIhIh*.  Podig 
hát  a  jó  ÜT  igeu  csendes  természetű,  jámbor  ember  volt.  ragjwz- 
kodott  ugynu  :tz  uralkodó  ]iázhoz,  vnllftsíit  íh  szerelte,  bn  szlnU.' 
I'elt^sége  kedvéén  is.  tle  Ö  bizony  uem  ígeu  voufr  volua  kardot 
védelmén',  s  uem  is  küvetelbette  azt  trde  »enk>.  mert  igen  jól 
tudtíik  lűindeu  reudek.  boK.V  beteges  állapottal  v;ui  ;iz  isten  adta. 

De  a  fejedelem  kíirnyezetí'beii  iwigy  dolgot  csiuúltak  a 
miut  mondani  szokAs  —  Vizkf'lethy  Mibi'dy  fogsíi u;'i hűl.  kivé>;tíre 
is  Tburzú  Uyürgy  nádor  veje  volt.  elökebi  iiazdii^  ur.  kinek  atya- 
ÜHÚga  btíhirmázz;!  nz  országot,  s  uebány  ezer  tallért  bizoiiv  uem 
foguak  Sttjuálui  váltságáért,  erre  pedig  uagy  szükség  volt  a  bad- 
viselésuél  s  KúkíVzy  nem  is  késott  a  kedvez6  alkuimat  hasznára 
fordítani.  —  Midnu  pedig  Vizkelethy  meííüjánlott  v;'iltságábnu 
lá,000  tallért,  a  íVjedelpm  kf^sz  voltot  njíymi  szabadou  bocsátani'), 
de  később  níijiy  énleklöilést  tapasztalván  irántii  az  atvatlság  köré- 
ben, magasabbr.'i  szabta  követelését,  és  Fogaras  várába  vitetvéu. 
féltő  gonddal  oríüteté  a  beteges  un*t,  nehogy  valami  hiba  essék 
í>enDef  mig  a  váltsúgdijat  le  nem  teszik.  ^)  Ezért  bizony  nem  mer- 
nénk t^t  kapzsisi'iggiil  vádolui,  mert  magasabb  állami  érdokek  mel- 
lett^ az  apnMékos  lov.iiíiftssági  lények  míndi'ii  idnbnu  háttérbe 
szorultak,  különben  eljárása,  miut  később  látui  toíynk.  némileg  a 
megtorlás  színét  is  viselte  magán. 

Es  löu  uagy  líadalnm  az  njfalusi  kastélyban,  midőn  a  sze- 
gény úr  elfogatását  blrül  hozták.  Tluirzó  Mária  kttldözgeté  embe- 
reit minden  irányban,  értesítette  kiizeleltb  lakó  atyafiait,  szigorát 
lilésházy  Gáspíírt,  Bévay  Fereuczet,  majd  AVesselényit.  kivel 
hasonlóképen  közel  rokonságot  tartott,  tanácsot.  segltséKet, 
pénzt  kérve  tőlük,  hogy  urát  megszabadíthassa.^)  A  mi  a  tanács- 
adást illeti,  abban  uem  is  volt  hii^ny.  Beréuyi  György  nyitra  vár- 
megy*? alispánja,  Keresztbnry  László  alnádor,  Uévay  Ferenoz, 
Ijfalussy  Audrás, Hidvéghy  Mihály  meghitt  emberei  voltak  az 
nruak  és  asszonyságnak  egyaránt  s  akármi  baj  ndta  elő  magát  a 
kftstélybau,  csak  iízenui  kellett  Beniczky  Péternek,  ki  Mária  elolt 
különös  becsületben  állott,  lévén  buzgó  catholicua,  e  mellett  poéta, 
kinek  snját  maga  sserzette  istenes  énekeit  bizonyára  uagy  lelkj  épfl- 


')  »Vir.keleit  uramot  nem  kUtdtttk  be  (FöjorvárrH)  mivel  12  cxL^r 
ta.llért  ad,  ccak  bocsáiasuk  el,  melyet  mi  ír  elbDCs(ltunk<  irja  1644.  aug. 
31-^n  a  fejedelem  fiának.  8nl4yi/i  f}ihti(ft;  A  Ht  li/U-^':;/  ^'W'frgíi  ronUUH 
Iwclezétf^  243.  1. 

')  Ismét  1634  szeptember  22-r6l  >Vizkcleti  uramuak  Fogmnujd 
lak(^  bcly.  tieztességesen  kell  tartaitic  U.  o.  258.  I. 

^)  A  gnif  Ber^yi  levéltár  adatai  szerint.  A  tiPitixeti  mnzeum  kiíiiyv- 
tiníban. 


99í 


TllURXA  MAUIA  VÍMiRKNnKI.EfE 


léssel  olvasgató  —  rendlip  lioztii  ez  a  dolgot,  a  miut  illett,  incrl 
ignz  fttyafift  volt  Vizkeletbj  Mihály  iiraiüimk  uiiudeu  idfilwn.  M 

Tauácsot  tintottiik  tehát,  inelyiink  az  lett  az  erodméuye, 
hogy  az  úrasszony,  mig  :i  háhiirus  M  tartolt,  Szklahiuya  váriba 
vouult  Révfty  Fereuczliez,  az  atyiitisát;  pedig  íelszólítlatott.  hogy 
vess«?  küzhe  ittagiit  a  fC'jpdoleiiiUL*!  a  s/r.'t^éuy  úr  í»rdekéheii.  hogy 
legalábh  iie  követeljen  nagy  víilUágot  érettí*. 

Ks  inig  Míiria  hites  cnihereJt  országszerte  péoz  utáu 
szalajtotta,  c^yik-má^ik  fukat*  rokonáuak  e  CMélhól  még  ilrágasá- 
gaii  \s  záloglia  vetvén,*)  IlléshH/,y  Gáispárné  szép  itistaus  levelet 
irt  TiOráutíl'y  Zsuzsúnua  fejedel<:*m-;isszniiyhoz,  hogy  emeljeii  szót 
uránál  ártatlanul  Kzenvedö  szegény  sógoráért  tktnn  az  t'drs  övMcm 
nsszmiif,  az  ú  krijifflvii:  feUmiie  nyácit  fthUte  vjeu  airdnliozih ,  hi 
miatt  u^yan  hffeges  nlhjiúfial  vfitjtfon*,  és  ha  egyehet  nem  tehet, 
legaláhb  a  sarczát  szriUíttassa  Ím,  mert  Máriánuk  nincs  kész]iénze, 
jószágát  kellene  c  miatt  elzálo^ositani.  ;izt  pedig  a  Fejwleleni  >f'.'/<T5 
kÖiöifzfviii/8''ge  nem  euifetH.*  A  lovél  Jíá.kóczy  kezélie  kei-iÜt,  kit 
egy  cseppet  seio  látszott  meghatni  Mária  siránkozása,  sőt  az  asz- 
szonyság  fájdalmónnk  í^szinteségébcn  ia  kételkedett,  e  sarcaslicuji 
oldal  jegyzést  vetvén  a  levélre:  »AVm  adun  hizony  cffi/  hardioi 
rajta,  tirm  isvjcn  Intt-ni  rajta,"  •*)  Természetiís  dolog  tehát,  hogy  ily 
véleméuynjpl  lévén,  hallani  >Hm  akart  a  váltíágdíj  leszállításái-til. 
BÖt  a  lehető  legin ágasabbra  sztibta  azt.  busásan  megfizettetvén  az 
úrasszonnyal  az  »orthodoxa  roligiö«-tól  valö  elszakiulását.  — 
Majd  A'esselényi  Foreucz  irt  Kemény  Jánoshoz  !i  késÖbbi  feje- 
delemhez, a  rab  úr  érdekében,  kérvén,  hogy  h?gal;lbb  úllapotja  s 
egészsége  felíil  értesítse  mz  aty;ííiságat.  *)  TJh  hisz  magának  Kákó- 
czyuak  is  énlekéhen  tekiidt  sz()rgalmas  gondját  viseltetni  a  bete- 
ges eraberuek,  kiuek  ugyan  rabságában  még  a  haja  szála  sem  igen 
gürbUlt  meg,  a  honnan  még  az  1645.  év  tavaszán  sem  szabadult 
ki,  oly  nehe/en  hdinU'lt  az  akkori  pénz-szük  világban  nagy  vált- 
ságdiját előteremteni.  Végre  is  EléshAzy  Gáspánié,  miut  jó  test- 
vér, Hévay  Feri'ucz  és  feií^sége  Pongrácz  Borbála,  mint  Hlörelátú 
atyafiak  segítettek  Alárián,  kiegészítve  a  hiányzó  összeget  hisz 
igen  jól  indhattiik.  hoijy  akár  az  úr,  ak:ír  az  asszony  halála  esetén 


*)  Gr.  BorGiiyí  leveltjír  fuüi-.  ITi.  nr.  *J4. 

')  Orlay  Aodráeiic  valloiuilBa  ii.  n.  tW.  OD.  ut.  1  7. 

')  Deák  Farkas.  Magyiu*  hölgyek  loveloi  302.  1. 

*)  1644.  október  !0-W;i  >Nagy  hizoilulntaítaii  akarúui  kegyelniL-det 
megtanilitom  :  fgy  maciival  jú  lehetetlen  beteges  sógorom  vaii  kt.^yHiii«- 
tckii^  fogva,  Vixkfleti  Mihály,  key;^elm«l»:t  kt-rem,  irjon  illlapotia  n 
ogt^eege  felől,  h  u/.  mi  jút  teszen  vi.'l<.<.  íumgiuálja  azt,  iniiitha  l-ii  vcU'iii, 
tf^x  barátjával  ctMílekedu^  áztat*. 


^  HRNK'y.KV  r^TKIt  A  KÖLTŰ. 


353 


bÖvPD  lesznek  kiirpólolvn,  s  Jt  foiidorkodó  Kí^vay  titkon  örvendf^tt 
is,  hogy  oly  elÖuyös  szerződést  kötött  n  kétségW  esésélieu  füböz 
fához  kapkodó  jánihür  iiKszonysággal,  u  mire  luég  nniiak  idejéu 
■visszu't'oguuk  térni. 

Igj'  került  teh:U  hiiza  VizkiOnthy  ]Milnily  íogjirasi  rtibságá- 
hól,  mely  tizoüban,  mint  goudolni  lehet,  bármily  tisztességeseu 
tartották  is,  nem  igen  haszuálhtitott  roskntag  eg^si'gének ;  ezeu- 
tul  még  jobban  elbotegesedett  s  az  1649.  vagy  165(>-ik  év  folya- 
mán *)  leszámolván  világi  gondjaival,  lelkét  istennek  :»j:inlá.  és 
sirá!ikozó  feleség&t  özvegyen  hagyta. 

Harminczkét  évi  istenes  há/as-életüket  gyermnkekkel  nem 
áldotta  meg  a  goudviselés,  s  már  e  körülmény  magálíau  véve  is 
elegendő  volt  arra.  hogy  az  örökségre  8zámító  atyafiak  uyakra- 
fftre  siessenek  vigasztalni  a  szomorodott  szivü  özvegyet,  ki  ezen- 
túl még  jobbiui  mt'gvptve  a  világi  élet  hinságát.  nagy  birtt»kaiuak 
jttvedelmét.  legalább  :izt  hitték  l'elOle,  évről  évre  gimdoaau  ussze- 
gyűjtötte.  —  De  volt  még  ezen  kivül  egy  fontosabb  ok  is,  s  ennek 
lehet  tulajdonítani  leginkább,  hogy  az  Özvegy  oly  nagy  tisztelet 
és  l»ecsülés  tárgya  volt  az  atyatísiig  előtt,  s  aprajii  nagyja  egyaránt 
(izte.  kereste  ^kedvét. 

Thurzó  Mária  ugyanis  nem  volt  aíféle  »relicta  vidua*.  a  ki 
Vizkelethy  Mihály  uram  'ánájának^^  nevezte  volna  magát. kinek 
ha  a  férj  rokonai  egyszer  kiadták  a  dóst  meg  a  ():i  raphernumut, 
bizony  özönig  is  elélhetett  felöllilk.  nem  igen  törődtek  vele  többé. 
Mert"mielott  a  jó  úr  kiköltözött  vidna  vz  árnyékvilágból,  eszében 
forgatván  feleségének  bőséges  gondviselését,  mindenek  felett  pedig 
hogy  fogarasi  rabságából  snját  nelu'zen  összegyűjtött  i»énzén  vál- 
totta ki  Öt :  nemcsak  szerzett  és  östiil  mar;idt  javainak  haszonél- 
vexetét  hizliisítütta  számára  élete  ftígytáig,  de  a  kírály  kegyelmes 
jóváhagyása  mellett  oly  végrendelett*t  hügyott  hátra,  mely  szerint 
az  Özvegy  a  Vizkeletby-  féle  adományoá  jószágok  legnagyobb 
részét:  az  ujfalusi  kast^-íyt.  ]toz8oiiyi  és  nyitrai  házukat  stb.  zálog 
joggal  birja  s  azok  feleit  lialála  esetéhen  a  zálog  összeg  erejéig 
szabadon  rendelkezhessék,*)  s  u  rokonság  érje  be  a  mé-g  feu- 
maradó  tekintélyes  javakkal,  mert  hiszen,  ba  nra  rabságának  ide- 
jén az  ország  törvényei  által  szcntíjsitett  jussával  élve,  zálogba 
veti.  vagy  örökáron  eladja  a  jószágokat,  nyilván  való  dolog,  hogy 
több  kárát  látják  íiz  atyafiak. 

így  gondolkozott  és  cselekedett  A'^izkelethy  Mihály,  végsű 
óráját  közeledni  látván,  a  mint  hasonló  körülmények  között  ren- 


*)   Uutáruzotiaa  iwm   tudum  megntoiidaoi,   auuyi    bíxonyiw, 
Tburxó  Miria  IGAO-beii  milr  Ö/vegy. 

«)  Or.  Bfienyi  lev.ntár  fiisc.  1  5.  ur.  24.  rá  44. 


hog.v 


004 


TimUtA   MÁRIA  rftORRXDKI.KTB 


deseu  tórtéuni  szokott,  voltnk.  kik  bf-lyeselték.  voltak  kik  kárhoz- 
tatlak djiiríisit.  —  Az  O/.vHtry  rukoiiai  teiioészeteseu  az  elsftk 
közé  tartoztak,  mert  legnagvobb  való.szinűség  szeriut  nekik  bizto- 
sított a  ví'gremlek't  legtöbb  bíwznot ;  a  Vizkelethy  atyaJiság  iizou- 
bíin  /ug(»bKlott,  lii>^'  n  giiztlag  in'nksííg  egy  részíftől  olwsptl^  s 
inidöu  az  f^ztergouii  káptalan  ITT.  Fenliuáudnak  165'i.  inartÍHa 
yi-í-fm  kelt  aduiiiány  levWe  niellptt  bcvHzettt'  Thnrzú  Afiiriát  férie 
javaiba :  c»<)möri  Zay  LAnzIó.  mint  VizUelrthy  Jíastluiua  íérje. 
líedegi  Xyáry  Imre,  mint  Nyáry  Lajosuak  Vizkeletliy  Annától 
származott  fia  clleiitinoatlottak  a/  igtatásnak  s  pörrí*!  táiiuulták 
meg  az  ozvei^yi-'t.  *j  Az  igazság  ugyan  teljest-u  a  INIária  rtVszén 
volt,  és  semmirí"  sem  THchettok  clb*ne.  dp  hopy  az  íirökos  per- 
piitvai't,  a  naponkint  elÖforduln  izcílenséget  «s  fíyiilöUéget  eltá- 
voztassa, hajlandó  lett  az  elégedetlenekkel  szemben  a  legnagyobb 
engedményekre  s  az  16ől  év  február  17-é»  oly  szerződésre  lépett 
velük,  melyből  okvetlenül  meg  kellett  győződniük,  hogy  keresz- 
tónyi  nemes  indulat  s  ig.'iz  atjatiságos  szerett-t  vezérli  6t  minden 
lépésébtín.  —  A  kötés  értelméljen  ugyanis  lemondva  u  végreudc- 
letbeu  biztosított  jogairól,  txz  ujt'alusi  kastélyt  és  falut,  a  pozsonyi 
és  nyitrai  házakat,  nem  kiilöiibeu  az  íisszes  javak  leiét  halála 
esetére  átengedte  a  \'izkelethy  örökösöknek,  maga  részére  osak 
10  ezer  t'illér  és  17  ezer  furiutig  tartván  fenn  a  szabad  rendel- 
kezési jogot,  mely  ö*;zeget  isten  és  emberek  előtt  tudvalevCdeg  ura 
váltságába  fizette.  —  Kötelezte  magát,  hogy  az  örökösödés  elis- 
mei-éseül  miuileu  faluban  egy  egy  jobbágyot  :uonual  átíul  az 
atyafiságnak,  a  szőnyegeket  és  kárpitokat  —  noha  az  ingóságokhoz 
semmi  közük  —  nekik  engedi  .s  viszont  ezek  is  fogadták,  hogy  :w 
özvegy  halála  esetén  a  kastélyban  »semmi  néven  nevezendő  ingó 
marhához  nem  uynlnak*  s  végrendeletének  ellen  nem  szegülnek; 
Bzóvat  Mária  a  jószágok  Ik* csértékének  alig  egy  harmad  részét , 
tartotta  fenn  maga  számár.a.  *) 

E  szerződés  után  az  ntvíifiság  egyidöre  békében  hagj'ta  az 
i'izvegyet,  ki  napjait  szakíidalhinul  ujfalusi  kastélyában  tültötte.  s 
cs.ak  ha  valamely  ellenség  közeledésének  hirét  vette,  vonult  nagy 
hirtelenséggel  a  jól  megerősített  Tiipolcsány  várábi',  a  ide  vitette 
pénzének,  arany  ezüst  mirei  s  más  drágaságainak  legnagyobb 
részét')  A  mit  pedig  még  biztosabbjiu  akart  elhelyezni,  azt 
Beniczky  Péter  kezeihez  küldötte,  mint  1654.  május  2S-án.  midőn 
egy  ládát  adott  át  neki,  jegyzéket  készítvén  tartalmáról,  melyben 


*)  Gr,  Bercnyi  levtíitiír  fasc  15.  ur.  44. 
»)  U.  0.  faec.  15.  iir.  16. 

°)  1662.  deczember  27-én  eszkÖRÖlt  tAuuliallgatás.  Esztei^mi  káp- 
talan levéltára. 


fea  BimírZíCT  ptTKR  A   KÖLTft. 


nn 


ezüst  [Hiiiíii'uk  í'5  líL'píik.  tluta-tartó.  mosJó  mtMleuczéslöl.  huzo- 
gánv,  csákány  st!t.  voltak  s  melyet  Bcniczk\  snjátczjuii'res  iiyürü- 
jévfl  is  Ic]ieL\s('telvt%  a  nagyszomhíiti  apáiv/ik  zíirdájAbiui  létpiuí- 
nyezett  le.  ■)  ugy  hogy  az  iiruflszouy  csiik  annyi  tlrágaságot,  ékszert 
víifíy  pfiyél)  köves  marhát  tartott  magíiuál,  a  mennyivel  néha 
napján  nála  id^zr)  rokonainak  kt'dveskeilhetett^  ^íifíj'  ^íiínkinek  ^ 
ki  JTiríMnlen  lévfí  emlH'r  voU  —  szolgálatait  jutalmazhatta.  — 
Ezt  nem  pnsztii  szószaporitáshól  sninlora  fel,  ile  a  mint  késöhb 
látni  ínpjiilí,  t^uU'uetünkljon  íoutus  szerepet  játszik. 

Mária  már  el)l)en  az  idAhen  gyakorta  betegeskíHlvén,  ktílÖD- 
beii  is  asszoiry  létére  hároia-négy  vármeíiyében  íekvít  javainak 
maga  utíinna  nem  nézhetve,  —  Beniezky  Kerent'zet.  mint  értel- 
mes tVíemhert,  a  ki  kolünben  is  I'jfalnhoz  közel  a  Nyitra  megyei 
Paozülájon  lakott  —jószágainak  gonilviselfije  •gyanánt  t^zolfrálatába 
fogadta.*)  Heniczky  Ferencz,  Péternek,  ki  fíJltétleuUl  birta  nz 
úrasszony  bizodalmát  s  minden  ügycilwn  tanácsadója  vala,  teat- 
vér  bátyja  vfdt,  s  a  A^izktlethy  családdal  küUinlien  is  vérségi 
összeköttetésben  állott :  niiDthogy  pedip;  a  saját  gazdasága  uom 
Síik  gondnt  okozott  neki.  szívesen  szolgált  Máriának,  annál  is 
iukábV),  mivel  a  Beniczkyek  a  Tburzó  családnál  rég  idő  óta  igen 
belsÖ  emberek  voltuk,  a  minek  egyszer- másszor  nagy  hasznát  lát- 
ták, s  Boniczky  Mártxjn  például  nemcsak  jószág  gondviselője  volt 
Tburzó  GyOrfíy  uátlurnak,  do  egyszersmind  viczé.jt^)  a  még 
Forgách  Zsigmond  alatt  is  aluátlorságot  viselt.  *)  A  nemrég 
báróságra  emelkedett  Berényi  Clyörgy,  kiuek  bodoki  vára  sziu- 
téu  közel  feküdt,  és  Ujfalussy  András,  kiuek  felesége  Voyskó 
Ibma,  Thtirzó  Zsuzsanna  leánya  volt,  —  igen  gyakori  vendégek 
voltak  rjl'aluban.  Beréuyi,  mint  nagy  törvénytudó  és  befolyásos 
liiur,  Hiik  peres  Ügyét  igazitá  el  Máriának,  s  remélte,  hogy  ez 
megemlékezik  majd  róla  végrendelet-ébeu.  Tjfaluüsy  csak  az 
atyafiságra  támaszkadott,  de  neki  is  biztos  kilátásai  Wbettek  az 
örökösödéshez,  mert  igen  tökéletes  szivű  atyafinak  mutatta  magát 
az  özvegy  elötL  —  V'izkeletby  Mihály  rokonai,  mióta  érdekeiket 
teljesen  biztositíttták.  felé  sem  mentek  az  ui'asszouynak,  de 
élH*r  figyelemmel  kisérti'k  minden  lépését,  s  ha  valakinek  egy- 
egy  jobbágy  helyet,  vagy  vabmiply  rész  jószágot  ajándékozott, 
rögtön  pörrel  fenyegetőztek  s  Márifinak  lépten-nyomon  ti'irvénybe 


')  B.  Rttdv«ti6/ky  JB<nft,   Mag>-ar  családi  rl.t  11.  k.  317  1. 

*'  Fixetesp  volt  80  frt,  '^M)  a/apu  bnza.  l  hordó  bor,  7  ül  szcuik, 
ÜO  szapu  abrak,  niagiinHk  Hsztala,  szolgiijáitak  s  lovainak  >praebeii- 
dÁjok.<  'rr.  lierMift  V9nh'nl  Irréitáríj,  fasc.  ur.  33. 

')  Thtiníó  f^iyörgy  vegrendeleto  ax  országoít  levéltárban  i.  bz.  a. 

*^  Betiicxky  Márton  vcj^reiid elete.  U.  o. 
lííÁíAttoK,  1887.  III.  KftíEr.  15 


SS6 


TBCRXA  kAria  A-feORKKnKr.Ktlí 


idézéstől  kullett  tnrtaui.  Kivételi  csak  Dóczy  Mibál^ué,  Vizkelethy 
Mária  kf^pezett,  ki  maga  is  ííjermektelen,  s  különben  is  kegyes 
jó  as'íKonysAg  lévén  mindenben  megiiytigodott,  soha  meg  unm 
búsította,  baiiem  iukábh  mindenben  kedvét  kereste  Thurzú 
Máriának.')  A  Uraskovicb  nrrik,  a  Lengyel  kisasszonyok,  Tököly 
és  Petröczy  gyermekek,  Szmiyogh  Július  urtí  hébe-korba  eUáto- 
gattiik  :iz  üzvegyh'^z,  sohasom  térvén  meg  oauau  üre3  kézzel,  söl 
Erdődy  Miklósné  egj'ideig  mellette  is  lakott  üjtaiuhan.  *)  Szóval 
a  kastóly  még  mindig  igen  népes  volt,  .-tkár  csak  Vizkelotby 
Mihály  idejében,  s  az  özvegy  udvarlására  közelről,  tilvolról  sereg- 
lettek az  örökséget  hajhászó  rokonok  és  barátok. 

Egy  kíizbe  jött  esemény  azonban  meggyőzte  Máriát  arról, 
hogy  nem  míud  igaz  atyiiti  az,  a  ki  színleg  s  nagy  magaaján- 
lá&ávul  annak  mutatja  magát.  £mliti?ttük  ugyanis,  hogy  midőn 
Vizkelethy  Mihály  Itákóczy  fogságába  kerüli.  Révay  Fereucz  is 
kölcsönzött  bizonyos  összeget  ura  váltságáboz,  s  midÖn  ez  nála 
Szklabinya  várában  betegen  l'ekUdt,  í'urfaugosau  rávette,  hogy 
noha  csak  (iüu  tallért  adoU,  Mária  íyT.VJ  tallérról  állítson  kn  kütt;- 
lezvényt,  ^it't</y  cKküvciíítcl  >irij»itvt:Uf  hogy  azok  az  Jaasiók  aemmí 
kdrái'a,  kutieui  hikáhh  júvt-udijhen  nn/jy  hasziiíír/i.  lesznek  az  asz- 
szonynak  ««  hoyy  ő  600  talltrtuíl  fóbbet  nem.  prnetetvídl.*^) 

Múriu  jóhiszemiileff  semmitől  sem  tartva  elfogadta  a  kötést, 
»  midöu  ura  kiszabadulása  után  a  600  tallért  visszatizette  Révay- 
tuik  9  visszakérette  tőle  a  kíHiílezvényt,  tarra  azt  felflu  Jiévay 
Ferencz  uravif  hoffy  nincsenek  nála,  s'  nem  fi<Hfy  ajénldsdral, 
enküvésével  arra  ajdnloitn  maytít,  hoyy  azokat  az  ohl igatoriákat 
vagy  mpgé'f^'li  rngy  megb'rvli."  *)  Ez  alatt  eltelt  egy  néhány  év  s 
Mária  még  mindig  nem  látta  be,  hogy  mi  szándéka  van  tulajdon- 
képnn  Révayuak  azokkal  a  kötelezvényekkel  (mert  ugylátszik, 
hogy  a  ravasz  úr  több  kötelezvényt  Íratott  alá  a  mondott  összeg 
erejéig),  tíilán  meg  is  feledkezett  i-nluk,  vagy  l>eérte  rokona  szó- 
beli Ígért!t(^vel.  hogy  meg  fogja  azokat  semmisíteni.  —  elég  az  hozzá, 
hogy  uem  gondolt  velük,  mert  íiz  istenes  asszony  fel  sem  mert 
volna  tenni  :t.z  elűkelö  atyaíiról  ily  nagy  csalárdsógot,,  Révay 
pedig  bulesru  IiiiU^íatott  a  dologról,  gondolván,  hogy  az  '"izvegy 
halála  esetén  majd  bt*  fogja  hajtani  az  5000  tallértaz  örökösökön, 
8  időközben  mind  maga,  mind  esaládja  sok  jótéteményével  élt 
Máriának,  s  valahánysüor  meglátogatták,  mindig  hoztak  maguk- 
kal valami  ajándékot  »8zép   türkises  kardokat,  ezítstös  nyerget, 


')  VcgrcDdelettí  u  gr.  Bcreu^'i  levottárbuu  fasc.  16.  nr.  24. 
*)  üerecai  A»drú«n<>  vallouiáía  faec  15.  ur.  !á8.  u.  o. 
"l  Tuiaviillouiási  jngTzökiiityv  faac.  GU.  iir,  17.  u.  o. 
*)  TüuuvaUomási  jfigyzokönyv. 


£fi  BfiNICZEr  l'ÉrBR  A  KCn/t6. 


:í37 


riihii«iU)l  H  iiiMH  féle  dr&gii  szer8zfiniok:kt  adott  ö  nagysúgáuHk  •< 
liftrom  auTiyit  tölthet  csolekedt-tl  :lz  ftsszouy  vi4(;k.  Imgj-  som 
írdemlették  vnliiíi-r  hwszí^li  niólt-itlnnkiulTaOrlay  Andrásiié,  Révay 
Anmi  asfiwniy.  fi  ki  ]mm1íií  tuiajduu  vére  volt  a  szkliihinyaí 
ravasz  itruíik.  *)  A  dolos  már-már  í'cledóslM'  míMit.  niidöu  az 
özvegy  viiUmelyik  "jóakarója  ismét  emlékeziítbe  húzta  azt,  6 
minthogy  Hévay  még  miudig  kifo^ásukkíil  élt,  a  ezzel  csalárd- 
ságát uyilvári  elAniIt:\,  Mária  az  idí^közben  nádon-A  válasz- 
tott Wossplényi  IVreiiczhez  (urduit,  ki.  hogy  laeg bizonyosodjék  a 
dnlop  felííl,  az  eszterjíomi  káptíihui  által  vizsgálatot  rcudelt ;  s 
hár  Kévay  ptrfid  eljárása  rendkívül  fíiliiigerelte,  ruiDdazonáltal 
ax,  elökí-IÖ  rokouok  iríinli  kimélotböL  nehogy  közbotráuy  idéztes- 
sék elit  az  országhaii.  előbb  magán  levélbt-u  szólítá  íol  Kévayt  a 
kötél  ez  vény  f-k  visszaadrisára.  s  csak  ennek  siki^rtelensége  esetéu 
kiváuta  elleuc  a  (örvény  t<.djp!-  szigorát  alkíümazüi. 

^Alkalmas  idője,  hogy  hallgattam  irja  I65y.  jnl.  fi-éo, 
hitelt  nem  akartam  adni  nékie,  most  már  sok  f5  rendektől  infor- 
máltatvát),  hitelt  kezd  nem/.eni  beuaeni.  Esek  értésemre,  hogy 
kegyelmed  uémi  nemű  kölcsön  adott  600  tallér  végett  uéuém 
Vizkeletliyné  asszonyomtól  ó  kegyelmétől  betegségében  az  elmúlt 
JCákóczy  háborújakor  sub  tnli  (juali  exqnisito  colore  bárom  négy 
annyira  való  pénzre,  többre  is  obiigatoriáját  vévén,  jóllehet 
azon  pénzt,  melyet  kegyelmed  kölcsön  adott,  kegyelmednek  meg- 
térítette, nem  tndatik  miiida/onálLal  micrtoda  gundulatoktól  visel- 
tetvén, azon  practikája  áltil  ö  kegyelmétől  extrabált  obligat-oriá- 
kat  mindekkoráig  is  kezénél  tartva,  egy  néhány  rentlbeli  instan- 
Hájárn  vissza  nem  adta.  Eri'ől  kegyelmednek  sokat  írhatnék .... 
de  miwt  kegyelmedet  serio  requiráUtm  és  palatiuusi  auetoritásom 
szerént  intem,  azon  obligatíiriákat  adja  vissza  A^izkelethyué 
asszonyomnak,  mert  egyéb  iránt,  ha  kegyelmed  vissza  uem  adja, 
mi  igazság  tueáló  s  hamisság  ílzö  s  kergelíi  orszjigbirái  oly 
fagyat  készíttetünk  kegyelmednek,  kibe  hu  lefekszik  kegyelmed, 
taláa  nem  léphetik  wgy  k<>poi"sójába,  az  mint  maga  kívánná.*  ') 
Néhány  nap  múlva  a  kápUilun  is  teljesíté  a  vizsgálatot  s  a 
kihallgatott  tanuk  csaknem  valamennyien  egyezd  értelemmel 
bizonyították.  hi»gy  Máriji  csak  fiOO  tíiliéil  veit  köh«ün  Itévay 
FereneztŐl  s  azt  is  visszaíizetto. »)  így  a  dolog  teljes  világos- 
ságra jutott  6  liévay  különösen  a  nádor  haragjától  tartva,  sietett 


>)  U.  0. 

')  E^korü   másolata    a  gr.    Berényi    caolid    tev^tirábou    fasc. 
6í».  nr.  18. 

'*}  U.  0.  ttíó8.  jaliiiB  B-án  it(%kUúiIt  tuunkiliallgntjU  fiisc.  09.  nr.  1 7. 

15» 


^22^ 


TnilRZÚ   UJÍBIA  VfcaRENKeLG't'l! 


visszaadni  a  kötelezvéuyeket  s  bizonj  még  örvenil betett  rajta, 
tiogy  ily  olcsó  áron  megszabadult  a  gyaliízattól. 

Vizfeelethynét  azoabftu  ti  ti^rfcénet  igen  elkesorítfitte  3  bizodal- 
matlauuá  tette  rokonai  iránt.  Kozdte  belátni  s  tnláii  figyelmeztették 
is  rá,  bogy  az  atyafiság  csak  javai  után  áhítozik,  t''s  örilmcst  luil- 
lauá,  bogy  mái*  lebiinyfci  szcmót.  Üreg  napjainak  nyugodalmát  nt'M 
is  uekik  köszüuheti :  Beoiczky  Péter  testvér-buga,  özvegy  Lidioda 
Jánosné  forgolódott  köiülötte  miudcu  betegségében,  P6ter  úr  in- 
tózte  világi  flgyeit,  aprólékos  és  nagyobb  kellemetlensí'gtöl  megkí- 
mélve a  krmuyeu  izgatható  Máriát  s  idejéuek  legnagyobb  részit 
T'jfalulían  tölte,  mert  családja  nem  volt.  kozbivatalukKt  nem 
viselt,  jószágait  pedig  rendben  tartották  fiatalabVi  testvérei,  tud- 
ván^  hogy  uk  lesznek  az  orökusök  az  :irauy  sarkantyús,  vagy  mint 
abban  az  időben  nevezték,  a  szentelt  vit<*z  ')  után.  És  ha  valaha, 
ugy  most  volt  ismét  szüksége  az  özvegynek  értelmes,  liefolyásos 
tanácsadókra,  meri-  n  Vizkeletby  atyafiság,  külonoseu  Nyáry 
Ijnréné  sürgetésére,  pörrel  táumdta  meg,  panaszt  emelve  n  bíró- 
ság elötl,  hogy  Tburzó  Mária  az  I6'il-ben  kötött  egyezségiét  meg- 
szegvén, Berényi  Györgynek  egy  jobbágy -helyet.  Hidegvéghy 
Tstvánnnk  egy  zsellért  ajándékozott  a  rájuk  szállandó  javakból, 
továbbá  a  nyitrai  házat  Szelcp^'liéuyi  Györgynek  obligáltn.  .s  az 
ujfalnsi  kastély  porkolábját  és  dral>antjait  nem  kötelezte  liittel  a 
Vizkelethy  örökösök  iránt;  s  mindezekből  kifolyólag  követelték 
az  özvegyen  azt  a  3000  aranyat,  melyet  kötésük  szerint  a  szer- 
ződést bontó  tel  minden  jogorvoslat  nélkül  lefizetni  tartozott.  •) 
Hasztalanul  vetette  közbe  magát  Herényi  (iyörgy.  majd  Beniczky 
és  rjfahisay  Andrá.s.  ki  maga  is  a  királyi  tábla  bírája  volt,  -  a 
Vizkelethy  őniköaök  hallani  sem  akartak  a  dolog  békés  kiegyen- 
lítéséről s  Máriát  Leszenyei  Nagy  Ferencz  itélö  mester  által  pörbe 
idéztették.  A  pör  az  özvegy  betegeskedése  miatt  sokáig  elhuzíV 
dott,  ki  nagyon  a  lelkére  vette  a  dolgot  és  folytonosan  Hidvéghy 
Mihályt  vúdolta,  hogy  fi  volt  az  egésznek  az  indítója  s  Ö  lesz  az 
oka  halálának  is.  ^)  Meggondolván  végre  a  Vizkelethy  Örökösök, 
hogy  e  betegsége  utolsó  lehet  az  nraaszonyuak,  nehogy  ez  ált^l 
érdekeiket  még  jobban  veszel ycztf^ssék,  IHtíl.  október  12-én  itélÖ 
mestert  vivéu  Ujl'aluha  s  ott  az  özvegygyei  Berényi  György, 
Sándor  Gáspár,  Beniczky,  T'jfalusay  és  Hidvéghy  közben  jöttével 
barátságos  egyességre  léptek.  uiidÓn  is  Mária  még  nagyulib 
engedményeket  tett  részökre,  s  a  jószágra  vonatkozó  okleveleket, 

^)  Equcs  auratuB,  magyar  ucve  bibctÖlcg  a  Szcut-btván  kanljuviil 
való  felavatástól  Jtin. 

•)  tír.  Berényi  levéltár  fosc.  15.  m*.  20. 

*)  U.  0.  foscicnluií  ló.  iir.  44  t^  1UG2.  decacmbcr  27-éii  wzkü- 
Kült  tanuvallatáe  az  esztergomi  fokúptalaii  Icvi^ltárában. 


tS  BBmOJtKV  PfeTBR  A  KAlTÖ. 


Íg9 


nemkíUöubou  a  férjéről  maradi  szőnyegük  és  kfirpitokat  ott  hely- 
ben kezükhöz  adtai.  *) 

A  sok  lelki-tt*sti  nyugtalanság  s  az  clfíbaladott  kor  által 
különben  is  megviselt  asszouysái;  az  ntf'ibbi  időben  mAr  igen 
cduehezedett  s  az  l*>*jl.  Í'V  uovemlior  cílsö  felében  órt-zve,  hogy 
kevís  napjai  vantiuk  hátra,  levelet  Íratott  Beniczkynok,  hogy 
haladéktalanul  siessen  bozz/i  s  cgyti/.ersuiiud  útnak  iudítá  szol- 
gáit, hogy  iilkalmas  ni-mes-személyeket  hívjanak  meg  a  kas- 
tí'lyha.  kik  pecsíífcnyomójukat  is  magukkal  hozzák. '')  Mindenki 
iudtíi,  hogy  ;iz  úrasszony  végroiidolkezni  akar,  s  ünnepélyes  aroz- 
czal  jártak-keltek  köHllötte.  Máriu  igen  rosszul  érezte  magát 
és  szüntelenül  Beniezkyt  emlegette,  ugylátszik,  ebben  vetette 
minden  bizodalmát,  mert  rokonairól  egyszóval  sem  euilékezett,  s 
UjfaUi8sy  Andrást,  lii  az  utóbbi  időkben  féltt'kony  szemekkel 
tekintette  Péter  uruuk  az  özvegyre  való  nagy  befolyását,  most 
egészen  feledni  látszott.  ^)  A  hivatalos  személyek  f?eniczkyt  raár 
a  kastélyban  találták.  Mária  mellett,  ki  zsölye  székben  ülve,  a 
u.Hgy  gyengeség  miatt  beszélni  is  alig  tudott  legfeljebb  Beniczky- 
vel  váltva  néhány  szót,  ki  róviden  előadta  az  uraknak  ide 
hivatásuk  czélját  *),  mondván  *hogy  az  asszony  beteges  állapottal 
lévén,  és  azonkívül  h  halandú  az  aaszony,  valami  rendelést  tött 
aztiu  irásbauT  s  tídhivfca  őket,  hogy  nevük  aláírásával  és  pecsét- 
jükkel erősítsék  meg  aüt.  Kgy  tanú  bátorkotlott  kérdést  intézni  n 
tVlöl.  hogy  tnlajdou képen  mit  írjon  :ilá,  de  Bfuiczky  röviden 
megfelelt  neki  »neui  kell  azt  kegyelmednek  tudni  Hidvégby 
iirum.  mert  kegyelmednek  íie  nem  árt.  se  nem  híisznál.*  Midőn 
pedig  az  asszonyság  kijelentette,  hogy  Beniczky  az  ö  képében 
beszél  s  maga  is  int.ézett  néhány  szót  ;a  urakhoz  megnyngta- 
tíUuk  végett,  nem  emelhettek  többé  semmi  kifogást,  szótlanul  alá- 
írták az  okmányt  Mária  szeme  láttára  és  szétoszlottak,  orrolva 
erősen  Péter  úrra,  hogy  kíváncsiságukat  ki  nem  elégítette.  —  A 
tanuk  között  szerepelt  a  naíry-répéuyi  páter  is,  a  ki  ugyan 
keveset  épülhetett  az  egész  dologból,  mert  saját  bevallása  szerint 
egy  szót  sem  értett  magyjirul,  Aldtan  azonban  mind  öt  mind  a 
többi  tanuk  egyértelmüleg  megegyeztek,  hogy  az  asszony  teljesen 
ép  és  okos  elmével  volt  az  egész  idÖ  .alatt.  '} 

Ez  történt  1601.  november  11-én  s  Beuiczky,  midÖn  az 
nrassüony  valamennyire  ismét  felépült,  ellmgyá   a  kastélyt,  de  a 

'l  A  TliarKÓ  orHküatik  lís  a  Bt>uiczkyek  kdzdtt  ho/.ott  it>ÍletlpVtílb<íl. 
Gr.  BcnÍDyi  levéltár. 

«)  Fa«;.  15.  nr.  30.  u.  o. 

■1  F«c  15.  nr.  áfl.  u.  u. 

*)U.  o. 

»)  Gr.  BtwDji  k>v<íltár  fasc.  15.  nr.  30. 


^^0 


TTTtíRKÓ  M.\niA  VfcCíREÍíDRr.*BTE 


IpguíLgyobb  valószínűség  szfirint  iiagy-szombfití  házáuíU  tartóz- 
kodott, hogy  közel  leju^en.  ba  Mária  betegsége  rosszíibbni  fordul; 
kfilőnbru  is  ott  marMidt  hugii,  kiuek  goudj.a  \i)\i  reíV,  hogy  Péter 
íir  kfilö  idilbí*!!  értesíttessek.  —  Három  hónap  múlva  16G2.  feb- 
ruár 11-éu  Vizkelethy  Mihályné  végbncsut  mondott  a  földi  élet- 
nek *)  8  a  gvAszesetröl  értesített  atyafiság  minden  feloI  jött 
\-f*ptiazte8s^2e  megadására,  nüfsy  remények  között  várva  a  vég- 
rpudelet  tiJlboutáRát,  mert  a  ki  csak  valami  szolgálatot  tett  életé- 
ben az  özvef^yuek,  most  bö  jutalmát  várta,  a  nafíyszámn  udvari 
cselédség,  a  bejárók,  a  beteg-ápoló  véu  asszonyok,  a  meghitt 
omberek  pgész  serege,  s  mindenki,  ha  csak  egy  miatyánkot 
mondott  is  el  Máriji  lelke  üdvfisséfíéért.  most  e  végrendelet  iitún 
akart  boldogulni,  természetesen  senkinek  Keni  jutva  e«zébe.  hogy 
fáradozásának  még  :i  jószivií  asszoiiyságéletébeu  nrigy hasznút  láttji. 
Mielőtt  a  nagyrészben  ti'ivol  lakó  rokonok  a  temetésre  megérkeztek 
volna,  l'jfalussy  András  egy  levelet  mutatotk  ífil  Kf*reszlh»iry 
László  alispán  elfitt,  melynek  erejénél  fog^a  bizonyos  ujigy-répéni 
jószág  birodalmába  kivántu  magát  helyeztetni,  mit  Thnrzó  Mária 
végi"endeletén  kivid  .íjándéko/.ott  neki.  hogj-  holta  után  azonnal 
elfoglalhassa.  —  A  szolgabíró  és  esküdt  társai  166y.  márcaius 
2-án  >noha  a  jó  emlékezetű  asszony  teste  még  földszint  vagyon* 
át  Í8  adták  neki  a  kívánt  jószágot  °)  s  ez  alatt  megérkeztek  a 
Draskovichok.  Illésházyak,  Szunyogh  Jnlius.  szóval  az  özvegy  leg- 
közelebbi Térségei  —  s  a  végrendelet  Üünepélyefeen  fölbou tátott.") 

A  mi  legelsőben  is  annak  külsőségeit  illette,  az  ellen  bizony 
nem  lehetett  kifogása  senkinek,  saját  kezűleg  alá  irva  és  nyolcz 
tatin  által  elöttemezve  volt  a  bár  az  egészet  eleitől  végig  Beuiczky 
Péter  irta,  de  Thurzó  Mária  jól  ismert  vonásai,  és  czÍDieres  gyürii 
pecsétje  miinlfii  kétséget  kizártak,  ha  szinte  merültek  volna  is  fel 
ez  ;»lkulomm:ii  ilyenek,  a  mit  tigyau  uuigam  részéről  nem  hiszek, 
mert  az  atyafiság  sokkal  nagyobb  kiváncsisággal  várta  annak  tar- 
talmát, semhogy  a  külsöséffeklfel  törődött  volna.  Minthogy  pedig 
a  végrendelet  tartalmát  —  az  ebhŐl  keletkezett  pör  folyamán  ngy 
is  t*l  kellene  mondanom,  s  egyes  pontjaira  ismételten  hivatkoznom, 
ezélszeiiibhnek  vélem  azt  egész  terjedelmében  ide  igtatni.  mint- 
hogy annak  alapoa  ismerete,  <>  történet  továl)bi  folyamának  meg- 
értéséhez  okvetlenül  szükséges.  Adom  tehát,  a  mint  következik."*) 

Ö  Az  ítéletiével,  u.  o. 

*)  FftBC.  16.  nr.  9.  ii,  o, 

^  1G62.  martiiiH  21-du  Bciiíczky  már  mint  >tc8tainentAnii8c 
irit^xkedik. 

*)  E  vtigrendcict  irofialom  tílrU^neti  8Kempnntb('»l  \»  bfcses;  fgy  o\y 
iimgyar  kÖltö  fognlma?.ta  és  irta.  kiről  iniiidezifieig  alig  tudtunk  valamit; 
több  pontja  rort  is  voiiAtko^k, 


ÍW  BBNICíKT  PKTBR  A  KflLT<^. 


231 


»At)r&iiiik.  fiunftk  és  BKcntle'Ick  tsteiiuck  nevcbeii  amon.  Ka  irrüfl' 
Tiinrw'i  M;íria,  fiz  tiplmi  tokéiitetw  i-a  iiogy^ú^ofl  Funptftícx-ujfalvi 
Vixkeletbv  Miliály  uram  mi'glia^vott  í^vnogye.  tiidváii  aait,  hogy  íafeunck 
ii  sxeiií.  ffl«(íy:ÍTiek  egvíizer  kiadott  íiontentiája  s7^riiit  niiiidfii  emberin'k 
meg  kÖJ]  Iialai,  az  moly  halaiidósíijr  íi\á  éti  is  vottctvp  vaíryok.azört  kevés: 
javaimról  val"  ilifli»tsitiúinat  nein  akarván  ntolst'i  órámra  liiilasztannm. 
haarm  mostan  ép  és  pgessé^üs  elinovcl  tegzét  sxabuti  akaratom  azurínt 
ilyen  tt^stamciitumot  d?  rcudek'át,  hogy  az  (iu  lialúloiii  utáu  kpviis  javai- 
mért ne  legyeiK'k  semmi  kerdííeefc  é»  rillon^Mk.  —  Eleöben  azíírt. 
mikor  a;;  vn  UdvOzíto  .TóztiMin  a/  Ö  -tKcnt  akarattyábtM  az  eii  ntolsó 
MníiiiHt  f*lho/.7.ft.  nagy  örömmel  ajjliilom  o  szviit  fel^ugeiipk  az  hi\  lelkeoiet. 
Vs  a/,  i'u  testemnek  eltemi'ttcténct  !»  antiak  jj:oii(l\'Ií(eli?í*t't  l/i/on»  es  Imyryom 
Beuiczky  Prter  uramra,  bizváu  ahhoz.  huy;y  istenben  t;liiyugott  uramnak 
kedvcf)  attrafia  vnlt  cs  itcketn  is  mindeztdeig  ftok  dolgaimban  tSkeU*tcs 
Hxivvel  szolgált.  .\/í^rt  az  éu  tcHtrmct  tr^mettesse  az  nagy-r^pcni  templom- 
bnn  szerelmofi  nnini  koporsója  mrll"^,  <*.«  km'»i  azon,  hogy  az  eg^'  íflC«ni 
szfílgálfttou  kiriíl  semmiuemU  nagy  pompát  es  i'zercmóuiát  t<!nieleseoi 
f><lett  ne  tartsanak, 

Elvégc^f^u  peuig  testemnek  eltakaWtjiadit,  bí»om  c«  hngyom  azt  í« 
Beniczky  Péter  uramra,  hogy  ezoii  tetttHnnmtumom  Kzerint.  az  kiknek 
mint  dta  mit  hattam,  nzt  ö  keg^'elwe  az  szerint  kirirk-kini-k  mindeneket 
kwdticz  aggyon.  ahhoz  valrt  leveliikkel  együtt. 

Mikor  azerl  az  én  szerelmes  uram  atyjim,  U>dog-emIékexctü  neliai 
gróf  Tbnnsú  György  Mag,varorszig  palatinnssa  kiháxaaitoti  volna,  ndntt 
velem  tíz  ezer  forintot,  mely  ptínzt  nem  akarok  az  én  at^'iimliftitiíl  olíde- 
geníteuem,  hnucoi  azon  tíz  ezer  fnriiitot  hagyom  az  esitiLri  jószitgbiil  az  en 
atyámliainak,  ez  kikre  ni^zendö  volna,  de  mtvel  azon  CBitirí  júaziigou  az 
tíz  ezer  foruitoa  felii!  egynehány  ezer  forinttal  tübb  vagyon,  nzt  a  meny 
nyivol  tHhb,  hagyom  az  nnhaí  gn'>f  riraskovíth  .íános  uram  gyermokí-inol, 
oAitaák  cl  egymás  közölt  öe  ^yik  az  másikat  fizo»s«*  ki  éa  alkodgyanak  iNt.>; 
rajta.  —  Az  mi  fienig  arany  és  küvee  marhámat  illeti  <^  rnhátroot,  azokat 
m^  éltemben  kSztbSk  osztottam  az  atyafiaknak,  az  mint  magok  ifi  tiidgyák. 

Szúnyog  Július  uram,  mivel  ezerelme?  aunyát.  nz  en  i'ic&om  w*wmt. 
grúf  Thnrzó  Annát  halála  órájiUg  uagy  engedelmességgel,  sítorgalmatnaau 
gondg\'át  rijielte  és  be»iültű,  Ajjért  az  istenes  eftf^lekedetie'rt  hagyom  neki 
AVí  estist  mivcuiet  mindenestül,  mely  motítanáhan  szombati  apáczjík  kalas- 
tvdmíihafi  ítfízetuek  okáért  leprow'teltí'tett  ládában  vagyon,  ftlinda/onáltal 
az  cmtiteCt  (Íz  ezo*  l'orínthnl  ki  ne  tudas^L'k  Szúnyog  JuUu?  ui-ani  réBr.f 
evvel  az  cztiit  niirrel,  hanem  f^.  abbni  jutandá  réaut  ia  mcgailattoaíii^k. 

Továbbá  tudva  vagyon  mindeneknek,  hogy  megnovezott  szerelmes 
uramót  az  fogara-^^i  fi>g<*ágbiíl  niinémtí  nagy  i^onima  pt>n7^^n  váltottam 
I<íg^'t;n  ki,  rtz  mely  ]>enznek  titeg-*zer/.iviert  i>'/*g»'ny  nramiiak  nendiogj* 
Jf^ezágát,  de  cKak  egj-  talpalatnyi  ftUd^t  nem  el  neni  ailttun  nem  el  nem  zálogo- 
stUni,  kire  uéi«ve  nem  akarván  Fzorelmcs  iiram,  hogy  sok  gonddal,  fáratuíg 


232 


TlfDRZÓ  MÁRIA  rÉORGNDELKTE 


gal  azóTitítt  páizem  elvesszou,  bouem  azokról  uekem  bízouyos  faAsiókat  tett 
Tolua,  mely  nitUtó  C8  illendő  iaaaiókat  látváa  6  felsége  akkorbéli  koruuds 
kii-iLlyuuk.  Ö  felntege  axokac  coufínnáUa.  —  Uegemlckezvcii  aztlrt  f^n  is 
holta  titán  ttzerelmes  ununuak  UoTzAm  való  tökéletes  ssu^rctetír^l,  akarván 
<(ii  is  B^íeretftetnrt  mutálnom  holta  nXÁn  ib  atyalíaihoz,  és  mind  auuyl  bíztv 
iiyOB  miiiiiiia  pcMiitbül  \é  bannadot  ha  meglmttain  aj.  uuigam  szabad  di.spo- 
sitiójára,  az  iiiiut  szerelmes  uram  attvafiaival  lőtt  transnc.ti<'»Mi  megmu- 
tatja, hogy  n^kem  e2eü  Szepteiicss-Uj faluhoz  tartozó  jíjs/ágbiil  bizonyos 
portiókim  Icjryen  itztibud  ilÍApopítióm  liarminczki't  eztr  forintig.  Mí*t  aatort 
.izíiri  liarmiiiezkét  ezer  füriiitrúl  ax  truntinctto  *7.tínut  tesrjík  ilyen  reiidpb'st 
t>z;ibBd  akaratom  tszcriiit,  és  ha;j;youi  imvczet  tíz«riiit  azoknak,  uz  kik  mige- 
inet  az  én  t^k  hüborgatá^ombau,  bútiiilásaiuiban  míud  jó  taiiáuBadAsokkal, 
fáratságokkal,  s/.nlgálatjokkul  &  eok  reudbeli  betegségemben  k<irtlllfttcm 
pok  n^iit'liatatlaiisiigokkal  l-h  forgolúdásukknl  voltának. 

Úgymint  az  leiirttai  _iú.<záj5<>t  hagyom  ;iz  uiifltÓHáj^iw  kalotvai  rVsek 
tí»  caitcellariiis  iirani  u  na^jságának  ezer  forintban.  Jtelonsi  jószágot  lm- 
gyom  Beriny  György  uramnak  n<%yezer  ötázáz  forintban,  es  k^rem  azon 
a  kegyelmet,  hogy  holtom  atán  ii*,  az  mint  ('letemben,  mntasMi  jú  aka- 
rattyit  ^  legyen  í«eg[t«dggcl  >iz  e'n  eltemettetésemben  ie.  éü  ezen  testameu- 
tomoniuak  oltaluiazásábau.  Az  nagy  repcni-júízágot  hag^'om  UjfnluBsy 
András  nnunnak  tíz  ezer  forintban,  mivel  ö  kegyelme  nékem  sokat  szol- 
gált, legyen  ö  kegyclmrV  éf  iiyermekeié.  Az  fels^-  és  alsó- bébi m-zei  jóoza- 
got  hagyom  Beniczky  T'éter  iiraniiiak  kilcuez  ezer  foríntbau,  mivel  nekem 
tttkéleteeeu  szolgált  ítok  dolgiúmban  ós  az  éu  testemnek  tcmett^<it««ét  is 
mivel  ö  kegyelmére  bíztam  é»  huttam.  Az  kis-répéni  jÚ8/.iÍ^ot  hagyom  az 
galgóuzi  barácúkuak  ezer  ötszáz  forintban.  Az  nézettel  jú^zá^ot  hngyont  nz 
néhfti  Loboda  János  Özvegyének  Henlczky  Juditnak,  betegségemben  mel- 
lettem való  Aok  forgói údáaai ért.  Az  l'arkiij-dovoráui  jógzágot  hag)'om 
Gere'czi  Andráauénak  exer  forintban.  Az  iíjlaczkai  jószágról  teszek  ilyeu 
rendelést  és  Imgyom  t-zer  forintbaii  ilyen  okkal  és  nitVddHi.  hogy  ezoii 
jószág  legyen  Bcuiczky  Péter  uram  kezénél,  és  azt  vagy  ha  kiváltják 
vagy  sem,  tí  kegyelme  azt  a  sommát  fonlítáa  az  nagy-répényi  templom 
és  ispitály  szükséges  dolgaira,  fía  abbúi  csináltaMou  az  én  i>a  szerelmes 
uram  temetőire  egy  szép  faragott  ktWct  emlékezetre,  kimi  mindkettőnk 
neve  és  czímere  kivéave  legyen. 

Az  minémÜ  ötszáz  Bzapu  gabonát  attani  volt  gróf  Forgács  Ádám 
uramnak,  azt  hagyom  a  nagy-lnpolepányi  ispitályra,  Beuiczky  Péter  uram 
adgya  uda  arnii  való  obligaturiát  az  ispitályban.  Az  miuémíi  kelyhcim, 
kapstüáim  és  oltárhoz  való  cszküzim  itt  vannak,  azokat  tiagyom  mind  az 
nagy-répéuyi  templomra.  Mindezeket  haltam  és  rendeltem  szabad  aka- 
ratom szerint  ép  és  egésségeH  elmével  ez  szerint,  nzért  az  kiknek  mit  bnt- 
tam  s  hagyok  kiváltképen  ezerelmes  uram  JúfKAgából,  azt  transactio  sze- 
rint kiki  mind  hirhaü^^a  niindaddig.  valameddig  szerelmes  uram  nttyafiai 
kiuek-kluek  megnevezett  sommá  pénz<lt  le  nem  te«zik,  letérén  pcnig  kinek- 


És  nBMU'2KV  VÍVtRH  A  Kflf.TÖ. 


l^3:í 


kinek  nz  fí  pdn/tH,  tartoztiAk  íiz  pcnzl  fÜlveniii  cs  nz  jósxúgot  az  succm- 
60n>knak  kflzr'khíU  kii'rei<zt*tin. 

Av.  \'»  testem  elteinottrtese  ntiíii  pciiig  az  miiicmU  (;aboiiúin  mariul 
itt  Ujfalnbnu,  akiu  vermekben  li*gytMi  az,  akár  font  ii2ta((í>kl>!in,  a?.  fAl- 
dfkbeii  való  vett^sehiinícl  együtt,  p«  a/,  majorban  Ipvo  (fzarvrtsníarhávnl 
t'j»yiilt,  hagyutii  azokat  initHlt'ne^ttil  ni-lmi  IJóc/.y  Miltiily  nicglm{^yotl  özvo- 
g>*dnok.  ax  nag^'^ígos  Vixkelethy  Mária  .-ise/otmak,  mivel  eugem  anlin 
nipg  nem  bn^itott,  bflnein  inkább  [niu<l?uckbeii  kedveraot  kerf'ste,  azért 
tomelésem  uliín  Benirzky  Pólei  uram  adgyu  kcítbez,  £wjtc«  l'ivül  ptnig- 
lai  iu  Hurtil  rfHiifU/it  unn  tettem  volun,  s  ha  mirÜl  ti/efi/tkcitetn  colna,  mrfjf- 
fül  rtifitini  kérdfMcJt  JuhíSfuáu'k  tA  /thetn/nei ,  aiAik/it  hiivm  ét  /mf/yom  épp^n 
fíenietki/  l'éter  wamrti,  hogtf  ő  keijytstm*  OMokat  rntdbot  vttfyfj  tliffa^nUa  Ár 
rÍí*jtaittUfoa  ttzokrúf. 

"Ez  tcetamcnttimumat  es  rendelésemet  tettem  ez  szerhit,  ct  ide  alább 
iifvek  inpgirt  '>t*  pecst^'tjpkkcl  mr-gpríiaítotr  iKícsiíIetcs  nomce  uraim  léte  plött, 
itt  f^^ptcncz-ujfulvi  kastélyban,  tiztnii-gyctlik  napján  novembernek  eeur 
hats*/ÁA  hatvan  egyedik  eszlendÖben.  I^yon  dieséret,  dies5*^g  az  SKent 
bárf»mKilg  ÍMtcniick  ami^i.*  ') 

Egy  remínycibtin  csalóflott  ílrökös  had  ma  sem  igeu  nyujt- 
líatn.i  fi  szemléluiick  vaUmi  kcUenies  líitványt.  auiiAl  kevésbb^ 
nyújtott  200  csztemlrtvel  ez  elíítt,  midiin  m%  íi  társadalmi  miit- 
kezésefc  kevésbbé  vise ltok  niagukon  azt  a  sima  kölsziiit.  mely  mögé 
ma  az  emberek  szenvedélyeiket  i^eü  jiyakrau  elrejtejii  szokták.  Az 
bizonyos,  liogy  bárki  olvasta  légyeu  is  fel  Tburzó  Mária  végreii- 
iK'letét,  abbiiu  a  pillauutb;iu  tiem  luigy  iiOpszcitt^éguek  örvendhe- 
tett a  jelenlévők  között;  ha  pedig  e  Mridatiíi  végrehajtó  tiszte 
szerint  épen  maga  Beniczky  vállajko/.olt.  már  oak  azínt  is  gyűlö- 
letes szemeket  vetettek  reá,  mert  biz  Öt  igen  megkíilönbözteté  az 
iirasszony  8  jól  megemlékezett  róla,  holott  esak  aÜ'éle  távoli 
rokon  volt,  mig  avérszerint  való  atyafiság  szemmel  látható  rővid- 
séget  szenvedett.  —  És  ha  ahha  ^tzinte  bele  i»  tudtak  Vítlna  t.öríSijui, 
hogy  az  özvegy  javainak  egy  részn  idegen  kézrn  birjoii,  de  már  azt 
csak  nem  viselhefték  **1  ziigolrKlA^i  nélkül,  hogy  állit/dagos  temér- 
dek kincséről  végnmdeletébea  egy  szóval  sem  emlékezik,  hiszen  a 
szolga  népség  eskftvel  is  kész  erfísíteni,  hogy  10  esztendő  óta  min- 
den pénzét,  ezüstjei  aranyát  az  utolsó  fillérig  vasas  ládákba,  zacs- 
kókba rakosgatt.'i  az  asszony,  a  miket  csak  nem  nyelhetett  p1  a 
föld;  hova  h-ttok  l/»iiát?  —  Hát  az  a  temérdek  élés.  Iv.tr,  bnza, 
szarvjismarha.  s  mindenféle  *fgt/etinások<  hová  tílnhettek  oly 
hamar?  hiszen  pincze  a  bortól,  verem  a  búzától,  kincsesláda  pénz- 


*)  Ort^f  Hert'uyi  L-FtAló<l  levrllnra  i.  b.  A  végrcndelftct  elüttt/mi'ztr'k 
Birniczky  Fereocz  n  Tál,  Ondrikoviv«  Bálint.  Hidvegby  Já»i>s,  Knmir 
Miklús,  Pacjsíday  Gyürgy,  Cbebany  Imre,  Tolnni  Pil  Ádám. 


2^4 


TIICRZA  M,  VftORESmKLTÍTK  KS  ItEKlOZICT  P,  A  KÖLTŐ. 


tfl!  —  miad  üi-es,  s  a  kastélynafe  is  cwilc  puszta  kfífalaí  mere- 
deznek az  f'^írf*.  ^)  lícy  sultagtnk  ftz  enibi^n^k,  sa  vérszí'met  kapott 
szolga  had  sem  fékczlí"  továbli  nyelvót.  Tádoskodva  Péter  úrra, 
Lngy  neki  szabad  kezet  hagyott  az  aazony  Tégríindeletíd>en,  ám 
lássák  tehftt.  niiiií  használta.  Síivel  pedig  régi  dolog  a  világon. 
hogy  a  haszonles/ik  fajában  a  1  e gérd e in etl énebb  egyszersmind 
legkövetelöbb  is.  néhány  atyafi  s  közttik  T^jfalnssy  Andrá<í  ott 
helyben  protestáltak  is  a  TégTcndeletuek,  az  okosabl^  rész  azon- 
ban tíinAcsosabbnak  vélte  megelégedni  a  bizonyos  kevés,  mint  a 
bizonytalan  sokkal,  és  elismerte  Beniczkyt  törvényes  személynek  s 
Átvette  kezébíM  Tliurzó  Mária  hagyományát  a  hozzá  tartozó  leve- 
lekkel együtt.  2)  Másfelől  pedig  P^'t^T  ür  sem  engedéiuagát  zavar- 
tatai  végrehajtói  tiszte  teljesítésében  a  mende  mondák  .áltaL  de 
erélyesen  dolga  után  látott  s  kiszolgáltatván  rövid  idő  alatt 
kinek-kinek  az  íít  illeti  hagyatékot,  bár  sokan  már  a  végrendelet 
hitelességét  is  kétségbe  vonták,  az  u  lelkiismerete  nyuginlt  volt ; 
megveté  a  rágalmat  és  gyannsitásokat,  bár  a  » zabola  uélkrtl  való 
nyelv«  néha  napján  kescnüséget  is  okozott  neki.  Ilyenkor  ulvonult 
n  világt.ól  falnsi  jószágára  s  a  Dndvág  berkeiben  egy-egy  költe- 
ményben unté  ki  panas/ílt  :iz  említett  mérges  szerszám  ellen; 

íHol  ueiD  ví-led,  ott  kiascbit, 
A  hol  nem  (Öhz  ott  Mebeflít, 
A6  Itiredhcn  liointllvoAÍt 
S  gi.'Aliízatial  bárban  tAeziU 

>0h  iikosott  kic«iuy  futnt, 
LÁtom  uem  pöksx  te  csak  n.T»ltit, 
MiTi  uiutlárból  fonnált<%  halat 
És  gj'iíkdnybtil  róka  iiüíIrI.* 

Ks  mig  a  költ6  magányos  óráiban  a  világ  rosszasága  felett 
kesergett,  a  Thurzó  ürftkosök  1662.  június  24-én  megjelentek  a 
nádor  elfltt  s  Illésbázy  Gábort  és  l'jfalnssy  Andrást  t*'ljhatalora- 
mal  ruházva  fÖl,  a  végrendelet  megsemmisítését  kérelmezték  a 
szent  széken  s  egyszersmind  Beniczkyt,  mint  annak  értelmi  szer- 
zőjét, törvényesen  megidéztették. 

l^fielt'ítt  azötiban  e  nagyérdi'kíi  pí'>r  rédzleteibe  bocsátkoz- 
nánk, ií^niHrkedjriuk  meg  közelebl)röl  annak  hősével. 

KoMARllMV    AnORVS. 


*)  Oiidrikovice  Bálint  valloináe*. 
«)  Fasc.  1.  Nr.  ít. 


NÉHÁNY  ÉSZREVÉTEL 

.A  TüRTÉHKTI  CONORESSÜS  UTÓUANGJAc  CZÍMÜ  CZIKKRE. 


A  »Szíiza(lok«  1886-ik  évi  folyamának  IX-ik  flizetében  ily 
cíÍDiíl  dnlg^ozütoin  jelent  nn^y:  A  ImilapC'sti  diplomatikai  tauszók, 
a  serninarinmi  oktatás  ós  a  folállitftuiló  törtéuelmi  iutézet.  Euuek 
czáfolatáúl  látott  napvilágot  az  említett  évfolyam  X-ik  fUzetf^ben 
»A  Történelmi  Couiirressiis  utóhaug^ja*  czímü  czikk.  Mind  a  tudó- 
luáuy  ügyénf  k,  mind  pedig  tanári  állásomnak  ví'lek  tartozni  azzal, 
lingv  mejítámadott  nézetei mnt-'k,  állításjumuak  e  folyóirat  l.upjain 
védeimijkre  kidjek. 

A  Coagressus  előadója  azon  kradi,  hogy  az  én  dolgozatom 
•líítliatatlau  ellenség  ellen  harczol ;  t,  i.  azok  elleu,  kik  a  német 
elvétemet  iniudeubeu  követendő  miutául  szeretik  felállitani;* 
íuutáii  kérdi ;  >kik  azok.  kik  u  német  egyetemeknek  még  fogyat- 
kozásait is  át  szeretnék  ültetni?*  Már  csak  ezen  egy  megjegyzésé- 
ből is  kitűnik,  hogy  a  Congressus  előadója  a  tanári  pályán  még, 
nagyon  kevés  tapasztalással  bír;  úgyszintén  az  is.  hogy  egyeto- 
mlUik  viszonyait  nagyon  kevéssé  ismeri.  Nos,  hát  a  német  egyete- 
mek *fwjtintkozásitU*  esakugyan  senki  sem  akarja  nálunk  átill- 
tetni. —  ez  bizonyos;  ámde  épt^u  az  a  bökkenő,  hogy  mit  tart 
valaki  fogyatkozásnak,  mit  nem  :  mit  tart  valaki  helyesnek  és  mit 
helytelennek.  Lássuk  ezt  a  dolgot  concret  példában.  A  német 
egyetemeken  a  Bölcsészeti  Kar  egészben  véve  úgy  van  szervezve, 
mint  a  budapesti  ngyetemon ;  Fraueziaországhan  ellenben  azou 
tudományok,  melyt^k  a  német  egyetemeken  fs  a  budapestin  is)  a 
Bölcsészeti  Kar  kürébez  tiirtoznak,  —  ezen  tudományok  AcV /.'VY;;*! 
Knna  oa^Itwok;  az  egyik  a»Faculté  des  Sciences*  (malbematikai 
és  t,ermészettudományok),  a  másik  pedig  a  »FacuUé  des  Ijettrt'se 
(bítlcsészet,  történelem,  nkori  és  modern  philologia).  Ki>en  így  van 
_szervpzve  a  kulosvári  egyetem  ifi ;  és  nagyon  helyes,  hogy  így  vau 
(tervezve;  és  igy  kellene  li*nuie  a  dolognak  a  hudai)e8ti  egyetc- 
aeu  is;  akkor  aztán  nem  fordulhatnának  elő  egyetemünkön  oly 
tisszj\ssAgok.  amilyenek  nem  ritkán  szoktak  előfordulni.  Például, 
midőn  néhány  ér  ctőtt  a  palaeontologiai  tanszék  felállítása  kerOlt 


S36 


néhAkt  és^kvétki. 


iiAluiik  szübn,  *?x  flgy  tárgyal úsakor  két  ellont^tes  uézet  állott  egy- 
ínássftl  szemközt:  az  cgvikiiek  pArtnlói  ,izt  rit!itt;ik.  hogy  minde- 
iK'kt'lött  a  f/c(>?of/r*ar  i)aliit*outolo|»iánuk  kell  tííUáZrket  állítani  egyn- 
tcinltiiküD  ;  u  múnik  nézet  pártol'ii  Iif^rüg  lut  })iziinyitg:itt:ik,  hogy 
ennél  sukkal  szükdégesebb  it  zo<j-})hytvhujÍaÍ  pfilaeoutologia  idiii- 
sz^ke\  niatjok  a  fertn^szettudoindnt/i  szakok  hé pvisfUd  sem  tudtak 
■merjegt^ezní  e  thiímára.  tiézvr:  végrí'  Ís  szavazásra  került  a  dolog  ft 
két  pltórö  vélemény  fölött.  —  s  ekkor  a  bíilcséíizeti,  a  törtéueti  s 
a  philologiai  csopDrlük  tauár.'ii  szavazatukkal  oly  kérdés  felett 
döntőitek  a  Karban,  aiaelynfik  eldöritésére  ahiiriianistikus  szakok 
képviselői  absolute  uem  voltak  és  neni  is  lehettek  illeti'kosek. 
—  De  lássuk  most  ezen  esptiiek  egyik  ppiidantját.  —  A  iu-rafdika, 
amiótA  csak  az  új  szigorlati  szabályzat  életbe  lépett,  éveken  át 
ktüöu  szigorlati-tárgynak  ismert^ett  el  a  Bülcsé^zi'ti  Kar 
által,  még  pedig  miudeu  liígkisebb  nehézség  vagy  megszorítás 
nélkül.  Több  előzetes  eset  által  egészen  niognyngt.atvaváíaszfcott'i 
szigorlatának  egyik  mullék-tárgyáúl  a  heraldikát  a  muU  t;\névben 
P.  B.;  —  midüu  azonban  P.  B.  lolyam'xlváDyáta  Bulcsészi'tiKar 
tárgyalta,  azon  uézet  kezdett  tért  foglalni,  különösen  az  exa^tt  és 
iuductiv  szakok  képviselőinél,  hogy  miután  a  heraldikának  nincsen 
kíllí^D  tanszéke  egyetemünkön,  (már  t.  i.  a  mennyiben  u  heraldika 
a  diplomatikával  egyesítve  vagyon),  —  ez  okon  ezentúl  uüm  enged- 
hetik meg,  hogy  a  heraldika  egymagában  szigorlati  t;*irgyat  képez- 
zen, minthogy  LV.  a  szigorlati  tárgyaknak  túlságos  fcbiprózássi  volna. 
Hiába  mondottam  én,  hogy  a  történelmi  segédtudományok  ma  már 
oly  nagy  terjedelmet  nyertek  egyenként,  hogy  raindegyikök  egy 
egész  emlíeri  életet  igényel :  hiába  mondottam  én.  hogy  a  múlt  szá- 
zadban más  tanár  adta  el6  az  nkk'véltiint(t.  i.  Pray)  és  más  tauá.r 
adta  elö  a  czímertant  (t.  i.  Wagner  ;  hiába  mondottam  én,  hogy 
a  diph)mfttikának  nincsen  egyetlenegy  columnaris  írója  sem,  ki  a 
heraldikában  is  nevet  vívott  volna  ki  magának,  —  és  viszont  a 
heraldika  elsíi-rendű  írói  közt  szintén  nem  található  egyetlenegy 
sem.  kinek  tudítmányos  mökiklésc  a  diplomatikában  is  nyomot 
hagyott  volna  maga  után.  a  heraldika  tehát  nem  tekintbetíí  úgy, 
mint  a  diplomatikának  puszta  f[>ggeléke:  mindez  nem  használt 
semmit ;  a  jelenvoltak  többsége  kimondotta,  hogy  a  heraldika 
szigorlati  tárgyúi  egymagában  nem  fog.adható  el  ezentúl.  íme ! 
ilyen  visszásságok  állanak  elö  «rfí'A*íí(/fc<7v  akkor,  a  mikor  egy  testíi- 
Iptben  annyi  hfirrwjtn.  elfni  van  együtt;  mert  hát  (ha  ös2Ínt*^n 
akarunk  beszélni)  hogyan  is  érdeknihetnék  a  humauistikus  szakok 
tanárait  például  a  gyógyszerész-növendékek  ügyei,  melyek  pedig 
a  Kar  üléseinek  egyik  teugeri-kigyóját  szokták  képezni :  és  viszont 
hogy  bírhatnának  Ae/fó  érzékkel  az  exact  és  inductiv  szakok  taná- 
rai a  huroanistikus  c^ioportok  Ügyei, szükségletei  iránt!  —  Hát  az 


A  TŐRTftKEri  rONrtURXfiUS  VTÖltASOJÁRA. 


237 


egyeteoii  t;uiri«sbrtn.  melynek  tag.juÍH  rec;tor8iiproivcU)r,  t<tvjíbbá 
:4  ufigy  dékáu  s  i\  uógy  prodékún,  —  nem  úgy  ál  l-t*  a  doUig,  lio^y 
v.ilaSáuyszoi*  oly  ügy  képezi  n  tirgyalás  snbstríitumát,  mclyhoz 
szakavatoUmtj  kívAutíitik,  luinilaunyiszAir  csak  ki't  szfikértö,  vagy 
íí  legkeilve/öbb  ysetbeu  is  (amikor  t.  i.  viigy  :i  rect<ir,  vagy  a  pin- 
rector  ;iz  illelíi  Karból  van)  csuk  biiríiiii  szaknrtőtalálhjitónyolcz 
(illetőleg  hét>  neui-szakúrtö  olltii^l>en  !  Kordom  most  raár  ri 
Cougreasiis  előállójától :  miutAu  éu  évtizeUekeu  át  foiyton-folyvAst 
szemtauúja  voltüm  a  nhnet  minta  követéséből  ereffű  efféle  visszás- 
ságoknak, nem  volt-e  jogom  azt  luomlaui:  (751.  1.)  >liogy  a 
német  egyetemi  oktatásnak  is  vaunak  uagy  fogyatkozásai,  me- 
lyeket, miJun  a  saját  egyetemilakrííl  vagyon  szó,  gon<Íosan  kell 
kei*űluünk«?  Kérdem:  uem  sokkal  észszerÜbb-e  a  Bölcsészeti 
Karnak  olyau  szervezete,  amilyent  Francziaorazágbau  látuuk. 
mint  azon  szervezet,  mely  a  budapesti  egyetemen  tényleg  fenálL 
és  mely  semmi  egyéb,  minta  tí»'i/jí'(I  mintának  nuisofafay  Kérdem  : 
láthatatlan  ellenség  elleu  harezolok-r  én  akkor,  amidőn  azt  mon- 
dom: óvakodjunk  a  német  egyetmncki't  általunk  mimU'uhfn  köve- 
tendő példákúl  tekíat^ui? 

A  felhozott  példfil)ól,  (űgy.sziutéu  mindabból,  ami  c-iak  nyom- 
tatásban tolom  megjelent)  láthatja  :iz  olv:isó,  liogy  poleiaixálj'w 
tekiutetélien  lényeges  khlönbség  vau  azon  eljárás  kózt-,  melyet  éu 
követek,  —  és  azon  eljArás  kitzt.  melyet  a  Congressns  eló.'ulója 
követ;  éu  atlataimat,  állítjisaimat  kétségbe  nem  vonható  tinytkrr^ 
hiteles  kúJfökre  és  trkintt^yes  írók  enuntidiióira  szoktam  alipít'uii : 
a  Congressus  előadója  ellenben  igen  gyakran  boc-íát  világgá  oly 
nyilatkozatokat, melyeknincsenekkellólegbebizonyitva, melyek  nem 
egyebek,  mint  az  ö  gubjectiv  nézetei  —  és  amelyeket  mégis  valódi 
axiomákul  kíván  elismertetni  mindenki  által.  Ez  bizony  nagyon 
kényelmes  taktika;  s  az  ilyen  ellenféllel  aztán  alig  lehet  piílenii- 
zálui.  Még  inkább  megnehezíti  a  dolgot  reám  nézve  azon  körfil- 
mény,  hogy  ö  az  én  nézeteimet  oly  egyoldalúan  reprodukálta  idé- 
zett czikkében,  hogy  az  ö  polemikus  megjegyzéseinek  kiim^rifH 
czáfolatával  valóban  iveket  kellene  betöltenem;  ily  terjedelmes 
replikára  pedig  e  folyóirat  tisztelt  szerkesztősége  (a  ítlzetek  vál- 
tozatossága iránt  való  tekintetb&l)  nekem  uem  juttathatna  tért. 
Ezen  körülmény  kényszerít  Lebát  arra.  hogy  csnpáu  a  leges  leg- 
szükségesebb é&zrevételekre  szorítkozzam  e  helyen. 

Czikkének  elején  mindjárt  azon  iusinuatióval  lép  föl  eUe- 
nem  a  Cougreasus  előadója,  (s  ez  insiunatiót  azntán  többféle  vál- 
tozatban is  ismétli),  hogy  én  a  tudományos  búvárkodásnak  —  áj 
eddig  még  nem  ismert  igazságok  felkutatásának  ellenzóje  vagyok. 
Ezeu  különfélekép  variált  ínaiuuutiónak  alapja  nem  lehet  semmi 
egyéb,  mint  vagy  félreértés,  vagy  szándékos  félremagyarázás.  Hát 


238 


KÉlU^r  feZRin^TEL 


azt  moudottam  óu  a  'Századok*  uovemberí  l'ttzetéb«a  megjeluut 
dolgozAtombau,  bngy  a  tanár  ne  búvárkodjék,  bogy  ne  kutassou 
új,  eddig  iiiég  nem  ismert  igazságokat??  Én  üem  ezt  mondottam, 
haiiom  uzl,  boj^y  új,  eddig  móg  u»'m  ismert  igazsíifíok  kyta- 
tftaa  nem  képezbeti  az  iigveteiui  tanárnak  FOFELADATAT; 
mert  az  egyetemi  tanárnak  F(  »FKLA1)ATA  észszerűen  nem 
lebet  míis.  mint  az.  UOt;  V  TANÍTSON,  íbiszen  minden  tanár 
azért  tanár,  bogy  tanítson);  laí' '^  pe'flij  (hjy  iauiison, hogtj  oklotása 
haWjatiUra  nécvf  n  Uhffi}  hgt/f/'hH'JíctfözöbO  hhegsrn ;  ezen  czélt- 
•^fvd'u)  korántsem  Joffedezcurk  fétrh  vaffjf  közlése  dffatjotfja  f/e'nit, 
hanem  —  mint  azt  Sííbleiermaclier  oly  mí»ly-elméjüen  kifejtotte  — 
az  el'KiíláH  müvéHZ^te  által  fogja  eUmi\  bogy  aztitáii  miben  áll  az 
elíiadá'^  művészet<\  annak  magyarázatát  a  >Sz!iz:idok<  7ő7-ik  bip- 
ján  tabllb;itja  az  ulvasó.  Savújny.  ki  iHirópjii  birfi  tudós,  európai 
birÜ  író.  tmrópai  liírÖ  Umár  volt,  mondja:  vEsist  irrig,d€.n  Werih 
Hnt's  Lfhrern  abzum'^astn  nach  den  hJnid*jrkunijcn,  dio  er  snlbat  in  der 
mnucnarhaft  gomacht  hat,  und  dio  er  in  seinen  A'orlesungeu  mit- 
zutbeilen  ptlegt*  ;  í-s  valamivel  k'jebb  mondja:  >wie  eiu  trefi'licher 
Lebrer  gedut'bt  werdi-n  kaim,  welcber  niemals  die  AVisseusebaft 
durcb  neue  Eutdeckuugen  l)ereicbert  bat,  so  kann  einem  audern, 
die  Wissenschaft  viel  verdaukon,  welcber  als  Lebrer  weuig  leistet.* 
(V.  ö.  Scbeidier,  Hodegctik,  3.  A.  422.  l.)  -  Az  elfogulatlan  ol- 
vasó.  ü^y  hiszem,  figyelmére  fogja  méltatni  azon  idézeteket,  melye- 
ket mind  az  előbbi,  mind  pedig  a  moístani  dolgozatomban  tekin- 
télyes írók  műveiből  vettem  át :  a  ( ^ougressus  előadója  előtt  ezeu 
id^etek  természetesen  uem  nyomnak  semmit;  ő  az  újabb  idéze- 
tekre is  azt  fog;ia  mondani,  a  mitarégiebbekröl  mondott,  bogy  t.  i. 
>akár  a  toUban  is  martulhattak  volna«  ;  mert  bát  mit  neki  Sdilei- 
ermacber,  mit  neki  Uiiger,  mit  neki  Savigny ;  ő  ezeknek  ;i  beszédére 
uem  ad  ijemmit! 

A  Congressus  előadója  a  899 -ik  lapon  azt  veti  szememre, 
bogy  én  az  egyetemen  a  >Bublimior  djplomatiknbóle  nem  tartok 
knlön  cjjUegiumot  a  baladott,ak  számára  ;  és  ugyanazon  lapon, 
amelyen  o  vódat  hangoztatta,  azt  is  kimondja  a  Congressus  elő- 
adója, bogy  ^diploniaiikai  tanszékünk,  felszfrcléscnek  ijyarl<UÁ/á' 
ndl  fogva,  nem  alkalmas  arra,  hfMjg  a  speciálisabb  diplomatikdha 
bevezesMn*  :  ho(jyan  Uphei  hát  föl  irdngvmban  olyan  követeléssel, 
melynek  teljtsithetvilfu  voltait  sajdt  maya  i»  már  fföhb  elismerte? 
De  ballom  a  Congressus  előadójának  ellenvetését:  »vaa  Buda- 
pesten elég  oklevélanyag,  mely  a  diplomatikai  kutatás  czéljaira 
sok  tanulságost  foglal  magában,  ott  az  Ursz.  Levéltár,  ott  a  Nemz. 
Múzeum  gazdag  gyűjteménye,  de  az  egyetem  neui  fordul  hozzá- 
jok.«  Csalíugyan  ?  Nos,  bát  bogyau  képzeli  el  magának  a  Coügres- 
sns  előadója  ezeu  oklevélanyagnak  értékesítését  a  sublimior  diplo- 


A  TÖR-rtKK-rl  CONGRRKStlS  OT^ÜAHOSkXA. 


S39 


matikából  áltíilüiu  tfsetlog  tartandó  collegiumbau?  Ví^jjon  úgy, 
bog}'  éo  a  sublimior  diplomatikára  beb'fttkozott  híillgatóimnifi,! 
elmenjek  Budára  iiz  Országus  Levéltárba,  vagy  akár  tsak  n  Neui- 
zeti  Múzeumba  is?  Neut  tudja-e  azt,  liogy  a  ÍűdMIó  roudelutek 
értehnébeu  az  állam  által  űzetett  tígyetenii  tauárok  fninden  nlöadá- 
$aikat  as  eijyeUm  hivatalos  íulyisrffcihen  kötelesek'  tar  tűni ;  s  a 
menuyibeu  mégis  kivételek  észlelhetek  e  szabály  iilül,  e  kivételek 
semmi  egyebek,  miut  a  hivatalos  kö/eg«k  által  tutlömúüúl  uem 
Tett  rendellenességek,  visszaélések !  Avagy  talán  ú«;y  képzeli  a 
dolgot  eliotézeiKlnnek,  hogy  péUláftl,  ha  a  Hunyadiak  koráról  hir- 
detnék ilyí^n  speciális  collcgiiimot,  akkor  aztjiu  az  Országos  Le- 
véltárból s  a  N.  Múzeumból  e^y  egész  semeslcrre  kivenném  az 
összes  uklevélanyiuíot,  niely  e  korszakra  vonatk(jzik  ?  De  hát  enged- 
nék, *ífit  engedhelnék-e  ezt  az  illető  iutézetek  statútumai?  Kétség- 
telenül nem  engednék !  —  Ks  nem  gondolta-e  meg  a  Cougressus 
előadója  azt  hogy  azon  váddal,  melylyel  engem  vélt  sújtani,  ezen 
váddal  épen  a  saját  fejére  mondott  Ítéletet?  mert  '<;///'x»  miiírt 
tiiltötl  a  ConyressUii  elmdójn  két  i'vit  íi  f/é.cst  Inifiittiiban,  meg peíHtj 
államkölt^éájeny  ha  ntm  azért,  hogtf  ott  azt  a  suhlimíor  diplomntikát 
cl^átít^a*  és  azu/dn  itt  nálunk  vf^honofittta  :  avagy  talán  azt  le- 
leli erre,  hogy  ö  majd  irodalmilag  fogja  művelni  a  sublimior  di- 
plomatikát: igen.  de  hát  akkor  mirevaló  volt  az  ö  magántanári 
baljílitátiója?  mit  nyert  az  ó  tanárságával  a  diplomatika  ügye 
egyetemüaköo  ?  azt-e,  bogy  'Oklevéltaui  gyakorlatok*  czímmel 
hirdet  collegiumot,  a  mely  speciosus  czim  alatt  (mikéut  egészen 
megbízható  értesülés  alapján  mondhatom)  nem  sokkal  több  rejlik 
ma,  (nem  mondom,  bogy  ahsolute  nem  rejlik  több)  miut  ílz,  bogy 
axt  az  egy-két  liallgiUóját,  aki  erre  vállalkozik,  (s  akik  jobbára 
a  múzeumi  dijuokok  küzól  kerüluek  ki.)  hogy  ezeket  tiz  oUevlfk 
olvannadban  is  masaldüdban  ifi/akorolja;  —  uos  hát  ezen  foglalko- 
zásnak fontosságát  senki  nálamnál  jobban  nem  ismeri ;  hiszen  én 
magam  is  olvastatok  okleveleket  hallgatóimmal  s  azokat  folyton 
folyvást  rnmnientálom,  kilVinóttHit  jíxji  tizernyoutínU,  még  pedig  az 
♦^gész  tanéven  át  belenként  kétszer:  hanem  utóvégre  is  az  olvasás 
még  nem  az  a  sublimior  diplomatika,  amelynek  el-sajátitása  és  át- 
ültetése végett  ót  Béc!j)>e  küldöttek;  az  olvasási  a  diplomatikai 
ismereteknek  csak  legelemibb  része:  az  olvasdgért.  hizony  nem  luft 
azüksct}t»  Bécsbe  luenni*'^  d<*  jii*'/jkerésbbé  volt  ezért  sziikarffcs  magát 
eqyrttníiinkön  habHitdlftitnia.  Ka  csakugyau,  ba  van  valaki,  akinek 
orkólcsi  kötelessége  sublimior  diplomatikát  adni  elő  egyetemün- 
kön, —  az  nem  is  lehet  más.  mint  épen  ö,  az  oklevéltan  magán- 
tanára! Egy  pillantás  azon  tudományos  segédeszközökig,  melyek 
fölött  én  rendelkezem,  és  azokra,  melyek  felett  u  remlelkezik,  — 
továbbá  egy   pillantás  magára  a  privátdoceusi  intézményre,  ezen 


i'illításom  helyes  voItiU  pvitleussí  fofya  touui.  Lássuk  Wbát  cImszüi* 
is  íiz  én  Inuszéki^iii  fól  szere  lését.  A  diplomatikai  tans>:ék  fóUzHiv- 
Iftsén'tl  igen  uvin-san  bcszámnlUatok  ;  aunuk  :ilkoti>  részeit  n  követ- 
kezűk  képezik:  l.ii  Horvát  Ifttv:\n-l*éle  oklevélhasoumások  f^yüj- 
toméuye.  mely  2Ü  Uiblábúl  ill  és  27  oklevelet  turtjilmay. ;  h  fno- 
siinilék  miuiitigyike  18  példáuyban  vau  meg  u  hallgutótiAg 
sz/iinúrii ;  -'.  tizenhárom  danib  hártyám  írott,  eredeti  oklevél  a 
'^Dipbtniiitjirium  PraynmimbóU  ;  a  Priiy-téle  íiyiijteményiit^k  \tit- 
pírni  Írott  többi  nkb'velei  az  elnmgyolás  veszélye  miatt  nem  hasz- 
mlltatiiak  a  coUegiuiubau :  e  ^zeríut  tehát  hallgatóim  osszeseu 
negyven  oklevelet  olvashatnak  az  egyetemi  tiiiiév  lefolyása  alatt. 
Akik  másodszor  is  vállalkoznak  az  egész  cnrsus  hallgatására,  fxzok 
számára  a  szebeni  farsimile-gyüjtcményt  is  el  szoktam  hozatni  az 
cgyi'tomi  ki'»iiyvt4ÍrKil.  Bemutíitás  végett  elhozatom  iigj-an  Siekel 
Monumenta  Graphicáit,  az  Ecole  defl  Chartfs  kiaflványait  és 
más  eiíélc  munkákat;  de  az  ezekben  foglalt  facsimüék  olvasására 
már  ahaohte  nem  marad  idC).  —  mert  ha  ezt  csak  megkisérlenéni 
is,  akkor  a  diplomatikának  valamelyik  főrészét  "krftfttfuiií  mel- 
lőznöm kellfne  előadásaimban:  aki  ebben  kételkedik,  üsse  fel  a 
naptiirt.  és  számítsa  ki.  hogy  mennyire  rúg  a  tanórák  száma  egy 
tanév  tartama  alatt,  és  azután  vesse  üssze  ezen  6ra-3zámmal  az 
általam  előadandó  bn  tananyagot,  —  b  akkor  meg  fog  gyözódni, 
hogy  ahoz,  amit  az  imént  mondottam,  nem  fér  kétség,  nem  fér  szó  ] 
Ami  pedig  a  könyveket  illeti,  melyek  a  diplomatikai  tanszék  dota- 
tióját  {íhfffttiójfit  ! .'  /  O  heilige  Ironie !  mondja  a  szellemes  Börnt') 
ké|>tízik,  ezek  a  kővetkezők  u.  m. :  «1  Sehwartuer  Diplomatikája  ; 
/'.'íSchönemann  Diplomatikája;  c)KuanzKortaua;  d)  Wcber  Heral- 
dikája: cnuyi  azegész!  Amely  munkákra  az  elősoroltakon  kívül  szük- 
ségem vau.  (pedig  igen  igen  sokra  volna  szükségem,  miut>ári  :i  dip!i»- 
niatika  demonstratív  tárgy.)  mindazon  munkákat  az  egyetemi  könyv- 
tárból kényteleníttetem  —  esetni  1-esetre  —  elhozatni  a  kari  szolga 
által;  ki,  minthogy  hivatalos  teendői  öt  reggeltől  estig  az  egyetemi 
épülethez  kötik,  csak  nagy  Ügygyel-bajjal  szakíthat  arra  időt,  hogy 
az  áltAlam  |>ostulált  munkákért  az  egyetemi  könyvtárba  elmenjen : 
amikor  aztán  nem  ritkán  történik  az,  hogy  a  keresett  könyvek  egy 
része  ki  vau  kölcsönözve,  egyik-másik  pedig  nem  található  meg. 
íme.  ilyen  az  én  tanszékem  fölszerelése,  ilyen  az  én  helyzetem ! 
Mily  egészen  más  a  diplomatika  magán-tanárának  helyzete!  O, 
mint  a  Nemzeti  Múzeum  levéltárnoka,  oly  gazdag  oklevél-anyag 
fölött  rendelkezik,  amilyent  távúiról  sem  bír  a  bécsi  Institnt.  Ami 
pedig  a  diplomatikai  előadásokhoz  szükségolt  könyveket  illeti,  a 
múzeumi  könyvtiír  már  ewik  Horvát  István  gyűjtéséből  is  sokkal 
többet  bir,  mint  az  egyetemi  könyvtár;  és  végre  amit  szintén  nem 
szabad  kicaioyelntiDk,  ez  —  azon  reája  nézve  rendkívül  kedvező 


körülmény,  hogy  ueki  csak  a  kvzrt  kell  kiiiyujtnuút  avéf/höl,  hwj*j 
vnudezf^n  Uidomdníjos  s^gíihizkozvki'i  tjjhzru  kéiiye-kidve  szerint 
használtassa ,  minthogy  fí  a  muzeumi  Icvéltárhati  otthou  víHi ; 
íiiuííí  <^'"  nílotlií;  csak  idegt?nl)eii  volnék  ott.  —  ami  pedig  óriílsi 
külünbdég  !  Ldthaijn  irhái  az  ofvanó,  ho(/i/  ttidoinányus  argédvszközök 
dolgáhmí  a  diplomatiJia  magán-iandra  valódi  uáhobj  —  én  ped^p 
fölszfrelés  dolgábaHf  hozzd  képest  ctiak  koldus  vagyok:  ami  más 
SZtjt'nl  finnyii  tiszeiif  hogy  orrá  ué^ve  teljes  rnt^rfékben  megvan  annak 
a  Irhffi'/itt'gr,  hogy  n  fiuhiiuiíor  dljfloinalilidhól  ridlegivmot  tartson, 
(habár  uem  ie  oly  uagy  luérvfit,  amilyeut  csak  is  nagyszabásü 
szakiutézetbcu  lehet  tartrini).  Aa'eám  nézve  pedig  egyáltalán  nín- 
cstni  mrg  cnnrk  a  leheVöaétje ;  és  mégis  —  mígis  fí  nógat  engem 
arra,  hogy  :i  sublimior  (liplomuiikábúlrihuhidottíik  üzámánikülüu 
collegiumoi  tartsak :  hát  nem  felfordult  világ-e  ezf!  — 

Lássuk  niiist  mtir  azt  is,  hogy  nzHi^jeteini  oktatás  szempont- 
jAbül  milyen  erkölcsi  kötelességet  ró  a  Congressus  előadójára  :izö 
mií|Lrán-t:in:íri  áUfisu.Ezt  íizíinban  esiik  úfry  lógjuk  tisztihu  hozhatni, 
ha  plőbb  azt  tisztáztuk,  hogy  miben  Ali  tubijdonképon  a  niagiiu- 
tauári  intt'zménynek  jeIeiitoség(;,miannak  abipeszmpje.  Kzon  tbéma 
lejteKötéséutM  szAndékosun  uem  idézek  német  ii*ót,  mert  még  azt  tv 
liíluá  mondani  a  Cuugressus  előadója,  hogy  :iz,  akit  én  megszólaltat- 
tam, bizonyÁra  nmolyau  indolens  rendi'S  tanAr.  aki  csak  pro  dorao 
beszél,  s  aki  a  magán-taDílrra  akarja  tukmálni  azt,  aminek  elvég- 
zése tulajdonképeu  az  ö  kötelessége  volna.  Akit  éu  most  megszólal- 
tiitok,  az  nem  párt-ember,  ahoz  a  gyanúnak  még  árnyéka  sem  Péi*, 
—  s  ez  Ániúld,  ki  hivatahm  kiküldetésben  tanulmányozta  a  fran- 
czia,  az  olasz,  a  német  s  a  schweitzi  közoktatási  szervezetet,  köz- 
oktatási állapotokat.  Hivatalos  jelentését  ily  czimmel  bocsátotta 
közre  >SchuoU  and  llniversities  ou  thn  oontinent  8-**  London. 
1868.«  ;  ezen  muulüVjábaü,  a  porosz  egyetemekről  szólta bau  (a 
227-ik  lapon)  különösön  kiemeli  a2t,hogy  Németországban  a  tanárok 
8  a  privátdoi'f.nsfk  egynuítt  közi  megosztják  az  oktatá.9  ierrtnnmát, 
8  az  egyik  pótolja  a  luásiknak  tanStdsát  (»one  supplements  the 
other's  teacbing*).  íme  ez  a  magán-tfinári  intézménynek  valódi 
alapeszméje,  ez  adja  meg  annak  az  ö  jelentőségét!  Kérdem  most 
már  a  Cungressus  elóadójától :  hogyan  felel  meg  ö  magán-tanári 
hivatásának  V  miv  ti  pótolja ,  mivrl  tyészUikl  ö  azon  oklatdst,  melyet  a 
diplmnatikai  collegiuui ómnak  futUgatrói  fi/lem  nyernek  f  talán  az  ok- 
levélmásob'isi  gyakorlatokkal  ?  Nos  hátbiztositbatom  a  Congressus 
elíladóját,  hogy  az  oktttíísnuk  ily  elemi  f  u  n  c  t  i  ó  j  á  é  r  t  még 
uem  habilitált  a  Bölcsészeti  Kar  soha  senkit!  Az  fi  működési  tere 
tehát  észszetHien  nem  is  lehet  más,  mint  épen  az  a  »sublíviior  diplo- 
matika*, melynek  előadását  ií  éntőlem  várja:  e  nélkül  a  sublimior 
diplomatika    nélkül  az   i'i  magdn-lanárságánnk   nincsen  értflrntf 

SSÁXADOK.    18Hl.   ai.   FÜBST.  IG 


nincsen    Uijogaí    Eimyit   a   subUmior   diplomatika   elGndásáröl 
ÉgyetemÜQköQ. 

A  tövetkezökbeo  az  iránt  nyilatkozik  a  Coogressus  előadója, 
hogy  azoii  nmÍDüíiUü)  phrasis  >valljuk  be  íisziiitéii,  boyy  jeleuleg  is 
főbb  vonáaíiibaii  úgy  :lll  a  diplomatikai  szakoktatás  egyetemünkön, 
mint  ahogy  állutt  száz  évvel  e2elÖtt<  ezen  phrasis  uem  szemé- 
lyemre, hanem  a  tnuszéknek  mostoha  viszonyaíru  vonatkozik.  Már 
hogy  ft  miképen  értette  az  idézett  phrasist  azt  t^rméazeteseu  csakis 
ö  tudhatja;  ennek  megiillapitAsára  egyedfll  ö  illetékes:  de  hopy 
azután  má^ok  hi>f/i/an  éiiefttk  az  í'lvzrft  szavalat,  —  nnnak  metjdh 
hipiiiinárn  />  Urjki'vhbbt'-  .i''vi  ilhtékfs.  Annyit  mondhatok,  hogy 
jóakaróim  felháhorodíissal  hullották.  felh.^ljorüdús3al  olvasták 
jelentésének  szóban-forgó  passusát,  és  úgy  vélekednek,  hogy  az  a 
mftaik  plirasis,  hogy  t.  i.  tankönyvem  »r*gészeű  a  mostani  diploma- 
tikai irodíilom  színvonalán  áll«.  hogy  ez  a  [ihrasis  —  mely  az 
tdöbhint'k  nnategy  correctivurna  látszik  lenni  —  sz.akasztolt  olyan 
rhctorikai ^fitjnra,  amilyen  Shakspeaie  <Tulius  í'aesarjábaii  is  elft- 
fordúl,  ítzon  jelenetben,  amelyben  Antonius  a  római  népet  Brutua 
és  Cassius  ellen  láüítja,  —  izgató  szavait  a  sBrutns  derék,  becsü- 
letes férfiú !«  phrasisaal  szakítva  meg  több  ízben. 

Ezek  után  :i  diplom.itikai  rendszerekre  tér  át  a  Congressus 
előadója.  Visszaélnék  e  folyóirat  ulvíisóiuak  tUrtdmével.  ha  szőr- 
szálhasogató fejtegetéseit  nyomról- nyomra  fognám  követni:  hogy 
milyen  tudr)mányos  becsesei  bírnak  ezen  fejtegetések,  azt  egy-két 
példából  is  felismerheti  az  olvasó.  Először  is  Gatterer  rendszere 
ellen  újítja  meg  támadását:  aminek  uincseB  semmi  értelme;  mintán 
Gatterer  rendszerét  nem  védi  senki,  —  és  miután  én  magam  is 
pálczát  törtem  felette  tankönyvöm  elsö  füzetének  57-ik  lapján.  — 
Azután  az  én  álIit<>lagos  »új  rendszeremről*  szól,  —  ami  nem 
egyéb  ráfogásnál ;  miután  én  már  több  ízben  kijelentettem,  hogy 
én  egyáltalán  uem  töröm  a  fejemet  holmi  új  rendszer  felállításán: 
én  a  diplomatika  különféle  aUcatrészeit  csak  csoportosítom,  még 
pedig  oly  módon,  amint  fizt  az  opportunitási  tekintetek  nálunk 
megkívánják. 

Az  én  csoportosításom  ellen  először  is  azt  hozza  fel  a  Coo- 
gressus előadója,  hogy  *nem  eléggé  tudomáuyos  ok  az  oklevnl  vahi- 
mely  részét,  a  miről  egyik-másik  csoiwrtban  szólni  nem  lehet, 
pasztán  ezért  egy  harmadik  csoportban  tárgyalni.  <  Ezen  állítá- 
sának docuraentálásánl  példa  gyanánt  a  chriftmon-t  hozza  fel  a 
Congressus  előadója,  és  megró  engem  amiatt,  hogy  én  a  chrismont, 
mint  afóle  invocatió  symbolicíi-t.  az  invocatiónái  mondottam  tár- 
gyalandónak; azután  pedig  azt  magyarázza  meg  nekem,  (arait, 
mellesleg  megjegyezve,  már  negyven  év  elÖtt  is  hallottak  tőlem 
liallgatóim,)  hogy  ji  chrismon  voltaképen  sigla.  Jézus  nevének 


A  TÖRTfcNBTt  COSORIWStJS  lTTÖHAIfOjAR\ 


Ö4ri 


kezdő  Víetöje,  >teh&t  —  mint  moudja  —  a  aiglák  köat  a  diploma- 
tikai írástanbun  táriiyalriTidA*,  —  uem  pedig  az  invocatiónál  (i.  L 
í*01.  I.).  Lám!  lí'im  I  lueDUjire  cserben  hagyta  a  Coiigreasus  el<j- 
adöjftt  az  ö  omlókezö-tehotséj^e :  hát  már  nem  tutija,  httgy  mit  ÍH 
>A  pftnnouluú mi  apátság  alapüó  olilf.wUröU  keszUrtt  dolgozatáhan 
a  IG-t-ik  s  a  következő  lapon  ?  Az  imént  idézett  helyen  liáromszor 
egyiaás  után  mondja  azt,  mtru'  pedi;/  ereszen  katogorice,  hogy  a 
chrisuinii  i-nem  más,  mint  invocatio  .-(yniholjca;*  fiogy  tudott  tehát 
engem  amiatt  mftjtámftdni,  hogy  én  o  chrúmotit,  mint  xnyocatio 
symholico't  uz  invocatíónál  moudútfain  tárgyalandónak.  £b  hftt 
nem  mindegy-e  az,  akár  az  invocitióníil  tárgyalja  a  fjinár  u  chris- 
mont,  mi*f;<'mllfcvc  egyszersmind  azt  is,  h<tgy  ;iz  —  tekintve  ere- 
detét — ;  sigla  :  akár  a  siglAkuúl  t:'irgyalja  a  tanár  a  chrismtmt, 
megemlítve  egyszersmind  azt  is  liugy  az  —  tekintve  jelentését  — 
STmbgüca  invín:ati<i.  Az  olyan  iwddő  szőrszíílbasogatásdkrnl, 
amilyenekhez  a  Uon^ressus  előadója  nly  görcsösfti  ragjiszkodik, 
vajmi  helyesen  mondja  Paoll,  hf»gy  azi)k  vulódi  hi/antin  euntro- 
vprsiák,  mt'lyeket  a  tudiimfinybau  mellőzni  kell.  (Programmá  1 3. 1.) 

A  másik  ellenvetése  n  Congressus  előadójának  iizéucsopdr- 
tositásom  ellen  az,  »hogy  egy  országnak  vag)*  korszaknak  kanezel- 
lárÍ!Ű  praxisa  nem  egyéb,  mint  egy  országnak  vagy  korszaknak 
di{domatikája;  tehát  bízvánt  i'lh agy h:i tjük  az  írástnnról.  a  kortanról 
és  i)ecséttanról  szóló  íejez»'li'ket,  mert-  mindez  beuufoglaltatik  a 
lanczetlúrku  2)iari»  fogalmában. «  —  Erre  a  következőket  jegy- 
zem meg  :  a  középkori  oklevelek  —  tekiutvo  provenientiájokat  — 
kélségteleuftl  mindig  valamely  kíinezelláriai  pi-axisnak  a  produc- 
tumai ;  ily  szempontból  tekintve,  tehát  a  dolgot,  a  kanczellárLii 
praxis  csakugyan  mindent  magában  foglalna,  ami  csak  az  okleve- 
lekre vonatkozik.  —  ez  hizonyos :  hanem  azután  az  is  épen  oly 
bizonyos,  hogy  mindezeknek  daczára  is  uincHcu  de  facto  halandó 
ember  —  a  Cou^essus  elöailóján  kívflj  —  aki  oly  könyvet,  mely- 
nek czímlapján  ez  nlvaaható:  »A  középkor  kanczelláriai  praxisa*, 
aki  az  ilyen  könyvet  t<ljes  diplomatikának,  diplomatikai  compeu- 
iliumnak  fogná  tartani.  Az  ilyen  körmönfont  logikát  kineveti  az 
élet ;  ós  épen  azéil  legkevésbhé  sem  kell  attól  tíirtani,  hogy  a 
'Kanczelláriai  pnixia«-féle  műszó  vagy  czíra  valakit  meg  fog 
téveszteni.  Es  nem  gondolta-e  meg  a  Cougresaus  előadója,  hogy  a 
tudományokban  minden  léptnn-nyomon  oly  műszókkal  találkozunk, 
melyeknek  tágalib  és  szűkebb  jclentósük  van?  Azután  nincsen-e 
számos  olyan  müszi't,  mely  nem  fejezi  ki  szabatosan  az  ált:ila  kiíejo- 
zeudő  tárgyat,  és  melyet  —  jobb  nem  létében  —  mégis  széltében 
használnak,  mint  például  >indo-európai<  nyelvek,  amely  műszó 
latius  palet  definito,  vagy  »indo-germán«  nyelvek,  amely  mŰszó 
megint  angnstíus  palet  definito?  SÖt  nem  tapasztaljnk-e  folyton- 

16' 


NKHAKY  KSZREVETKÍ. 


t'ülyvúst  az  irtidaloiubaii  niég  azt  is,  Uof^y  ugyauazou  czílutnel 
egészen  Idilőubi'izö  tartulmú  muukák  jeleunek  lueg,  —  miut  pél- 
dául Wailly  palaeographiája  (niííly  tulajdon  képen  teljes  diplo- 
matika), Watteubach  palaeograpbiájft  (mely  csak  írAstan).  Kopp 
palaoojírapbiája  (mely  csupán  a  tyrói  jegyekkel  Joglalkdzik)?  De 
tovább  mi^gA'ck;  :iiu  fogadjuk  el  efíy  |)illaimlra  a  Cougressus  elu- 
adójAnak  Álláspontját,  és  mondjuk  ki  ;ut,  bogy  igen  is.  ez  a  mfiszó 
>Ranc/.eUáriiu  praxÍ8<  annyit  teszen,  niiut  >di])lu]]mtiku'  :  de  bát 
akkor  hnf?y  udbalta  a  Congressus  elöadójn  lH8.i-^ien  megjelent 
mfivének  ezt  a  ezímet:  »A  királyi  Kauczrllária  az  Árpádok  korá- 
ban ;<  vájjon  tefje/t  diplomatika-e  az  imént  idézett  rafive  azon 
korszakra  nézve,  melyet  felölel?  ismerteti-e  ebbeu  az  árpádkori 
királyi  levelek  írását,  keltezését,  pecsétjeit?  debogy  ismerteti! 

Valóban  [  ba  nem  a  gáncsolódás  viszketege  a  kub'sa  miuil- 
onnak,  amit  a  Congressus  előadója  a  budapesti  diplomatikai  tan- 
székről 8  íu  én  tinári  mrtködéseuiifi!  irt  és  ír :  akkor  csakugyan 
nem  Icbct  azt  érteui,  bogy  ü  a  budapesti  diplomatikai  collegiuiu 
concret  viszonyai  s  az  ezekből  folyó  opportuniiásí  tekintetek  iránt 
oly  kevés  fogékonysággal,  oly  kevés  érzékkel  bír.  Én  Üklevéltiui 
.legyziiteimuL'k  mind  a  bárom  füzetében  többször  rámutattam  azon 
opportunitási  szempontokra,  tekintetekre,  melyeket  nálunk  a  diplo- 
matikii  tanára  —  az  oktatás  sikerének  koczUáztatása  nélkül  — 
nem  hagybat  figyelmen  kívííl:  a  Cougressus  előadója  az  általam 
niegjebdt  opportunit^tsi  szem|>ontokat  mindamellett  is  teljesen 
iguurálja;  »  a  hitdajtcsti  diplomatikai  lulletfitimot  rt:ndiiletleniil  a 
bécsi  *In8tHui€  wértékévt't  meri  Lássunk  bát  ezen  állít;konira  is 
bizonyítékot.  A  Cougressus  előadója  Siekelnek  »Die  IVkuudeo 
der  Karoliuger*  czímü  moiiograpbiáját  tartva  szem  elÖtt  -  megró 
eogem  a  miatt,  bogy  éürtíiri'/i/oma/iAtíiA*or/«iiíadiplümatika egyéb 
részeitói  különválasztva,  öuálló  füzetben  adtíiui  ki;  mert  mikéül 
mondja,  »a  datjUási  formula  ép  cdy  n'*sze  az  oklevélnek,  mint  az 
invocatio,  az  iuscriptiu,  az  arenga,  a  promulgatio;  azt  tehát  ott 
kell  tárgyalni,  a  bol  ez  utóbbiakat;  s  egy  oklevéltan  keretében 
csak  annyit  belőle  tárgyalni,  a  mennyi  az  oklevelek  dátumának, 
azon  ooraputusnak,  melyen  azok  alapulnak,  leljes  megértésére  szük- 
séges.* Ezeket  mondja  a  Cougressiís  előadója;  hanem  azt  azutwi 
nngn  böh'scn  tlhallgaijn ,  hiMjy  a  hí'csi  Iristiluthait  egtszfn  küiün  col- 
letjium  Uirfatik  a  chronoloifkibul.  még  pedig  az  elókészítő-cursusban; 
aminek  természetesen  az  h  következménye,  bogy  aki  a  bécsi  Insti- 
tutban  adja  elő  a  diplomatikát,  annak  csakugyan  :frnem  kell  a  kor- 
tanból többet  tárgyalni  az  oklevéltan  keretében«,  mint  amennyi 
—  az  előadásainak  substratumát  képező  oklevél-csoport  tekinte- 
téből —  a  dátumnak  teljesebb  megértésére  pótWwf  még  szük- 
séges, így  áll  a  dolog  Bécsben ;  de  nem  így  áll  az  Budapesten.  A 


A  TÖRTÉIKETI  L'ONöRBSSrS  UTdlIAKOJÁBA- 


245 


Wlaptísti  egyetemen,  amióta  éu  látom  oi  a  diplomatikiii  tanszéket, 
még  soha  senki  sem  tartott  c^Uegiumot  n  kortanból;  aminek  megint 
az  a  természetes  következménye,  liogy  amíg  a  bécsi  intézetben  az 
oklevéltan  tanára  egész  biztonsággal  számíthat  arra,  begy  hall- 
gatói a  kortanból  tartott  speciális  collegiumban  a  szükséges  elő- 
ismereteket ;t  megelőző  tanévben  már  mind  elsajritítutták:  addig 
énnekem  egészen  ab  wo  kell  ktsd^nem  a  dolgot ;  mert  az  én  hallga- 
tóimnak épenséggel  uem  volt  soluv  és  ma  sincsen  semmi  alkalmuk 
a  kortanból  csak  a  legelemibb  előismereteket  is  elsajiUíthatni, 
Sickfil  tchit  jó  lélekkel  tehette  azt,  hog\^  az  »ürkuDdeader  Karo- 
lÍMger<  czímíi  diplomatikai  mooographiájábau  az  áltaU  feldol- 
gozott oklevél-csoportnak,  t.  i.  a  Karolingok  okleveleinek  cbro- 
nologiai  momentumait  csakis  a  küvotkezö  paragrai)biLsokban  tár- 
gyalta, u.  m. :  die  Datieruugsformel.  die  Zeitmerkmale  im  allge- 
meineii,  die  Regentetijabre,  die  ludiclionen,  Actum  und  daia^  die 
Indictioueu  íu  deu  Diplomen  Ludwigs ;  —  eonyi  t.  i.  az  egész  éa 
nem  Uibb,  amit  Sickel  a  kortanból  az  említett  monograpbiájába 
átvett.  Hogy  8ickel  így  jArt  el,  —  az  hizonyAra  napyon  helyes 
volt;  mert  ugyan  hogy  íh  vehetett  volna  fel  ő  diplomatikai  í/iono- 
ijraphiába  egy  teljes  (bAr  legrövidebbre  szabott)  kortant?  Do 
viszont,  nem  követném-e  el  én  a  legnagyobb  hibát,  ha  Sickelt  maj- 
molva s  a  Congresaus  előadójának  fent  idézett  inpraktikus  taná- 
csára hallgatva,  —  a  diplomntíkai  alaptan bóltartott  előaddgaimnak 
keretében  halUjaloimnak  mm  adntk  többet  a  kortanból^  7nint  ameny- 
niftt  Sickel  adott  belőle  az  tí  diplomatikai  monographiájdbítn .'  Hiszen 
ha  én  is  úgy  járnék  el,  mint  Sickel,  akkor  az  én  hallgatóim  a  hazai 
oklevelekben  előforduló  chronologiai  adatok  közöl  (az  indictión 
kívül)  c'igcthniffifet  «€in  tudndnak  feloblani ;  minthogy  ezen  chro- 
nologiai adatok  t'eluldáfta  a  római  naptár  ismerete  uélkŰl,  az  egy- 
házi naptár  teljes  szerkezetének  ismerete  nélkül,  szóval  miudaunak 
ismerete  nélkül,  amit  éu  Üklevéltani  Jegyüeteimuek  harmadik 
füzetében  összeállítottam  —  még  csak  el  sem  képzelhető. 

Amit  a  diplomatikai  kortanról  mondottam,  ugyanaz  áll  a 
diplomatikai  irástaura  üézve  ii ;  minthogy  egyetemünk  tívurend- 
l'ében  külön  jjalaeographiai  coUegium  éppen  úgy  uem  szokott  elő- 
fordulni, amint  nem  fordul  elő  külön  kortaui  collegium.  Az 
1881 '2-ki  tanév  elején  a  Congressus  elöadój.H  hirdetett  ngvau 
collegiumot  a  pabioographiából,  i'sakbogy  ífájd:ilo»i !)  uem  akadt 
egyetlenegy  hallgat<*ija  sem  e  tí'irgyra.  Kz  a  kétségbevünhatailau 
tény  szolgáljon  válaszúi,  illetőleg  czáfolatúl  a  Congressus  előadó- 
jának azun  iuvectivájára,  melyet  Ciitoi  szigorral  következőleg  for- 
muláz a  »Századok«  899-ik  lapján:  »Ha  valaki  epiészeu  tudomá- 
nyának él.  e  tekintetben  nem  fogja  a  coUegiumok  látogatottságá- 
nak csökkcuését  a  tudományba  bemélyedés  akadályául  feltüntetni. 


S46 


StolANY  ÉSÍCBEVÉTEL 


Az  ily  érv  magában  hordja  ítéletét*.  Hát  én  úgy  vélekedem,  bogy 
n  üollegiiimok  látogatotlságíi  —  éppen  a  tudomáuy  szempout- 
jából  —  uüia  efjcfzeit  fitymálni  vuló  dolog,  mint  abogy  íizt  a  Cou- 
gressus  előadója  állítju ;  mert  ha  a  tanárnak  iiiucseu  halig aU'ij:L, 
akkor  bizony  —  ut  figura  docet  —  »a  tudományba  beinídyedés*, 
vagyis  a  szóbau-forgú  speciális  esetben  a  congressusi  elíiadi'juak 
palaeogrupbiai  tudománya  tpenséffiicl  nemmi  fftfiimölcsöf  nem 
tfremket  n  hazai  küzmüvelőtUsnck ;  s  az  olyan  ^tudományba  bo- 
mélyedés*,  mely  a  concret  viszonyokat  s  az  ezekből  folyó  oppor- 
tuuitási  ti-kintetekcl  nem  veszi  üzámba,  az  ilyen  »tudo[oáuybA 
bemélyedós*  nemzeti  kultúránkra  nézve  íirökké  csak  holt  töke 
marad  /  Ü^y  bizony  ! ! 

Most  már  a  l)écsi  InstitutlMiri  dívó  criteria  exteroa  iuterna- 
féle    rendszer    apotheosisára    tér    át    a   Congressuss    előadója 
—  ünnepólyesen  kijeleutvo  azt,   hogy  pz  a  rendszer  a  lopjobb, 
a  legczélszerübb,   a   legjogosultjibb,    a    legt^rmt'^szetesebb    és    a, 
legtökélet-esebb.  Már  ha  én   csakugyan    Gatt^rer    rendszeriének 
követője  volnék,  akkor  éu  mindjáii   véget  vethetuék  e  vitának 
azzal»   bügy    egyszeiüen    ráolvaeuám    a   Congressus    elöadójiira 
sajiit    szavait,    melyek    1878-ban  megjelent  munkájának   156-Ík 
lapján  találhatók,  (melyekre  azonban  ö  már  nem  látszik  emlé- 
kezni), amely  szavak  pedig  így  hangzanak  ^ISkkdfelos.tásalént/efi- 
hcn  nem  tt'r  ff  a  Gattetfr- felétől,  de  köunyebl)en  átérthető,  mi  elő- 
nyét az  előbbi  fölött  biztosítja*  :  ba  t«hát  Sickel  felosztása  (vagyis 
a  criteria  externa  intema-féle  rendszer)  »lényegb'^nt   csakugyan 
nem  tér  el  a   Gatterer-íéléiÖl.  akkor  ugyan  miArt  tant  de  bruit 
poui'  uue  omelette?  miért  ront  neki  oly  hévvel  Gatterer  rendsze- 
rének? de  éppen  mert  6u  nem  vagyok  Gratterer  követője,  éppen 
mert  az  én  cso]>ortosftásom  nem  Gattereruek  módosított  reud- 
szere,  —  épen  azért  nem  térek  ki  a  vita  folytatása  eJöl.  Tehát  a 
criteria  externa  interna-féle  rendszer  csakugyan  az  egyedill  helyes 
rendszer  a  diplomalikábíiu?  tehát  ez  a  rendszer  egyetemes  érvé- 
nyességű rendszer  volna  e  tudományban  ?  A  Congx'essus  előadója 
igen    is    ezt   vitatja;   ámde  mestere  Síckel  nem  ágy  vélekedik 
mintö:  halljuk  hát,  mit  mond   Sickel  errÖl  a  tárgyról.  Skkd 
a  diplomatika  tárgytdásában  követendő  rendözcrröl  szórul-szóra 
így  nyilatkozik:   >(e»)  kaun  sich  auch  für  die  Lekre  von  rinem 
Fpecifll  tihffcgrenzten   ürkundrnvoirath  einc  (flícderung  des  theoré- 
iíschen  Theus  ergeben,  trehke  vuii  di^r  filr  aUgcmeino  Diplomníik 
oder  für  ciiif:  ande.re  Specialdiplomatik  aufzusteUendeit  ahtceícítf. 
Und  somit  bespreche  ich  in  den  folgenden  Abschnitten  die  Oha- 
raktere  der  Karolingerdiplome  OHNE  DAMT  KIN  ALLGE- 
MEINGILTIGKS  SYSTEM  V0U8CHLAGEN  Zü  WOL- 
LEN<  (die  ürkunden  der  Karolinger,  L  56.  lap).  Mily  egészen 


A  TOHTáNETI  CONORBSSrS  DTÓnAMOJÁBA. 


247 


más  heszéd  ez,  mint  a  Congressus  előadójának  DogyhangA  phra- 
fiisa,  melylyel  a  szóban  forgó  rendszert;  az  egyedül  helyesnek  nyi- 
latkoztíitta  ki.  Hát  nem  azt  mondja-e  Si<'kel,  hogy  a  s]iecialis  di- 
])lomatikában  olyau  >Gliedí'rung<.  azaz  olyan  tagosuUs,  olyan  fel- 
osztás, olyan  rendszer  váltatik  szttka/'gessé,  amely  eltér  azon  i-ead- 
szertöl,  melyot  az  utiiveraatiB  diplomatikában,  vagj'  vaUiraely  más 
diplomatikai  monographijíban  kell  k^ivetui?  Nem  azt  mondja-e 
Sickol.  hogy  ö  nem  állít  fel  egyctemeB  érvényességű  rendszert 
(íallgemeín  giltiges  System*),  —  a  rendszer  szó  alatt  természe- 
tesen nemcsak  azon  schemfit  értve,  amely  Kzorint  Ö  a  Karolinyok 
okleveleit  elemezi,  hanem  moiiographiájáuak  egész  oekouomiáját, 
egész  tárgyalási  módját  ia  értve?  Hát  n^rtn  hazudtolják-e  még 
Stckelntflí  a  ioleranÜa  azrlUméfÖl  dtkafofi  szavai  a  Cotiíjrcssus  «/'>- 
adójának^ (xz  InfaUibtHttis  crzetetül  áthatott  azon  dllttfisát,  hofjy  a 
criteria  fxt^.rna  ínternn-fiUf  rf-nduzer  »az  ffjyrrinl  hi'h/en  mxd&zer* 
a  áiphrnatikáhan  f  De  Sickel  a  fentobbi  idézetben  még  azt  a 
nagy  i^a^ságot  h  kimondotta,  bogy  a  diplomatikai  munkák  Glie- 
(icruíiíí-ját.  vagyis  a  beonök  kiWeteiidÖ  rtnd»zert  egyeneaen  a 
diplomatikus  által  tiirgyalandó  diplomntikai  ani/ag  (Ürknnden- 
Vorratli)  szabja  m?*/.  Sickeluok  ezen  olvéljöl  indulva  ki.  uzou  kér- 
dés elölt  állunk  most  már,  hogy  a  két  —  egészen  kíilünbözö 
tárgyú  —  iliplomutikai  collegiwmbau,  t,  i.  a  bécsiben  s  a  buda- 
pestiben, milyeu  rendszert  köveeseu  az  illetó  tanár?  Erre  a  kér- 
désre^  az  el^rcbocsátottak  után.  nem  nehéz  megadni  a  feleletet. 
Minthogy  niiudeu  diplomatikai  munkábaD.  amiut  Siokel  mondja, 
uly  rcmUzert  kell  követni,  mely  *durcli  die  Xatur  dea  Bpeeiellen 
(^bjectes  augezeijít  wird«,  azaz  oly  reudazert,  amilyent  a  diploma- 
likuü  által  tárgyalandó  diplomatikai  anyag  szab  meg ;  a  bécsi 
Institutban  [>edit:;  a  taoaDvagot.  a  substratumot  a  speciális  diplo- 
matikának valamely  homogén  oklevél- csoportja  szokta  képezni, 
mely  substratum  azután  a  tanárnak  vizsgálódásaiban  és  elóadá- 
saibau  egyenesen /(ma^u^  szolgál:  ez  okon  az  ilyon  diplomatikai 
monographiákbau  »  az  azokról  tartott  collegiumban  a  criteria 
externa  internu-fóle  rendszer  kétjjégtelenül  a  legtei-mészetesebb 
rendszer,  sfit  már  maga  az  elóadások  fonalánl  szolgáló  anyag  is 
orré  a  rendszerre  utalja  a  tanárt;  de  épjiru  n^érf,  tn'^rt  ez  a  cri- 
teria e.rii^nm  int^riui-ftH''  rondéter  »ziikHLi]h'p  metjk'övfhli  azt^ 
hotfi/  aki  ezen  rendszer  azerijU  ír  vngy  tnnlt^  ^'0(jy  az  a  tttrgijald» 
sttbairatumdt  képnzŐ  oklevél-anyagnak  fonalén  haladjon  folyton- 
folyt'áitt  írásban  4»  tanitásban,  és  ezt  az  anyagot  a  Ugapifíbb 
régzlflfktij  dnlyotza  fví,  —  épjyeti  azért  t  rendszer  a  diplo' 
yfíotikat  níaptanhnn  (mitit  amely  az  egész  hazai  nklevélanyagra 
vagyon  folyvást  tekintettel  10ul-t61  ir»'>0-ig),  ebben  a  diploma- 
tikai iiLiptaubaUr  mely  t  i.  a  budapesti  diplomatikai  coUegium- 


U8 


VtUXVV  toZRBYÍ;TBt. 


uak  tárgyát  képezi,  minden  eddig  dirott  rendszerek  kózt  Utjl 
véthhé  volna  c^éUzerü ;  —  mert  amíg  a  speciális  diplomatikAaiw 
mindeD  homogén  oklevél-csoportja  egészeu  alkalmas  arra,  lio^y 
tanár  az  ilyen  okleví-l-caoport  foualáu  haladjon  elÖadiUaiban : 
addig  a  hazai  okleveleknek  az  a  roppant  nagymennyiségft  és  auy- 
nyira  kUlöub''i//i  iMrlalmú  t^jmoge,  melyre  a  diplomatikai  alaptnn- 
ban  a  tanárnak  reflectíilnia  kell,  (habár  e  reflectálás  csak  per 


!3 

int 


summos  apices  történhetik  is),  —  f.z  a  i-engétetj  uklevélnnt/utf  ah. 
hite  wm  alkalíiifis  ami,  ho'jy  a  tanár  rzt  az  r{fé»z  okUri-Janyni, 
oly   módon   használja  oJönddsainak  fonaf'hif,  mint  nhoffj/  jt^'Má 
Sickfll  <iz  ü  idéztU   nagy   mono;ffap/n'djáiwk   elkáKZÍtéfiében  fonalul 
használta  a  Kartilivf/ok  oklevt-íeit :  s  acriteria  oxterna  iiiterna-íöM 
rendszernek  forcirozása  a  diplomatikai  aln])tanban  magát  ezt  ™ 
szóban-forgó  nmdszert  lt'pyr*géU51  fogná  kiforgatni.  Ennyit  a  Í>uda- 
pesti  diplomatikai  coUegiumban  követendő  rendszer  kérdésérö^ 
A  következőkben  arról  ad  nekem  oktatást  a  Congresso" 
előadója,  bogy  tévedek,  midőn  azt  hirdetem,  hogy  az  oklevelek 
belső  és  külső  tulajdonairól  szóló  tan  a  diplomatikával  egykorft, 
mert  azt  nem  Mabillou  állapította  meg,  hanem  Hassier  volt  feiál- 
lit/)j:i  1711-beii.  Épen  megfordítva  áll  a  dolog:  a  Coufiiesftus  efl 
adája  téved,  midőn  engem  e  miait  rntglcczkh  :  üsse  csak  fel  Mabítl 
Supplementumának   4-ik    lapját,    e  lapon   a  következő  pass 
olvashatja  »non  me  fugit,  praeter  has  probationes.  quíie  ín/rft 
eecae  dici  possuuU  alias  esse  extrinsecast !  De  e  dologban  mé 
csak  az  a  legszebb,  hogy  m«V  mtgint  nem  ivdja,  mit  irt  retjfhhf.nj 
üsse  csak  fel  a  saját  könyvének  16l-ik  lapját,  e  lapon  azután  r^i 
olvashalja:  >az  újabb  diplomatika  visszatért  a  Mabillon  ^  reni 


izuláu  r^t 
)Q  s  rend 

ipsissÍQH 


társai  által  fölállított  külső  és  belső  ismertető  jelekhez 
verba !  Bizony  csak  szép  dolog  az  a  következetesség ! 

Az  én  diplomatikai  collogiumomról  szólva  a  kicsinylő  kifejezé- 
seknek, engem  discreditálni  törekvő  insiuimtióknak  gazdag  phra- 
sAeologiáját  tárja  ki  a  Congressus  előadója  az  olvasók  elött^  -jÉ 
elmondva  nekik  azt,  bogy  az  én  collegiumoni  a  magyar  oklevél 
tannak  csak  legelemibb,  csak  encyclopaedikns  ismerpteibc  képes 
bevezetni;  elmondva  azt,  bogy  az  a  tudományos  alap.  melyet  én 
hallgatóimnak  nyújtok,  a  mai  kívánalmakat  tekintve,  egy  kicsit 
mégis  csak  kevés ;  elmondva  azt,  bogy  ahol  oly  ember  kezében 
van  a  diplomatikai  tanszék,  aki  »nem  látja  át  a  magyar  oklevéltan 
és  tanítása  teljes  reformjának  szUkséges  voltát,  ott  haladás  nem 
is  remélhető*,  stb.  stb.;  és  jegyezzük  meg  jói.  hogy  mindezeket 
csak  >a  tudomány  érdekétől  vezéreltetve*  mondja  h1  a  Cougressus 

előadója  az  olvasóknak !  — Hej  Uram !  Uram !  Cougres- 

susi  Előadó  UramI  bárcsak  odajutottak  volna  már  a  dolgok,  hogy 
legalább  azt  mondhatnók  el :  uincseii  a  hazában  oly  törtéuet-tauár, 


A  TÖHrfeSBTI  CONCIíBSSlH  OTOiIASOJAba. 


249 


niiicseii  *i\y  levfltári-tisztviselfi,  airi  na  .Indiia  iinnyit  a  magyar 
oklevéltaoböL  mint  ameunyit  Horvát  Árpiidtól  tíiualhattak  és 
tanulhatnak  iliplomatikai  coUegiiimának  legszorgalmasabb,  leg- 
buzgóbb  haligatói !  Cxakhotjt/  ma  métj  mfitjUhttöáeti  itif.ifsze  Vfitfjjunk 
dfíi  attól,  hogy  csak  ennyit  \s  filmondhaauiík  ! 

Befejezésül  még  arra  az  insiuuatióra  kell  reflectálnom.  mely 
a  Congrt'ssus  előadója uak  czikkéu  vürös  fonál  gyauAűt  hiizódik 
végi";,  ée  melynek  értelme  az,  hogy  az  én  kezeimeu  unm  fordultak 
meg  creíleti  oklevelek.  Eíen  iasÍDuatióra  kettőt  jegyiek  meg ;  az 
elsÖ  meg^jegyzésem  az.  hogy  uem  ismerem  el  azt,  hogy  létezzék  a 
tohl  kerekségén  l>árki  is,  aki  tudhatná,  mennyi  eredeti  oldevél 
fordult  meg  íu  én  kezemen ;  amire  nézve  legyen  elég  arra  utal- 
nom, hogy  én  Horvát  Istvánnak  személyes  felügyelete  alatt  és 
az  ö  közvetlen  és  folytonos  vezetése  mellett  képeztem  míkgamat  e 
tudomány-szíikra:  ilyen  kalauz  mellett  peíjig  eredeti  oklevelek 
dolgában  is  csak  lehetett  látni  valamicskét.  Ám  mutasson  nekem 
a  Congressus  el5iidója  az  én  Oklevéltani  Jegyzeteimnek  három 
füzetében  csak  eiiyetlcnegy  t^^telt,  csak  egyetlenegy  passust  is, 
melyről  azt  lehelne  mondani  *íme,  ha  t'ibb  eredeti  f»klevél  fonlult 
volna  meg  a  kezén,  akkor  ezt  uem  mondaná,  vagy  legalább  nem 
így  mondaná  ezt  a  dolgot*  !  Bizonyos  vagyok  benne,  hogy  nem 
fog  ilyen  passust  mutathatni !  —  Á  második  megjegyzésem  podig 
ez:  fultéve,  <\o  meg  nem  engedve  azt,  hogy  az  én  kezeimen  csak- 
ugyan nem  fordultak  meg  eredeti  oklevelek,  —  ismétlem,  hogy 
sfiiltéve,  de  meg  nem  engedve  ezt«.  —  ugyan  mit  bizonyítana  ez 
a  körülmény?  Vájjon  azt,  hogy  én  uem  lehetek  a  diplomatikáb;iii 
szakember?  A  Congressus  előadója  áltíil  iosinuált  ezen  körftl- 
meny  korántsem  fuguá  ezt  bizonyíthatni :  hanem  azt  igen  is  cztifol- 
haiatUinul  bizonyiija  mdr  tnmja  ezen  insiniuitio  Í9,  hútjy  a  CongreJí- 
ttts  t'löadója  .tevi  Schönemannt,  kit  a  »nn<jy*  l^cJi'ónemanvak  nevez, 
stm  pedig  Sickelt^  kii  mesterének  vnll,  nem  iftnvlmdngozta  ftcg 
brhntvnn  ;  mert  ha  kellőleg  tíiuulmányozta  volna  Őket.  akkor  nem 
mondhatná  a  szóbun-forgó  czikkében  azt.  hogy  az  'az  én  titkom*, 
hogy  miként  lehet  eredeti  oklevelek  vizsgálata  nélkül  az  oklevél- 
tan tudományát  elulibre  vinni ;  m^rt  akkor  bizonyára  fogná  tudni, 
hogy  ezt  a  •titkot*  mind  Schöuemanu.  mind  pedig  Sickel  már 
rég  megfejtették ;  akkor  fogná  tudni^  hogy  ezen  >titoknak<  fényes 
revelatióját  Heumaun  Jáudsuak,  a  Oommentarii  de  re  dipl'.tma- 
tita  Imperatorum  ui.;  Hegnm  Germánomul  tudós  szerzfíjéuek  iro- 
dalmi munkálkodása  képezi!  Henmanniúl  ugyanis  ezt  mondja 
SchÖurmaun  :  Hcutnaun  fuiite  keiur  Oel'ginhtít  Otigiunlurkunden 
hty  seiner  Arhttt  einzusekeTt  (í.  12SÍ-);  hasonlókép  mondja  Sickel 
is:  Heitmann  bot  sich  kcinr  Gelegenheit  archivalisrhe  Sivdien  zu 
machen  und  Crachrift'ti  kmnen  íu  lenien  (1.   37.)  (halljuk!):  éa 


250 


NÉnÁNV  ftSZttEVBTET. 


miadampUett  Solirtnemaiin  is,  Sickel  is  a  UígimííTobli  elismeréssel* 
nyiliitkoziink  ([•'iiinaiui  ónltMni'iWil ;  Sickel  uóvszeriiit  —  ismer- 
tetve Heiimaiumk  említett  munkáját  —  ezt  mondja  rnln  :  In  allén 
iliesen  Tboileu  seinob  W'orkes  (locum*'niierte  fíciinmnn  higUimcn- 
der  ITetV  (halljuk!  halljuk!)  .f^('«í  HefUhiffiiurj  ::h  dijilomatUchfn 
Arheiint  (38.  1.);  az  illető  paragraphus  cximéül  pedig  ogyvneseu 
ezt  Írja  Sickel :  Fortscliritte  der  Diplomntik.  braotKlt^rs  diirch  Heu- 
maiiü  (36.  \.)y  és  kiemeli  Sickel  (amit  vajmi  íiílvös  lesz  figyel- 
mére méltaÍDÍa  a  Cougressus  olöadójáuak.)  liogy  az  fjUeíyhkjuffi 
larinlmdnak  {'tíiechtsiuhaH'í)  h'^^ij  mélttihisa  dihd  Jíeumunn  túlfett 
mé(i  II  ntpfff  Mahillonon  w_,  vagyis  Sickel  sa^iát  szavait  idézve,  er 
Í8t  selböt  eiueii  Schritt  weiter  gegangen  alsder  Meistprder  Diplo- 
matik!  Nos,  hát  én  ügy  vagyok  meggyöztVlve,  hogy  eugem  mSr 
nem  is  érhetuc  nagyohb  tin/tosaég,  nagyolíb  kitünteti?-*,  mint  ami- 
lyen érne  akkor,  ha  nekom  a  magyar  diplomatika  történ etf'beti 
csak  megközelítőleg  is  oly  díszes  helyet  jelölnének  ki  az  utókor 
szakfértiai,  amilyent  a  német  diplomatika  történetében  Heumann 
•lános  elfoglal.  —  az  a  Benmann  .l;Viios.  akinek  kezein  eredeti 
oklevelek  nem  fordultak  meg  soha !  —  Bizony,  bizony  I  si  tucuis- 
sct,  philosophus  mansisset  a  Congressus  előadója! ') 

Nagyon  sok  az,  amirfli  még  szólani  óhajtanék ;  de  oem 
akarván  visszaélni  «iem  a  szerkesztőség,  sem  nz  olvasók  tfirelraé- 
vel.  --  véget  vetek  ezen  polémiának;  véget  vetek  annál  is  iukábl). 
mert  olyan  ellenféllel  —  kinek  (miként  olvasóim  láthatták)  valódi 
szenvedélye  a  kákán-  csomót-  keresés,  a  logomarhia  —  olyan  ellea- 
fíllel  vitíitkozui  nem  lehet ;  az  mindig  fog  tiib'iliii  egyes  kifejezé- 
seket, egyes  szókat.  melyekl>e  belekajiaszkodhatik;  ámde  a  tudo- 
mány az  ilyen  meddő  szőrszálhasogat^'isok  által  nem  nyer  sem- 
mit: ez  okon  éu  e  polémiát  részemi'61  befejezettnek  uyilváuítom!^ 

Horvát  AkpAt>. 

')  A  Coiigre^BUB  trldadt^júnnk  az  ííti  taiiárí  ct  íiiW  ri'iDitalióui  Hlcii  Íti- 
ttWKlt  fülytoiin?  timadúsiii  k<!ti/tel)i('k  eiigetn  iirra.  Iiúgy  ulyaaiiiil  is  ftileoilit- 
4vfc  iti,  ami  tuln)donkéi>€U  csuk  n^  ön  Hzcinelyeu  ügyoni ;  di*   miiidanKíIlett 
iroilfilmi  (fnkkkvl  Íé*  bír,  A  ilolo^,  melyet  f(>Ii-iiilíteiMlünok  t»rtnk.  a  ktívetkexö: 
lU^D.  június  2-ki  dúluiniital  Icvek-t  kaptam  Sicuüból  C'/.ink  Lajot«  nklevől«:< 
tanártól,  diiilomiitikfti  collct^itiiiitmiimk  Véx,  evén  lít  igen  í*/.4rgalmaa  (.'S  ígeo 
szép  teh<-tit)*gti  hallgatójától  ;  e  Icvei  iratádáuuk  cziiljál  a  kovetkexő  sorok 
(értetik  tneg  a»  olvasóval :    >A   telén  Kóinábnit  n  H!l>Iiothet.-]i  ^'^a1]!cdliti-J 
iiábon  egy  palaeogmphiai  vtireusbnn  voltain  Bzcrein'séd  rej^zt  veheluí.  Ikmu-J 
tattam  s  tAuárokiiak  h  Nag^iM^gud  által  kiadott 26  fac9tuilet,  nem  kiUöu-j 
beu  a  .'t  megjelent  füítetet  \&.  Az  igazgató  felhívott,  liogy  értekezzem  Nagy-] 
aágoddal  a  ctseit;  leiietutMlgc  és  uiódo74i1ai  inlul.  \'mt  t.  í  a  iievexctt  cui'bus* 
liak    14   darab  facsímiMje   a    N'II.  századtól  a  Xll-ig  s  a  pnblícatiót  indgi 


A  TflllTÉNETl  C0S0RB8SU»  rTíSUASOjAUA. 


251 


mindig  folytatja  le.  Ax  \gAz^a\6vQ\  eikorfflt  oda  vinnem  a  dolgot,  hogy  a 
Nftg7»tg04l  liltnl  kóz(iU  fA<*5ÍmÍlák<írt  liajUudók  &  líi6  furíntot  kepvÍ6clti  14 
facsimilét  ;iteiigcdui.«  Chilik  Lajosunk  c  lelkes  anraíra  Án  azt  viUnszoUam, 
bog}*  miiithogr  i^n  c  fnc^ÍDiÍl«'kct  a  tanteremben  mi^g  cfak  cl  trt>m  bírnám 
hclTezui, —  ne  mulaa?jza  oI  a  kedvező  alkalmat  ^  eazközii^lje  az  ainiyiia 
olönyHs  caerot  a  eaját  javam.  —  A  kfivetkczíi  (lS-S6-iki)  «Ív  máju8  bavá- 
Duk  küxe]»^ii  azután  egy  kouyvct  kapok  RAmálH'il,  melynek  czíine  vr. 
»SantmarÍo  brcviMimo  delié  Ie7.ioiii  dí  PaletigraHa  teiuiCe  nella  nuova 
ScuoIa  Vaticana  l'auiio  iHÖi*.  dal,  Can.  Isidoro  Carini,  8**  Roma,  lbS6;< 
ti  könyvnek  czerzííje  a  tudós  Carini  I/.idur.  pápai  levelfániok  t's  rómiii 
kanonok,  ki  a  számomra  kUldiJtt  pt'Idiluynak  cximlaitjára  ezen  rendkívül 
megtis7.telü  detlicati^t  irta  ^ajAtkezüleg  :  vMonsiour  Horváth  Árpad,  mai ti-c 
c^dbré  de  Palt'Ofrr.  ot  Diplnm.  bommage  i\e  I.  C.«  íme  ez  volt  hatílaa  u 
Cxink  Lajos  dltal  bomiitatott  »Oklevifltaui  JcgyK«t«k<  bárom  rUzctónck  s 
a  mawtdik  fü/ellifz  tartozó  Oklcvrlha«onniá8okríyiijtemenye*nek!MH.r  ke'rem, 
az  a  koriibneny.  Iiogy  rp-  oly  dietin>.'vált  álláfbau  Icfü  kiilfüWi  tudós, 
mint  Carini  kanonok  úr,  mag>'av  írót,  —  kit  -i  nem  látott  stoha,  i*n  akit 
vaKisKÍnUleg  uem  \»  fog  látni  »oba,  egy  olyan  magyar  ir''»t,  —  ki  tkilldemé- 
uytfnek  Hte\v  előtt)  Carini  dr  l^te/^9ér61  nem  is  bírt  tudomibcal, ^s akinek 
niuoscu  is  múdjában  Carini  úrnak  bánni  csekély  szivcHSt'gel  vagy  ^zolf^á- 
latot  tflirtui  07.  c'Ietbeti,  —  egy  ilyeu  magyar  ín'tt  cge'ezeu  motn  proprio 
ily  kitiintor(*(»b<'n  részegíteni  indíttatva  orezto  loagút  pnszlán  ceak  a  neki 
bcmittatott  mtinka  alapján :  ez  a  kürülmenv,  ez  a  tény  úgy  biszcm  bizo- 
nyít annyit,  hogy  e  munka  azeracpj^ck  mégis  e»ik  magasabb  sziuvomiloii 
koll  állania,  mint  amelyen  őt  látni  vi'li  a  Congre^ns  előadója.  De  hi«zen 
i'fogja  mouduui  a  Congrcssns  előadója)  Carini  egy  szót  gem  ^rt  mag>':iriil, 
h(^y  nymiihatna  tohát  az  ö  Azava  bármily  kevenct  is  a  latban?  Seuiini 
kciflég,  hogy  Carini  egy  szót  sem  éri  magyaníl ;  de  igen  is  érti  a  latin,  a 
franczift.  az  olaea.  a  német,  az  augol  idézeteket,  —  »'•»  látja,  hogy  köuy* 
vemlwn  minden  állítás  minden  adat  kútfÖ-idézctckre  vagyon,  alapítva; 
látja,  hogy  a  diplomatika  irodalma  úgy  fel  vagyon  dolgozva,  amint  ny.t  még 
nugyszabáíEÚ  killfóldi  munkákban  h  e.<nk  vajmi  ritkán  rapasztaljnk,  cs  űieg 
kellett  gyözöduie  arról,  amit  a  >Revue  Historiqne*  refpreus*e  Oklevéltani 
Jegyzeteim  második  é»  bamiadik  fíizett'uek  beinutatáj^akor  a  következő  í<za- 
vakkal  mondott  el:  >Solidité  ács  a^sertíonc  enrroboréce  par  lacitation  dc8 
eonreeu ;  emploi  des  ouvrages  Ica  plua  rcícents  ;  contVon tation  ct  ei*itlr]ne  dea 
opinions  divrrgcntes  M.  Horváth  n'a  rien  omi«  pnnr  rendtv  les  nonveani  faaci- 
cnlcs  dígnes  de  k-nrainé.  A  (Vtte  profnnde  cnuliiion  1'  anteur  jnint  une  mer- 
voilleuse  lucidité  d'  exposition.*  (LAnd  :  Rcvue  Historíque,  onzii^me  année, 
lomé  XXXI.  Mai-Juin  1886,  a  230-  s  köv.  lapon.)  —  Az  elismerésnek 
ilyen  nyila tkoi^atai  tökéloteeen  megnyugtatnak  engem  a«  iránt,  hogy  az  eu 
tanári  mnkrtdé'iem  louke\'éHbbt>  mmii  kéi»ozl  akadályát  a  diplnmatika  flilvirág- 
xártának  hazánkban,  mint  ahogy  axt  a  Congrossus  előadója  a  ezóban-forgó 
i^kkbcn  oly  szÍvób  kitartáw)al  iparkntlik  elhitetni  ax  olvasó- közimseggel  I 


VÁLASZ  A  > NÉHÁNY  ÉSZREVÉTEL. -RE. 


Merőben  ellontótes  két  irány  Icépviselöinpk  nézeteit  eRyuiás-| 
s&l  kiegyenlíteni,  egyiket  ;i  niiisik  ;iUításiiin:ik  eltbgadására  bírui,] 
a  vita  jeleu  stádiiimAbíiii,  mely  az  objectiv  állásponttól  egyro  távo- 
zik, hiába  való  szó-szaporitás  volna ;  azért  jelen  rálaszumban  a] 
helyett,  hogy    ismételném   előbb   kifejtett   érveimet,   melyekneli 
erején  a  t.  ezikkíró  úr  semmit  sem  f;ynuf;itett,  maiíaui  is  óhajtvát 
a  vitíi  végét,  csak  egy-két  raesjepyzésre  szorítkozom. 

Magántanári  uitiködé&em  megtámíulása  kapcsán,  a  t.  ezikk-J 
tró  űr  hebizonyitui  véli,  líopy  a  sublimior  diplomatika  művelései 
ttsak  a  docens  tiszte  lőhet.  A  tananyagnak  ezen  felosztása,  iuely-1 
lyel  maij:ának  tartja  fönn  az  oklevéltan  eucyclopaedikus  tárgya- 
lását,  évrt'd-évre   ugyanazt,   mig  a  doeeiisríí   hárítja  a  folytonos 
haladást,  újnak  teremtését,  s/.óval  a  sublimior  diplomatikút:  é| 
oly  A"<íni/címM reiV,  mint  mef)tíszieh\  a  dot^eusre  nézve;  ez  utóbbinaki 
lévén   szerinte   hivatása   a    tudományt  előbbre  viuni,  Ho^y  igj 
értette-c  azt  az  idézett  Arnold,  ám  ítélje  meg  akárki. 

Kanczeiláriai  praxis  alatt  csak  az  a  prooessus  érthető,  melyei 
az  oklevél  a  petitiot^^il  kezdve  a  metípecsételésig,  a  traditioig  keresz- 
tül ment;  ebben  pedig  Inmn  van  az  egész  oklevéltan  fogalma.  Nem.1 
én  vagyok  a  következetlen,*;  :x  ki  'A  kir.  kanczellária  az  Arpádokj 
korában*   ezimíi  könyvemben  ezen  institutióuak   csak    fejlődését 
adtam  elÖ  (vau  ugyan  benne  egyébről  is  szój,  mert  többet  a  czimi] 
nem  Ígért;  hanem  az.  a  ki  » Kanczeiláriai  praxíSa^  czime  alatt  ej 
praxisnak  csíik  ei/^  ágára  tí»rjeszkedik  ki.  Soha  sem  mondtam  énf 
azt,  hogy  a  «Kanczellária<   szó  fogalmában  benn  van  az  egészj 
diplomatika;  hanem  hogy  a  »kauczelláritti  praxis<  fogalma  magá-J 
hftu  foglalja  az  egész  okU'vélt^inét.  Tehát  a  diplomatika  egy  al-' 
szakára  választott  elnevezés  nem  a  legitzercncsésebb,  mert  keve- 

')  A  töbször  n-áin  oIvAttijti  kSvrtkcKetlciiií^  dolgAhAii  a  Kaaslcr 
>fabtlloti  t'«  Sickel-f<íle  fclosztAdr,  a  rlirísmoiiokat  .".tb.  ilIetMeg  min  akar- 
ván u  !*zót  i*£iiporttauÍ,  kiircm  ívj.  últahun  iiii«l  itn  rcgubbcn  initUk  figyot- 
mcs  álolvMái4il(. 


sebbot  uyfijt,  miut  ígér.  ^Diplomatikai  kortan*  (ez  czSme  czikkirö 
ftr  könyvének)  nszout  csak  auuyit  iuglaljon  niagúbaii,  ».  mtinuyi 
Í4Z  oklevelek  keliezéa&uek  híjes  luegórt^síre  szükségos.  Hogy  iiztán 
.1  tanár  mi  luiDileuvp  terjeszkedjék  ki  elöadásíib.au,  arról  e  pont- 
nál nem  szóltam  semmit.  Azou  csoportosítiísról  volt  egyedül  szú, 
melyet  a  czikkíró  ftr  munkájában  követett. 

Az  oklevelek  külsfi  í-s  belső  tulajdonairól  szóló  tan  további 
méltatásába  nem  bocsájtkozom ;  eU?g  annyi,  a  mennyit  róla  Írtam. 
Egy  -  moüdhatüi  —  általánosan,  a  diplomatika  legelső  tekinté- 
lyei által  elfogadott  reudszfr  :i  czikkíró  úr  gáut-sai  díiezára  sem 
szorul  az  én  védelmemre.  De  kénytelen  vagyok  a  czikkíró  iirut 
arra  figyelmeztetni,  hogy  Sirkeluek  általa  idézett  mondata,  misze- 
rint rendszerével,  illotólejií  a  tárgy  felosztásával  nem  akar  általá- 
nosan követendői  mintái  felállitjiui,  egészeu  másra  vonatkozik,  nem 
peilig  a  kiilsíó  és  helsfl  tulajdonok  tanára.  Vonatkozik  az  azon 
íieosztásra,  azou  fejezetekre,  melyek  szerint  a  JCaroliagok  okleve- 
leit tárgyalja.  Természetes,  hogy  az  Árpádok  okleveloiiiél  más 
scbém&ra  lesz  szilkségüuk,  másra  mt^giut  az  Aujonknál,  mint  a 
minőt  Sickel  a  karol  ingi  oklevelekre  felállitutt;  miud  ennél  azou- 
bau  megtarthatjuk  i^íen  kényelmesen  a  külsfí  é^  belsó  tulajdonok 
szerint  való  csopiu'tositást.  Ezeti,  a  kutati'i  diplomatikus  elí'itL 
kónnyü  probléma  megoldásának  persze  legfrdib  akadálya,  mint 
czikVében  maga  is  mondja :  >hogy  a  kJ  ezen  rendszer  szerint  ír 
vagy  tanít..  .  .  az  a  tárgjülás  snbstratumiU  képezfi  oklevél-anyag- 
nak fonalán  haladjon  folyton-folyvá,st  írásban  és  ijiuitásban.-'  — 
Tehát  e  rendszer  folytonos  kn tiltást,  babidást  igényel; ez  a  hátránya. 

Szívesen  elismerem,  hogy  czikkirö  íir  kezén  Horvát  István 
életében  sok  oklevél  fordált  meg ;  ile  el  fogja  ismerni,  hogy  az 
Hkkori  és  a  mai  ismeretek  közt  óriási  a  különbség.  -  Minthogy 
pedig  felhatalmazott  arra,  hogy  az  <.>klevéltani  Jegyzetek  bárom 
fűzetéhen  mutassak  ki  oly  tételt,  csak  egyetlen  egy  passusl  is. 
melyről  azt  khetno  mondani:  >íme,  ha  több  eredeti  oklevél  for- 
dult volna  meg  a  kezén,  akkor  ezt  nem  mondaná,  vagy  legalább 
így  nem  mondaná*  —  ám  jó ;  élek  e  felhatiilmazással. 

A  Bevezetés  30.  lapján  a  ryrograplutmokról  szóltjiban  fel- 
említi, hogy:  »kUlfúldön  vau  rá  példa,  hogy  a  betfik helyett  maga 
a  cyrographum  szó  vagy  más  szók  jegyeztettek  a  példányok  közé.* 
A  szerző  nem  tudja^  togy  erre  hazánklmn  is  van  példa,  s  ez 
Felicianus  esztergomi  érseknek  1134.  évi  oklevele,  melyuél  a 
hártya  halszélére  (tehát  nem  fönt  vagy  lent)  egész  hosszú  mi>ndat 
Íratott,  melyt't  a  hártya  hátlapján  folytattak.  Az  oklevél  eredetbe 
á  zágrábi  érseki  levéltárban  van. 

Szintén  a  Bevezetés  31.  lapján  olvassuk,  hogy  nálunk  híre* 
A   8Z.-márto(ti  f'fíapátságnak  ígen  régi  két  chartulariuma,  t  i.  a 


§54 


IKa-  IÍSZKEVÉTKI.kk. 


liber  ruber  és  liber  niger.  A  lilier  uigerfc  igen  rá/í  cliarlulavium- 
tiak  Dövezni  uem  lehet,  mert  uzt  a  XVÍII.  század  elejéu  írták, 
Elleubeu  fel  lehetett  volna  emliteui  a  XIII.  századi  liber  ruber 
nielletl  a  zágrábi  XIV".  századi  Liber  jirivilegiornniot  és  a  Líber 
B.  Mariae  V.  de  Topuaco-t;  hisz  összes  ehnrtulariumaiiikat  e 
három  képviseli. 

A  Diplomatikai  Irástan  lí.'i.  lapon  jegyzetben  idíízi  Horvát 
István  megjogyz6sót  az  /  és  y  betttk  feletti  pontokról,  hivatko- 
zással 3z.  Lászlónak  1 082.  veszprémi  oklevelére.  Ez  oklevél  nem- 
csak uem  XI.  századi  tennék,  de  a  XIU.  század  közepe  elÖtfc  uem 
Íratott,  V.  tartaliiiilas  is  ititprj»(d;ítióval  teljes.  Egj- pillantás  annak 
a  veszprémi  káptalan  levéltárában  őrzött  állitóhigos  eredetijére, 
meggyőzte  volna  Bzerzöt,  hogy  arra,  mint  XL  századi  termékre, 
hivatko2ui  nem  lehet. 

fílég  egyelőre  etmyi.  Ezek  is  niegg)'öznek  ari'ól,  hogy  még 
oly  kis  igénynyel  fellépő  mnukában,  mint  az  Oklevóltani  Jegyze- 
tek, sem  mfut  tol  az  orínvágú  irodalom  alapos  ismerete  az  eredeti 
oklevelek  vizsgálntátAl.  Ha  a  czikkíró  pusztán  az  oklevelek  tar- 
talmának, tehát  belső  tulajdonaiknak  vizsgálatira  íizorUkozik, 
akkor  elérhet  annyit,  a  mennyit  Heumaiiu  bámulatra  méltó  szor- 
galommal elért;  de  a  kftlHt'i  tulajdonok  terén  sem  facsimile,  sem 
nyomtatás  nem  pót<jlja  az  eredetit. 

Végűi  Őszinte  örömömet  keli  kifejeznem,  hogy  az  Oklevél- 
tani  Jegyzetek  citátumai  Cariui  urat  (mert  egyebet  nem  éi-tett 
betolok)  hízelgő  elismerésre  késztették :  mindenesetre  bizonyítja, 
bogy  Carini  i'ir  udvarias  előzékeny  férfiú;  de  mégis  nagyon  sajnál- 
ható, hogy  az  áltóla  felajáuhitt  és  194  forintot  képviselő  faejíimilé- 
ket  a  czikkiró  ár  tanszéke  gyér  apparátusának  gyarapítására  el 
uem  fogadta.  Ha  még  ily  ritkán  kinálkozó  alkalmat  is  vissza- 
utasítunk, ue  csudáljuk  a  tanszék  felszerelésének  szegényes  voltát. 

Eízel  részemről  is  befejezem  a  vifcjit,  bízva  abban,  hogy  a 
jövő  tán  nemsokára  úgyis  eldönti,  mely  irány  és  mely  iskola  hoz 
nagyobb  huHznot  *  úklovéltanunkra,  melynek  felvi ragozását,  azt 
hiszem,  mindketten  egyformán  óhajtjuk. 

FRjfcRPATAKY   LjUzLÓ. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  ytrttUiiku   rt^z/rjtmala.  A  M,   Twt.  AÍMtíAttia  ííh'í^nflmi  Itízoí/Mirjn    niAjlu- 

ziÍhő/hÜ  iría  íiiiró  -Vj/íin/  Alltrt  «  M.  TuiÍ.  Akadtúuin  L  hui/a.  í>  /nUnni/omaiii 

*  IH  /nmeftseíii  UÍ^Íárai  ^m  a  ssi'frrijlit  uf/nmtM    Sii   d/irárnl.  ííuriupft!,  Jt*tí<i. 

Ktntifii  a  yi\fgifar  Tttfiományog  Ahmlémiit.  4-réi^  -!'/  /«/i.  —  Ara  ó  frt. 

Ha  nrra  termett  ember  hévvel  és  odaadással  szeoteli  miiu- 
kássAgAt  .1  tiuloiűí'my  val;imely  szakAuak  s  töhb  évi  tanulmi'ihyii 
eredményét  bemutatjíi,  jvz  uiimliíí  olyuii  fog  leuui.  melyért  aeki  :i 
dologhoz  értő,  vagy  az  irfmt  érdeklődő  köszönettel  és  elismerés- 
sel adóz. 

Ezeu  meggyőződés  fog  keletkezui  azokltan,  a  kik  a  boldogult 
szerző  fenut'bb  említett  munkájának  elnlviwása  után  a  könyvet 
leteszik,  mert  abban  a  hazai  és  külföldi  heraldikai  adatoknak  oly 
dús  halm.'izát  t'iUlják  folyékony,  kifogástalan  magyarságbnn  cgy- 
iK'ífoglalva,  hogy  sxiute  kizártnak  látszik  nz  a  feltevés,  mintha 
lehetne  valaki,  a  ki  lielölp  újabbat,  eddig  ismeretlent  ne  tanul- 
hatna. S  (*í  szerzőnek  annál  nagyobb  érdeme,  mert  niiiideniitt 
tények  által  vozr-tteti  magát  s  azokkal  ve/eti  olvasóját.  Ez  volt 
nálunk,  emez  meg  kiUfölilitn,  ezeket  látjuk  korábbi,  emezeket  nit^g 
későbbi  időben,  —  kürülbelöl  ez  azon  modor,  a  melyben  tárgyal, 

A  történeti  módszer  ezen  szigorú  alkalmazása  teszi  szerző 
művét  egyrészt  tanulságossá,  másrészt,  minfc  például  a  bosnyAk- 
orsságí  cziuiiív  kérdésénél  (^245  1.)  meggyőzővé,  míg  a  heraldi- 
kánál rlcugedhetf^tleu  ábrákkal  tanítása  azemlélhetővé  s  ellenÖ- 
rízhet/ivé  válik :  tényekkel  áll  sorompóba  s  az  elmélkedést  csak- 
nem egészen  mellőzi. 

Didactikus  módszere  kevésbbé  kielégítő :  nem  mintha  min- 
den lényegest  nem  ölelne  fel,  hanem  azért,  mei-t,  mint  ez  vezér- 
fonalnál alulirt  nézete  szerint  szilkséges,  az  alapfogalmak  fejtege- 
tésére, a  műszavak  értelmezésére  kevés  gondot  fordít.  Beszél  pél- 
dául hasított,  vágott  czimerekről,  pantallérokról,  pólyákról  stb., 
mitílőtt  megmagyarázt^a  volna,  mii  kell  azok  alatt  értenünk.  He- 
raldikai lufiszavaiukat  eddigi  rendezetlen  és  határozatlan  voltuk- 
ban bagyj.i.  nobii  itt  helyes  nyelvérzékkel  párosult  tárgyismere- 
ténél fogva  korszakot  alkútbatott  volna. 


256 


TdRTfeSBTI  IK'M'vi.-'^i 


K  sí^rok  irójíi  iiom  vél  oUuiiívt  jelosüuk  ellen  véteui,  ha 
infioek  ezen  általa  érzett  hiÚDvát  őszintén  feltárja. 

Üfiutliogy  pedig  alig  van  remény,  hogy  e  m&  hamarjábaal 
fíjíihb  kimlást  érjen,  hfir  kiviumlos  vnlna,  hogy  laenuél  elöbh  bővítve 
jelenjék   niejí,   Itíjíyrn   szjiIkiiI   íVlhüzni    azt,    mit   alólírott    aiaga 
tarlőzütt  össze  k  a  minek  hfi  neui   fel-,  ile  figyelembe  vitelét  aj 
Iieraldikii  híveinek  s  netlni  újubb  kiadónak  ajánl.iui  bátorkodik.^ 

A  jelvényekkel  ellátott  pajzsoknak  a  rómaiaknál  szokásbaE 
volt  használatáról  uz  idézett  irókou  kivnl  (16.  1.)  a  Traján  éa| 
AnlíJninus  (Míircus  Aurelius)  uszlopaiu  szemlélhetu  domburuiü- 
vek  s  A  >NotÍtÍa  díguitatuiu-  ulattÍHUiereteíisehematiamus  ábrái  í 
tanuskodüuk.  Minden  légiónak  meg  volt  saját  jelvénye,  mely  a' 
légionárius  pajz:ián  volt  látható.  A  valószinfieu  klau.szerkezetl>en 
f'U  dákoknak,  mint  Traján  oszlopa  tanúsítja,  szintén  raeg  volt 
saját  klanjelvényük,  melyet  ók  is  pajzsaikon  tüntettek  fol.  Aj 
HZ0D09  jelvény  (i  pajzsokkal  birok  egy  és  ugyanazon  légióba,  ille- 
tőleg klánba  tartoztak.  C'zéljukat  tekintve  tehát  ugyanazon  ren- 
deltetésük volt,  mint  a  középkori  czimeieknek :  az  együvé-  s  hová 
tartc)zandÓ8ág  felismerésére  szolgáltak.  A  oolumna  Antoniuiaua 
róniaiaköu  kivűi  markomauuokut,  (juvádokat  s  más  burbamkat, 
köztük  jazygeket  és  dákokat  is,  tüntet  fel. 

A  Báthoryak  czimeréról  azt  írja  szerző  s  állítását  az  ábra 
igazolni  látszik,  ho^  abban  majd  három  (TI.  tábl.  4d.  ábra 
Báthory  István  pecsété),  mitjd  hat  ék  (Orsz.  Ivt.  N.  li  A.  fasc.  19. 
uro  81.  Báthory  Afiklós  országbíró  pecsété)  látható  oUeuékek  nél- 
kül (74.  1.)  Éknek  tartotta  e  kiszögelléseket  Wagner  is  liáthoiy 
István  nádor  czimcrébeu.  Hogy  azonban  e  kiszögelléseket  liatííro- 
zoltAn  ékeknek  nmudjuk,  azt  a  nézetekben  tapasztalható  ingalag- 
ságon  kivöl  a  TI.  Ibikóczy  Ferencz  Emlékirataiban  található  ezen 
füljegyzé-s  tiltja:  »A  híres  Báthoriház  egyik  ága  Kesédtől  vette  elu- 
nevétse  vár  a  családnak  apámról  való  öregauyáui  (BáthnriZsótia) 
személyében  törléut  kihaltával  örökösödés  útján  szállt  reánk. 
A  Báthoriak  czimerébou  három  sárkányfog  volt,  ezen  állat  által 
körÖlszegélyezve.  A  hagyomány  szerint  mikoron  a  scytbákc  földön 
megtelepedének,  eg)'  az  Opos  nemzetségből  való  szittya  vitéz  egy 
sárkányt  ölt  meg  e  helyen,  a  hol  azután  e  várat,  vagj'  inkábbj 
házat  építtette :  mert  csak  néhány  századdal  később  erösítetett  azj 
meg;  s  ama  hőstettért  a  Bátor  nevet  nyeré.  Emlékszem,  hogy 
kincstárunkban  őrzött  ntkaságok  között  láttáim  egy  buzogányt, 
melylyel  a  monda  szerint  Bátor  Apus  a  szörnyeteget  agyonütött 
volna  ;  azonban  e  fegyver  kicsinysége  igen  kétségessé  teszi  a  hagyc 
mányt.*  (Ráth  Károly  és  Thaly  Kálmán  1866-iki  kiadása  166  I.) 
Micsoda  szörnyeteggel  küzdött  az  Opos  nemzetségből  való  szittya 
vitéz,  azt  liajos  vidiia  eldönteni;  sárkánynyjil bizonyára uejnjvalí 


röKTfcciíti  tní^nAi.i>rf. 


sziuflcn  HZ  ecsedí  láp  uAdcLSÚbau  Uirtózlcotlci  ftirlcasokat  irtugíitt:).. 
melytík«t  snkiiaAgnk  és  veszedelmes  voltiikiiíil  fogva  síirkánvnval 
jelké|it?zt.tik.  C'seriíLfí^  GézH  a  siirk:ui_vlV)giikat  furkastVigakimk 
mondj.i,  melyből,  minthngy  állkíiiMH'stM'il  állfiiiíik  ki,  éi-telmftleu 
víjsö  ü2arvjifiag:iucaot  ia  csilláit  (Turul  ílí.  1985.  1.  1.42,  l.  :iint*l- 
lékolt  Ubláu  3.ik  ábra  /ís  Arcli,  Ért  uj  folyam  VI.  k.  367. 1.)  Do 
cziinHrrkuél  .a  sárkútiy,  ^itlrkátiyfo^í  t'p  olyan  kevéssé  kifogAsol- 
ható,  luíut  :i  grift'.  pzfirnyas  unüízláii,  cgyszarTíi  s  jizí*rt  legjobb 
lesz  a  cssljuli  h;í2;yoináuyt  híven  feijefíyzfi  KákÓczy  Fereuczhoz 
ragaszkodni.  Egy  ma  is  élö  *Nemo9  Báthory  csairul*  czimerélMni 
kék  lűczöbeu  ezüstből  való  inüvíl  hold  látható  (Báthory  kir.  járás- 
biró  úrnál  Czpgléden) ;  Ifhet,  bo^y  e/.  is  jimri  úllkupuCrtlK')!  kiálló 
három  fos  variáutsa.  Hatái'oznU  vMeüitny  csak  tíibh  BAtbori- 
czimer  ejívbt'vetése  után  k-sz  moudható  s  táu  luóy  kidoritbt'to,  ha 
vájjon  a  vés6  csiuáll-e  a  sárkánylogakból  ékeket,  vagy  a  legeii<l:» 
és  fautázta  az  ékekből  sárkánytogakat? 

A  közös  czÍTüorííknél  Í233  1.),  mint  a  ranga  neni6beu  párat- 
lan intézkedés,  feloralítinidö  volna  Bethleu  Gábor  fc'jodok'Uiiu'k 
Gyula-Fí'liprvárutt  l'i'Jíí.  jidius  %:\u  krlt,  az  t-rdélyi  és  partíuui- 
baii  Ifvö  rel'oruiátus  papoknak  adott  arutalisa,  imdyet  Ktresztesi 
Józtief  »emlékezetnek  okáért*  trausumptuniból  szórói-szóra  Nap- 
lójába irt ')  (Magyarország  polgári  és  egyházi  közéletéből  a 
X^'IJJ-ik  század  végén.  Kereszttsi  Józsof  egykorú  eredeti  Naplója. 
Budapest,  1882.  Rálb  Mór.  108.  l) 

Ezeu  Icvtlet  megeiósítette  a  két  Rákóczy  és  I.  Apafii 
Mihály  fejedrhnu,  n  már  nemességhez  jutottakra  és  uz  erdélyi 
papokra  nézve  a  Piploma  Leopuldinum.  Kere-sztesi  II.  József 
császárnil  is  szerettí^  volna  megerösittetnij  de  gróf  Teleki  Sámuel, 
a  kit  a  közbMnjárásra  felkért,  erre  ueni  vállalk<izott,  mert:  »most 
(1785.)  épen  oly  id<">  van,  melyben  a  király  a  uemeseket  nem  akarja 


')  E  levcl  .u/.(!ri)iL  :i  iiciriesirctt  papok  ii  Aieokuak  fiaik  us  leányuik  n 
k&vetke7XÍ  czúuert  kftpt&k ; 

>5i<;utiim  viii»íli«et  inilitHn! ereptuiii.  i-<wIeHtÍiii  folorÍB.  in  cuius  campü 
HÍVÓ  ar«A,  Ie<)  diiniditiíi  ex  uubibuij  tuniultuoiitibus  cuiurgcuá,  nnü,  simstro, 
alUri,  removciifl  Biblia;  alteri,  dextro  pedibus  aut«norÍbue  Augelun  (Itfa* 
ceudens,  aciuAcém,  coi  ad  lutus  siuistrum,  haec  vorba  aureu  sorípta 
leguntur :  >Arte  et  Marti'  riiniioaiiduiiic.  praebero  visíttir.  Scutu  iucarii- 
beutcm  galeaiu  milttarein  coutegit  clíndeiiia  reglum,  vnrüs  unionibiis 
pretio9Í»siinÍequi:  margnritis  cionmtuui.  A  síimuiítHtti  verő  galeae  teniue, 
ttive  lemiiisci  hinc  iade  ad  utramqtie  ecuti  orani  pnlcherríme  detlneut«e, 
iUud  deceutcr  ainbiaiit,  L*t  exomant ;  prout  hacc  oniuia  in  pTÍncipic>  sivu 
eapite  praeseutiuui  Hteraruiii  nutjtraruni  píctoris  aiauu  et  artificio  pi'opnís 
suia  coIoribuB  tí^cW  et  docenter  dopícta  eb«e  eeruuutuir.< 

StiXAItOK.    18»7.   IIL    FfíCET.  17 


674ipniit.'»ni.«  TT.  Lipót  kirAly  idejóhpn  iiz  íHí'líelt  papolt  ej^r  rpsze 
vettp  kezébe  az  ü|í)üt  a  a  (liploma  mei;ert'sítéáéiiek  kieszközlése 
végett  három  tagíi  küldöttséget  menesztí^tt  Bticláni,  majil  isnist 
Béoííbe,  de  erodraónyt  kivívni  nem  tudtak.  A  követség  t;i4;ja  volt 
maga  Keresztesi  is,  a  ki  oailített  nai)Íój;ihan  p  tárgynál  hÖvcii  ír 
(230.  l.).  Ugyauezen  Keresztesi  17S7-iki  feljegyzései  köaött  írja 
163.  ].:  »lH»gy  sok  apróbb  vármegyék  uniáUatt-ak  éí?  régi  pecsétjeik 
cassáltatvAo,  egyforma  pecséttel  kezdettenekélni«.amitktílöubou 
szerző  a  vármegyei  pecgétekWU  írva.  mint  lí..lózsef  császár  17Stí. 
szeptember  1-ón  kelt  reiideletébo]  folyt  iíjítást  fölemlít  (87.  L).  Az 
1790.  január  38-áü  kelt  visszavonó  és  visszahelyező  rendelettel  a 
megyék  a  császári  kényszer  alól  feUzalíadúltAk  s  az  év  május  Í-jét5l 
fogva  ismét  régi  pecséteik  használatára  utasíttattak.  Biharvár- 
megye közgyűlése  már  elÖbb  elhatározta  volt.  hogy  a  régi  pecsétet 
a  Cousiliumtól  visszakéri  •>  ha  nem  adatnék  vissza,  újat  metszet 
ily  fölirattal:  *Restitutum  1790.4  (Keresztesinél  189. 1.) 

A  szétszedett  fölirati'i  pecsétek  közt  (85.  1.)  említésre  méltó 
volt  voliia  az,  a  melyet  Benkö  .lózsef  Közép- Ajtáu  1783.  már- 
czius  14-éa  kelt  levelében  ériut  (gróf  Mikó  Imre:  Beukö  József 
élete  és  muukái,  Pest,  18^)7.  274.  1.)  Ez  a  pecsét  még  azért  is 
érdekes,  mert  föÜrata  magyar.  A  levélben  Benkö  a  szász  írókról 
ezt  mondja :  »A  szász  natiót  állítják  elébb  való  gi'adusunak  volt- 
nak lüfiui,  mintsem  a  Székely  n.atiót;  melyre  hamissau  hívják 
bizonyságul  a  Három  natiók  Petséteinek  iuscriptióját,  t.  i.  hogy 
a  magyar  vármegyékején  e  volna:  .Wm^*  Hd-^  a  Szászokén  :  r'*m 
Nt-mzeihol  áf,  a  Székelyekén:  hl  ErtUhiorszá<ja.t  Ks  alább  beltiztt- 
nyítani  igéri:  »Hogy  a  Petsétek  inscríptióját  nem  ig;izáu  citálják. 
Mert  a  régi  Petséteken,  melf/eket  Utkou  hittant  t779'hf:n  az  orszá- 
gos Archiviimában  a  Föméltóságus  királyi  (Ttiberniiininak,  figy 
találtam,  hogy  az  emiitett  EpigraphebíU  o.gij  hdü  ra  rnncs'mn  rár- 
mefft/ék  Prtsfífén.  A  Székelyekén  pepiig  van  a  kezdete,  mert  azon 
ezek  olvastatnak :  ló  Erdélyorszárja.  fíd-,  a  Szászokén  pedig :  rom 
ne/nzetböl  rf/.<  E  pecsétekrfil  írja  továbbá:  ^Kellene  spanyor 
viaszba  nyomva  a  régi  Petséteknek  formája,  melyek  is  egy  ládálwin 
állanak  a  régi  Archívumban.*  Ezen  pecsétek  utóbbija,  úgy  látszik, 
a  három  nemzetnek  Benkö  által  vititott  régibb  uniója  (1459.) 
után  vétíített  használatba  s  abból  az  újabbi  unió  (1538.)  ut/in  ma- 
radt ki.  a  mikor  a  >NemBs«  szóval  megtoldott  feonehbi  legendán 
a  három  nemzet  megosztozott ;  mert  alig  hihetÖ,  hogy  olyan  szász 
író,  mint  Seívert,  stiha  nem  létezett  pecsétet  idézzen.  A  Tinieo 
Danaos-nak  is  megvan  a  maga  határa.  Egyébiránt  akár  Seivert. 
akár  BenkŐ  téved,  vagy  emlékszik  helyesen,  a szétdarabidt  föliratú 
pecsétet  Benkö  idejében  már  csak  hírWU  ismerték. 

Ugyancsak  Benkft  említi  a  magyar  oyeWeu  irt  tán  legrégibb 


homidikát.  Tsatfiri  JftuostH,  melvüek  czímc:  Ars  Horaldica  vagy 
czímerekröl  való  tudömüuy  (gr<')f  MikÓTiil  id.  h.  341.  1.).  TKitAri 
valószÍDíieu  deljn'czeni  tanár  volt  s  ily  czímö  művet  is  írt:  »Com- 
ineutatio  Heraldico-Oritica  de  LnsigüibusK.  Huug.et  Priacipatus 
Traiissilviinine  Heraldicis*:.  továbbá  két  ériu^szeti  müvet,  melyet 
Kaprüuczai  Ádám  említ  1782l>ou  BenkÖhözírtlevelébea,  AzArs 
Heraldicíi  és  az  Ars  Numism.iticakfiziríitban  megvolt  BenkÖgyűj- 
teméuyébeu  is  (u.  o.)  víilósziuücu  Ivrétbcu.  Benkö  neve  a  genea- 
lógiai Í'S  h(^r.ildifcai  írfikí'  koz<'  mindenesetre  felveendő,  mert  sok- 
nldalá  tévé  ken  ysúgí'l  }»)'noalügiiii,  beraldíkai  ssphragistikai  u-datok 
gyöjté&ére  is  kiterjesztette,  mint  azt  többek  közt  már  idézett  levelén 
kivftl  Küzóp-Ajtáii  1710.  apr.  7-éu  írt  levelének  utó-irata,  gróf 
BáuÖy  Györgynek  Kolosvárt  1791.  október  3-án  s  gróf  Teleki 
Lászlónak  ngyauuit  1791.  október  8-án  kelt  ajánló  levele  kétség- 
telenné teszi  (gr.  Mikónál  id.  b.  30íí— 304.  l;  de  v.  ö.  1 19.  1.). 

A  városi  régi  pecsétek  közt  említést  érdemel  Kecskemétnek 
az  Anjouk  korából  való  pecsété,  melyet  Horvát  István  (Tudom. 
Uyfijt.  1Ö34.  X.  125.  1.)  ós  részben  .az  ti  nyomán  Hornyik  János 
(Kecskemét  város  törtéuete  1. 147.  l.j  iismertetettmeg:  "Láthatui 
e  figyelemre  igenis  méltó  óaágou  Szent  itiklós  püspököt,  a  város 
egykori  védszeutét,  ptispöksüveggel  ós  püspöki  pálczával  lolékesít- 
totve,  mely  utóbbiknak  alsó  részéről  kccj(krfvj  lógg  le.  A  kürülínit 
jiedig  ez:  >S.  (igillumj  CIVITATIS  Dk"KECHKE^^ETH.* 
Hornyiknál  külóri  táblán  látható  úgy  ezen, minta  városn.ik  1(>46. 
1666.  és  lK48-ból  való  már  niagy.ar  köriratú  czímeres  (a  legut(>bbi 
felül  egyszersníitid  koronás),  a  kecskeméti  szíScs-czéh  1591-ból 
való  magyar  knriratú  és  a  róm.  kath.  egyhi^  lG74-bÖl  való  latin 
ktiriratú  |tecséte,  melyeknek  az  utolsó  kivételével  mindegyikében 
ág.'iskinló  kecske  (u.  ii.  beszélő  czimcr)  látbatí).  A  katholikus  egy- 
ház pecsétén  a  kec&ki.r  lépő  helyzetben  van. 

A  művészek  czimeréról  mondottakat  (88. 1.)  megerősíti  János 
mesternek,  1.  Lajos  királyunk  festőjének,  a  Djár  szerző  halála  után 
Budáu  tavaly  ttUált  sírköve.  (Leírta  Szeudroi  János  és  Havas 
Sándor  :v/.  Arcbacíd.  Krt  uj  foly.  VL  k.  281. 1.  és  több  fövárosi 
napilap.)  Mfivész-cziniereink  száma  c  azerint  háromra  emelkedik 
s  bizonyságot  szolgáltat  a  nieUt'tt,  hogy  kedvező  viszonyok  közt 
hazáukban  a  művészetet  mindig  gyakorolták.  A  képző-művészet 
pártfogóit  természetesen  nem  a  kunyhókban,  hanem  a  palotákban 
kell  keresni  s  ott  is  csak  szórványosan  fogjuk  őket  találni,  azért 
ismerünk  ily  keveset. 

Rövid  említést  érdemeltek  volna  még  az  egyetemi,  kollégiumi 
s  egyéb  testületi  pecsétek,  melyek  közül  csak  az  ötvösök  czéhének 
jutott  méltatás.  A  mit  továbbá  szerző  szándékosan  mellőzött,  kely- 
heket, fegyvereket,  szőnyegeket  a  a  műipar  egyéb  alkotás^t^f^abb 

17* 


m 


Tl^rl'rR^'nTI  ikoiialom 


kiíiílásnúl  fikvi'totN'uftl  tígyelí'tnho  koU  vpiiui,  mírt  ezeken  pOiitö-^ 
stibbrrn  voltak  íi  LTZiincrek  íeltüntethetök,  mint  a  pewétek»?ii. 

Mennyirt*  ülapos  &  mfí  (*.^''\k  birálójáimk,  Cserghtí5  Géza 
úrnak  azon  állítású,  ht»gy  szerstÖ  (i  Míiy<3ri'els  és  tíolienlohe  által 
ahipítuttnjiráuyDrtk  Livo  (Areh.  Éi-t.  vij  foly.  VI.  :íHl.  1.)  -  c/ikk- 
író  megbírálni  nei»  tudja,  de  a  maga  n'isz«''ről  sajnosnak  és  káros- 
unk tartaná,  hu  tudományunk  ezen  letjújabbnak  mi)ndbatóágália.n 
is  idegen  járszalogoQ  vezotttífcníik  m;4gnnkat,  mikor  éi>cii  az  előt- 
tünk í'ekvö  könyv  számtalanszor  figyelmeztet  beunUnkot  arra,  bogy 
nemzeti  saját-szerüségeink  itt  Í8  voltuk.  A  kiilíoldi  tiidumáuytól 
elzArkóznnuk  lermészeteseu  itt  sem  szabad,  <ie  a  szakítást  a  néme- 
tekkel teljtíjeu  egyenrauííú  frauoziákkal  6á  olaszokkal,  a  kik  a 
tudomány  ez  ágának  művelésére  Bulognábau  még  klilOn  akadé- 
miát is  létesítőitek,  üdvösnek  uem  tarthatja.  Uy  irjíuyhau  haladt 
szerző  s  ez  raiudeíietre  a  leghelyesebb. 

Bbliozay  Júmás. 


A  uémet  irwtaUtm  tt'irtfut^f    Irfu  Iffinrich  fjujtsítSv.  I.  kőM.  Jituiapt:*ly    tS^6. 
kiíjc^/a  a  írntgyar  tudományos  akadémia.  XV.  576  1. 

A  magyar  tudományos  akadémia  az  idegen  nemzeliségek 
irodalmának  a  müveit  magyar  közönséggel  való  megismertetését 
egyik  kiválóan  fontos  feladatának  tekinti  a  azou  van,  hogy  a 
nyngati  népek  iruflalmát  menriél  világosabli  és  rendszeresebb, 
mennél  niélyebrc  ható  s  mégis  könnyen  élvezhető  eliimiásbau 
ismerjidc  és  tanulmányo/znk.  A  törekvés  s  annak  en^dménye  nem 
munnlhat  hatáö  nélkül  a  magyar  irodalomra  sem.  Kgyl'elöl  a 
TÍzsgálódú^,  a  kutatás  b  a  felfogás  uj  rendszere,  másfelől  a  for- 
mának bizonyos  művészete  teremi  utánzókat,  hogy  ne  is  unilitsük 
;izt  a  philologijii  műveltfiéget>  a  mely  bizonyosan  nagyon  üzámbfi- 
vehetíileg  halad  ezen  az  utón,  ha  szinte  lassan,  észrevétlenül  is.  A 
franczia  és  angol  irodalomtörténet,  a  melynek  szép  s  correct 
magyar  fordításairól  Szász  Károly  és  Csiky  Gergely  gondoskod- 
tak, nemcsak  azért  érdekes  és  fonUís,  mivel  a  műveltség  magas 
fokáu  álló  s  világtörténelmi  nevezetességű  népek  gazdag  s  vezér- 
Bzen'pet  vivő  iro<laImáunk  fejlődését  vázolja,  hanem  iróik  egyéni- 
ségénél fogva  is.  Nisard  és  Taine  mind  a  történelmi  muU  felfo- 
gásában, a  tényeknek  uj  világításba  helyezett  csoportosltásábau, 
mind  kivált  az  egyes  korok  és  személyek  rajzában,  mind  a  fejlÖ-  ^ 
déa  egy-egy  stádiumának  az  azt  alkotó  tényezőkkel  való  szoros  fl 
vÍ8z,mya  éleselmü  kimutatásában  oly  szempontokra  helyezkednek, 
a  melyeknek  helyfssógét  elvitatni  komoly  embernek  bajosan  jut- 
hat eszébe.  Nisard  és  Taine  azonban  sokkal  inkább  az  eszmék  és 
uzok  képTiselőinek  élesen  kiazíuezett  rajzára  törekszenek,  miut  az 


TÖRTÉNETI    IKÖUALOM. 


'itíl 


"egy«*  mftveli  ípjUídésének.  elága/.áüának  történeti  o!5ailíisArív. 
Kivíllt  Tíiiiie,  II  ki  azt  uioudja,  hopy  ut'ír'my  iriHliilmi  Hmlrkért 
odaadna  ötvpu  kötet  történ*^ti  mnnkAt  s  oklinplpyüjfcptnényt, 
éppenséggel  iiom  töríidik  ii  philologia  sommifiHe  kövctelraényeivHl. 
Ki  is  ftzi  vizs^íUndúsH  rendsz(íról>öl,  uiintliíi  az  irodalomtíirtíínet 
csupán  a  r6g  lolürit  szHxadok  rajza  voIdh  és  semmi  köze  nem 
lenne  az  egyes  mftvek  fej  1(k lésének,  szótágazásí'inMk  kutatásával, 
összevetésével. 

Htíinrich  Guszfciiv  legújabb  művének,  A  német  iruiUhm  törté- 
iipténék  ez  az  egyik  legnagyobb  f'i'df  ine.  Hoioricli  gazdng  pbilologiai 
mflvelts/iggel,  széle?  alapokra  fektotett  készflltsí'ggel  fogott  raftve 
megirásáboz  s  azon  volt.  bogy  e  tudomAnv  legújabb  vívmányai 
közül  ogyet  se  hagyjon  értókesítés  uélkftl.  Már  régebben  megírta 
könyvének  egy-egy  önálló  fejezetét,  a  melyekbe  most  csak  szoro- 
san tudományos  rendszert  kellé  hoznia  s  a  huzagokat  nóhol-néhol 
pótolnia.  Azt  akarta,  hogy  a  ki  a  német  irodalom  tanulmányo- 
zására szánja  magát,  könyvében  együtt  találja  alogbiteleíiebbekul 
ismert  adatokat  s  azok  magyarázatát ;  bog}-  a  ki  bármely  irányltan 
tovább  akarna  búvárkodni,  megkapja  a  azükaéges  utbaigazitáat. 
a  melynek  segitségével  aztán  önálló  tanulmányokat  s  buvárlato- 
kat  tehet  Azt  akarta,  bogy  ha  valaki  felvilágosítást  kiváu  nyerni 
egy-egy  uémet  irodalmi  emlék  múltjáról  könyvéhez  biztosra  uy  ul- 
liassnn,  mert  elil)én  minden  jeleutÖab  irodalmi  emlék  tiirténetí*  lol 
vau  derítvf  nemcsak  a  menny il>eii  a  német  nemzetre  tjirtozik, 
hanem  a  mennyiben  összeköttetésben  áll  a  többi  európai  népek  iro- 
ilnlmával  is.  Tesscem  például,  ba  a  liires  grőj  mondáról  értekezik, 
ncmcjíak  a  német  feldulaozá-nt  fejtegeti,  hanem  kimutatja  azt  is, 
huDuan  származott  a  mnnda;  mi  volt  alapja,  lényege.  Czáfídja  az 
eddigi  vélemények  tartbatafclauságát.  Sem  spanyol,  som  kelta 
eredetét  nem  fugadbatja  el,  de  utal  a  legrégibb  franczia  feldolgo- 
zásra, a  mely  meg  ismét  egy  ismeretes  keresztény  legendára  vihető 
VÍ88ZÜ,  mely  *íiz  ogjházi  symbolika  körében  mozog.*  Így  aztán 
világos  lesz  előttünk,  bogy  a  hirei*  mondának  lényege  a  középkori 
egyház  egyik  b'gszentebb  mysterinniainak  középpontja.  Semmit 
sem  mellőz,  a  tuí  tárgya  érdekességét  növelheti,  a  mi  a  kutatás 
legújabb  vívmányainak  megfelel,  a  mi  akár  az  adatok  megállha- 
tóságára,  akár  íizok  értelmezésére  vooutkozik. 

MáBÍelfll  azonban  folöleli  a  számba  vebetfi  írók  míiveinek 
egész  csoportját  8  ez  a  munka  másik  nagv  érdeme.  Az  ujabb 
frauczia  irodalomt.örtéuet-írók  csak  azokat  az  írókat  vonják 
tárgyalásuk  keretébe,  a  kik  egy-egy  korszak  legelső  képviselői,  a 
kik  mintegy  alkotják  ama  bizonyos  kor  irodalmát-  A  kisebb 
t<»bets6geket  föl  sem  említik,  vagy  legfölebb  csillag  alatt  foglal- 
uflk  össze  egy  egész  csoportot.  Mert  a  franczLa  iroihilom  lörtéuet- 


362 


TflRTÍCXETI  mOUAriOH. 


Írók  fűlefí  epv-egy  kor  Altíiláaoa  jellem  ezé  sere  törckszeuck.  Már 
felfogásuk.  rfíiíJszerük  olyiin,  a  mely  kizárja  az  ös^zí'íí.  vagy  a 
ncvezet**sh  írók  cgósz  cst)pfn-ti!iiiak  részletes  míigyiirázatál- 

Hoinricii  uem  knvL'ti  pi'Ulájuk.'it.  A  IrgkivAlúbb  in'ík  mellett 
a  kevfsbhé  kiTíilókiiak  is  elm«mclja  működését,  mert  tudja,  hogy 
egybenmásbaii  e/ek  h  előbbre  ritti'k  íi  koltí'szet  í'ejlfirlíistH.  úiribli- 
kori  alakulását.  A  lovagi  npika  uagy  mesterei:  Heinrich  voii 
Veldeke,  Hartm.'iim  von  Aiie.  Wolfram  von  Ksehenbaeh.GnttiViod 
von  Strassburg  mellett  nem  liapyja  említés  nélkül  ama  mftfaj 
kevésbbé  ismeretes  mtlvelöít  sem,  luint :  Heinrich  vou  Kreíberg, 
Fleck  Konrád.  Rudolf  von  Ems.  Konrád  vou  AVürzburg  stb. 

A  tárgyalás  efféle  módja  mellett  aztáu  mintegy  kénysze- 
rítve vau  lemondani  az  olynemU  jellemzésekről,  a  milyeneket  az 
újabb  frauczia  irodalomtorténet-írók  raílveibeu  látunk.  Heinrieli 
kevósbbc  törekszik  arra,  hogy  a  tárgyalása  keretibe  vont  néhány 
irodalmi  emlékből  annak  az  egész  kornak  jellemzését  adja;  hogy 
Összefoglalja  (élesen  kiszínezett  uagy  vonásait,  a  melyek  az  egész 
kor  küzdelmeit  megvilágítják.  Jobban  ;<zereti  az  egyes  mftvekuek 
mindenütt  külöii-klüou  elmondani  főbb  sajátsjtgait,  mint  egy 
egész  csoportot  egyszerre  megítélni.  Nem  azt  értjük  ez  aUtt, 
mintha  például  Heinrich  egy-egy  korszak  politikai  a  társadalmi 
viszontagságaira  nem  fordítana  elóg  gondot.  E  nélkül  manapság 
Kduimiféle  irodalomtörténeti  nuinkái  nem  lőhet  megírni.  De  rá 
akarunk  mutatni  a  felfogás  és  tárgyíilás  ama  különböző  módjára. 
a  melyet  Heinriehnél  s  íiz  ujabb  franczia  irtHlalomtői-ténet-íróknál 
látunk.  Ezek  jobbára  miudig  figyelmen  kivül  hagyják  egy-egy 
régi  nemzeti  monda  rokonsági  szétágazását,  i'ojlödését,  alakulását. 
Azt  kutatják  a  műfajokon  át,  milyen  volt  a  régi  kor  francziája, 
angola  vagy  németje?  Mik  voltak  politikai  s  társadalmi  intéz- 
ményei, milyenek  voltak  szokásai,  élvezetei,  gyí'myörei?  Xem 
annyira  a  műfajok  keletkezésére,  mint  inkább  az  azokat  létrehozó 
nemzet  fejlődésének  magyarázatára  törekszenek.  Nem  vitatjuk, 
mennyire  indokolt  a  felfogásnak,  a  tárgyalásnak  egyik  vagy 
másik  módja:  de  az  bizonyos,  hogy  végelemzésében  az  sem 
kevésbbó  fontos  egy  uemzct  műveltségének  megitélésébeu,  himnan 
kölcsönözte  e  vagy  ama  műfaj,  e  vagy  amaz  Ősuemzetiuek  látszó 
monda  eredeti  gyökérszálait ;  maga  a  nemzet  alkutta-e,  vagy  n 
közös  forrásból  merített,  vagy  egy  másik  szomszéd  nép  tulajdonát 
lette  magáévá,  a  melyet  aztán  saját  egyéniségéhez  alakított? 

Nem  kis  érdeme  Heinrícbnek  az,  hogy  a  legújabb  s  leghi- 
telesebb adatokat  mindenütt  üsszeegyezU^tui  igyek>'zik  oly  iroda- 
lomban, hol  minden  nagyobb  történeti  kérdésnek  egész  irodalma 
van ;  hogy  ismereteinek  gazdag  készletével  épen  oly  arányban  van 
tárgyalásának  s  egész  előadásának  világossága,  mint  megfontolt 


ítéleteitink  alaposfiága  s  corr&ctségo.  Ehhez  jA.rul  n  stíl  tisztasága 
R  átlátszósága,  a  nyelv  élénksége,  köunyeilsége  s  piperétlen  egy- 
szerű koinolysAgii.  melyet  csak  egy  pár  esotbeu  zavar  raeg  az  a 
iií'liAuy  Roriüiiiiizuius,  a  melytől  s^into  alig  meoekülhet  az  iró, 
mikor  folyvást  némot  forniaokból  s  miiveklíf>l  kell  nierít^nie. 

Ha  ebbi')]  az  o1s6  kötetből  szabad  követke/tetnUnk  a  muuka 
további  részeii-e :  agy  az  bizonyóra  nagyon  elősegíti  az  e  tudo- 
mánynyal foglalkozók  ismereteit  s  egyike  lesz  a  legalaposabb 
irudalomtörténoti  köiiyvfknek,  a  melyek  niiudeu  nevezett-sb  kér- 
désre nézve  útba  igazitnnuk  s  felvilágosítást  adnak. 

A  most  megjo-leut  elsí>  kötet  8  fejezetre  vau  osztva  s  a  tár- 
gyalás a  XIII.  század  elejéig  halad.  A  uémet  nemzet  legrégibb 
történetén  kezdődik,  a  mely.  mint  minden  népé.  homályba  burkolt, 
mythikns.  r'sakhoiíy  a  gorraán  uerazetek  kifejlődött  uagy  ínytbo- 
logiájának  magyarázata  és  értelmezése  egyike  az  irodalomtörté- 
net leguehe/.ebb  kérdéseiuek.  Heinrich  világosságot  Ugyekszik  e 
nem  eléggé  tisztán  kiboryoltti»tt  mytliologiai  szálak  közé  árasz- 
tani, a  mi  sikerül  is  neki,  bár  nekftnk  ngy  tetszik,  hogy  a  mint  az 
amelung,  nilulung  és  begelin<;  mythosról  értekezik,  u  melyekből 
a  németek  későbbi  nagyszerű  epikája  fejlődött,  kissé  túlterheli 
máshol  mindig  uyilt  és  küuuyeu  átlekiuthetö  elöadíisát  oly  nemű 
közbeszúrt  adíitokkal,  a  melyek  bár  kétségtelenül  a  tárgy  bővebb 
megértésére  szolgálnak  az  e  tudomáiiyuyal  foglalkozókra  nézve: 
határozott-iu  rovására  vannak  a  világos,  könnyed  előadásnak  a 
nagA'  közönségnél.  A  mint  később  magukat  a  világirodalmi  neve- 
zetességű epikai  műveket  fejtegeti:  már  kerfilni  látszik  a  rnythos 
magyarázatát,  a  mit  előzőleg  még  némileg  homályába  burkolt  a 
mytbikus  korszak  tárgyalásánál. 

A  németek  irodalonitörtéaete  a  XIII.  század  elejéig  már 
egész  sorát  mutatja  a  legsikerültebb  költői  müveknek,  a  melyek- 
unk  m.agjarázatára  s  fejtegetésére  nemcsak  a  tisztán  történeti, 
de  HZ  iiesthetikai  ismereteknek  is  oly  foka  kívántatik,  mely 
mindenhol  önálló  ítéletalkotásra  képesiti  az  írót.  Heinrich  e  két 
tudomány  eszközét  mindig  egyesíti.  Minden  valamire  való  raflnek 
elmondja  történetét,  rokonsági  elágazását  s  miiuU'gyiknt^k  meg- 
határozza aesthetikai  becaét  Ítéletében  éppen  ügy  megbízhatunk, 
mint  adataiban. 

Ha  valaki  e  szóban  forgó  kötniet  végig  olvassa  s  rövid  pár- 
huzamot akar  vonni  a  német  és  magyar  irodalomtörténet  legré- 
gibb kora  között:  két  dolng  ötlik  önkéntelenül  eszébe. 

Egyik  az.  hogy  mig  a  germán  néi)okuek  tökéletesen  kifej- 
lődött, nagyszabásfi  mytholugiájak  van  :  addig  a  magyaniak  mind 
ebből  ídig  van  nébány  foszlánya,  a  melyet  a  hagyományos  nem- 
zeti nagyság  keresői  az  ősi  dicsőség  sugaraival  öveztek  kurűl,  do 


204  tArtéhuti  irodalom 

íi  melyből  az  elveszett  világnézetet  coustmáini  majd  teljesen  lehe- 
tetlen. Heinrich  maga  nem  mondja  meg,  —  terméazetoscn,  mert 
nem  ebből  a  szempontból  tárgyalja  »  n^müt  niythikus  korszakot 
—  de  elűadásAbúl  urifíyon  kivehet^ö.  mi  ennek  leglényegesebb  oka. 
A  germi'inok  szétsztut.  migy  tért  íoglaló  telepedése.  Ha  egj  része 
inegb6iÍol  i^  u.  kí-resztéuvségnek:  más  része  uiéj;  íolyvást  pogány, 
fejleHzti  az  ösi  hagyományokat  s  nem  fullasztja  el  üz  erőszakos 
téritiís,  miut  az  összetomörült  magyarságnál. 

Músik,  a  mit  n  könyv  futólagos  áttekiutése  is  önkéntelenül 
felidéz,  az  a  nygy  különbség,  hogy  míg  a  német  nemzet  íi  XI. 
XI r.  száZíid  elején  ki'>llés/,eti''nuk  már  virágzó  koríU  éli:  a  magjar 
nemzet  U'gf(>lebb  m'-hány,  az  okIeve!ekl>on  elvélve  található  eredeti 
magjíir  hzó  conAtatálásával  kénytelen  beérni  a  melyek  csak  a 
uyelv  tőrtiínfltébcn  birnak  fontossággal  s  iiincs  közUk  az  iroda- 
lomhoz. E  virágzó  korszak  jellemzése  és  magyarázata  neniosak  a 
tntli'ísokra,  de  a  uagy  küziinségre  nézve  is  kr-llHUies  és  hatízníjs 
olvasmány.  A  mntntv^nyfil  felhozott  mflvck  magyar  fordítiUa  is 
szépen,  könnyedén  folyó  s  uindcukép  sikerült.  Csakhogy  szerettük 
volna  az  eredeti  szöveget  is  mindenütt  lAtni.  Ezeket  kár  volt  nem 
idézni,  unnál  is  inkább,  mert  azok,  a  kik  a  német  irodalommal 
heliat/ííiu  nem  foglalkoznak,  uem  is  érthetik  íordítíís  után  az  óa 
iiémet  vcrsahik  schémáját. 

Egyébiránt,  mielőtt  töredékes  megjegyzéseinket  Heinrich  ö 
kiváló  müvéről  bcfejezuök:  lehetetlen  elhallgatnunk  abbeli  meg- 
gyözildésünkel,  hugy  ha  volt  könyv,  a  melynek  valamely  élénkeaj 
érzett  szükség   jiótlása  h  osztályrészül  jutott;   ügy  a  HeinrichéJ 
minden  oriet.re  ily  hézagpótló  mwnka.  A  fr/p-ho  rrmlneeres  néutt 
irodahmt'ójiénet    jnnfji/ar    Dij'hen,  a  melyet  bizonyára  szívesen 
olvasnak  és  tanulmányoznak  mindazok,  kik  a  német  nemzet  rég 
irodalma  iránt  érdeklődnek. 

Db,  Vackt  Jákob. 


HauLv   J^fjiolrí  r.    WrlujfHrhirhie,    VI.  rt'sz.  Xrradxtmy   ile.i  hnroliuyiifhrn 

Reirhen  i  UrffDinduivj  tlm  drutachrn  RdvhcA,  2  kÖtet.  1885.  —  U.  ar.    VIJ. 

r^«z.  í/óhe  nmi  Niahrgnnít  tU*  ihttttrhrn  Kain^rlhan^.  /Jic  Hifi-archic  untfr 

/.'rrffor   Vll.  1^86. 

Ezek  czímei  ama  uagy  munka  utolsó  köteteinek,  melyek 
amaz  író  szellemi  hagyatéka  gyanánt  maradtak  reánk,  kit  a  kor- 
tjlrsak  a  le^ielsÖ  történetíró  ékes  jelzővel  szoktak  elhalm<ízni. 
Őszinte  megindnirissal  (Óvassuk  az  utolsó  kötet  előszavában,  mily 
megtagadásába,  testi-b'lki  fiVidalmaiuak  leküzdésébe  került  a  meg- 
tört tudósnak  müvét  a  hón  óhajtutL  Indejezéshez  közelebb  vinnie. 
Végre  is  a  IIT.  Henrik  császániak  szentelt  íejeaet  tollba  mon- 


TflUTÉHK-n  tnot*\hOM. 


265 


íl:l8.i  k07.1)pu  c  ft'ljííjdnló  szavakkal :  >Iut<;r  tormi'nta  scripsj*.  kéuy- 
tolen  volt  abbu  hagvtii  h  inunkiU,  melyet  évtizedeken  át  szakadiitla- 
níil  f<*lj tátott,  —  A  csonkán  bíitraLasvott  mflvet  Dove  AltVód  ren- 
dezte azután  síijtó  filá,  :i  gyászoir*  csHláil  inegbízás;\b61,  mil)eu  az 
olhúíiytuak  titkám:  Hinneberg  Pál  hUségeson  segítette. 

Mielőtt  G  k6t  utolsó  kötetről  áltíilánosságbanazóliiék.  felem- 
liteDi  a  bazai  történetre  vonatkozó  bel  veket.  A  A'I.  332.  köt.  lapjáu 
szóba  bozzíi  Kíiuke  a  magyarok  en^detí'nek  vitüskí^rdtísí't.  Tíuviden 
jelzi  mind  Huulalvy  Pál,  mind  Vámbéry  eltérő  uézetfit,  de  aulába 
részéről  nem  koczkáztat  határozott  vélemőnyt.  Tekintettel  azonban 
Constantinus  császárra,  ki  Aseinkct  a  bolgárok  elleni  hábon'i  alkal- 
mával »turkok<-nak  mondja,  hajlandó  a  magyarok  t'leibtMi  török 
rokonsági  néptörz'íet  látni,  A  bolijár  brtború  elbeszéli'íse  közben 
Theophanctí  folytatója  .szt-repel  mint  kalauz,  bár  Ranke  másrészt 
Cedrenns-t  is  értelmes  és  jól  órtesfllt  írónak  ismeri  el.  Leo  császár 
mint  írónak  jelleinzésén.'  felhozza  szerzőnk,  hogj'  urthodox 
keresztény  iró  létérc  a  magyarokban  eszközt  látott  a  bolgárok 
mt'gfenyité.sére,  dr  bog^- mind  a  mellett  a  megelégedés  egy  nemével 
fog.'kdta  ama  bírt.  iiogy  pugány  szövetségesei  keresztény  alien- 
fi'leiket  nem  bírták  végkép  leverni,  és  hogy  alig  titkolt  örömmel 
látta  volt  szövetségeseit  Pannóniába  távozni. 

y92-ben  öspjuk  immár  a  Xyugat  ellen  fordíták  fegyvereiket. 
Arnnlf  császár,  ki  Svatopluk-nak  azláv  hatalmát  saját  erejével 
megtörni  nem  volt  kéjte?.  vállvetve  a  magyarokkal,  véget  vet  ama 
Xagj'-Morvaoríízágnak,  mrly  különben  az  összes  szláv  világ;  feletti 
hatalommal  dicst^kedhetett  volna.  Az  Arnult'és  n  magyarok  közötti 
érdekközösségen  alapuló  szövetkezésnek  részletei  uemÍ9merete«ek 
ugyan;  mindamellett  kimondjii  llauke.  hogy  a  fenyegető  szláv 
hatalom  megseiiimisitése  "H  Ipgfontosabb  események  egyike,  mind 
az  általAuos,  mind  a  német  történelem  szempontjából  itélve.< 
Ranke,  ellentétben  számos  német  történetíróval,  a  magyarokat  nem 
tekinti  a  német  birodalom  elvi  ellenségeinek,  noha  bevallja,  hogy 
a  németeknek  őseinkuél  veszedelmesebb  és  hevesebb  ellenséget  a 
t^'irT-éuelem  uem  ismer.  Azon  fordult  meg  akkoriban  Közép-Euró|ia 
sorsa,  lalljoii  fog  e  sikerfilni  az  nj.  vad  és  harczias  jövevények 
kalandvágyát  megtörni  és  velük  a  nyugot-európai  keresztény 
míiveltséget  megkedveltetni.  Egyelőre  azonban,  (így  folytAtja  szer- 
zőnk), erre  nem  is  lebetíítt  még  gomlolni.  Kimondja  aztán  meg- 
lehetős részletesen  a  főbb  kaland(»k  történetét.  A  89íí,  évi  olnsz- 
országi  hadjáratra  vonatkozólag  ö  is  elveti  Lindprand  np 
téseit,    mely    helyett    inkább  a  nonantulai    króiiik.'i    iil  t 

fogadja  el  bitolesnek.  A  Velencze  ellen  intézett  támadásra  nézve 
(jun.  2y-én.  Az  év  kétes.  899?  900?)  elmondja,  hogy  az  apály  és 
d.igály  tüneménye  is  közremftködötí  e  kaland  sikertelenségében. 


266 


TORTÉHETI  lltOOALOU. 


Déli  Némelorszáylian  ellenbon  öaeink,  egyéb  sikertől  eltekintve, 
A  fontos  loicvása  Lauriíicuin-ot  foglalták  el  906-lmn  n  szláv  dale- 
mincziaiak  mff^liívásííni  SxíUzin'íizjlgbaM  is  t*- nn t? ttek ;  egy  évvel 
később  jK'dig  mejiíverték  bajor  Liutpolil  badíU.  A  t'f^hfildloniért 
versengő  néiuK  törzsek  visxúlykodás.'ii  etryení^i'tíék  e  ilimliilok 
útját.  —  90K-bau  TÓgot  vi'U»ttc'k  ii  tliUriiigiui  Ostiuurk-uak;  909- 
l)üU  a  sváb  herczegség  toliijét.  látogatták  iiK'g  oUÖ  Ízben,  ÍH3-bftu 
azonbaíí  a  szövetkezett  bajor-sváb  badaktól  mcgvorettek. 

Nem  Iblytattiin  az  cgyi's  kabnuloziUok  í'elsítroIásAt.  Csujiár 
a  Riade  és  Autjshu i'tj  nuUeitiktt  nagy  csatánSl  koc^káztaUík  néhány  ' 
szót.  Ranke  az  elsŐru  voDutkozólag  Widukint  allatait  fríjíadja  elj 
liitelesekűi,  a  csata  napját  pedig  (az  Annales  Wolugartensesnyo-í 
mán)  niárczins  1 5-ére  teszi.  Sajnúlja.  hogy  ilyen  fontos  esenaényoek 
színhelyéről  az  egykori  német  írók  m-m  hagytak  reánk  pontosabb 
leírást.  Áttérvén  Augsburg  ostronjAraésalochmezei  csatára.  lÍAnke 
is  a  Vita  Üd.alrici-t  fogadja  el  vezérlő  forrásnak.  A  csata  leírásá- 
ban egyetért  különben  Giesebrecht  és  Dönniges  leírásaival.  Nagy 
horderejű  eseménynek  mondja  e  csatát,  a  mennyiben  1.  Ott<^  csá- 
szár ugyanakkor  mérte  a  magyarokra  e  döntő  csapást,  midón  ezek 
Francziaországüt,    Itáliát.    Némelorsz;'!  |2ot   és   Konstantinápolyt 
mondhatni  effi/szvrrn  fenyegették,  a  miért  is  I.  Dttót  Európa  meg- 
mentőjének nevezi. 

Szerzőnk  elmondja  azután  (Lindpraud  nyomán),  hogy  Xü. 
János  pápa  segélyül  hívta  a  magyarokíit  Nagy  Ottő  *'Ueii  és  cso- 
dálkozik azon,  hogy  a  imgy  tudományos  Jhnjnunihrr  bibornok 
»Egyháztörténet^'T-bou  (I.  603}  erről  hallgat.  A  íjnedliuburgi 
birodalmi  gyűlésre  menesztett  magyar  követség  fclemlítésével  és 
Nagy  Ottóra  mondott  panegyrikus-sal  fiíjnzi  be  Hankc  íiz  I. 
Ottónak  szentelt  fejezetet  és  egyúttal  a  VI.  kötetet. 

A  A'II.  kötetben  hasonlóan  töltb  bidyen  szól  hazánkról.  Így 
A  IV.  fejezetben  (50.  1.).  melyben  a  magyur  királyság  alapításá- 
ról és  szervezéséről  megemlékezik.  Felemlíti  t«^bbi  között  István 
és  Gizella  házasságát  és  liogy  mikép  iparko<lott  Piligrira  jiftspök 
hamis  oklevelek  alapján  feubatóságát  az  új  magyar  egyházra  is 
kiterjeszteni. 

A  Szilveszter-féle  bullának  hitelességét  illetőleg,  tartóz-  j 
kodik  Híinke  nézetét  határozottan  nyilvánitani ;  csak  tigymel-> 
lesleg  jegyzi  meg.  hogy  a  bulla  több  kifejezése  közel  jár  az  akkori  ' 
uralkodó  eszmékhez.  Ellentétben  számos  töi-ténetiróval,  III.  Ottó 
császürt  és  SzilvL^szter  pápát  teljes  egyetértésben  tünteti  fel  a  Ion- ^ 
gyei  és  magyar  pgyházalapítílsa  dolgában  és  távol  van  attól,  hogy' 
Szilveszterben  Ottó-nak  —  » Mefisztó* -ját  látná.  A  későbbima-' 
gyar-német  háborúskodásuknak  kevesebb  tér  jut.  Felemlíti  még, , 
hogy  a  Salamon  királynak  segélyére  siető  német  hadosztályok  »az> 


TÖUTBJtETI  mOUALOM. 


267 


ország  k:iptijii<  iitn'ü  szoroslmu  veivltok  meg.  HariYuis  Noni- 
heiini  Otto-iKik  bujor  herczegmé  történt  kiiievpxlí'fc^*i^l  pedig  .%riíL 
vezeti  vissza.  hn<»T  Ágnes  özvegy  csá-^zi'irné  Bíijororszi'igol  :i  in:t- 
gyaroJctól  féltette.  —  TV.  Henrik  caóázár  haUÍával  és  T.  Henrik 
kczdett;ivel  véget  Ór  ii  kötet. 

A  külföldi  történet  keretébe  vágó  fejezet^kheu  :i  dolog  Ut- 
mészete  szerint  sokkal  tohb,  Oh's  szcranit:!  kifürkészett  nj  dolgot 
meg  nézetet  tnlálnnk,  mint  ;i  magyarokról  szóló  gyér  szAraú  feje- 
zetekben. E  helyen  íizonban  fel  nem  említhetem  tuokid.  Csupán 
azt  AZ  egyet  akarom  kiemelni,  hogy  lianke  a  IL  Ottó  eJlew  irá- 
nyuló arab-byzanci  szövetségről  szóíó  bírt  (melyet  arab  króniká- 
sok alapján  Amari  b'izott  elüször  forgalomba),  a  mesék  orszá- 
gába utasítja. 

Áttérek  a  szóban  forgó  múuek  általános  megbeszélésére. 
Különösen  az  utoUó  köteten  nagyon  is  meglátszik,  hogy  szorzö 
azt  ax  emberi  élet  legsznl^óbb  hatánin  írta.  Alig  találjuk  már  e  köte- 
tekben ama  híres,  művészi  lehellettöl  miute>ry  megelevenedett  nrcz- 
képekct  melyek  Raiike  többi  műveinek  legesodált^ibb  részleteit 
képezik  és  melyek  :iz  eh*aga4]L  olvasóban  ama  érzetet  ébresztik, 
mintha  valamely  gyöuyöríi  arczképcsaruok  tánilna  fel  szemei  elÖtt. 
E  tekintetben,  ismétlem,  a  két  kötet  mögötte  maradt  a  megelíVzö 
köttileknek.  Szól  ez  kivált  111.  Ottó  halvány  és  elmitsóílott  jel- 
lemzéséről, mely  pd.  Gregororius  ország-világ  csodált  jellemzé- 
sével még  távolról  sem  állhatja  ki  a  versenyt.  A  fölötte  sokszor 
ismétlő  szakasz-bekezdések  több  helyt  modorossá  teszik  az  elbeszé- 
lést. A  VII.  kötetnek  második  felében  azonfeliil  több  hely  nem 
egész  világos,  a  mint  ezt  különben  maya  Dove  az  előszóban  kiemeli. 
Az  előbbi  kötetek  bírálói  kifogásolták  volt  a  túlságos  sok  kritik;ii 
jegyzetet:  e  két  utolsó  kötetben,  különösen  a  7.  kötetben,  a  jegyzetík 
száma  csakugyan  tetemesen  alább  szállott.  A  byzauczi  fejezetek- 
ben nélktilözzük  Hirsrh:  *Byzantinische  Studien*  müvének  fel- 
emlitésót  Még  feltűnőbb,  hogy  Hanke  Czyrill  szláv  apostolról  az 
illetu  helyen  nem  emlékszik  meg.  —  Hogy  Ranke  egyes  népek  uem- 
zetgazdászati  és  társuilalmi  fejlődését  vagy  úpeuséggel  nem,  vagy 
csak  fulyólag  érinti ;  e  lényeges  híbft  Kauke  olvasói  elÖtt  már  ez- 
előtt is  ismeretes  vala.  Szintoly  ismeretes,  hogy  kimért  tárgyila- 
gosságtól vezérelt  tolla  csak  ritkán  talál  kifejezést  a  bfin  bélyeg- 
zésére. Mig  első  műveiben,  igy  »a  pájiák  tíirténuté^c-ljeu,  itt-ott  még- 
is csak  tahílunk  *^rkölcai  lelliábomdnsnak  nyomaival,  későbbi  mun- 
káin a  közöny  hangja  vonul  végig,  liégubbeu  és  ujabban  ezltermésze- 
tesen  sokan  zokini  vették  és  legjelesebb  tanítványa,  8yl>el  maga 
8ztlkségesnek  látta  kiemelni,  hogy  Rankéban  koráusem  hiányzott 
a  jó  és  igaz  iránti  rokonszt^nv  és  érzék.  Csak  műveiben  nem  tudta 
vagy  nem  akarta  az  emberi  kel>ellien  rejlő  érzelmeket  ébreszteni. 


268 


TftRT*XBTI  raODALOM. 


Annyira  In-leéU  nifigtif  hősei  heljzetí'be,  hogy  e^'  csomó  enyíiítö 
kíirülmóny  fellioziwa  mi-Uett  elfelííjti  n  megfelelő  szót  kimondaui. 
Cromwell  eljárását  épeu  oly  higadt  felfogással  igazolja,  a  melylyel 
L  Károly  törvényszejíít  komiáuyát  kÍ8i?ri.  Afedici  Katíilin  jellem- 
zésére körülbelül  ugyanazon  uuancokat  használja,  mint  bánnely 
más  íejede  lem  asszony  jellemzésére.  A  Bertalan  6ji  mészárlAsrol 
meg  oly  hangon  ír,  mintha  valami  udvari  vadászatról  volna  szó. 
Még  német  tört/^nelmi  műveiben  is  egyforma  liangonszóla  kiilön- 
büzö  fejedelmekről,  dlyauiiyira,  hogy  |><1.  Nagy  Frigyes  és  IT. 
Frigyes  Vilmos  királyok  szerinte  jóformnn  ugyauazím  egyéni 
teheteégekkel  bírtak ! 

Üg}'anezt'u  szemjiontltól  szemlélte  egész  nemzeteknek  sze- 
replését is.  Tgyanazon  hiingon  szól  valamely,  a  történeti  szín- 
padról hősiesen  lelépő  népről,  mitit  annak  barbár  hódítóiról, 
miért  is  ellenfelei  azt  fogták  Ranke-ra,  hogy  ő  mindig  a  tíilélÖnek 
ad  igazat.  —  E  két  ntolsó  kötetben  hasonlóan  jiártjAra  kel  né- 
hány selejtes  uralkodónak,  mint  pd.  Jámbiir  Lajosnak,  Együgyíi 
Károlynak  ós  II.  Lothúrnak.  Hasonló  vpilelembeu  részesül  tóbb 
megvesztegetett  pápai  legátus.—  A  >Világtörténet*  első  köteteiben, 
igy  pld.  a  zsidó,  továbbá  az  assyr-lwibyloni  történetben  Kanke, 
«rthodf)x  szempontból  kiindulva,  az  ékiiatokon  nyugvó  ój  adato- 
kat egyszerűen  mellőzte.  A  későbbi  kötetek  az  njubbku tatások  ered- 
ményeinek Iclhaszuálását  illetőleg  kifogásra  nem  szolgáltatnak  ukot 

Nagy  baj  továbbá,  hogy  a  munka  ára  (73  forint)  oly   ma- 
gas, hogy  egyelőre  a  »Világt<^rténet«  nem  válhatik  közkincsosé. 
Azzá  Cbak  akkor  leend  majil.ba  a  kiadó  czég  azta/  MVsszes  munkák* 
olcBÓ  sorozatába  felveeudi.  mire  azonban,  miut  ballatszik,  egy- 
előre még  nincsen  kilátás. 

Hogy  Rauke-uak  ez  utolsó  kötetei  is  felmututják  sok  tekin- 
tetben a  mesteri  kéz  alkotását,  szinte  fölösleges  behatóbban  bizo- 
nyítgatni. Mindenben  a  világtörténeti  háttért  kidomborítani ;  az 
egyes  nemzetek  és  az  emberiség  törT-énete  közötti  titokswrií  kap- 
csolatot feltüntetni ;  kimutatni  ama  befolyási,  melyet  egyes  kimn- 
ga-sló  egyénÍHÓgek  korukra  gyakoroltak;  mindenekelőtt  :izonban  a 
kútfők  bámulandó  biaitossággal  valóbirálgatásaés  az  elképzelhető 
legnagyobb  ulvaaofctság :  mindezen  előnyök  ilanke  valamennyi 
nuívének  és  igy  e  két  kötetnek  is  közös  tulajdonságai. 

A  fentebbi  megjegjzésekkel  korántsem  akartam  a  nagy 
tudós  érdemeit  kisebbíteni  avagy  az  iránta  való  kegyeletet  sér- 
teni. De  szükségesnek  tartottam  e  kifogásokat  Ösziutí'n  kiemelni, 
a  mennyiben  az  átszenderftlt  mester  ama  elkai)olt  tauitváuyai, 
kik,  noha  csak  azt  sajátították  el,  >wie  er  sich  riiuspert  und  wie 
er  spuekt*,  mégis  a  Rankc  ellen  emelt,  bár  legkisebb  kifogásban 
is  már  folségsértést  látnak.  E  tekiuUdben  Kanke  maga  sokkal 


TÖRTÉNKTI   !RODAL(»M.  269 

szerényebb  uózetekiiek  hóddlt.  Sóba  tudását  illetőleg  bármily 
rengeteg  volt  is  az  —  túlcsigázott  önérzetet  el  ueiu  árult,  muuka- 
társai  és  kritikusai  iránt  pedig  mindvégig  barátságos  bálával  és 
elismeréssel  viseltetett.  Jellemző  adatkéut  felbozbatom,  bogy 
cseppet  sem  babozott  az  olasz  történetre  vonatkozó  korrekturíve- 
ket  átnézés  és  esetleges  kijavítás  czéljából  Keumontnak  átküldeni. 
Mily  kicsinyes  e  tényekkel  szemben  fanatikus  bálványozóinak 
eljárása,  kik  pd.  Macaulay-t,  mivel  ez  Ranké-t  alkalmilag  a  >uagy< 
történetirók  sorából  kifelejtette,  a  történészek  sorából  végkép 
akarják  kitörűlni.  —  Ennyit  álláspontom  igazolására. 

A  bel-  és  külföld,  első  sorban  saját  királyának  tiszteletétől 
környezve,  boldog  családi  viszonyok  között  és  anyagi  gondoktól 
teljesen  menten  élbetett  a  nagy  tudós  önválasztotta  nemesi  jelige: 
>labor  ipse  voluntas*  értelmében  magasztos  feladatának,  müveinek 
sorát  fáradhatatlan  munkakedvvel  utolsó  lehelletéig  szaporítván. 
(t  1886.  május  23.)  Alig  van  Európában  tudományos  társulat,  mely 
öt  bódolatának  jeléül  tiszteletbeli  tagnak  nem  választotta  volna. 
Müvei  eredetiben  avagy  fordításokban  a  földkerekség  minden 
nevezetesebb  könyvtárában  fellelhetők.  Túlélte  —  és  ebben  rejlik 
varázsbatásának  egyik  oka  —  túlélte  összes  versenytársait,  ellen- 
feleit és  kritikusait,  míg  másrészt  nagynevű  tanítványaiban  az 
általa  hirdetett  kritikai  irányelvek  fenmaradtak.  Tudománya, 
munkaereje,  kritikai  lángesze  és  alkotó  szelleme  minden  időre  a 
legfényesebb  emléket  biztosítanak  számára  a  világirodalom  csar- 
nokában. 

Manuold  Lajos. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


KGY  KIS  IGAZÍTÁS. 

A  >Sz(Ízftfhk  XVlI-ik  óvt'olvíiiiu'iimk  apnl  15.  t's  május 
15-éu  18S3-b.in  mcgjeleut  fiizetí'ilien  Jakab  Elek  nrtó!  két  köz- 
leméuy  jelent  meg  a  görgényi  várról  és  kastélyról,  melyre  még 
rikkor  bátor  voltam  egy  rectiíicAló  észrevételt  tenni.  Közelebbről 
levéltároiubnn  kutatva,  kezembe  nkadt  .ráuos  Zsij^nioud  király 
Gíirgényröl  tett  douHtinja  Békés  <j:'ispár  részére.  Ezen  okirat 
alapján  két  észrevételt  vagyok  Ijátor  ujolag  tenni. 

Az  első  Bzól  Békés  Gáspár  komoruyikságáról.  Az  ajántlék- 
levél  erre  vonatkozó  része  így  szól.  *>ío8  Joannes  Sccuniliis  deí 
gratia  electus  rex  Hungáriáé,  Ualoiatiae.  Croatiae  t-tc.  Meniome 
iviramendnraus  tenoré  praesentium  sigoificaDtes  quibus  expedit 
nniversie.  Quod  nos  dignura  habcíites  rcspectuiu  tidei.  integvita- 
tÍ8,  fideliuinqne  servitioruui  tidelis  noatri  magnifici  Ga«pai-Í8 
Békés  de  Gomyát  cvhicularii  nostri*  stb.  Az  ig:iz,  hogy  a 
cubicularius  szót  a  XVI.  és  XVII-ik  században  komornyiknak 
fordították;  de  verbn  valent  sicut  numi.  Komornyik  ídati  ma 
egyebet  értünk:  adjuk  h;U  vissza  értelmét  azzal  a  szóval,  mit  a 
rubicularius  ma  jelent:  t.  i.  kamarás  szóval.  KülöubHn  is  e  sza- 
vakból világos,  hogy  itt  nem  egy  komornyiki'ól  van  szó.  magnifi- 
cuBuak  komoi'uyikot  nem  czimeztek  s  épen  ezért  a  cnbivti/ariué 
elnovpzést  biílypsebb  kainnrá.snak  vagy  nd vamoknak  forilít;iiii, 
miut  komornyiknak.  K  donatio  azért  is  érdi'krs,  mert  annak 
további  tartalma  Békés  harczi  érdemeit  kiemeli  és  dicséri. 

MáHodik  észrevételem  e  donatióból.  idézett  helység  nevére 
vouatkiízik.  A  czikkiró  úr  Körtveí'áját  a  donatióból  *Kortélyfalvá«- 
nak  olvassa,  tévedésből,  mert  a  donatióbaii  e  helység  betürftl 
betűre  Sgy  vau  írva  J-Oeürtweirayat.  Az  elóbbi  időkben  sem  nevez- 
ték e  helységet  falváuak,  mindig  fája  volt.  Az  egész  donatio  igen 
jól  olvasható  és  jól  couservált  állapotban  levéltáromban  fellelhető. 

Br.  BAlintitt  József* 


KÜT.ÖVPÉt.Í!K.  271 


KEMÉNY  JÁNOS  FOKOMORKIKSAGA. 

Kemény  Jáuos  >0néletírá8a«  305.  lapján  említi,  liogy  a 
fejedelem  öt  a  meghalt  Mikó  Ferencz  helyébe  már  1636-bau 
akarta  fökomornyikjává  tenni,  s  1637.  februárban  e  tisztet  végre 
át  is  adta,  s  Kemény  megjegyzi,  hogy  nem  is  vette  volna  fel 
külömben,  »hanem  maga  kezével  irott  szép  commendatoriát  és 
assecuratoriát  ada  az  fejedelem  stb.*  Hogy  Kemény  minden  réyz- 
letében  a  teljes  igazságot  irta  itt,  igazolja  az  alább  következő  két 
levél.  Érdekes  még  benne,  hogy  itt  Keményt  »bükösi«  előnévvel 
írja  a  fejedelem,  mint  különben  ez  ezen  korban  többször  elöfordiil. 
A  másikj  mi  e  leveleket  érdekesekké  teszi,  hogy  ezen  korból  rend- 
kívüli kevés  a  fenmaradt  oly  kinevezési  okmányoknak  száma, 
melyeket  a  fejedelmi  kanczellária  adott  ki, 

I. 

Nos  Georgius  Rakocy  dei  gratia  priucepa  Transilvaiiiae  jtartiuin 
regiii  Huiigai'iae  doinimiB  et  Sículonim  cinnes,  ilamus  pro  uieuiüiiu,  lii»j;y 
mi  megtokintveu  az  uii  becsületes  hívünknek,  bükösi  Kemény  János  uram- 
nak fogaraBÍ  várunk  főkapitányának  ez  hat  eHzteníKíknckeli'ovgálása  alatt 
8  kíválképpeu  ez  elmúlt  esztendöbeli  aemnlushik  elleu  való  hadi  expedi- 
tiónkban  s  egyebütt  is  igen  hűséges  forgolúdását,  szolgálatját,  kiben  dlnt- 
tilk,  ezután  is  állhatatosait  meg  fog  Ö  kcgme  maradni,  oonferáltuk  ü 
kegmenek  az  föcomoruikságnak  tisztét  számad:itlanúl  (azon  fi/eteí^sel,  a/. 
minemű  szegény  Mikó  Ferenez  uramnak  volt  szege'ny  megholt  fejedeh'ui 
Idejeben  komoniikságára).  Aasocuráljuk  azért  Ö  kegnipt  ez  leveliuik  által. 
hogy  aobamisem  Ö  kegmotÖl,  semmaríidékitól.fíucccssoritól.  Icjratariiissitúl. 
atyjafiától  ez  tiszt  viselésről  számut  adni  nem  kívánunk  í>  ne  is  tartozzanak 
számadással,  som  az  utánunk  leendő  fejedehni-knek,  si;m  egynek,  sem  más- 
nak ne  tartozzék  számot  adui,  haueiu  attiil  in  iierpetuiim  innnunis  és  abs<)- 
lutueok  Icgj-enck,  kinek  nagyobb  bizonyságára  adtuk  *'z  közünk  írásával 
és  pecsétünkkel  megerősített  assecuratoriánkat  ő  keí^niének  s  mindazoknak, 
kiket  az  befoglal.  Dátum  in  arcé  nostra  Fogaras,  prima  die  Februarii 
anno  lGií7. 

'        II. 

En  bükiisi  Kenion  János  adom  tudtára  mindenkinek,  mivel  az  én 
kegnics  uram  TT.  kogyelmességebŐl  méltóztatott  engemet  jtromovcálni  az 
fökomorníkságnak  tisztére  szániadatlanúl,  esküszöm  az  élŐ  istenre,  ki  etc. 
hogy  ez  hivatalban  is  ő  nagának  s  több  reám  bizatandó  dolgokban  is 
híven  iga7.án  tökéletesen  szolgálom,  barátjának  barátja,  ellcnst^inck  clleu- 
aége  leszek,  sem  jó,  sem  gonosz  szerencséjében  ő  naga  hűsége  aló!  cl  ncni 
állok,  minden  ártalnnira  való  dolgoknak   nem  csak  ellene  igyekezem  álla- 


ttoni  teljca  cnStii,  (elietB^'nn  dKcriiit,  hmiem  meg  idejeu  korún  ertéai^re  is 
adok  o  uagáuuk,  jnviidiilmit  Többiu-iií.  iiiiiitsein  kt.'ve8]}itciii  í^yektiKCui, 
vig}'iÍ2Viiii.  uiiiidfiiekbeii  esuk  azokra  állok  vUik)  ü  uapLuak  javára.  liM'sU- 
leteltek,  t'letctiek  rli>ii)cncTt>IÍre  *  iiu>gtnAi'adiUara  kifváutnlnak.  i^  viiliimík(-'t 
ü  ua^a  ^eleui  fog  ntnmmnii'álui.  kíkiirk  hOL-reti-  VAl  leuiií,  azok  nüluin 
eltt*inctve  Icfiv.uck  a  tixokaL  u  itngK  c:igi>dc)nio  ü  nkamtja  iKÍIkül  ki  mui 
jelealeiii.  Miinlirneknek  mepíUúsiíra  é  betolj ^Ít4.'fci-c  cuf^cm  ma^  is  az  tel- 
jes szctit  liÁroiiisHg  isten  ugj  fw'í«íljcii  *'s  úg}*  adja  lelkeiu  idvüssegi't. 
(Mindkettő  fi'l  fiM  ív  (mpiroii,  Kiíkúrzy  Gyíírgy  saját  kexü  fugalinuxván^'A. 

orsy-    Ifvi-ltir.^ 

Közli :  Pettk6  Bélü, 


EGY  TITKOS  LEVÉL  TüJtTENETEHEZ. 

A  Törtí'iielmi  Tár  liíHt>-ik  í'»v folyni ii;i  ií3"-ik  lapjáti  közűl- 
teiu  Bethlen  Gálioniak  egy  Balassi  Fereiicz  portai  ktivetxMiez  kül- 
dött titkos  levelét  VjÍcss  íeladása  tigyébeu.  A  lev^l  oredetije 
tenyórni  papirosra  irva  a  gróf  Telekiek  ni  áros  v  A  sAr  helyi  ItArában 
Őriztetik.  Behajtásáról,  uayyságárúl  líttszik.  ho^y  a  posta  titok- 
biHi  vitt»i  íizt  el  s  ügyelt.  hog:y  illetékes  kezébe  ue  kerUljöu. 

Most  euuek  a  levéluek  egy  luásik  ereiletije  került  elÖ»  íjpBu 
oly  kicsi,  miat  az  első,  ugy  behajtva  s  basonlag  Bethlen  írásA. 
Deák  B^arkas  birtokában  van,  s  iS  közölte  velem.  Egy  szó,  raely  fi 
luüiiik  eredetiben  ki  vuu  szakadva  a  közlésben  ki  viiu  poiitoKvai 
itt  olvashatí'i :  vmiudazoiiált.'iU  másknlönben  iHítttrrd  bptiire  lueg- 
egyezik  vele.  Tjáts/ik  tehát,  hogy  Bethleu  két  külön  példányban 
küldte  el,  bár  az  exhibitji  szerint  egy  posta  Nicolfius  Karvasi 
TÍtte  el  mind  kettőt.  Nevezetes,  hogy  a  Deák  levelének  török 
hütirnti  is  vau,  mely  Szilády  forrlitá.sál>an  igy  hangzik:  >Bethleu 
Gábor  (M'délyi  íejedelem  s  magyarországi  király  saját  kezével 
írott  s  pecsótevííl  ellátott  levele,  melyet  Váez  várában  tartfizkinló 
Balassi  Ferencz  nevű  portai  fökövetéhez  intézett.* 

Ez  mutíitja  tehát,  hogy  ez  a  levél  t^örök  ké:íbeu  is  járt 

^  Sz.  a 


T  Á  R  C  Z  A. 


MAGVAK  TÖRTÉNELMI  TARÖILAT. 

TArsulaliiiik  f.  <■.  niárcz.  hú  :í-kii  nuísMiw/.oT  tartott  közgyíiliitt 
ez  tírbeii,  liog,v  av.  Ipolyi  Arnold  lialúlavül  inegiire-Hedctt  tjliiükí  eséket  bv> 
tUlt«f!.  A  társulst  tagjuí  8z*!p  HEáminal  jelentek  lue^  a  ki>xgyül^«eu. 

Bárú  Kemeiiv  Uáboi'  iiiÚ6'>deh)Íjk  nie^nyitváu  nz  Uleat,  az  alapössa- 
bályokuak  azeliiökválaAzthst  mHgliuUírozú  iil.^'O  tulolvasósa  után  felhivju 
»  küxg^iile^t  a  :)'/:» vazátjrn,  azavQzitttszctlü-ljixottdá^ba  kijelulvt'n  br.  Orbán 
6A)áz6t,  Kaiumerer  Kruöt  ón  a  (int.  je^zvjut.  A  litkus  s/avazólapok  bc- 
adatváu,  ösüztiszáuiíttattak  a  szavazatok  (iisszusea  81),  meiyekbtil  nagy 
többaéggcl  br.  Kmiént/  Gábor  válaaztatott  kIhö  elnükko. 

Br.  Kemény  Gábor  meghatva  luondott  küazilnetet  a  társulatnak,  a 
beniie  helyezett  bizalomért.  Nagynevű  elődje :  Ipolyi  lielytít  úgy  betölteui, 
mint  íi  teve,  —  ligyniond  —  nem  erez  deg  erőt:  de  azt  igei-lieti,  ho^' 
tdcjcuek  nagy  TÓax,ét,  a  mit  eddig  másnemű  clfoglaltatiiaa  vett  tgcnylxs 
ezután  a  láraulat  énlekében  fogja  orvi^uyo.'^iteui.  Nyílváu^M  pályáját  azzal 
kezde,  hogy  nagy  elÖflzcrotettel  foglalkozott  a  t'rirtéiiiettmlománTnyal  — 
mtüít  az  aiítiv  polttikátM  vÍHszatcVui  óhajt  tüitkvi'sei  eleÖ  eHZuienyk4!p«0iiíZ, 
fi  i-lotc  hátrah^vö  vcs/<lt  a  történettiidouiánynak  n  niindenekfelntt  táraiila- 
tiiiiknak  fof^a  t«7.entt'lui. 

A  kozgA-üliÁf  Ielke«  ifljeiiz^gBel  fogadta  válonztott  eluOke  ez  unautia- 
tíóját 

Kitlök  most  már  az  ö  válaflztá«R  k5vetkezttÜreu  megürült  tiiánodel- 
uöki  szék  betol te&er*--  hívta  fel  a  ki'izgyíiU^t.  A  beadott  83  szavazatbM 
Pnlftzky  Ferenczre  esett  ;í*.l,  gr.  Szeclien  Antalra  nrlatén  S9  szavazat,  míg 
<Jt  szavazat  Weuzel  éa  Frakuúi  ki^zíStt  oszlott  meg.  lg>*  abaolut  szó- 
többséget (42)  senki  sem  nyerveu,  eInQk  az  alapr/.abályok  lírtelinébeu  a 
legtöbb  sza%*azatot  uyercík  kuziitt  újabb  ^zavazá^t  tűzött  ki.  A  n)áái>dBzori 
sZAvazáfiuál  ftzótőbbüi'ggcl  gr.  íys^hrti  Antal  választatott  muctiKlelnökk^. 

Ezutáu  A«.'/y  üyiila  ama  ktínleet  vet«  fel,  hogy  a  gr.  Sziíchen  máso^l- 
eluökké  választáctti  kthetkc/.tibeu  megUrült  választmányi  tagsági  hely  ne  tÜl* 
teasék-e  be  most  V  K  választás  azonbau  a  következő  közgyitlésre  hatasztatott, 

Következtek  a  felolvasások. /?«/iyi>ay\"incze  vál.tag:  Aliitiijitás  törttf- 
neteKíl  olvasott  fel  egy  enlekes  r^zlctet,  mely  a  Századokban  fog  megjttleuni. 

Thuly  Kálmán  Több  becses  oklevelnt  mutatott  be.  melyeket  Farksa 

SsisALOK.  1887.  III.  Fl^KRT.  \a 


274 


TÁBrjSA. 


BaUxs   or«z,   kopvitic!^'  bo/Att   fel  Szabolcsrárm^ye  uémelj  levoltárAÍlKM. 
A  bemutatott  oklevelek  legnAgynbbniaxt  n  Ijíive^  család  levéltárából  valók 
a  &  lÁivr.y^  Jd»xay,  Mtiiroi/   cgal&dokat,   Szabolcsot,  Szuthmárt,   Benőhet,  < 
SBÍIági.'ot.  Zemplíínt  os  a  JásxAágot  illetik.  —  7  hártya  és  53  papir  okla-l 
víílből    áll    A    ^'vüjíemeiiy,    I335töl     l704íg.     Róbert  Károly,     Nagy- 
LajoH,  ZHÍ^n'»iii1,  Albert.  Plunyady  Jáiioti,  Mátyáit.  II.  Uláítztú,   U.   Lrjo8,| 
János   királyok,    Dátliory  v9   mkót-zi    fujcüelmek,    Loráiitfh-   Zstixsánua,! 
Apafy  stb.  levelei  cs  a  Iclejizi,  egri  és  váriidi  káptalanok  kiadványai. 

'ffnilf/  benmtatja  ej^yszci'smiiid  a  Liivey  rsalád  9Z*'p  czimeresueme 
leveK't  a  iniiítványo/zn,  Imgy  az  egyes  levt?lck  h  szerint,  hogy  melyik  korm 
vonatkoznak  — -  adaasaunk  ut  útnezéü  végett  az  illető  korok  epecialia  t4r* 
t^etbtiváratnak.  Tftnli/  dzúbclt  elfíadáifát  nag)'  erdcklÖdéasel  hollgutta  m  j 
kOz.gyült'a  a  kr)t«7,t'>netct  mond  mind  a  levelek  tulajdonosainak,  mind  Farkii 
Balázs  oifix.  kepvinelÖ  ttnmk,  mind  az  ^rlekezonek,  kinek  inditviinyát  egy«^ 
hangúlag  elfogadja, 

Ezután  Dr.  Ssdi/gfUy  I^jos  társ.  at*gedtitkár  tett  jelentést  arrúl. 
hogy  gr.  Forgarh  István,  Nagy-Szaláncz  ura,  szívw  vi>lt  5Xi'>belileg  felajáu- 
leni,  hogy  u  gróji  caalád  abaújinegyei  kematczn  levtíltárát  a  ttirtéuelmi 
iár^útat  e«ctleg  kikUldendö  meghízottja  előtt  kinyittatja  s  a  tíírtt^nelmí 
8Zenipontl>ó1  iievezeteH  okfratokat  n  tár»tiliitn»k  tndományoH  felhasználáe 
végett  ren<lelkez4-í>^re  bocsátja.  Tár}>álatnnk  már  a  kastíui  kinUidúláá  alkal- 
mával bizottiíágat  óhajtott  kiküldeui  a  keinenczei  leváltár  áttanulmányo- 
zására, de  a  grófi  család  akkori  feje  b.  e.  gr.  Forgách  Kálmán  epeu  anrn 
id^bCD  történt  halála  meghiúsította  társúlatnnk  ez  óhaját.  Iga/.,  hogy  axóU 
a  leve'ltár  cgynísze  cAaládi  depositumként  a'ucmzeti  mnzcumba  került,  de 
eKenkivül  is  sok  becses  ttirte'nclml  anyagnak  k*'ll  meg  lappangania  ama 
gazdag  Icvcltárbau.  S  ha  tekintetbe  vesszük  a  Forgáeh  i^salátl  nevezetes 
8zereplá<^t  hazánk  törtenetében,  elkezdve  Forgách  ÁniirtU  tárnokmesteren, 
a  ki  a  Sajó  melletti  ütk&zetben  !e  téaiA  vett,  —  lialás9,  a  Nagy  Lajoe  király 
családja  hü  embere,  Fcrcncx  nagyváradi  püspök  és  történetíró,  Súmm  dunáa-. 
inneni  főkapitány,  Fercnf-z  esztergomi  cróek,  Z^üpnúnd  feUó'nmgyHrorazági,-^ 
főkapitjüiy.  AMtu  és  Simon  Rákücj-.i  hadvezére  s  niuiyi  aok  máe  caaládtag 
kiváló  országos  szereplőset :  —  mindenesetre  Örvendenünk  kell,  éa  háláa 
szívvel  fogadnunk,  ha  a  nemes  ftrótl  cmilád  levéltárát  megnyitja  clöttlUik^ 

Thnlff  KiUmán  üríimnicl  ragadja  me^  az  alkalm&t.  midőn  a  gr.j 
Forgách  család  levéltára,  megnyitásról  van  szó.  hogy  fclhi\ja  a  társulat 
figyelmét  arra,  hog\'  a  kemenuzci  levéltártól  ö  is  sokat  vái'  nn>g,  kivált 
a  Rákóczi  utáni  korra  nézve.  Úgy  tndja.  hogy  Hajláth  Béla  tagtársunk. 
midőn  a  levéltár  cgyrcxze  a  múzeumba  deponáltatott,  a  levéltár  anyagát 
csak  a  XVIII.  sz.  elejéig  tcrjcdöleg  nt'ztc  át:  pe<lig  a  XVIII.  síjlzadljól 
ÍB  sok  becses  hifltorícnmuak  kell  ott  Őriztetnie.  Nevi-zetCitOn  onnan  remélné 
Pálunk',  az  egri  pÜBpÖknek,  továbbá  a  bnjdoaásban  (1730-bau)  nlhalt 
Forgách  Simonnak,  Rákóczi  tábomag^'ának  mt'g  némely  bujdosáskorí 
levelezéseit  elűkeríthetui,  azt  hiszi  továbbá,  hogy  az  ntoLsó  gr.  Bvrehéftfinfkj 


tíroza-  275 

Lászlúuak  ia  vannak  ott  levelez&ei,  mert  íi  végső  eveiben  n  gr.  Forgácliok 
kassai  házában  lakott  oa  lialt  meg  1835-ben,  s  agi-.  Forgáehokkal  szoros 
barátságban,  ijsszeköttetésbeu  élt.  Á  Kemeuezén  lakó  gr.  Forgách  Sándor 
közlött  is  nem  regiben  Thalyval  cgr  igen  becses  okiratot  onnan  a  e/ath- 
mári  béke  előtti  időbÖl.  Kívánatosnak  tartja  azért,  hogy  a  levéltár  átuézé- 
séncl  az  illető  megbizoítak  ezekre  is  legyenek  tekintettel. 

yfajidt/t  Béla  kijelenti,  hogy  ö  a  levéltár  átvételekor  maga  nézte  át 
a  levéltárt  Kemenczén.  De  Ő,  utasítania  értelmclien,  csupán  az  171  l-ig 
terjedő  okiratokra  reflectált.  S  addig  is  több  oly  oklevelet  látott  elősorolva 
az  ottani  indexekben,  melyeket  uem  találtak  meg  a  ládákban,  sőt  egész 
ládák  ia  hiányoztak  akkor.  Ha  ilyenek  idő  közben  előkerültek,  kívánatos 
volna,  hogy  azok  is  egyesítcssenek  a  nemzeti  miizeumban  levőkkel. 

Mindezek  alapján  a  társulat  köszönetet  szavaz  a  gróf  Forgách  csa- 
ládnak a  kemenczei  levéltár  felajánlott  szíves  megnyitásáért  s  megbízza 
az  előadó  társ.  segc'dtitkárt,  hofry  adandó  alkalommal  a  levéltárt  tanulmá- 
nyozza át  s  arról  a  társulatnak  kimerítő  jelentést  tegyen. 

Folyóiigyehre  kerülvén  a  sor,  a  társulat  jegyzője  olvasta  fel  a  pénz- 
tári számvizsgáló  bizottság  következő  jelentését : 

Tisztelt  Választmány ! 
F.  évi  január  hó  7-én  tartott  választmányi  ülésből  alulírtak  az 
elmúlt  1886-ik  évi  pénztári  kezelés  és  pénztári  álláí*  megvizsgíílására  kül- 
detvén ki,  feladatunkat  f.  évi  február  hó  8-ik,  íí-ik  és  10-ik  iiapjaiu  tel- 
jesítettük s  a  társulati  pénztár  könyv  és  a  i>énztári  kimutatások  bevételei- 
nek és  kiadásainak  minden  egyes  tételét  megvizsgáltuk  s  a  mellékelt  okira- 
tokkal (utalványokkal  és  számlákkal)  ös.-^zeíiaisotilítottnk. 

A  felszámításokat  hibátlanoknak,  a  kiadásokat  az  utalványokkal, 
számlákkal  összhangzóknak  s  általában  u  pénztári  kezelést  szabatosnak 
találtuk. 

A  pénztári  forgalom  1886.  decz.  )i\-vn 

Összesen      .       .       .      21,642  frt  7ít  kr  bevétellel  és 
19,419    >    12  >   kiadással 

222;í  frt  67  kr  követelési  egyenleget 
azaz  készpénzt  mutatott. 

Ezek  után  indítványozzuk,  hogy  az  elnökség  Balthazár  Béla  pénz- 
tárnok úi-nak  a  szokásos  évi  felmentést  kiszolgáltatni  méltóztassék. 

Minthogy  pedig  a  pénztárnok  úr  kezénél  jeleuleg  2000  forinton 
felül  járó  összeg  áll  rendelkezésünkre,  bátorkodunk  indítványozni,  hogy  a 
választmány  1000  frt  névértékű  papir  beszerzési 't  elhatározni  s  a/.t  tár- 
sulati tőkénkhez  csatoltatni  méltózta-ssék. 

Melyek  után  maradtunk  a  t.  választmány  alázatos  szolgái 

Budapesten,  1887.  febr.  10-én. 

Deák    Farkas,  Horváth    Árpád, 

számvizsgáló.  számvizsgáló. 

18* 


?7r, 


TABOZA 


Évdíjas  tngokúl  bejelentettek:  Dih^te  llvadar  póni^gyDiiu.  Iiivfttahink 
fiuiJun,  Táth  Gyula  r.  k.  s.  Iclkéast  TiSrök  SKeut-MíklúBOii,  a  salacgrrMztífi 
cauno,  u  debrtcumi  r.  k.  ulgvniiuisiuai.  a  uafff/rőcaei  po\^.  isk.  igazgat^eá|pi, 
ax  t^peMti  p4>lgilri  iskola  (aj.  a  citkárAÍg),  a  umrot-vtiMÍj'htli/i  natimo  (aj. 
Deák  Farka?.) 

>'ijp)l  a  jHÍu^táruok  terjcctati  eUi  múlt  tjavi  e^áiuailástit,  iiifly  itzerínt 

Imívi'íl'I  volt 3,25ö  frt  Ui  kr. 

kiadátí 1,223    >    "0    » 

p^uztárt  uiHradváuy  márc/íns  Itóra     2,03i  frt  46  kr. 
Exzel  u  közg;\'iileii  v«igei  urt. 


FOI.YŐÍRATOK  SZEMLÉJK. 

—  A  HakAkk  febr.  füzete  it  sKokottnúI  vtUtozatoKnbb  Uirtaloi[.niul 
jelent  meg.  A  szabadságlmrcz  tbrteuut^böl  ugyau  (melylyel  legázíveeebben 
foglalkoznak  ntcuioire  irt'iitik)  e  fü/.etb(ín  te  találunk  ki'tt'rdekes  kiizleméiiyt, 
u.  m.  ///JA'/^  Lajosét :  att'/^1m(UiigUarcz  viíguapjairöK'tí  í/ci;i/m»  Mártom*! :  az 
elaÖ  hoDvái  vadásx  ezredről ;  de  több  kÖzleutcny  foglalkozik  ájabbkvrí  t^Jr- 

'teuetüiik  egir'éb  szakaszaival  is.  Igy  Lehöczky  Tivadar:  ama  vallási  moz- 
galmakról ir  184L-büI,  mely  Ber^ucgyvíbcu  u  v«»^böl  iiuliíU  meg,  liogy 
SiiáUú  magyar  ucoizcti  katb.  egyház  alakíttasaek.  S^íláijyí  letváii  a  Húra 
támadás  tiirtoneteliez  k<iz<^l  újabb  adatokat  Gyiingyösi  .láiioHtiak  Tordárúl 
1 785-bcn  Gulácsi  Gáborhoz  irott  levelei  által,  nifilyck  a  gr.  Teleki  nomokos 
éa  Szilágyi  Fcrcucz  ITóm  lázadásról  szóló  iiionogrAphiáit  tubb  pontban 
kiegé&zitík.  Iváai/i  István,  Szabatika  ett  a  Bácska  törk'uetírója :  új 
Bodrog  vármegye  törtpiiettít  nyújtja  1699-1  "17  ig.  fiuifáji  Gyula,  a  ki 
Hzintfin  Dcl-Magyamrazág  törbínetcvcl  foglalkozik  előszeretet  tel :  a  tiszai 
korvnai  kerület  történetet  tárgyalja,  elkezdve  a  IIbizmí  liatárÖrvidt^k  »zer- 
vexés^töl  (ISítfl.),  auunk  vis^zakebclezcHéig  i^  kAmarajavakká  valú  átala- 
kításáig (17Q1.).  Chfritiíl  Kálmán;  egy  hoLived.'fzázaitoii,  leveirt (pongyelóki 
Ríth  Káuduret)  közli  1850-bÖl.  A  Tári.zába»  dr  Vali  Héla :  K<-niiÍrom 
oalrumláfta  idejéből  küziSl  egy  érdekes  li'velet  (1849.  uept.  (>.) ;  C*uAu* 
Ivászló  grúf  Pálffy  János  levelét  mutatja  be  gr.  Dcaaewffy  tálKimokhoz 
1742.  sept.  'iSáról,  a  magyar  insurreotiúról.  PtuziavazL-y  Sándor  Szemera 
Albertnek:  >&z  1808-iki  caeudeanek  dicsért  országgvülésrölc  rövid,  s 
gyönge-rimoo  sorokban  írt  gúuyversecskéj»*t  közli,  melyet  a  azerzö  Tolcaván 
180Ö.  nov.  2ri-én  írt.  A  füzetet  Sziiinyei  s/xikott  történeti  repertóriuma 
zárja  be  az  18H6iki  lapokban  niegjeleut   újabbkort    lörtt'netí   czikkekrŐl. 

—  A  FioYKi.í>  febi",  fiízetdt  dr.  Váczy  János  nyitja  meg :  Katóim  Jó- 
xsefról  és  OK  ö  ismeretleu  müveiről  irt  érdekes  tauúImáuyával,Miletz  János 
Katonáról  irt  numkája  alapján.  Vnchott  Sáudorué :  Rajzuk  n  nnUtbóI  i'Z. 
a.  élményei  élénk  elbe^zt'léáét  folytatja.  Eg>'ik  szakasza  :  a  fóthí  t*zflret, 
Fáy  Audrát)  szőlejébi'n,  a  melyen  Kossuth,  Deák  éa  közéletünk  több  jelese 
réfizt  vett  8  a  mely  alkalomra  ViVösmarty  >Fóthi  dalát  szUltített  —  ügye- 


TARi  £.A 


277 


límre  iiifltó  rajz  a  iOt»  t'vek  tjín»arlíiíiiii  f'lotiiliÖl.  — h  —  r  folytiitja  Páz- 
tnáuy  Ft^tur  jcllGm7.édut,  melyről  múlt  füzetüiikbeit  iiidr  exólnttunk.  />r. 
Vilii  Béla  Rifrfiiludr  Sáudor  és  a  Bnlntoni  sxitilul/.  c«.  a.  miitntványt  köxtíl 
ft  Kit^faUidy  tárflíuulg  által  jiitalmiixott  uiüv<>l>öl,  a  magyar  tíKÍiu^zct  tört4- 
neteVil.  Cmpiúr  Benedek  kÍfosvlii*tí*tIitu  K^va!  tanúlinHtiyaíbúl  kÖKul  újabb 
fejezetet  es  pcfli^ :  KiÍvhÍ  pnlyúzatát  a  iiumittmatíkai  tnntt/t^kre-  a  puftti 
ogyetemen.  Vegiil  Knn^uv  Fereucjs  mutatja  be  Kíiteles  Sámtiel  gyás/Jcveltít 
(f  Nagy-Enyed  t831.)  Ssttmyei  ir(H)alomtÖrt<ínetí  repertoritimn  zárja  be  a 
a  tartalmas  fíúeetet 

—  Az  »AR<'nAEOLoaiAi  ÉsrustTi'í*  febr.  fUzote  megerősíti  c  Icíváláan 
sxerkeaztett  R2akfoly('iírati*ól  táplált  jó  veleniiínyUjiket.  Tartalma  most  Í« 
tandlaigo?,  váUozuioB  cs  mlekes.  Eleci  küzl'-'nicuyc'  Buncs  Ödön  üzikke  a 
régi  magA'ar  ííUőzetröI.  E  «zeleskfirfi  tanúlinányou  ép&lö  ^rtekezűB  uem 
osiipin  írott  t'úrtcQCti  emlékek,  feljegyzések  <^rtcsitc'8cn  alapszik,  de  scgdlyJll 
hívja  codi^xek,  mozaikok  es  regi  ^'háaá  domborművek  kepeit  is.  rninrík  a 

[imuiioetori  c^  kiBbeiiyeí  templomokon  láthatók.  Az  t>rtekezi-e  beestít  a 
nmtatotC  képek  nagyban  emelik.  A  második  czikk  >Uáx-  ah  bronzkor  a 
clafisikiifl  iiépckm^c  egy  rézkor  IdtcKÓu^t  vitatja,  hopiy  volt  egy  korszak, 
midül)  a  forgalom  éa  kereskedés  crtelcszabályozója  a  léz  volt.  Frűlich 
Kóbcrt  a  bácakaí  u.  u-  római  sá.nczokat  írja  to,  kerOítztmctezctckben  ie 
bcmutatvii  azokal.  fín-l-oncA  Borota  az  ó-í^zöiiyt  (Bregetio)  római  Uíbor 
helyi^u  lett  ásatáuai  leírását  folytatja.  Hvihif  Lá»zló  L-ruiészeti  t&itúlniáuyok 
cze'ljábtjl  t'ízaki  NVtuetordzághan  tett  útjáról  ad  <^zámnt.  Daiic/.ig,  Stettin, 
Kíinigaberg^  ée  Boroszló  múzenmniban  ti^bb  nevezetCB  magyar  érmet  talált^ 
»  herliui  múzeumban  pedig  egy  kiadatlan  dcnárfajt,  mely  az  anjoukori 
magyar- le  ügyel  érmek  közé  tartozik.  A  sleveltzife*  rovata  a  legiijabb  lelo- 
tekrŐI  és  altatásokról  ad  uzámot.  Puhzhi  Fercucz  a  pölöskeí  leletet,  Csorna 
József  a  monaji  halmon  cs^zkílzdlt  ásatás,  ^y  hnn-scytha  temető,  leleteit 
ismerteti.  Az  trodaluii  rovatban  P»»teini»-  Qyula  bírálja  Rebemek  a  közép- 
kori mövészetrÖI  írt  könyvet,  A  ktílöiiféliík  küz3tt  jelentctit  tc^xiiek  a  régé- 
szeti és  tíjrtcnelnii  tán<tí1at  állal  mogindítütt  népszerű  clöndáBokról,  neve- 
zeteseu  ilampd  Józseféről  a  legrégibb  pénzrdl,  aunak  rövid  kivonatát  adván. 
A  filxet  tartalmát  az  említetteken  kívül  is  tiibb  kép  teszi  szemlélhető  ve. 

—  A  M AOVAit  NtuLVíln  febr.  fíizetében  Szarvai  <íábor  figyelemre- 
méltó felsKÓlaláet  köztil :  hírlapjaink  magyarságáról.  Példákat  idéz,  szUkeu 
ngyan,  j>edig  iNSvebben  is  telnék.  Ainzrijlnj  János;  a  uag} -íizoiiibatí  nzíies- 
czéli  régi  ímtaiból,  Kntona  Lajos:  XagyBúnya  város  rtígibb  jegyzököny- 
veiből »  egyéb  ukínitaiból  1583-ik  évtÖl  kezdődífli^  —  nyelvtürtéai'tí 
adatokat  kö/ölnek.  'rörtéDcIÍ  kiadvánvaink,  magyar  okírat-tiiraink  gazdag 
anyagot  nyújtanának  nyelvészeinknek  hiiHonló  tanulmányokra.  Kár.  hogy 
nem  aknázzák  ki  elé^gif  >•  künnyeu  liozzáférlietönyclvéíizcli  kinc-^^^?  bányá- 
kat. A  XVI.  éö  XVII.  ?/.ázud  magyar  lev..'lviböl,  ukímtaiWI,  egy  Nádasdi 
Tamistól,  Bethlen  Gábortól,  Pázmánytól.  Ksterhá/.y  Miklóstól,  Bethlen 
Miklóölól,  Zrínyi  Miklóstól,  Apor  Pétertől  ötb.  eokaM.iuúlhatnánke  tén'n  ií. 


278 


TABCZA. 


—  Aí  EotujUművÉhubti  Lai"  lb86-ik  ovi  IX-  t*s  X-ik  fiixek'  meg- 
jelent E  füzet  uiegjoleiiéset  pddigclií  Ipolyi  pUspíjk  IialÁla  j;iUoUa:  a  szer- 
kesxtö  Vzobnr  R^Ih  nagyváradi  papnöveldf^i  Í|ra/.t^tó  c  t4ftjiia.H  haliílesKt 
következte beu  tíJLlifoIckop  cl  volt  foglalva.  Á  fÜKctet  Ipolyi  pÜf^Ök  arcz- 
kcpe  díszíti  M  egy  meleg  hnuKuu  irt  iierj-olog  nátjn  meg.  Hut/mrh  Miliúly 
régi  temiilomi  euekeket  k<>zt>i,  G't/tirj'iL*  ftitváu  befejezte  OskerORzU-ny  mii- 
einteki  taiiúImAnyait,  ezt  követi  g/erkeezio  elondár^a  i>a  1iimz<'>müv('87,el  fej- 
lödéöéiii'k  törtenetéről*,  melyet  h  iiagyvúrftdi  mühimzea  kiállitúüa  nlkalm;!- 
va)  mt'üt  evi  ovtábf^rben  tartutt,  h  n  füzetet  rtivid  közlemények,  irodaiam  (iiz 
egri  egyhílzmeg^'^ei  adatok  llt,  fiiiíetciiek  iímertctcee)  b  veg\'e8ek  zárják  b«\ 

—  >Maotab  Siox«  czim  alatt  jelenik  meg  újév  óta  az  eddigi  sl'j 
Mflg>'ar  Si"U«  szerkesztve  i-s  kittdva  az  eiíztcrgomi  pajmöveldei  tanárok 
jiltal.  Az  esatergoini  ci*sck  prai'dialií  nemesei  ezím  alatt  Ozonu  József  egy 
úgy  Iát«uk  ungyobb  tanulmány  elsÖ  r^&zét  ki>zli  b  ebben  az  Oláh  Ikliklós- 
fele  1550 — 1  köxti  iJsszcírtlpt  n'szint  kivonatban,  részint  n  foutosHbb 
liclvekct  egií«z  terjedelmt^kbeii.  —  Kgy  niOfTViir  páholy  ki'servei  a  múlt 
században  czim  alatt  dr.  Cflápori  oplekutt  adatokat  közöl  a  9zabadkü- 
müvetek  törte iietííhez. 

—  A  Maotae  Pbütehtass  EoTnixi  ts  Ipkolai  FiotelÍÍ  janilári 
ezilmábait  II.  Kiás  K.  egy  tandlmáuyt  közöl  Bethlcji  Gábor  es  a  nickois- 
bnrgi  b(?ke  rzím  alatt  az  újabb  fornísok  felhasználásúval.  A  Regiek  ezímll 
iQvntlmn  Koiicz  József  a  gróf  Teleki  család  maroíi:v:ií«árhelyi  Icvcltárúból 
11  db  egj'házti'Ttonelmi  levelet  közöl   166:i  —  70.  közti  idüböl. 

—  A  MjiGVAB-Zsitió  .SiKULE  márcziiiat  fíizete'ben  Ki//in  Sáimiel  foly- 
itja    iiagybeeeii   tanulmányát  a  szombat'iBokróI  »  ezúttal  a  ^Z'.>nibat<.>t).ság 

~^c1bi>  kon>xakánAk  irodalmát  ismert<^ti,  beható  tanulmány  alá  vev^n  az  eddig 
hezagoeau  s  szctazórtnn  ií^mcrtiif-ett  költeazcti  irn<lalmat(  elkülönítve  a 
miíí^okból  átvettrket  a  eredetieket :  kimutatva,  liog,v  ilz  utászé?  ctziíztiz  i-nek 
kífzül  csak  nyolczimk  iameijUk  axerzüjilt.  Ledtrrr  Ábrahám:  StraHebiirger* 
nek  a  zaídó  ueveléa  <•»  oktatásról  írt  mimk^át  iemert«ti.  StrauHx  Adolf  a 
Szerbiában  levö  spanyol  zsidókról  értekezik. 

—  Ax  Ahvf.nu  3-ík  e's  3-Ík  Mzete  épeu  oly  gaxdag  és  változatott 
tartalommal  jelent  meg,  mint  az  claö  füzet,  melyek  közt  »ok  az  örmény 
nemzet  regi  törtenetére  vonatko&'i  küzltía;  az  örmény  nemzet  ósvollásárólf 
jkz  utolsó  üvméwy  király  aíroml^ke  St.  Penisben  (Bárány  L.).  az  V-ik  századi 
nt^gy  örmény  törttfnetii-ó  (Szougott),  U&ik  kr.  e.  23í)0  (MnrkovicbJ,  a  leg- 
régibb örmt^uy  fííváros  (dr.  Molnár  A.),  az  Örmények  Európában  a  Aaeztria 
Magyarországon  (íJr.  Gopcaa)  a  egy  nyílt  levíH  Hi'ike  Lajostól.  Ezenkívül 
minden  füzetben  változatom  tartalominal  kii^ebb  közb^ek  e's  vegyesek.  Atalán 
e  folyóirat  gonddal  ét  Ugyeaen  vau  szerkesztve,  s  dpen  a  tartalom  váltoxutofl- 
ságánál  é&  eokoldftlúftágánál  fogva  alkalmai*  aiTa,ho^  a  nagy  közönf=K^  kö- 
rtében elterjedjen.  Szeretnők,  ha  e  folyóirat  állandt*  rovatot  nyitna,  mely 
úpyezólva  folytatiisiit  ktíiH'zm^  a  lioldojrúlt  LukácHÍ  Kristóf  ileirk  nuinká- 
jáiiftk  :  adaU'kük  nzájnára  az  erd<.Uyi  örmrnyok  tÖrt<íneteliez. 


tAkoza 


279 


—  A>Ki:iMA?ii8rajiBEvrB«  politikai  <$8  irodalmi  havi  folyóirat  deeEem- 
ri  ftizeUí  liOHtt/iilb  szüni'teK^í<  után  újra  mí'(iiel»*iit  i^*  P^íg  minthogy  a 
tímiló  Dr.  C-orneliae  JJÍacúnovÍ':/i  Htidapc<ttröl  lícsirxiíra  költtizött,  ez  utóbbi 
helyen,  a  hol  külön  nyoindflt  lílÜtott  nMuiáru  fel  a  kiadó.  K  havonként  nieg- 
jelent't  neinul  folyúínit  i'/,plja  nein  iinuyíra  .1  tudoniáoyos  és  irodalmi  mox- 
gslmak  Ít<niert<*iti-Mfbei),  lian<mi  inkább  a  vnnán  túlzók  politikai  tendeu- 
tiiiiuak  ^zolgiibitában  kei*ee<?iid6.  E  fiizot  közli  a  ri'gi  naszódi  román  cxred 
felség  folyamudványát  a  Báró  Keimíny  családdal  folytatott  perben,  mely 
a  magyar  kormányt  mindeuftílc  crüszakogkotlásBal  vádolja  e  igy  egy  olda- 
lálag  közulvc  tlpen  nem  nlkalmaA  e  nevezetCB  perrŰl  helyes  fogalmat  uyuj- 
ttdni  a  tájékozatlan  olvasónak.  —  A  kUvctkczö  rzikk  Densusianu  Fogaraai 
>Docnnienteít<  ibuu'rteti :  mint  bebizonyított  teuvt  állítván,  hogy  Erdí^Iy- 
bQn  négy  oláh  berczegsiíg  volt :  u  bátszegi,  a  ^zörc^uyi.  az  omlási  es  a  foga- 
rasi.  Igaz  liog,v  egyetlen  e^'  berezeg  neve  sem  maradt  fenn  —  hanem  a 
nigy  herczcgsf^g  az  már  bizonyos  —  megvan  a  Broeteanu  nr  agyában, 
azoknak  a  lakosai  pedig  ii  bojárok  állandó  katonaságot  képeztek,  kü- 
lönben pedig  ezen  földikuck  autochtoujni  voltak.  Az  ilyen  meaek  teuytkz- 
tf^Wrt-  alapíttatott  a  Revne. 


REPEUTORIl'M  A  KÜLFÖLDI  TÖRTÉNETI  IRODALOMBÓL. 

Mítíhciíungiu  d^e  Iimtiivtn  /vr  tt9terreU'kUch«  Ge^c/tUÍU/orttchunff.  VII. 
kl^t.  4.  fibsct.  ^  SchmitU  G.^  JRine  Hri%r  ron  fíaiBrrsteulí  naM  Pr&uttntrg 
im  Jahrc   142U^I430,  (Latíniil  írt  leirás.  lamertet^e.) 

tHf  Krie0f  thta-reú'bs-UHijarn.  J^iUirtr  aitf  tlem  KrietjtHrhtutptaU  tier 
Monarchk.  lt<ü>*}.  II.  küt,  Kiadja  n  beesi  Kriegs-Archiv  igazgatósága. 

MüHChua-  AUijemeinc  jírítung.  löt*?.  22.  sz.  Kronrs,  fíne/e  dfs 
prminni>e)mi  PrtHStm  Ft'ü^lricU  WiíMm  Carl  an  Erziiatog  Johann  von  Oster- 
rrieh  diij*  </.  J.  ISltí.  —  1887.  47-iki  sz.  Kraus  J.,  lh/>  drutgi-hen  Onlcits 
tiHf*tf  MarinJnínj.  E  essikk  Törcsvárról  ssól.  a  n^mot  lovagrend  egykori 
birtokáról  az  I21I  — 122ri.  .Vekben. 

Tí'ibh  nt^mct  Inp  Hzerint  láílO.böl  vnló  ritka  nyomtatványt  találtak, 
mely  Scht>0'er  PtJtcr  híres  nyomdájából  került  ki  ee  melynek  tárgya  az 
15H24ki  t»i^k-mag}ar  háború. 

iittMitiitt-hr  Hevue.  XV.  lívf.  4.  fSz.  Mnnjutein,  Mentmrén  Ufttr  Hén 
TerkcnkrU'j  17^(i—Í7S9. 

Mami'alh  Károiy,  IMe  KtUteicklung  dtr  ö»tem^cftÍ9ch- (unyarüchcn)  und 
dtMtMtheti  Hnmh-laftrsieJiUHgen.  A  legújabb  Időben  tSrt^nt  vámsxcrzűd^ek* 
rÖl  típ  azok  eredménytelen  veg»iWil  szól. 

Litaarincha  Cmtrnt6Íatt,  1887.  6.  8».  Caro,  GrM^ticJite  Pólau  V.  /. 
fí4yt — 1480.  Ism.)' ^  Jo«r/  Matirfj'.  Cardinal  Lfoiwld  Gráf  Kollonilirh, 
Priiittu  tton  L'tiyarH,  Sein  J.ebai  und /tein  Wi^l'vu.  %nm<:Ut  mieh  arrhivarUchen 
QutiUtt  gueftítdurt.  Mit  cinem  Púrtrtüi  von  Ctworu  —  luiiíbrock.  Baueh.  6  M.). 


2ön 


tAbcza. 


SU'i^lcnn  «í«rrtw/wV(;A«  milHairiwhe  Zetlvchrifl  28.  e'vf.  1887.  l. 
DU  Va'théúiiguui/  SielenöUrgen^  gtgeH  liiusland  und  fíumtúiien. 

MtftJieilunjjeH  dis  ínHituü/Sr  CéUrreichitche  GcidikhíJi/ovachung.  1887. 
VIII.  köt.  1 .  fűz.  £#rt  OeJíefií  at^'  die  Behtjeruwj  GratM  tm  J.  1593,  Kiteli 
Uej/ck  Efi^  (107.  lap). 

Wui-zíttwh  KoH^íantin.f  Bitigr<iphi»chtJi  LetHwn  dt*  Kaüert/tums  Otí€r~ 
rewJi.  53.  kötet.    188G.  —  Wolluttfer  —    Wngd»iHfrg. 

Il&zúukat  érdekli  uletrajzok:  WaUa-  P&lf  8Z.  1715.  Komáromban,, 
^  i  798.  Kgerbeu,  jezsuita  üzei-xetes,  tUrlf^n^oz.  —  WnHfrkü'fheM.  R  családi 
több  tagja  ft  IiaíAÍ  törttmclembt-n  szerepelt,  H'o///..frr/^í*í//I,  1  788  — 1868* 
Tört^ii^íiz.  M'fúhnüiilrr  IjOriticz.  169;í —  1750.  erdélyi  (ezáfiz)  tőrt^núex^' 
rugósz.  Warotí  /Min'cJ,  f  175(1.  Waroii  mint  ere tuk eszi tíi  KünnUrzon  uagj' 
hlrtii'vet  szerzett.  H.  Ráköcxy  Fereuuzro)  kézült  erni^t  uagj'rft  bec^UIik. 
WarífiuUbtm  Ferdinatul,  tiboruok,  bz.  1777.  Győmrtiii,  ki  a  Napoljon 
elleni  búborükbatt  hunzflrjni  (Mi^Mzáros  üzred)  ifléu  vHitdákat  tnívelu  Wttrtfta 
Viiic2i,  jelop  vegj'éazUiik.  W'aftrotuj  Lptácz,  jezsuita  és  a  menny ieegton 
fanéra,  sz.  17;!9-bcu  Betszteroztbáuyán,  +  1800.  Bécsben.  W'rftn  F'nmcz, 
featö,  Bz.  Péoeett  (az  ev  kétes,  löő2.  '{),V.\  Zrínyi  Miklós  kíptível  vergődött 
Tilágbirrc.  WeLtr  Henrii,  {1819.?  —  1866.)  arczképfestÖ.  Weler  Jánof. 
(1806  — .  Halálának  éve  káte*J.  Már  1848.  elíítt  mint  uemzetgazdásji 
sxercp<.'lt,  aztán  Szt^dienyi  István  titkára  lett  ii  -IS-ikí  minínztcriumban. 
Üt^bb  beállt  a  rendőrségbe  es  mint  ceiu^or  mtiköd(\tt.  W'rfta-  Jánü«,  kt 
1686-bAn  Eperjesen  lefejeztetett.  Wögl  J6s«if  zeneüzerz/i,  szül,  1766. 
FraknAvaralyán.  +  1846.  Bécsben. 

Wtírzbarh  Coimtmitin,  fíiographwchM  Lexikon  fMarekhn,  54.  ktttot. 
1886.  (\V.'iI-AVpninger).  —  Wevihofcr  Jómrf  (1778—1859.)  jelw 
kath.  bilszónok  »*8  tliPoIo^P.  Weinmtitm  Márkus  é%  WnHltoft.r  J.  (?) 
mindkelU')  u  miílt  ttzíízadban  Pozsonyban  mint  rézmetsző  mtiködÖtt. 
A  Wáss  Cíialnduak  tHbb  tagja,  többi  között  Weiaz  Fertucz^  jezsuita 
szerzetes  ee  ceillagáaz  ít  Budán  I785.\  ugyanaz,  kinek  tervd  szfr-j 
rint  az  egyetemnek  Na^szombatrúI  Bndára  történt  áttétele  ntán 
budai  csillagda  ^pült.  —  líVi*,:  Mifuítj/,  brassM  polgármtwter,  Báthoiy 
íUbt.r  ellenfele,  (t  1612.)  Wd^slirc/t^  Ktirofg  (ez.  1821.),  ki  az  50-es 
években  mint  a  Testőr  Lloyd  fr'lelős  RzerkeaztÖjp  iszfre{>eU  ^s  1869-ben 
\ét  ipar-BZaklapot  adott  ki.  —  WnxtlgiU'tner  Edutird,  (eatÖ,  (rz.  I817-b4ui 
Budán.)  WfJlmann  And,-ih,  (1808 — 1849.)  fogarasi  plebAnofl,  kit  Bem 
mentett  meg  a  biztoa  baláltól.  A  Wntrkheitn  család  több  tagja,  első  sorban 
a  volt  miniszter  Wttu^khehn  Béla,  Mellékelve  vau  a  család  ttirzsf^ia. 

Összeállította :  Makoou>  Lajos. 


EtigtUrk  Ilistot-icat  Rtr-ierc.  1887.  első  ftízí-t  (jan.  niárcz.).  — ' 
Hodgkiu    Thf  Román  Provittcr  of  I)ncin  czimü  czikkeről  el  lehet  moadaa 
Lcfisinggcl,  bogy  van  beime  ]{}  dolog,  meg  ti|j  ís ;  de  a  mi  jó,  nem  üj ;  e  al 


TÁRGZA.  281 

mi  új,  uem  jó.  kz  íni  fólrei'rti  Ptoleniaeud  leírását  Dacia  határairól  s  való- 
nak fogadja  el  azt,  amit  Eutropius  állít  ama  tartományról,  hogy  t.  i.  »ea 
provincia  decies  centeaa  miUia  i)as8umu  in  eireníto  tenuit.c  Ezekuek  alap- 
ján az  író  azntán  igyekezik  Trajáu  Daciájának  határait  mejrállapitaui. 

Notes  and  Qiierien.  1887.  jan.  1.  —  Albert  \líktiú\(ir\\<:  Altar  Lintii 
czímü  czikke'ben  egyebek  közt  leírja  egy  Budavára  1686-iki  bevetelem-k 
emle'kére  készült  vászon  (asztal)  abroszt,  mely  jolenleg  Sir  Ilonry  r)rydcn 
birtokában  van.  Az  abrosz  7  láb  2  hüvelyk  (angol)  hosszú  é»  3  láb  1 1 
hüvelyk  széles.  A  Bzcgdly  katonai  diád  aljelvenyekkel  van  díszítve,  de  csak  az 
abrosz  ket  oldalán  vnn  meg,  a  másik  kettőről  pedig  hiányzik.  Fclííl  a  rajz 
Lipót  császárt  ábrázolja  lóháton,  feje'n  koszorúval  s  jobb  kczcbeu  marsall- 
pálczával.  A  császár  fölött  egy  máíik  köszöni  van  a  következő  felirattal : 

Leopoldus 

D.  Or.   Komanorvm 

Imperátor. 

A  ló  lábai  alatt  pedig  ez  áll : 

Offen 
Bvda. 

E  jelenet  hatszor  tordúl  elő  s  a  császár  fölváltva  hol  jobbra,  liol 
balra  van  fordulva,  n  kpt-k<*t  lovas  alak  közötti  tért  pcdij^  az  osztrák  kiít- 
fcjü  sas  jogarral,  a  birodalmi  almával,  és  czímerrel  foglalja  cl.  Alul  a  rajz 
eg>'  megerődített  várost  mutat  számos  mecsettel  os  felhíddas  miiiart-ttel, 
egy  helyen  egy  várkapu  cs  hid  is  liithatú.  Ezalatt  i-snu^t  egy  sáncz- 
vonal  védczölöpzettel  (V  ofitrom  árok"^  s  egy  ágyút  elsütő  katona.  T:írsú- 
latnnk  egy  tagja  nt'mrpg  találkozott  í^ir  H«*nry  Drydciuu'l  s  ámhár  ;iz 
abroszt  nem  látta.  Sir  Henry  leírása  után  m-m  kt-telkcdik  iizon.  licgy  líuiii- 
bnrgbau  kosziílt  Víiszou-daviib.  [Éhez  hasoiih't  abrosz  láthatt*  volt  a  ninlt 
t»vi  tört4melem  kiállításon  is.  moly  Lallenteud  IMI  nancyi  t.  biró  tulajdo- 
nában van.  L.  Maylath  Catalngns  ííll-ik  1.] 

A  Leslie  Stophen  sz<'rk*'sztcs)'bcn  megjelenő  s  jek'nh'g  folyamatban 
Icvö  Dictionaríj  o/  X'ifiomil  liimjraphf/  közli  Basirius  Izsák  rövid  életrajzát 
is  Overton  kanonok  tollából.  A  czikk  vegén  fölsorolt  kútfők  közt  a  3/a«/í/<ic 
Könyvszemle  is  fÖl  van  említve. 

KbOI'F  IjAJOS. 


TÖRTÉNELMI  REPERTOKIUM, 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  I8H7.  FEBKUÁK. 

Békcy  htváit.  A   magyar,  székely   és   kún    numzettiket   érdeklő   kéziratok 

kUlfbldön.  Függetlenség  ."(4.  mz. 
Btrkovics  Borohu  Ásatások  iiz  ó-szőnyi  római  tiíborltan.  Koniároiiii  Lapok 

9.  szám. 
BoHcz  Ödön.   Ipolyi  püspök  gyűjteményi'.  Nemzet  -iű.  sz. 


282 


TARCZA. 


tít/vant^i  fJnÍMz^rMfj  höígj-í'i.  II.  M.  Znlft  8.  9.  s7. 

Dudás  Gf/td((.  A  niniüi  aám-zok  kmlowlipz.  HacskH  II.  az.  —  Hol  fpkildt 

nz  Hgi-kuri  CjmíszIó  kiVst^g  Toru^iw,   Lika^   i's   Kalocsi).   (Ailaltíkiil 

Zciita  hajdanához.)  ZonCai   Uírlap  6.  !K  r/..   —  Zeiitaí  gymuasiiim 

nnízcum.i.  Szegedi  Hiradó  44.  a/. 
rtitkúfvár  uiultjábúl.  Érsekújvár  ee  Vidéke  7.  sae. 
fitfil/rsii  törteti etiiUöl.  Vasáni.  Vj'^Afí  1 .  hz. 
K'inHrii    Ktihos.   A   BCgedülemviUfn'i    karthauzíuk   'Párkány   mellett.  Eger, 

8.  s&ám. 
Kech  JStiijmond.  Az  eg^'háxi  fegyelemről,  Suiliad  £g}?háic  '2,  3.  sz. 
Komáromt/  Andráé.  Küiiyves  Kálroáu  kiriUy  é»  a  boszorkányhit.  Ncms»*t 

69.  szám. 
Kovács  J'imtg.  A  uapimádjta  mai-Kclváiiyui  ut^pszokisaiukbau.  Nemzet  47.  sz. 
Kttno*  Ignú'-z  dr.  .lóka  üi-döge  a  törököknc^l,  dr.  Simonyi  Z«Ígroond  jegj'ze- 

t<^vel.  Nemzőt  49.  »z. 
*Sfnífyar  tfSrtÓHrti  íCUtrnjsok.  2.  füzet.  lam.    V.  Kapló    5i».   sz.   Egyotcrtés 

3tV  6z.  Ntímzet  ?8.  $z. 
—  i.  Bekrá  Gáapár.  Snukczky  Lajoi^  munkája  nyomán.   Vasámapt   Ujflág 

8.  sz.  fcbr.  20. 
Mttiland  Otikár.  Az  fg  niitboaza  a  román  népnél.  Fővárosi  Lapok  52.  ax. 
yiörncs  Jentt.  A  mílgyar  mKraoiUaisc  szereplési-.  Győri  Ki>/,lfiny   11.  sz. 
NrmrM  Kthnli/.  Adatok  a  szepeísógi  egyházak  tört4{net«hcz.  l'rot.  Kgyh,  és 

r*>k.  I>ap.  Ö.  6.  »z. 
*l*orUdiy  htv*i/4.  A  d^tmagyart^rtízági  földművek.  IVmesvár,  1887.*  (Reg, 

éb  tört.  Krteoílci.  IV.  füzete  Ism.  UudiU  Gyula.  íVlm.  Lapok  'iíKsz. 
Rtuit'áfutzkp   Béia   hárá,    Támadnlnii   élet  a  XVI.  i'-^  XVII.   Hzázndbaii. 

Nraizet  ?t5.  3ft.  8Z. 
Ssathmáry   Gt/örffff.   Az  Al-DunánJl.  (Orflova  ée  Adakuleh.)  Nemzet   55. 

56.  fzáin. 
iSsiléffyt  StlHifor.  Felső- vadáezi  RiikíVczy  '/^igmoud.  Bpeet,  ISBG.c  lam. 

Irmey  Ferencz.  Nemzet  40.  sz.  Kí'lozavár  30.  sz. 
Téglúa  Gáhur.  Pár  római  bányásxlinz.  Kolozsvár  32.  sz. 
Thaty  KAltuAn.  Gróf  C«áky  Krinztniii.  (>A  gróf  Qcrcs<!nyi   caalád<    törtiJU 

neti^höl.  F(ívárosÍ  Lapok  36 — 44.  az. 
TKwy  Jözécf.  A  rígi  magyar   tAktikárúl.   Bud.   Hírlap  ;i6.  az.  —  A  tílz- 

ímAdás  cmltíkci.  U.  ott.  47.  sz. 
>We*»f-lén*fi  IxtfAn  biirÓ  nnplója.€  Ism.  (D.  K.)  F^v.  I^pok  05.  sz. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  Skkuléxkst  alig  kczAlhctntik  irodalmunkra  néxvo  foiitodabb, 
a  kíizüHségrc  nézve  (írvundetcsebb  hírrel,  miut  hogy  .In/M.v  Jánon  hátra- 
bag^'ott  iratai  és  b-vclczésc  elsÖ  füzete  mtíiyr*lent,  Folytatátfát  ép  kiegéazi- 
tépéc  képezi  ez  Arany  JánoB  dií-zkiadilsú  í>6»zca  mfiveJuek,  utely  épen  ugy 


TARUKA 


283 


rmmC  ez,  Itáih    Múr  kÍAtládúban   lác   víliigut.  Ariiutf   r^lnxlú    bevexcti^^t   irt 
iiozatá,   mclj?  Ji  híítrahiigyott  iratok  Uclctkezí*SLÍnok  törtéiieU^l  titouilja  el  b 
Ácaláhaii  a  >!izitk»og(>^ckrr  iiezvc  r:Íjoki>7t:itjit    iiz  olva»út.  Arsuy   irixl&tmi 
inuukiUfl;LgáuAk  nii^glsiiici'CHehex  kív:lltV  fontoiá;4;u  ey.  cinlt'kjmt,  mely  etet- 
[mjuiliox  Í8  uielldzht'tlfri   forriü   le^nd   mindazok  üzámáni,  kik   valuha  e 
ii)«jO'   irti  9?#!Icm<n)t?  iiíéIyeblKíD   fognak   bcliatuí  akarni,  ni ogl>eí-'f<ülhet ét- 
im újinutHlátdtkat    tartalmaz.   A/X   követi    egy   rövid   kiiielctrajz   magától 
Arauytól.  olyan  mint  ömn};a  v<ili :  kt'resetlen,  egj-szcru,  igaz.  S  open  oziírt 
L  iiii'^hdit<J.  Axniiin  megkezdődnek  u  liátmlio^utt  lutivi^k.  Ha  a  niínt.  már 
I  e  me^clent  fitzct  Í8  mutatja,  nag>-   műgonddal  és  criticáral  dsszedllitott 
I  Itiadás  a  k<^zöu»ég  keztiti  Vnz  —  Aranyt  a  maga  ti;L'Oszot>cu  akkor  fc^a 
i\  kt:ixÖi»t!g  luegismerni.  Kik  mé^  ismertük  ót  g   e   nagy    szellem   voi'ázüá- 
tiak  liatjiüa  nlutt  lillottunk,  ;i4k)t}i  Hriii  fug;^iuk  <- g^üjtoine'nyC  mi'giiidüIiU  ntH- 
knt  olvashatni;  lelkesedni  és  tanulni  mindig  fog  a  nemzet   belőle.   Kinca 
[kiadó,  ki  az  irodalmi  reputatiora  tSbbet  adna  mint  Ráth  —  f  ext  magiíra 
I  a  kiadásni  nézve  is  szerencjM's  kiürül nif'nynek  vallhatják :  ez  képezi  annak 
I  ttÍKtOiit tékát,  hogy  c   kiadás   mindvf^gíg  iiu'Itú  fog  maradni  a  munkához. 

—  AsnÚTii  Jáv<«  kitiluü  munkája  »Bo^xina  6s  Herczegoviuac  első 
kűtctcuck  me^elcucDét  jannári  füzetünkben  cmtítcttUk :  azóta  immár  a 
máaodik,   bcfcjexö  kiítet  i^  elhagyta  a  Kajtót,  b  most  Immár  az  egf^z  befő 

,  jeyi^tt  ntunka  felett  ttélbetiink.  Miuda?.  mit  a?.  cl»ö  kötetnél  kienieltUuk,  ni 
illik  a  munka  befejező  ní-zi-ru  i:*.  Ga/ilajr  tiírténelmi  háttérrel  bii\>  útirajz. 
I  lízépi'u  illniítr.ilva,  melynek  keretébe  egész  tanulmányok  —    pl.   Jajesaf   a 
I  rzlmerkíínyv  5  a  bosnyák  czimer  kérdi-a  aat.  —  lígy  vaunak  beilleaztve, 
^hogy  az  (^ész  eompositiójáuak  egyijiitetuségct  nem  zavarják    s  axembea  e 
aljább     rt'szl etekkel     megka[K>    íízépségíi    kiíUöi    darabokkal    akkép 
^ftve.  hogy  változaiűdé>ág  által  tarUák  fenn  az  olvasási  kedvet.  Irodal- 
munk   bvc-fcs  munkával   gazdagodott,    k(>Z(>u6egtink    kedvei    ntvastnányt 
nyert,  —  mely  a  boauyák   fbldrÖI  terjesztett  sok  meudemoudát  ol  fog  osz- 
LUtni.  Nekünk  kéls/A-rcr^en  hasznos  e  munka:  tÖrténetUuk  hosszaa   időn   át 
bejátszott  a  bosnyák  történetbe  a  e   mnuku  auuak  feledésbe  ment  emlé- 
k<Ít  eleveníti  fel,  a  hogy  múltjával  és  jelenével  egyízerrc  iamertet  me-g,    az 
kettős    érdeme.    Még   tüzetesebben    vissza  fogunk   rá   térni,   CKiittal    még 
csak  anyit  emlitiíak  meg,  hogj'   az  ^észct  kitiind  index  teszi   baszuáb 
I  hatóbbá. 

—  Gnór  DRflriKWfFT  AntKi.  öss/ea  müvoít  AfMfur  Vilmoe  kiadásá- 
ban közzé  tette  /'Wo'csy  Józaof.  A  tcrjedelmca  nagy  munka  DeaBcwft'y 
arezkéjMÍvel  ellátvji,  dis/ea  swp  kiadásban  jelent  meg.  Ferenezy  József 
iUfí  teíjcdolmcs  életrajzzal  vezette  be,  melyhez  a  esuládi  levéltárból  gond* 
dal  gyiijttitte  ííssze  az  adatokat.  Meg  becsül  het4?tleu  forrásmunka  a  40>e8 
év«k  tiírtáietébez^  az  iJeszeálKtáH  líondra,  ssorgalomra  vall  e  szerkesztess 
is  ngy  van  kereaztíil  vitte,  hogy  ni'uiesak  u  poHtikuíiok  is  haszimlhatják. 
hanem  a  intgy  kti/önéég  is  olvashatja.  A  je^rj'zerek  is  eltíg  jók  -  l>ár  sze- 
ri'ttUk  vnlna,  hu  azok  néhol  kimerítőbbek  lennének  s  jeh-rtiíl  minden  egyen 


284 


tArcza. 


cxikknél  meg  volna  int'inU'a  liol  jelniit  meg.  Melmor  vAli3ban  b;iflzucw  azo" 
gálatot   tftt   piiblíiiiatai   íroiliLlmuukiink   ö    iiiunkit    kimlÁsával.    uiclyuek 
bcívcbb  ismcrtctcset  vnlaniclyik  k^/defabi  fiirA'ltiuk  fogja  hoxni. 

—  Tm:n)iiT  Aoubtmst'.i.  » Ujabb  emlokbeszcdck  vb  tauúlmuojok* 
L'xim  alntt  ^r>'  bocses  ktJlct  bftg^'U  el  a  sajtút,  a  bann&dík,  mely  tii\é  rövid 
idfikUz  ftlatt  megjcieut.  Trefort  Bztlles  látkön-el  biró  áll&Diférfi,  ki  a  dol* 
gokat  C8  viszoujokftt  mindig  magas  szempontból  ?/.okta  k-kiii(eni.  Oiíiiaeít 
ragadja  me^  az  alkalmai,  hogy  eszmeit,  melyek  mindig  termeli enyitöl^ 
batuak.  kl'züljc  a  nagy  köKöWgg<jl  s  bepzedcinek  h  tanulmány ainaképim 
az  az  érdeme,  hogy  mindig  tud  olrat  mondani,  melyet  gyakurlatilag  is 
lehet  érTénycettcni.  HaladjUunk  ook  újabb  vivmány^it  kí)9Z''>njUk  neki  b 
reudea  Síeokáaa,  hogy  míeUitt  valami  újítást  nkíirna  elctbeléptetni,  cgr-cgy 
bcB/.cd(^ben  előre  jel kí  azt.  Kbben  a  kötélben  kileiK'a  kisebb  ozikk  van,  leg- 
nagyobb reszíik  az  Academíában  tíimondott  emlékbeszédek,  hdroni  kiilfiildi 
tag  felcU  »  még  ezek  h  (Mignet,  ThierR,  fínizot  felett)  teljesen  aetualis 
t^rdokllek.  Ez  az  actnalif)  térdek  azonban  a  beszt'dt'k  bcceeböl  mítsc  von  le,  a 
jövő  kor  t öri t-n et írója  u  mostani  kor  jetleinzém^iez  sokat  tamiUiat  belÖlllk, 
a  mai  ncmztíd^k  pedig  okúlkat  a  elvexbetí  azokat. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  IroLTt  Ahí(oli>  1IÜKIKC9BIRÍÍL  Boftct  ödQo  i^rdcke^  i«mert<*t«'!8t 
köztilt  a  Nt-uiz^'tben,  a  hivatalos  iisszeifís  alapján,  melyből  ;Uve^ziÍk  a 
következőket.  Ipolyi  nem  voll  rtígész  a  sz'j  szór"?  értelmiben,  inkább  nag^' 
kclpzcttsügü  miibarát.  A  bnzai  mtivefizet  es  ipar  fejle»ztt>gc  volt  veztírelvc 
ebben  is.  GyiíjifniunyL-  elsŐ  sorban  egyházi  jelcgíi.  Mintegy  í>zúzra  teheti 
az  egyházi  ékszerek  Ós  olvoHniItvek  száma.  Zdiniinezo?  pluviale-e^atlxik, 
kelyhek,  ^'yerty  a  tartók,  criíkhetartú  P/ekrenyki'k,  körmeneti  kcrcszle.k, 
ostyatartók,  nrmntatók,  ftiatólok,  tarka  sorozatban  állanak  szcknfnyeinek 
polciaín.  Xem  egy  ezek  közttl  módom  kt.WÍtmi5iiy,  kiűztük  egy  nagy 
zomáuczoí  mcllcsatt  Szt.  Litszló  koronájával  diszttve.  Egyházi  tárgyai 
ktrzíl  tartoznak  meg  régi  misemnniló  rnliiü  á^  liimzéí*  gyiijtem(*iiyenok  nagy 
réízc.  Mely  vallásos  érzületét  Inkájának  teljes  ben^udez^  tannsitá. 
Fogadó  termeit  nagj'obbára  valIŰBos  tárgyú  kíípek  díszítek.  —  Valliííios 
ivzblcte  elválhntlnnúl  i>38zc  forrt  hazafíaágávab  Dolgozó  szobájában 
családi  kffpcin  kívUl  XI.  Incze,  l^tjesouícM,  Pázmán,  Várday  Pál,  továbbá 
n  két  Zrínyi  Miklós,  ti  Rákóczyak,  Bethlen  (iábor,  LorAntfTy  /í>ny^iiinia 
ki'pic  függ  (részben  Jakobey-felc  másolatok);  uiint^y  8000  köUitnyi 
künyvtárilnak  nngy  rrVz*'  szinten  a  hazai  törtfínetrc,  n*génzetre  s  iroda- 
lomra vonatkozik.  Ebt*dlŐjt*t  egépzen  a  régi  magyar  eWdlŐlnUak  mintájára 
igyekezett  berendezni.  Küzttpen  nagy  aaztat  áll,  melyet  felülről  vclenczei 
krietiilycsillárok  világítanak  meg,  a  fal  kiíriil  kényelmei  magáit  znftUyék, 
közbí^n  pedig  pohárszékek  vannak  elhelyezve.  Ezeken  ezüstből  vert  ala- 
kos Ob  czápupobarak,  egybenjái-ó  czimeres  kupák,  köztük  Bethlen  Gáboré, 


tÁROZA. 


285 


Kztdo  pocnadiA-  is  strucztojááacrli'gck,  fcdelrs  kupák  cp  knuuák,  olofáut- 
ontbol  faragott  kancsók,  eKüfji  ^  réz  tálak  á  tálezik,  ugy^ziutim  f>ví>- 
ezkÜMik  a  XVU-  "tiUL/jidtól  iiapjuiiikig.  CAen^'pkaitrAÓk.  szíiiim  paroHzt- 
^oraók,  bütykösük  és  csutorák.  Ncbanva  exc-kiick  érdekes  mugyar  alako- 
kat ée  d  ÍAstitéiM  motiviirookat  nnitat  ;i  iinilt  sTáxad  ixlése  «/.crínt.  A  fo^ttdó 
rreipt>«n  a  falakat  k5rii]  kfleti  íi7Á>uye^ek  diezitík.  S:Káii)uk  iuiiitt>gy  ÜO-ra 
ötógj*.  Folnttük  »Ínilníi  kárpUa!*,  gnU'liuji'i  viiiitmk  olliflyezvt'.  Kzukbúl 
Í7  doi'ftbot  bírt,  kirztük  imlmny  igen  ásu'p  uéuietalfüldi  niUvet.  Kdpláiiíbaii 
tlfló  ranpn  nuikiucseket  ng^'ai)  ueia  találunk  itt,  <U'  tAituIitiigQ.'t  {Wldáit  lát- 
a  festés  t<3rténetéuek  a  byzauti  képtktö!  kezdve  koruuk  inüvésíctéig. 
Leginkább  XV — X\l.  ^Kazadbeli  német  müvek fjtjn  bovclkiídik.  Vannak 
IcüxtUk  magyar  céat^iképek.  tÜrtcnelmí  arn/,képi:-k.  osztrák  követség<;k 
ogadtatá«ia  keleten,  magyar  táraaaéleti  jeli3netek  a  XVII  —  XA'III.  nzÁ/.a\l- 
í>[.  —  Daciára,  hogy  korábbi  gyUjteméjiyét  már  régobbeii  a/,  orasuigoi* 
képtárnak  ajándékoxia,  r-znttal  ismét  500ttn  felttl  megy  a  hútnüiag,voli 
;}íljteniéuy  kt^pcinuk  .-nzáuiu.  Nnizyobbri'srt  eg.v  nagj"  elöcsuntokbati  voltak 
atizegyöjtve,  melyet  egé»iit'ii  megtöU'ittek. 

—  Thai.v  Kii.MAN  vál.  tagtársunk  a    képui^eltíbá'/    Tcbninr   25*iki 
ílédéu  fvUzMalt  a  UJrtilnettauítús  érdekében  u  Ludoviia  AcAtlemiábim,  bogy 

a  mostaninál  ttíbb  gond  ée  ti^bb  idő  fordíttatnék.  A  honvédelmi  mi- 
űaztei'  válna/ábAn  kijrlenté,  hogy  magit  ia  kiváualí>snak  tartja,  bog}'  n 
axai  történetem  c]öadiií«ára  lehetőleg  t<ibb  idő  sy,eulelle.<-tíék  n  nziiii  les/, 
ogy  jövtm-  ezen  tanórák  némileg  s7apDrÍttas8aDak.  Ugyaeicunk  Thnly 
íálfuáu  némely  katonai  tankönyvek  k^KJog  ée  magyiir  tiUténcIeiu  ellenes 
ránjízntA  miatt  ia  felHEÓbill,  kiívetűtvéu  azok  revideál  tatását,  n  mi  axiStu 
miut  értüáiilUuk  —  mogaaabb  helyről  cl  is  rundeltetett. 

—    li>ot.vi  AK.\ot.n  nagy  munkájút  a  Miigyar  Szent  Koronáról  AVuíI-mim 
fitiuoa   febr.    l'J-éji  beinuttttn  a.   pápáunk.   A    munka  dtitzkiadátta   v'útüa 
Srb«  vau  kötve,  email lirozott  e/iistkapesokkal    ellátva,   ebilapján  pedig  a 
Bagj'ar  mxent  korona  ezüstből  ké«zült  reliefje  látható.  Az  előlap  fclst'i  olda- 
lú  a   küvetkez<>   latin  inscriptió  olvnsl).it('< :  Opti»  qiio  saerac  et  angelieAe 
onae  a  Silveatrn  p.    II.   initu  i-oelcsti  S.  Stcphano   Ungariae  prot»i-regi 
neeMgae   vicÍHPÍtuditiei(   atipie    artiHeiiim    Íllit8lruutnr  post  fata   auetoriif 
Lriioldi  Ipolyi  V»radÍeuHÍs  0)>ÍAi;opi  nuperÍnicjuatÍH8Ía)iaeeeleHÍaeacpatrÍiie 
Ichrimift  deplorati  sanetiifaimo  dominó  notftro  Leoni  P.  XIII.  Sylveatri  II. 
uditionjtf  et    pietatÍH  eC  erga   buugarieum   gentem   ^ingularis  düeclionia 
rali  anelorís  ijupremii«  votic  delattirns  ti'slamenti  pi*ocnr,'(tor  Gtilielniua 
Fraknói  ecclesiae  Vnnidietitiie  i-anonieuft  devotissime  olVert.  A  ]iápa  tnegclé- 
gc^ld^ét  fejezte  kí  a  monumeutálí^    munka  felett.   Megemlékezett  a  munka 
tfxeníjjéröl :  Ipolyi  AmoldnM  íb,  kinek  iroilalDii  éa  tudományos  müktidéaéi-til 
^zletf.^f  tudomása  van.   HofíHzabb  íileig  tartott  a  kjilün  kihallgatás,  mely* 
ek   folyamában   a   pápii    meleg  rnleklÖdéssel    kérdezősködött   a    magyar 
akadémia  vlízunynírúl  •■'«  Mag}'aror:izág  ttidoiudoyoa  mozjralmairól. 

—  IfiH(i'íi>Kt*  MoRíMJcív  Lajos,  királyi  CanácsoB,  a  pozsonyi  evuug. 


28B 


TÁRrzA. 


vgyhá?.  'l^  esperesst^};  risMtelotbeli  fclügyciuje.  az  i^yi'tí'mí"?  evang.  fgrhft* 
legfőbb  ti>rveiiy"iy^k''in*k.  bínlja,  liiteá  Uj(;yvt»d,  pozsony  várOfi  kíSpvisílif. 
tÁrsúlntuiik  ivgí  iH^ti  b  u  magyar  nemzeti  törekvéseknek  iiugylelkü  híve 
1^  púrlfo{£Óju  f.  <*•  jnjiimr  hú  2Ö-útt  meghalt  Hozdonyban  84  t^en  koráhiiu. 
A  boMogtíU  a  pt'oteHtáii>f  egyházi  autoiiomia  eg^ik  tÁntoríUiatfttlnD  ossilopa 
volt.  A  ffliiü;yel«n  hivatalt  hamiincx  evncl  tovább  vi^elt^  *  kiilimí'>i*«»a  j 
>pátenH  konibaii  (If^ölt-ben)  tiiiitetlf!  ki  itia<;Ht  eriílyefl  f<>llepiW  ésiua 
tarttUa  i&Ital.  A  |>o3Mmiyi  evutig.  egyház  >pátctis<  rthüií  ninzgalnta  íráiiyHtl*^ 
voU  a  tübbi  pn>teaUii8  e^yhá^uikra  ndzvc  i».  Aldáü  a  b'^rldi^giílt  hamvaira ! 

—  BAiiij  Aroit  Kj(a<ii.r  rcn<lkívüi  gnxdag  protrlumatiú  «a  hirlap 
gy  fiit  cin  t.üiyet  az  enl^yi  iná?:^imegi.-h'tnek  hnsyományozta.  »  iíri>k(V?ei  e 
ImgTftmiluyt  az/al  toMották  meg.  hog)'  n  gAZiIag  Apor-küiiyvtáriiak  flzi  n 
részét,  mely  iiincw  meg  a  tnúzeumbaii.  t-nnek  ailoumnynízák.  Vnlitbaii  iieine« 
es  hnrjifias  tett,  mely  megérdemli,  hogy  üÍC8*Ti*',tel  jcgyezteastlk  fol,  Szabó 
Károly  már  át  u  nézte  a  czímtárt,  8  egy  pár  szú/,  munkát  ki  is  jegyzett. 

—  A    IIARMIKCZAi^    ÉVKKBbK     KtXETKEXETT     r  At)I.\>)K     r«Ul'ljaU     Í)lik    WCg 

feiiiiállúi>uk  ft*IiiKitzadiiíi  t^vfordiilóját,  .<)  kiadjílk  aiinnk  tÖrtt-neTi'i  vagy  ax 
Üuiie|)^y  leiríeát.  Jú  gondolut  os  követésre  mcitó  példa  —  mert  minden 
ilyen  casiao  törtf^ncte  egy  darab  mívelmiéB-tiirténet.  Legközelebb  a 
Bziligy-Bomlyói  eusitia  adta  ki  lSd2-ik  évi  Jtd.  l)>éii  tartott  tíiiiu'iM>ly 
alkalmával  elmondott  chiíiki  beszédet,  mely  rtlvidbe  foglalva,  a  cabiiiu 
tiírléiietét  mondja  el.  Somlyó  a  régi  Partiiiuniak  előkelő  városa,  köiepontja 
a  vidék  intell  igent  iájának  9  kivált  u  48  elÖtti  ptditikai  életben  előkelő 
szerepet  vitt,  melyei  u  forradalom  nlán  Ín  meg  tndott  tni-tani.  Az  emel- 
kedett liaugú  megnyitó  bet»zédlj<íl  látjuk,  hi^v  e  uisino  n  jwlitikai  életben 
is  szerepet  játszott.  Az  ali^nlutiimmtí  alatt  a  felbonihU  üzélérc  jntott.  de 
mégi»  fen  tudta  magát  tartani,  k  az  alkotmány  helyreállítása  ritán  is  régi 
hagyományaihoz  híveji  réazt  vett  a  közéletben.  A  füzetet  azok  névsora 
xárja  be.  kik  ez  50  év  alatt  tagjai  voltak. 

—  Horvít  Döwb  alapító  tagtársunk  >Ar  1790  —  1-iki  orezág- 
gj-lllés  tiirtHneleff  czimü  nagy,  kot  kStetre  terjedő  mimkáját  sajtó  alá  adta 
E  az  már  a  jövő  hónapban  meg  fog  jcluuni.  Kz  az  országgyűlés  tftrténc- 
tUnkbeu  bizonyos  tekintetben  forduló  poutot  képez,  mert  a  kés^ibbi  fejlő- 
dések alapja  legalább  kezdemény czöleg  ott  vettetett  mi.'g.  Ör\*endete*,  hog*- 
olyan  fcfiú  vállalkozott  mt^rására,  ki  a  eiziikacgcs  históriai  (•a  politikai 
plötannhnányokkal  bir  e  nevezetcj*  munkához  s  czcnfÁ^ltíl  még  legkiválóbb 
jogtudó»aink  közé  tartozik. 

—  Guúp  Appokvi  SAki-ou  alapitó  tagtársunk  a  dr.  .Háihi  Sándor 
által  a  magyar  utazókról  tartott  népezei-ü  felolvaeát<  alkalmából  egy 
hozzilnk  intézett  levelében  MaximilianUB  Transylvanuara  vonatkozólag 
fíHomliti,  hogy  czeu  utazónak  9  egy  hires  jelentés  azerzííjének  állandó 
lielye  van  a  mag>'ar  irodalom  történetben  anélkül,  liogj-  eredetéről  s  hazá- 
jához való  viszonyáról  valami  pozitív  adattal  hiniánk.  Talán  ideje 
volua  e   kérdést  tiifztá.ba  hozni.   S   ez   alkalomból   fOlvetí  a    kérdéat,   ha 


TÁRCZA.  287 

VHJjon  V.  Károlynak  ezen  híres  titkára  nem  a  nemetatföliii  Zevenberg 
szüIÖtte-e  s  a  TransylvHinis  név  nem  egydzerüeu  úrra  vezethető  vissza  V 
A  kérdés  mindenesetre  mcgérdeiiiohié,    hogy  végre  is  tisztáztassék. 

—  Holdmez/í-VásAriiei.v  közönsége  elhatározta,  hogy  a  millenium 
alkalmából  elkészítteti  a  város  monograph iáját,  mintegy  50  ívre  terjodü 
kötetben  oklevéltárral  ellátva  s  a  munka  el  készít  ésévi'l  i^:trnnicé  Sámuel 
oda  való  ref.  lelkészt  bí/.ta  meg,  kinek  eddigi  irwlalmi  működése  elegendő 
kezességet  nyújt  arra  nézve,  hogy  mouographiáink  száma  egy  derek  nnin- 
kával  fog  szaporodni. 

—  ScHMiDT  Vii-Mos  nyűg.  tanúr,  ki  jelenleg  Szuczavúbau  tartózkttdik. 
a  moldvai  és  oláhországi  vajdák  magyar  titkárairól  kés/ít  eg^'  monogra- 
phiát :  melyhez  az  adatokat  e  két  orrtzágbau  gyűjtötte.  Sok  érdekes  és 
eddig  nem  ismert  adatot  fog  ez  napfényre  hozni,  s  útalában  Erdély  viszc»- 
nyát  ez  államokhoz  több  tekintetben  új  világításban  tünteti  fel.  Ataláu 
Schmidt  reudkivül  sok  li.izánkra  vonatkozó  adatot  gyűjtött  ottan,  okleve- 
leket, államiratokat  stb,  A  román  nyelvben  é.-iirodal'tmban  is  toljesou  jártas 
levén,  munkája  e  tekintetben  is  hézagpótló  lesz  irodahnnukbau. 

—  A  MARusYÁsjtRiiKLYi  CAsiyo-KiívLET  legutóbbi  közgyülcst'n  elha- 
tározta, hogy  könyvtárát  ezentúl  az  eddiginél  nagyobb  mértékben  fogja 
gyarapítani,  s  e  czél  előmozdítására  több  rendbeli  összegei  sz;ivazott  meg. 
Ez  alkalommal  társulatunk  ta<|;iai  sorába  lépett  ^  a  Történeti  Életrajzokat 
is  megrendelte.  Óhajtandó  volna  hc^y  a  példa  több  Casiuo  részéről  is  kö- 
vetésre találna. 

—  Kí;ri:lkji.  ^)  Alulírottak  a  régi  somorjai,  vagy  felsií-dnuamelléki. 
vagy  kümároniiiiRk  is  nevezett  református  egyházkerület  történetét  akarjuk 
megírni,  a  mely  kerület  kiterjedt  Pozsony.  Nyitra,  Bars,  Hnnt.  Nógrád. 
Esztergom,  Komárom,  Győr  és  Mosony  v;iruiegjékre,  és  a  melyre  vonat- 
kozólag már  Hok  s/.ép  adatot  összegyüjtöttihik,  de  munkánk  minél  töké- 
letesebbe tétele  czéljálwl  őszinte  tisztelettel  felkérjük  mindazon  uiagán, 
avagy  családi  levéltár- tulajdonosokat,  akiknek  birtokában  netalán  az 
említett  kerület  régi  történetére  vonatkozó  ftji/házfőrténeti-,  imdalm!-,  iy>/- 
házi  él  iftkolai,  avagy  uetrJéitÜgt/i  "lyan  adatol;  tgyin  királó  f'^-jiaktól  Írt 
levehk  volnának,  melyekről  fel  lehet  tenni,  hog}'  a  nyilvános  levéltárakból 
nem  szerezhetők  meg:  szíveskedjenek  azokat  hozzánk  akár  eredetiben, 
akár  hiteles  niásolatbau  elküldeni.  Az  esetleges  másolási  és  postai  költsé- 
geket szívesen  megfizetjük.  Kiváló  tisztelettel  vagyuuk:  Onodíj  Zm»jm<tnd 
toniárom-nzeuf-péftTi,  —  Thűri  Etelt-  go2>rom'  ev.  reform,  lelkészek. 

*)  Az  illető  vidéki  lapok  érdemes  szerkesztői  c  sorok  átvételére  fel- 
kéretnek. 


ses 


TiaOKA 


TÖR'rÉNKTI  KÖNYVTÁR. 

—  OoOBX    DlPLOMATiCUS    Comituiii  Kárülyi  de  Nagy-KároJj.  A 

" uagy-Károlyi  yróf  Károlyi  család  OkleveltÁi-n.  A  r^alád  ui<>gbí?-á.i*ából 
kiadja  grúf  Kdroli/i  Tibor.  Sajtú  alá  rendeKi  Orrríti  Káluiáu.  Ney:ye«Ük 
kötet.  Oklevelek  éa  levele'/éeefc  1600  —  1700.  Budapest,  1887.  Nagy 
ö-adr.  Vin.  C8  024  H.  Ara  5  frt.  (Senyéi  Miklós  Hwnnyomatú  rzimer^vel.) 

—  BoszsiA  é&  HerczegöWna.  L'ti  rajzok  ««  taiiulináuyuk.  Irta 
Aeitótk  János  33  egt's-it  oldaliw  keppiíl  en  184  süÖv^p-aJKzal.  Mitfiixil  cs, 
kir.  httduagy  feK'etelei  Koiiigabi^rgi-r  oxerajevoi  tnÜárus  ere«leti  fi'iiykepei 
fl  uidenk  titán  egy  liírti'iioluii  ett  liánim  átatia/.tikai  térképpel  éa  táblázatuk- 
kal. MáBodik  kötet.  Budapest.  1887.  8-adr.  222.  1. 

—  GnóF  Dbssewfíy  Aurki« Ö&fKe.s  müvei.  Sajtó  alá  rendeate,  élet- 
rajxKal  és  j^yzetekkcl  kísérte  FtrcHCzy  József.  Budapest,  1887.  8>ádr. 
LIIT.  és  \hK^.  11. 

—  Alsü-Sztkeíiovai  ks  rimái  lli-MAV  .IANiw  úllaiinriltüu  és 
levelezése.  A  Magyar  Tudományos  Akadémia  Történelmi  Bizottságáiuik 
megbízásából.  Szerkesztette  IpoI*fi  Arnold.  Biidapcíiti  1887.  8-adr.  XII. 
éa  422. 

—  Bbtmlcn  GAbor  fejedelem  levelezése.  A  M.  Tud.  Akadimia 
Ti:ii't4!nelmi  Bizottságának  mcgbínbtábö].  Riadta  iSnV«J4^^' Sándor.  Budnirest, 
1087.  H-ftdr.  470  1. 

—  Róviü  ÉSZRE  VETEI.KK  Kemény  Jáiii)8  uiiélet  írásáról  a  az  cnlélyí 
tSrtéuet-ii'odaluni  egy-két  kútfoiráaái'úl.  Deák-  Farkas  r.  tagtúl.  Budapest, 
188(1.    8-Hdr,    18    1.    (A  Történettudományi    Értckenégek.  XIII.  k.  V.  sz.) 

—  Töttöa  JáN08  ízerepe  a  liuczi  beTtekötésbeu.  I(í45.  /silinszky 
Mihály  1.  tagtól.  Budapest,  1886.  8-adr.  30  I.  (A  Tiírtéuctttidomáuyi 
KrtekeRések  XLII.  k.  IV.  sz.) 

—  A  eÍ:t  utóbbi  évtized  államformatauí  irodalmának  kiitikfti 
niél tatása huz.  Schwarx  Gyula  1.  tiigtól,  Budapest.  1887.  (Társadalmi  Krte- 
kcKések  VIU.  k.  10  na.)' 

—  OiiíiZAOQYÜLKaT  Ai-MANACH  1887.  Szerkesztette  Dr.  llnhUz 
Sándor.  Főreudiház.  Budapest.  1887.  8-adr.  187  1.  Ára  1  frt  20  kr. 

—  Tanulmánvok.  Irta  Szathmáry  György.  Első  kötet.  Budapest. 
1887.  rX.  és  372  U. 

—  MoLDAii.odcr  Bciti-^ge  zur  Gescliíchte  <ler  Moldaii  und  Bukowiua. 
III.  Bánd.  Gesuhichte  der  IClödter  Woronetx  und  Piitiia.  Von  Frnnz  Adolf 
Wickenhauser.  I.  BUndcbeu.  Czcrnowitz,  18HG.  8-adr.  96  1. 

—  Dre  llRKimDENdes  Deutiwhen-0rdeti8-y.eMtralarchives  y.u  Wien. 
lu  Registeriorm  herausgPgclM'.n  mit  Geuehmiguug  seiner  Kaiserlieheii  »ud 
KöuigUcbcü  Hoclieit  des  Hot^liwUrdij;  durcblaurbtigsten  Herrii  llocli-  und 
I>eati4oli  Mdsters  Erzborzog  Wilbclm  von  Oesterreicli  etc.  eti-.  etc.  von  Ed. 
Gustou  Grafcu  von  Petteuegg.  I.  Bánd  1170—1809.  Pr»g  1887.  XXXV. 
és  749  II.  Ára  tí  fit. 


FOGLALKOZÁS.  IDŐTÖLTÉS.  JATEK. 

XVI.  És  XVII.  SZÁZADBAN. 

A  foglalkozás  és  idutültés  különböző  nemei  a  régi  korban 
is  elegendő  változatosságot  uyiijtottak.  Ezzel  ugyan  korántsem 
akarom  azt  mondani,  bogy  a  XVI.  és  XVII.  század  szórakozásai 
korunk  élveivel  versenyre  kelhetnének,  d(;  az  egyszerűbb  erkölcsük 
kevesebbel  is  beérték  és  igényeikhez  képest  —  ügyes  bajos  dolgaik 
gondját  letéve,  —  jól  is  mulattak. 

Komoly  foglalkozásban  sem  volt  hiány.  Az  úrasszony  dolga 
volt  a  gyermekek  gondozása  és  —  főként  a  leányok  —  nevelése  *)  és 
a  háziasszony  teendőinek  elvégzése. 

A  gazfíasszonykoddsnak  akkor  megkívántató  ezerféle  ügyei- 
hez és  apróságaihoz  jól  értett  minden  úrasszony.  Az  egész  háznak 
belső  vezetése  kezeikben  összpontosult,  -)  még  a  fejedelem-asszo- 
nyokat sem  véve  ki.  Károlyi  Zsuzsa,  Bethlen  Gábor  fejedelem 
neje,  korának  legjelesebb  gazdasszonya  vala,  folytonosan  igazgatta 
a  konyhát,  szakácsokat  és  kulcsárokat.  Férjéhez  írott  leveleiből 
is  kitűnik  ez.  Egyikben  kérdezi  férjét,  hogy  mikor  jön  hazíi,  »mert 
bizony  szívem  szerint  konyhamester  lennék  akkor  a  kegyelmed 
hazajövetelekor,  c  Máskor  meg  arról  tudósítja  öt,  liogy  5  maga 
sütött  számára  egy  kemencze  kalácsot  és  egy  kemencze  kenyeret.  *) 
Már  mint  »electa  regina*  arra  kéri  férjét  leveleiben,  hogy  kül- 
dene kendert,  mert  elfogyott  az  udvari  leányok  fonni  valója, 
előbb  azonban  elmondja,  hogy  a  reá  bízott  pénzügyi  dolgokból 
mit  végzett  el.  *) 

L  Rákóczy  Györgyné  csak  úgy  megfelelt  ezen  kötelességek- 

1)  Lásd  Magyar  CaaUdtílet  374.  1. 
')  Bethlen  M.  Öuclctírása  2.  k.  9.  1. 
«)  Győri  Tört.  esRtíg.  fííz.  3.  k.  lO.'i.  20t».  es  204.  1. 
*)  Károlyi  Árpád  exikkc  BiidiipnHtí  .SzííihIíí  IMHü.  c^■i  '>t>.  k, 'JK2. 1. 
SüAKAmiK.  1«H7.  IV.  Kizni.  1S» 


ToowT.iTOKAít.  iníSrArrftB  jArftr. 


nck,  miut  olödje,  uiég  a  mtet  is  raaga  i'irultutt'i  itcKti  száuira,  iiz 
éléstárt  som  bízbi  az  udvarbíró  kezére,  banera  férje  kivánaágábox 
képest  saját  maga  kezelte. ') 

ZriuTÍ  Ilúna  sem  vetette  meg  ezen  foglalkozást,  külöuben  nem 
irta  volna  férje,  Thököly  Imre  (1694.)  Sándor  Gáspárnak:  »kéreli 
a  felesége,  hogy  a  küldött  300  tallérban  küldjön  apró  cstiprokból, 
mély  fenekű  táliikbíd  és  széles  szájú  korsókÍKd  álló  gazdnsszoDy- 
nuk  Taló  cserépedényeket,  azonkívül  réz-  és  vas-serpeuyAket.  Ha 
e  vásárlásokra  a  300  talléron  felöl  még  100  tnllér  nlmegyen  is, 
nem  gondolunk  vele,  csak  lehessen  ez  iránt  a  feleségemnek  contea- 

tuma kész  vagyunk  Konstíintiuápolyba  is  elküldeni  érette, 

minthogy  ezekre  régtől  fogva  van  a  feleségemnek  vágyAdása.c  *) 

Ha  még  ezekhez  hozzá  adjuk  Thurzóué  Czobor  Erzsébetnek 
háza  körül  kifejtett  gondoskodását ")  eleven  képet  nyerünk  arról, 
hog)'  meunyii-e  elfoglalni  a  gaz<lasszonykodás  úrasszonyainkat 
általában. 

A  gazdasszonykodásból  nyert  jövedelem  az  úruö  zsebpénze 
vala.*)  Ez  okozhatta  azt,hogy  Révai  Mihályné  (1 560.)  három  forint 
fira  sajtot  és  vajat  sem  akart  hitelbe  adni,haDem  csak  készpénzért,*) 

A  háztartás  gondjai  mellett  kézi  munhik  képezték  a  másik 
föfoglalkozást.ft  hozzávaló  szerszámokat  az  lígynevezett  varróládak- 
ban  tartották"),  a  tűk  pedig  a  varró  vánkosokba  voltak  beleszúrva.') 

Az  arany-ezüst  fonállal  és  selyemmel  való  hímzés  nagy 
divatban  volt  rég  idÖktftl  fogva.  Erzsébet  királyasszonynak  (1329.) 
kedvencz  foglalkozása  vala  az  egyházaknak  szent  készülékeket 
varrni  é^s  küldözni.  **)  Hogy  abban  az  idöljen  rámán  hímeztek-e 


>)  M.  Huiig.  Hist.  Dipl.  34.  k.  98.  1. 

»J  Mou.  H,  Hiitt.  .Scrípt.  23.  k.  108.  1. 

»)  LAwl  Magyar  Ctjaládtílf!!  i^90.  1. 

<)  B«(.hltiu  M.  ÖniíIetiitiHa  l.  k.  173.  I. 

^)  Bakica  Adhr  levele  férjéhez  löOO.évtöl.DcAk  RlIüigyekLev.  27.1. 

«)  Győri  Tűrt.  éa  Rég.  Fik.  3.  k,  202.  I. 

«)U*.  k.  2;i.  I. 

^)  1329-bi-n  Fclicíán  levágta  a  Hzentsi^s  királyné  Krzsebct  (Róbert 
Károly  neje)  jobb  keztinek  in'gy  njját,  mely  ujjaival  szúiiitiilAii  c^-liúzaknnk 
klllliDfélt>  ki^ziili'keket  varr  és  ax  ottároknnk  és  papoknak  drága  bársony 
t^kraaégoket  t^s  ki?lyhck(.'t  fáradbatatlanál  kiilüÖ/.  vnla.  (Tolily  F.  Miircí 
Ciirunjca  (Ív  (icatia  Hniig.)  Pest.  1807.  102.  i-cssi. 


XVI.  Kfí  XVII.  SiíÁZAItllAX.  2ín 

vagy  csak  szabadkézből  dolgoztak,  —  bajos  volna  fklöuUím.  Do 
az  bizüuyos,  hogy  bárom  száza*Ulal  kOsobb  a  patyolat  kendőket 
rámára  húzva  hímezte  A'iczay  Mária.  ^)  Hogy  miuő  munkát  vége- 
zett Kapy  Éva  apácza,  nincsen  megírva,  de  igen  nagy  becsben 
tarthatta,  mert  a  saját  ko//'vel  varrott  valami  apáczai  kis  mun- 
kának elvitelére  külön  követ  küldését  kéri  Báthory  Zsófiától.  *) 

A  fonás,  szövés  éa  kötéshez  szükségelt  gyakorlat  sem  hiány- 
zott úrasszonyainknál.  Andrássy  Mátyásné  többek  között  egy 
önmaga  által  szőtt,  szál  varrású  kendőt  is  adott  (1639.)  Monaky 
Annának  ^).  Viczay  Teréz  pedig  arany  fonállal  szőtt  vörös  harisnyát 
viselt,  melyet  ö  maga  kötött*). 

Nagy  gondot  fordítottak  arra  az  úrnők,  hogy  a  nálok  nevelő- 
ben lévÖ  udvari  leányokat  a  kézi  munkákban  kellőleg  kiképezzék  ^). 
Wesselényi  Anna  panasz<»sau  írja,  hogy  nála  nélkül  még  egy 
kendőt  sem  tudnak  beszegni  a  haszontalanok,  mégis  mindjárt 
férjhez  viszik  őket,  ha  oly  igen  szépek,  kevésbbé  szép  udvari  leá- 
nyokat óhajt  tehát  ezentúl  *>) 

Sokféle  varrást  és  hímzést  kellett  megtiinulniok. '')  A  len- 
gyel, olasz,  magyar,  spanyol,  török  és  németalföldi  varráson  kivül 
a  csepegetve,  mesterkével,  olasz  korsóvnl,  szirommal  és  szál  után 
varrott  keszkenőket,  vagy  a  kamukázott  és  farkasfogaz<»tt  kendő- 
ket épen  oly  ügyességgel  kellett  a  kisasszonyoknak  és  udvari  leá- 
nyoknak elkészíteni,  mint  a  pávás-,  kígyós-,  szekfüves-,  rózsás-, 
leányos  vagy  kamuka-hlmet,valaminta  rózsás  és  kétfejű  sas  reczét.*') 

Időről-időre  a  házi  gondokat  letéve,  a  szabadban  kerestek 
szórakozást,  lovagolni,  részben  vadászni  is  mentek  a  XVI.  és  XVII. 
század  úrasszonyai.'**)  E  mellett  maradt  még  arra  idejük,  hogy  az 
akkori  magyar  irodalom  termékeit  és  verses  históriáit  olvasgassák. 

>)  1656.  II.  k.  328.  1. 
*)  1C6C.  Deák  F.  Hölgyek  Lcv.  310. 1. 
3)  II.  k.  2G9.  l 
*)  ü.  ott  363.  1. 

»)  Mon.  II.  Hist.  Script.  27.  k.  8.  1. 
*)  Deák  F.  Wesselényi  Aiiuii  13.  1. 
')  Lásd  Magyar  Családélet  84.  lapon. 
®)  II.  k.  sok  helyen. 

■)  Többek  közütt :  Tiirt.  T:Ír.  )Í'A.  k.  HtT.l.  —  Mnn.  H.  llist.St'ript. 
IT).  k.  :!S-».  1. 


292 


A  XVI.  szjlzíul  vígíítól  kexdvo  kivíilt  levelek  Irílsára  is 
uiiüdifí  töl)b-töhl)  i(ir»t  kellett  sznkítaniok.  Sok  «gy<fs-liajos  doltíot 
ví'gc^itek  el  Ipvt^l  iitjiin  az  igaz.  de  nemcsak  Mzért  irtak.  haueia 
kedveskedésből,  idötöltósbftl  H  ujságolisi  vágyból  k  leveleztek 
már  ekkor  egymással. 

Az  ura83zony<ik  v/ilIaira  ueliezedett  gyakrau  ii  birtokok 
kezelése,  valamint  a  tiaztturtök  és  ispAnyok  számoltatásn,  ha 
özvegységre  jutottak  vagy  hii  u  férj  ha<lba  ment,  vagy  a  közügyek 
távol  tárták  otthoaától. 

A  fir/i'aA'  fi''ffnjlalkozá$a :  a  hadakozás,  politika  és  közügyek- 
kel való  bajoskodás  vala.  Míadeu  ueoies  iíjú  liadra  termett  és 
többé- kevésbbé  a  közMgyek  viteléce  képezett  volt.  Kzen  iráiiyö 
szcreplésök  azuuban  aimyjra  ismeretes  űltfiláuoa  történetünkből, 
hogy  ennek  bővebb  fejtegetéseit  nem  folytatom,  csupán  azt  emlí- 
tem még  meg,  hogy  ifjainkban  u  kíizügyek  iránt  való  érdeklő- 
dés gyakran  már  serdülő  ktirukban  felébredi,  mint  ezt  Révay 
Jánoa  példája  bizunyítjit,  ki  Jili^  tizenűt  éves  korában  (154'1)  azt 
írja  atyjának  Bártfáról,  hogy  »6jjel  na|)pal  szünet  nélkül  aggodal- 
mak között  foL'lalkozilí  a  közüiíyi'kkel.c  ')Felnutt  embei*ek  aküz- 
üg)*ek  melleit  tovább  való  művelésüket  sem  hanyagolták  el,  olvas- 
gatták —  legalább  egy  része  —  a  magyar  irodalom  termékeit,  for- 
gatták a  tudományos  könyveket,  a  latin  elassicusokat. 

A  vallásos  vitairatok  kedvem*/  olvasmányok  valának  kivált 
a  XVII-ik  század  kezdetéig,  a  biblia  későbben  is.  Haller  Gábor 
1634-ben  márczins  4—8.  között  Heydenbeu  végezte  el  harmad- 
szor a  KzenlíráH  olvasását.*)  Bethlen  Miklós  pedig  1661—1684 
között  huszonhároraszor  olvasta  el  rendesen  kezdetétől  végig.  ■) 

írás  nélkül  nem  is  lehettek  volna  el.  SíirÜ  levélváltás  folyt 
a  politikai  kérdésekről  —  kivált  Krdély  és  a  kapcsolt  részekben 
—  a  közdolgokról,  —  magán  ügyekről.  Értesítést  küldöztek  egy- 
másnak a  családtagok,  mátkások.  iiírekkel  kedveskedett  a  jó  barát. 
A  hírek  közé  néha  emberszólás  is  belekerült,  éles  meg.iegyzések 
sem  hiányoztak.  Egyik-másik  főember  vagy  nemes  emlékiratokat 
írt  koráról,  rendes  naplót  vezetett  a  másik,  melybe  koi-ának   ese- 

>)  Franki  V.  íté\ra.\  F.  fiainak  Iskoláxáaa  15.  lap. 
»)  Gr.  Mikó  J.  Enl.  Tíirt.  Adat.  4.  k.  17.  1. 
ö)  líctlileii  M.  Öiifletírása  I.  k.  174.1. 


XVI.  KS  XVll.  íjZÁZAnBAX.  2lK! 

menyeit  is  beleszőtte,  a  hiirmadik  Önéletrajzát  hagyta  megírva. 
—  Voltak,  kik  könyveket  írtak,  vagy  költészettel  foglalkoztak. 

Eléí*  gondot  adott  a  terjedelmes  és  gyakran  egymástól  jó 
távol  esö  birtokok  kezelése,  a  tiszttartók,  sáfárok,  udvarbirák 
számoltatása  és  ellenőrzése.  Igaz  ugyan,  hogy  ebben  a  ház  asszo- 
nya is  segédkezett.  A  gazdasági  épületek,  lakóházak  és  kastélyok 
építése  olyannak,  kinek  szüksége  volt  reá,  kedvencz  foglalkozását 
is  képezhette,  söt  némelyik  főember  az  akadémiákon  tíiuulta  az 
építészetet.') 

A  kastélyok  és  szobák  belső  berendezése  osztott  gond  volt 
az  urnsszouynyal.  *)  A  tisztességes  kereskedést  nem  vetették  meg 
ősapáink,  a  gazdálkodás  kiegészíti)  részéül  tekintek  azt. 

I.Rákóczy  György  fejedidem  1  (UO-ben  azt  iria  fiának  György- 
nek, akkor  váradi  kapitánynak,  hogy  szüretkor  majd  küld  neki 
vagy  1500  forintot  borvételre,  h()gy  majd  árnltassa,  mivel  a  tisz- 
tességes industria  nem  árt  senkinek.'*) 

Bethlen  IMiklós  folytonosan  kereskedett,  bor  és  búzával, 
ökör  és  berbécs  bárátmyal  néha,  dicséri  is,  hogy  az  előbbi  két  ozik- 
ken  sokat  nyert  és  ajánlja  fiainak,  hogy  ők  is  kövessék.*) 

A  komoly  foglalkozásból  az  időtöltéshoz  való  átmenetet 
képeztek  a  tesf^jtjakorlafol',  melynek  külömbÖző  nemei  divatoztak. 
A  versenyfutás,  küzdés,  lapdázús,  tekézés,  ugrás'*)  az  itjak  erejét 
növelte.  Testi  ügyességet  feltételeztek  a  fegyvergyakorlatok.  Elt(!- 
kintye  attól,  hogy  II.  Lajos  király  üíiyesen  liasziiálta  az  íjjat, '■) 
i»YÍlIal  való  lövöldözést  még  a  XVII.  században  sem  hagyták 
abba.  Bethlen  Gábor  fejedelem  saját  maga  által  használt  nyilait 
és  kézijjaitpuzdrástól  együtt  öccsének  Bethlen;  Istvánnak  hagyo- 
mányozza Tégrendeletében.  •)  Bethlen  ^liklós  pedig  írva  hagyta, 
hc^y  fiatal  korában  gyakorta  liJvíiUlözíUt  nyilakkal.'*) 


1)  U.  ott  169.  1. 

2)  Lásd  Magvíir  C^iil;ídt'k-t  ;HMí.  1. 

=í)  Mon.  Iluiig.  Hist.  lUpI.  L>4.  k.  (Hí.  1. 

*)  Bethlen  Miklós  Öneletinis.i  I.  k.  IT-J.  l. 

")U.  ott.  168.  1. 

*)  Frakuói  II.  Lajoí=  Udvara  '>.  1. 

')  Koncz  Bethlen  G.  Ycgreml.  50.  I. 

**)  Bethlen  M.  Oiicletírása  1.  k.  I6í<.  !. 


294 


p(m;lalkosiÁs.  ioötíiIíTks.  jVtíík. 


Puskilvíil,  pisztollyal  cz^lba  löniO  e^'y.aránt  jó  gj-akorlat  toU 
vftdász-  emberoek  és  híivc/.osníik.  A  vívást  sem  lehetett  voluft  elha- 
nyagolrii,  niert  ez  elükéaüitén  volt  úgy  a  liadbamenett^lre.  miut  a 
lOvagjíitékokra.  II.  Lajos  kirííly  Bmláo  (1525)  külöa  vív  ói  mestert 
Urtott.s)  Haller  Gábor  külíoldön  is  (1634.)  folytonoaau  gyako- 
rultíi  niag:'it  vívómesten^vel. ') 

Nagy  lov.Hírjátékot  tiirtottak  Builáa  1502-beu,  11.  TIJAazló 
király  líikatlalma  :ilk:tlmáv!il,  melyben  egy  lovag  és  egy  ló  jelenté- 
kiMjyeu  meg  is  sel)esüU,  *)  később  II.  Ijíyos  király  udvarában  .i 
híirczijáték  móg  ofryszer  feli'agyt)»;ott>  miut  a  letűnő  félbi-u  Icvö 
csillag.  A  király  felette  kedvelte  az  ily  fajta  gyakorlatokat,  iiiár 
13  éves  korában  részivett  a.  nyilvános  íegyver-játékokbau.  Testi 
ereje,  ügyessége  éfi  bátorsága  által  nemcsak  a  uézö  közönség,  de  a 
hozzá  órtók  elismerését  is  kivívta.*)  Kamarásait.,  apródjait  és 
élekfogóit  saját  szeme  előtt  gyakoroltatta,  és  a  lovagjáték  előké- 
születeire külön  utalványoztatott  számokra  költséget  is.  *>) 

Úgy  látszik,  hogy  a  király  leginkább  íarsangbau  rendezte  a 
lovagjátékokat.  Azonban  nyár  derekáu  is  találunk  a  számadás- 
könyvbeu  e  tzímeu  tett  kiadásra. '') 

Batthyányi  Ferencz  főlovászmester  1522.  év  űszéii  a  Prágá- 
iéin tartózkodó  királyhoz  kíilíin  futárt  küld  Siavoniából  azon 
kérdéssel :  hol  fogja  a  jöv6  évi  farsang  utoUó  napjait  tölteni  ?  és 
kíváiijn-e.  liogy  a  harczi  játékokra  ö  is  felszerelve  jelenjék  meg? 
A  király  azonnal  válaszolt:  nem  tudja  ugyan  még,  hogy  iikkor  hol 
lesz,  de  a  farsangot  vigan  akarja  tölteni  és  Batthyányi  a  Invngjáté- 
kokbnn  használt  lovát  és  fegyvereit  rairidenesetre  hozza  magával.*) 

A  budai  udvartíirtás  megszűntével  lezáródtak  Öi*ükre  a 
lovag-játékhely  sorompói  és  ifjaink  ezentúl  csak  otthon  ogymás 
között  játszhattak  egy  kicsit  vitézi  játékot. ") 

~~^  »)  U.  ott. 

«)  Fraknói  V.  II.  Lnjos  Udv.iru  :í7.  I. 

8)  Gr.  Mikú  Elli.  Tüit.  AJ.  4.  k.  24.  I. 

<)  Tíírt.  Tár.  23.  k.  104.  I. 

*)  Fraknói  V.  II.  Lajos  Udvara  '17— 4Ö  1. 

«)  TJirt.  Tár  22.  kfit.  8Í)  t=s  í»4.  1. 

')  1526.  jiíiiiiiaban.  Eiigcl  M.nn.  ITngrii'H  220.  I. 

*\  Frnknúi  V.  \\.  Lajus  LMvara  47  t-a  -18.  1.  * 

»)  B«thlcu  M.  Ötitnetírdi^a  1.  k.  168.  I. 


XVI.    KS   XVII.   SZÁZ  \l)ltAN.  ^í*' 

A  lovaglás  áltíiláno.s  szüksíglct  volt  liailbau,  békeidőn.  Uta- 
zásra és  időtöltés  gyanánt  épen  íigy  szolgált.  Lóháton  kelt  útra  a 
vőlegény  násznépével,  az  elölköszöntö  ifjak  í^y  vonultak  be  a 
menyasszonyos  házhoz,  ott  futtatást  is  rendeztek  a  vőlegény  és 
menyasszony  paripái  között.  ^) 

A  rendszeres  h/rcrstni/el:  különben  már  a  XVI.  század  ele- 
jén divatban  voltak.  IT.  Lajos  királynak  tisztin  verseny  czélra 
idomított  lovai  is  állottak  istállóiban.  Ezeket  külön  gondozta  négy 
lovász,  kiknek  fizetése  fejenként  50  dénárt  tett  egy  hétre.  ^)  A 
lovászok  HoiTáth  Márk  istálló-mester  felügyelete  alatt  állottak,'') 
a  lovakra  való  főfelügyelet  pedig,  úgylátszik,  llóthkyrger  Jíenyhért 
komornokra  vala  bízva.  *) 

A.  verseny-istálló  Kelenföldön  volt  elhelyezve,  a  verseny- 
lovak giizdája  Prisca  uram,  legali'ibb  úgylátszik,  ott  lakott  ■'',),  lehet 
ugyan  az  is,  hogy  i*risea  úr  csak  az<in  niéiK^nek  volt  a  gazdája, 
hol  a  verseny-lovak  neveltettek. 

A  király  verseny-lovai  nemcsak  saját  méneséből  kerültek 
ki,  Lengyelországból  is  kapott  ilyeneket,  lő^ö-ben  kora  tavasz- 
szal  (márczius  19.)  egy  Karelkwezer  nevű  lengyel  úr  ajáiid-'-kba 
küld  a  királynak  egy  versenylovat  és  egy  liút,  '•)  ez  utóbbit 
valószínűleg  azért,  liogy  az  lovagolja.  Április  havában  ismét 
egy  üj  szállítmány  érkezett.  Szidlovieczky  Kristóf  krakai  vajda 
három  versenylóval  kedveskedett,  mint  ajándékkal,  11.  Lajos 
királynak. ') 

Hogy  a  király  mennyire  >/.er)-thette  versenylovait,  bizo- 
nyítja, hogy  daczára  a  meglehetős  üres  kinestárnak.  nagy  jutalom- 
pénzeket  adatott  azon  szolgáknak,  kik  a  lengyelországi  verseny- 
lovakat Budára  hozták.*')  De  l)iziniyítja  az  is,  liugy  11.  Lajos 
Zsigmond  lengyel  királyt    is  felkérte  versenylovak  küldésére,  ki 

1)  Lásd  Magyar  (ValiUIinLT  .KU  ,;.-*  ;;i;-j.  1. 

2)  Tört.  Tár'22.  k.  .-.•_'.  ]. 

^)  Eugol  Moii.  Tiigri^'a  -joo  1. 
*)  Tört.  Tár  2-J.  k.  l:í(*,  rs  !.-.(».  1. 
»)  Tört.  Tár  22.  k.  .s;í.  I. 
«i  U.  ott  112.  1. 

")  A  kís(!rÖ  szol^rii.  K''>ii\;i  n(-\ú.  knlt-'";j:  «'-  iutíiluiii  tVjt'lioii  T't  tVmr 
kapott  a  kinciítártx'il.  U.  utt   Ifjl  .>  lij'j.  1. 
8)  U.  ott  112.    l.")t  VH  lO'.t.  1. 


298 


FCIGLALKO^A^.  IPÓtOL'I'&S.  jAtÉK. 


erre  uem  a  legszívesebb  hangou  írta  Budán  lévÖ  kövi^téuck:  iTod- 
hatná  a  király,  hogy  uekem  olyau  lovaim  DÍncsenek  és  uem  is 
Uláluék  bcüue  örömet.*  ') 

A  király  versouylovaioak  száma  1525.  telén,  ítélve  a  mellé- 
jök  rendelt  lovászok  számából,  legalább  is  tizenhat  darab  lehetett, 
ezekhez  jött  még  kéeÖbb  a  négy  ajándék  ló  Lengyelorszájcból, 
tohát  az  egésii  verseny-istálló  körftlbelül  húsz  darab  lóból  állott. 
Ezeket  könnyű  tíatal  tiúk  ós  a  kii*ályi  apródok  lovagolták.  -) 

Nemcsak  Lajos  király  és  a  lengyel  urak,  de  a  többi  magyar 
\irak  is  tartottak  kizáróliví;  vorseny-czélra  idomított  loviUcat,  már 
<*sak  azért  is,  Uugy  a  király  lovaival  versenyre  keljenek.*) 

Április  vége  felé  már  n:igybau  folytak  az  előkészületek  a 
közelgő  tiapnkbati  niegtartiuidó  lóversenyekre.  Április  ifS-dikán 
Uothkyrger  Menyhért  komorriok  a  kincstárból  uj})ói  25  forintot 
kap  a  király  versenylovainak  fenttirtására,  melyeknek  e  napok- 
ban a  versenytéren  futni  kell,*)  Két  nappal  késÖbb  a  kincstárnok 
kíllönbözö  szinÜ  vékony  gyolcsból  hat  véget  vásárol  és  átadja  íizt 
azonnal  a  király  szabójának.  J.akab  mesternek,  hogy  készítsen 
abból  ruhát  a  király  apródjaiuak,  kik  a  versenytéren  a  verseny- 
lovakat fogják  futtatni.  ^) 

Megérkeztek  raen  közben  a  krakai  vajda  versenylovai, 
számszcnnt  öt  darab  jó  versenyló,  két  apród  és  három  szolga 
kíséretiben,  egy  Elek  uevŰ  úr,  vagyis  főember  szolga  vp^setése 
alatt. «)  A  mngyar  urak  lovai  már  mind  egyl>e  gyülekeztek,  vagy 
legalább  igen  közel  lőhettek  Budához. 

A  várva-várt  nap  elérkezett.  1625.  május  1-én  megtartatott 
a  lóverseny.  A  versenytér  azt  hiszem  Kelenföldön  volt.')  II.  Lajifs 
király  jelenlétébou  tartatott  az  meg.'*)  A  királynak  körülbeiai 
liíisz  lova  állott  ki  a  mczóre,  a  krakai  vajdától  öt  Ez  azuulmü 


')  Frakuói  II.  Lujus  LMviira  44.  1. 
^  r.irt.  Tár  22.  k.  112  es  i56.  I. 
^  U.  ott  161  éa  16i».  I. 
^)U.  ott  IDŐ.  I. 
*)U.  ott  156.  1. 
*)V.  ott  169.  1. 
^  U.  ott    88.  I. 
")  U.  ott  ltí3. 1. 


XVI.  És  XVII.  >í>íÁZAÜBAN.  2;í7 

egy  futamban  csak  két  lovat  iudíthatott,  mert  Öt  lovával  csak  két 
fattató  apródot  küldött  Budára.  —  Hogy  meuuyi  volt  a  magyar 
nraké,  nem  lehet  tudni.  A  számadáskönyvből  csak  az  látliató,  bogy 
a  király  versenylovai  a  többi  urak  lovaival  futottak  a  versenytéren. 

A  király  lovait  a  versenyekben  az  apródok  lovagolták,  szá- 
mításom szerint  huszonnégyen  lehettek.  ^) 

Ezek  számához  adandó  mí-g  a  krakai  vajda  két  apródjn, 
és  a  magyar  urak  lovain  ülő  futtató  ijjak. 

A  király  futtató  apródjai  külön  e  czélra  készült  versenyző 
ruhába  voltak  öltözve,  melyek  különböző  színű  vékony  gyolcsból 
varrattak  *).  Valószinü,  hogy  a  többi  verseny  lovasok  is  hasonló 
módra  készült  különböző  szinü  vagy  tarkázott  ruhában  lovaj^oUak. 

Hogy  hány  futam  volt,  anól  nincs  emlékezet,  de  arról  van, 
hogy  a  nyerőknek  tisztelet  dijak  adattak.  A  versenytéren  sorban 
elrendezett  és  igy  közszemlére  kiállított  jutalom-  tárgyukat  a 
budai  bíró  szolgái  őrizték  '^).  A  futamok  időközei  alatt  czigány- 
zeuét  *)  hallgatott  az  összesereglett  néző  közönség,  majd  ismét  a 
nádor  és  az  egri  püspök  trombitásai  luik  zenéjében  gyönyörköd- 
hetett s). 

A  második  verseny,  úgylátszik  a  következő  napon,  május 
2-án  tartatott  meg"),  a  harmadik  és  utolsó  május  10.  vagy  1  l-éii. 
Ezt  bevárva,  12-én  Elek  ur  visszaküldetett  Lengyelországba  urá- 
nak öt  versenylovávid,  tudósítást  vívén  magával  a  verseny  ered- 
ményéről. ') 

Szidlovieczky  lovait  és  embereit  a  király  vendégekűl  tekin- 
tette, ellátásokra  külön  gazdát  rendelt,  kinek  a  kincstár  ezen 
czimeu  68  forintot  fizetett  **).  Elek  úr  kiilöu  100  forint  jutalmat 
kapott  a  királytól,  az  apródok  és  szolgák  pedig  akkor  kaptak 


')  A  kiiicstúrnok  a  vi.TFeny-i»I  ti  Izetek  elkc.-<zítc'S('ln.'z   Imt  vcg  tarka 
gyolcsot  vett.  Egy  vcgböl  bövcii  kitolt  ncgy  npnkl  níliája. 
«)  Tört.  Túr  22.  k.  ir,)>.  i. 
^U.  ott  161.  1. 
♦)U.  ott  163.  I. 
»)  U.  ott  169.  I. 
«)U.  ott  163.  i. 
^  U.  ott  169.  1. 
•)U.  ott  170.  ]. 


a&R 


PftrtMT.KOXAft:  IttíirÖl.tftS.  jXTftK. 


ajándékul  32  forintot^  miJön  még  áprUisbnn  a  vajdíi  öt  vers<^uy 
lovát  Ő  felségének  eliímutaltók  ^). 

A  következő  évben  nem  tudui  tartaittak-e  ismét  lóverscDyek, 
de  vftiószinöleg  igen,  mert  az  1526.  évi  azAmíidás-töredékbcu  ti 
versenylovak  gondviselőinek  íizetése  még  szerepel*).  —  Buda 
elfoglalásával  mindeu  elsöpörtetett, 

I^en  kellemes  időtöltést  képezett  a  vctdászai.  KülöDbözö 
nemei  divatoztak.  El^  sorban  a  lovm  vadd$zatokrijl  emlékezem 
meg.  Két  fökellékével :  a  jó  lovak  és  kutyákkal  elegendő  meuyiaég- 
bflu  rendelkeztek  ősapáink.  A  kopó-falkák  a  peczérek  gondjaira 
valának  bízva  és  többnyire  íiz  istállók  niellett  lévő  ólakban  elhe- 
lyezve®). 11.  Lajos  király  vadász-kutya  falkáját  Csepel  szigetén 
tartottji*),  hogy  közel  legyen  székvárosához  éa  hogy  a  főfelügye- 
lettel megbízott  királyi  apród  gyakrabban  megtekintbtfsse*).  A 
király  kttlönljen  annyira  szerette  kutyáit,  hogy  a  javát  maga 
mellett  tartva,  az  udvari  illemszabályok  ellenére  ax  elfogadö- 
termekbeu  tanyáztak,  sőt  az  asztalnál  enni  is  kaptiik  az  egyháziak 
és  komolyabb  udvarnokok  nagy  megbotráukozjísára.'*) 

Hogy  nemcsak  a  királyok  ós  fejedelmek,  de  az  urak  is  sok 
kujiót  t:irtottak,  következtetni  lehet  Kemény  János  nyilatkozatából 
is  •),  ki  majdnem  dicsekedve  említi,  hogy  Bethlen  tiábor  fejedelem 
sok  ebet  nem  tartíjtt,  kopója  logfeljebb  ötven  volt  és  két  i)eczér 
azokhoz.  Apatl'y  Mihály  fejedelemnek  e  szám  kevés,  —  uyolczvaü- 
hároni  kopóra  volt  szüksége.*) 

A  vadat  Üző  kfhtszóra  szoktíitott  ^)  falkát  melyet  a  falka- 
meater*"^)  és  az  egyforma  zöld  ruhába  öltöztetett  lovas  jMíczérek'*) 


>}U.  ott  l«9— 170.  1. 

«)  Eii;;el  Moii.  rntn-ica  JOO.  1. 

»)  Tlmllócxy  I.  .^pafll  udvara  34.  l. 

*)  Frakiiói  TI.  LaJoH  Udvam  4.^.  I. 

»)  Magy.  Tört.  TAv  22.  k.  16^.  I. 

*)  Fnikm'ii  id.  m.  7.  I. 

^)  í'tutletírás  lói.  I. 

*)  TliflIIŰczy  id.  III.  34.  1. 

<*)  1688.  A  Kákúczyfólo  ingúaágok  köxíítt  elöfonlul   több  cKiletbs 
vndjisKkiirt.  M.  H.  Hiet.  Scilpt.  24.  k.  :iHa.  I. 
><>)  U.  ott. 
")  Moii  H   Hiat.  Smpt.  24.  k.  lOl  — lUO.  I. 


XVI.  KS  XVII.  SZÁZAOHAS.  2119 

vezettek,  lóháton  követték  ^).  A  mi  vadat  felvert  a  kopú-lulka,  azt 
hajtották;  I.  Rákóczy  György  1640.  szeptember  13-án  GÖrgény 
környékén  egy  Öreg  medvét  három  bocsa val  egyetemben  egyszerre 
vétetett  fel  falkájával.  Szép  vadásznapja  volt,  mind  a  négy  medvét 
elfogatta  éa  leölette  2).  Bánffy  György  özeket  hajtatott  Boucz- 
hidán  és  bejegyezte  naplójába,  hogy  1644.  augusztus  27-éu  két 
darabot  fogatott  eP).  Thököly  Imre  szarvasokat  űzött,  1677. 
májua  28-án  igen  szép  mulatsága  volt,  a  mint  irja,  két  szarvast 
sok  Üzés  után' elszalasztottak  ugyan,  de  a  harmadikat  elfogatUu '^) 
Máskor  az  egész  napot  vadászattal  töltve  (1693.  márczius  17.) 
vaddisznó  és  sok  őzre,  valamint  erdeiekre  akadván,  néhányat 
elveretett  belölök  ^). 

A  lovas  falka-vadászatok  némely  alkalommal  a  puskavadá- 
szattal összeköttetésbeu  tartattuk  meg ").  így  mulatott  Thököly 
Imre  is  egy  napon  (1693.  márczius  25.),  nűdöu  az  erdőből  két 
v:uldi8zuót  a  mezöi'e  hajtatván  ki,  kopókkal  és  agarakkal  lóhátou 
üzöbe  véve,  mind  a  kettőt  elverette.  ■)  Mint  ebből  láthatjuk,  a  kopó- 
falkáuak  néha  az  agarak  is  segítségökre  voltak  a  nagy  vad  üzé.só- 
bon,  különben,  mint  az  alábbiakból  kitűnik,  ezt  a  szolgálatot  az 
agarak  külön  is  megtették. 

Az  agarakban  a  régi  urakuak  nagy  gyöuyörüségök  volt.  ^) 
A  félj  távollétében  a  háziasszony  gondoskodott  rólok. '■*)  A  kiváló 
példányokat  »palotás  agárnak*  nevezték,  azért  mert  ezeket  a 
szobákba  engedték  menni  és  nem  a  í'alka-ólbau  tartolták. '°)Bothlou 
Gábor  fejedelemnek  volt  két  igen  kedves  agara,  Hóka  ós  Kormos 


1)  Mon  H.  Hist.  JJipl.  24.  k.  211).  1. 

«)  U.  ott. 

3)  Gr.  Mikó  I.  lírd.  Tiirr.  Adutok   1.  k.  127.  !. 

*)  M.  H.  Hist.  .Script.  IH.  k.  ;i!».  I. 

*)U.  ott  15.  k.  GO.  I. 

0)  Mon.  II.  Hist.  Dipl.  2-1.  k.  7'..  I. 

')  Mou.  H.  Hist.  Script.  1ü,  k.  tj:!.  1.  A  liaruiadik  disznót  az  oi-do- 
bea  lövéenel  ejtették  el. 

«)  Apor  P.  Metam.  37:i.  1. 

•)  1620.  Lorántffy  /fíuzsanii  liiveli-  t't'rirhf!/..  lítíúk  F.  IIi»!;;y.  lov.í- 
lei  220.  í. 

**)  A  palotás  agár  iieiii  volf.  külijii  í'aj.  T('v*'scii  iju:y  említi  'l'hullóc/.y 
I.  Apaí^  Udvara  34.  1. 


3<MI 


i'úOLALKOzAs.  iDÖTOi/rtss.  jAtéx. 


tíCTtlek.  Kornis  Zsiginündlól  kapta  vúlt,  ezeket  a  fejedelem  amiyíra 
szerette,  bogy  akkur  niidöu  Kemény  János  nz  udvarához  állott, 
külöu  veA  bízta  gondviselésüket  Kemény  meg  is  felelt  a  megbiza- 
tásuak ;  uéha  a  uála  lévő  agarak  száma  nyolcára  is  felszapordotti 
de  az  említett  kettőnek  akkor  is  mindég  saját  maga  adott  enui  *) 
H.  Lajos  király  hasonlókép  szerette  az  agarászatot.  Agár-falkája 
a  Csepolszigeten  lévő  ólakban  volt  elhelyezve, István kiiályi apród 
főfelögyelete  alatt  állott.  O  vitte  az  agarakat  Budára  és  vissza  a 
szigetre.*)  A  meglévők  száma  folyton  növekedett,  1525-beu  két  ízben 
is  kapott  a  király  csehországi  uraktól  ajándékba  apa  rakat.  •) 

Egy-egy  udvarban  igen  sok  agarat  tartottak.  í.  Apafii 
Mihály  fejeílelem  óljaibau  százbuszonkileacz  agarat  számoltak 
meg.  *)  E  nagy  szám  azonban  valóban  indokolva  yolt  a  szükséglet 
által.  Ha  tekintetbe  vesszük,  hogy  L  Kákóczy  György  1647.  októ- 
ber 22-én  Nagyvárad  kornyékén  agarászva,  egy  uap  alatt  kiloncz- 
ven  nyulat  és  bárom  özet  fogatott,")  érteni  fogjuk,  hogy  mennyi 
aganit  kellett  kivinni  egy-egy  vadászatni.  Rákóczy  külónlxMi 
annyira  szenvedélyes  agarász  volt,  hogy  ezen  szenvedélyére  szá- 
niitva,  ajánlott  tervet  Alaghi  Menyhért  a  terebesi  con&iliumban, 
könnyű  szerével  elveszíteni  öt ") 

Az  agarak  száma  különben  a  XVII.  század  második  fölében 
nagyon  megfogyott,  Khédey  László  legalább  igen  panaszkodik 
(1660)  AVosselényi  Fereucz  nádorhoz  és  Peréuyi  Imréhez  írott  le- 
veleiben, liogy  a  törökí>k  ellen  való  hadakban  —  ebben  a  zűrzavaros 
világban  igeu  elvesztek,  valamint  a  sok  futásból  származó  gond- 
vistletlenségbeH  igen  megromlottak  az,  agarak  —  jó  alig  van. ') 

Az  agarászatokon  mindenki  lóháton  jelent  meg**)  nagy- 
részt kölöu  e  czéira  begyakorolt  vndász-lovakon.  "J  Az  agarakat. 

*)  Kemt-ny  J.  Öijtfletírása  49.  I. 
'f  M.  Tűrt.  Tár  22.  k.  165.  1. 
3)  U.  ott.  77.  ea  67.  I. 
*)  Tlmilüczy  id.  tn.  34.  I. 
»)  Müii  H.  Hím  Dipl.  24.  k.  3ö5  —  *J.  l 
«i  Gr.  Mikó  I.  Errl.  Tört.  Ad.  3.  k.  215.  L 
')  M.  Töri.  Tár  17.  k.  82.  és  85.  1. 
9|  Moii.  H.  Hifit.  Dipl.  21.  k.  :i8r>  — C.  !. 

"  lő-'.'i.  május  12.keu.  Egy  ár  ujáDddkha  küld  U.  Lijoa kínil^niak 
:iL'íivn97Ú  lovukat.  M.  Tört.  Tár.  22.  k.  170,  I. 


TVT.  tn  xvn.  fizizAmíA!?. 


301 


lm  i^  viuIhszó  hely  kissé  l/ivoliil>b  esott,  szokereken  vitték  ki, ') 
hogy  hiiszoDttilanöl  De  fáradjauak.  Ott  vették  át  csoportouként  a 
lovas  agftr  hordósok.  *) 

ElsA  sorhaii  ha  agár  a  nyulak  fogatására  szolgált")  volna 
ugyftn,  de  Ősapáink  másféle  vadak  ut^n  ép  úgy  bocsátották.  Lát- 
tuk, liopy  T.  Rákikzy  György  őzekre  is  agarásy.ott ;  Tököly  Iinre 
l»edíg  161»4.  jiiuiiis  ll.kolyiiU  mcNivét  fogat) itt  ol  íigaraival.  *) 
Apor  Péter  még  többet  bizonyít,  ii-váu  azt,  hogy  a  régi  urak  szar- 
ymst.  farkast,  ílzet,  rókát,  nyulat  t-gyaráut  fogattak  agarakkal  — 
8Öt  láttam  olyau  agarat,  az  ki  szeiuélye  szeriut  elfogta  a  hiiizt.  *) 

A  most  olöatbttt-ikhól  egész  biztosan  lehet  következtetni, 
hogy  abban  az  idö1>eu  nálunk  legaláí)b  két  kUlöu  Önálló  faj  agár 
létezett,  az  e;íyik  a  nagy  vad.  ngymint  szarvas,  farkas,  esetleg 
medve  és  hiúz  iizésére,  másik  az  5z.  róka  és  uyul  fogatására  szolgált. 

Az  agarászatokou  kivfil  valósziuMeg  szoktak  volt  tartani 
rendet!  agárversonyckdt  is.  Krre  mutat  az,  hogy  a  Karautby  Balázs 
éfi  testvére  ingóságairól  felvett  leltárba  (1603.)  egy  agár  eresztÖ 
M\j»t  jegyeztek  be.")  Az  agár  eresztő  szíjnak  csak  akkor  vau  értelme, 
midőn  az  agarakat  páronkínt  és  egyszerre  kell  a  vad  után  bocsá- 
tani, erre  pedig  csak  íiz  agárversenyeken  van  igazán  szükség. 

Híi  va<lász-í;mberelí  jó  idfíbeu  lóháton  utaztívk,  agarakat  és 
sólymokat  is  vittek  mngokkal.  hogy  útközben  nyulat,  fflrjet  fo- 
gaUa,  mubissanak.  *) 

A  soff/mtisznt  kiílónlien  még  a  XVI.  és  XVII.  században 
TÍrig  korát  élte,  egész  addig,  míg  a  sörétes  puska  általánosan  el 
nem  terjedt.  A  sólyom  tanítók  keresett  emberek  valának,  Kom- 
lóasy  ilihály  levelében  (1510.)  KávAssy  Kristóf  és  egy  Furencz 
MTÜ  madarászról  emlékezik  meg,  mint  a  kiknél  tauúltíi  a  sólyo- 
mokkal való  bánásmódot  Kocsis  János  nevft  embere.  *)  A  nagyobb 


*)  Mon.  H.  Hiat.  Dipl.  24.  k.  385.  1. 

*)  MoD.  H.  Hi8t.  Script.  24.  k.  101  —  105.  I. 

"^U.  olt.  15.  k.  63.  I, 

*.  Moh.  H.  Hist.  Script.  15.  k.  397.  I. 

^  Mcthnnmrphnsis  373.  1. 

*)  11.  köt.  103.  I. 

')  IfittO-ban  Mnn.  H.  Hist.  Script.  27.  k.  i>.  1. 

"•  Sxalay  A.,  N<^s/.iSx  magy.  k'vrfl2.  I. 


iidvartui'tásoknúl  kfilOn  e  cz6U'.a  alkalmtizütt  lundui-úszok  6$  ma- 
ilaráaK-inGsterek  működtek.')  11.  Lajos  király  udvari  vadász-sze- 
mél}'zete  ktizött  két  inadanlszra  tulálunk.  *) 

A  betaníti)tt  sólyniük  uagy  becsbon  AllottAk.  Hyppolit  egri 
püspök  sólymai  kiváló  jelfs  tdajdouaik  által  váltak  híresekké  H 
n.  Lajos  királyuak  nagy  cirömet  szerzett,  midíSn  ajándókul  kül- 
dött neki  üébáuyat.  ^)  A  király  udvaiAbaD  küíöiibeii  volt  n/tíkcu 
kivöl  is  elegendő  sólyom.  A  főfelügyelet  Szoutivúnyi  Kelemen 
kamarásra  vala  bizva,  legalább  fl  kajya  kez6bez  a  karmazsin  bórt, 
melyet  a  kiiicatániok  (1526,  június  2.)  azon  czólbOl  váaárolt  és 
adott  át,  bogy  a  király  sólymainak,  ölyveinek  és  más  madnraíimk 
fej6re  sapkát  varrasson  belőle.  *) 

Nemcsak  a  király  kapott  tanított  sólymokat  ajándékba,  a  fő- 
emberek is  kedveskedtek  egymásnak  ilyenekkel.  Rákóczy  György 
(1622.)  igen  szívcsen  íogíidta  a  Uosályi  Kun  László  által  küldött 
egy  pár  igen  szép  sólymctt,  ^)  A  tÁirök  nagyvezémk  elótt  pedig 
annyira  becses  ajándék  volt,  hogy  Krdély  fejedelmei  érdemesnek 
tárták  követeik  útján  kedveskedni  ilyenekkel.  ") 

Ölyveket,  mint  láttuk,  már  11.  Lajos  király  használt  vadá- 
szatra. Később  még  Bethlen  Miklós  korában  Í8  követék  példáját.  ^), 

Karvalyokkal  fürjezni  ép  nly  divat  vala.  A  mit  nemcsali 
Haller  Gábor  bizonyít,  **)  hanem  Bornemisza  Anna  fejedelem-ivsz- 
szony  levele  is.  ki  azt  irja  Radunthról  (1670.  aug.  20.)  Nalácrí 
Istvánnak,  hogy  Déván  fogasson  karulyokat  és  taníttassa  meg 
számunkra,  mert  a  miket  azelótt  ktosztogatott  volt  Naláczi,  már 
mind  oda  Tannak.  •) 

Ha  nem  volt  t-mult  vadászmiulár  kéznél,  az  koczkáztatta 


»)  ThökÖlyníü  cts  I.  RákócKV  Györgynél.  Mou.  11.  HíbL  Script.   24. 
k.  102—106.  és  Mon.  Hist.  Dipl.'  24.  k.   233.  II. 

«)  Frakuói  II.  Lajos  Udvara  37.  1. 

")  ü.  ott  45.  1. 

*)  Eugel  Mon.  Ungr.  195,  1 

^)  M&gy.  Tlírt.  Tár.  19.  k.  fiG.  I. 

■;  I66f»-bcn  Mou.  II.  IIíkL  Seripl.  H.  k.  280.  lía  491.  I. 

T;  Ömnctiráfl  I.  k.  243.  1. 

^)  1C)3G.  aug.  10—12  HallBr  G.  GyiiU  FehíírvAr  küniyAéii  knf-' 
vallynl  füíjcüik.  Gr.  Miké  I.  Ei-d.  'IV^t.  Ad.  4.  k.  !U.  I. 

«)  Dí-ák  K.  111111.7.  iHVfU-i  Ha«.  1. 


XTI.  foí  XVIT.  KKAKADRAK. 


Sf>3 


ft  vadászat  eredmínyét  A2ért  immisKolju  levőiében  (1647.  vktóber 
2a.)  I.  Rákóczy  György,  hogy  Víinwl  vidékén  vudí'iszott  ugyan,  de 
igeu  kovés  fáczAut  fogatott,  mert  iiitu^i  tnuiilt  czeukje.  A  kö- 
vetkeaft  njipon  azért  m(*}i\A  tizenöt  f;Vcz:lii  volt  u  zsAkniüDy.  *) 

^[AdaWiszás  közben  nugy  szerepe  volt  a  vf^slfíkmih.  Kzek  keres- 
ték és  repítették  ff]  a  szArnyjiB  v.adat,  valamint  aDTulakat.*)  Szá- 
muk üéLol  temérdek  volt,  1.  Apafii  fejedelem  például  ötveubárom 
vizslát  tartült. ")  A  legjobbaknak  szobál»an  volt  hi-lyfik.  Bethlen 
G&bor  fejedelem  egy  szép  öreg  hűséges  vizsláját  mindég  szobájá- 
ban tartotta,  egy  másik  Tigris  nevíl  pedig  mindig  a  fejedelem 
bársony  székébfin  heverészett.*)  —  Úgy  látszik,  több  fajta  vizsla 
Tolt  használatban  haz/inkban.  Ezt  bizonyítja  Komlóssj  Mihály 
levele  (1510.  aug.  17.).  ki  arra  kéri  szei-elmes  öccsét  Tamást  hogy 
ktildjöu  neki  egy  jó  vizslát  tür  jezni  valót.  *)  Ifjabb  Rákóczy  György 
piMlig  meg  iá  nevezi  a  kiílön  fajt^  azt  irván  atyjának  Gyiila-Fehér- 
várról  (1644.  aiig.  19.),  hogy  a  lengyel  raatlarászt,  atelio  >vizslák- 
kal  és  a  hálókkal  együltt  kiküldi.  *) 

Mid5n  8olymászui  mentek,  az  egész  társaság,  valamint  a 
vadász-Bzemélyzet  mindig  lóháton  v:ulászott  ^)  j  bajos  is  lett  volna 
a  repülő  szárnyast  vagy  nyulat  másként  követni.  A  madarász- 
mester és  a  madarászok,  valamint  némely  v.idász  úr  is  karján  vagy 
vállán  vitte  szelid  sólymát,  ölyvét  vagy  karvalyát  Kzeknek  fejére 
karmazsin  börhöl  készfílt  sapka  vala  húzva,  hogy  ne  legyenek  azó- 
rakozottak  és  ok  nélkül  ne  reiMlessenek. 

A  vizslákat  előre  bocsátva,  megkezdődött  a  vadászat,  Ha  a 
vizsla  állott  valamely  vadat  és  parancsszóra  beugrott,  abban  a 
pillanatban  lebúzta  gazdája  sólymának  fejéről  a  sapkát  és  ez 
intésére  a  vad  után  repült,  mindaddig  hajtotta,  míg  levághatta. 
Ekkor  ismét  a  vizsla  szerepe  volt  a  levágott  vadat  felvenni  ós 
elhozni.  A  sólyom  visszarepült  gazdája  karjára.  A  sólymokat  fel- 


')  Mou.  H.  Hiat.  Dipl.  S4.  k.  385.  I. 
9)  Bethlen  MiUó«  Öneletirás  24a.  1. 
^)  ThallíVczy,  I.  Apaffí  Udvara  34.  1. 
*)  Kenif'iiy  J.  ÖmÜettráoA  151,  I, 
^)  Szftlny  A.,  Ni'gj'azáz  m.  lcv<'l  2.  I. 
"j  Mou.  II,  Hiat.  Dipl.  •24.  k.  233.  1. 
•1  Moii.  H.  Hist.  ScTipt.  27.  k.  9.  1. 


304 


root.\tKor.Aíi.  reÖTftfjTfts.  sKrbK. 


vAUvu  bocsittottiik  a  vad  utáu,  melyet  a  lovítöok  ktivottok.  Uende»eu 
iürjot, ')  foglyot,^)  fáczáüt, ")  és  nyulat*)  fogattíik,  bw^Atottúk 
ugyau  másféle  szílruyasok  utáu  is,  sőt  lehet,  hogy  egy-egy  kiváló 
Ügyes  és  erős  sólyom  uagyobh  t'iitó  vadat  ia  elfogott 

Á  solyuiáazat  nuincsak  igeu  szép  mulatság  volt,  de  szám* 
saerint  is  elég  efeílinéuyuyel  járt.  I.  Uákóczv  György  1 647.  éT 
Q8Sén  Várad  vidékéu  v.-uUiszva,  oktc>ber  SS-áii  tízffiiH.,  Ü5-éü  tizt«u- 
uyolcz,  november  elsÖ  két  napjáiiíik  (lílelöttjóu  pedig  barmioczkét 
fáczánt  fogatott.  '*) 

Ha  U!i.gyubli  iT(.;diai''hyt  rikartak  ulénii,  vagy  pedig  sok  szái"- 
uyas  vadra  volt  szükségük,  liálót  feszítettek  ki  és  abba  kergettek 
bele  az  apró  száruyasí)kat  a  mailará-szok  és  vizslák  segítségével.") 
Az  erdei  szárny.-isokat,  v:ul  pávát  (fajdok)  és  császánninbirat 
burokkal  vagy  bálóval  fogni  iígyr<í  ment. 'j  U'^gy  melyik  hálót 
használják  egy  vagy  másfólu  vadra,  az  a  háló  terjedelmétől  és  a 
szemek  nagyságától  függött.  *•)  A  háló  kulönboa  még  a  puska- 
vad  ásza  toknál  ia  nagy  szerepet  játsüotl. 

A  pMÍcavadttszafokhoz  nagy  vadra  meglehetős  előkészületek 
kellettek.  Egy  sereg  hajtó,  jó  csomó  puskás  a  vadász  szolgák 
kíséretében  előre  ki  leltek  külilve  ax  erdőre ;  a  peczérek  összefűzve 
vezették  kopóikat.'')  A  vadászok  kUlónüaeu  a  lővonal  háta  megett 
kifesz{telték  »  víidászbálókat,^'^)  melyből  valószinűteg  az  oldalakra 
is  jutott. 

Mire  mindennel  elkészültek,  megérkeztek  az  úrradászok. 
Kiki  elfoglalta  állását,  egy  golyós  puskát  kezébe  vett,  tartalék- 
puskáit maga  mellé  rakta  le.  Régibb  időben  csak  egyes  golyóval 
lőttek,  stuczból.  tersényiböl  vagy  polykákból.*^)  A  sörét  és  sörétes 

>)  Müii.  H.IIiftt.  Script.  27.  k.  9. 1..  Gr.Mikó  I.Erd.Tört.  Ad.4.k.34.1. 

»)  Műü.  H.  Hiőt.  Script.  15.  k.  aOD.  I. 

«)  U.  ott  51.  L.  M.  H.  Itiat.  Dipl.  24.  k.  385-389,  óa  S90. 11. 

*)  Mon.  U.  Hi6t.  Script.  15.  k.  fií.  l.  —  27.  k.  9.  1. 

»)  Mon.  II.  Iliat.  Dipl.  24.  k.  385,  389.  11. 

•;  U.  ott  23.^.  I. 

f]  ThallóíiEV.  I.  Apaffy  Udvara  35.  1. 

»)  11.  köt.  117.  <*«  374.  I. 

»J  Mo».  H.  Hist.  Seript.  15.  k.  70.  397.  II. 
")  Moii.  U.  IliBt.  Dipl.  24.  k.  71.1. 
»»1  Apnr  H.  MMnmorpli.  87i*.  1. 


XVI.  t:S  XVII.  SZÁZADBAN,  305 

puska  (ügynevezett  flinta  *)  u  XVII.  század  utolsó  negyede  előtt 
igen  ritka  volt  legalább  Erdélyben.  Bethlen  Miklós  is  csak  1676- 
tól  kezdve  állott  sörétes  puskával  erdőben,  de  a  golyós  akkor  is 
mindig  mellette  volt  -)  Apor  Péter  soliasem  tudott  megbarátkozni 
vele  és  ennek  divatját  teszi  felelőssé  a  vad  fogyásáért.  ^) 

A  bájtoktól  és  a  kopók  csaholásától  felriadt  vad  előre  törte- 
tett. Ha  megállott  a  lovonaloiif  könnyebb  lövés  esett,  ha  nem,  el  is 
hibázták,  mint  I.  Rákóczy  György  Kővár  környékén  egy  igen  széjí 
nagy  Liiizt.  Pedig  ö  elég  jól  lőhetett,  mert  ugyanaz  nap  egy  med- 
vét és  egy  rókát,  azelőtt  való  napon  (1640.  szei)tember  6.)sziutéu 
ugyanannyit  lÖtt,  vadásztársai  is  ejtettek  két  medvét.*) 

Sebzett  nagy  vad  után  szeliudek  kutyákat  bocsátottak,  hogy 
azt  lefogják.  ^) 

Megtörtént  néha,  hogy  az  elhibázott  vad  a  hálóba  ment 
bele,  mint  a  Rákóczy  György  által  elhibázott  hiúz,  de  nagy  lévén 
a  medvefogó  háló  szeme,  kibújt  belőle.  Pár  nappal  később  Görgény 
vidékén  szerencsésebb  volt  egy  óriás  nagy  vadkannal,  azt  a  medve- 
fogó hálóban  lőtték  meg.  •*)  A  hálóba  fogódzott  kisebb  vadra  nem 
pazaroltak  golyót,  azt  csak  a  gyalogokkal  verették  agyou.*^)  Apafii 
Mihály  fejedelem  vadászatain  is  gyakran  fogtak  hálóba  rókát, 
vadmacskát,  nyesteket.  **) 

Görgénybeu  akkor  is  sok  volt  a  medve.  l()40-benl.  Rákóczy 
György  két  napi  vadászatán  (szeptember  12—13.)  tíz  medve,  két 
erdei,  négy  őz.  két  farkas  és  két  róka  lövetett.")  A  második  napon 


1)  U.  ütt. 

«)  Önéletirdtí  1.  k.  169.  1. 

^)  Apor  P.  id.  helyen. 

<)Mon.  H.  llist.  Dipl.  24.  k.  71.  1. 

■*)  1649.  Kúkúczy  Zsigmondnak  testveroiiez  Györgyhöz  írott  leve- 
leiből tűnik  ki.  inintáti  levch-hcn  8  üreg  cs  2  kölyök  azelindek  kutyáját 
szabad  rendelkezésibe  IxM-yájtja.  akár  el  is  aiúndi.'kozh:»tja  valamelyik  vaj- 
dának —  mert  ott,  a  hol  van,  ninc.«eu  s/.eie»esi-je  öreg  vadlioz,  esak  apró 
vadra  vadáBzhatik.  Mun.  H.  IIÍMt.  Uipl.  24.  k.  40:í.  1. 

«)  U.  ott.  75.  1. 

')  U.  ott.  7i.l. 

8)  Thallóczy,  I.  Apaffi  Udvara  35.  1. 

")  Ugyanaznap  4  medvt't.  azonkívül  lovarf  vatlászatou  koiKj-falkával 
fogtak  el.  (Lásd  előbb.) 

SíitADOK.  1887.  IV.  Füzet.  2(» 


30fi 


FOOI^r.KO^Aft.  IDÖTfti.TfcS.  JÁTÉK. 


baleset  is  UirtéDt,  egy  medve  ugyaDÍs  három  fiával  kijött  egy  pus- 
kásra, megsebezttítvén  általa,  neki  rontott,  maga  alá  teperte  Ú8 
megtéptí'  erősen.  ') 

Deés  vilinkén  sem  volt  kisebb  a  viuláÜomHuy.  H.  Rákóczy 
György  1650-1m3u  levélben  jelenti  testvérének  Zsigmondnak,  hogy 
tegnap  (november  29.)  két  medvét  és  7  farkast,  ma  pedig  szarva- 
sokat és  özeket  lÖttek. -)  A  farkasokat  nemcsak  vadászaton  lőt- 
ték, *)  pusztították  úgyis,  bogy  v«*rembe  ejtve  verték  agyon.*)  A 
szőrmés  víidakat  különben  buiidújokért  is  érdemes  volt  elejteni. 
Egy  nagy  farkas  bí^rért  1  frt  3.5  pénzt,  egy  nagy  hiúz  Iw^rért  8 
forintot  tartoztak  a  szib-smesttírek  űzetni.  ^) 

Apor  Péter  tudósításából  '^)é8  az  elmondottakból  láthatjuk, 
hogy  Erdélyben  meuuyirp  bővében  voltak  a  vadnak.  Magyarorszá- 
gon sem  állottunk  rosszabbul.  A  franczia  követ  azt  írja  !502-beU 
kelt  tudósításában,  hogy  a  (.'aepel- szigete  tele  van  szarvassal  és 
uyfdlal  annyira,  bogy  midőn  a  királynéval  lóháton  sétáltak,  nem 
tíibb,  mint  három  hold  földön  lizenot-tizeiibat  nyulat  vertek  fel.  ^) 

Ha  Magyarország  felsu  vidékére  tekiutönk,  liámulat  fog  t*i 
betmÜDket  Thurzó  Zsuzsa  lakadalmára  (]6UH.)a  bicsei^  Ijethavai 

'i  Mou.  II.  Ilist.  Dipl.  24.  k.  71.  1. 

8>  MüD.  ír.  Ilirtl.  Dipl.  •24.  k.  4'-':i.  I. 

^  16-i-l.  au^.  24.  Hiíiiffy  Gvürjry  BoiicKhiditii  vadáiDtatoii  líí  egy 
farkast  Gr.  Mikó  I.  Krd.  TörL  A<l.  4.  k.    127.  1 

*)  1557.  Xclc  Jakab  tÍM7.ttarrA  jeloiiii  Kaiiixsánil,  lioj^y  ti  fnrkaat 
vtarti^k  vereintH'.  Sxalay  A.,  Ntígysaíáií  magyar  levtíl  223.  I. 

*)  HÍÜ7.  Hetliltíii  Ciiíbor-felcártí/.abiíflH/.miit  A  ■ixíI(>()-meHttfi*ek  küvet- 
kezö  árakon  turto/Cak  a  va<lá.-47.okt«'>l  a  vatlbÜrOket  iii(^vi_>]iiti : 
frt    p^DZ 


frt 


J&  tuogyorú  iiye^t.  . 
Köxépsxcrü  ...... 

AlábbvAK') 

Bükk  njeet 

Orep  farkaitlKJr  ,  .  . 
Alábbvaló  ....... 

Apró 

£g^z  rókabor  .... 

K'Wpszerü 

Alábbvaló 

^)  Melaiuorphotiia  372.  1. 

')  M.  Tört.  Tár  28  k.  lU.  I. 


1  — 

-  80 

—  70 

—  60 

1  25 

1  — 

—  »0 
l  — 

—  75 

—  (50 


Vadiiiacflka 

Nyúlbor 

Vidra 

Nerchbőr 

GiSreiiybor 

IJörcaük 

Borz 

Erdélyi    biúz  itagyja- 

javtt 

Alábbvalók 


8 
G— 4 


XVI.  ts  XTII.  8XÁZAT)BAN. 


3ft7 


és  árv;ű  urAtlalmnk  tH?szolgáltattak  33  özet,  185  nyulat,  52C  csA- 
irmoíiarat;  Thurzó  .1  uditéra  (1607.)  iigyanannji  foglyot  és  csá- 
^szániiatlarat,  liat  őzzííI  kevt'tíobhet,  de  három  uyfilla!  tübbct. 
Thiírző  llouH  lakadalmi  iluuepélyén  (1614.)  ellugyott  G  vad- 
disznó, 7  szarvas,  55  öz,  200  nyúl,  600  fogoly  és  császánaiadár. ') 

Gróf  Hlésházy  Katának  1632-l»eu  január  10—17  között 
csak  kézfogó  ünnepét  tartották,  m^gÍR  143+  apró  tiiadár,  6íiT 
fenyTesrandár,  203  fogoly  és  császár  madár,  l:í9  uyúl,  8  Óz  **.s  egy 
szarvas  volt  a  szükséglet.  *)  Az  pedig  már  majdnem  a  hihetleuség- 
gel  határos,  hogy  1612-bHu  Thurzó  Borbála  lak;wlí»lmára  az  árvái 
uradabmi  egymaga  hai-mincz  darab  bóléuyt  szolgáltatott  be.  "•) 

Az  a  szokás,  hogy  lakadalmi  és  egyóh  ünnepídyek  alkalmá- 
val kivettették  a  jobbágyokra,  hogy  egyes  uradalmakból  mennyi 
vadat  tartoznak  beszolgáltatni,  kptségkívfll  nagyon  ártott  idővel 
a  vadálJomáuyuak  és  elómozdította  a  vadorzást.  Az  orvvadászat 
|>edig  büntetendő  cselekménynek  tekintetett  és  igeu  róvid  úton 
bántak  el  a  vadorzókkal.  Egy  ilyon  büutetésuok  érdekes  példája 
maradt  fenn  Bornemissza  Mátyás  levelében.  0  ugyanis  1557-heu 
észrevette,  hogy  a  szomszéd  birtíikos  jobbágyai  az  Ö  erdejében  egy 
szarvast  és  egy  erdeit  lót-tek.  Hamar  készen  volt  a  büntetéssel, 
elfogatti.  megpálczáztatta  és  léket  vágatván  a  jégen,  fejjel  be- 
márt'itt:!  a  hünösöket  a  vízbe.  *> 

A  vadállomány  Viiztosítására  szolgáltak  a  kerített  vadas- 
ícrtí'k.  Rákóczy  5iSÍi;inond  levelébó!  *)  úgylátszik,  hogy  tínrgény- 
ben  egy  rész  már  a  XVII.  százíwl  elején  be  vcdt  kerítve,  tíróf 
Pálffy  I'á)  náílor  pedig  végrendeletében  (1653.)  hagjja  meg,  hogy 
a  marcheggi  vadaskertet  az  6  rendelkezései  szerint  kövei  kerít- 
tesse  be  a  tiszttartó.  *) 

>)  III.  k,  56,  59  «a  63.  I. 

«)  UI.  k.  69.  1. 

^)  Esímikiviil  :iz  lirvBÍ,  bic»;i  w  Ijetavai  nruilnhimkrn  30  űz.  200 
nyál.  6Q0  cdádKármadáv  i^  fogoly  és  uiiuyi  tizítrviui  ca  vHcidin/Jni  li'tt 
kivetve,  II  mennyit  az  istea  adni  fog.  III.  k.  Cl.  L 

A  vadak  erte'ktlre  voriatkosélag  ^rdokeB  adat,  liopy  1618-baii  ügy 
üuírt  Ifrt  lápcuzt.cg}'  nyúlért  15  pénzt  fiitettek. ha  venni  kellett.  III.  k.t' 8.1. 

*)  SitaUy  Á.,  Négyszáz  m.  \evé\  215.  I. 

'^i  lt>07-U.l  Magy.  Tűrt  Tár  13.  k.  103.  I. 

•)  m.  k.  332.  1. 

20* 


308 


FOQL\LKOr.Aa.  mÜTOLT&ft.  .iktt%. 


A  vadállomány  gondozása,  őrzése  a  Tadá8z-s:2emély2et  köte* 
lessége  volt,  úgy  azintéu  a  vadászutf>k  Toudezése.  MidÖii  gróf 
Nádasíly  Fereiirz  1  fitiO-lKin  sárv/iri,  ker«>eztüri  és  kapui  urndíil- 
m.'iibau  fö vadász nitísttírré  kinevezi  uemzetes  Globiczer  Karkas 
lírámat,  elreudeli.  hogy  minden  jószágaiban  lévÖ  vadászukkal 
mindenkí'iit'n  kedv«>  és  akarata  szerint  rendelkezz^'k.  lyeu  szigorú 
utflsiláüokat  ád  neki.  Azt  írja  a  többek  küzt;  ^Miutbogy  minden- 
féle vadászataikban  és  madaráüzatokbau  kef^yelmedrt  rendeltük 
iuBpectoruak.  a  puskások,  vadászok  (s  madarászuk  kegyelmedtől 
függjenek  és  parancsához  alk:ilmazzák  magokat,  Kegyelmed  azért 
mind  ma^];a,  mind  az  alatta  levi'^k  által  vigyáztasson,  hogy  jószá- 
gunkban senki  idegen  ne  vadAsszun  és  madai'ásszon,  ha  pedig  vala- 
kit ezen  rajta  kapna.  ídvegye  tÖle  puskáit^  nyulászó  és  más  elieit, 
hálóit  és  azt  egyedül  magának  tartsa,  ha  kívántatnék,  akkor  a 
magunk  katonáit  is  maga  mellé  vehesse  kegyelmed.  —  Minden 
tiirtománybau  (pagony)  két-két  elöljárót  rendeljen  a  vadászok 
közül,  hogy  vigyázzanak  és  hírUL  adják.«  ') 

Vad  kímélés  szempontjából  elrendeli  azt  is  Nádasily,  hogyha 
akár  ö  maga  vaihlszik,  akár  a  vadász-személyzet  áltil  vadásztat 
csupán,  a  vadakat  idő  és  rend  elÖtt  ne  vesztegessék  és  a  hálókat 
idejéhcn  kivigyék.  A  személyzetáltalelejtett  vadakról  pedig  rovást 
kell  tartani  a  tisztviselőkkel.  Az  elejtett  vadakért  a  özemélyzet- 
nek  meglehetős  magas  díjakat  fizettetett:  egy  szalonkáért  6,  egy- 
pár fogolyért  15,  egy  nyúlért  10,  egy  özérl45  dénárt,  egy  erdeiért 
1  frb  30  dénárt.  '•')  A  vadászatokon  elejtett  szőrmés  vad  fele  aí 
uraságé,  fele  a  ÍÖvadászmesteré  volt. 

Nagyobb  udvartartásokban  a  vadáM'SZ*"mélyzet  sok  ember- 
ből áUott. 

Gróf  ErdÖdy  udvarában  tizennégy  agár  és  ugyanannyi  kop6- 
hoz  egy  fÖpeczért,  két  kispeczért  és  egy  madarászt  találunk.  *) 


»)  Századok  1875.  lV  499—502.  1. 

'}  Más  vndakcrt :  Orvüs  galamb  r>,  c^y  piíntl  lníroí^mailir  C,  Cfiy 
páüll  fekete  vHgy  szfír  rigó  tí.  egy  ]iáiitl  pacaírtn  4,  egy  páiitl  fíírj  4,  vad- 
galaiub  Lt.  gerliexe  2,  apró  lundarak  pnntlijútól  M  (Wii^&rt.  A  sxcinelyxet 
áltul  niiLgokbaii  fogott  vagy  elejtett  rólirit'rl  MO  ilcuáit. 

^)  l6GÜ-ból  Kziniadástüreddk  a  N.  Muzoimbaii. 


XVI.  ÉS  XVII.  SZAZADBAN.  309 

I.  Káköczy    György  lengyel  madarászáról  és  agár  hordozóiról 
leveleiben  emlékezik  meg. ') 

Thököly  Imre  udvaráról  többet  tudunk.  —  Vadász-mestere 
rendelkezése  alatt,  ki  lóra  külön  fizetést  húzott,  öt  vadász,  három 
lovas  peczér,  hat  gyalog  peczér,  három  lovas  agár  hordozó  és  egy 
gyalogos  agár  gondviselő  állott.  A  madarász-mester  két  mada- 
rásznak, kik  madártanítóknak  is  neveztetnek,  —  parancsolt. 

A  peczérek,  vadászok  és  madarászok  zöld  posztóból  készült 
köntöst  és  fehér  bárány  bélésű  zöld  mentéket  kaptak  ruházatul. 
A  níadarász-mester  pedig  német  sarut  és  harisnyát  viselt  ^) 

Némelyik  urnák  a  vadászaton  kívül  még  a  halászat  és  ráká- 
szásban  telt  kedve'*).  Leginkább  gyalommal  vagy  kis  hálóval 
fogták.*) 

Az  elmoudottakbül  láthatjuk,  mennyire  ki  volt  nálunk  fej- 
lődve a  nevezett  sziízadokban  a  sport  mindenféle  neme.  Rendes 
lóversenyek  tartattak  kizárólag  e  czélra  nevelt  és  idomított  lovak- 
kal. Kopó-falka  után  való  lovaglásban  gyönyörűséget  találtak,  az 
agarászat  nagyban  űzetett  söt  valószínű,  hogy  agárvcrseuyeket  is 
rendeztek.  A  lovas  vadászatok,  agarászatok  és  solymászatok  rész- 
ben ur-asszouyaiuk  társaságában  folytak  le  ^).  A  puskavadászat 
és  vadgondozás  megállapított  rendszer  keretében  mozgott.  Azon- 
ban mindezeknek  tovább  való  fejlődését  megbénították  a  folytonos 
harczok  és  az  erre  következett  kedvezőtlen  politikai  viszonyok. 

A  nagy  vadászatokon  jól  mulattak,  sok  jó  barát  összejött, 
nagy  vendégség  és  lakomákkal  volt  összekötve,  de  a  vígság  főideje 
íi  farsang  kezdetével  köszöntött  be. 

Táncz,  jelmezes  látványosságok  és  egyéb  farsangi  bohó- 
ságok egymást  váltották  fel.  01aszországl)an  már  a  XV.  század 
második  felétől  kezdve  alig  képzelhetíik  disz- ünnepélyek  alakos 
csoportosítások,  felvonulások  és  játékok  nélkül.  Nálunk  I.  Mátyás 


»)  Mon.  II.  Ilist.  Dipl.  24.  k.  21ít.  i-s  2a:í.  11. 

2)  ir.83-ból.  Mon.  II.  Hist  Script  21.  k.  lOl  -105.  11.    Iíí8ő-bííl 
lajstrom  a  gr.  Teleki  lovcltárbau. 

3)  Thököly  Imre.  Mon.  II.  Uht.  Script.   !.'>.  k.  28í».  1.,  Bethlen   M, 
Önéletírása  l.k.  1G8.1. 

*)  Gr.  Mikó  I.  Erd.  Tort.  Ad.  1.  k.  7  7. 1.,  Deák  F.  Hölgy.  Icv.  .iö  1. 1. 
5)  Frakuüi  V.  II.  Lajos  udvara  IG.  1.  M.  H.  Ilist.  .Script.  l.">.  k.  :185. 1. 


SIO 


POOhAixozKn.  ntöTriL'ffis.  jAtée. 


király  alatt  houoBotltak  meg  a^  olasz  divatú  ^arczok.  148B-1)aun 
ferrarai  berezeg  küMfitt  uéhányat  királyuukuak-  Kleonora  her- 
czegufl  tudcnn;isiira  jűvíu  anuak.  hog^y  ezen  álarczok  MátyAsnak 
igeu  megtt'tszettck,  1 489.  jauuár  1  3-ííti  56  darab  küloufi''le  álarczot 
kiikl  fiának,  Hyppolit  eaztíírgomi  érseknek,  hogy  azokkal  Mátyás 
királynak  kedveskedjék,  nÁhányát  Corvin  Jánosnak  is  jnttatrán 
belőle.^ 

Érdekes  ez  álarczok  jegyzék©  ez  szerint  a  következőkből 
állott  a  küldemény :  írt  hasonmás,  négy  vörös  és  két  fekete  szakáios, 
két  szaraczén,  négy  aggastyán  —  áiarcz,  három  teljes  üyaku 
szakálus  bör  áiarcz,  négy  ugyanilyen  de  nem  bÖrböl  készült,  tizen- 
hat darab  leány  és  6n  arcz,  tíz  darab  huszonöt  évest  ábrázoló 
borotvált,  végre  hat  darab  spanyol  módra  borotvált  szakállú 
áiarcz  ^). 

Hyppolit  érsek  azonban  saját  udvarát  nem  fosztotta  ki 
egészen  ez  ajándék  által,  számadás-könyveilíen  egész  rovatokat 
képeznek  az  álarczok  és  jelmezek.  Leltáraiban  pedig  a  kntya- 
peczér  és  rablánczok,  valamint  az  álarczos  jelmezek  gyakran  a 
legszentebb  tárgyakkal  vegyesen  fordulnak  elö  *). 

Az  e  fajta  mulatság  termi?keny  talajra  talált  nálunk.  Nem 
szorítkoztunk  csupán  a  behozott  czikkekre,  eredeti  jelmezeket 
kf'szítettOnk  saját  magunk.  Ezt  bi/ouyStja  Maí?y a ror szagból  való 
visszakÖlt<")zése  utáa  Hyiipolit  érsek  ferrarai  palotájáról  felvett 
leltár,  melyben  magyar  jelmez  is  fordul  elÖ,  a  mely  Miksa  császár 
udvari  mulataágaiu  is  szerepelt^). 

Kés/Sbb  n.  Lajos  király  udvari  mulatságaiban  az  emberi 
alakok  utánzásában  hntást  kereső  álcza  formák  és  jelmezek  kezde- 
nek háttórbe  szorulni  és  helyüket  jórészt  az  alvilágból  és  a  fene- 
vadak országából  vett  Ördögi  és  egyéb  torzalakok  mintájára 
szabott  álarczos  jelmezek  foglalják  e!. 

Brandenburgi  György  1519-ben  farsang  végéa  vadembernek 
öltözve  vivott  lóháton  egy  ördögnek  Öltözött  unal.  *)  1525-beu 
pedig  húshagyó  kedden,  midőn  a  király  a  pápa  bibornok  követét 

>)  B.  Nyáry  A.  caikke  Arebaeol.  Érteeitó  U.  k.  13.  1, 

»)  Századok  1872.  ov  28ö.  1. 

«5  Archaeol.  Ért.  11.  k.  13.  1. 

*)  Fraknói  II.  Lajoei  Udvara  47.  I. 


XVI.  B8  xvn:  hzJIsadbam. 


3tl 


vendégelte  ni(^,  a  déli  és  esti  lakoma  közötti  időt  álarczos  menet- 
tel tölttette  ki,  melyben  egy  elefAnt  alak  is  szerepelt  *).  E  c^Élra 
akkor  20  frtot  adtak  ki  a  kincstárból  ríszbon  az  álarczos  jelme- 
zek pótlAsára  ■). 

Erdély  fejedelmi  udvaiaiban  hasonlóképen  gyünyörködtek 
az  ;\larczo8  mnlatságokbaü.  Bethlen  Gábor  iizvegye  Brandenbui'gi 
Katalin  hátrahagyott  ingóságai  között  három  láda  maskara- 
köntös  találtatott  3). 

Az  eredeti  magyar  jelmez  a  későbbi  korban  folyttinosan 
lépést  tartott  egy^b  alakú  nlarozos-jelmezekkel.  A  XVTI.  század 
utolsó  negyedében  gróf  Forgácb  Ádám  i)Ompás  farsangi  vigságot 
rendezett  Hogy  festői  alakja  legyen  az  egésznek,  egy  a  magyar 
életből  vett  jelenet  választatott  előadásra.  A  háziúr  gróf  Forgách 
iám  neje  gróf  Rechberg  Anna  és  két  leánya  vitték  a  főszerepet.*) 

Farsangban  az  alakos  játékok  annyira  divattá  váltak,  hogy 
a  jelmez-féléket  nem  is  nevezték  máskép,  ci^ak  farsangos  köntös- 
nek ■*)  és  annyira  általánossá  lettek,  hogy  kivált  a  székely  földön 
még  a  XVTI.  század  végén  is  harisnyába,  zekébe,  rsuklyába 
öltözve,  szánkákban,  czigány-hegedűsok  és  dudások  kíséretében 
zeneszóval  jártak-keltek  a  raulatíj  tirsaságok  egyik  nemes  ember 
házától  a  másikhoz*).  Farsang  utolsó  napjain  még  nagyobb  lelke- 
sedéssel vigadtak.  11.  Lajos  király  udvarában  ezen  napokon  sza- 
kadatlan sorban  követték  egymást  a  lakomák,  tánczvigalmak, 
álarczos  menetek  és  fegyverjátékok.  Azt  irja  1519-ben  Branden- 
burgi György:  »a  király  udvara  szörnyen  szegény,  de  én  mégis 
hatalmasan  farsangoltam  vele,  had  lássák  az  urak.  hogy  azok,  a 
■kik  a  király  kt')rül  vannak,  még  talpukon  tudnak  állaui.  Először 
Stibitz  éH  Zetritz  hat  izben  gyalog  osaptíik  össze  egymással,  azután 
én  és  Krabat  lóháton  vívtunk  egymással.  Krabat  ördög  volt,  én 
meg  vadember,  az  ördög  lefordult  lováról  és  arczára  eseti  A  király 
is  szépen  lovagolt.  A  város  minden  asszonya  jelen  volt^  azonkivUl 


»)  U.  ott  49.  1. 

*)  Magy,  Tőrt  Tár.  22.  k.  90.  I. 

^)  1633-ba[i  .Vltiiiycaon  fi^lvett  leltár.  Eredetije  a  lelwK-i  levUrlMn. 

<)Tört.  Tiír  187**.  i;V  361  — 71 1.  11. 

B)  Apor  P.  Metam.  854.  I. 

«)  U.  ott  358.  l 


t«m<''rdck  uép.  Azután  a  tAocz  következett.  Tizenuyolcz  ilaro/ossal 
léptem  elö,  ktirtn  köpeuyíie,  ós  hegyes  orrú  TÖröscziitökbevoltauk 
Öltözv(\  minőket  a  régiek  visí'Upk.  Eg\"  üreg  atyus  mindkét  kezébeii 
bottal  fAból  készUlt  s:irnklí;ui  két  külöiíus  tAuczot  jAi't  vala. ')  A 
király  és  míis  urak  a  tohor-tánczot  járták**). 

Thököly  Imrfi  még  hftilakoz;iS()k  iileje  iilatt  som  muLisz- 
totta  el  farsang  utolsó  napját  vígan  tánozczal  tölteni. »)  Saját 
maga  ós  mások  mulatságára  ilyen  mipou  jelmezes  muLatságot*) 
rendezett  udvari  népei  és  feleséfíe  fehér  cselédjeiuek  közremílködé- 
sével.  Ití94-beu  ablakai  elött  órákig  tartott  ez  a  mulatság,  Fcl- 
gytijtvén  azutj^u  estebédre  n  főrendeket  és  a  hadak  tisztjeit,  igen 
sokáig  vigadtak,  farsangos  lakadalommal,  táuczczíil  végezték  a 
napot.  *) 

A  farsang  elmúlhatott,  de  a  tánczkedv  megmaradt.  Talál- 
tak módot  és  alkalmat,  hogy  évközben  egyszer-egyszer  táuczol- 
hassanak.  Nagy  vendégség  után  táuczra  kerekedtek.*)  —  Thököly 
luu'e  1693.  márczius  11-én  vadászatról  egyenesen  a  íranczía  úr- 
hoz mert  conferentiára.  Ennek  végeztével  Thököly  felesége  is  oda 
jövéu.  több  becsületes  emberekkel,  afrauczia  által  adott  lakomáríi. 
A  múlatás  sokáig  tirtott,  táuczrzal  végződött;  a  házi  nr  vendé- 
geivel együtt  felette  megrészogoilvén,  késő  éjjel  oszoltak  haza. ') 
Ugyanazon  hónap  utolsó  uapján  Thököly  viszonozta  a  vendégsé- 
got,  melyre  a  fogságában  lévő  német  grólját  is  meghívta.  Több 
erdélyi  és  magyarországi  íöreudek  t/irsaságábaii  víg  lakáss;d  igen 
jól  mulattak  és  táucaoltak.  *)  Névnap  ünneplése  Ukoma  és  táncz 
üélkfll  nem  lett  volna  tökéletes.")  A  lakodalmaknak  pedig  szer- 
tartásához tartozott,  hogy  a  szokásos  tánczokat  eljárják.  ***)  Laka- 

')  Frakiiói  II.  Lajo8  Udvara  47. 

8)  Horvilih  M.  Magyar  Orex.  Tört.  Pwt  107  1,  3.  U.   :iL»7.  1. 
3)  1603.  Mqu.  II.  Ilist.  Script.  lö.  k.  32.  I. 
*)  Cunujdiiinak  írja. 
8)1].  ott.  317.  J. 
")  Apor  P.  Motftin.  3;il.  I. 
T)  Moii.  H.  Hist.  Script.  15.  k.  55.  I. 
»)  U.  ott  tíö.  I. 

")  169H  május  2-J.  Ilona  napját  tartották.  A  francziaííscgytíb  urak- 
nak az  eWd  Zrínyi  Ilona  SKobilíban  volt.  EbwHitáíi  táiírzoltak.  V,  ntt  93.  I. 
>*>)  Estek  IcíriUát  tó&d  Magyar  Családélet  367  —  9  1. 


XVI.  És  XVII.  SZÁZADBAN.  ^       313 

dalmak  alkalmával  a  menyasszony  Uucza,  a  szövétuekes  táncz ') 
és  a  koszoríi-üzés  ^)  uem  maradhatott  volna  el.  Járták  azonkívül 
farsangban,  lakadalmon  a  lengyel-változót,  az  egeres,  süveges, 
lapoGzkás  és  még  más  tánczokat. 

A  tánczmulatságokat  czigáuy  zenének  magyar  dallamaira 
járva,  lassú  magyarral  kezdték,  melyben  alig  észrevehetöleg  kel- 
lett a  lábakat  emelni,  czifrázni  csak  a  ritkábban  előjövő  sebes 
ütemben  lehetett. ») 

Ez  után  következett  a  lapoczkás  táncz,  azt  azonban  nem 
tudjuk,  miből  állott. 

Az  efferes  tdnczhan  Sítrba  állott  kilencz — tíz  iljú  legény,  szem- 
ben vélek  sorban  ugyannyi  leány,  közöttök  annyi  hely  maradt, 
hogy  egy  pár  tánczoló   tágan   elférjen.   Az   első   ifjú   elvitte  a 
vele  szemben  lévő  leányt,  kétszer  megkerülték  kívül  belül  a  sor- 
ban állókat,  erre  elbocsájtva  a  leány  kezét,  kttlön  tánczolták  körül 
a  sorokat.  A  többiek  erre  mondogatták  smacska  fogd  el  az  ege- 
ret* Tanúit  leány  nagyon  kiiáraszthatta  tánczosát,  mert  a  leány 
ment  elöl,  bujkált  a  sorok  között,  lia  szemben  érkeztek,  visszafor- 
dulhatott és  csak  a  kezét  volt  szabad  megfogni,  iizt  sem  erővel, 
csak  ha  szép  szerével  kezére  vehette.  Mikor  megfogta,  kétszer 
háromszor  körül  tánczoltiik  még  együtt  a  sorokat,  aztán  kiki  he- 
lyére állott.  A  táncz  addig  tartott,  míg  a  sorban  lévÖ  minden 
iíjú  egymásután  (íljárta  szeml)en  lévő  párjával.  *)  A  kerülgetés- 
nél nagy  ügyességet  lehetett  kifejteni,  azért  irja  Bethlen  Gábor 
fejedelem  (1620.)  portai  követének,  hogy  »a  csehországi  ellenséges 
seregek  úgy  kerülgetik  egymást, mintha  egeres  tánczot  járnának.*"*) 
A  gt/eiitfds'tánczot   két    iíjú   legény    egymással    tánczolva 
kezdte,  egy-egy  égő  gyertyát  tartva  kezeikben,  körülmenvén  igy 
egy  párszor,  megálltak  két  leány  vagy  fiatalasszony  előtt,  térdet 
hajtottak  és  az  égő  gyergyákat  átnyújtották.  A  két  hölgy  egymás 
kezét  fogva,  az  égő  gyertyákkal  tovább  tánczolt  mindaddig,  mig  két 
férfi  előtt  meg  nem  hajtották  magukat,  mikor  aztán  ezeknek  kellett 

')  V.  ott. 

2)  Mon.  H.  HiBt.  Script  íi3.  k.  7ŐS  1. 

3)  Apol-  r.  Metuiii.  3;n,  ;ííÍ7,  us  30ít  1. 
*)  ü.  ott  331.  1. 

ft)  Gr.  Mikó  I.  Erd.  Tört.  Ad.  1.  k.  338.  I. 


SI4 


pontAtKOíAs,  joATötTéfe.  jÁTftk. 


folytakai.  Kzeo  tAnczuál  igeu  kellett  arra  fígyelui,  Logy  egymils- 
üak  haját  vagy  könlöst't  lel  ue  gyiijtsAk.  *)  Ez  lehetett  iaUn 
egyik  oka,  hogy  Bethlen  Miklós  elitélöleg  nyilatkozott  a  azövtt- 
nekcs  lánczról.  Leánya  lakíwlalmára  (lfi93.)  azonban  mégis  rendel 
uégy  fehér  szövétneket,  de  megjegyzi  levelében,  hogy  én  részem- 
ről TiAgy  hiábavalósiignnk  tartom,  de  a  közönséges  bolond  szo- 
kásból ki  uem  állhatok  egyedöU.  *) 

-4  süvetfes  tánczot  férfi  kezdte  meg,  kezébe  vett  egy  süveget, 
azt  magasau  feltartva,  kettőt,  hármat  fordult  tánczolva,  azután  a 
kedve  szt-rint  választott  asszonyt  vagy  leányt  túnozra  vitte,  kettőt 
hármat  fordulva  elbocsájtutta  lánL-zosuííjét  és  addig  t'salogatta, 
míg  az  a  süveget  elkaphatta.  Győzelme  jeléül  akkor  a  tánczosnÖ 
még  egy  )»árt  egjiUt  fordult  tánczosával,  azután  msis  férfit  vá- 
lasztott, mígnem  az  is  elkapvi'in  a  süveget,  más  hölgyre  kerítette  a 
sort.  Jó  táuczosok  ebben  kölcsönösen  igeu  kifáraszthatták  egy- 
mást. *)  Bethlen  Miklósnak,  minden  Erdélyben  divó  táucz  között, 
ez  tetszett  leginkább.*) 

Elnevezése  után  Ítélve,  tiszta  magyar  táucz  volt  a  kfUlai 
keim. ») 

A  hajdú  táucz  a  székelyuép  táuozrt  volt.  Kemény  János 
marosszéki  dajkája  igeu  jól  táncolta  azt.  ^) 

Az  idegeu  eredetű  tAnczok  között  nagy  divatban  volt  a  Un- 
gyel-vdltoző.  Ebben  hol  a  férfi  bagytíi  el  a  leányt,  hol  a  tánczosuö 
a  férfit,  azntáu  hármat  fordúlra  egyiuáss;U.  hármat  pedig  magokra, 
ügy  választott  a  legény  más  leányt,  a  leány  pedig  más  tánczost 
Apor  Péter  ezt  a  tánrzot  igen  kedvelhette,  uem  is  bélyegzi  ide- 
gennek. ')  Aunál  inkább  haragszik  a  XVTI.  század  végén  divatba 
jött  mindenféle  német,  frauczia  és  tót  táuczra,  melyben,  miut  írja^ 
úgy  ugrálnak  férfiak  leányuk,  miut  a  kecskék,  még  a  meuuet  sem 


>)  Apor  P.  332.  1. 
2)  Önelctiráe  2.  k.  379.  1. 
8)  Aprti-  P.  383.  1. 
<)  Önoled'rás  1.  k.  366.  1. 

*1  MoBt  te  elöljilrod  a  kiillai  kettöat.  Kt^geni  György   >Imago  Veri- 
tatii5<  ki^irBt  57.  l 

•)  Öneletíráa  42.  I. 
T)Hetainor.  331.  L 


XVI.  ÉK  XVII.  KZÁZADBAN.  .315 

kerfili  ki  rosszalását.  ^)  Az  idegen  Unczok  divatba  jövetelét  eld- 
segftette  az  a  Bzokás,  hogy  a  külföldi  egyetemekre  járó  fiatal  urak 
az  ott  lévő  tánczmesterekhez  jártak  tanulni.  ^) 

Bethlen  Miklós  nagyon  dicséri  magamagát,  hogy  Német- 
országon jártában  nem  tanúit  tánczolni.  Erdélyben  ugyan  tanúit 
utt,  hol  a  hajlandóság,  bor  és  a  muzsika  a  mester,  de  nem  lévén 
soha  hozzá  hajlama,  nagy  sajnálatára  sohasem  tudott  megtanulni.^) 

Mindenik  táncznak  megvolt  megszokott  dallama,  zenéje,  me-, 
lyeket  az  akkori  zenészek  nagyon  jól  tudtak.  *} 

Őseink  a  zenét  különben  is  kedvelték,  a  főemberek  is  akár- 
mikor behivatták  a  czigány  hegedűsöket  és  virradtig  táuczoltak.") 

Egy  XVII.  századbeli  gúnyvers  keményen  megrójja  ezért, 
kivált  a  székelyeket.  *^) 

Zenénk  különben  a  XV.  században  egész  a  XVI.  század 
első  feléig  nem  állott  a  fejlődésnek  valami  magas  fokán.  A  fúvó 
és  pengető  hangszerek  nralkodtik.  Népzenénkben  a  koboz  és  a 
tambura  vagyis  az  úgynevezett   hegedő    érvényesült   leginkább. 

I.  Mátyás  király  idejében  nemzeti  dalainkat  tamburákon 
pengették  czigányaink,  Beatrix  királyné  csepel-szigetí  czigány  zené- 
szei kobzokon  játszottak  ").  Még  II.  Lajos  király  idejében  Kelen- 
földön tartott  lóversenyen  zenélő  czigányok  is  csak  pengették 
hangszereiket  *)  és  talán  czimbalmaikat. 

Zenénk  akkori  állapotában  ^[átyás  királyt  és  nőjét  nem 
elégíthette  ki.  Beatrixszal  való  házassága  után  Olaszországból 
hozatott  mindenféle  síposokat,  lantosokat,  hegedűsöket.  **)  .Táté- 


»)  U.  ott  333.  1. 

2)  lfi33.  Ilftlb'v  Gábor  Hcydoiihoii  jilrt  t;uu-/.mrstorln'z.  Gr.  Mikó 
T.  Erd.  Tölt.  Ad.  1.  k.  ...  I. 

3)  Öncletíriis  l.  k.  152.  1.  ea  3tíC..  1. 
*)  Apor  l\  Metam.  331.  1. 

5)  Apor  P.  359.  1. 

'')  Gúnyvers  a  szekrly  kevplv  ásson ívfikrnl  os  nz  udvari  pippes 
leányokról  lfi76-ból.  Ilegedií,  virginiis,  dudáé  os  trombitáé.  A  ki  nt'Ikül 
nem  lehet  yonuni  víg  lakás.  E/ek  is  ott  Ics/.nek,  Ifíszeii  víg  tÁnczolás.  Kz  ilyon 
bolondság  csuk  isten  boszantás.  (Kolozsvári  iiiigy  naptár  Itítilí.  evf.  117.1.) 

')  B.  Nyáry  A.  czikke.  Századuk  1874.  cv  81.  1. 

8)  Mag3^.  Tört.  Tár  22.  k.  163.  és  234.  1. 

»)  Hcltai  krónikája  508.  I. 


kokban  nn^ry  k<Hlvc  tclhotott  ii  királjriiik  H  királyuéuak,  mert  a 
Btul^n  Mzú  követ  Valeutini  Caesar  14H7-I>cn  azt  írja  urának, 
Fcrrara  lierezeg^uek,  hogy  MátjAs  királynak  alig  szerozbetuo  liAr- 
mÍTcl  nagyobb  örömet,  inint  azáltal,  ba  czilerást  és  viola 
begedfis^^kct  küldene  Budára.  M  A  mily  liirtelen  feltvlnt  a.  ronós 
zent*  Mátyás  udvarálKiii.  ép  nly  gyorsan  némult  el  halála  ntjin  az 
ntánii  következí't  udvartJirtúsliiin.  De  azért  nyom  nélkül  még  sem 
maradt,  mert  mégis  Mátyás  király  viola  hegedűsei  haUísának  kell 
tnlajdonitnnk  annak  alapját,  hogy  a  XVI.  százaílban  lassankint 
elterjedtek  népzenénkben  a  vonós  hangszerek.  Igaz  ugyan,  hogy 
IL  Uhlszló  király  ndvari  zenekarát  már  csak  a  szokásos  trorabi- 
táaok,  két  sip<»8  és  egy  orgonás  alkották,  de  1502-ben,  midőn  laka- 
dalniát  tartotta,  az  iUinepélveken  és  a  lakomák  utón  még  igen 
sokíélt'  hangszeren  játszták  a  tánc^zeuét. ") 

A  vonós  hangszerek,  a  mai  érteleml>en  vett  hegedűk**)  külon- 
htín  9«tha  sem  szoritutttík  ki  teljesen  a  íuvó  hangszereket.  A  palo- 
tás zenében  ez  utóbbi  maradt  uralküílómégaXVII.századbaüia. 
Thököly  Imre  iidvartarlási'iban  (1683.)  tizenöt  trombitás  ós  hat 
síposra  rsak  négy  hegedd,  közöttük  egy  e^igány  és  egy  virginás 
esik.*)  I.  Apaffi  Mihály  fojedelem  zenekara  tíz  trombitás  ós  három 
sípos  mellett  Őt  hegedüshói  álhitt'*),  ezenkívül  voltíik  a  dudíisok. 

A  gíudagabb  nrak  mindenike  tartott  zenekart  Ha  jórészt 
czigAuyailwI  állott,  akkor  több  volt  a  hegedű  és  czímbHloui,  de  a 
trombita.  ínrolya,  török  síp  és  duda  sem  hiányzott'*)  Gról'Krdödy 
házi  zenészei  három  hegedűs,  egy  czimhalmos,  bárom  sipos,  négy 
trombitás,  egy  dobos  és  egy  diuUsból  alakították  a  zenekart  ^)  A 
töríik  síp  különben  egy  magára  is  eléggé  gyönyörködtette,  kivált 
a  régi  időben  a  nagy  embereket,  azou  fújták  a  szép  régi  magyar 
nótákat  és  ügy  vigadtak  és  iddi>gáltak.  *•)   Apafii  fejedelemnek 

>)  B.  Nyíry  caikkc.  Száxadok  1874.  ^v  Ö3.  1. 
«)  Követ  jelentíís.  Magy.  Tört.  Tár  23.  k.  107.  éo  109.  IL 
^)  A  XVI.  és  XVn.  sxn/.ndbnn    >le«g>'cl   hcgodii«-nck  is  uo'czik, 
gEiUttdnk.  1874.  ev  í<l.  1. 

*)  Mrtn.  H.  IIi«t  Síript.  24.  k.  í»0.  s  t.  I. 

6)  Tlmllóczy.  Apaffy  Udvara  1 5.  I. 

«)  Apor  P.  aC'i.  I. 

^)  1666-búl  »7Ám&áÁ8  trirode'k  a  N.  Múzeumban. 

»)  Apor  P.  330. 1. 


XVI.  KS  XVII.  SZÁZAnUAK.  317 

legkedvesebb  hangszere  a  duda  volt,  gyakrau  tánczolt  is  haugjai 
mellett  *) 

A  hárfa  nem  naj;yon  volt  elterjedve,  ritka  zenekarban  volt 
egy-egy.  Bethlen  Gílbor  fejedelem,  úgylátszik  szerette,  miután 
azouban  ktklföldi  zenészei  1 61 9-beu  jórészt  haza  széledtek,  hárfása 
nem  lévén,  arra  kéri  Esterházy  Miklóst,  hogy  addig,  míg  új  zené- 
szei megjönnek,  a  lakadalom  kedveért  csak  egy  heti  szolgálatra 
legalább  kölcsönözze  neki  saját  hárfását  -) 

Apaffi  Mihály  fejedelem  zenekarában  nem  volt  ugyan  húr- 
fás, de  udvarában  mégis  hárfázott  valaki,  talán  a  fejedelem%*isz- 
szony,  vagy  valamelyik  udvarhölgy,  virginán  is  játszott  valamelyik, 
miután  a  fejedelem  ingóságai  közé  egy  hárfát  és  egy  negyven 
forint  értékű  virginát  külöu  jegyeztek  be.  ^) 

A  XVI.  és  XVII.  század  urai  és  úrasszonyai  közül  külön- 
ben többen  találtak  élvezetet  abban,  hogy  saját  magok  zenéljenek. 
II.  Lajos  király  húros  hangszeren  játszott.  *)  Szinyérváráuak  ura 
vagy  asszonya  nagyon  megbecsülte  lantját  (1559,).  külön  tokban 
tartotta  azt,  söt  még  vonóját  ■')  sem  hagyta  tok  nélkül  heverni. 
Brandenburgi  Katalin  virgiuáját  Munkácsra  is  elvitte  magával.") 
Haller  Gábor  Bécsben  vásárol  (1685.)  hegedűt.^)  Zongora  nyo- 
maira már  1574-ben  találunk  a  Kévay  családnál,'*)  a  Thököly 
István  tulajdonát  képezett  pedig  manap  is  látható  a  N.  Múzeumban. 

Ha  mindebbe  belefáradtak,  a  társas-játékokban  kereshet- 
tek szórakozást.  Hogy  ezek  miből  állottak,  nem  tudjuk,  csak  léte- 
zésflkröl  vau  tudomásunk.  Ünnepélyes  alkalmakkor  este  tüzes 
szerszámokkal  készítettek  játékot  és  apró  rézmozsarakhói  rakétá- 
kat bocsátottak  a  XVII.  században.  ^) 

Az  úgynevezett  zöld  tábla-játék  vagyis  billiárd  a  felnőtt 

>)  U.  ott  336.  1. 

2)  Magy.  Tört.  Tár.  10.  k.  8.  1. 

8)  Thallóczy,  I.  Apaffi  Udvara  15.  1. 

*)  I<>akuól  V.  II.  Lajos  udvara  0.  I. 

^)  A  leltár  szavai  szerint   »keiiöJL?t.<:    Tort.  T.ir.    1878.  vv   títM. 

*•)  ll!3.'l-ból  nnmkácíi  leitáv.  I^eleszi  Icvtíltúr. 
">)  5  frt  20  dénárért.  Tört.  'j'ár.  Iö7í<.  v\(.  t;81, 1. 
*)  Századok  1874.  «v  80.  1. 
»)  Apor  P.  43;í.  1. 


318 


roflT.At.KOKÁs,  TnflTArrfts.  skTtK, 


emberek  lUuIatsAgára  szolgált.  ')  Az  ostábla  sokkal  r6gebl)  id5tAl 
fogvíi  volt  divatban  és  jobban  is  szerettek.  T.  MAtySs  kirMy  és 
Beatrix  UMszIó  cseh  kír.^lylyal  az  «i]mUtzi  találkozás  alkalmával 
gyakrau  játszott  ostáblás  vitéz  játékot.*)  Az  ostííbiákat  igen  díszt*- 
sen  készítették,  némelyiket  eiefáDtcsontból,  *)  mfis  daralH>kat 
ugyanezeu  anyagiból  és  aranyWl  állították  össze,**) 

A  8Zfreuc9cjátékoki-o  való  bajiam  igeu  koráu  kifejlődött 
öseiukuél.  IV.  Béla  királyuuk  már  kéuyteleu  volt  a  koczka  játék 
pUen  intézkedni. ") 

I.  ATátyás  király  a  csehek  eUeui  háborúja  idejében  a  t/ibor- 
ban  léví)  föiiraktól  koczkán  nyert  jelentékeny  összeget. ')  Ez  n 
fajta  játék  még  a  XVII.  század  végén  is  mulattatta  az  embereket,') 
jóllehet  batilmas  versenytársra  talált  a  kártyában. 

A  kártya  mindenesetre  alkalninsabb  eszköz  a  szerenesejáték 
szenvedélyének  fokozására.  Őseink  meglehetős  nagy  mértékben 
hódoltak  e  szenvedélynek.*)  11.  Ulászló  király  udvarában  a  kártya- 
játék egész  a  botrányosig  terjetlö  szenvedélylyel  ftzet.ett.")  Wesse- 
lényi Fcrencz  nádor  szintén  hódolt  hatalmának.  Mnrány  várában 
össaegyűlt  vendégeivel  kártyázva  m»datott.  ") 

Az  asszonyok  nem  találták  helytelennek  részt  vennj  ezen 
idfttÖltésbea.Braudeubnrgi  Katalin  nagyon  szerette  :i  kártyáiuist.'*) 
Zrínyi  Péternóröl  is  tudjuk,  hogy  kártyáz(»tt,  Bethlen  Miklóst 
kérte  fel  egyszer,  hogy  ját«zék  vele,  leánya  Ilona,  fia  é^  a  |>áter 
társaságában.  Bethlen  azonban  kijelenté,  hogy  fogiulása  tiltja 
pénzben  kártyázni.  Zrinyiné  azt  felelte,  hogy  tnd  5  olyan  játékot 
is,  mely  által  fogadásiU  meg  nem  szegi.  Hozatott  egy  zacskó  vörös 
rézpénzt,  mindenkinek  adott  egy-egy  marokkal,  s  sokáig  játsztak, 


>)U.  ott.  430.  1. 

•)  HeltJii  króiiikájft  4  76.  1. 

»»)  n.  k.  387.  L 

*)  Mou.  H.  Hií.t.  Script.  24.  k.  242.  1. 

*)  Mon.  H.  Hint.  Üipl.  8.  k.  215.  1. 

•)  Heltiii  króiiikiijtt  ')B^.  I. 

^)C»erev  llistuiiája  463.   ].,   Butlileii  M.  ÖiidletírUsH  1.  k.  IIGG.  I. 

*)  Szeriími  Oy'ÓTfty  emlékimtjúbul  Íb  kitűnik. 

»)  Archeol.  Értcaitö  V2.  k.  343.  1. 
*•)  Pauler  Gy.  Wtíaselíiuyi  ÖtucuH'okUvLW'  1.  k.  101  I. 
")  Kuiuúiiy  J.  Önéletírása  217.  1. 


XVI.   r.S  XVII-  K7,\7,M>nAlf. 


de  a  végéu,  luiud  tx  iiyerökf  miud  a  vebztök  vissssa töltötték  a  i)éuzl 
a  zacskóba.  >) 

A  ktilfólJröI  beboz<»tt  kártyával  együtt  az  ott  dívó  játszmá- 
kat kellett  oredetíleg  átveuni.  Később  fojlödb*^ttek  ugyan  öiiáUó 
iimgyar  játCkok,  de  az  bizouyos.  hogy  a  inauap  magyar  kártyának 
nevezett  kártya  sem  magyar  predetfl.  mert  ugyanazon  alakok 
találhatók  íel  a  muzeumunkban  lévő  XVL  sziizadi  bajor  kár- 
tyákon. 

Tübben  voltak  a  XVTI.  flzázadbau,  kik  a  kártyázást  elitél- 
ték, ^)  ördög  mfiholyének  nevezték,^)  voltak,  kik  i»árt.<tltiik.  Ügj* 
látszik,  a  ti>ld>s«''.g  nem  tartotta  veszedelmes  szenveilélynek.  Az, 
hogy  az  iskolákban  az  idősebb  íiatal  eml»erekuek,  nagy  ünnepeken 
meg  volt  engedve  a  kártyázás,  *)  mindenesetre  arra  mutat. 

A  tanuló  ifjúság  mulattatására  szolgáltak  a  ttzindarabok, 
miket  uz  iskolákban  szoktak  volt  előadni.  Tőbln-k  között  Thököly 
Imréről  is  tutijuk,  hogy  részt  vett  ezen  elöíwlásokban  Eperjesen.*) 

Kí'vay  Jiiditb  Ifveltböl*)  (Ui42,),  melybiíH  azt  írja  Rt-vay 
Ferencznek,  hogy  nem  mehetett  el  Nagy-Szomliatba  a  komédiára, 
hanem  csak  férje  ment  be,  a  ki  azt  mondja,  hogy  a  kegyelmed  fia 
Imre  a  komédiában  igen  frissen  viselt*  magát  —  az  Imrének 
különben  mind  lovat,  mind  más  kószfiletct,  a  mi  szflkségps  volt, 
a<latott  —  azt  kell  kíivetkcztetuem,  hogy  az  ilyen  előadások  eset- 
It^g  a  Bzabadlmn  előadott  testgyakorlatokkal  voltuk  összekötve. 

Arra  különös  gondot  fordítottak,  hogy  a  Laimlö  ifjúság  a 
szabadban  eleget y<i/*r<''/:.  Az  iskola  udvarának  közepén  ott  állott 
a  tekézó  kö,  ha  ebbe  belefáradtak,  labdával  mulathattak. ') 

Versenyfutás,  töke,  árok,  Üres  hordókon  való  átugráláü, 
lovaglás,  lövöldözés,  vívás,  az  iljúság ")  testi  Ügyességét  növelé. 

Esős   ídöbun  a  tanulók  szobára  lévén  szorítva,  a  bzabad 


>)  Belhifii  M.  ÖmV-tinisA  1.  k.  339.  t. 

^}  Bethleu  M.  Üueletírái4&  1.  k.  153.  és  3Bi>.  \l 

3)  U.  ott  1.  k.  340.  I. 

*)  Apor  p,  43í2.  1. 

'^)  Száziulok  1880.  t^vi  411.  I. 

°)  Ucák  l\  Hölgy.  LeviH.  23B.  I. 

»)  Apí>r  P.  4H0.  1, 

'^)  Bethlen  M.  CWietíráHa  1.  k.  Utí.  I. 


320        POGI.ALKOZÁK.  IDÖTÖL-rRSí.  .TÁTÉK.  Xn.  ÍJs  xyii.  SZÁZADBAN*. 

Órákban  lúd-  és  prágány  játék  folyt,  de  hogy  ez  niiböl  állott,  arról 
nincs  tudomásunk,  *) 

A  ijyermekak  játékáról  dcgeudöleg  gondoskodva  volt.  Kicsi 
koroktól  kü/dve  küzdöttek  (egymással,  labdáztak,  játsztak  vitéz 
játékot,  tekével,  forgattyúval.  kézzel  és  ])aritfcyával  hajigáltak, 
madarak  utáu  mászkáltak  a  íi'ikra  és  gyermeknek  való  nyilakkal 
lövöldöztek.  2)  E  ozélból  bízza  meg  Segnyey  Sándor  özvegye  Gál 
lí'crenczet,  hogyha  valami  jóakarójokra  találna,  ki  Töríikországba 
menne,  hozasson  számSra  egy  gyermeknek  való  kisded  tegzes  kéz 
ijjat  skófiummal  varrottat.  ^) 

Csörgő  gomb,*)  fa-  ló  és  a  bábnk^)  a  még  kisebb  gyermekek 
mulattatására  szolgáltak.  A  viaszból  készült  báb  értékesebb  lehetett 
a  többinél,  azt  már  érdemes  volt  vörös  tafota- ruhába  öltöztetni.*") 

Érdekes  és  azon  k(»rban  igen  értékes  gyermekjátékok  lehet- 
tek azon  darabok,  miket  1687-ben  a  kicsi  Apaft'i  Mihály  ka^JOtt 
ajándékba.  XIV.  Lajos  franczia  király  koczkás  összerakható  játé- 
kot küldött,  melynek  egyik  lapja  erdőt  mutatott. ')  A  koczkás 
kép  játék  olyan  v<dt,  mint  a  nioataui,  az  egyes  koczkík  lapjaira 
kép  részletek  ragasztattak,  és  így  a  koczkának  hat  lapja  lévén, 
hat  különféle  kéj)  volt  összeállítható.  Ugyanakkor  a  bécsi  udvar 
egy  tükrös  játékkal  kedveskedett,  melynek  lapjairól,  domború  és 
homorú  tükreinek  különböző  felállítása  által  majd  aránytalanul 
nagy.  majd  kicsiny,  széles  vagy  sovány  tnrzképek  verődtek  vissza.**) 

Báró  KaovAnszkv  Béla. 


1)  AporP.  430.  1. 
8)  Bethlen  M.  1.  k.  168.  1. 
3)  Századok   1873.  cv  9GL>.  1.   ' 
<)  1603.  II.  k.  103.  1. 

^)  Lúthíitók  Kadváuszky  György  X\\.  századból  vuló  luuszpolmrúu. 
Rajza  megjelent  Archaeol.  Krtetjítö  iij  folyam. 

*•;  1656.  Viezay  Mária  ingóságai  kiízött.  II.  k.  .'Iríí*.  l. 
'')  Archaeolog.  Krtes.  11.  k.  :!61.  1. 
»i  Thallóczy  L.  I.  Apaffi  Udvara  2  7.  1. 


THITRZÓ  MÁRIA  VÉGRENDELETE 

RS  BENICZKY  l'ÉTER  A  KÖLTŐ. 


u. 

Boniczky  Péterről,  kinek  költeményei  oíldigelé  15  kioíUsban 
ismeretesok,  iroflaloMi  —  lÖrtAnet  íróink  alig  tmliiak  egytíbet,  niinl 
hogy  ai-iiuysarkautyus  vitéz  s  ogy  Zólyom,  eredetileg  Turóczvár- 
megyei  ősrégi  *)  magyar  család  ivadéka  volt,  tia  Beniczky  Fereucz 
hasonlóképen  aranysarkantyús,  vagy  a  mint  akkor  nevezték  szeu- 
telt  vitézui'k  és  ví'iuzi  fűkapitÁuyuak.Üemáriiz  idővel  sincsenek  tísz- 
tAbaii.  melyben  élt  és  Írogatta  küzkedvességö  verseit.  Elotkörfil- 
ményüinek  felderítésével  lüzeteReu  egyedül  Toldy  Ferencz  foghil- 
koxott.  de  ííir adózásainak  jóformáa  anuyí  eredménye  sem  volt,  hogy 
btdőle  a  költő  u/íyní'vezett  virágzásíinak  idÖszakíít  pontosan  megál- 
lapítani lehetett  volna ;  azulelése  és  bahila  idejének  meghatiVrozáaá- 
nál  pt'diji;  niiiiile/ideig  pusztán  valószinttségekrt'  szorítkozuulí.  E  va- 
lúszinflüégek  pedig  igeu  gyakran  tévútra  veztstbetnek  bennünket 

Toldy  az  »Uj  magyar  luuzenm*  1853-ik évfolyamában  meg- 
jelent »  BeniczJiif  Pvier  hira  a  névmly  foutuB  kicsiség*  ez.  érteke- 
zésében azt  véli,  hogy  a  koHö  1632-beu  már  nem  élt.  —  Meríti 
pedig  ezeu  fídt^vését  ablKil,  hogy  gróf  Teleki  Domokos  által  az 
akadémiának  ajándékozntt  bizonyos  görög-latin  szótár  elö-sutó lap- 
jain, az  1614.  esztendőből  Beniczky  Ferencz  v&czi  kiipitány,  majd 
1619.  és  lG23-ból  némely  magyar  versek  alá  a  Beniczky  Péter 
nevét  találta  jegyezve,  végŰl  pedig  Ducboui  dános  adja  emléke- 
zetni, hogy  e  kijuyvet  lf).'í2-beii  Beniczky  Ftírencztől  nyerte  aján- 
dékba. E  számadattikbúl  Toldy  érdekes  következtetésre  jut,melyet 
botniiiven  közlök : 

*Mi  volt  Beniczky  Ferencz  ?  talán  Péter  atyja  ?  Hihetőleg 
^B  a  6u  atyja  ajándékából  bírta  a  könyvet.  De  ez  az  apa  1632-ben 
már  másnak  ajándékozza  azt!  Yisszaajándékozta  talán   neki  a 

')  Nöfry  Ivúii,  MngyiiroríiKií^  csnliídiű.  II.  kütut,  a  ctinláil  liitelt 
énlfnilö  küzl(.'«e  fulytáji,  mit  oklevelek  Uuiogatuiik, 

SíaAMK.  I8tí'7.  i\.  FtttET.  -ál 


S22 


TUtntZÖ  MÁRIA  ViSOR^NÜStSTE 


fiu?  Nem  luhebö.  EnneJc  mey  kclleU  halnia,  s  igif  azdUott  Pétrr 
vagyonit  apjára,  .  .  vissza.* 

Hogy  e  következtetés  mily  gyönge  alapon  uyugodott  —  azt 
Kiszem,  fölösleges  íVjtegftüüuk.  de  legjobbau  bizouyítjji  a/,  a  körül- 
znéuy.  hogy  luidöa  Nagy  Iváu  általáuosaQ  ismert  muukájcibau  *) 
u  Beniczky  család  leszármazását  közölve,  Pétert  1656-bau  m6g 
élöuek  mondja,  Toldy  nem  késelt  e  szerint  módosítani  a  maga 
véleményét,  *)  pedig  Péter  ki  1656-bau  bizonyos  jószágát  a  uagy- 
bzombati  rend  báz-föuökének  elzálogosítja,  nem  szükségképen 
ugyanazonos  azzal  a  Péterrel,  ki  magyar  költő  volt  a  XVII-it 
században,  legalább  is  ezt  föltételezni  Toldynknak  még  kevég 
oka  lehetett,  a  ez  által  mind  magát,  mind  beuuUuket  kétségben 
hagyott  a  felöl,  hogy  Beniczky  Ferencz  mikép  ajándékozhattál  eL 
a  Péter  köuyvét,  ha  ez  16H2.  előtt  még  meg  nem  halt,  sÖl  jóval 
később  is  életben  vau.  Pedig  a  dolog  még  is  ugy  történt,  szerencsié 
tehát  hogy  e  kérdés  oly  csekély  fontosságú,  hogy  nem  tartjuk  szük- 
ségesnek magyarázíitábu  bocsátkozni;  valószínűleg  a  könyv  soha- 
sem is  volt  a  Péteré,  de  mint  aft'éle  iskolás  gyerek  forgatta  kezé- 
ben a  jobban  esett  a  lelkének  (tudjuk  mafíuukról),  ba  bele  Írhatta 
nevét  s  később  azokat  u  Toldy  álUil  közlött  verseket,  melyek  tttláu 
első  kísérletei  lehettek  a  költészet  terén,  Ily  módon  atyja  nyugodt 
lelkiismerettel  elajándékozhatta  a  szótárt,  annclkül,  hogy  neki  már 
1632-ben  okvetetlenül  meg  kellett  volna  halnia.  Ez  különben  nagy 
hiba  is  lett  volna  töle.mertígy  kevesebb  lenne  egy  népszerű  költőnk- 
kel, a  menuyiben  Péter  ur  csak  ezután  látutt  hozzá  igazán  a  vers 
Sráshúz  s  bizony  élemedett  ember  volt,  mikor  a  tollat  letette  kezéből. 

Ennyire  terjedüsszeKen,mitirodalom-törtéuetíróiukBeuiczky 
Péterről  tudnak.  Hozzáadhatjuk  még,  hogy  ueháuyau  születése 
évét  igyekeztek  ineghatáruzui,  auuélkül,  hogy  megállapodásra 
jutottak  volna.  ''^)  Mi  némileg  szerencsésebb  helyzetben  vagyunk  s 
bár  a  reudelkezésünkre  álló  adatok  szintén  csekély  számúak,  de 
fölhasználjuk,  mert  irodalom-történetünk  lapjai  még  elég  héza- 
gosak arra,  hogy  betöltésüköu  kevés  eredményért  is  fáradozzunk. 

A  költő  születési  évének  ineghiitározásánál  ii'áuyudó  lehet 
az  a  körülmény,  hogy  testvér  bátyja  Beniczky  Kereucz  1 6fi3-ban 
több  ízben  58  évesnek  mondatik  *)  s  igy  kétségtelenül  I6Üő-ben 
született.  A  miudjárt  utánna  következő  Péter  pedig  a  legnagyobb 
valószínűség  szerint  1G06 — 1608.  között  látta  meg  a  napvilágot, 


')  Magyarország  cs&ládai  II.  kötet  296,  lap. 
■)  Toldy  Fereucí.   Magyar  kölcdk  (ílete. 

*)  Gáspár  luirc  >Vaaárimpi  Ujflág<  ItiTíl.  A'>  szilm.  Punoii   Tlii-w- 
rcwk  J.,  > A/iij/í/aro/'  aziifetf's  napjui.* 

*)  Gr.  Bcronyi  Itár.  Kaac  lö.  nr,  30. 


to  BEMICZKY  PÉTBB  A  KÖLTŐ. 


3S3 


hogy  a  család  ösi  kaatélyában-e  Zólyom  megyébeu,  vagy  íi 
mint  Démelyek  Tclik  Nagyszombatban  ?  —  adatok  biáovAban  nem 
rliiuthetö  el  ')•  Atyja  volt  beaiczki  és  micaioyei  Beuiczky  Ferencz, 
iniut  már  gyakrau  említettük  vAczi  kapitány  és  arany  sarkautyus 
vitéz,  anyja  Dacsó  Anna,  szintén  elÖkelÖ  magyar  család  leánya. 
Fcrtíuczeu  kivűl  Tamás,  Pál,  .ludit  s  állítólag  Míbály  nevű  ^) 
testvérei  voltak,  kik  köziU  Tamás  nyerte  az  Ösi  hajlékot  Micsi- 
nyén,  s  kéáűbb  Zólyom  várraogyft  alispánja  lelt  Ferencz  a  Nyitra 
megyei  Paczolajou  lakott,  Péter  és  Pál  pozsonymegyei  jószágai- 
kon teU'i)f>dtek  le,  Judit  Loboda  János  hitves  társa  lett*).  Atyjuk 
hivatalánál  fojtva  folytonosan  távol  lévén,  neveltetésökre  kevés 
gondot  fordíthatott,  a  milull  azonban  még  nem  következik,  hogy 
el  lettek  voltut  liaiiyagolva,  mert  mindennapi  dolog  volt  abban  az 
időben,  hogy  raig  a  családfő  a  király  szolgálatában  szorgalma- 
toskndott,  niindrn  gond  a  nö  vállára  nehezedett,  ö  t^artotta  rend- 
ben a  jószágul,  perlekedve  a  szoniszédiík  a  atyafiakkal,  és  nevoUetó 
íilkalnias  személyek  által  a  gyermekeket,  akiken  nem  igen  látszott 
meg.  hogy  gyöngéd  uöi  kezek  vezették  be  az  életbe.  A  Beuiczky 
családnál  is  úgy  tortént  s  bár  Péter  ur  maga  mondja  verseiben : 
>Nciii  lukttiiii  o.<ikolát  L'ii  a  tanulásért. 
Ezt  ertviín,  ne  gúnyolj  engem  rhythmusiincrt*, 

de  azért  határozottan  megálla])ítható,  hogy  gondos  házi  neve- 
lésben részestilt.  s  ha  nem  is  volt  a  klassikusokb'm  annyira 
járatos*),  minta  korabeli  hasonló  rangú  ifjak  áltilában,  de  a 
világban  való  forgolódás  s  az  emberekhez  való  alkalmazkodás 
módját,  szóval  az  ijgynevezett  társadalmi  műveltséget  alaposan 
elsajátította  a  e  tekintetben  sokakat  felül  is  mulhfitott. 

A  Beuiczky  család,  melvnek  eredete  az  Árpádok  koráig 
vezethető  vissza,  ^)  ebben  az  idöhím  is  igen  előkelő  összekötteté- 
sekkel dicsekedhetett,  s  ugy  vagyonát  mint  származásfáját  ille- 
tőleg, az  akkori  társadalmi  felfogás  szerint  a  ffir«ndek  közészám- 
lált.'iT/ttt.  ®)  Péter  tanuluiányait  befejezvén,  hihetőleg  atyja  oldala 
melk'tt  a  váczí  őrség  vitézei  között,  vagy  valamelyik  fóur,  talán 
épen  a  Thurzók  udvarában,  kikkel  családja  folytonos  összekötte- 

*)  G^pár  Nagysxünibntbo,  Thewrewk  Temesvárra  helyééit  de  ndu- 
dco  alap  nélkül. 

^)  Nag}'  Ivúii  mondja,  de  emlckczetút  nem  találom  sehol. 

^)  A  gróf  Berenyi  levultár  adatai.  í.  h. 

*)  WTfciuck  kbidöju  mondja  rdlu.  hogy  deákcü  keveset  <írtett,  de 
Cxi  iii'Ui  lebct  szó  szerint  vcmií. 

'*)  Lclioczky  ttzeriut  miíi-  IS^übeu  birtokosok  volt«k  Radó  ni&dor 
jiígán  Tnrdczban,  de  ennek  nyomát  nrni  rnláUam. 

•)  A  %főrMd^t  alatt  tcrm^Kutvaou  iit-di  a  bárúk  iw  gnifokut  ilrtve. 

ül* 


3S4 


TniTRKÓ  MÁRU  VftaRKTfTJlBMETR 


tést  tartott,  kezdé  meg  pályafuUsAt.  —  Egy  hozzá  hasouló  ifjurii 
uézve,  főleg  ha  felsöhb  tamiIniAnyokat  uera  végzett,  a  liadi  szol- 
gálat nyújtott  legtíiblj  i^lőuyt  s  a  XVlI-ik  század  eUö  felében 
napircutleu  lévő  háborúskodások  alatt  elegendő  alkalma  nyilt 
tanújelét  adui  vitézségének,  hadra  termettségéuek  ;  s  bár  átalában 
véve  kevés  tudomásunk  vau  arról,  hogy  ifjúságát  hol  és  mivel  töl- 
tittle,  de  hogy  katona  volt,  azt  egyel»ekeu  kivid  néhány  rendbeli 
adománylevélböl  is  kéLségtí^lennek  tartjuk  ')  s  némileg  arra  látsiűk 
mutatni  a^  u  körülmény,  hogy  nevével  a  polgári  életben  íulásnál, 
vevésnél,  magán  éa  közügyek  terén,  a  század  negyvenes  éveiben 
kezdrtuk  először  találkozni,  a  mikor  is  békességesebb  napok  követ- 
kezvén be,  Ö  is  letelepedett  Pozsonyvánnegyében,  Lóczon  a  Dudvág 
iripllett,  s  örökös  jószágát  az  1646.  év  folyamán  gr.  lUéshá/y  Ist- 
vántól szerzett  zálogos  javakkal  szaporítván  ^),  nyugodt,  goudtilau 
életet  folytatott 

Közhivatalit  nem  viselt,  javainak  gondviselése  nem  sok  ide- 
jét vnttí*  igénybe,  mert  a  jobbágyok  beszolgáltattak  mindent  s  neki 
bígft^ljcbb  arra  kclUitt  ügyidnir,  hogy  galmAját  vermekbe  ra- 
katva, alkalmas  időben  piaczm  kíildbosse.  Nyitra  megyében  fekvn 
jószágai  nagy  ré^zbt'u  a  hódoltsághoz  tartoztak,  s  így  nem  sok  hasz- 
titit  látott  azokból,  a  távolabb  fekvőket  pedig  zálogba  vetette  "),  né- 
hányra testvérei  visoUok  gond(»t,  ő  maga  nyáron  át  Lóczon,  télen 
nagyszombati  házában*)  tartózkodott,  cl-eljArt  a  vánnt-gyegyfllé- 
pekre,  verselget^^tt  mag/i  mulattitá*!ára  a  Dudvág  l»erkoibf*n,  9 
nőtlen  embor  lévén  haláláig,  kit  aprólékos  családi  gondok  nem 
háborgatnak,  sorba  látogatta  ösmeröaeit,  rokonait  s  miudeniUt 
sziveseu  látott  vendég  volt  Nagyszombatban  szoros  barátságot 
t'irtott  az  esztergomi  káptalan  tagjaival,  kiilönüsen  a  nagy  pré- 
post Bartók  Istvün  tinuini  püspök,  éíí  8zily  Audrjis  kanonok 
vollftk  bizodalmas  emberei  s  ezek  társaságában  igen  jól  érezte 
magát  a  valószinftleg  itt  Írogatta  *Í8fenfí9€  énekeit,  mig  lóczi  ma* 
gáoyábau  inkább  megfigyelte  az  embereket  s  gyönyi>rküi!ött  a 
tpiTnészpt  szépségeiben  vagy  gyüjté  nagybecHÍi  közmoiidá.Hait.  Egy- 
szer Si)Aczay  IstvAnnál  Verosköbeu.  másszoi-  a  Hévvizekben  ^')- 
gyakriiu  a  szeptencz-ujfalusi  ka«télyban  Thurzó  Mí'iria  oldalánál 
találjuk  öl  fel.  -  -  Vereskőbeu  tartotta   összegyíljtött    verseit*), 


*)  Kszterguuii  kilpuiau  levrltára,  Oikiisa  7,  fost.  1 .  ur.  10.  11.  12, 
13.  14.  Ifi.  Cftpsn.  .*S0.  fflw.  9.  nr.  18. 

•1  U.  0.  LÍ/k  1646.  fo].  325.  Cuym  52.  fiiBc.  7.  ur.  34. 

')  Aiább  idézendő  végrendelete. 

*)  A  axijirtö-nCcKában  állott 

^  164  fi.  máirmim  Ifi-röl  kelte'/ett  levele  Ocskuy  PcrcncstliM.  fJm, 
I.tár  N,  n.  A.  fasc.  581.  nr.  88. 


iiA  ujfalusi  knstéljltaii  u6lkOlözh<;t1en  Uiuácsiidó  volt,  s  a  hvv- 
rizekbtii  nébíi  lígy-egy  szop  menyecske  levelére  trá  fd  ji  cziniot 
kirAly  saolgAlalAliau  távol  lévÖ  urához^);  volt  kí'iiyolmes  báztar- 
tAaa,  fizóji  fogyvoreliüt,  ncmesvérü  paripákat,  föeiuber  azolgákat 
tartntt  maga  körttl,  olykor-olykor  hú  szokás  sztnint  jxírl ekedéit, 
néha  egy-egy  jószágot  vásárolt,  hogj'  testvérei  se  panaszolkuUma- 
aauak  reá,  meg  volt  Áldva  gazdag,  fogékouy  kedélylyel,  hitt 
az  iatenben,  szerette  az  embereket,  ha  néba  oatorozá  is  azok  gyar- 
lóságait, atyja  volt  jobbágyainak,  jót  tett  a  szegények  és  szüköl- 
ködökkel  *) :  —  kell-o  ennél  hasznosabb  s  egyszersmind  derültebb 
életpillya  ?  —  Nagy  események  uiucaenek  kapcsolatban  nevével, 
a  korszakalkotók  közé  uem  tartozik;  uyugodl  kozépszerübégbeu 
élte  le  napjait  s  balbatatlnuságról  nem  álmodott,  egy  kis  füzet 
költeményt  hagyott  bátra,  mint  néhány  derült  vagy  sötét  pillanat 
szüleményét  s  halála  után  szárnyára  vette  nevét  a  hir  3  már  tiOO  esz- 
tenib'i  óta  i^mlpgetik  Öt  az  emberek  és  gyönyörködnek  munkáiban. 
Életének  máí?odÍk  felében  Beuiczky  leggyakrabban  Szep- 
teuiiz-TTj faluban  időzött.  Vizkelethy  Mihálynak  atyjafia  volt, 
Thurzó  Máriát  még  a  szülei  háznál  leánykorában  üsmerbette  s 
igy  mindig  sziveseu  látták  öt  a  kastélyban.  Véleményem  szerint 
nem  voltak  önzÖ  czéljni,  midón  a  gyermektelen  gazdag  özvHgy 
kedvét  kereste,  inkább  lovagias  jellemének  hódolt  s  jó  szive  sugul- 
lalát  követve  ajánlotta  fel  szolgálatát  a  mindenfelöl  zaklatí)tt,  s  r% 
haszonleső,  halálát  váró  emberek  egész  serege  áltál  körülvult 
jámbor  asszonyságnak,  a  ennek  bizonyára  elég  alkalma  volt  meg- 
gyÖzíjdnie,  hogy  mennyire  érdemes  hálájára  a  költő.  Végső  napjai- 
ban Beuiczkyn  kívül  mindenki  csak  bosszúságot  szerzett  Máriá- 
nak, a  rokonok  megfeledkeztek  róla,  az  örökösök  megunván  a 
várakozást,  perrel  zaklatták  s  még  betegségében  is  ez  viselt  rá 
gondot,  állandóan  mellette  tartván  Judit  testvéréL  A  külső  gaz- 
dálkodásra bátyja  Ügyelt  fel  s  bár  mind  a  ketten  jutalmát  vették 
fáradozásaiknak,  do  azért  mégsem  jut  eszembe  vádolni  a  költőt, 
l*ogy  egyedül  saját  családja  érdekét  kereste  volna,  legfeljebb  is 
elöreláttniak  mondhatjuk  öt.  anélkül,   hogy   a    teljes   elismerést 

jjnegvonnánk  tőle.  Hogy  halálát  közeledni  látván  az  urasszony- 
aak,  valószínűleg  eg^azcr-másszor  emlékezetébe  hozta  a  rokonok 

^részvétlensége  mellett,  a  maga  tj>kéletes  szivü  szolgálatait,  s  tt 
régrendeletet  az  Ö  jelenléte  némileg  befolyásolta:  azt  nem  merném 


>)  Y^groiidclote  tuiiusiiga  s^Qv'mi. 

*)  Btívay  Kntu  Sxitlt'miu  fcrjiHicz,  Or>troitith  MátyiisUoK  üroU  luvelútiiüt. 
''cxiWii  keteegtelenill  feliémertem  aBenic!&k,y  jcUeinsid  vnnástiil.  Orsz.  Lvtár. 
Nádiudy-fiUo  lovclvk  k!V/nU. 
")  VeBrciuloloto. 


326 


reiA 


:ist)in)RLrrii 


ltig:L4lui,  ilc  hogy  Mária  gyöugesúgét  ütizÖ  czéljniru  liasználvu  föl, 
iigyazólván  erkölcsileg  kényszerítotte  volua  ozt  saahad  akarritá- 
\n\  8  ér/elmeivel  ellenkezőt,  osoleketlui,  vagy  Logy  í^poii  csfilárd- 
Níiggal  élt  volua  a  j»'íliiszeni(i  özvegygyei  szemben:  azt  rosszaka- 
ratú rágíiloiiinak  tartom,  melynek  uemcsak  a  végrendelet  magú- 
bau  véve,  de,  miut  alábli  látni  fugjiik,  a  tények  is  ellcntinoudauak. 
Az  emberek  nagyobb  fele  mindig  bajíandó  a  rosszat  fölté- 
telezni s  elhinni,  fftle^  ha  az  érdekeivel  megegyezik,  most  pedig 
az  irigység,  haszonlesés,  gyűlölet  is  közreműködött,  hogy  a 
Beniczkyre  szórt  vádakat  két  kézzel  fogadják.  —  A  ki  az  özvegy 
végrendeletéhez  kötíitt  reményeiben  csalódott —  pedig  ezek  számo- 
&aD  lehettek  —  egyenesen  Beniczkyt  okozá  e  miatt  s  bosszúsága 
érzetében  kárörömmel  szemlélte,  hogy  támadják  meg  az  általáno- 
eau  tisztelt,  becstilt  embert  vagyonában,  jó  hirnevébeu. 


Ujfaluasy  András  a  törzsökös  Divék  ncmzetHégébölö^ai  má- 
zott H  a  királyi  tábla  birája  volt,  e  két  körülmény  magában  véve 
is  elegendő  lett  volua  arra  nézve,  liogy  az  egyszer  megkezdett  port 
teljes  odaadással  folytasha,  mint  mondani  szoktált,  meni  iigysz<^rc- 
tetböl ;  hisz  kétségtelen  111  voltak  már  neki  oda  haza  százados  pör 
aktái  láda  számra  s  ugy  gondolkozott,  hogy  ez  is  elfér  m  többi 
között  8  ha  ö  maga  S7jute  nem  is  éri  örömét,  majd  csak  haszuát 
veszi  a  maradéka.  -  Ámde  n  pör  nem  miígvetendö  has/.ounal 
kecsegtette  s  a  végrendelet  megsemmisítése  esetén  :il:ipos  remé- 
nye lehetett  arra  nézve,  hogy  a  Mária  által  neki  hagyományozott 
összeg  háromszorosát  nyeri  osztályrészül,  nem  is  számítva  voí 
ingóságokat,  s  a  pénzt,  melyért  Beniczky  Péter  felelős  s  az  ö  javai- 
ból fog  visszatéríUni.  Hidvéghy  Mihály,  ki  nem  tudta  megbo- 
csátani, hogy  róla  nincs  emlékezet  a  végrendeletben,  leljesm 
egyetértett  vele,  s  beszédjének,  gyanúsításainak  nagy  i-észe  volt  a 
pör  meginditásábau  M*  mert  a  Thurzó  örökösök,  a  mint  látszik, 
nem  igen  akartak  perlekedni,  de  Ujfalnssy  lassanként  maga 
részére  tudta  hóditaui  öket^  s  ugy  gondolkozott  a  jó  nr,  h<)gy  ba 
az  Kszterházy,  Draskovich.  lUésliázy, Thököly, Barkóczy, Krdödy, 
Károlyi,  Jakusich,  Ozobor  családok,  melyek  töbhé-kevésbbé  érde- 
kelve voltak  —  egyeíértöleg  megindítanak  valami  port.  lebet-etlen 
azt  elveszteniök,  hisz  befolyással  és  pénzzel  birják  6k,  a  lótás- 
fíitiLst  pedig  jó  fizetség  fejében  majd  elvégzi  maga,  csak  egyszer 
teljluitalmat  adjanak  neki.  Ugy  is  tiirtéut  s  Ujfalnssy  András 
1662.  július    1-én  az  esztergomi  fökáptalanra  tanúkih.'illgatási 


')  Benicxky  iiiHga  is  jól  tudta  csst,  mondváu   végrcndcleUíbcn,  Iw^ 
a  Tluir/ó  Snikbflök  áltat  ulleiie  iiirlítuU  pöniek  Hidvilghy  volt  az  »ÍNi-iíalum€. 


fcft  BKNICZKY  rfcTEU  A  KÍVí.Tií. 


•327 


(iiirAUCBOt  eszküzolvóii  a  uádurtól,  Pozsony,  Xyitrii,  Trencnén 
és  Barfi  vArmpgyékben  hozzA  UUott  a  t-oborzáshoz.  s  efíjsztírre 
három  prókátort  is  fogadott.  í'rl.  Vályi,  Iííivmsz  (-s  Bpiiyórszky 
iievOt'ket  *),  hogy  rövid  idÖ  jilatt  n  szent-szókre  ki^rtilö  ügyét  mon- 
tül  sikeresebben  mcpvt'dL^lmezhcsso,  más  ft'löl  pe<bg  részint  sze- 
mélyesen, réRziut  nu'^bízottjji  áUnl  sorba  járatta  a  Thurzó-öi-ítkÖ- 
söket  s  mintbogy  Vizkelethynó  10  ezer  forintbjin  cKÍtAri  jóazágiU 
hagyományozt'i  nekik,  bofíy  osztozzanak  meg  rajta,  —  cgyoukónt 
lemondásra  birta  őket,  potoni  Áron  magához  váltogatva  kinek- 
kinek  a  részét.  Így  mondott  le  örökösödési  igéuyeii*öl  az  ö  javára 
Eszt-erházy  Pál,  DraskoTÍch  Miklós,  Szunyogh  Imre  í5zvegyts 
Jfikusicb  Imre,  Thököly  István  stb.  ■),  iigy  hogy  mire  a  pör  tulaj- 
doiiképen  kezdetét  vette,  már  az  abból  származható  haszon  orosz- 
lánr^ze  l'jfalnsayra  nézett^  kinek  most  már  csakugyan  érdeké- 
ben f'tikUdt  minden  eszközt  iolbaszuálni,  hogy  czélját  érhesse,  s 
mint  látni  tbfyuk,  nem  is  igen  volt  válogat-ós  ebben  a  tekintetben. 

Azonban  Beniczky  Péter  sem  nézte  Ös&zedugott  kezekkel, 
a  dolgok  ilyetén  fordulatát,  hanem  mig  Ujfaluasy  Uinuk  után 
fáradozott,  Ö  az  érseknél  igyekezett  kiesizkíizöluí,  hogy  a  végren- 
delet a  szcntiízékelött  kellÖ  tekiutebben  résísesüljön,  másfelől  pedig 
az  esztergomi  fökáptalan  közbenjöttével  1662.  deczember  27-én 
taniikihallgatj'iat  eszközöltetett  arra  nézve,  hogy  Thur/ó  Mária 
pénzét,  s  drdíjfisá'/ait  mi^/j  élcd^hfu  kiosztotta  rokonai  kiköttf  a  mi 
pedig  megmaradt,  a/t  idi\ie  korán  biztitsalth  ftMlél  í\\Íí  vitett**.  Ez 
albilommal  netiúuy  tanú  oila  nyilatkozott,  hogy  utolsó  napjai- 
ban Hidvéghy  Mihályt  vádoltji  az  özvegy,  hogy  Ö  rolna  halálának 
oka,  ^mt'vf  ü  indítottn  azt  az  piiii  Ntfdn/tic  i^n  íir  ftHszony  kÖzÖtt  <*'« 
azóltútól  fo^rúftt  item  mert  az  asszony  rlvhen  ktriÜni.  ^)  Ez  alatt 
Ujfiihissy  Í3  össszegyiljté  a  maga  embereit  s  166:1  január  22.  és 
2.'í-án  az  esztergomi  fökáptahui  kiUdÖttpíTivadar  János  kir.  Láblai 
jegyző  közbejöttével  23  tanút  hallgatott  ki  a  Thurzó  örökösök 
részére,  a  következő  kérdések  felett: 

1.  Tudják -c,  liog}'  ftK^  midó'ti  íiz  sswgi'uy  iflfciiben  clnyug«tt 
Vijikolütt  Miluityiiíí.  gr<'if  Tliiia^ó  Marín  iii*8Z4ítiy  íi  iiga  jiutativnin  tcflta- 
uoutuiiijiumk  subecriptiújára  iicincly  ueiiiCH  sxf^oKÜyck  bivattattnuak  voliui, 
akkor  maga  atjbWoiié  a/.  SMgt'hv  H8!>K0Dy  ftxon  tieinca  tuccmiilytJihex, 
AVftgy  vnlnki  iniU,  tudiiiiUik  Beiücxky  Píítcr  uram,  ^  lia  ncveztc-tí  tentíi- 

IID'lltUtllluk. 

2.  lítíttiik**.  ling\-  n7.0!i  íriiet  »j;  síiogtltiy  asszniiy  kcsíobon  votto 
volna,  i's   liallották-d  maga  áaját  :j2iijál)í>1,  hogy   tvi  volna  n  iu>ki(-  ntnlsú 


')  ITJfalnMy  fSIjegyaAid  a  gr,  Ber^nyi  lev^UárbHii. 

*>  A  gróf  l^Ti*iiyi  Invdltiir  adulai  sxennt. 

^)  Eextergoini  fÖkúptalnn  Icvi'mra  Captfn,  39.  Ciisc.  -1.  nr.  '>, 


39B 


THURZÓ  MAKIA  rfiaitBIíDELETB 


itkiirutja,  a£  wi  abban  sut  Ji-áBbaii  foglaltatik,  tÍB  kurte-tí  t«8teíicki-t,   bogy 
subscribálják. 

3.  Azok  At.  uemes  eyj^xaélyék  hány  exempUrt  éubttcríbilltAk,  áí 
ititlHH-riptiójakort  híttak-e  ottan  valAini  iriUt,  aiagy  Imgy  ut^ak  tísstta 
papirosra  Udvckot  aubecríbált^k  ös  pfcüotcket  reá  vetették. 

4.  Ar.  szegény  asRzony  egynibány  nappal  halála  clŐtt  magakcxfVel 
irt  íi-ánt  hagyott-t>  maga  utáu,  kérvéu  elteben  az  cselédit  az  isteiicrt  íb, 
hogy  ez  iráa  el  ne  tévedjek. 

ö.  Tudják-e,  hogy  Beniczky  Péter  nram  éa  buga  Beuiczky  .Indít 
iwazony  iiébai  lioboda  János  uram  bá/astársa,  iiz  szegény  vmzouy  halála 
utáu  titkán  valami  leveleket  exaggatott  és  égetett  voLna. 

6.  Tudják-é,  hogy  az  szegény  asszonynak  halálu  után  feles  pénz, 
arany,  tallér  és  másféle  folyó  pénz,  azon  kivíU  sok  arauv  ezUsi  miv.  feles 
bor,  gabouH,  és  másféle  különb  s  különfcle  bázi  e«zk&z  maradott  rolna  és 
tudJák-é,  mennyi  lehetett  az,  faképpen  az  pénz. 

7.  TudJák-é,  hogy  exekkcl  a  aok  jókkal  Beniczky  Péter  uram 
tdltezett  volna  és  pro  libitii  osztogatta,  csak  portékát  is  circitor  másfél' 
száz  szekérrel  vitt  volna  el. 

8.  Beniczky  Péteren  kiviil  nyult-é  valaki  az  szegény  asszony 
marhájához  avagy  javaihoz. 

9.  Ttidják-é,  hogy  Nézetét  az  szegény  lusszony  bicseí  pénzen 
vette  volna. 

10.  Tndják-é,  hogy  mindjárt  temetésekor  az  iityafínk  kÖKÜnsé' 
gesen  annak  az  tc»tamentnninak  contrarlicáltak. 

11.  Ilallották-é  istenben  elnyugodott  aasKOiiy  szájából,  kit  r<<n'b'h 
tea  lumen  tiimjának  exccutorát. 

Ondrojkovití^  lUlint  30  úvefl  nagyrépényi  pap  tiszta  lelkiűfini('ri;lérc 
Inttározottan  lilHtju,  bngy  az  özvegy  nem  í-zúlt  semntit,  t^sak  Beniczky 
adott  elibdk  két  írást,  bog)-  nevökkel  és  pecsétjükkel  ^leg»,■ro^^itw•k  «  Hfki 
U'/í/  tfts3ik,  hotju  uz  fffi/if-:  tiirji  lap  lett  volna  éjt  Mária  egyátniúbau  liein 
nevezte  azt  végrendeletének.  —  A  pénzről  8  arany,  exUst  neniiickr^l  csuk 
beszélni  hallott,  azonban  jól  tudja,  hogy  minden  más  ing<'iságot  Beniczky 
hordatott  et,  ngy  bog)'  tcmik  az  pnvsta  kőjatak  mnnultak  az  luiAUltfítan,* 
valamint  n  misemondó  eszközüket  a  templomi  ezUst  edényekkel  együtt  6 
vitte  el  Újfaluból. 

£]idvf%í  Mihály  -10  éveu  bit  alatt  vallja,  hogy  az  ur  as«zony  Imláta 
előtt  bizlosílotla  öt,  miszerint  róla  sem  feledkezett  meg  ^négyenttr  j'orhtot 
hagytam  —  úgymond  —  azou  tt:glamculunil/ari,  melyet  kcijifftmrdntl^  i,€t/yct- 
meíl /ó akarója  Uyalnm  Ándráii  uratn  tenUimriiUtrúmtm  ké^sinhiznnfwí /»,j  tulm 
(U  fhht'i  ypíáf  lenlcf  M  aiii^tt.9  Tudja  jól,  hogy  ^láiia  javaiból  a 
Bcniozky  testvérek  gazdagodtak. 

Veres  JánOR  35  éves  előadja,  hogy  az  Özvegy  halála  elült  nebány 
nappal  irt  valamit  Beniczky  Péter  Azámára,  hogy  u  sz<'ri»t  caeh'ke^ljeu  b 
liallolta  egy  belső  szolgálótól,  hugy  Péter  ur  egy  csomó  írást  égettetett  el 


ftS  BENtCZKV  Pfin'BR  A  KÖLTŐ. 


329 


a  kftat<*lytjau  húga  úlUI.  Látott  két  \Ádát  telő  folyú  p^iK'/«l  s  <^v  KüCskiit, 
DKilyben  TiOO  Ulliir  vnlt;  Mfséf^c  beszirlto  iicki,  hogy  ejjy  itratiynynl  triL 
kU  VH»  liltliU,  infly)>t  ux  ö/vej^y  folytonosan  úgyu  fcjontÜ  tartott,  v&|aniint 
bort,  biisiLt  ds  minden  háxi  csKktí/.t  BenicKky  Pt'tcr  1ioi*datott  rí  UjfnlubÖl. 

Cseruoeek  Veiicwl  33  tn-es  eKolj^a  Tliur/i'*  MáriiUAl  hallotta,  hogy 
sajátkczülHg  tfilt  volna  valami  vegint<')íkf<íe«t,  melyben  csel''djeiröl  sum 
feledkezett  meg,  de  a  ka»ttilybeli  kulcsár  bí!«7.elte  oldttc,  hogy  e  levelet, 
iteniezky  Píiter  több  mással  együtt  megégetteti.  —  TObb  ládát  tiazacákdt 
latolt,  rt'tjziiit  aranynyal,  i'<^KÍnt  folyó  pénzeel  telve.  Tudja.  hog>'  mindfnt 
BcnicKky  foglalt  Ic  h  kastdlyban  maga  szjUnára. 

Paczolay  (iyörgy  42  éves  Nyitra  vármegye  azolgabirája  a  vdgreu- 
deliHct  elÖtteniczo  tanuk  egyike  volt,  ilo  állítása  BK(.^rínt  Mária  egy  ttxót 
sem  szólt  a  jclenlúvőkhöz.  A  p^iiK  meuiiyúége  felöl  nem  tnd  aeminit, 
de  látta,  Iiogy  Bcuiczky  Fereucz  kei  szekér  »portekáí*  vitetett  baza 
Paczolajra. 

Veres  Ambms  42  dves  vallomásai  a  ki^birf.-n  iilapninnk,  látta 
azonban,  hogy  Beniczky  egy  Tapolcsánj'  vái-ából  hozott  láda  p^nzt  e  t'gy 
nruU  kincbbct  ai-anynyal  telve  maga  számárn  foglalt  le,  is  az  ingóságukat 
clhordatá. 

Loboda  Mária  Vi'rcs  Jánosnc  27  ávca  tudja,  hogy  az  iirassiEoiiy 
halála  clótt  iiegycdnappal  egy  sajátkcztUcg  irt  levelet  adott  Beniczky 
Judit  k('Z(íbc,  >k-drrtn  oz  ÍAfctiérí,  htnjfj  ati  líihhi  frán  égj'rffi/JiAie.  hazz^ íi^gi/fítj 
lútln,  hog}'  Beniczky  Péter  inasaa  egy  csomó  tevelet  adott  Lobodán<í 
kezébe,  de  hogy  azokat  elégette  volna,  caak  a  szolgáló-leánytól  hallotta. 
A  {hÍiiz  menyie^gért)]  nincs  fogalma,  a  gab4,>uát,  bort  cs  Ixázi  eszközüket 
PettT  ur  liordatá  cl- 

Kördügh  JánOü  28  e'vea  látta,  hogy  egy  láda  apró  pt'nzt  lioztak 
nugy  Tapolfsáuy  várából,  melyet  ti/gi/  rmhrv  vitt  fol  a  WpeíÖn  »  ezt, 
valamint  ezüst  edényeket,  12  poharat,  gyertyatartót,  kalamáriitt  sth. 
Biniizky  vette  magához,  s  eladott  700  akó  bort,  sok  jnhot  es  aerttlat 

Rativáiiy  Lukács  42  eveíi  knlcsjir  állítása  szerint  /<«/  l'tjéu'i  vitte 
fül  iix  cmlít*;tt  láda  pt'nzt  a  li-pcffön.  Tudja,  liogy  az  (.'lelmí  szereket  a 
szarvatiiuuirhákat  Beniczky  foglalta  le.  Jelen  volt,  midőn  az  (>rükDt«Ök  ellent 
mondtak  a  végrendeletnek. 

Nagy  Anna  özvegy  Nemecskeiuíí  GO  eves  vallja,  hogy  midön  maghalt 
az  úrasszony,  az  ág>-hnn  ogy  zacskó  pt^nzt  talált  a  Lobodiíne  kezébe  adta, 
olyct  aztán  Beniczky  Péter  oj^'  ládába  rejtett  s  azt  Icpecsr  telte. 

Svarkovirfa  Katalin  I  7  i^ves  Lobodánr  parnncsolatjára  tüzet  nikult, 
«  ez  szeme  láttára  égetett  meg  bizonyos  Beniczky  Péter  által  kllldött 
leveleket. 

Molnár  Gyítrgy  60  éves  másoktól  hallotta,  hogy  a  Tajwlcsáu  vára- 
ból  hozott  ládában  lü  ezer  ftjríntig  volt  pénzs  tudja,  hogy  ^valuini  ttép  «** 
/(í     coU     n     Lugl^/i/hari,    /wí-j   yitlí**mt,    holmi   éU>f    a    *-}J*/éb   ftortéht    r*j^g£timttj 


330 


müta.6   mArIA  TltORRNnKLKTR 


Bartkó  Oy'óriry  S5  ovefl  segített  cgr  látUt,  s.lél>o!tin  'ra]K>]c»ábyb('<U 
inrlyci  .'i  mu'katt'rr*^  í-uirlt  a  liípcnÖu,  lio  hog^  nií  volt  Im-iiiic,  iir-m  tiuljn, 
más  ládtit  is  látott,  melyet  Bcníezky  Ferencz  cgycncecu  lakájára  vitetett 
(1c  Alinak  A  tArtalmáról  sincs  tudomifla. 

Farkas  István  60  ('ve«  hasoulökdpeu  Begített  leboKni  egy  ládát 
Tnpolcsány  várálx'd,  inolyet  öt  legény  t^melt  a  Bciiíczky  Péter  ezüken-re  » 
Utott  egy  áltaivctÖt  tele  lulU'irnl,  C9  Im-nnyolcz  különljöxö  nagyaá^i 
wicfikö  piíii7t.  Tiiíljft,  iingj'  Nézetet  bicítei  jfívedelméWil  vásilroltan?'.  aaszony 
H  tnagii  \a  járt  a  p<'iiz  után. 

HuKxár  iHtváii  40  eves  ujfnluM  várnagy  vallomáfla BTerint,  egy  alka- 
loinmal  is  Wt  sr-eker  -tport^kát*  vitetett  el  a  knstelyWl  Beniczky. 

Kovács  Jiínos  35  i^ves  rniljn,  hngy  n*/  olltnrrlott  Íng:Ó8ágnk  }Í«i8Ko««ii 
10  t>/.ekcrrc  rúgtak,  Jclim  volt.  mídÖn  a  Thurzú  Ör«:>kc>sük  clleiiniondottttk 
a  v(%r(inde!etnek  H  tudja,  hogy  nz  öxvegY  N(;zcte  nerü  JAsxágát  bíCAOÍ  p4^.nxen 
ííterc/U.', 

Majerszki  János  28  eves  szintfín  emelte  a  sokszor  említett  ládát* 
azt  axonban  niíni  állítja,  b"py  pí^nz  lot(  volna  benne.  Tndja,  hogy  >fUyB^ 
f/(>MC  bor,  iinxa  Atb.  inanidott  i'tt  tniuitrn  júkkal  >Bt'ni('.xky   IVter  ttflter^tt.* 

Tnroly  Ferencz  7Í1  tívta>  vallomása  ke(ííégtf]enn(í  teszi,  hogy  Ne7,et<ít 
trícsei  5r4>kliítt  sncm  a  fi'rjf'röl  maradt  jószág  jövedelmiből  vásárolta  Mária. 
-^  Taow  jeh'n  is  volt,  midtin  a/  orrc  nKÜkRÓges  össíieget  (íd)W  anyja  grÖf 
Thuríó  GyHrgyne,  kÖnník'zi  aranyakban  leeKámolta  iickí.  *) 

Mig  a  tanukiliallgritás  tartott,  melynek  eredményével  mk% 
liflyen  foglnlkozunk.  j<^  Beniczky  Pétert  másíel5]  is  megtsimml- 
lák,  s  ftzt  aera  tudhatta  jóformán,  liogy  ki  ellen  védekejszéíc 
az  isten  adta.  Hidogvéghy  MiliAly  ugyanis  egy  okiratut  nnibitott 
föl  a  níidor  előtt,  melyben  TLurzó  Máriii  —  megtekintvén  neve- 
zettnek srtkrendheli  hűséges  s;í()lg.''ilat:it  —  jóllehet  végrendeleté- 
ben 4001Í  frtot  liíigyomú nyúzott  neki,  liogy  nzunbun  miiidiín  eahc- 
tfíség  ellen  biztosítva  legyen  —  IGtíl.deczemlH!rü3-:iníLrnibatttl- 
mazta  fel  fit,  hogy  ha  netalán  végrendeleti  megbízottja  Ujfalussy 
Amh'fSs  készpénzél>ol  ki  nem  elégítené,  az  örökösökön  követel- 
hesse és  hajtsa  l)C  a  4000  ftot,  kik  ez  ellen  semminemű  tíH-vényes 
kiibgásokkal.  jogorvíwlatokkal  ne  ólhessonek.  Miután  pedig  Mí^ria 
végrendelete  ogy  szóval  sem  emlékezett  meg  Hidvéghvröl,  ez  mint 
acquisitiót  kereste  a  4000  frtot,  még  pedig  Beniczky  Péteren  ngy  is 
mint  egyik  hagyományoson,  ugy  is  mint  az  özvegy  végrendelete 
végrehajtóján,  ki  állítólag  a  fennmaradt  készpénz  ésingós/ígokkíil 
szabadon  dispnn.'iU.  Wesselényi  lfir)2.  aug.  15-én  leszonyei  Nagy 
Fereucz  nádori  itélfimestert  bizta  mt-g  a  pör  letárgyalása  val,  ki 
is  lt>63.  jannár  21-én,  miután  &  költŐ  annak  folyamán  védeni  sem 
akarta  magát',  meghozta  az  ítéletet,  melynek  értelmében  Beniczky 


')  Gr.  Bcrciiyi  leveltir  Faüc,  15.  nr.  29, 


fes  nGNlCZRY  PéTRR  A  Kftl^TÖ. 


331 


H  Iceresett  4U00  frt  megfizetésében  makacssági  Ítélettel  olmíirasz- 
Ijilliihitt  s  kiinondatott,  hogy  Thurzó  Máriának  :i  szentszéken  íor^ő 
vrgrrntlelete  Hiílvéghy  küvetelésÍTe  nézve  irányadó  egyátalAbau 
uem  lehet,  és  fölperes  egyedül  a  felmutatott  kötelezvény  er<^jéuél 
fogva  követelheti  u  mondott  összeget  Beniczky  Péteren  *).* 

Hogy  jogi  szempontbél  mennyire  indokolt  ez  az  ítélet,  auutik 
fejtíígetésébe  nem  bocsátkozom,  de  a  Hidvéghy  ftltal  pnblicalt 
oklevél  megérdemli,  hogy  közelebbről  szemügyre  vegyük.  --  Ha 
ugyanis  teljes  bitelttnek  fogadjuk  el  azt,  ugy  a  belőle  levont  követ- 
keztetések elöl  sem  zárközhatíink  el.  pedig  ezek  nagy  fontossá- 
gúak. Vizkelethyné  t.  i.  a  bennünket  érdeklő  végrendeletet  /W7. 
november  í t-én  irta  :ilá  és  ha  néhAuy  hét  múlva,  az  az  decznnhti' 
23  án  hat:Írozottau  állitja,  hogy  végrendeletében  —  melynek 
végrehajtójává  üjfalussyt  nevezte,  4000  forintot  hagyományozott 
Hidvéghyuek,  ebbÖl  nem  következik  egyéb,  mint  az,  hogy  az 
özvegy  vagy  uem  ismerte  a  Beniczky  által  feltett  végrendelet 
tartalmát  s  Péter  nr  kizsákmányolva  gyámoltalan  helyzetét  alá- 
íratott vele  egy  intézkedést,  melynek  rí-szleteii-e  nézve  rosszhisze- 
müleg  félrevezettetett,  vagy  hogy  egy  más  végrendelet  létezett, 
melyet  a  kullö  Mária  :ikarata  ellenerő  megsemmisített,  a  végre, 
hogy  önző  czéljaihoz  juthasson.  —  Ebben  az  esetheti  természetes, 
hogy  az  özvegy  Beniczky  által  nem  testamentumot,  de  legfeljebb 
valami  |>ótiutézkei|ést;ke.t  akart  tót»'tni. 

EbbÖl  a  folfog;vsl»6I,  ebből  az  első  tekinteti*e  alaposnak 
tetsző  gyanúból  indultak  ki  a  Thurzó  örökösök,  illetőleg  Ujfalussy 
András  s  a  látszat  t'igadhatlauul  Beniczky  ellen  bizonyított,  mert 
a  kihallgatott  tíinuk  közül  néhánynak  vallomása  megerősítette  az 
embereket  föltevéseikben. 

Anagyrépényi  páter  p.o..izzal  gyanúsítja  a  költőt,hogy  midőn 
Mária  összehívta  őket,  a  tele  irton  kívül  egy  más  Uvrs  hjx*t  in 
rlöiftittesietvU  vflüh,  s  az  özvegy  egyetlen  szóval  sem  jelentette  ki, 
hogy  az  lenne  utolsó  akarata,  sÖt  Beniczlcy  is  csak  azzal  indo- 
kolta a  tmuk  egyhehivását  hogy  Mária  a  cselédek  közölt  kívánna 
valami  intézkcdéíit  tenni.  —  Kéteégtelenfll  megfillapitható  továbbá, 
hogy  Pét^r  úr  Vizkeh'thyné  haliila  után,  húga  által  bizonyos  h^ve- 
leket  égettetett  el  s  e  körülményt  az  emberek  Örömest  hozták 
kapcsolatba  az  özvegy  eredeti  végrendeletének  eltűnésével,  mel)*- 
hez  oly  sokan  vérmes  reményeket  kötöttek.  —  Hidvéghy  follép^o 
tehíit  i|íen  jó  víz  volt  az  örökösök  mnlmára.  mert  gyanújokat 
fényesen  igazulva  látták,  s  valóban  a  tauúkvallomúsai  és  az  özvegy 
kötelezvénye  kölcsönösen  támogatják  egymást  és  a  fölt^ivések  töké- 
letesen egybehangzanak  a  tényleges  bizonyítékokkal. 


>)  Országos  LevcUÁr.  N.  R.  A.  fasc.  1095.  lur.  í)7. 


332 


TlltfR7.Ó   HARIA  TfeGRKMOELBTB 


Vizsgáljuk  meg  azonban  a  dolog  m^sik  oHalAt  is.  -  Min- 
ilonek felett;  mcglpphpt  hrnniinket  a  mód,  rnelljcl  Thiinsó  Máría  a 
Hidviígby  jnvára  kiállított  kötelczvriijt  indokoljíi;  » .\fírrl  nxért 
sokszor  (eetamenttim  vagy  nlvész  holta  után  as  fmhfitiek,  ^agy  íAs- 
Uben  is'meymdgoliatik,  tagy  fJt^veUdik.t  Hozzá  tehette  volna  még 
egész  bátorsággal:  *vagy  az  Örökösök  meíitámadják  anno k  t^ri^- 
nysgt'gét*  s  valÓban  a  mi  imieinkben  épen  úgy  hangzanak  e  sza- 
vak, mintha  írójuk  a  pörro  gondolt  volna  és  e  nagy  elöro-látás 
már  magában  véve  is  gyanússá  teszi  előttünk  ezt  az  okiratot.  — 
Mi  szükség  volt  az  özvegynek  kötelezvényt  adni  magáa*ól,  ha  már 
egyszer  végreudeletileg  4ü00  IVtot  hagyományozott  Hidvóghynek  ? 
H  mikép  jöhetett  csak  legtávolabbról  is  arra  a  gondolatra,  hogy 
állítólagos  végrendeleti  megbízottja  Ujfalussy  András  •vahmi 
csu(/áIfítoa  okt  miatt  nem  teljesítené  utolsó  akaratát?  —  s  vége- 
zetre, miért  hangoztatta  oly  erósen,  hogy  ez  ellen  a  kötelezvény 
ellen  örökösei,  hagyomáiiyossai  semminemű  kifogást  ne  tehesse- 
nek, de  a  4000  frtot  azonnal  fizessék  ki?  —  Afinden  jel  arra 
mutat,  hogy  a  kötelezvény  értelmi  szerzííje  egyáltalában  nem 
bízott  a  végrendelfftlK^n,  s  élt  a  gyanúperrel,  hogy  abban  nz  Ö 
érdekei  vajhmi  kevéssé  lesznek  képviselve  és  ezért  más  úton- 
módon  igyekezett  gondoskodni  magáról,  vagy  a  mi  még  valószi- 
iifibb,  nz  egész  kíitelezvény  tendentiosus,  e  Thurzó  Mária  végren- 
deletének kihirdetése  után  abból  a  czélból  Íratott,  hogy  azt  köuy- 
nyebben  meg  lehessen  semmisíteni.  —  E  foltevés  igazolására  nem 
rendelkezem  ugyan  anyagi  bizonyítékokkal,  de  hogy  vagy  a  végren- 
delet, vagy  a  kötelezvény,  tartalmára  nézve  koholt:  —  íiz  a  beunfik 
foglalt  ellentmondásokból  szükségképen  következik  s  egyiknek 
hitele  a  másiknak  rosszltiszemttségét  kétségbevonhatatlanná  teszi. 
—  Erre  a  gondolatra  különben  Beniczky  is  rá  jött  s  volt 
elegendő  éles  látása  ahhoz,  hogy  rögtön  felismerje,  mire  kell  véde- 
kezésében a  fösúlyt  fektetnie. 

-Fölkereste  régi  barátját,  Bartók  István  esztergomi  vicariiist, 
ki  bizonyára  szívén  viselte  ügyét  s  16fí3.  május  lO-én  Kisvárday 
Mihály  kanonok  által  a  nagy  gonddal  Összeállított  kérdöpontok 
felett  tanúkihallgatást  eszközöltetett.  Beniczkynck  ugyanis  í^gy- 
wlöre  nem  volt  más  czélja,  mint  kétségtelenné  tenni  azt,  hogy 
Thurzó  Mária  teljes  öntudattal,  szabad  akaratból  végrendelke- 
zett, az  okiratot  a  törvény  követelte  módon  tanuk  előtt  sajátkezfl- 
leg  aláírta,  és  nyilván  utolsó  akaratának  isracrtí^  el.  —  E  vég- 
ből 15  tanút  hallgattak  ki  —  köztük  a  nagy-répényi  papot  és 
Paczolay  Györgyöt,  kik  egyáltalában  nem  gyanúsíthatok  részre- 
hajlással a  költő  javára  —  ős  föltétlenül  igazoltatott,  hogy  az 
özvegy  tcljeíten  ép  és  okos  elmével  voít  végrondidkezése  idején 
Uia^u  Í8  beszélt  a  tauúkkal,  kijcleotvén  eluttük,  hogy  azelÖttemc- 


%6  BGNlf-KXY  PfcTRK  A  K^r.TÖ. 


333 


lanáő  oklevél  képezi  uto]s6  akaratAt ;  igazoltitott  továbbá,  hogy 
Ujfaliiősy  Ándn'ist  betegségébeu  sohasem  biv.itt.i,  elleDböu  sziiu- 
telenül  emlegette  Bouiczkyt,  levelet  klililött  érette  6a  lürelmetle- 
uül  várta.  0  Jellemző  miiideuekfelett  a  pap  vallomása,  kí  elafl 
kih:illg:itíisa  alknlmával  azzal  váíltjU-ii  Beniczkyl.  hogy  fejér  lapot 
előtte  mez  teteit  a  tanúkkal,  most  enöl  e^jészcu  hallgat,  és  beismeri, 
hogy  úgy  a  jeleulevök,  mint  az  özvegy  igeu  jól  tudták,  hogy  vég- 
reudeltítrÖl  vau  szó,  sÖt  egyeueseu  abból  a  czélból  hivattak  a  kas- 
télyba, s  Mária  beszélt  is  Beniczkyvel  »de  0  maijyarúlném  értvén j 
nem  ludja.,  htujif  mitt:,  Paczolay  György  is  oda  módosítja  a  untga 
v6Iem<'nyr't,  hogy  midÓu  kifogiisolták  volna  a  végrendelet  nlvasat- 
lan  aláírását,  maga  az  özvegy  kelt  annak  védelmére,  de  í5  uein 
hallotta,  hogy  mit  mondott  atb.  Ezen  kivül  uehány  tanú  vallomá- 
sából még  az  is  kétségtelenül  megállapítható,  hogy  a  Thurzó  örii- 
Lküaök  elfogadván  Beniczkytöl  Máiia  hagyományait,  ez  által  a 
régrendelet  érvényességét  is  elismerték.  *) 

Mondanunk  is  fchísleges,  hogy  ily  kórrtlmények  köz("ilt  a 
Hidvéghy  által  fiilmntatott  okirat  ekeszti  minden  hitelét,  mert  a 
vallomások  után  egyáltalában  nincs  okunk  feltenni,  hogy  a  Be- 
niczky  által  írotton  kivöl  Thui-zó  Máriának  más  végrendelete 
létezett  volna,  ebben  pedig  a  Hidvéghy  4000  frtját  hasztalaaftl 
keressük  s  önkényt  értetődik,  hogy  azt  sohasem  is  hagyományozta 
neki  az  özvegy,  valaniiuthogy  Ujfalussyt  sem  nevezte  végrendelete 
végrehajtójának.  Hü  tehát  oklevél  hamisítással  blzouyítékok  hiá- 
nyában nem  merjük  vádolni  Hidvéghy t,  nincs  más  megfejtése  a 
dolognak,  minthogy  a  ravasz  ember  nagy  betegségében  körülvette 
a  különben  is  könnyen  befolyásolható  özvegyet  8  valami  szín  alatt 
kinyerve  aláírását,  maga  fundálta  csalárdul  az  egész  kötelezvéuyt 
vagy  tíiláii  csak  később  töltötte  ki  czéljaihoz  kéi>est  az  iirea  la|)ofc. 
—  Hiszen  Hidvéghy  különben  sem  volt  az  özvegynek  sohse  valami 
bizodalmas  meghittje,  élto  végsÓ  napjaiban  pedig  szeme  elél>e  sem 
niert  kerülni :  ^)  —  hogy  magyarázhatjuk  tehát  meg  e  tiagy  bőkezű- 
séget ?  —  mikor  a  józan  ész  épen  u.z  ellenkezőt  diktálj:*.  —  Az 
olsó  bíróság  azonban,  mint  tudjuk,  elmarasztaltJi  Beniczkyt ;  nyoma 
van  ellenben,  hogy  fehíbbezéa  útján  niegnyerte  a  port,  mert  vég- 
rendelete tanúsága  szerint  300O  tallér  követelése  volt  Hidvéghy 
Mihályon,*)  ami  valósziuftleg  onnan  származott^  hogy  az  elsőfokú 
ítélet  kihirdetése  nt'in  felperes  kielégítést  is  h7a:v7.víI  m.^gának 
mit  azonban  vissza  kellett  téríteni. 

*)  V"riVa  JíiiiiHí  t!ri  Wprdügh  .lános  vnlloiiiiUii.  //r,  íirrni^i  lfr/ttiir. 
fúK.  lő.  m.  30. 

»i  ü.o. 

")  EaxtrrgtHni  fükdptalaii.  Ca)>ti.  29.  fnac.  4.  ra.  G 

*)  Alább  i()4^iii]tí  végrendelete. 


334 


TBURZU   »AHIA   YKURKNDEL8TE 


Ha  most  összeretjük  a  tADúkihallgatások  eredményét,  be 
fogjuk  látui,  hogy  még  eddig  határozottau  Beuiczky  volt  előnyben 
a  niiudosa/e  íh  azzal  lehet  öt  vádolni,  hogy  iiz  özvegj*  iu^ó-iAgai 
ft^lctt  tetszve  szcfiut  rendelkezett  s  tíigadhatlauúl  kószpéuzt  is 
vitt  el  l'jf'aluból.  Aiiide  *^  tekintetben  fpleltlsségre  aonki  sem  von- 
hatta öt,  mert  ha  Marin  vé(;rendelete  toljt-s  hitelűnek  iscofftetik 
el, —  a  mire  nézve  Beniczky  nem  volt  kétHí'gben  —  annak  egy  pontja 
korlátlan  hatalmat  adutt  uuki  s  legfeljebb  lelkiü»meretévcl  kellett 
számot  vetnie.  A  Thurzó  örökösök  tanúi  IW^beszédÖek  voltok 
ugyan,  de  miután  a  két  legfontosabb  ejj;yéüiség  »íry  szólván  vissza- 
vonta vallomását,  a  tíibbiek  -  hu  egyszer  a  végníndi-Ut  érvény- 
ben maradt,  igen  keveset  árthattak  Beniczkynek,  akármily  körlü- 
ménycsrn  adták  is  eU">  n  pénzzel  íAl  ládák  türtént'tét.  A  szent- 
szék tagjait  kellett  tehát  fölpereseknek  befolyásolni  minden  áron, 
mert  különben  hiába  való  volt  az  eddigi  fáradság  és  költekezés 
s  végre  is  még  rá  kell  fizetniük  u  végrendeletre,  melyből  annyi 
hasznot  remélt^-k. 

Itt  azonban  Beniczky  tígyéuek  is  hatalmas  pártfogói  lehettek 
8  Ujfalussy  és  három  prókátora  igen  kevésre  tudtuk  mcnní  ellene, 
pedig  kittlnöen  értettek  hozzá,  hogy  kell  az  ig:uság  szolgálta- 
tás kezeit  gyors  mozgásba  hozni.  Kgyszer  sáfránynyal,  másszor 
zsindellyel,  deszkával,  majd  gabonával  ^httít-rsketleff*  Ujfalussj  a 
szükséghez  képest  a  papoknak  *),  mégis  elmúlt  az  esztí.'udö  a  nél- 
kül, hogy  valami  számba  vehető  eredményt  mutathatott  volna  fel, 
sőt  az  első  szeutszéki  tárgyalás,  mely  minden  bizonnyal  Bai'tök 
István  érseki  helytartó  elnöklete  alatt  tartatott,  sok  tekintetben  az 
Ö  javára  ütiJtt  ki.  A  felek  tulajdonképen  már  H>62.  november 
16-ára  lettek  idézve,  de  Beniczky  ügyvédje  mindenek  előtt  felpe- 
resek képviselőinek  megbizó  levelét  kifogiisoUa  s  ezzel  neb&ny 
napi  idut  nyen'én,  a  következő  terminusra  nem  jelent  meg,  az 
levén  a  czélja,  hogy  a  pörfölvételét  mentül  tovább  halassza,  hogy 
az  alatt  Beniczky  a  tanuk  kihallgatását  —  melynek  eredményére 
oly  nagy  súlyt  fektetett  —nyugodtan  befejezhesse.  Végre  is  csak  a 
harmadik  terminusra  jeleut  meg,  midőn  már  fíilperesek  elmarasz- 
talását kérték  s  mindenek  előtt  letette  n  követelt  föesküt  :irra 
nézve,  hogy  gr.  Thiírzó  Máriának  semminemű  végrendeleti  intéz- 
kedését el  nem  égette,  meg  nem  semmisítette,  vagy  másnak  ily 
czélból  át  nem  adta,  a  jelenlegit  pedig  se  maga  nem  készített^,  se 
pedig  az  özvegyet  e  tekint,etl>cn  nem  befolyásolta.  —  Az  eskfl 
letétele  után  Btröczky  ügyvédje  a  már  (ismertetett  tanuvallomási 
jegyzökönyvet  mutíitta  fol,  melyet  fölperosek  kifogásoltak,  állíts 


')  Koiiiúromy  A.,  tAdal^kok  Bouie^ky  Péter  életéhez*    TiJrt<Íiiclnd 
Tár.  1885,  n.  420. 


tSS  BBXICKKr  P&TBR  A  KALTO. 


335 


vAn,  bogy  Beniczky  Pál  és  Ferencz  mint  testtérei,  Geréczi  Aü- 
drásné  pedig,  mint  egyik  hagyományos  érdekelt  felek  s  kulöubeu 
ia  fölperosek  az  ÍQg6ságokiQ  uézvf  nem  miut  legatiiriusok,  de  :i 
törvény  szerint  viiló  örökösödés  rendjén  bírnak  igénynyel  stb.  Mis  '^ 
kölcsönös  felesclgetések  tartottitk.  alperosekre  uí'zve  szüuiorn  ese- 
mény jött  közbe,  mely  nemcsak  megakadályozá  egy  időre  a  dol- 
gok menetét,  de  végzetessé  váJott  annak  kifejlődésére  nézve. 

Az  utóbbi  időkben  ugyanis  Beniczky  Péter  betegeskedni  kez- 
dett s  nem  né/hetett  utánna  Üg}'ének,  ugy  a  miut  kellett  volna ;  pró- 
kátora ügyesen  forgolódott  ugyan  s  a  főpapok  között  is  sok  jó- 
akarója volt.  de  a  szemes  Ujfalussy  nem  késelt  hasznára  fordiUni 
a  kedvező  alkalmat,  egy  leköti'lezett  t^mberévííl  informáltütta  az 
érseket  s  ugy  látszik,  sikeríllt  ia  azt  teljesen  a  maga  részére 
nyei*nL  ^)  Beniczky  ez  alatt  nagy-szombati  házilban  Őrizte  az 
ftgyat,  s  betegségében  Spáczay  Imréné  viselte  gondját.  *)  1664. 
február  8-án  elkészítette  végrendeletét  s  küvéssel  ezután  meg  is 
halt.  Testét  kifejezett  óhajtáriához  képest  a  n.-szombati  szent- 
Miklós  templomba  temették  s  talán  még  ma  ís  fid  lebetne  találni 
ay.t  a  */nrafjofi  mdt-mny  köfret^^:  melyet  koporsója  fölé  helyez- 
tetett. 

Mint  végrendelete  tanúsítja:  szerető  testvér,  nemes  ember- 
barát, buzgó  keresztény  volt;  jobbágyainak  —  mivel  a  pogányság 
legutnbb  is  fölégette  jószágait,  -  miuden  adósságát  és  másuemö 
tartozásait  elengedte,  a  szegénység  között  gabonát  osztatott  ki, 
eltemettetésükre  bizonyos  összeget  hagyományozott,  megemléke- 
zett a  kórházakról,  gondoskodott  szolgái  felöl")  s  földbirtokon 
kivűl  arany  és  ezöst  oltári  e<iényf'ket  ajándékozott  a  káptülannak. 
Mindezeknél  jobban  érdeket  azonban  bennünket  a  következő  intéz- 
kedése : 

*Áz  minémü  magyar  vévseim  vamiak  Vereskühtínf  adja 
Beniczky  Pál  ikném  uram  natjypraeposl    wamnak  i»  adjon  ele- 


')  >Midöti  eszembe  vettum,  hogy  szegény  er»ekurauiot  futja  hz 
más  f<f1,  és  ott  igyL'kezuék  akadtikot  teaui  a2  dologban,  azt  praevcfiiáltaiii 
^8  egy  uri  titnbert  disfpouáUaui,  hogy  dolgunkar  prouioveálja  ő  nag>'8á- 
gának,  ax  adtSe  oiuicktiui  volt  gabonával  m^cczcl  m.  750  —  áztat  lin 
anuak  niegitagctltctn,  akkor  di-ága  ei^ztcudö  leveo,  ha  amputálom  m^czét 
fl.  1.,  facitri.  750.< 

*)  *  , » szájából  liallolta  nzegeuy  Benyiczky  Pc'tcniek,  im  ugymoud 
az  éu  atyámfiai  küzdi  nem  találkozik  egy  Í8,  a  ki  betegségembeu  goudo- 
mat  \-ÍKílje,  vagy  kedvemet  keresse,  hauem  Spdczay  Imréne  assaoiiyom  gyá- 
molított betegségemben. <  Kthcsényi  István  vaUomóiia'V^rt.'VÁr.  1885. 
n.  4'ir>.  1.  £iin(;k  okát  e^yedUl  abban  találom,  hogy  rokuuai  tilvol  voltak. 

*)  Esztergomi  lokáptolau  levéltára  Capsa  55.  ^c.  2.  un>.  1. 


336 


Ttlimxó  MÁRIA  VtmRRXma.ETT! 


ffendO  k^ltiíij^t  az  kini/omtatdsdra  Ö  jiafjtfságdnakt.  *)  Á  praepofit 
mint  tudjuk,  Bartók  Istvátt  tinnioi  ez.  püspök  voU>  ki  hiveii  telje- 
sítette a  költű  végMkíUíitíil  s  Beniczky  versei  még  ez  év  foljainAti 
iiH]iviIú<r(it  láttuk.  Kuruukuak  legélelmesobb  kíailója  Keui  váltiszt- 
liatnA  m(*K  szei*eucsésebbeu  az  időszakot  valamely  mö  közrelx»- 
csátáaára,  mint  a  hogy  Bartók  minden  ilyiiemft  utógoudolat  nél- 
kül cselekedte.  Főpapok  és  az  aristokratia,  nemesség  és  az  tira-sz- 
szouyok  t-gyaránt  ismerték  Beiiit'zky  Péter  nevét;  országszerte 
beazélbettek  az  érdekes  végreudeleti  pőrröl,s  némelyek  csak  diva- 
tos szokásl)úl,  nu'tsok  taUn  hogy  tudb^issák,  minÖ  lehetett  belseje 
annak  az  embernek,  kit  végrendelet  hamisítással,  idegen  javak 
oltulujdonításávaL,  fontos  dkniíinyuk  megsemmisítésével  vádol- 
nak :  —  elég  az  hozzíl,  boiíy  mohón  vásároltAk  a  könyvet  és  csakha- 
mar a  legiiép3Z).'ifiblt  olvasmánya  lett  az  a  magyar  Közözségnek, 
mely  már  különben  is  régóta  vágyott  ily  könnyft,  mulattató  rhyt- 
mnsok  után,  melyet  a  társadalom  miudon  osztálya  egyaránt  fá- 
radság nélkül  éívezhesseu.  *)  Do  fÖl  lehet  azt  is  tenntlnk.  hogy  a 
pruepostot egy  kegyeletes  czél  is  ösztönözte  a  költeményeknek  ké- 
sedelem nélkül  való  közrebocsátására. 

Bizodalmas  barátja  volt  az  elhunytnak,  s  fájdalommal  kel- 
lőit tapasztíilnia.  hogy  hurczolják  meg  nevét,  hogy  dobálják  emlé- 
két sárral,  talán  mélyebben  bp  leiietett  avatva  a  dolgoklia  s  ugy 
volt  meggyíízudve,  bog)'  Beuiczky  birt  legtöbb  joggal  az  özvegy 
ingóságaihoz  s  nem  a  haszonleső  atyafiak,  kik  clhiigyatottságálmii 
felé  se  mentek.  —  Régidö  óta  ismerhette  a  költőt,  ismerte  vallá- 
sos lelkületét  s  jellemének  nemes  voltát  és  ueni  tudta,  neai 
akarta  hinni,  hogy  az  ellene  emelt  vádakban  bűnös  legyen.  Jó 
szolgálatot  vélt  tehát  lenni  a  gyűjtemény  kiadásával  s  meglehet 
arra  gondolt,  hogy  lia  ország-világ  olvasni,  balhun  f»)gja.  mennyire 
félt*'  istenét,  niilv  I»uzííü  keresztyén,  mily  nemes 


r-lyíí. 


h   V.  V. 

')  Krdekeenek  tartjuk  fiílcDilitení,  bog\'  Beiiiczkyt  vci'scmck  tút 
furditilKa  ttliui,  mctyut  »  liirói'7*Hzmitroilrtuiu  íro<1nliui  t-s  kiudú  táiaulaL  ii 
^Matica''  :u'cliiviiiiulbaii  küzill,  ji  tótok  i»  iimgitknak  követeltek,  tJs  dr. 
Sasiiick  FöttMicK  a  sxerkeiuttíj  nugy  hangún  liívatkoxik  a  kültti  tót  ertv 
detű  iKíVitrt-  8  l-l  akarná  vitatni  tóHlnk  e  küzkcilvcUjMÍgii  jKietát,  Lo;gjp|- 
tcniKtShti  n/  cjit^íizboii  íik,  lio^iy  h  U'\t  fonlílaH,  ntit  ti  ^.\fitti/nf:  tcniiísxfite- 
í^cii  ero(lotin*jk  útlít  -  IGől-bcti  kt^sKÜlt,  a  a/.  arr.i  Intsy.lk  nmtatní,  liog;)' 
Beuicxky  ^rrsri  nuir  Jt'tvul  Imliíln  előtt  kÖzk(!;Eeii  fumgttüc,  (iurtpár  Imtc  u 
ugy  vdli,  hogy  a  küUH  ingadozott  a  magyar  i^  tát  nyelv  kOxölt  (Vasár- 
napi Ujmíg  187H.  4i>  HKiíin.).  jK'dig  ctink  vgy  futú  pillntitúb  löni^győzlitit 
bennünket  uniil,  liogy  az  eges/  gyiljtiMiu-ny  licuic/ky  rhythmnsainak 
HÍuipli^x  fordítúuH. 


HinnczKT 


ejKjeneHlelkíí  ember  volt  Beniczky  Péter,  talán  más  ví'IeoiéüDyel 
leaftiek  felöle  azok  is,  a  kik  nem  ismerték  és  a  bírák  igazságo* 
sabbjiii  Ítélnek  nmjd  felette. 

Hogy  valóban  támadtak-e  ily  gondolatai  Bartóknak,  midÖn 
a  verseket  sajtó  alá  rendezte,  tagadás  esetére  természetesen 
nem  tinlnáiik  mivel  bizonyítani ;  de  hogy  végrendeletének  fölbon- 
tása ntán  hozzá  tartozói  9  barátjai  még  jobban  hittek  a  költÖ 
ártatlanságábíiu,  azt  a  magunk  részéről  kétségtelennek  tartjuk. 
>i$ten  8  világ  előtt  megvallom  —  kiált  fel  Beniczky  halálos  ágyán 
—  hogif  nem  istnctr.m  si^mmiben  is  magamrit  consrinunak  lenvit  és 
Hidvéghyt  vádolta,  hogy  az  ő  izgatásai  következtében  iuditottik 
port  ellene  a  Thurzó  örökösök.  De  bár  teljes  lelki  nyugalommal 
Í8  asállott  sírjába,  rossz  elvérzetei  lehettek  e  por  kimenetelére 
nézve  s  attól  félt,  hogy  halála  utáu  testyéreivel  künnyeu  elbánnak 
majd  hatalmas  ellenségei.  Minden  reménységét  a  piipokba  vetette 
s  ezért  azt  a  liüOU  tallér  követelését  is.  mely  Uidvégby  Mihályon 
kereseten  volt,  az  esztergomi  káptalannak  hagyta  kegyes  alapít- 
ványokra, kérvén  annak  tagjait  fejenként,  hogy  Hidvéghynek 
rajta  tett  ^tstentelenaégét  ne  engedjékt^  de  a  nádor,  az  érsek,  s  az 
orss&gbiró  megkeresésével  is  igazságot  szolgáltassanak  neki  halála 
után.  Thurzó  Mária  végrendeleténél  fogva  Í)ii1i  javait  testvéreire, 
illetőleg  nála  még  korábban  elhalt  Ferencz  bátyja  árváira  hagyta, 
kivéve  az  ujlaczkai  jószágot  —  mit  a  birtoklásával  járó  kötele- 
zettségekkel együtt  -  hasonlóképen  az  esztergomi  káptaiaumik 
hagyományozott.  —  De  magának  is  igen  szép  Öröklött,  s  kivált- 
képen szerzett  jószágai  voltrik,  nagy  értéket  képviselő  ingóságai, 
arany-ezüst  mívei,  köves  marhái,  verem  gabonái  stb,  melyek  mind 
a  testvérekre  szállottak,  b  ezek  bent  ülvén  a  jószágban  —  egy- 
előre nem  igen  volt  okuk  búsulni  a  miatt,  hogy  ITjfalussy  most 
már  ellenük  itidítja  meg  a  port,  sőt  ugylátszik  igen  bíztak  Csite 
János  prókátori  íigye9ségéi»eu,  kinek  rendes  fizetése  lelett  még 
lOÜ  mércze  galionát  is  hagyott  végrendeletében  a  költő,  hogy 
hiven  szolgáljon  és  az  »itjazat  ki  mojufjat  '). 

Alig  tíTJcdt  el  azonban  Beniczky  Péter  halálának  híre  az 
fismerösök  és  érdekeltek  körében,  Ujfalusay  Audrá.snak  első  dolga 
TOlt  a  nádor  elöM  protüstální  végrond<'k;to  ellen,  azután  pedig 
Nogy-Szombíitba  killdött,  hogy  annak  másolatát  adják  ki  számára. 
—  De  az  (dhunyt   barátíii  a  rendelkezésükre  álló  törvényes  esz- 

"  közökkel  lehetőleg  gátolni  igyekeztek  Öt  szándékában,  és  háromszor 
járatott  Szombatba,  míg  végre  a  káptalan  teljesitotte  óhajtását,  ■) 

,  Ezzel  el  telt  az  év  s  Ujfalassy  csak  a  következő  1666.  esztendő 


>)  I.  h. 

")  Koinároiity  AndriU,   Adalt^kok  Bűuiczk;  P^ter  életóliez  i.  h. 
Sbísjlüok.  Itmi.  IV.  Kf)»rr.  2*J 


TirrUZÓ   MAUIA  VEOREKDEt.KTE 


iiLMiSmü  itl^zUetto  törv^iiví't'  Beuiczkír'  Píter  öröküKeií.  s  fogbutoU 
hozzá  ismét  a  tauúyj*űjté6bez,  mert  bízDiiy  az  első  kÜL'illgatás 
eredményét  a  költő  tauúi  Cí^akuem  semmivé  tették,  »  űj  ad&tokra 
voU  szüksége,  liogy  teljes  késziilcttvl  jelenhcsaeu  meg  a  síííntszék 
előtt.  Most  már  sokkal  köniiyobbeu  ment  a  tluloy,  mert  a  Benicz- 
kyck  közül  Pál  cst^kély  befolyású  ember  volt,  ki  élotét  pozsíjuy- 
vármegyei  goznodi  malmába  visszavonulva  töltötte.  Tamás  ilz  idő- 
sebb pedig  —  bár  mind  vagyonát,  mind  társadalmi /íliáaáttiíkiutre 
—  előkelőbb  lielyet  töltött  be  a  világbau,  távol  Zólyomvánne- 
gyében  .1  család  micsinyai  Ős  kastélyában  lakott  s  nem  igeu  volt 
alkalma  ugy  utánna  nézői  a  pörnek,  miut  azt  Ujfalussy  tehette, 
ki  támogatva  hatalmas  rokonsága  által,  egy  pilUuiatig  som  pihent 
s  a  szöteljes  értelmében  hajtotta  a  dolgot,  nem  eajnáltíi  a  pénzt 
a  prókátoroktól ;  egy  vagy  más  módon,  —  könnyű  volt  válogatni 
a  módokban,  megnyerte  a  vicarlust  s  a  szentszék  tájijait,  saját 
vallumása  szerint  tizenháromszor  járt  Nagy-Szombatba,^)  infor- 
málva a  bírákat,  hogy  Mária  uem  önkényt,  szabad  akaratának 
hódolva,  do  Boniczkj-  ráljeszélése,  erkölcsi  kényszerítése  következ- 
tében készítette  a  végrendeletet  s  mindenfelől  összetoborzotttauuk 
vallom ásuival  igazolva,  hogy  az  özvegynek  saját  kezével  írott  más 
végrendelete  volt,  melyet  Beniczky  testvérhúga  Lobodáué  által 
elégettetett. «) 

Ujfalussy  közlése  szerint  három  vic^riiiselÖtt  forgott  az  ügy, 
s  az  utolsó  Püzsgay  Miklós  földvári  apát  és  esztergomi  kanonok 
űgylátázik  föltétlenül  az  Ö  embere  vídt,  s  időközben  Bartók  is 
meghalván,  a  Beniozky  testvérek  mellett  senki  sem  emelt  tóblté 
szót  a  szentszéken,  melynek  fobidata  volt  lelkiösraeietesen  meg- 
vizsgálni, vájjon  uem  nélkiilöz-e  ii  felmutatott  végrendelet  csak 
egyet  ia  azon  lényeges  kellékek  közül,  melyek  az  egyházi  töivéuyek 
és  cauonok  értelmében  érvénye^sigéhez  okvetetlcntil  szílkségesek. 

És  jóllehet  Beniczky  Péter  életében  igazoli-i,  hogj  Thurzó 
Mária  teljesen  eszméleténél  volt  végrendelkezése  idején,  s  kijelen- 
tette a  fölhivott  tanuk  előtt,  hogy  az  lenne  utolsó  akarata,  s  jól- 
lehet az  oda  ítélt  föesklit  le  is  tette  folperesek  azon  vádja  ellenében, 
hogy  az  özvegynok  egy  elöbbeni  végrendeletét  elégette  vagy  meg- 
aemmÍBÍtette  volna :  -  a  bíróság  elÖlt  mégis  az  Ujfalussy  András 
által  eszközölt  taüükihallgatás  —  melynek  legterhclubh  része 
mint  tudjuk  visszavonatott  —  volt  irányadó,  3  kifogásolván  :i 
Beniczky  testvéreket,  ugps  mint  a  végrendelet  elöttemezöit,  úgyis 
mint  tanukat  a  költÖ  érdekében,  íoliwresek  álláspontjára  helyez- 


')  ü.  0. 

*)  Kiisc,  líj.  III.  31.  —  ti  a  már  idL^zett  lauúvallouiásuk.  Gt\  íiírr^iit/ 
ItfVültihr, 


*»  BBMICZKT  PfeTGffi  A  KÖLTŐ 


kedett  s  azoD  indokból,  mertMária  határozottan  ki  uemjeleutotte, 
hog)-  az  íili'iiraudó  okirat  tartalmazuá  utolsó  akaratát,  söt  tftblt 
taoti  egyező  vallümása  szerint  sajátkezÜleg  készített  végreudclotc 
létezett:  toválOiá  mert  Beuiczky  visszaélve  bizalmi  álláüával,  az 
özvegyről  iiuiradt  készpénzt  s  más  drágíisógükat,  uem  a  rokonok 
között  o^ztottíi  ki,  miut  kellett  Tolua,  de  saját  javára  forditá  s 
különben  is  Vizkelt?tbyué  a  legnagyobb  szeretettel  viseltetvén 
attyatíai  iráut,  még  életélx-u  kijelentette  bizonyos  oklevelében,  liogy 
Ujfalussy  András  lesz  utolsó  akaratának  végrehajtója  s  igya  jelen 
esetben  okveletlenQl  caalárdság  éri  álnoksjig  forog  fenn  :  *)  —  1666. 
év  február  16-áu  meghozta  az  ítéletet,  melynek  értelmében  Thurzó 
Mária  végrendelete  érvénytelennek  nyilváníttatott  s  mivel  az  is 
bebizonyult,  hogy  az  örököííuk  niiiidjárt  annak  fölbontása  alkal- 
mával, később  pedig  hiteles  helyen  is  protestáltak  oUoue,  kimon- 
datí)tt,  hogy  az  özvegy  mindenueraii  javaihoz,  —  nem  a  végreu- 
delet,  de  örökösödés  jogán  ~  leszármazási  Í2ek  fizeréut  törvényes 
igényeket  formálhatnak. 

Az  Ítélet  indokolása  nem  terjeszkedik  ki  részletesen  azokra 
az  okokra,  melyek  miatt  a  végrendeletet  erőtlenné  tették,  de  a 
hosázú  tárgyalás  menetéből  lépten-nyomon  megállapítható,  hogy 
fólperesek  tanuiuak  vallomásai  mindenütt  teljes  hitelűeknek  foga<l- 
tatnak  el,  mig  Beuiczkyvel  szemben  a  megmásolhatatlau  esktin 
kívül  —  minden  egyéb  bizonyítékot  részint  kifogásolnak,  részint 
hallgutáijsal  mellózaek.  Az  indokolás  nagy  átjilánosságban  mondja, 
hogy  a  végrendeletet  —  mely  mint  a  tárgyalás  folyamán  előadot- 
takból kilfinik  —  a  hitelességére  tíirtozó  ünnepélyes  formákat  és 
törvényes  kellékeket  sok  tekintetben  nélkülözi,  erötleníteni  kellett, 
ámde  a  bíráknak  gondjuk  volt  arra,  hogy  az  egyház  érdekei  csor- 
bát ne  szenvedjenek  s  e  részben  változatlanul  hagyták  annak  intéz- 
kedéseit, sőt  az  örökösök  is  kötcleztí'k  uiitgukat,  hogyha  netalán 
az  özvegy  végakarata  a  kegyes  alapítványokat  illetőleg  (a  hová 
számíttatott  bizonyára  a  kalocsai  éi'seknek  hagyományozott  jószág 
is)  eddig  teljesedésbe  nem  ment  volna,  maguk  fogják  azt  teljesí- 
teni. E  körülmény  magában  véve  is  eléggé  jellemzi  az  itéletet> 
hiszen  ha  az  a  végrendelet  bármi  oknálfo^a  is  érvénytelen,  annak 
ogyetlt'u  [íontjft  sem  állhat  mog  többé,  mert  liisz  nem  kivételes 
végrendeletről  volt  szó  és  nem  lehet  jóhiszemű  az  a  bíróság,  mely 
a  tények  megítélésénél  ily  8zemi>ontok  által  hagyja  magát  vezérel- 


>)  >T(;etaincntniu  pi-actcosuui  dfiuiiuae  VizkelethÍMiiae  jtor  domúium 
quundaiu  l'otnun  Bcuie;sky  Hubonliiiatum  dcbct  cunnicrc  ct  luvalidarc  vx 
hiíi  ratioiiibiwc  unt.  Gv.  Bcnliiy  i  Icvi'Itjír  fibíc..  1 5.  nr.  31.- —  Ezeii  ahipBuk  a 
flKCiitaM'ki  ili^lct  B  AZ  ch)n'n  cliitrt  elveket  türtották  Bzeiu  clűtt  a  viigrcu- 
delet  tncgsvmmisinísvucl. 

2  2* 


tetni. ')  Az  Ítélet  kiliirdottetvéu.  alperes  Ügyvédje  iizouual  feUel)- 
bezést  jnleatett  ellene,  ez  azonbau  nem  <^k.')dnl}'ozá  meg  i\  törvé- 
nyes elján'wt  8  Ujlalussyuak  most  már  nem  volt  má?  teendője, 
mint  az  nrftz:íi;ln"ró  |)!ir!incs;tt  kieszkiizülni  arra  nézve.  Iit)gy  egy 
ití'lőmeíiler  közbeujötfcével  Beuiczky  Péter  urükösei  jószágaiból 
kielégítést  szerezzen  maga  és  megbízói  Bzámára  az  özvegy  végreu- 
deletébóL  azármazutt  káraik  miatt 

Mig  ö  a  dunántulra  jíírt  Xádasdyhoz,  a  Beniczky  testvérek 
sem  uiaradtnk  tétlenül  s  hogy  a  szeutszéki  ítéletből  azíirmazó 
veszteségek  miatt  kárpótolhassák  magukat,  illetóleg  hogy  az  abból 
származható  nagyobb  károknak  elejét  vegyék,  1666  martiul  9-éD 
fölkeresték  Wesselén}*!  nádort  a  stubuyai  fürdőben,  s  azokat  a 
jószágokat,  miket  a  költő  az  özvegy  végrendelete  erőjénél  fogva 
birt  —  halála  ntán  pedig  nekik  hagyományozott,  nemkülönben 
raiüdeu  néven  nevezendő  ingóságokat,  melyek  ThurzóMária  magva- 
szakadtáTal  a  koronilra  szállottak,  adományban  felkérték.  Wesse- 
lényi nádori  hatiUmánál  fogva  a  kivilágló  >;«.«  re/fiumutt  oda  is 
adományozta  Beniczky  Tamás  £s  Pálnak,  az7al  a  kikötéssel  azon- 
ban, hogy  ha  az  elősorolt  javakhoz  a  Thiírzó  leányág  Örökösödési 
joga  bebizonyul,  a  donatio  semmisnek  tekintendő.  Ez  adomány- 
levél  erejénél  fogva  az  esztergomi  fökáptalan  166C.  april  11-én  be 
is  iktatta  a  Beuiczkyekot  Alsó-  és  Felsö-Beheuicz,  Kis-Xezete  és 
Orvistye  helységekbe,  Thurzó  György  nádor  uÖági  utódai  éa 
a  Vi/kelethy  örökösök  ellentmondása  mellett. ')  Ez  azonban 
Iljfalussynak  nem  sok  nyugtalanságot  okozott,  ha  már  egyszer  a 
szentszéken  megnyerte  a  [xirt,  a  világi  hatóság  ítéletére  nézve  egy 
j)iUatiatig  sem  volt  kétségÍMui ;  nem  akará  azonban  siettetni  a  dol- 
got, mert  ez  által  foutoKabb  érdekeit  látta  veszélyeztetve.  Említet- 
tük már,  hogy  a  Thurzó  örökösöktől  a  Vízkelethyné  utáotörvénye- 


')  »  .  ,  Idco  vestigiií  ct  dictAtniui  legum  et  sacrorum  caiioniiin  in  Imu 
saera  sedc  in  dijudicandia  tcstamctitorum  HolcuuiitAtihua  nb  antíquo  obser- 
vnrí  Holitonim  nií>ii4tentea  et  inliacrerites,  praenotatnm  testnnirntum  tan- 
i|nam  debita  (>t  reriai»ita  soleiniiítate  deAtitutum,  irritum,  ínvalidum  H  nal- 
luin,  Bed  uec  per  domiuos  A.  uau  ixiboratum.  Quantum  porro  ad  iiidtantíaRi 
fiscalid,  oc'caeioue  piorutn  Icgalonim  iuterpoí^itain,  tiiin  ident  logatnni  velnti 
iu  rt/rigvrium  aiiiutae  testatrícts  teudens  per  succcösorcy  citiadem  ímmedí- 
atos  iniiius  impugnatiim  esse  compcrintur ;  qnin  in  sioiilem  exolntioaeoi  íu 
quautuni  iucxolutiontin  h&ereret  omuiiio  iiuta  uieutein  euprafatae  quondam 
domínae  Mariae  Thurzó  cxolvcnduin  cumí  debere,  diceuduin»  dcUbcrandum 
et  prouuucíaudum  duxíinus,  prouCi  (cadein  modnlitate  interposita)  in-ítamas, 
invalidumue,  ounulamusomni  mcliori  dkkIo,  via  iurie.  caiisu  ac  ratiouc«. 
(Eredetije  a  gr.  Beréuyi   caalád  levéltárában.) 

■)  Ax  ítelctlevclböl  gr.  Bcr^nyi  leWitár  fa?c.  nr.  44. 


ftS  BBMICEKY  rÉTBB  A  KÖI.TÖ. 


341 


seu  rnjok  Bzállaudó  javak  uagy  részét  mag/ihoz  váltolta,  most 
már  azou  fáradozott  a  jó  ur,  hogy  a  Beniczkyék  ellen  megnyert 
pnrl)ÍSl  ík  ö  hiizzoii  Diindeíi  hasznot,  íi^y  gondolkozván,  hogy  után- 
járásainak, éijtíli-nai»i>ali  fáradoz/isának  lehet  köszönni  e  kedvez5 
eretlniényt  iigy  is.  —  Legelsőben  tehát  leszenyei  Nagy  Ferencz 
nádori  itélö-mestert  nyorto  meg  ügyének  s  ezzel  egyetértÖleg  j6 
el0re  elegyengette  útját  a  pör  kimeoetelének.  Thurzó  Máriának 
szeptencz-nj falusi  kastélya  már  régóta  szemet  szúrt  neki,  és 
örömest  megszerezte  volna  egyetlen  fiának.  SikeríiU  is  a  Vizke- 
lothy  örökösök  részét  egyenkí'nt  magához  váltogatni,  C8U]ián  nagy- 
lucsei  Unczy  Mihály  özvegye  ragaszkodott  még,  mint  Vizkelethy 
leány,  ősei  fészkéhez.  —  De  Ujfalussy  kifogott  rajta.  Az  özvegy 
miut  tndjnk  Thurzó  Mária  után  nagymennyiségű  gabonát  öríikölt, 
melyb'^l  adósságait  teljesen  kifizette,  de  miután  a  végrendeletet 
megsemmisítették  —  vissza  kellett  téríteni  a  gabona  árát  8 
Ujfalussy  folytonosan  zaklatá,  ijesztgeté  a  jó  asszonyságot  —  ki 
végre  1667.  september  G-án  10  ezer  forintban  átengedé  neki  és 
leszenyei  Nagy  Ferencznek  a  kastélybeli  részét,  kikötvén,  hogy 
haláláig  élvezhesse  auiiak  jövedelmét  >''*/?/  ieijcsséífgrl  vUdt/ aiuf- 
Jdvri  ^IhefUnné  és  koMussdt  ne  váljon. ')  Mig  az  özvegygyei  a  tár- 
gyalások folytak  és  Ujfalussy  hasonló  módokou  biztosítá  maga 
számára  a  pÖrbÖl  várandó  h.osznot^),  megtette  másfelöl  a  kellŐ 
intézkedéseket  is  arra  nézve,  hogy  öt  esztendős  munkiijáuak 
mentől  előbb  teljes  jutáimat  vehesse.  1667.  augusztus  13-án 
ugyanis  a  szents/.éki  Ítélet  alapján  parancsot  cszközíilt  ki  az 
nrszágbirótól  Rabby  István  itélömesterre,  melynek  értelmében  ez 
Benic'zky  Péter  örököseit  1667.  september  30-án  Osejtlie  nyitni- 
mcgyei  mezővárosba  idézte,  hogy  a  Thui'zó  leányág  részére  neve- 
zetteknek Ujfalussy  által  kijelölendő  jószágaiból  a  tárgyalás  alkal- 
mával felszámítjindó  követelésük  erejéig  kielégítést  szerezzen. ') 
Az  idézettéin  között  voltak  a  Beniczkyekcn  kívül  Spáczay  Imro 
pozsouyv  ár  megyei  nemes,  mint  a  költő  egyik  végrendeleti  hagyo- 
mányosa, továbbá  Szanyogh  Július  —  a  kinek  Thurzó  Mária 
bizonyos  ezüst-edényeket  hagyott  és  Geréczi  Andrásné.  —  Berényi 
Györgygyei,  a  ki  pedig  szintén  tekintélyes  Összeg  erejéig  volt  érde- 
kelve a  Mária  végrendeletében,  nem  vélte  tanácsosnak  ujat  huzui, 
de  különben  is  ez  egyetértőleg  működött  vele  a  végrendelet  meg- 
semmisítésénél s  bátran  föl  lehet  tennünk,  hogy  az  érdekeinek 


*)  Gr.  Bertínyi  levéltár  fasc.  15.  nr.  34-  37. 

B)  1666.  juliua  l.'>-«Íii  p.  0,  a  galgóczi  banitoktól  váltotta  meg  a 
Tliiireő  Miíría  által  nekik  1.500  írtban  hagyományozott  jószágot  900 
frt<írt.  ir.  o.  fftsc.  1.  nr.  ». 

a)  U.  o.  fflsc.  15.  nr.  36. 


TIlUnTIÓ  MÁBIA  VÉORENPEI.BTR 


vfiazélyeztetésc  nélkül  járt,  sugy  Mária  utolsó  alcAratának  reX  vonatr 
kozó  rósze  kétségtelenül  írvényben  hagyatott  Noai  is  késett 
Berónyi  emlékezetébe  hozni  Ujfalussynak,  hogy  csak  íiz  ö  kérésére 
nem  perlekedett  Beuiczkj'vel  a  neki  hagyom Anyozcitt  jós/ág  iráut» 
bogy  a  végrendelet  megsemmisitcíie  annál  kevesebb  akadAlybii  iit- 
küzzék,  juthat  is  eszéhr,  hányszor  biztatta  öt  stb.  ')  Tljíalussy  t  azt»n- 
ban  e  tekintetben  nem  kellett  figyelmeztetni,  hisz  neki  állott  érde- 
kében fenntartani  a  j6  viszonyt  a  nagybefolyású  fíSurral,  ki  ezen- 
felül IcitÜuÖ  jogász  is  volt  8  a  pör  további  folyamán  nem  egyszer 
élt  még  tárnicsával. 

Elérkezvén  pedig  szept  30-ika,  Rabby  István  itél5mpst«r 
a  vett  parancshoz  képest  megjelent  Csejthén  s  minthogy  n  felek 
is  pontosan  elküldték  ügyvédjeiket,  a  pör  —  Berényi  György, 
Révay  Imre,  l'Jfalnssy  .Tános  és  több  szomszéd  birtokosok  rész- 
vétele mellett  fölvétetett  3  l'jfalussy  ügyvédje  mindenekelőtt  azokat 
az  ingóságokat,  pénzt  stb.  számolta  b  becsültii  fiil,  miket  Beniczky 
Péter  Újfaluból  elhordatott,  Számitásíi.  mely  az  általunk  ismer- 
tetett tanú  vall  omásuu  alapul,  a  következő; 

1.  Tapolctóny  váriból  oh-itptett  Itcniczky  egy  vasUHút, 

mrlynok  tartftln)i4t  becsülte  az  llgjvAl !lí.00i)  frírii 

ngyaiioiinan  aprti  ptínzt. 3í*,00n  dnrabiil 

2  Miík  pénzt a,(»0<)  tallfír 

2.  SEeptenc/.-líjf«hÍlK'.I  olvitt  2  kin  Mdii  pcjiixt 8,000  frt 

miU  Udák  és  zacskókbnn 3,000  frt 

rgy  kifl  vasUda 3,000  ftraiiy 

y.  As!  :irvai  JAsxAg  hiwKoubtírc 300  frt. 

A  sokszor  említett  nagy  ládára  vonatkozólag,  melyet  5  embi-r 
hozott  le  Tapolcöáuy  várából,  alperesek  réazére  esküt  itélf,  a  birósAg, 
mert  tagadták,  bogy  pénzzel  lett  volna  tele,  de  ha  az  elónortdtak- 
hoz  hozzá  fizámitjuk  még  a  bor,  bnza,  nzalonna,  házi  eszközök, 
szőnyegek  stb.  értékét  8  azt  a  25  ezer  forintot,  a  mennyire  beesülte 
felperes  Ügyvéd  Atária  által  a  nagy  répényi  egyhAznak  liagyomá- 
uyozott  ezüst  eszközöket,  —  a  Thurzó  örökösök  követelését  csak 
készpénzbon  felül  tehetjük  100.000  forintm,  a  mi  abban  az  idÓbcn 
roppant  összeg  volt  s  a  Bí^niczkyeket  csaknem  koldusbotra  jut- 
tatni volna.  ^)  Miután  pedig  Szunyogh  Július  ügyvtrdje  megigérto, 

')  Bodok  I6Ü7.  R/.ept.  7.  *Ax  (ílltGzrtt  ar  sxegt^ny  amjAity  nr^p 
Jftvaival  —  iija  Bonínyl  —  a  ki  miUntt  lógattn  akkor  ax.  lábát,  az  mikor 
én  nz  Ö  nttga  dnl|;itibaii  filradtam.  .  .Lorántfí  Zsnr^flniia  67.et(^«<St  vettem 
9  miisnak  Bzolgáltatn.c 

")  Egy  ilven  teM  ia  fonínl  el^!  >Hnrt>1ogia  itcm  varia  qnontm  prne- 
liuni  acBc  nd  flór.  ^eioonroti  oxtoiiricront,  vcl  in  specic.  vcl  ín  valoro 
rcddcnda. «  Gr,  Üivinyi  Itár  fa»e.  1b.  nr.  4-í. 


ftR  BrNtnZKV  PftTKn  a  Xrtl.Tfl. 


343 


liogy  racfíliizöja  a  liajíyomfinyozotl  ezüHtuomtiek  pííiizértAkfít  íi 
kitűzött  időre  lí»t(*fiiuli,  alperesek  ügyvéiljo  emelt  szót,  knvetelvéiit 
Iiogy  a  kÓ8zp6nz  niouuyiségre  nézve  \\}t\hh  tanűkiLallgaiúst  oszkí)- 
zöljenek.  r  fejtegetvén  tovAhb/i  kevés  szeroíiesével,  hogy  bár  Thiírzó 
Mi'iriíi  vógrf^ndeloteaszentszí'ki  Ítélet  következtében  érvénytelenné 
is  váli>tt,  ánnlc  linaonló  esetekben  az  ingóságok  a  koronám,  szálla- 
nak,  minthogy  pedig  Wesselényi  uádor  alpereseknek  adományozta 
ezeket,  felpereseknek  nincs  joguk  többé  követelni  rajtuk.  -  Áttér- 
vén pedig  az  özvegy  álUl  Bouiczky  Péternek  ti  teatvérhugának 
hagyományozott  juvaki-a,  itt  is  a  nádor  adományííra  hivatkozott, 
állítván,  hogy  nem  a  végrendelet,  de  annak  erejénél  fogva  birto- 
kolják alperesek  a  jószágokat,  h  ezek  tulajdon  jogától  megfosztani 
a  törvény  értelmében  nem  lehet  ftket.  —  Ezzel  szemben  fölper^-s 
ügyvéd  vititta,  hogy  vabimely  végrendelet  érvénytelenné  nyilvání- 
tása esetén,  az  örökösödés  szükségképen  beáll,  s  a  vér  szerint  való 
ntyutiak  jogai  e  tekintotlx^n  csorbát  nem  szenvedhetnek  s  ugy  az 
ingó  mint  az  ingatlan  javakra  ufeve  —  örökösödési  igénnyel  bír- 
nak. —  Tagadta  továbbá,  hog}'  az  ingóságok  hasonló  ipsétekben 
a  fiscust,  illetőleg  a  szent  koronát  illetnék,  és  semmisnek  nyilváníti'i 
uz  alperesek  által  producált  nádori  adományt,  mivel  abban  csak  a 
*kirifáffló  ju8  reqiu7n€-v6\  van  szó,  az  örökösíik  sérelme  nélkül. ') 
Hosszú  és  meddő  viták  fejlődtek  ki  e  kérdések  körül,  s  az  itélft- 
ineater  végre  is  l'ftlperesek  javára  döntött,  de  nem  tagadhatta 
niog  alperesek  jogos  kívánságát  sem,  hogy  a  pénz  mennyisége  3  az 
ingóságok  értéke  felett  ujabb  tanúkihallgatást  eszközöljön. 

Ezzel  a  tárgyalás  menete  egyidftre  természetesen  fennakadt, 
do  Ujfalossy  András  nem  hagyja  m.agát  zavarba  hozatni,  s  csak- 
liamar  nagy  sereg  lannt  toborzott  össze,  a  megholtak  helyét  ujak- 
kal pótolá,  a  kifogásolhatók  helyett  -  jól  inforoíáltíikat  állítva 
elö,  kik  ~  a  mint  mondani  szokás,  leesküdték  volna  a  csillagot  az 
égről.  —  .Tellemzrt,  hogy  a  már  említett  Geréczí  Andrást  és  felenégét 
Í8  maga  részére  tudta  nyerni,  pedig  ezek  első  alkalommal  Beniczky 
mellett  vallottak,  söt  az  asszonyt  kifogásolta  is  Ujfalussy,  mint 
érdekelt  lelut.  de  ugylátszik,  hogy  most  épen  ez  az  érdek  forgott 
veszélyben  s  ilyniódon  lebetrett  csnjján  biztosítani. 

Az  ujabb  tanükiliallgatüsból  kitűnt  aztán. li(»gy  tulajdonképen 
Bonki  som  tudj.s,  mennyi  és  minő  pénze  maradott  az  özvegynek, 
csak  íuztlíitták,  liogy  ládaszámra  hordatta  el  Reniczky  s  könyökig 


*)  Az  iMlonitiny-lcviíl  74ÍrAdt^kti  ezerint  >í]ii(>il  sí  mmírum  cAiiRAn- 
guinei  ffimiliac  Thtirzú  fuciniuci  pcxub  hoomtes  indtcatn  delibcratúmcmedí- 
ftntn  legitímam  ct  Icgnlcm  snam  in  íisdctn  boiiifl  ftucccflotoncm,  cflram  rompe- 
teittfi  Fiio  iudii'o  cvincorlnt,  íurí  Oftmndcm  prneaons  donatio  nt  eollatio 
iiostrn  iieiititiiiaui  praoiuiliüurc  pdsset.c 


344 


THUBS5Ó  MÁRIA  VÉOBRNDELRTB 


járt  az  aranyban.  Az  emberek  beszélnek  fŰt,  fát,  egy  p.  o.  íkIa 
nyilatkozik,  bogy  a  folyó  péuzt,  mely  lehetett  vjigy  10  ezer.  nitjy 
napúj  nyolczad  maijával  olvasUi  íf^»tcj/íf/ ^),  másik  ily  határozott 
vaílomáat  tesz:  »A  szcgrny  asszonynaJc  mindem  eléff  volt,<^  mflyrk 
sol:  ezer  frtot  éi-iek  volna.^^)  A  tölibi  iugóaágokra  vonatkozóbig 
pcflig  leggyakoribb  ez  a  kifejezés:  ^f^les  Utr,  frl^s  szahmna.  frUs 
fterth  marha  maradott .*  Csak  az  emiitett  Geréczi  AmlnUué  vallja 
hatírozottau,  hogy  néhány  zacskó  pénzt  vett  magához  Beuiczky  s 
elöszílniUlja  uév  szerint  az  ozDst-ueinüeket  —  miket  T^jfaluból 
clhordott '*).  Ebben  igaza  i^  volt,  —  3  alperesek  llgyvédje  sem 
tagadtál,  bogy  a  líeniczky  testvérek  örökölték  bátyjuk  halála  utí'm 
Thnrzó  Mária  némely  ingóságait,  de  a  lognagyoí)b  i  gazsáfr  talán - 
ságnak  mondotta  azok  felszámítását,  egyszersmind  felajánlotta  az 
esküt  arra  nézve,  hogy  fólperesek  követelésével  szemben,  a  rájuk 
szállott  ingóságok  értéke  egy  párezer  forintnál  nem  tehető  többre, 
mintán  pedig  e  tekintetben  fölperes  bizonyítani  nem  tudott  — 
Beniczky  Pál  és  Judit  bizonyos  összeírá-st  mutattak  föl  jiz  özvegy- 
ről maradt  ingóságokról  —  s  az  eskü  oda  ítéltetett  nekik  *),  A 
nagyszámú  tanuk  kihallgatása  —  s  a  bizonyító  eljárás  befejezése 
után  az  Ügyvédek  szokása  szeiúnt  még  feleselgettek  egyideig  s 
végezetre  is  Kabby  itélőmester  kimondá  az  ítéletet  mely  előre- 
láthatólag volt,  föltétlenttl  marasztaló  volt  alperesekre  nézve.  — 
Ennek  értelmélmn  t\  jószágok  visszaadásán  kívül  23.800  frt 
megfizetésére  köteleztettek  Beniczky  Péter  örökösei,  *merí  iijaz 
tujyan  —  mondja  az  ítéletiével,  hogy  a  Thurz6  Mni^^  után  maradt 
pénz  öészt'yét  a  tanuk  volíomásaihól  határozóban  tiit'ífálfj/pítotn  nevi 
lehet,  ámde  a  ládák  f.»  zacftkók  soknsáfjáhúl  it/lvp,  könyiyen  tehető 
az  ISfSOO  forintra.^  A  mi  pedig  az  elhordott  ingóságok  értékét 
illeti,  alperesek  esküje  következtében  4000  frtbau  állapítottA  azt 
meg  az  itélőmester  s  egyszersmind  fölperes  ügyvéd  kívánságára 
felszólította  a  Beniczky-Örökösöket,  hogy  a  kielégítés  fzéljából 
lefoglalandó  javaikat  azonnal  nevezzék  meg.  A  nagyrépényi 
templomnak  hagyományozott  oltári-eszközök,  arany-  és  ezüst-edé- 
nyekre vonatkozólag  pedig  —  melyek  értéke  25  ezer  foriutbau 
állapíttatott  meg,  mintán  alperesek  igazolt/ik.  hogy  Beniczky  Péter 
még  16G2-ben  átszolgáltatta  azokat  a  papnak,  változatlanul  hagya- 


')  Vflltcs  János  vallomása. 

»)  U.  0. 

^)  IS  cziút  kaláii,  BÖtartö,  ezilat  k&lamiiris,  gy&rtya  Unv.  Mzeutclt 
vÍK  tartó  stb. 

*)  MindeDbcu  megegyezik  a  fíi^iv'ozi  ÁndriUTu*  vnllotnáMlvat,  lio:extt' 
adváu  m^,  ho^-  Púi  1000  trC  kee/.jxínzt  ia  bevallott,  mit  bátyja  Újfalu- 
ból hozott.  Gr.  Bcreuyi  levéltár.  Faac.  lö.  iir.  41.  42. 


£8  DET4I0ZKT  PtTER  A  KÖLTŐ. 


345 


lik  az  özvegy  végső  akíiriitn,  h  fiz  említett  2&  ezer  forint  egyszeiüen 
kihífcgyatott  .1  kereseti  öttszegbÖl.  —  Ez  az  elv  érvónyesül  luiude- 
ntitt  nz  itélfítWn.  melyhez  hasonlót  biráskotlAsiink  történetiben 
ivlig  tnlMníiuk ;  tetszí'sük,  érilekcik  szprint  biráljíik  me^  hz  özvegy 
végfpüdelet^nflk  egyes  pontjait,  eldobják  vagy  vAltozíitlanul  hagy- 
ják a  szerint,  a  míut  belőle  kár  vagy  haszon  származhatik  rájuk 
nézve.  Alperes  tigyvéd  mindenekelőtt  a  királyi  táblára  felebbozto 
az  Ítéletet,  követelvén,  hogy  a  végrehajtási  eljárás  fttggesztcssék  föl, 
majd  előszámlálván  a  Beniczky  Pét^r  által  teljesített  fizetéseket 
—  nevezetesen  azt  a  4000  frtot  is  —  melyet  törvényesen  hajtíttt 
be  rajta  Hidegvégby  Mihály,  továbbá  a  Tbuizó  Mária  rokonai 
között  szétosztott  ingóságok  éi-tékét,  a  temetési  költségeket  stb.") 
7837  forintot  kivánt  levonatni  a  megítélt  összegből,  s  ezt  fölpere- 
sek nem  kifogásolhatván,  csak  11  birtokban  való  felebbezés  ellnn 
tilt'ikoztak  s  Beujczkyék  látván,  hogy  hiába  való  lenne  minden 
további  ellenvetésük,  a  rájuk  esÖ  összeg  arányában  kijelölték 
lefoglalandó  javaikat.  —  Említettük  már,  hogy  Beniczkyt  ntolsó 
lietegségében  Spáczay  Imre  felesége  ápolta,  s  hálából  a  kÖltö  cgj* 
kis  jószágot  hagyományozott  neki  Pozsony  vármegyében  Lóczon» 
és  bár  köztudomású  dolog  volt,  hogy  azt  jóval  Tburzó  Mária 
halála  előtt  saját  pénzén  szerzntto*),  Üjfalnssy  250  frtob  követelt 
rajta,  s  csak  nagynehczou  tudta  kieszközölni  Spáczay,  hogy  az 
összeg  lefizetésére  halasztást  nyerve,  jószágai  el  ne  foglaltassanak. 
Pedig  egy  tanuvallomási  jegyzökönyvet  is  mutatott  fül  a  tárgyalás 
fídyamáu,  mely  által  kétségtelenül  igazolta,  hogy  Beniczky  még 
életében  az  Ö  gyermekeinek  szánta  azt  a  jószágot  s  az  özvegy 
halála  előtt  1 5  esztendővel  szerzé  lUésbázy  Gáspártól ').  —  MinÖ 
összefüggésben  állhatott  tehát  ez  a  Tburzó  Mária  végrendeleté- 
vel, 8  mi  nyújthatott  jog  czimet  elfoglalásához? 

Az  ítéletiével  1668.  janiiár  25-éu  adatott  ki  Egybázas- 
falváii  s  ennek  értelmében,  ha  alperesek  kötelezettségüknek 
ugyanez  év  szent-György  napjáig  eleget  nem  tehetnek  —  a  tár- 
gyalás alatt  megnevezett  jószágaik  minden  további  jwrpatvar 
nélkül  a  Tburzó  örökösök  birtokába  mennek  áltnl;  —  14963  frtot 
pcílig  oly  rövid  idő  alatt  előteremteni  nem  v<dfc  könnyű  dolog  s 
midőn  alperesek  az  elérkezett  terminusra  fizetni  nem  tudtak, 
rjfalussy  haladék  nélkül  foganatosította  ellenük  a  végrehajtást  s 
elfoglalta  jószágaikat,  nevezetesen  Beniczky  Ferencz  árváinak 
berekszegi  birtokait  és  egy  felső-lóczi  nemes  telket,  Pálnak  goz- 


1)  810  frtban  állapUtntoit  meg. 

'}  Orez.   Lev^lUtr  K.  K.  A.   Faec   531,  nr.  38.  8  az  odztorgomi 
fökiipUdan  lUbbrendbeli  adatja  ezerínt  i». 

"J  Tortcuclmi  Tár  18ÖÖ.  U.  424.  lap. 


346 


THtlRKÓ  MARIA  VtrtRBNnELETE 


iiodí  maluiút.  u  melyben  hikott,  Juditnnk  a  kültöről  maratltriitgy- 
Hzombítti  koháziU  a  Bzij/irtó-ukzúK-iu  s  végre  TíimAsimk  micsinyfii 
iníiJHi-sá^át.  lyfielíitt  az  ntnl>l>i  ellen  oxt^oiitií'tt  vezetteti-  am>1m:i  Üjl'a- 
!iiss>\fig}'i*lmezUítt4'otaR:ibl>y  itélínupster íteletére: »7'í/rrTíi/t'A:fZrtH 
az  Ö  ketjyelmr  ígtrneí*  tön^ényir>1f  —  vóliiszctlja  Boniczky  1 668.  inA^ju» 
18-á.u,  —  8  caoddVcozomf  hegtjclmed  látván  mm/a  is,  vterO  íffazsdg- 
talfins/í/j  ez  rajtunk  valtí  kereset ,  hdrotn  Vfigt/ né/jt/ ezer  forintért 
készpénzt  IS.SOO  frfot ,  , ,  rxcquáini ;  itéffr  mct/  isten. t  Szeméro  vetij 
tnvábhii  Üjfalussynak,  hogy  már  eddig  is  a  törvény  ellenőre  mii^jd 
minden  jövedelmét  aequegtráltúk,  borát,  gíibouójAt^  loviU  elveszte- 
gelték,  u  lovakat  10 — 12  talléron,  ngy  bdgy  nem  lobét  tudni, 
melyikük  lenne  adós  a  míisiknak  stb.  —  Bcniczky  Pál  azonban* 
ki  legszegényebb  volt  a  testvérek  között,  nem  mert  ily  határozott 
bangón  Ijcaz^lui,  söt  inkább  alázfitiis  folyamodványt  nyújtott  be  a 
Tburzó  örökösökbÖz,  bogy  >tckéntnenek  ketjifejf  h ki/nfffirülo stcmmfl 
/■»•«'<  8  bátyja  cselekedetéért  ue  hagyják  iiy  súlyosan  szenvedni. 
Ez  azonban  kárba  veszett  fáradság  volt  tőle  s  azzal,  hogy  nagyobb 
hatás  okáért  bátyját  vádolta,  legkevÓsbbé  sem  iudítá  künyönlletre 
Ujfalussy  Andrást,  ki  oly  gyorsan  lebonyolította  most  már  az 
Ügyet,  hogy  az  év  vége  felé  PozBouyba  gyűltek  össze  az  atyafiak 
osztozkodni  a  Vizkelethyné  javain  ').  Most  tehát  TTjfaluflsy  teljes 
diadaU  ült.  mert  úgyszólván  minden  haszon  az  Övé  volt  a  pörleke- 
dósl>Öl,  s  ráaílásul  még  egy  3556  forintot  tévÖ  költségszámlát  ter- 
jesztett clö,  mert  hát  senki  sem  kivánhattíi  a  jámbor  urUM,  hogy 
éj^jel-niippal  való  sok  nyugtalansága,  temérdek  kiadása  kárlia 
veszett  légyen  ■),  Iiogy  pedig  a  sok  széj)  vagyonhoz  a  megfelelő 
méltóság  se  hiányzik,  éppen  ebben  az  idöben  emelték  báróságra. 
De  a  mint  mondani  szokás,  nem  roU  isten  áldása  keze  munkáján 
s  nem  nagy  Öröme  tellietett  gítzdng.ságábun,  mert  egyetlen  fin,  kiben 
minden  reménységét  vetette,  1669.  év  elején  a  Pazmanenmban 
meghalt")  s  e  veszteségét  semmi  sem  pótolbatá  többé  az  élntben. 
A  Beniczlcyekre  nézve  anyagilag  érzékeny  veszteséggel  jái*t 
ngyan  a  hctsszadahnas  pör,  de  feltörekvő,  szívós,  kitartó  emberek 
voltak  s  midőn  Tamást  i)ár  évvel  késöbb  *)  Zólyom  viirmegye 
alispánjává  választotta,  befolyásban  öregbedvén,  nem  mondottak 
le  a  reményről,  hogj*  a  folebbezésnél  még  mindent  visszanyerhet- 
nek. Mig  Ujfalussy  élt,  midig  ugyan  semmi  kilátásuk  sem  hihetett 
ene  néíve,  mert  az  öreg  a  királyi  tábla  birája  volt,  de  azért  szor- 
galmatosan iitánna  néztek  az  ügynek,  és  alig  hunytn.  be  a  szemét, 


')  Gr.  Boríínyi  levfltilr.  Fnec,  15.  iir.  48. 

«}  Történelmi  Tár  i.  h. 

")  Gr.  Bcnínyi  luvíltár.  Yasc.  69.  nr.  31. 

*)  Iít72-heu  miíi-  ulispáit.  Faac.  ííí*.  nr.  í>.  n.  o. 


fcS  BENICZKT  PÉTER  A  KÖLXft.  347 

fárad hfttatl fin  ellenségük,  a  királyi  tábla  megsemmisítette  az  első 
bíróság  Ítéletét,  s  a  Thurzó-orökösöket  a  Beniczkyéktöl  igazság- 
talanul elfoglalt  javak  visszaadására  kötelezte.  —  Ekkor  a  felek, 
hogy  a  pörlekedésnek  egyszer  s  mindenkorra  vége  szakadjon,  az 
1678. évfolyamán  Eszterházy  Pál  indítványára  barátságos  egyez- 
ségre léptek ')  8  azokon  a  jószágokon  kivül,  melyeket  Thurzó 
Mária  hagyományozott  Péter  bátyjuknak,  —  más  javaikat  teljesen 
visszanyerték, 

A  szentszéki  itólet  tehát  érvényben  maradt,  de  annak  daczára 
Beniczky  Pétert  már  a  maga  idejében  sem  vádolta  senki,  sőt  a 
kik  közelebbről  be  lehettek  avatva  a  dologba,  bizonyára  igazságot 
szolgáltattak  neki  a  haszonlesésből  eredő  méltatlan  támadások 
ellen.  Thurzó  Máriát  s  a  végrendeleti  port  már  rég  elfelejtette  a 
világ,  de  Beniczky  verseit  sokáig  gyönyörűséggel  olvasták  az 
emberek  s  nemzeti  költészetünk  e  régi  bajnokának  nevét  kegyelet- 
tel említi  ma  is  az  utókor :  a  gyanú  el  nem  homályosíthatja,  a  rága- 
lom he  nem  szennyezheti,  s  az  elmondottak  után  is  tisztán  fog  az 
állani  irodalom- történetünkben. 

KüMÁRoMY  András. 


')  U.  0.  Fíisc.  If).  Ití.  iir.  2(1.  ÍÍK. 


KÉT  nevezp:tks 

OKIEATGYÜJTEMKNY    NYOMAI. 


Gróf  Bethlen  Miklós  erdélyi  korlátnok  elfogatásáníik  s  hu- 
zamos rabsílgának  okát  történetíróink  e  kitÜnö  diplomatn-  író 
Noe  (falamhja  czimü  nvilvánosságra  került  tervezetében  keresik. 
Ügy  vélem  azonban,  hngy  Brtblen  Miklós  e  projektnmti,  melj  i 
Erdélyt  államkii/i,  politikai  s  közjogi  tekintetben  egészen  új  ala- 
pokra volt  fektetendő,  még  az  akkori  irányadó  birodalmi  politika 
elfogultsága  mellett  sem  indokolta  volna,  vagy  legalább  alig  tévé 
vala  ajánlatossá  a  nagybcfolyáBÚ  államférfi  s  föIeg  az  uralkodó- 
ház oly  határozott  hívének,  mint  a  korlátnok,  a  kinek  eszére, 
ügyesRégére  s  befolyására  az  irányadó  körnek  továbljra  is  szük- 
sége vala,  politikai  teljes  megsemmisítését  De  a  rámért  súlyos 
büntetést  még  érthetetlenebbé  teszi  az  a  nyilvánvaló  tény,  hogy 
inkrimináltnak  állított  tervezete  nem  is  involválta  Erdélynek  az 
auslriai  háztól  való  teljes  elsxakadiísát,  hanem  csupíín  az  új  Erdély 
jogainak,  alkotmányának,  egész  lét^^léiiek  európailag,  államközi- 
leg  leendő  biztosítását.  Buzgalmát  vallása  s  hitsorsosai  iránt,  a 
mely  öt  projektuma  határainak  megvonásában  vezette,  midőn 
protestáns  államok  garantiáját  indítványozza  a  protestáns  fejede- 
lem kormányzata  alá  vetendő  ország  érdekében,  —  sem  róhattak 
fel  hibájául.  Nyilván  más,  titkosabb  indoka  lehetett  a  jeles  férfiú 
ellenében  gyakorlott  iszonyú  ostracismusnak,  mely  ót  hazájától,  6 
hazáját  hön  szerető  fiának  eszét/d  s  további  tevékenységétől  örökre 
megfosztá. 

Aligha  nem  vezetnek  a  következő  adatok  a  rejtély  felnyi- 
tásához. 

Néhai  atyám  Torma  József  értesülvén,  hogy  id.  gróf  Beth- 
len LiijüB  Kerlésen  t<)bb  régi  iratot  bír  családi  levéltárában,  még 
a  40-e8  években  felkérte,  közölné  vele  a  történeti  vonalkozásúa- 
kat.  A  kiváló  műveltségű  s  erős  szépérzékö  öreg  gróf  szokott 
liberalitásával  atyám  rendelkezésére  bocsátván  a  kívántakat, 
1842-i  május  14-éu  Kerlésről  kelt  leveléhez  nyombau  mellékelte  j 


Í8  Bethleu  Kíita  Öiiéletíratát,  a  tohbi  Vözt  még  ezeket  is  ii-ván : 
». . .  .Még  Tüu  uékem  töhl)  eféle  iratom  archív  uniómba,  neveze- 
tesek kivált  effi/oly  tfrvezö  ivalj  m*fly  Bethlen  Mikhk  cancz^'lldr  ég 
n  franczia  udvar  közt  foltft  az  ifíabh  Apnfí  Miháhj  ideje  tilatt, 
Kem^^ny  .lános,  I.  Apafi  Mihály  levelei  s  tobh  efélék.<  Majd 
pe<lig  Í843-Í  július  1-én  sziulén  Kerléaen  kelt  levflőheu  h  követ- 
kezőket írja  válaszfii  néhai  atjám  sorairíi,  a  melyek  mellett  Beth- 
len Kata  önéletíratÁt  visszaküldvén,  a  Bethlen  Miklósra  vonat- 
kozókat kéri:  > . .  .  .Ilyszerfi  kézirataim,  kirdh  Heihlen  Miklós 
hvehzesei  a  franc  kíráli/h/al,  még  vaunak  igaz,  de  egy  vérem 
[gróf  Bethlen  Imre.  a  II.  Rákóczi  György  korának  írója,]  ki  a 
hoDuí  törtéuetek  vázolatival  készQl  valaha  nz  olvasóit  uualmasi- 
tani  (mely  időszakba  én  bizonyosan  nagy  örömömre  nem  is  élhe- 
tek), ezeket  az  iratokat  rövid  időre  kicsalta  kozembfíl ;  már  szinte 
8  holnapja,  hogy  mind  sürgetem  visszaadására,  de  sUkeretlenííl 
eddigelö;  de  azok  úgyis  sajtó  alá  nem  meheti!ík  (hanem  ha  a 
bukuresdi  sajtó  alá),  azért  nem  sok  lesz  azokba,  mi  a  leendÓ 
vázolatok  tíimegét  nevelhetné,  következőleg  hiszem,  visszakapha- 
tom s  akkor  (csupán  .  .  .  .nak)  átaladni  örömömnek  fo^om  tar- 
tani. Azokból  látom,  hogy  a  18-dik  század  elein  is  voltak  hou- 
nuuk  oly  hŐssni,  kik  a  19-ik  századba  is  a  politika  sziupadján 
dicsőni  tUutek  volna  fel De  a  kolosvári  nemzetségi  levél- 
tárunkba, mely  ünfelvigyázatom  alalt  vuu,  ládákkal  állnak  min- 
denféle régi  oklevelek  és  privát  levelezések,  melyeket  bizon  én  is 
mind  nem  nézhettem  keresztül,  pedig  nevezetesek. .  .«  0 

A  kért  okiratok  azonlmn  sohasem  kerültek  néhai  atyám  ke- 
zéhez. Az  50-es  évek  elején  magam  személyesen  kértem  az  akkor 
Radnán  lakott  s  már  nagyon  elaggúlt  gróftól  a  Bethlen  Miklós- 
félék velem  való  közlését,  de  feleletííl  azt  nyerem,  hagy  »nera  em- 
lékszik világosan,  ha  vájjon  vissszadta-e  azokat  gróf  Bethlen 
Imre  vagy  sem,  de  ha  csakugyan  vÍ8szaka])ta  tflle,  kerlési  kasté- 
lya 1848-ban  két  versen  tt'»rtént  feldűlása  alkalmával  odavesztek, 
mivel  a  lázadók  Összes  irományait  s  könyveit,  halomba  rakván, 


^)  A  Bethlen  csatád  ez  ágának  ciulítctt  levéltárát  9  vagy  11  nagy 
ládában  elhelyezve  magam  Ibí-lbeii  láttam  iit>liai  gróf  Bethlen  Sándor, 
BelBÖ-SzoIuokmegye  akkori  füispánjánál  Betíilenben,  ki  aziddben  a 
család  ez  ágának  seniora  vala,  de  egyebekkel  lovcu  czidi^.tt  elfoglalva, 
tartalnmkat  nem  nézhettem  át,  jubb  időkre  faalasztváu  az  egyébiránt  kész- 
ségesen rendelkezésemre  bocsátott  levéltár  történeti  tekintetben  való  átku- 
tatiaát.  Kívánatos  lenne,  hogy  törteuetbuváraínk  iDtUtaftúk,  &  mihauia- 
rnbii  nit^IlasBák  tigyelmbkre  e  t<:lrttbeti  vonatkosiásá  oklevelekben  is  bizo- 
nyára gazdag  levéltárt. 


350 


felégették,  miut  rájuk  uézve  érdekteleneket*  *)  Alteniativ  levéu  a 
njert  válasz,  csak  kettÖt  lebet  feltételeznünk,  azt  t  i.,  hogy  az 
esetben,  ha  gróf  Betlüeii  Imre  iiem  adta  toIuh  vissza  a  liJtKzuált 
kéziratokat,  :ixok  még  ma  is  meylehetuek  és  az  utöhli  említett 
grót"  tirüküseiuél  vagy  utódjainál  lennének  keresendők;  va<;y  pedig 
azt  —  8  fájdalom  ez  az  eset  liiLetöbb  —j  hogy  Betldeii  Aliklós 
nagy  foutoHdágú  iratai  s  levelezései,  tulajdonosukhoz  visszake- 
rülve, messemmisültek,  s  hogy  ekként  a  nagy  korlátnok  irataiuak 
egy  részét  az  ádáz  lázadók  dühe  Kerléseu,  máiiik  részét  pedig  az 
egerek  étvágya  pusztítótól  el  Kamaráson  özv.  gróf  Bethlen 
Jánosuénál  történetirodalmuuk  örökös  veszteségére.  -) 

Örökös  veszteségére  ismétlem,  mivel  több  mint  valószinfl-^ 
uek  tartom,  hogy  a  gróf  Bethlen  Lajos  által  említett  okmányok, 
azaz  Bethlen  Miklós  »levplezésüi  a  írauc  királylyaU  s  » tervező 
irata*,  vagyis  1.  Apáti  Mihály  halála  utáni  összeköttetése  a  fran- 
czia  udvarral  —  a  melyhez  Erdélyt  illető  tervezetet  nyá  jthatott  be, 
XIV.  Lajostól  várván  hazája  sorsának  jobbra  fordítását  —  vitték 
rabságra  az  eladdig  erős  auetriakus  órzolmö,  de  a  bécsi  udvar 
szándéklataibau  és  politikájában  gyökeresen  csalódott  államíerfit, 
kiuek,  miut  a  íranczia  törekvések  érdekköréhe  vout  mívgyar 
kitütiöséguek.  tán  kezdeményező  fellépését  eziránybau,  avagy  csak 
puszta  levelezését  a  párisi  udvarral  titkos  dijjlomatiai  úton  sike- 
rült a  bécsi  intéző  köröknek  megtudni.  Hogy  Bethlen  Miklós  leve- 
lezése tényleg  nem  került  Bécsbe,  s  hogy  ehhez  képest  fatumát 
nem  felfogott  levelei  okozhatták  közvetetlenűl,  kitetszik  abból, 
hogy  irományai  s  ezek  közt  íí  franc^Ja  udvarral  folytatott  levele- 
zése kezénél,  utódainál  maradtak.  Ariilóju  nyilván  a  párisi  osztrák 
követség  diplomatiai  ügyessége  lehetett 

Bethlen  Miklós  személyisége,  pályája,  szándéklatai,  iwlili- 
kai  tervei  történetileg  elég  érdekesek,  hogy  tídjes  megérthetésük 
czéljábél  óhajtanunk  kelljen  a  franczia  állami  levéltár  ez  irányban 
való  átbúvárlását  is. 

Az  a  töi-tóueüróuk  pedig,  ki  a  XVII— XVXII.  századi 
Magyarország  e  kétségen  kivül  egyik  legeszesebb  —  Teleki 
Miliálynál  bizonyára  eszesebb  —  államférfia  élet  s  jellemrajzá- 
nak megírására  fog.ia  majíát  elhatározni:  ebben  s  ez  által  meg- 
ír:indja  egyszersmind  Erdély  akkori  legválságosabb  koráuak  tör-_^ 
ténetét  is,  mivel  Bethlen  Miklós  hazája  sorsának  intézésébozui 


^)  A  kastély  nem  gyi^Uiván  fel,  a  néhai  gróf  uagy  értékű  kt't  gobe 
liiije,  melyek  jckneteket  ábriizohiak  n  u<íact  parasxt-  bábortlbdlj  szcrcn- 
céétii  mcgmeuckUllck  a  pus/tuUatúl. 

')  A  KunanUou  volt  n!gi  1o\'Rlnkiiok  csak  egy  rt^Kocitkt^Je  került  a£ 
erdi'lvi  mn»;aiti  k<*isfrattiir;lba. 


0KIRATOYÜ.TTEMÉNY  NYOMAI.  351 

habár  csak  egyidŐre,  de  döutő  befolyással  bírván,  pályájának  tör- 
ténete hazájáéval  a  legszorosabban  van  összefűzve.  Erdeme  a  leo- 
poldi-bitlevél  kinyerésében,  jobban  mondva  kialkuvásában  elé- 
vülhetetlen, és  a  babér,  mely  a  régi  Erdély  alkotmányjogának 
biztosításáért  emlékezetét  övezi,  hervadhatatlan  marad  mindenha. 
S  valóban  csak  bámulni  lehot  azon,  hogy  századának  ily  magyar 
embere  még  eddig  nem  lelte  meg  hozzá,  az  ö  szelleméhez  méltó 
életíróját. 

Gróf  Bethlen  Elek,  Pál  lovassági  tábornok  s  báró  Kemény 
Ki-isztina  fia '),  a  ki  külföldi  egyetemeken,  jelesen  a  göttingain 
folytatott  tanulmányai  bevégzése  után  mint  az  erdélyi  felkelő 
nemesség  egyik  őrnagya  Miksa  fŐherczegnek,  az  erdélyi  insurrec- 
tionalis  csapatok  1809 — 1810-i  főparancsnokának  hadsegédje, 
majd  pedig  1835-i  márczius  23-ától  az  erdélyi  királyi  főkormány- 
szék tanácsosa  vala,  előszeretettel  s  nagy  készültséggel  foglalko- 
zott magyar  történeti  s  közgazdasági  tárgyakkal.  A  tanulmánya- 
ira vonatkozó  okiratokból  jelentékeny  gyűjteményt  állított  össze  s 
annak  egyes  részeit  irodalmilag  is  feldolgoztál.  2)  Műveiből  őt  mint 
nagy  olvasottságú,  helyes  itéletű,  széles  látkörű,  európai  mű- 
veltségű embert  ismerhetjük  meg ;  nemzetgazdasági  nézetei  pedig 
czéltudatos,  több  tekintetben  kezdeményező  s  a  korabeli  magyar 
írókét  mindenként  túlhaladott  észjárású  íróra  vallanak.  Anya- 
nyelvén kivűl  beszélte  a  latint,  németet,  francziát,  olaszt  és  olá- 
hot is.  Azzal,  hogy  nyomtatott  müveit  nem  magyar,  hanem  német 
nyelven  írta  —  mint  egyhelyütt  maga  elmondja  —  azt  czélozta, 
hogy  hazáját  s  az  arra  vonatkozó  tudnivalókat  a  külfölddel  köny- 
uyebbeu  ismertethesse  meg. 

Történeti  kutatásai  őt  több  jeles  kortársával  hoztíik  érint- 
kezésbe. Így  a  többi  között  a  nagyérdemű  Beukö  Józseffel  is,  a 

^)  íízületett  auyja  feljegyzést;  szeriut  1777.  márczius  ÜO-án  Vvc- 
geii,  Tolimmügycbun,  hol  a  vitcz  tábornok  akkor  állomáaozott ;  elhalúl<»- 
zott  pcílig  18-11.  deczember  10-en  Pesten. 

^)  Nyonitíitiisban  megjelent  müvei:  1.  Atuiirhitn  ion  SiWjni/iürtfti/ 
[Pc-ítli]  /S/V.  8-r.  ;  2.  Vei^tiijiii  ilhii^lns /otuUiti':  tlillo  (ítu(/n  in  TntHxil- 
miiiti.  C/iii'ilwj„ih\  If^:i(i.  8-r.  (ismertiitve  Kulcsár  Ilai<zitoH  Muhifinujal: 
1827.  I.  ftilev  2ítl.  1.);  o.  i!i:Ki:h!vUUichr  Ihu-stelhintj  iUh  (Irti/xc/nn  Orilrns 
ú  SirlHiihUnjtii.  W'Uii  uikI  httpziij,  l^-IL  8-r.,  s  tudtom  szerint  dolgo/.ntt 
Kutcíiár  Ilaínznotj  Mulatságuibau  &  külföldi  nőmet  liipokban  )».  Ke/íratbun 
pedig  több  müvet  hagyott  hátra,  jelesen  —  hogy  többeket  ne  enilitBck  — 
1.  göttiiigai.  c'iburj^i «  kopcnhágai  útinaplóit  17í'5  —  17'J7-bol;  2.  enih'k- 
íralát  az  erdélyi  insnrrectióról  180V) — lölO-bül;  íí.  Idcen  eine.-<  .sifben- 
biirgifíchen  Patriotcn   IbÜ'J-bül,  melyet  Miksa  foherczegnck  nyújtott  be  lítb. 


363 


kinek  két  történeti  tárgyü  kéziratát,  t.  i.  Vízaknai  Briccius  György 
és  Losouczi  Bánffi  GjÖrgy  naplóköuyveiuek  laAsolatát  kiadui  ia 
szándékozott,  mint  ezt  következő  feljegyzéséből  láthatni,  mely  Tolti- 
képeu  a  szándékolt  kiadvány  elöbesr.édjének  fogalmazványa : 

*Ezeu  két  naplókönyveket  n.  t.  BenkÖ  József  munkás  ha- 
záuktia  nyomtatás  alá  elkéa/ítette  volt,  a  éu  is  ezeket  az  6  tulaj- 
don kézírása  után  közre  bocsátom,  oly  megjegyzéssel,  hogy  Losou- 
czi Bánftí  Györgyről...  [üres  hely  hagyva  a  foiTás  megjelölé- 
sére], Vízaknai  BereczkrÖl  iH^dig  a  Horáuyi  Nova  Memória 
Hungarorum  42iá-ik  s  következendő  la]>jain  líövebb  TiláKDsitást 
vehet  az  olvasó.* 

De  terve,  úgylátszik,  abba  maradt,  legalább  gróf  Bethlen 
Elek  e  kiadványának  mi  nyomát  sem  találhatni.  Briccius  napló- 
jának Benkő-félc  másolata  ellen  lien  gróf  Kemény  József  nagy- 
becsft  gj-rtj  töményé  vei  az  erdélyi  múzeum  kézirattárába  kerftlt^)  s 
Szabó  Károly  és  Szilájíyi  Sándor  o  mii-SűlalrúI  kíizlék  azt  a  »Tör- 
téneti  Emlékek  a  magyar  nép  községi  és  magán  életéböU  11.  kö- 
tetének 77  —  116.  lapjain.  Bánffi  György  naplókönyvét  pedig 
Szabó  Károly  adtíi  ki  hasonlag  Benkö  másolata  alapján  az  Erdé- 
lyi történelmi  adatok  IV.  k.  115  s  köv.  II. 

Bethlen  Elek  történeti,  közgazdasági  a  müvelődéstörtéuelmí 
jeg^'zctei  8  okniáuygytijteményének  széles  köréről  &  jelentékeny 
voltáról  lejebb  olvasható,  ugyan  cxímirat  nélküli,  de  csupán  csak 
gyűjteménye  tárgyainak  megjelölésére  vnualkoztatható  feljegyzései 
adnak  fogalmat,  a  melyekből  kiviláglik,  hugy  a  gyűjteményét 
alkotott  egyes  s  tartalmukhoz  képest  külön  csojíortosított  tárgya- 
kat, a  tartalom  rövid  jelzésével  soi-számba  vette  s  a  J  jegyek  közé 
szintén  sorszámilag  fogottakat,  habár  szorosan  véve  nem  is  voltak 
mindig  rokon  iermészotöek,  csomagokra  —  számszeriut  105-re  — 
osztályozta,  mivel  a  107.  sorszámhoz  írt  jegyzetét:  »!*./>.  2Í.  N^ 
/íí.<  esakis  így  magyarázhatni  meg,  levén  az  ekként  olvasandó: 
*vide  pac/^ftam  21  uumero  5/.c  s)  A  kérdéses  feljegyzések  soro- 
zata fme  ez : 


1. 


2. 


1.  Uiigarii 

3.  Lnlftv  Johaini 

&.  WeBzprcmfir  hobc  Schute 

4.  Bethlen  (PetniB) 

5.  Toumier  der  Ungani 

6.  Iiu    regiutn    aiif   Sxckler* 
bodeu 


(    7.  l'ugariclies  Indtgcnat 
ü.l   8.  Georg   Kákóczi   11.   V.  n. 
(        fii, 

!lt.  Klingsor 
10.  BurscDlaad 
n.  Apitfí 
5.  [12.  Fleittcher,  comes  nationis 


')  Valúg/inűleg  a  nagyeDvedi  koUegimn  kttnyvtárából,  a  liol  köx- 
tadnt  szeriiii  Benkö  József  kt'zírataii  tinitek. 

')  £  combinált  azámokbúl  egyebíráut  kiderül,  hogy  I.  LipiSt  kolt^E- 
szete  Cflak  ti  tokaji  bor  dicMhftt'oek  versekbe  foglalásáig  terjedt. 


OKIBATQYÜJTBMÉNY  NTOHAI. 


353 


6. 


11. 


i44 


Lehranstftiten 

Luxus 

Kliugsor.  V.  9. 

MaximílianuBTrinirtsílvauus 
.  Bethlen  Stepliaims 

Pázmáns  Pro/^s 

Maitreaaen  dcB  Gábriel  Bii- 

thori 

AchtBerklifruug 

Mathias  Corvin  in  Winn 

Geistliehc  in  Ungárn 

Cardinal  Pázmán 

Königlichc  Stüdtc   in   Sie- 

benbUrgcn  — 

Wiener    und   Tjínzer  Frie- 

denBSchluna 

Bticher  íibcr  áU:   Refonna- 

tíonsgeschiclite  in  Ungaru 

Georg  Rákóczi  I. 

Montecuculi  iiud  Zrínví 

Rákóozi  Georg  1.  V.  27. 

Schriftflteller  Honorar 
,  Zichy 

Reformation  in  Ungarn 

Bouyha 

Marquard     Ahnherr 

Bethlen 

Bánffi  de  Pallócz 

Oppelu  und  Ratib<H' 

Szekler 

Territórium    clausuni 

Sachaen 

Haudel.ungrischer 

Griechen   in   Siebcnbtlrgon 

Carlsburger  Capitcl 

Joliannes  TransailvanuK 
Valeiitinus    Tőrük,     Peni- 

phliuger.   V.  59. 

Sííidte  Verschöncrung    -- 


-I 


48.  Böhmeu 


der 


der 


IH. 


'45.  Teke  und  Erktid 

J4C.  Pferdczuoht   iu   Siobenbür- 

1         gíMi.  V.  52. 

\-il.  Wularhen  —   — 

SzÁ7.A|iUK.    lÖb7.  IV.   KÜÍKT. 


22. 


23. 


25 


49.  Tilgungs  Deputation 

20.}50.ReÍ8enin8AusIand 

21.!  51.  Tokayer 

52.  Pferdezncht  in  SiebenbUr- 
gen.  V.  46. 

53.  PapiermUhle,  Wollenhaudel 

54.  Hellenbach 

55.  laoealation 

i>í  y^^-  ^i'^te  BilduDgsanatalt  in 
\        Ungarn 

(57.  ProtestantiBche  UnivereitMt 
t        in  Ungarn 
2ij.}58.  Lyeimach  Münzen 

Í59.  ValentinuB  Török.  V.  n.  43. 
27.JrjO.  Königin  Isabella.  V.  n.  66. 
(61.  Cardinal  Martiaueius 
162.  Weinbau  iu  Uugarn 
28.(63.  Cardinal  von  Este 

f  64.  Georg  Rákóczi  II.  V.  n.  8. 
g(jC65.  Statistische  Berechnungen 
' '(        Uber  SiebenbUrgen 

i66.  Königin  Isabella.  Y. 
\       u.  60. 
30— 3 8. '67.  Szekler 

J68.  Mathias    Corvinná. 
'        V.  21. 
69.  Kirchenbanu 
70.Szekler.V.67,6,37. 
171.  Juden 
(72.  Goldrebeu 
.-  Í73.  Mémoires  von  Mon- 


39. 


40.? 


41 


(        tecuculi 
C74.  Apafi 
175. 


47—49.,  _ 

Georg  Rákóczi  II. 

50         l.}76.  Bildunguanstalten 

ro(77.  Sicbenbiírgische 

'{        Uofkanzlei  170a. 

53.;  78.  Franz  Rákóczi 

-^  C79.  Franz  Bialii» 

(80.  Wqbs 

-r      ,.,(81.   Mathias    (Nirvinim. 
ii5  -  ül.< 

(         21,  68. 

6-J—    4.JH2.  Leopold  I. 
2o 


354 


RKT  NEVEKETKfi  OKIRATavfíjTRMtNY  MTOUAI. 


Í83.  Dob  1-ic  Gubernium 
84.  Corvins  Blbliochek. 
V.  '21,  68,  81. 


Na- 


ÍSb.  Siinúid 
68[— 67]786.  Saiihe.drio  dci 
(        tiou  guda 
gaS87.  CorvioB  Biblíothek. 
1        V.  84. 

!8B.  Johaun  Zápolya 
89.  Limitation 
90.  Sigmund  Báthori 
70.|9l.  Bocskai 
li.\$'2.  Lucrum  cumerae 
72.J93.  Natioual  Costume 

"[73-l83Pf-N''^'*.**^l'^ 
1.95.  Martinusius 

gj  Í9G.  ITíjgarift  vetns 

(.9  7.  Chronicon  BudenM* 

j98.HoheSchulezuFUuf- 

kircbeu.  V,  3. 

(        V.  87. 
86  S^^^'  GyarmAtbi 

MOl.  Stephaii  Bátliori 
orjil02,   Ungani   hu  Aua* 
l  lande 

103.  IsÜiváDfi 

[■flu iy,  1104.  Alliadz  gegeu  Un- 

gara,      Öátcrrcich 
and  Mfihi'ea 


^2  Jt05.  Ungarn    im  Aua- 
'i  landc.  V.   103, 

ÍIOG.  Mesofante 
|l07.  I«opold  der  I.  alc 
Í9H-195./  Dichter.V.  p.  21. 

(l08.  UngarÍBche  Wahl- 

freibeít 
il09.  Inociilatiún  iiiUa- 
j,g  )  garu.  V.  65. 

JllO.  Ungaria  vetus.  V. 

96. 

i  78. 

112.  Alt  nDgrieche  Ur- 
kundeu 


[98-1 
100. 


113.  Gábriel  Bdthorí 


85.; 


]< 


105. 


jlli.  Sicbeubürgischea 
Staatsreebt 
|ini— ](ll6.>)    GuleotUB    Mar- 
103.1  tiiifl.  V.21.68.i'U\ 

,P^  í  117.  Rabotiű 
U  1 8.  KlingBOr 

119.  Uiigam   im   Aus- 
laude.V.  102,100, 

120.  Scfamübaobriftnu 
gegeii  Kcligiou 

121.  Prinz  Friedrich 
Augiist   von  H&u- 
Dover.*) 

A  közlött  Borjegyzékben  megjelölt  csomagokra  egykori  tu- 
lajdonosa irodalmi  buKyatékAl>aii  aem  tudtnni  rán.k.idui,  az  irá-nt 
tehát,  hogy  létL'zik-f  még  ji  nevezeted  gyüjteméuy,  vagy  p^íg 
elkallödott,  felviliigoaitAst  nem  fidhatok;  az  érdemes  férfiú  derék 
uuokái :  gróf  Bethlen  Ödön,  országgjüléHÍ  k^^pviselÖ,  vagy  gróf 
Bethlen  Pál  azonban  bizonyára  abban  a  helyzetben  leaznek,  hogy 
a  hozzájuk  ez  irányban  intéscndÖ  kérdésre  határozott  választ 
adhatnak. 
ToHHA  Karoly. 

')  A  115.  folyÓBzáui  át  van    ugorva. 

')  A  voiialjegyekből,  melyeket  Bethlen  Klek  a  Öfi,  39,  44,  47.  50 
B  52.  Bzániii  tárgyakhoz  vetett,  következtethetni,  hogy  axokat  eUi/í  aorbau 
való  feldolgozásra  jelíilte  ki. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  ezekeaí  ffr6i  Itcrrgéiiyi  ct^aUd  (1470 — 1835.)  Ercdüti  kézírati  kutfok- 
bíll  íru  í%i/tf  Káhm'iu.  II.  külot.  Budapest  1887.  VII.  <ía  547.  lap.  Az 
Akad(!inia   kiadránya. 

E  második  kötettol  ntnn  óri  vég6t  e  monogmpbia,  a  mÍDt 
eredetileg  torvezTP  volt. ')  A  tudós  szí^rzfínek  gyűjti"!  keze  alatt 
íinriyira  íelszuporodolt  a  ti>rténeti  anyai,  hogy  a  Bercsényi  család 
raonographiája,  ha  terjedelme  ily  arányban  növekszik,  a  kettrt 
helyett  legalább  is  tiégy  kötetnyi  leszen.  Mert  ba  visazaemléke- 
zftnk  arra,  bogy  az  elsfí  kötíít  id.  gróf  Bercsényi  Miklós  haláláig, 
illoiöleg  tiának,  ilj.  Miklós  grófnak  szegedi  föparancsuold  szereplé- 
séig terjedt  H  így  uem  kevesebb  mint  22U  év  törtém-tét  nyujtcitta 
leghíresebb  buszárcsaládunk  múltjából,  nyilván  való,  hogy  idő- 
közben tdemex'^n  fel  kellett  szaporodnia  a  hazai  és  külföldi  levél- 
t;'ir!ik})íni  talált  anyagúak,  bogy  o  második  köt*t  ji  még  tárgya- 
landó 145  év  helyett  mindössze  csak  14  évre  szorítkozik  (1689-töl 
1703-ig.)  .TtM  tudjuk,  bogy  nem  minden  év  egyformán  gazdag  ese- 
ményekhen,  de  mégis.  ha.  tekintetbe  vesszük  azt,  hogy  IL  Miklőa 
gróf  világtörténelmi  jelentősége  lulajdouképeu  csak  a  szabadság- 
háború  megindidtával,  vagyi-s  1703.  ti'ijt  kezdődik,  és  hogy  ez  ut4u 
még  buszonkét  évet  élt,  halbatatlau  érdemekben  meg  regényes 
visztmtagságokban  egyaránt  gaz<lagot,  míg  a  mélyen  megindult 
Mikes  Rodostóról  1725.  uov.  6-án  Bercsényi  elbunytát jelenthette; 
ha  tekintetbe  vesszük,  hogy  fin  László  hazájában  és  a  killföldöu 
mily  hös  tetteket  vitt  végbe  és  mennyi  balsorson  ment  keresztül, 
míg  mint  s7á/.ados  franczia  szolgálatba  lépve^  a  katonai  hierarchia 
Kijtoijáján  a  >m.aréclial  de  Francé  <  méltóságát  érte  el,  és  nem 
felejtjük,  hfígy  ennek  élete,   ha  hazánk  sorsára  nézve  nem  is  oly 

tfnntos.  de  dicsftséges  szereplésénél  fogva  a  Bercsényi  család  mo- 
Dographiájában  apjával  méltán  vetekedhetik;  ha  tekintetbe  vesz- 
szttk.  mily  bUszke  szerepet  játszott  a  franczia  udvarban  Lászlónak 

;két  tia;^)   ha  tokintotbe  vesszük  végre  a  franczia  forradalomkor 


*)  I.  köt  7.  Iftp. 
"*■)  A  Ben'(HÍiiyi  tiovrc  u   XVIII.   wz. 
pmkruii  bukkauiitik. 


fraiiexia  irD^moire-irodAlnmban 


á8» 


356 


tOrtAmkti  iroualoh. 


emigráló  Foreucz  fiáoak,  V.  László  grófnak  fényes  hndi  carriére- 
iét,  hóai  részét  azon  óriási  párríadulokban.  melyeket  Ausztria 
Napóleon  ellen  folytatott  —  nem  Í3  kell,  hogy  az  elsó  két  kötőt 
közti  arányban  szaporodjak  ax  anyag  és  indttkoítnuk  látszik  fenii- 
tebbi  feltevésünk,  hogy  az  ily  bö  tartalom  alapos  ismertetése  még  ^ 
több  kötet  lapjait  veendi  igénybe. 

Ezen  nincs  miért  sajnAlkoznunk.  Szívesen  követjük  fessfiltj 
figyelemmel  az  e  testes  köteteklien  elmondottakat,  nem  csak  a 
kielégitetleu  kiváncsiaág  vápából,  de  főleg  az^rt,  hogy  a  részletek 
gondos  tanulmányozása  k5vctkeztél>en  emíéktlukben  majdan  tisz- 
tán és  határozott  körvonalakban  maradjon  meg  az  összbenyomás  és 
hogy  helyes  ítéletet  alkothasson  kegyeletünk  nemzeti  mtíltuuk  e 
kiváló  hOseiröL 


Midőn  e  munka  elsfi  kötetét  megjelenésekor  ismertettük  e 
helyen,  és  azon  nehézségekről  szólottunk,  melyekkel  egy  cmldd 
tr>rténetírásíi  jár,  szóba  került  azon  különösnek  látszó,  a  XVI.  és 
XVn.  századokban  épen  nem  ritka  tünemény,  hogy  mint  mások,  u 
Bercsényi  caalád  Uigjai  is  más-más  politikai  párton  foglaltak 
állást  és  hogy  az  elfoglalt  állást  olykor  meg  is  változtatták.  Saj- 
nálkozásunkat fpjeztük  ki  a  felett,  hogy  a  szerzÖ  e  pártváltoztatá- 
sok indító  okait  adatok  hiányában  nem  magyarázhattál  meg  eléggé. 

A  mi  azonban  az  első  kötetre  nézve  állott,  nem  áll  a  máso- , 
dikról.  Ennek  tulajdon képoni  tart;ilma  nem  fgyéb,  mint  11.  Ber- 
csényi Miklós  gróf  pártváltoztatása,  vagyis  elmondása  annak, 
mint  válik  I.  Leopold  határozottan  aulicus  szellemben  nevelt  és 
igen  dynasticus  érzelmű  katonájából  a  legelkeseredettebb  ku- 
raczvezér. 

És  hogy  Thaly  könyvében  Bercsényi  életének  nevezdids 
processusát  világosan  látjuk  magunk  előtt,  tisztán  és  indokoltan, 
ez  az,  mi  nézetünk  szerint  Thaly  e  könyvének  legnagyobb  érdeme. 
A  mi  különösen  fokozza  szemeinkben  szerző  érdemét,  uz  abban 
áll,  hogy  —  a  mennyire  emlékszünk  —  e  testes  kötet  egyetlen  egy 
lapját  sem  tölti  be  avval,  hogy  magyarázgatja  e  pártv:Utozást 
hanem  ezt  a  tények  csoportosítása  és  az  egyes  események  végze- 
tes horderejént^k  kiemebsc  ált:ii  leszi  érthetővé,  úgy, hogy  mindenei 
különös  fejtegetés  nélkül  kiviláglik  Bercsényi  pártváltoztatásánakj 
logikai  és  psychologíai  szükségszerűsége. 

Talán  nem  érdektelen  az  átpártolás  stádiumait  külön  ki* 
emelni. 

Az  lfi91.  év  tavíiszán  Bercsényi  Miklósa  szegedi  főparancs- 
nok és  a  bányavidéki  huduk  holyettcH  tálMirnoka  özvpgygyé  lett. 
NejétjHomonnaiDrugcth  Krisztinát  csakhamar  sirKa  követi  bátyja 


TrtRTfeNieTI   TRODAI.OM. 


SST 


iií,  BiVUnt,  a  corbáviai  pftspök  és  Ungh  megye  örökös  föiapAuja, 
kivel  kihalt  ji  Homonnai  nemzetség  férfi  ága. 

Bercsényi  a  Drugeth-Örökség  kérdésében  gyermekei  érdekében 
11  női  íig  igényeit  a  kamarával  szemben  szokott  erélyével  karolta 
lel  és  sok  fáradozás  után  megszerezte  a  f^nspáni  diplomát,  utóbb 
az  óriási  terjedelmű  ungvári  urodalmat  is  részint  Örökségi  igényp, 
réaziut  vétel  útján.  Ezek  után  üunopélyeseu  beiktatt:itott  főispáni 
méltóságába.  íme  az  első  végzetes  lépés,  mely  átpártoláalioz  vezet. 

Uugbvár  megszerzése  és  OsáVy  Kríaztiuával  kötfttt  második 
bázaasága  által  Bercsényi  az  ország  leggazdagabb  én  anyagilag 
legfQggetlenebb  fÖurai  egyikévé  válik,  még  pedig;  a  hazának  azon 
réazébpn,  mely  a  függetlenséghí^z  leginkább  Hzokolt  és  mely  talán 
épen  ezért  nyomoríttatott  oly  kegyetleuftl  a  bécsi  udvar  Önkény- 
uralmi törekvései  és  az  idegen  zHoldos  katonaság  isszouyú  garáz- 
dálkodásai áltíil.  BeiYséuyi  idáig  elaÖ  sorban  csak  katona  volt ; 
főispáni  állásánál  fogva  most  v;in  először  jó  alkalma  Magyaror- 
szág éjííZiik-keleli  részének  szomorú  helyzetével  megiamerkeJui, 
A  XELl  éjszak-keleti  raegye  pedig  súlyos  közhajainak  orvoslása 
végett  Ct  küldi  fökövetéül  Bécsbe.  Bercsényi  az  elnyomott  népnek 
szószólójává  válik  -    íme  ez  a  második  lépés. 

Törekvései  meghiúsulnak.  A  KoUonics  rendszer  uralomra 
jutásával  országgyűlések  többé  nem  tartatnak,  az  éjszíikktílelí 
megyék  pedig  a  végelpusztulásnak  vannak  szánva.  K  vármegyék 
az  169G.  év  elején  tanácsot  ülvén  Kassán,  lökövetűl  ismét  Ber- 
csényit küldik  Bécsbe  sérelmeik  előterjesztése  végett.  A  pozsonyi 
országos  couveut  is  öt  kUldt  Zichy  István  grólVal  az  udvarhoz, 
panaszaikat  elö;idantl6.  Leopold  ene  Ben-sényit  Felső-Magyar- 
országi  tartományi  föbadibiztosává  nevezi  ki,  mely  állást  Miklós 
gróf  azon  reményben  fogadja  cl,  hogy  sikerülni  fog  az  idegen  zsol- 
dosok garázdálkodásait  korlátoznia.  Hivatalát  Eperjesen  szervezi 
6s  itt  ismerkedik  meg  közelebbről  az  ifjú  RjVkóczi  Fereuczczid, 
kiben  íiz  elnyomott  nép  —  jobbágy  és  közmímes  egyaránt  —  már 
mOtít  is  majdani  megváltójH  tiszteli,  íme  a  harmadik  lépés. 

Mennél  erélyesebben  fogja  az  elnyomottak  pártját,  mennél 
buzgóbban  keres  orvoslást  a  cs.  katonaság  által  a  vármegyéken 
és  egyeseken  elkövetett  zsarolások  és  végnélkilli  erőszakoskodá- 
sok  ellen,   annál   keserűbb    tapasztalatokat   kénytelen  tenni. ') 


')  íBorcírtíiiyi  családi  levéU»rdbagoudoeaii  letette  az  utókor  siutruám 
tízeu  LtíSfi  —  16í*7-iki  Ugyes-bajoí,  oiIh.»öus  hivatala  iictáit :  iiadd  Idasilk 
utódiii,  mily  erfífcitzítít  ki»erlet«kt'n  s  iielie::  kU»(Ielniekün  gázait  kcrt'gztUI 
RZ  alkotmányt  kiforgntú  udvari  párttal  és  jogtipró  i«íiztrák  suldateaoával 
ezemt>pii,  miulutt  it  kardra  appellált  vfiliia  porha  tapodott  lin/ája  jogainak 
v<.^oImt.'))eii<  {,146.  Up.)  Ke  utóbb  >lien»étiyi  iMxlig  b   sÍByphiuti   muidcát 


jwmoKvem 


Breaner  tábornok  beráilolja  a  bécsi  fShAditanácflQáL  Bmraénji 
pedig  az  adrar  mérvadó  köreÍTel  jubbjtQ  megismerkedTéiu  míntÁji 
fzeméljén  és  jarain  is  foljton  sérelmeket  ejtett  a  bécsi  konD&ny. 
tebeteűenségéuek  érzetében  a  hivatalától  való  felmentjéért  (o- 
tjramodik. 

E  közbeo  ti'ir  ki  a  hegjallfai  zendfilés.  A  fegyrert  ragadt 
oép  Rákóczit  bWja  rezéreOL  Bercsényit  már  nem  viszi  arra  hazafi 
lelke,hí>gy  a  felkelést  elnyomja ;  ellenkezóleg.  amnestiiU  i^érö  pá- 
tenst eszközöl  Id  Leopoldtól.  Vaudemont  h»*rcz»*i:  azoD]):in  elfojtja 
a  felkelést  és  kegyetlenkedik ;  azut/m  Rákóczi  vesztére  tör.  Ugyan- 
ekkor ffl&r  Bercsényi  ellen  is  szövik  az  ármányt  Mindezen  végkép 
elkeseredve,  1698-ban  a  magánéletbe  vonul. 

Ezentúl  rohamosan  halad  Tíercs^nji  végzete  ötjáu  el6n\ 
A  karloriczi  í>éke  ntán  még  rosszabbra  fordnl  a  haza  sorsa.  A 
líécHÍ  udvar  Magyarországot  fetjyyerrel  szerzett  tartománynak 
tekintvén,  megengedettnek  vélt  minden  eszközt  és  KoUonics  esz- 
méinek megvaíÓ8Ítá.sát  tűzi  ki  czélál.  A  török  hiüdoltságot  német 
követi.  És  kiderült,  hogy  a  pogány  és  ellenséges  jármot  inkább 
eltűrhette  a  nemzet,  mint  azt,  melybe  saját  koronás  kiníly.iakarti 
fogni.  E  válságos  időkben  a  magánéletbe  vonult  BercstHiyi  bensíí 
baráti  viszonyt  köt  II.  Rákóc^zi  Ferenczczel,  és  >  Bercsényi  meg- 
lepetéssel tapasztala,  hogy  a  nagy  Zrínyi  Ilona  lelke  szól  fiából 
mindenekben.* 

A  kétaégbeesöt  a  Rákóczi-cultuj  tettre  serkenti.  Ifíy  tiVmad 
Bercsényiben  a  gondolaU  hogy  a  kitöríi  spanyol  őrokosödésii  hál>4>- 
n'it  felhíiszn*ílvft,  fr;vntzia  segélylyel  Rákóczi  zászlajji  alatt  felsza- 
badulhat az  ország.  Következik  Lougueval  árulása  és  Rákóczi 
Perencz  elfogjttásu.  Bercsényi  még  idejekorán  menekülhet  Len- 
gyelországba. IjHopold  kormánya  még  itt  is  ílldözi.  Bercsényi 
ily  módon  elveszítvén  személyes  szabadságát,  hazáját,  javait, 
türelmét  —  midön  Rákóczi  is  megmenekül  fogságából  —  szilár- 
dan el  van  tökélve  fegyveres  erÖvel  megszerezni  mind  azt.  mit 
Önbibáján  klvftl  vesztett  el,  nemzetével  egyött.  »Eu  intrepide  kívá- 
nok cselekedni,  ut  me  impavidum   ferient  ruinae Mert 

nincH  figyUnknek  egyéb  argumentuma  t-sak  Isten  sa.  .  .fpgyver!* 

így  lett  a  dyuasticus  érzelmű  Bercsóuyibrd  kuruczvezér. 
Kzert  átalakaládban  nincsen  semmi  rejtély  vagy  homály;  épello&r. 


folytatva,  küík,i>dfttt  ée  boeaxnnkodott  Eperjesen,  gyfilöleles  liivatttUívnl 
LAtta  mindenfelől  a  u<^p  rAmlüiíát  :  teljes  erély<^VL>l  próbált  rajtn  sogiteui, 
mcgtemii  érte  mindiMit :  vitatkozott^  Írt,  reprae8entAlt,k<írt,  alkudott,  fcnyo- 
getŐdzött,  megmosEgatott  eget-fiildet,  —  de  mind  ezen.  buzgó  hazafiságból 
rredtí  fáradouUninak  viíjmi  csckdly,  vagy  ^ppcii  semmi  hasMiát  nem  tnpasit- 
talác  (1&7.  lap.)  Ld  niég  a  !€.'>.  ^  166.  lapokat. 


TftTtTfcHKTr  mODAI.Ö». 


359 


kezűleg:  világos  ez  átpártolils  és  íudokolt;  ismételjek,  Logy  az 
adott  viszonyok  közt  logikai  szükségesség  volt 


Eredeti  kútfőkön  alapuló  terjedelmes  biographia  meg  vala- 
Biely  életrajzi  essay  közt  szeriutuuk  épou  az  a  killöübsóg,  bogy  az 

.előbbiben  :i  fííiilak  jellemének  riiagMkbril  a  körül mí-nyekb/íl  ésese- 
tnéuyekböl  spoutane  kell  kidumbdrodni.  Az  íílotrajzi  ossaybeu, 
hol  uem  CiW  korlátlan  lapszám  az  iró  rendelkezésére,  bol  röviden 
sokat  kell  Összefoglalni,  több  szabadságot  engedhetünk  az  írónak 
az  alak  megrajzolásában  ós  kiszSnezésében.  De  bol  pragmatikai 
történetírásról  van  szó,  lu.  író  mtívészeto  épen  ftbban  áll,  hogy  a 
subjectiv  íellVigíist  l«hetíileg  liáttérlie  szoiitvJi,  a  höst  tettei  eset- 
leg szavai  által  is  ismertesse  meg  velünk.  Csak  így  kelthetünk  ajs 
olvasóban  nagyobb  és  tartós  hatást,  és  az  előadásnak  csak  ezen 
módja  nyújtja  unnak  zálogát,  hogy  az  olvasó  helyes  ítéletet  alkot- 
hat magának.  E  nehéz  fcladiitot  csak  az  olyan  történetíró  oldhatja 
meg,  ki  az  általa  tárgyalt  kor  minden  zegezügát  oly  alapos.an 
ismeri,  mint  épen  a  szerzőnk.  Nem  csak  valószínű,  bizttisra  vehet^ 
jük,  hogy  Rákóczi  Fereucz  idejében  a  kortársak  közül  senki  sem 
ismerte  annyira  hazánk  viszonyait,  mint  az  immár  évtizedek  óta 
oly  fáradhatatlanul  kutató  Thaly.  Ha  van  tehát  hazai  történet- 
íróink közül  valaki,  kinek  módjában  állana  egyéni  ítéletét  vissza- 
tartani, vád-  meg  védheszédek  helyett  kizárólag  a  bizonyítékokat 
szerepeltetni  tanúkként,  hát  Thaly  az.  Az  érdemes  szerzÓ  azonban 
mindig  az  eljeukozö  nézetet  vallotta  és  innen  van  azután,  hogy  a 
vzigont  tftrgyilagosság  nem  tartozott  sohasem  Írói  tulajdonságai 
közé;  tudtunkra  azonban  a  tárgyilagosságot  egyetlen  fehlolgozott 
müvében  sem  óvta  meg  annyira,  mint  ebben,  melylyel  most  fog- 
lalkozunk. Azért  a  szó  teljes  értelmében  a  jelen  munka  sem  egészen 
objectiv.  A  történetírónak  nyugodt  előadása  közbon  kihallszik 
a  védőügyvéd  szenvedélye,  ki  hol  szépíteni,  enyhíteni,  hol  meg 
dicsí'iiteni  törekszik  olt  is,  hol  erre  talán  nincs  szükség.  így  aztán 
megesik  az,  hogy  szerző  túloz  és  mÜve  apológiának  látszik.  Más- 

I  kor  meg  más  ez  irány  inconvenientiája  :  szerző  önmagával  látszik 
ellentmondásba  keveredni. 

Utóbbi  állításunk  igazolására  íme  itt  egy  példa,  ha  nincs  is 

f:ft  legjol)baii  megválasztva.  A  26.  lapon  Thaly  Bercsényinek  egj'ik 
►alapjcllcmvonását*    emeli   ki,  azt  t.  i.,  hogy   >a  inoffn  ifjnzalt 

*  köröin szakadtig  nrm  enijedf.t  És  mi  áll  ez  állításával   épen  szem- 

|ben,  a  27.  lapon,  midőn  a  Forgáchékkal  folytatott  pert  mondja  el, 
mi  ott  Thaly  szerint  ugyanezen  Bercsényinek  főirány  elve  ?  —  A 
^y.Mék^iiy  szfUtmt,  még  ott  is,  hol  igaza  van.  Ezt  éri  cl  Thaly 

i  a.  neki  sajátos  jellemfestésí  igyekezetével,  azzal,  hogy  kedvence 


hősét  mioden  erénjnyel  felruházza.  Volt  Bercaényinek  elég. anél- 
kül, hogy  metj  kellene  azokat  toldani.  Az  ilyenek  pedig  az  iilvjisó- 
nak  okvetlen  feltűnnek.  Ha  Thaly  nem  emelte  volna  ki  annyira 
som  a  makacsságot  jogai  védelmében,  sem  utóbb  a  békülékeny 
szellemet  pőréiben,  az  olvasó  mindent  legjobban  megérthetue  és 
igy  okoskodnék:  Bercsényi  a  »point  d'hooneur*  lovagja:  a  német 
várparancsnokkal  szemben  hajthatatlan,  atyafiaival  szemben  nagy- 
lelkű éa  békülékeny.  Mindezt  tulajdouképen  elmondja  Thaly  is, 
de  uly  vastagon  rakja  a  festéket,  hogy  a  színek  harmóniája  dis- 
liarmouiává  válik,  és  kétely  szállja  meg  az  olvasót, 

Thalyt  panegyricus  heve  más  tekintetben  is  ol  szokta  ragadni 
az  objectivitós  ösvényéről.  Így  példáál  a  407.  és  417.  lapokoft, 
hol  francziából  foi-díl  egynehány  mondatot.  Hogy  az  érdemekben 
oly  igen  gazdag  szerzfí  itt  is  optima  dde  járt  el,  előttiem  bizonyos : 
hiszen  a  jegyzetben  közli  az  eredetit  is,  mi  legjobb  bizonyStéka 
annak,  hogy  távol  van  tfíle  a  gondolat  az  olvasót  hőse  érdekéhen 
tévútra  vezetni.  De  kérdem,  correct-e  a  következő  fordttiU?  A 
franczia  eredeti')  Így  szól  a  jegyzet  szerint:  >Ia*  prince  Ragoczy 
est  bien  fait,  il  a  beaucoup  plus  d'esprit,  que  je  n'avois  oui  dire.t 
Ez  annyit  jelent,  hogy  Rákóczi  szép  ember  és  sokkal  szellemesebb, 
mint  minő  a  hfre  szerint  (»mint  a  minőnek  mondani  halKitbvm«). 
Thaly  pedig  így  fordítja:  »Il.  fejedelem  szép  ember,  nagyon  szel- 
lemes, annyira,  hogy  eléggé  ki  sem  fejezhetem.* 

A  407.  lapon  hasonló  eset  fordul  elő.  Nézetünk  szerint  *hi 
foi  du  Roi  de  Pologne*  kifejezés  alatt  Du  Héron  II.  Ag08t  ss4i- 
vninak  jóhíRZf müséíféi  vonta  i'.nak  kétségbe,  de  nem  *hitét  vagy 
hűségét.*  A  szöveg  azonban  itt  nem  eléggé  világos,  és  határozott- 
Hággal  nem  nyilatkozhatunk.  Lehet,  hogy  mi  tévedünk. 

Ha  már  előleges  szándék  nélkül  így  bele  kerültünk  a  hiba 
ktttat^sb.a,  megemlitheíjiik,  h<igT  íilvasás  közben  —  mint  a  legtöbb 
munkában  —  itt  is  me^ütkítztiink  iiebáuy  ííllitiisou.  melyekről 
nem  tudjuk  tévedésen  nlapulnak-e,  vagy  szórakozott*;ágl)6l  ered- 
tek-o?  —  A  350.  lapon  pl.  Osáky  Zsigmondot  (ugyanazt,  kire 
már  a  97.  lapon  történt  czélzás)  még  nem  lehet  ekkoriban  t/iniok- 
mesternek  nevezni;  tudtunkra  ö  csak  néhány  évvel  utóbl>  lett 
azzá,  Torcy  franczia  külügyminiszt^M-  pedig  sohasem  volt  bibor- 
nok,  minőnek  Thaly  a  423.  lapon  kétszer  is  (egyszer  magyarul, 
másszor  —  a  mi  foltünőbh  —  francziáííl  is)  czimezi  stb. 

De  ha  e  tollhibák  sokkal  nagyobb  szAmmal  volnának  is,  a 
»Székesi  gróf  Bercséuyi  család*  becséből  mit  sem  vonnak  le.  Gon- 
dos tanulmányok  al.apján  írt  mutika  ez,  melyet  nem  csak  azoknak 
kell  clolvasuiok.  kik  a  Bercsényiek  iránt  érdeklődnek,  de  egyálta- 


')  Pu  HiTíni   1701.  110V.  'J7-ÍkÍ  juleiittwf   XIV'.  LkjoííIiox. 


TftHTftíCBTI  TTIOT>AI.OM, 


Iában  mindcnkiilok,  ki  hazni  iörfct'^Dottel  foglalkozik,  lí.  Miklós 
gról"  élete  1701.  óta  cgószeu  összeforrott  hazai  törtéuetünk  egyik 
legliírescbb  alnkjával.  II.  Rákóczi  Fercnczével ;  sorsuk  kozÖB ;  az 
I7i)3-baü  megindult  nagy  szabadsAgháborúnk  története  pedig 
Rákóczién  kívül  leginkább  Bercsényi  személyes  sorsá-n  fordul  meg. 
Azon  fejezeten  kíT&l,  melyben  az  1697-iki  hegyallyai  zeti- 
illllést  írja  le  Thaly,  és  a  mely  nézetünk  szerint  e  mönek  irodal- 
mi Iíi^í  legkimagaslóbb  és  Icgsi ke r ültőbb  része,  az  oUasó  figyelmét 
különösen  a  két  utolsó  fejezetre  hívjuk  fel,  melyekben  a  szalwl- 
dághíiború  kezdÖ  korára  nézve*)  felelte  érdekes  részleteket  tudunk 
meg  hazai  levéltárakból  mentett  egészen  új  adatok  alapján.  Ellen- 
ben Bercsényinek  a  franczia  külilgyminiszterium  levéltárában  Órí- 
zett  emlékinitui  ms  Du  iléron  m.'irquisnak  kuvetjelentései.  melye- 
ket Thaly  jelen  kötetében  értékosítlieU^tt  először,  meiívalljuk, 
kevésbbé  elégítették  ki  felcsigázott  várakozásunkat.  Ezzel  nem 
akarjuk  fontosságukat  tagadni.  Hiszen  in  extensomég  nem  isincr- 
jftk  ez  emlékiratokat  és  relatiókat;  különben  az  a  jelentöségök 
már  most  is  kiviláglik,  hogy  Rákóczi  Ferencz  Önéletrajzának 
megbíz  hatóságát  bizonyítják.  ^     „ 

Jj.    13. 


MointarornsAtji  lnr(ik  hinctíúri  de/fert^-.  Kiadja  a  ni.  tud.  AkuOc'uiia  tHrtd- 
neimi  bizottsága.  Fordította  ]>r.  Láazlófatiá  l'fUvit  ^íjifaL  Ilevozet^sst*! 
ellátta  éfl  sajtó  ulú  rcudc^ete  Katnmtrcy  Ern>^.  Elwí  kötet.  1543  — 163Ö. 
Buditpe»t,  az  Atheuaeuaj  r.-tára.  könyvtiyomdája  1886.  —  8-adr.  LV.  i*ft 
Í67.  1.    1    pliototypifli  melltíklet. 

A  t^rnk  államigazgatás  történetét  még  eddig  nem  ismerjtik. 
Ezt  pedig  annál  jobban  lehet  sajnálni,  mert  valamint  politikai 
történelmének  egyes  mozzanatai  azon  alkatrészekre  utiilnuk,  m«- 
lyokMl  az  idök  haladtával  az  alig  harminczezor  fftre  rúgó  tí'»rök 
sereg  a  majdcsak  tizenöt  millió  lelket  számláló  uszman  nemzet 
lett,  ópúgy  az  államiuazgatás  története  azon  szellemi  befolyásokat 
mutatná  ki,  melyek  Oszmán  óta  egészen  a  török  birodalom  hanyat- 
lásáig íiz  állam  gépezetére  hatottak.  A  török  közigazgatás  első 
forrását  kétségenkívíSl  Iránnak  régi  pái'szi  culturájában  keres- 
hetjük. Ezen  cultura  tudniillik  alapul  szolgált  azon  általunk 
bámult  arabok,  névszerint  Abbaszidák  művelődésének,  melyen  az 
imámat  elbukásával  a  szultánát  emelkedett.  A  történetből  tml^juk, 
hogy  valamint  a  mfivészetek  s  a  tudományok  egyes  ágai^  úgy  a 
kormányzat  alapeszméi,  ha  mindjárt  mohammedán  színezettel  is, 
(le  valójukban  perzsa  eredetűek  wjltjik.  Nemcsak  Mimmúu  és 
Uarún-alrasíd  idejében,  de  jóval  késÖbbeu  is  perzsa  szellem  volt 

>)  1703.  ^vi  június  hó  közeptitg. 


862 


TftiiTfcincn  niOD\r,OM. 


a  khüIitHt^  udvaránál  iráuyadó  és  ezen  perzsa  szellemet  örökölték 
a  khfllifaság  vasiallusai  nvngaton  és  keleten;  ez  terjeilett  Bokhá- 
rában  ép  úgy,  mint  Kis- Ázsiában,  és  valamint  a  SzászáuMák  alatt 
a  polgári  admiuistratio  ca  a  sereg  szerve7.ete  ezen  perzsa-arab 
sxoUemtÖl  volt  áthatva,  épúgy  tapasztaljuk  ezt  a  Szeldsukidák 
kormányzatában,  névszerint  egy  Alp-Arszlán,  egy  Molik-8ah  és 
egy  Szaudsár  alatt. 

Az  os/mán-t<.'<rükök,  kik  a  hanyatló  Szeldsukidák  örökségét 
átvették,  nagyon  természetesen  ezeknek  állami  és  katonai  intéz- 
ményeit is  híven  követték.  Csak  későbben,  midőn  az  Evrenoaz- 
bégek,  a  Mikhail-oglik  és  más  gőrőg  elemek  bozzájok  csatlakozása 
AlUil  a  parányi  iöríik  ethuikai  test  nagy  dimenziókat  öltött,  akkor 
a  bódítók,  mint  azt  egyebütt  iá  látjuk,  az  általok  meghódított  népek 
szokásait  és  törvényeit  felvették,  a  mi  az  oszmán  állanaúletben  oly 
nagy  változást  idézett  elÖ,  hogy  már  IV.  Murád  idejében  Driná- 
polyba  vetődött  távoli  ktdeti  ufazók  az  oszmán  császár  vagy  szul- 
tán m;igaviseletén,  szokásain  és  törvényein  nem  kevéssé  Ütköztek 
meg.  Később  a  töröknek  ezeh  úgyszólva  akaratellcnies  elnyu- 
grttiasodása  természetesen  mindinkább  öregbedett  és  mikor  gyözt«s 
hadaikkal  a  Dráván  átkelve,  Magyarországot  birtokukba  ejtették, 
akkor  bizony  édeskevés  maradt  a  török  áljaméletben.amit  tiszta, 
meghamisitatlan  keleti  mohammedánnak  mondhatnánk.  E  végből 
nem  lesz  ördekteleu  a  többi  közt  azon  jövedelmi  ágakat,  melyeket ' 
Kammei*er  az  előttünk  levÖ  munka  bevezetésében  felemlít,  az 
Abbaszida  khalifák,  tehát  az  iszlámvilág  fénykorában  használt 
jövedelmi  forrásokkal  Összehasonlítani.  Kammerer  szerint  a  törö- 
köknek hazáukbim  használt  jövedelmi  forrásai  a  következők  voltak : 
1.  a  kikötők  és  révek.  2.  vámjövodelmek,  S.  városi  beviteli  és  beme- 
neteli adó,  4.  kincstári  hajók  bérbeadása,  5.  a  halászali  jövedelmek, 
6.  vásárok  bevételei,  7.  vásári  korcsmák  fizetségei,  tí.  mázsa-  és 
kila-hányad,  9.  mészárszékek  adói.  10.  boroshordókra  kivetett  adó, 
U.  a  sörházak  jövedelmei,  !2.  gyertaöntő  házak  jövedelmei,  i:i. 
fi  festÖházak  adói,  \4.  a  malom-taksák  behajtása,  1 5.  pétizbeváltás 
és  péiizátváltás  gyakorlásáért  fizetett  dij,  16.  a  katona-adó,  17. 
t-Örvénykezési  költség,  18.  kincstári  kertek,  rétek,  földek,  házak, 
boltok  bérbeadása,  19.  a  tfipu.  20.  a  mátka-adó,  21.  impositio. 
Kzekhtíz  még  nincs  számítva  az  úgynevezett  kharáds  (keresztyének 
.adója),  sem  pedig  a  liaraiigadó  s  m.ás  egészen  lft32-ig  használatban 
volt  máshitííekfL'  rótt  adónemek. 

Ha  már  most  ezzel  szembe  állítjuk  Krememek  az  Abbá- 
azidák  koi-szakára  vonatkozó  leírásában  foglalt  adatait^  akkor  axt 
találjuk,  hogy  csak  következő  tíz  vagy  tizenegy  adónem  volt  hasz- 
nálatban:  1.  földadó.  2.  jövedelmi  adó,  H.  hajók  uti5n  járó  ti^sed, 
4.  bányák  és  legelők  után  járó  jöve<lelmi  ötödrész,  5.  a  raj ák  fej- 


TdRTfcNBTI  ntODAlOM. 


363 


adója.  6.  péozveröbA^ak  adója,  7.  vámndÓ,  8.  mfíizcB  és  halászat 
adója,  9.  nyilvános  helyek  használatiért  jíirn  adó,  10.  mfvlom-  és 
gyáradóf  11.  fényűzési  ós  fogyíisztAsi  adó.  Látni  való,  bogy  a  mosz- 
lim világ  fénykoráhól  nink  raanidt  üclólajstrom  tetemesen  kisebb, 
mint  nz.  a  melyet  a  tÖrök()k  nzlntén  bittalmuk  fénykorában  hasz- 
tiált4ik.  Ezen  eltérés  a  küzigazgatfis  egyéb  ágaiban  is  észrevehető, 
de  külőniW  síilylyal  uebezkedett  a  keresztyén  alattvnlókra,  kik  sem 
a  régi  Arahiál>an,  sem  a  mai  Pcrxsiában  és  Közép-Azsiábau  nera 
voltak  oly  nagy  adókkal  megterhelve,  mint  a  tórök  birodalom 
végsó  hntárain  lakó  keresztyének.  Ehhez  járú!  még  más  körlll- 
mény.  melyet  a  mi  történelíróiuk.  de  még  a  jeles  krilíkáji'i  Salamon 
sem  raélt^ittak  kollrt  H-^yelemre,  Tudniillik  elfelejtik  mindig,  hogy 
a  Magyarországban  állomásozott  török  haderők  és  hivatalnokok 
uagy  része  nem  sajátképen  való  törökök,  knrdok  vagy  arabok  vol- 
tak, hanem  török,  helyesebben  mohammedáu  hitre  áttért  szlávok 
avagy  bosnyákok,  berczegovinaiak  és  bolgárok,  kik  mint  ueopbyták 
a  vallási  buzgóságban  még  a  t«:irökukön  is  túlmeutek,  és  ezen  val- 
lási buzgalmok  htívét  l«ginkálib  éreztették  a  szegény  hitetlen  ma- 
^íyarokkaL  Hogy  ez  így  volt,  arról  leg^jobbau  tanuBkodnak  a  nyel- 
vünkben IftvÖ  uKzmán-török  szók,  melyek  nagyobbára  szláv  vég- 
zéssel, tehát  szláv  réven  jutottak  nyelvünkbe;  míg  a  nyelvünkben 
levÖ  régi  török  nyelvkincs  a  közép-ázsiai  eredeti  törökség  bélyegét 
hordja  magán  és  a  mai  oszmaulihoz  úgy  viszonylik,  mint  a  Utiu 
az  olaszhoz. 

Egyáltalában  a  török  hódoltság  korszaka  —  daczára  Sa- 
lamon jeles  munkájának  —  még  mindeddig  nincsen  úgy  meg- 
írva, a  mint  kellene,  mert  ahhoz  nem  elég  az  akkori  idöból  fen- 
raaradt  magyar-török  okmányok  ismerete  és  tanúlmánvozása, 
hanem  kivíílóau  és  mellözhetetlenöl  szükséges  először  a  régi  török 
világ  állami  és  társadalmi  szervezetében  való  jártasság  és  másod- 
szor az  igen  nagy  számmal  ránk  maradt  török  tarikhok,  azaz  tör- 
téneti munkák  tüzetes  átkutatása:  mert  tekintve  ezek  tartalmát, 
bizony  kár  volt  róluk  kicsinylőleg  nyilatkozni.  Pecsevi.Szolakzáde, 
SzeUniki,  Fiudikli  és  Idriszi  oly  adatokat  tartalmaznak,  a  melyek 
nélkül  a  törököknek  Magyarországban  viselt  dolgait  megismerni 
$s  megitélui  nem  lehet 

Hogy  állításaim  nem  túlzottak,  azt  az  olvasó  az  előttünk 
tekvŰ  könyvből  láthatja,  tudniillik  a  defterek  tartalmából,  melyek 
nem  egypbek,  mint  bivatdow  lajstromok  vagy  számlák  a  közigaz- 
gatás legkülöidiözöbb  ágaiból  és  eredetileg  részint  adókulcsnak. 
részint  pedig  uyugtatványnak  szolgáltak.  A  defterek  ma  némi 
különbséggel  még  Perzsiában  is  használatosak,  de  Törökországba] i 
már  a  múlt  század  vége  felé  kimentek  a  divatból  és  a  feumanult 
okmánygytíjteményt  a  török  történetírók  mindig  leghitelesebb  tör- 


TftRTÉSETl  mOPALOM 


téneti  forráauak  tekintettek.  Sztambulbaii  régente  tömécdek  sz&iuü 
ílefter  lehetett  Összegyűjtve,  de  gyakori  tíízvész  megsemmisítette 
és  tt  lueiinyire  emlékezem,  az  éu  korombau  a  porta  bal  szároyával 
szemben  levő  kis  épület  —  a  mint  Dsevilet  pasa  szájából  hallot- 
tam -  telidesteli  volt  az  Ázsiai  és  európai  tartományokról  szóló 
defterekkel,  köztük  termHszetesen  sok  magyarországival  is.  Ugyíin- 
c'sak  az  említett  Dsevdet  pasa  szokta  mondani:  Adt^fterekamfiU 
államigazgatásunk  legfényesebb  tükrei.  És  hogy  az  elöttiink  fekvő 
könyvnek  szerzői  lehetővé  tették,  hogy  e  fényes  lükürbo  tekintsünk, 
azzal  csakugyan  elévülhetetlen  érdemeket  szereztek  a  hazai  tör- 
ténetírás mezején.  A  ki  ezen  véleményünkben  túlságos  dicséretet 
vél  felfedezni,  annak  nem  le«;z  fölösleges  néhány  szóval  megmon- 
dani, hogy  sajátképen  miben  áll  a  defterek  nehézsége  és  micsoda 
ktlzdelmekkel  jár  elolvasásuk  illetőleg  lefordításuk.  Tudvalevőleg 
a  törökök  a  nyelvökro  legkevésbbc  alkalmas  arab  betűket  hasz- 
nálják; oly  betűket,  a  melyek  az  arnb  nyelv  hangtani  és  gmnima- 
tikai  szervezetéhez  illeszkednek,  de  a  melyek  korántsem  alkal- 
masak az  egéüzeu  különböző  hangtani  viszonyokra  fektetett  tíirök 
nyelvre.  Ha  már  most  az  arab  betűk  a  török  nyelv  átírásában 
idegenszerűek,  képzelhető,  milyen  nehézséggel  jár  magyar  tulajdon- 
nevekre való  alkalmazásuk  és  mennyi  fáradságba  kerül  az  ilyen 
arab  betűvel  írt  magyar  szók  elolvas.^.'4a.  Hozzá  járul  ehhez  még 
az  írásnem  maga  is.  A  törökök  körülbelül  tizenhárom  fráfinemet 
említenek;  ezeknek  ma  tán  egy  harmada  sincí!  használatban,  de 
a  régi  időben  hasanáltak  közül  határozottam  Icgneht^zebb  vidt  a 
káíi,  a  taalik-sikeszte  és  a  szíjakat,  mely  utóbbi  a  diakritikus  pon- 
tok oélkűl  fordál  elö  és  így  egy  _J  alakú  jel  hatféle  betŰ  lehet  A 
szijáltíit  nehézségéről  a  nemrég  elhunyt  Zenker  erősen  panasz- 
kt>dik  a  tí>rök-tatíi.r  nyelv  grammatikájában,  ugyanezt  hangsúlyozza 
Riidhouse  és  még  Davids  is ;  szóval  én  tAJrÖköt  sem  ismertem,  a 
ki  a  szijákatbau  irt  okmányokat  nehézség  nélkül  bírtA  volna  hIoI- 
vasni.  A  szíjakat  példájául  szolg.álhat  a  könyvhöz  mellékelt  facsi- 
mile, a  nógrádi  szandsák  részletes  adódefterének  elsÖ  két  lapja  a 
nemzeti  múzeumból,  ugyanazon  defter,  melyet  én  1861-ben  leg- 
először láttam  az  országban  és  ismertettem  nz  akadémiában. 

A  defter  tartalmát  illetőleg  az  részint  lopographiai,  részint 
pedig  statistikai.  nemkülönben  pedig  nemzetiségű  érdekű  is.  Ami 
a  topographiát  illeti,  a  régi  magyar  fiildrajzzal  foglalkozó  tudós 
sok  olyan  helység  nt-vet  fog  benne  találni,  melynek  ma  már  nyoma 
is  alig  létezik.  A  mi  a  statistikát  illeti,  meglepő  a  legcsekélyebb 
részlett'krü  kiterjedő  alapctsság,  melylyel  egyes  vidékek,  egyes  fal- 
vak éí>  íüldművelők  termékei  fel  vannak  jegyezve,  és  nem  hiába 
irt  nemrég  nekem  egy  angol  tudós,  ki  Velics  és  Kararnnrer  mun- 
kájáról ü'i  Atbeuaeumbau  közölt  évi  jeleutéscmből  tudomást  vett, 


TÖaTtNETI  1RODAT.OM. 


3firi 


'hogy  küldjek  néki  egy  jjéldányt  e  könyvből,  melyet  ÍS  a  múlt  idők 
stitiiítikai  adatainak  összehasoulítfiBálmu  felliaszuálni  Hzándékozik. 
A  lui  végtére  nemzetiségi  fontosságát  illeti,  bizony  !i  magyar  pm- 
ber  nem  kis  meglepetésére  észre  veheti,  hogy  e  köuyvbrn  sok  olyan 

,  helység  magyar  nevét  és  magyar  nevű  lakosait  találhatja  felje- 
gyezve, a  kiknek  helyén  most  nem  magyar  ajkú  nép  lakik.  Szóval 
Velics  és  Kammerer  urak  munkája  oly  irodaloii  fontosságú  és  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia  történelmi  bizottsága  e  könyv  kia- 
dásával a  hazai  történetírásnak  oly  jelentékeny  szolgálatot  tett, 
hogy  bizony  bármit  és  bárraennyit  mondok  is  elismeréaképen  e 
jelentésemben,  :ilig  tehetőek  eleget  a  teljes  méltánylás  követelmé- 
nyeinpk.  ^leglelipt,  hogy  az  orioutnlista  mintegy  Hzememre  lob- 
bauthatja,  hugy  túlságosan  elnézÖ  voltAm  Velics  úrnak  a  tőrük 
szók  átírásában  elkövetett  tévedései  és  következetlenségei  iránt 
Az  ilyen  gáncs  ellen  azt.  volaék  bátor  megjegyezui,  hogy  a  defterek 
fordítója  mesterségére  nézve  tulajdonképen  orvos,  még  pedig  az 
ideggyógyitás  küréheii  szép  szak  avatottsággal  rendelkező  oi-vos.  a 
ki  s/ithad  óráiban  u  héber,  arab  óh  török  nyelv  terén  magának 
igen  szép  ismeretet  szerzett;  azért  nom  szabad  fölötte  túlságosan 
szigorúim  ítélnünk.  Kiváaom  a  hazai  tudományosságnak,  bogy 
Búk  olyan  doktora  legyen,  a  ki  szabad  idejé})en  keleti  nyolvtudn- 
niánynyal  fogUilkozik ;  dv  kivánom  egyszersniiini  azt  íh,  bogy  közöu- 
ségtlük  több  tigyelemi'e  méltassa  az  ilyen  nagy  fáradozással  létre 
jött  munkákat,  mert  bizony  nagy  fáradság  után  járt  csekély  juta- 
kim és  elismerés  nem  igen  buzdítja  a  törekvőt,  hogy  e  rögös  útou 
balndjon. 

VÁMBtEV   AllMIN. 


Dr.  Kronei,   Fr,  r,  Geédticlűt  der  Kari  Fvímim*-  Univf7-*itiit  ín  Oras. 
—  amz,  tS86.  — 

A  kath.  alsóbb  papság  műveltségi  állása  Magyarországban 
ft  XVI.  században  uem  volt  kielégítő.  A  főpapok  minden  módon 
iparkodtak  azt  emelni,  s  e  végből  a  jelesebb  ]>apjelblteket  klUföldi 
egyetemiekre  küldöttek.  A  XVI.  században  töltbször  megtörtént, 
hogy  lelkészek  vagy  kanonoki  javadalmakkal  bíró  papok  is  engc^ 
délyt  kaptak  külföldi  egyetemek  látogatására,  a  nélkíil,  hogy  java- 
dalmaikat elveszítették  vobia.  *)  Azouban  nemcsak  papnövendé- 
kek, hanem  vilügi  pályákra  készülő  iQuk  is  látogatták  a  külföldi 
kath.  faiskolákat. 

A  bécsi  és  ktftkói  egyetemek  voltak  azok,  melyeket  különö- 
sen látogattak.  A  XVT.  század  kitzepe  táján  azonban  Kntkó  vcfijs- 
tett  jelentőségéből,  s  a  kath.  ifiak  Rómába  és  Bécsbejártak.  A 

')  Kruktiói,  Ha/ai  UkulÚKiÍH  lOrt.  IHG,  1. 


Add 


tOrtéseti  irodalom. 


sz&zad  végén  a  gráczi  egyetemet  is  kezdték  látogatfii.  A  gráczi 
Hgyptemiiek  törtónetét  adja  íl  jelen  munkn,  raelyot  Ki'oues  az 
egyetem  300  éves  fenDállAsítnftk  emlékére  írt.  Szerző  az  egyetem 
AÍbipotHt  és  működését  300  éven  kereaztül  a  jelen  korig  nkarta 
vázlatbiin  elfiudni.  A  grAcai  ngyetem  történetét  tnWi  mnnka  tár- 
gyalja (többek  küzt  *S^íí/í>'íi^í  .S'a'nc/ur  jezsuita  Pntpifla€tim  hihlio- 
tfwcae  ahnae  ac  coípbfrrímae  Uniret'sit(j.íiíi  Graecensís,  170S.) 
Peinlichtöl  egy  terjedelmes  monographia  is  látott  napvilágot. 
Azonban  mindezek  nem  tették  fóloslcgessó  ogy  újabb  munka  meg- 
jelenését. 

Krones  munkáját  2  részre  osztotta.  Az  elsÖ  részben  (1  — 
211.1.)  a  griiczi  fMákola  évkönyveit  tartalmazza,  mely  mintegy 
adat^készletet  képez  a  pragmatikus  történet  elkészítéséhez.  A 
második  rész  (214  — 644  1.)  a  tulajdonképi  organikus  történetet 
foglalja  magában. 

Stájerország  középkori  iskolai  viszonyairól  kevés  adat  ma- 
radt fenn.  Bizonyos,  hogy  az  iskolák,  mint  a  szomszéd  országokban, 
figy  itt  is  a  klastromok  lolügyelete  és  befolyása  alatt  állottak. 

A  következő  korszak  oktatási  viszonyairól  már  határozot- 
tabb képet  alkothatunk.  I.  Ferdinánd  alatt  a  reformatio  Stájer- 
országban is  nagy  tért  bódít<ítt  :i  nemesség,  jxdgári  elem  és 
parasztság  között,  l.  Fenliuánd  ugyan  szigorú  rendeleteket^  ]>alen- 
seket  adott  ki,  melyekben  intette  és  büntetéssel  illette  azokat,  kik 
a  katb.  vallástól  eltértek ;  azonban  a  viszonyok  sokkal  hat-almn- 
síibbakvolUik,  semhogy  a  régi  egyházat  egyeduralmában  biztiisít- 
hatta  volna  Mint  iiz  ui-szág  nemessége,  úgy  a  főváros  és  a  legtíibb 
község  a  protestantismust  })ef(ig,'idt!i. 

Az  löTO — 1.  évek  azonban  e  téren  is  jelentékeny  változást 
idéztek  eló  Károly  ausztr.  föherczeg  és  Stájeroi*szág  fejedelme 
alatt.  Iő70-beu  telepedtek  le  a  jezsuiták  Gráczban.  kik  már  1550 
óta  voltak  Ausztriábao.  Károly  fnberezeg  a  rend  generálisával, 
Borgia  Fereuczczel,  s  a  szeut-székkel  tárgyalásokat  folytatott, 
melyeknek  eredményeként  tekinteudíí  az  löl'ó.  uov.  12-én  kiállí- 
tíitt  fejedelmi  alapító-levél,  melyben  a  jezsuita-collegium  felállí- 
tása biztosítva  lön.  A  föherczeg  ez  nlkalommal  a  jezsuitáknak 
jöVL'delincrÖl  is  gondoskodott.  Biztosította  a  rendnek  önkormány- 
zatát és  előjogainak  teljes  élvezetét. 

Ezzel  megkezdődött  a  küzdelem  a  protestantismus  ellen. 

1572-hen  a  coUegium  építése  is  megkezdődött^  s  annak  leg- 
régibb része,  a  keleti  oldal  1673-ban  elkészült.  1  57G-ban  a  föher- 
rzeg  egy  couvictust  alapított,  melyet  a  rector  felügyeletére  hízott, 
8  jövedelműi  az  alsó-ausztriai  karthausiak  zár  alá  vett  javait 
rendelte. 

A  föherczeg  azonban  nem  elégedett  meg  a  coUegium  meg- 


TÖRTl&N'RTl   IRObALOM. 


367 


alapítáaáTal.  Ö  alkotását  LÖTitooi  nkarta.  Ennólfugva  1584.  decz. 
30-án  Károly  föherczeg  XIU.  Gergely  pápához  levelet  irt.  moly- 
b«n  kérte,  bogy  a  gráczi  jezauitíi-coUegiumot  egyetem  raiig_iára 
emelje  s  miudazon  elöjogükknl  felruházza,  melyekkel  Olasz-,  Spa- 
nyol-, Franczia-  éí  Németország  egyetemei  bírnak.  A  föberczeg 
alapító-  és  a  |i:'ipa  megerösítVí  levele  egy  uapon  kelt.  Az  1585. 
jan.  1-éii  kelt  levélbeu  a  pápa  az  egyetemet  megerősítette  s  miiíd- 
azon  jogokkal,  szabadalmakkal  l'elniliázta,  melyekkel  más  hason- 
nemti  intézetek  bírnak.  A  tanulók,  a  rend  szukásai  szerint,  a  sza- 
badmfivÓHzetekb<M  és  a  bittudomáuybél  baccaluureatusi.  licentia- 
tU8Í.  magisteri  és  doctori  rangot  ingyen  nyerhetnek.  A  fóherczeg 
ekkor  újólag  gondo,skodottaj«zsuitjlk  jövedelmének  szaporításáról. 
A  császár  me^^erösítése  későn  jött,  t.  i.  1 58tí.  apr.  Íf9-én. 

Az  egyetemen  a  jezsuitíi-rend  szabályai  értelméhnn  a  theo- 
logia.  philosopbia  és  a  szabad  mflvészetok  tiníttattak.  I5R6.  apr. 
14-éu  tartottlik  az  alapítási  ünnepélyt,  mely  egy  hétig  tartíitl. 
Azon  napon  a  sz.  Egyed-templomban  ÖsszfigyOlt  az  Összes  ifjöság 
isteni  tiszteletre.  Az  utána  következő  hamm  uapon  nyilvános 
diaputatiók  tartattak,  melyen  prot.  theologuaok  is  részt  vettek. 
April  20-áu  pedig  színi  előadás  volt.  melyek  a  gymn.  ifjúság 
•  Ábsalon  perfidus  Davidis  filius*  czimü  drámát  íidottelő.  Azelsö 
egyetemi  év  1686.  nov.  4-én  kezdődött. 

A  jezsuita  egyetem  épülete  lassankint  szűkké  lett  s  egy 
újnak  felépítése  vált  szükségessé.  Az  építés  Ferdinánd  föherczeg 
alatt  lti07-beu  kezdődött,  s  1609-ben  fejeztetett  be  a  tulajdonképi 
coUegium  és  a  fegyvertár  között. 

Az  egyetem  tudvalévőleg  csak  két  karból  állt.  t.  i.  a  theo- 
logiai-  és  böK'sészutiböI.  Idő  folytán  a  jogi  és  orvosi  facuHás  fel- 
állítása is  szlíksé.gessé  vált. 

Már  Stobaeus  György  püspök  lfi04.  nov.  10.  P.  Viller  Ber- 
talanhoz intézftt  levelében  hangoztatja  a  jogi  facultás  felállítását 
1637-bou  IT.  Fprdináud  alatt  ismét  sürgettt'-k  a  jogi-  és  orvosi  kar 
létesítését ;  azonban  a  jezsuiták  ellenezték  azt.  s  Lamormain,  TI. 
Ferdinánd  gyóntjitmtyja,  ki  is  jelentette,  hogy  ö  felsége  nem 
hajlandó  az  említett  két  kart  felálUtarú.  A  jezsuita-rend  eltörlé- 
séig nem  is  állít^itták  fel.  Midőn  a  rendet  1773-ban  felofízl attak. 
az  egyetem  újjászervezése  is  megindúit.  A  theoloí^iai  karb.an  jelen- 
tékeny változás  történt.  A  hittndományi  tanszékek  a  jezsuiták- 
tól elvétettek  és  más  szerzctbeliokre  bízattak.  A  decanatust  világi 
papra  ruházták.  Végre  1778-baü  a  jogi  kar  is  felállíttatott  Ebhez 
járultaz  1778 — 9-ki  tanévben  az  orvosi  facultj\s  is.  Az  elsÖ  tanár 
tíuck  Antal  volt,  ki  ez  évben  az  anatómiát  és  szülészetet  adta  elő. 

II.  József  császár  jilatt  mindaztm  reformokat,  melyeket 
Mária  Terézia  alatt  megkezdték,  az  állam  előnye  és  közhasznúság 


369 


TflBTftNBTI  IftODAl/m 


sztímpont^jából  folytatták.  Az  állam-  és  jogtudomáuyi  szakukat  a 
jog-politikai  faciiUás  stiuliimiáhaii   egyesítették,  a/>  orvo8-8ol  ' 
tanulmányoknak  alapjút  KítosítettéU  ;  azönlíjiii  az  egyetem  jeli- 
elvesztvén,  betölt-  lyceum  lett,  auélkQl,  hogy  a  tanítási  képesspg 
gyengíttetett  volna. 

A  gráczi  főiskolának  ezen  lyceumi  korszakában  (1790 — 
1826),   körülbelül    öt   phasist  lehet  mcffknlönböztetni,  Az    elsft 
(1790 — 92),  mely  11.  Lipót  vövid  ui'alkodásába  esik.  a  >restinra- 
tió<  jellemével  bir.  A  má^iodik  (1792  —  1804)  II.  (1.)  Fordinanc" 
hosszú  uralkodásának  elsfi  tizedére  esik.  Ebben  a  karok  szerve 
zését  folytatták.  Uj  orvoa-aebészi  tanterveket  alkottak,  a  jog 
államtudoiuányok  uj  felosztását  előkészítették.   Az  lfl05 — lO-ig 
terjedő  évekbf'n  az  ujonnau  rendszeresített  orvos-sebószi  tanszékek 
áUandósittattak  B  a  jog  és  jülamtudomáuyi   stúdiumok   uégyévre 
osztattak.  Ugyanezen  időben  előkészületeket  tettek  egj-  természet- , 
rajzi,  vegytani,  gazdasági  és  technológiai  miizeum  alapit;\3áli02,| 
melyből  késöbb  a  .lobatmeura  létesült.  Euuek  létesítésével  bdietövÖ 
vált  a  természettudományok  nagyobb  mérvíiápoliisas  igy  :i  lyceumi 
és  .Tobann^iiun  közt  külcsoniVs  viszony  támadt  Az  ötödik  idöszak-j 
Imid   (1811 — 26)   a   bölcsészeti   tudományszak   vúltoz.'isnak   voltl 
kitéve,  a  mennyiben  kezdetben  (1813)  2  évről  hái'omra  emelték,  s 
e  korszak  végén  (1824)  ismét  a  régi  két  évre  apadt  l82C-ban  a 
lyceum  ismét  egyetem  rangjára  emeltetett  II.  Ferencz  uralk<Hlá- 
sának   utolsó   éveiben   (1827  —35)   a   Károly-Fereucz  egyetem 
hái-om  karral  és  az  orvos-sebészi  tanintézet,  melyet  nem  vettek 
karszámba,  megkezdte  csendes  működését.  Az  újkorban  az  18B3. 
év  bír  nevezetességgel  a  gráczi  egyetemre.  Ez  évben  ugyanis  az 
orvosi  kar  ujjászerveztetett  s  igy  a  gráczi  egyetem  teljessé  lett 

A  gráczi  jezsuita  collegium  igen  látogatott  volt.  Az  anya- 
könyvben csak  1586-tól  kezdve  vannak  a  tíinulók  bevezetve ;  a 
megelőző  évekről  szóló  névjegyzék  hiányzik.  Az  15BG —  1 7  73-ig  ter- 
jedő 187  óv  alatt  32,489  iQu  neve  jegyeztetett  az  anyíiküuy  vbe,mely- 
böl  ®/io  »  gymnasiumra,  */jo  tw  egyetemre  esik.  A  nemzetiséget 
illetőleg  a  magyarok  és  horvátok  száma  a  többiekhez  képest 
aránylag  nagy.  Évt-ukint  3—  10  magyar  és  horvát  név  fordul  elö. 
1616 — 37  között  85  magyar  iíjú  volt  a  gráczi  eolleginmban.  Sokan 
előkelő  férfiak  költségén  tanultak.  Így  jjI  Pázmány  Péter  is  szá- 
mos ifjút  küldött  ide  tanulás  végett,  kiknek  költségeit  maga 
fedezte.  Különösen  a  magyarorszügi  főnemességből  látogatták 
sokan  a  gráczi  főiskolát  Az  anyakönyvben  következő  nemes  csu-j 
ládük  neveivel  találkozunk :  Bánílyak,  Batthányak  (1655  —  1761-i( 
14  gróf),  gr.  Csákyak,  Draskovichok  (4  bárÓ  és  4  gróf),  Homouni 
Dnígeth,  Erdödy  (1602- 1722-ig  17  gróf),  EszterhíUy  (2  báró)^ 
Forgách  (3  gróí),  Frangepáa  (4  gróf),  Keglevich  (1616— 76-ig 


tArtbvrti  irodaTíOm.  369 

bál-ó,  1688— 1757-ig  4  gróf),  Nádasdy  (5  gróf),  Pálffy,  Palocsay, 
Patachich,  Petlieo  de  Gerse  (1608— 71-ig  17  báró),  Rákóczy,  Kfit- 
kay(1632— 87-ig  6  báró.  160:í— 1705-ig  3gróf),Révay,br.Seunyey. 
Széchy  (1653 — 68-ig  4  báró),  stb.  A  gráczi  egyetem  nemcsak  azért 
bir  rpánk  nézve  fontossággal,  mert  ott  magyar  ifjak  nagy  számmal 
tanultak,  hanem  azért  is.  mert  tanárai  közt  sok  magyarral  talál- 
koznak. A  nagyszámú  magyar  tanárok  közül  csak  a  legjelesebbe- 
ket említem.  így  1576-ban  Szántó  (Arator)  István  jezsuita  a 
l)ölcsészeti  tanszéken  működött.  Pázmány  Péter  ekkor  a  jezsuit;\ 
rend  tagja,  utóbb  hazánk  legkiválóbb  egyházi  féríia  és  írója, 
1597 — 1598-ban  a  logikából,  a  következő  évben  a  physika-  s 
metai)hysikából  tartott  előadásokat.  A  tankönyveket  maga  szer- 
keszté,  melyek  közül  a  logikai  és  physikainak  kéziratai  máig  is 
megvannak  a  budapesti  egyetemi  könyvtárban.  Pázmányt  1603-ban 
másodízben  találjuk  a  gráczi  egyetemen,  liol  négy  éven  át  a  tbeo- 
logia  scholastica-t  tanította.  A  XVI.  század  végén  még  két 
magyarországi  tanárral  találkozunk,  ezek  Forró  Gti'úrffy  és  Naijy 
János.  A XVII.  században  következők  működtek;  1621-beu  Doh- 
ronoki  János  bölcsészetet  tanított;  1639 — 40-hen  ffajnalJDániel í\, 
humaniórákban  tanított,  1651-ben  a  bölcsészet  tanára  volt;  AWaíf/ 
János  \  Tnnkfil  Zachariás  szül.  Pozsonyban,  a  gráczi  egyetemen 
philosophiát,  ethicát  és  theologiát  tanított ;  1640  -41 -ben  a  colle- 
gium  rectora  volt.  1640.  körül  Lippai  János,  Tjippai  György  esz- 
tergomi érsek  testvére  a  linmanioi'ák  osztályában  tanított,  késÖbb 
;i  lióber  nyelv  tanára  volt. 

Br.  Sennyei  László,  három  évig  a  bölcsészeti  tanszéken 
nittködött,  majd  a  scholastiaa  theologia-t  vette  át.  Ugyanitt  4  évig 
az  egyetem  kancellárja,  s  1692— 96-ig  rectora  volt. 

1668-ban  fíahdeUch  GyÖryy,  az  első  horvát  szótáríró,  az 
.alsóbb  osztályokban  tanított,  később  a  bölcsészet  tanára  volt. 

1671-ben  Szent iványi Márton  a  mathematica  tanára;  1686- 
ban  Hevenessi  Gábor  a  philosophiát,  majd  hat  évig  a  theologiát 
tanította. 

A  XVIII.  században  működött  tanárok  közül  Faludi  Fercncz 
említendő,  ki  Gráczban  bölcsészetet  és  theologiát  tanított. 

A  munka  végén  függelékben  közli  a  gráczi  egyetem  recto- 
rainak,  tanárainak  stb.  neveit,  továbbá  az  egyetemre  vonatkozó 
különféle  okmányokat.  .V  munka  használhatóságát  nagyban  elő- 
segíti a  jól  szerkesztett  index.  —  A  munka  kiállítása  csinos. 

HkI.T.KHKAST   Alíl'ÁU. 


SzAzAüOE.  1887.  IV.  FüzBT.  24 


KÜLÖNFÉLÉK. 


áEU)I  PAL  BU.TDOSASA  TÖRTÉXETEfTEZ. 

I. 

Az  erdéltfi  köveljeleufé&ek  jellemzéséhez. 

Mikor  Béldi  Pál  Erdélyből  Konstautinái)olyba  meDekült, 
hol  mint  a  történet  igazolja.  mÍDíUg  szívesen  tartottíik  olyau  embert, 
kit  esetlep  a  tényleges  fejedelem  vfirsenytArsáúl  állíthattak  fel,  az 
«zeu  körftlménynyel  számoló  fejedelem  és  reodek  nagy  és  fényes 
követséget  küldöttek  Konstautinápolyba,  melynek  élén  Bethlen 
Parkafl  a  törtéoetiró  állott.  Jeleutéseik  közül  egy  pár  a  »Történelmi 
Tár*-l)aii  metyelent  s  ezek  ismeret**8ek.  Több  eddig  ismeretlent 
Béldi  Pál  életrajzábao  fojíok  ismeiletui.  Most  egy  pár  szót  ezek 
általános  jel  leni  zéisót^l. 

A  mi  A  követek  jelentését  illeti,  Bethlen  Farkas  és  tlnsai 
követsége  KimstantiiiApulyba  elég  okos  és  szakértő  komoly  embe- 
rekből állott,  feladatukat  sikeresen  végezték,  a  nehéz  ügyet  hamai* 
lebonyolították  8  a  szerencsésen  l>Gvégzett  küldetés  uláu  telje-s 
megelégedéssel  és  mondhatni  önérzetesen  térhettek  vissza  haza* 
jókba.  De  mégsem  tudták  meg(*)rízni  magokat  a  követeknek  és 
ügyviselAknek  amaz  utjVlatos  szokásától,  bogy  az  előttük  álló 
akadályokat  nagyítsák,  a  reudelkczédökrc  adott  pénz  meunyiségét 
ócsárolják,  saját  telnítségeiket,  ügyeskedésüket  fitogtassák  s  fára- 
dozásaikat mindeuck  feleit  túlbecsüljék  s  a  mondott  irányban  tisián 
valóthiusdtjokal  ia  írjanak, 

A  ki  János  király  ideje  óta  forgatta  a  Bocskai,  Bethlen 
Gábor,  a  Hákócziak,  Tököli  s  Apaftí  török  követeinek  sok  azaz 
ívre  terjedő  tudósításait  sokszor  kellett  bosszankodnia  a  kézzel 
fogható  hazugságokon,  nagyításukon,  facsaros  kitételeken  és  min- 
denféle intimatiókon,  legtöbbnyire  mind  több-több  péuzcsikarás 
végett.  De  ha  lehet  benue  vigasztalást  találni,  vigasztalhatjuk 
magunkat  azzal,  hogy  ez  nemcsak  nálunk  erdélyieknél  volt  így. 
Így  volt  ez  u  régibb  időkben  az  aüya<irszágban  a  a  külföldi  nagy- 


KÜLftSFÉLÉK.  371 

liatftlmi  kormáuyok  és  államok  követeinél  is.  így  látjuk  például 
—  a  krakkói  akadémia  kiadványaiból  — ,  hogy  marquis  Betbune 
és  a  maraeijies-i  püspök  épen  ily  modorban  íruak  Varsóból  XIV. 
Lajosnak.  Es  így  írnak  a  spanyol,frauczia  és  német  követek  uraik- 
nak Münsterböl  (1647-ben),  így  írtak  mind  a  többiek  is,  és  hogy 
ezt  már  régóta  visszaélésnek  tartották,  bizonyítja  az  a  körülmény, 
hogy  a  velenczei  köztársaság  követeinek,  ügyviselöinek  határozot- 
tan meg  volt  tiltva,  hogy  időközben  küldött  rendes  tudósításaikban 
pénzt  kérjenek  a  pénzkérdéseket  feszegessenek. 

Persze  a  követeknek  is  volt  néha  és  némi  igazuk,  mert  a  fös- 
vény kanczellárok,  miuisterek  a  fejedelmek  mindig  tékozlást  vetet- 
tek szemökre,  mindig  sokalták  kiadásaikat  s  előre  mindig  keveseb- 
bet adtak  a  azükségeanek  kimutatott  összegnél.  Sokszor  ugy  tetszik, 
mintha  hitték  volna,  hogv' :  ^Van  nektek  más  jövedelmetek  ia. 
bizonyosan  sok  ajándékot  kaptok  akár  az  ellenséges,  akár  a  barát- 
ságos hatalmaktól.^  Szóval  nem  volt  lixirozva  a  költség  s  általában 
fizetésök  is  csak  ritkán  volt  meghatározva,  bizonytalan  időközökben 
küldött  összegekből  (pausale)  éltek  és  tették  kiadásaikat.  A  velen- 
czések  ellenkezőleg  azt  mondták :  »N.  íí.  te  mész  Budára  vagy 
Parisba,  három  havonként  kapsz  ennyi  meg  ennyi  pénzt.  Mikor 
követségednek  1  vagy  legfennebb  2  év  múlva  vége  lesz,  jogodban 
laend  költségeidnek  megtérítését  követelni  s  a  mit  a  tizek  tanácsa 
liqaidál,  a  signoria  pénztára  Hzounal  kifizeti. «  Még  egy  más  méltá- 
nyossági eljárás  is  szokásban  volt  Velenczében.  Jól  tudták,  hogy 
mely  követségek  szegényei-  sőt  ruhuUók  (pl.  Paris  illetőleg  Fran- 
cziaország  aXV.  és  XVI-ik  században,az  udvar  fényűzése  s  állandó 
lakhely  hiánya  miatt  ruináló  volt)  s  melyek  a  jövedelmezők  mint 
pl.  a  konst:intinápolyi.  S  habár  leggazdagabb  polgáraikat  küldték 
Francziaországba,  három  négy  év  alatt  elszegényedett,  akkor  .-íztán 
olyan  helyre  küldték,  a  hol  restaurálhatta  magát. 

II. 

Béldi  Pál  hihujdosásának  oka. 

Tekintve,  hogy  az  egész  Béldi  mozgalom  egy  elméleti  téren 
mozgó  reform-törekvés  volt,  kérdeni  lehet  még  most  is  s  kérdezték 
már  akkor  is,  hogy  hát  tulajdouképeu  miért  szaladott  el,  miért 
futott  külföldre  Béldi  Pál  V  Ezt  a  kérdést  már  Csernátoui  a  kézdi- 
vásárhelyi  tanító  s  egykorú  napló  író  is  felteszi  magának  s  később 
:4zt  jegyzi  a  kérdés  után:  ugy  hallottuk,  h  >gy  Székely  Sámuel 
katonasággal  kergette.  Az  Ő  feljegyzésén  kívül,  mely  először  most 
tétetik  közzé,  Székely  Sámuelt  eddig,  mint  üldözőt  senki  sem  emle- 
gette. De  hogy  akár  Székely  Sámuel  hadnagy,  akár  más  katoiui- 
tiszt  Béldi  ott  létében  Bodolára  ment  volna,  uatromolta  volna  s 

-4* 


^79 


KtiAvrthVíK. 


az  elszaladó  BéUit.  közvetlenül  Qldözie  tu1u:i,  Hrr51  a  feuiifin-gu 
adatokban  seliol  e^y  szó  sincs. 

E  kérdést  Vitéz  Zsazsánnához  is  tették  's  tette  különösen 
BíiníFy  Farkap,  kinek  Szanioaújvlirról  1673.  márczius  31-éü  kelt 
szép  válaszában  egyebek  közt  így  ír:  >Éu  elbiszein, hogy  ;i szegény 
urak  is  jó  akaratjuk  szerint  uevelu  hazájukat  s  édes  gyermekeit, 
kedves  atyjoküaít  ut'ni  hagyták  volna  el  kíinnyen,  ilyen  gyánioUalaii 
s  reménytelen  árvaságra,  ha  f^tjifverrvl  nrm  kcríjctf^lc  vohn  elöket, 
de  mit  tudtak  szegények  tenni,  mert  az  halál  elfíl  még  az  oktíibm 
íillat  is  megyén,  a  míg  lehet.  Abból  igaz  lelkft  ember  én  reám  uem 
vethet,  mert  hiszen  nem  én  látiini,  hanem  magok  látták  az  \itánna 
mpDu  fegyvert.  Elhiss;t*m  édes  öcsém  uram.  hogy  az  is  nem  lötc 
isten  nélkfil.'  Ugy  tulszik.  mintiia  Vitéz  Zsnzsánna  e  szavakban 
uem  annyira  a  megtörtént  tényeket  bangBulyozná.mint  hogy  inkább 
bizonyos  gj-ávasági  vád  ellen  véiU  férjét  és  társait. 

Maga  Béldi  egy  Bukarestben  valószinfileg  .1678.  február 
havában  kelt  nyilatkozatában  (lásd  a  Török-MagyarAUaraokirattAr 
A^  k.  511.  lap)  így  szól  e  tárgyról:  >Három  nemzetből  az  kik 
vaun.ak,  —  kiszorulva  az  ök  hazájukból,  nagy  kétségkivfil  (*Rett 
kijövetelek,  az  melyek  hallattanak  az  idegen  szorongat/isok  mia 
és  fegyvertől  való  (izések  mia,  ukaríán  mi  javát  az  országnak ') 
stb.<  Béldinek  szokott  homályos  kifejezései  pgyértékűek  az  t'léb- 
bivftl  H  ba  űzték  volna  tényleg  fegyverrel,  az  idegen  szorongatti- 
tíisok  hallása  teljesen  felesleges.  Végre  is  a  hagyományhoz  kell 
csatliikoznunk,  hogy  a  részint  okos  söt  ravasz,  részint  elórelátó 
s  jóakaratú  Nemes  János  nagyban  járult  hozzá,  hogy  Béldit  szép 
szerivel  kitanáesolgiissa  iiz  országliól.  Nemes  .lános,  ki  különben 
ma  is  és  az  akkori  idöhcn  is  jóliírü  uevü  embor  volt,  amint  Beth- 
len Miklós  írja,  nem  koríílheti  ki  egészen  a  rMVI^szság  vádját,  mert  a 
Béldi  fiseusra  szálló  vagyonából  meglehotöseu  kapott  s  Béldi  futása 
ezt  a  részesülést  siettette.  De  előre  látó  okos,  sfít  jóakaratunak  Í8 
mondh.at/i,  ha  1678.  január  havában  a  menekülést  tanácsolta.mert 
Béldiuok  az  167T-ik  évi  deczemberi  működése,  az  akkor  fennforgó 
kürftlmények  közt,  a  uota  kimondását  —  a  törvény  utján  is  — 


*)  Ebben  a  18.  pontra  loijedÖ  nyílntkozatban  vnn  egj-etlen  úgyo- 
Innro  im^ltn,  h  7-Ík  pont.  melyben  nr,  ora/jíggyüles  t/igiftinnk  réíi  vármegye 
^yiilt^ck  tu^uttiuk  teljét^  .4'i£ú|iÍA'it'/.abad0ági  törveuy  alkntáditit  ujánljn. 
Mcgetnlítendö  niftg.  Iiogy  »  l-ik  iwntbttu  a  fejedelem  személye  melle'  álli- 
taudú  r>  Hi  ország;  által  viílnsztuiidó  ket  derék  hazafit  ajánl,  kik  vető  jog- 
gal bírjanak,  kiknek  bclccgyezeae  ntnktil  n  fejedelem  semmit  se  tcheseca; 
lehet,  hogy  a  rt^mní  né[itribuii  fnrgott  az  esKf^eii,  a  többi  pontok  is  mind 
utynti  elméletileg  íjillHiiatni  fi'/eniktipriL/.tatú,  de  n  gyakorlati  eb'tben  teljewn 
kivihetetlen  ábniiuloz^sok. 


KÜLÖNFÉLÉK.  373 

kéteégtjeleunc  tette  s  az  által,  hogy  n  Jsemes  .Táuos  rábeszélését 
követve,  félrevonult,  az  országot  valami  véres  catastrophától  s  magát 
tán  ítéletes  de  erőszakos  halál  kínjaitól  és  gyalázatától  mentette 
meg.  Mert  habár  védeni  is  lehetett  volna,  de  a  nagy  ijedelem  miatt,') 
melyet  okozott  és  nagy  vagyona  miatt  az  akkori  kormányzó  párt 
soha  semmiképen  meg  nem  bocsátott  volna  neki,  s  mihelyt  per  fas 
et  uefas  kézre  keríthették  volna,  fejének  minél  gyorsabban  porba 
kellé  vala  esnie. 

Dbák  Farkas. 


^)  A  félekiu.  melyet  Beldi  mozgahnáuak  liírf  az  udvaruúl  okozott, 
akkora  volt,  hogy  midőn  futúsiíuak  már  majd  kct  hónapja  volt  s  az  ország 
követei  —  Bethlen  Farkas  vezetése  alatt  —  máv  Konstantinápolyban  vol- 
tak, april  9 — 10-ikéu  csak  megdobban  n  szíve  a  fejedelemnek  s  tudakozó 
parancsot  írt  a  vámparancsnokoknak  os  seveggyüjtÖ  rendeletet  Teleki 
Mihálynak,  hogj-  íi  se  tudta,  hová  legyen:  »!?zemtauű  beszeli,  hogy  orszá- 
gunk szoros  utait  elállották  Zólyomi  cs  Brldi  uriim  katonái  s  jÖuek  egye- 
nesen mireánk. «  Másnap  april  ll-eu  isim't  ir  £í  nga  Telekinek:  talán me'g 
Hincs  épeu  úgy  »a  szemtanú  títubáU,  senki  más  nekünk  afe'let  nem  ir, 
várjunk  egy  ke't  napig.  Aztán  pár  nap  miílvn  érkezik  Könczci  Ferencz 
törcsvári  parancsoknak  (fpen  april  1 1-en  este  kelt  levele,  hogy  ott  afdle- 
nek  híre  sincs  s  Bukarestig  egyetlen  katona  sincs  túl  a  havason,  talán 
valami  ökorhajtó  törökóket  látott  a  hírmondó ;  a  dragoszlavai  vámos  a  túl- 
oldalon, azt  m(mdta,  hogy  »Beuki  Bcldi  Páltól  ne  feljen,  mert  az  micsodás 
kSnnyen  bement,  olyan  könnyen  ki  nem  jö^  meg  sok  pénzt  kell  oda  gyűjteni.* 
(E  levelei:  Méhesen  a  yróf  Béhli  Ákos  Iciclei  k'J:.őtt.} 


T  Á  R  C  Z  A. 


A    >[AGYAR    TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT 

Április  havi  vál.  ülését  7-éii  J.  u.  '>  órakor  tartá  az  Acadeinia  l.  o. 
kis-terniében.  Br.  Kaniuy  Gábor  következő  oltiöki  megnyitó  beszéddel  fog- 
lalta el  székét : 

Engedje  uieg  a  t.  választmány,  hogy  most,  midűii  elő&zür  vau  szc- 
renoeém.  mint  lijonuau  választott  elnöknek,  rendes  választmányi  tilésbcn 
részt  venni,  önöket  s/.ívoseu  Üdvözöljem. 

Á7.  igaz,  hogy  a  múlt  évben  társulatunk  egy  rendkivuli  fényű  emlék- 
iinuep  létCMtéséro  kl^zremüködött ;  de  c/-  egészen  rt'iidklvüli  esemény  volt. 
Rendéiben  társulatunk  évenként  egy  néhány  napra  terjedő  és  díszgyüléssel 
Összekötött  kiránilulást  szükott  tartani,  a  mely  azon  elösmerő  rokonszenv- 
nél fogva,  melylyel  társulatunk  mindenfelé  találkozik,  bizonyos  ünnepélyes- 
éggel  és  zaijal  jár  mindig.  Ezt  kivéve  társulatunk  működése  egyszeruj 
zajtalan.  És  ez  így  van  rendén.  A  művészet  különböző  ágazatainak  szük- 
sége vau  a  fényre,  a  pompára,  az  ünnepélyekre;  a  valódi  tudománynak 
ninvs.  Annak  önmagának  kell  lenni  a  som/ó  központnak,  u  világító  fény- 
nek, az  életet  udó  melegnek. 

Abból  egycbirántj  hogy  társulatunk  '/ajtíiianúl,  elvonultan  dolgozik, 
épen  nem  következik,  hogy  elhivatása  igen  fontos  ne  legyen  és  nem  kö- 
vetkezik, hogy  hatása  nagy  ne  leime.  ITa  szabad  nagy  példákban  keresni 
az  igazságot :  az  a  világra  szóló  átalakulás,  melyei  a  kereszténység  szel- 
leme okozott,  már  igtíu  lioszu  idÖu  át  folyt,  míg  az  <u-8zágok  nagyjainak, 
a  pillanati  sikerek  embereinek,  a  divato.s  közvéleménynek  figyelmét  fel- 
keltette. A  bódító  DOi'mannokuak  a  meghódított  angolszászokkal  és  kelta 
töredékekkel  való  egyesülése,  i-s  evvel  a  tulajdonképen  való  angol  nemzet- 
nek és  angol  nyelvnek  megalakulása  egypár  ember  öltő  alatt  nemcsak 
zajtalauul,  országos  intézkedések  nélkül,  de  szintén  észrevétlenül  folyt  le. 

A  törtéuetbúvámak  feladata  nemesak  a  tortt'ni'lmi  tények  soroza- 
tát helycsen  megállapítaul,  de  egyszersmind  azon  kíizszel lemet;  mely  min- 
den nemzetiségnek  saját  tulajdona,  kiösmemi  és  Ösmertetní.  Mentől  igazab- 
ban és  helyesebben  adja  ezeket  a  történetíró,  úgy  egyfelől  annyival  vnn- 
zóbb,  másfelől  anynyíval  tanulságosabb  lesz  munkája. 

Vajha  mentől  többször  megtörténnék  a  történelmi   tái'fiulat  munka- 


TÁRCZA.  375 

sftival,  hogy  azok  annyira  megnyerjek  cszmdikuek  a  közvéleményt, 
hogy  az,  azokat  az  eszméket  miut  a  <1o1gok  tcrmcszetce  fejlődési  rendiben 
levőket,  egészen  magáévá  tegye,  annak  mogfelelöleg  okoskodjék  és  tegyen. 
Senki  se  bánja  ez  esetben,  lia  elfeledik  a  kútfőt,  meg  ec  tudják  táu  mon- 
dani, honnan  veezi  eredetét  a  meggyőződés.  Az.  a  ki  úgy  működik,  említeék 
avagy  ne  emlegessék  nevét,  fontos  feladatot  végez  és  nemcsak  a  tudomány- 
nak hivatott  munkása,  de  hazájának  i^  hasznos  fín. 

A  beszédet  zajos  éljennel  fogadták  a  jelenlevők. 

Kziitán  dr,  Demká  Kálmán  olvasta  fel:  Felvidéki  városiiínk  erkölcsi  éle- 
terői a  XV — XVÍI.  században  czímü  értekezésének  részleteit:  a  polgári, nyil- 
vános és  családi  mulatságokról.  Kríekezése  a  Századokban  fog  megjelenni. 

A  folyúüg}'ekre  kerülvén  a  sor,  elnök  felemlíti,  hogy  gróf  Széceen 
Antal  társulati  másodelnök  azon  alkalomból,  hogy  megválasztatását  hiva- 
talosan tudatta  vele,  köszönő  levelet  intézett  hozzá.  »Midön  Nagyméltoságod- 
nak  —  írja  gróf  Szécson  —  ezen  .szíves  közléséért  köszönetemet  kijelenteni 
sietek,  engedje  meg,  hogy  egyszersnünd  fölemlítsem  azt  is,  mennyire  meg- 
tisztelve érzem  magam  ezen  választás  által  és  lekötelezve  arra  is,  hogy  a 
mennyiben  hivatalos  állásom  teendői  megengedik,  kettőzött  buzgósággal 
vegyek  részt  a  társulat  működésében  s  érdekeit  iflictŐIeg  előmozdítsam. 
mint  A  hazai  irodalom  egyik  legkiválóbb  tényezőjéét,  melynek  üdvös  műkö- 
dését még  mint  ainiak  egyszeríi  tagja  is  mindig  a  legnagyobb  érdiíklödés- 
sel  8  szellemi  élvezettel  köveitcm.«  E  nyilatkozat  általános  éljenzéesel 
fogadtatott. 

Ezután  titkár  jelenti,  hogy  az  általános  biztosi  tó- társaság  100 
frtot  szavazott  meg  a  Történelmi  Eíetrajzokr;i.  Háhís  köszönettel  vette  a 
választmány  tudomásul.  Az  alapító  tagok  sorába  léptek:  túzberki  Kóczáa 
Ferencz  pestmegyei  földbirtokos  Budapest,  dr.  Hala  Theofil,  Szent-Gothárd, 
eddigi  évdijas  tag.  Évdíjaa  tagokká  lettek  ;  dr.  Vált  Béla  (aj.  Acsády),  Boér 
Miklós  nevelő,  Banhkz  Pál  államisk.  igazgató  Szí  lágy- Csehen,  a  kolosvári 
áll.  tanítónőképző  intézet,  Tóth  Sándor  tanár  Váczon  (aj.  a  titkárság),  a  sze- 
pesi Eötvös-kör  és  polgári  casino-egyesület  Lőcsén  (aj.  Demkó  Kálmán). 
Pénztárnok  múlt  havi  számadását  bemutatván,  e  szerint 

bevétel  volt 3,330  frt  25  kr. 

kiadás  487    >    10   i 

pénztári  maradvány      2,843  frt  15  kr. 

DR.  ZAKRZEWSKt  VINCZE  MŰVEIRŐL. 

Abból  az  alkalomból,  hogy  Zakrzewski  Vincze  az  Academia  kül- 
tagjává ajánltatott.  alkalomszerűnek  tartjuk  történetírói  működését  röviden 
jellemezni. 

Zakrzewski  Vincze  a  lengyel  történetírók  között  ez  idöszerint  a  leg- 
kiválóbb helyet  foglalja  el,  s  ennek  köszöni  díszes  állását  a  legelső  lengyel 
egyetemen.  Mert  ő  a  lengyel  történelem   tanára  a  krakkai  u.  n,  Jagelló- 


r.376 


tArcza. 


egVí'tPDicn,  niolyliez  miiikot  magyarokat  i?  nevezetM  wnlékek  IHrtiek.  » 
wiCiiiiyibfii  jiiftpitíUát  Niigy -Lajosunk  leúityiLuak  HcíUigiiek  t*kii-ilyi  fórjíf- 
itek  .Tűgdlo  Ulászlóimk  Vós^Onheti,  fl  kitol  nevét  is  nyerte  ez  egyetem, 
melyet  atírüu  Ut<igattak  a  niogyar  ifjak  Is  a  XV — XV'It.  dZílzadbau,  ott 
kttlöu  >bnrHA  IIiiiiguTDi'um<{-ot  alkotviui. 

iBoicrctee  bazáuk  és  oemzctUiik  törtiiuclinúuck  tílbb  üvsziUados  c^rmt- 
kexcBC  H  lüiigyck'kkel.  S  n  kí-t  nemzet  kÜlcsfin'ciM  (TÍ«tke/óí>('t  a  lengyel  tör* 
t^netivók  közíJtt  eddigoltí  a  legtiizete?ebb  tflnúliuáiiy  tArgyávú  Zakrzcweki 
Vincze  tette,  EUö  iiogyohb  idevágó  munkája,  melyet  a  hiaU  lumzeUéjn'l 
írt  (Eodziiia  Laskieh  w  XVI.  wiekii),  nn^lyon  belcnyiSlik  a  magyar  törté- 
nelembe. Tudjuk,  mily  kiváló  szerepet  játízntt  e  i*salád  haisánk  történel- 
mében is.  Ok  voltak  K«-zemárk  f  h  S7.cpeg9cg  nag>'  resKcnek  urai  sokáig 
a  XVI.  sxázadbnu.  Lintki  Jtrouw»  tíleliíuek  nagy  roszet  Magyarországon 
tbltt^  Zápolya  elÖkel6  liiva  b  bires  diplomatája,  majd  Ferdiuáiid  párthíve ; 
az  cUcukirályok  harczaiban  u»  verseageBoben  fcifö  ozercpvívö,  Zakrzewjkt 
muukója  sok  oly  érdokos  részletet  tartalmaz,  uiely  nzo  szereplésit  hnzáuk- 
bau  tddi^  egészen  ismeretlen  s  új  6 zempou tokból  tünteti  fel.  Fía  Lojtki 
Aliért  a  híres  airadi  vajda  éfl  biifaedt  kalandor  maga  is  inagyar  fóldtin  szd- 
letett,  a  SzepcsKegen  voltak  nagy  birtokai,  s  clstf  neje  h  magy&r,  Senídi 
leány  volt.  A  kalandor  Heraclidcsnek  moldva  vajdasági  kalandjában  főfö 
reszvcnyoji,  majd  ri  maga  itt  álUudú  moldvai  rajda-JeKUt.  MiluMi  Cftái^zúi'  en 
Hálhory  vetolkcde8tlbeu  a  lengjél  királvflágcrt  a  viláiíi  föurak  kíizütt u  leg- 
nevezetesebb .szcrepvivö:  az  o}»ztr)Ík  pnvt  feje,  a  lengyel  követség  vezotítje 
HecBbcti,  oiid^n  u  lengyel  koronát  Miksának  felajáidják  ^  ö  az,  a  kivel 
Báthürynak  legelÖszür  uiegmiirköxnte  kellett.,  kioBtromolváu  Krakkóhciz 
kiizel  n  majívar  határon  fekv/t  Landekoron  váj'át,  a  cüászáii  párt  fegj-veres 
erejének  gúc/pontját.  —  E  pár  vouús  Íö  mutatja,  mennyire  i'rdekel  minket 
is  Znkrzewffki  által  megirt  t^ettürtenete. 

Zfih-ze>r.d:i  uiáeodík  nagy  műve  (egy  XVI.  és  440,  lapnyi  vaskos 
kötet)  *ÍIcM-ik  mcyszükénc  «/««,  aa  Jö7é—7Ő  inttrjTtynmnt  (Po  ncieczec 
Heuryka,  d/iejo  bezkrólcwia  \U1\  — 1575.  Kraków  1878.)  cstím  alatt  a 
Báthory  előtti  király-válKag  t<)rt(^ict-et  s  ama  viszonyokat  tárgyalja,  melyek 
Báthoryt  a  lengyel  titánra  scgitettf^k.  Ré&zletcecn  van  ebben  isimertetve  a 
magyar  ea  lengyel  nemzet  érintkezése  és  Összeköttetése  a  XVI.  század  fo- 
tyamán  s  a  Jagelló  és  Zápolya-liáac  rokoni  küte1&éb61  kifolyólag  a  két 
nemzet  k9lcstín<}s  egymásra  hatása,  d  a  magyar  cs  lengyel  nemzet  egymásra, 
támaszkodása  a  némot  t%  tűn>k  halálom  ellenében.  Külön  fejezetben  tár- 
g^'alja  Erdély  és  Lengyelország  viszonyát,  s  Ö  fojti  ki  először,  hogy  u 
Jagellók  természetes  utú<Udl  Lengyelországban  az  erdélyi  fejedelmet  — 
János  Zsigmondot  tekintették  s  bizonyára  ő  tírökölt^  volna  a  Jagellók 
trónját,  ha  elíibb  nieg  nem  hnl,  mint  Dagybútyja :  ZHÍgmond  Agoat.  — 
Zokr/owskt  jól  ismeri  a  mag^'ar  ttlrténelmet  s  annak  forrásait  a  XVI.  szá- 
zadban. A  mit  rólunk  ír,  »»  miii  történet írámmk  szinvounlán  áll  \  neki 
Üeküdt  a  mog^'ar  nyelv  meg  tanulásának  is,  hogy  történeti  munkáinkat 


tArosa. 


377 


ormledben  ú  olvuhasM ;  levcOtirí  forrásai  alapján  (IcDgyolorsxá^,  bccei, 
V«tíc«ni  levéltárakböl)  sokat  olyat  is  föltár,  melyek  tiiirtciiettudáfluukat 
il<íbbro  vií«7.ik. 

Sok  magyar  vonatkozást  találunk  az  általa  kindott  Hobíiis  bíbctr- 
nok  leveleiben  is,  mert  a  lengyelek  eme  Pázmáayja  ttl^nk  í^fiaszcktjtteteí*- 
ben  állott  korának  magyurorezági  Tezdrfdrfiaifal  is,  ele^  sorban  a  Zápu- 
lyákkal,  komyezftiikkel,  a  nmgyar  főpapokkal  a  késÓbb  magával  Bátho- 
ry val  ití. 

Do  legtöbb  erdemet  szerzett  Zakxzew^ki  Vini'ze  a  magyar  történet- 
írás iránt  ax  által,  hogy  Báthory  István  türtt^uet^-nek  eddigelé  ö  a  legava- 
tottabb t<Srtouet írója,  Hpcfialiftájn  :  o  emelte  a  nagy  magyar-lengyel  feje- 
delem erult^\et  irodalmilag  arra  a  polezi-a,  melyen  a  lengyelek  reá  anuyi 
kegyelettel  tekintenek  fel.  /aki-zew8ki  tört«'A>'tirái  mlíkíkldB^nek központja 
Báthory  iBtván.  Évek  hoHflZii  eora  óta  foglalkozik  törtenete  s  kora  tanúl- 
niáuyo^Uával  s  előbb  etulített  míívei  sem  egyeltek,  mint  előtanulmányok 
Báthory  nagyt^Kabáeú  t^irt^netehez.  De  ax  elŐtaniUmány oknál  már  tovább 
hnladt.  Az  említetteken  kiviil  két  nagyobb  nniiikája  van,  a  mely  immár 
Báthory  és  kora  türtenetot  tárgyalja  Az  egyik:  -ír  opostoli  áiék  >iMtcköt- 
tfítJiti  Rfltaieffs  /Mh  cztirraí  (Stosiinki  Stolícy  Apostolskiej  Jwanem 
Groiuym,  carem  i  wJelkim  k»Í^viein  m^jekiew^kím,  Kraków  1872.)  ama 
nevezetes  világtörténeti  momentumokat  tárgyalja,  midön  a  hatalmaa  mosz- 
kovita  czár  Báthory  hatalma  a  ereje  ellen  a  római  pápánál  keres  támoga- 
Ist  éa  kilzbenjárást,  a  melynek  fejében  egcüz  országosttil  a  római  katho- 
IÍkní«  vallásra  való  .'ittéréj^t  ígéri  meg  e  bele'péftdt  a  mohamcdanismti^  ter- 
jeszkedése elleu  alkotandó  keresztyen  ligába.  E  munka  második  réezo  a 
piípa  béke-közbenjárú«át  tárg>-iilja  Báthory  és  a  moszkvai  czár  közölt, 
PosM^vini  kiildctá.-jét  Báthoryho/.  c^  Moszkvába  és  a  bckokötéet  a  moez- 
knvitilk  ellen  viselt  magyar-lengyel  hadjárat  ntán  (1581  —  82). ') 

Zakrzew^ki  legújabb  i-e  minket  legközelebbről  érdeklő  munkája,  h 
mely  e^sy  terjedelmcH  kötetben  liúihuiy  hivún  ez.  a.  vStefan  Báthory. 
T'raiegl^'l  historyi  jego  panowania.)  épen  most  halála  SOO-adik  crfordulója 
^alkalmából  jelent  meg,  a  magyar  és  lengyel  történelem  egyaránt  nagy 
Jakjának  uralkodása  vezére^tzméit  tárja  elénk  s  mintegy  előfutárja  és 
ogramuija  egy  nagy  mimkának,  melybt;n  Znkrzewfjki  Báthory  uralkodása 
Rs  koro  történetét  szándékozik  5  —  6  kötetnyi  terjedelemben  megirui  b  mely- 
nek I.  kötetét  még  ez  évfolyamán  reméli  kiadhatni.  Említett  müvében  uagy 
vonásokban  vázolja  Báthory  István  uralkodá.sa  föbb  inozzauntoit,  politikai 
vezéreszmeit,  belügyi  i-cformjait,  klllUgyi  politikáját,  porosz  és  muszka 
djáratát,  egyházi  iH>litÍkáját,  a  pápákkal  való  ösfrzcköttetését,  elökészü- 
)oteít  és  nagyszabású  tervét  a  török  elleni  hadjáratra,  végül  halála  körül- 
ményit és  az  or^'oflok  nagy  feltűnést  keltett  s  éveken  át  folytatott  polé- 
miáját halálos  betegsége  felett. 

')  Lásd  ugyan  erről.  >A  pápa  köicvetitéae  Báthory  és  a  muszka  czár 
ki^zCttc  ez.  értekeséaemet  a  Századok  1885.  ápr,  fUz«tében  389—305.  1. 


378 


T^KrzA, 


Zakrr.ewskinflic  míiid  ezeu  t^s  sok  miU  spoi-inlis  Iwigi'cl  tárgril  míívwf 
opiigy  kiválóak  a  tíírtonctínii  mafTHfabb  felfogás  cs  pzelr?  világtőrtéiieii 
látókör,  mint  a  i*zorgalmas  é»  sxtiloBkörii  Icfoltári  buvnrlat  tekintetében. 
Előkelő  helyet  vívtak  ki  ezek  neki  n  Icugrel  tör tcuet írók  t'léu,  ligy  hogy 
lioKiui  ez  idtísiei'iiit  alig  fogbntó  nm^,  mint  Lcmbergbcti  a  ii«gytokiiit<flvlJ 
Liske  egycteun  tanár  c  A'arsóbftu  Paviiiski  Adolf,  az  úUftiiii  levtíltár  igaz- 
gatója. De  egy  áincs  ezek  közhitt,  jt  ki  n  mag^'ar  történelmi  eríntko/t^seket 
annyi  elöfizerotettt'l  tanúim  ti  nyoseta  volna,  mint  ö,  e  annyit  írt  voUta.  a  mi 
minket  ie  kljselrol  erdekei. 

ZakrzewBkiaek  miudt^ii  inunkájáii  hazánk  és  ucmzotiiuk  iránt  érzett. 
igaz  rokonszenve  tükröződik  vissza  f  czjwl  cs  fennebb  bemutatott  müveivel 
elvitázhatlan  erdemeket  aj.orzctf  a  ningyar  (J'-rtfínetiriísíial  szemben. 


VIDÉKI  TÁRSULATOK. 

»A     MoíOSTMEOTEI     TÖKTÉ^XELHI     Í*     RÉGÉSZETI      EÖVl-EI  f      f.      *_\ 

febt.  38-áu  tartá  IV-ik  klízgyüleael,  melyen  Mosouy  vármegye  főispánja 
Simon  Gyula^  ez  idöszerint  tiszteletbeli  elnöke  vezete  n  tanácskozásokat. 
Rövid  ttdvi^izlet  utáa  a  programra  IsÖ  szamát  képeze  Dr.  SŰtér  Ágopt 
egyleti  elnöknek  t'rtekeziíee,  melyben  a  rómaiak  uralmát  es  tolepcit  —  ae 
eddig  mt^g  nem  is  tUzetefieu  tÖrtt>nt  áaatások  leleteiből  constatálta.  — 
Kutatá  főleg  Atl/iamm  római  erőd  nyomait  Magyar-Ovár  területen,  mely- 
nek kőrnye'kiiii  Macrintis  rúntai  hadveak^r  Kr.  után  167-beu  már  a 
quadok^  jaxygok  stb.  ellen  kcmtíny  ceatát  viráii,  20.000  emberivel  clvér- 
íett.  —  Adflexnm  nevét  a  Lajthának  a  Dunába  való  kanyarodá.^ától 
származtatja,  mely  kurül  tübb  ígon  t-ke?  dombormíWi  trrra  íigillataí'dt'ny- 
darabok,  brom-z-cVmek,  mecaefi.  hajtűk  t^  bíign^k  találtattak.  Kgynttal 
azonban  feltiíiiteti,  mennyire  ^xUkségef  meg  tübb  áaatá^'t  e57.kHz;íIni,  melyet 
kilárábba  h  helye/..  SzUksí^ej*  ez  annál  inkább,  mivel  a  megye  területien 
xt  már  tübh  airkt'j  let«zik  feliratokkal  t'f>  domborművekkel,  melyek  a  ró- 
maiak ittlétéről  tanúságot  tesznek.  Ilcmutatá  n  Zuráuyból  beküldött 
Sylvanufi-fele  oltárt,  a  Cstmban  talált  fibulát.  a  g;>crmek8arkophagok  agyag* 
tábláit.  AKUtiin  '"'^/ityyí  Jóy.sef  másodtitkár  olvahá  fel  a  nngy  gonddal 
(leszeálHtott  elnöki  jelentest,  mely  nyomtatva  minden  tagnak  megkülde- 
tctt.  Ki  vannak  mutatva  ezen  jclent<íeben  az  eg>*letnek  szellemi  és  anyagi 
gyarapodásai,  kicmelrdn,  hogy  az  egyletet  /.  Fit-mcz  .W;«i'/ király  ö  fclsf^c 
magftí  figyolmrfvel  és  300  frtnyi  segélyével  tüntette  ki.  —  Régészet] 
ásatásukat  2:i  napon  át  eszközölt,  melyek  alatt  202  sír  táratott  fel  Nemes- 
vÖlgj'Ön,  Magyar-Ovárott,  Papreten,  Bezcnyen,  Miklósfalván  éa  Sz.-Pétercn. 
Tiszteletbeli  tagokúl  a  választmány  ajánlatára  megválaflztattak :  Pulszky 
Fercnez.  flampel  József,  dr.  Lijtp  Vilmos  éj?  M'^ankc  József,  oly  férfiak, 
kik  nz  egylet  ügyeit  vagy  előmozdították  vagy  gyűjteményeit  gya- 
rapiták.   NVgre  következett  a  programm  utolsó  száma :    fviin/t   Ede  egy- 


TARCZA. 


379 


leti  klelnfik  felolvftful  a  cs^ijyí  JankovitA-föle  okmán^Ictét  52  okmJnjil- 
ból  ktvonatolt  tantilm aurát,  mclybca  több  XYI.  századbeli  motsany 
ránnegyei.  eddig  ismeretlen  alifpá^u  »  más  szereplő  egy^^nek,  vaUunÍDt 
Oroszvár  ea  Csnny  éa  szomszéd  birtokoeaiuak  nevét,  nemkUlütiben  több 
PoMony  (ftfleg  Guthor  helvBífgre)  vagy  mÁe  megyiíkrc  vonatkoxó  ada* 
tokát  kÖ7ÁiL  —  Külíinöö  érdeklődést  keltett  Moaouy  virtnegy*t»ek  L571. 
tVbcD  Tíísctt  t-s  valósziuüleg  akkor  nyert  pecsétje,  valamint  több  cflaUdc 
—  pl.  a  kihalt  Zcrmegfa-családé  — ,  éa  két  raythologiui  fllnkokkal  i'kcfkfcdö 
iníaglio  fele  pecsét  I56í)-böl,  végre  f'orviu  Jánosnak  a  baranyai  Soklos  bir- 
tok eserejérÖI  sx61ó  okmány-másolata,  mely  7*1  helység  s  pusjta  uevet  azAni- 
Iái  elő.  Mindkét  értckezönek  az  elutiUŐ  főispán  kÖszSitetet  szavazott. 

—  Ar  EiinÉtri  MuEEUM-£Gri,t:T  márcz.  31 -én  tartá  évi  közgyűlését 
gr.  Efterhnzy  Kálunin  olnífkleto  alatt  Az  elnöki  megnyitó  után  dr.  Fimii;/ 
Henrik  olvasta  fel  fitkári  évi  jele.ntéaét.  Kiemeljük  belőle,  hogy  a  gr.  Míkó 
Imre  emlékére  emelcud<j  szobor  immár  elkészült,  csupán  a  talapzat  okoz 
még  nehézséget,  a  melyi-e  eddigelé  alkalmai  enlélyi  kíJvet  nem  találtak. 
Erdélyről  egy  kieebb  monographa  iratúsát  Í!°  elfaotározta  a  válatjztmánj  s 
azt  KŐváry  Lászlúra  hizta.  E/után  a  múzeum  eg\'C9  gyujtf^ményeirol  olvasták 
feljelentéseiket  az  őrük  B  valamennyit  nyomon  ktivette  a  kikfildtftt  ellenőrző 
bizottságok  előterjesztése.  Sznftó  Károly  jclontése'böl  kitnuik,  hogy  a  könyv- 
tár 553  kmettel  szaporodott,  mely  ekként  43,836  kJítctbŐI  és  2500  t»bb- 
sxSrUs  példányból  áll.  Br.  Apor  Károly  érlckes  proelamatio  gyűjteménye 
Í8  odA  keriílt  A  természetrajzi  gyiijíeményi-öl  dr.  Kiifx  Géza,  a  növény-  és 
áKványtAui  gyíijieméuvröl  dr.  Koch  terjesztett  elÖ  jelentést.  Dr.  />'»/íf/y  régi- 
ségtan el'iterjes/téiie  után  heves  vitát  provocált  Concha  felszólalása,  a  kí 
rossx  néven  vette  Fiuálytól.  hogy  500  frtos  budgetjébŐl  csak  ;'>  1  frtot  köl- 
töttel a  régi»égtárra,  a  mely  szerinte  a  tran^ylvanicumuk  fcíjes  Mával  van. 
Indítványozza,  hogy  egy  Őrseged  alkalinaztassin^  a  n-gíségtárnúl.  Többen 
védelmiTe  keltek  a  tnéUntlanül  megtámadott  Finálynak  5  végűi  a  közgyű- 
lés is  neki  adott  igazat,  a  mennvibeu  jelentését  szavazattöbbséggel  helyes- 
löleg  vette  tudomásul.  Az  erdélyi  múzeum  eg}*let  fontos  míssióra  van  hivatva. 
Azok  a  támadások,  melyek  e  missiót  ingatják  meg.  mindig  kino^  hatást 
keltenek,  mert  ha  a  muzctun  egylet  eredeti  hivatás  körén  tiU  akar  terjesz- 
kedni s  e-gy  erdélyi  acadi^mia  szerepét  akarja  Játszani,  letér  am'il  a  térről, 
melynek  létjogát  köszöni. 


IRODALMI  SZEMLE, 

—  A  GKÓr  KÁaoi.ri  csalíd  Oklevél  tárából  megjelent  a  negyedik 
kötet.  Kzt  ih,  mint  a  megelőző  hármat,  gróf  Káfttl^i  Tibor  adta  ki  s  (Jrrrisi 
Kálmán  szerkesztette.  Egy  valóban  föúri  bőkezűséggel,  rítka  ditjzszel 
és  elogentiával  kiállított  rendkívül  érdekes  tiirtalmií  köt<-t.  mely  egy  század 
történetét  foglalja  magában:  »  XVII-ik  századét.  Ha  a  megi'lőző  kötetek 
is  nemes&k  a  nemzetség,  hanem  a  fiemsset  történetéhez  is  bőven  szolgál- 


TiVCXA. 


láttak  aiivagot  —  ebben  U  találunk  arra  adalol :  —  Bethlen  Oibctm^' 
(Károlvi  ZHiixHáiinft),  Károlyi  MUiilIj*  ö.s  Kin>Iyi  Lh»/M <^  tí^t vin  tletc  erre 
a  Bz;i/.a(lra  etf'ik.  Vim  t-zeu  ki'viíl  U  tie^ :  li/okrúl  u  csaUdokróI,  melyek  a 
KániJyiakkal  rokoiiíágban  volUk.  Előnyére  válik  e  kütctnek  az  ie,  hogy 
a  küztürtouctt  adatok  mellett  8>>k  utiveUkidatÜrtiiuetí,  newzctj^axáaaá^  9  a 
bírtok  viszonyokra  vonatkuzó  adat  van  Ixmue.  Szóval  egy  szerepet  játszott 
fötiri  levéltár  ki'.\ic  ok,  mely  tarkasi^^ával.  vtlltozatoiteágúfal  hat.  Nt^hol 
talán  a  politikai  dolgokra  kerekebb  adntot  tálalónk,  mint  elÖrc  vilrttik 
volna  —  [A.  Károlyi  Mihílyimk  a  Betlilon  G:Íbor  háza$«ágára  vonat- 
koKÓ  fontos  missiújáról  a  levéltár  egyiMltín  adatot  sem  tartott  fenn ;  —  de 
milyen  gazdag  kiii-pútláí^  ezfU-t  a  magyar  (liftnek  változatos  ée  bii  kupé, 
melyet  cbbol  nyeiiiuk.  Olyau  tapintattal  i'f  gonddal  van  ez  a  kittet  Össze- 
válogatva, mely  tapaiíztalt  szak  *•  ni  be  r  rí-  vall  a  n/erkoztübeti,  i*  olyan  vál- 
tosatog  ^»  sokfele,  mely  meg  a  laicní?  olvaeiVt  sem  fárasztja  ki.  Vt'grendelet 
IV  kelengyck  üss/eíráMa,  a  CítaJ^ldok  Xx^Xnö  titkaiba  bepillantani  engedő  levo- 
Icx^k  i5a  UHg>-  cmphasiesal  szíVld  donatiók,  júezágok  öeszeirása  é»  egy-egy 
kastély  fxolgtíló  (•zemi'Iyzete  számára  ki^í*zíilt  ösHzciráa  tarka  képben  vál- 
takoünak,  úgy  mint  a  levéltárban  ^^zázadokig  nyugodtak  e^'m;ií>  szomszéd- 
aágában.  Ifanem  azort  n)i!gÍA  megvan  az  egyiMÍí  a  gyűjteményben.  Magyar- 
ország egy  darabját,  azt,  melyben  a  Károlyi  jóüzágok  feküdtek,  ülcli  fel: 
leginkiibb  Szabolcs-,  Szaihmár-  es  Biharvármegyek  vidékeit.  De  a  mily 
beeső."  a  kötet  tartalma,  oly  gondom  a  kiadás  is,  úgy  hogy  tÜrtcnésK,  nyel- 
vi*«z  egyaránt  jól  buHználhatják.  Valóbau  Károl}i  Tibor  nagy^  ssolgálfttot 
tett  a  magyar  fúrt* 'ne tini anak  azzal,  hogy  a  család  leví-luíi-át  pnblieálra  ;  — 
búr  pt'Iilájtát  a  fi'írangú  családok  kö/.iti  mennél  tiJM>  klívetii/.  A  ki-ítetet 
kitüníi  náv-  i^  tárgymntató  zárja  be. 

—  Rjttii  Móii  KiAnÁttinAS  br.  Eötvöj?  ti<izaefbe.«zed<*i,  melyeket  1840. 
*ie  1867.  k5'»iíi>tt  tartott,  egy  di^izeá  kötetben  megjelentik.  Miii*ien  beaziM  egy 
kis  bevezetésééi  vau  ellátva,  melyek  azon  kürülmenyeket  adják  elÖ,  mik  a 
beszed  tartásáru  alkalmat  adtak.  Jelen  kiadás  Eötvös  i^sszcs  munkáinak 
C-gy  kiegi'ezítŐ  kfítetet  képezi,  de  igy  magában  is  Önálló  egész.  H<^  a 
kiadás  eritíkailag  is  forrect,  hogy  n  besze'dek  összeállítáí**,  szerkesztése 
hanonlag  nem  hagy  &emuii  kívánni  valót,  azt  mondani  i?  felesleges.  Kátb  az 
ilyenekre  igen  nagy  gondot  fordít,  Ügyel,  hogy  a  nála  mcí^jelenö  kiváló 
irök  munkáit  kifogáatalau  alakban  kapja  a  közönség.  Jókai  Mór  k£le- 
femb61.  Igaz  törtenetek.  Örök  cmidkek.  llomor.  Utlefrásc  czímii  mttvdbdl 
bárom  fíizet  jelent  meg.  Ebben  a  három  fti/,f'tben  a  humor  van  ktípviaelve ; 
azok  az  alakok  es  episodok  újnlnak  meg  az  olvadó  emiekeben,  melyek  haj- 
dan akkora  népszerűséget  szei'eztck  az  Üstíikmnok,  pL  Kakaa  Márton, 
TalltJrosy  Zebnlon  atb. 

—  BlTnonr  Istvíx  lengyel  kírálylyá  választásának  törtánete  1 574 — 
1576.,  melyet  a  M.  Tud.  Academia  -megbízásából  Vt:  Snidii-dí/  Ltijosirt^ 
néhány  h>^t  előtt  hagyta  el  a  sajtót.  A  4ö4  es  XLI  lapnyi  vaskos  kötet 
kct  harmadr^ze  feldolgozás,  egy  harmada  okmánytár  s  gondosan  kf^szitett 


TÁRCZA.  381 

uév-  éa  tárgymutató.  Ama  viszoiiyii»I  fogva,  melyben  az  írű  táráu latnukkal 
éa  folyóiratunkkal  ran,  nem  b4>c£iiitkoz1iatunk  a  mü  tüzetesebb  méltatásába, 
mindössze  áttekintcflt  nyújtunk  könyve  tartalmúról.  —  A  könyv  XV  feje- 
zetre oszlik.  Az  elaöbenLcng}-<.-lni-sziigpo]itikaí.kÜ7;jogi  03  államszervezetet 
ismerteti  a  XVI.  század  közepén,  a  niolynck  iümorcte  okvetlenül  szükséget} 
az  események  mege'rtéséliez.  Külön  fejezetet  szentel  <i  lengyel  nemesi  élet, 
a  társadalom,  szellemi  élet,  irodalom  én  közmüvelt.'H'g  rnjzúnuk.  Majd  a 
lengyel  király  válás  ztáB^^k  áttekintését  nyújtja  a  Pia.stoktól  kezdve  ii  Jagellók 
kihalásáig,  párhuzamot  vonva  mindenütt  a  magyar  királyválaBzt^sokkal. 
A  Jagellókat  követő  és  Bátlrnry  f lőtt  uralkodott  Valois  Henrik  rövid  király- 
sága és  megszökése  ntáu  áttér  a  Bátliory  előtti  interreguumra.  a  moly  kii/el 
két  évig  tartott.  Az  elsú',  a  ki  a  lengyel  király-siig  elnyeréséért  sorompóba 
lépett,  az  osztrák  liáz  vala,  a  nidy  három  királyjelöltet  is  állított ;  többi 
királyjelöltek  voltak ;  a  mu.'^zka  c/ár  és  fia.  a  .-^vi'd  kiníly,  Alfons  ferrarai 
herczeg,  Rosenberg  cseh  fŐnr,  több  i»plföldi  vajda  és  Báthory  az  erdélyi 
fejedelem.  Legnagyobb  erőfeszítést  fejtt^tt  ki  a  császári  ház  s  tényleg  a 
Icag^'cl  scuatus  osztnlkpávti  volt.  Itáthory  ctiak  az  interregnum  vége  felé 
lép  fel  komolyan,  mintán  Krdr-lyhcn  a  ci^áíizúrpártiakat  élükön  Békés 
Gáspárral  a  szentpáli  csatában  leverte.  Ezáltal  vonta  magára  a  uémetgyülölő 
lengyel  neme«ség  tig}'elmét  és  rokonszenvét  s  ennek  köszönhette  megvá- 
lasztatását. A  választás  leírását  ama  követségek  elbeszélése  követi,  melyet 
a  lengyel  ellenpártok  .saját  választott  királynkhoz  küldenek  Krdélylte 
és  Bé<>3be,  >^  újabb  országgyűlés  a  Báthory  választását  erősíti  meg, 
a  kit  a  császár  hiába  szülít  fel  követei  által  lemondáíira.  O  Mcggyesf^n 
1576.  febr.  8-án  elfogadja  a  lengyel  követíiég  kezéből  a  választási  diplo- 
mát B  leteszi  az  esküt;  ug^'^anazt  teszi  Miksa  császár  Bécsben  márcz.  2.S-án. 
Még  egy  néhány  országgyűlés  Lengyelországban  hiába  kísérli  meg  a  kie- 
gyezést. A  kinilypág  sorsát  Báthory  dönti  cl,  inidön  hnszárjai  élén  dia- 
dalmasam bevonul  az  országba  .-^  Krakkóban  1576.  máj.  l-én  uöül 
ves^  Jagelló  Annát  s  megkoronáztatja  magát  s  hódohísra  bírja  az 
cllenpáitot. 

—  Makgold  Lajo.1  a  magjarok  oknyomozó  töx'ténolmét,  melyet  a 
középtanodák  VIII.  osztálya  számára  az  új  középiskolai  tanterv  alapján 
irt,  második  javított  kiadásban  adta  ki.  K  tankönyvnek  már  első  kiadását 
is  általában  kedvezően  fogadta  a  critika.  A  mi  hiányt  bírálói  kimutattak, 
azt  a  második  kiadásnál,  moly  nj  átdolgozásban  fekszik  előttünk,  pótolni 
igyekezett  a  szerző.  Mangold  történeti  irodalmunk  összes  anyagának  beható 
tanulmányozása  alapján  irta  munkáját,  ismeri  és  használta  az  eredeti 
kútíEiket  8  nagy  szorgalommal  használta  fel  a  nagyobb  történeti  munkákat 
épngy.  mint  ahogy  felkutatta  a  legki!?(!bb  értekezéseket  is,  melyek  törté- 
nettadáauokat  valami  tekintetben  előbbre  viszik.  Munkájának  egyik  főér- 
deme  az,  hogy  teljesen  a  mai  történetírás  színvonalán  áll.  —  Másik  fó'ér- 
deme  a  kútfök  pontos,  lelkiismeretes  összeállítása.  A  fejezetek  élén  mindc' 
iiHtt  elősorolja  ama  történeti  müveket  és  értekezéseket,  melyek  a  tárgy.Tlt 


389 


TAttCZA. 


korra  voaatkoxbak  »  a  föszakasicok  vé^n  aorbun  clö&zimlülja  e^  Minertcti 
a?.  cg,vkoní  kútföket,  s  rüvid  e1etraj/.iít  ndja  nz  ílletÖ  koritk  egykorú  t^ti-* 
uctiróiuak.  így  nemcsak  a  tvrtcia-Ir-m  anyagút  adja  dó,  de  bevcxeti  az  íljú- 
MÍgot  egy.<4zerBmitiil  a  inrteuetírás  luülielyebe  »  a/  t^rdcklÖdé^t  e/.á1tal  injak 
fokozza  a  hazat  lürtoiiuleiu  iráut.  Éa  ez  munkijáuak  magadubb  becavt  ia 
kÖlcbÖDÍ^/,  mert  czitlt&lha&/uoá  felíttÜ-kíiuyvvti  tetto  azt  iníndazük  száoiára, 
kik  valamely  kor  egykorú  <■»  ujabb  törtfOirtínUáró)  magokat  tájckoxui 
akarják.  Máarcfszrol  Maiigold,  uiiut  gyakorlott  tanár,  ji'>l  tudja  :  lueuuyí  anya* 
got  uynjtson  a  tanútoknak,  hogy  okot  (úl  iic  terhelje,  uieg  tudja  killoiiboz- 
tctni  ca  kiválogatni  a  Icnycgcal  a  láiyegtelcutől,  ü^yc^cn  oaoportoaít  a  így 
a  tiSrtéoeC  szelleme  uralkodik  núla  s  nem  ay.  adatok  túltiTJcngÖ  bÜd^c,  — 
K5uTVC  cgyaráut  alkalmai  a  tauúláHra.  ntíut  hasznos  útmutató  a  taui- 
tiUra  é»  tájékoztató  a  behatóbb  taniiloianyo/iúra. 


FOLYÓIRATOK  cíZKMLRIi:. 

—  A  BitoAPUti  SíKMLi.  iiiult  tjvi  dcozentber  óta  ugyancsak  •'li?* 
hisUiríai  polijuiiákat  folytat,  nicly  u;;ylát»7.ik  nn-g  most  sem  érte  v(íget. 
Egyik  polémia  Salamon  Ferencz  es  l'auler  Gyulu  kttzt  folyik,  Budai}G.st 
tortéDelmeiiek  bírálata  szolgáltatván  »n*a  alkalmat  a  türt^netiráa  kfllöu 
bbzí)  kéi-déeei  felett,  sok  éllel  cs  ízcnvedelycsséggcl.  A  niÓAÍk  \*áu)ber>- 
Armia  válusza  Huufulvynak,  lluiifulvy  Pá)  u)egg,iogy2icacivcl  kisiíne.  A 
fidyú  evi  három  füzetbnn  lliinfalvy  Pál  múlt  evi  erddJyl  kirándulását 
etbnograpbiai,  flíldrajüi,  tíirtcucti,  numz^ctgazdaságí  t^^kíutetbeu  egy  clfogú- 
latlaa,  világlátott  »z«mltiioiick  alaix'ia  ilt^lett't,  niegjeg,vz<^i«it,  utmotaláaait, 
Umoretclt  foglalja  magúban.  Azzal  a  eok  elfogult  felületen  út]eirú.'«8al 
8xenit>en,  melyeket  a  kUlfóidí  turisták  jónak  láttfik  ErdélyW^,  mint  valami 
terra  iucoguitáivl  a/^lnek  ei-eí>zteui,  jó  vulua,  ha  gunduako^liuík  Huutah'y, 
bogy  utleinúm,  tatán  neuii  átdolgozáaaal,  német  vagy  franczin  nyelven 
tne^elirDJelc.  Ucudt  emlékiratának  mcg^eleuétie  alkalmat  adott  C^cngery 
Lóiántimk.  hogy  boldogult  atyja  emlékirataiból  Deák  t^  Beust  találkozá- 
sának leiráaát  koztíljü,  E  reudkivíU  érdekei;  k(}2ilemény  mindeufulé  nagy 
batáíft  kelt<;tt  t  a  Szemle  Bzerkeaztüjc  igen  tapÍntato«au  választotta  m^ 
az  időpontot,  mikor  leghelyesebb  volt  azt  kózillui.  Az  utolsó  fíLzetbeu  Grtin- 
watd  Bélától  kapunk  egy  történelmi  tauulmáuyt  >Kegi  Magyarorazág* 
caim  alatt,  önálló  tauulmány  ez  üumagában  b,  bár  kUlöubcn  egy  nagyobb 
munkának  bevezet»\sct  koiiozi.  GrUnwald  egy  államféi-fi-torténetirú  szem- 
tivegéu  át  uezi  a  múlt  század  íuatilutióiuak  nlukiUását,  mely  az  ónálló 
magyar  t-let  teljett  megszüncaére  vezetett  s  fejtegeti  ax  okokat,  melyekből 
HZ  flzávmazolt-  A  mint  u  bevezetés  mulatja,  egy  felfogásban  éa  edxmél>en 
«géazeu  i\)  nyomokon  baladó  munkával  fogja  ti^rtéuet-írodalmuukat  oza* 
porítRui. 

—  A  >TcBciL<    f.  évi   füzete,   cuelylyel  titüdik  évfolyamába  lépett, 
megtelel  amti  várnkoxát^uak.  melyhez  o  jól  szerkesztett  folyóirat  olvanóil 


TARCZA.  383 

sxoktatá.  Első  czikke  szép  oklevél-  os  pecttéttaui  tauúlináiiy  lh%  Cáánki 
Dezeőtöl,  egy  »harmiuczhat-i>ecsetes  oklevélről  151 1  bdl,<  melyet  a  j^yöugt; 
Ulászló  király  által  Budára  összehívott  orazágrcndek  állítottak  ki,  országos 
adó  m^szaTazásáról.  Ih\  Wcrtuw  Mór  buzgú  guncalogusuuk :  Gloésál-  az 
Árpádok  genealógiájához  ez.  a.  tÖbb  huuiályos  Cü  eldöntetlen  kérdést  tisztáz 
Arpádházi  királyaink  uemzcdckreudji'ben.  A  szokásos  színuyomatú  kép- 
melléklet  most  a  Üilopna!  család  czivuréf  mutatja  be  1432-böI,  melyet 
Zsigmond  királytól  nyert  a  írsalád.  Sagif  Iván  írt  hozzá  commeutart.  £  csa- 
lád a  Trencséa-megycí  hasonnevű  helységtől  vette  nevét:  1470-ben  Orosz- 
lánkŐ  várát  (tótul  Wraatecz"'  kapta  ugyanott,  h  ettÖI  fogva  e  várról  írták 
nevüket,  a  környe'kbcli  tótság  pedig  Wrsateczkyuek  nevezé  őket.  15  7  0-ban 
kihalt  a  család.  Pdrocay  György :  a  báró  és  nemes  Orczy  család  eredetét, 
leszármazását  és  történetét  állitá  össze  a  X\'.  kz.  elejétől  a  jeleu  korig 
(két  nemzedékrendi  táblával).  Némi(h>i  I^ajon  a  Budapesten  volt  egyházi 
testületek  pecsétjeit  mntatja  be,  és  i>edig  az  ú-biidai  prépostság  és  káptalan, 
a  bospitaríariusok  -  budai-felhtfvvizi  conveutje  és  a  uyulakszigcti  premoa- 
tretek  prépoatsága  pecsétjét.  í  '»t'rij1ui">  G*'/.a  jwlcmíkuíí  megjegyzéseket  tesz 
a  múlt  ftizetbeu  Nagy  Iván  által  közlött:  »Chontus  c:4alád  ezímere  1410- 
ból  és  uémi  heraldikai  észrevételek*  ez.  i-zíkkre,  melyben  megtámadott  állás- 
pontját védelmezi.  A  vegyes  rovat  a  kis-solymosi  Simo  családról  (K.  3.) 
Magyarország  czímeréuek  jelképeiről  (,Békcy  I^^tván)  a  zcntai  curialtsták 
czímereiröl  (Dudás  Gyula),  a  Laszbcrg  gi'úfok  genealógiájához  (,Szombatby 
Jguácz)  közöl  kisebb  czikkekct.  \'égül  Marcziányi  György  lg.  tesz  észrevé- 
teleket a  »Nemesség<  ez.  kéziköuyvröl  írt  bírálatra. 

—  A  »Uazánk«  márcz.  füzete  kiválóan  változatos  és  gazdag  tarta- 
lommal jelent  meg.  Sztwh'ti  János  a  lovasság  szervezéüéröl  ír  Magyaroi'szá- 
gon  a  hétéves  háború  idejében,  közölvén  Mária  Terézia  erre  vonatkozó  több 
rendeletet.  Érdekes  adulék  a  magyar  lovasság  törtéueteliez.  A  Ludovika 
Academia  közlönye  feladata  volna  hasonló  közleményekkel  gazdagítani 
a  magyar  hadászat  történetét,  llöhe  Lajos  Magyarország  helyzetéről  uz 
ItíöO — 60-as  években  dióhéjba  szorítva  nagyon  tanulságos  képet  uyujt. 
Kiváló  része  az  osztrák  pénzválságról  irt  szakasz  a  múlt  század  végétől 
az  1858-iki  pénzválságig.  Iván  ifi :  az  új  Bodrog  vármegye  történetét  foly- 
tába 1718 — 19-ben.  Szílái/f/i  István  a  PTóra  lázadás  történetéhez  közöl 
nagybocstt  új  adatokat  Gyöngyösi  János  egykorú  levelei  által  Gulácsl  Gábor- 
h02f  a  mely  a  lázadók  leverctését  s  Hóra  és  Kloska  ellbgatását  írja  le.  SzéLi/ 
Péter,  gróf  Draskovics  János  emlékiratát  közli  Mugyaroi'szág  politikai  hely- 
zetéről Mária  Teréziától  a  sérelmi  országgyűlésig  (lb25  —  27.)  A  nagyobb 
közleményeket  Szilágyi  Sándor  zárja  be  egy  múlt  századi  boszorkáuy-per 
törtéoetével  Gömürmegye  levéltárából,  a  mely  PelsöezÖu  1720-bun  folyt 
le  Tóth  Katalin  poszobai  lakos  ellen.  A  tauu vallomások  tTdckeseu  adják 
elő,  mikép  sebzetté  meg  az  embereket  s  rontotta  meg  u  barmokat,  fukép  a 
teheneket.  A  vádlott  60  botütéssel  menekült  a  máglya-lialálti'tl.  A  /árköz- 
lemény Szinnyei  szokott  has/nos  rcpertoriutna. 


384 


tAbczÍ- 


—  A  >i'Mrri^«  Dtárczituii  fUy.et*ít  riiit-iIí**Sá«ilor  nyitja  ui«g  Pétíoli 
.lÓ7j>ef  rcríieipfíl  ívttannlmányával.  Kimiitfttjft.mGnimben  eredeti  8 moi)Dyib«t* 
követi  Aftopiiít,  PhaedrnKt  »  ffikt'p  La  Foiítaiuet.  — li  — r.  PázmAny  Péíei 
ú*úi  jclIemziWt  folytiitjn :  mik  voltuk  furráitai  k  mennyiben  volt  íjuntlH 
;:()niIo!t(()/ó  H  irú.  Erfif'i;/i  PÁl :  Dnyka  Uábor  kíjltr^xfítct  nii*ttatJH  '''W/Bcfla 
Kathy  Kí^'ob  ólelét  ^a  iminkáit  J«llcMnezv<»n,  «?Iéiiken  rajMíIja  ;i  felháborodást, 
melyt't  Knthy  es  táiHai  lÍti»kzjitoft  eIfo;^t;Ua  oi-s/ápí/írrk'  keltett,  s  hogy 
*  nifgyi'k  mily  liatáro/.ott  lilliiapontot  foglaltuk  «I  Koí>»iiii1)  országgyülé*.! 
ludóttitúfiai  verdéimében  »  u^dorí  betiltó  vi^ze^síe)  szemléén.  H'<tt^o//Sái]dorue: 
Rajzainak  h  múltból  cddigi>le  a  U^Bzebb  i-esKleliJC  voa87.ük  :  az  esk(lv6  napja 
s  a  mezes  hetek  czím  alatt,  Alig  szenteltek  szebb  sorokat  Vadiott  Sándor 
emlékének,  mint  e  pár  lapon  az  iirra  le^Iiívatottnbb,  n  kÖlto  hitvese  teve. 
IC/ilr  Clűbor  Kiílcjsey  kindatlau  ki^teméoyeiröl  ír.  C<nijtliír  Benedek  Ht'vai 
piilyázalát  irja  le  n  uunminutikni  tiin^xéki^.  'hthib  Kb-k :  Kovács  Pál  elet- 
írutáboz  kUzUl  adatokat  akadémiai  taggá  választatáfiirólsarrúl  valűbimoti- 
d:Í6Úrúl.  (184G,}  Ezt  a  füzetet  in  Sxinnyei  n'iwrtorinma  zárja  be. 

■ »AtA10KAZ  KCIII  CfiVIlÁXMlIQVE  T>''>RTlbM:iJ>IL:UGZ.<  II.  kÖtCtC  Kniltitil 

Katwfi  «zerke87.t<^ben  tlibb  bccseti  egyíiá/türtdncliní  kíízlemi'nyt  hoz.  Kamim 
Kabo8  !i  >9egedelemvölp;}'i  kartbanziakról  Tárkány  mellett*  irváu,  kimu- 
tatja, hogy  e  monostor  a  XIV.  »z.  elejáu  ppillt  »  a  XVI.  azáznd  elején, 
talán  épen  az  155  2-iki  egri  ORtn)m  id<yéD  pnpztult  cl.  Knurz  Ákos:  a  gvüii- 
gj'öB-tíirjáni  plebiiiiiárúl  ir  türtéiietí  vázhitot.majd  irtinek  Kninírn  KaboA  a  bt>r- 
Hodvánnejrj'ei  Szemere  egybáztörtenelmi  adatait  állilju  eg}'be.  \nff>/  tJeza 
Tarna-Szcnt-Mikbw  hitközség  történet*'!,  Movírtit/  Antal  KísrcöKtPs-PiUpiiki- 
nek  és  fít^k- egyháza  ínak  tííi-tenfti  adatait  áUítá  egybe.  AItuIán(»»abbénU'kit 
FffWu  János  kÍJzleroénycKbesnyí)k  t«irbalmairól  Szüialom  mellett  ég  a  magyar 
pogiíuykori  leletekről  éf>,  végül  liarlafov  Gyuláé  FelsÖ-TárkányrAl.  Az  okmá- 
nyok közJitt  több  XlV-ik  !«zúzadt  is  van.  A  vecn'".;sRk  közt  Eger  uionogra- 
üájához  van  egy  pár  becses  adale'k. 

—  K.iTHoi.iccs  .S7.F.M1.R  czim  alatt  a  Szcnt-Ii>.tváu-tái'flálAt  kiadásában 
pgj-  üj  évnegyedes  folyúirat  indult  meg,  mely  programmjilba  bevette  a  hie- 
lóríát  ie  8  Ígéri,  bog}'  ügy  önálló  dolgozatok  knzrf^bocffátására,  mint  a  kulfüldi 
nevezetenebh  irodalmi  tfruiékck  bemutatására  gondot  fog  fordítani.  A  \\U- 
tóriábaii  épmi  úgy,  mint  n  többi  tiidomHiiyokbnn  prérislrozottnii  katbolicuA 
ízempontbí'd  leend  rizcrkcpztvc.  Ez  elpo  fílzetbca  a  bistúriát  I|K>lyinak  egy 
lij  adatokban  gazdag  s  uagy  mtif^onddal  és  f<zépen  irt  czikke  képviseli  a 
» nagy-szombati  ifnkola  a  X^■^ík  században.*  Oláh  t»rekvé«eit  a  nagy- 
Kzombati  ifiküla  i-eíitaur.-íhÍKi'ira  Itb:>'rÍnnH  ottani  tarfózkodáaát  s  végre  a 
jezíiuiták  meghívását  í*  a/,  el^ö  polémiákat  a  protestáns  iráesal  behatóan 
tárgyalja,  H  mínt  említettük,  új  adatokból  lij  világot  vet  egyes  dolgokra. 

—  A  MAarA.<t  Ntelv^r  márenoBi  filzct^uek  változatos  nyelvészeti 
küzlemfioycl  koztitt  kÖ»-rdeku  •Smii^m  Gábor  ezikke :  > A  magyar  műveltség 
oláh  ajándék*  ez.  a.,  a  mely  oyeliréiueeti  szempontból  szól  hozzá  az  érde- 
ke* irodnlmi  vitához,  a  melv  a  nimimok  eredete   felett  évek  óta  hevesen 


tArcza. 


385 


folyik.  Dctik  Farkas  XIV  — XVI.  századi  okimtokból  neháuy   Unulsilgos 
nyelvtörténeti  udatot  kÍ)/Ul. 

—  A  M\i;vAit  S^'J^  raái*czinBÍ  fÜzctc  folytatja  ox  esztergomi  crsck 
}irAPclinlÍ9  1160166011*01  megkezdett  uagybevsíi  forr^fitaunlmiínyát. 

—  Az  Armkvia  ez.  magyar-drmciiy  bnvi  .su-iule  nprtlisi  számiban 
Simui/  JáiiOb  :>Mflgyar  királyfi  es  ormciiy  kiráIyleiÍnT<  ez.  a.  JI.  Endre 
ktríily  ImHsoniu'.vii  fiilnak  eljrgy/oMÍHÍl  ír  Lco  ('iniieny  király  leinyával, 
Marl'tjrich  Jakab :  TlAÍk-bi)?'.!  törzsfonökok  iv-ímmcl  Annciiia  legrégibb  tt^r- 
tÁicteböl  iiyujt  cg}*  pAr  ítyjezetet  (2000  —  1350.  Kr.  c)  Atwiit  Lukác* ; 
Ax,  öniiéuyek  (^let viszony aiWf]  írviín  a  kfilönffle  országokban,  kJil(}uös  tekin- 
tettel hnxánkra,  wk  éniekee  trirtjűneti  adatot  boz  eló'  az  í)nn<íiiyek  türtene- 
t(^lK>l.  Az  örmény  nciiixet  öavalláM  (írtAG.  J.6.  ui.}  érdekei  cuUurhistoríai 
Uvnülináiiy. 

—  Át  Umoadischf.  Rktde  niárez.  fúzeio  íb,  mint  az  előbbiek,  nagy 
gondot  fordít  ana,  hogy  a  magyar  tudományos  mozgalmak  lehető  általános 
i'S  tpljes  ke'pe't  nyujten.  Ezt  fÖkep  a  tndományos  és-^zepírodiilmi  társulatok 
iiltV'iröl  adott  ttzcnile  által  ifri  el.  A  kiválóbb  inKl»lroÍ  tfiiuílmányukrúl  e'a  tcr- 
int^kckrot  killtínezikkckbeu  vau  szó.  A  mi  szakmánkba  vágó  küzöttök  CVr/i- 
i/tr^  Antal  ozikke  Deák  én  BcuM  talál kosuísáról  n  kiegyezés  Ugyc'ben  tBGO 
decz.  20-áii  faBp.  Szeinlr  után.)  SrKiri^-hrr  .1.  U.  czikkc  a  középkori  Buda- 
pesIríH,  IJj/p  Vilmoflif  u  kt'j^tlielyi  piniiPzokröl  illiifltrfttir»kkal  ptb.  Plb. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  Ii'OLvi  ArtKui.i'  MÍv^t,  vi'giendelelo  ertvimebeii,  niárcz,  hó  29-en 
tcinette'k  cl  a  beszlerc/ebányai  templom  i^z,  Biirl>íila  kápobiájában.  melyet 
Ö  fealAm-á  Itat  ott.  áy.  a  mt'Iyen  <'r/Ái  sztv,  mely  úgy  tudott  lelkeBÜlui  min- 
den gzei»ért  tís  nemenert,  s  mely  annyira  lángolt  nemzeti  kOzmtvelöddstink 
essent  llgye<írt  —  immár  eljutott  öriVk  iiyngvt*!  h«ly<*ÍT,  ndft,  hol  a  nagy- 
nevű pUspnk  legkedvesebb  otthonát  tnláltn  fel. 

T  Nriui.AKi  'pAnA.vri  Ki:iii;xtz  ve«zjm'mi  tiagyprepogt  éi*  kanonok 
tái'sulatinik  lajga  f.  hú  -l-án  04  ovt;s  korában  elhunyt  Veszprifniben, 

t  CsAsirív  SÁML'ra,  egy  sztip  remenyoki-íí  jugositó  fiatul  rmlH.T  hiüá- 
Iáról  vrtesUlUnk.  Kecskeméten  pzillőf^tldjVn  halt  el  S4  eves  korábau.  Jo- 
gáfiznak  k<«zült  n  lígyvt'djelitlt  volL  Komolyan  foglalkozott  az  irodalom- 
mal s  kiilöni'seii  irodalom-tJit-tAieti  tannhnányokkal.  Pár  t-v  óta  KustNcztf 
Gábiir  t'letrajzáltoy,  gyíijtr  az  adatukat  s  levelezésit  már  iJí*Mze  i«  szedte ; 
de  mi'-lött  ezek  HZcrkcezteiHnic-/.  r  kiadásához  kezdhetett  voliin,  a  halál 
vtíget  vetett  munkás  pályájának. 

^  j>FBLVJUtKi  vírosaixk  ERKÖtcs]  ti.rT^K^i.c  czím  alatt  Demkó 
Kálmán  CagtárHunk  s  u  azepesmegye!  tJSrt^nelmi  (•e  rt;gi^zeti  t^irsúlat  tit- 
kára egy  nagyobb  munkát  fejezett  be.  VÖchg  roppant  gazdag  lovo'ltárát 
Demkó  rendezte,  aittink  anyagából  mái*  is  sok  becsee  dolgot  bosiolt  felszínre, 
de  e  muukáuál  az  líeszes  felvidéki  Icvffilámkat  használta.  Gazdag  tártai- 
Sziwoox.  18ö7.  IV.  Füzet.  26 


tArcza. 


miín'*!  beoBStáí^  tauúskodik.  mfl^rut  itt  kö/.lüiik :  l.  A  vái*ö?i  í*!t't  letfellc- 
telct.  2-  T.akoedig.  3.  Egj'lmKi  h  világi  Uatósng :  a)  Egyház,  b)  VAroui  hdtóság. 
4.  Kiixrendöreág.  5.  VásAri  rt-ndíiraiíg.  G,  Tíljuri'mlöratíg.  7.  PolgárííWg  ris 
védelmi  reiid»Ker.  8.  Bor  ea  BÖiiuen'a.  9.  Mulatság,  játcík,  zfue,  (D,?Uvános 
éö  caaládi  mulat&ágok.)  10.  Köz^eeteeg-ügy.  11.  KÖzerkülcaíaeg,  12. 
Büüök  .'s  büntettfüek.  13.  Cs;iládi  cJi-t.  U.  Háztartíís :  a)  Lakás,  b)  Butor- 
zftt,c)Afi2CaIui'ma,<])  Ágynemű,  e}Riibá2iit :  1.  Ftíliémeniü,  2.  Fei-ti  mluik, 
3.  Nfíi  ruhák,  f)  KksKerek,  g)  Fegyverek,  li)  Kbnyvtór. 

—  ÜüJiöesr  Lijo?  ftláirási  ívt-t  bocwitott  ki  *  TízchIoHA'  KaUhf  tor- 
t^Hetébűlt  cumü  mttukájára.  A  forrndnloiu  iiláuí  időszak:  az  absolutisiutu 
fl  átmeneti  korszak  tört^ucte  uáliiuk  tcljest'u  el  vau  bauyagolva.  Alig  ^y- 
két  hírlapi  czikk,  aJig  egy  pár  mcmographia  képviflcU  euoek  az  egész 
korszaknak  törtéuctét,  cmlckínttuk  vagy  rcudsisercs  dolgosatok  teljesen 
hiánjznniik.  Bizony  pedig  öhajtaudó  volna  Üse/^gyiijteui  5  kiadiii  a/  ada- 
tokftt,  melyek  inog  mopt  összegyűjthetők,  t'rmftssy  minikúja  Enh'Iyrf  n^'zve 
uagytit  lendít  c  hiányon  s  igen  helyesen  tette,  hogy  6  Erdiílyt  egészen 
kUlÖD  tárgyalta,  mert  ax  valóban  ez  idííazak  alatt  (nx  unió  daczára)  killÖu 
ti>rteuettel  birt.  Munkája  1849.  jul.  19-clÖl  —  1866.  ápr.  t7-íg  fog  ter- 
jeiini.  Azért  e^ldig,  mert  ltíf)6-l>au  Eniély  íb  meghívatott  a  közOs  ország- 
gyűlésre éd  ejs  iutézkcdéd  ktívetkextfibcu  (ónálló  története  megexüut.  A  mun- 
kát két  kötetre  tervezi  szerző,  A  köteteket  könyvekre  osztván,  az  1.  köuyv  : 
tárgyalni  fogja  az  ostromállapot  korát  (1H41)  — 1854.)-  a  2-ik:  Mikó 
Imre  tevi^enységét  (1835 — 58.) ;  a  S-ik:  a  nemzeti  mozgalmak  kezdetet 
és  az  alkotmány  helyreállítását.  A  II.  ktitetben  a  4-)k  könyv  :  a  pron- 
sorínm  törtéuetét  (1861  vége — 1862. J,  az  5-ík :  a  szebeoi  tarlomány- 
gynlést  (1863 — 64.),  a  t>-ik :  a  kolozsvári  on^zággyUIéBt  és  az  erdélyi 
követek  megjelenését  a  budapesti  orszAggyilléswi  (1865 — 1860.)  tárgja- 
landJA.  Az  egéaz  50 — 56  írre  terjedő  mü  hat  íves  9 — 10  fdzetbeu  jele- 
nik meg  havonként.  Egy  füzet  ára  80  kr.  Az  clöjegyzéeek  Ormos  Fereucz 
könyvnyomdászhoz  kUMeodök  Kolozit várra. 

—  A  rí;pzŐm6t£szeti  tárhíjlat  márcz.  hó  20áu  tartott  ki5zgyölc8cn 
Krltti  Gusztáv  igazgató  emelkedett  szcllcniü  emlékbeszédet  tartott  Ipoljfi 
Arnold  püsp<$k,  e  társulat  egykori  elnöke  felett.  A  besz^  mély  crttikával 
kifléri  vc^gig  I|K>1ytt  ír6i  [lályáján,  kitűnően  Jellemzi  mütörténelnn  müveit 
t-s  meleg  szavukkal  méltányolja  a  fúradhatlao  gyűjtőt  és  mübarátot-  Tőle 
indult  ki  a/,  eszme  ii  pozsonyi  tarifáit  káijtulaui  egyház,  úgy  a  szeut^már- 
(üui  apátság  fíitemplomáuak  atylszerü  rctttaurálái-árs,  része  van  a  gyÖri  gúth 
ítylü  kápolua  és  a  soproni  8y.t.-Mihály  templom  míivésa  helyreállítása bau, 
8  Ő  restauráltatta  a  beszterczebáuyaí  Szt.  Borbála  és  Szt.-Erzedbet  kápol- 
nát. 0  sürgette  az  Academía  dtazterméuek  történelmi  festményekkel  való 
díszítését.  A  komolyabb  stylü  egyházi  festészet  meghonosítása  is  az  ö 
érdeme.  Magán-gj'íijteméuyei  is  mutatják,  mennyin-  szívén  hordozta  a 
mUviSszet  ápolását. 

—  Dl!.  RtTiiY  Láüzló  a  m.  n.  múzeum  i'cgíségosztályáuak   I-ső 


TÁaozA. 


mr 


BCgédírrc.  »At  oláh  tt*ftlo  ü  ntnati  mcifolakuidifa,*  c^.  luuukúra  lúrdet  elu- 
fizeti'sl.  A  Mimeii  vagy  eliih  nemzőt  eredett'  es  inegalakúiiisa  Kt-let-EurópA 
legordükes<>bb  s  legbonyoláltabb  cthiiologiat  kcrdései  közé  tartozik.  Érdekes 
lizon  kapcsolatiaknál  fogva,  Dielylynl  az  a  római  világgal,  a  középkori  u<^p- 
muzgaliuakkal,  a  keleti  egyházzal,  btizáuk  8  a  szomezi^oe  államok  iióp- 
vJBZonyaival  ütutzefUggiTsbeti  vau,  ítüt  jcleiikoniuk  nemzeti^ogi  mozgalmuí 
által)  áll&mÍ8^uuk  szcmpotitjilból,  6^elcnirenneltó  politikai  jeiciitöai?get  ía 
nyert.  Sokan  e»  sokMKor  foglalkoztak  luiíi-  c  iiagyfoiitot*i^ágií  problpnníval, 
de  anok,  a  kik,  főleg  oláh  rve/.rÖ],  mint  p<»lítikai  pi*ogramniot  tárg>'alták  s 
tárgyalják,  a  türt<fuclmi  igaxeággal  Í5ssze  nem  egyeztethető,  elavult  magya- 
risatokkal  érik  be;  azok  pedig,  a  kik  pártatlauúl,  a  tudomány  azellemé- 
I*eu  kereMt^k  a  k^rdi'ti  nyitját,  a  Balkáu-fi^l szigetet,  miat  az  olúhstlg  erede- 
touek  OS  fejIödéstMiek  trriilctct  kt'llülog  nem  i^mcrttík,  egyoldalúan  éa 
hiáuyouan  tárgyalták  a  kerduft,  ugy  hogy  azt  iniudenikuk  befejextítleniil 
hagyta  híJitra.  £  munka  szerzője,  azoukívül,  hog^v  a  szóbaiiforgó  problénult 
egész  teljetKwgtíbeu  ig}-ekezett  fulfugui,  az  1885.  eV  oyaráu  rd«ztvett  ugy 
keleti  expeditióbao,  mely  a  Balkán-fdlaziget  taDiilmáuyozását  tlizte  kJ  föl- 
adatául, tehát  alkalma  volt  uiegí^merui  amaz  országokat  e.^  wípeket,  melyek- 
kel muukájiíbau  foglalkozik.  A  mtuika  12  — 14  ivnyi  terjedelmű  lesz, 
rajzokkal  éa  térképekkel  lesz  ellátva  es  a  következő  12  fejezetből  fog  állani : 
1.  Bóma  bódításai  es  hatása  a  barbárokra.  2.  Dácia  ue'pvifizouyai  a  római- 
ság idoj(^u.  3.  A  romaniamus.  (Uj  latíu  nyelvek  alakulása.)  4.  niyricum, 
mint  az  oláh  uyclv  kelet kczcscuck  helye.  ö.  Az  oláh  uyelv  kolctkczeeeuck 
kora.  6.  Szlávok  (.•>:  oláhok  a  Balkánon.  7.  Az  oláh  vándorlások  Erdiíly  fele. 
S.  Moldva  08  Ilavaselve  alakulása.  9.  Oláh  emigrattó  a  magyar  megyékbe, 
leng}'el,  morva  es  oroszlerÜletükre.  10.  Magyar  hatások.  A  romániai  állam- 
czímer  eredete.  1 1 .  Az  oláh  hítítoriairád  és  nyelvújítás.  12.  Az  oláh  nemzet 
kiípe.  A  munka  uem  pusztáu  nyelvészeti,  s  nem  esupiín  históriai  adntgyiij- 
temúiy,  banem  általános  jellemű,  ti>r(éuelmi-neprajzi  tanulmány,  mely  az 
oláhságot,  miut  élíi  a  mozgó  népelemet  tárgyalja,  a  rnint  az  a  i-ómai  világ 
ideje'u  a  Biilkán-fáli'zigeten  megjelenik,  nyelvileg  &  fajilag  alakúi,  fejlődik, 
a  Kárpátok  vidékein  elhelyezkedik.  A  könyv  ára  2  frt  »  május  hó  folya- 
min, ntánvétel  mellett  ktUdetik  meg  a  megrendelőknek.  E^thy  régóta  fog- 
lalkozik ez  érdekes  kérdései  s  lamikáját  mellen  ajánlhatjuk  olvasóink 
figyelmébe. 

—  A  MAr.vAn  Tüa'rií:NLt.Mi  Elctiujcok  ez  évi  folyamának  líl.  füzete 
azétküldetctt.  Tagtársaink  kitzill  850  m^pvudelője  volt  a  kot  elstí  évfolyam- 
nak: a  Ill-ra  alig  400  küldte  be  &  megrendelést.  A  múlt  év  végén  kibo- 
csátott körlevelünk  tígyelembe  vételével,  kérjük  tagtársainkat  az  előfi£etéi«i 
üsBZC^  ü  frt  bcküldéaéro  Mehner  Vilmos  úrhoz  (Papnövelde  u.  7.) 

—  SziNstyei  Történeti  Repertóriumát,  MangoLd  Külföldi  Kepertoriu- 
mát  a  jövő  füzetben  fogjnk  pótlólag  közöloL 


9ö» 


tArcza 


TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR. 

—  A  Sz.ÉKEfíi  Giióp  BBHCstsvi  csArAti  1470 — 183Ó.  Eredeti 
kt'ziratí  kutfökbfil  Írt»  Thalti  Kálmán.  Kiadja  a  Magyar  Tiidoiniinyat  Aka- 
démia törtónelmi  bizotlaága.  Második  kötet  1689  — 1703.  líudapest,  1687. 
Vnw  5471.  Áru  3  frt  ftO  kr. 

—  Báthory  István  lengyel  királyivá  válABzlisa  1574  —  1 J76. 
A  M.  Tud,  Akudt*mÍ»  t<lrt^nelni)  bizottságA  mcgbisásából  irtii  Dr.  Sséd^cthf 
Lftjos.  Budapest,  löb7.  8-adr.  VI.  454  &  XLI  1.  Ára  3  frt. 

—  Bn.  Eötvös  József.  lk««.yck  1840.  fobr.  —  I867.márcK.  2-ik 
kíadiU.  HpcBt.  1886.  Ritb  Már  kiadása  B-ndr.IV.k.  456  1.  Ára  2  frt  40  kr. 

—  J6k.\i  Mór.  Klctcmli^I.  Igaz  türt4*tietck.  i)r'Ak  emlt^kek.  írumor. 
ITtldrás.  í»  — 11.  füzet.  Minden  fiizet  ára  40  kr. 

—  EMT.feKKoNVV  I»r.  Mfljer  István  ^tb.  tVU/á/ndos  ífúi  jubileumára. 
NagygKombat,  IHHti.  (XXI.  k.  ISti  1.  H-adr.)  Ára  l  frt  5Ü  kr. 

—  MANr.iiLl>  Lajos.  A  magyarok  oknyninozfi  tfirténete.  Második 
kiadás.  Budapest,  I><87.  H-adr  264  1.  Ara  1  frt  60  kr. 

—  VisszAi'lLLASTÁSOK  hazánk  it*^i  iga7.iát^9xolt;;áUat.'ÍBÍ  viszo- 
iiyaira.   Irta  Makay  UezífíJ.  Na^y-KauixAn,  1887.  8-r.  '240.  l.  Ara  2  frt. 

—  Okosiia/a.  Tiirlt-iieti  én  statistíkai  adatok  alapján.  Umertetí 
Veres  József.  Oi*wliáia»,  1886.  Ára  fÜKve  1  frt. 

— •  NAi'LÓTíinBDÍíK  BK  ISlíí-iki  mcnekiUtektt.  internáltakat,  külö- 
otfaen  Kosanthot  éa  környezetet  illetőleg  Törökon>Kilgban  es  az  amerikai 
£gye«mt  Államokban  Lésxiö  Kálmántt'd.  Budapest.  1887.  8-adr.  240  1. 
Ára  2  foriut. 

—  A  iVíosusvMRfJYKi  tiírti'nelmi  ós  réí^ésEeti  'igylet  1880.  iJvi 
cbttki  jeleiitdac.   Magyar-Óvár,  1887.  8-adr.  ^3  1. 

—  DiK  Grabdenkííteine  in  der  Wctitbiiíle  der  evaug.  Stadtpfan- 
kiwhc  ín  KronHlndt.  Abbildungeii  vou  Fr.  fímnnnn.  Tttt  von  Cbristof 
Gasbeth  Kr(pn>*tadt,  IHHR.  -Jö.  I.  ö-r.  (Smiderah.lmck.) 

—  KnoNflTAKDTER  pRUCKK  153.'!  —  18ö6.  Ein  Beitrag  7X,x  Knl- 
turgeacfaíchte  KrouBtndt   vnn  Julin?  tíroe*.   Kniaatadt.  IH86.  8-r.  196  1. 

—  A  paprikÁrOl  tekintettel  an*'gi  füüzerekre.  Irta //rt/íjíuj/Octáv. 
Egy  T«j»-melleklettel.Sz*!kce-FeIiérv»r,  IH87.  H-adr.  U'-'.  1- 

—  At:fi  OBEi  Viertel-Jahuhl'NDERTEn.  Erinneruugeu  uadAuf- 
zetelmungcn  von  Kricdrifh  Kenlinand  Grnf  von  /ííuW.  In  y.weí  Bltud»^n.  I. 
1809  —  1866.  Stnttgart,  1887.  8  adr.  4621.11.  1866  — 1885.  Stwttgart, 
1887.  S-adr.  579  1. 

—  GEf*rniCHTK  Kahls  A  .  vun  Hemmnu  ÖaumffaHrH.  Zwelter  Baud 
Erster  Hiílfic.  Stuttgart,  188G.  8-adr.  833  I. 

—  KuLÉK-LAPoK  Veszprém  rendezett  tauácau  város  kÖKÍg^azfratáai 
tíleteWl  (az  1875.  evi  jelentés  töredéke;.  Irta  VÁjhflyi  DezeVj.  Veezpreni, 
1886.  4-adr.  321  és  CVII.  i.  Ára  4  frl. 


A  mTüJÍTÁS  TÖRTÉNETÉBŐL. 


Nemzetüuk  ezredéves  küzdelme  a  karczai  között  kétségidvül 
uein  a  legérdektelencbbck  nzok^  melyeket  műveltsége  érdekeiért 
▼agy  hite  s  lelkiismerete  szabadságáért  vívott.  Ezek  a  nemzet 
szellemi  csatái. 

Ezekuek  ia  megvoltak  épen  úgy,  mint  a  politikai  s  fegyveres 
liarczokuak,  vezéreik,  meg  táboruk  és  véres  áldozatjaik  ;  de  hatá- 
suk mélyebb  és  állandóbb  vala»  mert  a  nemzet  érzületét,  gondol- 
kozását, szokásait  s  egész  szélien}!  életét  megváltoztatták. 

Ezen  szellemi  harczok  közöl  a  három  nagy  vallási  küzdelem 
emelkedik  ki.  Tudniillik:  a  kereszténység  küzdelme  az  ös  hittel; 
Huss  tanainak  fellépése  nálunk;  végi-e  u  XVI-ik  század  hit- 
újítása. 

A  hussila  tanok  elterjedését  hazánkban  törtéuelmüuk  még 
eddig  nem  méltatta  eléggé.  írott  emlékeink  »Bohemi<  kiíf^jezésé- 
ben  csak  cseh  rabló-lovagokat  s  úgynevezett  zsebrákokat  látott; 
pedig  e  kifejezés  egész  tömegekre  a  Tisza  vidékén  is  alkalmazta- 
tik,  s  népünk  még  Bibarbau,  Szilágyban  is  emlegeti  régi  egyhá- 
zairól, hogy  azokat  a  csehek  építették.  Kétségkívül,  nem  a  cseh 
martalóczok,  kik  csak  pusztítani  tudtak,  hanem  azok,  kik  nemze- 
tünkből az  akkor  úgynevezett  cseh  vallást,  a  hussitismust elfogad- 
ták. Feltűnő  az  is,  hogy  az  ilyen  egyházak  rendesen  csúcsívesek, 
6s  így  keletkezésök  Huss  tanainak  korába  esik. 

A  XVI-ik  századi  hitujításu£>k  nálunk  is  már  egész  iro- 
dalma van ;  de  vajmi  kevés  az,  ami  abban  egykorú  adatok  nyomán 
készült!  XVII-,  sűt  XVriI-ik  századi  írók,  kik  pedig  állításaik 
igazolására  egykorú  forrásokra  épen  nem  hivatkoznak,  széltére 
idéztetnek  azokban,  s  közleményeik  készpénzül  fogadtatnak. 

Általában,  úgy  vagyuiik  a  hazai  roformatio  történőimével, 
SsXeADOK.  1887.  V.  Fűkrt.  26 


■ÜWYITAT-TnfOBB, 

miDt  a  Xévteleo  jegyző  króuikájával:  nincs  benne  természetes 
fcjludés.  Az  állapotok,  miket  vázol,  sokkal  későbbiek. 

Nem  elég,  hogy  mindjárt  Luther  fellépte  után  bűszél  egész 
protestáns  községekr'>I ;  hnnem  még  a  hitbeli  szakadást  is  egy- 
szerre oly  bevégzettnek,  a  a  régi  hitet  annyira  elhagyottnak  ttii 
téti  fel,  mjntba  nemzetünk,  mely  még  tegnap   katholikus   Tolfc? 
másnap  már  tudni  sem  akart  atyái  hitéről^  s  mint  kész  protestáns 
kelt  Tolna  feL 

Hogy  ez  mind  nem  így  volt,  kivált  fajunknál,  mely  valami 
nagy  hajlékonyságról  különben  sem  ismeretes;  hogy  az  apí^stolok 
a  XVI-ik  században  sem  arathatták  mindjárt  és  mindenütt  fárad- 
S.gaik  gyümölcsoit :  azt  már  a  dolog  természete  is  sejteti,  val 
^iut  érezte  korán  elhunyt  tudósunk,  Révész  Imre,  *)  igazolják 
történelem  hasonló  eseményeinek  fejlődései  s  az  újabban  felmerült 
történeti  adatok. 

Ilyenek  azok  Í5.  melyek  nemrég  a  bécsi  császári  házi  levél- 
tár iratai  közt  akadtak  ke-zembe.  A  XVlik  század  nagy  vallási 
küzdelméhez  egykorú  kezektől  s  épen  a  tiszántúli  tájakról  szol- 
gáltatnak kiegészítő  vonásrikat.  Bár  móltóknak  is  tíiláltaspannk 
arra,  hogy  előterjesztésükkel  fárasztani  merem  becses  figyelmüket. 


jMig  Várad  püspöke  s  Erdély  kormáuyzója,  Fráter  G-yörgy 
élt,  erŐ6  karja  a  meddig  elért,  fenn  tudta  tartani  a  régi  hitegység- 
nek  legalál)b  látszatát 

Még  az  egyházzal  s  egyházi  intézményekkel  elégedetlen 
elemek  is  inkább  csak  forronganak;  határozottan  katholikus 
hiten  levőknek  nevezik  magukat,  s  liitvallásukat  »confessio  ca- 
tholicac-nak.  *) 

Az  1 545-iki  erdAdi  zsinaton  még  hitczikkelyeik  közé  iktat- 
ják, hogy  >a  püspököket  örömmel  akarnók  hallgatni  és  nékiek 

')  »A  axcgony  jubbágy  nép  iniutegj  tudta  s  akarata  ndlkÜl  vezet- 
tetett út  a  rcfonnalio  uiez^j^re,  8  voltflkdpcii  ossk  akkor  kc/dett  esKinol- 
kcdui,  a  midSu  a  kt^pek,  oltárok  »  niiseinoiid<^  ruliák,  latiu  n>'elv  e  niá« 
tté\ék    kezdettek   eltűnni   a   templomból,  atui  azonlmu  t>pen  nem  egy  nap 

niiivc  VOlt.<    Pnile^tniis  fiiji/rltnriij.   1870.  CV   tt96.  I. 

')  Kiis  .-L .-  A  XVJ'ík  éaiisad/tan  tartóit  magtfar  rttjoffn.  vwo/oí'. 
30.  77.  80.11. 


3BTEKETSB0L. 


391 


^ugedelmeskedui,  csiik  el  ne  téruéaek  az  eTaugcliumtó1.<  (XI.  §.) 
Vallják,  »liogy  az  ürvacaorábau  TalÓsággal  adatik  a  Krisztus 
teste  és  v6re.<  (VI.  §.)  Meghagyják  a  fíllgjóuAst  (IX,  ^.),  s  kije- 
lontikf  hogy  a  feloldoz/ís,  a  szentségek  kiszolgáltatása  8  az  ünne- 
pek megülése  köríU  ugjanazou  szertartásokat  követik.  (X.  §.)  0 

De  még  1551-ben  is  megvaiiDak  szeut  kéf>eik,  oltáraik,  egy- 
liází  öltözeteik  s  papjaik  misét  szolgálnak  még  Debreczenbeu  is.*) 

Az  aWiuczi  Téres  dráma  után  azonban  egyszerre  Táltozní 
kezd  a  helyzet. 

Ferdinánd  király,  amint  Erdélyt  Izabellától  átvette,  a 
királyné  hívénekj  Petrorics  Péternek  helyébe  temesi  főispánnak 
Losonczy  Istvánt  nevezte  ki.  E  kinevezés  a  legindokoltabb  volt. 
Xemcsak  Lüsouczyuak  82emélye8  képessége  s  katonai  erényei, 
hanem  érdekeinél  fogva  ú. 

Temesvár  felett,  a  Fejér-Körős-völgyén  jelentékeny  birtokai 
Tálának.  Nevezetesen  három  vár:  Pankota,  Jeaö  éa  Dézua  terje- 
delmes tartozékaikkal,  melyeket  még  Zsigmond  király  adományo- 
zott Tolt  1387-ben  Őseinek,  szintén  István  éa  László  azöréuyi 
bánoknak.  ■) 

De  Losonczy,  mig  Izabella  uralma  tartott,  e  birtokaitól 
tűvoL  nőgrádmegyei  jószágán  lakott,  b  igy  történt,  hogy  távolléte 
alatt  8  Petrovics  kedvezése  mellett  említett  birtokainak  egyikén* 
Pankotáu  a  bitujítók  meghonosodtak- 

Amint  azonban  főispáni  székét  elfoglalta,  nemcsak  Temes- 
várról űzte  ki  a  hitujítókat,  amit  Czvittinger  tudósításából  eddig 
is  tudtunk.*)  hanem  Pankotiiról  is.  És  ezzel  alkalmat  szolgáltatott 
egy  még  érinteilen  város  első  re  formálására. 

Pankota,  Arad  és  Nagyvárad  között  esik,  a  váradi  püspök- 
ségnek épen  régi  határainál.  A  paukotai  hitujítók  tehát  jÓl  ismer- 
hették a  váradi  viszonyokat.  Kéteégkivűl  tudták,  hogy  ott  most 
Varkocs  Tamás  bihari  főispán  s  az  üresedésben  levő  pfljpöküó^ 
javainak  koimányzója  az  úr,  ki  nem  roaz  szemmel  nézí  a  hitújítást, 


')  Kw  A.:   A   XVI-it   ndaaiUtan   tartott   magyar  re/í/rm.   ztúmíak. 

11—13.  n. 

^)  IMíl  aiább  :  II,  nduiú  mdlékl<i  If-tk  p'ittt. 
')  Pe$ty  F. :  A  Mzörrnyt  Mnniu-  I-  265.  1. 
*)  SjtOcimuM  MttMffariac  liíeraUu.  363.  L 

26* 


394 


BÜNntAY  VIKCíS. 


zolja  nemcsak  a  ráradi  káptalannak  már  idézett  nyilatkozatát 
haaera  Beocze  dc&k  imónt  emlft«tt  esete,  s  azon  köiiüménj,  hogy 
njó^  egy  aegyed  század  muIva  is.  az  egykorú  tudöaítáa  azerént, 
mint  isten  angyalát  fogadják  a  hozzájok  érkező  régi  hit  papját^) 
KttlönbeD  is  Várad  mint  város,  nem  birt  kegyúri  jogokat,  és  igy 
legalább  anyagi  érdekek  nem  Ösztönözték  az  elszakadásra. 

Ily  körülmények  közt  Kristóf  deák  kifakadása!  a  legtöbb 
helyen  csak  felháborodást  kelthettek.  Olyakat  beszélt,  mint  tudó- 
sításunk niegjegj'zi,  hogy  azokat  csak  elmondani  is  vétek.  A  hely- 
zet tehát,  melyet  fellcpósével  előidézett,  kínos  volt.  Éhez  járalt, 
hogy  a  további  botrányok,  vagy  amitől  méltán  tarthattak,  b  ami 
ntóbb,  1587-ben  meg  is  történt,  —  a  véres  Összeütközés  meggátlá- 
sát  még  remélni  sem  volt  kitől.  A  hatalom  Varkocs  kezében  ösz- 
pontosult.  8  az  ő  védelmére,  mint  a  következés  meg  is  matatta, 
számolni  nem  lehetett. 

Ekkor  a  káptalan  megragadta  azon  egyetlen  eszközt,  mely- 
től még  sikert  romélhetftt  Levelet  irt  az  ország  kanczellárjának, 
melyben  mig  egyrészt  előadta  a  történteket,  másrészt  megjelölte 
a  gyógyszert  is,  mely  nem  egyéb,  mint  hogy  6  felsége  bízza  másra 
Váradon  paraucsainak  teljesítését.  Levelét  rögtön  külön  követtel 
útuak  is  iudította. 

E  levél  képezi  említett  forráaaiakuak  egyikét*) 

A  kauczellár  ekkor  Oláh  Miklós  egri  püspök  volt.  XVI-ik 
századi  főpapjaink  között  az  elsŐ.  ki  fegyelemmel  és  tudományuyal 
vértezte  fel  a  magyar  kath.  egyházat  a  hitújítás  ellen ;  Váradhoz 
ifjúkori  emlékek  is  kötötték.*) 

Bécsben  vette  a  vámdi  káptíilan  levelét.  Ezzel  egyidejűleg 
jelent  meg  uála  Draskovich  György  aradi  prépost,  azelőtt  váradi 
kanonok.  A  kanczellár  azonnal  szóba  hozta  előtte  a  váradi  esemé- 
nyeket. Elekről  Draskovichuak  is  volt  tudomása,  s  nemcsak  meg- 
erösíté  a  vái*adi  káptalan  előadását,  hanem  még  több  érdekes 
részlettel  ki  is  egészítette.  A  kanczellár  pedig  annyira  figyelemre 


^)  Socherus  A.:  /fUíoni  Féor.  .iunt.  Soci'tati'i  Jtéu,  I.  230 — 31. 
C8  276.  11. 

*)  -^13  /.  iKiiniú  mt^lUXict. 

")  Bét  -V.;  Ai/jifirfttM  wl  Aúí.  ffangaríae.  30.  1.  —  Ipolyi  A.: 
yii'olai  Oláh  oodtx  ppitioínri*.  544.  I. 


méltóknak,  3Öt  fontcxtaknak  ítélte  DraskoTJcli  tudósitáaaitf  liogy 
azokat  rögtön  leirattá  vele,  s  a  vAradi  káptalan  levelével  együtt, 
gajfttsorai  kiséreti^beu  felterjesztő  a  királynak.') 

Dr.'Lskoviclioak  eme  tudósítása  megvan  a  bécsi  császári  bázi 
levéltárban  8  ez  jelzett  forrásaink^nak  a  másodika.') 

Amiket  fentebb  Kristóf  deákról  előadtunk,  azok  már  Dras- 
kovich  jelentéséből  uierítvék;  de  foglaltatnak  abban  még  egyebek 
is,  melyek  részint  már  ismeretes  dolgokat  erősítenek  meg  vagy 
egészítenek  ki,  részint  még  ismeretleneket  említenek. 

Leginkább  foglalkozik  Kálmáucselii  Márton  Hz^mélyével,  kit 
C  is  debreczeni  plebánosmik  uevez.  Ez  eluevezÓ!?  épen  Draskovich- 
uak  tollából  alighanem  azt  jelenti,  hogy  Kálmáncselri  a  debreczeni 
elökelfi  plébániára  még  püspöki  küldetí^ssel  bírt  De  érdekesebb, 
hugy  a  később  úgynevezett  magyar  liit  kezdőjének  egyenesen  Öt 
tartja;  arról  is  tudósitf  hogy  miként  fogták  fel  az  egykorúak  Kál- 
raáncsehi  tanait,  hogyan  gondolkoztak  s  ítéltek  feh'ilök  tulajdon 
társai  iü? 

Kálmáncsehi  —  úgymond  —  azt  tanítja,  hogy  Krisztus  az 
apostolok  szemeláttára  fetméno  mennyekbe,  teste  tehát  most  ott 
van  valahol,  minélfogva  tévednek  mindazok,  kik  azt  hiszik,  hogy 
az  oltári-szentségben  a  Krisztus  teste  és  vére  valósággal  jelen 
víigyon.  Nem  lévén  pedig  a  Krisztus  teste  és  vérével  semmi  dol- 

^)  >I)tiRi  imn  hna  (litci'Afl)  olisígnftrc  vcllem,  Capituli  ErclesÍAc  Wft- 
radieiuie  uuucíds  buc  ad  me  vcuit,  per  i\uvm  multa  detestaiida  ot  eiioruiÍK 
(1(t  Luihproiiifl  uiilii  nuncitiruuL  Mlscruut  tflitien  et  has  literos,  qiiaB  in 
Epccic  td  Sat-'ram  Maicstatciu  VcBtram  uiisi.  Sapcrvcnit  ctiam  praepoeitua 
OrodieiiBÍá,  <|ui  tuin  WarRilini,  tiiin  iu  iilíitt  partíum  infcríorum  locift  ver- 
jindifi,  multa  niilii  nan'avit.  y'""*""*  'o/inuHn,  iinnt-  fvt-íii/i  tUxif,  iu  ticrtpta 
i'fiitji  itL*KÍ.  £a  quo(|UC  Sacrae  Maie8tati  Vestrae  inisi.  iit  iutelligere  digtia- 
rc^nr,  t|uibas  iu  pp-ricuüs  rcligio  cliriatíuiia  ctíaiii  ín  Hujignria  reriietiu', 
non  modo  iu  VVaradicnsi  díocccai,  cuius  Warkoch  lutheránus  aunc  suppo* 
sittiít  cet,  sed  ctiam  in  aVúb,  iiam  et  ex  Ti*n)ijtTlvaiiia  ct  ex  aliis  Episco]ia- 
tXinui  nlioiiim  locis  (|U<>tidie  uou  ab.iiniilia  ct  adferuiittír  t!t  dieutitur.<  Kéví 
mcvt  a  felaégct :  >digtictur  provídere  gratina^,  ue  tain  bluüphotiia  iu  Doitm 
conimitti  posaint;  nuui  alioquiu  brcvi  futuratn  nrbitror,  hím  providcatttr  in 
tcmporc,  qiiod  ratholica  religio  iu  Hungária  intor  picbem  ot  rara  erít  et 
uontcmptuí  omniutn  exposítn....  fídciis  et  bumilia  Bcn'itor  AgTÍco9Ífl 
\Episc0pu9}  ni.  p.<  Drcm'  cfU:ii ri  Mti  let^ltíir :  Huugarica.  10-a  Juli!  löSif. 

>)  //.  iKÚmú  mdleklvJ. 


396 


gunk,  lianeiu  íinuak  csak  jele  és  kí'pletével :  feleslegesek  az  oltárok. 
8  az  oltári  és  papi  öltözetek,  amint  fl  maga  csakugyan  csupán  egy- 
szerti  fa-asztiilt  haaznAl,  és  ^aját  mimleűnapi  rnliáit  viseli  m^g 
mkkor  is,  mitlöu  luisét  szolgál,*') 

De  ezt  niAr  —  folytatja  Draskovich  —  a  lutheránusok  is 
megsokalták  s  gyülésököo,  mdyet  u  múlt  hőnapüklwu  Ludáuy 
városában  tartottak,  KAlmáncsehit  eretneknek  jeleutették  ki  s 
az  egyház  régi  szertartása  szeréut  kizárták,  aki  viszont  őket 
átkozta  ki.2j 

Eszerént  legalább  tartalmánál  fogva  nem  lehet  apob'if 
tTánoB-ZHÍgmondnak  ama  levele,  melylyel  az  oltárok  önkényes 
eltávolítását  megtiltja.^)  Az  a  körülmény  sem  szól  hitelessége 
elleu,  hogy  János-Zsrigmond  a  levél  keltekor  Lengyelországl'an 
tartózkodott :  a  nemzeti  párt  hivei  akkor  ia  össze kottetésbeu  állot- 
tak vele.  s  visszahívása  már  távozásakor  el  volt  határozva. 

Figyelmet  érdemel  a  la<láuyi  zsinat  is,  mely  eddig  egészen 
ismeretlen  törtéuclműukbeii.  A  sok  Ladány  közÖl  minden  való- 
szinftség  Bzerént  Püspök-Ljíulányt  fogadhatjuk  el,  kivált  ha  a 
zsinat  már  1552-ben  történt,  mikor  ott,  mint  a  váradi  püspökség 
birtokán,  szintén  Varkoca  parancsolt.  —  A  bí'késmegyei  Körös- 
Ladányra  kevésbbé  lehet  gondolnunk,  mert  annak  neve  a  XVl-ik 
században  még  »Nadány«,  amint  Ös  birtokos  nemzetsége  máig 
ííadáuyinak  irja  magát 

Lehetne  t*  ládányi  zsinat  épen  az,  melyet  tornai  vagy  toro- 
nainak  neveznek  legújabban,  de  anélkül,  hogy  e  nevek  egyikének 
vagy  másikának  elfogadhatóságát  igazolhatnák/)  Ugy  látszik,  hogy 
e  zsinat  neve  egykorú  írásban  nem  maradt  fenn ;  késöbl)i  másola- 
taink pedig  kivált  a  személy-  s  helynevek  visszaadásában  any- 
uyira  megbizhatatlan(»k,  hogy  még  nagyobb  ferdítéseket  is  talá- 
lunkbenuÖk,miat  Ladány  helyett  Torna  vagy  Toroua.  De,  legalább 
szerénteni,  az  öt  véleményező  közöl,  kik  e  zsinat  helye  felfll  nyilat- 
koztak, Sinay  Miklós  már  eltalálta  az  igazat,  raidön  a  zsinatot  a 
berettyó-menti  Túr,  ma  MezÖ-Tör  városba  helyezi.^)  E  város  neve 

*}  //.  itvimú  viellékid  ll-ií-  pont. 

■)  V.  o.  t4-V:  liont. 

*)  Kerf«ztenj/  mtttpf-til.  11.  220,  1, 

^•^*)  Kiss  A  :  A  A' 17.  auUutl/nm  lar/olí  mut/imr  t\f.  zrintttuK;    lÜ.  1 


A  BITUJItAs  TÖRTttmTÉBÖL. 


397 


Czvittingernél :  >Thuninum<  ')  b  csupán  e  szokatlan  alakból  sziír- 
mazhatott  a  Torna  vagy  Toroua  elnevezés. 

Es  igy  ft  ládányi  zsiuat,  valamint  Köleséri  Kristóf  deák 
alakja,  s  a  paukotai.  kölesL-rt  cs  váradi  hitfijftó  mozgalmak  méltán 
igényelnek  helyet  a  hazai  reíbrmatio  törtóiictében. 

Kzzel  kimerítettük  az  adatokat,  mikkel  a  váradi  káptalaü 
idézett  levele  s  Draskovich  előterjesztése  tört6nelmüukliöz  járul, 

A  következő  esemÓDyek  ismeretesek  :  Ferdinánd  király  csak- 
ugyan visszahívta  Váradról  Vnrkocs  Tamást.  Váradi  püspökké  fl 
bihari  f/íispáiíná  Zubardy  Mátyást  ncveztíí  ki.  A  katonás  püspök, 
mint  kortársai  nevezték,  kíméletet  nem  ismerő  kardjával  csendet 
parancsolt  ugyan  az  egyházi  s  politikai  téren  egyaránt ;  de  az 
csak  a  vihart  megelőzni  szokott  csend  vala. 

Amint  rövid  három  év  múlva,  1556.  augusztusában  elhunyt, 
néhány  hét  muIva  a  lenyűgözve  tartott  események  rohamos  ára- 
dattal tcirtek  elő  s  az  u j  tanoknak  a  tiszai  részeken  oszt'itlan  ural- 
mat biztosítanak  hosszú  idÖre. 


Mellékletek. 
I. 

A  váfodi  káptalan  jcienti  Oláh  Mtklúa  kirültfi  Itvicsrlltiriial:,  f"*9!f  " 
Pmdoliin'A  hitiltott  hiíi^iíóh  Váiuulra  jiitfel-  *  alt  n  váron  hitftjifté'jét  i*t^nf' 
iyatdik;  tAuUmat  kér  üknök.  Várad,  Jun^üíi,  tóSi. 

>B(^vuroniVigsÍum  Dominó.  Dontino  nobis  grutíodissime.  post  bnmil- 
lima  oratiouuni  iiosCraruiii  iii  domiuo  devotaram  snffrngía,  obsec|iiinruin 
noetroram  proinpt»m  subicctioocui.  lutcr  plurinm  miila,  <]uue  nos  hoc  tur- 
hnJentisBÍinD  tentporc  uitdíqao  perriu'bout,  libcntiflsime  bc  summn  ciim  fidu- 
eia  ad  RevereudisHÍmatn  l>onrniationcm  vcstmm,  tamquftm  ad  sacram  au- 
chorntasaccrdotíidiguitatis,  coiifugimus  ornncs  post  gratiosÍBsiinam  Sacrac 
Maiutfltis  (utcluui,  ([uain  imu  ambígimua  uoa  cuiu  eadem  BeverendÍ»simA 
Douiiimtiouc  N'egtra  protectioiiem  iiostram  graliose  vellc  snscipcre,  ct  gra- 
tioaiiH  u(y3,  ciipellftuoB  »\\os,  iii  saam  tutelam  susceptoá,  couservai'c  ouperc. 

Temeniria  ne  cueca  pcrveraitas  LutheraDomni,  <iin>6  hU  proxluiis 
tautum  diebuB  Mngiiíficua  Domiims  Sh-phuuu^  LoMtonvjf  exffnl*it»  de  oppülo 
jtuü  Pitnlmtha,  prafugos  ac  dívagas  fccít,  civílntcm  Waradicfutem  invaslt, 
viitis  jierversac  suac  doctrínac  imnc  ctani,  uuiio  palám  pei-  aifi^ulas  dotnoa 
iufuudi-ndo.  Noit  do^unt  iaiii  pleriijuc,  'jui  miribiis  pruritítitibuB  íta  inroctí 
aunt,  at  timcndaní  sit,   ue  alíoa  nonduin  adhuo  corniptos,  brevi   temporc 

^)  íy^Mttien  Hun^ariac  Itítralat.  365.  1. 


398 


BDNriTAY  VINCZSL 


corruptifisiinos  reddflnt  et  íiauftm  rrmpullicam  Miétrnm  kacteann  conéervaiam 
de  incliore  fidei  coitditíoiic  dcttirbent  ct  pcssumdniit.  Auxilium  antcm  ve\ 
[joteittatcin  puiiieiidí  pestifcros  íatoa  Lutherauos  n  nulIo  prÍDcipe  saecalarí 
habenius,  ne  ab  i\}so  quidem,  qui  m  rcgimÍDC  Episcopattts  biu  prímás  est, 
ijiicüi  i]uia  Lutheraiií  factÍo«is  ipsoram  persuaeionibiiB  favorabiletn  auimad- 
Tcrtunt:  audiictcr  UQdiqae  Íd  rcmpublioam  nostratn  coDtÍuuiit  ct  impuuc 
iliiosctiiique  scducunt.  Plni'cs  ctiam  pl[>baoatu.s,  inm  uunc  turpitcr  eieutU 
plvbanie,  sub  Episcopatn  Waradicimi  occupavenint,  in  quibuB  pro  libídine 
aua  luthcrauam  tyranuidem  exerei'ut,  etiam  tiolcnte  pro  maiore parte popaío* 

Qitaro  Reverendisttimae  cidcm  Dütninatíoni  Vestrac,  veliit  confidai- 
tínsimo  pati-ono,  humilHtnc  et  devotc  supplicoinus,  diguctur  iuprímis  ob 
divínae  bonitatiü  respcK^tutit  Sncram  Hegiftm  Mniestateni  noatri  cauaa  ín 
Uw.  saUibeiTimo  DCgotío  íntcrpcllarc :  diguctur  í^acni  sua  Moícstas  inature 
Kiibvcnire.  ne  contagium  liou  Lutheranorum  latitis  in  diea  in  cordibus  fide- 
litim  serpcvc  vallat,  quod  bua  Sacra  Kegia  Maifítitas  fíioile  nmic  evítabít, 
8Í  et  mandata  sua  dedcrít  et  mandatis  potcstatcm  expellcndi  vc\  puuiendi 
Lntherunos  uni  integerrímo  ex  fídelíbaa  suis  addiderít. 

lu  reli<iuo  cuudcm  Revcreiidissiinam  DomÍDationcin  VcBtram  Dcas 
altlssinitis  diu  feliceni  et  iueoltimeni  iiobis  L-onservet.  Cni  nos  bumillíme  ittr- 
ium att)ue  itcruni  ex  auiuio  cuinmcudamiis.  Üatum  Waradíiii  tiubbatho  post 
fcfltam  Nativitatifl  Beati  Joannis  Uaptistae,  nmio  domini  1552.  Eiusdem 
RcvereDdÍBBÍmne  Dominatiouis  Vcdtruc  obsec|Ui08Í8BÍmi  Capellani:  Capi- 
tiilmn  Ect-Icsiac'  WaradienBÍs.* 

Kf'trtil :  »Revcrcudissinto  Doraírio  Doiniuo  Nicolao  Olabo  Epípcopo 
Agriensi  et  Canccllarío  Sacrac  Regiae  Maiestatis  Romanoruui,  Uoinino 
nobis  gi'atíosíssimo.  < 

I  Eredeti,  papír.  íigi-  ff'livcü.  ulelynefc  vizjegye  ^y  Wt-MrpenyíÍB  mérleg. 
BaruH  viaszba  ujomott  záró  pecsétjének  csak  egy  ktB  Bscéle  inamdt  meg. 
HÁ'n  cgáiidri  Mzi  lei^fifáf :  HuiigAríc*.  10.  Julit  1552.) 


U. 

DroMkoinch  Gyöitjy  aratU  pi-épotíwik  jdenUw  Krintó/ déákmlc  kőU4féri 
/h  tfdraf/i  — ,  Márton  pUbónomak  pedig  itcht'ecteid  hUujUáKáról,  Béct^Juiiu* 

10.  t:trj2. 

£uornun  fauta  et  dictti  hHcretícoraoi  íu  Dloeresi  Warndicti.<!ls  Eccle* 
«iae  tnaiicutiutn. 

1.  Duplex  est  sccta.  Altéra  Lntheranoraoi,  altéra  verő  eoruni,  qui 
inm  8n|iitftni  lineresim  Sacramcntariorimi  ab  iiiferís  revoeiint  et  populo 
propoiutiit.  Vnor  ])a«3Ím  iatu  altas  rudiceB  égit  \  poslorinr  in  diea  pultulona 
latilia  eerpit  2.  ChrUtuJurun  tpiüíam  liíenitw*,  oHnt  Vitlembergeii»Í«  flc)K>lne 
alumnusuniversamplebemetignobilc  vulgoB  latberium  baeroei  sumiiiA  cucn 
limrlo  infít-tt.  Hifbitut  in  opjntht  riim  EphpnpntuK  Kn-rwr  rt}rnto,  conniveute 
Guberuatoro  Epíscopatue.  Thoma  Wnrkoch.  3.  Audetctíam  2>ublicc  glariari, 


A  hitújítás  TÖRTÉKETÉnÖI^ 


399 


l>rcvi  ae  Waradini  concionatunim.  quod  etf*i  lincteuuít  publice  non  fecit» 
privátim  taoKMi  ct  clam  per  ilomoB  oberrnne,  adionctis  BÍbí  ctinin  alüs  cius- 
dem  farináé  hoininíbus,  niultoB  in  errorem  portraxit.  -l.  Intra  ootaviu 
SacratisBinii  Corporis  Chrítiti  ftiít  Waradiut,  ubi  duui  audissct  Bcii6íli<:tuui 
queudam  Htcratnin,  íamíain  t-xpiratiitum  műre  autiquo  et  landabili  Sacra- 
tiaaima  £ucbaristia  refevtum :  domutn  ingreaeu*,  in  aegTOtutn  vehementÍB- 
BÚno  est  inveettm,  ioiiuiens :  hodíc  íngrediena  inferos,  (pila  díabolum  rece- 
pisti,  oisi  christitino  more  statim  cooiumnicaveris.  5.  liigreEsos  tandem 
aruem,  multuui  biai^ptiemavil  Jideo.  ut  ctiamrefcrrGeit  pccuatum.  Vcnentbílc 
BÍr|U)tlt>ni  ilhid  Sat^runientiim  et  pignus  aeternac  vitae,  inclusum  eatanam 
dtuere  est  auBus.  ti.  lu  Kerescr  oppido  hubítans  pvrturbat  plcbanimi.  víruni 
pium,  et  inter  chriattanoa  et  auae  sectae  liomiuee  grares  turbae  excitaC ; 
timeuduut  est,  ne  multa  atrocia  liomtcidía  inde  oríuntur.  Sünt  et  aÜa 
iutinita,  i]uae  <itintidie  fiunt.  7.  Natum  übI  et  alíud  horrendiim  monstrum: 
Morttnui  píe/iantáH  iJehrcdHcuvis,  tjiii  ut  aaperc  víderefur,  haereaim  Beren- 
garii,  olim  ftepiiltam,  deimo  ab  inrcriu  revtjcat.  S.  Docet  síqiiidoui  Christum 
cernentibus  a^tostolisroeioBoonBcemlÍBse,  eiuaquc  corpua  in  ccrta  et  dofínita 
coeli  parto  esae  locatum,  ob  ídque  eos  crraru  credit,  qui  ín  Sacramento  altaris 
vére  et  rcaliter,  stve  per  traiigstiLBtautionem,  eive  citra  transBubBtautionetn 
credunt  corpnB  et  eangviuem  Chri&tÍ  c**c.  Autumat  ígítur  noa  nunquatu 
i'orpns  et  saiigvintím  Chrinti  tructare,  aed  duutaxat  earum  rerum  eigua  ct 
Bymbola.  9.  Muie  illud  nascitur,  quod  Saciaiuento  nullám  vult  exhiberi 
rcv-ercnttam.  10.  Nullna  oruatnü  altarís  curatur,  srd  simplci  ct  lignea 
mensa  Buffieit ;  supervacauea  putat  albiria.  11.  Indumcntum  Bftcerdotum, 
íu  qnibus  sacei-dotcs  offerc  solcnt  et  rcete,  quandoiiuidem  et  illa  nos  admo 
nent  paBBÍonie  CbrÍBti,  proraus  coulemnít ;  sed  (.'onteiitusest  suisqttotidiaiiiB 
veatibus  etiam  cum  xa'T'T  peniffi/.  1'2.  Jam  mnlti  huuc  solum  cvaitgcliuui 
intellexÍBBe  eibí  certo  pcrsvagennit.  lÜ.Cspitulum  Ín  hosce  aiiinmdverloret, 
EÍ  snerniare  bracbiaui  non  dcesaet  et  Kegia  Maiestas  id  fierí  pcnnittcrut. 
14.  Hic  ob  saas  ineptias  otíam  Luthcrauis  dísplícet,  qoi  in  m  ctmraifintí''. 
i/uoii  vitpefútrihui  m^ttxiltia  in  oppirtn  Lodün  cr/chiutrunt,  Martinum  presbvte- 
nmi  bnerellcuiD  proiiuiiüiantcii,  omntantiqiioritu  exccmmunicatíonis  tidbibito, 
excommunii^arnnt-  Ille  \-icÍ88Ím  illos  dirjg  Hevovet.  Atqne  itaBatanosdívieuB 
est.  15.  Qui  antfra  solius  Dei  posse  jonleJícere  vei  beuedicci*e  credebaut, 
iain  Buo  er!*ore  rcricfto,  catlioticani  do  cscomronnicanda  ratíoue  doctrnam 
i*ec«perunt.  1 B.  NÍbí  igílur  maluro  rcmedío  hnío  malo  provÍBum  fuerit, 
brevi  nuiversa  plebs  hoc  conttigioBO  morbo  Inficietur.  et  iafccta,  Bempttcma 
uiorto  interibit. 

(Eredeti,  papír ;  liátán  egj'koru  kcztö! :  ^Narratio  Georgii  Draskovich  prne- 

po^iti  Orndieneifl  10-a  Jnlíi  Wiennae  facta  1553. c   —  Bic*i  caÁgniri  héíi 

hi-elkir:  Huiigaríca.  1552.) 

BoNnTAr  VmozE. 


ERDÉLY   FŐISPÁNJAI 

(líi40— liU.) 

—    ELSŐ    KÖZLEMÉNT.   


1. 

Fejérmegye    főispánjai. 

KiU'es'ii.  ToiiUfri  Afikhia. 

Tomori  Miklús  rizon  család  ivadéka,  a  melyé  csacsi  Tomori 
[gtváu  olvajda.  De  neru  t'irth.itora  az  1523-tó]  1526-íg  mint 
ftlvajda  szerepolt  István  iinokiijának,  miként  ot  felinut-itjúk. ') 
Elönevét  a  Fejérmejíyébea  fekvő  Kövesdtöl  veszi- 

Miut  Fejérmegye  főispánja,  egy  1530.  decz.  31-éu  kelt  ok- 
lüvélben  jö  elö. 

Buda  védelnióben  vészt  vévén,  T.  János  kiríUytóI  1530-lnm 
Fejérd  helységet  kapta.  Eszes,  huzaszeretÖ  ée  szabadszájű  fértíuak 
írja  őt  Bndai.  Mayláth  és  Balassa  vajdák  lázadásáról  elsÖ  ailott 
hirt  János  királynak,  miért  ezek  ellenségei  lettek,  és  János  király 
halála  után  kivitték,  ho^y  1540.  aug.  29-én  a  aegesvári  ország- 
gyűlésen  a  rendek  száműzték,  de  javait  neje  és  gyermekei,  Fejénl 
kivételével,  szabadon  bírhattuk.  Azonban  javait  a  gyÜlós  ntjin  a 
vajdák  kardra  hánytjík.  Balassának  Mayláthtali  meghasonlása 
ntán  visazakeríllt  számtizetósóböl.  Az  1541.  febr.  12-ki  ország- 
gyűlésen hozott  törvénynél  fogva  raegeugedtetettueki,  hogy  tordai 
házában  háborítatlaníÚ  lakhassék.  Ezután  nem  sokáig  volt  életben. 
1541.  juu.  8-án  u  királyné  és  Mayláth  párthívei  közti  béke  egyik 
pontja  az,  hogy  néhai  Tomori  Miklós  elfoglalt  javai  visszaszerez- 
tüsaenek  és  örököeeiuck  visszaadattassa  a  ak. 

Apor  Péter  szerint  ő  épílteté  a  küvesdi  templomot. 

Kagiflaki  Ckoronk  Márton. 
Choronk  Márton  azon  család  ivadéka,  mely  előjŐ  papfalvi 
előnévvel  is.  Magának  Afártonriak  is  volt  l*apfalváu(KoIü!imeiíyé- 
beu)  birtoka.  ~)  ^ 

*)  Nagy  Ivdu,  J/'w/.  VsnlátUn  XI.  L 


Az  1551-ki  enyodi  országyűlés  törvényczikkoiben,  vélekedé- 
sísni  szerint,  ö  Ali,  Ambár  nz  Erfí.  Országgj.  Kral.  T.  k.-ben  322. 
InpoM  közölt  törvónycziklíben  Chorogh  nem  Choronk  név  van  írva, 
de  aliglianem  tollUibából.  Ekkor  őt  az  adózók  melló  biztosul  nevez- 
ték ki  és  alkaluiasint  főispáni  állása  volt.  Fejénuegyéoek  főispánja 
és  egysücrsmind  a  közügyek  igazgatója  1555-beu.  *) 

E  megyében  Tompabázáu  is  volt  birtoka. 

Hallersteini   HaUer  Péter, 

HíiUer  Péter,  HuUer  Huprecht  és  Mtlnzer  Elata  fia. 

Ki  Szeben  polgármestere  volt,  és  **  hivatal  másodversbeni 
viselője  lő51-bcn,  kísÖbb  szebenszfki  kírólybíró  és  a  szászok 
isprmja  mind  Ferdinánd  király  uralma,  mind  Szupolyai  .lünos 
Zsigmond  alatt  Első  felesége  ScLtrmer  leAuy,  második,  gyerö- 
monostori  Kemény  Kata.  Mint  Fejénnegye  1551-beui  főispánja 
van  Kővári  és  Nagy  Iván  által,  né^zetem  szerint  tévesen  fel- 
mutatva. Egy  oklevélből  kitetszik,  hogy  1551-beu  polgármestere 
Szebennek,  éa  az  év  vége  felé  Ferdinánd  király  ót  consiliariusuak 
is  kinevezi,  de  hogy  fóispánnak  is  kinevezte  volna,  annak  nyomát 
nem  látjuk;  a  tordai  országgyíílésböl  1552.  május  30-án  kelt 
levele  ")  is  öt  polgármesternek  mutatja,  Martinuzzi  megöletése 
után  volt  egy  ideig  kincstárnok  is.  és  minekutána  a  vízaknai  geréb- 
ház adomány  útján  kezére  került,  Vizaknftnak  királybírájais.  1556- 
tól  fdgva  rláaos  Zsigmoud  alatt  15Vü.  decz.  12-én  bekövetkizptt 
haláláig  az  oklevelekben  mint  szebenszéki  királybíró,  és  néha  miut 
egyszersmind  vizaknai  királybíró  *■)  jö  elö. 

Kápolnai  Bornemiitza  Farhaa. 

Bornemisza  Farkas  tekintélyes  híve  Izabella  királynénak 
és  IL  János  királynak,  utoljára  hivő  a  császári  hííznak. 

1553-ban  Kondi  Sándorral  a  Pathócsyak  bethleni  várába 
vonta  be  magát,  mely  ekkor  Tahy  által  ostronioltatott. 

Í563-ban  mint  cousiliarius  jö  elö,*)  ö  valószínű,  hogy  ÍÖis- 
I»ánságot  is  viselt. 

A  Gromo  által  Írtakban  °)  a  hol,  ha  nem  c8.alódom,  a  Radák 
1565-ben  tortént  halálát")  említi,  a  róla  közlöttek  után,  a  német 

')  S/ililgyi,  Krd,  fh'tiztiggy.  Emi.  J.  k. 
*)  /-W.  <rr#3.  j/if.    EttUékfh  I.  k,  il.'i.  l. 
•)  Tört.  Tár  lübt.  ér/.  IS9.  t. 
*)  Erd.  Orszáijgy.  Emi.  11.  k. 

*)  Archív  (Us   V erein  fii r  eieb.   Lamlrél:  i{f.  folif.  Jl.  l'. 
")  Az   Avchiv,   melyből  Gromo  sorait   leinásoUam,   ez  nlknloninio! 
niucs  kezemnél.  Rodákot  kédiíbb  Í8<fl«tbGu  találjuk  a  Btíkes  Gáspár  pártján. 


402 


OK.  LAZ.hR  UIKLOS. 


fortlítAsban  ez  áll :  >an  seíne  (RadAks)  Stclle  trat  Fraoas  Bro- 
nemissa,  cin  altér,  tapferer,  tVeimtUicher  E<lelmanD,  Mitglíed  des 
Kriegsratbes,  Commaudaut  vou  Dccs  und  jener  gauzea  Land- 
8chaft<,  mely  aorok  végszavaiból  nem  következtethetjük  BelsÖ-j 
Szoluoknuígye  föisiníusági'íval  felruházottnak,  liauem,  hogy  ö  miut 
egyik  hadvezér  az  ekkori  harczbau  működött  e  környékbeD. 

Néhány  adat  gyauíttafcja,  hogy  udvari  tisztséggel  is  fel  Tolt 
ruházva  és  II.  Jáuűs  király  mellett  e  kiráiyoak  1566-baD  a  törökj 
császár  sátrábau  létekor  udvari  tisztet  viselt. 

Fejérmegyei  föispánsftgát  mutató  oklevéli*e  csak  egyre,  egyj 
15ö8-bellre  akadtam.  *) 

Egyike  azokuak  5,  kiknek  II.  Juoos  király  a  huszti  várat 
adomáuyozta.  -) 

Jáuus  király  halála  után  hogy  hfl  a  császárhoz,  egy  levéld 
mutatja.  •'') 

Meghalt  1572-ben  Bethlenben.*) 

XJgylátszik,  kétszer  volt  nős ;  első  nejéről  nincs  adatunk, 
m&sodszor  Forgácb  Magdát,  P.tthrK!sy  GA.sj)ár  özvegyét  vette  nőül, 
ki  1575-ki  oklevél  szerint  Borüemiaza  özvegye. 

E  Bornemisza  nagyobbik  lia :  Boldizsár. 

Branyicskai  Szaláncsy  László. 

Szalánczy  László,  Szalánczy  János  űa,  kit  szent  t^'ási  elö- 
uévrel  is  tuh'duuk. 

Fejérmegyéuck  főispánja  1568-ban,  társa  Boraemisza 
Farkas.  *) 

Hügy  1575.  végén  miut  fökövet  működött,  mutatják  egy  1576. 
február  koHU,  aláírás  nélkül,  és  a  helység  meguevezéae  nélkül, 
kelt  levél*)  e  sorai:  »Még  karácsonba  voltak  itt  az  fökövetek, 
egyik  Szalánczj'  László,  az  másik  Balogh  Fercitoz.  hoztak  az  pasá-J 
nak  két  ezer  aranyat  az  vajdátúl  sat.«  Ez  iduben  is  főispánja  a} 
nevezett  megyének. '') 

Báthory  KrÍ8tj')ftól  birtokokat  nyert  zálogba  Zaráiul  vár- 
megyében. 

Báthory  Zsigmoud  alatt  1591-ben  raint  Zaráud  vánnegye, 
főispánja  jÖ  elö.  Jófön  egy  curiát  cserélvén  el  a  Cíeszthi  Ferencaj 
ottani  curiájáTalf  a  fejedelem  beleegyező  levelében  ily  czimmel 

*)  t/tM,  Com,  ICi'mén;/,    I)Ípi,  Tr.  App.  XI,  k. 

*)   Wulfg.  iíeíhíat,  HÍM.  rtc. 

«)  Tőrléu.  7\lr  WTU-kiérf.  730.  í. 

*)  Tőríéft.  Tdr  J8S0.  ér/.  íK/ük, 

*)  Jo^l,  Com.  Keméutj,  Ih'pi,  Tr,  :ínj>t.   17.  K\ 

»)  2V/r/Ai.  Túr  ítiSO.  érf.  í26.  i. 

T)  JoM.  Coin,  Ktméuy,  Üipl,  Tr.  V.  L:  oklevcl  lö7ti.  febr,  l. 


BRDtLT  f  AISPAkJAI. 


áll.  *)  Báthory  ez  évben  örüköson  adom  Any ózza  neki  azon  birto- 
kokat Zaránd  vjínncgyében.  raclyelcet BátboiT Kriptóftól  zálogban 
kapott  volt,  adomAnyozza  fülug  azoa  órdemciért,  hogy  a  portán 
egynéhány  versben  mint  követ  mftködött^ 

üt,  mint  török  kövctsógekben  forgott  ombert,  küldték  1594- 
beu  a  pártos  urak  Palafcics  György  lugosi  bánhoz  Fáosed  átadása 
tigyébeu ;  Bethlen  Farkas  Hzerint :  >vinim  cum  alioquiu  prudou- 
tem,  Uim  inprimÍR  íegationibns  ad  Imperatorem  Turcanim  obitis 
favoris  Turcarum  aucupandi  optime  gnarum.t 

1594.  septerabcr  havában  a  törökpárti  Szalánczy  László, 
a  Báthory  Zsigmond  által  oda  rendelt  katonák  által,  az  Ő  bra- 
nyicskai  kastélyában,  konczoltatott  össze. 

Az  6  fia  ama  László,  ki  Székely  Mózesnek  Radul  vajdához 
küldött  követe  volt. 

Mihdbjfalvai  íffju  János. 

W)u  János,  II.  János  király  korában  jött  be  Erdélybe. 

Itt  Mayiátb  Margitot,  Mayláth  István  leányát,  somlyai  Bá- 
thory András  Özvegyét  vette  nÖűl,  kit  15G8-ban  már  nÖŰl  bírt,  és 
ezáltíil  Báthory  Endre  bíbornok  ós  erdélyi  vajdának  mostoha  atyja. 

Használt  bolyai  elönevet  ia,  és  igy  Fejérmegyében  Bolya  is 
lakfészke  volt 

A  fejedelmi  odvar  tagjai  közt  szerepelIL  János kii-ály alatt 
is.  Báthory  István  alatt  mint  consiliariust  és  Fejérmegye  föispán- 
ját  látjuk  1576-ban.  így  a  többi  fejedelmek  ahitt  ia  1578,  1589. 
1594-beli  oklevelek  szerint.  ^) 

lij94-ben  a  tordai  gyűlésből  az  ország  rendjei  öt  küldék 
Fejérvárra  Báthory  Zsigmoudhoz,  rábírni  Báthoryt,  hogy  a  lörök 
frigy  felbontásának  eszméjével  hagyjon  fel.  Augustus  28-án.  mikor 
Báthory  a  pártosokat  elfogatta,  lllju  Jánost  ia  elfogatta,  és  aug. 
30-án  a  kolozsvári  piaczon  kivégeztette,  kit  a  bakó  egy  csapással 
nem  tudván  kivégezni,  a  földre  tiport  s  három  csapással  vágta  el 
fejét.  Eltemették  Kolozsvárit  a  kis  templomban. 

Az Ö  fia  amaz  IlTju  János,  kit  Báthory  András  vajda  1599- 
ben,  a  jal.  3-áu  Kolozsvártt  kiállított  jegylevél  szerint,  eljegyesített 
Jeremiás  moldovai  v.íjda  leányával,  és  mely  Iffjo  Jánost  MihÁly 
oláh  vajda  ez  évben  a  selleubergi  ütközet  uűin  megöletett, 

IláporUmi  Forró  János. 
Forró  János,  Forró  Miklós  és  Kemény  Krisztina  fia. 
Neje  Kacz.iy  Petronella,  galambfalvi  Kaczay  Tamás  leánya, 
kit  1580-ban  >8Zent  Margit  .asszouy  nap  elöLt  való  viisárnap«  vett 

»)  Cgywiott,  Ayp.  Xir,  h. 

■)  JoM.  Com.  Keménjf,  Pipt.   Ti\   VIIL  le.  —  SapjA.    i'lí.  h. 


.i.o.| 


OK.  lAkÁU  MICI.<'>S. 


nöíil.  S/oliíáliitbati  talúljiik  Ifiöl-beii,  Ae  vájjon  mint  föispA.iit-e? 
Ez  év  aug.  2'J-éu  Bjithi>ry  István  az  erdélyi  praesidensekliez  írja : 
»Forró  János  tíiljVlfc  meg  roiuket,  és  Kis-Galambfjilváu  kér  vnUmi 
jószágot  tőlünk.  Hii  uíy,  Logy  valami  liílznak  fogyatkozása  nélkül 
eladhatjuk,  neiu  tartjuk  lueg  tőle,  miért  hogy  most  is  Jól  szoíffált, 
iffiu  legény  is,  kíasztik,  hogy  ezutáu  sem  vonsza  meg  magát  az 
szolgálattal.*  V) 

Ft'jórmegyei  föispánságát  omlíti  egy  1588-beli  oklevél  és 
ily  minőségben  lAtjuk  szerepehii  ISÜ-l-ben  is,*) 

Az  15y4-ki  országgyfiléseken  a  tíVrÖk  párton  állott.  Á  tor- 
dai  tábori  gyűlés  ÍLdoszlntása  után  a  rendek  által  ö  volt  Bocskay 
István  váradi  főkapitányhoz  küldve,  hogy  Bocskayt  a  koloz'ívári 
tanácskozásokban  való  részvételire  meghívja.  Azok  egyike,  kiket  Bá- 
thory Zsiginí^nd  aug.  28-án  elfogatott.  DtGeszthi  Ferencz  rendele- 
téro  nyolcztizor  vonták  kinpadríuKivégeztíített  a  kolozsvári  piaczon. 

Tftaroczkm  László. 

Thoroczkai  László,  a  család  nemzedékrendje  szerint  János 
és  Szilvás)  Cseszcliczki  Erzsélwt  fia. 

Nejéül  Kamutby  Orsolyát,  Eamuthy  Balázs  és  Szentgyörgyi 
Erzse  leányát  találjuk,^)  ki  a  Kaniuthyak  uemzedékrendjében  uem 
László,  hanem  Thoroczkai  Mihály  nejének  mondatik. 

A  kalüfigyapénzt  kezelü  tanács  urak  mellé  országol  rendelt 
tagok  közül  elholt;ik  helyébe  ].59-l-l)eu  augustus  vé^^én  n^orsaág- 
gyűh'ís  másokat  választván,  az  ekkor  megválasztottak  eg;pike  tV*) 
és  valószínű,  hogy  ez  itlöljen  neveztetett  ki  Fejérmegyo  föispánjnvA. 

Egy  160U.  nov.  22-én  kelt  levélbon  a  nevezett  megye  fötiszt- 
jeként  említtetik.  *) 

Mint  Bátbury  Zsigmond  tanácsosát  látjuk  1602-beu.*)  Szé- 
kely Mózes  .alatt  is  tauácsur,  és  mellette  harczolva,  1603-ban  esett 
el  Brassónál. 

Gihárti  Keserű  János. 

Keserű  János,  István  és  Mojzín  Záfőra  fía. 
Fordul  elö  springi  előnévvel  is. 

Fejérmegyének  fóÍ8pánj:i,  mivé  valószínfileg  1594.  második 
felében  tették.  £  tisztségét  egy  1600-beli  okirat  mutatja.'^) 

íJa/íi^í/.  rrfr/.    Túr  VIII.  k. 

^  Jm.  í-r,m.  Knnruy,DÍp}.  Tr.  App.XITI.i: —  Wo(/g.Bfihlen,Hísí,  HI.L 

^  Kftgy  Iváu,  Mojji/,  Cmlá,im  XI.  l: 

*)  Ertt.   Or*i*i;j!fy.    ICml.  111.  k. 

')  Ugyanott  IV.  k, 

•)    HW/í/.  ItfthUn.  IIÍMt.    V.  k. 

')  Eté,  Orta,  EttkléktL  IV.  k.  571,  L 


ERD^V  rÖIBPANJAI. 


405 


1603.  februjir  25-én  még  életben  Tolt,  de  ugyanez  évben 
pestisben  ellial.  ^) 

Neje:  Perneszy Erzsébet, ki elÖbbkocsárdiGálflfy  Jánosné  volt. 

Karkói  Feres  Ddmd. 

Veres  Dávid,  Dávid,  másként  Veres  Kristóf  fia. 

Atyja  Csáky  Mihály  cíiucellurius  krakói")  jobbágya  volfc.kirftl 
Öcscsérc  mihályi  Caáky  Gáborra  szállott,  mely  utóbbi  Verest  nejével 
s  gyermekeivel  együtt  a  jobbágysjig  alul  felazabadltá,  a  felemelte 
uemességru.  Az  1587-beti  kiállilott  oklevél  Borai  ezek: 

>Nüs  Gábriel  Ohyaky  de  Mihály,  ilagaiíicis,  egregiis  Dnis, 
Jíobilibus,  ignobjlibus,  Oapitaneis,  Comitibus,  Vice  comitibuSí 
Judicibus  Primariis,  Civibusque  Civitatuum,  Oppidorum  ac  vil- 
lanim,  quibus  expedit,  servitiorum  ac  salutis  mcae  commeudatio- 
nem.  Akarom  tudására  adni,  az  Tekiuletea  Nagj'ságos  Soialyai 
Báthoiy  Buldi/^ár  uram  ö  Nga  tekiutete  fűképpen,  és  egyéb  fő 
bízott  uraiméig  előttem  levéu, annak  utáunaCraccai  Dávid Chns- 
toph,  más  névvel  Veres  Cbristoph  nevft  jámbor  jobbágyomnak, 
mind  az  én  megholt  Bátyám  uramnak  Chyáky  Mihály  uramnak 
haláláig  való  régi  jámbor  és  hűséges  szolgalatját,  és  énnékem  is 
igaz  és  hív  Bzolgálatját  megtekintvén,  személyébon  és  házában 
feleségével  Dorottia  asszonnyal,  tiairal  í'wfis  D«'t-M/dal,  Veres  Ist- 
vánnal, leányival  Margittal  és  Erzsébettel  és  ezután  levőkkel  Í6 
megnemcsittem  liuról-tiura,  roaradékiról-maradékíra,  és  minden 
szolgálatomból,  adó  szedó  idnból  uz  több  jobbágyim  kö:.ül  kivettem 
és  exemtussá  töttem,  kinek  bizonyságára  és  erósségére  atltam  az 
én  pecsétes  levelemet,  kezem  írásával  megerfísS tettet.  Dátum  \i\ 
oppido  nostro  Oracco  29.  die  mensis  Julii.  A,  D.  15ö7.  Gábriel 
Chyaky,  mihálly.*  ^) 

Veres  Dávid  Bátliorj-  Boldizsárt  szolgálta,  1 590-ben  is  enuek 
cubiculariusa,  s  midOu  Báthory  Zsigmondtól  a  fímtebbi  1587-ki 
oklevél  megerősítését  nyeri  s  midón  1590.  august.  lo-éu  elren- 
deli Báthory,  hogy  Veres  Kristóf  özvegyét  gyermekeivel  együtt 
a  krakkai  házba  beiktassák,  a  fejedelmi  levélben  ily  sorok  fordul- 
nak elö:  »titulo  consensus  et.TurisUegiiin  domiuium  exemptíonis 
et  nobilitatis  domus  eorum  in  Krakkó  Comitatu  Albens  ihabitae, 
quam  antea  jani  idoui  Bathasar  Báthon  in  favorem  dicti  (juondam 
Christophori  Dávid  ab  omni  censuum,  tax.animetcontributiounm 
Gabrieli  Cháki,  ejusque  posteris  provenire  debeutiura  immunem 
deciaravera  t.c 


')  Wulfif.  D,'thlciK  ílht,  V.  k.  ö36.  l. 
^)  Krakkó  fiiltt  Alstó-Fűji^nnegyebcn. 
8)  Jm.  Com.  Kemény,  DipL  Tr,  App.  XÍIJ.  l\ 
SbIeadok    1887.  V.  Püíet. 


27 


406 


OSTO 


Miut  főispán  Fejőrmegyében  a  Székely  Mózes  ídejéheu  sze- 
repel, valamint  még  cziitAu  is. 

A  Kt>!|iriulbH  lG03-ban  Icimenekfiltekkíizttaliiljuk.*)  LAtjnk 
kóvptsé^gel  is  mogbízva;  róla  ;iz  erdélyi  nemiísségiiekKaríioscbca- 
b<il  1603.  jLu^ínsb.  2G-áii  HíL-^záu  pusáJiDZ  iri  lovflébeii  ily  sorok 
állanak:  »bocsátottvik  az  hatalmas  csiisz/irhoz  és  NagysAgodhoz 
ax  fÖ  atyAukfiit  V^eres  Dávidot,  t'eyor  vármtigiu  1'm  Ispaniát  sat.*") 

ItiUö-benBocskay  Utváne  Veres  Dáviilot  küldte  be  Rrdélybe, 
hogy  A  baduak  az  ebesfalvi  ütközőit  ntúui  álla)Jotjúl  kipubatolja, 
ugyun  akkur  HAcz  Györgyhöz  is  küldé  í»t  intuleveU^kkel.  ^) 

llákúczy  Z'^if^moadidejében  is  főispán,  nőve  ioUhibúból  íratott 
Dánielnek  a  Hodor  által  közült*)  liegestrnuiban.  Dávid  keresztnév- 
vel s  mint  F^yérmegye  főispánja  írja  magát  alá  az  erdélyi  rendeknek 
Székely- Vásárhelyit  1607.  niiircz.  22-én,  a  ma^y-irországi  torvény- 
liatósá^okboz  a  szabad  fejcdelemválasztás  Ogyífhtíu  kelt  Levelén.^) 

Miut  Rákóczy  Zsigmond  h  az  országiíyülés  követe  jár  a 
poi*tán.  Konstantinápolyból,  hová  az  16U7-ik  év  június  27-én  jutott 
el,  az  ottani  m&ködéséröl  július  lÜ-én  dersi  Petky  .Jánoshoz  irt 
levelét  közli  Torma  Károly.*) 

Füispfinkodása  kevés  ideig  tjirtott.  Az  1608ik  év  első  feli- 
ben halhatott  meg;  neje  OseíToy  Mjirgit.  ki  előbb  "Wc^íselényí 
Uáspárué  vult,  mint  Veres  Dávid  özvegye  áll  ngy  IGOS.  sept,  22-éu 
keh  oklevélben,  mely  uö  egy  későbbi  eredeti  levélben  Karkói  Lite- 
rati  Dávid  özveg}'ének  vau  irva. 

Kápolnai  Bornevihza  Boldizad}\ 

Bornemisza  Boldizsár,  Farkas  fía. 

Bátliory  István  udvarában  szolgált^egy  1573-beli  adat  szerint 
fitekfogója.  ■) 

Békés  Gáspár  pártján  találjuk  1575-ben.  Erdélyből  kime- 
uekül  és  eliléltetvéu.  birtokaitól  megfosztják.  Később  engedélyt 
nyert,  bogy  hazájába  visszajöjjön.  *•) 

Neje:  Pathócsy  Anna,  ki  után  sok  birtoka  volt  Krdélybeu. 

1587-beu  az  országban  találjuk:  egy  oklevélbon  »uagy8ág05« 
czlmmel  lordul  elÖ. 


')  ^i'ol/9'  Hethlen,  Uist.  V.  k, 

»)  Miitjy,  n-rí.  7'iir  XI.  k.  1G3.  L 

»)  Woi/y.  üethíen,  Jíiet.   1".  k. 

*)  nrtéH.  Tár  18.  .  évf. 

»)  Erd.  Or$zá>ji}y.   ^'"*^'  ^í^^'  ^'-  5i*íí.  /. 

0)  Magy.  Tőii.  Túr  XIIl,  k. 

^)  Jon.  Cam.  Küatént/,  Ifipf.   Tv.    V.  l. 


ERDÉLY  FŐISPÁNJAI.  407 

Az  osztrák  házlioz  szított.  Mária  Krisztiiia  idejében  consi- 
liarius.  Gyanítható,  hogy  1594-ben  lett  consilifirius.  Báthory 
András  idejébeni  magatartásáról  ide  iktatom  Náprágynak  a  csá- 
szárhoz 1601-ben  felterjesztett  kérelem-levele  e  sorait :  »Idem  feci 
(a  császár  érdekében  működött)  tempore  cardinalia  testetur  id 
Baltazár  Bornemisza,  alioquin  homo  mei  inimicissimua,  legátus 
Transiluanus  tunc  cardinalis  altér  Achates  et  cancellarms,  qui 
me  integro  die  nomine  cardinalis  et  ordinum  variis  territamentis 
cogendo  ad  juramentum  fidelitatis  cardinalis  praestandum  sub 
comitüs  Albaeafflixit«.  Az  1599-ki  sellenbergi  ütközet  után  azon 
tanácsosok  egyike,  kik  azonnal  Mihály  vajdához  csatlakoztak. 
1600-ban  visszakapja  a  Báthory  István  idejében  tőle  elkobzott  bir- 
tokokat. ')  Egy  ezen  évben  kelt  oklevélben  Liber  Bárónak  iratik.  ^) 
Vezetője  volt  azon  bizottságnak,  melyet  a  rendek  1600.  nov. 
23-kán  Rudolf  császárhoz  küldöttek.  Fia  is  ez  évben  a  császár 
szolgálatában  állott,  alkalmasint  mint  apród.  8)  1601-ben  öt 
küldte  Básta  Szebenbe  az  erdélyi  urakhoz,  hogy  a  császár  hűsé- 
gében azokat  megtartsa.  A  Báthory  Zsigmond  harmadszori  bejö- 
vetele után  is  a  császár  pártján  maradt. 

Torda  vármegye  főispánja  volt  ez  utóbbi  évben.  De  hogy 
az  előbbi  két  főispán  közül  melyiknek  utóda,  biztosan  nem  állít- 
hatjuk. Főispán ságától  Báthory  Zsigmond  fosztja  meg  1602.  már- 
czius  27-kén.  Báthoi7  levele  gyaníttatja,  hogy  Bornemisza  a  csá- 
szár által  volt  kinevezve. 

Nem  hajolván  Székely  Mózeshez  sem,  Gryeröflfy  János  1603- 
bán  javait  feldulatja. 

1603-ban  ez  év  második  felétől  fogva,  valószínűleg  már  főis- 
pánja Fejér  vánnegyének.  Ezután  a  német  uralom  alatt  mint 
főispán  működik  és  viseli  a  consiliariusi  czimet  is.  de  nem  tagja 
a  kormánytanácsnak. 

1605-ben  Bocskayhoz  tért.  hihető  hogy  alatta  is  consiliarius 
és  főispán.  Rákóczy  Zsigmond  alatt  is  ltí07-beli  adatok  szerint 
consiliarius  és  Fejérraegye  főispánja."*) 

Meghalt  1608.  febr.  23-kán  Kolozsvártt.  »Február  26-káu 
vivék  el  temetni  Nádasra. «  ^) 

Gyermekei :  Zsigmond,  Zsuzsanna,  és  Judith. 


V  Erd.  Ors::.  Emi.  I V.    /.-. 

^)  Jo-t.  Coin,  Ktmctii/,  Dipl.  Tr. 

8y   Torién,    Túr.  1S8  l-ki  érf.   11.  f. 

•*)  Tort.  Tár  Í-^TU-Lí  ,'rj.  Kiíllay.  ///.■</.  t<rf.  o  S-,éhl;f  nctr.. 
•'V  KrJ.     Tőrf.    A'hituk    IV.    /,■.    370.    L    —   V.;ieked(,'seni    szerint 
Szíisz-Nii(3o3. 

27* 


408 


GK.  ukzXn  Miia^üB. 


KŐiirefájai  Kovácsúczy  István. 

KoTÍcsóczy  István,  K.  Piirlíns  éa  bnriuai  Farkító  Kata  fia. 

FcjórmogyL'  föispAiija  1608 — 1611).  Ez  utóbbi  nvben,  részes 
lévénaKenily  és  Kornis-fí'luösszeosküvfisbeD.uotiizUitott  ós  elveszti 
fSispánságílt. 

Bethlen  GUbor  fejedelemnek,  ki  alatt  a  uóta  nlől  feloldoz- 
tatott, secretariusH.  Főtitkári  miuöa^gébeu  többszöri  követje  a 
füjeddomnek:  1614-ben  a  pozsonyi országgytllésen,  1616.ésl620- 
baü  PrágAl)!!  a  csAszi'irhoz. 

162 l-ben  orítzAp  kíincelblrja  lett  és  16ií4-ben  mint  követ 
Tuegy  a  császári  udvarhoz  u  béke  végrchajtánára.  !íancellái*sága 
mellí^  1625-beu  Maros-szék  ffikapitánvKágát  kapja. 

1627-heu,  ez  év  uyarán,  lesz  Tordamegye  főispánja  is,  és  a 
fejedelem  halála  után  Brandenburgi  Katalin  (kinek  pártjához 
tarUízott  1630-ban),  Bethlen  István  és  I.  Rákóczy  György  alatt 
is  caur.tdlár,  c(»nHÍliarius,  maroásiíeki  főkapitány,  és  Toidamegye 
főispánja. 

Bethlen  Istvántól  zálogba  kapta  1 630-ban  Görgény  várát. 

Az  eperjesi  tractáról,  hol  mint  követ  működött,  betegen 
jővén  haza,  meghalt  a  görgényi  várban  16:H.  október  havában. 

jRákórzynak  >olyan  bas/nos  íVniri  bivétül  való  inegválíasíi 
nem  kicsin  kedvetlenségére  esék.«  ') 

Gtftrümonostoii  Kftnény  Boldizsár. 

Kemény  Boldizsár,  János  és  Sarmasághy  Anna  fia. 

Előbb  Láuduron  azután  Bükkösön  volt  a  lakfészke. 

Az  1576-ban  Báthory  Intvánt  a  lengyel  királyságra  kisérft 
testületnek  ta^ju  vult.  1587-ben  az  udvarnál  8zol;;Alt.  a  dézsma- 
áreudúbúl  szolgáltatták  ki  fizetését  é»  "égy  l^va  számára  az 
Élelmezést. 

Kemény  János  irja,  hogy  az  országnak  interregnumjában, 
1600-ban,  a  mely  időben  Csák)'  István  volt  fővezér  (országgene- 
rálisa), Csákynak  Kí-mény  Buldizsár  udvari  kapiti^nVa  vabv 

A  Báthory  Zsigmond  által  1602-ben  DévAról  Bástához 
küldött  követség  tagja,  honnan  visszajőve,  letartóztatta  öt  Székely 
Mózes  Szászvárost  Székely  Mózesnek  is  követe  lÖ03-bau  Jere- 
miás moldvai  vajdához,  mely  követség  felhozásánál  a  történetíró 
sorai:  »vir  magnó  loro  uatus,  et  ad  res  qaaslibet  dextre  obeun- 
das  prudens.e  Székely  Mózes  eleste  után  a  császárnak  hőséget 

1)  »Sic^kely  fiftiflztok  Iő62-t61  1711-igc  czimtí  k^xiratiinunkámbau. 
*)  ííta/íirv/í,  M,  Króniha. 


r 


ERDÉLY  FŐISPÁNJAI.  409 

Ígért  és  Básta  1603.  októb.  utolsó  napján  részére  biztosító  levelet 
állított  ki.  1) 

1604.  november  12-kén  Medgyesen  a  császári  biztosok  egy 
bizonyos  összegbe  zálogba  adák  neki  Kerlést  és  Kenteikét. 

1605.  február  havában  az  országgyűlés  által,  mely  Bocskayt 
közakarattal  fejedelemmé  választá,  Bocskayhoz  küldött  követség 
tagja  volt. 

1607.  augustusban  Rákóczy  Zsigmondnak  a  császárhoz 
Prágába  küldött  követe. 

Mint  Fejér  megye  főispánja,  1608-ban  és  az  ezutáui  évek-, 
benjö  elÖ. 

Bethlen  Gábor  alatt  is  főispán,  cousiliarius  és  fogarasi  fő- 
kapitány is,  mely  utóbbi  hivatalát  egy  1615.  május  18-káü  kelt  ok- 
levél említi.  2)  E  tisztségeket  hordozza  Brandenburgi  Kata  alatt  is. 
Ez  idöbeu,  mint  fia  írja,  >az  atyám  látván  az  változó  állapotokat, 
Kolosvárott  az  praesidensséget  és  tanács-uraságot  resignálta,  nem 
akarván  egyik  részre  is  köteles  lenni. «  Ugyan  Kemény  .János  so- 
raiból kitetszöleg  meghalt  1630.  novemberben. 

Első  felesége :  szárhegyi  Lázár  Anna,  második :  Tornyi 
Zsófia,  ki  1607-ben  már  neje  volt. 

Pekrovinai  Pekry  Ferencz. 

Pekry  Ferencz^  Peki*y  Gábor  és  ózdi  Baládfty  Borbála  fia.  ^) 

Az  Apor  Péter  munkájából*)  iktatom  ide,  ki  szerint 
kutyfalvi  Pekry  Ferencz,  Gábor  és  Baládfty  Borbála  fia.  Fejér- 
megye főispánja. 

Vélekedésem  szerint  1610.  márczius  hó  után,  a  Kendi  és 
Kornis-féle  összeesküvés  után  lett  föisiiáu. 

Az   ország   rendjei  által   1615.   máj.  18-kán  Gyulafejér- 

V  Mntjy.  Tűrt   Túr.  XVIII.  l: 

2)  Erd.  Orjíz.  ICml.  VI L  h:  Ekként  Bethlen  fejedelemnek  1616. 
május  20-kán  a  lippai  hadjáratra  kiadott  rendtartásában,  molyben  Kcmtíny 
föhadi  bírónak  tetetett:*  Ha  kinek  mi  törvény  szerint  való  eligazító  dolga 
lészeu,  fő  hadi  bíránk  ez  táborunkban  Kemény  Boldizsár  uram  tanácsunk 
és  fogarasi  kaijitányiink  lészen. <   TijH.  Tár.  li^tííi.  érf. 

ö)  Ezen  Ualádffy  Borbála  nem  azon  Pekry  Gábor  neje,  ki  a  hat  sze'- 
kely  szék  főkapitánya  volt,  miként  Thaly  Kálmán  (Századok  1884-ik  évf. 
194.  1.)  véli.  hanem  ifjabb  Pekry  Gábor  neje.  A  főkapitányságot  viselt 
Gábor  1578-ban  halt  el  (Történ.  Tár  1880.  évf.  644.  1.).  ennek  fia: 
Gábor,  ki  Borbálával  1581-ben  volt  mátkás.  (Joa.  Com.  Kemény,  Dipl. 
Tr.)  Ifj.  Pekry  Gábor  halála  után  Borbála  lG89-ben  Bercsényi  Lászlóhoz 
ment  uÖül. 

*)  bG.  lap. 


410 


GR.  I.AZÁB  MIKIAIS. 


v;Ut  kiállítod,  rHJ.*i^y>/ouiÍ'/iIi  b^kc  megi-'nüsítésí't  tárgyazí 
vél  alíiirói  közt  n/.  ö  lu-vp  Állhat  kapcsolatban  loÍ5i>án?A|ri;aI  ésnéze- 
toni  szerint  a  közlött  ujíWoJatbu  *)  tóvesoD  kprtilt  u  Petky  név 
Pekry  helyett.  ílogy  Pekry  Ferencz  volt  az  ez  idöbeoi  ííJispáu, 
bizouyítja  aü  is,  hogy  1616-baD  juuma  21-kéD  az  alviuczi  tábor- 
bau  a  Houiouiiaibüz  iutézflt  lovelet,  melyet  nagyobbáia  consili- 
ariusi>k  és  fütisztek  iiUtk  uli't,  Pekry  irja  alá.  és  éppen  főispánok 
szóuiszédsiigábau. ") 

SsL-mdiiűtiynacskdti  Macskán^  Fereucz. 

Maoskásy  Fereucz,  BolJizsíir  és  Gíívai  Ilona  iia. 

Első  neje  :  Nyakazú  Margit.  buzsU-bocsArdi  ICyakazó 
CTyörgy  éa  Barcsay  Driizsi  leánya,  kivel  a  bocs&nli  jószágot 
kapta,")  mely  birtokra  nejével  együtt  Betiilen  GAboilól  is  1615- 
ben  adöuiiínyleTelet  nyert  *) 

Második  neje:  Kpuiény  Anna,  Bethlen  Farkas  öx^'egyc. 

Kemény  .Tíinos  sorai  szerint:  »ez  is  urlvari  kapitiiusógát 
(alkapitáuyságüt)  mind  Bethlen  Gítbor  s  mind  Öregbik  Rákóczy 
György  fejedelmek  idejében  viselt.  Fejér  vármegyei  lűispíinságbau 
társom  vula.  Defiktalau,  de  jeles  tíikéletes  magj'^ir,  által  ember 
8  vitéz  ember,  nagy  főember  ia  vala.* 

Alkapitáuykodása  kezdete  idejét  nem  jelolhotjak  meg,  s 
minthogy  nem  tudjuk,  hogy  elíídje:  Pekry  mely  évbun  sztint  meg 
föisj>án  lenni,  a  ^tacskásy  föispáukmlásu  kezdetét  sem  hutároz- 
hatjuk  meg.  1628.  és  ezutáni  évekbeli  leveleklwn  találjuk  e  tiszt- 
ségét említve. 

Az  1636.  deczember  négy  első  napjaiban  Szásavárost  tar- 
tott oryzítgf^íílésen.  melyen  a  Bethlen  Tstvánnali  egyezkedés  (fut- 
jai ralilicáltattak,  jelen  íevéu  ÍWs,adeczemb.  1-bÖ  napján  kiúlUtott 
oklevél  aláírásfl-hau  fi  »fejérvármogyei  főispán,  szamosujvAri  föka- 
pitáu.*  ^)  Mi  azt  mutatj.a,  hogy  Erdélyi  Istvánról,  mivel  a  Bethlen 
Istváuuali  ha<ljárnlra  bmlat  nem  Állított,  a  szamiisujván  ffikapi- 
táuyság  az  UíMH-ik  év  végi'n  Miu'skásyra  nihúztat^ítt.  Itt  czimei 
közt  az  udvari  alkapitj'iuyRág  nincs  felhozva,  liolott  az  is  volt. 

Iö39.  ápril  14-ke  előtt  halt  meg,  Hallor  Gábor  naplója  szo- 
riüt '.  »1639.  máj.  Ití-án  Bocsórdon  volt  a  szegény  Macskási  Ferencx 
uram  teste  teunftéae.-* 

h  Erd.  Oraxáifíjy,  Emi.  VIÍ.  l\  258.  l. 
■j  Ugyniiott  o'5r.  í. 

^')  Ak  l56'.i-bL>a  liiií^Kti  kiHtíiiíny  l'm  inAtiiiurvHi  fulspuu  Kyakaz<V 
Au(aI  imokatja. 

*J  NagJ"  Ivuií.  Mn^ff.  V^'iuuiiif    i  IJ.  i. 
*J  Erd,  uff^iy^ij.  Emi,  IX.  h\ 


BRDÉLY  FŐISPÁNJAI.  411 

Gy*-mono8tori  Kemény  János. 

Kemóay  János,  Boldizsár  és  Ternyi  Zsófia  fia. 

Született  1607-ben  decz.  14-kéD  Bükkösön. 

1623.  aug.  14-kén  jött  Bethlen  G-ábor  fejedelem  udvarába 
inasnak.  1625-ben  föpohárnak  lett  és  1628-ban  föbejáró  is. 

1630.  végén  utódja  lesz  atyjának  a  fejérmegyei  föispánság- 
ban  és  fogarasi  főkapitányságban. 

I.  Kákóczy  György  alatt  mint  az  első  megye  főispánja  had- 
vezér az  1636-ki  hadjáratban.  E  fejedelemnek  is  főbejárója,  és 
1637.  februártól  fogva  kincstárnoka  is,  és  ez  évben,  úgyszin- 
tén az  ezutáni  években  is,  egyszersmind  a  fejedelmi  itélö  tábla 
assessora.  Az  1644-ki  hadjáratban  egy  sereg  fögenerálisa,  és 
az  ez  évi  hadjárat  után  udvari  kapitány,  az  udvari  lovasok  fökapi- 
tányja,  is  lett.  Miután  1646.  tavasza  után  fő  dézsmaarendator  is, 
1647.  máj.  20-án  kelt  levél  szei*iut:  Fejérmegye  főispánja,  foga- 
rasi főkapitány,  udvari  főkapitány,  kincstárnok,  föbejáró,  fő  dézsma- 
arendator és  a  fejedelmi  itélö  tábla  asssessora.  1648-ban  már 
cousiiiíwius ;  í.  liákóczy  Grvörgy  tette  azzá. 

II.  Kákóczy  György  alatt  ö  nem  kincstárnok ;  az  erdélyi 
törvénykönyv  *)  1653-ki  záradékában:  »Exercitium  nostrorum 
Campestrium  Generális,  Consiliarius,  Aulae  nostrae  ac  arcis  et 
districtus  Fogarasiensis  Capitaneus  Supremus,  Decimarum  Uni- 
versarum  Areudator  etiam  supremus,  et  Albeusis  Transilvaniae 
comes  supremus.*  E  tisztségekkel  felruházva  vett  részt  az  16.") 7 -ki 
lengyel  hadjáratban,  hol  július  31-kén  tatár  fogságba  esett,  mely- 
ből Í659-beii  szabadult  ki. 

Az  1660-ki  óv  végén  összehívott  rendek  megválaszták  öt 
1661.  január  1-ső  napján  fojedolemnck.  Az  Apail'yeÜeui  harczban 
166:i.  január  22-kén  Nagy-Szölüsnél  esett  el. 

Első  neje:  Kállay  Kata,  kit  1632-ben  vett  nőül. 

Második :  Lónyai  Anua,  Vesselónyi  István  özvegye. 

Lakfészke  Gercnd  (Torda  megyében.)  Fejérmegyébeu  tar- 
tózkodási helye  Bükkös,  mely  előbb  lakhelye  volt. 

KeresíH  Bethlen   Fcrencz. 

Bethlen  Fereucz.  Bethlen  ^Miklós  és  gclcnczei  Mihálcz 
Kata  -)  fia,  ki  buni  előnévvel  is  elöjö. 

1.  Rákóczy  György  fejedt-leni  főudvarmestere  1638.  nyarától 
íi'gva.  igy  látjuk  egy  dccz.  9-ki  oklevélben.  ^)  Eejérmegyének  fő- 

\)  E  turvoiiyköiiYv   üsszt'iillítíísííban  legnagyobb  ix'pze  volt:  xpii  in 
ailoiiiaiido  isthoc  opt.'vo  pluriiiiua  fiut.« 
-    Nfiii  Ilrma. 
y.  ./o.v.  V,n„.  Knrúi,'/,  JJJi'l.   T,:    Vili.  k. 


413 


GR.  I.AZAR  tlIKLOS. 


ispáuia  1G39.  ápril  lió  után.  Egyszeismiud  a  fejedelmi  ítélő- 
tábla ftssessor.a  1646.  és  azutáni  levelek  szerint,  de  1648-bim 
juliusbfin  már  cousiliarius,  mivé  még  I.  E&kőczy  Üyörgy  tette. ') 
Ez  ívben  mint  kíWtít  járt  Lengyelországban.  II.  Rákóczy  Győrié- 
nek is  a  császárhoz  küldött  kíivete  volt.,  alatta  iá  főudvarmester, 
consiliarius  és  Fejéi-mcRye  főispánja;  így  tuláljuk  aa  1653-bau 
kiadott  törvénykönyv  záradékábau. 

^leghalt  1654-beü,  uii  Bethlen  Miklós  soraiból  tetszik  kL  •) 
Kemény  Jánosnak,  ki  róla  azt  Srja,  hogy  nevezetes  nagy 
fÖemljer  viila,  testvérét  Kemény  Katát  bírta  feleségül,  kit  özve- 
gyen hagyott  hátra. 

Keresdt  Betkl^i  Mihály, 

Betbleji  Mihály,  Bethlen  György  és  Caejlhy  Ilona  fia. 

Neje:  Souibory  Borbála,  János  leánya,  kit  1642.  június 
17-kén  vett  DÖÜl  Zsomboron.") 

Második  neje:  Bornemisza  Kata,*)  Pál  és  Kendeffy  Anna 
leánya. 

1644-beu  vállalt  szolgálatot,  tán  udvari  szolgálatot.  I.  Rá- 
kóczy György  fejedemnél. 

1646.  máixzius  hó  után  Doboka  vármegye  főispánja  lett, 
kit  főispánnak  Modor  csak  1648-tól  fogva  mutat  feL^)  1654-bea 
áthelyeztetett  Fejérmegyébe;  itteni  iíítisztaégét  Kemény  Jáuos 
1654.  július  3 1-kéu  irt  levele*)  e  soraiból  ia  következtethetjük: 
íReudkivÜl  sietett  Bethlen  Mihály  uram  az  mustra  hirdetésével, 
őrlésemre  sem  adta.,  máskor  azféle  dolog  egymás  hírével  lőtt,  az 
ITrunk  Ö  Nagysága  akaratját  én  előbb  fogtam  érteni  ö  kegyel- 
ménél s.  a.  t.c 

Talán  az  lti57-ik  év  kezdetén  halt  meg.  Bethlen  Miklós 
Önéletírásában  e  sorok  állannk:  »Anno  16.07.  júniusban  Fojér- 

ván-ól  el  kellé  futnunk lengyei  hír  miatt.  Én  otthon  nz 

atyám  mellett  fűtőztem az  idvezült  Bethlen  Mihály  defe- 

ttusáu  a  keresdi  jószágot  foglaltam.*  Egy  genealógiai  táblázaton 
is  1667-ben  elhaltnak  és  38  évesnek  vau  írva. 

Borsai  Natfy  Tamás. 

Nagy  Tamás,  Nagy  Pál  és  Ross  Anna  fia. 
Fejérmegyének  főispánja  volt  meg  consiliariusa,  és  sírirata 


»)  Jotn,  BfthUn,  Ui»t, 

fi)  ÖnéUirdMa^  L»35,  l. 

>>  Htiilrr   Gálior  yapltiju. 

^}  Budai  EaaioM  Ltxirnnja  sKCriut  Aiiua. 

*^  Dvholtt  pártmifjfn  Rnnrrlelvtv, 

*)  Mngíf.  Tort,  Tár,  XVlil.  k. 


413 

szerint  híidvezér  is,  mely  generálissfiga  hogy  mely  idöbeu  volt, 
Jelderítésre  vár;  a  sirirat  végsorai  ezek: 

Hic  Thomas  Magnue  seu  Nagy  virtut^  secuudus. 

Solus  qui  ÍÍJ^gni  duccre  casira  movit 

i^uud  Truiisalpiua,  riuod  i^Ioldava  llegaa  fatentar. 

Albeasis  Comitis  miinera  jiire  sabit. 

Priocipis  ne  Prinius  cotisultor  postea  factns, 

Mortuus  iu  Domiuo  subjacet  buic  lateri. ') 

1653-ban  már  hArom  gyermeke  volt  Petky  Erzsébettől, 
királyhahiii  Petky  István  és  Sükösd  Er5!sél>et  IcányAtól,  mit 
septenib,  17-kén  Hévízről,  saj:U  birtokából,  ipjühoz  irt  levele 
tauuiit. "}  E  neje  később  elvált  t^le  és  Vasvár  megye  be  Csemetére 
Telekessy  Pálhoz  lueut  férjhez') 

Az  16őö-ik  év  utolsó  napjaiban  Csáktornyán  gróf  Zrínyi 
Miklósnál  találjuk.  Zrínyinek  11.  Kákóczy  Györgyhöz  írt  levelé- 
ben, melynek  kelte:  >Csúktornyán  olsö  napján  ltí5(i<  ily  sorok 
állanak:  >Ebeui  István  és  Xagy  Tamás  uraimékut,  az  Nagyságod 
hectiültítes  í'öeuiher  szolgáit  bizony  oly  kedvesen  láttam^  mintha 
atyámfiai  voltak  voln.-i,  ugyan  megszolgálom  Nagyságodnak,  hogy 
oly  böcsületes  főembereket  küldött  hozzám,  ritkán  látunk  itteu 
jó  magyart,  bizou  gyönyörűséggel  látjuk,  mikor  valaki  ide  talál- 
kozik jtini.c 

Fejérmegye  főispánjává  alkalmasint  a  lengyel  hadjárat 
elCtt  lett.  Az  16.ő7-ki  leugyel  hadjáratlian  résat  vett,  és  ö  volt 
első,  ki  ott  tatárrabságba  kertílt;  a  tatárok  bevévén  a  sánczot, 
Kornis  Fereucz  Nag)'  "íamást  küldé  hozzájok  egyezkedni,  >wel- 
cheti  die  Tatter  zuni  ersteti  gefangen  und  gebundena  moudja 
Kraus  a  Cbronikban.  Rabságát  mutatja  az  1661.  májusi  oi-szág- 
gyülés  következő  törvónyczikke  is:  >ném^ly  atyánkfiai  panaszol- 
kodással  jelenték,  hogy  előbbi  (Barcsay  Ákos)  fejedelem  holmi 
javakat  elvétette  volna;  ö  kegyelmek  között  való  dolgot  megkü- 
lömbíiztetjílk,  mivel  tí  kegyelmek  közül  uémelyek  rabságban  is 
volnának,  úgymint  Nagy  Ta.más  atyánkfia,  azoknak  dolgok  kü- 
löuib  karban  vágynak,  mivel  azok  nem  egynek,  sem  másnak  nem 
vétettek,  azért  azoknak  javak  valamik  in  spede  felUiláltatoak, 
mox  et  de  facto  reatitnáltassanak*.*) 

K:d)ságál>óli  kiszab:idu]ása  után  a  föispánságot,  Ugylátszik, 
iiem  kapta  vissza;  A]tatVy  mást  nevezett  ki. 

Consijiariussá  valószínűleg  1667-beu  Petky  István  heli'ébe 


V  fíüd  Pétrr,    Tymb. 

*)  li-gy  l'ál  ucvü  fia,  és  kút  teányu  volt. 

fl)  IGG  7-ben  T.-Itikcegyné. 

*)  -Wíjyy.  Tm.  Tár.   177.  k. 


414 


lett,  hogy  ez  évben,  azon  idÖben.  mikor  Betlilen  Miklós  Kön  Do- 
ufival  elniAtkáííOílott,  már  tauácsur,  kiderül  Bt;Üilen  soraíbí*)!.  *) 

Az  lÖVS-ik  ér  eseményei  közt  éríntre  van  Bethlen  János 
HistoriAjábim  azzaL  hogy  nagyon  vágyváu  a  csiki  fók:i[)itá:nyságra, 
annak  elnyerése  végett  Daczó  János  eliüozdííásáb.-in  niftködött 
egy  pArttal  az  udvarnál.  Ekkor,  s  még  késÖbb  is,  Teleki  Mihály 
páriLive. 

A  Bftnify  Dénes  notaperében  1674-ben  mint  birót  lAtjuk. 

Meghalt' 1676  ban. 

Második  neje:  Thoroczkai  Kata, -) Ugrón  András  özvegye. 

Gyermekei -.Zsófia  vitrgyasi  Dániel  Péterné,  Borbára  Beth- 
len Sámm^ué,  Klára  Bethl»'u  Elekné. 

ElfljA  hérizi  előnévvel  is. ") 

M.-Gt/erömonostovi  Keméiif  Simon* 
(Lásd  Udvarhelyije.) 

Kemény  Simitn.  Kemény  János  és  Kállay  Kata  fia. 

Szijleti'lt  lfi*t3J)an  *kfiráoson  hetiben.* 

Bejárója  II.  i{ákóe/.y  Györgynek  Ifioá-hon,  mely  fejedelem- 
től ez  év  iM-t(ib.  1 1-kéii  ntlevelet  nyer,  hogy  a  Zrínyiek  és  Veleucze 
meglátogatása ra  mehessen,  a  következő  óv  tavaszán  került  haza, 
és  ez  év  október  havában  IMkóczy  Görgényből  maga  mellől  bo- 
küldc  Moldvába  Kemény  Jánoshoz  a  szui'havai  vár  bevétele  tájt. 

It>íi4.  áprii  ll-kéii  egybekelt  Bonylián  a  Zólyumí  Miklóstól 
elvált  Ália  Máriával,  Aüa  Sámuel  et  Lorántfl'y  Kata  leányával 

Az  1657-ki  lengyel  hadjáratkor  6  is  kiment  atyjával,  de 
nem  sokáig  tartózkodott  Lengyelországban ;  bátyja.  Kemény 
Boldizsár,  liolttiiKti''t  kisérte  onnan  be  Erdélybe.  Kz  évbvn  Rá- 
kóczy őt  üdvíirhelyszék  iVikapiti'inyjává  lelte.  *)  Fejénii  egy  ének 
mind  a  két  íöi.siíáuja  fcitáriogságban  levén.  Ö  mint  a  mogje  lois- 
pánja  is  szerepel  már  16o8-bau  ;  e  tisztséggel,  és  lu  udvarhelyszékt- 
vei  találjuk  e(»y  lfi59.  január  28-kán  kelt  levélben  is.  A  Hákóczy 
eleste  után  Magyarországra  munt  lei. 

16i-;0.  angustus  21-kéu  halt  el  neje,  kit  esjik  a  következő 
évben  május  H-káu  temettetett  el  a  mogyorói  touiplondmn. 

Midőn  Kemény  János  Aranyos-Mcdgyesről,  hadat  vezetve, 
bejött,  1660.  őszén,  Kemény  Simonra  bí/ia  kézre  keríteni  Bar- 

^.1  MikulH  szerint  £rz«ebtit. 

**}  A  bevízí  birtokot  adomnriy  utjá.*!  atyjii  1630-bau  kftptu. 

*)  Ktíra^DV  János  16JS.  liprü  iD-kéii  kelt  Meinoríalojdbaii  íly  kér- 
dés áll :  ftKcnic'rty  Siinouuak  az  liáxtelt  Rbn'dei  uram  \iigy  nmük  cou- 
femlla-p,  s  iui<:^o<In  ulkft]iiiiiro!<áil^gal.« 


ERDÉLY  FŐISPÁNJAI.  415 

csay  tanácsosait,  Haller  Gábort  és  Bethlen  JAnost.  Fogaras 
ostromlása  is  reá  toU  bízva,  melyet  1661-beD  ostromolt.  Atyja 
fejedelemsége  alatt  6  Fejér  megye  főispánja  és  1661.  máj.  13-tól 
fogva  egyszersmind  udvarhelyszéki  főkapitány.  E  fejedelem  oldala 
mellett  volt  a  nagyszölősi  ütközetben,  és  Keménynek  1662. 
január  23-kán  történt  eleste  után  kimenekült  Aranyos-Medgyesre 
mostohaanyjához.  Az  ütközet  után  a  Kemény-pártiak  öt  fejede- 
lemné  akarták  tenni.  Párthíveit  tanácskozás  végett  Aranyos- 
Medgyesre  hívta  gyűlésbe.  Apaffy  megtudva  törekedéseit  s  mind 
őt,  mind  pedig  a  párt  fejeit  notáztatta  a  Görgény- Szentimrén 
1662.  márczius  lü-kén  tartott  országgyűlésen.  Ekkori  künléte  alatt 
jegyezte  el  magának  "Wesselényi  Borbálát,  Wesselényi  István  és 
Lónyai  Anna  leányát,  mely  jegyese  ez  évben  július  7-kén  elhalt. 
A  mely  országgyűlés  a  Kemény-pártiakat  a,  nóta  alól  feloldozta, 
az  1663.  febr.  22-én  Kézdeu  tartott  országgyűlés.  Kemény 
Simont  nem  vette  ki  a  nóta  alól.  Később,  miután  a  bécsi  udvar 
segélyére  többé  nem  számíthatott,  felhagyott  a  fejedelemségre 
való  törekvéseivel.  Mint  kegyt.'!  cm  nyert  tért  vissza  Erdélybe. 
Halála  idejét  1675.  április  5-re  írják.  ^) 

B  íí  íí  í"  Befhlrn  J  dv  o  s. 
(Lúsd  Udvarhely  szék.) 

Bethlen  János,  Bethlen  Farkas  és  Kemény  Anna  fia. 

A  jeles  történetíró,  kitől  Erdély  történetét,  Bethlen  Gábortól 
kezdve  1673,  végéig  birjuk. 

Születése  idejét  1613-ra  teszik. 

Bethlen  Miklós  szerint  János  íívermekkorábiin,  a  mostfjha- 
atyja  szt,-mártoinnacskási  JMacskásy  Fcrenoz  gondos  nevelése  alatt^ 
az  uuitária  vallásból  a  reforniatii  vallásra  tért  át. 

Több  évig  a  frankfurti  akadémián  tanult,  honnan  163U. 
sept.  hóban  jött  el  ^). 

1637-ben  vette  nőül  A^áradi  Borbálát,  a  gazdag  és  tekin- 
télyes kolozsvári  polgár,  Váradi  Miklós  leányát,  kivel  előbb  több- 
nyire Kis-Búnon  lakott. 

1641-től  HJ4-4-Í';,  az  ez  idő  alatti  or>zágy üléseken  szerepelni 
látjuk;  az  1641.  áprilisi  országgyűlésen  ő  volt  a  három  tagú  bizott- 
ság egyik  tagja,  mely  a  iVjedelmet  üdvözölte;  az  1643.  májusi 
országgyűlés  bevégzf''seki)r  ált;ila  búcsúztak  el  az  ország  rendéi  a 
fejedelemtől,  1644.  jan.  13-án  is  ö  volt  a  búcsúztató,  de  hogy  eze- 
ken mint  regalista  vagy  megye  követe,  vagy  mint  tisztviselő  szere- 
pelt-e, —  kimutatni  nem  tudjuk. 

*)  Kővári  L:U/.16,  /''•</.  A'^,<í.  Emi.  :ÍT±  l. 
^)  fJallír  Gáfjür  naplúja . 


UG 


GR.  UiZÁU  U1KI.ÖS. 


Az  lG44-ki  hadjáratban  résxl  vett.  Ez  évben  Betbleu  Mihály- 
lyal  együtt  a  feiedelem  szolgáhitúba  AUott ;  ;v  ft^jedelemutík  <,)nodróI 
decz.  22-6c  fíához  irt  sorai:  smivel  laiud  Bethleu  JánoSt  Mih&Iy 
UTfiiiik. .  .szolgÁukká  lettek,  ha  niihCA  uiegtanáliiak,  segitséggi:!  és 
jóakarattal  légy  nekik.*  Tán  udvari,  nem  állami  szolgíilat  értetendő 
itt  Két  oklevél  kivüuatíU  Ifittam,  axokbaii  cüime  n^m  állott,  eg>"ik 
1644.böl(Jos.Com.  Kemény.  Dipl.  Tr.  App.  XVIII.  k.),  melynél 
fogva  I.Kílkóczy  György  Bethlennek  s  nejének  zálogba  adja  a  liomó- 
rod-szerilpAli  birtokot  tartozékaival,  a  másik  későbbi,  melynél  fogva 
n,  lUikóczy  György  a  birtokbaui  jus  regiumát  adja  Bethlennek. 

A  fejéivíiri  or?zággyfl lésen  a  rendek  által  a  portán  levő 
fökövetbez  1647.  april  í)-ét»  ktildtttt  levél  aláírói  közt,  melyet  egy- 
kerttöii  kivtil  consiliariusok  és  főtisztek  irtak  alá,  tnláljuk  Bethlen 
Jánost.  —  kérdés :  vájjon  nem  volt-e  ekkor  már  Torda  megye  fő- 
ispánja, kit  ily  czimrael  s  >keresdi<  előnévvel  az  »Approbata 
Constitutioncs<  czimft  törvénykönyv  J  653.  márcz.  1 5-kén  kelt  zára- 
dékábíin  látunk,  mely  záradék  mutiitja  azt  is,  bttgy  a  tői^vények 
összeszedésében  ö  müködÖ  volt  »buni«  előnévvel  és  mint  főispán 
1653.  oct.  26-án  kelt  levélben  ^)  is  eUijÖ,  midőn  Mikes  Mihálylyal 
a  lengyel  királyhoz  követségben  jár.  A  nevezett  megye  fótisztségét 
1656.  tavaszáig  viaelte. 

1656.  tavaszán  Küküllö  megye  fölspánságát  kapja  és  aligha- 
nem  ekkor  lett  consiliarius  is.  Ily  minőségben,  és  mint  vezére  egy 
csapatnak  vett  részt  az  1657-ki  lengyel  hadjáratban.  Bethlen 
Miklós  szerint:  »Mezei  állapotra  is,  hogy  rósz  nem  volt,  bizony- 
ság £iz,  hogy  lUikóczy  György  fejedelem  Lengyelországban  Krakkó- 
Imn  ÍÖcoHKindánsnak  tette  3000  emberrel,  melyet  osztán,  rászáll- 
ván a  római  császár  hada.  a  fejedelme  levelire  feladott,  és  abból 
a  boldogtalan  lengyelországi  hadakozásból  csak  Ö  jött  avval  a 
3000-rel  tisztességesen  és  gazdagon  az  ö  édes  hazájába.*  Főispán 
1658-ban  is.^) 

1 659-beD, májusban  aletett  Mikes  helyére  k.anczellán-á  válasz- 
tatott. A  Uákóozy  és  Barcsay  közti  alkudozásoknál  egyik  fősze- 
replő. Barcs:iynak  híve,  vele  volt  Szebenbeu  is  az  ostrom  alatt.  E 
hűség  miatt  sok  szenvedése  volt  nejének  Váradi  Borbálának,  ki 
ez  időben  Segesvárt  tartózkodott;  a  Rákóczy  parancsára  utt  a 
várban  «javaival  együtt  árestom  alá  vetek,*  kibocsátása  után 
bujdosnia  kollett,  IfíÖO-ban  újra  fogolylyá  lett,  Kővárban  volt  fogva. 
E  neje  1661-ben  halt  meg. 

Kemény  János  fejedelem  Betblen  Jánost  is  valamint  Haller 
Gábort  térítvényadásra  kéuyszcrité,  azután  alatla  is  szerepel. 


')  Szilágyi,  //.  ítnhji'zi  On'injy  eí»  űa  tttrvp.  fiii4.  131.  /. 


ERDÉt.V  rOXSl'ÁNMAI. 


417 


Az  1661-beu  is  főispán  ')  Bethleu  Keményucic  1662.  jiinuAr 
hóban  törtónt  eleste  után  Fejérmegye  föigpAnja  ós  Ud  várhely  szék 
fíJkapitAnyja  lön  ;  az  1663-bau  kiadott  »RonimTríiusylví«iii:!irnra 
libri  í[uatuor»  czituü  niuiikAjAu,  mint  Fejórinegye  főispánja,  con- 
siliarias,  cancellarius,  és  üdvarheiyszék  fökapitinyja  Allésctisat- 
tóget  haláláig  Tíseli  Apafl'y  alatt,*)  az  udíarhelyszéki  fökapitány- 
[éágot  kivéve,  melyről  lemondott  16G7-ben. 

Tovj^bbi  mtíködósórul  illjanak  itt  Szilágyi  jeles  törtónetíróuk 
következő  sorai:  > Hivatalát  nagy  belátással  és eszélylyel folytattti, 
tanácsát  a  fejedelem  minden  kényea  ügyben  kikérte.  1671-bcn 
ennek  daczára  némely  roszakarói  a  fejedelem  gyanakvó  természetét 
ellene  fordíták,  s  öt  is  felségárulással  vádlAk.  Bethleu  e  vádak 
alól  tisztára  mosta  magát  «  Boér,  a  feladó,  uov.  25-én  Fogaras- 
ban  tartott  országgyüíés  sziue  előtt  térden  állva  kénytetott  tÖle 
Ixicaánatot  kérni.  Hasonló  vádak  emeltettek  ellene  késÖbb  a  Béldi 
Pál  zendülése  alkalmával  s  »már  circumscribálták  vala,  hogy 
kevesdi  jószágból  ue  legyen  szabad  kimennie,  de  Isten  kiragadá  az 
.oroszlányok  szájáljól,  szép  csendesen  meghala*  boHSZ(isé»  kinteljea 
^betegség  után  1678.  február  28-áu  Nagyszebenben,  hová  azelőtti 
hóban  ment.  >Jól  tön  Isten  vele  —  írja  Ha  Miklós  —  mert  rútul 
akartak  vele  bánni.* 

Eltemettetett  a  marosvásárhelyi  templomban;  >uem  akart 
Keresden  temettetni.* 

Még  megjegyzendő,  hogy  az  enyedi  főiskola  föcuratora  volt 
és  az  udvarhelyi  iskola  alapítója. 

Második  uejc :  Friesi  Fekete  Klára  ki  íxzelött  Peki*y 
Fereuczné,  kit  özvegyen  hagyott  hátra,  a  kitől  6a:  Sámuel. 

Losonczi  liánffy  Zsigmond. 

Bánffy  Zsigmond,  Bánffy  JánoH  és  Lónyai  Fruziua  fia. 
Bethlen    tíábor   fejedelem    udvarában   kezdte   szolgálatát, 
kinek  bejárója.  Brandenburgi  Kata  alatt  163Ü-bau  főpohárnok- 

V  Arcfíh  fnr  sieb.  Landak  ly/o/y.  A'.  /-. 

*)  Fift  Miküs  mngfl  irja.  hogj-  Bethlen  Farkast  1678-I)an  afagaraai 

gyiilt^kor  tcttdk  kauczellárnak  tk  lett   főispán  is.  mi  ax  apnlíai  s  uciii  a 

februári  gyÜIoa  idejébeu  tör tííube tett.  Azonbau  a  Törteu.  Tár    1888.  évt 

II.  filzctcbcu   1677.  jan.   G-ilu   kelt  ftgcdelmi  lev^  van.  inelyüííl  fogva 

Bethleu  Farkas  a  vacantiában  Idvö  főispáaBágba  instcUáltatni   renileltetik. 

rendelet  kelte  idejdbeu  (ha  dátuma  noni  t<*vea)  Bethleu  Jiíiiod  már  vir- 

'^kórságoB  beteg  volt,  a  talán  ez  idüben  volt  a  maga  keresd!   Inkhúv^ibAii,  a 

rá  gyanakodó  fejedelem  parancsára,  árcstomban  tartva  és  Bethlen  esen  ála* 

pota  idezlietto  cirf  a  rcudoletct ;  de  vájjon  nem  a  »dÍ9cretna  éa  niotleralu8« 

[Bethlen  Farkas  tnüvc-e,  hogy  a  beiktatiU  ezúttal  elmaradt. 


418 


OIL  vXvjXr  miki^ók. 


I.  KAkóczy  György  nejének  Ijórllntffy  Zsuzsannának,  föasztnlnoka 
Tolt,  niinok  már  egy  1631-ki  oklevél  mutatja. 

O  az  ifjahb  Biiiiffy  Zsigmond,  mi  kitetszik  Bánfíy  Oyörgy 
naplójából  ki  szerint  Hi4i-ben  Míiros-Szentkirály  (Fejérmegyé- 
ben)  volt  lakí'észkií.  Kjabb  Zsifínioudnnk  irva  úll  az  erdélyi  ren- 
dek 1Ü48.  ináeyjuö  2Ü-!in  Fejérvárott  a  magynr  kii'ílly  részére 
kiállttíítt  levelén.*) 

Dobokíi  vármegyének  fÖÍRpánja  lett  16S3-ban.  Követség- 
ben járt  miud  a  ptután,  miuil  a  budai  vcziírnél  II.  Rákóczy  György 
alatt.  lfi5G.  nuvembcr  8-í'in  Ki>nstaiitinúpolyból  irja  Rákóczy- 
nak:  >Isten  akaratjából  kegyelmes  uram  tagnap  beérkezem,  ngy 
látom,  bngy  kedvesen  fognak  látni,  mert  az  mint  eszembe  veszem, 
az  i)éuzre  vagyon  szükségnk,  bolnap  az  vezérrel  szemben  leszek 
8.  a.  t.«-)  1657.  uov.  30-áu  Budáról  ír,  mint  az  ekkori  követ- 
ség tigja. 

1H58-I)aa  megválasztatott  consiliariusnak.^)  Ez  évaugustus 
végén  még  hive  Rákóczynak,  de  a  következő  bóban  elpártol.  A 
fejedelem  mell AI,  amint  látjuk,  n  fejedelmi  tábort  odabagyva,  eljö; 
liákóczynak  a  kállai  táborból  aeptmnber  20-án  irt  sorai  *)  szerint 
>Báuffy  Zsigmond,  Diénes.  Torma  Jánosék  elugi'Anak  mellólíiuk.* 

A  szamosiíjvári  várnak  IH59.  j.iniiár  első  napján  történt 
feladása  után  Baresay  Ránffyt  oda  főkapitánynak  tette.  (Fontes 
rerum  Austr.  I.  R.  III.  k.)  do  júniusban  más  jöu  helyére. 

Az  orazág  által  1659-bpn  a  portára  kliUlott  követségnek, 
consiliariusi,  fílkapitáuyi  és  föispáui  miuöségben,  feje  volt.  Már- 
CZÍU8  25-én  érkezvén  oda.  a  török  öt  táraaiv.'il  együtt  bört.i'inl)e 
Tetette,  azután  Driuápolyban  is  rabságban  tartották,  honnan 
nnvemlxtr  25-én  indult  haza. 

A  Baresay  fejedemo[sp^e  alatt  e  fejedplcmnnk  ffiudvar- 
mestere  és  lti6fí-bau  nemcsak  Dobokamegye  főispánja,  kaniím 
kővári  főkapitány  is,  de  vájjon  nem  tévesen  került  rz  utóbbi  czim 
azon  levéllw,  mely  nekem  az  adatot  nyújtotta,  E  fejedelemnek  ipja 
ő ;  a  Báutfy  Zsigmond  Ágnes  nevű  leányát  vette  nötll  Baresay. 
Megszűnvén  Baresay  fejedelemsége^  megezUut  Bánfíy  föudvar- 
mesteri  méltósága. 

ApatVy  kinevezte  öt  1662-ben  Fejérmegye  főispánjává  é» 
liogyegyszersmiudI)obok.imeKyénekÍ8  főispánja,  mutatja  egy  Itiíiü. 
júliusban  kelt  oklevél.  Ultibbi  tisztségéttH  bogy  moly  évben  vált 
meg,  nem  tudjuk;  1670.  utáni  levelekben  nem  látjuk. 


V  JSrrf.  <>r«B.  Emi.  X.  k, 

^)  II.  im%  Uy,  /*  az  eutóp.  dijjl. 

■;  Tbaly,  Tort.  KtdáAiok. 

*)  A  két  Hákáan  Gy.  /tg,  e*.  kveUwÁN^. 


EBDÉLY  FŐISPÁNJAI,  419 

Apafify  alatt  országos  eloök  is,  de  midőn  1674-beD  Bánffy 
Dénes  nótapere  folyt,  ő  nem  elnökölt:  »miut  Bánfíy  ad  tempus  a 
praesidensségböl  luálla,  substituálá  a  fejedelem  Kapi  Györgyöt. « 
A  Bán%  Dénes  öi-ményesi  birtokát  neki  adta  zálogba  Apaffy.^) 

Az  enyedi  collegiumnak  fŐcuratora  volt 

Halála  ideje  1680.  elejére  eshetik.^) 

Három  neje  volt:  Perényi  Erzsébet,  KendefFy  Anna  és 
Veér  Krisztina. 

Sírirata  szerint  négyszer  járt  követségben  a  portán  és  két- 
szer a  budai  vezérnél. 

Keresdi  Bethlen  Farkas. 

Bethlen  Farkas,  Bethlen  Ferencz  és  Kemény  Kata  fia. 

E  jeles  és  tudós  töi'ténetíró  és  szép  külsejű  férfi,  »qui  oh  for- 
máé elegantiam  altér  Abszolou  dici  meruit,«  az  1654-Jk  évben 
Gyulafejérvárt  folytatta  tanulását.  Az.  1657-ki  lengyel  hadjárat- 
ból visszajőve,  a  fejedelem  kiséretébeu  volt. 

Mint  II.  Rákóczy  György  híve,  ennek  1658-ban  Mikes 
Mihálylyal  együtt  követe  Leopold  császárhoz  segély  eszközlése 
végett. 

1661-ben  Fejérmegye  főispánja,^)  és  e  minőségben  addig 
szerepel,  mig  Kemény  János  a  leiedelem. 

Keméuy  Simou  részére  működvén,  nóta  alá  került  líi62. 
marczius  10-én.  Később  ;i  uóta  alól  fölmentetett. 

166B-beu  jegyezte  el  magának  giletiuczi  Osztrosith  Borbálát, 
Miklós  leányát,  kit  1667.  febr.  21-ón  vett  nöül  Liptó- Újváron. 

Apaffy  alatt  1666-ban  már  consiliarinsuak  találjuk.  1674- 
beu  ő  küldött  tudósítást  Bántty  Dénesnek  a  ligáról  és  figyelmez- 
tette a  veszélyre. 

Azon  idöl)ől,  mely  időben  Bethlen  János  mint  Fejcrmegye 
főispánja  élt,  ApaíVynak  egy  levelét,  —  »datum  in  castro  uo- 
stro  Balásfalva,  die  6.  men»is  Januarii  A"  KíTT ,<■<  —  közli  a  Tört. 
Tár,*)  melyben  Teleki  Mihálynak  ezeket  írja:  i>Nem  akarván 
nemes  Fejórmegyének  egyik  főispáusága  hivatalját  is   továbbá 


h  Biihlt'ii  MiUún  Ont'/rftWim.  A  liáiiffy  Dt'iies  elleni  liga  clsö  aláirúi 
egyike,  D<Íiie»  clfogatimii  után  részint  az  o  »i^állúsún  tartották  a  liga  tagijai 
a  taiiácsknzúsokat. 

-J  IJod  íVter  egy  kusöbbi,  de  teveíi,  evvel  jelöli  halála  idejét.  Hogy 
16bO.  májusban  nem  volt  életben  a  »pnieíidens«  líánffy,  következtethető 
Bethlen  Miklósnak  a  májusi  országgyüli'fíroi  s/.úló  soraiból,  hol  Mikoítt  i.-í 
lulemlíti. 

3y  Mai/;/.  Tört.   Tár  XVIIL  h. 

*J  1SS3-ÍI-  i'rf.  40'J.  L 


420 


OR.  lAzAr  Miin.6a. 


való  vacantiájában  Bzeuvedni,  nlioz  képest,  az  mint  hallatik  ea 
jelen  való  eszt«ii(151>eli  január  11-ik  napján  nagyenjedi  székes 
helyeken  szintén  generális  líirvénvee  gyűlések  iuclioAltatvAn  5 
koieknek:  azon  f(ft/ík  vacantídfHtn  lévfi  fOispfinmffnnJc  hivfttaljdban 
liecsiiletes  meghitt  tauácsíir  hívünket  tekintetes  nemzetes  Bfthlfti 
Fitrlcas  unimút  klnieil  áltiil  iu8tell:lltatni  és  iutroducáltatui  ren- 
delvén klmt^d  mellé  depulAlt  hersületes  tijbh  hiveiukkel  együtt,* 
és  további  sorai  által  elrendeli  Apaily,  hogy  Bethlen  Farkast 
január  11-éu  Nagy-Enyedeu  iktíissa  bu  hivatalába,  tehát  lfi77. 
január  11-óu.  Itt  meg  kell  jegyeznfluk.  hogy  Bethlen  Miklós 
nyilatkozata  szerint  Bethlöu  F;irk:ist  az  167fi.  február  2ö-án  elhalt 
Bethlen  János  belyélwj  az  1(J78.  április  ly-ki  országgyűléskor 
tették  főispánnak.  Ekkor  lett  caucellarius  is,  »cbben  a  gyűlésben 
tették  az  atyára  helyett  Bethlen  Farkast  caucellariusnak  és  Fejér 
vármegye  föispánjáuak.* 

Ití78-ban  ö  volt  feje  azon  követségnek,  mely  Kouatautiníi- 
polybji  ment,  hogy  ott  Béldy  Pál  és  tái*saí  lépéseit  meghiúsítsa. 

Meghalt  1679-ben  dec^ember  30-áu. 

Keread  és  KttkttllÖ  meg>-ében  Szent-Miklös  voltak  lak- 
fészkei.. 

Zabolai  Mikes  KeUmen. 
(Ldad  iláromsz^kO 

Mikes  Kolemen,  Mikes  Zsigmood  és  Xmccs  Borbála  íia. 

II.  Rákóczy  György  fejedelem  egyik  logbuzgóbb  híve. 

Részt  vett  1653,  végén  Sziicsava  ostromában.  _ 

1655.  május  hóban  Hákóczy  ÍH  Stefáu  moldovai  vajda  sogUsé- 
gére  küldé  Moldovába  egy  hadsereggel.  Ez  év  őszén  Konstantiná- 
polyban tartózkodott,  talán  mint  követ,  de  egyszersmind  a  fejedelem 
számára  lovak  vásárlásával  volt  megbízva.  1656-ban  a  Mikos 
Mihály  vezérlete  alatti  sereggel  Kosztaudin  oláh  vajda  sogífsé- 
gére  volt  küldve  Oláhországba,  hol  mint  alvezér  működött.  A  vajda 
mellett  maradva,  a  Rákóczy  német  gyalogjainak  fökapitányjával. 
1657.  január  havában  jött  haza  csapatjával.^  Khédey  Feroncz 
megválasztása  után  is  hÜ  maradt  Rákóczyhoz.  1658  nyarán  a  hely- 
tartók öt  a  szorosok  védelmére  rendelték  ki.  Barcsayuak  mint  feje- 
delemnek hódolásra  csak  akkor  adta  magát,  miután  Pí^tkj'  István 
is  meg  hódolt.  Az  lG59-ki  marosvásárhelyi  országgyűlésen  Mikes 
Mihály  kanczul lárvái  és  Lázár  Istvánnal  a  JUikóczy  megválasztásá- 
nak  kivívója.^)  Háromszék  helyettes  iökapitányja  volt  ez  időben. 
Ez  évben  Konstantin  vajdával  együtt  győzelmes  harcza  volt  Ghika. 

*)  FotítM  r^fUiH  ÁHéU;  I.  R.  IIL  k. 
«J  Joan,  tíeúUm,  Jicr.  Tr.  Li&.  JI. 


EBDÉLT  IfÖlSrAsJAl. 


421- 


vajda  ellen  Jassynál,  de  ugyanott  azut&n  a  segítséget  nyert  Ghika 
álfcil  megveretett.  A  Gyalu  H  Feiu^s  közti  1660-ki  ütközőt  alatta 
fejedelem  liadi  tanácsa bau  találjuk,  ki  ekkor  valósáí^os  fökapitúuyja 
vala  HáromBzéknek.  liákóczy  eleste  utáu  kimeut  Magyarországra 
és  Rozsályon  sógorasszonya  (Kálnoky  Kuta,  Kun  Istvánul)  özvegyi 
birtokán  tartózkodott,  hol  Kemény  Jáuos  részére  működött. 

Kemény  János  IfiGl).  noTiímbcr  havában  öt  niiut  követet 
Bánffy  Dénessel  és  Helwig  Mihálylyal  Barcs.'iylioz  küldé  Gör- 
génybe,  mely  követsége  veszélylyel  volt  egybekötve.  E  fejedelem 
alatt  iá  HáiKimszék  fökapitányja,  mit  egy  1661.  márczius  22-ki  okle- 
vél tanúsít.  Az  1662ki  uagyszölösi  ütközetben  uem  vehetett  részt, 
mivel  Béldi  Pállal  együtt  meg  volt  bizva  a  fejedelem  által,  hogy 
»a  Barczaságou  levő  kurtánságut  diysipálja.*  Az  Apaffy  által 
márcziuB  10-re  Gjörgény-SzeTitimrére  összehívott  orezággyűlésuek 
a  nótát  magában  foglaló  törvényczikkében  róla  ez  áll:  >Mikc8 
Kelemen  is  hasonlóképen  notóriusnak  tartaflsék,  és  modo  prae- 
notato  büntettessék,  ha  (nísn  8z*'fiut  nem  supeivuniál  köziukbeu, 
és  >iagyságod  s  :iz  ország  clött  meg  nem  mentheti  magát* 

Hódolása  után  u  várakbeli  német  őrség  fejeivel  egyetértésben 
'lenni  találván  öt  Apatfy,  ez  öt  elfogatta  és  a  fogarasi  várba  csu- 
kattad) Kiszabadulása  után,  és  mintán  megnyerte  a  fejedelem 
|]cegyét,  később  a  fejedelmi  itélö  tábla  assessora  lett.  ijjv  mutatják 
.16(59.  1671-beli  és  ezutáni  levelek.  Az  oi'szággy üléseken  bátor 
szónok  volt,  minőnek  őt  a  vele  ellenséges  lábou  álló  Bethleu  Miklós 
mondja,  ki  róla  többek  közt  azt  is  irja,  hogy  mindenkrtr  Teleki, 
Báuffy  vagy  valamely  potens  ember  sijya  volt  sine  diácretioue 
justae  vei  injustae  causae. 

A  Béldi  PAl  megbuktatásában  a  ((^munkások  egyike.  Tagja, 
azon  követségnek,  melyet  a  fejedelem  Béldihez  líiiT.  végéu  com- 
planatíóra  beküldött,  és  az  1678.  elején  Béldi  ellen  felültetett  két 
sereg  egyikének  vezére  volt.  Az  167tí.  februári  országgyűlés  mog- 
választá  azon  kövtítségbe,  mely  a  portára  küldetett,  hogy  a  török- 
höz beszökött  Béldi  Pál  és  társai  lépéseit  meghiúsítsa.  Apaffy  neki 
adömányozá  a  Béldi  nzoni  jószágát. 

Az  érintőit  lG7H-ki  fogarasi  országgyűlésen  tanácsossá  és 
itélömesternyk  tették.  168ü-ban  megkapja  Fejér  megye  föispánaá- 
gát  is,  és  ugyan   ekkor  praesidens,  vagyis  országos  eluök  is  lett. 

Az  ltí63  ki  hadjáratban  minta  székelyek  generálissá  vett  részt. 
Hngy  a  béesi  é-i  ni:igyftrországÍ  hadjáratban  részes  volt,  következ- 
tethető a  később  végbe  vitt  lustrábau  eléforduló  nyilatkozatokból.*) 

'>  Súi/.  Oironik.  —  Kazy,  //Í*í.  li,  Ifung. 

^)  A  lustráliÍKt  mlut  fejedelmi  biztosok  Mikes  cs  Teleki  Mihály 
vitték  végbe. 

SSAXADOK.    1887.   V.   FÖ2BT.  28 


Megb.ilt  1686.  január  27-én  Csik-Somlyón,  itteni  részbirUt- 
káhan.  Eltemettetett  a  caiksomlyai  zárda  kriptájában ;  sírkövén, 
melyeu  mini  a  székelyek  geneiáliösa  is  említtetik,  a  végsorok:  >0b. 
27.  Jau.  A.  1G8Ö.  aet.  ü3.«») 

Apor  Pét«r  ut  mint  a  catlaolica  religío  nagy  oszlopát 
nm tiltja  feL 

Nejo  Kálnoky  Zsuzsanna,  Kálnoky  István  6s  Béldi  Anna 
leánya.*) 

Nayyharniai  Bat'caaij  Mihály. 

Barcsay  ISIihály,  Sándor  és  Russori  Ilona  fia. 

I.  Apafty  Mihálynak  udvari  fökapitányja,  ^)  ki  1678.  febr. 
9-én  Fogarast  totte  le  az  esküt.*)  Bethíeíi  Miklós  szerint : 
tttanácsur,  lejérmegyei  föisp&Q  lőn  Betblea  Farkas  halála  utáOfC 
eszerint  1(380.  elején. 

Teleki  Mihály  vivta  ki  megbuktatását.  Ellenségei,  kik  kÖzűl 
négy  consiliarius,  elhitették  a  fejedelemmel,  hogy  Barcsay  Thököli 
Imn'vel,  »a  fejedfdemrick  s  bazán.ak  aemulusával<  conspirált,  s 
emiatt  ApaíTy  öt  1084-ben  elfogatta,  és  az  1085.  febr.  22-ki  ország- 
gyűlés elítélte,  és  noT.  7-én  a  végzést  törvénybe  igtitta.  Cserei  és 
Bethlen  irnak  róla,  első  szigorúbban  ítél  felette,  utóbbi  kedvezőb- 
ben, azonban  mindkettő  megegyezik  abban  hogy  ártatlanul  ítél- 
tetett el.  Cserei  öt  >practicus  kétszin  és  negídes.  kevély  büszke 
embernek*  festi  8  mind  a  fejedelemnél,  mind  a  fejedolemasszony- 
nál  nagy  kegyben  állónak  mondja.  Bethlen  szerint  pedig:  >csin- 
talan,  tréfás  és  borozó,  de  másként  igen  értelmes,  activus,  derék 
ember  Tala.«  Fogarasból  fogva  vitték  Grórgényl>e :  >lánozot 
vetvén  a  nyakára.*  Három  évig  nlt  börtönben.  Kiszabadnlása 
nt/m  zauki  birtokáért,  melyet  notázt^itása  elótt  titkon  borosjeuÖi 
Székely  Lászb'mak,  mint  barátjának,  kezébe  adott,  —  ki  a  reá  bízott 
birtokra  a  fejedelemtől  maga  részére  adomáuy-levolet  eszközölt,  — 
ezzel  sokáig  perelt  hasztalanul.'^) 

IL  líákóczy  Ferencz  mozgalmai  alatt  Barcsay  az  erdélyi 
consilium  tagja  lett,  8  mint  a  fejedelem  tanácsosát  látjuk  1706. 
1708-beli  levelekben. 


')  Benkü  Káruly,  CVi/r.  (iy^ryijó  /*  KtU^ot*    Ln'rájin. 

3)  Ezt  Uraasóbui  két  SKobalutinya  fojtotta  meg.  KI  temettetett  1705- 
l)eD  Csíkban. 

"}  Egy  króulka  metiat  m^g  volt  ndvarí  kapitáDy,  taláu  nlkapitáiiy  f 

*)Jo0,  Com.  KrmfUii/,  Sotiitn  CtqiH.   Alh.  II.  k.  3'ír.  /. 

^1  Ktíaöbb  fiai  ii  Székely  ÜKvcgytívc!  u  birtokra  iiozvo  egyexmtíuyt 
küítuttck.  Cserei  if /criut  a»  ÍJzvcgy  inairiutak  Uarcíayuak  ada  vnlauii  Idtváuy 
porciókat  t<  pt^nzt  uioUette,  ugy  iiccürüiib&nak  váz  liu  praeeeutiáuibau<. 
gróf  Apüi*  Islviíii  levi-n  mcdiator  köziiltök  Fejérvirat. 


EBDBLT  FÖIÖPÍNJAI. 


433 


Állítólag  1713-ban  halt  meg. 
Neje  Báütly  Kata,  BAnffy  Kristóf  és  Bethlea  Auna  leánya. 
Fejérmegyében  Csór  volt  liikfészke. 

Kérdés,  vájjon  a  Rákóczy  Fereucz  mozgalmai  alatt  nem 
ToU-e  Barcsay  Mihály  Fejéi-megye  egyik  l'öispánja? 

Széki  Teleki  Mihály. 

(Lásd  Tordft  megye.) 

Utóda  Mikes  Kelemennek  16S6-tól  kezdve,  ki  1 689.  február 
2-án  kelt  oklevélben  *)  Fejérmegye  főispánjának  is  iratik,  s  1690. 
aug.  21-ig  szerepel. 

Az  egyik  főispáni  szék  1691-ben  még  ftregedésben  volt.  A 
Fogarasban  1G91.  jiiiíuúr  lO-éii  tartott  oi-szággyíilés  Bethlen 
Sámuelt  és  Kemény  Boldizsárt  bízta  meg  Fejérmegyével  letétetni 
<a  hódolati  esküt. 

Losoncéi  Bánffy  György, 

Bánfiy  György,  Dénes  és  Bornemisza  Kata  fia. 

Hodor  szerint,  gyermekkorában  (16T2-ben)  választá  meg 
Dobokamegye  főispánnak. 

Apja  kivégpztetóse  után  az  1674-ben  circnmscriptiójárÓl 
hozott  törve iiyczikk  el  l^m  tűrölve  a  gyulafejérvári  (tríszilggyűlé- 
seu  1678-ban  oklób.  eisö  napján,  de  nehézségek  merültek  feL  és 
ezeknek  elenyésztetésével  a  törvényczikk  újra  eltöröltetett  1684. 
mái'cziua  8-án.  A  Bánfl'yt  megszorító  végzés  elveszte  erejét  már 
1678-ban. 

Hodor  Doboka  megye  1681 — 1685-ig  szereplő  főispánjának 
Írja;  azonban  nemcsak  eddig,  hanem  haláláig  folytnnosau  viseli  e 
tisztséget.  Az  1687.  octob.  18-ki  utasításban,  midőn  a  lotUringi 
hercxeggel  való  egyezkedésre  egyik  biztosa  Apaííynak,  e  megye  fő- 
ispánjául B  egyszersmind  miut  Fejérmegye  főispánja  és  consili- 
arius  jő  elő.*)  Füjérmegye  élire  lÜ85-beu  neveztetett  ki,  consilí- 
ariussá  1687-ben  tétetett.  Fejérmegyei  tuispánsáíítt  ItíOH,  május- 
ban tíziluik  meg,  a  helyett  a  kolozsmi'gycit  nvtM  i.  Kolozsvárnak  í^ 
ÍÖkapitányja lesz ;  1 69-l-biín  Kolozsvárit  »koloz3vári  kapitáuságra 
instelláltaték  ragy  solennitússal.*  Kolozs-  és  Dobokamegyékuek 
fí>ispáuju  ezután. 


V  Jo0.  Com,  Keméuyy  Vipí.  Tr.  A'.  l\  C^on  oklevelén  kívül  iiiáűrn 
ucui  akadtam,  mely  a  megye  föispiuijátll  eintiteiK',  Csci-cín^t  Teleki  cxf- 
luei  az  ÍG84-bcIi  caemtfnyrk  Irír-dsÁban  :Í]|Aníik,  dfl  akkor  FeJtí'riiK'gye 
foispúiiságát  meg  nom  üírhatU,  mi/rt  Mike-í  i^k'tbt-n  volt, 

■)  iWíyy.  Tört.  Tár  XX.  k,  W,  /. 

28* 


494 


OR.  i»k%kn  smrLös. 


'•'( 


Erdély  kormányzója  1091  —1708.  Gróf  lett  1696-ban.  Meg- 
liftlt  1708.  novemb.  15-éo  SzeheDliunJ) 

Első  neje:  DíxQiel  Zsófia,  ki  lG83-ban  halt  el,  m&sodUcr 
Bethlen  Klára. 

Xa(f^mfi(jyerC  Kereéztes^y  Sámuel. 

Keresztes}'  SAmuel,  Ferencz  és  Béldi  Kata  fia. 

Otl  találjuk  a  BániVy  Dénes  elloui,  1674-beli  liga  alAirói  közl. 

Részt  Tett  a  BiMdi  Pál  mozgulniAbnn.  s  emiatt  1679-beu 
nótázták.  A  börtönből,  miut  Bethlen  Miklós  irja,  Öt  >sógora:« 
Barcsay  Mihály  *)  és  borosjenöi  Székely  László  »kiszerzctte 
hamar. « 

Az  orsziigos  deputatiónak  tafya  volt.  IGSH-ban  az  orszírgos 
bÍzattBá.g  öt  egy  bizouyos  ügyben  Vetoranilioz  expediúlta.^) 

1691.  elején  a  Ibgarasi  országgj'flléöen  megválasztották  cou- 
siliariusüalí.  Es  1693.  maj.  14-6n  I.  Leopold  kinevezi  Eejér  megye 
főispánjának :  »quuni  officiura  supremi  comitis  in  comitatu  Albensi 
per  promotioneni  Gubernatoris in  praesens  vacat.«*) 

1696-bau  Bethlen  Elt:k  halála  után  rövid  ideig  helyettes 
országos  eluok. 

Meghall  mint  consiliarius  és  főispán  1704-beD.  Ö  utolsó 
ivíuléka  a  Keresztesy  családnak. 

Curatora  volt  a  fejérvári.enyedi  és  kolozsvári  collogiumoknak. 

Neje:  Kassai  Borbára,  kolozsvári  Kassai  FerenozésBántíy 
Sftra  leánya,  özvíígyen  mju*adt  hátra. 

Drassó,  felesége  u  birtoka,  volt  rendes  lakhelye,  itt  irt  1674- 
bea  uov.  7-éu  egy  rendeletet,  niidón  mint  a  fejedelem  éa  ország 
részéről  küldött  krnet,  az  országból  kiineiieudö  volt  s  e  végrende- 
letében íeleségét  Béldi  Pál  gondviseléáére  bízta. 

Petrovinai  Pckrtj  LOriiicz. 

(Láfiil  Ud varhely tíssdk.) 

Pekry  LÖrincz,  Pekry  Pcrencz  és  Krícsi  Fekete  Klára  fia. 

Mostoha-atyja,  Bethlen  János  cancellár,  felngyelele  alatt 
nevekedett. 

1686-banj  mivel  Tbököli  Tmre  czéljait  előmozdította,  kivel 
titkos  levelezést  folytatott,  elfugták  és  becsukták,  mely  fogsága. 

'}  Meg,i«:gy7.einlő.  hogy  a  liákéczy  FerciiL-ií  muzgnlmáíg  ueiaoaak 
Gyulafejdrvárt  és  Kolozsvárt  a  magn  házauál,  hniieni  nchn  títini'uyciii  és 
gyului  birtoknibati  iartottn  a  koruióuyttuiács  gyűléseit. 

*)  Barc&ay  fclceogeaek  testvére  auy<^u  volt  Kcreezteayiiek. 

"I  Pap  Miklóa.  TOrt.  Lapok  L  k. 

*;  £f3cát>E,  Si/liogt  TracUtiuum. 


EUDÉLY  FÖlfiPÁkjJkl. 


idejébeu  halt  meg  anyja.  Az  augustua  1 2-ki  orsz&ggyfiléseu  Szt^beu- 
böu  nótáztatott,  azonb.iii  kezességen  és  reversalis  mellett  szíiba- 
<lon  bocsáttatott.  Bethlen  Miklós  szerint:  » vétkes,  Uo  ellcTie  a 
per  ro9z  és  törvénytelen,  ez  tévé  bujdosóvá  és  pfipistávA,*  Cserei 
szerint :  >kibujdo8ék  Erdélyből  s  mivel  ktlloubeu  MagyarorszAgban 
elO  nem  mebete,  kéntelenség  alatt  pápistává  löu  s  grófí  titulust 
adáuak  neki  Bécsben,  űgy  jőve  vissza  Ei*délybeD.<  Gróil'á  ItíSá- 
hou  lett 

1695-ben  augustus  26-4q  Erdélyben  Kutyafalváu  saját 
birtokában  találjuk.  Ha  emlékezetem  nem  csal,  egy  1696- béli  adat 
Fejérmegye  főispánjának  mutatja.  Ily  cximmel  él  egy  1 6'JÖ-baukelt 
orszi'iggyülési  lajstromban*).  Ez  utóbbi  évben  Udvarhelyszék 
fökapitányjává  is  lett. 

II.  Rákóczy  Ferenoz  mozgalmai  alatt  Balásfalvához  rendel- 
tetett sereggel  és  minekutána  a  kuruczok  1703-ban  deczember 
21-én  a  balásfalvi  kastélyt  bevették,  Pekry  fogságba  került  s  a 
kuruczok  kiküldték  Miskolczia  Rákóczyhoz.  Itt  felajánlván  szol- 
gálatát JUkóczyiiak,  ez  öt  a  Pekryvel  régóta  barátságos  viszony- 
ban állott  Bercsényi  táborába  küldte. 

Mint  Rákóczy  tábornoka  jővén  be  Erdélybe,  Itákóczy  által 
küldve,  az  1704.  jul.  6-án  Gyulafejéi-várt  tartott  orfizággyftlésen 
tt  Kákóczy  fejedelemmé  választanában  fÖszerepvivo  volt.  A  foje- 
díík-m  alatt  is  főispán  és  fukapitivny;  egy  levél  szerint:  >Militiaü 
nostrae  Cavallariae  Genei-alis,  Comitatus  Albeusis  Comea  aedis- 
queSiculicalis  Udvarhely  Capitaneus  íjjti'obique  supremii8.c  Ez  év 
őszén  0  lett  a  fővezér,  mig  nz  erdélyi  sereg  fövezére  gróf  Forgács 
Simon  bejült.  A  zsibói  barcz  idejében  Fejérvárnál  állott  la<!dal, 
és  a  harcz  szerencsétlen  kimenetele  után  Moldvába  menekült. 
Moldvából  17u(i-b!iu  kijővén,  a  béke-tractára  Erdély  részéről 
kinevezett  követek  egyike  íi  Nagy-Szombatban.  Ez  évben  Uákóczy 
által  haddal  beküldetvón  Erdélybe,  a  népet  a  Kákóczy  hűségére 
eskoiiés  nagy  részétaz országnak  visszahódítja. Minekutána  Kákó- 
czy az  1 7  07-ki  országgy  Ülésen  beiktattatott  fejedelemségbe,  Pekry t 
cousiliariussá  ttítte;  tz  idöben  egy  levél  aláiráaában :  >Kegyelmes 
urunk  ö  felsége  Generális  Marsohallja,  lehö  fanácett.  egy  k:tra- 
bólyos  ezernek  Colonellja,  nemes  Fejér  vármegyének  löiapánja  és 
Erdélyi  Generális  Commeudans,*  Azudvarbelyszéki  főkapitányság 
nincs  a  czímek  közt,  mivel  azt  áti'uházta  vejére,  báró  Kemény 
Lászlóra. 

Tálíorával  több  ideig  Harságon  tartózkodott  Szeben  elzírít^in 
végett.  Károlyi  Sánd'ir  ti'iburnok és  hadveyérrel  való  egyeti. 
után,  éa  ennek  kimenetele  ulán,  a  hátrahagyott  hadat  is  ....... 


II(MÍov  Kái'oly,  Ihlfoka  vértn^ife  KM/ntrtetétr. 


496 


Cn,  LÁzAr  inKLÓS.  BBOtLT  PöiapAsjAT, 


folytatta  a  hadmüveloteket.  Midőn  ez  ér  vége  felé  Rákóczy  az. 
erdólji  had  folytatílsával  njolag  Karolyit  bizta  raeg,  az  erdélyi 
hadat  Pekry  vezérlete  alatt  hagyta:  »jiz  magyarorszi^gi  híidak 
directe az ö kegyelme  (KArolyi)coramCQd6jíitúl,  iiz  erdélyiek  penig 
az  kegyelmedétől  fognak  függeni.*  Az  ellenség  által  kinyomattad 
ykn  Erdélyből,  azutáu  Magjarországou  látjuk  működni  seregévelj 
TreocséD  körül  is. 

Fejérmegye  fÖispAnja  czímét  viseli  ezután  is,  ezzel  talál- 
jak Homonnúu  1709.  január  28-An  kelt  levelén.') 

Meghalt  17ü9-bcn  márczius  C-áo.  Cserei  szerint:  >hirtelen 
hala  meg  Míirmarosban,  ott  is  temetek  el.<  Haláláról  liákóczy  is 
Munkácsról  Károlyihoz  márczius  8  ín  irt  levelében  ekként  tesz 
említést:  >Mivel  teKnapelőtt  rövid  betegsége  után  Generális  gróf^ 
Pekri  Löriucz  tauácsur  hívünk  ez  világbúi  kimúlt;  regimentje 
vacantiában  levén,  elvárom  kegyelmed  candidatióját  a  colonelhis 
iránt.<  ^lint  református  halt  meg;  vallását  ismét  megváltoztatta. 

Hogy  első  neje  Csókási  Jadith,  annak  kimutatására  hiteles 
adatra  nem  akadtam ;  második  neje ;  gróf  Potróczy  Kata  Szidónia, 
Petróczy  István  és  Tbököli  Erzse  leánya. 

Viszálkodó  természetiért  meggondolatlan  nyilatkozataiért  és 
kétszinílségeért  nem  kedvelte  öt  Hákóczy. 

Az  ózdi  kastélyt  melyet  Kővári  László  a  XVT.  század  kö- 
zepén épültnek  vél,  (.>rbím  Balázs  szerint  ePekryLCrinczépítteté, 

Qróf  LázAu  Miklós, 


>)  Thalv,  Tortán,  Kalthzolc. 


A  TATÁR  RABOK  VÁLTSÁGDÍJA 

1607.  iíEPT.  2-IKX  SZAMOSUJVÁRI  PAETIALIÖ  GYŰLÉSEN. 


11  Rákóczy  György  szerencsétlen  lengyelországi  hadjá-vata 
megmérhetetlen  bajoknak  lett  kutforrásáTá.  Alig  félév  aUtt  tönkre- 
meut  a  8zép  sereg  melylyel  királyságot  akart  magának  szerezni 
a  fejedelem.  Egy  részét  az  út  nyomorúságai  s  a  lengyelek  fegyvere 
pusztították  el,  megmaradt  részéi  pedig  a  tatár  kháu  fogta  el  az 
utolsó  emberig.  Mívga  a  fejedelem  a  jul.  22-iki  leaJázó  kegyolem 
vásárlás  után  alig  600-ad  magával  álutakou,  álruhában,  szökve 
érkezett  hazájába,  elhagyva  seregét,  melyet  nagyravágyó  terveinek 
feláldozott.  De  azok  is,  a  kik  igy  kíséretében  a  nagyobb  veszede- 
lemtől megszabadultak,  érzékeny  veszteséggel  értek  tűzhelyeikhez. 
P.  0.  Rliédey  Lászlót  130  személy  és  20,  eleséggel,  borral  óa  tábori 
felszereléssel  megrakott  ökör  szekér  kisérte  Lengyelországba  és 
a  czaruy-ostrowi  béke  után  huszad  magával  »8zaladott  ki*»  egyéb 
minden  oda  veszett. ') 

A  fejedelem  jul.  31-én  ért  Máramarosba,  azon  a  napon,  mi- 
dőn a  szép  sereg  maradványa,  vezérével  Kemény  Jánossal  együtt 
fogságba  esett. ")  Augustns  3-áu  ")  már  Ecaeden  volt,  lelkében 

>)  X!apyar  Tttvt  Tir  XVUI.  k.  Rlií^dev  L.  tört.  maradványai. 

^}  Vnjjon  lOOUfi  voUo  a  rabok  szárim,  ki  tuduit  biztíwau  megmon- 
dani? Keméiiy  szerint  ő — 6  czerra  ment  a  fcgyvorfoghatók  száma.  Kmuas 
2b  i!7.rct  ír  haráro7.ntUii,  a  ha  látják,  hogy  a  fftbb  urakat  Qpj  cgt^BZ  sereg 
aw(aii  SKolgíi,  i^tckfogó,  pohárnok,  lovásnnestcr,  zfínész  stb.  kiat'rte,  ba 
íiokaljnk  is  a  28  ozerfA,  lOOOO-iicl  mép;  \b  többre  tcbctjük  a  rabságra 
jutottak  íixáiiiiít.  Itarcfiay  A.  liiJKtÁ/iii  ukarván  magilt  Hiíkóezv  azon  vádja 
aIó],  niiiitba  csak  iik  Ö  fejedelemacgc  hozott  voliia  romlilst  az  országra, 
1059.  jul  'ó-án  Crytila-FchcfrvArt  kt;It  roiideletíívcl  wcgbag%ju  l'dvarhely- 
sztituiek,  iKigy  szorgaJniasaii  kutattaeaa  ki,  hogy  II.  It.  Gy.  fejedelembe 
alatt  háuvau  veftzti'k  el  harczliaii?  KüUinitsen  a  Icnf^yel  expedítióban,  cs 
liogj*  Itiinyaii  hiirt-zolíattak  fopJiígbaV  Ezekrül  külüit  külön  bitelcR  jegyze- 
teket készítve,  rMvid  idtin  juttassa  kezéhez.  (^Eredetije  rdvarholym.  levtíltárá- 
bau).  Mivel  ilyeu  parancsot  bizonyfwiii  a  tilbbí  azekek  éa  a  megyék  Í8  kap- 


436 


A  TATA&  KABOK  vAlTsAOdIXA 


balsejtelmekkel,  testileg  betegen >fáradtaD  is  vagyunk,  bar- 

madoapja  megcsömörlénk,  az  boza  erőtlenséget  az  hosszas  egé.szség 
utíia*  —  Írja  anyjának  jul.  31-röl  HosszúmezÖröL  Ecsedre  érkez- 
tekor még  mit  sem  tudott  a  fősereg  szerencsétlen  sorsáról.  De  nem* 
sokára  meghozta  a  kétségbeejtő  hírt  Kűrolyi  Mihálynak  egy  azi>I- 
gája,  kinek  talán  egyedül  sikerftU  megazükuiö  a  táborból.  Xem 
volt  veszteni  való  ideje ;  gyorsan  tenni  kellett.  Anyjával  történt  j 
rövid  találkozás  után,  hamarosan,  mint  betegsége  engedte,  Szaraos-i 
újvárra  sietett,  a  honnan  aug.  21-röl  sept.  2-ára  Deésre  »ez  haza 
közönséges  javára  tartozó  dolgokróU  tanácskozni,  partiális  gyűlést 
hirdetett.  *)  Késfibb,  félvén  az  országoH  elégületlenség  erőszakos 
kitörésétől,  a  gyíUést  az  erösebi)  Szamosujvárra  tette  át,  a  hol  az 
a  jelzett  iduben  meg  is  nyílt.  A  rendek  tanácskozásaikat  a  várc 
közelében  lévÖ  gerlefalvi  csürbL-n  tartották, ')  s  a  megnyitás  nap- 
jára a  krakói  őrség  parancsnoka  Bethlen  .láuos  is  megérkezetté 
néhányad  magával.*)  ~ 

Szomorúbb  gyüleknzetet  nem  is  képzelhetni !  »Ott  láthatta^ 
volna  —  irju  Horváth  Kozma  —  hogy  a  sírás  és  zokogás  miatta 
rendszerint  folyni  szokott  szók  félben  hagyattak,  és  jó  ideig  hall- 
gatásban volt  az  egész  gytil^kezet.  Ki  apját,  ki  liát,  ki  báttyát,  ki 
öcscsét,  ki  barátját,  ki  rokonát,  ki  felebarátját,  ki  szolgáját,  ki 

hazáját,  ki  nemzetét sirntta.  Ügy,  hogy  nem  voltseuki  abban 

a  gyülekezetben, kinek  a  sírásra  elegendő  matériája  ne  lett  volna.**) 
A  szereucséÜfMség  hiro  szétszárnyalt  volt  mj'u*  a  két  magyar 
hazában,  söt  a  többi  tíurópai  országokat  is  befcöltölte.^)  A  krakói 
Őrség  szabadúlhatásában  sem  bíztak  már ;  annál  nagyobb  örömmel 
üdvözölték  tehát  a  rendek  a  hazatért  Bethlent  és  társait. 

A  hangubit  nem  volfc  kedvező  a  fejedelemre.  Régi  gyakorlat 
szerint  elküldöttek  ngyan  Zólyomi  Miklóst,  hogy  köszöntse  a  feje- 
delmetf  de  ;iztán  he  sem  várva  a  propositiók  beküldé^rét,  már  2-áii 
meí^kezdelték  a  tanácskozásokat.  Indítványozták,  hogy  felelősségié 
kell  vooni  azokat  a  tanács- urakat,  kik  okai  voltak  a  hadjáratnak; 


tak,  s  így  biztos  iidat^^k  erkcxtck  a  fejedelem  Jtezchca,  rcmi.'lheiö,  hogy  eg 
szeronr^es  völctlou  o  kürdi-nrc  U  uagjohh  vilúgoeBágot  fog  deríteui. 

*<  SxilAgyi  8.,  A  2  Rilkticasy  cwnládi  lev.  524. 1.  Tovdbbii  Med 
uviíuszki  levele  a  bdcsi  svéd  kllvcthüz  1  H.i7.  aug.  17-riil.  MarcKali,  >Rege 
tik<  2üa.  1.  r.  llorválb  0.  naplója.  Moiiuui.  Hiing.  Uiat.  U.  o93st.  XXXI.  \ 

*)  A  meghívó  rdvftrliolytii.  IcviUUrábou. 

2/  Szililgyi  S..  E.  O.  K.'XÍ.  k. 

»)  IlorUlb  Kozmii  uflplüjji.  Tlialy  Tört  Kulásaok  42  1. 

*)  Thaly  K.,  Tűri.  Kaliazok. 

'^1  .MednyiÍTiizki  U-velc  Lomutfi  Z6.-1ioii.  Ledniczc  I6ő7.  aug.  26-töI. 
KüzÜlve  vau  K.  Papp  >]i)üó«itál  Tiíit.  L«pok  I.  iivt 


A  SZJUloaVJVAKI  OTCLfesiCN'. 


42^ 


hogy  meg  kell  engesztelni  a  szultánt  és  ki  kell  váltani  a  rabokat.^) 
A  fejedclraet  meglepte  a  rendek  elbatározíisa,  b  kellemetleuftl 
ériütctték  a  felvetett  kérdések.  Hamarjában  nem  volt  mit  vála- 
szolnia. Másnapra  Ígérte  tehát  a  válasz  beküldését,  a  tejedeimi 
propositiókkal  együtt.  *) 

3-án  újból  együtt  voltak  a  rendek  és  felolvasták  a  fejedelmi 
propositiükftt.  >Ki%'áDtuk  volna,  hogy  az  kinek  mostani  üszvegyö- 
lését  IS  az  h&  irgalma  istennek  reánk  árasztani  szokott  klmessé- 
géböl  hálandó  örvendezéssel  kezdhetuÖk  üI,«  de  isten  másképpen 
határozott.  Kéri  a  rendeket,  hofív  isten  sujtoló  ostorát  keresztj'éní 
türelemmel  viseljék  el,  mnrt  hiszen  »az  emberi  okosság  haszon- 
talan, s  minden  szorgalmatosságunk  igen  gyönge  pais  az  magos- 
«ágbóU  kézből  reánk  rótt  nyílnak  megtompltására.*  ^)  Elbeszéli 
aztán  a  háború  résziebeit.  <^)  elÓdei  dicséretes  példáit  követve,  az 
ország  barátainak  szaporítására  és  ellenségeitől  jöhetÖ  romlások- 
nak megelőzésére  törekedett ;  tanács-urai  tudták  a  dulgot,  b  a 
máramarosi  gyűlésben  az  egész  országgal  közölte.  Előadja,  hogy 
mit  tett  a  szerencsétlenség  nehéz  napjívibau,  s  végre  kéri  a  ren- 
deket, hogy  az  időszerűtlen  kérdések  tárgyalását  más  alkalomra 
halasztva,  gondoskodjanak  a  porta  megengeszteléséröl  és  a  rabok 
kiváltásáról.  O  maga  is  ké.sz  miudenben  segítségökre  lenni. 

Azonban  a  rendek  tudni  akarták  először,  hofjy  kik  tauá- 
caolták  a  szernnosétleii  báborút.  Kérdőre  vonták  a  jelenlevő  tauácíí- 
urakat»Barc3íiyt,  llhédeyFereaczet,  Haller  Gábort,  Basa  Tamiist 
és  Petky  Istvánt.  Ezek  meutegették  magokat,  a  hogy  tudták.  Velők 
csak  a  hábtírút  közi'tlte  a  fejedelem,  de  az  okokat  nem.  Ok,  ha  taná- 
csoltí'ik  is  a  svéd  szövetséget,  de  kikötötték, hogy  a  bálxnú a ])orta 
beleegyezésével  történjék,  *)  Midőn  ők  a  háború  okait  Kemény 
Jánostól  kérdezték,  ki  ezt  a  svéd  szövetség  érdekébea  idő  előtt 
nyilvánosságra  hozói  nem  tartotta  czélszerünek.  azt  felelte,  hogy 
ha  az  inge  tudná,  még  azt  is  elégetné. ')  Ezen  válasz  az  ingerült- 
séget a  rab  Kemény  .Táuosra  zúdít;i  s  jelen  levÖ  iiai,  Simou  és 
Ferencz  csak  nagy  nehezen  tudtiik  kivinui,  hogy  atyjulüit  kihall- 
gatás nélknt  el  ne  Ítéljék. 

Három-nég}-  nap  telhetett  el  ezen  kérdések  tárgyalásával,  s 
még  a  fö  dohtgbau  mit  sem  határoztak.  Pedig  ott  várt  Kemény 
-lániisnak  egy  szdlgája.  líáduly  László,  a  fojedelomuek  és  az  or.szág- 
n.'tk  szóló  niemuraudummal,  kérve,  hogy  t:iláljatiak  valami  módot 


»J KrauM.SiclMubUrgigcheCljTouik  I.Tb. 302. 1.,  Tuit.  Kalúazok  43. L 

■)  KrauBs  302.  I. 

»)  S/.ilágvi  8  .  Krdolyi  (h  E.  XI.  k.  2HS.  I. 

*)  Hcrviith  K.  implújn.  Tlmly  IVirt.  Kalászok  4Ü,  I. 

^)  KrauM  303.  1. 


430 


A  TÁtJLr  31AB0C  rALTsAaiotjA 


íi  rabságba  esettek  megszjibíuIításSra;  nehogy  megunva  a  hosszas 
rabságot,  olyanl  kellessék  cselekedni,  melyből  a  hazának  alkal- 
Tiiatlansóga  következzék.  Ott  Tolt  egy  tatju-  küldött  is,  ki  a  khún 
nevében  jött  a  foglyok  kivUltása  felöl  alkudozüi.  *)  Ott  volt  egy 
ecreg  gyAszba  iiltözütt  asszony,  az  ország  minden  részéből  össze- 
gyölve,  anyák  és  nölc.  kiknek  fiaik  és  férjeik  tatár  rabságban  síny- 
lették, 8  most  együttesen  járultak  a  gyűlés  elé,  követelve,  hogy 
8zabadíts.4k  ki  szeretteiket  a  rabságból.  Most  már  tárgyalni  kel- 
lett a  rabok  kérdésit  Megíjjonték  a  fejedelemnek,  hogy  addig  nem 
tárgyalnak  mást.  míg  a  kiszabadítás  kérdését  meg  nem  oldja.  A 
rendeket  nagyon  meglepte  a  fejedelem  válasza.  Ezen  rideg.  öu2Ö 
eljíírAsra,  szükkeblíiségre,  fösvénységre  nem  volLak  elkészülve. 
Azt  vállak  volna,  hogy  megnyitja  tárházait,  hogy  a  szükség  nagy- 
ságához illő  segítséget  nyujtstm  az  országnak,  hiszen  a  szei^eucsét- 
lenséget  hozó  expeditióról  >or3zágúl<  tudomásuk  aem  volt  előre; 
az  »az  országnak  közönséges  hadivégzése  nélkiU  indíttatott  volt< 
Annál  ia  inkább  vártJik  a  derekas  segítséget,  mert  köztudomású 
volt  a  fejedelem  gazdagsága.  Már  első  Kákóczy  György  idt^jélien 
sokat  elvitt  Erdélyből  a  *Patak<,  s  a  gazdagság  alatta  csak  növe- 
kedett. 

S  mi  volt  a  fejedelem  válasza?  Kitérő  nyilatkozat :  általános 
haugou  tartott  igéret  és  mentegetőzés.  A  moldvai,  oláhorezági 
hadjáratok  és  a  lengyel  expeditió  pénztárát  kiürítették  és  még 
hátra  vau  a  lengyeleknek  fizetendő  óriási  sarcz.  *)  A  méltatlan- 
kodás vihara  tört  ki  erre  a  rendek  közt.  Mi  tevők  legyt^uek  már 
most?  Elhatározták,  hogy  mivel  a  fejedelem  haragította  meg  a 
portát,  igyekezzék  az  ki  is  békíteni  és  szerezzen  csendességet  az 
országnak.  Továbbá,  mivel  a  váltság  díjba  adózni  nem  akar,  adja 
át  az  ország  kincfiét  és  a  GOÜOÜ  aranyat,  melyet  a  boldogult  feje- 
delem B<ílhlen  Gábor  végreudeletileg  az  országnak  hagyott  volt. 
Kákóczy  ígérte,  hogy  mivel  ö  e  dologról  mit  sem  tud,  kérdést  fog 
intézni  anyjához  e  tárgyban. '')  »Sok  bolond  kiváuságuk  volt  — 
írja  anyján. ak  a  gyftlós  ntáu  —  az  isten  megholonditotta  Őket; 
nem  tudják,  mit  csinálnak.  l^Ii  :izt  t.ettflk  az  választ:  ha  csak  egy 
öltöző  kímtösben  maríidunk  is,  de  az  ő  klmek  javáért  mindent  ki- 
adunk.**) 

Ily  módon  a  gyftlés  egyre  zajosabb  lett,  az  idő  telt,  de  a 
dolog  nem  baladott  előre.  Sept.  8-ra  megérkezett  Gaudi  András 
is  a  brzeski  őrséggel,  mely  n  czarny-ostrowi  egyezség  alapján  özin- 


>)  HonátU  K.,  KiiniM  i.  h. 

<j  KiAUM  30G.  1. 

3)  KrftuM  a07.  1. 

*;  Saiilágyi  S.,  A  2  RdkÓczy  családi  lev.  624, 1. 


A  ftZAMOSUJvAKl  OYCUMEN. 


431 


tén  sértctlenű]  ért  bazAjúlitv.')  Most  már  világosan  tudhatták,  hogy 
meunyi  :i  Krimbe  hurczolt  foglyok  száma, sebhez niértea tehették 
meg  íutézlcedéseiket  TárgyaUís  alá  vették  Keméuy  F.  memoran- 
dumát, a  n  török  haragja  lecsillapítására  Sebessi  Ferenczet  Kon- 
staiitiuápolyba,  Balogh  Mátét  pedig  a  kháiinal  egyezkedni  Krimhe 
küldöttek.  Ez  utáu  kivetették  a  acmes  Ós  uem  uemes,  pap  és  világi 
által  egyaránt  fr/ctfndö  retidkivüli  nagyságú  adót,  mely  hallatlan 
volt  ez  ideig  az  i»nálló  Enlóly  történetében.  Megállapítoiták  a  pénz 
felszedő  bizottságot  és  szigorúan  utasították,  hogy  a  pénzt  közök- 
ből senki  parancsára  kí  ne  adják,  hanem  készen  tartva,  az  ország- 
gyűlés újabb  intézkedését  várják  he. 

A  bevezetés  érdekesen  világítja  meg  azt  a  feszült  viszonyt, 
mely  a  rendek  és  a  fejedelem  közt  különösen  a  gjííléa  vége  felé 
létezett.  A  végzést  rövid  kivonatban  ide  iktatom.  ^)  ....  »Nohtt 
ezen  szegény  nemzetünkre  hallatlan  példájü  romlást  hozó  expe- 
ditíó  országunk  közönséges  hadivégzése  nélkül  indíttatott  volt,  és 
igy  az  keserves  rabságra  esett  atyánkfiainak  kiszabadításoknak  is 
nem  mi  tÖlUnk  kellene  végben  vitetni,  mindazonáltal  sok  rendbeli 
báutódásunkat  egész  három  nemzetfii,  minden  statusokkal  érezve, 
Ígértük  volt  arrn  magunkat,  h^gy  ha  az  mi  klmes  urunk  ö  uga 
annak  megorvoslásábnu  hozzánk  klmességét  mutatja,  mi  ík  eddig 
Mokatlan  rendkívül  való  terehviselés  M  bocsátjuk  magunkat  é& 
'■flsegénységinket,  az  szegény  rab  atyánköaiknak  váltságokra  újabb 
contributiót  rendcljttuk.  De  látván,  hogy  ö  nga  alázaúis  postula- 
tumunkra  való  resolutiójában,  az  mi  hántŐdásunknak  megorvos- 
lásában  keményen  vi&elé  magát,  mégis  szegény  tagainknak  szomorú 
rabságukat  hivalkodó  szemmel  nem  nézhetjük,  hanem  istenhez  való 
indulatunk  és  azokhoz  való  atvafiúi  szigetelünk  azt  kívánván, 
azoknak  váltságokra,  az  alább  megírt  mód  szerint  való  contributiót 
rendeltük,* .... 


')  Kratus  í>zcnitt  Bctiilen  ,l4no6  Í9  wpt.  S-rtt  í^rt  volna  SzauiOBuj- 
vúiTa,  de  Horváth  K.,  ki  Hellileii  kísrrcttíbeii  volt,  vitágOBan  írja,  hojryara. 
VtMiL-zollöii  n  cttaputtól  elválva,  negyed  miigiíval  a  gyiil^s  iiicgnyitilí<a  nap- 
jára SzamosuJ várra  érkezett,  Horvntli  K.  csak  abliau  t^vcd,  hogy  n  meg- 
uyitiUt  sopt.  1-rc  tuixi. 

'j  Kxen  fifíiiíiSggyiilcíti  víígztsnek  egíísz  Ívre  írt  rgykorú  másolatitt 
sikerült  a  nyáron  Udviirlielyuiegyt'  k-vrltiíi-jilinu  fchcdc-znt^m.  Hiányzik 
róla  a  s/.oká^tts  fejedelmi  bcvexetEÍs  vf  zái-adék.  I>lKto»]iak  vehetjük,  hogy 
^cat  az  egyedüli  v^gzójc  a  sxamosujvárí  gyüleenck,  bíízen  a  BzrrL'newL'tlcu 
cxpeditión  kívfll  egyi^b  tát^y  sxóba  sem  jött.  A  rendek  fi  nupt  kajob  vita 
után,  a  iii^IkKl,  hogy  ctak  húrHÚC  \s  vettek  volna  a  fcjedilt-nitüt.  álUiUuus 
elúgülrtlcnBet:  ki>zt  os/olink  gKt't.  —  Az  arlÍL-uUit*  cg^sz  ícijedídmében 
Lkö/öUcIni  fog  A»  Erdélyi  Orsz.  Emlt^kck  2£II.  kötctdbvn. 


432 


A  tatAb  raqük  vXh-íSÁOüiJA. 


Á  kapu  utáu  fízetendő  adó  maradt  a  i*en(les  30  fii;,  de  azzíi 
a  megjetiyzéssel,  hogy  híi  a  jobbágy  nem  fizetbetné,  a  földes  úr 
tartozzOk  helyette  megfizetui. 

A  szás/ok  h  ilyeu  formáu  adózuak. 

Az  egyes  felekezetek  püspökei,  a  cath.  vicariuss.a.  maguk 
haWlrozzák  meg  az  általuk,  Yalamiut  papjaik  éa  mestereik  AUal 
fizeleudö  Összeget,  tekintetbe  véve  a  rendkivftli  szükséget. 

A  iaxús  városok  fizetik  a  reudea  összeget.  Somlyó  és  Cseh.^ 
Tárcsa,  területeivel  együtt,  kapuszám  után  adózik. 

Székely-keresztúriak,  beléuyesiek,  kismarjaink,  diószeghiek, 
16tbai:ik,  pócsajiak,  zetelaki  ós  oláhfalvi  privilegiatiisok  fejeukint 
adnak  egy-egy  tallért 

A  fisciiö  Ob  Lorántfi  S.  udvarbirái  tiz-tiz  tallért;  harmiu- 
czadosok  huszonöt-öt  tallért,  kamara  ispánok  tizenöt  tallÓil  fizet- 
nek, kivéve  a  sófalvit,  a  ki  csak  ütőt  ad. 

Máglások  öt-öt  tallért.  Sóvágók  az  erdélyi  aknákou  egy-egy 
tollért 

Az  új  keresztyének,  erdélyi  görögök  kétezer- kétezer  tallért; 
váradi  görögök  ezer  tallért  a  zsidók  száz  tallért 

A  hajdúság  uiiut  az  egyházhelyi  nemesek  1  tallírt  Nemesek, 
szaltadosok  mind  Erdélyben,  mind  a  partiumban  fejenkint  egy- 
egy  tallért. 

íSzékelyföídöu  kinek  tiz  Láz  jobbágya  van^  fizet  három  ttd- 
lért;  ezen  alól  való  ember  niiut  egy-két;  ekés  lófTi. 

Lófíik,  darahontflU,  solymárok  két  eke  után  másfél  tallért, 
kinek  fél  ekéje  vau,  egy  frtot;  kiknek  vonó  marhájuk  nincs,  négyeu 
fizetnek  egy  tallért,  igen  szegények  pedig  liatan.  ^) 

(»r-áll6k,  s/.ékelv  súvágók,  kas-kütök,  vashámoroaok  mint 
ji  lófftk. 

Minden  házas  czigány  fizet  egy  forintot. 

A  kiváltás  módozatait  nem  állapítliatták  meg  a  rendek, 
liiszeu  még  azt  sem  tudták,  hogy  mekkora  leaz  a  követőit  összeg 
és  hogy  rávehető  lesz-e  a  tatár  arra,  hogy  egy,  az  összes  rabokért 
együllesen  tizeteudű  összeggel  megelégedjék  ?  A  személyekben  nem 
tettek  egyelőre  klilüubséget,  a  kivetett  összeg  miuduyájuk  váltság-^ 
dija  akart  lenni.  Késöbi),  niidön  megtudták,  hogy  a  rabokat  szét- 
szórta a  tatár  Krím  egyes  faluiban  és  városaiban,  hogy  a  tömeges 
kÍT&ltás  nem  lehetséges  és  minden  rabért  khlön  kell  alkudni,  meg- 


*j  Érückes  tndui,  hogy  mid^n  n  Bttrcsay  áttol  inegajáiilott  4000(> 
evi  atWt,  ci  ftj;  fiOOOOt)  falliiriiyí  Imdi  aarczot  kellett  elíilcreinlcni.Uilvnr- 
helyBxffkbcu  egy  k4t  ektíe  (lü— 12  ökrös)  lóföHi  ogj'  tall^,  egy  ekíí&re 
Í8.  6. 4  ökör  után)  l  frt  volt  kivetve.  (L'dvavTiclyszéfctick  1650.  május  S-án 
tartott  gyül^ftt^bol.) 


A  SeAMOSrjVÁnt  (ÍTCt<tSE!7. 


4S5 


TÚltoziíittiik  batározalukat.  A  Szamosujváron  kivotott  teteuie* 
adó  soha  som  gyűlt  be.  A  rendek  nemes  lelkesedéséből  íbly6 
Ablowitknszfiég  Lamar  elenyészett,  s  az  1658.  ápr.  9-iki  feLérvári 
ítrszü^ííyöl^s  már  nagyon  fukar  kézzel  tesz  valamit  egyes  rabok 
érdekében.  Most  már  csak  Kemény  Jánost  és  Komis  Ferenczet 
Ígérik  segélyezni^  Síirczuk  negyedrészének  kifizetésével.  A  sarcz  az 
előbbinél  IIB  ezer,  az  utóbbinál  pedig  6U  ezer  tallérra  rúgott.*) 
Klbutáruztíik  ugyanis, bog y  ji  szamo-^ujvAri  vé^ízésnek  csak  azsidók- 
ra,  görögökre,  újkereyztyénekre,  rdáb  és  szász  papokra,  mesterekre 
és  kapuszám  klvfll  való  molnárokra  vonatkozó  része  maradjon 
sértetienül,  s  az  ezekből  befolyó  ösazegfordittaBsék  a  jelzett  czéíni. 
A  mennyiben  ez  az  említett  urak  sarczáaak  negyedrészét  nem 
fedezné,  jjóilékúl  bozzá  a  fogarasi  uradalom  részéről  3000  tallért, 
jv  székelység  részérül  áOtn»  Uillért  és  kapu  sz/im  után  öi-Öt  frtot 
rendeltek.  *)  Egyebekben  a  azamosujrári  végzést  érvényen  kivftl 
helyezték,  a  eszerint  a  jelzett  czélra  fordított  üsszeg,  a  lelkesedés 
bevében  megajánlott  quantumnak  csak  csekély  töredékét  képezte. 
Később  már  csak  articulusok  álU!  törekedett  az  ország  segí- 
teni a  rabok  sorüán,  de  pénzbeli  támogatást  nem  nyújtott.  1650- 
ben  kivették  a  rabságra  jutottik  birtokait  a  rendkivöli  terhek 
alól.  ^)  IG61-1>ou  határozták,  hogy  a  rabokat  gyermekeik  és  nejeik 
tartozzanak  kiváltani,  ugy  szintén  a  rokonok  is.  az  illető  bii-tok 
része  erejéig.  *)  Egyesek  áldozatkészsége,  Ígérete,  habár  a  veszély 
nyomása  alatt  iljeuek  is  történtek,'^)  nem  sokat  lendített  az  ügyön. 


')  Deák  Farknü  a  (ürök-tfitiír  mbokról  írt  igen  érdeked  közlem**- 
nyybcu  (SiArJxáok  1885.  évf.  VII.  f.)  Keiuciiy  earczát  300  ÜOO  tallérra 
tt.-d7.i.  Ázoubaii  vaIóskídü,  «ot  hv.  iidiitftkbril  biztoi^Hri  \»  lílHtliatjuk,  hogy  ox 
116  ezer  tfilk-ruál  ueni  ineiit  tübbrt'.  Ezen  kívül  móg  lOTtíi.  ináj.  ll-én 
Itttkms£crnjban  kiállított  kötel(!zvt'iirebcii,  2000  liilterunk,  mint  fugiiágtt- 
ban  caíuált  udósngiiak  kífixoí'isurc  kbtclezi  magát.  ítOÜOOÜ  lalMr  ériáai 
ödi-zegiick  felét  U  aligha  kcpca  lett  volna  kifizetni,  már  pedig  ennyit 
jnulbalhuiúl  ki  kellé  f)/.etuie  K/ubadúlátuL  előtt.  ItG  c/ret  ís  —  uvm  »kur- 
viin  miiiiiU  étí  rükuuait  Btiyiti^Iit);  tííljeeen  ruitiúhii  —  csak  nibtiírHtii  kér^- 
eiTc  igx't't  m('<^,  tn'ívfl  a  tatÁr  u  lobbi  rabok  earcxolÚHiíba  ueii)  nkart  addig 
boceátkozui.  Dilg  velő  liszlába  uom  jött.  ^^S^ilágyi,  E.  Ú.  £.  XI.  k.  U72.  1., 
A  2.  Rákóczy  i-sal-  leveltíxt'ac  Ö35.  1.,  Törleuclmi  Túr  tftö2.  lívf.  607.  és 
616.  11.,  Magyar  Tört  Tár  XVIII.  k.  135.  1.,  Szilágyi  S.,  11.  R.  György  da 
AZ  eiirúpai  diplouiatía  .')99,  I.) 

')  Szilátryt  S.,  E.  0.  E.  XI.  k.  372. 1. 

^J  A  inftnmviUúrbclyi  í-ept.  21-ikigyűIiiaarticubuaÍ.  KOxvllo  Sxilág^-i 
S,  M.  Tört.  Tiir  \ll.  kiíteit^bcu. 

*l  Apr.  23-iki  beszlerczei  gyűlés. 

*)  Sziliigji  S.,  Egy  Allanifcrö  fiatalsrigdról.  Türt.  Tiir  1880.  lívf. 


Mi  lett  a  r.'iliok  sorsa?  Pöbb  roníísiubnn  ismerjük- A  tehető- 
sebbek, hosszabb-rövidebb  ra1}oskodá.8  utiln  kiváltották  magukat; 
némelyek  a  váltságdíj  fejében  jobbágyokká  lettek;  jó részök pedig 
—  taláu  a  tübbséfí  —  oda  veszett.  Kemény  .János  két  évi  rabos- 
kodás utAu  szabadult  meg,  a  moldvai  vajda  kezessége  folytán; 
1659.  juD.  25-pn  már  Jassyból  ír  fiának  Simonnak,  ut'isUva 
■öt,  hogy  a  váltságdíjnak  legalább  elsíi  részét  okvetlenül  szerezzék 
üssze,  ha  máskép  nem  lehet,  jószágai  elzálogosításával  is.  Írja  ezen 
levelében,  hogy  indul  és  8 — 10  nap  alatt  Tergoviston  lesz.')  Júli- 
usban haza  ért,  s  aug.  első  felében  már  maga  fáradozik  sarcza 
hátralevő  részének  olötercintésóben. 

Egyes  adatokból  következtethetjük,  hogy  a  moldvai  vajda 
8uk  rabnak  szerezte  meg  a  szabadulást  Egyeseknek  maga  előle- 
gezte a  szükséges  összeget,  másokért  jót  állott  a  sarez  erejéig,  .lu- 
talma  sok  esetben  hálátlanság  lett.  1  Gr)3-I)an  a  vajda  deákja  Máthé 
Deák  panaszol  a  fejedelemnél,  hogy  ura,  szeutpáíi  Béla  Andrásért 
200,  kénusi  Angyalosi  Istvánért  pedig  335  tallért  tizetett  a  tatár 
uraknak.  8  most  ezek  neki  tizetni  nem  akarnak.  Apatl'y  megrendeli 
Bethlen  János  ndvarhelyszéki  kapitánynak,  hogy  az  adósokat  a 
legszigorúbban  szorítsa  rá  kötelességük  teljesítésére.  Oerzsi  Elekes 
Ferencznek  mtiga  igéri  egy  másik,  szintén  lG63-ban  kelt  okmány- 
ban, hogy  meglizot hetién  sarczára  »ket^t/^,lm€4  Ufcintetf.  lenznif, 
mivel  keserves  rabsága  alatt  javait  felesége  eltékozolta.  Parancsolja 
tehát  a  tiszteknek,  hogy  a  bűnösöket  a  törvény  szigorával  sújtsák, 
9  a  panaszlöaak  bárhol  található  javait  adják  kezéhez.  ^) 

Barabás  Dohokos. 


*)  M.  Tört.  Tár  XVIII.  k.  138.  l. 

')  Mhidkot  okmány  eredetije  Udvurliclymeg^'e  levi^ltárábau.  Kgy 
adntunk  v&u  m%  ngyanitt,  mch'  uziutcn  a  tatár  rabokra  vouatko7.ik. 
Dnuiuküfl  Gát>ur  panaszol  Apaftyiiál,  liog^-  Zolyu  Gu'gely  150  tall6-ral 
adós  *maffa  sancMÍ^Mt  jizefeK  pénzzdt  tía  most  tudui  wm  akar  nila.  Apafty 
in^rcndeli  :i  Hxtfkuek,  hogy  I^ulyával  iiiiettetwe  ki  tarloi^Bát.  aniuíl  ía  iukúbb, 
inert  paDaaxIó  ^aí^a  maciábc  is  aiar  fáradojmt.*  (Mtídgyes  1662.okt.  :Í4.) 


TANULMÁNYOK 

A   TÖRTÉNELMI   KIÁLLÍTÁSBÓL. 


Ha  neküuk  magyarokúi  nem  volt  volna  a  régen  elmúlt  szA- 
zatlokbau  tnilturális  életünk,  H  nem  lenne  cultur-tortéuetttnk, 
vajmi  könnyft  dolog  volna  a  müveit  Európa  előtt  avval  meutege- 
tődzui,  hogy  iinter  arinn  xiUnt  muate.<  S  erre  jogosHu  hivatkoz- 
hatnunk,  mert  az  elmúlt  századokban  nemzeti  életUuk  mi  volt 
egyéb  iblytouos  harcznál  a  létért,  küzdelem  ii  türőkt  a  uémet  iga 
ellen,  küzdelem  a  szabadságért,  a  hazáért,  küzdelem  maga  a  cul- 
tiira  ellen,  moly  annak  áldásaiban  cuak  úgy  akart  részesíteni,  ha 
annak  árában  tiílntljuk  a  nemzet  egyediségét,  az  alkotmányos  for- 
mákat. Pedig  daczára  annak,  hogy  a  nemzet  pusztító  barczük 
közepette  alig  pibent  olykor-olykor  rövid  ideig  hüvelyében  a 
magyar  szablya,  volt  nekünk  a  régletuut  korszakokban  cultur  éle- 
tünk is.  Bizonyítják  ezt  múzeumaink,  bizonyítja  a  mfitörténeti 

■  JciállitáSf  a  könyv-,  az  Ötvös  mŰ-  és  legújabhau  a  töiténelmi  ki&l* 

Clltás  ia. 

Ez  utóbbinak  nem  volt  ugyan  feladata  a  cultur-töi-ténet 
mozzanatait  feltüntetni,  azonban  meg  itt  is  találunk,  kivált  a  fegy- 
ver-kovácsok és  kard-csiszárok  művei  között,  hazai  készltményü 
tárgyakat,  melyek  tanúságot  tehetnek  arról,  hogy  az  akkori  kézmft 
ezen  iparága  nem  állott  alább  a  többi  nemzetek  niökezelósónél. 
Ezt  azért  jegyeztük  meg  csupán  futólagosan,  mert  a  nem- 
zetek történetének  egj'ik  eminens  részét  képezi  a  cultur-tör- 
t-énet,  3  ennek  ismerete  a  régen  elmúlt  időkből  nálunk  azért  is 
kívánatos,  hogy  a  mlvclOdés  egyes  ágainak  fokozatos  fejlődését 
annál  biztosabban  ni egi telhessük  másokkal  8zeml>en,  s  ne  véde- 
kezzünk a  rágalmak  ellenében,  de  kézzel  fogható  tényekkel  Iiizo- 
uyítsuk,  hogy  nemzeti  életünknek  speciális  állami  viszonyai  között 
is  volt  culturája,  s  míg  egyik  kezünkben  a  véres  kard  villogott, 

[jiddig  másik  kezünk  a  mívelÖdés,  a  haladás  zászlaját  lobogtJitta. 
Ez  alkalommai  nzoubau,  nem  lévén  feladatom  cultur-turtúneti 


fejtegetésekbebocsutko2üi,áttérck  a  szorosan  elömbe  tűzött  tárgyra^ 
mely  a  jeleu  évbeu  tartott  történelmi  kiállítrisnak  tAnúlmányozá- 
s&pa  vonatkozik,  és  szcmlcn  azon  kritikai  méltaUissal,  melvlvel  a 
tortí'ueiiiii  kiállítást  illetölop  a  napi  sajtó,  a  szaklapok  és  a  láto- 
gatí'i  k(>züuség  nyilatkozott,  elbagyamlónak  vélem  mindazt,  a  mi  a 
törtOuelmí  tudomány  köréu  kívül  esik,  s  csak  azt  iparkodom  meg- 
világitaui,  —  valjou  miben  és  mennyiben  vált  tz  hasznára  n  tudo- 
mányunk és  törtéuetlrásuukuak? 

Már  maga  azon  eszme,  hogy  Budavára  visszavívásának  két- 
száz éves  fordulója  alkalmából  türtónelmi  kiállílás  rendeztessék, 
ezeu  fegyverténynek  részletes  ismeretére  nézve  positiv  nyereséggel 
járt,  mert  t<irténct-bu várainknak  alkalmul  szolgált,  eredeti  kútfők 
tuQÚlmáuvozásaalapján.kétes  értékű  történeti  tényeket  feldí^ríteui, 
ismert'tleu  adatokat  napfényre  hozni  s  oly  tudományoá  vitákat 
előidézni,  melyek  ha  egyrészt  tisztázták  a  valóban  megtűrtén  tekét 
41  hagyományoktól,  másrészt  lehetővé  tették  Budavára  visszavi- 
vásáoak  monographikus  megírását  úgy,  hogy  az,  a  mai  történet- 
írásnak tudományos  színvonalán  állva,  minden  tekinteLheu  nyere- 
ségnek mondható.  Mozgalmat  idézett  eló  a  kutatók  körében  s 
állami,  országos,  megyei,  privát  levéltárak  poros  .-u'-tái  közbtt  a 
történet  búvárok  oly  adatfdira  találtíik,  melyek  idáig  ismeretle- 
nek voltak  s  melyek  felkiitatása  a  történeti  igazság  érdekei- 
nek tett  nem  csekély  szolgálatot.  Így  vált  lehetségessé  a  Petno- 
házyak  leszármazásának  tisztázása,  s  e  család  türtéuetéuek  teljesen 
ismeretlen  mozzanatait  bemutatni  Thaly  Kálmán  történetíró  tái*- 
eunkuak,  ki  buvárlatainak  szép  ei-edményekénlaPetncházyak  két 
rendbeli  czímer-adományozási  oklovt^Jét  a  XV-ik  századból  ismer- 
tette; mig  Cserei  MibóJy  krónikájának  hitelességét  Némethy  Lajos 
igyekezett  a  kellő  mértéki-c  leszállít;iui,  okiratilag  mutatván  ki 
azon  bősök  neveit,  kik  Budavára  vísszavívásának  tényéntl  az  első- 
séget magoknak  vindicálni  jogosítva  valáuak. 

A  történelmi  kiállít^is  sikereihez  sondható  azon  adutok  nap- 
fényre hozatala  is,  melyekkel  Nógrád,  Soprony,  Mosouy,  Bars, 
Hont  és  Sárosmegye  levéltárai  egykorú  hiteles  okiratok  alapján 
kimutatták  lajstromát  azon  vitéz  hatczosoknak,  kik  a  megyék 
bandcriális  zászlai  alatt  sereglettekösszeBudavár  falai  alatt,  hogy 
ottan  egyesülve  a  segéíl  seregiekkel,  szaporítsák  számát  a  magyar 
csapatoknak,  s  így  visszautasítható  lehessen  ama  lenézÖ  kicsiny- 
lés, melylyel  kivált  a  német  történetírók  tekintettek  vissza  az  alíl- 
reudelt  szerepre  kárhoztatott  magyar  hadak  csekély  számára,  mely 
valósággal  nem  volt  oly  kicsiny,  mint  azt  feltiinletui  szeretik.  Míiz- 
gásba  hozta  a  törtéuolmi  kiállítás  nemcsak  u  bel-  de  a  kiillöldi 
könyv-  és  levéltárakat  is,  a  az  e  czélból  történt  kutatások  egyik 
fényes  eredménye  azon  jelenlések  felderítése,  melyeket  BuoutÍsí 


A  TÖRTÉNELMI  KIjIllItASBÓU 


437 


I  pápai  nímczius  a  bécsi  udvaruíll  XI.  lucze  pápához  küldütt,  Buda- 
vára ostromáról,  5  melyeket  dr.  IVaknói  V'iImo3  akaLlémiai  főtit- 
kár *XI.  Incze  pápa  és  Magyarország  felszabadítása  a  török 
uralom  alÓl<  czSinfi  igen  érdekes  munkájában  feldolgozott  A  kiál- 
lítás érdemének  rovandó  fel  .1  külföldi  sajtó  felköltött  érdeklődése 
is,  mely  nemcsak  liítgy  melegen  üdvözölte  a  kiíillítást.  de  maga  a 
tény  egyes  részleteinek,  s  az  abban  szereplő  egyének  míiköílésének 
újabb  viL'igításl)a  helyező  adat^iit  hozták  napfényre,  melyek  törté- 
nelmi érteikét  enielfcí''k,az  eddig  ismeretlenöl  maradt  családok  nevei- 
nek felderítése.  így  a  többi  között  méltányos  elismeréssel  kell 
adóznunk  azon  munkáért,  melyet  eredeti  okiratok  és  adatok  alap- 
ján Lancelotti  Plllöp  laucoi  berezeg  »Pal  secondo  Centenario 
della  Cacciata  Dei  Turchi  de  Buda*  czím  alatt  írt  s  mely  Daste 
Mihály  ezen  oroszlány  bátorságíi,  s  Budavár  falai  alatt  elesett 
hus  életrajzára  vonatkozik,  s  kiválólag  a  budai  eseményekkel  fog- 
lalkozik. 

A  történelmi  kiállítás  positiv  eredményeihez  sorolható  azon 
bibliograpbiai  munka  is,  melyet  szerző  két  évig  tartó  bel-  és  kíil- 
fiildi  könyvtárakltnn  való  kntat/isok  után  » Ihitliípr.nt  törfnirftínrk 
iyodaftiut  14'.f'-i — í7(M).i-j€  czím  alatt,  a  nagy  közönség  és  a  szak- 
tudósok kezébe  adhatott,  s  a  mely  422  olyan  nyomtatott  művet 
számlál  elő.  melyek  Budapest  történetéről  közvetve  vagy  közvet- 
lenül BzóUauak.  8  végre  a  történelmi  kiállítás  szellemi  sikereinek 
nem  utolsója,  ugyan  csak  a  kiállitiis  indokából  megjelent  »Kfjltiuz<, 
mely  igénytelen  czime  alatt  tartalmával  és-  pontos  megjelenéftével, 
többet  nyújtott,  mint  a  mennyit  attól  a  szak>  és  a  nagy  közönség 
várhatott. 

Sajátságosan  érdekes,  azon  részben  kedvező,  részben  elszomo- 
rító köríllmény  tapasztalása  is,  mely  a  történelmi  kiállítáe  létesí- 
tését elösegíté  s  egyúttal  hézagossá  tette,  s  már  jó  eleve  mintegy 
zsinórmértékéül  szolgált  annak,  hogy  a  felk0lti>tt  érdeklődés  által 
mennyire  lehetett  számba  venni  azok  közremfilíödését,  kik  meg- 
felelő tái-gyak  birtukábau,  hivatva  valának  a  történeti  kiállítást, 
mint  elsÖ  ilynemű  kísérletet  támogatni  és  megközelítőleg  teljessé 
tonoi.  ismerve  azon  történelmi  tényt,  hogy  Budaváriénak  16H6-ik 
évi  visszavivása  alkalmával,  kiváltképeu  a  német  segéd-hadseregek 
által  a  hadi  zsákmányok  legnagyobb  része  külföldre  hui'czol tátott, 
a  rendezőség  főtörekvéae  oda  irányult,  hogy  a  külí^ildi  gyűjtemé- 
nyekben őrzött,  történeti  és  személyhez  ku^jtt  emléktárgyakat 
megszerezve,  élénk  képét  nyújthassa  a  tábori,  a  katonai  hadi  iel- 
kszerelésekuck,  mely  hadtörténeti  szempontból  is,  sok  tanúságot 
nyújthat  vala  a  fegjverkészUés  és  fegyverviselésre  nézve ;  a  mi 
azonban  nagyban  és  egészben  nem  sikei  Ülhetett  a  németországi 
nyilvános  gyűjtejuények  igazgatói  által  kimondott  azon  sarkalatos 
SílaADOK.  18ö7.  V.  Ftlírr.  29 


438 


TANÉLMÁNVOK 


elv  miatt,  hojív  idegeu  ilyueuiü  kiállítások  miatt  a  tárlatokat,  még 
csak  ideiglenesen  sem  cscmkítbatják  meg,  mintbogy  saját  látogató 
közönségüket,  3ajiUgyű.iteméDyük  teljes  egészével  kell  kielégíteniük, 
s  ez  indokból,  daczára  a  személyes  kutatásnak  éű  íclkeresésnek, 
sem  Alilncheuböl,  sem  Nürnbergből,  sem  Wllrtemberg,  sem  Badeu- 
böl,  sem  Berlinből,  bol  a  hadi  zsákmányok  legnagyobb  része  össze 
vau  gyűjtve,  a  kiállításra  egy  darabkát  sem  lehetett  megsze- 
rezni. Mindamellett  azonban,  azon  szíves  előzékenység  által,  mely- 
lyel  A  gráczi  ^Landstaudisches  Zeughaus*,  a  bécsi  cs*  kir.  >Ar8e- 
náU  gyOjteméDyét  kivételesen  a  kiállítási  bizottság  rendelkezésére 
bocsátotta,  pótolva  lett  nagy  részbezi  azon  hézag,  mely  a  német- 
országi nyilvános  gyűjtemények  tagadó  válasza  által  előállott.  A 
muzeumok  ilyetén  eljárásának  épen  elleukezöjót  tapasztultuk  a 
miigánj-osnknál,  kik  azon  korbeli  történeti  ereklyék  bii-tokábau,  a 
Budavár  bevételének  eseményéhez  füzödö  emléktárgyaikat  a  kíil- 
fóldröl,  a  kiállítás  részére  gyakran  felszólítás  nélkül  is  felaján- 
lották; mi  a  kiállítás  iránt  fclköltütt  érdeklődésnek  kedvező  jeléül 
volt  tekinthető. 

Ilyen  körülmények  között  méltán  várhatta  ós  várta  is  a  kiál- 
lítás rendezősége  a  hazai  közönségtől,  hogy  a  bennünket  legolaÖ 
sorban  érdeklő  kiállítás  történelmi  becsét  a  hazai  muzeumok  és 
magángyűjtők  emeljék  azon  színvonalra,  melyen  az,  a  hiányosság, 
a  hézHgossi'íg  helyeit  eltüntetve,  a  hasonló  kiállítások  sorában 
elfoglalhassa  az  azt  megillető  helyet.  S  ha  tekintve  a  kiállífcis 
össíeségét.  az  a  nyújtott  tört-énehni  momentumoknál  fogva  egész- 
ben véve  sikerültnek  mondUat(),  részleteiben  messze  elmaradt  rittói, 
a  mit  a  történeti  mozzaníitokbaii  gazdag  eseményre  vonatkozólag 
kiállítani  lehetett  volna;  mert  bátran  merjük  állítani,  hogy  mind 
az,  a  mi  a  történelmi  kiállítás  keretében  felvehető  volL,  a  tulaj- 
donosok által  öt  tized  részben  be  nem  küldetett;  s  mig  a  teljes 
elismerés  adójával  tartozunk  a  berezeg  Eszterbázyaknak,  De- 
zseöfiV  Pálnak,  a  magyar  nemzeti  múzeum  régiségtárának,  Bubics 
Zsigmond  aiiák-binonokii.ik.  Ln-nfranconinak  s  a  többinek  jizért, 
hogy  a  történeti  kiállítás  egészben  bikerölt;  nem  sajnáliiatjuk 
eléggé,  hogy  a  részleteiben  bizony  nagyon  hiányos  kiállítíist  ajt 
iudolentia  okozta,  mely  va^y  c*ekélyletie  a  történelmi  énlekeltség 
felköltését,  vagy  nem  íikarta  levonni  a  tanulságos  eredményeket, 
melyek  instructiv  haszna  mindig  vívmány  a  tudományos  czclok 
mogközelítt'-sébeü.  Sajnálatunkat  koU  kifejeznünk  kivált  Erdély 
közöml)u:«sógeért,  szemben  a  kiállítással,  mert  a  török  hűbéri  viszo- 
nyoknál fogva  a  XVIT.  század  emléktárgyaiban  oly  gíizflag  részek, 
az  akkori  sajátos  culturális  tényezők  között  élt  felsőbb  rendű  éB 
köznemesi  családok,  érdekes  emléktíirgvíik  birtokában  levén,  sem 
a  kolozsvári  muzeum-egyk-t,  sem  a  nagyszebeni  Bruckenthal-fély 


A  TÖRTÉNRLVI  EIÁLLÍTÁSBÖU 


439 


gyíijtenaény,  sem  a  sepsi-szeut-györgyi  székely  múzeum,  sem  a 
brassai  gyQjtcménv,  sem  pedig  magánosok  által  a  t4>rténolmi  kiál- 
lítás támogatva  nem  lett ;  fájlfiljiik  a  hazai  föpapság.  az  aristocratia 
közöm bosapg ót,  mely  uebáuy  ilicséretre  mélUí  kivétpllel,  elzi'irkó'zntt 
a  történelmileg  nevezetes  esemény  megünneplésétől,  s  nem  óhaj- 
tott részcsóvó  lenni  a  törtónelmi  kiállítás  azon  eredményeinek, 
melyeknek  mégis  elért  sikereit,  részvétükkel  tízszeresen  fokoz- 
hatták volna. 

Nem  volt  tehát  könnyű  feladat,  ilyen  ke<ivezfltlen  körülmé- 
nyek között,  a  kiállitás  történelmi  értékét  még  is  uly  fokra  emelni, 
melyen  annak  belbecse,  a  bécsi  1883-ik  évi  hasonló  természetű 
kiállit^sszInTonala föléemelkedett,akár  a  tárgyak  mennyiségét,akár 
<H^l8zerűbb  és  díszesebb  elrendezését,  akár  pedig  annak  történeti 
momentumokban  gazdagabb  és  érdekesebb  darabjait  vesszük  a 
kritika  bonczkése  alá. 

8  habár  hiányzott  is  a  kiállítás  azon  hatása,  mely  a  szem- 
lélőt a  tárgyak  nagy  tömegével  lepi  meg  vagy  kábítja  el,  s  a  cso- 
portok egynémelyike  meglehetős  gyér  számban  tünteté  föl  Wir- 
gyait;  még  sem  tagadható,  hogy  a  hadfelszerelési  csoportban  a 
XVII-ik  századbeli  fegyverek  kéázitési  fejlődésének  történelmét 
minden  ágazatában,  minden  phazisában  képviselve  találtuk, melyek 
egy  a  szíiró.  ülü.  vágó  és  luvö,  védő  és  támadó  eszközök  készítési 
módjáról,  mint  azoknak  h;id felszerelési  alkalmazásáról^  élénk  és 
tanúságos  benyomásokat  eredményezhettek  a  szemlélőre  és  tanúl- 
űiányozóra  egyaránt. 

Feltüntetve  Tnltak  ott  a  XVII-ik  század  fegyverkovácsainak 
munkái,  u  legegyszeríibb  lőfegyvertől  kezdve,  a  legdrágább  művészi 
kezelésig;  a  magyar,  német,  franczia,  olasz  és  keleti  tVn-niák  mfiíz- 
lései,  a  hosszú,  rövid,  réz,  vas,  nczél,  a  vont,  dömöczkölt,  a  furott> 
íi  sima,  étetettt  az  arany  ezüsttel  berakott,  drá^a  kővtíkkel  éke- 
sített csövek,  a  bikatszerkezet  meg  annyiféle  alkalnia/ásJt,  a  kifej- 
lődés minden  egyes  stádiumában,  a  könnyű  vadász  fegyvertől,  a 
nehéz  vár-puskákig,  a  tám-villa  segélyével  hasizuált  gyalogsági 
muskétáig.  melynek  teljes  sorozata  a  fegyverek  történetével  fog- 
lulkozóu.'ik,  bu  anyat!ot  nyújtott  a  tanulmányozásra,  8  kivált  a 
fonnák  tekintetében,  yazdag  váilozutossruíut  mutatott  fel;  s  nem 
©gy  magyar  fegyverkovács  nevével  tíilAlkozhatott  a  csöveken  a 
figyelmes  szemlélő.  Lcgfóbb  érdekességet  nyújtottak  azonban  a 
lőfegyverek  soroztitánál,  azoknak  mintegy  kiegészítő  része,  a  szu- 
ronyok, melyek  Mngyaroríizágbaii,  Ausztria-  és  Németországban 
legelső  ízben  168()-ik  évben  épen  Buda  visszavivásánál  lettek 
alkalmazva.  Hasoidó  gazdag  változatosságot  észleltünk  a  szúró, 
vágó  és  ütő  fegyvereknél,  melyek  kivált  a  keleti  formákban  igen 
gazdagon  voltaik  képviselve;  s  az  akkori  török  hadsereg  minden 


440 


TANÚLsdLMTOK 


fegyver ueméuek,  mnjd  egyazerfi,  míijd  igen  díszes,  gazdagon  .arjiuy- 
uyal.  ezüsttel,  dr;VgukŐvokkül  kiriikott  példányait  szomlélbcttflk, 
a  műizlvs  és  kezelés  sokféleségében,  aczizelliiozás,  trébelés,  etetés, 
tauschiroKÍis,  I>erakás,  damascirozás,  művészi  kivitelében,  melyek 
;i  kor  legjelesi'bb  kard  csiszárainak  nifthelyébííl  kikerftltek.  S  a 
mi  ezeknek  uiübecsét  még  történelmi  értékkel  is  fokozta,  azok.  azon 
csorbák,  sérülések,  vérfoltos  Lelyek  voltak,  melyek  a  csatában  volt 
basznAlatokra  utaltak,  s  mint  egy  élénk  képét  tártfik  «lé  a  képze- 
letnek, a  viadalokról,  melyek  t\  személyes  Ijútorsá-g,  a  barczi  vitéz- 
ség, a  vakmerő  bösicnsóg  jeleneteit  idézték  fel,  midiin  a  dúló  csaták 
vérmezején  száguldó  vitézek  páuozélján,  sisakján,  egy-egy  kard 
pengéje  kicsorbult,  egy-egy  buzogány  gerezdje  eltörött.  Tauftl- 
mányaink  közben  uzouban  coustatáluunk  kell  azon  biánytis,  mely 
a  fegyverzetek  csoportozatában  épen  az  által  tűnt  fel,  hogy  ezen 
hiánynak  pótlása  lett  volna  hivatva  a  kiállításnuk  a  legnagyobb 
érdekességet  külcsöuiizui,  ugy  ezen  tárgyak  imposaus  külsejük, 
mint  szerepüknél  fogva;  mely  a  csaták  és  bai*czok  döntő  fegyverei. 
Értem  az  ágyúkat,  melyek  kivált  Buda  visszavívási  fegyvertényé- 
nél oly  nagy  szerepet  játszottak.  (Jsak  egynehány  darabnak  a  kiál- 
lítása rendkívül  fokozhatá  vala  a  bat:\st,  és  nem  lehet  eléggé  saj- 
nálni azok  ttlmaradúsát,  mi  a  türtónelmi  kiállítás  egészén  nagyon 
ÍB  érezhető  hézagot  (ttJitt. 

A  védelmi  eszkíizök  csoportja  is  igen  hézagosnak  mutatko- 
zott, mert  diic/iira  a  meglehetős  nagyszámú  páiK'zélok,  sisakok, 
mell-  és  hátvértek,  paizstíkiiak,  :iz  csak  egyoldalúlag  tártíi  elénk 
az  akkori  védelmi  fegyverkezést,  mert  ax  egyrészt  csak  a  torok 
jaoceárok.  másrészt  pedig  csak  az  oszti-ák  gyalog-  és  lovasseregek 
védtí  fegyverkezésóttüiite  ti  föl, hololtvajmi  érdekes  lett  volna,  a  Buda 
visszavívásánál  résztveit,  klllönböző  nemzetiségű  segéd-  és  önkény- 
t03  csajiatok  hadfelszerelési  és  védelmi  fegyvereit  bemutatni,  s  ez, 
kivált  rubázati  szempontból  felette  megélénkítette  volna  a  kiál- 
lítást és  emelte  volna  az  érdeklődést.  Nem  állott  azonban  a  ren- 
dezőség hatalmában  ezen  hiányt  megszüntetni,  mert  a  lionoét 
ezeknek  legnagyobb  része  beszerezbet-Ö  volt:  a  külföldi  múzeumok 
m;ír  eleve  is  megtuginHák  részvétüket  a  kiállításban,  azonban 
daczára  ezen  hiátiyoknak,  a  kiállítás  ezen  csoportja  mégis  volt 
annyi  instnietiv  hatással,  liogy  a  szemlélő  általános  fogalmukat 
szerezhetett  az  akkori  hadviselést  védő  fegyverzetéről,  mely  az  egyes 
államokban  csakis  forma  külömbsége-ket,  s  a  jobb  vagy  a  rosszabb 
előállítás  változatait  tüntetheté  fól. 

A  huili  zsákmányok  külonüsen  érdekes  részét  képezték  a  tdr* 
ténelmi  kiállításon  azon  torok  véi-zászlók,  lófarkaslobugék,  csapat 
zászlók,  lovassági  én  gyalogsági  lobogók,  melyek  Budánál,  Buda 
környékén  és  áltáljában  u  X  Vll-ik  század  harczuiban  a  törököktől 


A  TÖRTiJTEtm   RUi.T.ÍtAsbÖL. 


441 


elvétettek.  »  raiut  győzelmi  jelek,  másrpszt  pedig  inínt  a  kiállítás 
<lecorativ  jellemét  történelmi  szempontból  is  curiikterisAlták. 

A  Tér-z/iszl6k  (Alem)  közíitfcuz,  melyet Lothiiringiai  Károly 
1694-lienHainzsabégnél  zsákmány  olt  a  törfikökttil.  sötétvörös  selyem 
cioisséböl  készfiU,  raulynek  Tulutbetflkkel  l>eszött  érdekes  fiiliratA 
;i  következő :  BismiUabi  -  r  —  ralírűani — r — ralnnii !  Inne  fatahna 
laka  fátban  mubinon  lijaphfiríi  lAka  alláha  má  takkaddonia  va 
jiilimma  ni  matuha  alejka;  azaz:  a  végtelen  irgalmú  isten  nevé- 
ben 1  valóban  győzelemre  segltettHnk  téged,  hogy  isten  bocsássa 
meg  előbbi  és  késfibbi  bfineidet.  8  az  5  kegyelnie  reád  szálljon; 
Ugyancsak  érdekesen  emelte  n.  kiállítást  ennek  párja,  melynek 
nrnyékEi  alatt  pihent  Kara Musztaía  török  f6vezér,ki  magyantrszígi 
táborozásai  alatt,  sátorán  lengeté  a  nagy  vészzászlót  lG83-ban, 
midőn  Bécsnek  szerencsétlen  kimenetelű  ostromára  vitte  seregeit, 
8  ott  sátora  is  zsákmányfii  esett  a  felmente  keresztény  hadaknak. 
A  kiálHlAsuak  egy-egy  csoportjában  a  HokiplilaliJ  tiuiúlmá- 
nyozásnak  bö  anyagát  találhattuk  tel.  ii  kézműipar,  a  mÜkezelés, 
n  styl.  az  ízlés  kürébfli.aszovés,  hímzés,  kovácsolás,  az  ezüsl^  arany, 
drága  kÖ.  a  faragás,  vésés,  öntés,  a  czizeUirozás.  tauschirozás  terén. 
De  a  mi  a  kiállításnak  a  valódi  történeti  jelleget,  az  igazí  beeset 
megadta,  ezt  a  csoportok,  azon  emlék-  és  ereklye- tárgyai  képvi- 
selték, melyek  a  XVII-ik  század  törtóuetének.  vagy  egyes  szerepbe 
személyeivel,  vagy  nevezetes  fegyvertényeivel  fori'tak  össze,  s  a 
melyek  az  ősök  iránti  kegyelet  által  megóva  az  elkallódástól ;  a  kiál- 
lítás alkalmából  ismét  napfényre  kérditek,  hogy  egyrészt  felköltsék 
a  ttirténet  iránti  érzéket  a  najíy  közönségben,  másrészt  pedig,  hogy 
a  megemlékezés  kegyöleti  adóját,  azon  tárgyak  szemléleténél  leróv- 
juk  a  két  század  előtt  elvéi'zctt  hősök  iránt  kik,  a  török  hatalom 
rabigájábauüly  hosszan  görnyedett  magyar  nemzetet  haláluk  áráu 
felszabadítani  siettek;  s  vagy  mint  vitéz  barczosok.  államférfiak. 
egyháznagyok,  vagy  mint  magánosok,  é^^zszel,  kézzel,  fegyverrel  a 
történelmi  események  akkori  színvonalán  szerepelUdí. 

,  Ezen  érdekes  történeti  emléktárgyak  ég  rreklyék  a  kiállí- 
tás helyiségének  minden  részében,  s  mindenik  cíiQpoítbúl  elszór- 
tan igen  tekintélyes  számban  voltak  láthatók,  melyek  megtekin- 
tt-sc  a  szemlélőben  a  hangulat  és  érzés  sajátságos  vegyftietét 
ftbresztelték  fel,  ba  a  tíirténeti  ismeretek  rcniiniseentiái  által, 
aintegy  belegondoltuk  magunkat  a  tiirök  hódoltság  mozgalmas 
korszakaiba.  Ott  láttuk,  a  nemzeti  fejlődés  és  fflggetleuségi  esz* 
mék  bős  bajnokainak,  a  történelmi  ucvezetességö  KAkóczTakczllst 
buzogányát  H\58-ik  évszámmal,  rajta  a  család  czimerével.  A  2G 
éves  fiatal  bus  Eszt^?rházy  László  emlékr-t  ébreszté  fel  bt-nnilnk 
nma  körte  alakú  gep^zdes  vas-buzogj'iuy,  nudylyel  az  említett  ifjn 
vitézt  a  vezel<6nyi  csatában  1052-ben  agyonsújtották.  UgyAucsak 


449 


tanúlmAsvok 


ott  volt  kiállítva  sisakja  is,  melyeu  a  buzogány  ttléséuek  nvomar 
látbntók.  valamiül  a  uiellvét't  is,  uielveti  a  hatalmas  luuskéta 
golyújíi  .1  nemes  ifjú  mellét  átfúrta.  A  győri  székesegyház,  gazdag 
gyűjteményéből  küldé  he  :i  hírős  győri  hösuek.  Alapi  Gergelynek, 
ezüst  pántos  gere^dea  vasbuzogányát,  melyről  már  Károlyi 
L5rincz  is  megemlékezik  *Speculuiu  Jaurinensis  ecclesíae*  czínifl 
muok;^j;U>an.  Egész  történet  fűződik  azou  pánczélszuróhoz,  nia- 
gyari'iu  hegyes  tűrhöz,  mely  a  magyar  nemzeti  múzeum  tulajdona, 
8  valaha  Hósa  István  kezéhíTd  osztogatta  a  tífirök  fejekre  Jiz  utolsó 
kenetet,  s  melyet  egykoii  tulajdonosa,  csatározások  közben  csa- 
vart ki  a  musulmán  kezéből,  mit,  a  XVII-ik  özázad  szokásoa  hu- 
morában a  hilvely  pántozatára  bevésett  mondat  igazol  ezen  sza- 
vakkal: »Ez  a  fegyver  kié  volt,  kié  most.  kié  lesz^Ebé  volt,  enyém 
most,  ebé  lesz.  Hósa  István.  F.  B.  M.  Vagy  hazára  szabadsága 
vagy  halál.  Eb  kéri  eb  adja  kordóba.*  A  felsÖ  magjarországi  mú- 
zeum állította  ki  a  híres  kurucz  vezér  Petneházy  Dávid  hegyes 
tőrét,  ki  a  magyai-töiök  harczok  legeudaszerű  alakjává  vált,  és 
Cseroy  Mihály  krónikájálciu.  elsőnek  jutott  Budavár  faluira  az 
1686-ik  évi  ostrom  alkalmával.  A  lelkesedés  bizonyos  nemével 
néztfik  Kamuthiuak  széles  friitgia  alakú  kardját,  melyuek  pengé- 
jébe neve  nagy  lapidár  betűkkel  van  bevésve,  s  hüvelyét  igen 
szép  mÜvezcttí,  áttört  ezüst  ékítmény  és  nagybecsű  tUrkis  kövek 
borítják.  A  mag}',  nemz.  múzeum  által  volt  kiállítva ;  valamint 
azon  egyszerű  fekete  halbőr  hüvelyű  kard  is,  mely  a  Báthoriak 
czimerével  ékeskedik,  s  melyen  Báthory  Gábriel  neve  van  bevésve. 
A  lelkesedés  költötte  ihletséggel  szemléltük  a  uagyueíÜ  lengyel 
király:  Sohieszky  .lános,  Bécs  fel.Hzabadítújának,  drága  kövekkel 
gyönyörű  zomáuczozással  díszített  kardját,  melylyeu  családi  cz5- 
mere  és  alatta  ezen  szók  vanuak  aranynyal  berakva:  >Hae^*m«ta 
laborum.  Cave  a  falsis  amicis,  salvalto  U'  ab  iuimicis.*  Nem  ke- 
vésbbé  érdekes  rellexiókra  nyújthatott  alkalmat  Apaffy  Mihály 
erdélyi  fejedelem  uevével.  czimerével  és  az  16G1.  évszámmal  be- 
metszett gyönyörű  dísz  kard,  is  melyet  állítólag  IV,  Sulejman  török 
szultán  ajándékozott  neki,  miíit  hűbéres  fHJedelemnek.  Rákóczy 
Lászlt'i  gróf  és  Sárosmegyc  föispáujáunk  vasbárdja,  tulajdonosá- 
nak bevésett  urczképét  és  ezen  feliratot  tünteté  fel:  »Cohi.  Ladiz- 
laud  Hák6<:z<f  Sup.  ac  PtTp,  Coin,  Comitattts  Saroeiensis  :*  azavcz- 
kép  alatt :  »Sp€S  mea  iu  Herba  est*  A  portyázás  a  zsákmányolás  em- 
iókét őrzi  Kovácsi  Péternek  sárga  rézből  készült  csákányja,  me- 
lyet 1683-hau  a  Győr  környékén  csatniigüló  jancsámktól  zsák- 
mányuk el  egykori  vitéz  ttilajdonosa.  Magyar,  bevésett  felirata 
tudatja  velünk  négy  sorban,  hogy  :  í>Bos8zút  Alni  Aj/a  ioeit,  cha- 
kan  Toeri  nők  Török  Főtt  KovácUx  Prter  jauchdrnak  Rwjata  A-«í- 
boel  maffdnak.  Í0l^3,  Oioernel.%  Kiállitoltaani.  n.  múzeum  régiség. 


A  TÖRTÉaíKUJI  KIÁl/LfTASBÓL. 


443 


oaztilya.  Kegyeletes  laegemlékezós  jeléül  és  érdeklődésének  tauu- 
l  Bágáól  küldötte  be  Scliöuing  Ádám  brandenburgi  tábornok,  és  egy 
lovíisi^zred  tulajilünunániik  Buda  oslrouiAnál  buszuált  lovassági 
pisztolyait,  egykori  ftsóuek  jelenleg  élíi  unoká.Tít:  Scluíning  János 
Ádám  pomeraniai  uag\ birtokos  is,  a  német  biroilalniL  tanács  tagja. 
Ott  disiteskedett  Dillesz  Péternek  keréklakat  szerkezetű  csinos 
lőfegyvere  is,  a  ki  }686-bau  Baan  András  és  Simay  András  ba- 
rátjaival  Forgúch  Ádám  nógrádi  fíispán  magyar  fiílkelÖ  badai- 
boz  csatlakozva  Buda  vára  ostrttmAnál  részt  vott.  Moutecuccoli 
hadvezér  Imszáros  sodrony  vasiuge,  Kobáry  István  a  XVII. 
század  híres  köllíijének  és  hadvezérének,  a  füleki  és  azécUéjiyi  vár 
kapitányának  zászlója,  a  Nyitramogyei  iölkelö  banderiális  lovas- 
ság lobogója  lííGOik  évbfil ;  Kemény  János  erdélyi  fejedelem 
zászlója  1661-b6l,  egy  másik  zászló  1655.  évszámmal.  Eszterházy 
Miklósnak  azon  lobogója,  mely  pozsonyi  házán  lengett,  s  alatta  a 
törökök  ellen  fölkelő  nemesség  gyülekezett,  valamint  Eszterbázy 
Pál  nádornak,  veres  kamukából  készült  verejtékes  zászlója  16ti6-ik 
évi  felirattal;  ugi,'an  annak  egy  másik  arany  kamuka  szövésű  zász- 
lója 1G83.  évszámmal;  8  végre  azon  felette  érdekes  és  történel- 
mileg nevezetes,  ezüstból  készült  zászló-csúcs,  mely  Ibrabim  bosz- 
niai pasa  zászlóiának  csúcsát  (iiszíté,  s  azt  Újvár  ostromakor 
lí)ti3-l)an  Szeut-Amlráa  napjAu  zsákmányolta  Eszterházy  Miklós, 
Érdekes  felirata  a  következő  >Qvóf  Ezhrhim  Mikhís  ujvdrl  Oe- 
fifviHiítsáffban  Mfii  Törököt  Bef.hn  FejfdeUm  UuznU  Volt  ki  má$o~ 
fiik  Ffvtíiuand  Hómat  Csdszdv  Eí<  Az  Kri'f^ziifusetj  Eflett  Jg«n 
Krlis  Es  Keunin/  /Ufleveh  £s  Foyadáaa  Ellni  Ibrnhitu  Bosznai 
BassH  Záfizlnian  való  Vért  Mdifft  E'finfhani  Tőh  szép  Ztiszhkkal 
Es  közfl  A'p^í/í  Estv  Krt'eszlieu  Hnhnknnk  El  tSzribaiUtástítnl  Xíei-- 
tek  El  TiUe  IJt/varnal  1623,  Szeni-Andráü  Napinn,* 

Figyelemre  méltó  azou  két  szarvasagancsból  készült  éskar- 
czolatakkul  gazdagon  díszített  két  lőpor  szaru,  melylyek  egyi- 
kén Kulcsár  István  neve  mint  készítője  T*nn  beraélyesztve  az 
lfi8ti-ik  évszáranml,  a  másikon  pedig  két  helyen  is  a  Zolnay  czí- 
^mer  s  alatta  Zolnay  Sándor  neve.  mind  a  kettő  a  m.  n.  múzeum 
íifiégtárából  kiállítva. 

A  sok  ragyogó,  ékköves,  aranytól  csillogó  puskák,  kardok, 
török,  piszt-olyok,  buzogányok,  bár  h:i  teljesen  áthelyezték  a  gzeui- 
lélöt  a  XVU-ik  százaij  harczias  légkörébe^  mégis  a  kiállítás  leg- 
igénytelenebb darabja  volt  az,  mely  a  t^rök  hódoltság  borzalmai- 
nak történetét  a  legelénkebbiu  tárta  fel  előttünk.  Ez  azon  egy- 
szerű négy  oldalú  rová«l)ot  mely  Eszterházy  Miklós,  a  híres  nádor 
lelki  és  hzellemi  nagyságáról  ékesebben  beszél,  mint  fényes  pályá- 
-jAnuk  bánnelyik  kimagasló  mozzanata.  Ezen  igénytelen  farla- 
übra  leltek  ugyan  is  felróva  azon  férfi,  asszony,  leány,  és  gyér- 


444 


TANÚtMAsTOr 


melc  rabok  száma,  kiket  négyezercu  felöl  a  tíjrökök  kezeiből  fel- 
szfibarlStott,  midfin  Érsek  Újvárnál  a  tíiriiküket  megverte;  a  hol 
ugyau  csak  a  templombiui  megtalálták  azon  két  ágú  fonott  bőr- 
ből kpíízfilt  korbácsot  is,  melylyel  a  tchetotieu  koresutyöu  rabokat 
véresre,  gyakran  halálra  vertek;  s  a  melyet  Eszt^írházy  Pál  ber- 
ezeg fraknöi  híres  tárából  küldött  a  kiállításra,  az  előbb  említett 
rovásljottal  együtt. 

Tanulmányaink  további  részletes  közlésével  nagyon  is  tül 
mennénk  azon  korlátokon,  mely<"ktít  ezen  becses  szakfolyóirat 
özükkeretc  (rl6ukbo  szabott  se  helyütt  a  tíjrtéueti emléktárgyak  és 
ereklyék  közül,  melyek  a  kiAllítás  történelmi  értékét  emelték, 
még  csnk  Kemény  János  erdélyi  fejedelem  szép  műveretfi,  zomá-n- 
czüs  és  drága  kíiyckkt'l  kirakott  nyprgét,  Sobieszky  János  lengyel 
király,  és  I.  Lip6t  császár-király  olvapóját  említjük,  melyet  az 
**löbbeui,1683-bauRéc.'í  ft'lHzalmdításáért,  ez  utóbbi  pedig  1686-bau 
Buda  TÍsszavivása  indokából  kapott  XT.  Tncze  pápától,  s  melyek 
»zíntéu  a  fraknöi  kincstárból  korültek  a  kiállítás  termfihe. 

A  történelmi  kiállitiísualc  imént  vázolt  része,  úgy  ogészbeu 
mint  réíízbrteiht'n,  hatását  nem  téveszthette  el,  mert  az  a  t-infil- 
niányozásnak  bö  anyagot  nyújtott,  a  törtéuehni  érzék  fejlesztését 
elöaegélé,  számos  emlék  tárgyaival  és  történelmi  ereklyéivel,  a  ax 
ősük  iránti  kegyelet  feléU^sztésének  rugóit,  a  kiállítás  megannyi 
tárgyában  föltalálhattuk.  S  mégis  sajnos,  tapafiztalatunk  kényte- 
len reá  mutatni  a  hiú  törekvésre,  mely  ti'ljcseu  meddő  mar.idt, 
midőn  a  szaktudósok,  kutatók,  történetírók  nagy  számban  keres- 
ték fel,  tanulmányozták  a  kiállítás  termeit:  a  fővárosi  tiniut<*zct  ok, 
a  tanuló  ifjúság,  a  nyilvános,  és  niíigán-  iskolák  —  egy-kettö  kivé- 
telével —  nem  találtak  vunzeröt  a  kiállítás  meglátogatására,  sem 
az  okulás,  sem  a  tudás  szerzése  szfmpnntjábó!,  sem  a  kiváncsiság 
kÍBlégitése  czéljálKJl.  mely  niíut  első  kísérlet,  íu  ujdonsiig  vouz- 
erejévtd  is  birhatutt  volna. 

Az  egyik  czél,  melyet  a  kiállításnak  elérni«,  vagy  legalább 
megközelítenie  kell  vala,  a  most  ecsetelt  csoportokurvk  részletesen 
ismertetett  hadfelszerelési,  fegyverkezési  és  a  történelmi  órdekfi 
emlék-tárgyak,  ereklyék  összegyűjtése  által  eszközöltetett,  s  hogy 
jtz  föladatát  csakugyan  megoldatta,  mutatja  azon  7u5  darab  tárgy, 
moly  az  euditíítt  csoportból  bemutatva  lett.  s  a  melynek  közönsé- 
ges hadfelszerelési  fegyverzeti  részét  a  gráczi  tartományi  rendek 
fegyvergyiijtcménye  éa  a  bécsi  cs.  kir.  Aryenál,  a  díszfegyverek. 
Jiz  emlékíizcrrt  tirgyak,  s  a  történelmi  nevekhez  és  eseményekhez 
kötött  egyéb  ereklyéket  pedig  a  berezeg  Eszt^rházy  és  a  m.  u. 
múzeum  r-égiségtára  szolgáltatták  legnagyobb  részben,  mig  a 
Dezseötty  Pál  gyűjteményéből  a  legszebb  és  legtipikusabb  XVJl-ik 
sa:jUa<lbeli  török  fegyverek  kcrttltek  ki. 


A  TÖRTBNBLMI  KIÁLLÍTÁSBÓL. 


445 


Nem  engedbcté  meg  a  kiállHáa  természete,  mely  egy  egész 
századnak  eseményekbeu  gazdiig  törtéoett't  ölelte  í'el,  hogy  unnak 
czéljai  sy.uk  korlátok  közé  s/.orít!tssauak,  uem  már  csuk  azért  sem, 
mert  Buda  visszavivásának  kegyeletí's  megüDneplése  kétszáz  év 
után  a  kiállStíls  eszméjében  inzolválta  azt  is,  hogy  uecsak  a  dicaö 
fegyvertény  bolt  eszközeit  iamerje  meg  a  nagy  közöuség,  de  oda 
Állítva,  érzékileg  lússii  magAt  a  L/ísi  téüyt,  lássa  mindazokat,  a 
kik  közvetlen  vagy  közvetve  részt  vettek  a  nagy  tu^íábau,  véreztek, 
elhullattak  a  lialAlos  csapások  alatt,  s  martyr- koszorúval  fejUfcöu. 
babérral  homlokuk  kÖrÖl  felszabadíták  a  haza  fővárosát,  az  orszá- 
got. :i  török  uralom  másfélszázados  mbigája  alól.  Ez  volt  a  törté- 
nelmi kiállít:is  másik  ft'l;id;it;i,  melynek  sikeres  megoldása  sokkal 
kevesebb  akadályukba  ütközött,  miut  az  elöbbeni  czél  mcgvalósi- 
tása;  mert  habár  a  kiállítás  eme  része  sem  volt  egéazbon  fiílmu- 
tatható  ngy,  a  uiiut  nzt  lehetett  volt  tenni,  uiert  abban  sem  az 
országos  képtár,  daczára  számos  metszeteiuek,  sem  a  történeti 
arczképcsarnok  egyetlen  festményeivel  sem  vett  részt,  pz  mégis  a 
maga  nemében  teljesnek  volt  luoudható,  akár  az  ostrom  csata  jele- 
neteiaek  száztéleségét,  akár  az  abban  szereplők  egyéniségeinek 
arczképes  bttmutjitását  vesszük  tekintetbe;  de  annyiban,  a  meny- 
nyiben a  történelmi  kiállítás  nem  szorítkozhatott  egyes  egyedfíl 
csak  azt  tüntetni  fel,  a  mi  Buda  visszavívására  vonatkozott,  3 
felölelte  uiegál!a[)ított  kí^retéhen  mindazt,  ii  mi  a  török  hódrdtság 
második  száziidáliau,  a  nevezet<isebb  történelmi  t^^uyek  mozzana- 
taira és  azok  szereplőire  vonatkozott:  hézagosunk  mutatkozott  az 
is,  de  ha  már  egy  országí)s  és  nyilvános  intézet,  minta  történelmi 
arczképcsun»)k  és  az  országos  képtár,  figyelmen  kivül  hagytíik  a 
részvételre  való  lelszólítiíiokal,  kevésbbé  lehet  felróni  főuraink- 
nak, kik  lovagtermeiket  hai)ár  esak  néhány  hétre  is,  de  nem  szí- 
vesen fosztották  meg  őseik  arczképeitÖl,  hogy  azokat  a  nagy  kö- 
zöoaé^.  a  látogatók  t«>megc  is  megnézhesse. 

A  festmények  és  metszetek  csoportja  volt  tehát  hivatva  az 
ostrom  eseményeit,  az  abbun  résztvelt  vitéz szereplöket.saXVJI. 
század  második  feléhen  élt  történetileg  liires  egyéneket  feltün- 
tetni. Tanulmányuukate  szempontból  kétszeres  érdeklődés  vezette^ 
uz  igen  giizdag  anyagnak  stikoldalúsága,  mely  úgy  az  ostrom- 
jeleucteknek  különbtíziS  felfíigásból  eredett  visszaadásában,  vala- 
mint a  nemzeti  jelmezek  typikns  jelenségében  nyilvánult  a  fest^ 
menyek  és  metszetekben,  mig  másrészt  az  arczképek  tört»j>neti 
nevezetességű  egyénei  kötötték  le  lííiyelmttnket,  s  melyek  így  egytttt 
kiállítva,  cgytltt  látva,  a  kiállításnak  sajátképeni  történeti  színeze- 
tét adtAk  meg, 

Nem  volt  ugyan  nagy  az  olnjfestéaü  nvczképek  száma,  mely 
jniudössze  is  negyvenötre  rúgott  b  mftvészoti  szeinpontból  alig  volt 


446 


TAWfxwAXYOK 


egy  kett6  szilmba  vehct5,  u  mit  kOlünben  épen  azou  korszak  La- 
iiyatlíisrt  elóggf*  megmagyaráz;  de  történeti  érdekességénél  fogva^ 
11  XVJI-ik  század  szereplő  egyéueiiiek  sok  olyan  arczképével 
isnierkcdtfluk  niog,  melyek  egyáltalán  addig  nom  ismertettek, 
létezésültet  sem  tudtuk;  s  annál  kívánatosabb  volt nzokD<ak  bemu- 
tfttása.  mert  személyeikhez  a  történelmi  nevezetességen  fölöl,  majd 
a  Irgeiidaszei-ű  híísiesség.  a  rendkivíiliség,  majd  a  kíváncsiság,  a 
liiúsúg,  a  regényesség  zomáiicza  tapadt;  s  a  közünség.  mely  atíir- 
tíiiieti  IcivAsokból,  regényekből,  hagyományokból,  vagy  családi 
ereklyék  utün  ismerte  csak  a  nevét  viselő  egyént,  megelégedéssel 
nézte,  időzött  az  arczkép  előtt,  melynek  egykoron  élt  eredetijéről, 
talán  egészen  más,  vagy  épeu  ellenkező  fogalmakat  alkotott  ma- 
gának, 8  a  kiállításon  érdeklődését  kielégítve,  kiváucsiöágát  telje- 
sülve látta. 

RészUukrÖl  első  sorban  kell  említenünk  azon  bőst,  ki  a 
török  hódoltságnak  utolsó  szakában  igen  tevékeny  szerepet  ját- 
szott, s  TökÖlyi  Imre  fejedelem  mondása  szerint,  a  nagyvezér  sze- 
mefénye s  Buda  ostroma  alkalmával  1686.  Budavára  alparancs- 
uoka  vpltj  a  mngyarok  által  csak  tCnonka  bég*  néven  ismert  török 
viiéz.  Életének  tragoediája  eléggé  ismeretes,  a  mi  fölment  annak 
leirásától.  A  németek  Által  Zuckenberg  nagy  Zungenberg  név 
alatt  ismert  arczkép  Bécs-tjhely  városából  keríilt  a  kiállításba ; 
n  ez  idáig  a.  közönség  előtt  ismeretlen  volt;  Thaly  Kálmán  íigyol- 
iiieztetésére  kéretett  be  a  városi  hatóságtól,  mely  azt  teljes  készség- 
gel átengedte. 

Hogy  mily  érdeklődéssel  vette  azt  a  közönség,  ezt  bizonyítja 
a  szakavatott  történetírók  folytonos  tanulmányozása,  mely  az  arcz- 
kép azouossógát  kritikai  bouczkés  alá  fogta,  s  kételyét  fejezte  a 
felett,  hogy  az  *Csonka  Wtf*.  arczképe  volna,  és  feltűnő  hasonló- 
ságot talált  első  Hákóczy  G-yörgy  ismert  are^sképei  és  a  Csonka 
bégnek  tuiujílonított  között.  Wi  azonban,  daczára  a  íÖlmerÜlt  ké- 
telyeknek, azt  határozottan  Csonka  bég  arczképéuek  tartjuk. 
Krrc  ut:il  azon  körülmény,  hogy  a  budai  ostrom  alkalmával 
történt  elfogatása  után,  kikeresztelkedvén  Lipót  császár  nfki  nni- 
ítyar  nemességet  adott,  s  mint  egy  lovas  dandár  kapitánya  Bécs- 
l jhfclyeu  telepedett  meg;  az  arczkép  maga  is  Bécs-Üjhely 
város  tulajdona ;  első  Üákóczy  György  arczképéhez  bár  felette 
hastHilít,  de  Uáktk'.zy  György  sehol  magyar  huszár  (ábtirnoki 
ruhában  előállítva  nincsen,  s  végr«*  az  alak  állása  leginkább  jel- 
lemzi Csonka  béget,  minthogy  bal  keze  csonka  volta  miatt  a  biHa 
mögé  van  rejtve,  a  mi  kUlönbeo  sem  a  kép  aesthelikájának,  sem  a 
festői  fölfogásnak  meg  iiem  felelne.  —  Ott  láttuk  Apaffy  Mihály 
erdélyi  fejedelem  életnagyságú  arczképét,  ki  !  (í80-ban  a  keresz- 
tyén hadseregek  opcratiójának  kénytelen-kelletlen   gátolója  volt; 


A  TŰETÉSELMl   ICIÁLLÍTÁSBOl. 


447 


"a  bS^ies  vakmerőség,  a  katonai  bátorság  iJjú  képviselője :  Batthyá- 
nyi Ádám  életnagyságú  arczképe  fölidézte  beuüUuk  a  bámulatot^ 
a  ki  21  éves  korában  már  a  törökök  félelme  volt,  8  I6tí3-tól  fogva 
a  törökök  elleni  Összes  hadjáratokban  dicsüségesen  vett  részt.  Az 
érzelmek  különös  cbaoszával  tekinteitiiuk  azou  sajátságos  termé- 
szetű vitéz  arczképére.  a  kirul  n  történeti  feljegyzések  és  acsaliidi 
hagyományok  bizonyítják,  hogy  soha  öröme  és  fájdalma  nem  nyil- 
vánult, öt  sem  nevetni,  aem  sírni  soha  sem  látták  Dezsöfíy  István 
ez,  a  ki  19  éves  korában  szónélkül  kötötte  fel  kardját,  s  a  Budavár 
jait  megbágókelsöje  között  volt,  Zeiitánáll  697-beu  mint  lovas  ORz- 
lly  daiidáruok  Pálft'yval  együtt  kezdé  meg  a  csatát,  s  a  kinek 
elszánt  bátorsága  jelét  azou  harminca  durab  fegyverbeu  szemlél- 
tük a  kiállításon,  melyeket  a  törökökkel  vívott  harczaibau  zsák- 
mányolt legyőzött  elleufelétöl. 

ííem  kevesebb  érdekkel  néztük  az  Iti52-Ík  évi  augusztus 
26-án  a  vtzekényi  csatábMn  elesett  négy  Kszterbázy  közöl  a  26 
éves  Lászlónak  arczképét,  kinek  ifjú  életét  egy  buzogány  csapás 
és  egy  muskéta-golyó  oltotta  ki.  Ott  disüelgett  Eszterházy  Pál 
nádornak  életnagyságú  arczképe.  ki  1663-ban  Zrínyi  Miklóssal 
együtt  híirczolt  a  töi-ökÖk  ellen,  e  a  ki  halhatatlan  érdemei  koro- 
nájául, IGHG-ik  évben  Buda  ostromához  húszezer  főnyi  sereget 
gyűjtött. 

Kétszeres  éi-deklödés  tárgya  volt  a  rab  költő  és  híres  vitéz^ 
Fülek  vái-a  egykori  hÖs  védőjének :  Koháry  Istvánnak  arczképe, 
kit  16Öö-bfn  alig  hogy  kiszabadított  Tökölyi  Imre  fogságábdl, 
már  lü8(í-lian  ott  találjuk  az  ostromlóseregek  élén  Buda  vúrfa- 
laiu.  Egyik  legjobb  művészi  kivitelft  festmény,  a  történelmi- 
leg is  igen  nevezetes  Tökölyi  Imre  gróf  Eidély  választott  fejedel- 
mének mellképét  tüntette  fel.  ■ 

Többféle  változatbim  szemléltük,  s  az  íijra  meg  újra  fel-fel- 
lohbauó  hálaérzettel  adóztunk  azon  arczkép  előtt,  mely  XI. 
Incze  i)ápát  úbrázolá,  kinek  n:vgymérvű  pénzáldozata  tette  lehet- 
ségesíit'  Buda  ustromáuak  megkezdését,  és  visszaviyását.  Mél- 
tányló elismeréssel  köté  le  figyelmünket  Kereszlély  Ágostonnak, 
a  későbbi  győri  |>U8[>ökuek,  majd  esztergomi  prímásnak  térdképe, 
ki  hüsz  éves  korában,  mint  tiszt  a  szász  segédcsapatoknál  Budavár 
ostrománál  részt  vett. 

A  tisztelet  és  kegyelet  érzetével  tanulmányozzuk  Eszterházy 
György  esztergomi  kanonok  és  szemendriai  czimzctes  püspök 
arczképét..  ki  eszünkbe  juttatá  a  régen  letűnt  századok  magyar 
főpapjait,  a  kik  szájukon  az  isten  igéjével.jobb  kezükben  a  karddal, 
baljukban  a  kereszttel  buzdították  a  harczvágjó  vitézeket  a  haza 
védelmére;  s  a  ki  szintén  ily  magasztos  hivatásának  betöltése 
közben  1663.  augustus  9-én  a  párkányi  csatában  veszett  el.  Ott 


448 


tahúi-mAsvok 


láttuk  Mosch  LukAcsot,  az  idegen  származAsú  szpréuy  pinm 
papot,  ki  reudi  hivatásában  a  kegyeslelkületet  napj  tudomán)- 
nyal  párosította,  a  ki  mint  nagy  mathematikua,  s  a  vár  erődítmé- 
nyek alapos  tudósa,  s  Pálffy  János  Károly  gróf  altábornoknak 
gyóntatója^  lB86-baü  az  ostrom  alkalmával  Buda  várfalai  alatt 
volt;  8  a  hadi  ópitészetheu  való  jártasságának  :izzal  vívta  ki  k'g-i 
nagyobb  elismeréséi,  hogy  az  ostromlók  tábora,  tanácsa  szerint^  az , 
Ö  tervei  szerint  helyeztetett  el. 

Az  idegejiek  köKüI,  kik  pedig  annyian,  oly  sok  orazágból  vet- ' 
tek  dicsfiségea  részt  Buda  ostrománál,  sajnosán  csak  egynéhánynak 
volt  olnjfestésű  arczképe  kiállítva  ;  a  l'óhadvezérek  és  segédseregek 
vezérei  közül :  lothariugiai  V.  K:íroly.  Miksa  Emánuel  bajorvá- 
laaztó  fejedelem,  Lajos  Vilmos  badeui  őrgróf  és  TTT.  János 
György  szász  választó  fejedelemnek  lovas  alakjíii;  a  spanyol  Ön- 
kénytes  harczosok  egyik  kiváló  vitéze,  Don  Zunyga  Sanchó  de 
Mousay.  Oasunadai  inarí|uis  spanyol  grand,  és  egy  ismeretlen 
svéd  lovagnak  művészi  kivitelű  arczképe,  ki  Budavár  falainál  bar-  , 
•CKoIt  a  törökök  rlleu. 

Az  olajtesti*sö  u5i  .irczképek  történeti  nemzetességtik  mel- 
lett az  nlkori  magyar  f^úri  viselet  tanulmányozásának  valóságos 
kincsbányáját  tünti^ték  fel,  s  mig  az  egyes  alakok  regényszpi*fisége 
a  magyar  amazonok  hircssé  vált  nevei  vonzottíik  a  látogatók 
tömegét,  a  híres  murányi  Véuus.  8zéchy  Mária.  Zrínyi  ]Ii>ua 
arczképei  elé,  az  alatt  a  gyönyörű  szebbnél  szebb,  vállozatailian 
oly  sokíéle  magyar  costnme  képeinél  Bnbissa  Emerenciának,  Lán- 
zsóri  Császár  Orsnlyának,  Eszterházy  Anna  Júliának.  Oeskai 
Magdolnának,  Tökölyi  Évának,  Tökölyi  Máriának,  csoportosíil- 
lak  fl  festők,  rajzolók,  s  a  nibázat,  a/,  ékí^zerek,  a  hajviselet  mo-; 
tivnniai  nyújtottak  hál^s  anyagot  a  tjinulmányozónak. 

Egy,valószicölcg  nagyobb  arczkép-gj-üjtemény  maradékául 
tekintendő  azun  20  darab  olajfestmény,   melyet  Turosányi  Odün 
engedí^ttáta  kiállításra,  s  daczi'ira  annak,  hogy  sem  a  festménye- 
ken jelezve  nem  voltak  az  arczképek  nevei,  sem  íi  líeküldu  nem 
tudott  tájékoztatni  arról,  hogy  kiuek  az  arczképei,  ezen  sorozat] 
mégis  hatántzott  történeti  értékkel  birt,  mert  azok  n  XVll.  szá-j 
zadból  eredő  festuiényefc,  az  arczkifejezésokben  az  egyéniség  jel- 
legét timteték  fel,   s   három-négynek    hnsonmás.át    Wiedemann' 
Ceiituriáiban  fel  is  találtnk.  s  constatálni  lehoUHT,  hogy  a  Wieilo-. 
mann  ált:il  kiadott  (Jentiiriák  ezen  eredeti  oíajfestmények  utáu^ 
készülhettek.  S  azon  körülmény,  hogy  ezen  képrk  llákóe/ynaki 
bajmóczi  várából  szármJiznak  s  azokat  Bercsényi  gróf  készíttette* 
iniudiiihálib  jirra  vall.  hogy  a  XVII.  század  második  felélmn 
tijrtént'ti   pzereplésü  egyének  arczképei   A  mégha tároz:'isra  azon-í 
ban  semmiueniű  tiimpout  nem  szolgnlváu,  s  mert  uzuk  máskiilön-j 


A  TÖRTÉNELMI  KIÁLIíÍTÁSBÓL.  44^ 

ben  is  a  magyar  jelmez  szempontjából  sok  érdekes  mozzanatot 
nyújtottak :  tanubnányozás  czéljából,  mint  kosztűmképek  állít- 
tattak ki. 

A  kiállítás  azon  osztálya,  mely  a  metszeteket  és  kézrajzokat 
ölelte  fel,  minthogy  az  szorosan  és  csakis  Buda  visszavételére  és- 
Budavára  látóképeire  vonatkozott,  valamennyi  sorozat  között  a 
legteljesebbnek  mondható ;  s  nemcsak  számra  nézve  tekintélyes 
vala,  de  a  rézmetszés  valóban  művészi  becsű  darabjait  szemlélhet- 
tük ott,  melyek  majdnem  mindegyikének  történelmi  jelentőségét, 
magán  viselé  a  tárgy  ábrázolása. 

A  metszetek  és  kéziratok  csoportja  három  irányban  oszol- 
ván el,  az  elsőben  az  arczképek,  a  másodikban  a  táj-,  lát-  és  csata 
képek  tervrajzok,  s  a  harmadikban  a  polgári  és  katonai  jelmez- 
képek, érdekes  anyaga  nyújtott  bő  alkalmat  a  tanulmányozásra,  s 
alig  találunk  Budavára  ostromának  eseményéből  nagyobb  jelen- 
tőségű névre  a  külföldi  segédseregek  vitézei  között,  kinek  arcz- 
képe  kiállítva  nem  lett  volna,  mivel  hogy  a  külföldi  államok  cul- 
turviszouyai  a  béke  áldásai  között  művészetét  is  fejleszthetvén, 
gondoskodhatott  jelesei  arczképeinek  megörökítéséről  is  ;  mig  itt 
bent  a  hazában,  a  másfélszázad  óta  dúló  harczok  viharai  nem 
csak  a  társadalmi,  a  művészi  fejlődést  gátolák,  de  a  már  meglevőt 
is  nyomtalanul  pusztíták  ;  s  a  magyar  nemzetnek,  kardja  folytonos 
köszörülésén  kivűl,  alig  maradt  egyébbre  ideje,  s  legkevésbbé,  arra 
hogy  jelesei  arczképének  művészeti  megörökitésére  gondoljon; 
s  innen  van  az,  hogy  a  magyar  vitézek  közül  a  budai  ostromra  vo- 
natkozólag, alig  busz  egyénnek  láthattuk  arczképét,  mig  a  német 
birodalmi,  osztrák,  angol,  spanyol,  olasz  nemzetiségű  hősök  köré- 
ből a  két  százat  megközelítő  arczkép  volt  kiállítva. 

M AJLÁTH  Béla. 


TÖRTÉNETI  IKODALOM. 


JBqA8»iVi  a  JJfrczfgotunn,    UlÍ  rojiuk  i*  InfiNlmóujfuK-,  irta  Att/ófh  JAnni.   Kf- 

■jtékl-tl^   rajxotkitl,  tAdtózatokktil  atf/.  I.  Í«  Jl-ik  lŐM.   Pidian  irodahit  é» 

nyomdai  r^tzrhtyfárMMÚg,  Budapeat  tiiST.m.  4-tú  több  mint  500  lap. 

A  nyomil/it.  lumak  izK'fi(';t,  fölszerelését,  CRész  executivAj.lt 
ílicsérft  szép  kíAllitAsii  köiiwet  kaptam  i\  niipokhan,  melynek  czí- 
mét  ríivul  észrevételeim  elfibc  írván,  a  szerkesztő  úr  engedelmé- 
bÖl  van  szerencsém  arról  a  kí'ivetkezenilOket  elmondani. 

A  munkiit  Asbóth  János  irta,  ii  ki  a  magyar  irodalotnnnk 
szigurn  fegyelem  közt  feliiev«lt.  munkisa.  Alig  van  írunk,  kit  fiatal 
korában  a  kritika  és  az  ujságczikkek  annyit  cnstigáltak  vnlnji, 
mini  Asbólhot;  de  meg  is  látszik  rajtOi  mert  ma  ujár  tartalma- 
sán dolgozik,  mfivei  tetszetős  formában  a  szépen  írva  állnak  előt- 
tünk. Ezt  bizonyítja  főként  e  jelen  mftve,melylK5n  az  annyihzursüi- 
dainiazott  Boszniát  és  Hcrczegoviuát  ismerteti  a  magyar  olvasó 
közunsóggel.  K  mnnka  meglepő  sikerrel  teljesíti  feladatát,  mely 
nbbau  &Í1,  hogy  ez  annyiszor  elátkozott  két  tartományt  megked- 
Teltefcse  e-  népeit  megszerettesse  a  magyar  közönséggel. 

Olvassa  el  e  mövet  a  leg korlátoltabb  elméjű  cbaavinistai, . 
gondolkozzék  a  viszonyokról,  bopy  váljon  ki  kezében  lenne  reánk 
nézve  jobb  helyt  e  két  tartomány,  mint  épen  köziis  kormányuuk 
tapintntos  igazgatása  alatt  s  mindjárt  más  észszel  ítéli  s  végre  íh 
teljesen  bflylien  bagyja  gróf  An<lrá3sy  czélázeríS  politikáját. 

Asbóth  mttve  tervezetét  szerencsésen  alkotta  meg,  mert  ala- 
pul vette  a  miniszter  Kúllay  Béni  kőrútjait,  melyekben,  mint  a 
miniszter  kiséróje,  ö  maga  is  résztvett  s  az  ily  alkalmakkor  látot- 
takból kiindulva  írja  le  a  vidékek^  tájképek,  tnny.'ik.  faluk,  váro- 
sok külsejét,  ismerteti  az  életmódot^  szokásokat  s  beszéli  el  íiz 
országrészek  történetét  a  Iegrégil)b  idÖktöl  kezdve  napjainkig-J 
Ezért  van  müvében  az  a  megkapó  közvetlenség,  melynek  egy  ol- 
vasó se  állhat  ellent;  míg  másfelöl  mint  sokat  utazó  s  gjakorlott 
író  biztos  kézzel  állítja  elöukbe  mindannyiszor  a  legérdekesebbí 
mozzatiatokat 

Meg  kell  vallanunk,  hogy  Ír6  mindeu  aj  szakaszban  —  hogy^j 


HtODALOM. 


■ne  mondjam  miudeu  Inpou  —  eleddig  ismeretlen  történeteket, 
TÍ9zonyokat  tár  fel  előttünk;  s  aztán  végre  az  egész  mfi  tisztAn 
iltlfttszó  rendszerben  mozog  s  olvfisójával  mondhatni  észrevétleuíil 
megtanul  tatja  Bosznia  multjíit  és  jelenét. 

Az  efgő  köiei  tartalnm:  I.  Boszua-vnsut,  II.  Szerajovo.  Ili, 
Római  emlékek.  IV.  Középkori  emlékek.  V.  a  Gyaurszkó  polje 
Bogumil  temetője.  VI.  Törökkori  emlékek.  VŐ.  Egyházak,  köz- 
oktatás. VIIT.  Birtokviszonyok.  IX.  A  szerajevói  világ.  (Egyike 
a  legérdekesebb  leírásoknak.)  X — XVI.  killönbözÖ  utazások  az 
ország  derekán  át  Mostarig,  a  tengerig. 

AmÚDodik  kbtf.t  tartalma  pedig  a  következő:  XVII.  fejezet. 
a  Poszavina.  XVIIT.  Tuzla.  XIX.  Zágorje. XX.  A  Morinje  és  a 
Gaczkó-polje.  XXI.  A  koritói  szikla-sivat.*vg.  XXII.  Bilek  éa 
Trebinje.  XXIH.  A  Krajna.  XXIV.  Banjalnka.  XXV.  Az 
Vrbász  mente.  Bosnyák  bányászat.  XXVI.  Jajcza.  XXVII.  Trav- 
nik.  XXVIII.  Fojnicza  éa  a  Imsnyák  czimer-fcönyv.  XXIX.  A 
bosnyákczSmer  kérdés.  XXX.  Irodalmi  mozgalmak,  népköltészet. 

Csodálatos,  bogy  ez  érdekes  tartományok,  melyek  egykor  a 
római  birodalomhoz,  s  azután  oKsz  és  magyar  bfiíolyás  ulatt 
a  nyugati  jpíveltség  területéhez  tart<iztak:  a  torok  hódoltság 
után  mÍEitha  kiszakíttattak  volna  Európából,  ismeretlenekké  let- 
tek s  eltelejtettek,  n»int  Ázsiának  bármely  meszsze  í'ekvfi  tarto- 
mánya. Senki  sem  érdeklődött  irántok,  senki  sem  tÖrÖflött  érdekeik- 
kel, hiriikkel.nevíikkc'l.  Legfennebb  ha  évtizedenként  egy-egy  rabló- 
gyilkosság  s  vérengzés  hírét  hallottuk  onnan. 

És  most,  midőn  síiját  birodalmaink  érdekeihez  tartozik  ez 
-  országok  jóléte ;  midőn  népeik  legalább  is  féltestvéreiuk ;  midőu  ii 
titt)kzatos  rabló-tanyákról  a  tudatUmság,  nyinnor  s  a  kétségbe- 
ejtíi  szószegés,  hitetlenség,  vérszomjas  boszszu  sötét  burkolata 
letépve  8  a  szegény,  megtévedett  elmaradott  nép  jobb  irányba 
terelve,  a  jólét  jobh  jövője  felé  tekintve,  remény  és  bizalommal 
áil  elöltünk  s  mintegy  hálásan  tekint  fcdóuk;  midőn  ii  szebb  jöven- 
dőre hivatott  városok  és  községek,  a  felséges  vidékek,  falvak  és 
tanyák  htkói  mind  előttttnk  állanak,  .tz  ősvárak  romjíiinál  ugy 
mintazujgyártí^lppeken,  —  szóval  most, midőn  Asbótb  könyve  mint 
egy  vanlzstlikiir  hirtelon  csak  élénkbe  állította  az  egész  Boszniát, 
Herczegovinát  8  híven  és  mélyre  hatolag  megismertette  velünk: 
meg  kell  vallanunk,  hogy  pillanatig  bizonyos  káprázat  fogta  el 
szemflnk.  bogy  hátimé  ez  a  guzJag,  szép  ország  csakugyan  Bosznia 
3  ez  az  életrt'való,  munkás,  és  a  mellett  költői  lelkfi  nép  t'suk- 
ugyan  a  bosinyák  és  ln'rezogovcz  nép-e? 

Mi  pedig  a  gazd.^g  képek  előtt  zavart  érzünk,  még  pedig  a 
gíizdagság  zavarát;  nem  tudjuk,  honnan  vegyünk  egy  pár  képet, 
hogy  Írónkat  legalább  néhány  sorban  olvasóinknak  is  bemutassuk. 


462 


De  lássunk  .Tajcza  törléaetéböl  egy  részletet.  Már  1464. 
tíiTiiszáu  3ÜÜ00  emberufi  sereggel  iámét  Jajcza  előtt  áll  IL  Mu- 
hiiiüiuecl.  De  ostroniíii  megtörutík  n  vár  védöjéuek.  Zápolya  Imré- 
ink erejéu  éy  mire  hírét  vetttí  íolna,  hogy  ismét  közeledik  miiga 
Máfyj'is.  u  szultáu  felhagyott  az  ostroraiual,  nehéz  ágyúit  is  az 
Vrbászba  dobva,  hogy  küiiuyebbeu  meuekülhesseu. 

Mátyás  király  még  ez  évbeu  megkezdte  a  viszszuhóditott 
ország rós/.t^k  szervHzését.  Zápolya  Imrét  a  horvát-dalniát  hditt 
nevezvén  ki  e  tartományok  korma nt/zvjd rá.  Később  laki  Thuz 
János  rövid  báusógH  után,  T  jluky  Miklf'is  a  luacsói  báu  alá  ren- 
delte Mátyás  a  bosnyák  fóldet  14*57.  kőrfíl :  147y-ben  bosnyák 
királylyá  nevezte  ki  az  addig  báni  minőségben  szolgáló  gazdag  ftV 
urat.  A  királyság  ffítámaszai,  a  viszonyok  s  az  uj  szervezés  kíivet- 
keztélieu  a  jaJL-zni-  és  yzreberuiki  bánságok  löuek;  előbbi  az  Alföld 
s  az  utóbbi  a  régi  sói  bánság  tiírfiletén,  mely  :i  Bo^^zna  és  Drina 
folyók  közt  terül  el  s  az  üzor:ii  bánsággal  cgyött  képezé  a  Vrbanz 
és  Drina  közt  elterülő  úgynevezett  Ozora  főidet  vagy  ozorai  tar- 
tományt 

A  magyar  fegyverek  által  Szerbiában  is  vívott  győzelmek 
következtében  n  szultán  Magyarnrszíigba  küldé  az.  oláh  vajdát, 
hogy  fegyverszünetet  kínáljon,  söt  békét  küssou.  Mátyás  viszszn- 
utasítva  az  ajánlatt)t,  ujabb  nagykereaztns  hadjáratra  készftlt.  A 
szultán  1173-bau  megújította  ajánlatát,  söt  kész  volt  átengedni 
egész  Boszniát,  ha  Magyarországon  szabad  átvonulást  nyer  Xé- 
melországba.  Mátyás,  noha  viszálya  I'Vigyes  császárral  megújult 
volt,  ez  ajánlatot  is  elntasítottíi. 

Isméi  és  ismét  vezettek  seregeket  Jajcza  ellen,  Muhammed 
majd  Baj.'izid.  De  a  vái'os  lakosai'és  őrsége  megmutatták,  hogyan 
tudnak  hurczolni  oly  uralkodá  alatt,  mint  Mátyás  ésrendületlendl 
tartották  a  várost,  mig  a  magyar  serguk  falai  alatt  verték  vissza 
az  ostromlókat.  L'jlaky  Miklós  halála  utiin  ujabb  király  nejn  ne- 
veztetett ki.  Fia  csak  »Dux  Bosniae*  nevezi  magát  egy  1492-beii 
kelt  okiratban. 

De  magyjir  bánok  kormányozzák  tovább  is  Ozorát  és  na 
Alfoldnt.  .Tajczaibán  1490— 1501-ig  BeriszlayFerencz;  lő02-beu 
Batthyányi  Boldizsár,  15ü5-ben  Kanizsay  György  és  Bebek 
János,  1507-ben  Bartid  vránai  perjel,  lö07-ben  Zthresemley 
Oyörgy,  1520—2526.  Keglevics  Péter. 

A  8zult:iu  tu<Ua,  hogy  Magyarország  szívébe  és  Németor- 
szi^gba  nem  vezetheti  sergeit,  mig  Boszniából  magyar  hadak  IcMayc- 
getik  visszavonulását.  Mátyás  halála  után  tehát  gyorsan  meg- 
újulnak a  liirók  vállalatok  Jajoza  ellen,  melynek  fontosságát  miu- 
deu  oldalról  felismerik,  elannyira,  hogy  a  pápa  felhívja  az  öszszea 
kereaztyén  fejedelmeket,  hogy  o  várat  veszni  ue  hagyják.  Még 


TftHTÖNWTI   IROI>ALOM 


453 


Veloucztj  is  pénzxel  táiuugíitta  T^delmíít  1500-baij  cflakugyan 
jRjczftnak  vezeti  seregét  Bajazid  szultáu.  Mátyás  fia  a  hös  Cor- 
vin JAqos  azunbau,  a  ki  tx  DrAvántul  fekvíi  részeket  kormáujoztn, 
megverte  a  törököket  a  vár  alatt  ugy.  hogy  ezrével  ve3zt(»k  a 
Vrbász  vizébe.  ir>20-ban  súlyos  csapásokat  mértek  a  szendröi  és 
boszniai  szandsákb^gek  a  magyar  Boszüiára.  Zwonúk  a  Drina 
T6dvi1ra,  elesett  a  íjarancsnok  Mutbusnay  Tamás  banya^ságából, 
minthogy  kellőleg  élelmezve  uem  volt.  Elesett  Tcsámj  is,  Ozora 
kulcsa.  I)e  Jajezát  nem  engedte  az  Öreg  Ke^emcs  Péter  ^^  a  város 
védelme  a  magyar  Bosznia  utolsó  fényes  emléke. 

Zwornik  és  Tesáuy  bevétele  után  Ftrkdf  pasa  boszniai  beg- 
lerbég  15,0U0  emberrel  átlépte  a  Szávát,  do  Tomoi?  Pál.  Báuffy 
Jakab,  Radó  Fereucz,  KáUay  és  Bárdy  István  kapitányok  által 
teljesen  megveretett  és  maga  is  odaveszett.  Utódja  Uzref  ftnsa, 
liogy  kiköszörnijt;  a  csorbát^  Szináii  epirusi  pasával,  valamint  a 
nándor-febérvári  és  szeudröi  pasákkal  újra  Jajcza  ostromára 
indult. 

Minthogy  a  törökök  egy  ideig  hiába  ostromolták  a  várat, 
ugy  látszék,  hogy  ineddíi  türokvésöket  feladják.  De  Keglevics 
Péter  megtudta,  liogy  ez  csak  wel,  hogy  a  l^oiökök  mogálIapo<i- 
tak  iiz  erdők  védelme  alatt  vagy  hegyszakadásokban  rejtőznek 
s  ottan  éjijei-nappal  ostrom-hágosókat  készítenek.  Keglevjcs  tehát 
még  él)prebhen  örízte  a  falakat,  csa|>atíiinak  egy  részét  pedig  ki- 
küldte az  erdőbe,  hogy  ott  lesben  álljannk.  míg  ágyuszó  adaodja 
a  jelt,  hogy  ráüssenek  az  ellenségre.  Do  még  további  cselhez  is 
folyamodott,  llnnep  előestéje  lévén,  maga  köré  gyüjUittc  a  lányo- 
kat és  aszszonyokat  és  felszólította  f>ket,  hogy  menjenek  ki  a 
város  elé,  a  kraljeva  polje,  kírály-mező  nevű  téi'ségre  énekelni, 
tánczolni,  mint  ahogyan  bátor  l>éke  idején  szoktak, 

,  Az  éj  folytánatörökök  előjöttek  rejtekeikből  ostrom-hágcsók- 
kal. És  a  mint  a  városhoz  közelední-nek,  hallják  a  víg  danát  és  a 
guzla  baugját,  majd  meglátják  a  holdvilágban  táuczoló  fehérnépet : 
enyuyi  gondatbmságra  maguk  is  gondatlanul  &zctoázluuak,  eldobál- 
ják a  létrákat,  hogy  nem  a  várat  hanem  az  aszazonyokat  rohan- 
ják meg. 

Ekkor  dördül  meg  az  ágyú,  Kcffhvtca  PfAer  kirohan  a  vár- 
ból, a  lesbeállítdít  raapat  is  ráüt  a  törökre,  fi'gyvert  fognak  lu 
aBZBZonyok,  láuyok  is  és  lekaszabolják  a  törököt,  miud  egy  szálig. 
így  beszéli  a  jajczai  monda. 

Annyi  bizonyos,  hogy  lu  elsö  sereg  kudarczot  vallott  és  a 
pasa  nemsokára  ujabb  20.Ü0Ü  emberrel  volt  kénytelen  Jajcza  alá 
vonulni.  Kí^glevics  Péter  most  is  keményen  állta  az  ostromot, 
míg  1525.  június  1 1 -én  s/Jibadító  magyar  sereg  nem  érkezett  — 
Fraiigepdn  Krútuf  1 6,000  emberével.  Az  egyesült  bosnyák-magyn ' 
8mísai>ok.  1887.  V,  FObht.  9^ 


4n^ 


tÍSktkkkti  irodalom. 


hallak  gyözL^lnio  véget  vettHt  n  míUfóIévi  osUoiimak ;  II.  Ijajos 
király  pedig  uagy  kitüntetésekkel  (>s  czíraekkcl  rubázt.1  fel  Fran- 
gcp&ut,  a  ki  c^)ik  levélbeu   fgy  irjíi  alá  magát:  »Cbristophonia 

GrnlV  (1(!  Fraiigcpíinibns. Uegmíruni  Dalniatiae,  Croatíae  et 

Slíivoüiae  speciális  tiitor  atque  protector.* 

Hanem  ez  is  vdlt  a  magyar  fegyverek  utolsó  győzelme  Boaz- 
niában,  —  igy  kiált  fel  Asbóth ;  mi  pedig  ut/inna  gondoljuk:  ki- 
véve a  legújabb  hódltAs  dicső  hadjárataitt  melyekből  az  oroszlán- 
rész jeles  magyar  gyalogságunkat  illeti. 

De  lássunk  a  népdalok  közül  is  két  kis  költeményt,  az  egyik 
karczíaa  ének  g  Plevoáröl  szól;  a  másik  szerelmi  dal. 


1. 

Zavar  timadt  Plcvnábnu, 
Beuyouiúl  az  cllensc-g ! 
Ozmau  pasa  mi  lesz  vélüuk  ? 
—  Az  Ixlaoiért  haj  elesünk 
Haj,  haj  etesUuk. 
Plcvaa  telik  muszkiival, 
Allah  legjcu  írgalmoB ! 
Qhazi  Ozmiin  hovii  Ie«7.Unk  f 
Az  Izlámdrt  miud  elvesziiuk  ! 
Hidat  vertok  a  Dnnán  át, 
Drótot  bú/tak  líttánbuli^. 
Az  Isteiit'-rt  mi  lesz  voIünkV 
H«j,  haj  iiiiiii]  n]<>gtialutik, 
A  nerazot^  mind  clesUnk ! 
Fekete  ftbt  ezáll  Devnából, 
Sir  a  fliallwti  fehdr  bilrány, 
Mi  lesz  veltüik  az  Isteu^rt? 
Vértanúk  az  Ixlamrírt ! 
Ássák  n  sírt  nagy  Plevuábaii, 
Yortanákuak  sírjait, 
Ghazi  Ozmiiu  mi  leás  velünk  az 

IstcDcrt  ? 
Haj,  baj  megbaluok  a  basáért  ! 


l'Vle^ztendőt  megállottiink. 

Bakik  Plevna  dicső  vámuk 

Sttt4Ít  az  é^,  borúi  a  hold 

Plevna  nincs,  Plevna  volt. 

II. 
Az  erdélyi  hánné, 

Ae  erdélyi  bánuak  nője 
Fenyőt  Ültet,  igy  azól  hoxaá: 
»Nöjj  az  égbe,  nöjj  fel  fenvu. 
Bocsásd  le  a  hoazszú  itgad. 
Jussak  fel  a  csúcsodra  fel, 
Lássain  Budim*)  fehér  várát, 
Lá«sain  beouc  ifjú  Jovút.c 
Erdélynek  a  bánja  hallja 
Az  RSüKOnyuak  titkos  ezavát; 
>lBteu  verjen  hűtlen  asszony, 
Büílini  jobb-e  tán  iniut  Erdély, 
Jobb-e  Jov6  mint  a  báuod?< 
Viszsza  szól  a  bánnak  neje : 
•  Erdélyednél  nem  jobb  Budim, 
Náladuál  uem  jobb  a  Jov<>, 
Ámde  els^  szerelmem  ő  1 
£lso  kedves  vírág-aerleg, 
A  második  boros  pobár, 
A  harmadik  méreg  kehely.* 


Vasúton  indulunk  l>e  az  ursz&gba  8  Citközbeu  akiketliitiink, 
j61  megtermett  férfiak,  érdekes  asszonyok,  leáuyok,  feíKinö  tájkiv 
pek.  belységek  csínos  rajzokban  állnak  előttünk  a  lapokon  az  egész 
két  köteten  /it,  mely  körülmény  nagyban  növeli  a  munka  érdrkes- 

')  Budavára. 


■l'ftltTÉNRTl  IRODA  t/>M. 


4^6 


aégét  A  római  koniak  ismertetése  utáu  küretkezaek  az  ös  büáuvá- 
kok,  a  keresztyénség,  a  bügiiniilck  sajátsAgos  puritán-prute^stíins 
felekezete,  mÍDden  pouton  mututkoKÖ  emlékeivel  sörök  időkre  vnló 
I  sirköveivftl  és  csodAUtos  történetivel,  mely  t-suktiem  a  jelpukorig 
megtartotta  befolyását  s  eg^szersruiud  legfőbb  oka  volt,  hogj-  a 
török  megfészkelte  s  külöiiüseu  bogy  oly  sokAig  tiirtotta  magút 
Boszniában.  Uralkodó  eszmék  némi  nomzeti  t>n tudatosság  s  a 
keresztyén-bogumil  korban  ugy  mint  a  mabomedán  korszakban 
bizonyos  vad  fanatismns.  Legnemesebb  érzéseik  szerelem,  barátság, 
bazaszeretet  oly  szenvndólyesfk,  bogy  igen  hamar  torzulnak  vad 
fíinatÍ8mussá,babárgyöngiMóráikban  szolidebb  tündéreknek  a  nép- 
költészetnek is  gyakran  áldoznak.  Alig  bÍHszük,  luikm'  olvassuk, 
pedig  bebizonyítva  látjuk  író  által,  bogy  e  bogumilek  a  i-óm.  kath. 
vallás  pártolása  miali  nem  szerették  a  magyar  királyokat  Dicső- 
ség legyen  régi  szent  királyainknak,  hii  ennél  nagyobb  bűnök  nem 
volt  s  nagyobb  ügyetlenséget  nem  követtek  el  I  De  az  kinjutatbató, 
bogy  régi  királyaink  s  régi  konnányiiink  is  nagy  súlyt  fektettek 
e  tartományok  birtoklására,  s  Árpúd-kori  királyainktól  kezdve 
Mátyás  királyig  mindenik  királyunk  feladatának,  sCtazigom  köte- 
lességének tartotta  e  tartományokat  birtokba  venni  s  megtartani. 

Régi  várai,  városai,  templomai,  zárdái,  bídjai  s  más  építé- 
szeti maradványai  már  csak  alig  képesek  a  multat  Összekötni  a 
jelennel  s  La  bozzávesszüktörtéuetét,  irodalmát,  költészetét,  akkor 
is  marad  elég  homályos  rész  e  mystikus  tartományok  ismeretében. 

Asbótb  kedvteléssel,  mondhatni  szeretottel  adja  elö  tanul- 
mányait, de  akár  a  sajátságos  gentryt,  akár  az  iparos  osztályf,  akfir 
a  tarka  népet  fesse,  miudeuUtt  öntudatosan,  nyugodtan  jár  el,  ügye- 
sen, érdekesen  Ír,  csak  a  mű  vége  felé  van  a  stylus  élénkségének 
némi  hanyatlása.  *) 

Ha  felemlítek  nebáuy  sajtóhibát,  s  ugyauauuyi  tollhibát, 
hogy  például  {II. k.  2 12.  lap)  Doaitheusübradovics  1729— 1881-ig, 
152  évig  élt;  —  hogy  továbbá  219  (11.  k.)  lapon jVírjfAr^-c/ helyett 
ezekkel  v.*in  82edve  s  hogy  végre  11.  k.  142.  lapon  a  mohácsi  csata 
1526.  augusztus  6-ikára  vau  téve  s  még  egy  pár  apróság,  —  olmon- 
dottam  kifogásaimat,  melyek  a  nagyban  derék  éfi  szép  munkában 
»-denyészó  csekélységek.  Nem  mellőzhetem  cl  a  tanúságos  érteke- 
zést, mely  Bosznia  czimeréröl  szól  s  melyben  teljesen  igazat  adunk 
szerzőnek,  midöu  Bosznia  ös  czimeréűl  a  koronái  állapítja  meg 
(de  hogy  azt  miért  nevezi  liliomosnak,  az  nincs  bizonyítva  sem 

'}  Mig  ax  ^esz  első  kfttctben  alig  fordul  elö  a  ^folylánt  BTíónak 
ktitfizer  vagy  hároinszür  helytelen  alkAhuazjiria,  nddig  a  máendik  kiUetbeii 
egy  lapon  (201)  egymáeutan  Iiiírom«iíiii'  MrÁiikoztut  e  tarbarisnniB  n 
kUlüiibeii  sKL^p^ii  Irt  utuiikál>An. 

30* 


456 


TArTÍINRTI  IRODAI^OM. 


okimttal,  sem  rajjízal)  s  ejjébZ  kiterjtídésébeu  i>árUtljuk  saerző  ntnaz 
luditvátiyát,  hogy  a  konmAból  és  ti  néhai  lifiró  Nyáry  AUiertiiltal 
ajánlott  czímer-alíikbül  (arauy  miizöben  felhők  köKÜl  kinyúló  kar- 
dot LartA  sziues  kar)  a  jelen  igazgatás  egy  uj  állandó  czf mert  con- 
struáltftsson  az  oiicnpált  tartnmönyok  Bzámúra.  Meg  kell  m6g 
jegyeznem,  bogy  a  könyvl>en  ol/.)í'oníuló  rajzok  nagy  része  oly  szép, 
hogy  Dóré  Guszt:h-nak^  is  bfcstiletér«  válnának,  (csak  egy  párt 
jelzek  pl.  a  Lukács  templom  a  II.  k.  148-ik  lapjAn ;  a  csonka 
torony  a  141.  lapon;  a  Csengics-Kula  a  29.  lapon ;  a  visegrádi 
hid  I.  k.  135.  lapon;  Bosnyák  forgalom  I.  k.  1G6.  lapon  stb.  stb.) 
minek  persze  az  a  következése,  hogy  a  tanulmányok  sok  réiize 
egyszersmind  azemlólet  tárgyát  is  képezvén,  az  olvasást  amint  ogy- 
felíil  tanulságosabbá,  másfelől  vnDzóbbá  és  ktílleniosiíbbé  is  teszik. 
Szóval  a  könyvnek  a  legszélesebb  körben  való  elterjedését 
óhajtjuk  3  minden  magyar  politikustól  megkivánjuk.  hogy  olvassa 
sÖt  tanulmányozza,  mert  az  itt  előadottak  tudása  nélkül  nincs  joga 
beleszólani  a  bosnyák  politikába.  A  mi  minket  illet,  minket  e 
e  muuku  megerűaitelt  ama  réjíi  meggyözÖdésüukben,  hogy  a  két 
tartúmdny  flfoijVilása  natftfon  hf.liffti  volt ;  megUmultuk  továbbá, 
hogy  n  szcviéli/  (Kállíiy  B.  kíizö«  péuzÜgymiuiatcrbeii)  az  ország 
Imrmőnyzására  igén  jól  van  megrdlasztrn.  Afegismortflb  az  ország 
multját.jelonét;  meg  sajátságos  uC'peit,  fekvését,  terméjizeti  kiváló 
sajátsájíait  s  ezek  alaiyáu  készséggel  kell  azokhoz  csatlakoznunk, 
kik  elismerik  és  hirdetik,  hogy  Asbóth  János  e  fontos  tartomá- 
nyokhoz 8  az  azokkal  összefüggő  nevezetes  kérdésekhez  s  felada- 
tokhoz méltó  könyvet  bocsátott  a  magyar  olvasó  közönség  elibe. 

Drák  Farkas. 


Moutefuocoli  und  dio  Legtmde   vuu  St.  Oottlmrd   (1«>64.)  von   Wtilu-/m 

yoUtfiohm  (AVifl&eiwcliaftHcIie  Boilage  zum  Progrnmm  des  Friedrich-Wordür*- 

eclien  Gymijiisiumf*  zn  nerliii.)  Gaertner's  Vci'Iag.  Berlíu  1807. 

A  szerző  elismerésre  méltö  szorgalommal  és  körültekintéssel 
állította  egybe  a  szent-golhárdi  ütközetre  vonatkozó  hitelt  érdemlő 
kútfőket.  Egybeállította  mindazok  vallomásjit,  kik  ez  ütközetről 
mint  szemtanúk  nyilatkífztak  reánk  maradt  levelekl)en,  jelenté- 
sekben vagy  emlékiratokban,  hogy  e  vallomások  alapján  kritikai 
úton  megállajtíthítsaa  a  nevezett  csatíi  tényleges  lefolyását. 

A  tárgy  érdekessége  tagadhatatlan.  Ks  annál  érdekesebb, 
mert  Montecuccoh  >fénye3  győzelme*  és  az  azt  követö  vasvári 
béke  közti  látszólagos  ellentroondásn.*ik  megmagyarázásíi  sok  min- 
denféle conJHcturákra  kéuyszeritettp  a  historikusokat,  még  pedig 
nemcsak  a  magyarokat,  kik  többnyire  Zrínyi  Miklós  felfogását 
követve,  csak  a  magyar  nemzeten  szándékosan  elkövetett  sérelmet 


TrtRTiNBTI    ntOnAEAíH. 


457 


lAttiik  a  viwvái'i  békébeu.  do  a  németeket  is,  a  nii  szintén  érthető. 
A  víusvAri  l)éke  Mísxl  iigy;iiiis  ÉrHt'kújvílri;^  terjedt  a  török  határ, 
onnan  pedig  mAr  csak  20  mértföldnyire  íeksyiív  Bt'fcsnek  kapuja; 
természetes,  hogy  fényes  hadi  tett  után  napyobb  sikert  biztosító 
l>6kére  számíthattak  az  örökös  tartománvok  is,  meg  a  német 
birodalom. 

Német,  olasz,  franczia,  egy  töríik  és  egy  magyar  —  mindüaszG 
tizüunégy  —  fizeratami  vallomfis;ut  veszi  a  Hzor^  figyplerabe  és 
szoxubesit  eprymássiil,  hogy  részletesen  megAllapithnasa :  mennyiből 
állott  mindkét  részrul  a  harcjscrő,  mikép  voltaik  a  hathik  felAlIitva 
július  31-én  és  augusztus  1-ére  virradóra,  mit  határozott  a  hadi- 
tanács és  elvégre  mint  folyt  le  az  Ütközet  *)  Vizsgálód ásainfck 
Tégére  érve,  a  következő  eredményre  jut : 

A  szentgothárdi  ütközet  hagyomány  szer  Ö  előadása  meg  nem 
állhat  L  Leopoldnak  Moniecuccolihoz  intézett  válíiszáb<)l  kitűnő 
igyekezet,  hogy  az  összes  kereazténységuek  a  császári  fegyvereknek 
a  mozlim  csapatok  felett  való  rendkivttl  dicBÖséges  győzelmét 
jelentsék,  ez  az  igyekezet,  ügy  mond  Nottebohm,  az  osztrák  egy- 
korú Srókat  arra  bii'ta,  hogy  a  császári  csapatoknak  és  a  cs.  vezér- 
nek érdemeit  mért^^kteWöl  túlozzák.  így  alakult  a  szentgothárdi 
győzelemről  az  a  mythos,  melyért  a  felelősség  főkép  Montecuccolit 
illeti,  mint  a  ki  úgy  a  közvetlenül  tőle  eredő,  mint  az  általa  iu- 
fipirált  vagy  hallgatással  eltört  iratok  szerint  caudálatra  méltó  dol- 
gokat mivelt.  Ha  hitelt  adbatunkaszerzőnek,  akkor  az  Ütközetnek 
egyszerű  és  a  szövetkezett  hadakra  nézve  nem  épen  dicsőségéé 
lefolyása  a  következő  volt.  »A  keresztyén  hadak  szeme  láttára  a 
nagyvrtzór  csapatniuíik  egy  része  aug.  1-én  átkelt  a  K^ibán,  mig 
AchniL-íi,  a  nagyvezér,  seregének  nagy  zömével  tétlenül  nézte  e 
mozdulatot  A  szövetkezett  keresztyén  hiulak  több  órán  át  hiába 
igyekeztek  a  IO,000-nTÍ  törököt  a  Rába  déli  partjára  visszaverni ; 
csak  délután,  mikor  a  töi-ők  csapatoknak  le  kellett  mondaniok  azon 
reményről,  hogy  segélyt  kaphatnak  a  nfigy  vezér  táborából,  híigyták 
el  minden  ellentállá.s  iiélkííl  az  éjszaki  parton  olfoghilt  álláííukat. 
Vezértik  által  gyalázatosan  cserben  hagyatva,  a  kiáradt  Rába  hab- 
jaiban lelték  rendetlen  visszavounlásukkor  halálukat  Jly  csekély 
tényekből,  folytatja  szerzőnk,  bajos  volt  szingazdag  pompás  harczi 
jeleneteiket,  fest^^ni ;  fokozni  kellett  tehát  a  helyzet  voszélyeit  és  a 
uagyvtízéniek  stratégiai  c^elszövényeket  kellett  iraputálni,  hogy 
ezek  meghiúsítása  annál  uagyoiib  érdeme  lehessen  a  hősies  ezredek 
élén  álló  Montecuccoli  lángelméjének  és  gyors  elliatározásának, 
különösen  azért  is,  mivel  a  birodalmi  német  és  franczia  (elzászi) 


')  A  «nnt-gothirdi  litkttsR^fcro  vonatkostó  inogyar  nyelvű  fnrrásoknt 
Bzerz/^í,  sajnos,  n«m  ÍHineii. 


458 


tORTK3l£TI  lÜUDAtOM 


segóilcsapatok  —  szeriuttik  —  ú^  sem  sokat  értek.  Tínyleg  azon- 
hiiíi  a  vere^g  el  nem  víila  hnrítható,  ha  Achmed  a  sereg  züiuível 
megjeleuik.  Mí-g  akkor  is  kudarczot  vallottak  volna  a  szövetséges 
hadak,  ha  Aehmed  elsÖ  sikerével  beérte  volna  és  a  kerületi  ezredek 
lemészárlása  ut  Au  visszarendelte  volna  janicaárait.  Az  a  szerencsét- 
lenség tehát,melynek  a  törökök  visszavonulásukkor  iáldozatúl  estek, 
még  nem  minősíti  az  ütközetet  a  császári  sereg  győzelmévé*  stb. 

A  szerzőnek  érvelésében  tan,  okvetlen  van  némi  igazság : 
a  szeutgothárdi  ütközet  (mit  kUlönbeo  már  rég  tudunk)  nem  volt 
reudkivül  fényes  hadi  tc4t.  Ámde  még  sem  volt  megvetendő  siker, 
és  épeuséi^j^el  nem  tudjuk  belátni,  hogy  miért  nem  minősíthetuök 
ez  ütközetet  gv'özelemnek.  Tulajdonítsunk  bár  több  va^íy  kevesebb 
■vitézséget  a  kereszt,ény  csapatoknak,  nz  az  etj;y  körfllméuy  liizonyos, 
hogy  Szent  Gothárdnál  a  török  roppant  ve^ztoaéget  szenvedett. 
Ha  nem  is  pusztult  A  16,000  török,  a  mint  azt  Monteeuccoli  állí- 
totta; do  feltehotjtik.  hogy  elveszott  10,000,  Ennyire  becsüli  a 
törökök  veszteségét  Baló  László  az  Apaü  fejedelemhez  tett  jelen- 
tésélx^a, ')  és  maga  a  török  Kesid  is.  Hassau  aga  rolatiója  alapján 
5 — 10,000-re  teszi  .az^  áldozatok  számát  a  Z)zí<?vaAír  Ettei^nrkhj 
vagyis  a  Történelem  Ékkövei  ez.  müvének  azon  részében,  melyet 
Nottebohm  eredetiben  és  fordításban  is  közöl  tanulmánya  becsé- 
nek nem  csekély  fokozására. 

TizezGi"  főnyi  veszteség  pedig  a  X\^I.  században  igen  nagy 
veszteség.  Elismerjük,  hogy  ez  áldozatok  nagyobb  része  nem  is  a 
csatamezőn,  hanem  a  folyóbuu  lelte  halálát,  de  szerzőnek  is  elkeli 
ismerni,  hogy  a  sok  török  nem  fúladt  volna  a  Rábába,  ha  bele 
nem  kergetik,  ha  bele  nem  fülaszlják  őket.  Ha  az  ellenség  ily  nagy 
vesztesége  nem  is  volt  féni/ca  haifi  idi,  a  keresztény  seregre  nézTe 
mégis  igen  nagy  előny  és  érdemet  meg  győzelmet  jelent.  Lefjentid- 
nak  nézetünk  azerínt  épen  nem  kell  csüfolni  e  sikert. 

Volna  még  egy  észrevételünk,  és  ez  azon  vádra  vonatkozik^ 
mclylyel  szerző  Montecuccoli  személyét  illeti.  Mi  sem  tartozunk 
Montecuccoli  hámuJói  közé,  ámde  a  mi  a  azent-gothárdi  ütközetet 
illeti,  az  elfogulatlan  ember  egj'et  nem  feledhet.  Elvégre  mégis 
csnk  16—17,000  eml>er  állott  keresztény  zászlók  alatt -ti— 30,000 
törökkel  szemben.*)  Mint  láttuk,  Nottebohm  űr  isaztállltjíi,  hogy 
a  vereség  elhíírithatlan  l^tt  volna,  ba  Achmed  a  serege  zömével 
megtámadt  csapatainak  segítségére  jő.  Montecuccolit  tehát  e 
veszély  méltán  aggiLszthatta.  Miib''in  Achmed  serege  —  Montccuo- 
colinak  várakozása  ellenére  —  meg  nem  mozdult  és  a  llábán  túli 


töiáinításit 


')  Bethleii  Mikló»nál,  Hint.  rer.  TraiiH.  I.  küUt. 

*)  Ld  a  10-  lapon  üxcrKÖnok  Rycant  va  Rciniiger   adataúi   alapuló 


TORTBNETI IKOOALOH. 


459 


fcsapatAÍt  maguki'a  ha^ta,  méltj^n  félLetett  valami  stratégiai  csel- 
fogástól a  törökök  részéről.  Neki  nem  kellett,  a  mint  szerzÖ  állitja, 
ft  cselvetést  Htü/a^aDagyvezírnek  imputálmn  :  a  cselvetéstöl  tény- 
neg  fólt  és  félt  volna  míndeuki ;  és  ho^y  a  k&lönbeu  miudig  övatoa 
lontecnccoli  kellÖ  idÖbeu  mégis  átlátta  a  helyzetet  ós  —  akár 
jások  rAbeszélésére,  nkAr  a  nélkül  —  y\\  fel  tudta  használni  ama 
['lüiiálkozé  alkalmat,  hogy  10,000  íímberétől  AcUmedet  megfossza, 
«bben  talAu  mégis  csak  rejlik  reális  éi-dem,  és  ezért  legalább  ez 
esetben,  legkevésbbé  sem  indokolt  ama  gúnyos  hang,  melyen  szerző 
Montecnccoli  >fÖYezéri  lángelméjéről  és  gyors  elhatározási  képes- 
ségéről* ítél. 

L.B. 


Dcr  poháéch'tmgari«chr.   ÍÜj'eit   «m    Gaiütifn  und  Ladoma^en.  Von  Jofiann 
Mafijátc.  Lfimhertj,  JSsti.  i<-adr.  .'W)  iujf. 

A  Rurikok  fölmérbetetlea  Örökéből  kiválik  a  XI.  sznsiad 
vége  felé  a  Kárpátok  éjs/.aki  ereszkedőitöl  elnyúló  fuldterQlet^ 
mely  független  állaratestté  alíikulvAn,  idö  folytán  a  régi  Kiew 
hírét  is  elhom:ilyosította.  Ez  iij  államképződés  miigvát  három  kisebb 
fejíídeleraség  képezte :  Przmysl,  Dzwinogród  és  Tremlwwhi, melyek 
a  XII.  százatl  közepe  felé  egységes  fejedelemséggé tömörftivéii,  pz 
uj  fővárosától  Haliceországuak  neveztetett  Miután  pedig  a  had- 
kedvelö  Mstislawics  Komán,  az  uj  dynastia  törzse.  Halicsot  AVolby- 
jiiával  1200.  kOríil  egyesíté.  jelentékeny  birodalom  támadt,  mely 
közönségesen  a  halics-wladimiii  fejedelemségtiek,  hazai  okmá- 
nyaiukbau  pedig  Galicziának  éa  Lodomcriának  bivaték.  —  E  feje- 
delemség határai,  kivált  kelet  felé,  nem  ritkán  változtak ;  vitéz  feje- 
delem uriUkodása  alatt  liol  kibővültek  Podolia  síkságáig,  hol 
üs!*zezBugt)rodtak  a  Zbrucs-ig.  ha  orélylcleu  kéz  tartotta  a  kormány 
gyeplőit,  vagy  pedig  két  fu-alkatrészére  bomlott  az  ország,  úgymint 
AVolhyniára,  melyuek  zömét  ■\Vladimir,Luck.Belz,  Chelm  alkották, 
és  Halicsra,  mely  a  XII L  század  óta  »a  lembergi  tartomány* 
ueyét  is  viseli. 

Tudjuk,  hogy  III.  Béla  m.agyar  király  elvétve  már  119U- 
beu  »Galicia  királyá'-nak  is  irta  magát,  l206-tól  pedig  foly- 
tonosan éltek  királyaink  a  »Kex  ÍTaliciae  et  Lodouieriae*  ezim- 
mel,  valamint  hogy  Kálmán  és  Endre  magyar  királyfiuk,  II.  Endre 
gyermekei,  koronás  királyai  valának  e  kettős  országnak.  Ismeré- 
sek a  szerződések  is,  melyek  nlapján  az  Anjouk,  nevezet  szerint 
Íiigy-Lajos  királyunk  nagybátyjától,  Kázmér  lengyel  királytól 
Igényelte  Gralicziát  és  Lodomeriát,  azt  ennek  hulála  utáu  mint 
Magyarországot  megillető  tartományt  birtokába  is  vett**,  éá  magyar 
helytartók  által  kormányoztatta.  Végül  élénk  emlékezetftukben 


460 


TÖftTÍESBTI  UtODAtOkl. 


raunaV  raég  u  jogmniL'k,  mclyokkel  Mária»TeróziftLeugyelni*azAfí 
szerenosóllflii  fi»lo9/.tása  alkalniíiv.il  a  nevez*«tt  két,  tartoniAiiyt  — 
noha  kollfítlriu'ii  —  t'UViglaUa.  Mert  t-örtéiietíróiuk.  külomisen 
Miiria-Terézia  korában,  ismételve  íoglalkoztiik  a  riszonjokkal, 
melyek  Magyarország  éa  Galiczia-Lodoméria  közt  képzöcltek. 

E  kérdéssel  foglalkozik  a  lemberpri  II.  gymnasium  múlt  éri 
íírtcsitííjébí-n  szerző  is.  ki  uagy  gonddnl  ós  szakértelemmel  Állí- 
totta pgyhr  :u  adatokat  melyek  annyiTal  világosabban  derítik  föl 
az  érínUítt  viszonyokat,  raiuthogy  boiföldi,  általunk  eddig  tigye- 
Irmbe  nem  vett  kútfők  (a  JJipatios  és  KadlabekViiicze  krónikája) 
állottak  rendelkezésére. 

Szerző  a  kérdésnek,  melyet  lacgoldaui  feladatául  tflzött  maga 
olé.  három  phasisát  különbözteti  meg.  Az  első  felöleli  a  XIII. 
század  első  felét,  mely  Magyarország  jogának  Galicziára  éa  Lotlo- 
meriára  csiráit  rejti  magában.  Szeretné  ugyau  szerző  azt  feltflu- 
tetni,  liogy  II.  Endro  a  galicaiai  és  lodomeriai  királyi  czSmetcsak 
bitorolta,  de  ezt  bebizonyítania  gyüugén  sikerült;  mert  habár  helye- 
sen tartja  szerző  Turóczy  krúnikáJAt  XV.  századbeli  conpilatiúuak, 
tudnia  kellpne,  hogy  Tnróczy  kúttíii  egykorú  följegyzések,  melyek 
hitelességéhez  kétség  nem  fér.  Ks  mig  lengyel  kútfőkből  bizonyos, 
hogy  a  magyar  király  az  >  orosz  herczeget*  kítronázásához  meg- 
hívta, magyfir  kútfőkből  nemcsak  az  váh'k  kétségtelenné,  hogy  az 
>orosz  berezeg ■í  a  koronázásnál  megjeleut,  de  az  is,  hogy  ez  alka- 
lommal >a  magyar  király  lovát  vezette,*  mi  a  hűbériség  kétség- 
telen jele. 

A  XIII.  század  közepétől  1 340-ig  magára  volt  hagyatva 
Halics  és  Wladimir,  mert  a  tatárjárás  és  ut45hatásai  elfoglalták 
szomszédait,  mígnem  1340.  és  13Uij.  közt  Kázmér  lengyel  király 
f«»gyverrel,  és  első  sorban  Nagy-Lfijos  magyar  király  segélyével 
foglalta  el  a  nevezett  fejedelemséget.  Kázmér  ugyan  innontftl  Orosz- 
ország királyának  is  noveztc  magát, azonban  I.S53-beu  szerződést 
kötött  Nagy-Lajos  kii*álylyal,  —  ki  viszont  Galiczia  és  Ijodomeria 
királya  czímét  csak  úgy  viselte,  mint  elődei,  —  mely  szerződés 
értelmél)en  Kázmér  halála  után,  még  az  esetben  is,  ha  liutóda 
maradna,  Galiczía  és  Lodoméria  a  magyar  királyra  szállaudó.Ez  a 
kérdés  második  phasisa.  Ennek  tartama,  Kázmér  húsz  éves  áldásos 
kormánya  idején,  miközben  lengyel  gyarmotíisok  segélyével  mind 
összébb  fűződnek  a  lengyel  és  rnthén  nép  érdekei,  képződnek  a  len- 
gyelek igényei  Galicziára  és  LodomAriár.'í.  melynek  birtoka  Kázmér 
éh  Nagy  Lajos  halála  után,  a  kérdés  haiinadik  phasisábau  immár 
vita  tárgya  lesz  Magyar-  és  Lengyelország  közt  A  XHI,  század- 
ban szerzett  magyar  jogok,  az  ezóta  használt  királyi  czún,  még 
inkább  az  l.S52-ki  szerződés  a  magyar  király  mellett  harczoltak; 
viszont  azon  kftriílmény,  hogy  Kázmér  fegyverrel  hődította  meg  a 


TÖRTÉNETI  IHUDALOU.  461 

moudott  fejedelemséget,  cs  hogy  Nagy-Lajos  Lengyelország  egy- 
ségét Kassán  garautirozta,  —  voltak  a  lengyelek  gyönge  fegyverei. 
De  ök  e  gyönge  fegyverekkel  alkalmas  időben  éltek,  midőn  a  vitás 
fejedelemség  birlalását  Hedvig  koronázásának  föltételéül  előtérbe 
állítják  vala.  Hedvig  elfogadta  a  föltételt  és  azt  1387-ben  be  is 
töltötte.  A  magyar  jogigények  fönmaradnak  ugyan  ezentül  is,  de 
azok  valósítását,  melyet  a  XIV.  század  végén  fegyverrel  kellett 
volna  megkisérleni,  Zsigmond  király  diplomatikai  tárgyalásokkal 
odázza  el.  Aztán  századokig  nyugszik  a  kérdés.  Magyarország 
csupán  királyai  koronázásánál,  melyeknél  Galiczia  és  Lodomeria 
zászlaját  is  lobogtatta,  és  királyai  nagy  czímében  tartotta  fönn 
jogát,  mely  a  múlt  század  hetvenes  éveiben  csak  ugy  szolgált  Ausz- 
triának, mint  az  1352.  szerződés  Nagy-Lajosnak, 

Szerző  erősen  lengyel  felfogása  mellett  is  tárgyilagosan  kezeli 
a  kérdést,  és  habár  nála  kevésbbé  találjuk  indokolva  az  ellenszenvet 
Nagy-Lajos  ellen,  melyet  Caro  Jakab  lengyel  történész  könnyen 
felfogható  motívumból  tett  kelendővé  ez  antisemita  király  ellen, 
figyelmet  gerjesztett  értekezése  gerinczét  képezheti  az  e  téren  netán 
újra  megindulandó  tanulmányoknak. 

Pór  Antal. 


KÜLÖNFÉLÉK. 


SZEKB  VOLT-E  SZERÉMI? 

A  hajdankorban  nem  volt  ritka  azon  eset.  liogy  egy-egy 
jeles  fórtitit,  ki  tettei  vagy  szellemi  művei  áltíü  több-kevesebb  hal- 
batatlaaságra  emelkedett,  ííz  eredetét  fedő  homály  következtében, 
több  vidék,  vagy  több  város  tartott  fiának.  Nem  ritka  azonban 
nálunk  sem  az  az  eset^  bofry  polyglott  országunk  nemzetiségei 
jogot  íormáluak  egy-egy  jelesünkre.  A  tapnaztabil  axt  mutatja, 
hu^y  számos  jeles  bazaíi  emelkedik  ki  csaknem  u.-ipoukint  a  nem- 
zetiségek sorából,  s  el  kell  ismernfluk,  hogy  nem  egy  kitűnő 
magyar  hazafi  volt  eredetére  nézve  idegen  nemzetiségű.  Vannak 
azonban  a  magyarországi  nemzetiségeknek  oly  emberei  is.  akik 
majdnem  vulamcnuyi  jelesünket  idegen  eredetűnek  szeretnék  fel- 
tüntetni, 8  akik  iópteii-uyoniou  azt  hirdetik,  hogy  Magyarország 
szellemi  és  anyagi  uagj'ságát  a  nemzetiségekből  kikerült  s  jó 
m;igyar  hazafiakká  vált  idegen  eredetű  férfiaknak  köszönheti. 

E  törekvés  egy  csekélyebb  árnyalatát  mutatja  az  a  körül- 
mény is,  hogy  némely  szerb  iró  Szerémi  Györgyöt^  a  X\^-ik 
század  e  furcsa,  de  mégis  kiváló  historicusát,  szerb  eredetűnek 
tartja,  E  nézet  egészen  határozott  alakban  mindjárt  akkor  nyil- 
vánult, midőn  a  Monumenták  első  kötetében  Szerémi  emlékirata 
napvilágot  látott,  ^)  s  :izóta  nemcsak  többször  ismétlődött,  hanom 
ma  már  a  szerbek  közt,  —  úgy  látszik  —  általánossá  is  vált. 

Mielőtt  Szerémi  nemzetiségére  nézve  véleményünket  nyilvá- 
uítauók.  vizsgáljuk  röviden,  mire  szukták  tilapitani  áUírásaikat 
azok,  akik  őt  szerbnek  tartják.  Szerémi  n  szerbek  magyarországi 
ösfészkében.a  Szerémségbeu,  Kameniczen  született  s  a  szerb  nyel- 
vet tökéletesen  bírta.  E  kettős  körülményt  tagadni  annál  kevéabbé 
leliet,  mert  ezekről  az  emlékírónak  reánk  maradt  mÜve  maga 
tanúskodik.  A  12-ik  íejezetbeu  ugyanis  a  Szerémséget  nevezi  ott- 
honának, a  22-ik  fejezetben  pedig  világosan  megjelöli  szülőváro- 
sát. ")  A  mi  a  szerb  nyelvben  való  járt-isságát  illeti,  erre  nézíe 
bizonyságul  azon  szerb  szavak  6s  mondatok  szolgálhatnak,  melyek 

>)  SiErbf.íkü  LyetopiM'/.  1058.  év{.  II.  kíit.  1  —  71.  II. 

■)  Szertíoii  fíy.  Emliíkiratn.  Moii.  Hiiiig.  Hi.it.  T.  31  i^i  56.  IL 


KOtONPÉLáR. 


463 


szintéu  müvébeu  találhatók.  E  szerb  kifejezések  tiorban  íi  követ- 
kezők :  Jalabogu  (89.  l.),  Gyurgye  popé  etc.  (95. 1,),  kője  tvoi,  mi 
8zvj»  zedlaj  (214.  L),  durbró  (363.  l).  Hogy  Ö  a  magyar  és  szerb 
uyelvet  egyaránt  beszélte,  mutatja  továbbá  az  a  körülmóny  is, 
hogy  a  szerbek,  kiknek  János  királynál  ügyük  volt,  hozzá  fordultak 
kérvényeik  megiratása  végett.  *)  Mutatja  noui  különben  íiz,  hogy 
Zápolyának  felvidéki  táborozása  alkalmával  a  hadsereg  kiegészíts 
részét  képező  szerb  csapatok  vezéréhez,  a  híres  Radich  Bosityhoz, 
iSzerémi  küldetett  követségbe,  akivel  szerbül  értekeztek.*)  Maga 
mondja  végre  azt  is,  hogy  6  a  szerbek  és  magyarok  között  mint 
közbenjáró  és  mint  tolmács  szerepflui  szokott.^) 

Ugyancsak  szerb  eredetét  lehet  sejteni  Szeréminek  azon 
körülményekből  is,  hogy  mig  művében  minden  idegen  nemzetiség- 
ről kiüsiuylöleg,  söt  olykor  egészen  gúnyosan  szól,  addig  a  szer- 
beket csaknem  minden  helyen  dicserfi  jelzőkkel  halmozza  el.  Így, 
hogy  többet  ne  emlitslínk,  a  szerb  harczostikat  egy  helyütt  >myr- 
midon«-oknak,  >  Achilles  fajzat:l«-nHk,*)  más  helyütt  meg  »nagyou 
tapasztalt^  és  »erösek«-nek  nevezi.'') 

Mindezek  kétségkívül  nem  éppen  gyenge  s  nem  is  csekély 
okok  arra,  hogy  ezek  alapján  Szerémi  szerb  eredetére  ne  gondol- 
husHunk;  de  míni  látni  fogjuk,  döntfí  érvckül  még  sem  szolgálhat- 
nak-Származási  helye  a  szerb  eredet  mellett  mit  sem  bizonyíthat, 
mert  mint  tudva  van,  a  Szerémséget  a  mohácsi  vész  előtt  magya- 
rok is  sfirtin  lakták.  Á  szerb  szavak  és  kifejezések  használatából 
pedig  csak  az  következik,  hogy  Szerémi  megszokott  naivitásánál  s 
közvetlen  előadási  modoránál  fogva,  szereti  az  eredeti  kifejezéseket 
I  visszaadni.  Művében  számos  példa  van  arra,  hogy  a  párbeszédekot 
szó  szerint  adja.  Egyébiránt  a  szerb  kifejezéseket  nem  is  maga 
alkalmazzíi  elbeszélő  prózájábau,  hanem  mindenkor  más  által  mon- 
datja azokat,  a  mi  világos  jele  annak,  hogy  ö  csak  a  hallott  szava- 
( lat  akarta  nagyol)b  közvetlenség  okáért  feljegyezui.  Nem  Szerémi 
f  fel  tehát  a  szerb  kifejezésekkel,  hanem  a  köuyvben  szereplő  egyé- 
nek, akik  vagy  maguk  szerbek  voltak  (pl.  a  szerb  barczosok  95.  l), 
Uadich  Bosity  214. 1.  stb.),  vagy  legalább  szerből  beszéltek  (pl. 
a  szultán  363,  L ")  A  mi  végre  a  szerbek  iránti  rokonszenvét 
illeti,  ezt  könnyen  érthetjlik.  ha  tudjuk,  hogy  Szerémi  a  szerbek 
körében  nőtt  fel,  a  szerbeket  alaposan  ismerte  s  velők  azután  is 
sokat  érintkezett,  a  midőn  Zápolya  udvarába  került. ') 

»)ü.  0.  143.  L  «)  U.  0.  214.  1.   8j  U.  o.  95.  L 

*)ü.  0.  87.1.  »)  U.  o.  163.1. 

*)  Sok  jel  mutűt  arra,  hogj  a  X\'I.  századbAn,  a  töri>k  hódoltság 
ke£det*Íii,  midőn  a  umgyurok  közíil  a  t^irOk  uyelvet  még  úgyszólvsi  ki  »ciii 
birta,  a  tiiagyarok  és  törükük  közt  a  tolafiácanyclr  a  sxerb  volt. 

7)  D.  6y.  Rxeráni  ^Icte.  Szílzadok.  1686.  tnárcK.  fiizct 


4f^4 


rÉi.Air. 


Siikkft!  lübb.'izon  igonlogoa  bizonyítékok  szánia.  a  iin.'lyekl)öl 
Szerélűi  magyamgAt  beigajiolhatjuk.  Ezek  közlU  itt  csak  vallására 
ésaTníivébon  eláradó  órzflletro  hivatkoznak.  Szcrfimi  tndvalevflleg 
II.  Lajos  és  Jáuos  királyokliázikáplánja.tehíltkatholikHs  vallása 
volt.  ')  A  mohácsi  v63z  előtt  görög  katholikua  lakói  még  Dtim  voltak 
hazánknak,  azt  pedig  csak  feltételezni  is  bajos,  hogy  Szerémi  ere- 
detileg görög-keleti  vallású  szerb  család  gyermeke  lett  volna. 

De  hogy  Szerénái  tősgyökeres  magyar  voltáról  ineggyözöd- 
jtiuk,  erre  müvének  csaknem  minden  lapja  kényszerít  l)eunünket. 
Emlékiratának  minden  i"észletén  a  magyar  államisáR  eszméjének 
elismerése,  a  hazai  í'igyek  iránti  érdnklődés  sugárzik  át  A  legaa- 
gyobb  rokonszenvvel  szól  II.  Lajos  éá  János  királyokról  s  a  sze- 
replő vezéregyéniségekről,  s  ha  valakire,  miut  pl.' Török  Bálintra, 
Perényire,  Czibakra  stb.  haragszik  is,  ezt  csak  onnan  magyaráz- 
hatni, hogy  azokat  Zápolya  elleuségpínek,  vagy  az  országos  bajok 
okozóinak  tekinti.  És  ez  pgy  magúban  véve  is  elég  bizonyíték  arra, 
hogy  Szerémi  tősgyökeres  magyarságáról  nieggyÖzÖdjfliik ;  s  olég 
bizonyíték  arra  is,  hogy  pemzetiségóböl  folyó  politikai  hitvallásával 
tisztában  lehessünk.  í>  a  magyar  íigjekről,  a  magyar  királyról  s 
magyar  hazáról  mindig  oly  szellemben  beszél,  amint  csak  egy  ha- 
záját igazán  szerető  omber  beszélhet.  Hisz  egész  írói  munkássága 
is  nem  egyéb,  mint  a  bazatifii  érzftlet  nagyszerű  nyilvánulása,  O 
tollát  Magyarország  romlásának  megírására  emelte  fel,  vagyis  Azt 
a  korszakot  akarta  vázolni,  mely  a  mohácsi  vészt  közvetlenül  meg- 
előzte ée  követte.  Fájlalta  nemzetének  szomorú  sorsát,  s  minthogy  a 
hon  bukását  Buda  és  Esztí^rgom  eleste  után  befejezettnek  látta, 
legalább  az  által  akart  hazatias  érzelmeinek  kifejezést  adui,  hogy 
az  ország  hanyatlásának  pbasisíut  élethűen  feljegyezze  8  az  utó- 
kornak tanulságul  átadja. 

Felette  tévednek  tehát  azok,  akik  Szerémiben  a  szerb  ere- 
detet iparkodnak  constatálhalni ;  de  tévednek  azok  is.  akik  Öt  mint 
]ier  emineutiam  a  magj'arországi  szerbek  történetijóját  tüntetik  fel 
.nz  utókor  előtt.  A  szerbek  ügyeivel  s  főleg  az  IB26.  évet  követÖ 
g}*áazo3  napok  alatt  egyszerre  nagy  jelentőségre  vergötlött  állító- 
lagos szerb  despottal,  n  hli'os  Crni  Jováanal,  igaz.  sokat  ós  belia- 
tólag  foglalkozik,  de  i^sak  azért,  mert  ismerte  ennek  tetteit  r  mmt 
a  szerbek  ez  idétt  valóban  nagy  politikai  tényezővé  emelkedtek. 
13m  tíimnk  buvcbbi  fejtegtHése  nem  ide,  hanem  a  magyarországi 
szerbek  történetére  tartozik. 

Dudás  Gttula. 


')  Ö  magft  lüoudja  eml(!kirata  b&veKet(^»^n :   >Ego. . .   empellAnufl 
Lndovici  regiB  et  Jobniitiia . .  .  <  (Hon.  Uunff.  Hist.  t.  kH.  1.  1.) 


KÜIíONFÍIT.feK.  465 

A  SZATHMÁRI  BÉKE  TÖKTÉNETÉHEZ. 
L 

JOSEPH  von  Gottes  gnaden  Erwühlter  liömischcr  Kayser,  zu  alleu 
Zeiten  Mehrer  des  Reichs  etc.  etc. 

Hoch-  und  Wohlgebohmer  licber  getreüwer.  Nachdem  üns  auB  dei- 
ncn  an  Unseren  Böheimbisclien  Canzicrn  GraíFcn  von  Wratislau  jüngst 
eingeschickhtcn  nachricbten  zu  wtissen  gemacbt  worden,  was  masseu  der 
Caroli  des  Vorhahens  idirc,  díe  lit'bellieche  Parthey  zu  verlaaeen  und  m'di 
wiedtrumb  unter  Umeren  Kőniglichen  Sdiuz  und  (rekorsamb  zu  bef/ebeji,  wanu 
Er  nur  UiiBere  vorige  Kajser-  und  Königlicbc  Gnade  dadurch  zu  erlangeu 
hoíFnung  hette,  aueh  dessen  genugsamb  vcrsichert  werde ;  Und  danii  Wir 
allén  dcnen,  díe  ihre  Missetbatten  herzlicb  bcrcnwen.  Unsere  vSttcrliche 
GnadenB-SohortS  aus  angebobrner  Mildte  gohrn  evöífuen,  bevor  wanu  denen- 
selbeu  ihrer  Vor-  und  Elltcren  gejjjeu  Uns  und  deni  Vatterland  erworbene 
Verdienste,  wie  ibme  Caroli,  beystehen  ;  Als  thuen  Wir  Krafft  der  Bcyiag 
dir  völligcn  Gewalt  entheyien,  nicht  alléin  mit  ihmc  Caroli  öciner  bevüber- 
trettung  und  versöhnung  balber  zu  bandlcn  und  zn  traetiercu,  sondeni 
auch  von  Unsertwcgt.'n  dcnisclbcu  auff  solcbcnfall  alln  vorsicbenmgUnaerer 
Gnade,  wie  aucb  aeincr  Güetter  und  scines  Comitats-Ambtö,  inmasseu  du 
ea  n<5tbig  odcr  dienstsanib  bcfíndon  wirst,  ziigebcn  und  zuc  üusagen ;  alles 
mebrcrcn  innhalts  bi'}'kommender  Vollmacbt,  derén  du  dich  zu  obigcn  ende 
gescbicklicli  bedienen  wirst.  MVf.  jcdnch  aoiroM  ihmc  Caroli  ridvididier,  als 
Uits  angiiumhfv  nfin  und  zu  iiuhrervr  rcraicheruinj  tíiiiivr  hesUiudigen  Treüv! 
nrreichcu  tvürde.  vann  Kr  vor  ndír  bej}  seincr  oj/eiiflicher  heriibertrcitung,  denen 
R*'bt'llen  eiiint  mfrcl-lic/teu  abbrurh  thuen,  l'ns  hinygt'u  cinrit  atisehnlícken 
IMrnsi  Iciatcu  möchO- ;  *)  A/)fo  h'Kit  fu  duhin  aujf'nllf  irdac  anzutragen  und  Unit 
(len  f.rfolg  in  allcni  aus/)'ihrlich  zii  berirhtni.\ crh\e\hcn  dir  Anhey  m\tK&y Bet- 
űnd Kőniglichen  Gnaden  wohlgewogen.  Gebt-n  in  uneercr  Statt  Wicnn,  den 
zwej'-  und  zwaiuzigsten  Deocinbris  ím  Siebenzeben  Hundcrt  und  zeheuden, 
Unserer  Reicbe  des  Rönuschen  im  Ein-  und  zwaiugzigsten-,  des  Hungari- 
scben  im  vier-  und  zwainzigsten,  und  dos  Böbéi mbÍ!*clien  im  Seclieteu  Jahre. 

JoMcpfi  m.  p. 

Joli.  Friedricb  Seilern  m.  p. 

Ad  Mandátum  Saer.  Cueií.  Majestatis  proprium : 

Jobann  Gcrb.  Buscb  m.  p. 

Külczím  :  Dem  Hoi;b-  und  Woblgebornen,  Unserm  Bauo  Croatiae, 
Feldt-Marschallen,  beatellten  Obristen,  und  Lieben  Getreüweu,  Jobann 
Grafen  Palfy  Ton  Erdőd. 

(Csás/ári  nagy  peeadt.) 
(Eredeti,  hivatalos  alakban,  egtisz  ívre'tben;  I.  József  császár  sajátkezű  alá- 
írása ^8  ép,  kerek  ostyapecscte  alatt.) 
*)  Ez  az  eg^z  nevezetes  pont  a  Pulay-fele  fordításban  ki  van  hagyva  ; 
általában  a  Pulay  szíívegc  sem  nem  teljes,  sem  nem  bit. 


466 


11. 

Formnhi  Jurainaűí  FUiclUaitt, 

Elgo  Alexander  Comn  KaroLi,  *)  jaro  per  Detim  unicum,  cogli,  ter- 
raerjne  Creatorem,  Ser«nifl9Íino  neonon  IiivíctÍRsinio  Princípi  JMt'pho  Primo 
Bomauonim  Imperátori,  Uungaríne,  Dalmatíac,  Sciavoniae  ot  Boliomíae 
Uegi  ac  Arcbiduci  Austriae  etc.  etc.  Dominó,  IDomiiio  milii  clemenlÍBsimo ; 
Postquani  Sacratií4i*imn  siia  Caesarén  Regiaqite  Majc«tas  ex  innata  summa 
BcnignitaCc,  mihi,  dum  praescntibuB  Regiil  luotibus  per  aliquod  tempua 
iuvolntus  fui,  modo  verő,  ttti  iam  <liu  meJitaímr,  ad  homagialcm  moam  nbU- 
gatíoiicm  redire  anhclauti,  ímploratam  gratiaiu  vitae  ct  onmium  ")  Buno- 
rnm  per  lUuslrisKÍmum  ct  ExccllentÍBsimiim  Domíuum  Joauiiem  Comitem 
Paltly  ab  Erdöed,  Huminefatae  Sacratiasiuiae  »uae  Majcstatis  Marescbat- 
lum  Campi  Gencralem,  Siipnnnum  per  Hungnriae  Kcj^uum  Arujoruiii  Prae- 
fectum  Qt  Cataphractoniiii  Tribuuum,  nicdiaute  Caesarea  Regioque  Plení- 
puttíntia  mihi  impertita  fűit,  qtiod  Eídem  Sacrmae  saae  Caes&reae  Regiae- 
qae  Majeetati  imposterum  ex  sería  et  slucera  praeteritorum  pocDÍtentia',!!) 
non  tantum,  uti  omnes  Vuflallos,  Snbditofl  et  bamillimos  Servus  decet,  4Írjxi- 
*itÍ4  arműj  ryóctU,  abjtírntiítqutí  omni  alia  eontraria  obiigaiione,  ^  contra- 
veatiooe,  vei  Íd  adversam  agentium  studS'B,  aut  qaavis  adhaerenti&,  vcHm 
et  dtfheam  e-me  jidelis ;  tied  etútm  ominbug  viribiu,  ^tudem  Jneremmtüj  UH- 
litatem^  Caeaareavi  Rcgiamqut'  Authoriiatem,  Regnigue  quiefám  per  me  ac 
mfo»  *tí^e(^»  Cfl  addicUiM  promoeete  ti  tuertf  ac  nmul  omtüa  damna  aiwte^ 
dcmum  verő  omnia  ea  verbo  et  t^Mre  agert  ac  pratttare,  quae  homc^/taU  iMa 
ofdigamini  H  fidditnti  {ncnmhuNt.  Ita  mc  Dous,  per  hacc  Sftf^ra  ICvangelia 
et  8Íne  macula  coucepta  Vii^o  ac  Mater  Deí  Maria,  neciiou  omues  Sancti 
a^Qveiit. 

Ita  confirmo  ut  supra 

Alexander  Károlyi  m.  p»  ^) 

Tovább, Looher  de  Liudenheimb  cs.  k.  ndv.  haditanácgos  kezeíráwival : 

Depoauit  Jnramcntum  hoc  íidcUtatia  IlluHtriseimus  Domíniis  Comes  ^) 

^}  Károlyi  Sándor  ekkor  még  csak  báró  volt;  grófi  diplomája  1712. 
april  5-du  kelt.  Mivel  azoubau  itt  már  mint  »'jró/<  cskUszik  hűséget  és 
Lochor  is  grúfnok  erÁmpzi  tit:  m-ilván  már  ekkor  biztosíttatott  u  gróti  rang 
elnyeréséről  Pálffy  cs  Lotber  miut  cs.  teljliatalmazottak  által.  Károly  kirÜy 
is  már  1 7 11 .  ang.  l*i  IcvcMbcn  grófnak  czinicíd  Károlyit. 

*)  £  BZó  pÖtlólag  Íratott  a  B/íívegbe. 

')  MartiuB  Vf^gén  pedig,  Rákóczinak  cs  a  magyar  Ccnfoederatiónak. 
letett  bUflc'geskUjfít  íamételé  Károlyi  a  fejedelem  előtt  Str.V  városában, 
lengyel  földön.  Májiie  l-jén  viszont  a  Hagy-raajthenyiHÍkon.újliálJóz&efcsú- 
számak  eakiidött  biÍ8(>get. 

*)  Ez  a  két  «or  Károlyi  Sándornak  eredeti,  majÁűctitii  úiUa  ^f  altU 
frÚJM,  ugy,  hogy  az  okirat  hitefese^ge  minden  kétségen  ftJtÜ]  áll. 

^)  Imtf,  Károlyit  u  tárB-plentpotcntiárius  Lonlicv  ía  grófnak  cziinm  ; 


RÜLÖNFÉLÍIK.  467 

Alexander  Karoly  in  {traesentia  Illustrissimi  ac  Excellentissimi  Bomíni 
Comitís  Johftnnis  Palfy  MareBchalli  Campi  Generális  etc.  eí  mei  Caroli 
Locher  de  Lindenheimb  Consiliarü  Aulae  Bellici  ac  Seferendary  intimi, 
űludque  me  praeleffetite,  in  diversorío  dictae  euae  Excellentiae  Débreziniiy 
decimaquarta  Marty  Anno  1711. 

(Eredeti,  eg^a?-  íven.  Kivül  régi  levéltári  jegy:  ^1711.  die   14.  Marty. 

Nro  93»/2-<) 


biztosítva  volt  tehát  számára  a  grófi  rang  már  ekkor.  (V.  ö.  Pulay  J.  >Szath- 
mári  Békességbe  308.  1.,  noha  ngyan  ez  az  eskületétel  ott  el  van  hallgatva, 
avvagy  Pulay  nem  is  tudott  róla.) 

A  gr.  For^ách-család  abadj-kemenczei  levéltárából 

közli :  Tbalt  KlLHlif. 


T  Á  R  0  Z  A. 


A    MAGYAR    TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT 

Májitij  havi  Ulesiít  imgy  érdeklődés  mellett  Urtofta  ra^  c  hó  b-cn 
a2  Akudtimia  kiát'-rmébcu.  Az  UU'sut^k,  a  mely  n  reodctfitel  jóval  tovább, 
m&jdiicm  a  Óráig  tartott,  Uimepies  jeUegct  adott,  hogy  a  társdlat  líjouuna 
váhiextott  másndolnökc  gr.  Szécsen  Antal  most  foglalta  el  iiiúsodfiufiki 
sxokdt  :i  küvetkezo  eliiSki  mcgiiyitöval : 

A  türtt-nclmt  tiir^^úlat  miUt  vÁIanztinúim  íiloflRQ,  elénk  sajniUkoiui- 
Bonira,  akadályozva  voltam  me^jclciini  s  cenk  levélben  kőszÖrihctteui  meg 
máüodclnükki^  való  mogválanzttitÁsfiniat.  Eiigcdjo  meg  a  t.  válasxtmány, 
hogy  ezen  köszönetemet  most  szcmélycaon  ífimétcljem.  Meg  vagyok  gyfí- 
zfidvc,  hog>'  nem  Hzcr^uy  iitidalmi  kísorlctcimuek  kí)H»>nhctem  eme  kUihi- 
ietést,  melyet  felette  nagyra  bccaUlíík,  de  annak,  hogy  s  történelmi  társulat 
itxemelyemben  nagy  ki'>zünHvge  azoii  cleinrt  akarta  figyelembe  vcntii,  a  kí 
ffi'deklöd^se  altul  a  tái'^úlat  munká^siigát  elüuiozditaní  iparkodik. 

A  történelmi  tjlrsúlat  felfogásom  szerint  a  mngamüküdcaében  és  ekou 
irányzatban,  melyet  küvct,  megfelel  a  modern  tűrteneti  irodalom  egyik 
fíögénycuek.  Mellőzve  a  klussikus  kor  türtrncti  irodalmát,  mely  sigát  jel- 
lí^gel  bir,  —  a  törtiíneti  irodalom  a  XVJI.  9Mzad  óta  inkább  esak  a  tények 
eaoportofiitására  szoritkozott.  A  XVIH.  század  máalk  fcMbcn  folug  az  angol 
irodalomban  Jung,  RobertJ»ou,  Gíbbou  mnukáibau,  melyek  még  jeleideg  is 
a  törtenctlrodalom  h^ftínye&cbb  [MÍldáit  nyújtják,  azon  irányzat  oycrt  fényes 
k(!pvi8c1fík('t,  11  mely  a  tények  eltí&orolása  mellett  a  türténelmí  eeemények 
ijeezefiiggi'í^tít  t**  általános  jellemét  iparkodtak  kitüntetni.  Ezek  már  &  tár- 
gy ilng<^ist)ág  legnmgfU'abb  fokára  Igyekeznek  emelkedni, 

KJt^f^kíviil  a  tárgy ilagORság  mitgában  még  iiom  meríti  ki  a  tdrt^ 
itett  irodalom  feladatát.  Maga  a  tárg>-ilAgottjciág  bizonyos  mdrt^bcu  műidig 
c«ak  a  tcDVck  irányában  tlrvt>nyct)filhot,  inegitA.MéHtikbfn  nem  mehet  odáig, 
hogy  az  író  egyéni  íizelleme  azempontja  ra  meggjk'ílzíklésft  ne  érvényesüljön, 
vagy  legalább  hizLMiyoti  kiizvetctt  hatást  ne  gyakoroljon  ;  mert  u  tárgyila- 
gosság ily  foka  egjenetíeu  a  azellemi  kl>zönyU&eéggel  lenne  ugyanaxoi)0«. 
A  tények  kritikai  és  elfogiilatlau  felfogásában  áll  a  tárgyilagosság  TftlAdl 
értéke  —  e  az  újabb  türténeti  irodalom  fÖleg  századunk  máeodik  fele  óbi 
első  felttiteleként  a  tények  kiderítését  va  határo'jitl  megállapítását  tekinti. 


tjIrcka 


469 


Ncoi  szóitdnkoni  »xou  miitikiik  jeleut^t^tít  tag&dui.  uielyek  ezcu  líj 
nyzat  érvényesülése  olött  Knröpa  luinden  tnxlalmában  a  Vr>rt^ne\tím  tercu 
0n)'O8  clÖsmereBuok  örvendettek ;  de  állíiláiios  julk-gitk,  Logy  Bok  le'uyt 
mint  olynt  elfogadtak  ós  nzokrit  epitettt'k  tcIfogiUiikAt,  melyek  vali^diflágA 
még  magában  ktíU'a  volt.  E  tt'küitotben  bivcouyos  Icf^ndaris  elem  fejltf- 
dütt  ki  nióg  korunkhoz  kbzet  álló,  sőt  abban  kifejlődött  nagyszerű  esemé- 
nyek iráiiyábun  \é. 

Bár  hogyan  ite'ljünk  pl.  a  francsda  forrudalinat  is  a  Napóleoni  kor- 
szakot illctíiieg  ThiíT,  Mignet  6a  máM>k  nuiiikáirií'l,  a  kik  nyomukon  ji'u'tak, 
bármily  nagy  legyen  azoknak  általános  irodalmi  bocsiik :  azt  hUzeni,  bát- 
ran mondhatom,  hogy  Taíne  legújabb  oiunkájn  utiín  a  jövti  türtóuetiróJK 
nem  leend  többe  képca  ezen  idők  törtenetet  az  el^bh  említettek  alapján 
Niegínii. 

K<'ta(ígkiviil  van  a  lcgeiid:iris  fclfogáauak  is  bizonyos  jogaiiUtaága. 
Mert  suk  tekíntctheu  azon  ídok  kö/ érzületet  éa  általános  benyomását  tük- 
röíi  vissza,  melyekben  er^i  legendaris  felfogás  képz<>d<>(t,  —  és  hz,  a  ki 
n  történelmi  c^emcnyekot  valójábajt  megérteni  akaija,  ezen  legendaris  otda- 
lát  teljesen  nem  tévesztheti  szt-'m  <'tÖ). 

A  fii  feladat  a  türtenetl  irodalom  clömozdftdsára  v^emfíiiycm  sze- 
rint főleg  abban  áll,  hogy  a  tt^nyek  i!s  adatok  szorgalmas  tantilmányozása 
által  tc1je»tiu  faizt^ts  alakban  kószittes^k  elő  azon  anyag,  a  melynek  fel- 
dolgozása a  későbbi  történetírónak  feladata. 

Minden  tisztelet  mellett,  melylyel  hazánk  ttirtóneti^nek  n^bb  írói 
iránt  vi8dt<>tem.  uem  tagadhatom,  meggyÖz^déiícm  az,  mifizcriiit  mt'g  eddig 
valódi  hazai  történél m (luk,  mely  úgy  a  tÖrtcuettiidAmáuy,  mint  u  miivtiszet 
igt^iiyeinek  megfeleljen,  eddigelé  nincsen.  Hogy  ilyen  történelmi  munka 
megirassck,  alapfeltíítcle,  hogy  a  feldolgozandó  anyag  kellőleg  előkészítve 
lo^'Cn.  Mci-t  i>sftk  így  lehet  a  történelmi  tdöadásnak  Áa  csoportoeításuak 
bUtos  éa  nem  öiikéuyeseu  választott  alapja. 

Ezcti  alapvetés  a  történelmi  társulatnak  kczdetttJl  fogva  egyik  fö 
irányzata  es  íö  feladata  s  mert  ezt  ritka  követ kczcteas^ggel  ée  buzgalom- 
mal évek  óta  tcijettítí,  iniíiek  utjlna  ily  módon  a  hazai  törtf^netirás  kifejik 
deWt  hathatósan  elősegíti  t's  egy  lecudŐ  ij^azi  magyar  törtenete tii  megírá- 
sát előkészíti;  aiinúl  inkább ti^rzem  a  kitüntet^a  éa  bizalom  becset,  melyeta 
t.  tái-siUat  me^választatá^om  által  irántam  tanúttított,  a  mennyivel  iukább 
fÖkivánságakent  tekhttein  egy  ily  törti^noti  munka  megírását  uiindazoknak, 
a  kik  m<i!yeii  meg  vaunak  győződve,  hogy  ahnzai  történelem  kellő  ösmerete 
a  hazaBas  szellem  helyes  irányban  való  fejlődésének  egyik  fo  feltétele  és 
lényeges  eszköze. 

A  nagy  tetaxéssel  feladott  elnöki  szelcfoglaló  ut^in  következett 
dr.  Frjrrfiitíakff  László  felolvasása:  A  pápai  adószedőkről  Mug)-arországon 
a  Xlll.  va  XIV.  században,  mely  n  Szílziidokban  fog  megiclcimi. 

Jakab  Klek  felnlvtuá>ta  az  idő  kim<Vt  volta  miatt,  v.tlamptyik  köze- 
lebbi Ültére  nmradt. 

SíAzAnoa.  Iö87.  V.  FOírt.  31 


470 


tlUCtA. 


KKUtáii  küvetkfxtck  ft  jolcutc^ck  a  gr.  Fur^chc^uilád  aUá-ÍMiitrn- , 
dr!  ús  c*(iW>iyi"  Itívtíllárái*ól,  iiit'lvet  n  társiUnt  BegwUítkiira  S)Uldee»ky  Lajoa 
kutatott  út  ujabban  (is  hozott  6u<lapvsti%  it  Ijirsúlat  l's  a  grúfi  csuláil  cicg- 
bí/itMtx'il  s  n  mely  n  Nemz.  Múzeumban  fog  cIhelyoKtctiii  a  többi  ForgAcIt 
levelek  mollJ.  A  Rit kocsi  kurra  vouutkoxú  uHgj'becsU  leveleket  TJuih/  KiUmnit 
már  átnázvi'U,  Ü  azokról  s  S/iideezky  a  többiekről  é\iiaziiva.]  tettek  jeleutésc. 

Tlmly  mindenekelőtt  n  nerfstfnyi  osaláíira  vonalkoxú  Ievcleki:t  emeli 
ki.  mert  a  Forgíií-lmk  tobbszlirCia  i-okonsfigbai)  lev^n  a  Berzsenyiekkel,  szA- 
míH  lovvl  voiifttkozik  re/tjok.  Borcsonyi  Mik1ó.?né  Homonnai  Drug^tli  KrisK' 
tiuáuak  ugyanis  gr.  Forgádi  AiidnU  rolt  az  el^ö  ft^rje,  kitől  egy  (Ín  PAl 
izArmaseott,  a  kí  aztiUi  együtt  nevekedett  u  Bercsényi  gyeirkckkel,  Lá»zI6- 
val  Ca  ki^HTÍbbi  fi-aiiczia  marítultal)  ói-  ZttuzüátniÁv-al  (a  ki  kéaobb  Zichy 
Ptitenii'  luD.j  K/.ek  hArnmu  órüköllck  a  Ht>itionuai  T>rug<:Ui  liáx  kihalása 
utáii  a  iKigytcrjpdotmii  lUígvárí  birtokokat,  a  inclyekrc,  továbbá  a  varannóí, 
ki»ván1ai  í'a  más  birtokokra  uKáinos  okimt  vonatkozik. 

A  Diásík  nevezetűé  oklevél  gyűjteményt  képezik  ubbot  a  korból 
Thökulyí  Iniru  NÍkomíídiáb<Íl  (ITOfi)  írott  levelei,  melyeknek  epe<leti  fngal- 
muzváiiyui  (h  fcjvcii-lein  titkára  Koinárorny  János  kezóvcl.  egy  píron  btir 
ktit«ídU  gyüjleuieiiyes könyvben)  a  Forgáelt  levéltárból  keriiUek  elő,  u  hová 
Dobai  Szifkely  Samud  gyűjteményéből  jiilöltak.  Tliuly  elíitl  e  levt-lek  nagy- 
része  ÍFraeretea  volt  a  ki  ia  adta  a  Bayféle  másol  at-gyiijteméuyböl  (jw  Akad. 
Mouumenta  XXIV.  kötetében),  de  ez  eredeti  fogaliii»»ványok  között  sok 
olyan  is  vau,  mely  eddigelé  ismeretlen  s  azok  kiadása  na<j;yon  kívánatos 
volua  a  Történelmi  Tár  hasábjain. 

A  legitcvezotcsehbok  azonban  küzvclloníil  u  Kákóc/.í  t'orrad&lom  tllr' 
téuotérc  voiiatkozó  nugyliecjtíí  levetek,  Uáki^czi  fcjodídcm,  ['álffí  János  tá-, 
bontok  éfl  Károlyi  Sándor  eredeti  levelei,  melyekből  egy  pár  nionumeut«Iia 
joleiit^ségü. 

Szentiványi  Jánun  bárúí  diplomája  (17ül-bÖI)  réiurjetceen  elbeszéli 
ama  szolgálatokat,  melyeket  ö  a  i'^zárí  hadaknak  Rákóczi  ellenében  tett. 
0  vezette  a  kuruczokra  a  torradalom  kezdetén  a  MonteouecuU  ezredet  b 
később  miután  Káki>c2Ínak  ItUtiégct  L'aküdöit,  ö  adUi  fel  a  németnek  Mun- 
kács várát.  Thaly  u  tényt  magát  Stella  a  Monteeuctulí  ezred  tíruagy* 
bizouyítványníból  Ismeri,  melyeket  Szentiványi  a  bárö*ágért  beadott  folya- 
modváuyához  csatult;  a  bárói  diploma  azonban  még  réazlel&iebb. 

A  szatbmári  béke  történetére  ^y  ueháuy  monumentális  értékű  ok- 
títt  vonatkozik,  melyek  Károlyi  Sándor  szereplésének  utolsó  évét  e^zeu 
mád  viltígttáíban  tíintotik  ki.  l'nlay  Jáno:*  munkájából  ugyanis  eddigelé  az 
ToU  az  áltulánoA  tudat,  hogy  Károlyi  .Sáiidnv  17  II.  májua  L-éu  tette  le 
a  liü)M*gi  eakitt,  arról,  hogy  <j  k^'t  lióuappal  elcíbb  egy  más  hüségí  esküt 
tett  voluA,  senki  sem  tudott.  S  íme  most  előkerült  Glr.  Károlyi  Sándor  ere* 
deti  hiiaégesküje,  melyet  márcz.  liéu  tett  Ic  Pálffy  János  éa  Locber 
Károly  udvari  refereudarius  kezébe  Debrcczcnben.  Az  tudva  vnn,  hogy 
ké«6bb  iaiiiét   t«tt  le  egy  liUségeskUt   Rákóezinak,   mely  az  előbbenivel 


TAb07.A. 


liouiIoktígjunuHt  ulltnke/ult,  vftUiiúnC  a  mujíli^nyi  eiikil  viHzoiit  C2  utúbbivnl 
ejleiikexett ;  igy  liát  Károlyt  Sáudor  -i  hónap  alatt  3-8zorcaku(l&tt  og;y[nfÍ8- 
wl  elleiikeKÖ  módoti.  Av.  erre  voDn.tkoK4^  köt  akináuy t  fonto,-s8JÍguknál  fogvn  a 
kíilbnftn^  rovatában  egPez  tífrjcdcltníJben  tüztiljiik.  F.  kvltőn  kiviil  ini'g  több 
levelet  mutatott  be  Thuly  K;Íbiián,  a  iii(>lyek  umeniiyiben  Huluybaii  ueai 
volnánuk  meg,  vagy  híbáiíHn  közüivúk,  h  Ttirt<>iielnii  Tárbau  fogiiak  kfíüSB^ 
tétetni. 

Azutáa  Sxddeaiíy  Z^/0«  tutt  jelcnli^t  a  gr.  Fuigách  család  IsvéU 
táráról.  Kiválogatott  mintegy  yOO  db  levelet  a  ltígn%ibbektöl  k«zdve  a 
Rákóczi  forradalom  befcjc/éseig  b  a^xlHin  a  jelcu  korig.  Árpád  korit  talált 
3  dbot,  a  XIV  ik  g/á/.udból  =  5  db.  a  XV-ikbŐl  =  n  db.  eredeti 
hártya  oktovotct  es  sKáuioei  luilííolutot.  A  XA^I-ík  századból  királyt  okleve- 
lek vannak  II.  Lajustól.  Ferdinánd  4a  János  királytól  több,  Miksa  4a 
Bndolf  CB.  és  királytól  ia  eg^nebúny. 

Innen  kc/dvc  ii  cuagáu  oklevelek  Bzáma  la  tetemes.  Nagyon  e'rdekes 
L'soportot  tesz  ki  az  cnbilj-i  fejed«liuefc  f/ingf/ar  üklevt'IgyÜjtcmenye :  János 
Zsigmoudlól  van  2.»  a  íiáthoryak  közül  István  =  2,  Kristóf  =i  2,  Zsig- 
mond ■=  4,  Gábor  ^  5  eredeti  oklevelei  van  ktípvíselvti,  Mihály  vaj> 
dától  van  »  2,  Basta  GyOrgytől  vau  »  9,  Betideu  Gábortól  =  4,  a 
két  Bákóczy  QyörgTtól  =  G,  liarcHaytól  =^  5,  Apafitól  =  1,  Zrinyi  Ilo- 
nától =  1,  BaMaraba  Mútc  oláli  vajdától  =  1  drb  eredeti  okirat  Törtik 
basák  éA  agák  levelei  (niiigyardl  ^.e  törökül)  =10  drb.  Van  k(ít  curioeum 
ie,  vastag  hártyán  áUttóIagüa  hun-flCytliu-STokely  betitkkel  >Apor  Gáspár 
levele«  —  vatósziniileg  XVII.  száxaüt  gyártmány.  A  XVII.  Bzázndböl  a 
felhozott  okiratok,  levelek,  peracták  8tb.  üzáina  felmegy  600-ra,  melyek 
nem  csiipáu  a  gr.  Forgácli  rsaládra.  de  lebet  mondani  az  ország  akkor 
szereplő  elöbbkelö  futtlúdai  mindegyikére  vonatkozuak- 

SKiídei-xky  rdszletes  jeleuleüti^t  .jövÖ  fiizettlukben  k<}zi3ljük.  A  grófí 
L'salád  liberalttását,  a  mclylytl  Icvcltárának  máit  századi  okiratait  is  feU 
rgánlottu,  rttíc  a  ghimP8Í  ág  lev<Htúrának  a  múzeumban  való  áteugcdi^ff^rt 
Í«  li!pó»ieket  teond,  bálás  köszönettel  vette  tudomátíúl  a  tármilaL 

Mindkét  jelentet  a  jelenlevők  nagy  figyelemmel  hallgatták  é^  tjláil- 
keu  uiegéljonezte'k,  «  egyúttal  határozatba  ment,  hogj-  a  gr.  Forgáoh  caalád- 
hoz  kivetkező  küazöníí  levál  íntéztesadk : 
\ 

Uditóflágoa  grófi  család ! 

A  magyar  törlenelini  táraúlat  igazgató  válatiiítmánya  előtt  Thaly 
Kálmán  vt.  <^s  Szádeczky  Lajos  társulati  scgédtttkár  urak  jelentest  tevái 
azon  ritka  becaii  és  nagyfontosságú  levéltárról,  melyet  Méltóságtok  társiUn* 
lünk  kfízvctíté.scre  a  nemzeti  múzeumnak  átengedni  kegyeskedtek,  üröm- 
mel gyt'i/ődott  meg,  hogy  az  a  család  történetére  vonatkozó  adatok  mellett 
a  hazai  történetre  vonatkozó  egé«z  s«]Vg  olyan  okmányt  ííraött  meg,  mely 
hazánk  közturténeture  vonatkozólag  is  oddigí  tnchUunkat  felvUágostiú  v-h 
kiigazító  adatAkat  tartalmaié. 

3l» 


TAKC2A- 


Mi.nt<'«úgt(]k  eztíü  liazafiuit  aduuiáii^^áért,  uiolrl^yel  libcralitásuliiiak, 
ügyízeretiíUíkuek  s  a  íinzai  li>rténo]cm  irjiuti  voitxaliiiuknnk  oly  Wiiywi  tami- 
jclet  adták,  fo^Hiijiík  tárTiúlaluiiktiak  Ic^mi'lt-;;cl>bé3í  legöeziutebb  há}Á9  küízü- 
iietet.  Mr'Uóeágtok  cietíi  kö/ül  íukuii  játszottak  kiváló  i«7.prcp«t  a  türtenelem- 
bvii,  ttíbbcík  lUiitc'k  ki  irotlaldii  foglalkozáéiuil  is :  Moltúiságtuk  valóban  ezek 
szelleniííbeu  jártak  el. 

Kivátó  tiBKtelettel  raarailváa 

Gr.  Szócben  Antal, 
a  M.  Történelmi  Társtitat  máaodeludke. 

Szílágvi  Sándor, 
titkár. 

Folydtlgyekro  kerUlvi^i  a  sor,  titkár  Jelenti,  bogr  Szabó  Károly 
Biiidcr  Lnjoe  tanárjelöltet,  eddig  fWdíjaíi  tagot,  a1apít<^  tagnak  ajáuija, 
Évdijaa  tU{;oknak  felvétetnek:  Gr.  Forgách  László,  Mándok,  gr.  Forgách 
^ndor,  Á.'Kcraencxe  (aj.  Saádecaky),  ReIcK  Jeníi  fö»2oIgab{ró,  (^j.  Pnky 
Andor.) 

Titkár  betDutatJR  Déva  város  kdzQnaégáoek  átír&tát  a  táraűIathoEj 
iiielybrii  a  tántáliitot  f,  lívi  kirándulásának  Di^váu  Ie^nd6'iiicgtnrtártára  hívja 
fel,  fclenilitvdn,  Ii"gy  biztos  kilátás  lévon  arra,  hogy  a  moghivást  llimyad- 
megyeközijna^ge  isuia^ái^vá  teeiidi :  határozza  el,  hogy  a  f.  ivl  kirándulást 
jnl.  hó  cIsö  felében  IMván  fogja  megtartani,  A  választmány  ex  iudít^'ányt 
•'iriigadta,  »  egyozerHuiind  felkiJrte  gr.  Szochcn  Antal  másodelnökét,  hogy 
a  kirándulás  vezett^scH  sziveekecyiJk  magára  vállalni,  a  mit  Ő  k^ui^gesen 
megígért. 

Titkár  azután  bemutatta  az  írók  <^  mUv<f«zck  társulatának  ápr. 
16-lln  kelt  átiratát,  melyben  a  bndaí  királyi  i^s  a  parlamenti  palota  t^pít^ 
alkalmából  felhívja  a  társdiatot,  hogy  tűzze  ki  tüzetes  tanulmány  tárgyává 
a  mag;h'ar  miiipnr,  építe^zot.  hütorxat.  vinidet  kerddiwit  s  egysüemmind 
magyar  mUtíJrtenelmi  kc'pckböl  ee  tárgyakból  rcudezzeu  egy  lehetőleg 
teljeu  kiállítást.  A  társulat  tíriímuol  látta  az  átiratból  az  írók  é»  mtlvt^szi^k 
tár^naágániik  meleg  érdeklődését  a  mag,v&i'  muti^rtdnet  iránt,  a  Thai/ 
Kálmán  indítványára  elhatározta  ^rteflítcni  nz  írt'tk  és  niüveffstek  táiiui- 
«ágát,  hogy  A  magynr  törtcuclmí  tár«iilat  fönnállása  óta,  tehát  20  úv 
óta  kiváló  gonddal  es  elíiazen-tettííl  tanulmányozta  a  magyar  mütörti'nel- 
inet,  kirándiiláiiai  alatt  e'A  n  tegkÜltínbOztibb  levéltárakban,  s  közlönyeiben 
a  Századokban  ós  Történelmi  Tárban  rendszeresen  adta  ki  az  erre  vonat- 
kozó köy.leme'nyoket  A  mi  magát  a  kiállítást  illeti,  nem  tartja  idöszcninek 
a  budavári    kiállítás   után  a  nem  hiszi,    hogy  az  még  moctt  kivihetű  volna. 

Vt'gUl  it^fiztániok  bemutatja  mült  havi  itzánmdását :  e  szeiint 

bevrtel  vult a.Sótí  frt  5.i  kr. 

kUdáif öOG    »    Ot;    » 

punxtári  maradék       3,541*  frt  f<l"  kr. 


TARCXA. 


475 


TÖKTENETI  ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI  PROGRAMMOKBAN. 

■  —  A  sEsy.TUEi.yi  uvm.  katu-  iivj^st-ikium  Ertcsítdjebcn /ff'/cííi-y  Kái'oly 
t^^a^tnulZ7j  Cyiu-g\'  bíborunkc  tUetet  Írja  lo.  Kz  ertckezeB  mí^g  nyert  volna 
^rttlkffbcu,  iia  azerzii  liíJfktiiuilng  Uivi'bbcíi  fcjtcgoti  vala  a  XVI.  ssuízad 
c»en  egyik  Ie{niagyobb  magyar  dipIimiatiLjáiiftk  j«*lleiniít,  «  eVnclib  vou^- 
sükkal  rajzolta  voliia  u  Umilás  korítzakat  M9)i:>'arot'szágoti :  mik  vullak 
okiii  Ji  liioliát'gí  vés/,  titjiii  a  pjírtok  ^zi^thitzií^Atiak  ?  —  uiiutáu  bajos  volua 
r<Mtcutiüiik  azt,  hogy  n.  Diinúntúl  eeiu  oi^zuknyuguti  mcgyi'k  fÜiirai  puBzta 
'Ón/.éfb6\  0orakuztak  volua  u  Kerdiitáml  ul^yJai  aliL,  niig  az  nr^zág  kek-ti 
fvlc,  kUIouíJseu  Knlt.'ly  neiOKuti  királyban  kt>ro»te  megmaradásának  fól' 
totclcit.  Th  mind  erre  mun  ek'g  Cí-upáii  bazáuk  törtenetére  tjínui^zkodm. 
Egy  orsTiiág  politikai,  uioudjuk  Inkább:  bái'uaaÖ  vísznuvamak  vizsgálatil- 
nál  a  s/nnis/t'il  á11anu>k  liasonneniü  viazQuyaiuak  tigyi.'1uu'h  kivül  hagyása 
a  diilgok  niegLlrti-s^nek  rovására  toi'ti^nhctik  csak.  Ez  az,  mire  R6váry 
kev^  figyelmet  forditott,  pedig  ezek  r^^  Martinuzzí  aUkjának  jobban 
kidomborodó  rajzát  adhatja  vala. 

-  A  üAuv^zKiiEM  ÁnrtHT.  iiiTv.  iiruNAüiLiuÉrteKitöjebcH  •ScAii/Z^rrHor- 
niiiun  Báró  Brnt'kcnthal  Sáinnol  t^Iotehcz  kraöl  ndatokat,  Erdciy  egyik 
K'gnevi'zctviiebb  korinúnyzója,  kinek  einU-kct  az  általa  alapított  nagyszebeni 
inuzcum  'ós  képtár  »  sok  iná«  alapítváuja  tar^a  feuu,  nioltán  Uunepeltetik 
honfiai  áltAl:  íi  V^kibsn  elu  tiidca  mozdttauí  ei-dekeiket.  Ez  adatok, 
melyeket  Scliüllur  közöl,  t-rdcke^ck.  Az  első  a  8záí>zok  e^y  foIyauiodváDvs, 
iníílylycl  hu9Z'.-zer  f<triiilot  ajándokúi  ajánlanak  fel  Mária  Thoreziáuak,  de 
az  okirat  meltékletei  tiiuu:*ága  czerliit  fel  I^  Iia^tználják  az  alkalmat  a 
szász  tiszvíeclök  számára  nomi  kedvezményeket  eszkiizölni  ( 1759.)  A  másik 
okiratcAomó  a  produetiuale  fórum  rzabúlyozása  alkalmából  0*Donu«l 
katonai  parane«ni>k  vádjait  adja  elö  Bnickeatlial  ellen,  mely  V(^e  is  e 
vád  elejte'fitjvcl  vesződött,  Bruckeuthal  es  a  Bzáaz  nemzet  hűsege  ée  kUlií- 
DÖs  i'rdem«'i  tekintetbe  vf'telcvel  (1770  —  71.)  A  bannadik  esomag  Aucr- 
sperg  kormányzó  leveleit  ki'tzli  UlÜuiengeu  miniszterhez  1772-böl.  A  negyt> 
dik  iratcaomog  kivonatokat  az  uiiíversitas  prutocoUtiuiaiból  1  770-^-71. 
Valóbau  mindezek  érdekes  adalékok  Erdc'ly  akkori  tÜrt<!iiGtébcz  s  kílzl/j 
helyesen  járt  el,  hogy  azokat  bemntatta  a  küzíluaegnek.  r. 

—  A  SzizBEHKsi  HTUNAAiuii  pru^rammjábau  »Erdely  helyneveiről* 
Mekcnik  IIW/;^!  Czikkéuek  I.  fejezete  a  regi  kihalt  neveket  tárgyalja: 
Dacia,  Caucnland  (Ammianus  MarcclUnusnál)Geptdia  (Jortlauesne'I)  s  a  IMk 
a  moet  élö  neveket,  ^legtámadja  az  olfngadott  tf*te>t  bogy  Erdély  as 
»Epdfíelvér-b51  ezármazutt,  banem  aChalfocondylas-fí'lc  Ardciiajib-'il  s  para- 
bolákat hoz  ft'l  hasonló  ne\'ekkel  s  &  Siebi'nlMÍrgon  niag^arázntitnúl 
8ok  ollel,  Ugjesaéggel  polcinízál  Uöaalcrrel  9  ennek  Cibinburg^jával  — 
maga  r^87.er61  a  >!4eptem  ^-a-ilrAt-tx'il  való  leszánnaztatást  új  iVvukkol 
támogatván. 

—  A  BBAKSAi  r.TMN\)eii «  progTHmmja  az  ottani  evang.  nag\*- 
templom  njugoti  etsarnokában  clhelye/elt  tÍK,  mövidödéfitiirténeti  szempont- 


474 


TABOZA^ 


húl  ig"ii  L^niekcs  sírkíi  fiuiiiijomatá  mJKat  (IIbuiuhhí  rnjstAnir  iltal 
V^sy.itvG)  B  leirilflát  {f'iHiffttth  taiitír  dltal  trvnV  kíí^lt,  a  Tlermaun  Mihillyií- 
vnl,  Abcliufi  $Ímou(<\*al,  KnjiiiuB  Mflrkeviil,  Drnuth  8iinoiicTnl,  Mcifcnis 
JVteiyvel,  kik  korukban  vtiroAiik  határaiii  tiü  is  t>efolyáaos  szereppel  bírtak. 
A  jidiiios  cü  jó  leínl*  tudós  kezrí-  vall :  a  rajzok  sziimvomata  mcglepcí 
»7A'pek.  Az  C'gt'pz  i^rtekt'Zí'*  igen  bcci*e?  aiíalt^k  a  szászok  mü velőd OBtÜrt^íue- 
tiílicz,  rosttitne  ti'kiiitetuken  megbcH-siltheti'tk'iick.  Kár,  ha^-  kiíltfu  kiadis- 
baii  Í8  nem  jelent  meg,  »  kiín^-vánisi  iiton  nem  kapható. 

—  A  rozí^oKYiicn.KATn.FAuniiiAffniM  tnry^nijii-.-bfni  >adatok  ApoKiw)- 
iivi  gj'innasiinncpiilytt'iiek  történetéhez*  ezim  aUittdr.  ÖchönvitzkyBertnlau 
leginkább  a  po7.s<>iiyÍ  KlHrÍ?37.n-apU('Kák  törtenetére  g>'üjt  öee.?^  neháuy 
becsee  adatot.  Elmondja,  hog^-  el^íször  körülbelül  1235.  uvben  a  czisxter- 
czita  reudü  apácjulk  telepedtek  meg  a  moetani  gynuin^iun)  <.'pí.tlett!bcn.  De 
■  Kckrcil  alig  tudunk  valamit.  Nem  U  sokáig  maradhattak  Pozsonyban. 
Meg  a  í7.erv*e^.kodi'A  nehe'xsí^ein  sem  eshettek  liltal,  már  is  cl  kolli-tt 
bapyniok  c  várost,  hol  helyzetük  sehogy  sem  vult  kiek^gitÖ.  De  niásfeliíl  a 
tatárok  dúlása  után  kolostoruk  majd  teljesen  elpussetults  Így  alig  harmiuci>'. 
i*vi  itt  lakás  után  c  szerzet  tagjai  máshol  kerestek  menedéket.  Azonban 
nem  sokára  tillaiidóbb  lakói  t'rkoztek  az  elhag^-atott  pusztuló  kolos- 
tornak  :  a  klarísszdk,  a  kiknek  élettírÖt  Schűnvitzky  igen  érdekesen  ír.  A 
klnrtSítzák  élete  a  legs^igorúbh  lomoiidáeíbBu  $>  ünmt'gtagadásban  folyt  le. 
A  mely  nö  cgj'szei'  .izznl  a  szándékkal  lépett  be  a  kolostorba,  hogy  lemond 
a  világról  k  ctfak  liften  dieüciítéséntik  ét*  saját  lelke  üdvossi^ének  iV^  dluí, 
iiz  clött  t<tbbc  ncui  nyílt  meg  a  kolostor  kapuja.  Ha  valaki,  akár  egyháxi, 
akár  világi,  akart  »7.  apáczákknl  beezélni,  ^zánd^kát  legclaJíbbnzapáiiiŐuél 
kellett  bejetcDtenie  s  c«ak  ha  engedélyt  kapott,  melietett  ax  apácza  máe 
két  wror  társaságában  a  loeiilorinmba.  Különben  Íh  a  legritkább  euet  volt, 
hog}'  világi  ember  bcboc«áttatott  volua  a  kolostor  falai  közé.  —  Exenkivül 
a/,  értekező  figyelemmel  kíséri  a  sororok  küls/j  történeteit  ia.  Hngy  gondos- 
kodtak róluk  az  Anjou-királyok,  hogy  a  Habsburgok,  mily  viszontagsiU 
gokon  mentek  át  a  reformaiio  s  kivált  a  30  éve?  háborít  alatt,  hogy  köl- 
tözött át  néhány  tag  közülök  Bndára  a  XV'III.  század  elején  sv^re  niikcp 
törülte  el  őket  ia  II.  József  1782.  januárban  kiadott  rendeletével.  Az 
autokrata  csáaxár  önkényes  íntézkedf-«cit  szomorá  szívvel  fogadták  a  klA- 
ríaszák.  kivált  miután  ugyanaz  év  márcziusában  hiztoHok  jelentek  meg  & 
koloitorban  s  hivatalosan  kihirdették  a  mcgmásithntntlau  parancsot,  mely 
n  kiköltözködéc<  határidejéül  augustutt  lOét  tűzte  kJ.  Kolostorukat  s  összes 
ingó  ée  íugtttlan  vagyonukat  a  tanulmányi  alap  javára  foglalta  le  a  físcus. 
Négy  év  málva  pedig  II.  József  e  kolostort,  melyet  a  nagy  Pázmán  ájra 
építtetett,  ugyanrsak  a  Pázmán  bnxgóságából  alapított  gj-nmafliumnak  adja, 
a  mely  csak  lényeges  változtatások  va  átalakítások  után  foglalhatta  cl  líj 
■helyét.  —  Ez  5 1  lapra  terjedő  értekezés  minden  hizonynyal  egyike  az  ez  évi 
legjobb  iskolai  programmértekezt'seknek  nt  szerzöjo  elismeréaUukre  tjirthat 
tizámot. 


TAROZA 


475 


A   UINOHITA    RK?IUIBK    VetKTÉSV   AUítf   il.vft  MAdVlkÁüril    fcúll.  XATU. 

("lurvnAMrtu  í:hti:^it'>jéui;k.  >A  uiftgyar  nemzeti  azollein  í^'brert^so  íá  törek- 
vése II.  Leépüld  korában*  v/.ínimcl  <Ir.  Netuetli  Gv.  Kútiiiuu  uzt  a  mostaná- 
ban uiegIehet<ÍA  figyel enimel  kÍHt^rt  kort  í^yekoKÍk  rajzolni,  a  mely  a  faosis- 
8zá  álom  4e  k\mfrrú\t»ói!;  uUii  füU<ÍlckzÖ  nemzetet  Öntudatra  (íbre^ztotlc 
n.  Jú/^f  crosr^kos  nrtilkodiiha  ulán.  A  a7.er?A>  áttekinti  Máríu  Terc^xia  s 
11.  József  UTalkod4«án&k  Hzokat  n  ténvtát,  u  melyek  Hlaiijáúl  szolgáltak  a 
hirtelen  ungygyá  lett  muKgalomuak.  Kitlekes  adatokat  gyűjt  vsstaí  a  mug* 
ol^flkdlt  társadalmi  élet  leírására :  kár,  hogy  kissé  nagyobb  gondot  uem 
fordított  A  nyelvre  es  előadásra.  KülÜubeu  megdrdeu)elu<^  e  dolgozat,  hogy 
szelesebb  körökben  ismerjek.  A  tárgyalás  azoroob  értelemben  ott  kezdíldik, 
mikor  a  üzent  koronát  vÍ3»i!aboz7^k  az  oivxágba.  A  nieg)'ek  s/elcholyciu 
hirtelen  zajos  lesz  az  elet.  Néhol  a  nemess^  haragja  mcggondülallaniil  tör 
ki :  II.  Józaef  kiadott  gyűlölt  rendeleteiből  máglyákat  eaiuálnak.  Nyitrar 
megye  egyik  kÖrlcvcl<n}cu  azt  kdveteli,  hogy  a  nemzet,  ha  boldogulni  akar, 
ti'fjen  vissza  a  legrt-^glbb  magyar  viaetkedéfihejE,  erk&lcs&kfaíiK  es  sKoká^ük- 
ho/.  Mint  egy  figyelmes  szemléli)  megjc^xd :  az  elÖtt  e.>nk.  ritkáu  lehetett 
látni  b(H-fiU1cteB  mag>*ar  5ltbxetet,  moat  pedig  a  ruhabcli  t'ntliupíasmns  úgy 
elmgadottmiudctikit,  hogy  nem  a  pofiztót  paszomántoítzák,  hanem  a  pa- 
BKomántot  pit3ztozzák  meg.  Csodáljuk,  hogy  a  azerzi>  fel  nem  haszuálta 
Kazini'zy  l'áiyátn  rmlíkfZfte  e/.imii  munki^át,  a  melyből  eukat  tannlhutott 
volna  a  raj/,  elenkiwígí're  nézve,  a  mely  külttnben  nieglebelós  gyünge  oldala 
e  dolgozatnak. 

A   SOrnOKI  M.   Kin.   iX.Í..  V^aBÍT,ISK<iI,.l    ll-llt  niVATALOS  ídtkaIiüjí- 

iirjt  >Báró  Bradem  József  és  a  Műegyetem  tegelséj  esfrái  Magyarontzágonc 
ezímti  müveIödi.'e-tc^rttSuelmi  dolg«>zatát  Latk6rxy  Miliály  goudoB  után- 
járással B  bizonyos  íárgyszerutetlel  irta.  Elmondja  a  lazázad  elsíj  feU'bí-n 
élt  indigcna  Brudcrn  család  ntolsú  fi-rfi  ^arjadékának  i-övid  élettörténetét 
a  megmagyarázni  iparkodik  a  hjj-es  adakozó  terveit,  a  melyek  közt  egy  poli- 
techniknm  létesítése  legfontosabb  v<^lt.  Utal  arra,  hog^-  Brndeni  báró  leg- 
inkább a  franczia  hosonnemü  intézetet  tartotta  szem  elütt,  mikor  végren- 
ddotiibeii  vogir'onánok  egy  tetemes  részét  a  majdan  lotesitendíí  technikai 
intézetre  fzánta,  de  a  ueincí'  báró  terve  c»ak  papíron  maradt.  Legföbb 
érdemét  nem  is  az  teczi,  a  mit  tényleg  alkotni  kívánt,  hanem  az,  hogy 
példájával  másokat  ía  hasonlóra  ÖsztüniJztitt  a  csak  úgy  történhetett,  hog)- 
a  Józ9ef-iparta.n»>da  végre  1864-ben  megnyílt,  a  meíyböl  később  a  mos- 
tani miiegyetem  fejlődött. 

^  A  piyiíUKaALMr  »z,  Bevkdek-skko  urflai  viimtttSAaivuittút.  •■zÓLÓÉaTC- 
KlT^BEK  Koltai  Virgilnek  >Aratiy  János  élctetfs  ki5lté)>zete«  ezímüirodalora- 
történeti  vázlatát  olvassuk,  a  mely  nagy  terjedelmű  tanulmány,  de  kevésbbé 
sikerült.  Maga  a  tanulmány  kiilün  lenyomatban  is  megjelent  e  itt-ott  bírálatot 
is  lehetett  róla  olvasni.  A  mire  a  szerző  kevesebb  gondot  látszott  fordítani, 
a  nagy  kttltö  eletére,  az  mkkal  sikerült cbbuck  mondható,  mínt  müvésEe- 
téuek  jellemzése.  Jól  Seszeazedi  az  eddig  napvilágra  jutott  adatokat  Arany 


476 


rJkHCZA. 


i^ctn-e,  a  melynek  fúlyauÁt,  tudtuulkal,  6  Írja  meg  Icgböveblcii,  De  lukább 
rsak  a  knlsri  (^letttírteneti  adatokat  veszszilk :  s  iiiiud  iia  omber  lelki  kUe- 
doliiie,  thiinagáv^nl  valú  rolytoiios  vívódása,  beii.oő  Iiarcxa,  r^ntfijiclödctfCt 
mind  a  müvégz  fcjl<kl^5ű,  rs/inötock  nlakiihísa,  a  ktllvilfig,  nr.  időrendi  ^b 
helyi  kürii  lm  tények  liatáea  iia^on  liiáiiynaaii,  kevr'n  iiK^lyrc  tiat*')  vízagá- 
lattal  vflinmk  t'hbk  ^r^a.  Koltai  uagy  cU}gy.crcteiie\  a  moly  roko'itsztipvvol 
fi>gott  tauuliiiáuyábox.  Vfígtg  kÍBCí'i  a  kÖltö  lto»twú  pályáját  a  ^zaloutai 
kÍB  házikótól  eg^í^^  az  akadiímin  palotáig,  hounan  a  nunizet  mely  n.ffixvtfte 
Ikíaécie  sírjába  ii  halhatatlan  nugy  költőt.  Resz^?!  ifjúkori  bolyongásai rűl, 
ruikor  vnlaini  homályos  wjtt-h'in  felgj-ujtja  sztimiyadozü  geiüusát,  elmondja 
ppTÖfivel  való  Viidö  barátságát,  ^zól  img)'kőrÍÍ8L  tariáríMÍgái'óI,  íntdalnii 
íikeroirfíl :  c?ak  iiz  a  baj,  hogy  a  uiíivraz  Pgj-ífiilí«(*genek  lélektani  knlcwlt 
Si^hogypeni  siktiriilt  kez4íhe  keríthetnie.  Arauy  >tálaágrt6e  realizmuíiát  uflm 
pgy  helyt  megrója  s  nem  egyaxcr  vádolja  Aranyt,  hogy  igen  erzckicn  fest, 
a  m'lkül,  hogy  mind  ouiiek  leloktaui  magyarázatát  iparkoduék  Oilfejteui. 
A  mü  Bzoiibati  a  fiatal  iiüvendiniokiipk  így  is  hasznom  olvasmiiijy  lehet. 
Arniiy  ktUfiü  t^loteiiek  adatait  eddigelé  itt  vesz&zUk  legbüpebben  tieazegyíijlve, 
a  mi  filism^r^flt  lú-dcm^l. 

—  A  fiEOUUATntn.Tl   KUI.   KArUtatKtlft  KViurM!Í.lSlUMRÚl.  MÓUi    ÍBTICf>lT/t- 

iii;?i  a  »Faludi  Ferencz  mint  koUö  vb  pr*Jzairó<  czíutü  ertckezea  írója  ITajdn 
Jánoíi  alig  tett  eg^'cbot,  mint  Toldynak,  Ciyutniituk  ci're  vuiiatkozó  cgytttcmi 
hlííadáaai ból  noiupilált  ÍJaszo  néhány  adatot  Faludi  etftcre,  a  inclrlyel  ucm 
i'^'^xcn  három  lapnn  vc^gez  ;  niiívLnt  pedig  úgy  ntt'ltatja,  hogy  tartalmukat 
riA'idni  kivonatolja  h  vpgiil  egy  hofszií  idt-'zeltt;]  zjlrja  be  3ti  lapra  terjedt} 
i'rteke/cítít,  a  melynek  eloIvnyUa  epeu  esiak  annyiban  bírhat  érdekkel  ax 
íQúságTa,  a  mennyiben  a  Fiiludi  müveinek,  melyeket  küliluben  nem  oVasna, 
tartnlmával,  legalább  dióhéjban,  megittmerkcdtk. 

—  A  ntHETEB' jtrHAsvAi  EATn.  r'^uYMKAidL'M  í:rT^»ÍT^^JE  ket  detdk 
Uiuferfiá  cmIcTtét  líjtlja  fel :  Sii/ter  Sándorét  <í»  Pu^cfimaiiH  Jűr^t^t.  Aumx 
jeles  paedogoguB  d*  ndmini^trativ  tolietetig,  éles  C'5zfi  s  helyes  itétetÜ,  meg- 
nyert) modoní  .1  tapiutütos  fellepesii  tiuiféríiú  volt,  n  ki.  mint  bcíztorcKC- 
biinyai  főigazgató,  a  bndapeHii  szervezt-'si  tanácakozmuuyokban  elruk  a 
Icvtíkeuy  reezt  vett.  Emez  a  magyarság  terjes ztt*a<ívcl  szerzett  lírdemoket. 
Tanítványai  szinte  a  rajongásig  í>zerették.  Mindkettő  a  múlt  érben  hihiytel. 

—  Aí  tnszKVrriui  rmm.  katu.  ALarsisAsirM  ÉBTt>lT".ifcfiEN  Fiutn 
Ferciicz  az  funopuxt  nu^cr<'il  értekezik.  Az  rrtekr*<i  tiírt^neti  módszert 
küvctve,  kntntja  a  me&i- kelctkezf^M^ick  okait  9  ozáfolja  riiaedmst,  ki  aszol- 
gafiágiit  tartja  a  mese  kÍfcjlÖd(-<M'  okának.  A/utáu  a  júac^opus!  me^e  fottaját- 
fágairól  enicílkcdik  a  kiemeli,  hogy  egy  j6  mesének  mindig  emelek vtínyuyol 
kell  bíniiji,  kmi'.nbea  nem  t'rdekel,  vagy  legalább  az  iUlet  t^Inu'8a%^uck 
kell  Iteonű  hatást  gyakorolni.  A  me*c  eí*  morál  közti  vipzonyra  ír  vet  egy 
futó  pinuutást.  elmondván,  hogy  egv  jó  mesétől  mindig  megkívánjuk,  hogy 
valamely  áltahiuos  erki3lc8Í  tételt  ttintes»eu  fbl.  A  meso  a  morálért  van,  a 
melynek  azonban  6rk<^rit  kell  a  c«4>1ekvenyb/f1  kíviláglaiú.  A  mely  luostft 


TAHCZA. 


477 


cpak  t'nhiiueiitMr  si'g^lrovel  (frthctüiik  meg,  voltakrpen  ticiii  i&  tarthiit  szá- 
mot a  me«P  eliieveziUre.  Vo^ül  annak  a  n(^7.et(^iiek  ad  kífejez^Hta/ ^.rteker^, 
1)0^  nx  »C90pii8Í  meeegyüjtcmenv  a  biblia  mellett  eg}'ik«  a  leghaszuo.aabb 
kiínvvekiiek. 

A     JJ.-Mir.F.TI    KGOrB<='   TAJfWiBÍKI'I   OmNAfllUU   ÉBTE«lTÖJÉItt!l    >FÍÍ 

AiidnU  HKfsi^i,  mint  a  uevtílt's  segitB  eszköz«Í<  czím  alatt  Kováls  Antal  dr- 
dekeB  kordds  viisgAlatát  tűzte  reladatáiU.  Azt  iparkodott  mcguiagyari&zni, 
hogy  Fhv  mrseinek  olva^ái^át  miktip  kell  a  rt^alúdbnu  megkíMveltetiii  a 
gyermekekkel,  h<»gj*  azokat  a  gazdag  életignzságokat,  melyek  gemrniiiomíi 
műfajnak  9Mn  aiinyini  ^ajátítágm,  mint  a  jó  meisc^nek,  t-rrenye8[tlj^«fl<'k  » 
hasznukra  fordíthassák.  Pdidákat  hoz  fel  8  kimutatja,  hogy  egeikkel  n 
liitftlád  eg\-ik  gonoffz  vxciivediHyen^  lehetne  tillcnsdlyflzAIag  hatni,  máflikkal 
n  máaikra.  Azt  hiszi  s  ipen  helycsen,  hogy  ha  az  irodaim!  termeTteknek 
iliúito  szerep  jutna  a  osalád  kön'hcn,  (>z  nagy  fordiilatot  itlezne  i?lŐ  a  ufVf- 
k'fiben.  Mivel  pedig  a  tkrsaa  tüzeltem  nálunk  ninc«  oly  hatalmasan  kifej- 
l(ídvt%  mint  pl,  a  fraueziáknál :  n  cflalildélct  i'tincveh's  itjjiU'/crvp'/i'Hct  1i>-^biz- 
tosftbban  as  irodalom  segélycVel  valósíthatjuk  meg. 

A    KKOTKS  TASiTlíUKÜDlKK    Vi:'<XI>aí:!>l  t   BÜM-    KAtlI.   f  íUíVli:^  A.-.ÍI.  ilill.VK 

^TMllVijínKN  >Van-t  hzQkse'g  a  laliu  va  görög  nyelvre  n  gymitiiKÍiimhan  ?« 
cy.Ím  alatt  Ldvuy  Imre  a  tnúlt  ev  tavaszán  Fram-ziaorHzágbau  uagy  hullá- 
mokat vert  kérdcitröl  ortekezik  6  többfele  okokkal  igyekezik  bebizonyí- 
tani, hügy  memiyi  előnyt  nyiíjt  a  clas6Ícus  nyelvek  ismerete.  Ezt  nKoabnii 
nem  U  tagadja  senki.  A  ki^nU'!*  nem  az,  hogy  hn&zuos-i-  a  rt'gi  nyelvek 
tanulása,  hanem  iiz,  hogy  ii  ráforditutl  idÖvtrl  aránybuu  van-e  az.  a  esekrly 
ismcn^t,  A  mclylyel  újabban  a  gymnaaiuui  u^veudeke  megb/^badiU  az  iule- 
zettöl  ?  Itt  tohát  egy  fontos  tautigyí  kdi-dviít  kell  vala  az  tíi-tckezonek  uieg- 
vitatut,  de  ei'rűl  az  oldalról  nem  m  rizsgálja.  Sokkfű  t^bb  mtntáuytati'a 
tarthat  sxánmt  Ziudt  Ileláuak  a 

Mn-liKCKKÁVirjII     Ktll.     KATII.     XArtrdWNASlUM      á»TB»tTuj£l[E7t      >Al! 

ó-rlrtf«9ieu!*  tanúlmányrik  t'i*!ekosítc»e  n  gymuaf<iumban<  czímü  dolgozata, 
/.indi  Bi^a  anvl  értekezik,  hogj-  vájjon  u  claosicns  tanúlmilnyok.  a  melyek 
bxUkeegdt  a  küzépiekola  bixonyos  fisára  ntízvc-  elfogadtuk, miként  illeezthctük 
be  »zervc8  módon  n  ni'veloi  muukáHságba?  Az  auctornk  olvadásával  a  U>r- 
t<^nolini  belátáat,  a  tört<ínelnn  drz^ket  kifejleszteni  miudeu  pncdagoguímak 
kÍ>telcí>íM%e,  mert  a  jclllemkepxes  •■gyik  fütúuuií>zrtf  bírja  i'  niiíködei^beu. 
Irokf^p  müvclÖdi.^tl>rtouclmi  szem]K)utbóI  kelt  kivánati>»uuk  tartanunk  nz  ó 
uyelvek  tniu'tbUát,  a  melyet  minden  eMrhctti  paedugógiai  i'iM^ra  fól  kell 
haflEaálnnnk.  Az  ortekozÖ  főkeut  az  cthikai  t-s  nyelvelméleti  ezcnipontokat 
igyekraik  megvililgítani  «  törekvtwe  valóban  sikercv  Í.f.  Beható  elmelkedoWit 
fígi'eleiumel  olvaebatja  bárki,  a  kit  e  mostanában  oly  (ilötérbeii  álló  kénl<*3 
érdekel  ■ 

-  AsÉaMÁitRi  GVAxe.anCiKTi  trcECMÉnTi-jsÍT^'ÉSYAHCK  >Mik^|jeD  lett 
Q.  Horatius  Fluccus  kÖlto  Augusztus  r»Í8zár«g}'e<liirHlmáimk  megiszilárdí- 
tója?<  czímfi  eríekcKéa  olvasható.  A  politikai  t-s  irodalomtörténetnek  ekKzto 


478 


tArcza. 


kóitleVri)]  clinttkedik  GitMX  EniÖ.  Nt^liiliiv  ttugy  voniU»uI  cliínk  tAijii  k  költ^ 
liatul  konit,  a  re ^piiblicA  végső  dvojt  e  líttc'r  a  raonarrbikus  államrormn  mog- 
^zilárdiilt'tBára,  ii  luelyrc  nlv  !}okattcttAlcg)iirefib)fttiukíjUöaxáUal,lto*^  luog- 
gi-iíz4M]c'«cuek,  moly  ft  haza  boldogságát  vsak  a  inoiiarchihatt  államformában 
bittft,  n  küzvt^emoiivre  oly  döntő  kifejcaést  ndott,  a  melynek  párjAt  n-ak 
a  le>;újabb  ídríbcn  találhatjuk.  Hofry  Augusztus  császár  nralkod.'i&sít  rnog- 
kcdveltCBse  houfíaíval,  ineiriiigiitDi  igyokszik  el /ÍH/.erote töket  a  regi,  küztiir* 
easÁgi  alkotuiiinj  iránt.  FŰlcmlíti  a  |iolgárháborúk  iszouyait  a  ^l^uk  színűk- 
kel feati  a  vérontás  ds  pnsztítis  okozta  rémületet.  Kimutatja,  hogy  az 
lUlanira  tiíncí<  nagyobb  szeren c-sétlenat'g  a  polgárliáborúuál,  inely  a  ucm- 
xctuek  leghauiurabb  sirjat  Ássa.  Az  rrtt^kczö  inindHuUit  idf'zi  Horatius 
müveiuek  megfelelő  versezakait  e  magvar  va  német  fordítással  kiaérí.  Végül 
i'gypár  Horban  azt  törekszik  földeríteni,  hogy  inikop  lehetett  az,  bogj' 
itjúkorában  a  szabadságért  b  a  respoblicá^rt  kilzdő  kÖltö  később  valúdi 
táiiiasifft  B  egyik  legerösb  (>sxlopa  lett  Augueztun  egyeduralmának. 

A    KKÖTEa   TAXlT<JHBS["IBIC    VÁCZI   FÍi'*rHí;.\PlCJlAttl''l.  SZÓLÓ  ÉttTKCiT^ 

HtN  >Az  attikaiak  házodságkiítéBe  os  fclboiitd^a*  ozímíi  dolgozat  szerzője 
Matter  János,  a  ki  beható  vizsgálat  tárgyává  tette  a  görögnk  családi  ele- 
tének e^'ik  legfoutoaabb  momentumát,  a  háxasságkdtéa  alapját  tetazetŐa 
és  kftnnycd  nyflven  tanítványai  előtt  feltárni.  Vizsgálja  s  npártaíak  házas- 
ságát, a  melyhez  uag}'ou  hasonló  felfogással  találkozunk  Attikában  itt, 
bár  itt  némi  erköleai  máz  <'nillog  rajta,  mint  a  az(M'z<'i  magát  kifejezi.  A 
házOMágol,  hogy  törvényesnek  ismertessék  el,  meg  kellett  elíizuie  az  eljegy- 
zésnek, a  melybe  azonban  a  nőnek  nem  volt  ezabad  szólnia.  A  tiö  iicm 
szei*eU'iiibÖl  uieut  férjhez,  hanem  mivel  szUleiiiek  úgy  tetszett  s  mivel  eljOtl 
kora.  hogy  férjhez  menjen  #  ne  maradjon  vén  ^ztiznek.  A  vőlegény  mindig 
azt  nézte,  milyen  családból  választja  nejét,  milyenek  rokonai  s  mennyi  a 
hozomány.  Kz  utóbbit  ng^'au  Solon  tőrvényei  eleinte  szigorúan  tiltották, 
de  a  dolog  természete  azeritit  e  tilalom  csak  nagyon  rővid  életU  volt.  Kó- 
AÖbb  annyira  feledésbe  ment  Solou  tőrvénye,  hogy  valódi  házasság  eaak  a, 
hozomány  átadása  utáu  volt  lehotséges.  A  hozomány  nélküli  nőt  a  férfi 
tetszése  ízerint  nlkUldbette.  mint  vulaml  concublnáí.  Képzelhetni  aztán  tlj 
kőrillméuyek  közt,  mily  gyakorink  voltak  az  r-lváhiai  esetek.  A  kölcaöaí^s 
nem  szfrclée  már  fulbontotta  a  házaiságot.  SŐt  a  férfi  minden  igaz  ok 
nélkül  is  elválhatott  nejétől  a  nélkül,  hogy  a  közvélemény  vagy  a  tÖrvéuy 
valami  akadályt  göHttett  volna  útjába,  áinbái*  az  elv  fituuállt,  hogy  amint 
törvényes  nton  kiültetik  a  liáza>i»iág,  úgy,  L  i.  a  törvény  útján  is  bonta- 
tik  fel. 

—  A  iiuuATESTi  itiB.  itAiu.  urMNAsiuM  ÉRTitsiiOjÉBEK.  íLyknrgus  SZÓ- 
uok  élete  és  Lcokrateft  ellen  tartott  beszéde*  ezímmel  irt  tanulmányban 
Kempf  József  vázolja  röviden  Lykurgusnak,  a  régi  bírálóktól  mintául  fel- 
állított tíz  szónok  egyikének  életét  a  kinek  a  jelen  kon-a  raak  egyetlenegy 
beszéde,  a  L<'okruU>s  elleni,  maradt,  a  melynek  néhány  részletét  ki^'nnat- 
ban,  néhányat  pedig  bü  ée  sz^p  fordításban  nynjt  az  drtekezŐ. 


TABCZA. 


471> 


A   VEGYEK  TAVITÓKVKPIKX  TXZCTli^i:   ALATT   ÁLLÓ   rtAOncAjtOLn    Kt^U. 

KATII,  xAuv-ovuKAsii  u  ÉoTEMTö.iKUEK.  » A  i'4'gi  róinitínk  uvUvánoR  játékáról* 
Vfti'ju  János  crtokcxik  köiiuyed,  folyokoiiy  n^'elvcii,  kevesebb  törtcncti  liíiftog- 
^cl,  kigw-  fólületesb  k^Hzttlts^gel,  mint  Ugres,  cMiik  előadással. 

Az   liNOVÁRt    KIR-   KATII.   fttATlf RAt>Ii:U   r.RT'Ei;tT('>Jk:itP.H   A    >HomCfO0X 

viUgn  két  4'}K>i«Kn  a1ftpJHU<  czímfi  uagyobb  Fzabáeú  s  hosRzabb  tprje<1eliiiii 
tuniiluiÁiiy  íróJH,  DaitieUivicu  Káhiii&n  »  g}'ii]iia«iumi  nüvctidt'kfk  ele*  a 
Honioro0/.  tvljes  iflmeretRrÜl,  ludatoa  folfogúflárúl  e  történeti  cs  aeatbotikui 
iiio1tat;UánM  kíván  liü  k^pet  uyújtAni. 

A    KEOyrg   TAKITíSntSHlHElI    VEZE7É-4E    ALATT     jtl-Ui     Ki.'UOZiV ÁUt     liÓJI. 

KATII.  FrtaTJiitABiuM  *:BTt:«iTt'ijÉiiEií.  >Utk'ai  Marcus  Porting  Cato«  cxímiiiel 
írt  ungy  taDuImáiiyn  Farka«  JÓKaefnek  egyike  a  le^obb  »  Icgaíkei-ültebb 
müveknek,  melyek  luostauábau  inagjar  Í»kolaÍ  crlesitöben  napvilágot  lát- 
tak. Az  író  alajvossága  s  kritikai  e/igora,  tárgyának  minden  oldalú,  beható 
átbiniiImáDyozáBa  s  gondos  elonilrisii  i.'gyarúnt  figyelemre  meltö.  Terjedelme 
ifl  meghaladja  az  iakolai  (frtesítÖk  prügrammjiínak  szokott  terjedelmet ;  1 1 1 
lapra  terjed,  &  mi  raiigában  mdg  nem  volna  érdem,  tsÜt  határozott  hiba  lehet, 
ha  nv.  író  pusztán  e»ik  az  adatok  mennél  nagyobb  nzámával  iparkodik  ezi^t 
crní,  ha  sem  kritikája  uhics,  sem  alakító  képessege,  a  melyekkel  a  megáU- 
hntó,  elfogadható,  ^xilárd  ndatokból  kerek  eompoAÍtíót  alkog^n.  Farkiu 
neve  ismeretéé  a  latin  irodalommal  foglalkozók  clött    s   ez   t^rtckezi^ee   axC 

gBiutatja,  hogy  6  a  Uirte'neleni  ^xcllemi^t  is  megérteni  törekszik  s  nem  bagrja 
figyelmen  kivűl  azt  a  logikai  kapcsot,  a  mely  as  eseményeket  s  az  intesd 
egyéneket  í^szcköti,  Memrsak  ax  egykorú  forrásokat  íirnien,  hanem  az  ójabb 
felfogást  is,  mely  részint  a  ne'mct,  részint  a  tranezia  historicii^oknál  uyil- 
vániil.  Azt  tartja,  hogy  sem  Mommeen,  sem  Br^isifier  nem  fogják  fel  Catot 
teljesen  n  korhoz  híven,  de  erről  nem  BÍkertíU  benniinket  meiggyöznie. 
Azt  tartjuk,  hogy  hti  a  Boís^fier  míive  talán  nagyon  in  élénken  kÍB/ínezi 
a  Cato  kora  társadalmi  kinövőit :  Catorúl  alkotott  véleménye  alapjában 
épen  oly  igaz,  mint  indokolt,  csakhogy  mint  a  franczia  írók  szokása,  távol 
vau  minden  lepi  ezgc  test  Őt.  vagy  szándékDs  palástoláetúl,  Őszinte  és  tfirmtí- 
szetca.  Az  a  kép,  melyet  Farkas  ad  ('atöról.  előttünk  nngyou  esi^méuyínek 
látszik.  Mintha  nagyon  ifl  megtartaná  azt  az  elvet,  a  melyet  müve  utolsó 

[■óraiban  kimond,  hogy  az  emberi  természet  minden  fénye  és  ungyaágAvég^ 
elemzésben  nem  az  eszélycsségen,  hanem  a  beceiiletesBégcn  alapszik,  a  mi, 
szerintünk  sehogy  sem  igazolható,  mert  akkor  ogy  küzépezerü  tehetségű, 
de  jámbor,  isteoféiő,  ei-énycs  ember  nevének  el  kellene  a  legfényesebb  neve- 
ket homályosítania.  A  Cato  hírneve  bizonyára  eréuyei  diaduláimk  is  koszün* 
hetö,  de  ha  ő  eszével  a  küztigyelmet  mugára  nem  vonja,  erényeit  ^euki 
sem  veszi  észre.  KUlííubeu  szívesen  elismerjük,  hogy  az  író  lehetőleg  óva- 
kodott ax  egyoldalú  íteletektől.  Tanulmánya  niindeiiesetre  érdekes  és  ha^z- 
DOS  olvasmány. 


480 


TARCZA. 


REPEUTOUIUM  A  KÜLFÖI.Ül  TÖRTÉNETI  IRODALOMBÓL. 

M^chanAogíach-epigrapiiüchc  Mitthriimigen  ami  Ogtttiffit;/t- flru/arn,  ki- 
adják fi.  B^nit'lvrf  «Ís  E.  lionnaun.  —  fBtvs-GeroUl)  I88fi.  évf,  X.  köt. 
I.  fÜz.  DütnaszatgU,  JJauéet-f  Sí'Jíneider :  Amujruhuutjen  in  Caruu/Uum. 

fítveriX  Jásae/t  Ihr  hvatiacht  Stim/.  (Zágiáb.  Hartinaiin.  l.  M, 
1887,^  Szerrij  liorvilt  neiD/etl  KxmnpoiitbAl  irta  tnüví-t. 

Hoptific  It-<in,  LhnkvuUn-  <Íc4  MUhntS'Vulhis  in  KroaŰat,  (Agrfttn 
Uiirtnianu.} 

Wúiminin  Ktii'ülfff  Carl  RuwUd.  Sciu  J.ehm  mul  jfolUúfCÍtc*  WiA-ru 
\.  k»t.  Terjod  lö-lO-ig. 

fíauittyaríeii  If.,  h'i-^c/ticliJt  Kiii^er  tarh  W  ^1887.  7.  MArk.J 

E  foutos  mtiböl,  inelf  1.  Ffnlinúiid  i's  Zápolya  .lánrra  korám  ís  vet 
világot,  inogjcleut  a  Il-ik  kíltct  I-sŐ  fele. 

Áwfland  IÖÖ7.  L=vf.  (60.  cv'O  0.  10.  Js  11.  .sz.  -  Ur»jcackíchtUch- 
.lní/ií-opologitches  aus  Vit^farn. 

Córreiqiondrnűjhut  der  lU-utschtu  (ifst'hchtift  f'tír  Auffu'opologit,  fiSfA- 
Holoffit  und  Urr/t^ctiicfite.  1887.  (18.  tívf.)  1.  sz.  Sojia  von  Tvrmn.  l^er 
fim  FfanricnkultuA  dta  fíorrUminchcu  lUificn*. 

Coutcwpornrif  Rttriop.  1 887- márczíuifi  fUsíct.  Í7.  OéranI,  Traiisyl* 
viitiínn  Peoples. 

Wiirfemhayiícfir  VierfeljalirssrhriJI  jTír  fMndcsffeschichtf.  IX.  4.  — 
Bcck,  Die  t}BtcrrckHiíi(.'1)-iuigarÍ8cbc  Aroico  niif  ílirnti  Martfch  vou  Bftíont 
UAcli  Sclinabc'u  im  i:?ammt'r    1743. 

l'gyuneztn  folyóirat  1883-ikÍ  (V.)  éviblyamubau  iö  umg)eleut  egy 
liazAÍ  történetünket  crdeklö  czikk :  IJoftento/ie,  Grnbschnft  dkg  Barotu 
í^lfjt/iaa  Ptrcnyi  de  Htujy-SzollÖi*. 

Arthiv  fúr  hat/iuL  KireKmncht.  18Ö7.  51.  köt.  2.  filz.  —  Dter»:in 
^írt/ít'i«'(/i/«  coficilU  /hu'undi  prirtnitcme.  eccttsitut.  Gfae<H)caŰwL  Alfní  Juli' 
eiurijf  fi  FfujnrattUums  fítlc^jrati  a,  188J, 

Miuhalungrn  dea  hirtorütrhfn  W'reiiut  /ör  SfeienmtrK;  34.  fUzct. 
KroMM  FnutT,  Zut'  GeachtchU  drr  Sfijia-iiuirt:  in  MitUlaitet  nnd  ícührcnd 
f/er  Jtcfunmtíiou*  EjnKÍte  bU  J570. 

Acta  fmtorica  rm  gr^tas  PuUmiae  iiluMvatdij-  itt  «.  Ift07-  fid  a.  1795. 
RUilja  A  krakkúi  tudományos  aktulóinm.  IX.  kötet  1.  i-^^z,  (1886.)  Tar- 
talom  :  *$/4iwWfj( //ffn'i,  canliualis  et  episcopi  \'aruúcu8Í3  nrriplttt  ti  ornfujneá 
Ifffoíwticé.  Tom.  II.  155  l  —  lőő8.  Accedtint  cinstohu:  H  acta,  quae  vicam 
ct  res  gostoa  Ilosii  illnstrant.  Ed.  líipler  Franciscus  et  Prof.  Vinr.  ZtjXmavski. 

Sifbel,  lihtorisc/ie  Zntschrip.  1887.  57.  köt,  3.  fiisE.  leinerteti  a 
többi  kiizt  ft  Mou»mv»t(i  f'olnuiaf  hLi/torica  /l*.  kütetet.  £  kl>tet  3.  ^ziWná- 
ban  DlugQS  sajátkezű  feljegyxótttii  kűzölvi^k,  udyekct  uagy  uiUve  irá«a 
kö7.beu  Uoflznált.  A  28.  szám  alatt  Miraculti  íieaíae  Urdu-igÍJt,  rfyituu 
J*oíoniae.  (Jagelló  tláéicló  neje)  czímcn  bivatalos  jelentés  k'úvctkcxik  az 
1419.  évből.  A  30.  szá.m  rgy  Mikrji  urrS  iHn;/i/arit'iL-  élrtníjzn  van  lenyo- 
matva, luclyot  12;n.  kíjrtil  bixoiiyoB  Pfdykarp  barát  gzorkc^ztett. 


T  A  BOKA. 


48t 


Wiilium  /'WArr,  IleUrügt  aur  hUUjri«cJt«H  Krilüc  «/«  Vrum  ÜiakoMut 
mul MÍrU<uf  PA'floif.{ltmehiruck.  ^Vagner  t8Sií.)  Kiilou  lenroniat a  Mittbui- 
lungeii  ele?  Iiistituts  ftir  Östcrr.  GeHchiohtetor'^chung.  7.  kötetéből. 

HUtotisfhf  Anfmint^  detn  Andet^m  nn  G»org  Wnilz  ffetrűhntt  1886. 
A  28  «?rteke)í08t  tartalmu/ó  becses  kötetbi'ii  a  küvelkezö  üolgozut  is  Ulill- 
haUS :  AnifU,  jíur   Vortjejtcítif/tlc  ticr  Kaiaenra/tl  Leopold  J. 

Revw  de*  qnttliouti  tUstoriquai.  39.  kÖt.  1886.  Charles  GérU,  Le 
pnpf  Innoccnt  XI,  et  U  *Í^e  de  Virunf  cn  iGii-l.  (9ő  — 174.  old.)-  Öíól 
uevezelcsen  u  pilpa  t^s  KIV.  Lajos  kiízüttí  diplomúcziai  alkudozásokról,  u 
hadinkat  diilú  törük  támadásra  vonatkozólag. 

Jieviic  historiquc,  31.  köt.  188G,  Xénvpot,  Ltm  ffUírres  Daciquet  de 
Vanprrettr  Trajan.  (291  — 312.  oW.)  Mellekelvo  egy  tórkiíp. 

llistoriíi'het  Jn/irf>uch  der  (lő'rrc^  GcédUchaj^.  1887.  VIII.  köt. 
2.  fűz.  —  A  » Szdan^jkt ,  a  »ITasdnJc€  luiílt  éM  kOtetúuek  ÍHmcrtct<!ac 
atóUrott-t*^l. 

I'iertwff.  Jiáthfry  et  Poiuevino,  Docnmeiits  inédilj).  CP«ria-  I-  Leronx 

I  1886.)  Mutatványok  uiár  u  Reviie  dcs  (jiieetiona  bUturíquc  utolsó  évfolya* 

'  maib&i)  jclentfík  meg.  A  ktítiyv  72  oklevelet  tarUliuaz  az eg^Tt'd/.i Báthory 

István,  másresKt  IV.  Iván   kiSs^ötti  alkudozásokra  vonatkozólag,  inelyekkcl 

Foaseviiio  jeKBiiita  voU  megbízva.  Rz  alkudossáfiok  cze\ia  oda  irányult,  bogy 

[Lengyel-  tis  Oroszország  kiizíitt  liga  alakuljon  a  t^JrökSk  ellen. 

Penl^c/tc  lieic/yifat/^aJcien  untvr  KaUei-  Siyiámund.  111.  osztály.  1427  — 
1431.  Kiadja  KcrUr  Didrich.  (Gótba.  Pcrthci.). 

Sdiiemann  Theodor,  ilistorincke  ÍMrtteHungen  und  nrchitfalUche  $íu- 
dimt,  Bdfniffc  zm-  halli»t'htíi  Gestrhiefűe.  (llambnrf^.  Mitaii.  1886.)  Tartal- 
mazza a  többi  küzt  a  küvetktí7x>  cxikkct:  Kin  lút-UindUcht^  (? «r/r't/ f iiy,  ineJy 
czikk  a  liáihiiríj  7.!(/f<fn  lengyel  király  által  1582.  decz.  4-^a  kiadott  Ct^fMfi- 
tutionrs  Livoniaf-te  vonatkozik- 

Albert  Vandái,  í.'n<t  ambtusnde  francnUe  en  Oviani  •otít  Lout*  XV. 
(Paris.  Plon  et  Noorrit)  E  mimka  hfCae  VilleneuTe  inari]UÍ8,  ki  a  franczia 
Ekormány  megbízásából  az  1739.  úv\  belgrádi  b^kealkudozások  alkalmából 
a  törökök  érdekeit  vodtc. 

I:ouraicr,  Ilandd  und  Verlcrfir  in  Ungam  und  Folen  tan  düs  Mittc dm 
AT///.  Jtííirhitndcrts,  (Báes.  Gerold.)  KUlÖn  lenyomat  az  Archív  f.  üst, 
Ge«cb.  69.  ki5tet^b61. 

Sccda.  Übvr  die  íricktig»tett  BesUhungtn  dtt  fJnentes  zum  Ocddtnie 
im  Mitíflaiírr  wid  AVííwíV,  Kiu  Voriray.  (Bcca.  1887.  Oiicntalischca  Musenm.) 

Eu'fipyii  víítt  Üancíi  Sev^m.  Recen^uit  /*«*-»  KitncU.  (»C>>r)ina  ecrip- 
torum  L'cclesiaaticomm  latinurum.<  VIIL  köt.  II.  réat.)  Ez  a  vita  Sevmiil 
l^njabb  és  egyúttal  legjobb  kiadása;  szövf^kritikdra  nézve  még  a  Monu- 
iueata  Gcrmauiae  számára  kcszült  8auppe-fclc  kiadásnál  ia  jobb.  (Bővebbet 
|I  Leipziger  Centralbtatt.  1887.   lö.  szám.) 

J'orfa  W.,  IJÍ€  Dri^cu  undMoUodrr  }laliiihurga\Í^R^,  Höldor  1887.) 

LtUran'achc  Jiundic/uitt  /üv  diu  knthvltMrhf  Ümísddand.  1887.  B.  sz. 


482 


TARCZA. 


Daiikó  kauouok  Inrátja  KAuftunuD  müv^t  Diiror-röl  és  folliozzu  többi  kí>Ktítt 
Szcudroi  C2ikkct  &  DQrer  család  tieincB  voltánt  vonatkozólag. 

MitlhfUuugen  tler  Veitlnd-Cuminsifut  siir  Erfomchuiu)  uiui  Eríuiituitff 
áer  Kunttdftűcmölfr.  iSHi).  Much  KArt*ly.  Ot'r  KupfenrU  in  Európa. 

Tiéftn^f  hh^ittt  L-trálff  futláiúruil-  3(Xt  Ari  rtnléknnpja  tilJcalviáliól  elj8<i 
sorban  a  leng/el  lapok  hozlak  etul&czikkeket.  (Tj.  Szizatlok  ltí86.  U36). 
Ho/tak  azonban  tigyeb  lapok  íb.  így  a  prágai  PolitÍk\  LipnicLi,  Sif/an 
BíUhorif.  (345.  9X.)  Továbbá  a  iHuUrtiu  Utternirv.  eí  iti'ivitlijü^ue.  1887.  32. 
8Z.  *ElÍeituf  Bathory,«  E  lapot  az  *  Assodaiion  í/«  ancicm*  élévts  tie  Verole 
polonaiaf*  adja  kí.  (Megjelenik  Párísbau,  ReiiTnél). 

KUlUu  jelent  meg  Xahrzm-gki  Vinc2>:  krakkói  egyet,  tauár  leogjet 
nyel**eu  írt  müve  »Báthory  Istviii.*  1887.  V.  íi.  SstAzadok  1887.  377. 1. 

Továbbá  :  Volkowtki  Eduurtl.,  Acta  .Stepfumi  reifts  l'>7ü —  15tí2,  (»Acta 
hiMlúrica  r<A  (feifof  Poloniae  illn4tra»tia*.}  Krakkó  1887.  430.  1. 

TMugniiM  JAiioh  üsases  mttvetnck  új  kindáaából  megjelentek  a  Vila  b, 
KuHfjftiHfiif,  S.  S7n«»*/oi*,  í*8  a  Vi/ar  fpinropomm  íVíAmiaf.  ITtúbbi  életrajzok 
kUlfíu  lenyoiiintban  is  jelentek  niejr.  A  kiadi&H  lielyessog^ríil  Púikmiutki  4s 
Zrgula  kezeskednek.  Megjelenik  a  krakkói  egyetem  köttst^eu. 

Bermm  188G.  21.  kötet  —  Drtiejim.  Doji  Famtrium  ítomíunditu 
GrenzFH  hnliena.  SzentÖ  uk  52.  laiwn  Panuouía  i^h  Itali*  küzííii  határiíl 
állapítja  uicg. 

Schiel.  íh'r  yi\/,rti/tíirt/rr  Atc/tJim.  (Prága.  1887.) 

La  noxKfUt  Uenu.  1887.  ftpril-füzet.  —  L'/Utt  actutU d^ la poiitiquf. 
en  Kurape,  Auiriche-Tlongrie,  par  un  ancim  miHiMtre* 

Wappttibtirft  fftir  tjrüfiit'hm  FnmUi^n  ron  0»(errHch  und  Vngam,  (!. 
k5t,  Lipcae.  Weigel.  1887.) 

AltprfUJntiér/it-  Munainitúhrifl.  íStftí.  évf.  KdíJtck  Vilior,  A  moi/i/arnlí 
tziirmatiSftt.  —  Ismcrtetctít  köxSlt  Thury  Jóuef  a  B.peBÍÍ  Hírlu])  f.  lí. 
uiárc/ius  8-iki  éti  az  Egyetorti^a  apríl  21-iki  Hzáoiában. 

iSfilamnn  /'Vrí/ir;,  Tú'rőJc  hklUáa  M(tgi/fiforss<iyon  onuiÜ  niüvcnck 
ntjmet  fordításáról  követkeKŐ  lamertetesek  jelentek  meg :  IMerariscfifr  Merhar 
(Weiinar)  f.  é.  febr.  20.  UKám.  —  I.tto-arigcíifs  CeníraWlatí  f.  ^v.    17.  bk. 

Öss»>álHtott& :  Ma-nooli)  Lajos. 


TÖRTÉNELMI  BKPERTORIUM, 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  1887.  MÁRCZIUS. 

Acat^if  /lynJr-.  Királyi  udvar  Pozsonyban  (lG83-ban.)  Fi^v.  L.  68.  az. 
Adatol  a  sKeutesi  evang.  egyház  t^rt^uet^hez.  Szeutesí  Lap  11.  12.  «x. 
^lt<iri(-lÍwlro»jmriiyrí  tárnuUtt  fívkÖnyve.  1887.   1.  TiixeLc   línn.   Dr.  D.  6j*. 

Zoiubor  &  Vidéke  21.  bk. 
D4kéA  Oí'upúr  1520 — l'>7í*.(Száilef)iky  müve  nyomán.) — í.  Viwáni.  Ujfc^ 

H.  ax.  Arczk. 


TÁRCZA.  483 

Btrl-tívics  Borota.  Asatáfiom  az  ó-szöiiyi  római  táborbau.  Kom.  Lapok  10.  sz. 
Boros  György.  Dávid  Ferencz,  miut  János  Zsigmond  udvari  papja.  Ellenzék 

66.  77. 
^Codex  dipiomatU-ua  Com.  Károlyi  de   Nagy-Ktiroly.  Snjtó  alá  rendezte 

Gerési  Kálmán.  4  kötet.  Bpest,  1882—87. <  Ism.   Ballagí  Aladár 

Prot.  Egyb.  és  Isk.  Lap  10.  sz. 
Cftire  Utváii.  A  kálmáucsai  ref.  egyház  törtcuete.  Dunántúli  Prot.  Közlöny 

11.    12.   82. 

Dortsák  Gyula,  A  törvénykezési  párviadalokról.   Felv.  Híradó  8  — 10.  sz. 

Dudás  Gyula.  Helytörtéuet  éa  hazafiság.  1*.  Hírlap  7 1.  az.  —  Régi  Csanád 
vármegye.  (Adalékul  az  a!:jó  Tiszavidék  történetéhez.)  Szegedi  Hír- 
adó 52.  • —  A  történelmi  társulat  hivatása.  Bácska  21.  sz.  —  El- 
tűnt községek.  (Peszér.  Batka.)  Zentai  Hírlap  11.  sz.  —  A  róinai 
báaczok  kérdéséhez.  Újvidék  11.  sz. 

Egyhástüriéneti  adalékok.  Közli  Koni-z  József,  Prot.  Közlöny  10 — líl. 

Ilidoéghy  Béla.  A  táncz  és  törtenete.  Vasárn.  Újság  6.  sz. 

HŐkr.  Lajos.  Dombóvár.  (Hajdan  és  most.)  Főv.  Lapok  70.  sz. 

Huszár  Gál  életpályája.  Szabad  Egyház  5.  sz. 

HüherOi  Károly.  Rákóczy  Ferencz  postain tézetc.  Pécsi  Hírlap  11.  sz, 

lUé^y  János.  Jász-Nagykúu-Szolnok  vármegye  Arpádkori  vízrajza.  Szol- 
noki Hiradó  12.  sz. 

Ipolyi  Arnold.  A  magyar  iparélot  történelmi  fojlődéae.  Család  és  Műhely 
1.  és  köv.  sz. 

Irmei  Ferencz.  Régészetünk  és  az  >Archaeologiai  Értesítő.*  Nemzet  62.  az. 

Jakab  Elek.  Magyar  bolgár  érintkezés  a  multbau.  Nemzet  63.  66.  sz. 

Kandra  Kabos.K  segedelemvölgyi  karthauziak Tárkány  mellett.  Eger  25.  26. 

Károlyi  Fruzsina  kelengyéje  1606.  jun.  25.  Özatmárm.  Közi.  9.  sz. 

Komáromi  András.  Nyalábvár  végnapjaiból.  Ugocsa  13.  sz. 

Koncz  Sándor.  A  boszorkányok  pohárnoka.  (A  szegedi  boszorkány- pörök 
aktáiból.)  P.  Napló  70.  sz. 

Könyves  Tóth  Kálmán.  A  iiök  és  a  ttTmészettudumáuyok.  Vasáru.  Újság  8.  sz. 

Kuctmann  Sándor.  Néhány  lap  Krsckitjvár  történeté b<íl,  Érsekújvár  és 
Vidéke  11— 13.  sz. 

Mendólényi  István.  Győr  város  egykori  polgármesterének  kézirataiból.  Győr- 
nek ré^  lakosai,  a  város  felosztása,  régibb  emlékei.  Győri  Hírlap 
9.  Bss.  —  Boszorkáuypör  Győrött.  U.  ott  24.  sz.  —  A  gyön  lovag- 
rendek és  kolostorok  története.  U.  utt  20.  21.  —  A  győri  két  pro- 
testáns egyház  törtenete.  U.  utt  22.  23. 
Ot'oss  László.  Valami  a  babonáról  és  a  boszorkányperekről.  Pozsony v. 
Lapok  53 — 55.  sz. 

Oszírák-magycu-  monarchia  irásbau  és  képben.  Szerkesztőségi  t:iiiácsko/á:j 
Rudolf  trónörökösnél.  P.  Napló  65.  Nemzet  65. 

Oxfordi  egyelem  1530-ig.  — y  — s.  Nemzet  (iC.  sz. 

T^Surányi  János,  Gerbcrt  és  koru.c  Ism.  IrkI.  Szemle  3.  sz. 


ex  A. 


SzabadsÁij  hiibvitibáL  Oy.  K.  Figrel/i  71.  b«. 

*tivUlfcskti  /vi/«í.  Bátliory  István,  leugyel  kirátvú  váliieztúsa.  1574  — 1676. 

>  >      Bpeat.  Iö87.<  lam.FÜv.  L.  71.  íz.  Ism.  ~i.  J.  P.  Napló 

>  »      78.  8z.  EgyctdrtCB  78.  az  —  Dr.  Villi  Béla.  Bud.  Uirlap. 

>  >      84.  BZ.  Voflárnapl  UJBÁg  márcz.  27.  szám. 

>  >      Károlyiak  k<ft  három  Bzáz  ^v  elütt  Bp.  Hírlap  74.  szám. 
*Szá»3taduk  II.  fíizetfl.*  lüin.  Duda*  Gyula.  ZimilMit  dit  Vídekf  19.  sz. 
Tiijlás  Gdítot:  A  római  márváojbáuyásxat  Dáezíában.  F/Ív.  L.  81.   —  Egy 

jú  ri^gi  szokáen^l.  (Ay.  erdélyi  tuászok  >Rielitagc-Járól.)  Kulo/svár 

67.  BK.   —  A  magyarországi  nxzkorszak  aualogiája  Svajczban.  U. 

ott  74.  azám. 
Tfmli/  Kálmán.  Gróf  Bei*CMÍnyi  oealád  (íletraJKa.  Debreczeu  37.  (ív  köv.  »z. 

—  Gróf  BerCiwíiiyi  Miítlúi*.  P.  Kapló  74.  «/,.  —  »A  gróf  Bcfcsányi 

cealád.  Bpcst  1887. <  Ism.  Fov.  L.  71.  az.  Egyetéttía  71.  sz.  FUg- 

getl.  71.  87,.  —  Ai**ády   Iguác?.  P-  Napló  67.  sz. 
r/tKrí/>'yf.  Ujabb  pótWklIiiBzár  Gál  életéhez. Dunántúli  Prot.  Közlöny  9.b7, 
Tímhj  Irán.  Katonai  fUvt^jviselet  Nagy  Pttertíü  a  legújabb  korig.  Vaeára. 

Újság  8.  Bz.  kcppcl. 
Töriéncíi  vi»»zopÍÍIiiM«  a  fdldmives  osztály  állapotára  1848.  eldtt.  Zentai 

Kllenor  \'Á.  t%  ktiv.  nz. 
Zindók  MagyarorsadgoH  a  vegy<!8  háxból   Bzármazott  királyok  alatt,   l'^üg- 

geüeasf^  88.  sz. 
Znnniok  hrUj&ŰL  (Az  1649.  is  1550.  evi  magyar  kálvinista  — )  Szabad 

Egyház  4.  sz. 


IRODALMI  SZEMLE. 

—  >A  MoxuifBíiTA  Vaticaka*  első  sorozatának  elsŐ  kütele  megj6* 
leni,  tulajdoukííp  az  eUö  kötet  elaÖ  r^sze.  Ez  ii  Magyarországra  kUldőtt 
pápai  tÍKeds7.edó'k  BzámadáBait  foglalja  magában  1*281  —  1375-ig.  Ezen. 
türttinelUnkre  nézve  rendkívül  nngy  foutoeságú  számadásoknak  csak  egyes 
ttiredékeit  ismertük,  most  immár  elÖttUiik  fékezik  az  egész.  Homhkúcb  fárad- 
ságos munkának  gyUmüteBc  ez,  mely  több  c'ven  át  néhány  szaktudósnak 
fáradságos  munkáját  vette  igénybe.  S  valóban  kiadás  tpkintetél>eu  oly  edi- 
tióval  állunk  szemben,  mely  a  tudumány  mai  igényeinek  a  legteljesebb  mérv- 
beu  megfelel.  Vezetője,  mozgató  szelleme  a  bizottságnak  Fraknöi  Vilmos 
volt  6  a  mHgyurországi  pUspöki  kar  áldozatkészsége  mellett  a  munka  szel- 
lemi oldalúnak  oly  fényes  sikerét  leginkább  neki  köezüabeljük  é«  mellett*! 
Fej<^patakr  Lászlónak,  ki  a  sajtó  alá  rendezés  cs  elkészítés  nagy  fárad- 
ságü  és  teljes  Bzaki^meretut  igeuylö  munkájával  volt  megbízva.  O  irta  n 
bevezetést  bozzá,  mely  a  tizcdszedcs  t)h-ténetét  vázolja,  míg  az  clösxút 
bozzá  elhunyt  elnükUnk:  Ijmlyi  Arnold  irta.  Társulatunk  jelenUavi  gvQlé- 
scHjcn  Ft^érpataky  I^iásztó  e  munkáról  nagybrcsíl  tanulmányt  írt,  melynek 
kUzIé»^t  jHvíi  fíixetfinklMm  fo^'uk  megkezdeni. 


TARnZA. 


485 


—  Iroi-vi  AosoLif  ui^íí  ck'tt*líenelliatár0z1ii  apri'tbbcntiikáhiak  Ösuze- 
gyüjtée^t  t<  kiadását;  a  «zerket(zU>ReeI  ce  Icia<1á8fial  Uunyitay  Vinc/okdnyv- 
táruokát  bízta  meg.  Az  üsssegviijteti  éa  tterk&iziéa  lu^g  iHctt^bcu  megtört^ut, 
8  az  ösezcacu  liárom  kötetre  volt  tervezve.  Ezelt  ]í&/áí\  nz  eleÖ  kötet  >Ma- 
gjar  (ürtcnelnii  a  KgyhAzt'óríéneü  tanu1oiányok«  czíni  alatt  mint  tin&llú 
munka  mcgjeleut,  (mely  küttinben  kisebb  mnukáinak  III  ík  kíítcl^^t  teszi ; 
ugyanis  a  ket  első  kötet  még  a  TOea  evek  elején  Kátb  Hór  kiadásában 
jelent  megO  £  kötetben  JJsezesen  nyolcz  nagybecsű  munka  van,  melyek 
kSzSl  az  öt  első  társtílatunk  kiízgy&ltí&en  tartott  felolvasásait  foglalja  magá- 
ban, míg  a  bárom  utolsó  dnrab  ndalc'k  a  pálosok  magyar  törtcucteliez, 
ndnlokok  a  magyar  domoukosok  törtouetcbez  éa  magyar  műveltségi  tanul- 
mányok. Műforma,  kídúIgozát4,  eftzincgfizdngság  tekinteteiben  ^p  olyan  kiváló 
munkák  ezek,  mint  alapos,  mdlyre  liat<í  taudlmány  6b  forráskutatás  crvd- 
monyei.  Boszt^lei  elmondva  \a  nagy  Iiatást  tettek  s  mo5ft  olvasva  ép  oly 
c'rt4^cdck,  valamiül  a  három  tanulmány  ie  monograpbiai  irodalmunk  becses 
termeket  frtgia  alkotni.  Buuyitny  gondoskodott  r6la,  hogy  a  kiadás  correet- 
sog  tcklntctcbcu  méltó  legyen  a  nagynevű  ssterztíbijz. 

—  RAth  Mór  kiadásúban  megjeleut  Arany  János  hátrahagyott  ira- 
tainak tll-lk  füzete,  melyben  levelez(^seit  kezdi  meg.  Tájékoztató  bp^'e- 
zetcfat  Arany  László  írt  bc/ztl  tárgyilagosan,  s/epen  s  helyes  tapintattal 
eltalálva  azt,  a  mit  a  közönségnek  a  kö/.lün<ln  levele/t^ekrol  el  kellett  mon- 
dania. Kz  első  fiizethcu  a  Szilágyi  Istvánnal  folytatott  levelozi's  veszi  kez* 
dct^t.  Kgy  darab  irodalomtörténet  a  48  előtti  dvek  rajzához,  mely  sok 
munkánál,  mely  u  kor  irodalmi  viszonyait  tárgyalja,  jobban  tájékoztat. 
f'g>'  "j  világot  látunk  magunk  előtt,  mely  oly  messze  van  a  maitól,  hogy 
a  ki  nem  élt  benne,  alig  tudja  elkt^pzelni  azokat  a  sok  tekintetben  primitív 
viszonyokat,  melyek  közt  irodalmunk  akkori  nagyjai  dtek.  De  e  levelek 
i:3nmagukban  is  rendkívül  kedves  olvasmányt  képeznek.  Nemcsak  azért, 
mert  Arany  fejlo*l«!atíbe  hagynak  bcpilUntuni,  hanem  azért  ie,  mert  aziro- 
dulml  viezonyokon  kívül  a  társadalmiakat  is  festik.  Gdentélben  a  korábbi 
epistoiaría  irodalommal,  melynek  termékei  már  eredetileg  sajtó  alá  voltak 
szánva,  ezek  nt^m  voltak  nyilvánosaág  ele  száuva.  Keresetlenek,  Őszinték 
—  6  ebben  áll  föbecsUk.  Kiadásukkal  Kátb  hasznos  szolgálatot  tett  irodal- 
munk uak. 

—  Mákat  Dztsü  nagykanizsai  tü;  vényszéki  bíró,  társulatunk  buzgó 
tagju  :  Visszapillantások  hnzánk  régi  igazszol g«il tatás i  viszonyaira  ez.  n. 
jogtörténeti  taualmáuyt  boct^átnil  közre  az  Árpádok  korából,  melyben  a 
régi  jog-  és  iga7.ságszolgál(atás  organismoFát  mintegy  dióhéjba  szorítva, 
okleveles  alapon,  vázlatos  rövid  képben  igyekszik  feltüntetni.  Nem  akar 
ez  szigorúan  szakszerű  tndományos  mii  lenni,  de  táje'koxtatni  kívánja  az 
érdeklődő  nagyobb  mivelt  ki^zöust^gct  a  régi  igazságszoIgált;itásró1  s  a 
meimyibcn  n  mai  t^Ürténetku tatás  és  jogi  irodalom  szinvonalán  áll,  szak- 
embereknek is  hasznos  kézikönyvül  szolgálhat  és  számot  tesz  jogi  irodal- 
munkban. Ez  érdemes  tanulmányt,  ha  kellő  pártfogásban  részesül  a  közttn- 

SxiZAi>OK.  1887.  V.  FOzET.  32 


486 


tAkc2A 


eeg  Ksx*hÜ\,  folvUlui  fogja  a  mohácsi  vészig.  Ár&  2  fi't.  TüKeteftcblK'U  \a 
fogjuk  ismertetni. 

—  A  MAor.  TüD.  AsADáuxA  kiodváiiyaí  kttzíit  k(ft  törttíiicti  tndo- 
minyoB  tírtckej!<Í8  jelent  meg  közelebb,  az  egyik  ZtUinAzkn  MUaUytál  >T1Írö« 
Jáitos  szerepe  a  linczí  b(íkcköttísbcu«  CKÍm  alatt,  mely  a  toknji  tAiiÁcskoz- 
ináfijTTÚl  08  Lúuyai  Zsigmondról  iit  tamilmiinyai  kiügtírtzit*íi*át  kepexi.  — 
Épon  úgA',  mint  «  mi)8Ík  kottö,  ez  is  egy  i'somó,  tiírtt^nctliiikb^iu  eddig  uem 
ismert,  űj  adatot  matat  be.  TörCs  csztfnek,  tolictAcgciiick  küszonbette  a2t 
a  befolyárí,  melyet  nz  akkori  escmonyekre  gyakoi-olt ;  elfogdlatlau,  tisztáu 
Utó  ember  volt,  ment  a  ttilziUoktól  n  dpcu  ezok  a  tulajdonok  tették  alkal- 
masai a  küzvetítí'ttrf.  Szemben  Ksl«^>rliá'/yval.  ki  Kúkúe/yt  minden  áron 
meg  akarta  buktatni,  ö  áldozatok  ánía  ie  nicg  akartu  a  bi^ket  tizerczní  8 
létre  ia  hozta  a  linczi  btncckUt^at.  Jckiuteaei,  —  melyekot  ZsLIiiiBzky  jól 
tudott  c^i-tekefl{Ccui,  —  c  kor  legbec^cflebb  diplomácziai  iratai  küiu^'  iaríoziiak. 
A  müwk  tírtekeztÍB  Deák  FarkaAi)\  van,  kí  Kemény  János  üni-letírásáról 
irt  egy  kiítfő  tanulnuíuyt,  s  e  bccdCí  kútfőnek  tendoutiiísu^ágúrúl,  a  meny- 
nyiben jövendő  fejedelems^tínek  útját  akarta  azzal  egyengetni 

—  As  oKSKÁnarŰLÉsi  alhakago  második  rcsse:  a  'Főrendi  báz<  a% 
Atfaeuaeum  kiadásában  megjelent.  Kiegészíti  ez  az  Almaoach  első  részét, 
mely  a  kepvigelöbáz&t  tartalmazza  b  a  múlt  L^vbeu  hagyta  cl  a  Bajtót.  Sxer- 
kesztette  dr.  Halász  Sándor.  T^y  pár  száz  e'Ietrajz  van  benne,  melyeknek 
összegyűjtése,  kidolgozása  nem  kis  fáradsággal  járt,  Az  ciotrajzok  röviden 
és  megbízható  adatok  alapján,  feleBlegei>  szószaporítás  nélkül  de  mégis 
tárgyukat  kimerítve,  vannak  írva. 

—  Wariia  Lajos  sároí<patiiki  tanár  kiadádábau  :l  >  Keresztyén  egyház 
törtéuelme'C  második  kötete  megjeleut.  Ezen  uinsoíiík  kűccl  a  reformatio  utáni 
kornak  történetf't  foglalja  magában  egeszén  18t4-tg;  több  mint  800  sürfl 
nyomott  lapra  terjedő  nagy  munka.  Annak  idejében  volt  ulkalmauk  mél- 
tányolni ftz  cltó  kiUetct  s  a  máso<lik  kötetet  nn'g  melegebbi^n  ajánlhatjnk 
olvasóink  tigj-dmébe.  Szerző  alupotiun  ismeri  az  egyháztörténetre  vonatkozó 
forráBokat  s  aicokat  igen  jól  tniljd  felbati/uálni,  úgy,  hogy  e  tekintetben 
elmond  hatjuk  róla,  hogy  az  újabb  kutatások  színvonalán  áll.  Jegyzetei 
tauoBkoduak  róla,  hogy  a  forrásokat  lelkiismereteseu  használta  a  mí  o 
munkát  még  ajánlatosabbá  teszi,  az,  hogy  a  uag}'ar  egyháztörténet  tfize- 
teseo  B  a  legifjabb  kutatások  ered inény cinek  felbaBzuálásával  vau  benue 
feldolgozva.  E  második  kötet  ára  5  frt  t>0  kr.  A  111-ik  és  befejező  kötet 
A  XlX-ik  század  ismertetését  foglalandja  magában. 

—  kjnwKo.  Lajos  kiadásában  két  megkezdett  nag^'obb  munkából 
jelentek  meg  újabb  füzetek.  Az  tgyik  Gelich  líicbárdtól  » Magyarország 
függetlenségi  barczac  a  23.  és  24  fűzet,  melyek  a  májusi  és  júniusi  napok 
történetét  hozxák.  Katonai  Bznkmuukn,  mely  a  forradalomra  vonatkozó 
uevczeteB<-bb  okmányokat,  a  szövegbe  szőve  egész  terjedelmökbcu  közli. 
Az  urosx  interrentíónak  elsŰ  napjait  tárgyalja.  A  másik  az  >Uj  magyar 
Ath(miL«<  tizedik  os  befejező  füzete,  melyben  Fabú  adnb^kjainak  vége  vau 


TAHCZA. 


4Ö7 


közölve  fi  az  cgésxet  kimerítő  névmutató  xárja  U*.  Nag^'bcc&ü  adulck  a 
Diag}'ai'  prot.  egyliá'^i  írók  eletrajzáhos,  mely  liltttlAbnn  a  mag^'.  irod.  tik- 
tL^nethcr.  uok  becses  adalidtot  sscolgáltat 

—  MiLLKCKCs  BútxNi,  kí  már  több  apL'óbb  türtoncti  nmukával  Ii^pett 
a  kS7.ön8t'g  ele,  most  kindtn  Vci'Mí'Z  tSrtcínctct  ket  nagy  kotcrbtrii,  magyar, 
u^met  1^  szerb  nyelven.  Terjedelmes  es  kimerítő  munka  ez.  gontlníi  lía  l>eható 
tanulmányok  alnpjiln  kt^.8/i'tve,  hziÍdioh  a  azöve^  köxe  nyomott  képpel  e 
h&rom  tt^rkeppel  dítucítvc  A/,  első  kíitet  )iuszi>ne}|;7  íven  az  1848.  eTőUí 
tSrtéuetet  9  a  niá«oiHk  kütct  a?.  1848.  ntáni  korezakot  írja  le.  Á  muukát 
kimerítő  u^v-  es  lielymutató  zárja  be,  mely  baszuálhfttógágát  nagy  me'r- 
tekben  megküiinyítlieti.  Monogrnphía  irodalmunk  jobb  termékei  küzöct 
fc^lat  helyet  s  gondoskodni  fogunk  tüzetesebb  i:«merteté?erÖl. 

—  lAsxLÓ  KÁaoLYTÓL  »Napl(^Töredek  az  184.9-Íki  meuektil tekét, 
intem  ál  takat,  kUlÖnSsen  Kossuthot  cs  környezetet  ílIotdlegTUrÖkországbau 
C8  nz  Egyeamt-Al]amokbau<  ozímü  munka  bftg^-ta  cl  a  sajtót.  E  muoka, 
miut  cxíinc  ie  mutatja,  Ldazló  Károly  naplójának  ceak  türcdtikeil  foglalja 
magában  ;  az  eg^zet,  kSniiycu  gondolható  okokból,  termeszeteken  ncin  lehe- 
tett kí^zleni.  Az  cls^  benyomások  Itatása  alatt  azzal  a  közvetlenséggel  vau 
írva,  mely  nz  olvasót  le  tudja  lánczoluí  s  hogy  adatai  a  valónak  megfe- 
lelnek, iirról  Kossuth  Lnjos  lett  bizonyságot  egy  LiUzIó  Károlynak  Turin- 
b<jl  febr.  Iií-í^ii  írt  Icvele'ben,  melyet  a  » Vasárnapi  Ujcág^  fac-símik^ii 
r<!producalt.  A  munka  ket  rc'szrc  vau  oeztva,  ass  el»Ö  a  tiírökoi'^zági,  a  má- 
sodik az  amerikai  i^lmt'uyeket  adja  el5.  Épeu  ezekről  a  dolgaikról  igcu  kev^a 
adat  látott  napvilágot.  Leginkább  csnk  a  napilapok  közlései  i^znlgjiltak 
forrásúi,  annyival  több  érdeke  &  értJke  vau  László  Károly  munkájának, 
mely  jelentékeny  hiányt  pótol. 

—  >Obosu.Ii!a  történeti  éa  statislicai  adatok  alapján*  ezíui  alatt 
Veress  József  ottani  lelkész  egy  tübb  tekintetben  tauúlaágos  mauograpliiát 
adott  ki.  £  monograpKia  leirja  Orosházát  úgy,  amint  van  a  előre  bocsájtja 
múltjából  mindazt,  a  mit  megtudhatott.  A  legnagyobb  részletességgel  ír  le 
mindcut,  semmi  sem  keríiU  el  figyelmét  s  ha  végiglapozta  a  köuyvct  az 
olvasó,  egy  csomó  tanúságot  szedhetett  ki  belőle,  tlgy  igazi  jólétben  és 
becstlletesBégbea  él£  gazdag  alfúldi  város  képe  ez.  Szerencsés  gondolat  volt, 
hogy  n  munka  eg}'  ceomó  illu^trátióval  van  oUátva.  Axigax,  nzillnstratiók 
nyomása  uem  a  legjobb,  de  azért  mégis  érdeke«ek.  Egy  kép  például  ^gy 
régi  fíjldmivea  gazda  szobáját  mutatja  be  é  miudjárt  kűzvctlco  utána  van 
pgv  mofltflui  földmívefi  szobája.  A  régi  uépvi»elctek  feltüntetik  s  n  mostani 
tisztriselÖkaek  képcsoportja  basoulókcp  a  város  mUvcItaégi  fukát  mutuljn, 

—  MxvKa  Iktvan  félszázados  írói  jubileuma  allealmábúl  a  nagy- 
szombati vicariatus  tcrSletén  Ukö  róm.  katbol.  néptanítók  egyesülele  emlék- 
kíínyvet  adott  ki,  melyen  az  alkalmi  müveken  kivÜ!  Mavcr  jellcmra^iza  s 
három  értekezés  is  foglaltalik.  Ezek  közül  egy  történeti  tanulmány  >Jcgy- 
zetok  uépoktatáéuuk  történetéhez  a  reformatio  oIött<  Bekéhi  Emiltől,  kit 
foly  óim  Iáinkban  kKzÖlt  értokezéseir^l  tagtársaink  is  bizonynyal  iamcntek. 

32» 


tArcza. 


E  c/iltk  fnladatii)  tÜzw  ki,  kimutuiiií.  liMgy  a  iTíbiiuBtió  előtt  isiuigyb^? 
gftlomma)  törekedett  a  katholicismtis  a   nópTktAtát   Ugyt't   flömozdítADÍ,    s 
11%    vtve    vuQatkoxó  szétszórt,  adatokat   Öítszc^zfidi   b   Ugvesen   i.«8zeállítá. 
Bókcet  jól  ás  t>z<^]>«n  ír  a  monograpliíiíjiiiink  hatizutit  fogja  veinit   &z,    ki    u 
inngynr  t&nUgy  tOrtcnetÚDok  megírásával  foglalkouiud. 

—  A  KALocs-ti  ^HsrKsÉG  EZ  ^1  Sciiuf  ATixHt'SA  tlr.  Váross)' Gjulától 
hoz  ket  ^-tekezi^t.  az  cgvik  Oualdo  Aodrás  kaloct^  érsek  áthel.vezéfc  a 
flcdimi  ])ii?pök8»Ígb<',  mely  Kngeu  ii^páiiak  erre  vonatkozó  eddig  teljesen 
isiiieretleu  bnUújút  közli ;  a  uiáíiik  Helfeustciii  Lujostúl  a  kalocsai  ersekek 
gcuoalogiája.  Nagybecsű  kct  adattak  a  kalocsai  egj'liúzinegye  törteuetdhez. 
Általában  v^ve  igen  jó  gondolat  a  schematizmUBok  elébe  ilyen  egj-háztíír- 
tciieti  értekezéseket  illirpztcni :  azok  rt-ndesen  tisztába  lioziiah  egj'-cgy  vitae 
kcrdéfft,  8  nebáuy  év  alatt  épeu  a  kalocaai  egyházmegye  schcmaCizmuaa 
már  egy  sereg  ilyen  kérdést  tisztázott,  melyekkel  ralóbnu  Jó  szolgálatot 
tett  a  tttrti^etíráanak. 

—  A  TASMEOTBi  BÍoftszKTi  ROYi.ET  évköuyvénck  múlt  évre  azóIö 
14-ik  évfolyama,  szerkesztve  a  titkár  dr.  Buráuy  Oergely  által  rílhagyta  a 
sajtót.  Két  értekezés  vau  benne.  Dr.  Lipp  Yilinos  a  varmegyei  régisi^tárt 
ÍHmerlt'tt,  szól  az  Üskori,  a  római  leletekről  s  az  egylet  okniánygyüjteményé- 
röl.  FolytatAiía  ez  a  raűlt  évb<?n  megkezdett  köxleményének  s  három  tábla 
rajz  vau  hozzá  csatolva,  Az  okmány  gyűjtemény  a  azombathelyi  czébekro 
vonatkozó  8  a  azoiiibatliclyi  szabók  ezéblevclét  egéez  tcrjudciniében  kttzli. 
Biiriiny  a  titkár  az  ó-kori  raU-nzoli^ák  belvKetéi-ól  küzöl  fgy,  a  nagy  közön- 
ség számára  írt  értekezést,  párbeszéd  alakjában.  A  füzetet  hivatalos  köz- 
leméuyek  zárják  be.  Van  az  egyletnek  5n  alapító  ci  467  pártoló  tagja, 
e  1400  fTtu>i  tökéje.  Az  eg\'let  tniizeuma.  gyűjteményei  jól  vannak  iwi* 
dezve  8  általában  az  egylet  batízonual  uűkikUk. 

—  A  MOKiKYMKr.rKi  TüRTtííKuu  ét*  végtíszeti  tgvlot  kiadta  múlt  évre 
BZÓló  elnöki  jelentését,  mely  a  folyó  évi  februári  kozgyíik'sen  olvastatott 
fel.  Örömmel  látjuk  ebbó1  az  egylet  folytonos  emelkedését  a  azzal  kapcso- 
latosan tevékcuyscgcuek  kiteijeaztését. 

—  >Az  KODÉLTi  iiKr.  GoynizyEUVE  jévkOnyvbc  folytatja  a  szi'ki 
egyházmegye  községeinek  tórténctc;t  s  e  kötetben  tizeuliárom  küz.<)<*guck 
adja  történetét.  Miiidcuikuél  tekintet  van  a  közm%  levéltárám,  a  hol  tudui- 
illik  vau.  8  azokból  olykor  olykor  igen  becsre  adatok  jijnnek  napfényre, 
JStt  az  idén  egy  pár  curio-suni  é-s  kUlunüitcii  Szépkcuycríi  Szent' Mái*toii 
egyházi  ládájából.  Egy  keszkenő  van  ugyanis  ebben,  melyet  Yíaki  Kata 
1 1 1  l-ben  ajándékozott  az  eklezsiának;  egy  niá.'^ik  ka^'zkcnot  p^'díg  Manaascs 
Kva  llBO-ben.  De  van  egy  püham  is,  melyen  az  1 18l-ik  esztendő  díszlik. 
Meglehet,  hogy  a  szépkeuyerü-szent-mártoniak  ezeket  az  adatokat  cllüsxtki 
haueai  jó  volna,  ha  az  egyházmegye  történetírója  jobban  megnézné  ezeu 
évaxámokat,  mert  azokban  bizony  legalább  íh  6 — 700  ceaztendö  diífe- 
rentia  lehet. 

—  Dk.  TorOk   István   kolozsvári  tanártól   középiskolák  azániára 


TARlZA. 


4fl!í 


iMügyarorsuíg  történelme*  czim  niatt  egy  igen  liHSznátbutó,  jól  irt,  kouy- 
nyeu  éi'theto  tauk<^uyv  jclfíDt  meg.  A  muuka  hafl£uilliatÓHdgát  nagyban 
emeli,  Iiogy  Magyarország  történeti  térképe  vau  hozzá  csatolva.  A  inuuku 
ftlggelfíket  kdpciíi  a  tnagyír  állam  jelenlegi  területi,  iiiípetifitigi  és  alkot- 
uidnyi  vissM^nyaiimk   rövid  leiráita. 

—  IíobvÍth  MhiAlv  »A  magyarok  tÖrt<fueto  rövid  elÖA(láabau« 
cztoiü  munkájának  6-ik  kíiiilása  incgjuleiit.  Hajlú  alá  rendezte,  büvitett*! 
(^s  jegj-zetekkel  elUttn  SelwMyíin  Gyula.  Attól  fojjva,  hogy  Horváth  mun- 
kájának utolat'i  kiadása  világot  látott,  sok  újabb  kutatás  l/^rli'nt  a  magyar 
történetírás  ter<>D  ca  Sebestyén  Gyulamíodezt  felhasználta,  de  kitüu6  tapíu- 
tftttal  iikkt^p,  hogy  Bem  a  munka  ere<leti  i^/erkezelen.  sem  nnuak  lényegien 
ueni  változtatott.  Mondhntni  te1jcf>ebbt.',  haézuálhatóbbá  tette,  úgy,  hogy  a 
ki  használja,  az  tijabb  kutatások  eredincnye'vel  is  megismerkedik. 

—  A  *C<j?iíouÉR  isTEHKATioHAi.*  oompte  ruudn-j^nek  Il-ik  killt<!t4! 
megjelent.  Ez  az  m7C-ban  Budapesten  tartott  archeol.  congressuB  alkal- 
máMl  látutt  világot  s  két  nagyobb uiuukát  tartalmas:  Romertől  a  magyar* 
orttztigi  arcb.  mozgalmak  eredményeit  s  llampeltcil  a  magyarországi  bronz- 
kori leletek  leírásait  és  raj;uit.  Ez  a  kötet  a  cougresiuu  tagjainak  tagdíj 
fejében  sz^itgállatik  kí  s  mint  ilyen,  általános  enröpaí  elterjedésre  számíchai. 
Annyi  bizonyos,  hogy  e  tekintetben  nng}*  szolgálatot  tett  a  tadomáuynitk. 
Hazánkban  épen  archeol.  tekintetben  nz  utóbbi  idÖk  aJalt  igeu  f>ok  tttrtént 
8  ez  a  kötet  lehetÜvé  teszi,  liogy  ezfik  a  dolgnk  uz  egyetemes  euröpHÍ  iro- 
dalomba beilleszt  essenek. 

—  A  LuTBKR'TÁKKAítÁ'i  clsö  évfeíMiyve  1886  ra  megjelent.  Eg\' rövid 
bevezetés  a  társaság  keletkezésének  ttirténetct  adja  elö  s  azután  követke- 
zik DoleftchnH  tagtárHunkii^I  egy  igen  érdekes  kbziemény.  »LuUieniek  az 
(^yctcmes  IcvéltáibAu  örzutt,  eajátkc/.ü  eddig  kiHdatlau  irata  utánt  czíui 
alatt,  melyet  ö  az  evangélikusok  budapesti  hrvéltáráhaii  talált  fel  e  tájé- 
koztató bevezetéssel  ellátva,  egész  tcrjexi elmében  közöl.  A  lOH  dik  zsoltár 
mAg;)-arázata  ez,  mely  a  gazdag  Luther-irodalomhoz  igen  érdekes  adalékot 
kéi>ez.  Egy  lap  fuL'f>imilévdl  vau  ellátva.  Ugyanaz  nénirt  nyelvon  é?  kUlÖn 
kiadásban  mpgjt';lcnt  a  németországi  evangélikusok  számára.  >Eíuíí  aufgu- 
fundcne  LnthíT-RelÍiiuio<  i-wm  alatt  Dolesrhall  nz  evangélikusok  arcbivn- 
málmn  már  több  ily  nagy  bocííti  felfedezést  tett. 

—  Kbonxtaedtkr  Dkui-xb  (153ii — 1886)  czim  alatt  GroK  Július- 
tói  ogy  nagybcoflfi  munka  hagyta  el  a  Hajtót,  mely  a  szász  V'ereín  ftlr  Lan- 
deskunde  muIt  évi  Brassóban  tartott  gyüU-i^  alkuhnából  állíttatott 
6flBze.  Kenic'iuk  a  Brassóban  található  Usszcs  könyvészeti  kédzletckot, 
hanem  a  fidtalálható  furrá.-'munkúkat  is  felka«ználla  Grosti,  hogy  lehe- 
t^eg  teljest  nyil^tson.  Uy  módon  sikerült  neki  Szabó  Károly  nagyszabású 
kUnyvészett  umnkájához  is  néhány  adalékot  ±fzolgáltatnÍ.  lüzenkívíil  ax 
egyes  köuyvezímeket,  a  hol  szUlu^esiiek  látta,  Uiséges  jegyzetekkel  látta 
el,  melyekben  suk  becses  bíbliographífti  s  irodiiloni-tSrténeti  adat  van  fel- 
halmozva. Igen  jól  van  szt-rkeaztvc  és  D<)/.lályozvu,  jól  felhasználható  név- 


490 


TARCZA. 


i's   tárgymutatóVRl  ellátva.   Szóval  jél  szerkesztett  háxi  könyv.  Ais  e^gtUz 
1726  számot  fog:lal  magában. 

—  Davki'i  JúiüKv  apátkauoiiok  a  múlt  vv't  Simor*üunep(n;yck  alkat- 
mából  egy  ritka  sztíp  kiállítású  díszmunkát  adott  ki,  melynek  claA  ráncé 
a  primáanflk  a  basillka  emeld^ere  tott  érdemeit  iiorolja  eld,  második  r&ze 
pedig  a  bibornnk  kíinyvtárának  thnologiai  codexcit  írja  le.  K&uyvi^zetí 
poutoseággat  teljes  Bzaki  nme  réttel  k»1e/,iilt  uitinka,  tiiely 'ósszeiíen  14  codexet 
ismertet.  AKiitán  egy  rövid  pillaiitáet  vet  magára  a  könyvtárra,  de  mist 
al&pOfl  szakember  ki  tudja  választani  azokat  a  kim'«eket,  melyek  a  Simor- 
ki.tnyvtArt  A7.  elsŐ  rangnak  ]íVtzé  emelik.  Három  «z<íp  metszet  van  a  mun- 
kábiin,  melyek  kiiziil  Siuior  Hrcek^j)euek  rezkurcza  valóban  kitűnően  eikc- 
riilt.  Magok  a  díszítek  Uankó  gyüjtemi>nytn>öl  kerültek  ki. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  LAKFKANCONi-nTf  jTEMK^r  átvt'telc  és  kezelje  ílgycbcn  Trefort 
AgDst  eliiiikictc  alatt  teguiip  értekczlot  volt,  melyou  liatúrozatba  ment, 
hogy  a  Laufrauconi  Énca  által  a  fővárosnak  ajándékozott  nagy  gyiijteraéay, 
mely  bat  kötetbe  foglalt  330  látkcpeu  mindazokat  a  változásokat  feUUu- 
tcti,  melyeken  a  főváros  Mútj-úí'  király  óta  a  jelenkorig  keresztül  ment, 
egyelőre  Lechncr  Lajos  kozüpiteízeti  igazgató  felügyelete  alatt  a  rat'niökí 
tiivatal  egyik  termien  ugy  fog  elhelyeztetni,  hogy  a  köznofitígiiek  ia  Lozzá- 
fífrhctő  legyen.  Lanfrancout  úr  e  gyiijtem^nybez  egy  teljes  és  kimcritö  catar 
logmii  ia  kdazített.  Az  értekezlet  hálásan  vette  tudomágnl  Lanfranconinak 
a/t  az  njnbb  ajánlatát,  hogy  e  látók^peket  meg  ki  fogja  egésziteui  a  még 
a  teljesseghe/.  szflkstíges  9 — 10  kiíppel  8  hogy  —  ha  a  föváros  törteneteire 
vonatkozó  müve  Cjkv begyűjtése  elhatároztatnék  —  a  birtokában  levÖ  mint- 
egy' száz  darab  Budapeetensiát  (ezek  küzött  ertt^kes  iucuunabulákat,  kéx- 
irntokat  stb.)  szintén  a  fővárosnak  ajándékozza.  Az  értekezlet  ezen  nagy- 
becsti  ajánlatot  kitezíjnettcl  vévéu  tudomásul,  javitsolni  fogja  ft  fBvárosi 
kíizgyRléseu,  hogy  a  »BndHpeBteuBÍák<  gytljtése  megkezdessék. 

—  Horvát  AbpXd  ilÍplomatikttÍ  elüadásaira  a  folyó  tanév  elsÖ  felé- 
ben huszonhét  hallgató  iratkozott  be,  —  a  második  felébm  pedig  húszon* 
hat  hallgató ;  a  legjelesebbek,  legszorgalumeabbak  a  küvetkezÖk :  Jakabfalvy 
GiiBztáv.  Kománk  István,  Schreiber  Lnjos,  SoItéítK  .\rptld,  8zerényí  Károly, 
Tömlő  Gynia. 

—  Farka><  SAkix'k  clőfizetéí»i  meghivi-tt  bocsátott  ki  >C»eprcg  mező- 
város története*  tííbbnyirc  eredeti  adatok  alapján  czíniíi  mnnkára.  A  XVl-ik 
században  a  dnnántuli  protCittantismuBuak  Cseprcg  volt  a  bölcsője,  s  egy 
alapos  jiuálló  kutatjUon  s  forráíttannlinányon  alapuló  munka,  hézugot  p6t- 
land  irodalmunkban.  Az  előfizetési  fethiváat  részletesen  felsorolja  a  munka 
tartalmát : 

E1ŐS7.45.  I.  Cecpreg  helyrajzi  ismertetéee.  II. TőrteDelmi  rész.  l.Vi<tó- 
ktink  hajdaukora.  2.  Ctepr^  miut    'Scarabantia  Juliac  a  rómaiak  alatt. 


tArpzA. 


4ÍÍ1- 


3.  A  sL-ariibiuitíu  ö»  keraszU^nysog.  4.  A  scarab&utiaí  pUspökmlg.  ó.  Cscp- 
rege  Scarftbaitlift ?  fi.  Cwpreg  mint  »BaMÍana<.  ÍII.  Ciíeprcg  honi  törté- 
nelmünk okniáiijaibAit  IS^fi — 18a7-Íg.  1,  Csepreg  a  reformatio  idejtíben, 
2.  Az  líi91-iki  csepri'gi  protestáns  /^itiat.  3.  CReprog  a  BocskHy  harczok 
alatt.  4.  Bethlen  liari'Kai  alatt.  á.  Csepreg  1621  ikt  vi-szcdülintínek  IcirásA 
(egj'koru  versezet),  ti.  Bonznrkány  perek.  7.  Csepreg  a  Rákócxy  harcKok 
alatt  ».  Az  t776-iki  tÜKvw-  9.  A*  180í)iki  francMA  liaHjárat.  IV.  Csep- 
reg birtokos  urui  1255  — 1887.  1.  A  cscpregi  k&uyvnyomda  ds  felsőbb 
tauíiite/el  a  Náflamlyak  alatt.  2.  Tiszlnselök :  a)  Udvarbírák.  b)  Polgár- 
mesterek, c)  Bírák,  d)  rapbirik.  e}  Nt^raet  birák.  f)  .leg:,rzok  cs  M«»terek. 
g)  Városnnk  azlilötteí.  V.  Pltíbánia.  1.  Templomok.  2.  Praedika torok.  3. 
Plébánosok.  4.  Káplánok.  IV.  Jelmikori  vitízonyok.  Zárpy.('i.  Klofizetéai  ára 
B  28 — 3S  í\*re  terjedő  díszes  kiállitúsn  munkának  2  frt  ÖO  kr. ;  vastag 
veliü  papírra  nyomott  diszp^dány  2,  esetleg  5  fénymetazetü  képpel^  1 
forinttal  drágább. 

£  tartalom  mutatja,  bogy  sxensŐ  valóban  <)nál[i3  kntatáaok  alajgáu 
dolgozott,  s  épen  a7.ert  ajánljuk  a  munkát  olvadóink  Jígi-elme'be.  Az  elő- 
fízett^fli  p^iiz  !  Csepregre  íSoproumegTi-e}  a  Bzeraíflitiz  küldendő. 

—  PkAoíban  alakult  egy  ue'niet  egylet  kOzba&znú  előadások  ter- 
jeaxttWre.  >Sammlung  Gememntitzígcr  Vortrilgec  eztm  alatt  adja  ki  ax 
eldadáaokat  s  a  114.  szám  Sc/iM  Albert  bras^ai  tanár  clÖidáBát  hozza  az 
crddlyi  Bzászokrúl.  Alig  néhány  lapon  kcrosztiil  Bzalad  a  száttz  tQrti^ctcii 
ű  ügy  Utazik,  leginkább  a  couelusioert  van  írva.  mely  liclhvald  cllou  pole- 
mizál. Hát  polemizáljon,  ez  a?,  n  dolga.  Hanem  hog^*  az  baazes  magyar 
híatória  ellen  is  polemizál  —  éhez  már  nem  ert.  Eliiszeret ettél  színez 
mindent,  hol  a  szászok  (ínleknt  sértve  látja,  a  elhallgat  mindent,  hol 
olyasmire  nem  bukkan.  Csak  egyet  akarok  kiemelni ;  azt  mondja : 
az  erdélyi  országgá* iiU'seken  ji/.ért  szavaztuk  curiatim,  hogy  a  87Á.-4/.okat  el- 
nyomhatták. Először  tndnia  kell  Si-hiel  urnák  hogji-  mvjy  ritkán  szavaztak 
curiatim:  mindig  a  fejedelem  kivúnatára  és  miinlig  azért,  hogy  a  fejedelem 
valamely  siweialis  czélját  elérje  —  pl.  ha  ez  biztos  volt  benne,  hogy  k(ít 

'  oatiot  felhasználhat  a  Imnnadik  ellen.  Másodszor  pedig,  hogy  a  szászok 
leesíBvazását  kiiunyebben  elértek  volna  aftyenkénti  szjivazással :  hisz  aktit 
nemzet  képezte  a  tübbs^et !  ficiidesen  fejenként  szavaztak.  A  rendi  alkot- 
mánynak minden  európai  államban  raog  voltak  a  maga  kinövései  —  azon 
lehetne  bámulni,  ha  Erdély  kivételt  képezne. 

—  FiuMB  TííBTfcsETÉHKz  bccses  adalékokkal  janiit  Tomm'rh  Vincee 
finmei  városi  tanító  az  ö  >Notizie  storiche  suUa  cttta  di  Finme<  ez.  a.  nem 
rég  m^elcnt  munkájában,  melynek  olasz  kiadása  a  közönség  nagy  párt- 
fogására talált,  B  a  mely  rokonszenvH  kiséri  végig  Fiume  történetét  éa 
festi  ama  ragaézkoilust  melytyel  a  fiumeiek  az  anyaország  íránt  vitielt«t- 
tek.  MúBt  magyarra  fordítja   e  müvet  Donath  Imre  s  még  ez  év  folyamán 

'■■  megjelenik. 


492 


tXiicza. 


TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR 

—  MoNUUGNTA  Vaticana  Hiatoriaui  Kegni  Huiigai'iaoiUnstrautia 
Seriea  jiríinA.  Tnuiua  priitiuit.  Rtttiones  Collcctorum  Pouti£L-Íorum  iu  Uun- 
gariii.  —  (Vatikánt  Magynr  Okirattiír  I.  sornzHi  1,  kötet.  Pápai  tizedsz-edük 
BzáoiadÚBnl  12**1— 1375.  IíuJhik-sI,  1887.  4  edr. 

—  Ipolyi  Aksolu  kisebli  munkái.  Harmadik  kötet.  Mug^ar  tör- 
tf^uelmi  »  ^yhá/.türtt>ue£i  tauüliiiátiyok.  A.  b.  ű.  BMirxÜ  tncgbixáeából  közre- 
bocsátja volC  kSoyvtúrnoka  Biiuyitay  Vincsíe.  Budapest,  1Ő87.  614.  1. 
Ara  2  forint. 

—  A  KERE8ZTVÉN  EG'EuA.K  TÖRTÉNELME.  Irta  Waiga  LajoB.  II. 
kötet.  8-adr.  l-  Ö20.  1.  Sárospatak,  1887.  febr.  Ára  5  frt  20  kr. 

—  A   VASMEfiYEl  HÉtJÉKZKTI  EtJYLGT    KVKÖNYVK.    SzerkeaZ-t^j  Dr. 

Buráoy  Gergely  XIV.  évfolyam.  SiEfimbalhely,  ltí&7.  B-adr.  GAA.és  ábrák. 

—  iVÍAifYAAOiiSzAc  TüRTBN£LM£.  Irta  Dr.  TörÖk  Istvúii.  KoIoKS* 
vár.  1887.  11.  kiadás  8-adr.  1G5.  1.  s  egy  térkép.  Áru  80  kr. 

—  HoRVÁTír  MinÁi.v.  A  magyarok  története.  Vl-ik  kiadás.  Sajtó 
alá  reudezte  SebcHt^eii  Gyula.  Budapest,  1887.  XVI.  lis  030.  1.  Ára  3  frt. 

—  Maoyar  Pldtarch.  Uj  magyar  Atheuás.  Oyi^té  dr.  Kún 
Károly.  X-ik  füzet.  Ára  50  kr.  P-Z  betűk. 

—  Maoyarorskao  fCoortlensIEoi  rarcka  1848 — 49'beu.  Irta 
Üeltcb  Kikhárd.  Budapest,  1887.  t>3  — 24.  fUícet.  Ára  bO  kr. 

—  Maoyak  KATt'N.M  KtkíVsyv  1 886-ra.  EUö  evfoljam.  A  M. 
Ttid.  Akadémia  hadtudományi  bizottságának  lucgbizásából  szerkeszti  KiSnai 
Horváth  Jeuü,  Budapest,  1887.  8-a(3r.  280  1.  Ára  1  frt  80  kr. 

—  Q18KBA  OH  liuszitjíi  Magyarországon.  Irta  Mutjfi-  GyE^rgy.  Bpeet, 
1886.  8-adr.  39.  1. 

—  Krmüszkti  bizonyítékok  Magyarorsa^  türt<ínetdhcz.  Irta 
rÓ9ta  Bcla.  Budapest,  188ti.  41  1. 

—  A  Maotar  ToBvfiKVHOzÁa  típ  Magyarország  Türtíinclmu. 
Ulászlótól  I.  Mikeáig,  Irta  MárJ4Uvf  Béla.  Gyűr.  1887.  8adr.  469  1. 

—  Elxöki  meguyitú  beszéd,  felolvastatott  a  erilágy-somlyói 
Kaszinó- Eg}'lctnefc  otveuedik  évfordulóján  1882-ik  évi  július  bó  9-e'»  tjir- 
tott  diszgyüléíicu.  Szilágy  SoinJyó,  1887.  8-adr.  24  I. 

—  GE.scnicnTK  dku  kös.  Frbistadt  Webschetz  vou  JTelix 
Milleeker.  2.  kíJtet.  Budapest,  1886.  A  ket  ktftet  ára  2  frt, 

—  A  íLDTHRR-TAu-SA-^Ar,*  évkönyve.  1886.  EIbo  évfolyam. 
Budapest,  59  I. 

—  .1.  DamC".'>  E.  M.  S.  Canoiiici  Biuao  Disíjuísitiouea.  i|nnruQi  prima 
de  liís  quae  emiueutÍBaiinu!«  D.  cardiualis  J.  Simor  ad  decurcm  et  cultuin 
bosilicae  Strigonicusís  nltius  evchendum  nupernmc  egít,  uarrat,  altéra  de 
tíiipclleetile  libraría  thcologica  bibliothceac,  quam  idcm  ominciitiasimus  do- 
iniuus  in  uaus  suos  collegit,  commencatur.  Aceedít  cffi^^íejiejuadein  E.  D.  C. 
acri  iiisculpta  et  duae  tabulae.  Strígonü  1886.  Nagy  6-adr.  díszmunka  64  1. 


PÁPAI  ADÓSZEDŐK  MAGYARORSZÁGON 

A  XIII.  ÉS  XIV.  SZÁZADBAN. 

BLSÖ    KÖZLEMÉNY.    

I. 

Egyházi  jövedelmek  megadóztatása,  üresedésben  levÖ  java- 
dalmak bevételeinek  bizonyos  meghatározott  czélra  való  lefogla- 
lása a  pápák  és  általában  a  kereszténység  érdekében,  de  kivált  az 
elvesztett  szentföld  javára,  ős  időktől  dívó  szokás  volt  A  keresz- 
tény vallás  szülőföldét,  melynek  minden  helyét  a  kegyeletes  hagyo- 
mány szentté  tette  a  középkor  szemében,  a  kereszténységnek  vissza- 
szerezni, azt  megőrizni  a  határait  körülvevő  ezernyi  ellenség  között, 
és  ennek  következtében  a  szentföld  felszabadítására  vonuló  keresz- 
tes hadak  tetemes  költségeit  elÖbb  önkéntes  adakozások,  majd  zsi- 
nati határozatokon  alapuló  pénzgyüjtések  által  legalább  némileg 
fedezni :  kötelességének  érezé  az  egyház.  A  mint  a  világi  elem 
önként  vagy  az  egyház  fejének  buzdítására  i  kilátásba  helyezett 
kiváltságok  reményében  fölajánlotta  életét  és  vérét,  áldozván  vagyo- 
nával is:  az  egyház  papjait,  mikor  az  önkéntes  adakozások  czélra 
már  nem  vezettek,  zsinatok  végzései,  pápák  rendeletei  kényszeríték 
arra,  hogy  jövedelmeik  egy  részét  a  szent  czélra  áldozzák.  Ily  for- 
mán mindenkit  egyenlő  mértékben  nyomott  a  teher  és  ért  a  köte- 
lesség, melyet  a  kitűzött  czél  elérése  tekintetében  az  egész  keresz- 
ténység magáévá  tett. 

A  XI.  századtól  kezdve,  az  óta  hogy  VII.  Gergely  pápa  a 
keresztény  világ  figyelmét  1074-ben  a  keleti  keresztények  állapo- 
tára felhívta,  és  íizt  ezek  védelmére  felszólította  ^),  egymást  érik 

*)  Jaffe,  Kogcsta  Poiítíficiim  Romanorum.  Editio  Bocunda.  48íi(j, 
4910  8z.  Az  alábbiakban  rövidség  kedvéért  a  pápai  leveleket  jobbára  Jaftc 
és  Potthast  számai  szerint  idézzük. 

Századuk.  1887.  VI.  Füzeet.  33 


PAPAI  ADOSKBDOK  V&QTAItOUSZAaOM 


a  pápák,  zsinatok  rendeletei,  meljek  miad  cczélt  tűzik  magok  elé. 
A  gyakorta  tartott  egyetemes  és  részleges  zsinatok  egjik  állandó- 
tárgya  a  szentföld,  euuek  sorsa,  és  az  iuditaudó  keresztes  hadjá- 
rat foglalkoztatja  II.  Orbán  pápa  idejében  részben  a  píacenzai, 
nimes-i,  barii  részleges  és  az  egyetemes  lateráni  elaÖ  zsinatot 
(1099.)  *)  A  pápa  felbíTást  intéz  Liveihez,  hogy  segélyt  nyújtsa- 
nak, legyen  az  pénzben  vagy  hadakban.  -)  Folytatja  a  megkezdett 
mozgalmat  utódja,  II.  Pascbalis ;  **)  míg  a  II.  Oalixtua  alatt  tar- 
tott lateráni  második  zsinat  (1123.)  a  kereszteseknek,  kik  a  szent- 
fúld vagy  Spanyolország  felszabadítására  fegyvert  öltenek,  külön- 
féle szabadalmakat  és  kiváltságokat  biztosít.*)  A  pápa  ismételten 
felhívást  intéz  az  egész  kereszténységhez,  mentenék  meg  Jeruzsá- 
lemet és  Hispániát  és  szerezzék  vissza  a  keresztény  világ  szá- 
mára. ^) 

Eddig  takább  erkölcsi  volt  a  támogatás,  melyben  a  pápa  a 
szentföld  visszanyerésére  irányult  kísérleteket  a  kereszténység  áltíil 
részesítteté ;  csakhamar  azonban  hivci  által  e  czélra  pénzsegélyt 
is  adat  Eleintén  ngyan  nem  közvetlen&l  a  szentfold  részére,  hanem, 
egyes  szerzetes  lovagrendeknek,  melyek  annak  visszaszerzésére 
tettek  fogadalmat  Kivált  kegyelt  volt  ez  időben  a  templomos  vité- 
zek rendje  (milites  templi  Hierosolymitani) ;  az  1135-iki  piaai, 
majd  az  1139-ik  lateráni  harmadik  zsinat  pénzsegélyt  biztosít  ne- 
kik, *)  egyes  praelatusoktól  évenként  egy  ezüst  márkát;  oly  adó- 
zás volt  ez,  melybea  kétségtelenül  Magyarország  főpapjai  is  részt 
vettek.  Egyre-másra  következtek  a  pápák  által  elrendelt  pénz- 
gyújtések  a  templomosok  és  így  közvetve  a  szentföld  javára.  Hl. 
Eugón  1150-ben,  IV.  Hadrián  1155—1158  körül,  IXI.  Sándor 
1163,  1164,  1175,  1181  években  általános  pénzgyüj test  rendel  szá- 
mokra;^) minthogy  pedig  mindezen  bullák  az  egész  keresztény 
világnak  »UDÍveraís  archiepiscopis,  episcopis,  abbatibus  et  aliia 


1)  Jaff^  677,  088,  G94,  700  I. 
^  Jaff^  2651  BK. 
«)  Jaffé  Ö8I2  i»7. 
«)  JaflTé  809  1. 

^)  JoiK   7111    8K. 

»)  Jafftí  86D,  886  1. 

')  Jaffd  9383,  10330,  10807,  11037,  12487,  H3GI  az. 


A  Xm.  fis  XIV.  SKÁZADBAN. 


495 


ecoiesiarum  praelatis*  szÓluak,  hazAnknak  is  — b&r  az  eredmény- 
röl  nincs  tndomAaunk  —  volt  része  e  pénzek  gyűjtésében. 

A  xm.  szÍUhJ  leguogjobb  pápája,  II [.  lucze,  kinek  a 
szentföld  sorsára  kiváló  gondja  volt  mindig,  az  eddig  szabad  aka- 
ratra, jó  szándékra  és  bőkezűségre  bízott  adakozásokat  kötelezővé 
tette ;  megszabván  előbb  maga,  majd  egyetemes  zsinat  által  meg- 
Bzabatván,  ki  ki  az  egyház  tagjai  közOl  vagyona  és  jövedelmeihez 
arányítva,  mennyivel  járuljon  a  kereszténység  kitílzütt  czéljának 
elóréséhez. 

Ismeretes  hazánk  történetéből,  hogy  lU.  Incze  mily  súlyt 
fektetett  arra,  bogy  azou  fogadalmat,  melyet  egy  keresztes  bad 
vezetésére  még  III.  Béla  tett,  fiai  Imre  és  Endre  betöltsék.  Alig 
jut  1198.  jan.  8-án  a  pápai  székre,  még  be  sem  iktatták,  már  is 
sürgetöleg  ír  e  tárgyban  Endre  berczeghez. ')  Többször  ismétli 
sürgetését  a  királyhoz  s  a  herczeghez,  az  ország  érsekeihez  és  püs- 
pökeihez intézett  leveleiben;*)  intézkedik  minden  irányban;  de 
eredményt  nem  lát.  Fölhívja  1213-ban  az  egész  keresztény  világot, 
Magyarországhoz  külön  bullát  menesztvén,  egy  új  általános  ke- 
resztes hadjárat  rendezésére  ;  ^)  de  a  magyar  király  fogadalmának 
teljesítését  nem  sikerűit  megérnie;  egyébként  is  az  1217-ben  11. 
Endre  által  rendezett  hadjárat  sikertelen  kimenete,  mely  a  hosszú 
előzményekkel  és  előkészületekkel  arányban  nem  állott.,  a  szeut 
czélért  annyira  buzgólkodó  pápát  úgy  sem  elégítette  volna  ki. 

A  pápa  ennyi  buzdítás,  rábeszélés  és  ígéret  mellett  nem  feled- 
kezett meg  arról  sem,  bogy  az  indítandó  keresztes  hadjárat  költsé- 
geiről és  a  segélyre  szorult  szentföld  anyagi  fel  segítéséről  gon- 
doskodjék. Már  1199.  decz.  30-án  elrendelte  a  keresztény  világ 
összes  apátjaihoz,  perjeleihez  és  kiváltságos  szerzeteihez  intézett 
ballájával,  külön  írván  ezeknek  >per  regnum  Ungaríaec  és  >per 
Slavoniam,*  *)  hogy  jövedelmeiknek  nef/rfvened  részét  a  szentföld 
javára  áldozzák.  ^')  Majd  nebány  nappal  ntóbb  e  rendeletét  kiter- 


1)  Pottimnt  Rigti^ta  Poiit. Kom.  4  »?.. kiadva  Kejcrnó) Cod.dipl. II.  8 13L 
«)  Pötthaat  I-4-'8,  Uííl— 1434  sz. 
»)  Potthaitt  472f),  47?7  az. 

*)  Ek  Alfitt  a  pápák  ft  /jtrai  föegybázuiegy<>  liatósÁga  alá  es£   terü- 
letet drtik. 

»)  Potthust  913,  'M'i  8z. 

33* 


496 


pApai  adószeoAk  uaotabobssAoon 


jeszté  az  összes  papságra;  s  ezzel  e negyvened-adó  fizetését  álualá- 
nossá  tévé. ')  Sőt  önkéntes  adakozásra  az  összes  hívek  felHZóHt- 
tattak. «) 

£2  által  az  eddig  önkéntesen  adott  pénzsegély  kötelességgé 
vá-lt,  íiltaláuos  adóvá,  mely  --  meglévén  állapítTa  a  fizetendő 
háuvad  —  egyformán  ért  mindenkit;  csak  az  úgynevezett  kolduló 
szerzetek,  melyek  biztos  jövedelemmel  nem  bírtak,  meg  a  szerze- 
tes lovagrendek,  melyeknek  amúgy  is  kotelességök  a  szentföldnek 
áldozni  életökkfl  és  vagyonukkal,  mentettek  fÖl  a  üzetéH  alól.*) 

A  kivetett  adó  szépen  gyÜlt  össze.  A  cisterciták  apátja  2000 
márkát  igért  e  czélra.  *)  Önkéntes  adakozásokból  is  nagy  összeg 
került  ki,  mit  növelt  az  is,  hogy  a  pápa  azon  pénzeket,  melyeket 
valamely  fogadalmat  tevÖ  szentföldi  ntjára  szánt,  ha  fogadalmát 
nem  teljesítheté.  a  mondott  czélra  lefoglalá.  ^)  Igaz,  hogy  a  hívek 
buzgalma  helylyel-közzel  megcsappant,  s  a  fizetésben  nem  voltak 
oly  bőkezűek,  miut  az  ígéretben  ;  mint  például  :i  fr.anczia  papok, 
kik  dijoni  tartományi  zsinatjokban  jövedelmeik  harniinczad  részét 
Önként  ajánlották  föl,  de  még  a  pápa  által  negyvenedre  leszállí- 
tott részt  is  csak  többszörös  sürgetés  után  fizették  meg;')  mégis 
rövid  i(lfi  multával  12Utí-bau  tekintélyes  összeget  adhatott  át  a 
p.ápa  a  jeruzsrileini  patriarchának  s  a  tem pl o mosóknak  0  gyöjté- 
eek  eredményeként. ') 

Mily  része  volt  hazánknak  e  legelső  általános  adózásban, 
hogj'an  és  kik  által  szedette  be  a  pápa  e  pénzeket:  emlékeinkben 
nyomát  nem  leljük  ;  srtt  a  Vatikán  gazdag  levéltára,  mely  éppen 
IIT.  Incze  korától  kezd  teljessé  válni,  sem  ád  felvilágosítást.  Mob- 


1)  rotUiast  923,  934,  935,  93G,  937  sz.  A  Magyaroraxágot  ille- 
tők köziiUo  vauoak  Fejérnél  VII.  A.  151  1.  ^  Weazel  Arp.  i&j  okm.  VI. 
205  I. 

»)  Potthast  922  az. 

^  így  menti  föl  III.  Ilonoriufl  1317-beD  a  bz.  sir  tntvéroit  {Frat- 
rCB  SepulcViri  Doniinici)  Potlhíwt  557-4  Sic. 

*)  IVitthflst  1435  az. 

A)  PottKftítt  1931  az.  lg}'  forditCatjn  az  Imre  király  által  a  pilisi 
muuostorbnu  letett  kiucsek  k(!t  baruiadiit  ír  n  sz.  fold  javára  u.  0.  3474 
8Z.  Fejér  II.  457  1. 

0)  Potthast  1045  éa  1441  sz. 

n  Potthaat  3454  sz. 


A   XTII.  ÉS   XIV.  SZAXADBAS. 


497 


tobán  hánt  el  az  idö  a  XIII.  század  egyéb  gj'Űjtéseínek  emlé- 
keÍTel  Í8. 

A  pápa  rendeletét,  a  szentföld  javára  fordítandó  jövedelem- 
báuradot  illetőleg  szentesítette  a  lateráni  negyedik  zsinat  (1215. 
évben),  melyet  a  pápa  legfőképp  a  szentföld  segítés©  és  új  keresz- 
tes had  szervezése  czéljából  hívott  egybe,  miként  ezt  a  zsinati 
Összehívó  levelekbea  hangsúlyozza  is. ')  A  zsinat  magasabbra 
emelte  a  pt'ii)a  Által  kivetett  negyvenedet,  az  egyhAzi  javadalmak 
hntzafi  részét  szentelvén  három  éven  keresztül  a  mondott  czélra.  •) 
De  III.  Incze  e  határozat  végrehajtását  már  nem  érhette  meg. 

■  Utódja,  ILI.  Honorius,  erélyesen  fogott  a  megvalósításhoz. 
1216.  nov.  21-én  intézi  rendeleteit  Magjarország  érsekeihez  és 
pUspükeihcz  e  tárgyban.  *)  Tudtokra  adja,  hogy  az  esztergomi 
templomosok  éa  keresztesek  laeslereit,  s  az  esztergomi  káptalan 
éneklő  és  firkanonokait  bizta  meg  aiu:al,  hogy  a  magyarországi 
egyházi  javadalmakat  számba  vegyék,  és  ii  jövedelmek  huszadré- 
szét a  zsinat  végzé.'*e  alapján  a  Bzcntfüb!  javára  összegyűjtsék. 
Ezek  voltak  tehát  az  ily  rendkívüli  adóknak  első  ismtrt  gyűjtői 
Magyarországon. 

Bár  a  hazánkban  gyűjtött  összegek  nagyságáról  nincs  tudo- 
másunk; do  a  pénzszedésnek  eredményes  voltát  tanúsítja  az,  hogy 
a  pápa  1217.  febr.  28-án  a  pénzek  kozoléséröl,  elszállításáról 
intézkedik  Magyarország  fÖpajijaihoz  intézett  levelében.  *)  Elren- 
deli, hogy  a  pénz  egyhiizmegyénként  —  kellő  oklevelek  kiséreté- 
beu,  —  adassék  át  négy-öt  vagy  több  megbízható  egyénnek,  kik- 


>;  Pottlmpt  470fi  az.;  v.  ö.  437  1. 

^)  A  latrMní  y-íiinfttuak  idevtigó  Imtározatn  a  kUvetkczö  :  Cupíentes- 
autcm  h1ío6  ccclcjiianitn  pradatos  iieu  non  clcrícos  UDÍversos  ct  iu  merítő  et  iii 
praemio  habcrc  parlit:ipt>_fl  et  coiiHortes:  ex  communi  coiipíIü  approüntíone 
BlHtainitis,  iit  ointit'a  omniiin  clcrici,  tam  subtliti  qaam  praelati  vigesioiam 
partém  m-clceiasticorum  pi-oveiitüum  )i8í|nc  ad  tricnniuni  conferHiit  iu  sub- 
Bidiam  Terrm:  Sniirtae,  per  iiuuiuit  eorum,  quí  ad  hoc  apostolica  fueriiit 
provukiitia  ordiiiati:  iiuihimdain  duoitaxat  icligioeís  cxceptis  ab  bac  prae- 
taxationc  incrito  cxiniciidís  :  ct  ÍIIíh  rtinitliter,  qui  aaauuipto  vei  aseatneudo 
cmcia  siguAculo  etint  pereoiialiter  profccturi.  Acia  coitcíliorum.  I'anHÜa 
1714.  VII.  74  I. 

")  Tlieiuer  Mon.  Hntig.  I.  3  I. 

*)  Theiner,  u.  d.  1.  G  I. 


498 


FAPAI  AOÖSKEUÖK  MAGVAROBSKÁOOK 


nek  egyike  a  megyés  pti8|}0k,  a  többieket  pedig  a  püspök  és  a 
póazazedÖk  szemeljék  ki ;  —  ezek  vigyék  azt  a  szentföldre  és 
fordítsák  ott  elsÖ  sorban  azon  keresztes  vitézek  segélyezésére^  kik 
abból  Jiz  egyházmegyéből  valók,  a  houuau  a  péuzt  összegyűlt  Miud 
erről  pedig  szjVmot  tartoznak  adui  a  páy>a  ott  id5zA  bibornok  köve- 
tének, s  a  jübanuiták  és  templomosok  fÖnökeiuek.  Meuiiyi  érde- 
kes adatot  Őriztek  volna  meg  e  Bzáiiiadások,  ha  rnánk  maradnak, 
a  hazíínkbeli  egyliAzak  számáról,  helyéről,  jöve<lelmeiröl,  a  szent- 
földön hadakozó  hazáukliairól  s  az  ott  megfordultakról:  későbbi 
korok  je^zékei  sejtetik  velünk. 

Három  éviizeddel  a  lateráni  negyedik  zsinat  megtartása 
után,  1245-ben  a  lyoni  első  zsinat  fölelevenítette  az  előbbinek  ha- 
tározatait; újra  kötelezvén  az  egyházakat  arra,  hogy  három  éven 
keresztül  jövedelmeikb^d  huszadot  adjanak  a  szentföld  fölsegélié- 
sére. ')  E  határozat  végrehajtásáról  tán  még  kevesebbet  tudunk, 
mint  az  elsőről.  Csak  annyi  látszik  valószinünek,  hogy  megvalósí- 
tása évekig  késett;  mert  IV.  Orbáu  pápa  1261.  sept.  majd  akövet- 
kezö  év  máj.  havában  hagyja  iiie^  Pptrus  de  Pontecurvo  követé- 
nek, kire  Afagyar-j  Cseh-  és  Lengyelországban  a  pénzek  gyűjtése 
volt  hízva,  hogy  az  i?rodményt  Velenczébe  küldje  és  ott  sz.  Maurus 
egyházában  helyezze  letétbe.*)  E  követ  kétségtelenül  a  lyoni  zsi- 
nat alLíil  kivetett  húszadnak  volt  gyűjtője  hazánkban,  mert  1245 
és  1261  között  más,  hasonló  czélú  adókivetés  nyomára  nem  aka- 
dunk; a  pénzek  beszolgáltatását  pedig  érthetővé  teszi  azon  körül- 
mény, hogy  a  pápának  már  ekkor  szándékában  volt,  a  szentföld 
javára  újabb  gyfljtést  elrendelni. 

1263.  oVL  S-áu  intézte  a  pápa  nagyfontosságű  rendeletét 
az  esztergomi  érsekhez,  mclylyel  öt  keresztes  had  hirdetésére  hívja 
föl;  ebben  a  szentííild  javára  a mjigyarorsKágiegyh&zi javadalmak 
bevételeinek  csak  század  részét  szánjti.  Az  adózás  azonban,  mely 
valamennyi  megelőzőnél  csekélyebb  volt,  az  előbbieket  időtartamra 
nézve  felülmúlta,  mert  öt  egymásutáui  évre  szólt  a  kötelezettség.  *) 
Kétségtelenül  nem  volt  súlyos  a  teher,  mely  a  jövedelmeknek  csak 
század  részére  nehezedett. 

J)  AcU  Conciliorum  VIF.  393  1. 
«)  Fejér  Cod.  dipl.  Vll.  5.  337  1. 
*;  Thciucr,  i.  uí.  I.  246  1. 


\  XIII.  ftS  XIV.  SKAZADaAK. 


499 


IL 

Ezzel  elérkeztünk  a  lyoni  második  zsinat  határozataihoz, 
melyek  1 274.  6vi  jún.  24-ótfll  számítandó  hat  éven  keresztül  min- 
dennemű egyházi  jövedelemnek  tized  részét  a  szenifold  segélyezé- 
sére és  a  felszabad itjisár a  induló  keresztes  hadak  költségeinek 
fedezésére  szentelték.  *)  Az  eddigieknél  tehát  sokkal  nagyobb  volt 
az  adó,  mely  az  cgyhúzinkra  háramlóit;  sokkalta  nagyobb  aas 
átadandó  hányad,  hosszabb  idíín  keresztül.  Nem  csuda*  hogy  az 
ndözás  lebonyolítása  különösen  ott,  hol  az  egyéb  nehézségekkel, 
mint  példáftl  hazánkban  zavaros  politikai  éa  társadalmi  viszonyok- 
kal találkozott,  évek  hosszú  sorát  vetto  igénybe.  Ez  az  első  a*lózás, 
melynek  nem  csupán  megtörténtéről  van  tudomásunk,  hanem  a 
melynek  végső  beszámolása  Í8  roáuk  maradt ;  az  első  tehát,  mely- 
ről részletesebb  adataink  vannak.  *) 

A  lyoni  zsinat  rendeletí-t  X.  Gergely  pápa  hazánkban  1275, 
sept  20-án  kelt  bullájával  hajtá  végre.  8)  Megbizottjáúl  MwUnai 
GeU^rtei  (Gerardus  de  Mutina),  scriptorát  és  sulidiaconusát  nevezi 
meg  és  fclliatabuazza  öt,  hogy  Magyar-,  Leugyel<»rszágban  és 
Szlavóniában  e  tizedeket  egybegyűjtse.  Egyház  megyénként  —  a 
püsjHÍk  és  fíibb  ]>apok  tanácsára  —  válasszon  két-két  tizedszedöt, 
kiket  eskü  kötelez  arra,  hogy  pontosan  és  lelkiismeretesen  fognak 
tisztöknck  megfelelni ;  míg  míiga  a-  pápa  megbízottja  járja  be  a 
reá  jutott  terűletet  és  ellenőrizze  küldötteinek  eljárását  Úgy  ö, 
mint  az  al-tizetiszedók  megbízatásuk  tartama  alatt  mentesek  a 
fizetendő  tizedtől :  Modenái  Gellért  pedig  a  hatéveu  át  idy  kivált- 
ságokat élvez,  melyeknek  a  keresztes  vitézek  részesei.  A  fŐtized- 
fizedŐ  fáradságát  ezenfelül  naponként  három  >solidus  sterlingo- 
riim«  jutnlraazta,  melyeket  a  gyűjtött  pénzekből  maga  számára 
lefoglalni  jogália  volt  Eljárásáról  gyakorta  tartozott  a  pápai  udvar- 
nak jelentést  tenni  h  pontosan  tudatni,  a  gyQjtőtt  Összegeket  hol 


»)  Acta  Coriciliornm  VII.  688  i. 

')  Ez  adúxds  ezámadásait  valamint  n  k(!»í>bb!ekét  is,  a  most  kiadott 
nagyfúntosíiágú  kútfij-g^'Ujtemtiiiy  tartalmazza :  MouumeuU  Yaticaim  Huit- 
gftrinc.  ScrÍMt  I.  Túrn.  I.  Rationes  cnlleetnmin  Pontificíoruin.  Pápai  ti»ed- 
aaedük  flziraadásai  1281  — 1375.  Budapest  1887.  LXXVII.  es  520  ]. 
«gy  Ubla  melléklettel. 

°)  Theiaer,  i.  in.  L  319  I. 


nOO 


PATAt  ADI)S£EDÜK  MAaTABOBHZAOON 


és  kioél  belyezU^  letétbe.  Miudezeu  jogokban,  kÍTáltsAgokban  és 
kötelességekben  megerősítette  öt  a  rövid  ideíg  uralkodott  XXI, 
JAnos  v&pa  (1276—1277)  és  utóda  III.  Miklős  is  1278.  jul. 
30-án.  0 

Nem  tudjuk,  mikor  kezdő  meg  Gellért  tizedszedöi  működé- 
sét bívzánkbaii,  hogyan  hajtotta  végre  a  reá  bízott  feladatol ;  azon 
jelentések  közül,  melyeket  eljárásAról  a  pápai  udvarnak  köteles 
volt  tenni,  et^yetlen  egy  sem  maradt  reáuk.  De  az  ez  id^tájt  hazánk- 
bun  uralkodott  zavaios  belálla])otok,  a  közbiztonság  teljes  hiánya, 
valamint  egyes  jiápai  rendeletek  sejtetik  veliink,  hogy  a  tize<lsze- 
dés  nem  folyt  nálunk  oly  rendben,  mint  a  keresztény  világ  egyéb 
országaiban,  hová  a  pápa  Gellérttel  egy  idöbeu  küldött  tizedsze- 
dőkeU  szám  szerint  huszonhetet.  Kitűnik  ez  111.  Miklós  pápának 
1278.  július  30-án  hozzá  intézett  rendeletéből,  melylyel  meghagyja 
utíki,  hogy  azon  zavarok  és  háborfik  miatt  (propter  turbationern 
et  guerrarum  discrimina),  melyek  Magyar-  és  Lengyelorszíigban 
a  szentföld  javí'ira  gyűjti'ttt  pénzek  biztos  megőrzését  veszélyezte- 
tik, az  ország  püspökei,  a  szerzetes  rendek  apátjai  s  egyéb  ÍÖpa- 
pok  szállítsák  a  pénzeket  biztos  helyre,  Zágráb  vagy  Zengg  váro- 
sokba, hol  azokat  a  pápa  megbizottja  átveeudi.  Az  oda  szállítás 
az  illetők  költségén  ós  felelősségére  történjék.  *) 

Modenái  Gellért  számadj\sft  a  legelső,  mely  a  hazánkban  eddig 
működött  pápai  adószedők  iratai  közül  reánk  maradt; ^)  8  ezért, 
bár  adatai  meglehetős  soványak,  mert  nem  tartalmazza  a  gyűjtött 
Összegeknek  egyhíizak  vagy  legalább  egyházmegyék  szerint  való 
felsorolását,  hanem  a  három  reá  bízott  tartomány  gyűjtésének  vég- 
leges leszámolását:  de  mint  az  Árpádok  korából  fönmaradt  ily- 
nemű egyetlen  szám.adás,  kiváló  figyelmünkre  méltó. 

Megtudjuk  belőle,  hogy  Gellért  hat  évig  és  öt  hónajiig  tar- 
tózkodott a  gondjára  bizott  országokban ;  ha  ti>hát  az  első  pápai 
meghatalmazás  ntán  nemsokára  űtnak  indult,  1281.  év  közepe 
előtt  nem  hagy  hattít  el  hazánkat  s  nem  terjeszthette  végleges  szám- 
adását a  pápai  kamara  elé. 

Magyarországi  gyűjtésének  eredményeként  mintegy  300O 

»)  Thciner  í  m.  I.  :í23  1. 
í)Tbeiiier  i.  m.  T.  82  7  1. 
»)  Mouumcnta  Valicwia  S.  I.  T.  I.  1 — 12  1. 


A  ZIU.  ÉS  XIV.  flxA/ADBAN. 

ezüst  márka  szerepel,  melyből  uapidijai  ^)  b  az  al-tizedszedök  költ- 
ségei 690  márkáuíU  többet  emésztettek  fül.  A  gyűjtött  pénzekből 
kisebb  összegeket  uzou  a  vidéken  helyezett  letétbe,  hol  a  pápától 
lyert  utasítása  értelmében  leginkább  tartózkodott,  a  zágrábi  egy- 
bázbau  s  egyes  kanonokoknál  és  a  topuskoi  monostorban ;  m!g  a 
^nzek  legnagyobb  részét,  2081  márkánál  több<*t,  a  pápai  kamara 
f«gyik  bankáránál  a  firenzei  Alfán  ikereskedöczógnél  helyezettel.") 

A  lengyelországi  gyűjtés  messze  fúlülmálta  a  hazánkbelit 
Az  eredmény  mintegy  6262  márka,  melyből  a  beszedés  költségeire 
723  márkánál  tübb  esett. 

A  szlavóniai,  vagyis  a  dalmát  provinciában  gyűjtött  tize- 
dekről más  iKíuznemben  számol  be.  Gypjtése  4735  velenczei  lib- 
ránál  tijbl>et  eredményezett,  mely  öaszej  márkákban  (10  librát  egy 
márkának  véve)  csak  mintegy  474-re  rüg.  Ez  összeg  csekély  volta 
a  d.almátiai  egyháznak  kis  kiterjedését  és  aránylag  szegény  voltát 
eléggé  bizonyltja. 

A  három  orsrág  tizedeinek  hovafordít/isáról  Gellért  szám- 
adásából megtudjuk  azt,  bogj'  a  tizedek,  melyi^kuek  czélja  a  szent- 
föld íulsegélése  volt,  nem  jutottak  el  rendeltetésök  helyére,  hanem 
helAlok  Anjou  Károly  Sicilia  éa  Nápoly  királya,  ki  a  jeruzsálemi 
király  czimét  is  viftelto,  és  íia  Sánta  Károly  salernoi  hercjseg  kap- 
tak segélyt  Sicilia  védőimére  és  megőrzésére.  Ez  a  szentföldnek 
csak  igen  is  közvetve  válhatott  javára. 

Modenái  Gellért  ti/.edsxftdöi  működése  e  számadással  meg- 
szűnt; fáradozásainak  jutalmát  a  cajftzzoi  püspökség  adta  meg, 
melynek  székében  1283—1293  évek  közt  vele  találkozunk.  De  a 
lizedgyltjtés  ügye  még  nem  volt  lebonyolítva;  maradtak  behajtat- 
lan  hátralékok  még  az  évekkel  az  előtt  kivetett  húszad-adóból  ia. 
Rliudezoknck  számbavételére,  a  folyamatban  levő  gyűjtések  ellen- 


')  Magyaroi-B/jigi  míiko<lesoert  uuptdijak  fejebcu  851  >libni!í  ster- 
liitgoruint  Bxámít  fiil  ;  igy  lehilt  haziiukban  tzíiziisni^ift  uapnt  tbitött. 

')  E  márkák  alatt,  Salamon  fejlegeteBeit  vévP  alapúi  (Budapest  tört. 
111.  18í  8  köv.  I.)  a  >umrca  Tuioneiieia*,  fl  tuatsi  márka  erIendÖ, 
mely  hozáokbaji  ekkor  az  nraikoiló  súly  volt.  E  niirka  244 — 250 
gramm  k»zr  ingadozott.  Tekintve,  hogj'  a  173  — 17(>  grammos  budai 
ezüst  márkát  mai  f^rtékbtin  Ü\  frtra  teti&ik,  a  tonr^i  márka  34  forintra. 
foliotö. 


502 


PÁPAI  ADÖSZKOf^R  HAOTAIt ORSZÁGON 


teésére  s  az  ügy  befejezésére  IV.  Honorins  pápa  1287.  febr.  6-iki 
bullójával  Levfj^ehrszdfft  Ádám  krakkói  kanonokot  kttidé  köve- 
téül a  mondott  bárom  tArtom/LnyIm,  meghagyr&n  neki,  bogy 
mielőbb  odn  siessen  és  felmlatához  Usson.  Jogai  és  kiváltságfií 
ugyaoAzok.  mint  Gellértnek,  kinek  nyomába  lépett  *) 

A  lengyel  Ádámnak  sem  viselt  dolgairól,  sem  gyűjtéseiről 
nincs  tudomásunk ;  de  kétségtelen,  hogy  a  Xlll.  szftzad  utolsó 
évtizedeinek  zavaros  viszonyai,  a  pártokra  szakadt  ország  fejetlen 
állapota,  a  péuzszedés  kedvező  eredményét  elö  nem  mozdíthatták. 
És  valóban  még  VIII.  Bonifácz  pápa  időjében  sem  volt  a  tizedek 
ügye  ^lagyarországon  lebonyolítva.  E  pápa,  minterröl  1301.  sept, 
11-iki  leveléből  értesülünk,  scriptorát  Bonaiuto  de  CasHino  aqni- 
leai  kanonokot  küldte  követéül  hazánkba,  reá  bízván  a  szomszé- 
dos Cseh-,  Morva-  és  Leugyelország  tizedeinek  ügyét  Is,  mindazok 
helyébe,  kik  ez  országokban  tizedszedökként  működtek.  Feladata 
volt,  végre  rendbe  hozni  az  évtized  óta  folyó  gyűjtéseket  s  az 
egybegyíUt  pénzösszegeket  a  pápai  kamara  bankárainak,  a  firen- 
zei Spini  és  a  pisai  Benedicta  kereskedő  czégek  megbizottainak 
átszolgáltatni.*)  Néhány  éwel  utóbb  XI.  Benedek  pápa  1304. 
fobr,  1 1  -iki  bullájával  ismételte  elődjének  iutézkMléseit,  és  Bonaiu- 
tot  Diind  tizedszedöi  minőségében  mind  élvezett  jogaiban  mogerő- 
sftette.  Leveléből  tudjuk  meg  azt,  a  mit  a  körülmények  úgyissoj- 
tetnek,  hogy  a  tizedszedéö  dolga  hazánkban  igen  lassan  folyt  és 
ogészeu  elhauyagoltatott ;  ^)  s  hogy  Bonaiuto  volt  az,  ki  azt  rendes 
mederbe  terelte. 

Érdekesnek  tartjuk  megemlíteni,  hogy  az  általa  gyűjtött 
pénzekből  1305-ben  Yenczel  cseh  király  580  morva  márkát  köl- 
csön vett;  8  tartozása  törlesztését,  ha  a  kitűzött  határidő  előtt 
találna  elhalni,  iiára  Yenczel  magyar  királyra  hárította.^)  Ez  egy 
adaton  kivűl  a  Bonaiuto  által  szedett  tizedek  mennyiségéről  emlék 
reánk  nem  maradt. 


*)  Theiner,  Mon.  Poloniae  I.  99  l 

*)  Theiuer,  Mon.  Ilung.  I.  38tí  1. 

*)  »Ycnim  (piia  ipsius  collcctio  dcciuiae  in  praedictis  regnu .... 
per  itliquofl  coDeetorum  praedictonim  in  parte,  ct  {Wr  uoduuIIos  Ín  totum 
dicebntar  esse  DcglecUc  ....  Tbcincr  i.  ni.  I.  412  1. 

*)  Theiuer  i.  in.  I,  414  1. 


A  XIU.  ÉS  XIT.  SziZAOBAK. 


503 


ÜL 

Mint  a  megelőző  íidózás  történetéből  látjuk,  egy-egy  czímeu 
rivetett  ailók  behajtása  t'vtizedt'kig  eltartott;  gyakran  az  egyik 
kivetés  hátra lékíiiiKik  behajtása  még  Téget  sem  ért,  mint  például 
az  1246-iki  huszndoké,  midőn  a  másiknak,  az  1274-iki  tizedeknek 
gyűjtése  már  javálmn  folyt.  l!y  módon  a  pápai  adószedők  mi5ki> 
dése  folytonossá  vált;  egyik  a  másiknak  adta  át  működési  körét, 
s  ezzel  együtt  iratait;  s  mondhatjuk,  hogy  a  XIII.  század  máso- 
dik felétől  kezdve  a  XlV-ik  végéig  a  pápának  folyton  volt  megbi- 
zottja  Magyarországon,  ki  egyik-másik  czím  alatt  kivetett  rend- 
kivtili  adózás  tigyéíion  járt  eL 

A  már-már  folytonossá  válni  kezdő  tizedeken  kívtÜ  csakha- 
mar még  egyéb  rendkívüli  fizetésekre  is  kötelezte  a  pápa  Magyar- 
ország papságát ;  különösen  súlyos  volt  az  a  teher,  mely  a  XIV. 
század  elején,  Gentilis  bibornok  követsége  idejében  a  követség 
költségeinek  fedezéseként  s  a  követi  fényes  udvar  ellátásának  ürü- 
gye alatt  prociiratio  czímén  reá  báramlott. 

V.  Kelemen  pápa  Qentilis  de  MouteHonim  bíbornok  követi 
megbízólevelével  egy  időben,  1307.  aug.  8-án  felhatalmazta  Öt, 
hogy  M:igyaroi*szág  Összes  papjait  —  a  világiakat  úgy  mint  a 
szerzeteseket,  —  a  legszigorúbb  ej^yliázi  fenyítékkel  is  kényszerít- 
heti a  tetemesre  szabott  procuratiok  lefizetésére.  *)  Ez  volt  azon 
ár,  melyen  a  papság  a  pápai  követ  támogatását  egyes  hatalmas 
kénvurak.  söt  maga  a  király  ellenében  is  megvásárolni  kényszerült 
A  bibornok  ki  is  aknázta  a  pápától  nyert  jogot,  s  kiváló  erélyt 
fejtett  ki  e  pénzek  behajtásában. 

Öriási  összegek  volt;ik  azok,  melyeket  e  czímen  a  pápai  kö- 
vet Magj'arország  papjaitól  behajtott  s  behajtatott  megbízottjai 
által.  A  kivetés  évenként  történt,  s  az  adózók  a  három  évig  tartó 
követség  költségeit  valóban  csak  nagy  erőfeszítéssel  voltak  képe- 
sek megfizetni ;  nem  is  lehet  csudálni,  hogy  Benedek  erdélyi  X)üs- 
pök  a  kivetés  nagysága  ellou  a  szentszékhez  küldő  felebbezéaét ;  •) 
mert  valóban  az  az  lOOO  ezüst  márkát  megközelítő  összeg,  melyet 
három  éveu  keresztül  fizetni  tartozott,  nem  állott  arányban  sem 


>)  Mou.  Voticaua.  Serien  I.  Toiu.  U.  6  l 
«)U.  o.  391  1. 


504 


pApAI  4D6sZKDAk  arAOYARORSZÁGOX 


iövedelmeivel,  sem  a  más  püspökökre  kivetett  adóval.  Igaz,  hogy  a 
felebbezésnek  eredménye  nem  lett ;  de  az  összeg  nagy  Toltti  indo- 
kolttá tette. 

Mi  volt  e  kivetések  kulcsa,  pusztán  az  illetÖ  javadalom  bevé- 
lelej-e,  vagy  tekintetbe  vette  a  bibornok  azt  is,  hogy  kinek  ügyei- 
ben kellett  bíróként  szerepelnie,  meghatározni  nem  tudjuk.  De 
valószínű,  hogy  az  erdélyi  püspökre  kivetett  procuratio  nagysága, 
vagy  például  Miklós  pécsi  éneklÖ-kanonoki'a  (ki  egy  ideig  a  pécsi 
pu8|K)kséget  is  bitorolta)  évenként  rÜTíStt  ItíO  márka  abbnu  leli 
magyarázatát,  hogy  a  nevezetteknek  igen  tuatos,  hosszan  húzódó 
pörei  folytak  a  j)ápai  kiível  ítélőszéke  előtt. 

Gentilis  biUoruokuak  követségi  idejéből  reánk  maradt  — 
sajnos,  igen  töredékes  szövegö  —  olasz  számadás  könyve  *)  fogal- 
mat ád  a/on  összegek  n;igy  voltáról,  melyek  e  czimen  a  bibornok 
pénztárába  folytak.  Egy  kis  áttekintés  néhány  fiSpap  adójáról, 
melyeknek  Összege  három  évt'u  keresztül  a  10.000  ezüst  márkát 
meghaladja,  valóban  terbtisnek  liizouyílja  e  kivetést,  mely  nemcsak 
püspökökre,  kanonokra,  hanem  plébánosokra  is,  kiknek  nevében 
jobbára  a  püspök  teljesUé  a  fizetést,  kétségteloutil  beszedvén  elÖbb 
a  rajok  cső  részt,  ^  hiiranilott 

Az  esztergomi  éreekuek  csak  adó-hátráléka  három  évről 
603>/j  márkára  rágott;  mennyit  fizetett  egy-egy  évre  nem  tudjuk, 
mert  az  adó  mennyisége  —  bár  nem  nagy  eltéréssel  ^évrÖl-évre 
gyakran  változott.  A  kalocsai  érsek  saját  személyééit,  a  káptalan. 
ért  és  papjaiért  első  évben  282  márkát  fizet.  A  győri  pilsfrök  egy 
évi  adója  ^JhO,  az  egrié  330,  a  zágrábié  IIKI,  .i  veszprémié  89,  a 
nagyváradié  (Í0,  a  pécsié  40,  a  csanádié  36,  a  bosniaió30,  aváczié 
ésnyitraié20— 20, a szerémi  püspöké  In  ezüst  márka  jobbára,  »al 
peso  di  Beodara«,  Budavári  mérték  szerint.  ■)  Tetemes  összeggel 


J)  Elflö  kiadásft  Mon.  Vat.  Seriee  I.  Tom.  II.  406  —  464  1. 

*)  Salamon  Ftíreticü  Bu<Iapo8t  tört.  III.  137  1.  a  budai  iiiárkAt,  mely 
éppen  feli'  a  fin'uzeinok.  Xl>".  a/Ázná  elején körüllxilül  173  —  176grEmm' 
mi  BÚlyúiifik  swimitja  ki;  e  sxeriiit  ennyi  eiilyú  e/üíitöt  kell  o-xalail  érteni, 
mert  tuogyar  arauy  ptínx  ekkor  míg  nem  veretett  Érte'ket  pedig  (u.o.  lüO 
I.)  mai  ponxboti  kifejezve  21  frtra  tea/.i ;  csakhogy  itt  tckinterbe  veendő 
az  eziii*t  ertékiMDik  fulytouos  cfi&kkeuésc,  melyet  legíukiíbb  az  aranychoa 
való  vUjton^-ft  tOnlet  föl.  Mert  míg  a  XIV.  század  olcjón  egj-   lat  atsoj , 


A  XIII.  is  XIV.  SZÁZADBAN. 


505 


szerepelnek  egyes  prépostok,  kanonok,  éa  kevflleti  papok.  Ezek' 
élén  Ali  Miklós  pécsi  éneklÓ  kanonok  160  márkával  évenként;  ii 
szepesi  prépost  í's  ]»JLpjai  150,  a  pécsi  papság  90,  a  kalocsai  ónek15 
kanonok  60,  a  bílaUúti  fa  pilisi  apAt  20  —  20,  a  s/ékes fphórvári 
prépost  15,  a  vasvári  préjiost  12  ezüst  márka  évi  adóval  szere- 
pelnek. 

A  mint  Gentilis  erélylyel  fogott  a  neki  járó  procur.afciók 
behajtásához,  a  nem  fizetőket  a  legnagyobb  egyházi  büutett'Sfiel. 
a  kiközösitésael  sújtván :  6p  oly  crölyesen  látott  hozzá  a  pápai 
udvar  Gentilis  halála  ntáu  azon  hátralékok  bckövctcléséhez,  melyek 
még  a  követség  irlejéböl  fizetetlenül  marailtak.  A  be  nem  tizetett 
Összeg  tetemes  volt;  az  esztergomi  érsek,  mint  említűk,  603VflT 
az  erdélyi  paspök  953,  a  pécsi  SO'/j  és  a  veszpr-émi  124  ezüst  már 
kával  volt  hátralékban ;  ez  összeget  az  adósoktól^  vagy  ha  mjlr 
befizették  volna,  a  néhai  bíbornok  bankáraitól :  a  pozsonyi  Ham- 
bottotól  (ki  130H-ban  píizsonyi  bíró  is  volt)  és  a  bécsi  Eslarni 
Ottótól,  a  jiápai  kamarának  be  kellett  követelnie.  Az  összeg  min- 
denesetre érdemes  volt  arra,  hogy  érte  ktvlön  pápai  megbizott 
induljon  útnak ;  s  jó  alkalom  hogy  ez  egyúttal  más,  egészen  újnemŰ 
pápai  jövedelmeknek  legyen  behajtója. 

1316.  évi  decz.  8-án  XXII.  János  pápa  fontos  tartalmú 
bullát  intézett  Magj'arorszAg  összes  papságához.  *)  Elmondja  ebben, 
hogy  a  szentszék  nem  ké|>es  állíja  követelményeinek  és  ^zünáé- 
kainak,  melyek  a  hívok  javát  czélozzák,  megfelelni ;  mert  jövedel- 
mei szükségleteit  nem  födözik.  Ezért  elhatározta  a  pápa,  hogy 
Azou  egyházi  javadalmak  első  évi  bevételei,  melyek  a  bulla  kelte- 
kor ürenedésben  vaunak  vagy  három  éven  belül  megürülnek,  a 
pápai  kiimara  javára  essenek.  Az  új  adózás  megállapítására  szol- 
iljon  a  tized-kivetés,  a  mint  azt  országonként  a  >taxatio  decimae< 

leghatározza;  vagyis  jövedelemül  a  tízszeresen  vett  tized  teklu- 
ssék ;  a  tényleges  jövedelembftl  ez  összeg  levonása  ntán  feun- 

laradó  fölösleg  legyen  azé^  ki  a  javadalmat  időközben  elnyerte.  ^) 

kürtUbelUl  II — 13  lut  exUattit  ér,  ftddíg  a  jolvn  azÁzail  elejcti  az  arány 
1 ;  16^'J.  1878  útH  pedig  ftz  arány  hk  ezüatre  udzve  még  kedvezőtlenebb. 

>)  Theiiier  Moii.  Uuug.  I.  AiÜ  l 

')  Etiiiek  inagyitrázau  &?.,  hogy  a  tized-kivetéen^  a  jövedelmet 
Igen  aliic«onym  vettíík,  mclyncl   a  tóiiy leges  jövedelem  sokkal  nagyobb 


506 


Ha  pedig  czélszerübbnek  tetszenék  a  pénzszudöknek  t*  jolösleget 
foglalni  le  a  pápji  Rzámárti,  ezt  is  megtehetik.  H;i  e*;y  javadalom 
kétszer  üresednék  meg  egy  oszteudöbou,  a  jövedelmet  csak  egyszer 
SKolgáltasH&k  he  a  pápának.  Egyházi  szereket,  könyveket  és  fel- 
szereléseket jövedelem  fejében  lefoglalni  nem  Bzabad,  Nem  ter- 
jeezthetö  ki  ez  adózás  üresedésbe  jött  érsekségeké  püspökségek, 
cistercita  és  praemontrei  apáts&gok  éu  prépoatságok,  kegyes  inten- 
tiók  8tb.  jövedelmeire,  valamint  olyan  javadalmakra  sem,  melyek- 
nek évi  jövedelme  hat  ezüst  márkánál  csekélyebb.  A  pénz  pedig 
évenként  két  elÖre  meghatározott  napon,  melyeket  a  pápa  megbí- 
zottja állapit  meg,  szedessék  be. 

A  részletesen  körülírt  adózás  behajtását  Szehéni  Rufinué 
tolnai  esperesre  bízta  a  pápa.  ^)  Bizalmas  embere  volt  ez  a  néhai 
pápai  követnek  Gentilisnek,  BÖt  esperességét  is  neki  köszönheté ; 
sokat  hajtott  be  egykor  a  bíboruoknak  járó  procuratíokból,  s  így 
Magyarország  viszonyaival  ismerős.  Euuek  és  Gentilisscl  való 
összeköttetésé nek  köszönheté  másik  megbízatását,  a  néhai  pápai 
követ  hátralékos  procuratioiuak  hekö  ve  telesét,  mit  a  pápa  1317. 
máj.  1-én  bíz  reá.  ^) 

A  kettős  feladat  megoldására  küldött  követ  Avígncuból 
nem  sokkal  ezután  útra  kelve,  hazánk  területére  Samoburnál, 
Horvátországban  lépett,  1H17  oki  12-én.  És  itt  teljes  apparátus- 
sal fogott  megbízatásához.  Joga  volt  maga  mellé  közjegyzőt  (tabel- 
liot)  venni,  megválasztani  a  pénzszedöket,  kik  egyházmegyénként 
bejárják  az  országot;  fáradságáért  medíg  hazánkban  töltött  min- 
den napért  két  arany  forint  kárpótolta  öt.  Minden  esetre  gazdng 
jutalom,  melynek  ily  bőkezű  kiszabása  a  gyűjtés  végső  eredményét 
igen  megapasztotta;  az  a  872  nap,  melyeket  Hufínus  hazánkban 
töltött,  a  gyűjtött  pénzekből  tömérdeket  emésztett  ítil.  Annyival 
is  inkább,  mert  mindjárt  kezdetben  a  pápai  követ  hosszabb  időn 
át  volt  kénytelen  tétlenül  vesztegelni. 


volt.  így  pl.  a  váradi  pUapÖk  1332--1337.  évckbuuis  az  1 1 84. evi jöve- 
delem-becslós  alnpjáu  ^zv.ttc.  tízedet,  holott  jövedctmfí  azótft  Adományok 
últnl  legalább  kctszcr  akkorává  emelkedett  V.  Í3.  Bunyítay:  A  váradí 
püsp.  tört.  I.  174  1 

*)Theiner  i.  ni.  I.  448  1. 

<)  Tlieiiier,  i.  m.  449  1. 


A  Xnj,  tS  XIT.  SKÁXASBAX 


507 


A  pápától  aüt  az  utasítást  nyerte,  hogy  a  megiirillt  javadal- 
mak bevételeinek  alapjául  a  rendesen  fizetni  szokott  tizedet  vegye, 
a  mint  ezt  a  tized-kÍTelés  liazánkbaa  megállapítja.  A  mint  Ruü- 
nus  a  rendelet  szeUemében  működését  megkezdi,  megtudja,  bogy 
ily  tized*kiTetés  Magyarországon  nem  létezik.  Nem  lévéu  tebát 
kulcs,  mely  az  adózás  mennyiségét  megállapítsa,  másról  kellett 
gondüskodni.  A  pápa  valóban  1318.  jun.  17-iki  bullájával  meg  is 
m&sitja  előbbi  intézkedését,  s  elrendeli,  hogy  a  megürült  javadal- 
mak bevételeinek  fele  legyen  a  pápai  kamaráé,  fele  pedig  az  új 
beneficiá\us^. ')  így  tebát  hivatalos  becslés  helyett  a  jövedelem 
bevallását  és  mások  tanúbizonyságát  kellett  alapúi  elfogadni;  hogy 
pedig  az  érdekeltek  a  valóságnak  megfeleld  vallomást  tegyenek, 
Rutinusuak  jogában  volt  Őket  erre  a  legszigorúbb  egyházi  eszkö- 
zökkel is  kényszerítenie. 

A  pápa  követe  1320.  márcz.  12-én  hagyta  el  az  országot, 
miután  kettős  megbízatásának  minden  tekintetben  megfelelt. 
Eljárásáról  két  külön  jegyzékben  tesz  jelentés. 

Ezeknek  egyike  a  Gcntilis-féle  hátralékos  procuratiokról  ád 
számot.')  1711  ezüst  márkára  rúgott  azon  összeg,  melynek  behaj- 
tására Rufinus  küldetek;  azonban  valósággal  a  hátralék  csak 
269  *,2  márkányi  volt;  a  többinek  lefizetése  még Gentilis kezeihez 
igazoltatott.  Ezen  összegből,  mely  átszámítva  1054  firenzei  arany 
forintot  tett  (egy  márkát  négy  forintjával  véve,  azért  kevesebb 
valamivel  ez  összeg,  mert  egy  része  rosszabb  ezüstben  fizettetett), 
581  ^8  arany  forintot  Kufintis  a  neki  járó  napidijak  egy  harmada 
fejében  magának  tartott ;  mig  a  megmaradt  472'/8  arany  forintot 
Firenzébf^n  a  Bárdi  bankháznál  lefizette,  helyette  Avignonban 
fizetendő  461  forintot  utalványoztatván;  s  igy  a  pénzművelettel 
2.2  százalékot  vesztett. 

A  másik  jegyzék  az  üresedésbe  jött  egyházi  javadnlmakról 
szól.  *)  Ezeknek  a  pápa  számára  lefoglalt  félévi  jövedelme  501 
különféle  nemű  ezüst  márkát  eredményezett.  A  javadalmak  fel- 
sorolása igen  becses  egyháztörténetünk  szempontjából,  mert  képet 


>)  Theiner,  i.  m.  I.  462  L 

»)  Mon.  Vaticaim,  Series  1.  Tora.  II.  464-472  l. 

8)  Mou.  Vat.  Series  I.  Tom.  I.  18—38.  1. 


nyíijt  egyps  kanouokok,  plébAnosok  évi  jövedelméről,  mire  nézve 
«  korból  igen  gyér  ftdfitnkkal  re  ud  el  kezünk. 

Egy-két  érdekesebbet  felemlítünk. 

A  felsorolt  javadalmak  közt  (az  érsekségek  és  püsp&k&égek^ 
jöTedelmeirc,  niint  említetttik,  nem  terjeszté  ki  rendeletét  a  pápa) 
legnagyobb  jövedelmű  volt  a  pozsiiuyi  prépostság  évenkénti  100 
márkával.  A  nagyváradi  prépifst  évi  jövedelmw  50  márka,  a  pécsié 
34  márka,  a  vasvári  préposté  32  márka,  a  bácsié  30  márka.  Tekin- 
télyes jövedelmök  volt  nevezetesebb  helyek  plébánosainak,  kik  a 
legtöbb  kanonoknál  jobban  álltak.  így  a  selmecübányai  plébános 
48,  a  gölniczhányai  28,  a  nagyszebeni  36,  a  budnt  48^  a  soproni 
30,  a  joí*s/t  24,  a  kelneki  40,  a  borbereki  30,  az  apoldi  40,  az  eper- 
jesi 15  ezüst  márka  évi  jövedelem  felett  rendelkeztek.  Ezekhez 
képest  pl.  a  uagyvánidi  éneklö-kauonok  évi  hat  márkája  valóban^ 
csekély  jövedelemnek  tünik  föl. 

A  vacans  beneficiumokból  n  pápa  számára  lefoglalt  összeg  j 
jóval  felülmúlta  a  procuratio-tartítzások  mennyiségét ;  mert  abból, 
a  márkák  átszámítása  után  1913  arany  forint  került  Rufinas 
kezébe ;  de  ez  összegből  11H2''q  aranyforintot  felemésztettek  a 
pá])íu  követnek  bökezüleg  két  arany  furintra  kiszabott  napidíjai ; 
i'lgybiigy  a  két  czíiihíii  begyftlt  2967  arany  torintbAl  felénél  jóval 
kevesebb,  csak  1222  forint  jutott  a  pápának;  sőt  még  ez  az  összeg 
is  a  fireuzei  Bárdi  bankháznál  történt  leszámittdás következtében 
2 '3"  0  levnnásávai  n9;i*^  arany  fíiriutra  csökkent. 

Xem  csuda,  hogy  a  pápa  már  a  gyűjtés  folyamán  n  Kufinus 
által  rendelt  al-pénzszedöket  költségeik  felszámítása  tekintetében, 
melyeknek  szintén  a  gyűjtött  pénzekből  kellett  kikerülniük,  mér- 
sékletre iuté*);  mert  addig  a  költségek  a  befolyt  j>énzuek  leg- 
nagyobb részét  felemésztették. 


IV. 

Mielőtt  Kufinus   működését  megkezdette    volna,    már  az 
1311 — 1312  években  tartott  vieunei  zsinaton  határozíittá  lÖn  az^j 
hogy  a  szentfídd  sorsának  javítása  iránti  kötelességét  a  keresz- 
ténység ismét  általános  adózással  fogja  leróvni;  megajánlván  a. 


>)  Thcincr  Mon.  Ilung.  I.  401  1. 


A  Xlir.  feS  XIV.  SZÁZADBAN. 


51)9 


szent  czélm  az  összos  papság  jövedelmének  tizedrészét  hfit  egymiís 
után  következő  esztendő  keresztül. ') 

XXII.  János  pápa  erélyesen  fogott  a  zsinati  határozat  végrft- 
'liajtíisálioz.  Egész  Európában  mOkodtek  már  a  pápa  tizudszed&i ; 
a  szomszédos  Lengyelországban  a  küldöttek:  Androns  do  Verulis 
és  Petrus  de  Alrernia  már  1325.  óta  szedték  a  tizedeket*);  csak 
ilagj-arorszájí  maradt  még  bátra  a  tizedek  beszólgáltatásábíui ; 
erre  nem  terjedt  ki  eddig  a  pápa  figyelme.  1331.  márcz.  1-én  kelt 
ét  rendeletével  azonban  jóváteszi  az  előbbi  évek  mulasztását.**) 

Két  megbízottat  küld  hazánkba,  Jacohu^  Bt^reiigaríi-i  és  Rai- 
^mundus  fit' Btjnofaf o-t*)  }n^o\i\ía\  éi  kötelességekkel  mhiízza  fel 
okot,  körülírván  a  tizodfizetés  módozatait.  A  hat  éven  át  fizetendő 
adót  évenként  két  határnapon  kellett  beszedniök:  áldozó  csütör- 
tökön és  mindenszentekkor.  A  két  követnek,  vagy  akár  egyikök- 
nek  is,  jogában  áll  al-tizedszedöket  kijelölüi ;  ezek  szedték  be  köz- 
vGtleníil  az  adózóktól  a  pénzeket,  s  jegyzék  mellett  átadták  a  pápai 
mejí bízottaknak.  Aránylag  csekély  is  volt  az  az  Összeg,  melyet  a 
kerületi  al-tízedszedÖk  mellőzésével,  egyenesen  a  pápai  követ  vett 
át.  Kütelességök  volt,  szorgosan  felkutatni,  folytak-e  már  be  tize- 
dek a  viennei  zsinat  rendeletéből  vagy  más  czímeu  korábban  is? 
hol  őriztetnek  ezek?  hol  és  kinél  vaunak  letétben?  Követi  mJnŐ- 
ségöknél  fogva  mindazokat,  kik  nem  íizetés  miatt  a  kiközösítés 
büntetését  vonták  magokra,  joguk  volt  ez  alól  feloldani^  ha  köte- 
lezettségöknek  eleget  tesznek.  Gyűjtöttek  egyéb  péuzeket  is,  melye- 
ket ceusus  czímén  egyháziak  és  némely  világiak  is  tartoztak  a  szent- 
széknek fizetni.  A  pápa  Boleszlav  esztergomi  érseknek  I328-l)au 
történt  halála  ntáu  ez  érsekség  és  jövedelmei  felől  a  rendelkezést 
magának  tartván  fönn.  a  veszprémi  és  jiéesi  puspüköket  reudelé  e 
e  javak  kezelésére  ;  most  követeit  bízta  meg,  hogy  pontos  tudo- 
mást szerezzenek  az  éi*seki  bevételekről,  s  az  idegen  kézre  kerfilt 


*)  AcU  Coiicilionmi  VU.  1358  1. 
«)  Theidcr  Mon.  PoL  I.  208  1. 
8j  Theíner  Moii.  Iluiiy.  I.  53«  — 540  1. 

'*}  Az  olÜbbíiick  rzínie  j»opornríitg  occleeincCrMseínBÍs*  S7.  Benedek- 
rcuilü  exfírzütea  a  cnvcrLíaoni  cgyliúzmcgyőböl ;  iik  utübbi  >rcL'tor  occlesiar 
oratorii  S.  Mir1in(í1i<<<:,  a  lioioges-i  «gir'há2mcg}'t;bÖl ;  U'bát  mindkettő  frsit- 
•evia  volt. 

Sbásadok.  18b7.  VI.  FüxsT.  34 


510 


VÁÍTM  AOÓftZCDÖE  ]tAOrAJtOKS£ÍOOX 


JKnkMtTíuntamerttxu  Tptakoájntiak.  Eljárásokért  Icdretsé^&k  ^gHr 
torUmin  mi»fól  iran^  forintnvi  nnpidijnt  vogi^élr^ixett  minj- 
efcjik^iknék  %  pápa. 

KezOkb^/£  rtf.fí*n  n  J'.íjki  r'Mnl»'ieant,  a  kéí  ko^ei  t'gjütt  indái 
átnak  AvigDonbüI  1331.  apr.  27-«n.  Lóbáton  teszik  meg  az  utat 
NizKJSiig;  itt  lugóm  szálliixik  és  Geuoa  ériotésérel  a  pisai  kikÖtA- 
bei;  ■   pnrtra.  S/Jirazfóldön  folyUtjiit  ütjokat  Velenczéig; 

intit .  :........!  kelnfík  át  Zcuggbe,  houuét  útjok  Zágrábba.  TÍaz. 

Üg)'  láts/ik,  itt  rr^znek  pergaiDeot  é«  pecsétnek  való  TÍas^  idézfi- 
Jevelok  H//imára,  in(^l>ckot  tu  ('r«zág  pQsptíkeihez  intéznek,  bogj 
Hildán  l«z»»nyo8  bíitáridórc  mc2;.ielenjenek.  Kéts*»gtelen,  hogy  a 
küu't^k  Zá(j;rábl/j|  BudauAkvott6kutjuk.it;  itt  taJálkuztiik  a  meg- 
jelent pQHpükOkkül  De  ezentúl  megszakad  a  tudósítás ;  tart^»zko- 
dásj  bfllyeikrftl,  \ÍNp|t  dolgaikríil  kovcíol  tudunk.  Az általnkkiren- 
di*lt  filtizífdszedök,  fgyliíizmesycukéut  kettő-három,  jf^bbám  az 
illeti  egyház  kanon okjaíbrd  választtra,  bejárják  az  országot,  gyQj* 
tik  n  tizodnkc^t,  »  a  r^szli*tefi  számadá.st  a  két  f5  tizedszedŰ  elé 
terjoitztik.  kik  azt  a  magok  száraiidánába  átveszik;  de  k^'tségteleo, 
bogy  a  bofdlyt  (>^itzek  kezelése.  áUzámítása,  mert  a  ázetóa  minden- 
f<!>lo  p/'<nznenibon  történt  és  az  egész  eljárás  ellenőrzése,  elég  dol- 
got mllinlott. 

A  Budára  összehívott  pOspöki  tanácskozás  alkalmával  azon- 
ban, hol  a  kOvctck  a  pápa  elhatározását  éit  saját  megbízatásokat 
adták  a  föpapuk  tudtára,  sok  akadály  merült  fül  az  ellen,  hogy  a 
küldöttek  n  rajok  bízott  leiadat  kiviteléhez  hozzálássanak;  ellenök 
volt  u  flÜpapság,  mely  a  rárótt  teher  tárgyában  a  pápához  is  feleb- 
bezett,  ellenök  V(dt  a  király,  ki  a  papságát  ^úlyosau  érintő  adó 
bcbajtását  niegfugediii  ni?m  vult  bajlaudó.  A  ])apnk  felebbezése 
i»?m  vAltrtztutirtt  a/,  llgybou  semmit;  mig  a  király  ellenzése  köve- 
tek kQl(M//iHét,  jegyzékek  váltását  eredményezte. 

Kgy  esztendőnél  tfjvább  volt  kénytelen  a  két  követ  tétlenül 
vesztegelni,  várván  az  Ügy  kimeneteléi  Ez  alatt  egyre-másra  küld 
A  pápa  leveleket  Károly  királyhoz  a  tizedszedés  érdekében.  1332. 
inái'ez.  18-án  fellilvja  öt,  támogatná  követeit,  hogy  a  tizedazedés- 
ben  akadály  no  merüljön  fíil.  s  hogy  az  1331.  évtől  számított 
három  éven  belül  megürült  egyházi  javjvdalmak  bevételei,  melyek- 
nek beszedésére  a  két  követ  ntólag  szintén  felhatalmazást  ii^rt» 


A  Xm,  6S  XIV.  SZAZADBAN, 


SÍI 


pöütosao  bebajUissanak.  Apr.  1-éu  iiz  ország  fiípnpjftihoz  és  egyes 
kiválóbb  főurakhoz  iufcóz  hasouló  tArgyű  leveleket ;  ftz  előbbieknek 
szemreháuyást  tevéu,  hegy  La  jól  felfoguúk  n/  e|íyhiiz  ir/inti  köte- 
lességüket, iiejDCStik  íi  tizedeket  fizetnék  készségesen,  de  ünkéüt 
ftjánlanánnk  föl  nagyobb  segélyt.*)  Eredménye  egyik  levélnek 
sem  lett;  csak  egy  újabb  követ  küldése  Avignonba.  a  király  félté- 
teletlek  elöadáná.r.o. 

A  királyi  követnek,  Pál  náador-fehérvári  püspöknek,  sike- 
rült a  pápát  engedékenységre  hangolnia  s  a  király  fultételéuek 
elfogadására  bírnia.  E  feltótel  n  gyfljtfttt  pénzek  harmada  volt 
Ürügyül  Kártdy  u  ruthéiiek  és  a  katbulikus bittói  elszakíwlt  egyéb 
népek  támadását  udta,  melyektől  ürsz^'iga  keresztényei  sokat  szen- 
vednek; az  i^ek  ellen  indítandó  bailra  kérte  a  pápától  a  tizedek- 
ből és  a  megtlrült  javadalmakból  bef<»lyó  pénzek  harmadát ;  és  a 
pápa  ehhez  Kt32.  jún.  1-én  meg  is  adta  beleegyezését.*)  Ennek 
következtében  a  pápai  tizedgyűjtökhöz  még  egy  csatlakozott,  a 
királyé,  úgy  látszik  .lakab  caanádi  püspök,  ki  a  királynak  járó 
híuTuadofc  vette  számba.  A  pápa  csak  azt  kötötte  ki,  hogy  a  király 
e  harmadot  egyedtíl  országa  keresztényeinek  védelmére  a  hit 
ellenségei  ellen  használhatja. 

Tetjesítve  lévén  a  föltétel,  melyhez  Károly  a  tizedszedés 
megengedését  kötötte,  elveszte  tiímaszát  az  adózni  vonakodó  pap- 
ság, kiderülvén,  hogy  a  király  nem  annyira  azoknak,  mint  a  saját 
érdekeit  tartva  szem  előtt,  vonta  meg  beleegyezését.  MegkezdíW- 
betett  a  tizedszedés  és  folyhatott  akadálytalanul ;  kedvező  kimene- 
tellel kecsegtetbetettr  mórt  a  pápa  1 333.  uov.  24-éu  köszönő  levcle- 
ketmenesztakiráIylioz,az  ország  érsekeihez  és  egj-espüspökökböz.") 

Mielőtt  elöadnók  az  adózás  pénzngyl  oldalát  s  vázoliiók  a 
képetr  melyet  a  reánk  jutott  számadásokból  a  hazai  egyházak  bevé- 
teleiről nyerünk,  folytatjuk  annak  történetét;  mert  a  vienuei  zsi- 
nat által  kirótt  tizedek  behajtása  Magyarországon  évtizedekig 
foglalkodtatta  a  pápai  kamarát 

Alig  egy  esztendeig  folytatták  a  gyűjtést  a  pápa  küldöttei, 
midőn  zavar  állott  be  annak  rendes  menetében,  melyet  a  pápa 

»)  Theiuer  Mou.  Ilung.  I.  5ö0 — 651.  1. 
S)  Thelner  i.  m.  I.  653—555.  1. 
»)  Thínner  í.  m.  I.  691—692.  1. 

34» 


ípaT 


egyik  követének,  liaimimdusnak  1334-bcn  Esztergomban  bekövet- 
kezett halála  Dkozott.  Áz  elhunyt  tizedszedot  a  domookosok  tem- 
plomában temették  el,  kiknek  ezért  követtilrsa  22  márkát  fizetett. 
Hogy  oagy  za^iunak  kellett  beköTetkeznie  c  halálesettel,  azou 
elrendezésből  következik,  ahogy  a  követek  az  elvégzendő  tnimkát 
magok  közt  felosztották ;  s  hogy  t'sakugyan  nagy  volt  a  rendet- 
lenség, a  reánk  mara<1t  számadások  tanúsítják.  A  tizedszedCtk 
ugyanis  felosztották  magok  közt  Magyarország  egyhiiziaegyéit. 
Az  elhunyt  Raimundns  de  Bonofato  az  esztergomi  érsekség  jog- 
hatósága alá  tartozó  pfispöksf'geket :  tehátaföegyházmegyénkivűl 
az  egrit,  pécsit,  váczit,  győrit,  nyitrait  és  veszprémit  vállalta  ma- 
gára ;  míg  Jacübos  13ereugarii-uak  a  kalocsai  l^y.yházmeg)'e  t<?rO- 
letéu  levő  váradi,  erdélyi,  csanádi,  zágrábi,  bosniai  és  szerérai 
püspökségek  jutottak.  Egyik  a  másiktól  függetlenül  működött ; 
kiki  maga  rendelte  ki  egyházmegyénként  az  a  1 -tizedszed öket^  kik 
ismét  csak  ueki  számoltak  he  a  gyűjtött  ])énzokröl.  Ez<'rt  oly 
töredékes  azon  dioecesisek  tizedjegyzéke,  melyekben  Raimundus 
niAködött,  mert  követtársa  ezeknek  nom  mindegyikél>eu  folytitta 
a  gyíljtéfit. 

XXIT.  Jámis  pápa  még  az  1334.  év  folyamán  az  elhunyt 
Raimimdiist  Jacobus  <Íe  Lenifres  carpentrasi  francziaországi  pap 
személyével  helycttcísíté,  kit  aztán  a  pápa  utódja :  XII.  Benedek 
tizedszedfti  mintíségében  1335.  aiig.  5-éu  megerősített;  felhívta 
agyauckkor  a  királyt  és  az  ország  főpapjait  arra,  hogy  két  köve- 
tének mfikíHiését  mindenben  ülömozdítsáL  ^) 

A  régi  tizedszcdő,  ilacobus  Berengarii  ellen  azonban  már 
ekkor  gyanuokok  merftlhettfk  fól,  mt'lyek  kéaöbb  csakugyan  ala- 
posaknak bizonyultak.  Krtesült  —  úgymond  a  pápa  —  hogy  Ma- 
gyarországon a  tizedfizetés  dolga  annyira  elöh.aladt,  hogy  azt  egy 
megbízott  is  elvégezbí'ti ;  maradjon  e  czélból  Jacolms  de  Tieugreí* 
ott,  a  másik  pedig  siessen  mielőbb  Avignouba,  s  tegyen  eljárásá- 
ról és  AZ  Qgyek  állásáról  részletes  jelentést  A  pápai  parancsnak 
ücm  volt  foganatja;  többszöri  ismétléséuek  sem. 

Ez  eljárás  gyanút  kelthetett  a  pápában ;  a  hogy  a  tényál- 
lásról meggyt*zödést  sztTCzzen,  a  kettŐ  möködéséuek  ellenőrzésére 


1.1  Thcincr  i.  m.  1.  ti05— ÜOfi.  !. 


A  XT1I.  tS  XIV.  SZAZADHAV. 


513 


íij  tizedszeUöt  reuilelt  melU'jök  harmmliknak,  Gnlhardns  de  Car- 
cfrílnts  titeli  prt^postot^  ki  még  chorgesi  (caturicensis)  clericus 
Icor&ban  1334.  eleje  óta  működött  hasonló  minőségben  Lengyel- 
orszigon. ')  Itteni  eljárásával  kiérdemelte  a  pápa  bi2almát ;  s 
ennek  tulajdonítható,  hogy  1337.  márcz.  27-iki  rendelettel  reá 
bízatott  a  magyarországi  zavaros  állapotok  felülvizsgálása  is, 
jogában  állván  a  másik  kettő  mellőzésével  önállóan  is  intézkedni.^) 

A  három  tízedszndff  nem  sokára  Ptirua  Ocraami  előbb  vivi- 
ersi  ntóbb  le-puy-i  kanonok  személyében  6j  társat  kapott;  pedig 
még  Galhardus  a  pápai  megbízásnak  eleget  teendÖ,  el  sem  távo- 
zott Lengyelországból,  hol  addig  működött  Egy  időben  tehát  a 
pápának  négy  tizedszedŐje  működött  MagA'arországon,  mert  a  ré- 
giek megbízatása  még  vissza  nem  vonatott.  A  pápa  e  rendelete, 
mely  által  Petriist  a  többiekével  teljesen  egyenlő  jogokká!  és  hata- 
lommal ruházza  föl,  i:í37.  évi  máj.  6-áa  keltmelynnpon  a  tizedek 
ügyében  több  levél  intéztetett  hazánkba,  A  királyt  és  a  királynőt 
felhívta  a  pápa,  hogy  a  Magyarországon  levÖ  s  a  pápai  kamarát 
illetS  pénzek  clkülJésébcn  segédkezet  uyujtaanak;  míg  a  tizedsze- 
döke  pénzeket  illetőleg  azt  a  meghagyást  vették,  hogy  azokat  elis- 
mervény mellett  a  Velenezél)en  tartózkodó  firenzei  Azayali  keres- 
kedőház megbizottainak  adják  át.  Felhívást  kap<itt  az  esztergomi 
érsek  is  arra,  hogy  új  követeit  segélylyel  és  tanácsával  támogassa. 
A  három  korábbi  tizedszedönek  pedig  meghagyta  a  pápa,  hogy  nj 
társukat  minden  folyó  és  bevégzett  ügy  felöl  felvilágosítsák.  •) 

Az  1337 — 1338.  évek  folyamán  a  két  ftj  követ  rendeltetése 
helyére  utazott  Az  egyik  Galhardus,  mint  említettük,  eddig  Len- 
gyelországban volt  elfoglalva;  innét  indult  útnak,  és  1337.  július 
22-én  lépte  át  Magyarország  határát  Távolléte  Lengyelorázágbau 
nagy  bajokat  okozott  úgy,  hogy  az  évek  során  át  fáradsággal  kiví- 
vott eredmény  csaknem  tönkre  ment  Keserűen  panaszkodik  ezért 
a  pápához  írt  terjedelmes  levelében.  *)  Visszatér  tehát  Lengyel- 
országba i:í38.  júl.  6-áu,  néhány  hónap  ahitt  reudbeszedi  az  Ügye- 
ket 8  aztán  újra  hazánkba  iudúl,  hogy  követtársával  találkozzék. 

>}  Tlieruer,  Mon.  Pol.  l.  354.  I. 
«)  Theiner.  ftrnn.  Hung.  I.  6 1 2.  l. 
*)  Tlifiner  i.  in.  I.  615—616.  I. 
*)  Theiner  Moi».  Pol.  I.  416.  l. 


Ez  Qtóbbi  megbizatiisilnak  kolte  után  csalcnem  egy  esztea- 
döre,  1338.  máj.  2-án  incKüt  útnak  Avignonból;  úti  költségül  800 
arauy  foriutot  vitt  magával,  utólagos  beszámolás  kötelezettsége 
mellett  Pozsonynál  lépi  át  az  ország  határát,  s  innét  a  pozsonyi 
bíró  szolgájával  Esztergomba  vezetteti  magát;  júu.  30-án  ér  ide, 
bárom  napi  út  után.  Innét  futárt  küld  a  Lengyelországba  épen 
ekkor  távozott  Galhardushoz ;  tudtára  adja  meiíérkezését  és  lel" 
bivja  közös  találkozásra,  Kagy  szükség  volt  arra,  bogy  együtt 
beszéljék  meg  a  végzendőket;  mert  időközben  Petrus  Gervasii 
megbízatása  Lengyelországra  is  kiterjesztetvén,  hol  az  egyik,  hol 
a  másik  hagyta  el  hazánkat ;  Sgy  tehát  előre  meg  kellett  állapí- 
tani a  tervet,  hogy  annak  kivitelén  egymástól  í'nggetlenftl  ugyan, 
de  együntetúleg  múködhesseuek. 

Még  Esztergomban  idözésekor  Petrus  maga  elé  idézi  a  két 
régi  tizedszedÖt,  kik  Pécsett  tartózkodtak,  hogy  volök  a  jjápa  újabb 
elhatározását  tudassa.  EÍjf)tt-e  az  annyiszor  megintett  két  követ. 
nem  tudjuk;  de  tény,  hogy  még  okkor  sem  tettek  eleget  a  pápai 
parancsnak. 

E  közben,  sept.  Ül -én  Visegrádon  megtörtént  a  találkozás 
ft  két  új  tizwlszedö  között.  Megegyeztek  magok  közt  abban,  hogy 
A  mikor  egyiket  kötelessége  Lengyelországba  hívja,  addig  a  másik 
marad  hazánkban.  Ennek  következtében  Galhardus  itt  maradt, 
Petrus  Gervasii  pedig  Lengyelországba  távozott. 

XII.  Benedek  pápa,  ki  a  magyarországi  tizedek  Ügyét  any- 
uyíra  szivén  viselte,  többszörös  sikertelen  kisérlet  daczára  újra 
niMg  újra  sürs»'tte  a  két  régi  tizedszedöt,  hogy  rendeleteit  teljesítsék, 
számadásaikat  terjesszék  clö,  s  a  pápai  udvarnál  &zemélycHou 
jelentkt'zzenok.  Az  intések  csakhamar  erélyesebbekké  lesznek. 
1398.  f^br.  ő-én  szigorúan  vádolja  Ökct,  bog)-  parnncsain.ak  foga- 
natja nem  lett,  hítgy  Galhardust  az  ügyek  úUásári'il  nem  világo- 
sították fel,  minek  következtében  ez  tétleutt!  volt  kénytelen  vesz- 
tegelni; meghagyja  tehát  erősen,  hogy  az  új  követnek,  Petrus 
Gevvasiiuak  minden  tekititetl«m  eleget  tegyenek,  különben  más 
•••szközökbOi  nyúln  i)ápa.  17gyanekkor  felhatalmazza  a  két  új  tized- 
szedőt,  hogy  az  Ügyek  befejezésére  mindazon  szabadalmakkal, 
Uivílt^'igokkal  é*;  jogokkal  éljenek,  melyeknek  az  előbbiek  voltak 
részesei;  meit  a  két  réginek  megbízatását  visszavonni  van  szAn- 


A  XIII.  £S  ZIV.  SZÁZADBAK.  515 

Uékábau.  Ugyanez  időben  a  pápa  követei  érdekében  a  királyhoz, 
királynőhöz  s  az  ország  öaszes  püspökeihez  intézett  leveleket,  az 
előbbieket  különösen  megkérvén,  hogy  az  országban  a  pápai  ka- 
mara javára  régóta  gyűjtött  és  itt-ott  letétbe  helyezett  pénzek  biz- 
tos elszállítása  elé  akadályokat  ne  gördítsenek. ') 

Ugy  látszik,  Károly  király  ez  idÖtájt  ismételte  az  1331-ben 
elrendelt  adózás  elleni  tilalmát  az  új  tizedszedökkel  szemben ;  s 
magának  a  gyűjtött  pénzek  harmadát  biztosíttatni  akarta  XII. 
Benedek  pápa  által  is.  Ezt  sikerült  kivívnia;  és  1338.  apr.  13-án 
Magyarország  Összes  papságához  intézett  parancsával  ezeknek 
tudtára  adja,  hogy  a  pápa  küldötte  G-alhardus  mellé  káplánját 
István  dömés  szerzetest  rendeli  társul,  ki  annak  eljárását  ellen- 
őrzi, a  tizedek  megállapítására  felügyel  s  legfökép  pedig  —  ezt 
ugyan  nem  mondja  a  király  —  a  neki  járó  harmadot  számba  veszi.^) 

A-  régi  tizedszedÖkre  vonatkozó  pápai  parancs  teljesítetlen 
maradt.  Jacobus  Berengarii  engedetlensége  még  soká  foglalkod- 
tatja  a  pápát;  a  másik  követ  Jacobus  de  Lengres  pedig  meghalt 
Pécsett  1339.  april  havában,  a  nélkül,  hogy  eljárásáról  beszá- 
molt volna. 

Jacobus  de  Lengres  halálának  híre  útra  készti  Petrus  Ger- 
vasii-t,  ki  eddig  Lengyelországban  tartózkodott.  1339.  apr.  29-én 
hallja  meg  a  liírt,  rögtön  elindul  és  Egernek  tart.  Útjában  haj  is 
éri ;  egy  nemes  ember  elveszi  lovát,  melyet  Aviguonban  23  forinton 
vett,  és  szolgájának,  ki  ezért  szembeszállt  vele,  kiüti  két  fogát. 
Innét  Hatvanba,  majd  Pécsre  vezetteti  magát,  hová  máj.  12-éu 
érkezik.  Tájékozást  szerez  az  elhunyt  hútnihagyott  javairól  s  ezt 
tudatandó,  követet  küld  a  pápához.  A  pápának  ez  ügyben  kiadott 
rendelete  aug.  21-én  kelt.  Meghagyja  ebben  két  újabb  megbizott- 
jának,  hogy  tudomást  nyerjenek  íigy  Jacobus  Berengarii-uak  va- 
gyonáról mint  az  elhunytnak  hagyatékáról;  tudják  meg,  akár 
világi  karhatalmat  is  igénybe  véve,  kinél  mennyi  összeget  és  hol 
helyeztek  letétije.  lvülöni)i:('U  pedig  kényszerítsék  az  esztergomi 
érseket,  ki  .lacobus  de  Lengres-től  tetemes  mennyiségű  pénzeket 
vett  át  s  ezek  átadását  egyszer  már  nu'iítagadta.   hogy  ez  Ossze- 


í)  T1k-íiioi-  Moh.   Huiiir.  I.  GlU      il-'i'.  1. 
-    Moii.  \"ati.-!uj;i  S.  1.  T.  I.   lIii.  1. 


m 


51(} 


PAI'AI   ADU8ZBU6k  MAdYABonsKAflOS 


geket  adja  a  megbizottak  kezéhez.  *)  A  Jficobus  Berenga.rii*ra 
TDuatkozó  parnocsuuk  úgy  láU^zik  megiut  uem  volt  foganntja  ;  mert 
1340.  márcz.  14-én  azt  Tette  utasitásúl  a  két  követ,  hogy  öt  bizo- 
uyos  hatíkrnapra  a  pápa  színe  elé  idézzék.  Ekkor  végre  tcljosft- 
hetto  az  annyiszor  megintett  követ  a  pápfi  pfiraocsílt,  s  előterjesz- 
tette reánk  jutott  számadását;  mertnevóvol  többé  oem  találkozunk. 

Mig  Petrus  Gervasii  Pécsett  volt  az  elhalt  tizedszedö  hagya- 
tékának rendbeszedésével  elfoglalva,  addig  társa  G.alhardus  Len- 
gyelországban végezte  tisztét  s  úgy  látszik,  ezentúl  hazánkban  keyti- 
set  fordult  meg.  mert  mükikléséniík  alig  találjuk  nyomát.  Társa 
jmi.  2fí-ig  itt  maradt;  s  a  tizedek  szedésén  kívül  még  a  mcgfirült 
egyházi  javadalmak  bevételeinek  behajtásával  is  el  volt  foglalva, 
mire  nézve  a  követek  1340.  múrcz.  29-Rn  újabb  felhata  lm  ázást 
kaptak  a  pápától.  ^)  Kuuek  is  harmadrésze  a  királyé  volt 

Petrus  Gervasii  elintézvóu  Lengyelországban  a  német  reud 
nagymestere  és  a  király  közt  felmerült  vitás  ügyet,  melynek  bírá- 
jAul  a  pá|^a  fít  jelölte  ki,  nov.  1-én  visszatért  hazánkba  s  a  követ- 
kező évet  fgészen  itt  tölte.  Nagy  zavarban  találja  csakhamar  az 
országot ;  híre  jár.  hogy  a  tatárok  beütöttek  Lengyelorezágba,  s  e 
miatt  Magyarországon  is  nagy  a  felfordulás ;  biztosílAci  törekedvén 
a  gyfijtött  pénzeket,  hamarjában  beváltja  a  nála  lévő  totemcs  ösz- 
szeget  és  1340.  febr.  20-án  biztos  helyre  Zágrábba  killdi.  Majd 
maga  is  oda  megy.  mert  küldötte,  Idnél  a  pénz  volt.  meghalt; 
tovább  küldi  a  pénzt  a  tengerpartra  Zenggbe  s  onuét  Veleuczébc- 
Biztonságba  iparkodik  hozni  mindent  a  közeledő  veszély  elöl.  Egy- 
más ntán  felszólítja  a  liAtralékban  levőket,  vagy  a  kiknek  ss^ma- 
dásában  hiba  van,  hoznák  rendbo  a  dolgot. 

1341-bea  júl.  20.  táján  Galhardus  is  megjött  Lengyelor- 
gzágböl :  s  a  két  követ  együtt  tesz  jelontóst  a  pápának  az  ügyek 
állásáról.  Kielégítő  lehetett  ez ;  mert  erre  kelt  a  pápa  rendelet© 
okt.  21-én,  molylyel  Galhardust  a  további  tizedszedés  kötelessége 
aiól  felmenti ;  visazahivja  Öt  Avignonha,  hogy  számot  adjon  eljA-- 
ráiíáról. '')  A  követ  el  is  ment  és  mint  Csanádi  püspök  tért  vissza 
1344.  körül. 

*)  Theiner  í.  m.  I.  631—632.  1. 
»)  Theinor  u.  o.  I.  634.  1. 
«)  Theiuer  í.  ro.  I.  043.  l 


A  lCíU.Í»  XT7.  SZASAOBAÜ. 

Petrus  Gervasii  még  közel  egy  esztendeig  maradt  hazánk- 
tan;  jobbára  a  délvidéken  tölte  idejét,  onnét  vezetve  a  tizedszedés 
ügyét.  Itt  veszi  hírül  1342.  máj.  ID-én,  liogy  Kúroly  kir.ály  halá- 
losan beteg;  attól  fél,  hogy  halálával  zavarok  állnak  be;  elhatá- 
rozza tehát,  hogy  a  gyűjtött  pénzekkel  eg}'ütt  elhagyja  az  orazágot- 
A  királyt  illetőleg  sejtelme  uiegvalÓHÜlt,  Károly  júl.  1 6-án  meghalt. 
Ekkor  már  rég  elhagyta  az  orazíVgot.  Jún.  ííO-án  Kaprouczán 
keresztül  Körösre  ér,  2G-án  Zágrábban  van.  Innét  előre  küldi  a 
pénzeket  Zenggbe,  hová  Modrus  érintésével  28-án  maga  is  meg- 
érkezik. Itt  betegsége  néhány  napra  visszatartja.  .Túl.  8-án  Velen- 
Iczébo  ér;  innét  Ferrarán,  Genuán  és  Nizzán  át  Monacoba,  hol 
letartóztatják  &  csak  négy  arany  forint  váltságdíjért  bocsájtják 
szabadon.  Okt.  2-áu  megérkezik  Avignouba.  és  cU6  dolga  18 
dénáron  papirost  venni,  melyre  számiiíbisait  írj.j. 

Követsége  tehát  1336.  máj.  2.átöl  1342.  okt.  2-áig  tartott, 
mely  idöböl  1347  napot  töltött  adószedői  miuöaégbcD,  minden 
napért  másfél  arany  forintot  kapva ;  míg  267  nap  bíi-öi  működé- 
sére esik  a  lengyel  király  és  a  német  rend  nagymestere  közti  Ügy- 
ben, mikor  Kázmér  lengyel  király  fodözte  költségeit. 

A  két  tizedszodÖ  közül  hazánkban  további  szerepe  csak  Gal- 
hardusnak  volt;  mint  csanádi  püspökre  VI.  Kelemen  pápa  1344. 
Dov.  3-án  újra  reá  1)izza  mindazon  ügyek  végleges  lebonyolítását, 
melyeket  még  XXII.  János  éá  XEL  Beuedek  pápák  bíztak  reá  ;^) 
B2  alatt  csak  a  tizedek  és  egyéb  pápai  gyűjtések  ügyét  érthetjük. 
Be  mit  végzett  e  téren,  a  történeti  emlékek  hallgatnak  róla.  Míg 
[öt  egyházi  pályáján  folyton  emelkedni  látjuk;  csanádi  ])ÜspÖkség- 
töl  1345-ben  a  veszprémi,  majd  134tí-ban  a  briudisii  éi'seki  székbe 
ülvén :  addig  már  1344.  óta  űj  tizedszedÖ  működik  Magyarorszá- 
gon Amoldiis  de  la  Caucina  személyében. 

Db.  Fejérpataky  László. 


')  Theiner,  Mou.  Hung.  I.  675  — G7rt.  I. 


ERDÉLY  FÖisp Injai. 

(1540—1711.) 

MÁSODIK    KÖZLEMÉNY.    — 

II. 

Kolosmegye   főispánjai. 

Sólyomköi  Károlyi  Dénes. 

Károlyi  Dénes,  László  fia,  Lancz  unokája,  a  nagykárolyi 
Károlyi  család  ivadéka.  ^)      ..  , 

E  Károlyi,  kinek  neje  Ördög  Ágnes,  1545-ben  örökösen  be- 
vallja jószágait  vejének  farnosi  Veres  Jánosnak  s  leányának 
Sófiánalk.  Nagy  Iván  ^)  Hodor  közleményei  után  írja,  bogy  Dénes 
Kolosvármegye  főispánja  1558-ban.  Ily  minőségben  1569.  április 
25-én  kelt  oklevél  mutatja  öt  fel,  ®)  és  ekkor  neje  Valkay  Borbála, 
Valkay  Miklós  és  álmosdi  CLyrc  Petronella  leánya.  Hodor  sze- 
rint meghalt  1572-beu,  A  megyében  Zutoron  meg  Középlakban 
voltak  részbirtokai. 

Ombozi  Kemény  Ferencz, 

Kemény  Fcrencz,  az  olönévből  is  következtetve,  Kemény 
Jánosnak  Ombozi  Margittól  való  fia. 

Mint  Kübjsvármegye  főispánja  15()8-ban,  jnlius  hóbfin  kelt 
oklevélben,*)  jő  elő,  s  alkalmasint  haláláig  viselte  tisztségét.  Neje 
nováji  Szeutpály  Erzsé))et,  ki  azután  (1579-ben)  Cserényi 
Pál  nojc. 

Kolos  megy  ében  tán  Gyerőmonostor  volt  tartózkodási  helye. 

')  Doh'ika  i-ttrw'iiff  cHm'rkié''t\  IloJor  tí'vc'«eii  tartja  Dénest  ama 
Jjiíszlú  trstvi'renek,  ki  ilnífii  birtokát  l57G-baii  notíin  vcirzto:  e  LÚ3:!ló  a 
Ztfiginond  fia  Drághi  Annától,  iiíiiek  ogy  1.509  bcli  oklovrl  szorint  testvérei 
Pcstlii  Fcríjiiczne,  l'ossa  líálintne,  i-.-í  Bcthlou  Gyoriíyiie. 

^)  Miujijarors~ú'j  ctoládoi.    IV.  /.■.  .j.'íf!.  t. 

^)  J'>.i.  Cmiu  Kanén//,  Dqil.  Tf.  App,  XI.  /.. 

■*)  Ji-ü,  C'oíii.  Ki.múi'j,  DíijK  Tr.  -ly/'.  A7.  h. 


OR.  LÁZÁR  MIKLÓS.  ERDÉLY  FŐISPÁNJAI.  519 

Gyei'övásárhelyi  Gyeröffy  János. 

GyerÖífy  János,  Gáspár  és  Mikola  Erzsébet  fin. 

Egyik  történetírónk  öt  mint  157.5-ben  Erdély  kincstárnokát 
és  Kolosvármegye  főispánját  mutatja  fel. ')  Ekkor,  a  Békés  Gáspár 
mozgalmai  alatt,  Báthory  István  öt  mint  követet  a  budai  basához 
és  Báthory  Kristóf  váradi  főkapitányhoz  küldé,  hogy  amaz  segélyt 
adjon,  utóbbi  pedig  hogy  seregeivel  készen  álljon.  Kincstárnoki 
állása  lehet  hogy  nem  előbb,  csak  1583-ban  szűnt  meg,  de  főis- 
páni állása  jóval  előbb,  minek  okát  felderítni  nem  tudjuk. 
Később  ismét  mint  kincstárnokot  találjuk  Báthory  Zsigmond  és 
Báthory  András  alatt  ^)  Ez  utóbbi  fejedelemnek  egy,  1599.  aug, 
23-án  kelt,  adományozó  levelében  róla  ez  áll:  »per  aliquot  jam 
annos  magister  stipendiorum.*  Nem  hihető,  hogy  Báthoi-y  Zsig- 
mond 1601-ben  Öt  főispánná  nevezte  ki;  nézetem  szerint  azon  csa- 
pat élén,  mely  a  goroszlói  ütközet  után  Básta  lovasai  által  Grya- 
lunál  szétveretett,  a  »kiskapusi«  előnévvel  élö  Gyeröffy  János 
állott.  ^)  Vélekedésem  szerint  ő  ama  Geröffy  János,  ki  az 
érintett  év  végén  és  az  16ü2-ik  év  elején  Beszterczén  tartóz- 
kodott, hová  betegeskedése  miatt  húzódott,  és  befolyással  volt 
arra,  hogy  Besztercze  magát  feladta  és  Báthorynak  a  hűségi  esküt 
letette.  *)  Ezután  nemsokára  meghalt ;  az  1605-ikév  végén  már  nem 
volt  életben,  legalább  neje.  Kadvánczi  Anna,  a  következő  év  elején 
mint  özvegye  említtetik.  ^)  Gyerővásárhely  volt  lakfészke. 

Szentmihályi  ciki  Tovipa  István. 

Tompa  István,  a  Kolosmegyében  végi  birtokos,  de  már  kihalt 
Tompa-család  ivadéka. 

Kolosmegyébeu  főispánságot  viselt ;  ily  czinimel  mutatja  fel 
egy  1572-beli  oklevél.  Hogy  cousiliarius  is,  kitetszik  Békés  Gáspár- 
nak Maximiliánhoz  1573.  jamiúr  12-éii  a  külosvári  országgyűlés- 
ről tett  jelentéséből.  '■)  ]  573.  február  ÜK-án  Wuss  Györgyöt  teszik 
főispánnak  és  Tompa  lugosi  és  karánsebesi  bán  lesz.  Bánsága 
alatt  Báthory  Kristóf  vajda  beirattn  neki  a  zsidóvári  várat.  '^) 
Meghalt  mint  bán  1578-ban.  NejePathócsy  Emereuczia,  ki  előbb 
Bank  Pálné.  Egvetk-n  íia  iMiklós,  kit  az  itzvegy  anyával  együtt  egy 
1579-beli  levél  onilít.**) 

1)    \y.    Jirthlni,    ///>/.    JI.  /-. 

*)   'IV''/\    Tár  l^^X  (''■/■.    T'*'.    77  l. 

3)  Mikó  I.   EnUbli   Türr.  A>lni.,l.-  1.  l.    VJJ.  1. 

*)  \v.  }idhb„.  iií-s/.  r.  /■. 

^*)  Joft.   C"iii,    Kiiin'nH.     Pi/i/.    Ti\  Aj>i).   XV.  }.-. 

**)  OklovL'lbon  viy  m-m  tiiliíltain. 

^)  Pcsty  l-''i-ÍL''yL-s.  .[  S-.i}r''i<<ii  hnii'^ii'i  I.  I.. 

**)  Jo.<.  Cum.  K.:u><.,>,.  l).i>\.  Tr.  ^iiiii>L  Vili. 


520 


GB.  T.kzXn   MTELÖS. 


Loaonczx  Btinffjf  O^fíríji/, 

Buuflfy  György,  Miklós  ^s  Thelegiii  Orsolya  fia. 

Bejáj'ója  Tolt  Jáims  Zsigmoml  kirAlyuak,  és  1566-ban  azos" 
fénvíískiftéretbentaláljuk.melyZiniűuybaiiJáuosZsigiDOnííütSzoli- 
mán csíÍRzár  sátrába kiséré.  Báthory  István  vajdítiuik  ln71-t('^Ifop;va 
xidvari  fíikapháuya. ')  Bátbory  öt  1573.  uszén  Fogaraa  ostroralá- 
Sí'ira  kiiklí*'.  mely  kiílűetésl  Bothleu  UivtO.naí'irő  Mho/ván.  ily  so- 
rokkal kiséri:  »virum  magiiis  rebua  gerendis  accomoiluin.*  Ex 
időben  nfls  volt,  neje  SiirAuyi  Zsófia.  Midőn  Békés  GáspAr  É3 
bivei  nóláztattak,  az  elitéléahen  részt  vett.  Báthory  Istvánt 
157fi-bau  kikísérte  Leugyelorazágba  és  ekkor  udvari  Mkapitóny- 
sága  mtígR/.üüvéii.  Bátbory  István  51,  Erdélyben  Ihvő  iidv.Tn  sze- 
mélyzeti; fejévé  tette.  »Familiarium  curiae  nostrae  Trausilvaniae 
praefectnsí  a  czím«  1576.  és  1577-btiIi  oklevelekben.*)  Kzután 
lett  KoIoHinegyéuek  főispánja,  i|ry  és  consiliáriusuak  íratik  egy 
158ü-bau  kelt  oklevélbeu.  ^)  Neje  ez  időben  Perueszy  Auua. 
Meghalt  1581-bea  böjtben;  egy  míirczius  16-ki  levél  uébainak. 
írja  *)  ÚR  uiagnifícuHuak. 


Czegei  Wass  Györgi/. 

Wass  György,  Wass  .TánoR  fia. 

Kolosvármegye  főispánjává  Báthory  István  1573.  fpbniár 
28-áD  nevezte  ílt  ki,  a  diploma  M)rai  szerint:  >conlisi  detíde, inte- 
gritato,  iudustria  et  rerum  gcrendaruui  a<lministrandanimqne 
sufficicnte  peritia  cgregü  Gcorgii  AVas  de  Czcge,  (luibus  iyisum 
pollere,  propria  ctiam  expcrieutia  cognovimus,  eidem  igitur  Geor- 
gio  Wass  houorem  noniitatus  Cuh)S('nsÍs,  quem  harfccnusegregiua 
Stephauus  Tompa  tcnuit,  dtirante  beueplacito  uostro,  plena  cam 
aiictoritate  dandura  et  címfercndum  diiximus,  luoutdamusetcoD- 
ferimus  praesentium  per  vigorem  stb.<  Mind  Báthory  István, 
mind  késí^bb  Zsigmond  birtokokat  is  adományozott  neki.  1565-ben 
mint  ftikövet  jár  a  portán,  az  erdélyi  ailót  vitte  be.  Bátbory  Zsig- 
mond alatt  me;íkapja  SzamosujvAr  főkapitányságát  is.  Hodor 
szerint,  ki  a  kutforrást  nem  említi,  1591.  július  5-től  151)2.  juliua 
17-éig  volt  a  vár  főkapitánya,  azonban  én  öt  ekként,  meg  conaili- 
ariusnak   is  írva,  1594-ben  keltoklevélben  is  láttam. *)  Ugyan 

í)  Brd.  Or^tz.  Emi.  21,  k. 

»)  Jow,  Com.  Kemény,  Dipt.  Tr.  App.  Xli,  l-. 

8)  Lt'A.  Rr.j.  I.  k. 

*)  TúY.  Tár.  J8S0,  ér.f.  —  Jm.  C.  Krmfjty,  Dipl.  Tt.  App.  XU.  t. 
Biithory  IttCvántól  ő  1576-bao  Lengyel orsziigban  is  kapott  birtokod  inely 
adomiiiiyozá»t  ehi^  iicji^töli  fiára  is  kiterjeBxté  Bátbory. 

">)  Jof.  Com.  Keméap,  i>Ípl.  Tr.  App.  XU.  k. 


I 


ERDÉLY  FŐISPÁNJAI. 


521 


Hodor  szerint  1594.  február  17-éü  oldoztatott  fel  ebbeli  sáfárko- 
(líisa  alól.  Wasa  a  töröktöli  elszakadás  ellenzője  volt,  azért  Bíl- 
thory  Zsigmond  1594.  aug.  528-áa  öt  is  elfogatta  Kolosvártt  hola 
fejvesztés  elöl  méreg  által  menekült: 

lm  02  sr.ejréuy  Waes  Gjörgy  nem  nagy  kiút  láta : 
^[eg^tete  nm^iít  merciiríoumial  ; 
('  nepyednap  nmlváii  liamar  moghala  — 
Almiíbnn  ágyában  megláttu  valu.  ') 

Nejo  somkercki  Erdélyi  Kat'i,  kit  özvegyeu  hagyott  hátra. 
KulosmegyébeD  Méliesen  meg  Visában  volt  birtokos. 

Lo3onczi  Bánjfif  KriMóf, 

Bánffy  Kristóf,  István  fia,  oklevelekben  így  íratik :  Chi'ia- 
topborus  Báuffy  Losonczi  de  Nagyfalu. 

HiltUory  István  idejében  1575-ben  cíak  mint  l^yúrft,  mint 
aulae  familiáris  említtetik.  1576-bau  a  Báthory  Istvánt  Len- 
gyelországba kisérü  testületben  látjuk.  Kolos  vár  megye  főispáni 
tisztaégét  kapta,  alkalmasint  1581-beD,  a  mely  évben  neje,  Bocs- 
kai Judit,  elhalt.  Aíint  főispán  1592-ig  szerepel,  e  tájban  halt  el. 
Kolosmegyébeii  a  bánft'y-hunyadi  járásban  feküdtek  birtokai. 

Kmdi  Kendi  Gábfn*. 

Kendi  Gábor.  Kendi  Antal  és  Bogáthy  Klára  fia. 

A  Békés  Gáspár  pártján  volt.  Az  1575.  aug.  6-An  húzott 
sententia  töredékében  az  elmenekültek  sorában  van  felhozva.  Ez 
időben  már  nüs,  uejp  Balassa  Margit,  ki  azelőtt  buzai  Bor- 
nemisza Benedekué  volt.  Notáztatása  után  nemsokára  testvére 
Kendi  Perencz  küküUömegyei  főispán  bocsánatot  eszközöl  szá- 
mára, s  mint  Bethlen  Farkas  irja:  birtokainak  egy  részét  vissza 
kapta.  Egy  1587-beli  lajstronibati,  melyben  általa  birt  birtokok 
is  fordulnak  elő,  neve  nem  áll  »ma.a;nificus«  czimmel  kapcsolatban, 
de  késulibi  okhnelekbpn  így  czimezik.  ()  az,  kit  15y;í-ban  szep- 
temberben ivi  országgyűlés  conservatoiTá  váhisztott,  ki  ez  év 
november  17-ik  napján  mint  conservator  uyugtázza  Segesvár 
számára  a  septt-mberi  oi*szággyfllés  által  kivetett  rendkívüli  adó- 
uak  Iteílzetésót.  *)  Ez  időben ő.uézetomszerint  már  főispánja  Kolus- 
megyének,  mely  tisztséget  hogy  viselte,  egy  késíibbi  levél  tünteti 
fel.  Első  neje,  a  kitől  való  gyermekei  István  ésGábor,  elbaiván, 
másodszor  Révai  Annát  vette  nööl,  mit  egy  1593-beli  levél  mutat; 
ez  ugyanaz,  kinek  első  férje  -Jaksy  Boldizsár,  második  Sarma- 

')  .Sziizaduk.  JS71,  ér/. 

«)  Ertí.  Oréxútjijif.  Emi  lII.  k\ 


522 


oR.  lAzár  sfrst6s. 


sághj  Miklós.  Kendi  a  török  párthon  tartozott  a  azok  egyiket  ki- 
ket Báthory  Zsigmoud  Kolosvíirtt  lőB-i-bwn  aug.  28-Ad  elfoga- 
tott. Aug,  30-íin  végezték  ki  a  kolosvAri  piaczoo.  Jósz&gaiból 
késölíb  Kavazdi  Györgyuek  is  ndoniünyozott  BAthory,  és  ezea 
adoinányleyélben  említtetik  f«jispáasílga.  A  Kendi  egyik  fiának, 
ki  az  oklevélben  mint  »generosus  puer«  jö  elÖ,  liútliory  1597-beü 
9r  Kendi  Fereuc-z  Ijujdosi  részbíitokát  adoniíicyozta.  ^) 
Kolosmegyében  Almáson  vult  részbirtolca. 

SzfnthenedfkS  Keresztúri  Kristóf, 

Kei*eszturi  Kristóf  kis  nemes  csalAd  ivadéka,  kit  fiatal  ko- 
ríitíd  fogva  a  Báthory.il^  tartottak.  Bátborj*  István  váradi  főkapi- 
tánynál szolgálva,  alatta  15(í2-bi'n  Hitdíidnál  az  ütközetben  höai- 
eaen  viselte  magát  Báthory  István  mozditutta  elé,  és  dézsi  sóka- 
mara-isp^pná  tétetett  Báthory  Istvántól,  mint  vajdától,  1573-baü 
czímeres  nemes  levelet  kap,  *)  m»»lybeu  felhozva  van,  hogy  <\  az- 
előtt is  nemes  volt,  ez  időben  dézsi  sókamara-ispán.  Báthory 
adományozta  neki  a  Belsö-Szolnokmegyíben  frkvrt  szeutbeuedeki 
birtokot  és  innen  v«rzí  ©lötievét.  Mind  BiUhory  Kristóf,  mind 
Zsigmond  jószágainak  fötisztartója  is.  1584-töl  fogva  mint  kővári 
fök&pitáuy  szerepel.  Az  1588-ki  medgyesi  országgyűlésen,  melyen 
a  jezsuiták  ügye  túrgyaltatott,  részt  vett,  ott  a  jezsuitapárlou 
állott.  Midőn  Báthory  l.j94-ben  Kővárból  széke  visszaszerzé- 
sére beiudúbindó  volt.  Keresztúri  is  hadat  vezetett  melléje, 
a  történetíró*)  szerínt:  »siügulari  lide  ac  studio  Sigismundo  vaj- 
vodae  addictiis  tuit<  Hogy  ekkor  6  már  consiliarius  is,  kitetszik 
a  Históriás  ének*)  e  sorából :  >Az  Küvárban  lakó  fükapifinya. 
Kristóf  Deák  neve,  ez  is  tnnficsfi.'c  Azon  négy  föur  közt  találjuk, 
kikkel  Báthory  az  említett  ISö-t-ik  évben  Kolos-Moijostorou  kö- 
zölte baszútervét.  Ezen  év  másudik  fi^lébeu  ka})ja  Kolosmegye 
főispánság&t  is  Báthorytól.  Ozímc  haláláig :  consUiaríus,  Kővár 
fíikapitánya  és  Kolosmegye  főispánja.  1 598-bau  egyszersmind 
udvarmestere  Slária  Krisztinának.  Meghalt  15i)9-ben,  az  évnek 
tán  közepe  tájt  Nagy  vagyont  szerzett  Össze,  uagymtmnyiségfí 
pénzt  hagyott  hatra  özvegyére,  Körösi  Donára,  és  leányára. 

Vajda-szeniiráni  Boáom  István. 
Bodoni  István  hogy  Bálás  tia-é  ?  nem  bizonyos. 
Báthory  Zsigmond  titkára,  kit  mint  követjét  küldé  1589- 


^)  A/  oklevelek  a  griif  Kem<Íny  Diplomataríumábau  vuiinak  máso- 
latban, 8  kivonatokbau. 

^)  A  czfaier  egy  unicoriust  foglal  magábati. 
■)  Bethieii  Farkaa,  Hifttor.  1ÍI,  k. 
*)  Sxázatiol:  1871.  évf. 


KIRÜ&LY  rf^IKl'AüJAf 


521* 


ben  Rómába  a  pápához,  hogy  a  luedgyesi  országgyűlés  által  az 
orszá<;ból  kizárt  jezsuiták  ügyéről  előterjesztést  tegyen,  Jiol  >sii- 
<*ri  pnhítii  cdines*  azaz  a  rúniai  szent  palotA  profja  lett.  r>  vette  rá 
Báthoryt  a  me^kegyelniezést  kért  GálfTy  .láiios  kivégeztetésóro, 
159r)-heri  Báthory  kíséretében  Oláhorszá^ba  ment.  hol  részt  vett 

^ii  Sziuáu  \iii6^a.  elleui  harc^buu,  és,  Bniillánál  kilflntott<i  magát, 
ezt  ériutÖ  Iő9t)-ki  oklevélben  a  fejedelem  cubiciilariusának  áll 

'írva,  az  eautáni  oklevelekben  rendjellel  feldíszítve  is  Ifitjuk,  mint 
>  auratae  niilitiae  eqiies*  fordul  elő.  Báthorynak  <  Ippcbiböl  visszajo- 
vetele  ntán  1598.  augusztusban  Bodoni  Bátboryhoz  csatlakozott 
Kereszturi  halála  után  reá  ruházzák  Kolnsmegyo  fÖiapánságát 
159i>-beu,  és  Báthory  Endro  alatt  és  Mihály  oláh  vajda  hely- 
irtósága  alatt  így.  uieg  mint  consiliarius  működik.  A  Báthory 
Í3ndre  octóber  18-iki  ütkö/etébpn  részt  vett.  Mihály  vajda  tőle 
vitette  el  Báthory  Zsifímond  kincseit  VVíCsről,  miilyoket  Báthoiy 
az  érintett  év  nyarán,  Vécsröl  eltávozásakor.  Bodonira,  mint  ko- 
mornyikjára, bízott  volt.  E  v;»jdft  mcgfosztá  öt  birtokaitól,  ;izon- 
han  a  tanácsosok  közbenjárására  visszaadta  azokat  (1590)  novem- 
ber 29-cu,  kivéve  Szamosnjvárt,  melyet  Bodoni  valószloöleg  Bfi^ 
thory  Zsigmondtól  kapott  volt.  E/.  iilötííjbun  a  asászúri  biztosok 
nem  igen  bíztak  Bodoniban;  a  császárhoz  1C00.  febr. -1-éu  irt 
levelük  kivonatja  azerinl:  »A  Unácsotíaz  erdélyi  gabonát  Nagy- 
Báuyára  stb.  kivinni.)  az  a  Bodoni  István  adta  A-Uhály  vajdának, 
aki  Báthoiy  Zsigmond  kinesét  őrizte  s  most  a  vajdának  átadta  s 
a  ki  Ungüádot  és  Pethe  Lászlót  Tordán  arra  akarta  bírni,  hogy 
szerezzenek  b ti u bocsánatot  Báthoi^  Zsigmond  bzámára;*  továbbá 
a  fehr.  l5-ki  kivonata  szerint,  melyben  elÖre  van  bocsátva,  hogy 
a  vajda  a  tanácsosok  közül  kiket  küld  a  magyar  országgyűlésre, 
•ezeket  kiküldi  az  országból,  mig  ellenben  IMmtiU  Sibriket,  a  kik 
megérdemelnék,  hogy  fcjök  vétessék,  mert  mindig  legnagyobb 
szidalmazó]  voltak  fölségednek,  ezeket  magánál  turtja  a  v.ajda.*  ^) 
A  vajda  elk(Üdé  öt  ez  évben  azon  számos  főúrral,  kik  a  vajda  íiát 

(piáhországba  bekisértélc  A  vajda  elleni  táborban  és  táborral  lát- 
az  év  őszén,  a  léczfalvi  gyűlésben  is  részt  vesz.  A  gyulafejér- 
fári  tanácskozás  november  á2-óu  a  Bodoni  érdekében  is  folya- 
modott a  császárhoz ;  kérték  a  tanácsosok,  hogy  Bodoninak  vagy 
Szamosujvárt  restituálja,  vagy  ba  ezt  nem,  akkor  a  Mihály  v.íjda 
által  elvett  Szamos  újvárért  adományozott  Nagy-Sajót  contir- 
málja.c  *)  Ekkor  ö  már  nem  föispán,  csak  consiliarius,  arról  alighn- 
aem  Önként  mondott  le.  A  tanácsurak  és  Osáky,  mint  az  ország 
generálisa  által  1601.  január  21-kér6  Kolosvárra  összehívott  or- 


»)  T&r.  TiW.  1$84.  érf. 


524 


OR,  t^tzÁB    MIKLÓS. 


sz&ggyíUéseD  a  Báthory  Zsigmond  vistiZíihivása  ellen  nyilatkozott, 
mert  a  Hudolf  császárnak  Ictott  bitet  megszegni  nem  akarti,  e 
miatt  az  országgrülés  folyama  alatt  elfogntott  és  innea  a  dévai 
várba  vitetett  Fogságából  néhány  h6  múlva,  hihetőleg  akkor, 
mikor  Kornis  (jáspár,  kiszabadult  és  ezután  cs:y  vagy  két  évnél 
tovább  életben  nem  maradt  Neje  Tjosmiczi  BáoíVy  Margit, 
Boldizsár  leánya,  ki  azután  Bogáthy  Menyhértné. 

Kolosmegyében  birtoka  Magyar-  és  Oláb-Prátán  lehetett 

Aora/í  Sz^ntpáU  Jduos, 

Szentpáli  János,  ^íihály  tia. 

Sliut  Kolosmegyébcn  Novaj  és  Szentpál  helységekben 
birtokost  látjuk  168i-ben. 

A  föispánok  son'tba  1594.  második  felében  léphetett  be,  Így 
mutAtja  öt  owy  1597.  ápril  27-én  keltezett  levóL  Mint  hivő  Báthory 
ZHÍgmouiluMk,  hozzá  csatlakozik  aumik  lői>8-ban  UpiM-lnbííl  visz- 
fizajövetele  után,  és  azon  ffmi'ak  kO/t  találjuk,  lak  augiistus 
22-éu  a  szúszsebesi  táborból  nieghivják  a  szebeui  szászokat  a 
kolozsvári  tábori  gyíilésre.  Főispáni  szereplését  Báthory  Endre 
alatt  és  Mihály  vajda  helytartósátfa  alatt  is  folytatja,  1601-ben 
azon  követség  t^igja,  mely  az  oi*szág  állal  AIoMvába  volt  ktildve, 
és  Botosánból  Báthory  Zsi'ínn>nd  tVji'delmet  bekisérte.  Ugyau  ez 
évben  Báthory  ót  sereggel  Bcsztcrczére  küldé,  és  minekutána  a 
város  fpladtn  magát  s  letette  a  hűségesküt,  ott  ideiglenes  piv- 
raucsokat  hagyva,  tért  visaza  Báthoryhoz.  Itíü2.  márczius  bará- 
ban  Báthory  t'ejodeleni  részéről  mint  kezes  tartózkodott  Bástáná!. 
Báala,  mint  helvtartó,  Alamort  adományozza  neki  ez  év  ntolsó 
havában.  Itia.'í.  tavaszán,  mikor  Básta  iSzamosujvárhól  kiszala- 
dott,  még  f5Jspánja  Ko  losmegy  ének,  és  ekkor  társa  GeröflFy 
.TánoB,  —  igazolja  ezt  Nagy  Szabó  MemoriaVja.  Székely  ^lózes 
alatt  is  főispán.  K  fojedelem  mellett  harczolva,  Brassónál  eseti 
ftl  1603.  jul.  17-éD.») 

Neje  Losonc/i  Bánffy  Anna. 

Kiskapusi  Gti*liffy  Jánoa. 

Geröflfy  János,  állítólag  Pál  fia, 

Föiapíínja  Kolnsmegyének  IGOO-ban.  Mihály  vajda  kiűze- 
tése utáu,  t^gy  november  22-éü  GjMilaíejérvárott  kelt  lovélbea 
említtetik  ily  czlmmel  és  »kiskapnsi«  előnévvel;  i'kkor  ÍS  a  Ru- 
dolf császárhoz  küldött  követek  egyike.**}  A  goroszlóí  tilkózetbou 
160 l-ben  részt  vott,  és  ö  az  a  üeróffy,  ki  az  íltközothen  szétver- 


*)  \y.  Jífthlcn,  llint.  V.  i.  40B.  l.  Itt  tdvttwu  Tordii  megye  íSiapáuja. 
«)  Erii.  Örst.  ffy.  rmt.  /K  jt-.  570.  /. 


BRDÉLY  FÖÍ8PÁNJAI. 


535 


iek  és  ODonn  meghaladottak  egy  )fé»z6h6Í  alakult  csapat  61én 
<jyaluTárához  húzódván,  a  Básta  által  Kolosváratt  Gyalu  09- 
trüüilásAra  küldött  liajduk  által  megveretett  a  raegsznlasztatott.') 
16U2-beD  niárcziusbau  Báthory  Zsigmond  részéről  BastJinál  miut 
aálog  vau,  így  niárczius  25-én  Margitán  találjuk  Bástánál.  16ü3. 
tavaazáíi  Básta  Szaraosujvárból  való  kiszökésekor  hogy  ö  meg 
Szentpály  voltak  a  főispánok,  mutatja  Nagy  Szabó  Meinorialéja, 
Székely  Mózosnck  hive  volt  miudvégig.  Székely  öt  küldte  a  köz- 
^  ügyek  igazgxitójávalegyüttNyári  Pálhoz,  a  Kudolí'által  ajánlott,  de 
félbeszakasztott  egyezkedés  fonalát  újra  felveuni ;  az  f'rtekezletet 
meg  is  kezdették  Szilágy-Cseh  váráhau,  azonban  megjövéu  Mózes 
július  17-éu  törtéut  elestének  híre,  az  felbomlott.  Hogy  a  német 
uralom  alatt  is  ltí04-bcu,  azután  Bocskay  és  Kákóczy  Zsigmond 
alatt  Í8  főispán,  adatok  igazolják.  *)  Báthory  alatt  is  az,  *)  ki  alatt 
1612-beu,  a  Ghíczi  András  fondorkodásakor.  miut  az  ország  kö- 
vete ment  a  budai  basához,  meggyőzni  ezt,  hogy  az  ország  meg 
van  Báthoryval  elégedve,  és  egy  1613.  júniusban  kelt  oklevél 
szerint  consiliarius  la  és  az  Ítélőtábla  elnöke.  Bethlen  Gábor 
aiatt  is  cousiliarius  ós  főispán  Ifil^.  uov.  n-í*n  ;  Bethlen  őt  ktddte 
ez  időben  Váradra  a  végbeli  vitézeket  hűségre  kötelezni,  és  Alla- 
potjokat  rendezni.*)  1615.  úpril  4-én,  1616.  január  24-ón  kelt 
oklevelek  szerint  egyszersmind  szamosujvári  főkapitány.  Ez  utóbbi 
bzcrint  neje  Bornemisza  Er/sébet.  gyermekei  Istváu  és  Erzsé- 
bet. Előbbi  neje  Kabos  Eruziua  volt.  101 S.  május  20-án  még 
életben  volt^  írják,  hogy  a  nagykárolyi  értekezletre  ő  volt  harmad 
magával  kirendelve.*)  Vagy  az  utóbbi  év  végén  vagy  1619. elején 
holt  meg. ") 

SMMOs/aJn  Mikola  János. 

Mikola  JáüoSt  Mikola  Ferencz  és  briberi  Melith  Anna  fia. 
'Anyja   kivitte    magával  Magyarországra,  hol  Melith  Istvánnal 
növekedett. 


>)  Erd^  TSrt.  Adatok  1.  l^'J.  l. 

^)  Krii.  'főtt.  Adatok  S.  k,  —  Bmku^  Dietae  n'me  comii.    fí3.   64.  /,, 
^.^■1  Tőrt.  T4r  lö70-ki  évfoluamban  mcgf'clcnt  (^jstrom. 
*)  Ertltíijor*xá<f  Tűr.  Tára.  II.  ír.  iné,  l, 
*)  Tőr,   Tár.  l'iSÍ.  ért.  1.  f. 
*)  Erd.  ow.  ffy.  Rmt.  Vll.  i;  U^^.  L 

*)  Kriviiri  LiSsxlú  íEnUty  ÉpitéKtti  EntUkfi  Í64.  /.  J  a  sziifnosujvári 
vAr  feliratát  küzU,  uiclyüii  11  t^Jbbi  küxt  ci;  áll:  >capi.  Gio.  Üioofi,  .  .  .uu 
MDCX1X.<  ezerinte:  >Capítaiieo  Geoigio  GyerŐti,  és  hn  Itt  a  kcrc«atDév 
DCm  téve«,  hihetőleg  iiein  is,  1019-beu  már  nem  János,  hanem  Györjjv  a 
Fvúr  kapitánya,  ki  röviil  ideig,  vugy  csak  iileiglrmiHCu  kapitány.  162l>bcn 
iniir  injia  szeropol  ott. 

SrAíADOK.  1887.  VI.  FCirT.  36 


gsé 


OK.  LÁ2AB    1IÍTKI.6S. 


Betblen  F:»rka8  történetíró  azon  erdélyi  főurak  közt,  kikkel 
Mihály  vajda  HitMj-ban  Oláhországba  bekisértetttí  tiát,  Nikola; 
«lári08  neviit  emUt  fel,  ki  nézet-eni  szerint  Mikula,  8  toll- 
vftn;y  sajtóhibából  áll  elterditvc  nerc.  Ez  évben  a  oeiozeti 
táborban  is  (aláljuk ;  a  1 8-ki  miriszlói  ti(;krtzet  clött  a  nemesek 
flt  kübiték  Caáky  Istvánnal  Bástához  szándékukat  uyilvánitni  és 
a  Mihály  vííjdíi  elleni  támudáí*  felett  ért^-kt-zui.  *)  lG03-baii 
Székely  MAzes  piirtján  állott,  a  jun.  17-ki  harez  után  Kádul 
vajila  foglya  lett,  r  nagy  ösHzeg  lefi/et^sével  váltotta  ki  loagát. 
Mikor  lett  fíiisprinja  íColosniegyének,  nera  bizonyos;  véliíkedésem 
t;zeriut  Bocskay  alatt  ö  viseli  e  tisztséget.  Nagy  Iván  ■)  mint 
fftispánt  viíszkai  Komis  ^^yonjijói  mutatja  fel,  de  az  időt  nera 
nevezi  inog,  ki  lia  esaku^^yau  aií  volt.  1603.  6s  16i»4-ben  szerepelhe- 
tett. *)  Az  1607-ben  a  Káknczy  Zsigmcmd  hídytartÓ8áf;a  alatt 
tartott  orezíiggyftlésen  Mikola  mint  főispán  jelent  meg,  raiböl 
küvetkezbetbL'iö,  hogy  Bocskay  alatt  már  föis)>áu  vult.  *)  Báköczy 
Zsigmond  után  Báthory  G-ábor  alatt  és  e  czímrael  találjuk,  így  egy 
ItilU.  szept-ben  kelt  oklevMbpD.  1613-bítn  oct.  23-án  mint  az 
ország  szónoka  tartx^tta  a  beiktaté  beazt'dct,  raidfln  Bethlen  Gábort 
a  feiedelemségbe  Kolosvárt  beiktatták.  E  fejedeleninek  oonsi- 
liáriuija  is.  Az  ]til5-ik  év  július  havától  fogva  a  k5vári  vár  kapi- 
tánya, 8  birja  a  kolosmegyei  ffiispánságot  is,  oz  évben  egyik 
országgyűlés  idej{'lM?u  egyszersmind  az  Ítélőtábla  eludke.  Egy 
1616.  nov.  á9-én  a  köví'iri  várban  kelt  levelét,  melyet  Kövár  érde- 
kében irt,  közli  Szilágyi.^)  1618-ban  májusban  öl  G''rutíyel  és 
Kamutliyval  kirendelték  biztosnak  a  Nagy-Károlyban  tartandó 
értekezletre,  de  ekkor  nem  tartatott  meg  az  értekezlet  1619. 
márcziusban  tnláljnk  ott  mint  biztost,  .a  márezius  26-ki  oklevélben ; 
loannes  Mikola  de  Szamosfalva,  arois  Kővár  cíipitanous,  comi- 


>)  Woff.  Bethlen,  Hi»U  IV.  k. 

')  Mofftftn'in-4zát/  (/iii/íífítii  IV.  /.■. 

1)  KornÍB  Qy'árfcy  Borskiiynak  íb  híve  b  mint  enuek  küldötte  ia  Bxe- 
repolt  Jercuiiás  nuildvai  vajdálioz.  Előbb  a  c?iú*/.ur  liívu  voU,  mi  kitetssik 
saját  tedcvcre,  tJoldixáiir  e  Boraibúl :  >UBbcuiua  Hilhui*  tcrtium  frntreni 
Gcorgiutn,  qui  cuiu  a  6dclitiite  MajcHtatis  vcatrae  discewent,  Boczkayoquo 
rebelli  adhaeaerit  sat.c  Azonban  a  Kilköczy  Zsigmond  helytartósága  alatti 
ItíOT-buli  uL-«zággytil^den,  melyen  Kornis  ia  jeleo  volt.  neiu  ^,  baucni 
Uíkola  li  főispán.  Kz  azon  Komis  György,  kit  I  tílO^Ijcn  a  Keudí*féJe 
tfeszerakilvéskor,  Uzi>eb«n,  a  SzamosojvÁr  fele  való  atjában,  mcgtíltük. 

'*,)  Az  «lnbb  BeiikŐ,  azután  IIiKior  ált4il  kt^víllt  orsxággyUléai  lajftro- 
mot,  melyben  Báilioi-y  is  előfordulj  miut  krasmaí  főispán,  en  a  január  'J2-ki 
urezággyíilrá  lajstromának  tartom. 

*)  A&v/.  wíf.  ffff.  KmL   ril.  k.  414.  L 


ERDÉLY  ríjlSPXSJA.1. 


527 


tatás  Colosiensis  uomes.  et  cotisiliarius.*)  E  czimeket  látjuk 
Betlileo  Gábornak  KassánM  Mikolához  1G20.  május  24- kéu  irt  le- 
veli'*)  liiUiratáii  is ezeu  hozzáadással:  >acper  reguum  Traiiaylva- 
uiae  Ihesíiurariuni  nosti-um,  tidelcm  uobis  htiüoraiidum.«  A  levélből 
kilíiiiik,  hogy  Mikolát  óhajtása  ellen  uevezto  ki  a  Jejedflem  kiuch- 
t;iriKjkká;  ohajtií^a  ellen  >publicAltatott  tiszte  a  statusok  elÖtt.«i 
Bfthleu  Khédey  Pált  akart;i  kővári  kapitánynak  tcuui,  Mikolát 
pedig  feljebb  emelui,«  és  Bethlen  István  uram  mellé  aziírt  Í9 
rendeltük  kgdet  az  országnak  jövedelminek  fögoüdTÍselöjévé,  hogy 
kgdfn  mi  igen  megnyugodtunk,  remélvén  azt,  hogy  Fejéi'váratt 
lévén  gyaki*abban  való  r*flid(^ntiája,  abból  az  helyből  mindenfelé 
jobb  alkalmatossáfifx.il  vijjvázbat  Kgtck  ketten  (Bethlen  Istvánnal); 
valamint  goudolkudik  Kgd  .1/  kincstarttWigról,  de  az  guber- 
natorság  tisztiben  második  tiszt  ez.<  Bethlen  fel  szabadította 
Mikolát,  hogy  resignálja  Khédeynek  a  kincstáraok8ágot,és  araint 
látjuk  resignálla  is,  azonban  Khédey  sem  tartotta  meg  magának. 
1624-ben  pünköst  előtt  még  életben  van.  ügjlátszik,  1626.  eltjö 
felében  holt  meg. 

Neje  Kovac'hóczy  Zsuzsanna,  kit  késÖbh  szárhegyi  Lájsár 
István  vett  nöúl. 

Kapívári  Kapy  András. 

Kupy  András,  Andiás  és  Sulyok  Kata  fia. 

Tisztségetuevchezkapcsolva  nem  találunk,  midöu  161 1.  végén 
a  Nagy -Váradon  tartott  országgyfth'seu  a  rendek  térítvényét  a 
vóradi  pontok  megtartása  iránt  aláírja,  Bethlen  Gábor  Báthory 
Gábor  alatt  1612-beu  u  fejedelmi  palotából  az  ösegitségével  mene- 
kült meg,  és  ezen  év  szeptember  havában  öt  Rhédey  Pállal  együtt. 
mint  Bethlen  Gábor  szövetséges  társait,  elfogatta  iSzebeuben  a 
fejedelem. ")  Fogsága  mennyi  ideig  tiirtott,  nem  tudjuk. 

Bethlen  Gáborfejedelem  1614.május  havában  őt  aköhalmi  ki- 
rálybíróval felküldéSarmasághy  Zsigmond  mellé  II. Mátyáskirály- 
hoz követségbe ;  Böjti  a  felküldött  fértíak  felomlítésénél  következőt 
ír :  viri  authoritate  et  summa  in  palríam  íide  eelehres.  Miut  a  fejede- 
lem tanácsosát  egy  IG19.  szept.  15-kén  kelt  oklevél  mutíitja.  Kolos- 
megyének  ez  időben  talán  főispánja.  Hogy  mikor  vette  átameg}e 
kormányát,  nem  bizonyos,  mert  nem  vagyunk  tisztában  azzal,  hogy 
melyikévbeu  halt  el  Gyerőfly  János,  csak  gyanítjuk, hogy  16iy-beu, 
Ez  év  végén  Bécsben  ("»  h  túszok  egyike,  midőn  II.  Ferdinánd 
király  biztosokat  küldött  Pozsonyba ;  Bethlen  Gábor  1G20.  febr. 


*)  Muytiur,  Tőrt,  Tár  2V,  k.  18ti.  /, 
«)  Tür.  Túr.  !>"<'>.  ivj.  647, 
8)  Tőr.  Tdr.  íStiO.  éef.  7U4.  l. 


35* 


528 


OK.  LÁZÁR  XlKI^Óa.    BRDftLY  P(>I8PÁ3IJA1. 


22-ki  levelében  *)  a  túszokat  elésorolva  irja:  »Kapia  kivül  miud 
nagysilgos  urak.*  Egy  1622.  nyarán  kelt  levél  fÖiapAnaak  mutatja, 
é3  mint  Bethleimek  a  török  lövozérhez  küldött  követjét. 

Volt  felesége  aomkereki  Erdélyi  Bora,  ki  előbb  bokaji 
MacakAsi  Ferenczoé  volt,  második  felesége  Gyulaffy  Borbála, 
Gyulafly  László  és  Széchy  Kata  leánya,  kit  1625.  tájt  vtitt  nflüL 

Volt  íödézinaarendAtor  is,  azzá  táu  1629-bon  vaíry  1630-ban 
tétetett.  ^)  Oonsiliarius,  fóiapáu,  és  födézmaarendator  Brandeu- 
burgi  Kata  alatt  is.  Ez  idÖbeu  neje  is  szereplő  volt»  a  fejedelem- 
nére  befolyással  birt,  éa  ez  időben  működött  e  nö  az  anyja  máso- 
dik férje,  a  fejedeltiaiségre  vágyó  Prépostvári  Zsigmoud,  érdekébeu. 
Katalin  Kapyt  Komis  Zsigmonddal  lfi3ü.  áprilisb:m  Bécsbe 
klildé  az  udT;irboz,  az  ekkor  részökre  kiállított  utasiL'is  számos 
pontjai  közt  Í5  pontok  voltak  a  Munkács  és  Tokaj  irántiak.") 

I.  Rákóczy  Gryörgy  fejedelemnek  egyik  biztosa  1633-ba&  AZ 
eperjesi  értekezleten.  Ez  év  február  és  május  havában  kelt  leve- 
lekben czSmei :  oonsiliarius,  Kolosmegyc  fílispánja,  és  fMézma- 
areudátur.  és  ö,  Iti  1619-ben  még  nem  voU  nagyságos  ur,  már  miut 
Maguilicutí  jó  elÖ.  Meghalt  1634-.  január  havában  {Popp  M.  TörK 
Lapok  2Í.  k,  Í206.  /.J,  ueje  1634.  február  Lóban  özvegynek  írat 
kiről  a  májusi  országgyűlés  egyik  törvóuyczikke  is  szól:  bogyKapi 
Audrásncnak  elfoglalt  bokái  házat  ad  decimum  quiutura  diem  nz 
occupátorok  rcstituálják.  K.'ipy né  már  1  ö36-ban  a  Barcsay 
Zsigmond  neje. 

Bokajban.  Nagy-Paczalban  lehettek  lakféazkoi,  de  bogy 
Kolosmcgyébeu  hol  voltak  birtokai,  ezúttal  ki  nem  mutathnlom. 


Giióp  Lázár  Miklós, 


»)  Mu;ry.  Tört  Tár.  J\\  i;  2ttö.  /. 
')  Ak  ordciyi  IJsftxea  fi&i'Hli?  javak  pracfectusa  Debreczeni  Tatnás, 
lG28-bau  egy  levélben,  eg}iia«rBinind  múlt  födézmaarendator  jö  elÖ. 
")  Ti-irt,  Tár,  J8M0,  é*-f,  UX  t. 


tanúlmínyok 

A   TÖETÉNELMI    KIÁLLÍTÁSBÓL. 

MÁSODIK  KÖZLBMfiNY. 


A  nagy  közönsóg,  mely  a  kiállítás  iustructiv  részében  isme- 
"reteiüok  gyuriipítását  szemiéletileg  oly  bűveu  fokozhivtá,  épen  a 
törők  híkioltság  korszakának  tört/'netcböl  láthiitti  azon  szoroplő 
egyének  itrczképeit,  kik  mint  az  akkori  Magyarország  parancsoló 
urai,  A  török  pasák,  a  budai  nagy  vezérek  személyök  szerint  leg- 
kevésbbé  voltak  idáig  ismeretesek ;  3  bár  ha  feltehető,  hogy  & 
kiállított  egykorú  rézmetszetek  az  arczkép-niásolás  hűsége  szem- 
pontjából, a  valónak  meg  nem  felelnek ;  mindazonáltal  a  kiállí- 
tás töiténelmi  érdekét  még  ezen  idealizált  arcz  képek  íb  emelték. 
Hiszen  akár  a  magyarországi  török  világot  felolelÖ  regény-iroda- 
lom, akár  a  poüitiv  történelmi  tények  remiuisceutiáival  lépett  a 
látogató  közönség  a  kiállítási  termekbe,  ismeretei,  a  magj'ar  török 
világról,  kiléptek  a  sejtelem,  a  képzelödés  homályából,  s  hatá- 
rozott alakot  öltöttek,  midön  mitga  előtt  látta  Abdurabmau 
utolsó  budai  pasa,  Achmed  szultán,  Achmed  nagyvezir.  vagy  Ali 
budai  pasa,  Hassan  budai  vezSrpaea,  Kaszán  temesvári,  Izmael 
második  bud parancsnok,  Köprili  Méhemet  nagyvezir,  Kacsuk 
Méhemet  váradi  pasa  melJképét,  IV.  Mahomet  török  császár,  Scia- 
tra  Patra  lévai  pasa,  Sinan  vezérpasa,  Szulejman  török  császár,  és 
Szolimáu  budai  pasa  arczképét. 

Ezen  31  darab  török  arczkép  mellett  nagyban  fokozta 
a  kiállítás  törtéuelmi  jelentőségét  azon  egykorú  metszetekben 
reproducúlt  255  arczkép,  melyek  a  cs.  kir,  hitbizományi  könyvtár- 
ból, a  bécsi  Albertinálwl,  Bubics  Zsigmond  c^,  püspök,  Knauz 
Nándor  apát-kuuouok  és  LaufranconiEaea  gyűjteményéből  lettek 
beszerezve,  s  melyek  élőnkbe  idézték  mindazon  idegen  hősök  és 
vitézek  személyét,  kik  nagyobb  vagy  kisebb  szerepkörben,  Buda 
várfalai  alatt  vívták  az  emlékezetes  ostromot,  mely  végkövetkez- 
méuyében  magyar  h:izánkat  felszabadítá  a  török  uralom  alól,  s 
fölmenté  az  európai  kereszténységet  a  félhold  hatalmától. 


\no 


TASűücJlxros 


X«in  eg;  rítka  példányát  szemlAltQk  a  rézbemekszés  mAré- 
.iseténfk  uzon  arczképekheiu  nieljek   sokfele  ráltoza tokban,   ésí 
IaIöuIh'izu  felfogássnl  reprodukálták  azon  egyének  ha^*<oDn]á8ait.* 
kik  kirsJíiXU  hofiy  csjik  néhányat  emlftsQnk :  Apatí  Aíibály  erdélyi 
fejedelmet  hétféle;  Caprara  mezei  generálist  hat,  DQnewald Hen- 
rik J&uofit  négy,  V.  Károly  lotharingiai  berezeg  föhadvezért  tizen- 
egy; Lajos  Vilmog  bádeni  örgrófot  hét.  I.  Lipót  császár-királyt  j 
17,  Miksa  Emánuel  bajor  választó-fojedelmet  tizenegy.  Tokölyíi 
Imre  választott  erdélyi  fejedelmiét  nyolci,  Starbemberget  nyolcz- 
féle  Táltozatbao  láttak  a  kiálUtásoD.  V'alamenyi  kőzött^  úgyrend- 
kivfili  ritkasága,  művészi  becse  és  terjedelme  miatt  méltó  feltű- 
nést kí^ltett,  L  Lipót  császár  királynak,  Scbunjan  eredeti  olaj 
festménye  utÁn,  Wolfgang  András  l»éo5Í  ndvnri  rézmet'zö  által 
rézbemetszett  ap*ithof»sÍ¥ia,  melynek  raagass'iü;a  240*',  szélessége 
pedig  1630  milliméterre  rúg;  sa  mely  a  király  6  fólsége  figyelmét 
is  lekötötte ;  s  mint  egyetlen  ismert  példány.  Lanfranconi  £nea 
által  volt  kiállítva ;  a  moet  már  6  folaégo  a  kirily  gyűjteményét 
dÍHzesíti. 

A  metszetek  csoportjának  második  része,  mely  a  Bndának 
fis  pestnek  táj-látó  képeit,  alap- és  tervrajzait,  csataképeit  foglalta 
magában;  úgyszólván  mindent  kimerített,  ami  ez  irányban  l<í99-ig 
AuBztriábfiti-,  Némot-,  Angol-, 01)1  e.z-.Francziaországbau-.Nr'iootal- 
földöii.  Ilollandiáliíin-,  Portugál-,  és  Spanyolországban  mLjíjeleuU 
Oasze  vnlt  itt  halmozva  mindaz,  ami  a  hndi  tört^»netrp.  a  topcKj 
grapbusrn,  a  tőrtéuetiróra  fontosnak,  jelentékeny  értékftnek/vagy  í 
jelentékte1ei)nekmoudhat<'i.  »ugybisszak,  alig  lehet  vala  még  igetij 
csekély  9záml>an  szaporítani  ezen  metszvények  sorát,  melyek  Buda 
helyiMJzát.  alapterveit,  látképét,  csata-.  'i9trom-t<?rveit,  a  XV-ik 
század  közepétől  le  a  XYIJ-ik  század  véeeig.  báimily  irányban 
jobban  uiogvilágSthattálí.  jobban  feldedtliGtték  volna,  mint  az  a 
nttgyflzáuiú  érdekes  metsKvények  által  feltüntetve  vala,  »  hogy  ez 
ily  gazdiiji.  s  valóban  meglepő  sorozattal  sikerfilhetett,  ezt  azon 
maga  nemóboti  páratlan  gyűjteménynek  koszönhetttlk»  melyet  a 
nagy  knzőnségnz  18H5-ik  évi  országom;  kiállítáaból  neve  után  mint 
a  Laiifraneoni-fí'Ic  gyfijleméuyt  ismert-,  s  azt  colosealis  busz  tok- 
ban elhelyezvo.  kincsnek  csnk  gyanította,  de  nem  láthatta;  s  & 
muly  nélkül  ezen  csoportozat  csonka  maradt  volna,  sőt  kiállibani 
sem  lebetett  volna,  azt  a  mi  ezen  kivftl  beérkezett ;  do  ez  állal  oly 
tolje=íaé  vált.  hogy  azért  még  e  sorok  állni  is  knszönetttnket  fejoz- 
ziík  ki  a  lelkes  gyüjtAnek  és  előzékeny  kiállítónak. 

Ha  a  kiállitág  ezen  csoportjának  mindazon  darabjjiit.  molyok 
akár  ritkaságuk,  akár  történelmi  fontosságuk,  vagy  VHtik  érdekes- 
ségüknél fogva  18  kitűntek,  értékük  szerint  méltányolni  akarnók 
csak  egy  pár  szóval  is,  valóban  nem  tudnánk,  hol  kezdjük  és  hol 


J 


A  TORT&NELUI  KXÁLLÍTjlsnÓI.. 


531 


Téf^ezzQk,  8  RZ  emban*fts  des  ricliesse,  igen  hosszíira  nyújtaná  ismer- 
tetésünket, 8  így  csak  azokat  io^yuk  rtivuleii  foloralíteiii,  amelyek 
figyelmünket  ezen  oopoitbuu  loginkáhh  íekiit<ittpk,  s  melyek, 
lanűlmáDyi  szempontból  is,  nbuvíiroknak  és  történetíróknak  hi^Iás 
anyagot  nyújtottak. 

Budavárániik  liUóképei  között,  mint  az  eddig  ismert  legré- 
giebbet  lAttiik  ot.t,  az  ]47ü-ik  évben,  Pleydenwnrft"  és  Wolpemnt 
rajza  utón  készültet,  a  mely  Schedel  Chrouikájáuak  1493-ik  évi 
kiadásíibnn  íClirnbergbeii  megjelent,  s  mint  MátyAs- koraí>eli  fel- 
vétel, czeu  8  u  Münsler  CííiSmo^raphiájában  kiadott  metszet  sebhe- 
lyével lehetségiíssó  vált.  Hcnszlinanu  Imre  Jeles  tudósunktmk  a 
Zsigmond,  és  MAtyás-koraboli  királyi  várpalotát  reconfítniálni.  A 
hires  miniator  Huffiiagel  rajza  Nzerint  lo72-ik  évben  metsztítt  látó- 
képe nyugatról  fiilvéve,  melynek  érdekes  mnzzauata  az  elfitérbpn 
elhelyezett  két  magyar  nö  és  egy  lerfi  alakja;  s  a  mely  Braun  és 
Hoggenberg  »Oivitates  orbis  terrarum*  e^imtí  munkájában  Cöln- 
ben  157  2- ben  kiadatott.  Eunek  érdekes  pendautiát  képezé  Buda- 
várának a  ktleti  oldalról  valófelvét.ele,  amely  a  »NeweOhrouika« 
cziniü  munkában  liS75-ik  évben  FraMkfurtl)an  Ijewenklaw  ált4tl 
közöltetett.  Budavárának  kettős  felvételi  látóképe  keletről  ésnyu- 
f^atról  egy  bipim.  mely  a  hires  Meldemaun  által  festett,  s  tt  l)écsi 
udvari  könyvtárban  őrzött  kép  utáu  Siebmaeher  lUtal  metszetett 
15H0-Ík  év  táján,  s  bfi  má.solacban  állítja  «lénk  az  emiitett  Mel- 
<lemjiniJ  festményét.  Ug^.anesak  Siebmacbvr  rézmetsző  mfívéboQ 
láttuk  az  lő98-ik  évi  ostromát  Budának,  melyet  Pálffy  és  8chwar- 
tzenbfirg  vezetett;  szintén  az  azon  évi  ostromot  ábnlzoló  metsz- 
véuye  Zimmermannak,  a  felfogás  és  kivitelnek  az  fllérűsekben 
érdekes  mozzanatait  tüntetik  fel.  mind  a  kettő  IHOH-ban  jelent 
meg;  az  előbbi *)rtt'linM  Cruuologiá)ában,amásikDillb:iumIcouo- 

,  graphiájiiboz  van  mellékelve.  Mini  igen  becseset  emliljük  meg  azon 
oslromképet^  melyet  Romáin  de  Hooge  metszett^  s  mely  az  általá- 
nos ostromot  kelet-északi  részről  tünteti  fel,  azon  perczbeu,  midflu 
a  várban  levő  puskaporos  torony  felrobban.  A  jelenetnek  abikdús 
előállítása  igt-n  élénk  benyomi^ssal  hat  a  nézőre.  16H7-ben  jelent 
meg  Wagner  sSt-aedt  und  lTeseUit:btssplegelt  czímÜ  mftvében. 
Kiváló  érdekkel  birt  Jezl  Jakab  rézmetszete,  mely  a  várat  észak- 
ról mutatjjL  3  a  bajorok  robammftveletét  tüuteti  t'öl,  a  bécsi  kapu 

L tájára  irányzott  íuostrommal;  mig  ugyanazon  lap  felső  részén,  a 
lángba  buráit  Budának  déli  oldala  látszik,  midőn  a  bajorok  a 
tuiajdonkéjú  várpalotát  megrohanják.  Igeu  ritka  jiéldáuyát  láttuk 
azon  érdekes  egylapos  i-öpU*atnak,  mely  Keil  János  Uupertuéi 
röviddel  az  ostrom  után  l(386-ik  évben  Lipcsében  megjelent,  mely- 
uek  két  hasábos  német  szövege,  napló  alakban  van  Írva  jnuíus 

.13-tól  sept.  4-ig,  6  a  szöveg  felett  Budának  ostromát  nyugatról 


633 


TAKttUliXTOK 


mutAtju.  FÍDom  metAzetben  bfi  látóképét  tárja  elénk  Festnekf 
Bu^ánuk,  68  a  Utrök  temetGoek,  a  Dosetti  által  metszett  —  rM- 
fízijifíl'*í;  n  M(! rí HD -félének  másolata  —  s  olasz  m^yarázó  szöireg- 
(ifel  ellátott  ktp,  melj  Coronellinek  »CittH  f>orl€zze  a  pfirti  princi- 
pali  tleír  Ruropa<  czimü  s  IGSÖ-ben  Veleoczébenmegjeleatmua- 
kajából  való. 

Az  OHtnini  zárlfttot,  az  nl:ip-  éa  terrrajzokat  feltÜDtetö  szá- 
mofl  68  érdoküfi  metszet  k&zott  l^s6  sorban  emlSteDdönek  tartom 
ama,  most  mAr  csak  ritkn  ]>éldáuyb:Ln  meglevő  képet,  a  mely 
Giftcomo  de  Robinak  Rómában  16H7-ik  évben  megjelent,  8  >ll 
Teatni  della  Oucrra  contro  il  Turco  czimfl  innukájáboz  vau  csa- 
tolva. Ezen  mctszví^iiy.  Budii  oHtromAniik  tervrajzát  keletrfil  fel- 
víívt*  a  legteljoBebbeu  tttnletiíel.  Érdekes  benne  az  is,ho;:y  itt  Petue- 
bázy  buH/firjai  a  budai  tddalon,  Eszterbázy  buszárjai  mellett 
Tttonak  i'lbelyezve  a  Ihittx  közelségében.  ElsÓ  rangú  ugy  kivitelre 
mint  tíirténelmi  jelentíiségére  nézve  a  Font&na  János  Domokos 
CB.  kir.  bndméruiik  íiltiil  1ölvptt,Caprftra  Eneítstfi homoknak  aján- 
lott, s  IfiftV-beu  Béthben  kiadott  remek  mtívÖ  alaprííjza  éa  pro- 
üpecliójii  Budavára  oststrom zárolásának,  és  bíívéttilének,  német, 
oiiwz  (m  fraiioíiu  magyarázd  szöveggel,  a  melynek  eredeti  egykorú 
ritka  példánya  a  kiátlitáson  két  példányban  volt  látható,  az  egyik 
színezve,  a  niíUik  szinezetlfn  rézmetszetben.  Ez  igen  értékes  éa  nagy- 
lerjedclmÜtíTvéMiilaiirjtjzlllapbólálI.molyetNessenthaierE.mtít- 
szelt  BtH'sbeii.  FÖmozzanatai :  az  ostrom,  Budavár,  az  alsó  város, 
Hzent- Pál  völgye,  Peat,  a  Margitsziget,  a  Caepelsziget^akisSvábhegy 
felól  való  fölvétele,  a  szept.  2-iki  bndálláabau.  Központja  a  képnek 
luon  jelenet,  midón  délután  2  órakor  a  vár  a  bécsi  kapu  tájékán 
elíuglalL'ií.ik.  Beosnssé  teszi  a  rpudkivöl  pontos  és  tiszta  megjelö- 
lése a  záró  vonalon  az  egyes  táliorhelyeknek.  A  rajz  érdekességét 
emeli  azon  jelenet,  midón  a  Szent-Pál  völgyön  át  a  török  felmentő 
soreg  benyoműláHát  a  keresztény  badak  visszaverik.  Ezéslnvjgui 
tervrajza,  mely  bárba  csak  töredékesen  volt  a  kiállításon,  a  leg- 
becsesebb két  adalékot  szolgáltatta  a  vár  vi8sz:ifnglalásának 
tnjMígrapliiai  tanulmányára  nézve,  Az  l»5B^t-ik  évi  eredménytelen 
osiromiiíik  zárlati  tt^iTét,  két  nagy  ívrétű  lapon,  a  már  kevés  pél- 
dányban uu'rIdvó  Hallart  L.  N.  V.  bajor  tábornoki  segédtiszt 
által  egykorálag  kí'szfllt  autheulicus  tervrajza  ttinteté  föl,  amely, 
elU'kintve  a  liolynevek  téves  nomenclatiójától,  egyedflli  hiteles  ada- 
tokat Bzidgáltat  az  akkori  hadállások  topographicus  meghatá- 
naásáhnz. 

Ami  pedig  a  Miksa  Emánuel  bajor  választó  fejetlelem  által 
vezetett  segéd  barlak  felvonulását  illeti  Buda  várfalai  alá,  annak 
történelmileg  nagylwcsfl  és  nem  eléggé  méltányolható  adatait 
tárta  elénk  a  Weniug  M.  által  22  lapon  előállított  egykorú  réz- 


A  TÖRTfcNRLltl  KTAlIÍTASBÓI,. 


53!5 


metszet,  mely  jnniua  4-Wl  ezept  27-ig  Kom&romtól  Tolnáig  egy- 
ro&sutáni  sorozatban  tünteti  foI  mindazon  táborhelyeket  éa  had- 
állásokat, a  melyeket  a  bajor  hadsereg  a  felvonulásra  és  az  ostrom 
alatti  elhelyezésére  haszníílatba  vett.  Sajnos,  hogy  ezen  sorozat  i& 
csonkán  volt  kiAUítva,  minthogy  abból  négy  lap  hiányzott,  s  igy 
CBak  18  darab  állott  a  nagy  közönség  és  a  szaktudósok  tanulmá- 
nyozásának rendelkezésére. 

Kgykorú  eredeti  kézrajz  mindöesze  csak  hét  volt  ugyan 
kiállítva,  de  valamennyi,  a  kiállítás  czéljait  tekintve,  pr.aegnans 
értékkel  és  érdekkel  hatott,  kivált  a  kor  és  azeseméuyektörténet- 
iróira  nézve  b  mindennapi  tapasztalatunkból  láttuk,  hogy  azokat 
beható  tíinúlmányozáa  alá  vették  elsőrendű  történetíróink  is. 
Montecuccoli  Rajmond  berezeg  birtokában  volt  egykoron  ama  csi- 
nos, tiszta  kivitelű  rajzfiizet,  mely  42  lapon  IGfiO— 64  ik  évig  29 
végvárnak  látképét  ábráznia.  A  haránt  kis  íilio  kötet  becses  emlé- 
kül szolgált  végváraink  akkori  állapotának  feltüntetésére.  Érde- 
kesebb mozzanatát  nyujtá  Magyarország  topographiájának  egy 
iörténelmi  térképnek  pergament  lapon  készített  finom  vonású  rajza, 
melyet  Corneo  16Ö2-beü  készített,  9  a  melyen  a  török  távolsági 
helyek,  a  praesidialis  városok,  a  végvárak,  s  a  XVII-ik  század 
második  felében  vívott  nevezetesebb  török-magyar  csaták  és  a 
meguem  hódolt  területek, kölön-kölön  jelezve  és  íeltüutetve  vannak. 
Nagy  szorgalommal  készült  egykorú  színezett  kézi  rajz  ábrázolásá- 
ban láttuk  Budavár  ostromának  főbb  mozzanatait*  szélein  leírásá- 
val a  bajor,  a  BZász,  a  cíiászári  éa  a  brandenburgi  hadak  döutÖ 
rohamaínak  ;  katonai  feljegyzések  alapján,  valószínűleg  hivatíilos 
megbízás  alapján  készült,  a  mit  támogatui  látszik  az,  hogy  ugy  ez» 
mint  az  előbb  felsorolt  kézrajzok  a  cs.  kir.  közös-hadügyi  minisz- 
ter által  lettek  kiállítva.  Ugyancsak  onnan  küldetett  be  mérnöki 
poutos  felvétele  Budának  és  a  várpaUitáuak ;  mely  alaprajz  azon 
állapotot  tünteti  föl,  a  minőben  az  1687-ik  évi  januárban,  tehát 
közvetlen  a  visszafoglalás  után  találtatott.  Kz  és  a  hozzá  tartoző 
leírás,  minden  egyes  házhelynek  számokkali  kitüntetése  a  legpon- 
tosabban tájékoz  Budavárának  ostrom  utáni  topographiájáról. 

Ama  nagy  hézagot,  mely  a  történelmi  kiállításon  a  XVII. 
századot  feltüntető  katonai  jelmez-alakok  hiányából  támadt  s  a 
mely  úgyszólván  lüktető  életet  öntött  volna  a  holt  tárgyakba,  nem 
pótolta  ugyan,  csak  halványan  helyettesítette  azon  51  jelmezkép, 
mely  egyrészt  az  akkorbelí  török  fönn  és  katonai  öltözködést,  más 
részt  pedig  a  német  udvari,  katonai,  a  magyar  föuri  polgári  és 
katonai  viseletet  ábrázolta;  de  ez  még  igy  is  érdekes  tanulmányt 
uyujtott,  a  jelmez-isme  búvárainak  s  kivált  a  színházaknak.  Tanul- 
mányozható volt  ezekből  a  török  fökatonák,  az  előkelő  urak,  a 
papok,  szerzetesek,  nők,  leányok  XVII.  századbeli,  a  itt  hazánk- 


TJÜÜOMCAMYÖK 


baD  is  dívott  ültözetei.  Hiszea  elÖukbe  tUkríJ/ték  íi  juiiiciíárt  miu- 
deuuapi  rub&jiíbau,  dissöltdzetben,  a  leves-kiosztó  csorbadzsit. 
az  Adzsi  basit,  jancsár  íösziikácst;  a  szolakat,  tíirökijáaz  testőrt; 
szipaki  török  lovast,  a  kbaszeghit,  a  ^zultáu  f;yaIo{:!  testőr  tisztjét, 
AZ  előkelő  urat,  agAt,  az  imám  török  papot,  a  dervist,  muliaine<b'ui 
tánczoló  szerzetest,  a  toft^yar  huszárt,  és  gyalog  hajdút  a  XVIl-ik 
század  mílsodik  felébí')! ;  láthattuk :  miuő  Öltözéket  viseltek  a  közf*p- 
reudű  magyar,  némot  urak  és  assiwuyok,  hogy  uózett  ki  a  német 
lovas  tiszt,  a  z;lszlf)tart6,  a  lovassíLfii  trombitás,  a  német  lovaá- 
katoua.  Kléuk  tarka  képet  nyújtotta  Luikcnn  Gitepíír  bires  gyűj- 
teményének huszonegy  jelmezképe,  mind  a  XVII.  század  második 
feléből,  melyek  közölt  az  udvari  Öltijzetet  tüntetek  fól:  I.  Lipót 
király,  Erzsébet,  Mária  Anna,  Mária  Magdolna,  Mária  Erzsébet, 
Mária  Joeefa  fóherczejinök,  és  királynék,  a  magyar  főúr  diszruhá- 
-bau,  a  nemea  asszony  téli  öltözetben,  a  galic/íai  ^oral,  hegyvidéki 
nép,  a  hauák.  a  czijiáDy-asszony,  a  császári  hirnök,  dobos,  csatlós, 
poroszló,  az  apródok,  az  udvari  inasok,  komornyikok  sziuezett 
ogész  alakjai,  sajátszerű  öltözeteikben  pittoresk  vegyfilotben  ábrá- 
zoltílk  az  akkori  divatok  és  jelmezek  Ösazeségét. 

A  magyar  történetírás  szempontjából  azonban  beható  viza- 
gftlódásuukat  és  tanulmány uukat  legnagyobb  mértékheu  igónybe 
vette  ée  lekötötte  a  nyomtatványok,  kéziratok  és  okiratok  gazdag 
gyfljtemfinyének  kiáliltásn,  a  mely  szerénytelenség  nólkfil  mond- 
hatjuk, hdfjy  anyapára  és  tartalmára  nézve  a  legvérninsebb  kívá- 
nalmakat is  túlhíihvilta.  Ezeu  tapasztíilatunkat  a  következő  ada- 
tokkal támogfitbatjuk  :  Buda  t<irtcnetének  bibliographiailag  eddig 
ismert  és  1700  évig,  illetve  a  karloviczi  békekötésig  megjelent  iro- 
daim a  alig  terjedt  150  munkára;  s  a  kiállításon  36U  olyan  mfi 
volt  összehordva,  a  mely  részben  Buda  általáuos  történetére,  rész- 
ben Buda  tÖrtéuetéuL'k  egyes  apecziális  eseményeire  vonatkozott, 
fi  ezen  nyomtatványok  között  számláltunk  171  németi  79  olasz, 
56  latin,  30  frauczia,  8  spanyol,  8  holland,  G  auRol,  1  svéd,  és  l 
portugál  nyelvű  kiadványt.  Ezek  között  olyanok,  melyek  kizáró- 
iag  Budavárának  1526  és  1541-ik  elfoglalására  a  törökök  által, 
Jizl598-ik,  1622.  1684-ik  és  IGÖG-iki  oiitromra  vonatkoztak  135 
alkalmi  nipirat,  apró  nyomtatvány  volt.  Hogy  ezen  sorozatban 
kivált  a  legntolsó  1086-ik  ostromra  nézve  magyarszövesft  nyom- 
tatvány egy  sRui  1'üi-riúl  elŐ  X  700-ig,  azt  eléggé  indokolja  a  haza 
politikai  híílyzete.  a  megoszlott  maifyar,  német  és  török  uralom 
által,  és  niHgj-arí'izatát  találja  a  folytonos  sziiuolnélköli  hadjára- 
tokban, s  ezen  kíiríilmény  kellőleg  megfejti  azt  is,  hogy  a  megje- 
lent nyomtatványok  közíitt  csak  kettőt  találtunk  olyat,  melyek  az 
országban  nyomattuk.  Kzek  í'j^yike  »  .Mtettaia  cziniü,Budii várá- 
nak visszavételét  dicsőítő  költemény,  a  másik  íiivnMiauJ'steigr^n- 


A  T/>R-ráKBI.MI  KIALLItÁ^BÖL. 


535 


des  Sieges  Opfer  hangjej^y ékkel  ellAtott  15  soros  költemény  í  miu<l 
a  kettő  a  ni.  n.  muxcuui  liöuyvtáráiiak  tulajdona  s  nyomattak 
liöcsfn  Brewer  Síimneln^l  1686-ik  évben,  még  egy  iiozsonyí  nyom- 
tatyányról  tesz  említést  a  LíjKsében  év  uélkfU  megjelent,  s  »Gott 
Lob  I  Í)as  glücklicli  bekriegte  und  endlich  besiegte  145  Jahr  in 
türkischen  Hiinden  geweaeue  Uiiguiiscbe  Oíeu«  czíiaö  röiárat. 
De  bügy  n  Bzomszt'il  LengyelorszáKbau,  ii  török  Tcrö  Sobjeski 
.liazájá))an,  a  világhírű  esemény  alkalmíil)ól,  í»z  öröm  ne  nyilatko- 
zott volna,  bármi  csekély  jilakbau.  n  mely  nyomda  utj6n  meg- 
öfükitUctÖ  vala,  ext  csak  nehezen  hihotjük  el ;  s  daezára  annak, 
liogy  u  kiálUtási  rendezíisfég  a  Krakkólmu,  L^mber^íben  és  Czer- 
noviczban  tett  nyomozJ^siti  és  kprdi'zftsködései  sikertelenek  marad- 
lak, s  a  kiAIlitás  e  csoportja  ejiyetleuegy  lengyel  szövegű,  egyet- 
lenegy lengyelorsz/igi  uyomtatvilnyt  felmutjitni  nem  tudott,  indo- 
koltnak tartjuk  a  véleuiéiiyt,  hogy  BudíivAra  visszavételére  vo- 
natkozó egykorú  lengyel  nyomtatványnak  is  kellett  megjelennie. 
Elt<;kintve  attól,  bogy  tt  törtéoplmi  kiállltilí^on  fetbaln>ozott 
történetirodahni  bö  auyag  Budavár  történetének  monographicus 
leírásához  eredeti  kútíorrás-tanúlmányokat  alig,  vagy  csak  igen 
csekély  mérvben  nyújthatott,  de  az  egyes  események  alkalmából 
meg^ielent  apróbb  nyomtatványok,  r  kivált  a  Budavára  visazavéte- 
léve  vímatkozók,  a  siieciális  részletek  felderítésére  megbecsülhe- 
tetlen forrásokat  éB  igen  sok  olyan  adatokat  tarlaluiaznak,  !m»lyekel 
a  történetirónak  igiKirálni  noni  lehet,  s  melyek  történelmi  megbíz- 
hatósága a  legtiibb  esetben  kiállja  a  kritikát,  mert  csak  a  közvetlen 
résztvétel,  szemlélet,  tapasztalás  közleményeiből  eredtek,  s  hatásuk 
is  annál  közvetlenebb,  minthogy  az  elbeszélők  személyes  megfigye- 
léseit s  az  ezekből  szármjuott  benyomásokat  adják  elö.  a  legkere- 
setlenehb  feljegyzések  ftirmájában.  S  mig  természetesen  az  eredeti 
kútfők,  a  hivatalos  naplók,  badtörtéueti  iratok,  jelentések,  az  ese- 
mények egészét,  anuak  menetét,  kifejlődését  csak  általános  és  nagy 
vonásokban  uyujtják  a  történetírónak,  az  események  közbon  föl- 
merülő részletekkel,  episodokkal  a  közvetlen  érdekeltek  személyes 
följegyzései  szolgáltalják  az  óvatos  kritikával  fölhasználandó  ada- 
tokat ;  de  a  mely  adatok  mégis  eléggé  fontosak  arra,  hogy  mint- 
egy kikerekítsék  a  hivatalos  adatokat,  s  a  száraz  tények  elbeszé- 
lését azok  áltíil  a  történetíró  élvezhetővé,  vonzóvá  tegye.  Volt  alkal- 
munk ez  iráuyban  a  kiállított  nyomtatványokat  beható  tanulmá- 
nyozás alá  vonni;  é»  észlelésüuk  eredményeként^  azon  apróbb 
uyomtixtványok,  röpiratok  tömegét,  melyek  Budavárának  lÖSíi-ik 
évi  visszavívására  vonatkoznak,  tartalmnk  szempontjálxil  ezek 
három  sorozatba  osztályozhatók :  személyes  közvetlen  t'vpasztala- 
tok  nyilatkozatni,  melyek  csak  egy  bizonyos  érdek  kör  episódjaira 
vonatkoznak,  privát  tudósítások,  leírások  alakjában ;  megbizuttnk 


536 


TAITÍn.MANYOtt 


jeleotcsci  az  ostrom  progressiv  eseményeiuek  általáuoH  linladására 
nézye^  részben  hivatalos  katonai,  do  legiukább.a  Giornale  Militare 
adatainak  alapján;  éü  közvetett,  ellentétes,  szAllingozó  hirek  nem 
megbízható  közlései,  a  Zeitunffok,  a  Bfn'chiek  és  Journalok  köz- 
keletű fonnáíhaii,  a  csata  térr5l,  a  hadak  állásáról,  a  sebesfíUek 
és  megholtakról.  Mindezen  közlemények  azon  idegen  vitézek  tol- 
lából származnak,  kik  vagy  a  német  scgéd-sercgeknél,  vagy  a  kül- 
t'íUdi  Önkéiiytes  csajiiit^íknál  tettek  szolgálatot  Buda  ostrománál. 
Innen  magyarázható  az,  liogy  eme  nyomtiitványok  adatai,  a  magyar 
lioílak  viselt  dolgairól,  hűs  tetteiről,  egyes  episódjairól  meg  nem 
emlékeznek ;  s  csak  oly  tt'nyek  loirásával  foglalknznak,  melyek 
vagy  áltáljában  a  segéd  hadak  műveletiéire,  vagy  kiilönösea  a  bajor, 
ez&sz.  brandenburgi  stb.  sergekre  vonatkoznak,  vagy  igen  gyakran 
a  leirö  személyek  és  közvetlen  környezetét  érintő  eseményeket 
vázolják. 

Történelmileg  ismert  dolog,  hogy  Budavárának  visszavívása 
után  az  üröm-UunepcIyek  Európii  számos  helyein  megtartattak,  s 
azoknak  maradandó  entlékét  íu  ünnepélyek  leírása  által  nyom- 
tatványokban örökítették  meg.  Negyvenhat  olyan  nyomtatványt 
ezámitottunk  meg  a  történelmi  kiállításban,  melyek  a  külföld 
negyvenhat  helyéről  adnak  számot  hol  a  részint  egjházi  szertar- 
tással, hála  isteni  tisztelt  ttel,  részint  alkalmi  hzíuí  előadásokkal, 
bymouack,  soneLtek  eléneklése,  vagy  szavalata  által  dicsőítették  it 
fegyvertényt  mely  Budavára  visszavivása  által  végképen  megtörte 
az  ozmán  hatalmat  a  keresztyénség  felett.  Az  erre  vonatkozó  apró 
alkalmi  nyomtatványok,  röpívek  közül,  melyek  most  már  ktUönben 
is  bibliographiaí  ért.ékes  ritkaságokká  váltak,  felemlítjük  a  követ- 
kezőket: acroama  MavtinU.  metricus  verses  költemény,  mely  octóber 
l(>-én  szavaltatott  el  a  Sterubcrg-féle  jezsuita  collegiumban  Prá- 
gában. Octóber  16-án  a  Briggi  gymníisium  tanulói  általi  előadott 
szavallatok  a  bevétel  dicsőítésére:  Ala  durch  di«  Gnade  dfs  Gro»- 
sen  Qüttea*  czim  alatt  a  boroszlói  gymnasiumban  Kupfender 
Godofrid  tartott  Ünnepélyes  beszédet:  >Ad  meniuriani  Budecsis 
expugnationis«.  A  pnlgai  szent  Kelemen-féle  collegiumban  a  huma- 
DÍsta  tanúlók  által  előadott  epigrammatikus  krdtemények:  »X«o- 
jHfldns,  Buda  fawiÚK  Iho,  eTpiufnata  Glojnosua*  czínimel.  Lipcse- 
nen  »lJajt  bezicuntjmf  Ofr.n*  czimfi  színházi  zenemüvet  adttik  elő. 
Különösen  érdekes  Palensteyu  .Jánosnak  »Buda  nndera  Ojfen.x 
czímÜ  holland  nyelven  versekben  irt  négy  felvonásos  szomorú 
játéka,  melyben  Károly,  a  Intharingiai  berezeg,  a  bajor  választó 
fejedelem  Öchöuiug  tábornok,  az  iíjú  Stra\ix.  trombitások,  angya- 
lok, két  török  pasa,  a  jancsárok  agája,  két  tÖrök  uÖ  fordulnak  elő 
mint  szereplő  személyek.  Pfalz  Chr.  Aug.  a  prágai  szent  Vitus 
bazilikának  archidiuconusa  és  káptalani  hitszónok:   Tucrkenfall 


A  TARTÉS'KLUt  KIÁTiUTÁSBÖL. 


537 


in  finei'  SieíJ  ttiid  Dnnhprpdvjt*  Octóber  22-éa  tartott  h&U  hií- 
szŐnoklatot  Budavára  visszavívása  felett.  A  luccai  laterani  kauo- 
ookok  boleuuis  háliiistetiitiszteletet  celebrálván,  Pietru  ÍSafli  mon- 
dotta u  hilazóiioklatüt,  éa  egy  causouét  adtak  elö  Odrardó  TuonitőL 
A  22  kilencz  büi-os  ví»rss/,'ik  >  Nella  nolemiita*  stb.  czíni  alatt 
adatott  ki.  A  cobleiízi  föteni])lombati  sejit  H-éü  tartott  Üunejíé- 
lyes  Tedeuujon  Scheiden  Waltínlin  szóuokUita  *B<idmm  Vtctoria 
Domitm  Álfivifiiiti*  czím  alatt  .léuAbau  szeptember  15-óii  tar- 
tott Ünnepi  szónoklatra,  iiz  akadémia  auditóriumába  hívja  meg 
a  város  elökelösógét  Schuburt  György,  ugyanott  a  költészet 
és  BZónoklattíin  tanára.  Ticinoban  Baptista  de  Putes  laterau 
kanonok  s  az  ottani  akadí'raiúl)nn  a  görög  és  latio  nyelv  ta- 
nára. Nüv.  Ui-áu  a  Maximus  templomban  tartott  örömüunepélyt. 
s  >Phus'»s  oh  ituiimn  expugtmtamt  czim  alatt  jelent  meg.  A  br&nui 
jezsuiták  collegiumának  iínnepi  bitszónoklata  Buda  visszavétele 
alkalmából.  Kiadatott  »Buda  tot  calentibus  tistis  stb.  czím  alatt. 
A  Uegniczi  ifjúság  oncomiastico-eucbaristicus  előadást  tartott 
Hermán  Epbr;tim  iskolai  lector  vezetése  mellett  A  munka  »^rtii- 
Tfiae.  innnaicpgsibifes  Captti  Cajntest  Bat.  czím  alatt  ugyanott 
adatott  ki.  Kehi  Wenczel  ugyancsak  liegniczi  praedikator  nyilvános 
bála  hitszónoklatot  tartott  Buda  visszavétele  alkalmából.  Portn- 
galliában  az  abillai  érsek  üuuepélyes  Tedeumot  tartott,  melynek 
leírása  27  verssziikbaii  lett  megörökítve:  » Uclation  de  la  iíoUm- 
nidaiU  czím  alatt.  Steinau  vái*osa  sept.  29-én  tartottak  meg  az 
Ünnepélyt  melynek  leírását  Kictic  János  adta  nyomtatás  alá.  Ulm 
városa  sept  5-éu  rendezett  öröm  Ünnepélyt  Buda  visszafoglalása 
felett,  s  azt  Weiel  E.  örökítette  meg  hála  hitszónoklatában  :  »Dit 
proj'etixchf  Hitte  itnd  Danksoífumj^  czímü  röpiratban. 

A  Zeitungok  és  Beríchtek  köréből,  melyek  Budavárának 
két  izbeni  elfoglalásáról  ós  négyszeri  ostromáról  való  egykorú 
érdekes  nyomtatványokat  lűututuek  fel.  megemlítjük  a  követke- 
zőket: *Jliert}ach  rolijet  des  lílufhnndetí  tler  sirk  tcKtif'  'yn  Tür- 
chischrn  Kfujifftr  tfethateu*  slb.  Ezen  hét  laplíól  álló  röpirat  Buda- 
várának 1526-bau  történt  elfoglalását  írja  le  egykorú  nyomtat- 
ványbao.  Ugyancsak  ezen  eseményt  adja  elö  az  1526.  megjelent 
»Newe  ZctfUung*-  cztmü  röpív.  melyben  egy  szemtanú  Oriogenbe 
iija.  miként  foglaltatott  el  Budavára.  Az  1541-iki  elfoglalást  a 
>  Warkufftifft'  anzei/'fuvfi<í  két  külön  nyomatú  egykorú  ritka  példá- 
nyú iratbau  közli ;  u  »  Vici-  Wtirhoftiffe  JWissivcn*  czímü  egykorú 
nyomtatványban  négy  érdekes  levelet  közöl  szintén  az  1541.  évi 
elfoglalásról:  egyet  Izabella  özvegy  királynétól  melyben  a  törökök 
hűtlenségét  níjzolja,  a  másikat  egy  a  királyné  udvarában  Budán 
jelenvolt  szemtanú  irja,  a  harmadikat  Esztergomból  írták,  bogy 
tiníkéut  foglaltuk  el  Budavárát  a  negyedik  a  török  császár  levele 


538 


HX  erdélyiekhez  Butla  olfoglaláBiiról.  A  >  \Vare  Xcw  Zfitwuj^-híin 
eí^m:4rvaí*í»z«intarui  hiirátjrj boz  intézett  levéUwn  irja  le  BikIuvA- 
riiitak  l54Si-ik  í-vi  tOíí»í.'Ial;Ísril,  A  uyomtíitvány  egykorú.  A  híres 
liürnberííi  mestoi'-daluok  Hjuis  Sachs,  most  már  v^  feli?ttü  ritk;i 
)it'liÍjÍQyi'i  egy  Ui])os  riyomtíitvíiii\ban  tíz  soros  tizenegy  versj^zakban 
irja  lo  BudaTÚrúuiik  T54I-ik  ^'vi  elfoglalását  a  Lörökük  által. Bec- 
í?ari  BHrnarrlino  »/>í  ftrnta  d'-flti  *  itta  ll^al  Dl  Hitdn^  né^y  lapos 
nipirathau  irja  II*  Biuiavárának  15íí8-ik  évi  ostromai.  Egykoríi 
Vfrrarai  nyomtatv.ány.  Fontos  és  tíirtéiielmi  bocsü  Cobenis  Tóbi- 
JLKuak  >n($torica  Dt»cripfio<-jii  ugyaniuou  évi  ostromról,  a  lui'ly- 
bpu  részl(>tes  közleményeket  nyújt  az  ostrom  luColyíisárúl,  melynek 
króniknszprfi  ell>oszélé3e  a  közvetlenség  hatásával  bír,  s  ez  ada- 
tainak mi^trbízhatósága  mellett  szól;  íi  ejcen  történeti  leirás  Lip- 
caéhöu  lő^ili-ben  nyomatott.  A  mi  .íz  l(>02-ik  évi  ostrom  kísérletet 
illoti.  erre  nézve  ej^y  9(jetnÍ8.sc  und  W'ttyhftlJiúff  Zttfinn'f  egykorú 
nyomtatvány  ad  értesítést,  a  mely  azonban  leginkább  AU  budai 
pasának  a  hajdúk  által  tíirtént  elfogását  írja  le,  }ó  magvas  rÖvid- 
séfigi'l  4  lapon.  Az  I684-ik  évi  ostromra  vonatkozólag  le^iakább 
felkoltik  fiiryelmíinket  a  bndai  t^áborban  írt  >6'ionm/e«-k.  melyek 
mint  hivataUts  katonai  közlcniényok  történeti  forrás  értékkel  is 
bírnak.  éB  részint  liUceában*  Bolognában,  részint  Velenczében 
kerflUtik  uyomtulú:^  alá-  Ezekhez  csatlakoznak^  de  a  leiráá  szem- 
pontjából sokkal  érdekesebb  levelek,  melyek  a  táborból  Olfisz- 
országba  Írattak,  h  melyek  Madeirában,  Kómában  ós  Luccában 
jutottak  sajt/)  alá.  A  Diariumok.  német  és  olasz  Uehitiók,  uapl6^ 
»zerü  elbeszélései  az  eseményeknek,  sok  oly  egyes  mozzanatokat 
jegyzett  fel,  melyek  az  l6H4-ik  évi  táborozások  speciális  részletei, 
felhasználva  nincsentk.  Ilyenek  a  ritka  példányban  megmaradt 

•  Diarlumdev  hnrttn  und  ítfutkítpu  iitUi<jernnff*^  1684-ik  évi  hely- 
nélkilli  nyomtatvány;  a  narhoffiujr  und  fiusfut-rliche  lietuthn  ; 
mt'lyben  egy  ma^as  ran^ú  katona  közvetlen  észleleteit  irja  le  napló- 
szerűen, a  bajorok  műveleteiről ;  a  >  l>)'rt  e  distini'tii  Rehtiane  ;<  a 

•  Gtithw  und  warhttfffe  Zeitvwj*  a  mely  a  sok  apró  csatározások, 
robamkisérletek  leírása  után  arról  is  értesíti  uz  olvasó  közönséget, 
hogy  Budavára  egy  általános  roham  következtében  a  lothringeui 
berezeg  birtokába  kerfilt  ]r)84-bpn.  A  két  levélre  t^nedÖ  Zeitung 
ugyanazon  évben  Prágában  nyora.at^tt.  Az  IG84-ik  évi  ostromra 
vonatkozólag  érdekíis  még  egy  jelen  volt  katonai  egyénnek  )e\eü- 
lésti  >Jif lation  of  íhe  Impeiial  Kxpfditíon  Ín  Huntjaria  in  Th^ 
ffear  Jti^4.*  ezfmü  angol  szövegű  azon  évbeli  londoni  nyomtatvány, 
mely  a  b!ij()r  válaíjztó  fejedelem  Budavára  körfib  híidi  működésé- 
nek naplószt.'rÜ  elöarlásúval  foglalkozik,  és  sok  fontos  adatot  tor- 
Uklmaz  A  nem  ttikcrűlt  ostrom  okainak  mcgitiUéséhez. 

A  mi  az  líistl-ik  évi  ostrom  történeti  irodalmát  illeti,  mely 


A  TARTfSNBLHT  nALLtTASBÓL. 


539 


u  kiállításon  képviselve  volt,  nem  lehet  feladatuuk  aaoak  iniiul- 
annyiM  még  csak  uehány  szóvul  is  isnu'rtetuüuk,  mert  az  ez  ulka- 
lomból  iiiegjulent  Relatiók,  Berichtek,  Journalok.  Ztútunj^ok, 
levelezések,  Dlaríuiuok.  leirások.  regesztaszerü  kivonatai  íveket 
venoéoek  if;énybe,  a  mikkel  itt  u«ni  rendplkeziiiik  eíiyrészt;  más- 
rííiít  pedig  a  magyar  törtónet irodalom  azoknak  tettíuies  részét 
ismeri,  s  ezi^ri  itt  btíható  tanúliiiányUDk  er'Mlméuyét  csak  a/ou 
egykorú,  vagy  közelegykorn  uyomtatváuyukról  közöljük,  melyek  a 
magyar  törtónetirodalombau  kevésblw.  vagy  v-pt'ü  nem  voltak  isme- 
TPteaek.  s  mint  ritkaságok,  egviránt  érdekesek  lehetnek  úgy  a 
köuyvbuvárríi.  miut  :i  tíirtéuotiróra  uézve.  Ilyenek  Armeridaria 
8ebastiáauak:  í^elnrion  hisfurien  dfl  aww  íb'8fS.  Torante  al  Khiarfo 
*Succc8sits  ect,  Madridhau  lf)86*baii  megjelent  spanyol  szövegű 
muükájának  139  — 146-ig  szóló  lapjai.  Ugyancsak  attól;  Diano 
flrl  aas^dio  y.  Expinpiafion  de  In  CtMid  de  Buda,  egykorú  Mad- 
ridi nyomtatvány.  A  Saragossában  ltJ86-ban  megjeleni  Dtnrio 
pnniiuil  de  qnnnfo  ha  possedo  ru  H  fftmosa  aitia  da  Buda.  Pizan*o 
de  Oliveraanak  *Cenar€n  Cnrru  Tviumphal  en  yue  Glnn'usavientft 
campfiiti*  fttb.  c/imfí  mfivébeii  :i  14-ik  lapon  van  t*gy  S8  szakból 
álló  8  soros  költemény  :  »TrJumpho  Cesareo  iu  laÖiscription  uni- 
versal  de  Pauuouia  samiuista  de  la  Ciudad  de  Buda*  ezím  alatt, 
&  melyet  Doa  Miguel  de  Barras  spanyol  Önkéuytes  kapitány  uz 
ostromló  hadspregben  kö/.ölt  Oliverassal.  Ezen  Dou  Aíiguel  de 
Barras  jelenték^ uy  spanyol  költő  vnlt.  és  portugíilli  születésU zsidó* 
de  ezt  be  ueni  v;illotla,  raig  a  spany<il  hadseregben  szolgált.  Való- 
saínü.  hogy  Pizarro  de  Oliverassal  ez  közölt*^  íizon  nagyértékti 
emlékiratot,  melyet  a  budai  zsidók  8chünniug  tábornoknak  kézbe- 
sítettek. A>Prinu'rasN('ticias  De  OnsGrandes  Viet*trias  la  Derata 
Buda  .  . .  aobuc  Buda*  slb.  év  nélküli  nyomtatványban  egy  spa- 
nyol önkéntes  levelezés  ahikjában  ír  az  1  G86-ik  évi  ostrom  epiaód- 
JAÍról.  Egy  névtelcuül  és  névtelenhez  Srott  levél,  Bolognában  lett 
kinyomatva  'Cupia  di  Leltem  seritta  della  Coriedie  Vieiinat czím 
alatt,  a  melyben  a  bős  Csunkabég  elfogása  az  ostrom  alatt  vau 
körülményesen  elmondva.  A  » l fistinta  Jiaccmif a.*  »Piaita  ei  intcl- 
Ui/ihile  J^*'latione,€  >lJi(tiinfa  Helaiione  :<  *  V erissima  RelatÍo}i€y^ 
»Breve  ÜHatione  ;<  >Jit!lotÍou€  deila  Btfa,  E  bottino  di  Buda^ 
Ferrara.  Bologna  és  Velenczében  egykorülag  megjelent  mind  igen 
ritka  példányoki  és  érdekes  leirt^sai  az  ostromnak.  Az  ismeretlen 
foütüsabb  U'irások  közé  számítjuk  azon  |torlugaÍl  reláliót  és  Buda- 
vára alól  irt  levelet,  a  mely  .Senhov  da  Corte  ile  Castel  Iához  van 
intézve:  »I{eUtcnm  Verdodcire.  E  copia  Dn  Cortn,  Encrita*  stb. 
e-zim  alatt  Lissaboubau  Jelent  meg  lti86-ban,  a  melyl>en  a  szeren* 
cséfi  győzelem,  a  halottak,  sebesültek,  a  török  fölmentő  sereg  meg- 
jeknéee  van  bét  lapon  leírva;  s  több  mint  7Ü  német  alkalmi  kiad- 


rxtrttMArtYOK 


vány  között  igen  sok  érdekes,  eddig  dpho  ismert  vagy  föl  nem  kisz- 
n&lt  nyomtatvány  diszitottc  a  kiállítils  cmc  csoportját. 

A  történeti  kiállításnak  egyik  learfontosabb  részét  fogliilU 
mAgában  a  kéziratok  és  oklevelek  csoportja,  u  mely  csoportnak 
fösulya  kiválólag  Buda  visszavívAsának  eseményére  volt  fektetvo. 
De  nem  kerülhették  el  a  rendezőségnek  figyelmét  azon  tények 
Bom.  melyek  magát  a  bevételt  megelőzték,  s  nem  mind  ;iz,  a  mi 
különösen  Budavárának  történetével,  általában  pedis  a  mi  a 
XVII-ik  Bzáziiflbao  a  török  hódoltság  alalt  a  hazai  liíidi  törté- 
nelemmel szoros  összefüggésbeu  állott.  A  most  említett  csoportozat 
tehát  ez  irányban  kiváut  a  várakozásoknak  megfelelni.  Mielőtt 
azonban  ama  kérdésre :  váljon  hát  megfelelt-e  ezen  jogos  várako- 
zásnak? tauúluiúnyaiiik  íilapján  megfelelnénk,  e  csoport  átvizsgá- 
lásájiál  tett  azon  tapasztfilatunkniik  kell  kifejezést  adnunk,  hogy 
hazánkban  a  19  helyről  beküldött,  s  miiafélszázat  meghaladó  okira- 
tok csak  elenyésző  kis  része  lehet  azon  okiratoknak  és  leveleknek, 
jelentéseknek  s  följegyzéseknek,  melyek  hazáukban  egyeseknél, 
családi,  megyei,  kápUilaui  s  más  egyébb  levéltárakban  Buda  vissui- 
foglalásáru  vonatkozólag  találhatók,  de  a  melyek  bárminő  oknál 
fogva  a  kiálliUisra  be  nem  küldettek ;  pedig  az  ilyen  jelentések  a 
táborból  írt  levelezések,  közvetlen  feljegyzések,  mint  eredeti  törté- 
neti kútfők  világitbatuák  meg  Buda  visszafoglalásának  mindazon 
részletes  opisódjait,  harczait,  melyek  a  magyar  hadak  közvetlen 
részvételével  és  azok  körében  történtek,  de  a  melyekről  u  már  fen- 
tebb említett  okoknál  fogva,  sem  az  egykorú  küUoldi  tudósitá.sok 
nem  szólauak,  sem  a  hivatalos  nai)l6k.  okiratok  alapjáu  kidol- 
gozott B  későbben  kiadott  történeti  munkák  nem  emlékeznek  meg. 

Ámde  nézzünk  végig  a  kéziratok  és  oklevelek  csoportján,  s 
adjunk  számot  azon  tauúlmán}  ról,  melyet  ezen  csoport  kÖrébea 
tettünk. 

Eltekintve  attól,  hogy  a  Cserey-fóle  krónikát,  —  mely  tud- 
tomra több  egykorú  másolati  példányban  is  megvan  n  hazai  levél- 
tárakban —  nem  láthattuk  a  kiiUlitáson.  tizenhat  oly  ei-edeti  kéz- 
imt  volt  kiállítva,  melyek  részint  mint  hiteles  kütfök,  részint  pedig 
mint  ismeretlen  egykorú  feljegyzések  és  naplók,  kimenthették  mind- 
azt, a  mi  ezen  nevezetes  hadjárat  megvilágítására  és  felderítésére 
felkutatható  és  beszerezhető  volt,  s  melyek  mint  legbecsesebb  tör- 
téneti adatok,  a  szakkörök  figyelmét  magukra  vonták,  ott  láttuk 
ama  rendkívül  érdekes,  vaskos  kézirat  kötetet,  mely  lotharingiai 
Károly  berezegnek  hadjáratait  1670— ItiSiMg  mint  naplókönyv 
760  levélen  följegyzi;  egy  másik  >Beschreihttug  der  Feldzüge 
HerzogKarlv.  Lotbringeu*.  az  ltí83  — s9-iki  hadjáratait  írja  le; 
«gy  harmadik  magának  lotharingiai  Károlynak  a  naplója  Buda 
ostroma  és  bevétele  telfiL  a  mely  236  lapou  jegyzi  fel  a  történ- 


A  TÖRTÉNELMI  KIALLÍTÁSBÖU 


541 


tekét,  igen  sok  sajátkezű  franczia  szövegű  bejegyzéseivel  Károly 
hervzegiiek.  Ezen  kézirat  a  hadjárat  általánosságára  nézve  a  leg- 
liitelesebb  kútfő.  Mint  kiiiHatUn  kfzimt  érdekes  történelmi  anya- 
got tartalmaz  Burggraf  Mihály  salzburgi  kamarai  registratornak 
egykorú  kézirata  »Der  von  Cypress  und  Lorbf-r  gejíochfene  Krieíf$- 
hrtinz.*  mint  a  mely  Bécs  felmentését  és  Buda  osti'omát  közvet- 
lenöl  átélt  adatok  alapján  írja  le ;  nagyjelentöségflek  és  tbiőtte  becse- 
sek ama  jrlentések,  melyeket  a  béosi  udvarnál  székeI5  velenczei 
követ,  és  Grimani  Francesco,  Buda  ostromáról,  a  budai  táborból 
Velenczébfi  kflldöttek,  a  melyek  egy  573  levóllií^l  álló  kötetben 
>Oispacci  di  Gennania  1686.*  czíra  alatt  voltak  kiállítva.  A  yHe- 
Intio  hisfoHca  de  absesHÍone  et  expu<p\ai iont  Budait  egykorú  kéz- 
irat történeti  fontossággal  nem  bír,  minthogy  annak  ismeretlen 
Írója,  a  valóban  gyönyöríí  latiuság  kedvéért,  a  történeti  valóságot 
teláldítzta.  s  meglátszik  r:»jta,  hogy  nem  mint  szemtanú,  hanem 
<^^sak  imitt  hullott  s  mások  elbeszélése  után,  minden  kritika  nélkŰl 
írta  If*  ;j  kültütt;  v:igy  idferdített,  U'nyeki't.  A naálénlekesebb alak- 
ban és  megbízható  bÖ  adatok  alapján  irja  le  az  1684-^H8-ik  é^^ 
hadjáratokat  a  becs  városi  gárdának  egyik  tisztje,  egy  107  levélre 
terjedő  kiadatlan  kéziratKin;  melynek  czíme  ^Chromka  nm  dem 
v'n  Hungatn  in  den  Jnhrvn  l()fi4—  ^8.  ffrführf^n  Krieg^  stb.  s 
Budaváránitk  1686-ik  évi  ostromát  külön  czímiilatt  * fíesckrfibung 
ica>*9  bei/  dfr  Bdagerung  von  Ofm  Anno  fy^fj possirf  hot ;«  s  mag.á- 
nak  az  ostromnak  64  lapot  szentel.  —  LionardoLitjuardi  kézirati, 
meiy  ugyan  nem  történeti  leírása  Buda  visszafoglalásának,  de  mint 
og)*házi  szónoklat,  melyet  a  most  nevezett  Buda  vissz^vívásáuak 
örömünnepén  Empoli  Vecchiában  H5H6.  sept.  29-én  tJirtott,  vonat- 
kozással van  arra,  s  részletesen  apostrophálja  az  egyházi  irányt, 
mclyuok  érdekében,  —  s  nem  állami  indokokhói  állítja  létrejöttnek 
az  európai  elhatározást  a  törököt  Budavárából  kifizai ;  czíme:  »/.« 
V^itioria  Celeste  Nella  (Jadnta  di  Buda<  stb.  A  budai  zsidó  bitköz- 
ségnek szervezetét,  belviszmiyait  16R6-ik  év  előtt,  és  I6!^fi-ban  a 
vár  ostromát  és  a  visszaloglalás  eseményét  feltüntető  kézirat,  mit 
az  ugyanott  lakott  Schulhof  Izsák  Salamon,  Ha-  Lévi  tí.%  Kohen 
ICphniini  rabbi  veje  írt  részint  prózában,  részint  kötött  alakban, . 
nagyobb  méltánylást  érdemlő  történeti  adatokat  tjirlulmíizó  kútfÖ ; 
s  Buda  municipális  szempontjából,  culturális  tekiutetéből  becses 
munka  a  monoun'aphiisra  nézve;  s  a  mely  héberül  vau  írva.  Kiál- 
lítva volt  a  huilai  16H6-ik  ostrom  megindití'uiára  vonatkozó  azon 
felette  fontos  kéziratunk,  ugyik  eg>korú  niáíjudpt''ldáuya,  mely  >a 
birodalmi  fejedelmek  tanácsának  jegyzökönyve  16H6-ik  évböW 
czímet  viselte  *Rnichs  Fürstenraths  Protocoll  Ib'Sfj.*  M.a£;ál),*vn  fog- 
lalja ez  mindazon  elözményes  fejedelmi  tíitiácskozások  htitároz- 
mányait,  viuíit,  mely  a  meí^inditaui  szándékozott  hmljáratban  a 
SsisiDOK.  1687.  VI.  FftzBT.  36 


542 


TA>rt)LMANYOK 


német  csás/.ári  loroiLilnin  orszápai  által  adandó  segéd hadnkat, 
azok  tíZiímát,  íi  íVjodclraek  kiizotti  tplosztiisíít,  a  hadviselés  költsé- 
geinek eogedéiypzését.  i-t'szlet^a  kivetését  illeti;  s  oly  nagy  értékű 
töx'ténelmi  kútfíiauyag  ez.  luely  Budavára  visszavivásíiiiak  elöz- 
móuy&s  történetét  csuk  kevéssé  ismert  oldalról  világítja  meg.  A 
kiáliítíttt  iiéldÚTiy  a  salzburgi  MrodMlmi  berezeg  részére  esykorúlag 
írt  i'redeti  másodlat,  tehát  elsün'Tidü  biteles  adattára  a  fejedelmek 
taiiAcsáníik.  A  török  bódoltsA^  történetét  illetőleg  két  nevezetes 
török  adóösszeíráíii  könyv,  (ftfter  is  volt  kiállítva,  mind  a  kettő  a 
budai  inirmiránságra  ví)natk')zó;  az  epyik  1579-b5l  Nógród  rész- 
letes defteré,  h  ezt  a  hatvani  uiir-i-liva  állította  össze,  a  másik 
u  budai  és  uügráili  liva  új  födefterc  1560  -7ü.  évekböL  Miud  a 
kettA  nemcsak  históriai,  de  cultiir-történeti  szempontból  Í9  igea 
sok  tanúságos  és  érdekes  adatokat  tartalmaz.  Felsorolva  találjuk 
bennök  a  török  adók  klilöubözö  nemeit,  a  rév,  a  vámjövedelmeket, 
a  török  hűbéresek  nérsorSt.  bii-tokait,  Iwröaszegeiket  stb.  Nem 
csekély  feltűnést  keltett  Schweiger  Salamonnak  >Eine  nme  Rtfin- 
besi'kifihuDfft  czimfi  kézirat;*,  mit  1588-ban  írt,  s  melyben  temér- 
dek sok  adat  van  Budaváráról,  s  melyben  a  sok  színezett  illuatratio 
között  né-gy  olyan  is  van  Budát  illetÖ,  melyek  az  16t)8-ik  évben 
megjelent  kiadásból  liiáiiyoznak. 

Közvetlen  az  ostrom  titán  a  Budai  várban  tett  intézkedések 
iráut  1686-J>61  egy  három  lapból  álló  kéziratos  katonai  rendelet 
nyújt  felvilágosításokat;  mig  a  *ProiTÍant  Aiuts  Hechuutuj  azon 
kiadásokról  .ad  számot,  melyek  a  vár  katonai  élelmezésére  vált-ik 
szükségessé,  a  liszt,  kenyér,  és  más  felszerelési  tárír^  '  '•  ^  -rzésó- 
uél;   8    ismét   az    *ftff'nfriscbc  /('««»«*•«/   ftisprcti  Imunff* 

azon  pénzösszegekről  számol,  melyek  ugy.anoaak  lti88-ik  éTben 
Budán  a  pénztju'ba  befolytak  és  kiadattak. 

Ha  az  okiratok  és  levelek  csoportjából,  melyek  a  látogatónak 
közszemlére,  a  Inivárnak,  szaktudósoknak  tanulmányozásra  kiál- 
lítva voltak,  mindazon  adatokat,  melyek  Budavárának  1684-ik  és 
86-ikévi  ostromát  megviláffítják,  az  ott  8zerei»elt,  vagy  az  ostrom- 
nál résztvett  egyének,  vagy  pedig  a  XVll.  századi  török  rilág 
jogi,  kormány z.ati,  katou-ai,  társadalmi  viszonyait  történeti  világos- 
ságba helyezik,  fontosságuk  szorint  máltányolni  akarnók,  akkor 
csak  igen  nehezen  tudnánk  tanulmányunk  végére  jutni,  mert  a 
kiállítvíi  volt  180  darab  okirat  és  levél  majdnem  mindi'uikében 
tudnánk  kimutatni  olyan  érdekes  vonatkozástdíat,  melyek  törté- 
neti szempontból  absolut-órtékkel  bírnak.  De  mert  ezt  tennünk  nem 
lehet,  általános  megfigyelésQnk  vázolása  mellett,  csak  azok  tíirtal- 
mának  felsorolására  szorítkozunk,  melyek  uézetttnk  szerint  törté- 
netirásiitik  szerapontjából.  youatkozásíial  az  akkori  esemény eki'e, 
lényegeseknek   látszanak.  Altatűbun  véve   megtudjuk  a  kiállított 


okiratokból,  minÖ  intézkedéeek  tétettek  a  vármegyék  részéről  a 
Líulscregck  6lol mezébe,  a  katonai  fuvarok  kiszolgál  tatása  iránt. 
Látjuk,  hogy  .íz  tiránylagos  megterheltctcst  Ji  vármegyék  a  meny- 
nyire hnzafias  álJozftttal  elviselték,  aunyira  elleiiszcp;ttltck  aü 
aránytalanságnak,  moly  kivált  a  s^segényebb  felsőbb  megyéket  ter- 
helő ;  érdekes  történeti  adatok  tárulnak  fel  elöttílnk  a  vármegyei 
bandériumok  összeálUt/Lsíi,  és  számarányának  megállapítása 
körül,  mint  tiz  a  sárosi,  barsi,  hontí,  nógrádi,  sopronyi,  mosouyi 
banderisUikra  vonatkozólag  biirtónt.  McgiHmnrjiik  ezen  okiratok- 
ból lebonyolítását  azon  egyezségnek,  mely  a  birodalmi  segéd-csa- 
patok küldését  illeti.  Aina  végU'leu  hercze-hurcza,  mely  a  kincs- 
tári kamarák  és  a  vármegyék  között  megindult,  az  ingyenes  mun- 
kák, az  elöfogatok  kiállítása,  az  élelmiszerek  szállítása  körül,  a 
kiállított  okiratukban  igen  sok  érdekes  adatok  nyomára  vezetett 
bennünket,  s  bőséges  t/uinlm:inyi  anyagot  nyújthatott  a  kamaráli- 
ákkal  foglalkoi&ó  kutatóknak.  Gazdag  forrása  van  letéve  a  kiállí- 
tott levelekben  az  ostromot  megelőzött  és  az  ostromra  vonatkozó 
olyan  feljegyzéseknek,  melyek  egyes  személyekre  vonatkoznak  s 
történet-i  riadalmunkban  mint  részletességek  közölve  nincsenek,  de 
n  monograpbisták  és  biograpbusok,  a  történeti  élet-  és  helyrajzok- 
ban haszonnal  kiaknázhatták. 

Kiváló  figyelmet  érdemlő  volt  az  1685-ik  évi  Berlinben  kell 
eredeti  szerződés  I.  Lipót  és  a  brandenburgi  választó- fejedelem 
között,  mely  áltíil  az  utóbbi  :xz  lf)R6-iki  hadjárathoz  7000  ember- 
ből álló  katonával  járulni  magát  lekötelezi;  ugyancsak  ezen  szer- 
ződést megerősítő  eredeti  oklevéU  amely  1686-ikévi  február  l^-m 
kelt.  Hasonló  tartítlmú  szerződés  köttetett  Drezdában  Ifi.sG.  febr. 
7-én  a  szász  választó-fejedelemmel  4500  katona  átengedésp  iránt, 
az  ezt  megerősítő  okirat  február  13-ról  keltezve.  Még  nagyobb 
történeti  érdekű  azon  eredeti  okirat,  melynek  aliipján  I.  Lipót 
császár  és  a  svéd  király  követe  között  szerződós  köttetett  1686 
április  2-án,  mely  szerint  Svédország  a  törökök  ellen  segéd-badn- 
kat  állít  Magyarországba.  Méltó  feltűnést  keltett  IV.  Mohamed 
szaltáuuak  1682-ik  évi  augusztus  5  —  12.a8hab;in  höna])bun  Kon- 
stantinápolyból kelt  fermánjii,  mellyel  Felsö-Magyarországot'tUOOÜ 
tallér  évi  bfibérért  Tökölyi  Imrének  ntlományozza.  Egy  másik 
fermán  töredéke  IV.  Mohamednek,  a  melylyel  az  iQfi  Apátinak 
fejedelmi  öröklését  elismeri ;  az  okirat  kelt  1684  évben  u  Zilbídse 
(november)  hó  közepén.  Ali  bvidai  pasiinak  Humonnay  György- 
höz. Klczel  Menyhárthoz,  IL  Mátyás  királyhoz  Builán^l  irott 
levelei,  Musztafa,  Hatbi.  Hassán,  Méhemet  pasa  fÖbeglerbég, 
Pahbas  egri  pasa.  Abdi  kiája,  Kutsuk  Méhemet  pasa,  Musztafa 
Celebi,  a  budai  vezír  lótitkárjának  Ibrahim  budüi,  Achmet  Gir.'ija 
tatár  ohán  fiának  eredeti,  részint  magjar,  i-észint  török  szüvegtt 

36* 


levelei  fozttOB  törtéaelmi  adatokknl  szapoiitjúk  tudásunkat  politi- 
kai, katonai,  társadnlmi.  diplomatiai  és  közigazgatási  szempontból. 
D'Aviano  Márknak  sajátkezű  levelei  íL  budai  táborból  I.  Lápot  cs&- 
ssái'boz  intézve,  az  alsó  város,  a  második  általános  ostrom,  és  a 
visszavívásnál.  A  budai  várban  volt  Gábor  örmény-kereskeilö  a 
titkos  kémnek  hatrendbeli  levele  Diodató  Jkaos  bécsi  Örmény 
ktreskedÖbüz  intézve,  a  vár  bels^  állapotáról,  a  törökök  egészségi 
viszonyairól,  a  vár  gyenge  oldalairól  sat.  igen  becses  történeti 
auyagot  tartíilmazuak.  A  Petiiebázj  Dávid  őseinek  Petene  Már- 
ton és  l'eteny  Gergely  részérc  1417-l)en  és  I4tí2-ben  kiadott  C2Í- 
mer-levél,  s  kivált  ez  utóbbi  művészi  becsrt  miniáliíaa  áltíil  is  nye- 
reség a  magyar  beraldikáru  nézve;  magfinak  Petnobázy  Dávidnak 
eredeti  levele  lG82-ik  évből  a  Nagy-floszma  melletti  táborból  a 
kiirmöczbányiiiakhoz  írt  levele  érdekes  cultur-történelmi  adatot 
tartalmaz.  A  nógtád-,  mosouy-  s  barcsvárm egyei  íölkelű  seregnek 
lajstroma^  bivubalüs  eredeti  fogalmazvány,  tudtunkra  adják  azon 
vitézek  névsorát  kik  Buda  várfalai  alatt  sorakoztak  a  hazáért- 
Miuö  érdekes  történeti  adat  Zichy  István  főispánnak  jegyzéke  a 
>Mosony  vármegyei  katonai  compáuiánaközetésefclfiU  az  l684-ik 
évi  ostrom  idejélieu.  Mennyi  történeti  becsrael  bír  azon  1684-ik 
évi  juL  2-án  kelt  szerzödés-levél,  melyben  Kocsa  Feroncz,  Kelemen 
György,  Szenes  Mihály,  Pelsőczi  György,  Horváth  György,  Bts 
Miklós  és  Tolnay  Istváu  lekötelezték  magukat  Mosony vármegye 
részéről  addig  katonáskodni,  a  hazát  idtahiiazni,  a  pogány  tÖrÖk 
ellen  addig  havczolni,  a  mig  a  vármegye  kivánja.  Hadfelszerelési 
szempontból  megbecsülhetetlen  okirat  az,  melyet  Hurgsehweiger 
Ferdinánd  168tí-ik  évi  május,  június  és  júliusról  állitntt  ki,  azon 
kiadásokról,  a  melyeket  Tüzes  Gábor  vett  igénybe  a  lőszerek  készí- 
téséuél győri  laboratóriumában.  Felsorolva  találjuk  egy  1707  évben 
kelt  nádori  okiratban  azon  kiváló  érdemeket,  melyeket  Fíáth 
János,  Buda  ostrománnk  ezen  bátor  hőse  az  ostromnál  hőstettei- 
vel knérdemelt,  olvastuk  a  kiállításon  Petneházy  Dáviduak  még 
mint  kurucz  vitéznek  '684-ik  6vl>ől  Tökölyi  Imre  fejedelemhez 
intézett  két  levelét  a  labancz-hadak  mozgásáról  Szepességben  és 
Zólyom-megycbcn ;  Falusy  ^liklós  levelét  1684-ben  a  budai  tábor- 
b()l  ÍSzéch'Miyi  György  kalocsai  érsekhez  az  ütközet  lefolyásáról, 
ugyanezen  ostrnmról  híreket  ír  Matyasovszky  László  augu8tu« 
4-én  Cnprini  Jánosnak;  Balogh  Miklós  csanáíli  püspök  raptímex 
castris  sub  Buda  irja  az  esztergomi  káptalannak  Nagy  szombatba, 
hogy  sept.  24-én  Nagy-Várad  felé  mennek  a  törökök  ellen.  A 
híres  Szapáry  Péter  gyönyörűen,  szép  raugyarságiíal  irja  le  a  budai 
táborból  1GH4.  sept.  10-röl  az  ostrom  egyes  eseményeit,  azon  epí- 
síMlükal,  melyi'kbc'D  a  magyar  seregek  vitézkedtek,  Ketzer  Sán- 
dornak.  Usz    FereucEuek,   Buttler  Jánosnak,   Dúl    Mihálynak, 


A  TÖRTÉNELMI    KIÁLLÍTÁSBÓL. 


545 


PÖ6t8ch  Anti!nak,  Balassa  Gábornak,  Frey  Ferdinándnak,  Ocskay 
Fereiiczuok,  Koháry  Istváunak  levelei  1686-ból  mind  a  budai 
táborból  keltezve,  érdekesnél  érdekesebb  részleteket  iruak  le  a 
táborozásról,  az  egyes  csatározásokról.  —  Budaváráuiik  topo- 
graphiai  ismeretéhez  igen  fontos  adatokkal  járult  három  frauczia 
okirat,  a  melyek  egyike  ellenőrzési  jegyzéke  azon  munkásoknak, 
a  kik  1686-ik  évi  szeptember  8-ik  napjától  a  vár  helyreigazításán 
dolgoztak,  a  másik  jegyzéke  azon  javításoknak,  a  melyek  a  vár  erő- 
dítésein és  a  királyi  várpalotán  fogauatosítandók  valánuk,  a  har- 
madik a  leglényegesebb,  a  mely  1G87.  év  elején  a  budai  házak 
helyrajzát,  kiterjedését  és  számozását  tünteti  elö,  amint  azok 
1687  ben  az  ostrom  után  találtiittak  ;  s  végre  azon  teleknek  rajza 
és  leírása  1687-ik  évi  april  12-röl,  a  melyet  a  kremsmüusteri 
benezés  apátság  házé]iítés  czéljából  adományai  kapott. 

íme,  ezekben  foglaltuk  össze  az  itt  csak  nagyjából  közölt 
tanulmányaink  eredményét  a  történelmi  kiállításról,  s  már  csak 
ezen  pgyoldalú  tanulmányozás  alapján  is  kifejezést  adhatunk  ama 
meggyőződésünknek,  hogy  a  t,rirténelmi  kiállítás  az  adott  viszonyok 
között  a  történet  iránti  érdeklődés  emelésének  szemi>ontjábÓI, 
tunúlmányozás,  az  anyag  érdekessége,  bősége  és  fontossága  tekiu- 
tétéből  megállotta  azon  helyet,  a  melyen  a  más  külföldi  hasonló 
természete  kiállítások  állanak,  s  a  főváros  nem  tett  meddő  költsé- 
get akkor,  a  midőn  a  történelmi  társulat  kezdeményezésére  a  kiál- 
lítást anyagi  áldozatok  árán  létesítette. 

Majláth  Beíla. 


IktAXDIILUNUS   TRANSYLVANL'S   ÉLETÉHEZ. 


Gróf ApponyiSáDdor.egy  aSíífoaáo/rfolyóóvfolyamftnak  286. 
lapján  emlííett  levelében  :izt  a  kíVd^st  veti  fol,  hoi^y  Maxiinilianus 
uem-o  a  uénietalföldi  Zevenbergcn')  szülötttve?  Mindenesetrp  ideje 
Tolna  ez  író  származását  és  üemzptiségét  tisztába  liozni.  E  czélra 
nézve  mindenek  elfltt  szükséges,  hogy  a  mAr  ismert,  élctrujzi  ada- 
tok összegyűjtessenek,  hogy  ilykéj)  kntatóinknak  kijelöltessek  az 
irány,  melybeír  a  nyomozAst  tovAbl)  kell  folYt.'Uiiiok.  A  következők- 
ben ösHze  van  Állítva  mindaz,  mit  eddig  <»sszeböng6sznem  sikerült. 

Miksa,  mint  tudjuk,  V.  Károly  titkára  volt  és  hírnevét  azon 
jelentésével  alapította  meg,  melyet  Fernan  de  Magalhiies  fóld- 
kiirftli  útjáról  irt.  É  jelentós  amaz  erfnieti  levél  alükjábíiu  lett 
kinyomtatva,  melyben  Salzburg  liiijnrus  érsekéhez  volt  int<>zve  és 
Vailisoletihöl,  aza^  Valladolidból,  0-C;iBtilIe  és  León  székhelyé- 
ről, 152S-diki  október  22-érol  keltezve.  Salzburg  érseki  székén 
akkor  a  hirueves  Laug  Málé  ült,  ugyanax.  kit  a  >himpellérlutbe^ 
ráuüöok*  (les  villaius  Lutheriens)  —  amintegy  nem  igen  toleráns 
egykorú  iró  nevezi  az  uj  vnlláHlelekezet  követőit  —  saját  székvá- 
rosában ostrom  alá  vettek  1525-ben  s  ámbár  Ferdinánil  f)sztrák 
föherczeg  segélyére  sietett,  jövedelme  '/a-ad  részének  föladá- 
sára kényszerítették.  Érdekes  voIuh  Laug  Máté  származását  és 
nemzetiségét  megtudni,  miután  ez  talán  némi  világot  vetne  Miksa 
nemzetiségére  is.  Említett  jelentésében  upvíuiis  azt  írja  szerzőnk, 
hog)'  midőn  Magalhaes  hajói  beértek  a  »Nagy  öbölbe*  fa  Sziámi 
Öbölbe),  mely  a  chiuaíak  tartományáig  terjed,  iíi  tt/y  olj/feht-rbörü, 
nu'gleh*iU}sen  csiviliznlf.  népffijra  afttifltaíc,  »mwt  a  mi  nemrí/e- 
inít  *)  Bbböl,  űgy  hiszem,  azt  gyaníthatjuk,  hogy  Miksa  maga 

^)  ^gy  ^Maximilián  lotrd  oF  Zeveinbei-gheec  név  gyakran  fordul  elŐ 
Vili.  Iletii-ik  ki'.voteínek  Jeleiifííseiberi. 

^)  Mn\.  TrMis.  jc'li^iit^tte  a  louttoiii  Itakluyt  Society  kÍAdá:<ában. 
Lásd  Tlie  Fimt  Voynfje  roitiui  the  Worhl  hy  MageHait.  Frotn  Pignfcttaand 
othcr  Contcmporary  Writers  by  Lord  Stanley  of  Aldcrlor  (LouJou  1874) 
186.  L  —  A  Vtii't  rlfi  tfé'ijStr  Itm  daUg  hilm-iuiii  állítja,  üogy  a  jeltiiitL'e  ere- 
det^'e  néinctill  volt  in'a  8  liogy  Trangylvauus  nem  azcrzöjc,  hnnom  fordítója. 


trAmnttiASíDs  Tiu!r8Tt.vA!«v9  tunliiier 


nem  volt  német,  sem  pedig  hollandiai  s  egyáltalábrm  nem  teuton 
Iduéséifi,  hauem  barua  arczbörű.  sötét  hajú  székely  vagy  erdélyi 
magyar;  ha  pedig  ősei  valamely  német  fajhoz  tíirtoztak,  úgy  csa- 
ládja alkalmasint  már  régebtiea  váudorolt  ki  hazájából  és  Miksa 
a  külibldi  anyára  Ütött  kiuézésében. 

Ugjanebh^  a  mÜTébfil  tudjuk  me^  azt  is,  hogy  szenÖuk 
Cristoval  de  Hai*o»  egy  lisaaboni  gazdag  kereskeilö  és  tengerész 
fivérének  leányát  vette  nőül.  *)  Ez  n  Cristoval  de  Haro,  épúgy 
mint  Magalhítes,  a  |X)rtugall  kir:ihi;ól  nyert  bánásmód  miatti  elke- 
seredésében, elhíigyta  Portuf^aUiát  éa  V.  Kárnlyhozftmlúlváu.egy 
hajóraj  fölszerelését  ajánlotta  föl  a  császárnak  ez  ismeretlen  teu- 
gei*entúli  tartományok  fOlkiitatáfiára.  Ugyanakkor  Magalháes 
sziutoly  ajánlatot  tett  Károlynak,  de  a  császár  elutasítván  mind- 
kettőt, önm:i;ía  szcreltp  föl  :i  szükséges  szállitö-bajókat  s  mint  tud- 
juk, Magulhűe&t  nevezte  ki  a  paraucsnokságr:i. 

Ámbár  több  hazai  író  Miksát  az  ntazók  sorá1>a  veszi  föl,  e 
czím  alig  illeti  meg  6t.  O  sokat  utazott  ugyan  Európában  külön- 
féle díplomatiai  küldeléaekben  és  a  császár  kíséretében,  de  tud- 
tunkkal Kurópfm  kívfil  soha  sem  járt.  EroHteti  joleniését  a  föld- 
körüli utazásról,  saját  szavai  szerint,  mások  elbeszélrse  ntáu  írtíi- 
»t'gyeltem  arra<  —  igy  beszéli  —  »hogy  mindent  a  leghívebben 
mondassak  el  magamnak  a  kapitányuyal  és  az  egyes  mati'ózokkal. 
kik  vele  visszatértfk.  Ok  azonkívül  minden  egyes  eseményt  elbe- 
széltifk  a  császáruuk^  ós  másoknak  is.  még  podig  oly  meggyőző- 
déssel és  ószinlfséggel,  ho»y  nr^mcsak  hogy  ma^uk  nem  meséltek 
el  semmi  regpszerüt  i^s  hibctftk'ut,  hanem  elbeszélésükkel  még 
kétségbe  vonták  és  megozáfolták  azokat  a  meseszerö  turtí-uetoket 
is,  amiket  a  régi  (clft3sicu8)irókelrf?géltek.<  *)  Amint  látjuk,  tehát 
/l  nem  a  saját  tapasztalatai  után  ír.  KlUönbeu,  amint  azonnal 
látni  fogjuk.  Miks;i  Európában  volt  akkor.  midónMagalhaoshr.jói 
a  tengprnn  jártak  a  föld  körüü  útjukban.  Azexpediczió  15HKaug. 
10-én  íikIúU  fi  Si^villából:  M.igaihaes  1521.  ápr.  27-én  esett  el  a 
bennszülöttek  elleni  harczban  Matan  szigetén  s  a  hajóraj  mara- 
déka 1522.  szppt  9-éu  vetett  ismét  horgonyt  Sevilla  kikötőjében.  *•} 

Ami  Miksa  mozdulatait  illeti,  a  VIII.  Henrik  angol  király 
pénzt'iráiüik  kiail.''i^:ii  között  két  tétrl  fordul  elŐ.  ügymint  1 51 1-diki 
május  havában  40  shilling  és  ugyanazon  év  szopt.  14-én  án  shil- 
ling egy  liíaximiUau  uevfi  futárnak  Brtíggelxll.  *) 

1512.  febr.  Sí4-én  >Maxímilianus  Trausylvanus*  Veronából 


>)  U.  o.  187.  1. 

^  V.  o.  184—105. 1. 

■)  ü.  o.  Chi'únoloffy.  LIX.  és  LX.  M 

*)  CíUaidat  of  iStaíf  Ihpern  í/mn/  VJIl.  sub  aiiiio. 


548 


MAXtMtMAJÍOT  TRA5!»VT>VAXU»  tT.^T^ni!?. 


keltezi  egy  levelét  »íle  miseranda  urliis  Bn'xiae  clado  unno  1512. 
mense  februári  i  factjie.*  ^) 

1520.  szept.  Í2-óa  Spinelli,  hz  angol  ttgynök,  egy  WoUey 
l>ibornokboz  intézett  levelében  említi  a  ci^ászárnak  titkárát,  Maxi- 
iiiiliaDt,  ki  urával  akkor  Brüsszelben  taiti'izkodott. 

1522.  jan.  15-éu  ugyanaz  az  író  említi  egy  levelében  a  hibor • 
nokhoz,  hogy  a  császártilkára,  Maximilián,  akkor  Gcutbeu  volt. 

Ugyanazon  I522-(iiki  év  májuH  végével  V.  Károly  megláto- 
gatta az  angol  királyt  székvárosában,  Londonban,  s  a  császár 
kíséretének  névsorában  a  >Ci>uncil  ofFlnndersc  tagjai  közt  elő- 
fordul »Maistre  Maximilián  de  Transylvano*  neve  is. 

1529-diki  április  I3-áu  .lohn  Hacket.  az  angol  követ  Biüsz- 
Bzelbfil  azt  jelenti  királyi  urának,  hogy  Maximiliau,  a  császár 
secretáriusa,  Spoyerbul  nemrég  oda  érkezett. 

S  végre  1534.  mftjns  21-nn  ugyanaz  az  angol  követ  jelenti 
ugyauounét  Henrik  királynak,  bogy  a  császár  az  akkortájt  meg- 
Orftlt  dán  trón  betöltése  flgyéb<;n  Esztlandba,  Dániába  és  Svéd- 
országba követséget  kQldütt,  melynek  tagjai  a  következők  voltak : 
>the  bisbop  of  Brix  (György,  Bi'ixen  püspöke  és  L  Miksa  császár 
törvénytelen  fia),  Mons.  de  Bredrode.  ina8terGberartMullart,aud 
master  Maximiliau  Trausilvauo.*  =*) 

8zilágyi  Sándor  szerint  Miksa  költeményeiről  is  emlékeznek 
ftz  egykorú  írók.  ■) 

Kropf  Lajos. 


Utóirat  A  mióta  megküldtem  t.  szerkesztő  árnak  rövid 
közleményemet,  Tiele  úrtól,  a  hírneves  németalföldi  tudóstól  ób 
kutatótól  egy  levelet  kaptam,  melyből  közlöm  a  következőket: 

Utrecht,  Egyetemi  könyvtár,  1887.  május  6, 
A  mi  »Zevenbprg<-tlnk  neve  sohasem  lett  »Tran8ylvaniá<-ra 
fordítva.  Nem  is  volt  szükség  erre.  Azok  .a  tudósok,  kik  ott  sztilct- 
ti^k,  mindig  vagy  >Septimontius<  vagy  sSeveubergensis*  név  alatt 
voltak  ismeretesek. 

Meglehet,  hogy  Maximilianus  Transylvanusnem  voUmagyar, 

hanem  (erdélyi)  német.  Neve  Maj^ ily  nemzetiségre  látszik 

utalni.  Talán  a  brüsszeli  levéltár  adhat  felvilágosítást. 

P.  A.  Tiele,  8.  k. 

')  A  b^cfli  udvart  ktíuy vtár  kdxiratni  kőxt.  L.  Ceontosi  JáiioB  cisikkdt 
n  Magyar  KönifvtizeniU  IX.  ktit.  197.  ]. 
*•)  CaUndar  8-a  sub  aiinift. 
*)  Ertléiiforttág  iörléiuU.  I.  k3t.  218.  1- 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 


A  magyar  scent  kxtroua  é&  a  koronázási  jelvéii^'ek  UJrteucte  és  mUleímita. 
A  Mngyar  Tudománvos  Akndpiiiin  megbízásából  irta  Ipolyi  Arnold  a  Ma- 
^ar  TiidoiiiáiiyoH  Akadtliniu  íga/gató-  »  rendes  tagja.  Budapest,  kiadja  a 
Magyar  Tudományos  Akadémia.  MDCCCLXXXVI.  Folio  inip.,X.  e»  117. 
lap,  4  87.Íui)yomati>8  (ábiával  tís  31  a  ssüveg  kiízc  nyomott  ábrával. 
Ara  30  frt.  —   A   nogyedit'tü   kiadás  ára  a   szinuyomatok  iit-lkül  5  frt. 

E  mÜ  a  történelmi  tudományunk at  kiváló  szeretettel  ápoló 
nagyváradi  pöspöknek  a  magyar  netiizethez  szóló  hattyűdala. 
Keletkezésének  történett't  elmüiidja  az  plÖszóban. 

Az  Akadémia  arcbaeologiai  bizottságáiiuk  t-loterj  esz  testre 
6  C3.  és  ap.  kir.  EeUégö  8  az  iirszág  törvényhiízó  testületei  meg- 
kérettek, hogy  a  korona  s  a  koronázási  jelvények  inűtörténeti 
vizsgálatát  engedjék  meg.  A  vizsgálatot  Ipolyi  Arnold  elnöklete 
alatt  Pulszky  Feiencz.  Henszlmauu  Imre,  Fraknói  Vilmos  és 
Pulszky  Károly  1880.  május  hó  9-ón  d.  e.  10  órakor  a  felség 
megbízottja,  a  primás,  zászlósok,  koronaőrök,  niinisztcrek,  a  két 
ház  küldöttsége  s  több  udvari  méltóság  jelenlétében  kezdette  meg. 
A  ládából  kiemelt  koronát  a  priraás  felmutatta  s  a  közelében 
állók  közül  többen  megcsókolták. 

A  fényképeket,  méreteket  atb.,  Ranscber  Lajos  és  Diwald 
Adolf  vette  fel,  a  színekre  vonatkozó  észrevételeket  gyorsírúnak 
Pulszky  Károly  mondotta  ttdlba.  Krenner  József  a  drágaköveket 
határozta  meg.  Déltájban  ö  felsége  főudvarmestere  és  főhadse- 
géde kíséretében  meglátogatta  a  bizottságot  hugy  a  koronát  éle- 
tében még  egyszer  láthassa  s  a  munkálat  menetéről  magának 
tudomást  szerezzen  ;  kérőbb  ott  volt  még  Kczsö  föherczeg,  .lózsef 
füherczeg  és  neje,  Koburg  Ftilöp  kir.  hei'czeg,  Hayimld  Lajos 
Itiboros  éi-sek,  Lónyay  Menyliért  gróf  az  Akadémia  elnöke,  több 
fBur,  miniszter,  tudós,  szakértő  és  akadémikus. 

Május  lü-én  este  a  bizottság  munkálatát  befejezte  s  ekkor 
a  korona  és  koronázási  jelvények  az  egybegyűlt  díszes  közönség 
jelenlétében  ünnepélyesen  ismét  elzárattak.  A  bizottság  a  királyi 
2)alHtából  azzal  a  tudattal  távozhatott,  hogy   fáradsága  nem   volt 


BT1  mODALOM. 


felesleges,  mert  Bock  Ferencz  Frigyes  aatiheoi  k&uouoku^ik  a 
magyar  koronáról  és  koronázási  jt'lTéuyekrÖl  1853-baii  kiadott 
színes  k6|>ei  ha  egészben  Téve  elfogadhatók  is,  részletoikbou  ittr 
ott  igazítást  igéuyelnek.  Jelentése  xitáu  a  bizottságot  az  Akadé- 
mia üdtiutasitottu,  hogy  a  korouáról  s  íi  koronázási  jelvényekrül 
a  kor  igényeiuek  megfelelő  mOvet  készítsen  s  a  bizottság  a  szöveg 
szerkesztésével  T]K)lyi  Arnoldot,  :i  sziues  nyomatok  készítésével 
Didót  párizsi  iatézetét  bízta  meg. 

Ennek  ell)eszélése  után  szerzÖ  számot  ad  a  használt  szer- 
zőkről és  míivekröl.  Mintegy  52  irót  s  azoknak  részint  öuállöaiii 
részint  folyóiratbaü  meg_iplent  mfivét  említi  meg  s  azt  mondja: 
»A  magyar  szent  koronáról  inegjeU^nt  leírások  könyrészetc  tete- 
mesen szaporítható  volna  még  ezRntfil  is,  bji  ide  szAmitjufc  annak 
a  Magyarország  történelmét  tárgyaló  müvekben  mellékesen  talál- 
ható, vagy  idöükéuc  nemcsak  a  kirlapokban  és  folyóiratokban, 
hanem  még  a  naptárakban  is  alkalmilag  gyakran  ismételve  elő- 
forduló ismertetéseit*  (^TII.  1.)  A  monimientális  mfinek  azou- 
bau  fílűnyére  vált  volna,  ha  lehetőleg  teljességre  tíirekedik  s  na- 
gyobb történészeinkkel  oly  íróinkat,  mint  például  Üugonics,  Ke- 
resztesi, Szemere,  a  kik  a  koronáról  saját  tapasztalatukon  alapu- 
lólag  írnak,  már  itt  frlemlíti.  A  felsorolt  írók  közöl  a  szövegben 
csupán  fíévaynnk  és  főleg  Bocknak  jut  jiagyohb  figyelem,  holott 
a  hozzánk  emennél  közelebb  álló  Keresztesi,  a  kinek  Naplójára 
szerző  háromszor  hivatkozik,  a  korona  eredetére  vonatkozó  igen 
ligyelemre  méltó,  részben  szerző  s  a  bizottság  véleményével  meg- 
egyező megjegyzéseket  tett  A  koronáról  alakúit  helyesebb  oézc- 
tőinket  nem  is  Booktól,  hanem  már  Keresztesitől  keUezlictjök,  a 
kinek  véleménye,  ha  egé^ízben  t;in  nem  is  fogadható  el,  pragma- 
tikus okon  alapul  s  legalább  részben  megdönthetetlen. 

A  bevezetés  utáu  szerző  müvének  első  részél>eu  a  magyar 
szent  korona  történetét  adja.  Az  első  czikkben  szól  a  koromírói 
ált^ilában  és  viseletéről,  őskori  emlékeiről,  kttlüuféle  neme,  alakja 
és  anyagáról  a  koronáról,  mint  az  uralkodás  jelvényéről,  annak 
adományozásáról  s  ennek  nemzetközi  éí*  közjogi  jelentőségé  ró  L 
Említve  vau  az  ó-korban  divatozott  koronák  és  koszorúk  haszná- 
lata; amazok  fejeilelmi  jelvények,  emezek  nagyobbára  polgárok 
kitttutetésóre  adattak  s  alkalom  szerint  más-más  lovéll)öl  valók 
voltak.  A  középkorban  a  bizanczi  császárok,  majd  a  pápák  és  a 
német-római  császárok  adományoztak  koronát.  >Nngy  Károlynak 
IILLeopápa  által  való  koronázása  —  írja  szerző  —  h  Nagy  Károly 
otódjának  Lajosnak  IV.  István  pápától  nyert  koronával  adomá- 
nyoztatása  ótíi.  az  ujabb  évezred  kezdete  előtt  már  a  |tápák  tekint- 
hetők az  iij  keresztény  államok  koronái  s  királyságai  adományo- 
zóinak, kiktől  a  koi-ouót  és  királyságot  a  kereszténységre  tért 


TOBTANETI IBOPALOM. 


155 


fejedelmek  és  uépek  kérik  és  nyerik ;  s  melylyel  azért  már  .1  pápák 
mintegy  nerozetközi  jogot  gyakoroluak.*  A  nyugati  császársítg 
felélesztésébe!]  a  pApák  mindenesetre  fötényezök  voltak  s  kétség- 
telenül adományoztak  koronákat  is;  de  ez  a  pá])ák  akaratán  ala- 
pult nem  nemzetközi  jogon,  a  minthogy  ilyen  következményei 
rendszerint  nem  is  voltak;  a  Xl-ik  századbau  a  pápai  Houveraíui- 
tás  még   maga  is  keletkezőben  volt. 

A  n.  czikkben  tárgyalja  szerzi  ;i  szent  koronának  II.  Szil- 
▼eszter  pápa  áltól  történt  adományozását  a  kiterjeszkedik  e  pápa 
egybázi  ('•§  pulitikiii  pályájának  s  irányának  jellemzésére.  Ezzel 
í^sszffügg  a  ÍII,  irzikk,  a  melyben  szí'rzö  a  magyar  szent  korona 
adományozásának  körülményeit  a  indokait,  a  romai  császárság 
hatalmi  állásának  ellonsnlyozására  s  az  egyház  szabadságának 
biztosítására  tett  pápai  intézkedéseket,  az  európai  független  ke- 
resztyén államok  szervezését  arlja  elÖ.  Végül  szól  Szilveszter  azon 
tervéről,  hogy  Magyarországot  az  eitrópai  államszervezetbe  illesz- 
8ze,  A  kitérést  szerző  azért  látta  szükségesnek,  mert  nézete  sze- 
rint Horváth  Mihály  nem  jellemezt**  hiven  Gerbertet:  »ti  is  még 
—  írja  a  29.  lapon  —  ama  régi  iskola  alapján  állva,  Gerbertet  csak 
termékeny  szelleuifl,  furfangos  cselszövfinek  véli.  Az  ujabb  iskola 
nevezetes  müveinek  vizsgálatát  nyilván  nem  ismerte.*  Az  V-ik 
czikkbeu  visszatér  Szilveszter  művészeti  gyakorlatának,  Oiíyház- 
müvészeti  és  mö  ipari  iskolájának  ismertetésére,  s  a  lyerbortet 
ezért  gyanfifiító  és  rágalmazó  véleményeket  és  hagyományokat 
rostálja.  Szeretftlel  ír  hösérÖl,  hévvel  védelmezi  a  maga  nézetét  s 
ehhw.  való  jogát  senki  el  nem  vitathatja;  de  kellr-mf:tlRnÜl  hat  az 
ilyennek  olvasása:  >a  protestáns  map<Íohurgi  CVnturiatfirok  krip- 
ták aziiy  pápa-meséken <  (hogy  t.  i.  SziWes/t<T  bűbájos  és  ördön- 
gös vnlt),  mikor  e  protestánsok  végre  is  csak  azt  írták,  a  mit  a 
katholikusokti&l  találtak  fr'ljegyezvo. 

A  IV.  czikkben  közli  és  ismerteti  II.  Szilveszter  pápa  azon 
adomány  levelét-,  nielylyel  a  koronát  Istvánnak  megküldte.  SzerzÖ 
ezen  levelet  hitelesnek  tartja  s  nézetét  a  már  felhozottakon  kívül 
QJabb  érvekkel  is  védelmezi.  A  keltezés  magyar  fordítása :  »Kclt 
líómábaii,  ápril  Ví.  kaleudájáu,  a  XlII-ik  indictióban  fazaz 
lOOíi-ik  év  niárcjíius  27-én),>-  tán  helyesebb  így:  sápril  kalendái 
elntti  hatodik  (illetőleg  ötödik)  napon.<  mert  a  hónapnak  csak 
egy  kalenda-ja  vau.  A  következő  czikknek  eleje  a  bulla  ezen  kité- 
telének: »diailema  quod  per  uoa  confectum  fuerat*  értelmezését 
tartalmazza.  Különben  Olleris,  a  kire  szerző  Gerbert-Szilveszter 
jellenizr-sénél  többször  hivatkozik,  mint  szavatosra,  ügy  lát.szik, 
forrásai  Jiasználatában  nem  élt  elegendő  kritikával,  másként  nem 
írhatta  volna  (Oeuvres  de  Gerbert,  szerzőnél  a  15. 1.  a  jegyzetben) : 
>Lo  duc  de  Hongrie,  Waic  fils  de  Geiza  et  Gizela,  soeur  du  duc  de 


PBWBTI  IRODAtOSC, 


Baviére,  avait  adopté  la  foi.t  Szigorúbb  vizsgálatot  igéüyelnek  a 
jiápáuak  tulajdonított  azon  levelek  is,  a  melyek  azt  t-ngedik  róla 
moiidaui,  hogy  tföltl-  és  é'jtekéket,  sphaerákat,  astrolabiuuiokat, 
csilUgászati  eszközöket  és  napórákat  készített  (25.  1.  Az  >*;</-  és 
föhltekék^  másodszor  is  emUttetnek  a  27.  1.)  Lehetetleuség  nincs 
a  dologban,  de  történelmi  kérdéseknél  lehetőleg  bizonyosságra 
kell  törekedni. 

A  Vl-ik  czikkben  szerzÖ  annak  igazolására,  hogy  a  korona 
Komából  a  pápa  által  kühletett,  a  bullán  kivül  az  egykorú  Tiet- 
uiár  feljegyzésére,  továbbá  szent  István  nagy-  és  a  Hartvik  által 
szerkesztett  legendájára  hivatkozik.  SzerzÖ  szerint  az  ismert  szent 
István-legendák  azon  fislegendáuak,  a  mely  sz.  István  kanonizá- 
cziója  alkalmával  nyert  hitelesítést,  mindmegannyi  klUönös  czélra 
készlilt  kivonatai,  illetölog  feldolgozásai.  Az  állításainak  bizonyí- 
tására használt  érvek  az  olvasót  ugyan  elragadhatják,  de  jobban 
fogva,  csaknem  erÖtcltiUtík.  Az  első  biaonyiték,  a  bulla,  bármi  ked- 
vező véleményben  legyünk  felöle,  ez  idÖ  szerint  apokrypb  s  mint 
ilyen,  tények  alapjául  el  nem  fogadható;  Thietmár  azt,  hogy 
István  a  koronáti/M/xí'o'/kaptavolaa,  nem  mondja;  a  kis  legenda 
sem  mondja,  hogy  Eómából  kapta ;  az  öslegenda  ma  még  csak 
föltevés,  noha  van  jövője,  ha  szorgalom  és  kritika  nyomozza,  mert 
bizonyos,  hogy  Istvánnak  kauouizált^itását  líómában  kérték.  Ma- 
rad tehát  a  mintegy  száz  ówel  késöbb  készült  Hartvik-féle  legen- 
da; következőleg  olt  állunk,  ahol  voltunk:  az  eddigi  diplomatikai 
apparátussal  a  korona  eredetének  s  vele  usszefüggO  több  más  kér- 
désnek megnyugtató  megoldása  lehetetlen,  —  mert  a  mennyi  a 
valószínűségekre  felhozható,  ugyanannyi  hozható  fel  az  ellen- 
kezőre. 

A  VÍT-ik  czikkben  szerző  a  korona  későbbi  átalakításáról 
szól.  Az  újabb  korona  görög  fölirata  szerint  Dukas  Mihály  bizanczi 
császár  által  küldetett  I.  Géza  magyar  királynak.  (Ugyanezen 
feliratra  hivatkozva  állítottíi  ezt,  csakhogy  az  egész  koronáról, 
Keresztéi  József,  a  ki  a  koronát  1790-beu  megvizsgálta  )  Mikor 
történt  a  korona  felső  (római  eredetű)  részének  az  alsóval  (a  gö- 
i-ög  eredetűvel)  való  egybeforrasztása,  azt  eldönteni  nem  lehet, 
valamint  azt  sem,  hogy  a  felső  korona  magában  ji  pántok  nélkül 
vagy  azokkal  együtt,  vagy  u  páutukból  állnlt  külön  koromi,  mely 
később  tán  az  alatta  levő  aranykoronához  illesztetett,  az-e,  raelj 
Szilveszter  által  küldetett  (v.  ö.  a  2-ik  részszel)  ?  »Auuyi  iizoubau 
—  Írja  a  37  1,  —  kétségtelenoek  mutatkozik,  hogy  Albert  király 
idejében  a  korona  már  egymáshoz  volt  forrasztva,  midőn  ax  özve- 
gye áltjil  elorozva,  III.  Frigyes  császárnak  zálogba  adatott.  Mert 
a  zálogokmányokban  —  mint  alább  olvassuk  —  csupán  egy  királyi 
korona  említtetvén,  annak  aranysúlya  és  ékköveinek  száma  oly 


TÖRTÉSBTl  IRODAI/>H. 


553 


nagy.  hogy  az  csíik  a  mai  korona  5sszes  köveinek  »  amnysíilyjl- 
iiftk  felelhot  m^g.*f  A  kövotkcző  czikkben  nzt  ff'jteiíeti  szerző,  hí>gy 
a  korima  az  egyesítés  daczára  sz.  István  koronája [líik  ntírezte- 
tett;  mint  szent  István  rómHÍ  koronáján'd  szólunk  róla  a  páp/ik 
is.  Elriadja,  hogy  mftr  az  Arpád-hrizból  való  királyainknál  nyil- 
vánul az  a  törekvés,  hogy  a  szent  koronával  megkortjnáztatva, 
uralkodásukat  ekként  törvényesítsék. 

Tájékozás  végett  a  ezent  s  a  többi  koronára  vonatkozó  adn- 
tok  elkülönítése  s  rendszeres  csoportosítása  nagyon  kívánatos  volt 
volna.  A  található  kitételek:  coroua  regalis  (34.  1.),  corona  regia 
(n.  o.).  corona  reffni  (valószínűen  ez  alatt  értendő  sz.  István  Jtnro- 
náju.  mert  több  korona  említtetik,  v.  ö.  37  1.),  c.  sacva  és  sancta, 
Hévayuál:  sacra,  angelica  et  apost<ilioa  regni  Hungáriáé  corona 
(43.  44  1.),  stb.  felsoroltatnak,  de  a  köztlik  levÖ  különbség,  illetve 
azonosság  megfojtetlen  maradt.  Nem  egészen  c<irrect  kifejezés: 
•szent  István  koronájának  országai*,  helyes:  >a  magyar  korona, 
vagy  szent  korona  tartományai  és  országai.*  Végííl  a  szent 
kortuia  elnevezés  eredetéről,  a  korona  államjogi  jelentőségé- 
ről 8  őrzéséről  szól.  A  korona  az  Árpád-házból  való  királyok 
idejél)en  Sz.-Fehérvárolt  a  Boldogasszonyról  nevezett  székesegy- 
házban őriztetett;  őre  1254..  12í)4-ben  u  káptalan  prépostja  volt 
(u,  0.  39-44  1.) 

A  LX-ik  czikkbori  szerző  azon  víszontH'i^ságükat  beszéli  el. 
melyek  a  koronát  az  Ar|)ádok  kihaltával  érték.  »Mire  Ottó  az- 
után Székes-FebérváiTa  ért,  nemcsak  meg  koronáz  tatt,a  ott  magát, 
hanem  Buda  városába  is  ünnepélyesen  t>cmeuetct  tartott,  fején  a 
koronával  és  vállain  Sz.-István  palástjával  lovagolt  végig  a  város 
utí-záin  és  külvárosokon  ;  nyilván,  hogy  magát  a  népnek  a  korona 
I  teljes  birtokában  megmutassa.  8  innét  vette  volna  eredetét  né- 
'  melyek  véleménye  szerint  az  a  szokás  is,  hogy  az  ujdonkomná- 
zott  királyok  a  város  utczáit  ünnepélyesen  belovagolják*  (46.  1) 
Szerző  e  nézetet  nem  fogadja  el  egészben  s  régebbi  magyaráza- 
tára utal. 

Ottótól  a  koronát  Apor  erdélyi  vajd;i  szerezte  meg  s  miután 
ezt  kiadni  vonakodott,  a  rendek  elhatározbik,  hogy  sz.  István  ko- 
ronája helyébe  uj  készítendő :  a  Vatikáni  Magyar  Okmánytár 
adatai  tannsítják,  hoíry  ez  meg  is  történt,  de  13 lO-bon  Apor 
Lá.szló  Kóbort-Károlynak  meghódolt  s  szent  István  koronáját 
kiadta,  S  ekkor  t/trtént  az  a  jellemző  eset,  hogy  Káioly  király 
méltóságának  törvényesítése  végett  Tamás  éi-sekkol  háromszori 
m'*gkoroiiázL'itása  daczára  magát  negyedszer  is  meokoronáztitta. 
Ez  időben  kétségtelennek  tartották,  hogy  a  mai  korona,  vagy  leg- 
alább annak  felsŐ  része  az.  melyet  sz.  István  hfirdott  fején,  ezt 
igazolja  e  kitétel:  >coroüa  sancti  Stephani.«  Mellesleg  legyen 


554 


TÖRTÉNETI IKOOALOU. 


mouílva,  uagy  valósyíiirisí'g  szól  ii  melleit,  liogy  A  két  líoroua  ek-" 
kor  mái'  egyesítve  voU,  mert  Géza  király  kornimju  uem  űmlítte- 
tik,  holott  ha  meg  volt  volna,  új  korona  ké»zittetófie  nem  vált  vol- 
UA  fUsUkségessé;  az  egyesítés  utáu  pedig,  azoD  szabályhoz  képest : 
a  potíori  fít  deuomiikutio,  —  mindig  csak  sz.  Istvfiti  koronáját 
cmlitettók  s  Géza  király  korouáját  aunál  köunyebbtiu  elfeledték, 
meii  Allamjogi  jelent'isége  nem  volt. 

A  X-ik  czikkheii  szerző  a  koronának  a  vegyes  házból  szár- 
mazott királyok  idejében  való  őrzéséről  s  Kottaner  Iloua  korona- 
lolvajláaáról  kzóI.  A  konma  eiöbh  Biulán  a  tárnoki  házban  őriz- 
tetett, ideiiílenesen  Ksztír}<omhaii,  az  érseknél,  utóbb  Visegrádon 
;i  szt.  Erzsébet  kápolnája  uielLetli  boltban.  A  Xl-ik  i'zikkben  a 
szerzó  a  k^irouának  Rrzsébet  királyné  által  történt  elzálogOHÍtá- 
sát,  I.  L'lá8zló  királyitak  a  szent  koruna  bijábaa  mással  történt 
megkoi*onáztatáMát,  a  szent  korona  vísszaváltiuját,  végül  a  korona 
őrzésére  nézve  Mátyás  király  idejében  tett  első  törvényhozói  in- 
tézkedésfíket  íidja  elő. 

A  következel  czikk  a  koronának  a  mohácsi  vész  ntáni  viszon- 
tagságait kezdi  meg.  —  I.  Ferdinánd  a  Visegrádon  őrzött  koronát 
raegkoronáztatása  végett  Sz.-Febérvárra  vitette,  miután  elóbb 
Özapolyai  János,  a  ki  Perényi  Péterrel  együtt  korunaör  volt, 
magát  vele  míir  megkoroiiiVztatta  volt.  Perényi,  mikor  a  korona 
még  nála  volt.  Szulejinan  fogságába  keríilt.  a  ki  a  zsAkmányül 
vett  koronát  .lános  királynak  adta  (1529).  lEz  idÖtŐl  fogra 
—  írja  özerzÖ  az  56.  1.  —  a  korona  János  birtokában  maradt*  a 
ki  magával  vitte  Erdélybe,  hol  halála  utáu  neje  Izabella  kezébe 
jutott;  és  csak  hnsszas  alkudozások  után  adta  azt  1551-ben  ismét 
vissza  I,  Ferdinánd  király  törvényes  birtokába,  midiui  közte  éa 
Izjibella  közt  a  békeszövetség  megköttetett*  Fniter  György  leve- 
lezéseibÓl  az  derül  ki,  hogy  az  alkudozást  ó  folytatta, 

A  XIII — XIV.  raikkben  szei-zö  azon  eseményeket  bcsEélt 
el,  melyek  koronánkat  u  HaVisburg-liázból  való  királyaink  ideié- 
ben érték:  miként  kerfSlt  a  korona  előbb  Béc.sbe.  később  Prágába 
s  innét  vissza  Pozsonyba.  A  Docskay-féle  kortmáről  szólva,  azt 
mondja,  hogy  hoválettét  bizonyosan  nem  lehet  tudni ;  u  bécsi  ceá* 
Rzárikincstárfoljegyzései  valószínűen  nyomra  vezfttnének.II.Mátyás 
királyról  megemlíti,  hogy  a  koronán  volt  repedt  szafirt,  luelyrfil 
I.  Mátyás  király  idejében  Palóczy  László  orszájíbiró  a  Frigyesnél 
volt  koronát  megismertí*,  ép  saphirral  cserélte  ki.  A  maholnap 
iiOO  éves  korona  törtéjietében  ez  az  egyetlen  történeti  adatunk 
van  arra,  hogy  csinosítása  érdekében  az  utódok  is  tettek  vala- 
mit: bélése  ugy  látszik  Mária  Theresia  elótt  nem  volt  A  XVÍL 
században-  akadt  olószór  író,  Kévay  Péter  koronaőr  személyében, 
a  ki  a   nemzet  ezen   közkincséről  önálló   müvet. adutt  ki ;  tisztét 


tORT^KKTl  raODALOlf. 


555 


felftldozóbbao  végeüfl  koromiört  képzelni  is  nehéz  s  azért  tévedö- 
sei  daczára  is  háUt  énlemel.  A  Betblcu-féle  mozgalom  idejéhcn 
a  korona  Pozsonyból  Zólyom  várába,  maid  KítógAra.  Eiiorjesre, 
Ecsed  várába  TÍtetett,  végre  örizete  belvéűl  Treucsén  vára  jbIöI- 
totett  ki;  Béos  ostromakor  (1683)  Linzbe,  onnan  Paas:Luba,!i  hét 
éves  háború  idejében  Komáromba,  késAbb  Pozsonybu  vitatott  8 
s  ott  miirudt  17Ö4-iií.  Ez  évben  vitefcu*  II.  József  császár  Bécsbe, 
a  honnan  törvényes  hplyére,  MagyarorKzágba.  csak  hat  év  miilva 
kurGlt  vissza.  Ez  idobCtl  már  napokról  szóló  biztos  adataink  vaunak. 

Az  utolsó  (\\'l.)  czikkben  beszéli  el  szerzÖ  TI.  Lipót,  I. 
Ferencz,  V.  Ferdinánd  és  I.  Ferencz  Józsefnek  királylyá  kíiro- 
náztatását  •  a  királynék  korouáztatáyáról.  hacsak  elvétve  nem, 
nom  szól ;  a  koronázás  szertartását  is  csak  mellesleg  érinti.  E  te- 
kintetben a  közjogi  Írókra  utal,  holott  kétségtelen,  hogy  a  riirt  ér- 
dekessége CBak  nőtt  volna,  ha  királynéink  koronáz  tiltásáról  s  a 
koronázás  szertartásáról  is  megemlékezik.  Díszére  vált  volna  a 
a  pozsiuiyi  kíiptaiau  koronázó  lempKmiábaii  az  oltárt*)]  jobbra 
olvasható  azon  szép  fölirat  is,  mely  mindazon  királyaink  és  király- 
néink nevét,  a  kik  azon  toursi  szent  Mártonról  nevezett  egyház- 
ban megkoronáztattak,  elösoi-olja.  Ohrytandó  volnii,  hogy  e  pél- 
dát másfelé  is  utánozzák. 

ITgyanezen  czikkben  beszéli  el  sztTzó  íizon  válságos  helyze- 
.tet,  n)ídyl)e  a  korona  184i»-ben  jutott.  Még  1>S48.  deczember  30-áu 
lagyta  meg  Kossuth  I>ajos  Bónis  Sámuelnek,  hogy  a  koron&t 
^Tegye  át  s  szúllíisa  Debreczenbe.  Aztán  a  korona  Szemere  Berta- 
lan kezére  került,  ki  azt  1849.  júliusában  Nagy-Váradra,  auguRZ- 
titu«ában  Aradr.-i,  m:ijd  Lugusra,  Karánsebesre,  Orsovára  vitte,  a 
iol  Grimm,  Házmán  és  Lórodi  segítségével  (aug.  23-áü?)  elásta, 
mert  azt  az  oktalan  tanácsot,  hogy  a  Dunába  dobja,  nem  volt 
,elke  kóvetni.  1853.  szeptember  8-án  Karger  Titusz  őrnagy-had- 
bíró tidálta  meg  ismét,  a  ki  ezért  jutalmul  —  ha  nem  tévedek  — 
akkor  a  szent  korona  tagjai  közé  fel  is  vétí'tett.  Az  adatok  egy 
részét  szerzÓ  Bónis  Sámuelué  urnótól  kapta,  kitol  még  sok  más 
érdekes  részlet  várható. 

A  mü  második  részében  szerző  a  szent  korona  és  koi*ouá- 
zási  jelvények  mfíleírásával  foglalkozik.  A  mfiismc  és  mútörtéuet 
tán  azon  tér,  melyen  szer/fl  leginkább  .szeretett  idÓzni ;  tíijékozott- 
sága  és  otthonossága  benne  vezérszerepri.'  jogosítottji  és  juttatta 
s  azért,  ha  a  müvének  második  részében  összefoglaH  eredmények 
tán  num  is  tirthatók  mindenkorra  és  mindenben  véglegesen  meg- 
állapitottu'iknak  és  eldöntötteknek,  —  a  mit  szerzó  maga  sem 
vélt,  —  azok  mégis  irányadók  éa  szabályozók  lesznek  mindazokra 
néssve,  íi  kik  koronánkat  és  koronázási  jelvényeinket  mint  mütör- 
téneti  emlékeket  ismertetni,  vagy  méltatni  akarják. 


556 


Végftl  engedt^ssfk  mog  egypár  lényegtelou  ;iprós&í;  elmou- 
ílAsa.  A  Géza  király  koronáján  olvivsliató  tLeU(Ö)  fploldatlaii 
nmradt ;  jrlputóso  TíilószSriÜeu  Deíic  (isteni,  szent) ;  do  lehet,  hogy 
c  beiüo-  mikron.  íikkor  jeleutt'^c  i  (a,  az).  Biborban  RZületettek  a 
csíiszároknak  /izon  ízyermekeik  voltak,  a  kik  ezeknek  tróiiraléptük 
ntAn  jöttek  a  viliígra.  Az  ország  almáján  Xcresztesi  -  tehát  a 
legújulíb  aranyozás  elíitt       két  leesett  czímer  helyét  látta. 

Beliczat  JónAs. 


<rrr[/  Dawsifffft  Aurél  ősazcJi  müvn.  Hajtó  alá  rcndetíf,  éUtrqjztal  ia  ftffy^C' 

tcki'eí  h'aérfe  I'\rencsjf  JózacJ.  fíudaptJit,  SféAner   Vilmos  kiadÁaa.  J887. 

450  lap.    Ara  4  fri. 

Éppen  két  esztendeje,  hogy  gróf  Dtjssewily  Aurél  életraj- 
zához a  kövrt.kt!zft  kis  olfiszót  írtam;  Midőn  a  tiszttilt  kiadó  c  rövid 
életrajz  megírására  felszólított,  kerestem  a  Dessewffy  József, 
Dessewffy  Aurél,  Dessewffy  Emil  munkáit,  de  bizony  csak  hiá- 
nyosan és  csak  szétszórva  találtam  meg  nagy  könyvtárainkban. 
Megkerestem  azután  a  még  6lö  kortársakat,  egy  volt  hivatalnok 
tArsát,  liónyay  Gábor  urat.  gróf  Dessewffy  Márczelt,  az  éló  test- 
vért és  id.  Szügy  én  i- Mari  eh  László  úr  ö  uiigymóltóságftt,  kiről 
épen  Liónyay  Gábor  nioudá.  hogy  legjobb  barátja  vala  a  néhai 
gróf  Dessewffy  Aurélnak  s  az  igy  szorzelt  adíilok  alapján  valék 
képes  e  kis  miivet  Összeállítani.  De  ha  mindhárom  DessewíTvnek 
összes  müvei,  sa  lelki  állapotukat  csakis  híven  visszatükröző  összes 
levelei,  a  mint  illenék,  poutf)S,  teljes,  gondosan  sztnkesztett  kia- 
dásban együtt  volnának,  akkor  voltra  lehetséges,  söt  kollemete& 
munka  .mind  háromnak  tatkúságteljes  életrajzit  szépen  b  hatás- 
tpljeaeu  megírni.  Budapest,  18Ö5.  május  1-éu.  Rövid  két  óv,  snzótji 
Lónyay  Gábor  a  jó  barát,  s  gróf  Dessewffy  Márczel  a  hö  testvér 
i'lhaltak  s  ime  a  kor  szavát  megértő  és  tapintatos  kiadó  Mehner 
Vilmos  Dessewffy  Aurél  összes  müveit  kiadta.  Emunkát  Fereuczy 
József  látta  el  életrajzzal  és  jegyzetekkel.  És  miudeu  tekintetben 
hasznos  munkát  végzett  Dessewffy  Aurél  müveinek  Összegyűjté- 
sével, melyeket  eddig  ha  ismerni,  vagy  velők  foglalkozni  akartunk, 
iminneu  amonnan  kellé  ősszekeresgélnüuk. 

Nem  is  szólva  az  eddig  oly  sokszor  s  gyakran  alaposan  ismar- 
teteit  müvekről,  azonnal  szembeötlő,  hogy  a  gyűjteménynek  leg- 
érdekesebb részét  egészítik  ki  gróf  Dessewffy  Aurél  levelei,  melye- 
ket édes  atyjához,  édes  anyjához,  Kaziuczlhoz,  Szögyónyíbez,  Hor- 
váth liázfirhoz  .stb.  s  miudenek  felett  báró  dóeika  Samuhoz  inté- 
zett: á  melyek  ennyire  is  ös^izegyöjtve  először  e  helyen  jelennek 
mee.  Valósziuü.  hogy  leveleinek  száma  s<ikkal  több  s  talán  később 


tOrt£ikiet[  IR0DAI/>I1. 


557 


még  több  levél  fog  összegyfilui  —  de  addig  is  F.  J.  úrnak  e  \fíve- 
lek  ÖüszegyŰjtésc  kiváló  úrdeuieíil  szolgál. 

Mindenik  levélnek  mecvau  a  maga  érdekessége,  hisz  a  már 
korílbban  ísnierfc  levelei  w  édesanyjához.  Hzögyéni  Lászlóhoz  mind 
igen  sz&pek,  de  :vi  Államférfiúi  heUtils  legélénkebb  bízonyaágni  — 
s  a  baráti  bizalom  lí^graelegfbb  sngiVrozásai  azok,  melyeket  Jósi- 
kához intézptt  ^  valóban  csak  az  tVíjlalbató.  hogy  német  nyelven 
vannak  írva  (íimbAr  a  legfVltün/iblt  hungarismuRsal)  különben 
levél-irodalmunk  legkiviilólib  termékei  közé  kellene  sorolnunk.  Kz 
Tittal  uídcs  helye,  hogy  én  Desscwft'y  politikájának  méltánylásával 
foglalkozzam,  csíik  ia  egy  kürftlményt  említek  fel,  hogy  mily  éles 
felfogással  s  mily  alapos  ós  tiszta  ítélettel  szól  nz  erdélyi  dolgokról 
és  politikai  viszonyokról  az  lÖ34-béli  híres  ortjzággyülésrtd  emlé- 
kezvén. Nem  is  szóluk  arról  mily  bölcsen  it-éli  meg  barátját  Wes- 
selényi Miklóst,  dp  mily  bámulatos  belátást  és  ílszinteségtíttanfisít 
«1ósíka  Samuval  szemben,  kinek  részint  állását,  részint  magavise- 
letét veszi  bírálat  alá,  egy  1834.  okt.  ^H-íJn  hozzá  intézett  levelében  : 

»Ha  megengeded,  físzintén  elmondom  véleményemet  erdélyi 
állásodról,  nem  mi  kormányozván  ez  országot,  arról  nem  szólok, 
hügy  a  kormánynak  mit  kellett  volna  tenni,  ezen  nem  változtat- 
hatunk, osupán  a  te  poííitiodról  szólok,* 

Neked  tizi  kellett  volna  mondanod,  ime  megnyertük  az 
országgyűlést  s  ez  valami  és  uiég  többet  is  nyerlhettink  de  nem 
kell  törekedni,  egyszerre  mindent  felforgatni, hanem  mérséklettel, 
nyugalommal  és  törvényes  utón  kell  visszabódítani  a  t/^bbi  garan- 
tiát,  mert  különben  először  abba  a  bibábu  esünk,  mellyel  a  kormányt 
vádoljuk;  másodszor  mert  kíiczkáztatjuk.  hogy  sHnmit  se  nyerünk  és 
harmadszor  mert  csakis  ez  utón  remélhetjük  Magyarország  erkölcsi 
támogatását,  a  mi  nélkül  semmit  s^m  írhetüuk  el.<  Ezeket,  bará- 
tom, ezeket  kellett  volna  neked  minél  többször  emlegetni,  minél 
részi eteaebben  fejtegetni  és  te  mit  tí^ttél?  Arra  szorítkoztál,  hogy 
folytonosan  akadályoztad,  a  mit  nmnznk  akartak.  Ennek  pedig  az 
a  következtetése,  hoíiy  most  már  mindenki  tu<lja,  hogtj  ie  mit  nem 
nkarsz,  de  azt  senki  se  tudja,  ho^y  mii  akarsz.  Te  magad  is  egy 
puszta  tagadássd  lettél  s  abba  a  hibába  estél,  melyet  a  kormány 
hosszú  évek  óti  elkövet  stb.  stb.  (362.  stb.  hiiwkon.) 

Mennyit  dics<''rték  akkor  a  pártlapok  Jósika  ft.'nukölt  maga- 
tartását, nyngalmát,  luyalitását  és  éles  eszét,  bizony  szei*etnéra 
tudni,  miként  vélekedett  mikor  barátja  a  magasabb  államtan  és 
koimányzás  tanszerei  köztíl  ezt  a  tiszta  tükröt  tartotta  elibe. 

De  hát  mint  mondám  nem  itt  a  helye  jó  Dessewffy  politi- 
kájáról Ítéletet  momlani  s  ez  alkalommal  még  csak  annyit  kívánok 
megjegyezni,  hogy  F.  .1.  unjak  tagadhatíitlan  érdemes  volta  mel- 
leit van  e  Tnűben  egy  cardinalis  hibája  is.  agymint  a  t<'»rténetírói 
Sbáíadoe.  1887.  VI.  FezBT.  37 


558 


Icüzönyíisség.  Ö  ugyiiu  is  semmi  részvéttel  3íni  viseltetik  Desspwfly 
Aurél  iniut.  de  luÁsok  iráüt  sem.  MJut  túlzott  positivista  vagy 
állaláljan  luiut  közöuyös  lészvétleu  véralkatú  ember,  elmond  auiiyi 
tényt^  ft  meuuyit  íVmak  1:U  elmomlani  vagy  a  mciiuyit  tud,  ilehofíy 
ti  maf{a  miut  goadolkozik,  miként  érez.  kit  pártol,  kit  rosszal,  crrnl 
olvasóját  mély  homálybauhagyji,  a  mii  éü  a  tört^uetírAsbau  uagy 
bibáuak  tartok,  mert  a  tiszteloudő  tárgyilagodaáguak  semmiképen 
sem  szabad  a  közönyösségbe  átcsapni.  Ferenczy  úr  elég  pikánsán 
megalapítja,  bogyiís^cAfln^í'mitidentazarÍ8tocratiiUólTíÍrt.Aos.'iu//i 
miudeut  a  demokratiától,  DesseroJ/)/  miudeut  a  kormánytól.  (???) 
E  kénlósről  igen  szabatosan  emlékszik  gróf  Széobeu,  tárBúlatunk 
másodelnöke,  midöu  székfoglaló  beszédében  egyebek  közt  így  szól: 
^kétségkívül  a  tárg^'ilngoseág  magában  mé^;  nem  meríti  ki  a  tör- 
ténetirodalom feladatát.  Maga  a  tárgyilagosság  bizonyos  mérték- 
ben miudig  csak  a  tények  irányában  érvény eaűlbet,  megitélésükbeu 
nem  mebot  odáig,  bogy  az  író  egyéni  szoUeme,  bzempontja  és  meg- 
győződése ne  érvényesííljön,  vagy  legalább  bizonyos  közvetett 
hatást  ne  gyakoroljon  ;  mert  a  tárgyilagosság  ily  Ibka  egyenesen 
a  szellemi  közönyösséggel  lenne  ngyanazonos.<  ') 

— K  — H. 


Magyiir    Türtí-'rielmi   8  tgyhíz-törteneti   taimlnijlnyok,  irU    Iprtlyi  AniolJ. 

A    Líoldog    cnilükezctil  szerző    inegbízái«ábú]   közrcborsátotta    volt-künyv 

tánioka*  Bntiyitay  Vincxe.  Budapest  1887.  Frank  Hu  tárenlat  k9uyvayoni- 

dája.  Ára  ?  514  lap. 

Az  előttünk  fekvő  mű  Ipolyi  Arnold  kissebb  müveinek  Aai- 
maíífZ:  kötete  s  nyolcz  kisscbb  tanulmányt  foglal  magába,  u.  m. : 
I.  A  magyar  nemzetegység  és  államnyelv  történeti  alakulása. 
Elnöki  iH^széd  a  m.  tört.  társulatnak  Rimaszombaton  1H76.  aug. 
22-én  tartott  vidéki  nagygyűlésén.  ÍL  A  magyar  ipar  élet  tíir- 
téneti  fejlődése.  Elnöki  beszéd  a  m.  tör,  társulatnak  Pozsonyban 
1877.  aug.  33-án  tartott  vidéki  nagygyűlésén  III.  A  magyar  had- 
történelem tjinulmáuya.  Elnöki  beszéd  a  m.  tört  társ.  Maros- 
Vásárhelyt  1879.  aug.  23-án  tartott  vidéki  nagygyűlésén.  IV.  A 
tiírténelem  és  a  magyar  történeti  szellem.  Elnöki  beszéd  a  m.  tört, 
cougressusnak  Budapesten  1885,  jul.  3-án  tartott  ünnepélyes  köz- 
gyűlésén. V.  BesztiTttzebánya  városa  miveltség-törtéueti  vázlata. 
Előadatott  a  ra.  líirt  társ.  Beszterczebányán  1874  aug.  SM-áu 
tíirtott  nagygyűlésén.  VI.  A  pálosok  magyar  tíirténetéhez.  VII, 
Adalékok  a  magyar  domonkosok  történetéhez.  VIIT.  Magyar 
miveltsóg-történeti  tíinulmányok  (töredék.) 

Vájjon  moudbatjuk-e  valaha,  bogy  már  elég  ideig  emlékez- 

*)  Százmlok  1887.  cvfolyum  4G8.  lap. 


TOBTfiNETI IBODALOM. 


nh9 


tüuk  Tpolyirft  s  már  íUadbíitjuk  tít  a  felvdékcnységoek,  6  bizonyára 
uem,  de  ha  moüdivníi  is  valaki,  íme  halála  ufcán  is  egyre-másra 
jelenoek  meg  ujabb  és  legújabb  művei,  melyek  mindnntiilan  ama 
uagy  veszteségre  emlékeztetnek,  mely  az  6  halála  által  mindnyájun- 
kat sújtott.  E  tanulmányuk  is  bizonysáRot  tesznek  az  ö  nagy 
szelleméről,  melyet  nem  a  napi  élet  ejihenier  érdbkei  bilincseltek 
a  fold  rögéhez,  hanem  a  századokon  át  fojliKlött  s  érvényre  jutott 
eszmék  foglalkoztattak.  Hányszor  megtörténik  velünk,  hogy  ke- 
zünkbe akad  e(íy-egy  okirat  s  kijegyztiuk  belÖle  egy  óvs^mot» 
legfeljebb  egy  nt-vet  s  aztán  félredobjuk,  mint  olyant  a  mi  már  ki 
vauhasználva,alijí  emlékezvén  a  többi  részletre  s  évek  múlva  bizo- 
nyos más  okból  iijra  fölkeressük,  a  már  egyszer  eldobott  oklevelet. 

Ipol}!  e^ész  másként  olvassa  az  okiratokiit^  neki  egy  pár 
ujnyi  széles  pergameutre  karczolt  okirat  egész  múzeum,  egész 
kultur-történet  volt- ')  így  o  könyv  értekezéseit  ia  elolvasva,  így 
kiálthatnak  fel:  Istenem  uram  mennyit  kellett  annak  a  jó  püspök- 
nek összeolvashatni,  tanulhatni,  míg  ezeket  az  értekezéseket  meg- 
tudta irui^  váljon  liáuy  okirat  adatai  lehetnek  összeszőve  ezekben 
az  elragadóan  szép  beszédekben?  Azonban  más  valaki  azt  mond- 
hatná: óh  neki  könnytt  volt,  ö  egy-két  oklevélből  auuyit  olvasott, 
mint  más  ember  százl>ól ;  ám  az  eredmény  ugyanaz,  mert  akkor  e 
csodálatos  tehetségnek  megszerzése  kövelelte  meg  a  munkát.  E 
tanulmányok  azonban  habár  nem  is  voltak  ismeretlenek  a  uagy 
közönség  előtt  s  még  kevésbé  a  m.  tört.  társulat  tagjai  clött,  mert 
hiszen  hallottuk  m:igát  a  szellemes  előadást,  s  lenyomattuk  köz- 
lönyeinkben, még  is  hálával  tartozunk  c  kiadásért  mind  a  nagy- 
nevű szerzőnek  mind  a  közvetítő  BnnyiUiy  könyvtárnok  urnák, 
mert  most  ime  összegyűjtve  áll  előttünk  a  kincshalinaz. 

Most  hallgatva  állanak  előttünk  a  néma  betűk,  ah  de  még 
füleinkben  cseng  ama  festő,  oratori  hang,  midőn  felkiáltott  hívei 
költ  a  nagy  szónok:  Van  a  magyarnak  egy  eszményképe  túl  a 
Királyhágón  s  ez  a :  Székely !  Az  első  szavak  már  hódítottak, 
megindítottak,  fogékouuyá  tették  lelkünket  b  mohón  élveztük  az 
eszmék  és  gondolatok  fényes  áradozását. 

Be  miért  folytassam  írásom,  itt  a  könyv  s  olvassátok  érett 
észszel  s  józanon  s  beuue  feltalálhatjátok  egy  lelkes  magyar  tudós 
bölcs  tanításait  mindenről  ami  hazánkat,  nemzetünket,  nyelvünket, 
előhaladásunkat  testi  és  szellemi  tehetségeink  kiművelését  illeti 

Nem  siratunk  hát  korán  eltiVvozott  nagy  elme,  hanem  olvíis- 
sak  müveidet,  tiTJesztjük  eszméidet,  folytatjuk  ideálod  keresé:>ét  s 
igy  leszünk  hozzád  méltó  utódaid  és  tanítványaid 

>)  LáB  pc'Iüáál  a  Száxadok  1867.  évf.  42  és  119  a  a  tiJbbi  tapjnit 


37» 


KÜLÖNFÉLÉK. 


JELKNTÉS  A  GRÓF  FORGÁCH  CSALÁD 
LEVÉLTÁKÁRÓL. 

(Áhó-'Kpmtnczén  és  Ciákányhan,) 

A  grófi  család  megtisztelő  felszólítása  s  társulatunk  f.  é. 
márcz.  Tál.  ülésének  megbízása  köretkeztében  toU  szerencsém  a 
gróf  Porgách  család  abafij-szabolcs-megyei  ágármk  komeuczei  és 
csákányi  levéltárát  ápril  14—  17-én  átnézni  s  arról  jelentésemet  a 
következöbben  terjesztem  elÖ. 

Nem  az  egész  levéltórról  lesz  itten  pzó.  mert  nnnak  legna- 
gyobbrésze  pár  év  elÖtt  családi  letéteméuyül  a  nemzeti  múzeumba 
lÉerfllt  s  így  nekem  csak  a  knlász-szedegetés  szerepe,  a  részben 
még  ott  maradt,  részben  azóta  oda  kciölt  okiratok  kibi'ingészése  s 
a  csákányi  újabbkori  gazdasági  iratok  közé  tévedt  hist<>ricnmok 
kiválogatása  jutott  feluílatomííL  Vérmes  reményeket  nem  fíSztem 
e  tarlózáshoz ;  annál  kellemesebben  gyózödtem  meg,  hogy  nem 
ereflménytelenfll  fáradtam. 

A  kemeuczei  kastélyban  uégy  nagy  ládában  öi*zik  a  még  ott 
lévrt  iratokat.  Nagy  része  ezeknek  gazdasági  számadásokból  áll  a 
múlt  és  jelen  századból;  más  részét  íijabbkori  i>eres  actáktAísziks 
ezek  közül  válogattam  ki  a  szathmári  békéig,  tehát  a  múlt  század 
elejéig  rendszerpsen  s  attól  fogva  vdiof/atva  a  nevezetesebb  histori- 
cumokat,  és  a  családra  vonatkozó  fontosabb  okiratokat.  A  múlt 
?zázadi  peres  actákból  ?»  levelezésekből  aránvlaír  csak  keveset  vá- 
Iftsztottíim  ki,  mert  oly  nagy  tömegűek  felho/ásúra,  a  milyennel 
ezek  kínálkoztak,  megbízatásom  nem  vaU.  A  levéltáru:ik  ez  a  része 
nagyobbára  a  nógrádmegyei  SzécaenybÓl  került  Kemenczére. 

E  -4  nagy  ládán  kivtíl  egy  fontosabb  okinitokat  tartalmazó 
papirtokba  zárt  csomagot  találtam,  melyekben  hártya  oklevtílek. 
királyok  és  erdélyi  fejedelmek  levelei,  török  levelek  stb.  voltak. 
Kzek  részben  a  Vay  íevéltárlMM,  részben  pedig  tiibb  gyilj  te  menyes 
kézirattal  Dobai  »SzékeÍy  Sámuel  múlt  századi  gyűjteményéből 
kerüllek  Kcmenczére. 


KCLÖNFftlJ:K. 


561 


MigKemonczén  jobbára  az  egykori  »z4c»ényi  Uvéliár  marndTá- 
nyait  urzik,  addig  CWAví/ií/fcan  (félórányira  KemenczétölJ  az  abaüji 
birtokokra  vonatkozó  többuyirfc  újabbkori  gazdasági  s  peracti\k 
Tannak  elhelyezve  az  erd6szlak  kamrájában.  Egyik  árpádkori  s 
több  máa  oklevél,  számos  levelezés  a  XVII.  századból,  három  ne- 
vezetes czímcrcs  nemes  levél,  egy  bárói  diploma.  Sxaláacz  vásárjogi 
kir.  privilégiuma  (IV.  Ferdinándtól.)  stb.  innen  került  elÖ. 
1.  Átyádkon  oklevelet  találtam  összesen  hármat: 

I.  fiTr^ből  a  vcitxprrimi  káptalan  egyik  kiadványát.  Magjelent  Fcjfír  : 
Codex  diplomaticnsában  (tom  VII.  vol.  ii.  p.  *55  —  6fi.)  Kemenc«í!re  a  Káy 
levéltárból  került,  a  hol  Szabó  Károly  kcKebeii  már  megfordult,  6  vezette 
rá,  hogy  liol  jeleut  meg. 

!2.  1273-ból  Demeter  prepoat  t^aalelesiti  conveutkiadváuya,  birtok- 
cseréről  János  ispán  (Inira  fia)  da  Folician  (Feliciaii  fia)  kSsött,  Bdtea 
Ungvárhoz  tartozó  falu  felett,  melynek  határjárását  is  tartalmazzn  az 
oklevél.  Szi^repeluek  bonne,  mint  tanúk :  Znbozlay  Láttzló.  József  vámag)', 
CheiDQ  és  Buda  bHdnagyok  stb.  £x  a/,  oklevtfl  tudtommal  kiadatlan.  A 
bávárkésB  által  mog  nem  bolygatott  csákányi  levelek  klíKÜl  való. 
^  3. 127i4-\jo\  IV.  \Áf,7.\ü  királyuak  van  egy  nagyon  érdekes  oklevele, 

metylyel  Mykud  bánnak  adományozza  a  zalaucgyeiZuűy.ZcpenccsBand, 
A  veazpremi  várhoK  tartozó  falvakat,  azon  t^rdemck6-i,  melyeket  Mykud 
bán  IV.  Béla  király  idejében  a  csoh  király  ellen  viseli  hadakozás  k&zbon 
szerzett,  a  midöa  (Mynen  és  Karchulag)  várak  ostrománál  meg  is  sebesült 
stb.  (Ki  vau  adva  Fejér:  Cod.  dípl.  t.  Vll.  v.  8.  p.  88—86.  A  Páy  levél- 
tárból való,  hol  Sxabü  Károly  ezt  is  látta.) 

Másolatban  7  db.  Ár]>ádkori  oklevelet  találtam  a  XIU.  száxftdból 
és  pedig  IV.  Bélának  három  a  Forgácti  családra  vonatkozó  oklevelét: 
kettAt  L253ból,  cg>-ct  l'J.'^öból.  Aztán  a  Szentiványí  családot  tlletÖ  n^y 
oklevél  régi  másolatát:  egyet  1267-böl,  kettőt  1  2í5 3-ból  s egyet  12 8G-ból. 

II.  Anjoukon  azaz  XTV,  századi  oklevelek  vannak : 

1.  I327'böl  liúbert  Károlytól,  mely  szerint  Pilisi  (de  Plys)  János 
az  András  Ha,  másrészrtil  Petim  (Pctbeu  és  Pctbew)  és  Miklós,  Pons  fiau 
Plys  falu  felett  egyeKségre  léptek. 

2.  1335-böl  Drogeth  Villcrmus  >palatiuaa  ct  judex  Cnmanoriim* 
bizonyság-levele  Tyba  fia  Tamás  résitérc,  hogy  6  Újvár  és  Sáros  megyék 
Kassán  tartott  gyűlésén  panaszt  emelt,  hogy  Vianen  birtokát  clcserélto 
Benoldus  palatínussal  Zakalia  birtokáért,  de  ez  idegen  kézben  vau.  Fel- 
szólította líenoldiis  jelen  levÖ  örukOsctt :  László  ca  Péter  rozgonyí  nemese- 
ket, hogy  a  birtokot  adassák  kézbe ;  de  estek  mitsem  válaszoltak  reá. 

3.  I363'ból  a  váradi  káptalan  oklevele  ama  kicgyezésr<íl.  melyet 
Bybarch  és  Román  megöletése  miatt  —  egyrészről  Iwan  >vayvoda  de 
Biilcnus*  (Bölényes),  Bolk  és  Walk  testvérek  —  másréazröl  pedig  MiklOs  a 
Ki'ud  fia  (.de  /.nlathnaháuya)  a  maga  és  fivérei  nevében  kütöttck. 

4.  136fí-ból  a  leleszi    conveut    oklevele,    mely    szerint    MatUyucb 


Sftfi 


tfOLÖXF^LÉR. 


Müiálj  fia  Jftkab.  Kechefealdön  Wvfi  birtokát  Ferciiclii  Jakabnak  é* 
Miklösnak  1 1  frU^rt  elzálogosította. 

5.  1379-böl  G&ra  Miklós  nádor  oklevele,  átirata  a  leleszi  convent 
1377-iki  osztály-levcléuek  n  jvipi-i  birtok  felett  Tapii  t'antor  Imre  íteve- 
gye  fts  kt't  fia  Tumás  meg  Balázs  —  másrcszról  Papii  János,  Ptíter  ée 
Jakab  kíizuít. 

Másolatban  a  XIV.  százndból  ,'»  oklovél  kcrfilt  elS ;  ée  pedig 
1330-IÓ1  Ilotinonnai  Drugcth  Vilmos  »comes  de  Scepiis  et  Ujvar*  testa- 
mentoma,  és  a  törtcnelembA'l  ismeretes  Forgách  Balázsra  vountkozó,  a 
uxitramc^'ei  Gbimes  vára  ^  birtoka  adomdnyozásiiról  skóIó  levetek 
13tí6-búl  Mária  kíráljuétúl  és  a  nyitrai  káptalantúl,  1389-töl  agrancaak 
Háría  királyníítúl,  1397-böl  podig  Zsigmond  királyt^M. 

IlL  A  XY.  századból  bat  eredeti  s  ugyancsak  hat  másolat- 
ban lévő  oklevél  került  elö  a  levéltár  maradványából.  Az  eredetiek 
a  következők : 

1.  1404-bcfl.  A  B'it.  Benodek  rendi  coD%-cut  »de  Juxta  Gron<  kiad- 
ványa,  mely  gKeriut  Jakab.  István  de  Gerchianuí*  fia,  törvényes  sasemclyeaf- 
tőjének  éa  tigyvéduíuck  (procuratorcs)  vallja  peres  ügyekben  bármely  blró- 
aiig  előtt  fivérét  Andrást,  és  famiitusát  Kyliaut,  továbbá  Benedeket  de 
BoL'bar.  SKÍIvakÖzi  (de  Zylrakuz)  Bertalant,  Vydi  literátus  Imrét  és  Barát- 
falvi Györgyöt. 

2.  I'lt2-b61  Zsigmond  király  Budáról  kiadott  rendelete  a  knlos- 
iDOUOStori  couvent  érdekében  Slibor  erdélyi  vujdáboz,  Heurík  a  koloauio- 
nostori  apát  panaszára  a  convent  némely  birtokUgyi  dolgaiban. 

3.  1436-ból.  Varaskezy  Lépee  I.rf)ráud,  Erdély  riccvajdi^ia  oklevele 
(prorogatoria)  Tordárúi  keltezve,  a  kolosmonostori  apát  Autouins  érdeke 
ben,  nemxeti'tt  LoiK^nczi  BáiiG  István  (contra  cgr.  Stopbanuoi,  fíUnin 
Ladislai  íílii  Báni  de  Losoncli)  s  ennek  Kégenben  lakó  jobbágyai :  Audormau 
Sartor  és  Hoofgreph  János  ellonében. 

■i.  '.  150-bol  Rndváni  László  komárommeg}'CÍ  szolgabíró  levele  %z 
ország  rendéihez,  mely  szerint  az  ország  rendéitől  u.  a.  évben  vett  parancs 
éTtelmébeiiiuiiuiíítiót  tartotta  koinárommegyoi  Gálya  faluban,  Rozgnni  János 
erdélyi  vajda  és  Eeuoldus  s  *.>8valdu8  a  székelyek  gri^Qa  érdekében  (a  kik 
abba  a  birtokba  bevezettettek  volna,  de  tőlük  az  tiibbek  által  LTŰszakkal 
elvétetett)  —  »  úgy  találta,  hogj'  azt  az  elfoglalók,  (kiket  előszámlál)  tart- 
ják kezükben  (küKtiik  gbimeei  Forgáeh  Péter.) 

5.  HOít-bíil.  MúlyjU  király  adomány  levele  EtzeliThabyasy  László, 
aijJa  GyiVrgy  és  testvére  Thobíáa  számára,  Ivánfalva,  Kcre«d  és  Byrgeiid 
falvaknil  a/  erdélyi  Fej érvárm egyében  (Sajfit  1467-ikÍ  donatiójánnk  a  a 
gyulafeliérvári  káptalan  boigtatáanil  szóló  t467-iki  levelének  álii"á8a.) 

6.  14ít2-l>üi  Báthori  látván  judex  curifte  és  erdélyi  vnjda  ratifica- 
tíöja  u  hét  ozász-.tzék  itéletlci'elének  Zabó  Ambrns  kolozsvári  polgár  ello- 
ntfben.  (Átírva  b«nne  11.  Ulászló  ugyanazon.  Ügyben  kelt  1492-iki  ren- 
delete.) 


KOXiÖNrfeLl^K. 


563 


A  másnliitok  a  következek  : 

1  —  :í.  1401  és  1406-ból  Zsiguioad  király,  át  t-l06-ból  &  zomborl 
káptaiAU  levelei,  melyekben  n^ibb  (13U7,)  oklcveI<«k  is  iratuak  át  k 
Korgách  cflalldot  éa  birtokaikftt  illetőleg. 

4.  14l2-b6l.  A  ÍM  «Kcpr«i  vároa,  LubWi  étt  S^ccpr^váni Kálogba adu- 
^rúl  Rsxiló  oklevele  Zsigmond  királyuak  {Zágrábból  keltezve.) 

r>.  143fi-ból  a  leleezi  convent  által  kiadott  birtokttgyí  vallatás  a 
Paláéi  ^a  EUri  Daczó  családot  illetőleg  az  uugmegyei  Palagy  ús  Danna 
köxsdgi  portiak  felöl. 

6.  1471 -hol  II  szRntgrotbi  coiivent  határjáriUrúl  szóló  levele  Nyiregy- 
liáxa.  OrosB,  Na^ykátló,  Ros-tclckc.  Mándtclckc,  Szilas-tcleUe,  Sima,  Kerek- 
Kovács- teleké,  helységek  ktVsÖtt  Bátbori  EiidrtH:  ^  Kállai  LSkes  Jánost 
ülettfleg. 

Mindezea  oklevelek  legnagyobb  része  edtligelé  ismeretleü 
és  kiadatlan  s  f5kép  a  FurgAcli  családra  s  birtokügyeikre  vonatko- 
zólag nevezetes  adatokat  foglalnak  magokban, 

IV.  A  XVI,  szAzadtól  kezdve  tetemesKn  növekszik  az  okira- 
tok száma.  E  századból  már  mintegy  harmiucz  levelet  szedtem 
össze  a  különféle  csomagokból,  részint  eredetiben,  jobbára  azon- 
ban régi  másnlutnkban.  Ezek  Ifibbuyire  a  Forgách  cyalüdot  illelö 
l)irtokÍigyi  acták,  df  vannak  közöttük  általanosabb  érdekű  biskiri- 
cnmok  ie. 

A  nerezetesebbek  közte  tai-toznak  J  550-böl  ama  föltételek, 
melyek  alatt  Ferdinánd  király  kegyeilje  fogadja  a  Forgách  test- 
véreket (>Conditioue8  qvibus  Forgaczi)  in  ffratiom  recepii  n  R^ffin 
Maicatűie  lőÖO.*)  Az  elaö  fijltétel  (érdekes  adalék  a  hitújítási 
mnzgalm.'ik  törtí^uetébez.)  hogy  niitideii  idegen  vallási  tanoktól 
tartózkodjanak  s  a  katb.  vallást  kövessék  a  Forgách  testvérek. 

Nevezetes  Rudolf  császár-király  1599.  jul,  24-én  kelt  doua- 
tiója  is  Pdiffy  Mikló«,  továbbá  tiai  ée  unokái  számára  Pozsony 
vái'áról  és  a  hozzá  tartozó  birtokokról,  —  melyljen  a  törökverő  hós 
Pálflíy  Miklós  hadi  érdemei  részletesen  elősorolvAk. 

A  Forgáchok  ia  gazdag  donatiokat  kaptak  Rudolftól.  így 
Foffftich  Simon  dunáninneni  főkapitány  Nyítramegyébeu  16  s 
Barsmegyében  14  faluban  fekvő  birtokok-vit  nyer  tőle  l.')79-ben, 
melyek  Pókateleki  Zomar  János  fía  Pál  magvaszakadtával  szál- 
lottak a  koronára. 

Még  nevezetesebb  volt  Rudolf  király  1601.  jun.  7-én  Prágá- 
ban keltdouatiöjn  Fonjéch  Zsiijtnotui  akkor  nógrádi  főispán  résíéro, 
a  melylyel  neki  örökáron  adományozza  ueje  révén  a  gazdag  Loson- 
cai birtokokat.  Mert  Forgách  Zaigmonduak  neje  Losonczi  Annit 
a  temesvári  hÖsnek  L.  Istvánnak  leánya  volt,  a  ki  apja  érdemei- 
ért fiüsítatott.  A  Balassa  Bálint  által  is  megénekelt  szép  Losonczi 
AuDának  első  fórje  Uognád  Kristóf  egri  főkapitány  volt,  a  második 


KtH-ftlTPftl-^- 


ForícAch  Zsií?imiDtl,  ki  a  Losouczi-féle  javakftt  elÖ9z5r  inscríptio- 
kÓDt  kapta  a  kirúlytúl  07,389  frt  zAlogösszeghou.  majd  mésf 
40,000  frt  rúfizeléscttibát  őssxesen  107,S89  frtbtin  örökárrtn.  E 
birtokok  voltAk:  a  nósrádmcgyci  Szécséuy,  Somoskö,  s  a  leromlwlt 
Gács  vára,  az  abaóji  SzaUncz  vfira, a uyitrai Tapolcsány, a Riuani 
ciiria  Zcmplónlton,  a  szentmártoiü  várda  Szabolcsbau^  luiudeuika 
hozzá  tartozó  falvakkal.  Ettp  vonatkníik  hArom  oklevél. 

A  XVl-iki  historirumoklioz  sorakozik  Forffách  /mre,  a  had- 
vezér Simon  ós  a  püspök  s  történetíró  Ferent'Z  testvérének  Daplója, 
tLíberorum  H.  Emerici  Forgách  diarium  natalCum  seriem,*  a 
mely  a  Paduában  elhalt  Forgádb  Ferencz  történetírónak  sokáig 
kétséges  elhalálozási  évét  s  napját  is  meghatározza.  Az  erre  vonat- 
kozó feljegyzés  ez:  *Ao.  1577.  XIX.  Jan.  D.  Fraiiciscus  Forgach 
de  G»  mes  fráter  noster  germanns,  riobis  carissimus,  reddidit  aui- 
mam  pio  dominó  sno  Padwae.  Oeleba.« 

Forgách  Imre  kevésszaTi'i  rövid  családi  feljegyzéseiben  e-gy 
föíiri  család  megható  regénye  túrul  fel  elótlüuk.  HárotuszoruösűU 
kétszer  a  legelöbbkeló  magyar  föúri  családoklxJls  harmadszor  »*gy 
német  herczcgnöt  vesz  el.  Két  eUö  nejét/íl  aftrün,  majdnem  min- 
den évben,  követik  egymást  a  gycnnekek,  a  kik  többnyire  zsenge 
korukban  halnak  el  s  mindkét  neje  gyermekágyban  múlt  ki.  A  har- 
madiknak csak  eljegyzéséről  szól  az  érdekes  napló : 

1569.  jan.  \i-6u  nöeül  clöezör,  clvevcn  Percnyi  Ernscbetet. 

1571.  decz.  1.  BsUlelik  elatí  fia  Mihály  NRgy-Idáti,  incghal  1&72. 
oct.  9-en. 

1573.  fubr  *2ti-áu  8xUleCik  JuHU  k-iLiiya,  meghal  1574.  márt.  8-áu. 

1574.  sept.  9-éii  e/.Ülctik  Kriittóf.  do  c»ak  l.'í  ónlig  el. 

1575.  jnii.  aS-Wi  fl/.iil.  /m/*-,  élt  S  órAig. 
1575.  jul.   4hÍu   (tühát  gyermekágyban)    me;^hal   ueje   ia  Penínyi 

Erzsébet  Nagyidán.  Kll  llt  evei,  *2  hónapot  i^  13  uapot.  Nem  volt  hát 
13  ^ves  KCin  e^i^7.en.  amint  fi'rJIiCK  ment. 

l.')7G.  jun.  :!4-en  veszi  el  máaodsxor  uŐ&I  a  Zrínyi  Miklós  leányát 
Zrínyi  Katái)  Thnraé  Fereui*jí  özvegyét. 

1577.  mái't  \\\-é\\  97.Ü).  MiirüM  leánya  Biostfn. 

1578.  febr.  ÜO-Ai  szUl.  Knna. 

1580.  dec.  14  en  Simon  6a;  meghalt  1685.  ápr.  IS-ánBiuéi,  elte- 
mettetett a  rajt-'czi  templomban. 

1582.  Jan.  1-ún  ftzUlctctl  a  híres  Forgách  ZauzMbnia,  Bicaén  >post 
octavun  promeridianam  tribus  qaartajibtu.c 

lübH.  Jau.  5.  aziil.  uetj:ycdik  tjeiben  maradt  leánya  Jmiith, 

15K.t.  febr.  G.  szül.  Bies^n  Dorutíg^,  meghalt  a  trcnceényi  rárbna 
1585.  m^.  7(<ii. 

1585.ápr.2G-áufizUl.7u/m»nii>azanyagir'ÍÍkosc  (matnrida)^  kí  anyját 
atiirba vitte;  (meghaltBics^n, eltemettetett  Kajcczcn,dlt  88  ^vet  4uaphijján). 


itülÖnfAlék. 


565 


Núháiiy  l)ó  mnltáu  haruiHdsscor  is  eljegj'exte  magát  Sídonia  Katai'tna 
szász  hci-czegoÖve!,  a  tesseni  beroieg  HKvogj-fivel,  kinek  kexét  Báthory 
lettfán  lengyel  király  küzbenjárására  nyerte  el.  löbfi.  scpt.  2G-áü  már 
meghozta  kítvetc  neki  a  jt^gyg>'Ufttt. 

V.  A  XVII.  századból  oly  nagy  tömegre,  százakra  nn^íryaz 
í összeszedegetett  oklevelek  szúrna, ^hogy  azok  részletes  elüszáml/i- 
iásancm  lehet  e  jelentés  feladata.  Evtizedeokéut  és  tiirgyak  szerint 
caoportosítvat  csak  neháuyat  fogok  kicmelai  s  küluu  választom  a 
Fáy  levéltárból  s  a  Dobai  Székely  Sámuel  gyűjteményéből  szAr- 
majíó  erdélyi  fejedelmi  és  török  leveleket. 

Az  elsÖ  évtizedből  1600 — 1610-ig  a  tuLíjdouképeniForKAch 
levéltftr  maradványaiból  mintegy  12  levelet  találtam.  Ezek  ítíizt 
van  a  már  fennebb  említett  ÍJ.  db.  Losouczi  birtokokra  vonatkozó 
oklevél.  Nevezetesek  az  Ostrogaki  János  herczeg  krakkai  várnagy 
és  Rdkóczi/  Zsiffmond  között  a  sárosinegyei  ^faArovtcza  vára  és  bir- 
toka felett  kötött  contractusok  és  levelek  =  Összesen  6.  db.  (1601 
aug.  10.  tízandeczröl  keltezve.) 

Dobú  Ferencz  végrendelete:  >utol3Ó  kis  testameutom  levelé- 
nek párja*  (1602.  apr.  21.  Sárospatakon)  és  egy  »MGmoriale,  hogy 
császár  minémö  okokkal  adta  Patak  várát  Prinyi  Zsófiának.* 

1603.  máj.  31-éröl  Kudolf  cs.  király  záloglevele  MelHh  Pál 
és  Czobor  Mihály  számára,  mely  szerint  50,000  frtnyi  kölcsön  fejé- 
ben a  mindig  pénzszűkében  levő  uralkodó  zálogba  adja  nekik 
Szerednyc  várát. 

Igen  nevezetes  s  köztörtéuelmi  tekiutetbeu  egyike  a  legfon- 
tosabbaknak 1606.  május  16-áról  a  kassai  orBzdfjgjfültía  réfjz^sei- 
nek.  eredeti  példánya,  aláírva  és  megpecsételve  az  ország  rendéi 
legfőbbjeitől.  Bot^kai  fejedelem  aláírásának  két  első  betűje  (St) 
azt  bizonyítja^  hogy  maga  a  fejedelem  is  alá  akarta  írni,  de  aztán 
még  néhány  sornyi  záradékot  illesztettek  hozzá  s  azután  következ- 
nek a  kővetkező  aláírások  és  pecsétek :  Illésházi  István,  Homonnai 
Drugeth  Bálint,  Nyári  Pál,  Thökölyi  Sebestyén,  Széchy  Cryörgy, 
(Ez  is  a  Dobai  Székely  Sámuel  gyűjteményéből  származik.) 

1610— 20-ig  van  7  db.  162Í-.'íO-ig  mintegy  12  levél.  Ezek 
közt  mivclödéstörtónelmi  tekintetben  nevezetes  az  1629-ben  kelt 
osztálylevél  Homonnay  János  és  Erzsébet  között,  melyben  elő- 
vannak sorolva  a  Csicsva,  Beczkó  és  Csejthe  várakhoz  tartozó 
összes  falvak  jobbágyai  s  azoknak  telkei. 

1631— 40-ig  van  mintegy  38  levél.  Talán  a  legérdekesebb 
közöttük  s  jellemzi  a  kort  Fonjdch  Addin  nógrádi  főispán  (1637. 
jan.  28-án  Rahón  kelt)  reversalisa,  melylyel  Homonnai  Máriát, 
mint  anyósát  biztosítja,  hogy  leányát,  az  ö  leendő  nejét,  Szichíj 
Bnrhdldt  (Thurzó  Ádám  özvegyét),  nz  evnngelica  valláa  g}-akorla- 
tábnu  megtartja,  őt  pápistává  nem  teszi,  sÖt  leUd  tanítót  tart 


S66 


kŰlAnpblék. 


mellette  s  valliUa  tanait  hirdette  könyvek  olTaRá-tátnl  el  nem  tiltja. 
E  biztosítisuak  (a  mi  külöuben  ebben  a  korbnu  általános  szokás 
volt^  nem  sokáig  vélte  basznút  SziH^hyBorbíila,  mert  fÍTJbí!Z  mene- 
tele utÁn  8  hét  és  3  nap  múlva  meghalt,  a  mint  az  a  pozsonyi  káp- 
talan egy  lG3fl-iki  leveiébfii  látható,  a  melyben  Hamonnai  Mária 
protestál  AZ  ellen,  hofíy  leánya  az  ő  kclengyéjót  »ne8citnr  unde 
moU.  qnave  conjupali  amore  allecta,*  fórjf"'re  hagyta. 

Az  1640-e.s  évekből  van  mintogy  30 — 40  levél.  Az  érdeke- 
sebbek közé  tartozik  közöttük  egy  *Inquisitiü  Eczeken  lakó  Kurtba 
AndráR  ellon,  némiuemö  nagy  suspitio  végett,  mivel  nyiWfin  az 
törökkel  conversálkodott«  (1642-bon  kelt  Szécsényben.)  Több  a 
tnrczali  szőlőkre  vonatkozó  levél  is  vau  ezek  között. 

Az  1650-e3  évpk  míute^íy  félszáz  okirata  többnyire  birtok- 
ügyi tartalmíi,  van  köztük  tíibb  a<lásv*'vési  szerződés  atb. 

Az  166l>-íis  évek  leveleinek  száma  túlhaladja  a  lOü-at.  Leg- 
érdekesebbek és  mívelÖdéstörléneti  becsftek  közöttilk  ama  instruc- 
tiók,  melyeket  gr.  Forf^ách  Ádámtól  várainak  és  birtokainak 
gondvisrlői  kaptak. 

így  lG44-böl  megvan  grúf  Forgách  Adáni  orpdeti  iustructiója, 
ujelyot  a  g^tttjÁí-zi  hulc*át^utk  adott.  l(in(i-ból :  >Dúvid  István  ffoléjót'ti  jtor- 
Í-(/M<&  in9tnicti<jja.<  IfíGT-bfil :  Libcrchcj  Míliály  j;;dcAi*  várhipitány  uusf- 
tisa.  Ugyanazon  ^vbíil  »Infltruc(iója  tjalgárzi  tiiiíiMrtf'nutU  <*#  stámínrlúnnl' 
UK  proventtis  perc«ptiújúrúl.«  D.  it.  az  erűébe  dtasításii,  v^gül  a  golgi^cxi 
vadáéuik  B;&tLuitini  ktls/Ult  nicmorialc 

A  peracták  klizött  van  cf;y  hatalmaa  köteg,  a  mely  általános 
ordokli  :  TrcucKiii  gróf  »IlltÍ8házy  György  uram  Báthory  Zfiiifia  fq^dclem- 
oasxouy  ellen  való  proctwpnsa.  51.  Aug.  IGOD.  Hricííóii,  Trencíéa  vár- 
ni egy<JbcD.< 

Egy  ilyen  uagyszahású  főúri  jjerlíeu  sok  mívelödéstörténeti 
adat  van  elhintve,  mert  az  ilyen  egész  falvakat  mozgósil  -i\  lanú- 
kihallgatáBok,  jobbágy-ösezefrások  alkalmával,  megmozgatja  a  vár- 
megyét 8  Uíím  ritkán  az  ország  rendéit  is. 

Mán  ily  nagyobbsüabású  per,  melynek  az  actái  itt  vannak, 
a  Keméuy  János  fejedflem  özvejíyéé,  Ijóuyai  Annáé  é.s  testvére 
Margit  Mária  gr.  Csáky  Istvánnéé,  Lónyai  Gábor  ellenébeu^aziu- 
téu  1669-böl. 

A  peres  acták  között  a  legnagyobb  csomagot  gr.  Forgách 
Ádám  nógrádi  főispán  pöi-iratai  teszik  a  XVII-  sz.  közepéről ; 
öiíy  a  Forgách  család  többi  tagjaié  is,  mt'lyt^k  családtörténeti  szom- 
jKmtból  végtelenül  becsesek  s  számok  több  mint  Kzáz  darabra  nig. 

Az  l*i7U-e3  évek   félszáznál  több   okirata   között  tanúi 
gos  a  magj-arókeréki  jószág  provcntusa  (lti76-ból)  stb. 

1680-hól  vau  egy  tanúvallatáa  a  felöl,  hogy  a  Kállay  família 
jószága  a  leáoyágat  sohasem  illette. 


KDT^NPfilLfiK. 


U7 


Budavára  elsö  ostromáról  1684-061  sok  becses  részletet  fen- 
tartott  napló  került  el6,  melynek  ár.  ostrom- törté  ne  tét  megíró  jó 
hasznát  fogja  vebetui. 

*yitrraiio  oltmtHtmú  Íittden*ia  Áiiuo  1684.  Baday  obeidloufik  alknl- 
mato«8Í{^vat  luímclly  dolgokról  vaIÓ  Diarium,  mdy  a  die  17  Junü  usque 
ad  diem  uUiniiim  metiíiö  Octobrís  iiichoAltatottc 

A  XVII.  szílzad  utolsó  évtizedéb/^l  nevezetes  »J:ikasith 
Imre  gróf  testamentoma.*  Priiszkán  .1692-br)l  keltezve.  Becses 
gyűjteményt  tesznek  ki  ifj.  Forgách  Ádám  és  Simon  levelei  is.  8 
itt  kezdődnek  a  Bercsényi  családdal  való  rokoni  összeköttetés  írott 
emlékei.  Kár,  hogy  többnyire  csak  jjeres  initokban  nyilatkoznak. 

VT.  Csnládtörténelf  adatok  végtelen  nagyszámmal  találha- 
tók a  Forgách  levéltáí-ban.  A  Forgáchok  rokonságban  és  össze- 
köttetésben állván  HZ  ország  li^geUibbkelÖ  fÖüri  családaival,  ennek 
nyomai  és  emlékei  megvannak  a  levéltárban  is.  Alig  van  főrangú 
magyar  család,  melyről  adatokat  ne  találnánk  itt. 

Ezek    között  néhány  érdekes  temHési   mcffhlvtk   találnak. 

Igj-  1Ö05.  jiíl.  3l-eröl  Ecaedrtíl  »Aií  nekai  tek.  (is  iiagys.  Báthory 
Jnívén  uram  megkeseredett  Özveg^'C  Uomonnay  Fiiisiníi*  tudatja  Knpy 
Z«igin(vnddal,  hogy  férjét  »az  istenben  filnyngott.  üdvc/üIt  szerelinns  urat, 
az  istennek  keresztyéD  anyasxentegyhnzának  egyik  oszlopát,  országunk, 
fixabadságunk  tanácsát  es  liaxáJánAk  t'dea  atyjátc  jul.  'Ib.  napján  eato 
9 — 10  óra  közt  >Ö  szent  fel?ég«  magúnak  választván,  ez  siralomnak 
nyomorn  vOlgycbtíl  csendes  keresKtvénl  baliítlal  kinzólUtotta  ^a  az  6  di- 
csds8«gébe  vitte.*  Temetése  Bátorban  ^opt.  X-hi  ft — 10  óra  tájra  hntá- 
roKtatott,  melyre  a  megezomorodott  Öxvegy  meghívja  Kapyt. 

11)10.  l'ebr.  11 -érÖl  Sáro.'ipatflkr'il  Lvníntffi  MUiúhj  (a  ZAusuíánna, 
1.  Kákóczy  György  nejének  atyjn)  liivja  muK  Kapy  Zsigmondot  » szerel- 
mes éa  kedves  atyjafia,  fekfége,  az  nobaí  bold<«jr  emlékezetű  nemzetea 
Zeleméry  IJorfnita  asfizon  (+  iCOíl.  szt.  Aiidnla  hava  22.  napján)  tenie- 
téacre  IClO.  m&rcz.  T-érc  Sárospatakra. 

1612.  ftbr.  8-án  Szerencsről  Rákóczy  György  és  Zsi^nnd  hívják 
meg  Kapy  Lászlót  az  u.  a.  óv  jan.  H-án  elhnnyt  Itákóczy  Lajoa  temetü- 
sére  Zf»mborba  febr.  29-éri!. 

1IÍ30.  jul  .j-én  Vánláról  »Az  tek.  ós  nmgyt.  fíedtffhi  Ngérif //rtednni 
Telegdi  AnuR<  hívja  meg  Kapy  Gábort,  anyása.  Bedeghi  Njráry  Pál  Ox- 
vegye  Vtíradif  Kttta  asszony  « az  Várady  famíliának  tííndlikW  és  boldog 
emlékezetű  prosnpinjilriak  utulsó  iiga<  t«metésdrf.  Meghalt  1030  szt.  Iván 
hava  7-«í»  déli  12  órnk^r  Várdán.  Temetését  rendelték  >az  tek.  és  nagys. 
Ikdeghi  Nyáry  István  nrnniuisl  és  a  nagys.  gr.  Kszterházy  Miklós  urunkkal 
Magyarország  palatinueúvat  ée  ü  oga  szerelmeB  bázastáraával  és  az  tek. 
és  nagye.  gróf  Aloí^y  ^Ivnyhárt  arammal  bátyámmal  Magyarország  btnyá- 
val«  jul.  b(>nak  30.  napján  reggel  uyolcz  óra  tájra  Várdűra. 

Vn.  Ktllön  kell  megemlékeznem  a  levéltár  egyik  önálló 


részéről,  mely  ugyUtszik  Dobai  Székely  Sámuel  gyftjtésébíSl  valószí- 
nfileg  a  Fáy  levéltárból  került  Kemenczére  s  ezek  az  erdélyi  ft^e- 
dHmek  eredeti  lei:eUÍ. 

Zápolya  János  leveleivel  kezdődnek  ezek,  a  Idtrtl  mintegy 
10  oklevél  (többayire  peres  Ítéletek)  maratltak  itt  íenu. 

János  Zsigmondoiik  két  levele  kOzfil  :iss  egyik : 

1568.  8ept.  üíí.  Uvitlftfejfírrárott  kíáHitott  kegveleinlevca  Pri/ko 
Mihály  debrfiRitcni  Ukog  rÁtz^re,  a  ki  Almásíty  JaUnbn*'  ű«íbruestt'ui  lakoe- 
növct  faJtnlankcHliUa  miatt:  fÖ  es  jószág^^esztesre  it^Htetett.  >Gi:atJae  Mich. 
Peyko  paria  in  crítiicu  aduUvríi  rum  AhnásifHc  (Így!)  perptitrali  a  Majes- 
tate  regia  lmpetrata.< 

Í56*-^  Tvrtla.  Itólet-levíjl  Jár<t>j  Zsófia,  cIÖezHr  Keress!  I^áttzló  Üzvo- 
gye,  moBl  Nagy  Aiidnlnni'.  inásrt^szröl  AUójürai  Kereasi  Uenes  kiixött 
(melyben  Torma  Denre  liicrntus  mint  ügyvéd  szerepel.) 

Báthory  István  erdélyi  fejedelemtől,  a  későbbi  lengyel  ki- 
rálytól, szintén  kél  eredeti  levél  van : 

1571.  aug.  10.  (ivulftfeljiTván^il  kelt  pateus  FelsÖjáraí  HvitdaUjf 
Márton  Bzáiaára  Ei'drly  I»kü8HÍ)in7.,  bog)'  tí  jogának  vf'dehn^'re  ozabadou 
cttálbat  tani'ivalloiii]i«i-a  akárkit  (IG  márka  bírság  terhe  alatt). 

Ió7*j.  ftíbr.  3.  Meggyesen  kelt  uyugtatvátiy  Fertnctif  Antonüu 
kolozsvári  bli-ú  ezáiuára,  meljr  szerint  íi  Koloasvár  vároaa  3000  frtnyí  adu- 
jában lÍKetctt  tnll^rban  182-1  et,  fíiiom  eKÜstbea  80-at,  foríntbau  720-at 
8  az  Ö  paranceára  fizetett  n  koluzsvári  gyalog.ságiiak  213  frtot  —  é»  Jgj' 
ÖMzeaeu  270  7  tVtról  szül.  (llzt  az  adóbehajtást  ^pen  a  leogydorszi^ 
utazásra  való  elÖkf^AMíletck  eicttcttt^k  1) 

Báthory  Kristóf  két  levele  közül  egyik  157H-bÖl  Keresztúri 
Dobszai  István  bclső-szoluokmegyei  birtokairól  szót. 

Báthory  Zsigmondtól  négy  levél  van  : 

l.^Hi.  decx.  '1*1,  Knloxevir.  A  koloKuvárí  tanácsnak,  hogy  Bome- 
tnitaa  Benedek  deák  adósait  ozorílfla  ÜKetdsre. 

1587.  Gyfvár.  Szentegyedi  iSorn/i/ai' Gergely  állami  Jogügyi  igazgató 
fícrcaeff  Gáspár  dlon  kieuzkiiztilt  rendelete. 

1588.  AbiMÍalva.  Itt'letU'.vel  Hetdáthy  Ensa^bitt,  OmbozI  Kemény 
liászló  ueje  számára  birtok  ügyek  ben. 

1581).  uiárcz.  14.  Gvfvár.  A  koloasvárí  tanácshoz  rendelet,  hogy 
hajtsák  be  Kalmár  Jánostól  a  fejedelemnek  tartozó  !200  frtn^'i  adósságát 
8  a^ák  í.ippajf  Jánosnak. 

Á  fejedelemséget  bitorló  oláh  Mihdli/  vajdától  szintén  van 
két,  a  kort  jellemző  okirat,  u.  m. 

1599.  Qov.  22,  Gyfvárt  kelt  ke^rlcvele  Kolozsvár  városa  tízámára^ 
melyben  fí  nagy  kegyesen  régi  jogaikban  való  megtartásukat  Ígéri,  bár 
—  teszi  hozzá  —  a  császár  hüsdgtftől  elpártolÚHnkcrt  büntotcst  (érdemel- 
uek.  (De  ezt  a  kegyet  meg  kellett  fizetni,  b  Kolozsváron  is,  mbt  a  többi 
v^árotjon,  jókora  üMzeget  zearolt.) 


kOlönkítlék 


569 


1600,  juÜUB  24.  GyalafejerTáíott  elUmervAiyt  állít  ki  n Koloxsvitr 
városától  felvett  11.254  frtröl,arao1jnck  t^rltiztéaén  a  kolozsriri  sókftm- 
rát  kcKelésUkre  bízza. 

Mihály  vajda  méltó  utódja,  a  ki  öt  lá.b  alól  eltétette,  Bdtta 
Oyörqy  uríilmáról  is  több  okirat  maradt  ránk  a  ForRách  letMtár 
útján.  A  hatalom  polczíira  jutását  egy  megsebesült  uémet  kapitány 
érdokébnu  szóló  rfudelete  jelzi,  zsarolásai  emlékét  pedig  feleleve- 
nítik a  hadi  surczokról  szóló  nyugták. 

1601.  aiig.  17.  A  Torda  melletti  tjil>orb<^l  meghngyjn  Kolozsvár 
városának,  hogy  Ronh  Antal  kapitányt,  u  kí  ott  scbbeu  fekszik,  minden 
gattkségeseel  ellássák. 

lt>01.  aug.  ITi.  KoloMVíir.  Reiciiet  íi/órgy,  »Rom.  Kiiiií.  May.  Eíii- 
iiember  u.  Veldlkriegízullrnaiater*  elismervtfoye,  hogy  liástA  tiyörgy  reu- 
delct<h%  Báthory  '/eigmoml  fejedelem  pénztítf  82,000  ^ot,  Ocllien  Imre 
koloMvári  birt^  kew^bíil  fnlveite.  (Nt^nietül  és  mngyar  fordit^sbiiD.) 

ItlO-l.  jau.  H.  Koloxsvái-.  Ugyancsak  Heichl  *iynrgi,'  nyugtája, 
mely  szerint  KoloKRvár  vároíiúc^l  a  reá  buntHtelsüI  kieir.abolt  (aufertegteu 
.Hiraff)  600  frlot  felvette.  Az  pgé«z  sarcz  37.4H4  forint  volt,  mert  a  levdl 
hátán  ez  a  feljegysse»  olvasható:  »37  484  luagjar  forintokról  (melyet 
Básta  bUntct(>8Ül  exigátt  a  vái-Of<on)  való  qnietantin  Kásta  leveleivel  egytltt, 
melyben  puraDC«>Ija  viuiii  Kény i^rmcKej ere  5000  kenyeret.* 

Ilíit2.  ttug.  2  7-én  Megg>-es.  Knhzjivón  Ijittírutim  Márton  házát,  u 
császár  iránt  tanúsított  hüsL^e  es  szolgálatai  jutalntáúl,  minden  katonn 
beszáll áaolástól  mentté  tes/.í. 

ICO.'Í.  ápr.  12.  Kolozsvár.  Ao^Ari'ffn  Literátus  Jánosnak,  (kinek 
('rdemeit  lllelüleg  Báthory  letváu  lengj-el  király  levelcrr  is  hivatkozik), 
özvegyílt  JSakon  Borbálát  ezászfeuesi  Bxctleje  után  minden  tizedtfil  eskíleu- 
czedt^l  felmenti. 

1604.  jau.  6.  Kolozsvár.  A  jezsuiták  {iHnnt*ziíra.  hogy  kÍüzeios(4k 
idején  lábas  jószágaikat  é^  egyéb  ingú-bingó  javaikat  a  városbeliek  elvet- 
ttHc  Itílilk :  parancsolja  a  kolozsvári  bíráknak,  hogy  azokat  os^zekercstetvcu, 
visszaadják.    >Biizát   is  *h  pt^nzt  táplálásokra   aduiíuistrálni  tartoztok.* 

1604.  fcbr.  4.  Kolozsvár.  Biztosítja  a  kolozsváriakat,  kért-giikre, 
hogy  a  város  lakóit  a  katonai  hatóság,  a  bíró  rit  esküdtek  kezbenjárúlásn 
nélkül  elfogni  és  beb<>rtonüzui  nem  fogja. 

1604.  febr.  20.  Kolozsvár.  Kolozsvár  vároe  bírájának  da  tanácsá- 
énak, a  jezsuiták  panaszára,  hogy  templomnk,  epfiletcik  <^b  egyifb  jüve- 
delcmforrásaik  után  a  nnilt  evekben  eerumit  sem  kaptak  —  meghagyja, 
hogy  clegítst'k  ki  Őket. 

1604.  ápr.  17.  Kolozsvár.  A  kolozsvári  tanácscsal  tudatja,  hogy 
Huflzt  váritt  6  fge  neki  adományozván,  mngyar  türviíny  szerint  abba  be 
akarván  vexettotui  magát,  \^  napra  elhagyja  a  tartományt  s  belyettesátil 
rendeli  gr.  Capreoly  Tamáftt. 

Bdthtjry  Qáhov  fejedelemtől  öt  eredeti  levelet  őrzött  meg 


570 


KftLÖKl^ÉLéK. 


Forgách  levéltár.  Effyilcbeii  ezek  közül  (1611.  mAj.Sl.Szebenbö!) 
Kolozsvár  vArcisfitól  »Tnindenféle  kamukát,  feketéu  kívöl,  tupla 
ts  kíizUiphotfU  uiíiiitiM  lobbot  szenjzvéu  kíUtön  küldpni*  rendel  3 
lígy  niíisikban  (1611., iul.  12.  Sztibcn  •  »kapfikati^s  kopinvusnkat* 
rendel  osiuálUitiii  és  Sz6t>onbc  küKleui  ugyancnak  KuU>zsvárról. 

Bethlen  Gdhor  Tié|?y  eredeti  levele  között  van  egy  igeu  ki- 
váló culturtörténelmi  lontosságii,  melyet  e^  nö-on-»s  védelmére 
ad  ki.  A  nfí-orvoaok  még  konniklian  aem  bírnak  miudenOtt  tudo- 
mányuk szabad  gyakorlatáv:il,  annúl  érdekesebb  Bothleu  Gábor- 
nak ü  korát  megbaladó  szabadtilvü  rendelete  Kolozsvár  városáboz : 

»Colo»vfti-at  lakó  Váratli  Borb^'lr  •Unoafelps^e  Ilencaík  (Utíiichyek) 
Aunn  alá/,«t'>a  kiinyurg^s('ljMl  megértettük,  hogy  nolm  a/,  urii  in  uz  borbrfly 
('Liliben  Inkv.-ín.  itiagn  pcuig  ax  expoiieus  asazonv  sokftkat  betq^HCgboii  or- 
vnHolváu  i'H  gyóg^'ttván,  isteu  ut;&ti  tiüm  kevi'ti  embernek  hasKoált  is  volua, 
melyet  kegyelmetek  is  látván  ezabndflágot  is  p.ngcdött  volna  nekie  afRíle 
betegek  gyógyftiUira,  kiről  levelei  Ífi  extáluának;  mindazáltal  az  tübb 
bor b^lymcst erek  valami  praeítíiisióklwl  viscltetvíir,  az  erponcn^et  mive'töl 
elttltvún,  Hzabadságot  uciii  aiiaruának  neki  cugcdnic  aflelc  bet^^  ea 
i>cbe«8(;k  gyúgyítáiuLra  és  egyebb  tiidomiiiiyHiink  ítzabadaigosoii  való  g;>'a- 
korláaára,  eüt  bísoiiyos  marbájábait  mcgia  záloglották  volna,  —  bolott  ax^rt 
afféle  gyógyításban  való  tiidomáDyoknak  gynkorláíia  Benkiack  elleue  aeu 
lehet  c's  i)rívi1egiumúnak  nem  praejudieal :  hagyjuk  kegyelmeteknek,  sőt 
parnncsoljuk  ía  serin,  ez  mi  levetünk  látván,  az  mint  kgtck  ennekelülte  is 
megengedte  volt/ennckntánua  is  ilz  exponens  aaezont  mindenféle  bete^k, 
aebeaek  <^.8  nyavalyákban  lévok  grógyítáaábau  libcre  engedje  procedibu. 
Éa  az  borbi^Iy mesterek  mindeunemü  ímpetitioja  ellen  megttltalmazváu,  b& 
mivel  megzáloglották  volna  ía  az  exponens  aauout,  mikie  mox  et  dofacto 
re^tttnaltaitsa,  hugy  asr.  mely  urvotiláRrn  ds  gyógyításra  való  tudománya 
vagyon,  abban  ezután  is  fngyatkozáJi  nclkÜl  járbnason  el  ezabadoaou.c  stb. 

Ugyancaak  Bethlen  Gábor  ltj23- márt,  G.  Kassáról.  Uomon- 
nai  György  és  nője  halála  után  árváik  jószágai  összeínisára  bizto- 
sokat kllld  ki.  Gombos  Jánost  rendeli  a  jószágok  gondviselésére, 
és  Jes/Amfí  várát  tűzi  ki,  hogy  a  jószágok  jövedelmét  oda  tegyék 
le,  mert  úgymond  >az  mi  biroílalmuukban  mi  vagyunk  minden 
árv.áknak  isten  ntíln  feövebb  gondja  viselője.* 

/.  Efikóczy  György  két  levele  közfii  az  egyik  (1648.  máj.  14. 
Szentmártou,  a  kolozsvári  bírónak)  »valami  arany  forént  verni 
való  példázó  vas  metszetése  felöU  rendelkezik. 

//.  Hfihkzy  OyÖríft/tljl  4  eredeti  levél  van  itt.  Egyik  Bister- 
feldrÖl.  a  híres  tejérvári  tanárról  nyújt  életrajzi  lulatnt  (1650.  apr. 
7.  a  kolüZ€^vári  bírónak),  Bisterfeld  tutorságát  illotölcg  a  meghalt 
Stenczel  Fereucz  fia  András  lelett. 

Barcsfty  Ákos  li  le.víAa  küzíU  (1658— 1661.)  ketlö  országgyű- 
lési  actn,  kettő  a  katonák  fizetése  és  beszállásohUa  felöl  intézkedik. 


KOL^ÍÍPttÉK. 


571 


Ajííi/í  Míhőly  1677.  jun.  23-áu  (Gyfvár)  Debreczent  biz- 
"tosítja  íak6boi"lóknak  meg  zabol  Az  tatás  fi  telöl*  Ós  »a  hajdúk  miatt 
lőtt  károsr'tíisa  és  báuttrtiása*  mojíorvoslásáróls  megengcrli  >Mike 
Pál  nevfi  híve  törvóuyéuek  executiójAt.* 

Zrinifi  Ilouáiiak  két  levele  uemes  szívéről  tosz  tanííbizony- 
ságot.  Szentraártouy  Juilit  .Sárosi  Istváu  üzvftgye  folyamoilik 
ho/.zíi  (16tíl.)  a  sárosi  tisztek  zaklatásai  elleii.  Zriuyi  Ilona  iuíbr- 
mAltatj.i  magát  (Muukúcs  1681.  szupt.  1 6.)  Csontos  Mátyfis  aárosi 
uílvarbíriija  által  s  (15^2.  márt.  13.)  kiiuljarendeletbeu,  hogy  a»lót 
Sárosi  özvegyétől  ue  kiváujanak. 

Vin.  Az  tíreíleti  levelek  egyik  érdekes  csoportját  képezi 
ama  10  tiirök  eredetíl  levél,  (ő  törökül,  5  magyarul),  a  mely  figy 
látszik,  szintén  a  Fáy  levéltáritól  k«rült  Kemnnczére.  Egyiket 
Szeydi  Ahmet  badai  basa  írja  a  dtíbreczeni  föbíróuak  a  azász- 
fenesi  csata  után  (1660.  máj.  22.)  tudatván,  hogy  11.  Rákóczy 
Györgyöt  mei^verték:  >száz  öreg  kést  és  tíz  székért,*  rendel  kül- 
deni a  táborba:  a  késnket  a  ral)ok  fejtiít  nyúzni,  a  szekereket,  mert 
azokra  >az  fejeket  koU  raknyi<  s  végfii  40  Öles  lánczot  is  a 
rabokra.  (Megj.  a  Török-maí^yar-kori  AUamokm.  3.  k.   464.  l.) 

Mufizíafa  egri  aga  a  debreczeui  bírónak  írt  levele  érdekes 
■K       példáját  mutatja  auuak,bogy  szokta  a  török  az  adósságot  behajtani: 

KösKÖnctcmet  stb.  Köllctdk  levelem  által  kegyelmedet  tncgtaUluom. 
Debríicöiii  Nirö  Löriiicziiek  attam  volt  várns  fejtíbün  ílo.  23-  (len.  20. 
Az^t  Szappanos  Tárnáénak  ud  od  azt  a  píiuzt,  mert  eu  6  rajta  mögv^ttem. 
Szappant  hozott  volt  Egní,  áa  mögballottain,  erővel  elvütteiu  tdle.  a%éi-t 
inindöu  kiÍKdcIein  ii^kŐl  m&gflzta  neki,  m(?rt  ha  mög  nem  űzccz,  bÍKoay 
nem  Ic&zöii  jOl  az  tlolog.  meri  tudod.  Iiogy  szUksiíg  idcjái  uttam  az  vároB 
fejében,  lm  kezemlriisát  attam  neki.  Isten  dlteutin  sok  cazteiidcig. 

Ed  ki  vagyok  Egörben  Maztafa  aga. 

Külczím  :  Adatíaék  DöbrÜczönbeii  az  fÜbírúnak   kezében.  (1605.) 

A  többi  3  magyar  levél  is  Debreczeu  városának  szól, 
egyik  Mahmud  budai  basától  1564.  jun.  H-áról:  >a  goncsztevö 
L-m!ierek  blintetéséro  szabadságot  ad<,  a  másik  Mahmud  aztjluoki 
szandsákbégtöl  1576-b61,  hogy  a  debreczenieket  »más  embei" 
adósságáért  nem  hagyja  megfogni  és  tartóztatni,*  a  harmadik 
Hassán  aga  levele  (költ  Tömisváron  böjtmás  havának  5-ik  nap- 
ján a.  1663.),  melyben  malomköveket  rendel  Váradra  yitetai. 
>Ezeu  mi  eríis  parautsoiatainkbau  tugyatkozás  ne  történjék  leuni 
—  úgymond  —  mert  nem  jól  jártok,  úgy  aniiira.  hogy  az  mrly 
anyáink  csőcsihül  tejet  szoptafuk,  az  is  keserűre  fordt'd  .'* 

Curiosumként  fel  kell  emlitenem  két  durva  hártya- levelet, 
mely  legalább  is  a  székely  raljonbáuok  idejéből  szeretné  származ- 
titai  magát.  Belső  lapján  az  ősi  székely  írás,  n  huu-scytha  betúk 


579 


JCfHíOüFfctÉK. 


luiütájára  formált  írásjegyek  ékoskedneli,  kívül  a  XVII.  század 
Írásjel  légé  vei  ez  a  felírat  áll:  Apor  Grisjtdr  hvle.  Azt  biszem  a 
XVII.  században  gyártották  8  e^  sorba  állitbató  Attilla  azuii 
okievével,  melylyel  ama  bizonyos  oláb  lUyufi  kereste  a  jussát. 

LX.  Utolsó  s  tiUán  legérdekesebb  csoportot  képezik  a  Rá- 
kóczi-forradalomra vonatkozó  oklevelek,  melyeket  Thíily  Kálmán 
Tál.  tagtársunk  a  május  bavi  v.  Űléseu  érdemök  azerint  mélUtott 
(1.  Századok  máj.  füzetében.)  Láttuk  nz  ö  jelentéséből,  mily  mo- 
meutusorus  levelek  vannak  azok  közt,  fÖkép  a  szatbmári  béke 
történetét  és  Károlyi  Sándor  szereplését  illetőleg. 

Ezekhez  a  Rákoczi-kori  iratokhoz  sorakoznak  Forgácb 
Simon,  Bákóczi  egyik  hadvezére  s  később  lengyelországi  bujdosó 
némely  levelei  s  fökíip  azok  a  levélváltások,  melyek  a  Lengyel- 
országba vitt  a  ott  elhelyezett  Forgách  levéltár  visszahozat al ára 
vonatkoznak. 

A  három  czimeres  uemeslevélrűlfaSzcatbenedeki.  aSzelep- 
c«6nyi  Pochroncz,  és  a  Tmczynaki  családé)  s  Szentiványi  János- 
nak Kákóczi  el  árulásáért  kapott  bárói  diplomájáról  a  Turulban 
teszek  tüzetesebb  jelentést. 

Végűi  még  a  Forgách-család  egyes  tagjaira  vonatkozó  ufr- 
vezetesehb  diplomák  elhozását  kell  megemlítenem  s  ezzel  nagyjá- 
ból vázoltíim  azt  az  anyagot,  melyet  a  családi  levéltár  maradvá- 
nyából kiválogattam. 

Közel  800  db.  okiratra  rág  ezeknek  a  száma,  melyekhez  még_ 
kívánatos  volna  a  múlt  századi  leveleket  is  elhozatni,  mert  azok-' 
ban  is  sok  törtéiieimi  s  főkép  culturtörtóneti  anyag  van.  Aíásrésx- 
röl  nagy  nyereségeié  válnék  e  levéltárnak,  ha  a  grófi  család  ghi- 
mesi  levéltára  is  egyesíttetnék  vele. 

Ha  a  levéltár  maradványában  is  ennyi  köz-  és  családtörté- 
nelmi  érdekű  becses  anyagot  találunk,  következtetést  voubatuuk 
az  egész  levéltár  nagy  fontosságára.  Valóban  mit  sem  óbaitunk 
melegelíbeu,  mint  hogy  az  a  család,  mely  oly  kiváló  szerepet  játszott 
évszázadokon  keresztül  hazánk  történetében,  családi  okmánytárát 
kiadassa.  A  kOztörténelemuek  tetemes  gyarapodására,  s  az  ősrégi 
grófi  családnak  díszére  válnék  a  dicső  ősök  iránt  érzett  kegye- 
letnek ilyetén  »ércznél  maradandóbb*  emléke.  Az  Esterházy.  Zic^hy. 
Károlyi,  Kállai,  Sztáray.  Teleki  stb.  családok  immár  gondoskod- 
tak családi  okirattáruk  kiadatása  felöl,  a  gróf  Forgáchoké  —  le- 
véltáruk gazdag  anyagát  tekintve  —  nem  maradna  ezek  tnegett. 

Db.  SzAokczkt  Lajos. 


T  Á  R  C  Z  A. 


A    MAGTAR    TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT 

Júliáit  havi  viil.  Ulosot  2-úu  tartií  az  akad^iniu  L  e.  kíatermébeit 
Szdkbelyi  Majlaih  B^la  eluüklete  alatt. 

Felolvjuil^t  tir.  lUOty  László  tartott,  bemutatván  >az  oláh  nyelv  t^s 
ucmzet  ereitct<^rtíl <  írott  sajtó  alatt  li'vo  nmnkáját.  Azután  a  eogudtitkút: 
teijeeztc^  olö  a  folyó  ügyeket.  Évdíjas  tagokúi  megválasztattak:  gr,  Zichy 
Jáiiosné,  Nag\'  Láng  (Fclidrm.),  Thim  .Jú7.sQf,  Grácz,  l>r.  Ihíári  Sándor, 
Nyitra,  i>r.  linticjnut  Sándor,  Kaesa,  Vr.  Pvlyár  Sándor.  Szeged,  (aj.  a 
titkár),   íVríV  Ferenc/,  Koloy^vdr,  (iij.  S/abö  Károly.) 

liunyadmcgye  alispánja  Burcsaj  Kálmán  úr  távíratilaj^  értesíti'  a 
társulatot  a  vármegye  legközelebb  tartott  köKgyUldtic  ama  határozatáról. 
bogy  a  tört^ticlnii  tár.tiilatot  meghívja  <^  fólszólilja,  liogy  C7.  idei  uvárí 
kirándulása  helyéül  Dévát  és  Hniiyadmegyct  vátn.Sj^za.  A  társulat  a  meg- 
hívást, mint  már  elÖbb  Déva  vároíift(?t,  kö*"7>incttel  fogadta  8  elbatároxtu, 
hogy  a  nyáron  Dévára  és  Huny  ad  vármegyébe  rendez  kiráudúláat.  A  dísz* 
gyűlés  napjául  jul.  24  ét  tfizi  ki. 

Zichv  Nep.  János  értcalté  a  társulatot,  liogr  a  Zichy  család  nemt-ai 
ágúnak  levéltárát  Zichy  István  (Nágócsou,  Somogy  mj  üxivosen  megnyitja 
a  társulat  kiküMötte  clÖtt.  A  választmány  Nngy  Imre  vál.  tagot,  mint  a 
Zichy-codei  szorkosztíijét.  bízta  meg  a  levéltár  átkutatásával. 

Bars  vármegye  alispánja  tudatja,  liogy  n  vármegyd  helynevek 
vissza*  illetőleg  megmagyarositására  kikilldütt  meg}'ci  bizottság  megkcz- 
dette  mnukálkodáüát  és  Szkiczón  a  hg.  Ödescalchi  Arthur  biz.  elnük  kas- 
télyában tartott  illtísén  megállapított  helynevek  lajstromát  felkiUdiJtte  tár- 
súlatnnkuak.  Kiadatott  a  társulat  kebelébtil  kiküldött  bizottságnak. 

A  pénztári  kimutatás  szerint  május  hó  fulyamán 

bevétel  volt 3,471  frt  tJÍ)  kr. 

kiadás 295    »    40    > 

pénztári  maradvány  juu.  hóra       3,l7tí  frt  'Jíl  kr. 

Végtíl  az  elnök  felhívja  a  választmány  figyelmét,  bogy  két  év  előtt 
elhunyt  vál.  tagtársunk :  Szalay  József  síremléke  elkészülvén,  megtekinté- 
sérc a  gyűlés  után  kirándulást  terveznek  barátai  s  az  liléat  o  kegyeletes 
megemlékezéssel  s  csatlakozásra  való  felhívással  zárjit  lic. 


Skíkadok.  1887.  VT.  FCzsr. 


38 


RCZA. 


F  e  t  h  í  T  á  9.  A  Tiirtcnelmi  Társulat  a  folyó^vbcíi  nyári  kirdndúliisát 
Deviira  és  Htinyafímeiíyi'be  nimlezi,  jul.  hó  utúlsó  bettiben  (23-tóI).  Felhív- 
juk a/oii  t:)f^t^r»aíiikat.  a  kik  m  kiráiidiiláabaii  ros/.t  veuui  Ahajtanak,  hogy 
azt  jun.  hü  Ví-géig  ii  lllktirí  }iivaiallal  (límlajníBi,  Egyetemi  kiliiyvtár) 
ttiilassák,  tKíjülentvén  a/t  ia,  mely  vaaútvonnlakat  kivánmik  igénybe  véoní, 
hogy  «z  illető  vapút  ignzgatóadgoklól  Bzámtifcra  fd)jíígyí?t  ki.^rhefi6Üiik.  A 
kinindúláa  réazli'tes  programmjAt  annak  idejtía  a  hirlapok  úljáii  s  a  S^záxjt- 
dok  júliusi  füzetóbcíi  íogjuk  közzt^teuui. 


TÖRTÉNETI  ÉRTEKEZÉSEK  ISKOLAI  PROGRAMMOKBAN. 

—  1,  A  CsÍKKOMi.TÓi  m^M.  KATII.  F^íurMH.  ÉflTigsiiVi.TE :  A  csiksornlyúi 
r.   kiith.  fügj'mn.  tanári   künyvtArának  vázlatos  története,  Glóaz  Mikeától. 

—  2.  A  (Ufniczcni  fortálUkola  értesih'fe  :  A  magyar  iiyelv  tanításának  tÜr- 
t^nete,  Beczncr  Frigyestől:  —  8.  A  Mmh«  társasági  kalocsai  érscLi /őijynuu 
iriontSje  :  A  müveit  Enrópa  tudósainak  bárowezázados  tiíve<1^«e,  Tomctjányi 
Lajostól.  —  4.  A  könnőczbŰNj/ni  m.  fcir,  állami Jureáligkula  XVJ.  évi  értf- 
titt'ljc.  Tanári  jubileum  ;  Nuber  Sándur;  Hajla  Mátyás :  SchrÖder  Károlytól. 

—  5.  A  mmdártíi  m.  k.  állami  ffi/mn.  értemíője :  Az  államgymuoeium 
tanári  könyvtárának  leltára,  Simsa  KomtHtól.  ■• —  6.  X  kegyes  mtJieJí 
cezelAir  alatt  lUió  nagykárvlt/i  r.  katk,  nagy-gymn,  éríejnfőfe  :  A  r^^  róniaíák 
nyilvános  játékairól,  Varjú  Jánostól.  —  7,  .1  premontrei  kanouoh^ettd 
na^yisirmli  kaik.  jCijymn.  értettíSjt :  A  nagyváradi  füg^'iiinasiunihos  k&ttftt 
alapítványok.  —  Ü.  A  pécsi  m.  kir.  állami  Jfh-eáliskoltí  értttU^je :  Az 
eaiberi»t'g  mUvelödt^e<«Dek  iránya,  Reqiiíuyi  Ge/>átúl.  —  9.  ^  yos^ont/i 
áyott  kiív,  rcartff.  Iffcmm  érfcsitSje :  Mag^'arország  érmó,  Gytírifc  Mártontól. 

—  10.  ^  k^ifót'taniíárejKiiek  vezetámafaii  áUó  sttgedi  városi  fSgjfmn.  ért*- 
nilifc :  A  szegedi  város!  fÖgyinn.  üj  épülete,  vissznpíIlAOtjiBaal  az  inU^xct 
törtéueti  vázlatára,  Magyar  Gáboilól.  —  II.  -4  esékelffudvarkeli/i  tóm, 
kath.  jtHjíjmn.  érte^iío/e :  Udvarbely megye  földrajza,  8oó  Gúspártól.  —  12. 
•  I  kegifes  famtóreud  tatai  aigíjmn.  értaitő/e ;  SzárazfSldi  kÖzlekitdü  eiizközök 
a  rómaiaknál,  Szabó  J.  Elektfíl. 

E  külön b<.>z<f  tárgyú  ért«keztíaekbeu  vau  valami  közüa  alap,  a  melyou 
íróik  állanak,  valami  kdzi^  czél,  a  melyet  mindnyájan  azolgiilnak.  Eköz<ia 
alapon  kívánunk  néhány  futólagos  észrevételt  tenni  a  Felsorolt  iskolai  érte- 
gitökben  foglalt  programm értek ezéeekrül. 

Ha  valahol :  az  cfl'tilc  crtckcKesbcn  jól  meg  kell  gondolnia  az  írónak, 
nű  czélm  írja  müvet,  az  olvasóknak  mely  részét  tartja  szem  előtt,  kikre 
akar  hatni,  kiket  akar  tanítani,  kiknek  felfogását  kívánja  irányítani, 
vezetni.  Ezért  teh.-ít  a  niíiideu  írónak  kctfclc  czt-lja  az  iskolai  értekezések 
írói  el6tt  kiJlcínrta  fontoneágot  nyer,  a  mely  nemcsak  a  felfogásban,  de  föleg 
a  kidolgozásban  érvényesül.  Minden  író,  a  ki  c  névre  érdemes,  vagy  a 
tudományt  akarja  tovább  vinni,  haesak  egy  parányi  lépéssel  is,  vagy  a 
mör  megállapított  nézeteket,  véleményeket,  igasságokat  adja  c16'  népszerfl 


TÁBOZA. 


575 


wnnában  könnyen  élvezhető  módon,  számítva  a  nmvettWí^iiek  méfi;  meg- 
lebtittÍ5  alautaí  fokán  álló  olvaeiSk  fclfogisára,  értelmi  fejletlt'iiB*?g*íre.  Egy 
taiKÍrnak,  ki  az  HjÚBág  vczet^Wro  vállalkozik,  mind  a  kdt  czélt  egyformán 
tizolgálni  nem  mindig  Ichetacgcs.  Jól  tudjuk,  hogy  a  tebetfuigek  kiilüubtíz'i 
m^rtifkcittia  ép  úgy  uralkodik,  mint  az  úgynevezett  bívatássiícril  íróknál. 
Anuyit  azonban  bátran  niegvárhattmk  egy  kÖKffpiekoIfii  tHnártól,  hogy  ha 
az  eUti  cz^lra  nem  ti)i-ek«KÍk  is:  a  másoflikat  lehetőleg  híven  szolgálja, 
fök(!p  lia  csupán  8z  iskola  n'óvend^keit  tartja  uem  olőtt,  a  kikre  elfiö 
sorban  küteles»(ígc  liatni. 

A  magyarorsKági  küzc^Iskolák  programmtírtekezeeeÍDek  Jó  réavjél 
volt  ulknluiunk  átvizsgálni :  de  nemcsak  a  most  feUoroItnkbnn,  de  a 
Szdsadvl:  régebbi  t>zámaiban  koztiltek  közt  is  keveaet  találtunk,  a  melyek- 
nek irói  a  fentebbi  czétnak  akár  egyikdt,  akár  másikát  Í»  f«ikereeen  szol- 
gálták volna.  Nc^hány  programmértekcz<^«  mintegy  kimagaelik  a  többi 
k'óftÜl :  de  a  nagyobb  r^z  a  köz^pszerüstig  szinvonalat  »eméríe1.  Valóban, 
ha  a  programmcírtekezesekbŐl  akarnánk  a  magyar  k Öze pífíko Iákról  íteletet 
mondani :  íteletünk  meglehetős  rosRzúl  ütne  ki.  Sem  a  felfogáitbaH,  sem  a 
lárgyválaaztá.iban,  sem  a  kivitelben  niucs  semmi  új  ;  st'uimi,  a  mi  az  iQü- 
ság  ismexctk^i'Ct  bövíthetnc,  semmi,  a  mi  térdeket  kelthetne  a  növendi^kckben, 
semmi,  a  mi(írt  látnók  az  okát,  hogy  ezt  vagy  azt  az  értekezést  érdemes 
volt  megírni  s  kiadni.  Elbl!>zsziik,  hogy  p^Máúl  szükséges  dolog,  bogy  a 
tanárok  es  nUveudc'kek  egyanlnt  tüDicrj^k  a  tanári  vagy  ifjúsági  künyvlárt ; 
szUks^C8,hogyazazr>kbau  meglevő  kí>uv  vek  pontos  jegy  zeke  közkiízeu  forog' 
Jon  a  tanáruk  s  az  ifjúság  k'úzt;  de  kételkedünk  benne,  hogy  e  ezimjegy- 
zeket  (ípen  az  iskolai  lírtesítökben  van  helye  kbzzc'tenni,  mint  ahogy  ezt 
a  csíksomlyói  r.  kath.  f&gymn.  és  a  munkácsi  m.  k.  állami  gymn.  érteaí- 
töjétícn  látjuk.  Az  IQúiíág,  a  helyes  irányban  vezetett  ifjúság,  úgv-  hisz- 
szUk,  megvárja,  bogy  az  iskolai  (értesítőben,  a  melyet  évzáró  vizsgálatoknál 
kezébe  aduak,  valami  olyat  találhasson,  a  mibril  okulást  szerezhet,  a  mi 
fejlődését  irányítja,  ismeretkörét  bővíti,  amihez  a  hosszú  szUnídŐben  vissza- 
visszatér, eszmélni,  hogy  vajjou  mikép  is  gondolkoznak  azok,  a  kikre  az 
6  nevelése,  tanítása  bízva  van.  Hogy  csak  azokat  az  crtesitüket  emlttsUk, 
a  melyeket  most  felsoroltnnk,  ott  van  a  pécsi  m.  k.  állami  főreáliskola 
értesítője.  Az  emberiség  művelődésének  iránya,  a  melyről  Reipiinyi  Géza 
értekezik,  mindenkép  szerencsés  tárgyválaaztás.  Szerzője  bár  új  szempon- 
tokat nem  igen  mutat  a  felfogásban :  de  a  hogy  e  uagyfontossiSgú  kérdést 
tárgyalja,  külföldi  és  hazai  jelcsb  írók  kutatásainak  eredményét  repro- 
ducáJja,  nagyon  érdemes  numkát  végez.  Előadásában  főkép  pacdagogiai 
czél  vexérlí,  de  azért  a  történeti  módszer  zsinórmértéke  mellől  nem  távo- 
zik. A  világot  népesítő  lények  feladatainak  \'i^gálatában,  a  tényeknek 
egymáshoz  való  kapcsában,  a  műveltségi  állapotok  kcletkeztisében  és  fej- 
lődésében, a  látíízólagos  ellentétek  ki  magyarázásában  míndcnHtt  világos 
szempontokra  törekszik,  a  törekvésével  nemcsak  azt  éri  el,  hrtgy  az  iQú- 
fiágnak  sok  és  huzamos  esnaélkedésre  nynjt  alkalmat,  de  azt  i^.  bogy  a 

38* 


576 


TARrzA. 


tanúit  embereknek  is  érdekes  olv&smáuvt  nd  kezükbe.  Átlátszó  s  goucloe 
irályra  töreksxik :  szóval  feladatának  igazán  a  sKinvonalán  áll. 

Vagy  a  szegedi  fögymit.  ^rtfísítöjdt  tekintsük.  Előadni  aunak  az 
intcxetnek  törtenetét,  a  melyben  117.  ifjúság  oktatást  nyer,  mint  a  hogy 
Mogifar  Gábor,  c  lelkes  igazgató  teszi :  szinten  nagyon  dicsííretes  targy- 
váloítztás.  Ezzel  nemcsak  az  ifjúságnak  használ,  de  közvetve  a  tudomány- 
nak is.  Egj-  oly  ue^"ezetcs  főiskola  törteiictduél,  mint  a  szegedi,  melynek 
^alapítása  uzon  nebc'z  idöki'e  ettik,  inidoii  bazánk  a  törük  járom  alul  túl- 
szabftflult,  s  új  életre  hitt  őfti  iutCKnienyeit  a  Rákóczy-fíJlkelee  által  m^- 
mentette  s  újra  bixtosítottJic  —  kUlőnöscu  tanulságos  Icbet  a  fejlődés 
vizsgálata.  Egy  darab  cultiírlurttíiieti  kiípc  oz  hazátikuak.  a  melyhez  hason- 
lót bárcsak  mcnn*fl  több  programmcrtekcztie  n^nijtana  azok  helyett  a  meg- 
lehetős gondatlanul  ösazeUíkoU  politikai  vagy  irodalomtörténeti  ártekeze'- 
eek  hclyett^a  melyek  sem  egy  árva  adattal  nem  gazdagítják  a  már  uiegle- 
vfiket,  sem  a  vitás  kei'dds  bchatú  fcjtcgetcscbc  nem  mernek  bocsátkozm. 
Mag}'itr  Gáboi-nak  kíssd  töredí^kcs  elöadiUa  mellett  ia  (elvezettel  olvashatiú 
értekezést' t.  Uogy  keletkezett  a  város  ea  a  kegi'es-rend  közüit  17l'J.  uug. 
5-<íu  ama  szerzödrá,  a  melynek  erejeuiíl  fogva  a  rend  kötelezte  magát  az 
íQúságot  egdsz  a  rhetunkáig  (VI.  osztály)  oktatni,  viszont  a  vároa  as 
iskolákat  minden  szükst'ges  kellékkel  ellátni,  a  rend  hat  tagjának  éven- 
ként 800  frtnt  fízctui ;  liog^-  erősítette  meg  ez  alnpszerzudcst  IIL  Károly; 
hogy  csatoltatott  a  meglevő  G  osztúlylioz  n  bülcstísztitl  tanfolyam,  a  mai 
VIL  ca  VIII.  osztályúak  mcgfclelőleg ;  mint  lett  a  szegedi  gymnasium 
innen  túl  a  ddlmagyaroszági  főiskolák  egyik  legnépesebbje  9  a  műveltség- 
nek egyik  legerŐPb  támasza  ;  hogy  építtette  a  város  legújabban  a  díszea 
epületet  3  regi  rozzant,  megvíeelt,  sok  viszontagságot  kiúUutt  g^-muasium 
helyett ;  míndc  mozzanatok  nemcsak  az  ifjúságra,  de  n  magyar  küzoktatá.'i 
törtenetének  buvárlúira  is  kűlönifsen  drdckesck.  Nem  dicsérhetjük  eleggc 
a  buzgó  igazgatót,  a  kinek,  mint  tudva  van,  mindig  nagyon  szívén  feküdt 
az  inti-zet  jó  hírneve,  hogy  példát  igyekezett  adni,  miről  lehet  pi'ogramm- 
(értekezést  írni  úgy,  hogy  az  ifjúságnak  s  a  tudományosságnak  is  szolgá- 
latot tehessen. 

Talán  ugyanez  a  szempont  vezette  a  nagyváradi  r.  kath.  fögymn. 
úrtosítŐjffben  közzétett  programni értekezés  íróját  is,  midőn  a  nagyváradi 
főgymnosinmhoz  kötött  alapítványok  történetének  előadására  szánta  magát. 
Azonban  e  tárgy,  bár  szintén  érdekes  lehet  eulturtörténcti  szempontból, 
már  kevésbbé  nyerheti  meg  tetszésünket  Aa  egéaz  összeáll itá<!  meglehetős 
száraz,  élvezhetetlen.  ('Hupán  az  adatokat  látjuk  felsorolva  a  nélkül,  hogy 
ezekbe  uénn  élet,  némi  összetartó  szellem  volna  öntve.  így  a  meglehetős  jó 
tárg}'  a  kidolgozásban  elveszti  még  azt  az  érdekét  is,  a  mivel  első  pilla* 
uatra  bírni  látszik.  Az  értekezés  összeállítója  nagyon  sajnálhatta  a  fárad* 
ságot,  hogy  rsak  némileg  is  élvezhető  olvasmányt  adjon  az  ifjntiág  kezébe. 
a  minek  aztán  az  lett  ere^luiénye,  hogy  az  ember  elcsodálkozik  rajta : 
mint   lehet  a  kedvező  alkalmat  az  írónak  elszalasztani  annak  helyes  es 


rXnczk, 


577 


(idvbs  felbasimÁIiiBa  ítélktil.  Már  p^ldilúl  Fogara4»yról,  kJ  szinten  alapEt- 
váuvt  tett  A  gyniiin!<Íiiiiiiifi1,  lehetett  volna  tie'liáuy  komoly  ezót  moadaui  s 
nem  szorítkozni  c»upáit  a  száraz,  ride^  coutmcMisokra. 

M&d  exenipout  vezette  a  pozsonyi  ágostai  tycenm  ús  a  kalocsai 
J^zue-tárftuág  fögymnaeiuina  programoa^rtekczüít.  Ez  (Tontc^áiuji  /,.) 
egy  vitás  then1n|pai  kérdést  fejteget,  hogy  vájjon  a  >Krídy.tii8  követébe* 
czimü  thenlogiai  luü  Gersf u  Janómtól  való-e,  mint  s  hogy  Európa  híres 
tudósat  bároniezáz  ev  óta  liirdettt^k,  vagy  talán  Oereeu  Jánus  iievc  c-sak 
fictio,  tí'Jiylp^  polinspiii  létezett;  amiiz  a  magyaroivzágt  PoMonybau  meg- 
levő termeknek  lajstromát  íija  le  utiháiiy  soniyi  bevezetrásel  s  tájékoztató 
jegyzettel.  Gf/ónh  Márton,  ez  lírtekeztls  írója,  nem  Idp  nagy  igfinyekkel  a 
kíJzSnség  eM:  de  nagyon  hasznos  es  dicséretes  munkát  v^gez.  A  toiut  az 
ipar  és  kereskedelem,  az  emberi  műveltség  e  látható  eszközeit,  ez  állandó 
emlékeit  leírja, az  árpádkori,  küliVinemü  i*  n  vegyes  házakból  származott  kirá- 
lyok korabeli  érmeket  itt-uit  nsRZchAsonlítja.uciu  aszaktudós  elvont  nehdzkcs, 
hanem  esak  egy  tanár  kbuuyed  modorában,  mely  fíikiíp  a  figyelt: mgerjesz- 
téare  van  alapítva,  hogy  azok  is  okolást  szerezzenek  belőle,  a  kik  az  eriutí- 
szet  alapelemeivel  sem  ismerősek  :  előadásában,  letráHaibaii  annyi  aprólé- 
kos türelmet,  pontosságot  tamÍBÍt,  a  melyet  mindenkdp  meltánylanunk  kelt. 
Az  említett  theologiai  vitatkozás,  úgy  látszik,  nagyobb  kiintek  vas  szánva. 
Az  író  nagy  tudományos  aparntus&al  rendelkezik  s  hevesen  forgatja  a  vita 
fegyvereit,  bár  neba  mégis  neh<ízkes,  mint  rendesen  a  szaktudósok.  Emez 
egyszerűen  a  felsorolt  érmek  leírására  szorítkozik  e's  sctn  nagyobb  tudo- 
mányos kérdést  nem  érint,  sem  vitát  uem  támaszt. 

Érdekes  és  tanulságos  tbvmát  válatiztott  ezen  kivttl  Varjú  János  is, 
ki  a  nagy-károlyi  r.  knth.  nag^'-gymn.  értesítőjében  a  rómaiak  uyilvános 
játékairól,  és  Sxabó  J.  Elek  is,  ki  a  tatai  algyum.  értesítőjében  a  rómaiak 
8zái*aKrüldi  kindekedö  eszközeiről  érteki-zik.  Mind  a  ketten  az  ífjiíságot 
tartják  szemük  előtt.  Ennek  kívánnak  a  római  korból  egy-egy  culturlór- 
Teneti  képet  bemutatni.  S  ha  ez  értekezésekben  uincs  is  scmmí  a  tudós 
felfogásából :  a  népszerűsíteni  tudó  író  erdemét  (Ölük  ol  nem  vitathatjuk. 
Egyébiránt  néhány  szavahihető  forrást  helyesen  fel  tudnak  b&:-zuálui  s 
előadásuk  elég  tiszta  és  világos. 

Beczner  Frigyes  értekezése  a  debroczeni  város!  főreáliskola  értonítő- 
jcbco  a  magyar  nyelv  tanításának  tíírtéuctéról  ann>'ival  tanúlságoeb,  mert 
e  tárgy,  úgy  tŐvti<neti,  mint  paedagogtai  szempontból,  egyaránt  fontos.  A 
legrégibb  kortól  egész  a  legújabb  korig  halad  vizsgálatával,  mely  eléggé 
alapos  és  józan  fejtegetésekkel  bővelkedik.  Mindenesetre  érdemes  arra,  hogy 
c   vázlatot  is  egyikének  tartsuk  a  sikerültebb  programmértckezosck  közül. 

Ami  végül  Soó  Gáspár  értekezését  illeti  Udvarhelymegye  fúld- 
rajzuról,  mely  egy  kis  geographini  monographia  akar  lenni :  azt  mond- 
hatjuk, hogy  az  ilyen  tárgj*  sztutou  alkalmas  egy  értesítő  programmjába, 
főkép  ha  írója,  mint  itt,  némi  előszeretettel  és  kedvvel  dolgozik,  néjui 
rendszerrel  s  könnyen  áttekinthető  Bxcmpoutokkal  rendelkezik. 


578 


TARCZA. 


—  A  t'irrERC'i  nF.xD  dajai  sjlth.  FÖannfAStuniirAic  £iiTEKiTőjÉRBif 
»A  gyermekueveltís  iráoya  cs  szelleme  a  ragi  görögökufHc  czím  alatt  Szeucsy 
Győző  {r  nsgy  fontosságú  tanulmányt.  Az  e^Bz  drt^kczcs  3G  lapra  toíjcd 
8  12  fejcsctre  vau  osztva.  Baj,  hogy  görSg  kútfőket  nem  igeu  hasxuál,  de 
&£  újabb  kutatások  credmtíuyfirc  oztáu  annál  lolkuHmcrotcaebb  gondot  fordít. 

A   CISTEKCl    KENli   8£Í:iC£8FEIl£BrÍEI   KATU.  FŐGIUHÁSILhImaK    ÉltTKSI- 

TíljAnEx  >Az  areopag  a  regi  claórangú  gíirög  állam  elett^benc  czímíí  éxXfí' 
kmés  szereöje,  Vincze  Ambró,  dicsc'retes  bur-galommat  fejtegetett  egy  mu- 
rulőd^türténcli  érávkea  kérdést:  milyen  intézmény  volt  az  areopag  Solon 
fölMpése  elütt ;  mily  szerepkört  nyerf  Solon  tbrrdiiyhoxásábiui ;  hogy  ala- 
kúit át  a  PÍ8Í»tratidák  éa  Klisthenes  alatt,  mily  jelcutüs^e  volt  Pcrikica 
és  korának  letUnto  után  '!  £  ki^rdésekre  igyekszik  bcbat^S  és  gondos  előadás- 
sal e  cztkk  PKerEÖje  megfelelni. 

—  A    HIMORITA     UbüUlKK      VtXCTI^lSH      AI.ATT      jLLLÓ      K&Kni-visÁUUELTT 

mÓK.  mÁ'tn,  alotmna  8 1  itm  i&btbsitű j&nRN  >  A  római  n<^p  eletéből  <  ckÍiuíÍ 
rttTÍdke  dolgozat  a  4-ik  osztályú  tauúlók  SKámára  van  írva  (n^v  nélkül), 
R  kik  áttekinthetik  belSle  a  rómaink  valláfii  és  nevelési  irányát. 

—•   A   ilTl>'l.AFKllf.aVjkRl   KÚM.     KATU.     VAliTHTMXAittUH     llRTESIT'iJ^lltlUI     a 

>Mórío7,  Gyula  emlékezete*  ozímü  parentatiot  S7.abó  István,  az  elhunytnak 
tanártársa  irta.  A  boldogult  nagy  tevékenységet  fejtett  ki  az  erdélyi  hírlap- 
irodalom terén,  s  több  felolvasást  tartott  részint  irodalmi,  részint  törénclmt 
tárgyúnkat.  Az  1885.  évi  magy.  turtéuelmí  congressusonŐ  volt  képviaetője 
a  tanári  testületnek  a  tdbb  uevezüt«s  mük&dí'jmck  önfeláldozó  munkáiia. 

—  A  jíszbbrívti  katjí.  föovmmasicm  ívj  ÉRTF-siTőjttiKN  >Ai*any  János 
Toldijának  módszeris  ke/.elésérö]  <  szóló  tanügyi  értekezés  szerzője,  Barla 
Kálmán,  némi  útmutatást  igyekszik  adui  arra  ntfzve,  mint  kell  az  ifíúság- 
gnl  e  remek  költemény  cIhíÍ  i'észét  megértetni.  Az  igyekozot  mellett  azonbau 
az  oredmény  nagyon  hátra  maradt. 


IRODALMI  SZEMLE. 
—  wV  MAOT,  •runoui.HTDfl  AKADEinA  törtcnelmi  bizottságának  kiadá- 
sában me<:;.Íclcnt  az  Anjou-kori  r.kmáuytár  V-ik  kötete,  mint  a  megelőző 
ucgy,  Nhgy  Imre  r.  tag  BZcrkesztéHében  ;  ez  Íh  vaskos,  4  l  Í'-tö  teijedd  kö- 
tet, mely  az  1.-142 — 47-ik  év  okmányait  foglalja  raagábau  számszerint 
H!tn-ot,  jól  szerkesztett  név- és  tárgymutatóval  ellátva,  áz  (•klovelek  jelen- 
tékeny része  az  orsz.  Icvéltárb-V!  való,  de  a  szerkesztő  családi  levél- 
tárakból is  jfH^káu  merített.  Ki'/.ti'irtéucti  adat  bőven  vau  ez  okmányok 
nagyobb  részében,  egy  níeze  móg  az  olaszorsxági  hadjárat  idejéből  való, 
másik  része  az  azt  küvefiti  korszakból.  De  mint  a  türténctirók,  a  jogászok 
is  mcritliotnek  bel6Ie,  sŐt  ax.  in,  a  ki  hazánk  akkori  miveltségi  állapotá- 
nak leiratával  foglalkozik.  Az  okmányok  jelentékeny  résxo  nincs  lelje«<ín 
kö-^lve.  a  euríúlis  stylus  egymást  ismétlő  fomnilái  mellőzve  vannak  a 
csakis  ennek  Icli^t  kUszöuui,  hogy  e  kötetbe  'ót  év  okmányai  iH-fértok. 


TÁBOZA. 


579 


—  Az  AEADBjtiA  TfiiTáitBLMi  osBTÁLTA  áltttl  Wíadott  Kftekez^lc  ao- 
rozttft  egy  bucaeB  füzettel  87^porodott:  Sziiúpj'uiegye  müeniU' keiről  Bunyitatf 

Vinfs/J^.  O^zescii  'M  helység  műemléke  vau  bonue  bemutatva,  luelrek 
nagy  n^azilt  fíunyitay,  mikor  ex  drtekez^sf^t  az  Academiában  feloIvastH, 
rajSE^tao  is  bemntatta.  Hogy  Itnnyitay  a  miiem  V-k  ok  fclkutafásábaa  fára^l- 
ságot  nem  ísmr^ríí  ftzorgalommal  ji&r  cl,  &ii  a  >Nagyváradi  püspöks^fg  tiir- 
ténetcc  L"/Ímii  nag)'bccBÜ  iniinkiijf&bOi  már  tuüjiik.  MobC  ts  a  nem  ismert 
emif'.kek  egt'flz  Aorozatát  hozza  uapf^iiyre.  melyek  k'ózül  uem  egy  az  cl- 
pusztiíláeboz  kí!íKcl  áll.  K  fUxctben  Bunyitay  kizáiVtIag  a  ki'izepkon  eml^ 
keket  ismerteti,  tehát  épeu  auokat,  melyek  eddigelé  legkev^sbh^  voltak  ia- 
wereteHek.  IV  ex  emlékek  pontosan  és  correctül  vannak  leírva  h  oly  vtlá- 
érthetöeu  előadva,  hogy  a  oagy  olvaeó  közííoaég  ie  élvexbetí. 

—  A  SietiMACHEK-fÉiB  WAPPninux'it  ftznrt  rAnBe'bol.  mely  a  magyax 
nemesi  czímereket  tárgyalja,  eddigelé  hat  füzet  jelent  meg  .Vncr^  Iván  éB 
Ctrrfjhn't  GtVa  H7.erk{'í>y.t<Í6^|j«n.  A  hatodik  füzet  n  Dnhnry  ctialáddal  v^- 
zŰdik.  Olvasóiuk  íamerik  iiuíi-  c  dertfk  hez&gpótló  vállalatot  h  tudják,  hogy 
asziSvcga  nemcíoiigre  vniiHtkozó  legHzilksiegesf^bb  iidfttokiit  h  a  czliiier  rfívid 
leírását  nyújtja  s  ezzel  párhuzamoeAu  liaUdnak  a  czimerekct  pontos  rnjzbftn 
feltüntetni  táblázatok.  Valóban  ftziiks^gdt  éreztük  már  egy  ily  vállalatnak, 
mert  az  a  gazdag  czímertani  anyag,  mely  Nagj'  Iván  nttörö  munkája  Ma- 
gyarorezág  c^aUdai  megjcleuiÍBe  óta  napfényre  került,  eddigelé  rendtízereiten 
összeállítva  xehol  sem  kajíználtatott  fel  »  rajzokkal  illuHtrálva  Nagy  Iván- 
nál csak  az  elöbbkelo  c^ahidok  czíinereí  jelentek  m«g,  míg  itt  míuden 
uenieAÍ  családnak  rajzban  is  megvan  a  cztmore.  As  ujabb  kutatáflok  anya- 
gát a  szerkesztők  több  e'vttzcd  úta  folytatott  szorgos  tanulmányaik  alapján 
leht'tcileg  ti,*IjeHs^  tenni  igyekeztek.  Sajnálattal  értesülünk,  hogy  Nagy  Iván 
megválni  kcazUI  a  vállalat  tÁrsazerkcsztöaégetÖI  s  cjíc'szen  CsergheÖ  Gézára 
hagyja,  áv  t'in^y  tudjuk,  hogy  a  vállulat  azért  semmi  fennakadást  nem  fog 
szenvcdui.  Csergheő  Géza  máltja  —  ki  SO  év  óta  a  legnagyobb  buzgalom- 
mal czlmcrtiioi  tsm^lmányokkal  foglalkozik  b  óriási  anyaghalmazt  g^ítjtStt 
iSsflze,  —  feljogosít  a  legjobb  reményekre  azután  is,  ha  a  vállalat  folyta- 
tása egészen  az  ő  vállaira  ochczednék.  Egy-egy  füzet  ára  kUlOn  7  mark. 
50  pf.  (4  frtöOkr.) 

—  Rjírn  MúR  egy  újabb  vállftlatho/.  fogott,  mely  a  jövő  télig  bizony- 
uyal  igen  díszes  kai-áesouyi  ajándelcká  fogja  magát  kinőni.  Kz  f^rc/yV^ 
nifoetdcff  Mórifíi  /.htrajza,  cmleltírata,  utlcírÚPin.  Mngát  íüa  életrajzot  Jókai 
Mór  írja  az  />  ragyogó  tollával,  mely  bizonynyal  rcndkíviíl  érdekes  olvas- 
mánnyá fogyja  tenni  Rfíiiyovszkiuak  hánvittntt.  kitlandoe  és  regényes  élet- 
rajaát :  mint  a  melyhez  Ö  a  eealádi  levéltárban  igen  fontos  és  új  adatukat 
talált,  így  magának  a  hüt-nek  kiadatlan  leveleit.  Ez  clsŐ  füzet  u  beveze- 
ttet foglalja  magában  s  megkezdi  az  életrajzot.  —  Ugyancsak  nála  A%-<tnif 
leri»trzég^f»V  egy  új  füzet  jelent  meg,  a  rocly  magáljan  foglalja  a  Szilágyi  Ist- 
vánnal folytatott  levelezés  vi'gét  s  megkezdi  I*etüti  leveleit.  K'-niosnk 
érdekes  olvBUuány  azon  kor  Írod alomtiírléu étéhez,  hanem  vonzó  olvasmány 


is.  —  Esuttftl  uiegemliteiidőiiek  Urtjnk  ast  is,  hogy  Rath  Mór  kunyvke- 
reskedcBe  megalapítása  30-ik  t^vfordúlójnn  derek  6át:  (ivuUt  társul  vette 
maga  iitellt*.  IrudalouitörtciictUukbcu  ez  a  '^O  ov  iiiiudig  iiagyfoiitOBsáfpí 
8  Bátli  mint  kiadú,  nevcxctes  szerepet  játszott  abban.  A  >  Vnetimkóc  (réigi 
uevc  a  boltnak),  melyben  kereskedésit  megkezdte,  irodiitmi  központ  volt, 
melyben  azon  idők  legkívtUóbb  férfiai,  |>ülitikua&i,  irúi  találkostjik.  Ott 
kapták  meg  a  kUtföld  neveztjtcsebl>,  lijabb  nmnkáit.  megbeszeltelc  terveiket, 
e  nem  egy  loutts  irodaim)  vállalat  e  talúlkozusuak  volt  eredménye.  Kátb 
miat  alapos  és  czege  jn  hírére  sckut  t:irt6  HKukember,  emle'kirntat  meg- 
írásjival  baazuoe  sxolgúlatot  tcune  iro<1iihnuiikiiiik. 

—  Thoí  jóísef:  »DdIm«gj'aror»zág  önvédelmi  barcza  1848  — 
49-beii<  t'7Ám  alatt  k^t  kcStctrc  tervezett  umnkájáiiak  első  kötetet  már 
küzzetctte.  Kme  dÍH/t-s  kiállílúsii,  350  lapra  terjedü  kötetnek  tartalma  a 
B7.crb  fölkelésnek  llács- Bodrog  megyei  éa  Szerdni  ve'gvid<^ki  eseményeit 
üleli  fel,  míg  a  miUodik  kötet  u  liáuságí  ettemenyeket,  IlnjasicM  i>»»zcköt- 
tetését  a£  udvan-&l,  éd  a  e2erb  8ajt6^ctet  fogja  tárgyalni.  Thím  uagy 
gonddal  gyiijtüttc  Osaze  az  adatokat  s  a  legfontosabb  okm/inyokai  egt-itz 
terjedelmüktten  bcmutaljti.  A?.  i'>B«zegj'ujtiHt  anyagnak  uru  tudott  lenni, 
oly  módou  cBoportusítván  axokut,  hogy  annak  a  nevezetes  küzdelemnek 
hü  és  igaz  képet  nynjija.  Igen  pok  oly  részlet  van  benne,  melyet  aziik  is, 
kik  akkor  elltek,  nem  ismertek  sa  kVnyv  Magyarország  1848 — 4ít-ikÍ 
küzdelmeiuek  igen  nevezetes  e  a  küzdelem  soraára  diíntÖ  befolyássitl  bíró 
rt'sze't  mutálja  be.  írva  ís  jül  van  e  cze'rt  i^  ajánlhatjuk  a  nagy  köztinsúg 
Ögyelmíílje. 

—  Ühmíísst  Lajostúu  »Tizeakét  iv  Erdély  türtéuetéb6l«  czím 
nlatt  K«»loíivávt  Uemjéii  L.  (Mnrtoii  K.)  künyvkeniskedéseben  Inizagpótlú 
munka  indult  meg,  mely  Knluly  türt^Mietet  1849.  jul.  17-ltil  18S6  Apr. 
17-ig  togjn  tárgyalni,  összeseti  Í1 — 10,  havonként  megjelenő  fltzetlwn.  A 
megjelent  el*6  fiízet  löTil.  flejéig  terjtíd.  í^rmüasy  nagy  gouddiU  gyűjtötte 
o«8ze  az  iidatokat  s  valúbait  has'/.nos  munkát  végzett.  Ncvczctci>  jelenség 
irodalmunkimn.  hugy  a  forrndalomrúl  aránylag  sok  mniika  jelenik  meg, 
de  a  forradalom  utáni  időkkel  alig  törődik  valaki,  l'edig  a  ki  azokkal  tb- 
r^lik  —  mint  l'rmdaHy  is  —  hasznod  munkát  végez  s  jú  szolgábitot 
tesz  a  jiivendő  történetírásnak.  KrdekUnkben  áll  ezzel  a  kornil  is  Diegis- 
ouerkedni  —  épen  azért  jijánljnk  olvaíM^inkmik  rnnöasy  munkáját.  Et 
baee  meminisse  juvabuut. 

—  Teütbcm  Gwnf.r,  az  erd.  szászok  evang.  püspöke,  az  erdélyi 
aeász  történelmi  egyesület  elnöke,  maga  is  kiválö  író,  még  i85S-ben,  az 
erdélyi  szászok  reformatíójának  harmadik  évszázadosfordúlója  alkalmából 
egy  kia  történelmi  monographíút  trr  az  erdélyi  szászok  rcformatiojáníl, 
mely  mOBt  jelent  m^  hato<lik  kindásbau.  A  munka  a  nép  számára  volt 
írra,  de  bet-scs  az  a  türténetírúknak  le  —  mert  Teutscb  már  akkor  i»  hk 
eredeti  forrásokat  baszuáltn.  Természetes,  hog;^'  atUtX  fogva  tanári  és  papi 
pályája   alatt  nagyban  gazdagitá  ismereteit,  maga  is  azóta  sok  új  forrást 


ptiblicált,  melyeket  jelen  inuukájában  mind  fclhaszuált.  E  munka  a  rcfor- 
tuAÜa  megalnkútáfliiníik  e  inC{ctiZÍ]tLi-dÍtáfiún»k  tíírleuetut  adja  elő. 

—  GiNDEi.v^HF.K  Wallciisleini-ül  irt  pag_y  k^f  küteteü  muiikiLját  Nall- 
ifich  megtáiiiadta,  tubb  gorombftSiLggal,  mint  kritikai  cr/ívcl  6  sok  ferdítossel 
üXiifolva.  Gindely  most  t>(;y  rüpirAtb&u  >Zui-  fíeurthciluiig  Albroclits  vou 
Waldsteiu*  czím  ftlntt  tárgy ÜAgosiAn,  higgadtftn  felel  s  mutatja  ki  Uall- 
wicli  levedétKÍt  én  ftínUtdficic. 


FOLYÓIRATOK  SZEMLÉJE. 

—  A  >Bi-DArKxTi  SxKMi.«<  Diáj.  ^3  juH.  fÜzctebcn  Hun/ah^  VM 
folytatja  crd<flyi  kirándúlJisáiiak  rírdckcfl  Ictiiifult  s  ezúttal  Szá87^Sebca» 
FehdívAr,  Vörüspatak.  Torocakó  vidékén  tett  utazásait  írja  le.  Mindenütt 
fig^'olemmcl  kísérve  azt,  mit  ethnographiní  s  törtenulmi  &zempouibi!^t  figye- 
lemre méltónak  talált.  Érdekei  Staufi'eniek  KuBBn-urniról  írt  biographiiíja 
ismcrtetiÍHe,  ki,  mint  tudjuk,  Rudolfnak  volt  generál iüHimuHa.  A  jdniusiban 
mog  egyebek  k'úzt  Kúni^s  Ignácz  ír  az  ozmán-t5r&k  uepmcsckrÖl. 

—  A  >Hazínk<  áprilisi  füzetében  tbbb,  az  ujabb  idfik  törtenetére 
^TDuatkozó  C7ikk  mellett,  Ssitági/i  Ixtván  folytatja  adalékait  a  Hóra-táma- 

9ás  ttirtdnctc'bcz.  Imbit/i  Itttván  az  új  Bodrogh  vármegye  megalakiiláaának. 
tört(!iietdt  B  ezúttal  az  1  720  —  31-iki  határkő  feliijítáitát  tárgyalja.  Lfhoczky 
Tiva<lar  a  beregvái-megyei  XVIl-ik  századi  boszorkány pei-eket  ismerteti. 
—  A  nufj'isi  füzet  első  küzlenienye   Kuhinyi  F^renez   nLiptú  vármegye  e 

LAzázad  eleJLMic  ez.  a.  e  megyének  akkori  tárHadatmi  életét  élénken  jellemül. 

^ ItAnyi  István  az  új  Hodrogb  vármegyéről  írt  adatokban  gazdag  czikkét 
befejezi.  ÁOoji  Lajos  SAtoralja-Ujhely  Barátszerének  ]7a4-iki  közeégi 
reiidazabálrait  ktízli.  Mindkét  füzetet  Sxiunyei  repertóriuma  zárja  be. 

—  Az  >Ai(cuA£ot.ooiAi  Értesítő*  áprítisi  fíizetébcn  a  szerkesztő, 
Hampel  József  nyitja  meg  egy  éniekep  fejezettel  hat/ii  ötoőéMégünk  tértiét- 
t^JM,  a  magyar  középkori  so*lronyos  zománt"/.  kflrdésérÖl,  mely  a  sokat 
vitatott  probléma  megfejtését  határozottan  előbbre  viszi,  llampel  az  utóbbi 
evek  különbiizö  kiálHttisai  anyagát  tette  tanulmányai  tárgyává  s  ezekből 
vouja  le  tanulságos  következtetéseit,  sKámos  képpel  illuatrálva  érdekes 
cxíkkct-  —  Fió'lirJi  Hól>ert  a  bácfkai  u.  n.  római  sánczok  szakszerű  ismer- 
tetését folytatja.  l>r.  Frimpid  a  bécsi  cu.  és  kir.  régis4^gyüjteményck  tiszt- 
viselője egy  a  m.  n.  múzeumban  levő  középkori  brouztálról  értekezik.  Nagyon 
érdekea  Lttfjfíczi  Zs.  érti'kezc^e  Leone  Lenni  XVI.  sz.  olasz  művész  magyar 
érdekű  müveiről,  II.  Lajos  király  Őzveg}'e  azobm  mellképe,  s  tCbb  érem  raj- 
aával :  A  leletek  rovatában  TtgIAg  Gábor  a  háromszék megyei  besenyői  prac- 
bislorieuB  vas  olvasztóról,  lieiner  Zsigmond  a  vizaknai  leletekről,  F,  H.  a  eheti- 
ták  emlékeiről,  ZnV/jnonf/i' Gusztáv  az  ó-hudai  újabb  ásatásokról,  Fr.  ó-ufinyi 
régiségokró'l,  Cznhot-  Béla  a  i-sen-pfalvi  kebelyrol  teszuck  jelcotéBt.  Vigk 
Adóiján  a  halomdombi  leletekről,  Wosiiuik}t  Mór  Icugyelii  ásatásairól,  Dantay 
Kálmán  a  cíiábi-cndeki,  l.fkorzktf  beregi  és  ugocsai  leletekről  írnak  leveleket. 


588 


kROZA. 


—  A  >Ll-dovicá  Acídehia  Kt'ttiMyYt'.€  áprilisi  ftizetiJben  KróníkAs 
szem(*1vHnyeket  találunk  a  mag^-ar  hadi  tíírt<fiietb({t.  E  czim  alatt  Í^z/caí 
Mór  lionv,  fÖharlnagy  i\  95&-iki  /im/jv/jurj/t  h  az  lOTTi-iki  t'xíiikotaí  rsatáról 
ír  a  r^gi  króuikák  alapján,  liibá^au  nevczv^o  ».'^'V  /r/i^//<-uek  éa  >'jróf 
Vid«-nek  a  törtt^iietíiiikbeii  isiiitiretí's  Eniei  <?«  Vid  ispAiiokat  icomes).  A 
májusi  fiistetben  OlcÁviir^  Ödíiii  Hunyadi  Jáiiod  hadjáratairól  a  ti-ík  ki52- 
leméiiyt  adja,  és  pedig  a  Giakra  ellt!ii(14í)l.},  majd  Szerliiában  a  tUWtktik 
ellen  (1458—54.)  viselt  hadj^t-atok  törtenetét.  A  többi  köílemcuyek 
aodeni  katonai  dolgokról  ezólamik. 

—  A  »FiavF.i.rt«  áprilifii  fíizeídbftn  a  Pázmány  Pi^terríjl  megkezdett 
czikk  folytHttl»át  ves^zUk.  'ral'dch  Sándor  F<-4-zoly  Júzeof  mindened  gyüj- 
teméuyéról  sok  t^rdekeat  mond  el,  egykurd  leveltizeaek  alapjáu  a  egy  pár 
levelet  be  is  mntat;  Td/./ Bi'la  folytatja  Kúthy  Lajoa eletet?  (.'MpUr  Beae- 
dek  R(*'vay  tilel^t,  ezt  az  új  adaiokban  gazdag  \iiQgvíi]i\üÁt.  A  ind^/ttii /űxet- 
heíi  íir.  Herrmntt  Antal  közöl  rÖvid,  de  tanúlaágos  tanulmányt  Szoncra 
MoUuir  Albert  három  probh^matikus  mtivtjröl ;  Ttikách  a  I^tiudeucH  OyUjte- 
incny  ismcrtí'tiíflíít  folytatja,  a  Pázmányról  írt  taniilmdnyt  cm  Kévay  élet- 
rajzát ie  folytatja  e  füzet.  Mindkettőt  Sziunyei  repertóriuma  zárja  be. 

—  >A  MiOTAn  NyelvíIb*  áprilisi  és  májiif*i  fíizet<*ben  líibb  írótól 
találiiuk  nyelvtörtenelmi  adatokat.  Az  íao  üzórul  Korda  Imre  i^  Szarvsa 
Gábor  ^'rteke/nck.  A  bÍllÍkoinrf}l  Szarvas  Qát>or.  A  ptUttkáról  Putnoki, 
Hermau,  í^zarvas  stb. 

—  »Ax  AnuAKiA*  máj.  da  juu.  füzetében  is  van  egy  pár  érdekes  törté- 
nelmi ndalf^k  :  n»  6nn(^ny  egyház  linnkf^i  Molm\r  Antaltól;  Aznríáit  István 
paf i-iarcba  élete;  Ani  nnnény  király  lürtencte(Kr.e.  I  ftOO.)  .\/<írZv)f»<f^*  Jakab- 
tól éa 8«emelvéuy ek ( Jrményország  türtéiieteböl  (III. sz.  Kr.  u.)  Fiinm  Siutoiitól. 

—  A  ^Maotar  Sifix*  áprilisi  fíizetiíben  dr.  Ozorttt/  Józaef  folytatja 
a2  esztergomi  érsek  praedialie  uomcaeiröl  írt  tanulmányát  s  ng}'anti  egy  új 
ezikket  kezd  meg  a  |)raedialia  birtokról,  a  mely  gonddal  éfl  alupoa  tárgyi- 
lagoasággal  trt  dolgozat. 

—  A  CsRLKER  Máht'»m  állal  iízerkesztett  »Mapyiir  jirotcstana  éa 
egyházi  Figyelő*  ápr. — mdjuei  kettős  füzetében  >A  itigiekc  rzímü  rovat- 
bau  GSrgcy  Pál  XA'II.  századi  orvoa  és  író  néhány  levelét  mutatja  be 
KoMcz  József.  Ugyanott  Szrtifp*'ffí-i/  8ámnel  Beagenyei  Györgynek  egy  leve- 
lét közli  taniilságos  jegyzetek  kíséretébeti. 

—  »A  KEitRSFTKJtr  MAtivt-rfic  márcz. — riprilifti  füzetében  két  agy- 
háatörténeti  adut  van.  I.  A  kolozsvári  tanárs  tiltakozása  a  kolozsvári  nni* 
táriu*  íakola  elvétele  ellen.  1618.  II.  Unitárius  halottak  ^s  temetéBék  (folyt) 
kbscli  Baicittdi  Gorgcly. 

—  Alt  >UNOAererDf:  Ektl'e*  ápr.  —  máj.  flizetének  elaÖ  kítzlcménye 
Ipolyi  Arnold  emlékéuek  van  szentelve,  Farkait  Ödön  tollából.  £i/7>  Vilmos 
befejezi  a  keszthelyi  sírmczőkrol  közölt  czikkét,  CVry/rf (T Géza  kiváló  beral- 
dicusank  és  csulád-tÖrténéezUuk  a  Jurisic  cftalád  kihalt  bárói  ágáról  ír  eg^* 
érdekes  esaládtörtéueti  tanúlniányt.  Szátht-zktf  Lajos   lláthory    Istvánról  s 


&2  6  érdekében  szőtt  roagyArorsxági  ÜsszecakUvéerÜl  értekezik,  \-égül  Ac^My 
Iguácz:  ThftlyDftk  gróf  BerraéüVÍ  Miklósról  írt  könyvet  ismerteti. 

—  Az  >Abcbiv  i»eb  Verkpíes  fUr  sívbeitbUi^acho  Laudcakundec 
XXI-ik  kötetének  elsÖ  füzeteben  dr.  TeuUfch  közli  Frúmua  felett  tartott 
cmlekbcHxedét,  melyet  az  ejrylet  múlt  evi  ki5zgyüléa^u  inoudott  el.  Ezt 
követi  AVumer  Fridrikoek  nagyobb  taiiiUmáDviL  Bcsztercze  a  XVI-ik  század 
kÖJtejHÍu  czim  alatt,  melyet  a  városi  IcT^tiir  1547  —  IftiJS.  közti  jqa;yzÖ- 
kiSnyveibőI  állított  Ö8«ze.  A^  akkuri  városi  elet  minden  részletére  kiterjed 
»  annak  híi  kejiet  állítja  eleiik.  Ih-.  Itnfh-i6\  egy  (irdekes  kíjzIeniL'nyt  veszUak 
a  szén t-ágo thai  i-'/eb  oluteböl,  mely  <>rdoke»  adaliJk  uziparti>rteaethez.  .^/m- 
mcrma/i,  A  uagyezebeui  nemzeti  levéltár  igazgatója,  a  fojervárí  káptalanban 
található  kíÍZ4^pkori  okmányok  tanrifloroz&trúrúl  értekezik ;  s  v^gül  össze- 
állítja a  káptalan  prépostjainak,  kántorjainak,  custosainak,  dekátyaínak 
sorozatát  1213  — IftSíi-ig. 

—  A  ConRií^i'osDKiíSBi.ATT  ápríl  6a  májust  iuzeUJben  Hunfalvy  Pál 
az  erdélyi  belyneveki-öl  értekezik,  feleletül  Wolf  l.  igazgatónak  ugyan  e 
tárgyról  a  szá^xaebeai  progranimban  írt  exikkáre. 


RKVERTOKIUM  A  KÜLFÖLDI  TÖRTÉNETI  IBODALOMBÓL. 

Corrrspvntlatice  </«  Mai-út  Lottise.  1799 — 1847.  (litícs.  üerold.)  E 
leveleket  Mária  Luiza  volt  tanitónŐjt^hez,  Colloredo  grófnőhöz  és  ez  ntóbbi 
lutlnyáhoK  i'oatet  kiBusszonyhoz  iotézte.  Érdekes  világot  vetnek  az  I, 
Napóleon  kombelí  állapotokra,  első  sorban  a  btícai  udvarra.  Az  udvar  1805- 
ben  MagyanjrBZÚgbau  menbetyct  keresett  a  fiatal  herezegasszonuyal  együtt, 
ki  ez  alkalommal  hazánk  áldozatkészségéről  a  legmelegebben  emlékezik. 
A  könyv  legérdekettebb  részét  a  Mária  Luiza  éé  I.  Napóleon  között  létre- 
hozott házaaságkötéá  turtéut^te  ké^iezi.  Híg  Kgcrbeu  írt  levelében  a  föher- 
uzegnö  Napóleont  >Antikrí4ztU8<-uak  mondja,  utóbb  a  nagy  forradalmár 
elÖzékeuyaég  és  tapintat  állal  megnyerte  nejének  hajlamát:  a  mi  azonban 
nem  akadályozta  meg  nzt,  hogy  Mária  Lniza  férjének  ti-agikai  btikáttát 
teljea  közönnyel  no  nézze  és  annak  halála  után  Neippcrg  tábornok  karjai- 
bau  vigasztalást  ne  keressen.  (Ismertetést  közölt  e  miiről :  Wertheímer  a 
PcBter  Lloyd  f.  é.  május  31.  számában.) 

Jjiimmter,  UesrhichieUtif  oHi/rdnkijiclmn  ^«/cA^.  1,  kbt.  3.  kiadás.  1S87. 
(>A  Jahrbücher  der  deutsehen  Geschli-hte*  ez.  vállalat  egy  része.) 

Guglia  Kutjéii,  Katarrin  Maria  Ludovíf^n  von  Ogterrnieh.  (Zeitschrift 
fíir  allgem.  Oeschichte,  Literntnr  n.  Kuttnrgesehichte.  1887.  4.  szám. 

Sotidh  Ueifue,  1887.  májusi  füzet.    HtUer:   Jliuhtpfie  de  HalaOun/. 

CmUx  lJiptomatícu4  Süe^úff,  (Kiadja  a  Vérein  fiir  Qeschiebte  Öchle- 
síeiw.)  XII.  kötet.  Tartalma:  Schlenims Müniffacfiicfiíe im  MüielalíerS. rsBX. 
Szei'k.  Frittlntfbitnj. 

ZvUscltr^ft  der  hUlor,  Gt*dt«ciiaft  fúr  tlü  Provim  Fosfti.  II.  4.  ÁrntJf, 
Eiru  schteediMhc  Relation  i'hn'  í/iV  SchlacfU  von  Warschau.  (1657.) 


584 


Xeucf  Archir  der  GesrlUcho/t  fiir  üUrr^  tieuttche  (j^schir^tUkunde, 
XII.  köt  3.  füx.  —  Rademachiír,  AvotHn  und  dic  ungtiríache  Chroittk. 

Mimumriitn  Boicn,  E  )ia7^nkat  is  t^nlekld  kúiíögyiijtttményhez  meg- 
jclcut  HZ  Index  a?.  I — XXVII.  kötotlicz.  (2,  Tée?..  Mducfaen.  Franz  kiadá- 
siban. 1S»7.) 

Lioyd  C.  SandrrMj  Ctltbritiee  of  the  Ceníarj/,  of  the  XIX.  rentury, 
<  London.  Cniiuel  et  Cpgnio.  1887.)  Ezen  Oj,  igazi  angol  izlcsscl  kiállított 
bibliogr&phiábaD  a  ktívetkeztí  cjEÍkkek  találhatók:  Andrássy  Gyula  gf.. 
Arany  János,  BalbyAiiy  Lajoa  gf.,  Körösi  Csonia  S.,  Deák  Fereiiez,  b. 
Eötvös  J.  h.  Eszterhixy  PiÍl  (t  1886.),  GeÖrgey,  Káhioky  gf.,  Klapka  Oy., 
Kmety,  Kossuth  Lnjoa,  Lisct  Ferencit,  Mtinkiicsy,  Tisza  Ktilmiin  és  Vám- 
béi}'  Ármin  életrajza. 

Összeáll  ttotta  :  NUxoold  Lajm. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM, 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  1887.  ÁPRIL.  MÁJUS. 

Amlrus  Jóue/ p\ébAaoe,  Az  a  >8(}tct«  középkor.  M,  Áltatn  112.  az. 

Bonv^ida.  D^k  Furhan,  Vrntániapi  lyuáy  17.  az,  képpel. 

Ctaradti  Jánon,  dr.  Az  állandó  diplomatia  fcjlödcac  Európiíban.  NenaM 
181.  lltí. 
^,  Duda*  G^a.  CsókA  közsdg  hajdana.  (Adalékul  az  alsó  Tiszavidék  törtté- 
oetéhez.)  Sztgfdí  IUmdö  76,  sz.  —  Az  egykori  gydk^nytó  fekvése. 
Zvtdai  Iliriitp  13.  8z.  —  Vidékünk  hajdani  lialáBzata.  (Adalékul  a 
tÍBzavidéki  kí>z.sógck  halászat  történetéhez.)   IJ.  i>tt.   14.  1&. 

IMa  lytaztó.  Nagyvárad  multjáb(*il.  Sznfiiuháij  i, Nafrjvárad)  83.  az. 

Falh  Jiudotf  ntÁn  Wirdrr  ííi/hUi.  Nagypéntek  33-ban.  Eílmiik  79.  sz. 

Crtfutni  RfíuÜ.  Megyénk  a  k^kurban.  /{omáromi  Lapok  14.  sz.  —  Mogyénk 
a  bronzkorban.  V.  olt.  In.  sz.  —  Megyénk  a  népváudorlén  és  vezé- 
rak  korában.  U.  utí.  18.  sz.  —  Megyénk  a  tiJrténeti  korban.  V. 
ott.  20.  Bz 

tJngara  Mikiójt.  Néliány  vonás  bozáuk  terülctcnck  tiJrtéuelinébÖl  a  fdldt&oí 
korszakokban.  Ugoc^a  18.  ez. 

llnláUiutűriérk  a  köztípkorban.  Kbredjiinl  19.  sz. 

UfQeiiii  története.  ZtNelap  1 0-  sz. 

>Kandra  KafutM.  Adalék  az  egri  egyházmegye  tKrtéuelméhez.  II.  kötet.  l. 
2.  füzet.  Eger,  1887.C  Uw.  Imd.  SztmU  ő.  sz. 

KUkárpáti  tótttk,  Th.  Forúroat  Lapok  131.  sz. 

Koinárommrg^n  «  városi  tűrt.  és  rég.  egylet  ápril  17.  tartott  rcudes  köz- 
gyűlése. Komáromi  Lopok  17.  sz. 

KŐvdrjf  LáazJó.  A  magyar  állauieezme  alakulásának  történetéről  az  Árpá- 
dok alatt  Nemzet  90.  sz. 

Kriéstut  képei.  Vtuám.    Uj^ihj  15.  SZ.  rajzokkal. 

Lakvuuhalt  a  rúmaiakuál.  Vasámt  VjHÚtj  10.  px. 


TÁRCZA. 


585 


Lan/t-nncutii  gytijtpniéuye.  för.  Ijjpok  121.  BZ. 
>Maggar  Történefi  Éhtrajzok.  3.  fílzet.*   Isni.  Eijyeiértijt  99.  bjl 
Mnkrócsi/  János,  A  huBViíti  í>i)tözkÖ(Ies  eredete.  lifktMm.  Kötlö/ij^  30,  8Z. 
Müri'it  magyar  kírálvnó  szobra  egy  olnaai  inlivtUztoI.   Vtiatlmapi  Cjtütf  17. 

Bz.  ket  ktíp]>eL 
Melims  PéttrHil.  íizabud  K'jyhág  7.  pjc. 
Affndel*'nyí  István  Oyíir  város  epykori  |M))g:irinest erének  kéziratniljól.    Kik 

voltak  a  pHspíikíik,  foapfltok,  alispánok  V  Cff/őri  Hirhp  2y.  sx. 
MSA-innek  éa  r<fgi  fentÖk.  (Ipolyi  erekly<!k.)  K — l  I*.  Napiti  IQb.  P.  Hirltip 

lOÖ.  Ww/.  //iWü/j  105.  8z. 
Myakopuky    yUfor.   £pci-jc6  inÜcinUkei  a  axok  pusztúlá&a.  Patti  Xtiph^ 

188.  8z. 
Némtth^  Imju$.   Hunyadi  László  kívd^cztcttffle  (fe  a  pcstíbk.  Korunk  1.  i*/, 

—  A  reuftis^atiec  emlt^kei  a  pesti  fötemploinbau  Jielüjío  32.  gz.  — 
A  pesti  főtemplom  It^tkcszei  a  XVI.  században.  U.  ott.  33.  ez.  — 
A  pe^ti  folumploro  rá  a  tnohácftí  \éirX  küKvctleii  mfgelŰz/J  ^vek.  V, 
0t/.  34.  az.  —  A  pesti  főtemplom  a  török  hatalom  idcjííbea.  U.  ott, 
88.   sz.    —    Egy  apáczft  fÖiiÖkiiÖ  jubileumához.  M.  Állam  113.  az. 

—  Kivonat    »A  ningynr  Hzentek  ikonographiájnc  ox.  értekezó^böi. 
V.  aií  120.  8Z. 

/lein  Jfíír.  Igen  swíp  ftiralinmi  íínck  a  XVII.  száxadból.  /*,  xVíi/íW  122.  »z. 
Potiteily  I*lttii»,  Római  vagy  avar  cmlékck-e  a  de'l magyarországi  párhuza- 
mos regi  nitiftánczvoualak.  Déim,  Lapok  8ö.  8  ti.  sz. 

Ragályostó  fttíegtéijek  vázlatos  t9rtt<ncte,  különiÍB  tekintetlel  MagyarorsKágm. 

Loin'nrx  én  IwWv.  19.  (is  kcv.  az. 
Jidasáról,  Rezeda.  Ksztttrg.  KiízNiny  17.  hz. 
Salamon  Ferftia.   A  ttirök-magynr  uralkodásról.  (Nemet   kritika   magyar 

kftnyvröl.)  Ism,  Xemzeí  124.  9Z. 
Somoffyi  fi/tidcs,   dr.    Fejedelemi    látogatások    Szolnokon.   Jáaz-Xagykuw 

Szolnok   19.  8z. 
>8sádeczki/  Lajon.  Báthory  István  lengyel  királylyá  választása    1574 — 

1576.  Bpi'st,  1887. c  Ism.  Szana  Tamáá.  Nfmgfi^\.Bz. — Lengyel 

nemefli  élet  a  XVI.  században.  Va/tám.  l'}náfj  16.  se. 
^StáaaUok  ^&\\. — febr.  fíizete.<  Ism,  Xamént/i  T.  Lo/u».  Alföld  38.  G8.  sz. 
Takáci*    St'tntivr.    Az     1618.    országgyül&beu   előterjesztett  gravamenek. 

Komáromi   Lapok    17.    sz.   —   A  kievárosí  elet  a  XVI.  s/jízadban. 

^Ifitiftm.  Kó'zlöny   Ití.  BX. 

Tamási  Sándor.  Barbárkori  sírok.  BUtmsék  101.  sz.  Me'g  egyszer  a  barbár- 
kori  sírok.  Polémia  a  vonal  alatt.  U.  otí.  112.  ss. 

»TtimeMtíiry  Sdtulor,  tlr.  Római  régiségtan.  Freund  Vilmos  atáD.<  Ism. 
Ptjli/ikm  Szfmlf  22  —  24.  sz. 

9Thaly  Kniin/m,  ^tékesi  Bercsényi  Miklós  1470—1835.  íl.  k5tet.  Bpest, 
1Ö87,<  Ism.  SsiUieakj/  LoJon.  Neuaet  128.  sz. 

Thtri  Et^lf,  A  felső  dwiamelléki  vagy  somorjai  és  a  dunántúli  vagy  vesz- 


586 


TARCKA. 


prémí   rcfonn.   eg^'háEkertiletek  egyesínttefenek  ttirtcnetc  Dimdntuíi 

Pmí.  Kfialöny   lö.  sz. 
ThwyJózMe/,Á  magj'ttrok  eredete  egy  ne'inct  tudös  ezerint.  Effytíéríe^  109.  8K. 
Toroc^ó,   TíMíim.  r'/W'/  19.  sn.  kepékkel. 
^íVnAff  fi(f/í/.Tinodi  SebMtyíín.  VizUt  1540—  155ö.ifo/o»ríír  87  — 90.a«. 


VEGYES  KÖZLÉSEK. 

—  A  Maotar  Tiii'oiiXitros  Akah^mia.  A  inAjua  hó  10  —  13-án  tar- 
tott nagyg}'ül(!»eii  a  II.  oí^ztiUyba  megválati/.Uttak :  tittzteletlicli  tAgnak : 
Ürnssai  Sámuel,  r.  t.,  l)ár<j  Radvánfzky  Bcift,  1.  t. ;  rendes  tugimk  :  Srlivarcz 
Gyuift  1.  t,  levelezd  tagimk  :  Medveozky  Frigyes,  egyetemi  tanár,  báró 
Orbán  Balázs,  országgyűlési  k^fpvíselÖ,  Pul»zky  Agostou.  egyetemi  tauúr ; 
kltlső  tagnak :  Bodio  Lajos,  az  olasz  kir.  statisztikai  hivatal  igas^atója, 
Zskrzewski  Víncze,  kmkkai  egyetemi  tanár.  —  Az  1887-Íkeviakjul^imai 
iiagTJatalom  (200  arany)  és  Mftrczibányi  mellékj utalom  (öO  arany)  az 
1881 — 1887.  dvekben  mejijelent,  a  tiSrtónelmi  tudományok  kőnkbe  tar- 
tozó munkák  legjobbjainak  leven  odaittflendök :  figyelmeztetnek  az  ily 
uiunkilk  szerzői,  hog^'  niUvciket  1 888.  január  v^gtíig  a  főtitkári  lüvatalboz 
kUldjelc  be,  följegyezvén  röviden,  a  mii  munkájok  kiváló  vonásának  tar- 
tanak. Azonban  e  Hgyelmeztetesiick  koránt  sincs  az  az  értelme,  tuintha  a 
be  nem  küldött  munka,  melyről  a  tagoknak  tudomásuk  vau,  uem  pályáie- 
hatna ;  sőt  ha  az  akadémia  kiadtWábau  jelent  meg,  vagy  könyvtárába  már 
bekuldetett  volna:  hívatkozáa  törtenhetik  arra.  hogy  a  beküldött  munkával 
szerző  pályázni  kivan.  —  Ugj'anezeu  nagygyíUtón  kbvetkeztí  türt^nelnii 
tárgyii  pályake'rdt^eek  tűzettek  ki:  • —  1.  A  magyar  műtörténelem  az 
ó-kereaztdny,  román,  csdcsivea  úa  renaiasance  korban,  kiípz^mU vezeti  tekin- 
tetben. Hatirnap  1888.  szeptember  30.  Jutalom  a  Peczely-alapból  ezer 
fonnt  aranyban.  —  2.  Adaesek  elő  a  lengyel  én  a  magyar  kUzjog  fejlő- 
dése 08ítze hasonlítva  ^o  kölcsöuliatáaában,  Nagy-Lajostól  a  XVII.  század 
vegéig.  Jntalma  Czartoryski  berezeg  adománj'ából  1000  frt.  Határnap 
1889.  szeptember  30.  —  3.  Adassék  elő  Magyarország  egyea  területei 
roegszerzéiének,  elveszthetek  és  vjsazakapcaoIásá.nak  irirt^nete.  Jntalma  a 
Lukács  Móriczalapitványból  1000  firt.  Határnap  1889.  ezeptember  30. 
—  4.  A  nyomdászat  törtenete  Magyaroraxágon  171  l-ig.  Határnap  1887. 
szeptember  30.  Jutalma  a  Gorovo-alapból  100  darab  arany.  —  5.  A 
karthausi  rend  törtenete  Magyarországon.  Határnap  1887.  szeptember  30. 
Jutalma  az  OltvánW -alapból  600  forint. 

—  A  ^pKOTKSTAKtf  InorALMi  Tábsasáo.*  a  mcgalftkúlás  atadiamiig 
jutott.  Az  alakitáttra  buzdító  felhívás  közz^  van  t^^ve.  az  alap-szabáJyter- 
%'ezet  keüz,  az  atupt'Cváuyi  Összegek  szépen  f^znporodnak.  A  társaság  álta- 
lában a  hazai  protestáns  tudományos  irodalomnak.  kUlönösen  és  eUÖ  sorban 
a  protestáns  c^'báz-történelenmek  míivelé«!t  ea  teíjcaztéset  tüzte  ki  eziíl- 
jáúl.  A  fölhívás  florakozásra  szólítja  fel  az  ország  Öeszee  prote«taDs  feleké- 


tíslczá. 


sa? 


zeteit,  mert  a  c^el  ceakís  egyesült  ei-övel  c'rbetd  cl.  A  tagok  I.  pilrtfogi^k, 
a  kik  500  irt  alapítványt  tcazuek  II.  alapit^  100  firttal  és  évdijaa  ren- 
des tagok. 

A  Dfil-MAGrAROKHlcJLOl  RÉOfc^XETI   tSt  TOBTÉMELXI     vttKXni''elnsÚl.AT 

pUuki58(1  ünnepen  tartotta  Ívl  köTgyíilf^flct  Tomesvárt  Chiuos  Zeigmund 
tőispáu  eliiíiklete  lUaSt,  a  ki  ^rtekez^st  ís  tartott  Markó  Károly  (ft»tö  c«a' 
ládjárót.  Knráemmjfi  János  peflig  »h  Lae/kfvHk  ti5r((fiietc  a  nápolyi  had- 
járat alatt*  ex.  e'rteke^^i^t  olvaeta  fel.  A  virágzó  egylet  vagyona  a  30000 
frtot  fam  haladja. 

—  Db.  Síai.av  JóMKt-  stRBMi.KKK  »  törtciiehiii  ttírsúlat  tagjainak 
kegj'ele!e»  adományától  immár  elk&zült.  Tiroli  azíirke  márváiiyljtil  faragott 
bzep  piratnitf  jelzi  inoet  már  a  korán  elhányt  jclea  ifjú  türtéuetiró  eirját  a 
budai  vixlvároei  tenietöbeu.  A  Gerenday  által  készített  díszes  sírt^mK'ken 
babf^rleveleken  nyugvó  könyv  jelképe  alatt  egyszerű  felírás  a  alatta  Szás'/- 
Károly  széji  verse  olraslmtö : 

Dr.  Szftlay  József 

törtéuetiróuak 

(azUL  1857.  oct.  13-án, 

inegh.  1B85.  márt.  Iá-én) 

barátai. 

X/Clkc,  míg  a  jót  »  igiizt  kcre.<<te 
SnlyoB  kórral  kUzdutt  gycn(|;c  teste, 
Most  a  lélek,  letépvén  bilincsét, 
Égbe  Bxállott,  ott  keresni  kincsét, 
Haj  de  gyá«zt  hagy  itt  tírökbe  hátra 
Anya,  testvér  s  aiuiyi  bíi  harátru  ! 

A  társdlat  juniniti   vál.  lilébe  után  barátai  kimentek  a  sírkő  megte- 
kintésére 8  rózsákkal  és  gyöngyvirággal  díszített  babérkoBzorút  tettek  sfr- 
qu  oly  koráu  elkttltUzllttnek. 

—  Tabtáiwaink  közül  az   újabb  időben  elhunytak :   i/J.    Varáza^i 
íösetiv   Vácz  város   tanácsosa,  a   >Váczi  Közlönye  szerkesztője  (+ ápr. 

2^o)  é«  Ba(/i  Gerö  Csongrádi  földbirtokos  (+  jiui.  3*án3. 

—  A  >8i(Ár.Ar>oK<  f.  évi  májusi  füzetében  Bosznia  és  ücrczegovina 
etésértíl  írott  czikkre  (4.'i0-i-.^6  lap)   vonatkozólag  egy   tagtársnnk 

tudatta  velünk,  hogy  annak  ax  aotualís  politikát  illető  felfogására  ellen- 
Bzrevételeket  nkar  beküldeni.  EiTe  vonatkozólag  kijelentjük,  hogy  mivel  as 
ictnalis  (lolitikávnl  való  foglalkozást  a  történelmi  tiirHÚlat  alapszabályai 
kizárják,  ily  irányú  polémiának  a  társiílat  k(izl<íuyébfin  helyt  nem  adha- 
tunk. Kzzel  szemben  azonban  kéíyjéggel  kijelentjük,  hogy  a  fenu  éríatett 
czikknek  a  tényleges  politikát  illető  vonatkozásai  aa  írónak  egyéul  véle- 
ménye, cs  tekintetve  &  társulat  feuut  ériatett  szabályait,  a  szerkesztő  figyel- 
mét kikerülték.  ^  iiserL 


588 


TABCZA. 


TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR. 


—  Üjahb  EwLEKBESZÉríKK  es  Taimlmányok.  Irta  IVe/br/fÁgoatoiL 
Budapest.  1887.  S-adr.  18S  1.   Ára  t  frt  20  kr. 

—  Anjockort  Okmákytar.  a  majeynr  tud.  AcadeniiaTQrtéitelmt 
bisottsága  me^rbistHtuibóI  ^zerko^ztette  Nag)'  Itnrc.  M.  Akad.  rend.tag.  (.>tÖdik 
kötet.  1347 — 1352.  Budapest.  1ÖÖ7.  tí-adr.  VI.  es  t;57  11.  Áro  4  frt. 

—  SziLÁOYMEorK    K07.t:PKORi    MCcMLÉKEi.    Irta    UiiDTÍtay 
Viuczo  levelező  tag.  Budapest,  1887.  (A  TürIctK-ttndooiánvi  Krtekex^e 
Xllf-ík  kíitcliinek  6-ik  száma)  8-adr.  47  1.  Ára  ;M)  kr. 

—  A  KKFOKTATAH  Im/átikban  1869 — lH8i.  Láng  Lajnsl.  tngt<51. 
(A  táreadalmi  Értekca&ck  VIII.  k.  7.  b».)  Budai»cst,    1886.   íS-adr.  72    1. 

—  EHLÍ:KB£S7.fei>  Fnmkeiiburg  Adolf,  a  M.  T.  Akadémia  I.  tag,}a 
felett  Vaduai  Kflroly  1.  tagtúl.  (Az  Einlékbeoz^ek  IV.  k.  3.  sz.')  Budapest, 
1887.  8-adr.  2r>  ]. 

—  E.HLÉKBK87ÉrT»  Tarkányi  Béla  JA^sef,  a  M.  Tud.  Akade'mía 
tiiKteleti  tRgj'a  feUítt.  Szfon'ui/i  Jú/.sef  ti»zt.  tagtúl.  (Az  EmlékbeSKüdek^  IV. 
k.  4.  szám.)  8-adr.  47  1. 

—  Gróf  Bentovszky  MóRinz  tíletraJKH.  Saját  cinI>íktralHÍ  éa  útie-j 
íinÍBai.  Kepékkel,  tt^rk^pckkcl,  autogruiihokkal.  Elmii  fiizcl.  Életrajx  irta  Jök&f 
Mór.  Budapest,  [b87.  Kiadja  líáth  Múr  8-adr.  48  I.  Ara  80  kr. 

—  Arany  Jáno-s  hátruhugyott  iratai  é»  levelezcíse.  Negyedik  fiizot 
Levelezés.  Bodapcut,  Kiadja  Ráth  Mór  18S7.  8-adr.  45—  108  II.  Ara  80  kr. 

—  DfeLMAGYARORSZ.Xrt  ÖNVKDKLMl   HARCZA.    1848 — 4í>-beu.  Irta 

rhim  JózAcf  I.  k^tct,  Budapest,  Aigiicr  bizomáiiya   8-adr.   347   lap.   Ara 
3  forint. 

—  TiZENiiÉT  ÉV  Erdély  Töetésktíiböl  1849.  jnL  19-töl  — 
1866.  ilprii;.>í  1  7  ig.  Irta  ÜrmŐs^iií  Lajoa.  EUhí  fűzet.  KoloBvár  1887.  8-«dr. 
1—96.  ].  Áru  50  kr. 

—  DiE  Keformatiok  im  Síébe ubtirgiscben  Sacbseulaod.  Von  D. 
G.  D.  TetiUcb  Seclmtc  Auflage  Herman»8t8<lt.  1886.  8-adr.  32  1. 

—  DoLErtCHALL  E-  A.  Eiiip  aufgefuudcue  Luther  Belii]ui«.  Buda- 
pest, 1887.  H-adr.  42  1.  Ára  40  kr. 

—  GKScmCHTE  der  kiUiiglichen  Krcistadt  Worschetz,  von  Felíx 
Hilleker.  knt  ki3tet.  Budapest.  1886.  H-r.  Ára  2  forint. 

—  MoNTECUCCOLi  USD  DIE  Lroenug  vou  St.  Gotthard  1664. 
Von  Wilbcliii  Nottebohm.  Berlin,  l'^b'T.  Pttyr.  JSr,  Ő3.  Ára  I  uidrka.  R- 
Gaertuers  Verlftgwbuclilinndlung.   28.  I.  8-adr. 

—  Vehzeichms.s  der  Krouetüdter  Zuiift-lTrkunden.  Vestachrift 
gclegciitlich  de«  Gewerbetages  und  der  Gev'erbc-As«te11uiig  zu  Kronstadt 
im  AuguBt,  188B.  KroiiMadt,  1886.  8  adr.  531  I. 

—  Zim  Beubtueiluxo  des  kaiserlichen  Geuerals  ín  30-jKbrigeiu 
Kríego  Albrcclits  Waltisídr'.  Eine  Antwort  an  L)r.  HaUwich  vou  Ariton 
Gimieifj.  Prag,  1887.  8-adr.  381.  '* 


PÁPAI  ADÓSZEDŐK  MAGYARORSZÁGON 

A  XIII.  ÉS  XIV.  SZÁZADBAN. 

BEFEJEZŐ    KÖZLEMÉNY.    

V. 

A  mily  érdekes  a  tizenegy  éven  át  tai'tott  tizedazedés  törté- 
nete, 6p  oly  érdekesek  azou  adatok,  melyek  az  adózás  végreliajtá- 
sáról,  a  begyült  pénzek  kezeléséről,  elszámolásáról  s  az  egész  gyűj- 
tés pénzügyi  eredményéről  reánk  maradtak. 

Négy  számadás  jutott  el  korunkig.  Jacobus  Berengarii-é, 
ki  a  magáéba  foglalta  a  hazánk  területén  elhalt  Kajmundus  de 
Bonofato  jegyzékét  is ; ')  ez  utóbbinak  gyűjtéseiről  még  egy  külön 
jegyzőkönyvvel  is  bírunk.  ^)  Az  egymástól  függetlenül  működő 
Galhardus  de  Carceribus  és  Petrus  Gervasii  két  számadása  ^) 
kiegészíti  az  előbbieknek  adatait. 

Legnagyobb  részletességgel  a  két  előbbi  tizedszedö  szám- 
adásaiban találkozunk.  Pontosan  fel  van  sorolva  ezekben,  minden 
pap  eskü  alatt  mennyinek  vallotta  be  jövedelmét  és  mennyit  fize- 
tett tized  fejében.  Említettük,  hogy  az  adózóktól  az  al-tizedszedŐk 
szedték  be  közvetlenül  a  pénzt,  s  részletes  jegyzék  kíséretében 
adták  át  a  pápa  azon  küldöttének,  ki  őket  ezzel  megbízta.  Az 
esztergomi  érsekség  területén  levő  egyházmegyékben  működő  al- 
tizedszedök  Raimundusnak,  a  kalocsai  főegyházmegyéhez  tarto- 
zókban működök  Jacobus  Béren garii-nak  adtak  számot.  Ez  utóbbi 
e  jegyzékeket  változtatás  nélkül  vette  át  a  maga  főjegyzékébe,  s 
ezért  van  ebben  szövegezés,  berendezés  és  felosztás  tekintetében 


1)  Mon.  Vaticana  S.  I.  T.  I.  40—40',.  1, 

2)  ü.  0.  406-40í».  I. 
8)U.  0.  410-  437.1. 

SílíADOK.  1887.  VU.  Füzet.  39 


590 


egyliázmegyéiikéut  oly  eltérés ;  míg  Hjiimuudiis  al-tizedszrdöiuek 
sxámadAsait  i^gyöntjetü  tonnába  idomiUitta  uly  íinnyini,  hogy 
gyakran  ni6g  ay  c^házmegycket  sem  különíti  ni  egymástól. 

B&r  a  zsinat  határozatai  gzerint  a  tize<leket  hat  éven  keresz* 
tül  kellett  volna  bchajtauiok,  csak  egyetlen  egyházraegye  van,  mely 
mind  a  hat  ívről  letizetto  adóját,  a  ez  a  rdradi,  mely  a  pUspAk 
által  fizetett  600  márkán  kivü.1  fl06  hudai  márkával  adózott.  Az 
adó-ÖBBzcgek  különböző  nagysága,  melyek  hol  három,  hol  ncgyi 
hol  öt  esztendő  tizedeit  tüntetik  föl,  ez  egyenlőtlen  adózási  idÖtai"- 
tamon  kivűl  móg  az  egyházmegyék  egyealötleu  területét  s  a  hatá- 
raik közt  létezett  plébániák  számának  különbözőségét  is  yilágosan 
mutatja.  Az  frdéfyi  egyházmegye  öt  éven  át  fizette  e  tizedeket; 
mind  a  hat  évről  csak  igen  kevés  pap  tett  eleget;  a  fizetett  tized 
2441  márkára  rúgott  Ezzel  szemben  elonyészöleg  kevés  a  céanádi 
megyéből  három  éven  át  befolyt  tized,  mely  csak  76  márkát  ered- j 
ményezett;  ennél  kevesebb  csak  a  bonniai  dii^ecesisből  kerílll  ki, 
szintén  hánim  évi  adózás  eredményefii,  t.  i.  70  márka;  de  Bo&niá- 
rol  már  korábban  olvassuk,  hogy  ott  az  egyházak  nagy  részt  elpusz- 
tultak vagy  elszakadtak  a  katholikus  hittől.  TetemesfOíl)  összeggel 
szerepel  a  kalocsai  érsekség  területe,  45U  márkával,  mely  összeg- 
ben a  csekély  számú  azerémt  egyházak  tizede  is  benn  foglaltatik. 
Míg  e  főegyházmegye  területén  a  zágrábi  pttspökség  egyházainak] 
három  évi  tizede  1 1 28  márkával,  közelíti  meg  legjobban  a  nagy 
kiterjedésű  erdélyi  püspökség  adóját.  Ezek  azon  egyházmegyék, me- 
lyeknek tizedeit  Jacobus  Bereugarii  és  az  ő  megbízottai  hajták  be. 

Raimundiis  de  Bonofatocsak  egy  évig  szedhette  a  tizedeket 
az  esztergomi  érsekség  területén ;  és  gyűjtése,  melyben  a  föegyház- 
megyén  kivfll  egyes  tételek  a  hozzátartozó  Összes  püspökségek  adó- 
jából felsorolvák,  1988  márkát  eredményezett  Halála  után,  tehát 
1334-tÖl  kezdve  Jacobus  Berengarii  még  további  három  éven  át 
folytatta  a  gyűjtést  három  egyházmegyében:  a/xí'csr'ben,  mely  569, 
as  egriben,  mely  723,  és  a  veszprémtheu,  mely  1*23  budai  márkával 
járult  az  altizedszedök  által  behajtott  és  (hozzáadva  még  néhány 
külön  felsorolt  tételt)  összesen  7685>/a  márkát  kitevő  összeghez.^ 

^)  A  pUspOkUk  úi'eokéuti  jövedelméről  uem  nyerOuk  e  ssiniAdások- 
liól  világos  kepét;  sok  ^yhúzmegyében  a  pU^pük  vagy  csak  n^azleltize- 
ti'UMíl  va^y  (*p|tcii  uent  8Xi.*ri>peI,  ágy  lK*gy  a  ti^sedek  ulapjáu  jovtiji-lirntkcij 


A  Xtll.  K,K  XIV.  SZAZinBAlC. 


591 


VoUnIc  lUttitbatt  olyuuok  is,  kivált  pUHpükÖk,  kápUdanok  és 
kuuouokok,  kik  adójokat  egyf^itosen  a  pápai  mugbizott  koxéhez 
fixették  le.  Ezt  l»*;leíntvií,  .Tacobiis  Ií**reug.irii  az  Általa  és  követ- 
társa  által  gyíi.jt<»tt  lizftilfk  iisszogút  9:i8i>'  g  márkára  teszi. 

Hu  már  most  az  t*iiíyí:»  egyházmegyékbi^Ti  befolyt  tizedeket 
tekintjük,  axfc  tapaszUljtik,  liogy  kcrftletenk^nt  inás-mAs  nemft 
pénz  volt  íorgalüinbaii,  h  hugy  mindezt  olübb  budai  márkákra 
kellvén  át^^zámitani,  a  számadások  vezetése  ix^mcsak  bonyolódott 
volt,  hanem  az  áUtzámítiis  által  sok  ért^k  vuszeiidöhe  is  ment.  így 
például  míg  a  váradi,  t'szt<ír{;nini,  egri,  veszprémi  pa])(jk  jobbára 
garaitokha"  róvták  1»'  a  tizedet,  melyokl>öl  56  ért  egy  budai  már- 
kát; addig  pl.  az  erdélyi  <lioecesÍ8ben  a  legkiilonhuzobb  nemű 
pénzekkel  és  póozegységekkel  találkozunk :  ilyenek  az  a}>rö  dená- 
rokf  melyekből  8  ér  egy  garast :  a  liliomos  dennrok  •  kerrsztfs  dé- 
nárok :  hf4f9/i  dénárok ;  sanox  dénárok  ,*  vuigyar  dnnárok ;  tipenstík 
(pensa  denariomm),  melyeknek  mindegyikében  40  apró  dénár  van ; 
u  régi  hanálisok^  melyekből  6  ér  egy  gamst ;  az  új  hanáliíok,  verÖ- 
czei  banálifok  (banales  Veret^üses)^  az  ezlist/erto  (a  márka  negyed- 
része) beszterczei  súly  szerint ;  súly  szerint  is  mérték  az  ezüstöt. 
kuntinus,  sextinum,  htko  megjelölésével;  míg  a  márkák  súlya  leg- 
inkább gyulafehérvári  (AJbensis)  mértékkel  fejeztetik  ki.  Klöfor- 

k!  iieni  BKAiníthfttjnk.  Olvat^siik,  hogy  a  váradi  püspük  egy  évi  tizede  100, 
ftx  erdflyi^  195,  a  pécsié  1 7 1 .  a  zágrábié  141  — 145  mdrkn  ;  ez  Öiiszegek 
nagyjából  ruegfelelnek  uz  1134.  evi  jbredclcm-Sflflzcírásnak  (Kejer,  Cod. 
dipL  II.  217—218.  I.),  hol  a  váradi  pUapök  1000,  aa  erdélyi  2000,  a 
u  pöcs!  1500,  a  ságrábi  1500  márkányi  évi  jövedelemmel  cserepeinek. 
Ellenben  nagy  az  cltériís  pl.  a  gydri  püspöknél,  ki  64  márka  tizedet  fizet. 
holott  1184-ben  evi  bevétele  1000;  az  cgriiiflk  bevjítele  akkor  .1000,  éa 
csak  60  márkát  fizet  cg>*  év\  tized  tejében  :  a  veszprémi  pftsplik  jHvedelnie 
1 184-ben  1700  márka,  tizede  megto  caak  42  márka.  A  nyitrai  püspök 
évi  jttvedelmét  1334-bea  200  márkára  becatUi,  holott  ez  1184-bou  1100 
márka.  Auuak  siucd  nyoma,  hogy  az  eszt^^rgomi  erűtek  évi  60U0  márkányi 
jtívedclméuek  megfeleld  tizeilet  űzetett  volna.  A/,  újabb  pUapökségek,  a 
bofiniai  éa  szerémi  igen  csekély  tizeddel  azorcpeluek,  az  elfibbi  22,  az  utébbi 
8  márka  tizedf^t  Hzet  évenként;  n  tizA/ereaeu  vr^ttíltiszeg  tehát  igen  cftekély 
piiapílki  jíivedelomre  vall.  Általában  azC  tapasztaljuk,  bogy  a  tized-kive- 
tésnél  igen  esekély  évi  jövedelmot  vettek  alapiU ;  mert  sok  pilupök  keve- 
nebltet  fizet  az  llS4-iki  jiívcdelemnek  megfeleld  tizedncH, holott  jtívedolmei 
ftla  legalább  iiiegkétíiK<ti*ezíídtek, 

89* 


592 


dúlnak  további  Chulnquiiy  onet^ui,  obuhu  elueve/^sfí  pénzek.  Mind- 
ezek érUík^uek  pontos  uiögliatárotósii,  változó  árfolyamaiknak 
megállapítása  m(^^  Mkutalftsra  víir;  c  fontos  muiikáboz  a  száma- 
dán  töm^irdek  adattal  júrúl. 

Az  oraz&g  déli  rószóa  a  csanádi  és  p6c-ii  egjbázmegyékbea 
garasok  mellett  jobbára  hanalisokhan  üSvU'sxák  u  számítás.  A  zág- 
rábi dioecesisben  a  Lelyi  forgalomban  lévő  márka  jőval  kevesebb 
a  budainál,  csak  5  peusát  azaz  -10  garast  ór;  a  bosniai  márka 
ért6kc  60  garas. 

A  páuzek  különféles^gc  tekintetében  a  kalocsai  főegyház- 
megye közelíti  meg  legjobban  az  erdélyit;  ott  'xf^rtohan  60  baná- 
list Bzilmltottak,  4 — 7  banális  pedigegy  garast  tett.  Előfordulnak: 
a  szegedi  apró  piínz  (parva  moneta  Chegedieusis),  a  Henrik  báu- 
féle  dénárok,  szcrémi  pénz  atb.  Egy  márkában  rendesen  60  garaa 
ToU,  s  ez  alatt  jobbára  cseb  márkát  értettek. 

E  különféle  pénz-nem  nagyon  megnehezítette  az  átszámítást 
és  a  pénz  kezelését;  mert  mindehhez  még  az  ezüstnek  é^  aranynak 
helyenként  igen  változó  árfolyama  is  hozzájárult.  Valóban  nem 
csuda,  hogy  Károly  király  éppen  e  tizedszedés  idejében,  talán 
i*é8zben  az  ott  szerzett  tapasztalatokon  ís  okulva,  13.'15  körűi  új 
6s  egységes  pénzlábat  hozott  be.  magyar  arany  forintokat  veretvén 
az  addig  hazánkban  kizárólagos  uralmú  fírenzet  arany  forintok 
kiszorítására,  melyeknek  árfolyama  oz  állal  lassanként  alább 
szállott. ') 

A  tizedszedöknél  ösazegyfilt  tömérdek  márka  csakhamar 
igen  leolvadt,  mert  többen  tartottak  hozzá  igényt.  A  királynak 
járt  annak  harmadrésze;  és  valóban  Jacobus  Bercngarii  és  Kai- 
mundus  de  Bonofato  gyűjtéséből  2399  budai  márkát  vettek  át  a 
király  és  királynő  meghatalmazottjaik  által. 

Raimundusnak  hazánk  területén  bekövetkezett  halála  is 
sokat  levont  a  szent  föld  javára  gytijtíittpéuzt'kből;  nemcsak  teme- 
téseért kellett  tetemes  összeget  Azetni  az  esztergomi  domokosok- 
niüc ;  hanem  a  vele  volt  hivatalos  és  szolgaszemélyzetet  is  vissza 

')  Mngn  Jacobti!*  Bercugarii  oioiidjn  szúnindá^a  regeu,  bc^  aK 
arauy  fbriutot,  uiely  20,  '21,  22  stit  24  garassal  számittatott.  oaak  20 
garas  erttlkünek  szAiiiItja,  JelczTtín  ezMi  árfolyamának  IrazúItiUAt.  Mon.' 
Vat.  i.  kÜUt  405  1. 


A  Xril.  KS  XIV.  SAAZAl^BASÍ. 


.M?:i 


kelleti  küldeni  haz&jokba ;  <*z  felemésztett  73  márkát.  A  B^iimuu* 
du8  h^hébe  küldött  .Tacobus  tie  Lengres  roiudjArt  biizánkbaérke- 
xósekor  (JÜ  márkát  vett  át.  termószetesen  elszjVmolás  kütelezettségtí 
mellett;  do  ö  is  olhftlváu,  ez  előlegül  felvett  Összegnek  hagyaté- 
kából kellett  kikeríUuie. 

Jacobus  Böreagai'ii  baukárokűl  búzánkban  Egri  János  és 
Szatmári  Miklóe  budai  polgárokat  alkalmazta ,  ez  utóbbival  nagy 
óeazeg  jvénzt  8000  arany  foriutot  (mintegy  2000  márkát)  küldött 
Velenczébo,  hogy  ezt  a  firenzei  Bárdiaknak  ottani  bankházában 
a  pápa  javái'a  lefizesse.  KüldíHtét  útküzbeu  baj  érte ;  A  ustriában 
elfogtákr  s  i'sak  636  márkányi  váltságdíjért  bocsájtottrik  szabadon. 
Persze  ez  n*>m  törtóut  követ- küldözések  uélkfll;  ünuej)élyes  küvel- 
s6g  meut  a  magyar  királytól  az  osztrák  bcrczegliez ;  kültrsógeit 
—  'M)  márkát  —  természetesen  a  tizedek  nyújtották.  Szatmári 
Miklós  utíizása  Veleuczébe  és  ottani  ti»rtózkodáía  23  márkába 
(93  arany  forintlta)  került 

A  tizedszedünek  hat  évi  mííkódése.  napidíjak  lejében  (napját 
másfél  forintjával  vévo)  .*í266  arany  forintot  azaz  ÖlilVa  budai 
márkát  emésztett  Tói.  ]mc  tehát  a  más  czélra  fordított  |>énzek 
levonásával  a  pápa  számára  szedett  OSSSV's  márkányi  tized  5348 
márkára  csökkent;  s  ez  volt  azon  összeg,  melyről  .Tacobus  Beren- 
^arii  oly  hosszú  ideig  nem  uzámult  be  a  pápai  kumariiimk. 

A  pápa  űj  követei  az  országba  jővén,  tetemes  összegeket 
vi'ttek  át  a  Jacobusnál  összegyűlt  pénzekből.  Galbardus.  ki  külön- 
ben is  ai*ánylag  hosszabb  ideig  tartózkodott  Lengyelországban, 
kevesebbet;  Petrus  Gervasii  sokkal  többet. ')  A  két  ^  tizedszedÖ- 
uek  működése  ugyanis  leginkább  arra  szorítkozott,  hogy  az  előd- 
jeik állal  felszedett  és  itt-ott  letétbe  helyezett  pénzek  mennyiségét 
felkutassák. 

Gftlhardus  közvetlenül  az  adózóktól  leginkább  a  kalocsai 
érsekséghez  tart<izó  espiTcssé^ ékben  szedte  a  tizedet,  melyek  a 
nagy  tize<il.*iJBtrombau  úgyis  kevés  tétellel  szerepelnek.  Oldala 
mellett  volt  a  király  megbízottja,  elÖbb  István  Domonkos- rendfi 


')  Ekkor  emlittotik  előssör  e  SEámatUsokbftn  az  új  magyar  araay 
fortnt,  melynek  vercteH!!:  Károly  király  1  'l.Sá-bcn  rcmieltc  el.  »Itf!im  tradidi 
domiuo  Petro  Gervatiii  per  manuB  JohaunÍB  de  Agria  civú  Budoasis  CCC. 
et  XVII,  floreaoB  auri  de  Hungária.*  Mon.  Vat.  i.  k.  408.  1. 


596 


geí  meghat Aliuazottjaiuál  a  pápai  kankiirn  s/^mAra ;  addig  azonbiin 
no  adjon  Át  tobbot,  mig  ine[»  nem  gyözűdött,  bo)íy  n  kürúbbi  Összeg 
telÖl  íi  ))íinkhá7,  a  kiirnnrát  kitdégitetlo.  Az  ennyi  uUisitással  ellá- 
tott köret  érdekébou  Lajos  király,  Ei-zsóbet  anyakirálynu  és  az 
ország  Ptsfkei  ngyanaz'in  napon  támogatásra  szólittattak  fel.  >) 

Miként  Arnoldus  egy  t'öíjc'tíyzósébÖl  megtudjuk,  a  pái>a  ren- 
deletét 1344.  okt.  14-én  vptte  kezéhez,  és  nebány  hónapra  rá.  1346. 
l'vbr.  26-&a  megkezdette  adószedői  működését  előbb  hazánkban, 
majd  folytatva  azt  Lengyelorsz-ában. ')  Ezzel  csaknem  eí?y  időben 
(l.'li4-  uov.  :K)  a  régi  tizedszedo.  Galhardns.  ekkor  már  osiitkádi 
pQeiKtk^  újni  megbízást  kapott  a  pápától,  bogy  niindaznii  ügyek- 
nek befejezését,  melyeket  még  XXII.  János  és  XIT.  Benedek 
bíztak  reá,  hajtsa  vé^re  *)  Egyiknek  működéséről  som  marjidt  e 
korból  emlék  reánk;  nem  tudjuk,  karöltve  mfiködtek-e  egy  6s 
ugyannzou  téren,  vagy  egymástól  fttggetlenűL  A  reánk  maradt 
számadások  Aruoldusuak  csak  lengyelországi  gyűjtéseit  foglalják 
niagokVian.  *)  A  magyarországiakról  csak  annyit  tudunk,  hogy 
.izok  eredményét  a  ttibbÍTel  együtt  VI.  Kelemen  pápa  1348.  jtin. 
2-áu  kelt  rendeletid  szerint  szintén  a  Mayabala  bankház  megbUotl- 
jainak  kellett  átadnia.  ^) 

Amoidns  megbízatása  azonban  évekig  tartott  s  a  késAbbi 
évek  pénzügyi  eredményért'il  jobban  vagyunk  tájékozv.i.  így  külö- 
nösen a  megüríilt  egyházi  javadalmak  bevételeinek,  melyeket  a  pápa 
magának  tartolt  főuu,  belKijUÍsáról.  E  számadása  az  1350 — 1354. 
években  ilrese<lHHbe  jött  javadalmakról  szól  *)  Ezeknek  jövedel- 
niébf'W  4839  arany  forintot  foghtlt  le  Arnoldus  a  pápai  kamara 
számára. '') 

Számadása  igen  becses  külünósen  az  egyháztdrténelemmel 
foglalkozókra  nézve;  mert  pontosan  meg  van  jelölve  az  időpont. 

i)Theiner.  Mon.  Huiig.  I.  668  — 670. 1...i8  Mou.  Pol.  471— 472. 1. 

•)  Mon.  Vaticnna  S.  1.  T.  I.  43ö.  I. 

*)  Theiner,  Mon.  Hang.  I.  675.  I. 

*)  V.  ö.  Thmncr.  Mon.  Pol.  I.  480—483,  488—491.  1.  Valamint 
ft  MalabayU  bankház  megbizottAÍuak  jegyzékét  az  1354  — 1360.  bekben 
Aivett  pííiiíekröl  n.  o.  :)6fl— 567. 

■*}  Theiner,  Mon.  líiing.  I.  7G4.  1.  és  Mon.  Pol.  I.  516.  L 

«)  Mon.  Vat.  H.  I.  T.  I.  438-451.  1. 

'1  V.  ö.  Theiner  Mon.  Pol.  I,  482.  1. 


\   Xin.  &S  ]flV.  SZAXAUBAN. 


^07 


mikor  VHlamely  javadiiloui  megürült  s  a  mikor  az  valukiuek  ado 
máuyoztatott.  E  mellett  felvilAgoBÍtist  ád  n  jaradiilmak  évi  bevé- 
telei felől  is. 

A  vicDoei  zsinat  áltat  kivetett  tizedek  bebajtásiíuak  további 
eredményéWil  Arnoldus  rtnlnk  jutott  sz^imiidiisii  nem  ii}'ujtváii 
íflviliigosilíist,  meg  kell  elégeduünk  azou  törtéuelmi  uyomukkiil, 
melyek  itteni  mÜküdésérűl  szóluak.  I;^y  tudom:Íi;uuk  van  úrról, 
hogy  YI.  Inc'ze  pápa  1355.  aug.  23-áu  felhatalmazta  üt^  hogy  a 
kiváltságos  szerzeteket  Magyar-  6s  Lengyelországon  vizsgálat  alá 
vesse,  s  a  hol  újítiisra,  változt-atásra  van  szllkség,  léptesse  életbe. ') 
E   megbízatása   inkább   pápai   követi,  mint  adószediU   miiiösé- 

igéUl  oi-edt. 

Mikor  a  uégy  éven  át  megürült  javadalmak  bevételeinek 
beszedésévfil  elkészült,  a  pápa  1357.  decz.  27-éii  újabb  reud*'letet 

Liutézett  hozzá.  Visszahívja  Avígnouha,  hogy  számadásaival,  összes 
fratnival  és  a  gyűjtött,  pénzekkel  együtt  mielőbb  siessen  oda,  vilá- 
gosítsa tel  a  pápát  az  ügyek  állásáról  és  a  pénzek  befolyás:'! lól; 
az  elvégzendő  dolgokat  pedig  bízza  a  helyettes  adószeilÖkrc.  A 
u-sla  lévti  pénzeket  a  pápa  küldöttének  RaimundnsdeS.Michaele- 
nek  kellett  átadnia.  ^) 

Meglelelt-e  Aruoldus  c  pfipai  meghagyásnak ;  mikor  utazott 
el  Avignonba,  és  mikor  tért  vissza  onnan  ?  nem  tudjuk.  Csak  annyi 
bizonyos,  hogy  nem  sokkal  ezutáu  ismét  hazánkban  működik,  ekkor 
már  másod  magával. 

E  közben  Magyarország  egyházainak  más  czélra  kellett 
áldozniok  jövedelmök  tized  részét;  a  pápa  újabb  czimen  vetett 
adót  reájok.  VI.  Iui.ze  pápa  ugyanis  1356.  aug.  1 1-éu  íelszólitottA 

^a  magyar  királyt,  hogy  a  pápa  ellen  támadt  eretnekek,  Franciscus 
ie  Ordelaffi$,  Manfredouiai  Vilmos  és  János  ellen  a  pápa  segít- 

Fségére  keresztes  hadat  indítson.  ")  Hogy  ezt  Lajos  király  könnyel>- 
ben  megvalósíthassa,  a  pápa  1357.  aug.  ll-éu  neki  ajánlá  fol 
bárom  éven  keresztül  a  magyarországi  egyházak  jövedelmeinek 
tizedét,  mit  aztán  a  király  az  indítandó  segélyhad  költségeire 
fordíthat. 

»)  Theiuer,  Mon.  Pol.  I.  559.  1. 

^  Thciner,  Mon.  Pol.  I.  684—586.  1. 

*)  Theüier,  Mon.  Ilang.  II.  24.  I. 


M'K 


VAI'AI  ADIW3LKUOK   M  V(;VAROKt>KA<ínM 


E  tizedek  behajtílsát  a  pápa  ucin  bizla  Arnold usra,  ki  ekkor 
már  hihetőleg  eüiagyta  hazánkat ;  lianeni  az  ország  érsekeit  fa 
pUspökeit  bízta  meg  azzal.  Mvgbagj'ja  nekik,  hogy  a  kinUy  javára 
szedendő  tized  mindenütt  a  forgalomban  levő  pénznemben  szedes- 
sék be,  hogy  a  ber&ltás  és  átszámítás  miatt  ne  az  adózók  szeo- 
Tedjenek.  A  papok  csak  saját  egyházmegyéjökbeu  tartoznak 
fizetni ;  idegen  helyre  a  pénzt  elrinui  nem  kötelesek.  Fölelevenfté 
a  pápa  a  vieunei  Z8Ínat  rendelőiéit  iü,  melyek  tizedfejébeu  kelyhek, 
könyvek  és  egyházi  szerek  lefoglalását  és  zálogba  vetését  tilal- 
niazták.  A  király  pedig  legyen  megelégedve  e  tizeddel,  és  az  egy- 
házakra segély  czímén  más  adót  ne  vessen  ki. ') 

Szokás  volt  más  iirszágokbaii  is,  hogy  a  pápH  nz  egyházi 
jövedelmek  tizedrészét  a  királynak  engedte  át^  hogy  ez  abból  hadat 
szervezzen  országa  és  keresztény  hit  ellenségei  ellen.  így  engedte 
át  VI,  Kelemen  pápa  KHS-ban  a  lengyelorszí\gi  iigyhAzak  bevé- 
teleinek tizedét  két  éven  át  Kázmér  királynak  a  tatárok  elleu 
indítandó  had  költségeire ;  ■)  ugyanígy  1 344-beu  János  cseh  király- 
nak 1 ')  majd  ismét  1351-ben  négy  év  tizedeit  a  lengyel  Káímér- 
nak.  melyeknek  szintén  a  pá])a  küldötte  Arnoldus  volt  a  behaj- 
tójuk. *)  Maga  Lajos  király  is  húzta  egy  időben.  1353 — 1356. 
évok  közt  négy  éren  át  a  magyar  eg}'há/ak  tizedeit^)  a  tat&rok 
ellen  indítandó  hadjárat  segélyeként ;  e  tizedeket  váltotta  fel  axtán 
az  az  .időzás,  melyet  1357-ben  vetett  ki  a  pápa  Magyarország 
egybtVíairn.  mint  közvetlenül  ngyao  a  király,  de  közvetve  a  pápa 
számára,  a  pápa  ellenségei  ellen  szedendő  segélyt.  A  vesztes  fél 
mindig  a  papság  volt:  akár  a  pápa  akár  a  király  részesült  is  a 
haszonban :  a  papságnak  állandóan  le  knllett  mondania  jövedelme 
tíz  százalékáról. 

Míg  a  tizedeket  a  király  javáni  szedték,  a  i»ápa  küldöttei- 
nek működése  hazánkban  ágy  látszik  szflnetelt.  Abba  az  idfíbe 
eshetett  az,  mikor  Aruoldus  a  pápai  karaarának  Avignunban  eljá- 
rásáról számot  adott.  Alig  jár  le  azonban  az  1357.  évtól  számított 


n  Thtíiner.  Mou.  Hmig.  II.  33—35-  1. 

»>  Theiner,  Mon.  Pol.  I.  468.  1. 

a^  Theiner  u.  o.  I.  476.  1. 

*)  Theiner  u.  o.  I.  531.  l. 

";  Thciiter,  Moo.  Hung.  I.  815.  1. 


A  XXK.  V&  XtV.  »ZJítAt>BAH. 


599 


három  e«ztendfi,  1359.  tijáii  Aruoldus  visszatér  ju  országba  s  öj 
HdÓ6zedö-társ&VAl,t/()/Mi«Heir  rfe  Capi'anpina  uarbouiiei  kanonokkal 
pgyetemben  í'olytAtja  működését.  *) 

£z  utóbbi  megbízott  ozúttAl  ueui  üokú  tartózkodott  lia/Auk- 
ban,  hol  ekkor  egyre  újabb  akadályok  merflltek  föl  a  tizedszedés 
6s  a  megürült  javadalmak  bevételeinek  behajtása  ellen.  A  pápához 
utazott,  hogy  öt  ez  akadályokról  értesítse.  Erre  kelt  aztáu  V. 
Orbánunk  1363.  máj.  2-áü  Lajos  királyhoz  intézett  szemrehányó 
Itívele,  melybftl  kiderfll,  hogy  a  király  a  pápa  mindkét  küldöttének 
úgy  személyesen  miut  Kont  Miklós  nádor  által  megtiltottn,  hogy 
a  tizedek  (tolgábnu  eljárjanak.  £  tilalom  okát  kétségtelenül  abban 
kell  keresnünk,  hogy  a  folytonos  adókkal  megterhelt  egyházak  a 
királynak  biztosított  tizedeket  csak  nagy  megerőltetéssel  voltak 
képesek  megfizetni,  pedig  a  király,  mint  látni  fogjuk,  egyéb  segélyre 
is  számitolt  az  ország  egyházaitól.  Nem  csoda  tehát,  hogy  a  pápá- 
nak a  királyhoz  tilalmának  visszavonása,  és  az  esztergomi  érsekhez 
közbenjárása  végett  intézett  levelei  ')  eredménytelenek  maradtak. 

A2  egyszeri  stirgetés  nem  vezetvén  czélra,  a  pápa  csakhamar 
erélyesebb  hangou  szólalt  föl  adószedői  érdekében,  niiuyival  is 
inkább,  mert  az  egyháznak  Visconti  Barnabás  támadása  által 
bekövetkezett  szurougatott  helyzett-  újabb  tizt-dok  kivetését  tott^ 
szükségessé.  Ezek  behajtására  nézve  pedig  nem  volt  kedvező  azou 
kórdlmény.  hogy  még  a  vieunei  zsinat  által  kirótt  egyetemes  adók 
és  egyéb  segélypénzek  ügye  sem  volt  lebonyolítva.  V.  Orbán  pápa 
újabb  sürgető  levele  1364.  febr.  29-én  kelt.  Szomrehányólag  említi 
ebben,  hogy  a  kivetett  tizedet  más  országok  készségesen  fizetik ; 
Magyarország  papjai  azonban  e^t  tenni  vonakodnak;  a  király 
közbenjárását  kéri  tehát,  hogy  papjainak  makacssága  megtöres- 
sók. ')  A  következő  évben  (1365.  jüu.  11.)  még  egy  megkeresés 
ment  a  pát>ától  a  királyhoz,  királynőhöz  és  az  esztergomi  érsekhez^ 
felszólilváü  őket.  hogy  a  Magyarországon  időzu  Arnidduat  (most 
már  krakói  kanonokot)  a  pápa  Qgyeibeu  békén  eljárni  engedjék.*) 
A  pápa  ismételt  sürgetése  valóttziuüleg  czélra  vehetett ;  mert  ueu 

>)  Theiiier,  Mon.  P0I.  I.  612. 
*)  Theioer,  Mou.  Utuig.  U.  64.  1. 
•)  Tbeiner,  Mou.  Hung.  II.  60.  L 
*)ThOTierii.  ik  II.  72-78.  l. 


eokkat  exutAu  (1365.  sept  23.)  u  pápai  kőTet  utasítást  ka; 
hogy  AE  általa  f;vAjtÖtt  pénzekből  8000  arauy  foriutot  a  fírenc 
Alberti  bankháznak,  vagy  veleuczei.  brüsseli  és  brUggei  megl 
talmazottainak  atljon  át ') 

Arnoldus  magyavorezági  második  taitózkocláBáról.  viadt 
(lolgairölf  é$  a  gyűjtések  eredményérAl  keveset  tudunk.  Miudö^ze 
egy  rövid  számadásszerü  jegyzék  mariidt  rt'ánk.melylyol  az  1369. 
aug.  12.  —  1363.  fehr,  1.  közti  idflbflu  gyűjtiitt  pénzekről  egykori 
követtársának  Johanues  de  Capraspina  narbounei  kanonoknak 
bí'saíimol.  *)  Az  eredmény  uiíndrissze  795s  rnárka  és  őzen  kivül 
2358  arauy  Ibnnt.  mi  elég  teterapsnek  latsaik  ugyan,  de  feljegy- 
zések hijjában  nem  tudjuk,  ez  összegből  a  költségek  mennyit  eméM 
tHtek  íol.  ■'^)  Arnoldus  további  szerepe  hazánkban  ijímoretlen.oaa? 
annyit  tudunk*  hagy  XI.  Gergely  pápa  1371.  márcz.  lU.  buUájáv^ 
ismét  Őt  helyezte  a  magyar-  és  lengyelországi  péuzgyfljtések  élére  jl 
e  feladatnak  megoldását  azonban  nem  sokkal  ezután  bekövetkezett 
halála  gátolta,  mely  huszonhét  évig  tartott  adószeilÖi  mí'iködéa 
nek  végeit  rcictt.  Ez  újabb  adózils  türléueto  azonban  külOu  isme 
t^téat  igényel. 


VII. 

V-  Orbán  pápa  milanói  Visconli  Barnabás  és  testvére  Galea 
által  szorongattatván,  kik  a  pápa  hatalmát  FekŐ-Olaszországhi 
csaknem  megsemmisítették,  és  nem  érezvén  magát  elég  erősnek 
támadás  >'Í8azaverésére»  ez  ügyet  a  kereszténység  közös  ügyévj 
tévé.  6  a  hatalmas  Viscontiak  megtorlására  a  keresztény  egyl 
zakat  újabb  adóval  terhelé, 

1363.  juu.  27-én  intézi  ez  ügyben  megkeresését  a 
királyhoz*  tudtára  ndván,  hogy  a  mondott  czélra  Lajos 
országaiban  az  egyházi  jövedelmek  tizedét  három  éven  át  óhfl 


1)  Thciner,  Mon.  Pol.  1.  637.  1. 

*)  Monam.  Vatícnnn  S.  I.  T.  I.  452  —  453.  1. 

^)  Érdekes  e  kis  számadásbau  a  különféle  pénzek  ert«ke,  egyuid 
viszonyítva  ily  módon:  egy  ezöiit  mdrkában   von   48   prágai  garas  va 
24  8cotu9  (scudo);  egy  márkában  vau  4  Forto;  6  ecudo  év  egy  fertőt;  ^ 
scndo  2  prágai  gara.4t :  ngy  }irágu.i  garan  16  dénárt.  ^ 

*)  Theiner,  Mon.  Pol.  I.  Gö9  — Ü60.  1. 


A  Xnl.  KM  X1T.  a7.h7.AJ>%SS. 


fiOl 


beezedetui;  s  u  királyt  e  mudéka  támi>gntásárH  szólítja  föl  ^) 
liOJos  Tálaaza  elutasító  volt ;  s  mint  az  elmondottakból  láttuk^ 
tilalma  nemcsak  ez  fij  adónak,  Itniitím  a  régi  hátrűlékokuakbehaj- 
tásAra  is  kiterjedt.  A  pápának  idézett  azemrebányó  levele,  úgy 
látszik  a  királyt  csak  a  régi  tartozások  és  a  pápának  fönntartott 
javadalmak  hevételeinek  beszedhetéaére  bírta  rá.  Legalább  a  Vin- 
contiak  ellen  kivetett  atlózás  végreliajtásáról  (•vekig  nities  tndo- 
másunk. 

Néhány  évet  kövelktUdözés  és  levélváltás  vesz  igénybe ;  ennek 
eredménye  az  lön.  hogy  mindkét  fél  engedett  követeléséből ;  a  pápa 
egy  évre  szállította  le  az  adózás  tartamát,  a  király  pedig  hajlan- 
dónak mutatkozfitt  annak  Itehajtása  elé  akadályokat  nem  gördí- 
teni. Ekkor  kaptak  (1371.  sopt.  28.)  Jánoe  augsburgi  pttspök  és 
Johann^s  de  Cnpraapina  narbonnei  kanonok,  ki  már  egy  ízben 
adószedői  mínöségbcu  működött  hazánkban,  megbízást  arra,  hogy 
Magyar-,  Cseh-  és  Lengyelország  papjaitól  a  kivetett  segélyt 
behajtsák.  >) 

A  nevezett  követek  működéséről  nem  manidt  emlék  reánk ; 
'megbízatásuk  kOlöuben  is  rövid  ideig  tarthatott^  mert  már  néhány 
hónapra  reá  (1372.  tebr.  14-én)  XI,  Gergely  pápa  íijahb  megbí- 
zottat küld  hazánkba,  //fl/wn  df  Vodronio  xantheni  kanonok 
személyében,  kinek  feladata  volt  az  egy  esztendőre  úgy  látszik 
szintén  a  Viscoutink  támadása  alkalmából  újólag  kivetett  tizedeket 
behajtani-  Hclias  megbízatása  Tit-ngyelországra  is  kiterjedt;  érde- 
kében pedig  a  pápa  Erzséljet  királ}'nőhöz  és  Durazzoi  Károly 
Szlavónia  herczegéhez  is  intézett  njáuló  leveleket ") 

Mint  látni  i'ogjuk,  nz  Aj  követnek  sem  sikerfiU  feladatát 
megoldania :  Lajos  király  én  az  ország  főpapjainak  ellenzése  megint 
ismétlődött.  Hiába  bízta  meg  a  pápa  1372.  jul.  22-én  kelt  leve- 
lével János  alexandriai  patriarchát,  hogy  magyarországi  követével 
^fielias  de  Yodroníoval  egyetemben  adják  elő  a  királynak  az  egy- 
^Iiáz  szomorú  helyzetét,  melybe  a  \'iscontiak  támadáaával  jutott, 
és  buzdítsák  segélyre.*)  A  király  a  pápának  újabb  követ  ktUdé- 

1]  Thciner.  Non.  Hitag.  IL  &6.  L 
^Theincr.  u.  o.  II.  111.  l. 
•)  Theiaer  a,  o.  II.  1 U.  1. 
4)  Theincr  ii.  o.  II.  1 18 — IIH.  I. 


fi02 


vKvAt  KvftKzvinfut  ^\fí\'\nfíBiízions    * 


sével  válaszúit.  BredeoHcbeid  Jáuosb  küldó  Avíguoaba  azon  ki 
se],  uiintbogy  a  király  az  országát  fenyegető  török  ellen  nagyolil 
erővel  óhajt  fellépni,  mentene  föl  a  jíápa  orsíága  papságát,  mel; 
a  királyt  a  mondott  ezét  tekintetéből  nagyobb  mérvben  szeretőt 
segíteni,  az  egy  éri  tized  üzetésétiil.  A  pápa  1372.  díxas.  18.  Tála 
szolt  a  király  kérésére.  Igou  Örvend  —  mondja  válaszában  - 
hogy  Lajos  föllép  a  török  ell(>u ;  bár  u  papa  más  módon  minden 
képen  törekedni  fog  szjindékát  előmozdítani ;  de  a  VÍHContiak  ol; 
annyira  sanyargatják  Olaszországot,  hogy  megtorlásukra  a  pápfi 
nak  erélyesen  kell  fellépnie.  SikerQlt  is  másfél  hónap  alatt  tölöl 
nyolczran  várnál  többet  olfoglalni ;  s  ha  a  keresztény  világ  segély 
tOTább  is  tart,  azoknak  hatalma  teljesen  megtörik.  Ua  a  p&pi 
Lajos  kérését  teljesítené,  eredménye  az  volun,  hogy  Németország 
Csehország  papjai  szintén  felmentetnék  magokat  az  adózástól 
vegyen  Lt^os  példát  Francziaországról  és  Siciliáról,  honnan  ess 
ládja  ered :  ott  pontosan  történik  a  fizetés.  Az  érdekes  levél  folye 
mán  hízeleg  a  pápa  a  magyar  királynak,  hogy  az  ő  hatalma  úgyi 
nagy  és  ereje  elég,  u  török  legyőzésére ;  az  ország  papsága  pedi 
gazdag ;  megfizetheti  a  királynak  ígért  segély  mellett  a  pápána 
járó  tizedet  is.  Ne  nehezteljen  tehát  a  király,  de  kérését  nem  tel 
jesítheti;  egyébként  ígéri,  hogy  Lajosnak  a  török  elleni  szándékj 
teljes  erejével  támogatni  fogja.  0  f 

A  pápa  sejtette,  hogy  a  király  ellenzésének  főoka  a  papsáj 
mely  —  a  mi  különben  nem  is  caada  —  vonakodván  az  újai 
terhet  elvállalni,  a  királyt  tilalma  kiadására  reá  bírta.  A  pápa 
sejtelemnek  kifejezést  is  adott  az  oi^zág  érsekeihez  írott  leveled 
melylwn  mondja:  bár  hiszi,  hogy  fjajos  papságát  szereti  és  éra 
keit  szem  előtt  tartja;  de  gyaníija  van,  hogy  a  király  a  tize 
elengedését  illető  kérését  épen  némely  papok  sürgetésére  int 
a  szentszékhez.  Ezen  igen  csudálkozik  a  pápa,  mert  hisz  a  szór 
gatott  egyháznak  önként  kellene  segítséget  felajánlaniok.  •)j 
pápát  e  gyanújában  a  későbbi  események  megerősítették.  } 

')  Tlieiner,  Moii.  Iluiig.  II.  132  —  133.  L  a  mit  a  piipa  a  tQj 
elleni  0eg(ílyk^D(  igért,  azt  1373.  márcz.  33iki  bullájával  be  ia  váltdj 
KerpfUEtes  Imilat  liinletiKtett  Mngyarorazágou  a  lörök  elleii,  a  kerewisM 
kivrlltflágatval,  cs  pcn/íyíijtéseket  rendelt  el.  U.  o.  134  —  13H.  1.  ' 

*>TheÍiier  II   0.  131— i:i2.  I. 


A  kin.  KA   XIV.  RKA/AnnAK. 


603 


Heliiis  tle  V'odruuio-nak  li.'hfU  nem  sikuHlit  feltulutát  meg- 
oldaum,  meri  a  ]>á|ta  ogyrc  másokhoz  intézi  reudeleteit  a  tizedek 
dolgában.  így  1373.  n(^\,  25-éu  meghagyja  az  ország  két  érsekének 
és  a  péc»i  püspöknek,  hogy  az  egyház  szük8églet**ire  Javetett  tize- 
det a  vác2i  és  brixeni  püspököknek.  Mikl(>a  bosniaí  prépostnak 
Vftgy  János  bosniaí  olvasó  kanonoknak  —  ki  annak  gy&jtője 
j6  arany  forintokban  adják  meg,  s  papjaikat  auoak  lefizetésére 
bíiják  rá. »)  Majd  XI.  Gergely  1374.  apr.  lií-iki  leveléből  arról 
értesülünk,  hogy  követe  Helias  xanthení  kanonok  nz  esztergomi 
dioecesis  tizééinek  bfhajüisát  a/,  esztergomi,  a  kalocsaiakut  a 
kalocsai  érsekre  bízta.  Kz  ügyben  levelet  ír  npkik ;  8  kifejezi  meg- 
elégedését ez  intézkedés  felett.  Bár  tudja,  hogy  az  érsekek  sok 
nem-fizetft  ellen  igen  erélyesen  léptek  fí)l ;  de  nem  tudja,  a  tized- 
Bzedés  dolga  hogy  áll.  Minthi»g.y  e  felöl  az  érsekek  felszólítása 
daczára  sem  tt^ttek  jcIentÓHt,  ismétli  paraiu^sát,  meghagyván  nekik, 
hogy  úgy  a  magok  mint  papjaik  részét  sietve  küldjék  el.  a  hátra- 
lékban levőktől  pedig  luijtsák  btí  a  tiz*í<lekel.  A  fizetés  alól  csak 
a  cisterciták  menivék  fól,  kik  a  megígért  segélyt  már  megadti'ik. 
£  levélben  a  pápa  már  nyiltau  kikel  a  magyar  pnpok  makacssága 
ellen,  kik  gazdagságnk  daczára  vonakodnak  a  szentszék  szoron- 
gati'itt  helyzetén  javítani ;  a  kiközöáítéssel  semmit  sem  törődnek ; 
pedig  {>éldát  vehetnének  idegen  országokon,  melyek  —  noha  magok 
is  sokat  szenvednek  a  háborúk  csapásaitól  —  késsségesen  nyúj- 
tanak a  pápának  segélyt. ') 

Mlg  e  dolgok  folytak,  útban  volt  és  hiuánkba  meg  is  érke- 
zett az  új  adószedő,  kire  XL  Gergely  1372.  máj.  10-iki  rendele- 
tével a  neki  fönntartott  beueficiumok  jövedelmeinek  s  utóbb  (1373.) 
a  tizedeknek  beszedését  is  bízta. ")  Az  új  követ  Peirtu  Stfphani 
sxabolcsi  esperes  volt,  kit  a  pápa  azzsú  ajánl  Lajoa  és  Erzsébet 

»*  Theiner  u.  o.  II.  14?.  l. 

')  Nec  6uffíoÍmiis  ammira.ri  de  prclatís  ct  alüá  persouis  eccIesÍAátíris 
dioü  r«gni,  qiii  qu&uivU  íu  proveotibus  ecdeeiodtioía  umUitin  habuiitUtit, 
ipaaioque  reguam  per  dei  gratíam  booa  pace  letctnr.  ccnsuru  ecvlesioatica*, 
ot  videtar,  non  vercntes.  nobis  et  Románc  ecd?»fl  in  UnU.  Dccessítatc  svh- 
vrotire  recuaaiit.  cum  alü  prelati  etecclesiftetíce  peraoue  pürtinm  diveniiniiii 
pliam  vuriifl  gucrriti  upprctwí,  videDtes  necvesilntes  huitisinodi,  ttobÍ«  siiU- 
vr-iieriiil  gínurouc.  Tbciaer  L  oj.  II.  146  — 147.  I. 

•)  Theiuer,  Mou.  Hwig.  ».  115.  I. 


B(i4 


rÁPAI  ADÖHXEtWjK  MAnyxiW^IMXXQOK 


nujukirúJyuú  figyelmébe,  hugj  személye  elöttök  úgy  is  jó)  ismert.  ^> 
Ajánló  levelek  mentsk  érdekében  ismételten,  okt.  12-én  az  eszter- 
gomi érsekhez,  okt.  21-én  ée  liecz.  1-én  a  királyhoz  és  aa  an; 
királynőhöz,  *) 

Az  új  követnek^  kinek  küldetését  annyi  alkudozás  el6: 
meg,  utazásáról,  viselt  dítlgairól  és  raŰkíSdése  crwlményérÖl  telj 
tájéko?rt^t  azon  számadása,    raely  reánk  maradt.  ")    Megtudj 
ebbÖI,  hogy  Avignont  1372.  m»v.  30.  táján  hagyta  el  nyolca  sae- 
raélybdl  álló  kíséretével  és  öt  lóval ;  hazánk  határát  pedig  137fl 
jan.  lü-én  lépte  át  Innét  rögtíin  Krakkóim  kflldi  egy  szolgájáig 
hogy  ott  szállás  és  elláUU  ntán  né7.zcn.  mert  megbízatása  Len- 
gyelországra is  kerje<lt.  Mán'Z.  19-én  maga  is  ide  utazik,  hisz 
Magyarországon  a  király  tilalma  miatt  úgy  sem  végezhetett  volna 
semmit:  és  .lug.  5-ig  marad  ott  Tömérdek  pénzbe  került  ez  az 
útja,  mert  Lengyelországon  nagy  inség  uralkodott.   Itt  fÖleg  az 
elhalt  régi  adószedőnek,  Araoldus  de  la  Oauciná-nak  bagyatélfl 
fogbilkodtatja  sokíV,  137M.  október  havában  veszi  kezébe?,  a  pápa 
rendeletét,  mely  ót  n  kivetett  tizedek  behajUsára  is  felhatalmazta  ; 
decz.  havában  Helias  de  Vodi*oiiio.  a  siker  nélkftl  itt  idözö  rized- 
szedó  újra  reá  bízza  e  feladatot  M 

Megkapván  a  pápa  rendeletét,  a  tizedek  Ügyében  Lajos  k? 
r&lyhoz  siet  Visegrádra;  de  hiába  kért«  ót,  valamint  .lános  váczi 
püspöknek,  a  király  tiszttartójának  közbenjárását;  a  tízedszedésre 
a  király  nem  adta  meg  az  engedélyt.  Ekkor  jött  azoi*szágba  Aga- 
pitus  lissaboni  püspök,  a  pápa  követenként ;  *)  a  püspöknek  végre 
sikerűit,  cserébeu  a  pápától  Lajosnak  Sicilia  ügyében  hozott  jó 
hírekért,  1373.  nov.  14-éM  a  király  beleegyezését  kinyernie ;  és 
Petrus  Stephaui  köze!  egy  esztendő  eltelte  ntán  hozzáláthatott  • 
tizedek  beszedéséhez.  % 

Bejárja  az  országot;  és  1373.  decz,  7-ét61 1374.  marcz.  12-ig 


j 


')  Lajos  vttlóban  ÍBmerhettc  sBCínülyceou  ax  üj  kSvetet,  mert  Öt 
V.  Orbán  pápn  kUldé  1364  ben  Vilmos  biboniok  magyarorezági  javadal 
mainak   kezelőre  a  királyhoz.  E  levél  szerint  családi  neve  AfojwMori 
Monast«rio)  Féter.  Tlieiner  i.  m.  II.  61.  1. 

fij  Theiner  i,  m.  11.  125,  120.  131.  1. 

■)  Mon.  Vaticaim  tí.  I.  T.  I.  454  —  620.  I. 

<)  Theiner.  Mon.  Huiig.  II.  127.  I. 


A  XIII.  JOft  XIV.  S;eÁiSADBA?C. 


605 


gyí^jti  a  imyn  á;fiáiuái'a  ruutlelt  i>éuaeket.  Első  körútját  árvizek  és 
ínség  tették  kcUemetleiiué;  s  enuek  tulaj douftbatÓ,  hogy  93  nap 
alatt  167  arany  forintot  költött  el.  >)  Márc?..  22hHö1  jul  25-ig  I^en- 
grelorazágbun  nifíküdik,  lio[  n/onhan  urának  VilmoH  Mbornokaak, 
Idaek  1364,  óta  ügyvivője  volt,  halála  sok  bajba  keveri.  A  bíbor- 
nok,Tiunt  a  pápa  követe  Magyar- cs  Lengyelországon,  aok  egyházi 
javadalomnak  volt  élvezel^'ben;^)  halálakor  azonban  megbízottját 
kiíízték  a  bíbornok  házaiból,  megfosztották  pénzétől ;  nem  volt, 
hová  fej6l  lehajtsa;  Petrua  Stephaninak  magát  közönséges  ven- 
déglőkben kellett  nov.  l-ig  megliúznia.  Ekkor  vehette  XI.  Gergely 
pápának  1374,  aug.  21 -én  kell  rendeletét,  melylyel  öt  Magyar% 
Lengyel-  éa  egyéb  szomszédos  országokban  Péter-finórek.  tizedek 
és  egyéb  hátralékok  beszedésére  újra  felhatalmazta.*)  Ennek  kö- 
vetkeztében visszatéi*  Magyarországba,  és  nov.  3-ától  1375.  apr. 
22-ig  megteszi  második  körútját.  Biztosságba  helyezi  a  gyűjtött 
pénzeket,  különösen  a  zágrábi  dioecesisbelieket,  mert  az  ottan 
tizedszedÖ  halálosan  megbetegedett.  A  magyar  közbiztonság  ró 
oem  a  legjobb  fogalma  lehetett,  mert  fél,  hogy  a  tizedszedő  javaira 
^magyar  szokás  szeriut<  más  teszi  kezét. 

Hazánkból  upr.  30-án  megint  Lengyelországba  távozott,  hol 
jöL  25-ig  maradt  s  elvégezvén  dolgát,  visszatért  Magyarországba, 
kétségtelenül  a  pápának  1375.  máj.  9-ikén  kelt  levele  következ- 
tében, melylyel  meghagyatott  neki,  Jdnos  szerémi  püspöknek  (ki 
időközben  kapott  a  tizedszedésre  megbízást)  és  valamennyi  magyar- 
országi snbcoUectornak,  hogy  mindennemű  gyűjtött  pénzt,  úgy- 
szintén a  mit  még  egy  esztendő  al&tt  gyűjteni  fognak,  Velenczébe 


*)  Salamon  F.  fejtegettfsei  ^xennt  (Budüpest  tUrt  tll.  S16.  l)  167 
unuii-  forint  intií  1002  papír  forintnak  fele)  meg;  viaiiló  kcpeastígo ason- 
Itan  «  XIV.  szúzadbati  legalább  U  eunek  3  é»  felszerese;  t«hát  167  arany 
forinton  nkkor  annyit  íclictctt  venni,  mint  ma  kürüllíelnl  3f>00  forint4>n 
mi  három  bavi  költ9(^gnok  elo'g  teteutes. 

']  Yilmus  bíbornok  bcutiticiuinai  aaíenai  pÜHptJkw^eu  kivtil,  Uagvi^- 
orBisigou:  az  Eixt«rgom  melletti  sx.  Utván  egyház,  aa  esztergomi  kereaa 
tttek  magiatratuaaf  ax  eastergoiui  pr^oataág,  pti'cAÍ  pnipoatság.  titeli  pr*^ 
podtaág  és  a  torontáli  esperen^g.  Exeknek  Öeszes  jiive<lrluin  2000  arany 
forintra  rágott. 

"j  Tlwiner,  Uon.  Pol.  I.  70Ö  1, ;  «  levul  Potm*  ÖtejíUam-t  csstor- 
gomi  kanonoknak  neveri. 

S«iiAM>K.  18»(.  VU.  Fl^fa-r.  1" 


no$ 


PÁPAI  adiWzbdAk  magtarorszAoon 


küldjenek  éa  ott  BeruM  bolognai  pUspöknek,  a  pápa  kincstárt 
j&nak  adjauak  át  *)  3000  aranyat,  melyekért  3060  magyar  forintot 
fizet.  Petnifi  íStepbani  el  is  küld  a  kincstartónak ;  do  e  rendelet 
egyúttal  öt  arra  hjrja,  hogy  maga  is  útnak  induljon  sz&mot  adandó ; 
várja  tehát  erre  a  kinálUozó  alkalmat;  sept.  8-&n  ntra  kel  és  oli 
l6-én  meg  is  érkezik  Ariguonba. 

A  mi  az  általa  gyűjtött  pénzeket  illeti^  erről  ^zámadí 
teljesen  tájékoztatnak.  Az  egy  évi  tizedekről  ugyan  nem  oly  térje 
delmüs  és  b^  jegyzékben  ázámo]  be.  mint  Jacobns  Berengarii, 
némileg  felvilágosít  arról,  egy-f  gy  egyházmegye  eaek  fejében  meny-" 
uyível  adózott.  Összehasonlításul  az  133'J— 1337.  évi  tizedekben 
álljon  itt  e  rövid  áttekintés : 

Áz  «st«rgouii  éivt'k  t.'6  papjai  egy  évi  tiitndek  fojébeii  .'1676  ar 
forintot,  9'/^  dénárt  6zetuek. 

Az  erd^yi  pünpök  650.  papjni  1545,   I^Keseii   2380  f^j  urauy 
forintot. 

A  pécai  pIlBp^tk  909  frtot  12  dénárt,  pKpjii  6őfí  fit  IG  den^  UHU 
nw^cn  t56r>  frt  28  dénárt. 

A  iságrábi  püspök  31S,  papjii  433,  iJsBzewn  751  ar.  fotiutol. 

A  kaloCMÍ  érsek  400,  papjai  145.  Üsszcscu  545  ar.  forintot. 

A  vesypními  püspökség  Üasiees  tizede  617' ^  ar.  forint. 

A  váradi  püspök  303.  papjai  300  frt  SO  dcuárt.  Sawesen  503  a« 
frt  30  dénárt. 

Az  cgrí  pUspöUa^  Ssssíesen  458  ar.  forintot. 

A  ofianitdi  pUHpíík  314  frt  40  dénárt,  papjai  218  frt,  öBixtKm  433 
frt  40  dénárt. 

A  gy/íri  pUt4p(5k  3A4'/g  foríutot  :   a  papok  tixedc  az  esztorgomiak 
köKt  van.  ^B 

A  busniai  püspök  *218,  papjni  41'i'a,  iSasieeaen  259'/^   ar.   forintodl 

A  váczí  imspök  lón,  pnpjai  Í'7*,'o.  i!maW9tí.i  247*/^  ar.  forintot. 

X  szereiui   ptispük    1'2,  papjui  SS^ja-   'wweaen  106'  ;,  nr.  foriiitut. 

A  nyitrai  pli«ptikM>g  üw/jea  ti'/ede  80','|  ar.  forintut.  H 

A  beszedett  tizi^dek  ütőszege  1 1898*2  *r-  ^^^  ^^  ^"^  magyar  ilenár. 

Ez  össze/illítíis  mutatja,  hogy  a  tizedek  után  a  jövedelemre 
vonható  következtetés  nem  vezet  ugyanarra  az  ered  menyre,  melyre 
az  1332  1337.  «vi  adatok.  Kétségteleiifil  ezekm^k  adandó  az  elsö- 
sf'g;  mert  részletességök  által  egyúttal  az  adatok  poutossfigftt 
ellenőrizhetjük,  míg  Petrus  Stepbaui  rövid  felsorolásából  ner 
tudjuk  meg  pontosan,  mennyi  voltaképen  egy-egy  egybázmeo 

<)  Tbeiuer,  Mon.  Pol.  I.  722.  I. 


A  xiit.  k»  XIV.  mA'^sapban. 


oo; 


ti2ede,  é»  mouu^i  a  hátralék  ;  mert  még  sem  hihető,  hogy  a  uyitrai 
püspökség  összes  tizede  caak  80*'^  arany  forint  leune,  mikor  a 
szegény  ós  elpuBztátt  szerémi  püspökség  is  105''„  arany  forintot 
fizetett. 

Tanúlságo^bb  éB  új  adatokban  gazdagabb  azon  számadás, 
melyet  Petrus  Stephani  az  1361  —  1372.  évek  közt  üresedésbe  jött 
egyházi  javadalmak  fi*!  pvi  jöTi-dclineirftl  k/'-azltett,  melyeket  a  pápa 
javára  foglalt  le.  A  terjedtilmes  jegyzék,  mely  minden  beneficium 
megiiresedéséiiL'k,  lnítöltésének  idejét,  a  javadiiUim  élvezőinek  nevét 
és  az  egy  évi  jövedelmeket  pontosan  elöaílja,epénzgyfljtés8k(3red- 
ményéfU  1169*  g  arany  furintM  tűntet  föl;  s  igj*  az  adósztdö  míi- 
ködése,  különösen  a  tizedek  terén  (összes  kiadásai  17H5*Í4  forintra 
menvén)  kielégíthette  a  pápai  kamarát,  annyival  inkább,  mert  len- 
gyelorszügi  működése  Í8  eredményes  volt-  *) 

Két  év  alatt  részint  krakkói  bankárok,  részint  a  Budán 
tartózkodó  Frauciscus  Bernardi  firenzei  bankár  által  a  pápa  kincs- 
tartójának éa  a  pápai  kamara  brüggei  meghatalmazottjainak  a 
két  ország  gyftjtéseinek  eredményeként  20,455  arany  forintí^t  kül- 
dött, annyit  tehát,  mint  Magyaroi-szágon  egy  elíizÖje  sem. 

Petrus  8tepbani  jelen  számadása  az  utolsó  a  Monumeuta 
Vaticana  legújabb  kötetében,  mely  a  jelen  dolgozat  megírására 
Í8  alkalmul  szolgált,  kiadottak  közt.  Az  elmondottak  igazolják 
azon  várakozást,  mely  o  gyűjtemény  megjelentéhez  fözödött.  A 
pápai  udvar  részére  történt  adózások  érdekes  fejezetét  alkotják 
XIII— XIV.  századi  történelmünknek ;  a  rÓlok  reánk  maradt 
számadások  egybegyűjtve  azok  történetét  számokkal  illtistrálják  ; 
belölök  a  topographu».  a  nummismato,  aa  egyháztörténet  kutatója 
tömérdeket  tanúi  és  új  ere^lményeket  hozhat  ki.*) 


^)  Ax  elmondottak 011  ktvIU  Petrus  ^U'pbKDi  feladat*  volt  betiajtauí 
aseon  tekintiílyefl  ttwwegeket  i?,  melTfktft  eIAdj<ítrtI  AnioMn«tól  egyesek  kftl- 
i'»»n  vettek.  If^y  pl.  KáxiiMÍr  lengyel  királytól,  illetőleg  OrDküsétől  Enn^ltei 
nagvar  királynőtől  1  555  cseh  uiárkát  ^  ílOO  aranj  forintot  iTfaeiner,  Mon. 
lliing.  11.  130.,  U9.  1.) ;  Jinoa  o^^wíecíml  heratcgté'l  5000  inirkát  •>«  600 
nrany  forintot,  melyben  rltnararatal tátott  (Thciiicr,  Mod.  PoI.  I.  692. 1.)  atlí. 
^)  K  tikiiiti^tbvn  a  eouunentárokat  a  Moo.  V«t>  jelen  kíJtet^nt-k  n 
jJ1v6  H  fnlyatniiti  mügytjtnendő  második  n'sxc  ^Hgja  tnrtAlmnzni. 

40» 


enet' 


pAvAI  AI>A8SRdAk   MAOYARORflf-ÁftOS 


Á  XIV.  század  közepe  óta  moudhatni  folytouossá  vúltak  az 
eleiutén  csak  reudkÍTfili  csetekbeo  kivetott  adók;  s  a  pájin  meg- 
bízottjai egymást  váltották  fel.  Ügyauez  mondható,  tán  még  fol 
zottabb  mértékben,  ii  szúzad  Tejééről.  E  péuzgyüjtésekröl  szd 
számadásokat  azonban  eddigelé  a  Vatikán  levéltára  rejti  magába 
s  így  az  eddig  ismert  források  nyomán  csakis  az  adók  kivetéséről, 
adószedők  küldéséről,  tehát  pusztán  az  Ogy  historicuraáról  vs 
tudomásunk. 

így  tudjuk,  hogy  XI.  Gergely  pápa  1377.  márcz.  5-iki  bul- 
lájával kincstart/iját,  Bemríi  bolognai  pOspököt  küldó  kovetéfil 
hazánkba,  hogy  Magyar-,  Lengyelország  óa  Dalmátia  papsága^ 
Önkéntes  adakozásokra  bírja  rá.  Két  nappal  utöbb  kelt  rendelj 
lében  az  adakozásokat  más  kötelezővé  teszi  s  meghatározza  a  fia 
tendí5  hányadot.  (Jkúl  még  mindig  a  Viscontiak  által  elfogls 
pápai  birtokok  visszaszerzése  és  az  általok  okozott  zavarok  szol- 
gálnak; e  czél  előmozdítására  a  mondott  országok  egyházaitól^ 
jövedelmek  tizedét  rendeli  beszedetni,  s  egyúttal  követének  mtíg- 
bízást  ad  a  pápának  reservált  javadalmak  bevételeinek  behaj- 
tására. *) 

Néhány  évvel  utóbb  a  VII.  Kelemen  ellenpápa  váL 
által  okozott  szakadás  újabb  adó  kivetését  tette  szokségesi 
Orbán  1382.  júu.  a4-iki  bullájával  megbízza  Demeter  esztergomi 
bíbornok-érseket,  az  ellenpápa  legyőzésére  nem  bírván  kellÖ  en 
vei  fellépni,  hogy  Magyar-  éa  Lengyelországban,  valamint  Laji 
király  összes  országaiban  a  papság  egy  évi  jövedelmének  tizi 
kettedrészét  foglalja  le  a  pápa  számára ;  ez  adótól  csakis  a  bSb 
uoknak  magyarországi   javadalmai,  a  jnhanniták  és  tomplomflí 
vitézek  mentesek.  A  fizetés  a  legközelebbi  Mindenszentekkor,  é 
adózás  pedig  a  forgalomban  levő  pénzben  történjék.  A  kivet(j 
alapjául,  a  hol  ez  meg  vau  állapítva,  a  »taxatio  decimaec,  különb^ 
pedig  az  eddigi  szokás  szolgáljon.  *)  A   jiápa  lizenketted-szedj 
sokáig  időztek  hazánkban ;  mutiitja  ezt  a  pápai  kamara  élén  ál] 
Ágoston  bíboruoknak  hét  évvel  utóbb  (1389.  jan.  93.)  hozzája 
egy  dispensatio  dolgában  intézett  rendelete.  *) 

>)  Theincr,  Mou.  Pol.  I.  739  —  742.  1. 
«}  Theioer,  Mod.  Huog.  U.  161  — 16a.  I, 
■)  Thoiner,  ii.  o.  168.  1. 


A  int.  6s  xiY.  ssAjsadbak. 


609 


A  szoruíüzédo^  Lengyelország,  melynek  adószedői  legtöbbször 
ugynoazok  voltnk.  a  kik  hazánkban,  ágy  látszik  többet  adózott  a 
pápának  még  Magyarországnál  is.  VI.  Orbán  1382-ben  (tehát  a 
tiaenkettfid-adóval  egy  idÖben)  ott  ezeD  felül  tisícdeket  egy  éven 
ál  szedetett ')  Négy  év  mfilva.  1389-boü  megint  ki^zös  adószedője 
Toll  a  két  országnak :  P^truH  d"  HodoUna  kujáviai  prépost,  kit 
a  pápa  a  VI.  Incze,  V.  Orbán  és  XI.  Gergely  által  rendelt,  egy-, 
két*  és  bárom  évea  tizedek.  Talamint  egyéb  sef^élypénzek  hátralé- 
kainak behajtására  s  az  iígyek  rendbpszedésére  kUlddtt.  ^) 

Ez  az  utolsó  XTV.  századi  pápai  adószedő,  kinek  magyar- 
országi küldetéséről  tudf)másnuk  van;  de  követkcztethetQnk  Len- 
gyelországból Itt  IX.  Bouifácz  pápa  idejében  egyik  megbízott  a 
mfisikftt  éri.  139(V1)bii  ;i  prágai  és  gueseni  érsekek  az  egyházi 
jÖvdelmek  két  éven  át  leendő  beszedésére  küldetnek:  1393-ban 
Jacohus  de  Guidonif  bolognai  pap;  1 395-ben  Miklós  chelmi  p&s))Ök  ; 
13í)&-bnn  j\fatzfué  da  fjimberto :  1399-ben  a  boroszlói  pÜspÖk  a 
pápai  adó-  és  tizvdszedő.  ^)  Az  eddigi  esetek  azt  bizonyítják,  hogy 
i'Z  időben  Magyarország  sem  lehetett  az  adózás  terhétől  felmentve ; 
s  ha  IX.  Honifácz  pápának  eddig  ismert  IcTeleí  hallgatnak  is  a 
pápai  mepblzotlak  szerepléséről  hazánkban ;  kétségtelen,  hogy  e 
pápának  eddig  a  Lateránbau  őrzött,')  s  a  Vatikáni  Magyar  Ok- 
irattár által  legközelebb  közzéteendő  regesta-kdoyvei,  melyek  a 
Theiner  által  felhasznált  Vatikáubelieket  nemcsak  számra,  hanem 
íontosságra  nézre  is  sokszorta  felfilműlják,  valamint  a  pápai  ka- 
raarai számadásoknak  eddig  még  kiadatlan  anyaga,  a  XIV.  száza*! 
utolsó  éveinek  adózására  fényt  fognak  deriteni. 

DiL  FEJfiRPATAKY  Lá0ZL6. 


*)  Theiner,  Moii.  Pol.  1.  754..  Vöfi-  l 
>)  Tbciiier  n.  o.  T.  760—762.  I. 
■1  Theioer,  u.  o.  I.  764—773.  l 
*1  Az  tigvnerezctt  DntartAÍ  levél tir bán. 


612 


OR.  l.k%\Sl  MIKT.6^. 


Kfttót.  Tette  nöfil.  Bihftrmefryóbpn  n  -  M  tAv  és  hiríok  nr 

volt.  BotlileD  üAbor  fejedelem,  kinek  t.      :.      n  találjak  1621-boi 
nagy  tisztségekkel  raházta  6t  fel:  16S6-baQ,  ez  év  második  szaki 
ban,  a  hadjárat  alatt  lÖri  udvari  főkapitány,  h.  1627.  elsü  uegyedé^^ 
beii  egyszersmind   Háromszék   fökapitAuyn.   Bethlfiu    *az  egész 
székelységaek  fíiöeneralisságára  promovoálta.«  ^)  Hogy  HároE 
zéken   melyik  helyst-cl^n  volt  a  birtoka,  fel   nem   deríthetjük ; 
Irmcgyei  birtokok    közül  ez  időben  Marosujvár  volt  kezén, 
Jai  várt  később  kaptji.  *) 

Braudenburfii  Kataliu  I63U.  ápril  24-éu  a  viselt  ti3ztóégel 
mellé  a  kövári  fÖkapiUnysá^ot  adá  neki,  mely  csnk  négy  hónapig" 
maradt  birtokában. 

A  Bethlen  István  kormányzósága  alatt  a  Medgyeseu  lfi.S( 
július  havában  tartott  zajos  gyűlés  alatt,  hová  Zólyomit  ha*laiv< 
Bethlen,  veszély  esetére.  IwírendpUe.  mely  (jyfilésben  a  Bethlen 
Brandenburgi  Kata  közti  ügy  forgott  fenn,  fí  nagy  szerepet  ját-' 
szőtt  Bethlen  István  érdekében:  ekkor  Kataliini;ik  lieadta  lemon- 
dását és  hajdfii  kijeh^nték  Katalinnak,  hogy  kilépnek  szulgálatí 
ból.  Zólyomira  nézve  ezen  orszáffíxyölés  (mely  a  Bethlen  és  Katalji 
köztikiegyezést  létre  hozta)  végzése:  »Zólyomi  Dávid  uramat 
pedig  és  az  vitézlő  rendet  kapitányival  és  hadnagyival  együtt 
felsége  bizonyos  ár  emberek  által  marasztassa.  az  ország  is  nekifc 
imponálta.*    Hamar   ezutáu    f*  Böszöi'méuyt  feuye^etf^  kállaiak 
ellen,  a  segélyt  kérÖ  Erdélyi  András  felhívására  sógorával  ií 
Bethlen  István  v&radi  fökapitánynyal  kiszállott  hajdóival  Dehr€ 
czenbe.   és   a  knllaiakat  visszanyomta,  mely  ekkori  kiütésökéi 
Esterházy  nádor  Brandenburgi  Katát  s  az  erílélyi  kormányt  elég<^ 
lételadásra  hívta  fel.  Zólyomi  sógorával  együtt.  ;í  kállaiak  megv€ 
retése    után,  az  Esterházy  által  a  Bornemisza  János  vezérlet 
alatt  felültetett  hadat  a  kormányzó  rendeletére  megtámadta  H 
szétverte  Tokajnál.  A  kormányzó  őt  és  sógorát  küldte  ki  Rákóca 
Györgyhöz  Patakra,  hogy  ennek  a  fejedelemséget  felajánlják.  A 
Bethlen  megválasztása  után  Zólyomi,  sógorával  együtt  Rákóczit 
ígérettel,  hittel  le  levén  kötelezve,  rá  bírá  apósát,  hogy  a  fejedelet 
ségetftj  választás  alá  bocsássa,  s  főeszköze  a  Rákóczi  trónra  eme 
tetéséneV. 

I.  Rákóczi  György  alatt  is  viseli  a  Bethlen  Gábortól  nyer 
tisztségeket  és  méltóságokat.  Rákóczi  M  a  váradi  fÖkapitánynvfi 
küldte  Esterházy  Miklós  nádor  ellen,  ki  Rákóczi  meghiiktatúsárflj 
Ültetett  fel  sereget.  Székely  és  mezei  hadat  vezetett  Zólyomi,  Kálló< 


*)  A   micskci  <fe  kerek!    (magyarországi)   birtokok  ií  kei^n  TOltü 


Bethlen  Gábor  idejcfbea. 


TÍRPfcLT  rdlBPAJÍJAJ. 


en 


rtgfcrora  aU  vette,  ext  azonban  siker  nólkíll.  cíe  1631.  mftrczius 
15-6^1  nnjíy  )/yfizelmök  volt  Rakamaziiál.  ho]  :i/.  Est<>rhíízydan(lA- 
T;U.  szélvcrtí'k.  PrApostváry  Zsigmond  tÖreUvéscihe  Zólyomit  is 
liele  akarta  vonni,  <?z  indított  is  »8Zine8  tractAt«  Prépostvúrrval. 
:iziitfiu  n  törekvéseket  fölfedezte,  és  a  felfedezéri  után  Zólyomitól 
Hílkóozi  téritvényt  »f*tt,  hogy  hu  hűtlennek  tal Altatnék,  jószágai 
koboztiss.iriíik  el,  í)  tArílvpiiyt  1632.  jamiAr  Ift-án   »Paftron<  (?) 

Mrta  :i]{\.  *)  Jíz  utóbbi  (*vl)eii  ií'j.  llethlen  István  Által  segédkezéare 
hivatván  fel  a  OsAsxAr  Péter  vezetése  alatti  pórhad  lAzadftsának 
olnyomásáni.  Zólyomi  CsoniakiVzi  András  vftra<li  aJkapiiAnynyal 
vgyött  verte  le  a  Nyiren  a  pí'trlá/Jidásl.  >MáÍns  végén  bejött  Gynlu- 
fehérván'a,  és  az  aUi  tt,  hdpy  a  rH^ft/Zír  követe  Sennyey  István  piispíVk 
és  kanc^elhir  az  orszAgban  vnlt,  az  iidvaroál  tartózkodik  és  a  k*>vet 
fogaiJtatásiVnál  is  szereiKíl,  Ezuttlu  nyerte  Kolosmegye  föispAnsá- 
gát  ■.'•')  >16H2.  lo-ik  november  esketek  Zólyomi  Dávidot  ö  nagy- 
ságát kolozsvármegyei  iepáoníik  a  székháznál  az  lábosháznál,  é^  a/, 
vármegyét  Stenozeí  Ferencz  uram  házánál  megvendéglé  ngyan  az 
nap  nagy  vígan.*')  >Mezei  szolgálatra  termett,  serény,  bátor  szívű, 
vitéz  és  jó  hadviseln  euiber  volt^.  írja  8zalitrdi,  de  amellett  fel- 
emelkedeti, hirtelen  elméjű  is  tabu  ki  maga  elméje,  indulatja  iitáD 
nagyon  vonakodnék  s  másoktól  függeni  nem  akarna. «  A  kevély 
t^ur  82ámos  katonaságot  tartott  s/.ékelyhidi  udvarában,  a  végek- 
ből is  DiináutnlrÓl  is  gyülekezett  hozzá  a  nyalka  legénység, 
kiknek  ibrtv  jiraebendAjok  vala.«  H  mindig  baníleriummaJ  járt  az 
nrszágbaii ;  a  bHiulerium  tartása  béke  idején,  katonáinak  zsarolá- 
sai mind  Erdélyben  mind  a  magyarországi  részekben,  székelyhídi 
várának  megerősíttetése  alkalmával  rákényszerit-ése  a  szom- 
szédbirtükosságnak,  hogy  az  erÖeités  végbevitelére  jobbágyo- 
kat s  anyagokiit  szolgáltasson.  —  mindazokért  azumszédai.  urak 
és  nemesek,  nem  igen  kedvelték,  s  mivel  az  elbizakodutf  bös 
#magAt  orszAg  törvényei  abitt  való  embernek  agnoscálni,  ismerni 
uem  akarja  vala.<  pan:i8zok  emeltettek  ellene  mind  a  fejedelem 
előtt,  mind  az  országgyűléseken.  A  fejedelem  intÖ   sauvai  nem 

-•okát  használtAk,  egyedül  sógora  Bethlen  T^tváu  baráti  inté<sei- 


^)  E  nverealii  kudií  mnihél  kovetkexlctbeio  ub  10,  hogy  ftBadv&ri 
f8kApÍtAny«ágr61  Irmoudott.  t5f>  iijrs  fi'lvállulta,  a  tíorok  ez«k  :  Én  olb.  2. 
P  az  c»  kegyrlmcf  niamnak  i*  iinffT><nGfáfiak  "Umri  vít<{xiiick  éé  Három- 
ttókntk /^hijrt'oin>/ei  vallotn  cv  ti.  hogy  vőthin  i'fl  sxabftd   ftkani* 

lom  at«ríat  ax  nirgtrt  *uitiiri j  iij^i  i*»  etixkiisxem  stb. 

')  T^veoen  állítja  8zilig.vi  Mándor,  hngy  ekkor  ok  udvari  kupttjuir- 
ftágrOl  IwnoiKlott  volna  ;  mind  Sxilárdi.  iiiind  Kcm<íny  álHtja  ftn  a  notii- 
[,perb6I  Í8  kiieta/ik.  bogy  elfugatásakiir  riflclí  a  kapitányoágot. 


614 


Q8.    tAlLÁK  MIKL^, 


Teli  j6   laoAcsaival    volt   képes   öt  mérsékelni   és   fékezui    IQ. 
B<>tblen  TstvAn,  Zólyomi   e  JoDaihAnja,   hnl&lH    után   a  hi6  éi 
uynf^hatfttlAQ  Zólyomi  Straseburg  svéd  kÓret  mviUllására  hadat 
kezdett  gyűjteni,  hogy  neh&ny  ezer  lovassal  a  svéd  király  mellé 
menjen.  Szalárdi  szerint :  »nLÍntán  a  fejedelemnek  is  kedTetleosé- 
gét  látná  magához«,  himezés  nélktíl  hii'detgette,  hogy  a  mely  kard- 
dal fejedelemmé  tette  Rákóozít,  azzal  le  is  teszi  öt.  *)  Zólyomi 
törekvése,  hadat  vinni  a  svédek  mellé,  a  fejedelmi    tanácsot  azon 
elhatározásra  bírta,  hogy  >Tennék  tractára  Zólyomival  a  dolgot 
és  hinák  bé,  ha  pedig  az  nem  lehHne.  dissipálnák  hadait*  Kiren- 
delték ellene  a  biharmegyei  haddal  Csomaközi  András  váradi  al- 
kapitányt,  ki  mellé  fejedelmi  biztosokfű  Kckedy  Zsigmood  fíSudvar- 
laester  és  Ibráuyi  Mihály  adnttiik  ;  »kicsinybeD  mulék,  hogy  meg 
nem  kellett  véle  harczolni,«  azooban  miut  Kemény  János  irja,  ki 
Zólyominak  atyafia  és  barátja  vaU,   ^a  commissariusok  haddal. 
Zólyomi  is  hadával  közhelyre  mentenek  tr.acláru,  és  Zólyomi  vég- 
zett ugy  az  commisariusükkal,  hogy  vélek  bejöne  a  fejedelemhez.* 
Zólyomi  elhatározásárn    Kemény  .l;'iiios  levele  volt  befolyással. 
Keméuy  János  szerint:  >bejftvén  complánálták  az  dolgot,  az  mint 
lehetc.  egymásnak  assecnratiókat  adván,  ile  az  tract-i  íűatt  bucsaj 
zik  is  vala  udvari  ^s  mezői  tisztitfd,  kihfil  Örömest  ki   is  bocíuUjáí 
vala.  hogy  oriítleiiLl)!)  Uigyf-n.*  Az  pgyezke<lí''S  1633.  fcbruíir  végRO 
f'smárczius  első  napjaiban  folyhatott;  kapít'inyi  tiszteirűl  Keménj 
•lános  tanácsára  nem   mondott   le.   és   Kemény   ftgyelmeztetéaj 
kövctkeztetéhen  tanácsosi  állást  sem  fogadott  el,  mivé,  állhatatlan 
eszft  lévéu.  azért  akarták  tenni,  hogy  hamarább  megejthessék,  i 
fejedelmi  udvarból  eltávozása  után,  Magyarorszájjra  kiindálásakd 
száhdokával,  hogy  a  svéd  mellé  menjen  liaddal,  mint  Kemény  irJ 
v:igy  hogy  Waldsteiuhoz  csatlakozzék,  nem  hagyott  fül,  azonh| 
miután  Kemény  János  rávette  öt,  hogy  azt  a  fejedelem  beleegyező 
nélkül  ne  tegye,  a  fejedelmi  beleegyezés  kieszközlése  re  felkél 
Keményt,  As  ennek  Gerenden  márczius  14-én  iriUt  adott  arról,  ho 
magát  a  fejedelem  végzéséhez  fogja  tartani.  Ekkori  benléte alatt ví 
rendeletet  is  Srt  gyalni  várában,  melynélfogva  nejének  és  gyermek 
nek  hagyományozza  javait  A  Zólyomi  gereudi  kérésére  még  u 
Vilit  végzés  hozva,  miílön  Zólyomi  Magyarországról  ismét  beinc 


>)  Ily  nyilAtküKitU'tt  niott^lott  ő  cgy^ixcr  boros  tinapotjábau  asdfi 
hiigy    Gyalul  kapta,  evX  jiedig   valószfnUleg  föifi(>áDnA  kinevezteti 
kapta  16:1'2.  itovembor  elfttt,  e  tijban  móg  íQ.  Bethlen   István   is  ^1( 
volt.  Ekiíriil  is  uiiiködíítt  liadfoKadiUbaii  ;  idíisb  Bethlen  István    írja, 
Knkúext  iiigortclt*!  rÁ  iniml  t*M  niitid  if].  Bethlen  Tstváot,  df>  >inÍkor 
vi>lna  KákócKJ  az  vitézlő  rcndtir'l  nagy  tckintetit  íUlynini  iiminnak,n 
Molf  o»2titii,  hogy  elboosAflsa  fogadott  ndpét.c  ■ 


UDÉLY  rdlSCÁKJAI. 


616 


iíj.  Betbleu  Istváo  temetésére,  mely  temetés  Fejéi'Tárou  márr^us 
24-íre  vala  kitftzve.  Barátai  intek,  hogy  be  ne  jöjjön,  mivel  szAn- 
dóka  Rákóczinak  Öt  elfogatni.  Ez  intések  következtében  levelezés 
utján  szerzett  magának  megnyugtatást,  éti  biztoeStást  nyenrén 
Hákóczi  részéről,  hogy  nem  lesz  báutóílásat  megjelent  a  temeté- 
sen. Temetés  után  a  szép  özregyet,  Szócby  MáriAt,  kivel  szerelmi 
viszonya  volt,  lekisórtt^  Dévára.  Ri^kóczi  ekkor  már  elhatiírozta 
magában  Zólyomi  elfogatását.  és  a  temetés  bevégzésekor  meg- 
hagyta Zólyominak,  hogy  Déváról  hozzájöjjön  vissza.  Déváról  nagy 
bandtíriumnial  ki«értetve  magát,  sietett  a  Görgényben  vadászó  feje- 
tlelembez,  kit  visszajOvó  útjában  ért  el.  Ekkor  kísérlettek  meg 
elfogat&sát,  mi  iizonbau  nem  sikerült,  mert  >Kék('dy  Zsigmond 
(ki  az  dolognak  tudója  fs  Zólyominak  igen  nagy  nemutuüa  is  vala) 
studio  belé  garázdálkodott,*  de  sikerült  a  második  kísérlet,  a  feje- 
delemnek Marosvásárhelyre  bejötte  után.  Rákóczi  az  elfogatást 
a  törvényes  eljárás  mellőzésével  akarván  végbevinni,  felhasználta 
évre  Zólyominak  16:iO-ki  kolosvári  <»r';zággyölé6ben  tett  nyilatkoza- 
tát, hol  uly  szót  ejtett,  *hogy  ha  /»  suspicióra  >aló  dolgot  csele- 
kednék, bátor  megfog Httu«isék,<  és  Zólyominak  1632-ben  kiállí- 
tott reversalisát.  Maro&vásárholytt.  ápril  4-én,  Zólyomi  maroa- 
székí  haditisztckból.  mezei  kapitányokból  és  badua^ükbóL  és  snját 
udvarához  tnrtozó  főembí^rekbül  álló  nagy  és  féuyes  kisérettel  saját 
szjíllásáról  felkisértetvéii  magát  lu  udvari  palotába,  itten  egy  hzí- 
gorű  feltételeket  tartalmazó  reversalisl  terjesztgettek  flébe,  melyet 
:iláími  vúuaküdott,  mire  kardját  leoldatván  vele,  rabbá  tették.  A 
fejedelem  lakásji  elÖtt  felállítva  volt  katonaság  vezette  vj»sza 
szállásira,  hol  az  éjét  /irizct  alatt  töltve,  mánnap  Pogarasba  szál- 
lítottj'ik;  egy  krónikn  szerint  Tlinldalaiíi  Mihály  raaro«székÍ 
ffikirálybfró  vitte  oda,  Krruény  szerint  Ibrányi  Jniiály.  A  Zólyo- 
miról Kemény  Júuob  áltjil  írtakból  az  triník  ki,  hogy  Zólyomi 
ipjának,  idősb  Bethlen  Isvánnak,  Rákóczi  az  elfogatán  előtt  meg- 
jelentette Zólyomi  felől  való  szándékát,  de  Bethlen  egy  levele  e 
soraiból:  > mikor  0  kegyelme  en^iomet  Újvárban  (Hzanios- Újvár) 
bivntiitt  i'iiiisultatióra.  immár  Zólyomi  Dávidot  vasban  jártatta  b 
ciküldötte  Toit  még  Maros-Víisárlu'lypijl*  az  látf^zik,  hogy  azután 
tudatta,  hogy  mit  fog  tenni  Zólyomival.  Ipja  nem  kedvelte  Őt,  a 
ti'tbbek  közt  azért  is,  tnivel  Zi'lyomi  nejévt-l  Bethlen  leányával 
rosznl  bánt,  és  Kemény  János  néhány  sorából  következtetik,  hogy 
|Jlethlen  kuzitnyüsou  vr-tto  a  dolgot,  azonban,  hogy  őt  Rákóczi  eljá- 
ifána  meghotrí'inkoztntta,  kitetszik  Bethlen  későbbi  körleveléből. 
A  uotaper  GyulatejérviU'tt  az  1033- augusztusi  orszá-ggyúlé- 
fien  tárgyaltatott,  hová  FogarftsVíl  Zólyomit  behnzattiik.  tklódi 
Tholdalagi  .Táuu*  fisciisi  ilirectíul  Sárosy  dános  képviselte,  a 
Zólyomi  ügyvéde  Kéuosi  Ferenc*  volt.  A  gyűlésből  a  fejedelem 


előre  eltávolittattu  küliinböüí'i  szín  ulatt  a  Zólyomi  barátait,  rok 
nait  P8  jóakaróit.  Augusztus  29-ín  hoztak  rá  ítéletet;  mint 
közbéke  báborit/»jn.  ki  idegtűn  badakat  gyűjtött,  a  fejedelem  kato- 
náit átállásra  csábította,  s  mint  ki  már  egyszer  (1630-ban)  uyert 
amneetiát.  fö-  ^8  jószágvesztésre  ítéltetett  Zólyomira  nem  lebet<?tt 
bebizonyítni,  Uogy  a  fejedelemuégre  tört  volna ;  Keméuy  János 
szoriüt,  ki  az  ítéletet  kárhoztatta,  derekasb  vétke  az,  hogy  a  Maros- 
Vásárbelytt  állomásozott  mezei  lovasaágból  egy  századot  elszökte- 
tett s  azt  a  fejedelem  felszólítására  sem  adta  vissza.  RAkí'wzi  ke^íve- 
lemböl  togeágra  változtatta  büutetését.  Jószágait  Rjíkóczi  U-ü^g- 
lalti,  csak  kisebb  részét  hagyva  nejéuek  és  g}-ermekeiüek.  Öt  a 
kOvári^várba  tették  fogságba.  Kezességet  a  nyughatatlan  eszfi  és 
erószakos  emberért  seukí  sem  mert  vállalni,  ipja  sem,  ki  kiszaba- 
dításában míikíidött;  Szalárdi  szerint  Bethlen  és  iiz  ország  is  tö 
ködének  mellette.  Kemény  János  szerint  pedig:  szabadúlásáb; 
mind  török,  német,  magyar  urak  eleget  törekedének,  de  baszon- 
t-alanúl,  emberi  nyavalyást  ördögi  mesterséggel  is  igyekezték  sz^^ 
badítani,  II.  Rákóczi  György  eem  bocsátotta  ki  fogságából,  me^| 
I.  Rákóczi  (ryíirgy  halála  után  Zólyomi  kövctelöleg  lépett  fe^ 
állítván,  hogy  »a  ki  ellen  a  vétek  volt,  az  immár  meghalván,  az  fi 
sententiája  is  megholt  volna. «  és  e  fellépése  sértette  a  fejedelmei . 
16  évig  raboskodott  Kóvárlt  itt  halt  meg  lG49-ben  augusztus— 
1-sÖ  napján.  Testét  neje  és  iía  Miklós  a  micskei  egyházban  temefli 
t-ék  el.  a  mioskoi  birtok  BihaiTnegyébeu  az  övé  volt.  notáztatása- 
kor  azt  Rákóczi  a  Zólyomi   nejének  és  gyermekeinek  adta  volt. 
Székelyliidat  ».'lőbb.  a  Zólyomi  elfogatása  után,  foglaltatta  el  a 
tiscns  számára  Rákóczi. 

Szilágyi  Sándor,  Zólyomiról  írt  rajzában,  melyből  egy-e^ 
adatot  és  megjegyzést  a  föntebbiekben  felhasználtam,  érinti  a 
Zólyomi  árftlásáról  l()33-bau  Rákóczi  kezére  került  adatokat  és 
következőt  ír:  >Abdi  .által  a  budai  basa  csakugyan  léjíéseket  lett 
.•*  portán,  hügy  Rákóczyt  mozdítsák  el  s  helyébe  Zólyomit  tegyék. 
De  még  terhelőbb  volt  rá  nézve,  hogy  nemcsak  Sennyeyvel,  hanem 
H.'illcr  György  szathniári  kapitánnyal  is  alkudozni  kezdett 
Waldsteinual  lei-ndö  csatlakozás  ügjébeii.  Azt  pedig,  hogy  Ráli 
czyra  neheztel,  azért  mert  Ecsed  várát,  az  elhunyt  (ifl.)  BethU 
látván  Örökségét  nem  Iwcsátotta  az  fl  kezére,  épen  nem  is  titkolt 
Továbbá  ejíy  jegyzetben  felemlítvén  Szilágyi,  hogy  Kemény  Jání 
nem  hiszi,  hogy  Zólyomi  ahazavagy  fejedelem  eílen  való  dolgokl 
elegyítette"  volna  magát,  e  sorokat  írja:  la  magyarországia) 
kai  való  alkudozásairól  egyik  emlékíró  sem  tud ;  de  hogy  ez  lét 
zett,  mutatja  Senuyt'y  levele,  s  hogy  bukásának  ez  volt  föoka,  kite^ 
szik  Kákóp-zy  leveleiből  s  a  nótaperből,  c  Végre  ugyan  egy  jegyzet 
ben,  melyben  felhozta,  hogy  Kemény  Szalánczyt  tartja  aZólyoni 


RRoAlV   rAlSPVKJAT. 


617 


elárúlöjánalc,  azt  irja,  hog^  SzalAoc^  levelei  nitígvannak:  »5 
itUcább  mentetto  Zólyomit;*  mire  nézve  upm  hagyhatom  érintet- 
lenfl],  hogy  nemcsak  Keméoy  hanem  Bethlen  Istvíín  is  S/^ilánczyt 
mondja;  Bethlen  1636.  raárcziiw  l7-kén  Budán  kelt  körlevelében 
ily  sorok  állanak:  t-Én  előttem  penig  ö  kglrae  (Rákóczi)  Szalánczi 
Istvánnak  porti'irúl  való  írását  mutatván,  azzal  tótiolja  ta/íi,  hogy 
ra  botot,  zászlót  szorgalmaztatná  az  portán.  De  immár  eléggt'* 
megtudhatja  ó  kegyelmi'  r  meg  iö  bizonyosodott,  hogy  semmi  nem 
volt  benue.  Azért  legyen  akárki  Ítéleti  rajto.  re  incognitacsaA-pí^y 
SzaUíiiczi  íífván  htisdnt  olyan  urembert,  ki  Kolosvármegyének 
főispánja,  Háromszéknek  f5kapit;\uyja  volt,  kiváltképpen,  bog;, 
Hssecuratoriájára  hítta  volt  he,  kellett  volna-e  megfogni  ?  és  ez 
cselekedet  nincseu-e  contra  privilegia  nobilitatis?'! 

Loaonczi  Btinffif  MOuihj. 
Bánfly  Mihály,  Farkas  és  Bethlen  Klára  fia. 
Zentelkén  lakott.  1610.  szeptemberben  a  kolozsvári  orszóg- 
r  gyűlésen,  1624-ben  a  gyulafehérvári,  és  lG33-ban  augusztus 
rnObftn  azon  az  országgyűlésen,  melvbÓl  Székely  Mózes  Török- 
országba beszokós*'  miatt  felirat  küldetett  a  szultánhoz,  éü 
melyben  Zólyomi  Dávid  ttgytí  is  tárgyalUitott,  miut  regalista 
volt  jelen.  Mint  Kolosmegye  fóispánját,  csak  egy  adat  mutalga ; 
Kolosvármcgye  ini^i-ki  lustrája. ')  mely  a  szászsebesi  tábor- 
ban augusztus  18-kán  vitetett  végbe,  azon  idÖben,  mikor  a  szul- 
tán Lengyelország  ellcu  hadra  kéí>z&lt,  éi  Rákóczinak  is  meg- 
rendelte volt  a  melléje  való  felülést.  Miüt  főispán  két  vagy  három 
évnél  tovább  nem  szerepelt.  ElsA  felesége  Károlyi  Fruzsina,  máso- 
dik Kapy  Judit 

Notfoji  Szentpáli  János. 
(Lásd  Mnro8szt^)e.) 

Szentpáli  János,  János  és  Bánflíy  Anna  Üa. 

Bethlen  Gábor  fojedrlem  alatt  a  mezei  lovasok  kapit/inya.  a 
fejedelem  1*J24.  június  27-kén  kelt  oklevelében  :  *certonim  milítum 
uoslrorum  campestrium  equitum  capitancus.*  Ekkor  Ö  mátkiVs 
volt  Petki  Erzsébettel,  szent-annai  Tóth  Mihály  özvegj'ével,  kivel 
együtt  kapt.lL  a  ft^je<lnlcmtÓl  u  maros-Rzentgyörgyi  birU)ki>t.  KésAhb 
az  udvari  serejíben  szolgfil  mint  föhadnngy ;  egy  1  fiáS-beli  oklevél 
szerint:  xertoiuiu  uiihtum  nostrorum  praotorianorum  primarii 
ordínis  ductor.«  Bethlen  István  alatt  is  viselhette  e  tisztségét, 
kihez  azután  is  szított,  hogy  Bethlen  lemondott  a  fejedelemségről 
I.  Rákdczi  György  uralkodása  kezdetén  nem  látjuk  RzoIgálatl).<ui. 

■)  TfírL  Tár  1879,  épf,  W9.  L 


fíis 


OR.  lAzAit  wítcr^s. 


Tisztséget  nevéhez  n«iu  kapcsolva  említi  5t  Keuéu^v  -János  mii 

azok  egyikét,  leik  l*>32-ben  Hnlmiban  a  Kemény  János  laka" 
dalmán  jelen  voltak.  1033,  uuguszt.  2Í-éu  GynlafeJérTArtt  az 
ftrKzággynlésPD  mint  regalista  vesz  részt;  a  rendek  e  uajHin  kelt 
felterjesztése  a  sznltánboz  alA  T.m  írva  átljila,  a  fölterjesztés  lati 
nyelven  közöltetvén  Katona  által,')  abba  nevéhez  »pQS9essii.inatus| 
szót  látunk  iktatva.  Tőle  és  András  nt-rű  t^ístvéreitÖl  vette 
Rákóczi  György  Osanád  és  Alaninr  falukat,  Kemény  Ján< 
feljajdúlásából  következtetvo.  igazsígtalaíjúl. ')  Zólyomi  Dávid 
elitéltetése  után  nyer  fÓispá,Dságot  Kolosmegyében  Rákóczitól. 
A  Kolos  vármegyei  hadnak  a  szászsobesi  táborban  1634  aug. 
18-án  végbt*  vitt  liistrájábau')  áll   e  czimmel  jly  sorokban: 

Ispán  Szí'ntpáli  .láiios  uraui ueni  mustrált.*  A  Hzultd 

parancsára  Murtezu  paüa  mellé  a  lengyelek  ellen  felültetet 
tábor  élére,  a  táborban  jelen  volt  fejedelem  Szeutpáli  vaj! 
Kemény  Jánost  akarta  állítani :  >Tégexés  ez  vala:  hogy 
ugyan  egyéb  az  dolgban  nem  lehetne,  az  fejedelem  sze 
mólyt»  sznrént  nem  menne,  hanem  valamely  részliiuldal  engfl 
met.  avagy  Szentpáli  Jánost  bocsájisanak ;  de  ezalatt  meglön  a 
békesség.**)  IVÍint  Marosszék  fö ki rálybi ráját  is  felhozza  ötBeukí 
Károly ')f  azonban  ez  kétséges;  ha  csakugyan  az  volt,  1635-1 
szerepelhetett  rövid  ideig.  FAiapánsága  halálával  szflnt  meg; 
marosszéki  lustrálian,  mely  e  szókben  1635.  november  ^4^kéu 
kezdetett  meg,  neje,  Petki  Erzsébet  mint  íjzvegy  áll.  Maradél 
nélkül  halt  el 

Kolosmegyében  Noraj  volt  lakfészke,  rendesebb   lakhelye 
Maroft-Szentgyörgy. 

Oöncztitszkui  Komis  Ferenez. 

Komis  Ferenez,  Boldizsár  és  Keresztury  Kata  fia. 

A   gróf  Korniö   otjalád   levéltárából  kerültek   ki   levek 
részint    Kornis    Ferenez   által    feleségéhez   gyekéi   Wesselénj 
Katához  írtak,  részint  mások,  úgy  nagybátyj:i  Ivuruis  ZsigmoB 
váradí  főkapitány,  bihari  és  zaráudi  fÓispán  által  hozzá  Sr 
melyek  vallásában  )>uzgóságáróL  boldog  családi  életéról,  vidíí 
kedélyéről  és  gyakori  vadászatairól  tesznek  tanúságot,  és  a  kS 
és  n.igybátyja  közti  nszinte  szeretetet  tárják  élőnkbe;  alevelekl 
lelünk  adaUtI   arról,  hogy  »'•  lti34-ben,  a  szultán  rendeletei  kí'ive 

•       *)  Hist,  Crítica  liegum  Bung.  XXXS.  k.  Ó7J,  l. 
*)  Kémén}/  Jáno»  Onéleté-áta.  22.  /. 
ö)  Tört  Tár  187 ti,  écí.  199.  l 
*)  Kemény  Jiíno/t  OitélrO'rúaa. 


RRnfer.r  rÖi«rÁiiJAt. 


619 


kcztében  egybehívott,  és  n'Wid  ideig  tartó  »zászMbe8Í  táboi'ctzás- 
bau  tartózkodott,  és  hogy  1635-beii  a  májusi  és  juuiusi  ország- 
gytÜésbeu  részt  vett,  azouban  hogy  ebbeu  csak  mint  regalista-e. 
Tagy  már  mint  Kolosmegve  föiapánja-e  vett  részt,  biztosan  nem 
állíthatjuk.  1636-béli,  s  ezutáui  évekbeli  oklevelekben  áll  e  minő- 
ségben. 1643-bau  ö  kisérte  be  Fejérvárra  L  Rákóczi  Györgyhöz 
acaászárkövetétJakuaith  György  egri  püspököt  és  magyarországi 
kanczellárt  *)  és  az  ugyanez  évi  áprilisi  országgyfllé.seu  az  ország 
nevében  fi  üdvözlé  a  fejf»delmet.  Küu  v(»lt  Magyarországon  a  had- 
j&ratbíin  Ifi44-beu.  iKtiuian  hazabocsMtása  után  llákí'iczi  Gyíirgy 
öt  gyanúba  vévén,  tán  annak  követkeütében,  hogy  jezsuitával  leve- 
lezett, megrendelte  ifjabb  Rákóczi  Györgynek,  hogy  Koniist  fel* 
ügyeltesse;  az  ifjú  Rákóczi  aug.  1-jéu  Fejérvárról  írt  Ipvele  sze- 
rint: »Korms  Ferenczre  vigyáztatnék,  do  mi  formán,  útját  fel 
nem  tfilálbatom,  mivel  nincí?  oly  ember  most  ittbeun  körfllötte. 
kinek  hihetnék  és  subordiuálhatnám.<  O  ugyanez  évbeu  a  tálxjrba 
visszament,  hol  hagymázba  esvén,  egyideig  Rima-Szécseu  feküdt 
betegen.  KÖvári  írja"),  hogy  szent  ember  lévéii.I.  Rákóczi  György 
azon  gyanúra  jött,  hogy  jezsuita,  és  Bécsbe  mindent  megírna;  ez 
okból  Rákóczi  miudeut  elkövetett  megbuktatására,  és  majd  ozer 
jobbágyából  forgatt'itá  ki.  Továbbá  írja  Kóvári,  hogy  így  forgalá 
ki  Raduóthból  is.  Itt  azonban  me^  kell  jegyeznem,  hogy  Radnótii 
még  a  Koiniis  Zsigmond  birtokában  volt  I.  Rákóczinak  1G48. 
októb.  11-kén  bekövetkezett  halálakor,  és  birtokában  halt  mt^ 
Kornis  Zsigmond  a  fejedelom  halála  után  á5  nappal  később,  kit 
Kurnis  Ker^'ül'7,  csak  egy  év  múlva  temettetett  el  nagy  solennitással 
PapmezÖQ.  És  megjegyzendő,  hogj-  I.  Rákóczi  György  volt,  ki 
Komis  Ferencz  apósának,  gyekéi  Wesselényi  Boldizsárnak,  1646- 
bau  fíu  maradék  nélkül  elhalása  után  pubUcáltatta,  és  a  tiscas 
által  perelte  a  gyekéi  birtokot  tartozékaival  együtt,  és  Kornis 
hogy  e  birtokokat  neje  fizámiira  megmenthesse,  átengedte  1649- 
ben  Radnóthot  11.  RAkóc/i  Gyürííym^k.  Kolitsmegye  másik  fói?- 
páujáuak  egy  leveléből  küvetkezUith<*tÓ,  hogy  Komis  Ferencz 
itz  1656-ki  oláhorss&gí  harczban  részt  vett.  Szomorú  részi  vett  a 
lengyelországi  hadjáratban  1657-hen,  itt  tatár  i*abságra  jutott. 
ebbÓl  50.000  tallérori  válták  ki,  mi  által  a  jószjigok  egy  része 
zálogba  kerül,  pedig  a  válLságíisszegnek  csak  felét  fizették  ki,  az 
ország  is  igére  uegY'-dét  fizetni.")  1659.  oct  l-jén  még  nem  bírta 
szabadságát  ekkor  úgylátszik.  az  érette  tán  kezességet  vállalt 
Mihuye  vajda  mellett  van ;  Rákóczinak  az  említett  napon  Vásár- 


')  llallcr  Gábor  mtplüja. 

')  Ktfviirí,  Erdélif  tiecaetuehh  csalófím, 

"}  Kfivirí,  KríUlg  mmtaHui*bh  rmtódai. 


6S0 


Rit.  iAííkn 


liolyr51  KúruÍHho%  írL  levolébt»u  ily  surok  AUauak :   >  Kr^ 
szabmlíiUsáva  is  gonduuk  vau.  tudja  bizoüyiíjpal;  ue  neí 
Kegyclint'd  ottmulatíísát.  nekünk,  tiazájáDak,  az  Tjajdáiiak  fí  I 
méaek  szolgál.  Az  vajdával  szembe  lévéu,  nyúljunk  az  d(| 
mentest;  az  vajda  is  difipouálja  úgy  dolgait,  lehtösünk  ké 
közönséges  ellenség  eUeu   thIö   cselekedette. <  ^)   Kiszabi 
után  szent   fogad:'isból  Olaszoi'szágba  utazott^  bounan   hifi 
való  útjában,  Bócsben  I661-l)e[i   uieghall   széliUés  kavetkfli 
B^beu  a  i'ereucziek  U^iiiiilnniúltari  vau  ellPinelvt'.  1 

Hfiudeíí  lakhelye  Sztnl-Beuedek  B.-Szülnokmogyébeiuj 
megyében  talán  GyörgyfaWáii  volt  birtoka,  !iz  ezea  kivfilij 
ismeretesek  előttem.  Bibarmegyébeu  két,  egykor  Kornia  Zaf 
által  bírt,  oly  Ijirtoka  is  V(jH.  melyeket  II.  Rákóczi  Györgjj 
ban  azért  adományozott  ueki,  mivel  a  radii(''itbi  várért  a  feji 
által  leteeinl-'i  ö-iszegböl  3600  Ibriotot  elengedett. 

Szopori  Sxdjfok  htván, 

íL.  KUkllIWÍiueg^'f!.) 

Sulyok  István,  Sulyok  János  és  Almádi  Anna  öa. 

ElAbb  a  fejedt'lmi  tjil)la  asM-sora.  AssesHor  és  Koloj 
főispánja  1638.  és  lG4^t-ki  adutok  szerint;*)  utóbbi  évben, ;^ 
havában,  e  megyébeu  sáékgyülést  tartani  látjuk, ")  de  néhl 
mtűva  megszűnik  itteni  föíspáus^iga,  s  ugyanez  évben  Kfl 
megyének  lesz  t?lÍ3pánja.  Mint  consiliarius  1649,  szept^ 
kelt  oklevélben  íill.  U.  Kákóczi  Györgynek  kiucatáruo 
Tisztségei  halálával  öxüunek  meg.  mely  1656.  január  hfl 
következett  be.  í 

Része  volt  az  1644- ki  barczokbau.  Midőn  I.  Rákóczi  ^ 
Kornis  Zsigmondot  és  Rákóczi  Zsigmondot  haddal  Kai) 
iiidítá,  ötét  tette  föstrázsa mesterré.  j 

Kemény  János  1656.  január  22-ki  leveléből  tetszik  ku 
nyíre  kái'os  volt  halála  miud  a  fejedelemre,  mind  a  hazárftl 
>Nagy8ágodnak  és  szegény  hazánknak  Sulyok  uram  haláig 
bau  káros  és  Kzomorűságos.c  Mnga  Rákóczi  György  is  igy| 
anyjához  fehr.  2-kán :  »mi  is  az  szegény  Sulyok  uram  hill 
nagy  kárt  vallunk,  uoha  pátiistji  volt  kegyelmes  asszonyo 
bár  adná  isten,  vallásunkon  levők  voltiának  oly  igázok  hé 
ki  helyóbeu  is  nehéz  mái^t  találnunk.*  j 

«)  TörL  Tár.  W8ő.  év/.  330.  l,  A  levél  hátcwmc :  Speol 
maguifico  FrAuciseo  Komis  de  KuBRkii,  siiprejiio  comiti  iv>inÍtatiiB  1 
tM,  fídeli  nobia  «ÍDccre  dilccto. 

*)  Erd,  OTK.  gy.  Emi.  A*,  k. 

*•)  Ko)o8megyt>  j4?gyjcoklIayve. 


aSDBLV  rUlSl'AKJAI. 


621 


Nejtí  Bárc2Í  Borbála,  ki  mint  özvegy  íizutáu  Fetki  Islváu- 
hn  ment  u5ül.  E  n^re  ha{;yfca  Sulyok  ktiküllömegyei  és  kolos- 
megyei birtokait. 

Küküllfituegyébeii  Adámos,  Kolosmegyében  Szopoibaa  és 
T6tbA2án  Tolt  föbirtokA.  >) 

Gt/er6fnono9tori  Kemény  Boldizsár. 

(Lil.-«1  l'iU-arhelysjE^k.) 

Kemény  BoIdiz&Ar,  Boldizsár  és  Toruyi  55sóíia  fia. 

Az  1642-ik  év  második  negyedében  nyerhette  Doboka- 
megye  fi5ispáriságiitt  és  1649-hpn  cseréli  fel  más  fÖispánsAggal; 
valószínfileg  Umboz  volt  Doboka megyében  lakhelye.  1649«ben 
ka])j;i  Koloiiuieyye  föispáuságát,  mely  megyében  Puszta-Kamarás 
rendes  lakhelye;  két  év  eltelte  után  II.  Hákóozi  György  Öt 
fíSIovászmesterré  is  tette,  Az  udvarhelyszéki  főkapitánysággal  is 
felruházta  liákóczi ;  1652.  nyarán  folytak  a  levelezések*)  ez  iránt 
a  fejedelem  és  Kemény  János  közt;  Kemény  Boldizsár  és  Bánffy 
György  voltak  a  ti-sztségro  kinézve,  éa  Rákóczi  a  Kemény  .lános 
öhajt&sa  szerint  akart  eljárni  a  kinevezésben.  Levele  szerint: 
>  Kemény  Boldizsár  uram  elbissztik  a  nyugalmat  választaná,  nem 
az  ndvarbelyszéki  kapitányságot, <  és  >az  ndvarhelyszéki  kapi- 
tányságra a  végre  volna  jobb  Kemény  Boldizsár  uram,  mind 
Isten  dicsőségére  nézendő  dologban  s  mind  egyéb  állapotokban 
inkább  igazgathatna,  ámbár  kemény  Boldizsár  urnái  Bán£  uram 
jelesebb  elmével  bír.«  A  kinevezés  hogy  mikor  történt,  nem  tud- 
juk, ugylátszik  későbbre  halrisztatott ;  a  beiktatás,  Kemény  János 
1 654.  aug.  23-kí  leveléből  kitet^ízöleg,  16.54-beu  történt. »)  Rákóczy 
az  udvarhelyi  várat,  részjóüzágaival.  adományozta  neki  és  nejé- 
nek. *)  Egy  levelét,  melyet  1655.  máj.  29-én  Puszta- Kamarásról 
Komis  Ferenczbez,  Kolosm*^gye  másik  főispánjához  intézett  mely 
e  megyében  való  intézkedéséről  szól,  ide  iktatni  jónak  láttam: 
>Az  mi  kegyelmes  urunk  iS  Nga  parancsolatját  hozák  hozzám, 
az  melyet  in  specie  Kf^dhez  kültem,  páriáltatván.  az  párt  tiszt 
uraim  kezéhez  külttíiu,  azt  puraucsolváu  meg,  hogy  úgy  hirt)essék 
az  indúláfit,  hogy  a<l  17.  Junii  kiki  azBarczán  Földvárnál  legyen, 

^)  1[.  Rákóczi  iyy'tSr^\  cüctelki  és  báldí  birtokrészeket,  melyek 
Kolos  tnex^városhux  tartoztak,  u<lMiuáuyo2<jtt  nekí  én  feloerfg^ek  1654- 
ben.  Kkkor  a  hDuyadiuegyet  batizfalvai  birtokra  ib  kapott  fejedelmi  leve- 
leC,  meJy  birtok  1645-bca  adatott  uuki  zálogba. 

«)  Ma'jif.  Túrt,  Tár.  X  VIII.  /. .  GO  l. 

*)  T/uiitf,  Túrt.  Katiísauk  I  05.  Kérdés,  vájjon  ax  evpxám  b«iu  Íll-a 
ÍU  Bi^tólilbából  ttíveseu? 

*)  Orbáu  BaUxs.  A  sxékeljtfötd.  L  k,  58.  L 
SíiiAtMia.  18»7.  VII.  FOtvT.  41 


fi22 


frs  ott   muíímiistnVWán  ö  keuyelmpktt  ad    18.   Jiiuii   .sert^gesl 
mebessöük  PrásmArhoz,  az   hová  ö  Nga  parancsolta.    E/t  pedi 
azért  cselefcedt<^m,talíimoloszolvn  kevesebb  kArnil  mobetiiufc:azo 
ban  az  nióg  U7.  több  hadak  lUtiUakuroznak  az    Ti'iimetryí^nke 
vigyázhatnak  is  iiem^s  atyánkfiai,  K;j;íIot  azért  akannii  tn<lósítAtii 
alkalmaztassa  magát  fhhezkéjit'st  az  brrncnnt^lhen   és  ne  kössél 
ÉDnekcm  is  urunk  ö  hgn  ad  B.  Juuii  Kadui'itrn  való  moaet^l 
met  parancsolja,  noba  csíik  mostan  jöttem  volt  meg.  Akarná 
KdtŐl  érteni  azt  is,  líszpn-í^  dobnnk  (?).  rdvarn&l  csak  az  cl^bbe 
hírek  és  állapotuk  voltának.  Hozza  Isten  kidet  jó  egí'sz?^gben. 
E  lovélbö!  is  kövctkpztetTo.jflen  volta  plojesti  fltközetheu  Hav 
nlföidüii.  Ax  16*i7*ki  lengye]  hadjáratban  psptt  el.  Kemény  Jáni 
róla  következőleg  ír:  » Az  szegény  öcsém  Boldisár.  Kolos  vári 
gyének  fíMspíinja.udvarhplyszéki  fökapiUny,  ifjabb  ttákóczi  Győr 
fejedelemnek  íölovAszmcstei-o  vala,  tökéletes  erkölcsű,  egyébiránt 
jeles,   nyájas,  bátor  ember,  hatalmas  vadász  ember  vala,  kit  iú 
anno  ItíőT.  16.  Febr  délyest  három  óra  tájban  hnmkikban  iövénei) 
csak  nem  messze  tőlem,  zamlKiri  hostátban.  az  akkori  boldogtalan 
lengyelországi   hadakozáskor,    elfelejthetetlen    szomorftságom 
mint  ki  igen  gyermeki  állapotjában  mnradvíin  árvául  gond  viseli 
sem  alá,  nem  küUmibnn  mint  gyprmckpmet  tartottam,  neveltem, 
volt  ö  is  hasonló  engeilelmességgel ;  kinek  jiz  Úristen  ailjou  boldo] 
feltámadást.   Fia   szegéunek  nem  marada.  Iianem  egy  leánkái 
Bornemisza  Zsuzsannától  (Iwrosjenrii)  Rornemisza  Pál  leAnyáli 
ki  velem  együtt  nevekedett,  igen  kedves  barátom,  jeuei  és  adv, 
kiipitán  is,  mezei  generális  vala  öregb  Rákóczi  György  ffjedelei 
idejében.   Az   megnevezett   szegény   Örsemnek   testét  kisirteté; 
vissza  Lengyelországból   öregjebb   fiammal,   Kemény  Simonná 
Erdélyben.*    A   fejedelem    is  Zambor  melletti  helységből  fe 
18-án   írja:    »VaQ   büsúlásunk   Kemény  Boldisár  nram  véleti 
gazíil   elveszésén,  ki  tegnapelőtt  az   zambori    liostálban   h^te 
meg;  ha  tiszteséges  helyen  lett  volna,  uem  búsulnánk.* 

Özvegye  aztán  novaji  Szentpáli  .Tánosné  lett,  így   láijid 
1663-ban. 


Gyfrtímouostori  Ehcni  hlvdn. 

Ebeui  István,  valószínűleg  Ebeni  István  és  Thoroczki 
Zsuzsa  fia.  \ 

I.  Rákóczi  György  idejében  került  az  udvarhoz  szolgálati 
1644-ben.  11.  Rákóczi  György  alatt  1648.  őszén  galgóiRáczÁdái 
követtol  a  temesvári  ])asáiiál ')  találjuk,  ez  időben  valószínííU 
allüvászmester,  noha  nem  igy,  hanem  mint  elsőrendű  aulae  iai 


')  TSri.  Tár.  18S5.  itf.  336.  L 


liaris  úli  a  fojedelcni  levdcibeu.  Cr}'ukort'i  bízta  ot  mog  a  fejede- 
lem lovak  vásárlásával.  1R49-I>en  a  török  portái-a  költlött  követ- 
ség tagi-'i,  inely  a!k;il(iumial  iio^y  lovak  ví^teit'ben  is  eljárt,  mutatja 
Konstantinápolyból  juniiis  íi-án  ii  fí'jfidL-li'inhez  irt  levele.*)  Rákóczi 
1651.  raújus  au-én  felküldé  Budára;*  Ebeni  uramat  az  vezí-r 
naf^  bűcsületbeJ  látta,<  irju  a  fejedelem  junins  14-ki  levelébeu. 
1652. elej/íu  míg  o-sak  mint  allovászmi^stor  jö  i»lfl,  ile  ozdv  október 
11-ik  napján  luár  »stabuli  printipalis  raasistíT.<  ^s  fígyszersmind 
Tonlamcfíyp  IVíispáüja:-)  mint  második  tolovászmt'st+'rt  mut-atjit 
egy  ezutáui  oklevt'l  i<.  Csáktornyán  találjuk  nt  IG5fi.jauuár  hóban 
Zrinyi  iMiklósnál ;  ZriayimagairjaafejedcU'mnek:  »Ebcni  István 
és  Nagy  Tamáa  nrainií'kat  az  Níigyságo<n)f?csHletí!sfi'Ítímber  azol- 
Rait  oly  kedvesen  láttam,  miutliu  atyániíiai  voltak  volna.*  Az 
1657-ki  lenpyel  hadjáratban,  főlovászmestpri  mitifiségt'ufd  fogva 
is.  a  fejedelem  személye  mellett  vttlt,  e  harczhól  a  fejedelemmel 
egytltt  jött  ki  Kesédre;  Kemény  Boldizsárnak  e  harczbau  történt 
eleste  után.  a  t<jrdamegyei  fSispáuság  hclyflxí  Kolosmegye  föie- 
pániüágát  kapja;  1657.  szeptember  S6-án  iktatják  be  Kolozávártt 
nagyfalui  Bánffy  Zsigmond  í-s  Bánfíy  György  szamosujvári  kapi- 
tány mint  fejedelmi  biztofiok. ')  Így  s  mint  fuIovászmeBter  áll 
ezutáni  oklevelekben.  Hogy  6  egy  TirködÖ  hotl  éXOre  volt  állítva  s 
okként  működő,  mutatja  165B.  május  2B-kán  Karánsebeabűl 
Rjikócziboz  irt  levele.  E  levelélx'n  a  többek  közt  azt  írja :  >bogy 
(*n  h  kegyelmes  uram  ne  kivánkoziiám*  ha  csak  közel  is,  hitván 
liázamboz.  azt  uem  irhatora.  mert  karácsoutfdfogva,  elé  veszem  az 
kalendáriumot.  kil>en  felírtam  hol  jártam  s  mit  cselekedtem,  de 
tizenhat  napoknál  többet  hitván  házamnál  neju  volt-ira.*  *)  Körtissy 
feljegyzése  szerint:  >1659.  elaíi  Április  Gyulai  Kcrencz  helyett 
Ebeni  István  títetik  kapitányávi't  Váradnak,  de  die  li>..fuuii  onnét 
ftzamosujvári  kapitánnyá  lett*'"')  Váradi  főkapitányságát  felhozván 
Szalárdi,  irja  róla,  hogy  vmegállapudott  elmépl.  raoilestas,  közön- 
séges jóra  igyekezrí  ha/,atia. «  Szamosujvár  kapitányjává  a  Barcsay 
által  tett  BáüfFy  Zsigmond  helyébe  jött,  és  ekkor  vétetett  be  a 
tanácsuruk  közé.  "^  Barcsay  Ákos  füjedelcra,  kinek  a  hflségesküt 
letette,  hogy  erösebben  lekösse  magának  Ebenit,  ennek  a  szamom 
ujvirí  nradalomból   hírtokol   is  vetett  zálogba.  Ebenit  Petkivel, 


»/  Ssiligyi,  7/.  Rdhkjy  /^.  Ái  os  ^rópai  dipl.  E  lomflbífl  kitetszik 
iLX  t«.  hogy  tl)49.  ulőtt  g>-nkrftu  volt  KoiifltAntiiiApnIybiin. 

']  ./ojt.  Com.  Knn/ftt/,  .ippur.  Epiiil.   fX.  l. 

•)  KnlM»iin*gyi'  jügyvók'iuyvti. 

')  H.  HáLociy  öjf.  i*  ü3  európai  dipi. 

»)  S»uadi}k  iéJ^ik  A/- 
•)  SmtÁrtU  l-rrfnilií/rt. 

W 


634 


Rákóczi  e  ktH  Icedves  emberét,  küMtf  Barcsay  Hziitán  bogj 
kereszt esmezei  tAborból  Fejérvárra  húzódott,  Gerendrc  Keméa;^ 
J&iioshoz,  hwgy  a  RAkócsdval   való  egyezkedés  eredm/'riyét  mogí 
tudja,  hol  Ebenit  Rákóczi  »mogszorítTiVn  mag^i  mellé  vt'tt^  vjiln 
és  tdbbé  nem  kerfilt  Tiswa  Barcsayhoz.  0,  hogy  a  VaskAjmn  fi 
berontott  török  had  ellou  éa  Barcsay  ellen  vivőit  harczbau  \Gh9, 
november  22-én  magát  kitüntette,  kitetszik  Rákóczitiakf  nőve 
ber  23-áu,  Szászvároson,  kelt  levele  ezen  soraiból:  »az  Ö  löv- 
szerszámát  is  Ebeni  uramék  elnyerték  Tolt.«  A  syaltii  ütközet 
Rákóczi  megsebesftlése  után,  kimenekült  Magyarországra. honnal 
Kemény  Jánossal  jött  be  Erdélybe,  kiséretében  volt  Gíirgényböi 
1660.  december  havában.  E  fejedelem  alatt  is  consiliurius^szamo: 
újvári  ííikapitány,  K&loamegye  főispánja,  kolozsvári  kapitány  is. 
és  egjik  hadvezér.  A  török  bej  f\  ve  telekor.  Kemény  viíszahnzó- 
dása  után  Kolozsvárit  lai-tózkodott.  Kemény  benyomulása  után  a 
had  pg>' részét  5  vezérelte  Medgyes  alá.  A   nagyszÖUösi   ütköz' 
után  Kemény  Himounal  éí*  a  sere^  egy  részével  Magyaior^zág  fel 
futott,  azntáu  beszökött  a  szamosujvári  várba.  Egy  darab  ideig 
Kemény  Simon  páitján  állott,  mi  miatt  1663.  márczius  10-k 
nótáztatott,  késíibb  feloldoztatott.  Apafii  alatt  is  viselte  tisztségei 
és  jeles  tanácsosa  volt.   Kí66-ban  halt  meg  Szamosujvártt. ') 
mely  időben  Apafii  Í«  e  várban  tartózkodott.  Halála  lesújtó  vol 
Apafiira  nézve,  elfltte  a  hadi  ügyekben  Ebeni  véleménye  leglöb" 
súllyal  birt;  Bethlen  .Tánus  szerint;  >didet  tanto  viro  se, reguum 
que  orbari,  dictus  princeps,  qui  proreribus  cunctis  in  re  mílitarí 
omniiim  opiniom;  jiraeferebatur,  Olandiopolisque  in  faucibus  fermi 
Turcarum  sita  tali  indigebat  rurat<>re.<  Gyerómonostori   curiáj 
a  derotei,  bedccsi,  bikali   részekkel  líéidi   Pálnak   adományozta 
ván,  1666.  ferja  3-a  pr.  p.  18.  dominioara  Trinitatis  tilUikoztf 
Kabos  Gáspár  fíaí.  Felesége  Kuu  Ilona.  Fiumaradékot,   ugy  Iát 
szik.  nem  hagy(>tt  bátra,  pedig  hogy  voltak  gyermekei,  követke; 
t*^thet(i  egy  IcvelébÓl. 


in 

I 


Kie-rhMéi  Rh^ey  Fei'»ncz. 

(Lásd  Udvftrh«ly8K<ik.) 

Rhédey    Fereucz,    J&nos    ns    homörod-szontpálí     Korni 
Margit  6a. 

Késztvett  az  1657-ki  lengyel  hadjáratban,  Rákóczi  fejedi 
lem  kisérelébeu  jött  el  onnan.  Barcsay  alatt,  Rákóczi  halála  utá 
a  Barcsay  Gáspár  fővezérsége  alatt  a  csikiak  ellen  i'olültetetj 
táborban  leljük  1660.  őszén.  Kemény  János  fejedelem  híve,  ki 

')  í^zept.  1.  halt  meg.  Eltemettetett  nagy  Unnep^Iylyel  okt,  \2-kM 
{Krresztény  Mayretv  XXIiL  ét/.  2^4.  Lj 


CUnALV  TÓIATXK3M, 


t>25 


küldte  követftl  a  Uákóczi  György  temiítéspre  1661.  Április  24-re 
Patakra.  *)  A  uagyszöllösi  iUkfizetben  a/.ou  fSuruk  kfizt  találjuk, 
kiköt  Kemény  ,1  n^met  lovaasAg  közé  rendele  :•)  ekkor  í'i  alkalma- 
sint már  főispánja  Kolosmtígyének,  azzá  valószín  illeg  Ififil-ben 
li^tt.  A  Kemény  eleste  után  Girgéuybe  menekült,  honnan  hódolati 
nyilatkozatot  küldvén,  amneslíát  nyert  Ai)aftiLól.  A  fÖispiiui  czim- 
mel  felruházva,  mint  fejedelmi  biztos  iktutj.'i  be  166't-b:iu  ruszkai 
KornisGáapártamai'Osszékífökapítáuyságba.  1664-ben  tavasz  előtt 
megvAlasztalíUt  Udvarbelyszék  flSkirálybirájává  is.  A  ]>ortAu  járó 
követ  1670,  végén.  Brinápolybau  kelt  egy  levele  deo.  2i>-kAn. 
Apat'finak  tanácsosa  is,  így  említi  öt  Bethlen  MikU'o  (Ouéletiráüá- 
ban)  1674-heu,  ki  Rhédeyt  jámbor  főúrnak  írja.  Kétszer  nősült; 
első  neje:  Thoruczkai  Erzsébet,  ki  1677-ben gyéresi  jószágán  balt 
meg  és  temettetett  el ;  második  :  Serédi  Zsófin,  kit  1679-l>en  vett 
nÓűl.  A  gyéresi  templom  alapját  ő  tette  le  az  itt  említett  évben 
ós  bevégezte  1680.  szept.  21-kéu;  az  emléktAbla  feliratán,  Orbán 
Balázs  szerint.  Rhédey  czíme:  fejedelmi  tanácsos,  kolosmegyei 
főispán,  iidvarhelyszéki  főkirálybiró  és  kolozsvári  kapitány.  Az 
1681-ik  évben  Ő  is  kiment  a  táborral,  és  Somlyónál  általa  tette  a 
fejedelem  Teleki  Mihályt  fŐgenerálisnak.  Meghalt  1684.  márcz. 
24-6u  Kolozsvárit,  48  éves  kon'iban. 

Lakhelye  hol  a  'rordaiiiegyélien  fekvő  Gyéresen,  hol  Uomo- 
róti-Szeut-Pálon,  és  uéha  Kolozsvárit  volt. 

E  Rhédey  Ferenci  volt  fejedelemségre  kinézve,  midőn 
Apaffíuak  s-a  Báthory  Zsófia  szépségét  fejébe  ütötte  az  ördög.« 
Az  1672.  szeptemberében  Radnóthon  tartott  tanácskozások  egy- 
kettejében ő  volt  a  fejedelem  képviselője.  Az  1673.  november- 
ben Gyulafejérvártt  tartott  országgyűlés  Altftl  azon  bizottság  tag- 
jává választatott  mely  Kolozsvár,  és  a  somlyai  és  sebeai  végvárak 
megvizsgálásáru  volt  kirendelve. 

Gbúf  Lazar  Miklós. 


*)  Stalárdi  krónikája. 

»)  JooA.  BcthltH,  RfTtm  '/>««.  ifc.  Slftí.  í. 


KÜLÖNÍTELEK. 


SZKKKK  .]OAKHIM  ÉS  A  MAGVAK  UOBINZON. 

A  hösködu,  fiDuyi'is  és  okoskodó  ivgóDyok  közt.  az  elbeszél 
irodalomha,  mint  !i  friss,  éUctÖ  és  itÖsÍW  teugcri  rwUí^  liutott 
Aíigliából  1719-beii  egy  könyv,  mely  egy  sokat  fis   szokatlan  okai 
sztínvpilett  emluTnek  soi-gíival   mcgbiztatta  ős  ftilbAtorított-'l,   njs 
szólván,  íiz  egész  mívelt  emberiséget.  Mii^iiníik  írójának  élete 
csupa  hAuyatás  és  kllzdelcm,  valóságos  regény  volt  Üefoü  Dániel 
nek  (1661 — 1731)  is  nem  egyszer  kellett  újra  kezdenie  pályájAl 
6  még  gonoszabb  magAnybau.  :i  börtön  magányaiban  közködtiií 
mint  bősének.  Volt  kereskedő.  tisztvi?íelu,katitn;i, szerkeszt./^;  poli 
tikai  szerepléséért,  irataiért,  kegyetleufil  Üldözték  az  államegybiu 
éfi  lory-párt  batalmasai,  pellengérre  állittitták,  fQlét  is  levágat 
tAk  s  pamfletjeiért  ismételve  bezáratták.  Mint   író,  a  Stuartok 
az  uralkodó  egybáz  ejien  rettenthetetlen  bátorsággal,  elmésséggc 
és  hatással  küzdött.  Életének  regényét  legérdekesebben  Lee  irt 
jneg  1869-ben,  bárom  kötetben;  rövid  vázlatát  Malmosi  Karolj 
nak  magyar  RobiDzon-fnrdításat  1874)  előtt  ismegtnláljuk.Sauyar 
sorsában  mintegy  utolsó  menedékül  foi-dúlt  a  költészethez  sötrcii 
öt  éves  korában  megírta,  Selkirk  Sándor  matróz  naplója  és  ell 
szélese  alapján,  azt  a  köiiyvet.  mely  nevét  balbat^itlanná  tette : 
yorki  Hobt'nson-Critsfji'  életét  s  csodálatos  és  meglepő  kalandjait 
két  kötetben. 

Ki  ne  ismerné  e  munka  tarUlmát.  mely  Kousaeau  ajánlásig 
óta  az  ifjúságnak  legkedvesebb  olvasmánya,  s  annyi  fölemelő  éfl 
l>ölc3  tanúiság  tárháza  minden  kor  számára  ?  Nemt-sak  mesiéíp 
szokatlansá-gával  kötötte  le  olvasóit  s  köti  le  mind  máig,  hanem 
problémájának  lélektjini  és  erkölcsi  érdekességével  is.  A  képzelf 
tet  élénken  foglalkoztatja,  uiidön  a  nyugoti  óc^eánnak  ama  távul 
szigetén  oly  jeleneteket  festhet,  melyek  a  valóság  érdeme  mellet 
a  fantasztikus  feltalálás  egész  izgató  erejével  hatnak.  Hány  millií 
arcz  pirult    ki  másfél  század  óta  a  lapoknál,  mikor  Kobinzoi 
emberi  lábnyomokat  talál  u  homokban,  mikor  az  emberevő  va 
kikötnek  szigetén,  vagy  mikor  éhhalál  fenyegeti  I  De  szívünket 


tOLONHtl'^K. 


^27 


(■rU'tmUnkHísmMyen  megilloti'ík  tADfilsAgiii.  A  miudoDUilclhai^yott 
rm^K^r  is,  tormószeti  .'ulomiinvaiiiál  és  kit-irtAf>án<íl  íVifivM,  hiítosit- 
liatja  lét^t,  mpfí»lHpithatja  batiiliiiát  s  a  Ictíkfltsi^^beejtőlil)  hely?,o- 
t^n  is  dio^lalr  aratbnt:  —  ezt  tanitjn  Kobia^ou  sr)rBH.Mil;  vigaftz- 
tnW  lAnitJÍ6  volt  «x  ft  kontinens  Icnvíigözött  népeinek:  mennyiro 
sorkcütó  !w  egyóni  orölio  vételt  öubizalmnt!  A  köuyvuek  egyénítő, 
joUerazöbb  vonftísíii  aom  igen  vannak:  előadása  í-jien  nem  vAlasz- 
tV-kos.  majdnem  a  kuzíinsógessígig  egyszerfi.  Dt*  realisztikus  hősé- 
gében, rpszl*ítezri  pontiíssAgában  az  »?lbeszíléshitetrttírej6uek  való- 
ságos niiutája.  A  hajótörés  rajza,  a  magányos  sziget  leírása,  a 
természetes,  egyszerű  reÜexiók  az  egyedül valósAf;  teuaéfíénM  és 
iHírzalmáról  jobban  batuak.  mint  a  legniesiergéíresebb  ékeíiHzúláíi. 
Krdekloíléísel  és  rés/Téttel  kiaérjUk  Koltiuzunt  nyimról-nyouinia/ 
eszközök  nuífESzerzí'sében.  melyek  létét  elviaelbetöbb^^  tes/ik,  —  ft 
az  egynemfi  küzdeUíml)en  a  helyzeteknek  mennyi  víiUozat4ts5ág,*i,  a 
A  leleménynek  mily  ^azdaj^sága  nyilatkozik!  Dunlop  írja,  boi^y 
4'mberi  teremtés  sorsa  méfí  tübb  R/jínakozííst  nem  keltett,  mint  a 
hajótörött  matrózé.  Ezen  kivnl  a  feltúrt  képben  mindenki  érzett 
valami  nagyobbat  a  tulajdonképem  mesénél.  Hettner,  ki  ogy  érde- 
kes és  taunlsAgo.s  értekezést  adott  ki  Uohntzonról  »  n  Hohinsond- 
fÍokr6l  (I854>  írja:  >Egy  kép  tárni  itt  föl  ehettünk,  oly  nagy  és 
hatnlintus  hogy  benne  az  emberi  nemnek  fulytonoí  és  terméHzetes 
fejlödéuét  tiwtáu  Htt^-kiuthetjük.  A  Robínz'm  egy  neme  »  történet 
bÖlc6eletének.< 

A  tárgynak  nj  volta,  a  mese  érdekessége,  az  alapgoudolat- 
hftu  rejló  mély  tanulság  »  a  korviszouyok  gyorsan  népszerftvé 
tették  Defoe  könyvét  nemeseik  Angliában,  ban^n)  egész  Európá- 
ban. Saint-Hyarinlhe  és  Ksseni;  iVanczia  ftirdításn  már  1720-ban 
megjeleni  8  ennek  alapján  ké>zűlt  1721-bon  az  első  német  lipcsei 
kiadás.  Majd  a  többi  oui-Ópai  uyolvekbo  is  átment,  részint  fordítá- 
8okbau,  részint  kivonatokban.  Az  eredeti  angol  munkán  csak  két 
magyar  átdolgozás  alapszik  s  ezek  sem  közvetetb»n(ll :  a  Vasuirnapi 
Könjrrtárban  Pákb  Albert  kivf>nntn  (1 S58)  s  még  újabban  Malmosi 
Kándyé,  mely  1874-ben  jelent  meg.  Konin  felismerték  a  Ifnbinzou' 
nak  nevtdö,  értelem- ép  szívképzÖ  hatását.  Rousseau  írja  fűlAle; 
»MÍDthogy  már  egyszer  könyr  nélkül  nem  lehetünk,  tehát  van  egy. 
mely  az  én  Ítéletem  szerént  ü  '  'sebb  a  természeti  nevoléa 

leírásában.  Kzt  ;i  k•^l^yvet  fngi  >  ii  olvasni  az  én  Kmilem,é» 

«'»k  ideig  mind  csak  eblM'>l  i'ng  i-génz  könyvtárja  úllani,  sót  min- 
denkor t»  ez  fog  annak  legfőbb  pnlczáu  Hlni.  Az  ullyau  textiu 
léHzen.  mellynek  u  természeti  tudományokról  való  minden  miokos- 
ktnlásunk  esak  magyarázatja  és  megvilápuaít^^sa.  Az  mindenkor 
támogató  iguzMíg  gviiuánt  fog  nékünk  szolgálni,  valamíg  megért 
téletre  jutni  elómenetole>ieu  U')rekednnk  ;  T&Umig  oWasásbéli  jó 


icléüUTik  meg  nem  romlik,  íizl  miTidciikor  gyonyftrkÖdTP  oIvíishtií 
juk.  De  hát  iigyan  mellyik  az  a  csudálatos  könyv?  Nem  Arts«to< 
leles-é?   vagy   Pliuius?   vagy    Butíün?   Nem.   hanem   iiobin 
Criiso'é.^í  *)  Egyenesen  ilyen,  nevelési  czélból  íloljjozla  át  ós  adta 
1779-ben  Defoe  i-egényét  a  német  Campo.  Az  eredeti  törtéiietne 
elejét  H  végét  megváltoztatta,  höpének  (vagy  a  mint  íl  mondja 
wVífeének)  otthonát  Hamburgba  tette  át,  részleteiben  sokkép  míídi 
sította  (így  nála  a  puszta  szigetre  vet<*tt  hajósnak  minden  európ: 
eszköze  teljesleg  hiányzik)  s  az  egészet  egy  csaliidi  beszélj^e 
formájába,  illetőleg  keretébe  óntötte.  E  könyv  uémetfil  Bzáz  e' 
alatt  hetvenhétszer  adatott  ki. 

Neháuy  év  múlva  ez  az  ifjahhik  Robinzon  két  kiadásban 
megjrlent  magyarul.  Az  egyik  GeleJ  József,  akkor  jászberéni 
profeezor  fonlítása  volt,  mely  Pozsonyban   1787-beu  látott  nap- 
világot Nevezetes  e  munkának  az  a  bír.ilata.  melyet  rftla  Kazinczy 
az  178H.  Maíftftir  Muzcumh^  irt.  A   széphalmi  nie&ter  felfogásai 
nyelvünk  mivelése  ügyében,  e  czikk  úgy  szólván  fejlődésének  el 
fokozatán  mutatja.  A  finomkodásra  való  bajiam  már  nyiljitkozíi 
benne.  Kiesen  kel  ki  a  >  szén  védhetetlen  populáris  alacsony  8z6llá- 
sok*  ellen,  s  ezek  közé  soroz  ilyenekft  is:  tjoromha  szándék-  «fy 
HcíVí  gondolkodott, /í//<r  ioZ/Vfí  s*-  hnjfofin   rá,  könyvet  kerckifenú 
Az  etféléket  azonban  még  általában  nem  kárhoztatja,  hanem  C8,V 
a  komikus  előadásban  tartja  megengeJhetöknek.  Követeli  már 
szavak   által    való   festést ;  megróván  Gelci  szabatlanságát  eg 
mondatában,   mely  a    villámlást  rajzolja  (Millyen  lIícsíí  mód 
kocsikázik  el/i  a  sötétes  íelhök  közzfl!  a  fényes  villámás!),  mag; 
szebben  éa  helyesebben  igy  fordítja  le:  >Szé]) nézni, niellyhirtele: 
lobban  fel  a  mennykő  a  terhes  fellegeken  s  mint  csap  szikráz' 
le.<  De  elitéli  az  idiotizmusokat  is,  »mellyek  a  fordítókra  oUy  igi 
szoktak  ragadni,  hogy  idegességöket  magoktól  gyakorta  nem  veszi! 
észre.*  Közéjök  sorol  még  ilyeneket  is:  ez  ugyan  feln^/j^'/i,  haWf 
dolgozik,  érf/fjiif*  kapitány,  KtSzszor  köszöntelek.  *)  Íme  Kazinczy, 
ki  még  nemcsak  a  közöuségességet  kárhoztatja,  de  azokat  a  vét- 
ségeket is,  melyek  a  legtágabb  értelemben  vett  magyarosság  ellei^ 
valók.  E  szigora  innen  hovatovább  enged,  míg  végre  felfogása  0m 
tárgyra  nézve  merőben  átalakul.  >A  ezép  nemében  minden  jó,  a 
mi  8zép,<  Írja  a  ^fuz^írior^híl^\. 

Megjelent  még  a  múlt  században  mag)  arúl  Campe  AVun 
ztmJA  1794-ben  Kolozsvártt  is.  A  czímlap,  fordítójának  Gyarmat 
Sámuelt  mondja,  a  tudós  orvost  éa  nyelvbuvárt,  a  hires  Magtfii 
Xyelrmestfrjiek  s  a  finn  nyelvrokonságot  bizonyító  Afjt/tftdiü 


')  Gyarmathi  Sámuel  forditftüa. 

*)  A  r4tilrjnei,  melylyel  C4elci  n  nfiuífi  forditJH,  Kazinczy  nom  cmlit 


itfJiAsrtLtx. 


(>29 


íróját  Robinzon-fordítí^flii  egyike  a  leglopK'zotlenebh  és  megfog- 
hütntlíinftbh  irixialmi  vigsíaélóseknek.  Igen  csokély  számú  és  ter- 
jpdelmü  toldást  «  uémely  szabály tnlana bit  iii^pformáunk  megiíjazí- 
táflAt  kivéve,  szóról  szóra  le  van  itt  nyomtatva  Gelei  fordUása.  Az 
elsti  ulápium  s  niindeaesetre  a  lepTaskosnbhrtk  közfll  való  irodal- 
nuinkban.  Harniadszor  jeleut  meg  f'arupe  könyve  oyelvttuköü, 
Vjíjdíi  Péter  lordítáaábau,  1836-bau.  M  FelbaszoAIta,  Griibner 
miuikájáviil  egAütt.  Győry  A'ilmos  is.  az  itjűság  számára  kéazített 
s  1873  bati  közzétett  Ltffújnbb  Roht'jíztínjÁh&n. 

Defoe  hőse,  a  puszta  szigetre  vetett  matróz,  nemcsak  a  gyer- 
mokvilápban  jiitott  uépszeríiségre.  El  lebet  moudani.  hogy  az 
egéttz  luivelt  viliig  ízlésére  módosító,  átalakító  befolyást  gyakorolt. 
Mély  és  áltJiláuos  érdeklódést  ébresztett  távoli,  veszedelmes  és 
kalandos  tengeri  ntívzások  iránt,  s  ezt  az  érdeklődést  a  mulattató 
irodalom  mívt-lni  miiideutelé  siettek  kiaknázni.  A  kalandozó  kép- 
zelet, mely  eddic  b-gsz ívesebben  távoli  időkben  s  az  élei  magasla- 
taui  szállongott.  üki»ri  é^  keleti  királyok,  berezegek,  b/isuk  között, 
most  inkább  távoli  földekre  és  vizekre  vágyoU,  u  földközi  tenger 
partjainak  klasszikus  vidékeiről  a  uagy  óczeánon  túl  fekvő  új 
világba,  arany-hegyek  és  vademberek  közé.  a  mesés  múltból  a 
Fmeeés  messzeségbe.  Az  idő  és  belyszin  változása  természetesen 
hozta  magával  a  fantáziát  foglalkoztató  tárgyak  természetének  és 
jelentőségének  átalakulását  is.  Nem  annyira  a  teljes  pompában  s 
mintegy  hlvatósa  szerínt  megjelenő  fenség  képei  gyönyörködtet- 
ték, a  hadvezéreknek  született  fejedelmek  hösisége  8  a  szerető 
lovagok  kitartásának  példái:  inkább  az  egyéni  erő  fensége,  melyet 
nem  segít  születés,  szépséj;.  szerencse,  jíazdagság,  hanem  inkább 
sors  és  természet  ellene  küzdenek,  s  bátorsága  és  okossága  ezek 
ellenére  aratnak  diadalt. 

A  politikai  és  társadalmi  élet  viszonyai  hosszú  idŐn  át  készí- 
tették elő  az  Ízlés  eme  változását,  melynek  Defi>e  könyve  a  múlt 
tgzázad  elején  oly  kiváló  mértékben  felelt  meg.  Amerika  fölfedee- 
rteté»e  Óta  Európa  nyugotáuak  partvidéki  nemzetet  sArAo  jár- 
t:'ik  a  tengen'ket,  forogtak  távoli  világrészekben,  láttak  soha 
nem  álmodott  világokat  gyűjtöttek  sóba  nem  remélt  kincse- 
ket, s  követtek  el  érttök  soha  meg  uem  torolt  kegyetlensége- 
ket. A  visszatértek  csodálatos  dolgokról  hoztak  hírt.  s  kalandjaik, 
viszontagságaik.  t:ip;isztalásaik  és  szereucséjök  innűlatba  ejtntték 


')  Canipcimk  i^gv  máfiik.  elbeft»>Io   Íf}utuigi    imtA  .U  ún^'j  Hrr-fiinimt 

ti  j/jftnh^iflr  Ifinift.  MÁütóu  in^'g  a  luált  >i9jíiAt\bnn  kot  fordít/trtt  talált.    Ax 

pk  PlíIiív  ,Ttínftg,  II  tnújtik  ve-npriíuú  Kovám  Feivncsr.  Az  tttúbbinak  for- 

■  ditiu  bírtokouiban  ran  0  enu«k  kt^iratán  tAliiUam  füljűgycxve  az  aiUtot 

KGldy  tlolgozatirúl. 


^20 


Rlh.Aifrftt.ftK- 


8  ixgHlümbaii  tj^rtotfik  tu  ittliuiiinkat.  As  elharapózott  mllási 
villnngiVstik,  Tép»»tlen)it?  hVizódtS  hAboríik,  a  kortnánvok  ehisplbí^^- 
loii  nyonitisji  ?  iniíitlezt'k  koAetlíezóscfil  :i  iiyoniorú^riíí  liií^szú  iflrig 
lentnrtntWík  a  vámioiliisii.ak,  a  tíivol  föUloktm  viiló  sa<írPncsepr6- 
báláhuak  kedvét,  \a^y  iiikfibl*  kí'uytfleuségét.  A  kalandok,  váltó* 
nyitok  vá^y.i  nyuga lumpabb  vittzoiiyok  boköszöiitése  utAn  is  netnxe^ 
dékekoii  kereszt lil  metituarailt,  idecíMibe  osfilvn  az  emberektől.  Ak 
t'let  viszonyai  irányozzrik  rriiiicsfii  i  kéitzeletct,  mé^  p*'íiig  ^í^gy 
meröK'ii  ellcnU'tcR  vagy  |)árbu/.aiiiMs  in'uiyban.  A  harczias  küj-naMi- 
kok  ízlése  vagy  Iióskodfi  Í8  ví^res.  va^y  iilillíeii  békós.  A  toimer- 
Hiirli  uemzolok  kí'pzelete  szívósén  foglalkozott  iizokkal  a  ve-wedol- 
mekkel,  a  t4'ngerész-élet  kalandjaival  és  b:iuyatásaival.  melyekkel 
íivéi  közííl  anuyiau  valósággal  ktlzktldtek.  Lelküket  klll»'«nu5<*n 
érdekelte  a  bt^siséfmek  az  a  tieme,  fitelyetleiiknzelebbnM  ifiniertrk. 
A  niesomondó,  ki  köuyvekbeu  beszél,  sikerre  tJirtbat  számot, 
meséi  tárgyra  és  Kzellernro  rokonok  a  bá/i  tűzhelyek  szívesen  hn 
j;atott  mesemondójáéhoz.  Kgész  Anglia  tapsolt  a  repény írónak,! 
egy  szegény  matróztól  vette  tárgyát,  mint  egykor  a  lovagkorb.ij 
a  magyar  közftaséKet  legjobban  érdi'k*>llék  a  heiied/l^ök  bistóríí 
énekei,  ugyanaz  versben,  egy  kis  ékesgetésscl,  a  mit  a  hadból  mc 
tért  vitézi  népefctrtl  oziezomázatbinHl  hallbattJik.  A  tftbbi  űemz 
tet  pedig,  inelyi'k  nem  júrtAk  a  tengereket,  a  raapok  otthonttlí 
életével  ellentétef*  szellem  vonzotta.  Az,  a  mi  esodás.  niajdneia 
bibetetlen  képekkel  és  eseményekkel  izgatta  fantázi;ij(»kat »  mégis  t 
valónak  komoly  varázsával  hatott  értelmökre.  Miuitenuapi  élet 
egyhangúságába  legalább  a  képzelet  hozott  változatosságot 
elovonséget.  Könyvek  hatásának  ezt  az  egyszerű  lélektani  tör 
nyét  Róhrrt  Péter  élőbeszédében  így  t-;)láljuk  kiíejezve:  >Kgy  ol 
bátor  hadi  vitéz,  a  ki  e  világon  csak  a  jó  hír,  nagy  nevezet  s  l»eo8Í 
leinek  szerzésében  törekedik;  a  ki  semmi  veszodelemtrd  nem  isz 
nyodván,  a  rettenetes  ellenség  sokasága  kí»zé  kivont  k.arddal  ugrfi 
nem  kivan  holmi  félénk  férfiak  életérftl  olvasni.  A  ki  minden  is 
uyatos  vesz<»delemnek  azonnal  hátat  fordít :  hanem  hoími  niegv^^ 
hatatlan  erősségeknek,  szómos,  bátor  és  jó  gyakorlása  táUtmaí 
leírásáról,  nagyobb  s  kissobb  tiizellö  szerekről,  dör;iés  ésvilláiuás^ 
ról.  szerfölött  való  vijaskodásról,  hóltsfelkouczolt  testekkel  rakfl 
harezpiaczról  olvasgatván,  találluitja  s  tíiltheti  kedvét.* 

A  Robiuzouféle  regényekn<^k  egész  özöne  árasztotta  el  wa 
hamar  minden  nemzet  irodalmát,  de  kQlüuöseu  a  németet^  Ml 
1722-ben  jelentkezett  egy  uénitíl  meg  egy  olasz.  1723-ban  oi 
franczia.  egy  szász,  egy  sziléziai  Ktibiuzon.  Majd  minden  orsB 
nak,  síit  mindet!  vidéknek  megsztíletett  a  maga  Hübinz<mjft;  ner 
csak  a  cHeh.  brandenburgi,  berlini,  dán.  liolland.  ir,  görög  jötte 
egymásután,  haucm  velük  egy  zsidó  Itobiazou,  egy  doktor,  e$ 


KŰLdMriuJeK. 


631 


It^tlny.  egy  kiiii^vftrás,  vgy  látluiUitliLn  Hobinzon,  :izutnn  KohuniiO 
K'íUjyAvíil  Koljinsgenael.  Kocb  (f^ompendtum  der  dfuteehtui  !Att> 
ratvtu/enehSchtf'  11.)  1760  ig  negyven  német  Hol>inzonú<iot  Hzámitott 
Ffi.'íí'ze.  uielyet  WoIÖ",  regénytörténetAben.  niép  husznnetiygyel  tol- 
dott meg.  líeglűr^sebh  ée  legolvasottabb  volt  közöltök  Scbuabel 
Ijh)08  FcUfiibunf  9Ztgrte  1731-böl.  A  l{obinzonádi)kHiik  ez  üzüué- 
1*61  egy  megjelent  ^magyar  forditósban  is.  Czíme:  iHC»htrt  Péttr 
szflletfítt  iíngltis  Élete,  és  Különös  Türténeloi.  ki-Í8  életét  egy 
lakatlan  Szigetb*»n  sok  osztemiftkig  tsniiálatossaii  töItiUte.  eoilé- 
kezetre  méltóképen  mcgfeleségeseclett,  gy<*rmekeket  nemzett,  és 
Szpiivedett  sok  visztmtjigsAgui  utáun  sorsávítl  való  tökélletes  mog- 
rlégoiléüét  ol-ért*.'  Fordította  Sz.  Szeutlványi  László  s  kiadu 
LPozsonyban  és  Pí'sten  1797-ben.  A  könyv  nieséjft  nemcsak  Defoo 
Müditékát  b.^í^ználja,  hanem  egé&z  cselekíényét  niMsMja,  csakhogy 
sz^iflmet  h  kever  bele-  Knuélfogva  a  fordító  rrgényónek  t«nnl- 
ságait  meg  is  szerzi  élőbeszédében  a  rési  gondolattjtl:  »A  szerel- 
nieteaségre  hajlandóbb  iudúlatiinknak  tilköre  lehet  az  ezen  szemé- 
lyek példÁs  állbatatos-íCíga  és  egyraíU  eránt  való  bnzgó.  do  egye- 
neö  értehnii.  tisztességei  szeretete."  A  kelet-iiidi;ii  Iiajónt  cí»alt 
Péter,  törést  szenvedvén,  egy  magányoa  szigetre  Jut.  lOgy  idó 
míilva  londoni  mátkAja.  Eleonóra  is  oi-i  votödik.  Osszekclnek  s 
egymAs  szomoríisAgát  enyhítve  várják  a  szabadulást.  Végre  e^ 
Ltörök  kalózhajó  hozza  meg  ueVík,  melyen  Ijoudonba  jutnak  s  pap 
féltal  is  megáldatják  frigyüket.  E  regény  így  a  puszta  szigeten 
nemo:*ak  az  ti*-ember,  hanem  mintegy  iiz  ös-esalád  képét  akarja 
bemutatni.  Sa^nt-Iványi  lefordította  e  munka  folytatását,  Búhrrf 
Féhr  mfixodik  l  tazándt  is,  mely  lB02-ben  jelent  meg.  s  mint  az 
első  kötet,  ez  is  egy  rézbemetazett  czímképpel  ékeskedik. 

De  volt  uekt'ink  eredeti  fnfjtjijnr  Rfhintonvnk  is.  Mint  a,z 
anguU,  ezt  is  egy  hányatott  életíl  ember  irta,  egy  derék  pap.  kinek 
elfeledett  emlékét  megilletné  egy  szoréuy.  de  tisztes  hely  inidaJ- 
munk  tórténetében.  Szekér  Alajos  Jinikhim  szerzetes  volt,  egyike 
*  ébrf^déií  buzgó  aposűilainak.  Egvike  .i/oknak.  kiknek 
ü  gazílag  vnlt.  hogy  két  oltárnál  áldozzanak*  kolostornk 
ozeliáiban,  a  vallá.sén  és  a  hazáén.  Bjirótinak,  Révainiik,  Rajnis. 
nak,  Dugouicsnak,  Versegbynok  ntáua  következő,  de  nem  méltat- 
lan lársaaignkra.  E  pap-írók  fcözöl  tóbbeknek  sorsában  a  kor- 
iriftsuinyok  bizonyr)s  kibékitt'Mfn-^éj^lH'n  niuLit-jjk  pályájok  kettós 
rányát.  Nem  mintha  Íróságuk  m^ll' tt  nicjzszfintek  volna  jópapnk 
It^nni ;  de  életí^iknok  arról  a  békéjr-rÖl,  a  kolostornak  :utó1  a  e,ien- 
des  uyag;tlniáról,  nndy  társaiknak  osztályrészül  jutott^  U*  kellelt 
mofidauiok-  A  magynr  íróság  akkoriban  mindenkire  nézvo,  a  ki 
^szánta  magát,  kftzdelom  volt;  rajok  uézTo  kétszeresen  az.  Mxvk- 
lenkiaek  küzdenie  kellett  a  uemzcti   mivelödésnek  dzámos.  kUlsó 


6S 


Kírt.*í«rfet.itK. 


és  beUd  akadúlyH  ellen  ;  nekik  ^akorta  elöljáróik  ferde  felfogA^A, 
^yanúsItíiBai  (*s  szükkeblfiségc  elleu  Í!n  mely  világi  törekvéaeikljeti 
nem  Tolt.  képes  fr»lismcriu  a  szent  igyekezetet.  A  harczbau,  melyet 
t'olyiatui  kényteleuek.  könuyeu  megy  ve8zeuű<M)e  lelkökuek  nyu- 
gaJiua,  [nzlos  egyeusúlyn  s  ellök  békéje.  A  csaláUi  és  polgári  élet- 
kötelékeinek, érdeklődéseinek,  Örömeinek  híján  a  lelkökbe  fogadott 
hiizJifias  eszme  annál  inkább  áthatja  s  tttzesíti  egész  valójol 
Minti'íiy  Viillásos  éklöknek  lesz  részévé.  Krzésttkuek  ezösszpout 
ftitásii  nem  egyszer  meglátszik  felfngiUuk  szttk  voltán.  Eöt  kori 
toltságáu  is ;  de  ez  nem  csökkentheti  tiszteletünket  iráotok.  Nemz 
tdk  lesz  osaládjokká  s  jövöje  az  érzésnek  azzal  a  közvet^tleuségé- 
vel,  ;izzhI  a  kizáró  hevével  tölti  el  líket,  mintha  vérök  vérének 
holdogfílásáról  lenne  szó.  Izgalomban  élnek,  a  legszentebb  remé- 
nyébon fenyegetett  baziitiuHk  s  a  félreismert,  sftt  nem  ritkán  Oldo- 
zott derék  törekvéseknek  izgiilmábau.  E  nyugtíilanság  mÍDtegy 
külső  kifejezésre  jut  életök  pályájának  sftrü  Táltozásaiban  is.  Ott 
van  Révai,  ott  Verseghy  és  annyian  egész  Czuezorig. 

E  hányatott  életfl  író-papok  kíizé  tart-ozik  Szekér  is.  1769-beu 
született  Komáromban  s  még  seidül/^  korában  francziskánussá 
lett  Tbcologiát  ég  filozófiát  i'inúlt,  utóbb  tanított  Szombathelyen. 
1795-ben  a  cisteiTÍták  rendjébe  lépett  át;  de  itt  nem  sokáig  volt 
nyugodalma.  Már  ;ikkor  egy  történeti  munkájával  némi  íróiWrre 
tett  szert.  E  munka  czime :  »Mt.ujifarok  ert^di^U,  a  régi  és  mostani 
magyaroknak    nevezetesebb    cselekedeteivel   együtt*; ;  megjelent 
Pozsonyban  és  Komáromban  1791-beu.  Könyvét  Szekér  »iizokért 
készité,  kik  nagyobb  történeti  könyvekben  sztikölkö<lnek  és  kik 
flott  a  deák  nyelv  vabiniennyire  esmért* tlenebb. «  A   munka  nagy 
hézagot  pótttU  korában,  mert  ;iz  újabb  ilynemű   magyar  történeé 
kézikönyvek  küziUt  elsó  volt.  Svaslics  Ignáczé  és  Budai   Ezsaiásí 
később  jelentek  meg;  amaz  1796-ban,  emez  pedig  18U5      1812-íg 
A  nagy  közönség,  melyre  Szekér  számított,  jól  is  fogadta  könyvét 
S/eretTe.  szíve.sen  olvasta  s  tiz  év  alatt  új  kiadását  tette  szUkaft 
íiessé.  mely  Pe.sten  1808-ban  jelent  meg.  De  nem  hiába  tette  eléfl 
a  Révaiból  vett  jeligét ;  'Kzl  hunyurgó  szemmel  az  irigy  nézheti  J 
Irigyei  akadtak,  kik  csakugyan  hunyorgó  ^izemmel  nézték  Szetí 
tiireViésót.  Könyveinek  némely  helyei  miatt  eretnekséggel  gyaiU 
sították  s  tiszteletlenséggel  vádolták  a  szent  szék  iránta  A  szegój 
franciskánus  sem  eretnek  nem  volt,  sem  felforgató,  csak   >bölcil 
sóg-szeretö  és  keresztény  filozófus.*  József  kormányának  szclle^ 
nem  maradt  hatá^tAlnn  reá,  s  ez  a  hatás  érzik  történetének  eg 
két  lapján.  Az  Arpád-ház  kihalta  után   keletkezett  zavarok] 
beszélvén,  ^1II.  Bonifácz  és  V.  Kelemen  pápák  ellen  fordul,  ma 
a  Zápolyát  exkommunikáló  VII.  Kelemen  ellen,  kik  az   egyhi 
átkot  a  politikai  hatalom  fcgyvoréQl  használták.  A  vallás  nevéb 


Kflt.AiíFérfcic. 


r»3S 


zik  f  tárgyban  R%ibinzonjn  elíítt.  Emlegeti,  liogy 
^ok  asszonyaini'il  mennyi  ismeretet,  mlvoltsésíet 
meincsak  a  lúdról,  róczéröl.  piijkAról,  ienríil,  keoJer- 
&L  búzáról,  rozsról,  ürpáról  vagy  a  szomszédasszony 
Igyéröl  tudtak  l>eszílleüi,  han*^m  e^iyébb  fölségessebb 
!  oUy  szép  értei  ni  essófigiel  beszillottek,  a  miuö  érti;lme>- 
rwndbóli  i^mberokbcíi  soha  nem  kerestem  volna.*  Sze- 
Bte«,  helyzet**ní''l  fngva  csjik  a  közép  cs  alsó  rendbeli 
[  ismeri,  ki  jV»  gazdasszony,  meg  vau  AUItíi  liAzi  eréuyek- 
W  brfolyívsa  mnjtlnem  tíemmi.  KArmíín  ('-stArsai  eb'iUaz 
ri  asszony  k)''pe  Ichtíg,  ki  német  iV  franczia  k'"iny veket 
[Bxalon-pb'tykákliiin,  módis  ftvsetíésben  tölti  napjait.  O  ezt 
íjt  törekszik  komolyabbú.  iiemtsebbé  és  magyarabbá  teuni, 
tyúk-iiltiít*)  magyar  asszonyt  kivjinníí  mívelni.  Egy  meg- 
bői  fakad  a  két  törekvés:  a  magyar  mtvoIMésnekraeghÓ- 
Itiöket  R  elÖHegitójévé,  tíimugatójílvá  tenni  befolyásukat, 
ín  magyar  könyvet  akar  u  dámák  kezébe  .adni,  Szekér  kftny- 
jazdiisszonyokéba,  kiknek  általábau  műveltsége  fogyatékos. 
5történetílnkben  egyik  mint  a  raíisik  emlékezetes,  öttörö 
Bt. 
Különösen  /?'*/»íT?r>/inal  czélzott  oda  Szekér,  hogy  >itó  Mz- 
fcyi  nemnek  ezzel  ia  maga  mulatságára  egygyel  tObb  eszköze 
pn.  ég  pedig  oUyan,  a  melly  gyönyörködtessen  is.  tanítson  is.« 
jjárókaL  akart  bemututui  b  vis/nntiig!^igaikban,  kalandjaik- 
mnlattatva  nyújtani  népr.ajzi,  fóldirati  és  történeti  ismerete- 
Mindezt  úgy.  hogy  M.aját  nemzeti  érzését  is  kifejezbesHe  benne, 
seg  magyar  alapjával  és  vimatVozi'isaivíiI  táplálja  közönségé- 
DemzL'li  érzését  is.  Az  ö  világjárói  m.'igyamk;  vitézségök, 
itorságnk.  oknsságiik.  lélekjelcnlétök,  szerencséjök  mintegy  ma- 
[gyarságuk  érdeme  s  a  magyar  önérzet  táplálói.  De  a  magyar  nem 
'tengermelléki,  nem  világjáró  nép;  hogyan  gyfiluek  már  az  ö 
'  magvarjai  idegen  világrészekbi-  a  nélkíil.  liogy  mindjárt  az  expo- 
ziezióban  valami  nagyon  kivételest,  nagyon  szokatlant,  s  ennél- 
fogva valószinütlent  i«  ne  adjon  ?  Defoe  Kobinzonját  a  csodálatos 
J  rilágbji  a  legtermészetesebb  úton  juttatja ;  nz  érdeklődésnek,  melyet 
[a^majduem  hihetetlen  viezontagtíágok  iránt  ébreszteni  tnd,  egyik 
le,  hogy  a  leghitetöbb  módon.  .1  legtermészetesebben 
a  történetet.  A  rakonozátlan  képzeletfi  angol  fiú,  kit 
egy  t^'ngeri  útra  csal:  egészen  títrméazetíis,  ezer  meg 
„  ;-..M'ilÖdfi  történet.  De  hogyan  kerüljön  egy  magyar 
■?  Szekér  igen  ütiyeseu  alapíthatta  meg  cselekvé- 
1  ■        I  ■       '  'i>^/„  a  tín'ök  háborúk  viszou- 

1  ■.  A  rév-komáromi  >szale- 
vári  kapitány  lílt>-ban,  Savoyai  Eugéa  t&bor&bati, 


036 


SŰIiOKPÉLÉE. 


gróf  Páltíy  tl&uos  alatt  vitézkedett  s  KarlAczáuál  IbraUim  ha 
fogsá{»íiba  esett,  kodvps  káplárjává!,  Miskeivcl  p^íyfítt,  ki  kom 
ban  Ksztergomban  borbplylegóiiy  volt  Sclíeikttűl  ki^pillvén.  Kc 
8tanezÍDápoIyba   vitték   őket   8   itt  esett  talAtkozásnk  u  színt 
koiaároini  Pusztí^i  Péterrel,  Kákóczinak  kivfijidorolt  kaUmájAvaTP 
UjvAri  szemíílyében  elmondja  Szekér  a  maga  vAleményét  h  forni- 
dalomróK  melynek  veleje  ez:  »Szentnek  és  meíísértluHtítliMiní 
kell  lenni  a  fejedelem  hatalmának,  ha  a  világon  a  jó  rendet  m€ 
tartani,  és  mindent  fejjel  alá,  lábbal  pedig  föl  nem  akarunk  fo 
gatni.«   Ibrahim   basii  teug&rea  viUe  fiket  magával   Natóliáí 
Útközben  hajótörést  szenvedtek  s  afrikai  szerecseuek  hatalmába 
kerültek.  Ezek  a  szerecsenek   »üem  annyira  urak,  mint   in!    "  i 
sátoros  czigáuyok,*  mondja  felftlOk  az  író,  ki  kttUiuben   ellf  -. 
sét  mindenütt  olvasottságra  mutató  geográfiai,  históriíii  és  ptditi- 
kai  jegyzetekkel,  fölvilágosítáíiokkal,  magyarázatokkal  kíséri.  ^ 
vadaktól  a  marokkói  cs&ezár  követeli  magának  és  kapja  meg  fl 
magyar  foglyokat.  Itt  sorsuk  jobbm  fordul,  mert  a  császár  épeoT 
Hzomszéd  tartományuk  lerajzol ásjíra  keres  alkalmas  embereket. 
Az  e  czélbül  induló  karavánban  Újvári  és  Miskei  is  alkalmazást 
nyernek.  Utjoknak  órdekes  részletei  íiz  oroszlán-vadászatok,  ffls- 
tölt-sáskalakomák.  Algírban,  Újvári  vigyázatlansága  njiatt,  bajba 
keverednek  s  csak  nehezen  szíibadíil hatnak  tovább.  Állomás 
között  legnevezetesebbek  Karthágó  romjai  és  Tuui&z.  Itt  a 
nagy  barátsággal  fogadja  őket  és  spahijaival  ngy   fegyvergyakc 
latot  iá  tartat  előttük,  melyen  megjelen  a  fejedelem  leiinya,SypV 
n(dla  hcrczogkisasszony  s  fátyola  alól  bcleszerpt  a  deli   magj 
huszárkapitányba.  Marokkóba  tengeren  mennek  vissza  b  szere 
csétlenftl  ütköznek  meg  egy  ragíizaí  bajóval.  A  tuniszi  dey  követe- 
ket és  leveleket  kitld  ntáiiok,  hogy  menjenek  vissza  az  ö  országába 
ö  tanítsák  meg  spaliijait  »ii   huszíiroknak  hafli   fordúlásaiia.*   A 
marokkói  császár  engedelmével  vissza  is  akarnak  térni ;  de  útköz- 
ben hajótörést  szenvednek  s  egy  lakatlan  szigetre  vetődnek.  I^ 
kettesben  folytatják  Robiüzon  életét;  megküzdenek  az  emberevöB 
kel  8  megszabuditíuiak  egy  vadleányt,  ki  utóbb  Miskei  feleség 
lesz.  De  elöbh  kalózok  kezébe  kerülnek,  kik  a  bŰ  káplárt  elvá- 
lasztják gazdájától.  Miskei  bejárja  Egyiptomot,  Núbiát,  Szennárt, 
s  a  vadak  közt  érvágással,  foghúzással  nagy  becsületbe  jnt.  Spa* 
nyolországon  keresztül  Volenczébe  ér  s  itt  találkozik  Újvárival,  k 
az  alatt  szintén   sok  viszontagságon  ment  keresztül.  A   kalózoj 
kezéből   megszabadította   az  a  tuniszi  hajó.  melyet  SyphonelJ 
herczogkisasszony  kértére  a  dey  küldött  érte.  Tuniszban  hama; 
megértik   egymást   kedvesével;   de   Újvárinak   lóhalálában  ke 
menekülnie,  mert  a  török  szultán  gyanúba  vette  éa  halálra  kerc 
téti.  Ez  nem  csillapítja  le  ellenségeinek  diiliét,  melyet  a  magj 


RÜL&KFfcf^tK 


C3Í 


Vitéz  párlfogóiu,  Beu  Dolliodau  herczegen  és  Uíslvérén,  Sjpho- 
nelláu,  U>lt€üek.  Kzekrc  nibízaüY'jdik,  bogy  uem  a  dey  gyermekei, 
biineiu  HűrvútU  Báltut  lippíii  kapitányéi,  kik  kicsiny  korukban 
török  fogságbíL  estek,  tebát  nk  is  magyarok.  SzUinQzetvéu  TunÍBz- 
bólt  üjvári  utú-n  indúluak.  kivel  Génovábua  találkoznak  s  Sypbo- 
nella  megkeresztelkedik  és  i')sszekcl  kedvesével.  Yeleaczébea  a 
Márk-téren  magyar  szót  ballanak  s  ráakadnak  Miskeire  éa  fele- 
ségére. Együtt  indulunk  tovább  s  kivéve  Miskeiiiét,  a  Jvad  asz- 
áZouyt<*  ki  Gradiskábau  me^bal,  minduyájaa  kereskedőkiU  tele- 
pednek le  Triesztben,  a  >buuuaud  Újvári  Komáromot,  Miskei 
pedig  Esztergom  környékét  tetszések  szerént  meglAtogathatnák.c 
E  vázlatos  ismertetés  is  bizouyítbaijaj  hogy  Szekér  timúlt, 
lelkes  és  tehetjiéges  író  volt.  Az  6  idejében  a  frauczia  beroikus 
regényeknek  és  német  utjlnzataiknak  stílje,  motívamai  és  egész ' 
szelleme,  a  mi  sok  tekintetben  elmaradt  közönségünknél  még  ked- 
vességben  és  divatban  volLik.  Egymásután  jelentek  meg  r  talál- 
tak olvasókra  fortlított  regények,  melyek  külfüldön  már  rég  kimen- 
tek a  divatból.  A  magyar  olvas/i  még  kiilünösen  gyönyörködött 
az  érzékeny  herezegkisasszonynak  és  lovagjának  hosszasan  epe- 
dez5  bókolásaiban.  Dugonics,  ez  évtizedeknek  legnépszerűbb 
regéoyii'ója,  úgy  szólván  csak  ozt  a  stílt  hányta  ki  kacskaringós 
nemzeti  sfijtásokkal.  Szekér  számot  vetett  e  viszonyokkal  s  nem 
szakított  egyszerre  a  régi  Ízléssel.  Nemcsak  a  hasznost,  tanulsá- 
gost kötötte  Össze  a  mulattatóval*  banem  ennek  különböző  formáit 
is  egyesíteni  próbálta.  Az  érdeklődés  mellett,  melyet  világjáróinak 
kalandjai  és  tapaszt^ilatai  iránt  ébreszteni  kívánt,  számolt  arra  az 
Ízlésre  is,  mely  ezeknél  jobban  fog  gyönyörködni  a  tuniszi  herczeg- 
kisasszonynak  és  vándor  lovagjának  viszonyában,  kissé  bőbeszédű 
ndvariaskodásnkbau,  szerelmök  fejlődésében  s  az  ellenséges  körül- 
mények közt  boldogulásában.  Számolt  a  meglepő  auagnorizis  hatá- 
sára, hogy  egy  afrikai  hertizeg  és  testvére  voltaképen  egy  magyar 
várkapitány  gyermekei.  Emlékezzünk  esak  az  akkoriban  még  köz- 
kedveltségben állt  Kartii/dm  kitVjlésére:  a  török  leányról  végül 
kiderül,  hogy  valósággal  egy  elrablott  magyar  nemes-kisasszony. 
A  lelemény,  mely  Szekér  regényében  nyilatkozik,  egyáltalában 
oem  közönséges.  A  csodálatos  és  meglepő  viszontagságok  között 
tagadhatitlauül  jó  érzék  vezeti  lehetőleg valószinfiindítékok kere- 
sésére. Kiemeltük  már  (-  tekintetben,  hogy  milyen  elhitető  módon 
viszi  tengerekre  magyarjait.  Magyar  vonatkoziisokkal  át  meg 
átszövi  egész  történetét,  ez  álttJ  mintegy  nemzeti  szempontból  is 
érdekessé  igyekezvén  tenni  Fő  személyei  ama  törOk  háborúkban 
esnek  nibúl,  melyek  közül  az  utolsó,  alckor  alig  húsz  éve  vívatott 
8  jgy  még  élénk  emlékezetben  volt.  Hőseinek  azokat  a  viszontag- 
fiágnit,  melyeken  egymástól  elszakadva  mentek  át,  künyve  máso- 


ÜcJUiUiOK.  lH«i,  VII.  KOcrr. 


42 


638 


KúLAwrfti 


dilc  kí:'>tet.ébcn  vAltosntva  és  met<-meRPzaíígíitva  adja  elö  s  62  &1 
is  fokozza  az  ('■rdeklödést.  A  viliig  mtiiden  részében  találnak  ma- 
gyarokftt.  de  mindig  valószínű  helyzetekben.  így  Pusztai :  Kon- 
stanczin/ipolyban  Rákóczi-cmígráiís;  a  pap,  ki  az  Üldözött  vad- 
Iftátijt  pArtúl  fogja,  szintien  magyar:  a  pbílippini  szigetekre  kftl- 
dűtl  jtvsuila  mis^iouíiriuR.  A  hazafi -érzést,  honváfnat  is  meg- 
megszól.il tatja  hőseiben.  »A  nagy  tenger  nem  Balatün^  a  maró' 
part  ücm  Badacsony  hegyei*  Bóhajtják,  mikor  legjobban  mej^ 
dolguk  Tuniszban. 

Mint  stiliszta,  klllftnösen  figyelmet  érdemel  Szekér.  Ni 
mintha  valami  kiválóbb  finomság  vagy  sz.abatossfig  jellomezng. 
Nem  egy  szót  használ  öukényeseu,  hibíis  alakban,  mint  a  hogy  a 
mind  kötőszó  helyett  állandóan  mintet  ír;  komáromi  dialektusá- 
nak szabatlansAgait  sem  tudja  levetkezni  (ommnd,  honnand^nt 
porczofdn)  s  nagyon  szereti  az  f-zést  (itílef.  vtirU.  kintet^'it.)  Hf 
nfil  uchézkoa  éa  szokatlan  kifejczéspket  (nVíf^rÍHoí  =  felel, /fiLvi 
Iftf/Kfig  =  távol.)  Mindez  azonban  nem  Art  stílje  folyamatossá; 
uak  és  ki'iunyűaógének.  Korában  minteíiy  egyéni  bélyeget  ad  neki 
vonzjilma  az  egyszerű  mondathoz,  még  pedig  nemcsak  fölkiáltá- 
sokban, kérdésekboo,y)ótlóer6sítésekbcn,  mint  Dugonicsnál,  hanem 
a  közönséges  elbe&zélés  és  beszélgetés  folyanu'ihaD  is.  Általába|^B 
könnyen  és  természetesen  fűzi  összetett  és  körmondatait  is,  világdH 
aan  és  arányosan  osztva  szét^Az  egyszeiü,  természetes  elbeszélés- 
ben, mely  magyaros  a  régi  nehézkesség  nélkül,  helyenkiot  Cfiinos 
és  tetszetős  keresettség  nélkül,  szavaiban  elég  kifejező  feltűnőbb 
ftjílások  nélkül:  kétségtídeuül  kínitnak  jubb  stilisztAi  közé  turtu- 
zik.  Nem  látszik  egyikhez  sem  csatlakozni  a  nyelvújitás  mez<'jén 
küzdő  irányok  közül;  nyelvünk,  szerinte,  jó  iró  tollán  nem  sxQk 
és  roíveletlen.  ()  maga  bizonyságot  akar  tenui  meggyőződése  mel- 
lett 8  a  nyelvet  nem  ósdi  maradiságában,  nem  is  erőszakolt  újú- 
lásában,  hanem  az  egyéniséghez  simuló  s  ez  által  föltételezett  tefl 
mészetfis  fejlődésében  mutatja.  ^ 

Azonban  már  Szekér  munkája  elŐtt  a  uült  század  utolsó 
tizedében  is  jelent  meg  egy  kis  könyv  egy  magyar  Robinzon 
még  pedig  igaziról.  A  hetvenes  évek  végén  a  bécsi  és  pesti  közi 
ségct  bizonyos  izgatottságVia  hozta  egy  bajai  születésű  m 
szabólegény  hazaérkezése   Azsii'iból,  kinek  viszontagságait  a  i 
szélesebb  körökben  ámúlatt;il  hallgatták  és  beszélték,  .felki  And 
volt,  ki  mesterlegény  korában  Németországon  vándorolts  Hol 
diában,  Rotterdamban  katonának  fogták  é%  egy  keletindi.ai  haj 
ültették.  Hajótöréseken,  török  kalózok  rabságán  menve  keresz 
Khinába,  Makaóba  és  Kantonba  vetődött,   majd  Java  szige 
Bataviábau  telepedett  meg,  a  hol  egy  angol  leányt  vett  feleség 
A  hnllandi  táreaság  fejének  házában  dolgozott;  de  haragját  magj 


KOl.A?irAL^. 


fi3í» 


Tonván,  nem  volt  sokA  mai-adása.  Ceylonba  keríilt,  hol  a  vadak 
m&r  bálvAnyuknak  akarták  feláldozni  s  csak  egy  indus  leány  sza- 
badította meg,  kivpl  egyfltt  ogy  lakatlan  földro  szöktek.  Itt  eltek 
tovább  egy  esztendöuíd.  mikor  a  leáuy  meghalt  s  Jelki  visszatér- 
hetett Bataviába.  Egykon  púrtfogója,  Parrai.  már  kormányzó  volt 
9  AZ  Ö  révén  Jelki  is  boldogulni  kezdett  Meggazdagodott  s  kor- 
mánytanácsossá Tálasztat4>tt.  1772-heu  elveaztvéu  feleségét,  meg- 
lepte a  honvágy  s  vigazatért  Európába.  Bécsben  Mária  Terézia 
és  József  császár  is  elmondattitk  vele  vi&zouta^^ságait  és  megaján- 
dékozták. Hazájába  térvén,  Budáu  tclepttlett  ]e,  hol  ötvenbárom 
éves  korában  1783-bau  meghalt. 

Élete  folyását,  saját  elbeszélése  alapján,  németOi  többször 
leírták.  E  leírások  egyike  Budán  és  Pesten  jelent  meg  1784-beu, 
mindjárta  Jelki  halálát  kiWetö  esztendőben  ily  czímmel :  Gfnchich(r 
iU»  iUrvn  Á,  Jelki,  fÁuts  (jrhohrenru  Vrt(jaru.  E  könyv»?cákét  for- 
dította le  s  adta  ki,  eredetijének  meguevfízése  nélkül,  Sándor  Ist- 
v&Qf  a  Magyar  kÖm/ve$hdznak,  e  híres  bibliogi'afíai  munkának,  s 
as  eisfi  magyar  nyugoteurópai  útleírásnak  szerzfíje.  A  füzet  czime: 
*  Jelki  vlric/rrfjfnak.  ogy  született  magyarnak,  Túiiéurtvi,s>  ki,  minek 
utánna  sok  szerencsétlen  eseteken,  hajó  töréseken,  raboskodáson. 
és  a  vad  emberek  kózölt  életének  külömbtéle  veszedelmein  által 
ment  volna,  végtére  Batáviában  nevezetes  tisztségekre  hágott.  <^ 
Kiadatott  Gyfirött  1791-beu.  Kivonatosan  kfizölve  van  Kölesy  és 
Melczer  1816-diki  Mngtfnr  Plutarch'ydhtiü  is.  Az  érdeket  lekötő« 
rendkivűli  mozzatiatokban  gazdag  élet  képét  újabban  (1872.) 
Hevesi  Lajos  az  ifjúsi'ig  számára  regényes  formába  öntötte. 

Ezek  voltak  az  eredeti,  fordított  és  átdolgozott  magyar 
Robiuzouok.  Küzöttök  volt  egy,  mely  nem  méltatlan  rá,  bogy  a 
jobb  külföldiek  mellett  foglaljon  helyet :  a  Szekér  Joakhimé.  Az 
eredetinek  mély  és  általáuos  emberi  alapeszméje:  a  mívelÖdtl 
ember  képe,  eltűnik  ugyan  benne,  vagy  legalább  ielentékteleuné 
lesz.  de  helyét  siet  elfoglalni  egy  nemzeti  goudolat.  A  magyar 
ember,  testi  és  lelki  derékségénél  fogva,  megél  a  jég  hátán  is.  bol- 
dogul és  becsületet  vall  mindenütt.  Képzett  fejrÖl  és  sok  ismeret- 
ről tanúskodik,  azután  nem  közönséges  írói  képességről  és  lelkes 
szívről,  melyrt  a  nemzeti  mívelödés  eszméje  dobogtat.  A  magyar 
embert  csak  balsorsa  veti  világgá:  bukott  forradalmak  saháboii'i 
csapásai;  szerencsétlenségéből  tanuljon  okosságot  i^s  mérsékletet ; 
szerencséjéből  és  erejéből  pedig,  melylyel  az  idegen  világban  is 
megállja  helyét,  merítsen  Önbizalmat  és  reményt  a  nagy  nemzeti 
munkához.  Szekér  sok  tanítása  kc^zött  ez  látszik  a  legföbb  taní- 
tásnak. 

Brőtbt  Zsot.T. 


42* 


n4o 


Kf^AiCpÉLÉK. 


I.  RÁKÓCZY  GYÖRGY  BIBLIÁJA. 

Kevesen  ismerik  Aradon,  de  —  a  kik  ismerik  —  valósfigo 
kincsnek  tartják  azon  több  mint  négyszáz  éves  bibliát.  me!j 
1872-ben  az  Orczy-könyvtárral  együtt  Arad  város  hazasfiasságá- 
ból  jutott  az  aradi  lyc^um  tulajdonába.  E  mű  az  úgyuovezet 
incunabulák.  a  bölcsőben  szendergő  könyvnyomtatás  terméke 
közé  tartozik ;  megjelenésokúr  csak  buszouötéves  volt  QutU'ubi'i 
találmánya.  A  bibliának  latin  szövegét  tartalmazza.  Nevezete 
mármint  nyomtatvány  is;  de  még  nevezetesebbé  tette  táblája, 
melyen  remekelt  a  XVII.  századbeli  magyar  ötvösipar  és  u 
könyvkötő  mesterség.  Külőuüsou  e  miatt  becsülik  oly  nagyra  a  mft- 
barátok.  Emeli  azonban  értékét  azon  tudat  is.  bogy  ez  az  istenes 
/.  Rák'Sczif  György  fejedelem  tulajdona  volt  s  hogy  igy  egyaránt 
jeles  emléke  egy  derék  fejedfílem  vallásosságának  és  mflúslésének. 

Most,  midőn  a  valláe-  és  közoktatásügyi  miuistorium  az 
iparmövészHi  múzeum  elnökségének  kérelmére  megengedte,  bogy 
e  remek  könyv  öt  évig  Budapesten  köz-ízemlére  legyen  kitóvu. 
talán  nem  lesz  egészen  érdekieleo.  ha  e  müvet  a  budapesti  közüu- 
ség  figyelmének  felhívása  végett  röviden  bemutatom*  —  és  pedig 
hármas  érdekességének  sorrendjében. 

N^yomatását,  a  colophon  bizonysága  szerint,  1475-ben  decemj 
ber  huszadikán  fejezték  bo  Andreas  Fn'suer  Burmdele}t8Í»,  a  szaba 
művészett'k  mestere  és  Joaunes  Sen^cnschnidíf  nürnbergi  várc 
polgárok.  Nürnbergben,  Németországnak  >igen  népes*  városába 

A  mü  folio  alakban  rendkívül  finom  hártyapapírra  basábo^ 
aan  van  nyomtatva  és  számozatluu  832  lapra  torjetl,  ide  nem  véve 
a  bekezdésnél  hiányzó  két  vagy  három  levelet.  Ezek  közül  csupa 
a  13.  és  14.  s  a  67.  és  G8,  lap  van  kézzel  írva,  a  többi  a  legszeb| 
mínusculákknl  (gotbikus)  betűkkel  van  nyomtatva. 

Az  initialék  (kezdőbetűk)  mindenütt  a  legélénkebb  kármti 
vörössel,  szabadkézileg  festvék ;  s  e  hetük,  ha  nem  mutatnak 
eredetiséget,  nemes  egyazerüaégök  és  biztos,  határozott  vonásai 
által  igen  tetszetösek.  A  mondatkezdő  és  egyéb  nagy  betűk  a  lej 
nagyobb  gonddal  vaunak  sárga  festékkel,  szintén  szabadkézile 
áthúzva.  A  nyomtatás  maga  annyiban  takarékos,  hogy  rövidít 
sekkel   teljes,   vagyis   nincsenek    teljesen  kiírva  a  szók,  haneiE 
»abbreviáltatnak ;«   pl.   e   helyett:  »Igitui'  cougi*<ígata  omaiux 
turba,«  ez  áll:  >Igit;  ogrogata  omm  túrba*  De  bármily  szol 
galmas  és  hibátlan  is  egyébként  a  nyomtatás  és  bármily  ceekét 
az  u,  n.  sajtühibák  száma,  a  tördelésnél  itt  is  előfordultak  egye 
tévedések;  pl.  a  802.  lap  végén,  a  hol  át  kell  menni  a  80.H.-r 
kimaradt  egy  egész  sor,  melyet  azután  a  bibliá-nak  egyik,  az  irá 
jellege  szerént  kétségkivül  egykorú  olvasója,  sajátkezüleg  pótoU 

Oldal-}  vagyis  marginalis  jegyzetek  egyáltalán  szép  sz&q 


RŰLOíTPÉLÉir. 


641 


mai  fordulnak  ugyan  clö  a  köuyvijoti.  kiűöuösen  anoak  elejéu  és 
végéu ;  e  jpgyzetek  azouhuii  rt»nde3eü  csak  a  párhózamos  helyek 
vonatkozásainak  lüepjelölésére  s  más,  pi'ir  szóból  álló  bibliai  uta- 
.Usokra  sí^oritkozuak  Xéhol,  kiviUt  eleinte*  hol  a  buzgalom  laláu 
kevéebbé  hagyta  el  lu  olvasót, «!  luar^óu  kéziratos  tartcilomkívo- 
nattal  is  találkoziiuk,  de  itt  Í9  C8ak  rítkáo. 

A  rf?ndkivftl  tínom  bíír-  vagy  hArtyn  papíron  kőT«tkt?zeto- 
>eíi  hiiszniUtuk  e^x  rúzsaalakú  vízjegyet,  vagyis  egy  kozépjKJuti 
kiír  köré  csoportosított  és  csak  ^^  ríszbeu  rajzolt  Ö  más  karikát 

A  uyúm<lai  részű  dl  jobban  érdekelhet  beuuímket  as,  a  mi  a 
hazai  mfiipar  dicsősége:  a  tóhla. 

A  kí'inyT  féket*  chagrinba  van  kötve  —  s  az  elÖ-  és  b&tlap 
lígyaránt  díszítve  gyönyörű  ezüstmüvei,  melyről  az  aranyozás 
uéhi'l  lekojKttt  "gyan,  de  oly  dús,  hogy  magának  az  anyagnak 
ért.éke  is  bízr,ou  ti-hotö  150  forintra.  A  40  cm.  hosszú  és  28  cm. 
széles  könyvtábláu  a  diszitésnek  clfil-hátúl  ugyanazon  motívumai 
vaunak.  KözeptUt  egy  19  cm.  magas  iff>  16.  cm.  széles  czímerpajzs 
fekszik,  melynek  főalakja  a  Rákóczyak  czímere  (a  szerencse  kere- 
kén álló  kardos  sas),  s  köré  csoportosul  a  székely  napba  tekintő 
íiRS  és  hold  s  a  hét  vár  képe.  Az  egész  egy  koronázott  czímerpajzs* 
bau  áll  6  a  korona  mellett  KákÓczy  György  monogrammja:  G.  R. 
A  pajzsot  sfma  szalag  köríti  e  fölirattal: 

íGEORGIVS :  KAKÜCT :  D :  G :  PRIN  :  TRAÍÍ : 
PAR :  REG :  HVN :  DüM :  ET :  SIC :  COM.« 
>Georgiu8  Rákóczy,  Dei  tíratia  priuceps  Transyhaniae,  partium 
refcni  Hungáriáé  domiiius  et  Siculorum  comes.<  Ezt  meander- 
alakú  diszitmény  futja  körftl.  A  czlmer  sarkain  4  félgömbszerű 
pityke  vau,  miknek  az  a  czéljok.  hogy  erösebb  ütésektől  s  horzso- 
lásoktól  megóvják  a  czimert  s  oldaldiszítményeket.  Ezt  azonban 
flem  érték  el.  A  négy  sarkon  levő  szániyas  angyaloknak  orra 
ugyauis  lekopott  azon  egyszerű  oknál  fogra,  hogy  az  kijebb  állt 
eme  pitykék  legnagyobb  domborulatánál.  Az  angyalfSk  (a  két 
lapon  számra  nézve  8)  kfllOubeu  igen  csínos  mövek  ép  ügy,  mint 
a  hát  tért  megad'*!  lilií>mok  f  acantusok.  Elmondbatjuk.  hogy  e  szép 
nyomdazsongének  könyvláblája  valóban  stilszerftcu,  túlhalmozáa 
uélkúl,  igazi  elegantiával  készült  Elül  két  hatalmas  és  szintén 
művészi  kivitelű  ka])ors  tartja  össze  a  két  hatalmas  táblát  Feltű- 
nőnek csak  azt  találhatjuk,  hogy  a  könyv  sarkán  épen  semmi 
díszítés  siüi-íí  iilkalm:)zva  Ez  is  mutatja,  hogy  a  könyv  asztalon, 
és  u#*m  szekrényhf  n  való  megőrzésre  volt  szánva.  A  lapok  szélei 
gazdag  aranyozásúak  és  igen  szép  levélbcnyomásokkal  ékítvék. 

Mindent  összevéve,  könnyen  értliető  dolog,  hog}  o  mŰ  külső 
kiállítás  dolgában  valÓKtígos  remeke  a  magyar  ötvösművészetnek 
és;   könyvkötésnek.   Az   ötödévo   Budapesten  rendezett  országos 


KOiAsaruLMK. 


kÖnyTkiállitásou  miodjárt  a  selmeczbáujui  városjogot  tartalmi 
bívtíiliDAs  kéziratnak  s  Igy  sorban  másodiknak  toU  elhelyex7e 
remek  könyrtáblák  közt. 

A  hiltlap,  mint  említ«Uem.ag;auazouüDtött,ittÖrt6sTé 
ötvösművet  mutatja. 

A  kÖDjT  tötitDKte  maga  sem  értl(*kteleti , 

Nem  tudjak,  ki  volt  e\s6  birtokosa.  Mai  alakj&bau  /.  Hákóci 
György  hagyta  reánk,  ki  azt  a  leírt  módon  köttette  be.  Valöesfnl 
bogy  A  marginális  jegyzetek  uémely  i-észe  egyenesen  Ö  tőle  er 
legaJ&bb  a  betfík  alakjából  köretkeztetve.  Még  lOGB-bau  is 
borsii  Rákóczy -kastélyban  őrizték,  mint  errftl  n  küuyv  végén 
lapidaris  betOkki,'!  irt  ezen  latíu  jegyzet  tanúskodik:   >E  biblií 
Ijutber  hitíftgadíVsjft  elÖtt  uegyTOnkét,  azaz  42  évvel  nyomtattál 
A  jelen  l'Öljegyzésig  pedig  9záznyolí*zvannyolcz,  iLzaz   188  év 
el.  íratott  1663.  február  li^-ún  B<3rsiban.<t         Mikor  azutAn 
épen  Borsib.-tu  született  11.  Hfífcóczi/  Ferenci:  an\'ja.  /.rimji  Tloui 
Thfjhjly  Imréhez  ment  íérjhez.  egvéb  ingéHÚgokkal  együtt  e  biblid 
is  az  eperjesi  híres  Thököly-kaatélyba  kerfill  A  ThökÖly-kastélj 
uak  feUlíilfttAaa  után  ezen,  már  a  maga  konVbau  föleg  táblája  miat 
bires  könyv  uyumt-ulauúl  eltliut,  köuyvésx.eink  legalább  nem   tud 
tak  róla  egészen  iHH.'^-ig,  Pedig  nem  érdektelen  jüvÖ  váit  reá. 
Thököly-ház  feldűlat^iííikur  ugyanis    IÖK8.  juniuy  24-én   kelta 
könyv  utolsó  lapján  yajátkezíííeg  írt  és  bitcleíi  pecsétjével  megér 
sítelt  nyilatkozata  szerént  Lent/l  Henrik  tiszt  vitte  azt   ningávn 
luinl  zsákmányt,  hujíy   kedveskedjék   vele   Kolfimicg   Lipót  biboi 
uoknak.  KoUonics  uniíy  becsben  tartotta  íiz  ajándékit,  mirÓl  azid 
tanúskíKlhntik,  hogy  elégnek  bitt<;  e|_'y  követ  megjutAlmazásár 
1693.    május    19-én    ugyanis   ezzel  ajándékozfjt  meg  az  tírdélyi 
ügyökben  nála  liéc3ben,kiWetHé^hen  jáit  Borbereki  Alrincsi  Pétert, 
az  erdélyi  protonotariust^  akkor  peílig  az  erdélyi  rendeknek  a  l>éesí 
ndvarb<iz  ktildött  nieglmlalmfizotíját,  ki  maga  is  egyik  legérdekc 
sebli  iDüUékalakia  történelmünknek. 

Afajd  rnszk.ai  yróf  Komh  Ferencz  gyűjteményébe  jutott 
rt^ekmti  s  annak  bizonyosan  f5dÍ9zét  képezte  1738.  óta.  Egyouc 
sen  onnan  korült-o  báró  Orczynak  gyöngyösi  könyvtárába  —  ada- 
tok bijjáu  nem  vagyok  képes  megmondani;  1795-beii  báró  Orcxtf 
Láazló  már  sajátkezrtleg  írta  liáteö  borítéklapjára^  hftgy  >Anni.i 
ITOfi-ben  computálván  nyomtattatott  ez  könyv  l475-)íeu,  az  mely 
szerint  is  most  320  esztendős.^  Báró  (irczy  Lörincz,  kiuek  föis- 
páuságu  alatt  Kziibadűlt  tel  Arad  a  megye  hatósága  alól,  81  OH 
darabból  állÓ  könyvtárát  e  városnak,  a  város  pedig  ezt  1872-be 
az  itt  felállított  u.  n.  lyceumuak  ajándékozván,  e  minden  tekiütel 
ben  becsoft  könyv  jelenleg  az  aradi  fÖgymnasium  tulajdona. 

Dh.  Márki  Sáitdor. 


KÜl.Oyi'íl.ftx. 


643 


S  A  V  N  I  K  0 

A2  épületekuek  és  az  intézeteknek  gyakran  olyau  víszod- 
&gai  Tauuak,  miat  az  eiuberekDek;  más  élctczéllaí  kezdik  J^^- 
lytjukat  és  uz  idők  fulyauiúbau  más  térre  tizonttutoak.  hol  egé- 
szen más  feladatuk  és  reodeltetésök  ran. 

Hft  a  kies  Poprádon  idAsflnk,  akkor  nem  fogjuk  elmíi- 
lasztikiii  a  dt**lre.  zArt  erdőben  félórányira  fekvÖ  Virágkert  neyfi 
új  nyaraltU  is  meRtekinteni.  Inn(*n  az  fit  megint  félórányira 
lekanyurodvAn,  a  Hernád  vulgyét  érjük,  liol  Savuik  fí&lu  terül 
el,  hol  az  erdöszélén  ceinos  parkban  kíwtély  emelke<lik,  mely 
most  a  szepesi  phspök  Császka  GyÖrgr  nyári  lakása  és  mely  kót^ 
ségkÍTÖl  oly  aokra  visszaemlékeztot,  a  mi  honi  történelmink  műit 
évszázadai  eseményeivel  é^  a  Özepesség  riszon tagságaival  szoros 
rtsszeköttetésben  áll. 

A  cisterciek  rendje  már  11.  Béla  alatt  bevezettetett  Magyar- 
országba és  oly  szabadalmakkal  láttatott  el,  rointFrancziaország- 
ban.  Ezen  szerzetesi  rend  tagjai  már  1222-ben  Savnikon,  éppen 
ott.  hol  a  pns]Hiki  kastély  látszik,  megalapították  a  Boldogíígos 
Szttz  Máriáról  nevezett  klastiomukat  mely  szintén  a  lóca  credi- 
biliához  számíttatott  honunkban. 

Ezen  klastrom  következő  apátok  vezetése  alatt  állott: 

1.  AtUrf  1956-bun  léjietl  a  klastrom  élére.  A  Uitárjárás 
.ilatt  elveszett  kiváltsiigokat  megújította,  a  klastrom  birtokait 
kiterje-iztettH  ji  Királyhegyig  *j  és  Liptáig.  Meghalt  1270-ben- 

2.  /.  Jdnog  1292-ben  fordul  elft  és  arri')l  nevezetes,  hogy  a 
klastromhoz  tartozú  falnhelyektAl  a  tizedet  megszerezte  és  azált-al 
a  jövedelmet  tetemesen  nagyobbította. 

3.  fí.JthtuB  1315.  körül  egy  öj  falu  alapítója  lón  ozálbiil, 
hogy  Méynárd.  Helybraud  és  Éliás  híveinek  Pnszö  erdőben  meg- 
engedte a  fairtást.  és  egy  község  rendezését,  mely  17  évnji  sza- 
badságos idő  ut^n  oly  viszonyba  lépett  a  klastnimlm/.  mint  -i 
többi  oda  tartozó  faluhcdyek. 

4.  Vitmon  1328. 

5.  ///.  Jduo$  1331-dik  évben. 


*)  ForráBok  ;  Woíjmr,  Analrcta  Sreiiusii  »iicri  etprot'uiii  III.  Ilii-. 
//<•/,  liongariac  iiut!«juA«  ct  novtic  pr(HÍroiniu  1iV3.,  Ihi,  Cuuipcudíum 
lluugoríjie  ge»j|BpniphíciiUi  1777.  •"  Ktf^iratok:  /íoAic#jA,  Deecríptío  tpnuo 
Sccpiuícuftis  17^0.,  ^.-/m/íj.  KlKblicIie  Nachriditen  1813. —  ht/trtlfl  ós 
Wl<*  virowk  levrfltámí.  ijmfrncAf  Geschíchtc  dcr  8t*dl   K«>!mark    1804. 

^)  Mátyáh  kiriilj-  Me  is  járt  vA'liÍAKalMkni.  i*gY  oUnni  köaiíiklíln 
b«V4»vtt  oUsdlmtú  M/ ÍKiuervttüt  iiHittdal :  oflic  ftiit   Mstbífta   r«Ji,   ComedJl 


6.  Kfjy  fi/M^  kinek  neve  ki  nem  puhatíilhatú  és  1347.  M 
rúl  tufikötUk,  I.  Lajostól  a  kÍTá)t»:Lgot  uyerte,  bogjr  az  &pát 
kÍTÖl  senki  sem  ít-élhet  a  kljistrom  m^pei  telett. 

7.  László  1398-bau  Zsigmond  kirAlytól  ffyatnin  hasznúit 
U>tt  kiküldetésekre,  a  tőbhi  küzütt  azon  nlkudozáriokbau  is,  m^ 
lyek  a  király  6s  Lengyelország  között  folytak, 

8.  Lőrinci  l-ilO-dik  évben  köszönt  le  íiU/ísáról, 

9.  Zsigmond  1-420.  V.  Márton  pápa  fölszólításáni  Késmárl 
Györgynek  átadta  a  szepesi  sz.  Márton  után  elnevezett  prépos 
sHg  elöljáróságát 

Az  errÖl  szóló  okmány  H20-ilik  évi  márczius  24-ikOn  8fl 
nikon  sok  világi  ús  egyházi  előkelő  személy  által  íratott  alá. 

10.  Lds£ló  1432-ben  állott  a  klastrom  élére  és  szomorá 
pusztalásokat  tett.  A  Imssziták  berontván  a  Szepességre,  a  kli 
trom  falvait  felégették,  a  kl.'istromot  magát  elfoglaltákt  kipüsz^ 
tották  éa  erőszakkal  sok  p6nzt  csikartak  ki  Lászlótól. 

A  szerencse  csillíiga,  mely  évszázadokon  keresztül  fónylc 
a  klastrom  felett  most  elhomályosodott  A  hanyatlAs  és  végenj 
szét  tanúi  valának  a  következő  apátok : 

11.  Mikltit!  1403. 

12.  Névtehn  14ö6. 

13.  János  1512.  körftl. 

14.  Rosen  Míháltf  1518-tól  a  císterciek  klast romának  utóti 
apátja  volt  A  Zápolya  .lános  és  Ferdinánd  közötti  verseng 
alatt  majd  ennek  majd  amannak  [lártjáu  áUvún,  a  klastrom  miq 
a  két  részről  többször  elfoglaltatott  és  mindenest^íl  kifosztat 
A  szerzetesek  elszéledtek.  Az  apát  kénytelen  volt  TeplicasR 
Videmik  falvait  a  lőcsei  polgároknak  tíOO  frfcon  zálogba  adni  é£ 
legnagyobb  szükségtol  kényszerítve,  a  többi  jószágokat  is  elzá 
gosítani.  Utoljára  Laszki  Jeromos  Zápolya  János  nevében  1 539-1 
elfoglalta   a   klastromot   minden  jószágaival  és  Ö  Mihály  api 
uak  Primfalvát  bizonyos  évi  jövedelemmel   baUláig  biztositofe 
A   cistercieknek    utolsó  apátja    Sávúikon   1542-beu   halt   mc 
Blasius  Literátus  ugyan  1543-ban  Fenliiiáudtt'd  még  kinevezi 
tett   apáttá.   *!*■   Loboczy    késmárki   várkapitány   u    klastrou 
Laszki  nevében  megszállotta  smegakadfilyozta  a  kinevezés  érvénj 
emelését. 

Azóta  igen  gyakran  váltakoztak  a  klastrom  birtokosai. 

Laszki  Albert,  Jeromos  fia,  ir»74.  Thurzó  Szaniszlóni 
7420  frtou  eladta  a  klastromot,  ki  nipgint  1582-ben  Thurzó  Jei 
mosra  éa  Elekre  bízta  a  jószágot. 

A  Thurzók  eladták  a  klastromot  a  hozzá  tartozó  birtokl 
együtt  Kueber  Jánosnak  (L.  B.  á  Pyxendorf)  9720  forintért 

1 380-ban  a  Thökolyi-cBaládm  szállott  n  birtok,  midAn 


cül'Vnpét.ek. 


645 


ThökOlyí  Sebest^ny  4a,ü00  frtou  zálogba  —  é*  3  évmiilvn  1H,000 
forintért  örök  idÖkre  megvolté. 

A  klastrom  épüWtót  már  Lfiazki  kezdte  lerombohii,  Thököly 
Istráu  egószúj  épületet  omelt.  melyen  egy  DiárTáDy-táblii  :i  család 
ezfmcrét  és  e  feliratot  mulAtta : 

Anno  SaIuHb  tGlO. 

Domum  baitc  a  ftutdamentifl  croctaui 

Perfiri  cumvít 

Stepbautta  ThcÜkfrly  de  Ktwuiark. 

A  Thokülyi-c3al&d  proteí»tiíns  lévén,  megfelelő  i»teui  tiszte- 
letről is  gondoskodott.  Uj  protestáns  templomot  is  építettek,  mely 
lH69-dik  noT.  24-én  szenteltetett  fel  díszes  llnnepélyeaségtíel. 

Ezen  viszony  sem  tartott  sokA.  1674-bpn  Thökölyí  Zsigmond 
felségBértéssel  vájoltAtráu,  a  királyi  ügyésznek  kellett  át^duin  o 
jószágokat,  melyek  167B-bau  Joiinellire  szállottak,  ki  egyszer- 
smind Dunavetz  vagy  Nedecx  vár  birtokában  volt  a  lengyel  batá- 
ron, a  Diiuajecz  folyó  tőszomszédságában. 

Nemsokáj'a  luután  1669-beu  Szelepenéi»yi  György  érsf?k 
vettti  meg  az  egész  savuiki  ap&tságot  60,000  ft'tou»  a  vég^^tt.  hogy 
azt  az  egri  jezsuita-collegiumuak  haítználatra  adja  át 

Midőn  Mária  Therézia  alatt  a  szepesi  püspökség  alapíttatott. 
A  savniki  jószággal  u  szepesi  püspök  ajAiidí'koztatott  meg.  Matebát 
SaToikot,  mint  említők,  Császkii  György  szepesi  megyéb  püspök 
biija  és  különösen  nyári  laknak  használja,  hol  lombos  erdő.  >  ira- 
tos kert,  zöld  rét,  csörgedező  patak  és  a  természet  sok  más  bájíii 
diszlenek,  de  hol  a  falak  is  igen  sokat  beszéhu'k  :í  múlt  századok 
eseményeiről  és  viszontagságairól. 

Wbbkr  Sami'. 


A  DERZSI  PETKr-CSALÁD  TÖRTKNRTKHEZ. 

A  derzsi  Petkiek  meglehetősen  zavart  és  hiányos  nemze- 
dék rendjéhez  értékes  adatxit  nyíijt  azon  sírkő,  mely  nem  légeu 
került  elő  a  homályból,  s  melynek  Kzép  feliratai  k<')ztMni  érdekesnek 
tartom. 

A  szépfii  faragott,  felső  részén  a  Petki-család  czímerével 
(koronán  álló,  keblét  szíikpató  pelikán)  ellátott  sírki>,  a  derzsi 
tAnltói  lak  egyik  lépcsőjét  képezte,  s  hogy  cziraere  és  felírása  épen 
maradt,  azon  szerencsés  véletlennek  köszöuhető.  hogy  InVsos  felével 
lefelé  volt  fordítva. 

Az  1582-1>6U  meghalt  Petki  Miliály.  kinek  *niilékél  u  sírkő 
megőrizte,  korai  halála  daczára  út  g^i^rnioket  hagyott  hátra.  Ennek 
első  fin  lehetett  aztm  Petki  János,  ki  a  XVTI.  évwAa  első  éveiben 


646  kölOnfbxíBK. 

Erdélyben  neyezetes  politikai  szerepet  játszott,  de  a  Báthory  Gábor 
elleni  összeesküvés  miatt  nötáztatott.  Bethlen  Gábor  visszaadta 
ugyan  a  családnak  Derzset,  de  Mihály  második  űa  Ferencz  1635- 
ben  újra  elveszítette  azt.  Ekkor  került  Szalánczi  István  fejedelmi 
tanács  úr  kezére,  kinek  hátrahagyott  öt  leánya  jogán  a  derzsi 
birtok  különböző  családok  közt  szóródott  szét.  Pár  évvel  ezelőtt 
a  község  azt  egészen  megvásárolta. 
Az  érdekes  sírirat  így  hangzik : 

Petchius  ecce  iacet  ri^da  sub  rnole  Mic/ur*-í 
Post  ubi  iam  vitae  debita  finis  adest, 
BathoreÍB  piacúit  maturis  firmior  aunis 
Príncipibus  quonim  numine  fultus  erat, 
Cognatis  clarus  fuerat  iuciinduB  amicig 
Offícíis  summos  demeruitque  viros, 
Aetream  doDec  vúrit  tellnre  colebat 
Atque  inopam  larga  damua  levabat  upe. 
PoBt  modo  iamque  vjri  florens  aetate  vigebat 
LuBtraque  sei  annis  vicerat  ille  tribus. 
ChristuB  quingentos  et  mille  peregerat  annos 
Atque  octo  dicies  et  siiper  hosce  duop. 
Bis  seno  radians  september  fulserat  orbo 
Impia  eum  fati  licía  parca  sccat, 
Cnius  clara  volat  totó  iam  fáma  ífub  orbc, 
Hunc  moerens  lacrímis  postera  ttirba  vocat 
PignoríbuB  coujunx  cariseima  (|uiiuiue  relietii*. 
<^uem  flet  et  acternum  cupit  esse  poluin 
Juonneg  prioms,  Frandscu'i  deinde  sccuudus. 
Tercia  matrts  honos  nomeu  Judit  habét, 
Anna  pudiciciae  cu8to»  pia  quarta  vocatíir. 
Dulcis  imago  matris  postera  Mnrgrís  est. 

Bakabás  Domokos. 


TÖKTÉNETl  IBODALOM. 


AUó-9W0^§3BÍ/rA  t'iinni  Himajf  Jáno*  államiraiai  éé  levdtiüe.  A  m.  t.  Alía- 

tWmÍA  tíírtonelmi  bizottBágáDak  racgbíflásából  siwrkcsztette  Ipolyi  Arnnhl 

Budapest  18B7.  Xn  +  422  Inp. 

UaTftlakimog  akar  gyÜzÖilm,mÜy  közkedTeltségÜ  volt  Kiiunv 
.láuoa  kortársai  előtt,  nyissa  fel  ez  oklovélgyüjtemóuyt  Alig  fog 
egy-két,  Rimayhoz  iotézett  levelet  találni,  melyben  ne  kérnének 
tőle  verset  vagy  éneket  ünuepunpra,  künyvet,  meditácziót  vagy 
statuairiitot  taimlmányozásra.  *)  Az  Udvimságról  (De  Virtnte) 
irt  tankölteményét  barátjai,  kezdve  atyafiaiu  ós  azomszídjaiu  fol 
Eazterliázy  nádorig  meg  Pázmány  Pél.erig,  egyuiástól  kapkodják 
fi.  Egyik  másolatokat  akar  készíteni,  másik  íÍ7  versének  kiuyo- 
mattatására  vállalkoznék  (321.  1.)  .Számtalan  adat  bizonyítja 
Rimay  ez  irodalmi  népszerűségét,  mely  killotdMin  halálával  sem 
^ut  meg.  >Akarnám  —  így  szól  egy  levél,  melyet  Rimay  elhuny- 
tAval  annak  egyik  rokona  a  másikhoz.  Madács  Gáspárhoz  intéz 
—  ha  Kegyelmed  az  mi  szegény  istenben  elnyugott  Rimay  János 
atyánkfiának  némi-némö  jó  híre,  neve  s  irás&aak  világosftáaára 
való  terjedezést  ós  élemedést  adhatna  s  támasztbatnaf  8  ixzasztó 
elméjéból  való  írásának  munkája  feJodségben  semmi  S6  ne  jutna 
országunkban,  mert  itt  immár  mi  tájunkon  igen  hanyatlásra  jnta 
H  munkájának  szép,  fontos  magyarsággal  folyó  elméje,  bágyasztó 
ékes  írása  s  oly  emberek  is  forgatják  immár  írásit,  a  kinek  elmé- 
jének csekély  volta  nem  is  érdemelné  (H59,  1.) 

Ax  azóta  lefolyt  harmadfél  Hzáziul  úta  Himay  munkáiu&k 
hecse  kétszeres  lÖn :  a  tiibíjdonképeni  irodalmi  értékéhex  a  törté- 


')  Rimay   haltHn    után  lÉAtXÁsthk^y   Pál  így    ir  Riuiny   etógtiráiuűi. 

Bori  latváunak  :  > Igea  ktvilntam  ajít^rt  urum  lut  a  küuy vet  ű   i'a 

De  Tirtute  cKiműt),  de  kiviltk^peii  tudván  aa  portiu  kct  útjibau  való 
aotákat  ^  Bocxkai  idc^ijboii  lett  (mctikat  »  omiyiháiiy  rommiwióbai)  jeloi 
létében  való  vJ^ea^ekot  wMgéitUl  feljegyezve  mvglartatiii,  aaokat  klváu- 
tam  volua  leginkább  Látui  ■  olvauii.  Tudom  aok  UaBieaoa  dolgokat  fnglal- 
nnk  luagokbao  «tb.<  (36S.  1.) 


lu'lnii  jjiríilt.  Ks  niig  reúuk  maratU  kMtt-ményeil  a  KüUSlt  TAra 
fogja  boznif  addig  Eimny  államiratait,  magáii  levelezését  és  élet 
\nuatkiizó  egréb  :ulatokat   Ipülyiiiak  az  imént   megjelent  háU 
hagyott  müvo  tjirUlmazza. 

Nem  a  vólctUm  bírta  r/i  Ipolyit,  liogy  irodalmunkat  ccoll< 
tióval  gazdagítsa.  Rimay,  a  valUsor*  énekek  ihletrs  szcr/ftje,  Ipc 
fsaládjdnak  CRyik  öse  volt.  CVal;'idju  levMlArábau  lelte  mogipc 
;W6  e  gyttjt^uiínyben  fojilalt  oklevelp-k  ala|»-lAkéjí't.  líimayl 
kxilönl>eii  irodalmi  Pinlékek  is  fűzték  uz  édemcs  fíípapot :  történfl 
írói  pályi^jfinak  legki^zdetén  nem  kevesfblf  mint  három  óilfkezí 
szoutolt  a  XVII.  század  c  magyar  költőjének. ')  És  azóta  35 
tendön  keresztit  gyűjtötte  mindenfelől  a  legnagyobb  odaa 
a  Uimnyra  Touatkozó  adatokat.  A  halál  épen  akkor  lAgftdte  etj 
midÓn  fáradozásainak  eredniényéTel  bennünket  megajándéko- 
zandó volt. 

Bimay  sokoldalú  író  vala.  Kitíni<>  követjölcntéseit  nem 
tekintve,  irt  vallásos  énekeket,  tankőltemónyeket,  alkalmi  vot 
ket,  írt  históriát,  irt  vallásus  és  erkölcsi  meditácziókat,  el{ 
mások  műveihez  (pl.  Balassa  Bálint  verseihez)  és  fordított  ideg 
nyelvekből 

De  nem  csak  irodalmi  miinkassii-íára  nézve  nyviji 
gűáitást  az  előttünk  fekvő  kötet.  Bemutiitja  nekünk  Kin 
1  usférfiíit,  valamint  rokonszenves  magán  egyéni  mivoltát.  Hű  b 
adakozó  és  figyelmes  szomszéd,  szolgálatkész  tBnácaadó  volt.  Eg 
barátját  jogi.  a  másikat  g:izdasági,  a  harmadikat  orroai  tanácsc 
kai  támogatja.^)  —  Rimiiybjin  mindeddig  az  .'\  Ham  férfi  íít  ismi 
tük   aránylag   a  legjobban.  Legalább  nagy  vonájsokban  ttidti 
hogy  még  gyermekkorában  Erdélybe  jutott,  twlán  Báthori  Isti? 
udvarához,  hogy  ifjákorában  ott  szoI;;ált.  azután  meg  Bocakail 
szegődött.  Ennek  halálával  mint  Ülésbázy  meghitt  embere 
Mátyás  alatt  az  új  magyar  királyi  kormány  szolgálatába   lépj 
Magyarország  részéről  követ  a  török  udvíiniál,  hova   1608.  tai 
szán  indul.  ^)  Kevésbl)é  volt  ismeretes,  hogy  azután  >gazda(  mii 
ségben  Thurzó  György  és  Imrének  szcdgálat^Vba  lépett  *)  Ml 


')  lid.  az  Új  Magyar  Múzeum  Iböl.  i*^  1463.  t*vf.*t. 

*)  Az  orvosi  tndománynyul  is  igeu  SKÍvoeen  foglalkozott  (l23( 
gyakran  consnltilják  (pl.  320.  lap),  mert  tudják,  Itogy  tudúa  ember  {t| 
lap.)  könyvtárát  illetőleg  Id.  a  333.  lapot. 

^)  Ak  1608-iki  pH  1609-iki  8u!p  jeÍBnteöcit,  melyekben  az  um 
füglaliírfok  ctiak  oly  világosak,  a  mint  inegbir.batók  az  adatok,  Id.  a  FQg 
Mk  302  — -108.  lopjniii. 

*)  Ld.  a  207—226.  latpokal,  melyok  orrc  voiiatkozúlag  igen 
újat  tartalmasnak. 


A 


T^^aTk^tKTl  irodalom. 


R49 


Bethleutiek  le»z  meghitt  «ubere  és  IBSO-bau  kÖTote  a  budai 
pasánál  és  ;i  portáu.  UtAbb  vi»s/nvüuúl  a  magánéletbe,  de  a  kele- 
ieu  és  n  diplürauciribun  szerzett  ismeretei  még  utóbb  in  uélkiilö;:- 
■  hetlenué  teszik  a  Uii-ök  t^s  a  császár  közt  ffdvtatott  békealkudo- 
xásokbaD. 

K  kiitctnek  üly  gazdag  a  tartalma,  hogy  élete  első  szaká- 
uak  kivételével,  belőle  teljeseu  rvcoustruálbatjuk  Kimay  életét.  K 
leUett  igen  sok  érdekest  tauúlunk  ]^fagyarorazág  politikai  és 
lövelödési  turt^uetére  uézve.  Kleddig  hooiályos  kérdések  megold- 
'vák,  m^ok  merőben  új  világitá:íi>;i  jutnak.  T;;)'  például  a  Himiiy- 
nok  itt  közzétett  Jtí-20-iki  relacziójából  értesfilluik  először  részle- 
teseu,  mint  került  Vácz  tűrök  kéjsre.  KitOuik  mii}'  alaptalan  a  v&d, 
melylyel  Bethlent  illetni  volt  szokiu,  hogy  Váczot  alattomosan 
f-örök  kézre  juttatta.  Most  már  világos,  hogy  Várzot  a  budai  vezér 
saját  felelősségére,  Bethlen  tudtán  kivQl  és  portni  utasítás  nélkfil 
foglalta  cl  íVgyvererövol,  mig  a  magyar  követekkel  (kiket  oly  aoká 
íogva  tartntt  Budán)  azt  hitette  el,  hogy  Bethlen  igért*;  volt  meg 
NMczot  és  Xógrádöt.  Az  e  collectióbau  közzétett  lOH.  109-  ós  110. 
nklevelek  oly  fényesen  bizonyítják  ezt,  hogy  többé  semmi  kétely- 
nek sem  lehet  helye.  Ij^en  fontos  a  1 2r>.  levél  i-^,  melyben  Forgách 
Zsigmond  bibornok  Thurzó  Imrét  cap:U'itálja,  hogy  a  császár 
pártjához  álljon,  bokíüdvo  egyúttal  az  átpártulás  eskümintáját  A 
363  és  27ü.  stb.  lapokon  arra  nézve  találunk  új  adatokatt  mily 
közel  állott  Bethlen  Gábor  ahoz,  hogy  a  lengyel  koronát  elérje. 
Még  utóbb  az  1628-iki  komáromi  és  érsekújvári  török  alkudozá- 
sok történetéhez  folvnak  bőven  a  legfontosabb  adatok  í3'Já  — 309 
9k.  IL) 

De  legyen  elég.  Egyeukéut  nem  lehet  mind  azon  új  és  érde- 
kes adatot  felsorolni,  melyek  Rimay  államiratainak  és  levelezésé- 
nek közzététele  által  törtéuelmi  ismereteinket  gyai-apítják.  Nincs 
pzen  mit  csodálni,  ha  szt-tumfl  tartjuk,  hugy  Kiuiay  korának  leg- 
t-IsŐ  fértíaival  volt  íVffszokötti^tésbeu,  E  levelezéséiben  H.  Drugeth 
liiiliiit.  Bethlen  Gábnr,  UáktWzy  ZsÍRmond  és  Jáno:*,  a  Tburzők, 
Forgáchok,  PálfTyak  és  Eszter bitzy a k,  a  tudón  Balásfi  püspök  és 
máüok  alakjai  forgolóduak  körölöttt^.  A  külföldiek  közül  gr. 
Zierotin  Károly,  ki  U.  Míityás  iilatt  oly  nagy  szerepet  játszott 
Morvában,  Hofman  Gyürgy,  a  bécsi  Iwkekötés  hiresszónok^,  Gall 
Caesar,  az  árműny^Z'iví^^s  ügyes  mostí^re.  b.  Herbersteiii  Ádám. 
Cornelius  Hága,  Jounues  a  Cölln  és  egyéb  követek.  Tudósok  és 
egyházfirtk  közül  a  történetíró  Bergor  Tllés,  Trilxílius,  Joanues 
Sueglcnís,  Míchael  Solnen^ís  ós  mások.  Képzelhetni,  hogy  ez  elő- 
kelő f&Hiak  levelezése  mily  jelentőséget  és  érdekességet  kölcsönöz- 
nek H  gyűjteménynek, 

Rirony  János  Allnmirat^üt  é?*  Levelezését  Sxilágyí  iSándor- 


tAti 


«OT»tT.O«. 


uak  sízépeu  megirt  tájékoztMtó  Bevozütcse  nyitja  meg.  Magát 
foglalja  axatAn  e  kőt«t  Zierottn  Károly  eddig  kiadntlnn  naplój 
(3—45,  if.)  és  RiDiay  Jánosnak  lfi09-bftu  Budán   Tpzetfitt  levél 
könyvét   (45 — 92.   II.)     Következik   a    muuk;t    derék    részo : 
I51t'4— 1630.  időközből  191  darab  levél  éa  aktn,  melyek  egy  rés 
maga  Rimuy  irta.  más  rószp  i>edig  reá  vonatkozik.  Azután  Rimaj 
családjára   As   környezetére   vonatkozó   22    Ifivél   következik 
I6:í1  -  1729  évokböl  (357-380.  11.)  Függelékfil  Rimaynak  16( 
és  1609-iki  jelf-ntísei  tal:\lhatók  (:i82— 408  11.).  melyek  már  csal 
az  egész  munka  kiszedése  után  kerültek   Ipolyi  kezébe.  Végíil  ^l 
tartalomjegyzék,  meg  egy  név  és  tárgymutató,  melyre  azonidH 
vissza  fogunk  térni,  ^" 

Elébb  azonban  ax  e  kötet  derék  részében  foglalt  levelekre 
és  aktákra  tennénk  egy  meg^iegyzést. 

Bizonyom,  hogy  >R.  J.  Allamíratai  és  levelezésec  csím  ali 
nem  csak  a  iGlo  eredfí  és  hozzá  intézett  leveleket  Hzabad  köz 
t-enni,  hanem  mindazon  leveleket  is.  rafllyek  Rímay  személyé 
nézve  bármi  csekély  felvilágosítást  nyűjthatuak.  Azt  is  belátji 
hogy  0  tekintetben  igen  kényes  feladat  a  kellő  határt  megtartani, 
de  azért  senki  sem  fogja  tagadni,  hogy  egy  végső  határ  mé^s 
létezik,  melyen  túl  már  esak  a  munka  felesleges  túlterheltetésével 
és  a  programm  megsértésével  terjeszkedhetünk.  A  mi  az  elöttD 
fekvő  könyvet  illeti,  o  végsÖ  határ,  nézetünk  szerint,  tí'ibliszörátfc 
gatott.  Szívesen  szemet  bunvunk.  ha  a  Rimayra  legkevésbbé  se 
vonatkozó  okirat  legalább  históriai  fontosságú,  mint  pl.  a  y6-ik< 
néhány  más  levél;  de  nem  látjuk  be,  miért  kuzölvék  in  exlei: 
azon  számos  és  terjedelmes  levelek,  melyek  pl.  Hodolin  visszaszí 
zésére  vonatkoznak  és  csak  PálQ'y  Katalin  egy  jöveudöbeli  bij 
graphusátérdekelhetikuémileg?  Mi  a  legszófukarabb  kivouatokl 
is  beértük  volna.  Sehogy  sem  tudjuk  azonban  belátni  azt,  hol 
miért  íidattak  ki  oly  levelek  is,  melyek  a  mellett,  hogy  legkevésb| 
sem  vonatkoznak  Rimayra,  tehát  nem  is  e  kötetbe  valók,  kü]j! 
ben  is  már  mAs  publicatiókl>ól  ÍKmer«tesek?  —  Ilyen  pék 
mindjárt  a  legelső  levél,  melyet  Thurzó  György  írt  nejének  (í 
1.)  E  levelet  Thurzó  György  levelezésében  megtalálhatja  ml 
deuki  az  I,  kötet  79.  lapján.  Hozzáférhet  éfl  ismeri  is  minder 
a  mint  hogy  történetíróink  már  több  ízben  fel  is  használták.  í 
jól  emlékszem,  Szibidy  Áron  is  közöltíí  e  levelet  szószerin  t  a  Balaa 
Bálint  versei  elé  Irt  életrajzában.  M 


Halafl 


*)  E  gyüjtcniciiyt  Ipolyi  mL^ga/elult  rciidcKtesujtó  aU.  bogy  Tbui 
lerelezxJüe  megÍGlent  volna :  s  a  niolyck  a  BimAvni  vonatkoitó  levelek  ktí 
addig  láttak  napvilágot,  r^eaiaban  vannak  bcune,  Á  collectio  dvek  ótn 
van  nyomva:   n  pnblicatio  az^rt  bázAdott,  mert  Ipolyi  bevewtííafil  Kin 


TftBTÍ:it1tTI    IRODALOM. 


fiSl 


iCAflik  me^jtígyzésünk  a  nér-  és  tárgymutatóra  vonatkozik. 
—  A  szakférfiíik  jól  tudják,  niily  fontos  dolog  :i  j6  név-  és  tárgy- 
mutató, és  mily  szükséges,  mondhatni  mily  né /Jcv/Uzh étlen  mt  for- 
^rásgyUjteményekuél;  reménylem  teliát,  hugy  nem  fogják  pedao- 
teriáuak  betudui,  ha  ezen  alkalmat  is  felhaszuAljuk  annak  sürge- 
tésére, hogy  az  index  készitósóre  nügyohhgoad  fonlittussók.  Nálunk 
általában  a  szerzr^k  mintha  CHak  c^gészen  mellékes,  és  pusztán 
technikai  munkának  tekintenék  az  indexet;  nem  is  árulunk  el 
titkot,  ha  elmondjuk,  hogy  annak  elkészítésével  nem  olégíjé  szak- 
avatott idegeneket  szoktak  megbízni.  InmíD  van  azután,  hogy  ritka 
könyvünknek  van  kifogástAlau  indexe.  Az  agg  Viel  Castel,  a 
franczía  restauráczio  korának  ünnepelt  historikusa,  e  sorok  írója 
hallatára  panaszolta  el,  hngy  óriási  munkája  meddő  fog  maradói, 
mert  a  jó  index  készítéséhez  szQkséges  feszült  szellemi  munkát 
már  el  nem  birja,  másra  pedig  e  feladatot  jó  lelkiismerettel  nem 
bízhatja.  Forrás-gyűjteménynél  pedig  az  index  készítése  mégfon- 
tosabb  és  aránytalanul  fárasztóbb,  és  sok  esetben  legjobb  próba- 
köre A  szerzO  alaposságának  és  tudoniányánuk. 

A  jelen  kötet  név-  és  tárgymutatója  tulajdonkép  csak  sze- 
mély- és  helységnévmutató,  és  mint  ilyen  is  felette  hiányos.  Pél- 
dának okáért  BahendelH  (21>5,  I.),  Bcue  (296.  1.),  Csütörtökhely 
(337.  l.),  Forgách  Zsigmoudué  (33íi.338.  342.11.),  Boross  Ferenri 
(338.  l.),  Baramoly  (u.  o.),  Hofman  György  Í351.  1.),  Koinjáti 
(338.  1.)  Rimay  Zsíutsánna  (376.  L),  Pázmán  Péter  (358. 1.). 
Várboky  (34í:.  1.),  Visoutay  (2Í»1.  l),  A^'esótercze  (367.  1.  Beszter- 
cze  helyett)  nL*m  ünilítvélc  —  Alig  hasonlítottam  Össze  néhány 
lapot  és  a  felsoroltaknál  is  sokk:il  több  hiányt  fedeztem  fel  a 
mutatóban.  —  A  229.  lapon  Péchy  Simonra  vonatkozik  egy  adat, 
a  343.  lapou  vgy  mrisik  Bethlen  Gábor  halálára ;  az  indexből 
kimaradtak,  bizonyára  azon  okból,  mert  a  szövegben  nem  nevü- 
kön emlitvék.  A  rossz  orthograph iának  sem  szabad  az  index  készí- 
.tójét  lavarba  ejtenie.  Khlesl  bibornok  pl.  kétszer  fordul  elő  a 
^gyűjteményben:  a  125.  és  a  220  lapokon  ;  a  névmutatóban  csak 
a  220.  lap  jtzerepel,  talán  azért,  mert  a  125.  Upon  nem  Khlesl-t 
ir  a  szöveg,  sem  Cardinalis  KleseliuKt,  hanem  Glesell-t  De  ez 
csak  nem  ok,  hogy  .'iz  indexbe  a  muga  helyére  be  ne  vétessék?  — 
7edíg  a  tulajdonnevek  helytelen  írása  az  indexek  <>SRzefillitásának 
sak  egyik  kis  nehézségét  képezik  ;  fóleg  a  jó  tdripjmutnló  az,  mi 
szakértelmet  éa  feszült  figyelmet  igényel. 

Ezeket  nem  azért  hoztuk  fel,  mint  ha  Ipolyi  e  legntolsó 

ciottt  tní»g  mkarta  írni.  A  kíírdesca  tcvelck  picccs  jafltificittÍT«»-lÍ1  smlgáU 
Uik  Vf)1iiA  axokhoz.  A  L.  B.  úr  ÁIiaI  lúbáztjLtott  lovel«k  Riumy  kétfratá- 
ban  mandtak  fedii :  i  kttslrfattket  ex  indokolja.  SMéyyt  S, 


652 


luuukáját  bijcsuiérelui  akaiüók.  Ha  turlalumz  is  e  köiei  uef  ^ 
üly  oklevelet,  mely  oda  uem  Urtozik  vagy  úatig  Í9m6rettiSt')ha] 
index  Bem  is  jobh.mint  egyéb  oklevél  gyüjteményeiuknM,  megóvja 
e  kötetet  miuden  támadás  ellen  belsQ  értéke  :  íi  históriai  tarlal- 
mi'^uak  fontossáj^ti. 

L.  B. 


Xyiregy/ttiiia  inahad  ktváltáágolt  vároé  tőf'téaete.  Irta  íMhkv  Ödön   nji 
/uiioi  tv.  ref.   Ulkdst,  ftUS-italmle-íi  egpert*.   EimS  kö'tet ;   ára  2  frt  50 
Másofh'k  kőM  tira  2  frt.  íiifire*pjháza,  1H86.  S-tuir.  491.  lafi. 

Alig  van  vidéki  város  hazánkban,  mely  oly  rftvid  idö  alaf 
annyira  emelkedett  volna,  mint  Nyiregyhftza  másfél  szkzud  óta. , 
XVII.  század  végén  és  a  múlt  század  elején  annyira  elpusztul 
•  hogy  csak  az  szél  fujdogálá  helyeit*  s  az  újra-telepítés  óLa  roh 
mosan  emelkedett,  megválta  magát  földesuraitól,  városi  jelU 
azerzetb,  majd  szabad  kiváltságos  várossá  lÖn  s  most  24,1)00  lakc 
számláló  székhelye  Szabolcs  vármegyének,  túlszárnyalván  a  megye 
régi  székhelyét,  Nagy-Káliót 

Knnek  a  rohamosan  emelkedő  s  tót  telepi tvényébftl  tisi 
magyarrá  lett  derék  városnak  története  megírására  vállalkoz 
Lnkdta  ÖdÖn,  kinek  munkája  két  kötetben  előttünk  fekszik. 

Nyíregyháza  eredetét  a  honfoglalás  előtti  korszakra  vé 
vissza  8  Béla  király  jeg)*zöjével  azt  hidzi^  hogy  Nyíregyháza 
a  bonfoglalás  előtt  kazárok  voltak.  Ezt  következteti  A  a  nyire 
házai  határ  mellett  lévÓ  ■tCsászátszállás*.  névbÖl  is,  Szirmay  nyc 
mán,  melyet  a  kazárok  (chazar)  emlékét  feutartó  helynek  goud< 
Szlávok,  bolgárok  is  lakhattak  e  helyen,  azt  hiszi.  A  közeli  Pol^ 
falu  ueve  a  bolgárokra  emlékezteti  5t.  Ez  erőltetettnek  látszó  ni 
származtatást  betetézi  ama  hiedelme,  »hogy  a  magyar  •polgá 
szó  (cívis)  a  bolgároktól  veszi  eredetét*  De  e  sejtelem  uem  gyöí 
gíti  meg  a  polgár  szónak  a  német  biirger-tö\  való  származtatása 

Kevésbé  szerencsés  sejtelme  a  diplomatika  terén  is,  Nyireg 
háza  ueve  iiz  árpádkori  okmányokban  uem  fordulván  elÖ,  kis 
tétbe  jÖ,  hogy  a  többször  emlegetett  iház  falut  uem  kell-é  rá 
számmal  írott  /í'/í/háznak  olvasni  ?  Szó  sincs  rólaí  A  köaépkn 
latin  diplomatika  pedanteriája  ilyen  számrejtvényesnévírásj 

'}  Azt  hiszem,  hogy  v  vádra  ík  foIviIAgos(tá«  kcUÖou  m^  Vftin 
uz  úgyuevezett  >oda  uvm  tartozó  oklevelek*  Riinay  másolatában  maradU 
íenn  —  s  ez  kÜzléBÖket  nyaicaak  menti,  hanem  ÍDÜokqlja  Í8.  Ax  index  W 
nyoasága  technikai  okokból  »^Árm&7Á\í.  A  g>-üjtemt!Dyt  a  bizottaág  m^ 
cv  lt!zárta  clott  akarván  publicaliii,  az  Ületének,  a  ki  k^8?ítette,  alig  pár  n 
illott  ri'n<lflkczi?flpr<*.  Est  nem  monts^g,  de  inagyaráxat.  3«tH*i(/^  S, 


TORTámCTI   IftODALOH. 


653 


Qom  ismer.  Ezt  maga  sem  meri  biztosra  venni,  mert  meDtttéget  vél 
Lfilálni  az  okmányok  bAllgiitii.sa  miatt  abban,  hügy  Nyiregybáza 
kir/ilyi  birtok  lehetett  (királytoleke,  Igriczi  mintájára)  s  talán 
azért  nem  emlegetik  a  peres  okiratok. 

Biztosabb  talajra  épít  i^zerzönk,  midőn  már  a  történet  világá- 
hoz ér,  1219-ben  jön  elö  helységünk  neve  először  a  váradi  rege- 
struniban,mint  >Nt/ir*  faln,  nevét  a  nyirjea  erdőségtől  kölcsönöíve. 
Epy  századon  keresztül  ismét  lappang  s  csak  1333-ban  találko- 
zunk vele  újra  a  pápai  tized-lajstromban,  mint  N)T«ftNir  falnval. 

1380-ban  lép  fel  Nyirei^háza  első  okmányilag  igazolt  bír- 
Uikofla  Selezi  H'^ke  László,  ki  azt  házasság  útján  nyerte  az  előbbi 
birtokos,  Sm/íu/cjtí  családtól.  Ennyit  tudunk  Nyíregyháza  első  kor- 
szakbeli homályos  történetéről. 

A  történelem  világa  akkor  vet  tisztább  fényt  reá,  midŐu  a 
XV.  szá/fui  eleje  a  batalm:is  Bdfhovy  CHalád  birtokában  találja 
Nyiregj'bázát.  1404-ben  Báthory  János  bSrja.  1414-beu  Báthory 
István  a  későbbi  országbíró  iktattatik  hittokúba.  A  család  mind- 
két ága.  a  somlvai  és  ecsedi,  jogot  formál  hozzá  s  a  ±<zázad  har- 
madik tizedében  a  Pcréui/telc  is,  kiknek  1430-ban  felsorolt  birto- 
kaik között  olvashatni  Nyiregyháza  is, 

A'A  1437-ben  Erdélyben  kitört  s  a  Tiszántúlra  is  elha- 
tott pórlázadás  idején  s2ere|>el  először  Nyiregyháza  a  köztörté- 
nelemben, midőn  a  Báthoryakhoz  bO  jobbágyai  sok  kárt  szen- 
ved tok. 

A  várnai  csábiban  elesett  Báthory  István  országbíró  után 
testvére  Báthory  Tamás  lŐn  Nyiregyháza  földesuni,  a  ki  után 
3/ar<;iY  leánya  Kállai  Jánosné  örökli  azt  1450-ben.  1490.  t^áu 
Báthory  Miklós  püspök,  Mátyás  király  kedvelt  híve  bírja  s  őutána 
tíislvére.  az  Eesed  várát  1492-ben  újra  építő  András  gyermekeire 
száll.  Ennek  hasonnevű  íiu  a  mohácsi  csatában  résztvevő  s  az  ellen- 
királyok versengéseiben  nagy  szerepet  játszó  Báthory  Endre  volt 
birtokosa  a  XVI.  szi'izad  első  évtize<leiben  s  igy  Nyíregyháza  tör- 
ténete jórészt  össze  van  forrva  hatalmas  földesura  köztörténeti 
szereplésével.  A  nyiregyházi  jobbágyok  portalis  katonasága  (mint- 
,egy  400  porta  után,  minden  20-iktólegy)  részt  vesz  Báthory  Endre 
^Eászlaja  alatt  az  1541-iki  hadi  vállalatban,  melynek  meghiúsult 
czélja  Buda  visszavívása  leendett. 

Nyíregyháza  ekkor  .az  ecsedi  uradalomhoz  tartozott,  miutegy 
90  más  helységgel  ogytitt.  Neve  leginkább  birtokügyi  villongá- 
sokban, ppres  actákbaii  fonlúl  elŐ.  Köztíirténeti  szerepe  csak  el- 
vétve akad.  így  hozzáj.árúl  1552-beu  Eger  védelméhez  Báthory 
György  7JLS/.Íaja  alatt,  nirijd  Ttikaj  ostrománál  (15G5-ben)  áldoz 
ismét  vérrel,  midöu  Báthory  Miklós  bátyjának :  Eudréaek  segé- 
Ivére  BÍet 


HUsáPOK.  1867.  VII.  FOsiiT. 


43 


654 


Ez  iilö  tájban  kezd  Nyiregyházft  emolkedui.  A  Báthorjí 
erÖdiU'tt  hely lyó  tették  s  mint  ilyen,  számos  meuekölöuek  üyujt^i 
uieuhelyt't  A  johhagyok  örömest  húzódtíik  oila,  hol  íi  hatalmi 
földo.surak  \édí>  szárnyúi  íilatt  nagyobb  biztousigotí^Ivczt^k,  mini 
eRyubmt.  A  mAsunnan  > szökött  jobbágyok*  miatt  sok  pítImjh  sze- 
repel ez  idö  táján  Nyirej;yháza  neve.  A  töt'ök  hódoltságba  nem 
esett  belé,  s  közel  vnlt  :i  kallói  erősség  a  német  Örséggel  ^  Tol 
vára,  a  mely  védte  Nyíregyházát  is. 

E  század  végén,  midőn  a  Ribirtokos  ecsedi    Báthory  Tství 
nz  országbiró,  más  cí>nládnk  is  kezdenek  feltünedezni,  mint  réa 
birtokosuk.  így  ÁVsa/y  tíyörgy,  (1Ő73.)  a  ki  Báthory  László 
vogyét.  vette  el.  majd  (1581-ben)  a  Horváth  s  Í15íi2-ben)  a 
régebb  idÖ  Óta  igényt  formáló  Vajai  Ihrányi  család. 

A  XV^IL  század  hajnala,  a  Báthoryak  ecsedi  ágának  kihi 
lása  s'a  század  elején  meginduló  szabadság-harezok   már  megii 
mosi'dva  és  tekintélyes  községié  fejlÓdvr-   találták   Nyirogyházl 
A  tuljyduuképeui  virágzás  koi*szaka  akkoi-  köszöntött   be.  midí 
Nyíregyháza  az  erdélyi  fejedelmek  védnöksége  alá  s  birtokát 
került.  A  Bocskay  felkeléshez  (1 605.)  Nyiregyh:\za  is  szíwel-lélel 
kel  csatlakozott.  Lakói  ekkor  már,  mint  a  Tiszántúl  leguagyol; 
része,  a  reformált   vallásúak  v<íltak  hívei,  s  a  szabad  hajdúk  küi 
számíttattak.  A  hríjdüság  szabadalmai  annyira  elka.patják  az  ekk« 
már  népes  községet,  hogy  a  vármegye  nem  bír  vele  s  >az  tiem< 
országhoz*  folyamodik  oltalomért  a  nyíregyházai  hajdúk  elle 
kik  Báthory  Gábor  fejedelenitfil  ftj.abb  szabadalmat  nyertek. Ei 
szabadalomlevelét  TL  Slátyás  is  megerősíti  1 61  H-ban,  majd  Betblí 
Gábur  (16SÍ8.)  felmentvén   őket  a  dézma  és  harrainczad  tizet 
B  a  megyei  adótól ;  csnpán  Kesédhez  tartozUik  szolgálni. 

Bethlen  Gábor  halála  ntáo  testvére,  István,  a  magyar 
uára  visszaszállandó  kapcsolt  részekből,  Et\sedet,BátIiort  és  Nyii 
egyházát  magánbirtokában  tartj't  meg  s  Ö  még  1527-beu,  fia  Pé 
pedig  16íí:t-ban  törvónyeseu  is  beiktattatott  abba.  Bethlen  István  i 
Péter  magok  is  többször  megfordultak  Nyíregyházán,  a  mely 
fcjedeluii  íílldesurak  védnöksége  és  a  iiajdn  szabad.ilmak  keese 
tetéso  mellett  a  szomszédos  vidék  elkeserített  jítbbágyságának  valí 
ságos  refugiumáúl  szolgált.  A  vármegyei  nemesség  e  miatt  sere 
mek  kel  ostromolja  az  országgyűlést,  s  csakugyan  1635-heo  a  p^ 
zsonyt  országgyűlés  több  helység  között  Ny iregy házát  js  megfoszt 
a  hajd  úvároai  szabadalmaktól. 

Ennek  daczáni  Nyíregyháza  e  jogokat  továbbra  is  gynkj 
rolja,  hiába  törli  el  az  lG38-iki  pozsonyi  országgyűlés  Nyirbát< 
és  Nyiregyiiáza  vTárosok<  hnjdüvárosi  azabadalmait  ismételve  í 

164ü-beD  Bethlen  István  még  több  hajdú  vitézt  telepít  odí 
1649-ben  I^rántffi  Zsnzsánua  rendelkezik  :íz  ottani  predikati 


TÖRTfcKRYI   IBI>l>At.OU. 


655 


és  scholamester  jaradulmazAsa  íe\6\.  1655-beu  pedig  II.  Rákóczy 
György  erősíti  meg  Bethlen  István  dnnatíóját.  így  a  mit  a  pozso- 
nyi orszJiggyülé»  mec^agndott  tölc  (n  liajdt'ivárosi  s^ühadHlmai) 
megadták  és  biztosi tottíik  az  erdélyi  fejedelmek. 

A  XVII.  8zái!;iíl  utítlsú  í'Ttizedeiuek  zavarai,  a  t«irök  hódolt- 
ság terjedése  Szaholcshan,  a  német  zsoldos  hadak  dúlásai,  miijd  a 
knrucz  hlzadás  s  a  vármegy©  zaklatása  erŐs  nyomokat  hagyott 
Nyíregyháza  turtéii etében  is  s  a  virágzásnak  indult  hajdúváros 
rohamos  hanyatlásnak  indult.  K  század  végén  egyik  földesura,  gr. 
Ortáky  Ifltván  arról  tudósít,  hogy  »Nyiregyháza  annyira  clpusztultj 
hogy  csak  az  szél  fújdogálná  helyeit.*  A  mi  megmaradt,  az  is  nagy- 
részt tönkrement  a  zempléni  lázadás  s  a  Kákwzi-forradalom  fo- 
lyamán. Mígnem  111.  Károly  a  nyíregyházai  Itákúczi  birtokot  az 
ecsedi  uradalommal  gr.  Károlyi  Sándornak  adományozta  1 7 12-ben. 
Az  171S-iki  összeírás  alkalmávnl  mindössze  -47  caelédes  gAzda 
van  Nyiregyházán  az  urasági  telepeken  s  majorságokon  kivül.  A 
kiköltözés  még  ezután  is  egyre  tart;  most  már  nem  ide.  de  innen 
szöktek  a  jobbágyok  a  peres  acták  tanúsága  szerint. 

A  Károlyiaknak,  ha  e  birtokuknak  hasznát  akarták  látui, 
mindruekelÖtt  az  elpusztult  helység  benépesítéséről  kellett  gon- 
doskoduiok.  tír.  Károlyi  Kereucz  vette  kezébe  11752.)  a  telepítés 
munkáját,  miről  Szabolcs  vármegye  eleinte  hallani  sem  akart. 
Midöu  a  vármegye  régre  némi  fentartással  1753-K'in  megadta 
az  engedélyt,  a  gróf  Békésmegyo  ev.  lakosságából,  Szarvasról, 
Csabáról,  Mezfilit'rényrol,  Orosluizáról  mintegy  .30i>  csalá<litl  kül- 
tíiztftett  át  Nyiregyliázára,  ellátva  nfcel  gazda.sági  szerszí'im okkal 
ds  jószággal 

Innen  kezdődik  a  mai  Nyíregyháza  története  és  emelkedése. 
FöldmivoléSfipar.szorgalom  és  takarékosság  álttd  mindinkább  gya- 
rapodott a  megnépesült  telep,  a  mely  11.  József  c^ászártül  1786- 
b^n  már  vásári  szabadalmat  nyer  s  városnak  uyílváuittatik.  Gaz- 
dagodásával arányban  nótt  fHggt^tlenségi  vágya  s  180;5-ban  a 
hatánuik  egyik  felét  a  gr.  Dessewffy  családtól  Ö80,(Kiu  frlou  meg- 
váltotta. Ugyauejst  tette  30  év  multán  a  Károlyi  tuiahíd  részével, 
azt  Í8  megváltván  Iftál-beu  730,000  forinton. 

Meguyenén  a  város  eképen  szabadságát,  statútumokat  ké- 
szített mftgának  s  nzt  elöbli  a  megye,  majd  a  király  jóváhagyása 
elé  terjesztő,  melyet  V.  FiTdináml  király^'Jl  1837-ljen  meg  ia  uyt-rt 
Ettől  fogva  számítódik  Nyireg;yháza  a  sxabad  kiviUt^tágolt  váro- 
sok sorába. 

Kzzrl  végzöilik  Jjukács  Ödön  által  írt  történetének  ia  elsfi 
küu^te  ;  míg  a  muHodik  kisebb  pótkötet  a  város  legújabb  történetét 
s  föggelékiil  az  ottani  ev.  ref.  egyház-türléuolét  nyújtja. 

T.'igadhalatlauúl  érdemes  munka, melyhez  a  töméntelen  adat- 

4»» 


656 


TfíBrtNKTI  TRODAtOU. 


halmait  nagy  szorgftlorainal  kellett  összegyöjtenie.  A  feldolgozásról 
iHfin  szólbíituuk  pnuyi  elismeréssel,  mert  az  egész  mÖ  iukűbb 
a  nyers  történeti  anyag  időrendi  össze  fű  z6a(!,  mint  i'eldolgozott 
história.  Nem  az  író  bessiél,  de  adatait,  okiratait  beszóltoti.  Nem 
az  író  iiralk^KÜk  x/.  anyag,  de  az  adatok  ö  felelte.  Igaz,  hogy  e 
hibában  több  országos  nevű  történetírónk  is  szenved ;  de  ez  inent- 
K6gül  nem  Hzolgálbat  Pedig  liogy  szíTznnk  tud  írni,  :izt  megmu- 
tatja nem  egy  helyen^  hol  önállóságra  vergí)dik  írói  egyénisége. 
Kifogásolnunk  koll  azL  ík,  hogy  a  szövegbe  szövött  okiratokat  a 
régi  Írásmód  szerint  adja  (megb,  hogi,  eccla  stb.)  De  a  hiáoTok 
mellett  is  határozott  nyereségnek  kell  tartanunk  Nyiregyháaa 
történetét  vidéki  városaink  monogratía  irodalmában  8  jó  lélekkel 
njáulLatjuk  az  érdeklődök  hgyelmébo. 

SZADKCSKV 


'ranálmányok.  Irta  íiaxthmáry  Qyörgy*  Blm  koM.  Bttdaptsiit,  Aiijncr 
1897.  S-adr,  JX.  é*  383,  l. 

Tíz,  az  utolsó  évtized  alatt  különféle  lapokban  s  folyóír 
tokban  megjelent  tanfilmáuyt  tartalmazó   kötet.   Szerzftje 
publicista  s  országgyűlési  képviselő  egyaránt  jó  nevet  szerzett 
magának  s  általában  elismert  érdeme,  hogy  a  veszélylyel  fenye- 
getett erdélyrészi  magyarság  ügyére  íí  hívtji  fel  elöszíir  batásc 
a  magyar  közvélemény  figyelmét.  Nyilvános  mfiködésének  a  U 
nagyobb  tette,  miként  az  psychologice  természetes  is,  hat&rozc 
l>élyegct  ad  tanulmányainak  mindazon  esetekben,  midÖn  a  napi 
kérdésekkel  elbalmozott  bírlapiró  időt  talál  magának,  hogy  vala- 
mtdy  tárgygyal  komolyabliaii  foglalkozzék.   Nemzetiségi  politika 
a  vezéreszme  vagy  legalálib  a  kiinduló  pont  Szathmáry  minden 
közleményében,  a  magyar  nemzet  jövője  lebeg  szeme  előtt  folyto- 
nosan, még  látszólag  idegen  kérdések  tárgyalásánál  is  s  a  tiz  tanul- 
mány közöl  csak  egyetlen  egy  (A  fényűzés  törtéuetébÖU.  melyj 
művelt  női  közönség  szjimára  íratott  s  a  »Föváro8Í  Lapok«-l 
jelent  meg)  olyan  ismeretterjesztő  népies  közlemény,  melyet  e  ké 
déssels  általában apuli tikárai  semminemű  összeköttetésbe  nem  b 
Az  egyes  tanulmányok  sorrendje  a  következő : 
1.  *  Magyar orszti'j  és  a  uémet  szöveUég.*  A  >KölDÍ^che 
tung«-baQ  1883-ban  jelent  meg,  feleletül  e  tekintélyes  lapuakanl 
vádjára,  hogy  a  magyarok  az  187'\,-ki  uagy  háború  alatt  a  fra 
cziák  pártján  állottak  s  azóta  is  ellenségei  a  német  nemzetni 
Szerző  különösen  Audrássy  gróf  érdemeit  emeli  ki  a  Magyaróra? 
8  Németország  közt  fennálló  barátságos  viszony  létesítesítésoköi 
s  adatokkal  bizonyítja,  hogy  ez  a  barátságos  viszooy  fenutartfi 
a  mi  részünkről  nem  pártkérdés,  hanem  a  nemzet  osxtatlun  óhaj 


TGvrfürvn  ibopat^h. 


657 


2.  y Bosnyák  orsxág*  (megjeleot  a  > Budapesti  Szemle* -ben 
1877.)  IrodiilmuDkban  ez  a  trvnntinAnj  volt  tudtunkkal  az  első 
aagyobb  dolgozat  az  occupált  tartományokról  8trauss,  Asboth  s 
maisok  műveinek  megjelenése  óta  nz  itt  közlött  türtAueti,  földrajzi 
8  statistikai  adatok  természetesen  biáuvosakuak  tünbetuekfel;  de 
mindig  megmarad  érdemes  úttúrÖ  dolgozatnak. 

3.  tAflanii  uépUkolnhih  tlhchjt^zhv*  (meg^ielíiiita  >Magyar 
tiiTíUóképzöf  I88ti-ik  szíimiiban.)  A  legutóbbi  népszámUlíis  ada- 
taira támaszkodva,  oly  kőzoktatáBÜgyi  politikát  sUrget  Hzerzöuk  e 
ezikkben,  bogy  legalább  ezentúl  az  állami  népiskolák  lehet/ileg 
oly  helyeken  állíttassanak,  a  bol  a  magyar  elem  kissebbségben  é« 
igy  veszélyezttitve  van. 

4.  *  ihdfjtiria*  (megjelent  a  Bpesti  Szemle  1887-ik  GTfolya- 
mában.)  A  kötetnek  a  kíivelkfízuvel  együtt  legtorjedolmeáebb 
(•zikkor  mely  a  Bosnyákországról  írotthoz  hasonlóan  itt  átdolgo- 
zatlanúl  közöltetik,  A  politikai  s  egyházi  történeti  adatok,  termé- 
szetesen mind  politikai  vonatkozásokkal,  sokkal  több  tnrt  foglal* 
üak  ei.  mint  a  földrajzi,  ethnographiai  stb.  ismertetések,  melyek 
inkább  csak  itt-ott  b»^t<ildva  fordulnak  elö,  a  dolgozat  kerekded- 
ségénck  s  áttekintcáéuek  rovására. 

h.>Áz  erdélyi  rvazek  népnsnfij  k^zinilto^Uidi^i,  politikai /» 
ki)zgmdnmifi  xzemponthúl *  (megjelent  a  *Magyar  Polgár*  1884. 
és  1885-ik  évi  folyamában.)  Igen  szorgalmasan  készüli  raja,  telve 
íL  hivatalos  statisztikai  adatokból  cso[>ort4isit''is  s  utánszámitás 
által  nyert  számokkal  s  mindenütt  tekintettel  a  magyar  faj  jövő- 
jére. Néhány  társadalmi  kérdésnek  a  számokon  kívül  élilíszóval  8 
tapasztalás  útján  nyert  leírásokkal  megvilágítása  nagyon  hasznos 
lett  volna  e  dolgozatra  nézve,  mely  küíonöseu  az  ordélyrészi  ma- 
gyar elem  anyagi,  erkölcsi  s  értelmi  supremacziájának  kérdését 
fejtegfti  főkép  az  oláhokkal  s^embeu.  Az  egész  főkép  számok  hal- 
maza, melyeklw  szerző  erós  nemzeti  érzelme  ölt  életet.  Minda- 
mellett Szathmáry  jelen  gyűjteményeién  erről  a  tanulmányról 
mondhatjuk  cl  leginkább,  hogy  leuyomatása  nagyon  szükséges 
volt;  €  tanulmány  fog  könyvének  legtöbb  olv.asót  szerelni 

6.  »A  törttneletti  ra  a  keUt!  la'rilts^  (megjelent  a  »Hou< 
187íl-ik  évfolyamából.)  Egy  pár  német  író  nézeteinek  alapján 
annak  fejtegetése,  hogy  a  civilizatio  rendesen  keletről  nyugat  felé 
bala*Í,  de  északról  délre  sídia  s  igy  Oroszországnak,  Európának 
délkeleti  részében  nincs  missiója. 

7.  ^Azu2$&ra;  a  biblia,  éyyhdzj'Xf  és  a  magyar  töf*vények 
«£«mponf/rf6(í/«  (megjelent  a  » Fővárosi  Lapok*  l879-ki  évfolya- 
mában.) Népies  közlemény,  épen  nem  manchesteri  szellemben. 

8.  >A  munk(i$  pártok  és  az  dltaláno*  xxavazaÍjo*f  Sétiwt- 
or$Kdgbant  (megjelent  a  >Budape6ti  Szemlébenc  1875.)  Volitíkai 


65ft 


■irOBTfcHKTI  IBÍ>DJ 


tourlentiAval  írt  dolgozjiU  nielylipii  szerző  az  Altalúntísszíivazaljoff 
beli<»ziit:ilút  tartja  osaktiem  egyodftli  okftnak.  hopy  az  {í\Uí\í\,  tisz- 
táu  felforgató  vrszélves  elemnek  tartott  social-ilomocí-atiH  N'^roet- 
(írszágon  terjed  8  hasonló  osetben  níilunk  veszélyt  lútim  a  nemse- 
tisígek  részéríil,  A  t^inúlniAnyban  érdekes  egy  pár  socialista 
lapokból  volt  közlemény. 

9.  >A  fént/Üs^-tí  tüiiénetc^'U,  fekinieltelainngtfarvUzijnt/of(ra< 
(megjelent  a  >Föv&rosi  Lapok<-bau  1886.)  Népszerű  ismerctter- 
jesztí  czikk.  a  magyarorszájíi  adatok  főkép  HadvAuszky  Béla  ut 

10.  kX  citi/lsafio  halfhft  harhrr  népekre  az  (Ukorhin  és  mi 

(moRJelent  a  »Npmzel'-bcu  1886.)  Az  amerikai  indiánok  suCspu- 
dcs  oczeáu  lukóinak  pusztulását  állítja  szembe  a  rómaiakkal^  ] 
a  vad  népeket  nevelni  tudták. 

A  czikkek  nagyobb  része  tehát  történelemmel  is  foglalkozH 
3—4  közülök  cnyonesen  történeti  tárgyú.  Nem  tagadjuk  meg  sze| 
zrit4Íl.  hogy  az  adatokat  gondosan  gyűjti  még  uépszerfi  niiiukáil 
is.  habár  tu  6  történeti  adatai  mind  m&sodkézbul  nyertek  is. 
téncti  felfogása  is  ijyakrau  egyoldalö.  A  dnctriniir  jelleg,  mely 
történelem  és  a  keleti  kérdé?í  alapeszméjében  8  annak  k.athedr 
tárgyalásábim  mutatkozik,   különösen  ieliüuö  az  utolsó  czikkbfl 
a  hol  a  modern  civiliaatio   hatását  igen   keményen  (35G— 7, 
Ítéli  el,  feledvén,  hogy  néhány  törzs  kihalásával  szemben  nz  nnj 
lok.  h()Han<l(ik,  sót  az  oroszok  éíi  fraucziák  is  mily  sok  áldá^ 
jesztettek  az  ó-vihíg  népei  között  a  hogy  egyes  népek  ibgyAsAtST 
szemben  .Táváhan,  Keletjízsia  más  részében  s  Afiikában  is  épeu  a 
törzsök  vérengzéseit  s  a  rabszolgakeroskedést  gátló  európai  eivili- 
satio  szaporitjaabarbárok  számát  óriásilag.  Apártszempontok  ált 
vezetett  politikus  gyakran  hagyja  magát  egyes  adatok  által  ki 
láuos  Ítéletekre  csábíttatni,kölönösenahol  rokonszenve  (ama 
faj)  s  cllenszonve  (kölöuöseu  ivz  oroszokkal  szemben)  uralkodj 
Ez  a  geueraliz.Más  többször  ellenmondásokra   is  vezeti,  he^é 
kebb  példa  vau  erre  a  166.  s  167.  lapokon  jóformán  egymí 
szembeu.  Egyik  oldalon,  csak  a  kilométerre  számított  fök  ai 
jáu,  panaszkodik  azon,  mily  gyér  népessége  van  a  székely  s  mnf 
várniegyéknek  s  szembe  vele  mint  természetes  dolgot  állítja.  hoB 
a  székelység  nagyon  is  sürün  lakik.  Ajelenagriculturai  viszouji 
között  az  utóbbi  tétel  is  helyes  ugyan,  de  ily  éles  ellenmonc 
mindenesetre  magyarázatot  igényelt  volna  s  m^igyarázat  ea 
nem  jutott  volua  szerző  ama  részben  szintén  helyes,  de  nagyou 
egyoUlalfi  következtetésre,  hogy  sgoodoskodui  kell  a  medrél)öl1 
áradó  székoly  népességi  folyamnak  okszerű  levezetéséről  a  tö| 
erdélyi  megyékbe*,  feledvén,  liogy  a  jelen  agriculturai  viszonj 
között  ezek  a  megyék  is  túlnépesek.  Maga  a  szám  szerinti  népj 
ség  ált^Iábau  még  kevésbé  nyújt  igaz  világot,  pedig  szerzi  enil 


TftRTfcrniITt  tRODAT.nM. 


659 


vul&miut  általán  n  sttUiHxtikai  szúuiokaak,  Cííakuem  miudeoütt 
túlságos  sok  bizonyító  erftt  tul.'íjdoiiit. 

Mindezeket  a  hiányokat  olleledjUk  különben,  midfin  látják^ 
mii;  szorgalommal  s  komolyajíggal  igyekezik  azerzÖnk  nemzete 
jövőjének  itt-ott  matitkozó  »Ia|)jait  kikutatni.  SzathiuAryban  nincs 
elég  bölcsészeti  alap  magasíibb  conceptiök  létcsitésAre,  (itt  hol 
mfisok  nyomán  m«]íkisérii  ezt,  mint.  külünösen  >A  törtónt'lem  é% 
a  keleti  kérdés*  cziuift  köziemínyében  s  másutt  Í8,  i-gyoldalú  fel- 
fogásokra téved  :  de  mindenütt  megvan  a  szorgalom  s  az  Őszinte 
meleg  hazafias  érzelem.  Ez  az  érzelem  vezette  el  a  politikust  - 
a  nálunk  az  Eötvös  által  inaugurált  áramlatnak  határa  alatt  —  a 
közoktatásügyi  tanulmányokra  is,  melyeknek  itt  (61  —  67  és 
178—181  és  197—217.  11.)  közlött  eredményei  a  kötet  leginkább 
új  s  legtartalmasabb  részei  s  ez  az  érzelem  okozza  azt,  hogy 
Szathmáry  dolgozatait  szívesen  olvashatjuk.  A  mit  lefrt,  megfon- 
tolva s  tamilniáuy  alapján  írta,  ítélete  meggyíizudésbul  ered  s  ha 
itt-ott  téved  is,  ez  a  tévedés  egyúttal  öncsalödás. 

Gy— QY. 


Cclbtrt.  hUi  Bátiagi  Aladár,  EUS  rén,  íiutlapett  I8S  7.  A  nuu^^ar  tud,  aicor- 
tiémia  mAmdúc  oMouUjféitali  külŐn  kiadványa,  2i't,  l.  ára  1  Jrt  50.  kr. 

Ballagi  Aladár  egyike  azon  kevés  íróinknak,  kik  a  világtör- 
ténelemmel önállóan  foglalkoznak.  Pár  évvel  ezelőtt  megjelent 
munkája:  »WallenBtein  karabélyosaim  figyelmet  keltett.  Ujabban 
a  magyar  tudományos  akadémia  ülésein  több  érdekes  előadást  tar- 

rtott  ColbertrÖl,  XIV.  Lajos  híres  miniszteiérül.  A  íelolvas;i8ok 
egyes  részletek  voltak  abból  a  mŰböl,  melynek  elsÖ  része  most 
elÖttOuk  fekszik. 

A  mü  nem  életnyz.  Maga  a  szorzó,  ki  Colbertet  tartja  a 
modern  FrancziaorszAg  alakúlájia  megindítójának,  inkább  e  nagy 

bidlomfériiú  államszervező  munkálatait   akarja   AcaleidosoopszerQ 

fképben<  (8.  1.)  bemotatui,  mert  nézete  szerint  az  i^  idejében 
Franczíaorsxág  ugyanoly  törekvés  sxiüterc  volt,- mint  napjaink- 
ban Magyarország.  Valóban  caleidoscopszerö  képek.  A  21  fejezet, 

amelyre  a  jelen  rész  tartalma  o.szHk,  egymái^sal  laza  OsszefÜggés- 
beu  álló  tárcza,  a  frunczia  styl  s/^elltímcs  fordúl.'itaival  s  még  kül- 
sőleg h  jelezve  e  modort  az  áltjil.  hogy  a  íejezftí'k  czímeí  nagyon 
általános  jelmondatok  va^y  idézetek.  Minden  egyo*  fejezőt,  a  Icg- 
eUuk  kivételével,  csaknem  kimerUetji  látszik  Colbertöwzes  műkö- 
dését. Az  elsÓ  r6*z  átolvasása  ntán  Önkénteleuftl  föltámad  boii- 
ntlük  akérdé>,  hogy  mi  marad  hritríi  a  második  rén/.re?  fle  azért, 
vagy  épen  ezért  nem  nyorUnk  kidinni>riii>dn  kr-jx-t  (Vtberl  egyéni- 
ségéről.  Rondkivöl  szolgalma!*,    ervlve?*   ü    nagyon  kúrültukintö 


660 


TOBTtXRTI  inODALOM 


admiüistrutiv  tchetséfinok  találjuk,  ki  jóíbnnán  cgyoAiOl  dolgoz 
az  egész  íirszágbau  s  mfikMclés**  nagjon    :\l(i:ísos,  mert  miiidenü 
józan  reformokat  teremt:  de  nem  értjük,  legalább  nz  eddig  ki 
lőttekből  uem,  mikf  nfc  jött  létre  ily  nagy  átiiluknlAs  jóformán  ríi 
kődtatás  nélkül  egy  hatalmára  féltékeny  autocrata  fejodidcm 
egy  már  értelmileg  magas  fokra  fejlödOtt  társadalom 
Dem  í'rtjük,  minő  erkölcsi  tényezők  emelhettek  fel  egy  k 
Bfil  romlott  3  szerző  által  mindenütt  sötét  színekkel  festett  társi 
dalomban  egyetlen  embert  i]y  magaslatra.  Ballagi,  mint  az  él 
írók  legnagyobb  része,  valószínűleg  nagyon  túlbecsüli  hősét,  bi 
erkölcsi   tulajdonairól   többször    szól    gáncsolólafr  (1.  klilönösi 
16—  ly  U.)  s  ez  az   oka,   hogy  minden   reformot   kizárólag  ne 
tulajdoníts  mAsrészt  minden  részletet  kiemelve,  (Jolbertegyénisé 
helyett  egy  mindent  mozgató   gépet  ír   le    —   gépet,  melyn 
szerkezete  sokkal  bonyolultabb,  miut  hogy  első  tekintetre  világi 
legyen. 

Annyit  azonban  el  kell  iamernüuk.  hogy  Ballaginak  a  magy: 
közönség  előtt  sikerftlt  Ctdbertet  az  eddiginél  magasabb  piwles 
Ion  mutatni  be.  Azőmunkájában  e  híres franczia miniszter  nem 
a  m  arcán  ti  listicus  rendszer  megalkotója,  mint  eddig  olvasgattu, 
hanem  oly  fTTfiú,  ki  nemzete  javát  a  modern  chauvinista  egfii 
orélyével  előmozdítani  önzóstt'lenŰl  s  miiidou  ténin  képes.  A  frj 
czia  népet  önállóságra  nevnlui,  ju  idegent  t^djesen   kiszorítani, 
fejlődés  s  hatalom  alapjait  megvetni  —  kétségkiviíl  képes  volt 
férfiú,  kit  csak  egy  szUk  látkörü  rendszer  alapítójának  hittek, 
minő  erély!  Némely  (pl.  12  —  15  s  20  -21-ik)  fejezetekben  mei 
lepő  tanúíságos  példák  vaunak  felsorolva  Colbert  10  vaskos  kötet; 
menő  levelezéseiből,  mily  ügyesen  tudta  ő  az  összes  müveit  t: 
haladását  felhasználni  hazája  számára,  bogy  teremtette  meg  i 
az  egyes  iparágakat,  hogyan  létesítette  a  mezőgazdasági,  hajózási 
atb.  reformokat  sokszor  erőszakkal  s  mindannyiszor  hatásosan  oly 
czélzattal,  hogy  Franoziaország  ne  szoruljon  többé  idegenre. 

Ballagi  Aladár  azt  állítja,  hogy  Colbertnek  még  eddig  uej 
Írták  meg  méltó  életrajzát  s  indirecte  kimondja,  hogy  az  ő  mű 
az  első,  mely  az  eredeti  kutforrásokat  használja  fel.  Xiucs  jogo- 
sultságunk ezt  kétségbe  vouui,  mert  Íly  nyilatkozat  a  Colberti-fil 
írt  müvek  alapos  ismeretét  feltételezi.  De  hogy  Ballagi  mOve 
csakugyan  forrástanúlmáuyou  alapúi,  az  kétségtelen  s  készséggel 
elismerjük  azt  is,  hogy  irodalmunkbau  kevés  ily  világt<)rtéuülmi 
monographia  jelent  még  meg.  Colbert  életrajzának  hiányát  termé- 
szetesen nem  éreztük,  egyelőre  irodalmi  luxustárgy  ez  a  könyv 


nálunk.  De  azért  Őszintén  fogunk  örvendeni, 
francziák  is  elismeréssel  fogadják  dolgozatát. 


illetékcKebb 


TOWTÍSNRTI  l1tODAI/>M. 


661 


Dk  StaiiUfn  fifT  Jwintutt'Vnivfrtitát  Bologna  vfm  J,  1317 — 1347,  und 
lUrtn  Vet^iiillnisr  a<  jenen  Paditajr^  Prru'jiwi,  Fiormu-  Von  P,  ifearnch 
Dentjíe  O.  P.  i Souúcr-Ahiiruck  atu  Archiv/iir  Liírrntw-  und  KirchenffeaehichU. 
STét  ]d6~'397,  II.) 

A  í)ologuai  jogi  egyetem  mint  »Mfiter  Stuiliornm*  aközíp- 
korbHU  a  Icghíresebh ^s  legkeresetM)!)  tuU,  a  mikor  taufilói  szfuirn 
hatezer  körül  járt.  Egész  Európából  ott  gylilokezett  össze  íiz  egy- 
házi és  ])tilg;'iri  jogot  hallgatók  nagy  serege :  olaszok,  kik  három 
nemzetiségre:  a  tuskra,  longohardra  és  rómaira  oszoltak;  továbbá 
a  fnincziák,  spiiiiyolok,  provcnrriíik,  augolok ;  aztáu  a  pikar- 
(lok,  biirgtmdok,  piktnk.  h:iskok,  toiii-HÍak,  ceuomanok.  catalanok, 
uinijtfai'ok,  lengyelek;  végre  némntpk  is  cscb(ík,  kik  a  XIV.  szá- 
ziidbau,  íi  leírt  rendben  figy-egy  nemzetet  alkottak,  melyből  idö- 
közöukiut  a  rcotorok  rálasztalUik. 

HazAnkHai  elŐs/erptettcl  látogatták  e  főiskolát.  Már  a  XI. 
században  vau  nyoma,  hogy  mag>arok  tanultak  Bolognában,  a 
XIIL  és  kíivetkezö  századból  való  okiratainkban  pedig  nem  rit- 
kán tiilálknzunk  tudós  fóríiakkal,  kikrÖl  mondatik,  hogy  a  bolog- 
nai egyetemen  végezték  tanulmányaikat.  1 2ii5-bpn  az  ultramontá- 
nok  (azaz  nem  olaszok)  akkor  még  csak  tizenhárom  nemzetének 
egyikét  Ök  alkntli'ik.  1 81 7-bcn  egyikük:  Miklós  nyitrai  fíiespcres 
:u  eszt<írgoiDÍ  egyházmegyében  (kósöbb  prépost,  eomes  capellae 
regiae,  végre  egri  püspök)  rectora.  —  míg  Jakab  nógrádi  föespe- 
res  (később  esztergomi  éueklÓ  kanoriok)  ugyanakkor  tanácsosa 
volt  rt  bolognai  egyetemnek. 

A  nevezi'tt  főiskola  jelcsségéuél  fogva  mintája  lett  nzntáua 
keli-'tkezett  egyetemeknek;  szerinte  alaküláuak  apiUÍuai,perugiai, 
íloreuzi  és  más  futanodák.  Ép  azért  alapsznbály.ii  nagy  fontosság- 
gal bírnak  mindezen  főiskolák  történetére  is,  mert  szervezeteikről 
és  alkotmányokról  fölvilágositAst  nyújtanak. 

Hanem  eflele  alapszabályok  épen  a  középkorból  ismeretesek 
eleddig  nem  valának. 

Tudva  volt  ugyan,  hogy  fV.  InC2<>  pápa  l!í53-bjin  >quaedem 
statuta  salubria  et  honestii,*  melyeket  a  bolognai  egyet-m  recto- 
ra i  alkotának,  megerősített;  kétséget  nem  szenvedett,  hisz  a  dolog 
természetéből  folyt,  hogy  ex  alapszabályok  idő  folytán  kibövíttct- 
tpfc,  ujabbakkal  pótíiltnttak :  de  a  bolognai  s  egyéb  olasz  levél- 
tj'irakbuu,  nii'lyekben  ezt^n  egyetemi  legfoutosabb  okmányokat 
keresték,  az  1507.  év  előtt  kelt  bolognai  >Statuto  deiruniversitíi 
dei  Giurísti*  nem  találtatott.  A  nagynevfl  SaMfigny  »  adatait 
kiváltképen  az  1561.  évben  nyomatott  alA))Szabályokl)ól  meríti, 
Doba  e  kútfőt  neui  idézi. 

így  állottak  az  ügyek,  midőn  Dcnijllt*  lítnrik  prédikátor- 
rendi  atya,  a  szentszék  vatikáni  alkőnyvt&rnokn,  kezében  tartva 


6fl2 


TftRTfcNETl    IROI>ALOM. 


Knnuznak  »A  pozsou}"!  káptalftu  kézinitni*  czímfi  könyvét,  íimiilt 
öszazel  hozzám  jövu,  adnám  ki  neki  ;i  káptaUni  kunyrUirból  a  l 
Bzámú  kézírüt-ot,  mely  napCJ  folio  alakban  kilenc  lcv6lou  fiJlitóli 
a  bolognai  egyetemnek  alapszabályait  tartalmazza  és  melyre 
Dankő  praelatus  ligyGlrntztetU'- 

A  mondott  kézírat  crcflct*'  Holngnára  vall.  Alakja, 
festett  koz<tÖ  betűi,  a  colamnák  sorszáma  (60)  megegyez  a 
század  közepén  ott  másolt  kéziratok  apparátusával.  Az  elsfi  lapon 
a  sz.  János.  sz.  Máté  és  sz.  Lukács  evaugelíuniíií  kezdető  (»  az. 
Márké  Liányzik)  vanuak  leírva.  Ekként  szokott  lenni  m&s  egye- 
temi alapszabályoknál  is;  hí^z  midőu  cskUt  tőnek  reá,  ennek  »tac- 
tis  sauctiíi  dei  evaugeliis*  kellett  történnie.  A  második  Upo; 
kezdődnek  :u  alapszabályok.  A  rubrikák  föliratai  vörösek ;  fejör 
uél,  a  lap  szélén  vannak  számaik.  Sajnos,  bogy  a  kézirat  a 
fttrditottgoud  daczára,  nincs  a  legjobb  állapotban.  Tintája  elha 
ványult,  hártyája  ko|)Ott.  Gyauítósüm  szerint  nem  3<ikkal  külöo 
állapúlban  érkezett  Pozsonyba.  A  káptalan  lH54-beu  szükséget^ 
nek  látta  boköttetni.  mi  hogy  megtörté ubessékt  papirszalago' 
kellett  a  belső  széleket  megerösíleui,  s  e^  által  a  könyvkötő  ben 
totta  a  végbettik  uémelyeit  Nagyoí)b  baj,  hogy  a  kézirat  t^onki 
az  egyetemi  alapszabályoknak  csak  mintegy  két  bni-madát 
mazzu,  a  45.  rubrikával  végződik,  4 — 5  levél  hiányzik. 

Ez  alapszabályok  szerzője,  miut  a  jegyzetben  közlött  be 
zetésbőP)  kitűnik,  a  híres  kauouista./t>afme«ylWreri^.  Nagy  teki 
télyben  állott  ő  már  akkor,  t.  i.  1316-bau.  Ez  év  augusztus  ha' 
ban  clhagyA  a  bologuai  egyetem  mindkét  (citra-  és  ultramoután 


tac- 
pot^ 

I 

i)nD    * 


^)  Adjuk  o:t  drdeke^  li:irtcueti  bevezeti  egy  restéi:  >Ad  honom^H 
«t  laudem  Ihe^ii  Chríeti  <:t  matrís  e\u»  et  tociiia  celestie  curíe,  ad  etata^^ 
ixiaiii  et  iiKTfüiieiitiini  pttidii  Bnnonie  et  regulám  et  }>acein  in  ipeo  Htud&u- 
cinm  cdita,  ordináta  ^t  mnltia  dmein  coniposita.  aiint  hec  etatiita  per 
Joliannein  Audrec  decrctorum  dortorem  cuui  i|uatuordecim  houorandoratn 
et  pnibonim  Htudcnrium  couEcilio  sub  Hiinii  dotninice  natívitutis  nitllesiino 
trecentcHimo  decimo  HCptimo,  regentíbus  hoiiorabilibtiB  viría  dominis  iV^o/oo 
tlf  Vn'inrin  archiüiacoHO  Niiriensi  in  ecclfjrin  Sfrignnienn,  UUramontauonim, 
H  Joliaune  de  Ortucchío  de  A(|uila  ffluonico  Marsicano,  CltmmontHiionim 
rectoríbns,  et  partim  eub  ipioruni  n^gimine  piiblicata  et  approbatk 
nnivcreitatem  et  sub  regimiiie  Hucceesonim  suortim  houorabilium 
domiuonim  Petri  Cemeni  cunonioi  Tolec&uí  de  nacioiie  Ispanomm 
mootanonim,  et  Fiwierici  de  Bardifl  de  Florencia  prioré  vanctc  Marié  auj 
portám  Flnri'iilin.  Citramoutanonim  rcctoribuH,  Consciliarii  antem  fneru 
hü  :  Domiiuis  Manfrcüiis  de  Collalto,  episcopDS  Cenetcn.,  dominus  Fr 
derieuH  rector  prediutitfi,  domínns  Stephanus  VratíBlavJon.  cononicv 
dominus  JucoOu*  archUUacomu  Neuffratlieit .  . .  <  Btb.  stb. 

/ 


TABtAnVTT  ntOT>AI,OM. 


^(Rti 


rcctoru  a  várost,  mert  mcgsÍTtvc  érezték  magokat  a  vároybiró 
kemény  rendszahálvni  által,  iH  Ferrara  tíirtaniíinyba,  Argeut/Jui 
vouűltnk,  megtísketvííii  a  tíumlúkal  is,  linay  i^lútAznak.  Nagy  fel- 
ÍDdúlás  támadt  e  miatt  a  lukoBok  közt,  fClr^gre  is  egyességre jutott 
a  város  az  egyetemmel,  melynek  megerÖRÍtósóre  készUették  az  új 
alapszabályokat,  melyek  1317.  évi  május  b.ivál).iu  bajivattak  hely- 
ben és  lét4!tt<fk  közltírn*.  Azoubau  a  küvetkezíi  liánmi  r'-vtizofl  vó^/*m. 
t.  i.  I32H.  IHUB.  Art  13  4<i-lmii  isméielví^  át-átij*'xték  azokat  és 
1347-bou  újra  mogerösí lőtték.  Ks  eiseu  átnézett  és  rész  szeriut 
módosított  alakban  mutatja  a/okat  he  a  ]>oz$vtjnyí  káptalani.  16. 
szúuiú  kézíi'at ;  fz  alakltau  fo^ailták  azukat  el  —  babár  uem  válto- 
zatluuúl  —  TVniíria.  Kloreiiz,  Padua  éa  valÓ8Zíu(Íleg  egyéb,  az 
idöbeu  keK*tkezett  egyetemek  is. 

Nagybecsft  tebát  ez  ereklye,  mintbngy  —  mond.ia  Deoifle  — 
egészen  uj  uózeleket  és  fölvilágoHÍt:isokat  nyerünk  belÖle  a  kftzép- 
kori  egyetomek  IVIÖI.  Nem  is  kimélte  fáradsíigát.  bauem  szorgitstiu 
egylmvetette  a  pozsonyi  kéziratot  a  Ixjloguai  későbbi  (már  emlí- 
tett) alapszabályokkal,  továbbit  a  üoreuzi  13H8-ki,  a  perugiai 
1457-ki  s  a  paduai  1463-ki  egyetemi  statntumitkkal,  s  e  nagy 
szorgalommal  és  (;1meé]Íel  végzott  fárasztó  munkája  ált^l  a  ]>oz80- 
nyi  szöveget  nemcsak  megállapította,  de  kipótolta  .-innak  biányzó 
barmadát  is,  ugy  bogy  a  bolognai  l347-ki  egyetemi  alapszabályok, 
most  teljes  érdekességükben  oKíttUuk  állanak. 

A  kérdésre :  miként  jutott  ez  immár  uagy  fontosságra  szert 
tett  kézírat  Pozsonyba  V — Deaifle  azon  véleményben  van.  bogy  vala- 
mely Bolognában  tanált  magyar,  ki  talán  rectorí  bivatalt  is  viselt, 
leirattal  ez  alaps^^abályokat  és  emlékftl  magával  bozta  Magyaror- 
szágba. Meglebet,  De  azon  körülmény,  bi>gy  a  kézirat  elsíS  kezdő 
betűjében  fe8t^^tt  czímer  nem  magyar,  nem  látszik  e  foltevés  mel- 
lett szólni.  A  leíró  valnszinQleg  nem  idegen,  hanem  megbízója  czí- 
merétfestetto  volna  a  kéziratra.  Ka  ngyan  a  véletlen  nem  játszik  a 
dologba,  nekem  valószínűbbnek  látszik,  bogy  Vitéz  .lános,  midöu 
az  AcAdemia  Istropolitanát  szervezte.  boztJi  vagy  hozatta  e  pél- 
dányt, mely  épen  keze  ügyébe  esett,  mintául  ide.  Véleményemet 
azonban  én  se  tudom  egyébbel  támogatni,  hanem  hogy  a  pt*28onyi 
káptul.'ini  könyvtárban  a  nevezett  akadémiánál  használt  más  kéz- 
iratok is  Őriztetnek. 

Fontosabb  volna,  ha  az  összeftlggést  a  bolognai  és  biuai : 
veszprémi,  pozsonyi.  ]  temek  közt  kimutatni  képesek  len- 

nénk. Talán  Denílle  :■■  _     ^ri  egyetemeket  tárgy.-izó  II,  köteté- 

ben, melynek  n  pozsonyi  kézirat  nagy  lendQleLet  adott,  és  mely 
aligha  sokáig  várat  magára,  találunk  némi  útbaigazításukat. 

PöB  ASCT-U- 


T  Á  R  C  Z  A. 


M.  TOKTENELMI    TAKSULAT. 

Utolsó  vil.  gyöl^fict  a  nyári  szünet  előtt  f.  hó  7'^  tartá,  Polazli 
Foreucz  elnfiklote  alatt. 

Az  vIbő  tárgy,  a  vdl.  tíl^a  tolajdonk^pi  cz^ja  a  dévai  és  hnuyadme 
kiriliidtiláfi  prognuninjárifik  megáll apítísa  volt,   a  mely   aldbb  olvaahat 

Folyóügj'cket  titkár  távolldtííbcn  Szádeczky  Lajos  t.  s.  tcrjcsz 
eld,  miudcnek  cltítt  kcgyelotr^s  szavakkal  euilf'kezik  meg  a  társulat  «gyi 
derék  alapító  tagjának  Bdrú  Déián  Jánosuak  clliúayta  fulöl.  a  ki  u  tánüd 
lat  keg>-fletet  annál  inkább  raegcrdemll,  mert  v^greudoletebeii  ie  nie^eml^ 
kcswtt  n  társulatról,  1 00  darab  aranyat  liagyomilnyoxváD  számára.  Glbüuyt 
feli'tt  i^rzottüazinte  reszvtítet  jegyzőkönyvbe  iktatni  határosa  a  választmáuj 

V)  tngokiíl  bejelentettek  :  Zichy  Qabrícila  gi-ófnö  KaUcebtirgoa 
melleit;  ^r'^ör;/;/ Aludár  fitatiftikiü  beltag  Budapesten^  (aj.  a  titkárság)! 
OtatizÍ-li»zkai  Liszkai/  Jeuö  £rzí<obetfa]ván  Pest  mellett,  (^'.  Csáuky  Desstf)  j 
rfr.  TtniíMváry  Jánop  gj'mn.  tanár  Gy.-Febe'rvárt  es  Szihj  Miklós  KoIozbd 
(aj.  Sznbó  Károly) ;  7'o'í/i  István,  ilgj'ved  Szigetvárt  (aj.  Hampel  J.) 

•''  W*\f  Ttldi  c5h1iÍ4  elhatározta,  \xo^'  családi  okmánytárát  kisdatja 
a  közvetítésre  társulatunkat  kérte  fel.  A  marosvásárhelyi  es  host-zúfalnsi  csa^H 
ládi  levéltárban  drzött  okiratokból  5  vaskos  kötet  volna  Összeállítandó.  As^| 
I.  kötet  terjedne  az  Árpád-kortól  ItíOO-ig,  a  II.  k.  1600 — 171l-Íg.nIU. 
Teleki  Mihály  levelcztíseit  foglalná  magába.  Az  okmánytár  300  példányban 
volua  nyomatandó,  minden  kötet  kóltségvett^  2000  frtra  van  számítva.  A 
grófi  cialád  azon  óhajtását  fejezte  ki,  hogy  tárRÚIatiink  (^piígy  mint  a  Zichy- 
codex  kiadásánál  bizottság  áltat  k<!p^'i&elte,4sc  magát.  A  választmány  JírÖmind 
tesz  eleget  a  grófi  család  kívánságának  h  a  szerkesztői  bízottságba  Szilágy 
Sándor  elnöklete  alatt  kijcldli :  Dták  Farkas  és  Ssdducsky  Lajos  vál.  I 
kat,  mint  a  kik  a  marosvásárhelyi  lev^tárban  már  dolgoztak  és  Oergttf 
Samu  társ.  tagot,  a  ki  a  hoesKÜfalusi  levt^ltárt  ismeri  s  ezeken  kivfil  k&x 
mükiídrisre  felkéri  Sz/iW  Károly  éa  FrjérpfUaky  László  vál.  tagokat. 

A  pénztári  kimutatás  szerint  juuius  hó  folyamán 

bevétel  volt 3,247  frt  49  kr. 

kiadáa  ......  878    »    60   » 

pénztári  maradvány  Július  hórm      2,868  frt  89  kr. 


í 


tAxC£a. 


665 


A  DÉVAI  ÉS  HUNYADMEGYEl  KIBÁNDÚLÁS  TEKVE: 

Jtd.  33-án  reggel  8  6.  20  p.-kor  indiilAs  r  kOxpontí  pályaudvarral.  Diívára 
érketiú  este  ^/^lO-kor.  Fogadtatás,  elazálláBolia,  ismerkedni  eattHy. 

Jui.  2i-Ai  a  M.  Törtcnolmi  Táreülat  ktíz^UIi^so.  IMIbcn  dtsaebéd.  Dolatin 
a  uÚ7^uin  bemutatása  b  a  dévai  vdr  nicgtekintáso. 

Juí.  :í5-ét.  A  hunyadraegyei    tiírttMielm i   ú«   r«gi^xeti  tárxülat  ktfxgTŰl^. 

Progra  m  mja  : 

1.  Eluöki  megnyit'^  beBzéd,  gróf  fCuna  Gtixától. 

2.  Titkári  jeleutda,  A'újí   Huberttől. 

8.  Dr.    Sóii/nM'I'\Jíeí6    Ferencz    tsoierteti    Hunyadmeg^'e    kH/.-    t'« 

magán-lev (oltárait  m  gyűjt«uéQyejt. 
4.  T/gliUO ú.hor:  HistorínineveEEetesfiégü  barliiugok  Hiiiiytidtnegyeben. 
6-  Király  Pál :  A  dákok  erősségei  é»  f^^verei. 
6.  Folvóügyek. 

Kfízgytiles  után  kiráudiUás  Marót- Sémeíhiie,  gróf  Kuua  Ge^a  kas- 
télyália  a   utt    a    park  régtBcgeínek  m^tokintt-iíe ;  mujd  a  ktlzeli 
Vcczelre-  (Mitia),  ax  ottani  római  ró^ist^^^ek  tnegazeia  le  lesére. 
JhL  2G-ÁH.  Kirándiíltks  fogatokon  \'ajda  Uunyadra.   Ott   a  vár-,  az  erdÖ- 

kÍQríttúr  levéltára  s  il  vuBmiivek  ettb.  megtokixitt^se. 
Jh/.  S7-^fi.  Ktrándúlá:{ok :  Piakirt**?*  i'cirozsémbe;  Ilátssu^-Várhelyre^Sar- 
mizcgetboaa) ;  eiietleg  Nagy-Ag^KÖrOsbánTa  (la  Abnidbánya  «^idi:nt($rr. 


A  dévai  é^  hanyadmegyei  kinlndúlást  gróf  Síéchai  Antal  társ. 
másodelnök  fogja  vezetői.  A  táreülat  tagjai  ki>2Ül  niiategy  uegy^-en ketten 
jelentkeztek  a  kiráiidúlánra.  A  válaoxtiiiáuyból  'jróf  '*>zérhen  A&tal  másod' 
elnök,  Sdliigyi  Sándor  titkár,  JJ/úk  Farkas  jcgyzÖ,  dr.  fiaá'Irrziri/  Lajos 
titkársegéd,  és  dr,  C»áal-y  DeKsti,  IhiÁn  Lajoe,  KŐvdry  Lásxló,  t/r.  Márki 
Sándor,  Sm/y  Ivin,  dr.  Szaím  Károly,  ilr.  SzrnJrfi  János,  iW.  Sánnj/vi 
József  éa  lir.  IWaut  Kitroly  vál.  tagok.  A  rendoif  ta^ok  küziil :  ItaraMs 
Di>moko8  tr.  i'Sy-UdvarWJyríll),  lír. /ín/íV/íí  János  Ir.  (KoloMvárról),  BartÜk 
FcreucK  tr.  (Bpestrot),  Üerz^vicsy  Egyed  fb.  (Kuaárúl),  r/r.  Üind^r  I>ajo9 
(Medgyesrfll),  dr.  Borovxzky  Samu  akad.  B^^dtítkár ;  ifj,  Bőtőni  Sándor, 
BuiujHatf  Vinezo  akad.  1.  tag  (N.- Várai) ról.),  Ou-rnrl  Iguáca  éfl  Kálmdn  fb. 
(Közegről),  Fereuczt/  Miklóa  Ügyv.  b  volt  onz.  képv.  (IColossvárról)^  JuiuUz 
Béla;  dr.  Karácéonifi  János  tr.  (,Gy.-F<;l»lrvárról),  Koaa  Jóaawf  tr.  (M.- 
Váflárbelyrííl),  iir.  Laura-  Bda,  hfolnúr  í^igmond  Ugy  ved  (Bt -Vásárhelyről), 
PftUy}  Béla  orsz.  levéltári  tiszt;  Itévész  Kálmán  tr.  (l'ápárólj  Ur.  Rf^JMr 
Gyala;  dr,  Ssaöó  Gynla  egyet.  m.  tr.  és  Shtéd  Jenu  ( Kotozsvárr^l),  Staló 
Károly  Unf.  (Sopronból),  Szff.y  Miklós,  .¥»'//  Farka.<i  kir.  táblai  bíró;  0?. 
dr.  SaiHHfffi  József  egyet.  tr.  (Koloz4rárrAI\  dr.  Tf/arénli-i  .lános  tr.  (Gy.- 
FrMrvárrúl),  Tól^  István  Ugyv>\I  Szigetvárról,  dr.  i'dcjy  János;  Veres 
Ferencz  (Koluzavárról),  VidoneA  Gyürgy  (N.- Váradról).  VégíU  n  krnkkai 
tud.  Akadémia  képviwüfjije :  dr.  Zakrstaptki  VÍDeaf-,  a  m.  t-  akad.  kültagja. 


BA. 


VIDÉKI  TARSULA1X)K. 

tftlRU,  de  antiill   croilmóuyvsebb   muiikúíUiágárúl  n  k<ivctke]:()   viLxUt   nydj 
tdjt'koR^st :  A   tárHáUt  a  müU  uyúrí  azUnet  után  Potrnzaoayben,  a  hat 
BMÍl  eai6  virágzú  bdiiyabolyíii^bcu  turtolt   váudurgyÜltfsiBel  tiyitú  meg  ml 
küdesét.  Az  odavaló  értelmiség  egeitic  (Inuep^lylye  avatá  a  gyűlést,  mely« 
gróf  ^uwíj  Géza  Ptitrozséuy  fejlodtWre  kitcrjeazkeclfí  tliiüki  megnyitója  ut 
dr.  Sólifom-Fihie  Kcreiicz  társ.  alelaök  a  Zailvölgy  wt  lUta/.)^  vid»^k  bí-telepfi 
tfÍM'tiíj  adatokkal  nn-grilfigit/j  tnmilminyit  es  Tailarark  Vertucz  búnyaigazg. 
a  ziilvülgyi,  iimnymosÚBok  kűríili  esdeloteít  adták  clti,  míg  Kún  Róbert  túr 
titkár  n  Hóra  láscadás  (•»  frauezia  forradalom  okai  ktizt  párbttzamot  voul 

Az  ociólfvri  gyUleet  S;^tló  Károly  kolozarárí  egyf^teaú  tauár  íemc 
tieztolij  jctenl^tt-vcl,    nitlHutva  kürúiiüeen  az  Abafáján  a  gr.  Tholdala 
levéltárban  a  társulni  által  fogaiiatositott  levt'ltilri  kutatások  gazdag  ered- 
mruyet.  Kirtiljf  (Küiiig)  Pál  a  Tiígláu  Oáborw  Téglás  Istváu  Ursadágit; 
Várhelyea  é&  ki'fruyékou  fogai iatof*itott  kutatások  ismertetése  után  Momm«€ 
tingy  müvének  Daciával  foglalkozó  r^z«'t  iiititatá  be.  UgyaiiC70.ii  ismerteti 
folytatilsával   vetto  keídetét  a  mwtnulci'i  (íyültíif,  melyen  MnUand  OwtJi 
a  párisi    etbiiogrnphiai   miizeuinukban   folytatóit  taintlniáiiyárúl  referálva 
Kü-áhj  Pál  a  Vcczeleu,    Maűand  Oszkár  Arauyfaliinál    írszköziílt   kut 
sokat  inmcrtet^  TAjlá*  Gábortól  pedig  a  zalatuai  (Ampelum)  római  báa^^ 
tizatot   miitnttAk   be.   —   A  (iccsemberi  gySIéson   gróf   A'ififn   O^za   ehill 
Uobi-vntoy  Gábor  nzííletése  századom  (fvfordálója  alkalmából  terjedel 
eiul^kbeszMlct  tartott.  TaUaetek  Ferencx  a  kis  Zsil  (Zsijecz)  mellett  kű 
f^téa   kttzben  líazlelt  aranymosásrúl  olvasott  fel.    ~   A  Jaiiudri  gyfU^ 
Darvoi  Mór  kritika  alá  vette  Dcmsusianu  Miklós  roniáii  irodalomtörtéoet 

—  A  iiiiijiin  gyÜlt^cn  Téglás  Gábor   ismertette  a  Hunyadmcgyc  tertíle 
ft'Uucriilt  barbárkor!  ezüst-  és  araiiy kincseket,  KútUt/  Pál  a  Tmjáu  oaaik 
link  Várlielyre  (Sarmiscgottisa)  vonatkoztatható  <lombormüvcir61crtekez«t 

—  A  jituituri  gyüloseii   /Vf/M-ar  Gábf»r   bemutatta   az   erdelyrcazi   medcnca 
prftcliistoricuB  telepeiről  k<>flzített  nagyobb  muukája  vt^credmeuyét;  Kiró^ 
Pál  terjedcluies  és  e-M^.p  előadást  tartott  Dacia  meghódításáról  saját  hely*^ 
rajzi  kiitatiM  alapján,  c7á.foIva  fííleg  Xenopol  román  írót.  Mm'laítd  Osxkib* 
djabb  mythologiai  ekmeket  muttitvtt  b«  a  román  nep  költeezet^íbtil. 

A    tártiúíat   kiterjesztő   figyelnifft  a  kfnyénnrzri  euilt^kre   is,   meljC 
tmmár  nikerUll  felállíttatni.  A  megye  közigazgatási  térképére  felrajzoltat 
a  t3rte!ufílmi    rá   regiúizeti   leKilielyekeL ;   bizottaágot  küldött   ki   a 
monograpliiája  megírásának  el(ik08zit^8<^re ;  a  dévai  várromoknak  vt^^li 
puflztdlását  megakadályozauiló,  annak  a  biTUtből  való  kiv^t*>1<>t  kiesaktft 
a  ptiikzügymiuisteriumnál  s  a  vároldal  kopúrHágát  költséges  fásítáHHal 
nMi  fel.  A  piski  hídnak  emléktáblával  leendő  ellátását  ís  munkába  vett«  ; 
caekély  erÖvel  rendelkező,  de  biizgi'i  társulat. 

—  A  DÉLiiAorAnoRazioi  TÓaTíbnau  te  aiíoAazaTi  (ma  mttamm)  tá 
itúioí  aK  idén  miik5d«senek  19-ik  ^véhe  lepett  s  így  egyike  a  legr^t 


TAROK  A.. 


667 


rídi^i  tár»nlatA)ukuak.  Temeavirt  két  rokon  csélű  tt&nialftt  vott:  »  áéi- 
magTarorBX.  törtdnelini  és  rég.  társúlfit  és  a  dc^mftgrarorsdlgi  tnuwam-egy- 
let  £  kettö  ÖeaxeolvadáeáMl  keletkezett  I88r>  régén  a  mai  umzeuiiftiir- 
BÚlat.  tuelvnek  é\én  i<l.  (trmoit  Zá^tuuud  tein('8ii)4<y:yei  föupáu,  maga  íh  a 
törtjeiéin  buzgú  cb  avututt  mtvclujo.  áll^  i^azgat^ja  ifj.  Ormos  Zsíf^oud 
atisp&n,  főtitkára  í'uníellf/  istvíji  fiigymn.  Unár  a  mitzenin-Ör.  titkárai:  ilr. 
Bmedfl-  Albert  és  Patzufr  Utván  tanárok.  A  társulat  cleok  t^vekenvseget 
fejt  ki-  Fel  olvasó- üléseket  havonként  SRokott  tartani.  Folyú  évbeu  ncgj* 
gjülést  tartott.  Febmárí  gjülés^  dr.  Karácsonyi  János  mutatta  be  >a 
LacKkfyak  történeic*  ez.  munkájának  olmi  —  s  a  m^nsi  kozgyüléstín 
másndik  reszel.  A  márcK.  g\ül(^on  fíttigz  Gyula  >A  mez<íhcgyi!ei  állami 
I  ni6neslut4>zct  a]ujn(áj<ának  tÍ»rt^net<M-t  lílviiata  fel.  A  kiWgjüIeaen,  a  mely 
sná^jos  ;U-L'u  tartatott,  nv^  elÖbU  említetteu  kívül,  íd.  Onnos  Zsigmond  elnuk 
i  is  tartott  felolvadt  >a  mester  cs  taiiitváDya«  úz.  a.  id.  Markó  Károly  és 
KzilaasT  Gcza  fcstömüv'tW.okr6l,  kik  közíl)  az  utóbbi  18')i)-licn  az  Arnn 
folytba  fúlt,  midiin  ke't  gy';rmekt:t  h  rMgadVi  árból  kiinentr.iii  prtiluUt,  A 
uvinLgxó  táretílat  nemcsak  szellemi,  do  anyagi  lérun  ia  Í>rvGiidet«»eu  ^Q^ura- 
podik  s  épen  egy  új  múzeum  piiloüít  ópittet. 

Nem  rég  jelent  meg  a  társulat  ICiigntíSjt'inU  a  111.  cvf.  I.  füzete, 
melynek  tartalmát  képezi  a  főtitkár  elííszaván  kívül  a  tárntlat  tMldigí 
működofénil,  dr.  A*<iníc«nn/iV<V  a  I^arzkfyak  törtf-iieto,  a  Nag_v  Lnjos  király 
id^ébeu  virágzott  s  épen  Tcmcsme4;;yi:bÜl  .•izármnzutt  cuicz  elükelö  családé, 
uelTnek  tagjai  köíiil  többen  országos  miíltóeágokatviaelt<?k  (erdélyi  vajda- 
faág,  fíílováazmeitereég,  vámiegyék  föimpáníága  stb.)  e  ritév  badveitérek 
voltak.  liahm  Lénárd  Fehértemplom  ostromát  írja  le  1848.  aug.  19-én. 
Httita  Gyulától  a  mezÖbegyesi  állami  móne9,  intézet  alapitAsának  tOrtéiiete, 
évHázad  ctött,  —  B  hivatalos  jegyxÖki)uyvek  aáiják  be  a  fU3íet«t,  a 
rinilWfl  tfcj  évben  4  Hzokott  megjeleuui. 

—  A  >BmAKHKnrKi  TÖRTAnojn-  á«HftsA»nrjiuiri.itT<  Kag}'váradon 
küídébb  lartoKa  évi  közgyűlését,  b.  Dífry  J'Vwef  tiszteletbi'Ii  chiílk  veze- 
tése alatt,  !t  lu^yeháiE  kis  termében.  Cznhor  Béla  tartott  i^en  tanulságos 
előadást  »A  s)!Övíimuvé.''MtríÍl,  Mátyás  király  idrjébtín.*  Uiyi/rjií  Márton 
titkári  jelentése  fclulelte  mindazon  érdekes  mozzanatokat,  melyek  ox  c^*- 
Iflt  életfái  a  lefolyt  évbeu  előfordultak  s  aict  bixóoyítják,  hogy  aoiiak 

<  Ugjai,  kUlünösen  uag\'énlcmil  elnöke:  Búuiur  Flórío,  iQ.  B<il&m  Sándor 
p*égiiíégtáror.  Gálbory  S.  pénztánink  iigyszprt'lrttel  ft^lalkoxtak  ax   egylet 

dolgaival.  A  köagyfili^  Svlilauili  T^'^rimv.  )>í!fipi'>ktit  és  dr.  Czob^r  Hélát.  az 
^egylet  liszUletbelI  tagjaivá  i'álasztuttn:  továbbá:  a  Ntidunyi,  Fráter, 
aranyi,  Tisza,  Komis,  Grrliexy  és  Féuyea  családokat  felkérte,  hogy  nigy- 
^betttt  családi  levéltáxaikiLt  az  egyleti  mnzeumnnk  engedjék  át.  Az  eg^'lct 

vogyooa  felülhaladja  a   20(10   frtnt.   A   rcgi-'égtúr  a  lefolyt   évb<^n   7M 

darabbal  szaporodott,  s  liOKOnn  látogatták- 

—  Az  ALWJratiáaiiKdTai  TOaráxauii*  miMiszm-  té  XKMUt'^ieTtVD**- 
Mimri  aoruT  mélg  mindig  a  azirvracked^  «  alakulás  stádiumában  vau.  A 


666 


TABOJKiL. 


bclfig^'ininistcríam  '  e\é   Tannak    terjesztve    alspaxttbólyw,  de  a 
tés  kráik  B  mfg  ttx  le  ueiu  érkezik,  végleg  nem  axervezheti  ma^át  tz  4g^1et« 
Addig  is  risszokiíttotcsbe  li'ptek  más  ebietekkel,  köu^vtároak  é«   r^is 
^UjtcmiíiiTnck  vetettek  uieg  alapját ;  a  katouai  par&ncanokságnAl   kic 
kOzÖlták,  bogy  a  m<^yc  ti^rÜIetén  kutoiiAÍ   lUatásoknál   clfikerBlö   lclet«k 
az  egyletnek  engedjék  át  atb.  Muukáüságárúl  axűubaa  már  is  adotc  líletja 
az  ^'let  egy  uUvéiiytaui  érieke/éR  kiadásával. 

—  A  MoituKucGtni  TöaTÉNP.i.Hi-  fifl  RÉoÉMKTi  xarLET  legtcT^kcnyeBb 
vidéki  titivúlatnínk  egyike,  a  fntyá  érben  mnkodc»c  negyedik  évébe  1ép«tt. 
Henilc-d  tagjainak  száma  jelenleg  185,  tagdijakbi^l  jövedelme  40r>  frt 
képezi  azon  összeget,  melr  ez  évben  i-eiidelkezénre  áll.  'l'fkititvc  aaonl: 
IiogT  14  IcUielye  vár  Ásatásra,  eoká  lesK,  míg  csak  ének  feltárása  )• 
közülhetö  leeiid.  A  folyó  évben  ia  egy  új  itírmezfít  fedeztek  fel  a  Fa 
melletti  Nezsider  réts(%én,  a  hol  27  sírt  tártak  fel.  Aaarcopbagok  lelet« 
romai  koi'ru  vallanak.  Az  egylet  huz^ú  aleluiikc  ré^zleCea  jelentéét  küldött  i 
eg}let  működéséről,  de  kéöö  érkezvén,  eziitta)  etmk  enayit  emellietlllnk 

—  A  Mai>v.ibdhkzáui  KÁHPJkTKiiVEíiri.K-i  KvaOwr*  í:mhi.  inegjfíli'iit  a  M. 
évfolyam  HSK7-re.  A  Kárpát-efylet  határozol  tan  nag)'  éi-detneket  szerzet 
magának    a  Kttrpátnk   b   általában    Kel.<Ö-M agyarország   begyvidéke 
megÍBUiertetésével.  Két  irányban  müküdik.  A   ijyakoTlnti  téren,    —  midé 
hozzáférhetüvH  teszi  a  tnunstákuak,  ntazúkoak  t  általában  a  kw/fín 
a  természet  rwiiek  nlkobísait,  élvezhetővé  a  hegyvidékek  lélcknt 
—  éa  irodalmi  téren,   midÖn  földrajzi  tndt'tfiiiiikat  3  hazjínk  ter.i 
ismertetését  előbbre  viszi.  Ez  évkfínyi'bcn  is  tcibb  ily   értekezést   találvil 
Így   pl.   Sieff/neth  Károly  az  nbaiij-tnnia-gnoiíirí    barlangvidéket,   ScA 
Albert  a  Hernád  forrásvidékét  ismerteti.  Dénejt  Fcrenejs  az  Alacsouy*Tát 
legmagasabb   pontját  a   (204  5  m.)    Gi/őmh^t  mutatja  be.   Dr.    Tk 
Gaaztáv   úti   rajzokat    közül   Arvamcgyc  déli  részéből,    Mihalik  Józ 
Krivánra  tett  egy  kirándulást  ír  le.   Végiil  Böth  Márton  iglói  tanár,  kt 
egj'kori  túti'aí  jégmezőket  (glccser)   tanulmányozza,    a    Kis-Nyeregt 
ismerteti,  mely  a  kU-tarpataki-  és  a  Javorinka  völgyet  kUti  Sasze. 


könyvtíraink. 

„Magyarország  ki}%-  és  magán-hOttjftldrai  iSSS-ben." 
Az  or9ság(t9  magi/ar  l-irályi  W«/iVí/iX-(t»  MvaJtU  megOü^ijráiói 
^W'^Vif  -'lífl'W'".  *tatÍ4itikai  brttag. 
E  ezini  alatt  nagy  terjedeluiti  (77  4>odi'.  ív)  hivatalos mtt jelenti 
melyben  1400  köz- és  1001  magán  könyvtárról,  Ösazesen  7.fi3á.:í74  d 
kUnyvvel  vau  táblázatos  kimutatás  s  ezek  közül  S57  nevezetOHebb  kunj 
tárnak  részletesebb  leírása  és  a  beenök  Található  rítka^iígok  s  nevezetesebb 
darabok    névszerinti    felsorolásával.  A    kimutatás  liiányoe,   mint    az  ilj 
raöveknél  igen  természetes,  első  rangú  könyvtárak,  minök  a  fótfaí  a  alcmt 


TÁHCZA.  669 

liiáiivo/iKik  helolc.  a  kiücbb  köiiyvttinik  közül  i^cn  sok,  úgy  hogy  mnga  :i 
liívfitalos  mű  azt  úllíija,  (ÖtJW  l.)i  l"»sy  H)  inilliú  küuyvnel  tübb  van  jeU-ii- 
It;<^  köiiyvtiinunkban.  Hiányos  továbbá  abban  a  tekintetbon  is.  liogy  ígoii 
sok  kiJnyvtáiTÓI  csak  általánns  bcoölt's  s/eriiit  ki.száinított  adatok  közül- 
trtnck.  Mind  a  incllott  a  Jeleii  kimutatás  nenicsak  általiibau  nyújt  eloggi' 
táji'zkoztatú  kí'pct  közinívclödi'flUuk  e  fontos  spgeitcs /.közeiről,  do  alapjá- 
ban vilvo  a  legpontosabban  keí</ült  liiiaonló  kimutatások  köze  tartozik, 
mi)  fükt'p  az  tanúsít,  hogy  az  itt  kimutatott  könyvek  szánuít  más  hivata- 
los kimutatások  kü/ül  csak  az  egyesült  AUanioko  (12. '2  millió  darab 
könyv)  múlja  felül  s  oly  országokból,  minők  Olaszország  (-1.3  millió), 
Nagybritannia  (2. S  millió)  stb.  uzÖszintf'n  hivatalos  utón  Bzcrkesztctt  könyv- 
tár statisztikáik  hasonlithatlanúl  kisobb  fizámot  tüntetnek  ki.  amely  kön'il- 
UM-ny  természtitescn  csak  úgy  magyarázható  meg,  hogy  a  magyar  fclv(ítel 
gondosabb  volt,  bár  másn'szt  elkeli  ismernünk  a  jelen  könyvtár-statisztikai 
mü  iTveleseinek  (II — I.'í  es  401)  — 105.  11.)  helyességet,  midőn  azt  mu- 
tatja ki,  hogy  helyzetünket  e  tekintetben  is  kcvt'sre  becsültük,  mert  Magyar- 
ország nagyságához  s  népességéhez  aránylag  könyvtáruk  s  könyvek  tekin- 
teteben ti'nyleg  a  müveit  \  ilág  gazdagabii  országai  kőzd  tartozik.  A 
könyvtár-statisztikiii  mü  jelen tüsegc't  különben  nem  annyira  ez  az  örven- 
iletes  eredme'ny  adja  meg,  mint  inkább  a  bet-rkezett  adatok  e'rdckcasege  s 
a  feldolgozás  kuUur-i)oIitikai  jelentös»'gü  kritikai  jellege.  Egyes  könyvtá- 
rakról (lu.'nizeti  múzeum,  orsz.  In'rlapkönyvtár,  szegcdi  Somogyi-könyvtár, 
nemzeti  ("asiuo  könyvtára,  esztergomi  fiíegyházi.  uiarOfj vásárhelyi  fíígym- 
naziumi  könyvtár,  a  magánosuké  közül  H.allagi  Mór,  JíeveazKáhnán,  Káth 
Gyi'irgy  stb.  gyűjteményeiről)  esakneni  külön  monographiák  közöltetnek  itt 
s  igen  sok  kcvesse  ismert  egyleti,  zárdai  s  magán-könyvtár  kinc^eiWíl  talá- 
lunk részletes  tájokoztatást. 

Az  míiszerkesztÖje,  /»>>>•////  A/atínr  statisztikai  In-Uag,  niiudez 
adatokat  neinesak  küiuiyen  áttekinthető  reudszerbt-n  sorolja  fid.  di'  a  tuih>- 
mányos  knifürrásokat  is  gondosan  felhasznált.a.  többek  között  a  sSziizad(»k«: 
évfolyamaiban  közölt  adatokkal  CMiknem  mindenütt  találkozunk.  A  köz- 
könyvtárakat szt'rző  nyilvános,  hatósági,  tanintézeti,  egyluízi,  egye.-iületi  s 
társulati  s  végül  kíth-sünköjiyvtárak  e.soi)ortjára  osztja  s  mindezen  esoi>nr- 
tokrJl,  vahuuint  a  magán-kÖnyvtárakról  is  külitn-küli'ni  törti'neti,  össze- 
haiíonlitó  s  birálfiti  tanulmányokat  ír,  melyek  között  a  tÖrtenetirt'kra  nézve 
különösen  érdekesek  az  egyházi  jellegű  könyvtárak  törtenetére  vonatkozó 
vázlat  (i.'ifi  —  LMiO.  1.)  s  mindenek  felett  az  a  rész,  a  hol  a  nuigyarországi 
kiv;lló  k!»nyvgyiijtök  s  ki'myvkeilvelök  jegyzékét  snrolja  fel  tíollért  püs- 
pöktől Iváth  'íyörgy  s  más  jelenleg  élő  nevezetesebb  könyv  kedvelőkig.  Ez 
a  jegyzék  i-Ht.'i  — -í  I -».  II.)  számos  irodalomtőrténi'ti  >  itt-ott  még  ismcn-t- 
h-n  adatot  ís  tartahnaz.  I>e  a  nu-llett  szigorú  bíró  is;  a  hatósági  könyvtá- 
rak primitiv  álIa[>otára,  a  casin<*»i  s  köK'siinkÖnyvtárnk  «!lcjteíis<'gére  s  a 
f/erzetesi  könyvtárak  rendetlen  kezelésére  vonatkozó  helyek  hivatahiH 
tniiben  szokiitlanúl  kenu-ny.  de  teljesen  megükoll  liangon  vannak  írva    s  a 

SziZAPOK.    1«,S7.    VII.    FíZKI.  1  I 


670  TARCZA. 

luíí  m'gVL'dik  tiíjezute,  mely  »:i  kiliiyvíjírak  IitTPiMlcy/sc,  gyavaiiíiíisa  ri 
kczcK'.ft^  i'zíinct  vi.-<i'li  (5(54  .">7  I.  11/:  rizi^^nniiin.  itt-otí  í-lkcst-riitldssei  is. 
(le  m.'ísrrs/t  Ifilkc-ílvi^  s/nl  ki''iiyvlúrinnk  illlaimtárúl  a  kültoMi  viáZAUiyok- 
kal  üsp/cliaiiíiiilítvíi  .•*  rm-rU-kíil  in-nn-siik  Nyiij;"r  Kiirópát,  ik-  a  kisebb  iH'ni- 
'/(it'.'krt.  íJi'it  it  kt'lctiizt'iai  iii'pi'krt  \^  iiiiv.ve.  Ti'i-tt'nelmi  tiirsúlatíiiiikat  is* 
iiM^ltiíir  ('ri  ez  íi  viliL  ;*Az  K^ryof^íilt  Allaimikbaii  —  írja  í-zcrzuiik.  —  moly 
pár  (ívvel  ez  elütt  iillc  mej;  íiUaiiii  fcmiáliáftáiiíik  hzíÍziuÍms  i'vfnn.liilójút, 
uírvaiiakkfir  niár  78  társulat  vdlr.  moly  a  liazai  t"irtéiipliiiet  iiiíivelítí  s  c 
ezi'lbiM  tüblick  k"tzt  iiiiUiü  kütetm'I  tiíblirt  sz:'miljll"  szukki>iiyvtárakat  iryüj- 
tiitt  iisszi- ;  a  mi  ozrtdi-vi's  liaz:iiikbaii  s«  m  szübail  tartr'  nak  Icnnii'  az.  oly 
állapi'tuak,  li"jry  az  összi-s  i-pij'OsiiUrli  .«  rársúlati  ki''iiyvtárukb;iii  összeiíi'iii 
iiu'jí  százi'zer  tiiiUimáiiyns  iiiüvft  si'  ]elii*s.-ji-ii  í'í-s/,e:íKi'utniliii.v;  A  li'irtenoliiii 
miivek  azitiibaii  aránylag  Jól  vannak  kí-pvisdve  kiiuy vtáraiukbaii-  G '  ^ 
milü"  darab  künyvrÖi  érkezett  be  a  jeleiiti's  fi/ilmára  ri'?zlt;tes  kimiitatáí!  s 
cbböl  íIkI,**!  ."».  tt'bát  kon-k  sziíninnil  \'J"  „  lürténelmi  mii.  fúbb  mint  a 
iszt']iini(Iabni  müvek  száma  s  nz  cj.'yc}*  iso]"irt<ik  kíjziil  t>nk  a  tbeologiai- 
predagn^i.ii  mnlja  feliíl.  A  taninti-zuli  s  i'íryli;i/,Í  kíinyvlárakban  van  le*:- 
tübb  ily  nu'i  'lUlH.  1.),  de  a  nnipinnfínk  iit  :?:J0,í;4,S  türtiíneti  iniivet  mutat- 
lak ki,  a  roíízleti  zve  kitüntetett  kiínyvt-knek  küzcl  ej^y  liarmadn'szct  y  a 
jeb'nti'sní'k  az  a  tanúr-áiíns  n'iíze  -41." — 1  17.  11.).  mely  a  ni;i{íáin>Kok 
tulajdonát  k''pezö  szükkJinyv  tárakat  c'^o]inrlí'sítja.  küzel  száz  nia»r:ln  köny\- 
tárt  nnrul  fel,  nnly  i-pcn  t«'trt''ni'lbnvi'irokra  nt'z\i'  i^'Ou  i'rdi'k<'s. 

^".f'-i'iH'  -'/'"/'''■  az  iísíJzoiillításniil  nay;v  Romlót  fovdítnit  a  köiiyvtú- 
rak  megoszlására.  Meiítudjuk  e  mübiM,  li<"jíy  bazánkbnu  ncui  keveiiebb, 
min  150  oly  könyvt/ir  van  '17  lap\  nielylu-n  tizezenii'l  tUbb  kliiiyv  íiriz- 
tetik  s  ííTj"  méltán  na^ry  künyvtárnali  iitondliató  a  li'fínagvi.bbak  :  a  buda- 
pesti ejíviítemi  k"inyvt;ír  !í7."i,inK)  n  nenizi-1Í  muzenm  L!tí4,Jit4,  az  aka- 
démia 1 7it.'_*4H,  a  iianimnbalmi  íViajiátsii^'  H)(i,íiOn.  az  iszter-íomi  iVí- 
CLnliáz  (>."í,741  ilaraii  ki.'mywrl:  :i  ma;ránnsok  küziil  SimurJáni»s  JO.lll'j. 
az  Mszti'rházy  e.-aliíd  4(MM)n.  ^^r.  Kádasdy  Fi'nnrz,  Wenzei  (ínsztáv 
;;(t  :íí).l"iOO,  j^r.  restrli^-li  -Jíi.fKM  ki'myvi-t  mutattak  ki.)  Meírtudjnk 
117  ■  -1  1  ;i  11. \  liojry  a  tüiiítMkim  s  K'lki'szi-krn  kivü!  Ii;izánkb!ni  a  tií«/,t" 
vificlok  s  fiildbirtdkosuk  küzi'itt  is  iirfii  S'ik  s/ell\■^■d('lvl'^  kiniy v^viijtn  \aii. 
mí;j;  az  ipani.suk  s  kía'i-skedök  alii:'  kiUli  in'k  valamit  onun'i\i-liÍ4lésiikri;. 
M:lf:ri'szt  azonban  kitíinik  a/  i^  i..'>7.")  —  ,'i>^7.  II.'.  liojry  nálunk  a  kiniyvck 
luiji'ytibb  része  a  ván)r:iikltan  í>riztrtik.  líiív.  Imiíy  <';ív-két  ilia'ék  easinú!  » 
népki'iuyvtár  kivi-trlével,  júrdnnán  esak  a  méi^  ma  lias/n;í]|iat!an  zárdai 
könyvtárak  jnlnak  lahakra  .«  boiry,  a  mit  '/i/.!</</.'/ -!''"''''''■ ''líyenesi-n  »un'!j- 
di'ililicnt<'i^-uck  mond  (.'iH;!.  1.1.  :ííí4li  kílnyvtiír  küziil  lSi>  s  TiyolfzadiVl 
unlli"  kníetbni  "J'l  milli'i  \an  makrában  Hndaiii-sUn.  tobát  e;rye(l).ín  v:irn.-* 
bau.  A  nn-iíoszlást  ftOtíintcÍM  térki']..  mely  a  miibilz  van  nudlékvlve,  állabí 
Iiaii  i'b'^'  sötét,  képet  uynjt  a  vidéki  illbipnlnkr.'il  s  a  'ris/:in  hil  k<-b't  fVIé 
nnír  csak  az  vj:,\  Sz"  ln-nmi-pyc  az  i.s  a/,  is  IVikép  ;i  Üruikt-ntbal  l'i-b'  s  niéi; 
liánnu  nai^v    kÖnv\tái-    kövi;tki.-/lél>i-n.')    Ii<>l     Inon    l:ik>>sr:i    .'>no  nál    töbit 


TÁRCZA.  671 

könyv  jut.  llii  nic^omlítjük  im'y,  hoj;v  a  jtilcii  kiÍiivvtár-f*tatÍH/,tikai  iiiübtn 
ii  külfólili  iii.i;_'yar  egyCHÜlettk  küiiy\  (úrHÍról  ifi  ulvatíinik  isnicrtuk'i^t 
(fiíSS  — 55Í).  11.},  a  U'kinte!yo?ebl>  küiiyvtúruk  tisztvisdÖi  nevlo*;  fdriorol- 
tíitnuk  (80 — )S2,  11.),  íi  kiizköiiyvtárak  nlapítáf-;lru  iii'zvt!  utasítások  küzöl- 
iotnek(ll7 — ll;».  i-pIíM  —  IfiC.  lljs  liog}-  niiiutiíiiiitt  utalás  van  az 
íriMlalnii  fcirráríokvn,  a  lioiiiiati  cyyoH  könyvtárakra  \a^^y  a  künyvtáriij^yrc 
viinatko/úlay  Itüvchb  tntloniást  lehet  szerezni :  mindenki  «ií<'/tani  fogja  ama 
rK-/.(>tÍii)ket.  hogy  az  ornz.  statÍHzti  kai  liívatal  e  iiiíí  kiailÚHa  által  haií/no.s 
szdlpílatot  t(;tt  a  tndomáiiyoíí  kutatóknak  in  s  György  Aladár  ujif^y  gnml- 
iliil  n  kiválú  ü^ylmzgalonimal  szerkesztett  mü\e  sok  i<lcig  hüj/  hasznos 
sp<^édki»]iyv  a  tiirttínelnii  Inivárlatoknál  is.  A  müvet  az  orsz.  statisztikai 
hivatal  a  hazai  na^iyohb  kÖzkönyvtáraknük  ingyen  küldte  sz4;t,  néhány 
száz  prldíliiyt,  ('  mellett  könyvárusi  útra  bocsátott,  :iz  árát  eh'fíp'  nu'rse- 
kcllt'n   1  forintimn  állapítva  meg. 


IRODALMI SZEMLH 

—  lÍKVKsz  Kái.m.vn,  társnhitnnk  tai^ja.  hittanár  a  pápíii  ev.  ref.  főis- 
kuljlhan.  jeles  egyhílztin-tiíneti  tanulmányt  írl  es  adott  ki:  .1  lnujt/fl  */iW- 

i/iiit  láiiinml'  /^iiti'lii  ff  X  fnfnlm'lsil   n    liltihn    -zshutt  /iirt'r'iit//i'>:,'titiíril  eZllU  alatt. 

Allatukat  ln>zzá  a  bi-rlini  királyi  könyv'árban  gyűjtött.  A  ket  hazai  evaii- 
,:n'lit*Ms  egyház  Uírteneteben  nevezetes  .•!zerc[".et  játszik  az  l7UI-ikÍ  bndai 
es  ji(>sti  zsinat,  .'i  melynek  ezi'lju  a  ket  pnrtestuns  egyház  alkotmányának 
kidolgiizá.sa  vidt.  Az  itt  nu-galkotott  ti.  n.  bndai  kánonok  kir/ilyi  .^izentt'si 
ti'wt  ugyan  nem  nyertek,  de  legleiivegc-sehh  intezkeilíVcí  .'10  ev  mnlva 
(líí'Jl-bon;  az  akkor  lartntt  eonvent  ji-gyzőkiaiyvebe  feU-etetven,  királyi 
on'iíeri'lsítessel  áltahínus  lirvi'iiM'e  emelkedtek.  Nevezetes  jelenség,  liogA-  :i 
huiiai  zsinat  i-líikeszítüi  nem  a  virágzó  jiresbyterian  protestáns  og\ii:íziik, 
ih.'lvfjia.  llMllandia  vagy  Sktitia  alkotmányát  vi-tték  ki''\etendö  onnta  gya- 
lüint,  hanem  a  sz"inszi'dii.s  szereiu'fít'lh'n  lengyel  dis.sidens  egyház  títrvi'ny- 
kiinyven  imh'dtak  el,  melyiu'k  int»'zmenyei  a  mi  viszonyainknak  kexes.-té 
feleltek  meg.  Kriie  h'tigyid  iligsideiis  kantunk  néhány  i'vvel  a  ltu«l:ii  zsinat 
előtt  alkottattak,  azon  időben,  miilöii  az  egykor  hatalma^  dis^idensekjtigait 
már  i'sak  idegen  szuronyok  védtek  ílnző  eiih-kekhöl.  .\  \\'I.  s-zázad  köze 
p<'n.  II.  /si^rmoml  A-jost  uralkodása  alatt  (1 .'» IS-- 1  .'i72)  Lengyelország 
hikossiigiinak  öthatod  része  .-i  refoi-niátoriik  tanát  követte.  Maga  a  király 
\>  a  ret'ormatio  l'ele  liajlott  ^  a  prímás  önálló  lengyel  egyház  alkotását  ti-r- 
vi-zte.  A  :>ilissidi-ntes  d<'  religioiH- .  :da(l  ez  idi'ben  nem  a  prote.-<tánsokat, 
de  a/,  összes  egymástól  elii'rö  val1á<feh'k>'/>-teki-l  <'rtetlek.  Kgejfzen  más  es 
.-/■mii'i'ii  Je]eiitü.sege  lön  a  di.-sidens  szónak  a  W'III.  század  folyamán,  midőn 
a  pfot.  feleki'Zftik  (öbhe  ii<  m  nralkodók,  d-'  iddözötlek  \oUak  a/,  oriízág- 
liau.  1717-töl  kezdv<-  111. m  v<dt  :</aiiMd  lemplumot  e[iiteniök,  a  következő 
t'\  heii  oisz:lu'gyiih'>Í  sznvM/atJognkal  \e.-/!i'k  el.  hat  ev  múlva  (l  72-1.'i  voli 
a  liir<;s  Ihoriii  m'i-1'ííi"iIö.   I7:i:i-ltaii  p<dig  kimondá  az  országgyiiles.  hog\  a 

U 


6  72  TÁRCZA. 

(lissidpiieck  inimlcu  uioltóíislg-  i's  hívafaüjól  kizáraudúk.  sőt  az  lTli4'ki 
oi-8Zii}ígyüles  int'g  n  vagyoiiszt-Tzeíi  Jofrot  is  raegtagailtii  toliik.  Tudjuk. 
liüj^"  a  dissideiisek  vtúlol mezese  szolgáltatta  nz  ürügyet  a  petcn'ári  udvar- 
nak,hogy  beloavatkozzt'k  Longyolorí'zág  bcliigj'eibe  s  17ö7-ben  egy  orosz 
liado:>iztály  t>Iéii  Jít^pniii  tábornok  diktálta  a  vavnói  országgyíí lesnek  az  űj 
törvtíiiyeket  adissidensek  valhlsszabadpilgilról  tíá  egyenjogúságáról.  A  díiiksí' 
densek  igyekeztek  fclliasziiálni  az  idők  emu  változását,  hogy  egyházuk 
jüvendíí  fennállását  rendszeres  alkotniányszervezet  által  biztosítriák.  Az 
1 7  75-ben  tartott  közzpínat  egy  rendszeres  törvénykönyv  készíteácfn'íl 
intézkedett.  A  törvénykönyv  ciki'pziílt,  de  úgy.  hogy  nz  ogjdiázi-  vn  pol- 
gári rend  elnyomásával  csaknem  minden  liatulniat  a  neniess«?g.  illetőleg  :i 
patrnnusok  kéziébe  adott.  Tölib  ev  tolt  belé,  míg  a  wcngi'owi  egyeteniCí' 
zsinat  elfogadta  (1780).  Ezt  a  törvénykönyvet  (mely  eredetileg  lengyelül, 
franeziáúl  és  németül  jelent  uieg"'  fordította  le  hiiinra  a  bndui  z<iinat  előtt 
Ori  Fiilep  Gábor  sárospataki  tanár,  azon  czélból,  hogy  legyen  n  küszöbűn 
álló  rtlkutniáuyozó  zsinat  clÖtt  mintául  szolgiiló  egyházi  törvénykönyv.  A 
brnlai  zsinat  át  is  vett  ebbÖl  sokat,  nUat  is,  a  mely  a  mi  \ iszonyainknak 
legkevésbé  sem  megfelt'li'í  s  bizonyára  nagy  része  van  a  lengyel  dissidens 
mintának  abban,  hogy  a  bndai  kánonokkal  magok  az  alkotúk  sem  voltak 
megelégedve.  —  líévész  Káhnán  jeles  fanúhnáiiya  élvezetes  és  tanulságos 
olvasmányt  nyújt  erről  az  cgyháztürténelem  kedvelőinek. 

-  Tkiitás  ííÁiini;  »Az  erdélyi  niedeneze  üatürténelméhcz«  ez.  a. 
vasküB  füzetben  (70  1.)  tíz  év  óta  folytatott  Őstörténehní  kntatásaiuakered- 
niényét  összegezte  s  adta  ki,  kiUüiniyomatke'p  az  »(>rvos-természettndo 
mányi  Krtesítíi'í-böl.  Az  Ö  speeialis  terc  a  Közép-Marosvölgy  Gynlafejér- 
vúrig  8  a  Kárpátok  déli  vonala  Kr:isaó-8zörényt(il  Nagy-Í^zebenig ;  de  a 
rokon  leletek  áttekintése  ezéljából  belevonta  tunnlmányai  keretébe  a  kolozs- 
vári, nagyszebeni,  és  székely  mnzenm,  a  nagycnyedi  ftítanudsi  s  több  it?gi- 
ségkedvelönek  magán-gyüj töményeit  s  így  mnnkájii  jóformán  az  egéaz 
Erdély  Ö.^  tört  énei  mi  leleleinrk  rcndszfires  Összriílh'táMi  s  repertóriuma,  ii 
folyók  völgyei  s  azok  keretén  bi^líil  falvak  szerint  kiinnfatva.  ElöszPr  a 
Maro!iviilgyi't  tárgyalja  /iimtól  G'vulafiliérvárig  s  mnek  írníllékvölgyeit  u. 
ni.  a  Csena,  Znlasd,  .Strigy,  V;irosvÍz,  (lyógy,  Onipoly  és  8zékás  völgyét. 
II.  A  Közép-Marosvölgyöt  az  (bnpoly  torkolatától  az  Aranyosig.  III.  Az 
Aranyosmentét.  IV.  A  felső  Marosvölgyot.  V.  Az  Oltvidékct  Ísagy-Szeben 
környékéig.  VI.  A  ki't  Kiikült/!,  líyárád  és  ezíik  niellékvölg^-eit  egész  a 
Marosig  és  Nagy-Szebenig,  VU.  A  Feliér-Körös  völgyét.  VIII.  A  déli  Kár- 
|)átok  mi'lyc'n  elrejtett  nyiigal-kelfti  irányú  Zsilviílgyet.  nu-ly  üsidőktÖl 
fügva  közvetítő  éitja  vala  az  Al-Dnna  i's  Marosvölgy  lakóinak.  Itt  a  fölel- 
hely  l*etroz.sény.  IX.  A  Marostól  éjsz:ikra  és  a  két  Szamos  uu;llé  i'.sö  vidék 
lakhelyeit,  elkezdve  Kolozsvártól  fel  f^zilágy-Somlyóig.  A'égííl  néhány 
idegenbe  került  erdélyi  .^/árinazású  vagy  lm  táros  leletről  emlékezik  ineg  > 
zárszavában  öp.szegezi  tainilmányn  i's  lexicon-szeríí  liasznos  kimutatása 
eredményét.    Látszik   ebből,   hogy   az   erdélyrt'szi   medencze   legtávolabb 


tArcxa.  673 

r 

/.ii^iii  snii  iiinrailliitv  c-riiitfrleiiül  ;i/  i'';k(tr!(;iii.  'IVi/hh  kiitat;isjíi  ri'filiit>'iiyi'- 
(Kík  ily  rí'mlíiZi'iTá  s  nulsokkiil  iis.-í'/,fIia.'»Mii!i((»it  killHItilt;^^:ul:^k  i"«'jílr;<'jí- 
l)iiv;lr;iiiik  ii!i(;y  luisziiiit  to<^j;ík  vi'inii. 

—  sPrvKsv  nA.in.vN  í:?  >H'^l«  ez.  íi.  .Víííví/,- I^ujor*  rsztorgoiii-riíiiiciryci 
í'ililozi't  p.-ip  t's  fö;ryinn.  tamír  ej;y  kis  iiiunkút  adott  ki  ^kis  H-iuI.  ."il.  1,), 
;i  iu'';;ráihiiogyi,íÍ  Di'Vi'iiyvára  diólitíjba,  szorított  tiirt(*iicti'vi'l  ^^;í  1,  l/i  s 
l>i'vi'ny  városa  loírát-nviil.  A  kiwU'<Í  niunkíi  iiji;:yo!ib  iírriívfUkcl  nem  Ii'p 
t'i'l.  ile  nom  i»  Iqthot.  ?sfli:hiy  iiyoiiiatott  forr:Uinuiik;Vii  kívül  csupán  az 
rs/toi-t;nini  priniási  Iiívoltárt  liíiszmilta  a  ki't  izl)0!i  liivíitkozik  inog  a  /icliyi-k 
zst'lyi  lüví-ltáríirii.  Ezok  rtliLpJáii  ln'.szeli  rl  <i  vár  rüvid  tí'irtí-in'ti't,  i'pítcísi'tni 
ki'zilvi".  melynek  idojfi  n  nmmlák  limimlyába  vtvz  cl  —  167í>-l(en  tiu'tnit 
Jr'nunlMiltatásjíig.  A  vár  ut'vr't  a  szláv  j>ffi'fi/\<  'Vad)  szóttil  származtatja, 
mert  \iulon  <'nlös»'p  ki'>/.eiH'ttp  ('iiíilt.  A  uiüháosi  vc'sz  utáu  kezdett  szcit- 
ptíliii,  A  Bahifísák  hirtoka  volt.  Ti*»ri»k  kózbo  1  rt7."i.  július  folyamán  került. 
Szerzőnk  r<>IÖslegeís  munkiít  v('p;oz.  miilílu  Katonával  liiz'iuyít  r.s  érvrl. 
lutjiy  a  vái'  elt'oj;lalása  ntni  1071,  s  noni  I."»7tí-ban  liírteiit.  mert  i.-meri- 
tes  trny,  bof;:y  a  bndai  basa.  Ht'k«'s  enlt'lyi  támadása  miatt,  kit  a  c-sászár 
('s  ;i  Jlalaspák  (János  i's  fia  Üálint  a  kÜltö)  támogattak  :  ostromolta  ki 
Halassá  várait  s  ki'iztük  l))'vrn_\t  l..">75.  nyarán,  a  íZfutiiáli  fsata  után.  *) 
A  vár  elvesz t»'st'n('k  igazi  okát  es  c.Iözuu'nyt'ít  a  szerző  figyelmen  kivül 
li!*WJ^  V.12 — ^''''  Í-)  Tízetinyolrz  övig  volt  I>evony  török  ke/ben:  l.'>0;í. 
nov.  2tí-án  Pálíly  Miklós.  Forgárb  Simon  íjtb.  badai  visszavívták.  U>OÍ>-ben 
Hcrskay  foglalta  ol.  A  kassai  országgyüU's  l(íO(l-ban  visszaadta  a  Balas- 
sáknak.  Kzutáu  lolszázadig  nem  szerepelt.  ICfUi-bau  a  rabli'i-kalandokba 
nn-riilt  liahiftsa  Inn'iftÖl.  mint  »not<»rÍus  gonosztevő* -tői  Wesselniyi  nádur 
foglalta  el.  Halassá  Imre.  ugyan  egy  i*v  nnilva  kiszabadiilt  poz,sonyi  \a'>Y- 
töni'böl  s  várát  visszakapta,  ile  a  /rínyi-fi'le  üsszeer-küví'sbo  kcveredvt'n  a 
mit  szerzőnk  miért  miért  nem  ilíákút-zy-fVlkeles'^  nek  nevez  I)  —  Lengyel- 
országba menekült  s  birtokai  elkobn/tüttak.  Néhány  évig  azután  esászári 
nemet  katonák  tartották  a  várat  megszállva,  de  Halassá  (1117  1."^  csellel 
visszafoglalta,  a  nemet  őrseget  leitatva  s  leiUdüsve.  1  t.í  7 !>.  tavaszán  Stras- 
soldo  es  Lesslit!  nt'met  tábornokok  ostromolták  ki  tőle  s  a  császár  [lariui- 
cíára  lerondiolták.  A  Halae^sák  nmgvaszakadtával  a  birtok  gr.  Koliáry 
Istvánnak  adományozlati>tt.  Most  a  gr.  Zieby  esalád  seníoratusáboz  tar- 
tozik. —  Nem  ha<;ybaliuk  sz"  m*lkül  a  hazafias  magyar  törti'nelírás  elölt 
ozokatlan  hangot,  midőn  a  szer/ö  sujuálkozni  látszik  a  fi'h-tl.  liugy  líevi-nyt 


')  MJniiufl  nagy\ezi'r  ívja  erről  Mik>a  oászárnak  Konslantiná- 
jtolylhil  I  .')7rt.  jan.  .'ÍO-án :  >  /Li/tt"^.!  Jn„,iit  jiraterito  temjMtre  tumul- 
tum  e\('Ítavit,  filiuin  í^nuin  eutn  .'ilMt  vvl  (lUd  nnlitibus  ad  JttihuMiim  (las- 
parum  mittens.  rost<iuani  baee  Halassá  admistt.  .Mnstapba  basa.  (lui  Budac 
residet.  snos  mílites.  qnog  Hudae  habnit.  ad  mandátum  ]mtentissimi  d<."miui 
nostri  i'on\i>eavit.  et  //*>///.-)  caslra  yi.  i.  Kókki'ít  és  líe'vényt^  rtcciipavlt. 
■_/..  S :>'fh •'J:ij :  Hátliory  István  lengyel  királyivá  vábis/.tása  IKIí.  1.. 


074  TÁWZA. 

n 

BiUtA  elöl  .1  Bofskny-felki'líik  i'ogíaltúk  t-l  :<  i'jrv  »iij'.litjr  clbiilíottt.  i- Ju  in<itít 
sem  hódolt  sokáí  j,'  /r/í//í  /f  in-uuh  -  -  teszi  li<i/z;i  —  mert  .i  /l  //.t  V'h  szciviu'ee- 
csillaga  Ci^akliainar  lioinálytp.-'fHhii  ki'zduttc  17  li^.  1.'  Mr^r  visazatet- 
szÖbli,  inidn'n  >Ríiki'iczí-f('lo  :í(.(//f/f'««-r<il  beszi'l  ■  1").  l.;  Uyon  liaiig  ii  miigyar 
tiistoria  írásban  csak  a  iJach-kortízakban  divatozott :  ri.'iiii.'ljiik.  hofjy  azzal 
i'jrylitt  vegnt  crt,  tlaoziíni  az  ilyen  szórván}  o.^  nti<liangoknak,  inolyröl  fel- 
tesszük, ln'gy  vallártn;!  olfofíúUkíiiííbúI  szúrinazott.  Szerzőnek  fnntulóríi 
kellene  vcniii.  hogy  abban  a/,  időben  a  vallúso.-;  liáboriík  ejjij'p/.ersniind  az 
alkotnídiiyo-seág  nit*^t:ivtáí'áei-t  s  az  íibí;"hitiínnis  ellen  folytatolt  háborúk 
víiltak, 

—  Csr-iiíínv;"  Gkza  a  Juiiíii'  család  bárói  ágúról  .«  fükop  a  kőszegi 
!iŐ3  JuriSiü  Miklópról  í?ok  ifrdekes  (íí?  i'y  adatot  hozott  na^tfeiiyre  ama  tanul- 
mányában, melyet  ^/Í/V  frhwhnn^n  Fr'!'i'.}'ít'hi  .*  LinUn  i^^  //íf/íNiv*  JtiriSirf'- 
ez.  a.  az  Tng.  líevnobon  ;*  knl^mlenyíiniatki'ii  U  kiadnit  (02.  I."  KItítírói 
si/.crint  Juriíic  vagy  »Nikidizza,«  a  mint  öl  kortár-^ai  es  kat^Miái  is  nevoziji 
szerettek,  1-liJU-ben  cziilctett,  t'sergheŐ  tízámos  új  adattal  járul  elettörtoiie- 
lehez  ir)22-től  kezdve,  midőn  a  hurvát  liatárt  vi'delmezte  Ferdinánd  király 
tizolgálatában,  horvát  főktipitányságán  !l.'i27;,  jinrtai  kővet^^egein  (ir»2!). 
I  r>;ilí.)  K<íf>zeg  die^íÖ  megvédésen,  (l  öíí*J-]ien\  al:»ó-anstriai  fökapitányfiá- 
gán^ir>;»7),  majd  krajnai  föiiarmu-snokfiágán  (l.'iííh;  keresztül.  t54.'í. 
ntolsó  napjaiban  tnov.  l-l.  es  deez.  v<'g«*  közt  történt  liíthiláig,  a  mit 
(Vorglieö  datál  előfí/ör.  Kő^^zeget  l.'>2lt-ben  kiqira  zálogbirtnkiil.  a  diceü- 
emlekii  védelem  ntán  l.'j.'ío-ban  kő.szegi  előiu'vvfl  báriV<ág»'t  nyert,  majd 
l.">íl7-ben  örök  birtokú!  kapta  Kőszeget  s  ir>-l'*-ben  megenged  teteti  neki 
azt  egj'enes  (»röküi>ök  hiányában  nővcrc  fiárji  vagy  nernzets('ge  más  tagjára 
hagyni.  Kőpzeg  törtdnetebez  s  a  Jm-iSieok  ottani  birtoklásához  titvábbra  is 
riok  adatot  aorol  elŐ  a  Jnriííéok  ez  ágán;ik  »  X\"I.  sziiziid  vege  i'ele  tör- 
te'nt  kihalásáig.  Jeles  tainilniátiy;i  vi'gi'ii  :i  Jnri-^íö  eziniert  hozza  tisztába 
t'sergbeÖ,  a  ki  ezzel  a  nmnkájával  ncmesak  jele-  her.-ihlien.-:  é.sgcneahtgní- 
nak,  de  érdeniPis  törtt'netirónrtk  is  bizonyult. 

-  -  A  svi.  j;s  XVII.  szÁ/ATi  M\iiv\i:  nISlÚ1!TÁ^-  i':m:ki:k.  !wth'l;ii  IVilful. 
h"'ih'iiiii;f<'H'nt  n  M.  Ktlntfx-.i mh'/iül.  ííi'ihifu.if,  /'>>,".  -  A  hi.«ti''riás  énekek- 
kel Toldy  óta  behntóbban  nem  igen  iVighilkoztiik.  Mióta  Szihldy  Aroii 
niigybeesii  jegyzet  elvei  s  bevezeti'íeivel  mind  isMien-lcsbi-kké  lehznt-fc  l- 
jáinlun- énekszerzök  :  önként  i'ulmeviil  a  kérdéfi,  viiijon  ilnálli"»  nn'íi'üj  volt  e 
a  Iiistóriát?  ének.  vngy  abVtól  a  mondai  ki'dtészctbül  l'ejlődött.  a  molyiirk 
egyes  foszlányait  alig-alig  .'•ikeriilt  megmentenünk  V  l-lrdélyi  Pál  e  kérdé.-ín-. 
igyekszik  megfelelni,  felölelve  a  históri;ls  énekek  fejlődé.;!  nienetét.  válto- 
zásait,  ."^  Init  kisebli  ré.^zre  o>z(olt  nnnikáj;iban  tüzelésen  foglalkozva  min- 
den oly  kérdéssel,  a  mely  e  szapora  nnifaj  irodalonitl'Tténeli  értéktH'o] 
kapenolntban  líl!.  Szer/ő  fáradsága  s  bnzgalma.  a  melylyel  irodalnniiiknak 
e  parlagul  hagyott  íVddjét  (dy  liirelmesen  s  ki-dvtelve  b<'járja.  nieltányla- 
tnnkra  tarthat  számot,  bár  nem  hagyhatjuk  eiidífés  ni'lkül.  hogy  mindaz, 
a  mi  eb'ittUnk  a  füzet  átolv!isá.>-a  ntán  tir-zlába  bozalik,  már  n>/,Ínt   isnie- 


tAbcza.  (>75 

n-tfs  vi>U,  rcszhit  pcdi;;  iiiií."*  "lilnlról.  niús  t's  talí'in  tnc^'-iHlliatóljIi.  lOlnpul- 
liaiúhl)  szem  pl  tilt  hói  vitnttatutt  inejr.  Mimljürt  a  Iti.'Vi'/rti'ílíi-ii,  a  iiu'Iy  :i 
XVI.  század  vÍKZojiyaír<''l  i>ak  ;ÍllaljU>an  »]íi\v  táji-kozóilást  nyújtuiti,  fi**k 
MeAo'^cs  i's  ("poii  iiciii  jollpinzü  lUilj^ot  tiilálunk,  ;i  iiic-lvck  a  ktlrtli'.-  iiu*-;- 
litatúsálioz  fcni  lu-m  tartoznak,  fícm  iii<-;;(il(l;Ísúi  clü  m'iu  tH'j;ítÍk.  Itiílrtci- 
l'cn  iíí  iiciii  i'iry  liulyt  laláliií  r^_vuhlalú'':í^ot  vajry  üílo^júltfájííit.  'Pííszciii 
[írldáúl,  mikor  arrúl  szól,  liMjry  a  ft'mrakat  ordck  kötötti!  a  kf.'t  ti'jrd(.'li-in- 
liez  a  inoliácrii  vi'sz  után  íí  j'iídijí  csak  ííJdi^í,  a  míj;  i'rdt'kíiik  vag}-  kií;li'f;í- 
ii'íit  nyertek,  vnjjy  nem;  a/ontúl  !ízabíid"ii  pártoltak  át  vajíy  ví^nza  i.'íryik 
trónról  a  másikhoz.  Könnyű  Iniin.'  i-z  általánus.-'ájíban  iMiiclt  vádat  nu-;;- 
rzálulni.  de  mi  osak  ejíyrí/.ci-üí'n  iilalimk  Szilády  Arcn  K.  ,M.  K,  'J\  111. 
ki»tot<'iu;k  ejjyik  gyönyríriien  irt  lapjára  a  licv<zet<'sl(en,  a  moly  a  Irti-z*'! 
visznn\  okból  maiíyarázza  mojí  a  párti-si'Vrl^írti'í  niivoliill.  Azt  si'ui  tart- 
jiik  lioiye.siK-'k,  liogy  a  XVI.  i's  XVII.  í^záziid  m-pct  annyira  Istcntelou- 
m-k  raizi'lja,  liogy  nz  niindi-u  eiHWrio.--*'rgb'il  kiv(.'tközüttuek  tíinik  tVi. 
"riidjuk.  liojry  ily  mppaiit  r-sziiio-lorradalmak.  mint  a  niilyciníket  a  rt'f<»r- 
riiatio  f'liiidi'zctt.  bizcniyop  ti-kíiitiTbeii  nii'^szilajítják  az  rrköU*.'*Í"iki't.  di*  ux 
ncnn-siik  luUnnk  volt  i;ry.  n;^y  ^onduljnk,  liaiiem  ntiiulcniiol.  Az  a  zilált 
piilitikai  s  társadalmi  állíipot,  a  mely  a  m<'hát'í*i  katasztrófa  után  klivrlke- 
zett,  esak  oly  irnilalmat  tcnnitiiotetl,  a  niílyrí  a  bistóriás  i'nCkbíH  ismerünk. 
lerini'szotcsi-n  kiiliVnüsen  íi^yclmiiiibe  kell  vcnniuik  i"<'ib>tlen  irodalmi  viszo- 
nyaiiikiit.  Erdélyi  líjry  biszi,  bn^'v  n  históriás  t'nekrk  lu-ni  a  rej;!.  tühb"'- 
ki'vi'cbhi'  mondai  tárj^yn  C'i>ikai  versek bííl  íejlndtck  s  mo;íkiil""<nbi>ztt'tnl 
törekszik  az  i{;rii'zet  i's  hegedűst,  a  hejírulnít  i'>  laulnsr.  Mi  az  ejreszben 
pusztán  1,'sak  k(ivkiil"nibse;jet  bítiiiik  s  azt  hi.-zszük.  hnjxy  a  InVtóriás  em-k 
iejliidese,  lejítcrme'szete.sohbeii  azídiV'-'d  ;i  mondai  tár^xyi'i,  epikai  miivekból 
iiia^ryiirázható,  a  melyeknek  e^yik  Ie;;szeb)i  maradványa  a  >;*f'».ír%'  iütulithmi. 
I'*L.yi!biráiit  a  nii  niujrát  a  hir.íi''riás  éneket  illeti:  szerz"  annak  t'<i;;al máról 
es  sajátsiipiiri'ii,  t"i<rrásairúl  es  jeU'ntó'sep'ró]  alapoMin  es  behuí'ian  elnn'Ike' 
dik.  Vilájros  es  könnyed  stylre  törekszik,  s  törekve.^e  Jidihára  sik4'riíl  iti.  dt: 
nu'L.'é.'iik.  bo;j;y  Ítt-ott  beliu'sap  a  pon;iyMlábn  i:^,  v. 

—  :>Az  i'.i  l^iiMioti  v.iií>nu;vr.«  törtenetet  megírta  /'■•'! nt/t  Istvúii 
ta^ítársunk.  szabadkai  tVire.-ilísktdai  tanár;  me^ielent  a  :.  Hazánké  ba?áb- 
Jaiii  H  most.  külön  füzetben  Ai;;ner  ljiijo.sni'iI.  Annak  idején  ismertettük  az 
e;:ye-i  fejezi  ti  kel.  nin.st.  esak  rövid  áttekinte-t  nynjtunk  róla.  líövid  vissza 
pilhnitá-  nl:lii  a  n'^'i  líndni;;  várnn;iryere  ■  -  nu'lynek  b-tezese  már 
lnti:i-ból  hi/.oiiyítbató,  —  a  \ármOL'yp  feleh'szl«'sét  tár;íyiilja  a  lörök 
kiszorítása  mán  í^UlStí  —  1 700.'  Klsó  tn'i-pánja.  kíiiek  külön  fejezetí-t 
szentel.  LTi-óf  T'i".:i",'  nem  Thurn  V"'  M'lt  1(1!'!'  I  T0.■^.^  NtiM'zetes 
mozzanat  a  viívnieirye  eb'tebeii  a  batárpür  Háes  is  Ilfiilrojj  között 
1711  -1717).  mely  I7  2í>-han  iMnet  me:;njnli  .-  melylyel  szer/jink  busz 
"za-aliban  fo;:]alki»zik.  l  ín.lllós!l;íra  1 7 1  S-han  ver^'ódölf  a  vármegye, 
17l'I  br'ii  aziiidiaii  a  liejylarlótaiiáefsnál  líái*s\árme;ry<'h'"  való  keliebzt'f.<' 
elbatániztatiitt  s    W^íOban    b'nyle;;   nu'gs/.üiit  öiiálb'   ható.^á;r   U-mii.    Az 


676  TÁRrZA. 

1  Küií.  lívi  or.sKaggyiik'rt  S.  {.  r/..  áltítl  líii'--  \;irnii'jrv«'v»'I  förví-iivi-^eu  is 
egyesít tctctt.  KüliíuiíUiisúníik  nnlckc  must  iiuir  i-supihi  :i  türtt.'nelcim*  s. 
valóban  Iráio/i  sw*ii  (rntlrkft  iMin'lt  ininikújiiviil  a/,  cgykuri  líoflnigvilr- 
inc-íryenek, 

—  slpoi.Yi  Akn"u,h  s/ívkmi,i-:kkí:  ("/.  ;i.  h'inntiszi/  ílályj'is  iipiíl  k:mii- 
nok  kiadta  nina  rövi<l  L'ml<'kbrí>/,o(l('t.  melyet  lírsztiTi-'/cliányaii  1 Ö8  7. 
inári'z.  '29m'ii  h.  r.  I)polyiiik  .•*/ívt!'HH;tt'M'  alkulmjíval  tartt>tt.  A  y'/.<*p  Uwy.ed 
a  ine|;bi.>Uloj;iilt  tírdi-niciln;/.  iiii'ltú  kegyeli'ttt'l  ;'ililnz  eml('k<'n{ik  rs  tölili  jol- 
lomzi'tt's  opípüílnt  Övükit  iDí-'g  tíIot('liöl.  Ki'gyoli'fli'I  i'.-*  szi^lloiin-wn  clinolkc- 
dik  ay,  c.inbori  szívről  állnl.-íban  f*  kiilüiiü>cii  l».  <■.  Ipolyiiik  vnly  jú,  oly 
iieiiK'S  <"«  iiiiiidí'ii  inagiiyztop  cszun'kbrii  oly  ti.'riin'krny  Mzivi'röl,-.  Közli  vt'j;- 
n'iidiílftr  iiiiia  pontjai.  niclyluMi  szívi't  t!;íykoi-i  ked\rlt  sz<'kliolyi'n  kiv;'inja 
cltnní'tUitlli  :  :>  'IVinifi-^tui  így  «zól  «'/.  --  'iin'iui/tirr  líl/iUnui  mf/'i/i. 
tíjfinzirii  hijijfH,  ttufi'iii  jVlhiiiir.iilá.ii'il  itt  in  /ii'tiu"iit,  */r  iijiiii-i  fijifuziríi  j'fln'i- 
i/úmt,  fi"!/,'/  hih"il<-  Mr.inin  Lícttufrl-,  hi<lf/íi  a  t.isji  n-^d/tHi/aí.  rún'ijiftió- 
Srj,-J!iu'/ti'í/il  hiipidittiJáiKtL  fahljii/m  i//iiinfff/ii/í.''nin.  iili!;i  Ló/nduitf  én  i'ry/ 
rrahii  ijóf  rJénJiv.u  tttmníi  /.i'i//Mt';/i;, f  Ii> Itfifi'iUttnUinn.^i.  —  l',iiiii'k  a  nrinuij 
pzivnck  (ánsnlatTnik  is  sokai  küszönliíít  s  cnili-ki'l.  mi  \<  kcgyflottcl  zártuk 
szivciiikbi'  egykori  tiagyenli-niíi  í'lni'tkünkiiok. 

Kaskt.  iVsjízCí*  niüvt'iho!  ■.  Zm-  (ii.''i/ii'i/>h  /i,al-'</ilniiil;i  uml  broii/.- 
nirli^  lm  .V/.V.  .In}érlitii4il<rl^  i-zíni  alüít  c  napokban  jelent  niog  egy  kettÖ^ 
kötet  \Q.  sorozatban  a  'Ifl-ik  eji  TiO-ik)  />i>r,  Alfn-diuik,  Ranke  volt  titkárá- 
nak szcrkcsztójjoben.  Gazdag  tartalmán  kivíil  iiüls  t<'kinti'tben  is  iicv(?zctes 
publieatio  ez,  a  mennyiben  az  ünnepelt  nemet  törti'netíró  politikai  néze- 
teibe enged  bepillantanunk.  A  [loro^z  állaumak  gouvenimienlális  befo- 
lyása az  ifjú  Baiike  politikai  meggj'özöde'sere.  Imtározottan  kiíMV/.heto  v 
munkának  mindhárom  re.'ízen.  rs  nz  elfön  sokkal  nagyoldi  mertekben,  a 
mint  azt  Dove  elöpzava  ntáii  liibetníik.  Az  1 — :114.  lai)on  líauke  azon 
tanulmányai  közülvek,  melyeket  ö  a  saját  sz^.•rk(■^ztt'íie  alatt  meg_jelcnt 
Ilistoriiírh-Politiscbc  Zeittfcbrift-ban  irt  IfS.'í'J-töl  lf?:i(>-ig.  'JMlzott  úvatos- 
wig  és  bizonyos  idegcnkedt's  a  julinsi  forradalommal  es  általában  a  liberá- 
lis eszmékkel  izemben  jellemzik  leginkább  c  kidöniten  fenye.-íen  megírt 
eepayket.  A  mwnka  má.«odik  része  IV.  Fridrik  \Jlmo6  es  líunsen  londoni 
nagykövet  közt  folyt  levelezést  tartnhnazza,  luolyet  líanke  I87;i-ban  külön 
kötetben  tett  közzé.  Végül  (;'>!!í5  —  G1Í3.  11.)  a  mnnka  iege'rd ékesebb  réi^zc 
következik:  nyolcz  eddigcli'  kiadatlan  emlékirat  az  1  S  J  í* — Itíál.  évek- 
ből, melyeket  líanke  Poroszország  alkotmánya  és  német  politikája  ügyé- 
beit  intézett  Fridrik  Vilniosboz.  Felette  érdekes  és  taniilságos.  nnnt  fo^iu 
fel  a  fcbrnári  fifrradalmat  és  Poroszország  lu'lyzetét —  de  inkább  líankéni, 
mint  a  történeh-nm'  nézve.  Irodalmi  értékük  ineggyözödésiink  szerint 
messze  tnllmladják  politikai  beesüket. 

—  I)n.  Or.TVAv  TívMiAK  a  magyar  é.'í  éH/ak(!urói)ai  (dán,  svéd,  nor- 
vi'g)  praebisforieus  kíicszközökröl  irt  ö.sszelifisonlító  régészeti  tiinillmáuyát, 
mely  németül  a  béesi  antliropolojxiai    társnlat   közlenn'nyeibcíi  jelent    meg. 


TARCZA.  677 

kiiliinitvittii;ilki'p  i^  kia<ltii.  A/.  i'vdi*ni4-í>  iiiuiikii  l.ii/4iiiy;li'.'i  •'vilrkclní  tn;ri:i  :i 
kiiltV'Mi   l'rKl'r'Z''k<'f   Í.-<. 

—  »Ma*vv,\ií  Cl.  vssiKiK'tK  1.1  Kf  \i>ÁsA  v/,íiii  iilíilt  :i  Kriiiikliii 'ráriiúlat 
lijíyt-lciiirr  mrlló  i'ij  Vitll:ilat<ít  itníítiitt  inej;,  iiuílylicn  új  s  ti'ljofoljl)  kijwliU- 
Ikmi  kit/.n'li<)i*s;ítj;i  a  Kisrjiíiulyuk.  Köii'wy,  Borzarriyi  stli.  munkáit.  A  must 
mofrji'lcnt  ki-t  fíízi-tti'l  KiUcít'v  nitiiikájiíiiuk  kö/Ii-i>i't  kezdi  incjí-  A  iiugy 
kiiltü.  író  4's  ;<7.riiii>k  iiiutikáiiiak  <>  liurniutlik,  liövíti-tt  ki»il;isii  í<ok  olyat  lu^ 
iiuíjtnni,  mi  ;i/,  i-Iölihi  kiadiÍHliini  nem  tiiltUliiitó.  'riVrti-iietkiNlvclŐk  s/:í- 
iiuira  l'tilrmlítjiik  iiz  új  járúlt'kok  közül  Wossclíínyi  vrdoliiH't  trlJL-n  alfik- 
j:il>.iii.  nnTt  :i/  nlobhi  kiiidiís  ü/.t  CKuk  türodrkníti-n  kö/üUe.  iizutún  H/j'uruM, 
iia;íyri!si',t.  kÍ:i<J:\tlaii  U'vplct  s  mi'í;y<  i  iratot,  mclyt'k  Kölcfípy  inej^yci  ds 
iir>/;t^ixyü1('si  nunik:ts.<;if;:u'nl  :r/.  (MMigiiu'l  s/itbiilur<al)li  ki'pot  iiyiíjlMtiak. 
KiiltMibcri  !i/.  ipizi  tiirt''netk('<lv(íl(>t  nniiden  i-nlckelni  to^ya.  mit  Kiilcm-y  írt. 

—  A  si:i.Mi-'.(v.iiÁM'Ai  ii'.Mi  i.Eciii'-.iiiuii  Mui/rjÁNAK  trirti'ucliiii  nielfatá' 
siin'il  Síí'fiii/íii  Józsff  uuvcIíhIí?;*  tr>rt('iu!ti  i'rtt'kozi'Ht  addtt  ki.  melyben  több 
bi'i-s(V  adalok  vaii  a  i-zt'lick  tőríiMictt'boz.  főkcp  a  XA',  szá/ailbúl.  Közli  a 
*í/.alH>-izt'b  szabályait  liltl-húl.  a  im-szávosokot   l  líWl-búl  »■.•»  I  187-Ik'íI  ptb. 

—  ■  (ÍHÚF  lír.NYovís/.Kv  MóiiM  7;  Kt.KiiiAJzÁT.,  sajjít  cinlt'kíratfti  t'«  utlfi- 
irásai  alapján  mctgírta  í<  .lókai  Mór;  kiadta  kpp<>kkcl,  aiitD^mfiikkal  Itátb 
Mór.  A  t'íi/i't(;kbon  m(\Lr>iidul(  iiiitnka  t>)etraj/i  rrBzt-böl  a  móriodik  fíizft 
littjryta  v.\  a  sajtót.  Nem  rc^ri-ay  fz  —  inoudjai  Jókai,  ki  a  liires  iitaz<'>rft 
vimatkozó  adatokat  annyi  riö.-JzeroteUtd  gyUjtÖtte  összo,  -  do  IJeiiyovszky 
i-I('tpályája  PsciiMMiy'klH'n  i-s  lurdiilatokbíni  jíazdapabb  0}xy  rtipíny  IiíÍwmk'I. 
Jókai  tolla  való  bozzá.   A  fíízct  ára  10  kr. 

—  -      Hl  SZttSÍll'      l';V      M.\fiVAf!iH!K/..WJ      TÖ1tTKM:i.MKI«'il,      i,  1  8^3 —  1  Hlö). 

Ilr>rv»tb  Mibály  liín's  nn'ívruok  barniadik  kiadápálx'd  a  IS  —  ll>-ik  kettt'ls 
riízctct  adta  közrt!  líátb  Mór.  Az  lH17-ik  ev  vop-nck  cscnu-iiyfit.  h  az 
184S-ik  nagy  napokat  tárjryalja,  a  miiiiszti'riiun  kiniívfzoseig.  Ara  80  kr. 

KOLYÓÍRATOK  yZEMLÉ-IK. 

—  A  »TiitLii.«  f.  ('.  II.  fíizotc  jiilius  cl:»ö  lu'tt'bnn  ba^yta  el  .1  Bájtot. 
'I'artalina  most  is,  mint  riMulcspn.  gazdag  ('9  változatni",  Foczikkcí  közül 
több  a  nnilt  fíiz«'tbi-n  mcígkczdcttek  ftdytatása :  így  dr.  ('yAnii  I>4'zi<ím'.  az 
ország  rcndrintík  ;ir>  lUM'sotfs  oklevele  l.'il  1-ból  la  pccst^tok  rajzával): 
Pifri»;ii/  Clyörgyt' :  ;i  báró  «'!»  nonios  Ori-zy  család  rrcdotc,  loszánimzása  r's 
tÖrtí'ni'líí  (k«'t  czínu*vr.ijzzall ;  dr.  Wtrtmr  Mór  glossái  az  Árpádok  pcnc- 
aliigiájáboz ;  i-z  alkalnnimal  í^yá.  István  gyermekeiről;  Sümtlo/  Lajostól 
Itiidapestrii  liítozott  ugybázi  tostídetek  peei»étei  (i  pccsót  rajzával.)  A  szí- 
nes ki'p  moít  l)is/,n'''sy  Miklós  czimcret  ábráztdja  lárj-bíil.  Ktil/hti/t  Veroiwz 
nielt.-itásával.  /f^'t/:  Farkas:  Mikola  17."  l-ben  megjelent  genealógiáját  a/. 
erdí'Iyi  csalátlokrót  ÍMiK'rteti.  <  Wn/fun  (íéza  a  Vay  és  Ibráuyi  cítaládok 
i'zínuirénrk  bövítém'n'il  ír  ir((l7-ből  fkél  eziiiterrajzzHl.)  Koiminnm/  x  Tlnily 
lleresenyijéi  ísniiTteli.  A  kisebb u/ikkekküztdr.  KunirHimiji  Jánoit  a  Zii-by  esa- 


678  tArcza. 

Ilid  őseiről,  Pdntnii/  a  Rai(.-^úii^'i:ik  ozíiiicnTÖI  ír,  s  úr.  Sti/itmitn  A'iiírzc  Fcliór- 
incg}'c  08  Székcsfolu'rvár  leviíl tárában  őrzött  czÍihcits  nemeslevelek  lajstro- 
mát közli.  A  Tárczában  Mai'cziláitifi  lovag  váiaazol  II.  F,-n:ik  sNcmcsscy* 
c'A.  kt'zikönyvu  ismertett'st're. 

—  A  Hazánk  jun.  fíízote  egy  inívelőUr!? történeti  <l(>Ij:ozattal  kezdő- 
dik :  Szriifl.hirfii/  Jcnö  rajzolja  benne  a  társadalmi  í's  köziiiüvultsogi  álla- 
potokat Tmníntálmoírycben.a  inult  tizázadbau.  A  sznbadrfágliarcz  türtiliiett'- 
hcz  e  füzet  is  becacs  adalékokkal  jánil.  Thon-rxlnji  Sándor,  v(»lt  lioiivod- 
tiKzt,  a  7il.  zászlóalj  törtenetet  írja  le  184íi-1>ü1.  l'iryftDeísak  Thoroezkaynak 
Ih'ihr  Lajof  válaszol  ama  ezáfolatára  —  melyi-t  amaz  Bem  tiadjáratárn 
vonatkozólag  a  Hazánkban  küzült.  Jírh^nn/  Slátyát:  WaaliiiigtonlK'd  küldött 
he  ezikket  Komárom  1S4H — líí-iki  tiirteneti'bez,  a  moly  tidajdonke'pcn 
ele?  <'<iáf(»1at  Puky  Siliklós  volt  koniárouii  k<>rinánybizto.-jiiak  a  Hiizjínk 
1885.  nnirez.  fíizotobcn  kőzze  tett  í>Komárouii  Emlékeim*;  ez.  ezikktíre, 
i's  Fukyval  szemben  vcdolmébc  ve.szi  Mukk  ezrode.-'t.  Egy  ezikk  a 
Ie};;iíjald)  kor  t"trteiictebe  nyúl  hv\6:  H^-he  L;ijos  írja  ezt  az  IHtíö  —  67-iki 
i.trtízággyíilt'srnl.  a  porufjz  v»  »la.'<z  liáborúról  I  K66-ban,  íl  kuronázá^ról 
i)7-beti,  az  osztrák  s  magyar  kiizi'S ügyekről  Oí-ben  es  1878-ban.  ErdekCí* 
ajnwág  fejezi  be  S-Jiiii//i  i  szokott  ro()ort<irÍiniia  elMtf  a  fiizctet  l.*hi>rzKtf  Tiva- 
dartól:  a  golyó.<ízóró  első  mcgpeiidítesenil  IStlt-ben  ainunk;íosi  várban. 

—  Az  AiietiAi;oi.iiiii,vi  l-jiri:sini  jun.  fiizet<*t  limirx  Ödön  nagylx.-reü 
laniilmánya  nyitja  meg  a  kiin  e?'  magyar  viíelí-tröl  az  ntolr-ó  Ariwlok  és 
az  Anjonk  alatt  (ít  képpel  a  b<'i-si  képes  krónikából  os  más  egykorú 
fodexckböl.)  Fn'-'/ir/i  a  báeskai  u.  n.  római  siáiiezctk  ismcrtotésí't  folytatja. 
yffixlor'td-ff  Victor  Kagtizai  Vincze  mester  sárosinegyei  (■pité^zeti  műveit 
méltatja,  képben  is  lh;nintaív;ín  a  kis-szoboiii  é?;  a  Iierzoviezei  templuui  dísz- 
kapuját, a  liétliáryi  templom  szentiíi'ghirtVtiát  a  X\'l.  század  elejéről. 
h*'itlísics  .leni)  a  nürnbergi  inestorp{)bnrnkróI  ír,  g;r/.ilag  illnstratiíik  (1 4. 
ki'p^  kiséretébon.  A  nagyobb  izikkfk  .-íorozalát  dr.  /ú'////  László  fejezi  b<i 
a  Dobóezky-féle  oláh  ércmgyüjtemény  isniorteté.-ií'vel.  A  kisebb  ezikkek 
közt  niívc'Iödéiítrtrténetj  beesii  S-- iiffní  Jánosé,  a  Ivjirolyiak  XVI.  és  VII. 
sz.  kineseiröl.  a  Károlyi  okmánytíir  IV.  kötete  alai>ján.  A  jelen  füzet  is 
több  vidéki  leletről  ad  számot. 

—  A  Li  nnvicA  Aí'AOKMiA  Kfizi.tiNvi:  jnn.  füzetében  számos  modern 
katonai  szakba  vágó  közlemí'iiy  mellett  u.  n.  bistorienrnni  mindössze  r» 
lapnyit  találunk.  Azonban  minden  jóindiílíU  és  elő.-izoretd  nn-llett.  melylyel 
e  bíisznos  ('s  hézagpótló  kö/liíny  iránt  viseltet nnk.  inog  kell  vallannnk. 
hogy  jobb  lett  volna  ezt  is  olbagyni.  ■Kniiiikás  szenn'lvényok  a  nndt  szá- 
zadok magyar  liadi  történeti'böU  ez.  a.  ugyanis  S-.ú-si'  Mór  főhadnagy 
rf/pliiinafioi  olluií<r,úsf  közöl  l'i't.'t-fi/"/  Fordiniírvl  király  részéről  ü  szultán- 
nál .lános  Zsigmond  ellen.  Pár  stn-nyj  bfvozetí'.-sfl  Kulcsár  István  króni- 
kájából van  »■//}  pzerint  lenyomatva  az  egész.  Nyomtatj'islian  mugielent  .s 
iiltaláuosan  ísnien^tes  knuiikából  részleteket  ok  nélkíil  lenyomatni  nem 
lehet    egy    folyóirat    feladata.    A    máííikhoz,   a    '.^lUpfnwntun    hctff.tlshf- 


tArcza.  1)79 

t't7'i-hiii<'  iiii'j;  tiilili  í:/.i'i  iVr.  K/  Milísii  cííílíiznriiak  \:]*,\  lovclr  líjítliory 
Istvúiilntz  !t  Ii«'k">  láz;nl;lH:i  lrvoret<'si.-  után.  Magjnritl  ■iiliogy  Miks:i  ?<iili:i- 
r-<*iii  irt  IJjithfivyiuik  !)  a  jiíli'ii  százjul  olrji-n  dívnit  stvluítbiin  r-:  ortrogvafiíl- 
v:il  I  ftfkiiitctf'íi  rs  m('ltn«áirns  iiia<;nifi('i')  wnnlyói  Jiiitliurv  Jstváiiiiitk  slb.'l 
V.v.  is  Kult:*iir  IHOri-ln'ii  iiiej;ii-l(;]it  krúiúkitjjiliúl  Víiii  vtivo,  a  liol  latin  ori'- 
ilcIÜxni  is  knziilvr  vaii  s  az  itt  adott  magyar  foDlítjísbaii.  N<mii  kiitelki^ílünk. 
li'íjíy  a  Közlöny  szívcmi'H  k'lzölTie  liadlÜrttMieti  raDÚlniihiyoknt ;  de  ú^' 
lát-zik.  liijjilvni  van.  Virá;;zó  tört(.'netírudalinniik  (;z  tíllianyaL'Olt  ágával 
kivjinatos  vulna.  liojív  tilblion  fojjlalküzzttnak  ! 

—  A  »Fnivi:i.M«  jnniiiíii  fíiziítfi  Pauli'v  Tivadar  ck-tc  i's  míivrt  iiu'l- 
latás;íval  kezdtídik,  Múf>'  Sándor  tullúlMtl.  A  jcU'h  író.  a  tiulús,  ji  tanár,  a 
niini-ítcr  s  az  oinboi'  van  Imnne  jrllcniezvc.  I^inler  egyaránt  najry  én  iir'iin'ft 
Vilit  uitndon  irányban  s  ltívat;ísát  jH'ldá^ari  bi'tölto  niiiidoti  tt'ren  ;  nnlf-kc 
sukál;j;  ríni  foy;  jfic.-*  nlkotiisaiban.  A  többi  ozikkok  na^yobbrt'szt  az  clobb 
ini'ííki'zdfiltek  fiilytatái^ai  :    7'u/,i'ii'.i   Sándor    Pi'czi'li   vi'^yt-?   iimiikáirúi  ir ; 

\'nclu'fl  Sándtirni'  rajzok  a  inultbúl  ez.  cinlvkoit.  —  CtaiilAr  llovay  taiiiíl- 
niányait  —  V^rjhi  Vöriiriniarty  ki'dtíii  nychi-zote  nu-'ltatáíiát  —  /-.  i\  Páz- 
mány iN'tcr  rli-trajzát        s-Ju.i-f'  irodalímitörtt'ncti  ropcrt'triuinát  folytatja. 

—  ■  Az  l'xii  viMiítuii-  lÍKVi  i:  jun-jiil.  t'üzrto  jókora  kiUfti-t  ffüz  ki. 
'rörli'iu-Iini  lár^yn  bcnno  (  .vt/7//"// (íi-záiiak  a  .luri-íí:  fsaládról  írt  ininikiiju, 
nic-Iyct.  külön  i^  iiio;^ji']('uvrj(.  az  irodalmi  .^zondcbfu  i:*iut'rtctiiiik.  Ilrhirirl, 
(ín^ztáv  Isntii  Nnj;jirolat,  a  X\'.  századi  nla.-z  luinianistanöt  iniitatja  br,  a 
kinek  miivcit  ki't  köti-tlifn  nem  n'g  adta  ki  gr.  Apiirinyi  Sándor  )':<  Aln'l. 
firiiii'tfif,/  Iit'1.1  ;i  i-rj^í  Magyaror.-zágrül  irt  s  eredetileg  a  líji.  Szi'inli'bcíi 
mej^ji'lonr  5zi.*p  tamilmáiiyát  közli.  Ti'bbck  közt  im'g  fVhrr;/  tleticí  ji-llrmzi 
(Vongt-ry  Antalt  mint  írót  s  Fi/"i'-.t/  a  niagyiirfn-s-zági  kJínyvtiirakrúI  ir 
(•yi'n'gy  Aladár  Ji'len  fíizetiinkbcn  ÍMniTÍetett  ninnkája  ala]»)iin. 

-  A  M\í:vvi:  Xvn.vMi;  jnn.  fiizrtrbcn  a  történet  kedvelőket  ki-i 
közlemény  t*rdekelhcti  :  .l/».rA-.*  ííyörgy  tamilnulnya  a  magyar  elem«'krÖl  az 
tdáli  nyel\  ben  :  eí*  /V'/„^>  Adnrján  iiyelvtörtt'noti  adatai. 

A  ■■M.\<;v.\ii  S[M\':  jun.  eiíjnl.  tnzi't<*ben  dr.  'v-.í.rff/Józí^ef  folytatja 
az  t'gyliáz  nemeréi  ]iraedialis  birtuk-n'l  megkezcU*tt  i'rdfki-s  egyliáz-  i's 
magánjogi  tamilniányát. 

—  -  Az  .".  .\(;mi;si  v«  tz.  niagyar-Örnit'ny  liavi  szemlt-nek  imdyi't 
(íovrik  (ífigcly  i-s  Szungott  Kristóf  szfrki>zt  Szamosnjvárt  jtilinsi  füze- 
Ii'Ih'ii  dr.  M"liiiii-  Antal  az  lírnn-ny  zenrt  i-nicrteti  lörti'neti  alapon.  Mm-- 
!.»>-;./,  Jakab  ('nnenyország  tört<'nt*t--t  folytatva,  mo.st  Kárdnsz  (Gártiiszl 
uralkodásáról  ln'szt'I.  M>'hl''r,'u>  <;ergoly  saz  ürmi'nyekn'il  Middovában* 
írván,  kimutatja.  lni'j;y  rrgibb  lakúi  Mold'iVHnak.  mint  az  oláhok.  IViinili'hitf 
l.nká<-s  Mg\anr.sak  a  imddmai  i'irmi'nyek  XVI.  sz.  törtt-neti'hfz  közöl  ada- 
b'kiit.  A  törtrnclmi  (■nb.'kíi  közleinrnyek  .•ioráT  bf/ávja  í-'iiran  Sinmn  Ormeny- 
■  Tszág  tört"'iiilnn'b['il  iKr.  lí.  1(1.  sz,"  való  -izemtdvenyeivel. 

—  A  M.  l'iii'i  I -I  Ax.-í  Mivn.  i'fl  isK.  l*'iiivi  ],'"■  uiájus-juniit^i  fíizeti'nek 
srt'giek*   rovatában  S-.íinif,,:  Sándor  li.'t  b-velct  közöl  I.  I'ákó.-zy   ílyörgy 


680  TÁRCZA. 

iojodeiem  idojcbíil,  melyek  si  pr(il('»tíui>j  ('pyliáztörteiiet  n'siilrtcihr/,  sok 
ilrdckct*  i's  új  adatol  í«/.ul^ii1tatiiiik  k  iniitatjúk  a/t  a  bcfolyiUt,  melyet 
KáktSczy  OJyörjíy  hatatmuí>  es  eri'lyctíszclloino  a  lisziminin'ni  ('s  túli  Mngyur- 
urüzágni  gyakorolt.  A  levelek  Uí;J8 — 1(>I7  ovi'kliol  val'-k. 

KKrKKTOKIlIM  A  KÜLFÖLDI  TÖRTÉNKTl  1R<^ÜAL0MB(>L. 

í\»/Aí7,  Hinhiriií-hf  ZcÍt«fhrif'l.  IH87.  r>8.  köt.  IV.  fiiz.  —  Kriincr 
Friliyc-f,  ihthlvn  G^Umh-^  Fi'wifl  ont  Shhnihünj*  it. 

fircudtoicii.  1887.  21.  8Z.  fMcmirh  iui  Jtűm  Ixl'K  Solhhohia 
W'il/uhn,  Moiiícmcciili  uml  tfif  Li^/v/kIc.  nut  -S/.  (ioUhard,  Vífl /.  (Berlin. 
Oiirtncr.) 

MitthnlHfí'ja)  des  InsHtvta  j'iir  i>\-frrrnch'/tr/ir  G > xrhiHitMj'i^t'tM-JiHnfj. 
1887.  VIII.  2.  lltíO'/eiriy :  Pa-  Knnzxii'j  nm  Dnuneth  l'JIT — /i*i*/.  1.  ri'sz. 
(U.  Endre  ée  Lipót  ORztrák  berezeg  keres/.tes  Iiadjáratáról  szól.)  — 
Sfiitihrr^j  Jh'c  BrzUhuiHjcn  Lwlirit/H  1.  roH  Vutjnni  :.f  K'irl  /T.  —  I.  o'sz. 
(röfíínr/ir  gdehrter  Ati:.iiifci\  1887.  1  0.  ez.  linc/niinmi :  AkÍc/",  GnfchiflUi 
Ostirrdchi.  I.  e'w  II.  kötet.  Birálat. 

*}'rzeiilnd  Pnhhit  szer.  Ih-.  f.id-i  Xavér  i-í^yet.  tanár  I^cmbtTff- 
b'-n.  A  juliu()i  füzetben  IT.  /í.  (Zakrzewskí  Vincze)  szemlét  tart  a  Báthory 
Itstván  haláta  300-ado8  ("vfúrdúltija  alkalmából  meg-jelent  ntíniely  alkalmi 
közlcmouyek  felett ;  ee  Sziidrrzh/  Jjajosnak  a  Századok  ni.  e.  deoz.  füzctc- 
ben  megjelent  » Báthory  Ii*tván  ós  egy  magyarországi  ösízeedküvt'iíc  ez. 
közleményét  kivonatban  is  bemutatja.  A  könyvismertetések  ki'tzött  ugyan- 
csak ir.  Z.  bírálja  í^zcUhruLt/  Lajosnak  az  akadémia  tíirt.  bizottsága  által 
kiadott  könyvet:  Báthory  István  lengyel  királyivá  választásáról.  Nagy 
meltány  lattal,  bár  el  fogú  lati  ami  1  ír  róla,  kiemeli,  hogy  a  lengye!  történeti 
irodalomban  is  hézagpótló  e  munka.  Ugyanő  ismerteti  Sololnir-t!./  Ágost- 
nak Báthory  István  török- politikájáról  írott  nnnikáját. 

Összeállitotta :  Mangoi.d  Ijajos. 


TÖRTÉNELMI  REPKRTOUIUjM 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  1887.  JUNllTS. 

:s> linllfitji  A/mliír.  Colbert.  1.  re'sz.  Bpest,    1887. c  Itim.  Eijtifh'rié><  ItíO.  »z. 
(^siriiátinii   Gi/nla,   dr.  Regi  fogalmak  s  az  ifjii  Krdoly.    Ifjn  Erdt'ly  5.  ez. 
Gynlui  ]{c-:m.  Megyénk  a  történeti  korban.  Komnnmim.  Lnpul  '•2'^.  c'e  köv.  ez. 
/mrr  íiándoi:  A  magyar  nep  míivelödése.  JIód-Mezn-VámrUdn  21.  22. 
Károlyt    TAnzlö  levelei   Pozsonyból    feleségéhez    ICriíl-bcil.    Közli    Gért-^y 

Káhmhi.  Sznfmárm.  KüzJőny  21.  sz. 
Kolozjfiitfjji/e  főispánjai.  Kolozuvúr  1-11.  sz. 
Kuncz   f>áudoi\   Kökéuyne  e's  Szánta   Kata.   (A  szegcdi  boazorkány-pörök 

aktái  búi.)  Szcyi'di  A'a/>AI  lllí.  sz. 


tArcza.  081 

Korúf.i  (íffitla.  A  liip^initi  várrom.  Murahh.  tiiJ.  27.  sz. 
AüA-t/«r;  muUjii.  LoMitHi:-  /«    ]'iih'l.i    )í'2.  PZ. 

MÓKM  Ztii/moiuf.   Fiiiinc  HiíiO-bcíi.  (Ej,'y  oddig  iijineretlcii  vftjz  nyonuui.) 

f'imnr  20.  HZ. 
Molnár  AuUií,  tlr.  Az  fírnienyek  Krtlúly  kcreHkcdflim'ben.  ///«  AVvAVv  f).  sz. 
Afii/inir  .h'nuix.  HniF^tú  ('s  A'íddktí  Icgriígibb  kom.  ítrnxMÓ  (í7.  osi  kl'tv,  hz. 
]'iils\Ly  Firenrz.  A  városok  iírfolyiisji  a  i-ivilií*atiúi"a.  JYiiiai  Lupol  20.  sz. 
liii/.úr^i/  il.  Iüiu:iicz  levelei.  Hormnhii.  í^iimh  í!7.  sz. 
Sh.i.t,l  Józ/tf-/.  A  kinilyliegji  niKÍts^g.  (»Abbatin  de  loco  ri'gali.«)  Snpi-tni 

42.  iís  köv,  f»z. 
'I'nf/úni/i  Kái'dlif,   XVI.  (!S  XVII.   uzózadi   adatok  megyíínk   multjábúl.  lA 

hajuóczi  pap  kiűzetése.   Eüiztoi-húzy  Míklón   hatalinankodiisa  u  p">s- 

tycni  fúrdöbei)  atb.)  Xi/ítnnn.  Küzlüiitf  25. 
'IVíjlAi  (i'i'tfior.  Az  őskori  bányászat  eszköztára ból.  Főr.  Lopaf,   Ift.'t.  sz. 
l'hiiifi  .lúzüif'.  Fi'ltc'r  i's  fekete  ma}i;yarok.  IhnL  Hírlap  151.  sz, 
^Tnrlritpll  Ehtruj-ok  új  fíízctc*    Lsm.  P.  Napló  152.  Kgyotiírtra  I5.'t. 
\Viti-ya  LapiM.   Kvrí-í^'/Ayów  Egyliáz-tÖrteneleni.  2.  kötet.   lsm.    •Síirovpufiilt 

I.npuh  24 — 2G.  sz. 
WilitrSninn.X  fcl.-»ó' vidéki  ellt^nrcformatío  történetéhez.  í^Anirtp.  Lapok-  2^1.  az. 

VEflYES  KÖZLÉSEK. 

- —    »DlFI.OMÁr/lAI  TíillTKNKI.MI   'rAIWl'l.AT*    (Socictt!  d'lÚHtoín^     dij>kl- 

niíitique)  i'/iiii  alatt  Parisban  egy  cgylel  abikúlt,  moly  a  nemzetközi  diplo- 
maozi.1  történetének  tisztázását  tette  feladatává.  Kétségtelenül  nini's  olyan 
kiválóbb  törtéiu-tirö,  ki  munkájában  a  diplomáoziai  alkudozásokra  nagy 
súlyt  ne  fektetett  volna,  vulnmint  minden  kiemelkedőbb  dij)lomata  kcliö 
ienu'i'ettel  bir  a  történettndonninyban.  De  bármily  gyakori  jnflda  mutatja, 
hogy  i'gyes  áUainft'rtiak  kiváló  sikerrel  furgntják  a  történetírói  tollat,  az 
érintkezés  a  történetírók  és  államftTfiuk  közt  eleddig  meg  sem  volt  rend- 
szeresítve. Kz  az  egylet  azt  tette  feladatává,  hogy  a  trirténetí rókát 
és  diplomatákat  egynnUsul  összeköttetésbe  hoz/a.  A  múlt  év  derekán  boszAÜte 
meg  ez  eszmét  néhány  franczia  tudós,  az  év  végéig  már  szervezkedett  is. 
s(lt  meg  is  kezdte  munkásságát.  Gondoskodott,  hogy  minden  önálló  állam- 
ban legyen  képviselője  íMagj'arországra  nézve  pl.  Fraknói  Vilmus).  ki  az 
ottani  irodalmi  mozgahnakról  tudósítással,  julenti'sekkel  tiUsa  el ;  igazgató- 
tanácsiíl  szervezett  állaniférliakból  s  törtéucttrúkbúl ;  cinükévé  a  hírneves 
lirnglic  licrezegct  s  főtitkárrá  Manldeot  vábisztá.  A  társulat  muukásságá- 
nuk  eredménye  részint  önálló  müvek)»eu,  n'sziut  egy,  évenként  négyszer 
meg,jelenü  ^Szemlében  (Revue  d'histoire  dipltnmitii{ur!!>  látand  világot.  A  tár- 
^ú]at  tagjai  egyszersmind  írói  \&  s  ezek  20  franc  tagdij  mellett  a  Szemlét 
ku]>jiik.  Ebből  a  Ifevueből  eddigelé  már  k('t  füzet  látott  világot,  még  pedig 
gazdag  e's  t-rdekcs  tartalonniial.  A  legnagyobb  n'szt  a  föezikkek  foglalják 
■'1  :  a  diptonuieziaí  történet  egyes  kivúlú  rt'szlctei,  mozzanatai,  emlékíratok 


(iS'2  TARCZA. 

b»'V(-z*:t<'V:kkel  s  in;ií:yíii-:i/-it'.'kkal  •.■'.■iii\:t  iizutiiii  k">vorkt2!iik  a  [■ínÜütvk. 
i-:iiitrtt-t».'-i;l;  ineiyt;lL-iit  ú'\a\.\j  intnik;ikr-M.  -Tf-uSir  n  t"'iv.jjrai<..kb)iii  iiitíjye.- 
líjnt  ry:kk»;k  iVi.:ti  ?  \.;;riU  kviuyv-'íz-r  az  ..■:ir.-i..ii  -  aiii-.-rikni  í:i.ii.>  tenn*?- 
kí'ilVil  íis-zí^úr.iti-ji.  Ila/üiikvn,  >■  rv'V:iii-klj;i:i  kvllii  :_'<':i'l  viiii  í.-.ril:tVii.  s  li^v 
l.íl-zík.  rajtiiiik  áU.iii"l,  íi-jy  iiliimii  t-'váui.ri  it-  u'A  ]>-^zynnk  krpviíírive.  kt*t 
iiiuiiku  :  Itetlil>:it  t  iLÍb'-r  l'í-Z'.köttrt''.-'.' a  V..-!t-iicz».i  k^'/rár-a-ás^al  a  Miroí*.'- 
'  i\  :iT\  -f'-lí;  iliiildinatiiriuiii  -  Frakiii'-i  Viiii.-.'^  XI.  Im^/t-je  L»-liati'-aii  t'-^ 
IiTfii  .-z»'ii'-ii  vannak  isnif rttiv.;.  a  k"'!i\  v.'.-z**tí  rnvatban  a/  újaiflian  uw^- 
jflfiit  iiiiiiikák  lV-1  vaiiimk  í-oi'<K:i,  s  a  ÍMizikktk  kíl/f  ir»m  tiry  van.  ineiy 
i-'iry  va^y  njá.-3  lírkinlítlKíu  Iia/áiikat  i<  f-nl-zkli  :  ii!.  Atj.-zlvia  i'.-?  a  íi-rinúu 
i-'»iit"'í(;'Jfrati'í  'líí.'iO — öl  ,  Au-ztri.i  s  N^'Ul'?to^^z:ÍLr  ■•z«"n"eí-!>'ire  I^T'.'-Umj. 
A  mi  dip]<iii):i'-ziai  v'>.«sztkMTt>'t>;.-it.-iiik  az  i  ur-pai  állam- -kkal  mi-ir  koráit 
siin-í.-iick  titztii/va  ,■■  a/  »;iir.*i'ai  tiTt'-ii'-rirá-  aráiiylair  kírvo-K  is  f-irlalko- 
/utt  vetünk.  Tiibli  tekiiitL-rl-eii  r^uját  lii!>áiik  miatt.  A  iní  c  iv^zbon  nálunk 
iin-jí,ielt  nt,  azokat  a  kiilfí.lMi"-'  m-zvt-  iu'-<x>-i:<'}-^<---u  tvttiik  h'.rZzálVrliot«.'t- 
liMin<*,  ■■  lia  (•jry-t.iry  'Aytiu  irú.  niini  i'ii. .•>':.[;  vnjy  A",".*<.-\  totr  U  valaiiitt. 
m'jmlliatni  jns/únt'pkb<'>l  tclt'-k.  Ez  által  az  nj  rár-fiüat  által  í".k  luulaszláát 
lit'lyn-IiMzliatiink  :  kiitatá-aink  >-rt;Jm''nyfi:  abb:ni  -zíví:<í;u  l"">riák  t\»^ailni. 
—  Mii  [■■i[i,../\\k  i<"'i:ii',M,i  in-'-ivK  V  A  nyár  fflvíimáji.  a  !n<''nnyírf 
tnili^márimk  v;iii  rijl;i.  ti'prt>-ii<tir<''hik  a  ki"i\  itkL-Z"  irányb:in  il.il;r"/.niik  i't. 
l<:-zn<:k  kntat:l-okar.  -V'ff/.'í  Inir*-  :í  Zi'liy  r...l,x  >z:lniár:i  a  /Í.;Iiy  i-&ilá*l 
iicnicsi  ;i;j::íhak  /.'í-/.;-  v/  h'Vi'ltái'ái  knT;itia  át  .-:  /ula  >-s  Si»i>ron  nn-Lryt'k 
in>)iio<;i'afíájáboz  tübb  ilun:intiili  Ii-vt-Ilárt.  S-i/.i.--,.:,  IVn-mz  .iaji''t  alá  v*-\i- 
ibízi  ki!ii.'bb  ti'i'tilnGti  munkáinak  Ilik  kl'ti-t't.  a  nu.ly  .iz  <>znn  líáth  Mór 
kiai1á.sában  fr>i^  ini.'<r,jHt'inii  :  >  a  i«ii-t<>ni-rl  ^■'niinarinnink  lamiluiányozására 
ti'sz  enrú|jai  künitrit.  /-/vi/. „»»/  \'iImM-i  ii.'ni  I'-l:  ti'rt  \!.-í5/a  knlnti  rs  nuna! 
útjábúl,  Iiitl  a  ]iáiiai  IfVi'itMi-ban  a  M'-nununta  \  :itii  ;uia  :-zániái-a  ii"f]tr..z«">tt. 
'/'/..»/</  Káhnán  a  lít-ivsi'uyí  <'>al:i'l  t.".ri.'ii<I'"ih-k  III.  kili..-i.'t  ii;i:i.  í'-t;/.. 
(lyuia  Ma;fy!n-iir--z;i'fr  Ari>áil-kori  li'-it-'nrtt't.  S-.i-.i-i^n'  >;íiíil<ir  »>  ,<:-i/,-.  Károly 
a  Í5I-.  'ríiiíldaln^hi  L'^aláil  railnMtlifái  IfVi-Iiárát  t'n.üják  átkutiitui.  //.«»/. 
Farkas  Ipolyi  AnioM  f'*l<'tt  a  ln.'i';iMik;ii  tár.-iilati'un  nv-n-lísnil''  "-inU'klh' 
.-z<'il''n  flol^ozik  .-■  az  i-nlt-lyi  Irv.'ltárakban  {••■j  ki!tat:i.-Mk;il  Ivíiiii.  M-iJi'iiii 
llt'Ia  a  nia^ryaniívzá^'i  .-./.<rriMn-ii.-kI"'n\  vt-kriÜ  I"'"rtun:i.  L'>í'>liiii-li^  ír  inonn- 
ííratiát  .-  '■  <v,i'lb<'>I  a  Vi-lvi-lt^ki  *'■<  *\-\VW\  k-'-tiyvtáiakbau  ("ir  knrutni.  10. 
>':/(»<///./ Jiizvi-t"  a  íNi-in/rt-''.::!  Z-i-bk">n\v  -■■iiiaI»i;^Í!ÍÍ!  állitJM  í">s-/o  :  az 
iVi'ik  <'li'traj/.án  linlL-'i'/ik  ^  litazá.-nkat  h-z  ;)  liírlüp  ki»nyvt!Ír  kifp'.-zítt'.^tí 
v<';íi-rf..  Ki'tifhi-  Ar[t;íil  a  M:i:;y;ir  Orf^zá^rír^  iil<':*Í  MniK'kik  kJ'tv.  klltirtL-n  liol- 
;rozik.  Thnllij,-.!  L:ijii>  línr^znia  íJ'irtrni-tiMi.  inrly  az  i'i^z  fi-lyannín  fi'i;  nir^- 
jclfinni  :  ( 'Mnitii.'il  .Jjlnu-  :i  siiitti^arti.  wiilt'.'iriri.  iitiili-U'i-riri.  thirnistachi  i'.-j 
iVaukCurti  k;>ny\l;'inikb:ni  r>ilyt;iti:i  kiii:it:ls:iir  :i  nia'j\iirvnn;itkoz:isií  kílzrji- 
kori  ki'zíratck  i's  t'(ir\in-fH(li-M-k  liiiiliniiraíiájiilni/, ;  /'•.'■,/••■/. r.'i  Lá</.I«i  a 
kr:ikk:ii,  l«iro-zl'*ii.  b'-rliiil.  ilri-ztlui  i's  ]ir;l;_--ai  l<\i'llár;ikl':iii  l<*\n  iiiaL'^íir 
kinílyi-nkb'vi'|i-k<-t  t:iniilmán\iiz/:i  :  A'-í-///  ( ív  iila  :i  -jvM'  Szláray  r-JüIáil 
ttklr\rll;írát  >/.t-|-k<-':'/.tÍ  :   '    '!<(///  Pi/sm  ha  :iK:nli'liii:i    :ÍllTil    -T.    r<l''ki  .Ii'.z-«1' 


TÁRCZA.  68^ 

illuiiyadiuk  kora<  törtenete  foIvtatáHÚvín  bí/ntván  me;r.  a  kasíai.  loU'S/,i 
(•'íj  najry.szollörii  (hv.  I'ert-iiyi-fcle)  levoltárakhau  ftig  kiitafni ;  ymitf/ii/  Lajos 
a  fövároM  ejíyIiáz(ört<:noInw;rc  fog  kutatni  az  físztcrgouii  (Js  bfjcsi  IcvtÜtiirak- 
baii ;  -S^iífAfi/://  Lajos  /akrzewski  Vinczp  krakkói  egyet,  tanár  es  tÖrtt'netíró 
tárjíafiúgiíbaii  átkutatja  az  erdélyi  levéltárakat,  líáthory  István  uralkodása  s 
füki'ii  lengyel  királysága  történetére  gyűjtvén  az  adatukat ;  Jit'tlti/  Lás/Iú  a 
iiénietfirszúgi  muzeumokat  fogja  átkutatni  a  kt'íizíílö  ércnttani  niü,  a  »Ct)r)ius 
NnnimOruin«  részérc;  lit-'-énz  Kálmán  a  dnnántúli  egy liázk erűiét  pápai 
Icvéitárút  búvárolja  \  Jiai-aluU  Samu  a  milkúi  piispíikaég  türti-netéii  dolgu- 
zik  ;  I  '(/*■;//  János  az  akadémia  Irudalomtörténeti  bizottsága  n-szere  Kazinczy 
FiTini:/  levelezt'íiét  gyűjti.  Kzeken  kivül  is  számosan  tesznek  még  a  nyár 
folyunián  kutatásokat,  a  kiknek  azonban  tanulmányaik  czéljátnem  ismerjük. 

—  A  Bi:i>.\v.\Ki  j'NNi:rKi.rGssk.GEKKÖi„  mclyek  Budavára  visfizavívá' 
sának  ^OQ.  évfordulója  a1kalniáb()l  a  múlt  öí>zi'in  rendeztettek,  niortt  jelent 
mi'g  a  föviirosi  hizoUmón;/!  jtlmtéx.  JWs/ániol  ez  az  ünnepélyekről,  közli  a 
tiíi-t('n('lnii-társúlat  e's  fÖváro.''  díszgyíilésén  mondott  beszédeket  (melyeket 
mi  még  ni.  é.  okt.  fíízetiinkben  közöltünk.)  Eifittünk  leginkább  új  a  ])énz- 
üg\  i  rész,  a  mely  olvasóinkat  is  érdekelni  fogja. 

K  i  a  d  á  a   V  0  1 1 :  I?  e  v  c  t  e  1   v  o  1 1 : 

,  .    .^  .  .      . ,  ,      (A  iegvekböl a.:i07  frt  l  H  kr 

Kiál  ítás  .  .  .    l;i.07iitrt  i  4  kr  \    ,  *  T'.  ,  .,    .       ,  ,,      ,  o«.. 

í  A  kiállítá.>^ikaliiuzlHÍl      l,80;j  »  » 

Moiitígriiphia      '1,41Ö  »  "JT  ->         1,7  L">  »  > 

Kmlékéreni   .       ;>,484  »  fili  >         1.170  »  » 

Népünnepély  9'JÖ  >   STi  > 

Feíítmi'uyre  .    12.0(10  »  —  » 

Akiadás.  .  .    :íÖ,íl21frt7Ükr.      A  bevéti'l llí.Olfifrt  IHkr. 

Az  elnirányzatban  az  ünnepélyt^kve  ;í0,2no  frtot  vettek  fel;  bevé- 
telre mintegy  1  ;í,SrtO  frtra  számított;ik.  Az  ünnepélyek  teliát  minteg\ 
H,07.'»  frt  ti4  krrül  rúgtak  ti'bbre  az  előirányzottnál  s  ezt  a  többleteit  a 
töiténeliiii  kiállítás  (tko/ta,  a  mely  nem  mint  előre  gondolták  tíüOO  t'rtlin, 
de  több  mint  15,000  fvtba  került. 

—  Uit.  SuKKi.  Tivadar  -  -  cs.  é.s  k.  mlv.  timáryns,  :iz  '>1ns(itut  fiir 
iie.*ií.  (ieseliielitslor.-'ebnng'í  nagyliírti  igazgatója  s  a  iliplnniatikajele.i  míve 
lüju,  -  f.  é.  net.  I*én  li'dti  be  ílO.  évét,  bogy  a  béesi  egyetem  t;inárává 
kineveztetett.  K/  endéknapot  tanítványai,  kik  közül  azóta  ti'pbl>en  In'rneves 
tudósok,  megihmeptílni  kívánván,  egy  arany  énnet  veretnek  Sickel  képt*- 
vel.  Az  érem  meg.<i /.érzésére  "'lüíratkozni  lehet  l>r.  Minilf,nrltti-  egyet,  tanár- 
nál (Itéc?,  l'niversit;it,  Inslitut.'  .'»  f rt  legkisebb  részvtiteli  díj.  a  mely  igi-nyt 
•i/i-rez  egy  arany-éremre. 

T  Taií  TÁíjsAiNK  kM/it.  iJinsviAK  líjabbíin  l>;íió  /»'»■'•■'!,*  Jó/..-'ef.  ahipító- 
l;ig.  niájn-  LTi-én  Kel>ii  ííiezcn.  Ijtto  db.  aranv at  liai;_\i'tt  t:írsúlalniikr:i), 
é.i  dr.  Il-i.ii'.  Adiiir  ii^Tyvéd  líndapesti'n. 


684  TÁBCZA. 

TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR 

—  Ehlkkbkszéd  Beiifey  Tivadar,  a  m.  tud.  Akadémia  kíiiíö  tagja 
felett.  Budciiz  József  rendes  tagtól.  (A  Mag}',  tnd.  Akadémia  Kmlékbe- 
ay^Atik.  IV-ik  kött'tém'k  á-ik  aznmn.)  Budapest,  1887.  Kiadja  a  m.  tud. 
Akadémia.  18.  1.  Ara  10  kr. 

—  iÍAfjyARORSZÁG  Köz-     ÉS  MAGÁN'KÖNYVTÁKAI     1885-ben.     Az 

(!»'/.  m.  kir.  s táti .-fzti kai  hivatal  megbí zúzából  szerkesztette  (hfűnft/  Aladtír 
8tat.  belUg,  I.  II.  léaz  Budapest,  1886  —  1887.  4-edr.  401.  es  11.  Ára  n 
két  kütetuek  4  frt. 

—  DivÉSY  HAJDAN  ÉS  MOST.  Irta  Soráh  Laio5  esztergomi  fömegyoi 
álduzú  pap  ííe  kir.  fögymii.  tanár.  Budapest,  1887.  kis  8-adr.  54.  1. 

—  Tizenhét  kv  Ebdém'  törtésklméböl  1849.  jul.  lO-tíil  — 
18(}G.  ápr.  17-ig.  Irta  Crmümtif  Lajos.  I.  füzet.  Ára  80.  kr.  Kolozsvár 
1887.  8-adr.  96.  1. 

—  t  Ii'OLYi  Arnold  szíVEHLÉke,  melyet  a  beazterczobánjai  e^y- 
liázmegyc  nevében,  uiint  volt  felejtlietetleu  pUspükcnek  1887.  márez.  29-én 
szlvtemetésc  alkalmával  emelt  Kíiman:;!  Mátyás  apát-kanonok.  Beeztereze- 
bánya,  1887.  8-adr.  16  1. 

—  SzKiiKDi  Ferencz  Lénárd  egri  püspök  énekes-könyve  1674.  év. 
(A  nyelvtudományi  értekezesek  XIII.  kötetének  9-ik  ^záma,)  Bugisicli 
Mihály  levelező  tagtól.  Budapest,  1886.  80.  1.  Ára  50  kr. 

—  BlOGRAi'HI»c-HES  Lexicon  dos  Kalgertbtims  Oesterreich  cntbal- 
tend  dic  Lebenskizzen  der  dcnkwürdigcu  rersoium  welebe  seit  1750.  iu 
den  Ocgtorrcicbisehen  KroiilKnd<-rn  geborcn  wurdeu  odor  dariu  gelebt  und 
gewirkt  habén.  Von  Dr.  Const.  v.  Wurzbaeli  Dreiundfiinfzigster  Theil. 
Wien  1886.  8-Hdr.  312.  1. 

—  Jaii  RÉS  MERT  ci!T  dcr  Gcscliicht-swíssonschaft  Ím  Auftrnge  dtr 
HiptoriHchen  Gesellsnhiift  zu  Berlin,  herauítgcgebcn  von  J.  llennanu  I. 
Sastrow  Edm.  Meyer.  V.  Jahrgnng  1882.BtM-lin  1886.  8-adv.  1.  244.  II. 
4  57.  III.  ;í50.  I.  Ára  líí  frt  64  kr. 

—  Der  Kroatische  Staat  von  Dr.  Josef  riiveric.  1887.Agram. 
8-adr.  130  1.  Ára  60  kr. 

■--  CoNQRÉs  Internationai,  d'  Antvopologic  ct  d'  Archeologie 
préhistoriqiie.  Comte-reiidu  de  la  Imitiémo  .Sesion  a  Budapest  1876.  II. 
Volume  I.  rurtic.  Kesnltats  generaux  du  niouvments  archeologiqne  en 
Ilongrie.  Pnr  le  Secietuirc  generál  le  docteur  Frnin;ios  Flórian  Romer.  II. 
Partié.  Trouvaillcs  de  1'  ngc  de  brou/.e  en  líongrie.  Par  Joseph  l!am2>eh 
Avec  CXXVI7.  plam-hos  ilíustrefii  de  1300  figuros.  Budapest,  1886.  187 
é^  108  n. 

—  Gazette  de  i.a  Regknce  janvier  1715—  juinl719  Publie 
d'apres  le  mamiserit  inedit  congei-veala  biblíotheíiuernyalede  la  Hny,  avec 
des  auiiotation»  et  un  index  par  le  eonite  E.  de  Bíirtlmleiny,  Paris,  1887. 
8-adr.  352  1. 


M  f 


1887.  éTijul.  24— 27-iki 

VIDÉKI  KIRÁNDULÁSA 

DÉVA  VÁROSÁBA  ÉS  HÜNYAD  VÁRMEGYÉBE. 


A  VÁLASZTMÁNY  MEGHAGYÁSÁBÓL 


SZERKKHZTI 


SZILAGYI  SÁNDOR 


BUDAPEST,  1887. 

A  U.  T.  AKADÉMIA  KŐNYVKIADÓ-HITATALA. 

(As  AkadiaiU  épBletiben.) 


TÖRTÉNET  fis  TÖFíTÉNKTÍRÁS  JELExNTÖSfiGE. 


GKÓF  SZÉCSEN  ANTAL 

RÍ  megnyitó  bM»^e  m  Uigyar  Történeliai  Társál&tnak  IX'vÁa  IHHl. 
jnlitis  24-^  tartott  vidéki  aagygyfúéíón. 

A  fcürtéDC'lmi  irodalom  fejlődésének  cgyilc  újabb  mozzanata. 
hogy  mind  inkílbb  törekszik  kikvctlcn  éríntkezétbe  lépuí  a  luúli- 
ttak  bagger atékairal,  és  azon  szellemi  és  auyagi  iiyomdokokLaL 
nifílveket  az  a  jelonm^k  átnzo  Igái  tátott.  A  tndomán^os  kntalá& 
vázlatai  a  külső  élet  Ichcllcto  által  gyokrau  oly  módou  i'levuuft- 
ietück  fel,  mely  azoknak  kéttszeres  jelentőséget  és  batádi  bízt'>ftít 
KzcD  irányzat  magában  nem  új  :  természetes  kifoly&^ía  a  történelmi 
irodalom  szellemének  és  föladatainak.  —  Az  ókor,  és  főleg  a  görög 
világ  legkitQoöbb  történészei  történelmük  tárgyainak  szellemi  hé 
anyagi  légkörében  mozogtak,  vagy  mozogni  iparkodtak.  A  romaiak- 
ról ezt  már  hasonló  mértékben  alig  álUtbatni ;  mig  a  középkor 
anualistái.  a  XVI.  és  XVll-ik  század  chrouistái  a  18-ik  század 
beköszöntéig,  előadásaikat  lehetőleg  részletezni  és  egyenesíteni 
ipurkodUk,  csakhogy  ezen  részletezések  és  egyéoesttések  számos 
esetben  inkább  a  hiszékenységnek  és  képzel Ödésnek,  mint  a  dol* 
gok.  éd  állapotok  valódi  ismeretének  voltak  szüleményei.  Jellem* 
zök  fi  tekintetben  a  helységek,  városok,  kastélyok,  Csaták  azon 
leirásai.  melyekkel  a  XVI-ik  és  XVllik  század  történelmi  könyvei- 
ben oly  gyakran  találkozunk,  és  melyek  nagyrészt  ugyanazon 
minta  kaptíifájára  készülve,  és  egymá«itöl  caak  CKfmeséfteík  által 
liiegkQlönbüzt<Hve,  a  történelmi  ebetek  egyénesitése  sztlkségének 
érzékéről  tesznek  tanúságot,  »nné]kúl  a/onban,  hogy  képesek  rolná- 
ii;ik  annak  eleget  tenni.  A  18-ik  Hzázfid  angol  éa  francxia  történelmi 
StiMAWK.  1887.  VIII.  Vtxn.  1 


9 


AZ    «EDtl,Tl 


rcinr'kniöveibeQ  sajátságos  Ton&s  észlelhető,  melyet  csak  ig; 
tudnók  jeJemezDÍ :  érezhető^  bogy  nagy  városokban,  közpoDtt^s! 
társadalom  is  éléuk  szellemi  mozgalom  gyiilpontjaibau  olyan  lég- 
körbon iruttjik,  mely  talán  tárgyaik  légkörén  fölül,  de  minden  esetre 
attól  távol  áll,  és  épen  ezért  minden  szellemi  emelkedettség,  tudo- 
mány, caoportositási  és  eladási  mesterség  mellett  —  atöi-ténelmi 
hftiiégnek,  és  helyes  fölfogásnak  némely  kellékeit  nélkfllözi. 

Szá/mluukuak  volt  föunUirtva,  hogy  lefolyása  alatt,  mint 
má«  helyen  fölemlíteni  alkalmam  volt,  a  német  történelmi  iroda- 
lom terén  Rzintúgy,  mint  a  franc/.iában  és  angolban,  kimagasló 
írói  egyéniségek  által  képviselve  niindiukább  oly  irányzat  érvényt 
süljön  :  mely  míg  az  események  emelkedettebb  áttekintését,  ös: 
fUggéstik  és  kölcsönös  behatásuk  államférfiúi  és  történelmi  böl 
szoti  mérlegelését  nem  áldozva  fel  a  t^-nyek  réítzle tevésének,  & 
íMieméiyok  egyénítésének,  mi'is  részről  a  történelem  ez^u  ntóbbi 
éltető  és  élénkftö  elemétől  cl  nem  tekint,  és  előzményként  s  ha) 
rozatlun  általánosságban  nem  áltitja  uda  azon  szempontokat,  me- 
lyek rsHk  akkor  nyerik  valódi  jelentőségüket  és  nyomatékukai 
ha  magából  a  történelmi  tárgyból  mintegy  önként  fejlődnek,  és 
mészetéuek  hQ  visszatUkrézésével  elválhatlan  kapcsolatban  álln 

Ks  ily  viss/atükrözésnok  anyagot  és  elemeket  szcilgáltAtfli 
éppen  egyik  föczélja  és  föladata  a  történelmi  társulat  évenkéi^ü 
kiráudúlásaiuak. 

Es  hol  található  hazánkban  a  föladatok  megoldiisának  ked^ 
vezőbb  terc,  mint  éppen  Erdélyben  ?  Nem  lehet  szándékom  azok^^ 
ismételni,  vagy  azokkal  versenyezni,  melyeket  éppen  a  Tört  Tfi^| 
sühitegy  élőbben  i  erdélyi  kirándulása  alkalmával,  egy  nálam  sok- 
kal hivalotUbb  férfi  —  kit  a  gondviselés  megfejthetlen  akarata 
körOukből  oly  váratlanul  szóUitott  ki  —  lelkesedett  ékesszőlüs- 
saI  Erdély  nemzeti  és  történelmi  jelentőségéről  elmondott  De 
nem  tehetem,  hogy  röviden  ne  jelezzem  azon  szempontokat,  me- 
lyek néxetem  szerint  Erdély  történelmi  múltjának  oly  kiváló 
ssámtalan  gyássos  részlet  daczára  oly  érdekesen  vonzó  jelen 
Béget  kÖlcaönÖEnek. 

És  ne  tekintsék   szerénytelenségnek,  ha  e  helyen   bá 
kódom    fölemliteui,    mily    személyes    örömet    szolgáltatott 
kem  Hunyadmcgyo  és  Déva  rárosa  közönségének  veadéj 


tORTKSUt  k^  lÖKTÉNETJRÁS   JGUSNT^iatOS. 


pl&a^tVáSiL  Fiatalságom  ótji  óbajtutLani  EnUlyl  me;;Utogatui,  dt* 
nini  gyakran  az  emberi  életbcu  :i  legvnlószinütlt'ut'bb  dolgok 
Tíilósűluak,  míg  a  legegyszerflbbek,  a  legküun^^ebbou  valósítbatök, 
a  tervek  keresésében  vesztegclniík :  o  kivAnságom  nem  létí^sfllt 
»oba,  báraieanyiszer  tervi.7,tHm  ia  unnak  kivitelét ;  míg  végre  a  Tört 
Társ.  mostani  kirándulása  megTalósítáeára  alkalmat  nyújtott 
Fiatalságom  számos  becses  benyomása  erdélyi  érintkezésekkel 
áll  összeköttetésben,  és  elválaszthatatlan  egy  felejthetlen  bará- 
tom: Jósika  Sámuel  emlékezetétől,  ki  ezen  hazának  volt  tja, 
kiuek  szíves  jóakarata,  férfias  határozottsága,  komoly  ftszdnte  roas- 
azalása,  vagy  élesztő  dicüéretc  dontőleg  hatott  a  üatalabb  barát 
jeliemi  és  szellemi  kiképzésére.  Én  a  férfiú  hanyatló  korával  a 
hálás  elismerés  és  bú  nvgaszkod:ifi  érzetét  a  lefolyt  számos  év 
és  változó  események  közepette  is  változatlan  élénkséggel  meg- 
őriztem. 

Azon  élénk  elv  és  vélemény harczok  közepette,  melyek  twiiza- 
diink  másik  negyedében  Erdély  közéletét  jellemezték,  a  vélemé- 
nyek ellentéte  a  főszereplők  egyéniségére  és  személyes  viszonyaim 
is  éreztette  behatását  és  az  eltérő  meggyőződések  gyakran  a  köl- 
csönős szenvedélyek  sugallatában  kerestek  és  találtak  fokozott 
erőt  és  támogatást  Bég  lezajlottak  ezen  viharok ;  a  későbbi  elfo- 
gulatlan történelem  elniundundja  végleges  Ítéletét  íizou  kur 
emlHirei  czéljai  és  törekvései  fölött;  de  a  személyes  baráti  kegye- 
let nem  tagadhatja  el  önmagától,  hogy  érzelmeinek  kifejezést 
ne  adjon,  oly  környezetben,  mely  azokat  teljes  élénkségükben 
fölhívja. 

Erdély  történetének  egyik  jellemző  vonása,  hogy  Ij&r- 
mennyiszer  borították  ia  el  földjét  a  világesemények  árjai,  a 
népvándorlás  homályos  évs/akai  kivételével  rafíjdncm  soha  sem 
merült  el  teljesen  azoknak  babjai  alatt  Míg  nz  tij  történelmi 
kutatás  egyes  töredékes  adatokból,  sírkövek,  felírások  összeha- 
sonljtiisáböl  iparkodik  a  regi  Pannónia  történetének  és  állapo- 
tának nyomdokait  sziutanuyi  odaadó  fáradalommal  mint  kri- 
tikai éllel  felkeresni  és  képüket  újra  föléleszteni:  a c»uizári  Kóma 
egyik  reuiekmílve,  Trajá.n  szobra  még  máig  is  fe utartja  jellemző 
vonásokban  dák  hadjárata  emlékét  és  biztosítja  bódításai  legyő- 
zJflteinek,  hogy  legalább  ne  váljanak   névtelen,  éa  a  feledékenység 


AZ    BRDB1.T1 


hom&lyába  borított  logyözöttekké.  A  magyar  bouíoglat&st  követő 
szá;iadokb:iü  is  Erdély  —  habftr  nem  hírt  azoo  jeleutöeéggei,  melyet 
nékie  a  mohácsi  részuap  után  —  az  események  fejlődése  bú 
sltott,  uem  szűnt  meg  solia  nyomatékos  és  idönkéut  döntő  ténye 
KÖje  limnl  u  magyar  kC)2életnek,  éa  ha  időnként  nem  állt  az  esű 
m^myek  elAterébon,  mit  ez  országtól  ezek  fordulatai  s  a  dolgok  ál- 
lása megtagadni  l&tszottak  ;  azt  ismételten,  bőven  pótolták  riz  egyé- 
niségek,  kiknek  dicHŐsége    az   ő    ioldjére  is  árasztotta,   fényét 
Hunyady  János,  a  keresztyén  solidarításuak  ezen  egyik  legfénye- 
sebb,  és  majdnem  ntolsó  hőse,   kiről  harmadik  Calixtus  pápa  \a\ 
keecdetten  mondta,  hogy  háromszáz  év  óta  nem  látott  a  viL 
dicsőségesebb  férfiút  —  Erdélynek  is  kiválólagos  hőse  volt, 
ba  ugyanazon  pápa  egyszersmind  fájdalmas  mcgilletődés&el,  meg- 
jegyezte, Logy  az  ország  lelkesedése  és  készülődései  és  az  ország- 
gyűlések   vógzéaei   nem  felelnek  meg  a  h:uivozér  nagyságáijali 
ezen  pauaszos  (feljajdulás  nem  érhette  azokat,  kik  körQlötte  ser 
gelvo,  vezérlete  alatt  férfías  vitézséggel  és  szívóssággal  küzdöttek 
hitetlenek  ollru,  és  kik  közt  a  hagyomány  egy  erdélyi  nóvhe 
Kemény  Simon  nevéhez  kötütte  a  hazafias  önfeláldozás  és  hőaÍ€ 
hftaég  megható  és  lélekemelő  példájának  emlékét, 

AzoH  jelenségek,  melyeket  Calixt  pápa  H^jlalt,  s  melyeirt 
szomorú  tanúságát  vélte  látni,  hogy  a  keresztyénség  másik  vég* 
paiz&át  Magyarországot,  mindinkább  lankadó  kezek  fogják  vé- 
delemre emelni,  csakúgy  mint  az  első  kereszthadak  szülte  uralom- 
alftkúlások  és  u  görög  keleti  birodalom,  melyek  védképességére 
és  készségére  volt  hosszas  időn  át  az  európai  keresztyénvilág 
biztonságának  reménye  alapítva:  —  ezen  jelenségek,  melyek 
Hunyady  János  működését,  a  harczmezön  szintúgy  mint  az 
országtanácsban  oly  gyakran  megbénították,  voltak  csirái  a  rot- 
hadás elemeinek,  melyek  a  gyönge  Ulászló  és  szerencsétleu  fia 
kormánya  nlatt  nyerték  vészthozó  érettségüket  Mátyás  király 
erélyc':í,  lángeszű,  dicsöségteljes  és  látszólag  mindenben  siker- 
koruufÍ2ta  uralkodása  képes  volt  azon  csirákat  ideiglenesen  elfoj- 
tani: de  nem  toU  képes  magvaikat  végkép  kiirtani.  A  tört^ 
nelem  számos  tanúsága  azon  meggyőződéshez  vezet,  hogy  az 
egyéni  kormányzati  lángész  alkotásainuk  tjii-tóssága,  csak  rit-^ 
kán  vagy  csak  egyes  irányz:»tokban  van  hiztosStva.  A  mi  egyodfi 


TÖnrfilPBT  ft»  tflBTfeííBTfRA.'i  JVLEXT^fi  ÉOK. 


vagy  kiválölag  az  egyéni  szeUcmnck,  akíirütoak,  crélyuok  és  nem 
a  szerves  fcjlödésuck  kifoly&sa,  legtöbb  osotbea  sírba  hz/íII  nlkotó- 
j&val,  ba  a  gondviselés  att61  megtzigarlja  a  tartósság  fíSelomét  és 
föltételét:  az  időt  és  az  oly  utódot,  ki  bár  szeréuyebb  képességgel, 
léinek,  ir&Dvzatainak  és  alkotásaiuak  hű  5re  és  gondos  fej- 
lesztője lehetne. 

A  mohácsi  nap  gyászos  következményei  öregbítették 
Erdélynek  politikai,  nemzetiségtörténelmi  jelentTiségét,  és  azon 
állás  kiindiitúsi  pontjául  szolgáltak,  melyet  ez  másfél  századon 
túl,  a  magyar  nemzeti  élet  fönntarlíísának  változó  eseményeiben 
elfoglalt.  Történelmi  irodalmunk  keri'tébeii  sokszor  kifejtt'tett 
ebbeli  szerepének  fényes  jellege,  és  csak  ismételnem  lehetne  azt, 
mit  behatólag,  lelkesedve  és  ékesszóllóan  mások  elmondottak,  ha 
azt  újólag  elemezni  akarnám.  Hol  az  ismétlésnek  helye  nincs,  ott 
netalán  némely  kiegészítő  észlelet  még  tarthat  fcilszóllalásra 
némi  igényt. 

Nem  szenved  kétséget,  hogy  Erdély  törti^uote  az  ország 
önállósága  idejében  és  a  fejedelmok  korában  bizonyos  egy- 
öntetű politikai,  vallásos  és  nemzeti  jelleggel  bír.  De  az  általá- 
nos irányzat  ezen  következetes  folyama  nem  egyszer,  természe- 
tűkben lényileg  kölönbözö  források  özönletét  rejfci  magában.  — 
Zápolya  Jánosban  a  magjar  elloukirály  és  tróuküvetelö  állás- 
pontja mindég  első  sorban  érezteti  hatását,  és  pedig  oly  alakban 
és  oly  túlnyomóan,  mint  fejedelmi  iit/idjainak  egyikénél  sem. 
Benne  a  politikai  elvi  szempontok  sujátsiterülog  vegyülnek  az 
ogyén  jogigényeivel,  és  éppen  ezen  állásának  következménye  az* 
hogy  az  erdélyi  fejedelemség  ez  első  korszaka  a  nagy-várudí 
békekötésig,  magasabb  történelmi  szcmpoutból  egészen  más  ter- 
mészetű mint  a  késóbbí,  habár  a  dolgok  közös  alakja  alig  eltórŐ 
és  benne  látszólag  ngyan  azon  tényezők  működnek. 

Báthory  látván  politikájának  egyik  sarkköve  a  lengyel  tiou 
elfoglalása  volt;  —  II.  Rákóczy  György  szinte  azt  tekintette 
politikai  tervei  egyik  legfontosabb  elemének;  és  mégis,  ámbár 
áltahinos  combinatióikban  és  czéljuíkbnn  fftieg  a  Habsburg  ház 
irányában,  nem  igen  messze  tértek  el  egymástól,  mi  az  elsőnél 
komoly,  sikerkoronázott  vállalat  volt,  a  másiknál  gyásztelje^ 
kalanddá  fajúit.  A  ki  Bethlen  Gábor  és  I.  liákóczy  György  nom- 


zotközi  ulkiidozásait  ós  avok  eredményét  komolyau  ÖsszehftSOa-] 
lítja íizokkal,  a  molyekot n  kunicz  húbnrftk  idejében  folytattak,  nem 
fogja  félreosmerhetni  termógzetükuek  és  jelcntÖségükiR-k  Iwliató 
éa  jellemző  külöubségét,  ámbár  a  czéluk,  melyek  felé  irányúinak, 
az  eszközük,  melyeket  fölhaszoálnak,  a?,  elvek,  melyeken  alapfii- 
nak, AÖt  mí'g  az  érzelmek  és  szenvedélynek  Í9,  melyek  menetli- 
kei  élesztik,  míud  a  két  esetben  majduom  ugyauazonosok. 

Tévedés  lenue  ezen  különbséget  kizílrőlag  a  vezénylő  egyéni- 
ségek rovíi^itra  írni :  a  történelmi  eredmények  csak  a  történelem 
kivételes  egyéniségeinél  —  és  ezeknél  sem  kizárólag  és  teljesen, —  az 
egyéni  akarat  és  erély  szrileményei.  És  ezért,  ott,  hol  nem  rövid 
időszakról,  de  tartíis  fejlődés  jellomének  és  természetének  felis- 
meréscr^M  van  szó.  a  megfejtés  csak  számos  tényezőknek  figyel- 
mes kiitiitíisa  és  bofoly&suk  helyes  mérlegelése  által  nyerhet] 
biztos  alapot. 

És  ezen  téren  nyilvAnűl  Erdélynek  eiíyik  jellemző  előnye. 
Míg  az  anyaország  egy  nagy  j-észébeu  a  török  hódítás  és  uralom 
történelmi  (Irt  hagyott  maga  utáu,  melyben  vii-ágzó  városok  és 
helységek,  tekintélyes  ós  fényes  családok  birtokaikkal,  és  hagyo- 
mányaikkal uyomtalanitl  elenyésztek,  vagy  az  oi'szág  más  részei- 
ben volt'tk  kénytelenek  meundéket  keresni,  és  új  alapokra  épí- 
teni létüket  —  és  igy  sok  esetben  ii  tiirténelrai  összeköttetés 
egyénesítés  fonala  végkép  megszakadj  vagy  legalább  csak  naf 
nehezen  füzhetÖ  újra  Össze :  Erdélyben,  minden  vérengzések,  bel- 
háborák  és  dúlások  daczára,  a  múlt  nyomai  ily  mértékben  sol 
el  nem  tépettek  és  az  erdélyi  történelmi  elemek  zöme  >  meg- 
fogyva bár,  de  törve  neiu,«  ritka  rugékonrsággal,  majdnem  mindégi 
képesnek  mutatkozott  a  vihar  -csílla^iúltával  újra  meg&Ui] 
helyét. 

Bármily  kevéssé  felelt  meg  légyen  az  ország  régi  közjc 
szervezete  a  modem  elmélet  igényeinek :  a  történelmi  folytáuos-^ 
ság  megőrzésének  szempontjából  azon  ritka  érdemmel  bírt,  hogy 
midőn  három  nemzet  elismerésével,  a  történelmi  fejlődésen  ala- 
puló kissebb  jogköröket  alapított,  és  t/Jrvényszerűleg  biztosít<ott 
a  történeti  szellemnek  megannyi  vetélkedő  őreit  hívta  életbí 
A  múlt  szakadatlan  összeköttetése  érzetének  a  jelennel,  mely  hl 
politikai  jelentőségét  nagy  részben  elvesztette  is,  a  tJrrténcIem  föl- 


TÖRTÉNET  ÉS  TÖRT6NBTÍRÁS  JELGNTÖKÉGB.  7 

adásainak  szempontjából  még  mindég  ápolásra  méltó.  A  ki  néhány 
tagtársam  Erdély  múltjának  szentelt  régibb  és  újabb  irodalmi 
munkásságát  ós  dolgozatait,  utolsó  időkben  a  M.  Történelmi  Élet- 
rajzok erdélyi  életrajzait  figyelemmel  kisérte,  nem  fog  abban 
kételkedi,  hogy  ezen  ápolás  jogosultságának  meggyőződése  a  m. 
Tört.  Társulat  körében  mennyire  el  van  terjedve.  Csak  megerősít- 
hetné ezen  meggyőződésünket,  ha  egyáltalában  megerősítésre  szo- 
rulna, Hunyadmegye  és  Déva  városa  meghívása,  melyben  a  hagyo- 
mányos érzelmek  folytonosságának  új  tanúságát  véljük  feltalál- 
hatni, midőn  bennök  a  hazai  történelem  és  irodalom  iránti  lelkes 
érdeklődést  és  a  szívélyes  vendégszeretet  előzékenységét  felösmer- 
jük.  Fogadják  őszinte  üdvözletünket  és  legmelegebb  köszöne- 
tünket! 


HUNYADMEGYE  ÉS  A  HUNYADIAK. 

(Felolvastatott  a  Magyar  Történelmi  Társulatnak  Déván,  1887.  jul.  21-én 
tartott  nagygyűlésén.) 


Hunyad  vármegye  története  idáig  még  nincsen  megirra. 

De  egy  előkelő  irodalmi  társaság,  első  rangú  tudósokkal 
élén,  eltelve  nemes  ambitióval,  —  évek  óta  fürkész  é^  munkál- 
kodik, czélúl  tűzve  ki  e  megyére  nézve  is  a  minden  tudományok 
végczélját :  az  igazság  felderítését. 

A  tárgy  nem  kis  méretű,  magasabb  elvi  kérdéseket  tartal- 
maz, melyeknek  megoldása  méltó  nemcsak  a  megye,  hanem  egy 
egész  ország,  sőt  nemzetek  érdeklődésére. 

Nyomaiban  ma  is  bámulatra  ragad  az  a  régi  civilisatió, 
mely  itt,  e  megye  területén  virágzott.  Később  pedig,  a  középkor- 
ban, egy  európai  hírű  magyar  hadvezér  és  államférfi  származása, 
neve,  működése,  egész  nagy  alakja,  valamint  a  magyarországi 
oláhság,  ma  rumenség  története  kapcsolódik  egymásba  a  megye 
történetével.  A  tárgynak  tehát  nagy  érdeke  van,  s  ezért  alkalmas 
arra  is,  hogy  a  mai  társadalmat  és  iiolitikát  mozgató  kérdésekkel 
hozassék  Összeköttetésbe. 

Nekünk,  a  multak  búvárainak  kötelességünk :  a  történelmi 
igazság  tényeinek  megállapítása.  TTgyauaz,  a  mi  a  természettudósé, 
a  ki  bönczol,  kutat,  megállapít,  csak  a  tárgyra  tekintve,  min- 
den czélzat  nélkül,  mely  legszorgosabb  kísérleteit  is  meddőkké 
teheti. 

E  czélnak  szolgál  a  jelen  vázlat  is,  a  melyben  különösen  e 
megyének  Hunyadiak  korabeli  oláh  viszonyait,  az  oláhság  és  ma- 
gyarság egymásra  hatását  óhajtjuk  főbb  vonásokban  megrajzolni, 
s  a  melyre  íme  nagybecsű  figyelmüket  kérjük. 


rADM1»Ye  ÉS  A  mWTAt>IAlC. 


I. 

Hniivadmcgyo  területe  nem  volt  oly  nagy  a  XV.  szúzadbftu 
s  általában  H  középkorbau,  mint  manapság.  Észald  része :  a  mai 
KörÖsbánya  és  vidéke,  a  Fehér-Körös  völgye  nem  Hunyad-  bauem 
Zarándmegyéhez  tartozott  Keleti  réazéü  pedig  Szászváros  és  kör- 
nyéke, mint  klllön  szász  szék,  szdntéa  nem  szerves  része  Hunyad- 
vármegyének. 

K  tájon  Bt\icz«ncz«i  emlegetik  gyakorta,  mint  a  somkerek  i 
Erdélyi,  majd  a  viugarti  Geréb  család  birtokát;  *)  továbbá  észak 
felé  Almáa  patak  mentén  már  a  XIV.  ezAzadbaa  a  hasonló  nevíi 
falút,  mint  a  melyhez  e  vidéken  több  más  bi'IysOg  is  csatlakozik.") 
E  vidéken  nyerik  Mátyás  királytól  1466-bftn  az  Illyeiek  Tw'dk  ée 
Ciokmo  (a  mai  CsigmoJ  helységeket,  hadi  érdemekért,  melyekot 
már  atyja  a  kormányzó  idejében  szereztek.")  A  fóbirtokosok  egyike 
0  vidéken  ez  éa  a  Tnreki  vagy  Töröki  caatád.  MAr  1 404-ben  nye- 
rik Zsigmond  királytól  tTyo<l  királyi  birtokot,  a  mai  Gyógy  hely- 
l  séget,  s  bárom  évvel  ^ésCbb  már  az  ö  számukra  Iktatják  bo 
'Algyógygyal  egylUt  a  következő  szomszédos  helységeket:  Hon^o- 
rodöt  (Homrod),  Csehet  (Cheeb),  Bozeai,  Mádét,  Bálmt,  Almást, 
yyit'mezöt  (Nyresmezew)  és  TfkerŐt  (Thekerew)  is.*) 

BenczencztÖl  nyugatra,  a  Marosnak  a  mai  Aradmegyéjg 
terjedő  völgyébeu,  a  Sztrígy  mentének  kies  lapály:iin  s  e  két  folyó 
mellék  völgyei  ben  alakúi  meg  a  középkori  Hunyadmegye. 

Lépjünk  beléje  Magyarország  felöl.  A  Maros'  völgye  ti'irúl 
elénk,  északról  és  déh*Öl  eléje  nyíló  mellékvölgyeivel.  Nyugati  köz- 
pontja ma  Maros-Hlye,  hajdan  Jllya  vagy  Hlye,  a  hasonló  nevÜ 
nemes  család  tulajdona  már  a  XIV.  század  közepén.  Szomszédai 
Jiaiincska  (a  mai  BrauyicskaJ  ^)  Berchthe  (a  mai  Maros-Bréttye)  és 

»)  Fíyrfr,  Cod.  Dipl.  XI,  213.  (U28.)  M  n.  o.  501.  1-  (1470.) 

*)  >rofleOBÚO  Ahnas  et  alie  villc  iiucta  gurgit«u)  KyuliiiMp&uk . . . « 
'ine4-b«n  AZ  erd^yi  káptnUii  Elek  s  Irueits  ma^iUTt  itteni  birtokukba 
^akarja  beiktutrii,  de  n  bulcsí  apác  cHcomomlott  a  bcigUtásnak.CDl.  ^9698.) 

")  DL  29525.  Hogy  >Thewrek«  alatt  mely  helys^  ^tandő? — 
VRi  határozhattam  me^. 

*)D1.  29747.  (140i.)w  29749.  (1407.)  Axutöbbilevtílbeu  Gyógy 
dyogh<  m'vcn  jfm  cVi  Almáa  ma  Nagy-,  K!^z.-  éf  K,'.\lroiU  vaoe  vidtíken. 

^)  Bnryiicbka.  Rrancbka.  1363.  évhen  hatirit  megjárják.  (Ont. 
"ífvtatár  Dl.  :Í06lil.  V.  ö.  u.  o.  Dl.  20747.  w.  oki,  l404-b«L} 


Mn^yarhoz  (a  inai  Róz  falu),  mindhárom  n  Branjicskai 
birtoka.  >) 

Kevés  nyom  maradt  ez  idöbö]  a  Maros  e  vidékén  íekUdL^ 
többi  falvakról.  Zálog  czfmen  szöllfisi  Loz  Demeter  bír  eTÍdékedB 
néhány  falut,   kÖztök    Waifnakfalvdt  *y   Jhresthff  ^),   Damost^), 
fíerze.nalj(ií^  Zenaljdi  ^)  és  más,  már  cmUtett  belyeégek  réezei^^ 
Több  nyom  maradt  Déva  környékéről.  Falvak,  várak,  városok  fe^H 
emelkedhetuek  a  középkürbao  a  tei-mészet  áldásai,  földrajzi  fek- 
vés, omberek  szorgalma  által,  de  történetük  akkor  kezd  világosodni 
8  boldogulásuk  is  akkor   vesz  határozott  lendületet,  amiut  vala- 
mely hatalmas,  tevékeny  férfiú  birtokába  jutnak  vagy  pártfogását 
megnyerik.  Déva  vár  fennállott  már  a  XIV.  században  is,  mínj^H 
királyi  vár,  **)  kisebb-nagyobb  falvak  települnek  körülte  a  Maro^^ 
Sztrigy,  Csernu  fö-  és  mellékvölgyeibeD,  do  a  homály  a  Hunyadi-     , 
akkal  cgyfttt  foszlik  le  rólok.  A  XV.  század  közepén  tfloikki  egj^H 
szerre,  a  falvak  mily  batabnas  csoportja  lepi  cl  e  szép  vidéket^^ 
Déva  küruyékéu  egyes  falvakat  már  1440.  augusztus  havában  ado- 
mányoz a  két  Hunyadi  Jánosnak,  ekkor  már  szöréuyi  bánoknak 
r.  Ulászló  király.  Sólymost  (a  mai  Maros-Solymost),   BertktztM^M 
Nyavalydst  (a  mai  Nyavalyásfalvát)  és  Burjánt  vagy  Burjáufalvi^^ 
Dévától  ószakfelé  ') ;  s  ugyancsak  ez  idö  tájt  magát  Déva  vdrdt  *) 
Mikor  e  várba  és  tartozékaiba  Hunyadi  .Jánost  1453-bau  béig- 

>)  Lásd  u.  u.,  valamiut  Dl.  29406.  82.  oki.  1453-ból;  Dl.  395^ 
«z.    l4H8-búl.    íh-rii/nM/nhti,   fírrzenyal  i?g   Fmm  iievií   birtokkal   rgytlt 
iiu-lyeket  nem  CaMlok  a  mai  üVkrpeken.  Kzek  ^yes  roszeii  a  család 
i-  tiKÁKad  v<^g^n  eladja. 

^)  Ma  ntíDi  találom  nyomát. 

fl)  A  uiai  Bárewl.  M.-Illyettíl  ó)wikr». 

*)  A  mai  Dumeed,  Báréul  ui. 

^)  Nem  találhatóik. 

«)  Pl.  Károlyi  okm.  t.  I.  «5.  lap.  1334-böl,  Dl.  30781.  (1384-b51.) 

')  Teleki,  Huuy.  Kora.  X.  89.  I-  ^J 

B)  A  vonatkozó  oklevelek:  Teleki  i.  m.  X.  197.  1.  Oraz.  Itár.  n|^| 
1460-1..  ;í044G.  (1417.,  1449.,  1463.  tís  14.'Í8.  Aekböl.)  Ugyanez  okl^^ 
vélek  —  mint  dr.  Feje'rpataky  L.  barátom  szívesen  értesít  —  megvannak 
A  mUiicheui  áll.  lev(ÍIt«rban  i».  (Uug,  Doc  Kaac.  V.  N**  26..  VII.  35.  ^e: 
4ti.  «/~  a,)  MátyáK  király  1479-ben  (Ül.  30221.)  azt  állítja,  hogj 
Albert  király  adományozta  atyjának  e  falvakat.  A2  országuaifyok  ped 
1447-lieD,  hogy  I.  Ulászló.  ValÚszínü,  bogy  utóbbi  i». 


68  A   BUNYAblAK. 


11 


tatjiik,  e  uégy  fulu  is  Dévához  tartc>zik  iníir,  ötvenbái-om  más  hely- 
séggel egjetembeo,  a  melyeit  legnagyobb  ceoportbrm  Déva  körül 
fektiszuek,  He  távolabb  is,  mint  pl.  Jófö,^)  a  mai  Doii'a  mezőváros 
—  még  Maros-Illyótöl  is  délnyugatia,  mások  pedig  Vajda-Hunya- 
don  w  tál  Hátszeg  felé,  s6t  magának  Hátszegnek  ia  legdélibb  és 
dí'lkeletibb  vidékein  terülnek  el.  t:>zeut-Anflrds,*)  SzánttShalma. 
Árki,  ^)  Almás,  Kersecz  és  Kozolya  falvak  minWgy  félkörben  köri- 
tik dél  felöl ;  odAbb  nyugot  felé  Lcsnyek,  Dumhravicza,  Btija  és 
^}-am/a« jelölik  a  roppant  terjedelmű  uradalom  határát;  észak 
felé  pedig  Solyvios,  Berekieó,  Burján-  és  Xt/avnlyás/dlrdhoz  tiiéíí 
Fiize$fí,  Kccskedáíja,  TopUcza  és  Boholt  sorakoznak.  *)  AztAn  a 
Sztrigy  Tölgyének  oéhány  falva  következik :  Tóti,  a  hol  a  Hunyadi 
János  rokonai  még  kenézek  voltak ;  ^)  Áhí'r-  és  Felsö-KaláfUrlkc,*) 
továbbá  Zccsel  (a  mai  Sxtrigy-Szacsal)   SztnUjyi^njtj,   Batzalúr, 


')  Egy  1377.  év\  oklevclbcu  >Jirfiwc  iratík,  egy  oláh  keaér-ektöl 
kUlUtfitt  nagy  jelenttíflégü  oklovfObeti.  (Dl.  20-135.) 

^'^  EgT  1441.  ovi  oki.  52críut  >ZeuthaoderiaBC.  A  asentaodnUÍ 
Chewkiu  fttnUilnftk  \»  voU  itt  rdszbirtoka,  inclyct  —  mivel  e  csalid  kihalt 
—  a  Tliordnsi,  Kieillüdí,  Tlmth  es  Oyúgyi  (de  Gyogh)  nem w  caal adóknak 
iidnuiiinyoz  ez  evbeu  I.  UláaiJó  király.  <1)1.  20473.  r»  29474.  %z.  oki.) 
l'gyanL'  birtok  it?.'*2eít  1463-bau  a  Burt-'íiú  teelvéi'ek  nvcrik  Mátyástól.  A 
király  megjogjzi.  hogj'  atyja  llauyadi  Jánoti  mint  kornuiiiyKÓ,  c  biitokrtázi 
a  c9a1.-íi]  o]agvaszakm<lt«  után  IMva  várához  foglalta  el  (uccupativc  tpD(c) 
(Dl.  2ílál7.) 

«)  V.  ö.  Árkira  neave  az  1494.  évből  származó  Dl.  21(878. 8Z.  oki 

*)  Ki^sŰbb  1459-boQ  Mátyás  király  Solymo«t,  a  hozzátartozó  Bur- 
j^ínfalit.  Ke^kedága,  Kyaralyáefalti,  ÜkttrpaUk,  Boaealy  és  Berekszó  h«l\ 
elmekkel  egjtitt  lléderfáji  István  és  Szcptíványi  Mihály  beszten'zei  várna- 
gyoknak zálogosította  el  ketexer  forintért;  I47ít-ben  pedig  a  izövegben 
elősorolt  helyeket  Káda&d,  FclBÖk alántelke  ét  Oklos  helységekkel  cgytttt 
náda^di  Ongor  Jánosnak  ó.»  tárniöiaek  zálogosította  el  12,000  frt^rt.  (Dl. 
•M\1'2i.  é»  29521.) 

^)  £  belyMÍg  a  XIV.  században  a  Totií  család  kezén  volt,  amek  mag- 
vaízakadtával  pirdig  n  Szeutk  irály  lak  birtokába  kerOlt.  (DK  29440. 
1386-ból.  3068H.  (1366-061.)  V.  ö.  Teleki  i.  m.  X.  393.  1.) 

*J  Ale>ú  kai  án  telke  liclywff  r^ziít  Zciginond  király  1387bed  Vizköii 
(de  Yisketicb)  terttvt^reknek  adimiányozaa.  hadi  crdemnkrrt.  Ki  Tan  mondva, 
bogyr  rosxbirtok  e<ldig  D<!va  kir.  várhoz  tartozottf  *  atlíil  mo*t  clvála'ztji- 
tik.  ÍDI  29442}  V.  0.  egy  1.177.  rVWa  uármueó  oki,  (2943.S.)  a  in.-I. 
ben  tutfg  Clialaiilholuch  keu<^e  szenpeL 


mncYAi 


\n 


liet'fikthe  (a  tnai  Bréttye)  K6ród  (a  maiKovrágy)  és  Vifr<i^a^már 
Hátszeg  tÖszomszédságAbftn  A  Sztrigy  máitifc  oldalán,  Vajda-Hu- 
nyadhoz  közelebb  pedig:  AUó-  és  Fd»')Nddasd,  Lindzaina  (Len- 
czina),  Csolnolcos  *)  falvaV  adóznak  Dévához ;  Hátszegtől  délro 
pedig  Szentpéterfalva,*)  továbbá  Vád  és  Naldez,  fíca  ")  s  a  mel- 
lüttök fekvő  BoUhfifahxí  (hajdan  Boldogasszonyfalva).  Még  tovább 
délkelet  fel6:  Bajesd,*)  OArfia  (bizonyára  a  mai  KÖalja-Ohába), 
Maeztsd,  Páros,  FehérvU,  Korojtsd,^)  Ponor,  s  végül  a  két  Livdd, 
t  i.  a  mai  Hegyalja-  éa  Mezö-Livádia  alkotják  az  imieu  már  jő 
messze  fekvő  Béva  vár  tar tozaud óságait. 

S  TégŰl  maga  Déva  város,  loiut  akkor  márr  Hnnyadi  János 
idejében  nevezték :  oppidum.  A  déva-vári  várnagyok  hatósága  alatt 
állt.  Nagyobb  hely  lehetett  már  a  XV.  században,  s  mégis  Hunyadi 
•Túnos lakosainak  szegénységét  nézi  l4l9-ben,mikoras2ámáraéveu- 
kintjáróhárora  ajándékot,  majd  néhány  nappal  később  mindenféle 
census-uknak  felét  elengedi.  (Tyámolítni  akarja  Őket.  Egy  évti- 
zeddel késtlbb  fSzilágyi  Mihály  kormányzó  nevezi  a  magáénak  a 
várost  Nyilván  —  a  Mátyás  király  révén.  Ugyancsak  a  kormányzó 
még  buesesebb  szabadalmat  —  ignzi  szabadságot  —  oszt  számukra: 
szabadnak  nyilvánítja  Őket  minden  idegen  tisztviselő  birílskodá- 
sától.  A  szabadalom,  melyet  aztán  Mátyila  király  is  megerősít, 
egj'uttal  parancs  a  dévai  várnagyoknak.  *) 

Számos  apróbb  uradalom  alakul  a  dévai  mellett  a  környék 
falvaihól.  A  Rápoltia!;  Rajtolton,  Tamd»patakán, ')  Bulbnkon,  *)  éa 
Báhohdn ;  a  Foltiak  FúUon  ')  a  Baknjiak  az  odább  keletre  fekvő 

>)  Ak  oklevélben :  Thonokoe. 

■)  Az  oklevi5Ibc'ii :  Zenthpether. 

^)  Az  oklev^lbeu  :  líeja. 

*)  V.  ö.  Dl.  26442.  (1488.  tivhez.) 

^)  Korojesdet  Mátyá«  kimlyuak  egy  saját  keze  íráaÁvftl  ízcntesitett 
1463.  <Ívi  oklevele  Iliinyodvár  tartoKandöságiinak  luuudjii.  (Dl. 'Jí»518.) 

")  Lásd  ez  okiratokat  Oraz.  Lltár.  Dl.  30446.  egy  oklevélben. 

'jZálogczimeuití.ailO:  Dl.  2ífl71.,  1450  :  Dl.  :í0448.us2954G. 
1457  :  Dl.  2í)4nM.)  Már  a  XIV.  században  emlittotik.  -.Dl  29698.)  Az 
ez  oklcvelbcu  előforduló  BuLtxy  helyet  ucm  határozhattam  meg.  Bibolu 
wézve  Usd:  Dl.  29475.  (U43-b61.) 

«)  Balbwk.  1467.  evböl.  (Dl.  28618.) 

*)   Egy  Foki    14  7  7-beu   miut  kir.   ember  anlittotík.  Folt  a  Ma 
ptr^áa  SxáezvároBtól  é.  oy.  esik. 


tS  A  HUlCrADIAK. 


13 


Maros-meotí  Bokajon  földoaurak ;  .1  liol  pedig  a  Ssitrigy  a  Marosba 
torkollik,  már  a  XIV.  századbiin  a  Dobokaíaké  Pilgjiöki^)  belyaég 
I  mai  Piski),  körülte  egész  csoportjával  inaig  ia  meglcTÖ  helységek- 
ok  a  DédácsfalviakjTordasiak.Lozs/uliak  sat  birtokában,  A  PisVÍ- 
töl  kissé  éitzakuyugatra  esö KrinéJKfé^  Bdnpaiaka aKém^ndicnaládtí 
Tolt  egész  1468-ig,  a  midőn  a  Qergely  hűtlensége  következtében 
—  ugy  látszik  —  a  Theremy  Sükösd  testvérek  kezére  jutott. ») 

Kéméud  közvetetlen  szomszédja:  Haró,^)  melyet  a  Haraí 
család  Mátyás  királytól  1458-ban  már  uj  adományul  nyer.  Az 
odább  délre  csö  mai  Sárfalván  pedig  a  Sálfi  családnak  vanuak  rész- 
birtokai.  *)  Odább  nyugotra  Déva  mdWeit  A  Isti- Almtis^)  és  Kerget 
helységekben  már  1406.  előtt  bírt  az  Almási  vagy  Alqóalmási 
nemes  oláh  család ; ')  Felpestes  valamint  a  Maros  menti  Vetsel 
és  Németi  ^)  helységek  fölött  pedig,  mely  elÖbb  a  Kére  kegy  luiz  iáké 
volt,  1430-baD  a  Hunyadi  és  Szentgyörgyi  család  pörlekedik,*)  a 
mely  utóbbinak  1448-bau  Pegfeseti,  Középteleken  *)  és  ScuMibru 
csakugyan  vannak  is  —  de  úgy  látszik  csak  zálogos  —  birtokai. '"> 
Barc$a  és  Pttrtny  ")  a  Baresaiaké.kik  14S3-baii  Alpe»U»vn,  Écéí 

>)  Tört.  Tár.  Iö7a.  fiSS.  K  V.  ö.  Dl.  28al2.  SwiniBzyiljíil  >ryaimijt 
eniUtttitnck :  Votl,  Jicpaji,  Loztdd,  Tttrtitut  s^t.  XJlihhi  oklevtUbnn  n^zlt-tt^cit 
leírják  határait. 

*)  Btíglatási  parancs.  (Dl.  29526.} 

*)  Az  oklevél  szerint  Hara.  Kmllttctnck  c  küzstíg  litttárában  :  Nyerkc, 
Salumoarethe,  B^ikoragn  éj»  Harnylaax  nevű  erdöa^gek. 

*í  Dl.  2*1511.  Sol/aitca.  Sftlphy. 

»)  Talán  a  mai  Száraz- Almás.  (Dl.  29156.) 

^)  Ek  ^vbcn  kapja  nj  adomány  gyonáiit  ZaígmODd  királytól.  1491- 
az  Almátt!  ívtaládnak  magva  sukadviv,  «  birtokok  kír.  adomány  ívvi^n 
iin^eai  család  tulajdonába  jutnak.  (Dl.  29)^67.) 

')  Sfmíhj/.  a  mai  Maroa-N^meti.  Eg;'  niáaik.  m^  l869-böla»ánnaiH^ 
oklevél  sxerínt  >Nyniitíc  a  hoKzá  tartozó  3  oláh  faluval :  »hiskaya»j  Meséit, 
Aifiuioa*  a  >üe  Nymiti«  család  birtoka  volt.  (Di.  29732.) 

*)  Dl.  12231.  l'gyane  csalátlii  volt  TfianyaJiteteke(a.mAiTMuiííUAkt*, 
'fWfli  m.)  is.  1429-litiu  zálog  czimeu  a  Kusalyiak  ke»fr«jut.(PI.  29772.) 

•)  A  mai  Z»üftzáait.  (L.  Sélyom-t'eketc  Fer*!ncz  í-rUíkezéaét  Huuyad- 
mfgye  helyneveiről  a  Iluiiyadni.  Tört.  éalWg.Táre.Évk.  1884.  U.  k.  74.1.' 
>«)  Dl.  297í>4.  V.  íí.  27470.  lu.  oki.    U37-WÍI,  hol  c  catlád  mán 
birtokai  LB  innlUtetnck. 

^■)  narchaCamai  Kie-  ái  Kagr-Barom)  &  Pctlen.  U&4  :  Dl.  30194. 
V.  ».  Dl.  29536..  29455.  y^  30190.  aa.  oki.  e  ft  Dl.  27470.,  rorly  sze- 


u 


ROBiTADMBOrti 


^8  fíaíhjfz  *)  helységekben  nyerik  azokat  n  részbirtokokftt,  melyo- 
ki't  edilig  a  mugbanszaksult  Biitizfnlvi  csaliul  birtíikoli,.  Ugyané 
csaláflnak  Kérészt  t/én- Álmáíton  is  vnnuAk  rÓHzbirtokai.  ^) 

Biitizuiik  szomszédja  észíik  UA^\  a  mai  fíáeti  helység,  mely- 
hez 14fí2-bf^n  Bélavóri  huuyadi  alvíiniagy  tart  jogof)  Ett/jl  kflet 
felé  Nagydenk,  Kiadenk  és  Mdrtondenke  helységek  részeibe  1475- 
iK^ri  a  Barcsaiak  kírik  iiiagnkat  líeigtatni;  1477-ben  pedíg  vétel 
('•5  csere  utjáu  a  itápülthi  család;*)  Lndend  és  VdrnscU  birtokok- 
ról i>edig  ugy  értesüiüitk,  hogy  ezek  Varaskeszi  Lépes  Andráséi 
Toltak,  ennek  mag vaszak adtával  Hunyadi  .liluos  kormányzó  Hu- 
nyadvárához  foglalta,  majd  Mátyás  király  1463-ban  a  IWcsai 
testvéreknek  adományozta.  ^') 

Közelebb  fekszik  Vnjda-Hunyadhoz  iííy/wr  (hajdan:  Bojtor), 
miir  1 392-beu  a  Bojtori  ueiues  családé,  ^)  melynek  tnlajdouíiból 
vétel  utján  a  Hunyadiak  kezére  megy  át  1453-ban  ;^)  vabimiut 
Rákösd  (Rakusd),  a  század  elején  már  a  Rákosdiaké ;  **)  Zatiud, 
n  Zalas4li  kisebb  nemes  családé  »)  Bús^  (Boos),  mely  KeressturTBX 
együtt'*')  a  Keresztúriaké ;  Hosdath,^^)  továbbá  SzéntkWnhf,  mely 
I.  Ulászló  idejében  a  l\atyéni  család  kezére  jutott,  ^•)  a  Sztrigy 

riot  n  Felpcsteai  caalád  1437-beii  Fclpcstes,  ROzi^ptt^lek,  Nempty^  JÍwustu- 
-Üget,  Kcvtait  és  Kiskayan  hclys^ekt-t  a  Sxcntg.vtirgyic'kDr.'k  elzálogosítottft. 

1)  Ak  oklevt^lbeu:  Bathyzfalva ;  Ecliy-t  nem  tAlálum.   ^Dl.  29538.) 

8)  I>1.  29582.  C1475.)  Kerezthyonalmu.  Vétel  utján. 

8)  Poss.  Bachy.  (Oniz.  Levéltár.  Dl.  29514.) 

*)  TosB,  Nagdcnk.  Kysdeuk.  Mortbondenke.  Ma  az  utiibbi  niármups 
meg.  Ax  elottiitik  fekvÖ  vkluvelekböl  a^  udább  é.  uy.  felé  fekvő  Martiiic»d-rc 
Hüm  igen  gondol Íia tünk.  (V.  f).  I>I.  29531.  sz.  oki.,  melyben  e  kt^zaeg 
neve :  Marthoodenk.) 

^)  Lwdesuh  es  WaruBchrn-ar.  Utóbbi  alatt  alig  ha  lehet  mást  érte- 
nünk, mint  a  mai  Alsó-  ás  Kelsö-VArosviz  hclységekeL  (Dl.  29517,) 

«)DI.  29447. 

^)  Dl.  29463.  oki.  sKeriut  Bochtor.  Már  1434-beu  clzúlogositjúk 
egy  részfít.  (V.Ö.DI.  1471-1.  (1453.).  Teleki,  i.  m.X.893.) 

«)D].  29451.  (1400.) 

«)  Dl.  29536.  (1480.)  í'Ayíéeiw  birtok  réaiével  együtt  USO-bao 
uj  adományként  nyerik  a  Zaludiak. 

^^)  BÍ2üuyara  a  mai  C^ema-Kereitztur  Dévától  d.  k.  (Dl.  29648.) 
")  Dl.  30790.  (1481.)  Hatáijárú  oklevél,  (y.  ii.  l444-bola29477. 
és  29481.  <z.  oki.) 

>«>D1.  29477.  (1444.) 


16 


HtTKTADUBOYC 


helységek,  melyekhez  a  Benczenczi-ek  Lírtannk  jogot,  már  n  XI 
század  végén,  ügyaoe  vidéken  müsik  jelentékeny  hírtnkos  hz 
nemes  család,  mely  SzenUjyöríjyTxA  *)  nevezi  magát  s  azonkiv{ 
hogy  e  helység  e^íy  részének  is  loldesura,  már  a  XIV.  század  Tégée 
jogot  tart  Pafok,  KUfalú, *)  (rjíV/,  egy  másik  ága  pedig  Szál 
patak  és  Fényalat,  a  Hunyadiak  idejében  pedig  zálog  czúnen 
Pel pes teái ek túl  még  KtnkaJdn  (Kyskayan),  Kóréiul  (GaTOsdia?)  éfl 
Hossztdiyet  helységek  egyes  részeihez.  "*)  L'gyane  család  késöl>l 
Siékeepatakj*)  Szancsal,^)  Ohala,^)  valamint  a  Hátszegen ;  Vádj^ 
Baregt,  Naidcz,  Bulom Ír,  tovkhhd  Pultf  és  Farkaapatak  hc'Xys^tíl 
pgyee  részeinek  is  földe^suni.  ') 

De  e  tájék  főhelye  Hnnyadi-dra  volt  Nem  szándékom  ei^ 
alkalommal,  midőn  csak  némi  áttekintést  ha  nyújthatok  a  megy^ 
röK  e  vár  és  uradalom  történetével  foglalkozni.  Kétségtelen,  hogy 
a  Hunyadi  családnak  e  vár  és  mezőváros,  az  e  tájon  levő  vaabá-, 
nyákkal  **)  képezte  törzsbirtokát.  Zsigmond  kii-álytól  nyei*te  mi 
1409-ben  Wjk,  »ndvari  katona*  a  Hunyadi  János  apja.  —  érde- 
meiért. A  kétségtelen  hitelű  adomány-levél^  melynek  eredeti jét  ma 
íiz  országos  levéltárban  őrzik,")  reudkivűH  becsű,  mertaHuny:Mli_ 
család  eredetét  magyarázza  a  genealógiáját  három  nemzedékr 
viszi  fel  a  nagy  Jánostól,  —  de  más  tekintetben  szófukar,  s  ma-1 
gára  Huuyadvárára  nézve  tájékozatlanságra  mutató  adatokat  tar-j 
tnlmaz.  Először  mert  »posBes3Ío  uostra  regalia  Hunyadvár«-i 
nevezi  íiz  adományozott  birtokot,  melyről  tehát  nem  mondja  ki, 
hogy  castrum,  holott  már  a  uiult  s/á/.adbau  is  az  volt;  '**)  m&aod- 


')  A  mai  Sztrigv-Sxoutgyíjrgy.  Egy  réazót  fcutebb  a  Nádiudi  Uu-^ 
gor-ok  kcz4Ín  Uttuk. 

')  E  helvíttíget  nem  sikerült  feltal^nom.  V.  6.  Dl.  Sfl446. 

«)  Dl.  27470. 

*)  Ma  nem  fordul  elö  e  iidveu,  talán  rt  föntebb  Patak  ndveii  elÜ^v^ 
ln'lyMÍg.  (L.  alább.) 

'*)  Zanc.bal.  A  mai  SKirigy-Szacftal. 

*)  A  mai  S'/.tiígv-Oliába. 

^)  Dl.  *2íUíH.  {14.'il.)  éí  2í»H4t>.  (1478— 7y.) 

**)  HUU-bau  említtetik  >upj)idum  lliiiijnd    .....  et  moiitaiie  ferri^ 
do  Hwnyad  .  .  .  <  E  báujiLkat  bi/nnydra  eM\Uh  is  müvelU^k  már  (Dl  2Í(875.}' 

»)  Dl.  9598.  flz.  a. 
")  Frj.  (!od.  Dipl.  X.  719.  1899-böI. 


ES  A  nUlBTAPtAlC. 


szor  pedig,  murt  Fejérmegyében  *)  levÖuek  moudja.  Hasouló  téve- 
dések ez  időben  nem  ritkák^  kivált  az  ily  nemfi  vázlatos  pateiis- 
levéloél,  mely  inkább  csak  jelzi,  mint.  jokíUr  bizouyitjii  a  kirAlyi 
adományt.  A  vár  rs  környéke  azonban  állandóan  a  családé  manult; 
a  kormányzó  kiépiiteté,  s  1456-bau  V.  Jj&súó  királytól  uj  ado- 
mányt szerzett  rá  ós  a  városra,-)  melyet  már  1445-ben  ^'civitas 
uostra«-nak  neve/..'')  Mily  falvak  tartoztak  hozzá,  — arról  tud- 
tommal nincs  tutiósStás,  mert  az  adománylevelek  részletes  adato- 
kat nem  tartalmaznak  a  vár  pertíaontiáiróL  Mint  kUtuk,  Nádasd 
egy  ízben  ide  Urtozott;  hasoub^képCD  Cnt^rbel,  nyagotra  Hunyad- 
várától,  a  melynek  konézsógét  Mátyás  király  1476-ban  Monyavosdi 
Obrysnak  adományozza.  *) 

Szomszédja  volt  ez  ura^lalomaak  a  Hunyadiakkal  rokon 
Demsusi  (Mursina)  családé,  melyból  a  nagy  hadvezér  édes  anyja 
is  szái'mazott °)  £  csalid  tagjai:  Xyiresi  Stojantí  Musina  és 
János  14Ü4-ben  már  Rekftye.  (a  mai  Reketyefalva)  és  Dnnaug 
helységekbe  igtattatják  magukat,  *)  s  a  harminczas  években 
már  szintén  igen  jelentékeny  vagyonnal  bírnak.  Mursina  István 
és  SandrÍD  148H-bau  már  úi  adomány  gyanánt  kapják  Albert 
kiriiJytól  a  következő  li  átszeg  vidéki  *)  falvakat :  ReJcetytli,  Xt/irrst 
(a  mai  Nyiresfalvát),  líasdot  (a  mai  Hostlotj,  Ctrrntfmrát  (a  mai 
Cscrnisorát),  Bunyilát  odább  északra,  és  Ctama  (a  mai  Oserna) 
helységet  —  Vajda-Hunyaiitól  dél-  és  délnyugatra  a  Cserua  völ- 
gy© mentén;  továbbá  í^Ujf**)  és  Paucz&nfalnít  kissé  ben  több  a 

^)  *.  .  .  in  uottu  Albcnei  piircíuiu  noetramin  Tnmssilvfiniiruin.c 

•)  Dr.  Kejérpataky  LAnxló  btrítaui  e£Ívc«  küeloöc  fticcrbit  a  mUiicUent 
áll.  levéltárban.  {Vu^.  Doc.  Fíuk.  X.  N«  JO.) 

*)  Pesty  Frigjes:  Kraífsómegyc  tört.  III.  k.  2Í)Ö.  sz.  oU. 

*)  Dl.  17tiO0.   L.  a  mit  fentebb  e  részben  Eorojesd  báUEegvidtHii 
.  fftlúról  útuuk. 

*}   >8t«pbui)UB  iiUu  Mursiutt  vocatui   űliiu  coudum  Johaunia  de 
■^DoniBóac.  .  .    mondja    aa  oklevél.  (V.  B.  Ttl.  i.  m.  I.  kö(.  2G— C4.    U.) 

*)  Dí.  29453. 

'')  >lu  distríotu  Ilat)K-/flk.<  (1>I.  *20iG.^O  Ár  Ít(  oinlitctt  folvukou 
kívül  meg  liekechyr  i  Nyiree  mellett),  AUjfo  (Csenia  m.),  ea  Kryna  (Stcj  m 
Puucxoofiűva  kAxtl  liclyMÍgukot  cmliti  ax  adoniiiiiylcviíl,  a  mt^lycknck  mai 
nyomát  a  k<'3Uicl  levÖ  tcrkcpckr'ii  ncui  uláloui. 

^)  Bizonyára  a  mai  Stcj -Vaifim lak,  valamint  u  küvetkezö  Paucicou- 
falva  a  ma!  I'auc&iuüéil. 

S£ÍeAiK>K.  1US7.  VIIL  Yt%VT.  2 


18  HtlNYAÜMEGYR 

hegyek  közt,  Hátszegtől  már  délnyugatra;  valamint  n  szomszédos 
Dcmsus  (Domsos),  Pojemj  (Polin)  és  Totfsd  (Tothesth)  egyes 
részeit ;  *)  s  végül  a  Hátszegnek  épen  ellenkező  oldalán,  a  mai 
puji  járásban  fekvő   Petrosz  (Pctruz)  falut.  ^) 

Kokoueágbau  állt  a  Mursinai  és  igy  a  Hunyadi  családdal 
a  Csolnokosi  nemes  oláh  család  is^  melynek  ivadékai :  Dan,  Vojk, 
Péter,  Sörbe  és  János,  mint  (a  Hunyadváv  és  Hátszeg  közt  fekvő) 
(Jsohwkos  kenézei,  e  helységet  örök  (üomesi)  birtokul  ka]>ják 
1446-ban  .láuos  kormányzót<>l.  ^) 

K  faluval  szomszédos  volt  dél  felé  Alsó-,  Kihép-  és  Fels"t' 
Szilván,  a  melyeket  Szahadfalva  felével  együtt  Zsigmond  király- 
tól még  1401-ben  nyernek  adományul  a  Szilvásíak.  *) 

A  Sztrigy  másik  oldalán,  odább  kelet  felé  a  Hátszegen  a 
Bréttyei  családnak  van  néhány  \\^\)-^t^g('.  hrétiij't'*),  Kovnujy*^)^ 
Jójxttak^  Oonoszjmtuk')  én  BfícznUr,  melyekot  14r)8-ban  Mátyás 
király  Bréttyei  Gerkének,  már  a  kormányzó  és  lia  László  seregé- 
ben gyermekkorától  fogva  szcM'zett  kitűnő  érdemeiért  s  a  király- 
hoz való  ragaszkodásáért  adonu'inyoz.  **) 

Kivülök  7/í/'/»£e<7  királyi  vár  és  város  körűi''),  s  odább  a 
hátszegi  termékeny  feusikon  és  a  feléje  nyiló  völgyek  mentén  szá- 
mos oláh  eredetű  nemes  család  bir  kisebb-nagyobb  uradalmakat, 
mint  a  Farkadiniak  és  (Janhviak  a  hasonló  nevű,  Hátszegtí^l  dél- 


^)  E  k(?t  utóbbi  f:ilu  oyvus  nís/eibo  ll;>!l-bcii  jiDaiimsí  OftKr-rucstlii 
f'Kali'ul  kiv:iiij)i  iiiiigAt  beigtiittatni.  (Dl.  2i>4(i7.)  I-IOI-Ikmi  pedig  Deiiiíiu.-! 
tígy  rp's/tibe  a  Nyircsi  Stoyaiiliak.  (1)1.  tííl4ri3.) 

*)  V.  ti.  egy  lőHí.  t'vi  oki.  (Dl.  2í>i>r)l.\  ini-lyberi  a  »r<'ketvoi« 
Mui'íiina  CBaliíd  birtokai  Rzáinláltatitiik  ulö,  jeleidül  a/ itt  cln^soroltakoukívül 
meg  tiibb  (lcgiiaíry»tbb  rt'szt  ma  már  ismorctlon)  1i;ttsz<'fj;\  ideki  belyst'g. 

■')  Dl.  Üí)481.  V.  <"».  Fo;»!r :  Geniiií,  iiiniri:ib.  vX  virlii.t  Joli.  á<' 
Hímvatl.  111.  1. 

*)  Ma;;y.  Tml.  Krt.  Itíiíü.  lí.  őfJ.  V.  ü.  Dl.  *Jí»r.r,:.  (IüU-ImH.) 

^')  Bretíitho.  A  mai  Olúli-  i^s  Maíryav-Hretty);. 

®)  Kowrach. 

"*)  Jopatbak.  (louo/pathak.  E  kiít  liclysejrt't  a  mai  ttTk'íin'krn  w\\\ 
taliibmi. 

^1  Dl.  20817.  Általa  bárom  tewtvnvn.-k  is. 

")  ;>Opi<lum  iinsínmi  llaírzjig*  -  monilja  a  király  f^y  I40'J.  i'\i 
Iwvi'lébün  (Dl.  Ü!I5D.;.1  miliőn  v:imjáí  :i  Kciulrfitktii-k  ailimi:!iiyo/./.a. 


feS  A  HUNYADIAK.  19 

nyugatra  esö  helységekbeu ;  >)  a  Farkadiniak  ezenkívül  a  szom- 
szédos Kraffidus  (ma  Kraguis)  helységben,  a  Osulaiak  i>odig 
JJemsus  (lytiiaiyses),  Haczazaef  (Haczalhek).  odi'ibb  északra  Hunyad- 
vár  felé:  Oross  Itelységet;  azután  TöJcefalv-a,  Válya  és  Fekete 
hffjy  ^)  egyes  részeiben. 

Ilyen  nemes  oláh  család  a  Vádi  és  Szeíitgyörgyi  is.  Előbbi- 
nek tr)rzsbirtoka  a  Hátszeg  melletti  Vád^  Nalncz  és  Jiaresd^), 
a  melyekben,  valamint  a  nyugot  felé  szintén  közel  fekvő  Buhmir 
(Halamer)  helységben  együtt  birtokoltak  a  Szentgyörgyiekkel.  ■*) 

Szomszédosak  a  Pestyenyei,  Szentpéteri,  Osztrói,  Szállíis- 
patíiki  oláh  eredetű  nemes  családok  birtokai,  odább  dél  felé 
Hátszeg  mögött. 

A  Feiftenyeiek  viigy  Pfst^.nifieh-  a  hasonló  nevű  két  helysé- 
gen"»)  kivül  liekerzr  vagy  líekirzf  *'),  Dumhmicza'^\  Jlrazoray 
Jii-t'ileJh^  Várhíb/^  Osztn't  Os  J'ulyni  falvakban  voltak  íüldesumk. 
Közülök  egy  Alihály  nt'vüt  l-Ui-beundviiriiokánrik  nevez  Hunyadi 
.lánns. ") 

^)  IliinyiLiIt  ilúiiori  1 4'lK-lwLti  nOoiiii'tiiyoxzH  Farkiulint  vn  I  lliiíbiíl 
iiiK'lyik'jtyj  a  Fiirkmliuiak  roszm-.  (Orsy..  Jx^veÜtúr.  UI.  'J;i4.sü.),  kikk.'l  ii 
Ci*iil:iiak,  lígy  liUíi/ik,  e^^y  1  175.  )'vi  :uloiiiányli>v<n  silapjilu  (J)l.  "Jitriil.'í.^ 
147í)-beii  Felsö-Farkaaiu  (■»  P:itjikfarkadin  fíilütt  pcrtilnck.  (UI.  30(118.) 
14tí7-liyii  AL^ó-Farkadiiit  az  Alsúfarkatliui  család  kczt'ii  találjuk.  ij)l. 
•Jíl8t>2.)  llG2-bcn  kapták  Mátyás  királytól.  ^1*1.  'Jlióirj.}  t'J  adoináiiy 
■,n.-anáiit  pedig  l-lG4-bon.  (Dl.  2Ítíí'J4.) 

^)  F/.  utóbbi  bárom  li('ly:k'g  ma  iiiin<-k  füU'l  meg,  -  döntsók  ul  a 
iiitígyr  tiTületííii  jártasabbak. 

'^)  (1>I.  t^l)178.^  144-l-bi>ii.  mikor  már  n'^Í  birt(>ko.<i>kiiak  mondják 
őket  a  ki't  oliíü  talubaii ;  ^1)1.  :í!>4i)$.)  1  Ifiít-bau,  midőn  iniiidbármat  új 
adomáiiyúl  kapják. 

*")  Dl.  2Íl4íH.  (1151.) 

'•)  IN'fítycn  i's  IV'Stenyrlia.  Iti/onyáni  a  inai  Nagy-  rs  Kin-Fcslriiy, 
Hátszegtől  d.  ny.  i,Dl.  Üít.SÜO.)  I'j  adc»máiiy  1  45Ji-U;ii. 

*')  ^  g."*'  látfízik  a  mai  líekctyi-falva,  IV.>íti'iiytíil  r.  \\\.  t's  m'in  a 
tá\t>]abb  t'ízak  iVb!  esö  líckir/,»?li. 

•}  Kzcii.  valamint  a  Iti;il,th  n«'v  alatt  Itra/ova  es  Várhely  ki"»zt 
<'udi(<-tt  birtoknak  ma  megtelelő  lidy őseget  u  vidéken  nom  találluuk. 
Ki-;i/M\:i  már  l.'ítíd-ban  előfordul  a  Dl.  áí'ÜIH'.  f^z.  oklevélben. 

N  Dl.  L^'.'ÍH.|.  (14  I7.'  továbbá  Dl.  1".I7S-J..  il4:n>.)  mely  utóbbi 
itkle^ét  szerint  a  iViit  említi'lt  birtoknt  /,si<:montI  kiiálylól  már  mint  tij 
aditniánvt  nM-rÍk. 


»>» 


20  KUNYADHEaVE 

Kisebb  birtokú  család  a  Szentpéteri,  mely  Szacsal  és  Szent- 
péfer  (ma  Szeutpéfcerfalva)  szomszédos  helységekben,  *)  valamint 
az  Osztrói^  mely  az  odább  délnyugat  felé  esÖ  Alsó-  és  Felsü-Osztró 
és  Ohahicza  *)  falvakban  bir  nemesi  jószágokat  ^) 

Ismét  vagyonosabbak  a  Szálláspatakiak,  kiknek  elődeik : 
Kenderes,  Barb  és  Koztha,  mint  kenézek,  nyerik  1404-beu  Zsig- 
mond királytól  a  Szeutgyörgyiekkel  együtt  adományul  Szállás- 
pataka  birtokot  vagy  kcnézséget.  *)  Mikor  V.  László  trónját  elfog- 
lalja, a  Szálláspatakiakat  már :  FeUösmlláspatah,  ^)  továbbá  a  dél 
felé  közel  fekvő  31alajes(f,  odább  kelet  felé  pcdi^  Baar^X  Krivadiii 
(Kyrwadia)  és  McHaor  belységek  egyes  részeinek  is  birtokában 
látjuk. ') 

Szálláspataka  mellett  Bajesd  (Boyesd)  és  Ohahn  ^)  helysé- 
gek részét  birják  a  nemes  oláh  Bajesdiek  ■') ;  úgy  látszik  ugyan- 
ezen Ohdha  és  ezenkivül  Fejét'viz  egyes  részeit  pedig  a  Fejér- 
viziek,  kik  e  birtokot  mint  fejérvizi  kenézek,  Hunyadi  János- 
tól 1445-bcu,  '**)  majd  uj  adomány  gyanánt  V.  László  királytól 
1453-ban  nyerik. ") 

Szomszédos  bii-tokosok  a  szálláspataki  Erdélyiek,  kik  a 
Hunyadvárához  tartozó  Korojesd  királyi  birtokot  jMátyás  király- 
tól nyerték  adomilnyúP-);  továbbá  a  Rusoriak  Busor  és  Sfrél 

')  Dl.  2949«.  1453-bau  V.  Liíazló  »Volalii  iio»tri<-n:ik  nevezi 
ííket,  kik  birtokukat  »ad  instar  Cfterorum  veroruiii  iiol)ilium«  bírják. 

*)  Bizonyára  a  mai  Hobieza-Várhely,  a  mai  Kis-  t-s  Nagy-Osztró 
mellett. 

«)  1465.  körül  elzálogosítja  azokat.  (Dl.  30450.  V.  ü.  29782., 
29497.  és  29808.  sz.  oki.) 

*)  Dl.  294.'5-l. 

ö)  Lásd  :  Dl.  29494.  va  29195.  sz.  ok). 

*)  Ma  Nagt/-  c»  KU-Bar  a  p«ji  járásban. 

"')  Dl.  29500.  Uj  adomáiiykiíut  kapják  a  királytól. 

*)  Bizonyára  a  Bajesd  töszomszédjábau  fukvő  Kőalja- Oliába. 

»)  Dl.  29790.  (1447.) 
")  (Dl.  29480.) 
")  Dl.  29494. 

^*)  Poas.KwrwlyeBtli.Fejcrviztííl  délre.  14G;.í-ban  par.TncpoljaMátvús 
király  enlélyi  káptalannak,  Iiogy  az  iktató-levelet  szolgáltasaa  ki  ;iz  :ido- 
mányos  család  számára  azonnal.  (Dl.  29518.) 


És  A  HUSVAÜIAK.  21 

helységekben,  1435-beu  még  kenézek  *)  ;  a  Borbátvizi  Oláhok,  kik 
1457-ben  uj  adományul  kapják  Mátyás  királytól  Vhlöz  vs  Féder 
(Fegyer)  községeket,  Ponor  felét,  Barhathvize  és  Baar  részeit; 
jóval  később :  1478-bau  pedig  Ohuhicza  (a  mai  Hobicza)  és  PUiifSor 
más  uéven  Erők  ^)  helységeket  egészen,  valamint  ismét  Fegyert, 
Barbáthvize,  Ponor  és  Baar  egyes  részeit,®)  melyben  ktilönöseu 
a  Bari  Vajdaíiak,  nemes  oláhok  a  földesurak.  *)  Végfii  aLivádi  ^) 
és  Ponori  *)  család,  —  előbbi  Livád  (a  mai  Livadia)  és  Farkas- 
pafaJca ;  utóbbi  pedig  Ponor  és  Ohdba  (a  mai  Ponor-Ohába)  hely- 
ségekben. 

A  Hátszeg  több  vidékén  terjedelmes  jószágok  urai  már  a 
XIV.  században  a  Malomvíziek,  vagy  malomvizi  Kendefiek. 
Azon  a  tájon,  a  hol  épen  imént  végeztünk,  Puj  mellett  bir- 
ták  Fiiz'sd  és  Galucz  helységek  részeit  Hunyadi  Jáuos  1447. 
évi  adomány  le  vele  alapján:  Hátszegtől  délre  pedig:  Niiknoráf 
már  1404-beu  is  mint  új  adományt ')  ;  továbbá  Malomvlz,  Malom- 
víztorok^  S'-hesforok,  ^)  Oszfrovel,  Oncsokfalva  részeit,  a  század 
elejétől  kezdve;  valamint  Kermjead  és  Pokliaa  felét,  szintén  János 
kormányzó  és  Vizközt  '*)  V.  László  király  adományából ;  Szabad- 
faliig  Patak  ^^■)j  Kis- Sehes,  Xídíimint  Sz'tit-Pt'ter  és  Htja  részeit; 
Titösfahát  és  Boldogasszonyfalva  mezővárost  országos  vásárral 
és  vámmal ;  Váralját  a  benne  levő  kntoronyuyal  és  a  hozzája  tar- 


*)  Fejér.  Cod.  IMpl.  XI.  503.  I.  l45Ö-ban  ezintcu  uj  adomáuyul 
nyerik  V.  Liiazlú  királytól.  (Dl.  20808.)  Az  okui:í»y  e  helységek  neveit: 
Rywsoi-  es  Syerel-nck  írja. 

^)  K  helység  egy  1494.  ovi  oklevólbcu  sEwrcwkfahvii*  ueveii  jön 
elü.  Bizonyára  a  mai  Urík,  líarbátvize  mellott. 

^}  líl.  29503.,  óp  20841. 

■*)  V.  László  1457-beii  Zthan,  Dan  t^Dragonn'v  fiai)  i-s  Nyag  nevű 
neinos  oláhoknak  adnuiiLiiyozza.  (Dl.  20505.) 

^)  Dl.  2048.1,  08  20500.  Mezüliváíiia  egy  rt^iízét  (Mezowlywnza) 
1404-bou  (Dl.  208b4.;i  a  Itarbátviziek  keztín  találjuk. 

"l  Dl.  20793. 

^)  V.  ii.  Hunyadní.  tört.  ei»  rej;.  társ,  ovk.  18H4.  II.  21.  1. 

*")  Sólyom-Fekete  szerint  a  mai  (iunuy  e's  Sziizfuy-Maloinviz  pusz- 
ták. (Ilunyadm.  Tort  es  Hi-g.  Társ.  Kvk,  1884.  II.  76.  1.) 

")  Dr.  JSóIyoin -Fekete  Fercucz  i<zeriut  Whhrz  k  mai  Hobirsa 
(U.  o.  75.  1.) 

I":  A  mai   VhI.íi  Dihi.  (U.  o.^ 


22  mrNYAnME<.íyK 

tozó  Látszogi  váDimal,  l-t59-beu  már  új  adouu'iiiykéut ;  ^)  végül 
1447.  óta  az  odább  nyugot  felé  tísö  Pojeutf  falú  cgyrészét.  *) 
1453-ban  pedig  Malomvizi  Kondefi  Keudris  a  szürényi  bánságba 
vpzetö  Vaskapun  nyer  egy  jövedelmező  hidat,  szintén  uj  adomáuy 
gyanánt,  megerősítéséül  a  Zsigmond  király  régi  adományának. ") 

ír. 

íme  az  egyszerű  tények.  Ezeket  még  sokasítni,  pótolni  s  az 
előbbi  századokba  visszanyúlva,  frexhiiík  szerint  tisztázni  —  a 
megyei  monographusnak  lesz  majdan  érdekes  és  tanulságos 
feladata. 

Összefoglalva  az  elnioudottíikat,  azt  iiz  áhalánomhh  tcnyt 
azonban  már  most  is  megállapíthatjuk,  hogy  a  magyar  nemesi 
jószágok  mellett,  királyi  vagy  magán  várak  kitrül  a  múlt  száza- 
dokban települt  u.  u.  oláh  keuézségek  már  a  XIV.  század  vége 
óta  nemesi  jószágokká  alakulnak  át,  mi  által  a  A'olachusnak  ncve- 
ztítt  nem  magyar  népségek  kiválóbbjai  közül  némelyek  magyar 
nemesekké  válnak. 

E  tény  fontossága  azonnal  szembe  ötlik.  Feladatunknak 
ismerjük  raég  ez  alkalommal:  kutatni  azokat  a  tényeket  is.  a 
melyeknek  szükségképi  következménye  gyaüáut  állt  elő  ez  állapot, 
hogy  ennek  folyományait  szintén  megállapíthassuk. 

Kégibb  századokba  kell  visszatekintenünk  ti  magasabb  szem- 
pontra helyezkednünk,  a  honnan  az  események  Jiagyobb  tömegét 
áttekinthetjük  és  azoknak  egymásra  hatását  vizsgálhatjuk.^) 

Mint  az  egyes  emboroket,  a  népekot  is  öszlöneik,  vágyaik 


^^  >r'«>sec6siout*in  nosirmn  Varalya  nociiMn  turriin  líipideaiii  iii 
ti'ri'itoriü  ciugdeni  pos8tísif>uis  Vuralya  appoHati.'.  (Dl.  üíKMti.i  Váraljarii 
iH'zvc  V.  Ö.  a.  Dl.  29462.  sz..  más  tckintetboii  is  iiagVí-rilokü  oki. 

2)  Dl.  ÍÍ94Ö-J.,  t>!M(^7.,  :í0800.,  ;í0  113.  V.\í.  a  Szoiitpctcr  cs  lío:t 
iidninányo/áíiára  nézve  (14K>.  1.  Ulászló  által)  Ilnnyailin.  Tört.  cs  Kt.'g. 
Tár^.  Kvk.  188-1.  II.  83.  l.S/nbó  Károly  ortokez.  Századuk,  186^.  '2->.  cs 
;tn.  11. 

°)  Dl.  ÍÍUft't. 

■*)  L.  (!  fejti:'gott*süiikliÖz  *lr.  IWtiiy  L.  imeni  iiiOj^yeknr  muukáját  az 
oláh  nyelv  <'r  nenizet  megalnkiilásáröl,  luclviu'k  iu'ni<^ly  eredineiiyeit  kíván- 
tuk ez  alkalommal  Összekapcsolni  Ma;:yarorszá;r  «•«  Huiiyadmegvf  XV. 
századbeli  törtenetével. 


És   A   IlUNVAmAK.  23 

vozctik,  s  :t  sziiksi'í;.  a  körühmíiiyt'k  liajtj.ik.  Azt  fi  lácz.  hulgár 
rziuczár, iilbi'iii  és  rumén  elciiickböl  álló  balkáni  pásztüikiMló  lu'p- 
ségct  is,  melyet  a  közííi>kor  »Volachi«  néven  nevez,  a  jobb  lef^elo 
szüksége  kezdte  bajtaui  Magyarorszáj;  déli  vitléke  felé  már  a 
XIII.  században.  Mint  kenézek,  vajdák  alatt  törzs-szervezetben 
élő  uópelemuek,  csak  a  megéllietésro  van  gondja,  nem  nemzet, 
nora  állani  még,  alkalmas  tehát  bármely  megalakult  állam  köte- 
lékébe lópui.  Szabadság  és  lehetőség  megvolt  erre  ^lagyarországou, 
luelyuek  magyarok  és  kisebb  részben  szlávok  által  lakott  déli  vidé- 
kén, ujabb,  tömegesebb  tole])iilésro  még  elég  szabad  tér  kiuiUkozott. 

A  vándorlás  lassan,  tle  folyton  folyik. 

Ekkor  jön  közbe  egy  nagy  esemény;  a  török  megjelenése 
Kuró])ábau.  Egy  szapora,  itju  erejíi  nép  roban  :t  Balkánra.  Vallá- 
sos intézményei  szilárdan  tartják  össze  s  állandóan  hódításra 
kényszerítik.  Felléi>tök  a  XIV.  században  fokozódó  IniUánizáslm 
hozza  a  Halkán  népeit,  s  Magyarország  déli  vidékein  is  új  fejle- 
ményeket szül. 

I*:issanként  kitűnik,  hogy  ;i  két  fő  ellenség  a  török  és 
Magyarország,  A  köztök  fekvő  népségeket  mindenik  a  maga  erejé- 
nek növelésére  akarja  fordítani  a  másik  ellen:  azok  Ind  egyik. hol 
másik  nyomásnak  engednek  s  hol  egyik,  hol  másik  hatalomhoz 
pártolnak.  E  kiizdeleni  folyása,  t'oknzódása  kíizben  tulejíeduek  hí 
végkéjt  ez  idegen  népségek  Maiiyarorszi'ig  déli  tájain.  Hunyadme- 
gyében  s  az  egész  Erdélyben,  tel  Máraniarosig. 

Kredeti  életmódjuk  megmarad,  pásztorkodnak  továbbra  is, 
do  már  falvakat  is  alkotnak,  a  mivel  (.'gyiitt  jár  a  löldmivelés 
bizonyos  toka.  Megtartják  szervezetüket  is,  a  íjzláv  typusúkenézsé- 
geket.  A  királyok  eme  váraik  körül  Telei>ült  népségekben  inkább 
L'sak  a  hasznot  nézik,  a  továl»bi  fejlemény  tehát  a  kcnézségek  ren- 
dezésére irányúi,  mint  a  melyek  a  békés  telept'dés  állandóságai 
és  jöveth'Imét  biztosítják. 

Így  telik  le  a  XIV.  század,  melyben  Károly  és  Lajos  hosszú 
uralkodásuk  alatt  a  közéjikori  ujabb  —  a  várszex'kezettől  meg- 
szabadult --  nemesi  társadalom  végleg  megabikúl.  E  társ.adalom- 
ban  az  oláhság  --  avolachi  is,  kenézeik  alatt,  mint  királyi  várak 
vagy  királyi  adímiány  utján  mint  nemesi  jószágok  tartozékai  — 
foghdnak  helyet. 


24  IIIJNVADMEr.VK 

így  találja  Magyarorszíigot  az  izmosodú  török  ujabb  erő- 
kifejtése. Övé  már  a  Balkán  java  része;  a  görög  császárság 
hasonló  az  elaggott  emberliez,  —  csodálni  lehet,  hogy  még  él.  A 
XIV.  század  alkonyán  a  nikápolyi  csata  azt  a  korszakot  nyitja 
meg,  melynek  fokozatai  az  ország  területe  felé  irányuló  élethalál 
küzdelem  hullámzásai,  végső  fázisa  a  mohácsi  vész. 

Ujabb  erőkifejtések  törnek  egymíts  ellen  e  korszakban,  szülői 
megfelelő  alakulásoknak.  ITjabb  török  támadásra  tüzesebb  magyar 
védelem  felel,  s  benne  részt  vesz  már  az  a  délvidéki  vegyes  eredetű 
népelera  is,  melynek  imraár  2 — 3  gencratió  tette  békés  hazájává 
Magyarország  déli  vidékét.  A  magyar  állam  —  a  hol  találta  — 
a  magyarságéval  együtt  e  nép  karját,  vérét  is  követeli.  Kz  esett  a 
veszedelemhez  legközelebb,  ez  nyújtotta  tehát  a  legtennészetesebb 
segedelmet.  S  viszont  az  oláhság,  mely  a  veszedelem  elöl  tovább 
uem  vándorolhatott,  s  földjén  hazáját  érezé  már,  —  védelmfil  a 
magyarságra  s  annak  fejére :  a  királyra  s  vezéreire  szorult  és 
támaszkodott.  • 

Ekként  egymásra  utalva,  jött  a  legközvetlenebb  érint- 
kezésbe a  XIV.  század  vége  ota,  mint  a  délvidéki  magyarság,  az 
ott  települt  oláhság  is  ■ —  a  magyar  állani  haderejével  s  annak 
vezetőivel.  Hogy  hazáját  megvédelmezze,  a  magyar  király  táborába 
állt,  seregében  küzdött,  részben  udvarába  ís  belépett.  Itt  vártak 
reá  a  harczi  dicsőségen  és  zsákmányon  kivtíl  vitézsége  jutalmául 
az  uralkodó  kegyei,  s  ezok  révén  osztályosává  lesz  a  magyar  tár- 
sadalom ama  legfőbb  jogainak  is,  melyeket  a  nemesi  birtok  királyi 
adományozása  nyújt. 

Ez  az  oláhság  a  magyarsággal  együtt  ment  csatába  a  király 
oldalán,  előkelői  tehát  hadi  érdemeikért  a  magyarsággal  együtt 
vették  jutalmul  a  nemesi  jószágot  is.  Ezzel  a  kenéz,  ki  eddig  a 
király  földesurasága,  a  várnagyok  és  tisztek  hatósága  lúíi  tarto- 
zott, immár  földesúrrá,  a  »volachus«  magyar  nemessé  válik,  a 
szláv  intézmény  helyét  magyar  társadalmi  szervezet  foglalja  el. 

A  dolgok  ez  alakulása  a  XIA".  században  Zsigmond  korá- 
ban látszik  kezdődni  s  a  torok  támadás  fokozódásával  lép  határo- 
zottan előtérbe. 

Nem  mindig  kisérhetjük  tigyelemmel  o  változást.  Kutlök 
eltűntek,  lappangnak  még,  vagy  nincsenek  tisztázva.  A  részletek 


fiW  A  IIDSrAnTAK. 


35 


iit  is  .'i  ftzakértCt  moDographus  kezére  várnak.  De  analógiánk  van 
mftr  is  elég,  hogy  aí  iuduktio  teljes  logyon. 

Míigyftrország  déli  vidéke  íb  nyújt  póldát  ily  ű]:VlibÓl  lett 
nemcaekrc,  de  ópeu  Huny/wlmogye  ftz,  u,  hol  oz  iUakulAs  leginten- 
aivcbb  voU.  s  igy  legkönnyebben  tanulmányozható. 

Különösen  a  XV.  században  vagyunk  gyakran  tanúi,  a  mint 
egy-egy  olAh  kenéz  éi-demeiírt  jószágot  nyerve,  a  magyar  nemesi 
jogok  í'lvezott'be  U»p.  Nem  lehet  kétkeduttnk.  hogy  azok  az  oláh<tk 
is  ily  utou  nycrtf^k  birtokaikat  a  kiket  nemesi  jószágok  birtoká- 
ban egyszerűen  már  benne  tíilAUink  a  XV.  száziul  első  felében. 

Egyik  legrégibb  példa  már  1404-böl  való,  midÖn  Zsigmond 
király  Szálhwpataka  l>irtokot  vagy  keuézséget')  a  Gergely  fiainak : 
Kenderesnek  és  Barbnak,  s  a  Jarozlav  fiának :  Kozthanak.  hái-szegi. 
úgy  látszik  ópcn  szálláspataki  kenézeknek  *)  s  az  említett  Kenderes 
és  Barb  roWonuiuak:  Szontgyörgyi  Laczknak  már  új  a<iomány- 
ként  adományozza.  Az  eredeti  adományozás  t^hát  még  elóbb 
törtéHt. 

Ugyané  családot  később  jelentékenyebb  nemesi  jószágok 
birtokában  találjuk,  söt  némelyik  birtok  adományozádának  is  taníii 
vagyunk.  •) 

•Tellemzö  egy  másik  oset,  mely  egyszersmind  a  fokozatot  is 
mutiitja  a  kenézi  és  magyar  nemesi  birtok  közt  Csáki  Miklóa 
erdélyi  vajda  1435-ben  ','3  Rnaor  és  az  egész  Seréi.  Hátszeg 
királyi  várhoz  tartozó  keuézségrk  kenézeit  ez  állásuktól  bötlen- 
sógtik  miatt  megfoaztja,  s  e  kenézségeket  néhai  Rusori  János 
tiaiuak:  ^tihály,  Bazarab  és  János  nemeseknek  adományozza, 
kikuek  boldogult  atyjok  már  vitézül  harczoU  a  tíirftk  ellen.  Tehát 
a  Rusori-csulád  csak  e  helység  felének  kenézségét  nyerte  vabi- 
mikor  előbb  —  a  János  kenéz  érdemeiért  —  nemesi  jószágíü,  a 
másik  felét  pedig,  iSerél  faluval  együtt  csak  keuézség  gyanánt  02 
erdéh-i  vajdától,  a  ki  mint  a  király  tisztviselője  rendelkezik  er. 
Ügyben.   M53-baM  ugyanez  a  Iíii*;nri  Mihály,  János  és  Bazarab, 


')  >Po88M&iODein  vei  kene/uitiun.* 

')  l^gy  Ut«xik,  a  HáUxeg  várhoz  tartozó  fHlvftltbait  levÖ  kenőseket 
nem  inindíg  iievexik  íllet^  fulvnikról.  Uaiiera  gyttkran  csak  »h]Ít»«Cfi 
kriit*a«-ekiit;k. 

»,  Dl.  29473.,  2'J4yi. 


26  IIUNVAllMKCYB 

már  iiüut  nemesi  birtítkofc,  még  podijí  új  adiMuány  íívanáiit,  kaj)- 
ják  Y.  László  királytól  egész  Rusor  éa  Seréi  helységeket.  Az  clsö 
adományt  nyilván  Hunyadi  Jánostól  nyerték  reá.  ^) 

S  e  ténynél  meg  kell  állapodnunk.  Ismét  egy  hatalmas  eröi'c 
akadtunk,  mely  Magyarországon  az  események  lánczolatában  min- 
denütt s  így  különösen  a  volachus-okuak  magyar  nemesekké 
átalakulásában  is  állandóan  érezteti  hatását  s  utóbbira  ezenkivOl 
a  legkitűnőbb  példát  is  nyújtja.  Ez  a  Huuyadi  Jáuüs  alakja,  fel- 
lépte, működése. 

Egy  hatalmas  egyéniségé,  kit  mint  már  csaknem  félistent, a 
r(ígék  ködében  ké])zel  a 'köztudat,  s  kivesíz  az  áltídános  szabály 
alól,  mely  szerint  az  ember  erényeknek  és  hibáknak  s  nagy  erények- 
kel nagy  hibáknak  is  vegyüléke.  Hunyadiban  csak  a  nagy  ei'ényekct 
látjuk,  annyira  egy  kútforrásból  származnak  ezpk  nála  a  hibákkal. 

Ivétségteleu,  hogy  lelkének  alaphangja,  jellemének  leg- 
főbb vonása  az  a  nemes  nagylelkűség,  mely  miudig  kész  arra, 
hogy. .  .adjon,  áldozzon,  a  mely  tehát  könnyeu  tárgya  a  szeretet- 
nek, bálváuyozásuak,  víigy  másfelől  a  logikátlan,  t^diát  annál  vesze- 
delmesebb irigységnek,  féltékenykedésnek,  l 'gy  vélem,  ez  egyik 
lényeges  momentum  jellemében. 

A  nu»sik  az  az  óriási  eszme,  mely  lelkét  betölti,  szünetlen 
táplálja :  a  török  elleni  küzdelem  végleges  cldöutésének  eszméje, 
mely  nála  első  sorban  nem  az  ész  szániítása.  hauem  a  lélek  nagy 
ösztöne,  veszélyt  nem  ismerő  rujongása.  Ez  az  igazi  alapja  az  ö 
n;igyságának.  Ez  időben  Magyarországon  a  li'gkorszerübb,  leg- 
több Ifiket  átható  idea.  mely  Hunyadiból  mintegy  kisugárzik,  s 
másokban  is  könnyen  hasonló  bitet,  rajongást  kelt. 

A  mi  nálaazész  vagy  érteh'm  dolga:  az  a  körülmények  pon- 
tos ismerete  s  a  figyelemnek  egyetlen  tárgyra  irányulása  s  az  erre 
ala]>ított  egységes  katonai  tudomány. 

Tme,  egyesitett  magában  miudent,  a  mi  <jz  időben  nagy  sike- 
lekre  képesíthetett.  S  pályájának  kedvezett  a  magyar  társadalom 
szervezete  is,  mely  a  kiválóságnak  e  nemét  vagyonual,  méltóság- 
gal jutalmazá,  s  képes  volt  nagy  hadvezérnek  megfelelő  erőforrást : 
nagy  vagyont  is  biztosítani. 


>)  FííjtT:  Cod.  l^ipl.  XI.  üua.  ■1430.;  i-tí  Ül,  u'OÖOí^.    1.4ŐII.} 


ÉS  A   lUINYADlAK.  27 

Kétsí'gteleii,  Uoj^y  nem  magyar  ts;ilá(ll)óls2:inii:izi)tt..  fjlődoi 
vohu'husúk;  vegyes  vér  foly  az  o  oieibon  is.  Ősei  kom'ízck  vagy  vaj- 
dák, lörzsl'ök  voltak ;  egyiket,  a  ki  Tóti  helységben,  épen  Hiinyad- 
Diegyében  viselte  a  kenézi  tisztet,  —  ismerjük  is.  Nem  tudjuk 
mfígliatározni,  mikor  kapták  az  első  nemesi  birtokot,  mely  kije- 
lölte az  utat,  hogy  a  család  magyarrá  legyen  s  megadta  az  alapot, 
hogy  a  Jeguiagasabbra  törhessen.  De  már  atyja  A'ojk,  e  század 
elején:  1409-ben  birtokosává  váük  egy  terjedelmes  nemesi  urada- 
lomnak :  a  huuyadvárinak,  s  a  mi  szintén  lényeges  momentum, 
már  udvari  katona  (aulae  uostrac  miles),  állandó  tagja  a  király 
közvetlen  környezetének. 

Bizonyára  már  ősei  meghonosodtak  Magyarországon  s  az 
ország  érdekeit  öntudatlanul  is  a  magukénak  tartották. ')  A  király 
kornyozetébeR,  katonák  közt,  katona-apától  nyerte  hát  neveltetí'- 
sét  Hunyadi  -lános  is ;  vérében  lüktet  imir  magyarságának  érzete 
s  mint  pályájából  látjuk:  számot  tudott  adni  magának  azokról  a 
vágyakról  és  törek véstek Wil.  melyek  lassankint  mindinkább  föl- 
íeg>'V('rezték  a  katholikus  Magyarországot  a  mohamedáuság  táma- 
dása vWi'u.  Tiszta,  láuiíoló.  mondhatnók  rajongó  eatholieismusa,  a 
X  V.  századi  magyarság  vallása,  ogyedüli  kabiuza  lelkének.  -)  s  leg- 
biztosabb mutatója  magyai'ságáuak.  A  görög  vallású  oláhság  még 
megtűri  a  trausaotiót  a  törökkel,  a  ratholikus.  a  nyugati  soha. 
S  ('  részben  Hunyadi  .Tános  több  nagy  hadvezérnél,  nagy  iioliti- 
kiisnál :  \  ahuli  apontnj.  K  szóval  jelülhetiük  meg  legtalálóbban  nagy- 
>;ig;'inak   t'nját,    ez   \ozet  legegyenesebb   úton  lelke  birodalmába. 

'  A  IIiiiivíkIí  .liLiioit  ^7.iilöire  i'S  rok<>tisá;r:ira  vnniilkn/úhi;:  inie  meg 
í.'/  I.^u.<i'!ht'  :i<l;ir:  l''j;y  l-l!ít.ovi  oklevélben  a  iViitcMt  emh'ti'tt  1109. rvi 
oklcvelot  útírjii  :iz  i-rd.  káptíiluii :  »  LoiUr/'if^  n/i"  ifniim  I!'i'ii/t  i/ttnninHn 

\V"_'I.\-  )íí'"''/v.   HI.I'/".'/   J.jii'lii.ii'i,  ./:i.'ntil   ff    W'ií;/,'.-    li'ituUiu     flii-tt     U'ifí//.'     iiilfltii 

»■•/,/'">■  ''''  J/"-i'-/iiil-'  -ziiniárii.  (MíÍiíl'Iu'iiÍ  ;ill.  lltjír:  l'ng.  I>oc.  III.  í'jví-i*. 
Xn  1 .'».  1*1".  lr\'j''i*piitiiky  Ipitrátoui  s/ive-*  k;izle^e  íZfrhit,  kinek  ezért  kö.izii- 
iH-tfinri  (■  Ii.-lyeii  is  íli'íininii'I  ícjczem  ki.)  Kgy  »'v tizeddel  k<'snbl)  ,  1  t•.fí^.^ 
mint  birtoktár-  »Ank*«.  eonikim  l.-jtUif'f'  iH-ti  W'ii^fl  */•  I/itn'/inf  reli(-t;i< 
íoi-.liil  dn  ii  IM.  -Jít-lüJ.  sz.  uklevrlbiti. 

-  V.  ii.  1'  rrkiiili'tbfu  Andrcüs  Í*!iniioniu^  mojy  egy  zeneit  Hmiynili 
.T;l:iit-n)I  ;i  KimKiióí  V.  iiltal  az  :>Iv')(lalomt!Vi-tL'iieti  emlekokí-bt  ii  kiaibitf 
.>Anihv:ii;  ríiiiM'inii  Liln-Ihi-:  ib-  Virrntibnsv;  czlmii  nnfTVi-rdokü  t«ivt«'nebni 
i:iiu'k  kiib'';ibilzo  lu-lvfiji. 


28  HUNVAUMEGYE 

De  a  közvetlen,  nem  szünetelő  alkalmat  származása  s  épcu 
Magyarország  déli  vidékén  való  származása  adta  pályájára.  Innen 
liozták  magokkal  még  fíaei  a  veszély  nagyságának  tudatát.  E  harcz- 
mezü  mozgalmas  eseményei  felé  irányúi  az  Ö  tekintete  is,  már 
gyermekkora  óta.  Mint  a  magyarság,  vagy  hogy  idegen  race-t 
vegyünk :  a  horvát  eredetű  Thallócziak  és  társaik,  ö  is  e  talajból 
meríti  eszméit,  éleszti  lelkesedését,  e  vidéken  fekvö,  folyvást  gya- 
rapodó vagyonából  a  hozzá  való  erőt ;  innen  fordul  északra :  hazá- 
jába, vagy  délre :  ellenségei  ellen.  E  vidékről  ujonczozza  ő  is  leg- 
elszántabb katonáit :  magyarokat  és  a  különféle  eredetű  oláh  népsé- 
geket, kikre  nézve  az  ország  veszedelme  közvetetlen  életveszély. 

Hunyadmegyét,  Hunyadvárát  tekinti  fészkének,  otthonának ; 
talán  bevándorolt  ősei  is  ennek  vidékén  települtek  ie  először,  s 
innen  szőtték  összeköttetésüket  a  magyar  koronával.  Ugyanezt  az 
utat,  már  az  Ö  korában,  más  vagyonosabb  oláhok  is  követik,  sere- 
gébe vagy  a  király  vezérlete  alá  szegődve.  Támaszukat  látják  e 
tevékeny,  emelkedő,  nagyhatalmú  férfiúban,  kinek  révén  és  pél- 
dájára ők  is  magyar  nemesi  birtokká  változtathatják  át  kenéz- 
ségüket. 

S  Hunyatli  még  ily  kis  dologban  is  hivatásának  apostola. 
Készséggel  mozdítja  elő  e  vidékről  származó  katonáinak  érdekeit, 
mint  a  magyarokét,  az  oláhokét  is.  Pártul  fogja  őket  a  királynál ; 
később  pedig,  midőn  a  kormányzói  hatalom  erre  a  jogot  megadja, 
maga  siet  csökkenteni  a  függő,  tehát  korlátoltabb  erejű  kenézsé- 
gek  számát  s  szaporítni  a  szabad  magyar  nemesi  birtokokét, 
melyekkel  természet  szerint  együtt  jár  a  honvédelem. 

Magyar  institutio  kötelékébe  vonja  az  oláhság  kiválóbb 
elemeit,  ama  hitben,  hogy  ez  által  a  catliolicismus  és  Magyarország 
védelmére  szerez  képesebb,  buzgóbb  proselitákat,  mint  a  kiknek 
ez  úton,  hadi  szolgálatuk  árán.  alkalmuk  lehet  megvédeni,  söt 
fokozni  Í3  vagyonukat,  emelni  családjukat.  Nem  jelenti  ő  ki  e 
czélzatát,  de  —  a  mellett,  hogy  minden  királyi  adománynak  ez  a 
természete  —  kétségtelen,  hogy  lelkétől  fogant  nagy  eszméjének 
folyománya  s  a  mi  nála  rendszerint  ugyanaz:  a  viszonyok  termé- 
szetes követelménye  volt  e  politika,  melynek  több  évtized  ususa 
szolgált  már  előzményéül.  A  mindennapi  tapasztalás  nyújthatta 
számára  példáit  a  nemesi  birtok  élvezetébe  lépett  oláh  családok 


Éá  A  RUKYA1>UK. 


29 


53robl>  bu/góságának,  a  legszembeiitlöbb  példa  |>h(Ií(^  í*])eo  az  ö 
családja  s  Ö  maga  volt 

Már  mint  az  ország  fÖkapitao^a  és  erdélyi  vajda  is  tesz 
kenézeket  iiemesckké.  1445-beii  a  fehérviíi  kenézeknek :  Bnlotafia 
Péternek,  Wlad  fia  Bálintnak  és  Tatai  tia  Demeternek,  az  eddig 
kenezíntus  ozimén  birt  Fejérviz  éa  Ohába  helj'ségeket  >regitt 
anctoritate  mediante  nostra,  heueplacito  perdur;int**«  adomá- 
nyozza.') Mint  kormányzó  pedig  Lirádot  a  Livfidiaknak  ;*)  Dom- 
sost,  Haczaselt,  TökefaWíit,  Kiscsulát,  Vályát  és  Feketehegyet  a 
Csulai  Moréknak  ós  Demsiisiaknak.  ^)  Ponort  és  Ohábát  mint 
kouézségüket  a  Ponoriaknak  *)  sat.  adományozza ;  új  adományul 
pedig  a  Csolnokosi  Dán  által  keuézíatus  gyanánt  birt  Csolnokost  a 
Csoliuíkosiak,  *)  Pesteuyét  és  ReketyétaPesÜienyiek*),  Farkadiut 
és  Ohábát  pedig  a  Karkadiniak  ')  sat.  nyerik  töIe. 

A  dolguk  fejlődésének  tormészetea  útja  volt  aztán,  hogy 
mid6u  üunyadi  iláuos  1453-bau  lelép  a  legfelsO  hatalom  polczá- 
ról  s  mint  t*gy^ze^ft  főúr  visszaTOUúl,  a  uomes  oláh^ik  tömegesen 
fordulnak  V-  László  királyhoz  uj  adományért  a  Hunyadi  alános 
befolyására  vagy  éi>eu  tÖle  uyerl  birtokokra. 

így  nyernek  például  uj  adományt  épen  az  elÖbb  említett, 
Csulai  Morék  és  Demsusíak.  s  nyerik  egyúttal  GrosR  birtokot  is  ') ; 
továbbá  a  Fejérviziek  ^)  is  az  említett  két  helységet ;  vulamiut 
Bartf  Merisort,  Krivadiát  és  Malaesdel  a  8zálláspatakiak  '")  ;  majd 
egy  másik  oklevélben  külíin  Felsö-SzálUspaiakát  **j;  a  Szent- 
péteriek Szacsalt,  Szentpétert  '2)  ;  a  Vádiak  Vádot,  Nalácaot, 
Baresthet '") ;  végfii  Bariacskát,  Magyarbozt,  Béreltét^  Drugus- 
falvát,  Brzenyalt    és  Fenest  pedig  a  Barincskaiak  **)  sat. 

Mátyás  király  idejében  a  török  elleni  küzdelem  oly  mérték- 
ben veszt  fanatizmusából,  a  mennyire  kalönbözott  a  catholicns 
eszméért  lelkesüld  kormányzó  ós  az  olasz  rennisHauce  omUun 
uevelóflött  ^fátyás  király.  E  VHlti>záaiiak  megfelel  Hunyad- 
mogye  birtokviszonyainak  további  alakahisa  is.  A  tömeges  nemt^- 


>)  Dl.  29480.—  «>D1.294»3.(U46,)  —  a)Dl.aOÖM.(U47..i 
*)DI.2!»7»3.  —  NDl.  2i»4Öl.(U46.)  —  »íDI.  áH4S4.  (1447.) 
^)  Dl.  'JÍU80.  (1448.)  —    ■)  U\tá  n.  o.  —    »)  Dl.  294l»4. 

")  Dl.  :iíi:i«0.  —  >")  Dl.  294yö.  —   *•)  Dl   :í;)4!is. 

>■)  Dl.  39497.     -   ")  Dl.  29498.  (1485) 


30  hünyadmegyE 

sitést  nem  követeli  többé  az  immár  Uomályosúlt  nagy  (íszirto ;  az 
új  adományokat  pedig  tolöslegirssé  teszi  a  Hunyadi-fiú  trónra- 
jutása. Adományoz  ugyan  kenézségeket  nemesi  birtokul  Mátyás 
király  is,  mint  pl.  Alsófarkadint  és  Ki'agulust  a  n»ár  nemes 
Alsófarkadini  Viád  fia  Dénesnek  *) ;  de  már  magoknak  a  keuéz- 
ségoknek  adományozása  is  a  királyi  kegy  különösebb  nyilvánulása- 
ként  fordul  elö,  s  a  jövedelem  szempontja  vergődik  ismét  ura- 
lomra, így  pl.  1470-ben  egy  Hunyadvárhoz  tartozó  belység  ken éz- 
ségét*)  *fideli  uostro  Upris  Kenéz,  fílioMares  de  Monyorosd«-nak 
adományozza;  majd  1476-bau  a  szinten  Hunyadvárhoz  tartozó 
Oserbely  kenózatuaát  adja  Monyarosdi  Obrisnak  azon  feltételek, 
terhek  és  szolgálatokkal,  a  melyekkel  >c«teri  keiiesii  in  pertinen- 
ciis  dicti  castri  nostri  Hwnyad  suos  kenesiatus  tenere  consvevtí- 

riuit  vita  sibi  comite uostris  et  dicti  castri  nostri  Hwnyad 

]»rovontibus  ac  iuribus  alicuis  semper  salvis < 

Nem  ia  oly  szoros  töl)bé  a  kapcsolat  a  Hunyadi-rsalád  és 
Hunyadmegye  közt;  Mátyás  király  már  alig  tart  fenn  valami  fel- 
tűnőbb érintkezést  a  megyével,  Hnnyadvár  csak  nsi  és  nem  családi 
fészek  tr)l>bé.  Viszont  a  hol  Hunyadi  Jánost  csak  tíirni  szerottí'k 
egykor  a  többi  féltékeny  főurak  s  a  király ;  Buda  vára  válik  Alútyás 
király  otthonává,  melyet,  —  mint  liajdan  a  kormányzó  Huny:«l- 
várát  —  a  kcpzömtívészet  logreniekeljb  alkotásaival  ékesít. 

III. 

Ekként,  a  történíílnii  nyomoknak  megfolőleg,  áltulánosabh 
érvényű  s  érdtíkes  tények  egész  esoiiortjávíil  köthetjük  össze  a 
megyének  Hunyadiak-  kori  töi'ténetét.  Szerves  összefüggésben 
]Magyar(>rszííg  déli  vidékével,  az  itt  végbemenő  belső  alakulásokkal, 
részesévé  válik  a  megye  a  magyarság  török  elleni,  európai  jelen- 
töségfi  küzdelmének,  melyet  egy  e  tájakról  származott  nagy  férfiú 
ért  meg  igazán  és  folytat  legelszúntabban.  E  férfin  fokozatosan  a 
legmagasabb  méltóságokig  emelkedve,  jog  és  forma  szerint  is  mind- 
inkább döntő  hatással  lesz  az  eseményekre.  Mely  körülmény  ma- 
gának a  megyének  állapotában  és  birtokviszonyainak  t^irténetében 

>}  1)1.  yO.')!;").  14(;2-beii:  14r,4-bi'ii  ugy:im'  lic.lys.*<;('krt  új  min- 
mány  gyanánt.  (Dl.  tíy82-l.) 

-)  A  nt;v  nem  nlvanhiitó  tÍMzttín  :  i^Kws.  .  .  ,« 


tS  A  HUNYADIAK.  31 

Í3  megfplelö  íilakulásokat  szül.  Ez  alíikulások  lí'gíolíb  j<»Uomvo- 
Bása,  hogy  a  megyének  luind  töl»l)  lakosa  lép  be  a  magyar  tár- 
sadalom és  jogi  szervezet  kötelékébe,  s  igy  a  kapocs,  mely  eddig 
inkább  csak  az  állam  és  alattvaló,  földesúr  és  jobbágy  közt  fűződött, 
magával  a  magyar  társadalommal  is  szorosabbá,  köz  vetetlenebbé 
válik,  a  magyarsággal  való  elvegyűlésuek  semmi  gátja  többé. ') 

Elvegyíilés.  a  magyar  társadalomba  olvadás  e  megyében 
nem  ölt  ngyan  nagyobb  mérveket,  de  azért,  mint  más  vidéken,  jil, 
a  Dráglink,  Hnnyadban  pl.  a  Csulai  Morék,  Hunyadiak  cs  mások 
története,  e  természetszcríí  alakulás  folyománya  és  egyszersmind 
bizonyítéka.  S  a  legfelötlubb  mindannyi  közt  a  Hunyadiaké.  Pályá- 
juk oly  egyszprft,  világos,  mint  a  természet  igazságai  mind.  Csak 
vezérszálait  kell  óvatosan  kibontogatui  a  szítvevénynek,  titkai  sze- 
münk elé  tárulnak  azonnal.  Szláv  <íredetü,  de  már  Magyarország- 
ban inogbonosodott  volacbus  esalá<lból  származva,  a  mint  fellép, 
uö,  s  kortársai  közfii  kimagaslik,  minden  ízében  nyugoti.  magyar. 
Nemcsak  magába  szívja  s  erezi,  iianein  mintegy  megtestesíti  s 
kisugározza  a  maiívar  nemzetnek  és  államnak  nyugot-európai  liiva- 
tiisát,  amldtiúit,  érdekeit,  melyeknek  győzelméért  tűr,  fárad  mind 
halálig,  s  dobja  kítezkára  szünet  nélkül  drága  életét. 

íme  a  középkor  legnagyobb  magyarja:  rajongó.  apost<»li 
lelkű,  mint  szfizadunk  :>legnagyol)b  magyar-r-ja,  kinek  alakját  im- 
már érczbe  foglalta  a  kortiirsak  hálája,  kegyelete. 

íme,  az  a  nagy  magyar,  ki  ide^jcn  ősöktől  származott  s  aka- 
ratlanul is  nuKjifftr  ifiiifisziiáf  ala])ított.  Mint  ama  szellem-óriás 
századunk  elején,  a  ki  rémítő  önzésből  trónokat  dönt  s  új  trónt: 
császárit  omel  magának;  aki  szintén  iíh't/en  származású  s  még 
maga  is  itlegennek:  ithsznak  született  s  mint  hifuatfi/ohh  fmuczúi 
halt  meg. 

Általánosabb  históriai  tényekre  emelkedtünk  :  a  töl>l)i  követ- 
kezményoket  levdiini  iumu  a  tíirténettudiimány  d(dga  többé. 

Dk.  Cs.\nki  1)k/>ö. 

')  Kt'tliy  f/eriiit  i.  m.  ir»'J.  1.)  i-z  oláh  tTCfletií  iirincs  t'sulúditk  r<;\ 
n'ííz(i  ki'solib  ii)ii<;yiir  imim's  csnliidokkul  <  ■ryüít  elziilliUt,  víí;;v  a  fiiri»k 
iilüklifii  ki\"rf*/.»'(t,  v:ij:_v  vt';_^iil  :i  iii:i';yjirsá':i;íil  vi-L'VÜlf  üks/i'. 


JELENTÉSEK  A  KUTATÁSOK  EREDMÉNYEIRŐL 

JELENl'ÉS   HUNYAD   VÁRMEGYE   KÖZLEVÉLTÁRAIRÓL,   CSA- 
LÁDI LEVELES  LÁDÁIRÓL,  S  ELSZÓRT  OKMÁNYKINCSEIRÖL. 

A  mélyen  tisztelt  közgyűlés  színe  előtt  élő  szóval  és  vázla- 
tosan ismertettem  azon  eredményeket,  melyeket  Hunyadmegyében 
folytatott  eddigi  kutatásaim  elértek ;  vagy  melyek  egyátalán  köz- 
tudomásúak. Ugyanakkor  megbízattam,  hogy  tüzetesebb  és  lehető- 
leg szemelvényekkel  is  kisért  jelentésemet  a  zárülésre  tegyem  meg. 

Megbízatásomnak  alábbiakban  törekszem  megfelelni. 

Közlevéltárainkról  itt  Huuyadban  nem  sok  a  mondanivaló. 
Maga  a  megyei  központi  levéltár  1745.  évnél  folebb  meuőactí'ikat 
tudvalevőleg  nem  tartalmaz.  Rendezettnek  éppen  nem  nevezhető. 
Használatra  kevésbbé  szolgáló  tetemes  része  e  levéltárnak  még  az 
absolutismus  és  provisorium  idején,  tehát  aü  ötveues  és  hatvanas 
esztendőkben,  a  megye  székhelyéül  szolgáló  hajdani  fejedelmi 
udvarház  —  az  u.  n.  Magna  Curia  padlására  hányatott  föl ;  ott 
teljes  rendetlenségbe  jött,  sőt  eléggé  nem  kárhoztatható  módon 
fütŐ-anyagúl  is  használtatott.  Pár  évvel  ezelőtt  egyebek  közt  az  én 
sarkalásomra  is  a  szánandó  állapotban  volt  irathalmazt  Barcsay 
Kálmán  alispán  úr  egy  külön  bérelt  szobába  hordatta  le,  s  így 
legalább  a  további  pusztulásnak  elejét  vette.  A  nagyon  fáradságos 
kutatás  ama  halmazban  nem  ritkán  hoz  szemeink  elé  köz-  és  csa- 
ládi érdekű  oly  okmányokat,  melyek  pöriratokhoz  néha  eredetiben, 
legtöbbször  mégis  egyszerű  vagy  hiteles  másolatban  csatoltat- 
tak be. 

A  megye  levéltárában  legsűrűbben  keresett  történelmi  becsű 
iratok  valának  a  Hóra-lázadásra  vonatkozó  jelentések,  jegyző- 
könyvek és  a  »folytonos  táblac  ítéletei.  —  Használták  ezeket  köz- 
vetve vagy  közvetlenül  Szilágyi  Ferencz:  > Hóra- világ  Erdélyben* 
és  Id.  gr.  Teleki  Domokos;  >A  Hóra  támadás  története*  czímÜ 
monographiákban.  ^Fájdalom,  a  megye  levéltárában  már  ezen  iro- 
mányok is  nagyon  hiányosan  lelhetők  föl. 

Zaráudmegye  foloszlattatván   és  Huuyadhoz    csatoltatván 


jitT.r«T*9  nrníYATi  vAiiviErtVK  otfwAKyuTsrsiffmí 


legDugyobb  régzbeo,  levéltára  is  Dévára  hozatott.  Tartalmii  1848-on 
inneni.  Benne  foglaltattíik  iima  bűupürök  iratai,  uiolj  pörÖk^t 
mintljárt  a  szíibadsúgbarc/  IftzajlAsa  után,  figy  látftzik  Bécabíil  jött 
utasítús  ]íüvetkcztí'í>i'n,  tettek  folyamatba  az  olih  fölkelők  náiuely 
rablíigyilkod  és  gyújtogató  tagjai  ellen.  K  porökben  ítélet  Boha 
oem  hozatott,  sÖt  a  vizsgálati  irományok  is  elvitettek  valaboTa, 
avagy  ÍHmét  fGls5bb  paranszAra,  raegHpmmisSttettek.  Legalább 
1873.  évben  én  már  csak  vonatkozásokat  fóclözhettem  föl. 

Déva  város  levéltára  felöl  Szöcs  Sándor  itteni  ev.  ref.  lel- 
kész szorgos  kutatás  után  íb  csuk  annyit  vala  képes  kift^rkészni, 
bog}-  az  a  levéltár  —  volt  Családok  iratai  nyomán  és  az  országos 
levéltárak  kincrseiböl  keil  majd  Déva  város  múltját  íiJlderftgetnflnk 
és  illustráluuuk. 

l'gyanigy  úU  a  dolog  Vajda-Hunyad  városáujil.  Még  sze- 
rencse, fioj'y  egy  nyílt  folyosó  végire  kidobott  fasciculusok  közíU 
megmenthettem  bárom  vaskos  kötetet,  melyekbe  a  városi  bíróság 
határozatai,  rendeletei  stb.  úgy  a  helyi  hatóságok  intézkedései 
vezettettek  be.  Ezen  birtokomban  lev6  kötetekből  már  merítettek 
dr.  Kolosvári  Sándor  és  dr  Uvári  Kelumeu  »Magyar  Törvényható- 
ságok Jogszabályainak  Gyűjteménye*  czimü  munkájok  I-s5  köte- 
téhez. 

Szászvároson  és  kornyékén  ami  történelmi  érdekűt  talált  és 
Össze  tudott  gyűjteni,  azt  kiadta  dr.  Amlacber  Albert  >Urkunden- 
buch  znr  Gescbicbt«  der  Stadt  und  des  Stuhles  Broos.  8.  Her- 
maunstadt,  187í).«  —  művében. 

Hátszegen  egy  ízben  futólag  vettem  szemügyre  a  városi 
h&tóság  irattárát,  de  ott  megjegyzésre  méltót  nem  találtam.  Az  is, 
mondhatni,  csak  az  újabb  törv.-hatósági  élettel  egyszerre  kezdódik. 

Közlevéltár  szempontja  alá  esik  V.-Uunyadon  az  cnléíizeti 
közegeknek  átadott  és  jelenleg  egy  csűrben  az  uradalmi  Ispán  és 
erdész  gondjaira  bízott  urasági  levéltár.  Első  faaciculusa  1673 — 
1750.  évig  menő  leveleket  ölel  föl.  A  legrégiebbek  jobbára  a 
gyulafehérvári  káptalan  transsumptnmai.  így  Apafinak  egy 
exemtionalisa  az  oláh  pópák  tizedmentességét  tárgyazólag.  Mind- 
járt következnek  1687.  évrÖl :  »Acta  ad  causam  contra  Buerones 
limitaneofi  Kogarasiensea,  ratione  juris  educilli  raotam.<  —  .Tön 
aztán  Zalasdy  Miklós  —  kihalt  család  -  geneologiája,  Eredeti- 
ben vannak  meg  némely  donationalis  és  statutionali-s  levelek  Apafi 
fejedelemtől  a  Naláczyak  részére^  kiknek  az  udvarnál  és  köretaíí- 
gek  kőrfil  szerzett  érdemeit  fólemlHi.  A  nagymennyiségű  szám- 
adások, sznlgálmányok  kimutatásai  mellett  nugyérdrkfick,  loleg  a 
vármegye  monographiája  tekintetéből,  az  egyes  uradalmi  birtokok 
cODscriptiói,  nielu'k  sok,  ma  már  t^ljosen  ismeretlen  helynevet, 
viszonyt  stb.  világituak  meg,  —  MegemUtendöuek  tartom  végül, 
SiÁJADOK.  1087.  VIU.  Ffirr.  U 


34 


hogy  az  íigyoevezett  Enlűhátsá^ak  Hunyadmegyében  oUhorsr^g 
bevándorlókkal  beuópesítését  tárgyazó  némely  iratokat  szintéu 
levéltárból  ragadtam  ki.   Közöltem   azokliól   egynémely   adntot 
Hunfalvy  Pá,l  törtvnetlrónkkal,  ki  ezen  adatokat  »Neuere  Ei 
scbeinnngen  der   nimilniscben   Geschichtsscbreíbuug*  mftvébea 
kellőleg  föl  is  használta. 

A  különböző  felekezetek  egyházainak  birtokában   szint 
gyakran  találhatunk  egy  és  más  érdekes  okmányt,  írott  följeg 
zéseket  Söt  a  régibb   anyakönyvek,   hol   fönmtiradtak,   áltaUn'' 
foiráa-becsOek.  —  A  dévai  ev.  ref.  egyház  levéltárából  merítette 
SzÖcs  Sándor  tiszteletes  az  anyagot  Déva  város  népesedési  moz- 
galmaihoz a  XYII.  században.  Ezen  értekezés  a  Hunyadmegyei 
Tört  és  Jtégészeti  Társulat  Evkönjrveiben  jelent  meg  és  bevilá^ 
tani  segít  az  oláhság  terjedésének  történetét.  Ugyancsak  Déván 
a  azt  Ferencx-rendÖ  barátok  zárdája  sok  adatot  őriz  a  bolgárok- 
nak Dévára  települése  felöl,  habár  a  bolgár-telep  leveles-ládáji 
KokelinMihnIy  utolsó  bolgár  fí'ibírónak  veje:  Dobay  Károly  déva 
ügyvéd  birtokába  lueut  át  és  máig  is  nála  található.  —Hátszege 
a  róm.  kath.  föesi>eres-plébána3  örizete  alatt  azon  egyház  bel 
Tiszonyait  tárgyazó  sok  iromány  létezik.  Némely  kegyeletes  aác 
máuyok  és  alapítványok  története,  a  felekezeti  oktatis  fejlcményer 
amaz  irományokból  alaposan  kideríthetök.  Általában  a  l4»mi>lomi_ 
ládák  kikutatása  jutalmazó  munka  lenne.  Fájdalom,  e  munkár 
kevés  idfWel  rendelkeztem  eddig  éa  e  helyütt  inkább  csak  njjmt 
tatásokkal  szolgálbatok. 

Végezvén  a  közlevéltárakról  és  levélgyfijtcménye.kröl  ez 
alkalommal  mondani  kívántakkal,  áttérek  az  általam  eddi<í  tanul- 
mányozott vagy  legalább  áttekintett  családi  leveles-hulák  futólagos 
ismertetésére. 

Kmdeffifcsaidd  levéltára. 

Ennek  zöme  Kernyesd  hátszegvidéki  faluban  Kondef 
Sámuel  ö  niéltóságriuak  pompás  kastélyában  őriztetik.  Valíimlkc 
szorgos  lajstromozásban  részesült  ezen  levéltúr.  Azonban  a  1  aj sti'* 
mokat  éu  már  nem  találtam.  A  közel  3 — 4000  darabra  menj 
okmány  és  levél  nyalábokra  szedve  vagy  egyes  borítékokba  helyezv 
találtatik. 

Ezen  család  mondliatni  egyszerre  tűnt  föl  a  nagy  Hu- 
nyadiakkal hazánk  egén,  adva  annak  mindjárt  kezdetben  (troszlán^ 
módra  harcztdó  hősöket  és  a  későbbi  századok  folyamán  is  vit 
fiakat  és  derék  honleányokat  A  Kendeffyek  vázlat<t8  történeté^ 
megírta  Szabó  KAroly  (l-  Kisebb  Tört  Dolgozatait)  Ugy  látszil 
azonban,  hogy  a  családi  levéltárból  csak  adatokat  kapott  de 
oklevelek  kis  részét  látta  saját  szemeiveL 


HUNVAD  VÁBMG01*K  OKMÍ.KrKI>íCSEm/>U 


31$ 


Legrégibb  ndomADylerele  a  Keudeffy-cealádnak  I.  Lajos 
királyunk  idejéből  szánuaznék.  E  leTelet  uem  látbattain.  legalább 
ez  idő  szeríut  azt  Keniyesdcn  nem  találhatnL  Az  általam  oKasott 
és  le  is  másolt  mintegy  kétszáz  darab  okmány  —  a  többinek  bftr 
kivouatolására  sem  tudtam  már  időt  és  módot  nyerni  —  Zsig- 
mond király  idejében  veszi  kezdetét  és  szakadatlau  lánczolatban 
vezet  a  XVI.  század  elejéig.  Kzen  le-rrégibb  okmányok  kétségt**- 
lenül  bizonyítják,  bogy  a  család  Malomviz  és  Nuksoni  jószágait 
jóval  azelőtt  kaphatta.  Minlbogy  :u  adományozás  csak  kenézgéffn 
(Keneziatus)  szólott;  s  minthogy  c  ozim  a  magyar  közjog-  és 
miigántörvéDyek  által  igaz  nemességet  adónak  el  uem  ismerte- 
tett :  még  Zsigmond  királynak  adnmányt  újító  (nova  donatio) 
leveleibon  is  a  család  egyes  tagjai  csupán  »agilis'  jelzővel  említ- 
tetnek. Az  ország  főurai  s  valódi  adoniányosai  közé  Kende,  euuek 
fia  szintén  Kende,  továbbá  másik  tia  János,  valamint  ennek  liai 
László,  Mihály,  Kendres  és  Miklós  kiizdik  föl  magukat  1404 — 
1450.  terjedő  időszakban. 

Szemelvényeket  nem  akarok  e  levéltárból  és  e  helyütt  adni. 
mert  remény  lem,  hogy  a  megyei  Tört.  Társulat  a  derék  és  áldozat- 
kész eáalád  tagjaínak  hozzájárulásávfü,  éjtpeu  c  levéltár  kincseit 
közre  fogja  bocsáthatni,  még  pedig  a  Hunyndmegyei  Diplonuito- 
rium  legelső  kötetei  gyanánt.  EV  !  Ic  tartom  tehát  meg- 
említeni, miszerint  e  levéltár  ismei'  .i  a  keneziatusí  intéz- 
mény valódi  lényedét  és  h.azáukban  történetét  senki  gyökereden, 
teljes  összefüggésben  nem  fogja  tíVrgyalhatni.  Honi  törté uetiróiük 
«lOtt  is  ismeretlen  ntközetek,  csatiík  emlékét  tartották  f^nn  e 
levelek,  A  terjedelmes  családi  birtoknkou  folj-tbenépesítési törek- 
vések fontos  adalékokat  szolgállatnak  az  olíh  inculatus  kérdései- 
hez. A  régi  magyar  helyTicveket  és  Hátszeg  viilékének  birtnk- 
riszonyait  illetőleg  sokban  nyerünk  útbaiííazitiist.  Konajzi  s 
mtl vet tsóg történeti  tulatok  szintén  bőven  kínálkoznak.  Hiszen  szá- 
mos tnnuviillatás.  ]>Örrolyamat  és  ftéleu  ciuitádi  s  egyéb  viszályok 
leírásai  s  végrendeletek,  leltárak,  összeírások  és  liecsfllevelek  is 
léteznek  ezen  lovéltárbíin!  —  E-^azután  1515-őni'  n]>- 
ben  tftlj'ilknzunk  az  akkor  alig  hihető  tiszüiságg.-is.  -'g- 
gel  és  erőtelje sftégel  fogalmazóit  magyar  nyelvö  irományokkal. 

Végül  csak  íizt  említem  még  tol.  hogy  Aíátyás  király  alatt 
Kenderes  vagy  Kendris  terjedi^lmes  jósíágokut  kap  Szathmár, 
Szabolcs   és   Ugocsa    vármíígyékbon ;    elsőben     Sz;i''  '  jye 

alispánja:  Komoróczyval  tüznek  ott  össze  Kendris  li?  d  a 

Lóiiyayak  Qtuek  reájuk  fegyreres  népekkel  Hzeu  szerencsétlen  ág 
Kenderes  Péter  leányában  halt  ki  a  XVÍ.  nzíuiul  elvjén,  Azt;z(*ii 
ágra  s  említett  birtokaira  vonatkozó  okmányok  jelentékeny  r^szi-* 
hihetőleg  a  leleszi  coureutnél  lesz  feltalálható. 


JStESTÉ? 


huJy-család  leveléé  ládája.  E  család  a  törökök  elÖl  mettd-^ 
kiilt  Karáusebesböl  Huuyadba.   hol   biftokoküt   szerzett   és 
ezekre  vonatkozó  leveleket  ia  goudosan  csatolta  az  eredeti  lak-] 
helyeu  kapott  és  megörzíitt  leveleihez.  A  szöréuyi  bánsúg  terüle- 
tét  tArgyazó   okmáuyok  jeleutékeny  részéhez  hozzájutott  Pesty' 
Frigyes,  ki  azokat  ismeretes  mouographiájában  haszuálta  föl.  A.  ] 
legutolsó  fisarj,  a  nem  rég  elhalt  Ivuly  Albert  utíin  a  levelesláda 
leányágra  szállott,  e  kifejezés  valódi  értelmében.  Megszűnvén  a 
gondos  és  féltékeny  Őrizet,  az  initokat  —  úgy  látszik  igen  sokan  — 
válogatták  ki.  Valólvin  csak  maradvány  az,  mi  az  egyik  Ivuly 
leány  férje  Apáthy  László  úr  kegyességéből  a  Hunyadmegyei  Törtél 
és  Régészeti  Társulatnak  engedtetett  át.  Kzen  iratokat  én  még 
nem  tekinthettem  át.  Azonban  a  válogatók  egyikének  szivességé- 
ból  Ivuly-provenieutiájú  sok  olyan  okiűányhoz  jutottam,  melyek  %\ 
megyei  monograpbust  érdekelni  fogják. 

Az  Ivuly  család  egyik  tagja  uöül  vévén  hasdadi  Antalffy 
leányát,  ennek  jószágaival  az  Antaltl'yak  levelei  is  átszállottak.  S 
ezen  rész  lehetett  a  legszámosabb  az  egész  leveles-ládában.  Igen 
sokr  már  kihalt,  huuyadmegyei  cealádia  találunk  itt  vonatkozáso- 
kat ;  igy  a  Eomoz,  Bukosiiitzay,  Osztrovay,  Uucsuk ;  —  a  most  is 
élÖk  közül  u  Pogány  családra. 

Vadaa  család  leveles  ládája.  E  család  eredete  Bihar-  vagy 
Szathmármegyében  keresendő.  Bocskai  fejedelem  1605.  évben 
bélteki  Vadas  Istvánnak  >praefecti  stabuli  nostri*  és  általa 
Andnis  és  Józsa  testvéreinek  armalist  adományoz.  —  Hunyadba 
szak:idván  a  család,  itt  sok  birtokot  szerzett,  melyekre  vonatkozó 
okmányok  is  reá  szállottak.  Igen  szép  gyűjtemény  lehetett  ez, 
mely  azonban  jelenleg  már  csak  maradványokban  van  meg  a 
Hnnyadmegyei  Tőrt.  és  Régészeti  Társulat  birtokában.  Kölílnösoa 
Várady  Ádám,  szenvedélyes  gyüjtö,  szemL'lhcttií  ki  e  leveles 
ládát ;  dt;  azután  hova  lett  a  Várady  gyűjteménye  is,  azt  nem 
puhatolhattam  ki.  Schmidt  Vilmos íBieStammburgderHunyadc* 
czimü  munkájának  110.  jegyzetében  emliti  e  leveles  ládát  é»j 
mondja,  híigy  1862-ben  vizsgálfci  át;  azonban  már  akkor  a  leg-( 
több  nevezetes  oklevelet  nem  találta, 

Hasdad  közstffi  családok  UveleL 

Az   oláh   történetírók,   kik   a   hajdani  Dácziában  virágztVj 
városok,  —  érintetlenül  föumaradt  római  gyarmatosok  felöl  sze- 
retnek mesélni,  a  magyarság  beszüremkedését  víillják  az  erdélyi] 
vármegyék  benépesedésénél.  Bizonyítani  —  ez  nelciek  fölösleges. 

Annyira  szorgalmasan  kutató  erdélyi  szász  írók  az  okleveles 
nyomokat  nem  tévesztik  szem  elÖl;  mindazonáltal  ök  is  azon 
nézethez  hajolnak :  hogy  az  erdélyi  vármegyék  magyarsága  nem.. 


RUKrAU  Vi&MEOVR  OKUAKVX1Nr.S&IHÖL. 


8? 


egyéb,  miüt  ;i  székely  nemzetnek  időnkénti  i-a.ieresziése.  CaekMy- 
ségem  ftzou  fölolvas íisom  routléu,  mely  a  Huuyadmegyei  Tört.  ég 
Régészeti  TársuUit  első  Evkönyvében  immár  uapvilágot  látott,  első 
adtam  b:itárnzott  kifejezést  ama  meggyÖzfí(lé>uek :  miszerint  itt, 
legalább  itt  Hányadban,  a  magyaraái!  telepeinek  eredete  a  bon- 
foglalásig, —  Uft  nem  az  avar-korszakig  vezetendő  vissza.  A  ma- 
gyarság a  lakályos  vOlgylekuökrm  számra  is  túlsúlyban  volt  min- 
den más,  tebát  :iz  oláh  nemzetiség  fölött  is.  Mely  utóbbira  nézve 
számtalan  adattal  bizonyítható,  hogy  a  magyai-ságuál  sokkal  ké- 
sőbbi betelepülés,  illetőleg  gyarmatosítás. 

Hasdad  Imnyadmegyeí  község  szintén  ősi  magyar  telep.  A 
XVI.  százat!  óta  ííos'Játh  névvel  illetjük.  Régibb  oklevelokU-n 
következetesen  Hasdad,  Hoidod  és  Hasdath  alakban  Iratik  e  köz- 
üég  neve.  E  nevet  nem  minden  valósziutlség  uélkQl  az  öt  zároló 
basdad,  tojásdad  futásü  hegylánczolattól  vehette.  Annyi  szent, 
hogy  u  »Hósstattc  —  Vorstíidt  —  ki-pzfídméuyekkol  soha  semmi 
köze  sem  lehetett.  Vajda- Hunyad  soha  nem  terjedt  Hasdudig.  ez 
annak  elÖ-  vagy  külvárosa  nem  volt;  tőle  toronyiránt  is  4— G  kihj- 
méter  távolságra,  meglehetős  magas  hegylánczon  túl  fekszik.  Meg- 
tartom tehát  a  Husdad  nevet,  mely  az  előttem  fekvő  két  hártva 
oklevélben  1333.  és  1412.  évekről  fordtü  elé. 

E  községet  az  ott  emberemlékezet  óta  biró  öt  nemzetnek 
■(geueralio)  itéli  oda  és  slatiiáltatja  Péter  erdélyi  alvajda  136G. 
évben.  Az  elágazott  utódok  reudkivfll  sokat  pörlekedhettek  egy- 
mással. Ezt  bizonyítják  az  utókorra  szállott  citatoriák,  ítéletek  stb. 
melyek  részint  fönuebb  az  Ivxdy  család  leveles  ládájánál  említett 
módon,  részint  az  egyik  osztályos  nemzet,  a  Bére  vagy  Bakó  utó- 
•dok  közül  ua]>jaÍQkban  még  életben  levő  Bakó  .József  földmíve^ 
gazdáti'd  kerültek  gv'üjteméuyembe.  E  levelek  kiváló  érdektit  nem 
annyira  l>eltartalmuk,  —  mint  inkább  az  által  nyernek,  hogy 
belőlük  a  vármegye  számos  tisztTiselőjét  tanulhatjuk  meg  név- 
Kzeriut  ismerni ;  továbbá  fölötte  gazdagíthatjuk  Vajda-Hnnynd 
és  Déva  várai  Castellauusainak  hézagos  névsorát.  Néhányat  ide 
igtatni  érdekesnek  tartok,  csupán  bekezdés  és  datnm  elösorolásával. 

a)  Kofl  Martiuiu  couica  UuiiraJicusis  eC  eoBtcUajiiis  do  Dcwa,  $t«- 
phanufl  de  Arán  et  Petrti«  fíHiis  Fauli  ile  SaiicU  Cnicc  (ma  Ocnia-Kereut- 
tur)  judire«iiobitiuin  coniitatus  ciusdi^ni.  —  Dátum  fii  Dcwa  iu  festn  beati 
MichaoH  arcbaugelí.  autio  ilnmiai  M.  CC<'.  XXX.  tercio. 

b<  Núfl  JohaniiL'.<;  de  Redi;  vircitayvndii  TnitiHiltmiius  ac  Clinnto- 
phoraa  de  Kére  (KerÖYj  comíuts  coniilnttu  IIvtiytiiliennÍA.  [teiii  Rarlliolo- 
tnene  Chanad  de  AlpMtí>s,  ac  Bra^dictus  Bríccy  de  Lúsadj  JudUum  djcti 
^otnitatiie.  —  £x  Barclia  frrla  H-a  proxima  antu  featuin  b^Hiti  Demeti-ii 
martyría,  annu  domítii  unllcsimu  qimdringenTcstmo  7-gcniDO  octaun. 

o)  Nr>«  Andreas  de  Wafea  ac  Vbicenciun  df>  Tbcíiieawar.  (.'astdlani 


ÉS 


JELENTfos 


caetij  llwnyiul,  vicccotnltes,  Item  Thomns  C'hwka  do  UAro,  ac  Matlien»' 
de  Alpcfites  judlinm   comitatiis  Hwuyiwiieiisifl.  —  Dstiim  íii  Harcim  fcria 
tértin  pO«t  doininjcam  OcuU  mei  anao  domiui  miUesimo  quadriugcDtesiaio 
(leptiiagcfiimo  nono. 

d}  Nos  YiucencÍDB de Tltütneewar ac Paulus  Magnus  lastellnní  cutrí 
Ilwnyad,  comilesquf.  itheni  Tbomas  Cliwkn  de  Uaro  ac  Matliews  de 
Alpefites  jiidlium  comitíilns  tle  Hwnyad.  —  Dahim  in  líarrha  feria  3-a 
prouma  niite  featnni  Beatorum  Petri  et  PauH  aitostolormn  :innu  dominí 
míUe^mo  quadriugcntesimo  oi'tiiagcsimo  lercio. 

e)  Nos  Johamitia  Bykly  eomes  H^tiiTadieuBis.  Item  I..ftdÍ8lau$  Veres 
de  Kerestliwr  et  Pautoe  Cbyka  de  Haro  judlium.  —  L>at«iüi  iu  Barcha 
fería  3-ia  post  omDÍum  8»iit:torum    anno  dotninj   milleHitno  iiutngeuteeimo. 

f )  Petnt9  Pnthochi  conies  et  caslellanufi  uastrí  liwuyadieuBÍs  ac  ex 
»pcciaU  niaiiiiato  domini  \ruy wodi*  TraiiBÍItianieurite  eti;.  belliductar  gentium 
comitatuBpredicti  Hwnyaditíii.  pr«s«ntÍ8esercilits.  —  Datmn  in  Iwo  i»«tra- 
mctationis  prefati  domini  wayuoíle  pi-ope  i)Otw(f«8Íonfini  nüstram  Hyregdh 
vocatani,  aunu  domini  milIeHÍmu  <iutiigentetrinin  dccitno  quarto. 

g)  Nos  Andi^as  literátus  de  Zeuthynireh  et  Johauncs  Ilekws  raatel- 
tani  ac  comilea  rastri  Hwiiyadieiicia,  item  Paulus  de  Hosdatli  et  Petnis 
Ftert-czky  de  Huro  judHum  eiusdem  comitalus.  —  Datutn  iii  p^^ssessíonc 
Baachí  fería  tercia  antc  domiiiicajn  (miserícordiaa)  domiui,  anno  eiusdem 
domini   M*'  (|uinguntenÍmo  vifi:i>})imo  tcrcío. 

h)  No6  Andreftfl  BaratlifTy  et  Mivhael  Krdnly  comiles  comitatna 
ÍIwnyaHieneia  ilem  Pctmn  Bcrcczki  de  Haro  ac  Stephauus  de  Nalacz  jud- 
lium eiusdem  eomitatu^.  —  Datiun  in  Petitlics,  feria  terlia  proxiuia  aate 
fe«tum  Clerntfutts  Pupe.  Ann»  domini  miUesimo  ({uiugent.  trícenimo  primo. 

Mutatványai  ezeket  elegendőnek  tartváu,  még  csak  egy 
okmAnyt  igtalok  ide  egész  terjedelembeu.  Ez  okmány  kézzelfog- 
hatóvá teszi,  hogy  1524.  táján  a  rÓm.  kath.  egyház  papjai  mily 
módon  jártak  el  az  egyházi  átok  alkalmazása  körül;  és  mikéot 
készítették  olö  a  i>erormatio  terjedését  Az  érdekes  szöveg  következ5: 

Paulus  de  Thorda  canoiiícus  ecdesie  AUienBis  Transsíluane,  necnou 
reverendÍ88Ínn  in  Chrísto  patria  et  domiui  domini  Francísci  de  Warda  det 
et  apoBtolioe  sedis  gratia  epÍ8copi  Transeiluauiensís  diguÍ8aími  vicariua 
in  xpiritnnlibuH  et  causaruui  aiiditor  getieralis  etr.  Iu  Cliriftto  nobiti  sín- 
eere  ililcctie,  houorabilibus  ot  discretis  tinivereíií  et  sín^ilis  eccleeiaram 
parochialíum  plébánia  at*  vices  eorundem  gerentibus  in  et  sub  jurittdictione 
TransRÍluanctmi  uhivis  coiistntls  et  extstontibus,  presentiiim  notítíam  Itabi- 
turia,  c.oniuncttm  vei  dÍTÍsim,  Salutem  in  dominó  aempíternam.  Kxponitur 
nnlilfl  in  peraona  ecclexie  Beati)t8Ínte  Virginis  Marié  iu  Hosdath  fundatc 
gravi  ram  qucrela,  ctuomodo  forenl  nonuullí  tam  ecilicet  viri  ecf^Ic^iasticí 
(|uam  etiam  seculares  promiseuí  sexus  bomines  nobiles  et  plebeí  sub  dicta 
juriedictione  commorantcs,  qui  eidem  eccleeie  certiiü,  rebns  et  bonie  ac  pee- 
cuniarnm  summia  píie  (|iiam  fi<leliam  devotonim   votia  et  dispceitionibua 


HVKYAIY  VARMBOVB  UKVANVKISCSRIROL. 


39 


ilehítores  obligarunt,  de  quibua  pretnisata  pluríes  quoqoe  reqtiisUi  nullám 
ha('t«niiB  eidcm  ecdesíe  curanaaent  ímpeadere  satiafactionem,  prout  reca- 
earent  etiam  nto^lo  ín  preiu<IÍcium  ct  ilaoipuam  oías<leai  Ci'cleiíio  vaMe- 
magniim.  Supcr  quo  vestre  et  vestnim  cniuBlibet  devotiunis  stnccritAti  iii 
Bolidum  liaruin  s«ríe  Íii  vírtutti  saucte  übe<1Ícntic  ct  !*ub  excüuiuiunÍt-alio- 
iiÍ8  peu»  fínnissime  precipiuius  coimnittimtu  et  mnndamne,  (|imteunM  pre- 
suiitibiiH  requÍBiti  ucccdatis  coniunctim  vei  divUira  qao  propteroa  neceseu 
fuerit  accedetiduin,  ibiqae  uuíversus  ct  síngaloe  tam  ücUicet  ^-íros  cccle- 
siaeticos  i|uam  etíam  secalares  promisciii  rcxur  homiaes  nobiles  et  p)t>- 
b€08,  quoé  prwníssonini  occasionc  vobia  secundum  ecricm  nominarciit.  vcrbo 
QtMtro  saliitarí  rooueatía  attentius  et  requu'atíci,  qnoa  et  nos  virtiite  pre- 
Beüli utii  bIc  re()uiniiiu8  et  iuodüuiu:?,  ut  ípsí  infm  Bpatiuin  iiovem  dieniiu 
a  die  mctuitionie  ct  requisitiouis  reBtrariun  iiuouitionis  nustramni  hiüus- 
modi  inclusive  computandomm,  quonuu  tret  pro  primo,  alios  trés  pr>'> 
aecundo,  reliquos  tcto  et  ultimon  trés  Jiea  pro  tertio  ct  nltimo  ac  i»t'- 
remptorio  termino  uecnon  caunnica  monitione  premissa  eisdeui  prefigalis 
lít  aasigiietis,  prout  ct  nos  vigore  pTeseotiutn  assignanius  et  pn^fí^imutt  de 
et  aoper  prescríptie  rebns  et  booís  ac  pecauiarum  sammÍB  pÍÍ8qu«  fídeliuui 
devotorum  votis  et  dispositionibus,  quibtu  debitores  obligautur  eitleni  cccle- 
HÍe  tiebite  satisfantionis  complementuni  ímpeoderQ  necnon  íEtísfactioDCtn 
üiiinenioiri  mnnibuB  provídoruui  Jobaiinií  Pcthcw  ct  EinencI  Matbeffy  vit- 
rirornm  eíu^iltíin  »xtlcf«ie  assígnarc  deboant  ct  tcneautnr  omui  ctiin  effeftii, 
ftut  medio  tempore  conveniant  et  componant  m  nmu'Abilitcr  ciiin  eisdem 
idfra  eiindcm  tcrminum  vei  saltcni  nitimo  die  teriniiii  eiuwiem  compareant 
corom  nobis  caiidaDi  euonini  gravatnitmai  allegaturi  et  a  uobía  debíte 
jnatitic  coiDplcmeutom  reccpturi.  (jui  ai  feceriiit,  beitcqnidem,  alioquia 
inox  trauAactis  preocriptiíi  novem  dírbus.  eÍH(ieni  ftpecialiter  et  oomiuaciiii 
tinniflsimum  ecclcaiasticuui  imponatie  íuterdictuDi  et  ubscrvari  facíatis 
impositum  iu  forma  c<'clcgie  consiicta.  Verumtamea  »\  ipsi  huiuBino«H  ch'- 
clesiastitium  interdii'tum  auimo,  qnod  deus  absit,  per  alins  aímiliter  Dovem 
dicB  suBtiDiicrínt  índurato  et  rebelli,  cKtriue  eoBdein  counmiliter  Bpe  et 
nominatim  in  vestriít  et  vestrum  cuiualibet  ecclesüa  síiigulia  diebiis 
domúiiciji  et  fcBtivia  iiifra  roiMe  solcmnta,  dum  malőr  in  ei«dcm  ad  dlviua 
KDdienda  popnli  convpuerit  uinltítudo,  puUatis  oampanífl,  caudelU  accetuis 
oc  domiun  cxtinctis  ct  iu  sigiium  malcdíctionia  etenie  in  tcrram  proiectÍB« 
Mcominunicctia  ct  excommunicatos  publíce  dcuuncietis  et  denonciare 
fiiciatüt  et  a  Chriatifidelibus  arctitts  evitarí  tamdíti  coutinuandom,  donOC 
oliiid  habucritia  a  noliíd  auperíudc  iu  commissia.  quorum  abtfolntioDem 
nobia  tantummo^lo  rcMrramuB.  Seriem  autem  veetramm  exequntlont)«  el 
quii-quid  in  premii«BÍB  fecerítis,  nobÍB  conscientiooc  reseríbatís,  presentibiis 
ín  epecic  remissis.  Dátum  Albe  vigcnma  qoarta  die  mcnsis  Febniaríi 
anno  domíni  millesimo  quingenteaimo  vigesimo  qoarto. 

ttnilt,  *f-    mrtjt'UU. 


40 


JBLICKl'fiS 


Bdjeadi  neme$  családok  levelei  K  község  Hátszeg- vidék  Dele 
^yik  legjeleutékonyebb  pontja.  ErpdetileR  hároni  uemzet  lakta 
ü.  m.  Halmágy,  Farkas  ós  Vitáü.  'Jeljesen  eloláhosodváu^  a  csa- 
láduevek  a  származAs,  birtok  stb.  szerint  alakultak  át  és.  soka- 
sodtak mof^.  SziímÜííjre  csak  a  Farkas-család  uómely  iratait  vehet- 
tem. Kzek  közt  érdekes  Farkas  Ignácz  nem  rég  Alsó -Város  vízen 
elhalt  birtokos  jegyzeteit  tartalmazó  könyv,  melyben  írója  kiemeli, 
miszerint  Hnnyadbaii  a  magyarság  kOzt  élö  hit  az,  hogy  ök  a  huii- 
uok  maradékai  lennének. 

AFarkas  család  egyik  5se  Hunyadi  János  alatt  vitézkedéséi't 
1440-ben  adományt  kap;  de  az  adomány-levél  eredetiben  nincs 
meg  a  családnál.  Farkas  István  és  a  Fejérvizre  át szái*m ázott, 
innen  Fejérvizi  István  149tí-ban  a  gyulafehérvári  kápt;ilan  előtt 
compositióra  lépnek.  ^ 

Buda  csatád  leveUi. 

í_)si  fészke  0  családnak,  honnan  elónevét  ia  vette^  a  hátszeg- 
vidéki Galacz  község.  Sokfelé  elágazott  a  megyében,  és  esze- 
rint iratfiik  is  sokfelé  lappanganak,  ha  ugyan  teljesen  el  nem 
vesztek.  Huss  faluban  Buda  Zsombornál  találtara  11  darab 
okmányt,  melyek  közfii  itt  csak  kettöt  említek  tol.  Az  egyi- 
ket Thököly  Imre  gróf  Hunyad  várában  1676.  állítja  ki  magyar 
nyelven  Buda  János  uram  részére,  megengedvén  annak,  hogy 
Hnczok  városban  házat  építhessen  —  >  mivel  ó  kglme  hátorsá- 
gossan  maga  Örökös  házainál  az  gonosz  emberek  miatt  nem  lakba- 
tikt  t.  i.  Galaczon.  —  A  másik  oklevél  Apafi  Mihály  fejedelem 
új  adománylevele  Gyulafebérvárott  1669.  június  8-r6l,  nemea 
galaczi  Bmla  János.  Sándor,  Péter,  László  és  Gáspár  jav&ra, 
Galacz  ée  Piczis  (PUzecs)  részjószágaik  felöl,  melyekre  vonatkozó 
régi  okleveleik  állítólag  elvesztek,  ée  mely  részjöszágok  birtokában 
veszélyeztetve  lennének. 

Fölemlitendöuek  tartom  itt,  hogyaKcndeffyek  levéltáráhau 
öríztotik  a  gyulafehérvári  káptalannak  1495.  évről  kiállított  levele, 
mely  szerint  Drágfy  Bertalan  erdélyi  vajda  parancsa  következté- 
ben Galacz  és  Fyzech  posseasiók  határai  bejárattak.  Az  okmány, 
illetve  a  jelentésbe  foglalt  parancs  így  szól  ide  vágó  részében; 
»Dicitur  nobis  in  persona  nobilium  Johannis  Wythez  ac  Buda^ 
Michaelis  Chob  et  Nicolai  Wolk  de  Gíilacz,  Quomodo  f^Hedara 
possosaiones  ipsonim  Galacz  predicta  et  Fyzech  in  comitatu 
Hwnyadienai  existentes,  a  parte  possessionum  Pwv'  Féder  et  Ponor 
vocatarum  legittimam  reambuLitionem  ot  metarum  erectionem 
plurimum  indigeret*  etc.  —  Kétségtelen  ezekből,  hogy  Wythez 
J  ános  és  Wy'thcz  Buda  vagy  két  testvér,  vagy  osztályos  atyafi 
valának;  és  hogy  a  Buda  keresztnév  vala,  melyet  az  utódok  aztán 


J 


UL'KYAO  VÁUKBflVC  OKMÁNYICtKCiSetRÖr.. 


41 


Tezetéknévül  liasználtak.  De  máskülöubeu  U  a  Budn  csalAdról 
tudT.i  van,  bogy  egyik  ^iga  a  Vitéz  nevet  használtA,  rofgnem  e 
QévöD  kihalt  Hiiuyadraegyébeii. 

Végül  megjegyzem  azt  is,  hogy  Buda  Imre  dévui  lakos  őriz 
magánál  15  darab  okmiinyt.  melyek  délszláv,  illetve  szerb  nyelven 
írattak.  Az  ír&s  formája  az,  moly  az  oláh  és  moldvai  feiediMmek 
kaüczelláriúibauaXIV.  századtól  tbgva  szokásos  vula.  H6giebbfít 
Miklosicb  sem  ismer,  aki  bizonyára  aok  ilyen  írású  oklevíilet  for- 
gatott már.  Jelentékeny  ilyen  oklevél-gyűjteményt  adott  ki  Szt 
Pétervárott  1440-ben  Vendelin  Jary  ezen  czim  alatt:  Vlalio-lml- 
garakija  ili  dako-slavonskija  gramoty  —  oláh-bolgár  vagy  dAk- 
szláv  írások.  —  Birtokomban  is  van  több  ily  oklevél  hártyán  és 
papíron,  de  megfejtésöket  még  nem  eszközülhettem. 

Kiíehh  levéltárak. 

Mfiö-Livddiai  nemesek  levelei  Itt  összesen  húsz  darab  okle- 
velet szedtem  össze  s  másoltam  h\  melyek  mind  a  későbbi  erdélyi 
fejedelmek  idejében  keletkeztek  és  általánosabb  érdek  nélküliek. 

Makray  család  levelei.  A  legrégibbek  és  érdekesebbek  csu- 
pán Bálhori  Kristóf  fejedelem  hiteles  átiratában  léteznek  a  esalád 
felpestesi  kastélyában.  Ezeken  kSvül  vaunak  még  a  csilládnál  a 
vajda-hunyadi  uradalom  némely  községeit  illető  okmányok  Rákóczi 
György  és  Thököly  linre  jdejéböl. 

Csobuikoay  csalárl.  Ozv.  Csoloakosy  Dáaielné  szivességéböl 
10  okmányt  vettem  át  és  másoltAm  le.  Ezek  közt  vau  Hunyadi 
J&nos  kormányzó  donatiója  caolnakosi  Yarizlaw  fia  Daan,  vala- 
mint titestvérei  Wayk,  Péter  és  János  részére  ('íoluakos  falut  ille- 
tőleg, keltezve  Temesvárról  in  festő  Ascensionis  Domiüi  144*i.  — 
Továbbá  Mátyás  király  adománylevele  Budán  1464.  keltezve^  mely 
által  László  és  Sandrinuí  testvéreknek  újból  adományozza  Csol- 
nokost,  Ohábát  ós  Dolwkát.  —  Azon  híres  inhibitorium  mandátum, 
znely  által  üunyadi  János  mindennemű  adóktól  mentessé  nyilvá- 
aiítja  Csolnakosi  Waykot  és  fiait  Lászlót  és  Sandrinost,  csupán 
Báthori  Gábor  fejedelem  hiteles  átiratában  létezik  már  a  csalfid- 
uál.  Egy  11.  János  király  és  fejedelem  alatt  kelt  igen  érdekei 
határjárási  levél  teljesen  elroncsolódott  állapotban  alig  némi  részé- 
ben betűzhető  ki. 

A  következő  családokról  röviden  akarok  megemlékezni.  így 
a  poklisai  Morc  család  több  oklovfdét  Mrom  eredeti  bon  ax  erdélyi 
múzeumba  kerülteket  pedig  lemásoltam.  —  Ponori  család h&9zz^\ 
rokon  Thewretok  család  17  levéllel  szerepel,  melyeket  lemásoltam 
és  melyeknek  eredetijei  Ponorí  Sándor  kézdivásílrbelyi  kir.  tíJr- 
vényszéki  elnük  úr  tulajdonát  alkotják.  A  legrégibb  Mátyás  király 
uora  donatiója  14ő8-ról.  —  Szörényi  bánság  UrületérÖl  Hnuvadba 


42 


JELENTÉS 


telepedett  torouyfalvi  Tornya  család  szintén  szaporitá  gyűjtemé- 
nyemet uehüny  müsolattal.  —  Lnposnyak  Tid6ld  családok  írat- 
maradváuyait  kutatva,  találtam  Mihály  oláh  vajda  sajátkezft  név- 
aláirá^sával  és  pei-sétírel  tílliUott  adom ányle vele t^  mely  által  *cu- 
riam  nobilitarem  Foltcstiek  Öröksége  nuncupatam*  Laposnyak 
községben  hfl  embere  Horvratt  Jánosnak  adományozza.  —  Ezen 
itt  emiitett  Foki  család,  mely  1510.  táján  í'olti  Lászlóban  fíBis- 
pánt  is  adott  Hunyadnak,  szintén  szerepel  neliány  oklevéllel. 
Goztai-csalíííí  teljesen  elszejíényedett  éa  nemKotiségéböl  is  kivot- 
kíSzütt  maradékai  szintén  adtak  pár  okmányt  kezeimhez.  S  most 
tüzetesebben  áttérek 

Oargoci  de  Nafji/-  Vtírad  kihalt  család  leveles  ládájára^  mely 
Lesnyek  falú  tulajdonával  egyetemben  a  Szereday  családra  szál- 
lott Ezen  ládában  pár  száz  okmány  és  levél  firiztetik.  Jelentékeny 
részök  Hiharmegyéro  vonatkozik,  honnan  a  Gargocsok  áttelepül- 
tek. Hunyadmegyét  is  azonban  számos  igen  érdekes  oklevél  érinti ; 
íizok  ugyanis,  melyek  Le8ny<»k  birtokosa  Bethlen  Abigail  kezével 
mentek  át  a  Gergocs  vagy  Gargocs  családra.  E  ládából  szolgál- 
tam Hunfalvy  Pálnak  azon  görög  szövegű  oklevéllel,  melyet  idézett 
»]S"euere  Erscheinungen*  czímft  munkájában  kimerítően  méltatott. 
Ebez  hasonló  nagy  fontosságú  oklevél  még  több  van,  melyekre 
moAt  ki  nem  terjeszkedhetem. 

B.  Bornemisza  Tivadar  levéltára. 

Maros-Hlye  uradalmai  érdeklő  igen  sok  levél  van  a  jelenlegi 
tulajdonos  b.  Bornemisza  Tivadar  <ir  kezeinél.  Mellőzve  a  többie- 
ket, csak  az  alábbiakkal  kívánok  vázlatosan  foglalkozni. 

Egy  bőrbe  kötött  kisebb  Ivi'ét  alakú  könyv  vonta  magára- 
iigyelmemet.  Az  első  lapon  czíme  —  amennyire  az  elrongyollott 
lapról  elolvasható  —  így  hangzik:  »XIrbarium  seu  enumeratio 
universorum  iuhabitatorum  oppidi  Hlye,  jobbagiouumqne  ibidem 
ac  in  aliÍK  etium  possessionibuR  portionibu&que  posse^sionariis  ad 
eastrum  Hlye  (>ertiuentibus  residentium«  etc  1685.  —  lllye  város 
lakosai  közt  mindjárt  első  helyen  Petneházi  György  és  neje  Ken- 
derééi Mária  említtetnek  egy  nemesi  curíával.  Tősgyökeres  magyar 
családok  még :  T  ■  jvári,  Hlyei,  SzÜcs,  Karkai,  Kovács,  Kis,  Géczi, 
Hedri,  Nagy,  Lakatos,  Barkóczi,  Székely.  Bikácai  stb.  Érdekes  a 
lakók  további  fölsorolásánál  e  passus  :  >az  akidig  való  szokás  sze- 
rint kövotkeznek  székelyek :  Szabó  Mihály  házát  pénze  után  bíi-ván, 
székelyi  szolgálatot  praestál  töle.«  —  Ezen  átvitt  értelemben  szé- 
kelyeknek nevezett  lakosok  tehát  kétségtelenül  a  hajdani  termé- 
szetöket  megtartott  házhelyek  és  telkek  bevándorolt  szerzői ;  vala- 
mint kétségtelen  az  is,  hogy  Maros-Hlyén  a  hajdani  királyrárhoz 
tartozott  várjobbágyok,  várnemesek  városrésze  azért  kapta  a  >8zé- 


niTMYAD  TÁRMEtOYE  OKMÁNVKIMCSBIBÓL. 


4» 


kely-Bzer*  mintegy  székely-Tároanegvecl  elnerezést,  mert  aaon  tel- 
\  kek  bírAs.lhoz  csupAn  fegyveres  szolgálat  ■  -  miként  a  nagy  székely 
földön  ~  vala  kizAróUig  iötve. 

Miben  állott  az  illyei  u.  n.  székelyek  szolgálata,  megmuudja 
maga  az  urbárium.  »Ezeu  székelyeknek  szolgálaljok  meg  ilyen 
renddel  vagyon.  1.  A  kastély  kapujában  éjjel-nappal  contiune  egy 
embert  tartanak.  2.  Levélbordozást   pracstálaak.  3.  A  f&Ulesür 

IflWelíi  lovait  czirkálni  tartoznak.  4.  Mezei  pallérságra  is  nélia 
magok  közül  rendelnek.  5.  Minthogy  !i2  erdőt  élik,  azért  mindon 
örökséget  bíró  gazdii  két-két  napot  kalákáz.*  —  íme  az  idők  folya- 
mán átalakult  várjobbágyi  szolgálat;  az  eredeti  rendeltetésöket 
megtartott  várjobbágyi  telkek  lakóinak  kötelezettségei.  Niigyou 
tévedtek  tehát  azok,  kik  ezen  murosillyei  székely  szer  vagy  negyed 
ueve  után  indulva,  egyszerűen  székely  betelepítést  gondoltak.  Fdn- 
maradt  Bethlen  Gábornak  Bethlen  István  által  újra  kiadott  és 
meg»>rŐsitett  szabftdalomlevele.  melyet  i  tt  egész  terjedelemben  köü- 
lök,  ég   mely  bizonyítja:  hogy  a  fejedelem  és  fivére  a  pusztán 

Í  maradt  várjobbágyi,  átvitt  értelemben  székely  telkekre  leginkább 
magyarországi  szabad  hajdúkat  igyekeztek  letelepíteni.  A  levél 
így  szól: 
Comes  Stcphatius  Bethlen  ile  Iktár  comitAtum  Uuuynfl  et  Nfarnniaro- 
Mensie  HupreiiiUf  et  iicrpetutis  coines.  Unicemd  et  ^tiigulís  viijtu<cuut|ue 
statUBf  eoii'liiiouis  ot  praeemíuentiae  honiíuibus ;  iiomiiiaiiter  verő  ogregüe 
Francisco   HoeultLti,  praefei^ta  an't6  et  prac^idü  I11ypji8ÍB,   Martino  Újvári 

Iet  Georgia  Sófulvi  cBStellaiiia,  ae  Míchaeli  KCveskotí  provisorí  motlcmin 
scilicet  et  futurb  etc.  Do  pro  memonn  teiiore  pmeeeuttum :  hogy  tAuilú- 
ttak  meg  eugemet  némely  gyalog  ritiíxek,  e«  jel«»t«k,  hogy  íiflveíült 
k^yetmea  urunk  az  felségea  Gábriel,  ieteunek  kgltnesB^geb^l  a»  e«eítte<s 
gea  római  birodHlnmnak  és  Enlelyont/ápliiak  fejeilelnie,  Mftf;y«rí>röZítg 
r&ninek  ura,  székelyek  i^pilnja,  és  Opuliának  's  Ratiboríiinak  herczeg« 
adott  volt  nekiek  nemiuemtt  bizonyoe  mó<lok  alatt  va]é  HKahatlaágnSl  írt 
levelet,  és  így  ök  is  k^^zek  lenu^uek  íUyei  jópzágoinbau  niegteIep<KluÍ, 
ezt  kiváimk  ttilem,  hogy  én  ia  erőssítcTiein  meg  nekik  azt  a  levelet ; 
Mely  6  feWge  levele  ezen  tgíkkcl  kHvetkexik.  No»  Oabriel  de!  gratia 
Mcrt  Romaui  ímperü  et  TmnBvU'auiae  prinueps,  partiuni  regní  IJoiigaríae 
I  dominus,  dieuloriim  i-'omofl,  ac  Opuliac  Batibonaeque  dux.  Memnrioe  cotn- 

mendamtu  tenoré  praesentíum  eignifícantes  qnibus  expedit  itnÍTervia :  hogy 
akftrván  d^vai  jószágunkban  ugyan  dévai  mező-városunkban  levA  piiasta 
helyeinken  azabados  embereinket  m^elepíteni,  valakik  sxeniölyvilo- 
gatis  uélkttl,  a  kik  tuduüllik  nem  jobbágj'ok,  vagy  valakibex  nem  küto- 
leeek,  hanem  magokkal  szabad  ezem^yek  l^vén,  megtelepedőnek  okA^rt 
dévai  puszta  helyeinkre  mennek  éa  száUauak  lakóiil,  exea  levelUiikket 
aMecnráljuk  é»  certifíeáljuk,  hogy  három  esztendő  alatt,  a  míg  fól- 
dDiikÖu  éptillietnek,    mindennemti  szolgilattólf  esedŐ-vedötÖl,  dtixaia  adáS' 


44 


JIU.EXTÉ8 


IM  éo  akármi  egA'^b  szolgAUtuak  nein^ől  immuníftok  l«ex3ii>k.  Aa  liifom 
ve7.iexn\ö  is  r<ltelv*m  peJtg.  míudQn  parasxti  s/oIgHtattúl,  siii^fíxctesti^l  éé 
nkiinui  Hgyéh  sKedö-vcHlötöl  örökoacii  SKabadság'bui  tartatnakr  hituein  csak 
H  mi  elérni  várunklioz  tArtosusimnk  itzíjlgiilni,  ás  amiak  Hzüksrgtiire  legi'^ 
uck  kiitol*!sek  fegyverekkel  vigyázni  és  itKotgálni,  az  uiinthogr  ez  Jelwa 
vaW  leveliinkkel  miudeii  e*zjiba<1iH«  naomélyeket  attsecuráljuk  ém  rcrlifi- 
cáljiik.  hrneM'ntó^tu!  perli-ctijt  etc.  Datam,  Ín  civitote  nostra  Álba  Jtilia.  ilic 
2.  mcndie  Julii  auno  domiiii  IH22.  —  Mely  kíváuüiigokni  eii  ia  ax  Uilve- 
zfiH  kegyelmes  urunktól  &  felségétől  szabad ságokrúl  nekiek  adott  leve- 
leket uindeu  részeiben  ds  r-zikkcibeu  ígtreio  megtartani  év  orUsiríteui 
initifl  mH^knak  a  min<l  iiiaTad^kjokniik  í'u'ökösen,  s  miii<I  axoknak,  vala- 
kik most  és  jövciulöben  !V4  iln  ínyei  jÚHziígomban  meg  akarnak  telapcdni- 
Kiiiok  bÍ7/>ny8ágára  adtam  ck  kezem  iráaa  iÍh  pecutitem  aliitt  volú  levele- 
met. Praesentibiis  períectis  exhí  benti  restítiitis.  Dátum  in  arcé  Eo^cii  die 
tIecSma  secnmla  meiisis  Junü  anuo  doniíui  milleíiímo  Scxceutesimo  qiiadra- 
gesimo  quinto.  Comea  StephanuM  Bethlen  mp, 

Az  1685.  rví  iirbarioni  ko^zitöí  által  kiadott  liitelcs  másolatról, 
mely  Mnros-Illyen  b.  B<iniemi9za  Tivadar  birtokábau  találtatik. 

A  telepített  szabados  vitézek  gyorsan  puszhűhattak  el 
M.-lUyéD,  uicly  a  portyAzó  elleaséges  hadak  utjábau  esett  a 
Maros  foiyó  hatalmas  völgyének  egyik  iiyilt  pontján.  A  gyors 
pusztulást  igazolja  egy  1691.  évben  készült  másik  urbárium,  mely 
az  16tí5-iki  magyar  lakosok  tizedrészét  Í3  alig  találja,  s  ház- 
helyeikéi: >puszta<  jelzővel  tünteti  ki. 

S  ezekkel  befejezem  a  huuyadmegyei  családok  oklevél-kiu- 
cseiröl  ismertelésemet.  Igéayt  egyíitalán  nem  tartok  arra,  hogy 
kinieritö  lettem  volna ;  elleukezöíeg  a  íouuebbiekben  alig  har- 
madrésze foglaltatik  .tDuak.  mi  e  megyében  még  létezik  és  ami 
kututöjára  várakozik.  Már  pedig  e  kut-atást  két  szempontból  mi- 
elubb  végezni  kellene.  Elsübeu  is  a  régi  irományok  miudouütt. 
puBütulásuak  vannak  kitéve,  mirÖl  magam  elég  szomorú  tapasztala- 
totszereztem. Aztánaz  egyeseknél  háuyódóokmányokésiratokmeg- 
becsüllip-tctlen  kiegészítéseket,  útbaigazításokat  üdhatuak  az  orszá- 
gos levéltárakban,  káptal.-ani  stb.  levéltári  készletekben  található 
okmányok  tanulmányozóinak.  Egymás  nélkül  és  külöu-ktilön 
végezve  csak  féleredményre  vezetnek. 

A  kutatás  legnehezebb  részit  az  elszórt  okmány-kincsek,  az 
úgynevezhetö  hUrncz^'k  alkotják.  És  éppen  ezek  azok,  melyek  Hn- 
nyadbau  alig  képzelt  mennyiségben  vaunak^ még  manapság  is.  A 
Hunyadmegyei  Tört.-  és  Kégészeti-Társulat  Évköny veiheu  általam 
eddig  közölt  okmányok  többnyire  ilyen  lelenczek:  a  mestergeren- 
dáról,  egy  börzacskóból,  a  hamus-láilából  előrántva.  így  Péter 
nlvajdának  ítéletlevelét  V.-Huuyad  környékén  Szentkirályon  egy 


iitrsvAn  TAnsneoTS  OKMAícncrccsKTitOT-. 


Mezei  nevil  parasztnál  találtam.  Alább  érinteni  íogom,  bogy  ezen 
család  /íse  M«!zei  Mihály  nemességet  nyert  Kemény  -lánoa  fejede- 
lemtől. Meglehet,  hogy  később  a  Marsiniii  vagy  Musina  hiros 
kenéz  eredetű  család  elkallott  birtokából  szerzett  Talaiiielyik 
Mezei,  3  a  szerzeményiiyel  szokAs  szerint  iratok  is  szállottak 
kezeihez.  Innen  a  megmaradt  ítéletleTél  az  egészen  idegen  birto- 
kos bikásában.  A  legnagj'obb  rész  elpusztult  a  Mezeiek  kezén,  de 
azon  egyetlen  ítéletiével  is  rcndkivtil  fontos.  Belőle  ismerjük  meg 
a  kenézi  Ítélőszékek  összealkotásának  módját,  tagjainak  számát 

Ezen  és  haROuló  nebáuy  oklevél  birtokában  voltam  szeren- 
csés mélyen  bevilágíthatni  a  naméu  nemzetiség  mozgalmaiba  s 
SLZ  incojatus  kérdésébe. 

Ar]»'idkori  oklevelet  mind  ez  ideig  csak  .hármat  tudtam 
találni.  Kettőt  már  közöltem  a  helyi  Társulat  Évkönyveiben,  a 
harmadik  im  itt  küvetkezik: 

Capitulum  Albcuflis  ecelesie  bcatí  Nychaelisaivhaiigeli  Trutitiílujuie. 
Uoivcreis  f^uibas  presetitea  osteiidnntur,  saiiitcin  in  dominó.  Quiim  bumanc 
provisiouia  riiligcus  industría  fortiiitis  cveutibofi  plerunir|ue  opprímitur.  et 
oppt-estta  dampnnm  generat,  vivnristjue  uicmorie  robur  sufí'wAt  ct  extiiigit, 
provtda  iiide  ratio.  iit  vincat  veritus,  dum  fuít  propolata,  ot  percuipuia 
lestimonii  uutus  nou  corrnat  cauíbuB  casu&litor  opprcnsivifi.  Pruiode  nőve- 
rínt  iiuivcrsi,  preseatea  pariter  et  futári,  quod  magletcr  £giilius  fráter 
venerabilis  patrís  P.  dei  gratia  epíscopí  Trausíluaiii  prclati  uoAtri  pro  ec 
et  pro  domiun  Catha  Jilia  ma^siri  Eiueriei  fratrie  Mykud  baui  cousortc 
snn  ab  una  parte,  et  magÍBter  NyooIauH  hc  Pctniit  frat<^  8iii)8  tilii  Mykud 
báni  es  altcru  füriiiu  nobiít  eonBtitiiti.  de  dii^conlía  íutcr  8«  exortA  taliter 
dixenmt  coucordassc,  vidclicct  quod  pro  quiuqiia^nca  maroia,  pro  •(oibna 
quedani  pOBfiCMio  dofnine  Catha  memnrate  Renolth  vooata  per  magistnun 
Ecnericuu  patrom  snum  eídem  dountapcr  Mykud  bauum  ípsa  couBcnticute 
venditiL  extitcratr  quaa  Blykud  banuá  expeudit  pro  »iui<i  pniprüa  utiUtatí- 
boa;  et  poatmodum  medietateui  tcrre  Dobokn  Tocatc  pro  iamdictis  qnin- 
quagicta  marcts  ipsi  dominv  tradiderat,  quftui  medlelateir.  terrr  Doboka 
9X  DUDC  eadem  domína,  prout  ex  confeasione  magiatri  Egíilü  nobia  contiti- 
't!t  prelíbati.  dicHs  magístro  Mtcolao  et  Pctro  fratri  auo  míguavit,  nec- 
non  et  pro  tfuarta  iore  nature  ipsí  domine  Cntha  debitn.  predicti  magtstcr 
NVcnlans  et  Fctnis  filü  Mvkud  baui  tradideruut  prefato  inngistro 
£^idiú  et  domine  Catha  consorti  sue  ac  eorum  heredibus  beredunique 
«aorum  ftucccworibus  posaeasioDee  infnueríptaa,  vidcUcet:  Zomlyn,  Dubrcn, 
KyuBolomaB*  Mot>u,  Vorauolelnk,  Mykonteleke,  Korunlteluk  et  Tyxny  unn- 
cnpatiu  cum  omuíbus  utüitattbus  et  pcrtintintiis  anirerais  lub  autíqais 
mctia  et  tenninid  proiit  magister  Emerícua  ct  Mykud  banns  possidenmt, 
inro  pcr[>etuo  po^ütdendos  et  habendas,  traiittfereiuio  doinínifim  powucio- 
uiim  prclirtomm  íu  cofidein.  Hoc  adiecto.  quod  ai  dlctam  douiúiani  üiue 
Uerede    det'edens    uoutingetet,  ejctuuc  cuícuuquc  Tolui-rít    in   vita   vei  la 


46  ^^^^^^^K 

mortc,  iloiidí  (1onsn<)i  et  onliuani)Í  Hbcram  linbest  t'ucultaleni :  Asaacneii- 
tcfl  ct  obltf^tes  ee  lücti  ma^^íster  Nrcolaus  et  Pcti'ti6  fi-ater  ntis  pi*«fiit09 
niagistxtim  Egi'liam  et  dominatn  i'onsortem  snam  ne  liereiles  ttorandcm 
in  pcssesnone  pacifíca  ilictarum  tcrrnram  oonservare,  et  ab  atiU  omuibus 
expeilire  propriU  Inbortbun  et  cxpensi.t.  MngUter  verő  Egítlius  possesBÍo- 
ueiii  sive  villám  W^'war  voc-atam  símiilcum  vtUa  Foludi  imuctipata,  qtie 
per  mcMlum  <-oiicnmbiÍ  facíi  »i(?  possesaioníbna  Tyxny.  Voniuutoliik.  Kyuso- 
lumus  ct  Dobren  ad  ipsum  porveuerant,  restítait  mngistro  Nycolao  et 
Pctru  &atri  eiii!*  sepefatÍH,  addendo  ioanper  qnadraginta.  marcns  ín  deoa- 
rüs  pro  temporft  ciurcutibus,  i|uajt  pro  redomptionc  qiianindani  posscseío- 
niim  prcdirtoruiü  íiliorum  Mykud  baní  Vruscí  ct  Sceut  Jacob  vocatarmu, 
eomiti  Nyoolne  de  Gyog  ct  Aiidree  i|uondaiii  vÍcewoyiK»«le  filÜH  Andree 
obligatariiui  »olrtt  roagíster  £gidiiis  sepcfatus  coram  tiobís.  £t  t|uin  huiu^- 
mwli  nTdinatiuiitiiii  utnii{ue  pára  de  mei'a  lÍb(.Tu  et  propria  vulantatc, 
neminc  íutervcnicnto  vei  cotnpellcute,  díxít  luter  se  e«se  fartAm;  c-OiifűSdí 
sünt  i1iet«  partét),  iit  a\  alirjue  aliter  cum  premi^a  lidír  nrilimtioaí  con* 
Crarie  finssi'nt  cnmnate,  viríbue  careunt  et  inilliiifl  siiit  penitits  finnítatís>p 
et  runun  (|UOvíh  jiidicc  4;xhibitc  imlliui^  mnmcnti  habi^ajittir.  DaUiiii  \u 
OPtavÍB  bcali  Johaimis  baptiste,  iiiagistro  Stcpbauo  prepc«Íto,  (>rc^>nu 
caiitorc,  Vanlo  caatode,  Elya  decaiio  existentibus*  Anno  doiniui  M.  CCC^. 

.-Iz  rmieiije    hf>*9SifkáM  perffamrnrn.  vii'íyr^t   a   siUtl   éJi  piro^    ^-  . ' 
Mrltfnn    innoroii  /uyfföft  pecsét    elw9ittf.   Snlú^xvdihit    tjróf  2'elrl't    '»' . 

Nfin^n  UveUk. 

Ozímercs  uemes  levél  több  került  birtokomba.  A  caak  máso- 
Intbim  levotteket  mellözvéu,  az  eredetibeu  meglevők  ezek : 

1.  N.-Euycnl  városi  szjiruiaKásií  Mezei  Mibályt  nemessé trs^i  Keni<'ti> 
János  fejedelem.  A  kifestett  cximerre!  Íh  eketíke<ltí  diploma  Mellgye^^Il 
Június  2-áa  1661.  kelt.  Mezei  Mihály  hivatása  a  ft^edcdini  konyha  kexe- 
líSsB  vala  —  dispeusator  culiuae  nostrae  —  miut  a  fejedelem  mondja. 

2.  Bekticxiáa  László  a  könnyU  fegyvcrTetil  tc8tŐr-e«apat  tagja 
ncmesaegct  kap  GákÓL-n  Györgytől  l6-lb-b&u.  Czúuer  Iifllyo  íirea. 

3.  Paazkotha  László  Gyalu  várában  nzepl.  2í*.  1647.  neroetst^et 
nyer  tigyancsak  lUkt^czitól,  mdg  pedig  Bare^ii  Ákos  káránsebest  ^logosi 
(UBtrictusok  bánjának  ajánlatártL.  Czimer  kifestve. 

4.  Nagy  Jakab  szakácsát  —  culin&e  magiater  —  annatiatirá  tesiei 
Apafi  Mihály  fejedelem  RndnrVthon  iiug.  24.  1667.  Czimer  helye  üres. 

.5.  Baranyai  János  máskép  Horváth  résxe'ro  Belhleit  Gábor  fejede- 
lem nemeasogct  adományoz.  A  cztmeres  es  ígen  sz^p  dipltnna  kelt  Morva- 
országban Uuunobródon  december  2íi-t^n  1621, 

6.  Szuba  Istvánnak,  ki  különben  is  nemos  csatád  ivadéka,  nemesi 
ozimert  adományoz  Báthori  Zsigmond.  Kelt  Déván,  július  1-^jen  1603. 
Czimer  kifestve. 


nuxvAD  TÁKXienrc  okscímvkikcseibAl. 


7.  DrngaviJDiai  crctietü  Csonka  Simout  fbMutiuni  &zJki  ^.  Teltiki 
l'ál  azolgálatdban  szerzett  t^rdejnekert,  uemess^  teazi  KI.  Károly  király. 
A/.  ígim  SK^p  CKÍmcrrel  ékcakedü  diploma  kelt  B<k:jtfac»  1714. 

8.  Bí^c  Pdter.  Fercncf  és  Tóbiás  testvdrftkot  Kudán  v.-hauyad- 
környéki  fulubaii  Icvtí  j&vníkkal  együtt  ncme«i  raugra  euioli  Apnfi 
Mihály.  Okmány  kelt  Raduúthon  julioB  2Ü.  1665.  Czimer  lielye  tlrcs. 

9.  Miudsxentí  Istvánnak  >])»]itiini  uottrornin  praetorlaiiorum  dttdu- 
rioiúa^  dnlcmeit  jutalinaznud^,  Bcthlcu  Gábor  1G23.  <ívbca  nemességet 
adományoz.  Diploma  legnagyobb  réaze  leazakitva  elveszett. 

10.  Kálmáuy  Miklós  az  aranyi  Kapi-ftQe  jóeságok  proviaorát, 
uruuje  ráthóti  OynlofR  Borbála  Özv.  Kupi  Audráané  b  atóbb  férj.  Bansai 
ZBÍgmondnL<  njátilatára,  nemeeaé  toud  RákócjEÍ  György  fejedelem.  Rift's- 
tett  czimcrrel  Acakcdö  okmány,  kelt  Nagy-Váradon  jannár  2.  I*i47. 

11.  R^oni  Kováce  János  inasát  armalisaal  jutfűmaxiu  Apnfi 
Uiliály  fejedelem  1G70.  c'vbcn. 

12.  Bocskai  István  fejedelem  Kasaán  májua  11.  160B.  uemeai 
levelet  ndományoz  Sxcutjübi  Literátus  Somogyi  Fcrencasnek,  ki  már  eldbb 
is  nemesi  előjogokkal  e1t.  Ezen  Somogyi  csalítd  utódai  jelenleg  Unnyad- 
megyében  Csema-Keresztdrrm  cinek.  Az  egyik  ut^l  felekezeti  lanit^  gíír. 
keleti  valláson,  ma^át  Somoliu  ueveu  Írja  s  neveüetea  arról,  hogy  erSaeu 
eskUszik.  miiizeriut  ősei  Trajáu  esáfizárral  jöttek  be.  Terméáxeteaen  apjá- 
nak mag}'iir  nemesi  <UpÍomáját,  mely  római  nyelven  van  irva,  nem  érti  a 
jámbor  neptauitó. 

Ido  igttitoiií  vtígíSl  »'s  szövog  szerint  is  közlöm  Víiradi  KAntor 
liluily  bitrbélyi  iliptomáját,  mely  nom  uenicsi  ugvau,  de  koltéuek 
idejénél  fogvíi  érdekes  lehot.  A  íliploma  itaigy  az6! : 

Noí?  Joamica  Lynczegh  tt  Steplianus  cogtiominü  Thonlay  magistrí 
et  praefeeti  oebae  roagistrorum  i'hynirgieac  artis  Coloavnrienris.  caoterirjne 
eio^lem  artis  magiíirt,  tn  eadoni  civitate  praerlietu  cmiimfirautes  nuíveraiB 
et  «ÍngulÍ8  magistris  ('byrurgioae  arliii  ubiví<i  ooi)HtÍ1iitíf<  ef  eommtmuitibus, 
noHntinm  notitiam  habiturÍB.  Snlutem  et  anilcitiae  ntw^ti'ae  eouimendatí- 
Dem.  Ad  enrundem  notitiaui  tenoré  praet>entiuui  pervcníre  oupimuft,  <]U0<1 
circamffi>ectus  Joaunes  Keoniies.  Colosnaricnsis  eiiisdem  artís  oliyrurgicae 
Dagiatcr  confrater  noater.  iinfltraiii  venieiis  Íii  praesentiam,  spnnte  et  libere 
onestnm  jnvpucin  Miehaclem  Kantütr  \'araílíen«cm  »ii|>«r  atmií  tiroeinii 
si  cxpeflitam,  abfloiutinn,  ae  mo^lts  omnibiui  lib*^rum  pnmuniriavit  en  <|U<mI 
DOu  Hue.  Iegitim08  bonestv  pr^ibe  lidclit)T  rxpleviese  faHsus  tat:  iuxta 
timtatom  et  approbatam  cehae  nrae  couáiieludinem.  solvít  jtoculum  quoqui* 
ul  vDcaut,  honorárium,  onudem'pie  ab  omni  scrvitotd  TyrocinU  lilwrum  i'l 
expexlítum  rcddidit,  et  eoram  nobis  manumisit.  In  cníus  rci  testimonium 
litteTiis  nii*É  "íjrillo  cehae  nrae  proprio,  mmiitaaet  robf^ralan  cidt^tn  Miidinvti 
Kantor  ilfln-iii-  es^e  duxímus  et  concedcttda»,  ul  4Uucuiii)UL'  loeurum  \tcT- 
uerit.  artemqucsnnm  barbitonsorínm  excrrerc  volucnt,  tute  et  líbcre  powít 
euudemi|n(!  hoe  uouiiiic  oumÜMitt   botiis  viris,  e(  magislriíi  barbi- 


LBMTÉS  UCNVJkf 


)K>I.UI(VK1NC6B1XC] 


tonaoriis  iibivís  i-oostttutís  commendainiw,  et  nrceiitabítemficrí  cnpiraus,  ac 
in  coruiidem  Ceham  societateiuqac  recípcre  ausint  et  unleaiit.  l'rflcAentes 
autem  poet  eanim  lecturam  semper  et  iibique  rcddí  voluoms  exhibcnti.  Datuoi 
in  proetitulata  civitate  ColufluarietiBÍ  <lie  vigesíma  septima  mensís  Januftríl 
aono  tlomini  millttííinio  sexceutcaimo  deciuio  quíutu. 

£rffi.   kűeM  aíaká  hártj/adaratony   h^U   alakban,   Feetét  tevdit  éi 
IteátcU. 

Befejezem  ezek  után  jelentésemet  és  ismertetésemet,  mel;^ 
ha  a  föllcaroH  jinyíiguAI  kevésbbé  érdekes  leuue.  unmikokacsupAu 
az.  hogy  bizouy  uem  valék  elkészülve  e  jeleutésemi-e  s  nem  rendel- 
keztem elegendő  idővel  sejn  egy  ily  szabílsú  mnukálat  kellő 
elkészítéséhez. 

Dr.  Sólyom  Fekete  Fbrbnce. 


JELENTÉS  A  VAJDA-HUKYADl  GÖRÖG  KATHOllíKUS  EGYILVZ 

LEVÉLTÁRÁÉUL. 

A  jul,  94-iki  ünnepélyes  közfjyülést  megelőző  értekezlet 
Vajda-Hunyad  közuusóge  lueghivása  alapján  olbatározta,  hogy^ 
Vajda  Hunyadra  testületileg  tesz  kirándulást,  liogy  hazánk  leg- 
kiválúbl)  ilynemű  műemlékét,  a  várat  megtekintse;  ugyanakkor  az 
erdészeti  levéltár  átkutatására  Sólyom  Fekete  Fereuczefc  s  a  görög 
katb.  egyház  levéltárának  áttekintésére  Szabó  Károlyt  kérte  fcL 

A  páratlan  szépaém'í  s  már  részben  restaurált  vár  b<;já- 
rása  hosszabb  idÖt  vett  igénybe,  úgy  hogy  délelőtt  levéltári  kuta- 
tásra már  nem  manidt  idÖ.  Ebéd  végeztével  azouljun  az  ottani  gör. 
kath.  esperes  vezetése  alatt  az  egész  bizottság  elment  a  rendkívül 
érdekes  egyház  megtekintésére.  Mialatt  a  Társulat  műtörténe- 
lemmel és  régészett-el  foglalkozó  tagjainak  az  esperes  meglopÖ 
szivélyességgel  s  kiváló  szakis  méret  tol  mutogatta  s  magyarázta 
az  építészetileg  is  nevezetes  egyház  falfrescoit,  gyonyürü  bizancjti 
keresztjét,  melynek  tüzetes  leírását  és  rajzát  az  Archacologifti 
Értesítő  fog,ja  hozni,  kelyheit  s  más  egyliázi  kincseit,  Szabó  Károly 
és  Sólyom  Fekete  a  levéltár  átvizsgáláyiUioz  fogtak. 

Az  elég  gazdag  levéltár  legrégibb  levele  Mátyás  királynak 
alább  következő  levele,  melyet  Szabó  Kái'oly  másolt  le, 

Mátj/iié  király  áíirja  éa  meffer&itti  UUjfjánok,  néhai  Lásslá  l/tsxtfrcui 
üpáftttok,  Temesvárt  J4őtí,  itov.  SO'án  kelt  levelét,  ?fn:lifOcn  Hunyod!  fHÍro»ál/an 
laliű  ráta  é»  oláh  Jot/lá;/t/niitak  meyi^Htffítli,  hoi/y  az  flŐObi  helyim  UtÍpol*idt 
^lfitht44enek.  KdC  Biiditn,  14Ó8.  juliuH  5-imi. 


.IKI.KHTfot  A  VAJDA-in^MVAPI  OÖR.  KATII.  KOVfUx  l-TAttARÓI«       A^ 


Cumniissío  proprin  domini  irpa. 
Nos  M*tHmd  dei  grati»  rm  liuitgaríc,  Dalintiuie,  Cruai'i).*  eiv.  Me- 
inovic  couiniciKlamiiiitiMmre  presentium  slgnif!<;nuttifi  ipiibitM  cxptKltt  uitivvniis, 
<iuotl  fitii'les  TiOBlri  Jai>obu9  Ilwtliman  ot  Ben<;ilii;tuíí  Uado  iti)ia)iit»ti'ru8 
opiilí  tir»airi  Hwnyad  Íu  ipsorum  ac  aliiinini  liil*rlMim  iifKitiünim  Katiciii- 
iii'niii)  <ft  Volaclmriim  pcríjonis  iii  eodcm  npido  iioí'trn  llwnyud  fornTnoniii- 
tiutit  iiustrarii  vciiicnte^  iu  praewiitiaiii,  eAhibucriuit  et  prneMentaniut  oobÍ:i 
i|mtö(lniii  litteiHH  CMiidam  iUiish-ÍB  prÍDi-ipis  duiniiii  LadUlai  couiitís  liiatri- 
ci<ini)Í8,  fratríö  nodtri  cantwiini  fclícís  in<.'tnoríe  ei^llo  euo,  quu  tuuc  ut 
coiues  BmtricieiiAÍA  ut«battir,  in  papiro  imprcasirc  <.'on»igiiutn5,  qiiibus  mc- 
díautibuB  cisdctn  Knsciauis  et  Wolaliia  in  dicto  opido  Hwnvnd  couunorau- 
tíbus  id,    iit  ipái  qiinudain  i-ape)]atn  íd  lrH;o  prístino  ín  díeto   npido  iioetro 

Hwu^'ad    habito   ffditicarc   et   coiiBtruere    po§atDt gratÍMse  eoiice*- 

aisse  dinottcitur,  tunoric;  infra«cripti,  siipplicando  ídem  Jacoba?  ilwthmui 
«t  Bciiedictiis  Uado  in  ip&oruut  et  aHoruiii  Kas^^ÍAiioniiu  rt  Wolalionim 
pixtlietoruDi  purttoniij  Maiestati  uostre  humititcr.  ut  profatna  líttvra^  ipttiui 
t'oudani  doinini  Ladislaí  cooiitis  Bystricítüiais  fratris  nostri  varisf-iuii  rata^ 
gmtait  et  acceptaa  babere,  litterifl  nostrls  privitej^ialibus  verboteuiut  iiuwríbi- 
facere,  prcmiséeque  annucotic  noatrum  rcgium  cooHCDanm  prcbcjT  digna- 
rurourbeuivúluin,  paríter  et  aaBftnaum.  Quarum  ()uidemHtto)*ai'iirii  tenor  iaIíh 
rat  ;  Ladislaus  de  Hwayad  comcs  Bretneicnais,  agazunutu  reg&liuiti  ina- 
gister  capitaueiiBqtie  reguI  Hungaríc  gcDCralia  f.U:.  K^'regin  FraucisooLttu- 
rato  castellftiio  caatri  uoBtri  Uwayad  galutvm  cuin  dilectione.  Quia  dm  ad 
hnmtiime  fluppHcatíoiiia  inHÜintiain  Raacíntinrum  et  Wolahomm,  nostronint 
Hüilii-ct  jobagitHium  in  llwnvad  >'omuioi'aiiliutii  Íd  coiires«imiis,  ut  ipsi  ín 
Inco  pri.stino  uiiam  lapellnui  eilifírart'  el  ordiuare  valf'aiit  atijuo  piiaslnt, 
^iinno  concediiniiB  preeciitlttui  por  vigorein.  Quöcin'a  vobií*  p«r  pi-ertfriitf-w 
Atrii'tc  eoiumittiiiiim  et  niandamuB,  iitiatiutií  vittiü  preiieiitibos  i{i»oa  uoAtroti 
jobagiones  itt  edífíoatioue  et  ordinatione  dicte  cnpellc  ntisquam  iinpedirn 
ttc  hiolestnrc  preBumatifl,  nec  t^ítis  ananri  modo  aliqualK  AHud  facfíre  nou 
HUeü,  presentibiid  perlei'tis  exhib«titi  nvtitiiti?.  Daliiiii  in  Tlicmeswar  in 
feato  beati  Atidrce  apostoli,  anno  dotniui  mlllcBÍnto  <piadnnKcntC9Íriio 
quiu4uage»Ímo  sexto.  Nos  igitur  supplit-ationibaH  ini:itif»ruti  Jacobi  Hívlb- 
inaii  tit  Benedicti  Itado  Íii  ipáornni  ac  alionnn  KAsvianorum  ot  Wolahoruni 
predlrtornm  uominíbuH  tiostrc  inodo  quoHuprabtuuiliterporrccCia  Maleatati, 

rvgia    beuignitate  exauditis  et  elementer  admiftais. litteras  prefati 

rondám  dotnini  Lndislni  rnniilis  fratrís  uostn  non  abnunn,  noitcuni'cllataji, 
ner  Ín  aliqua  sui  parte  iiispet-tas,  priff^ntibiiAqnf  líttcrie  iinatriH  privilugí- 
olibus  de  vnrbo  ad  verbum  sine  díntiimtione  ut  augnioiito  uliquali  iosertas, 
oateuus  qiiateniis  eedcni  rite  et  Jegíttiuio  rAisruut  eioauato,  qito  ad  ouuiett 
eamudt'in  contiuciitiafl,  clausulas  et  articnlo?  ratas  gralaa  ct  acceptaa  ba- 
beado,  premisBC  armuentic  ox  nostra  Mi-iontin  et  animo  delibcrato  noetruni 
rcSÍNiii  cousensiiin  prebnimuH,  virinio  prelHiniut)  bünivoliini,  parttfr  ct  amvh' 
Btim.  Itaruin  tioatraruiii,  qaibuj  ftccretuui  aigtllum  itoatruru  qito  ut  rex 
SsAjuuok.  1687.  VIII.  FCikt.  á 


50       JEI-ENTÉS  A  VAJDA-llüNYAM  C.ÜK.  KATII.  KOYHÁZ  LTÁRÁItÓl*. 

llungarie  utiiiiur  est  appousuni,  vigore  et  testimnnio  litteraruDi  iiicdiaiite. 
Uatiim  Bude  fcría  quarta  pi'oxima  podt  fctttuui  visitatioiiis  Maric  anno 
dumiui  millesiuio  quadringentemmo  quiuqu.'igoíiimo  oí^tavo. 

(Eredetije  pergamenen,  töredezett  íiiggö  pecaettcl,  a  vaJda-Jtuni/atli 

yöröy  katk.  er/yház  IrrélUt  rábait^ 

Eunél  későbbi  Frangepán  Beatrix  levele  ezeu  egyház  részére, 
tovúbbá  Gyöigy  Brandenburgi  Őrgróf  levele,  melylyel  egy  görög 
keleti  vallású  papot  több  Hunyad  vármegyei  helység  protopopíi- 
jává  nevez  ki.  Van  számos  levele  a  XVI-ik  századból  a  fejedelmi 
korszakból  s  vau  az  egyház  levéltárának  egy  régi  jegyzéke,  melyet 
Sólyom  Fekete  Ferencz  áttekintett:  de  melyeket  az  idő  rövidsége 
miatt  lemásolni  nem  lehetett,  Sólyom-Fekete  Ferencz  úr  azonban 
fog  gondoskodni,  hogy  ezek  is  kellően  áttanulmányoztassanak  és 
hasznosittassanak ;  ezúttal  csak  köszönetet  kivánunk  mondani  a 
derék  esperes  úrnak,  ki  e  becses  levéltárt  oly  ritka  előzékenységgel 
tárta  fel. 

Sz.K. 


JELENTÉS  A  MAKOS-NÉMETl  LEVÉLTÁíiRÓL. 

A  niaros-uéraeti  levél-  ós  könyvtár  gróf  Kuun  Géza  tulajdo- 
nát képezi.  Mindkettő,  de  kivált  az  elsŐ  kiváló  helyet  foglal  ol 
Erdély  magáugyíijteményei  sorozatában  s  miután  mindkettőben 
sok  olyan  anyag  van,  melyet  a  történeti  ró  nem  nélkülözhet:  min- 
denikről külön  jelentést  fogok  tenni. 

A    levéltár. 

A  levéltárt  gróf  Kuun  Géza  alapította.  A  gróf  Kuun  és  a 
gróf  Gyulay-csalíídok  egyes  ágainak  levéltárát  foglaljaaz  magában. 
Alapját  gróf  Gyulay  Lajos  nem  nagy  levéltára  képezte:  Géza 
gróf  a  különböző  helyeken  szétszórtan  őrzőiteket  összegyűjtötte 
itt,  egyesítette  amazzal  srcndezésöket  is  megkezdte.  Ma  már  négy 
nagy  szekrényt  foglal  el  e  levéltár,  melynek  kincsei  kihúzható  s 
könnyen  kezelhető  cistákba  vaunak  elhelyezve.  Azonban  nincs 
még  az  összes  anyag  együtt  —  ha  mind  összekerülnek,  a  szekrények 
száma  valószínűleg  meg  fog  kettőződui.  Miután  azonbau  mind  a 
Kuun,  mind  a  Gyulay-féle  levéltárak  a  forradalomban  s  a  Hóra 
világ  alkalmával  sokat  szenvedtek,  még  az  egyesítés  s  rendezés 
befejezése  után  is  a  levéltárban  mindig  jelentékeny  hé/;agok  fog- 
nak mutatkoztii.  Ezenkívül  gróf  Gyulay  Lajos  az  Arpádkori 
és  Anjoukori  okleveleket,  továbbá  Gyulay  Ferencz  váradi  kapi- 
tány levelezését  az  Erdélyi  Múzeumnak  ajándékozta:  s  ez  az  oka, 
hogy  XY-ik  század  előtti  oklevél  valamint  Gyulay  Ferencz  éle- 
tére vonatkozó  adat  aránylag  kevés  van  e  levéltárban. 


JKLRNTRS  A  HARdS-NKURTl    MEVKLtArbAl. 


n 


A  i»a8a:tul4sokiit.  luelyeköu  e  levéltárak  átmtniftuk.  annyival 
inkiUíli  lehnt.  sujuülui.  iiiL-rt  a  ívüjuiiniílt  9  klltónbon  igy  is  jeleii- 
tí-keuy  rész  igen  suk  becses  hialorijvi  Bcultur-tiirtéiieti  adiilot  fog- 
lal mjigáltAii  a  periratok,  tidom.iDyozásuk  B  törv^uysíséki  Uirgyalá- 
suk  mellett,  Söt  ez  utóbbiak  azért  in  kivAló  énlekkel  biruak,  mert 
a  XVI-ik  RzAzatlból  vgy  pAr  törv/!uypz6ki  tárgyalxisiuil  az  elttké- 
szUö  Ügyvédi  iratuk,  v/4i'nKMiY<'k,  jiivushUuk  feiimnradtak. 

A  tíirtóiieti  í's  culturtort'''net!  iinyiig  nagy  száma  arra  í^nged 
következtet ui,  hogy  a  Nómetibeu  öaazebordott  lovéltrirak  iiem 
meuiek  át  scartirozAsun,  s  ba  piüíxtúlt  is  belőlük,  az  nem  volt  read- 
szeres  pusztítás  következményei  milyeut  a  múlt  századi  ngwód- 
levéltúruoknk  kiivrttek  rl  a  rendezés  alkiilmával,  kik  mindent,  u 
miről  látták,  bogy  »iiiliil  rdert  ad  e.ulinam^  elégett»*k,  szemr-tbo 
dobtak.  Itt  miuclent  megtartottak,  ami  az  illetÖ  család  összekötte- 
téseit, történetét  illuatrálta. 

A  történeti  anyag  pedig  visszanyúlik  a  XV-ik  századba.  A 
Kuim  és  Gynlay-családok  bistoriai  szt^replése  a  családok  n'^gisí-ge 
mellett  sfm  oly  rógi.  De  adományozii^,  vásárlás,  nsszebázasodáa 
utján  korábbi  bistoriai  szerepléssel  birA  s  részben  kihalt  esalá»bjk 
levéltiirainak  egyes  uriidalmakra  vonatkozó  részei  jöttek  itt  össze, 
mintSulyok,Gyulafy,Melith,C8aUoly,  Drágfy.  Prépostváry.Péchy  s 
Kapy  családokéi  8  ma  e  családok  történetiéi  Kaun  Géza  levél- 
tárának mellőzésével  megírni  nem  volna  lehető.  E  g:izdag  levéltár 
beható  és  kimerítő  tanulmányozásáról  az  idö  rövidsége  miatt  sem 
lehetett  szó  —  de  egy  futó  áttekintés  még  is  nyújthat  tíijékozást 
a  búvároknak,  hogy  mit  kereshetnek  és  mit  tah'ilbittnak  itt. 

Tftzetesebb  kutatásaimat  —  teljeseu  mellőzvén  a  múlt  és 
folyó  századi  igen  nagyszámú  s  részben  becses  iratokat  —  fűként 
a  XVI.  és  XVU-ik  századra  fektettem:  a  korábbiakból  inkább 
csak  mutatóul  említek  fel  egy  párl.  1439-ból  Albert  király  egy 
adouiáoylevelével  az  aranyi,  oklosi,  keesedi,  pískinc^i  jószágokat 
a  Kapy-családuak  adományozza  s  ez  idótöl  fogva  sok  e  családra 
vonatkozó  levelet  találnak  itt,  a  múlt  századig,  mikor  Kapy 
Mária  üynlay  Fdrenczné  az  oláliországi  hospudárral.  K;intakuzpn 
buáiMHlárral  levolezést folytatott  mugyar  nyelven,  jeb'sftl  17(»4  bou 
az  oláliországi  legeltetés  ügyében,  s  hihetólog  ennek  volt  követ- 
kezménye, hogy  BukurestbVn  1705  ápr.  27-én  kelt  levelével  a 
liákóczy-forriidalom  irlcjében  Kantakuzen  meghívja  a  már  özvegy 
Gynlaynét,  »értvénazilyí*n.  Kegyelmeti'k  megs/tirull  ált;ip*ifj;U  és 
élet<''t*,  hogy  n  német  goneráliatól  kérjen  cngfildmít  k  menjen 
ki  Bukurfstbe. 

A  Drágfy  leveWk  1468-ban  kezdődnek.  Mátyás  király  t-jtév 
apr.  I2-éu  Pozsonyban  •'ugedélyt  iu\  DrágtVy  Hertíilunnak,  minta 
ICtVzép-Szotnok  vármegyében  fekvu  Cseh  birtokosának,  hogy  in 


53  JGLBNTts 

festivitatibus  Sanctorum  Lucae  evang.  ac  Barnabae  apóst,  aliis- 
que  diebus  praecedentibus  et  sequentibiis  országos,  ezenkívül  min- 
deu  kedden  hetivásárokat  tarthassanak.  Ataláu  ezen  Szilágy-csehi 
várra  ós  uradalomra  igen  sok  nagybecsű  anyag  van  itt:  egy 
okmányban  megvan  a  várnak  tüzetes  leírása,  vannak  összeírások, 
leltárak,  adományok  s  más  iratok,  melyekről  Szilá^y-Cseh  történe- 
tét meglehetősen  össze  lehetne  állítani,  s  melyek  a  Drágfy,  Prépost- 
váry  és  Kapy-levelekkel  kerültek  ide. 

A  Kapy-levelek  közt  kétségtelenül  legérdekesebbek  s  leg- 
több újat  t-artalmaznak  a  Tresztiára  vonatkozók,  melyek  épen 
ezért  egy  fntólagos  felemlítést  megérdemelnek. 

2^r  esztia. 

Tresztia  falú^Zarándmegyében,  ma  ha  jól  tudom  a  Moldován 
család  tulajdona.  Értékes,  jól  és  gazdagon  fizető  aranybánya  vau 
ott,  melyről  azt  tartják,  hogy  már  a  római  időben  is  mivelték.  Esc 
íizonban  nem  áll,  mert  a  bánya,  mint  az  alább  közlendő  adomány- 
levelekbÖl  kitetszik,  csak  a  XVII.  század  második  felében  fedezte- 
tett fel  s  jöttmivelésíilá,  miut  azt  az  okiratok  világosan  mutatják. 

Tresztia  korábban  ur.adalom  volt,  több  falu  tartozott  hozzá 
s  a  múlt  században  a  Gyulay-család  bárói  előnevét  képezte,  mely 
család  a  gróíi  czíin  mellett  »líber  baro  de  Tresztia*  elönevet 
viselt.  A  XVI-ik  század  végén  Bátliory  Zsigmond  bejárójának, 
Kasztruds-nak  adta,  miután  ez  megszökött,  másik  bejárójának 
Macskásy  Ferencznek.  Ebben  az  adomáuylevélben  a  szokásos  fel- 
számlálásoknál  bányáról  szó  sincs :  pedig  azt,  ha  ismei*ték  volna, 
semmiesetre  se  mellőzték  volna.  De  Tresztiát  MogaSáraKasztruds- 
tól  már  korábban  megvette  s  Macskásyiiak  vele  ki  kellett  egyezni. 
Az\itáu  Rákóczy  alatt  Kapy  Andrásné  Gyulaffy  Borbála  birtokába 
került.  —  Mint  bányáról  1672-bcn  van  róla  először  szó,  midőn 
Apafy  Mihály  Kapy  Györgynek  megengedi,  hogy  az  általa  felfe- 
dezett bányát  miveltethesse  s  e  czélból  nevezetes  kiváltságokkal 
látta  el.  A  Kapyakról  Gyulayakra  szállt.  Az  erre  vonatkozó  leve- 
leket részint  regestákban  részint  egész  terjedelemben  bemutatom  : 

1307.  Jfrpt.  S.  Aíha  Júlia. 

Báthori  Zs.  adománylevele :  FJdelís  nri  cgrfgii  Franeisci  Macskásar 
(le  Bakaj  fnmiliaris  nostri,  hü  szolgálataiort  totalem  et  integram  poascs- 
sionem  Trestia  vocatam  in  pertinentüs  oppidi  nri  Kisbánya  ac  cottu  de 
Zaraud  existentem  antca  per  nos  Stepbano  Kaztnids  ütidem  famíliari  nro 
donatam  ct  eollatam  venmi  illc  conscius  iiuorundam  malefactorumsiionini 
nulla  venia  a  nobis  accepta  ex  hoc  regno  .infugísset  praetacta  posscssionc  juri 
niví    ct  collatione  nra  relicta.  FJihen  n:  nthniiányoztUhaH  húnyáról  mncn  szó. 

Ugyauakkor  beigtatitsi  parancs  is  adatott  ki. 


A  MAHU.S-NÉMBTI   LEVÉLTÁKKÓL.  53 

J.j:)S,Ja,i.  m.  Ffjérrdr. 
>>Mi  kÜKbirúk  líj^ymiut  SzíkezAv  Fcreiicz  fejcrvári  lulvari  birú.  Uodani 
I»*tvúu  c»  Mártim  VajdiiDZCiitiviDon  lakozók.  Adjuk  oinlekezctero  iiiiinU'- 
nrkiick  kiknek  illik,  hogy  ez  mostani  gvülcs  alatt  ki  vagyon  itt  Fcjcrvárutt 
(líc  13.  Jaiinnr.  1598.  jí)vének  mi  elÖukbe  egyfelől  az  vitézlő  Macskúsy 
Forcui-z  uram  bakai  lakozó,  másfelől  pcilig  az  tiszteletes  nemes  személy  az 
uohni  Kasza  Pétcrné  asszonyom  Moga  Sára  asszony  Ilalniágyon  Zaráud 
vánnegyébcn  lakó  jövének  élőnkbe  :<  Tresztiát  Moga  Sára  Kasztruoztól 
700  fton  megvette .«  ömost  Maeskásynak  conferúlja,  hogy  négy  hét  alatt  a 
700  ftot  letegye  ^kész  pénzül  rcmm  vciialium  acstimationc  csclusa.c 

Jö'M  apr.  70.  Frjérvár, 
Báthory  András  engedélyt  ad  Maeskássy  Fereucznck,  hogy  Trcptiárül 
ftive    teHtamcutaria    sívc    alia    qua    vellet    dispositione    rendel kczhcssi^k. 
Kunok  alapján  Bakaj  1599.  máj.  G.  nejének  Erdélyi  Borbálának  hag)*ja. 

]rj4U.  má}.  Jlj. 
Brády  Ferciiiz  szolgabíró  Ráthoti  Gyulaffy  Borbála  elébb  Kapy 
Atidrái*  reliotája,  ulúbb  Ban-say  Zsigmond  hitcstársa  megbizáHabúl  elment 
Trcstiára  »iizon  falusi  kenéz  Mojus  Tnrik  házához*  8  megintette,  hogy 
Scbossy  Boldizsár  azon  falut,  melyet  Rákóczy  György  1635.  Müiály 
arkangyal  napján  Gyulaffy  Borbálától  a  fiscus  számára  foglaltatott  el  s 
neki  S.  B.-nak  adományozott,  buc8ásE<a  vissza  az  ö  kezéhez.  A  kenéz  a 
szolgabírót  Scbossyhez  utasította. 

JfJ.'iO.  oc(.  JO. 
A  megj'esi  országgyűlés  alatt  Yirginás  István  a  magyarországi 
rcezek  közUgyiga/gatója  azzal  a  kívánattal  léjictt  fel,  hogy  Kurok  és 
Trepztia  zarándmcg}-eí  faluk  a  fi!»('alis  uradalmak  közé  igtattasaanak, 
mint  a  hova  tartoztak.  De  akkor  (!yulat)'y  Borbála  ügyvéde  Balog  Máté 
tiltakozott  az  ellen,  mert  ezen  faluk  1588  elÖtt  kivétettek  a  ftsraálitsok 
kiiziíl.  Bebizonyítván  állítását,  a  két  falu  kivetetett  u fisialítások  közül. 

Uj,'h'>.  f(hr,  5. 
»Mi  luánfalván  lakoiu!)  Epcrjoftsy  Intváu  Diódon  alias  Sztrcmeozcu 
lakó  Vas  Dániel  és  Sardon  lakó  KÖrispataky  János  mindhárman  fejérvár* 

megyebeli  nenicfl  személyek  adjuk  tudtára hogy  in  hoc  anno  praes. 

videlieet  IG5<'>.  die  verő  5.  inensis  Februiirii  megcnilitctt  Fejérvármegyébeu 
Fejérvúrott  az  nomes  ország  generális  gyühWn  való  létünkben  jövéu  mi 
<-1Őnkbcn  azon  vármegyében  megnevezett  Sánlon  lakú  nemzetes  Scbe^sy 
Itoldizxár  nriim  i's  ugyan  előttUnk  maga  akaratja  szerint  tŐn  ilyen  fassiót  :c 
1í;íkór/.y  Trei^tíát  hü  !)zolgálntniért  neki  adományozta  s  most  GyulníTy 
H(>rbál:i  perli :  nt-ni  fél  ugj'an  a  pertől,  de  Öreg  b  beteg  levén,  inkább  ki- 
egyez ilven  folti>tel  alatt,  hogy  Trodtia  míg  él  maradjon  kezén,  kéti>rökÖB 


54  JELENTfes 

jobbiigyot  neki  a/.oiibaii  últaluil    a  mos^tarii  gyük'd  után,  lialála  után  pedig 
szálljon  ríl,  de  iijjy,  hogy  Ő  se  háborgassa  Tr.  birtokában. 

36T2.JIII.  24, 
Miohael  Apafi  dci  gratia  princeps  Transylvanine  stb.  Fichílibiia  iio- 
ptrÍ8  Spet't.  Magii.  geu.  egr.  nob.  !<upreniiö  ct  vice  couiiitibus  jndliuin- 
((ne  roniitatufl  N.  Item  Francífi'o  Belényesi  de  Varad  v.ni\'.  bonoriiin 
nrorun)  praefecto  ac  decimarum  vicearendatori  Mirliacli  Ötvös  de  Ilele- 
uyeK  anri  cainbi<on  nostro  caetőrisque  auri  fordiiiaruni  nrarum  praefuetis 
provisoribua  at*  contusoribuH  aliisque  stb.  pracseiitcs  lutstras  visuris  nobÍB 
dücí'tiíí  salutem  et  gratiam  nram.  HeosUlctcH  tanársúr  hivünknek  tok,  ngs 
Kapy  György  uramnak  liunyad  Zaráurl  Közep-Szolnnk  várniegyuk  főis- 
pánjának ifjúi  állapotjától  fogva  ez  ideig  ez  neuies  Erdelyországhoz  Cjs 
ennek  előttünk  kimiílt  boldog  emlokczetii  fejedelmekhez  rs  egész  ezen  mél- 
tóságos hivatalunknak  idejében  mihozzánk  híven  mutatott  szolga  la  tjávu, 
nitilyet  elhiszünk  cnnckutáuua  is  nn'ndcn  kt'tseg  nélkül  megmutat,  kegyel- 
mes tekintetUníc  levén:  azokáért  Zaránd  vármegyében  Trisztia  faluja  nevií 
határában  sok  költsogévol  és  fáraflaágával  az  mely  aranybányát  kezdett 
építtetni  és  i'oláltatni,  annak  nemcsak  továbbá  való  szabados  épitcsétésaz 
szokás  szerint  való  enláltatását  s  haí^zon  vételét  nem  ellenezzük,  süt  az 
abból  való  provcntus  szerint  liscusunk  számára  valami  derima  vagy  kevés 
vagy  sok  provcuia Ihatna  is,  azt  egészen  és  éppen  ö  kegyelme  számára  ad- 
tuk és  ajándékoztuk,  deputáltuk  és  pere ipi áltatni  megengedtük  ;  amint 
ajándékozzuk  deputáljuk  és  engedjük  nz  levi^lüuk  által.  Minekokáért  kegyel- 
mesen és  serio  paraneíioljuk  feljebb  deuotált  híveinknek,  így  értvén  m<^- 
ncvezett  hívüukhez  való  fejedelmi  kegyel  mességünk  i't,  .senki  Ö  kegyelmét 
megnevezett  Kapy  György  uramat  megendített  trisztiai  faluja  határain 
levő  arany  bányájának  szabados  coláltatásában,  haszonvételében  meghábo- 
rítani, abból  tárházunkba  járandó  tizednek  maga  számára  viilóforditiLsában 
sem  egysem  más  utou  megakndályi>ztatiii.  azért  személyében  megbántani, 
javaiban  tnegkárositaui  no  merészelje,  scít  ez  kegyelmes  annnentiánk  szc- 
ríínt  engedje  eímckutána  szabadosan  élni  és  bírni,  abból  számunkra  prove- 
niálandó  deeimáját  maga  hasznára  fordítíuii.  Ne**  ervix^i  fiu'tnri.  Praesen- 
tibus  pcrlectis  exhibeuti  restitntis.  ]>atum  ín  eastro  nusitro  Kadnoth  dic 
vigesima  quarta  Julii  anno  douiiui  miliesimo  sesentesimo  septugeainio 
secuudo. 

Michael  Apafi  in.  p. 

(P.  ír.) 

Ez   adomány   alapján    1G71.   uov.  .'tO-án    kiállíttatik   a   beigtatási 
parancs  Kapy  György  és  neje  Bánffy   Ágnes   száuníra  Kurch   és   Trisztia 
falukra  nézve :   mely    ICTf).  febr.  1-én  megtörtént.   Az  aranybánya  cmipk 
alapján  minden  tized,  kilent-zcd,  ötöd,  negyed  fizetés  alól  ki  volt  véve. 
(Káptalani  átii'at  a  mnémetii  Itúrban.) 


A  M-MtOS-NKMlíTI   LKVfel/rÁBKÓL.  65 

//;>i'.  <h(\  ti. 

Michai'l  Apiiíi  stb. 

Gi'iieroso  űilelifl  stb.  ynlutoni  ítb.  Nuhíi  ijícii  szt'pcn  mcí^liatúrozt.-itHtt 
Appr.  Cniist.  Par.  ti.  Tit.  Hí.  Art.  -J.  kiki  <•/.  urszágbon  az  poraraiiy  <*(ilái- 
tatásábau  i.s  magát  a  alatta  valóit  íb  mi  furmában  alkalii):i:eta^±<a  «■'«•  azfr-jc- 
(lobnckhez  is  mcmiyíliei)  tudja  s  tartí»a  is  kütclesuc-got :  mindazonáltal  rv- 
s/.üiikrül  i\7.  iránt  nemcsak  kávunkat  snt  nagy  iiulrtekboli  injuriáltatásunkat 
\>*  tapasztaljuk  Kogyolmcd  alkalmattisífágával  is,  mivi:l  sem  a  bányászok 
köti-lcyscgc  BíMii  az  avauy  provciitu.sa  iránt  magát  juxta  artirnlum  t-itatum 
nom  alkalmaztatja.  Kegychneaen  azért  i's  scrio  parancsoljuk  Kgmedm'k.  az 
c-mlitL'tt  articnluf»uukuak  cgi'sz  t'rtelun't  megvizsgálván,  a/iránt  tartozó 
kíitelcpsdge  fízcrent  mind  az  eddig  való  arany  provi-ntnea,  mind  pedig  n 
liányászok  kötelessége  iránt  lütt  károa  injnriáltatástmkat  tartozók (>pcn 
nn-gorvosolni  haladék  nc'lkül  el  ne  mulaszsza,  mert  kiilünben  noha  aflVh''k- 
hen  lehető  titkoM  refugiuniokal  monedekül  prac.«eu tálhat.  de  higyjf  t-l,  aftV- 
b'ket  is  megclözvt'n,  mind  az  aflelrkben  eddig  üsi-usunk  kárával  lütt  ren- 
detlenségeket mcgorvnsoltiitni,  mind  peTiig  aziránt  kárunkkal  tcrjedÖ  alkal- 
mat hiúságunkat  jobb  karban  ho7.i>i  iu>m  halaszt  hatjuk,  mely  í>zeri'nL 
Kegyelmed  is  magára  avagy  atVele  jószágára  kJívetkezbetn  károk  iránt  nem 
inást  hanem  maga  nem  alkalniaztatá:<át  okozhatja.  Ha  pedig  Kglmednck 
a/.iránt  adott  aunuontiáuk  lehetne  mcucilekeu  intra  oetavam  produeálja 
níegcíLMidesitteteHÜnkre,  cgyehiránt  aziránt  való  engcdirtlenst'ge  is  nnfltán 
i>kn/|;ithatik.  Sceu.4  non  tacturu.i.  Dátum  in  eív,  nru  Álba  Júlia  die  Iti. 
I lei-t-Tnbri.-j  a.  1  ()8"_'. 

Apafi  m.  p. 

Ki'ih-~hii  :  Genertiso  l''raneÍM;n  íryulai  de  Marob-Neni'-ti  ele.  fidelí 
nnbis  dileetn. 

Ered.  Gr.  Künn  Géza  m.-nemoti  Itárában  »TrcstÍa«  i-.smnag.) 

-1  Kyulyok-csahnl  hvfUibüL 

K  gazdag  ós  érdekes  k'véltár  legrégibb  píipir  okinita  egy 
nyugta  1497-böl.  A  Cliaholy  család  leveleivel  került  ez  a  Sulyok 
család  birtokába  s  így  liangzik : 

Ego  Johanne.'*  litteratne  eivíí*  do  Felhewiz.  .Signifieo  nnmibus  hoe 
hreve  inspei-turis,  *.innd  mngniíiei  víri  liartholomens  Cliaholy  et  Thoma? 
Appaddi  enntentum  me  reildiderunt  tle  pretin  rjuatuor  vinorum  tomporé  di- 
sriniiii  rcverendi:»simi>  dominó  ^'alentin(^  eondam  episettpo  eeelcsic  Waradi- 
ensi.u  per  (hitorum  rationem.  eujurt  hoe  manu^eriptum  pro  eautela  ciddeiii 
i'ontuli  uuno  14ÍI7. 

(I'.  lí.)  f.  xviir. 

Sukkal  loiitosabb  egy  regestruni-Uircdék.  nu'lynok  irása  s 
kiállitása  a  XA'^l-ik  század  elejére  vall.  E  regestrumba  a  bozuiai 


56  .1ELENTÉK 

diakói  egyház  kiucsfii  voltak  feljegyezve  —  fájilalom,  csuk  az  utolsó 
oldal  maradt  fenD.  Hazánk  épcu  azon  részéből  való  ezen  regestrum, 
mely  a  török  dúlás  által  legtöbbet  szeavedett,  s  melyet  6pen  azért 
érdekesnek  tartok  egész  terjedelmében  közölni : 

Item  ibidfin  iu  primo  wrinin 

Tiiribuluni  de  argcntu  oiim  uavit-nla j 

Item  Haculi  ooratoríbus üij 

Bactili  vtíl  i'andclabra  otropbonarüs  argentoi íj 

Cnires  án  argento íj 

MoiietvauHa  dcstructa j 

Cnires  de  argento  deauratc  íiitus  lignec  pnrviim  arpniti  i'OTitinmitos  ij 

Un-cu8  argcnteus  ad  altarc  pcrtiiieiis  parvus j 

Urna  argcntea  pro  aqua  benedicta  parva j 

Navicula  Sancti  Pctri  de  laptde  argento  vin-iimdatfl  parvi  pretii  ...  j 

Calioes  argentei  deaurati tíJ 

Pateno  de  argento viij 

Potnilinn  nrgcntenm  fratrtniii j 

Ihidcm  ptuit  divrrna  mnntilia  non  magni  prt'tii. 
2-da  ladtila. 

Iu  parvu  «ac<'ulo  partii*ule  argcuti 
Item  Horeni  auri  hungarii^alce xxsvj') 

Duo  pária  ampularum  argcntea  et  doanrata. 

I>uo  pária  ainpulamm  argcntea 
Item  Bemipoculum   argentcuni   dcanratiim  opsa  SiiDctnrinn   i'ontincnB  j 

Oalú'es  sex,  patrnc iüj 

Monstrantia  sémi,  parva  cristallina j 

Monstraatia  do  argento j 

In  eadem  ladiila  mautilia  diversa. 

In  tertia  ladula. 

Calix  argcnteus  cum  patena 1 

Altér  calix  do  eupro  cum  patena 1 

Sigilhini  dominorum  capitulnríiim 1 

Quarta  ladulu. 

In  qna  sünt  Utterc  privilogia  ne  aliu  instmmcnta. 
Ilúf/iipján  :  Az  Dj'akoy  eghaz  marlia,vanak.  Rcgestnnia. 

Négy  érdekes  levél  van  Lajos  királytól  e  levéltárban  a 
sabáe/.i  és  ui'indorfeiérvári  várakra  vonatkozólag,  melyek  köztíl  a 
két  utolsó  nt;igával  ;i  feladással  áll  kapcsolatban.  Mindkettőnek 
egy-egy  Sulyok  volt  a  bánja. 


^)  Kitörölve  ngyanay.on  ttíntaval. 


A  MAROfl-MfeMlCTI  LEVttTÁRIlí^l*. 


I?7 


f.MU,  fítuia  feriti  tjuaria  proxwut  ftoH  «/«rtUbutMM  fJ^ü,  ftrulrc^  ^1.) 
T.HJos  Pcstbycui  László  btvtH  kfUrlt  Swiyok  Raláuj-  sabÁcxi  biUilio/. 
hugj  űg;y  cuclekcdj^k,  mint  li  iltala  txciit  h  biluság  cinliteit  dolgábaji. 

tM'J.  fttítla  fcruk  »rjla  prvj-itmi  attír  fcjtUnn  jHittJuco^fta.  (juh.  /hJ 
l^joa  Qjra  pftroncBolja.  hogy  a  incghHlt  Kcrcy  Balázs  hivaUliihA, 
ki  a  sabácE-v^  báiiíág  fnlobcn  faivataloakodott,  Kciidore«8Í  Andrást  vcts&esw 
be  Sulyok  b  fogadja  el  tánáaak  h  eollegájának,  mint  CKt  már  Haydachi 
riorváth  György  cnbiiTtilaríiiBától  c's  hivt'ttil  mcgi7^ntc  neki.  Az  Hzvegy 
Kereynórel  a  Hzetési  adósaigra  már  megegyezett  a  kirAly. 

IÓ23.  fttidn.  ín  pí'o/cMto  éacratüáími  eorporU  CAriéíL  (jaru  ÚJ 
Lajos  BalviiB  condactuaa  Sulyok  Balázs  és  István  n^zdre,  hogy  Ők. 
mig  a  király  RaliU?  ügyében  Sabácz  elveaxte  miatt,  valamint  Istváiidnak 
Náiidorfejffrvár  ulvGj>zte  mialt,  íteletet  nem  hoz,  ezabadou  járhatnak  népeik- 
kel mindoiiUtr.,  40  uap  leforgása  lüatt,  a  királyliuz  mehctiK^k.  Ügyuíket 
int^'zhetik  stb. 

1533.  Itutia.  In  farío  htaie  MargarHÁt  virffinU.  (JhI.  t3J 
Lajos  aalvuí)  roiidnctiiMi  ugyanazok  t^Atárt,  bogy  ezek  megjelentek 
ugyan  ax  íteletet  hallani,  de  mivel  mis  fontos  Qgyek.  a  haza  dolgai  forog- 
tak az  országgyüh^n,  ax^rt  elhalasztotta  hx  itcfletet  e  megengedi  jelen 
lerele  erejével,  hogy  mindaddig,  míg  Ogj'Ukot  el  nem  intézi,  Bzabadou  jár- 
hatnak Htb,  6tb.  Saját  kezével  aláírva. 

BiUhory  Andrástól  —  valósziníileg  IL  AndríUtólíuofSJtúg- 
hirótól  ogy  kelet  oélktili  piros  pccsótiel  leragasztott  kis  rövid  ezé- 
dula  maradt  fenn  Sulyok  Fercticzliez,  mely  így  hnngzik : 

ilm  yxentem  ax  kyk  poroxka  felewl  wai^  antaltol  hyd  m^  aawat 

Andreu  de  bathor. 
Külezím  :  Sy  wlyok  Ferencnek  adass)  k- 

TaUa  ugyaa  azon  Sulyok  Ferencz,  kihez  Báthory  Audráá 
levelét  czímezte,  irt  Pécsről  a  scholából  szent  Bertilan  najjjAu 
(aug.  25)  unyjáiiiiz  Sulyok  Istváané  Keudc  Klárához,  melyben  az 
akkciri  iskulai  viszonyokra  egy  pár  jel]«mzí^  adatot  találhatni.  Azzal 
menti  magút,  hogy  t»ddig  nem  irt,  mert  a  kczkeolvasáseal  volt 
elfoglalva,  kéri,  hogy  atyja  s/er?,ft<liAk  a  mesterrel,  mert  ez  untalan 
kórdezi.  hogy  hoztak-o  neki  M:'ir  flnidlt  kí't  éve,  hogy  a 

doct<»rnuk  8  frttal  tartozik.  ;;  i  ^  i  l  is  kiMt  esztendeje  s  ez  ia 
sürgeti  a  pénzt,  f^zeukivul  még  nadrágra  való  posztót  s  gyolcsot  is 
kÍTt  tőle,  mert  nem  volt  inge.  Mind  ezt  küldjék  meg  n  küldjenek 
Tamás  niftiternek  ím,  raort  az  már  minden  kölcsönkorzálujíot  vesz. 

Az  ezen  idOben  6lt  Sulyok  testrérek  közQl  az  cgyil^  György 


58  JRLKN-TÉ8 

ugyauczeii  Ferenczuek  nagybátyja  mint  pécsi  püsixik  végezte  éle- 
tét Ennek  Pécsett  ptispöki  székhelyén  tett  végrendelete  fenn- 
maradt 1537  nov.  19-röl  (die  beaté  Elisabet  vidue.)  Terjedelmes 
okirat,  mely  a  püspök  emelkedett  gondolkodásáról  s  hazafiságáról 
tcfiz  bizonyságot. 

Testet  a  Szent  Petcr  cathedralis  templomban,  Szciit  Imre  berezeg 
oltára  el<í  kíiri  temettetni.  A  királyt  kcri,  hagy  ezeu  fontos  püspökségre 
helyen  megálló  embert  nevezzen.  TcHtvc'p'inek  s  a  vár  tiaztviselőinek  lel- 
kire ki)ti,  hogy  a  várat  tartsák  meg  a  király  hatalmában.  A  kanonokokat^ 
káptalant,  a  káptalanién  av.  egyházi  javakat,  valamint  testvéreit  a  király 
kcgj'ebe  ajánlja.  <>  kf'tszer  is  volt  püspök  ott,  de  világi  Javakat  nem  Hze- 
riízhctett  aeni  az  iilö  rövidsége,  aem  a  miatt,  hogy  katoiiúkat  kellett  tJir- 
tania.  így  nem  is  hagyhat  aranyat,  ezüstöt,  de  100  akó  bort  hagy  a 
királynak.  Tübb  adósságát,  különösen  a  zsold  kifizetést  szinten  a  királyi 
kegyre  bízza.  (>  az  egyház  kincneit  nem  kÍ8  költséggel  váltotta  vissza 
Báthory  Istvántól  s  ezen  fáradságáért  az  orezíígtanáos  300  frt  jutalmat 
adott  volna  neki,  de  Ű  ezt  is  az  egyházának  hagyja,  látván  annak  szegény- 
séget, söt  ezüst  niiacniondó  edényeit  basonlókt'p  az  ö  éa  testvérei  IclkiÜd- 
veért.  Minden  más  javait  testvéreinek  s  azok  öröküscinek  hagyja. 

A  püspök  nemsokára  e  végrendelet  tétele  után  elhalt 
Ugyanis  : 

Egy  1539.  Pécs,  jun.  29-éíi  kelt  levélben  Eszéki  János 
választott  pécsi  püspök  ée  Baranya-megye  örökös  főispánja  a 
Sulyok  testvérek  buzgó  igyekezetét,  hogy  testvérük  György 
püspök  emlékezetére  kápolnát  akarnak  emelni,  még  pedig  a  Szent 
Imre  oltárát,  teljhatalommal  jutalmazza  meg  és  a  jus  patrouatus- 
sal  azon  oltár  rectoratusa  felett. 

De  a  Sulyok  testvéreknek  ez  idÖben  nehéz  napjaik  voltak. 
Mint  előkelő  gazdag  és  nagy  szore])et  játszó  emberek,  élénk  részt 
vettek  azon  idők  pártharczaiban.  De  épen  ezeu  pártharc^ok  tör- 
ténete szorosan  összefügg  azon  idők  birtokviszonyainak  történetével 
mely  még  kevéssé  van  felderítve.  Fontos  adalékot  képeznek  a  sze- 
replő főuraknak  egymással  folytatott  levelezései  is,  melyek  bizal- 
mas természetüknél  fogva  sok  felvilágositó  adatot  foglalnak 
magokban.  A  nehéz  napok,  melyek  a  Sulyok-testvérekre  sulyosod- 
tak,  épen  pártváltoztatásuknak  volt  következménye.  Buda  elveszé- 
sének évéből  1541-ből  öt  erre  vonatkozó  s  igen  jellemző  levél 
maradt  fenn,  melyek  közül  hármat  Choronhoz  intéztek,  kettőt  pedig 
a  Sulyok-testvérek  váltottak.  Török  Bálint,  Nádasdy,  Révay, 
Újlaki  Eercncz  győri  püspök  mind  közben  jártak  vagy  legalább 
Ígérték  közbenjárásukat  a  Sulyok-testvérek  ügyében.  Nem  kevés 
érdeket  kölcsönöz  e  leveleknek,  hogy  az  akkori  viszonyokat  festik, 
6gy"*^gy  történeti  adatot  is  közölnek  s  főként  a  szereplő  egyének 
megismeréséhez  nyújtanak  adatokat. 


A  MABO*-winncTi  í.KVki>rXmiiih. 


5í» 


Nem  tartom  órdi-ktflt^űiiek  ennek  az  öt  levélnek  rege»l;ijiit 
iűo  igtatoi: 

J54I,  Ef/^ruktra  feria  tftntűa  po»l  /.  omnittm  Saaeíurtun.  (»(«.  5J 

Siúatiáy  Tamd^  IíívíiIp  Clioron  AnrirfUhoz. 

Veltc  u  Sulyok-tcstvttrck  doliciíbna  irt  leveli*!,  a  o  uckik  fíp  úgy  Ir 
van  ktít<tlc7.vc,  mint  Tlierctk  Bálintnak,  s  csak  oly  yS  bnrát  vcliík,  ininl 
Tí^iriíkkel,  IiaIhIt  eunok  Rzolg&i  sok  kárt.  ^vnUxatot.  injnríát  •AelftkeA/.nek 
vülű,  tiicl^okriil  6  ftoliftsPin  eiiiK^kozík,  ^t  min<1aniiviok  ilolguit  o  Kdw^'go 
vlütt  i^u  púrtotni  fogja  os  közbenjár  <^rcttiik.  Tcpiap  Sulyok  letvilti  Kjiiií- 
x»áu  Tflo  82enibiui  volt  a  Mkat  Uüixint  vcIp,  de  ul  kcllott  ntyjii  temettWro 
ntazuÍH  £(:;ervárra,  mihnlyt  onnan  KanÍK»ira  viwKat^r,  Sulyokot  clliivatja 
tnagifho:^.  líItBlillfau  mindent  nu-^tcsK  órritök.  Újságul  irja.  liA^y  KAnffy 
B4»Irli/diir  Clmtiíroti  mmstífrct  i'pittetett,  s  onnan  nagyott  snknknt  ttáboi^t. 
Kalsnir^^yi*  ktÍKÖntii'^c  folyamodott  h  már  IiuzrA,  liogy  nyujtt>r>tt  8ef!:t*lyt 
Bilull'y  ellen,  mit  o  a  király  cupcdelmovel  meg  le  tett,  ngy  lioi;y  elíisRür  a 
Ktdaí  iietncwi^^t  eakette  a  király  büs^jgort;  a  {^íík^ben,  melyet  Kai>onuikou 
tartott  nov.  1-c  clÖtti  vasárnap,  r-  aícután  elfoglnltn  a  cíiatári  várat.  Majlád 
István  Dodonnf*]  irt  neki  levelol  Lukácí  cv.  napján,  hogy  liixtojjítanák, 
hogy  Bcrt'nybe  ItorsátiuMifk  el  a  szabadou  ervsztoMok.  Nem  tud  mitBOin 
Buda  sorsáról. 

R^way  Fcrenra  levele  Clttiroulion. 

Vette  a  Sulyok-ti'ítviírrk  dwlgában  hi  ki't  levil.t.  Mit  it<  írtak,  kcr 
viÍD,  hogy  kegyelmK  í'^zVímAjúu  ki  o  fi-lsdg^MuU,  a  mely  dologról  axidmúlt 
(í'liín  Ktyt'rvártt  eleget  iwajtiílt  Snlyok  BaláicaKsal.  Nem  fcitíjtotic  o  cl  » 
dolgot,  de  mivel  sajon  idtíttíU  liugy  S.  B.-xsal  bc«»JU,  uiindíg  a  királyi 
>  várakban  volt,  nem  akarta  levcI  utján  ii  fels^géndl  e  dolgot  v^gliea  rlnnl. 
Ekcu  napokbau  le!<7i  Nyitrán  vagy  Keeren  a  fííurakuak  vs  király!  tinácaomk- 
nak  öaszejÖvctelc,  mely  ináskoi-  Po£»<<nyhaii  vagy  Nagy  STombatban  s«o- 
kntt  leimi,  de  »  pcétia  miatt  iif-m  lehet  i'll,elíiwíír  m  odagyííleudö  umkkHl 
fog  V  dologban  rrtekezni  i>  axutiín  kUxőeen  n  feUi'genCl.  Ucmoli.  Iiogy  a 
kegyelmet  ktfiuiyen  m^iiycrik.  A  kieaik^zUlt  kcgylevelűt  anitáu  Cbomn* 
uak  fr>^a  küldeni,  ki  aitt  a  Sulyokok  kömébe  Jnttatandjo.  Továbbá,  írja,  as 
elmúlt  tavuKKal  Gycr/y  Utván  egy  mi-nei^t  liajtntta  ni,  mí-lynrk  lipasa- 
nyeréaci'rt  Thorek  Bálinthoz  fordnlt.  a  ni  ''         JiUtt  lotl  volna,  ugyan 

^  Nyáry  Fcrencjt  ntjiín  megígérte,  hogj'  vi  i       wi  ttit^nesl.  Kiíri  Choronl, 

hugy  Puifílingvr  Katalin  assKonyiplI  'lliiirnk  Hálintnenál  ia  flxorgalinaxu  lu 
Ügyet.  VoK  a  nie'nesben  17  nagyobb  ló;  ha  Therek  Bálintn*'  .1  magádból 
ia  megadná,  bizony  árváinak  megvaolgálná  a  jOvöben,  járjon  kfizbe  Cbnrrtu 
Oycjtj-'niíl  i«.  (Syakran  irt  errÖl  a  Sulyokoknak  Í«,  di'  irjím  Choron  is,  «  6k 
U  BSurgabnaazák  a  m«Mir«i  vÍ!M<XBadá:MÍt  ^  legyenek  ai  llgy  áDújiárül  meut^ 
rlifbb  jelentiíst  Chi.<ruuuak,  ki  uratáu  exC  neki  kUldJe  cL 


60  JEI^ENTÉS 

l-'iil.  •%«■/  ín  /tstu  (firi  Maitiiií  cjn'ficopi.  fiifr.  II.) 

Wylakj  Fcreiicz  győri  piispuk  levele  Choronhoz. 

Vette  ft  Sulyok-testvérek  dolgában  irt  levelet,  de  initAcin  válaszol- 
hat. A  nagyszombati  ÖBSzejÖvctclekor  az  umknak  s  királyi  tanácsosoknak 
a  <'zélból  hogy  meghallják  Batthyani  logatióját  ö  királyi  feleeg^töl.  azt 
hiszi,  hogy  ott  lesz  emlitén  a  Sulyokok  b  a  többi  Bálintiak  dolgáról,  kik 
legkevésbb^  sem  lettek  csendesebbek,  miut  azelőtt.  Gyczy  elfogván  az  ö 
tizedszedőit,  bilincsekbe  és  börtönbe  vetette,  a  tizedborokat  elvitte  s  sokkal 
roszabbűl  viseli  magát  vele  szemben,  mint  azelőtt,  mi  okból,  miért  cselekszi, 
különösen  midőn  tudják,  hogy  kik  cs  mily  török  urai  vannak.  De  megjön 
HZ  ö  órájok  is,  s  bizony  a  keresztyén  fejedelmek  is  segitni  fofj^ák  Őket  A 
cseheknek  ép  gyülésök  van,  a  királyt  is  magok  közé  hivják  az  expcditióról 
tanácskozván.  A  csehek,  morvák,  slésiaiak,  lusatiak  s  nem  tudja  még 
melyik  tartományok  önként  azoa  munkálkodnak,  hogy  ne  halasztassék  cl 
az  expeditio  a  jövő  tavaszra.  A  nemetek  hasonlókép.  Igazságot  ir,  nem 
kósza  hírt. 

J^ÍI.  SsciUijyörgy.  Fcria  --tlu  tintc  f.  Andrcc  (/toi'.  í?í>,) 

István  levele  Balázshoz. 

Vette  levelét,  s  az  abban  foglalt  két  máu  levelet.  Érti  azon  irók 
'óakaratját,  de  Zalay  és  a  győri  pUspük  leveleiből  úgy  látja,  hogy  Gychy 
István  akánnit  cselekszik  a  piis})tik  ellen.  Őket  okoljtik.  Szerinte  Chorou 
Andrásnak  kellene  írnia  (Balázsnak  t.  í.)  vagy  magának  a  püspöknek, 
hogy  ők  ártatlanok,  mert  a  püspök  is  tudja,  hogy  ök  mitsem  cselekesznck. 
Ugy  emlékszik,  hogy  a  győri  tized  felét  a  püspök  hogy  szedje,  határozták, 
másik  felét  a  pápa  részére  Gychy  István.  De  ha  p  határozatot  Gv'cby 
megsértette,  jó  Icuue  erről  úgy  az  úrnő,  miut  Fanchy  előtt  dolgozni,  inert 
az  az  úrnőnek  s  gyermekeinek  é])  oly  ártalmas,  miut  nekik.  Jó  lemie 
Choronuak  inii,  hogy  ez  a  püspöknek  s  Zalainak  irjon  s  őket  ártatlanoknak 
bizonyítsa,  valamint  Gj'chynek.  hogy  tartózkodjék  ilyeket  cselekedni.  Lát- 
hatja, mit  ir  Réway  Choronnak  ménese  dolgában  Az  iró  erolckezik,  hogy 
Réway  neki  is  irt  levelet,  hogy  ö  könyörögjön  uránál,  mit  Ö  mc^  is  tett. 
De  jó  lenne  beszélni  Fánchyval,  hogy  a  ménest  adják  meg,  mert  többet 
használhat  40  lónál  Hévai.  Még  ir  bőven  e  tárgyról  s  annak  kiviteléről. 
Thurzó  levelét  megküldte,  hogy  az  uniÖnek  küldje,  irjon,  hogy  megküldte-e, 
nem-e,  mert  tudja,  hogy  mit  irt  Thuzó  nekik.  Magán  üg\'eket  tárg)'al> 

U'iál.  ^^cntgyörgy  st-rumlo  tlie  Scíi  Nifolai.  (iJccs.  7.) 

István  levele  Balázshoz. 

Értette  súlyos  veszélyét  s  igou  sajnálja,  s  azt  tanácsolhatja  csak, 
hogy  meneküljön  s  fusstm.  Külömben  Nyáry  Ferencz  és  Mérey  Mihály  és 
János  leveleit,  melyeket  neki  átküldött,  megkapta  s  könnyen  válaszolhat 
reájok :  de  kéri,  hogy  mindkettöjök  nevében  legyen  ezen  relatin.  Hallja, 
hogy  közel  van  Szcntgyörgyhbz,  tanácsolja,  bogy  cgyUtt  menjenek  Letényére 


A  JiAnOS-Rftum   t.KVfcl.TÁRRt')!.. 


ni 


Mértf  Mihályhoz,  mirel  nagvnn  B9ÁlkaéfteB  iMkik  M^yvol  tiuiiritkozui. 
MeckUtili  NÁdasdi  Iiívelét.  ln>gy  ']'Iiiirz.»í  nmgdhox  hiv.ittn  ilo  röjjjtriii.  O 
NilcJusdynak  iit  Kanizsán  létekor  mondra,  hog}*  h'xr.  ö  nism  fi't  Thiii-zölKix 
menni,  most  sxAván  fogjik  a  nxéri  \»  jó  vohm  MörCTvel  beszálni,  vagy  ügy- 
mÁA  kíjzt  legaUbb.  Vasániapig  elvárja  vüoszát.  de  vMámap  Ladrn  lutigy. 
Dti  ha  nem  iikar  jttuni,  mondja  meg,  mit  b&iztnjen  éi  taniic-iikozi&ek  Merőivel. 

A  Chahohf-csnifí'f  utAii  maradt  öríikst'glinl  hosszú  per  tómadt, 
melyre  vonutkozólag  egtíiz  Imlmiiz  eredeti  iratot  őriz  ez  a  levéltár. 
Ak  érdekelt  családok  közt  kUlönbÖ/ö  idOkben  compüftitiók  jöttek 
létre.  Egy  ilyen  compositio  1580.  d(«.  ll-én  íratott  alá  Praepoat- 
váry  Bálint,  Kapy  András  Sulyok  István  kíizt,  kik  Chaholy  Fereocz 
hagyományán  osztoztak.  A  kiegyezés  több  pontbfjl  áll,  melyek 
kíízül  egy  a  mester  eddigi  34  frt  fizetését  6  írttal  felemeli,  s  meg- 
határozza, hogy  a  deákok  mindeu  harmadik  szomhattui  mindkét 
malümból  egy-egy  véka  biizát  kapnak.  Nevezetes  az  a  pont  is, 
mely  az  erdövágást  szabályozza,  eltiltván  annak  vágatásiU  egy  évig. 

De  e  kiegyezés  daczára  nem  állott  helyre  a  béke  az  osxtozö 
rokonok  közt  h  1585.  sept.  8-án  a  ii»egyei  gyűlésen  új  végeaéftben 
nyugodtak  meg.  Elhatározták,  hogy  jövö  jan.  l-ig  egymást  nem 
liálKjrgatják ;  az  emberhalálért  a  megyére  már  megidéztek  ne 
persequáltassanak:  ha  Katalin  napig  nem  egyeznek  ki,  Szatmár- 
meí^t'reappellálhatnak.de  tovább  nem;  a  concordiát  erősítse  meg 
Báthory  István  s  ha  ő  nem  tenné,  az  érvénytelenné  válik  ;  Prépost- 
váry  Bálint  párbajra  hivása  kis-karácsun  napig  (jan.  1.)  érvényte- 
len ;  ha  addig  nem  egyeznek  meg,  mind  két  fél  siiabadon  kihívhatja 
a  másikat.  , 

Prépoatváry  Bálintnak  1588  máj.  25.  Kassán  kelt  leveléből 
látjuk,  hogy  a  küzte  és  aMelithek  közt  folyt  perbe  Nádasdy  is  bele 
volt  elegyedve,  ki  aOO  ház  jobbágyot  igért  Mplithnek.  Azonban  íi 
megbékélt  Melithtels  a  perlekedést  nem  is  akarja  a  táblára  vinni. 
De  ha  Erdélybe  menetele  ol6tt  tárgyalnának  a  táblán,  nézzék  meg 
milyen  pecsété  van  Nád.asily  donatiójának,  mert  figy  mondják,  hogy 
»c/h  pei'sét  vagyon  rajta,  ki  ha  ugy  vagyon  és  úgy  lenne,  csak 
avval  is  miudj^irt  kárba  lenne  kereseti.*  Énnek  a  pernek  is  compo- 
sitio vetett  végpt  A  következő  1589  máj.  9.  (feria  secunda  post 
dominicam  rogationia)  Melith  István  és  Melitíi  Pál  léptek  compo- 
sitióra  Snlyctk  Istvánnal.  Azonban  a  per  a  compositiók  daczára 
méK  azután  is  tartott  Ennek  a  Sulyok  Istvánnak  Sulyok  Petro 
.'is>zonynyal  keseröi  Horváth  Mihály  feleségável  is  volt  pöre  egy 
TpOii  ftra  becsalt  sEoknyáért  (1580-ban.) 

A  Gyulafy-család  hosszabb  id^u  át  kiváló  szet-epet  játszott 
történetOnkbcn  s  o  levéltár  fontosságát  épen  nz  adja  meg.  Magúk 


62  JELKNTÉS 

kiváló  emberek  levén,  összeköttetésben  voltak  koruk  előkelőségei- 
vel —  levelezésök  ez  a  része  már  ennél  fogva  is  figyelemre  méltó. 
De  ha  nem  fontosabb,  van  még  ennél  is  érdekesebb  része  levéltíi- 
ruknak,  az  Logy  a  szereplő  egyéneknek  beléletéhez  s  fiatalságuk 
történekéhez  is  nyújtanak  anyagot. 

Atalán  mi  a  történetünkben  szereplő  egyének  fiatalabb  évei- 
ről keveset  tudunk.  Legtöbbnyire,  mint  egy-egy  Minervák  a  Jupi- 
ter fejéből  ugranak  ki  a  cselekvés  terére :  hogy  jutottak  fel  odáig, 
hogy  küzdöttek  ki  magukat,  igen  kevésnél  tudjuk  megmondani.  A 
legtöbb  levéltárból  mint  inutiliákat  eldobták  az  erre  vonatkozó 
leveleket :  itt  még  is  sokat  megőrzött  a  gondos  kéz.  E  rövid  meg- 
jegyzés előrebocsátása  után  lássunk  uehány  mutatót. 

1571  jan  31-en  Maximilián,  megkötvén  János  király  fiának  telj- 
liatalmú  követével  Békcs  Gáspárral  a  békut  és  kicgyezrát,  a  fejedelem 
kií/.benjáráaára  menedéklevelet  ád  Gyulafy  Lá.szlónak,  hogy  eddigi  tettei- 
ért nom  álland  boazut.  A  Tört,  Tárban  egész  terjedelmében  fogom  közölni. 

157íí.  febr.  IC-áu  KemendrÖl  Choron  Dorottya  érteeiti  Gyulafy 
LáMzIút^  bogy  iiát  a  törökök  elfogták,  igen-igen  kéri,  hogy  eszközölje  ki 
kiszabadulását.  Mindenét  felajánlja,  ha  >iniÖgbcn<  kellene  is  maradnia 
kiszabadítására,  s  felajánlja  a  jószágot  ís.  Xegjedszer  is  sürgetően  kéri. 

1578  maj.  G.  (foria  secuuda  post  dom.  Rogatioiium)  Kolosvárt 
Bátbory  Kristóf  pátens  levelet  adott  ki,  hogy  Gyulafy  István  maga  s  fele- 
sége nevében  tiltakozott,  bogy  ballomás  szerént  István  lengyel  király 
Sidúvárát,  mely  a  lugasi  vagy  káráneebeai  megyében  va.gy  kerületbeu 
van,  Thompa  Istvánnak  adományozta  volna  vagy  akarná  adományozni. 

Báthory  Kristóf  fejedelem  Gyula-Fejérvár  1578  jun.  3-árúl 
válaszol  Gyulafy  László  tanácsúr  fizetését  sürgető  levelére,  bogy 
300  arany  forintot  most  megküld ;  az  adót  fizetésébe  tudván  kéri, 
hogy  adja  tudtára,  hogy  még  mennyi  összeg  vau  hátra.  Ha  Len- 
gyelországba akar  menni  abba  beleegyezik.  Fizetése  722  frt.  A 
Hagymásy  levelekből  a  jószágára  vonatkozókat  kikeresteti  s 
elküldi.  íme  egy  tanácsúr  —  ma  miuisternek  hivják  —  fizetése 
722  frt  volt  abban  az  időben :  egy  mesteré,  mint  fennebb  láttuk, 
40  ft.  Ilyen  az  arány  ma  is. 

Gyulafy  László  a  következő  évben  már  nem  élt.  Egy  1579 
jul.  7-cn  Szilágy- Csehben  kelt  iratból  tudjuk,  hogy  végrendeletét 
Kondy  Fereucz  és  Dobzay  Istváu  hajtották  végre,  kik  jun.  28-hu 
osztották  el  a  jószágokat  az  örökösök :  Forgács  Mária  a  relicta,  s 
Gyulaíy  István  és  Laczkó  közt.  A  Szilágysági  jószágokat  három 
egyenlő  részre  osztottak  köztök,  s  magát  a  várat  is  lakások,  uz 
ingó  marhákat  pedig  leltárak  szeréut,  a  3700  ftnyi  adósságot  pedig 
részarányosán  osztották  fel  az  örökösök  közt. 

A'A  ingóságok  regestruma  két  példányban  van  meg.  PjIső 
lapon  a  pénzfelosztás  illetőleg  fizetés  van,  a  2-ik  levelén  kezdődik 


A   MAROfl-KÉHKTT  LBVfel.TAnRÓU 


63 


liz  özvegy  Gyiilaffy  Jjüszlón^aak  adott  marha,  axiitáii  jön  GjrulaiFy 
István  uiarLája.  Az  oklevelckefc  azintóu  ö  kapta;  uttübl)  viiii  :i 
GyiilJiífy  L.HCzkő  marhája.  Azután  j5uekabu2a  asztagoks  végül  a 
várszUkség6re  szolgáló  azorfizámok  száma. 

N*'liáiiy  pv  múlva  Laczkó  kinőtte  magát  LászVivá  s  luiut 
illumférfi,  tamicsúr  és  bofolyásos  ember  szerepelt.  Bátliory  Zsig- 
moiiílnak  ír  kedvenoz  embere  volt:  egy  1601  nyarftu  hozzá  irt 
egészen  sajátke/.ft  levelét  bemutatom  itt: 

Mnguifico  (Ine  nöbw  hunurmnde. 

Ti'ibb  idiire  hog;.v8em  uiiut  vtígy  éu  vagy  Klined  kevúiita  volna,  haln- 
df»tt  m  Rliued  gxolgájáimk  vÍ8sza1«c«áUMi;  okii,  istbii  lútju  ueiti  tig^-  volt 
a»  gOiidvÍ8el«tUT]tt^g,  niinthugy  az  folett^b  vaIi^  aok  gondok,  és  &r.  nuk 
fo^-Htku7.iÍ8ok.  moxtnnsdg  kik  i-ajtAin  vadnak,  csctckcdtf^'k,  liogv  visníui  iicin 
boi-ciAtLitttain  Klniedheft ;  most  ucnicsak  vis^xabiMisútotit,  liuuem  ae«fval  Í6 
ÍMMitcui  Rtmediii'k-  A2(?rt  Klmrdet  kérem  mint  uramat,  vegytí  KlrntKl  a7  4''u 
igaz  atyafiBágott  voltomat  úe  líssta  ezívU)!  val<^,  Kliutidhez  iudulalomat,  es 
ha  nihideiibi'n  Klmednek  rcrot'nsége  szerint  uem  folelhettem,  ne  úgj  asi  as 
hálaadatlanságnak  miiit  »z  sok  fogyatkozásoknak  és  lohctetlcnaégnck 
tnl^jdonitaa,  éa  nÚDden  Bxivéixíl  való  k<Ítelke<l«st  vegyim  ki  bozEáni  vulú 
mini-Ioukor  uiegaiutatott  i^raz  atyafíusága.  Az  mit  az  Klmed  Jámbor  szol- 
gája Klmodnek  ^izówmal  iiioiid,  higyje  Dicg  Klmcd  sxarát.  Claudiopoli  2ti. 
Jiiiiii  ItiOl. 

Siglsmondos  prínceps  m.  p. 

J7fi2ca£n;  Hagnifioo  duo  Ladialao  Gyulali  etc.  duo  fratri  chariaBÍniű 
et  obsej-vandissímo. 

(Eredeti,  egi^xcn  Ü.  Zs.  íráaa.) 

1602.  oki  5.  Danbradról  irt  levele  Seredi  Istvánnak  Gyulalfy 
Lilszlóboz  érdekes  tiirténelmi  relvilágúsitásukat  tartalmaz: 

A  vexei-paaa  dtuicnC  a  Dunán,  ncin  tudni,  hogy  8zcca<^ut,  Fili'ki-l 
elejti  é»  úgy  megy  eltebb,  vagj-  liátrfthag>'jA  rá  Erdtílyre  siet  I^i|ipára 
tnt'iiiiok.  Tokaji  talán  nt^m  bántják.  SzL'kHy  Mi)J7.<^  vclÖk  ^  Vrínceps 
Traiiniai'  a  cxiinc.  neut  tudja  a  vitidus  intígjuu-o  lu'kí.  Á  tatáj'ok  Kalló 
táján  igen  nyargalnak,  rabolnak,  ax  rgóaa  Nyirscg  elfutott  •  Tian  íavSÍ<L 
Ó  U  Dambradra  ment  Nyáii  Pál  ígen  pártolja.  j^'isKágoc  is  adott  0  axt 
(ikartiá.  hogy  Ilállmr^'  István  Hiolgája  logyen  Sorcdi.  Í>c  Stiná\  csak  úgy 
It^z,  lia  maflának.  í>z<>I(^íiuak  júfixágokat  !cap.  Nyári  a/t  ia  kdsx  kinnní. 
(iynial'fit  tanácM'rt  kifri.  mit  tegyen.  P^nx  <.lol;;át  <^rti.  de  Mcmbeiiletolkor 
Itfmx^l  riMa.  U  k^ase  a  lengjcl  útra.  r^ak  a  pciizt  várta  eddig  ía.  Kibi  a 
4(M.t  frtot  buaviítrs,  levőiét  kilMi,  Ito^ry  a  melyik  faluját  akarja,  elvi*he;ti 
-/.áloctian.  Kiíli  magát  cir^ís  oUligatiókkal  Nyári  is  tud  u  dologn'il.  Nyár! 
jcUmtviMi.  hogy  üyuUfiy   hugy  kt'rdrieüsköilíUt  fplőle.  kttcafiiii   nagyuu  • 


64  JELENTÉS 

rí%töD  egy  jó  poliár  bort  ivott  Gyulaffy  egéözségere  h  jó  emlékezetben  is 
lö  kÖKÜttUk  Gyulafy.  A»  agarat  puskát  meg87.erzí  s  ha  kívánja,  ott  hagyja 
Zilágyban.  Caak  a  pénzt  küldje,  a  earta  blancára  azt  irathat,  a  mit  akar. 
1604  sepi  29.  DiószegrÖl  Imrefy  János  ir  G-yulafy  Lászlónak: 
Cscjtí  nála  járt  pénzért,  de  nem  küldhette  el,  mert  Csákynak  ígért 
pénzt  8  most  zálogba  is  kell  —  puszta  levélre  hát  nem  küldte  el  az  ezüst 
marhát.  SzUretker  meg  fogja  látogatni,  beszélni  valója  levén. 

üyulafy  Lászlónak  nejéhez  írt  sajátkezű  levelét  érdekes 
tartalmáért  bemutatom : 

lOOő,  jun.  2J. 

Ertem  leveledből  egésségteket,  kin  szivem  szerént  ürUlük,  hála  isten- 
uck,  én  is  egésscgben  vagyok. 

Holott  azt  írod,  hogy  Básta  Bécs  és  Posuu  közíítt  vagyon  táborban 
nagy  haddal,  az  nem  az  van,  ugyan  tudjuk,  hogy  nem  fogyott  mi^  el  az 
német,  de  én  azt  csudálom,  hogy  míhelt  egy  kis  hírt  hallasz,  mindjárt  elré- 
mülsz ;  az  mi  urunknak  is  vagyon  annyi  hada,  mint  az  németnek.  Más  az, 
hogy  annyi  türük  és  tatár  jÖ,  hogy  csak  az  ia  elég  az  németnek.  Az  mennyi 
uraic  főrendek  immár  egy  hajóban  eveznek  velünk,  azokkal  együtt  minket 
is  megtart  isten. 

Rácz  György  táborára  indultunk  vala,  de  Segesvárra  futa  előttihik  ; 
liarmadnapra  az  moldovai  had  érkezik,  iaten  velünk  lévén,  reámegyünk  odaia. 

Marhánkat  ne  félts,  mert  ba  Posonuál  valami  szcreucséticnség  esnék 
is  hadunkon,  onnat  még  esztendeig  sem  érne  reánk,  elég  akadály  vagyon 
előtte,  de  ne  gondolkodjál  soha  arról,  hogynem  ettől  immár  félni  kelljen, 
ci»ak  könyörögjünk  istennek  éa  legyünk  jók,  mert  annyi  jó  hirek  vadnak, 
kiket  reatellek  meg  is  irni,  hogj-  örökös  és  állandó  békességet  ad  isten. 

lm  igen  szép  két  lovakat  kültem,  im  már  négy  szekeres  lovad 
vagyon,  rövid  nap  ismét  kettőt  küldök,  egy  fekete  lovat  kültem  haza, 
még  uz  Ötét  itt  hattam,  ha  másokat  vehetek,  azokat  is  haza  küldöm,  azaz 
hogy  két  rendbeli  szekeres  lovakra  felépítlek ;  mennél  hamarébb  lehet,  egy 
bőrszekéruck  es  szerét  teszem  és  haza  küldöm.  Xt.  kék  szekeres  lovakhoz 
is  idején  szerezz  hámokat. 

Az  almási  juhokat  el  ne  adják. 

Legyen  mindenre  gondod,  ezénát  igen  sokat  kaszáltass,  az  hun 
kaszálják,  ugyanott  rakják  kazalban. 

Felette  igen  kérlek,  hogy  semmi  hírrel  ne  gondolj,  hanem  az  új 
házakat  csináltasd  meg,  igen  kevojt  pénz  megyén  arra.  Im  én  m<»t  negy- 
ven ezer  Üveg  tálnyért  csináltatok  és  haza  küldöm. 

Kövid  nap  igen  szép  költséget  küldök  haza. 

Zakmár  mellett  vagyon  két  falu,  azért  adtam  Egerest,  nekem  sok 
okokért  ügy  tetszék  jobbnak  és  haszuosbnak. 

Az  Kővár  vidéki  falu  felöl  irok  urunknak,  csak  add  értésemre,  mikor 
telik  el  az  napja. 


A  HAHOS-NKMGTII   LKVKLTÁKKÓI..  í!5 

Fcjorvúri  Tt%tv)írit  t*ii  cl  ln»i-s;ltt:lin,  ;i/.urt  a/.  Ii:i(]:iíii  iitKiirbirt'm  vodil 
meg  a/,  posztú  lírnít.  Az  Ilorvút  Simon  iiiiirhiíju  fi-lul  iiie^tr.-^kiU'k,  Im^yj 
békt't  neki. 

Ixttost  ne  liiíliúr^^aiid  moijit. 

Az  I>Í4;ii<«  .láiioM  buziíjiít  va  ív/,  innly  mz(i1<;:(Ju  elszükütt  vaki  Tuniásj 
ilfúknak  es  nz  incly<!t  Dnibant  János  aiiósíijígát-rt  bi-i-siiltek  vala.  nie^- 
nrtittüíiá. 

Miírtoii  deákunk  \o  hagyj  U<ki't,  most  im  huzii  kiildtum,  szo)<;:ílt:i.sil. 

MindfnIVIé  vigyáztass,  kiválkdpen  üokada) makra  va  az  Zt'jlyouiiiit* 
jobbágyit  tartastl  az  adós-íágert. 

Kűriek,  hogy  az  madará.izoknak  t'tL-bűl  i'n  fízetesoböl  vt*tck  ne  et^silk. 

Az  liázaknak  az  padciiioiilomdt  igt-u  szi'p  us  tt-niérdek  fiiri'.>4/,  á^.ify.- 
kából  osináltaiid. 

Ax  mnly  abbikköveket  Abnúsrúl  lio/tak  vala,  azokat  az  alsó 
Iiá/ukra  kellene  trxíiiálni. 

Az  Ístt;nnek  könyörügjett-k,  mert  niilictt  a/  moldovai  liad  t'rke/ik. 
az  penig  liarmad  napig  ilt  les/tin.  ha  istoii  akarja,  niL>gvívimk.  Adja  az 
istfn  az  o  szent  liilert.  b">gy  liallhassiunk  iírvemleliis  hírt  egynnU  t'eli'il ! 

írtam  S<-gcíJvár  nu;Ilott  való  táborlian  Ül.  .lunii  HíOr>. 

(linlali  Lái«zló  m.  p. 
Az  fhi-lmet  ue  liagya!*d  t-jlud  moglialni. 

-10  t'orinttal  adós  az  J>i^ttÍ  Fíí/i-hI  János,  az  juváU'd  vt^ld  meg. 
Kii/i:~/M  :  Az  en  szi-rohne!*  atyánillának  adaswík  /ilágycheliU*n. 
J/íft  k''\:rl:    Pribt'kfalvát   Szentmiliály    havának   harmadik    napján 
k'-lt  rlfoglabii  ltiOr>. 

A  (iyulíify-okmúnyok  közül  méjí  csak  eííyet onn*lok ki. üyu- 
l.ify  l/iszló  öri'iküsi'i  SánuK'l  Susáiiiia  rs  üoi-líála  líéltük  1019. 
tnúiTz.  22-n"(l  Icvi'li't  iiitt'zti'k  :i  N.igy-Károlyi  torniiiJusi*:ideput:'ilt 
liiztosoklioz.  iiit'lylM'u  kérik,  hd-iy  miután  Bothlon  Gá))or  Ijukács- 
i':ilv;U.  Nyircst  és  Pribókt':ilv:'it  —  incljet  ő  felsége  tíyulafy  J/ihzIú- 
n;ik  azÍTt.  mit  oz  szüksó^esiT  adott,  iiiscriliált  —  elvuttc  tGliik, 
v:ij;y  a  9iMi()  íVtot  adják  mejí.  vai;y  annyit  t'i'ii  jószájígal  kárjíó- 
tolják  őket. 

A  J^'clitf-csfthitf  /tVí'ftárft. 

A  Civnlayak  házasság  utján  jutottuk  a  Pi'cliy-í'saláil  k'vól- 
tárának  Inrtükába.  IV*chy  Simon  vált^)zattis  s  jú  (V  rósz  napoklian 
ííazdag  t'lctéWil  sok  adat  van  c  IcvrOtárban.  melyeket  Szílády 
Áron  tagtársunk  fog  feldidgoziii.  A  Irgiuiitosaldiak  kíi/é  tartozik 
két  fejedelmi  átirat,  melyek  épen  Péeliy  Simon  tiat.ilságálit)z 
>zol^áÍlatnak  jidatokat.  Xagy  -Szalió  Enílékirataiból  tudjuk, 
liogy  VéeJiyt  ( >sííy  Audrás  fiá\á  fogadta :  elmondja  ;iz  imlo- 
kokíit  is.  de  a  fiúvá-fogadás  idejérrd.  körülményeiről  hallgat.  A 

SzÁílAlKiK.    18íi7.   Vili.   FtlZKT.  'J 


G6 


JCÍ£XTÍU 


tíúvá-fogailás  okiratát  EAssj  1598  máj.  10-éu,  Szent-Erzsébeten 
állítá  ki  Szőkefalvi  Sámsoudy  András  deák  és  Sárdí  Jankó  Baláirs 
bit^ís  személyek  előtt.  Az  okirat  elmondja,  bog}'  Pécby  SimOD 
deák  E^ityt  nemcsak  mint  szolga,  bánom  auuál  feljebb  raló  hűség- 
gel ápültu.  Épen  ezért  Öt  mint  a  bazíi  szolgálatára  >elegeudÖ  és 
alkalmas  embert*  6ává  fogndjaf  össxes  és  tekiutélyes  javai  örökö- 
sévé teszi,  melyek  ma<íy.ir  és  székely  terflleten  feküdtek,  uetél  is 
rárubiizzji,  bogy  ezentúl  az  Ö  nevéről  >EÖS9y  Simennak  ueki  tulaj- 
don liáiiakc  neveztessék.  Ezeo  iíúvá  fogadást  Pécby  máskép  Eössy 
Simon  1 6Ü2  máj.  1  Sí-éii  Gyula-Fejérvártt  átíratta  és  megei-físjttette 
Báthory  Signiond  fejedelemmel,  kinek  6  ekkor  titkárja  volt  Neve- 
zetes, bogy  ezt  az  okmányt  maga  Péchy  is  aláirta.  TTgyanezen 
Bátbory-féle  okmányt  Bocskay  1600.  ápr.  24-éu  liasonlag  átírta  s 
megerrísítcite.  El)ben  Bocskay  PécbH  iutimus  secretariusn&k 
nevezi.  Péoby  ezt  már  uem  irtA  alá.  Az  okmány  a  Történelmi- 
Tárban  l,át  világot :  a  többieket  a  későbbi  időkre  voniitkozókat 
Szilády  Áron  fogja  ismertetni. 

A  celleristdk. 
Az  1659.  febr.— márcziusi  országgyűlésen,  márcz,  2í-Káu, 
midőn  a  poi-ta  által  felvetett  rendkívüli  sarcz  megtizetésére  vonat- 
kozó rendszabályokat  tűzték  napi  rendre,  felolvasták  a  fejedelmi  elő- 
terjesztést, melyben  a  tzellérséggel  kötött  szerződésre  is  voltczél- 
zás.  >Mifélü  szerződés?*  kérdezték  az  elámult,  rendek,  skiváutak, 
bogy  terjesztessék  elÖ.  Fejórvártt  vau  Mikó  deáknál  —  monda. 
Járai  a  ítscalia  uradalmak  szíim vevője.  A  rendek  erre  felhívták 
Járait,  bogy  mondja  el  a  szerződés  pontjait  —  >nem  tudok  róla 
semmit*  monda  ez.  Ez  alatt  Sárpataky  AIárt<ui  közögy igazgató 
megírta  a  compulsoriura  mandátumot  s  kézbesítette  .láraynafc: 
>uram,  ha  nem  akarsz  jöni.  ihol  parancsolattal  bivom  Kegyelme- 
det. Hütöd  szeréut  mondd  úgy  az  bogy  tudod.c  Most  már  nem  hasx- 
nált  a  tagadás  b  Jár.iy  előadta  a  czellérekkel  kötött  szei-zödés  hat 
pontját.  Erre  bizony  nagy  vibar  támadt  a  rendek  közt,  de  végre  is 
a  VÍ-ik  articuiusHil  jóvá  hagyták  a  szerződést  két  évre. 

Ekkor  volt  először  szó  i\  czellérekröl  jiz  t-rdélyi  törvények- 
ben :  történetirásuük  pedig  annál  többet,  mi  ebbea  a  törvényben 
vau,  uem  tud  róla.  Azok,  kik  a  s<^báuyákat  mivelték,  azt  a  vizeu 
(Maros-Szamos)  elszáll ítottik  a  portusokról  lerakó  helyekről  8  ez 
volt  a  czellérkedés.  Szövetkezetek  ragadták  ezt  a  kereskedést 
kezüklH?  s  a  fejedelmi  kiucstiirba  a  kiváltságért  bizonyos  haszon- 
bért fizettek.  Két  okmány  van  e  levéltárban,  melyek  a  czelléi^zövet^ 
kezet  történetére  a  XVT-ik  század  végén  nevezetes  fényt  derítenek  ; 
egy  1587-böl  a  déai  czellérek  szerződése  Gyulafy  Lászlóval,  mikor 
a  jM>itn8t  Zsibórői  Őrmezőre  tették  át,  s  Bátliory  Zsigniwnd  1 592 


68  JEI.TTKTÍ^ 

mert  lm  nem,  8  Prepostvári  nem  hozza,  cl  a  leveleket  re  infecta  oszlauak  el. 
Jó  volna  lia  Kapy  s  a  fejeilclciii  ia  irDának  nekik.  <>  jelen  lesz  Forgács 
Istváunftl.  Ilúkúi-zy  Örül,  hogy  Pál  ugy  gondol  rús  jóindulattal  van  hozzá. 
Rákóczy  Páhu!  beteg. 

1642.  jun.  18-rúl  Szántai  Molnár  Mihály  nagybányai  pap  Sulyok 
latváiinak  ír  a  cscugeri  praedicatorral  fenforgi'i  viszálya  Ugy^beu  s  kcrí, 
hogy  Megycssy  közbenjárásával  íntdzze  cl. 

1643.  fcbr.  18.  Jegyzéke  annak,  hogy  mit  adtak  Barcsay  Zsigmond 
és  neje,  leányuk  :  l)ruzj*iána  lakadalniakor.  Áláirva  s  megpcpsételve  Farkas 
Ferencz  ('S  Tholdalagi  Ferencz  által.  Adtak  11  szoknyát,  3  kis  subát,  íi 
elöruUát,  igen  sok  :ibro8zt,  keszkenőt  s  aranynemiít ;  29  inget  9  elÖkötöfcet ; 
a  szolgáló  leányoknak  6  viselÖ  ruhát.  Markó  vajdáué  7  abroszt,  8  lepedÜt, 
8  kendő  keszkenőt  s  2  váuko.sliéjat. 

Érdekes  Szathmár  megye  alább  következő  végzése  Kákóczy 
György  1644-iki  tómadáaa  idejéből: 

Anno  1644.  die  septima  meusis  Juuii  ez  mostani  personabs  insur- 
Hüt'tióban  nemes  Szathmár  vármegyének  Varaányban  létében  egyenlő  aka- 
ratbúi végezte  azt,  hogy  az  meddig  seregestül  az  erduli  fejedelem  táborát 
el  nem  e'rik,  cdictoma  az  legyen,  hogy  senki  ne  merészeljen  az  zászló  alatt 
levő  nemesség  közül  üreg  marhákat  iigymint  öknlket,  teheneket,  disznón 
juhot,  boniynt  megölnie.  Ha  ki  pcnig  azt  i'^elekcdne,  fomperíaltatván,  ispánt, 
uram  megbUntt'thesst',  két  annyi  t^rÖt  vehesecnek  rajta  érette.  Azonkívül  i^ 
semminemű  fejér  portékájához  az  Hzegénységuok  és  vas  szerszámához  is 
ne  mcréazetjenek  nyúlnia.  Valakik  a/,ou  találtatnak,  vagy  lovaknak  elvit- 
náiíában  is  cs  méheknck  felverésében  találtatnának meg- 
büntettessenek érette  keményen.  Ila  penig  annyi  érŐ  javai  nem  találtatná- 
nak, magok  személyében  is  megbüntetŐiljcnek  az  olyaíénok  érette  érdemlő 
megbüntetéssel. 

Végezte  ezt  is,  hogy  az  szolgabíró  uraméknak  való  pénzt  ispán  uram 
az  nemes  vármegj'c  szükségére  kezéhez  vegye,  az  melyről  4UÍetilUasBanak 
szolgabíró  uraniék. 

(Kgi/loni  pi'idúiuj.) 

1057.  marcz.  ST).  Fcjérvjír  Barcsay  Ákos  Dédáczot,  melyet  ö  1. 
Uákóczy  Györgytől  kapott  donatiúban,  Kapy  Györgynek  s  nejének  Itethleti 
Krisztinának  inscribálja.  Ugyan  ez  év  sept.  21-én  II.  líákóozy  GyÖt^y 
l)t>d)lcsot,  miután  ez  Dédáesy  László  magva  szakadásával  a  tistrusra  szállott, 
Kapy  Györgynek  adományozza  a  belligeratiók  alatt  tett  szolgálataiért. 
Megvan  a  atatutoriuni  mandátum  is. 

1663.  fcbr.  24.  Szász-Kézd.  Apafí  Mihály  adomány  levele  Berteleui 
Csonka  Péternek,  mclylyel  Heropén  egy  elhagyott  s  Opra  Dómján  fejedelun 
jobbágy  által  birt  jobbrfgy- telket  ad  neki ;  mi'lynek  határa  egyfelől  Bratyi 
Miklós,  luíisfelől  üres  mezÖ8(;g.  Adja  minden  királyi  joggal,  fekvőséggel  stb. 
adú-.  hiuUartíUi-.  tized-  i^s  kcpefizetéai  m<'nteHs<'ggel  s  felmenti  minden,  a 
físcusnak  fizetendő  teher  alól. 


\  srutuM-NÉMiiTii  tKVKi/rAnnui.. 


611 


IfiTO.  tw't.  20.  üvttUifuHtírvilr.  Aj»afi  pnlens  lívi-U',  hogy  u  Knnkiui 
)cv6  curíiit  KiirAKxti^  HciTmts  s  PrÍIt<HlÍiitfi  Zm-úinlbiui  ft'Jcvó'n'axji'ia/.á^rikat, 
itielyi'li  Luiikiltiox  tartóinak  s  melvvkct  Pókafiilvi  Itáilav  /flijrmotnlm!  a 
fejedelem  itdvttrinestcmiek  Alpcateai  Balogh  !klÁteuak  eUálugo^^itult,  hn 
Riulayné  magvseznkndtnu  Imlua  meg,  neki  fogjn  adni. 

íMhodalmi  meghixxtk, 

1634.  oi't.  18.  Manó.  Itoyftályi  Ktin  István  Stilyok  J.-tnuHt  meghívja 
Bethlvu  Irtván  Üjncgyovpl  Széchy  Miíriúvnl  iinv.  21-<'n  Peviln  tnrtandí' 
lakodalmára. 

1^42.  maj.  30.  HaBVt.  Betblüu  letvAii  megliivja  Sulyok  Jdiio«( 
/úlyonii  KrütKtiiiánnk  Pertüiyi  Gitborrol  juii.  23-in  Baratou  tartandó  krá* 
fogújának  cclebráláfiára* 

1ÍÍ46.  jiil.  20.  NapT-B4nya.  Hídy  György  Sulyok  Jánost  tnoghivja 
n  Lfkizi'i  Sulyok  Sándor  iJKVCg^-i.'Vcl  Tiliay  Eiy.Mn>pt  :iíM«z<»nynyal,  l'kít  >Íu 
per|ietnani  Hiori  conjugali?  socmui  <lediK.>iisavmiíu«)  Csaliolyoii  ez  t'ví  jiil. 
30-án  tortaudó  lakotlalináro. 

I fíH3.  innre/.  :.'.  Eifinl.  S'/ifi-by  Iklúrni, B(*MiK>n  Irttván  öxvugyc,  Sulyok 
JáuoHt  uicgliivja  aa  I6.'l2  dtv,  íiM-áii  dhali  férjruek  li'»;t3.  iitarcz.  Í4-»'ii 
Fejí'rvártt  lArtainV>  temetée(*r«. 

\Go4.  wi.  30.  Ecsc^.  Bethlen  Ifltván  mogliivja Sulyok  Jántwt  \iVM. 
iKt.  19-cn  plhalt  nejének,  Károly  Katának  1634.  de**.  7-cn  Sacnt-Jölton 
iu  általa  einli>ke7«t4>»en  épített  tetiiplomban  tartandó  temeUÍocrc.  A  linlutll 
proílitíntio  Et'sedeu  karácson  hú  ő-^n  1m2. 

1640.  jrni.  24.  Bakaj.  .Sulyok  Sándor  üzv cg)  o  Tibay  ErststV-t  Suly.tk 
Jánoflt  megbivja  Bakajban  S/eut  Jánoe  bávának  24-<^  32  --v^  korában 
cihnnyt  fuijt^uck  CBeugerbeu  jul,  3áti  tartaudú  teaiclc«iirf. 

1G4G.  juu.  16.  Tarkányi  JáuuB  tt/vegyn  Kun  Anna  ah;./.oiiy  1646. 
jun.  5-^n  a  battyáui  kastélyban  megbalván.  tíai  Barki.Vrr,y  IaWaUí  *á>  1  ur- 
kinyi  István  raeghi^'ják  Sul^ok  Jánost  jul.  H  án  tartanilú  tcniL'tt't<tnv. 

1646.  nov.  2.  Voazlca.  Ki5k(íhye6di  IVtcv  Ör-vegyo   Berngnywy*   Knr- 
Ja  meghívja  Sulyok  Jdnoei  30  ijvu  korában  elhunyt  fiának  dor.  26-án 
fmxtwcn  tartandó  tfineleA^nj. 

1601.  íe]>t.  1.  lEouálr.  lioxanlyi  Kun  latrán  meghívja  Sulyok 
Tfri'actfít  35  i*vm  korában  Kíjuwsiiony  havánnk  8-ik  napján  líjítl  9 — 10 
óra  klJKt  Bozaályou  elhalt  ucjiJuck  Iktári  Br*thlni  Annának  miudawutbava 
l'^n  a  lúa-HxelepMÍ  templomban  tartandó  tcinel^rc. 

Il*i63.  nmj.  17.  Xacry-Bánya.   Barvrsay  György  ÖKvegjr*  Kun   Bor* 
bála  Kendr'iTy  MíkUt^t  mrgbiTJa  20  e're-f  knrábun  elhunyt  fínnnk  :  Bansny 
Ztigmond    bejárónak    nit\j.    30-án   tartandó  tvmrtrVre,   kt    >iíT  ' 
beleg)H.'g  után,  kÜndulviíü  az  ■••geavari  uj<^re,  e2  jelenvaló    If- 
döuek  uuij.  13ik  napján  Jelest  2  óra  tájbaiK  kilnrt  el. 


70 


JELRNTfcR 


It.  A  könyv  éi  kézirattár. 

Á  könyvtArt  rtóí'  Gyulai  Lajns,  az  1848  előtti  erdélyi  köz- 
életnek kÍTÍiló  és  nagy  befolyású  fértía  alapitottu  <  >  alakította  át 
a  réjíi,  Gyulay  Ferencz  Altal  emelt  udvarházat  is  ktnyclmes  és 
ízléses  kaslélylyá,  s  gondoskodott  róla,  hogy  a  könyvtárnak  külön 
tűzmentes  szobája  legyen.  A  könyvtár  több  ezer  munkát  foglal 
magában,  nagy  részben  tudoiuáoyos  munkákat,  irodalmiakat,  tör- 
ténelmieket, görög  és  római  classicuankat.  Gróf  Kuún  Géza  nyel- 
vészeti munkákkal  egészítette  ki  a  sorozatot,  de  a  moglcvö  szaku- 
kat is  újabb  beszerzésekkel  egészíti  ki.  A  régi^  magyar  iroda* 
kim  is  képviselve  van  néhány  becses  munkával.  Érdekes  könyve 
Kazinczjnjik  Jioratiusa  sajátkezű  bejcgj'zéseivel.  Nagy  fontos- 
sággal bír  a  48  elötli  erdélyi  hirlap-gyöjtemény  meglehetős 
gazdag  collectiója,  valamint  a  halotti  -  beszédek  gyűjteménye, 
melyet  ritka  helyen  láthatni  ily  szép  sorozatban.  Igen  érdekes  a 
gyászjelentések  gyftjteuiéuye  is,  mely  :l  XVII-ik  század  in>tt 
gyászjelentéseivel  kezdődik.  Folytatódik  a  XVIÜ-ik  ós  XlX-ik 
század  nyomtatott  gyászjelentéseivel  s  az  erdélyi  családok  geue- 
ologiájára  megbecsülhetetlen  gazdag  anyagot  tartalmaz.  Nem 
kevésbbé  fontos  a  XVIII  és  XlX-ik  századi  nyomtatott  plaká- 
tok, hivatalos  kiadványok,  szabályzatok,  meghívók,  regulamentu- 
mok  stb  coUecliúja  is,  főként  azért,  mert  ezek  nagyon  ritkákká 
levén,  ma  már  alig  megszere.zhetí>k.  Mindezek  pedig  miadeo  cse- 
kélységfik  luellett  is  a  történetnek  igen  berses  forrásai.  Itt  külön 
coUigatumokba  vannak  kötve,  melyeket  gróf  Kuun  a  könnyebb 
áttekintés  kedveért  kiUön  tartíilnm-jegyzékekkel  látott  el. 

Méltó  kiegészítését  képezi  a  kiinyvtárnak,  söt  bizonyos  tekin- 
tetben fbulosabb  unnál,  a  gazdag  kézirattár  —  Erdély  XlX-ik 
századi  történetének  egyik  elsÖ  rangö  forrása,  mely  azonban  a 
korábbi  idókre  is  igen  becses  dolgokat  foglal  magában.  Ezek 
sorát  a  XAT^T.  és  XVlII-ik  századi  emlékkönyvek  nyitják  meg, 
melyekbe  a  knlföldi  egyetemekre  kiment  tanulók  hon  ti  társaikkal, 
ottani  ismeréseikkel  s  olykor  kedvesebb  tanáraikkal  emlékverse- 
ket Írattak  be,  vagy  egyes  rajzokat  készSctettek.  Egyik-másikban 
az  emblémák  mellett  festett  czímerek  is  vannak,  melyeknek  geneo- 
logusaink  jó  hasznokat  vehetik.  Legrégibb  s  legérdekesebb  a 
Paulus  Schirmeré,  kinek  albumába  sok  némctorszá^  notabilitas  írt 
emléksorokat  —  ki  aztán  hazatérve  itt  folytatta  emlékkönyvét.  Ez 
Schirmerröl  a  Bruckeuthal  családra  s  ett.öl  a  gróf  Kuunokra  szállt. 

Van  egy  kötet  >  Világi  Énekek*  gyűjteménye,  melyet  a  múlt 
században  kezdtek  Összeírni  s  a  jelen  században  folytattak.  Sok 
érdekes  éneket  foglal  magában. 

Kiváló  helyet  foglaluak  el  a  coUigátumok.  Egy  kötetben 
XVI.  és  XVIl-ik  századi   históriai   anyag  van   Összekötve.   A 


A  MAR06-H&URTT1   I.evlíLTAltRÓL« 


71 


XVni-ik  92&zadi  históriai  anyag  több  ivrét,  negyedrét  és  oyol- 
czadrét  kötetet  foglal  el,  LfginkAVib  levelek.  menyasBzonyi  hozo- 
mánynak jegyzékei,  mütórtéueti  adatok.  Kzekhcz  számithatók  u 
Miscellaneák  kötetei  vegyes  tartíil ómmal. 

A  kézirattár  legbccsosobb  részét  azoubau  a  folyó  századi 
levelezések  és  naplók  keltezik.  A  Gyulnyak  és  Kuimok  összes 
levelezése  egyUtt  vau  itt  fcuilletonokbaii  leuilezve  s  fzek  a  48 
előtti  történetnek  elsőrangú  forrását  képezik.  Itt  vau  Dubreutey 
Ösazea  correapondentiája  is  a  Qyulayakkal,  Kaziiicjiyval,  Gyar- 
mathy  Sámncllel,  Btilöni  Farkas  Sándorral.  PHcaí  Feketével, 
Petrichevich  Hurváth  Lázárral.  Itt  vau  az  ö  három  kötfles 
iiapiuja,  mely  a  forradalmat  követA  eláö  éveket  is  magában  fog- 
Irtlja  —  8  azon  szomorú  idők  türtéuetéhez  elsi'i  rangú  forrást 
képeznek.  Még  eimél  ír  nagyobb  becsfi  gróf  Gyulay  T>ajosnak 
naplója,  több  mint  száz  fflzetbeOt  melyből  egy  kötetet  már  Euau 
Géza  kiadott. 

Es  mind  e  gazdag  kiucs  egy  Ősei  emlékén  kegyeletiéi 

csüngő  főúr  birtokában  van.  ki  maga  is  elsÖ  rau;;ú  tudósaink  közt 
foglíil  helyet.  Mint  itrientalista  h  hazánk  keleti  összeköttetéseinek 
búvára,  maga  is  történeti  tanulmányokra  van  nttilva.  Mint  a  régi 
hagyományok  tisztelője,  kegyelettel  ör/i  a  múlt  maradványait. 
Vendégszerető  kastélyában,  pompás  parkjában  Mzert-tetre  méltó 
baráti  körében  évenként  feledhetetlen  napokat  szoktam  tölteni. 
S  így  volt  alkalmam  gyfijti*mcuyeit  áttíuiúlmányozni.  A  Ifívéltárak 
egyesítését  Németiben  csak  a  múlt  évben  kezdte  meg:  s  a  maga 
jelen  teljességében  először  is  Társulatunknak  mut*vttrt  be:  de  még 
nincs  egydtt  az  egész  levéltár.  Bizouyny.il  az  egyesítés  szép  mun- 
káját be  fogyja  fejezni  —  s  ha  már  mais  számot  tovö  nagy  íevéltJÍ- 
rat  Őriz  ö  Ősei  fészkében,  ha  az  t»gycsités  munkája  be  lesz  fejezve, 
hazánJc  egyik  legszebb  és  legfontosabb  levéltárának  leeud  ö  tulaj- 
donosa. A  Hunyadmegyei  Történelmi  éa  Régészeti  Társulat 
megalapítójának  ez  is  egyik  kiváló  emléke  lesz:  monumentum 
ucre  perennius. 

SzilAovi  Sínpor. 


JELENTÉS  A  XAGY-ERf'SEl  ORÓF  TOLPALAm  CSALÁD 
HAPM')TfAjI  LEVÉLTAnÁR<"»L. 

A  M.  Történelmi  Társulat  ez  évi  Déván  tart«)tt  közgyfllése 
által  megbízatva,  hogy  a  grófTotdalagi  cisjilád  Rjiduótfájáu  Őrzött 
levéltárát  vizsgáljuk  át,  c  megbízatásban  való  eljárásról  s  annak 
eredményéről  jelentésünket  van  szerencsénk  ezennel  a  ti»ztelt 
Társulat  elé  torjosztoni. 


T2 


rétRKTÉS  A  ItS.  TOCOfl 


AüguBztUM  22'ilik6u  cnejytlenvéD  a  Sjcász-RT-gen  kti/elébiíu 
íckvA  KmliiótíVijÚ!!,  :izunii:il  hoz/áfoi^tuuk  u  kastély  e-^yik  fíjlil- 
sziiiti  boltozott  8zohájúli.aii  7  nagy  lúdúbiin  <)r»*^tt  s  ln'Z2:ivot«'il*^g 
logfiVibb  ia  10,000  dnrabra  tohcUí  levélt/ir  íitTÍzsgálásíiboz,  melyei 
íi  kíistt*ly  ui'üÖjc,  üzvHgy  gr.  Toldalngi  Victorné  szül.  Lüsoucxi  b.  _ 
Winfi  Anna,  a  legleköteleaÖbb  szivessóggel  rendelker/süiikrtí 
boceálott. 

Az  Íittekint6st  nem  kevéssé  nebezitette,  hogy  a  több  mint  ssáx 
évvel  oüolfltt  hirtfikjogi  szompontb^l  rendezett  levelek  Ösajicbfijtcj- 
gstvfi  s  tsomiigokbit  kötöíve  állott'ik,  melyeket  ogyenkínl  kellett 
fi>llMintugattii  és  fún('ziú.  Megkaptuk  n^an  a  levéltArnak  mtg  a 
niult  sz/izadbaii  készített  lajstromíít,  azonban  r^síikharaar  mes  kel- 
lett sjf'zödiitink.  hogy  nz  ezen  lajstrom  szerint  történt  rendezés 
rtz  iíjíibb  idi'lkbtMi  t^leiueten  niegzttvartat'jtt  s  a  levelfk  egy  része 
nem  tulálbató  az  iliet*"  esomagukban,  söt  a  levéltár  több  érdekes 
darabja,  mint  például  a  Toldalagi  család  145G-ban  kelt  czimer- 
levele,  az  174fi-ban  kihirdetett  grófi  diploma*  s  néh/iny  rafij*  oly 
régi  oklevél,  melyet  a  csnlftd  tagjai  még  1779-ben  eredetiben 
wintuttak  be  s  iraltak  át  hitelesen,  tna  e  levéltárban  nem  létezik, 
Tapasztaltuk  tovAbli.'i,  hogy  a  mostani  levéltár  tetemes  rí'szo.  a 
b.  Bánfí  s  azzal  rokon  esnládok  jószágaira  vonatkozó  nébAuy  ezer 
levél  a  régi  lajstromba  nincs  fölvéve,  s  ezekről  kulöD  jegyaéknem 
található. 

Nem  lehetett  e  szerint  t^gyebet  lennünk,  mint  a  lád.^at  s 
azokban  az  egyes  csomagok.at  sorra  átvizísgálniink.  Követve  a 
muakafölo8ztó.s  elvét,  mig  én  a  legrégibb  oklevelek  kivouatozítsAra 
s  az  érdekesebbek  mösolásíiríi  szorítkoztam.  Deák  Farkas  a  X  Vll. 
és  XVTTI.  s/Azofli  műveltség  történelmi  szempontból  figyeJmel 
érdemló  levelek  másolósát  és  kijegyzését,  Komz  ^Tózsef  az  erdélyi 
reform.  fSiskolákra  és  egyhíuwikra  vonatkozó  adutok  s  a  XVI. 
százmii  fontofíabb  oklevelek,  Szádeezky  Lujos  pedig  leginkább  ai 
erdélyi  fejeilelnii  korszak  egyes  eseményeire  világot  derítÖ  okieve* 
lek  másolását  vagy  kivonatozásAt  tüzte  fnladatíivá. 

Így  sikerült  a  nagy  terjedelmű  levéltárról,  melyben  Deák 
És  Szádeczky  két  napig,  éii  és  Kotí<'z  negyedfél  napig  líolgoztuuk. 
kellő  áttekintést  nyernünk. 

A  levéltár  legrégibb  darabja  a  gy.- fehérvári  káptalan 
lí?68-diki  IgvcIo,  mely  szerint  Aba,  Aba  fia  —  kinek  emlékét 
tartja  fön  a  Toldalaggal  szomszéd  AhafAja  helység  —  rokunaivul 
együtt  Toldalag  helységét.  Szepeuének.  Csetneknek  s  tíibboknek, 
(a  Toblalagi  család  őseiut-k)  20  márkáért  eladták,  a  holvHűg 
határainak  részletes  leírásával.  Ezen  oklevél  azonban  csitk.  XV'L 
századi  OKyszerű  másolatban  maradt  föu.  Ezeu  kivúl  az  Arpád- 
királyok  korából  még  csak  a  csauádi  káptalan   13B5-diki  levele 


i 


itAONú-rrAJi  i.evei.TÁitAnoi.. 


víiD,  mely  egy,  a  KrassÓ  vize  m«Uett  fekvő  földre  vonatkozik, « 
melyet  az  Altíilam  KoronkAd  gr.  ToMaltigi  Victornál  ozflött  minl- 
egy  15  énei  vctfc  misolat  utáu  Pesty  Frigyes  közxétett  már. 
(Krataó  varm.  tört.  HL  km.  4,  l) 

A  vegyoali'izi  királyok  korából  van  72  darab.  na;;yohb 
réazbeu  eredeti,  kisebb  részben  hiteles  Átírat,  melyekből  húszat 
l»_*másoltJim,  a  tíibbit  kivonatoztam.  LegnevezííteBebb  fzfk  közül 
T.  L/iszIó  Kudáu  1457.  apr.  SB-áo  kelt  paraucsa  a  gy.-ft'hérvAri 
kAptalauboz,  bogy  Várdai  Aladárt  Pelbárt  fíát,  »  általa  iiuoka 
testvérét  Miklóst  AfikVis  tlAt.  és  Toldalagi  Balázs  caiicellariiii 
je^jzM  s  íiltiila  atyját  Andrást  Ístass:i  be  a  Torda  vármegyei 
Sárpatak  ós  a  Kolos  vármejivei  Teke,  Lndvég,  Erkcd.  Akna, 
Péntek  és  í  )láh-Sol}Tiios  hclyséjíek  fele  részébe,  melyeket  a  bÖb- 
lenségéért  lefejeztetett  Hntiyadi  Lászlótól  és  öoscsétAl  a  fogságba 
vetett  Mátyástól  olkitlHiztatott  s  két  bfti-mad  részben  a  Várdaiak- 
nak,  egy  harmad  részben  Tfddalagi  Balázsnak  és  atyjának  ado- 
níányozott.  A  mily  bizonyos,  hogy  ezen  nklevéU>cn  Hnnyadi 
Tiászló  jelleme  hamisan  van  kinézve,  mint  a  ki  egyéb  gnnoszságai 
közt  öcscaévol  Mátyással  egyetértve,  a  király  élete  ellen  tört  volna, 
éppen  oly  bizonyosnak  tartom,  hogy  a  Várdaiak  és  Toldalagiak  az 
adományozott  jószágok  birtokába  nem  léphettek,  minthogy  a 
levéltárban  ezen  birUjkláaról  szóló  adat  teljességgel  nem  lalálbat*'). 

FöUilnö,  hogy  ezen  erdélyi  csMlúdi  levéltárban  a  mohácsi 

vész  előtt  kelt  leveleknek  mintegy  barmada  a  Marótbi,  Pököri, 

(Pekry).  Monostori.  Osamai.  Komjíolti,  Kuüulyi  .lukci.  Bajomi 

8  más  magyarországi  olökc-lő  c&aláduk  által  birt.  KOrózs,  Valkó, 

iarauya,  Zala,  Bác>,  Krassó.  Temejs.  Hti-ves.  Bars.  Bihar.  Sza- 

olcs  és  Közép-Szol üok  vármegyei  jószágokról  szól;  a  levéltál- 

átvizsgálása  után  bizonyosnak  t^arthatjiik,  hogy  ezen  levelek  a 

Petroviuai  Pekri  családdal  rokonságlMijött  Stépán  esalád  levwloi- 

vel  a  XVII.  száz:id  végén  e  a  XVIIl.  siázad  elején  élt  Toldabigi 

^áuos  neje  Btépán  Ki'zsébet  jogáu  kerAltek  a  Toldalagi  család 

Bvéltárába. 

Egyháztörténelíui  tekintetben  érdekesek  a  Szftbtjlcs  vár- 
megyei Zámra  s  annak  elpuszlult  monostorára  ée  a  Muros-Vjlsár- 
bely  fölütt  feküdt  szent-királyi  paulinus  kolostorra  vonatkozó 
levelek.  Látjuk  ezekből,  hogy  ^ámot  Hunyadi  János  1453-bíui 
btH'sjih>tta  ki  kezéből  ji  Bajoniiiikii:ik.  kik  azt  \.  Tiászlót^il  ado- 
mányban nyerték,  s  niegtudiuk,  hogy  /ám  helység  felét,  melyet  n 
Bajomiak  ösui  adományoztuk  egykor  a  zárni  monostornak,  még  n 
refomiatio  korában  1545-boQ  ift  u  paulinusok  Déde^  fölötti  ttzetit- 
léleki  koloRt^ira  bírta,  s  ekkor  adta  el  u  rend  Váradon  tartott 
gyiiléae  a  Bajomiakniik  4  év  alatt  lefizetendő  b  lefizetett  :i50 
forintért.  A  szeiit-kírálji  pauUuut}  kolostor  pártfogói  kOxt  talál- 


JEI.S 


BS  A  <lft   YOM>AT/AOt  CnWkn 


juk  a  XV.  és  XVI.  száziulbaD  a  ToMalaRÍakat,  %  érteBnliínk  *• 
kolostor  elenyésztéröl  is.  melyet  az  1566-cliki  orszAggylílési  vég- 
zés törölt  el.  s  melynek  uagyercsci  részjószágcába  Tolilalagi 
András  éa  Balázs  1558-ban  Izabella  királyné  parancsára  minden 
flloumoudás  uélkíÜ  beigtattatott. 

A  mohácsi  rész  utáni  korban  mind  gazdagabbá  Tálik  n 
levéltár,  azonban  még  a  XVI.  századi  levelek  szíima  sincs  teljes- 
séggel arányban  azzal  a  könnyedén  10.000  darabra  beesíilhetÓ 
nagy  txJmeggel,  melyet  a  X\1I-dik  s  raég  inkább  a  XVlIl-dik 
szfizadból  —  mikor  a  gróf  Toldalagiak  igen  suk  bii*  tok  pert  foly- 
tattak —  ezen  levéltár  fontartott.  A  Toldalagi  a  vele  rokon  csa- 
ládok (a  Somkereki  Erdélyiek,  Harinai  Farkasok.  Huszárok, 
Stépánok,  LoBouczi,  b.  Báufíak)  birtokairól  szóló  levelek  a  leg- 
számosabitak,  de  ezeken  kívfil  íh  jilig  vau  Erdélynek  oly  előkelő 
családja,  melyre  vonatkozó  levelek  kisebb-nagyobb  számban  elő 
ne  fordulnának.  Ezen  levelek  közül  azonban,  melyek  családtör- 
téneti s  földrajzi  szem)>outból  tömérdek  adatot  nyiijtauak.  az 
erdélyi  jobbágyság  viszonyaira  pedig  neivezetes  világot  vetnek,  az 
idö  rövidsége  miatt  csak  a  legfontosabbak  lemásolására  vagy 
kivonatozására  kellett  szorítkozuunk. 

A  levéltár  világot  derít  a  Tíildabigi  csaláil  eredetére,  mely- 
nek ősei  1268-ban  szerezték  meg  Toldalagot,  vagy  mint  még  XV. 
százíidi  oklevelekben  is  említve  van,  más  néven  Toldaladol,  melyre 
a  Toldalagiak  V.  íjászlótól  145fi-ban  nyertek  iij  adományt  az 
12íi8-diki  eladás  megerősítésével.  Találunk  szerepelni  Toldalagia- 
kat  a  XIV.  és  XV.  században;  ezek  közül  kiemelkedik  BaL-ízs, 
V.  László  cancellariai  jegyzője,  ki  ezen  kíráiyti>I  14.57-ben  kapott 
adományt  a  lefejezett  Hunyadi  László  és  öcscsc  Mátyás  némely 
erdélyi  jószágaira.  Mátyás  királytól  pedig  1458-ban  adományoz- 
tatott  meg  Gyulai  Miklós  kolosi  esperest  és  váradi  éneklő 
kaaouok  egyik  vagy  másik  javadalmával  a  pesti  ors?iággyftlés 
végzése  következtében,  mely  tilalmazta,  hogy  egy  személy  több 
egyházi  javadalmat  bírhasson.  A  család  leszármazását  azonban  a 
levéltárban  található  hézagos  oklevelekből  a  Bethlen  Gábor  é-s  L 
Rákóczi  György  korában  ]>ortai  követségekben  járt  nagy  Tolda- 
lagi Mihály  atyjáuííl  Balílzsnál  és  így  a  XVI.  század  közepénél 
feljebb  vinni  neui  lehet.  E  tekintetbeu  a  csalAd  uagy-iklódi  ága  s 
a  Toldalagiakkal  rokou  családok  levéltáraiból  lehet  bÖvebb  fölvi- 
lágosítást remény  leni.  Annyi  azonbau  kétségtelen,  hagy  a  Tolda- 
lagi családot  és  nevét  a  magj'ar országi  Tholdi  és  a  XVLl, 
században  kihalt  Alaghi  családok  képzelt  egybeolvadásából  szár- 
maztatni kézzelfogható  tévedés;  az  a  hagyomány  pedig,  hogy  a 
családi  czínierben  látható  kerék,  melyet  egy  páuczélos  kar  tart, 
arra  vonatkoznék,  hogy  a  család  Öse  az  Erdélyben  járt  király 


nADNÓTFÁJI  I.KVfiLTÁBÁnÖL 


kocsijának  kiesett  kerókszegét  ajjával  pótolbi  b  így  tette  lehe^ 
t/ívé.  Logy  a  kir&ly  egy  vizén  átkelhesseu^  nem  egyéb  feneketlen 
mesí'nél. 

A  radnötfáji  leví'ltár  tört-éuelmi  érJekÖ  politikíii  levelekből, 
állami  okiratokból  uéhány  darabot  alig  mutalbat  föl;  Bocskai 
ístviín.  Betblpn  Gábor  s  I.  Rákóczi  György  konUxjl  van  ezen  feje- 
delmeknnk  DéhAny  nemnfipy  foutosságú  pftniiK-SH.  Tí'iküly  korára 
elleubea  semmi  nevezetes  nem  maradt  fou ;  11.  Kákóczi  Fereucz 
idejéből  csak  Károlyi  Sándor  e^y  17u8-diki  parancsát  találtuk 
Ugocsa  vámiegyéhez.  hogy  az  Krdélybiil  kibujdosott  reudeket 
ráállással  és  élelemmel  lássa  el.  Tnldalagi  Mibály  levelezésének 
sincs  semmi  uyoma;  p4)rtai  kfívetRép^^upk  idejéből  csak  egy 
1639-diki  jegyzék  található,  muly  a  portára  vitt  ajándékokról  és 
úti  költségről  RzóL  Az  1738-báD  a  11.  Rákóczi  Ferenez  fiával 
Józüetfel  való  levelezés  gyanűjáért  börtönbe  vetott  70  éves  vak 
Totdalagi  Mibálytól  is  csak  egy  fi»g»ágáb(il  >inanu  aliena<  irt 
latin  levél  maradt  fon.  melyet  1739.  elején  m-jéhez  intézett  A 
levéltár  ezen  fi'>ltflntí  hiányosságát  csak  úgy  fejtbtftjük  meg,  ha 
f(>It<*azHiEflk,  hogy  midón  a  mnlt  százafl  második  felél>en  a  levéltár 
birtokjogi  szempoutlxd  lajstromoztatott,  a  politikai  s  magánleve- 
lezések, mint  az  ügyvédek  ííHfogása  szerint  haszontalan  lomok 
(littorue  inutiles,  nullius  valoris  stb.)  ki  selejtez  tettek  óh  mégsem* 
misfíltek. 

Minthogy  a  gróf  Toldalagiak  és  ftseik  köztil  többen  élénk 
réflzt  vettek  az  erdélyi  leformált.  egyházkerület  fóconsistoriuina 
tárgyalásaiban  s  egyes  ÍV^iskolák  és  egyházvidékek  gondokságát 
viselték,  levéltArukbaii  uz  erdélyi  ref.  eíryhá/kerttlet,  ti  ref.  eolltv 
giumok  »  egyes  ogvháziik  btdéletére  s  viszontagságaira  a  XVlll- 
század  elejétől  kezdve  a  legujab!)  korig  számos  érdekes  iromány 
található.  Ezek  közül  Koncz  .Tózsef  többet  lemásolt,  még  többet 
kivonatozott,  s  engedélyt  nyert  a  levéltárt  g.indozó  grófnétól.  hogy 
buvárkodíVsát  ez  írHOvbau  a  levéltárban  ezutáit  is  íotytatbassa. 

Ha  mét;  uu'^euditem.  hogy  a  gróftjé  szíves  volt  Deák  Far- 
kasunk egy  ejíész  csomagot,  melyet  Teleki  Mihályra  s  ,Hán6 
Déncsre  vonatkozó  levelekből,  s  főrangű  nők:  Bánú  Agnefi, 
Kendi  Krisztina,  Horváth  Zsuzsáana.  Thoroczkni  •Todit,  árva 
Teleki  Anna.  Vay  .Judit,  Kemény  Erzsébet  magyar  leveleiből 
válogatott  össze,  lemásolás  végett  átadni,  s  fölemliteni  Kazinczy 
Fereucziiek  Benkö  .iri/.Heflie/  iniézett  eredeti  levelét,  melyet 
Szíidec'zky  Liyos  a  Kaziuizy-levelek  gyűjteménye  urnára  leroá- 
8olt^  azt  hiszem,  kiemeltoia  mindazt,  a  mit  e  levéltárban  vgy  vagy 
más  tekintetből  érdekesnek  tartiiattuuk. 

Az  általunk  készített  1Ő3  darab  oklevélkivonatot  20  darab 
oklevélmásoluKímnial  együtt  ide  mellékelvén  »a  Tánínlat  rendel- 


76 


JKLKMTKt«  A  OR.  TilU>AUAG]  CSAMD 


kezéwf're  hocsAtváu,  kedves  kötelettségemuek  is-mereiu  e  joleutést  ü 
IfgszÍTCselíI)  köszüuet  kifejezésével  ziíiiii  1»p,  jizért  a  K*kőtek'zö 
szíves  fogadtntáüért,  meljbeu  beuDÜuket  mint  a  Társulat  meg- 
bízottjait, özvegy  gr.  Toldalagi  Victorué  ö  inóltóságii  fugjidui  8 
mankálkoílítsimkban  tAmogatni  móltóztjitott 

Végül  közöljük  az  általuuk  kivouatoll  és  átnézett  oklevelek 
regestáit : 

R  e  g  e  s  t  á  k. 

1368.  A  gyulA-fphffrvárí  káptalan  biimnyltja,  hogy  Aba,  Abn  fía  i 
rnkoiiai  l^oldaUg  hclyae'fwt  Szpgcoenek.  C'wstiieknck,  a  llibU-ktifk  20  már- 
kát'rl  clndták,  «  eg>'s/crítiiiiu(1  leírja  ToMnIiig  Imtárait. 

V,  I Átadó  Hűdén  It5G.  apr.  'J4~én  2  oldalági  AndnU  is  jUiÍ  HhHm 
Lir.  cavceMariai  feffifs/!  n  Brnndfk  iá  Pál  vészire  tcdt  mega'S&Ü^t  átinuának 
-Yl'/.  Mnisadi  egifvxer^  má»ilalitfHÍl. 

1385.  A  t'Banádi  kHpUtaii  bixoiiyEtj&.  hogy  Egyed.  EyerniiMi  fia,  a 
Krnfir*/)  vize  mellett  Ssi^pUk  »/om9xédg ágában  fekvő  Krökös  fi>ldjct  vojeDck 
Fib'pnok  adta.  EredfíL 

(Kiadta  Pusty  Friffi/fj,  Krajnv  vórm,  WHénfU.  líf.  l\  4.  t) 

1314.  Ax  egri  káptalan  bixunj'ítja,  bogy  Alnii&gyi  Tamás  oicvtigyt^ 
SkÖIÖsí  Mihály  leáuya,  a  D>aga  Hcvee  vármegyei  igorí  rcsxjúueágát  íQabb 
Iráuynuak  Anmisuak,  P<SrG«i  HikMö  nejének,  i^iriikbo  vallottn,  Er<}d. 

1331.  A  gy.-fcbénrári  káptalau  bizouyitja,  hogy  riilatkai  IvAuka. 
Gergely  tía,  tiltakozott  az  cllcn,  hogy  atyja  testvére  Jáuoa,  Ivánka  fia.  ax 
áltjüok  bút  Palacka  lielym^  egy  rdazüt  Külos  vármegyében,  as  tí  atyja 
tilalma  ulletifirc,  Folgyógyi  Bliklósnak  eladta,  cuuek  Hai  podig  aat  Miliúly 
tiBÍuuk,  SKciiijáu  uiiükáiuak,  telcgdi  (advarhelyi)  utckelycknek,  elidogouí- 
tcttífk.  ICreddi. 

1337.  Az  e^rri  káptalan  bísonyítja,  hogy  Miklós,  l'ctcr  fia.  Bernát 
unokája,  as  Aba  nenibut.  a  luaga  iidaest  reszjósiuigát  llevcsujváriucgycbfii 
ugyanazon  nembeli  KuuipoUi  Imrének  60  márka  t;ara»Írt  budai  murtok 
sxerínt  SrökÖscn  eladta.  F^'d. 

1389.  maj.  25.  Visegrád.  I.  Károly  I^.t7.M  eomctinekj  TiborcK  fiá- 
nak, IjíszIú  Azi^koly  Q&  esanádi  ispán  rí/otgájának,  adnmáuyozya  a  F<jdr 
varmegyei  Szuntmiklóst  (^eTords  vánn.  /.áhot,  roolyck  magsaakadáe  utján 
RKálIotUik  a  koronára. 

A  ffj/,'/thérvári  kápUtlun  UlB-diki  höiJőt  áHratáhau. 

1339.  niaj.  25.  Visegrád.  I.  Károly  parancsa  a  gy,-felin'vári  káp- 
lalnnlin/,  hog}*  Lá^icló  comeBt,  Tiborcz  fiát.  Liit<7.1ó  Bzekcly  rá  caunádi  inpán 
BKolgáJát,  igtassa  be  a  Fejér  vármegyei  Szcntmiklós  tis  Tordn  várnieg^-ei 
7Á\\  birtokába. 

A  í/y.'/eftin'ári  káptaUin  141^-iki  hüdt*  díir&ttiiau, 

1339.  itepi.  24.  Várad.  I.  Eárnty  László  t-omcs  llbdrcz  fia  résxéro 
átírja  a  gy.  fehérvári  káptalan  1339.  jnl.  7-én  kelt  jelentoaei,  mely  szerint 


RAUKÚtrijl  LBVfcr.TÁflinAu 


77 


említett  Ládftiü  comest  a  Tonla  rármegrei  Záb    birtokába  mludeii  ellcu- 
oioiidád  DÓIkUl  hcijE^tnitA. 

-I  ff!/.-J>J'érpárí  Hpt'tlitn  niH-dUd  hüelta  átinttáhót. 

1 340.  juii.  15.  Visegrád.  I.  Károly  megparancükolja  TaduU  erd.  vaj- 
dának ea  alvajdájáDak  retemck.  bo^  Fodur  Láfizldt,  Lánxló  a«Ut(>ly  én 
Tnedgrcüi  ispán  itKolgáját  &»  tisztjeit,  oltAlniaxuik  a  neki  luldiiiáuyiV/.oU 
Fejér  várui.  Szcutmikli^  e6  Torda  vármegyei  Zab  birtokában,  moly  ben  <>t 
a  g}'úgyl  iteme»ek,  a  g)'.-fcht>rvái-i  káptalan  í^h  nt^Iiicly  icaboUtlati  t-niborek 
háborgatják. 

A  gt/.-fthértári  káfttuian  14íH~4lilá  /ti/tÍM  dtiraUlbál. 

134'J.  a»g.  ti9.  GytilaFob(-rvár.  I.  Lajos  megparatiesolja  ii  gy.- 
febrfrvári  káiitataniixk,  Iiogy  axt  a  levetót,  nielylyel  Sxeii^-oH  ííiitinn  tíait, 
Ik'muturt,  Jánotit,  Miklöfit.  Sitnont  «J8  Pált,  a%  orfl7JÍg  bíráiimk  batúsúga 
nW  frjlniciitetto,  embere  által  köíölje  hk  illeti  birákka.1,  8  t^yon  jploutóat, 
bogy  ay.í>k  e  levélre  uiit  fclelt4:k.  ICre*!. 

l'.iUi),  K(>utb  MiklÓR  erd.  vajda  parancxa  az  onizág  bíráibor.,  htigy 
Saeng,veli  Simon  fíai  ügyeiben,  kit  a  király  a  bírák  hatú«ága  alól  Hilmcn- 
(<!tt,  ne  ítéljenek.  Err^i. 

L^Bfi.  I.  LajoM  királtságlevel*?  Ihlikbis  e.H/.tet^o)ni  líriiek  ú»  leatv^re 
Levko  El  ennek  fiai  reözííre  a  Bdra  vánuegyei  Kcsseílre.  Krctf. 

líIGŰ.  I.  Lajn«  a  (iiíöntkÖa  nélkül  elbalt  ^^entiniktúsi  I^xlú  augy 
árva  l«liiyát  ntyjok  jAszágaibiin  it  Kcji'r  vánnt^d  BwntmiklAaban  a  a 
Torda  váriiie^yt;!  Zabban  tiúsirja- 

A  gjf.-J'ehérvári  iáptalan  1  Hf^-diki  hUeieti  ÓHralábaH, 

1377.  I.  Lajoü  király  bi/.onyítja,  bog)-  Frnuk,  Kónya  bán  fia,  raai 
1^  soproni  f(ÍÍBpán  és  Toldaladi  Jáuoe,  Sikcad  unokája,  az  álCalok  bírt  Oiika 
(ma  Unoka)  tis  ToMalad  határai  fíilütt  ki^^er.tek.  Emlrti. 

13H3.  A  gy .-fehérvári  káptahiii  bixunyicja  bogy  Sjírderjesi  Láaslú 
a  niaga  sxeugyeli  roszjó^acágát  tíi&migyeU  TauuUnak  4u  arany  forÍntt!ri 
nladta.  Er&K 

1399.  A  bácsi  káptalan  bizouyitja,  hogy  Maróthi  Jáii(»  tnaesói  bán 
bmieii  Kiikci  Szár   László  kir.  jegrzÖ   Valkú  vármegyei  acaai  rá  lialáp- 
kivi  n'.sxj<Wzágaiba  boigtattatott,  a  fairtokok  batárlefráaával.  Erf<i»ti, 

i;tyi>.  A  bácsi  káptalan  bi»>nyítja.  hog>-  Mar<)ti  Júutiti  mackói  bíin, 
Xaigmond  király  Uíltít-Wu  kelt  piiraucsa  sja-rint.  ti  Valki' vánnegyoi /.ago 
lyán  birtokába  brigtattatott.  a  határjárás  Iríráxával.  />/«/. 

1407.  A  váradi  káptalan  bizonyítja,  hogy  Porcai  Hályáa,  Mlkefia. 
I  Piírcai  P^tcr  egy   Szováth  *^  Keczeloa  közt  fekvÖ  pcrwi  föld  iránt  Siw»- 
"átlii  Pííierr«d  w  Andrá.'wat  kiegyeztek.  Ered. 

14  11.  A  gy.-fehiíri-árí  káptalan  jelcnti«t  tc^x  Náilaai  Lásald  alvi^i- 
dánuk.  bog)'  Sunikereki  Antal,  Miklós  üa,  Szengyeli  TaimUuak  aBiteug,velt 
hntárbaji  llogyniegifílld  nevű  darai*  f^Miít,  llyci  Baláxs  eJi  t'amuídl  Birsek 
Pi>ter  Ildiig  ugyanuiitiak  »xengyeli  ^*  járal  bírtokáhfil  tiibb  darab  Oihlrt 
olfagUdUk.  Eretl. 


1414,  A  gy.-fehérvdri  kápUlan  bízonyíya,  hogy  özengynH  TamfU, 
l)«i-gely  o»  VvUiT  »zengyi'li  rcszj^zágukat  Somkerek)  Autaluak  Gti  frtért 
eUdták. 

A  koloimvmoMori  conrtHi  liBiViki  htíeic*  átiratáftau, 
14 IG.  A  gT.-f*3h<írvári  káptalan  bizoujitja.  hogy  Mikesxá^zAi  Kolosé* 
vári  Tamás  a  Torda  véna.  Záh  birtokúba  beigtattatott.  Ered. 

1417.  l-ápea  Loráiit  erd.  alvajda  bíKonyitja,  bogy  Tiisoni  Mátyás, 
Simou  rá  Xáuiáit  sziímoé  rokonaikkal  4.>gyütt,  paszta  fnliijoknt  Záhot,  mv- 
Ivet  SoDikereki  Antal  szerzett  vissza  idegenektől,  annak  600  forinttírt 
eladták.  /'>«/. 

1418.  I^e'pea  Lóránd  erd.  alvajdu  perhalaeztö  levele  Drági  Ferencx 
ueje  Margit  nÍBXcre.  Ered. 

14m.  A  gy.-febtirvárí  káptalan  átírja  I.  Lf^oe  kinilynak  a  azent* 
mikl6si  László  négy  leányát  BuniVi  oklcveMt.  Ered. 

141B.  A  gy. -fehérvári  káptalan  bizonyítja,  hugy^ikcszászaí  Koloe- 
vári  Tamáü  mester  a  Torda  vármegyei  Záh  lielysf^  árában  Boinkerckl 
Antal  mestertől  fölvett  1400  arany  forintot.  Ered, 

1418.  A  gy. -fehérvári  káptalan  blz^inyílja,  hogy  nuhai  SzcntmiklÓHi 
'l'onipn  Mibály  ée  Miklós  leányai  /áhot  Torda  vármegyúbeu  Somkflroki 
Ant-iilnak  1400  umny  forintért  eladták.  Errd, 

1418.  A  gy.-fehi^rvári  káptalan  kiváltságlevele  Bomkereki  £rdt*Iyi 
Antal  r^//Jre  a  Turda  vármegyei  Zábru,  melyet  Mikeszánzai  Koluujvári 
Tumá8t<il  1400  arany  forinton  megvett.  Ered. 

1418.  Váraskeszi  Lopes  Lóránd  erd.  alvajda  bizonyítja.  hüg>'  ulötto 
8zindi  Gergely  TÚBoni  Bolgár  Miklóssal,  kinek  szolgáját  b^ibiirtiiuOzti?^ 
kiegyezett.  Erad. 

1420.  Peati  Ifitván  császári  jegyző  bizooyitváDya  a  sz«iigyeli  c^- 
házHt  illeti)  diízmanegyedról.  Er«d. 

1421.  A  pt^sváradi  convent  bizouyl^'a,  hogy  Monostori  László 
Baranya  éa  Bács  vármegyei  jószágaiba  bcígtactatott.  Ertil. 

1427.  A  zalai  convent  kiválttfáglerelc  a  Bcbeei  család  bc'bcsi  rösz- 
JÓHzágárft. 

Aíáíi/díi  Iriríiiy  246(i'iki  átiratétfaH, 

14S8.  Jakab  Mátyás  tía,  CAászári  jegyz5  biz-onyirjii,  hog>'  i?10tte 
Szcngydi  Tamá«  azt  valbitta,  hogy  a  »'/eiig)'clÍ  eg)háK  mindig  picbáuia 
volt.  euuek  azonban  János  eityedi  plebán08,  a  g}'.* fehérvári  káptalan  vica- 
riiiHa,  ellene  mondott.  Errd. 

1429.  Gyalu.  György  enle'lyi  pUepük  a  Szengyeli  Tamás  v»  Sum- 
kereki  Erdélyi  Antal  közt  folyt  perben  Ítéletet  hozván  kimondja,  hogy  a 
Bzengyeli  egr^iáz  nem  filiáju  8 árom berkének.  £.>«/. 

113&.  A  kolosmonüslori  convent  Szengjeli  Miklós  kérelmére  átírja 
a  gy.-fcliervári  kájitalun  1414-diki  levelét.  Ered. 

143Ö.  A  pécaváradi  convent  bizouyitja,  hogy  Mttnorttori  I^á^zló  és 
Miklós  a  birtokaikban,    u.  m.  a  Baranya  vármegyei  Monustur,   Árki,  Lilx, 


IUJ>NÖ1'f'ÁJ1   LBVAl.TÁRÁItÓL. 


79 


Báli,  l'ergelmt'x,  tUkoA,  Mitvarcz  cg  UÜyogsKe^  ÍAltikbao  5  Puaztiiróku 
és  Körtvc'lyesvUlg}-  pusztilkbaii  tappan)^  királyi  jogba  Zsí^oiid  király 
pAmiicsiirA  bciguttatott.  F.rcil. 

1438.  A  (M-'csi  káptaUu  bÍKoityítJB,  hogy  Moiioetori  Láezló,  fíúöri' 
kUae  uem  l^ven,  naranyn  (•a  DácA  várme^t^bcn  fekvő  öiszcs  j^zágaJt.  tin 
fiáOrttkÖse  ucm  születik,  Garai  I^zló  macAÓÍ  báoaak  hagyta.  Ered, 

1441.  jaii.  17.  VÍ8egrá<l.  I.  l'IiU/ló  parauc«a  a  koloaiuonostori  coii- 
vcnitiick,  hog>*  Tbolduladi  Aixlrást  ós  általa  fiát  Baláxals  tcstvi^it't  5liklúst, 
valatiimt  Eriiyei  Sztíkely  Pétert  igtasM  be  a  Torda  vánneg^vei  Körtvfly- 
fájii,  Plítcrlaka  (^  Telek  helyezők  birtokába,  melyek  cl^bb  a  f^Srgóityi 
királyi  várhoz  tartoztak. 

A  koloafuoRQttori  conrejit  ITTJ-dikt  hií^e^  tUiratáftól, 

1444.  A  pt^i  káptalau  biznnyitja,  hogy  Maróthí  Láaxló  i^kori 
roac»ói  bán  a  maga  p«trovinai  réezjóazágát  KörOzií  vámiegyc'beii,  valamint 
a  Tcroes  vármegyei  Sz.-László,  Sz.-Miklós,  Aracg,  Felegj'báz,  <ícrg€lií  tís 
Sz.-Mibály  falvakban  n  Borza  vize  mellett  fekvő  reezjószágait  Pűkűri 
(Pekry)  L)oni(>ko8f>al,  Mihályival  é  több  rokonaival  elcserélte  ezekjiek  Klfh^M 
vánuc-gyi'Uiu  az  asgziiági  kerületben  fckvŰ  renzjóSEágaí^rt,  kdlvMÜniu  '\tv{\- 
ködrá  kik(it(t»c  mellett  ErnUti. 

144G.  A  kolosmonostori  convent  bizonyítja,  hugy  ToMula^  Hórtu, 
Ssentiványi  Jakab  oeje.  a  maga  Zainilró«ze  nevÜ  toMalagi  r^wjÚBságmt, 
néliai  ToltlaUgi  Miklós  vtjrdíjálían,  —  kit  az  ö  fórje  (Ss  Sícntiványí  LiíbkU 
s  a  székely  alispán  Emükei  Miklós  némely  enib^'rei  aiegUltek.  a  uiegUlt 
Miklútf  teetvérátek  ToMalagi  AndrásDak  adta. 

A  koiomiouosíori  coKFtnt  1771-iici  htíctcn  átirattal, 

1447.  mart.  21.  TcmcAvár.  Hiuiyadi  Jáuos  koniiáuysó  paraucaa  ax 
iiratli  kiíptalanlioz,  hogy  CVantai  Mihály  axdn'.uyi  báut  cn  fiát  Miklóst 
zálogjog  ozimen  ígtAMa  be  Miklós  kcufSaErukcsTei  plobánuj)  kenóxrekcszoi 
r&xjÓ6Kágába  Teues  várQiegyéb(:n. 

vli  arml*  kúpUUtui  li  Í7-U-Í  jeieníé*é6oÍ. 

1447.  Az  aradi  káptalan  jelentig  hogy  Hunyadi  Jáuofl  kormáuyxó 
IMLrajiiHa  (''rtclinehcn  Caamaí  Mihály  satfnínyi  bánt  <U  fiát  Miklóat  Hikló:^ 
keiic/r^ketizt-i  pli^báuus  keneKrekeszei  res^jÓAiágáliA  U-i^tatia.  Kr^f. 

1403.  aug.  31.  Beazterc'Ae.  HunyiiJi   •lános  beszterczt-i   Upin  ^  az 
ország  főkapitánya  Zám   helymíget  Szaiiak-a  vármegyében,   uu'lyel  i*ddi^ 
kfixdbcu  tartott,  uiiuláu  azt  V.  IjUkIó  király  lUjoni  latráunak  i'^  <iyilrg^\ 
ltok  jidomáiiyoztft,  ezek  kezi'btr  átbooiátja.  Krtxl. 

1455.  aug.  2V.  IWcr.  V.  I.jUsIú  Tordn  várnifgyei  nctue«  Toldalagi 
BalázBuak.  AudrÚH  fiának,  a  mug\-ar  ranrellaría  jcgv/őjf'iu'k,  t>  últula 
atyjának  AiiJru^snak  ú^  t>':itv)<rL-!itfk  Pálnak  i-s  Bi'uo*U'ktii'k  cxímcrt  iido- 
tnáuyoz. 

MtUi  f^tiii'it  ríjfjifirrti  nm^tdiiiUtn.  —  A/.  tTwb'tíi  mclyuek  elojoii  a 
culmer  le  volt  feetvir,  n.  szövegben  itzonban  iivm  volt  leírvtt,  ma  a  gr<'>f 
Totdalagí  levéltárban  nem  talállialó. 


80  JELBKTÉS  A  GR.  TOLDATAOI  CSALÁD 

1455.  A  boszniai  káptalan  bizonyítja,  hogy  Mariánezi  Ilona,  Orgo- 
váui  Péter  neje,  Baranya  vármegj'ei  Mariáncz  és  Mylagli  faluban  lévő  réaz- 
jószágait  Maróthi  Lajosnak  <!»  Mátciuak,  uchai  László  umc:9Ói  báu  fiainak 
70  arany  frtban  olzálogositotta.  Ered. 

1455.  Louonczi  Dezsöfi  íQabb  László  a  maga  boiiyliai  réezjószágát 
és  Torda  mellett  fekvő  szent-míklósi  várát  a  tordai  vámmal  együtt  zá1<^ba 
veti  Szentiványi  Fcrenozuek  200  arany  forintért.  Ered. 

1456.  apr.  24.  Buda.  V.  Láíizlú  Tuldalagí  András  és  üai  Balázs 
kir.  cani'cllariai  jegyzfi,  Benedek  óa  Pál  részére  átírja  a  gy .-fehérvári  káp- 
talan 1268-ban  kelt  levelet,  mely  szuriut  Aba.  Aba  fia,  és  rokonai  Toldalag 
helységét  Szegencuek,  Csetneknek  s  többeknek  20  márkáért  eladták,  s  ez 
eladáshoz  kir.  megegyezését  adja. 

AT/.  8Ztí~adi  effffjtzeríi  viásolaOióL 

1456.  oct.  19.  Buda.  V,  László,  tokintve  Toldalagi  Balázs,  András 
fía,  Lukács  unokája  érdemeit,  neki  ('»  általa  testvéreinek  Pálnak  és  Beue- 
ileknek.  uj  adományt  ad  az  általok  éa  őseik  által  bírt  egész  Toldalag  vagj' 
más  néven  'J'oldalad  helységre,  kivéve  két  telket,  melyet  néhai  Peczkeu 
Péter  és  Balázs  üai  bírnak. 

XVJ.  Kiizadi  eijyitziTa  uttholafhau^  vnliimwt  Márúi  l^/tcrt-sia  3779- 
dil-i  hiidcH  átírniáhait.  —  ITTÍÍ-Iion  a  gróf  Toldalagiak  am.-vásárhelyi  kir. 
tábla  előtt  az  eredeti  pergamen-oklevelet  mutatták  be  és  íratták  át,  mely 
ma  a  gr.  Toldalagi  levéltárban  nom  található. 

14  56.  V.  Jjtíszló  puranesii  a  kolosmomtstori  eouvcnthcz,  hogy  Tol- 
dalagi Balázst,  András  fiút,  Lukács  unokáját  é,s  testvéreit  Pált  és  Benedeket 
uj  adomány  eziméii  igtassa  lie  az  őseik  által  bírt  Toldalag  vagy  Toldalad 
birtokába. 

.1  ht/íiüniuHimforí  fuurent  177í-díki  hit^hn  űíirnfáhő}. 

14  5G.  V.  László  parancsa  a  kolonmou ostor!  eonventhez,  hogy  Tol- 
dalagi Andrást,  Lukács  fiát,  és  fiát  Bnlázst  igtassa  he  u  Doboka  vármegyei 
kajlái  és  szentiidorjási  részjószágokba,  melyek  Czegei  Lőküs  Tamás  mag- 
vaszak.idtával  szálltak  a  koronára. 

A  knhmmonostori  conreid  1771-ili  liifrlff  átiratáhól. 

1456.  A  kolosmonostori  oonvcnt  jelentése,  hogy  V.  László  parancsa 
értelmében  Farkas  Tamás  fiait  Jánost  és  Miklóst  a  Szolnok  és  Doboka  vár- 
megyei Szeszámia,  Dögalja,  Középfalti,  Kíífnrk,  ])i»gmeKŐ,  Ispáumezti, 
Nagy-  éfl  Kis-Knjáu,  Dobtok,  Monyorós,  Hjiriiui,  Bilak,  Neez,  Ide  és  Báu 
helységek  birtokába  bcigtiita. 

A  kohfunouoittnri  conrait  lG^2-ih-i  hitdes  átiratáhan,  melynek  hiítára 
van  jegyezve  »káptalanba  transumált  László  király  intrwiuctoriája  az  iránt 
t\  faluk  iránt,  melyeket  llariunai  Farkas  és  János  per  notam  amittáltak.^ 

1457.  apr.  íiS.  Buda.  V.  László  imrauesa  n  gj*. -fehérvári  káptahui- 
hoz,  hogy  Váitlai  Aladárt,  Pelbúrt  fiát,  s  általa  unokatestvérét  \'árdai 
Miklóst,  Miklós  íiát,  és  Toldalagi  Balázs  canccllariai  jegyzőt  s  általa  atyját 
Andrást,    igtassa  be  a    Tordavármegyei   egész   Kíírtvélykapuba,  valamint 


KAUSÓTFAJI  I-EVKLTÁKÁKÓL.  8l 

a  Torda  váruiegyei  •Sárpatak,  va  u  Kolus  vánnegyei  Teke,  Ludviíj;,  Erkud, 
Akna,  Péutek  es  Oláh- Sólymod  liclysugük  fele  reszebu^  melyeket  a  híitlcu- 
Bcgecrt  lefejeztetett  Hunyadi  Láazlótól  es  öcacaetöl  a  fogttágba  vetett  Mátyád- 
tól  t'lkoboztatött  s  kot  liannadreszbcn  a  Várdaiakiiak,  egy  liannadrcdzbcn 
Tnldalugi  Balázijimk  *•&  atyjúuak  adományozott. 

-I  i)!/,-fdt^n'úri  káptalan  JTl'J-ik^i  hihlt^  úlíralában.  —  Az  eredeti 
ekkor  a  gy.-fehéi'vári  káptalan  levéltárában  volt,  ma  az  Onszágos  Levéltár- 
ban Budán  lesz  találbatn.  • —  Hogy  a  Várdaiak  es  Toldalagtak  ezen  ado- 
mány birtokába  jutottak  volna,  auunk  semmi  uyoma. 

14.5b.  aug.  22.  A  kolosmonostori  conveut  bizonyítja,  Hogj'  előtte 
Mocsi  Bertalan  jelentette,  liogy  Ö  Mátyás  király  parancsára  a  pestt  köze- 
lebbi urszággyülés  vcgzésc  értelmében  megintette  Gyulai  Miklós  kolosi 
cspcroatct  ed  váradi  eneklö  kanonokot,  hogy  egjik  vagy  másik  egyházi 
javadalmát  három  nap  alatt  adjn  át  Toldalagi  Balázs  mcdtornek,  de  az  u 
királyi  parancsimk  oa  törvénynek  nem  engedelmeskedett. 

-1  kiiloítiitontiMUn'i  coiu'eiit  1771-ilci  hilcli-tf  átirntúb*>L 

1460.  Buda.  .János  bíboniok,  pápai  követ  meghagyja  a  gy.-feher- 
vári  káptalunuiik,  hogy  Kusalyi  Jakcs  László  Özvegye  Katalin  ügyeben, 
kinek  nádasdi,  bogdání,  koroudi,  munói  es  szelszcgi  reszjószágaíl  Kusalyí 
Jaked  Györgj'  es  János  elfoglalták,  hozzon  íte'letet.  Kívd. 

14  ül.  Mátyás  király  megparancsolja  Harangláb  lakosainak,  liogy 
míuUín  Haranglábot  S/,cnti\'ányi  Székely  Mihálynak  es  Hédérfáji  István- 
nak a<loniányozta,  ebeknek  mint  földesuraiknak  cugedelmcskedjeuek.  En-ii. 

IIGI.  A  kolosmonostori  conveut  bizonyítja,  hogy  Faruosi  Veres 
Benedek  s  testvérei  János  és  látván  Toldalagi  Andrást  C3  fiát  Balázst  letil- 
tott;lk,  hogy  a/.  6  unokái  r'-szjó-^záguKat  Tordu  vármegyében  ne  bitorolják. 

-■!  Lvlusmoitun/ori  rouratf  177L-(Ul'i  hiklt'n  átiratában. 

14t>l.  A  zalai  convcnt  bizonyítja,  hogy  Szcntbalázöi  Szele  Tamás, 
más  néven  József  !</cntbalázsi,  kisfaludi,  kökényesí,  szelefalvi  és  mind- 
szenti részjúfzágait  Zala  vármegyében  Bébesi  Jánosnak  adta.  AVa/. 

140C.  Mátyás  király  Bébesi  Miklós  és  János  részére  átírja  a  zalai 
eonvent  1427-diki  levelét.  Ered. 

1467.  A  kulosmouofitori  eonvent  bizonyítja,  hogy  NagA-Krnyei 
Székely  Tamás  a  maga  majo:íi  részjószágát  Torda  vármegyében  Toldalagi 
Andrásnak  és  fiának  Balázsnak   2S  frtért  zálogba  vetette. 

-l  holoitmonOHtitri  coufi'nt  1771-ili  hitdi-n  átiratáhan. 

1471.  oct.  26.  a  szent  királyi  panlinnsok  kolostorában,  Bandi 
Benedek  e.-^á,szári  jegyző,  a  székelyházai  paulinusok  perjele  Miskei  Benedek 
kérelmére  hitelesen  kiadja  néhai  Tiildalagi  Andráí  végi'cndelett't,  uu-lyben 
liieitŐl  ürbklütts  Mátyás  királytól  új  adományban  nyert  birtokát  a  Gürgény 
vármegyében  a  marosszéki  kerületbon  fekvő  Toldalag  hely.seget,  négy 
lelken  kívül,  melyeket  két  K-ányáimk :  Mar^ritnak  C.--  /.-^útiának  hagyott,  a 
maga  és  rokonai  lelki  üdvéért  a  szcntkiriiiyi  iianÜnus  k'.dn.stoniak  hagyo- 
mányozta egy  halastóval  s  azon  lévő  malonmial  együtt,  ligy  azonban,  hog\ 

s*i2ii.üK.  1S87.  vm.  Fit/KT.  *; 


82  TRLKMTftS  A  fíR.  TOT.DAI>AOI  CRALÁO 

:i7.oa  halastúbúi  a  paulinuaok  lohctÖle^  jnitaíjsaiiak  ]ialnkat  a  iniiinriták 
vásárhelyi  éa  felfalui  kolostoraiba  ía,  én  a  tolilnlagi  parochialis  rgyházat 
iBteni  tisztelet  nélkül  ue  hagyjílk ;  továbbii  28  forintban  elzálogosított 
uémai  tía  nyuláéi  rdszbirtokait  hagyja  a  toUlalagie^yhiízuak  Fókán,  Ercsin, 
Magoson,  Faragón,  Maróczon  p'b  Tancson  szerzett  re^zjószágait  podig  hagyja 
nejének  és  két  leány:'mak ;  ezeken  kivíil  jieílig  minden  vagyonát  hagyja 
nejének  Margitnak  ligy,  hogy  a  mi  azokból  neje  halála  ntán  megmarad,  a 
szentkirályi  kolostorra  szálljon. 

Mária  Theresia  1779-diki  hiteles  átiratában.  —  Ekkor  a  gr. 
Toldalagiak  a  m.-vásárhclyi  kir,  tábla  előtt  az  eredetit  mntatták  be  és 
íratták  át,  mely  ma  a  családi  levéltárban  nem  található. 

1471.  A  váradi  káptalan  bizonyítja,  hog>'  Szováti  Magdolna. 
SzöUÖBÍ  István  neje,  szováti  részjószágát  eladta,  Bajoni  Istvánnak  és 
fíainak  Istvánnak  ca  Miklósnak.  Ered. 

1472.  Mátyás  király  parancsa  a  gj-. -fehérvári  káptalanhoz,  hogy  a 
szentkirályi  paulinusokat  igtassa  be  néhai  Toldalagi  Andríle  toldalagi  rcsz- 
júszágába.  melyet  a  leányának  Zsó6ának  leánynegyed  czimén  hagyott 
nég)'  telket  kivéve,  a  szentkinllyí  kolostornak  hagyományozott. 

.1  holosnwnosinn  conrtmf  TTTl-fiiki  Jniphjt  úiiratáhól,  melyben  mt^ 
van  jegyezve,  hog}-  az  eredeti  parancs  hátára  írt  jelentés  szerint  a  beigta- 
íjísnak  Gergely  deák,  Forgács  Balázs  embere,  ellene  mondott, 

1472.  A  vár.idi  káptalan  bizonyítja,  hogy  Szováti  Margit,  Fancjiikai 
Miklós  neje,  Szováti  részjószágát  Bajoni  Istvánnak  t's  fíainnk  Istvánn.ak  és 
Miklósnak  300  arany  forintért  eladta.  Eri<l. 

1474.  A  kolosmonostori  convent  bizonyítja,  hogy  Mihály,  kalota- 
szegi oláh  vajda  (Michacl  vajvoda  Volnhalis  de  Kalatazeg)  tiltakozott  az 
elleu,  hogy  néhai  Toldalagi  Antlrás,  az  o  neje  Zsófia  atyja,  Toldalagon 
lévő  8  jobbágy  telkét,  egy  halaBtfivát  06  kétkerekíi  malmát  a  szcTiely- 
szentkirályi  paulinns  kolostoniak  hagyományozta  ?»  a  panliniisokat  ezen 
jószág  birtokba  vételétől  eltiltotta. 

.1  IcohsmonoA/ori  ronrent  ITTJ-iHkl  h/ftlcj^  t'uirnfáhun. 

147  7.  A  gy .-feli érvári  kiiptalan  bizonyítja,  hogy  Szedöcz,  Miké  íia, 
tiltakozott  az  ellen,  hogy  testvérri  w/.  alatt,  míg  ő  Achenbe  zarándokolt. 
Szontmargita  nevíí  fahijokat  Alfalvi  Bálintnak  eladták.  Err.d. 

1478.  jan.  fi.  A  kolosmonostori  Cftnvent  bizonyítja,  hogy  Várczai 
\'ajda  Mihály,  néhai  Illyoj*  iia.  s  neje  Zsófia,  néhai  Toldalagi  András 
leánya,  kik  a  szentkirályi  panlinus  kolostor  ré.'*zére  Máthé  erdélyi  püspöki 
vicarius  által  bizonyos  öss;zogben  elmarasztaltattak,  némely  jámborok 
közbenjárúaása  az  említett  panlinusokkal  úgy  egyeztek  ki,  hogy  ToMalag 
határában  lévő  halastavak  s  malomhelyök  harmadrészét,  míg  élnek,  n 
.szentkirályi  kolostornak  engedték,  haláluk  ntán  pedig,  ha  gyermekeik  nem 
maradnának,  Toldalagon  Torda.  Faragón  i-s  Móroczon  Doboka.  s  Eresén 
Kolos  vármegyében  fekvő  részjószágaik  a  szentkirályi  koloston'a  száljjan.ak. 
8  azokat  rokonaik  csak  200  arany  forinttal  válthassák  magokhoz. 


RADNÓTPÁ.Tr   I.TrVKI.TAKÁKiH..  M3 

1771-Ijeii  azon  coiivont  ]ov('U:ir;ll»:m  volt.  innst  az  Orszjipts  Lcvi-ltárban 
lesz  találhatú. 

1481.  Mátj'fts  király  Átírja  a  pf'psváraflí  cmvont  1 42  l-beii  keU  levelet . 
mely  szerint  Moimatorí  László  Baranya  ói*  Bá<*s  vármegyei  jÓRzágaiba  bp- 
i^tattatott.  ICrrtí. 

1487.  Itáthori  István  vr>\.  vajda  bizonyítja,  bogy  Járai  Jakab  járai 
részjószágát  Somkpreki  Erdélyi  .lánftfiiak.  Taniáf?iiak  es  Mártonnak  örökbe 
vallotta.  /',V<v/. 

1487.  Vííwirbely.  Bátliori  István  enl.  vajíl.T  bizonyítja,  lingv  Czegei 
Vas  Domokos  cs  neje  Szamosfalvi  f-í-yoröfi  Borbála,  minden  perÖket, 
melyeket  a  Borbála  leánynegj-ede  es  anyja  Ilona  hozománya  iránt  foly- 
tattak. 100  arany  forint  kötél  alatt  fi  választott  biró  íteletére  bí/ták. 

TelpgfU  jRfniii.  friJ.  n/rn/ifo  J-ft^T-hrn  f,rff  itt'lft  in-ih'hi'H. 

1-187.  Telegdi  István  erd.  alvajda  ítélotloveleCiőczi  Vag  IVmokoi^nak 
OS  ni'jiMiek  ílyeröfi  Borbálának  a  Gycrofirk  ellen   folytatott  perében    f-'m!. 

14íl.'>.  A  koloHnionostori  convent  jelenti  T<osonezi  László  és  Bi-lteki 
I>rágfí  Bertalan  crtl.  vajdáknak,  bogy  néhai  Farnosí  Veroö  István  leányának 
Annának  Kolos  vánnegyélion  Valkón.  Kelcezelen.  Újfaluban,  Fiildön, 
Küzép-Füklön,  FelsÖ-Füldön  és  Bácson  lévő  részjúsziigaít  ezelőtt  10 
rsztondövel  Bikali  Vitéz  György  erőhatalommal  elfoglalta.  Ertd. 

1406.  A  Csanádi  káptalan  bizonyítja,  hogy  Somkereki  Erdélyi 
Orsolya,  néhai  Mikh'»s  leánya,  Berondi  Bak  Boldizsár  neje.  a  maga  ré.-íz- 
jószágait  /áll.  i^erebenes  és  Ríics  T(}rda  vármegyei.  Néma,  Faragó,  Szeiit- 
niárton  és  Kis-Nynlas  Kolos  várm.  liclységekben  Somkereki  Jánosnak  1  !.'» 
arany  forintért  eladta.  Eral. 

ir>03.  Szcntgyürgir'i  és  Bazini  Péter  or.«zágbiró  ."  ord.  vajila  bizn- 
nyitja,  hogy  előtte  Pobokai  Bessenyei  .Miklós  zábi.  riicsi.  pagocsai,  grebe- 
nesi  és  lekcnczoi  részjúszágait  Tonla  vármegyében,  sszentmártoni.fúzsoni 
és  faragói  részjószágait  Kolo.-<vármegj'ében  Somkereki  Erdt*Iy i  Jánosiul  k 
100  arany  forintért  örökbe  vallotta.  Errd. 

l.'iOd.  Vargyasi  Tamás  császári  és  szentszéki  jegyző  elÖtt  Szen- 
gyell  Benedek  i<zvegye  Krisztina  ügyvédeket  vall.  Ertd. 

lő  18.  Kóma.  Rafael  hibomok  .Szengyeli  Ferencznek,  a  Szengyeli 
.Sz.-Mária  egyháza  plebannsának  bizonyítványt  ad.  hogy  Itómában  áld<t- 
zárrá  fölszentel tetett.  En'dt'h'. 

ir)"«r>.  A  szentkirályi  jiauünns  kolostor  perjele  Vee^ei  Antal  bizo- 
nyítja, bogy  Toldalagi  Mihály.  Barabás  fia,  s  leánytestvére /?ófia  és  annak 
férje  B<»rbátvtzi  Jáno-*  nagy-eresei  jobbágytelkeik  fi'lét  s  ottani  halastavo- 
kat  olcseívlték  a  szentkirályi  kolostor  Toldalagon  hívő  halastavának  felé- 
ért. .•*  kötelezték  magokat,  ho^y  n  kolostor  Unokán  lévő  birtokát  i's  jnbbá- 
gyait  védelmezni  fogják. 

A  l'idtiMninfiitytitrf  /"onn  iit  17 7 1-dikl  hitelest  úlit'nlt'th'tu. 

l.'í.'il.  Nyilveili  Sz*»miyfsi  László  és  neje  T^rdai   Enfvosinn  Bihar 

0» 


84  JELKNTKs  A  ííK.  TOLDAI.Afil   rsALAD 

mcijyei  urdo-gyarji ki  ix-ö/j  jei/á^ukal  lií  frtcrl  ^.■I/;^lM;;...^iIii^k  ííáavári  IVrcucz- 
UL'k  CB  Ptithluudi  Báátbi  Múrtt^iiuak.  EruLd. 

1540.  juu.  i.'2.  Kaiova.  Öruninyi.'si  Fijitli  FcTCiie/  cs  Kakovíozai 
Márton  karáiiiMirboí  v:»-na»rynk  s  iázlatiiiaí  Tar  Gyürgy  a  kuráiizjolxrói  kerü- 
let Bzolgabirája  bizonyítjuk^  Iio^y  uubai  Csaruai  Mihály  loáiiya  Itorbdla, 
uiogt  Sinionti  liitviúi  neje,  a  ba1i)ui.--i  iv  uiíliálili  kerület  kilcucz  megnovc- 
zctt  falujában  tukvÖ  n'fl/jó.xzáyair.  melyeket  atyjától  iavkölt,  a  karaiisebcöi 
kerület  ueuíc^juiuek  türvei)yc>  ^Koká^a  szerint  leányának  Kataliuuak  é^ 
vejének  kavánsuKVi  iieun-b  Dorka  Mihálynak  ö  öriikÖíi-iknek  adta. 

I.  Kákúezi  Gyi'rgj'nuk  A'áradi  ^zejiáii  Fercnez  re-zere  IGiy-bcu 
kelt  liitclea  átiratából.  —  Fzen  átirat  ogysizerii  .-?  liib;iá  másolata  után, 
mely  az  Ofözágod  Levéltárban  van,  közölte  /t>/-/  Frlyijt  •.  A  íí::i'í\hii1  háuAíVj 
tOrtruttc.  III.  L'if.  :!l'ó.  l. 

154.5.  á^jr.  14.  A  váraJi  káptalan  bizunyitja,  hogy  clöttu  Bodó 
Anna  néhai  Bjjoni  Benedek  özvegye  b  liai  Ferencz,  litván  és  János  tilt«- 
küztak  az  ellen,  bo;ry  a  tizentléleki  kolo.-;torban  lakó  pauliiiud  szerzetesek 
a  Szabolca  vármejjyei  Záni  hely.-»ege*bon  levő  ré:;zjó:ízágukat,  mely  az  ö  ödoik 
birtokából  hasittatott  ki  s  elődeik  által  lelki  üilvökért  adományoztatott  az 
említett  kolostornak,  Hangácííi  lícgi  Kelemennek  eladják.  EruK 

1545.  Az  augUiítinianusok  jíerjele :  Feren«'z  bizonyítja,  hogy  a 
Kemetc  bz.-Pál  azerzete.-íeinck  a  Várad  melletti  monostorban  tartott  gyü- 
léí<e  elhatározta,  hogy  Zám  helyneg  felet  Szabolesvármegyében,  melyet  a 
Uédcs  fölötti  lázentlélek  munostora  bir,  eladja  Bíijoui  Fereneznek,  István- 
nak i'tí  Jánosnak  4  ev  alatt  lizetendo  ií50  íVuintert.  lli-nl. 

1548.  A  váradi  káptalan  kiváltbájj;leveli!  líjijoni  Fereuez,  Itttváues 
János  részére  Zám  helység  ffle  rt'szére.  melyet  u  iiauIinu?októl  vásárol- 
tak. Knd. 

1553.  A  gy .-fehérvári  káptalan  jelenti  liáthori  Endre  erdélyi  vajdá- 
nak, hogy  parancsa  szerint  Kaptidy  Köntes  Gergely  három  leányát. 
Erzsébetet,  Csapói  Baládíl  Líínártnét,  Orsolyát,  ToUIuhigi  Balázsuct  és  a 
hajadon  Borbálát  vissza  akarta  igtatiii  a  Fej  ér  vármegyei  Kapud  birtokába. 
á\:  a  beigtatiíöuak  Balassa  Meuyliárt  fegyveresen  ellene  állott. 

.1  (/i/.'JtJif'n-ííri  Láptiilan  17J'J-ilikÍ  hidli:*  áfi-nfálan. 

155;J.  Izabella  királyné  Szcngyeli  Fereticz  szathuiári  espei-estet 
Monyorói  Bánfí  Gábor  helyébe,  ki  a  kanoiiokságrólleköszÖnt,  gy.-feliérvári 
kannnokká  ne\  ezi  ki.  Kml. 

1555.  Szeben  város  tanáesa  bizouyitj;i,  hugy  Gytehen  Gergely  szíj- 
gyártó és  kolozsvári  polgár  tisztességes  szüléktől  származott.  l'.ruL 

155iS.  márt.  13.  Kolozsvár.  Izabella  királyiié  parancsa  több  nnig- 
ncvezett  királyi  emberhoz,  liMgy  Tohlalagi  Andrást  és  Balázst  igtassák  be 
a  Vásárhely  fölött  fekvő  szentkirályi  pauliniia  kolo-stor  Ísagy-Eresén  lévő 
réözjószágábii,  melyet  ö  az  emiitett  Toldalagiaknak  adományozott. 

Púkai  Balázs,  JU'csei  Jáuus  deák  és  Csekulaki  Gáspár  kitál\  Í 
emberek    105ö-bau    kelt  jelentéséből,    mely    szerint   a   bfigtatás   minden 


ll\r>\ÓTFA.TI   r-KYKT/rÁRÁKÓL.  R.*! 

clleimioiuliis  lu'lkül  Tiiogtörteut,  Ezen  Jeleutí's,  molvor  si  jrrúf  Tolilnlajri.'ik 
1770-bPn  a  iii.-pásflrliolyi  kir.  tjíWa  olőtt  eredotilion  bniintattak.  ekker 
ki.i'lott  hítelofl  :lfiratbaii  megvan  a  frrúf  ToMiilafri  opali'ul  lovoltúrábaii. 

1558.  I/abella  kÍr;*ilyiio'  Oynlni  ^[ihályimk  (*«  (Ipen'nvi  Istviiunak 
:i(lomáiiyrtzta  Fiiykútot  m  az  orkcli  s  i<lfti  k(*t  Imlastavat.  F.íp.'L 

1571.  márt.  2S.  Pn^ra,  Miksa  rsáiíziír  Icvolo  ITariiiai  Farkas  Far- 
kaííÍKiz.  hogy  az  általa  siotvc  Enlf^lybe  vifiszakühlött  Boke«  Oáppárt  tám<t- 
passa  az  iij  f('ÍP<lplf.Mn  választás:íiiál,  Krfihfl,  t'p;ps  által  csonkul  tan. 

157(í.  juti.  18.  A'arsú.  Báthori  Istv.'in  Icngyelkirály  os  enl.  íVjcdo- 
ItMii  tanácp'wiiiak,  s  udvari  magyar  IdviiBsága  főkapitányának  BánH 
Oyörg^iniek,  ki  Krdi'lyből  Li-ngylorszíígba  nifini'teleknr  a  lovaskiw'retet 
vezette,  jtitalmúl  adnrnányozza  az  általa  KraAZiia,  K»>lo.s,  Fojít  t'jtKftkiillö 
vánnegyekben  \'2  lielysegbcn  bírt  vfíszjíjszágnkbiil  a  kim-stár  száinára  járú 
tíaboua-  í's  bordt'zsíiiát. 

^ífr,',ii-:i     náhin-    loruu'nt;ft~i'hí    r<(ii.ifi-atof    li/f"/    iT'iő-hfii    Jiíh'l'-xitiH 

iilt'iyi'JuffHUt. 

1.570.  Jegyzt'k  arról.  Imgy  \h\\»'.t  Kcreii'-z  miket  deputált  VfVsröl 
•■vcnkf'nt  líarinai  Fereitcziiek  «'s  f»'le?i»g('ní'k  PcniyeszI  Annának.  Ei-nf. 

15.S5.  iinir.  23.  Xeiinlnmicz,  Háthnri  Intván  lengyel  király  czinieres 
n'Mnc.-;  levclfket  ad  Knlnz!*vári  Jánnsnak  a  tordai  sókaiiiara  ispánjának  s 
áltnla  liaitiak  Msírtonnak,  Oáspáriiak  e*.«  Iinnínfk.  PlmL 

l.'t.s,'>.  rt«-t.  22.  K"tl"zsvár.  Rátliori  Zsigmond  crd.  fcjedelotn  bizn- 
(lyítja.  liogyelöttt'  l'etrnvinai  IVkri  Gádor  <•.<?  István  m'liíii  l'ekri  Oálnirnak 
t'sarnni  Sárától.  k<'RÖbb  líacsics  .lános  neirtnl  született  fiai.  .*^tepáii  If<tvánnal. 
nebai  Vaj'la  Istvánnak  m'liai  Kin-sii-s  Erz-«»'brtt''i].  iM'hai  líaoniieí!  János  és 
nt'liai  Csariiai  Sára  leány:ítól  szülcti-tt  fia  egymiiii«:il  n^^y ''gyztek  ki.  lingy 
Stt'pán  I'ítván  a  Miliáld  víirfis/ili.ni  s  :i  Szítn'ny  vármegyei  Vercnden, 
Lujiiií-nlk  és  Thixina  belysi-'gekbfti  s  némely  más  ]inszrákb.an  lévcí  répz- 
jósz;i'.rait,  nu'lyi'k  niofit  IVkri  fíábor  és  Ntván  kezi'nél  vannak,  azoknak 
olv  foltétflli'l  f-ngfdte  át,  bogy  üzok  invetlehnébol  iu'ki  évenként  40  arany 
torintot  fizp--:enck :  ».•  mellett  pedig  a  s/erzödo  fclok.  magt:Unn  baláluk 
e-Jí'tép'.  Pz'.iri'nv  várnn*gyei  V\<*7.p?  birt-tkaikban  egymásnak  kíUcsönöH  öriS- 
ki'dé^t  lázto^itottak. 

'.nio'.-ff   /«íV. /í'v  nf.'nlfii/,''..'. 

l.'iH.'i.  dei'.  tíl.  S:l«v;iri  (5er'_'<'lv  Ti-b-gdi-ii  kt-lt  vt'grendeleti'.  Eredeti, 
nijigv;inil. 

l.*i>'5.  Magy.'ir  C-p-sztvéii  bikó  Miske  Tamás  négy  sz/p  lovat  vásárol 
néi^ei  .\IihálybtI  az  inalfalvi  batárhan  fekvő  Ifi  bnld  nzántóföldjeért  és 
f-^\  dariii>  széiiafiiért.  />/'/.  nnigyjir, 

15.*íií.  Taresai  l*ál  és  Mikb'w  tf-tvérek  rts/tálylev«de  némely  éksze- 
■•■■lí  fi'liitt.  AV"/.  magyar. 

15fti>.  Itátbnri  Zsigmond  enlélyi  ff>^,.delem  megparanesolja  az 
i-r-'zág  batóságainak,  liogy  a  rablók  által  15?fi.aprilÍB  2l-én  éjjel  megölt 


86  JFXENTÉ3  A  QH.  TOI-DALAGl  CSALÁD 

Toldalagi   Baláz»    elrabolt  javait   kerestessek   fól  cs  adják    lupg  fiának 
Jánosnak. 

v(  kolosinohostoi'i  cunvent  lYThihi  hiteles  átiratáhúL 

1588.  Báthori  Zsíguiond  az  örÖkoB  ncnkíil  elhalt  Olgyai  Simon  uiind- 
szenti  rtíazjószágát  Bihar  vármegytíben  Stépáu  Istvánnak  es  fínmaradekai- 
nak  adományozza.  Ered. 

1589.  Báthori  Zsigmond  czigány  Vajda  AndráE^t  es  fiait  Zádorí 
Nagy  Fcreuczuek  és  Istvánnak  adományozza.  Ereil. 

1590.  Szathmár-Kíímeti  látván  deák  végrendelete,  Báthori  Zsigmond 
által  megerÖBÍtve.  Kred. 

1592.  Czibak  András  gyércsi  és  lőkösházi  részjópzágát  clcBcréli 
Czibak  László  palotai  részjószágával.  Er*d. 

1592.  Kemény  György  végi-endeletc  neje  Toldalagi  Erzsébet  részére 
fzentmiklósi  és  györgyfalvi  részjószágairól.  Ered. 

1594.  Kemény  György  végrendelete  neje  Toroezkai  Erzsébet  részére 
gyi>rö-nionoBtori,  oláh-monostori,  jákótclki,  bedéi  és  valkai  részjószágairól. 
Kredeti. 

1594.  Báthori  Znigmond  Gernycszegi  LŐrinezi  más  néven  Szabó 
Istvánnak  egy  székely-vásárhelyi  hiízat  adományoz.  Erfd. 

159-1.  Báthori  Zsigmond  a  hűtlen  Báthori  Istvántól  elkobzott 
Küpacselt  Bihar  vármogyében  Mtépán  Istvánnak  és  fiumaradékainak  ado- 
mányozza.  Er*d. 

1594.  Becsei  János  B(;esL"n  kelt  végrendelete  ur<d.  magyar.) 

1597.  Báthori  Zsigmond  Csekevadászt  a  Fekete  Körös  mellett 
Stépán  Istvánnak  adományozza.  Kn-d. 

1598.  Géczi  I'éter,  Nagy  Fercncz  ('.-j  Sárándi  Kristóf  osztálya  a 
Likai  Péter  ingóságai  fölött.  End. 

1  002.  Báthori  Zsigmond  erd.  fujetlelem  adoinánylpvele  Egri  Gy'órgy- 
ni'k  a  S/.iilnok  vármegyei  Szcntmargitáni.  Eral. 

11)08—1035.  Az  iri92-ben  Báthori  Boldizsár  által  Abataján  meg- 
íUetett  Gyulai  Pál  abatViji  birtokává  vonatkozó  neták.  (4  darab.) 

UÍ09,  Géczi  Péter  végrendelete,  nielylyel  Volya  nevű  pusztáját 
öi-scfíenek  Záduri  Nagy  Fcrencznck  hagyjn.  Ered. 

IfíSl.  máj.  2(i.  Martrita.  Karinai  Farkas  Ferencz  végrendelete. 
Eridrü. 

1638.  nov.  2  1.  SMmlyú.  Tannvallatás  líákóezy  GyÜrgy  fejcdelfni 
parancsára,  az  iránt,  hogy  Bánli  Zsigmond  liogyan  viselte  magát  a  sza- 
loiitai  ütközetben  (Idííil.  oct.)  End. 

IGííH.  jnl.  23.  Toldalagi  Mihály  (■;*  Kurüsi  István  követsége  alkal- 
niiíval  a  portára  vitt  ajándékok  é.s  útiköltség  jegyzéke. 

1644.  jan.  24.  Szongyeli  Ferencz  görgényi  várkapitány  conven- 
tiója.  Ei-idrii. 

1645.  fcbr.  18.  Zborói  udvarban.  I.  Kákóczi  György  parancjsa 
Szengyeli  Ferencz  görgényi  kapitánynak.  Ered. 


KAi>S(Vri'ÁJi  i.KVKi-rÁií.uíóf,.  87 

164Ö.  sept.  11.  Stcpún  Forciicz  liit}t'Vi'l<\  laidöu  I.  Kiikúi-/i  fiyilrgv 
Tokaj  vára  alkapítáiiTávú  kiiicvczte.  Kmi, 

1655.  mart.  14.  BÍ7;onyitvány,  hogy  Sükíísd  Mihály  Maroy  íztlki 
alkirálybiró  n  portáu  ievií  erdélyi  hilz  epületi're  Hzotctt  11  b  ft  65  dénárt. 

1658.  okt.  2.  Debrcczeu.  IT.  Rákúc/i  Gyíirjry  parancsa  Cník,  tSyer- 
gyó  éí»  Kászon  székliez,  hogj'  a  Barcsai  Ákos  által  Scpcrtvárra  hirdetett 
^yíilotíre  ne  jelenjenek  meg.  Krerf. 

1689.  apr.  20.  Görge'uy.  Teleki  Miliály  pariiwcsa  a  határszéli  Imtó- 
silghoz,  hogy  kikíildütt  biztosa  és  súgóra  if.  Toldalagí  János  i'undclkezése 
szerint  vágassák  be  a  Moldvába  vezető  szorosokat.  Knd. 

1706.  febr.  16,  Sngcsvár.  Hizonyitváuy,  hogy  Toldalagí  dánosa 
liiiségeskiit  József  esászár  e's  király  részére  letette.  Krcfl. 

1708.  jau.  20.  Károly.  Károlyi  Sándor  parancsa  Ugocía  várnn'- 
gyéhf'Z.  hogy  az  Erdélyből  kibujdosott  rendeket,  kiknek  ollátátfától  von;t- 
kodott.  szálhissal  és  olelenniiel  lássa  el.  lunl. 

1710.  apr.  15.  Szebcn.  Haller  János  és  AVeber  Péter  József  esárizár 
t!s  király  nevében  kiadott  parancsa  a  :i  frtos  hamis  aranyak  forgalomból 
kivt-tele  és  értékők  szerint  való  beváltása,  azontúl  pedig  clkoboztatása 
iránt.  (A  parancslioz  van  mellékelve  a  hamis  aranyakat  ábrázoló  4  darab 
Ienyí)mat.)  f.rcrl. 

1710  körül.  M.- Vásárhely.  Torvényszéki  tárgj'alás  egy  kibédi  asz- 
í-zony  elevenen  való  elvermelcse  iránt.  A'/tí/. 

17^4.  A  M.- Vásárhely  és  Jedd  közt  IVkvö  Sásvári  pracdiuni  határ- 
Jiirásii  birtokosa  Lengyelfalvi  Orbán  Siuionné  Baranyai  Mária  n-szére. 

1745.  Nagy-Ajtai  Cserei  Mihály  71)  évet?  korában  :íigátkeziileg  írt 
vt'grendclete  1748-hiui  és  1751-lH'n  kelt  pótló  n'ndi.'lkezés».'kkeL  l^rct/. 

Kolozsvárit^  1887.  szcpt.  18. 

A  bizottsáíí  uovóbcu  és  megbízásából 


'o 


SZAIMÍ    KaUOLY. 


fflUI.AS. 


Kii 


;i  VLPszn.  lf;i    l'-v*'lt;Íri    kiitat:is 

,  mÍTit  a  Tii'-p'líiznk  ojryn''mely ikt.'. 

u  #Brr&lcoKÍk  a  li'^síkoriiltebb  kintii'Iií- 

ffímvatlmeírvf  tiTÍiI''it'ii  lU'in   Ih  volr 

iftaoi  tí>rt<*ní*lini  <'n  n'L^i's/.«>ti  riírsúhír 

kiakiiil/za  a  t»'rt  <  mi    iliry  s/<'ih;ln 

t-s   újakat    lalálni,    il<-    mapinkt'vii. 

:i.   mellett  iiip^-'i^tiierni    azt   a   tViIdct, 

epijiofijai  j)lttz<i'lt;ik  I**  a  k<izt,'|t- "-h  újkor 


IJlé&e,  a  hnoTí"lin'''}ry<'i  t'i'Tt.  <'s  ri-p'-^/i-ii 
tüíte  ki  a  dívái  iiafry-jryiilrst-.  A    hatái-- 
Mkff?:t^k  az  ^TfvJi)^  tiiiiidi'n  i-iszi-liöl.  A    kíráii- 
miÍPodoIii''kc :  pr.  Sz'-i-w^ii  Antal  úr  i'>   cxi-iííja 
>7.B('í;own  elvííllalta. 

ikkai   tini.   akaiV-iJiia   is   i-1határ<>/t:i,    liníTy    tinkt'itl 

yoi  kii'áii(lúliÍ!«i'a.  líiiy  innst  is  kopvisf'Kit  küM   társit- 

.  luiiitcjf}' jolczTÚ  akarván  v/.  által   kiilsnlo;;   ;•;,    Imiry 

'.  tnfly  ni;yk<-ir   l'nl.'Iy  t'<    L'ti^yi'l'irszíÍL'   ki'>z;>tr    l>n- 

■an  vau  a  l<"-iii:y»'I  t'"rt«'ii'-tíi<">knak.  Ki*i'vií»i'Iti't<'S''v('l    a 

('jH'ii  (■  t;'ii-i''"i-liiii  <■■'-•- /fkritttl'--^  l'UZL''' tainilniátiyn/i'.jílt. 

N'netír''t);ir.  ilr.  ZakiV'-W'ki  \hv7.>:  kmkkni  t':;_vrr,  taiislrl 

niia  kiilfatriíiT  lif/t:-  rii--;_'. 

,«.,..,./,,<',.-.  i-'-;:-_'''l  ^  ''irakiir  :v  ma-ji  ar;illa)iiva>t'it  ki'z]i"'nti 

o/iak  a  í"i;\  :iri<-íl"''l  !ii"li'il'''k.  n.  ni.   ;;r,   Szt'i'^í'ii   Antal    a 

.    S/ilíL'yi    S;!'!'!"]-    titk;lr.    .-    a    Tisztikarljúl    ini'g   J.>t';ik 

a    titka r«'i.'t''l  :    a    krakkni    akailt'iaia   k<'pví«ifl(iio   fir. 

'.  továliliá  Xairv  Iv;in  •'.-  ilr.  »'-;inky  l>ez«ti    v;Íl..   Vai-zy 

li%  fár;".  r.  t.i;:(ik.  'lorniM  Kin-lx  t.  a  kin<'k  a  fclrtlvasásrtk 

na  m('}]fi»yilnia.    sajnalatial    n»'lkiili"i7.tük  :    l)í*t**fr*'ski'»l*'*sf 

tVixbon  töIjlK'ii  i->atlaknzíak    a    kirim<lúlúk    fftrzpkarához, 

ir  Snniii.   Kr»vai'y    S!tn«1"r.    S/i'lI    I'arkaíi   i'-»   tlr.    Márki 

trámlúlf'ik   iia^yoMi  n'-'Z''    }\--/tr^i;'ir  (t-\ii]   s  az  onlc'lyi 

*    A.lil0iiiiRn  gr.  E^ftTÍiá/y  Kálnián,  IJrassai  SámiH-l.  «lr. 

IjáffKló.  FhuUy  llfurik.  ar.  ott  ifVí/.iitt  i<l.  Szinnyy 

njraró  FerencR,  S/ekv  Miklóí,  ilr.  SznlHi    Gyula, 


A  HUNYADVÁEMEaYEI  KIRÁNDULÁS. 

(1887.  JUL.  24—31.) 

A  M.  Történelmi  Társulat  két  nvári  szünet  után  ísnu't  rendezett 
^»y  vidéki  kirándulást.  8  ez  alkalommal  megint  amaz  országrészbe  térttink 
vifiEiza,  a  hol  már  két  ízben  oly  gazdag  eredménynvel  búvárkodtunk. 

Tárflulatunk  legolsÖ  kirándulása,  a  kolozsvári,  majd  egy  évtized 
multiíval  (187  9-ben}  a  maros vásárhely-nagy-szebco -segesvári,  feltártA 
előttünk  Erdély  levéltárainak  s  történelmi  kincseinek  nagy  részét;  Erdély 
dél-nyugati  szöglete  volt  az.  a  melyet  társulatunk  közvetlen  tapasztalás- 
ból még  nem  ismert. 

Hnnyadvármegye  classicus  f<''ld|o,  a  mely  míg  egyrészt  korszakalkotó 
világtörténelmi  események  színhelyéül  szolgált,  másrészt  hazánk  történeté- 
ben is  nevezetes  szerepet  játszott  s  a  melyhez  a  hazafiúi  kegyelet  oly  dicső 
emlékei  fűződnek :  méltán  voiizr»tta  társulatunkat.  Imgy  azt  nyári  kirándu- 
lása színhelyévé  vála!*.«za. 

De  nemesak  a  múlt  kegyeleti-s  ctnlékei ;  a  jeh'ii  krír  cultnralis  törek- 
vései U  vonzottak  arra  a  földn*.  hf^l  a  tf'irréneri  ('rzék  iiaiijaiukban  ís  oly 
gondosan  ápoltatik. 

Van  Hunyndmogyéiiek  "gy  a  mifiikkel  rnVonczéJú  eg^-lete :  a 
>  Huuyadm(?g}'ci  történelnti  és  régészeti  társulat. -í  Ez  az  egylet  aránylag 
szerény  eszközökkel,  n  kormány  fsokély  t'íningatáí^íi  mellett,  egészen  Önerejére, 
a  megyéből  g}'üjtŐtt  ügyhíirátnkra  s  tagtár-^akra  tániiiszkodva,  lelkes  veze- 
tőkkel és  ügybuzgó  munkásokkal  az  élén  —  olynn  működést  fejt  ki  s  oly 
szép  oreílményeket  nuitatfitt  fel  eddigeh'  is,  l;ogy  méltányló  elismeréssel  és 
tisztelettel  tartozik  neki  hazai  mlturjínk  és  iroilahnunk   minden   barátja. 

Ez  társulat  fokozta  vágyunkat,  hogy  megismerjük  az  Ö  míikíklési 
körét  s  nnmkj'ilkwlásának  eddig  elért  szép  eredményeit. 

l>éva  városának  t's  llunyadvármegyének  szíves  meghívása  alkal- 
mat nyújtott  társulatunknak  emez  óhajai  megvalósí tilsára.  S  valóban  lelki- 


\   inWAnVAUMKOVKI  KIRÁNIHI.ÁS.  }5H 

öri'timiH'l  goiiil öthatunk  vissza  a  júl  f<ikcriUt  kiníii<liilií>ra.  iiii'rt  ^raztliii; 
tapas/talilffs.'il  <*s  ismoiríokkel  tc'rtiink  nmi'in  vissza.  Ila  I*'V('ltiÍri  kutatás 
tokintetóben  nem  'w  volt  olv  froflmi-nvilú'',  mJtit  ainpp'iríz/Ik  Píxynt'melyikf. 
ílo  az  credmtMiyek  összpw'fn'bt'ii  nufltáu  pnrakíníik  alf^jsikiM-íiltebbkirHiidú- 
lásrtkhoz.  A  tiizf:t('S  Ipví'ltúri  kutatás  IIniiya(lmf.'fryr  tt'Wilotc'n  iicm  U  volt 
ry,»'lia  kiráili'iláííu liknak,  mert  liípz  az  ottani  torti'iiPlini  f's  r<';;i'szfiti  társulat. 
i'vf^k  ''íta  íTyüJti  az  arryn^rot  h  lírlu-tfilrg  kinkitií/za  a  tt'rt  s  mi  ú^'^-  szólván 
a  kf'szrc  mentünk  oda,  nem  felfedezni  os  újakat  találni^  ilr  magunkévá, 
küzkiiicflcsf'  tonui  a  már  mejrlevfít  s  a  mellett  mejrisinerni  azt  a  főidet, 
melyen  a  törtenelem  oly  nevezetes  episodjai  játszódtak  le  a  kíízep- f's  újkor 
századai  folynmá.n. 

Társiílatunk  jun.  havi  vál.  üh'se,  a  huTiyadmi'fiyei  ti'>rt.  i'a  ri'f;t'<z('ti 
társiilattal  o;ryetiTtvo,  jul.  2  I-í-rf*  tíizte  ki  a  dt'vai  napy-pyíih'st.  A  Iiatár- 
iflÖÍ(í  nopyveuut'l  töbhen  joli*ntkoztek  az  ors/.áp  minden  roV/i-bnl.  A  kirsin- 
dúlás  vpzetesi-re  társulatunk  másodelnt>kc :  gr.  Szi'i'sfn  Antal  úr  <I  exfiája 
ktTPtett  ft'l.  a  ki  azt  kt'pz-sefreseu  elvállalta. 

Időközben  a  krnkkni  tud.  akadf'riiía  is  elhatározta,  hogy  mikt'nt 
ISSl-beii  a  sárnsmogyei  kiráudúlásm,  úgy  ninst  Íh  kp'pvií>elöt  küld  társu- 
latunk kirándulására,  mintegy  jelezni  akarván  ez  által  külsőleg  is,  hogy 
az  a  sznriix  küin-solat.  mely  egykor  Knh^y  i's  Lengyelország  köz"ttt  fen- 
állott.  i'h'uk  tudntábiiu  v:ni  a  Icu^ry-l  tíirti'ní'tír<*>knak.  Ki'])visí'!tntes»'vf'l  a 
krakkai  Akailemia  t'-yfu  e  tiirft-nelntí  üsszeköttetr-í  buzg*'' tanrlliiiún\'>z<'»iát, 
R'iíhory  István  törti'netín'ijiit,  dr.  Zakr/owski  Viinve  kr;ikk:ii  egyt.  tanárt 
«  n.  M.  Tud.  Akadt-niia  kiiltagjár  bízta  meg. 

V/r',  J.i-i'i:..  ■'■... •,.l..if..i,  rfggel  S  órakor  a  niajivarállamvasi'it  ki'Zp'inti 
indóhil/áiiál  találko/tak  a  fil^árosli/il  indiib''k,  u.  ni.  gr.  Sz»'esen  Antul  ii 
tar's.  7iiás"iib'lTiJ'ik'-.  S-/ilágyi  ."^ándi-r  titkár,  s  a  tlsztikíirlK'd  mc'g  Deák 
Karka**  jfirv/.;  s  ;i  titkársi-Lt'd :  a  krakkai  íikadi'mia  ki'pviselnje  dr. 
/akr/rw^ki  A'incz"',  topábbá  NaL'y  Iván  i-s  dr.  í'sáuky  Dezsi'I  vál.,  Váezy 
.lánoi  t^s  .ínhá-z  Ib'la  rár-i.  r.  tau'f'k.  Torma  K:ir"lyt.  a  kinek  a  felolvasások 
•-■•vát  k''ll«'Tf  vohui  iiu';:nyitiMa.  sajnálattal  m-lküliiztük :  betegeske*lesr 
vi^í-ízatart'itta.  Itközbi-n  ti'.bbiu  csatlakoztak  a  kirándulók  tíírzskaríiboz, 
1'.  in.  clr.  Unn.v-:zky  Samu.  Kn-wy  Sándor.  Pzt'll  l'arkas  es  dr.  Márki 
Sánil"r.  —  .\  kir!Índill'"'k  na'.'yobh  n'^ze  A'i//»:.s-v;/-  felÖl  s  az  onlelyi 
r<'-^/i*kli.;i  i*i'k»'/fiT.  Anioiinaii  pr.  Eí'tfrházy  Kálináu.  Hrassai  Sámuel,  dr, 
S/abü  Kári>ly.  K'iváry  Lá«zl«'t.  Finály  Henrik,  az  ott  idö/jttt  id.  Sziunyey 
József.  líaligó  János,  Kanyai-ú  Ferencz,  Szókv  MiklÓH,  dr.  SzaWí   Gyula, 


A  HüNYADVARMEGYEI  KIRÁNDULÁS. 

(1887.  .lUL.  24—31.) 

A  M.  TSrtcnelmi  Társulat  ket  nyári  szünet  ntáii  i?in('t  rendezett 
e^y  vidéki  kirándulást.  S  ez  alkalommal  megint  nmaz  ni^zjígrcpzbe  tértünk 
vipsiza,  a  hol  már  két  ízben  oly  gazdag  ercdménynyel  búvárkodtunk. 

Társulatunk  legelső  kirándulása,  a  kolozsvári,  majd  egy  évtized 
multi't val  (187  9-ben)  a  marosvásárhely-nagy-szcben-segesvári,  feltárta 
előttünk  Erdély  levéltárainak  a  történelmi  kínopoinek  nag}-  részét;  Erdélv 
dél-nyngftti  szöglete  volt  az,  a  melyet  tár.'ítdatunk  közvetlen  tapasztalás- 
Ktl  még  nem  ismert. 

Hnnvadvármegye  classicns  fóldje,  a  moly  míg  og\-részt  korszakalkotó 
világttirténelmi  esemí-nyck  színbelyéül  szolgált,  rnáprészt  hazánk  törtcnet(> 
ben  ift  nevezetes  szerepet  játszott  s  a  melylicz  a  liazafiúi  k*'gyclet  oly  diesö 
emlékei  fűződnek:  méltán  Vf»nzi»tta  társúlatnnkrit.  hogy  azt  nyári  kirándií- 
lása  színhelyévé  válassza. 

De  nemcsak  a  mnU  kegyelete''  emlékei ;  a  jeh-n  kor  cnlturalis  tÖrek- 
ve'sei  i^  vonzottak  arra  :i  föMr*'.  Ii^l  a  t'trrí-nori  ('rzék  iKíjijainkban  is  oly 
gondosan  ápoltatík. 

Van  Huiiyadnn-gyénok  '-gy  a  mionkkel  rokrint-zéhi  egylete :  n 
•Hunyadmeg^'ei  történelmi  és  régé.«zrti  tiirsiílfit.-:;  Ez  nz  egylet  aránylag 
szerény  eszközökkel,  a  kormány  e-ickélytímngataí^rtniflli'tt.  egészen  önerejére, 
a  megyéből  g^MijtÖft  ügyharátokra  s  tiigtársükra  támuszkodva,  lelkes  veze- 
tőkkel ('s  ügybuzpó  munkásokkal  az  <'lén  —  <Aynn  mííködést  fejt  ki  s  oly 
szép  eredményeket  nnitatott  fel  cddígeli'  is,  Ii'igy  méltányló  elismeréssel  és 
tisztelettel  tartozik  neki  hazai  cnltnránk  és   ínMlulnuink   minden   barátja. 

Ez  társulat  fokozta  vágynnkiit,  hogy  megisinerjük  az  ő  mükiklési 
körét  s  nnmkíilkoílásámik  eddig  elért  szép  eredményeit. 

Déva  város;inak  és  línnyadvármegyt'nek  szíves  meghívása  alkal- 
mat nyújtott  t.ársúlatunknak  emez  óhajai  m eg valósit ji sara.  S  valóban  lelki- 


\  TirXYAI>V.UtVKOYKI  KITÍ ANDÚI-ÁS.  ft!) 

i^niiiuiu'l  gombolhatunk  vi}!í:7.a  n  júl  sikerült  kiríiiidúlíisra,  niort  ^razila^ 
tapasztald ofnl  t?s  ismeretekkrl  tértünk  onnan  vissza.  Ha  levéltári  kntatáí* 
tekintetében  nem  is  volt  oly  crodmrnytlní",  mint  a  mepelözfík  egyiie'melvike, 
ile  az  eredmények  i)fí«zc9('*rebí;n  méltán  sorakozik  a  lej^sikerültebb  kirándű- 
lái^okhoz.  A  tüzetfís  levéltári  kntatáft  Hnnyadmefryc  toríiletén  nem  íf*  volt 
vzélja  kirádúlásunknnk.  mert  IiÍpz  az  ottani  törtí-nelmi  és  ré^í^Rzcti  társnlat 
évek  'Vta  íryií.)íi  nz  nnyajjot  «  lí^Iiotnlrg  kinknázza  a  tért  y  mi  úfry  ftzólván 
a  készre  mentUnk  oda,  nem  felfedezni  <•«  újakat  találni,  <\e  magunkévá, 
k'izkincícsé  tonui  a  már  meglévőt  s  a  mellett  megiftmerni  azt  a  földet, 
melyen  a  törte'uelem  oly  nevezetes  epípodjai  Játszwltak  le  a  kn/^'p- ('«  ú jkor 
századai  folyamán. 

Társulatunk  jnu.  havi  vál.  ülése,  a  hnnyadmcgyci  ti>rt.  és  régészeti 
társulattal  ej;yett'rtve,  jnl.  2l-t're  tűzte  ki  a  dévai  nagy-gyűlést.  A  határ- 
időig negyvennél  ti>bben  jolontkcztek  az  ország  minden  részéből.  A  kirán- 
dulás vezetésére  társulatunk  másodolnöke :  gr.  Pzéi-aen  Antal  úr  ö  exríája 
kéretett  ff'l.  a  ki  azt  készségesen  elvállalta. 

Id'iknzl»en  a  krnkkai  tud,  akadémia  is  í'lhatározta,  hogy  miként 
ISSl-hou  a  sárníniegyei  kirándúlásrn,  úgy  most  is  képviselőt  küld  társú- 
l.itunk  kirándiilására,  mintegy  jelezni  akarván  ez  által  külsőleg  is,  hogy 
íiz  a  szoros  krtpi'solaf.  mely  egykor  Evdt'ly  és  Lengyelorszíig  között  fen- 
állott.  élénk  tudatálian  van  a  l'-ngvi-l  történetíróknak.  Képvis<'ltetf*s*'vei  u 
krakkai  Akadeniia  épen  e  tiírténelnii  'Is^/eköttotés  bu/g<'' taniiliiián\oz''»iát, 
Báthory  István  történetírnjiít,  dr.  Zakr/ow^ki  Yiin'/.e  krakkai  cgví-t.  t:inárt 
•í  a  M.  Tnd.  Akadémia  kiiltagját  híztii.  meg. 

././,',  J.'i-áii.  y.i',i'/,ii/';i  reggel  K  órakor  a  mngyar  államvasút  ki'Zjionti 
indóbii/ánál  találkoztak  a  fiivjirosliól  indulók,  n.  m.  gr.  Szérsen  Antal  a 
tiirs.  iniisodelniikc,  S/llágyi  Siindnr  titkár,  h  a  tisztikarKd  még  Deák 
Farka*  j*'gyző  ?=  a  titkársegéd ;  a  krakkai  akadémia  képviselője  dr. 
/akrzewski  ^'iln*zo,  továiibá  Nagy  Iván  és  dr.  Cnátikv  I)ezs<"'  vál.,  Vjic/y 
ilános  i'-j  ,ínhií-iz  líéla  t:lrs.  r,  tag<tk.  Tonna  Károlyt,  akinek  a  felolvasások 
•^•n-íit  k'^lh'tt  vdlna  megnyitnia,  süjnálaftal  ni'lküli>ztük :  lietegeskeilés** 
vi'íozatartfíta.  l'tkö/bi'n  t"<bbi'ii  csatlakoztíik  a  kirándulók  törzskarához, 
11.  m.  dr.  l!>trn\</ky  Sanni.  Kivst-y  Sjínd<»r.  Széli  l-'arkas  és  dr.  Márki 
Sánd'ir.  —  A  kir:liidúh'>k  nairyolib  ré^ze  Jvn/ir,.*r,ír  felől  s  az  crtlélyí 
r''>zckl"Ml  érk"-/'tf.  Amonnan  gr.  E^^ttTházy  Kálmán,  Hrassai  Sámuel,  dr. 
.*^/ab(*i  Károly.  Kővárv  Líiszl".  Finály  Ih-nrik,  az  ott  időzíítt  id.  Színnyr-y 
József.  Italigó  Jánoíi,  Kanyarú  Ferencz,  Szcky  Miklós,  dr.   Szah<'»    Gyula, 


90  A   IIUNYADVÁUMKGYEI 

Sxabó  Jeuö ;  Mamit-  Várnríi^lyrol :  Koucz  József,  Bihari  Sándor,  Molnár 
Zsigmondj  Lakatos  Sándor,  Koncz  Albert ;  SUkehj-UdfarheltprCd  báró  Orbán 
BalázB  és  BarabáR  Domokos ;  Nagy-Szelnthol  az  ottani  levéltárban  dol- 
gozott Pettkó  Béla ;  Gyulafején-úrról,  az  ottani  tört.  társ.  részéről  Paál 
Ifatván,  Reiner  Zsigmond  és  János. 

A  Budapestről,  Arad  felöl  érkezőket,  Huny  ad  vármegye  liatárállo- 
másiín,  Zámnál,  Barcsaj  Kálmán  alispán  iidvózölte. 

Dévára  este  ^j^  10  órakor  robogott  be  vonatunk.  Az  állomásnál  a 
város  iutelligentiája  élén  Isekntz  kiítaX  polgármwtcr  fogadott  üdvözlő  beszéd* 
del,  melyre  <7)'.  Szécsen  Antal  válaszolt.  A  kirándulásban  résztvevő  társulati 
tagokat  igazi  magyar  vendégszeretettel  a  IcgelŐbbkclő  e.<aládok  szállásol- 
ták el  A  vendégszeretet  gyakorlásában  maga  a  hunyadmegyei  tört.  társu- 
lat elnöke :  gi\  Khuh  Gréza  űr  mrait  legelöl,  öt  vendéget  liíván  meg  közeli 
maros-németii  kastélyába  (az  elnököt,  titkárt,  titkársegédet,  báró  Orbán 
Balázst  s  a  krakkai  akadémia  képviselőjét),  kik  a  dévai  állomástól  egye- 
nesen Maros-Németibe  mentek  ki.  -~  A  Déván  maradt  tagtársak  a  már 
előbb  érkeztekkel  s  a  dévai  polgársággal  nitíg  ugyanaz  nap  eete  ismerke- 
dési eatélyre  gyűltek  össze. 

Másnap,  jul.  24-én,  rasántajf  d.  e.  1 0  urakor  a  városi  >Vigadó«  nagy- 
termében tartá  meg  társulatunk  nagy- gyűlésiét,  díszes  és  nagyszáma  közön- 
ség jelenlétében. 

(rr.  Szécscn  An/iil  nyitott-a  mog  u  írviílcKt  nagyszabású  értekezéssel 
»az  erdélyi  történet  és  történetírás  jelentőségéről « ,  mely  nagy  tetszéssel 
fogadtatott  k  felolvasás   után   nyomatott    pf'ldúnyokban    is  kiosztatott. 

A  zajos  éljeuzí's  lecsilapúltával  ffr.  Csánhy  Dezső  ült  a  felolvasó 
asztalhoz  s  a  XV.  századi  Huny adm egyé röl  s  a  Hunyadiakról  tartott  fel- 
olvasást, melyet  nagy  érdeklődéssel  hallgatott  a  közönség. 

A  harmadik  felolvasó  Szd(hczl-y  Lajos  volt,  a  ki  Mihály  vajda  ei-dé- 
lyi  szerepléséről  és  politikájáról  értekezett,  ismertetvén  báró  Hormnzaki 
munkáját  és  ítéletét  Mihály  vajdáról,  a  mely  sokkal  közelebb  áll  a  magyar 
történetírók  álláspontjához,  mint  honfitársai  kü/ül  bárkié  a  a  mely  több 
lényeges  s  eddigelé  vitás  pontban  a  mi  felfogásunkat  s  ítéletünket  igazolja. 

Ezután  dr.  Sólyom-Fekete  F(írcncz  ismertette  az  általa  évek  hosszú 
során  át  tanulmányozott  hunyadmegyei  levéltárak  anyagát,  sok  nevezetes 
okmányt  s  tObb  czímeres  nemes  levelet  mutatván  be. 

A  felolvasások  végeztével  dr.  Zakrzexcski  Vincze,  a  krakkai  akadé- 
mia kiküldötte,  adta  át  megbízóinak  üdvözletét,  meleg  szavakkal  emlelcezvéu 


ICinAMDULAS, 


91 


folyamán  át  bF^r^ektiU-  h  :t/o[i  óliBilásiikiink  adott  kiffjeuvt,  hogy  ex  a 
kapocs  tadoroáoyoe  tárén  jüvendAra  Is  feutHi'tnsfl)>k.  V(<gtt)  gr.  Bitrrhúxjf 
KfUmúii  iidvc^zli  n  tí>rtcuelari  tárBiilntot  nz  erdélyi  muzcutn-e^lct  DcrulMn. 

A  foiyóUgyűk  Borán  titkár  bemutattA  Di>by  Antal  tagtársaukiuik.  a 
r<^gi  magyar  nemesi  c^Aládokr^l  írt  sajtú  k(>«z  munkáját  a  liorov^dfíf  Samu 
fclolvaeta  annak  plöszavát.  ^  Azután  kijrlültetett  mi^  a  ^f  Toldalogí 
fsalád  radnótfáji  levoUára  átkutatására  kikUldeudí)   bÍzotieá|j;. 

A  na^  gyulát  díszebéd  követte,  oietyeu  a  két  tőrttSnelmi  társulat 
tagjául  kivlU  Déva  városa  és  Hunyadmeg;)-e  ^ziuejava  résst  vett,  fíjgtlnjf 
f''j/'''"-f/y  fölt^páuual  cllikiki.  Az  ebéd  alatt  crkezett  Tonna  Károly  kiJvctkec^ 
távirata  társulatunk  titkárához : 

»BetegBég«m  miatt  nem  mehettem  veletek  l><*vára,  liabár  knteloEta^ 
8  szívem  vágya  f^eflültcu  oda  vonzottak.  Valabojcyau  m^^  veletek  óbaj* 
taiiék  lenni,  mondd  el  tehát  nevcmbmi.  hogy  egy  pesti  beteg  ember  nzíve 
erősen  megdobbant  ax  örümtul,  hogy  i)  fclMlge  tnínjánnk  els/>  lépcsőfokán 
álVi  állnnifcTÍí  vesét  benneteket  én  mondott  nektek  (mint  e  percjtben  oIvh- 
svm)  elragadó  beszedet ;  ipten  Üt  soká  ^te«ee  I  A  eMnt  korona  OrOkOec  w 
oge'szen  a  mienk,  tudományban  e  magyarságban,  a  trón  átható  meleg  fiínyo 
»ugároúk  tollát  minden  uáuyban  huKánkra.  Barcsay  Ábrahám  Hunyad- 
mcgye  ^yik  nagy  fiának  itzavai  jutnak  rtixenibo :  >tfrSmndi  ktfnyei  fogy- 
ják el  szememet,  midtín  virágoyjú  látom  nemr.etcmet !«  Még  cgyul  mondj 
cl  dcvaí  barátainknak,  axt  hogy:  >cl6rfl  csak  llnnyadmcgye!* 

A  diflxebédrfíl  a  maga  neműben  párntlan  mílzeum  megCeklnléiére 
indult  a  táiBaság,  a  melyet  T^jItU  Qábor,  a  miizf^nm  igazgatója  r^s  h'ÍriU>/ 
Pál.  a  Mithra«-pu)l<:^kek  jelee  (aitálmányozója  vcxetése őrnagy ahLiata  mel- 
lett nagy  lelki  gyi>»ytirUt>éggel  nzendt^It  meg.  Ounau  a  romjaíbaa  le  inpo- 
xnns  vár  megtckiut^eén*  siettünk  «  gyOnyí-rkiídve  néztük  a  hatalmas  romo- 
kat, nf.  ftlfttta  elterdlö  városkát  «  körBíkUrüI  Hiniymlni.  ■  "i.t^ti  emlé- 
kekben gaxdag  í  n  termáazet  ^xi^poi^eívr)  paxarűi  mc^  >  'j>'t. 

Jutiw  Sii^t,  M/un,  d.  e.  H>  órakor  a  kmivadmegyeí  ttJrténelmí 
Ümilnt  tartotta  meg  e*vi  kr»jrgyüléíie't,  —  melyet  gr.  Kmhh  Oésa,  a  társ. 
elnllke  uHzniugaxdng,  ki^UAi  leiidttletli,  »  Mxónoki  be'vvel  szabadon  előadott 
etnOki  bewtéddel  nyitott  meg.  Utána  K'in  Róbert  olva«ta  foI  titkári  jelen- 
tet a  társulat  egy  évi  müktkleMtröl.  Majd  TAfld*  Gábor  tartott  a  Ilnnyad- 
várroegyei  barlangokról  élAMCÖbeU  előaiUet,  hntalmas  rajztáblákkal  t^ái 
még  Mwmlélbet^bé  énleket  IsmertetéiiA   KÍnU;i  Pál  Traján   hadjáratáról 


02  \  Hr\*YAI>vAlíMKflYKl 

es  a  (Iák  fej;^''vCTekröl  értekezett,  moly  e  téren  szerzett  f  ztnesküríí  isniereteirill 
tett  bizonTpágot.  Mojloml  Oszkár  »a  míthologiai  clcuiek  "'típzehasonlítása 
a  pzláv  es  a  római  mithologiában«  ez.  a.  tartott  érdekes  felolvasást.  Szintr 
Gábor  a  vajflalimiyadí  gürrtg  katli.  templom  régi  lámpáit  és  füstölőit, 
S\nc^  Sándor  pedig  a  d('vai  ev.  ref.  egylnlz  régi  kelyheit  mutatta  be.  Ast 
érdekes  és  változatos  programmá  közgyűlést  foIyóügAck  tárgyalása  fejezte 
be.  melynek  folyamán  a  társulat  tisztviselői  közfelkiáltással  újra  meg- 
választattak :  gr.  Szécsen  Antal  tiszteletbeli  taggá  választatott,  br.  Orbán 
Balázs  az  alapító  tagok  sorába  lépett. 

A  közg^'ülést  díszebéd  követte  gróf  Kuim  ik'za  maros-németi  kas- 
télyában, melyre  a  vendégszerető  házi  gazda  társulatunk  vál.  tagjait  is 
megbivta.  A  társulat  többi  tagijai  d.  ii.  a  vonattal  rándultak  ki  Mams- 
Wmetibe,  hogy  megtekintsék  az  ottani  levéltárt,  könyvtárt  s  a  kastély  éi? 
a  park  sétányai  körül  ellielyezett  r"ini;ii  enilékekot,  melyeknek  nagyrésze 
a  közeli  Veczel.  a  régi  Mitia.  római  castrumából  kerültek  elő.  A  tudományos 
szemlélődést  és  búvárkodást  gazdag  lakoma  fejezte  be  a  park  százados 
terebélyes  fái  alatt,  inelyek  lirnyüs  lombjüi  alatt  nem  eg}*szer  pihent  Döb- 
rentei,  mint  a  gr.  Gyulay  fii'ik  iioveInj<'  és  KazinezyFerenez,  midőn  erdélyi 
útjában  ott  a  gr,  Oynlay  esalád  barátságát  s  vendégszeretetét  élvezte. 
Minden  körülniéuy  hozzájárult,  liogy  tiírsulatuuk  tagjai  úgy  szólván  ott- 
honosan érezzék  ott  magukat :  a  régi  irodalmi  enilékek.  a  házigazda 
ismeretes  elŐ-tzcretetf  az  irodalom  s  annak  niiívelői  iránt  s  a  grófnő  (sz. 
br.  Kemény  A'ilma)  szeretetteljes  gondoskodíisíi  nnui  tslrsnlat  tagjai  inínt, 
melynek  első  elnöke  közeli  rokona. 

Jul.  •Jfl-áii,  h'fhhu,  reggel  hosszú  kocsi  torral  indult  a  társassíg 
TtiJila-I/unt/oil  íc]t}.  A  várf»s  határánál,  a  nnigyarnsdi  hídnál,  a  polgármester 
DiuiUla  Oyörg}'  fogadta  a  kiránilúlókat  iidvö/]ő  beszéddel,  melyre  tiívsu- 
Intunk  részéről  íjr.  Sz/ctm  elnökUnk  válaszolt.  A  vár  alsó  kapujjíuál 
díszes  diadalkapu  volt  felállítva,  kiíriiliítte  A'ajda-IIunynd  közönsége  várta 
a  vendégeket,  kiknek  érkezését  mozsárdurrogás  jelezte.  A  diadalkapu 
.alatt  T'inttfa  Sándor  kir.  járáshíró  tnrtott  emelkedett  hangulatú  üdvözlő 
beszédet:  >A  nniltba  visszatekintve  —  i'igy  mond  —  amott  a  szirtt''tőu 
dÍHzlő  ősi  várnak  kapuja,  a  keresztyén  bit  <'s  nemzeti  szabadság  védelmére 
vívott  győztes  esatákn'd  visszatért  badiir,  a  nngy  ]Tunyadi  János  s  tia 
Mátyás  diadalmenete  előtt  nyilt  meg;  ma  már  a  magyar  történelmi  társiilar 
tag;iainak  a  tudomány  terén  vívott  győztes  csaták  diadalmenete  előtt  áll 
nyitva.  Amaz  a  múlt,  emez  a  jelen  nemzeti  nagy-létiinkct  hirdeti  I  stb. 


KIItANDÚLA^.  l)H 

Gn'^f  Szct-wii  Autal  a  »zcp  üdví'izlö  liosziMi""'  ii  hfly  iiiu{<ad/.fus  vultáliu/. 
mórt  kegyeletes  tízitvakkal  váUuíZult. 

Noiii  lehet  feludatu  e  implószerii  kimert  jelentésűek  a  vajdahuuyadi 
vár  leírása,  vagy  amaz  érzelmek  ccrfetcleiíe,  a  melylyel  az  uiiudeu  houfi 
kebelét  eltölti  s  gyönyörködteti.  Ezeket  az  érzelmeket  mi,  kik  liazúuk 
törtcueliuL-vel  foglulkozuuk,  meg  fokuzottubb  morlékbeu  kellett  hogy 
erezzük  a  éreztük  is.  De  azt  letrui  neui  lehet ;  a  mellett  a  s'iő  hatalma 
eltör|)ül.  Kcgyetetc:^  érzeücktol  eltelve  jártuk  üsszc  a  vár  termeit,  szobáit, 
melyekuek  a  restaurálás  részben  már  vísszaiillította  legalább  ktilsö  fényét, 
pompáját.  A  múlt  kügy^'lL'tos  emlékeiu  mereugü  lelkünk  illnsioját  még 
növelte  a  tíajítuaun  Pál  által  gondosan  betanított  gyermekkar,  a  mely  a 
vár  udvarán  felállítva,  liazaűas  dalokat  éiiekclt. 

A  várból  a  vasgyár  és  kötélpálya  mtgteki ütésére  iudúlt  a  társaság, 
melyet  utt  Filfuch  Károlff  bányatanácsos  kalauzolt. 

Ebéd  után,  melynél  a  város  vendége  volt  társulatunk,  a  görög  kath. 
templomba  iudúltunk,  fre.'<ooiuak,  régí  okleveleinek  és  szláv  rituális  köny- 
veinek megtekintésére.  Pui/  János  esperes  nagy  szolgálatkészséggel  kalau- 
zolt a  megtekintésre  igazán  érdemes  templomban. 

A  vnjdahunyadi  úttal  jóformán  véget  is  ért  kirándulásunk  hivatalos 
i'észc.  Többeu,  kiknek  idejök  ki  volt  mérve,  elutaztak.  A  társaság  zöme 
azonljan  (még  miudig  nuntcgy  2ü — íiÜ-an)  folytatta  a  progiammba  fel- 
vett történeti  nevozetes.ségü  helyek  meglátogatását. 

Jul.  'JT-t-iiy  niti-ilán  d.  e.  10  órakor,  elbúcsúztunk  Déváról,  a  hol 
annyi  s/ives.-éggcl  halmoztak  el  s  a  vonattal  indultunk  Hunyailmegyo  nyu- 
gati, nnijd  tléli  részi'  fi'lé,  JV^<íh//  Kárubi,  orsz.  képviselő,  Sóli/um-Ffk'ft 
Kercuez  türv.  elnök  és  a  huuyadm.  tört.  társ.  alelnöke,  'I't';/hii  Gábor  és 
A'(í,í  Kóbcrt  tár.-i.  titkár  vezetése  mellett.  í'íW/.//í  újabb  rnegleiietésbeu  és 
kitüutetü  fogadtatásban  rétízosültunk.  A  berobogó  vouatnt  a  piskí  vasntí 
telep  zenekara  a  Hunyaduiegyébeu  közkeletű  Hunyady- indulóval  fogadta. 
A  perronoii  a/,  iskidás  fiúkból  alakított  s  katonásan  felszerelt  gárda  állott 
.-sorfalat.  uiellectÜk  mecénásuk  a  derék  állomás  ümok :  Iffiruniri  lUuf*  Irtin, 
a  vapúti  hivatalnokokkal  s  nagy  közönséggel,  kiknek  nevében  ./(//nW  piski 
kalli.  lelkéíiz  lendületes  beszéddel  üdvözülte  u  kirándulókat.  —  A  3  órai 
időköz  a  prtrosényi  v^tnat  indulásáig  alkalmat  nyújtott  Piskí  megtekin- 
tésérc tí  a  társaság  nt'háuy  tagjának,  kiket  Fáy  líéla  úr  vendégriíil  nieg- 
hivuLt,  a  közeli  J.h\lác.<i-u  való  kirándulásra. 

IhiU't'fM    a    magvar  irodalom   barátai    előtt    kegyeletes.->é    teszik 


94 


A  nUKTAPVARMFONTtl 


hangon  9  mvkkoni  Ixildugság  á-xeWvel  Ír  e  helyre*!  s  ux  úti  toll'Ht  iiRpokrúl 
Erdélyi  Lev<;1eibeu  (178  — 177.1.)  Ifjúéig  ^\»^  ideáljának  s  már-már 
jegyesének,  —  a  ki  gr.  Gyulai  Fereucz  hitvese  lŐn,  —  mir  mint  fijsvc^  tiax- 
tee  m&tronánuk  vnU  i\  Ott  veiidi^e,  *>/.iiit)^n  (Nsziilfi  hajfiirtőkkcl  1816-baxi. 
A  parkban  kegyolettel  ápolják  a  helyet,  a  hol  Ö  oly  kedvtelve  tartózkodott. 
A  megéuekelt  'Fekcle  szíuü  vén  bkíI&s  íUrli  bomilya*  eldtt  emlifkktf  ia 
hirdeti  ncvr't,  lanf  /^  inllat\Qt'>  van  belevésve.  Syraholiriw  jclentí^sét  aaúvce 
liá:eigazdiliik  FÁy  BtÜa  úr  s  ueje  (ezfil.  Kuuii  ^rrúfnÖ)  magyarxutábÓl 
órtctriik  meg. 

A  délután  folyamán  litimkat  tovább  folytjittuk  Pískitifl  llunyad* 
megye  sdvcbeu,  n  déli  határs7.é)  felé.  Már  feltűnik  rb'ittrmk  a  hatalutiut 
havnBok  hegylánczolata,  mídon  a  h(ií8zf{/  vái-nljui  állomáehux  érkexíink.  Itt 
is,  mint  a  megyében  mindenütt,  a  legszívélyesebb  fogadtatás  vár  reánk. 
Hátazrg  vái*n8  polgármestere:  Bn-záji  AmhruK  szép  üdvSxIŐ  Ijeflzódet  tJirt, 
melyre  Kővár tf  Láazló  válaozol  \  B  azután  .Vara  f<!>6zolgabín>  é&  AVmcvr^amtt 
Járá^bírO  kalauzolása  mellett  (a  kí  már  dévai  gyiilé«Unkre  élőnkbe  jUtU 
hogy  társulatunkat  Hát«z«g-vidékér«  meghívja.)  a  vidék  uzcbbuél-azebb  úri 
fogatain  índdlunk  a  kcJzell  Oí*íj(/a-J?o/<iűa/íi/i'rfra,  o  remek  románstylÜ  (_résj;- 
ben  római  feltratii  és  faragutt  küvckb^l  épUlt)  ris  régi  templom  s  annak 
nagyérdekü  frecco*m  arad  ványai  meg  tckiu  lésére.  A  kis  oláh  falu  máatk  neve- 
zetessége a  gróf  KendefTy  család  dífizes  kastélya.  Innen  rövid  idöxéf!  után 
viassiatérUnk  az  olmellőzött  Háts^iy  viiroskába,  e  napi  utunk  végpontjára. 
A  nap  liátralevíí  ré.iEét  a  (ref.,  katb.,  görög  kath.,  é»  göriSgkcleti)  templo- 
mok megiiézésévtil  s  a  hát»7.«gi ékkel  val<^  barátságos  íamerkedéei  Mtélylyel 
tOUiJtte  el  a  táraaaág. 

Jnl.  Ji^'án.  cfiuőrtökon.  ritka  élvejcetes  napra  virradtunk.  A  máltak 
emlékein  gy3ny5rkíidd  lélek  alig  txiálhat  gazdagabb  tért  hnxánkbnn  vágyai 
ki  elégi  téíK-'re.  mint  épeu  a  termé»zettiíl  i^pazaníl  megáldott  es^ép  Hátszeg- 
vidékén,  Minden  falusak,  n  melyen  Váralja  felé  áthaladunk,  megvan  u 
maga  nevezeteí*sége.  Farkafiin-h&n  már  lehetetlen  éssírencm  venniluk,  boK>' 
clastticus  földtJn  járuuk.  Itt  a  Lóuyay  grófok  kastélyának  feljárója  valóati- 
gos  antik  múzeum.  A  falba  beépítve,  nürün  egymás  mellett  állanak  clötle  a 
római  szobrok  (bár  a  forradalmi  ntmboláa  nyomaival :  kisciirt  HKomekkel  f) 
letördelt  orrokkal.)  Dmntus-on  látjuk  a  boldogfalvi  román  templom  édea 
testvérét,  tisztán  római  ki'ivekböl  építve,  egy  sziktaf&lhor.  ragaa^ctva,  S 
utalásunk  v<*gpoiitián  l'tii-fifb/fn  a  régi  SarmÍKegethuBa  s  Ulpia  Trajátui 


ht'lvvu  (m»  rumáuúl  Oredffitíe)  látjuk  ouic  r^gÍ9xot\  Wucérik  TvttJuáI,  a 
ít/.cm(tnk,  ftzívUnk  grl'myi'irkiidik  a  regi  ffívárop  nngy  idökrÖl  rcgolö  romjai 
látiífULn.  Bojárjuk  a  falut,  a  kovLoket,  TttfUU  Gilbov  uiog mutogatja  m  miigya- 
rá/za  ft  i'ftstrnm  marad váuiait,  a  fürdők  fftItArt  fntait.  a  gyepes  tdren 
A7.orte  heverő  famgott  onzlopokat.  mcg^járjiik  az  ampItitheatruDi  mai;:* 
kíirfalait  (kíizepAi  most  >türJ1k-bÚ7.a<  tprem),  KirA/t/  Pál  megmutogatja  9 
n^gi  temptomnk  Íielyt*t,  hol  a  ker*wíiyc«  iHtfmfk  tisztelctt*  mellett  régi 
pogány  ieteneíkiiefc  ia  áldoztak  a  kot  vtlágréssb^íl  öadxckei'ÜU  Ulgi^k  katonát. 
Valóban  mngn  Várhely  elog  anyagot  ad  a  hnnyadmegyei  tört.  *■»  r^g.  tár- 
aiílatnak  a  tudumányos  búvárkodásra :  meg  íp  ti^sznek  anyagi  erejOkbÜ^í 
képest  minden  lebetöt  a  még  megmenthető  emlékek  meg<'ivására.  A  á<fvn\ 
muzeumot  a  várhelyi  leletekből  alkották  roe^. 

Várhelyrfíl  slctulink  kellett  visíza  Üátazegrc,  hogv*  a  délutáni  voiintl.il 
tovább  indulhassunk  Pctrost^ny  felé.  A  hátazegvid^ki  urak  ku7iil  legtiibb 
szivessiíggel  és  figyelemmel  volt  kírándúlástink  tránt  </r.  Teídci  Gy&rffjf  úr. 
a  ki  velHnk  volt  mindenütt  a  csak  azzal  a  fóltctellel  bocsátotta  cl  ily 
liamar  vendegeit  ualácxi  kast*ílyából,  ho^  a  petroa^nyí  kirándúliU  után 
visszattfmek  Kolezvár  mcgiK^ztSs^re. 

Hátszegről  eb^d  után  4  órakor  isdúltunk  a  vonattal  Petros^ny 
felé.  Ugyanazzal  a  vonattal  érkezett  Ddváról  Barcjtay  Kálmán  altitpáu  ^ 
Ilollah'  Artrír  petroséayí  főszolgabíró,  a/,  ő  ve^&et^Uk  alatt  haladt  táraa^á- 
gnnk  a  magyar  Souieríng  vadreg^yes  TasalTonalán  Ali  a  moderu  ipar 
nagyszerű  t<>lepAey, :  Petrosenybe. 

Petrosényben.  a  határszéli  havasok  köxott,  hová  esti  7  óra  után 
i^rkem^k.  a  munka  emberei  ep  oly  szivÁlyeaeD  fogadtak,  akár  a  uk  földOu. 
bánya^ylet  zenekarának  Hnnyady-indulója  8  a  petroe^nyi  dertfk  ízó- 
jlely  bíró  GyŐrle  Famcs  üdvözlő  beswíde  fogadott,  roclyr«  &r.  OrMn  Baláe 
rálaszolt.  A   kirándúláRban  rcsztrevőket   magánházakhoz  szállásolták  el. 

Julim  3&-én,  péntdtm,  korán  reggel  6  órakor*  a  vonattal  indáltuuk 
■  Cftatie  ftoít  himevefl  barlang  roegn(í«é«'rr.  fíj/^k^.  fííblr<>  p  Hü^í  vasúti 
főm(>ni(ik  voltak  saíwa  TcxetÖmk.  RUencz  órára  visuaU^vcn  Pctnwénybc, 
koraikra  fllttlnk  a  nagy  táraaaággal  indúltnnk  a  vadregifnyw  Sztáréi 
Mzoroiibis.  A  mi  nagyban  a  VaskapUf  az  kicFÍbon  a  Ssnrdok.  A  mit  »t(  a 
l>iina,  ^tl  a  fcn»^g^  látványtí  huUámJáti^kot  mnutja  itt  a  7á\\  kisebb 
arányokban.  SfitvtxJíUI  fenyvesek,  vadrt^<^iy<.-s  ^xíklafalak  k<*p4*xik  hozxá 
a  keretet.  Magában  a  szorosban  keskeny  gyalog  ítfivffny  veMt,  a  melyen 
viígíg  haindtttnk,  be  ejxészcn  RomániáfaA. 


96  A  HUKVADVAKMKíiVKt 

Délutáu  a  kc»kuuy  vágúuyú  helyi  vasútra  üIvl^ji,  Fit::  báiiyaméruök 
vezctcao  alatt  mcgtekiutok  a  tü  l>áiiyatelGj)ct  (t'iífriUáu).  Hazáuk  lc^ag}'obb 
kődzcubányáí  ezek ;  mívi'lc'tiök  oly  uepes  cs  virá<;zú  telepeket  hozott 
Itítrc  alig  egy  iivtizud  luultáu  ott  a  liavasok  között.  Petroseuy,  Livazcuy, 
Petrilla, szóval  az  Üsszce>  bányatelepek  iiepcddcgct  most  már  c^'üttveve  8000 
lélekszámra  teszik  »  maj;ábaii  véve  miiidütiik  telep  egy-egy  kis  váro^,  az 
anyagi  júk't  e'^  euUura  számos  jeleivel.  A  bányákat  az  államtól  a  brassaí 
részvényekre  alakított  bánya-tiírsaság  béreli  ovi  iíO.OOO  frtcrt;  igazgatója 
'lallatHcheL  Fercncz,  a  ki  maga  bár  távol  volt,  minden  iuti'zkcdiíst  megtett. 
hogy  társulatunk  tagjait  azíveseu  fogadják. 

J{dia4!  30'úii^  x::ütithaton  reggel  a  társaság  zÖme  elutazott.  PUl-i>i 
Hzivelycs  búesüt  véve  dévai  barátainktól,  Kolozwvár  fele  folytatta  visszatérő 
útját.  (.1  ytdiifijéi'vúrt  kiszálltak  a  a  riigi  fejedelmi  sze'khely  nevezetességeit : 
a  várat,  a  székesegyházat,  benne  a  fejedelmi  sai-eopliágokut,  a  Batthyáuyi 
könyvtárt  h  a  régi  káptalani  a  ri'szben  fejcdelnn  levéltár  maradványát 
tekintették  meg. 

A  társaságnak  egy  része  még  egy  napig  Petrosonybeii  ntaradt,  liog}* 
részt  vegyenek  a  Györké  bíró  által  rendezett  havasi  kirándulásban,  a  liárány 
(Pariug)  eaúcsra,  a  mely  Petrosény  felett  több  mint  ÜCOC"  magasra  emel- 
kedik s  a  honnan  gyönyörű  kilátás  nyílik  Kis-Oláliorszilgra.  egész  a  Dunáig, 
a  Szurdok  és  Vulkán  szorosra,  a  Magyar-  és  Oláh-Zsil  és  Zsijeez  kies  völ- 
gyeire, a  Betyezátra  és  Hátazcg  vidék  érc  s  az  egcbz  Ilunyadmcgyérc. 

Július  •U'i'h,  vufánia/},  a  társaság  i'zcu  része  is  ehítazott  Petroséuy- 
bol,  de  Uáts/egeu  ott  várták  Őket  f/r,  Tilda  f'if'ii-'jn  \vc  fogatjai  s  a  közeli 
ííaláczou  maga  a  gróf  úr  íöbb  liátszegi  jó  ismcros-sel  (Xemes  iSamu  járás- 
bíró,  Veres  József  aljáráybíró.  Fodor  Gyula  ügyvéd,  Dáné  Károly)  a  kik- 
kel együtt  indult  a  társaság  —  a  gi-óf  úr  szíves  vezetéjjc  mellett  —  a 
líctyezát  lábánál  fekvő'  regényes  Kolcxnár  megnézésére.  Áthaladtunk  a 
Trajáu  útján  s  nem  sokára  elértük  a  hegyatá; lábánál  ^/d/wHíV-c/, ahonnan 
íi  íjr.  Katdfjfi/  csaláil  írja  magát.  A  KeudelVy  család  Ösi  törzsfészkébeu  az 
nttani  régiségeket  (feliratos  római  kövek  mindcuütt  vannak  itt)  megtekint- 
vén, tovább  folytattuk  utunkat,  innen  már  a  begyok  között,  Kolczvárra. 

A  vár  maga  a  lombos  eúrü  erdÖ  koszorúzta  hegyoldal  egyik  kiszokó 
H/.ikláján  emelkedik.  Kitlv.::  oláluil  /'"j-at  jelent  s  innen  a  vár  neve :  mert  a 
í*zikla,  melyen  a  vár  épült,  mint  ojry  fog  nyulakodik  előre.  A  romban  heveiö 
bástyafalakról  fenséges  kilátás  nyílik  a  hegyek  közé  s  épen  szembe  a  vár- 
ral a  hatalmas  Ketyczátra.  A  \ár  alatt  elterülő  kis  oláh  falunak  van  még 


KIIlÁNnÚLiS. 


97 


^Derezetea  r^  rontja,  a  fnnptom  falat  meljeken  dttses  freBcok  mamd- 
vánjai  láthatók ;  az  oltár  bclyiía  a  földbe  sUlyedve  tiatalmae  római  felfraCoa 
követ  találtunk  s  olvastunk  le.  A  falak,  hogy  mily  rég  óta  hevernek 
rütnbaD,  következtethető  abból,  hogy  u  falra  vésve  éa  irkálva  uiár  a  XVI. 
ftzázad  végér&\  az  1680 — 90-68  tivekbŐl  olvaannk  neveket,  a  kíluiekrlae- 
I^i  a  tomplomot  már  mint  romban  herorfit  látogatták  mog,  Megtérd  emel  ntS 
ez  is  mürégésxeink  figyelmét. 

Ez  volt  utólaó  kinindúláaimk  Hmiyadmegye  területen,  hol  a  tört^ 
nelmi  emlékek  varázsa,  a  term&zet  szépségeit^  megaranyozva,  kétaaeres 
élvezetben  részesfti  a  történötkutatót. 

S/jóp  tapasztalással  a  kellemes  emlékekkel  távoztunk  e  megyéből  s 
lelki  ürömmel  f(^iDk  ^-isezagoudolni  az  ott  töltött  napokra  sük^. 

Szídkczkt  Lajos. 


M.  TÖRTÉNELMI    TÁRSULAT. 

A  Magyar  Történelmi  TáretUat  oct.  Ö-ikáa  választmányi  ttlést  tartott* 
Biií'ó  Kvm/ny  Oii^or  a  nyári  szUuet  utáo  ux  elsÖ  vál.  Ulé«t  megnyit- 
ván, szfvélycsoD  üdvözli  a  társulatot  Ja  azereucaét  kivált  további  inilkö* 
dcJüéheK.  Ha  végig  tekintek  —  úgy  mond  —  lársiilalunk  luükiWléscn.  ba 
lap'>zgntom  kiadványait,  raelyok  általános  ki'ptít  nyujtják  annak,  a  mtt  a 
társulat  tesz,  mindig  lelki  gyönydr  tölt  el.  Csak  a  történeti  életrajzokat 
hozom  fel.  uicuuyirc  kellcmra  és  hasznoe  vlvusmáiiyádl  szolgál  az  a  aagy 
ki^zönségnek.  Esr^'uihc  jut  róla  egy  örüg  angol  barátom  megjegywÜse.  a  ki 
nyelvünket  nem  érti  jól,  pL  az  újságokat  nem  képes  olvaani  va  a  t«:irtéufti 
életrajzokat  —  a  mint  maga  mondja  —  egészen  jól  megérti.  Ebben  a 
nyilatkozatban  nagy  dicséret  rejlik  a  mi  tílrténetJrásankra  nézve.  A  hala* 
dás  clvitázbatlan.  Odái<^  jutottuuk,  hogy  olyan  nchéx  kérdi^clíbcn  is,  mint 
egy  nemzet  és  nyelv  keletkezésének  t^rtéuetii,  határozott  ftivtt^ti't  tndiiuk 
tnimúr  formálni,   mint  pl.  az  oláh  nyelv  vn  nemzet  megaUkiil  ''• 

ben.  Kern  dicsekvéakép,  de  buzdításul  utalok  az  cdcUg  cirrt  >-v  .*', 

mid6n  szerencsét  kívánok  tjlrsülattuik  ajonuan  kezdődő  mUkodéséhez. 

A  me^elent  díszes  közöuség  által  zajos  éljeuzáuel  fogadott   tHNiz*^ 
Itltán.  titkár  előadja,   hogy*  jelen  gyfliés   azért  van  kizárólag  a  himyad- 
vármeg^-ei  kutatattok  ercil menyeinek  bemutatánára  szentelve,  nu^t  u  kuta- 
tásoknl  iicm  lehetett  oly  rövid  idÖ  alatt  befi'juzni,   hogy  az   mldígi    flxoká^ 
szerint   a   záriiléat   a   megye  területén  lehetett  volna  megtartani.  Kz  tu\\ 
másul  vétetvén  cluök  folhivja  /*ri/Ao  Bélát,  hogy  olvassa  fel  I>r.    Sóiy»>.. 
Fti-ric    Ferenci  jeleutését.  E  felolvasásra    T/uiIij  Kálmán  tiéháay  meg- 
jegyzést   le<us,    pótlékul    u    man>8Íllyei    levéltár    unis.z    aihirjtilioz,    hoj^ 
Petneházy  mint  ottani   birtokom  erniittotik.   rctiieliMzy  Thöki'.ly    Intréaek 
volt  ott  tiszttartója,  és  fnlcsé-gc  iKenderc«y  Uny)  révén  maga  ts   birtokos 
SaiZADoa.  1887.  Vni.  FOzzt.  7 


98  M\OYAB  TÖBTÉNBLMI  TÁRSULAT. 

lett  Illy^n,  cnriát  is  nyerv«!n  ott  neje  után.  A  mi  az  ottani  magyarBág 
elpueztúlását  illeti,  az  reazbcn  1703  ban  következett  be,  ivezben  1707-bcn. 
Babutiu  csász.  tábornok  rúcz  haddal  rakta  meg  Bobrát,  Illy^t  ^s  a  szom- 
sziídos  helyeket.  Rákóczi  hívei  Temesvár  ée  Lippa  felöl  bejöven  Erdélybe, 
heves  ostrommal  vettek  be  Tútváradját,  Dobrát,  Hlyét,  majd  Gyulafejcr- 
várt.  S  e  harczok  alatt  a  ráczsng  cröeen  vudelmczveu  e  helyeket,  sok 
magyar  elpiinztúlt.  Mikor  Kabutin  niásuds/or  bement  Erdélybe  1707-ben, 
ez  volt  a  második  pusztulása  az  ottani  ma};yiir8águak. 

Aztán  Szilágffi  Sándor  olvasta  fel  jelentését  gróf  Kuuu  Géza  levél- 
táráról, B  Dr.  Smthczky  Lajos  Szahó  Károly  jelentését  gróf  Tboldalagi 
Viktorné  raduútfájai  levéltáráról.  Ezek  tudomásul  vétctvcu,  elhatároztatott 
hogy  az  utóbbi  kirándúlÚM  alkalmából  fejeztessék  ki  a  társulat  köszönete : 
].  Jhiroifs  Gábor  közmunka  s  küzlckedmigj-i  miiiister  űr  öexciájának  ked- 
vezményes jcgj'flk  engedélyezéséért.  2.  Gróf  Kttun  Gézának  családi  levél- 
tárának áteogedtiséért  s  a  kirándulás  sikerének   hathatós   előmozdításáért. 

3.  Dr.  Sú/t/oin-Fd-tte  Ferturzndr,  levéltári  kutatásai  által  tett  szolgálataiért. 

4.  A  Hunyadvármcgyei  Történelmi  s  Régészeti  Társtílatnak.  5.  Déva 
városa  közijiiségének.  (i.  llnny  ad  vármegye  közönségének.  7.  Pofjáni/ Gy'óTgj 
főispánnak.  8.  Jtarrnat/  Kálmán  alispánnak.  9.  I-ickirtz  Antal  dévai  polgár- 
mesternek. 10.  Vajda-Huuynd  városa  közünsí-gének.  11.  Toni if a  SÁnáor 
járásbiróiiak   Vajda-IIimyadoii.    12.   FUtin'h     Károly     bányai gazgatóuak. 

l.'í.  A  gör.  kath.  (Speresi  hivatalnak  Vajda-Hunya<lon.  14.  Ntine^  Samu 
hátazegi  jnrúsbirónak.  \U.  Györké  Ferenez  vári'si  főbírónak  és  16.  Ilollaki 
Artúr  fősznlgabi rónak  Petroséuyben.    17.  Gr.  Tv.hU  Gyürg\'nek  Naláczon. 

Évdijas  tagokúi  .negválasztattak :  Erctci/  Sándor  (Nagy-Szalon tán), 
Viimfeli-h  Félix  főispán  (l'jvi,l;.'kj(i)  aj  Szi»ll  Knrk.nf  :  gr.  Ksterházy  Ferenez 
(Devet'per)  és  báró  dr.  Jini^rúnnzlij  Györ<ry  (Zólvoiii'  ;ij,  báró  Radvánszky 
Béla;  Mohi  Antal  pA'MÍnos  (Lorctto)  aj.  Stesfíel  .li'i/.srf:  Dnrtni  Mór  tanár 
(Déván)  aj.  Ír.  M;irki  Siímlor ;  J/mó  Alln-rt  irf.  li^lkéyz  és  Firingtr  .lózscf 
r.  k  í-ípiMti.-*  lliítwzegiMi)  aj.  dr.  Szádc-czky  I^. :  Jh-iMtírj};/  József  kanonok 
(Kaf»fiáii).  A  nj.  kir.  honv.  gyal.  tVldandár  tiszti  kíinyvtilra  (Szegeden)  aj, 
a  titkár;  /w^/íc;;  József  .-itlnmi  elemi  ifk.  tauitó  :Nagy-Selyk)  aj.  Koncz 
Józ.'i'et'  tnnár;  /Cormirowi/  Andor  (Rudajiest)  jij.  Szabi'f  Károly. 

Titkár  felolvassa  rnngráez  I.íiJ'ib  íillíí})iín  levelét  szept.  í! 0-ról, 
inelylycl  nz  Ii»nlyi  Arnold  szülőházának  enili'ktáblával  való  megicl-ilétíe 
alkalaníból  IpolvHágon  okt.  20-áu  tartiunló  oi  ni  ék -Ünnepre  meghívja  a 
tiirsúlatot.  Szilágyi  Siindor  titkár  r^  Mayiáth  líéia  vál.  tag  fogják  az 
ivitleg  még  jelentkező  vúlusztinányi  tagokkal  képviselni  a  társulatot. 

\'rgiil  felolvastatik  a  i>énztárnok  jul. — szept.  havi  jelentése.  E  szerint 

bevétel  volt 3,1  l'J  frt  49  kr. 

kiadás .">ü7    »    90    » 

Pt'nztári  maradék       2,081  frt  TiO  kr. 

Rövid  s  pt'n/tári  ügyekkel  foglalkozó  zárülés  után  a  gyűlés  eloszlott. 


EGYHÁZI  ÉS  VILÁGI  HATÓSÁG 

A   FELVIDÉKI   VÁROSOKBAN   A   XV.  ÉS  XVI-IK   SZÁZADBAN. 

A  középkor  általános  világnézete  szerint  minden  hatalom 
istentől  ered  s  így  minden  egyházi  és  világi  hatóság  isteni  akarat- 
nak képviselője  és  végrehajtója.  Ezen  felfogásnak  természetes 
következményeként  az  isten  és  egyház  s  istentől  a  népek  atyjává 
és  urává  rendelt  fejedelem  és  hatóságok  ellen  elkövetett  vétsége- 
ket egyházi  és  világi  törvények  egyaránt  a  nyilvánosan  üldözen- 
dök  közé  sorolják. ') 

A)  Egyház.  Az  egyháznak  az  emheríség  erkölcsi  és  társa- 
dalmi életére  ma  is  nagy  hatása  van.  A  középkorban  nem  csak 
tanai  által  állott  őrt  a  közerkölcsiség  fölött,  hanem  büntető  hata- 
lommal is  bírva,  némely  vétségek  —  mint  a  simonia,  eretnekség, 
házasságtörés,  paráznaság,  sodornia  —  benne  találtak  legszigo- 
rúbb biróra. 

Szabad  kir.  városaink  általában  gyakorolták  a  jus  pati-ona- 
tnst.  Szabadon  választották  lelkészeiket,  ezeket  elŐkelŐ  rangra 
emelték  h  tanácsuk  nélkül  semmi  fontos  városi  Ügyet  nem  intéz- 
tek el.  Általános  szokás  volt  az  egyház  embereit,  rectorokat,  con- 
rectorokat  és  tanítókat  érdemeik  jutalmául  a  tanács  tagjaivá 
választani.  A  statútumok  meghagyják  a  magistratusnak,  hogy  a 
közerkölcsiség  érdekében  Ők  mutassanak  jó  példát  az  egyházi 
személyek  tiszteletében. ') 

A  közélet  minden  ágában  előtérbe  lép  a  vallásos  érzet, 
hatóság  és  czéhek  egyaránt  buzgólkodnak  az  egyház  támogatásá- 
ban, tekintélyének  s  anyagi  érdekeinek  előmozdításában.  A  városi 


')  JuliuB  Cl.,  Scnteutiarum  reccptarum  li1>. 
<)  BnBztnrcEeb.  1549. 
Sffic&Doc.  1887.  IX.  F«isT.  15 


6f)fí 


KOYRixt  tx  tilJUsi  HKTnnkd 


t»oííc8iniudcu  lanác'»úléKtmegel6£5)egtcstűlotiltíg  uiegy  teniploinltH 
isteni  áldást  k^roi  infikndésére.  Legrégibb  bat^isági  szabály zü tünk 
a  tanács  teendőinek  sorrcudjét  igy  írja  elö :  ha  a  tanács  gyűlésre 
jön  össze  az  egyházi  és  vibVgi  ügyeket  isteu  és  a  szent  azűz  tisztele- 
tére intézni  el,  mindenek  előtt  lelkének  üdvösségérc  gondoWa 
templomának  szükségleteiről  gondoskodjék. ")  Minden  városunk 
képviselő  testületeinek  jegyzőkönyvei  rendesen  legelső  sorban 
intézik  el  az  egyházi  és  iskolai  ügyeket. 

A  vallás  ellen  elkövetett  bfinök  a  legszigorúbb  beszámítás 
alá  esnek.  Selmeczbáuya  jogkönyve  szerint,  a  ki  istent,  az  isteni 
any&tf  a  szenteket  káromolja  vagy  a  kereszténység  szentségei  felöl 
gonoszul  beszél,  az  egyházi  törvények  alapján  egymásután  7  vasár- 
napon —  a  körmenet  elÖtt  —  Övig  meztelenre  vetkőztetve,  mezít- 
lábés bajadon  fövel  folytonosan  vesszŐztetvc  kergettessék  a  templom 
körül  A  szeDtségtöröt,  ki  a  templomból  valamit  lop,  kerékbe  kell 
törni  vagy  megégetni,  A  hitét  elhagyó  eretnek  férfit  kerékbe  törni, 
a  nőt  vizbe  kell  fojtani.  *) 

A  szigorú  törvényt^  habár  néha  módosítással,  kérlelhetlentlt 
végrehajtották.  1572-!)en  egy  hodrusbányai  férfi  egy  Kremnifeka 
községből  elrabolt  gyermeket  a  töröknek  eladott  Elfogták  és 
Selmec^bányán  az  akasztófa  alatt  lefejezték.  Ugyanott  1576-ban 
egy  férfinak,  ki  mamelukká  levéu.  Libetbáuyáról  két  török  foglyot 
szabadon  bocsátott,  majd  a  mohamedán  vallásra  tért,  teatét  tfizes 
fogókkal  megtépték,  azután  az  akasztófa  alá  hurczolva  oyársra 
búzták. «) 

Az  istenkáromlást  általában  igen  szigor&an  sújtják.  Eper- 
jesnek statútumai  szerint  isten  szaváról,  a  szentségekről  s  általá- 
ban a  vallást  illető  dolgokról  mindenki  tisztelettel  tartozik  beszélni. 
A  családfők  gondoskodjanak  róla,  hogy  gyermekeik,  családjuk 
tagjai,  cselédjeik  no  káromkodjanak.  Minden  nyüvános  káromko- 
dásért a  csaUdffS  felelős,  s  ha  a  családi  fegyelem  alatt  nem  javuló 
bftnőst  a  hatóságnak  be  nem  jelenti,  ő  bűnhődik.  Szomszédjára 

')  Articnlí  Gommnnit.  civ.  CMsovienaift  1404.  Tl$rt.  TAr.  1886. 
I.  flixet. 

■)  Sciincczi  jögk.  Ifi,  21,  27  p. 

')  KftchelniAnu.  Das  Altér  und  Sehick»üc  de«  imgnnschen,  znnílcliflt 
Bcheinnitzen  Bergbaoea,  Preatburg  1870.  151.  *. 


A   PRLVinftKI  yAK0(4<>KUA' 


r.d7 


mindeoki  üju;yeljeu,  s  ha  ngy  kM  ügyeLmextetése  nem  baszn&l,  a 
káromkodót  be  kell  jclcnteniG  a  lelkészuek.  Ha  ennek  dorgál&sa 
Í8  sikertelen  volna,  a  büuös  a  tADáes  beleegyezésével  egyházi  Átok 
alA  vettetik  8  míg  meg  nem  javult,  a  szentaégektöl  eltiUva  eret- 
neknek tekintendő. ')  Kormöczbányán  is  szigorű  bOntetéásel 
fenyegették,  a  ki  a  káromkodöt  1>e  iiejn  jelenti  (1537.)  L0cs6n 
1632-ben  egy  istenkáromló  eiöbb  n  papok  ftltal  tr&sban  megdor- 
g&ltatott,  majd  3  vasárnapon  ííz  istent  tisztelet  alatt  a  templom 
udvarán  felállított  Icnlodáka  (Fidel)  állott.  1640-ben  pedig  egy 
fér6  a/  istenanya  káromlásáért  egy  éven  át  Qlt  fogságban,  honnan 
csak  királyi  kegyelem  szabadította  ki. 

Még  a  síron  túlra  is  kísérte  a  törvény  a  vallás  ellen  vétke* 
zfiket.  1581-ben  meghalt  8elmeczbányán  Scbtiltz  Dlés  gasdog 
polgár  s  végrendeletének  több  pontjában  nyilatkozott  a  szentírás 
és  az  egyházi  Hzokánok  ellen.  Miduii  örftköí^ei  a  tanácsnak  jóvá- 
hagyás végett  bemutatták  a  végrendeletet,  az  ezt  azon  meghagyás- 
sal küldte  vissza,  hogy  kihaíjyv.i  ;i  kárhoztatott  helyeket.,  a  confes- 
siót  a  szokásos  mödon  írják  be  a  a  templomról,  iskolákról,  k*'>rliá7- 
ról  ne  feledkezzenek  meg.  *) 

A  világi  hatóság  erélyesen  támogattn  az  egyházat  az  által 
is,  hogy  a  polgárjog  elnyerése  alkalmával  a  fplvoendönek  eskftvel 
kellett  magát  az  ünnepek  megtartására  s  arra  küteleznie,  hogy  az 
isteni  tiszteleten  pontosan  megjelenik,  az  alatt  nem  marad  a  tem- 
plomon kívül,  nem'nétál,  cst'lédjeit  8  háza  népét  nem  tartja  vissza, 
az  evé9-»  ivás-,  játék  és  mnlats/igtól  óvakodni  fog.*)  Számos  czéh- 
Dfik  szabályaiban  külön  is  megtaláljuk  ezen  fogadalmat  *)  A  10c»ei 
vargák  és  fazekasok  rzéUlevele  szerint,  a  mely  mester  évenkint 
egyszer  nem  megy  áldozni,  mestorjogát  elveszíti.  A  czéhek  mAs- 
knlöulfeii  is  buzgó  támogat<)i  az  egyháznak.  A  reformatío  előtti 
idó)>en  általálmii.  azután  pedig  a  kutholik\i»  jellegű  —  mert  olya- 
nok is  voltak  —  czéhek  n  pnriichialis  templomban  külön  oltárok- 
kal bírtuk,  ezeket  ók  látták  cl  gyertyával  s  a  bizonyos  idóküzók- 
ben  tartott  isteni  tiszteleten  a  cxéb  összes  tagjai  megjelentek.  A 

1)  8elmoQxfa.  levdli.  XVI.  snUad. 

■)  U.  ott. 

*)  Bc«UctckH3.  1577. 

*)  Uk$m  aHtalo*.  n^gyirt^  4Üa.  teebtk. 


688  VOTBÁKI  tR  TILÁni  HATÓSAO 

vallásos  körmeneteken  :i  czéh  védszentjének  képével  ellátott 
zászlóik  alatt  vettek  részt.  Az  oltár  ellátására  a  ezéhbe  lépő  tanulók, 
a  felszabadított  legények  és  a  mesterré  avatottak  meghatározott 
mennyiségű  viaszkot  adtak.  Sokszor  a  büntetéseket  is  azzal 
rótták  le. ») 

A  vasárnapi  és  Ünnepi  isteni  tisztelet  ideje  alatt  a  város 
kapuit  becsukták.  A  kapuőrnek  kötelessége  volt  azt  a  bejönni  vagy 
kimenni  akarók  előtt  kinyitni.  így  köunyfí  volt  ellenőrizni  Eperjes 
hatóságának  azon  parancsát,  hogy  a  reggeli  praedicatio  előtt  a 
város  falai  közül  csak  a  város  ügyeiben  vagy  kényszerítő  szük- 
ség esetében  a  biró  engedélyével  szabad  kimenni.  Az  isteni  tiszte- 
let ideje  alatt  korcsmákban  vagy  magánházakban  szeszes  italt 
kimérni  nem  szabad.  A  városi  őrmester  és  drabantok  utasítva 
voltak  a  bor-  és  sörházakat  sorra  járni  s  az  ott  talált  ivókat 
kiűzni  vagy  némely  helyeken  azonnal  elzárni  az  isteni  tisztelet 
végéig.  KörmÖczbányán  1577-ben  a  vétÖ  korcsmárosra  és  ven- 
dégre 10 — 30  frtnyi  bírságot  róttak.  Zene,  játék,  mulatság,  vadá- 
szat, sétálás  azonnali  elzáratás  vagy  testi  fenyíték  terhe  alatt 
tilos.  A  gyermekekért  ós  cselédekért  a  szülők  és  gazdák,  az  iparos 
tanulókért  és  legényekért  a  mesterek  felelősek. 

Vasárnapon  mindenféle  munka  szünetelt.  A  mészárszékek 
csak  reggeli  6  óráig  voltak  nyitva,  a  mise  és  más  szertartások 
ideje  alatt  se  boltban,  se  a  piaczon  árulni  nem  szabad,  még  a  sör- 
főzéshez szükséges  vizet  se  készíthették  elő  az  említett  napon.  A 
czéhek  némelyike  az  ünnep  fontosságához  mérte  a  munkaszünetet. 
A  lőcsei  gombkötők  az  egy  praedicatiós  ünnepen  d,  e.  10  óráig 
dolgoztak,  a  két  praedicatióst  egészen  ünnepelték. 

Az  egyháznak  azon  joga,  hogy  egyes  vétségek  fölött  kizáró- 
lagos bíráskodási  joggal  bírt,  mások  fölött  a  világi  hatósággal 
(igyetértve  vagy  azzal  egyenlő  rangúau  hozhatott  Ítéletet,  a  pol- 
gárok házi  életére  is  nagy  hatást  biztosított  annak,  mint  azt  a 
családi  élet  leírásánál  látjuk. 

B)  Vá7  081  hatóság.  Szab.  kir.  városainkban  a  polgárság  által 
a  municipalis  jog  alapján  választott  niagistratus  a  köz-ésmagán- 


*)  U.  ott.  A  könnfV:zbáuyai  czdhek  ^letiíríil  Hlatky  J.  Teálisk.   ort, 
1Ö84/5.  Ju8  tavero.  eap.  148.  160. 


A   rEtVlURKI   TARtMORBAN 


BH9 


élet  miuileii  Agáni  kibatö  batáelcrtirel  bírt  Vexette  h  közigasga- 
tást,  törvénykezést,  pallo»-jogot  gyakoroha  élet  és  balál  ura  Tolt, 
»  polgirí  élet  mindeu  részletére  kiterjedő  statútumokat  alkotott 

A  város  tisztviselői  voltak :  a  biró  (consul,  judox,  Riebter), 
a  tanácsnokok  (senatoros,  ajjsessoreu,  Katlunaune,  Ktitbsherm),  a 
város  nagysAgáboz  mérten  12-en  vagy  24-eD,  a  jegyző  (Stadt- 
schreiber).  Ezek  együtt  képezték  a  belső  tanácsot  (Lmere  Ratb). 
Czímc :  Edlc,  Ehrenfeste,  Namhaffte,  Ehrsamme,  Vorsichtige  und 
Wohlweise  Herrn  Riebter  und  Rath.  —  A  kÜlsÖ  tanácsot  a  városi 
képviselő  testalet  (commauitas,  Gémein)  képezte,  élén  a  tribunok- 
kal  (Vormüude.) 

A  biróválasztás  joga  a  város  közönségét  illette,  de  belyeu- 
kint  —  abol  valamely  országos  főhatóság  vagy  batalmas  főúr  szé- 
kelte ezek  gyakrnii  erőszakkal  is  igyekeztek  befolyásolni  a  válasz- 
tást  így  Beszterezebányáu  a  Tburzók,  Körmötzbáiiyíiu  a  kamara- 
grófok,  Selmeczbányán  a  báuyagrúfok,  és  a  városok  közönsége  a 
jó  egyetértés  kedvéért  sok  engedményt  tett  nekik  aunál  is  inkább, 
mert  azok  voltak  a  város  érdekeinek  leghatalmasabb  előmozdítói 
'  "^ftgy  gátolói  a  királynál.  De  az  idegen  befolyást  soha  sem  enged- 
ték tálsúlyi'a  jutni. 

Az  önkormányzati  jog  uagybuo  bo/^á  j;uiilt  víuo^i  poli^rL- 
raink  önérzetének  emeléséhez,  olykor  a  hatiiluüiuial  is  meré-zen 
daczoltak  autonómiájuk  védelmében.  Zsigmond  király  1426-bau 
kedveltét  Reicbel  Pétert  kinevezte  a  bányavárosok  grófjává.  Ez  a 
ntlnibergi  sziiletéiíft  Ebuer  MátyíÍMt  erővel  KörmÖcabánya  birlijávA 
majd  tanácsnokává  akarta  tenni,  de  négy  polgár  azt  azzal  vádolta, 
hogy  Junker  János  volt  kamanigrófnak  a  reá  bizott  pénzekről 
nem  tudott  számot  adui,  tehát  a  tisztségre  érdemetlen.  Ebuer  a 
sérelem  miatt  pert  iudíU  A  hatiWig  őt  a  4  polgár  eskftvel  erősített 
vádjára  elmarasztalja  s  azt  a  >Htadtbuch«-ba  írja.  Ebuer  Demeter 
aluádorhoz  felebbezett,  s  midőn  magát  Junkernek  nyugtájával 
igazolui.  az  aluádor  az  Ítéletet  magába  foglaló  városi  künyvot  elége- 
tésre^ a  négy  rádiót  fej-  és  jóaaágvesztésre  ítélte.  A  városi  könyvön 
végre  ia  hajtották  az  ítéletet.  Erre  a  az.  kir.  városok  vették  kezQkbe 
ax  tlgyetf  felebbeztek  a  királyhoz  és  Zsigmond  ezen  kérdén  miatt 
Kasfta,  Pozsony,  Bárifa,  Sopron,  Löcse,  Eperjes,  Brassó,  Kézs- 
márk  é&  máb  városok  követeit  gydlédre  hSvta  öft^ie.  A  várotiok 


690  EGYHÁZI  É8  VILÁGI  nAT{>HAG 

gyűlése  az  alnádor  ítéletét  igazságtalanuak,  a  városok  jogairu 
sérelmesnek  nyilvánította  s  a  király  felmentette  az  elitélt  polgá- 
rokat. >) 

De  nemcsak  olyan  korban,  minő  Zsigmond  uralkodása  volt, 
mikor  a  városokat  különösen  kedvelték,  hanem  az  elnyomatás  leg- 
válságosabb idejében  is  bátran  védte  a  polgárság  szabadon  válasz- 
tott tisztviselőit  1604-ben  LŐcsc  polgársága  a  városuak  Pethe 
Márton  kalocsai  érsek  és  királyi  helytartó  által  letartóztatott  bíráját 
fegyveres  erővel  szabadította  ki  s  a  helytai-tőt  kiűzte  a  városból.  ^) 
1674  jau.  7-én  Gandel  Mátyás  barminczados  megvitte  Lőcsére  a 
kassai  kamarától  a  királyi  rendeletet,  melynek  értelmében  bíróvá 
és  tanácsnokokká  katholikiisokat  kellé  választani.  A  város  átirt  a 
kassai  kamarához,  hogy  nem  levén  kellő  képzettségű  katholikus 
emberei,  a  választást  a  régi  szokás  szerint  megejtették.  Bíróvá  meg- 
választották a  protestáns  Hain  Gáspárt,  mire  a  város  ellen  »prae- 
textu  rebellionis*  vádat  emelt  a  fiscus.  1675-ben,  daczára 
Gundelfinger  .Tános  királyi  biztos  protestatiójának,  Haint  újra 
bíróvá  választották.  Hiába  jött  június  1-én  két  szepesi  kanonok  a 
Hain  letételét  parancsoló  királyi  rendelettel,  hiába  fenyegette  a 
várost  Holló  Zsigmond  kir.  biztos,  —  Hain  bíró  maradt,  míg  csak 
aug.  26-én  Holló  fegyveres  erővel  nem  ment  Lőcsére.  A  polgár- 
ság ekkor  is  kijelenté,  hogy  választott  birájával  meg  levén  elé- 
gedve, annak  elmozdítására  semmi  oka  sincsen.  Végre  a  király 
nevében  ismételt  parancsra  a  bíró  önkényt  mondott  le  tiszt- 
ségéről, ^) 

A  bírónak  és  a  tanács  tagjainak  mindenekelőtt  városi  bir- 
tokosoknak és  polgároknak  kellett  lenniök.  Nem  városi  birtokost, 
lett  volna  bár  legkitűnőbb  ember  is.  nem  választottak  meg.  Erre 
igen  alapos  okaik  voltak, melyeket Lőise polgárai  1674-ben követ- 
kezőkben terjesztettek  Holló  Zsigmond  királyi  biztos  elé :  1.  A 
nemességnek  a  városban  és  annak  területén  nincsen  bíi'toka,  ha 
a  város  javaiban  kár  esnék  vagy  nem  adnának  pontos  számadást, 
a  városnak  nincsen  semmi  biztosítéka.  Sí.  A  kinek  a  városban  bir- 
t-oka  niucscu,  veszíteni  valója  sincsen,   s  ha  veszély  fenyegeti  a 

*)  Körmöczb.  1426-iki  városi  kí-jnyvo. 
«)  Századok,  1883.  845.  1. 
3)  U.  ott  1882.  137.  1. 


K  rBtVTDtWf  vAitosoitMir. 


691 


várotit,  H  birtok  nélkŰH  azt  könuyen  cserben  liagyju.  3.  A  nemesek 
folytonoíian  pllpiisí'go.s  lábon  rillottnk  íi  polgársággal  a  a  hivntalos 
^lást  saját  clűDvUkre  zsákmáDjolhatnák  ki.  4.  Nem  barát:ii  a 
polgárság  s/X)kásaiiiuk,  kÍTáltságainak,  szabadalmainak  t^  újításaik 
által  igen  laegkárosithainák  a  polgárokat  6.  Nem  ismo^'ik  a  város 
törvényeit  ís  lürvényes  üzokítóait;  mert  a  iKjlgárság  öbí  idők  óta  a 
szász  törvényekkel  61.  ti.  Nom  jí'ii'tasoka  bivatalos  német  nyelvben. 
7.  A  Táruai  bivatalnokok  fízetése  csekély  levén,  a  nem  birtokos 
tisztviselők  a  közönségnek  terhére  élfisköiluének.  *)  Ezen  okokat 
minden  város  minden  idölien  magáénak  vallotta.  Buda  (>olgárai 
1403-bHu  ]>auuszt  emeltek  Zsigmond  királynál,  kérve  öt,  hogy 
szemben  némelyekkel,  kik  a  közjót  támadásaikkal  nyugtalanítani 
merészlik.  kin'dyi  tekintélyével  lépne  fel.  A  király  prre  nnideli. 
hogy  biróvá  vugy  esküdt  polgárrá  senki  se  választassék,  kinek  a 
városban  birtoka  nincsen,  bauem  ha  oly  biztosítékot  nyújt,  mely- 
lyel  a  király,  a  tárnokmester  va^  a  budai  várnagy  (castellanus) 
teljesen  megelégszik.*) 

A  város  összes  anyagi  és  erkölcsi  érdekeit  nagy  hatalmi 
körrel  bíró  tisztviselőire  bízván  a  polgárüág*  azoktól  nagy  erkölc-ei 
biztosítékot  is  követelt.  A  selmeozi  jn^k^'^uyv  ezeriut  a  biró  arra 
efiklidritt,  hogy  az  igazságot  rokon-  vagy  ellenszenv,  félelem  vagy 
ajándék  miatt  meg  nem  szegi,  hanem  szegénynek  és  gazdagnak 
fgynránt  szolgáltat  igazságot  Ugyanarra  eskildtek  a  tanácsnokok. 
A  szepesi  szászok  —  régi  tíkrvényeik  alapján  —  kívánták,  hogy  a 
bíró  legyen  igíizságos,  l>ölc»,  szilárd,  ki  a  törvény  védelmé1>eu  éle- 
tét és  vagyonát  feláldozza.  :lz  evésben  és  ivásban  mértékletes 
imiúlatai  fölött  uralkodó,  nehogy  féktelen  haragjában  igazságta- 
lanságot kövessen  el. ')  Besztercsebányának  1677.  sept  27-ikén 
kelt  statútuma  25  pontban  f(»glalva  össze  a  biró  kötele-sségeít,  ox 
erkölcsi  tökéletesség  iuiutaké]teűl  kívjínja  tisztelni  a  város  elöljá- 
róját. *)  Biróvá  rendesen  legalább  egy  éven  át  tanácsuokí  hivatalt 
viselt  embert  választottak.  (>  volt  n  városnak  látható  gondviselése^ 


I)   Haio,   ZipaerÍBchfl  odpr  loatiicbaumiMíbp  Chitmica  fíW.    «red«tí 
kézimi  a  XVII.  muiudbél. 

')  Siglam.  prív,  Ofner  HUiltr.  24'J.  I. 

^)  SauhMüupiegcl  Uh.  1.  »rt,  09.,  '£ipe«r  Willk.  Hb. 

«}  Váran  loTÚL 


692  EGYHÁZI  feS  VIliAui  UATÖ&ÁG 

kinek  akurata  nélkül  mi  sem  történhetett.  A  mit  ö  és  esktidttár- 
sai  a  község  javára  parancsoltak,  annak  mindenki  engedelmes- 
kedni tíirtozik.  A  senatorok  választására  a  birónak  vau  legnagyobb 
befolyása.  A  selmeczi  joggal  élő  városokban  az  újonnan  választott 
biró  a  régi  tanácsnak  négy  tagjával  választotta  az  egész  tanácsot 
8  azt  megerősítette.  Ez  a  város  egyik  1565-iki,  a  tisztujitásról 
szóló  jegyzökönyve  szerint  még  akkor  is  teljes  érvényben  volt.  Más 
városokban  a  biró  csak  az  első  tanácsnokot  nevezte  ki,  a  többit 
a  képviselők  választák,  kiknek  határozatát  a  tribünök  közölték  a 
biróval.  ^)  A  választás  szabadságát  biztositaudók,  a  tisztújítás 
alkalmára  a  polgárok  lemondtak  a  fegyver-víseléerÖl. 

A  városi  jogkönyvek,  a  Sachsenspiegel  és  a  statútumok  egy- 
aránt szigorú  büntetéseket  szabnak  a  hatóság  iránti  tiszteletlen- 
ségre és  engedetlenségre.  Ha  valaki  megsértette  a  tanácsot,  míg 
ügyét  el  nem  intézték,  a  tanácsurak  egyikének  sem  volt  szabad  az 
illetővel  érintkeznie.  Az  elitéltnek  sorsa  fölött  se  a  biró,  ae  a 
tanácsnokok  valamelyike  ne  sajnálkozzék,  mert  a  hatóság  tagjai- 
nak együtt  kell  érezniük.  *)  A  ki  u  hatóság  Ítéletét  gáncsolja, 
igazságos  ok  nélkül  a  városok  gyűléséhez  vagy  a  tárnokmesterhez 
felebbezi  vagy  az  egyik  bíróság  által  elitélt  ügyet  más  biró  elé 
viszi,  ügyét  elveszítve  még  szigorú  büntetés  alá  is  essék.  3)  A  tör- 
vénynek ellenszegülő-  a  azt  gyalázónak  büntetése  halál,*)  a  ki 
pedig  a  hatóságnak  ellenáll,  azt  becsmérli,  gyalázza,  —  pénzbíi*- 
sággal  vagy  hosszabb  rövidebb  ideig  tartó  száműzetéssel  bűnhő- 
dik. <*)  A  hatóságot  igazságtalansággal  vádlónak  —  ha  vádját 
bebizonyítani  nem  tudja  — nyelve  szakíttassék  ki.®)  Városainkban 
mindezen  törvényeket  alkalmazták.  :i.  vétséghez  szabva  a  büntetés 
mértékét.  Legenyhébb  büntetés  volt  a  városi  könyvbe  történt  elő- 
jegyzés, melyhez  olykor  hozzá  írti'ik  a  vétség  ismétlése  esetében 
következő  büntetést.  Relmeczbíinyáii  1 .170-ben  egy  embert  a  bánya- 


\)  Tisztújítás  Löcst'ii  H  XVI — XVII.  í-zázadbau.  FöreAliek.  érteaítö. 
T^csí'  1881. 

^)  Kassa  1404-iki  hatósági  szabályzata. 

ö)  Selmeczi  jogk.  l'l.  15.,  Zipser  Willk.  80. 

*'*  Sachsenspiegel  Lib.  I.  art. 

^)  Magdebui^  Schbppcn  FragestUcke  cap.  I.  distiuctio  4. 

*)  Kachelmaim,  Gesch,  d.  nng.  BergbaucB  etp.  108.  1. 


%  FBLViDfiKi  vAnoHorDAsr. 


693 


mester  ir&nt  taníuitott  elieDszegűlésért,  Uewel  M.-ot,  mert  egy 
ttskAdt  polgárról  azt  mondta,  bogy  máshol  közemberntíkHom  voIuíl 
jó,  irt&k  be.  Virsiiig  Péternek  hasonló  vétségért  történt  elöjcgy- 
zédéhez  (1370)  hozzá  tették,  hogy  vétségének  ismétlése  esetében 
kezét  vágják  le.  A  polgánJágnakvárosúhoK  való  nigaszkodúsát  jel- 
lemzi, hogy  H  kéz  levágáeit  kisehlt  büntetésnek  tekintek  a  sztliri- 
(^etésnél.  1408-bAn  Selmeczbányán  egy  pulgárnak  ellenszegü- 
lésért, xui'isikuak  mert  kívoui  k.Hrddal  támadt  egy  esküdt  emberre, 
kegyelemból  csak  kezét  vágták  le,  de  mindkottA  megmaradhatott 
a  városban.  1394-ben  ugyanott  egy  .Tamw  nevft  ember  a  birót  és 
a  tanácsot  igazságtalanul  gyanűsitotta,  miért  nyelvét  kellett  volna 
kiszakítani,  —  kegyelemből  száműzetésre  változtatták  bfintetését 
issámftzés  nagyobb  vétségeknek  bfíutet^e,  minóka  tanácsnak  nyil- 
'ránoB  gyalázása,  fegyveres  elleuszfgölés n  lanáts  határozatai eUeD< 
1375-b(*u  Bélabáuyáról  egyszerre  többen  elűzettekf  mert  a  tör- 
vénynek és  H  hatóságnak  ellenszegQltek ;  1376-baQ  a  taaá.Cfi  gya- 
lázása miatt  utasítottak  ki  onnan  többeket  A  tanácsházban  elkö- 
vetett kisebb  vétség  is  maga  atán  vonta  a  számtlzetést.  1432-beu 
Engelhnrdt  selmeczbáuyai  polgár  a  T&rosi  jegyzőt  a  tauácsflléBl>eu 
becsmérelte,  —  el  kellett  hagynia  a  Tarost.  A  bányamesteren  elkö- 
vetett erőszakoskodásért  elitéit  Gemach  Jakabnak  irizámOzetését 
azzal  súlyosbiták,  hogy  n  városi  könyvbe  Iwirt  büntetővel  u  ka- 
maragróf beleegyezése  nélkül  kitörölni  sem  szabad  (1425.)  Wolf 
Mihályt  1405-beu  a  tanács  meggyiilázásáért  ffjvesztésre  ítélték, 
de  kegyelmet  adtak  neki  azon  feltétel  alatt,  bogy  Magyarország 
területén  Nagy*Báuyáu  innen  soha  se  mutatkozzék.  Á  hatós&g 
iránti  elleuszegrtlésérl  fejvesztést  is  jegyeztek  föl  Selmeczbánya 
évkönyvei.  \) 

A  habíságot  rágalmazónak,  azt  bec«teleu{tó  szavakkal  dlt:- 
tőnek  igen  sályos  büntetése  volt  még  a  uyilr&uos  vezeklés.  Sel- 
meczbánya jogkönyve  szerint  abból  állott,  bwgj  h  rágalmasÓ  3 
▼fts&mapou  u  sz«'*gyenaHzlop  (pranger)  mellé  állvu,  a  piaczou  öaze- 
gyfilt  népnek  kikiáltja,  bogy  a  mit  a  bíróról,  a  tanácsról  mondott, 
AB  gonosz  hazugság  volt  s  miodeu  kikiáltás  utáu  saj&tkezflleg  a 
sxáj&ra  tttötU  Ezen  büntetés  még  a  XVII-ik  századbim  is  érvé- 


»)  IB  p. 


uy(>B  volt  mindeo  városunkban.  Simplicissiiauft  n  XTII-ik 
zndbau  volt  auoak  szemtanúja  Kassáu.  Kgy  kassai  polgár  —  úgy-' 
mond  —  n  hatóságot  üyilvánosau  gyairizta-  Perbe  fogták,  de  :* 
fogoly  a  vádló  hatóságot  bif^ál  olismfírni  nem  akarván^  Eperjes. 
Bártfa,  Sxeben  ''*s  LÖcse  városok  tanácsai  küldtek  ki  bírákat  s 
ezeknek  Ítélete  alapján  alá  kellutt  vetnie  magát  a  hóhér  közremfl-H 
kftdésével  igeu  megalázóan  végrehajtott  nyilvános  vezeklésuek.  ')| 
1656-ben  egy  Novolnick  aevft  kalaposmester  a  biró  és  a  tanács 
ellen  gyahizó  szavakat  használt,  —  a  városházán  bocsánatut  kérvtí 
háromszor  szájára  kellett  íUníe,  egy  va&ámapuD  át  kalodábau  ült 
3  a  váro&i  szolga  nyilvánosan  hirdette  szörnyO  vétkét.  I5b2-ben 
ugyanott  egy  kapuőr  a  hatnsúgfft  gass,  tolvaj,  gunosztevö  népnek 
nevezte,      minthogy  14  nap  alatt  nem  vetette  magátaláa  nyilvános 
vezcklésnek,  az  álbal'i  használt  szavakat  reá  hriritva  6rökt')s  becs- 
t«lenséggel  Örökre  száuidzték  a  városból.  -) 

A  hatóság  előtt  megjelent^  alkalmával  a  szepesi  azászoküalr' 
nem  volt  szabad  fegyvert  viselniük  ;  a  melyik  fél  fegyverüseu  jelent 
meg,  elveszítette  igazságát.  ^) 

ítéleteinek  végrehajtására  szigorúan  ügyelt  a  hatóság.  A 
ki  a  reá  szabott  hírságot  lefizetni  vonakodott,  niig  az  ítéletnek 
eleget  nem  tett,  elveszítette  pidgárjogát.  ■*)  Legsúlyosabb  sors  várt 
:iZokra,  kik  a  iiatóság  ítéletét  szökés  által  akarták  kikerülni.  A 
mellett,  hogy  a  szökés  már  niagáltan  véve-  is  bliníísséget  bizonyí- 
tott, legcsekélyehb  húntt'téslik  volt  a  száműzetés,  mint  az  Selmecz- 
bányán  1408-ban  a  kicsnpougúsa  miatt  elzárt  Polner  Andrással 
éa  1418-ban  a  börtönből  kiszökött  több  polgárivil  tőrtént.  A  fog- 
ságból megszökött  polgár  folytonosan  ki  volt  téve  a  hatóság  iÜdö- 
zésének.  Wíesner  Boldizsár  Ificsei  polgár  —  uiészárosmester  — 
1617-beu  u  hatóság  és  a  czéh  iránti  tiszteletlenség  miatt  elzára- 
tott. Kgyik  rokona  Taubrich  Burchardt  n»eg vesztegette  a  fogb.iz 
Őrét  s  a  fogoly  megszökött.  A  szerencsétlen  űr-t  halálra  Ítélték, 
négy  kis  gyermekére  való  tekintetl>öl  kegyelmet  adva  neki  a  pel- 


*)  UngüTÍscher  oder  dacíaiiiacber  8iuiplici8simus  etc.  T^!pzig  1Ö54. 
135.  I.  Refltletesebben  1.  iBtHAtiVíeerti'H*  czim  iilatt. 

')  Landesgeaetz  (Saclisenspiegel)  Líb.  III.  nrt.  fíO.  alapjAii. 
3)  Zipser  WiUk.  .^fi. 
*)  U.  ott.  76. 


A  rBLVIDBBI  VAROSOKBAN. 


ft95 


l«ugéruél  uyilv&nosaa  kegyetlenül  megbotozt&k  és  csolá^JÁVAl 
l  együtt  örökre  számfizték  a  víirosbül.  Taubrich  a  büntetést  elkerfl- 
lendíí  öngyilkossá  lett  n  víiroshiízíi  padján,  bova  a  poroszlók  elöl 
meuekűlt.  A  megszökött  Wiesner  királyi  kögyelemórt  folyamodott, 
mit  megnyerve,  u  kegyelemlevéllel  visszatért  l*)19-bcn  »  elftbb  a 
ssepesi  káptalan,  luiitán  a  megye  köabüDJAríUút  kérte  ki,  uiajd  - 
bízva  a  királyi  levélben  —  megjeleot  Líkr-sc  kapnjáuál.  A  biró 
rendeletére  elfogták,  i'Övid  fitoa  halálra  Ítélték  és  a  királyi  kegye- 
lemlevél daczára  lefejezték,  mert  a  város  falait  és  sánczait  átbágvii 
szökött  meg.  ^) 

A  tanács  tagjai  és  az  egyházi  férfiak  sem  sérthették  meg 
büntetlenül  a  bíró  és  a  hatéság  tekintélyét.  Lőcsén  1636-bau  egy 
tanácsfir  illetlen  és  ellenséges  szavakkal  illetvén  a  btr6t,  35  forint 
bírságot  fizetett.  165:í-ban  Gcuersich  Melchior  tanácsnokot  a  biró 
iránti  tisstelctlenség  miatt  u  képviselő  testület  SOO  fii.  bírsógon 
felül  hivatalától  akarta  megfosztani,  de  miután  a  bírótól  nyilvá- 
nosan bocsánatot  kért,  a  bírságnak  csak  felét  kellett  letennie, 
tiuiesner  Illés  ICcsei  prédikátor  1628-ban  egyházi  beszédében  a 
hatóságot  tf>lvajtársnlAtaHk,  szeretetet  nem  ísmerfi  tÖrvénykoTá- 
csolöknak  nevezte,  töviskoszorúho?.,  sRi  irigykedő  ebekhez  hason- 
lította. Másnap  (febr.  ll-én;  kelt  iratában  bűnbánó  szívvel  kér 
bocsánatot  a  hatóságt(>1.  rágalmazó,  a  valóságot  elferdítő  bessédé- 
ért.  melylyel  a  batöság  gúnyolására  alkalmat  szolgáltatott.  YisK- 
szavouja  szavait,  Ist^atitl  ír  bocsiánatot  remélve  vétkeért  Schlegel 
Kristóf  lelkésznek  Ui48-ban  (>gy  hasonló  esetben  tudtára  adták, 
hogy  a  jns  patruuatust  a  hatóság  gyakorolja  s  ha  máskor  vaUmi 
megróni  valót  talál,  azt  illó  alakban  te^e. 

A  tisztelet  és  tekiut/?ly  ilyen  magas  poiczán  álló  tanács  n 
babtlom  birtokában  könnyen  engedhette  volna  magát  tálaásokra 
ragadtatni,  de  eltekintve  a  hivatalos  oskUtöl  s  attól,  hogy  mind«n 
tisztriselót  évról  évre  választottak  s  a  bizalmat  veszített  polgárt 
elc^tett^k,  a  hatáság  visszaélésének  szigorű  törvények  szabtak  kor- 
látokat. A  bíró,  a  tanács  tagjai  és  a  város  összes  tisztviselői  más 
polgárokkal  t'gyeulóen  tartoztak  tíirvényt  állani.  Ha  valaki  a  birÓ 
ellen  emelt  rádut,  oz  helyét  átadta  a  tanácsnokok  egyikének  s  a 


1)  UkMi  lev«tir:  lUlaftsbiach. 


696  BOTHÁZI  1t8  VILÁGI  HATÓ6ÁO 

hozzá  iutézett  kérdésekre  felelni  tartozott.')  A  mely  tanácstaguak 
ügyét  tárgyalják,  az  nem  vehet  részt  az  ülésen,  nehogy  jelenléte 
az  Ítéletet  befolyásolja.^)  A  tanács  késedelméből  eredhető  károkért 
egyedül  a  biró  felelős.  ^)  A  kötelességét  mulasztó  tisztviselőt  a 
képviselő  testület  vonta  felelősségre,  vád  alá  lielyezte,  elítélte  s 
olykor  megfosztotta  hivatalától.  A  hivatalos  év  leteltével  a  biró  ós 
íiz  egyes  tanácsnokok  rendes  számadással  tartoztak  a  reájuk  bízott 
gazdasági  ágakról.  Előbb  a  tanácsnokok  vizsgálták  át  egymásnak 
számadásait-,  majd  a  tribünök  nézték  át  az  összegezett  számadást, 
melylyel  nem  mindig  voltak  megelégedve.  1 67 1-beu  Lőcsén  a  kép- 
viselő testűlet  követelte,  hogy  minden  tanácsnok  külön  terjeszsze 
elébe  számadásait.  A  tanács  —  az  Ősi  szokás  szerint  —  csak  a 
kifogásolt  tételekre  akarta  megadni  a  felvilágosítást,  végre  kény- 
telen volt  engedni,  de  a  bizalmatlanságot  oly  rossz  néven  vette, 
hogy  a  tribünök  által  aláirt  írásbeli  fölmentvényt  követelt  a  szá- 
madásokról. Körmöczbáuyán  1572-ben  Pruckner  bírónak  vagyo- 
nát 100  frtnyi  árvapénz  elköltése  miatt  lefoglalta  a  Gémein. 
Lőcsének  erdésze  1587-beu  a  város  jobbágyaitól  munkabérfejébeu 
összesen  5  frt  80  dénárt  felvett  s  azt  saját  használatára  fordította, 
miért  törvényesen  ^hat  pr  soUen  zu  hant  und  har  gerichtet  wer* 
den«,  *)  de  sokaknak  kérelmére  kegyelemből  a  törvényszolga  által 
örökre  számfizetett  a  városból  a  tanács  áltjil  úti  költségre  adott 
egy  garassal.  ^) 

A  tisztviselők  bírságolására  sokkal  csekélyebb  ok  is  elég 
volt.  Ha  valamely  tanácsnok  nem  jelent  meg  a  hivatalos  ülésen 
vagy  elkésett-,  fizetett  egy  pint  bort.  Ha  mulasztását  hanyagság 
okozta,  szigorúbban  büntették.  így  1619-beii  Tiőcsén  Sándor  János 
tanácsnok  a  tanácsülés  idejét  elaludta,  fizetett  érte  5  frtot  A 
hanyag  tisztviselőket  a  képviselő  testület  olykor  meg  is  fosztotta 
hivataluktól,  mint  az  Lőcsén  Pobst  Frigyes  úrral  történt,  ki  1648- 
ban  második  évre  tanácsnokká  választatván,  minthogy  nem  járt 
el  az  ülésekre,  egy  tribun  vádat  emelt  ellene  a  tanács  előtt.  Midőn 


')  Selmeczi  jog  8,  Jií  p. 

*)  Kassa  1404-iki  liatóBtiííi  pziib:íly/,at;i. 

^)  Selmeczi  jog  7  p. 

*)  Érteimezese  a  bUutetések  közt. 

*)  Lőcsei  levélt, :  Maleíizbucti. 


A   PBI.V1T>RKI  VARnsoKBAN- 


697 


többszöri  idézés  után  n«Mn  jelent  meg  iniigAt  igiisolni,  »  kéimsttlö 
[testűlet  6t  bivattUáiöl  megfosxtutta  s  elhatározták,  hogy  tfthbé 
Roha  sfím  lehet  6t  semmifóle  tAtosí  hivatalra  T&lasEtaDÍ. 

A  képviselőtestület  (commuQitas,  GeHicin)  rendesen  50 — 100 
Uigböl  illlott.  Ellenőre  volt  a  taní^csuak,  mely  fölött  —  mint  mon- 
dok —  biráskodági  joggal  is  b{rt.  De  a  tanács  engedélye  uélkfil  s 
ellenére  titkos  tagy  nyilvános  gyűléseket  tirtania  nem  volt  sza- 
bad. Buda  I40:i-iki  prinlegiama  a  király  által  bebajtandó  100 
márkát  ró  uz  exzel  ellenkexAkre.  Berizbercxebányán  érerikint  ki 
^szokták  volt  birdi^lni  ezen  tilalmat. 

Ae  erköK'ítisfig  fölött  a  lolügyeletben  —  úgy  házi  körükben, 
mint  a  valláAi  szertartások  gyakorlása  körfll  —  a  tanáesuraknak 
jó  ]>éldával  kellett  elöl  járnink.  A  kor  felfogását  jellemzi  egy 
1592-iki  eset.  Egy  ^elmeczbáuyai  tanácsnoknak  leánya  férjhez 
menve,  a  törvényesen  megállapított  rendes  határidő  előtt  gyerme- 
ket szült.  A  bii'6  a  tanácsülésen  kérdést  intézett :  vájjon  a  leány- 
nak a^a  helyet  foglalhat-e  a  tanácsban,  mielőtt  igazolja,  hogy 
leányának  férjhez  menetele  előtti  áldott  állapotúról  tudomása 
nem  volt.  Az  atyát  csak  hosnxabb  vita  ntán  mentették  föl  u 
vád  alól.  i| 

A  templomban  jí  magistratus  részére  rendebt^n  kHlOn  ülések 
voltak  készítve.  Vasárnapon  és  Ünnepeken  a  bírónak  és  minden 
tanácsnoknak  bSrság  terhe  alatt  és  hivatalos  öltönyben  kellett  a?, 
inteni  tisztelf'ten  nieg^ieleunie.  Minden  hivatívlos  ténykedéstől  s  a 
küwVnségot  botránykozt:itfi  tett/il  Őrizkedni  tartíiztak.  1619-ben 
Bretner  Pál  és  Pobet  Frigyes  tanácsnokok  (Lőcsén)  nsg)'  pénte- 
ken t)  mnlombau  életet  mérve  ki  közbotrányt  okoztak,  s  mi  méfE 
botrányosabb  volt.  a  malomban  kövér  mnlaczpec«^^nyével  jól  meg- 
traktáltatták  magukat.  Büntetésül  fizettek  2—2  Irtot.  ■» 

A  ma^istratus  tagjainak  már  ktilsŐ  megjelenésük  által  is 
éreztetniük  kellett  állásuk  méltóságát.  A  tanácsteremben  és  min- 
den hivatalos  működésnél  a  szabályszerű  öitunybeD  jelentek  meg. 
Német  nemzetiségű  városainkban  az  természetesen  mindenütt 
német  szabása  volt  s  a  XVII^ik  az&zad  elejéig  nem  h  jutott 


*)  Magiatr.  prnt. 

>)  8(raffb()cti«1  der  llerrii  átm  Knth^.  l^Segvi  levt^.It, 


r.aviiAzi  its  riLÁoi  M\Tf*HÍa 


í'szükbe  azt  mAssal  felcserélni.  Ekkor  azonban  némelyek  vakmerG 
ujSUlsra  adUk  fcjtlket,  miért  LöcBe  hatósága  1620-baD  szükséges- 
nek látta  elbatíkrozui,  boj^'  minden  tnnácsnoknok  legyen  bivata- 
loB  tgjas  rockja  s  a  ki  e  nélkül  jelennék  meg,  blrB&got  fízeU 
1632-beD  egy  birói  napon  a  bíró  jelenlétében  több  tanácsnok  nem 
dugta  ki  kezét  a  rock  ujján,  mindenik  fizetett  egy  pint  bort. 
Sándor  JánoK  szabályellenes  B&rga  csizmájáért  8  itcze  bort, 
Spillonberg  János  pedig,  mert  a  Huzie^UgM  szokás  í/Íííi/ív- menté- 
ben és  piros  csizmában  ment  a  gyftlésre.  —  40  itcze  bort  fizet-ett  *) 

A  tanácsteremben  évakodniok  kellett  minden  hiába  való 
fecsegést^l,  beszélgetéstől,  dolxtgástöl,  lábcsoszogtatástól  és  m&s 
hasonlóktól.  Mindenki  figyeljen  a  tárgyalás  alatt  álló  Ügyre,  s  ha 
véleményét  kérdik,  kerüljön  minden  szószaporítást^  szóljon  az  ügy- 
höz a  mint  azt  isten  tudnia  engedi.  A  hivatalos  titkot  elárulni 
vagy  közönaéfies  emberrel  hivatalos  dolgokról  szóba  állani  nem 
szabad.  Nem  hivatalos  ember  elött  egymásnak  ellent  ne  mondja- 
nak, nehogy  a  tanács  méltósága  9érte8i4ék.  A  mit  egyszer  elhatá- 
rozott a  tanács,  azt  a  képviselők  és  a  közönség  elött  körömszakad- 
táig védeni  kell.') 

Még  a  legválságosabb  helyzetekben  is  meg  kellett  őrizni  a 
hivatalos  ténykedés  méltóságát.  Ilyen  volt  a  hivatalos  borkóstolás, 
A  városházak  alatt  rendesen  nagy  pinczék  s  azokban  a  város 
szöUöiben  termett  jó  borok  állottak.  Minthogy  a  bor  árát  a  ható- 
ság állapitottA  meg  s  ezt  c^ak  közvetlen  tapasztabUfítján  lehetett 
alaposan  elintézni,  a  kóstolásnál  minden  tanácsnoknak  —  még 
pedig  hivatalos  öltönyben  —  kellett  megjelennie,  máakülftmben 
fizetett  egy  pint  bort.  Mig  a  biró  n  pinczébcn  ült,  senkinek 
sem  volt  szabad  elmennie  s  ha  akadt  egy-egy  gyengébb  fejfi  úr, 
ki  a  nemes  versenyt  megunva  megszökött  aludni,  fizetett  egy 
pint  bort.  így  jíírt  1627.  febr.  16-án  este  LÖcsén  Andre  János 
tanácsnok.  Az  okt.  3-án  tartott  Iwrkóstolásnál  azután  végig 
kiállotta  a  dicsőséget  de  megártván  neki  a  hivatal bcli  nagy  buzgö- 
ságf  meg  feledkezve  az  illemről,  felgyürközött^  rockját  elöl  erősen 
felhajtotta  ég  ismét  fizetett  egy  pint  bort.  Még  rosazabbfil  járt 


>)  V.  ott. 

*)  Kasea  M04-íki  hnt.  nxalj. 


A  FRLVIDÍEK!  VAROSOKBAN.  699 

Ugyanott  Grraub  Mátyás  6r,  ki  a  biró  engedélye  nélkül  t'íílíillott 
helyéről  s  mikor  el  akart  menni  az  asztaltól,  lelökött  arról  egy 
borral  telt  poharat,  ezért  büntetésül  fizette  a  nagy  kupát,  azaz 
40  itcze  bort. ') 

A  tanácson  kívül  a  közönséges  emberekkel  szemben  a 
tanácsúrnak  ügyelnie  kellett  arra,  hogy  a  tekintélyt  bizalmas 
érintkezés  vagy  alázatosság  által  meg  ne  sértse ;  mert  >quí  nimio 
est  humilis,  is  pro  stulto  teneatur*  és^nimiaíamiliaritascoDtem- 
ptum  parit*  ^)  Még  a  XVII-ik  században  is  szigorúan  megtartot- 
ták ezen  elvet  és  1625-ben  Graub  Mátyás  lőcsei  tanácsnok  3  frt 
bírságot  fizetett,  mert  Kramer  Dániel  polgár  egykori  szolgájának, 
ki  szintén  polgárjogot  nyert  már,  az  útczán  kezet  nyújtott.  Nyilvá- 
nos alkalmakkor  a  mértéktelen  borivástól  s  minden  illetlen  csele- 
kedetektől óvakodniok  kellett.  Az  illetlenség  fogalma  természete- 
sen sokban  eltért  mai  felfogásunktól.  Illetlen  dolog  volt,  hogy 
1617-ben  Lőcsén  Láng  Kristóf  tanácsnok  nem  a  hivatalos  ruhá- 
ban, hanem  mentében  ment  Filkó  úr  esküvőjére.  1628-ban  3 
tanácsnok  a  biró  lakadalmán  három  egymásutáni  napon  menté- 
ben jelent  meg,  miért  mindenik  fizetett  3—3  pint  bort.  Nem  illett, 
hogy  Windisch  Pál  tasácenok  egy  meleg  júniusi  napon  nyitott 
mellel  ment  végig  a  piaczon,  fizetett  is  érte  egy  pint  bort  Putscher 
Balázs  egyszer  mint  keresztapa  a  keresztelésnél  nem  dugta  ki 
kezét  a  rock  ujján,  illetlen  viseletéért  fizetett  egy  pint  bort  ®)  A 
biró  és  a  tanács  tekintélye  ellen  elkövetett  vétség  volt  az  is,  ha 
vakmelyik  tanácsúr  a  kereskedésben  vagy  a  piaczon  vett  árút 
maga  vitte  haza;  mert  azért  a  közönséges  emberek  megszól- 
hatnák.*) 

Dbmkö  Kálmán. 

1)  StraffbUchel  id.  helyen. 
')  Kassa  1404-iki  hat  BZflb. 
8)  StraflPbüchel, 
♦)  Kassa  1404. 


ERDÉLY    FŐISPÁNJAI. 

(1540—1711.) 

HARMADIK    KÖZLBMÉMT.    — 

Kolosmegye   főispánjai. 

Losonczi  Bánffy  Dénes. 

Bán%  Dénes,  Mihály  és  Kapy  .Tudith  fia. 

Anyja  még  életben  volt  1644-ben,  de  atyja  nem.  Dénes 
II.  Rákóczy  György  személye  körül  udvari  szolgálatban  állhatott 
már  1656-ban,  az  1657-ki  lengyel  hadjáratban  Rákóczy  kíséreté- 
ben találjuk  azon  fSurak  sorában,  kik  a  miedziborzi  egyezkedéskor 
a  fejedelemmel  visszasiettek  az  országba.  Vagy  két-három  érvel 
1657  után  házasodott  meg,  borosjendi  Bornemisza  Katát  vette 
nőttl,  ki  előbb  (i^.  dévai  Nagy  Pál  föasztalnok ')  neje,  azután) 
keresdi  Bethlen  Mihály  neje  volt.  Rákóczy  letétele  után  Rfaédey 
Ferencz  párthíve;  a  Medgyesen  1658.  január  hóban  tartott  ország- 
gyűlés rendéi  Bánfíyt  küldték  Rákóczyhoz  Gyaluba,  ezt  visszaté- 
résre birni,  8  hogy  »a  meglett  erős  hittel  való  végzés  szerint  a  feje- 
delemségnek is  hagyna  békét. «  E  gyíllés  után  Rákóczy  ismét,  mint 
fejedelem,  öt  küldötte  a  magyar  királyhoz  Bécsbe,  hogy  ott  szövet- 
séget hozzon  létre.  Rákóczytól,  kinek  kísérője  a  táborozásokban, 
1658.  azeptember  havában  pártolt  el ;  u.  kallói  táborból  e  fejede- 
lem szept.  20-kán  irt  levele  szerint :  »elugra  melÖUünk.*  1659-ben, 
ugylátszik  Barcsay  fejedelem  nevezte  ki  Őt  BánfFy  György  helyére 
Dobokamegye  főispánjává,  mely  tisztségét  viseli  a  következő  feje- 
delmek alatt  is.  Yárad  ostromlásakor  1660.  augusztusban  a 
Barcsay  helytartói,  és  a  Rákóczy-párt  által  Kemény  Jánoshoz 
Aranyos-Medgyesre  küldetett,  hogy  I.  Leopoldtól  segélyt  eszkö- 
zöljön,  és   Kemény   a   rakomazi   táborba  Wesselényi  nádorhoz 

')  Míke  Sáudor  feljegyzése  szeríut  a  dévai  meg  borsai  elönevet  hasz- 
nált Nagy  Pál  neje  Bornemisza  Kata,  és  Kemény  Jánosnak  egy  leveléből 
tetszik  ki,  hogy  a  kézfogás  1645-ben  Gerenden  volt.  Ugyan  Miké  sze- 
rint Nagy  Pál  fiatal  korban  lóról  lebukás  következtében  halt  meg. 


iitasitá  ukkur.  BAuHjuak  a  Kemény  János  fejodoltíru  lellépésére 
Í8  hefolyAaa  volt,  A  hivta  bejövetelre  és  midiin  Kemény  sereggel 
nz  országiba  jött  az  1660.  év  végCu,  BánÖVt  küldötte  Barcsayhoz 
Görgénybe  éa  ílltala  hivta  fel  Barcsayt  személyes  találkozásra. 
Kemény  Jánosnak  is  Bécsbe  köldött  követje  volt  1661-ben;  e 
k5vet5ége  nlkalm&val  a  császár  által  gyémánttal  kirakott  arany 
éremmel  ajándékoütatott  meg.  Követségéből  akkor  érkezett  viasza, 
mikor  az  Ali  hasa  táborának  berontása  miatt  Kemény  Kolo&vár 
alá  húzódott,  és  a/utáu  :t  Máiamarosha  vi^szahuzfSdó  Kemény 
ücregével,  a  bouczidai  táborból  Husztra  ment  ki.  Husztról,  hol  azon 
tanácsadók  egyike  vult^  kik  a  bejövetelt  nem  tanácsolták,  Keméuy- 
nyel  együtt  jött  vissza  Erdélybe.  A  nagyszöllösi  csata  után,  mely- 
ben részt  vett,  Bethlen  Farkassal  Béldi  Pál  bethleni  várába 
menckfiit.  é?  mint  t'gyik  feje  ii  Kemény  Péter  által  szervezett 
pártnak,  e  várat  még  azután  is  vi>iiakodütt  feladui,  mikor  már  párt- 
hívei Görgéuyt  ApafG  birtokába  juttatták.  Kemény  Slmou  érde- 
kébe működött  a  párttal,  mely  Bécsbe  követet  is  kllldütt :  >nehogy 
az  udvar  az  erdélyi  eríisségekln^l  kimozdítsa  ax  örséget,  inkább 
újítsa  meg  azokat«.  Apaffí  nót^ztatta  őt  a  GKirgény-Szentimrén 
16IJ2.  márcz.  10-kéu  tartott  orazággyftlésen.  Midőn  a  Kemény 
Simon  ügye  támogatása  gyengúlui  kezdett,  határozta  el  magát 
egyezkedni  Apaffival,  >ha  ezzel  beszélni  megengedtetik  neki,  s  a 
Kemény  JáunsUM  nyert  javak  bíiborítatlan  birtokában  meghagyat- 
nak.* A  kolosvári  táborban  történt  az  egyozkedés  1662.  niáju« 
havában,  ennek  meRt^irtéiite  után  visszamenve  a  várím,  egyneliány 
hétig  még  innen  levelezgetett  Kemény  Simonnal,  de  a  dolguk  nem 
folyván  kedve  szerint,  a  váritt  az  ott  vele  voli  pártfelekkol  oda- 
hagyá,  :í  kiment  az  Arauyos-Medgyesen  tartózkodó  Kemény 
Simonhoz.  A  marosvásárhelyi  országgyűlés  lti6.t.  sztpt  24-kén 
Zólyomi  Mikló^gyalni  várát  inscribálta  neki  95.000  ftban,  melyre 
ő  a  kövHtkezó  évbpti  még  10.000  ftot  adott ;  '*/  idííben  fit  mint  con- 
siliariust  is  felmutatva  látjuk.  A  vasvári  béke  után  Apafii  1665. 
elején  felküldte  Bécsbe,  hogy  a  császár  tiltsa  be  Rákóczy  Ferenoe- 
nek  a  fejedelmi  caím  viselését,  Iiogy  a  proteatáusíik  (ildözésére  ne 
engedje  magát  csábittatni,  h  eszközölje  ki  sznmára  :u  atliuame 
kiadatíását,  meg  hogy  a  követség  áltjil  mnnkiiltusHou  oda.  hogy  a 
váradi  basa  tovább  ne  terjeszkedjék,  mely  követségéről  a  sjtep- 
tt'mlwr  havában  Radnóthon  tartott  gyfllésen  számolt  be.  A  Pejér- 
vitrtt  1666  szeptember  havában  tartott  országgyftlés  folyama 
alatt  Apafti  kinevezte  öt  Ebeni  helyére  Kolosmegye  föispán* 
jává,  kolosvári  kapitánynyá.  ésSzaniosujvárfökapitáDyjának;  ^)  .i 


')    E?.en  orestéggyinAibm   k»vetett  fi  cMptAdt  ízt'kfllyhidi    Paík*"* 
tA\.  ki  8xftli]icxy  Utván  vt^c,  ki  Erdélyre  egy  históriát  muiikál   ia 
SilsAOOK.  1H87.  IX.  FüftVT.  46 


70^ 


nn.  1.AKAR  miki.4!m 


beiktiitáara  KolosTárra  a  í'ojedeleni  és  ;í  feje*lel«mué  is  í?ljÖtb>l 
Fejérván-ól,  mely  octóber  4-kén  a  két  coDsiliarius  Haller  J&dos 
és  Bethlen  Farkas  által,  mint  fpjedelmi  biztosok  áltíil.  vitetett 
Tégbc.  £  kíucvezÉskor  a  török  végbeli  seregek  is  az  ő  paríincsnok- 
8&ga  alá  belj(iztettek  Béldi  Pál,  orsz&g  generálisának,  nyilvános 
hátratételÉvel,  kinek,  mÍTol  majdnem  minden  sergek  a  végeken 
valának  felállítva,  alig  mara<H  egyéb  puszta  czímnél,  és  e  percas 
óta  engesztelhetetlen  gytllölet  támadt  a  két  főúrban  egymás  iránt. 
Róla^  ki  mint  Bornemisza  KatA  férje,  a  fejedelem  sógora  vala,  azt 
írja  Szilágyi  Sándor  *),  hogy  az  1867.  jau.  5-éu  MarosvAs&rhelytt 
tartott  orszggj  Ülésen  szokatlan  fényűzéssel,  kísérettel  lépett  fel,  s 
a  lakomákat  egymásra  taitá,  és  ekkor  találkozának.  kik  úgy  véle- 
kedtek, hogy  miután  Apaffí  fia  elhalt,  o  halálozás  által  nyert  örökö- 
dési  reményei  növelték  gÖgjéi  eunyin? ;  továbbá  írja  ról.%  bogy 
midőn  a  fejedelem  egy  lakomában  Bánfiy  fiát,  örökös  hiányában, 
saját  fiának  nyilvánitá,  a  közirigység  irányában  még  növekedett. 
Fényezésére  nézve  Cserei  is  írja,  hogy  naponként  nagyobb  splen- 
dorral  kezdé  a  maga  udvarát  nevelni,  ugy  hogy  a  fejedelem  udva- 
rát adaequálja  vala,  nam  számmal  miud  pompával  maga  is  min- 
dennap fejedelmi  köntösökben  mutogatja  vala  magát.  Népszerű- 
séggel ö  szamosujvári  főkapitánysága  elÖtt  sem  birt,  nem,  mikor 
a  Tégbeli  sergek  az  6  keze  alá  kerültek;  hisz  már  1662-re  írja 
Betűén  János,  hogy  »bár  sem  kora.  sem  érdemei  nem  helyezek 
mások  fölé,  magánál  nagyobbat,  vagy  csak  hozzá  hasoulót  is 
Erdélyben  nem  akar  tÜrni.*  Népszer iUleuségét  eléggé  bizonyítja 
az,  hogy  az  l666-ik  fejérvári  országgyűlésen,  midőn  Paskö  Kris- 
tóftól, ki  mint  török  követ  figyelmeztette  a  fejedelmet  azon  veszé- 
lyekre, miket  egyes  személyek  Erdélyi-e  hozhatnának,  Bánfiy,  mint 
a  német  udvar  lekötelezettje,  ezt  magára  czélzónak  véve,  az  ország- 
gyűlés sziue  előtt  elégtételt  követelvén,  a  Paskó  gúnyos  felelete: 
»ki  nem  bűnös  ne  vegye  magára*  köztetszéssel  fogadtatott  az 
ország  rendéi  által.  MidÖn  a  kajmakámt/d  parancsolat  jött,  bogy 
Gyalut  Bánfiytól  elvegyék  s  visszaadják  Zólyominak,  Apaffi  az 
1668.  január  10-ki  beszterczei  országgyűlésen  l'clszólitá  a  rende- 
ket, hogy  Bánffyt  Szamosujvárral  kárpótolják,  azonban  ezt  a  ren- 
dek, a  fiscalitások  el  nem  idegenitóséhez  ragaszkodásból,  vissza- 
utasították, és  mint  Heplicájáhan  BántiPy  maga  mondju  :  »az  egész 
oi*62ág  előtt  a  beszterczei  templomba  víva  voce  resolváltam  vala 


írt  1663-ben.  Apaffinak  jeles  tnrí'>k  ktiv(>t«,  ki  iirHlkodni  szer^Ui    volt.   kit 
1669-bou  egy  darabig  fogva  Íb  tartott,   miut  Paekö  rfv^orsaliea  mondja  : 
»holim  Ö  uga  eJIeu  való  vádnké:t,«  ki  1678-bHii   Beldi   Pállal    lüliitatt  a 
ttfrttk  portira,  ^  Apaffi  ilt«J  nótáatotott, 
>)  Oán/Jí  Vfnm  kora  ím  még/!í«/é«^. 


SKDfel.Y  vAIHPAhJAI 


im 


is  inaguDiat,  bugv  :íz  ország  ügy  óráig  is  ue  veszed elmeskedjék 
G-yaUiért,  kész  vagyok  remittÁlni.<  G-ynlu  azonhan,  niiutbogy 
Zólyomi  ügye  más  íorcluUitot  viítt,  azután  is  kezAu  miirarit,  »neiu 
víikmerrtségem  tíirlMttu  mejí  Gyítlut.*  A  Zólyomi  uótáztiitá^a  után 
Apaffitól  Huszt  vArát  is  kérte  zálogba,  de  a  rendek  ellenállása 
miuit  azt  meg  uem  kaphatta.  A  szilágy  somlyói  jószághoz,  mely 
OyerCByuek  rolt  az  ország  által  kárpútlásbau  adva,  a  közte  és 
Gyeröffy  György  közti  kölcsönös  egyezményükül  fogva  igénye  ToIt, 
t's  1671-ben  a  zAlugösszog  lefizetésére  magát  késznek  nyilvánUváa, 
szept,  20-kán  Boiiczidáról.  a  maga  birtokából.  Gyeröffyhcz,  mint 
örsébeZt  Írt  levelében  ily  végj^omk  álbiuak :  >Kegyelmednek  az 
vármegye  tisztei  rendesen  bocsátlak  kezéhez,  s  inventarium  szerint, 
ahhoz  képest  nekem  is  íigy  kell  kézhez  vennem  Kegdtöl.  KUlíin- 
ben  édes  GyerÖfi  uram.  ba  kgd  contiaetussa  ellen  velem  izot- 
lenkedik  s  alknlroatlanságot  maga  keres  magának,  én  oka  nf 
legyek  i  Itt  snpra  az  jószághoz  bizony  az  contractas  szerint  hozzá- 
nyúlok, de  bizony  kgd  bajt  szerez  magának ;  egyébiránt  is.  ha  az 
jóért  bosszúsággal  illet,  itt  jó  barátjával  vé^  vissza.*  E  jószágba 
Bánffy,  mint  tí-yeröfi'ynek  a  kormány  tan  ácshoz  írt  panasz  le  veiéből 
kitetszik,  a  zálogösszeg  h-fizetóse  elntt  fllt  be,  és  ezalatt  a  sérelmek 
Éílenyésztetvéu,  abban  benne  maradt,  s  ezután  ö.  kinek  eddig  ia 
felügyelete  alatt  állott  a  somlyai  várbeli  őrség  kapitányukkal 
együtt,  még  inkább  törekedett  abban,  hogy  a  váradi  basa  tul  ne 
terjeszkedjék  tx  kijelölt  határokon ;  gyakrabbau  daczolt  ezzel,  »ki 
mind  a  budai  vezér  előtt,  mind  a  portán  vádoskodván  Bán% 
Dénes  ellen,  a  fejedelemnek  s  az  országunk  gyakran  sok  búsulása 
s  költsége  esett  a  miatt  < 

Midőn  a  magyarországi  elégttletlenek  felléptek,  u  l>écsi  udvar 
pártján  lévő  Bánffy  figyelmeztette  Apafiit,  hogy  Rákóczy  Ferencz 
emissariusai  működnek  Erdélybeu.  Midőn  a  bujdosók  1672.  tava- 
szán elhatározták^  hogy  beflBsenok  Magyarorszáijha,  s  ApafB  is 
ügyöknek  meg  volt  nyerve,  ki  Petróczyt  és  Sze|>essyt  levelpkkel  is 
ellátta,  BáutVy  kipuhatolván  a  titokban  tartott  t<>rv{*L,  rábfrt:i  % 
fejedelmet*  hu^y  ez  ügyet  a  kormáuytauács  elébe  terjessze,  ős  a 
tanács  határozata  következtében  SzepeHS}-tŐl  a  levelek  és  a  feje- 
delmi pecséttel  és  aláírással  ellátott  rirlapokvÍ8sz.ivélettek.  A  buj- 
dosók segítségére  a  fejetlfletn  egyetértésével  Szathmár  alá  haddal 
kiment  Teleki  Mihálynak,  a  bujdosók  e  fő  pártfogójának.  1672. 
szept.  20-káu  történt  megveretése  ntán,  a  Gyulafejérvártt  október 
10-kéu  megnyílt  országgyűlésen,  midőn  a  rendek  interpellálták  a 
éjedelmet,  és  számon  kérték  a  fejedelemtől,  hogy  míkép  állnnak 
Bgyei  a  két  császárnál,  BánfTyt  sürgették,  hogy  a  b«^ÍU'  n 

nyilatkozatot  tegyen^  ki  haragra  lobbanva,  de  kellő  ui  .'-l 

nem  késett  bevallani,  hogy  a  Teleki  befltése  »  fejedelem  egyetérti 

4Ö« 


704 


OK.  r.Í7.Ait  nmcíMn. 


séyel  történt,  A  gyűl^  másodnapjáTi  kftztf  és  Béldi  Pál  kózt,  kik^ 
régidö  öta  vetélytársak.  ösazeTeszés  történt  a  tejedeleni  elfoga 
termében,  mire  okot  szolgáltatott  az,  hogy  miutüu  az  elfog 
terembe  egybegyUU  tauácsurakat  a  fejedelem  keméuy  szavak 
vAdoltíi  az  interiíellatióért  s  fenyegetőzve  távozott  a  teremből,  a 
megdöbbent  tauAcsosok  előtt  igy  szólalt  fel  Bánffy  Dénes:  »Neiii 
a  fejedniem  hiblis  itt,  hanem  azok.  kik  tapíntatlausílgokkal  ilyenre 
kényszerítik,  és  kik  a  két  orszAggyülési  képviselőt  felazólaLásni 
Ösztönözték,  ho^y  engem  megalázhassanak. <  £  nyilatkozatot  Bélt]i 
PAl  czélz/isiiak  vette,  és  tett  kérdésére,  ha  valóban  i5t  értette-e  ? 
BánlVy  igenlöicg  felplvéu,  a  két  film  összekocczant :  »kifnkas/.Uik 
egymás  ellen  való  nehézségeket,*  sérelmeiket  emlegették  fel,  mely 
kelleraotlen  jelenetnek  a  többi  tanácsosak  közbeazólása  vetett 
véget  ekkor,  de  n  felizgatott  Bánfiy,  a  magánál  néhány  barátjai- 
val  tartott  lakomán,  poharazások  által  is  felhevülve,  élofiebben 
fakadt  ki;  azonban  másnap,  a  >neííédtís  kevély*  Bánffy  niegbánva 
kitöréseit,  három  oly  tanácaúr  közbenjárásával,  kik  barátjai  Tálá- 
nak s  Teleki  Mihály  pártján  állottak,  Béldit  megengesztelni  sie- 
tett Az  említett  országgyűlés  berekesztése  ntán  Apaffi  Bánffvt 
bizta  meg  Teleki  Mihálynak  tudtára  adni,  hogy  kegyvesztett  Ifin. 
Bánffy  és  Teleki  közt  eddig  barátságos  viszony  állott  fenn,  és 
Bánffy  hamar  kitíszközlé  és  visszaszerzé  barátjának  és  neje  unoka- 
testvérének a  fejedelem  kegyét.  Hogy  ez  évben  Petróczy  István,  a 
bujdosók  egy  tíiredéke  által  megválasztíitt  generális,  a  fejedelem 
által  roszul  fogadtatott^  Bánffynak  tulajdonítható :  a  bozzá  Gyalu- 
ban  tanácskozás  végett  beszólott  Petróozj'tól  megtudva,  hog}' por- 
tára küldetése  eltérő  a  SzepessyétÖl.  ezt  Bánffy  adta  a  fejedelem 
tudtára.  Ez  év  végén  és  az  1673-ík  év  elsŐ  felében  az  államtaná- 
csokban mindig  megjelent,  részt  vett  a  Teleki-pártiak  tanácskozá- 
saiban. Szilágyi  következői.  ír  róla:  »látfizott,  hogy  Teleki  politi- 
kája naponként  szélesb  alapot  nyer,  hogy  ez  idö  szerint  Bánffy 

Dénes  is  kezére  játszik <  Bánffy  Apaftit  január  hó  folytán 

Fogarasba  kisérte,  hol  ez  ama  párttal  titkos  tanácskozásokat  tar- 
tott. A  fejedelem  inueu  Brassóba  ment.  s  itt  tetszék  ki,  hogy  a 
kibékülés  Bánffy  és  Béldi  közt  csak  színleges  volt,  midőn  némi 
katonai  tisztelgések  mellőzéséért  Bánffy  heves  kitörésekre  faka- 
dott,  mintha  a  dolog  szándékos  lett  volna.  A  béke  njolag  helyre- 
állt ugyan,  de  ki  bízott  volna  tartósságában?  Midőn  a  menekül- 
tek Apafiitól  vezért  —  s  erre  legalkalraasbniik  Teleki  Mihályt 
tartották  —  meg  pénzsegélyt  kértek,  az  államtanács  a  pénzsegélyt  a 
Bánffy  Dénes  közbevet^ére  szavazta  meg,  és  Bánffy  juuius  elején 
iiadnóthról  egy  bizonyos  Öszveg  pénzt  vitt  ki  Somlyóra,  és  ezt  Ö 
saját  ajándékával  megn<'>velve  kiosztotta  a  menekültek  közt.  Ar 
őket  felesketé  Apaffi  hfíségéro.  A  Bánffy  Dénes  tanácsára  fogatt^i 


J 


el  Apaffi  Petróczyt,  ki  Teletci  MihALy  generalíesiiga  ellen  mibt 
Jtoríibbati  választott  i^cneralis  tiltnkozutt,  és  zAr;itta  be  Szamos- 
újvárba,  Mid/^ii  Apnifi  a  nagyvcz^rbcz  küldött  követe  vissziiérkoítí* 
ut4o  A  tanACvSurftlcat  a  bujdofók  Qgye  táipyalásáni  Kmlnóthra 
hÍTta  öesze,  Bánfly  ezepk-mber  első  uapjaibau  betegen  érkezett 
oda,  8  betegséíür  miatt  a  tiiuáe^kozások  n  fejedelmi  kastélyban  a 
BánfTy  szállAsáu  tartattak  meg  Apaffí  jelenlétében,  és  e  tanácsko- 
zásokban, melyekben  a  tanácsosok  többsége  a  bujdosók  ügyének 
elejtését  oLajtá,  BáníVy  Telekivel  t>gyíltt  vitte  keresztül,  hogy  a 
bujdosók  ügye  elhalaaztassék.  Az  1673.  nov.  lö-kán  Fcjérvártt 
megnyílt  és  decemb.  14-kén  berekesztett  országgyűlésen  betegsége 
miatt  nem  jelenhetett  meg.  E  gyűlésben  nevezett  ki  az  ország  egy 
bizottaágűtt  Kolosvár, Somlyó  óa  Sebes  végvárak  niegvizsgálíUára. 
mely  határozat  által  BániTy  megsértettm-k  bíttf*  magát,  és e  néze- 
tében Apaffí  is  osztozott :  az  ország  e  határozatát  u  gyűlés  tör- 
vényiizikkei  közt  kiadvii  nem  látjuk;  irják.  hogy  »epoutazország- 
gytllési  végzések  közül  v/ilóban  kitörültetett.<  és  talán  erre  czéloz 
u  későbbi  vádpontok  18-ik  gravamene.  melyre  Replicájáhan 
Bánffy  ezt  mondja:  -micsoda  articuliisait  vonuttam  kir'  éá  mikor? 
kész  vagyitk  számol  adni  az  iránt  inagamríl.'  E  gyűlésben  állott 
i'lö  Bánffy  ellen  nnvaji  Szentpáli  Ijfuácz  pnűaszszíü  és  eswlezett 
közbenjárásért.  Szentpálí  a  sApor asszonya,  Bornemisza  Zsuzsa 
Szentpáli  Jáno<(  Özvegye,  elhalása  után  a  Szentpáliaé  testvéreitől. 
Ai)affiné-  és  Báiiffynétól.  az  öt  illető  báldi  birtok  kiadat/usát  kérte. 
Minthogy  SzeutpáUiié  férje  sok  iidóssiigát  a  maga  pénzével  Hzotte 
ki  és  ez  összeget  a  testvérek  követelhették.  Bánffy  osztozást  aján- 
lott, Szent(»áli  Ignácz  nem  akart  jogáról  lemondani,  s  a  rendek- 
hez fordnlt,  támogatást  kért,  és  mivel  félt  hogy  báldi  kfiházát 
lerontják,  sü^rgette  a  közbelépést  Az  erélyes  közbejárás  a  felek 
közti  egyezkedést  eredményezte,  de  ez  egyezkedés  oly  fordulatot 
vett  hogy  mikorra  aa  országgyűlés  bevégzíídött,  addig  Báuffy  által 
a  b;Udi  udvarház  tövestfil  lerontatott  minek  hírét  az  országgyűlés 
tagjai  az  eloszlás  idejében  vették,  és  mi  a  tagok  nagy  részében  a 
Bánffy  iráuyábani  elidegenülést  növelte.  Cserei  szerint  Bánrty  ezt 
mondta:  »tegyen  róla  az  ország,  ha  bánja,  s  épit^c  rneg  a  házat;* 
Bánffy  magát  ártatlannak  a  a  ler^mtást  kntlevél  következtében 
történtnek  mondja,  meg  Oxt:  ^u  haza  becst^leuitése  pedig  és  csáfo- 
lása  ezen  matériában  is  méltatlan  vád  ellenem.*  Ezen  oresággyű- 
léa  folyama  .nlatt  Apaffi  Bánffyt  ■nagyságos*  cztmmcl  mihá^ta 
fel.  Teleki  Mihály  adt^a  a«  ontzíVg  tudtJira,  bárom  nappal  .-iSzent- 
páli  Ügye  felmerűléüe  előtt  jelentette  be  ezt  a  rondeknek.  fel- 
említve mind  Bánffy  Dénes,  mind  Báuffy  Ősei  érdemeit  mely 
jelentés  hidegen  lűn  fogadra,  az  éljeazést  kt^vesea  hangoztatták. 
Leopold  tvászár  is  felruházta  Bánffyt  bárói  czimmel,  Cserei  szerint 


>hogy  a  fejedelem  elméjét  verje  el  a  lUügj'arDk  (luaz  a  bujdosók) 
mellől.  <  Báuffy  n  n^mct  udvan-ftl  levelozést'ket  folvtatott^  víiUoinása 
szerint  ülyakról  irt.  sinelyek  hazámuak  soemzetemaek  ily  boldog- 
talan :'iUftpo1JAt  jübb  karban  hozván,  segítbcttók  volua.^  Szil&gyi 
Síuidor  írja.  bogT  -Teleki  mindez  ideig  azt  hitte  BáníTyról,  hogy 
köz(>sen  egy  ezél  felé  dolgozuak.  Á  menekültek  is  egyik  f<5  tám.i- 
Bziikiiíik  tárták.  midÖu  az  1674-ik  év  eleje  ellenkezőről  gyÖ/.te 
niegÖkett  A  >baroüatu8Í  titulus*  publicatiója  után  Teleki  belátta, 
hogy  a  menekültek  ügyével  összekapcsolt  tervei  kivitelében 
Bíinft'y  legeszespbb,  leírhatalinasb  ellenfele.  Bánffy  megbuktatAíiAt 
Teleki  munkába  vette  8  megbuktatta  azt,  ki  ekknr  Erdély  leghatal- 
masb,  leggazdagabb  ffiura  volt  f*'S  a  fejedelemnek  sógora.  ElÖbb 
Apaffit  idegenítette  el  tJ^le,  kire  hatni  felhasználta  íJalAcícy  Intvánt 
és  borosjenöi  Székely  LAszlót;  tervéi  közié  két  oly  tanácsurnüt 
kik  közül  egyik  gyűlölője  másik  irigye  valaBánlTynak,  ezek  egyike 
Bánffy  /sijjjmond;  azután  egy  ligát  készStett^és  rábeszéléssel  meg- 
nyervén Béldi  Pált,  aláirnttn  azt  vele,  azután  néhány  tanácsossal 
éa  főun'al,  kik  közt  állott  ama  gróf  Csáky  László,  ki  egy  megaláz- 
tatásért Bánflyn.ak  ellensége  lön.  s  rendre  aláíratta  többekkel ; 
meg  felültette  ellene  főkapitányaik  vezetése  alatt  a  székelységet. 
Hatalmaskodáaaiért,  erőszakosságáért,  gÖgjeért  gyűlölték,  s  aonak 
erősítésével,  hogy  a  uémot  udvarral  titkos  levelezésben  áll.  hogy 
az  ország  sarkalatos  törvényeit  megsértette,  többeket  megnyerhet- 
tek n  ligának.  Bethlen  Farkas,  kt  nem  volt  a  liga  t.agja,de  annak 
miiködése  fHlébe  jutván,  szolg^a  által  lóhalálában  tudósította 
Bánffyt,  kit  nem  talált  meg.  mert  keresztelőben  Koppándoubikali 
Vitéz  Fereucznél  volt.  Ide  november  lö-kén  ebéd  kózt  futárok 
hozván  a  hirt,  hogy  ellenséges  lovas  csapat  knzeledik,  Bin/Jy, 
nejét  biztosabb  háznál  Vitéz  Gábíjrnál  oémi  kísérettel  hagyva, 
oljött  KoloBvár  alá,  hová  híuleröt  gyűjtött.  E/ulatt  nejét  a 
marosszéki  h;wl  elfogta,  kiniélellenül  bánva  vele,  kit  nagyobb 
bántalmaktól  ruszkai  KoruÍH  Crá»pár  főkapitányuk  mentett  meg. 
Haderejével  Nagylak  felé  indult  a  székely  sereg  ellen,  azonban 
raeggondolkozott,  Ajtontól  visszatért  és  behfizíVlíitt  Szamosujvárba 
és  nem  követte  az  ellene  felültetett  Bethlen  Miklós  ud  var  hely  szék  i 
főkapitány  tanácsát,  hogy  Magyurftrszágra  kimeneküljön.  >Meg 
volt  rettenve.  Nem  tudta,  hugy  a  liga  csak  egy  tí*>redéknek  s  nem 
az  egész  nemzetnek  műve,  hogy  abba  a  tanácsi  rend  bele  sem 
egyezett,  hogy  a  csiki  és  háromszéki  had  még  akkor  alig  ült  fel, 
messze  van  s  közeledésének  híre  is  csak  költött  dolog.  Megforgatta 
elméjében,  hogy  oly  tömérdek  had  ellenében,  miként  Ö  hivé.  fenn 
sem  tarthatja  magát,  s  felkelése  e-setében  valóban  és  okkal  fog  a 
haza  elleuségéuek  nyilváníttatni;  félt  n  töröktől,  kivel  annyi  baja 
volt;  bÍ70tt  barátiban,  a  fejedelemné  befolyásában:  s  a  dolgot 


runfei.v  r<'ni»PANjAi. 


707 


IdegyenUtui,  nem  elkosiíritni  ukartit,*  '_)  Kzcn  Atirt  sorokhoz  még 
hozzá  telietjtik.  hogy  BAiiífyt  a  kimeneküléstől  a  ftílesége  fogsága 
ík  viRMzaUrUittii.  Sznuiosuj várból  saját  6r66ge  tisztoibÁl  küldött 
követeket  Gyulafejérvári'a  »  fejedelemhez,  kiket  a  liga  emberei 
megnyervén  magoknak^  ezek  magok  hozák  a  fojodolem  elfogató 
parauosál.  és  fit  elfogták.  Elfogatása  után  Kolosvárra  vitetett 
maga  házához,  ouuaii  aztáu  a  fejedelem  paraucuára  Bethlenbe,  hová 
fele«égét  is  vitték.  Elfogatása  dot.  20-ka  után  történhetett.  Egy»  a 
nagylaki  táborból  a  kóvári  a1k.ipitáDyboz  november  20-kán  irt 
levélben  még  ily  sorokra  találunk :  ■)  »parancaoU  egyébaránt  ö 
uaga  szclyel  az  országba  mitideullvé,  hogy  Bánfit  megfogják,  vala- 
bol  kaphatják.*  Bánffynak  Bethlenbe  vitele  előtt  érkezett  be 
Kolosvárra  a  székely  had.  melynek  főparancsnokságát  Béldi  Pál 
már  átvette,  és  ó  rendelkezett  a  Báuffy  önnényeai,  bonczidai,  gyalui 
és  más  jószágaiban  a  had  elhelyeztetésére  nézve.  ^)  Bánffy,  «gy- 
látszík.  novomber  30-kán  vitetett  Bethlenbe.  Teleki  Mihály  kivitte, 
liogy  az  általa  készített,  és  a  gyul.ifejérvári  orfízággyíilés  által 
deczemb.  5-kén  elfogadott  vádpontokat  Betlilenbe  küldjék  meg.  Az 
ország  bárom  követjc  által  Bethlenbe  megvitt  poutokra  Bánffy  a 
Sárospatakról  beszármazott,  és  Bánfiíy  által  párfogoH  Pataki 
István  kolosvári  professor  segélyével  készítette  el  a  czáfolatot.  A 
vádpontok  a  czáfolattal  az  orszjig  aszUIára  kerfilvén,  az  ország 
kimondta  a  nntát  Háufí'yra  deczemb.  1 7-kéii.  A  fejedelem  által  alá- 
irt Ítélet  végrehajtásúval  Csáky  Lászlót  bizták  meg,  kit  sietve 
küldtek  Bethlenbe.  Bántlyt  álmából  költék  fel;  a  hozzá  PaUki 
által  intézett  sz:ivakból.  minthogy  azok  doákfil  voltak  mondva, 
Bánffy  neje  roszat  sejtve,  :i  való  kimondására  kéuyszeríté  Patakit 
s  féijét,  8  megtudván,  hogy  férjének  a  halálra  kell  készülnie,  ájul- 
tan rogyott  Össze.  Bánffy  htiss^-in  8  buzgón  imádkozott,  .izután 
hálómentéjét  felöltvén,  kimont  a  pitvarba,  hol  öt  Csáky  egy,  a  bakó 
mesterséget  nem  tudó,  ittas  czígányuyal  vártst.  A  fMdre  terített 
szőnyeget  tháromszor  is  megkerülvén,  nem  akar  v:űa letérdepeltii, 
de  Csáky  László  megriog«tá.<  és  a  mellette  imádkozó  Patjiki  által 
biztatva,  nagy  nehezen  leténlepeWén,  a  czigány.  kinek  -  •elijed- 
vén olyan  nagy  uri  embertóN  —  keze  reszketett,  sújtott  pallouA- 
vaU  többször  ismételve  vágásuit>  mig  a  földön  vérben  fetrengAuek 
lemarcKangolhatta  fejét.  Beczember  IB-káu  történt  kivégeztetése, 
68  három  órával  a  kivégeztetés  után  érkezett  egy  futár,  ki  már 
'-késfin  a  fejedelmi  kegyelem  levelet  hozta.  A  liga  utolsó  mftködése 


>)  8fttliígyi  Siudor.  liáfi/ji  Uím»  kom  ié  mtffőttéiM  bi.  f. 
•)  Tűr.  Tár  188L  ivj,  73H.  {, 

^  KoloKvár  liclynttei*  fKkApíUnya  ^r.  Áv  ré^in  otdolfti  Knn   István, 
ki  Kt1küll6ni(rgyc  fíÜHpiiiija. 


708 


Oa.    LÁXAR  M1KLU6. 


alatt  az  Apaffítól  elkülönítve  U^rtott  fejedelemné  csak  a  hulálos 
ítélet  elktldésp  ut&n  értesült  a  dolgokról  s  akkor  berohaavii  férje 
szobájába,  esdekelve  eszközölte  ki  n  kegyolemlevelet,  s  azt  étek- 
fogója által  sietve  killdé  Bethlenbe,  ki  a  kivégzés  iitáu  juthatott 
be  a  várba.  A  fejedelemné  által  ekkor  küldött  bársonyba  takarva 
holttestét,  a  betbleui  templom bau  temették  el  Báufí'yt.  ^A  meunyi 
gonoszakarója  8  irigye  vala  életél)eii.  annyi  szánója  és  keserÜlöje 
l^ii  holta  utáuc  mondja  Cserei,    ^ 

Címerei  HistóriájAból  tudjuk,  hogy  Apafiival  elbitették,  hogy 
Bánffy  fejedolemségr*;  vágyódik,  holott,  szerinte,  nem  ía  álmodozott 
fejedelemKÓgröl.  ("!serei  szerint  Bánft'y  sok  excesBUsokat  cseleke- 
dett, a  melyekért  méltó  lett  volna  ugyan  megráutabi  a  zabolát 
szájában,  de  megöletni,  loég  penig  hóhér  keze  íUtal,  keresztény 
ellen  való  dolog  löo.  Szilágyi  Sándor  következőt  ír  róla :  >Az  ország 
Bánffy  halálának  hírét  mély  részvéttel  hallá.  Áldozatnak  tekintek, 
s  a  szin  e  bitnek  igazat  adott.  E  véleménjt  nevelte  azon  körtil- 
mény  is,  hogy  6  a  vádpontokat,  több  kevesebb  alapossággal,  áts 
mindenütt  határozott  hangon  megczáfolá.  Nem  tudák,  hogy  a  leg- 
több, az  igazi  vád  nem  is  volt  e  pontokban  :  azon  vád,  hogy  német 
befolyás  alatta  s  hihetfilcg  segítséggel  a  bujdosók  ügyét  elejteni,  s 
a  török  befolyást  az  országból  kiszorítui  igyekszik.  S  ezért  kellett 
neki  meghalni,  hogy  a  közös  magyar  ügy  a  veszélyeket  s  talán  a 
végmegfouktatást  kikerülje.* 

Elitéltetése  napján  Hzünt  meg  consiliariassága,  Kolos-  meg 
Bobokamegye  fÖiHpánsúga,  szamosujvári  és  kolosvári  főkapitány- 
sága, pedig  íi  keze  alatt  volt  várak,  valamint  a  somlyai  és  sobesi 
váraknak  is  Őrsége  a  Bánffy  elfogatása  után  esküdt  meg  aa  orswSg 
hftségére. 

Szamo$falvi  Mikola  Ztsigmoml. 

Mikola  Zsigmond,  .János  és  Kovachóczy  Zsuzsanna  Ha. 

1633-ban  a  mostohaatyja  szárhegyi  Ijázár  István  gyámsága 
alatt  állott.  *)  I,  Rákóczi  György  fejedelemnek  elÖbb  bejárója, 
azután  iVíasztalnokja,  igy  látjuk  1648-ban,  mely  évben  mátkás 
Kamuthy  Zsuzsannával,  Kamuthy  Miklós  és  Cserényi  Errsébet 
leányával.  Zsuzsannát  1649-beu  vette  uöfll.  11.  Rákóczi  Györgynek 
egy  nov.  Sfi-ki  levelében  e  sorok  állauak :  vMikola  uram  lakodal- 
mában, az  hol  amaz  mocskos  vocatoriáért  uuiu  lehetéuk  jeleu,  kit 
Mikola  uramra  nézve  bánunk,  s  attúl  félünk,  az  szegény  Mikola 
uram  nem  viszi  sokáig,  rósz  nyavalyája  vagyon.*  ü.  Rákóczi 
György  alatt  is  föasztalnok.  L'ják  *),  hogy  e  fejedelem  feh'uházta 

>)  Lib.  JUif.  VU. 

')  ^agy  Iván,  May^.  orK.  aal&dm  V/t.  l: 


EHDALY  K'ÖlMrÁMJAl. 


709 


öl  Tordamegye  fŰispánságAvul,  iu:tk  talúu  UiÖti-hthu  lőtt.  Réi^t^ 
vett  az  1657-ki  leugyt'l  barczbnii.  itt  talár  rabsAgba  esett  éa  üt 
jívig  8  bat  bónapig  volt  rabsá^luui.  N<\iM  az  1662-kí  'télen  mint 
iBeszt**rcze  városában  bikót  látjulí.  A  tatár  rabtágbÓli  kÍ9zaba<lft- 
Tl&Ba  ntJin  e^yideig  kfiuti  Muf!:}'a]*orRzáfi[oii  tjirWizkodott  feleséKÓvel ; 
1665.  jun.  8-káii  SároKpatakuu  szlüoteit  László  iievU  tia,  hol  akkur 
iL7.  erdélyi  zavaruk  iiiiatl  tarL6zk<Hlott.  ')  Turdamegye  föispáusá- 
gát  nem  viseli  kiszabadiilAsH  ntj'ni.  iizutiiu  birtokai  nude/ésére  és 
javítására  fordított  nagy  condot.  I675-I»en  neveztetett  ki  Kolos 
vármegye  ffiispánjává  Apaffi  fejedelem  által ;  jnnnár  15-kén  iktjit- 
ták  be  Kolofivártt  Kapy  György  és  Haller  Pál  coDsiliarusok 
mint  fejedelmi  biztosok.  A  fogoi'asi  országgyűlésen,  mely  1676. 
ápril  19-ké'i  vette  kezdetét,  eonsiliariusnak  is  megrálasztabott. 
Meghalt  lfi79-ben  auguszt.  10-kéu.  57  éves  korában,  szamosfalvi 
kastélyában.  Egy  ez  időbeli  adat  szerint:  >anti(]inssimi  steramatiB, 
inaguae  expcrientiae.  magnaeque  apufl  omues  ob  oam.  qua  pollebat 
prudentiam  existimationis.  proxime  mortuuE.  reliquit  fílios  duos.«') 
E  tipaszt'ilatdás.  okos  és  közbetét)  lés  ben  álló  férfí  neje  mint 
Özvegy  mara<ll  hátra. 

Gjférö-vósárhéltfi  (lyéríifftf  Oyőrgy. 

GyerÖffy  György,  János  és  Apaffi  Margit  fia. 
Egy  esket^s  nyomán  *)  születése  ideje  1635-re  tebet^íí,  egy 
relatióban  *)  a  GycrÖtTy  idejébftl,  vagy  négy  évvel  ifjabbnak  van 
mondva^  mely  ntóbbiban  mint  »boniis  catholions«  6^  Apaftí  közeli 
rokona  van  felboKva. 

Készt  ve^  az  1657-ki  lengyel  hadjáratban,  s  ö  egyike  a  IL 
iHákóczi  Gyiirgy  által  ott  hagyott  zálogoknak:  » Apafi  István  és 
JGyeröflFy  György  zálogol  a  raegirt  ígéreteknek  teljeaítéaeig  a  len- 
Lgyel generálok kf^zébe  adattak  vala.«  ^)  Laoczhutban  a  Lubomírsxki 
marsall  várában  tartatott  fogva.  Innen  irt  levelére  Apaffi  1662. 
febr.  t3-án  adott  válaszában  tudósítja,  hogy  kiszabadítása  a  javai- 
nak restitutiója  iránt  tett  intézkedéseket  Egy  krónika  szerint:") 
»ott  tartották  fogva   1667.  esztendőben   novemberig,  mivel   soha 
^Rákóczi  fejedelem  a  megígért  summát,  úgymint  egy  lengyel  milliót. 
meg  nem  ktlldntt  érettek,  hanem  elunván  a  panyará  rabságot,  a 
magok  pénzekkel  kellett  kiváltani  magokat*  Gyi^Wiífy  egy  kére- 

*)  UgyaiioM. 

')  /IrcAlV  (l.    Vn'rim  /.  *irA.  IjtituiejJí.  /.  k,  J^T,  i. 

■)  Stíhadot  ÍStiÜ.  fff.  3.  J. 

*)  Ardtív  Wc  «/  /(^tf.  /.  (-. 

')  Smídrdi,  Krónila, 

*}  V.  Hnrráth  Kosnn  Önitttir^Ma. 


710 


UH.  hÁtAH  MIXLÓ^ 


lecnlerelében  tizenegy  évi  rnboskodáet  iúOU().  Kiszabad ul&sa  utikti 
az  1670.  febr.  15-ki  orazággyfilés  is  intézkedik  rÓU;  a  törvény- 
fzikk  kivouatja  szerint: ')  >Gyeröffy  Oyörgy,  fejodciora  Rákócxi 
Gyrtrpv  miatt  niogkíroslttatvin,  í^lígítti^sRék  ki  Báihon'  /sóHa 
t'ejt'delemnKsz<tiiy  áltil  I  l.fiOO  iorintiií.*  Eziií:ybt;n  öt  évvel kéa/íbh 
is  látjuk  Báthory  Zííóíiánalí  MunkAcsról  hekiildíitt  hiztOíiíiit,hogj' 
(ijerötiyvel  egyezkcdjonek.  A  kiszabnUűlás  után  6  a  fejedelmi 
tábla  assessora  kitt,  így  jö  elfl  egy  1671 -ki  nklevMben.  Ez  utóbbi 
évlien  perlekodósrtí  akadunk  közt*'  6s  BAnfiy  DéiiPR  közt.  A  BAtbory 
Zeótia  szilágysonilyói  jószága  az  ország  Iiatározíitíi  következtében 
kárpótlásban  az  ő  kezére  keríllt  volt, enöl  BáufVy  Dí-nesüt^l  szembpu 
contractusa  volt,  »hogy  valamikor  ö  kegyelme  :izon  ArticuUis- 
bau  specificáll  summát  letenné,  tartozzam  ö  kegyelmének  *20u 
kezemnél  levíl  somlai  jószágot  ö  kegyelme  kezében  bncsátaai,* 
B&nffy,  Bonczidáu  1671.  szeptember  2n-kAn  kelt  levelében  bozz/i 
Írja:  *■  Kegyelmedet  kí-rem,  ne  vegye  tréfára  az  somlyai  á.llapo!«t, 
mert  azt  elbigyje  kgd.  bizony  contractusa  szerint  hozzányúlok, 
az  kgd  pénzét  penig  letenni  kész  vagyok  (kiről  kegyelmed 
certifícatumi  luár  ott  van),  de  mint  ilyen  nagy  summáltriU  jftrö 
dologban  gyermeki  módra  uem  i>rocedálhatok.«  ")  Gyoríffynek  a 
kormányhoz  intézett  kérelemleveléböl  kitetszik,  hogy  HántTy  lo 
nem  űzetve  az  öazszeget,  lefoglalta  a  nevezett  birtokot,  és  «  kére- 
lemlevele által  orvoslást  kér  (íyeróH'y. 

A  Báuflfy  DéneB  megbuktatása  idejében,  1674-ben. &Báuflíy 
elfogatása  után  Apaffi  Gyeröfi'yt  kinevezte  biztosnak  a  Báuffv 
ingóinak  kikutatására,  lajstromozíisára  és  gondozására.  Ebben 
wiftködik  lt>75-ben  is,  és  ex  évben  Dobokauiegyének  már  főispánja, 
igy  mutatja  egyápril30-ki  levél.  Apafö  lfi79.aug.  21-kénKadüótb- 
ról  Kolosmegyéhez  intézett  levele  szerint*  akarván  egyszersmind 
arrúl  is  idején  provideálni,  hogy  a  liszteknek  vácálása  miatt  az 
törvények  meg  ne  l'ojta5sanak,<  GyeWirt'ytKokismegye  főispánjává 
tette,')  azonban  t^z  állását  csak  I68ít.  szeptenibí^r  haváig  tartoltíi 
meg.  1681  végén  és  1682  elején  Konstantinápolyban  mint  követ 
mÖködik.  Kolosmegye  föispánjává  njra  kinevezték  Öt  1684-beu,^ 
július  3-án  iktíitják  be  tisztségébe  Teleki  Mihály  és  Mik«.s 
Kelemen.  1685-ben  mint  fökövet  a  poi-tára  küldetett  az  adóval. 
Mint  az  országos  deputatio  tAgja  ismfiködött  1686-ban;  ez  évben, 
a  táborozáskor,  a  Bethlen  Gergely  vezérlete  alatti  harsági  tábor- 
ban is  látjuk.^)  Az  ország  által  cfmsiliariusnak  választatott  meg 


')  Oál  IAkU,  Ditiei,  Vés. 
*)  Tőrt.  Tár  1H81.  é^.  737.  l. 
^  Tört.  Tár  lfiM5.  év/. 
*)  Cm-a,  Rút. 


RAlrkLY  WitflrANiM 


II 


169 l-ben  jaoiiár  lO-kén.  Midőn  ez  évben  u  badeni  ht^rczeg  Várad- 
hoz jűtif  üt  é^  Apin*  Istvánt  küldöttek  hozzá  >bogy  i-eginienttík 
ne  jftjonok  be  Erdélylwu  qnártélyhnn  ;  obtincAUk  is.<  1694.  január 
haváímn  m6g  i'letben  volt,  midGn  mint  consiliarius  ós  Kolos- 
megye  föisjiáni.i  iDiíghivót  kíip  a  fehniári  orszíiggjftlésre,  de  azután 
csakbamAr  nioghnla  Knlosvártt.  Neje  Kemény  Kata^  Kemény 
Péter  leánya,  kit  mint  özvegyet,  a  maga  blúzánál  a  ktirmány- 
^zék  parancsából  árostomban  tartottuk  a  kolosvári  alkíipitány 
Balku  Pál  felftgyclete  alatt,  mivel  a  kormány  rendeletinek  ellene- 
■  szegfllt;  a  kibocsáttatása  iránti  folyamodáflAbau  azt  frja,  bogy 
arról  ö  nem  tehet,  hogy  íia  György,  mint  örökiis.  a  maga  és  testvérei 
nevében  igaz  jogáért  coutradicált.  *) 

Szamosfalra  és  Kolosrár  voltak  lakfészkei. 


Borogjcnöi  Székelt/  ÍjjUdó. 

Székely  I.Aszló.  Székely  János  íia.  «) 

Atyja  Zaráud  vármegyei  kisbirtokosés  Teleki  Mihály  atyjá- 
nak ti8ztart6ja  volt.  A  Teleki  Mihály  páittogásánáJ  íogva  Apafii. 
talán  uralkodása  első  éveiben,  föpostamesterré  tette,  s  mint  ilyen 
a  »két  lovu  szegény  jenéi  nemes  ember*  a  fejedelemnek  olyan 
kedves  ejnbere  vala.  hogy  sem  tatiáesosi,  sem  felesége  nem  tettek 
elölte  aunyit,  mint  Szí'kely  László.  *) 

ApaÜti  1670-l>eü  neki  a  pócstelki  birtokot  és  Mártonfalváu 
meg  Iváufalváu  ré»zbirtokokat  adományozott. 

IGT^-hen  a  Bánfíy  Dénes  mogbuk tatásában  buzgón  niftkód^ 
tag,  kinek  köbölkuti  jószágát  a<lományozta  neki  ApafB. 

1676-ban  n/íül  vette  BtilcHt*"»tÍ  bojárnitk  Szalánezi  Auuátóli 
leányát  Bnlosestt  Sárát. 

1679-V'n,  mely  évbfu  Ó  kolusvün  kapitány,  mint  fökovetel 
kikldték  a  |>ortára.  írják,  bogy  ekkor  Béldí  Pált  méreggel  akarta 
kivégeini  és  a  mérgezést  bogy  egy  török  által  végre  is  hajtottA, 
álldga  egy-egy  iró.  *) 

1680- baii  Kohfsmegye  főispánjává  tét*U'.tt,  A  beiktatás  sz**pt. 
24-kéu  történt.'')  Ez  évben  roniuliarius  is  li-tt. 


•)  Jlinlottek,  bogy  v^t  ffe<>(  liyniaffy  LÁüxlót,  ki  (jvcröffy  Borhálát 
birtft  nÜUl,  16U'.)>ben  u  egenwi  júexiígiiii  GyerűflyiH'  (^tcttf  volt  in«g 
*)  Niigy  Ivftn,  \fHijjf,  í>r«í.  cmíddai  X.  l. 

^  B«thleu  Miklós,  Apor  VéU'r,  Ho^  Bé\Á\  gutaUtib  kővctkrattflMm 
halt  meg,  Cwn'i  írja,  de  ö  m  állítja  a  Sxi'kely  ••zájidekál. 

^)  KoUjtm^g^  j€yyB^k'}nifft^  A  beiktiit^  btxtosok  T«lek)  Hthály  t^i 
Barr«ay  Mihály  voltak. 


7iá 


PfR.  LASAá  UIKLÓS. 


Burcttaj  Mihály,  kivel  Székelj  bju*át8á$íü8  riüzouyluiu  Vdlott 
iiotáztAt&sa  i*lött  a  maga  z»uki  birtokát  Székelynek  adta  át.  hogy 
visszakapbassa  kiszabadulása  után  iizonbau  Székely  uiagáunk 
ndoiii^iayoztatá,  ós  soht-i  ki  nem  bocaát;)  Harcsaynak. 

168ti-bau  megvAlnsztatott  orszjij^os  elnöknek.  Megtették 
fÖGomissariusuak  is  a  Caratfa  Krdélybeu  léte  idejéli€ii,  mihez  nem 
Kokat  tudott,  de  jÖTedelmezö  hivatala  volt. 

Megholt  e  igzereucse  embere*  uiiut  rendek  elnöke,  coti- 
siliuriu8,  Kolosmegye  főispánja  és  kolosvári  kapitány  1692-ben 
Kolosvártt.  Súlyos  betegség  vitte  sírba,  mit  Isten  bünttítésének 
mondtak. 

Volt  birtoka  Alnmorou  is. 

Özvegyét  kéuöbb  Haller  István  vette  nőül. 

Kiai  grófi  (TZÍmet  nyertek. 

Z,o8onczi  Bójijfy  ^'^í'</.V- 
(Lásd  Fejfírmegye..! 

Bánffy  György,  Dénes  és  Bornemisza  Kata  tia. 

Dobokamegyének  főispánja  1681-tÖl  fogvahaláláig.lH85-beu 
Fejérmegyének  lesz  főispánja,  Iü87-ben  consiliarius  is ,ésG megyei 
í^ispánságát  169H-ig  viseli.  Koloemegye  fíiispáuságát  a  Székely 
László  1692-beo  történt  halála  után  kapta,  azonban  ugylátszik, 
hogy  ebben  1693-bau  erősítették  meg,  smind  e  t^ispáoságbamiud 
a  kolosvári  fÖiapánságba  16!)4-lM!n  Kolosvártt  nagy  sclennitás- 
sal  iktatták  he.  >)  Erdély  kormányzója  1691-n08-ig.  Gróffá 
ltí96-b.vi  lett  Meghalt  1708.  nov.  Í6-kén  Szebeuben. 


Gyulatt'y  László,  Gyulaffy  László  és  szentdemet^ri   Halasi 
Erzsébet  fia. 

1675-beD,  ApafYi  fejedelem  július  8-káii  kelt  rendeleténél 


')  1704  l>eu  a  Rákócxi  moKgaliiiui  alatt  niiiit  lielyetti;^  fökapiUity 
stKercpcI  czíigei  W»M  György  (lá*d  alibb.;  Az  1704-ik  év  november  25-ik 
uapjiu  II.  Kilióczi  Ferencz  írríi/  CaéJ.-y  Ld*z/ó/  iktatta  be  Teleki  Mihály 
t»B  Kadváiiszky  által.  E/  Waas  György  iiaplójábül  követVi'Ktctvc  nem  ai 
idősb  Ceáky  Lsírtzió,  hanem  annak  Bethlen  Évátóli  £a,  ki  lüriiicxrovi  Koiicz 
Kyát  bírta  n6Ul.  BeiktAtá.?ára  nézve  e  sorokat  írja  Wasa  Qy<lrgy :  >in<!ltó 
pedig  feljegyzésre,  mert  fioha  meg  eddig  KoloBváruak  csak  legkisebb 
tisztje  nem  volt  catbolicun,  annál  inkább  kapitánya,  noba  a  oaászár  idejé- 
ben sem  ríhettt'k  végben  n  eatliolicits  atyafiak,  noha  eléggé  mnukilódik. 


runftf^T  rítTíipJísjui 


Tl3 


fogva.  lieikUtják  fi  Ki)lrwmoí2yéI)en  fekvrt  Pí^eresi  birtokh:i  s  kas- 
télyl).%  melyet  iióhai  gr.  CnAky  Fiúszló  orszAphirrttóI  egy  régibb 
szerződésnél  fogva  zálogban  liirt  KöbejArói  unrifiségben  két  vere- 
bén kiivctí*  Apaffiuftk:  1679-bí^n  u  TíiküU  tóborílho/*,  1682-beD  a 
l>u<lai  vezérhez.  *) 

1683.  július  havábaü  Marosszók  főkapitányává  tétetett;  az 
apabidai  táborban  Iftn  felesketve,  a  I)eiktató  biztosok  Teleki  Mihály 
és  boroajenöi  Székely  László  voltak,  l'dvari  főkapitány  is  lÖn 
1684-ben,  conventiója  a  gröf  Eszterbázy  János  birtokában  van  ily 
felirattal:  aOonventio  Spectabilis  ac  Magnitici  Laíiiülai  GyulaBy 
de  Rátot  Exercituitm  noHtiorum  ( *ampestriuni  Supremi  Capitauei, 
oujiis  annas  incipit  tlie  6.  .Tnuii  Anno  1684.  >Az  országos  depu- 
tatiónak  is  tagja  lett  1685-ben,  ez  évlien  június  19-kén  a  medgyes- 
falvi  táborban  a  Matykó  réten  luatráltatta.  mint  a  szék  főkapi- 
tánya, a  mai*oHszék)eket.  ScherlVenberg  császári  tábornok  bejötte- 
kor 1686-bau  Teleki  ót  egy  had  élire  állította,  mely  »portézzíi  a 
uémct  armadát*,  ounek  rablásait  fékezze,  *de  semmi  hostilitást 
ne  mutasson  a  német  elleu<.  GyulalTy  e  hada,  midön  Szebennél 
táborozott,  a  A'eteráni  által  vezetett  csapat  által  éjjel  július  8-káu 
felverettetvén, GyulafTyszaladással  menekülhetett.  LApaffi Mihály 
halála  után,  hogy  a  török  Thökölit  a  fejedelemségbe  behelyezni 
készftlt,  az  1690-ki  júniusi  országgyfilés  Gyulaffyt  az  erdélyi  had 
egy  részével  n  Vaskapuhoz  ktildötte.  Az  1691-ben  a  Fogarasbaii 
január  10-kén  tartott  országgyÖlésen  a  kormánytanács  tagjává 
választatott  meg,  és  a  Leopold  császár  diplomáját  illető  flgybeu 
mint  követ  kflldetett  Bécsbe.  Consiliariusságát  I.  Leopold  169S. 
január  5-kén  eröslté  meg.  EttÖl  1693-ban  grófi  czímet  is  nyer. 
Ivnlosmegye  fííÍ8i>áiijává  is  telték  1694-ben;  október  9-kóu  történt 
a  beiktatás  Apor  István  és  Haller  István  által.  *)  Országgene ralisa 
1698-ban  lett  Meghűlt,  mint  coustliarius,  országgeoeralis,  maros- 
széki  fökapitáoT  és  kolosmegyei  főispán  1699-beD  egeresi  jődz&gá- 
ban.  Hite  járt^  hogy  anyósa  Gyerftífy  Györgyné  étette  me^.  Neje 
Gyeröffy  Borbála,  ki  mint  ftzvegy,  1700-ban  június  lO-kénegeresi 
jószágát  zálogba  ailta  gróf  Mikes  Mihálynak. 


liogy  t!a«k  a  városi  taiiiÜci)  k&xx^  Í«  bevetettfdjenek  ax  katboltcaapk  ;  a*^ 
micsoda  rosx  p^ds !  »Á  zcibói  hArcc  utiti  Kolosvár  a  császáriak  ke2^be 
kerít) ;  hogy  k<^»í!bl>.  miDekatánna  KákiScKÍ  hadai  b«j{inek,  M«repel-o  u,ira. 
mitii  fókupítán^,  nrm  ninCB  adatom  1711  t>UÍít  lia)  mfig,  íVxvegytft  n 
•'vtf«ii  8aáva  Mihály  vette  füeeágUl. 

>)  rV  Mitffpar  Mimtim  ia60-ík  écf. 

*)  A  megje  j«gyx6ktfnyv^bdl  k^bbi  ^vn>  ostfnek  látásik  kinevfx- 
tf)trá«,  asonbao  megjegyztmdo,  hog}-  ebben  a  lapok  bfilyt-nk^nt  nmdeüenni 
vannak  ^ybakStre. 


an  T.ir.kn  vnrv.AK 


Gróf   (Udky    Utvdn. 

Csákj  Intváu,  L&«izló  és  Káluoki  KaU  fía. 

Született  1667- ben.  A  kolosme^yeí  fÖispÜDságban,  ugylát- 
szik,  utóda  Öyulaffy  liászlóuak,  s  v.iI6szinÖle«í  1699-beu  uevez- 
tetett  kL 

A  Hákóczi-uio;egalmakkor  Rabiitin  i-endelotére  1704-beu 
KolosTiirtt  arestombao  tartatott.  Kolosvár  felad.^sa  ut&a  híve 
Rákóczinak  és  oz  alatt  x-é  l^ispílukodik. 

Cserei  az  1710-re  írtak  közt  róla  ezt  mondja:  >A  geuer&lis 
(gr.  SteiuTÍlIe)  eszóbeb  vevéu,  ho!j;y  tftbbire  tniut  OebreczeD  és 
Somlyó  tájékáról,  a  Hajduvárofiokról  jönének  azok  a  sok  kóborló 

toWajuk T.  eolouellust  feles  hadakkal  kikOldi  Dobreczen 

tájékára Azalatt  Hadadhoz  Í8  egy  rész  hadat  kikldc  a 

generál,  kiben  feles  hajdúsággal  grófCsáky  Istváu  vala  u  kurucaok 
réazéról  commendans ;  valöbau  is  emberül  tartá  egy  darabig, 
azután  accorda  által  fehidú  a  várat  a  németeknek,  maga  visssa- 
jőve  Erdélyben, _/offzaí/í£í,  iUtiéi  metfadák.*  írja  továbbá  17  H-re 
Cserei:  vKolosvármegyében  penig  Osáky  István  levén  fóispán, 
Weselényi  István  *)  practicája  álUil  kivettetek  és  maga  Weselényi 
obtrudálá  magát,  valamíg  bírhatja.*  Azonban  az  Apor  Péter  által 
az  1713.  februári  országgyűlésről  írtak  között  Csáky  áll  mint 
kínevezett  főispán.  Mint  fóispáu  balt  meg  1720-ban.  Első  ueje 
Haller  Borbála,  .-izután  Mikola  Agues,  kit  171  l-ben  jobbágyai 
ölttik  meg,  utolsó  Haller  Borbála. 

A  Báufi'y  és  Csáky  ffiispáuok  idejélwii  mint  helyettes  fíSispán 
jö  elÖ  cze(ft'i  Wn^8  Györtjij^  László  ós  Teleki  Anna  fiíi,  kinek  neje 
hídvégi  Nemes  Mária.*)  Ezt  Rabutin,  hihetőleg  egyetértve  Báalfy 
ŰyÖrgygyel,  a  Rákóczi  mozgalnmikor  1703-ban  tette  Kolosrár 
helyettes  főkapitányának,  azután  hamar  Kolos  és  Doboka  megyék 
helyettes  ^ispánjává  is  tétetett  Kolosvár  feladása  után  csak 
addig  helyettes  fökapitány,  míg  1704.  november  25-kén  Csáky 
Lászlót  iktatják  abba  be.  kit  azzal  Rákóczi  niházott  fel.  Ez  év 
deczember  havábuD  Rákóczi  rendeletére  kimeut  a  fe^iedeleinliejt 
Magyarországra,  onnan  170Ö.  ápril  közepén  jött  haza  Ozegébe. 
Saját  naplójából  köYetkcztethetui,  hogy  miut  föispáu  is  m&ködOtt. 
és  látjuk  részt  venni  a  táborozásban  is.  Jelen  volt.  midőn   1703. 


')  Wt9scléntfi  htrún,  P&l  és  Béldi  ZeuEsa  fia  HnK^p^zolnukoiegye 
föispáuja  volt  1 7  1  ;í  előtt  és  utáu,  halilátg.  Á  kolo9meg>'ei  fÖittp&nfl&goC 
171 1-töl  17  [  3-ig  tarthatta  kesén.  Apnr  aecrínt  megholt  mint  kijsifp- 
aieobiokmegyei  főispán,  cousiliarítH  et  Htatniim  praesidens  1734lM'n 
ápril  S8-án. 

')  EltiÖ  imje  Bodoui  Zsiiz-súuuu,  kitol  neui  voltak  gyermekei. 


RRDSLY  fAiSPÁNJAT.  715 

aug.  16-áu  gróf  Forgách  Zsigmond  és  gróf  Pekry  Löriucz  között 
az  öaszezándorodás  történt.  Pekry  az  arestombóli  kibocsáttatása 
után  ötét  és  Balogh  Zsigmondot  bizta  meg,  hogy  ügye  kiegyenlí- 
tésében s  sérelme  orvoslásában  eljárjanak.  A  zsibói  Ütközetet  meg- 
elózö  hóban  Kolosrárra  rendelte  öt  a  consílium,  hogy  az  érkező 
fejedelem  fogadtatására  előkészületeket  tegyen,  innen  Kolos- 
várra  jött  s  a  csak  egy-két  nap  ott  tartózkodott  Forgách  generális 
máshová  akarta  expediálni  október  23-kán,  ^)  de  Wass  nem  állott 
rá,  saját  sorai  szerint :  >de  hogy  nem  mentem,  igen  megindult 
ellenem,<  és  e  hó  utolsó  napján  is  itt  vala,  ki  ittléte  alatt  gondos- 
kodott a  fejedelmi  tábort  a  szükségesekkel  ellátni. 
Kolosmegyében  fÖbirtoka  Méhes. 

G-R.  Lázár  Miklós. 

')  Forgách  neheztelt  reája,  mert  Pekry,  Teleki  ^s  Wass  egymás- 
közt  1705.  szept.  30-káu  Dézsen  véd-  éa  daczszövets^t  kötöttek,  mely- 
ben kinyilatkoztatták  azt  is,  hogy  a  haza  es  fejedelem  dolgait  >egyezÖ 
(^rtelemmeU  folytatják. 


KANIZSA 

(1600—1601.) 


BEVEZETŐ!  B. 

On  revieDt  toujours  a  Be»  prf^Diiers  amours.  Éu  is  i^ukorí 
foglalatoBsAgomhoz  térek  vísbzíu  midfin  joleu  lapokon  a  >Szái 
dokc  olvasóival  olj'  történelmi  vázlatot  közlük,  melyet  egy  nem-^ 
régiben  megjelent  török  könyvecskében  találtam.  E  könyrecsk*^ 
ozime  »Eauizsa«,  szerzője  Eemal  bég.  egy  az  ajabbkorí  török  írf)- 
<lu1om  ünnepelt  költője. 

Kemal,  ami  atörnkökuél  uem  igen  gyakran  előforduló  dolog, 
nemcsak  jeles  író,  de  lángoló  hazafi  is,  ki  szivesen  időz  az  osnuAD 
birodalom  letűnt  fénykoránál,  gyönyörködik  aio.i  dicsÖ  vitézek 
tetteiben,  s  a  jelenkori  katonák  bátorítására,  az  ilyen  dicső  tettek 
elbeszélésére  elt<>kélte  magát.  Klbe^zélése  fóforrását  *GaJEiiTafci 
Teriaki  Haszanpasa  der  Kanizsa*  (lCaniz8abarc.ziii)czímÜ  törté- 
neti kézirata  képezte,  melyet  Fejzi,  Kanizsa  védÖje  Teriaki  Haszan 
pasa  udvari  papja  és  titkára,  az  azon  korban  divott  dagályos 
stylusban  irt.  Eemal  egyszerű,  nébol  emelkedett,  hangulatos 
stylnssnl  él.  Mint  dolgozatából  kitflnik,  az  említett  kéziratt^n  kivill 
Naíma,  Pecaevi  és  más  korabeli  török  írókhoz  fordult. 

Tekintve,  hogy  az  egész  mnnka  alk:ilmi  irat  gyanánt  szol- 
gál 8  hogy  azon  tendeucziával  Íratott,  hogy  a  hanyatló  török  biro- 
dalom katonái  előtt  a  fényes  múlt  képét  foltáija  s  ezzel  lolkesUst* 
Őket,  nagyon  valószinöuek  tartom,  hogy  itt-ott  a  szerző  egyes 
részletekben  túlzásokra  ragadtatta  magftt. 

De  ez  hitelességén  csorbát  nem  ejt  s  aki  ezen  meglepő  s 
basái  történetíróink  előtt  ismeretlen  részletek  leírását  elolvasna/ 
nem  fogja  rosszalui  szándékomat,  hogy  az  immár  birtokunkba^ 
került  Szilfigyi-féle  könyvtárban  létező  kéziratot,  ♦Gazaviiti  Toriuki 
Hftszan  pasa  der  Kanizsa*  egész  lerjedelmébeo  lefordíttatni  aka- 
rom, még  pedig  egy  tehetséges  pr  n:igy  reményekre  jogoeSt/i  fiatal 
hallgíit/»m  :  Nádai  Öyula  által. 


VÁMBftltV  ARMIH.  KAMIXfiA. 


717 


Remúleiu.  liogy  Katiizsii  városii  bajlHudönak  muUtkozilc  az 
ü  múltját  oly  kiíztrlrul  d-rdeklö  kéziratnak  felügyeletem  iilatttíirtí- 
nt*udő  lefordításütiuu  seg^'dkezet  nyújtani,  hu  u  m.^s  e^^vAli  Imlyrűl 
nagyon  is  igOuylK;  toH  Akíulcmia  vagy  Ti»rb**ut>hui  Társulat  ozt 
nem  tehetné. 


Midőn  IIL  Mohamuicd  szultán  EgervAríitbovetto  és  Eurófia 
ÖBSzes  seregére  r&ijesztí?tt,  Sztiimlinlha  tírt  vissza,  az  iszlAm  liaUVr- 
vicUik  Szaturdsí  Mohammcd  pasa  s  Ktmekdsi  Ahmwl  pasa  fólo 
hitvány  euiberok  kezére  v.»lt  nelii'tny  í'vig  hízva,  aziiUiu  az  egri 
győzelem  föhöse,  Damad  Ibraliim  pasa.  lett  hftrmadfzl>eu  vexér  s 
a  cs;V8zá.ri  tábor  szenlArja  1009-lwn.  Kz  nemesszivíi,  szilárd  gon- 
dcilkodflsü.  hazAjálioz  híS.  népf  érdekéhen  senimitííl  vissza  nem 
riadó  ucme«  áíluinnagy  volt:  Szaturdsí  pasAt  csellel  njOt;í>lte, 
Etraekdsi  Ahmed  pasAl  fnrtélyly.tl  elfogti,  s  a  zavarokat,  melye- 
ket a  tTiborban  okoztak,  megszüntette.  KoprUlüzade  Fazl  Ahmed 
jMiaa  szerint :  >az  iszlám  tAhort  nem  lehet  legytizni.  élére  azonban 
szerdárt  kiváű»  rahliíl  uem  tur.<  lameretojt  teljes  nemeseéggel  s 
rendkívüli  ügvessóggel  <^rv^'nyesít^.íttií  az  elleuség  elh-nél^en. 

Tndvalévíl,  hogy  szerdársága  alatt  sem  a  nagy  sereg  rendes 
katonái,  sem  pedig  az  általános  népfiVlkelés  utján  gyűjtött  íinkény- 
tesek  nem  nyiiltíik  az  ellenség  Imzakalászaihoz.  Jgy  \\H  f»v  alatt,  oly 
idühen.  midÖn  még  egy  gyermekre  sem  lehetett  vérout/is  uélktÜ 
ráijeszteni,  minden  véronüist  kei  ülve,  rendet  teremtett;  mig  ezt 
lélrehozhattíL,  a  iiiegboldugiilt  pasa  üsszes  hilnieto  eljárása  ahlHUi 
ál  lőtt,  hogy  e^y  tevehajcsárt  lopás  miatt  t^néje  nyergére  akiisztatotl 

MidiÜn  a  pasa  valiAsoH  mozgalom  és  buzgó  hadivállalattal 
az  ellenflég  ellen  ment  a  haUirvidékeu  lakó.  lázongó  összes  ráják 
alig  látták  nu'g  ragyogó  kardját,  jó  hii-éuél  fogva  íirommol  fitgadtók. 

Mihelyt  a  rsánzAri  sereg  Kazék  vára  alá  érkezett,  mintegy  a 
szerdár,  jámhorsága  (^  jg.'iZMáííossága  megjutalma/.ásárd,  isteni 
segitaőgheTi  részesült,  ngjanis  Teriaki  Húszan  pasa  tJiboráha  jött. 
Ez  Buda  hely tttrtóságá hói  elniozdfttntváu,  Pécsbe  vonult  vissza. 
Kletére  vonatkozólag  a  hirés  kiWU^  Fejzi,  mftvében  igy  nyilatko- 
zik hiiráti  viszonyuk  és  társalgásaikról :  t\  meglKddogult  Lbratiini 
pasa  szordársága  idejében  Jizt  ajánlottam  neki.  liiigy  PécNhöl  tá- 
vozva, keri'SSB  tVtl.  lín  —  váhisizolá  a  megboldogult  pasa  —  uem 
vagyok  olyun  cselebí,  mint  te.  Neui  mehetek  az  iszlámság  szenlülr- 
jAhoz  üres  kezekkel;  ulkalom  adtával,  ha  már  egyt'het  nem  tebw 
tek.  legalább  egy-egy  rahut  akarok  uram  mindenik  ujjára  fiUni. 
Majd  akkor  fttlkereeem.- 

»A  meglmldogult  Teriuki  ófatos  ember  roll.  Minílen»  ainít 
mondott,  numeslelkfiségból  jött  Kanizsa  lakosai  hitetluDek  voltak. 

StJlKADOK.    I8tt7.   IX.  FfllKT.  47 


718 


rAsfntBY  Abuik. 


kik  jól  értettek  utouálUshoz  s  a  szemkt^zt  jövők  elfogásához.  Egy- 
szer, midin  épeu  a  ])asával  lieszélgettünk,  agái  hiríll  hozták.  lioi*yj 
Bínanyji várat  toÍégett<?k.  -^Imtí  —  moiidá  rselebi,  itt  az  idejel 
hogy  menjüDk.  Aki  a  pnmdicsoitioi  iikarj:i,  velem  jöu,  nki  e  vilá- 
got akarja  magának  paradicsomtiiá  változtatni,  T»gy  itt  maradj 
vagy  elkísér  a  szerdárboz,  vagy  tehet,  amit  akar.*  Ezzel  fOlkelt  s 
meghitt  szolgái  egyike  által  vastag  kötéllel  öveztettí- magát  fól.  Mi 
pedig  mögötte  sonLkoztuok  s  az  ellenség  ellen  iudultuuk. 

A  hös  pasa  összes  kisérete  u  saját  ^4  gedik  agájából,  a^ok 
egy-két  zubuja.  az  éu  néhány  hitvány  házi  szolgám  s  végül  20  pécsi 
fiatal  emherhól,  kik  indulásunkat  hallották,  állott.  A  kanizsaiak 
száma  mintegy  10,0()0-re.  esetleg  még  többre  rúgott. 

A  Dráva  mellett  bukkantunk  az  ellenségre  A  megboldo- 
gult csodamQvelése  már  itt  kitűnt.  Ezen  maroknyi  csapatunkkal 
annyira  szétvertük  úket^  hogy  mindegyikünk,  ujjaiuk  száma  sze- 
rint 10—10  foglyot  szereztüük,  a  pasának  húsz  foglya  volt.  Tré- 
fálkozva mentem  hozzá:  >Szav}id  nem  teljesedett  be  —  mondám 
—  t-íibh  foglyod  van.«^  >Tgen  ám  —  feleié  ^  de  az  én  Lábaim  ugy 
harcKolnak,  mint  a  bozzííd  hasonló  eaelebik  kezei. < 

A  mily  hátor  volt  a  megboldogult  a  harczbau,  ép  oly  trfe- 
fás  viílt  l>eszélgetés  közlx-n. 

Onikkévaló,  mindenható  Isten !  oly  asekély  kis  csapatot 
képeztünk!  Midőn,  mindegyikünk  foglyainkat  lovaiuk  farka,  vagy 
nyergéhez  kötvf,  iszlámi  lelkesedéssel  megérkeztünk  a  szerdár 
táborába,  az  iszlám  katonák  valóban  ittasok  lettek  :i2  ürömtől.  Az 
igaz  hitüeknél  szokásos  tekbir  (Isten  dicsóitése)  helyett,  hogy  az 
elleoség  megaláztatását  muttssák,  csubaj-t  kezdettek  kiáltozni. 

A  szerdár  Ekrem  oly  ember  volt,  ki  elismerte  az  érdemel. 
Kégtól  fogva  hizott  a  Teriaki  Haszan  pasa  tudománya  és  reud- 
kivUli  iiuzgalmábau.  Azon  körülményt,  hogy  ily  bámulatos  győze- 
lemmel jött,  az  iszlám  győzelmére  jó  előjelűek  vette,  b  miudou 
vállalatában  kikérte  a  megboldogult  hős  tanácsát.  ElsŐ  tanácsá- 
ban azt  javasolta,  hogy  Esztergom  vára  felé  menjenek. 

*l8ten  könnyebbítse  meg  a  dolgot  —  monda  a  megboldogult 
Haszan  pasa  —  csakhogy  meg  kell  minden  dolognak  a  nehézét 
gondolni  s  a  szerint  cselekedni.  Ha  egyenesen  Esztergomnak 
megyünk,  a  kanizsaiak  kijönnek  s  a  hidakat  mögöttünk  lerombol- 
ják, ugy  hogy,  ha  —  mitÖl  Isten  mentsen  —  taláu  vissza  kelleue 
vouulüunk,  az  iszlám  sereg  kárt  szenvedne.  ElÖbb  foglaljuk  td 
Babócsát,  s  hagyjunk  ezen  vidék  örizetére  elegendő  katouHságot. 
így  a  budai  utat  keztiukben  tartjuk.*  Ezen  véleményét  mind  a 
paÁák  és  bégek  tetszéssel  fcígadták  el  s  a  szerdár  is  bt^leegyezett  s 
rangjáról  megfeledkezve,  hazafiul  érzületének  engedve  fölkelt, 
Haiizan  pasához  lépve,  megfogá  kezeit  és:  »Atyu8kám  —   monda 


■^■^- 


KAXIZaA. 


719 


—  iidjon  Isten  in«»ntfll  tíiiili  olvnut,  minő  t(í  íJigy.  ValóKiii  az  fu 
fenhutósi'igom  iilatt  k'vö  sztTdíirok  esze  üotn  ckíjJiontli'i  a  birotlalom 
inMtósAgánrtk  iin'görzéHrrp. *  Megcsókolta  kezeit  Mind Qjájau  inog 
voltunk  h.'itvíi.  Baböos:i  ostromlíisára  oliudultuuk. 

MidÖu  az  eszéki  hídon  átkche,  HiLSzan  paau  észrevette,  hogy 
!i  zíiszlók  balra^  azaz  Babócsa  fol6  tartanak,  egjeueseu  a  azerdár- 
hoz  ment  lóhAton,  és  >fiain  —  kérdé  —  hová  megyünk?*  *Hát 
nem  Babócsára  nn^gytink-e?<i  válaazolá  az.  >Neui  fiaui        uiondá 

—  ni'm  Bubocsára  megyünk,  Balwcá/it  úgyis  bcveszszlik.  Az  isz- 
lám padÍHájának  tábora  nem  fogja  magát  annyira  lealucsunyitaui, 
hogy  ilyen  várakat,  mint  Babtvcsa.  oítromoljou.  Itt  vau  Murád 
pasa,  DejjarbektT  beglerbégje  —  (azon  lilrea  Kapidsi  Murád  pasa, 
ki  L  Ahmed  szultíín  idejében  nagyvezir  lett  s  aok  ve^zélytnl  men- 
tette meg  Türökoi'sziigüt)  —  igazhitű  derék  szolg/ul,  ktUdd  öt,  hadd 
fuglalja  el  a  váratc  Mire  a  megboldogult  nzerdár:  >Nagyon  jól 
van  atyuskám  —  monda  ■ —  valóhau  t«  vagy  szerdár  a  tóhorbati, 
parancsolj,  ugy  történjék,  amint  kiv:in<td.«  Maga  rés/érí'd  min* 
<l<.*nre  folbatalmtizta  és  tábort  üttetett.  Murud  pasát  pedig  Mo- 
hammed  agával  a  jaucsiüok  kjájjíjával  egvütt  kellő  sereg  kinéreté- 
ben  Balx'icsa  hevét^lére  küldöltí'. 

fíaszan  p.>ma  csodamiivriése  köztiidomásű  lett.  Midőn  vzou 
tjinácsát  meghallottíim,  hozzá  mentein.  "t^Iy  régúta  vagy  már  a 
imtárvidéken,  jól  ismered  mind  a  sereg,  mind  pedig  az  ellenség 
állaix)tát.  Hogy  hizhattiul  BalnScsa  bevételét  ily  csekély  szíVmú 
seregre?  Nem  tudodc.  hogy  ami  seregünk,  hacsak  szerdár  nem  áll 
élén.  nem  szokott  harczolni,  én  hogy  ellf  nségünk  a  padisáhn  és  a 
azerdáron  kivÜl  senkitTil  sem  íol  ?«  így  szólítottam  meg,  mire  n 
loegliíddogiilt  váhiszolá  :  ^i\íiirad  p.asa  nem  ulyntu'-'*í'lehi,  mint  t-*-; 
lí.'irom  nap  alatt  idfiiglalja  Halnn'sjit  s  a7.onti'il  is  nagy  .szolgalatju- 
kat fog  tenni  Törükországnuk.  Midőn  ö  vezér  volt,  én  is.  to  is 
kiauretí''l>en  voltunk,  egylltt  tisztítottuk  meg  Arábiát  a  lázadók- 
tól* S  valóban  Muracl  pasa  iparkodása  és  Szigetvár  bégje-,  Deti 
N.oszuh  bég  riureláldozása  folytán  Bahócsji  három  napa!  "  '  '  t 
foglalva-  —    1.  Ahmed  idejébeu,  Dsan  l*olá<l  az  aleppiM  I. 

esete  alkalmával  Miirad  pasa  nagy  vezir,  Teriaki  Hriszati  piuui 
Humelia  beglerbégje  volt,  magam  pixljg  tóborbiró  valék. 

Miután  a  szerdár  Ekrem  Babócsa  bovételénrk  urtimhlrét 
vottct,  egész  táborával  odament  s  a  vár  alatt  rendkívüli  ajak  diva- 
nit  (álló  tanácskozás)  tartott.  Haszan  pasa  tAnácsára  azt  hatií- 
rozLák,  hugy  lehet/deg  ugy,  hogy  az  ellenség  meg  ne  tudja,  Kani 
zsa  ijevételéry  megy  a  tábtír.  Egyesek  azonban  a  fónf'kok  küzfll. 
minthogy  íus  iszh'uu  határvidék  kulcsa,  Buda  szintén  ki  volt  tévi 
az  ellenség  részérói  való  megtílmadtatáü  veszélyének,  mondák :  -S 
ha  az  uHenség  Budát  tjiuiadja  in*'g,  mit  tejutönk.  Vgy  Hom  tudjuk. 

47* 


720 


VJbiBÍlRY  ÁKMIK. 


merre  jár  az  ellenség  Ulbora.  Som  n  k^meií.  seiu  ii  foglyuktól  nean 
nyerbfiuk  kiel6gft6  tudúflítá£t.<  A  taitiicskoKÓ  urak  nem  tudták 
eUlöntt-ni,  mit  tevflk  legyoiu'k,  vógre  Kapidsi  Murail  pasji  sxúlnlt 
meg:  »K6t  oroszláu  van  ki^zUukboii, egjikaszerdár. miísik  Ha^izfin 
pasa.  Küldjflk  Hfiszaii  pnsíit  tct.szóse  sztTÍnti  sereggel  Hutiav^^j- 
mírt^,  mi  pedig  menjUtik  a  ezcrdúrral  Kanizsa  bcvétflóre. -^  Kzen 
javaslat  mindenkit  kielégUott.  A  megboldogult  Ha^xau  pasa  Duda 
mt'gv6désórc  ment.  Buda  kapitánya,  Lala  Mohjimnied  pjisa  —  ki 
akkor  t/ijt  Kuraőli  l)cglerbr'gje.  kcsöbh  Ibrahim  jiasa  halála  után 
szordiVr  I.  Abmf'd  alatt  uairyvezir,  a  20  cvTiél  tovább  tartott 
osztrák  bál>oru  győzelmes  lírfejoitű  vult  —  a  Ui-tomáüyi  katoD&- 
flágéléu,  eliudult,  Barauyavár  és  Lada(?)  várait  rügtöu  elfoglalva, 
egyestilt  a  császári  tí'iborral. 

A  szerdiik  Ekrem  ugy  nyilatkozott  Fejzi  előtt  bopy  bár 
Haszant  el  is  vpsy.ítotte  maga  mellől.  mf'gisremt'Iij!  •■- 

nak,  minthogy  két  oly  höe  vau  táborában,  kikhez  1 m 

születik :  Murád  piksa  és  Lala  Alobaiumed  pasa.  így  beszéli  Fejii. 

Kaoizaa  vára  akkor  —  a  hires  történelíró,  Naíma  tudóítítása 
szerint  ~  egyik  tddalról  nádas  mocsárral,  másikról  pedig  erdíis 
hegyekkel  volt  körülvéve,  ujíy  hn<;y  aem  sáuczot  nem  lehetett 
elleuc  emelni,  sem  aknát  rubb.iut.ani.  Napúnként  csak  4 — 5ŰU 
golyót  leheti  rája  lőni.  Fíi>gy  jól  fölállithasaák  az  ágyukat,  liozót- 
l)ól  késziteltek  hamarjában  gábikat,  hogy  legyen  ut,  htd  egy  ájryu 
Mekero  átkelhessen.  Azon  gátak  csak  egy  napig  tartottak.  MKs- 
uap  kijavították  vagy  ujakat  csináltjik.  A  vár  melletti  nádjist 
fával  iparkndUik  áthidalni. 

Jjegyiiuk  tí^kiiitettel  az  akkori  hadi  tudomriny  iránt  és  tart- 
suk szem  előtt  lu  iszlám  buzgalmát  is!  Ugy  véljük,  ha  j6\  meg- 
fontoljuk a  dolgot,  nem  mondhatjuk  a  Szilisztria  történetében 
előadottakról,  hogy  >  túlzás.*  A  mit  előadtunk  NaVma  történetinek 
6  kötetes  szUimbuli  kiadásának  L  kötet  22y-ik  lapján  van.  Aki 
akar,  utána  nézhet 

Bárhogy  ós  miként,  a  szerdár  Gkrem  ilyen  gátakra  állította 
az  ágyukat  8  elgondol  hatatlan  buzgalommal  foglalkozott  Kaniz^ 
ostromával.  Az  ostrom  15-ik  napján  reggel  tájon  a  várfclőlónáüi 
rohliauAs  hallatszott-Kmberi  tagok,  kövek  és  homok  égnek  repültek. 
Két  óra  hosszat  nem  lehetett  por  és  füst  miatt  látni.  Mintin  a 
por  és  füst  leszállott,  látt'ik,  hogy  a  két  torony  egyike  (.'Imoisdult 
bolyéról.  Később  tQnt  ki,  hogy  e^y  uemeslelkfi  s  hazáját  igazán 
szerető  fogoly  katonU;  midőn  a  szerdár  golyói  által  megrongált 
sánczok  kijavítására  kényszeríttetett  nyitva  tíilálván  a  puskapor- 
tornyot,  az  iszlám  iráuti  mag.iHztos  ragaszkodásból,  valami  módon 
égő  kanóczot  szerző,  azt  a  több,  mint  száz  mázsa  puskapor  közé 
dobta  8  az  elleiuaég  közül  néhány  ezor  embert,  a  várkapítánynyal 


KATfnftA. 


ogyQtt,  »  pokol  mi'*ly8égc3  feuek6i-e,  üuimuDKVg&t  iNxIig  a  többi  170 
tnuzulmtm  fogolylyal  a  muauyursxJiffbu  juttatta.  NyagodJAuak  hO- 
kOlfCü ! 

Ferdinánil  uémct  csí'íszi'ir,  ki  t"/fu  híUiortibau  RorópHÖsszi'H 
seregoiuek  vezére  vnlt,  Bmbi  M('.  iikurt  nK^nni.midöunicghrillotta, 
bogy  a  megboldogult  Haszan  paaa  lOu  Budii  vétltílnjóvel  raegbizva. 
EiTft  iQpgvíVltoztatt.i  KzáiulékAt,  félvG  ugyuiiis  ouiozek  Upyesséfíé- 
tftl.  iukább  akart  Kanizsa  fölmriiléséro  fiii*tni  s  a  szurditr  aercgé- 
vol  ütkö/.ni  mt'p.  mint  Hasznn  pasiival. 

Kojzi  Kzerint.  luidun  a  csánzár  nagyjaival  tanácskozott  azt 
monÉla:  > Inkább  megyek  egy  lyakba  szorult  róka  elleu,  mintbogy 
mogUtkÖzzeiu  Q^y  a  szabadban  lev<^  oroszlánnal.< 

A  császár  tebíit  140,000  ember  és  lOO  ágjTival  Kanizsa  alá 
jött.  A  szordár  Ekrom  tábora  pedifí  12o,0(iO  emberbn]  állott. 

Csakbogy  meg  kell  jegyezniluk,  bogy  az  iszlám  sereg  nyilt 
UtkÖzeti^t  TÍTott  és  Tárat  ostromolt.  A  vár  5rsége  pedig,  az  összes 
történetírók  tanúsága  szerint  több  mint  60,000  emberből   állott 

Azonfölílb  miutbogy  Ibrabim  pasa  nagy  tehetsége  ismert 
volt  a  serefibeu,  Ibrabim  pasa  féltékenységének  tulajrlonltották 
azt  bogy  Terijiki  H;ts/au  pasa  Buda  vétlelmÓTel  lett  megbízva.  E 
miatt  és  mert  amúgy  Is  baragudtak  a  szerdárra,  egy  pár  bitvAny 
ember,  kik  Ibrabim  pasa  elAtt  buzamosabb  ideig  mocskolták  a 
szerdárságot  a  seregbon  lazította  nz  egyetértést  Jötl  egy  csom6 
lázüugü  hajdú  is,  akik  bVjzi  szerint  » kötél,  Öv  és  liirskával  voltak 
íVtiszerclve  az  állam  kiucstár  megrablására,«  ezekkozftl  némelyek 
onkónyteaek,  mások  néplolkelök  gyanánt  pgyostiltek  a  sereggel. 
Ezen  hajdúk  legturfangosabbjai.  miel«'itt  barczolni  kozdottek  volna 
az  ellenséggel,  >paitások  —  mondák  — a  német  ellenség  tUzelésé- 
nnk  nem  ■  '  "  mjIIjuu.  ip»rkod,Íuiik  oia;;unk!it  nifgmvntciii.f 
Ilyféle  ovi  Lkai  ji  sereget  visszafordítva,  a  császári  tábor 

podgyiLSZiit  kiríibolták. 

Az  ellenség  Kanizsa  alá  érkixzctt  9  tj\bonik  mellett  melyet 
Ütöttek,  árkokat  ásntott  s  aknákat  fúratott  amaz  idök  badvÍ4olési 
nu'Klja  szerint  A  esászári  túborbíil  egy  kis  1'ivnscs.apíit  m<Mit  elle- 
nük. Ezuk  azonban  nem  szjiahik  és  szilílidárok,  hanem  t'sak  hit- 
vány emberek  voltak,  kik  egy-két  puf;kalüvés  után  az  ellenség 
el6ör*ei  álUil  legyőzetve  bátrúltak.  Cbak  a  bégek  maradtak  áll<»- 
másukon,  a  táboruak  támaszkodva  kisérettkkkds  a  szaudsákiságuk 
fölkelöib51  állö  alattvalóikkal.  Hanem  az  ellenség  tudva,  bogy  az 
egri  bires  gyt^z/í,  Ibrahim  pasa  a  szerd;W,  nem  merte  Uhlözni  a 
futókat  cs.ak  s.^inrzaikból  lőttek  ágyukkal;  a  golyók  azonban,  a 
táborban  kárt  nem  okozva,  túlrepültek.  Egész  nap,  estig  eaata- 
rejidbeu  állottak,  de  Ütközetre  nem  került  a  dfdog.  Alkonyatkor 
aztán  luiodkét  fél  visszatért  helyére.  \z  elleaség  a^ou  éjjel  u.  u. 


724 


iifíki,  mi  csuk  szrijáni  jött:  >Igiizáü  IwsiiyAk  vagy  t*,  nem  U  tuti- 
juk. rauzuhuAn  vugj-e  vagy  aeiu.  Hat  lehet  ilyen  marokuyi  sere- 
get ennyi  ellenség  ollen  rezetui  ?  Ha  tetszik,  melu*ts/,  harcznlj 
magad.  Mi  a  padisab  szolgái  vngyniik  «  nem  renegíit  foglyai!*  A 
meglmMogult  Ibrahini  pasa  f/.eM  alj:is  magaviseletre  igy  felelt: 
•-KiamI  Valóban  ugy  nózesz  ki,  mint  egy  muznlmAn  gyerek.  Én 
bi'/OTn  Allah  segedelmében  k  a/  iszlám  buzgalmában,  i*zért  merek 
óu  egy  ily  maroknyi  hadat  euuyi  ellenség  ellen  vezetni.  Tme  én 
megyek  az  ellenség  ellen,  ki'ivesM,  akkor  megtudod.  inuznlraA.u  vagy 
renegát  vagyok-e !«  így  szólva,  a  körOlte  levíS  badof^ztály,  az  uldn- 
Iánál  lev(^  pár  száz  szpáhi  ós  szilihdári'nl  az  ellecség  serege  ellon 
indult. 

Abdurrabman  pedíg^  minthogy  a  pasa  szavai  arra  czéloztak, 
hogy  í'i  bolondos  egy  suhancz:  >Megyek  uram  —  monda  —  a 
harczban  niíijd  kitíluik  a  derekas;íág!<  Ez/el,  midőn  a  pasa  lovára 
ült.  hozzátámaszkodott  s  perezre  sem  vált  meg  tőle  a  csatameafln. 

A  megboldogult  Fejzi  mondja:  *  Unokaöcsém  jelen  volt 
azon  ütközetben,  én  nem  voltam  itt,  Teriaki  Haszan  pasa  mellett 
voltíim.  De  unokaöcsémben  majdnem  jobban  bizora.  mint  magam- 
ban; Allah  10(11  szép  nevére  esküszöm,  hogy  ö  nem  hazudik.  Az 
itt  elheszélteket  tÖle  tudtam  meg,  lia  volna  netalán  közte  hamis 
adat,  lelkén  száradjon,  én  megvitattam  vele  a  dtdgots  ft  magára 
vállalta  a  vétket*  Tehát  a  szerdár  Ekrem  csak  AlMiurrahmaot 
véve  maga  mellé,  a  többi  jancsárokat  ott  hagyta.  —  Naima  és 
Fejzj  szerint  —  »a  mellette  levő  3—400  szpáhi  és  jaucs&rral« 
megrohanta  az  ellenséget.  Amint  összej'saptak,  az  ellenség  pnsVa- 
tflze  uz  »io80glön6k<  —  igy  nevezték  régente  a  pasa  kisérelét — s 
a  szpahik  és  szilíhdárok  közQl  sokat  vértanúvá  tett 

Ez  alkalommal  a  janc?ár  ugu,  ki  a  szerdár  kíséretében  volt, 
elejtette  kezéből  kardját  Siránkozva  jött  a  szerdárhoz:  >Mármo8t 
mi  lesz  belőlünk?  Az  iszlámság  tönkre  van  téve,<  monda  sírva  és 
jíygatva.  A  szei'dár  ránézett  Rumelia  és  Anatolia  beglcrbégjei- 
nek  Mohrimmed  aga  a  jancsárok  kjája  és  a  topdsi  basának  kül- 
dött 4  »bujuruldut<  (parancsolat)  (Törökország  ösi  harczszokása 
szerint  egy  csapat  sem  hagyliatta  el  állomását,  melyre  ki  lett  ren- 
delve, mig  nem  kapott  a  szerdártól  ily  bujnruldut.)  A  hujurulduk 
tartalma  ez  volt,  hogy  a  sáucz  elleni  rohainm;il  föUiagyva,  jöj|j*>- 
nek  hozzá,  mert  mig  a  kíséretében  lev5  csapat  az  összes  néppel 
együtt  alig  áll  néhány  ezer  emberből,  az  ellenség  száma,  mely  a 
várhói  és  leshelyükbfil  tómadott,  100,000-re  mg. 

A  harcz  kr)zepefcte  Abdurrabman  vitte  a  négy  bujuruldirt,  s 
roiJilatt  az  első  hármat  vitte,  egy-egy  sebet,  midőn  pedig  a  Mo- 
hammed  aga,  jaucsár  kjájáuak  szólót  juttattareudeltotí^sehelyérpt 
2  sebet  kapott 


.1  dolgot  Éu  jgIou  voltam  a  gjrüléseu,  midGn  ngj  jött  a  8Zor(lft.r 
elé,  liogy.  oh  éu  Allnlim,  ha  arczára  tekintett  az  ember,  ordítozó 
orOBzlAunak  tartbatti.  Szemei  vérbeu  lurogtak,  szakálla  összeku- 
szálva, mindeu  egyes  szála  miütegy  uyillá  vált,  furcsa  öltözetben^ 
a  megboldogult  szerdár  ruhaszeg^lyébe  kapaszkodott  s  mondA : 
»Pn8íi.  holnap  így  fogok  Isteu  elöttruhaszegídyedbefcapaszkodui, 
kérlek,  nekem  át  akarnak  adui  egy  várat,  s  te  habozol  egy  olyan 
embert^  minÖ  én  vagyok,  tuszűl  adni?  Ha  Allahtól  nem  félsz,  de 
nem  8zégyelled-e  magadat  a  próféta  el5tt?<  (.)ly  hévrel  beszélt, 
hogy  a  ezerdárral  együtt  mind  a  gyűlésen  jelen  voltak  eiiTa  fakad- 
tak. A  szerdár  pedig  engedékeny  természetéhez  képest:  > Igazad 
vau  atyácskám  —  mondA  boleegyezÖleg  -  hu  kellene,  magam  is 
elmennék  tnszúl.<  Beleegyezett,  hogy  Szinau  Csaus  legyen  a  túsz. 
Azután  az  ellenség  követeinek  megesküdött  minden  vagyonuk,  — 
kivéve  a  puskfipoikészlet  és  ágyukat,  melyek  a  szultánéi  —  biz- 
tonságáni,  s  a  várat  birtokába  Tette. 

Csodálatos,  hogy  a  szerdár  ezen  győzelmét  is  a  sereg,  mely 
a  zsrtkmány  reményében  csalatkozva  látta  magát,  sokszorosan 
megbeszélte.  Minthogy  azombau  a  jiép  bizalma  uapról-napra 
nClt  !i  szerdár  iránt,  igy  történt,  hogy  daczára  annak,  hogy  azon 
hely,  hol  az  ellenség  libáit  és  tyúkjait  tart4>tta,  a  tábor  mellett 
volt.  mégis  ha  élelmiszerre  volt  szükségük,  a  falvakba  ment<ík  s 
I)éuzeu  vásároltak.  Még  az  öukénytesek  is,  ha  ezen  különös  eljárás 
okát  kérdezték  tőlük,  azt  felelék :  »Hát  mit  tegyünk,  a  hős  szenlAr 
igy  parancsolta!* 

Kiég  az  hozzá,  a  várat  bevették.  Mobammed  kjája  a  tojídsi 
és  arabadsi  basákkal  —  a kanftu  Szulojman  értelmében  —  avarba 
bementek,  51  nagy  ágyút  és  25  kartácságyut  elfoglaltak. 

A  vár  bevételére  a  megboldogult  Ali : 

»A  vár  bcvtStetett,  a  tábor  megveretett* 

versot  csinált,  s  a  történetírók  egy  más : 

>KaulK0a  várit  bevette  a  axordár.* 

verssort  iiták,  mely  a  vár  bevételének  évszámát  tartaliu:izta  (mint 
akroszfcikon.) 

Vambbkv  Ármin, 


728 


kOlÖnfki.Í:ií. 


íízííIíih'V,  killíiiiuMMi   n  kastv'ly   f-í^ykon   Iiiijijiionosiiuuk,  ThökOly 
linre  iVjotU'liMuiiL'k  példáját  kim'tvp,  íi  Sttfovnikxwwl  Ijuszii áljuk. 

Wébor  S:unu  monographiáinnak  forn'isait  idézvén,  (643.  1.) 
ezek  közt  olvassuk  ítél  Prodromiisát  (1723.)  és  Cocűpeudíumát 
(1777.)  Wftfiner  AnnhvinW  (1774.)  stb. ; áltílla  hASZíiíilt l'^p'ijafth (! !) 
kútfökŰl  pedig  Gz-níí-ííidi  16u4-iki  ós  S<hohz  li^l3-iki  inuukáit. 
Az  a/óta  megjelent  összes  inonogr.'i])hi:ik  és  ükmáDVtár aknák 
8ty(fcVüikrn  vonatkozó  udfitai  miud  merő  tun-a  iucoynUa  a  t.  Bzeraö 
előtt.  Ekkéut  nztAn  ni*'gnia(ryarázbatók  Wéberuek  ilyctéo  bot- 
rányosHu  hibás  és  hézagos  állításai,  mini  pl.  a  következő:  »Ezea 
vléztmy  (??)  sem  tartott  soká.  1674-beD  Thököly  Zsiiímood  felség- 
sértéssel vádoltatváu,  ii  kirnlyi  ügyészuek  helhtf  titmluin  e  jószá- 
gokat, melyek  1678-bau  JoaneIlire»zíí//'j/föA:{?)  Nemsokára  uzutáa 
16Ö9-beu  Szelepcséuyi  tJyörgy  érsek  tette  meg  fhitöl?)  az  egész 
SAVBiki  apábíágot  60,000  íVtoo,*  —  sth.  s  ezzel  átugrik  szerző 
egypneseu  a  Mária-TIn^rézia  korára  (l  645.  L). 

íme.  eiuiyibűl  áll  Wébornél  a  styavniki  várkastély  és  jószág 
Uirtéuete  ltí69-tÖl  17tí9-i^.  S  még  ez  a  kevés  ia  mily  zavm*tl 

Tisztázzuk  csak  a  dolgot. 

Cir.  Tbí'íköly  Istváu  testvére  Zsigmond  1678-baü  s  ogyetleu 
fia  Miklós  csakhamar  atyja  után  meghalván :  a  styavniki  urada- 
lom, mint  fiú sáffot  iUfiil}  jónr.á<j,  uébai  István  grófnak  fiára,  a  híres 
'Imrén-  szálhi  örökCll.  Imre  azonban  ekkor,  —  zsenge  13  esztendős 
korától  fogva  —  enjélyi  birtokain  élt,  miv(.4  magyarországi  jószá* 
gait :  Kézsmárkot,  Árvát  Likavát,  Lietavát,  Euyiczkét,  Zsolnát 
stb.  a  császáriak,  atyjának  a  Wessolényi-összeesküvésheuvalóálli- 
télngos  részvéte  miatt  erőszakosan  elfoglalták  s  a  kir.  kamara  által 
kezeltették.  H:isonlót  töuok  t*<tif>ivti{kkal  is;  mindezeket í-.yoaníííi. 
miüt  a  szepesi  kamara  igazgatója  kezelte,  s  lehet,  hogy  Styavnikot 
valami  olcsó  pénzért  zálogba  vagy  hérbH  vévé  magának  a  kama- 
rától; —  így  szokták  ezt  I.  Lipót  kamaratiaztjei,  s  így  ^fzóllott* 
a  törvéuyteleuöl  bitorlóit  Styavuik  ideigleu  Joauellire.  Csakhamar 
eljött  azonban  a  törvényes,  jogos  fisbirtitkos :  gr.  Tbököly  Imre,  a 
ki  1678.  végén  mint  a  bujdosók  fövozóro  Felíiö-Ma-^yarországot 
diad.ilmasjm  elfoglalván,  Styavnikot  ia  újból  kezére  vette  és  saját 
tisztlfu'tói  altul  kormáuyoztatva,  168o-ig  bírá.  Ez  idö  alaltahSres 
>kurucz  király<  maga  is  többször  időzött  styavniki  szép  loistélyA- 
ban,  nejével  Zrínyi  Ilona  fejeiltíleniasszonynynl  és  ennek  gyerme- 
keivel, a  Rákóczi-árvákkal.  Oly  érdekes  körülmény,  mely  Styuvnik 
monogra])hiájában  mindenesetre  tolemlittmdő  volt  volna. 

Sőt  Thököly  még  egyszer  bírta  ezután  is  Styavnikot. 
Ugyanis  1703-baa  II.  llákóczi  EcrcQcz  gyöacdclmes  fegyverei,  az 
osztrák  batárokig  hatolván  előre :  lU  ifjú  fejedelem  a  Thököly- 
családnak  úgy  erdélyi,  mint  magyururszíigi  jószágait  visszaadatá 


KtshösriaAK. 


799 


moHtobrtHpj/Vh.'ik,  jiz  okkor  NicomMiíibau  é'ö  Thököly  Imrének; 
a  ki  ezeket  birtokba  vévén,  régi  hívével,  Krllemtsy  Jtlnoasal,  mint 
oBíszes  javaiuak  praefectusAval  kortnáuyoztAtíl,  egész  1 7ü5.  septt;in- 
ber  13-áa  történt  hülúláig.  S  itt  idézendő  lett  volna  TbokÖly  1705. 
sept  3-íin  Niromwlifibnu  kr^lt  véurendeletéut^k  iStyíiviiiknt  érdeklr* 
pontjn.  a  mely  szeriut  n  *sUfrtvn}fikl  Kasféfu  éa  a  hozzá  tartozó 
birtokot  50  eier  rhénea  frtbau  mostobafiának  U.  ÍWkóczi  Fercncz 
fejedelomnt^k  s  utófiainak,  uevezeteHeii  második  fíáiiak  Hákéczi 
György  herozfguck  Ii  agyő  Hiányozza.  ') 

Mindezekről,  |iedig  elég  npvezH%>s  dolgok.  Wrlter  mouo- 
grapbiája  nem  tud  semmit,  —  pereze,  mert  ejtek  az  újabban  nap- 
fényre kerftlt  adatik  Bélnél,  Wagnernél  föl  nem  taiíílhatók :  hanem 
a  m.  tnd.  Akadémia  kiadvfinyaibnn,  melyek  között  Thököly  Imre 
végrendelete,  az  eredeti  példányról  közölve,  18G8-ban  jelent  meg. 

Még  több  ilyen  sarkalatos  hézagra  is  rámutathatnánk  a 
ueveJiett  monographiácskóbau  ;  azonban  föntebbi  állításuuk  igazo- 
lásáifi,  —  azt  hiszszük,  —  eiég  ennyi. 

Mi  minden  komoly  igyekezete  mnnkáíiát  történ etbü vár- 
latunknak  örömmel  látjuk  é3  szívesen  tldvíjzöljtlk  a  Századok 
hasábjain;  hanem  ;i  legkevesebb,  a  mít  tőlük  megkövetelünk,  az, 
hogy  muukál.'ítaik  irásjiuál  ne  csak  a  múlt  százíid  íróiból  merít- 
BCDek:  de  az  íijabb  publicatióknak  tárgyukra  vonatkozó  adatait  is, 
8Öt  ezeket  elftö  sorban  használják  föl.  —  liiszeu  ezért  tétettek  (•» 
tétetnek  közzé. 

TlIXbV  KAwiá!*. 


UROF  TOUUNON. 

A   Századok  f.  é.  júliusi  ftizete  (^75,  I.)  i  "     n  ivaiiyi 

Istvánnak  >Az  új  Bndroij  v<irinfffi/e<   czimü   éi  i  .   megem- 

líti, hogy  e  hamvaiból  föltámasztott  törvény halüságuak  elsi'i  ííl- 
iflpánja,  ú.  m.  1(>99  — 1703-ban,  Irányi  azerint  >gruf  Thurnon< 


1)  I^  Mnnurn.  Hinig.  HUt.  iKi^funárki  TliOkSly  TniK  naplót  ^  onlé- 
ke»t«s  írs^ai)  XMII.  kni.  W-at,  t60B.  Kindju  a  m.  Imi.  AkttdM% 
3í»ít—  100.  I.  Metü>g.vetaDk  nii*g,  liogy  an  PMn  i-fígreD'lelpt  emjiívcl,  — 
a  kúmiírki,  likavai,  rÚKsahegyi,  liettvni,  línr&l,  ssoinai  Dtti.  TbükMly-f-k 
j(ktzágokk&l  ugyOtt  —  RAkócxirn  sulUott  stffneikiici  baaltífft  éa  unulalmat  e 
frjcdclcm  t'Miylcg  bírt*  *^  «aját  lisjtlri  41t»l  kormAuTOXtatta,  t^z  IiO'J 
vi^jC'ÍK,  iüt'lfjjpg  1710.  aIhV'íu".  n  miknr  a  e»mmr\tík  a  S/ppr««*j;fít  elfog- 
iülváii,  u  ytyavniki  vi'ii'  -ttul   rW>liÍ(<^lt/k    m*-g    <*   Mr«^g«t 

)ii*lv<*utiu'k  bcUK  Kx  i~  <;i  [ 

/;  fi. 


tCOt.ftMPÉt.'ÉK. 


ToIt;  »iiern-fi  Thum?<  k^rde^i  ?i  Százailok.  A  válnszt  mi  adjuk 
meg :  sem  nem  Thnruon,  sem  nem  Thnrn,  —  banem  Touniun. 
Ez  a  kiváló  kópzottséy;ft  és  kaUindos  életű  férfiú  megórdt-mli,  hogy 
foglalkozzunk  egy  kissé  vele.  Gr.  Tournou  Jáuos  minden  való- 
színűség szerint  franczia,  tán  lothariügiai  vagy  beJga  származAsú 
főúr  volt,  a  ki  —  alkalmasint  Betbuue  marquis  révén  —  Lengyel- 
országba szakadván,  ott  megtelepedett,  indigenátust  nyert,  Tar- 
Dowot  bírta,  s  inuen  lengyelesen  Tarnoicttki  Jánosnak  is  neveztéik. 
Magasb  katonai  s  egyéb  méltóságokat  viselt  ott,  9  belylyel-kílzzel 
diplomatáskodott.  Ezen  iitóbbi  miuuségében  fordulhatott  meg 
1687-ben  Kassán,  majd  a  bécsi  udvarnál,  8  Kis-Mantonban 
Esterbázy  nádornál. 

Az  1671-beu  lefejezett  gr,  Nádasdy  Fereucz  országbíró 
egyik  fia  gr.  Nádasdy  István,  ki  Tbököly-párti  volt  168fi.  sept 
10-én  halt  meg,  a/  ostromlott  Muukácíi  várában,  özvegyül  hagyva 
nejét  ffr.  ThökUli/  Máriát,  Imre  fejedelemnek  és  gr.  Thököly 
Évának,  hg.  Kslerházy  Pál  nádor  hitvesének  nővérét.  Thököly 
Mária  bent  volt  az  1685  — 8<i-iki  ostrom  alatt  Munkácson  és 
hősies  sógornőjével  Zrínyi  Ilonával  minden  vffszélybeu  l»átor 
lélekkel  osztozott.  Azonban  özvegységre  jutván,  1686.  nov.  2-áü 
Carafa  passusával  odabagyá  a  várats,  s  egyelőre  Kassán,  mjyd 
sógoránál  a  nádornál  Kis-Martonban,  Bécsben,  s  részint  Kőszegen 
tartózkodik  vala,  a  hol  tjh-sbirtokos  volt.  S  egyí^zersmind  az 
udv.'irtiál  sollicitálta  lefoglalt  javai  kiadását,  mit  a  nádor  közben- 
járásával el  Í3  nyert.  Ekkur,  vagy  Kassán,  vagy  a  nádornál  ismer- 
kedett meg  a  még  fiatal,  szép  és  gyermektelen  őzvegygyel  gr* 
íburHon ;  a  ki  is  gr.  Thököly  Máriát  nöfil  vévén,  honfiásíttatta 
magát,  és  mínt  hg.  Esterháiy  Pál  nádor  sógora,  díszittetett  fí'tl 
azután  a  törökiűl  visszafoglalt  s  újraalakult  Bodrog  vármogyo 
főispáni  méltóságával.  Nem  tudjuk,  birt-e  e  körölményekröl  tudo- 
mással Iványi,  s  emliti-e  értekezésében? 

Be  Touraou  gróf  nem  sokáig  szolg&lá  Lipót  császár-királyt. 
II.  Rákóczi  Ferencz  hadseregei  1703  végén  Bodrog  vármegyét  b 
1704-ben  a  bácsi  várat  is  elfngliilták.  Krre  csakhamar  Tournou 
tláuos  gróf  is,  —  a  ki  kiilönlK-'u  nem  hikoU  pusztjis  vármegyéjébe.ii, 
hatiem  túl  a  Dunán,  —  hűséget  eskiivék  Rákócjsinak.  A  fejcdolüm 
a  Hzellenu^s  fríinczia  fönrat  kiváló  bizalmára  méltatá,  s  miután  Őt 
bőveliben  megismerte,  fontos  di}doniatiai  feladatokkal  bizt*i  meg. 
így  pl.  1 706-ban,  midőn  Venádme  maréchal  XIV.  Lajos  hadaival 
Olaszországban  harczolt  s  tervbe  vette,  hogy  a  magyarokat  az 
ádríai  partok  felöl  egy  franczia  hadosztálylyal  mngscgitcndi : 
a  francziák  csatlakozását  megkönujitendÖ,  líákóczi  fejedelem 
a  horvát  b.  V'ojuovichot  több  magyar  hadi  tiszttel,  csapatok  szei^ 
vezösére    Boszniába,  <jr.   7w«í*noH-t  pedig  a  velencjsei  kítztársa- 


KOL^HF^LtCK. 


731 


sAghoz  küldé,  köretai,  oly  mt^gbJzAssal,  bog}'  a  sii^nuria  és  a 
velenczei  frnucziaküVelk(>/.reniftk"il4W'veIa  horvátokat,  különöseu 
n  Zríuyiek  '^ősiki^íiiímt  Urtozó  likkai  t-s  corliáviiii  grófságot  és 
Buccari  vitlékét  lázítsák  föl.  E  iimnkíi  móg  17(>7-l>t'n  is  folya- 
tn»t1>An  volt 

A  velenczei  fmuczia  követ  e  közben  oly  hízelgő  joleutéseket 
kUlíhJtt  urának  Tournon  gröf  Ügyességéről,  hogy  Itákóczi  1707. 
őszén  jóunk  látta  Touruont  egyenesen  XIV.  Lajos  oldnla  mellé, 
párisi  követévé  nevezni  ki  s  egyszersmind  megkéré.i  királyt,  hogy 
öt  francziü  altál^rnaiiyi  ranggal  díszítse  fijl.  A  gróf  Parisba  ment, 
6  ö  volt  az,  a  ki  Ijujos  kíiltigymiiiistorét  Torcy  marquist  tigyol* 
niezteté,  hogy  véleménye  szerint  HAkóczi  fejf.'delem  igen  kitftu- 
tetve  érezné  magát,  ha  számára  Lajos  király,  unokájától  Fílep 
spanyol  királytól  az  aranygyapjas-rendet  kieszközölné.  Lajos 
AZoonal  íratott  Madridba,  és  RAkóczi  —  ki  Tournon  indítványát 
csak  utdlag  tudta  meg  —  nemsokára  mogkapta  a  souverain  arany- 
gyapjas reud  jelvényeit 

1708.  elején  a  fejedelemnek  &  bajor  választó  mellett  volt 
kBvete  b.  Vetésy  László  is  Parisba  érkezett,  s  Toumonnal  csak- 
hamar versengeni  kezdettek,  a  mí  urokat  nagyon  kellemetleufil 
érinté.  Vetésy  követtársát  indiscretióval  váílolja  a  fejedelemliez 
intézett  leveleiben  ;  söt,  mi  Uibb,  170H.  febr.  1-én  kelt  tudósításáhaii 
azt  írja,  hogy  Tournon  grÓf,  Torcy  manjuia  elótt  oda  nyilatkozott 
volna,  hogy  az  erdélyi  fejedelcmftigre  fmcki,  mint  Thököltj  Imre 
aógoi'ának,  Vóhh  újényf  volna  RákórzindL  Mire  XIV.  Lajos  a 
bastilleba  akará  csukatni  a  vakmerőt,  s  ottöl  csak  Vetésy  könyör- 
géseire  állott  el ;  de  meghagyá,  hogy  Tournon  48  óra  alatt 
távozzék  Parisból.  —  Mennyi  igazé  törtéuptb(''(l ?  nem  tudliatu; 
annyi  bizonyos,  hogy  Rákóczi  a  grófot  párisi  követi  állásától  fóU 
menté  és  Toumon  Brösselbe  távozott ;  de  néhány  hónap  múlva 
ismét  Parisban  leljük  fit.  Egyszer  e-sak  nyoma  vész;  úgy  látszik, 
kttlfóUlöu  haltéi,  még  1711.  előtt  A  vörösvári  Rákóczi-levéltár 
számos  nagyérdekÜ  diplomatiai  jelentését  6r/é  meg. 

íme,  ily  érdekes  politikai  egyéniség  volt  Bodrog  vármegye 
első  fíiispánja ! 


Thai.v  Ka  lkán. 


TOKTENETI  IfiODALOM. 


Az  íUáii   ny«/c  és  nmtMt  me^ulukHMsa,  IrU  Dr,  Rétliy  LíUkIi),  acgmjtír  it 

M.   N.   Muiteiun   n^giai^-OBrÁáiyAtiÁX.    Budapest,   PalUd   részvéay'túxsuság 

nyomdája,  XŐ87.  Ara  2  frt  fiO  Jtr. 

Dr.  Rtítby  László  már  tílfibb  többfélét  adott  ki,  a  mik  az  uláh 
kí-nlAs  felvil.VttsítriHÍira  tartoznak,  s  maga  fizokat  okkOpeti  sz'ira- 
lúlja  flO  az  Előszóban,  ti^j-mint :  >A  magyar  pénzverő  iziiiaplitak 
6s  Ticssariibia ;«  —  'Auonymos  ^u  erdélyi  olábokrúl  ;<  —  »A 
Hunyadiak  eredtítc*  ;  —  >A  román  királyság  czimere  és  3zfueÍ.« 
—  lléthyúr  1885-ben  a  Szóchenyi  Pál  grót"  ipar- fskereskedclcm- 
ttgj'i  miniatűr  támogatósa  mellett  iétesíilt  magyar  keleti  expedi- 
tióban  részt  vöu,  bejárbatváu  így  azon  iartomAnyokat,  melyek, 
mint  maga  mondjii,  »a  kérdés  theoretikiis  érfct.liiH'zéüébfZ  termé- 
szetes magyarázó  okokkal  járultak.*  Ez  miiideni^«ítre  nagyon 
érdekes  körülmény,  mely  el^ve  ajánlja  a  Kéthy  könyrét 

Pjz  tizenegy  fejezetben  következő  tartalmú : 
1.  Az  uláh  vagy  ruméu  nyfilv  íflniín'tetpjw. 
II,  Daciái  eredetii-e  a  rum*^ii  uyelv  V 

III.  A  rum<-n  nyelv  kclctkc^t'íuiiek  bolyt*. 

IV.  A  mmi'ii  nyelv  keletkeztfatínek  kom. 
V.  Sxliivok  tis  nimtiiick. 

VI.  Az  oláhok  vándorlása  ErdtHy  feW. 
VII.  A  ktít  oláli  viijdtt#iig  alaktihisn. 

VIII.  Oláh  emigratio,  t.  i.  Knitíty   felöl   Mftgj-awrBr.ügba,  KriWly  4* 
Moldva  felöl  Icng^-el,  tiinrvH.  orosx  terííteCokre. 
iX.  Magyar  hatások. 
X.  Ax  oláh  liistúriüín'ui  és  iiyelvujitÚB. 
XI.  Az  oláh  nemzet  kppe.  Nomád  va  vártwi  élelKnlolybeiL.  Ümii^ 
iiiai  út.  UiiknrcsCi  é\v.t. 

Mindegyik  fejezet  nagyon  érdekes  az  előtt,  a  kinek  ut'-mi 
tudomása  van  az  illető  tárgyról,  a  ki  azért  feuu  sem  akad  ílz  itt- 
ott  előforduló  homályosságon ;  de  érdekes  leg)'en  ám  a%  elÖtt  is,  n 
kinek  eddig  nincR  tudomása  az  illető  tárifvról.  mert  avval  mog 
kell  ismerkednie.  Az  természetesen  egyet-múst  nem  értbet  meg 
mindjárt;  do  ha  Hgyelemmol  olvassa  a  könyvet. sokat FŐgtöu  meg- 
ért, s  lassankint  a  humiUyos  is  vilájjossá  tesz  előtte. 


TÖRTÍlNKTt  iROTiAMyM. 


Szereluéra  Í3 mertetése inmel  reA  birni  azokat  elcöuyvuek  olva- 
sásárzu  H  kik  az  ú fi y nevezett.  *il/iU  kórdésrfil  Imllottfik  ugyan  rníír 
egifet-üiást,  de  magával  ii  kérdéssel  iiióg  áltuliibuü  sem  goinlolt:ik 
Bükut,  auuál  kevesbbé  réazletcivel,  melyek  tudásii  nélkül  a  kérdés 
ülyan  ném-ldnoin-f^h  marad  mindég.  Pedig  bizouy  nz  nem  olyau. 

A  tfirti**neli  tájí'koztaUis  i)j;eu  bftsznos,  lia  lielyes ;  ha  uem 
nz.  a  tanulni  akarót  raegt^veszli.  Kílliy  szerint  (ElAazó  X.  XI.) 
Bonlinius  származtatta  volna  oluször  a  rumt-nokct  Trajanus  colo- 
nusaitól ;  hogy  >Bimfiniu8  bagyomíinya  iróról-ír/irtt  szállott  s  az 
ismeretek  terjedí^sével  runípai  kríctet  iiyt^ri*,  —  bogy  >e  foualou 
indíil  meg  a  nimi-u  lörténetSriis  8  ehliez  méri  kat^tósait  az  európai 
tudományosság.  Nagy  nevek;  Tbierry.  Gn)lion.  Ranke,  Mommsen 
magyarázzák  tovább  a  Bonfmius-hagyományt,  szélesebb  háttérbe 
belyezve  s  gazdagabb  eszközökkel  tárgyalva  a  kérdést  ^  -  Ez 
nagyon  megtévesztené  azt,  a  ki  Gibbonban,  Thierryben,  Momm- 
senben.  Rankébaii  (fgy  következnének  az  írók)  szélesebb  háttérbe 
helyezve  s  gazdagabb  t-ítzközökkel  tárgyalva  keresné  a  Boutinins 
hagyományát.  Az  tralílott  írók  t-gyszeríien  azt  mondták,  hogy  az 
oláhok  a  róm.'iiak  ntódjai,  s  arról  úgy  voltak  meggyÖzódve.  mint 
liómának  egykori  kezdetéról.  A  szélesebb  hátteret,  a  gazdagabb 
eszközöket  csak  az  oláh.  szláv  és  magyar  nyelvekből,  meg  az 
erdélyi  és  havaseli  történetekből  meríthették  volna ;  úgy  de 
jaokal  az  említett  Írók  épen  nem  ismerik  vala.  Nagy  nevük  ellenére 
csak  deelamáltuk  e  tárgyról,  a  melynek  kikutatá.tára  képtelenek 
valáiiak,  st'it  .'u  arra  való  képességet  még  csak  nem  is  negélyezték, 
fitogtjiiták. 

Igaz,  Honnnin<;  álUt^ttta  az  oláhok  eredetét  a  rónmiakUM ; 
d»í  azt  állította  híresebb  kort:u-sa  II.  Piui.  iá;  s  ha  valamelyiknek 
állítása  európai  keletet  nyert,  a  Piusé,  nem  Boníiuiufté  nyerte  íizt. 
De  az  újkori  rumifn  írók,  a  kik  kevés  kivétellel  magyar  tudomá- 
nyos korból  származtak,  igenis  Bonfmiusra  hivutkozuftk,  kit  a 
nevezett  külföldi  nagy  írók  Uilán  csak  uevéról  ismertek. 

Rétby  igen  helyesen  Kopitar  és  Roe>*ler  emléként^k  ajánlja 
:i  könyvét;  azért,  azt  gínnlnltmi  én,  az  Klószóban  vagy  Bevezetés- 
ben a  két  írónak  idevágó  mtivét  vagy  müveit  valamennyire  |o 
kellett  volna  írnia  —  éptm  a  tauúlní  akarók  kmlveért.  Azokat  uem 
elí/ggr  táji'koztatja  ez  (Klószó  XIT.):  A  runit'nsi^g  elszórlailga 
melh'tt  a  nyelvnek  közíis  tnidiliói  már  Kopitart  arni  vezették, 
hogy  az  olábsiig  balkjíni  eredetZ-nck  hypothesisét  tudományos 
alapra  fektesse  ;  tanait  Aliklosií-h,  Hunfalvy  Pál,  Tumaschek  fej- 
tfítti^k  tovább^  kiket  R<ieHler  Rőln^rt  históriai  okokkal  tímogat.t 
Kis  homjilyossíig  síit  fenleség  van  ebben  az  íillitá'<ban,  hogy  Roi-sler 
Róbert  históriai  okokkal  t;imagatja  Miklowich,  Hunlalvy  Pál  én 
Tomascliek  fejtegetéseit ;  —  mert  azt  nyilván  úgy  érti  a  tnnftlni 
8»A«Ai>oK.  IH87    IX   KoxkT  4a 


7^4 


T^RTÜNBTl    IKOtiALON. 


akaró,  liugy  JliR-filer  Kóbint  a  hárriiu  megntjvezott  iró  titán  követ- 
kezelt.  Pedig  voltaki-peu  emez  írók  turtóueti  sorát  Uoesler  kezdi 
mog ;  Tomascbck  os  Huufalvy  Pál  líoesler  utáu  Ivptck  fel  c  t<?r*íu  ; 
íí  Huufalvy  Pál  kezdte  meg  az  erdélyi  incolatuasal,  az  erdélyi*  jog- 
viszouyokkiil  slli.  a  törtéueti  okoRkodAst,  mely  forrás  nincs  míg 
kimerítve.  Hanem  hát  mit  t-ettek  tulajdoukt'pen  Kopitar  éa  R(k»s- 
ler.  azt.  úgy  hiszem,  a  ttiuúliii  ukarú  ludoi  szeretué. 

Kissé  merész  Gröber  Gusztávnak  *Grundris8  der  roiua- 
uischen  Pbíiologie<-jt^uéI,  megPit' ésJunguak  ide  vágó  munkáJnál 
foj^va  azt  állítani:  ^Á  kérdés,  mint  a  szaktudoniány  tárgya, 
ujdonat-úi  s  a  tudoinrniyt)Sság  még  a  methodushau  sem  todott 
megállapodni,  melyei  anniik  U'irgyiilásáuál  kövelui  kell.<  (El5szó 
XII.  Xin.)  Azt  biizem,  ujdouat-újuak  nem  lehet  azt  a  kérdést 
mondani,  melyei  többen  két-három  tizedév  ólta  vitatnak;  még 
keveshbé  lehet  mondani,  hogy  ft  fcudomáuyosság  még  a  methodas- 
ban  sem  tudott  megálbipodiii,  melyet  a  tárgyalás.''inál  követni  kell. 
Mintán  Culombo  az  eUu  utat  Amerikába  megtette,  az  új  világrész 
fel  volt  fedezve;  s  akármennyit  tett  is  Vespucci  Amerigo.  a  fel- 
fedezéát,  tehát  az  útnak  kitalálását  az  új  világrészre,  Colombonak 
tulajdonítjuk.  Az  oláh  kérdés  tilrgyabuiánuk  útja,  a  melhodus,  ki 
van  már  taláWu ;  ha  Pié,  Jung,  meg  az  összes  új  mrai-n  bistóriai- 
frÚK  nt^m  akarja  azt  Jiz  utat  követni,  az  nem  teszi  bizonytalanná 
a  tudományi>s8;ig  methodusát^  hanem  csak  saját  magok  tudnraátiy- 
talanságát  tűnteti  ki.  S  líéthy  László  érdeme,  ha  :u  oláh  kérdés 
tArgyalásában  egy  másik  Yespucci  Amerigo;  de  Colombo  nem  lehet. 

Xo,  de  csekélység  mindössze  is  az  én  észrevételem,  mert 
kilogásnak  nem  akarom  nevezni. 

Nagyon  helyesen  kezdi  meg  így  munkáját  az  Srö :  >Ethuo- 
U»giai  kérdéseknél  eUfi  s  legfontusahh  szerepe  van  a  nyelvnek.  ÜiZ 
mint  a  bizonyítékok  közvetetleu  s  a  legmesszibb  régiségbe  felnyúló 
forrása,  egyszersmind  a  leghitelesebb  s  a  Icgiészletosebb  körül- 
ményekkel beszámoló  tauú.«  —  Eddigelé  nálunk  a  nyelvtudo- 
mányt olybá  vették  és  veszik  most  is,  mintha  nem  volna  köze  a 
történelem-tudományhoz.  Pedig  az  újabb,  már  irotlp  o,  az  erdélyi 
történeteket  sem  érthetni  meg  jól  mélyebben  látó  nyelvtudomány 
uéikfí] ;  hát  még  a  régibb  történeteket,  a  melyek  nem  diplomákbau, 
hanem  csak  magának  a  nyelvnek  megszólalásában  nyilatkoznak, 
ht)gy  lehetne  nyelvtudomány  nélkül  felfogni !  Mennyi  történnt  nyi- 
latkozik a  folyó-,  hegy-,  falu-  város-uevckben,  már  némileg  az  én 
fejtegetéseim  is  bizonyítják.  Mennyi  nemcsak  tíirténeti,  de  álhun- 
jogi  tudomást  foglalnak  magokban  az  Erdei,  Havaséi,  Uagrovla- 
cbia  t;irtomány-nevek !  Ni*mde  már  ezek  babimra  döntik  a  kül* 
ftddi  nagynevű   írók  véleményét  az  oláh  kérdésre  nézve?  De  hát 


tArtkkkti  irodalom. 


i35 


fík  uem  értik,  nem  éitíítti^k  tiz  Eidi^l,  Havastrl  szókat,  azArt  n«in 
is  tudh.'itt/ik.  miért azukiKik  Iritiu  forditásúsu:  Transsilvania.Trans- 
!ili>ini:i.  Az  UngTOvlachiát  értbettók  volna,  de  nem  akarták  meg- 
érteni, mcH  az  véleményük  cUeu  szól.  Azt  sem  tudt-ilk  vagy  nem  is 
akartAk  tudni,  hogy  a  Mnufmia  (OlAhorszáí;)  ueni  egyél)  mint  a 
Traasalpiuia-wak  csonkája.  A  ÍVansalpinia  (=Hava»-eí}  csak 
Magyar-Erdély országi-a  nézve  tran3=el;  az  nem  illik  OUborszAg 
lakosaira.  A  képzelődő  tudósság  tebAtreak  jlz  Alpiuiát  ragadhatla 
meg,  Mnnteniá-ra  forditTiin,  mintha  Olibország  olyan  heg^-ua- 
bércxes  ország  volna,  mint  Tirolia  vagy  Helvetia. 

Az  oláhnak  niucs  saj/lt  neve  az  >£rdÓu  tűli«  oraz/ig  meg- 
jegyzésére, azt  csak  Ar^jal-uak  hijja,  mely  név  a  magyar  ErtM- 
uek  (ilábos  kiejt<'SO.  Minthogy  az  Kr>let  (=erdöu  túli)  szó  csak 
Magyarars/ághan  keletküzött,  és  kelelkÖ/.betött  —  ak&rkik  akár- 
mit hisznek  is,  kik  a  magyar  iiyelvuek  csak  újkori  lukját,  vagy 
nn'rg  azt  sem  ismerik  —  8  minthogy  az  oUhok  nem  tudnak  tüda 
nevet,  mint  Ardjalt:  világos  ó^  okvetellen  bizonyiis,  hngy  fik  c.vxk 
mintán  az  Erdei  núv  már  megvolt,  kerflltek  abha  az  or»/  '  ■  i 
okvt'tell«níU  bizonyos,  hogy  ab)>an  román  hikosság,  román  itii>  ii 
Síig,  mmáu  keresztyén  egyház  nem  volt,  nem  is  lehet-etl  a  magyar 
IVigiaJás  elfiti  —  n  mint  az  íisszes  rumén  hifit4)riairás  hiszi  és 
vallja,  s  a  mint  Pié  ía  .lung  hiszik  és  vallják. ') 


')  Wolfr  s  8>uies&-Aebesi  gymuaMuui  1886-iki  Érte8ÍC^Jct>efi  (Ú'iü 
LJiiidtimaineii  SiubeuliUrgeiij*)  íyöltereaen  fel  nkarju  <l(>nt«iii  (>grílndlicli  auf- 
rfiuiDCii<)  üv.  vn  fejti-get^sönict.  ux(  mutiitváii  olva«^inak.  hogy  t'n  ax  ft 
E^tnutB  Rxút  ir«  oiumk  tírtvltiitit  ktíltSltciii,  nit^i*!  ilycii  iioatpusitlo  iimiaiíiiii  m 
iitH^ar  uvpU  Ik^ii.  Így  rám  ^litvirii  a  liHiiiÍKÍtAii  bi'lyi'ii'H,  ni«^gniu tatja.  liog\- 
a  niügyar  Er*hl  seó  ass  en*doti  diíW  J/Y/ff(/-uak  iitAunitiUa ;  cat  i\^  eredc'ti 
diik.  Hín'it  periig,  ni(t|y  a  kelta  nyelv  taniíságtt  luU'riut  »h<?gyftí<-t  jdeulí-iip. 
a  byHaiittiiU;)  iniklmii  t&Iáya  tii'';;.  nz  Ujbát  traditío  útjáii  a  rúmai&k  olöttj 
korbúi  jutflU  a  bvHaiitiiiuit  irodalom Í>n. 

Köitnyü  volt.ix  UOB  ki  <!(«  Erd^i-fiHc  Új-testM.  '  '.rdítá^tnkUM 

mv^f  a  XVI,  ^jiáxadliel)    iratuklMVl  nx  rl  nximak  l^tiU  [.  ritlntuiiit 

a  f/fírfiM-e/  iii'viit'k  divittjút  klmiilaliium,  úe  arrúi  gynzunni  meg  nz  rrdúivi 
ti*iif.x  ulvanúknt,  bog)'  Wolfí  úr  nl^  krvi*<ut4'  íentcrí  a  magyar  nyi'lvrt,  púul 
akár  WatUuibach  l,ki  I8d2>bci)  >L>ieB<!8ÍtX(!rgrcifiuig8iebciibllrgciiBdiin'b 
dic  j>t/.t  daíi  Laml  bewohti«iidon  Nationeii.  Von  Ek.  F.  Maurer.  Berlin  1 8H*J. 
3Í1II  Aiiftra(^«  nlliírta  R^rlin  .'i.  Miirz  1882.),  akar  Mnmm»rn,  nkár  Ifanke 
^^b.,  ti'bnt  hawniókcprn,  mint  C7ek,  Itívatatlaii  magyiir  i^a  crdrlyornxágb<>1i 
Itlini^rapbtai  i«  Kirtiítioti  kérdétn'k  iiiegvitatáMára  Továbbá  kOnnyn  vojt 
kimutatnom,  bogy  iix  ArtttOuH  usú,  m«lyet  Wolff  úr  a  római  el6tti  kornak 
n^tci  dák  ^rJm/ mádodjáoak  tartja,  C7>ak  az  1170.  tájban  irt  Liumiciu 
rbnikoknndyliiinál  fordiíl  rl6.  rhalkokoit-Iybi^  u  bytuint!    b)ro<btlüm  iitulih^ 

48* 


7?i6 


TflRTtoíBTI  IROnALDH. 


A  nagyocska  kitérés  Által  a  uyelvtutiomáiiynakmelldzhetet- 
lensógét  akartam  szeniU'Hietíu)'  tfnni  az  fthnographiai  kéríU^sek- 
beu,  avval  iudukoháu  heiyeslést'uiet.  hogy  dr.  Réthy  László  leg- 
előbb is  az  oláli  nyelvet,  illotnleg  anonk  három  nyelvjArásátr  az 
HJszakit  vagy  Dunáu-iuaeuil,  n  délit  vagy  a  makedoniait  és  az 
istriaít  ismerteti. 

Minthogy  az  oláh  nyelv,  a  latinos  anyagára,  sÖt  stik  nyelv- 
tani jelonségprö  né/.ve  IngkOzf  I(^bÍ)  nz  olasz  nyolvhe?,  áll :  jobb  lett 
volna  a  latinnak  mell5/éáével  csak  az  ulaszt  tűntetni  feK  Világo- 
sabbá teezi  vala  ez  a  dolgot  a  tandlni  akarónak.  Némely  ter- 
minuü  tcchuicus.  némely  állítás  kisí^é  huuiályos.  A  ^uek,  n-u^  r-ré 
változását  roiíJkaHóuuk  npve/i  Kétliy.  A  í>/okott  szó  r/íwfaci'sniuyt; 
előttem  legalább  ismeretlen  a  totijicatw.  A  névs/,ó-alkotiÍst/'>í7«i- 
/orii-íí/A-oíííi(nak  nevezi;  legfeljebb  > fogalom-szó <  járhatná.  —  A 
rnmtin  <lialectnsokr61  beszélvén  állítja.  ln>gy  azokban  szerkezeti 
eltérések,  melyek  a  nyel vjfirás  (dialectus)  határain  túl  járnának, 
nincsenek.  —  Bajos  megmondani,  melyek  a  nyelvjárások  batái*ai. 

Megemlítem,  hogy  jobb  volna  mellőzni  a  latint  éíi  csak  az 
olaszt  tenni  szemközt  a  rumvunal.  Ali.  lapon  hibásan  is  rántja 
elő  a  latint;  itt  szó  lévén  az  intiuitivnsröK  azt  mondja  Rélhy.bugj 
a  rumí-n  dialectusok  nem  ismerik  az  infinifcivus  zári  formáját : 
fire,  irc  stb.  —  Mit  akar  itt  a  »zárt forma*  jelenteni?  —  A/utáu 
nem  is  áll,  hogy  ezt  az  are^  irt  formát  nem  ismerik,  mert  a  könyv 
&  13.  lapon  az  urmnív-t  hozza  clö.  mely  >folytati'ist«  jelont.  Tehát 
a  való  ez  :  a  rnmí-n  nyelv  az  olasz  «/>-,  rrf,  irc  iatinitivuai  alakokat 
elvont  subfltantivum  jelentésével  alkalmazza,  mint  wrmarr=folv- 
tatáa  (nem:  folytatni),  /«A-mrf=munkálás  (nem:  munkálni), 
^^H/í-í'f^hatalom  (nem:  tehetni)  8tl>..  azért  veszi  az  wma,  lukm, 
pític  stb.  alakot  a  futurum  kifejezésére,  melyet  a  rrju  (vogUo) 
segédigével  képez.  8  a  futurum  képzésével  válnak  el  a  nuueu 


napjait  én  a  tlírQkOk  hódítisait  betfzdlvffu  el,  gyakran  emlegeti  Jao 
Choiuatea-l  (J.iDku  Unuya']),  kit  a  panuouiai  Dacia,  vagy  AnL-lion  h/t 
inunjáimk  (vezérnek)  tud.  Chalkokondylas  tebdt  az  Eriifl  szút  nem  rgjsjrr 
hnllhatin,  CKt  JnMÍúiiT&  gi^r^göpitvéo.  KzC  a  uo.^ct  bizony  oláh  traditióbúl 
iK'ui  vettu  Cbalkokoudylas,  mert  ba  az  a  régi  világból  ax  oláhoknál  mvg- 
roaraUt  volna,  esek  bizonyosau  ueiu  Uugro-Valacbiiiuak  nevezik  vala  Oláh- 
országot,  »Gm  k^t<übb  iieni  Munteniáuak,  mi  csak  a  Tranu  alpinífínak  upfiu- 
kája.  C'halkokoiidylas  idejében  a  konstáiithiápolyi  putriarcha  ia  —  inert  a 
császárnak  semnn  dolga  nem  vala  avval  az  országgal  —  U»grovlat.'hiáuak 
nevezte  azt,  mely  nevet  bizouyosaii  Chalkokondylas  h  i»mer  vala,  de  Ö  a  daa- 
eícua  nyelvet  utánozván,  azt  Daciának,  Erdei- 1  pedig  Paenniai-  (PaunoutAJ) 
Daciának  b  bclylyel-bclylycl  AnMiuun&k  iievezffpté.  ^Die  Landeenauif^i 
Siebenbürgens.  Vou.  V.  Hunf.  a  Kurrespinidenzblatt  4,  3.  BZJÍinában.  1  Öft7. 


TÖHTfcNKTI   llinUAI.OM. 


737 


dÍHlcctut«ok  11/  üioHz  fis  a  töbhi  romAn  uyoWtdl,  inelyek  a  futurumni 
i'gy  fij  synthesíBt  a  >haliore«  segydig<*vel  alkotnak.  Ez  a  latinhahere 
a  futurumot  az  olaszban  így  kópezi,DiÍDt  tudjuk  :avr(>,avr&i,avr^; 
HTremo,  arreto,  avi-ftüDo;  a  francziíibaa  így:  aurai,  auras,  aura ; 
auroDtí,  aure7,  auront.  [Kzek  az  alakok  nyilván  a  latin  habuero. 
liabueris,  habuerjt-böl  stli.  lettek.] 


Ezekkel  képezi  az  olasz 
igy  a  futurumot : 
locler'' 
lodení 
loderi 
lofleroiiiu 
loderete 


Ezekkel  képezi  a  fiauczia 
igy  a  futurumot : 
(lod-svn'i)  luuerni     (loa-aunii) 

(lodarraí)  loucnu    (loa-aunv) 

(lod  Jivrii)  louera     (Ion-aura) 

(lotlavromo)  loueroiis  (louaui'oiw) 

(loíl-avrete)  louerez    (lon-auroz) 

lodcrnuno  (lod-HTranuoj.  loncront  (loii-nuront). 

A/  olasz  t-nliAt  uera  a  latin  inadarem  stb.  alakkal,  riiiut 
Kótby  teszi,  hanem  :i  latin  htudav.ro  stb.  alakkal  ha^ouUtbató. 
Az  ugrató  pont  (puiictum  saliens)  vagy  sarkpont  az  :  hogy  a  rumífn 
uyeW  a  futurumot  a  >volo«  segódigível,  a  nyugati  román  uyelvek 
pedig  a  >halieo<  Keg^digMVcl  alkotják. 

Ebben  a  fejezetben  azután  egy  csomó  rumon  szót  hoz  fel 
Kóthy.  >nem  tíirekedvo  a  teljessf'grtí,  úgymond,  inkábh  a  szavak 
tarfalmi  szinvnnrildimk  mériMt  v4xe  irdnifa'lríui<  (A  14.  lapon.)  — 
A  szavak  tart'ilmi  szinvouala!  hogy  mi  az?  nem  értem,  —  Az 
adverliiumokat  ps  coujunctiókat  sem  szabad  «7í^'/*rJküak  nevezni. 
EgyObiráut  ezeu  fejezetuek  f5  is  tagadhatatlan,  helyes  ered- 
nn'nye,  hogy  a  három  rumtn  diaUctus  csak  egy  hdyen  kel^tfczeti. 
Kérdés,  hol  van  ezen  hely  ? 

Erre  a  kt^^t  következő  fejezet  felel,  úgymint  a  II.  fejezet, 
iiM'ly  azt  mutatja,  hogy  nem  keletközhetótt  Daciában,  azaz  Erdel- 
beu  ('3  Ungrovlachiában.  mert  ott  a  gyarmatosok  xivm  itahaíak, 
hanem  legesleguagyobb  részben  ázsiaiak  lévín,  a  rövid  160  év 
alatt^  a  mely  iduig  ott  a  római  uralkodás  tartott,  latin  linipia 
nistica  nem  fejlíidhetett  ki.  A  III.  fejezel,  mely  azt  mutatja, 
hogy  az  itáliai  közuyelv.  azaz  a  latin  liugua  rustica,  az  adriai 
teuger-meUéken  el  vnlt  terjedve,  s  hogy  a  rumlin  nyelv  szer- 
kezete albán  (illyr)  eredete  Ennélfogva  a  rumon  uyelv  a 
Balkán-fi'lszigct4ín,  mr^  pedig  anu;ik  di'lnyngati  partjain  a/,  olasz 
köznyelv  hatása  alatt  keletközöfct.  u  melylyol  ezen  partvidékek  a 
VIII.  századig  folytonos  összeköt t«l<'3ben  álluttak  (49.  lapon). 
Ezen  ITT.  fejezet  a  Réthy  könyvének  legkiváhMdj  része.  HomA- 
lyORSág  van  itt  is  több  fanlyOtt ;  ámde  világ(»san  azt  fejezi  ki  Ri'thy. 
hogy  a  rumi  u  ny(*lv  inkább  illyr-albán.  mintsem  olasz  nyelv,  mit 
a  rnmi:!o  nyelrszerkezet  is  igazolna  (a  iuib<*n  túlzás  vjtn).  Ezt  « 
világos  eredményt  némi  ellenmondás  sem  teszi  kétségessé.  Láttuk. 


IRrüVAMJM. 


hogy  Kcth}'  u  -iiK  Inpou  a  rumért  nyelvet  <ic  o/tus  kövtyttvhöi  idu- 
inúlhmk  mutatja  l»e;  ii  85,  lapon  meg  így  sxól:  >Kein  iUyr  nyolr- 
Imt/issal  vau  itt  dolgunk,  mely  n  latinuk  (olaszok)  TiyelvZ-re  folyt 
be,  s  azt  nnHlositütta  volua,  Aanrm  külön  fnjjnK  melymijidtn  ifattai 
traditio  nélkül  alkotja  ai  új  nytlvttf  nielyhe  nemzeti  iypusái,  ott- 
kominak  individuaUtdéát,  eyéaz  erÖvtl  víssi  be.€  Bzt  tigyan  R^thy 
íiz  ftlbfi-D  tiyelvr/íl  Állítja,  dr  n  latiu  nyelvnek  haUsát  uz  albánra 
IchtítcMeii  Tiora  li'ihii ;  s  habár  a  ruraí-u  uyclv  a  szerkezetére  illyr 
is,  nz  olfisz  nyelvnot  bat/isAt  errp,  mint  az  nlliAura,  tagadni  nem 
lehet.  Külünibcn  is  >nt'niz(*ti  typus«,  az  >otthonnak  individuaÜ- 
tásac  szépen  hangzó  szőV,  de  bajos  meghatározni,  hogy  tnh^don- 
kípen  mit  jelcatenek.  Legalább  t'n  nem  tudom  még:  a  ^  ^  '' 
typus,  az  otthonnak  iuvidualitása.  teremti-^  a  nyelvnek  saj 
vagy  vz  teremti-o  aninzi>kat? 

ITgyauott  mondja,  hogy  Kopitar,  MikloBÍch,  Hunfalvy  mAr 
sejtett^^k  a  rumíín  uyeh  álláHát.  de  körfilirui  nem  tudták.  Ha  én 
valamiuek  állását  sejtem,  nzt,  űgy  hiszem,  körfli  is  birom  5rnt. 
Hisz  könnyebb  a  körfllSrás,  mint  a  dolog  mivoltának  kifejezÁse. 
Ügy  látszik  nekem,  Rt'íthy  a  AíikloBÍcli  nt^zclí^vel  ecyez  meg.  a  ki 
a  rumlin  nyelvnek  Kajátságait  egyedftl  az  illyr-albfmnak  tulajdt>- 
nitja.  De  hát  a  Balkán-fóls/.igeten  csak  Albánia  kfizelélien  fejlÖ- 
döttrC  ki  latin  élet?  Moosia,  Dardania  latiuosabbak  volüik,  mint 
a  r<ögi  Epirus,  vívgy  az  űj  Albánia;  inert  ott  kiveszett  a  thrák 
nyelv,  itt  pedig  megmaradt  az  jllyr  nyelv,  n  mai  albán  nyelvben  ; 
amott  a  latinosodás  miatt  veszott  ki  a  thrák  nyelv;  itt  meg  a  lati- 
nosodás  mellett  is  maradt  meg  az  illyr  nyelv,  tehát  itt  gjengt^bb 
volt  a  latinofiodás,  mint  amott  A  rt^ithrákokat  és  illyreket pedig 
inkább  egymáshoz  rokon  mintsem  egymástúl  idegen  nmeknek 
tartjuk.  A  thrák  nyelvben  is  ösztön  lehetett  az  artirnlus  utánt«- 
véaéro,  mint  az  illyrbon.  S  a  byzantinnaok  tanúsága,  kik  legelőbb 
említik  a  blak,  vlach  népet,  mégis  nyomhat  valamit;  az  a  tanűság 
pedig  a  vlach  népet  régi  moeaiai  népnek  vallja,  tehát  a  moesiaiuk 
ellatiuosodását  is  hirdeti. 

Egyébiránt  »vajjon  az  illyr  (albán)  nyelvcfalád  nem  tart- 
luit-p  ép  úgy  számot  a  rumíín  nyelvre,  mint  a  latin  (román)  uyulv- 
ciáalád  ?<  —  erre  a  kérdésre,  melyet  Réthy  a  ítö.  lapon  felvet,  bizto- 
sabban felelhetnénk,  ha  vohta  illyr  nyelvcsalád,  mint  vau  igazán 
latin  nyelvcíialád.  Talán  mégis  inkább  mondható^  hogy  a  ri/m<n 
nyelv  a  romanismusuak  a^y  df/n,  mtly  az  Wyrismvsha  hajlik  cít, 
mintsem  az,  mit  Kéthy  mond,  hogy  a  rumion  nyelv  az  illyriRmus- 
nak  egy  ága,  mely  a  romauiamusba  hajlik  át.  Homályos  azon 
kivül  az  is,  a  mivel  Kéthy  a  gondnlatját  fel  akarja  világosítani. 
>A  rnmlín  nyelv  valóban,  ögymoud,  egy,  anyflvtudoiininyban  lap- 
pangó, nj  eszmét  vet  felszínre.  Á.  mint  a  modern  anthropologta 


1^ 


J 


TAMTiSNKt'l   lK01>Ar/IM. 


T'í!* 


olkftlönzötl  fíijokat  uom  ismer  többt^,  ham-in  miiidon  pg>t?s  mm- 
zeti  iiHlividiialit/islmii  új,  esetleg  tül»l)  fíy  usszerolyásálml  pzárma- 
zott  comlíiualiót  lút  melyei,  mint  ilyfft.crsnk  ii  líajicsolaUik  összege 
szerint  nevezbetüok  meg:  ftgy  a  nyelveknek  egyoldalú,  merev osz- 
tályozJisn  iicm  felel  meg  a  nyelvtürtcínet  eg^^tzruek,  a  nyelv  igazi 
illl&sának.*  így  p(?]dául  a  mngynr  nyelvbeu  is  megranoak  az  ugor- 
törí>fc  kapcsolatok,  stb.  (93  —  94.  lap.) 

Fínsonlitást  teszen  itt  H<?thy  az  anthropologia  i?s  a  nyelv- 
tudomány között,  azt  aknrvfiu,  hogy  ez  utóhld  az  elaouek  póldAjiU 
kövesse.  Mit  tesz  az  iiuthropologia  Rcthy  szeriüt?  Nem  ismer 
többd  elkülöiizött  fajokat,  hanem  miudeu  egyes  nemzeti  individu- 
alitásban új,  esetleg  több  faj  üsszefolyAsából  származott  combiaa- 
tiót  lát.  —  Azon  anthropologia.  mely  emberfajokat  09  nemzeti  indi- 
vidualitásokat egy  pok'^ra  helyez,  az,  gondolom,  nincs,  az  se  nem 
modern,  se  nem  antik.  Én  az  anthropologoktól  azt  tanúlom,  hogy 
van  p,  0.  négerfaj,  de  hogy  abban  a  uégerfajban  sokfóle  nemzeti 
individualitás  van ;  így  moudják,  van  kaukáz,  vagy  középfceugrrí 
faj,  do  abban  is  sokP^Oe  nemzeti  individualitás  vau,  vannak  abban 
román,  vaunak  germán,  vannak  szláv  nemzeti  iudívidualitááok. 
Már  ezekben  az  individualitjisokban  a  physikai  eredet,  a  v<5raek 
összekeverése  külömbözö  lehet;  tudjuk,  hogy  egész  szláv  tartomá- 
nyok elgermánoaodtak,  s  látjuk,  hogy  Bismarcknak  nagy  aggo- 
dalma az.  hogy  a  lengyeUiíg  fogyni  nem  akar.  jlsnfiíAroj^j/o^iíiH'ifc 
tulíijihmhépiíi  tiincsen  kŐzti  n  nfimzcíís^ijtjt^l ;  az  a  pliysiologiára 
iámaszkodik,  ez  a  psychologiára ;  az  a  csontokat  méri,  ji  bf^niek, 
h.ajnak  alkotását  górcsövezi,  a  psychologia  a  nyelveket,  erkül- 
csöket.  töiT^^nyekot  stb.  tanulgatja.  Tehát  bármilyen  is  valamely 
nemzeti  iudividualitásban  a  vérnek,  a  külömbűzfl  eredetűek  com- 
binatiója  :  nem  ez  adja  meg  az  individiialit/L«t,  hanem  a  nyelv  s 
mind  az  a  mi  a  nyelvvel  jár.  Ez  annyira  igaz.  hogy  a  vérnek  rs  a 
kiUömbözö  eretletnek  ugyanazon  comI»inatiója  két  és  tíibb  nem- 
zeti individualitást  mutathat  fel.  ha  t.  i.  annak  a  comfunatiónak 
tiibbfíHo  psyclK^je,  többféle  nyelve  van.  Maga  Rélhy  mondja  köny- 
vének valamely  helyén,  hogy  a  baskírok  eUörökösftdrd.t  ugorok. 
Nem  tudom,  úgy  van-e?  de  az  állitiiKban  nincs  eretr  •  '  1  it  a 

magyar  nemzőt  ugor-torök  kapcsolatok-e?  Ha  a  kop  -re- 

det«t  vesszük,  azt  kell  igazán  mondanunk  :  a  magyar  nemzet  ugor, 
szláv,  török,  német  kapcsolatok  eredménye,  melynek  nemzeti  indi- 
vidualitását a  nyelv  teszi  meg.  —  Talán  nem  szükségtelen  ezen 
anipliticatio. 

A  rV.  fejezet  a  fumi;f}nyfIvkeIetkÖz/»KnfkkorfSr6[firték^z\k, 
Ebben  ismét  Héthy  nagy  számmal  hozza  el^  a  rum^u  és  albán 
nyelvek  találkozásait,  meg-megmutatváu  a  szláv  hatást  is.  mely 
mind  eröaebbé  lesz.  Magátariiraí*n  nyelv  keletkftzésAta  VI  — VTÍ. 


Tiri 


TÖRTÉXKTI    mODAl.OM. 


sKázíwlba  tí's/i.  —  Xekem  úgy  látázik,  bogy  ilyen  sziík,  mint  tv/. 
olasz  iioviw  (linrnu).  tiominí  (homiiies)  i's  ti  ruiiii'U  omu,  (tnvUut 
leiette  nagy  clirouologiai  í-rdekUek.  Bizooyng  előttem,  hogy  elÖbli 
alakult  meg  ae  olasz  uomo,  uomiui,  mint  a  rumion  omu,  oaniÍDi. 
Ha  meg  lőhetne  mutatni,  hogy  a  VIT.  száziuJhan  nem  divatozott 
mí^g  Itiíli:il)nn  az  uomo,  nomini :  pgyűttal  bizonyossii  valnrk,  hogy 
H  rumiíu  omu,  onuiini  sem  i'lhetett  nit-g  a  VIJ.  században.  Nem 
ismerem  annyira  az  olasz  nyolv  türtt'uetrt,  míír  meg  sem  fogom 
annyira  tanulni,  hogy  effíle  kiírdt^slíen  ítélhessek,  —  de  md  az  oláh 
nyelv  keletkozését  csak  a  VIII.  század  utíura  mtTním  tenni, 
minthogy  az  olasz  nyelvnek  alakuMsát  a  VIII.  százívduál  előbbre 
nem  gondolom  tehetni 

A  törU'neti  momentumokat,  melyek  a  balkáni  neinzetisógfk 
alakulására  hatottak,  szabatosabban  kell  meghatározni,  mintsem 
Réthy  teszi.  Kétségen  kiviili  dolog,  hogy  a  kercsztyönségnek  volt 
legnagyobb  hal:rsa  az  európai  új  nemzetek  t.imadíisAra.  Ruthy  ii 
104.  lapon  azt  írja,  hotfy  a  A'cíMríyt'»  cyyhdz  nf/rlté'  Itz^lf^tifA fotjvti 
latin  volt  a  biroffalom  krhfi  ftlíhtu  U.  —  Az  nem  áll.  A  kerosx- 
tyi'u  egyház  nyelve  az  elsÖ  két  század  alatt  a  birodalom  nyugati 
tartományaiban  is  görög  volt,  ínég  magában  Rómában  is.  Tudni- 
illik, csak  a  görög  nyelvíi  lakosok,  milyenek  nemcsak  Rómában, 
de  Massiliábau,  Lyonban  atb.  is  voltak,  lettek  az  elsÖ  kert'SztyiV 
uek.  Nem  csak  Pál  apostol  írt  görögiU  a  rómnbelieknek.  hanem 
egy  századdal  később  is,  a  ki  hozzájnk  irt,  görögül  irt.  Afriká- 
ban előbb  voltak  latinul  besziílii  keresztyének,  mint  Itáliában. 
260—270  tájban,  midőn  a  római  uralkodás  Erdeiben  megszíínts 
még  sehol  latin  keresztyén  egyház  nem  vala  a  Dunán  tál  éjszakra 
psö  tArtományokban.  Csak  az  irigylendő  tudatlanság,  >die  beuei- 
denswerthe  Ünwisseuheit*  —  mint  Miklosicb  nevezi  —  íi-atta 
i^  íratja  azon  pathossal,  mely  egyenlő  a  tudatlansággal,  hogy 
Erdeiben  latin  keresztyén  egyház  virágzik  vala,  mikor  abbúl  a 
rómaiak  kivonultak. 

A  latin  keresztyénség  csak  Nagy-Konstantin  után  terjedő 
a  balkáni  fé'lsziget  éjszaki  tadományaihan  és  virágzék  azokban 
a  hunok  és  szlávok  becsapásai  ellenére,  míg  a  bolgárok  letelo- 
pedése  nem  vetett  ott  neki  véget.  Nem  sokára  helyébe  a  bolgár- 
szláv  egyház  lépett,  s  az  elrománosodott  lakosság  maradványai, 
blak  név  alatt,  ameddig  ezen  bolgár-szláv  egyház  terjedett^  ennek 
kormánya  alatt  élt;  a  bolgár-szláv  egyház  déli  határain  túl  i>edig 
a  Boha  meg  nem  fogyott  görög  egyház  szárnyai  alá  kerültek  a 
vlachok.  Tehát  a  bolgár  birodalom  keletközte  óltjv  többé  latin 
eparchia  nem  volt  a  Balkán-félszigotcn.  a  dalmát  parti  városokon 
kivűl,  melyek  megtarU)tták  a  rómaiságot. 

Ai  V.  fejezetben  a  szlávok  és  rumí-nek  viszonyait  a  Balkánon 


tAktRsicti  IHOJíAMIM. 


741 


uiulogíktJH  lel  lírlliy,  mely  viszonyok  az  fIC»bb  tuegi'riiiUítt  vw- 
mvuyék  utúa  fejlődtek  ki.  Ezekben  íí  vlacli  uépelem  miudt^  a 
liirsadalomnak  másod,  uuizgót  |>áaztr»rkudó  üzereiHÍt,  a  bolgAr,  a 
szerb,  t\  görhg.  a  dalni:lt  jmrti  roiüíiii  elem  pedig  az  első,  a  föld- 
miveiri  <^  vilrosi  e/ercpet  viseli.  S  a  hol  fi  nngy  (igyházi  szakíidils 
ut;íu  A  kiitholikuB  szliivok  a  keleti  e^7b:izzul  ónDtkÖztekt  nit  a 
vlach  nevezet  a  scbisnialikiist,  nzaz  a  keleti  egybázhoz  tartozót, 
bólyegzi  vftla.  A  vlacb  vagy  olíib  név  tebiit,  a  niiut  Rétby  a  129.. 
130.  Ifipdkon  inoiidj.'i.  a  külömboz/í  n^'p!  és  tjírsndalmi  viUtozíisok 
folytán  elíübb  az  pli'omiínoBodott  illyr  (é^  ihrak)  lakost  jelentette 
volt;  azután  az  oláh  utüv  pászton'lctfít  jelzett;  a  katbolikus  szláv 
]iedig  nóba  a  görög  e^íyhíízhoz  tartozót  nevezte  oláhnak;  valntnint 
a  torok  is  olykor  ííltabíbaii  a  keresztyénben  csak  oláhot  bitott.  — 
Már  a  110-dik  lapon  megjegyezte  volt  Rétby,  hogy  a  déli  numiiíl 
oláhnak  kuizo-vlach  ueve  tulajdunképen  a  tiiriJk  kik »i'f  vlach  volna, 
mert  köcsü  török  szó ;  kiicgUrm^k  költözködni.  Hozzá  tehetem, 
hogy  g'őc»  tVmek  annyit  tesz,  mint  lakást  változtatni*  tj9c*  evi 
kunyhó,  mintegy  •göcsnek  házft«  ;  tjvcsiirmek  pedig  nem  költözni, 
hanem  költöztetni.  Ebből  a  török  göCB-böl,  melynek  y  hangja 
krmi'üyebb,  mint  a  görög  gamma,  a  görög  csakugyan  a  zoiVt^o-szót 
képezhette. 

A  VI.  fejezet  tartalma:  Oláhok  tdndorlíUa  Érdéit/  felé.. 
Oláhok,  mafji/arok,  tzdszfik.  »A  népek  vándorlásában  következc- 
U'Hség  van,  figyuioud  Kéthy  a  133.  lapon.  "A  bonkeresés  sanieg- 
rdlupodás  a  népek  rgt-sz  b'^nyt-gí-böl  folyik,  s  kedvező  viszonyok 
között  kivjíudorló  és  menekülő  m'-pek  régi  hazájuk  tormi'-szetének 
megfelelő  új  hazát  fognak  keresni.*  —  Ha  megfigyeljük  az  isme- 
retes líépkúUözéseket,  alig  fogjak  tolálni,  hogy  a  honkeresés  és 
megállapodás  a  népek  lényegéből,  vagyis  afi'éle  ösztönből  foly. 
milyen  a  madarakat  ké?zti  költözésre.  A  régi  biuája  terméízetíV 
nek  megfelelő  új  hazát  egy  nép  sem  indt'd  keresni ;  mert  miért  is 
hagyná  el  a  régi  Lazát,  a  melyben  jól  folyt  az  élete?  Mindég 
küUÖ  ok  hajtja  ki  a  u^pet  régi  hazájából,  s  ott  állapodik  meg.  a 
hol  lehet,  nem  a  hol  szeretne.  S  a  nép  vagy  alkalmazkodik  az  iíj 
iiazához,  víigy  elpusztul. 

Azntiín  észre  kell  venni  a  kfllömbRéget  ahadaatid  való  nép- 
költözés és  az  egyes  omberok  hivatott  vagy  hívatlan  költíí/é^e 
között.  Ama  költöz/'s  lakást  fogbUui  kt'uyielen,  tehát  erővel  fog- 
lal az  előbbi  lakos-ság  akaratja  ellenrro  ;  ez  a  kész.  legalább  tárt 
helyre  mogyen,  az  előbbi  lakosság  akaratjával  vagy  elnéz^évpl. 
Más  Vídt  bizonyosan  a  gótok,  a  magyarok  költözéjjo,  8  mún  az 
oláhok,  a  c/igánytk  kolt^izésn. 

A  pílöztorkodó  oda  költözik,  a  hol  legelő  vau,  melyot  más 
nem  h.'inznál,  akár  hijják,  akár  nem  hijják.  Eleiote  vendégnek 


742 


TARTfeNBTI  IRODALOM 


érzi  iiia|i;át,  íUfijártHTnl  ntthonossii  lesz.  Már  a  üzántATet5  cftalc 

oda  költözhetik.  a  hovít  hijják.  EgTíiltfiI:íliíin  podig  rainUfnfpU* 
költözés  oda  tart,  a  hol  üresség  vau ;  mint  az  árvíz  arra  tart»  a 
merre  lejtflség  van. 

>A  DQAgyarBííí!,  nimt  keletről  órkezÖ  nt^p,  új  haz;Jj;ili.an  ohari 
viszonyokat  talált,  melyeket  volgamenti  i'si3<'loi-os/orís/,;igi  hazájsí- 
ban  nem  ismert  vdlt.  Nyelve  itt  gyarapodik,  új  viszonyok,  új  fogal- 
mak neveivel.*  (135.1.)  ^em  ártott  volna  itt  a  viszonyokat 
természetiekre  és  néprajziakra  osztajii.  A  természeti  viszonyok  a 
Volga  raeutéa  t^  déli  Oroszorsziígban  igen  hasonlók  n  Dona- 
Ti?*zíi  menti  viszonyokhoz.  A  néprajzi  viszonyok  annyiluvn  rojUok 
lehettek,  menuyil)eu  ott  a  magyar  nép  tíirök-csuvas  népekkel 
jutott  érintkezésbe.  Ámde  ezen  viszonyok  is  meggnzdagStiik  n 
magyar  nyelvet,  mert  az  bizonyosan  ott  vette  fi'l  nz  ökíir,  bt»rjú, 
tinó,  teve,  oroszlán,  borz,  daru  stb.,  n  búza,  lírpa.  alma,  kendeiy 
tenger  stb.,  a  kalpak.  dolmány,  csizma  stb.  sz6kat.  Déli  Orosi 
országban  már  a  halicüi  szlávokkal  is  volt  dolga  uniagvnrsilgnak, 
mely  a  szláv  rabszolgáit  görög  kercskedöknt'k  adogatá  el  a  Fekete- 
tenger  partjain.  Egyébiránt  ezen  tárgy  nem  is  ide  való,  csak  a 
mennyiben  felvilágosít. 

>Lehet8Óge8,  mondja  R.  a  136.,  137.  lapokon,  hogy  a  ni mi:u- 
ség.  mint  olábság,  már  első  kiríílyitink  idejében  szállingózni  kez- 
dett Erdély  felé;  söt  meglehet  az  is,  hogy  már  a  vezérek  ')  korá- 
ban rumén  nyelvű  oláhság  élt  együtt  szláv  pásztor  uépekkol,  a 
mit  bi}!Oüyítani  ug^an  nem  lehet,  de  hu  lehetne  is,  ennek  a  kérdés 
meritumára  nézve  semminemű  jelentősége  nem  volna.  Arjiiyi 
bizonyos,  hogy  a  nimenség  beköltözött  balkáni  pnsztítrnép.melyueki 
zöme  Erdélyt  már  mint  Magyarország  kiegészítő  részét  tabUlíO 
lillami  szerkezettel,  intézményekkel,  magyar,  székely,  szász  lakos- 
sággal.« 

Valamikor  alkamlnztatott  az  oláh  név  olyanra  is,  a  ki  nem 
beszélelt  rumeuűl,  de  az  csak  a  XII.  XlII-dik  sziizadban  tör- 
tént Kleinte  az  oMh  egyedül  nimiínfll  beszélőt  jeleutftt.  Az  a 
ktUömbsé-g  >nimi*nííl  boszólö*  oláh  s  »nem  rum''nül  lieszélö»<  do 
pásztorkodó  szerb  vagy  bolgár  között  a  magyar  fejedelmek  korá- 
ban (890  -997-ig)  még  ismeretlen  vala.  Eddigi  tudomásunk  sze- 
rint az  nltih  népnév  976-ban  említtetik  meg  legelőször,  mégpedig 
csak  a  Balkán  félszigeten;  s  az  első  oláh  nevü  helységről  ugyanot 
csak  1013-ban  hallunk. 

Minden  tauúság,  mely  1200.  után  említi  meg  az  oláhokat 


')  Ve^ér  bdyett  bizonyosan  jobb   voljjji   a  /efeiMfTn    szó.    A   görSj 
tíQX^úV  Í8  rejctleleu),  nem  vezér  s  Kuuataiitiuua  Porpliyrogouitiis  archonrua 
ncveu  A  magyar  fejedelmei. 


TOutIENKTI    IIU)1>A|.0M. 


743 


Kr<Kilyl)eii,  söt  Kuüiíiinílban  Í6,  -  1200.  elÖtt  egyált-ilábaii  ut>m 
ősik  itt  rólok  emlílt'S  —  ujflon  citítünö  népnek  tudja  azokat. 

Anuak  sincs  való  ti)rtt^r»olmi  jeleiitt-sp,  hogy  a  beko^öziítf 
bafkdiii  pdszioru^pnrk  zövtf  inilr  állami  szerkezettel  Mrónak  talillta 
Erd<''lyt.  Csak  hadastul  kÖltözÖ  in^pnek  lehet  zömcrUl  szólni: 
n/,  egyes  Lízoépeokéat  beszálliogózók  nem  mutathatnak  suha 
»  zömöt* 

Az  úgynevezett  traditiónnk  eredetit  ia  jól  lueí;  kell  vizs- 
gálni. A  150,  l.a(»on  RíHhy  azt  mondja,  hogy  >Erd('lybpn  is  egy 
»Pr!Ltnl  ini  Truian*  niniPn  hely  vau.  Mi  az  eredeté?*  ,kírdi  s 
mcgigyekszik  azt  a  Bonfinius  koráhól  szíirmaztatni.  —  Amdflez 
a  helynév  soha  sem  élt  az  erdí^lyi  oMhok  küzl,  kik  a  'praf,  pratid 
szót  nem  usmerik.  Fr-lrerrtrabÖl  Opitz  Marton  lfi20.  Í.HJhan 
Zalatna  mellett  találta  volt  raeg;  s  a  muIt  százatlban  jezsuita 
írók  Torda  közeltíhe  vitték.  *)  Hasonlökópen  lett  a  Kaján-óthóI 
Trajiín-út. 

Egyébiránt  ezen  fejezetben  is  sok  érdekes  tudnivaló  6ok  új 
adat  van.  melyeket  azért  nem  hozok  elö,  mert  az  olvasókat  a 
köityv  olvasiSsjira  szeretném  ösztönözni;  s  mert  könyvet  nem  aka- 
rok kí'myvrfd  frni. 

A  VU.  fejezetben,  a  K'ét  oláh  vajéanitj  alakulása  felírat 
alatt  sokat  találunk  a  kunokról,  jáí^zokról,  mit  talán  még  jobban 
kell  megindokolni.  így  p.  o.  én  i>em  tudom,  hol  veszi  Réthy.  hogy 
a  kímok  magokat  hunoknak  nevezték  ;  hogy  a  jászok  magjarú! 
[ beszélnlu^k.  n  kunok  meg  török ftl ;  azomban  figyelemre  mi'lló, 
hogy  az  ugoroknál  komi- jász  kuma  néyyei^  jogra- jtUz  vüv'ult  jelent. 
A  Basarad,  Bazarát,  és  Böszörmény  találkozásái-ól,  a  basarábok 
szerepléséről  Szőrényben  és  egyebütt  sokat  közöl  leginkAlib 
Hasdeu  után,  de  oklevelekből  is,  a  mit  egyszeröeu  mellőzni  nem 
l  lehet,  s  igazán  érdemes  az  ulánvizsgálatra,  a  mit  Réthy  »nyp.Iv(i- 
'ezeti,  okleveles  és  czímertani  adatok  segélyével «  a  Bazarátok  tör- 
téneteiről és  nemzetségéről  összehordott.  Azért  sajnálom,  hogy 
meg  nem  raondjti.  hol  található  Z9igTnundn.^k  1430-beli  szláv 
levele,  a  melyljeu  Bessarabia  és  Uugrovlachia  egynek  van  mondva. 

Hibil*5  HZ  I3.SH-dik  év,  melybo  Károly  Róbert  szíTencsétlcn 

hadjárata  esett  volna  Havaaelfiildön,  mert  az   13;í0-han  t^irtont. 

Nem  is  lehet   voltaképen  n^pr^^t'»rk  nevezni  a  fekete   Radunnk 

Jeszállánát  Fogarasból,  mert  az  csak  ulyan  irodAlxui  termés,  miot 

székelyek  huoisága. 

A  moldvai  vajd;u»ág  alaknláSííról  nem  mondhatni,  Imgy 
oklevelwin'n  keveset  tudunk,  sŐt  arról  tí'ibbet  tudunk,  mint  Erdély- 
nek elfoglalásáról.  Lajos  kinUvnak  1349-iki  é6  1365-iki  évukbeli 

"*)  hAsá  crrűi  m  Biiilapf«ti  HmiuIo  1 887-ki  folyanuittftk  jituitui  «Káxnát. 


7-14 


TíVttrfeHKTi  nion^x.ow. 


okltíVülei,  melyek  kivonatját  közöltem,  *)  leg»iigyobl»  felrilágoití- 
tást  adnak.  Hogy  ezt  a  tőrtt^netet  is  meaék  Teszik  köriil,  aí!»^rt 
mnga  uem  lesz  houijílyossíi. 

Minthogy  Rt^thy  e  fejezetben  auuyi  sok  i'ij  It^nyt  hoz  fel, 
ri'SzemrÖl  aajuíílom,  hof^y  a  báni  pénzutk  eredetét  ós  törti'nctcit 
melUíüte,  hoUitt  jiz  nagy  uevezeteast'g  a  havaselfölditfirBadalonihHn. 

A  WW.  fejezet  az  oláh  li'óUözésrOl  s/.ól  Magyar-,  Ijengyel-. 
Morva-8th.  orsziigok  felé.  »Tllyi  eredetű  a  rumenség,  mint  az  alháii- 
fiiíg,  úgymond  Ri^fchy  a  78.  ía  79.  lapon,  a  külömbst-g  annjri  köüöt- 
tctk,  hogy  niig  az  albAu  csak  egyes  hatásokat  (szó-külosönzóseket) 
fogadott  el  a  római  cohmistilktól :  addig  a  mmí^n  a  nev<5Tel  együtt 
nyelvének  csaknem  egnsz  anyagát  ohisz  fornísból  merítette*  .... 
>A  rumi'nek  t^s  albánok  elei  civitAsok  körfii  i'ltek  (civitas,  rum. 
tetate,  alb.  kjuteto),  a  civitaaok  pedig  conven tusoknak  vttltak  alá- 
rendelve, minő  Dalmátiáíian  kettő  volt:  Convénhts  Nanmilanut 
(Herczegovina,  Montenegró  és  Éjszak-Albánia)  és  Con^tenhtt 
Salüuitanns  (a  mai  Dalmatia  és  Nyugati  Bosnyiíkors/jíg).  Itt 
nltek  össze  a  törvényszékek;  itt  intézték  el  a  római  hivatalnokok 
iiz  Ögyes-bajosük  dolgait-c  S  a  conveutus  szó  megvan  mind  n 
három  rumgn  nyelvjárásban^  huv'ént:  azót,  beszédet  jelentvén; 
albánban  is  Arwrííná— beszéd  stb. 

Ez  ídótf'^l  fogva,  >hogy  a  begylakó  illyr  a  conveDtast^ban 
a  római  törvénybiró  előtt  mondta  el  panaszát  3  a  hesséd,  99S 
fogalmát  e  kuvíínU-vol  szerkesztette  meg.  addig  a  korig,  mikor 
Bukarestben  a  parlamentház  üléstermében  rumon  nyelven  szer- 
kesztik az  állam  törvényeit,  s  a  debatok  egy-egy  szónok  ajkjim 
vonják  a  közfigyi'lmet,  politikai  hirlapok  tárgyalják  a  vita  mene- 
tét, 3  a  távíró  hordja  szét  az  esemi'nyeket,  immár  másfélezer  éy 
múlt  el.<  (a  163.  lapon). 

Ennélfogva  itt  Rétby  a  rumt^nséget  Rr.  u.  380-tóI  fogva 
nöttnekf  szaporodottnak  állítja.  Ebben  nyilván  tévedés  van,  hiaz 
maga  más  helyütt  a  rum^n  nyelv  eredetét,  elsŐ  alakulását  a 
VI— VII.  századba  helyezte.  Az  okoskodás  körülbelül  olyanféle^ 
mintha  valaki  az  asziat)  (stog)  szláv  szónak  régiségét  Heiinauarik 
gót  király  idejébe  biruá  felvinni,  s  abból,  meri  az  a  magyar  nyelv- 
ben megvan,  azt  hozná  ki:  tehát  a  magyarság  históriai  léte  Kr.  u. 
370-tájbau  kezdődik.  (Cséplés  foly  most  itt  Tiszaföldvárou^  azért 
jut  az  asztag  szó  eszembe.)  Hát  ha  a  kuceni  szó  c^ak  n  X-ik 
században  került  volna  a  rumiinségbe?  Nem  mutatnak-p  mar  a 
rumöii  íeía/í  és  az  albáu  kjnUtr  kfllömbözó  korra?  Az  albán  szó 
azon  régiségre  megyén  föl,  midőn  a  latin  civitas  szó  luég  kivitas- 
nak,  s  Cicero  még  Kikeronak  hangzik  vala.  Ellenben  a  rumCu 


')  Die  BumUaeu  und  ihie  AimprUchc  1 IB,,  I  t  -I.  tup. 


TARTfeNETl    IBOIIAlX>V. 


746 


fctate  uzüD  ujabh  korból  yalrV,  a  meljlieii  az  »  elÖtli  k  m&v  c 
h&ngúvil,  e'A  pedig  olasxoauD  már  c  haugfivá  lett.  Az  albáu  kj 
tís  az  olas/oH  t  ko/.Ütt  {icdig  liány  s/ílzail  i'v  folyt  el,  meg  nem 
raondhatoin  -  mert  nem  israerem  az  olasz  nyelv  alakulásának 
U'ui/ín*.'.teit  — ,  de  bizonyos  előttem,  hogy  elmúlt  közt"k  egynéhány 
sziíz  rv. 

Nem  akadván  íeuii  azcm,  hogy  hol  kezdeti  meg  Hítliy  n 
rumén  kiköltözí'St,  na^y  megelégedessél  ves?ztík  azt  a  tudósítást, 
hogy  JlagyarorszAg  éjszak- nyugati  mogyéiben  a  tt»t  juhászt  is 
oijíhnak  neTozt<*k.  Az  oláh  tehát  úgy,  mint  a  szc-kely  név.  nálunk 
is  ui'*ha  foglalatosságot,  nem  nemzetiséget  jelenttítt  volt 

A  következő  két  fejezet  a  magyar  hatásokról,  továbbá  uz 
oláh  historia-lráaról  és  nyelvújításról  értoke/ik*  melyekre  csak 
figyelmeztetjük  az  olvasót. 

A  munkát  az  ofáh  nemzet  Kt'pe  fejezi  be.  Réthy  kereszt iil 
utazik  Erdélyen,  BrassiMxil  gózkocsin  Bukarestbe,  onnan  Turuu 
Severinbe,  s  a  Dunán  vissza  haza  felé.  A  mit  látott  Erdélyben  (Sg 
Bukarestben,  azt  egy  képbe  állítja  az  olvasi'>  elé,  a  ki  bizonyosan 
szívesen  veszi. 

Nem  mindent  tüntethettem  ki.  a  mi  a  munkába  uiélU'i  u 
kitüntetésre ;  s  nem  mindenre  tettem  észrevételt,  a  mihez  hozzá 
fért  volna  az  éíszrevétel,  természetesen,  az  én  felfogiíMim  szerint, 
ntnly  nem  csalatkozhatttlan.  De  ilyen  munka,  milyen  a  Kéthy 
Lászlóé,  mely  új  nézetekből  indulva  új  utón  is  keresi  a  ti'irténeti 
vali'isíígot,  niiiidenképtni  figyi'lemre  méltó.  Ismertetésem  c/élja 
pedig  leginkább  tígyel(jiu-ge.rjeszU*.s. 

HUSPALVT  PÁI« 


A  ftuii/tftir  hifínptrtuialvm  fiirtmric  17>*it't<3  ]iíti7~itf.  A  »i.  tmi.  .U«/WwVi  lUtní 

íu  AÜtrmtnun-dijfal /utííluui^ott /ttiljfttmii.  írta  Fn-nu-ry  Játitef.  Biidupwt,  1887. 

Kiadjit  Lauffer  VíUimw.  Vin.  510  1. 

A  magyar  hirlapiroduloin  ezelőtt  néhány  évvel,  I880*bftn 
fennállásának  szilz  éves  jubileumát  Ülte.  Az  ünnepély  nem  volt 
sem  zajos,  sem  fényes.  Hírlapíróink  kevés  érdeket  mutattak  őseik 
érdemei  iránt  s  mintegy  megfeledkezni  bítszottiik  ama  tíJvises 
pálya  fáradalmairól,  melyre  azelőtt  egy  századdal  valóságos  btwi 
elszántaiig  kellett.  A^  Atheuaeum  irod.  i:s  ny,  r.  társulat  azonban 
használni  akarta  a  %l:\i  éves  történelmi  múlt  érdekét  s  sziiz  aranyat 
liocsátott  a  m.  tud.  Akadémia  rendelkezésére,  hogy  azt  pályadíjul 
lüzze  ki  egy, »  magyar  hirlapiroilalom  WirlAnetét  tárgyjuóraunkár.a. 
A  ké'rdés  tÁ>hh  ízbou  kitfizcl^H,  p]fint«  zárt,  később  nyilt  pályázat 
alakjában :  de  péilvíizó  nem  akart  jelRutkeziii.  Végre  i.^  tatán  a 
jkegyedik  kihirdetés  utín  egyetli»n   egy    munka  f»rkozett   br,   a 


t6ri 


ri  IRODAt/IlL 


FereDczy  Józsofó^  a  melyei  ncmí  módosítások  a  igazítások  ut4!tn 
elfogadhatóunkítpUA'k  a  bír/tlók  s  a  szurzü  törekvését,  szorgalmát 
100  araujiiyal  jutalmaztak.  Tgy  keletkezett  a  könyv,  a  melyről 
in'bátiy  íszrevrk'lt  kivárniuk  t*'nui. 

Álig  vau  nemzet,  :i  melyuek  birlapirüdjilma  auuyira  űasze 
volna  nőve  a  uemzet  liirtéuetével,  Ajabbkuri  alakulásával,  politákni, 
társadalmi  s  irocluhui  fejlődésiével,  uiiut  :l  magyar.  Akkor  Í8,  mikor 
a  mai  fölülctes  viasgi'iló  előtt  régi  bipjniuk  iiik:ibb  csak  az  osxtnVk 
liivíitalijs  lap  silány  kivonataként  tilnnek  föl ;  ükkor  is.  mikor  a 
politikai  ktizik'lcm  nagyobb  szabnisúvá  fejlődik  s  a  magyarság  leg- 
szentebb térdekéinek  egyik-niáínik  hírlap  lesz  legbíltrabb  hatr- 
czosa,  legébercbb  Öre,  leghősibb  vezére :  mindig  bizonyos  nemzeti 
missiót  teljesít,  a  melynek  tudatát  eleinte  jóformán  csak  a  folyvást 
liaiigoztatott  nemzeti  törekvés  elve  gj'idcerezteti  meg  a  közönBeg- 
ben,  míg  késrddi  a  közvélemény  crősb  nyilvánnhlsának  ti-nylegeü 
vezetilje  Icvéu,  nemcaak  elvben,  de  gyakorlatban  is  megmutatja, 
mennyire  fontos  szerep  vár  journaÜKtikáukra  a  megújuló  Magyar- 
ország történetében,  luueu  vau,  hogy  nemzetünk  legkiválóbb 
politikusai,  tudúRíii,  költői  s  áll.imférfiai  majdnem  kivétel  uélkfll 
iniinkiisaivil  szegődnek,  mintha  Rát  ^íátyástól  fogva  a  le-gíijabb 
korig  egy  Kévai,  Kazinczy,  Kisfaludy  Károly,  Széchenyi.  BajiA, 
Vörösmarty,  Tohly,  Dessewfly  Aurél,  Kossuth,  Eötvös,  Gsengary. 
Kemény,  Anuiy  János,  Jókai  stb.  törekvéseiben  szakadatlan 
egymás  utánban  akart  volna  nemzeliluk  genius:^  mindig  azoD  a 
téren  lialadást  biztosítani,  a  hol  ax  orá/.ílg  flgye  legveszélyesb 
állapotban  volt  s  hcd  a  siker  legtöldt  kilátással  kecsegtotcítt  Az 
akadályok,  melyek  eme  lankadatlan  buzgalomnak  a  muIt  tízúxad 
két  utolsó  H  a  jelen  szántad  három  első  liztHlébeu  ijtját  állták*  oly 
nemíiek  valának,  a  melyeknek  legyőzése  a  VgtÖldi  tajiint-itiíl,  a 
legszélesb  korftltekiutést  kívántat.  Egyfelől  a  közönség  értelmi  fej- 
lettségének meglehetős  alacsony  volta,  mely  köziuiyösséghe  sÜ- 
lyedve,  csak  nagymérvű  izgatással  volt  fogékonynyá  tehető.  Máa- 
felöl  fty.  idegen  kormány  uyilt  vagy  titkos  ellenzése,  a  melyet  csellel 
vagy  furfanggal  nem.  caak  kitartással  és  engedékenységgel  lehetett 
szelídíteni,  de  a  mely  mind  untalan  félbe  akarta  szukittatni  a 
nemzettel  a  már  egyszer  megkezdett  muukájiít.  Csakhogy  az  fij 
kor  eszméi  elöl  sem  az  idegen  kormány,  sem  a  tétlenségbe  sülyodt 
közönség  nem  zárhattjík  el  magokat.  Éles  uyilait  a  bármily  er^^sen 
felpánczélozott  kebelnek  ia  éreznie  kellett  s  pedig  annál  fájdal- 
masabban, minél  jobban  öutiulatra  ébredt  a  nemzet  s  minél  inkáhli 
bánkódni  kezde  elmaradottsjlgán,  fejlellensí'gén. 

Nem  véletlen  az,  hogy  a  magyar  journalistika  s  a  magyar 
aziuészet  körülbelül  egy  időben  kezd  megalakúlui.  Mind  a  kettAt 
az  ébredező  nemzeti  öntudat  teri'mti  meg,  u  mely  bizonyos  fáj- 


TÖRTálNBTI  1BOnAI.nH, 


74t 


cliilin.'tö  piiiuiHxiiH  tör  ki  ii  lunvoletUiusóg,  h  bátram ai'adottsjíg 
szemléletire  a  öiining.i  ellen  szór  vádat,  bogy  addig  is  puha  tét- 
lensogbeu  vesztegelt.  Volt  valami  a  levegtlben,  a  mi  mutatta,  bogy 
állapotaink  nagy  átalakulások  elótt  vanuak,  s  bogy  a  kedvező 
alkalom  immár  közéig,  a  mikor  teljes  erÖvel  kell  mnukáboz 
Utuunk.  Ily  körülmények  közt  uyelvöuk,  leKdnigább  nemzeti 
kincsünk  raeg<Wzrse  látszott  clsö  sorban  uemcs:ik  öszlxinszeriS,  di> 
aziiksrg  parancsolta  feladatnak  is  a  az  e  czél  elérésére  kifejteit 
törekvésünk  kürŰlbelöl  félszáz:idíg  magába  olvasztott  miuden- 
nemü  törekvést  s  irányi  A  mozgalom,  mely  már  Mária- Terézia 
alatt  megindult,  hova-tov;ibb  nagyobb  mérveket^  nagyobb  arányo- 
kat öltött.  A  kik  egylmajíyar  tudós  társasíig  felállításán  fáradoztik 
a  múlt  százail  utolsó  tizedébt-nj  csak  íigy  nyerbettek  eszméiknek 
proselytákat.  ba  minden  törekvésilkuek  nyiitau  bevallott  egyetlen 
nzélja  a  hazai  nyelv  volt  B.  Xaláczi  József  e  czélra  ajánlott  ezer 
forintot  a  felállítandó  társaságnak,  s  a  köznemesség  e  czél  érde- 
kében fejtett4?  ki  összes  buzgalmát  a  meg)' egy  üléseken.  8öt  a  Révai 
luegfesziLett  fáradozása  épen  azért  nem  arathatott  sikert,  mivel  íl, 
mint  Ráday  az  Arankához  intézett  levelében  mondja:  »majd  c^ak- 
neni  mindeu  tudományokra  nézve  kiterjeszti  a  társaságot,  mely- 
nek semmi  jó  folyamatját  reményleni  nem  lehet*  >JohbvotívoÍJia 
folytalja  Ráday  —  csak  a  nyelv  mívrUae  vitUttt  rtjyrtiU} 
maradni,  mint  Francziaursxágbau  is  azon  a  végrí  választatott 
negyven  személynek  c^ak  arra  vagyon  gondja.«  A  mi  maradandtU 
a  nemzeti  törekvés  akkor  létesített,  mind  ebból  a  czéll>ól  indult  ki. 

Ez  teremtette  meg  a  Mtigi/nr  lUrmoudót,  az  elsÖ  magyar 
rendszeres  lapot,  jonrnalistikánk  ílsapját  S  miknr  a  siker,  a 
melyet  legalább  nagyjából  elérni  vi'lU  mindinkább  felttíiiö  lett, 
ennek  a  C7.élnak  érdekében  ^/álltak  síkra  a  Xhujyar  Kurir,  Mat/yar 
Merkuriun,  ErtUlyi  Mnyynr  líirvivü,  Hadi  é»  m<U  n«'«<»<<«  türté^ 
nchkf  J\>zéonyí  Mnyyar  Mtízsa,  Magyar  Miiseum^  i.irjiheuSf  3fm- 
JpHí*  Gyiljtrmthty,  Uránia  stb.  Ezek  alkották  akkor  a  közvélo 
mcLiyt.  Nem  a  politikait,  hanem  a  társadalmit  és  irodalmit  értjük. 
A  politikai  közvéleménynek  még  egy  évtizedig  nem  igen  volt  sza- 
bud  birlapbau  hangot  adui.  Be  a/t  nem  lehetett  eltiítani,  bogy  a 
nemzet  saját  irodalmát  gyarapítsa,  fejlessaze.  A  szabadon  hagyott 
U'i-et  iparkodtak  tehát  elfoglalni,  hogy  annak  határait  mennél  job- 
ban kibővítsék.  A  küzdelem  megindult  s  egyelőre  kétes  sikfríluek 
ígérkezett  ugyan,  de  lelkes  tábora  éízrevéietlenfil  növekedett  úgy, 
bogy  mikor  a  híres  1790-ki  (»rszággyfilé3  ni«'gt)yitaüdó  volt:  már 
bizonyos  politikai  czélzatokat  is  programmjábu  vehetett,  a  mely- 
ről az  előtt  s  késdbb  ismét  alÍR  vult  szaliad  hallania. 

tíemmi  sem  mutatja  inkább  a  magyar  nyelv  érdekében  kifej* 
tett  törekvésünket,  mint  jourualístikánknak  e  kezdetlegrs,  itt-ott 


74ft 


TflRTftínETr  IROrtALOM 


pvarKi,  kisszerű,  tU'  vi'pkövtítkeziin'nycilicii  nmiúl  fontrt«aMi.  armítl 
(érdemesebb  teriut'kci,  ft  melyekről  Ferenczy  sokszor  oly  lenóxöleg, 
szinte  megvetőleg  »7M.  Nagyon  ktlöcösiiek  tuj'tjuk,  Iiugy  6  a  pri- 
mitív eszközökben  raindeii  lépten-nyomon  csnk  a  *U^rvszer<Í*<íg« 
biiínyát látja s  pusztán  csuk  >cHvatos  yzólamoknak<  tartja  azokat 
a  lelkes  ajiínlitsokat,  a  melyeket  az  akkor  keletkezu  magyar  lajtok 
programmjukba  vettek.  Hogy  e  bu/galom  a  noiuzot  azivruek  lf*g- 
mélyebb  rejtekiíbÖI  fakadt:  lapjaink  mindeü  sora  igazolja,  A 
magyar  nyelv  ügye  annyim  szívükön  fekszik  a  ezerkesíztöknek, 
miütba  aunak  megíírzése  egyedül  csak  tőlük  függne.  Riiti-s  Révai. 
Görfig  ^s  Kerekes,  Szacsvay  <%  Páucz('*l,  Kazinczy  <•&  Pi-i^/.ely, 
Fábián  és  Cserey,  Kulcsár  és  Méhes  nemcsak  buzilítanak,  fára- 
doznak, de  íUdozuak  is  a  bazsiíiság  oltárán.  Ha  maguktól  nem  telik, 
igyekeznek  tehetöalí  hazafiakat  a  jó  ügynek  megnyerni,  hogy  príly.v 
díjakat  tűzhessenek  ki  n-s/int  grammatikjikríi,  rósziut  más  nyelv- 
tani kérdt'sek  fejtegetésére,  vagy  irodalmi  müvekre.  Hogy  a  magyar 
nyelv  visszanyerje  ösjogát  a  közéletben  is :  ez  volt  a  kilcnczvenea 
évek  törekvésének  legffibb  czélja.  >Ne  csudálják  érdemes  olvasóink 
—  íija  Péczely  a  Mnidenes  (ii/njtejnéfnfheii  —  bogy  mi  iíi  idy 
gyakran  sürgetjük  azt,  hogy  a  törvényszékekbe  a  magyar  nyelv 
áílíttasflék,  mert  ett51  fi^gg  uenuetiink  raegmaradáíia.*  Lapjaink 
nem  szólnak  egyébríÜ,  mint  csak  u  hazai  nyelv  kirejlesztéáére  ov.élzó 
buzgalomról.  Áz  Eníi'li/i  Mfigi/nr  ffírvh  ii  f*.^ész  elnigadt-atássíi)  fra 
mogyegyftlések  végzéséről,  a  mely  szerint  a  jgyülésnek  napjától 
a  vármegyéktől  azonba  tett  tisztek  mindent  magyarul  folytassanak 
s  a  tudósításokat  is  mind  magyarul  tegyék  a  kormai'  l^ 

kívánják  továbbá,  hogy  a  kormányszék  is  nekik  magy,  ■■> 

s  hogy  a  maga  kebelében  is  mindent  élö  honi  nyelven  foljtafisou.*^ 
Erfísen  líiktet  a  büszkeség  s  a  magyar  önérzet  az  író  keblében, 
mikor  azt  mondja,  bogy  Krdélyben  semmi  akadály  sem  állja  útját 
a  magyar  nyelv  behozatalának.  *Mi  —  úgymond  —  erdélyi 
magyarok  és  székelyek  a  legnagyoblitól  fogva  a  legkisebbekig 
Istennek  bábi,  uiiud  tudunk  magyarul.  Nálunk  egy  sztilet<*tl 
magj'ar  nagy  úr  sem  mondja  ezt :  én  ugyan  értek  vabuuit  mngya- 
rál,  de  nem  tudok  beszélloni.  tessék  az  úrnak  deákul  eléadni  a  dol- 
gát.«  stb. 

S  az  eredmény,  a  mit  ez  oly  sokszor  lenézett,  hibás  szem- 
[Mjntból  magyarázottf  igénytelen  eszközük  felmutattak,  nem  oly 
kieMÍnylendö,  nem  oly  csekély,  niint  sokan  rlllitják.  Csak  a  kassai 
Magyar  Muzfumrn  hivatkozunk.  Egy  felöl  a  legjoldi  írókat  tudta 
először  némi  középpontba  gyújtffni,  másfelfii  elÖszür  keltt*  tol  a 
közönB/'g  érdeklődését.  Nem  megvetendő  dolog  az,  hogy  a  fiilyó- 
iratból  rsn]>;in  Maros -Vásárhely  re  egyszerre  megrendeltek  fezáac 
példányt,  hogy  a/,  erdélyi  részeken  terjesznzék.  Az  is  méltó  ;»  f»"d- 


TÖRTRMKn  tBOIiAUlM- 


741^ 


említésre,  hogr  ft  Kíiziiiczy  OvphrusMA  RiiUay  egy  magn  Luszotiöt 
pífUláiiyt  r<*nd*íl,  ho«;y  {íiiiri  ismerösoi  közt.  terjes/s/e. 

Niacn  valami  t4liih:i>:uttiil>h  tlolog,  luiiil  a  multak  lÖrti*netct 
a  mai  felfogás  Bxemüvegével  vizsgálni  a  megítélni.  Ig;u,hapgy-egy 
rrgi  lapot  elÖves/ünk  a  ní^zzük:  van-e  heiino  vezt^rc/.ikk,  milyMueV 
a  íiírei,  mit  kí'izöl  a  in«?^<í  yagy  épen  uz  orszáií  tryölí''sr'i'r>l,  stl». 
minilez  ma*;!Íhaii  csu]»a  száraznak,  rlvezbctíítiennek,  szinte  silány- 
nak tűnik  fel ;  (le  ha  azt  a  hatjíst  tekintjük  a  maga  HL;t*sz)'ben.  a 
melyet  lapjaink  el^jitlrztck :  itclpiüiik  sokkal  kctlvezi'tliliei)  iil  ki. 
Már  maga  az  a  tény.  hogy  néhány  lap  mofujarúl  jelent  mej<  s  az 
édea  anyai  nyelven  mert  9z«Mni  a  közöust^ghez.  bizonyos  láthat*'* 
vívmánynak  tartatott.  Hát  méjí  mikor  ugyancsak  maffyHríil  olvaK- 
hatta  a  közönség  azokat  a  lelkes  Inizditásokat  a  melyekí^t  fárjid- 
hatatlanúl  használt  minden  r^^i  magyar  szerkeaztfi.  Szinte  esodá- 
latosoak  tetszik,  hogy  mert  például  Szacsvay  oly  elszántan  s  nnuyi 
nyíltsággal  írni,  mint  a  Kurir  1 790-ki  évfolyamáhan  s  a  Hntnfiúk 
tnkíjréhen.  hogy  merte  :i  csak  kissé  engedi'konyehli  consnra  minden 
szabadalmát  felhasználni,  hogy  maró  güuyjának  teljes  erejrtuntfio 
az  idegenekre  úgy,  mint  a  uemzeliségOkltöl  kivetkAzölt  Í^Tiurakr.i 
egyaránt.  < )  a  legelevenebb,  legmozgalniaaabb,  legélénkebb  kép- 
/elroÜ  s  legélelmesebb  szerkeszti  abban  az  időben  b  cnak  sajnál- 
nnnk  lehet,  hogy  a  Ferenczy  könyvében  alig  találunk  nMa  egy  pár 
jellemző  vonjist,  noha  Jakab  Klek  már  ez  előtt  évekkel  megírUi 
majdnem  kimerítő  életrajzát 

Ferenczy  oly  kevéssé  tudja  i%  szereplő  egyiknek  működését 
világosan  előadni,  mint  a  mily  csekély  mért4''kben  ért  a  hírlapok 
fejlődésének  magyarázatíthoz.  Ha  könyvét  olvassuk :  elégedetlenek 
vagyunk  magnnkkal  s  nem  tudjuk,  hogy  ez  elégedetlenség  oka  a 
c^)mp<)sitio  hiányns  voltálian,  vagy  magában  a  tjírgyban  kere- 
sendŐ-e,  Ferenczy  maga  is  érzi  s  bevallja  míive  fogyatkozásait,  a 
melyeket  azonban  kissé  lassfibb  s  behatóbb  munkával  talán  el- 
kerülhet valrt.  O  ugyan  mftvo  hibáit  annak  rója  fel,  hogy  aem  a 
mi  irodalmunkban,  sem  a  külföld  ir(>ibihnjíb:)n  nem  tíklált  semmi 
kalauzt,  a  mely  vezette  volna  vi/sgéilnílá-íaibau  s*  a  mely  kutaíá- 
s:LJban,  fökép  pedig  a  c^jmpositíúban  mintául  szolgnlbatott  volna. 
Kx  azonban  kissé  nagyon  is  gy^^nge  mentségnek  tetAzik. 

A  ki  tárgyát  lehetőleg  a  maga  egészében  fogja  fel  s  tisztá- 
ban van  a  ké'rdé-sscl,  a  melyet  meg  akar  oldani,  az  bj'u*  érezni 
fogja  az  előmunkálatitk  hiányát,  do  raind»iirfirtre  oly  szempon- 
tokra helyezkedik,  a  honnan  a  íejliRb^t  ha  lépésrÖl-lépoare  nem 
kisérheti  itt,  leglább  nag)j:íbwl  elég  bixtosan  rajzolja  a  körvona- 
lakat, a  melyek  tárgyát  felvilágosltj&k.  De  kttlönbeu  is  a  Toldy 
Fcrencz,  Jakab  Klek  s  legkivált  idí^b  Szinnyei  József  idevágó 
előzetes  kutatásai  bizonyára  eléggé  útba  íga2Íihatjilk  amelyebben 
StluiHiK.  1887.  IX.  FCtsT.  il) 


PiSTr  ntooAtiOii. 


YÍsisgálót,  a  beluiUMili  kutatóL  Ni>m  Í6  híhá/tutjiik  mi  F^'i'eiicxy 
kÖu\véI)en  a/t.  hogy  elmuln&ztolta  volua  a  ré^i  lapjaink  keletke- 
zéstWiek  killKö  (.iirti-uutére  voualkozó  .-idatok  üsszogvíijtési^t;  söt  azt 
hisaszük,  hojt;y  levt'lt.iri  kutatíisai  lo^iukáldt  mt-UíiuyoibaU'ik. 

VaióljHii  e  trkiiitotiieii  KerHiu'zys/t'psnagy  mtinkút  vó^zett. 
dől  mouilja,  hupy  184ü-ijí  majdnem  teljes  liihlioKraphi.íjál  állStottii 
Öss/.e  a  hirlapukiiak  s  folyóirtitoknnk.  Nem  kurQlte  ki  íigyelmét 
egyetlen  tontosli  jelMisóg  sem,  s  inkáltb  kivűnt  adattjyüjtű.  minta 
a/ú  s/(irosniil»  t'rWlmébttn  iró  leuui.  Kiitatá^aii>.-in  szfíreursés  vnlt 
Ó8  sikpit  mututhiit  müve,  a  melynek  sokan  fo^'ják  haszuát  venni. 

D(i  már  a  külsű  i^s  lielsA  forma  htáuyaít,  a  túrgyahUnak, 
hugy  ögy  mtmtíjuk,  rendszertelenséget,  króuikaszerrisrgt't.  egyetlen 
olvasójának  sem  lehet  P^lremagy arázni.  A  hiányok  szembtítünÖk  & 
könnyen  észrevehetők. 

Soha  8em  volt  az  irodalmi  közvélemény  előtt  eddig  mép  v'i 
író,  a  ki   csak  a  szoms   idfirendi  egymásutánhoz  rag:iszkoJv:t,  a. 
fejlődés  különböző  st,*Kliumait  ki  nem  tudta  világosan  jelölni,  a 
ki  az  egymást  követő,  vagy  egymás  mellett  tejlödÖ,  lénifetfökben 
egjf  mással  trljrsfn  uzonoH  jeienséi'ckvfA  mind  külr»nkalün  elmondta 
uzl,  a  mi  összefoglalvji  egy  pár  igazán  jel!t;mző  voM!Ísl>a  tömö- 
rülhet vala.Ferenczy  időrendben  halad,  a  mi  magában  véve  helyvs 
is.  üe  azt  már  keviiabbé  helyeselhetjük,  hogy  minden  egyes  lap 
tartalmát  külön-külön  elmondja  s  pedig  iakáhb  csak  a  C2Íkkek 
czimeiben,  mint  azok  szellemének  valami  elevenebb  magyaráza- 
tábau.  iíenuyivel  jobban  tefvzi,  ha  felsorolja  legaláldi  a  Kulc&ir 
lapja  keletkoztéig  m**git?Ient  lu])ukat  s  úgy  iparkodik  mind  a üzer- 
keszt^kröl  mind  a  Ixirlapok  irányárúi,  hatásáról  néhány  valóbafi 
joUem/ö  vonási  összegyűjteni.  A  milyen  jellemzést  könyve  elaft 
néhány  fejezetének  végén  olvasunk,  csak  puszta  ismétlés. 

Másfélül,  ha  jól  emlékszünk:  a  pályakérdés  politikai  viszo- 
nyainknak s  a  hírlapok  fejlődésének  párhuzamos  magyar:Í/atát 
kívánta.  Nt'ni  tudjuk.  KeriMiczy  hogy  értelmezte  ezt  a  kívánalmat; 
de  könyve  azL  mutatj.a,  hogy  ltí30-ig  édes-keveset  törődött  n  kér- 
désnek ez  egyik  lényeges  oldalával.  S  a  legrégibb  lapoknak  inkább 
csak  könyvészetére,  keletkezésének  kiílsö  történetére  fordította 
íigyelmét.  Talán  nem  hibázunk,  ha  mindezt  téves  áUás|)ont]ából 
magyarázzuk.  Kégi  politikai  lapjainkban  6  sem  lát  egyebet,  mint 
az  osztrák  hivat^ilos  lapnak  száraz,  silány  kivonatát  s  legalább 
1830-ig  alig  tnd  vulaniit  fidhozni,  a  mi  ama  kor  politikai  köz- 
véleményének  alakulásához  egy  pár  nyomós  adatot  szolgáltatna, 

Többször  hangoztatták  nálunk  azt  a  könnyen  elfogadott 
véleményt,  hogy  körűlljolöl  1830-ír  semmiféle  politikai  közvéle- 
ményünk svm  volt,  hogy  ii  hírlapok  óvakodtJik,  mert  óvakodniok 
kellett  mindentól,  a  mi  az  idegen  kormány  eljárását  csak  némileg 


J 


TÖRTliKRTI  IKODALOM. 


75] 


IS  pyanúsítiiui  mcrt*^  volua.  Ha  úUnliinosSiiglt.'iu  mouiljuk  ki  e/ 
ítéletet:  tőblié-kevéHhlii'i  igaznak  tets/ik.  AzoultHu  néhány  fontos 
kivételt  kell  tcnuüulc. 

Hogy  az  1790-ki  mozgalom  monnyíre  éKsnkon  visszatükrö- 
ződik c  korbeli  Upjainkon:  p|óg,  ha  csupiiu  a  Szncivay  Maqtfnr 
A'iM'tVjiit  említjük.  A  szerkcszt/l  töl>bek  ko/.t  tígy  niegyc  pyrtlt'fll 
irviÍD  le  1790-Iien,kemiíuyöu  megleczl;é/.toti  a  tTlurakat,  kik  temér- 
dek pénzt  pazarolnak  el  díszköntöí^eikt'u,  n  melyeknek  ára  miml 
kimegy  c  szegény  országból.  >lukiUjb  fordítanák  luír  harmadrészét 
egy  nmtjtfdf  társasdff  feláUításái*a  -  úgymond  —  mely  ált:vl  a 
hazának  nem  egy-két  honapii;  tartó  fényt  és  pompát,  hanem  őrük 
dicsőséget  fizerey.tiének.c  AlUlában  Szacsvay  tüljbször  festi  élén- 
ken, jóízű,  nem  egyszer  keserű  humorral  konSt.  miből  látszik. 
hogy  Szacsvay  merész,  szókimondó  ember,  a  ki  nem  hallgathatja 
el  az  igazsíigot,  a  ki  inkább  tflr,  aggódik,  töpreng,  évödik,  önmagiit 
emészti,  de  addig  meg  nem  hátrál,  míg  ki  nem  mondta,  a  mi 
szivén  volt.  Csípős  günynyal  sújtja  a  8zaba<l  szót  tűrni  nem 
akarókat.  Keserűen  kifakad  az  idegenek  ellen,  kik  minden  hi- 
vatalt elfoglalnak,  nyakunkon  ftlnek,  lenézik  s  megvetik  a  magyart. 
ȃrdemeiuk,  jussunk  irigyei,  tolviiji  ellen  ne  oltalmazzuk-e  ma- 
gunkat? —  kiált  fel.  Szégyenkedve  boszanko<lora  a  szánom  érte 
nemzetemet!...  Elkeseredik  a  szív,  jajgat  a  sok  szonvetlő  (ilöt- 
tétek,  ország  rendéi!*  Ez  a  legerőteljesebb  hangja  a  múlt  század- 
beli m:igyar  sajtónak  8  azt  hiszizűk,  hogy  mindez  némi  halvány 
jellemzéséül  szolgálhat  a  hirtelen  fiiltámadt  mozgalomnak. 

De  va.üon  általában  pulitikui  lapjaink  vizsgálat.-iban  milyen 
szempontokból  kell  kiindulnunk?  Elég-e.  ha  mint  néha  Ferenczy 
teszi,  fidsoroljnk  néhány  szám  czikkénrk  a  czímét,  s  majdnem  tel- 
jesen mt'gfeli'dkeznuk  arról  a  hatásról,  a  melyet  egy  régi  magyar 
hírlapnak,  habár  szerény  mértékben  is,  el6  kellett  idéznie? 
Hogyan  szolgálja  egy  politikai  lap  leginkább  a  közvéleményt? 
Bizouviíra  úgy,  ha  a  kormány  intézkedéseit  vagy  védi  és  helyesli, 
vagy  pf'dig  azok  nézetéhez  Cííatlakozik,  a  kik  elégületlenek  a  nitíí- 
levö  állapotokkal  h  megtámiidják  az  ország  kormányát.  Mit  jelent 
ax,  hogy  n  régi  magyar  hírlapok  ép  úgy,  mint  a  régi  angol  lapok. 
álUlában  véve  miudenhen  helyeselték  a  kormány  eíjúnlsiít  s  ho^y 
még  a  József  császár  szabadelvű  a  íínkényeü  intézkedéseit  sem 
gyÓzik  eléggé  magasztalni,  noha  titokban  nem  egyszer  i  i  i  ':  1. 
meg   maró   gúnynyal,   erős  sarcisrauíHal?  Mi  annak  i- 

Ua.  ht»gy  József  ewász.ár  halálakor  .alig  talál  Szacsvay  néhány 

^éltiiujló  szót  az  életében  annyiszor  dic&ért  uralkoíló  érdemein*, 

s  hogy  még  a   Martinovics-féle   »í#ssKe*»skftvé««  vérlie  fojt/isa  i.'^ 

t'*"      '    '       "  "kkf'l  t^-ilálkozik  az  akkori  lapoknak?  Mindtvtalán 

m-  iH-njf^sak  hirla)viaiukríi,  áv  magára  a  kormányra  is. 

49* 


752 


TÖlfHniBTI   IKOPAti'tM. 


Vagy  auuak  seioiui  jelentöséjíet  nem  tulajdonit  Feronczy,  hogj* 
például  az  n97-ki  insurrectiót  rnilven  uagy  dicsérettel  fogmljAk 
összes  akkori  lapjjiiuk  s  hojíy  szinte  vetélkedve  közlik  a  leg.iprólfe- 
kiish  öiikónU's  adnko/.úHukfit  is,  u  melyek  a  Fereucz  tróuja  védel- 
midre tétettek?  Csodjílkozunk.  bo^y  Fereuczy  mé>í  oly  szemhe- 
szökű  jelenséget  sem  emel  ki,  luiut  a  inelv  íi  iiayy  fríiuc/ia  forrrt- 
dalom  esemétiyeiuek  elliesitélésétfen  uyiUvtkostik;  liogy  a  franczÍA 
forradalom  minden  túlsiíg.St,  a  repuMícanusok  legiziLsatóUU  liessté- 
deit  is  olvashatja  a  ueuizet,  ez  ellen  a  cenzúra  nem  tesz  óvást 

Valóban  mindez,  némi  adalékul  szolgálhat  ama  kor  köz- 
Téleményéhez  s  mutJitjii,  liofjy  ré|ri  Upjaink  hol  kíízvi'tett^  hol 
közvctetlen  magyarázói  történelmünknek,  politikai,  társadalmi  s 
irodalmi  fejlÖ<léstliiknek. 

FereiiGzy  azonhan  nemcsak  a  múlt  századlicli  mimyar  köz- 
vi'leményhez  ali^í  talál  igazán  jellemzfi  adatot  akkori  lapjaink- 
ban; de  egt'sz  1830-iij;  úi;}  Kzólván  száiidí-koftan  mellÖzi  a  KuU-SíSr 
lapjúiiftk  úgy,  mint  a  Maijtfnr  A'rtrírnak  a  nemzet  tárnadalnii  ala- 
kulására kifejtett  hatásáU  Szerinte  a  Kossuth  i h-száíjgyüUjti  **■« 
Tftwényhatósáqi  TudósMsn'á^  minden  addigi  lapot  »elvlelenw*g 
i'rs  iránytalíinsá.e  jeUemez.<  Akkor  az  az  »Önzet,len  bazatias  irj-ioy. 
melyet  soha  e^y  pillanatra  e«;yik  sem  t4'?esztett  szem  ebll,*  »  h 
mely  Forenczy  szerint  is  valamennyinek  kuzös  jeliéibe  voU,  va^y 
maí^a  az  elvtelenség.  vapy  pedij;  a  szerző  felfowásn  és  éi-töloiew'se 
Talnbau  téres  és  elhibázott  Igaz,  hogy  Kossuthig  majd  mindea 
magyar  szerkesztő  óvakodott  a  politikai  állapotok  l'  ■  't'.I; 
sem  bátorságuk,  sem  tanulmányuk  nem  Í;íen  vultíirra.  li  'í- 

kai  eszméket  adjanak,  politikai  olvtket  hirdessenek.  liií'Hi>:Í.rA 
inkább  társadiilmi  s  irotl.almi,  mint  politikai  átalakulásunk  elo- 
barczosai.  Kz  tagadhatatlan.  De  vájjon  a/t  jelenti-ü  ez,  hogy  Qik 
valamennyien  elvtelenek  (is  iráiiytalauok  voltak,  vagy  azt,  hopy  a 
politikai  érzék,  mely  szabadabban  s  nyomÓHabban  mert  volua 
nyilvánulni,  mé'g  csak  csirájában  szendergett  s  csak  tár^^idalmi 
8  iroilalmi  harczaink  diadaláVtl  meríthetett  erőt  a  teljes  regeu€>- 
ratióra?  Vu|jou  muga  S/écbcuyi,  a  legnagyobb  magyar  is.  nem 
az  irodalmi  é*s  t-ársadalmi  :ltalakitf)s  pályáját  választá-e  először  % 
vájjon  elvtelennek  s  iránytalannak  raimdjuk-e  ezért?  Ok  mM 
fegyverrel  nem  kíizdhettek.  c^ak  :izzal,  a  mely  kezükl>en  volt  s  a 
melynek  használatát  el  nem  tilthatta  sem  az  idegen  kormány  éber- 
sége, sem  a  nemzet  közönye. 

Általában  Ferenczy  sokszor  nagyon  könnyedén  bánikal«í»- 
súlyosb  értelmíS  szavakkal  s  hiányozni  hitszik  I>el6le  az  a  mélyebb 
éti  bensőbb  tárgyszeret^t,  a  mely  az  írónak  iiemeíiak  stiljf-t  teszi 
melegebbé  s  világosabbá,  de  Ítéleteit  ím  féken  tartja.  Azt  azoultnn 
el  kell  inmeniünk,  hogy  a  Kossuth   PetH  fHrlap]^  tíirgyalájíá.ti'il 


ir>:\ 


kezdve  efjész  1847-ír  sokknl  iiik:ÍI»li  helom^lyed  vi/t(g:ílnd:isail«», 
sokkal  8)!éle$ebb  mederheu  vczoti  ti^r^yalasát.  sokkfii  töbUjelUna- 
zöt  moDÜt  mint  könyTc  elsÖ  fek-ben.  Csakhogy  a  fejlődés  stadiu- 
matt  itt  is  ali^  ttidja  világosan  kijelölni,  mintha  a  kérdés  a  maga 
ejíészében  csak  kevóttsé  foglalkoztatta  volna.  A  Kritikai  Lnpok- 
ról  meííenilékezik  ugyan,  b:ír  nem  lehet  mondaDi,  hogy  felfogásá- 
val az  olvasót  is  mindenben  kielégíti,  de  már  a  Kisfaludy  Kitroly 
Aurora}{ir(A  egészen  hallgat,  a  mely  p^dig  ulkalmasint,  mind  a 
mellett,  hogy  zsebkönyv  volt,  sokkal  ti'ibb  h:it:íssal  volt  az  akkori 
B  a  későbbi  lapok  szerkf^ztési  módszeréuek  fejb''>dés<^re  8  a  közön- 
ség érdeklödHöének  fi'tlgpi;jtíszté.sérc.  mint  sí»k  ogyéh  időszaki  lap. 
Magíin'tl  az  AthcnaeumriA  sem  tnd  igazjíu  jellemz/i  képet  adui, 
mind  össze  c^ak  annyi  fontosságot  talál  benne,  hogy  az  Athenaeum 
ki'zdte  meg  a  szSui  bírálatokat,  mintha  e  tekintetben  már  ii 
Társalkodó,  a  melyben  még  \\  vidoki  színészetről  is  f[»ész  rendsze- 
res czikkek  jelentok  meg.  nem  niegelözto  volna* 

Még  behatiibh  tiírgyahlsaiban  is  Uilííluuk  a  felfogásnak  oly 
uemrt  hibáira,  a  melyek  kissé  figyelmesebb  vizsgálódátísal,  a 
jclb^razö  iránt  kissé  í^lespbb  érzékkel  könnyen  clkerfühetök  lettek 
volna.  Hogy  Dessewffy  Aurél  határozottan  elítélte  volna  s  novet- 
si'gf'ssé  tctttr  volna  a  Kossuth  által  mag.'isztnlt  mcgvt't:  aztniagn 
Kcreuezy  tjigadjaa  Dessewffy  Aurélrólsznlómunkiíjábíui  (XLVII. 
L),  a  hol  arról  azól,  hogy  DessewÜy  is  fenn  akarta  tartani  a  vár- 
megyei renszert,  csakhogy  azt  saját  hatáskörére  utíiUii.  KiilOnben 
a  Kossuth  és  Dessewffy  jouruaUstikaí  möködéiiének  összehasonlí- 
tása a  Fereuczy  könyvének  legsikeríUtebb  lapjai  közé  tartozik; 
aifionbau  itt  is  tovább  megy  a  ha.«onlilíií-l>au,  mint  a  melyhez  elég 
könnyen  megtaliilhatná  a  ttiláló  kifejezést.  Kár  volt  ezt  a  semmi- 
kép sem  helyes  összehasonlit^ist  ide  is  fölvenni,  a  melyet  m.-ír  más- 
kor is  kifogíísolt  a  kritika,  hogy  t.  L  >  Kossuth  a  demokratikus 
píirlameiitiiismus  alapjait  r.uktA  le,  Dessewffy  liberális  absolutis- 
mii*^t  tervezett  bureaucratiaval,  előtte  a  parlamentaris  kormány- 
formii  utápiónak  tftnt  fel,*  holott  néhány  lappal  később  a  szerző 
magíi  mondja,  hogy  Eötvös,  Caeugery,  Kemény,  Trefort  stb.  vol- 
tak a  >parlamentariü  felelős  kormány  tUíJ  apostolaic  Magyar- 
országon. Bizüuy  Dessewffy  Aurél  életélien  még  mindenki  előtt 
utópiának  tfínt  ffd  a  parlamenti  feltdt**;!  konnányformu,  s  kár  ezért 
Öt  mintegy  váddal  illetni. 

Ennél  a  párhuzamnál  azonban  sokkal  kevéabbt^  aikerCLlt  a 

Széchenyi  és  Kossuth  között  vottt  párhuzam.  Széchenyinek  a  téd- 

gylel  flgyében  t,'UiúsStoit  m:igatart;Uál  eíiyáltAlábiin  nem  tudja  a 

Rorzö  érteni,  sőt  hírlapi  stílusát  is  meglehetős  téveBi'n  jellemzi. 

Hogy  S/échenyi  előadása  minden  darabosságJt,  uyers<*9ége,  tömött- 

ségc  a  crejti  uiellctt  ía  'komiyeu  folyó  s  ömletog*  volt :  ezt  először 


l^i 


Tí'iIlTKNETI  IRitDAI-UM. 


s  ulkaliuiislnt  uUiljíVi'rt  is  caok  a  s/er/Ötol  Imlluttuk ;  hulott  in^ír 
a  másik  lapoii.  uthány  sorral  az  utjín  3f:ir:iKztó,neh^'z«  olvaemúny- 
nak  mondja  azt  maga  Fcreiiczj.  Késöhii  mí*g  inkább  ellí^nt  moud 
önmagának.  Ügy  látszik,  6t  az  a  közveteÜenBég  s  őszinteség  ejtette 
tévedésbe,  amely  a  Széchenyi  atiljét  k-RÍukább  jellemzi. 

Hogy  azonban  a  szerzőnek  pokszor  mily  kevés  érzéke  vjin 
iiz  iga/ájj  joUeniző  adalok  ii'áut:  semmi  sem  mutatja  itikább,  iiiiut 
a  mit  Treforlról  moud,  a  kinek  hirlnpi  munkássápíit  Hpjaw  elég 
böveu  ismerteti,  de  épfu  azt  uem  említi,  a  mivel  abban  az  időben 
Trefort  leginkiUdi  batott,  a  mi  legélesb  polemiftm  adott  okot  s  a 
miben  legtöbb  önnlló  eszmét  tárt  lel  az  akkori  közöuségnck.  Ért 
jflk  a  iifvizeti  baiil:  melletti  hosszas  és  férfias  küzdelmét,  a  mt'Ij 
körülbclfll  elfiször  mutatttt.  mi  fog  válni  az  akkor  még  ifjú  s  hovcs 
vérfl  nemzetgazdasági  íróból. 

Azonban  nem  folytathatjuk  tovább  észrevételeinket.  Ezek- 
nek sora  már  így  is  hosszúra  nyúlik  a  nélkOl,  hogy  a  könyvnek, 
nem  mandjuk  valamennyi,  CAtik  feltiiuíibb  hibá.it  is  földeritbetlQk 
volna.  Az  1848  9-ki  mozgalom  lapjairól  összeállított  rövid  víIz- 
latát  azonban  lehetetlen  szó  uélkúl  hagynunk.  £z  s  a  következő 
fejezet,  mely  a  catistropha  után  keletkezett  lapok  felületes  szem- 
léjét adja,  leggyöugéblí  része  a  könyvnek.  Sokkal  jobb  lett  volnri^J 
ha  egészen  elhagyja  Ferenczy ;  így  legalább  m  a  hatds,  a  mely* 
müvének  az  ezeket  megelÖzÖ  részeuyujt,  hanem  teljes  is,  legalá b)i 
kielégitÓ  lesz  vala.  Ezekből  következtetve,  V)ilami  sokkal  jobb 
munkát  akkor  sem  irt  volna  Ferenczy,  ha  nagyobb  elötanúlm^í- 
uyok,  kittinőbl)  minták  után  dulgozhatikis,  Mertimeaz  1848  9-ki 
mo/galuiak  liirlapjairól  mi  magunk  is  két  dolgozatra  nmlékfizüuk. 
a  melyek  mindegyike  ezelőtt  pár  évvel,  egyik  épen  lÖ86-ik  év 
márcziiwában  jelent  meg.  Ha  soha  egy  ilyen  lapot  kezél>e  nem 
vesz  is,  már  csak  c  dolgozatokból  jobban  át  kell  vala  értenie 
mindazt,  a  mi  e  korból  egy  ily  rövid  vázlat  körvonalait  alkothatja. 
>Báró  Eötvös  József,  báró  Kemény  Zsigmond,  gróf  Dessewffy 
Emil  helyét  —  írja  Ferenczy  —  a  Madarászok,  T;incsicsok,  Vas 
Gerebenek,  Sárosyk  (iffj/O  foglalták  el,  a  szigorú  rend  és  töiTé- 
uycsség  hangoztatóit  a  féktelen  szabadság  szóvivői  váltották  fel,  a 
monarchikus  eszmék  képviselőinek  szavát  túlharsogta  az  antidy- 
nastikus  áramlat  zaja,  az  uralkodóbáz  iránti  loyalitás  védőit 
elnémította  a  vörös  republicanusok  terrorismusa.  —  A  régelibi 
közlönyök,  a  A\-ms€ti  Ujmg^  a  Jehnkor^  a  Budapesfi  Híradó^  a 
Mull  f'8  Jelen,  még  a  mérsékletet  tartó  ellenzékiek  is,  a  jPeaíí 
Hirlfip  és  Erdélyi  //tm</íímegazOntck  s  helyet  engedtek  a  Rfidicdl- 
lop,  Respublicn,  Itefurm,  l'Jsti  Lapok f  Szahnfhdtf,  stb.  stb.  új 
vállalatoknak,  melyek  valamennyien  a  megváltozott  közhangulat 
tolmácsai  voltaik.*  Mi  úgy  tudjuk,  hogy  Kemény  egész  1848.  végéig, 


TftitTÍCNKTI  inonAl.un. 


755 


vagy  legalább  novomber  végéig  dol|íoz6  társa  maradta  Prí'i'/A>- 
/rt/mak.  Ekkor  vált  meg  tííle  Cseugeryvel  efíylUt  s  pzért  írta 
Szemere  Bertalau  1848.  ilccz.  2-íín  bozz;íjuk,  mint  amaz  itloklefí- 
kiválóbb  piililicistíiiboz,  híres  levelét,  a  mely  csak  kt^)!*!'  nz 
Krdí'lyi  Ji'mos  s;/erkeS7.tetto  y?p«/)i//>ímil»aD  jeleubetettmog.  Aztnii 
a  Penti  Hirhp  Jóbu  szcrkesztí^sílien  egész  1^49.  jíil.  8-ííip  feun- 
állt,  tebát  nem  enpedhette  át  helyét  a  Radicdllapüsik.  mely  már 
1848-ikévfi?7,én  megpzftnt.  Az  ^rJfftyí  lUrado  pe<lifr  Kohz»vnn 
llirndÓTíi  váUozott  U^íy  hUszik,  Fereiiczy  iiapyou  ti'ijéko/allaií 
p  mozf^almas  idők  lapjai  körni,  kiilöaben  érlbftctlpn  ví>lna  eMt- 
tünk,  hogy  uz  Klltnfjrt  s  íiMdrczttm  Z'izr«í>'íö(/i7.*cthoí^- tudja p/ir- 
bnzaroba  tenni  egi-TnáBsab  mind  a  két  lap  irányiét  egynek^  a/onoH- 
nak  itHve.  Még  a  Kossuth  ^tV/rt/j/rftisnngyon  keveHetlorgatbatta, 
mt»rt  különösnek  találjuk,  bogy , azt  a  szú  iRgtiipabb  értelmében 
íorrtidalmi  közlönynek  tartja.  Általában  az  egész  fejezet  iizt  a 
hatást  teszi  nink,  hogy  í'erenczy  a  rúntebb  említett  két  rendbeli 
czikkek  rövid  kivonatát  közli  a  nélkHb  hogy  világosabb  áttekintés- 
sel 8  tisztíibb  szempontokkal  rondplkeznék.  Arröl  szintén  mit  ne 
látszik  tudni,  hogy  a  tornid.alom  ntáni  legeltiö  lap  a  Szilágyi 
Ffírenez  Mmjyar  Hirh^p}^  volt,  a  melynek  folytíitásakép  a  Ihtda' 
j>rjtfi  Hirlnpoi  kell  vala  eodíteniet  a  melyeknek  mindegyike  egy- 
szersmind hÍTataloB  közlftny  is  volt  Ferenczy  csak  a  nölfjufntíir- 
ról  szól  8  a  P^sti  NnphkfA.  A  Bwfape$fi  líírhspoi  íízilágyi  Virgil 
Bzerkejüztósének  tulajdonítja,  holott  tudva  van,  hogy  Szilágyi 
Ferenc/  szerkesztette  stb.  Szóval  e  pár  fejezet  annyi  tjijékozat- 
lannágot  árul  el.  a  mennyit  ily  kis  helyen  alig  találhatunk  vala- 
mire való  munkában. 

Ha  aztán  azt  kérdeznfik:  milyen  fogalmakat  nyoriiuk  e 
könyvből  arra  nézve,  bo^y  mikép  fejKidött  a  mai  vezérrzikk,miké|> 
alakultak  mt'g  a  különféle  rovati»k  egymás  uUn  .  hogy  vált  .i  birlap 
lassaukéut  íi2zá  a  mi,  abból  az  annyira  lenézett  kezdetl)fíl.  mely 
iránt  nemcsak  a  szerzA.  de  ^okan  mások  is  oly  megvetésííel  visel- 
tetnek; hogy  alakölt  s  milyen  fejlődésen  ment  át  a  magyar  jour- 
nalistika  stilje?  —  mind  e  kérdések  iránt  meglehot-fia  homályban 
maradunk,  mivel  e  kérdések  -okkal  kevésbbé  foglalkozr.atlák  a 
Kzerzöt,  mint  a  lapok  ?*zerkeaztésének  külsű  lörtéuetére  vnnatkozó 
adatok  ögszegyÜjtAse,  a  melyeket  csakugyan  jó  sikerrel  ha-íználbat 
egy  szeren  esést*  blí  tiinulmányozó,  ki  a  magyar  hirlapirodalom  ttir- 
tííuelmének  behatóbb,  világosabb,  a  fejladés  fokozaiAÍt  tisztílbban 
feltfintiptö  megín'wára  vállalkozik.  -~  A  Ferenczy  kisérlele,  mint 
ilyen,  basználhiitó  munka,  de  mint  irodalmi  mft  >iok  k-ivánni  valót 
hogy  hátrasc^sak  szerény  mértékben  elégítheti  ki  követelményeinket. 

Sxelevény,  1887.  Wfiept>  10. 

Ke('«Kfts  Hkni. 


75G 


rrtRTÍNETl   (RU[iATA)M. 


Aiw'MínffparorjKáff    tfániiamirfUMéntk   turt^mJc.    Irln    Í**ch    AhUú.    fi.    hi'hi 

ítíOO — lU^)-ig*    liuűapaiteMy   kúulja  a  mjit/^ti-   tu/Í,  ALaHémM   /A   é$    ti/ 

luxtáijfa.  Ara  5/ri,  1 — fi-iö.  tnp. 

A  testes  kötetben  a  swlmcczkörnyéki  bányaridííkfplsi'.áxados 
törtéuett^t  vesszük.  Szerző  mjir  hivatali  állásáuál  fogva  rendelke- 
zett mimla/oü  forrásokkal,  niplyek  a  mozgalma*  időszak  gyorsan 
váltakozó  p&cmi'uyi'ire  hivatva  valának  világot  vetni.  ÉiíépeuabÖ 
adathalmaz  tévé  szHkségess/',  hogy  a  kezdetben  két  kötetre  terre- 
zett  munka  immAr  uégy  kötetes  keretre  terjeszkedett  s  az  itt  bemu- 
tataodó  második  köttit  talajdoaképea  azt  a  fejlődési  proccsáust 
öleli  fel,  mialatt  a  kiucst-Vr  a  selmeczi  báuyamegyi'ben  túlsúlyra 
ütuelkedve  a  magánvállalatok  iráuyára  C-%  íizt-mére  is  íránya,dó 
befolyást  ki-*zdett  íívakorolui. 

A  század  kezdetén  Selmecz  minden  valamirevaló  báuyájAnál 
a  Breiiner  szövetkezet  kezébeu  Összpoutosólt  a  rt''8zvruyek  túl- 
nyomó része,  minélfogva  e  táraíilat  Üzemének  menete  .a  vidék  jó- 
létére is  irányadó  vala.  A  FeUCibiebeertárua  majdnem  hét  évtize- 
den át  1583.  óta  ontotta  kincseit,  de  a  vállalat  jeles  gondno- 
kának Ijindacker  Kristófnak  elhunytával  a  szövetkezet  kizárúUig 
ide  forditá  elsÖ  sorban  gondját  és  erejét,  elég  oktalanul  mellőzve 
a  többi  hányák  tovább  fejtését.  És  a  kincstár  ellenörkíklÖ  felügye- 
lete se  háríthatá  el  az  oktalan  üzem  veszélyes  következményeit  mi- 
után összes  hatásköre  a  t^'iyedések  megakadályozására  szorítkozott ; 
de  tulajdonképeu  nem  vala  semmi  kezdeményezési  joga  oly  rendel- 
kezésekre, melyeket  az  Üzem  jövőjének  biztosítása  igényelt  A 
kincstári  ellenőrkődés  ilyeténkép  csak  azon  ritka  esetekben  ter- 
jeszkedhetett ki  a  Brenner  szövetkezet  jövőjére,  midün  egyes 
főtisztek  tulajdonképeni  hatáskörük  tullípésével  a  szövetkezetííl  u 
báuyauiíveléa  czélszerű  vezetésére  tudt:ik  kényszeritui. 

A  török  hódoltsági  határ  közelsége  is  zsilibasztólag  kezdett 
hatni  a  bányászatra.  A  folytonos  portyázásoktól  zaklatott  föld- 
mivelö  lakosság  kénytelen  vala  tíizhelyét  oilahagyva  elvándorolni, 
figyho-íy  a  bányavárosok  élelmi  szUksé;;leteikel  csakis  niigy  áldo- 
zatokkal fedezhetek  s  a  beállott  drágUHág  daczára  sokat  kellé  a 
szegény  munkásnépuck  nélkülöznie. 

A  Bocakay-féle  mozgalom  viharai  is  kiterjedtek  a  bánya- 
vidékre s  a  háborúval  jái'ó  terhek,  az  átvonuló,  majd  táborba  szálló 
katonaság  kihágásai,  sarczolásai  teljesen  kisajtolták  az  amúgy  is 
végletekig  szorongatott  háiiyaváriísokat.  Az  Üzem  folytatására 
megkivántaU5  pénz  és  munkakedv  megcsappant;  a  különben  i» 
hanyag  és  hűtlen  tisztek  végkép  elveszítek  tekintélyüket;  a  inun. 
Kasok  közt  felbomlott  a  fegyelem  s  miuláu  még  redncáltt^  három 
hét  helyett  kettőre  szóló  fizetésüket  se  kapták  rendesen  s  napokig 


TftUTÍWRTI  IMDIULOH. 


kimaradt  az  {'Ivleiu,  vagy  uzsorás  ArbüB  ronilásnak  indult  gabo- 
nával kiiizák  a  8.^t'tirok:  1606.  aagusKtiis  havAhati  nyílt  lilziidás 
Uirt  ki. 

A  Liitósáfzi  beavatkozAs  dacz&ra  a  helyzet  mind  rosszabbra 
lurdúlt.  KülöDÜüoii  :l  kamara  pf'U^tArAiiak  Qr«Hsége  &ok  bajt  oko' 
/oM.  A  termelt  e/.iUllií'd  vert  pénzre  a  korin;'iiiynflk  elkeröUietetleii 
jízükségfí  levén,  a  beváltott  o/í'ist  t*rt*''ko  bónapokon  íit  uem  fizet- 
tetett ki.  Minthogy  pedig  a  bí'ttiyapolgáruk  forgú  Ifikéju  a  mun- 
kások fízeté&ere  nem  telt,  a  külcsünös  s/emreh&ny&snak  a  társulat 
i'S  kinest/ir  részéről  véRe  hossza  aliií  vala.  I^y  160S.  február  IG-ún 
a  kincsUri  tisztek  azzal  v/uloljí'ik  a  brenneri  könyvivöt,  hoííy  csak 
a  fizefcéH  impjiLU  kezd  peuz  után  nt'zni.  1608.  mi'irczius  12-t*n  a 
bányabírú  etiUt  pimaszkodnak  a  munkások  iizetásük  rendetlensége 
miatt.  Az  i'hsóg  miatt  két  vájár  el  is  ájult.  A  Brenuer-szövetkezet 
gondnoka  erre  azt  válaszolta:  fizesse  ki  csak  a  kincstár  tartozását, 
sök  is  azonnal  kielégUik  munkásaikat.  Hasztalan  vegyül  a  viszályba 
a/  albányagróf :  Tiszire  a  munkások  siralma  még  bangosabb  lesz  s 
ekkor  már  a  várfisi  hatóság  közbenjárását  kérik  azzal  fenyege- 
tőzve :  hogy  külöülx.m  kénytelenek  családjaikkal  együtt  kivándo- 
rolni, üasztalan  járják  be  ism^t  és  ismét  a  bányákat;  ok  nélkftl 
tijitja  meg  jó  tanácsait  a  bányabiró,  a  Brenner-szíivetkezet  itbbeli 
hibás  rendszere,  bopy  az  áldásos  években  új  területek  kipubato- 
láfiát  elmulaszták,  keservesen  nieglakídtatíi  őket  A  Brenner-szö- 
vetkezet  rlhetetlensé«e  mláig  fokiízódott,  hogy  az  eg^sz  bányát 
albérlőkre  óhajtotta  volna  bizni ;  osakbopy  vallalkozö  nem  ineu 
akadt,  mert  a  FelsöbieK^rtáruált  teljesen  kimerültnek  hitték. 
IfiOO.  augusztus  2*t-én  a  finsterorti,  krebí»grundi  munkások  bejduek 
a  városba  »  az  odavaló,  föle>í  felsöliiel>ertí\ruai,  mátyást^rnai,  le»lV- 
miugsscbachli  munká-tokkal  egjiitt  az  épen  titt  idfizÖ  gn'tf  Thurzó 
Györgyhoz  kíiveteéjíet  kOhlenek,  Majd  az  eredménytelen  kecsog- 
teleseket  megunva  a  Uirsládát.  a  zászlókat  ei-öszakkal  elvették  8 
máflodfizor  is  nyílt  lá2;uláHbau  UVtek  ki. 

£  zilált  viszonyok  közepette  ueveztc  ki  az  als^Vausztriai 
udvari  kamara,  mint  a  bányászat  központi  vc^zctóje  Blocnstein 
Mátyást  1610.  márczius  26-áu  bányaKróffá.  1610.  augusztuHában 
érkezik  a  királyi  liiztoeokkal,  Bloenstciu  Sclmec^cbáuyára  s  ott  a 
vezetés  nktalanságáról  meg^íyózódést  szerezve,  a  nimW.eres  kezi  - 
lést  vezí'tte  be  ismét,  enywzerrt'  megnyitva  azzal  a  réjíi  büséjí  foi 
rá«att  is. 

A  kíWetkűzÖ  étben  a  bányák  felvitelét  ründoU*  «l  Bloensiuín 
báuyagri^f.  csakhogy  a  kedvezül  termvlés  által  elbizakodottá  vált 
bányapolgárok  édes  kcvcsdt  hajtottak  rn  *  '  ra  s  e  rendelet 
érvénye  Csákiig  15  év  múlva  16á7-beii  kr»\  it    he,   mikor  a 

Kbielmanu-fóle  bányahirtok  lefoglal ásávul  u  kúícstár  elsÖliáuya- 


75S 


TÖttTfeíntTI  ÍROÍiALOW. 


birtokitssú  omelkeileLt  s  a  FeUÖbieliertúnia  elsf)  t^rkíipét  elké- 
azíttethefcé. 

A  Kíelraaon  tekiulélyes  hányahirtokoatól  még  eddip  ki  ni 
deríthető  okokból  kirótt  4f>00  arany  Mrsájí  fejébpn  lefoglalt  részek 
által  a  kincstár  annyi  frczszosztalókhoz  jutott,  linj^y  a  rrpi  kohó 
clógtíílcnnek  hizonyrjlt  a  a  Breimer-szövetkezettöl  a  Sicoíi  kohót 
is  megkelle  Bzerczni.  Ezzel  egyidcjrtlrg  a  kohn  üzem  javitásAra  is 
hatalmas  léjn^s  törtónt,  midőn  rendeletilecí  kötelezve  lett  ojimlen 
kohóval  nem  rendelkező  bány apid gár  arra  nézve:  hogy  termelt 
érczeit  H  maráit  a  kiucstóri  kohóknA)  szolgAltasaa  be. 

Bloenatein  vaskezíl  igazgatása  nagyon  megkönyíté  Bethlen 
Gábor  O^'vét  a  bányav;írosokl)an.  A  belybat^Bági  jogokkal,  Asi 
szabadalmakkal  mit  sem  törCdö  főkamaragróf  apráukint  maga 
ellen  ioperlé  a  bányasfigot  s  midőn  azou  rendelet  miatt,  mclylyel 
a  kamara  tiszteket  a  törvényhatóságok  aU  rendelé  a  nádor,  formális 
hűtlenségi  keresetet  kovácsoltAk  a  bányavárosok  ellen,  méK  a 
szomszédos  megyt-k,  többi  közt  Barsmegye  is  felszólalt  a  gyakori 
zaklatás  ellen.  így  elkeserítve,  öukényt  érthető  az  a  lelkes  fogad- 
tat;\8,  miben  Bethlen  Gábor  1619-ben  részesült.  162!..inniusy-éti 
a  selraec/i,  körmöczi  í'-s  beszterczebáiiyai  kamara  főtisztjei  Ferdi- 
nándniik  fogadnak  ismét  hűséget;  de  már  1621.  september  20-án 
Selmecz  ós  Körmöcz  fijból  Bethlen  hatalmába  kerfllnek,  Id  no- 
vember 17-é!i  50.000  frtot  köretei  a  bányavárosokt<M.  1623.  sep- 
temberóben  új  hódolatra  szólítja  fel  a  bányavárosokat  Bethlen  s 
üctóbcr  4-én  Lienpecher  alkamaragrófot  60.000  írt  beszolgáltatá- 
sára utasítja,  8  főkamaragróffá  Györky  Beuedekot  nevezi  ki.  Beth- 
len az  ttgyok  rendjén  nem  akart  változtatni  s  csupán  azt  kötött** 
ki :  bogy  a  kamara  jövedelmiből  bavontn  mintegy  3000  frt  fordi- 
tassék  a  körmöczi  és  selmeczi  l>áiiyákra,  a  löbbi  neki  tartatván 
fen.  A  rézeladás  végett  Budáu  ligyuökséget  szervezett  s  jóváhagyta, 
hogy  ezután  4  latos  helyett  3-ból  verjék  az  ezüst  pénzt. 

A  mint  azonban  Bethlen  1624.  februárjában  Kassára  voníilt 
hadaival,  a  bányavárosok  és  kaniaratisztek  viszonya  ismét  meg- 
változott 8  azok  íi/.  udvari  kamara  alá  krrfiltck  s  már  júliusban 
prandeubnrgi  "\V(?ndenht(»in  János  íil  a  fökamaragrófi  székbe  s 
augusztus  3-án  Putucher  György  nyeri  el  a  bányabiróí  tisztet. 
1626-ban  Marisfeld  és  a  wcimari  bprczeg  Tnrócz  f«löl  10  hónapig 
tárták  folytonos  izgalomban  a  l)ányavárosokat.  A  weimari  berezeg 
Selmeczel  6000  frtig  sarczolá  meg;  Mansfeld  emberei  Rodruson 
felégették  az  őrházakat  és  raboltak. 

R  zivat:iros  időszakban  beállott  drágaság  isméi  a  munká- 
sokat sujtfi,  íigyhogy  1624.  május  31-én  méltányosnak  látták  a 
tárauhitok  a  szakmányok  felemelését.  Hogy  ez  mennyire  indokolt 
vala,  kitetszik  az  alábbi  árfolyamból,  mely  mivelődés-történelmileg 


TORTtSRTI  IROnALOM. 


759 


iti  becses  adalék,  ratmuj-ibeit  alig  40  év  alntt  u  tcrmco^áraknuk 
mcgb&rorosKorodiVsát  íUusztrálJH : 

1  J7Í»—  1 580  —  l.Jtí  1  -ig     l  (13'J'  -  1 624ig 
frt      fion.  frt      deu, 

y^y  ft'JHsse  \any  balta .         —       25  —       71 

Kgy  vontfltü  ló 12        —  30       — 

Kgy  vokii  zab —       27  1       23 

Egy  iikürbíir *  1       —  2       9Ü 

Egy  font  liigMX  .  -  *  - « .        —      öO  —      99 

fVy  tniizua  óloin S       80  5       98 

Kpy  inú/5a  utÁjcr  itc»'1 6        —  20       2S 

Egy  RiáBMt  fft0gyii>  ■  .  • S        —  13       51 

Egy  máxH  rúdras 2       —  4       54 

Kgy  máauMi  izepeai  acxiSI 2       80  5       19 

Vlgj-  röf  ponyrn —         1 '/,  —         1',^ 

Efíy  iniizsA  akna  kőtél 1       50  12      28 

I   ilnrub  istráng , —        2.'>  41 

10(10  darab  Jiaíudclyazi-g 50  iH 

lOOtt  darab  lA-MKeg 1        25  1       9»* 

EmlíU'srpuu'ltó  mozzaníiUik  vv.  idfllM-il ;  hdgy  1619  íUlitották 
ft'l  lu  első  lút'iejö  szivaltyukat  a  Felsőbiflicrláriiáu  ós  1626  az 
lOsíí  folszinti  riidíis  vízenudö  keri'kt'kei  1000  ölnyire  h  fedöakuA- 
tól,  melynek  szivattyúit  üzenibün  kellett  t-irtania.  1624.  június 
l7-^n  nagy  ünuopélyességgel  jelfllték  ki  a  Nándorakna  holyít  a 
inost'itii  Aiuáliakna  szomsv.édsíigában.  melyiii^k  foliidat:i  ;i  D/iniel 
fejtíísekből  a  vizemelés  megkt»uyití-8e  valii. 

Ilyen  háborús  viszouyuk  közt  a  |)éuzvÍ8/.i>nyok  megromlása 
kikerülhetetlen  vala.  A  kOrmíxizi  kímmra  csupán  1624.  november 
27-tM  1625.  juuius  utoljáig  a  következő  fizctósekkcl  vala  terholve : 
rolítiktú  r/olokraahtiki'tHrgyaliUokalkKlmAv-Al        18,485  forint  —  dmiAr 

llaili  wlokra 86.270      >       94      > 

Kcthli'ii  Oábor  f**Heli»imiek 2-1,000      >       —       > 

Kllátmáiiy  a  b<vxtcrcxebilnyaí  kamaniiiak .  .  .         82.840      >      —      > 

Öedtetteii:      V'll.őí*;'  i'orinl  Vf4  deiiAr 
l'gjan  eswüi  kamara  Ilí25  vt'gim  tartozott  T^/o 

tökíivol 18.310  forint  —  ifenár 

Kainatn^küli  k»lc«i>iin<*1 74,317      >      S2      > 

A  beadott  (Kixsoiiyí  garnsoktírl 4ri.41K      >       51       > 

íiwnuaien  :       liíG.dlti  foriot  Ki  dénár 
Ellehet  gondolni  mennyi  nehézséggel  járt  a  kamara  kese- 
mikor  Selmecz  a  korábbi  átlagos  20.000  márka  helyett  1625- 
bou  15,540  márka  és  25  pízel  ezüstöt  szulgáltrilott. 

Ilyen  csekély  ezUsfctermelés  moUetl  rendes  utón  a  200,000 


760 


frtnúl  iiiigyyblí  (iéuKV«rísi  jövedelem  liftoi  kcTÖllietolt  ki  s  czQsí- 
éti  péiizuemUk  beválbásáral,  söt  a  fómérlék  csökkentésével  vaUoak 
kéuytelenek  Heí^itni.  E  miatt  gyanú  alá  is  jöttek  a  tisztek  s  a  kör- 
möczi  iilkamaragrófax  esztergomi  ^rstík  védt^lméliHZ  fnnlúl  kifejtve 
a  kezelpsrt.  K  szerint  a  pÍMiztfimok  egy  ellcnűrrel  voszi  í\t  a  kivt^ 
i'ondö  fóinet  a  pénzbecsörnek  és  olvasztónak,  kik  nidíikká  öntve 
isméi  előbbieknek  mérik  viasza,  kíttelozve  luvén  a  mutatkozó  bijAny 
megtérítésére.  Most  a  munkíisnk  szám  szerint  200  kezére  julimk 
a  rndacski'ik,  a  kik  ismM  kártéríív'ssM  tartoznak,  ha  a  kiszabott 
mennyiség  nem  futná.  Ekkor  veszi  át  ii  pízetirius  a  prímást  meg- 
illető pizetát  s  következőleg  minden  viszszaélés  ki  van  zárva. 

A  pénzverő  nycroeégböl  az  országgyíílés  töbszöri  megUa- 
g}*á8áboz  képest  a  beszterczebá-nyai  rézmüvek  adósságai  törlesz- 
tettek első  sorban  (4-5  hó  alatt  4.')0  ezer  frt).  Innen  tartották 
feuü  3  évig  a  végvárakat  441.885  frt  költsóggol,  fedezték  a  bánya- 
városok, Yág-Ujhely,  Győr,  Komárom,  Pápa  Tótis,  Kanizsa,  Hor- 
vátország helyőrségeinek  költségeit.  Egyúttal  a  beállott  drága- 
ságra való  tekintettel  Hi2^.  márczius  10.  kelt  kir.  rendelettel  a 
15  latos  ezüst  márkája  6  frt  15  dénár  helyett  8  frt  75  deuárnU 
magasabbra  emeltotott,  miáltal  147.868  frt  jutott  a  bányapolgárolc 
közé  a  bányászat  emeléaére. 

Bányászatunk  történetében  emlékezetes  fordulópontot  ké|>e2 
1627.  midőn  a  repesztés  először  alkalmazáslm  jött.  Ez  ideig  a 
lágyabbközetet  csákányuyal,  a  keményebbet  ékkel,  kalapátscsal  fej- 
tették s  a  munka  lassúsága  és  költséges  volt  amiatt  kemény  kőzet- 
ben még  jó  érezek  mellett  is  többe  kerÖlt  a  fejtés,  mint  a  menyi 
érczhez  jutottak.  Németországon  és  Nagybányán  a  levágandó  szik- 
lafal elé  tllzet  gyújtottak  s  a  lángot  azon  irányba  vezették,  melyl»e 
hatolni  akai-tak.  Scimeczeu  megfelelő  léghuzam  híjában,  a  zsák- 
szerű üregekben  ez  az  eljárás  bevezethető  nem  vala.  KörmöczÖn 
sem  alkalmazták ;  Urvölgyöu  a  kŐzet  lágysága  tette  azt  felesle- 
gessé s  az  egész  alsómagyarországi  bányászatnál  a  tüzetetés  nyo- 
mait csupán  Bócza  tartotta  fenn.  És  jóllehet  a  löport  a  XJX 
századtól  kezdve  hadiczél(>kra  is  alkalmazták,  Montecuccoli  Jero- 
mos grófnak,  a  nálunk  jól  ismert  tábornokrokonáiiak  jntott  eszébe  a 
lőpornak  bányászati  czélokra  való  alkalmazása.  O  1 024-ben  özvegy 
Gienger  szül.  Couci  Anna  bárónét  nőül  véve  :i  Brenner-szövet- 
kezet  förészesévé  lett  s  egy  Woindl  Gáspár  nevö  tiroli  egyénnel 
tétetett  1627.  február  8-án  lőporral  kísérletet  a  Felsóbiebertir- 
uáSf  az  alt-árua  szintje  alatt,  a  mostani  Tstenáldásuak  nevezett 
bányamezők  fejtéseiben.  A  jó  siker  a  későbbi  ellenzések  és  ármány- 
kodások daczára  diadalra  jultatá  a  lőport,  piely  e  szerint  Selmc- 
czen  jött  először  a  bányá-szat  szolgálatába.  Allít.)ák  ugyan,  hogy 
Freibergeu  még  1613-ban  megkisérlették  a  lőporral  való  robban- 


TíiRTÍlKBTÍ   IKO0AI/>M. 


7f)l 


táát;  (le  be  van  bizoiiyftva^  hogj*  1643.  előtt  nem  isiuerték  e  mód- 
szert, Haz&ükból  terjedt  át  az  1627-ben  Orflsz/íteAa  (Cseborsxíig), 
1632-beu  Clausthulbn ;  üil^  Áiigolország  csak  1670,  SvédorszAg 
|>edig  1724-beii  bouosít:^  mefr  a  lőpor  használatit  s  így  ez  ujjítíis- 
sal  liazáuk  ajAuíb'kozá  meg  a  báüvászalot. 

De  Moutecuccoli  gróf  kori^zakot  alkotó  felfedezése  ae  vet- 
hetett gátAt  a  bányamivelés  hanjatlás/iuak.  A  vezetők  tíiovilablaii- 
s&gához  nagymérvfí  gondatlanság  is  járult  s  a  talpalá  luívelés 
rendszerének  hátrányait  az  Üzem  e^rylk,  vagy  másik  ágának  javn- 
lásauem  i»arallyRalbat:í.  Ha  1627-ben,  mikor  a  FHlsnhiebertárua 
térkéi>e  alapján  a  viszonyok  fel  valáuak  tárva,  komolyan  hozzá- 
fognak az  aknák  roélyítéséhez  b  a  vízi  eve /.etént  oda  irányítva,  ott 
lóerővel  segítnok  míigukon :  a  kézi  szivattyúzás  aysiphusi  munká- 
jának vége  szakad  s  a  szentbárom ság,  vagy  konihergi  altárna  eré- 
lyes folytatilsa  által  a  lecsapolás  a  részesek  kimerülése  elottlphet- 
ségessé  válik  bizonyosan.  E  mellett  a  feltiirási  munkálatoknak  se 
keii  vala  szrtnetelniíik  s  fflleg  a  kórbáztelléren  csakhamar  bO  ál- 
dáahoz  jutnak;  míg  a  16  évi  folytonos  küzdelem  apránkint  fel- 
emészté a  Brcnuer-szövetkezet  erejét  s  a  bukás  örvényéhe  «»- 
dorta  azt 

Pedig  a  viszonyok  aránylag  kedvezŐleg  alakultuk,  mennyi- 
lien  1630.  és  1631.  évenkint  40  000  márka  ezüstöt  juttatott  a 
pénzv««röbe.  Csakhogy  a  vezetők  a  jelen  áldásainak  élvezetébe  me- 
rülve a  jövő  előkészítésével,  biztosításával  vajmi  keveset  gondol- 
tok ós  a  vizemelési  nehézségek  figyelembe  vétele  nélköl  f*' 
rendesen  űj  t<?llérek  pl.  a  kórhúztellér  lel  Iá  fásához,  Az  ált.''l 
fi'gvelmetlenség.  a  kezelés  és  vezetés  rendszertelensége,  a  háborúk 
flkozUi  drágaság  és  károk  bomlasztó  haüisa  1640-hen  annyira 
előtérbe  nyomult;  hogy  Giongerbáró  a  Brenner-szÖvetkezel  líiré- 
azese  fizetésképU-lennek  nyílvíluít.í  magát  s  a  felszáziidnál  tovább 
szerepelt  társulat  feloszlá'ia  kikeríilbetetleuné  vált 

Szerencsétlenségre  a  többi  bányák  is  veszteséggel  mükud- 
tek  ;  a  kincstár  is  csak  kölcsönvett  pénzzel  folytathatá  az  üzemet 
s  mert  épen  pénzetlensége  miatt  u  szövetkezet  munkarendszerét 
nem  reform álhatjt,  sőt  terheit  a  Gieng*'r-féle  részvények  íh  csak 
iokozták,  négy  év  múlva  nála  is  beállottá  muiikiuízUnet kényszere. 
Három  hónapi  szünetelés  után  a  Siceli  testvérek  haszon bér^síték 
ki  a  bányákat.  Két  év  málva  ezek  ereje  is  kimerült  »  1646-bau 
üj  hűbéres  társulat  lép  helyükbe,  bár  ekkor  az  évi  termelés  a  3000 
márkát  alig  üti  meg. 

R  közben  1644.  elején  Rákóczy  György  hadai  birtokukba 
veszik  a  bányavárosokat.  A  fejcdelpm  a  bányák  fenntartáHára  kész- 
nek nyilatkozott  s  a  bHszterr^ebituyai  kamaránál  kérdést  tott  az 
iránt:  nem  lehetue-e  az  erdélyi  bányákkoz  s  főleg  Zíilatnítra,  hol 


762 


TÖfttfcNE'M   (ítODALOM 


munkjíske/ekbeu  uajű:y  hijiinyt  l:itunk,  báuyászokat  áiköllöztetiij, 

Os:iklitigj  július  13-jin  mAr  gr.  Eszt^iházy  uátlor  iga7.alju  a  kör- 
mOczi  tisztviselők  btíséj;ét.  Ez  év  vége  felé  a  törfVk  swnuszéilok  is 
s;ui)*nrgaltjík  a  Idínyfividékot,  ngyhugy  «■  hiiztulajdonos  hiiuvapol- 
gárok  keresetéből  luriutüukiut  6deuiírt  az  öraég  leuntiirtiísa  euihüz- 
tett  fel.  Knuek  daozúra  lfil4.  novnniberében  :i  törökök  St;linecz 
k;ii)uj;iití  száíTuWottak  s  íi  kiilsA  buuyaterflb'tot  Hodnist,  Rieber- 
ultúniát  kiralíoljíík.  Mindezzel  szemben  az  adminislrator  í'aíi\í 
anuyit  tauác-aollmt,  hogy  az  aknákat  torlap/oljiik  el  s  uz  épülete- 
ket bízz:lk  isteo  kegyelmire.  Az  ily  nii'tdcin  zaklatott  biinya]>ul- 
gárság  muuk;ÍSHÍI  nem  fizethetvén,  azok  ca  évben  ismét  fellá- 
zadtak a  a  munkát  megtagadják.  A  következő  rv  tavaszán  (1045. 
april  íí a.)  liiikÓL'zy  tábornoka  Bakos  Gábor  ismét  megjelent  s 
gbymeHi  gr.  Forgácb  Ádámot  nevezi  ki  a  fejedelem  a  bányavidék 
fökapit.ányává.  Ugyanazon  6v  július  1-én  liákóczy  a  bányákat  is 
megvizsgálUitja  Mauror  által,  de  a  szeptember  1G-án  aláirt  linc^i 
béke  ismét  véget  vet  uralmának.  Atalábau  a  bányavidéket  a  hada- 
kozó felek  legbiztosabb  péuzi)áuyáuak  tekintek.  Még  Rákóczy  el 
se  vonult  s  már  gr.  Puchheimb  császári  tábornok  részére  ktíUett 
egy  jókora  Összeget  kitei'emteni.  A  török  is  bőségesen  felszotUe  a 
maga  150  frt,  60  meszely  vaj.  több  darab  kerékpAut  és  egy  kabátni 
való  posztóban  megszabott  évi  adóját. 

Ilyen  zilált  és  lehangoló  sorsa  vala  akkor  a  selmeczi  b4nya- 
mivelésnek.  Mindenki  reményt  vesztve  kikerŰlbetetlennek  tai'tá 
Selmecz  megsemmisülését.  A  kincstár  csupán  az  e,ziistváltót  tartj'i 
üzemben,  de  a  hQbéresek  költségén.  A  bérlök  óvakodtak  sajátjuk- 
ból valamit  áldozni ;  a  munkások  tudva,  hogy  az  anyagfogy  asz  tá& 
és  kohóköltség  levonása  után  mutatkozó  feíeslegljöí  részosedhel- 
uek  csak :  félválról  vették  a  munkát 

Ks  a  mikor  a  szükség  tetőpontra  hágott,  a  mikor  mindenkit 
csüggedés  fogott  el :  akkor  egész  váratlanul  megjött  a  segítség  is. 
A  Galltísou-család  által  30  év  óta  bámulatos  kitarüíssal  hajtott 
András  tellér  érczeseu  üté  meg  a  korhaj  teliért  és  ezzel  uj  életre 
kelt  Selmecz,  mert  fényesen  be  volt  igazolva,  hogy  az  okszerű 
munkásság  jutalmát  várhatja  mog. 

A  kincstár  is  kedvet  kapván  az  Althaudlerer  kitakaríuUá- 
boz  fogott.  De  a  selmeczi  tisztek  élhetetleuaége  annyira  megrögzött 
már,  hogy  a  mint  egy  régi  aknánál  viz  kezdett  beszakadni,  evárat- 
lao  akadály  elöl  ismét  meghátráltak.  A  legjobb  időben  küldé  ki  a 
kormány  lubkowitzi  P(>f)pel  grófot  kirtilyi  bizti>snl.  A  gríif  ugy 
látszik  nemcsak  tapasztalt  szakember,  de  kiváló  admiuisztr:ití>r  is 
vala,  ki  erős  kézzel  vette  fel  ii  meglazult  igazgatás  gyeplőjét, 
uj  embereket  állított  a  megbizhatlauok  helyére,  rétízletes  szolgá- 
lati szabályzatot  dulgoztatott  ki,  biztonitja  a  knhú  üzem   lenntai-- 


TÖRTAsKTT  \ttOVMJOH. 


t63 


tásárti  rendt^lt  erdAk  U^rvszerQ  kozelúsút  ti  rövid  idö  aUlt  teljcsoii 
lielyn-állítju  nemesük  a  rendet,  de  a  kinostúr  liitel6t  is.  Iíi49-ben 
már  heti  400  márkúra  clöiríuiyo/zn  az  ezüst  termelést,  annak  ■  g 
ft  költségek  fedezésére,  \'a  ftdóssiigtörlesztésre  s  *,'a  a  kir:ílyi  kincs- 
tíirujik  szúiDÍtva.  Ez  é?  vóge  felé  azonban  a  termelés  megkélszero- 
ziidütt  s  jiz  adósságok  t<írl».'aztésc  is  gryoisablj  aienctírl  ujcr. 

Ismertetésünk  szűk  keretében  nem  Ölelhetjük  fel  Selmecz  ez 
id5l)eli  bányászatának  további  részletezését  s  Cíiupán  a  kohéüzeui 
primitív  berendezésérfíl  kivánok  meg  említést  tenni.  Minden 
bánya  külön  dolgozta  fel  terményeit  s  a  próbavétel  oly  hiányos 
vala:  hogy  1627-beu  a  gyanúsított  tisztek  Ügyében  elrendelt  vizs- 
gálat 27**;o  apadékol  tüntetett  fol  az  ezüstnél.  1629-ben  vált  kötele- 
zővé, hogy  a  kohóval  nem  rendelkező  magánosok  a  kincstári 
kohókban  tartoztak  beváltani  érczeiket  s  ezek  beváltmányait  is 
kérnie  alá  vegye  a  kincstári  kémlelő  tiszt  A  beváltás  egész  1633-ig 
Űrmérték,  nimpel  szerint  történt,  akkor  lépett  a  súlyozás  életbe. 
lifibkoTitzi  Poppel  gróf  fig)'elme  szintén  kiterjedt  a  kobóüzemro 
lö-48-baü  a  fogyatékok  apasztási  módjának  kitudása  végett  próba- 
olvasztásokat rendeztetett  Az  eredmény  azoubao  nem  felelt  meg 
a  várakozásnak.  1648  november  7-én  36  márka  ezüst  helyett  c»ak 
1 8  márkát  eredményezett  az  utolsó  heti  olvasztás  »  a  hijányzó 
ezüst  hollétét  kideritui  mégse  tudták. 

Ugyancsak  l  (548-ban  szabályozza  Tiobkovitzi  Poppel  gróf  a 
tiírsláda  ügyét  megtiltva  a  felesleges  utazásokat,  az  újonnan  1>élé- 
pűket  heti  bérük  V^-nek  beszolgáltatására  utasítvíu  A  társláda, 
Zilszló,  jelvények  a  bányabiró  gondja  alá  estek  h  kinél  gyertyaszen- 
telő után  kelle  a  leszámolást  megejteni  stb. 

AtÖbbi  bányákról  (üjozeteuként  jegyzi  fel  szerzóa  figyelemre- 
méltó adatokat.  Bélabánya  IftOO  óta  veszteséggel  ilolgozott  s  a 
kincstiir  költségwi  megnyitott  altárna  roppant  költséget  emészteti 
fel  a  nélkül,  hogy  a  *Siebenweiber  tellér  meghozta  volna  a  kárpót- 
lást. Hahibfinifát  a  torükök  szomszédsága  kényszeríté  tétleuséprc. 
Időnként  felvették  ugyan  egyik  másik  tárnát;  de  miudauuyiszor 
ismét  abba  is  hagytlk,  Vjiányn  a  törők  közelségét  szintén  sinlé. 
A  kincstár  1635-ben  kitakartatván  az  aithundelalcnai  régi  evése 
ket  Ve  év  alatt  500  márka  ezüsthöz  jutott  1637-ben  Uezerfrtnál 
Sbbet  jövedelmezett ;  de  1640-bön  a  működésben  állott  gépekkel 
lejobb  nem  hatolhatván,  a  mélység  viz  ajá  merült  s  a  mnnkábUok 
abban  maradnak. 

K'orm'óczhdnya  a  megelÖzö  században  bekövetkezett  lebauyat- 
liisból  most  se  bírt  kivergödnL  Csak  a  Mélytárna  mivelését  ful^y- 
tatták  bámulatos  kit;irtá3í!tal.  A  város  jelentűségét  a  pénzvmi 
tart:ifenn,welyel  Prandeisz  báró  lianztahut  kísérlett  me^  Siilmeczrr 
áth**lycztetni 


7G4 


tAkténkti  irooalom. 


Az  iirvölgyi  rí'zbíiuyák  nz  aiiyaííi  terLek  ^  2ÍvatíiroR  idol 
(IricziinL  kieK'gító  ereilmí'Ujel  luOJcöiltok  s  ezek  kezeiésót  íi  kÍDCi>- 
tár  az  egész  báuyíikerilletbeii  legi'endezettobbeD  foljtatU.  1603 — 
1620-ig  ?itlag  7.001  mAzaát  tett  az  évi  termelés.  K6söblti  í'TekrRl 
bézagosok  a  feljegyzések.  Az  ebírúsítás  víillalkt>zók  utján  ti"irt<»nt 
s  aznk  l»'lkiisiner(itességétöl  fuggütt  :íz  üzem  menet*'  is.  A  mívelés 
iniri(liuk;'ib!i  dél  felé  t<?rje(Ít  s  lö41-benegy  ujnkiiAt  (MAriaakuAt) 
tníiiyítettek  le. 

Libetbányíit  1604-ig  a  kincstAr  kezelte  s  ekkor  a  bt'&llott 
bAlmrak  miiitt  bagyta  el.  160í*-tíSl  magAnosok  kisi'rlctték  meg  ^ae- 
rencséjttkot.  ile  oly  kevés  haszonnal:  hogy  1642-hen  a  rézbAnyák 
el  voltak  hagyatva.  Idözközben  víisórczefcct  kxitattak  itt  ki  s 
iri34-ben  vaskohó  működött  ott.  Ü>crrf/)  lfi09-ben  az  addig  folyta- 
tott lanyha  mflkOdés  is  megszftut,  IBU-ben  ismét  uj  életre  kelt, 
hogy  néhány  év  múlva  teljesen  romba  dőljön.  Végre  az  idÖBzak  foly- 
tán Ortat  higanybAnyájADak  163tí-bolÍ  művelése  érdemel  említésit 

A  vasművek  kőzUl  a  vijnyei  IfiOÜ-ban  Ii4ígptt,  HAroiu  pv 
múlva  egy  polgár  vette  bérbe,  161ü-ben  egy  hAmorral  toUlottn  meg. 
1633-ban  Lorberer  Konrád  is  építtett  ogy  hámort  és  olTaflzt«'tt; 
csakhogy  1638-tól  az  általános  paiigAs  alkalmasint  véget  vetett 
az  egésznek,  mert  többé  emlitétíhe  se  jönek.  A  rhoniczi  vaagyAr 
I64n-ig  jól  folytatta  üzletét  Akkor  érczeit  nagyobb  távolságlnd 
kényszerülvén  szállíttatni,  veszteségbe  jutott.  A  brcxnicskai 
vasgyár  teljesen  szünetelt. 

Ezekben  adhatiVm  Pech  művének  rövid  vtUlatát.  Mivelödés- 
t&rténelniűuknek  igen  becses  adalékait  ismeri  fel  a  szakember  e 
gyér  mutatványból  is  s  mindenesetre  njvgy  nyereség  lesz  iroda.1- 
muukra,  ha  a  gondviselés  «zerz5  terveinek  megvalósulását  lehetővé 
teszi.  A  következő  köteteknél  azonban  nézetünk  szerint  a  mostmii 
elaprózó  részletezés  helyett  jobban  tenné  szerző,  ha  az  egyes 
bányatelepek  fcjIAdési  pbasisait  toraör  nagy  vonásokban  adná  s 
befejezésül  a  banyií^zat  az  idöholi  egyetemes  Állapotát  foglalná 
együvé.  A_ttekintbet5s('g  tekintetében  bizonyára  sokat  nyenic 
munkája.  lOs  még  egyet.  A  bányászati  műszavak  javitásánv  épen 
egy  ilyen  könyv  kiuálkn/ik  legjobb  alkalmul  s  szerző  már  magas 
hivatali  állásánAl  fogvn  is  illetékes  volna  arra;  hogy  gyérltení 
igyekezzék  azon  rosszul  formált  műszavak  számAt,  melyek  a  nem 
avatott  olvasóra  nézve  könyvének  használatát  most  határozottan 
megnehezítek. 

T6QI.Á8  GrAnoK. 


T  Á  R  C  Z  A. 


MAUYAR  TORTT-INELMI  TAKSULAT. 

A  DOT.  S-áti  tartott  Tálaaztinán^i  Ülésen  báró  Keuidoy  Gábor 
''liiOkölt.  -Sií^p  erÁmú  kCzüns^  jelfut  meg  s  fi|^'elf!niniel  hallgattji  itx 
vrdekee  felolvasásokat:  1.  KMi^  Lúszlótöl  A  (ixt>kelyok  eredetről,  t'. 
ytakttói  \"\\moBUi\  Bnitiia  Mihály  ^leteliez.  3,  Jakab  Ekktül  A  koloümonua- 
tori  apátsági  sárda  mint  az  üU15zíítt«k  meDhelye.  Mind  n  három  a  Öxár-mdnk- 
baii  fog  luegjfdeiuu. 

Folyó  (igyckrc  kcrülvf^n  a  Eor,  titkár  jelenti,  bogy  Ipolyi  Arnold 
hátrahagyott  milvenok  Nyáry  Krisztinának  tiszteletdíjából  Fraknói  VÍIdios, 
mint  a  mnnka  Hjtó  alá  rcndczdn^uek  vesGCtöje,  1 00  frtot  Ipolyi  Arnold  atn- 
pítváuya  neveléat^ez  felajánlott.  A  vákitztmány  ki^sztioetet  szavazóit. 

Tonna  Károly  ajáulatára  Liszuyai  Eadre  Budapcstca  t^'diJae  tagúi 
felvétetett 

Vdnxtárnok  brnintatja  múlt  havi  számadását.  E  szerint 

bevitel  volt :í,42A  frt  39  kr 

kiadia     > l.fi:U    »    'J6    » 

PenatAri  maradíjk       l,Bm  frt  13  ki. 


VIDÉKI  TÁltSÚLATOK. 

—  A  BnMTADwaarei  TrmTltvKt.Hi  ás  Kfa»iba»KTi  Tírsúlatba  td8?-dik 
Jv  (tz<'pt<'nilK*r  1 8-dikán  egyike  azou  na[><)kuak  virradt,  melyek  korszakot 
alkotnak.  A/,  egylet  elnöks^gráek  mrgt'lÖyÁih';r  tudtára  udalotl,  hog_v  ft 
fetm^g*'  iliciuf»^i;S4ín  uriilkodú  királyunk  c  impon  délután  kút  és  luircint  úra 
ktVzl  a  tárHŰlal  miUruniát  incgsz^^nilrli.  A  király  a  hadgyakorlatok  uliitt 
n  Mu2&ák  i'zen  9>i^té\\y  hujltlkára  ts  gonüult,  megtükinte«e  által  nhiijintt 
am'/l  tm ggyüzíWini,  hogy  a  j'len  m-mzrdi'k  p  megyt^lwn  niiimyirf  erdeklíí- 
dfk  u  tiHÍlt  idők  hagyománya  iránt,  ntennyibi^n  igyckf^xik  mindnKt  ÍKnienii, 
nic^^riztii.  fl  tnd'imáity  cwljaira  nrt»fkr!«ítni,  mÍI  iiz  átula  lakott  fltld  a 
kutatf'iuak  nyújt.  Az  cliiúkWg  n  az  egylet  tisztvÍMelÜi  a  mondott  uapun  •« 
órában  a  tuúzeumut  magában  foglaló  epQlet  kapújáuál  várták  a  király 
inr;;i-rk»*)n««'t.  í)    írltM^gt-hr^r  frihámm  órakor,  az  lírkí-sw    iKírcaeben.   Kuhii 

SziaAwm.  1887.  IX.  Fftwr.  60 


766  TÁRCZA. 

G^zft  gróf,  a  liimyfttlmogyei  tört.  i-«g.  tiírfrúlat  elnöke,  hódolatteljesen  a  követ- 
kező szavakat  intézte:  »Foga(lja  Felséged  tjli-súhUunk  nevében  leghálásabb 
kös/üuctUnkct  azon  kegyesscgcdrt,  hogy  szerény,  a  kezdet  nehézségeivel 
küzdő  tárdtílatunk  Qiúzeinnát  legmagasabb  látogatásával  kitüntetni  méltóz- 
tatott. Múzeumunk  tudományos  kincseit  c  mai  nap  &  legmagasabb  látoga- 
tás által  egy  örökre  emlékezetes  ujabb  kiucscsel  gyarapítja.  Engedje  meg 
Felséged,  hogy  a  társulat  tisztviselőit  bemutathassam. «  Erre  ő  felsége 
igcnlŐlcg  válaszolt  b  az  elnök  szerencsés  volt  a  társulat  megalapítóját  s 
alelnökét:  di*.  Sólyom-Fekete  Fercnczet,  titkárát:  Kun  Róbertet,  múzeum- 
igazgatóját:  TéghSs  Gábort,  könyv-  óa  levéltárnokát:  Király  Pált  s  pénz- 
tárnokát: dr.  Rcichcnberger  Zsigmondot  ő  felségének  bemutathatui.  Ezután 
a  király  kíséretével,  a  társulati  tisztviselőktől  kiWetve,  belépett  a  múzeumba 
s  ott  egy  félóráig  időzött,  ezzel  is  kiváló  jelét  adva  az  itteni  gyűjtemények 
iránt  viseltető  érdeklődésének.  A  kisérctbfin  voltak  Orczy  Kéla  báró  minisz- 
ter. l*aar  Ede  gróf,  l*opp  T^onidas  báró  szárnysegédek,  nagy-klopotivai 
Pogány  György  főispán,  nagybarcsai  Barcsay  Kálmán  alispán.  Az  első 
három  szobában  Téglás  igazgató  a  régészeti  leleteket,  &z  ásványok  és  kőze- 
tek legérdekesebb  példányait  magyarázta,  ő  felsége  kérdéseire  Sarmisege- 
thnsa  romjainak  állapotjáról,  a  nagyági  bányászatról  felvilágosítást  adott  s 
a  harmadik  szobában  dr.  Sólyom-Fekete  Fcrencz  alelnök  a  kiállított  régi 
okmányokat  mutatta  be,  s  a  következő  szobában  Király  Pál  könyv-  és 
levéltárnok  az  ott  elhelyezett  Mithra-lel etekről  tartott  rövid  előadást.  Ezek 
után  Kuuu  Géza  gróf  elnök  a  társulat  évkönyveit,  Király  Pál  könyvét  a 
>SarmisegethusaiMithraeumróU,  s  Téglás  Gábornak  >Az  erdélyi  medencze 
Ős  történelméhez*  czimü  müvét  felajánlotta  ö  felségének  kegyes  elfogadás 
végett  könyvtára  részérc.  0  felsége  a  könyveket  kegyesen  elfogadni  méltózta- 
tott 8  megjegyezte, hogy  írf/víTíúíí////  kedreJi  vmlékel  h'iséfoijnak  tartozni.  Ezután 
az  elnök  hódolatteljes  kérésére  ö  felsége  még  mindig  azon  szobában,  a  hol 
H  Mithra-einlékek  őriztetnek,  ezen  egy  alkalomra  készült  emlékkönyvbe 
bejegyezte  nevét  s  az  Ötödik  szoba  gyűjteményeit  is  megtekintvén,  azon  az 
elnökhöz  intézett  szavakkal  távozott:  *  Köszönöm,  önök  röi-'id  idS  alatt  $nl-tU 
fff/ii/töiíek'.€  A  múzeum  elÖtt  sorakozott  díszes  közönség  lelkes'éljenekkel 
fogadta  úgy  az  érkező,  mint  a  távozó  királyt. 


KEPEUTOUIUM  A  KÜLFÖLDI  TÖRTÉNETI  IRODALOMBÓL. 

Síail/nrappen  von  Ungarii.  Kiadja  íichroll  Atiial.  (Bécs,  1887.  140 
czímer.) 

Ufinemnun,  Zur  Kritik  ungarvtcher  Geschtchtsqti ellen  im  Zeitaltrr 
tltr  Arpádi'H,  —  Megjelent  a  >Neue8  Archív  der  Gesellschaft  fílr  iíltero 
Deutsche  Geschichtskundec  folyóiratban.    1887.  13  köt.  1.  fűz. 

Salainun  Ffnacz,  Ungarn  im  Zeitalter  iler  TürkeH!wrr>trha/l .  l.Htner- 
tetés;  Deutsche  Literaturzeitung  1887.  27.  sz.  AíOH^í-tóI. 


TÁROZA.  767 

Xirf/luuer  Frr<llnami,  I>lf  Itvfreiimf/  fijeiuf  von  liír  Tiirkmlierrscliufl. 
1080.  (Isni.  Leipziger  Ceuírulblatt  1887.  íí8.  »z.  ea  Deutsche  Literatur- 
Zoituiig  1887.  3y.  sz. 

líuHj'alry  P.,  Neutre  Erscfteíntingen  <ier  rumám'jtcheji  ijesckichtsHchrei' 
hnny  heimchH.  1886.  —  Isin.  Leipz.  Centralblatt  1887.  28.  sz. 

yfihloíiich  Fn-vncz  f'x  MüUki'  Júzitcf',  Acta  rí  diplomata  yraeva  vn'dií 
íutÍ  mtcni  et  íjru/aiia.  .5.  h/f.:  Acta  fi  dqilomnta  moiuixterionimtU  vrcleniaruut 
iu-ÍcuIíh  2.  véú'A.  (Becs,  GeroUU  14  Mark.) 

/ÍHWjíí/ítíír/((; /íiT/ííf.  Kiadja  Diacimovicli.  1887.  lívf.  56.  es  57.  füzet. 
—  Saium  Manr/tica,  Dó'  Chmník  dfs  fítiru  uud  die  grosse  militarische  Ex- 
pttditiou  in  die  Moldau  des  ungariscbenKönígsLadislausCumanus  adi-edu- 
ceiidos  Cumaiios.  —  A  szerkesztő  hozzáteszi,  hogy  ez  eseményt  a  magyar 
törtciidszek  mostanig  elhallgatták.  Ehhez  megjegyzem,  hogy  Hunfalvy  I'ál 
(Maíryurország  Etlmographiája)  ea  Szilágyi  István  (Századok  1881.  évf. 
.^»6I.  1.)  e  krónikáról  megemlékeztek  e«  hogy  Roesler  i»  imiierí. 

(itun-ij  Klapka,  Aim  ineinat  Kriiuieningeii.  Aun  dem  Ungar.  Über- 
.•iietzt.  —  Bírálat:  Leipziger  Centralblatt.  32.  hz. 

Eil.  Rosenthal,  Dú:  lirhőrdenorganiéathn  Kaiser  Ferdinandx  /,  (Be'fs. 
(íerold.  1887.  4.  Mark.)  E  mii  a  hazai  törtenetüuklie  is  annyiszor  beavat- 
kozó Wcsi  fökormány  testű  letek  alakulását  t's  türtí'netet  közli.  (Elismerő 
bírálat:  Leípz.  Centralblatt.  33.  sz.) 

Die  Berichte  des  kaisorl.  Gesaadtcn  Frauz  von  Lisola  aus  d.  Jahren 
lO.'í.'i  — IfiGO.  Kiadja  Pribram.  (Bck-jj.  Gerold). 

Mittluiluníjvn  dt't  hiator.  Vereiiis  j'ür  Síeiennark.  1887.  35.  füzet . 
Sfn'uhu-z  6'.,  Kőm'g  Ludtüú/  v.  üwjnrn  und  seiiu:  WeiJ^esclH-nke  fiir  Marta-Zell. 

humudr.r  Erm'i,  Gejtrhichte  rfc*  o8t/rdnh'ncfien  Rárhet.  (2.  kiad.  I.  kÖt. 
1  )l  Mark.)  —  Bírálat :  Leii)z.  Oüitralblatt  34.  sz. 

Stro/foda  VihiUfit,  Xar  Chronohtgit:  dfg  ttoy.  MtírkonianneuI.'rieffi:«  untri' 
Miirr  Aurrl  und  fUnnmodus.  (A znaimi főreáliskola  programmjában.  1887.) 

OJdiHscfUiujer.  die  römi«che  Grciismark  in  Bai/ern,  (München.  Franz. 
:•  M.).  Fontos  munka  a  római  sánczokra  vonatkozólag.  Birálat:  Central- 
blatt 36.  SK. 

Zcitschríft  des  histor.  Vereins  fiir  Schwaben  u.  Neubarg.  (1887.  13. 
rvf.)  Uoffmnim,  Dit  Tli/tre  u.  liefentigungen  Augsburgs's  cot/t  10.  Jahrhunderl  un, 

Zimmermann  Franz,  Das  Archiv  der  Sfadí  Hermaunstadt  und  dn- 
mrfifittrítfn  Xation.  Tsm.  Deutsche  Lit.  Zeitung  1887.  33.  sz. 

Krinfzi-l  íf //..  L'ber  dit  Ilerknnft  der  Siebenftürgtr  Hacftgen.  (A  beaz- 
terczoi  fugymnasium  ez  évi  pn^rammjában.) 

Numismatiat'he  Zeitsehrift.  XVIII.  köt.  2.  tüz.  —  Héia  Piitta,  (%■.■ 
dlt   íieziehtingut  dir  Wiener  V/eanige  znm  Mihv^tresen  in  Vngam. 

licvuc  de  geitgraphif.  1885.  Júliusi  fUzct.  —  JJf  Grrnndo,  Furmn- 
fiiHi  df  la  ntifiontditt'  hongroiif.  (Suite.) 

l'gifiintzen  Jolgiiirat,  1886.  évf.  márcz.  fUzc>t.  Les  nidioMiliféü  wm 
/i"ngrin'srjí  df  la  Il'Utgrie, 

50» 


768 


tjIrcza. 


.\jkHnten  iiw  Vfrevu /Ür  natMniwht  Mferlkum^Hndí  íoui  GeseAichí*- 
forarhims.  1887.  20.  kbL  1.  ftlx.  Forrí  Utrmanti:  Gráf  WtUrad  r«m 
Samtati^VMíiiQrn    fia    tlrti  tiftrrrheiHiKvhfti  Krnifruppm  im     TürkatirrUjf  IS^, 

önftrreirhinvh-uutjariMclie  Jírrne,  1 8ÍH7.  jatitiár-fliyet  50.  1.  GeUiek 
Etujn^ft,  Sk-iszrn  lUiít  t/tiii  Qiuirnrrit.  Szerííí  (iiblii  kOi^tVtl  azt  írja,  bt»^^  Las- 
fiiii  OrKiide  vároHiiiik  el^  lukóí  mag)-uruk  voltak,  kik  a  tiitaruk  clÖl  Lusstn 
sxigeiéu  meiihelvet  kerettLek.  IS  niajg^ar  caalád  telepedett  le  akkor  egy- 
HMvre  a  ^xígetett.  Ufíyaiúíy  vtJk'iatJíityQu  vau  fíoniceíliGtspSín:  Storíai 
löola  liei  LoflHiiii  tTrit^t.  l «(;•(.  28.  nld.).  

J)er  *Sttmmirr.  {Angsbin^  «jeA(;)  ltí87.  í>4.  nzáin.  —  E{n  (rtiMrlkh 
twuitoi-l  zttm  i'J,  Antjufl  10^7,  fíi'-htac/it  hri  Mvháca.f  —  Nach  ilcr  Regi- 
meDtage8chicbt«  des  künigl.  bair.  2.  Inraut.  Reg:iineDt6  bearbeit«t 

iVcwc  Frtic  Vrrasr^  Í8b7.  aug.  31.  a»áiu.  —  Werthwuier  El.  t'w</«- 
ítrurkíe  liritff  dé»  Freihn-rn  fou  Gfnte  nuJt  d,  JaJwe  tÜt/tK  —  E  Ivvelekboii, 
melynk  valamonny'wii  HuiMn  keltek,  bkó  van  a  mngyar  insurruftitSritl. 

Ütfhti,  lÜJiforuche  Zcilxfhriff.  Tií.  köt.  ^6i.  1.  Ut>:k :  WirtlfrtúttffF 
Íh  Ötierrifieli-VRgm'H  löSG — 1785. 

Viadimú-  I^mntuikif,  Sccrti.í  d'Ktat  de  Vmht,  (Szt.-Pt"tcrvAr,  1884.) 
H  ktinyv  új  dolgokat  kU/til  a  raagyai-  történelemhez ;  kUlüii<:>eeti  Mát^Ai 
kirilly  kortiboz  e^  a  Uóxsa  fctkf^U'sbüz^  «/^1  me'g  Bakaca  Tamás  alkuiloná- 
Huirúl  a  3Í|^iioriával.  Okleveleket  tartalmaz  vt^gül  a  veleiicz<.*Í  köztársaság 
illtal  ZHÍgmoitd  király  f^letc  ellcii  intézett  morenyictek  tCrtí^netebest. 

Fortchuntjen  sur  deuiéchfn  Gatchichte-  1 3.  köL  //.  Lajos  maffj/ar 
kii-áiy  Kenete  a  vtcít  tvndekhex.  15  li).  KKrJi  H«srX: 

Sohlevisobc  Gc^ollscbaft  fUr  vaterlíüidiBcbB  Gesehicbte.  (1884.  Bl. 
rfvf.).  KfífUft,    Dtr  Falt  Da-wings  Q*-tfm   Suhm  lídtínny,   K.mitf   rvn  i*uien. 

MalU'9tm,  A  skftch  of  Ihe  müüaiy  llfe  af  General  Fráhrrr  roa  Aoi»- 
don,  (188-1.  Loiidou.) 

At'udanú  t/twr  «rimc«r  mvralvif  <í  politíifue^,  Compf*  rmdu  tUm  tréattctn 
tt  travttuj:.  Nouv.  ftérie.  1885.  jauui&r.  főz.  —  Chérutl :  Ln  litjue  on  fdíiatm 
de  Wtin.  —  ÜocunientJi  dtitts  ía  guerrt  dt  yiúni/ríV  ifjb'-i.  £z  okIcvo1«k  XIV. 
I^jos  és  a  inaf^'yar  neuieaek  kOzOtti  alkud oKásokra,  elefi  sorban  a  franca 
aegelyrc  vonatkoznak. 

Au§aHenZriten  aiul  L'indtn.  1 884, 1£.  ^vf.  A'/tn'n  .*  Johunna  von  Nrapti. 

Al'chiiHn  tifot'ii^O  prr  U  jtfffíHücU  tiMpoUttlne.,  1883.  1.  főn.  .WtMM-rl 
Hirviu,  II.  Károhj  yawidoyiújtu   13'Vi — 1335. 

Arrhivio  nforico.  íirehaf.oloyÍcn  r  Iffteriti'io.  (9.  (*vf.  ."'.  kiit.  1  füz.)  firr~ 
lidctfi  adatokat  kcizíil  a  niag;>-ar-t{}rűk  bábordk  tOrttSuctcbeit  a  1 7 .  ízázadbau. 

Riiwtta  Kttrapea.  33,  küt  8.  foz.  —  Orojftf  A  larbdroíi  l/et^rév 
DáűiáÍMt, 

Atudixnd,   1884.  évf.   1.  filz.   TeutM<-h,  IIonttruM  aU  G totfrajjt. 

Sfíurjs  ArcJdijür  sachtiUchf  GeMchkUe.  1883.  IV.  köt.  1  -  -Ü.  fÜz.  - 
Stoetrvr,  Alhrrvlú  tltu-  fírJierete  nm  Stvl,/trn  uU  /it-ii/tA/VIttítriT i/rj/rji  Mitilhüu 
ConiHun  twtt  Vntfiirh,  I4tí7. 


TARCZA 


769 


.if  eliitw  Vfinrio.  l  R83.  XIII.  kKr.  49.  f«í.  Fulin:  /.»  »Utca  tlit  í^lur- 
lieh^  láOO.  Ex  crteki*M^beu  sxú  vnu  egy  Ltturci)tfiL'vUli«*rc7.vgr(fl,  Hunyndi 
Mátvitstmk  állitólii^na  iinokájilrúl,  valamiiil  a  >KHro)yÍ<  áliidv  slatt  lap* 
piuigú  Fnmgepaiii  Miklóaröl. 

Zi'{t»'hn/l  fiir  al!*jrm<ine  KMk-nudt,  IH85.  {t**  kUl&n  lenyomatbiin. 
1885.  BeTlin-  líeiiner).  í'%cr  Ituí^ntks  (Kiibniíims;!  y^*>^.  12r>3 — I2öf> 
vmi  Frnm  Jfox  Sf^htnúlt,  (I..  aybel,  Hi«t.  Zoitsdirifl  1887,  ftS.  kÖt  177. 
fi  Kz  utazás  hitelességiét  tudvalevőleg  Vánibt^r}'  ingatta  meg  nem  n^^ 

Voúj/  Ktiroli/,  /)iV  Itrt'r/situiiniiifííf  iS-tmrcoi  aiui  ára  ftn'-zÍ4iuÍMrh*» 
Sinn/xliin:t,Tit  TimtnUntli.  (SitKuiipsbcrícbte  d(*r  bflír.  Akorlciníc.  1  SSií. 
XVI.  köt.  3.  rt^t*z).  B<*iiÍiitCD<:li  1307-Im>ii  mínl  vnk'nczei  klJvet  I.  Nagy 
l^ajm  udvarában  fordult  ue^,  mely  kttvetaegre  tübli  oklevél  vonutkoKÍk. 

ir.  /).  i'futifr,  Ckroniclft  of  the  f'uatoiiui  DrpartmrfU.   18&&. 

Pzeriíi  felcnilití,  hogy  I..on(Íonl«iii,  174$-bsii,  c^rr  >magyar  vÍK<-nck 
(liiiiigftn*  watf*r)  nevezett  illat-  ^  ^6^S7.ev  talált  keletidWgrc,  melyet  roi- 
iniirinlM5l  6b  bon^teszbul  ketízitettek  é»  a  luelyrtíl  axt  hítttík,  bog^-  ernsMli 
A7.  eml^kczÁ'  tebetst^t. 

Jnti*-  Ccnnm,  TaUjf  vf  Iter>viufton  nnil  nf  f\ttrÍotisitt,  (IjOndon.  Scott, 
raternostcrSqtiare).  K  könyv  7.  fejexelí'nck  t«rt«lmn:  •I^maHc  Tekéit 
ttHiI  tfir  Himijariitu  Strugglct  ttmler  LeopoM  I.  o/  AuMrio,  —  /"Voiict* 
Í{idol9ki,t 

Gj.  Batyooakif  Jíifncniak  Madaga^kar  sxiget^n  vÍmI!  dolgairól  szól 
egy  ozikk  A  londoni  AlhenarmH-hA\x.  (1885.  máKz.  28-iki  eniin.) 

hrrihier  Alrjwuin-,  Fitrtt  ron  Nm/chaUl  und  Wuffrtim.  Bunberg. 
Hübflcher.  1887.) 

ftiulfinach^  Oito,  Ae/tsUúi  und  die  ungarUehe  Chronik.  (Nencft  Arrliív 
d<rr  Gcsellscliaft  für  ültére  doataehe  GcachichUkimdr.  VIIT.  kat.  1887.  3. 
fíbu  ?5d.  old.)  —  Isineretcáf  liogy  Avcntiii  a  nr^mzcti  króoikából  morftett, 
lUdemacber  vixsgálja.  miki.'pcti  Járt  el  ebbeu  Aveiitiii,  nem  ti'vtiact^J  el  a 
kntikai  nzempontot  vt»  melyik  luuai  krónika  áll  a  nemxeti  krónikábox 
tcgkífselobb  ? 

Art-hir  /ür  Litfratiir  und  Kirrh^ujr^xrfnchíf  \lr»  Mitti-lalifrn,  1887.111. 
kGt.  196.  1.  Den^fief  DU  SlaUUni  tlrr  Jut'úiítn- fJnivfrKtítH  in  HoUtgnn  vttii 
1317 — 1347.  aat  —  SigóI  a  pox»niiyi  káptAtani  levi^ltárbftii  mt^talúli 
egyetemi  alapezabályokróL  (I.  Pór  Antal  rzíkktit  a  S»áxadokbau  1887. 
jal    fiizetiíbpn) 

^f^^lhnlutttf^•n  dfji  luatifuts  jür  iJntriH-.  (Starhü-hiÉj'oriiehuwj.  I887.t*vr 
2.  föx.  —  Stfinhrrz  említett  crtckeiéMO  vtfgt^it  (>1.  Nagy  Lajoe  király 
vinuinya  IV.  Károlyhox<)  ktll^n  fUggel^kbou  Kükütlv  JáHo$  tcemtíyitéyévrf 
fOQlnUcitzik.  Kimutatja,  bogy  tk.  neve :  Apróul  Jánoe  de  Tótlt-Sólymos  v^ 
bngy  iiemcR  sxánnazásií  volt ;  bngy  továbbá  1351-bfiu  jcgyaű  valat  IS.'t? 
beu  kllklillői  eapertsaa^  lett.  1363baii  pedig  fl«Bt«fgocnI  >(xeiioT»l-vÍciinmi.< 
Valljou  meddig  nolgált  a  királyi  irodábou,  ax  krft«s. 

Ugyané  folyóirat  2.  füswt^ben  FrUmr  ily  csiroU  ^rtftkeKcebeu :  >Zur 


770  TÁRCZA. 

Geschichte  der  öaterreii'hisfhen    Ceiitralregierung    1493— 1848. «    az    I. 
Ferdiuaiid  és  Miksa  korabeli  magyar  kormúnyhivatalokrúl  is  szúl. 

HistorischeB  Jahrbuch.  Kiadja  a  Görres  társulat.  1887.  3.  füz.  — 
Ismertctós  a  Századok  1886.  évi  tartalmáról. 

Archw  /ür  kathoHschea  Kirchcnredit.  1886.  55.  köt.  Sajó.  IXc  Pri- 
tiuiíialwürde  dea  FiireterzbiacJiofa  ron  (rran. 

HistorUck-politiachf  BUitttr.  1886.  98.  kÖt.  ^11.  \.  Dia  Futjyer  in 
üngam. 

Zeiinchrift  für  deuísches  Alterthum  und  deiUache  Uíeratur.  1886.  évf. 
XVIII.  köt.  345.  old.  Rorthe,  Heínricha  von  Mügéin  ungarischr.  Reimchronik. 

Archivio  storico  Italiano.  1886.  evf.  XVIII.  köt.  6.  füz.  —  RenUgio 
Sabhadini,  Isoüa  Nogarola.  Pótlek  az  Apponyi-Ábel-féle  niouograiiához. 

fíistariack-polifiacfie  BUitUr.  1887.  99.  köt.  Römiacite  DoatmeiUc  zitr 
OeachicfUe  átr  Erobei'ung  von  Ofen.  1686.  —  A  Monum.  Vaticana  ideszóló 
kötetének  ismertetése. 

DudiJc-nak  »6e8chjchte  Miíhrena*  czíinÜ  ismeretes  munkájából  eddig 
megjelent  10  kötetéhez  index  jelent  meg.  (BrUmi.  Winicker.  684.1.  6.  Mark.) 

RumiinUche  Revue  1887.  7 — 8.  füz.  - —  Geographiscfies  aus  Siebim- 
biirgen  und  Moldnu  aué  dem  J.  1597. 

Revue  Internationale.   1887,  szept.  10.  Sasváry :   Dante  en  Howjrie. 

Hernnann,  Dos  altc  und  das  neue  Kroiistadt.  Btitrag  zur  Gesch.  Sie- 
htnbürgena  im  18-ten  Jahrhunderi.  Bearbeítet  von  ^í/í::í.  (II.  köt.  Hermann- 
stadt.  Michaelis.  664.  1.) 

Kemetmvlter  (ömagy),  Parahlle  z'dacJien  AftiUi  wid  Napóleon  I. 
Temesvár.  1888.  Kamel.  [Ez  értekezést  szerző  a  temesvári  tisKti  ka^zí- 
nóbau  tartotta.] 

Sajtóhiba.  Századok  1887.  :i84.  1.  felülről  lO-ik  uorbau  1886.  h. 
olv.  1866. 

Összeá tiltotta:  Mangold  Lajo9. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM 
A  HAZAI  HÍRLAPOKBÓL.  1887.  JÚLIUS— OKTÓBER- 

'»A8bóth  János.  Bosníen  und  die  Herzegovina.  Wien,    1887. c    lam.    — i. 

Egyeté'téa  289.  sz. 
Ballagi  Aladúr.  Magyarok  Csehországban.  Bud.  Jíirlap  274.  sz. 
Boér  Miklós.  Mátyás  király  Erdélyben.  P.  Hírlap  255.  sz. 
BoHcz  Ödön.  A  kun  és  magyar  viselet.  (Kivonat.)  Függetl.  257.  az. 
Borosa  Kálmán.  Wesselényi  összeesküvés  okai  és  folyama.  Hazánk  83.  sz. 
Itörzsőnyi  Arnold.  Katonai  (római)  diploma.  Gy&ri  Közlöny  53.  54.  az. 
Bunyitay  Vincze.  Várad  keletkezése.  Szabadság   (Nagyvárad)    211.  sz.  — 

Nagyvárad  és  lakosainak  élete.  U.  olt  206.  sz. 
Csáktornya  múltjából.  Muraköz  35.  36.  az. 


TÁRCZA.  771 

( 'fioni/rtidviinucf/yt  múltjából,  li.  J.  í>scitti'Jii  l.o^i  'Ah.  sz. 

C:.irUl  i't  Method  új  kápolnája  Rómában.  Kgyttcrli's  104.  sz. 

JMrvai  M,  A  történelmi  társulat  nagygyíilcse  Ddván.  —  A  hunyadniegyci 

tört.  és  régészeti  táraúlat  közgyűlése.  Fíir.  L.  20').  sz. 
Ihtdáa  Gyula.  Szeged  város  czimere.  Sze{/edi  Iliradó  ITl.sz.  —  Aszi-gcd- 

alsóvárosi  templom.  T.  ott  194  — 106.  sz. 
Ki}ii  Diz«ö.  Pécsi  dom  restanráczíója.  P.  yapló  220,  sz. 
Kpisod  a  fogarasi  vár  fénykorából.    (Htciihjifi  Lap  9.  sz. 
Érsekújvári  pasa  levele  1669-böl.  Füytjetl.  222.  sz. 
Esterházy  nádor  1682.  évi  levele.  Pápai  Lapok  37.  sz. 
EszOryom  mouographiája,  Dr.  0.  J.  E«zleryomi  Közlöny  36.  sz. 
Étlapok.  (Milyen  régiek  az  — )  J'.  Hirlnp  253.  sz. 
Fludoruvh-x  Znigmond,  Adatok  Xagy-Károly  mouographiája  hoz.    Szalmár- 

vuyyd  Közlöny  43.  BZ. 
Frcnyö  Pál.  Oslclet  Dévaváuyán.  Jífzoluoki  Iltradú  70.  sz. 
Gyulai  RtZBŐ.    Adalékok   Komárommegy c  monographiájához.    Komáromi 

Lapok  33.  34.  36.  sz.  —  A  bodorfalvi  Baranyay- család.  U.  oU  38.  sz. 
Halászatra  vonatkozó  szabályzatok  Komáromban  1690.máro2.  11.  Komá- 

rommeyyci  Közlöny  30.  sz. 
Haraszti  József.  A  kereskedelem  és  nehézségei  a  középkorban.   Felvidéki 

Híradó  36  — 38.  sz. 
Hat'as  Sáiulor.  A  budavári  bástya-sétány  leásása.  /*.  ^apló  294.  29r>.  sz. 
/ieyedtik  és  heged ükészí tót.  V — r.   Vasáru.  l'Jtáy  36.  sz. 
Ha'i^zlir  József.  A  fchénári   országgá- Ülés.  (Töredék  a  XVII.  századból.) 

Koma romiiit gyei  Közlöny  43,  sz. 
Hunyadmeyyei  tÖrt.  és  régészeti   tirsúlat   közgyűlése.    /'.   Hirlap  20(>.  sz. 

E;/y< térteit  206.  sz. 
Ipolyi  Arnold  hátrahagyott  munkája.  Nyáry  Krisztina.  Vasárn.  Ujsáy  44. 

sz.  arczképpel. 
Irányi  latrán.    Hács  é:^   Iktdrog  vármegye   felélesztése  a  töi^k   kiszorítása 

után  1686     -1700.  Szabatlkui  Hírlap  26.  sz. 
Jakab  Klek.  A  kolozsvári  királylátogatiisok  történetéből.   Kolozscár   167. 

sz.  —  Királyék  Kolozsvárt.  í'.  ott  222.  sz. 
Kálmán  Miksa.  Paraszt  gazdaság  a  XVI.  században.   Kgyei^téx  195.  sz. 
Kánitz  Ayosí,  dr.  A  magy.  nyelv  a  tudományokban.  Kolozsrár  213.8  köv.  szám. 
Kpményfy   K.   DánitL  A  Mariana  provinciáról.  Történeti  tanulmány.   M, 

.illám  20Ő.  206.  sz. 
Királyaink  jÁTÁBtL  Ertlélybeu.  Kolozsvár  222.  sz. 
Knezerirh  Virtor,  dr.  Római  út  Maraközben.  yfuraköz  88.  sz. 
Komáromi  czé/ick  szabadalmai.  I.  A  halászok  czcliének  szabadalmai.  Koma' 

rommegyei  Közlöny  37.  sz.  —  A  komáromi  tört.  é«  rég.  egylet  gyűj- 
teménye. V.  ott  45.  sz. 
Korhely  (Kgy  XVU.  századbeli  — )  reversalisa.   Kassa  város  levéltárából. 

Közli  I.  Kemény  Li\/os.  Kassai  Szende  54.  sz. 


772 


TAROSA. 


Krtqtr>i%   létráit.   A   tudatuKiiyos,   kUtöiiíWu  üx  r^UÁ/.tíir\nwt\  ficmiiiáriu- 

mokról.  iVo/.  /Ú///A.  Áí  líL  Lajt  38.  bz. 
Ittuiiijktii/  LAnzh':  Eperjes  társadHltua  a  inúU  tUknfboii.  KlUüuü5  tekiuUsltol 

a  "Syi.  é&  XV'II.  Bzázndrii.  Sárosm.  Kózlüny  :í{t.  és  kÖv.  siii. 
hanh)  Albert.  Vftlaiiii  hasátik  ííslukói  a  keltákról.  JrrbJi'  Ki'ishmij  256.   Nt- 
Lika  Károly.  Éraekiíjvílr  jubileuma.   (1685.  aug.  20,  —  18S7.  aug.  20.) 

Érseintjiár  *»   FiVWtv   35.  8i. 
MtiiUind  Oszkár.  A   uap-  cs  boM-mytlio8  az  oláh   iicpkölt^ftetboti.  A'n/t^/ 

186.  sisám. 
>MiUfl'€r  Ji'K/f/y,  Veraccz  sk.  kir.  város  törtouetc.  Ncnictbo)  Buday  Jóxenf.t 

lam.  Táitori  U6f>ert.  imm.  Kü-Jüioj  234.  »z. 
.Vtij/.y  rál.  ToniallyÁra  rá  a  Torna.llyar  caaládru  vonaikozó  adatok.    Roi«- 

(i,i/íii  ilirndó   a6.  .S?.  «s. 
Sa4f!feu^«li  r</.   tanplom   t^rtéDOle  A  16.    17.  ée  18.  eKáftadbftn.  /fónfrdofc 

36— aa.  «K. 

Némcthy  Lajo*.  A  peoti  fcítomplom  történetté  a  tértik  hatalom  ideje  alntt. 
Religüf  I.  40-  43.  44.  bt,  —  A  pesti  fötcuiplom  törtibiftti*  u  tOWik 
lAvoziaa  utilu  1686—1702.  f.  ott.  H.  13 — l'l.  e/.  -  A  Jéíua 
társaságbeliek  lelkráxkcdtfBti  Pesten  0703—1710.)  U.  oU,  31.  .32. 
az.  —  Toronytaluii  Bntlavúra.  Korunk  20.  sz. 

Sépvúndorlási  teinetök   BölcHkiiu.    —  Sí,  —  íseJUidn/  Al  l'ít/av  30.  »e. 

t^Tordi- /xi;t)«.  Divt^uy  h^dan  <JB  mo6t.  Esztergom,  1887.C   Ism.  Wa^tim' 
J^t*dfi.  Xóffrádi  Lnpok  29.  &&• 

(Hrokócm    Farú   Firencz   clbe8»Slé»e    1676-bi'd.    Simf/ad  Ktjyház   16.  áb 

klíV.    fi7.álll. 

hUlóg  Albcrl.  A  görgéuj-aat.-liiu'ei    ev.  ref.  egyháx  luouogratíúja.   l\ot. 

KvzlifHff  3.^      38.  aiE. 
htroKttHg  ailóterhe  300  ev  elÖtt.  Ccí^/íW  35.  asi. 
»/'eM  Antul.  Alsó  MagyaroivKág  bány amivel (ísőuek  törtL^iietc.  Bpest,  1887. « 

Ism.  EtJiftt/rtéjt   l'JÖ.  BZ. 

IMcí  Sándor.  Harauí*.  rii^íirrt.  r^j^Mf^  37^40.  ez. 

fíálóczi  ágyúja.  I\  Xaptó  27!l.  82. 

Iiánktj  Béla.  Graphologiáról.  yagám.   Vjaátj  37.  sz. 

*Réth*f  lA-azlú,  Az  oláh  uyelv  ds  uemzet  megrtlakiUátíu.  Bpesl,  1887. <  Ism. 

Sárl-ány  bnre.  Gőmör-Kighofű  33.  gz.  J'^f^etérítU  187.  188,  az. 
>RoBzner  Ejfin  háró.   Begi  magyar  házassági  jog.  Bpeet,  1887. <  Ism.  t*. 

Napló  293.  sz. 
Itwttt  Viktor.  Erddlyi  régiségekről./!  2fapi6  337.  sz. 
^  Söréé  János.  Szcntmihály  közstíg  törtöiicte,  tckiutettel  refonnátus  vgyháje 

törtenetére.*  Ism.  Szabad  Eyyluh  15.  16.  sz. 
Stahá  Károly.  Tetemre  hívás  a  szekelyckuél.  Kohsuvár  232.  sz. 
Sítád«czky  L^jo/t.  Ilntiyadmeg^'ci  emlckeimbÖl.  ynttárit.  Ujsáij  39.  sz. 
SMorvaa  Gáhor.  Kiktől  tauiílta  a  magyar  a  dohányzást.    >Nyelv6r<  után. 

P,  Napló  265.  sz. 


773 


S2*Ux  Kárultft  ifi.  Kolo!ti*v»r.   VoMÓm*  Ujtóy  Sí),  sx.  k(fp«.'kkct. 

üsiiti^yi  StUttitn:  Barcsai  Ákos  foje<1elcinmc  rálaa7.tH8a.  (LTj  adutok  alapján.) 

KőltíCtfár  224—226.  sz. 
SsitMifei  Jósh/,  id.  A  komArocni  Otrfia  csAi  Baabilyu  1  G29-b{n.  (A  li^^pbb 

komiLmmi   miigyAr  okirat.)  í^mürűnvnfgffii  KSüön^   40  —  42.  »/.. 

JCazlrr'jom  h   Vidék f.  7ft  — 81.  8t. 
fsiufMjtka  GuKtiir.  Miodszeut  uiúltjn,  Jclone,  Jüvüje.  Afind^smt  29.  «x. 
SutUi  Gtrít.  Boruemiüiica  Véiex  dunaridcki  elntf  roformátua  püspök  iSlctc  M 

monkái.  /Voí.  A^/A.  lit  Xtl*.  Z^p  30.  sx. 
Tui/ányi  Károly.  Adatok  mogy^uk  iniU^'ához  a  XVT.  én  XVU.  sxA»adbati. 

ThciJrfók   Baláx.1  v^n:iu1elotc.    —    I'arafizc  muUtoxáa  a  XVl.  loaí- 

aadbuii.    S'f/ifi-am.    Kvclotiy    27.    sí.  —  A  Komicliok  párlütösc.   — 

Egj*  tervezett  jewuita  kollégium  Nagy-Tajwicaanyt.    1'.  oíi   82.  *z 

—  A  eeavoji  bányák.  ' —  A  uahác«i  Sscut-Kataliit  sArda  alapítású 

—  Ax  érsekújvári  pasa  levelo  1669-Wil.  l'.  uU  38.  —  Nemesi  frtl 
költések  m^'eokbeu  a  tiSrÖk  rllen.  —  TörCk  viláf?  Nyitra  raeg%'t' 
bpn.  ÍT.  nfí  34.  —  Egy  uoi  s7,5nn'.  (Liazthi  Anna  Uozma.)  V.  utt 
.'(.'t.  HK.  —  VroteBtans  templomok  elfoglalása  lG46-ig  —  Nyílra- 
niegyni  ple'bámMok  1561-bea.  LK  otl  40.  —  Érsekújvári  veiidcgfo- 
gadó  1620.  táJHTi.  —  Üosxorkányptir  lH16-ban.  V.  vit  41.  42.  ny.. 

—  Nyitra  liajdau  ca  mo«t   ViHhirn.  Vj*,\q  36.  sr.  rt^xokkal. 
í'antiay  Tmtdar.   A  mÜvftsxelrül  áltulábau  ^ts  a  csúcsivee  (góCli)  «  rcuais- 

mnce  mííveBiei  ítpitt*  ífa  cmli'kei  MagyarorssEápm.  Munhici  39  —  41. 

SK.  —  Nyolrgntsáx  (íves  templom.  (Kaicán  SCempl^ui  m«g^-^ben.)  Hud. 

nirlap  201.  Bz. 
7'(^fii/í   Gtiftar.  A  dcruii  aírkti.   KoloiMcár    IftO.    —    A   Uenusi   Miiitariiu 

tntnploin    falfei>.tiiwuyei.    Ü.  ott    lli2.  ax.   —  JáiK>s  falvai  n%íwig^. 

(Udvarhely  tuegyfthnn.)  Fur.  £..  18&.   bk.    —    As    arany    logrégífab 

bányászatáról.  Vtuiim,  V)*thj  39.  ax. 
Trrtltfíi  ktutéiy.   Vaaúm,  Vjgág  40.  sr..  kifppel. 
ThdUtf    KtUmdfu    Kit^l   tandlták  cl  a  magyarok   a  doháuyxáetV    IC^tfriétidM 

259.  axám. 
Thwri  Etelt,  Boroembsa  VH^r  t^ctny'*  ^  munkái.  ProU  fiffífh.  h  M\  Lap 

39.  40.  «. 
TJtnry  JÓMéf/.  Talár  tradíciók  Magv-arttnuiuigrú],    liiui,  IlirUi^>  216,  58.  — 

Timor-Lciik  ^  udvari  twiondja.  /'.  olt  246.  la. 
Történelmi   UirsvUtt  d^vai    vándorgyüléa^rííl.   Egyv4ártÍM   805.  >s.   Vasárn. 

t'Jȇg  31.  Bz. 
Trencaéwmtgifé  ^nl.  Druexiánko.  /'.  A,  SffNAfiór  19.  ». 
>  W»fw^  OmatAv.  M«t;>  arorucág  mfx^igaadaaágáiiak   tilrtt^artc   Itadapcat. 

1887.4  Um.  t:»fífel/rlé*  195.  »x. 
ikn^uti  etata.  (1690)  OUvőlgyi  Usp  7.  ■!. 


774 


tArczA. 


FOLYÓÍRATOK  SZEMLÉJK. 

—  A  >HAxiHKC-b<M  a  Dvari  szünetek  utáu  ket  fUznt  jelrut  meg:  a 
sw'ptt'inlHM-i  i'H  oktúhori.  Prograinnijiihoz  hiven  a  múlt  t^a  folvó  s/.á/.iu)  tör- 
tt'jieU'iick  itlu^trAláéábozJilrúI  bccdcs  adalékokkal :  fcldolgoxott  cxikkekkeJ 
8  a  nagy  kiixtíuudget  t^cklö  okmáuyokkat.  Ki  tudiii  p<.-ldjlúl  mcfrillct^idéB 
nélkíU  olvasni  a/.t  a  uiegható  folvamorJást,  nielylycl  a  ZHÍh^M  uradaluiD 
jobbágx^  "  f<'l»<íg«íírtf^'i*l  Üldrtxölt  Weweleiivi  Miklós  inegkc^,velniext.'soort 
folyamodtak  a  frj (ideiemhez,  vagy  Jósika  Mikliis  Icvelot,  tnelylvrJ  neki  ax 
ord^lyi  tis/.telöí  álUil  k^^xített  cxUst  ItlUikomot  jltadják?  Az  IS25'6  oraz. 
iiapló  ClfíLlovich),  Htike  adal(fka  az  lS65/7-iki  or^i'^ggyiltt.yjcz,  Rericsk^ 
Addm  fütHpiíui  b^lktatóJH  (Ker^gyiirtó  £,),  Abafí  adaWkjai  a  Móra  TÍlóg 
tÖrtt'uetífliPK  a  Sv-alkai,  Thim,  Thuruczkay,  Lehoczky,  Puky  M.  a  forradalom 
GgycfiepiKiJiljait  illtistváló  c2ikkei  teszik  váltomtovsá  c  fUsetekot,  mclyokel 
SxJuyei  repertóriuma  zár  be. 

—  A  >FioYET./t<  sxeptemberí  t<  októberi  füzeteiben  sok  becses  ada- 
Iákot  fl7X)IgáÍtat  az  írod  alom- tSrt^Dcthez.  Dr.  Mátc  Sáudor  befejezi  Taiiler 
<Octc  és  mtivei  cxímÜ  czikkét:  o  máftodik  közlemönybeii  trúi  muukáaaágit 
ismerteti,  b  munkái  eddig  ismert  4b  hiizagoB  sorozatát  kiegéaBiti  az  Alni^ 
alatt  vagy  iievtelenul  megjelent  dolgozatok  hosszú  soriix-al.  Miuden  eg;\*Cfl 
inunk^át  jellemzi,  méltatja  b  azok  foutoeaágát  kiemeli.  Vacbott  Sflndoru** 
folytatja  emlékiratait,  Csaplár  Beuedek  lUvai  (Hetítrííl  kezdett  iiag\'bc^-s{i 
munkáját.  Jakab  Elok  Lu^ogay  JózBof  omUkc/.ot(Ít  djdja  fel  fókáit 
Toldyval  folytatott  levelc/t^se  altpjAu.  Kulk*sár  Kndre,  Kulcsár  Oyör^y 
Postilláit,  a  XVI-ik  századi  protestaus  irodalom  egyik  kiváló  tenitékot,. 
méltányolja.  Figyelmet  érdemlő  Szalay  Gyiila  köztese  OyÖngyÖi 
PtiŐuixéröl,  melyuck  oddigi  kiadásait  üsaiteveti  az  eredeti  kflnrattal.  Dco 
János  Sthiiegivel  polemi/il  Kisfaludy  .Sándor  elsü  1785-iki  verse  felett  « 
kimntatja,  hogy  az  csakugyau  tŰle  van.  A  fU/etot  Színny^  reportoriama 
fejezi  1)6. 

—  A  >Maotar  Kürttsikulec  XL-ik  folyama  egy  vaskos  fcVtethcn 
megjelent,  k<íl  fényes  kiállítá«ú  míimelliOclettcl.  VictorinWB  (Korvin  cudox) 
czimlapjáuak  i^  bekütf^t  táblájának  szinnyomatá  baeonmáaával.  b  tUbb  a 
szövegbe  nyomott  basonmáasal.  £z  évfolyam  is  ket  rdszre  OK/Jík  :  az  clsfí 
nag^'ubbfeleertekeztfseket,  saz  IB&G-ikevi  kíinyvL't«zetct  foglalja  magában. 
Legiiagyubb  rt»ze  azon  íróknak,  kik  kMnyvt^zottcI  foglalkoznak,  jántlt 
adaltHtkal  ezen  kötet  <5rdekes  tartalmához,  mely  lípen  úgy  mint  a  tneg- 
elö'zÖk  mindazoknak,  kík  irodaiammal  s  törtt^nettcl  foglalkoznak,  nélktilijz- 
hctlen  forráj^mtmkáúl  szolgál.  Tekintettel  van  a  hazai  e>  külföldi  visxo- 
nyokra,  szóval  mindarra,  mi  a  kí>nyv(?szoti  tudást  elÖbb  vitte.  IsunTteti  a 
drcv-dai  kir.  kíínyvtár  hazai  vonatkozású  kéziratait  [(^ntoai)  »  ezzel  ungy 
szolgálatol  tesz  a  bnvárokuak,  bemutatja  Töíh  Fcrencz  analektáii,  tuely 
kivdlt  a  prot.  történettel  foglalkozók  figyelmét  klHlioti  lo,  Szabó  Károly 
kenyvcB   házához  immár  a   300-dik  adalékot  kíízli,    Tapolczaí  Borlalon 


tArosa. 


775 


nWlcvcl  foniiulÁit  iainnrieti  (PeirrpaUkj).  loir  egy  cdilig  iiem  ÍBOiort  s  Vitrfz 
álUil  oinuudált  •.'on.'in  coclejiot  (FrakiW^i),  bviimlntjft  Simon  künyi'táritiiflk 
krzirutuit  (Dnnkü).  mmrrtfíti  0  Kulcsiírkünyvtárt  (Erdélyi;  etb.  s  kegvcluttol 
emWkszik  nicg  a  koriii  elliiíttTt  Nftgy  SiíndornM.  Éiteu  oly  b«CHeeck,  a 
melyek  a  kUt&ub&y.tí  európai  e  &(iicrik&i  kOnyvtáraki-ól  küzíVivt;  v&uimk,  s 
»  ktitf^tot  gazdag  veg^'Cft  rovat  ziÍTJa  be.  Künyvtáraknnk  iiélkiiUíKlietlen, 
kütiyvkedvtilőknck  tanulságos  va  haamos  köuyv. 

—  jKALAur.<  t'ílni  alatt  Nagy-Szonibutbaii  <?«  lívbcu  katli.  paeda- 
gogiu  folyóirat  indult  meg.  uiely  a  Il-ik  füzetben  Hck^n  EmW  tollábül  a 
fcnraaradt  a  szétszórt  törcdi'keö  adatok  alapján  egy  X\'I-ik  századi  kacli. 
nopiskola  szervezettet  s  az  abbnu  divó  tanítáaí  rend82ert  vázolja.  Nugy 
szorgalommal  s  alapom  ÍsmcrHt<;l  késRÍllt  öAHzeállitáe.  A  szerkesztőnek : 
Reg^zynek  alighanem  v  ezikk  sxolgáltatotl  alkalmat  arra  a  felszólitáxra, 
bogy  a  plébánosok  az  ckleztuák  IcvtQtáraibú!  küldjek  be  a  tajtUgyi  ti^rt^ 
nelmi  adatokat,  melynek  ba  sikere  lesz,  a  Kalauz  hafznoesxoigálatokat  fog 
tenni  a  tan(ig\-  tört^nctiri^jáuak. 

—  Aa  >Arcuaj:olooia.i  ÉarcsiTÖC  t  év\  -t-ik  füzete  szokott  dinxcs 
kiállitásbaii  jelent  meg,  gazdag  tartalomnml  az  orcbaeología  niindeu 
szakából  s  sok  na^^erdekü  illustratióval.  Négy  <Jrtekezce  vau  beuae,  « 
brossai  i^tvi'*  czeli  bemoudó  tábl^a  (Keech),  Treucfli^u  vára  (Kftnyöki),  a 
bácskai  rúniai  sáncitok  (Frőlicb),  s  DobtWxky  oláb  érmeinek  ismerteti 
(BdtliyO  Aa  *rmt/lrf.  *'i  W«/rA-«-nek  »zAxú  rovat  hat  kOxIemifjiyt  lioz,  melyek 
kiiat  kiváló  fontoMágú  a  n<így  felvidéki  sírkő  (CserghetÜ).  *  a  XV  ik  axázadi 
nékelr  festő  iskola  (Huszka).  A  dcrzai  templom  falfestménye  megörökittí 
iigyami  a  krázitt«tti  patronná  ucret  is,  >PaaluB  filiue  Stepfaant  de  Uug<  • 
as  évssámot  1410.  —  A  >lcve1ezé«!c-bcn  báró  Mednyánssky  tMncs  a 
vágrid^ki  leletekről,  Scbreibur  múzeumi  antik  szobrocskákról,  Keiner  alró- 
fehtfrmcgj'ei  li'Ietekrol  s  Rómer  a  ki»azebviii  Berzevirív-enilekrol  tesznek 
jelentest.  Az  >irodaIom<  ntfgy  régéizeti  munkát  inncrtet.  Vi^l  a  ktilitn- 
fclék  rovata  apróbb  kttalem^ycívd  bezárja  n  tartalmas  fHaetct. 

—  A  >Mioru  Siox*  juliuai  fíiseti^beu  Odorai  befejezi  nagybecsű 
tanntmi&nyát  n  pracdiaüit  aemet»ekrÖI  a  az  auguaxtusi  éa  szeptemberi  fliien- 
t«kben  Petb^i  folytatja  a  római  eolle^inm  germanico  bungaríemn  ísmer- 
tPtAíít. 

—  ACzolderáltalttzerkcüBlett  >riioTKaTAXKFiarKLa<  Vtt — VIIMk 
Bzámában  Tbury  Ktele  adatokai  kUziSl  IJuazár  Gál  i-tlett^ex  a  a  regiek 
cEÍmti  rovatban  k<'t  múlt  fxázadi  nkiratoi  (1759  ^  t75T*b6l.) 

—  >KKRi.fxr»Ar  Maovktmc  jaliiu  augUiztuai  fUaetifbeo  bercigB 
»mii(ariu»  Látottak  é»  temetek*  ozimü  kÖBlcutfayét  ax  1603 — 170S 
klSsti  dvokboL 

—  A  sMaotar  Ntv-lvAkc  juliue  októberi  négy  fUzetiíb<ui  iam^t  több 
nypJrtörtrncti  adat  vau  :  F(ili:)])t61  8Z<>k  «e  sxóláatik  Pátmdny  Péter  predíra* 
tíóiból,  Czt^ua  Ldrtzii'itól  e^v  kf'ziruti  munkábó!  l\'itt>z  Klúriún|f  ;  ax  crüelyi 
oraaággyŰI^  emlékek  Xll-ik  kíUdtÜi^.  A  dzcptembcri  flizetben   van  egy 


776 


tlirtniuti    i'iflckit    r/ikk    Szimas   tiúhoriót :    >kUÖI    tniitilln   u   inagynr   a 
clohiíuys^t  ?<  cnmiilfttt,  kimutatván,  liogA-'az  erre  voiuitkuxó  f<Kav»k  fin-.ir 
o1a8£,  ttdutet  eredetűek. 

—  A  ilt^hnagyarorsstrigi  Muzeiiin-tnrsulAt  kÖílBnye,  »  TöRTKNr.iJ4i  v..'? 
Ht(ii»zY.ri  ÉuTü^iT^  ez  evi  Il-ík  füzetében  Dr.  IhuhU  fíyitla  az  Alföld 
Iialmai  crÍiii  alatt  ftx  ezek  alatt  Iev6  eirokitt  iflnicrt«ti.  ej^yciiktíiit  vlKfigiílJa 
t<  illlílja  ()«8ze  nx  ed*ligi  kutattí«okat  e  ana  az  ercdui^yre  jut,  Uug^-  ax 
alfctldi  haJmok  a  tizedik  ezásaduál  régibbek,  —  MitUkcr  Bódog  a  Duiia- 
Tisza-MaroekÖz  déli  részeiben  lovÖ  clsíi  oijuícl  te]et>ekrííl  ad  egy  nagj' 
gonddal  H8Bs«álUtotl  kíizlést.  —  íifyjt^z  Gytila  a  niexÖln^eai  mi5ne8»la])i- 
tHAiLoak  törtenelí't  folytatja.  —  A  füzetet  a  társulal  g%'iilcseinck  IcirlUa, 
8  egy  pár  vegyes  kUzkvi  zárja  be. 

—  Ab  Ekdélti  HüSBuuKOTLeT  bi)le«<^8z«t-,  nyelv-  é»  tőrtcnft^tndo- 
Diáoyi  tízakoaztályáaak  ^mf/frínr/aiból  u  IV-ik  k.  II.  (Uzeti^ben  Tormn  Zeófin 
a  rAmai  tiralnin  olötti  l):lriának  plancta  eultu»iról,  MoldorAu  Gergely  n 
iii<>cz';kr61  értekeznek,  TéjfliU  Gábor  ax  őskori  fémbáiiyássatfaoz  szolgáltat 
adatokat.  Síéchy  Károly  Kölcsey  ^  akadémia  títkáraá^  cani  alatt  sok  ilj 
eddig  nem  iamert  adatot  liuz  napfényre.  A  füzetet  bivatnios  kéziesek 
xáiják  be.  —  A  4-ik  füzetet  Szfüió  Károly  nagy  érdekű  czikke  nyi^a 
meg  >A  B»^kelyekn%i  tttrvenyei  és  irományaíc  cxím  alatt,  mely  a  uemzoti 
gyüloBt,  a  flzt.^kelyek  személyes  szabadságát,  Uborozáai  kOtclczettfiégét,  bir- 
tok-Jogát, adómén  leasingét  g  az  Ökíir  sütést,  fluleányaágát  s  végre  a  tetemre 
hívást  cfl  baliUújitiist  tárgyalja. 

—  Az  AauKNiA  juliiia —októberi  fiízeteibon  is  több  történelmi 
cxikk  vau,  melyek  leginkább  a  ktllföldf  {jrniény- viszonyukat  ismertetik. 
Erdf^kes  adaliHcok,  ügyesen  összeállítva.  Az  örményekről  Moldovában  kolten 
is  értekezuek  :  Muldován  Gergely  és  Patrubán  László,  ez  utóbbi  a  XVI.  szá- 
zadi emlékeket  ismerteti  —  klilönöseu  Tokati  Minasz  siralmas  versét,  mely- 
nek a  párÍBÍ  nemzeti  könyvtárban  e^y  töredéke,  Szumosojvái't  pedig  egűsa 
szövege  meg  van. 

—  >Katrolixds  Seksilec  cz.  a.  a  Szeuí-Iatx'Au-társtilat  évnegyeiles 
folyóiratot  indított  meg,  melynek  prograromjába  első  helyen  a  hittudo- 
mány és  philosophia,  második  helyen  a  inrl^ititíirdu  is  fel  van  véve.  Külö- 
nös figyelmet  fog  arra  fordítani  —  ágymond  —  hogy  úgy  öoiüló  törtéuuti 
dolgozatok  közi-ebocsátásával,  mint  a  kiUfoldi  Irodalmak  ncvezctCMbb  termé- 
kei bemutjitíisával  az  egyház  múltjának  helyes  felfogását  és  mintatá»it 
előmozdítsa.  Az  elaci  füzetet  íjHtit/i  Arnold  szép  tanulmánya  nyitja  mc^:  » 
nagyszombati  iskoláról  a  XVI.  században.  Elsíi  fejezete  ez  egy  nagyobb 
munkának,  a  mely  Hajnal  Mátyás  XVII.  századi  hittudományi  iró  clctraj- 
zát  tartalmazza  s  mely  a  szt.  István  társulat  által  épen  az  Ipolyi  javas- 
latára megindított  »1^lagyar  egyházi  írók  tára«  Ilik  kötetéfd  volt  szánva, 
A  többi  ezikkck  hittudományiak,  böleséiszeUek  s  könyvismertetések. 


tAroka. 


777 


VKGYES  KÖZLÉSEK. 

—  IpnLn-KWLftKCMKBP  tArtfttoti  Ipolyságon  f.  ^.  okt.  SO-án,melTlyel 
líoutvárme^ye  nagynevű  fíúnaV  einlf'kf^t  keg)'olete&eu  Unneprite  meg.  Áz 
ltunep*fly  három  részből  tiltott.  As  clsÖ  di^lclÖIt  0  Anikor  folyt  le:  a  gyáux- 
ifteni  tiftxtelcC  h  római  eathulicuü  templomban.  Ht^^r  luire  az  ípolyitági 
plébános  tartotta  fcnyc)*  B(*j^Mlettul.  A  paddorokat  u  megye  elö'keltfsi'ge 
foglalta  el.  Ár.  ünnepély  máöodik  r^zc  délután  1  órakor  kcxdi!ídi}tt  a 
Diegyeh)í/iiak  nagytcrinelrtm.  A  terem  liiltt(;i>*l>en  Ipolyi  lilctnagysáf^í  ki'jMÍt 
állították  t*ől.  A  kep  mellett  jobbra,  a  S/xmdÍ  eiulck-/.nfixlót  tüzttik  füL  A 
ktíptül  balra,  díszes  állványon,  imposans  márvány  emlt^ktábla  fub<jrlett. 
Ezzel  fo^ák  megjelölni  Ipolyi  gyermt^k-  és  íQukori  lakhelyet  Ipoly-Keszin. 
A'/,  enil^kláblára  Pajor  Ifttvún  toUábúl  a  következfí  dixCit-lion  van  vt^.ívt: : 
»Itt  ome  hely  nOvcl^  Ipolyit  kon  saeoge  ss^kában 

Mig  tdn  ^ybáznak.  honnak  tti^kre  dteze, 
Mtív^sxet,  tudomány  gyászt  iUtve  ftiratja  ktmultát, 
S  nagy  neve  emlőket  őrzi,  míg  ^I  a  mag>'ar. 
Sztll.  1P23.  Okt.  20. 
Meghalt  l»aO.  Decz.  2. 
Álliltutott   Hontmegyei  Tisztelői  ÁlUl 
1887.  Okt.  20-án. < 
Az  cmlt'ktáblúval  szemkCzt  fekvÖ  oldalon  Ipolyi  díszen  kütf^sCi  inan- 
kait  állították  ki.    A   vendegek  soráhnn  vnltak  a  m.  tnd   akadr^mia,   a  m, 
t^rt^nelmi  társulat,  az  orsz.  m.  kf'pzömil vészeli  társulat,  n  xzt.  László  tanú* 
lat  vs  a  nagyváradi    káptalan    kc'pvÍHel5i  u.    m.   Fraknúi    Vilnius.   Gervay 
Mihály,   Nagy  Iván,    Majláth    Béla,    Cxobor   Béla,   C^sontoeí  János,  Feji'r- 
putaky  Ihászi'),  Sznirecttáiiyi  Miklós  Oü  Szádeezky  I^os.  A  tiilajdnnkf'pení 
<'niI<-kUiinepet  az  Ipolysági    dalArda  nyitotta  nirg  Kíilcwy  >Hyninu*<-ával 
Azután    Pongrác/   Lajos*   alispán,   az   Unnep»íly    rendezője    le|>ett  az  emel- 
vunyrc  s  riívid   etnl<'kbesz<^et   mondott   Ijiolyi    folGtt.   Jellemezte  a  kítUnö 
főpaiMt  és   tudÓAt,    mint   embert  f^s  hazafit  egyaránt,    nelyreigazitotta  azt 
L  uiaig  is  tévesen  hirdetett  adatot.miiitha  Ipolyi  l|>oIy-Kr-srÍn  született  volna: 
edig  az  Ö  sitii hihelye  t^Usnös,  a  hol  i-deeanvja  cpen  látogatóban  volt  azÜla- 
nél,  mikor  Ipolyi  született.  A  clÍ8zn''>si  PzHiöb&z  azóta  clpnsztnlt  s  így  telji*- 
KPii  igazolva  van,  hogy  az  emléktábla  I|Kily-Ke0ZÍn  arra  a  hiiztn  állíttaiisék, 
melyben   Ipolyi  gyermekkorát  (öltötte.   Az  ende'kbes74^1  uL-in  l'aj'T  István 
Avalla  el  ez  alkalomra  trt   szép  ki^ltem^nyét.  I->titáii  Fntknói  Vilmos,  az 
íkadémía  fötitkára  emelt    Rzót  s  a  kivetkezőket  mündolia  :   >'riF<7teIt  giff- 
IckcKct!   Xeui    Dinrndhndnik    szótalan,    néma    tanúi  a  kegyetet    h-lrkcmelő 
ihinept^nck.   melylycl   uly  mdltó   uií'kIou  {hincpelík  ina  ex<ei)  megye  dieWiUU 
sKiklSttenek.  Ipolyi  Arnoldnak  eml&ca£(«t.  És  esukugvan  a  joí;;usalt  liUsx- 
kest^  érzeti're!  vallhatják  öt  mngnkóiak,  Mert  nMmvak  a  vtHctlen  rwlvf. 
—    bogy  itt    píllantú  im:\;^   f^lof>zür  a  najtvilágot,   oa   itt    őrkJ>dl>tt    bitlesAje 
felrlt  aa  aiiyai  saerctoL,    —    fliai  Urna  aiálakkal  ueviÜ  o  xsm^^h'^  Sziuro- 


siHbb  és  erSftcbb  kiJtelríkok  ko'po/ik  a  kiipcsolAtot.  Cftrlylo,  a  h{riicvf<»  Angol 
|iJrt(!)ictírú.  mesteri  tollal  írt  jellciitruJKai  cgyikt$fa<>ii  nioiidjn,  kog^*  *íi^&r- 
mck  H  forfiúiink  atrjii-<  K$  üU&lúiiosau  tflűintirt  ignzaág  az,  liogv  «,  batiL- 
eok,  oiclyckct  a  gvcrmek  fogckonv  Jclku  bcfogml,  iriiiradúk  niAraduttk 
(ilcte  P'^»7.  piíI}'iiJHii.,  Jt'i^gAl  frl  lehet  telníl  tenni,  bogr  a  gctniií*  Hxikriiját, 
lucljet  HZ  Uunt^pQU  a  miudeuhiitM  aj&uiU^kúból  magival  hozott,  extru  mcii^%'«* 
r-fiitcljciicn  kifejlett  ktíKSXfillumének,  a  magramAg  hntúr»z«McÍn  •'irt  lUló  Iikea 
tipágánnk  ns  ti«gy  tőrtoticti  hagyomiliiyuinnk  fuvallatai  ^.\e97.tettr.k  Itingra. 
Figycleiiirft  nidltó.  hogy  cx*'H  megye  teríílctííii,  m**ly  nx  ostörtt-nrlmi  itt**pek- 
tiek  és  n  bevniidnrlfj  magj'aroknak  úgy  szólván  (;gy  nagv  Nec-i-opoliíiMt, 
temetőhelyét  kt^i>07.i :  »xUIctett  a  »Magyar  Mylbologia*  íróJA,  r> 6gyelrmiv 
mt'ltA,  hogy  «7cn  tnegyc  tcrilleten,  muly  az  ulsö  szent  király  böles  nagy- 
id kli^i^gtilK)),  a  HOgítj^egiím  bevándorolt  német  Invagok  legnemesebbje itiek 
jiilíitt  íwztiilynísjtül,  •■«  almi  ezen  ii'^aiet  lovagok  gyenn«'krlb<)l  meg  unokái- 
Ín51  a  legtniigyiu'nbb  cí>aládnk  nii>giilapítói  fejlődtük  :  ugyanitt  nevelkedett 
a  magyarság  ií»a  kcrftszt^ny  civilísatio  frigyduek  egii'ik  legHl»iH>»Ahb  tanúi - 
inányoxi^ja  <?«  egyík  legekesazólóbb  apostola.  De  felrciüuieru^m  a  mat  Unuep 
jrhmttWgét,  ]in  axt  vrlném.  hugy  a  ttKÍIkklirn  megyei  pntnotísmus  liíúaágn 
AiignlmaztR.  Magasabb  czciok  lebegtek  rende7r6')nck  aKcrnci  oltítt.  'rainíságot 
t(íí»y.nvk  arról,  hogy  e  megyí'beu  meg  ludják  lírteni  és  meg  tudják  bei.-j}ill]ii 
II  vrIúiIí  nagyságot,  mely  a  gondolkcrfltít?  fenkölt  irányában,  ar.  e'rze'sek 
uemwsegtlbeu  —  ^  a  ievf>kenyHég  önzetlitn^^tíhen  áll.  Tanúságot  (eexnek 
arról,  hogy  e  megyeben  lelkesedni  tudnak  azon  efizm^kcrt,  oiclyekuek 
Ipolyi  Arnold  eletet  szentelte.  »é8  hogy  vele  cgyUtt  az  igaz  Tallá»ouág 
(Ih  a  nemzeti  öntudat,  a  műveltség  és  a  munkáBRág  gzetlem^nek  fejless- 
l<»ebcii  kereftik  a  magyar  állani  jKvend^jcriick  bizco.oilokait.^  Vn^ll 
dicsöitvc  az  a  nemes  alakját,  racicó  pcldányk<^pct  akartak  f/ilállitaití 
gyermekeik  én  a  jSvendö  nemzedékek  cifitt,  Midfin  tehát,  a  oiagam  ^  tár- 
t<aim  nevében,  mdlycu  drzctt  kÜBzönetot  moudok  a  kegyelet  éu  IdkeseiliU 
e/en  órájái^rt,  egynltal  hi'í  áhajtáBomnak  adok  kifejezést:  hog\'  p  megye 
adjon  a  lia/.áuak  nicg  több  oly  nagynevű  s  ami  jelentu^cbb,  oly  áldott  tovd- 
kenvBegü  iVrfiiit,  —  milyen  Ipolyi  Ariiohl  volt.  Áldás  emlékére  I<  — 
A  Hzep  l>etizcdet  zajosan  megéljenezték.  Végül  Pougrácz  Lajoa  alispán 
fj'dolvaAta  az  ünnepély  alkalmáliól  n  rendezőséghez  érkezett  távii-atoknt  é? 
leveleket.  Majd  köszönetet  mondott  a  vendégekuck,  hogj'  megjelenésükkel 
az  iiimept'ly  fényét  emolték. 

—  A  M.  TöBTímKTi  ÉLfTTBAJZOK  EZ  6vl  5-ik  é«  utolsó  fiiwite  f.  h*'( 
elején  jelent  meg  éfl  küldetett  szét.  A  késedelmet  teidmikni  nehézségnk 
nkozták.  A  képok  egy  részének  beszerzése  és  clkészittetése  annyi  idötvott 
igénybe,  hogy  a  flizet  előbb  el  nem  kéHSzillbetett.  A  füzet  Nyáry  Krí:«zt!nA, 
tO/ihb  Tliiir/ó  Imre.  kf-^öbb  tJnterházy  Miklós  nádor  neje  ctetriijxát  hozza, 
Ipolyi  Artiold  utolaó  hátrahagyott  nnmkájáU  A  jí^vÖ  évben  az  Életrajzok 
kludiÍMi  uénd  változáson  fog  keresztül  menni,  t.  i.  társulatunk  azou  tag,]ai. 
!i  kik  .j  frt  kedvezményi  áron  meg  fogják  rendelni,  saját  kiadó-liivutulunk 


tArcza. 


779 


útján  fogják  kapui;  ezenkívUl  a»Mib>iii  n  kinihUt  lía  a  talajdonjog  Mehner 
VilmoH  ke/e)ieti  inurftd.  PHIiívJiik  tiiKtársniiik  HgycImiH  o  váilalatm.  a  mely 
img}'obbmervü  piírtoioe  tiiiinyábAit  iitrrii  volna  feiiUrtható  axnu  a  nivcaun, 
melyre  e<ldig  emelkedett.  A  iicmos  *-'w\,  melyet  liltula  eKolgáini  óliajtunk, 
a  t(irtt^i->tlrá8  nc^ps^-erlísitd^e,  nic^nlemli  miiidcti  müveit  mii^ar  etnber 
piírtfogásút. 

—  A  nKTiattui  KsTEKnAürr-tAr-in  <í|»en  200  iHvel  ey.e.lott  iiyi!i-t<»  » 
riSmai  sxent  binxlalmi  berezegi  czíiiict.  Iti87.  derz.  H-áu  Fozsuuybuii  kell 
»  liercxcgi  diploma.  A  liercíCgí  csaUd  a  fulyíl  (ívben  meg  fogja  iiiiuepuliii 
felen leltct^-tenek  200-ados  dvfordúlöját.  Bubíen  Zsiginoud  kas«fli  pitiípük,  it 
Csabid  beuso  bisMlniiu  embere,  ugyaiinr.,  kiről  Ipolyi  oly  roekg  lmt>(;oii 
emlékezett  rneg,  mint  NyAry  KríüZtiuA  implújáimk  folytatójáról,  ez  alka* 
Idinnk  vgy  díazmiiukát  kt>t»z{(ftl,  melyet  a  dw/..  tí-áii  Mik1ó«-uapjáii  tar- 
tandó Ünncpdlyeii  kmratban  be  fog  mntatni  a  berezegi  cjuiládnnk.  K  munka 
a  esolád  törteneteit  adja  clö,  a  levéltárban  Örictttt  nagybecsű  adatok  Úb  naplók 
alapján,  ezámoa  a  családi  kincstárban  firzütt  ki'ppel  illustrálva.  Egyik 
b«'«'.He8  n?fl7,Ietc  les«  e  uagybecaii  munkának  ICííerKfitt/  Bit  nádm^ak 
liatalkorí  naplója,  mely  igen  érdckce,  vonzó  és  helycnktÍDt  valóban  mog* 
Itató  ké]>fít  nyújtja  az  akkori  udvari  vletoek.  l'ál  nádor  erős  magyarságá- 
val, politikai  bölcsességével  tliut  ki  később  is.  Levelcibul  Hubieti  munkája 
flok  tírdokcs  roHxIetet  fog  kíitöiui.  A  inuuka  iiyomtatáalMin  is  meg  fog  jelenni 
a  jövtj  vv  elejtln  s  bizonyára  egyik  legbecsenchb  tormdke  Im«  történeti 
irodalmunknak. 

—  BvBics  ZtfioMOxn  alaptt^j  tagtársunk  kaaaaí  pUepí^kko  noveKtotett 
ki.  Még  e  hü  folyamán  fel  fog  szenteltetni  n  azután  el  fogja  foglalni  nu'k- 
helyiil.  Oflxintén  IVvendttnk,  hogy  a  nagymüveltflégü  és  türtifnetirodalom 
mai  íe  f(^la1ko/ó  fiipap,  ki  MagyurontMÍg  rogl  várat  rajitainak  ítsá»-álti- 
tásával  da  kiadásával  t^>rt<Ínetirodalmunkiiak  is  nagy  sKolgálatot  tntt,  epén 
n/t  a  p(lsp6kBt!get  nyerte  el.  mely  hazánk  l^uxebb  müemb'két  tirti.  Ax  ü 
menyaaexonya  (aponsn),  a  kassai  székeaegyliiXi  kétságtelenül  a  legmiiér- 
tfibb  gnndo/ás  alá  jut  ax  &  keséibe. 

—  Ahakt  uAniUAuYOTT  iiATAi  *s  i.KVEuxÉat»t\í.  a  nyirí  hőnapok* 
bnii  u«ni  kevesebb,  mint  tix  (ax  V — XIV.)  fllzet  jelent  meg  Káth   Mór 
kiadáeában.  Az  trgyik  fíizet  az    ><>9zikek<    vcrüíioroKalból  ae  utol.tú  darr. 
bokát  adja,  a  régi  évekix'))  credÖ  kiHibh  ki>1temé  nyekk  cl  és  >CVaba  királyli 
i-ls^  dolgOKAlának  kcxdctét,  a   kéa6bbi  fUxctek  Caaba  királyfinak  más«idik 
átdolgozását,  Arauy  e  bámulatoa  alkotását,  mely  «gy  valódi  Ősrégi   cpoet 
varázMoI   idéuk ;  ax  Utolaó  tnagyart,  Cdoat,  az  Öldöklí!  angyalt,  a  Daliárt 
ídiík  tíhö  kidolgozásának  tiírednkét  s  a  rilgtűnttscö''ket,  tn'fúknt  s  a  Zrinyíáas 
néping  kidolgoiáaáuak    keaidi^tét  —  egy   nagy  kulti>  kiváló  értékű  hagyn 
mányait.  A  levcleséiMikbeu  SsUágyi  Istvánnal,  Petőfyvel,  Tompával  folytii 
tolt    levelezést   vejazUk,   melyek   irotlalomtiOrtéuett   azempontbúl    is    kiváló 
btraawl  bírnak.  A  azcrkejxtcs  ís  miutaswrii    —   a   Arany  nA&xcA  roüví'i 
maga    állal    axorkeoitett    kiadásának   raeltó  folytatáaát  képoxt.   A    ICáth 


által  o»Bktí«nlt  kiftdás  elegnutiíja  a  francxiA  dUKmaukákóvAl   is  kiiÍ1\)ii   a 
veneuyt 

—  KcsBcTS  lEATAtXÁK  fieszevoDt  üflpieB  kiadása,  melyet  as  Atíie- 
ímeuin -társulat  fíizetekbim  adott  ki,  most  teljes  egászebí'.n  tncgjeleat,  784 
oldalt  elfoglaló  kötetbtM).  A  kik  a  bárom  kötetes  itagy  muitkiit,  Kossutk 
sz^mitzctc^oek,  Magj-arorezáí;  fUggetlyDstígeért  kifejtett  teviíkenystíg^nek, 
a  magyar  cuigráczió  klilfüldi  törtenetének  v.  megható  és  megragadó  leírá- 
sát meg  nem  SKrrezliottifk,  most  olcsóbb  kiadásai]  rcndclkez^Ukre. Minden 
magyar  embcmck  el  kellene  olvasni  c  könjcet,  mely  hastáíik  turl«nett:t 
egi^xiti  ki  »  melyben  a  legnagyobb  magj'ar  szól  nomzt'ti.(|icz,  nuntvgy 
beszámol,  bogy  mit  tett,  hogyan  tett.  Ax  nasMvont  népies  kiadást 
Ilelfy  Ignácai  rciidcztfi  sajtó  alá.  Nein  esonkitott  semmit.  A  faizMnyítékül 
fniboKOtt  okiratok,  levolexfísck  maradtak  ki.  Exek  kJlKi'ilv(''k  csak  kivnnate- 
san.  A  uepies  kiadás  husxouki^t  kiípp'-l  is  i'l  van  látvn.  un-xképekkel, 
Kossuthra  vonatkosMt  raj/^kkal  s  eg}'koní  angol  lapokban  Kossuth  angliai 
Unncplési^ről  megjelent  íllustriciók  másolatával.  Ara  !í!  frt  AO  kr;  viuoo- 
klítódbon  B  frt. 

—  Seaiió  KÁttDt^v  vál.  tagtársunk  a  ssHÍkclyekre  vonatkozú  tamil- 
mányaít  (l8szeg>iljti5  és  »Kegi  Bsékelyek«  cí.  a.  Koloaviírt  MortooDál 
(Denij én-fele  künyvkereskedés)  me'g  ex  ^vl^en  saju')  alá  ndju.  A  ssekelr  kt*r- 
dií«  újabb  időben  elénk  esamccserc  tárgsát  kepexi.  H7.a\h'*  Károly  tanulmá- 
nyait kétségkívül  ÖnSmmol  fogja  fogadni  niiudeuki,  a  ki  a  av^cly  V^'rii*^-* 
iránt  érdeklődik. 

—  Kaorr  Lajos  tagtársnnk,  a  ki  Hullban  (Augolorsiágbanv  iak\K 
állandóan,  kutatásai  közben  Jia-sir  íuidl:naí:  egy  eddigelé  lappangó  nagyobb 
munkáját  »VindÍciae  bonons  Imngaric: ;  annales  rcram  geitarum  traa* 
sylvanico  huugaricarum  ab  anno  1653.  ad  huncua^uo  a  1659c  — 
m^találta  a  dnrhami  káptalan  levéltárában  s  bektilde  azt  hossánk.  Bisir 
^pen  abban  az  időben  tartózkodott  Magyarországban,  sxemtauója  volt  az 
eaem^nyeknek,  bizalmas  embere  TI.  Rákócay  Gyürgy  feJedélemntOc  a  mun- 
kája, melyet  elveszettnek  tartottunk,  t&rtencti  forrásaiuk  kÖKÖtt  kiriló 
helyet  fog  betölteni.  Kiadásáról  ininel  eldbb  gondoskodni  fogiiuk. 

—  AniiluT  lanJlcK  >MagyarorsKág  pénzügyei  I.  Ferdinánd  kormánya 
alatt  <  czímU  értekezdst  olvasott  fel  az  Akadémiában,  mely  a  megszabott 
Öt  ivet  jóval  túlhaladván,  áttr^tctctt  a  Tíirtt'nnlmí  Dizottnighoz.  A  TBrti?- 
rit-lmi  lUzottság  Urűmmel  fogadta  ezen  tOrtdncti  irodalmunkban  nagy  hiányt 
pótló  munkát,  mely  mintegy  15  ív  terj(M]eteinl>en  a  jövcj  cvi  kiadványuk 
kü/t  fog  világot  látni.  A  btatottság  nov.  hó  b  én  tartott  drtckezleti'bcu 
iJrUmuiel  értesült,  hogy  e  dolgozat  p«ak  clsA  n^azf^t  teszi  <^  nagyobb  miin* 
kának,  melyen  Acsády  dolgozik  s  mely  Magyarország  XV!.  i^  XVII-ik 
s/ázadi  pénzügyeinek  törti^netet  foglalja  magálian.  E  munka  kiadatlan 
udfttok  tí  nagynK^rvÜ  levéltári  búvárlatok  alapján  von  dolgozva  s  a»tn 
időbeli  iKÍnzilgyi  viszonyainknak  igen  enlekes  képiét  adja. 

—  Az  Akatibuii  Tüí(rÉKBi.Mi  BizoTTiioA  flov.  á-tki  íUiíhcIhui  UZ*!l6- 


TAHOKA 

adó  bumntattd  Deoikó  Kiilmáii  Ugtánsuiik :  >  Felvidéki  városaink.  erltUlcsi 
«let«  if  XV.  «  XVII-ik  (fxáKadbiitK  cx^nill  lev^tiri  kutAtávok  alApjáu  dol- 
gozott munkáját,  ntely  kindittntt  ^éi  birdlóiitk.  Ug^vnnoKcii  Ülf^bcu  ttlixyitl* 
tilk  dr.  Kilrolyi  Ai-pád  levi^Mt,  iiiL'lyl>t>ii  112  fulliívju  a  bizottKílg  Itgyt-lmiít 
iijwu  jelentíísfíkre.  melyeket  Lotliaríngíiu  Kiiroly  v^y  voKtVknri  tl?ztjc  k(ll« 
diltt  1684  —  B6  (ívekből  a  melyek  fzvn  liudjAratoknak  a  Magyai-orrtKiig 
akkori  állátiiiiAk  krjHÍI  adjiik.  Ek  i»  a  kWUsogvoti'ai  hiyottmáuyboit  utánit* 
tAtotf.  rgraii  ex,  lll^beu  t«ttck  jr!lrn1«^j>t  a  inár  c1k(!«Kllll  miitikákrál :  Ax 
Árpád-kori  Vj  Okuáuytár  Iitdcxf^rül,  oiely  [^^(a  t'nwtt  hiáujoii  fo^ 
Kgítiii ;  Bflgnrji  Okmánylúniról,  TÍi>Hmin  IHrttnicIííi-öl  stb. 

—  Ak  tt,t.»ítVKiiUuuf.orti  tüutLkki.ui-,  piÉoLmETi- Aa  rvautoxKTTiiiio- 
hIvyi  Rüri.KT*  f.  dn  octnlier  liA  2-áii  GyuIafcJicnrirtt  a  vár«»lm«  taiiiíiM- 
tiu*int^en  me(;faTtA  I.  rendes  k(}7g)'Ulé8éL  Miuláu  a  UilUgymiuÍBierium^tAl 
nlapflTiabályninuk  megurSoU^  le(!rk«ss«tt,  az  e^hi  yé^\v^  ro^alakúlt  1 
niogválftsztntla  üsztvÍHelöit.  Az  f^rylfí  vcdnüke  lAÍHhurt  FcreocK  lírdtílyi  t. 
k.piífpi'k.  F.ltii'ik  :  CsntóJilnoí  kír.  tuimrsns  a  viírmc^oa}Íe|»áiija;  nUlniik: 
dr.  Tudor  Jö/r-cf.  Hcrt'iwy  Kixrv\y  \  *ÍfkÁr»k- :  I-píí  dr  Tcinfwviry  Jáiioe* 
2-ik  Pál  Utváu,  <?r  .*  dr.  Ceicrui  Bt'la  ;  ífŐAjfetúrHoL- :  Avéú  Jákt>  :  j>énzUÍt'aoh : 
FWIb1ii:1i  Gyula;  rilmSr:  6x^ntmiklú»y  JcuA;  flffjf^ :  dr.   Mobay  Sándor. 

—  A  MoiiRAX  t>i7t.ou4TiMA  iTcoAUirlT^iJA :  Síftfl  TivaiUr  kiíxrli^hb 
tnltfittö  hv  a  h6*'6\  ogyntcmt^n  tnnáreágának  hariniiMnadik  vvi't.  E/cit  alkal- 
uiAt.  luuly  oij;y úttal  »k  últala  oly  iuü^m  sKÍnvnnalra  cmHt  iM^^ai  »Itt8tttnt 
fUr  oc*t.  6t*«cbichtíd'orat:huDg«  ii?vü  tudományos  inttlxi^tnek  io  UunnRpe 
volt,  bnrátAÍ,  tfdxtRlfii  1^3  volt  tanítványai  felha«Knálták  arra.  hogy  f.  r^v[ 
okt,  K6  y  7-cii  a  nagy  tndA*  tiiiRr<'loH*Tc  Uimppnt  Tpiidexsicnrk.  Az  na  alka- 
Imura  klkűldttlt  blKOtlaág  |trt:Di  vrrrtrfwíVM'n  álUpitdoii  innjr,  iiii-lv  eirv  (dda* 
I011  Sickcll,  másikon  az  általa  felvirágoztatott  :'  t- 
Xülja.  Emiok  c^  arany  pt'ldjínynt  i*7jimnr<  iil;i.  1  it 
raellt^tt  nyújtották  át  ax  Uiiiippvltiivk ;  míg  vélc  c^  n^meC  axabáan 
Festkneipt^  aárta  bo  aa  Ünnepélye,  MngyamrMwgi  tiextolői  i^  tatiiíványaí 
n^MKÍnt  fiemt^lycMm  (b  exttk  kDjct  dr.   Károlyi    Árpád  (^  dr.   Fvt^^rpataky 

!  '.■!■'>  távinitokknl  vc(t«k  n>!i«t  a  iiajry  liidó*   'Vi-ninlinni*- 

1  e   nniiiirn    nifghiiiolt.    b"gy    bití*8zabb   bf"a(*djc    lúl< 

nymiiö  rtvxbeii  haxáitkkal  foplidkonott.  ftrri»iidvt"  h»mi.  Inigy  elvei  rá  mód' 
wtcn;  itt  oly  tin-mckniy  talajra  találUk.  l'Jabb  tdubeu.  aa  Uiutcpélyek  « 
koraxakában,  atig  vau  jubilapum,  m«1y  iuóI1<'>bb  féjűut  úrt.  11  alig  ko«zonÍ, 
inni)  igazabb  tTd^^iiiiit  ko^zorávutt  vrtina 

—  Küi'.üit  •  Ci-CTDAJKA  jrlrnt  uicg  Iniuibruckbaii  Mawm-  JArHí^fttl] 

S][i>rgnhiiaíiaii,  df*  rciidnzcrtflt^utU  Irt  kUuyv.  A  magyar  Ittrti^etiró  ú  -^  ^ 
tiát  rnlírd  tujk  iMakcM  kU^IrmtiuTt^x^k.  ha  bowaiiitja  U  a  kritíkitlatMig, 
melylyfll  rxcrtd  h^t  dkflöití.  Alkalmilag  TÍ«Muit<^rank  a  kAuyrra. 


.S».Á«4iMm    IHM"    IX.  Vttttr. 


ti 


782  TÁEOZA. 

TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁR. 

—  LiszTi  IíAszIjÓ  elete.  Irodalom  történeti  taimtmáuy.  Irta  Komá- 
romy  András.  BudapcHt  líj87.  8-ndr.  62  1. 

—  A  MAUYAp  JOBBÁGY  viszouya  a  fólde8Úrhoz  es  államhoz. 
1514 — 1600.  Irta  Kálmán  Mikea.  Budapest,  1887.  8-adr.  59  1. 

—  A  CATH0LICI8MUS  befolyása  Magyarország  ueveltíáügyi  viszo- 
nyaira. Külüiiös  tükiutettel  a  középkorban.  Irta  Wayluiul  Géza.  Budapest, 
í'887.  8-adr.  104  1. 

—  KOszGai  Rajnis  Jözbef.  Irodalomtörténeti  tanulmány.  Irta 
llntn2>  Tamás.  Veszprém,  1887.  Ö-adr.  70  1. 

—  KoHEN  Epbajim  ó-budai  rabbi  elete  e's  respousnmai.  Irt« 
Sehxcarz  Miksa.  Budapest,  1887.  8-adr.  35  1. 

—  SzERBMi  György  Emlékirata.  Tör ttínet- kútfői  tanulmány.  Irt* 
Dudás  Gyula.  BudapeBt  1887.  8-adr.  36  1. 

—  A  Szent  Jakabról  czimzett  regi  temető  kápolua  Sopronban. 
Sopron,  1887.  Ivr^t  kepékkel. 

—  Szabakhegy  monographiája  1850  —1886.  Nagy-Kanizaán. 
Azaz:  a  nngy-kanizsai  »yzabadbegy«  törtenetének,  fejlüdéeenek,  gazdá- 
szatiiiiak,  szölészc'i'iiek,  borápzatának,  gyümölesoízoteuek  ea  konybakerte- 
szetéuck  közhaszi'.i  leírása.  Térképpel.  Irta  és  kiadta:  Tersauszky  József. 
N.-Kanizsáu,  188  7. 

—  Az  EG>  HÁZI  VAGY  PB1CDIALI8  NEME.SEK  és  biftokok.  JogtÖrté- 

nelmi  tanulmány.  Irta  Ozoray  József.  Esztergom,  1887.  8  adr.  190  1. 

—  Hungary  ia  micieut,  módiéval,  and  modem  times.  By  ArmíniuB 
Vámbéri/  with  tbo  collnboration  of  Louis  Helipriiu.  London,  1887.  8-adr. 
453  1.  A  szövegbe  nyomott  képekkel.  Ara  3  frt  80  kr. 

—  QuELLENBucH  zur  ('iesobii-hle  der  OeaterreiebiHcli-Ungariechen 
Monarcbie.  Kin  bistorisches  Lesebucb  für  liöberc  Scbulen  und  fiir  jedeu 
Gebii'ldeten.  II.  Tlieil.  Der  Zeitraum  von  1246.  bia  zum  Tode  Friedriebs 
III.  Aus  den  QncUen  znsanmien  gestellt  und  mit  Uebersetzungen  sowie  mit 
crleiterendcn  Noten  vei*öeben  von  Dr.  Kar!  Schobfi:  Wien,  1887.  8-adr. 
360  1.  Ára  2  frt: 

—  DiE  Kaisergrüpt  bei  den  Kapuzinem  in  Wien.  Vou  Dr. 
Coelostin  Wol/^^ruhrr.  Wieu,  1887.  8-adr.  366  1.  Ára  4  frt. 

—  DiE  Berichte  des  kaiserlicben  Gesandten  Franz  vou  Liaola 
aus  den  Jaliren  1655  — 1660.  Mit  ciner  Einleitung  und  Anmerkungen  ver- 
sében. Ilcriuisgegeben  von  Dr.  Alfred  Francig  Pribram.  Wieu,  1887.  8-adr. 
571  1.  Ára  4  frt. 

—  Cardinal  Leüfold  Graff  Kollonits  Prímás  von  Ungaru. 
Sein  Lebcu  und  scin  Wirkeu.  Zumoiíit  nach  urkundlieben  Quellén  geschil- 
dert  von  Josepb  M-uim.  Mit  dem  Portraít  deiiCardinalsnachdemGemÜlde 
vou  Hamis  Canou.   Intisbrucb,  1887.  8-adr.  XV.  és  574. 


KIK  VOLTAK  AZ  ANGOL-SZÁSZ  HERCZEGEK 

SZT.-ISTVÁN  UDVARÁNÁL  S  MI  LETT  RELÖLÖK  V  J) 

II.  Aetlielrod  fingol-szász  király,  az  Aetheliug  csjiIíuHhM, 
1016-(liki  április  havában  híilt  meg  a  mjii  fövái'os  falai  közt  s 
elhunytával  a  londoni  polgárok  ós  a  witaii  (nemzet  gyülós)-nak 
hozzá  hft  maradt  pártja  gIhö  upjéttil  született  fiát,  Eadmund 
Trnnside-t  (a  vasoldalút)  választották  me^  királyul.  Ennek  ural- 
kodása azonhan  csak  hét  hónapig  tartott.  Az  ország  zilált  állapo- 
tával járó  országlási  gondok,  a  zavarok  lecsillapítására  törekvő 
számos  terveinek  meghiúsulása,  úgy  látszik,  megtörték  a  íiatal 
uralkodó  testi  erejét  s  korán  aláásták  egészségét.^)  November 
végével  elhunyt  s  holttestét  Glaston])uryben  temették  cl  nagy- 
apjának, Eadgarnak  hamvai  mellett. 

Ealdgyth  nevű  nejétÖl  két  csecsemő  fia  maradt^),  n.  m. 
Ea<lniund  és  Eadward,  kiket  Cnut,  11.  Aethelred  uttulja  a  királyi 
méltósíigban,  Olat'boz,  a  svéd  uralkodóhoz  küldött  oly  kéréssel, 

*.)  E  tilrgyrúl  Xáiitns  úr  a  S-ú-'i'lol-  1878-(liki  VIL  fü/utébeii 
adott  líiilr  í'gj'  riivitl  közluniéiiyt  (6G8— 69  II.),  ilc  a  forrásúi  kia7.i'nit>U 
Ablxit-fi'lo  iiiuiikúnitk  több  adata  bibáa  s  e  mellett  a  míí  nagyon  fölületek. 
E  köríUini'iiy  arra  indított,  Iiogy  újra  incgírjain  az  au^o\  királyfiak  tí«rt<;- 
ntití't.  A  tnlnjdoiiTHivekiMÍl  a  nioduni  törtéiiotírók  Imlycsirását  kövuttcin. 

"i  V.  ö.  /Víi:  i^Nfjiitt/  i>/  Euylinul  by  J.  R.  Grceii  (London  ISHIí) 
41H.  l.  Egyetlen  cjrv  ai)j;oI  kn^nikáíi  sem  pyauú.-íítja  C'mttot  elődjének 
meggy  ilkolásával  é^  cttaktH  bonfitársat  (a  dánok)  közt  akad  egy-ketlü, 
mint  pl.  Saxo.  kik  Ea<lmund  halálával  Öt  vádolják.  V.  ö.  'I'he  HUtm-y  nj 
yurrnnu  C'itufiuJtt  of  EiiglanH  by  Edw.  A.  Freeman  (Oxford  1867)  I.  438. 
4;ífl.  11. 

*)  Némely  író  szerint  ikrek  voltak.  V.  ö.  Stum.  f'nnffu.l.  4."»r».  I.  --- 
l^appciibcrg  szerint  Eadmnud  az  idősebb,  még  nem  volt  két  éves. 
SKixAimR.  1887.  X.  Vtitvr.  &Ü 


784 


KIK  VOT.TAK  A%  AKnOL-H7.A«K   nKUrXRORK 


hogy  a  két  királyfit  ölje  meg.  Oiaf,  ki  aiiyjílról  Onatiiak  testv<irp 
ToIt,  íizoD!)aa  jö  keresztény  és  liittóritÖ  lítóre  irtózott  a  gyilk^is- 
8&gtól;  de  emellett  félt  hatalmas  t.eslv6réuek  haragjától  is  t's 
azíírt  íigy  segített  magán,  ho(?y  alattomhan  elküklte  Ókét  a  ina^ívar 
királyhoz  fölnevelés  Tégett. ') 

A  kirrilyíiak  fíilnevplkeiltek  a  magyar  udvarnál  s  az  idi^selib 
elvette  felosógül  István  kiriíly  második  leányát;')  de  nemsokári 
ut/idok  nélkül  elhalt^)  Özvegyet  Eppo,  Nelleiiburp  grófja  vette 
el  DÓfil  s  e  házassághói  szUletett  szent  Eherbard.  *) 

A  fiatalahh.  Eiidward,  pedig  elvette  Ágotát,  a  maiíyur' 
királyné  mtvérét,  mint  iiéuMrly  krónikák  állítják,'')  mi  az  aiigc] 
királyfi  s  a  magyar  királynó  nóvére  közt  szükségképen  létezd  kor- 
különbség miatt  nem  bihetó.  Sokkal  valószinnbb  az,  mit  má 
álUtanak  róla,  hogy  t  i.  Henrik  császár  leányát,  tehát  Gizelj 

1)  Skíuios  itiigol  krónika  a  magyar  királyt  Halü  ti  ionnak   nevezi  úe 
OUf  tOlBbaii  balt  meg  szenl  István  uralkodiísa  idoj<fben.  Egy   uémct 
króntkiÍB  (Adain  Brcm.  lib.  I.)  szerint  pedig  >FÍÍÍi  (EjídmiindiHn  Kiizniii 
cxilit)  siint  (laiiinati.«  V.  U.  Siilim  III.  küt.  533. 1.  éa  KaiiiiiLsiii,  Hístr<irc  Jl 
Kuflsic  IT.  32.  ctt.  clr.  LappiMibcrgnél,  IlUUny  uj  Efujkiml  vmler  tfir  Anffto 
Saxon   Kiui/9  (Loiidon,  ltj45)  U.  IMS.  1.  —  £a  utóbbi  muuka  er«fetílí^1 
n<!met    nyelven   jelont    meg:    Gt»chitht«   rOB    Euijh\nd   von  Lappcnbcrg 
II.  Pauli    (Gotha    1834—1858),   5  kntet.   —   ArrAÍ,  liogy  mi  tiVtént 
anyjukkal,  intLtcin  tudunk, 

')  >£admuudo  (rejc  Uuugai-ionim)  Bliaui  suiun  dedit  iixorem.c  Aíls. 
Abb.  Ricval.,  Lnppenbcrgncl  u.  o. 

*)  Lappeiiborg,  u.  o.  —  »übi  (in  Hungária),  tluni  bcnignc  al)f(tio 
tempore  habiti  sünt,  uiojor  dicui  obtit.<  Will.  of  Malme^bury.  Korm^ 
Comiu.  11.  621,  1. 

*)  Acta   Siiric.t.    10.   Jiiii.  t.  III,  es  April  t.  I.  Lapponbcrpuél  u.  o. 

^)  NiocR  SKáiidekomban  az  angol  krónikák  iftmertel^ét  a>bii  VHg>' 
pedig  ii7.ok  bihltoyrnjthiiijával  nntatuí  nx  olvaa^it.  Legyen  szabad  axoubnn 
luc-gemHtcDcm  azt.  bogy  Lappenberg  intívenek  hovt'xetéüébtin  kritikaüu^ 
iduicrtüti  az  idevágó  gazdag  angol  krónika-irodalmat  s  hogy  a?/'la  liobu 
londoni  kiíuyvánía  kiadáf*ában  a  legiíjabbon  ax  n,  n.  Master  of  Rolln 
ScncslKíri  a  krónikák  legtöbbje  isniet  nH.'{^el4?ut. 

Ami  Eladward  bá/.as^dgát  illeti  Williani  of  MiilinCAbury  taitüs 
vKerint:  »Minor  Agatbam  Kegiuae  sororem  íu  niatrimoniuoi  aeccpit  ;4 
Ordei-icufl  Vit&lia  pedig  azt  állítja,  bt^  >Haec  (Margarita)  nlmírutn  fiila 
fűit  Edunrdi  Kegís  Hunorum  (!).  qui  fűit  filius  Edmnndí  cogiioinonto 
Imusidac,  frutris  Kduiirdi  Rcgiíi  Anglonini,  ot  exsul  conjugeui  accopit  rum 
regno  (I)  fíliam  Salomouís  (1)  Regié  UitiiDrum.« 


sxT.-iRTVAM  rr>VARA?(AL  «  WT  i.rTT  nrr.fti.íiK  ?  786 

IciriliyiK'uk  íMSt-vórliujrát  ^j,  vajij  isnu^t  rnúsok  szerint,  hogy  a  csií- 
flzári  híiz  egy  níirokoníít ')  yetto  el  íelogí^gül.  E  liázasságból 
liiíroin  gyermek  szUletelt,  u.  m.  Eadgar,  Margit  és  Krisztina.") 

Mielőtt  a  magyar  földön  vetidígszereiö  menedtíket  talált 
8;s:imüjíött  család  tngjaiuak  iHelpiilyájáiiak  elbeszőlÓBét  folytatuókt 
szüksőges   lesz  rövideu  az  aogolorszi^gi  eseményeket  ecsetelottnk. 

Az  Aetheliugek  halálos  ellensége,  Cnut,kűzel  húsz  évi  ural- 
kodása után  meghalt  RómAhan  s  ídfisehb  fia  és  utí'idjft  a  tróuon, 
Harald  Harefoot  (a  nyiiUálm)  rövid  idÖ  mfjWa  szinten  sírba 
szállt  Kihalt  az  utánna  következe  Hartbaenul  is,  kirAl  a  királyi 
m^^ltós/tg  az  Aotheling  Eadwardra  szállt,  II.  Aethelred  fidra 
m&sodik  fehiségtítöl,  EmmátÖl. 

Eadward  miir  betÖltiUto  volt  ötvenedik  év^t  s  gyerniokeí 
nem  voltak.  Az  örökösödés  gondjai  annál  súljosabban  nehezedtük 
reá»  miutíln  aggodalommal  Upnaztalta  azt,  Imgy  i'gy  hatalmas  íTtíir, 
nóvszerint  GoJwiii  fiainak  mípszerűsi^ge  uupoukiut  miodiiikAbb 
tíírt  nyert.  Ily  footos  k^rdéslwsn  nlig  hihetjük  o!,  hogy  a  netnitet- 
pyűl6a  tudta  és  akarata  nélkül  határozott  volua  el  valamit  s. azért 
fbl  kell  teunUnk  azt,  hogy  az  1054-diki  év  pUukosd  ünnepei  alkal- 
mával egybegyűlt  rendek  beleegyezí'sével  és  hatáiozatíi  folytán 
történt  az,*)  hogy  a  király  követséget  menesztett  külföldre  olj 
ntasitásstil,  hogy  mostoha  bátyjának,  Eadmuud  Ironsidenak,  a 

*)  így  Klorcnt.  Wigr^ni.  sjtcriiit  (11117.  evhcz)  vAgnlli^m,  filiam 
gerxnaní  imiwratoriit  Hciirtci  tn  tuatrínioiiiiiin  acccptt.<  —  Sziatiigy  Ailx, 
RícvrI  sxcriitt  neje  tfilia  gerauuú  eui  (eaticti?)  Ilenrtri  ímjieratorúc  volU 
■)  Ax  Anfjlo'Saxon  Cbronicte  Mxerint  (1 057.  hívhez) :  »He  begOftt 
ftMaee  Csserce  maga  lo  wifo.  .  .  .  acú  wac«  Agathc«  gchatenc,  cü  ouUhol 
(1067.  f^vhex)  > Ilire  (t.  {.  Margitig  modor  cyuii  gac'/A  to  Hchirice  Casarc,  /Ae 
harfdc  aiiwald  nfer  Roroc*  —  Suhm  uerínt  (III.  bíH  736.  1.)  Ágota 
Ilrniionak  volt  leánya,  cs  pedig  tcetv^ro  11.  H<tiirík  DOmct  oéiflaárnak  i% 
Oizella  magyar  királyniíiuik.  V.  tí.  OrUj.  Gutlfic,  (om.  tV.  Lapp«nbergitc1 
11.  1V9. 1.  —  Bniiia  Angsbnrg  i>Uep6kc  volt  1007-tűl  103H-)g,  haláláig. 
jIhh.  Aug.  Pertxn^  III.  124.  12A.  II  ~  Eadward  faitraüt  illetőleg  egy- 
(•xarsniod  Norm.  Coiuju.  II.  i>áO.  !. 

*)  V.  S.  Mfirietti  tJhrfnúcU  of  Stotland^^.  Loiidi>u  lőfiS)  II.  BBS.  I. 
aTo  Ilim  scho  (Agatha)  bair.  .  . .  ouc  nono,  alao 
aMargarct  aud  OUtíanc.  aud  na  barnít  loo  < 
E  krúnilia  iscriu!  tubiít  ttibb  {tytirinvkUk  nem  axalt't«lt. 
*)  .Viwm  Omgu.  IL  37  I— S  It 

6a» 


786 


KIK  VOLTAK  AE  ANOOI^SSASS  IIBRrKKOeK 


mi&gyar  udvuroál  <?lft  fiát  csnládoetól  visazaln'vja  :us  ornKÚgba  * 
iljkép  At  is  utódait  a  korona  örököseinek  kijnlölje. ')  A  követsí^í^ 
é\6a  Állottak  Enldred,  Woro^ster  pÜHpöke  f^sűg;  l&Uzik  AelfAÍne, 
íi  rftmsoyi  kolostor  apAtja.  *) 

De  a  követsög  uem  jutott  tovi'ibb  Köln  Tárosáníil.  hol  III. 
Henrik  német  császár  ez  idÖiájt  tartózkodott  fíáiiftk  Henriknek 
rOmai  királylyá  törte'nt  koronáztatása  íiUn  (Anchenhen  1054M]iki 
július  17-éu)  s  miután  itt  töltöttek  egy  évet  Kíildred  íís  Uiraai, 
visszatértek  Angliába.  Ugyanis  1.  Endre  magyar  király  szövetsé- 
gesével, Konrád  bajor  hercaeggel  éppon  Iiálwrút  folytíitott  a 
német  birodalom  ellen  s  így  az  alkalom  nem  igen  volt  ked- 
vező arra,  hogy  Henrik  az  angol  követek  kérelmének  engedve, 
követséget  küldjön  a  magyar  udvarhoz.  Ealdred  küldetésének 
azonban  utóbb  még  is  volt  eredménye,  mert  Ea»lward  cíaládoHtM 
visszatért  luizájába  1057-ben.  A  Liealie-cíialíid  hagyománya  S2o- 
rint  Viséretélieti  jött  egyebek  közt  Bertholdttó  (más  foiráA  azft- 
rint  Barlhcdomeus)  de  Tjeslyu,  Rgy  magyar  nemes,  ki  Margittal 
kt'M*»b)»  elment  8kócziába,  hol  követfiivei  a  gariochi  korülotben, 
Aberdeensbireben  megtelejwdelt  s  nlapít/ijává  lett  a  LesUon^a- 
láduak.  ^)  De  u  skót  verses  krónika  nem  említi  öt  föl  EadwArd 


>)  Will.  of  Malmefibary  szeriut  (11.  3fi8.1.)  »Rex  Edvanlus.  primus 
iii  Benitiiu,  (|Uotl  ipse  iiuii  susccpcrat  )Ílier»e,  ct  Ootln-inÍ  viiluret  ínvales- 
crre  (ilicut,  mieU  Atl  Kegem  Hiinorniii,  iit  filiiiin  fratrííi  Eilniinifli,  l'Mu&rdiim, 
cum  onuií  famili.'i  sii^  luittcrut,  ruturiim  ut  atit  illó  iitit  tilii  mi  Hticcedftui: 
ifgiK.  hnereilitario  Aiijjliat:',  orbitatcni  riiuiii  co^iatoniiii  aufTnigio  snatcn- 
tari  (lcbere.«  —  Floreiil.  Wigarn.  BZL'rínt  pedig  (1051.  ^vhv/.)  >Al(Ir«(]u« 
WigoniieDsis  Episeopua. . .  maguía  cum  xeuítB  Rcgts  fnugitur  legntirmu 
ad  Iinpcratorem,  ii  quu  BÍinul  et  ub  Ilenmaiiud  ColouieiiBi  arebiprau!>it1c 
■naKuo  euBcc'ptua  lionoi^,  íbidoiu  por  ii)U:g:rum  iitiimni  utanipil,  et  np^rí^^  t't-* 
\m\-ttí  Inipurntorís  aiiggegsit.  tit  legnti^i  Uiigaiiain  iiiissíe,  tnde  frati-itelt:m 
amim  Eadwardum,  Rrgie  vidclirol  Kadinuiiiti  fi-rrol  latcris  filíiitn.  rt^du- 
ceret,  AugUamquc  vetiire  fiic*3ret.« 

■)  AWm.  CoHf/u,  II.  621.  1. 

")  V.  ü.  Burkc'a  /'trratfr.,  Üarouctajji:  and  Kmijhtttfr  (London  1883,) 
oHothes*  czim  alatt —  A  Loalíe-cjíalád  tíírtPiiote  a  kuvotkcKÓ  cxíinií  innn- 
kiiluiii  van  megírva:  iMtwus  LcJiUtcitua  crjiliattti,  «*■*•  eiariíti  h^tiu^ufrtttio 
i'ei-wuarum  tUfiauque  stxus  t-ni/notniitijt  {^•»Ur  utc,  (pur  Patret;  Soctet&tia 
Jorfii  Missionia  Scrttia(:)fol.  a  c»tMd  ncuizc talpfájával  eu  gróf  I^««Uü  Jnkab 
arcxkcíptlvcl  a  neki  ajiíiilva.  Mí^'dcnt  Grücxlian,  UJW2.  —  Bürke  azn-iiil 


SZT.-ISTVÁN  UDVARÁNÁL  S  MI  LKTT  BELÖLÖK?  787 

kisórelpl)eii, ')  liaiiüm  ellcnkozölfg  egy  más  helyt  azt  jíllítjíi,  hogy 
a  Leslie-csíilád  már  régebben  létezett  Skócziábíiii  és  íiláreiulel- 
ti^bl)  állást  foglalt  el,  s  hogy  JII.  Míilcolm  király,  a  mugyar  udvar- 
nál született  Margit  férje,  a  családot  magasabl)  rangra  emelte.  *) 
Hogy  melyik  kútfőnek  van  igaza,  azt  a  további  kutatásnak  kell, 
ha  lehet,  földerítenie. 

Körülbelül  negyven  évi  íjivoUétutáu  Eadward,  az  Aetlioling, 
tehát  visszakerült  hazájába.  Ügy  látszik,  szívesen  látták  öt  vissza 
lioníitársai,  mert  az  angol-szász  krónika  írója  megpendíti  lantjá- 
nak húrjait  s  öröménekkel  fogadja  a  »va8oldalü«  király  fiának 
visszatértét.  Csak  Harold,  Godwin  fiának,  hivei  fogadták  öt  taláu 
iiidegen.  E  pártnak  sikerült  is*)  öt  az  udvartól  távol  tartani  a 
még  ugyanabban  az  évben,  mielőtt  alkalma  nyílt  volna  királyi 
nagybátyját  viszontlátnia,  hirtelen  meghalt  Londonban.*)  Halála 
mély  gyászba  borította  egész  népét.  mi\itán  mindenki  érezte  azt, 
hogy  az  ország  sorsa  válságos  forduló  ponthoz  jutott  elhnnytílval. 
Fiának  a  kiskorú  Eadgarnak  kevés  kilátása  volt  a  koronára  és 

í^zer/üju  Kev.  Wllliain  Lcslio,  az  említett  Jakabunk,  Lipót  császár  híres 
gciicrúlisúiiak  testvére.  —  V.  ö.  Sir  Egcrton  Brydgep,  Caimra  LitUruria, 
vol,  V.  71.  1.,  incly  a  könyvet  h'lvthhm  leö'Ja. 

*)    Lyndesay,  Wallarc.  Tourip.  fand)  Lövell. 
.     KainKiiy,  Preí»t<mn.  SaiKlclaiidÍH,  Bisset,  SiiulH-*,  Maxwell. 
AVaríiIaw,  Giffiinl,  Maulc,   Itorlhiiik  alsó, 
Fotliikran.  Creii'litoun,  iilt  tliir  and  no  mo, 
Fvvc  iif  thir  lurtt.  súsa  far  as  I  i*an  spy, 
l'nmo  witli  tbití  £clgar  out  of  Viigary ;« 

Mkíí:  P/iroit.  oi  S,-n/ltttof  II.  (i7.'i.  1. 
-;    sThe  Lcnnox.  Rop,  without  oiiy  gauc-eall 
111  tliat  coiitieall  tlia  war  maid  crlis  all : 
And  mony  Rurcname  alsó  Ica  and  moir, 
WoH  maid  that  tyuie  giihilk  was  nocht  of  befoir; 

As*  Caldcr    .    .  " 

Mvretotni.  Mcnzcip,  and  alsó  Z^W/'.c 

r.  o.  fi64.  1. 

'V  LappcTilwrg  U.  '2.')0.  I.  -  Frcemaii  ellenben  a/.t  hiszi,  hogy  Harfdd 
ekkor  a  koronára  mr^  nem  j^ondolt  i»  rsakís  Kndwan)  az  Actheling  halála 
utiln  li'pctt  fiil  igényeivel  a  király  imcltó^á^a.  Különben  1.-  Xomi.  <'nn>ju. 
II.  110.  I.  .V  kiiv. 

*  >E\  t\\io  venit  parvri  po.st  tciiipore  vit'>  decotutit  Liuidoniae.<  Flor. 
Wi^orn. 


788 


csekély  reménye  n6|)6zerüHégre.  Kiskorúsügu  magában  v6ve  nem 
lett  volna  oly  uagy  akadály,  de  nagyon  is  ellene  sztSlott  az  a 
körülmény,  hogy  idegen  anyától  született  idegen  földön,  s  hogy 
nyelvére,  ncTcIésére,  egész  gondolkodíismódjára  néíTc  külföldi 
Tok  8  azért  midőn  Eadward  király  1066.  elején  sírba  szállt,  ux 
öasaegyüll  witao  Uodwin  fiát  U.  Haroldot  választotta  meg  a 
megürült  trónra.  A  senlaci  (közönségesen  hastingsi-nek  ismert) 
csatit  ntán,  melyben  a  fiatal  király  koronáját  és  életét  veszté 
Hódító  Vilmos  seregei  ellen,  rövid  interregnum  állott  be,  mely 
alatt  a  wiUu  Eadgart  mogválasztá  királynak  a  fölszólltá  öt  ösüi 
trÖnjának  elfoglalására.  Egyedüli  érdeme  abbiin  állt,  hogy  G  volt 
az  angol  uralkodó  liáz,  a  Cordic- nemzetség,  utolsó  fiú-sarj adék a.  >) 
Valljon  meg  lett-e  valaha  koronázva,  líiztosan  nem  tudjuk.  Pün- 
kösdi királyságának  ctiakliamar  vége  szakadt  s  Ö  Berkliampstead- 
ben  kardcsapás  nélkül  megUődiilt  Hódító  Vilmt»snuk.  ki  a  béke 
csókját  nyomta  arczára,  ^')  uradalm;ikkal  ajándékuztíi  Til  mfg  « 
udvarába  fogadta.  A  barátság  azonban  nem  tartott  sokáig,  mert 
már  106d-ban  Northnmbriában  lázadás  ütött  ki  Vilmos  ellen  ŐB 
Endgar  igényi-i  crdekt^beii ;  a  mozgalom  esfikhumar  tovább  terjedt 
8  kevés  idö  mnltán  York  városa  a  forrongás  központjává  lett, 
Vilmos  megjelent  a  helyszínén  és  miután  sikerült  neki  egynehány 
hatalmasabb  föürat  Ügyének  visszanyerni,  a  forradalom  oly  gyor- 
san mint  kigyúlt,  ismét  lelohadt.  III.  MaltMilm,  8kóc/.Ía  király:i, 
segítséget  Ígért  volt  a  honíiaknak,  de  nem  maradt  ideje  szavát 
beváltani  s  azért  a  mozgalom  iránti  jóakaratát  esak  olykópoitj 
tanúsíthatá,  hogy  az  ismét  földönfutóvá  lett  Eiidííart  anyjával  és 
nővéreivel  országába  fogadta.  ^)  A  következő  évben  Xortlnimbria 


'/  >Interemto  Heraldo,  HtigRiidiiíi  CAiitiiai-l4?i)£Íei  AreliiciMíXMpii?,  ct 
pmcclnri  Comítcs  Eduíims  ct  Morcarus,  alii(|uo  primutej*  Anglorum,  qwí 
SciiIrtiMo  hello  iioti  iutorfuoruut,  Edgnram  Clifoncni  filiinii  Etlimnli  Begís 
HnuoruDif  6Iii  Edmimdi  Inicsutao,  Jd  c^t  fcvrni  lalrrifl,  lít^gcnifitatnfnmt.c 
Ordericus  VitaliH.  í>02.  D.  —  Egj-ik  knJnikátí  >Aiiglia  kedveU«-j<íncfc 
(Eiigcloudes  dcrlyiig)  nevezi  Öt. 

*)  Nnrm.  (hnqu.  III.  548.  1. 

*)  A  verses  íkót  krónika  e/oríut  Eadgar  liítvítn  aat.  Iiftgy  Vilinos 
trónra  It'plJvel  tiíbW  reménye  iirtii  Iclict  u  kir.*ílyBdgrtt,  eltÜktHte  itiagitt 
vÍBSEamennl  ftziilöföldj^re,  Magyaror8}tiÍgb«.  Anyjával  éti  nővéreivel  hajóra 
szállt  tehát,  de  uildfiii  kiértek  a  Theinze  torkolatánál  a  tengerbe,  erítB  dili 


SET. -ISTVÁN  imVARANAL  6  III   tETT  DKL^LAk  ? 


789 


újra  kitOzte  li  fornídMom  zászlaját,  Eadgar  elhagyta  meüedí«k- 
Lelyét  és  York  íoUArta  kapuit  clÖtte  s  befogadta  yífcbAstyái  mögé. 
Vilnioa  ismét  a  iieljsziuíii  tiTuiett.  nytuk  csapott  s  Aetheling 
visswibi'ijt  iMlújábu,  s  vz  így  ismétlődött  több  izbeu  majd  északon, 
majd  pedig  az  orsz&g  uyugati  rcszébvD,  utóbb  pedig  a  d&nok 
szíivetsfígébon  a  keleti  teng(»rpartoD  ós  Lincolu  falai  cl5tt.  A  dllri 
bccsai)áíi  utAii  csalAdjAval  isijiét  Skócjsiába  voDölt,  hol  t'gyík  uÖvére, 
Margit,  nemsokára  ft^rjbez  laeut  az  özvegységre  jutott  királyhoz, 
111.  Malcolmhoz  1070.  körlll.  Nevezetes  nap  volt  ozNagy-Brittjuiia 
t-ürtóni'tp|>eii.  mintán  e  házasság  volt  az  elsö  léprs  ama  utón,  mely 
kóööbb  a  kí't  királyság  iiuiójához  vezetett.  A  ötira  különö«  sze- 
szélye nyilatkozott  itt,  midőn  általa  egy  uémet  auy&tól  és  e^ 
őseinek  nyolvét  talán  nem  is  értő  .ingol  .ipától  a  távol  magyar  föl- 
don született  hölgy  lett  kiszemelve  arra,  hogy  a  fél-pogany  6» 
fr>l'b]Lrbár  Skócziáha  a  szelídebb  erkölcsöket  átültesse  8  az  angol 
szellemet  Í'S  érzelmeket  az  északi  királyságban  i'rvényre  emelje 
6p  likkor,  midöi)  Anglia  maga  a  normán  hódítás  befolyAB.a  alatt 
last^aiikíut  eirrancziásoilni  kezdett- 

Végre  1072-ben  Vilmos  hatalmas  líercggol  Skóozia  meghó* 
dit&Bára  B  Malcolm  megbflntet^'sére  indult.  A  krónikák  nem  emlé- 
keztek meg  nagyobb  ütközetről ;  csak  annyit  tudnnk,  hogy  Míil- 
colra  meghóíloU  ')  és  túszokat  adott,  kÖzlHk  Duuran  uevfl  fiát, 
első  nejétől  Ingebiorgtól.  A  bt'kcfölt/ítelek  közt  volt  alkalmasint 
az  is,  hogy  Eadgarnak  el  kclU'tt  hagynia  a  skót  király  udvarát, 
miutiin  egyidcig  nem  hallunk  hírt  felőle,  mígnem  két  év  múlva 
1074-bcn,  még  mindig  mint  kegyve&ztott  földönfutó  Flandnában 
Róbert  grófnál,  L  Fülöp  franc^ia  király  szövetségesének  és  Vi!mo« 
angol  király  6h  Normandia  hcrczegének  esktldt  ellenségemé  tűnik 
föl  újra.  Ugyanazon  úv  július  8-án  ismét  SkócziábantnhUjuk.bova 

nnál  kerekod«t^  mely  az  utasokat  «jazAkra  terelt«  a.  Pirtli  of  Fctrlhhn 
Danfrnnline-n(^!  (B<linbttrg  iStolleii^ÍMMi)  partra  lusálltak  egy  lielvcii.  inrlvct 
n  BzvrxÖ  iiiitga  látott  «  mrl^vt  ii  iirp  nx  ö  ídi'jilben  U  még  (a  JCV'I.  sjuinAd 
e]cj<fu)  >8«uct-Maigiirvtirt-hoÍpc  nc'vpn  lemtírt.  L.  M^'tr.  i'hron,  oj  SeoUnntl. 
II.  673.  I,  A  >hoip<  vagy  >hop«c  alacMny,  )apo#  partot  jrlrnl  a  trofcer 
inclli'tl,  k<H  kiálló  ilotnb  k^xJítt. 

1)  A  skAt  (öritfnelírók  tngiulj&k  nxl,  lio^y  Malcolm  valaha  mo|t- 
bódolt  volim.  V.  i.1.  nÍMlury  !•/  SnMand  b}'  .1.  II.  Ilurtoii  ^Etlíiiburglt  vtt 
Loiiilon  1»G7^  I.  km.  409.  W 


790 


KIK   VOLTAK  A7.  XHftOÍ.-nT.k^r.  HKRCZICÍIKK 


nÖ\ér'j  Ó&  HÓgorn  lútoí:íit;i.Báni  lueui;  ittciii  IwrtózkoiJásn  aliitt  U 
érkezett  hozzá.  ;i  fmoczia  királjtól,  melyben  ez  neki  Montroiiilt,' 
( határ v&r  Flandria  és  NormaudiA  közt)  ajánlja  í^l  tartózkodá^si 
helyül,  htíUüAD  >€llenségei  ellen  expedicziókaf.  UTvezbet*  Njug- 
talau  k-lkéuek  e  torv  leiszeti  3  nz6rt  bajóra  kelt  kalandor  t/in^nirjil 
c^  Mnlcnlrnés  Margit  gazdag  ajá^ndékaivnl  elbalinozTn.  De  útjukban 
SKélrész  kerekedett  a  a  hajók  zátonyra  kerültek,  vagy  az  angol 
parira  lettek  terelve^  mert  a  >fTaucziAk«  (értsd  Vilmos  uormaojai) 
a  csapat  nagyobb  részét  elfogtak  6s  Eadgarnak  s  nobáoy  fSetn- 
l>er(5iiek  is  csak  nagy  Űgygyel-bajjal  sikerült  ismét  Skőcziába 
menektilniök,  némelyek  lóbíltou,  mások  gyalog  lévén  kfínyteb^n 
megtenni  az  utat.  Malrolm,  ügylátszik,  vagy  megunta  sógorának 
kalandos  terveit,  vagy  pedig  a  tengeri  viharban  a  gondviselés  ftjját 
vélte  fölismerni  s  azért  azt  a  tanácsot  adta  Eadgaruak,  hogy 
bi5küljün  ki  az  nngnl  királyijai,  ki  a  tanácsot  elfogadva,  követeket 
kflldöíl  \ünn;tndiália  az  í>tt  idiV-ő  Vilmoshoz.  KiWetei  Hzivélytsi 
fogadtjitáara  találtak,  s  a  király  meghívására  Gadgar  megjelent 
Niirmandiában  és  kibékült  régi  ellenségével ;  a  krónikák  KZcrint 
Vilmofj  némely  angol  uradalmakkal  és  naponkinfci  e.gy  font  ezüst 
kegydíjjal  ajándékozván  meg<lt  egy  ideig  békében,  mogclcgedetten 
és  megvettetésbeu  élt  Normandiában.  Utóbb  azonban  ezt  ax  élo- 
Itt  is  megunta  rt  |OHfí-ban  királyi  nra  eitgodclmí'yél  eibagyla  az 
ndviirt  s  kiUszáz  lovag  élén  az  Apuliába  induló  normán  barczo-^ 
sokhoz  csatlakozott. 

Vilmosnak  a  következő  évben  l)ekövetkezelt  halála  után 
Normrtndia  legidősebb  íiára  RólKTtre  szállt,  második  fiát  II.  vagy 
RAt  Vilmost  iHMlig  az  angohdc  választották  meg  királyukká,  kinek 
fölszólítására  néhány  év  málva  bátyja  Eadgart  jóllehet  legbensőbb 
barátja  volt  és  bft  tanácsadója,  száműzte  országából  és  elkobozta 
jószágait.  Mint  n»ár  előbb,  (így  ez  alkíilonimal  is  Eadgar  sógorához 
a  skót  királyhoz  menekült,  ki  azonnal  elárasztotta  barcxosaiTul 
Anglia  északi  grófságait,  minek  folytán  Rót  Vilmos  és  bátyja 
lióbert  haddal  indúltjik  ellene.  A  háboríi  végeztével  valamennyi 
fél  kibékftlt  8  Eadgar  az  angol  uralkodó  beleegyezésével  vissza- 
niímt  jó  barátjával  Róberttel  Normandiába  1091-ben.  Két  év 
múlva  nj  háborfi  tört  ki  a  kéfc  fejedelem  közt,  mely  alatt  Malrolm 
király  és  tia  Badward  elestek  az  Aluwick  melltMti  ülközelbeu  a  a. 


MT.-IBTVÁK  ÜDVARÁXAt.  »  Ml    I.ETT    Het.6tÖK  V 


791 


kettős  (.-sap&s  lUttil  okozott  bánat  ueuisokára  mugölttí  ii/.  özvegy 
királynét  is,  Margitot.  A  Bkotok  erre  Donnldot  választották  kín'i- 
lyukk:'i,  ilo  Vilmos  kegyenczét  Duncant  ttltette  a  tróura,  ki  azoii- 
hnu  nomsokűra  rá  egy  zendülés  ulkalmával  életét  veszté  s  iizért 
!U£  aDgol  király  utódjúAl  Eadgart,  Margit  fiát,  szemelte  ki  a  egy 
az  Áotheliug  Erwlgar  által  vezérelt  aiigol-normao  hadsereg  segé- 
lyével tU  a  tróura  ültelte.  Ez  idÖ  után  az  augol-uiagyar  hercxeg 
□evével  miudínkább  ritkábbau  találkozunk  a  krónikákban.  1097. 
után  elmegy  Róbert  után  a  keresztes  hadjáratba,  majd  pedig 
később,  llOG-ban,  a  Tinchebrai  mellett  vívott  csatában  ugvancaak 
jő  barátjával  Hóbort  fejedelemmel  együtt  luangtd  király  foglyává 
lesz,  de  kegyelmet  "nyer  s  TJsszavonúlvaéli  bátral6vö  napjait  Nt»r- 
maudiftbíiu.  Nevével  ezután  nem  találkozunk  UibbŐ  a  történelem- 
ben. ")  Úgy  látszik,  soha  meg  nem  nősült  vagy  ha  igen,  úgy  nem 
jamerjük  sem  nejét,  sem  gyermekeit  Több  mint  valószínű  az,  hogy 
törvényes  örököse  oem  élt  1 1 54-bcur  mórt  ebben  az  évben  István 
bulúlával  az  angol  korona  az  Anjou  vagy  Plautagoneta  mellék- 
ágra szállt. 

Eadgar  uövére  Margit,  mint  láttuk,  lü93-buu  halt  meg  h 
földi  maradványai  Duiifermlinehen  lettek  eltemetve.  lII.  Sándor 
uralkod;'i8a  idojél)ou  1 2 öO-beu  csontjai  egy  aranynyiil  és  drága- 
kövekkel gazdagon  diszített  ureklyetartóbau  lettek  elhelyezve  lus 
említett  skót  király  éa  egy  fényes  gyülekezet  jelenlétében.  Az  abcr- 
deeni  breviárium  elbeszélése  szerint,  midőn  az  ereklyéket  az  új 
lír  felé  szállítíftták  s  a  menet  egy  bizonyos  helyre  érkezett,  a  szek- 
rényt valami  titokteljes  orŐ  a  földhöz  szegezt^^  s  minden  4*rŐlk6déi 
dtiozára  azt  onnan  elvinni  nem  lehetett.  A  jelenlevők  térdre  borul- 
tak fl  imádkozni  kezdettek,  midőn  egy  mintegy  az  égből  jövő  szózat 
tigyelmesst^  tette  őket  arra,  hogy  ama  helyen,  hol  a  szekrény  áll, 
Margit  férjének,  Malcolmnak  csontjai  nyugosznak  s  miután  ők 


")  Ax  Abbot-fttle  muiikibAu  II.  Hiiruhl  korou&ici«íniI  uUlkosunk 
velfí  utóljiira.  L.  n  SaiMtiU  iddxctt  cjiikkdL  —  Eodgv  dlcttitfii  volt  MOG. 
6i\l'2U.küf.t,imáÍii\  VtUiamofMalmciibtnT  krónikájáunk  ;t-dík  kGiiyriívd 
volt  ulfoglahn,  mtutiu  azt  frja  n>lft  e  krónikáé  (III.  351.1.)  hogy:  •búik 
rt^moltiü  rt  tncilusrutioii  HUtM  in  ngjt*  ronsmnit.*  —  Dr.  SaytTí*  ft  Spclman- 
f(>[r  köziratok  alnpjiiii  »rX  hIIÍIJh  itMii,  liogj'  int'g  cgysKer  elmi-iil8ké<.-7.iába 
«  OK  mini  i>rp^  cmbor  1  I  ÍOhiui  halt  cj.  V.  0>  /'MviunftVn*  '  IXm».)  U1»S.  I. 


792 


KIK  TOtTAK 


L*gym&S)^i  voltak  életben,  egymAséi  kirániiak  Icnui  a  hulíllban  is. 
Nem  marailt  tí^hát  egyéb  háfcrii,  mint  Malcolm  csontjait  is  föl- 
szedni és  Margitéi  mellett  elhelyezni  az  üj  sírban.  P6blás  keresz- 
tény életéért,  eróuyeiért  és  számos  jótéteményeiért  a  kntholica 
egyhAz  Afíirgitot  a  szentek  soi'ába  avatta  ds  emlékét  június  10-ép 
üli  meg. ')  Eletét  gyóutatója  Turgol,  egy  durbami  azerzetea  írt» 
meg.  de  ennek  míive  inkább  rhapsodiíi,  mint  i^letrajz. 

Egy  más  író,  Papebroch  szerint  koponyáját  a  szereucsútlen 
véget  ért  Mária  királynő  kívánatára  Kdiobnrgli  várába  belyezU'k 
át>,  a  királynő  menekülése  uttVn  pedig  magán  kézbe,  majd  a  jezsui- 
ták birtokába,  majd  számos  viszontagság  é«  birt(»kos  vá]t4.>záAUtán 
Dorrayba  keríilt  .12  ottani  tíkót  coUegiumb.'i,  hol  tízámos  évt-n  át 
szemlére  volt  kitéve  3  nagyszámú  búesujáról  vonzott  oda,  míg  végre 
a  franczia  foiTadalom  alkalmával  a  múlt  század  végén  nyomta- 
lanul eltűnt.  Margit  többi  csontjait,  szintúgy  Mak-olméít  is,  II. 
J^'nlíip  spanyol  király  szerezte  meg  s  tu  EsL-iirialban  levÖ  ssout 
Lönuc^  templomában  helyezte?  el.  Nemrég  azonban,  midőn  Gillii*a 
skót  püspök  közbenjárására  a  pápa  a  spanyol  kormányhoz  fordult 
3  ezt  az  ereklyék  visszaadására  kérte,  ezek  nem  voltak  többé  föl- 
találhatók.*) 

Eadgar  másik  nÖvére,  Krisztina,  még  H)8B.  körfil  zárd&ba 
vouúlt  Eamseyban,  melynek  kéaöbb  npátníijévtí  lett.  Vele  volt  ama 
híres  zárrlában  a  skót  vt'rscs  krónika  szerint  édes  anyja  Agot;! 
is,  hói  miiidkettcu  megvetve  a  világ  iKimpájíit  és  a  lolt 
imában  és  elmélkedésbou  töltöttek  hátralevő  napjaikat. 


lava 


IvRorr  Lajoh. 


'')  Emltíkut  a7.  cgybiiz  awjlíítt  miU  napou  Ultc  iiu-g,  ilc  lOíiíí-bmi, 
n  forradalom  atbalumval,  11.  .Jak&b  ait(;ol  kimlv  fiúnak,  a  »lrónküvi.v 
tclőnekc  BKiilct^ísc  oinlnkorc  juii.  lO-«re  Ictl  nv.  ílnnop  áttíJve. 

■)  Kgy  liosDKuLb  leírási  WótVA  Btirton'ft  ífúí.  0/  SroH/nu/  h 
414—418.  íl. 

»)  Mrtr.  (%-itu.  uf  í>coÚaml,  IL  682.  I.  —  Mat^itiuik  is  ay.  volt  31 
Bxándcka  ercdf tileg,  hogy  apáczAvá  lesz,  de  fivérc'uuk  ée  Mali!t)liiin»k  MkorUlt 
nagy  bajjal  c  terviről  öl  Icbesnílui. 


BRUTUS  MIHÁLYT 

BÁTHORY  ISTVÁN  UDVARI  TÖRTÉNKTÍRÓJA. 


Egy  uegyedszáwwi  előtt  a  M.  T.  Akadémia  Törtéuelmi 
Bizottsága,  dicső  emlékexetü  előadóját  Toldy  Fenínczet  megliíata, 
hogy  Báthory  Istyán  classicus  tollü  udvíiri  tÖrtéDetírójáuak,  az 
olasz  HrutuB  Mihi'ilynak,  n  nugy  király  megbizAsíiból  készült  lör- 
téueti  miiukáját,  moly  kösel  három  századou  keresztül  kéziratban 
lappangutt,  közrobncsánaa. 

Az  1863-bftu  megjeleut  clsÖ  kötet  óléu,  M  Toldy  Foroncz, 
:izÖ  inpgszíikott  alapusHágáral  és  széleskörfi  irodalmi  .ipparátusA- 
val,  adta  a  szeriisö  viszontagság  teljes  ^életpályájának  irimurtetését. 

Előadásában  mindazáltal  tübb  kérdést  megoldatlanul  kel- 
lett hagynia,  a  melyekre  most  világosságot  deiilhetünk  a  lengyel- 
országi királyi  udvarnál  működöpápai  nuDtiusokjelontései nyomán, 
melyeket  a  vatikáni  levéltár  őriz. 

T. 

Brutus  pályájának  kezdetéről  csak  annyit  tudtunk  ekkorig, 
hogy  1517-ben  Vdenczében  sxillotett  6s  Paduában  t:múlt.  De 
éjetírójának  sejtelme  sem  volt  arról,  hogy  kora  ifjúságában  az. 
Ágoston  szerzetébe  lépett,  ennek  velencxei  zárdájában  sok  eszten- 
dőt töltött,  a  fogadalmakat  letette,  hittud^imáuyi  tanfolyamát 
eWégezte  és  szerpappá  szenteltetett  föl ;  majd  a  szerzetesi  élet 
szigorával  nem  tudván  megbarátkozni,  a  szent-széknél  kieszkö- 
zölte a  fölmentéBt  fogadalmaitól.  Ekkor  a  tanári  pályán  keresett 
alkalmazást 


')  Brntuft  JAims  Mihály  roagTiir  királyi  türti  uctíró  tnivg}iir  hinUV* 
riitja  1490 — l/if>2.  A  m.  k.  ngyetemi  kftnyvUr  kiV.iratiLból,  n  sxcrzfl  é\o' 
(ilvcl  kiStW  Tul'ly  Fer«ti«'.x-  £ltt£  kMcL  11.  Uláaxlú  orHKá^'IiiiMi.  (M&gyiir 
Tfírt(!ütt-lmi  Emlifkek.  Ktnilja  n  M.  T.  AkndtJnii*  Történelmi  Bt»>tt('ág&. 
M)li>odik  o^xtály.  írók.  TÍm»kcttcdÍk  kittet  BmUpott.  1863.  ClX.(b461. 
1.)  A  mA»o4ik  h  barmadik  katet  1667.  éa  lB77-ben  joleot  meg. 


794  BRUTUS  MIHÁLY. 

Az  életirat  kiemeli,  hogy  »ne?rt  tudni  mi  olchóU  kénytelen 
lévén  hazílját  elhagyni,  majdnem  teljes  életét  külföldön   töltötte. 

Ezen  ok  vallási  irílnyában  rejlett.  Azokhoz  csatlakozott, 
kik  a  német  reformátorok  példájára,  Olaszországban  is  az 
egyház  tanai  és  intézményei  ellen  állást  foglaltak.  Magára  vonta 
az  inquisitió  üldözését,  és  ez  elöl  menekült.  Alsó-Olaszországban 
Otrantóba  jutott,  melynek  érseke  szintén  meghasonlott  volt  a 
katli.  egyházzal.  Ahoz  csatlakozott.  Utóbb  külföldre  vándorolva, 
kalandor  életet  folytatott.  Három  helyen  házasodott  meg  és 
mindegyik  nejétől  gyermekei  voltak.  *) 

Irodalmi  munkássága  által  hírnévre  jutván,  1573-ban 
Báthory  István  erdélyi  fejedelem  által  Erdélybe  hivatott  meg, 
majd  három  évvel  utóbb  urát  Lengyelországba  kisérte. 

Mint  leveleiből  tudjuk,  eredetileg  azt  a  megbízást  kapta, 
hogy  Magyarország  teljes  történetét  írja  meg,  a  legrégibb  időktől 
saját  koráig.  De  a  munka,  melyet  maga  után  hagyott,  II.  Ulászló 
uralkodásának  eseményeivel  kezdődik. 

Ezt  megfejti  Báthory  István  elhatározásának  módosulása. 
A  mmtiusi  jelentésekből  tudjuk,  hogy  a  lengyel  király  egyenesen 
azüal  bízta  meg  historiografusát,  hogy  Boujin  vnmkáját  fólytasHa.  ^) 
Tudjuk  azt  is,  hogy  a  legfőbb  súlyt  a  mohácsi  vészt  követő  időszak 
történetéré  helyezte.  Azon  óhajtás  vezérlé,  hogy  Zsámbokinak, 
1.  Ferdinánd  udvari  tíirténetírójának  dolgozataival  szemben,  igaz- 
ságot szolgáltasson  .lános  király  emlékének,  ki  iránt  ezzel  hálájá- 
nak adóját  lerójja,  és  a  nemzeti  párt  politikájának  jogosultságát 
bebizonyítsa.  ^) 

II. 

Brutus  a  lengyel  királyi  udvarnál  előkelő  helyet  ibglalt  el. 
Világi  ember  gyanánt  viselte  magát  évek  óta;  senkinek  sem  volt 
tudomása  szerzetesi  előéletéről.  Ellenben  egyházellenes  nézeteit 
legkevésbbé  sem  titkolta  el.  De  emiatt  most  már  egy  haja  szála 
sem  görbülhetett  meg. 


^)  Mindezt  a  pápai  nuntius  1581.  febi*.  28-á)),  márcz.  ílO-áu  cs  1583. 
ápril  2;Ván  Krakkóból  a  pápai  államtitkárhoz  irt  jeleutéseiben  beszeli  cl. 
")  »Coiitimiare  dove  ha  lasciato  11  Boiifinio  nell'  história  d'  Uugheria.c 
^)  »l)i  non  lasciar  oppvimero  la  versitá  dalle  bugíe  del  Sambuco  et 
(linustrarc  principalmentc  i'lie  il  líc  Giovaimi  cra  verő  Re  ^  al  ebe  ai  cou- 
foniia  la  Macdta'  Sua  diccmlo,  clio  le  coiívcntiouí  dei  Ko  d'  Ungheria  iiou 
puntcro  prtígiiidiearc  alla  libcra  elettione  .  .  .«  Az  1583.  február  22-iki 
jolentc'ií.  Eí«  ITjSn.  ápril  2;l-án  írja  BvuMisról,  hogy  feladata  »8enior  1' 
lii.itoriíi  dc'l  líi-  Gicivainii  d'  Uiijr.ana,  al  (piale  come  a  sun  Signore  qucetíi 
lic  vuol  dare  íjucsto  scguo  di  gratitudine.« 


BÁTIIOKV   lSTVA?f   mv  Vltl  TftnTÍCHKTIIM'íJA. 


7í»5 


B:Ulioi-j-  lytviiii  jullpmtíiek  kivííKi  voiiásftéH  KÍkerpiuek  egyik 
yezAjp:  íi  vallános  lángluizgaloro  tVigyesOlésG  fi  lef;;széls<*tbli 
hat&rokiij;  menő  tfirdemmel.  A  jpzsuiUkunk  t^  korban  nlifí  volt 
oly  njiííy  tisztel5je  és  hökezü  pártfogója,  mint  ti ;  óh  mégis  iidvarA- 
níú  clökelQ  helye  volt  a  bitehagyott  Dudícs  András  püspöktiekf 
BlaiulnitiinAk.  az  uuit&ríugok  apostolának^  ratamínt  az  Ti  páKfo- 
gí'ma  alatt  egy  p|j;vHz  kis  coloniaalnkiill  előkol"  C's  tudós  olaszokból, 
kik  mert  eretnek  tanokhoz  s/itottak,  hazájukból  kÍTándorolni  kény- 
szorftltek. 

De  a  kiráht  bár  távolállott  nz  ttldózóstííl.  az  erőszakos  esíkö* 
zoktÖl:  nem  mulasztotta  el  az  erkölcsi  hatás  eszközeit  fÖlhaszDálni, 
hogy  pi'íMájáuak  és  a  felvilágosító,  meggyíízö  eszmecserének  haUl- 
mát  érvényesítse,  bogy  az  eJidegeucdeU  ^szellemeket  az  egyházzal 
kiengesztelje.  Igjekezet^it  számos  (.-cetben  jutalmazta  siker. 

Brutus  uem  szabadult  hatása  alól. 

Az  1581-ik  év  elején  megjelent  a  p&paí  nuntius  elÖttésföl- 
lArtíi  elutte  múltját,  lelkének  állapotját  és  azon  óhajtását,  hogy 
az  egyházzal  kilíékületidó,  a  nuntius  kezébo  leteszi  a  kath.  bít- 
valliÍBi.  De  emellett  az  volt  a  kívánsága,  hogy  mint  világi  pap,  iw 
udvarnál  marailbasson,  ne  kelljen  a  szerzetbe  visszatérnie,  és  ezért 
fogridalniaitól  íólnienlést  nyerjen. 

A  nuntius  örümmel  fngndt:i  o  közlést,  Az  olasz  történetíró 
megtérését  a  haladó  életkor  és  a  lelkiismeret  intelmeinek  hatása, 
de  emellett  a  király  példájának  és  a  saját  elnzékeny  mnd«n-.áuak 
eredménye  gyanánt  fogta  fóK  Míg  tehát  Brutusi  buzdította,  hogy 
szándékát  valósítsa,  valamint  a  királyt  is  fölkérto,  hogy  ez  irfiuy- 
Imn  rrá  íjefolyái^át  érrényesítse :  ugyanakkor  hathatósan  ajónlutU 
a  píipának,  részeJíítH*'  ót  minden  ItheUéges  ki  ■  '     i,  liogy  így 

»Bzt  a  lelket  nieii  lí^hesaon  megmenteni. *  .1.  ik  támoga- 

tás:Vrft  azon  reménységét  fejezte  ki,  hogy  Bnuus  i'ilt'il  talán  meg 
lehet  nyerni  az  Ó  legjobb  barátját,  Dudicsitt,  ki  szintén  megbánta 
már  tettét.  >Ha  kérUdbetetleu  szigort  alkalmazunk  irányokban, 
—  ögy  mond  —  az  egyháznak  még  nagytdib  ellenségeivé  teszs/.ük 
rtket.  Szelíd  oljArá'íRal  mognyprhrttlnk  mjUokat  is,*  példánl  fel- 
hozta Provana  Príispt^rót,  a  ddsgazdag  olasz  oi*otneket,  ki  belofó- 
radva  a  kiizdclmeklx',  vissza  óhajt  térni  Veltuczébc,  hogy  nyu- 
godtan végezhesse  be  ott  napjait  >N:igy  bolcseségre  mutatna  — 
teszi  hozzá  ha  szeretettel  í^^IkaroKn  ezen  tékozló  fiukat,  ongcd> 
néuk  valamit  az  ini[UÍ8Ítio  és  a  kánonok  szigorából.*  ^) 

Ks  csakugyan  a  kövelkezu  hiti-kbon  BrutuK  -  I  ite 

böubáuat  jeleit  adta  —  maga  ajánlotta  föl  kóiremftköii  '      --^ 

és  Provana  Diugtérftéséra 


*)Á9  I&81,  fvbruár  Sdiki Jvlvutít. 


UROTM  NtRA1/Y, 


Brutiis  elbatárojíása  nagy  Öröramol  tűltöttc  el  n  lengyelor- 
szági katholikusokftt,  olsÖ  sorban  a  kiríilyt,  ki  a  nnntiua  javasla- 
lára nem  elégedett  meg  azzal,  hogy  szavakban  fejezte  ki  megelé-  í 
gedését ;  hanem  az  udvari  történetíró  évdijíit  is  fölemelte.  *) 

A  király  ^s  a  nuntius  ilyetén  magatartása  által  megnyug- 
tatva, Brutus  egyelőre  titkon,  letette  a  kath.  bitvallist  a  nuntius 
kezeibe,  míg  az  ünnepC^lyea  viaszalépést  az  egyházba  a  disjíeusjitio 
megérkezésÍMg  elhalasztotta.  *)  Néhány  hónap  múlva  megjött  a 
pápai  bn'vo,  mely  Brutust  a  szerzetesi  fogíidnluiaktóldispensálta. 

De  időközben  az  ingatag  olasz  Sró  megváltoztatta  nn/ett^ití^ 
szándékait.  Bár  a  pápai  írat  megérkezéséről  tudósíttatott,  auuak 
átvételére  nem  jelentkezett  és  megtérésének  üniiei)élyes  szentesí- 
tésére nem  gondolt.  A  nuntius,  ki  ekkor  a  királylyal  Varsóban 
tartózkodott,  arra  kérte  Báthoryt,  hogy  hivassa  Öt  udvarain lí.  mit 
az  készséggel  megígért;  említvén,  hogy  arra  más  oka  is  van,  mog 
akarván  gyözMni  arról,  hogy  magyar  történelmi  munkájában 
mennyire  haladott. 

Brutus  nem  jött  Vai'sóba. 

A  következő  (1583.)  év  elején  a  nuutius  tette  át  székbolyét 
Krakkóba.  Ekkor  meglátogatta  ót  Brutus.  Mentcgutődzütt  kéjse- 
delmezéae  miatt,  és  tisztelett^ljesou  emlékezett  mog  a  pápáról.  De 
a  mint  a  nuutius  a  brévét  és  a  megtérést  szóba  hozta^  kitérólcg 
uyibitkozott ;  majd  a  nuntius  határozott  kérdésére  azt  válaszolta 
hogy  más  alkalommal  fogja  ezeu  ügyet  vele  megbeszélni. 

A  király  már  előbb  azon  véleményét  fejezte  ki  a  nuntius 
olfttt,  hogy  Brutus  megtérésére  kevés  reményt  táplál. 

Brutus  nem  jött  többé  a  nuntiushoz-  Közös  ismerőseik  áltíil 
küldött  neki  ugyan  időnként  üdvözlő  tizeneteket  és  Olaszországból 
érkezett  újság-leveleket;  de  a  megtérésre  nem  mutatott tíibhé haj- 
landóságot, söt  üjból  a  kath.  egyház  tanításait  kezdette  ostromoliu 
és  másokat  is  elvonni  igyekezett  a  kath.  egyháztól.  *) 


HL 

Brutus  történeti  munkájának  kidolgozásán  oly  serényen 
foglalkozott,  hogy  1580-brtu  készen  állott  tizenkét  könyv,  melyek- 
ben Báthory  Istvánnak  erdélyi  fejedelemmé  választatásáig  jutott 
o1.  A  következő  éveket  az  átdolgozásnak  és  simításnak  szentelte. 

A  királynak  természetszeröen  az  volt  óhajtása,  hogy  a  munka 
mielőbb  napvilágot  lásson. 

>)  Az  1Ö81.  mircEÍits  3liki  jelentei. 
■)  Ezt  egy  kűBŐbbi,    1583.  ápril    2.1-ikún   kelt  jclentA'B,   mint   rttg 
mrgtört^nt  dolgot  beszeli  cl. 

^)  A  unutios  1083.  február  23.  és  máro2Ítu38-ikijoleDt^Í. 


BATIIOKV   ISTVÁN   tllA'ARl  TORTfcSltTntÜJA. 


797 


Brutus  leTelezi'spibeu  t'^s  e  kor  egyób  emlékeiben  semmi 
nyoma  annak,  hogy  a  kinyomatás  iránt  intí^zketlés  tÖrtAnt  volna. 

Nem  csekély  volt  tohAt  c  sorok  írójának  mo/ílepetése,  moly  a 
vatikáni  levéltárban  érte,  mikor  a  lengyelországi  pápai  nuntiatiira 
1585-ik  évi  irományai  között  egy  nyomtatványt  pillantott  meg, 
mely  a  kövctkezíi  cKÍmet  viseli : 

Jo.  Michacliü  Bnifi  Ungat  icarum  Rerum  Libtr  primiis. 

Ez  egy  folio  levél,  mely  felső  részén  ízléssel  rajzolt  lapdíszl 
tOntct  föl,  középen  a  Báthoryak  három  fogat  ábrázoló  czímerévol. 
A  szíWeg  kezdöhelűje  (L)  ékoson  van  metszve,  annak  közepén 
újra  előfordul  az  említelt  czimer.  A  levél  első  lapja  28.  másik 
lapja  39  sor  nyomtatott  szöveget  tartalmaz. 

Nem  merülhet  föl  aziránt  kétség,  hogy  egy  nyomtatvány- 
minta áll  előttünk,  melyet  a  király  rendeletéibe  a  krakkói  nyomda 
bem  utAtolt 

Az  kétségtelenné  (eszi.  hogy  Báthory  István  meg  akarta 
kezdetni  a  nyomtatást  és  állásához  illő  dlszszel  kívánta  a  könyvet 
kiállíttatni. 

Bizonyára  Ő  maga  volt  az«  ki  Örömmel  és  büszkeséggel  adta  át 
a  próba-nyomat  egy  példányát  a  pápai  nuntiusuak,  ki  énleranHiiek 
találta  azt,  arra,  hogy  hivatiilog  jelentése  kapcsán,  Rómába  küldje. 

Minthogy  %  nyomatot  az  1585-ik  évi  irományok  közölt 
találjuk,  valószínű,  hogy  ezen  esztendőben  készült 

Azt,  bogy  miért  nem  hajthatta  végre  a  király  szándékát  és 
miért  nem  nyomatott  ki  a  könyv  :  megmagyarázza  a  nyomtatott 
levélnek  összevetése  Brwtus  ránk  ninradt  kéziratával,  mr?ly  egészen 
máskép  kezdődik,  mint  umnz  és  n  nyomtatott  részletet  az  elbeszélés 
folyamában,  aokfélekép  átváltoztatva,  tttrtalmazza.  *) 

Brutus  tehát  nem  volt  mogolégedvo  munkájával  és  még  egy 
ízben  átdolgozta. 

írói  ambitiója  meg  fosztotta  nttől  a  dicsőségtől,  hogy  mun- 
káját a  nagy  király  bocsássa  közre ;  de  egyszersmind  azon  nem 
csekélyebb  dicsőség  osztályosává  tette,  hogy  kéziratát  bárom 
as&sad  multával  hozták  napvilágra. 


Fkaknói  Vilmoh. 


■)  A  To1dy-r<áI»  kíiulá^í  10— 2*)  lapjnín. 


KANIZSA. 

(1600—1601.) 

UEFEJKZÖ    KÖZLKHÉMY. 


Naíma  szeriut  miutáu  a  vár  40  uapig  volt  ostrom  alatt, 
j-  aknáinak  csak  felét  lehetett  megcsinálni  s  a  hol  nem  lehetett 

ezen  aknákat  helyreállítani,  tiszta  mocsár  volt.  E  mellett  még  drága- 
ság uralkodott  a  táborban,  egy  okká  só  egyazon  időbeli  kilencz 
|p-  igazi  ezüst   drachma   értékű    garasba  került.  Az  iszlámság  az 

egri  csata  kivételével  soha  sem  volt  ily  nagy  nyomorúságban.  Az 
iszlám  sereg  akkor  ugy  volt  szervezve,  hogy  >Kaszím«  napjáig 
(Demeter  napja,  november  7.)  harczol  s  akkor  tűzhelyeihez  tér 
vissza.  Ezen  nap  elmúlván,  lázongani  kezdettek,  hogy  bocaás- 
sák  haza. 

Hanem  a  várat  bevették.  Az  ellenség  nagy,  u.  n.  táborát  is 
lerombolták.  —  A  megboldogult  hös  Teriaki  Haszan  pasa  is  mi- 
után bevégezte  Buda  megerősítését  —  a  mint  azzal  meg  lett  bizva, 
s  főleg  miután  meghallotta,  hogy  Kanizsa  el  lett  foglalva  —  az 
iszlám  iránti  hódolatból  -  Mangir  Kusu  Mohammed  efendit 
Buda  vára  kapitányául  hagyva,  a  szerdár  Ekremmel  találkozásra 
sietett.  Akkoi-tájt  Buda  nagyon  termékeny  helytartóság  volt,  mig 
Kanizsa  mindössze  3 — 4  faluból  állott,  a  mellett  a  határvidéken 
feküdt,  ugy  hogy  e  vár  kapitánysága,  a  megboldogult  Fejzi  sze- 
rintj  önfeláldozás  é.A  Istenl)en  való  bizalmon,  vagy  azonkívül,  hogy 
kimutatta  azt,  hogy  azon  illető  teljesen  ártatlan  s  zsarolásokhoz 
nem  szokott  ember,  semmi  hasznot  nem  hajtott.  Mindamellett 
állhatatosan  kért^,  hogy  Buda  helytartósága  a  megboldogult 
Mohammednek,  Kanizsa  kapitánysága  pedig  neki  adassék. 

Sőt  ezen  —  a  megboldogult  Fejzi  szerint —  » páratlan  hös «, 
habár  rendesen  engedni  szokott  a  nagyvezir  sürgős  kérelmének, 
ezúttal  mégis  egy  szerelmes  türelmetlenségével  kívánkozott  a  vár 
örizetére. 

A  szerdár,  ki  tapasztalásból  tudta,  hogy  miként  fogta  föl  a 
sereg    azt,  hogy    ö  Teriakit  Buda  kapitányának  küldötte,  nem 


VAMBÍIRT   AKHIK.   RANI/.>4A. 


799 


akarta  »  megboMofniIfc  pasát  KauizsAbati  hagyni.  V^gíil  kérése  68 
a  megboldogult  Fejzi  tiinnaága Bzerínt  >az  6u  sftrgi^US  kéreliuexure< 
kiíievezte  öt  a  pí-csi  szauiJsáksítg  urávü  ós  Kanizsa  kapitányának. 
tS  Ibrahim  pasu,  niiJíiu  íizoti  Mk  szukásaszorintnitííyolouttílöttej 
hugy  a  iliszöltőnyt  irilvogyc,  indulutuit  nem  fékezbetvn  mnmlA : 
jpasa  atyuskám,  mikor  óu  vagyok  a  szrnUr,  ilyoo  emberek,  miut 
t^,  ilyen  pusztaság  Örizete  utj'in  kivi'inkMZoakí'*  Nyakába  borult  é« 
soká  sírt.  Azutdu,  uiiuthogy  uoin  Tolt  képes  bc-szélni,  csak  kézin- 
téBsel  bocsátotta  el  a  pa&íit. 

Hanem  ekkor,  t'ájflalom.  a  nagygágos  stzenláron,  Bírabim 
paBáu  láz  tünetei  kezdettek  mutatkozni.  Murlezza  pasát,  ki  késűbl) 
Tőrökországnak  nagy  szolgálatokat  tevő  államnagya  lett  maga 
mellA  bivta  éa  miutáu  teljbat^ilmú  helyettesévé  tette,  lOld.  elaú 
bávában  elhuuyt. 

Halálozási  évének  számát  tarta.lm:i2A  mondnt:  >MiJtomi 
Szerdár<  a  szerdár  fölötti  gyász 

Fejzi  szerint  a  mondat  Teriaki  Haszau  píisától  származik. 

Naíma  említi  .1  mondatot,  de  szerzőjét  nem  nevuzi  meg. 

A  megboldogult  pasa  halála  után  .Timisdsi  Kaszán  aztambulí 
kajmmjikám  pasa  Mt  vezirnek  kinevezve.  Kz  a  eiíAazún  paranc** 
vétele  után  csak  30  napig  időzött  Sztambulbau  s  azután  Belgrádba 
AÍetetU 

H^uom  a  pa.sa  nem  olyan  ember  volt,  mint  a  megboldogult 
Ibrahim  pasa ;  mielőtt  SztnmbnlbAl  útnak  indult,  Sz.an'  Allaht.  egy 
derék  és  jnmivir  sejkb-nl-ÍRzlamot  olmozdíttatott  helyéről ;  állását 
tányérnyidói  bn^zuára  aknázta  ki  minden  lehető  módon  s  azon- 
felül is  sok  hibát  követett  el.  Midőn  ez  koztmloniásá  lett  a  tábor- 
ban, a  sen^g,  mely  most  nem  volt  oly  áIi:ipotb;in,  mint  a  megbol- 
dogult Ibrahim  pa^a  idejében,  elkezdett  gyászolni  s  zarándokolni 
ameglKddogult  elhunyta  helyére.  Azt  hogj'  Jimisdsi  H  asz  a  n  pasa 
lett  vezérük,  ngy  fogt/ik  íol,  mint  ;lz  ég  büntetését  rossz  maguviae 
létük  miatt  melyet  a  m.  b.  b<Ís  pasa  iránt  truiúsítiMtak.  Minthogy 
azonban  e  büntetés  a  törvény  által  is  rájuk  lett  szjibva,  nem  Uihei- 
tek  egyebet,  mint  hogy  alávetették  magukat. 

A  mcgboldognll  Fejzi  mondja:  >Kugem  n  megboldogult 
szerdár  sok  kegyben  részesített  őzért  szorjjos  külelejiségemnek 
tartottam  a  virrnsztő  éjszakákim  elhnnvta  helyére  menni  és  egy-egy 
»dRtla«-t  (korán  részUn)  olv.isni  akoránb»íl.  Egyszer,  midőn  szokiV- 
Bom  szerint  egy  pént4'k  este  elmentem,  láttam,  amint  egy  koros 
jancsár  ott  fekfldt  csendesen  ágya  helyén  és  zokogott.  »Én  gyermek- 
korától ismerem  dimisdsit  oh  mért  tettél  egy  ily  gonosz  eml>ert 
az  iszlám  fTínókéve?  Hisz  to  oly  hÖs,  k^v  'f'd  I 

Mert  a  táborban  levő  néhány  hitvány  s>.  tél, 

illik-c  miudnyájnnkat  ily  súlyosan  bQotetui?<  Így  sxúit  éa  imád- 


kőzni  kt^ídelt  TjtMlani,  hogy  jAtnbor  vitPjt,  hnxz.<íinont4>m  s  f*gyHll 
uWaatiik  a  >ffttilia«-t  íft  korAii  dsí^  szurAja  j  Tf'iiy.  hogy  Ist^»n.luL 
iiom  is  ily  hitvíiny  euibor  k*Mlví»ért,  niiut  6ii  vagyok, fle  oly  hűsnek, 
miut  n,  buzgó  imüjAn  inegkőnyöríilve,  nem  ilontcHte n2  is^Umol oly 
veszétybo,  miut  u  miuőtOl  féltUuk. 

A  mi  tiz  ellvDségt^t  üWli,  miuUiu  K;uit2dÍvtc*iro^liLlttik,  ogyik 
oldalon  oly  erftvel.  melyet  az  iszlíVm  utól  uoni  érhetett,  Székes- 
Fehérvárra  tön'ft  töbh  Ízben,  azt  elfoglalta,  músikoMalon  pedi^  a 
mnííyílr  és  uémet  népet  fi^iiyverre  szólitvi.  frauczia  í's  olaxzsfgwl- 
csapatokkíii  több  uiint  40U,ü0o  embtírbfíl  ;illó  BcregAvel,  'tJ  nugy 
éft  néhány  száz  kÍ8  ágyaviil  Kíiniziui  visszrifúglalására  indult. 

A  h/is  Haszuu  pusa  azonban,  még  midrju  a  iuegboUlugult 
Ibrahim  pasa  í]pfcl)en  Tolt,  híres  vitézei  kuzül  Mankir  Kusii 
Aloharnmpd  pfendit  Budán  ba{;yva.  visszajött  a  liiliorba  k  nieu;- 
uiuudta  a  ^zerdárnak,  ho^y  a  lutnt  a  bari'z  kezdődik,  az  eHeut^éi:; 
Kanizsát  megtámadja.  Ext  éüzbeli  éH  tapasztalati  okokkal  intAmu- 
fíiUtíi.  Azután  Budára,  mely  hely  utAu  miud  a  vezírnksóvárofítAk. 
Mankir  Kusii  Mohammed  efendil  neveztette  ki  helyt.Értóníik,  s  fi 
maga  —  az  A  osztAlyr/'HZP  egy  néhány  erAdbfil  állott  i  '  '  ' -vo- 
(bdme  luéü  eyy  L'sekély  Kzpabi  háztartáKi'ira  som  volt  — 

kainz»ai  sziuidsákságát  ment  birtokába  venni  és  harezolni.  A  várba 
zárkózott. 

K^mei,  kiket  a  környékre  szétkt^ldíHt,  hlrQl  hozták,  hugyax 
ellensfg  Kanizsának  tart.  Scnkúiek  sem  mondta  el  ezen  titkot.  Az 
alatta  levű  fijuökökuek  azoaliau  rendeleteiket  kiildott,  hogy  az 
ellenség  Imtáráu  áttörve,  jöjjenek  mentül  több  eleség  és  Rsapatt:Ll 
a  várba. 

A  kémek  tudósítása  szorint  a  uémet  és  magyar  tál)or  A 
franczía  és  olasz  segédcsapatokkal  eí^yesUlve,  a  császárok  és  kirA- 
lyok  vezérlete  alatt  Kanizsa  ostromára  jön.  A  várban  levő  tiörfí*^ 
mely  az  ellenség  több  mint  400,000  emberének  ellen  akart  állani^ 
ÖOOO  emberből  állott. 

A  vitéz  pasa  igazán  átértette  a  közmondást  >a  bábom  csel- 
ből állt«  a  cselek  közül,  melyek  győzelemre  ve^setnek.  egyet  sem 
mulasztott  el.  Hisz  tudvalévő,  hogy  Zerin  0}jlu  (Zrínyi),  ki  az 
ellenség  fíínökei  közíJtt  Ipffitikább  ismerte  az  iszlániságot.  uiidrin  a 
császári  gyftiésben  véleményét  kérdezt'*>k,  ipy  nyilatkozott :  *Nngy 
szerencse  lesz.  ha  a  boszniai  iszlám  seregek  uem  jönnek  ellenünk 
ós  mi  he  tudjuk  venni  a  várat.  Ha  azonban  a  tön'ik  sereg  ellenttnk 
jön,  nehéz  dolgunk  losz»  mert.  mig  a  tbtlog  kardélre  nem  kerül,  » 
török  ngyan  meg  nem  fordul,  ha  pedig  kardéli-e  kí^rtll.  jól  tudjuk, 
íttily  gyöngék  vagyunk.  Az  iszlámságban  van  egy  ki>zm<'udnK: 
•  Egy  nuisznlm.'in  12  más  nemzetbelivel  ér  íol.«  Eddigi  tapasz- 
talataim szerint  nem  h  tudtam  12  katonát  egy  luuszulmaottM 


KArnKHA 


ui^Ff'i^i.-ntcní.  S5t  m/*;;  hii  nem  is  jrmnc  pllenUnk  isKlílto  sereg,  a 
várbttn  egy  vnráxsló  r6k;i  viiii  [»l//irkÓ3fiVJi.  IljirniincKÖt  6v  óta  ti 
liután'idí'k  uépéiiob  szívét  niiütcgy  tsészHé  v&ltoztjittíi  s  vele 
nyeleti  el  mioílnyájuiik  vórét.  Mig  mi  szcrzoleseinkbon  bizluuk,  az 
íirdögöt  hagytuk  idejituni  s  nem  Iflljettüiik  uiúdot  cáHt'iu'k  rllen- 
állnuí.  Hasziiii  pftsíi  nem  adja  föl  seukiriok  sora  n  várnt  Hanom. 
ha  paraiicBolod.  kezdjük  az  ostromot.  Akkor  majd  magad  is  hófo- 
gód Ulhi,  ho^y  isíazam  vaii.< 

Miért,  miórt  nem,  elég  az  hozzá,  az  ellenség  fÖniikpí  nem 
hittek  Zerin  ogliinak  f*  nney  harczkedvvtd  jiittck  a  vár  ali'i  ;  Wlgtí'ui 
megUttAk  a  mt^^holdogult  pasa  szekereit,  melyek  élelmi  szereket 
htiztjik.  A/.t  tudtiik,  hogy  a  rílrhau  kevesen  vannak,  miért  is;  >A 
tűrök  megtudta.  Iiogy  mi  megtámadjuk  n  vAnit,  s  már  ezen  hirrc 
íh  f'utí'isiiak  ered,  HAt  oz  az  a  vitéz  Haszan  pJisa.  ki  nem  fogja  a 
Vílrat  toladui  ?  Téged,  ugy  látszik,  a  törokjól  m«'gijusztett!<  ily  sza- 
vakkal yyuuyolttk  Zeriü  oglut.  Mire  Zeniio>;ln  niuudá:  >Nagyoü 
jól  van  í  A  torifk  hadd  j''tjjön  ki  a  vArból,  vAgjAtok  le  minduyAju- 
kat  8  öljetek  meg  engemet  is  velük  együtt*  AztAn  elhallgatott.  A 
pasa  az  ellerisé}i  főnökei  pzen  kftnnyelniüségét  ti'ljesen  kizBÚkmá- 
nyolta,  heszAllítotla  az  eleséget  s  az  ostromesKküzwket  eirtkészitulle, 
.  Az  olleiiséi!  rohauiát  várta.  Kgynttal  szigonian  meghagyta  az  lupdni 
pasának,  hogy  mig  G  nem  p.arancsolja,  el  ne  merjen  afitni  egy  Agyút 

Af idún  iiz  iszlám  sereg  ezt  hrűlottji,  h«zg)')ságAt  sértve  érezl*? 
és  níi;.'you  megütközött  mjta.  »Hát  ez  már  ntit  jelontseu?  Az 
ellt'iiség  Tigyninak  pnskíigolyi'ival  szállunk  szenihc?*  így  kezdWtek 
heszélni.  Minthogy  azomhao  rendítheletU'Ti  Itizulnmk  volt  a  pasa 
buzgalma,  hátorsAga  és  vailásossAgáhan  elment«k  hozzA  s  meg- 
kérdezték okát.  A  megholdogult  fiuaa  válasza  így  hangzott:  >Fiiúm! 
Mi  a  hatíírvidékou  vagyunk  s  annyi  fogoly  éa  henszQlött  hitetlen 
van  kö/.tttiik.  Kziknek  füleit  he  nem  dugli.itjátiik.  Nem  hallhat- 
ják-e meg,  a  mit  tn'ktek  mondok,  s  ha  meghallották,  nem  adják-e 
hfrül  az  eUeim'gnek  ?  S  \in  az  ellenség  rat*gtndja  terveinket,  Kike- 
rülhetnek-e azok  ?  Mind  harezedzett  vitézek  vagytrtk.  ngyan  fontol- 
játok meg  Ji  dolgot.  Ha  ak:irjAtok,  elmondom  terveimet.  J6|  tud- 
játok, hogy  nem  sízttktam  vakon  küldeni  a  |imlisah  szolgáit  harczlMi.e 
Mire  a  sereg  vidzonzá:  >f*:tsa  atyánk!  Híi  :izt  akarnád,  hog)* 
menjünk  h  adjuk  meg  magunkat  az  ollenM'gnek,  azt  i»  megtennék. 
Te  Allahnak  az  ellenfíég  ellen  kilmzott  k.irdja  vagy ;  amily  kegyet- 
len vagy  a  pogányokkal  szemben,  oly  kegyes  vagy  az  iszlám  irá- 
nyában. Iménti  kérdcfiünkhen  vétkc:ztUnk.  oly  sok  hibánkat  meg- 
hocHátottad  eddig,  bor-  ■       ozt  isl<  OriJmük  és  jókeilvükbcn 

Hirvi  íakndtíík  í*  ngy  m  1 1ielyeikrí'. hová  ki  voltak  rendelve. 

Kkkii/.lii'n  :i  meglMildogull  pft>H  által  már  id/íbb  a  várba  i-en- 
ilett  bégek  is  megérkeztek ;  íiz  elluu8ég«l  maguk  el6tt  látva,  rög- 


809 


V.VUB^V    ARMIN- 


Ir'in  ;i  ViirLi;i  roliMiitali.  >  kénlrk :  'Ali  f(:^yvfrszüiK-t,lj'_Mi  vniLunk  a/ 
oileDSé^gt'l,  linrc"/  iifttn  folyik,  uyyfiu  niitV*le  i*Uf*iiség  lehet  t*z  ;í 
sereg  ?<  A  bfís  jmsa  okftssiifía  ('\\  oly  ü.%'y  vtilt,  mint  íiíitorsiU 
trúfás  tennészctii  emUor  lévén,  ijíy  válfiszMt :  >Dicíiűitvt'  legypa 
AUftli,  '^yuiik  víin,  ti  is  mogU'lu'tös  hninftr  érkeztetek.  Ezok  itt 
pgy  kis  veiidéí;hí''gre  jíitt(;k.«  S  uz  ágyúgolyókra  c/Júozvíl,  t-í^téj 
hüzxá:  »Mi  miijd  tnegviíndégcljük  /iket  i.liunyékkel,  liit  tulán  kiss^ 
Íbrr6  volnn  s  nrm  tPtszeiirk  nni'ikTn'k  fiz  fi  bajuk.  Hisz  a  ven- 
ilég  nenj  azt  eszi,  a.  mit  remól.  hanem  a  mit  tililt.c 

A  sortig  mog  volt  róbi  gjözftiive,  hogy  ama  parancsii,  Uogy 
ág}'ut  el  ne  süiísunek,  azt  czélozUi,  hogy  az  ellenségei  könnytílmüté 
tegye  s  eleség  és  icgédcsapiitot  jutt-jisson  a  várba.  Must  hozzá 
Tueutek  ezt  megköszönni.  Síire  a  pasa  igy  szólt:  >A  i  '  '. 
dolog  a  dölyfnsség,  oly  dicíiérctre  míltóaliálaítdAí  AHab  I. 
ezért  nem  büszkélkedve,  de  Allahnak  bálát  adva  beszélek.  Ti  uem 
találhatjátok  ki  :iz  6u  tcrveműt  és  még  ba  ki  tudnátok  is  talátui. 
sem  illenék  olyan  dolgot  ftlrkészni,  mi  a  muszulraan  hösöktíll 
meg  vau  tagadva.  Íme  sereg  és  eleség  jött,  tehát  újra  ne  8ií&&etol! 
cl  ágyút.*  Homlokát  összeránczolva.  folytatta:  'ITa  nem  biztok^ 
bennem,  válasz?zatok  más  valakit  szerdárrá.  Esküszöm  nektek  a 
mobammed.anismusru,  melynek  érdekéhen  27  sebet  kaptam,  liogy 
ezerszer  inkább  szeretnék  egyszerű  Onkéuytes  gyanánt  azolgiilni 
mellette,  mint  ezen  ntagas  hivatalt  viselni  t< 

Erre  a  sereg  bocsánatot  kére  örüinébeu  sirt  és  neTCtolt 
>Minden  szavad  isteni  sugallat,  a  mit  mondasz,  megt^ísíszfik, 
K(»zönetet  akartunk  neked  mouduoi  s  ezért  filrkészttink  olj  dol- 
got, mely  meg  van  tiltva.* 

Az  ellenség  fogídyszerzés  czéljáhól  5000  embert  küldött  ki,^ 
hogy  tudomást  szerezhessen  a  vár  állapotári'd.  Az  lOlO-ik  év 
Rob'i-ul-evvellió  8-ik  napján,  péntpkou.  reggrltájon  jeliMit  meg  az 
ellenség.  A  megboldogult  pasa  csodálatos  módon  kitalálta,  hogy  az 
ellcDség  csak  azért  jött.  hogy  foglyot  szerezzen.  Nemcsak,  hogy 
ágyúval  bljjenek,  de  még  azt  is  megtiltotta,  bog)*  a  lovasság  kimen- 
jen a  várból.  Az  iszlám  hösök  csak  sánczaik  közül  fogadták  5ket 
puskatflzzel.  így  az  ellenség  elbiz.akodva  erejében,  a  vár  ágjn^ 
lövési  távolába  jött  Zerin  oghi  ng}'  nyilatkozott,  hogy  ^egyezel 
puskalövéssel  nem  végzünk  a  mobaaiiűedáookkal.'t  Cselbez  for- 
dultak, hogy  az  iszlám  seregtől  valamit  kicsaljanak  A  megbí^ldo- 
gult  pasa  jancsár  öukényteí;nek  íiltözve,  a  sánczra  sietett,  kit 
az  ellenség  megszólított.  S  adott  esküjók  ellenére,  persze  magyit 
nyelven,  melyet  a  határvidéken  elegiMidölcg  elsajátított,  így  válo-í 
szolt:  »Hej,  híi  ágyunk  volna,  bizony  nem  félnénk  ám  iitekí^t 
megöhii;  de  ilyen  félreeső  helyen  ember  nera  lakik.  Mi  ntji- 
sok  vagyunk,  mihelyest  azonban  szerdárunk  parancsolná,  O'dkel- 


K-iXIMA. 


803 


iiónk  8  kiiDeiiu^iik.  ^Iegehd5k  Tai;yiink  lui  tiliozzAtok  fegyrert-tí- 
lenül  18.  < 

Erre  egy  IG/.éi'-önkfcüyt^s  íw  Í87.14ni  seregből  így  kozik»ll 
heszélni:  »A  mi  prófétánk  az  eskü  ellen,  melyet  n  prófétára  tot- 
liiuk,  li:izudik.<  A  mejítKildogult  pasii  egyoücseu  Uozvk  mtmt  a 
nioudá:  *  Fiam,  ón  iigy  fogok  veled  beszélni,  mintha  a  próí'Ma 
nevóro  megeHküiit^l  íolim,  hisz  te  niuszulniiin  Vftgy.  A  prnftMa 
hitéi  vnllra.  uine«  jog'^m  uevére  eskUdni  azokért,  kik  megU^nd- 
ták  hitét  Hu  most  egy  magyar  idejönne  a  kívánná  t5lod.  hojzy  a<ld 
oda  uoki  n  töltött  puftkiU  melyet  a  niohannnedáns/kg  védelmére 
vt'tU'l  kezedix*,  oda  udnád-H?«  -  >Biz  óii  uem  a<InAm<  válftszülíV 
az  öukényti'!*.  >I*L*dig,  moudá  ismét  u  pasa.  ha  te  a  puskát  átJidod. 
rivak  saját  éleU'det  döutiid  veHzélyhu  ö  unra  bíztál  a  próféti  Ígéreté- 
ben, melyet  a  túlvilágra  vonatkozólag  tett.  Már  most,  ha  én  iwt 
momlanáni,  hn^y  n  várban  van  A^yti,  .*(/.  is/lám  inafias  dicsősége 
!  I  I  iihlne  s  h*f!f»*ljobb  öt  »a;i  ftlatt  a   minaretek,  niplyckben 

I  t  imúiljuk.  romba  dőlnének  s  hwlylikbe  a  kereszU-t  tUzm'k 

j'ói.  üjíyan  mit  mondasz.  l)iziiáni-e  igy  a  prófétu  itíéretében?í  - 
Rrre  az  onkénytes,  kinek  SzokoIIi  Ha^íau  vult  a  nevi\  igy  szólt: 
» Nekem  ezen  vétkemért,  melyet  elküvettem,  ii©m  marad  más 
hátra,  mint  a  halál !  Add  ozí*n  paskát  itt  míis  szoljíádnak.*  Pnn- 
líáját  átadta  a  pasának  s  maga  birdjába  ilAlt,  Ijozuh.'intii/,  árnkbiu, 
fejét  köbe  váíta  s  vértanú  lett  A  megholdopultpasa  Ila^^zan  holt- 
Iríitét  a  várba  vitte,  sírdomhot  hányattilt  IVdéjc  '^  '  fVilirirMl 
téti.'ttii  rája: 

>1U  nyugHcik  Hoviuin,  k!  a  utoliiiiimiriUtit)ápit  ígiMtin  itserettc.c 

Mikor  a  meijlioldogull  Sehid  Ali  |»:wa  a  német  háhenilu* 
ment,  a  kiséret*' ben  levő  híres  kölbÓ  és  Ín'  Sitmizadr  említi  ejív 
levelében,  liugy  látta  Ha^tzan  aiij&t. 

Ebből  világosan  kitOut  hogy  a  p;i>:t  :%riiitiii  .u  i-u  ^t-ni  akartu, 
ho^y  efry  ágyút  elsllsseuek.  BaQMm  mégis  elhati'iroztik  maguk 
kiizt.  hoíty  három-népvítzer  moíjrohanják  a  pas.át  »  megmondják 
ni'ki.  hogy  tíirtí'fijék  ami  akftr,  ók  lóuek. 

A  pasa  mindannyiszor  igy  foh-U:  >FÍnin»!  az  ágyuk, melyek 
a  várban  vaunak,  régiek,  és  teljesen  meg  vannak  repcde»ve.  A 
Axerdár  metiíhizott.  hogv  fizállftsam  ókét  ide  £{oszniábó1,  hisz  a 
K:iní       ■      -       ■  •  -  •  ■■  '-  -  -ri:, 

moM'l  ',.''" 

ncait  vábkszd.  kulunben  jii^i  ii  t^  fejednek*,  monda.  En  féllettem 
fejemet  és  ezeket  hoztam.  Ha  valaki  köztetek  roeri<  rajta,  sQtssön 
el  egyet,  csakhogy  robSanásaknr  At  magát  széttépi,  hn  peilíff  uem 
tépué  !*zéjjid,  én  iilíim  meg.  így  az  pT  '  "^ 

mi  Ui*m  luvitnkf  ha  azuiibim  lóuéuk  -  <.. 


8f 


▼AXBftRr  ARMIH. 


imtuáttiiteii  rolmraoknt  intézuo  a  v&r  ellen  &  l>ev0Duó.<  Ily  szavuk- 
kal iijugUlta  mog  íi  várl>eli  Fogoly  é«  beoiilakó  keresztényekot 

EUokiutve  azoubaii  ;i  viszAlyoktól.  melyek  a  várhan  dúltak, 
:i  német,  császár,  romlkivöl  felbriszíilvc  nzon,  hogy  100,01  »0  embttr- 
rol  jővén  nebiiny  t>/.er  i>3/.máuli  ollen,  luégsom  bírta  í^zpii  Agyú 
uélkuli  várut  beveimi,  összebWtii  fönükeít.  Zerin  ogluL,  kit  törOk- 
érzelmfluek  tartott,  nem  blvti  meg.  A  magyar  bífjek  egyhiinnú- 
iag  a  mellett  voltak,  hogy  Kanizsát  elbagyvíu  mfis  vArat  S2;tllja- 
nnk  mog,  mondva:  >Zeriuoglunak  teljesen  igaza  volt  abbaii^ nmili 
Haázau  pasfiról  mondott,  nem  tudjuk  t<51e  elví»uui  u  várat*  Fer-' 
din&nd  német  es&szár  orro  hevesen  kifakadt:  >Hát  mért  vÍHclÜnk 
hAbonit  a  törők  ellen,  ba  annyiedmagunkkal  nem  bírunk  ogy 
ilr**8  vArrtt  bevenni  V*  Ftinökei  egyikére  keményen  rárivalt:  »Hii 
holnap  be  nem  veszed  a  vArat,  fejedet  TÓtetora.*  9  fénye  fjet*'.  Az 
illetfi  éppen  Zeriu  oplu  tjirsai  egyike  volt  s  igy  válaszolt :  »Cs;íkzjÍ- 
rom,  a  várat  nem  fogúm  t.ndni  bevenni,  bacsjik  Has/an  pasa  hol- 
napig mog  uera  liívl.  l*Arancsodnak  azonban  engcdclrar'nkedni  fogok. 
megyek  s  várakozáHodou  felül  fogok  hai-czolni.  ha  mrcveretera, 
meghalok.  Ha  nem  esem  el  az  iszlám  sereg  előtt,  vúte^iil  fejemet*  ^ 
Egy  kedden  mint  az  usszcs  német  cs  magyar  sereg  szerdárja.  meg-' 
kezdette  hajnali  négy  órakor  i\  rnhamot  a  vár  ellou. 

Máftik  részen  a  megboldogult  vitéz  pasa  szemlét  tartott  a 
várban  a  dczdár  (váruíigy)  kifiéretébeo.  A  mint  a  vár  eg5ik  olda- 
lán fölállított  100  darab  kisebb-nagyobb  ágyúhoz  értek.  így  ííZÓUtá,. 
meg  a   to{MlHÍ  bítóát:   Ku  a  sereggel   liarczra   kelek,  ba  anuélkül,| 
hogy  jelt  adtam  volua  egy  ágyút  sütnél  i»l,  vagy  miután  íu  elleu- 
séggel  íissze csapiam  Í8mét  annélkíil.  hogy  jelt  iidtam  volna,  meg- 
szüntetnéd az  ágyúzást    —   csküHZöm  neked  a  píidÍBahra,  a  vár 
tornyára  akíisztatlak.  iJe  hiaz  to  tlerék  embpr  vagy.  naj^y  bizal- 
mam van   liozzád.  Kn  87-ik  évemben  vagyok,  testem  elgynngUll. 
Kereasiiuk  vidami  ruhát  s  hogy  senki  meg  ne  lAsstm,  menjünk  a 
piut'zébe.  Övezd  fíil  jól  testemet;  mig  föl  uem  vagyok  óvozve,  nem, 
tudok  lóra  ülni.  A  dezdár  egy  még  Szulcjmán  szultán  idejébet 
készült  és  Haszan  pasa  által  EnzékrAl  Kaniz-^áru  hozott  18  lóerejfl^ 
üfiihángir  nevfi  ágyú  elt^')rt  kerekéről   lebontotta  n  kötelet  s  M) 
lépesÖfokon  leszállva  körillővezte  ezen  kivtéllel  a  pasát,  aztán   igy 
szólt:  i-Üh  uram,  hitünk  szerint,  mi  jobb,  az  hogy  vitézül  bare-zoi- 
jak,  vagy  hogy  meghaljak?  Ha  jobb,  hogy  vitízííl  harcaoljok.ftgy 
hagyj  itt^  ha  nem,  vigy  magaddal.  Másképen  föl  im-iu  íídim»  jogo* 
matU    -     "Dezdár  a^ja.  viszonzA  a  megbiddosnlt  paxa,  a  b.alá.U 
Allah  annak  adja.  kinek  akarja,  a  vallásért   harezolni   mitiduyá- 
junk  erkölcsi  kut^-lciísége.  Te  itt  maradsz,  engedeljueskedjél  paran- 
csomnak, légy  vitéü,  én  h'ljescn  megbizom  beniiüd.<  Levuntii  ujjú- 
ról ;l  gyfirdt  s  oda  adta  neki  mondva:     Ime  vedd  oxt  tőlem  aján- 


R A  MIKSA. 


SOS 


il^líúl,  luMn  vitlinni  ici^y  órtpkfl  jÓ9^y.]i^  tigvau  :  |>nilisiibiik  Miir.id 
S7,iiltáii  iniflon  ii  Itíigdíidi  hAboru  iilkalniíiTJil  e^y  várbuu  hagyott, 
ilrizf'ttll.  jiitiUníiziitt  iiipg  vele.í  >Aiinnt  parancsolod*  inornlA 
a  íÍozdA.r  e  elváltak,  egyik  a  harczha.  mji3Ík  a  vár  í^rizek^ru  ment. 

A  uiegboldogfilt  pjisii  cjLcyik  inrghitl  szolgííjíit  Karapecsét, 
kiről  laéf:  sok  Uit'^i'Gti'üt  lesz  alkalmuuk  elm<HHlaüi.  maKííUoís 
hivatta  s  titkon  teljhatiilommal  ruhiizla  fol.  *SzüksL'^  esetén  — 
nioDd4  a  liszti-knek  ugy  Mii^filí'lnH'skiMljftfk  paraucsíiiimk. 
uiiniba  caak  az  enyéim  leunének.f  Mindnyájuukuak  kiosztotta  a 
rendidoteket.  A  harcz  mpgkezdödí»se  olött  ketté  vált  az  iszlám  sereg. 
az  egyik  része  oly  helyrr  meut,  lionnaii  a  pasa  nem  ia  láthalt-'u 
E  két  híidosztiíly  üldfizésébíí  lni*.'«;Ukozva,  az  elltins*g  egyentwen 
az  ágyuk  lütAvoUba  jött.  mire  a  pasa  jelt  adott  az  Ágyúzásra. 
Karapecse,  hogy  az  olleimt^got  egészeu  az  ágyuk  lőtávolába  csalja, 
egy-két  csapattal  a  tartiiléfc  sereidhez  hátrál,  s  a  dezdárhoz  raeuve 
megtiltja  az  ágyúzAst,  >Tndd  mo^,  muudá  a  dezdár,  hogy  apásá- 
tól parancsol  kaptam. <  Mire  Karapeese  viszíinzá:  >Tií  isludd  nieg, 
hogy  a  pasa  uiogparauc^oltíi.  hogy  sziikség  eaotín  kívánfiúgouial 
okvetollí-uril  teljesUséU'k.  Tedd  le  a  k;inúezol,  külmühew  a  vár 
kapnja  el6  akasztatlak.*  A  dezdár  letett^>  a  kanórv.ot  b  liahár  a  pasa 
négyszer  adott  jfdt,  Karapecse  erélyessége  folytán  mí^gsftin  Irtttt'k. 
A  mepl>oltloenlt  h/»s  pasa  Moharamed  agát.,  ki  iránta  való  harát- 
ságitól  apródja  volt.  ktlldolte  a  várba,  hogy  íigyeluirztosso  az  adott 
parancsra.  Dicsüitve  legyeo  Allah,  az  egyik  szárnyon  levó  csapat 
ekközbeii  megérkezett  azon  helyre,  hová  Karajjecse  kívánta  s  a 
várból  ágyazni  kezdettek. 

Ff'jzi  mondja :  Midőn  Karapet^se  beleegyeztaércl  a  várból 
úgyuzüi  krzdrltj.ik,  <^n  a  pirta  mellett  vnltam.  A  mi  rószttnk  golyói 
tnlreplilt*.'k  fejünkítn,  ogysziT  ngvszer  azondian  megölli'k  cgy-kél 
emberünket.  Kn  í**  Omar  aga.  kiról  mujd  késóbb  szó  lesz,  nagyon 
k6i*tOk  u  pasát,  hogy  rendelje  el  az  ágyúzás  megszüntctdaét. 
H.'HU'DK  Isten  könyörftljüu  rajta,  ö  nagyon  szilárd  ember  volt. 
Kí^rÓsünknek  nem  encedett.  »M.HJd  én  .szei-eucHétleiiííóglíe  dftn* 
töm  a  ^  * —^  emberrel  kev  /-k  el.  nmndá 

3  vÍH8z;i  .rt.  Klí^g  .íz  hozzá'  -T  harczoltuak 

koresíttflzben,  Végre  legyi'^ztflk  nt  ellens6get  K  harczban  a  meg- 
boldoguU  gyüugtí  teste  olyati  UUt  a  !»obckt/il,  mini  n  virágzó 
U'jlak  ág.< 

Naima  tn  i  szerint  a  kilfitt  g-'     '         J-  Kt'rdinnud 

CKáiizár Hiítrát ér  ^unokát  mtgólte.  '  rt  s  a  lifvi-n 

ndiam  miatt  az  olb-nség  a  vár  kózrléből  viftez-avouúlva  .-i  u  vizén 
átkelve  futni  kezdett,  ogy  pár  IjégJicsi'utzár -izineelé  jutt  ?  jajgatva 
ax  üffiiím:'ui  erÖMégc  fülótt,  elhat!irozt&k»  liogy  »á(iczAÍkba  mi-nnek 
vÍ8«3ta  ti  bosszút  áUauak  m^regnukOn-  Az  oHtromot  raeRkezdették. 


Az  elleueég.  mely  ezon  ostromrn  j()tt.  EurApa  minden  nem- 
zetéből állott.  Az  nkkori  idÖkbeu  harb.^rcílcuak  tartott  oroszok 
kÖKÖl  is  voltftk  ott.  sftt  3  battéria  áíryiit  is  liozUik  uiHfjrukkal. 
MiutiU)  az  elleiisíi^  síiiirziiibn  vimíilt  vissza,  flfiször  is  az  <^n»fi2 
iVgyukat  hozták  mükilíb'slie.  Az  olsö  íjolyó  túlrepült  a  vAron.  a 
tiitisorlik  atn<tgbol<log<ilt  pafia  kouukjAha  esett,  u  harmadik  Szefer 
uga,  a  jancsánik  tisztje  lakásába,  de  ombítrbeu  egyik  sem  okozott 
kÁrt  Azontfil  pedig  a  vár  szertitrAval  szerabcn  fölállított  ágyuk 
fulytonnsan  tüzeltek.  A  tüzelf^s  oly  heves  volt,  hogy  a  vár  mintegy 
folytonos  rázkodá^ban  volt. 

Fejzi  mondja:  »Az  ell^ns^g  eme  hevesHégge  folytáu  a  me^- 
boldog&U  pasa  hirteleu  összegyűjtötte  a  sereg  főnökeit  törvény- 
szeriüti  tíiDácskozásra  és  igy  szólott:  »Elp8égünk  van,  puskapo- 
ruuk  is  körnlbclöl  flíg.  Ösnk  .sereíííink  kicsi,  Allnb  dicsnítve 
legyen,  ezen  cseW'lyst'ggel.  nem  tarthatjuk  inagtinknt  ogész  Eur/ipii 
ellen,  kötelességünk  tehát  iudóeítani  a  szerdárt.  Nekem  van  már 
emberem,  aki  menjí^n,  törvényünk  értelmében  azomb.'iu  a  jancsá- 
rok  közül  is  kell  valakit  választani.  Ez  az  én  véleményem,  vegyé- 
tek tddmásiil.*  Moiidá,  mint  Mgy  vezér  és  egy  atva.  Az  ogé-Jis 
sereg,  kitVjfzve  bízodalmM  a  moKholdogúU  irányáhau  elfogadtu, 
•  hallottuk  és  i^ngedf-dmeslíedilnk*  mondák,  A  jancsárok  k5zQl 
Moliammed  és  Ahmed,  két  oda-basl,  a  pasa  részéről  pedig  Kara- 
pecse  (nyugodjék  békében)  leit  kirendelve. 

Mint  fónebb  említettük,  Kanipecse  híi*es  határvidéki  WÍb 
volt,  éa  birbi.  a  határvidéki  elleuség  iiytílvHJt  is.  IVhat  ólfcözelet. 
véve  fi'y]  k  a  jitnt':*ár  uda-basikat  is  maga  mellé  véve  az  olienség 
táborába  ment.  A  magával  vitt  levelet  pljnttatta  a  szcrdárboz. 
SÖt  hozott  is  egy  örömhír  IfiTolet  a  szerdártól,  hogy  sogttségAl 
jön.  A  Bzei-dár  ugyan  nem  is  mozdult  helyénlKde  az  otítromlottjik 
szívébe  pztMi  örömhír  íij  eríít  önlrVítt.  A  janrüár  otla-bii'iik  Szitietvártt 
niar.'ultíLk,  bevárni  .limisdsi   Has/an  pai^a,  a  s/xrdár  'lindúblsát^. 

Itt  azomban  az  ellonséíí  naponként  legalább  looo  golyót 
szórt  a  várra.  A  katx)nák  iparkodtak  a  golyók  által  u  vár  fíilában 
okozott  réseket  betíim ni.  Fejzi  mondja:  >Vnlób;in  nmegboldogólt 
Hnszan  pa«a  ezen  magas  korában  oly  buügalmat  fojtott  ki  a  repe- 
dések hetömése  kíírfil  s  a  katonákniik  barczra  bnzditásában.  hogy 
ftt  angyalnak  kolle  tartanunk.  Uit  Allah  küldött  az  iszlám  segítsé- 
gére. Ha  nz  ellenség  közfii  valaki  osetU^g  találkozott  vele  a  harcz- 
juezön,  olyanná  lett  mintegy  vadszamár,  mely  oroszlánnal  haix!zoIt ; 
testxí  kardsebektöl  csíkos  lett.  Mi  egy,  a  testén  levu  nagy  sebektől 
a  mező  közepén  Összerogyott  tigrisnek  tartottuk. 
MulutdiíglMii  víg  é»  c»ro87.UiiJA  liarc'zunk, 
Vrn  volt  «  rolhiak.  ni*ft  volt  a  kAMufck. 
Ilarcz  é»  (uaJuteáglmn  uem  t'riti  embur  (d\, 


KA»t7,8A. 


807 


KIfíent  acvél  it  kaija,  «^  nyíl  hk  i^h  ; 
Neuiea,  dicső,  iiiidön  lOftgiU  ft  vig&MilLg 
Zajában  és  a  bad  zíirejdbuu  tudUi  ! 

Az  enujire  dics/iített  HaBzan  pasa  oly  nagy  érdempket  sxer- 
atctt  njagiloak,  hogy  ha  u  szolgálaltovö  angyalok  jöttek  volna  szHk- 
ség  esetöu  segítségtlnkre,  még  e/ok  seui  h'hnttek  toIhh  nagyobb 
szolgálat  üt  az  iszlíimnak. 

Ha  ezeu  kirohanás  nem  is  volt  plég  arra.  hogy  clverjo  az 
ellenséget  a  vár  környí'kérfil,  auuyi  haszna  mindenesetre  volt, 
bogy  az  ellens/'g  belássa*  hogy  az  ostrom  eredménytoloD  leaz  s 
jobb  volna  abbahagyni. 

Nem  is  mertek  p&r  napig,  daczára  hogy  ily  nagy  táblán 
kípeztek,  ostromxár  alatt  tjirtaui  a  várat.  A  sereg  klváriság;i  sze- 
rint kirontott  h  elesí'get  hozott  b*'.  A  bnnnuk  is  künn  legeltek  ;t 
wKabftílban  ós  senki  sem  mert  az  ellpn»/;g  kÖzÜl  hozzájuk  uynlui. 

Végül  íiz  ellenség  ujru  tanácskozik  gy(U(^sttart4ttl.  A  osáw/ir 
és  tábornokjai,  minthogy  tekiut-ettel  nagy  szjtUiukru  í*  az  ellensí'^• 
csekély  voltára  tanúsított  bátortiilanságiik  nagy  szégyen  vtili 
rájuk,  egy  uár  szóval  fölgerjosztelték  egymás  bátor  buzgnlmát  ■ 
clbatároztáV.  hogy  az  ostromot  l»»bet^>  leghamarabb  bevégzik.  A/ 
akk(»n  idők  hadviselési  móiljii  szerint  náddal  tidtíttték  be  a  bdyo- 
nalc,  mely  majdnem  oly  szedés  volt,  mint  a  Dutiii,  átkelA  helyeit 
fl  ezek  fölé  gátkészftésre  8Zí>lgál<j  anyagbúi  padlúfélét  csiuáltjik; 
env  ismét  fonott  uátnkát  emi'll<'k  s  ilrszkákíiól  készít^-tl  hid^ízer- 
kezetct  erősítettek  rájn  5.  végül  üKszokofc<''tti>k  Ji  vár  árkával. 

Itl  pedig  mint  Kejzi  tndósit  —  a  meglKtldogúlt  Hasz;iii 
pasa  az  elb-naíg  ezen  kitartiUát  látva,  kítsí'g becse tt  a  vár  meg- 
örlzhetése  fölött  f's  siriii  kexílett  KedvoUjt*  KaraiH'cso  vMctlenfll 
hozzáment,  s  amint  megláttíi  izemében  a  kúuuyeket,  okát  kérdé. 
Aztán  pedig  igy  szóU:  »Nem  ijedtünk  meg  az  ellenség  va'^fit 'li. 
di'szkáját/d  fogunk-e  félni?  En  most. ba  megengeded,  megyek -:  iii- 
gyújtom  a  hidat.*  Kzzel  eltjivozott. 

Pejzi  mondja:  »A  megholdogöU  i>a8a  Karapecse  b**szédél 
puHztn  vigasztal  ásnak  vette.  Miközíien  azomban  min  f»iHával  meg- 
meghánylnk-vetí'ttiik.  hogyan  nirntlu-'tíiok  meg  mngnnlíat,  jitti  ri 
dezdár  s  jelentette,  hogy  a  bid  ég.  A  mint  a  megbnldctgfill  piisa 
ezt  hall()tta.  igy  szólt ;c  Ezen  vár  evvel  föl  nem  6r,  a  ki  megtudja 
mentfui,  mindent,  a  mi  t/ílem  telik,  meg  kap.<  Mind  a  barátai,  kík 
nála  vitltunk.  tudtuk,  boijy  Kir.'^pccsAt  érti  fei  elindüllwnk,  bngy 
ítilkcresstík  At.  Mi'gtiiláltiik  három  elégett  vértanú  kíVzütt^  nihája 
jobb  fitdalán  el  volt  perzselve. 

A  nu'íiboIdogfiU  pana  föléje  szokta  helyezni  ftZon  szolgábi- 
tokat,  miket,  barátai  teljesítettek  neki,  minden  jának  a  vib't'--" 
egyikünk  a  másikíU  AÍelett  mcgeltízui  a  jó  hírrel,  hogy  Kani; 


ítOB 


VAMREBV    AI 


Sí'rletJíMi.    H;l  :i/o»nIt:in  Hltárinelyikei.  kérdezték  vüllia,  liOgy  luity 
.•ijíindéiíot  kiviiin  Iteírto  volim  egy  »ltrüvit*-val, 

A  Kan^lOc^so  kift6refcí»heii  volt  bár(»m  vrrtanu  h^irom  e^^y- 
Wstvííi*  volt,  le^idoKpblijlik  \)  íves.  A  hírea  UofZniai  alajliéi* 
< 'lios/rii  fíjerinekci  voltak.  Hns'iUiii  i>ívsaüit'gmiitHtt.'i,  lií>gy  marok- 
nyi seix'gével  képes  voh  mpgvédeni  a  várat  egész  Európa  niham.'* 
tiUcn. 

A  sereg  írmökei  azomban  lázongni  kezdettek  a  sxerdárelleu. 
A  sKcrdAr  .Tímisdsi  Híiszan  pas<a  nem  volt  buzgó  emlter.  DeniÍJit- 
hntry  e7.Qn  maroknyi  iiApnek  Kanizsálian  mutatott  nni<lkivüli 
l»át4>rsága  írdekfibi!  ntközött  s  némely  fűnnknek  a  tanúcskozn 
gyűlésen  elejtett  nyilatkozataiból  is  megíírtettc,  bogy  Haszau 
pasa  e'isen  dícsö  vezérlete  az  ö  bukását  idézbeti  elfi,  de  fíSként. 
mivel,  ba  féltékeny  nem  is,  de  bflsxkp  cmlwr  volt  9  ar.  önkényt^' 
scroj;  kérdoz^etésoi :  >Kas?.ini  napja  elmúlt,  bováfoynnk  menni  ?• 
öuórzrl^'t  si'rtettOk.  útnak  indította  a  tábort,  mintha  Kauizsavám 
t'elé  akjirna  menni,  bololt  iiz  idó  uem  volt  orré  alkalmris.  Hanem 
jcyftzött  a  termeszeidben  fekvfi  képmutatás.  Mogváltu/tattíi  9xán- 
dékát  s  elégnek  tartva.  h<ií;y  titíikbau  mesözenje  Haszan  pasá- 
nak, a  Belgrád  kömyékcn  tartózkodó  elleníséges  tálwirnak  vi'ttr 
útját 

Karapíícse.  a  hírek  knzvetitflje,  az  ofla-basikat  Saigetváríi 
hagyva,  a  levéllel,  mely  nála  volt,  Kauizbába  i'rkezelt. 

Fojzi  moudj.i :  »Az  iszlám  serecet  az  ostrom  nAí»zséííií 
riindkiviil  szorult  bclyzetbf!  hozta.  A  megboldogult  pasa  is  folyton 
várta  Karapecse  visszatértét  s  alijí  aludt  éjsziikánkint  Pgy-k/'t 
órát  és  hozzánk  basimló  barátíii  körél>en  tanácskozással  és  IsteJi- 
aW  való  segitséRkéréssel  töltötte  az  idfit. 

Egy  pént4ik  este  a  dezdár  ilzento,  hogy  Karapeese  mc^51 
A  birhozót  magához  hivatta.  Az  érkezett  leveleket  elém  dobt 
sorban  felolvastam  Őket.  Ugy  én,  mint  az  üléaeu  volt  Kara  Ornrt" 
ajía  Indtuk  ugyan,  bogy  a  ."izerdártól  nem  sok  jót  várhatunk,  (1p 
most  végkép  megsemmisfilt  reményünk  a  vár  megmentésére  s 
kétjiégbe  kezdettünk  esni.  A  megboldngúlt  ]»asa  azonibim.  had- 
vezéri  képessége  és  plátói  éleselméjftségóhez  képest,  aggotlalmát 
elrejtve  szólt;  »Ne  féljetek  gyemekeira,  ezen  levelek,  melyek  itt 
jöttek,  annyi  segítséget  bnzuak,  mitttbuegy  nagy  tábor  jött  volna,  e 
Mi,  iránta  való  rendkivfUi  tiszteletünklu'íl,  félve  nehogy  eláruljuk, 
miszerint  nem  hisszük,  nem  mertük  kérdezni,  hogy  rai  a  terve. 

Reggelre  díszes  ajak  divftuit   tartottunk.  A   pi*sa  egy  föl- 
állított emelvényen  foglalt  helyet,  a  fónökíiket   müga  mellé   gyl 
tiitti-  és  a  nagyvezir  levelét  t\  legn.agyoldi  tisztelet  jelei  köztolva 
tattív  föl.  Azuta'iu  vitéz  és  átható  tekintettől  vizagájti  a  f<''n«ikíiket 
s  igy  wzólt:  ^  Vití'zek,  mi  egy  közóubégescrüdltíic  kis  vár  vi  .|<  liro  rr 


KANIT'.SA. 


R()9 


reimeit  parMe^sTolgájii  va^iyunlc  íi  padisiihníik.  Biroilalmuuk 
eaeü  butáráu,  melynek  minden  o^'yes  köve  egy  ily  vúi.  liAny  tarto- 
mány vnu,  melyek  mimlogyikMi^n  hoz/Ánk  hanonló  szi'iz  meg  8/Az 
katona  forog  az  ellenség  gonoszsága  miatt  veszélybeo.  Ks  mimlon- 
nek  daczára  a  mi  padiKahnk  szerdár  Ekremje  caupán  ii7.  általütik 
mutatott  Imzjjí'isági'a  val6  tekiutetUfil  ós  emcWo  az  isülám  dii-sAsé- 
gót^t'lsőlihséglien  részesíti  ezen  várat  mind  íi  tölilii  fölött  í-s  sogít- 
'Bógönkro  jön.  Miután  már  ennyit  állottunk  ki,  ugyan  illenék-o  a 
mi  buzgalmunkhoz,  bogy  megszógyeuítHük  a  bi/.almat,  melyet  a 
szerdár  belénk  helyezett?  Én  mindnyájatoknál  jobban  reményke- 
.  dero.  K[ost  lássalak  benneteket,  hogy  fogját-ok  szolgáltii  a  fold 
urát?*  így  lelkesítette  őket,  raira  a  sereg  egyhangúlag  kiáltá: 
>Fejrtnket  ('»  éltünket  feláldozzuk  !*  ^ugy  zaj  t/uniidt.  imádkozni 
kezdettek.  Mindnyája  bfl  szándékkal  fs  teljes  buzgóííággal  indáit 
állomására,  hová  rendelve  lett.* 

Míg  az  iszlám  sereg  ezekkel  foglalkozott,  a  túlsó  oldalon  a/, 
ellenség,  habár  nagyon  kellemetlenftl  lett  érintve  a  bid  fölgyujtiVsii 
által,  ujjúit  buzgalommal  látott  rgy  uj  bid  éitíté-^élin/.  A  pasa  kato- 
náinak tennészetfiilötti  ellleneszkozeitöl  ezt  sem  tudta  megmenteni. 

Azon  éjjel  ugyi-vnis.  melyen  a  föunebb  említett  hidfí'ik  elk6- 
szflltekv  néhány  bátorságuk  és  flgyess^gílknél  fogva  legmegbízha- 
tóbb válogíitolt  katíinát  rendelt  íci.  Ezek  eltávoztuk  s  megtettek 
a  mit  tehettek.  Kampókat  illesztettek  a  hidra,  meghúzták  és  két 
végét  a  várhoz  kntÁitték. 

A  mint  a  hidon  lev/i  ellenséges  sen'g  ezt  látta,  nem  tehetett 
ogyobet,  niinibngy  a  vizbe  vesse  magát  s  megfuláiü  áltnl  menokUl 
jíín  az  oszmán  kardtól. 

Az  ellenség  tálnira  látván  a  várnak  ezen  ügyes  és  buzgó 
védelmét.  uiimH  alís  lehelne  emberrfd  hinni,  látván  míndfu  torvük 
eredménytelenségét,  két<égbe  kezdett  esni  ezélja  elérése  fölött. 
Az  ogéttf-et  elölről  kezdve  uj  tervhez  fogtak,  Ez  pedig  a  következő 
volt :  a  vár  mellett  levő  folyóra  fenyőágakból  hajókat  csináltak, 
ezekre  gulyákból  fűdélzetet  készítettek,  s  hogy  a  golyó  át  ne  hatol- 
hasson, rserzetlm  bórrtkkrl  borították  be.  Mindegyikre  l'^O  Viito- 
iiát  helyeztek.  A  bajok  elkénzfilte  6jjelén  a  táborban  nagy  mulat- 
ságot »Uiptak. 

A  mi  részünkön  pedig  a  megboldogult  pasa^  hogy  megtudja 
a  bajok  készíl/^t'  rzélját   -  '.la  vigsApnak   is  okát.  a  vár 

alatt  levÓ  válogatott  bőseik  illStva  kél   fnglyot   kí-rittetott 

kézhez.  Ezek  egyikét  maga  idi*  lii»zatt!i  s  a  vigság  okát  tudakolta 
tÓlo.  (A  hajók  alakjáról  még  a  foglynk  elfugás'i  elótl  hoztak  neki 
hirt  kémH.)  A  fogoly  a  kérdésre  elboí:zélte,Í»ogySzék«-KebérvAr 
bevételét  Unnepebk  meg.  Mikor  a  másik.it  kérdezte,  megrrósíUitto 
tárfia  vallumásiit. 


610 


VAMPÜBV   AftMm- 


A   mogbolilogúU   pu^.i,  Lüiutáii  u  kiváiit  tudó&iUisoluit  meg- 
IcJtpta,  kÍ683eelt  tervo  véjjifimjtAfta  fZi'liiíluM  mindkét  foiílvot  ma^cu 
.  elólioziit.t'i!*  lí^iítt*:  *Hüí:y  vHiirtz.  Ii"  '  •  iig 

Idáink,  se  iiiagyiir  st*  hurvAt  iiöiii  it  ipa- 

rok 6»  Uorrátok  Uiborotnkbti»?«        Miro  a  fogljok  vALuszulának  : 
>Vui)iink  ii^yan  mugyarok  ós  huivAtok  ki^zöttUuk.  de  uzeket  ut*in 
cuvKztik  kö/ol  :l  v&rhtix,  iu(^rt  n/4iii  lívaiiu  iil:itt   állnitAk.   hugy 
nok  .H   U'trökkül.*    Krív  ji  i  ■  t^ 

KL\  niAs  fordnliiUkt  ftdott  íV  i ■  _  --r- 

vftt  sereg  l{'tK£)Íiu5i  k6nlezr\  A  fo^Witk  uiondfik :  »A  tua^anik 
o«nk  3i.Mku>rii  v.annnk,  de  a  horvíit  servg  sz^imo^lili.c 

Ezen  bi'szMut'U'ri  ut/tii  iít'idt.>i  Cki'1  K»m  OmAr  ngiliink  h 
koziWol   ititi'tt,  hoKj    V  ki-  De  UToiubau  %*  partuiC'  utÁii 

lili>kban  luagtihoy  hi\..  .r  agái  a  ji'»  d.inib  ideig  iiiagnnál 

InrlottA, 

MiutAu  Omar  ligu  t*ltjívozi)U  Udc,  magii  nit>ll('  retto  d  fbg- 
lynkat  és  a  Ti\rdt*xdArj&t.  drtsisfVr  ír  a  vnrbnii  lerő  Ifio  UorWit  én 
nOU  muívar  fopuly  liúrtj^nölu^  \i  "  '        !■  »*V 

iimgynhtk,   úrvúltáskttr  uiiiidrii  ■•L 

NtL'  bijtzjildk  a  inHgynrokbau.  Ku  koiíúleU'k  v:iir»  vug>"'k.  raOfi 
gTcruK'kkoroiuban  lotU'm  elfogTa  Moí^l  a  pa*a  meghiltj*'  ragyok. 
Voier  em  W  van  pamm'snnks&i^mt  alatt  Uralom  és  rangm  tetten 
BKorl,  líxt  nem  AUU»xbiitotn  '■'  '  n  mehi-U'k  At  tiL"  '  '  TV 
[népem  r»  liHzámat  ^obVc  i  i^i  el !  A  in  in*  ;t  v:'ii  d- 

I  jutok  ^u  osászArotok  hÜ  ;izolií:ij:i  leszek  \  '  .\:í  sitt  vllugla- 

lAsa  iiagyou  iifb^x  U^i,  mirt  vaunak  k  Iy;»u>k.  kík  nem 

akarják,  bngy  győzzol*»fc.  A  Tárnak  i'lr?ifg<'  ée  puskapora  jócskán 
vau,  TÍ'd"'  '  :  Wbb  miut  I^O.uOrt.  Ha  :;  '  ^'  '  ''  -  '■:  a 
tí'b't  s   i;  k   a  üi^nittíkbun   U^vil  -k 

xntamit.    l';t:r/ihk   inr*:pnr:mi\*íoltíi.  h^j'-      >•  .  ^    ;  t. 

ilo  ó»  ezt  lu'm  toszt'ra.  Szabadon  biK^-;-.r  u  .k  i* 'iii;  .     ''k 

ft  luondjátnk  el,  a  mit  látUtok  és  ballottititk.  TQd.tssát4>k  tisxtei- 
trkkr*!  jA  indulatomat*  Még  sok  ilyen  dolgoknl  mon  '  •'  -  'rík, 
ujtAu  t^gy  kis  fi'b^r  k**uyi!»rrel  a^ándékucta  meg  »>s  mii  k- 

bán  egy  csónakoo  táboruklui  kuldütte. 

A    6nk  Tisaiatértek  áUomásnkrA  ^  a  itasn  rselfbzásn  6lta1 
njort  tudi^siUlsoVat  valós&g  g^ftoiut  jt' 
csástárt,  ki  a  tít  OHsgsienlttHAl  amag}   o 
et«a  0}  részletek  Dasytm  dasomoritottUc  KI  1- 

ba^  a  f  ár  ostroiaáTml 

Hanem  «kk0tb«a  a  saorcUr  .limisdsi  Hasian  ra^i  Sxékos- 

FehérT&r  aUtt  csxM  aogmetelt  H  Buda  valija  M  1  paaa 

(bohtartA),  ralamiot  a  hfrnenf*  f'—'i-'i-  V'"n!akj..j-a  ..i.  -..immed 

'  Iga  rManu  |»*W.  Ejíen  hírre,  a  :  .  lev&pDit  lejéffl  hs 


KAJtTKBA. 


8U 


MAtyfts  hí-rczeií  megórkeatésfvi'l  m6g  egy  jjróhát  nkiirt  touui.  Mfis- 
iiaj)  követekft  kílKlött  a  vár  elí.  hogy  érK-kczzouek. 

A  követek  oljtitlek.  liirí\l  hozták  a  szenk'ir  mefíveretíWt éa  ft 
vértanuvii  |ptt  piisa  és  kjája  fejét  leállítottAk  ü  nio/.fi  knz('i>í*r<\ 
AzuUin  mej^azólitotlAk  e  seroget,  niontlvn:  >Imo  szcrdArtok  mcK- 
veretett.  NoHxa  aűjAtok  A?ll  a  vArat  a  csAszíirnak,  kü)i'iual»en  ueni 
iiyerb<»ttftk  ke^'yt^lntet.  HaHzan  pasa  teriaí'SZPtótiM  íof»v;i  inakara 
emlier,  n  min(liiyáj:ilokat  ti'mkre  Jtkar  teitni.  Ne  i'níícdclnit'skcíl- 
jetok  neki.  hanem  moutsttek  mt*g  AUt*tt'k<*t  én  vjigyínmlokid.  Híhk 
látjAtok,  mily  uagy  ami  tAburunk.  Hogy  Állhattok  ellcu.  ha  mAsik 
seregönk  is  iile  érkezik.  Ha  uem  hiaztfik,  küldjetek  valakit,  aki 
isnicrtí.'  Mohíimnied  iiasát  t's  Mohiimitied  agAt,  a  kjfijAt,  az  fi  fejük 
tiiíUökodjékt  Sok  ily  ostohjisáfíot  w<iiidltik  inép. 

A  mint  (*zt  hnllotlák,  a/.  íískecs  ní-p  ós  sltc^  untiynn  i*lszt»- 
morctdult.  A  hÜA  pnsiUiüZ  dkiivl'  elmondtak  neki  adolgot:  »te  vagy 
a  vezér,  te  paraucsolsz*  tevék  hozzA, 

Pejzi  mondja :  Jíiutáa  a  pas.'i  nly  aiiyaghAl  jn\6  vojt^  mely 
rendkiviili  elkniUIási  lif'pcs&í'gÍTÖl  volt  híres,  ezen  zajra  nem  jött 
ki  sodrAliól  fl  vilé/eit  ni;i;íii  kiir6  pyfljtvc,  így  heszí'lt  hnzzAjiik : 
»TudjAl<tk,  hogy  az  ellenség  i.*zen  8V.:ivai  nem  irnulatok  való  azA- 
nalomliól  fakadtak.  Hihettinkaz  ollt^uség  ezen  ja^jgatAsAnak  ?  liitta: 
azt  som  tudhatjuk  igazAn,  vájjon  ezen  fejek  valóban  Mobammed 
pasa  éa  Mohnmmed  kjAja  feje,  vagy  sem.  Ha  akarjAt^>k  elknldhet- 
jnk  Karapecsét  s  mejígyrízödhetdnk  róh'u  De  kOl«\mln'U  is,  tegyük 
tíil,  hogy  igaz,  hát  egy  Mohammed  pasa  és  Muhamnied  kjája 
kedvéért  zárkóztunk  mi  ide?  Hitünk  és  birodalmunk  érdekében 
AUnttunk  mi  ily  nehéz  ostromot  ki?  Ha  6k  me|j;  ír  haltak,  bírodal- 
niunknak  nem  szabiid  veszteséget  szenvedni.  lía  két  sznlgAnk 
m<;gh:ilt  is.  padisAhnk  éljen  !  Moíiammeil  pasAt  én  trttc'm  Buda 
helytartújáv.l  Padisáhnknak  vannjik  még  olyan  BzolgAi.  miufl 
Mnhammed  pasa,  leliet  valamelyikt^t  vezérré  tenni  helyette,  de  ha 
ezeu  vár  egyszer  iU  ellenség  keiébe  t^aíett,  még  ha  negyven  Mohám- 
mcd  pasa  vére  ömlik  is^  vissza  nem  szerezhetjük.  Azonkívül  peilig 
két  bizonyítékom  van  arra.  hogy  a  vAr  nem  eshetik  az  ellenség 
kezébe.  Egyik  az.  hogy  az  ellenséü;  Keb'i-ul-ewel  \\^i  12-kén,  a 
l)r('»fétii  KzUletése  éjeién  fogott  jiz  ostrondmz.  A  jirAféla  irgalmat 
bocsAtott  a  vilA^ra;  remélem,  hogy  Allah,  prófétAnak  születése 
éjeiére  való  tekinteiból,  megfogja  oltalmazni  ezen  várat  az  ellen^ 
s6g  gonoszsága  ellen.  MAsi>4lÍk  pedig,  hogy  midön  minden  éjjel  haj- 
nalban, *  Allah,  Allah*  kiíiltAsó  zaj  keletkezik  a  v.lrban,  azpllen- 
*ég   legott  tüzet   ád  Agynihól,  h(»gy  tdnyomja  hangit  :'«! 

niogscrti  Isten  hutíilmus  mvét,  remélem,  hogy  Allah  n.  j  laui 
fogja  hatalmAt>  Az  ellenség  nemcsak  hogy  nem  fogja  tudui 
beveuDÍ  a  vArat,  de  tönkre  is  fog  meutii.  SAt  b^  Allah  ugy  Akaija, 


814 


vAaiRttr  íhhíh. 


Erre  Mályu*  végkép  fölhatjyott  u  reaiéuynyel,  liogy  a  vár 
rueKrtdjíi  inagílt,  va^'  foglynt  szorezhesseu.  A  mJisnapi  rohamra 
n^u<iezte  senyét.  2ö00  öiikóujtest  írt  iissze  s  annak,  ki  a  víír  fokAt 
uiegmíissza  s  zúszlít,  tfiz  nrmáni  10,  aunak  p*^flig,  ki  Hiiszau  panát 
olfügya,  100  fulut  ígért  hübérül. 

A  Tár  tfibb  belyeu  a  golyók  fltí»se  által  a  fúbltlel  lett  egyen- 
líivé  téve,  Az  ellenség  a  várral  sz^inben  mintegy  70MAticzot«mol 
melyek  mimiegyikc  magasabb  volt  Kanizsánál ;  azuukiviil  a  folyói 
tÖt)b  mint  bnsz  biilat  veretett  A  mi'gelfizöleg  készített  hajókat  is 
a  vízre  bocsütottÁk  az  nap. 

A  mint  a  hós  pasa  látta  az  ellenség  táborának  ezen  mOve- 
letét  és  bugy  a  bajuk  a  iolyó  vizére  bocsáttatva  mozgásba  hozattak, 
:l  b(tl  csak  a  hajók  kiköthettek,  elrontotta  a  vár  í;átjait  és  pesru  s 
bal-j(.*mez  ágyakat  állíttatott  oda.  Azután  újra  magas  divant  tar- 
tott^ mind  a  vezéreket  és  ónkénytesekel  maga  koré  gyűjtötte  s 
Fejzi  elbeszélése  szerint  következó  szavakkal  iparkodott  katonáit 
feltüzelni:  > Vitézeim!  Aj;  ellenség  mftveleteiból  azon  szándék 
tüuik  ki.  bngy  robnmol  intézzenek  ellenUuk.  Ha  meggondoljuk 
azt,  hogy  Mátyás  seregével  ide  jótt.  azt  kell  föUételeznfiTik.  hogy 
vagy.  amint  mondta,  a  szerdár  meglett  verve,  vagy  jiedig,  runint 
én  hiszem,  a  barcz  ideje  elmúlván  a  várat  a  ti  buzgalmatokra 
bízta  és  téli  szállásra  vi>uult  vissza.  Hanem  legyen  ahogy  ukar^ 
mi  bizonyúra  uem  a  szerdár  kedveért  baiczolunk.  Dicsőítve  legyet 
AUab,  muH/iilnu'inok  vapT,'unk.  Az  i'llenüuk  jüvö  sereggel  harezolní 
erkölcsi  kötelességüuk.  Mi  a  padisab  szolgái  vagyurdí.  Az  ii^zliim 
jóltf^vftjének,  a  kalifának  nem  egy  vára,  de  t'ilpalainyi  földéért  is 
föl  kell  áldoznunk  életünket  s  így  érdemelni  ki  betevó  falatnnkat, 
Nt'iiizetüuk  tolunk  várja  a  liatAr  megvédését.  A  két  nép  közötti 
lian'ztért  bárom  hó  óta  csupán  a  mi  buzgalmunk  tartotta  nif-'. 
Három  hó  óta  éhezünk,  párna  helyett  kardunkat  tettük  bjiink 
ulá,  annyi  testvérünk  szenvedett  szemünk  láttára  vértanúságot ! 
Nincs  közótlünk  egy  is,  ki  sebet  no  viselne  testón,  folyton  golyók 
között  járluuk-keltUuk.  Mind  eme  fáradságunk  ertídményét  ma 
fogjuk  meglátni!  ÜicsÖitve  legyen  Allali,  mindnyájan  tudjátok, 
hogy  a  ki  az  ellenséggel  szemben  bal  meg,  vértanú,  a  ki  pedig 
életben  marad,  ezen  és  a  más  világon  boldogságot  és  üdvöt  léi.  Én 
ismerem  a  uémct  ellenség  rohamát,  a  mint  egyszer  megfutAmodott. 
meg  van  verva  Maradjatok  szilárdul  helyeteken.  Az  clsö  rohamtól 
meg  ne  ijedjetek.  Allah  segítségével  gyÖzui  fogunk.* 

Ezen  beszéd  után  a  liös  pasa  fölemelte  kezeit,  gyöngyszemek 
gyanánt  peregtek  könnyei  hófehér  szakálán  végig  s  buzgón  imád- 
kozott a  határvidék  vitézei  üdvéért 

Valamennyien  »Ameu«-t  mondottak.  Elbúcsúztak  eg}-má.s- 
tói.   Megesküdtek,   hogy   utolsó   lehelletükig   uem  hátrálnak 


KANIS^eA. 


816 


ellenéig  ©líitt  s  nem  mozduiDíik  helyülcWíl.  j^zutáii  BÍincxaiklja 
menttík. 

Reggel  Ifln.  Az  ollonség  Tezérei  tetötfll  talpig  Tasbau,  liad- 
soronkéwt  kezdettek  líimailui;  nz  önk^Dyteflek  a  leflbt>  állüttuk.  A 
roham  megkezd6dí?o  jt^lt'ttl  eliíször  a  legnagyobb  Agyuból  íKÍtak 
tüzet,  A  g"lyó  n  vriiíftlAu  fitre[iülvo  egj-  jancsárcííorbadfii  szobáját 
érte.  Azután  miud  a  négy  oldalról,  heves  rohaiumal  a  hajókat 
hoztilk  elö.  A  miüt  a  haj6k  az  árkokhoz  k(i2eledu»k.  a  megelőzőleg 
í'rlAUított  bal-jemez  ágyukból  pamncsolá  a  hös  pasa  hogy  tüzel- 
jenek. Allah  segílefgével  alÍR  tfizeltfk  efiy-krt-szer.  mind  a  mmiik 
dirib-danibrii  meut  ází'jjel  (Némelyik).  A  bennelevö  oiikfnyteBek 
vízbe  estek,  viz  és  tQz  között^  csak  nagyon  kevés  tudott  meg- 
menekülni. 

Ez  ugyan  nagy  szerencftMlenBéfi  volt  az  ellenségre  néavfc, 
de  a  császúr  és  Mátyás  lelkcsítéRe  fcilytán  a  legényséf^  buzgalma 
nem  csí«kkeiit.  Az  összes  sereg  mindea  erejét  megfeszítve,  heves 
rohamot  intézett  a  vár  l'alai  ellen.  A  mint  az  iszlám  sereg  látta 
az  ellenséget^  a  mely  mint  a  tenger  foltornyosodott  hullámai  egye- 
uesou  tt  víirnak  rontott  főnökei  vezérlete  alatt,  remegve  zavarba 
kezdett  jőni.  De  dicséretükre  lofryen  mondva,  nem  mozdultak 
belyükrűl.  A  meííholdogúlt  hös  paha.  továbbö  Omar  agíi,  Szeler 
aga.  a  várbeli  janceárok  tisztje.  Kantpecse  és  a  dezdár  lóháton 
járták  he  a  vár  ostromlott  helyeit,  egyes  félöés  aggótló  katonákat 
figyelmeztettek  a  vallásharcz  erényére,  az  oszmán  harczi  dicsőségre 
és  mindnyájukba  uj  lelket  fintí'illek,  bolyroállítva  szilárdságukat 
és  buzgalmukat 

ÍVjzi  mondja;  »A  roham  tiibb  mint  7  óra  hosszat  tartott. 
VoIUk  közíHtünk  ogjes  vitézek,  kik  még  Szulejman  szultán  idcjé- 
ilriil  (maradtak)  valók  voltak  9  több  mint  100  tltközetben  vettek 
réazt.  Kzek  mondták,  hogy  ilyen  erős  tusát  még  nem  értek.  Négy- 
szer knpa8zkod<itt  az  ellenség  a  vár  erÖditvéuveinek.  Nepyodizb«n 
aztán  Allah  sepilgéjíével  visszíiü/,et\ e  vnd  tiit  ^  lódtak  hzój- 
jel.  Végre  föl  kellett  adníok  a  reményt,  hogy  fi  sák  a  várat 

A  főhadiszállá-íról,  hol  a  csáazár  ós  Mátyás  tartóikodlak,  j»*lt 
kaptáik  a  vi<íszavon6ljV.sra.  Kőgt>jn  visszavonultak. 

>A  miüt  az  iszlám  hősük  látták  az  ellen!?égTÍS8zavouúlását, 
kirobíintak  ;»  várból  s  egész  a  SHUCZokig  üldözték  az  ellenaégct. 
Hsak  azon  fejek  száma,  melyeket  a  pasához  elvitték,  meghaladta 
a  18»üüO-et,  ebből  követlíeztetni  lehtt  az  ellensi'g  vejíztehégét* 

Ezen  féiiyes  győzelem  i^en  jó  liatáji.sa!  toll  a  sorog  lolki 
állatK)tára,  egy  ilyeu  kis  06a|vit  diadalmasan  mérkőzött  iVstize  az 
f-Ueníéíí  10í»,000-íi'/oreH  Kéregével.  Egész  nap  uni^znlták  a  ritéi 
paHáU  engedje  meg.  hof^y  rohamot  inl^yzenek  az  ellenség  elleu. 
A  mi>glHddit<{ált  tuti  ujáulntta  uokik,  hogy  várják  be  a  kedvező 
8fA«Atw>w.  IHK7.  X.  Fí'íirr.  '•1 


81  fi 


yAmbért  Armts. 


időt.  Elhíilmozta  ílket  koílvesltedéséTel  és  huitdítotU,  hogymnrívii- 
jatiak  meg  állom/isukon. 

Az  ellenség  a  Pzenvedott  súlyos  veroB^g  után  öjra  nagy 
tanácsot  tartott,  hogy  a  teondfíket  meghcszíljék.  A  M— 9000  foj- 
bfd  4116  ellunséget  tévesoii  ÖO  -  90,0(K>  föro  becBüIték  e  arra  kez- 
dettek szíimítítni,  bogj-  a  vílrban  aligha  lesz  elég  olesAg  e^y  ho^z- 
szabb  oatromzúr  kitartásAra,  Tehát  elhatí^rnztJ^k.  hogy  egész  té- 
\fu  itt  maradnak  s  kiéheztetik  a  várat.  Kíyes  vt^zérpk  niég  azt  is 
ianftcsollák.  hogy  killdjíik  az  ágyukat  téliio  valamely  néniét  várba. 
Eiiuek  azonban  Málta  ura  Don  .Jüan  ellen  mondott.  >A  tőrük  még 
akkor  ac  vesz  l>euílnket  embei*sz4mba.  ha  vannak  ágyúink.  Bizto- 
sak lehettek,  hogy  amint  A{j:T,uink  elmentek,  a  vürbeli  9<rej*  napon- 
ként kirohanásokat  fog  tenni.  Ha  pf'dig  a  dolog  kardélre  keríil, 
csak  a  minapi  rohainnAl  is  keservesen  tapasztaltuk,  hogy  uom 
állhatunk  ellen  az  oszmíinoknak.  Ha  uincs  is  a  Szisi-'tvArbau  tuu*- 
tózkodö  szerdárnak  szr^ndéka  ellenünk  jönni,  biztosra  vehetitek, 
hogy  a  mint  meghallotta,  hogy  nincsenek  ágNniink  ellnuünk  jí'm. 
Nem  hirunk  esy  vár  fírségóvHl,  midőn  vannak  ágyúink,  hogy  4U- 
liatuuk  nekik  clleu,  ha  ágyúinkat  elküldöttidt  ?  Ku  azt  mondom, 
hogy  ellenkezőleg,  a  mennyi  ájívut  csuk  kaphatunk,  ho2fLS!«nnk 
ide,  a  teljes  erönkhöl  folytassuk  az  ostromlást.*  -■  Mindnyájan 
bele  egyeztek.  A  leguíig^obb  hóvvel  bonibáztáka  várat,  naponkint 
több  mint  2000  golyót  szórlak  rá.  A  számos  repedés  által  a  t&r- 
l'jilak  és  a  vAros  romh;il(»mmá  omlott  A  város  házai  mind  összcilftl- 
tek.  Az  iszlám  katonák  azoinbau  uem  lankadtak.  A  napközben  ütött 
rAseket  éjjelenként  fonott  anyagokkal  és rn harongyokkal  tömték  bft, 

A  mint  az  ellenség  ezt  észrevette,  éjjel  sem  szüntette  meg 
a  tüzelést.  Az  oszmán  kiUonák  buzgalma  nzomban  erre  sem  csök- 
kent S  miközben  fejük  fölött  röpködtek  a  golyók,  mindtm  ipar- 
kodásukat  arra  fordították,  hogy  a  réseket  lehi^töleg  jól  betömjék. 
Így  tartott  ez  sokáig,  nnközbcn  a  pasa  aggodalommal  vftte  éíutro. 
hogy  a  puskapor  fogytán  van.  Tanácskozni  keadutt  meghittjeivel. 
Ekkor  monda  neki  a  vár  dezdárja,  hogy  a  puskaportáilian  még  az 
ellenség  idejéből  jó  sok  salétrom  és  kéu  maradt,  njíhöl  annyi 
puskaport  lehet  gyái-tani,  mely  hosszú  id/^kre  elég  lesz.  Kerestek 
egy  embert  a  seregben,  aki  ért  a  puskaporgy.^rtásho/..  A  lífíiindsi 
aga  hftdosztj'dyabRli  jaucsí'irok  egyike,  Uzun  Ahmed  jelentkfzott 
3  elbeszélte,  hogy  ö  rablott  gyermek,  sokáig  szolgált  puak.apot'Ryár- 
ban  8  jól  ért  hozzá.  Ha  adnak  ként  és  salétromot,  i'  moKyon'd'ából 
vagy  fűzből  szenet  éget  és  gyárt  a  mennyi  C8ak  kell.  A  vár  kor- 
nyéke tele  volt  fűzfákkal.  A  megboldogfilt  hfis  megparaucsoltn, 
hogy  annyi  embert  adjanak  mellé,  amennyit  esak  kíván.  Ezek  fa- 
tnslíókbél  mozsarakat  csináltak  és  annyi  pnsknport  áll1tolt:ik 
naponkint  elö,  mennyi  csak  kellett. 


*^- 


8tR 


VÁMnilHV  Armts 


»C2Ííu  sfit ....    Múltkori  Ipvelemben  meffírtam.  Iiog^y  oU^g 
eleségüiik  van,  s  bi'ir  piiskaporkészletünk  kissé  Icaptult.  :iz  ellí^u- 
aégtól  híUríiuiíirad  kéu  és  áulétromból  tudunk  inAr  eztis  "^'■•'*^<'ii., 
\  lUíigytirokkal  i^eu  jó  viazooybaü  vagyok,  velük  ugy   1  :i| 

meg,  liogy  II  vezérleted  alatt  !«vö  nsászári  U'ibor  keiívoxo  i(l"bLU 
ide  jöjjön.  Hírrovö  pvanAnt  két  87,cilt;ámat  Kliaudau  H  Kt-u'ant 
killdntttíin  szr)kt'v^iiyflt  alakjillian  ho/zájiik.  Imgy  moudj.'tk  meg  a 
császárnak,  miszííriut  vissza  :ikaruak  tórui  atyáik  liiit'trt!.  hogj 
TtVrban  Re  eleség  se  sereg,  szóval  hogy  hazudjanak  ne-kiJ'>s 
amennyit  csak  himuk,  és  egyúttal  éHíísStfw^nok  majd  a  ui  .í^ 

szAudéku  T's   határozata  felöl.   Remélcni,  hdgy  az  ellon  ,      ij 

fog  nííkik.  Hanpin  a  racgljatAnizandó  idfiro  okvotlenfil  itt  \é^ 
&ni !  Amit  külömbcu  Khaiidau  és  Kou'au  óJtal  megtudok,  xncg 
itzenem Maradok ....  sat* 

Magihoz  hivatta  Karapecsét,  ki  híres  volt  a  parancsok 
pontos  végrehajtásáról,  4t:idtu  a  lovflot  s  meghagyli  neki,  hogy  a 
levelet  tegye  ki  az  tdU-usé;;  túboráuak  egy  fflötlfi  helyén. 

Mig  az  Omar  aga  :Ut'il  szabadon  borsáti»tt  fi>glynk  elmood- 
tAk  a  csíűzáruak  a  történeteket,  mt^g  az  nap  éjjel  Karapecso  álru- 
hába Öltözve  elment  az  ellenség  táborába  és  Mátj'Aí<  sátora  köze- 
lében hagyta  a  levolot.  Rzt  a  csáBzárhoz  vitték.  Tartalma  s  ami 
tört/'nt,  kiegészítették  e.synuUt  ^  nem  bagyutl  lonn  náluk  ■ 
hogy  a  raliiizoljíák  es;ikugyan  kémek.  Miudkettót  t:. 
»Igaz-e  hngy  avarban  van  egy  ember,  ki  puskaport  gyárt  i'c  Kí;r- 
dék  töltik.  A  üuk  beismerték  eanek  valóságát,  mir^  a  császár  így 
flzólt:  Hisz  ti  azt  mundtátok,  hogy  n  várban  nincs  puskapor? 
Tudjuk  már,  hogy  minek  jíHtetek  1  ÁlindkettÖt  kivé?íeztotte. 

Fejzi  beszéli:  >En  és  Omar  aga  egyszer  rci-yel  Ujon  vizs- 
gáltuk az  ellenséget,  midAn  egy  pár  ember  egyenesen  a  sáury.ok- 
hoz  jött.  Két  fejet  dubt-ik  be  ablakunkon  a  mondák :  »HasznQ  pasa, 
fogjad  kémeul  levágott  fejét ;  a  szerdárhoz  küldött  leveUwIet  ím 
elfogtuk!*  Nagyban  henczegni  kezdetlek.  Midőn  ax  ellenség  ezen 
gondatlanságát  láttuk,  mind  a  várbidi  harczosuk  szivböl  novet  _ 
tünk.  Sokszoros  hálát  adtunk  Allahnak,  bogy  ilyen  vezért  juttatott 
nekünk,  kinek  buzgalma  époly  nagy.  mint  ügyesíiégc  6h  ö  Diagn 
egyedftl  fíilér  egy  egész  táborral  A  pasának  is  teljes  bizitbtmmal 
mondtunk  köszönetet 

A  vitéz  pasa  olyan  oml)or  volt,  ki  a  legcsekélyebből  ia  tervet 
kovíicsolt  éö  megkezdett  cselét  lehetőleg  kiakarta  aknázni,  bogy 
iménti  cseles  levelének  has/nát  még  ürogbítse,  uj  levelet  írt 
szerdár  czímére.  Tartalma  követkeaö : 

»Boldog  legyen  megérkezésed  Szigotvárra!  Az  agák.  kikí*í 
hozzánk  elknldöttél  s  vplök  a  350  jantwár  l(»u.(Kto  jminy  Hio 
mázsa  puskapor,  60  mázsa  puskagolyó,  6ft  100  mázsa  kétsxMrsfill 


KANIK8A 


>]^l 


liólffi  ^jjel  liajnnl  tájon  szpreiicséseii  liejtitolt.ik  a  v.irlKi.  AzcUpii- 
ség  íji'iu  vt-tU*  éezrt*.  Kegyeskodtíl  ezeket  elkfllilc<iii.  ilc  uem  volt 
rA  szűkség QuV,  mert  igen  sok  élelmiszer  és  pukiiporunk  van.  Sere- 
günk pt'ilig  mí^g  iiatíjobb  is.  mint  kcdlcup.  Haufiii  arrív  kérnélek, 
Uf^'íiy  jöTi'i  vasárnap  Iszkerulír  kjiijáuk  vezíírlttfí  aKtt  ITj.OOO 
önkf''nyte!<  IciitonAt  uiéltruttassál  küMoiii.  Hajnalfelé  érkezzenek 
ide.  iSIiatfcunk  ne  agKÓdjál.  a  magyar  nrak  régi  jó  barritíiiiik, 
üíifívou  jó  viszonyban  vaf^yok  velük.  Vasárnap  reggel  felé  kiroha- 
Hiist  leszünk,  ok  kivUh'fil  fognak  bennünket  set^iteni  és  lm  Isxken- 
tliT  kjája  Szigttvíir  felni  niej;érki'zik.  rcniéllietjíík,  bo^y  az  ellen- 
séget, tönkrr  verjük.  TálMtra  nincs  küriilvéve  jlrokkal.  InuwlsAgod- 
bau  ne  feic(lke/.zél  meg  rólam  í 

Minftp:'ihan  két  embert  killdűtteni,  bogy  gyilkolják  meg 
alkalom  adtAval  a  rsAszárt.  Sxef{ényeke!.  elfogt/ik,  vértnntivA  let- 
ttik. MíiK  kfttnt  ki^blőtteni  belyctliik,  remélőm,  bof^  <'zek  bozzá 
íérbetuek  a  rHáh/.áibu/.  s  aie'^szabaiUtják  birtHlalmunkaie/.on  er^Vt 
t'Ueiiségíiitkiril !  Maradtam  sut.* 

Azntán,  nnntbogy  Karapeestí  a  szeiflár  t;Íbi>i*Aban  volt,  íi 
MH'gbűbbignlI  pnfia  ulyan  rinbert  kért  Omar  agátől.  ki  érti  a 
niiípvíir  nvelví't  Ez  Oszmánt  ajánlotta,  ejíy  batárvidöki  vitézt.  A 
pa'ía  iilokban  nia^áboz  liívaLta.  Száz  aranyat  és  egy  fiOíMi  akese 
érő  bnliérjószá^ot  igért  m-ki  k  mcgbjiíjyta,  hogy  nn-njen  európai 
oltitzetbeii  az  olleuség  táborába  s  Inigyja  a  rábízott  levelet  egy 
alkalmas  belyoi<.  Kxzel  elboei^átottii  s  kés/tbb  az  öss/ett  nép  olött 
jluagáliMZ  bivatla  >  igy  tízólt:  *Mi'iij  a  Hz^rdárlni?:.  Amint  nii'g- 
Prkezt-/'],  jnlentüd  neki  a  vAr  szomorú  bt'lyz<'t»H ;  iiz  ellenség  itt  akar 
ftí^lelni,  ba  5  10  napig  még  nem  jíin,  baj  lesz.  Ha  b'vrb-t  kénn- 
WleH.  mond  hogy  nem  adtunk,  nnrt  félünk,  hogy  .nz  ellenség  kezébe 
tatái  psni.  Add  elf^  mindezt  sz6belilGg  neki.  Ha  enetleg  elfogná- 
nak, becsfiltf^sd  mügudai  HOOO  pi  asz  térre,  ezen  pénzen  kíváltfilak 

l'Vjzi  hfs/éli;  >0*zman  várakozáson  lelfil  buzgó  vitúz  vn; 
Miután  a  p;isa  paranrsát  vette,  rögtóu  útnak  inilt  Nem  eK'gi.- 
dett  azimiban  meg  azzíil,  hvigy  a  levelet  egyszerűen  'dhagyja  vala- 
hol. Athftbdt  xt  Gir)5r9ókiin.  Szoltatnak  volt  íilt-iizvo.  Csakhamar 
verekedésbi;  keverte  magát.  Kopítnyegét,  mi'lynek  zsebében  v(dt  u 
lovél.  ügvcsen  elhagyta  macáról  rucadt'itni  egy  katona  által.  O 
U  —  a  v-  '    ■  ■ '\]  plfntott  és  i'gyenesen 

>k  V(«zet^  M  he  tneg  fordnlt  az  erd/í- 

Um  Ks  viKszajiitt  a  várba.  Éu  is  olt  vultam  amint  megérkezte 
ntúii  jrh'nlést  tett  a  panúnak  az  ügy  részleteiről.  A  megboldogult 
h»üs  rendkívül  meg  volt  vele  elégedve  éss  ÜgyiiBsége  ezeu  bizonyíté- 
kának jutalmául  !.>  '  'i        ii'ts  inMii  váltéi  In'. 

A  »t/.i)lti4t  pl ..  Ivitt  kópiinyi  í-'   • 

bőit,  ü  megiahUta  benne  u  levelüU  Nagy  ürómroel  vitte  a  caáMzát 


890 


VAMBBXr  ARMI^i. 


hoz.  Ez  tolmácsot  hivat  a  oda  adju  neki  a  IcveloL  A    tol 

átfutottu  ;i  levelt't  s  kijelcutette,  hogy  HaszainiftSiiirlan  szerífílr- 
nnk^  igen  fontoK  dolguk  áll.'iu.'ik  henu^,  miket  uem  tanácsos  uyW- 
TÁnoHaii  fölolvosui.  A  8átor1>a  húzódtak  TÍs8Zfi,  b  elolvasták  a  lerc- 
Uít,  Tartalma  pt'i'Bze  nagyon  megrémítette  a  csfiszárt.  l^IagAho/ 
hivattál  MátjásI  és  mt'ghitt  vezéreit ;  tanácftkozui  kez<lettek.  Ahl>:in 
állapodtak  mog,  liog}'  Omar  agu  igazat  monilott  a  tcglyokTiak  ü 
hogT,korUl  keli  vt-uni  a  tiihort  árukkal  még  mielőtt  a  s/Hrdármog 
jöu.  Ks  uiiDtha  ozou  levél  nem  is  jutott  volna  kezcikhe^  sokflzorijA 
köBzöuetek  mondtak  a  pApa  szellemi  segítségének,  melylyel  e  uohíz 
idfikbcn  gyáraoHtotU-t  íikftt,  A  U-vt^let,  elfugtttt  szoltalot  is  elhal- 
mozták kegygycl  és  ajíindékokkal. 

Miniilunk  ]>edig  a  liüs  pasa  miután  luUlotta  a  tolt  rószle- 
teit»  H  batAst  megtudandó,  melyet  a  levél  az  ellenüégio  lett,  rende- 
letet adott  uj  meghittjének  ( )8zinan  pasAnak.  Ez  egy  pár  vitézzel 
elávozott  8  a  vár  kornyékén  csakhamar  két  lng(jlyra  t^-tt  szeri.  Eléje 
vitték.  A  pasa  igy  kezdé  iMíszédét :  *Sttk  barátnuk  van  I 
állnptttuitokntil  igen  júl  vagyok  érte-sühií.  Szigorúan  li  ^ 
beuiitítekot.  ha  hazudni  merészeltek  !<  Azutíin  luiodeuféle  újságo- 
kat kérdezett  t^lük  a  tábor  feWl.  A  foglyok  elbeszélték  az  esetet 
a  levéllel,  t^ivábbá  hogy  árokkal  veszik  ktirfil  a  tábort  és  hogy  a 
magyarok,  bátraikat  elhagyva,  szétoszlottak,  A  miut  a  pasa  hul- 
lotta, hogy  a  magyarokat  elűzték  a  táborból,  örömében  sirui  kez- 
dett. De  rögtön  megváltoztatva  magaviseletét,  uj  csult  baluiv»zotl 
előbbi  caeléír  s  uagy  bosszúságot  színlelt,  hogy  a  magyarok  dtű- 
voztak  —  mintha  azoknak  azért  kellett  vulna  elmenni,  mert  vele 
ogyetértí'slieu  vultak.  Nem  akarta  nekik  elhinni,  újra  meg  njrii 
megkérdezte.  A  loglyok  esküvel  crí^sitették,  hogy  Ök  jelpn  voltak, 
a  mint  a  m.'igyaruk  sátrait  fosztogatták.  Erre  a  pa-^a  haragot  Azin- 
lelve  Bzólt :  >  A  hozott  rossz  hirekéit  végexzétek  ki  őket  !<  S  áindta 
a  hóhérnak. 

Kara  Oniar  aga  pedig' sstokíUft  szerint  ki sz.abadf tolta  a  f<»g- 
lyokat  a  hóhér  kezébftl.  Elvezette  okot  a  magyar  lovászok  közzé - 
8  igy  szólt  hozzájnk:  » Üdvözöljétek  ncTemben  a  c^ánzárt!  Bár  a 
magyarok  szét  is  oszoltak,  a  kornyéken  tartózkoiloak.  Azonembe- 
i*ek,  kiket  láttok,  szintén  velük  jüttck.  A  hírnök,  ki  a  levelet  vittes 
mtígmeneklllt ;  bizonyosan  hirt  adott  a  szerdárnak.  A  szenlár 
egész  líizonyos  bizonyosan  el  fog  jönni  iszkender  kjája  miatt  éí* 
mert  a  magyarok  elmentek.  Legyetek  óvatosak!*  Ezzé),  mintha 
megszöktetné  őket,  elbocsátotta. 

A  legények  a  táborba  érkeztek  és  jelentetek,  amit  láttak  és 
Imllottak.  A  császár  rettegése  fokozódott,  áldotta  Omar  agM. 
Mátyással  sokáig  tanácskozott.  Hogy  a  várat  elfoglalja,  még  mi- 
előtt  a  szerdár  megérkezik,  az  árok  egy  két  csatornája  között 


KAMUSSA 


8331 


n»into|zy  H5  battpriAt  Állított  föl.  ifijei- impp.il  lövotlu  KnnixA&l; 
ini|M)ukiut  5  -íiüUO  golyót  Bzorntolt  rá. 

Mig  itt  a  vár  és  lAbor  ilyen  liarczok  6b  hiidicselclckfil  ipiir- 
küilolt  ugy  mástól  u  f^yÖzclniet  kJerÖszrikolni  —  Krimpei-sfi,  niiiittVii 
iiz  i'lsft  levelet  elliagytri  a  tíi(»ijrli;in.  t'syeneseii  Szijietvárni  meni 
8  A  JHucöAr  (xtü-liusik.'it  mnt*iK  melli*  vette.  AkUíti  u  szerdAr  tíiborftbu 
mcut  és  jeleutke/elt  Jiniisdsi  Htisznii  p.iHáu&l.  ElmoadtA,  ho^y 
miután  a  vár  állapota  olyan  kedvezőtlen,  lia  ríigtőii  uem  érke/.ik 
so(jíít8'^tf.  Kaiiizsii  elvész  s  uaí?y  veszedelmek  fognak  ránk  jrtiini 
ngy  a  vizfeHil  mint  n  H/iinizon.  Krre  a  szcrdár  a  tálmrban  Icvö 
vezérekot  össze^ívU  jtíHttí  s  módott  keresett  KanizHa  fölmentésére, 
fígy  pár  hitvány  ember  újra  iiyj.ii\  kezdett  elítlio/.akodni.  hogy  a 
haílviselés  idt'je  ehniilt,  Imgy  a  hideg  miatt  lelieletleu  a  sereget 
inozgósftjini.  tlimisdsi  Haszan  \nt»ii  tiTmészeU  büszkesége  ehHnrt 
»  mefíeKkiUlött.  boiíy  Iia  az  epész  seren  elhagyjíi  Ír,  fi  esnpán  kísé- 
retével eluiouy  Kamz.sa  füinK'ntésr'n^  A  Hfri.'}|E  kénytelen  volt  eugo- 
(lelniCHktMlni. 

Midőn  a  szerdftr  seregével  Szigetvár  alá  indult,  nMulkÍTliH 
hideg  áUoU  br  Kanizsa  kömyékéD,  és  miuUiubárum  hónapig  nem 
1t*hiitett  eLíy  felhfit  látni,  most  egyszerre  elkezdett  esni.  mint  ogy 
hegyi  zápor,  Kstr  fidé  pi'dig  a  liideg  nagyobbodott,  az  eyö  búba 
meut  ál  s  báritm  nap  és  három  éjjel  sz!ik:ulatlnn(il  havazott  i'igy, 
hogy  az  cllent^ég  ilerékig  állott  a  höhan.  Mindenuek  dae^^ra  sem 
csökkent  bnzgjilmnk.sőt  hajnk  iiagyobboíltjivnl  kitartásuk  is  uötf. 
Oly  f»rösfn  tUzelt^^k,  hogy  Fejzi  nzerínt  *mi»tba  e  nagy  líidogben 
HZ  ágyuk  tü/elésÍMiél  akartak  vohin  melegedni.  < 

Eközben  elterjedt  köztük  a  bír,  hogy  jón  a  szt-rdár.  A  hideg 
\»  folyton  növekedett,  úgy  begy  nem  éreztek  kezöket- lábukat  s 
osikpatoukérit  kezdtek  megszökni.  A  CMÚsMr  részint  a  moDekUlA- 
ket  ipurkodoti  visszjt  tartani,  részint  |K>dig  barmok  iitAn  látott, 
melyek  az  ágyukat  szállítsák,  mert  a  lovakat  a  magyarok,  kik 
meglozoléf^  !<»6tO!»zÍ ollónk  a  pasa  b.uUe^ele  íi>\\  /nkkal  vitték. 

Mintán  a  hós  pasa  megtudta  ezeKrt  a  i.  kiket  szer- 

aett,  legmeghittebb  hősét  Oraar  ngát  300  önkénytossol  kirendnlle, 
hogy  lepje  meg  lu  ellennég  táborát  Fcjzi  mondja:  *A  mt^boldo- 
gull  4)lyan  dtfrviö  teiinészetft  t;mber  volt.  soba«cm  tőrekodctt 
vagyoni  gyűjteni  ni.igának.  8  az  nlliininak  sem  akart  tt-rhére  esni, 
hogy  jutítlniiit  kérjen  saját  vag^v  a  kiHénléhen  levók  szolgálatai 
(megj)  lejébím.  Nem  is  volt  semmije,  mit  Omar  ugáiiak  igérhe- 
tt'tl  volna  önfJMáldo/ó  bO  szolgálatiért,  de  az  álbmtól  sem  akurt 
hivatalt  kérni  számára,  inkább  a  sajálarpalikját  ígérte  ueki.Ksktt- 
v(»I  fogadta,  hogy  rárnháztitJH  a  pétsi  - 

Omar  aga,  amint  az  meg  lett  ik  •  zébc;  letto  li 

p;i8:k  leáwhiját  «  a  melléje  rendelt  300  vitéizcl  trgyctieJien  nzrUtMi- 


892 


VÁMBfcBY  ARMIX. 


ség  sánczainak  routott.  A  miut  k<'>zel  értek  a  H&uczokhosí.  a  várban 
Allali  kiáltáás.il  rögtön  múkűdí'sltt*  hozták  a  mi^r  készr-n  tartott 
ÚR}ukat.  Az  ellensíig  ii  rnja  Iiulló  golyóktól  /.avarba  jiitt,  Omiir 
aga  pedig  megro)inuta  az  első  sánczokat  s  a  benne  \e\&  900 
inn1>oi't  knrd^'lre  hányatta,  egy  sem  mctipkülhct^tt  közülük.  A 
súnrzbau  k'vfl  VJ  Agyút  a  hozzAvaló  Ifijxíikészlett^l  egjötl  cl- 
fuglultii. 

Amint  a  cs&srór  látta  az  í'llcnség  egész  seregét,  egyréBzt  az 
ágyuk  ttlzeléKét,  másrí'szt  pedig  a  sereg  rohamát,  elhagyta  tiátrait 
8  a  Szigetvár  felé  vezet/l  utón  pgj'  filkalmaa  helyen  to)jlalt  állAst « 
várta  a  dolog  fejlődését.  A  mcgholdogult  pasa  in  hr-Iátla  ho^y  a 
pillanat  kedvezni,  még  500  vité/t  küldütt  a  kOnn  levők  st^gítHégért*. 
(»  maga  pedig  a  rrggeli  ima  uUn  a  SzigutNÚrfclóli kapuhoz  ment 
és  magához  véve  az  állam  és  a  saját  kincstárában  lev6  pAnzt,  aján- 
dékokat osztogatott  azoknak,  kik  foglyokat  vagy  fejeket  hoztnk. 
Az  ellnnség  zíivara  s  a  künn  levfl  HOO  liátorszivti  vitéz  hÖsieítöépp  oly 
nagy  volt.  hogy  XaVma  Bzerint^  a  pasa  elé  hozott  fejők  száma  majd- 
nem' tuMialadta  :i  l8,0Ú0-etv 

Miutána  pasa  az  ily  módon  végbement  harczriM  jelentést  kül- 
dütt  a  szerdáruak,  a  várban  t'wak  6l>0  embert  hagyva,  a  lobbi  se- 
reggel személyeBen  indult  az  fUenaég  sánrzai  i-llen.  Mielfitt  a 
pafta  a  Kánc/okhoz  ért  volna,  tudósította  a  topdsi  pasa.  Karapeceo 
45  elfoglalt  nagy  ágyúval  jön. 

Pejzi  mondja:  >Nyolczszáz  rmbtir  megostromcdta  a  sánczo- 
ka t,  megölt  18—20.000  ellenséget,  elfoglalt  45  ágynt  Valóban 
rzou  hőstettnek  párját  nem  láttuk  gyf>zte8  (Voiuk  ideje  Óta  Bezcii 
győzelmet  tisztán  a  megboldogult  pasa  áldásos  befolyásának  tud- 
hatjuk be.« 

A  megbiddognlt  pasa  még  az  nap  bevette  rohammal  miud  n 
sánczokat  A  császár  pedig  ezalatt  várta,  hogy  a  szerdár  megérküji- 
zék  Szigetvár  felftl.  A  mint  azomban  kiküldött  emberei  hírül  boa- 
ták,  hogy  senki  se  jön,  nagyon  megbárttm  hugy  ráhagyta  magát 
szedetni  Haszau  pasától.  Rögtön  össze  gyűjtötte  seregét  8  négy 
részre  osztva  azt.  raiot  egy  sebzett  farkas  rontott  az  iszlám  sen^gnftk. 

Midőn  a  hős  pasa  látta  a  heves  ostromot,  a  várban  és  a 
melletti;  levő  ágyukat  mind  azon  oldalra  vitette.  mcrrÖl  az  ollen* 
ség  jött  s  lelkcísítÖ  szavjikkal  készítette  elfi  az  iszlám  sereget  n 
harczra.  Oly  Husztemhez  méltó  bátorsá;rgal  ütköztek  megazellcu- 
séggel,  hogy  alig  csaptak  ós^ze,  azok  vijra  megveretek-  Mint  n 
hab.  m<^ly  sziklához  veW'dÖM,  széljel  fröcsosen.  szélodtek  el  h  hát- 
rállak meg.  Az  iszlám  8©re.g  tildözóbe  vette  őket  b  nagy  temoitt^Té 
változtatták  KauizHn  ^^dékét,  szanaszét  Le\ertt»k  a  ni<?gholtak 
hullái.  A  fejek  száma,  melyekei  jiz  nap  vittek  a  jnisának,  ugyan- 
csak KaVma  szerint,  meghaladta  a  3(»,000-»!t 


824 


v.Vmbírt  Xitxív 


6h  prófétúuk  &ldá»os  csotliljAaíik  kOszOubetjQk.  U:4  iparkodunk 
jj^inliorul  éliii  s  a.  vestórufík.  mégha  oly  eyí'mge  ember  lettisiioüal 
kisKíiiuolvL',  uiint  éu,  ongHdt'lüii-ííkLMlünk,  AUali  soh'se  vonja  mej 
H  ííyö/druet  az  is/lúintól!ff  8irv:i  fiikrvít.  Elli!ilmi>zta:ikfiriJlU' i'illt' 
viÚ!£okct  kodveskedésÉvel.  Azután  agy  kardot  dubott  u  c^úiíicár 
tTOMJáni,  odiimont  &  leült  rája,  a  vezírek  :i  körüle  lovÖ  zsámolyc>- 
kon  l'oglftlhtk  helyet.  A  jíasu  iiiiudehektdötl-.  :izt  Imlakníiíi.,  \olt- 
már  viiluki  íi  isHszj'iri  sáiorbiLn,  Húrom  jnncsár ós  n(*'gy  h.'ilAi'vidéki'f 
harozuö  jpli'titkezott,  hogy  Ök  lott<*k  czzil  meiíhízva.  A  megholdo- 
gult  puíía  kegyt'SBL'ge  ép  oly  nagy  volt  mLutcsudamAvcl6kép(*8i46ge. 
—  »A  mit  ezen  sáUtrbau  láttok,  a  (iMskapor  kivételével,  tietiík.< 
Mondú  s  egy  csapáíírii  meggaídíipitollaozen  hí-t  katouííl.  DsszevA- 
sAroltítk  tőlük  ft  ós  kisórotc.  íimit  vhhU  tudtnk. 

A  síUothiiu  munidt  s  u  tÍ<*K'k  vítözuk  küzi'.ll  K'^iokáhti  kc<t- 
vi'U  Om:ir  agíViiíik  megújította  iyórotét,  hogy  rá  nihiiztnlja  a  pócsi 
8/.AiKU:ik»íigüt.  3000  embert  rulva  melléje  vlkilldötte.  hogy  Üldözze 
.1/.  ellenséget. 

K  viUogalolt  ceapat  távozott.  Miudj/Vrt  a  paiilidi  (?)  átkolO- 
iiéi  ítz  ellenyég  nní;szánilálb;itatlaii  telit'rszc'krníjic  hukkantak, 
melyek  tt'le  voltak  inindeiilélc  podgyász  óh  ki'uyérrt^l.  A  kouayeu 
8Kállitbat6  értékes  dolgokat  Esákmátiynl  vettók.  a  nehezen  vihetfi- 
ket.  iniui  ruha  és  keuyér  még  i«ak  egy  pillantAsukra sem  érdemi*- 
bUi-tték.  AziilÜD  a  vizeu  átkelve  az  ellenség  széts;í:órtjait  támudtúk 
meg.  A  baiiy  csaj>:itot  esak  id/italáltak,  tuok  zászlóikat  eldobva 
riitoitak  el  előlük.  A  közkatonákon  kiviil  csak  a  lisztí'k  ós  idöke- 
líik  közül  tVM)0-en  lístok  el.  Hogy  ii-z  eJíogotUk  nzámii  inrnnyiro 
nigott,  Iston  a  m<^mondhatójn ! 

Mid/^n  a  pasn  vei'esógök  nkát  kérde^ó  a  loglyoktTd.  uzek  a 
ti&lelnict  moudí'ik,  mely  Jí.'iszan  jiftüAnak  a  sxerdúr  czínióre  irl 
levtde  elfogása  után  crÖt  vett  rajtuk  ós  hogy  rémképek  gyanánt 
y/ild  i'ejU  tÖrök<^k  jelentek  meg  nekik.  Midöu  a  várbeli  Kéreg  meg- 
táiniidta  nket,  azid(  h  velitk  együtt  támailtiik.  (Ebben  Foj/i,  NaTma 
68  Pecsevi  megegyeznek.) 

lliut  Ümar  aga  Pecsevinek  beszélte,  az  endített  - 
ellenséget  üldözve  egy  miudenünueu  összegyűlt  c&apat  t-l! 
katonát  pillantott  meg,  kik  tii^ztoletteljeson  állnttAk  fi'l  s  vettek  le 
fejükről  sapkájukat.  Az  iszlám  sereg  a  veleszületett  mivíiriassftg 
és  nomeslülkü  szelidséghez  ké|>e!st  nem  alacsonywlott  le  kegyetlen- 
kedésre ;  I)ék6ben  hagyták  ezeu  annyira  gyöngét  a  erösebb  ellen- 
ség keresésére  indiillak. 

Kzeu  nagy  háhorubun  az  ii^zMui  roppant  sok  kincset  tátott 
zaákmáuyul.  A  podg^ÚRZon  kívül  csak  az  állumkincíttár  azániára 
45  nagy  s  majditera  I0(»  kis  Agyiit  és  bombát^  ti)TábbA  5sahi  kar- 
tíieságyut,  114,000  nagy  puskát,  majd  tizauuyi  csáklyát,  mégogy- 


KANlZüA. 


825 


fizer  aDuyi  kapa  é«  lapátot,  mintegy  50  drága  otíikut  (uitgy  sAtor) 
Oh  több  mint  lUUO  közdnségfts  sátort,  inegKzAinUilhut.'Ltíau  sok 
dobot,  KAszlót.  h'uUt  és  azekoret,  oleségct  és  biidiki*Ei2lctot,  inonu^í 
II  seregnek  6iíy  évrt*  elegendő  volt,  foj^laltak  el.  A  uteirboldogiilt 
HaHzaii  pasa  két  hónapig  éJjcl-Dappal  dolgozott,  hogy  Diiud  íiz 
említett  zsákmányt  a  várba  s/,úllits;t. 

MiutTin  a  megboldogult  bus  elvégezte  dolgait,  8ikl68on  tjUál- 
ko/ott  a  szcrdárral.  Amit  jotuntcit,  mindent  hclyeselL  Ctiak  a/.t 
nioudá :  »Egy  ilyeu  vitóznek  mint  te  arpalikjál  hogy  adjam  más- 
nak?* 8  ntnn  akarta  a  p6c«i  szánd sáksi'igot  Omar  agának  adni. 
Küsidendil  8x:ind8áksHgot  kínálta  holyottv.  ILi^ztin  piina  iiukama- 
dárszcrü  igónyteltnsógot  mutatva  niundá :  >Éu  I*f>('üet  a  te  hzoI- 
gádnak,  Omar  agának  igértom,  uckvm  arpalik  néni  kell,  ba  kéré- 
itemet  TÍRsziuitJisitanád.  s6rtve  ^rezn6iu  magam.  Ha  axombau 
Kösztrndil  szandHÚkságot  egy  (valanudvik)  Kanizsában  Kzolgált 
vitő'/nok  akarníul  adni,  itt  van  Mnsziilla  b^g,  fi  o  kogyn*  iiif'lt<'».« 
AUbatatdsan  megmaradt  kurrlnic  mi.'lU'ttéHmfgiiattanz adomány- 
levelct,  mely  szerint  J*6ch  Dmar  agára  rubáztíitott  6s  Köszteudil 
MnsKíilla  bőgnek,  S  a  Kanizsában  ftrségfli  maradt  hösílket  5—5 
akcse  z^íoldja^itáebau  rÖRzesi tette.  Hogy  a  nyert  zsákmányon  líílfil 
ilyen  kegylion  részesítette  őket,  buzgalmukat  még  jobban  uüvelte. 

Midiin  rliniisdsi  Hu^zau  pa>a  niegveretésL'nek  Í'h egy  tdy  l'on- 
toB  vár,  mint  Székcs-Fehtrvár,  elestének  birejott,  a  császári  palota 
és  a  niíkgas  divnn  mély  gyászba  l>ornU.  Most  pepiig,  midőn  Hnszan 
pasa  fényes  aikeréiwk  hín*  megérkezett,  az  tiröm  és  vigíiág  tfly 
DiagOH  fokra  hágott,  mintha  a  íővátoH  mindtMi  bájcábau  lak:ulal- 
mat  ültek  volim. 

A  sziiltViu  magas  kegye  által  ezen  szolgálata  jutalmául  vi^iri 
rangra  emeltelolt.  Mivel  ixnlig  az  oszmán  tői-yény  szerint  nem  volt 
szokásban  császári  leirat  által  ruházni  íi'A  valakit  vezirséggel, 
knlönös  kegyből  niAg  egy  elismerő  levelet  kikldtek  a  paxának. 

Minthogy  ezen  leirat  iiz  oszmán  tíirtéui'b'mU'n  ritkán  elő- 
forduló kittintető  levelek  egyike,  :i  esászári  puhi1,n  nagy  megelége- 
díse  bizony ítí^^káúl  itt  közoljlik: 

'Dicsőitve  legyen  Allah,  ki  benntlnktít  kitUntetett  igen  sok 
igazhitfl  szolgája  fölött  6s  ránk  bízta  az  iszlám  tlgyek  iuléz^«(U 
Diesőilve  legyen  Mobammed.  a  próféták  ura  vit.  Te,  Kanizsa 
beglerbégje.  kiválasztott  szolgám,  és  okos  vezérem.  Haszan  pasa 
ezen  szerencsés  előjelfí  évben  mint  vezér  a  hatalmas  Allah  jt'Vsága 
által,  a  Mtdiammed  vallását  kovelö  népek  segítségére  voltál ;  t<^tt 
szolgálataiul  bo  lett»>k  jelentve  a  mágus  portának*  Laitkodatlan 
bu/gidm.'idért  köszönet,  neveil  a  híres  nevek  sorába  van  iktatva 
Isten  olt.-dmrtzzon !  Veziröéget  adunk  nek<y|.  S  vrded  egyDil 

ostromot  szcmvedett  sxolgAiuk»  kik  kegyes  szultálii  MÍuQuk  előtt 


kodvvlU?k  mint  ónuHü  tiniuJt,  arczuk  tandököljűii !  VArakozáBou 
iVinlt  íparlcüdáHt  tatifiHÍluttak.  m^rii  li.tlm/tak  k(K>.zkúr;i  ti>tini  ft>jQk 
s  éltüket  n  vftllí'is  és  ji  mi  í^nlokiiukliftii.  Kinlifri  tinU  U-lIn-tC*  Ifg- 
Bzobli  Imzf^almat  ffjtrtU'k  ki,  axt-rfiiliífct  luüSMlúlkmUuk  h  hit  ög^ú- 
hon.  Víz  ós  tűz  kösíött  uem  vontAk  vissza  magnkat  majd  az  clmP4'ü- 
lést.AI,  majd  :iz  clég^ístöl.  Nem  mozdultak  a  helri^öl,  hoTÍi  állítvii 
lettek.  A  csatami'zöie  szálló  IntoLlt^iutkf't  luf^gi^zalattztvu,  liadtiait, 
a  vasba  nltüzottrkot  tíuikre  k'ltrk.  [Midi^víUzukat  í's  Ijolinijaikat 
kifusztottAk.  AMja  mi'fí  i'Aivi  Allali !  Kzentul  íh  entípdiOmi^kodj**- 
uvM  iKiraucHaidnHk  s  Imrmi  hZDli;iUatot  tORZiii'k  az  <?lleii^4(!^  otlrii, 
»/.orgalmas;ik  íis  ii»arküil6k  legjeuH.k.  Ha  nek<'il  hiveni'ngedelmcj*- 
kiulnck  és  magukat  ub'iviílik,  császári  k(íp)'üak<'t  nyerik.  (.Hvasd 
íVil  t'UUtük  (•z<'ri  intű  irvrlíjiiki.ít  r  mafíyaiázd  mcf^  nnkik  a  korán 
mondásait:  »Az  kiizöttinik  Ií'^k("dvpstl)h,  ki  cugodí'lm<\*k^dik 
Allahiiiik  T's  a  príMV'táuak!"  A  mit  szul'jAiiikMuk,  kik  vrlcd  í*f;yfltl 
vettíík  i-íí«/.l  az  ostroui  saIlyarus/í^aiban,  ajándf'kozbííl.  ttiltí'tlenül 
heiycsidjhk.  Mindnyájatok  Allahnak  magas  kenycibi'  ujt'inlv!i.« 

Fejzi  inandjii.  »Rg,Y  nap  a  me^^lKjIdoKult  hős  Ha^zau  pasá- 
httz  mc'iiU'Ui.  Ai'c?.a  oly  báiiKtus  volt.  ho^y  KaTii/sa  nstroma  leg- 
vcszrlytísflbb  iiapjaiu  sf  bUlam  nly  sznmüruuak.  Azt  hiUeia,  bogy 
Wztambiilbaii  adódott  i-lo  valami  kedvi-zötlon.  Jit^zzájándtam  s 
íízomorusátia  okát  kérdeztem,  mire  a  ineKbolduKult  bíw  i^ry  váln- 
üzolt:  i-Hát  iigyau  mi  legyou!  Imo  V(:2ir»/^^rt  adnak  6s  esásxári 
leiratot  kUldeuek  Kanizsában  vcgzull  rsckt'ly  Hzol^íálatnitikÍTt. 
MidÖu  a  nu'gbolduguU  SzuU-jmán  szultán  ko-dvolljt'it  lbr;iliini  pasát 
teljhütilojtimal  lubá/.ta  lol,  rjiak  fi^y  oklevelet  adott  utki.  Piiűo 
pasa  a  mcglnddogult  Szelim  szultáu  vige  volt,  a  tengeri  háb<iniban 
az  ÖS8Z0S  keresztény  király<tk  hajóhadát  k^gyt^zbo  ós  Szakiz(()hio) 
Hzigetí't  elfoglalta,  (»zen  olói-t  iírnyob  eredmriiyk  utáu  m/'gis  »cik- 
nak  találtaik  számára  ogy  vezii-séget,.  Hát  az  iszhim  kaÜíVija  oly 
csokólyH/igekiirt  kezd  már  császári  leiratokat  küldfni,  mint  Kanizsa. 
ostn.»ma?  S  a  magaa  porta  vczirségo  tdyan  eliirogedott  aggaBtyá- 
nokra  Hzáll,  minő  éD  vagyok!  Ha  ezért  nem  búsulok,  min  lehet 
már  akkor  knseiegni?« 

*A  nifgbüldogult  oly  na^íy  tisztelettel  viselUítctt  a  Szultán 
méltósága  iránt,  hogy  jidd»an  lelt  a  birodalnm  rlpuhuIáHjtól.  mint 
a  haláltól.  f>h  most  tiiiicn  oly  bátor,  ojy  barcz^rtű,  oly  okos,  oly  ke- 
gyes, oly  buzgó,  oly  szelíd  és  oly  aunyu'a  eróuyes  f«uláziiU)s  ember  N 

Sz«r/^uy  véJom'^uyfluk  szerint  a  dicsérpbiek,  mikkel  Kejzi 
Haszan  pasát  elhalmozza,  nagy  része  mügilleti. 


Vamivkrv  Aumin. 


A  VISSZAFOGLALT  BUDAVAu 

/Slüó  IPAROSSÁGÁNAK  ÁLIJTÓLAGOS  EMLKKIKATA  KiötMif'iL. 


A  »Törtéuelmi  kiállítás«-bíiu  236.  8zám  íiUtt  látható  volt 
fgy  lípiuiyol  könyv,  melyuek  czímo :  -Cesarco  Carro  'I'riumphal 
en  quo  Gloriítsjimeute  campeau  por  el  Őrbe  las  iuvencibles  Armus 
(lel  Míiximo  Einj)erador  Leopoldo  Primero  (.le  este  nombre,  jxu* 
la  feliz  restauráción  de  la  Keal  Fortaleza  de  Bud.i,  couquistada 
en  2.  de  Sept,  de  1686.  Reláción  puutnal,  y  verdadera,  queliumilde 

consagra al Senuor  Don  Jossepb  de  Cossio  Varreda 

del  Oouspjo  de  Su  Magestad.  .  .Dignissimo  Obispo  de  Salamanca 
etc.  Don  Avtüuio  l'izarro  de  Oliveroií  Author  de  esta  obra.  En 
Amsterdam.  En  Casa  de  Yaconio  de  Cordova.  Anno  1687. «  4'*, 
14  és  201.1. 

A  >TörténeImi  kiílllítás  kalauza«  e  czím  utí'in  hozzá  teszi: 
»A  14-ik  lapon:  Triumpho  Cesareo  in  la  Descripcion  Universal  de 
l*annouiu,y  Conquista  de  la  Ciudad  de  Buda,  a  2.  de  Spptiembr(í 
de  1686.  Annos.  Por  el  Capltan  don  Mujueldt'rHivrios.'ÁhuyiAnz- 
s(íros  versszak. «  —  Azután  pedig,  mint  utólagosan  meggyőződ- 
tem, a  kiállító,  gr.  Apponyi  Sándor  czédula-katalogusának  lel- 
jegyzr'se  nyomán,  igy  folytatja:  »Ezen  jelentékeny  spauypl  költő 
és  drámaíró  (t.  i.  BaiTÍos)  portugali  zsidó  volt,  de  uyilvúnosau 
azt  be  nem  vallotta.  Sokáig  szolgált  a  spanyol  hadseregben,  míg 
végre  Amsterdamba  szökött,  a  hol  vallását  nyíltan  gyakorolhatta. 
;M(íghalt  l69Ü-ik  évben.  (Lásd  Tiknor:  Spanish  Literature.) 
Ijehetséges,  hogy  Pizarro  de  Oliverossal  ez  közölte  tizon  érdekes 
memoraiiduinot,  vultfd  a  budai  Zi^ídvk  i^chounin/j  fáhontohutk 
kézbtsítettek.  Lásd  a  183  — 195.  lapon.* 

A  :p  Történelmi  kiállítás  kalauza«  ezen,  itt-ott  uem  egészen 
pontos  megjegyzései  *)  nagy  mértékben   lekötötték  figyelmemet. 

*)  Mignel  (le  Barrios  ncui  i'olt  lu/rluf/nli  zaidóCcz  attfji'tra  iii^zvo  «U), 
liaiicm  spanyol,  h  vftIÚHKiiiülog  jóval  Uí90.  clÖtt  halt  nicg,  rá  ik'kvc  p(!dig 
'riknnriuil  ujribb,  bővebb  rs  uicj^bizliuKtbb  forrÚM :  Aü,vjfí*í7»ííí/.  SephanUm 
^'(O.  1.  fl'.  —  ^rlii.oiiiiiff  \\i'\y\'\X,  ;i  iiiitit  kUKliiben  ilt!  Oliveroi*  is  írja.  liflY«- 
f^i'ii  Sclmtíiiiii^  tilvaiJjunlú,  k)  liuivab'VÖb'y;  a  braiiilcnhtirgi  f^egédcsaiiutnk- 
Illik  tábitnioka  volt. 


A  VTRfiZAPOOI.AT/r  nuftj^YiH 


K\s6  látszatra  a  mellett  szólunk,  hogy  Míguel  de  Barriofi,  a  híres 
tipanyol-zaidó  költő,  ki  tóiiylp^  soká  vnlt,  küpitáiiy  a  spanyol  hnd- 
seregheu,  iv  spanyol  önkAnytosek  soraihun  részt  vett  Buda  visszíi- 
vívásábflu.  Azután  ráutalnak  lír-  Bairios  egy  költomónyórt*,  mely 
ránk  nézve  azon  különös  érdekkol  bir»  hogy  Magyarországot  a 
klllönösen  Budát  6s  visszafoslnlását  tírgyalja.  Vógrc  pedig  figyel- 
meztetnpk  a  budai  zsidr>küak  egy  eml6kiratára,raplyröl  mindeddig 
Kt'ukinek  som  volt  ludoraása,  s  u  melytől  joggal  várhatunk  számos 
érdekes  adatot  Buda  lORG-iki  lakosságának  egy  jelentékeny 
részére,  t.  i.  az  ottani  zsidókra,  valaniint  a  vár  viváan  alatt  tanú- 
sított magukviselelóre  6$  sorsukra  uézvt?. 

Azért  nagy  érdeklíldésscl  vettem  kézhez  a  könyvet  melyet 
gróf  Apponyi  Sándor  ö  uiplti'iöága  szívch  engedőiméből  a  kiállítás 
bezárása  után  huzamosh  ideig  használhattam.  Fájdalom,  majd- 
nem minden  tekintetben  nagyon  csalatkoztam ;  csak  egy  érdekes 
iörténehni  hamitU4»nak  jöttem  nyomára,  mely  valóságos  »piu 
frau8*-uak  kimutatható. 

Pizarrd  do  (^livenis  a  könyvéhez  irt  elÖszó  vége  felé  kiemeli^ 
hogy  barátja,  Don  Miguel  dt  Barrios  kapitúny  átengedte  neki  a 
leg!ízei)h  uyolczsoros  vörsszakukban  írt  költeményét,  D»ely  nem- 
csak Budának,  hanem  egész  Magyaroi-szágnak  tartalmazza  álta- 
lános IcíráKát. 

A  voltaképi  könyv  elÖlt  kinyomatott  terjedelmes  költemény 
leírja  a  »harczias  Aíagyarország*  (Pannónia  boIliw)sa)  határait, 
azután  ismétli  a  régi  krónikák  meséit,  melyek  Ausztria  és  Magyar- 
ország népeit  és  városait  összeköttetésbe  hozzák  bibliai  és  mytbo- 
logiai  személyekkel,  a  minők  Sem,  Jáfct,  Góg,  Magóg,  Nomrot, 
valaniini  Isis,  ( )sirÍ8.Typhon  sat,  <?  meséket  pedig  kibővíti  s  ujakkal 
inogtoldja,  a  mennyiben  -  -  de  Barrios  szokása  szerint  -  mindenütt 
hasonlatosságot  keres  a  bibliában  előforduló  nevekkel.  Követke- 
zik a  török  által  *Mo<ftnr  /■%í/fi#í«-(Míigyar  mVyi/c/)-nek  nevezett 
Magyarországnak  vázlatos  története,  Buda  városának  helyrajsci 
fekvése  s  végre  a  vár  visszafoglalásával  záródó  törtéoetc. 

A  költeménynek  nyelvezete  csinos  és  folyékony,  verselése 
ftgyes  és  gördtllókt-ny,  de  költészeti  becse  csí^kély,  tí>rténeti,  vagy 
helyrajzi  jelentősége  pedig  épeuséggí*!  nincsen.  Meglátszik  rajta, 
hogy  szerzője  sohscm  volt  Magyarországon,  hanem  caak  kíiuyvek- 
ból  s  egyéb  tudósításokból  iamerte  énekének  tárgyát.  Miguel  de 
BarrioH  Buda  vívása  alatt  tényleg  Amsterdamban  élt  s  tí^bh  rend- 
béli  próz:ii  és  költői  munkákat  írt,  illntve  kinyomatott. ') 


')  Ak  ilyen  1tití6-ban  Aiu8terditmbaii  megjuJt^nt,  ttíbbayire  gyt^te- 
lAéuym  könyvei :  Ki>fr«Hn  th  Jaet»b  sat. ;  Altijrmn,  »  IHnhirnS  UuirttU*  dt 
JJj/inrnro  és  TríuMfiíto  dal  (rorctttio  ii>puínr ....  //olnndésn. 


Au.itVii,aooh  kmlAkikata. 


829 


Megjfigyzeiid/í,  hogy  e  kfinyvhon  Migiiel  de  Barriosuftk  m^ 
egy  sonpttje  is  tn.lá1ható.  Az  fijnnlrt  levpl  h  hz  eWszó  közt  ugyanis 
e^y  külöa  Inpon  áll:  Plnti^n  harnionico  ni  uuthor.  u  su  Mezeuas, 
y  at  Ileroe  «le  la  OIm'íi.  Del  Oa|iitriii  Don  Mif^uel  deBarrios.  K^z- 
(Kídik:   »Bu(líi.  ilel  Míigtio  Pi'Sür  (!Oii(]MÍst'til;i<  !í:U. 

Ezek  után  íitt^riink  :i  voUnkppi.  Biidii  vi^sziifoglftlúsút  tiir- 
gyaló  könyvnek  ismertet6s6rí\ 

Szerzője,  Pizarro  de  Oliverns,  fíitdu  vÍvtinfínok  uem  volt  Aznu- 
tanúja.  Az  ajAnló  levélbfu  (Dedicntoria  V.  1.)  valamint  az  elftsxó- 
}jan  (XTT.  1.)  *)  mftRU  fllipszéli,  liogy  n  monnyire  tehetti!,  íissze- 
yyüjtiHte  a  Buda  vivMsáru  vonatkozó  jeleutésoket  f*9  az  Amstttr- 
daniba  érkezett  egyéb  tudt'isít/tsokal,  s  ezrk  nla]tíá«  írta  »pohtoa 
és  valósAgos  relatiA«*i/it,  uicly  i.liH  sehogy  sera  tekinthető  meg- 
liizhatí't  tört/'tioti  forrásnak. 

Miután  \f\rit\  a  Buda  vivafu  alntt  lefolyt  flsrményeket  és 
elbeszélte  a  várnak  ostrommal  valt'>  visgíato^lalását,  a  183.  lafwm 
így  folytitja  tudósítáííjU: 

»A  zsidók  SchoonÍDg  generális  oltalma  (salva  guardia)  alá 
álltíkk,  ki  a  /6Ídö-váro8  elfitt  vezette  as  ostroinot.  Előadták  neki» 
bnpy  a  lí^ld  uégy  részében  ftzétRZÓrt  nenr/otük  mmdonütt,  a  bol 
találtatott,  miudiiu:  bOséges  v<iU  a  fejedelmeknek,  kiknek  jogara 
alatt  élt,  5  átuynjtotUik  egy  ^mUkiraiot,  mely  tartalmazott  sok 
példát  és  néhány  okot  ez  állitj^suk  megerősítésére.  Az  emlékirat  a 
német  nyelvből  a  Hpanyolba  lefordítva,  következőképen  hangxik.« 

Ez  a  tizenkét  (lrt3 — 194)  lapra  teriedó  nnl/kirat  azzal 
kezdi,  bo^y  a  zsidók  már  valláaukuál  fogva,  mindenütt  bünége-s 
alattvnlók  és  Isten  parancsának  tekintik  .Jeremiás  préféta  szavát 
(2í*.  7.):  »Mozdít.sntük  elfl  aznu  város  jólétét,  a  melybe  száműzette- 
lek s  imádkozzatok  érte.*  Zsinagógáikban  tényleg  imádkoznak  in 
az  illetik  fejedelmek  s  országokért,  a  jeruzsálemi  szentélyben  pedig 
a  sátorofi  ünnepen  Aldüz-'itot  mntultiik  be  a  ftild  minden  népéért 
íBárbol  laknak,  pontosan  teljesítik  az  országos  tí\rvényekel,  mint 
azt  elisnirrték  Göri'igorszjíg  s  Kóma  régi  királyai,  kik  a  Irgfon- 
loHabb  állami  íígyeklií'n  éltek  a  zsidók  Hznlgálataival*  Erre  nézve 
az  emlékirat,  Jíisephua  (De  bello  judairx))  nyomán,  hivatkozik 
N:i4íy-Antiocb)i!*ra,  ;*  ennek  egy  levelére,  Selenrus  Xicannri'a»  sflt 
iM*'j  'riln«ra  és  Vrspasianusra,  kik,  bár  .Teruxsíálemet  feldúlták. 
lii'  ,i-  épségben  tarti>tták  a  Palaestinán  kivül  lakó  zsidók  jogait 
és  BxabadHágait,  Miireus  Agrippára.  Nagy  Sándorra, a  rinlumaen- 
^okriL  JuHu«  Caesarra  íw  Tiln-rinsra,  Minde^ikQkról  egy  vagy 

'1  Ax  ajáiilá  Iovt<l,  ilc  Barrícw*  Auucttje  t'n  költfinHuy,  valatiittit  ax 
9'\timtA  fiuittioriitlaii  Iftpokou  dlltumV.  A  )npfl»ímMKÚ>  r>ak  •  kollAltv|il 
kOnyvvttl  kcxiliidik. 


tfíhh  péííUt  tud  ftJbozüi  arra  nézve,  hogy  a  zsidftknalc  inlütuk 
tHu&Bi^ott  liflségét  elismerték  és  megjuLilmiiztáU  (163 — 87.  1.) 

ÁttArvóii  oz  ujab!)  korra,  felemlíti,  hogy  Ca&tiliíikiríÜysáíiá- 
Vaii  fiz  orsaóíínasyok  s  nz  összes  ní'p  hódoltak  a  tP<5DÍiiturl(')  Don 
Eiiriijuenek.  Csrtk  íi  zsidóknál  talált  elk-nállásra,  kik  kivált  BtirgoH 
Tarosában,  életük  H  vírök  Máldozilsával  védelmezték  a  meggyil- 
kolt Dou  Pedfo  utódainak  jogait  úgy.  hogy  maga  Don  Enriqae 
magasztalta  a  zai^lók  állhatatoB  hőségét. 

AzutAn  ídheszéli,  hogj'   Luther  Márton,  »a  ki  t^  1 

fellíizUotta  nz   egész   oii'itiz/iröúgot    es   az  egyhAzat,*   ti  * 

péuzöBS7,e;;i't  kért  a  frankfurti  zsidóktól,  azt  Ígérvén  uekik.  hogy 
könyveiben  kedvezöleg  fog  írni  rólok  és  víillásukról.  Mivel  pedig 
azt  felelték,  hogy  Öt,  a  császárnak  tartozó  höségflkuél  fogv;i,  oem 
tánHtgatlmlják,  Luther  >«*gy  ezer  NértéssHl,íiZÍdíiliiinzí»síi;al  és  rága- 
lommal teli  könyvett  írt  ellenök,  minek  kÖvetkeztélK'n,  az  Ö  hitén 
levő  néhány  fejedelem  íiket  nem  tftri.  (188.  iJ  Ezen,  tudliimiiial 
mAsiiol  elő  i»'m  forduló  kotiolmányra  ahiutahh  még  viaszatéi-ek. 

Az  emlékirat  azuíán  felhozza,  hogy  a  haiminczéves  bAboríi 
alatt  a  prágai  zsidók  oly  hűniesen  védelmezték  városukat  a  svédek 
ellen,  hogy  Ferdinánd  császár  nag)  kiváltsánnkkalnuj^^iutaliuíizta 
hűségílket.  —  >Híjgy  14fl2-hen  SpanyoltirszáglNM  kiűzettek  nem 
azért  tíirtént,  mivel  hűtlenek  voltuk  a  király  vagy  az  ország  iránt, 
hanem  azon  ráfogás  következtében,  hogy  sok  keresztén}*!  a  zsidó- 
ságra csábítanak.*  —  A  vclcnczei  köztársaság  abban  a  huszoa« 
nyolcz  évi  háborúban,  melyet  a  török  ellen  viselt.  CanJia  szÍgetAa^^| 
számos  bizonyítékát  láttü  a  zsidók  hűségének^  kiknek  jó  szolgála- 
tait a  köztársaság  hálásan  elismerte. 

Következik  hosszadalmas  czáfolata  annak,  mit  Uodrign 
érsek  »iSpanyolország  krónikái --ban  és  Don  LucasdeTuy  a  maga 
törtóuetében  felhoznak  a  zsidók  ellen,  midóu  azt  állitják,  hogy 
74í>-ben  ók  árult;ik  p1  Tolcdo  városát  a  móroknak.  Ezen  vádnak 
hamis  voltA  kiviláglik  Mariana  történetíró  idevágó  tudósításából, 
mely  ittkivountban  közöltetik  (190 — 1. 1.)  Hasonló  rágalom  Alonso 
de  la  Espiua  jFbrto/íííum^'tZöf*  czímfl  zsidóellenes  iratának  azon 
állítása,  hogy  Eurique  királyi,  egy  zKÍdó  orvos  megmérgezte.  Hót, 
névszeriní  idézett  spanyol  író,  ki  e  királynak,  valamint  fiának  11. 
Jüannak  történetét  írta,  errÓl  mit  som  tud.  (100 — 2.  1.) 

Mindezek  s  számtalan  hasonló  példák  bizonyítják  a  hftséget, 
melylyel  a  zsidók  niinfc  vallásuk,  úgy  a  király  s  a  haza  iránt  is  visel- 
tetnek. Ist^u,  mivel  törvényét  megszegték,  szétszói-tu  ókét  az  egész 
világbnu,  de  vallásuk  mind^'n  jóra  és  erkölcsösre  tanítja  és  kötMeii 
őket.  —  Elismerték  azt  a  régi  n'ímai  császárok  is.  A  ZHinaedsák- 
ban  a  közjóhHért  s  a  király«>ki'rt  imádkoznak  (192.  1.) 

A  zsidók  nem  voltitképi  rabszolgái  azon  fejedelmeknek  kik- 


A  rtRsxAKontJit.T  iroi>AVAn 


ezen  kürttlmény  lelieU^tleunfi  tvazi.  hogy  a  ]áui;ba  borult  s  a  foi»z- 
tog.'itásnalc  iit^íiigeiltitt  vúroH  Jtsidó  lükosbúguii  vArí-lfoglal'-    i     '     ' 
vfii^y  utAii,  t'ffV^K"  eriilélílraUjl  írbatott,  vagy  »Scboeiiiii^'  u 
oltalma  alü  állbatult*  vuloa 

FcltebelnÖk  ugyan,  hogy  ft  budai  zsidök  elÖre  líitváu  a  Tár 
vesKcdelmét,  már  jő  eleve  készíivttók  az  emlékiratot,  s  bogy  vaIji- 
kiupk  közfilök  sikoríSlt  jizt  Scboening  kezéhez  juttatni.  De  maga 
az  emlékirat  elég   világosiin  hordja  magán  a  hamisítjis  btMyegAt. 

A  fosztogató  kíitoiiAk  dühének  kitett,  vagy  csak  azok  dühé- 
től tai't6  zsidók,  ba  már  valamely  emlékiratba  vetik  reményüket^ 
bizouyára  ketjifrJmr.t  kérnek  élettkk  s  TSij^onuk  megkimóléseért 
esedeznek.  Az  emlékiratban  erre  czölzAs  sincsen ;  sehol  sem  hal- 
latszik ha  belőle  szorongatott,  s/H  végveszélyben  forgó  emberek 
szava.  Czélzata.  mint  azonnal  látni  fogjuk,  egészen  más  - 
más  körftimí'nyekrt  t-ételez  föl.  írója  bélier,  görög,  latin,  li. 
spauiful  forrásokai  idéz  s  egyáltalán  olyuu  tudományos  készlettel 
dolgozik,  mely,  tekintettel  az  akkori  idfikre,  meglehetős  rnigynak 
mondható.  Az  ilyent  pedig  hiisználhatott,  a  ki  nyugodtan  írt  dol- 
gozó-szobájában, ueiu  pedig  aa,  a  ki,  mint  iiz  üetromli>tt  budai 
zsidók,  a  bulló  bombák  elöl  pinczehelyiaégbeu  keres  menedéket ') 
Tagy  pedig  u  dühös  katonákuAk  foglya  lett. 

Hozzájái'ul,  hogy  az  emlékirat  minden  id5biM  s  minden  or- 
szágból hoz  zsidókra  vonatkozó  számos  adatot,  ffe  nt^f/tfnr,  vtujy 
épen  hudaí  zsidókról  egtfctlen  *siff/t't  sein-  Pedig  a  helyett,  liogy 
annyit  elbeszél,  mi  a  más  országokban  lakó  zsidóknak  szolgálhat 
mentségfll,  vagy  iuok  jogai  mellett  szól,  vagy  azoknak  v:ilik  ItecsU- 
létére,  dicsőségére,  legaláltb  valamicskét  kellene  felhozni  a  bud'ii 
zsidók  mellett,  ba  t.  i.  csakugyan  özek  írták  a  maguk  érdekébcu. 

Két  évvi'l  azelőtt,  a  vániak  I684-Íki  sikertelen  vívásában  az 
ottani  zsidók  a  törí^kkel  vállvetve,  tevékeny  részt  vettek  az  ostromló 
sereg  visszaverésében.  S  az  annyi  felháborodás  keltett  a  keresz- 
tény világban,  hogy  még  oltutz  zsidó  írók  is  megkísér  tették,  iga- 
zolni a  budai  zsidók  eljárását.*)  Maguk  a  budai  zsidók  nem  ti?szik 
egy  árva  szóval  sem,  holott  kegyelmet  kérnek.  KérelmUk  támoga- 
tására és  saját  igazolásukra  még  azt  sem  emiitik,  bogy  az  épen 
most  lefolyt  küzdelmek  alatt  vouakoiltak  tettleges  részt  venni 
Buda  védelmében,  hanem  pénzen  vásárolták  a  katonai  szolgálat 
alóli  felmentést^)  Szóval  a  budai  zsidók  emlékirata  ágy  van  fogal- 


')  Knfm  Sdmtul  i.  h.  lÜi.  és  135.  1. 

")  U.  0.  125  — ».  I.;  V.  ö.  u.  0.  100.1. 

^)  Ekcii  inasok  állal  is  oinlíti.tl  U-iiyt  Pi»arro  do  Olivorw  íh  elbc- 
Hzi'li :  »los  Jndios  iio  qucrÍAii  defendtr  porsouaJiiientc  la  PUc^  >'  p**!*** 
cscuaftrsi:  de  baserlo.  coatribuiitn  ul  Bucá  uon  mucbo  dinuY>,<  (79.  1.) 


Alutólaoob  EMi.lncraATA. 


833 


massva.  mintha  Budán  nem  is  léteznének,  sohasem  lí'leztfk  volna 
zsitl6k.  S  midöi)  ví'ge  fel^  felhoK/a  ;i  budai  zsidók  azi>n  k^nduiét, 
mplyntík  tAmogatítsára  az  emlékirat  álIítolíi^'os:in  Íratott,  tes/i  azt 
iiéhÁn^"  —  kö7,i5nilMis  liangDii  irt  —  hid(»g  sorbau,  mtOyel  a  kiait6 
kellfí  közéjicn  félbesíiakít  és  >etc<-val  herekoazt. 

Mindezekből  el6g  világosau  kitetszik,  hogy  upni  a  budai  zsi- 
dók írták  a  szóban  forgó  emlékiratot. 

De  vájjon  ki  írta?  Mi  ezélból  Írták?  S  miért  közölték  épen 
Pizarro  e  könyvében  ? 

Az  emlékirat  nem  ktinyÖrog  és  ueni  beszél  a  mogliunyász- 
kíMlAs  félénk  hangján,  hanem  öntudatosan  a  kivált  ott,  a  hol  pole- 
mizálj határozottan  s  elég  erélyesen.  Voltaképi  czélzata,  mint  azt 
a  bevezetésben  elég  világosan  kimrmdja  és  Pizarro  de  Oliveros  in 
kiemeli,  annak  hizouyítáeiv  hogy  >a  világ  négy  részében  szétszórt 
zsidók,  s  még  pedig  nemcsak  természetes  imíító  okokuúl,  hanem 
istoui  parancsnál  fogva  is  mindig  nagyon  hűségesek  és  loyalisuk 
mMnzfm  fejrdr.lm«h  irdvt,  a  kiknek  onzdgdban  élmk^*^) 

Az  efféle  bizonyítás  helyén  van  szemben  olyan  országgal, 
melyben  a  zsidókat  tirm  cnijrdűc  Inkni, 

Az  ilyennel  élt  például  Meuáseh  ben-Izrael,  midőn  az  iránt 
fáradozott,  hogy  a  zsidókat  újból  fogadják  be  Angliába,  honnét 
kitiltva  voltak.  A  Cromvellnek  átnyújtott  Kérvénye,  az  angol  ué|>- 
hez  intézett  i^c/iVrt/n,  valamint  az  »Izrael  megmentése^  czímfl  érte- 
kezése')  hasoidó  hangon  beszélnek  s  haBonló  bizonyitékuk.'it  hoz- 
nak fel,  mint  a  budai  zsidókn:ik  tulajdonított  ezt'ti  emlékírat. 

Ezen  1655.  és  165ti-ban  me;;,ieleut  iratokat  pedig  felhasz- 
nálta —  Mii/uei  ife  Bnrrioa.  A  História  nniversnf.  judnyca  czímO 
könyvecskéje,  melylyel  Menáseh  b^n-lzrácl  egy  régibb  tervének 
kiviteléhez  fogott,  ueiu  egyéb,  mint  Meuá^eh  pliratónak  róvid 
kivouata.  Ebben  pedig  azt  akarja  kimutatni.  »hogy  a  z.sidók  minden 
viszonyok  közt  békében  élnek  felebarátaikkal  tin  Uüst'ijetífn  azUtjnljdk 
n  fpjfdtlmekef  é»  királyokat.^  *) 

Mint  láttuk  íffjiffxnezi  akarja  kimutatni  >a  budai  zsidók 
emlékirata*,  h  n  benne  felhozott  adatok  nagy  részben  előfordulnak 


^)  . . .  >qne  iiucstra  Niicion  npaniíHa  por  \%  qaatm  partes  de  U 
Ticrra,  X  BÍdo  Biciupro,  y  cb  hu  mIo  (wr  r»W)n  natiirttl,  »iiio  por  prccí^pUí 
Diviiio,   luuy  Fiol  y  Leal  ii  tudós  ltja   rríncip<w  eu  cuyu  ticrraa  ifci)(ú«teu« 

(isa.  U 

•)  A  k<*t  előbbinek  ni'mot  fordításit  I,  K'ty**rl{n;j,  Jnhrbucli  fílr  d. 
QcMh.  d.  .luden  n.  d.  Judenthamfl  U.  139—180.;  axntt^bbit  tiidrAlcviHleg 
Mf!ud6lM0h»  tette  klíKuf  ^AfnuMirA  Dm  lum^,  Heftwtfj  tt.  Jitden^  cslmfl 
íonlltiuibAii. 

■)  KaytertÍRff  i.  b.  löO.  L  á>  Sefi/uirM,n  28  t.  1. 


f^S4 


A  Ttss7.AmaT.AtT  «trn*vlp 


Metiáetih  bcnvlzra«l  i^r/ú-aí&ban  és  Izvátl  majntculüében  8  igy  Do 
Barrios  J/isforia  univt'r9aljufhii/va-')éXtííu  i?.  *) 

Kein  azcnvfid  kétsé/jtt,  hogt/  a  budai  zsvlúk  áilÍJtólago*  «mHk- 
írntdt  ép^ti  <U  fíai^riog  irta,  illetve  koholin. 

Migiiel  de  Barrioa  ugyanis,  mióta  magát  nyiltau  vallolti 
zsidiSniik,  nem  csekély  irodalmi  tevékenységet  fejtett  ki  a  Z6Íd('>ság 
fiiiU^kAben.  Egyebek  kiizt.  úgy  UUszik.  Menáseh  beu-lzivu'l  példíi- 
jár:i  s  miiükáinak  felhaszuálábüval,  ö  is  meg  ki  sértette  »  hrti^l 
vifífmenthé^  tj  csakbogy  Spauf/nlorszáijfial  üíemhfn.  Ezen  orszAg- 
bau  t.  i.,  hol  a  zsidókat  14^J2-ben  kiűztek,  még  az  ü  idejében 
nagyban  folyt  a  titkoH  zsidók,  az  úgynevezett  maraimok  üldOzése, 
Az  Aulü-da-1'é-knek  ók  szolgáltatták  a  legtöbb  áldozatot. 

EgyeiH'seu  a  zsidók  védelmeire  írt  könyv  vagy  nem  juthatott 
volnii  Spanyolországba,  vagy  ottan  nem  akadt  volna  olvasókra. 
Megkísértette  tebát^  egy  ilyent  oda  becsempészni,  9  erre  felhasz- 
nálta Pizarro  de  Olivero  szóban  forgó  könyvét. 

Buda  vLSiizafoglulása,  mint  a  kereszténység  nagy  di^idalmat 
élénken  foglalkoztatta  az  egész  keresztény  világot  és  irodalmat 
szfílt,  melyhez  Kurópának  majdnem  minden  népe  járult. 

Pizarro  könyve,  mint  az  tdöszó  kieuieli,  az  tdső,  mely  gpa- 
nyol  nyelven  leírja  ezen  a  spanyol  nemzetre  nézve  kiválóan 
énlükea  eseményt. ")  Elórelátható  volt,  bog)-  jó  kolefce  lesz  és 
sokan  fogják  olvasni.  De  Barrios,  kitől  Pizarro  már  két  költe- 
ményt elfogadott,  vagy  tán  épou  kért  e  könyve  számára,  élt  a  jó 
alkalommal. 

A  zsidók  érdekében.  kUlimÖs  lekintfMcl  Spintiokuníáijra  irt 
egy  véd-  és  viUiiratot  A  czéljáuak  megfeleló  adatokat  Menásoh 
beii-Izráel  irataiból,  illetve  a  maga  könyvéból  vetto^  a  ezeket 
megtoldotta  több  másokkal,  kivált  ulyauokkal,  melyek  -S/ííinvo/- 
oritZfii/ra  és  spanyol  írókra  vonatkoznak.^)  Az  ily  formán  létrejött 

0  A  JercDiiáa-,  a  talinud-,  Jvsephiis  6e  Philóból  vett  idézclek, 
valamint  az  cgyiptouii.  színHÍ,  götüg  éérőmtá  királyokra  voiitttkoxó  aJatok 
többnyire  elötbnluliiak  Meuáseh  ben-Ixráel  Feiiio/álAu  ^  Me-jmtjiié*éhf^\\, 
illtlvi-  inagdtiuk  Burnosnak  kÖDVvobcíi,  cp  ügy  íz,  mit  as  EvtUl-imt 
dbvsziil  H  burgoai  zsid<jkrö1,  a  spanyol  Ksíddk  kíüsuÍBOuek  iga7.i  oltalrúl  sat : 
I.  /k(/^¥eWi'/ii/ Julirbuch  i.  h-  160  — 17^.  l.  éa  Mencudi  b.  htátl,  Urael 
iiiograeDU^se,  lU.  fej.  5  — 12.  pont. 

')  ,  .  .no  ea  mucho  quiera  tuinbicu  uiia  Pluma  EBpaimolft  entr.'ir  it  la 
parte  de  eeta  aclamacioii  luzida,  DÍeiido  la  u\9»  iulen-íuidu  oiiti-c  la^  NaeíotieH 
toilaa ...  En  los  libvos,  que  bafita  aora  cu  Uivfiraos  Idiomaa  ae  Iikii 
impreaeM)  bhI l^oíogo  VL  I. 

°)  L.  feut  830—1  I.;  v.  n.  ax  Kmléi.-irití  fentebbi  ismertet <WiUni 
a  Spaiiynlorozágra,  illetve  spanyol  írókra  voiiatkoxó  egydb  adatokat. 


^' 


AU.ITOLAOOA  KHnnVIRATA. 


835 


iratot    mint    n    btuhti  siri'fők  rntlfkirnUit   ii^^aiiCMik   Pizatrouak 
adta.  H  így  Pizarro  könyvével  egyíilt  jiittattri  fSpftiiyolurs/.ághri. 

Az  egész  lí^y  >i>ifi  fiaus'.mt'ly  H  Z8iil6k  vf'ilehn/'roíitinfMiio- 
r;in(liinnit,eKy  spanyol  ÍTScknok  ajánlott  kiiiiyv  lAvrn,  álczfm  alatt 
Spanyolországba  cíipmpíszptt. 

lunpt  jft,  hogy  t*/  az  omlékirat  olyan  feltűnően  sokat  Uy^' 
Inlkozik  íS/wH^v/ori-zAggal  s  a  zsíiléknak  ottan  íist^lt  tlolgaival ; 
hogy  kiválóan  ajKtni/nl  forrájíokat  idéz,  s  kizárftlajj  azon  láinadá- 
sokat  í'záfolja.  melyekot  «píin^' /  inSk  intéztek  a  zsidók  ellen.  Innét 
magyarázbrttó  továhltA  a  Jjutber  ellen  intézett  feuteinlított  nyers 
támadi'ifi,  mely  nagyon  is  tapintatlan,  söt  veszed  el  meR,  ha  csíik- 
URyrtn  előfordul  e(?y  Schoening'  generálisnak,  a  luihtránm  bran- 
denburfiiak  vezérének  átnynjtoti  endékiratban,  de  nagyon  is  helyén 
van  e^iy  Siiaiiyolorszáfiol  szeniinel  tartó  iratban. ') 

Vájjon  De  Burrius  e  hamisítAsAval  rászedte-e  Pizarrot? 

l^gy  hiszem,  hogy  nem. 

Pizarro  hnráijóttnk  (>mi  amigo*)  mondja  az  általa  nagyon 
kidicsért  De  Barriost,  ki  akkor  már  nyíltan  élt  mint  buzgó  zsidó. 
Mint  vele,  Cigy  más  iísidókkal  is  állt  i'BSzekolt<^té8bcn,t'gy*'bek  közt 
az  elókelÓ  állasban  levfi  Don  Manuel  de  Belniontevel,  az  auist<T- 
dami  zsidók  akkori  képviselójével. ')  Az  li  köuyveott  jelent  meg, ") 
a  hol  de  Barrios  szokta  kinyomíitni  munkáit,  egyebek  közt  azokat 
is.  melyek  cpyes  zsidókat,  vagy  ass  Összpr  zsidÓBftgítt  dicHÖitik. 

Buda  visszafoglalását  pedig  sehol  !ieni  iUinepli  mint  a 
kiTesztnek  diadrilmát  a  félhold  frdölt,  hant-m  Cíak  könyve  vége 
felé  (19i*.  1)  mindössze  annyit  mond  el,  h^gy  Buda  soká  fájdal- 
mára volt  n  kntholikus  lelkeknek,  s  hogy  visszavivása  tartós  öröm 
a  keresztény  szivekre  nézve. 

Mindezeknél  fogva  valóazinfi,  hogy  maga  Pizarro  de  Oli- 
reros  is  tilkrrr>tf*^m/  volt,  ki  mint  titko'í  zsidó,  készséi^esen  r"  ■" 
a  zsidók  érdekéhen   koholt  emlékirat  felvételére   «;   terjeszti^ 

Diu  KoiiN  Samuki.. 


')  Sclioeiiing  cMkugyan  n  7a'h\(*  vAnm  foltil  oxtrornoItA  n  várat,  ml 
úv  llnrrton-itnk  cwik  kapujára  jöhrtutt.  llniiii»ttHf>át  JiikÁbb  int^t«tí  a 
twrilni  gencMHsbor,,  kivel  Síuiayolomzágban  alig  álltak  iteaxeköKcuyiem 
Dilut  valamely  oeítrák,  bujor,  vagr  cgyíb  katiiollkm  nmut  genenUUhoz, 
kitol  inkább  nicgtti<1halliik  az  ígaxat. 

»1  L.  rúU  k'níf0rrit\éi/  Scphantini  yiM.  Pixarrti  •  11 1.  I   ff)  k^y-  ! 
IcvHot,  melyet  Builn  vlvá*n  alnit  a  vár  alól  trUk  Manuel  ilc  liolmoulii. 
kt  azt  Pixarri)  rcndcIkuiéMÍre  bocsájtotta. 

'}  En  caaa  do  Yacomo  (ixflia:  Jabakob)  de  Cordovi. 


'"« 


KÜLÖNFÉLÉK 

n.  MIKLÓS,  1308—1336.  GYŐRI  PÜSPÖK 
MELY  NEMZETSÉGBŐL  VALÓ  VOLT? 

Boldog  Csáki  Móricz,  szentrdomokos-rendi  szerzetes  legeu- 
dájáiiak  Taegiusféle  másolatában ')  olvassuk,  hogy  nevezett 
Móricz  barát  *)  megkereste  György  fia  Miklóst  (Nicolaum  íilium 
Georgii),  hogy  azon  jószágokból,  melyeket  szerzetbe  lépvén  elha- 
gyott, adjon  valamit  a  margitszigeti  apáczáknak,  hova  tudniillik 
az  ö  neje  »bereke8zkedett.«  Miklós  úr  azonban  e  kérést  meg- 
tagadta, mire  Móricz  barát  azt  jósolta  neki,  hogy  fél  év  múlva  sem 
a  maga,  sem  a  más  jószágait  birni  nem  fogja.  Ugy  is  lett.  Miklós 
úr  öt  hónap  múlása  előtt  súlyosan  megbetegüle,  és  halálát  köze- 
ledni érezvén  magához  hivatásai/:  Miklós,  győri  püspököt  meg 
Andrást,  kiknek  meghagyta,  hogy  Móricz  barát  kívánságát  tel- 
jesítsék. 

Elindulva  a  legenda  nyomain  először  is  tudnunk  kell,  ki 
volt  ama  csökönyös  Nicolaus  Jilius  Georgii,  ki  az  ugodi  Csáki 
ágnak,  melynek  Móricz  barát  volt  az  időben  utolsó  fisarja,  jószá- 
gait elfoglalva  tartotta  ? 

E   kérdésre   megfelel  I.  Károly  királynak  1332-beD  kelt 

^)  Kiadva  a  Bollamliptákiiál  Acta  Sandornui,  Mártii  tomus  III.  pag. 
2öíJ.  Pi  legenda  valósziiuileg  magyarból  van  fordítva  latinra;  közel  egy- 
korú, 8  adatni  hitelessége  ellen  egéH/.b<-n  vevr  kétséget  támasztani  alig 
lehet,  noha  megesett  vele  is,  mint  annyi  középkori  okmáuynyal,  hogy  a 
későbbi  másnlúk  sok  hibát  ejtettek  bele,  mi  tekintve  az  akkori  írásmód 
niei-éflz  rövidítéseit  a  egyéb  sajátságait,  mentheti  ugyan,  de  a  történet- 
búvániak  Hok  bajt  okoz. 

^)  A  hart'ü  t^y.6i  frtíttT  i'rtelemben  veezeDi,  mint  a  középkorban  a 
s/.láv  /írnf  után  általában  annak  vettek,  valaminthogy  a  szerzetes  nők. 
némelyeit  8r«Jíc^-fí/.-iiak,  azaz  nővéreknek  hittak  szintén  a  szláv  utiii  (I.  a 
Margitlegendát .  Ez  i.'^  egyik  tanúsága  annak,  hogy  a  szerzetes  rendeket 
nagyrészint  a  e>/htvok  liozták  hozzánk. 


KÜT.öHPlElitK. 


837 


Hdomilnylf^TvUt '),  in».'lybíil  iiicgfírtjük,  liogy  miiit/in  CsAki  Móricz 
szerzettje  lópe,  az  ugodi  birtok  Csáki  Pétorre,  Móricz  unok.i-teat- 
▼érére  »inxta  ftpprobatissimam  regní  consuotudiuem*  ez/illofct  át. 
Ezen  Péter  pedig  ama  jószágokat  a  >Nagy«  Henrik  bán  fiának, 
Iván  oádoruak  adta  át  bizonyos  össseg  pénzen  a  király  engedel- 
mével. 

Ezen,  közönségesen  ugy  nevezett  Német-t^jvári  Iván  és 
örökösei  kezén  voltak  tehát  Móricz  barát  előbb  bírt  jószágai 
1332-ig.  S  igy  ez  ideig  utolsó  birtokosa  MikMs,  egy  izben  királyi 
táruukmestcr  vult,  ki  azonban  nem  Georgiusnak,  hanem  Gregorius- 
iiak  *)  fia,  s  Iván  nádornak  unokája  vala. 

Kútfőnk,  a  legenda  szerint  tehát  MikKis  györi  pűs|»ök  :í 
Gergelyfia  Miklós  tárnokmester  Ha  leenilett  Dt  ez  IfbetetUu, 
Mert  TDÍg  e  Miklós  1311.  április  30-áu  még  nagyságos  úrfinak*) 
neveztetik,  addig  II.  Miklós  (h  gyí^ri  plíspök)  már  1308.  novem- 
ber 27-éu  választott  (postulatus)  iryóri  pnHpíiknpk  tzímezf^Mik. *) 

Föl  kell  t-ebát  tennünk  vagy  azt,  hogy  kCittVKikbeu  JilUs 
helyűit  fratribus  szónak  kellene  állania,  valamiuthogy  kii'tségteleo, 
hogy  Andrda^  kit  kűtfönk  szintén  Miklós  tíáoak  urvoz,  nem  tia.de 
testvére  volt  *í,  vagy  —  amí  szintén  nem  lehetetlen,  hogy  Miklós 
győri  püspök  Miklós  tárnokmesternek  csak  közeli  rokona,  teszem : 
uagybátyJH  volt,  mivel  a  középkori  uyelvszokás  a  közeli  rokonokat 
is  íijtafcr  névvel  ÍOzi  össze. 

Mert,  hogy  közeli  és  szoros  viszony  állt  Itmu  közöttük,  kitet- 
Nzik  a  következöhöl  is .  Miklós,  még  mint  választott  gyóri  püspök 
Henrik  meslnr  szlavón  bánt  és  iinnkaiKtHCsét  Gergelyfia  Miklós 
mestert  ugyancs.nk  a  késóblti  királyi  tjirnokniestert  képviselte  I. 
Kiiroly  király  koronázásánál  Budán,  t.'í09.  jiinius  I5én.  *)  Viszont 
a  szövetségbe,  melyet  Fürstcnfeldbini,  1312.  jannárins  13-án 
MiklÓM  tárnokmester  és  testvére  András  mester,  továbbá  unoka- 
te.Htvéroik  .lános  és  Pé.t**r  néhai  Henrik  szlavón  bán  fiai  Frigyt« 


>.■  AV/.V,  CíkI.  VIII'UI.  579.1. 

')  E  nevek  (íllrMfiüm*  ufiii  «xoknlUii ;  i'prii  iiúlok  u  flofiirdii)  ui 
JnjtMtlitri  iliphnuu/iítí  FjmlA'fk  1.  k&t4*ti'  8tí.  1a|iJiIii. 

")  Uazfti  ithuán^lár.  II.  27.  I  :  >MagnÍfioiu  iuvnii*  NycnUiu  filitiB 
Oreguríi  ruitfpiitcr  tatmruicoritm  vt  cnmn  .SuprMiiieiit<Í8.< 

*)  Votikáni  miujit.  Oh'ratuír  l.  mtr.  II.  kHt.  1  lü.  Iiiji.  Itol  n  jegyűt- 
liru  iix  fttlfttatik  fftl61e.  hvfgy  t<1ua.  ét  t30B.  koxi  nnmaiii«  plbípdlií  neo- 
kiTii  UlL 

")  A)K«i  ki^luK*iiy.  I»<j(£y  kel  Us»lvrfr  iigrAiutxon  krT«««tnevct  vmwM. 
H  k^ixt'pknrbttii  nem  Rzokntliui ;  Rxnnhau  n  Nemet  Ujvirínknál  mi^íii  c1^ 
iipiii  fonliil. 

•)  l'nuhtMt  wMiyy.  tfkiralttir,  !,  »ur.  II    kül.  HOft,  la|'. 


OBztrák  hcrcjiteggel  különös  bizto&ifcAatikni  kötöttek,  befoglalták 
Miklós  gyíiri  püspököt  is. ') 

Nekeuí  mindezek  atán  kétségtelennek  l&tszik,  hogy  TIl- 
MiklÓB,  e  n^vcn  a  második  g^fui  pÜsiMJk,  ki  13í)8-tíSl  13;?t>-ÍK 
viselte  a  győri  püspöki  móltóBfigot,  a  licdcri  ffinzctKíjhOl,  d*" 
yeurri:  /Jednifi  vaíú  volt.')  Nagy  köszönettel  Tcnn6m  m^gis,  lm 
tisztelt  tagtársiiiuk  vagy  a  győr-egyluizmegyiii  törtéuetíiók  vala- 
melyike egyéb  adatokkal  is  niiígerüsÍti'U('UL*k  vélemény embiíu. 

Pör  Astai^ 


A  SZENT-JOBBI  APÁTSÁG  MKGSZÜNE8E. 

A  váradi  püspöksí^grő!  írt  jeles  köny  vfibpu  ( IJ.  475. 1 .  i  Bunt/i- 
iay  Vinczíi  psnk  fül  tevésként  említi,  hogy  a  p&losok  Szent-Jobbról 
1556-biin  menckfiltrk  el,  miilön  azerdí-lyi  hadak  VfinwloBtroniám 
iudáltak. 

A  szerzet  mcKftzüu<?se  valóban  Összefüííjí  Izabella  királyné 
és  tlTinos  Zsigmond  píírtjánnk  nira-szervf*/.kedtsí'vcl  s  mfig  is 
nevczhotjük  annak  eszkozlftjét  1560.  május  IK-án  ngyanis  BAca- 
btm  Ferdinánd  király  Trlegdy  Istvánnak  a  CBanüdmPgyei  Ludáuy-, 
Tárnok-,  Oroszlános  6a  Mnkó  falvakbíin  levő  húsz  jobbAgytelkét 
Pftulóí'zy  Sobcstyi'^nnok,  Darnóczy  Islvúnnrik,  Farkas  Györgynek 
és  Slulticzay  Kelemennek  ajándékozta.  Telegdy  Miklós  tudiiiillik 
hűtlenség  bűnébe  esett,  mert  —  nem  tudni,  mi  által  Ösztönöz  tetve, 
ellenségesen  rontott  a  remeték  fnanádnifififtn  szeniiobbi  zárdáj&ra 
8  abban  hét  rcmeto-testvért  kegyetlenfii  megölt  (Liber  Rogíiis 
Kerdinuudi  el  Maximilia-ji.  1562—1575.  —  472.1.)  Az  oklevél 
ugyan  Csanádmcg^-ebe  teszi  Szent-.lobbot  valószínűleg  azonbai* 
csak  tollhibából. 

Hogy  Telegdy  Izabellához  pártolt,  már  1B69.  ang.  1.  említi 
ft  király,  midÖn  oroszlánosi  birtokainak  egy  részét  Zagyvay  Simon- 
nak, Bélaváry  Györgynek  és  Vizkelethy  Jakabnak  ajándékoztíi. 
(U.  0.  414.  l)  Az  elkobzásnak  t*;bát  még  korábban,  valószinüleg 
1557-ben  kellett  történnie,  a  mely  időtájban  Telegdy  Miklós  is 
elvette  a  telegdi  barátok  javait  a  ref.  prédikátort  küldött  Szent- 
István  egyházába. 
M.  8. 

>)  /-VíFr,  Cíod.  Vin/I.  487.  1. 

*)  Ebből  értjük  mt*f*  ij;g>'ezcremind  Aiiimk  okút,  múVt  fofiJiütH   cl    I 
Károly  király   l^Jltíbnn   Mikl'Ss   piisi>Ök    ^Ij'íiri    vúrál,   (TAt-üiíc.   Monum. 
llnng.  I.  4A!2. 1.)  Jjev^ii  s  Ifódoríck,  tuláu  ekkor  már  Gergolyfía  Mikli'ie  is^ 
ki  A  tárnoksáí^tinn  már  tHlB.  előtt  kapta  Ut'meter  mestert  utéduK  a  király 
cllcneflfli, 


RŰLÖKrftLtS . 


839 


~,    VENDELIN  JÜRIS. 

A  ii^SSSok*  f.  éri  8.  a  dévai  kir&udalAKt  tárgyazó  fOze- 
tébeu  íi  41.  líipou  ohnsotn.  boRj*  Venrlelin  Jiirij  1440-Í)on  »()laho- 
bolg.'irskija  ili  dako-sloviiiskija  fíninioti*  ez.  oklovél-gyüjteinónyt 
adott  ki.  Hogy  az  évszám  toll-  vagy  nyomdaliiba  1^40.  helyett^ 
—  azt  mindönki  köiinyt^ti  r»Rzvíívehoti,  —  de.  hi>gy  a  nyfljt*íuíéuy 
kiudójának  a  nevp  is  trljcsen  liibAsan  van  írva,  Veneliri  tlurij 
(György)  helyett,  azt  mJir  kevesen  fogják  éazrevíMini.  Hogy  pedig 
e  gyűjtemény  kiadója  nem  egészen  közönbösi  ránk  nézve,  —  azt 
csak  azok  ismerik  el,  —  kik  tudjAk,  hogy  Venelin  (családi  nevén 
Hwcza)  György  MftgyarorszAfíon  és  i«:;dig  BeroR  vArmcgye  szoly- 
vai  járásának  Nagy-Tilmna  községí'heii  1807.  apr.  27.  szí^l(.*telt 
Atyja  János,  mint  jí<ir.-k!i.tlj.  lelkész  gondog  ut'VplósólM'n  részesi- 
tftto  a  kitwm'i  teliotségfi  ifjiit  ki  a  gymnasiumot  Ihigvárt,  a  böl- 
csészetet Szaíbmárt  és  Lembergben  befejezvén,  M<»8zkvába  ment, 
hol  orvos-tudorrá  lett.  Választott  pályáját  alig  ha  művelte,  mert 
teljes  err»vel  a  szlávok  s  különösen  a  délszlávok  /is ti'trtén elmének 
tinOlmányozásálioz  fordi'ilt.  A  korai  habíl,  meghalt  1839.  mnrcz. 
6-án,  megakadályozta  ngyan  mfiveinek  kiadásában,  de  barátja  s 
honfitársa,  egy  Molnár  nevfi  szintén  magyarországi  gör -kath.  pap- 
fiíi,  ki  vele  együtt  volt  Moszkvában  s  kire  kéziratait  hagyta,  gon- 
doskodott azok  kiadásáról.  E  dolgozatok  jelességc  mellett  szál  az 
a  kÖrAlméuy.  hogy  a  szt.-pétervárí  akadémia  ismételt  kiíidásokat 
rendezett  müveiből. 

E  sorok  írója,  ki  a  magyarországi  oroszok  tiirténelméhez  s 
néprajzához  gyüjti  évek  óta  az  adatokat,  alkalmat  fog  venni  ma- 
gának Venelin  György  életrajzához  s  mftkiMléséhez  is  a  részleto- 
aobb  adatokat  megszerezni  s  azokat  a  8záz;tdokliiiu  is  k()zzétciini. 


ZsATKonns  KalmAn. 


TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

/ír.  fíoasner  Erein.  Rétji  magijar  hiizinmáffi Jog.  Itudaptst,  Fratúclin-tármdat. 
1HH7.  —  4^i'J.  lap,  nagy  S-o, 

Az  első  átlapuzás  utáu  is  nyereséguek  kellene  tartani  e 
művet  fölötte  szegény  jogtörténeti  irod almunkban.  S  ha  figyelem- 
mel átolvastuk,  arra  a  meggyőződésre  jövünk,  hogy  gazdag 
szakirodalomban  is  nagy  értéke  volna.  Fejtegetései  világosak, 
adatai  megbízhatók,  módszere  helyes.  Nagy  szorgalommal,  tárgy- 
szeretettel s  az  anyag  áttekintő  ismeretével  van  fölhasználva 
benne  mind  az,  a  mit  földolgozott  irodalom  és  forrásgyűjtemé- 
nyek, valamennyi  hazai  okmánytár,  e  tárgyra  vonatkozólag  nyúj- 
tanak. A  kiadott  kútfői  anyagou  fölül  alkalma  volt  szerzőnek 
eddigelé  ismeretlen  levéltári  adatok  nagy  halmazára  támaszkodni, 
melyek  leihelyei,  főként  az  esztergomi  primási  b  a  római  pápai 
levéltárak.  Egy  minden  részében  önálló  kutatáson  fölépült 
munkával  vau  hát  dolgunk,  melynek  tartalmát  a  következökbeu 
akarjuk  ismertetni. 

Miután  szerzőnk  röviden  előadta,  hogy  a  primitiv  emberi 
társadalomban  szokásos  nÖközösség  mogsznntetéaéhez  a  nörablás 
vezetett  s  hogy  o  szerint  a  házassági  intézmény  eredetét  a  uőrab- 
lásban  kell  keresni :  a  nörablás  átalakulásáról  szóló  részben  érdekes 
bizonyítékokat  hoz  a  magyar  jogtörténet  legrégibb  forrásaiból  arra 
jiózvc,  mint  nőtte  ki  magát  a  tényleges,  valóságos  nörablás  a 
magyar  keresztyénség  első  századaiban  jelképies  szertartássá,  a 
jnelyet  az  érdekelt  felek  barátságos  egyezkedése  előzött  meg.  A 
legelső  bizonyiték  erre  Sz.  István  törvénye  (lib.  2.  cap.  27.),  mely 
arról  az  esetről  szól,  ha  valaki  magának  feleséget  rabolna  »a  lány 
szülőinek  beleegyezése  nélkül.*  A  törvény  szavai  a  contrario  arra 
utalnak  hogy  Sz.  István  idejében  a  nőrablásnak  oly  esetei  is  vol- 
tak, melyek  a  szülők  beleegyezésével  történtek,  a  hol  tehát  a  nörab- 
lás már  alakszerűség  vala.  Ez  az  alakszerűség  még  a  XIII.  szá- 
zadban is  dívott  nagyjából,  a  mire  példákat  szolgáltat  a  váradi 
regestrum  hánmi  eyete,  melyeket  szerző  egyenként  bonczol  és  fej- 
teget. Azonban  a  váradi  regestrum  utáu  nőrablást  ily  értelemben 


TÖRTÉNETI   rRODALOU. 


Ml 


nem  ismernek  emlékeink  ;  fÖl  kell  Lát  teiiuüuk,  bog)'  ez  nz  alaksze- 
rűség kiment  a  divathói  8  helyóbe  a  fejlődés  legközelebbi  fokán  miír 
a  XIII.  század  elöli  á-talá.uos6á  lön  a  ndvásárbU,  a  uövétel,  a  mire 
a  vÖ  (-vevő),  vőfélyek  (-a  vevft  felei),  eladó-lAny  szók  ma  is  utal- 
nak. A  uövét*liiél  lefizetett  ár  eleiniéu  nem  egyéb,  minta  vőlegény 
előre  kialkudott  fejvíiltsAga  flüért^  hogy  a  lányt  magáljoz  vezeti, 
httzaviflKi,  mintha  rabolta  volna;  és  csak  később,  akkor,  midőn  a 
szülők  az  adásvevési  szerződés  után  maguk  adják  át  a  leányt,  csak 
akkor  veszti  el  a  lefizetett  összeg  a  fejváltság  jellegét  s  lesz  a 
zemödés  turtaUna  nem  többé  az  azelőtt  nőrablóuak  tekintett 
tölegény  fojváltsíiga.  hanem  a  leány  fölötti  jogok  öKszesége.  A 
Bzerzödéses  jogügylet  ez  által  eljegyzési  jogttgyltHté  válik  9  befejezi 
a  házasságkötés  őskorát. 

Az  eljegyzési*ől  és  a  házasságkötésről  kell  hát  most  szerző- 
nek szólnia.  Teszi  is  ezt  és  egynttal  a  polémia  terére  lép.  nyugodt. 
elegáns  modorral  s  az  ellenfélt,  mdylyel  méi  kő/ik,  tiszü'lő  loyalis 
hanggal.  Az  oUtínfM  Kováts  Gyulii,  a  jeles  kauonista.  Kovát^  a 
házasságkötésről  írott  müvében  Sohm  elmélete  nyomán  azt  a 
nevezetes  tételt  állitá  föl.  hogy  a  régi  magyar  eljegyzés  nem  h 
eljegyzés,  hanem  tulajdonkép  házasságkötés,  már  megkötött  de 
még  i'l  nem  háU  házasság  s  hogy  a  rája  később  bekövetkező  -tru- 
ditio  puellue*  cs;»k  egyszerű  cselnkmény,  mely  az  eljegyzésből, 
mint  házasságkötésből  folyik.  E  nézet  ellenében  Koszner  azt  bizo- 
nyítja, hogy  a  régi  magyar  eljegyzés  (bármennyire  különbözzék  is 
a  maitól)  csak  és  CHupán  eljegyzés,  íizaz  csak  Ígéret  a  házasság- 
kötésre^ ^  maga  a  házasságkötés  a  ttraditio  puel!av«-ben  törté- 
nik meg,  mely  tiadilio  hát  nem  egyszerű  csulekmény.  hanem  fon- 
tos jogflgylet.  Sohm  és  Knváts,  véleliuük  buiiogatására  a  dologi 
jog  analógiájához  nyúltak.  RoKzuer  e  vélelem  mogt/iinadátíára  s 
a  eaját  nézete  támogatására  sziutéu  a  dologi  jog  analógiájához 
fordáL  A  főtétel  ennél  az  aualogiáuál,  melyet,  mint  a  jogá.szok 
közös  véleményét,  mind  a  két  fél  elismer,  az,  hogy  :iz  eljegyzés 
áll:il  nii'g  a  búzasaágkötés  által  nyilvánuló  nnsztTzés,  régi  jnf*i 
fogalmak  sw»rint  nem  pgyéh,  mint  tnlajdonszíTzés.  Ha  már  most 
ezt  az  analógiát  a  magyar  jogra  .Jkalmazzuk  (mint  Hohm  a  németre 
ulkalmjizta  vidt),  nem  szabad  felednünk  —  mond  Hoszner  —  hogy 
a  régi  magyar  jog  a  tulajdonszerzéshez  mindig  mcgkivántii  a  tr:i- 
ditiőt.  az  átadást  (»introductio  in  corporalem  possessionem,* 
•  aHwignatio*.  fntalutio<)  s  uélkőle  tulajdon[izi'rzé«  (kivéve,  ba 
valaki  az  illető  dolognak  már  am^igy  is  birtokában  vala]  nem 
létessett.  Ua  hát  analógiát  keresünk  a  régi  magyar  dologi  jogban 
a  régi  magyar  házassági  joghoz,  magát  az  eljegyzést  nt-m  Lnrthat- 
juk  a  nő  vagy  a  nö  íVilötti  jogok  mogszíírzéHének,  azaz  házasság- 
kólésnek,    azaz    (el-nem-hált)  házasságnak ;    mert  az   eljegyzés 


TOrrfemcTt  thoi»\t.om.* 


CBak  az,  a  mi  :i  dologi  joguál  u  azerfiöd^s,  donatio  stb.  stb.  által 
szerzett  jogigény'  íwr.i  a  tulnjdonra,  mely  tt^ljps  tulajdoniinkkii 
csak  a  birtoL-  útiLdá.sa  últnl  váliU.  J^y  a  háxassngkut/'S,  illetf^dcg 
mepkittütt  hfiziissHg  is  csak  a  Iraditío  pudlao  által  léU'SÖl. 
Látnivaló,  liogy  a  punctiim  Haliciis  a  traditio  pnellao-ban  rejlik  s 
mikor  turo  inint  fonto.s  jogügylutn;  a  régi  magyar  dologi  jog 
auftlogiája  szurinl  oly  nagy  súlyt  fektet  Roszoer,  a/t  hisxem, 
igaza  vau.  *) 

Az  adftsvevRR  nlakjálKin  kötött  íljcRyzfts  az  cljogy7>HÍ  foplalú 
jismertptést'hez  vczi'ti  Iloszuprt.  Kifejti,  liDgy  a  foglaló  -  arrha  — 
»xerzödéskötíi  alak/ai  vitlt  inAr  a  régibb  magyar  jogban  is,  itiinl 
©zl  Ki  Imán  hires  h/izaNsftgi  tíirvényo  bizonyltja,  plrcDdclvéii,  ln>gy 
a  liá/asBágkötós  •:ili(]«a  signo  sul>íirrliationÍ8<  törtínj6k.  Mivel  a?, 
arrba  tulajdonkép  ii<'m  egyéb,  mint  a  vc-vö  í'6\  foglaltja.  tcnuf-szt^-J 
fcí^i  bogy  nlíMiitín  csak  a  vAlogény  a<lta  »zt  és  cgnk  később,  luid*' 
az  arrha  elveszti  a  foglalói  jelen  tőséget,  Ad  mind  a  két  jegyea 
arrliAt  ogymíísnak  valami  alakban.  Ez  az  alak  a  gy5rű ;  uuba 
elvétve  még  a  XVII.  száy^d  végén  is  eltifordúl  tiáluuk,  bogyr  a 
vÖltígény  gyűrű  bel}ctt  ftraiiylftnczczíil  jegyzi  el  raeuyíissaonvAl. 
Az  eljegyzésnek  legelterjedtebb  módja  volt  különben  nálunk  a 
XI 11.  szAzad  elején  íiz  cskö  s  ebbÖl  még  e  században  a  kézfogás, 
111.  Miklós  pápa  1279.  évi  levele  szerint  e  par  excelleutv  magyar 
szokás,  nőtte  ki  magát. 

Kálmán  kin'ily  említí^tthiresbázasaá|;i  törvényének  szer/önk 
kfllón  szakaszt  szentel  s  figyelemreméltó  fejtt-getéssel  —  mely  a/ 
ismertetőt  meggyőzte  —  azt  bizonyítja  be,  bogy  e  hire^  líji-vény 
szabályai  a  házasságkötés  ötféle  kellékéról  nem  érvényességi  kel- 
lékeket, hanem  csak  ajánlatos  módozatokat  sorolnak  föl  a  divat- 
ban volt  alattomos  házasságkötés  gyanfija  ellen  s  hogy  e  tórvénj 
e  szerint  uem  törvény,  hanem  jó  tanács.  A  dicsőség  azonban,  b< 
a  tridenti  zsinat  alapgondídatáiiak  annyi  századdal  előbb  kifeje- 
zést adott,  Kálmántól  el  nem  vitatható. 

A  sponaalia  de  fuhiro  (eljegyzés)  és  a  npwuaUa  de  pifiettenti 
(házasság)  kifejezések  fejtegetésénél,  az  egyhá2Jog  átalakúláfia 
magyarázatában,  újra  a  polémia  toréro  lép  szerző  KovAts  ellen 

')  Rosxuer  cha^'letcben  inngát  ax  ciháláat  a  puelUe  traditiótól  aú- 
goníaii  ktlliíiiválftsxlva  kell  goudolnimk  ;  «  traditióUan,  mint  léiiyvges  rá  lu 
eljcgrzíísiaíl  majdiirm  foiito6abl>.  jogitgyletbeii  rejlik  a  hilfta«iiAgki'<t^.  inclye^ 
nx  cljegyyxífl  igiírr ;  maga  a?;  elháliie  nctiiBa,  mint  n  Imdítíóra  ktívetkczú  < 
szerű  CHelckiiidny.  itt  k(T(lpsb[í  nem  isjö.  Kováts  elleubeu  a  traditio  pue 
Incbeu,  miiit  egyízerii  cflclpkvenyben,  az  eljegyzés  által  qiia  háicasBilgkOt 
által  mogkütiitt  iiázasságnak  bofejezíipót  látv4n,  a  traditiót  ^  clháliUt  cgybű 
vagyis  <yjí  cselekménynek  lát»KÍk  venni,  ha  jól  értem. 


TnRVfcNICTl    tnn|)AI,OM. 


843 


8  íi  XII  í.  68  XIV.  szftzíidokh^l  cpy  csomó  ailiitrit  kU*z  nniiak 
bebizoiijít/isához,  liogv  a  kí-tféle  sponsalin  vili^gosuH  mugvolt  külöu- 
böztetve  nálunk  is.  Külöuöst'n  fmitos  itt  az  1279-iki  bud:ii  zsiuat 
tíinúaílga.  melyre  nfiii  ok  nélkftl  bolycz  nagy  aíilyt  a  szerző.  Nagyon 
érdnkes  szakasza  a  miinki'inak  különben  nz  is,  moly  a  Nagy-Lttjí« 
korabeli  »Ars  notarialis«-f61e  formuln-gyöjteuiény  alapján  sze- 
meink elé  vezeti  a  XIV.  századi  »pülgári  házasság*  (sit  venia 
verbo)  intézményét  hazánkban,  vagyis  hogy  vilAgi  hatósáfí,  ncvt?- 
zetespu  a  bíró  előtt  luiut  kíitöltek  a  felek  Lázaaságot,  olv  ?«<*- 
tokbeu  is  birn  elfi  járulván,  elíítte  a  nyilvilnossiig  vrgHU  az  alat- 
tomos házasságkötés  gyanújának  elkerülése  czélj&ból  a  házassági 
beleegyezést  ismétlendfik,  midőn  elCbb  már  megtörtént  volt  az 
érvényes  házasságkötés. 

Az  al.attiimos  házasságkötés  s  a  tridenti  zsinati  végzeményíg 
való  ef^yházi  házasságkötések  tíirténelmi  fejlődése  hazánkban  fog- 
bilják  el  a  kövotkezti  szakaszokat  8  vezetik  szerzőt  a  forma  tn- 
deniina  szerinti  házasságkötéshez,  hogy  aztán  ezen  alapvető  forma 
fcridentiua  egyházi  receptiójáuak  kérdésénél  alkalma  nyíljék  a  pro- 
testánsokra Tonatkozólag  Kovát-íétól  eltérő  nézetét  érvényre  jnt- 
tatni.  Ro>zner  szerint  1.  a  tridenti  végzeméiiy  nálunk  csak  a  XVII. 
HZj'iziul  legvégén,  vagy  épen  u  XVITI.  százud  logolejéu  jutott  .az 
observantift  által  átjilános  kötelező  erre ;  2.  a  protestánsok  tt'njfUtfrs 
szervezkedése,  (niintjln  a  katb.  egyház  ttirv^nfft-íi  szorvezkedésrtket 
ágy  8(sm  ismerhnti  el)  már  ré;;en  ez  éiTényrtsjntiís  eMtt  megtörtént 
és  így  3.  az  említett  zsiimti  végzeraény  a  niagyarorsz;igi  protps- 
tánsokra  még  a  katb.  ogyházjoi;  kizárólagos  szempontjából  sem 
bír  jogerővel.  Ismertetőt  Uoszner  okt>skodása  teljesen  megcyőzte. 

Ezzel  le  is  bouyolítá  előttQnk  szerző  a  házasságkötés  hazai 
türlí'nelmi  fejlődését  egész  a  tridenti  végzeményelfogadásáig.  Lát- 
tuks  mint  fejirMJi'itt  ki  a  iiGrablásból  a  nŐvétel  mint  rompositionális 
jogügylet,  mint  vezetett  a  szerződéses  foglalóhoz,  melyből  eljegy- 
zési foglaló  lön  ;  mint  lépett  a  foglalóhoz  az  eskü  s  az  esknből  a 
kézfogó  mint  nőtte  ki  magát  Láttuk  müvében  (uem  ezen  ismer- 
tetésben) az  alattomos  házasságkötések  elleni  kttzilelmeket,  a  világi 
hatóság  előtti  házasaágkötést  mint  óriás  lépést  a  nyilvánosság  felé, 
megismerkedtünk  a  spousalia  de  futuro  és  de  presentí  különbsé- 
gének létezésével  b.azánkbau  s  aztáu  az  egyházi  bázasHágkötéssel 
a  forma  trideutiua  előtt  ós  utánig.  Nyugotltau  térbet  hát  szerzőnk 
az  eljegyzés  külüu  tanához,  a  hol  azou  szakaszok  emelendők  ki, 
melyek  uz  eljegyzés  jogi  következményeiről  s  az  éljenzés  fölbon- 
tásáról s/.óUiak,  —  természeteseu  a  régi  magyar  jogi  praxisban. 
A  jegyesi  höség  megszegéjiét  tirgyazó,  továbbá  ama  számos  pél- 
dából, melyet  í-zerzu  az  eljegyzés  fulboritásáiiál  divoti  peres  eljá- 
rásokról fölhoz,  látható,  mekkora  a  kUlőnb&ég  a  régi  magyar  jog 


844 


TOnTfcíTOTl  IRODALOM. 


szerinti  eljejíyzés  {pactum  »le  conlmbeudo)  í*  a  mai  eljegyzés  (ezen 
nosze-sommi-fogil-meg-jól}  kőzött,  de  Íátli.Ht/i  miinlniinyiVil  szer- 
•ilSnk  polpuukus  fíít^tele  is,  hogy  n  régi  mji^yar  jog  szorint  ír  más 
íiz  eljegyzés,  míia  a  házfissigkötés. 

A  házftSsAip  akjiflAlyok  tana  kimerítft;  a  kiadott  As  kiadat' 
lan  adatok  halraazíVt  szitzÍí  rtkribiúval  dolgozta  út.  Krro  csak  egy 
ördekos  példAt  idézők,  t.  i.  a  vallíirtkUlönbséc  miut  házfisHá^i  aka- 
dály fívjtfígptíjsi't.  A  kérdés  itt  a  körül  forog,  vajjcm  Sz.-Tjjiíalú 
1U92.  évi  szabolcsi  törvénye  a  zsidók  és  keresztyén  niík  közötti 
hAzasságokról,  olyan  szövfgfl-c,  mint  Péterfíy  közli,  vagy  mint  a 
hogy  a  corpus  jurisV  Törvény tárnnk  szerint  >si  iiidaei  tixorcu 
chi'isfinufUi  sibi  associaverint.  .  .« ;  Pélerfty  szerint  »si  indaei 
tij^ores  christianontm . . .  «  a  helyes.  PéteríTy  a  maga  szövi?g6t  oda 
magyarázza,  bogy  o  törvény  azon  eseti-e  szól,  ha  zsidö  valamely 
keresztyén  férfi  feleségével  concubinariuB  viszonyban  él ;  a  corpus 
juris  szerint  pedig  zsidónak  keresztyén  feUáttjrt  kell  érteuQnk. 
Hoszner  közli  a  törvény  bécsi  kéziratának  ÍKCsirailéjét,  mibftl  iiztAn 
a  sRemlélÖ,  :i^  olvasó  a  corpus  juris  javára  dönt.  mihul  az  köv^t^ 
kezik,  hogy  ZRÍdó  és  keresztyén  Sz.-L<^zló  korá.bau  összeházasod- 
hatott. A  kérdés  nem  rég  ncut  jellegű  vala:  a  Popper-Castrone- 
Ugy  alkalmAhól  a  priniás  Péterlfy  magyarAzatAt  fogadta  el  emlék- 
Iratíihau.  a  mit  Roszner  müve  utVii  UVhbé  nehi^zen  eselekednék. 

A  következő  fejezeteket  átngorván,  hogy  ez  az  ismertetés 
hosszúra  ne  nyftljon,  rAtérek  a  mfihöz  fTiggesztett  kivíilóan  énle- 
kes,  é8tanulsi'igosnkmáuytArra,mely  legnagyobb  részt  a  Vatikán, 
a  Dataría,  meg  a  prímás levéltárail)ól  lOOdrltoklevelet  t:irtalra;ix. 
Ez  oklevelük  nem  időrend,  hauffm  anyng  szerint  vannak  9  cs*> 
poríhü  osztva.  Azon  tulatok,  melyeket  a  II.  csoportban  a  C/obor 
Mihály  és  Turzó  György  az  első  protestáns  nádor  leánya  kíizöttí 
házasa,  akadályról  közöl;  továbbá  azon  adatok,  melyeket  a  XVI. 
századVteli  magyar  papok  coelihatusi  viszonyairól  Hosiusuak.  a 
híres  lengyel  egyház  tmgynak  jeleutéseibííl  merítünk  (a  III.  cso- 
portban)', nemküliinbcn  azok,  melyeket  az  eljegyzési  és  házassági 
szt'rzfídések  (VII.  csop.)  vagy  a  miecellaneák  (IX.  csop.)  között 
Báthorj'  István  nXiÁov  hásiasságára  (I5IÍ0),  a  csejthei  szörny 
Báthory  Erzsébet  eljegyzésére,  vagy  IL  Ulászló  királyunknak  az 
özvegy  Beatrixszal  folyt  pőrére  vonatkozólag  stb.  sth.  találunk,  — 
mindezek  egyház-,  köz-,  vagy  családtörténeti  szempontból  is  (nem- 
csupánegyhiázjogiból) érdekesek.  Azonban  én  itt  csak  fizt  .akarom 
kiemelni,  a  mi  szerzőnk  polemicus  tételébe  esik.  Ilyen  az  1.  bx. 
oklevél,  melyben  IX.  Bonifácz  pápától  (1389.)  egy  oly  magyar 
eljegyzésről  értesfllilnk,  melynél  a  lány  hozományát  már  kiadták  s 
mely  mégse  házasság-  kötés,  hanem  csak  elje.gyzé8  s  melynél  ii 
sponsalia  sponsus  stb.  szók  a  le«udő  háaasságkötésrc  vonatkoznak. 


TflRTéJflíTl   IRODAtOM. 


ft4 


TTgyancajik  IX.  Rdnifácznnk  a  9.  bjí.  alatti  levftlóbí'il  117.  IfttHKÍk^ 
hogy  a  házastársak  >matrími)uium  iut«r  se  per  vorbu  Ip^itimn  lie 
pniRseuli. . .  .piiWire  coritraxm-uut*.  Nyomósalih  órt<>kkel  hirriiik 
II  IV.  csoportbeli  eljegyzési  pöriratok  esetei  n  XVlí.  sxítzíMlhrSl 
Az  esztiTj^omi  lielytK'ki  sz.  szék  Ítélete  szerint  (2S.  sz.  oklevél)  Jiz 
eljogyzéittiM  —  ha  inils  nem  történt  —  a  férfi  visszaléphet  bir'iiig 
fizetése  DÓlküI  is;  ha  mtr  testileg  érintkezett  jegyesével  n  ítítffl 
ttrwtífrtf  eljpgyzés  iitAu,  nagy  birsílíiot  fizet  a  parAziiasAKért  (20. 
sz.),  de  az  eskfl  daczára  visz;ílépiiet  az  eljetívzéstVil,  mert  az  csak 
>c(nitr!ictnK  spoiisalioriirn  spii  míUrinmnii  de  fnturoc,  Kllenbín  ha 
a  vfílefíéiiy  bfberbe  is  ejté  jegyesét  (30.  sz.),  akkor  köteles  iiöO! 
vftnni.  Ezek  a  példiik  azt  bizonyítják  hogy  a  sz.  szék  méltáDyo88á.>rÍ 
tekintf»tek  s  uem  elvek  ahipjAu  itélt. 

A  köteiéki  pörökre  vonatkozó  oklevelek  közül  kieniplem  a 
;15  -  42.  szAmíJakat,  melyek  a  losonczi  Bíinfíy  György  i'5  najíylúcsei 
Üóezy  Magdolna  közti  el  nem  hált  ház:ti4sági>t  t/»rgy;djAk.  A  itör- 
iratok  fogalmazása  oly  zavai-oR  a  kifejeyésekbcn,  hogy  az  olvasó 
ez  oklevelekel  nem  ide,  hanem  az  eljegyzési  pöriratok  közé  tarto- 
zónak vélir  mindaddig  míg  a  42.  RZ.Iinö  okirat,  az  ítéletlevél,  föl 
nem  világosít,  hogy  »m.atrimohiiim  contractiim  iturverhadepnie- 
senti*  forgott  fönn  a  felek  között  és  nem  eljegyzés,  mint  a  36—41. 
sz.^imú  okiratok  után  hajlandók  volnánk  hintti.  Az  eset  fontoS;, 
csak  utalni  akartam  ríl. 

Az  oklevelek  kiadása  gondos;  csak  két  elnézésre  akatlUim. 
melyeket  a  nélkfll  Imgy  kio^inykedni  volna  ezAndéknui,  kijavítok. 
A  H58.  lapou  »prira/Mr/iV)riíí»  (?)  t'ic*  helyett  principaUornm-iil 
kel!  olva.sní  sakkor  a  kí'rdfijel  a  zitrjelek  közt  ("öíösleges ;  ép  igy  a 
3fi7.  lapou,  ha  az  >«/  m  praesenfta  (?)  ctc^  helyett  »«E  inpraexmtin 
rtti-et  iíjvasiuik. 

A  mü  kiMlfUsa  bibliofilhoz  inóltóati  elegáns. 

Kakolyi  AapÁi>. 


líi'^moiiiuiiyfj  utatiUa  UtigffarorvzAqun    I  7i)3 —  I  791'ben.    Ntínietbtíl 
ford.  óa  bevésetté    íirfktK*  Istvún.   Bn(ÍApe«t.    líSB?.  Fronkliit-Tdreúlut. 
(IG.  r.  142  lop.  OImó  KiVnyvtár,  231-  í*.' 

Hofmannseggtiek  útinaplója  ma  caak  történelmi  adalék,  mely 
hopilLantást  enged  a  múlt  századbeli  magyar  t&r&adalom  éleiébe, 
melynek  története,  elég  ceodAlatoe  módon,  máig  sincs  megírva. 
Hn  rnei?trjAk.  Hofmaonsegg  megjegyzéseire  Tiúndenegetre  fognak 
bivntkozui.  ElÖkelö  HZi'irmazáHÚ  azfiBZ  volt,  ki  sokat  fitazoli, 
tanúit  és  rangjaboli  emberekkel  otthon  és  a  knlföld*"*!)  gyukraii 
lintkezettí  tudta,  mi  ülik  én  azou  felül,  hogy  ngy«s«u  mozgott  ív 


P4ri 


TARTftí«Rn  rROI>Al/>M. 


snloiiokbaD,  melogebbeti  is  érileklAdött  az  ismeretek  egyes  ágai 
irftut.  Inkíibb  tennészetlmrát,  mint  tcrmfíizottudós. 

Madarakat  rovarokat  gyfíjteni  némi  elfogultsággal  jÖtt 
hazánkba  —  s  i^lső  inondatM  is  meglopelóöt  íírúl  pI.  >LohHtotlen 

—  így  kezdi  —  jobb  postai  szolgAlatot  kivAnni  is.  mitit  ebbeu  az 
orazágbíin  van.í  Buda  környékí't  bebarangolván,  a  dunántúli 
dombos  vidékre  rándult  ki  s  napokon  M  trvrtó  kalandozásai  után 
teszi  azt  a  niegle|>ö  észrevételt^  bogy  »rendeHbúzíUnií'g  nem  latolt 
Magyarországon.* 

'  Könyvének  igazAn  történelmi  érdekf?  olt  kezdődik,  mikor 
(1793.  július  23.)  Barauyavármegye  alispánja  Öt,  mint  gyanúsat, 
fogságba  t-étette.  S  e  fogságban  szerette  meg  hazánkat,  ügy,  hogy 

—  saját  vallomása    szerént  —  öröme   nagyin   kuzépszerfi   volt, 
midöu  aug.  6-án  végre  megszabadult.    Ugy    bántak    volc.    hogy 
>haMonló  esi^tbou  akárhol^  még  u  legrendííribb  államban  som  lehe-. 
telt  volna  ilyet,  vagy  legalább  is  jobbat  várni.* 

Elmaradt  útlevelét  Béoibi'^l  kellett  előteremteni  s  noha  oda 
és  vissza  100  mfd  az  út.  a  tizedik  na])on  már  elintéztr'k  Ügyét,  a 
mit  lia/.ája  viszonyai  közt  ö  nem  mert  volna  remélni.  Doha  ekként 
dicsérve  szól  íh  a  megyeiigazgati'isról,  melyet  az  alipánnals  megyei 
urakkal  való  társalgásból.  sÖl  egy  megyei  gyűlésen  szerzett  kőzve- 
tétlen  tapasztabitból  j6l  megösmerhetett  volna,  távolról  sem  birt 
arról  oly  tiszta  képet  alk<jtui  magának,  miol  pi.  a/ angol  Towu$on 
Róbert,  ki  ugyanazun  évbfn  járt  nálnnk  s  kinek  könyvét  (Travols 
iu  Hungary.  Lumlou,  1797.)  szintén  érdemes  volna  átdolgozni  az 
Olcsó  Könyvtár  számára.  Német  embernek  nem  lehetett  iga^ 
érzéke  a  törvényhatóság  és  az  önkormányzat  iránt. 

Mintha  csak  Kazinczy  ötijegyzeteit  olvasnók,  mikor  HofF- 
maunsegg  a  vidék  és  főváros  társaséletét  festi,  melynek  megfigye- 
lésére sok  érzéke  van.  Társaságszeretö  ember  lévén,  úri  és  polgári' 
körökben  egyaránt  megkedvelik  s  o  társaságokban  sok  szellemi 
élvezetet  talál ;  a  polgárok  társalgási  haupját  azonban  szegényes- 
nek találja,  mert  a  polgár  leányok  nem  elég  műveltek.  A  drezda- 
éa  pesti  élet  közt  uera  fedez  föl  oly  ellentétet,  hogy  mindjárt  pari 
huzamot  kellene  vonnia,  a  hogy  mauap  annyiszor  teszik,  Nyugat 
és  Kelet  közt.  De  ha  szebbnek  ítéli  is  Pestet,  mint  az  Ö  imádolt 
Drezdáját,  mégis  felötlik  benne  egy  vagy  más.  mi  idegenszerflen 
hat  reá ;  így  az  állatheczek,  a  fegyveresen  látogatott  álarczos- 
bálok,  hol  alig  értenek  a  franczia  négyeshez  stb. 

A  vidék  —  .íános  pap  országa.  Roppant  termékeny,  tehát 
nagyon  sok  a  fölöslege.  ítéletének  mérveöl  ott  van  a  paraszt,  Id 
egymaga  eszik  meg  akkora  dinnyét,  mennyit  húsz  darabban  adná- 
nak fel  a  szász  kastélyokban.  Eletében  sehol  sem  evett  oly  önöm 
rántott  csirkét  b  ha  nem  ízlik  is  neki  a  tÖkkáp(híizta,  annál  jobban 


TÖRTÉNETI  IHODALOH.  847 

megszereti  a  paradicsommártást,  meg  a  paprikást  s  kéri  is  nővé- 
rét, kihez  leveleit  írja,  hogy  virágcserepekbe  ültetett  paprikával 
várja  öt  haza. 

Nagyra  vau  a  paraszt  értelmével ;  s  ha  nem  talál  is  a  rajz, 
melylyel  a  népet  jellemzi,  sok  az  igaz  henue  és  komoly  megfigye- 
lés eredménye.  Hiszen  meglehetősen  megtanult  magyarul,  valahogy 
ráczúl  is  és  utoljára  a  magyar  ruhát  is  felvette. 

Ebben  járta  be  a  Határőrvidéket  s  az  úgynevezett  Bánságot 
és  el  van  ragadtatva  úgy  a  veudégszeretet,  mint  az  udvarias,  finom 
modor  áltíil,  melylyel  mindenütt  fogadták.  i>Ezt  pedig  —  úgy- 
mond —  legkevésbtié  keresné  az  ember  e  távoli  vidéken,  melyet 
vadnak  és  duivátiak  tartanak,  míg  valóságban  épen  az  ellenkezője.c 
Péterváradon.  Tcniesvárott  itt  is  élénk  részt  vesz  a  társaságok- 
ban ;  de  Stanley  sem  festheti  vészesebbnek  a  Kongó  vidékét,  mint 
festi  ö  a  Fehértem])lomról  jVIchá dia- felé  vezet/i  útut.  Elhaladt  a 
Bakony  mellett  és  üzólt  a  magyar  pusztákról  anélkííl,  hogy  rabló- 
romantikával  rémítírette  volna  olvasóit ;  itt.  az  oláhok  kí'tzt.  a 
mily  megdöbbentő,  ép  oly  élénk  képet  nyújt  a  közbiztonság  teljes 
liíiVnváról. 

Az  <'szes  és  tanúit  világfit  magyar  érzelmeiért  utoljára  is 
gyanúba  fogja  a  kormány  s  távozásra  kényszeríti  íizou  országból, 
hol,  mint  ő  maga  moudtíi.  csak  egy  szavába  kerülne,  hogy  máso- 
dik hazát  találjon. 

Megszerette  azt,  de  nem  hunyt  szemet  liibái  előtt.  Ez  teszi 
becsessé  krilikíiját,  melyben  műveltségünk  tíirténctéliez  annyi  a 
becses  adat.  Hasonló  müveket,  hasonlti  jó  fordításban,  mindenkor 
szívesen  venne  a  közönség, 

MAkki  Sásimhi. 

Ki/if  mnfjyar  jezsuita  a  XVI.  suinnlfnin. 

E  czímct  atlta  a  tudús  írú.  Fraknúi.  Szúufó  hfnhi  »/.•»'/  i,i'n/(/:ir  J'  i-ttn'/n  v]vt- 

leírásáimk.  mely  a  >Kotfi.  «S';'»í/f<:  idei  Ill-ik  fiizcti'bíil  kivéve,  külön  lenyo- 

luatbaii,    1 — Til.    ^i-adret   lapon,  az  Atlifiiai-uiii  nvouidájáhan  kitűnő  .s/.rp 

alakban  mc^jcliMit. 

Éber  figyelemmel  kisértem  ama  mozgalmat,  melynek  —  leg- 
alább némelyek  szerint  —  czélja  volt  a  magyar  tudományos  Aka- 
démia egységének  megbontása,  a  katlutlikus  Íróknak  kebeléből 
kiválása  s  iij  tudományos  tűzhely  körül.  e;íy  katholikus  jellegű 
má»o'Uk  Ahuh'mif  nn^galkütása  által.  Nyilván  folyt  le  a  kérdés 
tárgyalása  az  eszme  kimondásától  mai  stádiumáig.  Ki')zkérdés  i-z. 
melyhez  jóakarattal  mindenki  hozzászólhat,  mert  a  m.  tud.  A.\i.:\- 
tlóm'm  iitaíit/fir  n'mr;«f!  k!'cinti':.i:f,  amelyet  érintő  minden  kezde- 
mény az  összes  nemzet  ligyehne  tárgya,  annak  ellenőrzése  alatt 

SSÁUDOK.    1887.   X.   FtKCT.  Ttfí 


áll^  8  ez  átaláiios.  mindeu  más  érdekot  umlö  szempontból  meg- 
itélondÖ. 

Érdeklődve  vártam  rá,  s  velem  még  sok  más  gondolkodó : 
iniufi  .'illáöt  toglaluuk  cd  a  mozgfilommíil  szembeu  n  m,  tud.  Aku- 
déuiiíi  kíitb.  tiigjiii  ?  uiiuőt  kfüüüöseu  riuuak  érdemes  és  nitgy  tudo- 
mányi tekintélyű  föliütrirfl?  NyiWi^nosságra  csuk  a  végeredmény 
jötl.  a  mely  azt  mutatja,  hogy  o  mmjhoniáai  e»zmp  a  mint  csak  kévé- 
seké volt,  az  eszmecsere  után  íb  csak  kévéseké  martidt.  az  Aka- 
démia megmarad  továbbra  is  a  ma^^yar  iiemxetle£rt'ubbr-  s 
ttidomAnyos  iut^zet^nek, sa  Szeiit-István-Táráúlat  a  sptr  li. 
iráuyú  tudományos  muukálkoflás  föllenditése  s  megizmositása 
végett  külön  irodalmi  osztályt  Aliit  fel,  melynek  ily  müvek  Írása 
^s  közzíttétele  lesz  czélja  ^3  feladata. 

Alii;  vált  köükr^t  alakúvM  t^mejiíállainKbís,  nyonibati  kovoU^ 
a  protestánsok  basonló  tudományos  irányú  társúbU-alkolása, 
összegyűjtvi!  éa  szervezve  az  egész  országból  iizetú  és  ix*ó  tagjait. 
8  ez  sziuttMi  megkezdette  munk^kűdá8át,aprote»£áN^ire{ri^  tűzvén 
annak  fSczéljáül ') 

Egyéni  véleménjrt  mondok,  igéuytelenfll,  de  szabadoii,  teljes 
jóukarattul,  elfogultság  nélkül. 

Vegyék  fontolóra  mindkét  iráuy  vezérférfiai  kezdeményök 
s  erökifejtéaök  lehet/i  eroilniényeit.  Ha  a  tények  ereje  azt  fogja 
majd  magával  bozui.  bogy  az  egységes  magyar  nemzeti  tudomá- 
ttjös  Akadémiát  munkásságában  megbénított4fc,  az  erflk  szétfor- 
jáesolását  idézték  elé.  s  így  az  eddig  is  ufm  miudeulx^i  kitdéj^It-ö 
komoly  tudományr>s  mnukák  számát  és  belsői  érléksftlyát  —  ;i 
belyett,  iiogj-  a  mi  kiizbazaliui  kötelesség,  i^melték  volna  —  csi>k- 
kentették.  tekintélyének  s  befolyásának  ártottak  —  e  uem  kívánt 
esetben  adjanak  törekvéseiknek,  míg  idö  vau.  oly  irányt,  mely  a 


^)  A  protestáns  irodalnií  Tilrsiilot  int^g  num  kezdoHt.' meg  muiikálkn- 
dAtfát.  De  alapilóíiiak  terve/.öitiok  ítnlia  ef^xUk  ;Íg)ibaii  sem  fnnlult  tnegcoii- 
oirreiitiát  csiniilní  a?.  AkAilciiiiiuiak.  Ex  n  Táváúlat  legnng^'obb  részben 
protestáns  egy liáztür tette lini  kutfök  oe  kidolgozott  lauukák  kiailús^'a 
továblni  kUebb  rcHxbcu  n  prutcstaiis  tfaeologiu  luIvetm'rG  iilH-kált.  Ax 
Akadimia  pt.'(lig  müulnt  tudomAnyt  fcliílel  kirt*ve  r  tlieologmt.  egyhiUtíir* 
ti'iicli  inüví'kct  porliij  ^  igen  bplycseii  -  iiem  áil  kt,  aKOii  okbAl.  mert  CKt 
HK  egrefl  hitfelokezotek  koteli'5*'*g»:^nek  tartJH.  így  brit  ca  n  TilrfliJlat  ocoi- 
c«ak  ncin  akar,  de  iiciu  \»  tudna  már  8zer^'L•£etéufíl  fogvit.  wm.  lUiiicurrcn* 
tiát  csinálni  skz  Akndtimiának  :  c  n'SEbeii  (fzikkJró  urat  ba tározó ttan  rorg- 
nyngtatbatoni.  Üe  iiein  K.r;-//*  a  prot.  iroi!«hiii  M^írsúlat  a  Sstcnl-István- 
Tííriiriliit  irodalmi  DAztátyának  fehlUítiisnt,  n  inínl  hojj^^  «  kcttrt  tervi>xíinp 
ki'tjtt  6Ínc?  nexnaliií  ÜösxekiHtcUts.  A  uiozgjilom  már  Uíbb  LÍVfl  tart,  n<%y  dv 
i'lött  Ijúuyay  ML'nyhtTt  iiivta  lisszi-  az  rl.ai'i  aUkúUS  jjytík'pt.  íizrfk. 


irtKTfcSETI   IBOriAl.OM. 


Ö4<* 


kOz  t'Ö  hazíű  érdekkel  ösözhaiigzásbiin  van  ;  mert  íiujigy  katboULuK 
gróf  Széchenyi  és  Bzintén  najíy  rd'ormált  hitfelekezütu  gróf  Teleki 
József  intentiója  a  uiefíalkolásnal  egyonefleii  ♦»/  Tolt,  i  )k  uem  ka- 
tholikus  vagy  református,  de  kuzmagyar  otííuzcti  ludoiüá,uyoB  Aka- 
démiát kiváotiik  alkotni,  azt  líttilk  fuszükségnek  Magyarországi-a 
nézve.  Nehogy  mcíihasoulíis,  uit^goszlfis  s  íiimnk  kikeríUhellfii  kö- 
vetkezriiénye,  raeggyöiigillés  álljnn  he  tudoraányos  luiiukAIkcKlá- 
suiikbau  és  BÍkcreinkbou  Í6.  Ez  az,  a  mit  uézctcm  szeriut  hAntiuszor 
isjólmegfoiitojnimkésa  ftfuyeget^^  veszélyt  kikerftlni  ig>ekezDÜük 
a  magyur  ludomáuyas&ág  iránti  kötelesség  és  hazaszeretet  érzelmid 
és  kötelessége  egyiráut  parancsolja. 

Ez  eszmék  forogtak  elmémben,  midőn  az  elöl  megjelölt  kis 
míivf't  kezemlie  vettem.  Az  olvasó  láthatja,  hogy  az  egyik  jellem- 
zett irányú  társulat  üzent Ujéhu^  van  az  kivéve,  8  ilj  gondolatok 
t&mudása  l>cnncm  egészen  természetes  volt. 

És  az  elolvasás  nagymérvO  megnyugvást  idézett  elé  bennem. 
Ily  katholikus  irányö  dolgozatokat  bárki  élvezettel,  tanúlsjígga), 
szAkembor  isí-meretei  gyíirrtpodásával  olvashat  el. 

A  tárgy  m.iga  rendkívül  érdekeit.  A  legelső  magyar  jezsuiták 
egyikénekéletc- Azidö,aXVl.  század  legvihíirosabb  része.  A  ki  o 
korszak  Uirténetóvel  foglalkozott,  tudja,  mit  tett  abban  az  idöbeu 
munkálkodva,  a  közdolgokra  befolyást  gyokoroluí  igyekezve  élni. 
Ez  próbálta,  meg  a  jellemeket,  midőn  mindenftt  akadály  gördült 
cselekvőnek  utába,veszély  fenyegette,  hajobhr.'i.  veszély,  ha  balra  tért. 
minden  perczben  haj'ízálon  függött  a  közpálvák  t^mberének  élete, 
annál  inkább,  mennél  önnállóbb.  mennél  bátrabb  és  hívebb  volt 

Üznniv  [Arator]  /í/rdn  egyike  százada  legíigyelemreméltóbb 
eml>ereinek.  söt  munkássága  tiöztelt:tet  érdemel.  Bámulatos,  mily 
hatilruzottsággal,  ügyesen  és  bátran  mozgott  ö  százaila  h(»nyol&U 
s  egynn'iíit  át  meg  átraetsz/í,  olyliitr  homlokegyenest  rllenkezÖ  visizo- 
nyai  kőzött  Kevés  ember  tudta  tehetségeit  minden  helyzetében^ 
miül  ó»  ftgy  érréoyesítni.  U  jezsuitA  volt,  és  ajezsuitnuemönjogö, 
do  u  rend  átiláuos  érdekcinek  szolgája.  Kiskorától  fogva  hal''- 
mint  lalxlát  hányta- vetette  szerencséje  h  jó  és  balsorRjiniik 
Csodálatos,  hofiy  mégis  mindig  a  mint 
pá!)ára  állította,  azounal,  vagy  kevés  :  ;    . 

helyét,  határozott  s  á.ltala  krtlvtdt  czélokra  íVmlllólag.  saját  eszméi 
Briüt  torekedott,  s  a  kozügyekro  miudig  sikerrel  tudott  líefolyiii. 

Szántó  munkássága  három   irányban   nyilatkozik  meglepő 
ftv         P    ri.   Kájn  szívvel   látta   be,   vallotta   meg  nyíltan,  i^ 
el  ,  -^.tkkal.  munkás  igyekezettel  t>*tte  jóvá  ott  a  hol  1< 

a  katholicinmusnak  hanyatlását  Ez  teljrs  elfogulatlansjigát  mu- 
tiltja  s  azt  hogy  lelkét  haszon t.il.an  előítéletek,  álszemérem  s  a 
hihák  palást oláftának  gyáva^iga  nem  tartották  lekótve.  Megval- 

r»6» 


050 


TÚBTÉSKTÍ IRODALOM. 


lotta.  hogy  a  katliolikus  pnp^  uem  íauiú^  nem  ilulgozik,  itUott 
Itotráoyokat  tegz  s  kárát  mindezeknek  az  egyhkz  ralija,  tekinté- 
lyét veazti,  íilásülyed. 

Ez  ellen  küzdött  szíve-lelke  figé»z  heTcvel. 

Bántotta,  liogy  a  reformatio  f'érfiainak  erélye  és  irodalmi 
munkássága  oly  nagy  sikereket  hoz  szánuikra,  bt>gy  folyvást  tért  fog- 
lalnak, a  katholikns  «'gj'b;j/  hátrál,  gyöngül,  tekintélye  s  lirfoly;tóít 
csökken.  Ez  főként  Erdélyből  indulván  ki:  egyik  fötörekvésc  vnlt 
Báthori  István  fejedelmet  késíibh  lengyel  királyt  a  jezsuitáknak 
oda  beviv6Bére  bírni.  Erre  sokat  munkálkodott,  kivált  Rómában  léte 
alatt. .  .De  az  irodalom  lerén  s  míishul  is  fölvette  itz  elójUk  vetett 
keztyftt  mindenütt  s  mindenben.  Irt  könyvet  a  katholikns  tmok 
igazságai  miíllett.  az  ellenok  emelt  vádakat  raegczáfolta.  a  hol  kel- 
lett táraadott,  máshol  ví^dekezett  a  polémia  fegyverét  szintúgy  hasz- 
nálva, mint  a  nyilvános  szónoklatét.  Vit/ira  hívta  ki  íut  uUeukezft 
hitfelekezetek  papjait,  a  nép  előtt  nyilvános  beszédeket  tartott, 
kíméletieurtl  eújtva  azokat,  a  kik  ökel  kímélotlenfli  s  igazBágtalanftl 
gyanúfii  tóttá  k.  Munkái  egész  kis  irodalmat  tesznek.  S.ajnos,  hogy 
csak  néhány  maradt  fenn  Ixílőle.  Zniovüraljániik  a  Bocskai  feje- 
delem serege  általi  ostromlásakor  1605.ben  könyvei,  iroiuAnvHÍ, 
negyven  éves  irodalmi  munk:Uságának  összes  gyümölcse  elégett. 

Harmadik  és  a  legfőbb  volt  azon  Óhaja,  törekvése,  annak  érde- 
kében a  jezsuiták  geuerálisúnál,  Báthori  István  lengyel  királynál, 
Ilómábau  a  biboruokokuál  és  pápánál  való  sok  járása  kelése,  külöu- 
büzu  combinatiók  és  tervezések,  fontos  és  terjedelmes  emlékiratok 
készítése,  szervezeti  szabályok  dolgozása  sat.//w/y  a  y>íípfi  iíomaiun 
a  ma'pjarok  yrszfif  szinlmjtf  külön  papnüve^lét  [collegiumot]  ala- 
pUsou.  mint  vau  a  németeknek,  angoloknak,  görögöknek  és  lengye- 
leknek, ez  lesz  a  Ipghat.^lyosabb  eszköze  a  katholikus  egyház  újabb 
fevirágoztatásának.  Kétszer  nyerte  meg  a  döutö  köröket  eszmé- 
jének s  kétszer  veszítette  el  az  figyet  ismét.  Felhozta,  hogy  Magyw*- 
orszíigon  azökorabeli  gyászos  helyzetet  az  idézte  elö,  hogy  nincsenek 
magasb  míveltségű  papok  elegendő  szám  mai ;  hívebben  egy  nép  sem 
ragaszkodik  a  páp;'ihoz  -  monda  —  mintamagyar  nemzet,  legelső 
királya  is  neki  .ajúntta  országát,  MagyarorHzáguak  háza  vau 
Rómában  s  vannak  régi  alapítványai,  a  pápát  e  szándékában 
segítne  a  lengyel  király  és  Magyarország  Í8»  s  több  hathatós  érveket 
hozott  fel.  De  sikere  nem  lett,  sőt  u  pápától  átok  alatt  intést 
kapott,  hogy  e  tárgyban  többé  kérésével  ne  terhelje. 

>Soha  életében  —  írja  .Vrt/í/<íjábrtn  —  hasonló  fájdaluüil 
nem  érzett,  mint  most.  Könyezett  a  szegény  magyar  nemzet  sze- 
rencsétlen sorsa  feletti  melyet  míndenUtt  elnyomnak.  Üldöznek, 
eltipornak.*  S  fájdalommal  mondott  lo  a  magyar  colleginm  ügvé- 
ben  minden  további  tevékenységről. 


TÖBTKSETI  lUODAI.OM.  851 

De  érdeklődni  nem  szűnt  meg.  S  a  mint  megértette,  hogy 
legfelsőbb  körök  a  németek  collegiumában  akarnak  a  magyarok 
számára  12  helyet  feutartani:  tiidtokra  adta,  hogy  inkább  a  len- 
gyelek collegiumában  adják  számukra  e  helyeket,  mert  a  magyar 
éA  német  két  ellentétes  nemzet,  mely  nem  fér  meg  egy  intézetben. 
Könnyebben  fognak  tűz  és  víz  egyesülni  —  jegyzé  meg  —  miut 
a  magyar  és  német  ifjak. . .  .  Erre  a  pápa  engedett,  az  intí'zetmeg- 
alapitását  elrendelte ;  de  ellenséges  törekvések  ismét  megváltoz- 
tatták elhatározását,  s  a  magyarok  máig  a  németekkel  vannak  egy 
collegiumbau. 

Ily  dolgokért  lelkesült  Szántó  jezsuita,  ily  ügyekben  kivánt 
magyar  nemzetének  szolgálni.  Megérdemli,  hogy  az  irodalom- 
töiiiénet  tisztelve  emlékezzék  rá,  s  magyar  szive,  nemes  lelke  íi 
jók  szivében  és  lelkében  neve  és  emléke  iránt  a  hazafiúi  rokon- 
szenv és  kegyelet  melegét  költse  fel. 

Fraknói  e  müve  hézagot  pótol  történetírásunkban,  igen  sok 
részében  megigazítva,  s  fölvilágosítva  azt,  mint  teszi  minden,  a 
mit  ö  ujabban  ir.  Szerencsés  helyzete  oly  forrást  nyitott  meg  előttr 
a  vatikáni  levéltárban,  a  melyből  meríthetni  nekünk  vrctnckcknck 
nehéz  lenne.  *)  O  merit,  szépen  dolgozza  fel,  érette  köszönettel  tar- 
tozunk. Ez  az  ö  egyik  föérdeme  itt  is.  A  másik  teljes  tárgyilagos- 
sága, amiben  nincs  nyoma  az  elfogultságnak,  sem  részrehajlásnak. 
8öt  inkább  annyira  tárgyilagos,  annyira  óvatos  alkotású  c  mfl, 
hogy  az  írónak  tán  egyetlen  egyéni  megjegyzése  sincs.  Egészen 
nz  adutokban  levő  tényt  ft-jezi  ki  az,  a  mint  szokták  mondani:  a 
tényeket  beszélheti  ö  s  az  Ítéletet  és  észrevételeket,  a  receptiot  és 
tanúságot  az  olvasó  értelmének  hagyja  fenn. 

Bárkinek  ajánlom  olvasását.  Bő  ékezet  és  okulás  kárpiV 
tolja  a  ráfordított  órányi  időt. 

Jak.\b  Elek. 


I't'/fíih  liL'thi(H'.k  »(íc  (ifi'th  iit/cir  t's  iwnixff  iii'i/n/iiKtilt'u'ii*  r:ii,tii  mí'm 

imiti  i'lift'xt'htZ. 

A  » Századoké  ez  évi  novemberi  füzetében  megjelent  Utnev 
^^'Jít»iben  nagy  hiba  esett  meg,  a  melyet  az  a  körűlméuv  magya- 
ráz meg,  hogy  falun  írtam  meg  Kéthy  László  ^Az  oláh  nt/^fr  vs 
nemzet  meifahkúldm*  czimü  könyvének  ismertetését.  Kéi'em  tehát 
a  tisztelt  szerkesztőséget,  engedje  meg.  hogy  a  deczemberi  fűzet- 
l)tín  helyre  hozzam  tévedésemet, 

')  Mii  iiapsjig  iicin  jáv  iieliezst'pgel.  A  kíilfüMi  prot.  irúk  közül  eaak 
n  nag}'tudoináiiyu  Sickclt  emolcin  ki.  évek  óta  dolíro/.ik  ntt.  Süt  magyar 
protpytau^rúl  i-*  van  tudomiísttnk,  ki  bejuttatott  vala.  Szirí:. 


852  TÖRTÉNETI  IRODALOM. 

lléthy  László  a  könyvének  185.  lapján  egy  jegyzetben  azt 
mondja:  ^E  helyen  megjegyezhetjükj  hogy  a  jász  szó  az  ugor  nyel- 
vekbennépet jelent:  komi-jász,  jögra-jász  (votják,  vogulJ<  Erre  az 
ismertetésemben  (idei  ^Századok*  743,  lapján)  ezt  viszonzám: 
^figyelemre  méltó,  hogy  az  ugoroknál  komijász  kuma  népet,  főgrn- 
jász  vogult  jelent.*.  Valóban,  figyelemre  méltó  nagy  valótlanságot 
fejezek  ki ! 

Nem  az  ugor  népeknél  általában,  hanem  csak  a  szűrjéuek- 
nél  fordulnak  elő  ezen  kifejezések :  komi-jas{sz),  jÖgra-jas(sz). 
Ezek  pluralisi  alakok,  jas  lévén  a  szűrjén  plurálisnak  képzője. 
Komi  annyi,  mint  kámai  (Káma  folyó  melléki),  jogra  annyi,  mint 
ugor,  jugor.  A  pluralisi  jas  képzővel  konn-jasjögra-jas  csak  annyit 
jelentenek :  kdmaiak,  ugm-ok. 

A  komi-jas  =  kámaiak,  a  szŰrjéneket  jelenti,  a  Káma 
folyóról.  Komi  --^  szürjén,  komiön  ^=  szürjénül;  p.  o,  oz  födi 
komiim-  nem  tud  szürjénűl ;  Kom-mu  —  Káma  fí>ld,  a  Solikamsk 
és  C'erdin  vidéke,  valóságos  Káma-mellék ;  Kom-mu-  gubema  ^= 
a  Permi  gubernium,  kormányzóság.  -  A  Komijas  nem  is  votjá- 
kot,  a  szürjéunektestvérnépét,  jelent,  melyet  Ud-mort-nak  nevez- 
nek- Ud  a  Vjiitka  folyónak  szürjén  neve ;  vioi^  embert  jelent ; 
Ud-mori  tehát  Udmelléki,  Ud-ember. 

A  j'ógra-jas  =  ugorok,  az  Uraloutuli  népeket,  a  vogulokat, 
osztjákokat  jelenti  a  szürjéneknél. 

Tehát  a  pluralisi  jas  képző  általában  nem  népet,  hanem 
alkalmasint  sokaságot  jelent;  így  górd  ház, ^í>rí/-;as házak :  annál 
kevésbbé  jelentheti  különösen  ixjász  népet. 

De  a  szürjén  nyelvben  Jö2,  vojt'ir,  ot'ir  szók  népet  jelentenek. 
Vájjon  Ajöz  eredetileg  sokaság  jelentésű  s  igy  a  pluralisi  jas 
képzővel  rokon  szó  volt-e,  nem  merem  állítani.  De  ha  a  ^'Ös  azonos 
volt-Í8  íijas  képzővel,  s  ha  jöz-uek  sokaság- jelentése  lassankint 
az  emberek  sokaságára,  tehát  a  népre  alkalmaztatott  is :  akkor  is 
csak  általában  »nép«-et,  nem  különösen  »jász<-t  jelentett  volna 
és  jelentene. 

íme  boszantó  hibám  helyrehozása  is  igazolja  Kéthy  László- 
nak kimondíísát,  hogy  »Ethnographiai  kérdéseknél  elsÖ  és  legfon- 
tosabb szerepe  van  a  nyelvnek.* 

Budapest,  1887.  uov.  9. 

Ht;NFALVY  Pál. 


T  Á  R  0  Z  A. 


MAGYAR  TÖRTÉNELMI  TAliSlILAT. 

Múlt  4vi  ilcczemberben  tartott  íilesünkbcu  jelentuttíik  \h-  //w//// 
Arnold  liaUlúimk  hirct;  Társulatunk  e  gyászosét  első  ('v forrt li lóját  uz  Ö 
eiiiK'kezetenck  szentelte.  Diszee.  rtísztvevö  közönség  jelent  nicf;  a  docz.  l-tíi 
iilesbeu.  Schlauch  utódja  IjÖriiicz  személyesen  jelent  meg  utlvariival.  kül- 
döttségek által  képviseltettek  magukat :  a  nagyvúnidí  káptalan  (Zitjnay 
kanonok,  Czobor)  Nagyvárad  városa  (Sal  Fercucz  polgárnicatcr  i  n  bmla- 
posti  egyetem  hittudományi  kar  atestülctileg,  a  Szent-fíitváii-társiílat  (Fiisny 
igiizgató  e  a  titkár)  a  kc'pzönnivesizeti  tni-súlat  (Keleti  igazgatói  közoktatási 
tanácB  (Stoczek,  Hajnik.)  Az  elnök  Kemény  Gábor,  meleg  szavakkal  üdvö- 
zölte a  megjelenteket.  íSzenteljük  —  monda  —  a  kegyelete?"  megemléke- 
zésnek e  gyűlésünket  felejthetetlen  elnökünk  Ipolyi  Arnoldra,  kinek  emlé- 
két l'ór  Antal  fogja  felidézni.  Természetes,  hogy  Tártjúiatunk  megemlé- 
kezzék a  fényes  csillagról,  az  ö  büszkeségéről!  De  niiolott  iítaditilm  a  íizót, 
eg)'  új  veszteségről  kell  megemlékeznem,  mely  bennünket  ért  —  Ti.,.},-/.// 
Gedeon  halálával.  Egy  kivábi  beesíi  ninnkáv.il  megalapítotla  tinlományos 
liirét.  De  épen  u  íigyeleni,  mely  ennek  kövctkoztébr-n  írányiiit  rá.  vonta  el 
ii/  irodalomtól  -  -  maga.t  állásúban,  mint  átlamtitkár  nem  volt  ideje  az 
irodalmi  téren  müködliotni.  tí  midőn  vt'gre  'JO  évi  fára<Ihatlaii  nmnkaurán 
viiíszavonúlt  a  jól  megérdemlett  nyugalomba,  a  halál  ragadta  ki  kuriinkbüh 
Emlékét  kegj'clettel  fogjuk  megőrizni.  S  most  átailom  a  szót  IV»r  Antal 
úrnak. «  Ezután  l'úr  Antal  felolvasta  nagy  hatást  tett  emlék  beszédét,  melyet 
jövő  füzetünk  hozand.  lleszéde  végeztével  az  elnök  a  felolvasónak,  valamint 
a  megjelent  küldöttségeknek  a  választmány  köszihietét  fejezte  kí.saz  ülést 
.')  perezre  felfüggesztette. 

Folyó  ügyekre  kerülvén  a  tíor:  a  jövő  évi  közgyűlés  febru:ir  hóra 
tűzetett  ki.  Evdijas  tagokúi  megválasztattak:  logonezi  városi  könyvtár  (aj. 
a  pénzt.J  Alftnri  Bertalan  (aj.  Szádeczky)  Huber  Alfonz  bécsi  eg>-etemi 
tanár  (aj.  Dr.  Kúrulyi)  Kölcsey-egylet  Aradon  (aj.  Mnr/ri).  Pénztárnok 
bemutatta  múlt  havi  számadását: 

bevétel  volt 2.í»74  frt  93  kr. 

kiadás     > 271    »    50    » 

Pénztári  maradék       2,10:\  frt  43  kr. 
Ezzel  :iz  iiliíí*  elofízlott. 


854 


TARCZJl. 


TAKAKKY    GEDEON. 

<Si.  1815.  t  1887.) 

Az  Akudeinia  palot^jftrA  miit  hó  S3-in  kítíizött  fekete 
xáflzli^  neiD'-sak  sk  Akacletniaf  Imnem  h  mi  grdazuiikat  is  jeloii- 
Uriic.  Mi  TanárkvbftTi  Offpk  Icgbnzgdbb,  leglelkiismeretesebb 
vála^ittniiiiiTi  tagunkat  ve^xtcrttíik  el,  kinek  g&Kdag  ta|>a$xtalatttí. 
törhctlfn  erélye,  fzílárd  bei'sUlelessege,  bölcs  raéxsékletc  tanúcg- 
koed^ínkbau,  ügykezelésíinkbeii  orvéuvecíttui  ttidta«iiHgát.  Halú- 
lának  lenijtó  híre  ege&z  váratlanul  lepett  meg  bcnuilnket 
bisx  nem  oly  iiig:  íJeje  ereje  egii«z  teljtfben  Uttuk  6t.  AfahoK  n 
ueniKcilekhcí!  tartozott,  melj*  a  48-ns  évek  clött  a  parHomenti 
korudny  megalkotúsiit  tűzte  zászlójára  s  a  doctriiiairokkel 
rillott  ilíwzekíUtctcsbí'ji.  Itjnkori  iita«áttai  kíizÜl  erdélyi  beuyo- 
niúsuil  a  •  Jcleiikor<  >Táraalkoilújábaii  irta  meg.  S  az  nlaicdsokbót 
itiuatérve  jogi  t*»  publicisticai  laiiülmúnTokuak  szentelte  magát. 
184  8-ban  szülővárosa  Nagy-Körös  képviselővé  vála^ztá  —  g  a 
iK'inet  absolntisums  beálltával  azok  kiir.^  tartozott,  klkra  a 
hazafiúi  kíVtelessef;  teljeHiteseiírt  bUulutesi  raiírt  a  Imtalunt.  Ex 
ueni  tartotta  v  ir<szii  az  internált  embert,  bogy  szÜffivárosa  s  egy- 
háza ügyei  vezetésében  düiiíü  befolyásrfl  ne  tegyen  szert.  De  a 
mint  tt^r  nyilt,  az  ö  hatáflkSre  is  í>zi^lc«b«dett  a  61-bein  ismtft 
Pesten  k^viscltc  szUlövárosát  s  egyszersmind  Pestmegye  ÍÖ* 
jegyzőjévé  választó.  Két  felirata,  melylyel  a  jugíolytouossá^ 
elméletét  védelmezte,  ezéles  körben  nagy  határt  tett  s  in'íjáuak 
országszerte  iiagy  népszerű »ifget  iteerzctt.  A  rttvld  szabadság"! 
kífvetíí  leplezett  abeolutismus  leszorftá  a  tevAeoység  teréről  ?  •■ 
viBszavouiilva  családja  kOrébe  egészen  politikai  s  történelmi 
tauúluii'inyaiuak  s^íentelte  magát.  1  S6ö-bcn  nemvúlasztatván  meg 
képviselővé,  folytatta  tautílraányait  a  ekkor  írta  meg  >Mag}'ar- 
ország  befolyása  az  európai  államszerkezetben c  oziinű  munkáját, 
tiiely  megszerezte  neki  az  akadémiai  tagságot.  l8G7-beu  EOtrOe 
államtitkárává  nevezte  ki.  s  ettől  fogva  20  éven  át  szolgált  e 
fiiiuoségben  a  miiitsterinmban.  A  nyáron  nyugdíjaztatta  magát 
nzoii  reményben,  hogy  még  1866ban  inegkeitdetl  munkáját 
•  Magyarország  pénzügyi  tiírtéiietéff-ríil  befejezheti.  A  »ors  más- 
kéuí  rendel key.ntt.  Mh  már  egy  >iiév«  —  fényes,  ragyogó  név 
a/,  ipa»,  —  melyet  a  lángoló  hazaszeratet.  íínéntetes  fcrtiafi^ág. 
tiirhetleu  ezílái-dság  s^egy  bet'íülcttel  megfutott  egyenletes  pálya 
mintaképéül  fognak  sokáig  emlegetni. 


tXrcza. 


855 


VIDÉKI  TAItöULATOK. 

A  vidüki  tjirfiúiatnk  —  kettőitek,  n  dcImtigyArorazáginak  s  Wí*s- 
bodrogmfg^einek  kiveU'Ii'vcl.  melyek  (•vnegycdes  folyóiratukul  aduak  ki. 
—  >Évk&nyvek«  utján  Bzámolnak  beevi  rauiikáfiságnk  ercdméuy^ról.  Éle- 
tiíknek,  müködoe^kiick  tükre  vrii  e3:ekbcit,  melyek  czoukivUl  sok  bccse« 
t<'>rt*>u(ti  forrást  liirtB.luiii.znak,  sok  homályos  kerdcst  tUntáznak.  A  koráb- 
ban megjoleiitcket  («.  m.  a  hnnyadmegj-eit,  tn<*Iy  4-ik,  a  va»nií'gyeit» 
mely  14-ik  a  a  kassait,  mely  7-ik  ^vkfJijyvL't  adta  ki)  már  iamertetlük  :  e 
nyár  folytán  három  ékezett  be  hozxÜDk,  melyekről  mo8l  flxámolunk  be 
DlTuóinknftk.  Koxdjfik  a  l^^'ahbal. 

—  A  >SoFi(ONURom  BAotsKKTi  TíjttfiLATC  eUö  ÉvkQuyve  /fnwy 
Viktor  túrEiilati  tagtól  Hzerk«'e2tvi\  (>9  lapból  álló  fiizet  Vau  e  táreálfttnak 
*>  alapító  B  302  rendes  tagja,  lőOO  frt  alaptőkéje  s  C|Q'  lUkgybeesü  és  gux- 
tlflg  gyöjteménye,  melyet  Páar  Iván  ajándékozott  a  tái-fiűltttnjtk,  t  mélyítek 
leltárát  fz  Kvkönyv  kily-li.  Egy  ^rtekfz^s  van  ebben  >A  lovagok  temetSjo 
f'wmaCsatárone  Páur  Ivántól :  -  a  többi  mkk  n  táníólat  keletkexesé- 
iiűk  l<)rteuetérQ  vonatkozik. 

—  A  tSxBPxsMKQTci  TOBTfoELuiTlasŰLAT*  Évkönyvek  (in)  Demkó 
Kiíimáu  titkár  57.erkcszté.  A  társálatoak  ti  tiaKteleti,  9  alapító  éa  203  rendes 
tagja  vau.  Vau  könyvtára,  levfltára  »  mintegy  600  ftnyi  alaptttki^jo.  Ax 
Kvkönyv  k^t  rwzbÖI  áll :  erlokfíCRck  M  tár>úlati  Ugyok.  Ax  elaök  beraes  é» 
vrtekcí  adatokat  azolpáltaltiak  SzepeíioieíJiye  türti'nGtí-nek  feldt-ríli^^hez. 
J/niil^tl-r/  fuíytatja  8  bevi/j^yi  S/,ep<!SDiegyí  helyav'gnevci  felsoroláíát ;  Siií/ir/ 
Frigyed  a  paloosaí  vár  tíirttitietét  állítá  Ötmze,  mely  ma  már  lakatlan  rom, 
de  uoháuy  tiz«d  előtt  mé^  fennállt  »  oktalan  rcetaurálásuak  lett  áldoxatává ; 
továbbá  ugyan  ii  a  EKcpcamcgycí  utsnewe'g  rOvid,  de  t'rdckee  rajzát  tdja. 
Balura  László  az  új  naptárnak  Szepcsmegycbe  bchn7.a talárul  értekezik : 
VíVr  Samu  a   nzepciím egyei    1703  —  4-iki   hadi   e«CDi''uyeket  iija     le;   a 

VíígrÜ!  liahiini  Iletcíi  Pcthr  Márton  dlett^hez  kttzöl  adatokat.  Az  Évktínyv 
auisodik  rdanfbcn  a  titkári  juloutesok  fi  más  hÍvat«loi  adatok  foglaltatnak. 

—  A    >B&KÍeilKOTKI  UiaiAZXtl  £•   MlVXl.dDÍS-Ti>ltT**IICTI  Tá«BÚLAT< 

Xriik  KvkÖuyvtít  Zsilinszky  Mihály  titkár  szerkoszté.  Ez  is  kíít  r&zbÖl  áll : 
i-ríektjersek  fi  hivatalos  klizlcmonyek.  Vnn  a  táreúlntnitk  00  tiszteleti,  'i'h 
ulapíti!*,    i;l7   rendi-a  <>b  160  pártoló  tagja;  1400  t  .je  s  ejtek«a 

gyíytenn'nyo.  Vau  bonnc  kílcuer.  irodaliui  dolgoxat :  /'  -mlrJibciSMMe 

Tereuyi  Lujos  felelt;  VertM  Józseftől:  Egyetmáa  Oroakázáról ;  Karácsony 
töl  A  lltmyadyak  b«>ké9mcgyei  birtokai;  ./ditil-fjf^l  Tót- Romlón;  lídtActoít^i- 
Túl  az  1-188-iki    pusztAfttldvárí    támadáa.    s    n(ryan    tőle    Uiíkésmcgyo   rvgi 
t  járásokra  :  ''      •   Friyiycs  a  r(*gi  Bf*k»'» 

-őkUzllB*-!.         ^.      I  '■  lirutát  a  Diajiiyar  uy(*lv 

'■rdekvben.  s  vt^ül  k<it  XVü-tki  aiuUadi  okiratot:  Üánffy  XMnes  utnsitiUiit 
s  az  erdélyi  or?xáp)8  bizotirág  I68fí-ik!  uta«ftáeát,  melyok  a  biík*^' 
vármvgyrt  hódnltvágm  vonalkozTink. 


856  TÁRCZA. 

Auuak  az  éléik  cb  figyelemre  m^tó  mozgalomnak,  melyet  a  vidéki 
társulatok  ovszágszerte  kifejtenek,  történetírásunk  csak  ngy,  mint  régésze- 
tünk sokat  köszön.  Kpen  azért  nem  ajánlhatjuk  eléggé  a  vidéknek,  hogy 
társulati  mozgalmaikat  mennél  melegebben  karolják  fel. 

A  »HUXYADMEOYEI  TÖRTÉNELMI  ÉS  RÉGÉSZETI  TÍRRÚl.AT«  llOV.  hÓ  2-áll 

gyűlést  tai'tott  tjróf  Kvun  Géza  elnöklete  alatt,  ki  bejelentette,  hogy  meg- 
bízatása alapjiín  megfogalmazta  az  ö  felsége  múzeumi  látogatásának  rész- 
letes 08  kürüImonyeB  törtt'nutét  és  bevezette  azt  azon  köuyvbe,  melybe  Ö 
felsége  ama  nap  emlékéül  nevét  jegyezte.  Továbbá  jelenti  az  elnök,  bogy 
Keuderessy  Mihály  törvényszéki  bíró  és  fia  Kendcressy  Ernő  megyei  aljegyző 
megígérték,  hogy  a  szátláspataki  Kendcressy  csaláil  levéltárát  társúlntnk- 
iiak  adják  át  megőrzés  végett.  A  pénztári  kimutatás  szerint  pénzkészlet 
volt  október  hó  elején  2754  frt  1  kr.  iVffiVaw/ Oszkár  felolvasásában  ismer- 
tette dr.  Kéthy  László  »Az  oláh  uyelvercdetec  czímü  müvét  megtéve  hozzá 
:i  saját  kritikai  mcg,jegyzéseit.  Hozzá  szólt  a  kérdéshez  dr.  Darvai  Móricz 
Í9.  ki  szintén  buzgalommal  tanulmányozza  a  román  nyelvet  étj  irodalmat. 
Azntán  TéfjUU  Gábor  ismertette  Huny  ad  vármegye  legújabb  térképét,  melyet 
llaresay  Kálmán  megyei  alispán  kezdeményezésére  és  adatai  nyomán  Szinte 
Gábor  rajzolt.  Kz  olönyösen  különbiízik  Hunyadmegye  eddig  megjelent 
minden  térkéiiétöl  s  azokat  messze  felülmúlja.  Régészeti  tekintetben  felölel 
mindent,  u  mi  a  megye  területén  megemlítésre  méltó :  a  legújabban  kiku- 
tatott és  felfedezett  barlangok  is  jelezve  vannak ;  nagy  elÖnye  továbbá, 
hogy  a  még  eddig  pemmifélc  térképen  fel  nem  jegyzett  hegj'i  tavak  és  ten- 
gerszemek mind  föl  vaunak  véve.  Felolvastatik  a  magyar  történelmi  társulat 
köszönete  a  nyári  kirándulási  alkalmával  nyújtott  támogatásért.  Egyúttal 
megküldte  a  kirándulásról  kiadott  könyvét.  A  választmány  örvendetes 
tudomásul  vette  a  magyar  történelmi  társulat  elismerését  s  köszönettt-l 
fogadta  az  emlékkönyvet. 


IRODALMI  SZEMLE. 

A  nyár  folyamán  történeti  irodalmunk  számos  s  részben  igen  becses 
kiadváiiynyal  szaporoclott,  melyeket,  hogy  olvasóink  könnyebben  tájékoz- 
liaswík  magukat,  csoportosítva  mutatunk  be. 

I.  Akadémiai  kiadványok. 

—  Az  AKAnÉiiiA  KÖNYVKIADÓ  vAllalatAkak  Ötödik  cyclusából  az 
lS87-ik  évfolyamra  esö  hét  kötet  megjelent.  E  nagybecsű  könyvtár  kiváló. 
részben  eredeti,  részben  fordított  müvekkel  gyarapodott,  melyek  közül  kettő 
folytatás,  a  többi  pedig  önálló,  befejezett  egészet  képez. 

Az  első  i-yclus,  a  tvrténdnii,  három  kötetből  áll.  Mae  Caithyi6\  Anglia 
Történetéből  a  3-ik  kötettel  Szász  Béla  kitünÖ  fordításában  e  szép  munka 
bi*  van  fejezve.  A  hatalmas  ir  agitátor,  a  kiváló  regényíró  legjobban  mint 
történetíró  tüudüköl.  Egészen  Macaulay  iskolájához  tartozik  ;  még  több  jog- 


TÁRCZA.  857 

gal  mondhatjuk  el  c  hatalmas  pártemberrül,  mit  Ö  LeckjrÖl  mondott,  hogy 
ö  mindig  mint  történetíró,  de  aoliasem  mint  pártfél  áll  előttünk.  Az  a  varázs, 
melylyel  az  ö  mü\'c  bennünket  elbájol,  nem  a  szemfenyveeztüe,  haucui  :i 
tanító  mestei'e.  lialzcl  nag^liírü  munkáját  >a  Föld  ds  az  embere  vagy  a 
földrajz  történeti  alkalmaznsának  alapvonalai,  iSimonyi  Jfnű  fordítúfában 
vesszük  -  melyről  maga  is  elismeri,  hogy  sok  helyen  nehézkes  tís  néhol 
homályos.  Igaza  van  —  de  e  felett  helyenke'nt  meg  nem  is  magyaros.  Kgy 
kis  függelék  Magyarország  természeti  viszonyait  tárgyalja  történeti  hatá- 
sukban, 8  ez  már  jobban  van  írva,  mint  a  munka  fordítva.  —  Thkrrif 
» elbeszéléseiből*  Aranyszájú  szent  János  törtenetet  vesszük,  Örty  János 
nnigj'aros,  erőteljes  s  az  eredetit  híven  visszatükri3zö  fordításában.  A  fran- 
czia  szellem  ama  gazdag  es  szép  alkotásai  köze  tartozik  e  munka,  mely 
az  olvasót  eleitől  végig  lebilineselve  tartja,  s  melynek  szej)S('geiböl  a  for- 
dító keze  közt  mi  sem  veszett  cl. 

Azért,  hogy  az  eisü  cychisban  egyetlen  eredeti  munkát  sem  kaptunk 
—  vájjon  türteuetiróink  hibájából-cV  vagy  az  ő  gyarlóságaik  kövctkcz- 
te'ben  V  nem  tudnók  nieguionduui  kái*j)ótol  bennünket  a  második  s  har- 
madik oyclus.  Mindenik  csak  ktít-két  kötetből  áll,  de  mindenikben  van  egy- 
egy  eredeti :  az  irodalmiban  a  magyar  szép  próza  törtenetének  Il-ik  kötete 
Jteöihíj  Zsolttól  (177-1  1788.)  mely  a  franezía  minták  után  dolgozó  írók 
korát  üleli  fel.  Jól  tette  szerző,  hogy  mint  tervezte,  nem  végezte  be  müvet 
a  második  kötettel :  így  legalább  több  terc  jutott  a  kor  es  az  írók  jellcm- 
zc'scre.  Tüzetesebben  fogjuk  ismertetni.  E  cyelus  fordított  munkája  Vid- 
umiii  Pindar-ja  :  valójában  a  lyrai  költészet  története.  A  világirodalom  mo;;- 
ragadóbb  itlkotásaiuak  egyike  c  niunkii.  mely  a  Innto-i  költészet  hnuyaf- 
lását  tárgyalva,  nrra  a  meggy  ti  ződifsrc  jut.  hogy  a  míg  vállát*,  szabadt-ág. 
hazaszeretet  lesznek,  addig  mindig  tiíni.adbat  lantos  költő. 

A  harmadik  cyeliis  )'re<leti  munkája  Mif/rtc-.l;/tö\  Tár.'íadalmi  elnu-- 
letek  és  eí^emények :  a  társadalmi  elméletek  fejlődésének  törtenete  Platótól 
Rousseauig.  Három  részre  van  osztva :  Plató,  az  utópisták  s  az  újkor. 
Medveczkynek  egy  pár,  a  Budapesti  Szemlében  közlött  ezikke  méltó  fel- 
tűnést keltett ;  —  egy  gondolkodó  fő  széles  ismerettel  s  alapos  tanulmány- 
nyal írt  müvét  veszi  itt  is  az  olvasó,  melyből  okul  s  melyet  élvezettel  olvas. 
A  eyelus  fordított  munkája  Bii-i >i<r  válogatott  törvényszéki  beszédeit  adja 
Tóth  Lörinez  kitünŐ  fordításában. 

—  Gnór  SzÉcHKNTi  István  munkáinak  második  kötete,  mely  a 
legnagyobb  magyar  beszédeit  tartalmazza,  nagy  negyven  íves  kötetben 
:iz  Athenaeum  nyomdában  megjelent.  Ez  összes  nntnkák  kiadását  egy 
akadémiai  bizottság  vezeti,  melynek  e^ik  tagja  XUhy  Antal  van  a  szer- 
kesztéssel megbízva.  Épen  oly  tartalmas  cs  gazdag  kötct  a  most  megjelent 
is,  ntint  az  első,  mely  Széehenyi  beszédeit  tartalmazza.  Nagj'  gonddal,  lel- 
kiismeretességgel van  szerkesztve.  Zichy  a  Ijeszédeket,  a  hol  szükst'gesnek 
látta,  jegyzetekkel  kisérte.  Nagy  hasznára  vált  neki,  hogy  ama  nevezetes 
korszaknak  legalább  utolsó  éveit,  bár  fiatalon,  átiíltu,  mert  leginkább  ez 


858 


TAROZA. 


tette  kepease,  liogy  az  akkori  politikai  ee  tudomúiiyos  e'letet  röviden  feltün- 
tetvdii,  a  beszedeket  az  olvasóra  n^zve  élvezhetőbbé  e's  f^rthet^bbe  t^ye. 
Napjaiukbaii,  midőn  az  akkori  eszmék  bagrományaiból  egy  8  más  kezd 
feledékenységbe  menni,  kétszeresen  tanulságos  olvasmány  ez,  s  politicu- 
sainkuak  eléggé  nem  ajánlhatjuk  a  költővel  »  noctiima  versate,  versatc 
nianu  diurna.c 

—  A  Magyar  Tudomákyos  Akadenia  történelmi  bizottságának  kiadá- 
sában közelebbről  egy  nagyfontosságú  és  hézagpótló  mnnka  jelent  meg: 
Magyarország  mezőgazdaságának  története  Wemel  Gusztávtól,  mely  mint- 
egy ki'-gészítését  képezi  az  ugyancsak  általa  írt  bányászat  törtenetének. 
Tüzetesebben  fogjuk  ismertetni  egyik  közelebbi  füzetünkben.  Ugyané 
bizottság  kiadásában  elhagyta  a  sajtót  az  Erdélyi  Országgyűlési  Emlékek 
Xll-ik  kötete,  mely  Kemény  János  haláláig  terjed.  A  második  osztálr 
kiadásában  megjelent  liaUagi  Colbertjének  első  része,  s  Pech  Antaltól  az 
Alsó-Mngyarorazági  bánynmívelés  történetének  Il-ik  kötete,  melyekről  már 
í?zóUunk  történeti  irodalmunkban. 

—  Az  osztály  críelrzéjfcí  közül  kettő  érdekel  bennünket  közelebbről: 
az  Eperjesi  tanáoskozmány  Z-vlIinxzkyiöX,  mely  ugyané  szerző  Lónyay  Zsig- 
mondjának, Töröséuek,  Tokaji  tanácskozmányának  kiegészítését  képezi. 
Srhrarcz  Gyulától  az  Athénéi  állam  és  társadalom  jelentősége  az  emberi 
híiladásra  nézve  Kleisthenestől  Ephialtesig,  mely  épen  úgy  mint  az  előbbi. 
egy  értékes  eyclnsnak  képezi  lánczszemét.  De  hát  nem  jobb  volna-e  ezeket 
11  cyciusokat  a  maguk  Összefüggésében  együtt  kiadni  s  nem  igy  szétdara- 
bolva ?  Egyes  esetekben  -  mint  Ballagi  Colbertjével  —  megtörténik  az : 
de  nem  lehetne-e  tiigitni  nz  ügyrend  azon  §-án.  mely  egy  értekezésnek  az 
öt  ív  Procrustcs-ágyát  szabja  meg?  Az  I.  osztály  értekezései  közt  meg- 
jelent :  Mythologiai  nyomok  a  magjar  nép  nyelvében  és  szokásaiban,  A 
hold  nyelv  hagyományainkban,  Kálmány  Lajostól. 

—  Nem  tartozik  ugyan  szorosan  az  akadémiai  kiadványok  közé  de  a 
mennyiben  az  akadémia  segélyezésével  jelent  meg,  e  helyen  említendő 
laeg :  Romano-Catholici  per  Moldáviám  Episcopatus  et  rei  Romano-Catbo- 
Jicac  KeH  Gestaec  Schmidf  Vilmostól,  kinek  Szuczavája,  Vajda-Huu vadja 
t*  más  dolgozatai  történeti  irodalmunkban  jö  nevet  biztositnak.  E  munkát 
közelebbről  fogjuk  ismertetni. 

II.  Önáliá  munkák. 
--  Ipolyi  Arnold  sMütörténeti  tanúlmányaic.  miut  a  bold 
író  kisebb  munkáinak  negyedik  kötete,  egy  díszes  kiállítású  sz '  '^^.       *^^^^ 
fi'oiyitay   Vincze  által  szerkesztve,  most  hagyta  el  a  sajtót    A^  ^*^*^^^ii» 
'■'"álló  értekezés  van  benne  s  a   kötetet  a   »Magyar   miitört '  ■^?^^^^^^'*^ 
tanulmánya «  czimü  és  a  kassai  kirándulás  alkalmával    elnT"^*^*    ^^^ékeV 
beszéde   uyitja   meg    -   nicly  valóban  legméltóbb  bevezeté  °        **    eWöki 
í^őtetnek.  Kzt  követik  az  egri  megye  székesegyháza,  az  anátf  f  ?^6yWc&Ü 
tanulmány  a  magyar  ötvös  és  zománczmüröl,  egy  felolvas '     ^         ^patság. 

^^^    *müipartör- 


«60 


TAltCKA. 


ttigJK,  annak  szcmtivcgca  át  vizsgálja  tÖrt^etUnketr  a  jogi  inadtnti^iik  f^- 
\6dé»ét,  melyfiC  a  iiag>'  kitzfíuség  rrdeklüddssd  fog  olvastú. 

—  81AKIU.T  Júxdci-  Azoii  alkaloutbúl,  hogy  a  Nemzeti  t^ziahi*  folyó 
i5v  iiVHrán  tartií  feliizúieatlos  fcauállisáuak  Uunepcft.  vMafO'ar  Ját*-kiixiiic 
vsúm  nlatt  f(^v  fok  becses  adatot  tartalma/xi  tSrttíiR'H  mnukÁt  adntt,  raíitly- 
\wx  Rx  atlatokat  Pestmegye  levéllíriíból  vette.  Sok  íírdokcs  Adat  ^ 
re«xlnt  van  e  munkában  mcgrímve.  inclret  t(zcr7.ój(>,  a  •IB'ai^  irúi  nomiu'dék 
tagja,  f*ük  mclc(;aéggcl  és  gouddat  dolgozott  fel.  Fogjuk  IsiDcrt^ttii. 

—  RovJLnfl  Gyula  yHázasságkütói  Alagyarorsxú^nc  caíui  alutttfti^ 
jedelmtw  mnnkÁt  adott  ki,  nliipoa  kulfo  tnnúIsilggaJ  5  kellíí  txakisioQr^Uá 
Írva.  mely  annak  ideji^bcu  nagy  feltUnrát  kcltc-tt  5  SKcricónek  oiegezeimAe  ■ 
az  akadi'inifli  tngpiígot  i?.  KítzohOíbriSI  báró  /Ajthít  Ervin  in  tfliiúlmám 
tárgyává  tette  a  kúrdc«t  4  terjedelmes  luuiikút  tett  kbxzc.  melyet  joleo 
iuzetttnk  ismertet.  RoHzner  termiUzeteaeii  Kovács  munkájával  is  foglalko- 
zik 8Őt  olykor  polemizál  \b,  Ö  aok  tekintetben  más  álláspoutot  foglal  el, 
mint  Kováes  s  0  jogtudósunkat  oz  birta  ni.  hogy  átláspoiiTja  uiegv^t^^tCre 
flikra  fl/álljon  e  kiadja  »Felelolet«  bárú  Ropzner  niimkájúra,  melynek 
v^g^n  ay.  iilti-amoiitnnUmuí'  gi'anája  ellen  védi  magiit.  Le^z  gondunk  rA. 
hogy  Kovács  lir  feJelet^t  in  ifimcrtesfiUk. 

—  BoHnt  Fkkksci.  kitííl  már  is  több  actnalis  keiilesre  vonatkos6' 
^gyhÚKJog  tíirt^ueti  mmikH  jelent  meg,  legiÜjabiiau  a  >lelkcHzi  oungra«< 
k(*rdiísébojii  a/.úl  bozaá.  meg  pcdíg  a  con^mia  tiírlAicti  alakii'  net- 
véu,  8  adatait  egy  a  munkájához  e«fttoU  íOkmánytárrflU  ::i  ,1  E 
munka,  egy  kiváló  áltá«ú  sciiamert  nevű  jogtndópnak  munkája,  jogtoru-'neti 
irodalmunk  becsesebb  tenuf^ei  klnv  tartozik  9  uemCMtk  jogásKaínk,  bsneni 
általában  a  jogtörténet  kedvelök  fíprelmóbe  me'Itán  ajánlhatjuk. 

—  Gnuv  HoKMAXKSKon  nra7.:t^a  Magyarorsitfigon  I793.e<i  I  iii4-bcn 
Herhwsi  forditásában.  mint  nz  Olca*)  KUiiyvtár  ejíyik  füzete  megjelent  a 
Franklin  tártnilat  kiaűá><ában.  K  füzetben  adjuk  tözeresebb  ismertetet, 
ajánlván  u  nagy  kíteöniK'g  figyelmebu. 

—  K01.TAI  Virgiltől  a  Verses  clbesiaÜép  tttrtt^nete.  mely  eredetileg  s 
győri  iskolai  progranimljnn  jtdi^nt  mt!g,  k  melyr/il  az  orrc  vonatkoaú  roiTil- 
bau  lesz  skó,  mint  ifnálló  mnnka  ís  megielcnt  Cdin«>í<  kiállitásó,  15'  lapra 
terjedő  kötetben. 

—  FOssr  TamÚB  a  catb.  ti-rtdaIomnak  egyik  hay-gó  művelője,  ki  arra ' 
Uíreksxik,  hog>'  nemcsak  alapos,   hanem  tnvezhntö  munkákat  is  adjon   a 
eath.  olvasók  keztíbe,  a  pápa  áldoKári  jubileuma  alkalmából  mt^írta  Xlll-ik 
Leo  pápa  eletíít.  Mi'ltáii  csatlakozik  az  ?Rerzí!  egyik  korábbi  niövebez,  IX. 
Pina  eletéhez. 

—  6iits8WBni  Sándortól  »MÍKraim  és  Assur  tanúeága  aisóexilívetB^ 
eeent-iratok  hitelessége  es  isteni  sugatmaztatása  az  acg>'ptolngta  éa 
assyriologift  világításában*  czini  alatt  mutatja  be  az  egyptomi  és  aesyriai 
kutatások  erednn^nyeit.  Abpeeti^yetem  bittani  kara  által  a  Horvát -féle  juta- 
lommal kitüntetett  pályamunkának  ez  cisö  kütete  34  álcával  van  disaiivo. 


TABOTiA. 


H6t 


—  LiMOLA  caiBtÁri  kdrotnck  n  leiigycl  udvaniÁI  1655- — 1660. 
kifest  irt  nagyijrdckü  é.«  Unü1«^r>8  kttve^oIciit>Í»eit  i}8a«o^üjtTe  0  egv 
Pribi-ttm  által  irt  alapoit  H  kÍDi«rít6  bevi^xeu^aeel  elUtvit.  kiadta  a  {iév%\ 
Tiidotni'iDyotf  Akadiioitn.  K  beutes  tnuukából  a  t:iag}-ar  turtf'iiotiró  15  sok 
tnnúl*iágo>>  Adatot  incríthet. 

—  KAiKKitrKLii  öloti^nok  49  miinká«ai(gának  tíVrtánclot  (1848 — 
1884)  nie^rta  KrowSy  s  tí^  t»bb,  mhit  80  (vbtfl  álld  ktftetbcíi  kiadta.  Áx 
újabb  idö  kívúUtbb  állontfi^rfia!  kUju^  tartozik,  kíuek  i'okonfzcnve^  rtlakjua 
mi  kóz-'inwgiluktít  is  ktSzclről  crdckli.  Kroncs  kitilnŐmnnkrit  veg/clt  ;  azen-- 

ttol,doketJŐ  pártfttlausággni  üt  n'ila.  Nagy  ^ondnt  foi'd(t<'<tt  }'i^8zcköttt(ti>- 
tlív  a  magyar  itllitniA'rfiakka)  r  tiUjbí  k*>3ct  TrfftH'ttiil  f>]jirtatotl  levvIeKi*- 
séből  is  ad  k^zlceeket.  Sok  dj  adattal,  sok  érdekes  részlettel  jiriU  u 
kicgycíí^í  tUrtt'netilhGjE  is,  s  már  csak  cnn<íl  fogva  i«  kt>xelrŰl  crdpkri 
tHmnlinkct. 

—  Doi.i:Bcii.ti.L  pesti  Gvaiig.  lí-lkeVz.  kí  (<g}-báiui  levéltiiríiból  inár  itt 
ttok  n^iSf  foiitosAá^u  i-udcket  liOKOtt  uapfü'uviT.  a  pudli  fvaiig.  L'^ívhá/,  lijubti 
alakúItUának  íxÚ2  tives  ^Wordií1(!>ja  nlkulmúbúl  megtrla  t  vfgy  csinoflkötot 
bcii  kiadta  az  cíeii  fnÁz  \W  váltcKdtots  í-s  kiÍK<lclmukbcn  guicdiig  t<!írtciiettií. 
Most  cttigiick  tartjuk  felhími  olvasóink  figyolmct  r>y.  cgi-szou  Wóltári  kutn- 
tá4ok  alapján  írt  munkára,  melyet  tüzetesen  fogiiitk  iamertetni* 

III.  Monographiák. 

—  Vkrsbcs  városa  Uírt«^Jictrt  kídnlgozta  Milifhrr  IttVlog,  kí  e  rárn^ 
oiiUtjáMI  8  jelcu'^'Wíl  már  több  apr«I'bb  iDOiirtgrApliml  tett  köz7«'.  A  DitmkH 
kot  diszetf  kütctbon  jelent  nw^  magyar*,  ut'mct-  i-m  ^Kcrb  nyelveu  Vereet-* 
vnroeii  álii«watkí*AXst-(it>Wil,  Á.7.  tlsíi  kött-t  rsí  I  84t*.  i-lölti,  a  iiiúsodik  aaexfu 
*'v  iitHiii  túrténctekft  ndjfi  clö  a  ízövtgbf  nyomott  kepékkel  í  terk«!i»-tm-l- 
Ickletckkel  disxícve.  Egy  t'iiggi?lek  a  vúrow  jelenlegi  állapotát  rc«zlctee<-ii 
raJKolJa.  8  aifc  et'Csir-bev  haazctálhatn  index   van  kt^eaítve.  A  mnnka  a  tniUt 

&xad  eleje  úta  lefolyt  v#einL*nyoknt  illet^rii;  Irpiagyobb  iv^Kbrti  Icv^tári 
itatáiok  Medménye.  Nem  orutxkMlUhk  rxáttal  rewleleiítíbb  ismert eti^tbf, 

mert    töicte«cb(ji?n    tV.í-^jiik    hiráltii,    »    exiitlüt    osiak    V^rufcz    vár-":!     ^1. 

akarjuk  cliamci-i^iinkot  kiffjesnl.  axon  áldozutkt^swi-gco'rt.  mrlylTcl  c  fi-   i. 

grmphia  b'trej'Mte'e  elÖiDOKdíiuttn 

—  Ubjimaxx  munkájának    »1>hji  altv  und  ucni'  Kronstadt.c    melyei 
Mtitít  0»kár   nagy  üKorgalommal   i^  ticakUmorettel   rendezett  »ajtó  alá. 
innnir  mngjelcnt  a  imiaodik   kíiiete    liHíl  — lÖíiO.  Az  eU»  kftletet  1  ^    ; 
xadok  1884-iki  •>vfoly]imn  U-ík  rúxeti<brn  ii>mtrr(fftttlk  »  px  újabli  k:  ^ 

ia  bővebben    fo(;tmk   »xúla»i.   Addig   \é   mt^rgycratlk,   hogy   err«  11  kurr:. 

uéivií.  melyurk  sxcrKtíjo  tanúja  roll,  piilvc  a  becMaelib  forráamunkúk  köxu 

Urtoaúk,  ní*)thoa  unÍmftÍr«Mfck  la  («kblhet4J,  réíaben   annál  i<  tübb,  mert 

11  kora  ttfrtnirtet  illoatrálú   nyumtalotl   ri    ki^jrali    f 

Minden  ffjczete  liárou  róubül  áll :  Erdély  egTeu-nt>  - 

apcdalis   lOrtt'uele  a  Braasö  fHrtdnotc.   Nemcmak  a   politikai  eeemenyeket 


862  tAbcza. 

tárgyalja,  gondot  fordít  városa  culturalis  %'Í8zonyaira  eŐt  magára  cg^»z 
Erdély  történetére  íb.  A  vaskos  kötetet  jó  index  zárja  be. 

—  IvÁNTi  István  pótlékül  Szabadka  városa  történetének  elsö  köte- 
téhez egy  becses  okirattárt  adott  ki  ^Szabadka  és  vidéke  1848/9beiLC 
czím  alatt,  mely  összesen  227  db  okiratot  közŐl,  melyek  legnagyobb  része 
Szabadka  levéltárában  őriztetik ;  de  hogy  munkáját  teljesebbé  tegye,  ezek- 
hez más  levéltárakból  is  csatolt  néhány  Szabadkát  illető  okiratot.  Külö- 
nösen az  alvidéken  lefolyt  események  történetéhez  szolgáltat  becses  adatokat. 

—  Takács  Sándor,  »Lapok  cgj'  kis  város  műltjábóU  czím  alatt  egy 
176  lapnyi  kötetkében,  egyes  fejezetekben  tárgyalja  Komárom  megala- 
kulását, várossá  léteiét,  ti^-abadalmait,  történeteit,  a  protestánsok  Üldözését 
ü  egyhá/nk  megalapítását,  a  szabad  kir.  városi  jog  megszerzését  s  Komá- 
romot ért  csapásokat.  Nem  akar  kimerítő  monographia  lenni,  inkább  csak 
adatokat  szolgáltat  hozza. 

—  Kkizko  Pál  tagtársunktól  két  kis  monographia  jelent  meg :   a 
Körmöczbáuyai  cath.  egj-ház  község  története,  s  a  Vártemplom  helyreállí- 
tása. Az  előbbi  muuographiát  valóban  c&ak  olyan  ember  írhatta,  ki  a  kör- 
möczbáuyai  gazdag    levéltárt   a  legapróbb  részletig  ísmerí.  E  kis  könyv 
valúban  mintája  egy  ilynemű  helyíratnak.  Egy  állítás  sincs  benne,  nincs  egv 
aclat,  mely  okiratilag  ne  volna  igazolva.  Külön  tárgyalja  az  ottani  templo- 
mokat, kápulnát,  keresztet,  jótékony  intézeteket,  társulatokat,  összeállította 
a  vúroHÍ  plébánosok,   oltáristák.   káplánok  névsorát  s  a  többi  papokat  — 
mindezt    152()-ig,   meddig  t.  i.  az  elsö  füzet  terjed,  s  ehhez  haszouhárom 
kiadatlan  okmányt  csatol.  Óhajtandó,  hogy  szerző  mennél  elébb  közzétegye 
munkája  folytatását,  s  hisszük,  hogy  a  város  nem  fogja  megtagadni  támo 
gátasát  e  munkától,  mely  egyháztörténeti  irodalmunkban  szép  helyet  foglal 
i>l.  A  másik  fÜKctkc  ugyan   c  szerzőtől  a    vártemplom  helyreállításának 
történetét   adja  eln,  melybon  nevezetes  része  volt  Ipolyi  Arnold  buzgaJwil- 
uak  is.  Ez  utóbbihoz  a  vártcmplom  alapi'ajza  van  mellékelve 

—  HziTNTAv  Józseftől  >A  selmeezbányai  ipar  legré^bb  múltjának 
történelmi  uiéltatása*^  czím  alatt  tartalmas  füzetkc  jelent  meg,  mely  az 
ottani  levéltárban  eszközölt  kutatások  erednténye.  Kezdi  a  bányamíveléseu 

.  s  erről  ctiak  futólag  szólva,  bővebben  ismerteti  a  különböző  czéheket,  azok 
szerkezetét,  ismerteti  a  közös  lerakó  é.s  ái'úhelyeket.  a  szállásokat,  az  ötvös- 
miiipart, vashámorait,  könyvkötészetét,  akőfaragást,  vésést.  Érdekes  és  tanul- 
ságos képet  tár  ezcrzü  az  olvasó  elé.  melyhez  az  adatokat  a  városi  levél- 
tárból merítette.  Az  ilyen  nionographiák  müvclödéstörténetímk  képének 
Összeállítníiúhoz  sokkal  járulnak. 

■ —  Iij.  J.xNKÓ  János  '-'Tót-Komlósc  magáurajzát  adja  egy  kis  füzet- 
kében  egy  rövid  bevezetés  után,  melyben  fd  vannak  sorolva  a  Tót-Kom- 
lósra  vonatkozó  munkák  és  értekezések,  külön  tárgyalja  ennek  föld-  és  ter- 
mészetrajzi vi.'ízonyait,  történetét,  Tót-Komlós  leírását,  népét,  statiskáját. 
Tartalmas  füzetke,  mely  megérdemli  a  magyar  földrajzi  társaság  által  nyert 
dicséretet  s  jutalmat. 


TABQ£A. 


863 


—  Dddar  OynlR  egy  kis  uiouographíában  a  Saeged-ai«ó  vántsi  tcm- 
plooiol  lutin^gésKcti  szuui()0utbó1  UmertoU]  mely  Bzcnute  m.  ouigyu  alfóld 
i^pil«s/.eti  spci'iulitáíiai  kö^ó  inrtozik.  höt  a  kOscpkorí  (QuiplouiépítL^a  cg]t'i?i1en 
iiiouuntcutftlis  ninruUviutyA,  wdy  J<^val  nagyubb  a  pc-cvi  tctiiplúiutiáK  Nem- 
r«ak  II  &£ogr(1ioknt,  tinnem  mindazokat,  kik  uitir^g^Ketttíl  fogUlkouuik. 
érüekelui  fogJH  u  uitmka. 

—  Míjuli  Sándor  u  ré^  híres  és  u  törük  idáiklMfii  jelcuUSkeoy  enere- 
pet  játsiíotl  Desítii  vArát  *D(*jiua  es  Vid<tktí'  o/Jm  alatt  egy  ki?  fözctkc- 
be»  i&mrrteti,  mely  kUlíJnlenyomn!  a  Fiihlrajzi  ki)zlemi'uyekb<il,  iVtiZfállít- 
váu  miudast,  mit  o  vár  mnltjiról  tudui  leher. 

IV.  Apró  nyomlalvftnyok. 
UiottiiAitiiAk.  s-duiö  laUúii  XVI  ik  századi  tnagjur  jeitsiiitaolc- 
tét  megírta  t^nihttti  Vilmos.  £  rUxetílnkbeu  í^raertt-'ti  Juknb  Klek.  Bur- 
.uihÍmzíí  Tetor  X\T-ik  sxdaadi  ref.  pii&pük  »'letct  *  nmukái  ií)iKTl<rt4.Wt 
Tfmry  Etele  lolláWl  vesxszUk-  .Sy,erzuin;k  .SKt-kea-Kcjtlrvartt  U-lkÚBxi  tírte- 
kexlet  alkalttiilval  tartott  felolvasása  ez;  iiiegtx>ldva  o.g>'  fUggelékkL'l, 
melyben  Itoraemisxa  muitk^ibúl  veit  t-rdekea  ídeKetokkel  tibzUxuk,  hogy 
BnruemiaKa  csakugyan  reformitlt  pUspok  s'olt.  A  Uometui^Kára  vonatkoxi't 
szct«xOrtau  iitegjclcul  ?  BoruemísKa  muukáibau  talállmtú  adatokból  vau 
vK  eletraJE  üsHKeállitva.  -  Kmmírvuitf  Audráá  a  Syjizadok  múlt  ffvi  folya- 
iiiiinak  k<ft  elsÖ  fü/et^beu  ko7.i>lt  vult  cg^'  tauúlutuiiyt  /^úft  .Láaislü  tílrtcrfil ; 
L*  tanulmányát  most  újabban  feltalált  adatok  alapján  átdolgozta,  s  azt  egy 
szépen  éi  gonddal  írt  bíographiávú  alakítá  át,  j>>l  jellemezve  Listí  ^rdekea 
aJakját,  kíHtöi  müveit  s  a  kort  is,  melyb»ín  szerepelt.  Egy  fUir^t-lukbeai 
Lixtt  Dzárinazáfára  vijoiitknxü  uézeteit  mlja  cIo.  —  tirad*íut/i  Júzsi.-f 
lovA»  gfueralÍM  cniU'kvzctt-t.  azcit  Alkitloiul>ól,  hog}'  etittck  ízakitli'zai  lakü 
luizát  emléktáblával  jelöltek  meg.  báró  //^trectky  Percuez,  a  tábi>ruok  unoka- 
i^eeesr  eleveuite  fel  a  családi  levéltárban  ]evij  adatok  alapjáu.  »  k^t  okirat 
kiJzlÓBoVcl  toldotta  meg.  Becses  adniuk  ez  a  Gvadáuyi-caalád  tbrttfuetéhex. 
»  az  ulva«)bau  felkültí  a  vágyat,  bog}-  vajliii  e  levrliárbau  a  máautt  levő 
udatük  fdhasznúbUáviű  a  uilpAziTÍi  küttÖ  i'ictr&jxnnak    '  .ira   vál- 

lalkoznék valakiA.--  Kg>-  mádik  nttilt  száxaíÍ)  ki'AUi :  Kitti/v  .IÚ7«6fi-6l 

irodalniDttirte'iieti  tanqlmánvt  írt  Ué$iap  Tajnáa,  mely  Wttxprémben  jelent 
111^.  'Szerzi  ciüre  bocuílja  KajnU  cJetiit  fi  azután  ttizcteaeu  ii>mertrti  inv 
dalnii  niilkMéfHÍt.  tollbarczait.  Figyeltunrc  méltó  dolgozat,  meJy  Hnálló 
nyomuu  balnd.  9  becse*  adab'k  irfnlalomtürtonrtünkhűx.  Dr.  .t/rí/c'  Sán- 
dor mpgirtn  raulcr  Tivadar  íHotct  ^  itftAjteálIEtulu  müvei  »on>zatát.  Eteii 
gundoB  tanúlmáiivnyal  írt  életrajz  eKíezör  a  Kig^elubeu  jelcuc  meg  »  mq{- 
i'rdemclle,  hogy  kUlÜu  kiadásban  ia  \ílágDt  láaaon.  Két  réazrc  uezlik:  &£ 
oLsö  PauJer  életét,  a  máflodlkmÜvri  aoroxatál  tárgyalja  »  rz  ntóbbíakuál  j6 
mankát  végzett  szorzö  fuáltal.  hogy  Paulor  müvut  egyt  <'  íja. 

-  SehtUtí-rr  Aladárnak  Pauler  folott  mondott  emlékbe^.  g 

jolpnt  egy  linálló  fílxotkébeit. 

SzAxatwK.  18»T.  X.  Fűsar.  57 


864 


tX«cka. 


—  FEJtiirATjűcvLásxtútAI  >TapoU'zaj  Bei-taluit  oklcTijI  forniuUi  c,  omI  j- 
II  KöuyvöMiTilebcíi  !át>tt  világnt,  kiltí^iniTnmatbaii  '=  i  ,.-^ 
tüll kiiek  e  becsípő  forráíia  tclje-^en  mcííbíjtliatH  ItntikHi  isi                              ^  -t. 

—  Vbskelv  Károly  >A/  uiiilárítiit/ik  ErdolylKin*  oxini  alatt  eg^kis 
iw.[ib7A5TÚ  t(>rtéiictt  raJKüt  iidott  ki  a/aiiit  irudaliuí  táratU&t  kiadviiiyaíban. 
ogt!«x  niáa  felfogássnl,  tís  nwU  ^nbon  tüntetvén  fel  l)á\*Ííl  Ferenci  nio?^!- 
uiae  e'letct,  mint  ax  Jakab  Elek  nagy  monographiájában  olvasható. 

~  Ma^hki  Sáudor  >C:4JIa  <^>h  VAra«  ezuu  alatl  fchilvfuiást  tartott  az 
aradi  Köl''8<íy-^gyletbcu,  mely  moftt  külön  lenyomathHii  megjelent.  E  vir 
Arad  kltzclebcu  fekaxik,  de  már  uia  ulig  kivelietÖ  rom.  Márki  leJrá»a 
fcntartá  fekvásiútek  emlékeit  »  'óss^e^yÚjt^  a  rá  vtmmXktyzíf  adatokat. 

~  A  xüRufKTSKixrAi  vAuiKMPLMM  ro^taimílú&a  s  fe1t<]eente1('«e  alkal- 
mából Ulotk'j  József  főreál  iskolai  tamír  eyy  ri*»virl  omlckii-atnt  tett  kducfjt, 
mely  a  templom  iijjáopítvíic  tÜrtiMietet  fftglalja  maijába. 

Ki8  SÁXI.OR  » A  kiirui-zvilág  kÜltL^szeie.  I.  Rákóczy  elÖtti  kor«xakc 
cÚTün  monographiáját,  mely  a  kolozsvári  lycdum  prograioi^jábau  látoH 
vtlágot,  kUlÖu  lenyomatban  ta  kiadta. 

—  Wkktnkr  Múriez  SsttzeálUtá  a  genealógia  tcrdn  liaxúnkbaD  1883. 
óta  tett  kutntáMk  eredmdiiyeit  a  »Vierteljahrsclirift  fiir  HfTaldÍk--ban  n 
kiadta  kUlüu  lenyomatban,  ily  módon  ntcgÍ!)nicTti>tvL'u  Nemetorvzágrtt  tiJHhb 
tt^rtéiteti  iro<U)rouDk  ez  ágával. 

-  Kküxk^,  cg^'ike  a  leg^sxorgíilmH^abb  s  Icglelküyincreteecbb  utímet 
t:}rtijiietin'>knak,  ki  i-ende»en  felhasználja  a  mi  irodalmi  vívmányainkat  is, 
adalékttkat  kózül  a  grácxi  jex>>uÍTn  eolk-gipin  tlirtenctííliez,  nmly  ezen  colle- 
gíinnnial  való  ö8azckíÍttet<^B0Íukii(^l   fogva   minket  is  <*.rdckcl.  Ugyaoö 

a  íZpítiícbrift  ftir  Allgemfine  G<Mcl)iclitfii|uelt<!n  kÖTit^pkori  uyut^t-európoi 
utazók  Jel^nt^it  ismerteti,  melyben  nz  oIm»ó  ígeu  sok  t'rdekca  ds  jffllemin) 
részletet  fog  találni. 

—  OntvAT  Tivadartól  íVei-gleicbende  fntcit'nclinug  über  d«u 
Uugarlándiacben  nnd  NordctiropXiscbcn  prachiatoríscbcn  .Steínwcrkzcígca 
czfm  alatt  az  anti*opologlai  tiri-iitat  Mittboiluugonjeíbeii  kSiclJítt  beceod 
és  tanálságocí  czikke't  kÍÜ3n  lenyomatban  is  kiadta. 


FOLYÓÍBATOK  SZEMLÉJE. 
—  A  >HAKÍaK«  nov.  flizete  a  szabad ságbarcz  tiSrténcrehcz  ujabb 
adatokat  kfizöl.  L<1rfi  Klára  a  Rákóczi  csapatról,  Uhöcsli/  Tivndar  Mun- 
káceváráról  (1848— 49-ben),  üznlkoy  Gergely  a  VI.  hon ve*d  zászlóalj  tör- 
ténetiről ír.  Ralntnrh  Lajns  az  I82B — 27-ikÍ  orízá^yftlós  leírását  foly- 
tatja. Iloh  Lhjos  a  jelen  Bzázadi  ornzággy Ülések  törtenetffnek  cyklasábon 
az  1Ö65  -G7-ikÍhcz  (írt,  s  jelen  közk-monyiíbon  epcn  a  zsidó  emantipatiót 
3  ezzel  kni)ceolatbaii  a  Ksídó  kordont  fejtegeti,  A  változatos  tartalmú  ftixe- 
tet  a  Mzerkeaztö:  Abaji  Lajos  érdekes  közlcmiínye  zárja  be  egy  feUöbányaí 
boazorkáiiypörröl  1715-bÖI. 


TArcxa. 


865 


A  i> Tusul*  f.  6.  S-lk  Mxete  vAlt<i£ato0  ée  érdbkea  cziklcsoroza- 
tllt  Kmtuiromt/  AndnU  tnmílmánya  nyi'íjn  meg  h  nígi  iiing^ar  »nenizi>t(M»- 
gekröl.*  F.  L.  xÁgníbi  Dabi  Mihály  *9.\\\vs  képbon  is  bemutulott  czímcn^t 
iiiucrtcH  HUO-bAl,  mint  tmauii  bo.raldikai  terDTt^kiluk  egyik  legsikerültebb 
t^tf  l0gré(^bb  jtddáiiyiít.  Dr.  WWfitrr  Mi^i-  í'üort^alaiiLH  geut^alo^iiDUuk  újnbL 
gtowákfit  kUzSI  BK  Arpiídok  (^nealogiáJiDKtz  A  RaJcí4iínyí-<'/Jiner  krrilrá<>- 
hi'j;  ketten  is  hozziin/ÓUnak :  IC'ififim/  Bfíln  nnt  vitntjn.  hopy  n  Divék- 
iit'inzetM.^g  cattuicre  niib,  tniitt  a  Itiíjcbiinyiiikc'.  rtfj'lnjii  KArvly  (.'Ucubon. 
hogy  ax  igazi  Ri^ceányi>v2Ímor  ugyasax  e  oltfirű  alakja  tieui  e(icyt^b,  nttnt 
Rajcaiiiyí  AdámuAk  muIt  «ik%h*\\  coiujiO^itíója  egy  áltaU  koholt  okmány 
niapjén.  ('»nmn  JónK'f  Gneyi  1jí*/.Ui  "lirki'ivt'i  mututjn  bi*  lííSíbífl,  mely 
Felsü-Gagy  nbaiij'  kozBí-ij  tcmplomiibn  bcfnljiKva  Iiíthnt/i.  A  rajt*  Intható 
CKÍmer  an  íí»  Aha-iieni7Jít»i"g  ezimerct  ÁbrÁKolJH.  Xfuloi/  Í.h;z>iii  ket  nfgi 
esfttildot  inoei-tet,  ii,  m.  a  lipt^-si^ntaDdrAHi  b&rú  es  nemes  Audreáusxkj- 
ós  a  tnike-pércsi  P^rchy  cnaliídot.  '"*fn/Aío  Oéjsa  beraldikni  éo  sphra- 
gi»tikfti  ndaléknkkal  júnil  Caíniky  Dezsíí  egj*  ivgcbbi  ertekeseesühcz 
aK  Idlliki  luirmincahar  pirgt'tw  okleveIrM.  A  tnrtnlinnB  nívctet  köoyv- 
Í5mfrtclé«  (a  Károlyi  cnalád  itklpvc'ltAm  IV.  k.  KonuírninytMi  é*  Tirma 
i-<ivHt  zárja  be. 

--  A  >FioTEiA<  uuv.  fiizt^tet  Vnrimtt  HAndomt^  nyitja  meg  rajsatí- 
val,  melyek  sajul  clmenyeíböl  merftvtfk.  £  kí^xl^muny  Icpnkább  Pr<Uifirel 
0  Hgn'tíHy  Etelkr  iinláUvnl  rof;Inlki'»7Ík.  a  kinek  a  'Ciprus  lombok  <  axóla- 
nak.  Farka«í  Márton  Kovác*  Jt'tz«i:f  es  Sücmí^ri?  Kíil  kViUL**5iettírÖl  ír  Neháuy 
író  illetraixa  titán  adalAok  kivetkeznek  Csokonai  uiunkáüságáhuz.  dr.  JUeMft 
•lános  tnllábtll.  Dr.  TíÍíj*/  János  Knicsúr  Islvttn  (sz.  1760.  mrpb.  IKOiV) 
emlékét  djltjn  fel.  Fölemlíthette  volna  nzt  ie,  hogy  egytfb  iro<Ulmi  bnicgól- 
kodjúai  mellett  !^  mltu  ki  ax  u.  n.  »xckcly  krönikár.  t'tttjfidr  Benedek 
Rcvai  tnnúhniinyitit  folytatja,  Hfujjífn'  Márton  n  i-xerciic^tlrn  v<ligft  ért 
087n.}/dtiUi  Jáno«  életét  ér  ktílte!*ae«tét  ismerteti.  A  tárcsában  kisebb 
kiS7.li>irt('ityi*k  vannak. 

A  >MAurAtt  Nrn.vfla«  (uov.  f.)  nyelvtörténeti  adatai  köxt 
h'níoim  Lajos  Monaki  BIthály  ktívárvidéki  főkapitány  Íiig<5»ágaiuak  ínvt^n- 
iHríumái   kUxIi  I  (i.'il-l)''il  Nagybánya  vnro»  levrJtáriiból. 

-  A  »Maotab  Si.,:*«  október  é^^  november  fiizctwkMm  dr.  /VM«T 
folytatja  mcgfít^yeléfie)  ■•■írá-iát  n  niiiiai  ooUf^ium  [•rrnianico-hmtgmri* 
vumbui. 

-  A  M.  l*ítoT.  Eovnict  is  u%.  PmTixÖ  i»ept.  okL  nisetébeu  a 
kcc«keméU  belv.  hitv.  reform,  cgyháx  vá«lato«  ttírtauetél  olvassuk  a  s»er- 
keext^,  i'irlitfr  Márton  Uillib^K  iri26-t^l      I88G-ig. 

-   Ae   Eantr.    PnooLoui*!   K''itöíir   imv.    és    decx.  ftízetébeit. 
melyet  J6sérf  j>'!ktrcu*j  kíixlcményo  nyit  meg    »    »Fandftm<'iituui    língv^*^ 
/ingaricAc*  eximÜ  i-3dgdny    nydvtnnról    IHOS-bóJ     —    tf).    Ktmiioj  Li^o« 
újabb  adutokat  ktízRI  TiufUli  Sebestyén  élctéhcx.  Ka-wa  vánw  levéltúrának 
XVI.  CK.  jegy x^kíSny vei  ée  axámodávai  alapján. 

67» 


B66 


TABCXA- 


—  A»  >AiiMt^tA«  iiov.    füy^t^beii   dr.    MoimU    Aniui    iV*Ii 
őrmeny  irodalom  isroertefiwít  \\\i.)  Mttrfn^e^LJ^  Jakab  Örmewy   lCnftncti.'b6ll 

Tiijrún  itralkoflil^At  j)?')teIn^i  i.Kr,  c.  530—670.)  Erdekéé  az  eg^yliázi  ragi- 
ngekről írt  cxikk  ie  (G.  F.  0.  m.  trtlUból.) 

—  Á  LvDovicA  AiuniiMu  Kf>xiXtvTe  nov.  fÜKt>ti^l>cu1cirtenelinÍ  kilxlp- 
ményt.  iiiiitdöHaze  ktU  >krúnÍkiU  Hzcmelvtfuyc-t  t&láluuk  SUcítti  Mór  exáica-j 
doB  tollából.  A7.  P^ik  ft  iiiuhtlcgi  c«ata  leírása  Brodaríes  Utváu  isniorole 
munkiíjn  nyoináu ;  h  unióik  lmr<^/-,Í(>lcii(^  ttí05-höl.  Az  cWbbiut^k   inogMiul 
nzar  erdciiic.  hogy  h  liitinűi  kevi'Kblu^  ertü  katonilknak  mngyarúi  niutiitja  lír' 
egy   fontos   esHta   leírását   (t«ak  ux  kiír  benne,  bo^  Drodnncs  hibúsan  írt 
sKCiDClyueveit  kijavfutliuml  veszi  át);  >  másik  Qgyszerüeii  Kulcsár  let\áu 
székely   krónikAjából   vnn  átvéve.  Okuuk  vad  biiiiii  (e  kiváujitk  íaI),  bo^' 
nem  ttokám  a  liadt^rd-nelninrc  íh  több  t;oiid  fu^  fordítl^tDÍ. 

—  A  MAOTAn-Z««ii>ú  Sr.FHLR  novoiubtíri  fú/cníbrii  A'o/tn  S.  íblylntja 
az  erddlvi  s7.oinbato.*nk  tlirtcnet*'t.  b  0  fujea»*tl»eii  Fpp*y  Siniou  bukiísúntik 
tiírt^iiettit  adja  id6  .s  h  kegyvesKt^t>  okát  animk  tulaj dnnítjn.  hog,v  Bt^tbleu 
bCDiie  fejedelmi  vciraenyiársftt  látott.  Kitnuta^a,  hogy  Dkig  korUtiiok 
volt.  e«nk  óvAtosan  foulalkoxott  a  BKombfttos»ággal.  £rdoke»oii  illu»trál.i%j 
Seirel  Mártitiiiial  vtiló  visKonyát  is.  Sfubfjufr  Adolf  ix  ktistlpkuri  i^\<\t 
krónikákn'il  in'tcker.ik. 

Át  >U!«oARi8ciní  Revcbc  oet.-nov,  füEctdiivk  mintegy  fele  a  u>. 
tud.  akadémia  f.  é.  máj.  nagygyt)lr<»cnek  van  saeutelve.  KíSali  2Ve/V/ 
Ágost  chiöki  nie^nyTtö  beszedf^t,  Gj/tihi  Pál  titkári  jeleutés^t  aK  uknd^cnia 
1 886.  ^v\  miiködtíecrö),  Kauts  etnlekbeuódót  Paiilcr  'Hvadtír  felelt  ea 
A*«/f/í  Károly  felolvaj*iUát :  Magyavonííág  oli'lmejM'sérÖl.  Ezt^ket  kiivt;ti  'tr^ 
Sxée^^m  Antal  tnuüluiáiiya  az  erdélyi  történelem  es  törtt^netír^^  j^lentut 
ge'rŰl,  uielylyel  a  tilrteoelmi  tári<i\lat  mull  nyári  kirúnduln»a  ulkiilmával  a 
de'voi  kthcgyiilést  mcgnyítatta.  SoHiKnfflH  Zeigrnond  a  Deák*BZoborrúI  ír. 
Ihiurirh  Gua/táv  a  nemzeti  íizídIuIz  jubileti máról,  Puulnj^  EAtí  ug>-ftnc#ak 
n  nematcti  aziuháznak  íiO  áves  törtiínetet  inoudja  ol  (1837  —  I8fi7); 
Schmidt  Vilmos  szucaavai  ny.  tanár  a  bokovinai  uiugyar  telepekről  írván, 
elmondjn  dióhéjban  tört  tünetüket,  nagy  voiiái>okkal  innerteti  jelenlegi  hely- 
zetüket a  bukovinai  tarka  ncpvcg>'ülctek  kö/ütt.  A  krivetkexő  cxtkk  a 
kOzol  jOvfJben  tervezett  Vuskftpu-sKAbályozásaal  foglalkor.ik.  Az  Irodalmi 
^rteeftö  <^  Vegj'csek  rovatu  clótt  meg  három  népmese  van  kt^sfilve 
Kiefalndy-társHíiág  kiadásában  megjeleni  gvQjternenybtíl. 


ItEPEK'JOKIUM  A  KÜLFÖLDI  TÖR'l'ÉNETl  IKODALOMBÓL. 

McTfuiiren  ilrji  kvnifft,  boü'iacfum  StaatJimmÍMÍer»  Max  Frriíterr  voh 
LiTrhrn/flti.  (Nih*dlingcn.  Beck.  1887.)  Ez  emlékiratok  Bzcrzíije  jelen  veit 
az  1840-ki  po/.ftODyiorrtKággyülés  befejezéeiíu,  snónokoltii  halJntta  az  ellen- 
zik bárom   hírneves   veztírfdrfiát,  úgymint  Deákot.  BeSthyt  ée  Nagy  Vé 


TÁRCZA.  867 

t'íí  igen  érdekesen  írja  le  az  orezággy ülésnek  május  IS-iin  vtigbem^nt 
tjczáratását  I.  Fereuoz  király  által.  (Ismertetest  hozott  a  P.  Lloyd  október 
1  >>.  száma.) 

(rfi-iiKDtift.  1887.  £Í.  füzet.  WlhlutKi,  Die  Ragnar  Lodbroks-sage  in 
Siebenbiirgen. 

Afylji'ith  JnnoM  >BoeznÍa  e's  líerczcgo vinne  czímü  müve  nemet  fordítás- 
ban is  ineg  fog  jelenni.  Az  I.  füzet  már  is  kaphatn.  (Becs.Hölder.  3  Mark.) 
Traiimwth'ns  <>/  the  mi/of  htíffonml  jut'iiti/.  X.  kÖt.  (London.  1802.) 
(•s  l-'üggelt^k  :  Report  of  the  eouocil.  —  A  társulat  valamelyik  ülépcn  Zcrjji 
ismertette  Jlamdnni  arab  írónak  »Illi/.t  nevű  munkáját,  melyben  többi 
között  az  I.  Mátyáa-korabeli  Magyaroi-szágról  is  szól. 

Az  »A//tenin-n}n€  1886.  májns  29.  számában  ismerteti  GnUrnatin 
>Hougrie«  czimü  munkáját. 

Xait'  Frne  PnJ>Mi:  1887.  október  30.  szám  :  Rfinrr,  Gráf  Doniinik 
Zieliy.  —  Nov.  5.  szám :  V.  (/■:.  Das  ungarisclie  Magnaten  Oberlmns.  — 
Nov.  11.  szám:  Der  Martinstag  in  Ungarn. 

L^'p-iyf  i'fuirnlhlnH.  1887.  4;-í.  szám:  Ximjnn-mnnu,  Archív  der 
>tadt  Hermannstadt. 

Sybdj  Hifttorischf  Zdtfichrift.  1887.  58.  kötet,  3.  füzet.  'Wo  k'rnv^xt, 
Dtr  ffroase.  Kur/iirft  und  die  prote«taníincfi(n  l'ngnrn,  —  yCifífltnor  :  /JÍi 
Be/reiimg  Ofens  von  lier  Türketilterrachaft.  (Ismertetés.) 

Miitheilnngen  ths  íngtitut*  für  öaterreichinchr  Ge«chkhtitforf>rhuiiij. 
1887.  VIH.  köt.  2.  füzet.  Károlyi  Árpá<ty  Bitfia  ^  P,i>t  rtAg-nfinUii.  (Ismer- 
tetés.) —  Zieglmtrr,  Die  Bv/rriung  O/t-n^.  (Hasonlóan  ismertetés.) 

Ugyan-e  folyóirat  1887.  évi  3.  fíizetc  ismerteti  Z/m//uTf;í««íí  fentebb 
említett  niüvyt.  —  A  4.  füzetben  kimutatja  Stuirrlnm/,  hogy  Dlitgwz  a 
Vita  Johannis  papae  XXIII.  életrajzból  ii*  merített. 

^••nplnret  rernm  Poli>nScarnm  V.  kötet.  Kiadja  Sokolmríiki.  E  kötet 
lt;21-- IfiSl-bÖl  való  okleveleket  és  leveleket  tartalmaz.  Köztük  III. 
Zsigmond  lengyel  kiníly  több  levele  vonatkozással  van  hazai  történetünkre 
a  liO  (^'es  háború  első  felében.  Tartalmaz  továbbá  Zbaraski-tól  leveleket, 
melyek  a  magyar  rendekhez  és  Bethlen  Gáborhoz  voltak  intézve. 

yfonminntn  Poloniae  hiatorira.  Kiadja  a  lembergi  akadémia.  1883. 
1(>.  kötet.  Tartalmazza  FiiiLrl-nék  egy  értekezését,  melyben  kimutatja. 
hogy  Kroiiur  Milrton  nálunk  is  ismert  mnnkájában  kevés  az  eredeti  adat. 
n  mennyiben  az  1480,  előtti  CRcmények  megírásában  Dlngoss  nyomán  jílrt. 
innen  pedig  1  50r>-ig  Wapowski  és  Mieehovita  iróklúl  merített. 

ITgyait  e  vállalat  1884-beii  megjelent  lö.  kötetébeu  Kviatlutmki 
kövrtkezii  dolgozata  található :  />íV  Knuz/ti-.  Kron-  nmJ  IIoThntmUn 
L.u}!.^lnnH  111.  JU:l     nií.  (118—220.  lap.) 

MoHHinvuta  nifiHi  ttiri  hintoricnf  rcn  gcfttnn  Poloníar  iilimti'tintio.  X. 
kötet  (1887.  Krakkó.  Kiadja  Pirloninki  J-fmnr.  E  kötet  l;l:íH  -1386. 
rví.'kbíil  való  okleveleket  tartalmaz,  mely  kor-izak  folyamában  I^engyel-  éí 
Magyarország  egyesítve  volt. 


868  TAECZA. 

DiimnUtT,  Uvschick/f.  de^  u9í/r('iiűeiíichen  lieiclts.  2.  kiad.  2.  kötet. 
Xéniet  Líijon,  (Üuucker-Humblot,  Lipcse.  10  Mark.) 

C.  Xeumauti,  Gricchiaclie  GiKchi'ht«ickrtÍhfr  und  Ge^cIiic/i/nfjue/kH 
im  XI] .  Jnhrknndert.  (Lipcse  1888.  Duncker-Ilumblot.  2  M.  40.)  Szól 
többi  között  Kiiinamos  es  Nikctas-ról 

ZeUachi-ij'l  fnr  venjleichfmlf  ÍMeraluryeschivkte  und  Renais^aiia  ~ 
Lüeratiir.  Neue  Folge.  I.  köt.  1.  fÜz.  —  Ludtrig  Katona.  Zur  Liicmtnr 
tntd  ChaniktertJ/tilc  </t^  inaj/f/arischen  J'ulklore. 

RevKe  crilüjiie.  1887.  45  bz.  —  Kiones,  l.'Autriche  de  l7ir2  h  l'^Jn 
ef  ff  haron  de  Baldacci.  Bírálat. 

^choher  A'.,  Qupllenhuch  dtr  ÖsterfU'hUch-unyariéchen  Monarchic,  Aii.-* 
deu  Quellén  zusammcugeatclt.  (II.  nísz.  Bécs.  llölder.  4  Mark.) 

Centralhlatt  für  Gla9Índu8ÍrÍe  and  Kcramik.  1887.  63.  az.  Khi 
uiitjarúcfur  Töpfer,  dfr  ntn  lüSO  in  Lmidou  P&rzdlan  erzitujte.  (Ez  ÍdÖ  előtt 
csak  a  fraucziák  értettek  a  kőedény  készítdsélicz.  Kéuictországban  liő/ír/t'  r 
csak  1709-ben  találta  fel  annak  készitéai  módját.) 

ÖsBzeállitotta:  Mahoold  Lajo[>. 


TÖRTÉNELMI  REPERTÓRIUM 
A  llAZAl  HÍRLAPOKBÓL.  1887.  NOVEMBER. 

»JJiáh  J'hrknd.  Beldi  Pál  életrajza.*  (Tört.  Életrajzok.)  Xsm.  íCyr/eté'ft'^ 
312.  Bzám. 

Fogarasi  mr  fénykorából.   V.  J.  OlUHhjui  Lap  IG.  17.  sz. 

Gabnai/  Ffrcncz.  A  Bolymdtíi  várrom.  Délin.  Közlöny  2tíl.  sz. 

Gázon  hnre.  A  szentgyörgyvolgi-'i  evang.  ref.  egyház  történelmi  vázlata. 
Dnnántuli  J'mf,  Kö^lüti*/  44.  sz. 

HUt-iy  Ji'uioK.  A  kolbás/széki  batalmaskodási  per  1522-ben.  (Adalék  a 
Jáaz-Kunok  történetéhez.)  Xa<jy-Kunmg  45.  sz, 

■>  Ipolyi  Arnold.  Bedegi  Nyáiy  KrÍ9ztiua.<  (1604 — 1641.J  Magyar  Történeti 
Életrajzok.  Bpcst,  1887.  Ism.  Egyetértés  305.  sz.  P.  >iapló  307,  .<z. 

Komáromi  c^izmadínczéh  szabályai  (1681-böl.)  Koináromm.  Közlöny  46  — 
50.  sz.  —  Komáromi  Tört.  éa  Uég.  egylet  gyűjteménye,  újabb  ado- 
mányok. Gy.  K,  Komáromi  Lapok  45.  és  köv.  sz. 

Kozsár  liútint.  A  római  pápák  érdemei  a  magyar  haza  körül.  M.  AU<nn 
310.  szám. 

Margifni  J.  Muraköz  múltjából.  11.  A  szt.-mibályi  fára.  Egy  panlinus  fel- 
jegyzései nyomán.  Muraköz  44.  az.  —  III.  Szt.-Ilona.  í*.  í>// 40.  sz. 

Sáiulhi/  Im/"m.  Eseuiényck  a  pesti  főtemplom  történetében  1703  -1710. 
Ktligio  4 1.  KZ, 

Otfuhócfti  lórin  Ff:rcncz  elbeszélése  1676-ból.  Szabad  Egyház    16.    17.  sz. 

Uáihonyi  Lnjnn.   Adalékok  Ugocsa  vármegye  történetéhez,    ügocsa  45,  sz. 


ÍA. 


néyi  dolguk.  (Peatrtil  ^  Budilról.)  >V  l.  307.  ss. 

ítúmai  hélyfijcx  nttink.  tíml.  /ttrlap  306.  sk. 

Snf(/úMr  türtíínctc  Móijriiili  iMpok  38.  (Í8  k))v.  ex. 

Szmflr*tj  hnn,   Mcgyónk   tí^rti^nolnkl   eitilf^kei.  Ti5p(«^uelini  adatok  nlnpjiin. 

./áju-Xui/yhun-Szolnnb  i-\.  bk, 
iwlámiútiok  éi  kUzDiuudáflük.  I '(MfírM.  //)>cf{/  43.  ax. 
•Srficf  Sdmuei.  Bor»«Jdttieg)re  cs  Midkolcs.  várotui  leWltarai.  Iiur*wl'Mi*htUMÍ 

Kuattíut/  57.  sx. 
t7\  rt/Mff*  A'íiW////.    I'fi«ír/í.  r'/*(i.'/  10.  »/..  képpel. 
pVtwr^  Eífie.  Uortiemisza  Pctír  dutia^iduki  cisö  ref.   pCtspök   élete.   Pótlék. 

iVfí/.  Kffí/h,  ím  iék.  ÍMp.  88  —  40.  sx. 


TÓKTENKTl  ERTKKEZESEK  ISKOLAI   PROGRAMMOKBAN. 

Ak  aliihli  febiorolt  f'rTe:4tlókberi  nlvaulmtó  t^4tckczt-jtck  közül  kevi^ 
vftu,  A  melyet  ha^xormal  oa  clvcxettel  ut^moUargattmtaziQnsÁg.a  mdyauk 
f Ia/Í  sorbaa  fiKÚnvH  vaiiuak.  T'óbb  van,  a  mel>  a  íszAkt-ntberck  figyt-lDiei-o  is 
uieltv.  t>ár  iiHgyuii  kevfV  fint'lketlik  follil  •  trl inu /.'.m  %kh:f.*-yi^/jfr\iti.  Miwiea 
t-rbeii  fig^-vleuuiicl  kJ^rjük  tauiiruitik  irotUlni!  infikJiKKW-t  .f  iiiiudtüi  evtHrii 
át  meg  «t  szoktuk  \Í7ji<;áIni  az  iskolai  f*rtcnítíík»'l,  ri^^xíiu  Img^v  közokta- 
tiUunk  fokoíatos  baladH^ánil  incg^'<Vz4fljüiik,  rcexiiit  liogy  a?:  ('i'tckexi'- 
HftkrŰl,  rwsx€>liaaonHtvatt/okHt  egviuáiwal,  excrény  v^letut^iyUiiketohnoiHljiik. 
E  vclemniy.  általáuosaii  atólva,  miTBt  kedvezttbbeu  Ut  ki,  mint  a  milyeii  a 
rmilt  ovi  i»kolBÍ  pro];^aiiitn-t.Tli'ki.'K<^»ekr^l  volt  liallhat*''.  Prdi^j;  ini:g  iniudig 
íok  a  kivnniij  valú.  Krttjkcz^»- irúiiik  küzül  csak  a  kii»t'ljb  nisz  vc»'7.i  kotnolyau 
föladatat.  A  niiieik,  a  na^-ob)>  n>8Z  cWgut'k  tnrtjii.,  lm  iiohány  jül-roeíKiil  fi»M;o- 
fiieedctc  tí^rt^noti  adatról  ftilUlcte»  megjcgyzt'seit  előadhatja,  m  miből  flűmux 
ifjiífidg  n^ni  okulhat,  aem  a  nagr  kUxöngiJ^,  Killiíitt^na  a  Ínrm%4nék  rk,  a 
mctyiick  hiiiiiyai  még  u  kUl>>ubini  mk^'riJU«!bb  úrtrkczrKckbea  U  »ajnu«aii 
ifrezhctok.  í<  ezt  aunyival  ínkiibb  *ajnálmiiik  Iclirt,  mert  a  föjcyiiinntHauiok, 
toreálisknlúk  egyik  le^rlitiS  feladatai  cpcu  a  fttitíii7.tikai  liflvem  rzabdlyok 
atkalma/jteiilMii  lill.  De  hf>(;yau  ktvánbatjuk  az  ifjü^iíiitúl,  bogr  az  v  tektti- 
totbtru  ovröl-ovn;  fokox<jdú  k5retcluiuiiycknek  mojjtfcleljcn :  mikor  mrg  w- 
ztUii,  tauilrai  is  oly  cMÚicly  t^rzcket  mutatnak  a  «tyl  kúK4>iif)c};i'!Scl)li  #zi'|h 
tM.'get  iránt,  oly  wckcly  nn>i*t«_'kbeii  »Ttik  a  c/iTií|to8Ítín  icg* 
lyait.   a    melyeknek    elim'lelcT   lilába  nkarjak  iiicj^tlrlt-tiii  :<    ■  I, 

ha  gyakorluti  alkalmaziUukni  nem  fordJtauak  ek>g  gondot.  Pl.  A  l-nnirf 
*iid'j  koit^MscU  czimü  örtckeziU  trújiln  uiíudcn  lc!|ttiui- nyomon  látszik,  mennyire 
lelkesedik  e  uebol  ccakn^an  mi^bat^'  kt>lt(^£xcti  niaradvinyok^tr  de  % 
bí-lyett,  ho^  iif^bány  lapcn   luínii  viUflpOfeb  kt^pí-t  '  '   >' 

koníftk  rtly  i'nekoly  rrzí'kkpl,  a  Diilyoímcl  edak  lebct.  it 

' '-l  ?  05  Upnu  kor(!Bf(bl  altg  [l-j»z  <i?);yebpl,  mmt  ritfzi  n  vvntekut 
■  I    niindcíívikrtil  t-Iuimidva  uzoUttI    n    vi'lrtiu'iivrkrl,    u    lueh nket 


870 


TARCtA. 


eleö  ftorban  'l'b&Jr  t  utúim  iiiiittok  luiir  re^irbbeiw.^  fK>kkiLl  jübbaii  filniniiilt 
Vügy  A2  tjtzlrnjitmi  reálisLuln  túttrnrír  cziiiiü  e'rlokí'Zt'*!  Ickinfííttk.  A  tirgy 
ipen  jó,  alkaloiDEZcrti  !«.  Mind  &  nSveirdekek  oIvft;3gatharj.-ik  )ift£>ziinnai 
ítiiiiak  ÍL7.  mUhüU\p\í  r!irt<*uetí'i,  ft  njclvnck  falai  kílüöit  ipvekeznek  elsajii- 
títani  A  If^gsKílks^genb  ietucreteket :  mÍDil  kultúrtörténeti  sxeaipuntliól  nogynit 
figyelemre  mi\t6  adatokat  szol giU tathat.  De  ebben  is  a  legkezdetle- 
gesebb krónikáit  modor  az.  a  molyct  nem  Icbct  cle^ge  kArhoietatmink.Tört*^ 
tieti  adattárban  bf:lyCQ  volua,  de  t«>ko1aÍ  crtcfiftobeti  valnnn  kÍdolt;o7i)ttnbbt 
valfimi  fl2cbb  f^pnuájű  lirtekefféat  kivÁmiiíiik,  a  mdyliól  liitui  tebctnci,  ho^  ax 
írú  DZ  cloicletUcg  lígr  sem  ktíniiTcu  <<rtbet(i  vzabfllyokat  legalább  ij^ekmtik 
ín  a  gyakorlatban  komolyan  atkalmazui. 

Egyt^biránt  ait  itt  köretkczÖ  progranun-^rtckczt^k  tárgyai  nagyckii 
kUlönbüzÓk.  Van  rdgcsKcti,  tört^uclmi,  irodalmi  tárgyú,  haxaí  rá  kDlfÜidi. 
magyar  <^h  fraiicxia.  És  sajátságos  1  Az  idegen  tárgyakról  (rt  f^rtekex^-k 
a  k*gfiiktír(iltt.'bbok.  Míutba  tanáraink  szívcBcbbcn  foglal kozuának  ar.  idegen 
uemzetek  történelmével,  irodftioiával,  tniut  a  magyarral.  Van  azonban  h 
haxai  tárgyúak  kíWcBtt  is  ni^ány  sikerűit.  Ilyen  mindjárt 

A   Dftril   M.   KIR.   iLL.   PfiBSÍL18K0t.i-  TlZGMnATODIK    iLVI    fiRTB«ÍTAlt- 

ben  A»  fígkori  (prttfhititoricin)  emhtr  trlfpa'  D^rn  f^hiirMM  l'^r/tífét^t 
cztmd  >rüvid  Ufókor. tatán c  Ttfglás  Gábortúl.  Rövid,  tiimtjr  eliíadájbau 
ismerteti  meg  uz  ifjtísággal  azokat  a  barlangokat,  a  melyek  a  tört4^ncletii 
előtti  emberek  menedékei,  vagy  <^eD  tartdsb  lakó  helyei  voltak,  8  a  melyek- 
ben  a  fenmnradt  koitálták,  parittyakövek,  a  gytíngygye  alakított,  kifúrt 
medve  fogak,  szilánkok  stb.  mintegy  látható  omltfkek  gyanáut  maüituak 
a  Dfívától  Lippa-Radnáig  megnyíló  azorn»  uepmoxgalmakra.  Inkább  CM»k 
topographíai  Irírását  nyújtja  ugyan  e  telepeknek :  de  kSxhc-kíízbe  elmond 
egyet-mást  a  uenlith  korbeli  ember  izokásaíról,  mnnkájáról,  iparáról  ie. 
8  v^ftl  irányt  mntat  az  ifjujtágnak,  a  melyen  haladva,  bővebb  r^rdeklödéMít 
u  kielégítheti. 

A   jtXÜé-TlUBAHiat    KALOÜflAt    ^DRKI     rÓOTM^IASinil     ÉRTRíttTAj^.hett 

olvasható  A  maififtr  nlkotmáu^  hajdan  és  most  czimtt,  nagy  olviisoct«á^aL 
a  \i6  tört4^nelmi  készlettel  frt  értekczcg  azt  a  hatást  teszi  ráuk.  hogy  iröja. 
mintegy  k^zakurva,  mellőzi  űjabbkorí  legocvezetesb  t^rtéuecirúínknak  e 
tárgyban  kifejtett  nézeteit,  ügy  látszik,  szorgalmasan  tanulmányozta  a 
forrilüokat,  de  nem  mindig  hatott  azok  szellemébe^  Rülanben  Paulcr  é» 
•Salamon  vuleméuyoi  ellen  folytat  harczot.  Tár)i;TaláBánRk  jóformán 
felet  elfoglalja  az  etelkíJzi  8zerz5dés  magyarázata,  -1  u  fejlödtí  alkotmány 
tovóbbi  fejtegetése  aránytalanul  i-Üvid.  Azonban  cl  kell  ismcmUnk:  aanrto- 
kezésíró,  Weiser  Frigyes,  komoly  tanulmányokat  tett  e  ezelra,  a  inkább 
hibás  Hzempontjniuik  kell  felrónunk  azt.  hogy  e  kérdést  előbbre  vinnie  nem 
sikerült.  Azonbnn  így  Íh  érdemes  arra.  hogy  a  tűrténetirók  tigyehnökr^ 
méltasüák.  —  Feladatáuak  teljesen  sziavonfilán  áll  Márki  Sándor  a 

—  BrnArr.'!Ti  vn.  KEaÜLETi  K.  K-  Ajjj^mi  orMRASiUM  hatodie  ári  tstts.- 
slTrtjft-beu  megjelent  H^  wngyar  vlatók  eximti  értekezésével,  a  melyet. 


tAkoza. 


ft71 


mlut  tudva  van,  föl  ia  nlTaeott  m  tOrtencImi  n  r<^<^Eeti  ttirRnUt  «stiQyrit 
1887.jan.  ::iíi-«ti.  Márki  Sándor  ortekczcnínelc  mr^  vnix  nz  n  niigj'  eldii^«, 
liogy  11/  iQiÍ»á^  én  H  uAj^y  kit/i'trtRf'g  egyaránt  i^lvospriel  olrMsIiatJa.  Amftz 
sbhailán  ÍRinen*t)eo  adatokkal  gyarapíthatja  tatiiiliiiátiyait  é  ein^  i»  talál 

^n^ány  fnntns  mc^c^T'/.t^ot  e^'-^gy  bíre»  iua{ryar  utocúrót,  mínt  Haraaxti 
Agoetouról,  KáAZiinyi  AiidnUn'il,  JHky  AndráitnVI  sth.  Mn^u  Márkí  aeta 
akart  l^keveahlié  scni  kiioerÍt6  tájeko-/.tAtÁ8t  nyiijtaiti  a  magyar  tourÍM 
tákrúl :  a  mit  axouluiii  felölelt.  ogyniterUeu    »    világosan,    a  jHleiii«Ö   iránt 

[beljee  (hicekkel  «  érdekesen  adta  elő.  —  Ugyan  ezt  moudlintjok  a 

—  RonwTúi  KATB.  r^nnrAflim  tnmlTAji-ben  köxJllt  Jdűlékok'  h 
mzMnyAi  cxéitrk  u'iriénrt^hr^  ckíioíI  crtck(w^«rííl  i»,  a  íin.«lyel  dr.  Tóth  L<(rinex, 
u  Intáaet  if^xgatója  írt.  Bevezettlaül  a  ezchckW>l  p»M  általában  n  oly 
világOB  k^pot  rajml  néhány  lapon,  n  molyUM  a  cz><h(^k  k^lctkeaiW,  fejW- 
di^e,  kÍRtlrúlag  uiagyaroe  b<^lycgc  cgyfizcrrc  kitUuík.  áxoroanu   a   tárgynjíl 

-marad,  iifjn  áradozik,  de  mindent  elmoud,  t  mi  ax  IfiM-U-n  kelt  rozaiiy^i 
f zljgyártö  cxijh  nyilvánosságra  bociátott  erjibályai  megértcsóhca  sEÜkaágM- 
'  £  dsabálynk  eg^y  MO  cm.  hoflAzasá^d  (^a  23  rm.  BKriluaégtt  vifkony  k1íny> 
rveo«k4*bnn  maradtak  fenn  b  mikor  a»  int4^r.«t  igaagatöj*  mcgtaUltA,  elha- 
tározta, bofgr  ast  ax  iffúsággal  met^enicrlcti.  Mindent  csak  helyeselhetjük. 
Ezek  ax  adalákok  mindenefletrfl  hozxu  járulhatnak  a  majdnem  a  Icgi\jabh 
karig  ^nállt  a  kivált  rr^bben  olr  uagy  raerqwt  játaxott  cséhckrdi  fomiált 
if[raen^ei^k  gyarapitáaihoa. 

—  A  BKASDAl  a.  KATII.  P{(OnUIAfflVM  S  A  H IHORIT A&VnfIKK  mvriCK 
AI.ATT    ÍLl^    KfcXDIViftARHRI.r-KAMTAl     R.     K.      AI.AVWfáOltni      feRTBKÍTr£irTA'beil 

Aí/ArírJ /#^.(yiii  emlékezeteit  találjnk  felújítva,  a  melyí»t  n  na^  novU  lengyel 
Itirály  halálának  300-ado8  évfordulójakor  rendezett  Uiitiep4'lyon  tartottak. 
^Amabban  Barácsr  Sándor  inkább  riSvid  ^Hettíírti^neti^t  moti'IJA  el  Báthorynak, 
truiebbeo  az  i>rteko£^Í  i'ncve  DÍncs  kittire)  inkább  Bátborí  er^nyitlt  dicaAítí. 
Mindkét  eml&besxM  alkalomszerű,  r  dgr  Utazik,  az  üimepályes  alkalmai 
jól  is  tixnlgálták.  Kiválóbb  beese  c^ikaek  sincs. 

—  A  íJiVAi  Ksorvs*TANrTÚaBin)i  p/V)ruifAHmH  a  a  «x.  kir.  znii  khoom- 
vÁnoHi  mriLviao*  skIltahopa  tarulTOjfc'ben  az  íntözot  törtcnebíaok  rt^vid 
l'.*frá«át  vaflBSBOk.  A  l(*vai  gymiiaaium  e'pUlet^nek  rajza  In  mellAdve  vaa 
az  érte8lt£h!>z.  d  a  tttrl^et  I.  Lipót  idej(!ttfl  kezdődik.  Aa  égésből  azt  n 
tanulságot  meríthetjük,  hogy  a  gynoannm  megalapttáaa  kKr41  ^yeaek  rf 
Tevtllletck  tcvAgiiyaága  a  áldozatkeatai^Q  dp  oly  bámnkndA  a  mnttban. 
mint  w  inilyrn  di<!aár0tei  a  jelnnbeu  uiUkUd(»  iob^tf  f^ak  Iclküstmrivten 
>itiz|t^lma,  komoly  goiidolkoziaa  a  tinzetleuiL^.   A   Mval  giymuaniumoak 

>  kL■^  fontossági!  feladat  jntolt  *  hogy  ■:  feladatot  most  vtlf^  sikenvl  mi'g- 
Ihiitta,  nagynászt  a  megye  nrtí'lmiacgíínck  kí»s7Í'inhMö.  Kg?Tt  nznnbnn 
'i.  letU'n  fi4  nem  rmlílrnllnk  o  szÜk  keretbwi  is.  Az  i'rtrkexo  Lipótot  a 
I.  ;  uidh^kni^vvcl    tlazteli   uK-g     A    ti1rt«nctín^k    vgyhatigú    vrlcoitinyL*, 

irt  hiazMtUk,  bajosan  fogja  e  ttokat  jelenttf  raeU^knA'  értelmei  helyben 
\  as>TiÍ,  mikor  a  történelmi  l*»nyek  oly  sxemt)efKttk6  ellentetet  rontatnak  a 


b72 


tAkl'xa. 


c»Íszur  ií  kíiiL)v  luinii  uiii»  i<i' >  i   i'    .  n  v(.v(: 

mclhctiiiík  csttk  uiej;  u  "t^/jy  ut-ri  _'     ■    '  i  ,:-kola    Kírtt;- 

iielmo  9ZÍTAZ  króiiikfii  modorbnn  vnu  üIiJhiIvh  t^  uu^oti  keve»^t  oknlbat 
)i'-tÖ|i>  az  ifjiÍKág.    —   Ugyai)  e  sxiírn?.  krónikád  modorjcllcnin  n 

--    PaXNOSIIAUU   M.     nEKmDBK-RBVt*    KOmIbOMI     iráOT    0»TA.I.ri^     KATII. 

•«vM.\A.<iauii(AK  fixTRstTOj^btii  olvaslijitó  M'in'n  Tartlait  halAtdiioA-  uu^f- 
üiufjtléjH-  cxiniii  tirtckeztiut  is.  n  Dielyuek  iröja  nürvútli  Miliiíly  turtemOmi 
míivcnck   a    Kfrekgyúrtü   uiinikniiiiik    ide    viigó   hclvrit   1^  bf v«- 

v.«;iíísQl :  a  tiilnjdou  képen  i  tiírgyTn  v><utttkoző1ag   pt^dig  ni  '    gvm- 

uuium  aiiDuIoeviuck  Diettfelirl^  ívtixlctfft  icU'zi.  Nagf  eIiflmvr^a<H!l  szól  Mária 
TeníxÍB  nrftlkotUsáuak  egyes  r^zleteii-öl.  de  axt^rt  ftUg  tod  tübbet  moudnui. 
mint  n  mcaiiyit  uituden  k(izíkűiiy%-beu  megtalálhat  ax  olvasA.  —  SikcrQl- 
tcbbck  az  idegen  Urgyi'i  progritmm  crtckcz*>£pk,  mint  a 

KrCSKBMÉTl   M.   KIU.   ÁLLAMI     »-f>aRÁI.lBKOIJl     ifes     A     aXáKkSTKIlteviMI 

u.  KU.  ÁLLAMI  r^BRÁLisxoLA  fiKTF^iT^jfibcíi  kvz<ült  -(  Rt*hiid'énekről  a  A 
trniiczia  történetirás  ff/lSdétt  n  küsépkorlan  cxiinü  úrtek^xráek.  Atnannak  a 
ezcrr^jc  WiUcr  JÓEsef,  omcKé  Szilágyi  Albert,  Mindkettő  bö  fnrmis- 
tftuiiliniinyokat  tett  uiiivebez.  Áiiiax  ttíbbe-kovésbbé  el  is  veazteltc  cIdíHiV* 
Kftgnt.  lJ<»Igo-/.ntiiból  nagy  kt-sy,ü1u<<^  látjiKik,  de  önálln  eszto'^i  c->tak  nagyon 
íjtcrt'iiy  inertckljeii  vaiiiiak.  Emcj:  jobbau  bchatdll  tilrgyilba.  crtL^kcnítutii 
tudta  adatait,  di;  uektliik  űgy  t^taxik,  bogy  legtíibbszílr  követte  annak  az. 
Írónak  nyomdokait,  n  kit  forrásai  \^t%  Dnn  ía  emitt,  de  a  kioclc  hatása 
tÖbb«íkcvcsbb(í erezhető n\Ít«,t.  i.  Nis&rdet.  Niaard  irod alom- törtön (»tín>eii  u 
bÍBtorikusokkol  kv/AÜ  tárgyaláiát  b  vclcrntínyet  aszóban  tMrirdtírtekczéfiUu 
iiein  egy  beljtt  ÍBuiételve  tahUjuk.  De  mindkot  rrtekexflfl  komoly  frV 
f'í^íisról,  rmelkedelt  SKCinpoi ltokról  .«  gondoí*  •vliiailíisW.l  tatii'i.-kitdík. 
Mindezt  npeii  uem  Ichot  mondani  a 

—    KaOrN   TAKiTÓnCKIUCK   VEKETáfiK   AI.AIT   Al.(/i   KwL"ií^v*iii   n.    %\1 

rtioruxAaitrM  áBTCstT^LjÉ-beii  koielíítt  «  fentebb  már  említett  .^  ikuniczinA 
/.y>/</>2f6- cxíinü  crtekeKeBrt'il,  a  melynek  .^zerKuje  Kii*  Sátulor.  Már  a  mot^ja 
kissfl  kUlüu^B.  fciig  elbizakodott,  felig  k!j/.rir]yi'<a  értelmű  nionüaltal  {>lla 
ki  nem  ftzercil,  írja  má&sát  Jobban*)  ro»szú]  hangolja  ax  olvasót-  Az 
értekező  folyvást  dicsőíti  c  korszak  szeropltí  egycucít.  folyvást  dicAhynmust 
zeng  tiaztcIctUkre.  minden  egye£>  költészeti  törrd<^kr()l  kiilUn  szól.  a  melyet 
ft  Tlialy  gyiijtemenyö'bol  iifmeríiuk.  Deacouijxx>ití>''nak  mr^j  i. 

tiKabályait  sem  tudja  alkaluiazni.  Szétfolyó  tárgyalás,  árad".  j. 

sokszor  még  az  igazi  komolyság  hiánya  is,  mindenütt  fúlülctcr!.>-t*g.  szt^t- 
CMpongáa,  Icgttibbszür  aprúlekosíuíg  jellemzik  e  kiiUinbeu  helyesen  válai^ztoti 
tárgyú  értekezlet.  Az  iní  niiudnn  egyea  kurncz-^iicket  más-má»  czim  alá 
foglal  s  a  helyett,  hogy  ez  línekekríil  akár  irodalom-történeti,  akár  :.i  ;' 
tíkai  szempontbcíl  uémí  ÜnúUó  velemt^nyt  mondana:  hosszas,  ehi\  i 
előadásával  legtöbbször  tönkreteszi  az  olvaaó  erdokl/idtísiJt.  —  Ehessen 
máskép  itdlhetUnk  a 

—  Szabadka  az.  kir.  víkos  kAss^i  rCorMxAstDuAxAK  i^KTB8lT4j£-bG3t 


tAkck  a 


87S 


f^Ivasliató  Jtimp  Jtimut,  »TA-űí  Bálitti^  itimii  hUitnirtiyéttd:  farr'\*aivt\  ítt 
tírtekeaearül,  a  mclyoiik  ucrzője  Touc«  OusKtáv.  Ak  (•rtekewfíegj'ikea  iL-if;- 
vikeríiltAbb  iitkolti  prograinm-<rtekesé8«kii«k,  a  milyeu«k  n  kt^K^lcbbí 
piír  c(vben  vílílgrít  Uttnk.  Ax  t^rtcki-xŐ  kin  tprjffdelmíl,  ma^úbiui  cM«k>ltv 
fo)tto«etigruiak  MXaiA  )í4xáht  választ :  de  a  mint  ^^éliatúlag,  tiles  vszfxcl 
v^gi}^  táfgyalja :  ax  tilvasútiak  be  kt>ll  váltania.  Imgv  ba  mindéit  rrtckexő 
ily  szili&rtl.  bár  o.s(ik(>ly  iiagyt(á|;ű  küvokot  bordaua  a  twHtikui  ('a  irodalom- 
torteuct  na^'  epUlct^be^,  a  majdani  anerkt^iíxtöuck  kevés  dolgot  iidiia  ax 
adatok  bírttlgntiMi.  Toiics  Giwxtjlv  ligy  találja,  bogy  Arany  a  Tt'nfik 
H,Uiu.'  cisíiitU  bftlladiljáboe  Tinúdíból  vette  az  ibietet,  a  kinek  krúnikiiját 
inüvíjben  föl  i:*  tiaitKndlta.  De  Arany  Tinódi  krónibiíjilniik  vsak  kfvás 
belytt  vebctlc  bn^znút.  A  költöilf^  le^vnleke^hadatokiit  Veniiic«;ijt  >Mumo< 
ria  rerum,  qujte  in  Hungária  a  nat*:*  rege  Lndovico  ultimo  accideruut,  (jiii 
fíiit  iiUÍDii  Ladistat  üiiufic  (Mon.  Uiiiig.  Hist.  Veraucatca  Antal  I(««jeoa 
iiiunk.-li  II.  k.)  cKÍuiií  dolt^/.attlb('d  tuerítette  i  Toncít  Ousxtáv  mtndctifUt 
a^gy  pontoagQ(!:pil  batjDnlítj»  ü^ízq  Arany  remek  müvének  e^'ee  rt^xlefelt 
a  Tinódi  i^  Verant^aÍH  idfvúgó  briycivel.  a  melyek  m^bol-ntíbnl  meglette 
azonofwigot  ig  niutaiuak.  Ili'lyetiwtt  tnoudja  az  tVlektix/í,  hoi^y  Arany  igaxi 
mUv<^zÍ  érzékével  miudűut  átvfiCt  forrásaiból,  a  mit  felbasuuilbiitott,  de 
mindent  mcll6zt)tt,  ami  conefptiöjábauezn  volt  beillmxtbeto.  Ez  utóbbiakat 
nxtún  <uiját  invcntiújúvn)  pótolta. 

Ax  KkTF.«IiVííI  rASKOKHAI.MI  Sí.  nr.MKIi|(.K'lir.\l>  nviiul  FöorK5Í5ll>JI*« 

RdL  A  ver«rjt  AUxzMh  lorttnel^J  tartuImaKza  dr.  Koltai  Virgiltől.  Mind  a 
mellett,  bogy  ez  iro<IaIomti5rte'ncti  munkiSban  kevés  ünálliWg  jeleit  látjnk  : 
magát  a  ntaakát  basználhatúnak  tartjuk.  Koltai  clÖ«zor  próbálja  u  ma^ar 
epikai  kólteszet  régibb  emlékeit  QiiazefUggü  egészben  tárgyalni  «  bár  aattk 
kereti^beK  mi.'rtptj  nem  egyxzcr  mond  oly  dolgokat,  a  melyeket  bízváitf 
rUiagylutott  volna:  a^  íQüfiág,  a  melynek  számára  (*lf<A8orban  Írta  mnnkn- 
ját,  sokat  tanólbat  belőle.  Knllai,  úgy  látezik,  nag.von  BolieHen  »  így  fblOle- 
liwHu  dolgozik.  !^k  jó  akarat,  igaxi  kcmit>Iy  tnrt'kves  látaxik  tnindcn 
muukájáhól.  de  nem  egy  belytt  hibáa  {telct>  roa^míl  válaiixtott  axempotit  • 
itt-ott  uémí  elleumoadú^i  vii^zkoteg  íft.  Máskor  ellcul)on  miudou  kíÜKn>!>«b 
megfoutoláfe  nélkül  küveti  forTásait,  a  inelyekvt  ele^  bo  k^zletbcn  tc»ix 
fauúlmánya  tárgyává.  Szorgnlma^nn  búvárolja  a  már  tisxtábn  boisntt  iro* 
dalmi  kérdeiaeket :  de  maga  ritkán  derít  f^l  valamely  homályosabb  pontot. 
Kgyik,  iieui  opcn  utáuEandó  s^átaága*  bogy  nem  tnd  rttvlden  éé  tüm3r«n 
írni.  Forrás&luak  lár(íyrLra  vonatkozó  T^axletci  i^  adatai  kUzI  nem  mindig 
tiidju  kivála«2taui  ax  igazán  fontosat  a  megkUU^nUixtetní  nzt  n  kcvé»bbé 
ji'llemzotól.  Tárgyának  nem  mindig  tndja  batitBoab  nWu'it  kíemrlní  »  \i% 
ktemi'li  i»,  uiintegA'  elvvaa  a  bowüKiira  nyújtott  előadásban,  Ee  i^rtokcxes 
kia  irodalom  ItlrtibieU  muuographU.  e  a  mire  írója  aráuta.  arra  alkal* 
"-niaa  ia.  bogy  t.  i.  aa  úrodalomtflrtcbeCi  b^zagoe  <h  fólbleteB  gymnaaiuml 
eltiadáaukat  piUoIja  *  kÍogéasits«.  Kottát  ezc'Ija  diem'r«.'trt>.  S  lm  a  azak- 
craber  nem  tok  hnsxnát  vnszi  is  mnnkájának ;  ut  íQúaágra  háramló  liaaxou 


ft7  4 


tAroza 


pótoljtt  e  hiúnyiU.  Mi  fiak  "iriílnenk,   h»    uienni^l    tHbb   líkolftí   prí)gtaitini-'' 
lirtekezc!  hasonló   czoUal  fogna  tollat   '^   nltlniiií   meg   a   magn  eU   tüzdtt 
feUdntot.  Zm. 

—  A    BZOMOATTITXTI    KTH.     KAiii-     róiiVMXABIl/M      1886 1M87..     I^VÍ 

Éripsítöjebeit  Markovics  Aniold  tanár  ily  cxímii  cxikke:.  >A2  Arpád-kiní- 
lyok  caaMfH  t'^s7.ekt)tteti*!)ei  Eiirúpn  kiiirinfole  udvarnival<  Jelent  meg. 
Szerrö  még  egészen,  azt  a  —  nálunk  mog  nagyon  i?  gyaknri  —  állás- 
pimtot  foglalja  el,  hogy  ne  Arpá<lkor»zakuál  nem  szHkmfges  «a  eredeti 
kűlfökre  visszamenni^  liauem  arr^il  im^  mindig  lőhet  írui  Sühierfc,  Pálmára,. 
Prayra,  Bot.  njit.  támas/.kodva.  Eniitflfogva  csupa  r^gi,  gyakran  hiUás  dol- 
gokat beszift  el,  meglclictÖRpn  dagályoft  nrelven.  minden  <>nálló  fölfogás 
nélküL  Egy  pár  fnrcsa  kifejezés  hoiu  liiányzik  bvlőli;,  mint  p.  r>.  hogr 
Salamon  király  öcscac:  »Pávid  1094-ig  tartá  fcim  magát  okmányaink- 
banc  (23.  1.)  vagy  mikor  Sxalay  László  n  szavait:  Abhajs  S.  Blaaii 
^('liwarzwaldban  —  Scliwarzvaldt  Balázsnak  fonli^a  (27.  L) 

—  Egdazen  más  dr.  Temesváry  Jánoi*  czikke:  >U.  Grejaa  magát 
tása  a  pápaság  ét  caászán^ág  második  klixdoUnébeoc,  mely  a6rvi.<^rRnl 
vAni  nóM.  KATH  Naot-oymiíasicm  1886'7-iki  tainívi  fJrté^'fi'ji'f'rn  1 — 6$, 
II.  látott  napvilágot.  A  forráíwk  kelld  ismeretivel,  helyes  kritikával  fejte- 
geti ttirt^nelUnkiipk  ezt  a  meg  kellőleg  meg  nem  világított  pon^t,  ésmeg- 
gy/izÖ  okokkal  bebieonyjtja,  hogy  U,  Géza  a  pnviai  Zíívaton  nem  fnplalt 
állást  TIl.  Sándor  pápa  elltMi,  I.  Frigyei  <íí«  IV.  \"ktor.eHenpápiÍja  mellért. 
Csak  azt  sajnáljuk,  bog^-  szerző  \n.  ily  alapos  dol(:o7,ntban,  Lukács  (!Szl«r' 
gomi  erseket  l^ánjfi/  Lukácsnak  nevezi,  minek  semmi  megállhntó  históriai 
alapja  nincs.  sŐt,  mint  veseták  név.  nálnnk,  a  XII.  században.  mvnN 
bossaantd  anaehronísmnf>.  P. 


VEGYES  KÖZLÉSEK, 

—  A  »MAorAR  ToaTÉxKTi  Élrtkajzokc  a  jt}vő  dvben  Í8mcgfc»gnl 
jelenni  a  szokott  mtklon  5  fUz<:tben.  s  csak  annyi  változással,  bogy  jttvdií 
jnnnár.  murczins,  májuft,  jnlinü  és  november  hi'inapokbnn  adatnak  ki  a  ftixtf- 
tck.  Ezt  a  változtatást  leginkább  az  tette  szUksdgeseti,  mert  ragtársAinkra 
násTve  a  flfzet^k  cxpeditióját  roagnnk  vettük  át  h  azt  a  Frnnklin-tánüli 
titjáu  eszkttzlendjük  ágy.  muit  az  első  dvben  volt.  A  nem  tngokra  ntfzve  i 
vállalat  kiadója  továbbra  is  Miíhnor  Vilmoíi  marad.  Négy  életrajzot  hozan^ 
ez  évfolynm  T/t nnó  Imvc,  Kuhíut/i   Miklóstól,  '/VhVÍV/Vv  Imre,  .í«[7.v<j/ Dávid-' 
lói.  Mária-'i'er*-'zia  Marc:nf}/  Honríkl/il  fia  TriMiCw^ni  f'itiiL-  Máté  Bír-Antnl- 
tól.  gHzda^  illiietrátiókkal  ellátva,  ismert  nevű  művészek  eredeti  fl'lvfM.I.; 
vei  érdekes  cg\'korá  pébláiiyok  fucsi miiéivel.  A  januári  Rízetbeii  benne  !cí.í: 
T%yrxó  Györgynek  a  nádornak  s  nfjénck  ps  bét  gyermekieknek  arozképfti, 
melyek  a  neozpáli  evaog.  templomban  levő  oltárkép  fflragványai  láthatlak; 
benne  lesz  V.  Frigyes   pfnlzi   válas7.tó  s  cseh   király   fítlnak   kert'fiztel/ii 


TAR(-X  %.. 


875 


egykorú  nmU»et  után,  (incly  gr.  Apponyj  Sáudor  tuJnJdüiiát  Wépciá)  — 
luctflzcten  Thtirz-ú  litire  inthatú  ki  Bethton  Gábort  képviselte  a  kercsztcloD 
fellett  füvcggel ;  Tliurzó  Imrének,  mini  a  wiltf-uibcrgi  egereiéin  rectoráimk 
iuncu  írt  levelének  uiUolaU;  Bethlen  Oiilfor  KiHán  által  mctexett  arox* 
kL^p^nck  uittfii'Iiita  :  'riiurKÓ  Imre  aircmlékv  a(b.  Mi  ex  utkHiomniHt  csak 
tigyelineztetui  nkartuk  t&gtái*saii)kat  e  váltuzUtú»ni  xzküI  u  keniA^el,  hogy 
nz  h  ftuyi  kt'dvexmenyi  árt  szivvakedjenek  menn^  elúbb  a  Frankün-t^r- 
aiiUthoz  bekUltteni. 

—  Buuics  7eitiUüNi»  upilt-kntiouokiiKk  kiiM«l  pitapökki:  kinevexttt- 
t^i^röl  már  megümlekezCUiik.  BcigtAtátfa  ft  niúlt  iiő  v^^'u  ment  veg hez,  ul v 
i'vatiök  ^s  lelkedetl^  mellett,  mely  titkítja  pái-ját. 

—  »MAor.>nonKZjLr.  BiiiLionnArniÁJABA  171ü —  1860.*  eltifi/etesi  fcl- 
híváat  bocsátott  ki  Ptínk  fttía,  ki  a  vallás-  efi  kii:coktntÚ9U|;^Í  uiiiit§toriiuu 
inegbÍKÁéál^l  a  anva^i  támogatása  mellett  Ossuráltílutta  az  1  7  l'Ji — ItítiO. 
ovckbeu  Mag^arors'/á^u  magyar,  laiiu.  uemct  b  egyéb  uyelvckeu  ös  a 
külfülilün  Imzánkra  vonat koKt^lag  megjelent  uvudi látványuk  küny véseti 
kimutatását-  .Sok  eeztetiiJei  fárasztó  s  t:»a'l<iHg>'üjtoaeerednH;nyet  áron- 
ban caak  akkur  boc«átbfttja  linytü  abi.  ba  a  iijoiittatilAÍ  kültet'gek  elnlegea 
iiiegrendeleaek  által  biztnKÍtva  Im/nek.  ICrdekiMrcii  áll  iKÍiidcii  linzai  könyv- 
tárnak 6  ircKJalom  barátnak,  bogy  e  munka  napvilágot  lásikiu,  m<;rt  bibli(>- 
graphiai  irodalmunkban  reudkiviil  érzett  hézagot  pdtul.  Valóban  ai^noa 
dülog  volna,  ba  uein  jíinnu  Ihuv.c  annyi  iiliurú^  bogy  mogjelmu^ae  bixtoeít- 
taasctk.  Ar-tírl  niazUukrol  is  ajánljuk  e  felliívát«t  az  ug>'barálok  (ig^eliiifíbe 
¥  felbii^juk  ükét.  hogy  aláiráettkkal  a  uiunka  megjelenésnnak  lebetö&ég^t 
clŐmQ/dítt^ák.  A  munka  mintegy  250  Rtírüu  nyoninlutt  nagy  tí  adretü  ívre, 
vagyia  4  kütetre  terjed  »  künu}-ebb  megazereabetás  rsufljából  rt^lalnkbea 
leüx  kiadva,  nit^g  pedig:  1.  legalább  GO  íve*  kötetekben  1<>  frt.  3.  30  íves 
fi'lkfítetekbcu  5  frt,  3.  16  ivts  negyedkíltiitckbcu  2  frt  50  kr  aláiráai  áron. 
Kvenkent4  neg^'edkiJtct  hagyja  el  a  sajtút  a  ezek  a  me.gn*ndelöknek  utánrtít 
mellett  küldetuok  el.  A  megi-codelMc-t  f.  i\  deezcmber  vegtíig  Petrik  Geváttoa 
vOrauátoH-utcza  12.  áz.)  kUldend/>k.  A  Dtunka  nem  er.orllkozÍk  pntiztán  a 
klinyvczímck  betdaoroa  Daszeállítáiiáraf  bunem  rvdaletcff  tartaUuát  is  k5ali 
az  cneyc]opaedikM«  müvek  é«  tolyúiratokuak.  miiit  p.  o.  a  >Tudomáiiy<M 
gyűjtemény c ,  > Felrt^niagy .'Lroifí7.ági  Minerva < .  >lTj  magyar  nuízeum c, 
.>Aurura<.  >£rdiílyiimizeum<,  ^BiidapcAti  tizcmlcc,  >Ungaríachefl-os  Nmiea 

luugar.  Magazin*,  »SiebonbUrg.  tjuarfaUobríft*  aib.  (^  kültiuí^lo  ev- ái 
'  kMbkbuyvcknck  a  vt^grc  kimerít/j  axakmutatút  nyájt  úgy  aa  üuállüau  meg- 
jelent mttvckliex  mint  cxíkkckhez,  a  mi  által  ktUonflacu  haaKiiálható  k^* 
,  ktfnyvlil  fizolgálbat  minden  könyvtár,  szaktudós  <Íe  irodalombarát  reaxéro. 
^Lehetőleg  mitiden  munkánál  mcgjelíMi  azt  ia,  hogy  molyík  nevezetesebb 
Vkazai  könyvtárban  található  fel.  Jun^lelve  ajáuljak  e  baepuoé mnnkát  ta^* 
fáraahik  fígyelmdbe.. 

—  FaLOLTjulaoK.  As  oi'adAnia  tőrtinrti  uMÉtályÁnak  uov.  7>iki  gyÜ- 
lUetb  ket  szekfnglaló  Mekcxeet  hallotttiuk.  Cof^ta  Oyöcő  ac  állaoitado- 


87ÍÍ 


tAbo*a 


Cfittplár  Bnuedok  pydip  »a  maírvar  ir'MlüInin  II.  .IttzstrT  korábim  tíU  liáriiiii 
cl/ikelÖ  tiieccuiiftnrúl*  (Orczy  Lőríncx.  gr.  Kílrolyi  Antal  v»  Id.  gr.  Kjítlay 
Godcoii]  értekezett.  —  A /t/htrajzi  tAmvtág  nov.  it-íki  ülwfe'n  többek  k62C 
HttU^ifí  Aladár  a  molilnvui  csángó  magyarok ról  Urt^tt  feloWasiUt.  —  .1 
heraldikai  tármltttfuíH  uov.  24-íji  A'<miííjY»/»y  Andris  ii  KilthaMemxetsiíer/il. 
Mtj^kortJcfj  Viktor  Hirtla  Ifj^re^bb  peesiítjí'iröl  <fe  cziinereröl  értekezett  b 
."^zúilrrzltf  Lajos  ntígy  i*<WÍgtló  ífniíretlnii  Ciímoni*  inniie*  Ipvt-lrt  mntatutt 
be,  n.  Dl.  A  rniMinszky  (15;í0.)  km-lispataki  Tibáld  (1  áíH"..)  JliircmU  (1626.1 
<ís  M^verl  (1701.)  családit.  -  A  f^/jtztti  ráréúlai/rím  nov.  29-iiii  Ilfitxat- 
wnnmi  Iinrc  117  6  cgyptotni  Dillvcgz^tröl,  Á'nz*in^it.y  Ltiilliit  pedig  a  római 
Iflkühiu  dMorativ  kiúUítá9iiról  ürt4.'ke3ít*tt,  kUJüiiöe  tekitit«ttu)a»idei  a<|iitn- 
cnu))  ibittÚBokro.  hthxii/  hVrencz  nx  lij  or^rítixhÁx  alapt'zá^í  muiikiílataíiiál 
tftiált  reífi.-*4)gekct.  továbbá  eg>*  XVI.  eitjizRdbelí  ezíLit  niftiívar  tíköíer-Ielefet 
mittutott  Ik>.  Vúgitl  Szru'/reí  JAin*  poiwonymcgyci  rtígi^eti  útjiilK.I  magá- 
val bozolt  gyüjtemt^uyt  (a  Spílzer  Món^t)  mulHtta  be  itü  istuert«ct«.  - 
Az  cgtfőtrmi  ohvtsnkiir  törtáiu'lmi  :$xakoi4xttílyábAn  nov.  há  Sli-itn  f/r.  Balluffi 
Alnditr  »Frfti)CZÍanrtiKiig  liatáaa  EiirOpH  tnüvelmléscrc*  cxímme]  felni- 
vasiUt  tnrtoti. 

InoDALui  ÉBTEBiTfl  czíih  alatt  Hornyai nujtkv  \'iktnr  nkad«iiúiki 
kUuyvkerettkedéitt:  január  l-cvcl  köiiyvéezeli  foly6Ír»tot  indít  uieg,  mely 
havuiikifitt  ket<7er  fogmegjcleuni,  &  nemcsak  egy»7.erü  kOnyvo&únethnauid. 
Iiariein  112  újtibb  iitiirikdkat  n  k5z:itiAogot  tnjt'knztatt^  osrrfvet/'lekkcl  kíséri. 
Érzett  biiiiiyt  foj;  ii-iMÍaliiiiiukbaii  pótolni,  mely  olcsó  lirámU  fcuva  i?  (egy 
i^vre  1  frt)  miudetiki  által  kUímvün  megizereKhet6. 

A  BÉcst  ca.  É8  sin.  itdvabi  x.fcT£i.TARNÍi.  egy  magaeabb  rangú 
magyar  tisztviselő  alkalmazása  a  dclegatióban  ínterpellatio  tárgyát  képezte. 
Fntk  Miksa  íutezett  kerdt^st  ez  tígybeu  a  k^züs  kUlUgA'miiiÍ«xtL>rhcK,  a  kí 
megnyuRtatfS  válaszában  ígérte,  liogy  rönd  időn  kedvezúeu  fog  m*^goldaluÍ 
OK  a  kpnlt'c,  a  i/iit  a  magyar  dolegatío  már  a  miilt  evekben  fs  eüt^tett. 
Ti^bb  magyar  dclegatufi  is  hn^rjí  sxílott  ?  ri'inelíuk,  hogj'  régi  ineliányo* 
kivánságtink  roljesülní  fog. 

—    Az   AxAOáMlA   tIl01)ALO«T^*WTliSi.i,MI    iMZ>'TIaAOA   tlOV.    36-ál)  tAltOtt 

Ulesébea  már  jíívö  ovi  költatígvcttleiével  fogbtikuzott.  A  megkezdett  mniikák 
folytatásán  kivííl  elhatározta,  hog>'  ilz  egyetemi  köuvTtár  azon  XV.  sKAzadi 
mdexét,  muly  egy  magjar  |>álo.«  tiarát  praedicnrióit  tartalniaKza,  mint  m 
mely  tíibb  kor  én  mí velőd t«ti(rténelmi  vonatkozi^snal  bír  »ezen  kiv^laKimoa 
magyar  feljrgysMÍst  \b  tartalmáé,  --  kiadatja  azon  n^metiijvári  codfixiel 
kapc-aolatosan.  melyet  Fejnrpataky  Lásxló  a  könyvszemlében  tUxeteseii 
tpmertotett  s  a  moly,  mint  kittínt,  egy  ea  ugyanaz  az  egyetemi  kOnyvtár 
említett  codexdvcl. 

Szi:xt>aEv  dánoEt  a  M.  Tud,  Akadémia  arehaeulogiai   bízott 
kültaggá  választotta. 


TkUCY. 


877 


TÖRTÉNETI  KÖNYVTÁK 

—  Az  OszTUAK-MACfVAR  MoNARCHlA  Iránban  f^H  Kiípben.  Ibulvll' 
TróuiírükíJs  fííherccg  í>  cajísz.  óa  kir.  FeusL^gc  kczdroionjext^s^líM  i-a  kli»ti'- 
mükOikWvel.  Bevezítíí  kíiift.  B«ii1a[>(>5T.  1S87.  A  Magyiir  kir.  h]1.  nyrkmdu 
kiadáütt.  4  r.  5H4.  I.  n  szijvcgbo  nyoutott  ki'píkkol. 

—  MOtöbténeti  TaktílmAxtok.  (Ipolyi  Arnold  kisebb  munkái, 
negyedik  köt)  IrU  //»<*/»;i  .Imoifl.  KíJstrcbocultja  lUtmjiíay  Vincjte-  IVvJa- 
IMiBt,  Fraitkliii-Tire.  1887.  8-adr.  r»fi6  1.  Ára  5  frt  50  kr, 

—  A  Maqtab  TouvÉxviMzAí  »»  Magyarország  türt^elmv 
UliUílát*!!  1.  MiketUfí.  Irfii  MilriíÍPsv  BtOa.  Gyíír,  1867.  ö-adr.  4Gít  1. 
Ug>-niio9ak  I.  Miksától  III.  Kúrolyig  S-iuln  403  1.  Yll  II.  Árm  6  frt. 

—  G»vr  SífccnEKYt  TstvAn-  Bc6!tedci  A  M-  T.  A  megWsuUából 
i«í>2«gT(íjtíltt<'  »»  jegyzetekkel  kiwrte  Zkhii  Antal,  Budapest,  1887.  í^  adr. 
IX.  680  11.  Ani  4  frt. 

—  SzATiAi'KA  i's  Vidiíkt:  184 8  9'ben.  Okirftttir.  Gyt^batte  hányi 
tou-ihi.  Szttbtidkrt.  lí*S(;.  K  rtdr.  2I»'.  |. 

—  SzBiíT  GEt^LÉRT  CsanAi*!  PCsrrtK  elctc  »íe  müvei.  Irta  Dr. 
K<ir<iri„„i/i  Jfhmg.  Biidapcí't.  18&7.  8-adr.  Ara  l  frl  50  kr. 

A  SKAnAc  iiAJin.K  TöUTÍfNRTK  a  XVI  vt  XAHI-lk  «xáiMu)bau, 
Irta  Üudá*  Oyuld.  Sxeped  lbö7.  Siíjo'  Ö-adr.  115  1. 

—  Versbcz  R?nb.  kir.  v.iros  tiirtí-nete-  Irta  MiUrler  íitkiot/,  nimtít' 
b61  fnrdítoUa  fímhit,  Jm»ff.  I.  kStot  9-adr.  XITT-f3l4.  11.  kOtet  392  |. 
tórk^pokktíl  Budapest.  1880. 

—  Padi.ek  Tivadar  élete  es  müvei.  Irta  Dr.  Uihhé  ^ditc/c^Buda* 
peat.   1847.  vl^'HÖiiuyouiat   a  >Fi^el«<  XXIU-ik  ktítetilbíiO  8-fldr.  40  I. 

—  MtZBAlu  Ks  Astfus  Tanusógu.  I.  KíUct.  Irta  I)r.  tU'MMt*'*in 
Jidtuiűr  lA  bpcsti  cg,vetcui  liittaut  kam  últnl  a  LIorv-áth-f<>le  jatalnmmal 
kitttniotett  pályamű.)  Gyfír.  1887.  Sjiertó  tiilajdoo*  S-adr.  299  1. 

—  Az  CoYDABi  vogy  praodi&lt»  noinc«ek  m  birtokuk.  JugtOrU'- 
utflmí  tauulmány.  Irla  fhorai  Józwf,  joirfudor,  pritnilAt  levóltnrnok  (KtUöii' 
lenyomat  a  »Matfyur  Sioii*  188B.  «s  l8S7-Íki  t*vfoly.i  Eízturgom,  18S7. 
190.4-11  II. 

—  Egy  Maovab  •Íkkbuita  a  XVTI.  ••uÍKadbaii-  -^aÁiitt^  Utváu 
i'lotc.  Irta  t\iihnM  Vilmos.  ( Lenyomat  n  Katii.  Ssemle  1887.  ivtttXy,) 
Budapest.  1887.  H-ndr.  \h  1. 

—  A  LRUKCSj^i  roNOUUA  Irta  i^tmcs  PercncE.  Budapeat  1887. 
8-adr.  148  I. 

XIU.  LbÓ  rÁFA  ík'le.  IrU  l-llssy  Taniú.   Budapest.    I  8s«7. 
Áthcnaetitn.  8-adr.  Vl  +  2S6  1. 

—  Maovar  JAtSkpzi!*.  a  nemíCti  exinliix  frlax^xadoti  muniK 
alkalniátx'il.  Irtn  S^rkfi;,  JfVzsef.  Ktadia  Peatvármcgye  kíhctlnv^ge.  BiHla|»e*t 
1887.  «-arlr.  194  1. 


hlS  TÁnczA, 

—  A  Szkl+ed  Alsóvahom  Temi'Lum  inürcgeszcri  rt/pin pontbúi. 
Ivlii  lh»iiő-»  h'ífii/ii.  Szi'ge<l    líííj7.  y-adr.  4-J  1, 

—  BunsEMissz.v  1'étkr  ilimavidéki  elsü  nf.  pütpök  oJete  t's 
munkái.  Irtu  'Jhrtn  l'Mh:  Itndnpcst,  18S7.  fl-.idr.  i)l  1. 

—  ICmi.Ékiíeszki'  lír.  Pauler  Tivadar  fuU-ft.  Tartotta  Dr.  S'-hitr'ti-' r 
U.ni,h\  líinhipc.-í1.  iy,S7.  S-iirlr.  :!7  I. 

—  Dézxa  ks  Vidéki:.  Irta  I>r.  Mnrh!  •SíiiHfnr  (KülÖiinyoniar  ii 
r:".I(lr.  K:i/,1.  XV.  1íüi.-1.ím1J  KiidajM^t.  Ibh7.  S-;\dr.  :í2íi  — HO;.!  II. 

—  TóTii-KoMLÜs.  A  Miígy.  Fitldr.  Tíivt*.  által  iiiegilicHí'rt  liíiim.';^- 
jiitiiliiur/oft   |i:íl.v!iiiui.    I(j.   J'ihl.>'i  Jiiiiosinl.  H. -Gyulán,  I8tí7.  H-adr.  íi7  j. 

—  Az  1.1  BniiROO  Vaumkgyk.  Irta  T'-tÍHi/i  htt-úu.  IJiidapp-^t. 
AiiíiK'i-  L:l.ií»s.    \S>~i.  .S-:idr.    l-l  I. 

—  A    .lúz-sKK    FüMKurzEii    Biirlauf^^ía    Bilinrban.    Irta    //*/^.-.v 
iiijuii,   Ot   ki'pjKíl.    (Kiiliíjiiiyiiiiütt    a  Toriin-szottnd.  Knzlöiiy  tíl-l-ik  ftiz. 
Biulapo.-ít.   iss7.  f>  íidr.  l."í  1. 

—  Az  rsiTAKirsoK  KRi'Ki.vni'.s.  Irta  Vt'^zvhj  Kát-oijt  pivp»..-i 
t\«  linrbáiidi  pnii.  íA/.  ltiI.  róni.  katli.  irod.  társ.  kiadványai. )  Gyula- 
fi'lirrvártt.   1>S7.  .S-n-lr.  S-J  1. 

—  -  A  Kuitiizvn.Áfi  K<u,TKszETi-:.  1.  Kúküixy  előtti  kor.-iznk. 
Irta   /»'/.«  S,u»loi\  Kolu/svái'í,   \^'6l.  8-adr.  it.'i  1. 

—-  Az  Kiti'l.Lvi  MkuI'NCZK  iÍ.«lürtt'm'linf'lK'Z.  Irta  'IVíjltU  Oáh>i'. 
1.  Kiilönnyoniat  a/.  .Orvns-tiTnn-s/cttuiUMiiányi  Krt.«  1 8ir)7-díkÍ  evfolya- 
niálH'il.    Kiiln/.!-viirr.  l.'^^7.  7i'  1.  r<a<lv. 

—  GvAitANVi  .lozSKr  nia;ryar  Invjis  jrciKTális  endekezetr".  l*ozbony. 
1.SS7.  s-adr.  líi  I. 

—  IjI>t1  \i\»7A.(i  Kl.KTK.  Irodalnintörtcnoti  tamdniány.  Irta 
K..n,i'unnif!  .I«í'//-i.v.  Ilailapcst,  Ihí*.').  s-adr.  \\'l  1.  Ava  ."»0  kr. 

-  A  K<ÍltM4W'ZitAXYAi  vártrniiduin  lu'lyrnállítá'rának  tiirtoneti'. 
Irtii  A'/v.v'..  I'ól.  líiid.-ipfsl.  Ií<^7.  >i-:ulr.  11»  I. 

A  JviíKMÍVi  ziJAXYAi  rúniiu  kíitln'Iikus  i'gyliá/ki''/í>('(:  törtoucTe. 
1.  Ktirs/ak.    1 1;  1  7  -  I.">-Jí'.  Ina  A'.V.:/«;  ÍV,!.  l!ndape.st.  8-adr.  77  1. 

A  Si-:).Mi:rzit.\SVAr  li-Ai:  hígnV''''^  nuiltjáiiak  türtéiiolmi  nifílla- 
íjisa.  Irta  S:,'i,n/,i.'  ./.;■..<«  /'.  i.Kiililidi'nyoniat  a  -íiOnicc/ bányai  ipartanndii 
IS-"^!.!  7iki  iTti'sít.    f!i'Inii*oz!t:inyán,  l-'^y7.  ■'^-iuir.  '2'.)  1. 

—  Das  bkstk  .1  Aliit m:xi>KiíT  aus  dnn  Lcbi-n  eintM-  Huupf*tiidti.si'hL']i 
(k'nit'inilii.  Ans  A'cranbis^nii^  di-.-  IJnnd'^rtiiiliriirt'n  líi'standei*  dev  Pesthcr 
"'V.-ni^'.  Kiri'liL'njícnH'iinU!  A.  C  ^<si*ldldi'rt  von  K.  lí.  I>'/lfir/,aÍ/,  Hudapt!.<t 
1SK7.  .S-adi*.   Ií*4  1.  Áim   1  íVt. 

AIoKiTz  Vitx  JvAisi:iiri:i.n  von  l->r.  Y.  von  Krone:*.  TíOipzi;^. 
!>«>.  XXIII    t     171   I.  S-a<lr. 

—  Das  Ai.tk  Uxi'  Xiíri-:  Kiíox.stai'T  von  0(.'<irgo  Mü'luu*! 
<'i'.-;i'liiclit<.'  SiriK'nhiirjíon.-í  ini  1 J^.  Jalirliuii'U-rt  Boarliuilut  von  O^rm-  i'un 
M  '■>.>.  I.  linn.l,  lI.Tni:nin-=tadt,  IfS-SM.  S-adr.  XLV  4-476  11.